UTAK ÉS ÚTVESZTŐK Kerekasztal-beszélgetés a pályaválasztás-pályairányítás kérdéseiről Kanizsán a Létünk szervezésében A bevezető tanulmányt írta, a kerekasztal-beszélgetését előkészítette, vezette és az elhangzottakat lejegyezte
SZÖLLŐSY VÁGÓ LÁSZLÓ
Vajdaságban évente húszezernyi fiatal találja magát szemközt a kér déssel: hova, merre az egységes középiskola után? H a ezt a számot meg toldjuk a gyermekük pályaválasztásában érdekelt szülők számával, ki egészítjük azokéval, akik hivatalból, vagy társadalmi megbizatásból fog lalkoznak a problémával, esetleg közvetve v a n n a k érintve általa, nem túlzás azt állítani, hogy csak szűkebb p á t r i á n k b a n százezreket érdeklő kérdésnek szenteltük kanizsai kerekasztal-beszélgetésünket. A téma jelentőségét az adja meg, hogy a foglalkozás, vagy még in k á b b az élethivatás megválasztása egész elétre szóló döntést jelent: a pá lyaválasztás az egész személyiség állásfoglalása. A z t jelentené ez, hogy kizárólag a személyiség által meghatározott? — T á v o l r ó l sem: a p á l y a választás részben egyéni, részben társadalmi meghatározottságú. A mi társadalmi rendszerünk körülményei között alapjában véve két szem p o n t t a l kell számolnia: 1. Milyen p á l y á k r a (és milyen mértékben) v a n szüksége a társada lomnak, és 2. Mennyiben felel meg a tanuló képessége a választott p á l y a által megszabott igényeknek — milyen a pályaalkalmassága. A h h o z , hogy a pályaválasztás a társadalom számára hasznos, az egyén számára pedig eredményes legyen: megfeleljen terveinek, v á g y a i n a k , el várásainak, a pályaválasztás minden m o z z a n a t á n á l messzemenően te kintetbe kell venni m i n d k é t szempontot. A szerencsés (a fentebb kifejtett értelemben szerencsés) pályaválasztás sokéves-évtizedes előkészítő tevékenység végeredménye, melynek az élet p á l y a különböző szakaszaiban más és más, sajátosan összefüggő feladatai vannak. 1. az iskolai nevelőmunkában a legfiatalabb kortól kezdődően, a p á lyaválasztási döntés időpontjához közelítve pedig mind intenzívebben m u n k á l k o d n i a pályaválasztási érettség kialakításán;
2. biztosítani a pályaválasztási döntéshez szükséges egyéni tanácsadást, és 3. az életpálya későbbi szakaszaiban segítséget nyújtani a választott pályán a beilleszkedéshez, szükség esetén a p á l y a k o r r e k c i ó h o z is (pálya szint- és pályairány-módosítás). A fent kiemelt, legszükségesebbnek vélt feladatokhoz néhány kiegé szítő m a g y a r á z a t k í v á n k o z i k : A pályaválasztási érettség az önálló pályaválasztási döntés egyik leg lényegesebb tényezője, kialakítása egyúttal a pályaválasztási nevelőmun ka alapvető célja is. A személyiség felkészültségét értjük a l a t t a : a külön bőz,') személyiségtulajdonságok (elsősorban a képességek) jellegzetes ki bontakoztatását, a reális önismeretet és önértékelést, az egyéni pályais meret gazdagságát stb., mely az egyént az adottságainak megfelelő élet pálya kiválasztására teszi alkalmassá. K i b o n t a k o z á s a fejlődéslélektanilag a serdülőkor-ifjúkor idejére esik. A pályaválasztási érettséget befolyásoló tényezők sorában sajátos szerep jut a szülőknek; elfogultságuk, a gyer mek vagy ifjú lehetőségeit nem ritkán meghaladó igényszintjük követ kezményeként n e m egy fiatal sorsa futott m á r v a k v á g á n y r a . A pályaválasztási tanácsadás intézményesített formája (mely n á l u n k a foglalkoztatási érdekközösségek keretében folyik), maga is többsíkú te vékenység. Még bonyolultabbá teszi a kérdést, hogy a pályaválasztási döntést egyéb tényezők is befolyásolhatják, amelyek nemcsak hogy füg getlenek az intézményesített formáktól, h a n e m g y a k o r t a azzal ellentétes hatásúak. Az alkalomszem vagy laikus tanácsadás a pályaválasztás szakmai kérdéseiben j á r a t l a n egyénnek (szülők v a g y más családtag, b a r á t o k ) a pályaválasztást befolyásoló, általában jóindulatú megnyilatkozása. Leg g y a k r a b b a n az élettapasztalatra épül és rendszerint a végletekbe menően szubjektív. Pályaválasztási tájékoztatás alatt az életpályákat jellemző munkatevékenység, a p á l y á h o z vezető u t a k és feltételek, a távolabbi le hetőségek bemutatását, a továbbtanulási és majdani elhelyezkedési lehe tőségek ismertetését értjük. A pedagógiai tanácsadás a nevelési folyamat egészébe beépített, szorosan a nevelési folyamathoz kapcsolódó céltu datos ráhatások sorozata, melyek célja a gyermek helyes p á l y a v á l a s z t á sának előkészítése. A pszichológiai tanácsadás pszichológiai módszerek kel végzett képességvizsgálatok alapján történő szaktanácsadást jelent. Az előzetes pályairányítás olyan felvilágosító és p r o p a g a n d a t e v é k e n y ség, érdeklődésfelkeltés, mely a m u n k a e r ő - u t á n p ó t l á s t v a n h i v a t v a biz tosítani, a társadalmi szükségletek a r á n y á b a n , azzal, hogy az egyénnek meghagyja a szabad választás lehetőségét. Ebbe a fogalomkörbe tartozik a pályaválasztás céltudatos befolyásolása is, míg az átirányítás utólagos intézkedés, melynek célja a helytelen (akár az egyén szempontjából nem megfelelő, a k á r a társadalom szempontjából célszerűtlen) pályaválasztás korrekciója. Az elmondottakból nem nehéz egy jellemző általánosítást levonni: a
pályaválasztás és az oktatás egymással szoros összefüggésben áll — a nevelésnek és az o k t a t á s n a k (az általános o k t a t á s n a k és nevelésnek épp úgy, m i n t a szakmai képzésnek) minden szinten sajátos pályaválasztási p á l y a i r á n y í t á s i funkciója is v a n , és f o r d í t v a : a z intézményesített p á l y a választási tevékenység csak az oktatásra-nevelésre t á m a s z k o d v a , s5t: a b b a beépülve ígérhet eredményt. N e m új keletű ez a megállapítás, h i szen a pályaválasztás első csírái (gondoljunk csak T a y l o r 1890-ben vég zett pályaalkalmassági vizsgálataira) az oktatásból b o n t a k o z t a k ki.* H a t e h á t érdemlegesen k í v á n u n k foglalkozni jelenlegi pályaválasztási tevé kenységünk problémáival — eredményeivel és fogyatékosságaival — ezt az oktatási rendszerrel p á r h u z a m b a állítva kell megtennünk. A nevelést, mint társadalmi t u d a t f o r m á t a társadalmi lét h a t á r o z z a meg. A z általános nevelési célokat a társadalom igényeiből, elvárásaiból vezetjük le és ezek az a d o t t társadalom által megfogalmazott nevelési eszményben szintetizálódnak. A mi nevelési eszményünk olyan szakember, akinek széles általános műveltsége mellett áttekintése van egy-egy tudományterületen, tájéko zódni tud a szüntelenül fejlődő tudományos és technikai eredmények között, lépést tud tartani ezzel a fejlődéssel, rendelkezik mindazokkal a képességekkel, amelyek a permanens önképzéshez szükségesek; egész élete folyamán képezi magát. A z így megfogalmazott embereszmény azonban nem adja meg a tel jesítendő társadalmi funkciókat. A z általános nevelési eszményen belül az oktatási rendszer, illetve a n n a k egyes elemei sajátos i r á n y b a fejlesz tenek egyes funkciókat; ennek megfelelően az egyéneknél (tanulóknál) a legkülönfélébb személyiségjegyek fejlődnek ki. A z említett sajátosság egyik megnyilvánulása a szakműveltség — a kibocsátott tanulók korosz t á l y a i n a k a szakműveltség i r á n y a és szintje szerinti megoszlása. Mivel nem kívánjuk idézni az előző oktatási rendszer fogyatékosságait bíráló véleményeket (ezek a vélemények éveken á t politikai és t u d o m á nyos tanácskozások, értekezletek, újságcikkek és magánbeszélgetések tár g y á t képezték), ehelyett az oktatási reform alapelvei közül a z o k a t p r ó báljuk csupán dióhéjban összefoglalni, melyek bizonyos tekintetben a p á lyaválasztást-pályairányítást is meghatározzák. Ilyen vonatkozásban a leglényegesebb alapelvek egyike, hogy az o k t a t á s n a k , az iskolarendszer nek az eddiginél jobban kell igazodnia a társadalom, de ezen belül is elsősorban a termelő társultmunka-szervezetek munkaerőszükségletéhez, mind a szakmai irány, mind a szakmai szint tekintetében. N e m kevésbé fontos az az elv sem, mely a továbbtanulási esélyegyen lőség növelését tűzte ki célul; nem vitás, hogy az előző oktatási rendszer * A pályaválasztás pszichológiai tanulmányozása a fejlődő kapitalizmus érdekeivel függött össze: a munkásoknak előírják a leggazdaságosabb mozdulatokat és azokat veszik fel, akik a legjobban elsajátítják az operációkat. Ez a lelki amputáció termé szetesen távol áll a mai értelemben felfogott pályaválasztástól. Mivel azonban a pá lyaválasztás társadalmilag determinált, csak a konkrét társadalmi és termelési viszo nyokat tükrözheti.
