Uránváros az Esztergár Lajos u. 17. sz. épület tetejéről

Uránváros az Esztergár Lajos u. 17. sz. épület tetejéről

PÉCS ÉS KÖRNYÉKE

BÁNYÁSZ LAKÓTELEPEK, VÁROSRÉSZEK, VÁROSRÉSZEK, LAKÓTELEPEK KÖZTERÜLETEK BÁNYÁSZ LAKÓTELEPEK,

BÁNYÁSZ ÚTIKALAUZ

A szöveget írta: Biró József, Pálfy Attila, Pusztafalvi Gábor, Sallay Árpád

187

Bányász lakótelepek, városrészek, közterületek

BÁNYÁSZ LAKÓTELEPEK, VÁROSRÉSZEK A szénigény 19. századi rohamos növekedése miatt a szén kitermeléséhez egyre több munkáskézre volt szükség. A munkásokat külföldről és a monarchia különböző területeiről toborozták. A DGT egész működése alatt igyekezett a felvetteket magához kötni, ehhez hozzátartozott a bányamunkások és tisztviselők letelepítése, lakáshoz juttatása is. A bányák körül „coloniákat” (saját szóhasználatuk szerint „gyarmatokat”) hoztak létre. Ezek a bányásztelepek, bányatelepek tovább fejlődtek a 20. század folyamán illetve újabbak is létrejöttek. Új lakótelepeket hozott létre az 1950es évek közepén az uránbányászat is.

Pécsbányatelep

Cassian (Borbála) telep A bányák munkás létszámának növekedésével további munkáslakásokra volt szükség. Közülük a Cassian telep volt az egyik legnagyobb. A telepet Martin Ritter von Cassianról, a DGT vezérigazgatójáról (1862–1887) nevezték el. 1899-ben kezdték építeni. Ezek a házak egyszerűbb kivitelűek voltak, mint a pécsbányaiak. 1938-ban Borbála telepre keresztelték át. Az épületek nagy részét az 1960-as években majdnem teljesen szanálták, illetve átalakították.

Ullmann (Erzsébet) telep A DGT 1902-ben új lakótelep építését határozta el a Kispiricsizma dűlőben. Először négy, majd hat utcát terveztek. A házakhoz kertek is tartoztak. A telepet 1905-ben, az építkezéseket szorgalmazó akkori vállalat vezérigazgatójáról, Erényi Ullmann Lajosról nevezték el. 1938-ban a vállalat kérésére ezt Erzsébet telepre változtatták.

Szabolcsbányatelep A lakótelep Pécs közigazgatási területén kívül, a Magyarszéki út északkeleti részén létesült, mint a DGT legjelentősebb telepe, Mecsekszabolcs, Fel-

Bányász Útikalauz / Pécs és környéke

A DGT a pécsi bányaberuházásai, bányanyitásai után munkásai letelepítése, elhelyezése érdekében 1855-ben lakásépítésekbe fogott. Az első lakótelepet az András akna közelében levő dombháton kezdte építeni. Ez lett Pécsbányatelep, amely gyorsan növekedett. Egy év múlva már – négy sorban – 36 kettős lakásból álló házcsoport és egy vendéglő készült el. Egy-egy ház négy családnak adott helyet. A bányafőtiszteknek külön lakóház épült. A telep ezt követően is folyamatosan bővült. Közvilágítás és vízvezeték is létesült. Az ellátás érdekében élelmitárral, iskolával, rendőrséggel, templommal és 40 beteget ellátó kórházzal (1867) bővült a kolónia. A 20. század fordulóján új templomot szenteltek fel a régi szűkösebb és bányakáros épület helyett.

További fejlődést jelentett a tisztviselőtelep megépítése a Gesztenyés utcában, majd az ezzel párhuzamos Körmöcz utcában a felvigyázó házakat építették fel. E két utca épületei az első világháború után tovább szaporodtak.

189


művel hirdették a hazafiságot és emléket állítottak a bányákban és a haza védelmében hősi halált haltaknak. Az 1960-as évektől a leromlott lakásállapotok, továbbá a lakosság öszszetételének változása miatt Pécs város problémás területévé vált.

Szent István akna Szent István akna létesítésével munkáskezekre volt szükség, amelynek legkézenfekvőbb megoldása az akna közelében épített új lakások létrehozása volt. (Az aknát 1925-ben avatták.) A tervekből végül csak készenléti lakótelep lett, amelynek lakásaiban olyan vezetőket, iparosokat és bányamentőket helyeztek el, akikre sürgős beavatkozások, katasztrófák elhárítása esetén volt szükség. A közműveket a bányához kapcsoltan elkészítették, az ellátást megoldották. A telepen szép kivitelű tisztviselőházakat is építettek. Legimpozánsabb épülete az 1922-ben átadott legényszálló volt, amelyen óratorony és óra volt elhelyezve. Erről órás háznak is nevezték.