ellentmondásai legszembetűnőbben éppen e p o n t o n m u t a t k o z t a k meg. A továbbtanulásra képesítő középiskola a gimnázium volt, a szakiskolát végzetteknek is v o l t a k reális esélyeik a szakiskola jellegének megfelelő felsőfokú továbbtanulásra, a szakmunkásképző iskola végzősei számára azonban a továbbtanulási lehetőség (a meghirdetett elvek ellenére is) in k á b b csak elméleti v o l t : szakmunkás oklevél és a szakmunkásképző is kola által nyújtott tudás b i r t o k á b a n túlontúl rögös volt az egyetem felé vezető út. A z oktatási rendszer idézett elveinek megfelelően került sor az o k t a tási rendszer átszervezésére: a régi oktatási rendszerből csak az általános iskola m a r a d t többé-kevésbé változatlanul (e pillanatban eltekintünk az oktatás t a r t a l m i változásaitól, a t a n t e r v i reformtól, kizárólag az o k t a tási rendszer szervezeti formáira koncentrálunk), azzal, hogy szerveseb ben ráépült az óvodai nevelésre, mivel megnőtt az ó v o d a iskolaelőkészí tő oktató-nevelő funkciója. A h á r o m középfokú iskolatípus helyébe lépő egységes középiskola és a hivatásirányú szakiskola megteremtésének a pályaválasztás szempont jából legfontosabb m o z z a n a t a , hogy két évvel későbbre helyezte át a pályaválasztási döntés időpontját. A z oktatási rendszer reformját t ü k r ö z ő tantervekben ez a két év az általános műveltség kiszélesítését és elmélyítését célozza, emellett a p á lyaválasztás szempontjából jelentős újításokat t a r t a l m a z . A technika és a termelés alapjai új oktatási-nevelési terület, mely az általános iskolá ban szerzett politechnikai ismereteket új ismeretanyaggal bővíti. Célja az is, hogy felkeltse a tanulók érdeklődését m e g h a t á r o z o t t termelési és más munkaterületek iránt, és — mint legfontosabb: ezen a területen v á l h a t közvetlenné az oktatás és a társultmunka-szervezetek kapcsolata. A szakirányú középiskola első évének befejeztével m á r bizonyos szak mai képzés b i r t o k á b a n helyezkedhet el az a fiatal, aki (egyelőre vagy egyáltalán) nem számít t o v á b b t a n u l n i . E n n e k a f o k o z a t n a k az a célja, hogy a gazdaság különböző területeire jól képzett gyakorlati szakem bereket neveljen: akik sokoldalúak, a r o k o n s z a k m á k alapismereteiben is járatosak, gyakorlati m u n k á j u k a t kielégítő elméleti tudás alapozza meg, a szakmai műveltség mellett megfelelő általános műveltségük is v a n . A z elhelyezkedés és a termelőmunka mellett természetesen lehetőségünk van továbbtanulásra is. A szakirányú középiskola második éve kettős célú: szakmunkásképzés az elméletigényesebb s z a k m á k r a és a társadalom középfokú szakember igényének kielégítése. A közismereti, általános szakmai és szűk szakmai t á r g y a k , v a l a m i n t a termelési g y a k o r l a t o k a korszerű szakmai és álta lános műveltséget, a munkavégzéshez szükséges jártasságokat v a n n a k h i v a t v a biztosítani, egyúttal felkészítést is a megfelelő szakirányú felső fokú továbbtanulásra. V a n n a k a reformnak — legyen ez szubjektív vélemény— formális (és ezzel együtt naiv) újításai is: nem sokat v á l t o z t a t t u n k a fizikai és a
szellemi m u n k á v a l kapcsolatos szemléletmódon azzal, hogy a fordító, a szülésznő, v a g y a klarinétos középiskolai t a n u l m á n y a i befejeztével szak munkás oklevelet k a p . Ennél sokkal jelentősebb, hogy a rugalmasabb (legalábbis vertikális v o n a t k o z á s b a n rugalmasabb) oktatási rendszer a pályaválasztást is rugalmasabbá tette. A p á l y a i r á n y (szakma, szak, ága zat) nem h a t á r o z z a meg eleve, meddig j u t h a t el a t a n u l ó : elvben lehetővé vált a legmagasabb szintig eljutnia, mielőtt m u n k á b a lépne, illetve a m u n k a melletti képzés keretében, v a g y a m u n k á b ó l kilépve t o v á b b foly tatnia t a n u l m á n y a i t — elsősorban a választott ágazaton belül. Ez teszi indokolttá, hogy hangsúlyozzuk: a rugalmasságot mindenek előtt a vertikális mozgásra a l k a l m a z t u k . H o r i z o n t á l i s a n ugyanis (egyik szakról, v a g y pláne ágazatról a másikra) jóval körülményesebb átjutni, mint egy ágazaton belül t o v á b b t a n u l n i . Persze a vertikális t o v á b b t a n u lásnak is v a n n a k útvesztői: ha — tegyük fel — egy főiskolai végzettségű mérnök (a közérthetőség érdekében m a r a d u n k a régi terminusoknál) egyetemen szeretne t o v á b b t a n u l n i , aszerint, hogy melyik egyetemet v á lasztja, a kiegészítő és különbözeti vizsgák olyan labirintusába kerülhet, hogy míg azokon végigküzdi magát, jószerével elvégezhette volna az egyetem I. és I I . évét és minden b o n y o d a l o m nélkül j u t h a t o t t volna el a ITT. évre . . . Ez a kitérő azonban bizonyos mértékig meghaladja kerekasztal-beszél getésünk témakörét, melyet az egységes középiskola utáni p á l y a v á l a s z tás kérdéseinek k í v á n t u n k szentelni. Ezek közül is elsősorban azoknak, melyek gyakorlati v o n a t k o z á s ú a k : mennyiben sikerült ezen a területen (a beszélgetésre A d a , Kanizsa és Zenta községek területéről h í v t u n k ven dégeket) megteremteni az elmélet és a g y a k o r l a t egységét, a pályaválasz tás tekintetében. A beszélgetés meghívott vendégei BÁCSI Lajos, az adai H a l á s z J ó zsef Mezőgazdasági-ipari K o m b i n á t káderügyi előadója, BIACS Ferenc, a kanizsai É p í t ő i p a r i K o m b i n á t káderügyi és oktatási előadója, DÉGI Emil mérnök, a Körzeti Gazdasági K a m a r a t i t k á r a , DOBÓ Mihály, az adai Potisje Szerszámgépgyár káderszolgálatának vezetője, FEHÉR Ist ván, a S Z I S Z kanizsai Községi V á l a s z t m á n y á n a k elnöke, GUTÁSI Já nos, a kanizsai R a d n ó t i Miklós Egységes Középiskola I I . osztályos t a nulója, KAPLAK Andrija, a zentai Egységes Középiskola I I . osztályos tanulója, KOÓS Sándor, az dai P e t a r D r a p s i n Fémipari Szakirányú O k tatási K ö z p o n t tanulója, SEFFER Brigitta, a zentai Szakirányú Oktatási K ö z p o n t jogi tagozatos tanulója, SÓTI Erzsébet t a n á r , a zentai Egységes Középiskola igazgatója, TÓTH György, a Szocialista Szövetség adai Községi V á l a s z t m á n y á n a k elnöklője és VARJÚ György, a kanizsai Épí tőipari Szakiskola tanulója voltak. L a p u n k a t a beszélgetésen dr. TÓTH Lajos egyetemi t a n á r , a Létünk szerkesztő bizottságának tagja és AZUCKI Lívia helyettes szerkesztő képviselte. A beszélgetést SZÖLLÖSY VÁ GÓ László vezette. A beszélgetéshez dr. T ó t h Lajos m o n d o t t bevezetőt:
Felmérhetetlen az a veszteség, mely azáltal éri az egyéneket és a t á r s a d a l m a t , hogy n a g y o n sok ember nem olyan m u n k a k ö r b e kerül — nem azt a p á l y á t választja (nincs lehetősége azt a p á l y á t választania), ami neki, az egyénnek legjobban megfelelne. E z t a veszteséget nem lehet felmérni, de m i n d a n n y i a n tisztában v a g y u n k azzal, hogy óriási — egyé ni szempontból is, társadalmilag is. Figyelembe kell itt venni t á r s a d a l m u n k n a k azt az elvét, hogy mindenki a neki megfelelő helyre kerüljön, képességeihez mérten kapcsolódjon be a m u n k á b a . E z teljesen ideálisan persze nem valósítható meg. A z első kérdés mégis az, hogy mit teszünk, vagy mit t e t t ü n k a m ú l t b a n a helyes, a megfelelő pályaválasztás érdeké ben, mennyire és mennyiben h a t é k o n y és kielégítő az ezt elősegítő tá jékoztatás, milyenek a társadalmi lehetőségek. A z első nagy kérdés tehát az, hogy az egyéni lehetőségek, óhajok, kí vánságok h o g y a n alakulnak ki, hogyan érvényesülhetnek. A p á l y a v á l a s z tásról való gondoskodásnak a legfiatalabb gyermekkorban — egy kis túlzással azt is m o n d h a t n á n k : a születéskor — kell megkezdődnie. A g y a k o r l a t b a n , ha fel is merül ez a kérdés a korai gyermekkorban, csak az általános iskola utolsó osztályaiban válik tudatossá (elsősorban csa ládi körben), majd az egységes középiskolában társadalmilag irányított, szervezett tevékenységgé válik. E z egyúttal azt is jelenti, hogy a p á l y a választási k o r h a t á r az eddigi 14—15 évről 16—17 éves k o r r a tolódott el, ami jelentős változás az előző oktatási rendszerrel szemben. A pályaválasztással kapcsolatos kérdések közül különösen érdekesek azok, melyek az egyéni pályaválasztást befolyásolják, az „ez és ez aka rok lenni"-döntést meghatározzák. A szülők befolyására gondolok, a tradíciók (pozitív és negatív) hatására, a szűkebb és a szélesebb t á r s a d a l mi környezet: a család, a b a r á t o k , v a l a m i n t a társadalom intézményesí tett p á l y a i r á n y í t ó szerepére. A társadalmi fejlődés i r á n y a is egyike lehet a p á l y a m e g h a t á r o z ó tényezőknek. A p á l y a v á l a s z t ó fiataloknak g y a k r a n v a n n a k információik arról, mely á g a z a t o k b a n v a n n a k jobb feltételek, hol becsülik meg jobban az embert mint munkást, melyik ágazatokban lehet könnyebben (és jobban) elhelyezkedni, illetve h o v a lehet beirat kozni és o n n a n melyik irányban t u d t o v á b b t a n u l n i . Ezek tehát azok a körülmények és m o z z a n a t o k , melyek hatással lehetnek a pályaválasz tásra. A pályaválasztási döntés sem egyforma: egyesek h a t á r o z o t t a k nemcsak az ágazat, h a n e m azon belül még a foglalkozás megválasztásában is, má sok bizonytalanok, elképzeléseik a jövendő életpálya tekintetében h o mályosak. E z részben diszpozícióknak tulajdonítható, de csak részben! N a g y o b b r é s z t a környezet hatása alatt kialakult, a környezet által k i alakított érdeklődésről van szó. Ennek a kérdésnek a másik oldala, hogy milyen profilú szakemberekre van a t á r s a d a l o m n a k szüksége — pillanatnyilag, illetve a közeli és a távolabbi jövőben. Világszerte a l k a l m a z o t t gyakorlat, hogy az általános oktatás befejező
része bizonyos orientációs szakasz: tájékoztat, irányít, tanácsot ad a pályaválasztással kapcsolatban. E z különböző szervezeti formákban va lósul meg, az illető ország oktatási rendszerének sajátosságaihoz igazod va. Ezzel kapcsolatban seregnyi kérdés megválaszolására kerülhet sor a beszélgetés f o l y a m á n : hogy fest a termelés megismerése a g y a k o r l a t b a n , a társult m u n k á v a l való kapcsolat kiépítése, a termelési gyakorlatok megszervezése, mivel lehetne vagy kellene tartalmasabbá, a pályaválasztás szempontjából hasznosabbá tenni, mit tud tenni ebben az irányban m á r az általános iskola, a személyiséglapok lehetőségeinek felhasználása a pályaalkalmasság megállapításában (egyáltalán: van-e folytatása ennek a személyiséglapnak a középiskolában?!), a pályaválasztás g y a k o r l a t a és sok egyéb kérdés. Külön kérdéscsoportot képez a nemzetiségi nyelvű oktatás pályameg h a t á r o z ó szerepének vizsgálata: h á t r á n y b a n van-e a pályaválasztás te kintetében az a tanuló, aki nemzetiségi nyelven végezte az általános és (az egységes) középiskolát, és ezen a nyelven kíván továbbtanulni, be szűkíti-e ez számára a választás lehetőségét, és milyen m é r t é k b e n ? . . . Természetesen v a n ennek a kérdésnek egy sokkal szélesebb és jóval fontosabb vetülete is: a kádertervezés, aminek a r r a kell választ adnia, milyen szakemberekre van szüksége a t á r s a d a l o m n a k pillanatnyilag, milyenre lesz a közeli, illetve a távolabbi jövőben, tekintetbe véve ezek nek a profiloknak a felvázolásánál a folyamatos termelés-technológiai fejlődést is. A r r ó l v a n itt szó, hogy a termelő társultmunka-szervezetek mennyiben képesek káderszükségleteiket megközelítő pontossággal kimu t a t n i , meghatározni — bizonyos t á v l a t o k b a n . Ezeknek a t á v l a t o k n a k az ismeretétől függ ugyanis az iskolahálózat — elsősorban a közép- és fel sőfokú szakirányú oktatás h á l ó z a t á n a k — kialakítása. A kérdést az teszi különösen bonyolulttá, hogy mindenkinek meg kell találnia helyét a társadalmi munkamegosztásban; a cél az, hogy a v á lasztott pálya egyaránt kielégítse az egyén vágyait, törekvéseit, feleljen meg adottságainak, de egyúttal a társadalom szükségleteinek és elvárá sainak is. Mivel a szabad pályaválasztás objektív meghatározóinak egyike a tár sultmunka-szervezet, vizsgálódásainkban abból indultunk ki, milyen a munkaszervezetek káderszolgálatainak szervezettségi szintje, hogyan tör ténik a pillanatnyi és a távlati káderszükségletek felmérése.
TERVEZÉS A TÁRSULTMUNKA-SZERVEZETBEN, M I N T A P Á L Y A V Á L A S Z T Á S I - P Á L Y A I R Á N Y I T Á S I ÉS A S Z A K I R Á N Y Ú OKTATÁSI TEVÉKENYSÉG KIINDULÓPONTJA DOBÓ Mihály: A téma, mellyel foglalkozunk, több v o n a t k o z á s b a n is érinti a m u n k a szervezeteket: kádertervezés, káderszervezés stb. H a az ember el akarja
kerülni azt, hogy általánosságban beszéljen, az általános jelenségeket egy munkaszervezet szintjén kell konkretizálnia; a munkaszervzet, ahol én dolgozom, az adai Potisje Szerszámgépgyár. Megpróbálom ennek a g y a k o r l a t á n keresztül érzékeltetni a p r o b l é m á k a t , egyúttal azt is meg kísérlem bemutatni, milyen m ó d o n kutatjuk mi a megoldásokat káder kérdéseink rendezésére. A szerszámgépgyártás területén meglehetősen változatosak az igé n y e k : az univerzális esztergapadok mellett a számjegyvezérlésű célgépek i r á n t is mind nagyobb az érdeklődés — ez egyúttal a kádertervezés irá n y á t is megszabja. I t t kell elmondanom, hogy a mi p é l d á n k a t nem lehet fenntartás nélkül általánosítani: nincs még minden munkaszervezetnek olyan káderszolgálata, amely az adminisztratív ügyvitelezésen túl képes volna eleget tenni m i n d a z o k n a k az összetett igényeknek, melyeket a modern termelési technológiák alkalmazása a káderszolgálatokkal szem ben támaszt. A mi káderszolgálatunkat úgy építettük fel, hogy ne csak adminisztrálni tudjon, h a n e m képes legyen a kádertervezésben, k á d e r szervezésben való érdemi részvételre is, és a vállalat képzési és k á d e r kérdései megoldásában való közreműködés mellett bekapcsolódhasson az általános oktatási rendszer vérkeringésében is: együtt tudjon m ű k ö d n i az oktatási szervezetekkel, érdekközösségekkel, a gazdasági k a m a r a meg felelő szerveivel és minden érdekelt tényezővel. Mégis, minden igyekezetünk ellenére sem v a g y u n k képesek a hosszú t á v ú kádertervezésre. A legjobb esetben csak elképzeléseket, projekciókat v á z o l h a t u n k fel: a termelés orientációja (ami a világpiaci igények v á l tozásának függvénye) olyan ütemben változik, hogy elképzelhetetlen 10—15 éves termelési p r o g r a m o k a t készíteni. A z általános létszám- és szakképzettségi szintváltozások megkörvonalazása még talán el is k é p zelhető, de ezen belül a szűk szakmai profilok tervezését m á r nincs mire a l a p o z n u n k . M e r t hiába látjuk mi jelen p i l l a n a t b a n úgy, hogy 3—4 év m ú l v a 50, 100 v a g y 150 újabb esztergályosra lesz szükség, h a a világ piacon a szerszámgépek terén az automatikus vezérlés válik alapvető igénnyé, n e k ü n k n e m esztergályosokra, h a n e m elektronikai, kibernetikai stb. szakemberekre lesz szükségünk. E z azonban nem tőlünk függ, hanem az informatika, a kibernetika, az elektronika fejlődésétől és eredményei nek alkalmazásától. A k o n k r é t (szűk profilú) kádertervezés maximális fesztávolsága nem lehet hosszabb egy évnél, hiszen előfordul, hogy az évi termelési p r o g r a m o n kell év közben v á l t o z t a t n u n k , ami megfelelő káderkérdéseket is m a g á v a l hoz. Mi foglalkozunk például dolgozóink szakmai kiegészítő és továbbképzésével is, üzemi pszichológusunk nemcsak a munkásfelvétel nél, h a n e m a későbbi pályamódosításoknál is jelentős szerephez jut. Meggyőződéssel állítom, hogy nem lehet a szakirányú oktatás rendszerét a munkaszervezetek pillanatnyi szükségleteinek szűk szakmai profiljára alapozni, h a n e m tartalmilag kell a n n y i r a rugalmassá tenni, hogy a ter-
melési technológiák változásai által igényelt (szakmán belüli) átképzés se a munkaszervezet, se az egyén számára ne okozzon problémát. E n nek előfeltétele a jól megalapozott általános szakmai műveltség.