Somogybányatelep Somogyon a DGT megjelenése előtt is működtek bányák (Miesbach és Koch Ferenc vállalkozásai), és építettek bányász lakóházakat az ún. „alsó” telepen. Ezek teljesen különböztek a nagyvállalat építkezéseitől, nem érték el azok színvonalát. Miután a bányák a DGT tulajdonába kerültek, több esetben is épültek lakóházak, a telep fokozatosan alakult ki. Építkeztek 1874-től kezdődően, 1892 és 1920 körül. A felső telepen, az ún. Csobányokban az első világháborút megelőzően fogtak lakásépítésbe. Az 1920-as évek elején


sőtelep néven (akkori szóhasználattal „Luft-coloni”). Az 1850–60-as években Riegel Antal bányavállalkozó nevéhez fűződött a kortársak által „Rigli”-nek nevezett György telep kiépítése. A területen 1870-ben a székesegyházi uradalom és a DGT közötti szerződés alapján már – a magyar nyelvű oktatás mellett – két iskola működött, egy illetve három tanteremmel. A DGT – a pécsbányai lakótelep létesítése után – folyamatosan építette bányaterületének központi fekvésű, legnagyobb telepét, ahol 1913-ban 729 lakást tartottak nyilván, de összességében a lakásszám elérte a 800-at. A lakótelep villannyal, makadám úttal, vízvezetékkel és ötven méterenként vízvételi helyekkel, betonárkokkal volt ellátva. Megépítették a közösségi igényeket kielégítő létesítményeket. Élelmitár, orvosi rendelő, társadalmi pékség, húsfüstölő, tűzoltószertár, sportpálya létesült. Kultúrházat építettek, színpaddal, erkéllyel, színházi előadásokra is alkalmas kialakítással, és teremsportokra – asztalitenisz, sakk, boksz – felszerelt helyiségeket is tartalmazott. Ezeket a fiatalok lelkesen és eredményesen ki is használták. A település kulturális központtá válását erősítette az 1930-as években a magántulajdonban létesült „Kobold Bioscop” mozi, továbbá az 1920-as években megépített – két épületből álló – társulati iskola. Itt tanultak a telepi gyerekek, az István aknaiak, a környező területen élők és a Mecsekszabolcs faluban élők, mivel náluk csak 1-4 osztályos, katolikus iskola működött. A DGT és a város 1938-ban avatta fel a „Hősök terét”, ahol a Zsolnaygyárban készült monumentális emlék-

191



192

megépültek a Leixner mérnök által tervezett szebb kinézetű, nagyobb méretű, timpanonos házak. Rontották az utcaképet a házak elé helyezett melléképületek. A szociális ellátást társulati vendéglő-, iskola-, és húsfüstölő létrehozása biztosította. Ide tartozónak tekinthetjük az 1886ban létesített, a falutól távolabb eső Rücker akna melletti készenléti lakótelepet is. Itt 6 ház épült, összesen 23 lakással. Az 1910-es években ehhez csatlakozott még néhány vasasi típusú, négy család befogadására alkalmas, kétszobás lakrészekből álló ház.

helyet, majd készenléti lakótelepként már tisztviselő, felvigyázó és munkáslakások is létesültek. Tömeges lakásépítésre Vasason a Wiesner lakótelepen, az 1910-es évek végén, az 1920-as évek elején került sor. A telep nevét az itt levő aknával együtt az 1900-ban elhunyt Wiesner Rajmár bányaigazgatóról kapta. Az utcákat ABC sorrendben nevezték el. Az utcanevek egy része máig fennmaradt. 1931-re a teljes vasasi telepen öszszesen 380 lakás volt. Építettek még élelmitárat, bányászotthonnak nevezett kultúrházat, templomot és egy 114 főt befogadó munkásszállót is.

Vasasbányatelep

Victoria (Hársas) bányatelep

Vasasbányatelep tulajdonképpen egymástól nagy távolságban elhelyezkedő teleprészekből állt (Wiesner-telep, Licht-telep, Thommen telep [Alsó Flórián telep], Új Thommen-telep [Felső Flórián-telep]). Tágabb értelemben ide tartozott még a Victoria (Hársas) telep is, amely Hosszúhetény közigazgatási területén létesült. A 19. század eleji táróművelés idején is állt már néhány ház, kocsma és gazdasági épület a művelt tárók közelében. A Thommen akna megépítésével (1868) már volt egy, az aknától délre, a völgyben elhelyezkedő Alsó-Flórián telep, amely a térképi információk szerint – 9-12 db házzal – a Thommen lakótelep nevet viselte. A lakóházakról kevés ismeret áll rendelkezésre, de a maradványok alapján hosszan elnyúló, több bejáratú épületek lehettek. Itt volt vendéglő, felvigyázói lakóház és bányagondnoki lakás is. Később, 1918 után épült meg az aknától délnyugatra a Felső-Flórián telep, ahol kezdetben a főtisztviselők kaptak

Victoria-telepet 1872–1875 között hozta létre a Victoria Társaság, egy bécsi székhelyű, a Mecsekben több helyen széntermelési tevékenységet folytató társulat, amely a vasasi szénterület fedő telepeire 1871-től mélyített Victoria aknával kívánt szenet termelni. A vasasi terület szomszédságában, Hosszúhetény közigazgatási övezetében kilenc házból álló munkáslakás-együttest hozott létre 36 alacsony komfortfokozatú lakással, amelyhez később két lakásból álló tiszti lakás és egy kocsmaépület is csatlakozott. A Victoria bányatelkeit és felszíni létesítményeit 1895-ben megvette a DGT. A továbbiakban főleg vasasi bányamunkások lakták. Az új cég több, komfortot javító fejlesztést is végrehajtott. A 20. század húszas éveiben nevét, a dűlőnév alapján, Hársas-telepre változtatták. Lakásai a 20. század közepére elavultak, ezért 1979-80-ban lebontották őket. A telep a később épült magánházak formájában él tovább.