B1ACS Ferenc: A kádertervezést a gazdaság fejlődésének i r á n y v o n a l a szabja meg, ezt pedig nemcsak egy munkaszervezet dolgozói h a t á r o z z á k meg, hanem az általános társadalmi mozgások is. A z építőipar, az építőanyag-gyártás ta lán még szorosabban kapcsolódik ezekhez a társadalmi mozgásokhoz, mint sok más gazdasági ág. Kanizsán sok évtizedes h a g y o m á n y a van az építőanyag-gyártásnak, az építőiparnak és a kísérő szolgáltató kisiparnak. Ezek az ágazatok leg nagyobb számban szakmunkásokat igényelnek és a kádertervezésnél is a szakmunkásprofilok képezik a központi kérdést: a szakirányú o k t a tás I. évét végzett szakosított szakmunkások, mert elsősorban ezek hiá n y o z n a k . Érdekes végigkísérni azt az u t a t , amíg a káderszükséglet meg fogalmazást nyer a fejlesztési tervekben. A dolgozók gyűlésein meghatá rozzák a fejlesztés alapját és irányelveit, ezt követi a távlati termelési gazdasági tervek kidolgozása és csak ezek alapján lehet hozzáfogni a káderfejlesztési tervekhez. A kiindulópontul szolgáló káderfelmérésben a jelenlegi és a szükséges k á d e r szakképzettségi szintje mellett figyelem be kell venni a meglévő dolgozók élet- és m u n k a k o r á t is, mint a távlati kádertervezés egy lényeges elemét. Éppen a szakmunkás-káder szintjén nyilvánul meg az első ellentmon dás az között, amire a munkaszervezetnek szüksége van, illetve amit az iskola nyújt. M i n t m o n d t a m , számbelileg elsősorban szakosított szak munkásokra van szükségünk, ehelyett nagyobbrészt technikusokat ka p u n k , akikre viszont alig v a g y egyáltalán nincs szükség. Megnehezíti a kádertervezést a szűk szakmai szakosítás, ami m á r a középfokú oktatásszintjén bekövetkezik. Ilyen tagozatok is nyílnak például, hogy „magas építészeti műszaki rajzoló" vagy „mélyépítészeti műszaki rajzoló". Kér dezem én, hogy aki ilyen tagozat megnyitását kezdeményezi, tisztában van-e azzal, hogy mire van szüksége egy építővállalatnak?
TÓTH György: Van a pályaválasztásnak egy másik oldala is: sokak szerint az a l a p vető probléma az, hogy a fiatalok nem elég tájékozottak. A z én véle ményem az, hogy igenis jól ismerik az egyes s z a k m á k előnyeit és h á t r á n y a i t ; ezzel függ össze, hogy nehezen v á l a s z t a n a k termelő szakmát — ismerik a fizikai m u n k a körülményeit, a személyi jövedelmeket, a ter melőmunka kisebb vonzereje ezzel függ össze. J o b b munkafeltételekkel, magasabb személyi jövedelmekkel lehet csak ezen a helyzeten v á l t o z t a t ni, a pályaválasztást pedig megfelelő ösztöndíjazási politikával serken teni. És ha ez megvan, a k k o r v a n értelme a tájékoztatásnak — ez bebi-
zonyosodott nálunk, A d á n , mikor öntő s z a k m u n k á s o k a t toboroztunk, akikre évek óta óriási szükség v a n . A h h o z viszont, hogy tudjuk, milyen káderekre v a n szükség, a káder szolgálatoknak feladatuk magaslatán kell állniuk. M e r t nem hiszem, hogy volna Vajdaságban olyan ember, aki m a meg t u d n á m o n d a n i , hogy őszre milyen t a g o z a t o k a t kellene n y i t n u n k . Terveinket sokszor azért készítjük, m e r t el kell őket készíteni. Részben meg t u d o m érteni a m u n kaszervezeteket: amíg a termelési terveket csak rövid t á v r a tudjuk el készíteni, káderterveink sem lehetnek másmilyenek. H a pontos és rész letes káderterveket nem is, legalább megközelítően reális tervezést azon ban nem nélkülözhet az oktatás, m e r t enélkül kilátástalan helyzetbe kerülne.
DÉGI Emil: A Körzeti Gazdasági K a m a r a közvetve vesz részt a munkaszervezetek káderproblémáinak a megoldásában. E z t elsősorban a k a m a r a káder-, t u d o m á n y - és oktatásügyi egyeztető bizottsága útján végzi. T á v o l állunk még attól, hogy minden tekintetben eleget tudjunk tenni ezeknek a fel a d a t o k n a k , hiszen mi egyelőre még csak odáig j u t o t t u n k , hogy regiszt ráljuk a z o k a t az álláspontokat, melyek a társultmunka-szervezetek szint jén kialakultak, ezeket egyeztetjük és juttatjuk el a megfelelő oktatási szervekhez. Igyekezetünk elsősorban a r r a irányult, hogy csökkenjen a túljelentkezés egyes s z a k m á k r a (például a társadalmi tevékenységek terü letén), ehelyett a h i á n y s z a k m á k felé irányítsák a pályaválasztó fiatalo kat. M i n d közelebb j u t u n k ahhoz, hogy a beiratkozások létszáma a tény leges szükségleteket tükrözze. T a l á n m o n d a n o m sem kell, milyen problémát jelent, hogy még nem készült el az egységes szakmajegyzék és a vele összhangban lévő szak képzettségi fokozatok behatárolása. Ezek u t á n mi sem természetesebb, mint hogy a munkaszervezetek még m a is, évekkel az oktatási reform bevezetése u t á n a régi szakmajegyzék és a régi szakképzettségi fokozatok alapján rendezik káderügyeiket — a m u n k a f e l a d a t o k és m u n k a k ö r ö k rendszerezésétől a kádertervezésig: a káderügyi aktusokból hiányzik az, ami az oktatásban m á r g y a k o r l a t t á vált. Ilyen i r á n y b a n m á r folynak a m u n k á l a t o k és csak ez u t á n v á r h a t ó , hogy a t o v á b b t a n u l á s b a n a társult m u n k á é legyen a d ö n t ő szó. Jelenleg a z o n b a n még — nincs okunk szé pítgetni — elég megalapozatlanul h a t á r o z z á k meg, melyik szakmákon milyen képzettségi fokozatú, mennyi szakemberre van szükség. Ennek közvetlen következménye m á r az elhelyezkedésnél megmutatkozik. Visszatérve a kádertervezéshez: a k a m a r a és a községek megfelelő szol gálatai jelenleg azt vizsgálják, hol t a r t a n a k a munkaszervezetek káder szolgálatai — milyen az összetétele, a szervezettsége, milyen szintet ért el, hiszen jól felkészült és akcióképes káderszolgálatok nélkül csak lég v á r a k a t építünk. A káderszolgálatok felerősítésével azonos jelentőségű a
kádertervezés módszereinek egységesítése is. Mindennek az a célja, hogy képessé tegyük a káderszolgálatokat olyan kádertervezésre, mely tekin tetbe tudja venni a várható technológiai fejlődést, a munkaszervezési változásokat, mely együtt tud működni a munkaszervezeten belül és azon kívül is minden olyan tényezővel, mely befolyással lehet a szak emberképzésre. A káderszolgálatoknak és a pályaválasztási tanácsadóknak (ez utób biak sokfelé szinte teljesen leálltak a munkával) fokozottabban kellene együttműködniük egyrészt a munkábalépés, másrészt a szükséges számú és profilú szakember biztosítása érdekében.
BÁCSI Lajos: A szükséges káderek biztosításának legjárhatóbb útja — ez a mi ta pasztalatunk is — az ösztöndíjazás. Munkaszervezetem jelentős eszközö ket fordít ösztöndíjakra. A z ösztöndíj-pályázatok kiírásánál a fej lesztési terveket vesszük alapul, az ösztöndíjak odaítélésénél pedig az általánosan elfogadott kritériumok mellett azt is mérlegeljük, melyik község területéről való a pályázó. Előnyben részesítjük a kombinát dol gozóinak gyermekeit. A jelenleg készülő középtávú fejlesztési tervnek szerves részét képe zik a kádertervek is, melyek elkészítésénél a jelenlegi káderösszetételből indulunk ki, számtalan tényezőt véve tekintetbe: a várható termelési változásokat, agrotechnikai és technológiai fejlődést, a természetes elöre gedést (nyugdíjazás) stb. A technológiai fejlődés a mi szervezetünkben is nehezen meghatározható variánsként jelentkezik, ami azzal a veszélylyel jár, hogy a középtávú terv utolsó egy-két évére nézve a jelenlegi elképzelések lényeges revízióra szorulhatnak.
Dr. TÓTH Lajos: A káderszolgálatok az utóbbi néhány évben óriási változáson mentek át: a jelentéktelen, elsősorban adminisztratív ügyintézés helyébe a sokkal összetettebb, nagyobb jelentőségű feladatok kerültek (persze vannak munkaszervezetek, ahol még csak latolgatják az ilyen operatív feladatok ellátására is képes káderszolgálat létrehozásának lehetőségeit). A soron következő lépés az volna, hogy ezek a szolgálatok fejlesztési szolgálattá alakuljanak: a vállalati fejlesztés tudományosan megalapozott káder tervezést igényel. H a egy termelő munkaszervezet lépést akar tartani a technológiai fejlődéssel, a káderfejlesztésnek a technológiai fejlesztés előtt kell járnia. Ez szorosan összefügg a vállalatvezetés korszerűsítésével is: a jelenleginél sokkal korszerűbb vállalatvezetésre van szükség. A z ön igazgatás további kibontakozásában nagy szükség van a korszerű veze tésre, a jól felkészült szakszolgálatokra, mert jórészt rajtuk múlik, hogy a tudományos és a műszaki eredményeket hogyan tudjuk beépíteni a termelési gyakorlatba.
P Á L Y A V Á L A S Z T Á S I T É N Y E Z Ő K ; K Ö Z V E T L E N ÉS K Ö Z V E T E T T PÁLYAIRÁNYÍTÁS TÓTH György: A mai beszélgetés t á r g y á t képező kérdések j a v a részét a gyakorlatból ismerem. A Szocialista Szövetség A d a i Községi V á l a s z t m á n y á n a k o k t a tásügyi szakosztálya egyebek mellett ezekkel a kérdésekkel is gyakran foglalkozott: nem túlzás azt m o n d a n i , hogy évek óta szerepelnek a kü lönböző testületek üléseinek napirendjén. N é z z ü k először a pályaválasztási tanácsadást! A foglalkoztatási érdekközösség keretében m ű k ö d ő pályaválasztási szolgálat gyönyörűen dolgozott egész a közelmúltig — az iskolareformig. N e m volt olyan nyolcosztályos iskolát végzett diák, akivel a p á l y a v á lasztási szakemberek ne foglalkoztak volna. A z iskolareform (és az egy séges középiskola létrehozása) egyesekben talán azt a hitet keltette, hogy a pályaválasztási tanácsadás ezután másnak válik a kötelességévé: a fog lalkoztatási érdekközösség pályaválasztási szolgálata elhalt — legalább is nálunk, A d á n ez a helyzet. Mi a kikindai foglalkoztatási érdekközös séghez t a r t o z u n k , ma m á r ennek az érdekközösségnek úgyszólván egy embere sincs, aki a pályaválasztással foglalkozna. Pedig v a n ennek a m u n k á n a k közvetlenül k i m u t a t h a t ó anyagi v o n a t k o z á s a is: helyes p á l y a irányítás esetén minden bizonnyal csökkenne a z o k n a k a fiataloknak a száma, akik t a n u l m á n y a i k befejeztével a munkanélküliek listájára ke rülnek. Fel kellene újítani a pályaválasztási tanácsadást, mert ez m i n d a n y nyiunk érdeke. Tény, hogy ebben az iskolának, a pedagógusoknak is van mit tenniük, de nem hagyhatjuk, hogy az egész összetett m u n k a az ő n y a k u k b a szakadjon. N e m sok értelmét látom minden község terüle tén külön szolgálatot létrehozni — ez meghaladná gazdaságunk teher bírását — de a községközi intézmények, saját területük káderigényeinek figyelembevételével racionálisan el t u d n á k látni ezt a m u n k á t . A szakirányú oktatás regionális egybehangolása sem újkeletű kérdés. Ü g y i n d u l t u n k a n n a k idején, hogy létrehozunk (Vajdaság területén) negyven k ö z p o n t o t — negyven erős, jól felszerelt, képzett káderekkel rendelkező oktatási k ö z p o n t o t . A tervezett negyvenből száztíz lett, persze sok k í v á n n i v a l ó v a l . M i n t h a minden község a r r a törekedett vol na, hogy minél többet nyisson, még ha nincs is meg hozzá a szükséges tanulóanyag, az o k t a t á s objektív és szubjektív feltételei. í g y azután nem csoda, hogy az utolsó percig nem tudjuk, hol milyen tagozatok nyílnak, m e r t ilyen körülmények között, amikor mindenki mindenért k a p k o d , ne héz egybehangolni az igényeket és a lehetőségeket. Ezért a helyzetért szerintem a felsőbb oktatási fórumok a felelősek. A szétforgácsolt, törpe oktatási k ö z p o n t o k (központok-e valójában?) m á r felszereltségüknél, káderproblémáiknál fogva sem képesek úgy felkészíteni a tanulókat, hogy meg t u d j a n a k felelni a termelés vagy a felsőfokú oktatás igényei nek.
BIACS Ferenc: A káderek biztosítása, a p á l y a i r á n y í t á s tekintetében nagy jelentősége van a megfelelő ösztöndíjazási p o l i t i k á n a k : ha nekünk szakosított szak m u n k á s o k r a van szükségünk, ilyen profilokat ösztöndíjazunk. N e m va rázsvessző az ösztöndíj, de a tétovázók csoportjánál (akik maguk sem tudják h a t á r o z o t t a n , merre mennének) jelentős tényezővé válhat. Per sze, nincs k i z á r v a a m u n k a melletti továbbtanulás sem, de ez a g y a k o r lat még nem j á r ó d o t t be. A h i á n y s z a k m á k iránti érdeklődés növelésének másik lehetősége a megfelelő jövedelemelosztás. H a egy termelő szakmunkás magasabb személyi jövedelmet valósíthat meg, mint — mondjuk — egy nyilván t a r t ó , ez b i z o n y á r a sokakat megfontolásra késztet. K ü l ö n kategóriát képeznek azok a dolgozók, akik csak megkezdték (vagy meg sem kezdték) az egységes középiskolát — általános iskolai végzettséggel álltak m u n k á b a . A munkahelyi betanítás útján (a mun kásegyetem vagy a szakirányú oktatási k ö z p o n t közreműködésével) teszszük őket alkalmassá egyszerűbb m u n k a f e l a d a t o k elvégzésére. Még egy problémáról kell szólnunk, amikor a pályaválasztási ténye zőket tárgyaljuk: az építőipar hagyományosan férfi munkaerőt foglal k o z t a t ó gazdasági ág. N ő k alkalmazása, a sokfelé szétszórt építőhelye ken történő elszállásolásuk, a megfelelő tisztálkodási-egészségügyi felté telek biztosítása, az o t t h o n m a r a d t családtagokról való gondoskodás — jelenlegi körülményeink között még megoldhatatlan. Nehezíti a női m u n k a e r ő foglalkoztatását a nehéz fizikai m u n k a is. A t á v l a t o k azon ban azt sejtetik, hogy az építőiparban (elsősorban az építőanyag-gyártás ban) fokozatosan fejlődik a gépesítés. A gépek mindenekelőtt a nehe zebb fizikai m u n k a f e l a d a t o k végzését k ö n n y í t i k meg, így — ha nem is m á r ó l - h o l n a p r a , de belátható időn belül — lehetővé teszi a nők alkal mazását ezen a területen is (előregyártott épületelemek, kerámiaidomok, vasbetonelemek szerelése stb.). A z építőiparban természetesen nemcsak klasszikus értelemben vett épí t ő m u n k á s o k a t foglalkoztatunk, hanem más szakmájúakat is: villamosés fémipari, v a l a m i n t közlekedési szakemberekre is nagy szükségünk v a n . Ezek is h i á n y s z a k m á n a k s z á m í t a n a k — t a v a l y h a t v a n ösztöndíjra í r t u n k ki p á l y á z a t o t , alig jelentkeztek húszan (nemcsak a Kanizsáról hanem a k ö r n y e z ő községekből jelentkezőket is beleszámítva). Tisztában kell lenni azzal, hogy az ösztöndíj bizonyos kötelezettséget jelent: akit két évig ösztöndíjazunk, h á r o m évre kötelezi el magát a munkaszervezethez. H a ezalatt megtalálja a számítását, netán előlép (például munkavezetővé, amire egy technikusnak reálisabb az esélye), valószínűleg t o v á b b r a is m a r a d , de sokan v a n n a k , akik a kötelező idő u t á n , jobb kereset vagy más előnyök reményében más munkaszervezet hez mennek át — az építőiparban viszonylag magas a m u n k á s v á n d o r lás...
VARJÚ György: Én egyike v a g y o k a z o k n a k , akik m e g p á l y á z t á k és meg is k a p t á k az Építőipari K o m b i n á t ösztöndíját. Első éves vagyok, az ácsszakmát t a nulom, de ez nem zárja ki a n n a k lehetőségét, hogy — amennyiben jó lesz a t a n u l m á n y i eredményem — t o v á b b k a p j a m az ösztöndíjat, a k á r az egyetem befejezéséig is. Azzal kapcsolatban, hogy a munkaszervezetnek szakmunkásokra, nem pedig technikusokra van szüksége, elég sokat beszélgettünk az osz tályban. A többség el akarja végezni a második évet is: a technikusi ok levél sokkal vonzóbb, mint a s z a k m u n k á s - b i z o n y í t v á n y . És miért ne le hetne technikusi oklevéllel is termelő m u n k á t végezni, ácsként dolgozni, különösen h a ácsként kétszeresét is megkeresheti a n n a k , amit technikus ként k a p n a ?
FEHÉR István: M i n d többször halljuk, hogy a munkaszervezeteké a kulcsszerep a p á l y a i r á n y í t á s b a n (ez szorosan összefügg a szakirányú oktatásban be töltött szerepükkel), ezzel szemben a társult m u n k a még sok esetben nem készült fel arra, hogy az ebből a d ó d ó feladatokat érdembelileg ellássa. Így azután elég g y a k r a n megtörténik, hogy a társult m u n k a nevében, a társult m u n k a érdekeire h i v a t k o z v a a társult m u n k á n kívül állók dön tenek. A pozitív p é l d á k azt bizonyítják, hogy a legkevesebb probléma ott adódik, ahol a munkaszervezet káderigényei közvetlenül valósulhat n a k meg, ahol nem ékelődnek be különféle közvetítők. A társadalmi-politikai, oktatási és szakosított szervezetek fontos szere pet töltenek be a tájékoztatásban, a közvélemény alakításában, de a döntő tényező mégis a munkaszervezet m a r a d , megfelelő ösztöndíjazási és serkentő jövedelemelosztási politikájával, a munkábalépés biztosítá sával.
SÓTI Erzsébet: A z oktatási reformnak a pályaválasztás szempontjából legnagyobb horderejű újítása a termelés- és technika alapjai t a n t á r g y bevezetése. A mi t a p a s z t a l a t a i n k szerint — amennyiben következetesen törekszünk a t a n t e r v i követelmények megvalósítására — óriási jelentőségű, hogy a munkaszervezetek megnyílnak a t a n u l ó k előtt: nem kívülről, előadások, filmvetítések útján ismerkednek meg a termelési folyamattal, az egyes s z a k m á k k a l , h a n e m közvetlenül, a t e r m e l ő m u n k á b a n , a termelési folya m a t b a n . E téren m á r szép t a p a s z t a l a t a i n k is v a n n a k , mégis előfordul (és sajnos nem elszigetelten), hogy a munkaszervezetek nyűgnek érzik a rendszeresen odalátogató tanulócsoportokat. V a n n a k az ilyen maga t a r t á s n a k objektív okai is: a t a n u l ó k k a l folyó m u n k a sajátos felkészülést igényel attól a (termelő) munkástól, akire a d i á k o k a t bízzuk, anyagilag
sem serkentjük megfelelően ezt a m u n k á t , sok esetben alkalomszerűen foglalkoznak a kérdéssel. A kezdeti zökkenők ellenére, a g y a k o r l a t azt bizonyítja, hogy ez hasznos m u n k a f o r m a : nemcsak a termeléssel, hanem a jövedelemszerzés és -elosztás módjával, az önigazgatás g y a k o r l a t á v a l is megismerkednek a tanulók. A munkaszervezetek mégsem élnek a lehetőséggel: ahelyett, hogy ezeket a g y a k o r l a t o k a t kádergondjaik enyhítésére használnák fel, közvetítőktől várják a segítséget. Persze hiba volna megfeledkezni arról, hogy a szakma közvetlen megismerése néha nem vonzó, hanem taszító tényezővé v á l h a t ! T é n y az, hogy a p á l y a i r á n y í t á s tekintetében sok a tennivaló: ezek a tennivalók pedig nem kizárólag az iskolára, a peda gógusokra v á r n a k .
GUTÁSI János: Valóban igaz az, hogy a termelési g y a k o r l a t o k o n sok mindent meg l á t u n k : nemcsak azt, ami szép, h a n e m egy szakma fonákját is, a v á l lalaton belüli viszonyokat stb. A munkások is sokszor éreztetik velünk, hogy terhükre v a g y u n k , másik oldalról pedig azért bírálnak bennünket, mert „nem megfelelő a hozzáállásunk". Kinek volna megfelelő „ h o z z á állása", h a azt tapasztalja, hogy tessék-lássék foglalkoznak vele, hogy csak olyan teddide-teddoda m u n k á v a l b í z z á k meg, aminek sokszor nincs is értelme? A pályaválasztással kapcsolatban nagyon fontos az, ha az iskolában van ilyen szakember. A mi iskolánkban például egy pszichológus fog lalkozik ezzel és mindenki tudja, hogy szabadon fordulhat hozzá és választ is k a p h a t az őt érdeklő kérdésekre.
EGY HALLGATÓ: Ú g y hallottam, hogy ezt a pályaválasztási tanácsadó m u n k á t az a n y a gi eszközök h i á n y a is a k a d á l y o z z a . N á l u n k például (az egységes közép iskola I I . osztályában) azért nem került sor a pályaalkalmassági vizs gálatokra, m e r t nem volt elég pénz a tesztek beszerzésére. N e m tudjuk, hogy így volt-e csakugyan — bennünket így tájékoztattak. És még h a nagyjából tájékozódunk is a továbbtanulási lehetőségekről és a szükségletekről a saját községünk területén, de nagyon keveset tu d u n k arról, mi v a n azon túl. N e m a r r a gondolok, hogy egész Vajdaság területén, de a pályaválasztást és a szakirányú o k t a t á s t legalább a szom szédos községek területén egybe kellene hangolni.
SÓTI Erzsébet: A községközi együttműködés, a k á r az oktatás, a k á r a pályaválasztás kérdéseiben, csak abban az esetben valósulhat meg, h a a legszélesebb t á r -
sadalmi a l a p o k r a helyezzük. Vegyük például a Tiszavidéket: t u d n u n k kellene az egyes községek gazdasági szükségleteit (a jelenlegieket é p p úgy, mint a t á v l a t o k a t ) , egybe kellene és lehetne hangolni hol milyen irányú o k t a t á s n a k v a n n a k meg a legjobb eltételei. N i n c s értelme u g y a n azt a szakirányt fejleszteni A d á n is, Z e n t á n is, Kanizsán is; a t a n u l ó k a t és a munkaszervezeteket viszont tájékoztatni kell arról, hogy az ilyen és ilyen káderek képzésére itt v a n lehetőség.
EGY HALLGATÓ: Igen, m e r t jelenleg — még ha van is elképzelésem arról, milyen szak m á r a szeretnék menni — nincs kihez fordulnom, hogy melyik város melyik iskolájában t a n u l h a t o m az illető szakmát. Sokszor k a p u n k téves tájékoztatást is: v a l a m i k o r volt egy szak — például fogtechnikai a sza b a d k a i egészségügyi iskolában — ami évekkel ezelőtt megszűnt, de en gem még az idén is úgy tájékoztattak, hogy o d a kell mennem, h a fog technikus a k a r o k lenni. A tájékoztatásnak csak úgy v a n értelme, h a min dig időszerű.
KOÓS Sándor: A pályaválasztási tájékoztatást nem lehet teljes értékűnek tekinteni, amennyiben nem tájékoztat az elhelyezkedési lehetőségekről is. N e m a pillanatnyi esélyekre gondolok, hanem a r r a az időre, amikor a mai pá lyaválasztó fiatal végez. M e r t mi történik, h a m a azt mondjuk egy fia talnak, hogy erre és erre a s z a k m á r a szüksége v a n a gazdaságnak, ő el végzi a középiskolát, esetleg az egyetemet is, és amikor m u n k á r a jelent kezik, kiderül, hogy nincs számára munkalehetőség? M e n n y i idő, pénz, szellemi energia megy így veszendőbe!
DR. TÓTH Lajos: Felmerült a kérdés, hol kellene kialakítani a pályaválasztási tanács adás rendszerét és h o g y a n lehetne h a t é k o n n y á tenni. E z kettős feladat: egyrészt a pályaalkalmasság megállapítása — ez az iskolai nevelőmunka keretében o l d h a t ó meg, másrészt a tájékoztatás a továbbtanulási és az elhelyezkedési lehetőségekről — ez csak regionálisan szervezhető meg. A pályaválasztás nem különíthető el az oktatás-nevelés egészétől: a t a n u l ó k hajlamainak, adottságainak, képességeinek megismerésére a t a n u l m á n y o k során számtalan lehetőség nyílik. Ezeket egybevetve az egyes s z a k m á k pályaigényeivel v á l h a t tartalmassá a pályaválasztási tanácsadás.
GUTÁSI János: E z t a folyamatos megfigyelést egy kicsit megzavarja az általános is kolából a középiskolába való átmenet. A z általános iskolában megisme-
rik a t a n u l ó érdeklődését, adottságait, különleges képességeit, de amikor t o v á b b megy, az egységes középiskolában ismét üres lappal indul, lehet, hogy nem is nyílik alkalma arra, hogy felszínre jussanak ezek a képes ségei. A z t hiszem, hogy emiatt nagyon sokan örök időre kedvüket vesz tik.
SEFFER Brigitta: A pályaválasztást nagyon sok esetben nem az egyéni képességek vagy az érdeklődés, hanem egy sokkal prózaibb k ö r ü l m é n y : a szülők, a csa lád anyagi helyzete h a t á r o z z a meg. H á n y esetben az a d ö n t ő , hogy azt a bizonyos szakmát ott helyben lehet tanulni — még ha nem is vonzza különösebben a fiatalt, mert a lakóhelyen kívüli t a n í t t a t á s t a csaláJ anyagi lehetőségei eleve kizárják? A z ösztöndíjazási politika pedig ezt nem tudja még kellően h a t á l y t a l a n í t a n i .
A NEMZETISÉGI
NYELVŰ OKTATÁS: A PÁLYAVÁLASZTÁS SAJÁTOS M E G H A T Á R O Z Ó J A
TÓTH György: Területünkön (értem ez alatt Kanizsát, Z e n t á t , A d á t és Szabadkát) a középiskolai szintű m a g y a r nyelvű oktatás m a r a d é k t a l a n u l megoldó d o t t : úgy vélem, hogy a középiskola befejezéséig úgyszólván semmi probléma nincs — az óvodától az egyetem küszöbéig a m a g y a r nemzeti ségű tanuló anyanyelvén tanulhat. Sőt, az egyetemek is folytatják ezt a gyakorlatot. T u d o m például, hogy az újvidéki Technológiai K a r o n egyes t a n t á r g y a k a t , melyekre m a g y a r előadójuk van, m a g y a r nyelven is t a n í t a n a k (a hallgatók létszáma itt jóval kisebb a n n á l , amit az előírások a tagozat nyitásához minimálisként megállapítanak). Ez persze nem min den karon v a n így, tehát az i r á n y b a n kellene tevékenykednünk, hogy ahol lehetőség v a n , a többi karon is ezt a g y a k o r l a t o t fejlesszék tovább, lehetőséget a d v a a hallgatóknak az a n y a n y e l v ű továbbtanulásra, legalább a vajdasági főiskolákon, egyetemeken. Egyébként is úgy tűnik, túlméretezzük a középiskola utáni t a n n y e l v váltással kapcsolatos problémát. A z o k a m a g y a r hallgatók, akik szerb h o r v á t nyelven folytatják t a n u l m á n y a i k a t a belgrádi vagy másik egye temen, semmivel sem érnek el gyengébb eredményt, mint azok a társaik, akik valamelyik szerbiai város középiskolájából jöttek. A nyelvi tényező nem gátolja olyan mértékben a hallgatót, hogy emiatt ne t u d n a t o v á b b haladni. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ahol lehet, ne nyissunk m a g y a r tagozatot, v a g y legalább ne szervezzék meg egyes t a n t á r g y a k m a g y a r nyelvű oktatását, esetleg az előadások és a gyakorlatok viszony latában k o m b i n á l v a a m a g y a r és a szerbhorvát nyelv alkalmazását.
VARJÚ György: Én építőipari szakiskolában tanulok, a n y a n y e l v e m e n : magyarul. H a továbbtanulásról van szó, S z a b a d k á r a gondolok, mert ott — ezt a je lenlegi egyetemi hallgatóktól t u d o m — egyes t a n t á r g y a k a t m a g y a r nyel ven hallgathatok, ezekből m a g y a r nyelven is vizsgázhatok. Más lenne, ha például műépítészetet választanék: a k k o r Z á g r á b b a v a g y Belgrádba kellene mennem és ott erre nem volna mód.
B1ACS Nekünk tuk, hogy szültségen tem.
Ferenc: több egyetemen is v a n n a k ösztöndíjasaink és nem tapasztal a nyelvi ismeretekkel lett volna b a j ; inkább a szakmai felké múlik, hogy mennyire nehéz v a g y k ö n n y ű valakinek az egye
GUTÁSI János: Sok olyan iskola van Vajdaságban, ahol az oktatás nemzetiségi nyel ven folyik, de természetesen v a n n a k olyan szakok is, melyeket csak szerbhorvát nyelven t a n í t a n a k . A z t hiszem, hogy akik nemzetiségi nyel ven t a n u l t a k , jobban számba veszik képességeiket, felkészültségüket, m i előtt n e k i v á g n á n a k az egyetemnek, és aki ilyen alapos önvizsgálat u t á n iratkozik be, általában nem is húzza évekig a t a n u l m á n y o k a t .
AZUCKI Lívia: N e m túlzás azt m o n d a n i , hogy nagyon jó eredményeket é r t ü n k el a nemzetiségi nyelvű oktatásban — még egyetemi szinten is. N e m a k a r o k ü n n e p r o n t ó lenni, de t u d n i kell, hogy egy nemzetiségi hallgató számára sokkal több m u n k á t igényel lépést t a r t a n i azokkal, akik a n y a n y e l v ü k ö n tanulnak. A z sem vitás, hogy az egyetemek igyekeznek megoldást talál ni a nemzetiségi nyelvű oktatás megszervezésére — ennek számtalan gyakorlati példáját látjuk — de még mindig a hallgatók egyéni hozzá állásán múlik a legtöbb.
SEFFER Brigitta: N a g y o n szerencsés megoldásnak t a r t o m , amikor kombinálják a m a gyar nyelvű előadásokat a szerbhorvát nyelvű g y a k o r l a t o k k a l , mert a kétnyelvűség megköveteli m i n d k é t szaknyelv ismeretét. Másik példát is tudnék m o n d a n i — igaz, a kényszer szülte: n á l u n k a középiskolában, a jogi szakon nem volt m a g y a r t a n á r a bankügyletek előadására. A z ok tatás szerb nyelven folyik, a t a n k ö n y v is szerbhorvát nyelven íródott, dc m a g y a r nyelvű jegyzeteket is k a p t u n k és akinek jobban megfelel, m a g y a r nyelven is felelhet.
V o l t a k egyes p r o b l é m á k — elsősorban azoknál, akik gyengén beszélik a szerbhorvát nyelvet; ezek segítségre szorultak, de végül ők is belejöt tek. A k o n k r é t eredmény: m i n d k é t nyelven tudjuk az anyagot. Ez nem csak a gyakorlati m u n k á b a n lesz hasznos, hanem a z o k n a k , a k i k az egye temen t a n u l n a k t o v á b b , a szerb nyelvű terminológia ismerete sok m u n k á t megtakarít.
EGY HALLGATÓ: Én másban látom a problémát: nálunk (Kanizsán) tökéletesen meg szervezték a m a g y a r nyelvű oktatást, ezen kívül a környezet is olyan, hogy n a g y o n gyengén állunk a szerb nyelvvel. A m í g itt tanulunk, ez nem jelent érezhető h á t r á n y t , de a továbbtanulást befolyásolhatja. Mert lehet, hogy a főiskolán, egyetemen egyes t a n t á r g y a k a t m a g y a r nyelven is hallgathatok, de a vizsgák többségét szerb nyelven kell letennem.
DÉGI Emil: Azért, hogy a nyelvismeret hiánya ne legyen a továbbtanulást gátló körülmény, m a g u k a t a n á r o k is sokat tehetnek. Én évekig t a n í t o t t a m középiskolában, saját gyakorlatomból meríthetek példát. A m a g y a r nyel vű t a n k ö n y v kiegészítéseként szerbhorvát szójegyzéket készítettem, ezek ben a legfontosabb szakkifejezéseket gyűjtöttem össze. H a sikerülne tar t o m á n y i (országos) szinten megoldást találni ilyen szójegyzék kiadására — például a m a g y a r nyelvű t a n k ö n y v e k függelékeként — ez mentesítené a t a n á r t az egyéni szótárkészítés gondjától. Így aki továbbtanul, még ha gyengén beszéli is a szerbhorvát nyelvet, az elsajátított szakszó-készlet b i r t o k á b a n képes felzárkózni, nem kénytelen azt k u t a t n i , milyen szakon t a n u l h a t m a g y a r u l , hanem helyt t u d állni a választott szakmán, még ha szerbhorvát nyelven kell is továbbtanulnia. Számítani lehet az egyetemi k a r o k o n a m a g y a r nyelvi lektorátusokra is, több egyetemi k a r o n az első két év t a n t á r g y a i n a k zömét m a g y a r nyelven is tanítják, nem kell tehát, hogy a nyelvi tényező egyúttal p á lyaszint-meghatározó tényező is legyen.
DR. TÓTH Lajos: Ú g y vélem, n a g y o n fontos részhez é r t ü n k : aki m a g y a r nyelven (anya nyelvén t a n u l az általános iskolában, a középiskolában, sőt a felsőokta tás szintjén is, előnyös helyzetben van. Elsősorban anyanyelvét sajátítja el tökéletesen (beleértve a szaknyelvet is) és ez a személyiség fejlődése szempontjából többszörösen is jelentős. Viszont meglep, hogy itt, a Tisza mentén ilyen problémák v a n n a k a szerbhorvát nyelv elsajátításával, még a k k o r is, ha ismerjük a lakosság nemzetiségi összetételét. A korsze rű n y e l v o k t a t á s lehetővé teszi egy nyelv tökéletes elsajátítását, még ha
nincsenek is meg a környezeti adottságok a m i n d e n n a p i köznyelv gya korlására. Tény, hogy a szerbhorvát nyelv ismerete nemcsak a t o v á b b tanulás, h a n e m az egyenrangú nyelvhasználat, az egyéni fejlődés, a fo lyamatos önképzés szempontjából is jelentős. A z említett szerbhorvát terminológia elsajátítása középiskolai szinten ugyanolyan fontos a szaknyelv megismerése szempontjából, mint a szerb h o r v á t nyelv mint környezetnyelv megtanulása a mindennapi nyelvhasz nálat szempontjából. A környezetnyelv eredményes tanítása tehát (és erről g y a k r a n megfeledkezünk) pályaválasztást meghatározó tényező is.
SÓTI Erzsébet: V i t a t h a t a t l a n u l igaz a megállapítás, hogy ameddig a lehetőségek biz tosítottak, jobb, h a az ember anyanyelvén sajátítja el az ismereteket, alakítja ki a fogalmakat. Csak a tökéletes anyanyelvi fogalmi rendszer re épülhetnek stabil idegen nyelvű ismeretek. A lényeg felismerésének, kiemelkedésének képességét például anyanyelven jóval eredményesebben tudjuk kialakítani, és h a ez a képessége kialakult, az illető idegen nyel ven is előre tud haladni, még a valóban meglévő nyelvi nehézségek el lenére is. Saját tapasztalatomból t u d o m , volt olyan évfolyamtársam, aki nyelvi p r o b l é m á k m i a t t a k a r t kiiratkozni az egyetemről. Beszélgetés közben jöttünk rá, hogy — jóllehet valóban nagyon gyengén beszélt szerbül — nem ez a fő probléma, h a n e m az, hogy teljes egészében p r ó b á l t a megta nulni a terjedelmes a n y a g o t : nem t u d t a kiemelni a lényeget. M i k o r ezen a problémán túljutott, a nyelvi nehézségekkel m á r meg t u d o t t birkózni. N e m valószínű, hogy megszervezhető lesz éppen minden szakon és minden szinten a nemzetiségi nyelvű oktatás, tehát a környezetnyelv oktatása keretében kell a t a n u l ó k a t képessé tenni a szerbhorvát nyelven való t o v á b b t a n u l á s r a . A környezetnyelv tanulása ezek szerint sokat se gíthet abban, hogy a tanuló ne akadjon el t o v á b b t a n u l á s a során, hanem eljuthasson a r r a a szintre, melyre adottságai, képességei alkalmassá te szik, nehogy a nyelvismeret h i á n y a téves i r á n y b a terelje, v a g y egy bizo nyos szinten meghátrálásra kényszerítse.
FEHÉR István: A z általános iskolai és az egységes középiskolai szinten m a r a d é k t a l a nul sikerült megoldanunk az anyanyelvi oktatást ezen a területen (mivel földrajzilag és gazdaságilag is összefüggő területről v a n szó, S z a b a d k á t is beleértem). A szakirányú oktatásról ezt m á r nem lehet ilyen egyértel műen elmondani — és ez elsősorban a főiskolai és egyetemi szintű o k t a tásra v o n a t k o z i k . Igaz, a X . pártkongresszust követően jelentős v á l t o z á sok t ö r t é n t e k : szemmel l á t h a t ó a felsőoktatási intézmények törekvése a nemzetiségi nyelvű oktatás megszervezése érdekében. Átmeneti megol-
dásként vagy egyes t a n t á r g y a k , v a g y egész évfolyamok keretében szer vezték meg a m a g y a r nyelvű oktatást. Ezeknek a törekvéseknek kulcs problémája az előadókáder. E g y á l t a l á n : a pedagógusok helyzete olyan kérdés, mely — jóllehet pályaválasztási vonatkozásai is v a n n a k — messze meghaladja ennek a beszélgetésnek a kereteit. Éppen ezért itt csak a n n y i t fűznék hozzá, hogy ott és a k k o r , ahol és amikor a pedagógusok anyagi és társadalmi hely zetéről lesz szó, a nemzetiségi nyelvű oktató-nevelő m u n k a szemszögéből is meg kell majd vizsgálni a kérdést.
A T Á R S U L T M U N K A , A Z O K T A T Á S ÉS A P Á L Y A V Á L A S Z T Á S I S Z O L G Á L A T E L V I ÉS T É N Y L E G E S V I S Z O N Y A TÓTH György: A z oktatás és a társult m u n k a kapcsolata az elmúlt néhány évben megerősödött — legalábbis ami a középfokú oktatást illeti. N e m m o n d ható el ugyanez a felsőfokú oktatással kapcsolatban — nem azért, m i n t h a a társult m u n k á n a k ezzel kapcsolatban nem volna m o n d a n i v a l ó ja, h a n e m mert szava igen nehezen, v a g y egyáltalán nem jut el az egye temekig, az egyetemek nem kísérik figyelemmel a z o k a t a változásokat, melyek a társultmunka-szervezetek fejlődését meghatározzák. Vajdaságban az utóbbi években-évtizedben erőteljes fejlődésnek indult a fémipar: a fémipari munkaszervezetek évek óta hiába igénylik, hogy a műszaki k a r o n fémtechnológiai t a g o z a t o t nyissanak. H i á b a küldjük mi ösztöndíjasainkat technológiára, amikor csak kőolaj- vagy élelmiszeripari technológia között v á l a s z t h a t n a k . Természetes, hogy szükség van élel miszer-technológusokra, de A d á n , K i k i n d á n , Csókán, S z a b a d k á n , Zentán és ki tudja h á n y helyen még Vajdaságban, annyi fémipari technológus kellene, hogy minden érv az ilyen tagozat megnyitása mellett szól. H o g y eddig nem került rá sor, azt bizonyítja, hogy nem érzékenyek a társult m u n k a igényei iránt. Érdekes jelenségnek lehetünk tanúi egyes egyetemi k a r o k o n — első sorban az ifjúság körében népszerű k a r o k r a gondolok. Ilyen például az orvostudományi kar. A d á n az egészségügy állandó k á d e r g o n d o k k a l k ü z d : 5—6 orvos h i á n y zik. Ú g y értesültünk, hogy Újvidéken még munkanélküli orvos is van, megkerestük ezeket, elhívtuk őket, m e g m u t a t t u k nekik egészségházain kat, rendelőinket, az orvoslakásokat — megnéztek minden és elmen tek . . . N i n c s más lehetőség — gondoltuk — saját gyermekeinkből kell m a g u n k n a k orvost nevelni. Igen ám, de a beiratkozási p á l y á z a t o k o n valahogy sohasem j u t n a k be az egyetemre, pedig szép számban bejutnak olyan helyről, ahol orvosfelesleg v a n — például Újvidékről. Igaz, hogy elvben az újvidéki orvos is eljöhetne A d á r a dolgozni, de a gyakorlat
megcáfolja az elvet. És amíg nem v á l t o z t a t u n k a viszonyokon, amíg az egyetemi beiratkozást nem tesszük egy bizonyos területi érdekeltség függ vényévé, nem remélhetjük a helyzet jobbra fordulását.
DÉGI Emil: A k a m a r a m á r foglalkozott a fémipari és az építőanyag-gyártási tech nológiai szak megnyitásának kérdésével, a társultmunka-szervezetek igé nyei alapján. H a s o n l ó képpen foglalt állást ebben a kérdésben a sza b a d k a i Felsőoktatási és T u d o m á n y ü g y i Közösség is. Igényeinket eljut t a t t u k a műszaki k a r h o z , remélhető, hogy ezek a jogos kezdeményezé sek valamiképpen megoldást nyernek.
FEHÉR István: Ami a küldöttek, küldöttségek szerepét illeti — mint a társult m u n k á nak a pályaválasztásra való r á h a t á s á n a k módját — a n y i l v á n v a l ó ered mények ellenére is sok még a tennivaló. Egyenlőre még sokszor jelen téktelen mértékben t u d csak érvényesülni ez a hatás. G y a k o r i jelenség, hogy a küldött is egyéni véleményt nyilvánít ott, ahol munkaszervezete dolgozóinak álláspontját kellene ismertetnie, vagy — még ilyen eset is előfordul — szavaz is, anélkül, hogy alaposabban megismerkedett volna a problémával. A z önigazgatás olyan jog és kötelesség, mely felkészült séget igényel. A z illető terület problémáinak ismerete az előfeltétele an nak, hogy a döntéshozatalban megfelelő m ó d o n vehessen valaki részt H a tehát küldötteinket minél alaposabban felkészítjük, ezzel az egész küldöttrendszer ügyét visszük előbbre. * Pályaválasztás: a foglalkozásnak, az élethivatásnak a megválasztá sa. Célja, hogy minden fiatal a képességeinek megfelelő területen vegye ki részét a társadalmilag hasznos m u n k á b ó l — olvashatjuk a Pedagógiai lexikonban. (Pedagógiai lexikon, Budapest, 1978. I I I . kötet, 415. oldal). A pályaválasztás egyike az emberi élet legfontosabb döntéseinek. A végleges elhatározás általában hosszú ideig érlelődik, g y a k r a n változó elképzelések, sok felől érkező tanácsok, egyéni és társadalmi tényezők be folyásolják. H o g y milyen sok tényező, azt ez a beszélgetés is t a n ú s í t h a t ja, mely — a n n a k ellenére, hogy nem törekedhetett arra, hogy a p r o b léma mélyére hatoljon (a beszélgetés vendégei a kérdést gyakorlati ol daláról közelítették meg elsősorban), a pályaválasztási problematika tel jes színskáláját felvillantotta: gondolatokat indított el, kérdéseket vetett fel. melyek megválasztása itt nem történhetett meg minden esetben. E n nek ott kell megtörténnie, ahol a szabad munkacsere v o n a l á n az érde kek, a szükségletek és a lehetőségek egybehangolása történik.