Újhegyi lakótelep A pécsújhegyi telep – amelyet Üszögként is emlegettek – első üteme az 1910-es években a bányászathoz kapcsolódó tevékenységekben (központi szénelőkészítő, brikettgyár, erőmű, szállítási és szerelési munkák) dolgozó munkások és tisztviselők számára jött létre. A tisztviselőtelep házai a Buzsáki Imre utcában – egyedi tervek alapján – épültek meg. A munkáslakások a mai Karancs utcában – típustervekhez igazodva – létesültek. A húsfüstölőt és sütőkemencét magába foglaló épület 1915-re készült el. További bővítések történtek az 1920as években. Az újhegyi kultúrházat csak később, 1938-ban emelték.

Meszestelep

Újmeszes Az egykori Magyarszéki (ma Komlói) úttól nyugatra a II. világháború után még építettek – ikerházas elrendezésben – családi házakat, később pedig

Uránváros Az uránbányák közvetlen környezete a kitermelt anyag káros egészségügyi hatására való tekintettel nem jöhetett számításba lakótelepek létesítésére. Ezért az uránbányászok lakótelepéül – Pécs település részeként – a város nyugati szélén elterülő, egykori repülőtér mintegy 100 hektárnyi területe került kijelölésre. Az Uránváros néven ismertté vált városrész építése 1955-ben, az ipari beruházásokkal egy időben kezdődött. A Dénesi Ödön által készített rendezési terv az országban eddig épített lakótelepektől eltérően a hazai lakótelep építés egyik legsikeresebb alkotását eredményezte. Az első lakások átadására 1956. október 23-án került sor. Az Uránváros-


Meszesen történt a két világháború között a DGT legnagyobb lakásépítési vállalkozása. Erről a területről mindkét újabb bányához, a Széchenyi és István aknákhoz könnyen el lehetett jutni. 1922 és 1925 között 177 munkás- és 2 felvigyázólakást építettek. 1927-ben készült el az impozáns – 300 m3 víz befogadására alkalmas – víztorony. A telep házai egyforma homlokzat-kialakításúak lettek. Ezek az épületek már a korábbiaknál komfortosabbak és többségében kétszobásak lettek, tekintélyes, 67,7 m2 alapterülettel. Az egyszobás lakások 60,6 m2-esek voltak.

bányász sajátház (BSH) akció keretében földszintes családi házakat. Ehhez közel eső területen, a város keleti részén, az 1950-es években a szénbánya nagy lakásépítésbe fogott. Az épületek többségét az akkori Tolbuchin (ma Komlói) út két oldalán helyezték el. A házak az ún. szocreál típust képviselték, így hasonlóak lettek más városok lakótelepeihez. A lakások többsége kétszobás volt, néhány háromszobás mellett. 1966-ig kb. kétezer lakás épült. Elkészült egy legényszálló is, amely utóbb a Kutatási Osztálynak adott otthont. Később a nyugati oldalon színesebb épületeket is emeltek. A hatos út, Tolbuchin út és a Komját Aladár utca közötti részt már nagyobb igényességgel – tízemeletes toronyházzal az elején és – panelházakkal építették be. A Liász programban felvonulási céllal, 1980 elején még tízemeletes toronyházak kerültek – nem a legszerencsésebb elhelyezéssel – az öregmeszesi épületek mellé.

193


ban vállalati beruházásból összesen 4250 lakás épült kommunális létesítményekkel. Az építkezés 1970-ben fejeződött be. A mára kissé kopottá vált, az uránbányászatban foglalkoztatott lakosságával együtt öregedő óriástelep, ugyanakkor a mai napig egy mozgalmas, otthonos és egységes hangulatú városrész.

Bányászok lakta szórvány lakóépületek, utcák a városban A nagy meszesi lakásépítések után a Mecseki Szénbányák több helyen is építkezett. A Cassián telep pótlására az 1960-as évek közepétől a Kodály Zoltán, az Atilla és a Kacsóh Pongrác utcában színes homlokzatokkal, vegyesen tégla és panelházakat építettek. Az 1970–80-as években a meszesi lakóházak tetőtér beépítése és az Angster

József utcától délre, majd északra is nyaralóházakra emlékezető lakóépületeket emeltek. A 80-as években lakóházak létesültek még a Felsővámház utcában is. A fentieken kívül több elszórt lakóházépítés is említhető a Rét utcában, a József Attila és a Kaposvár utcákban, valamint a Szegfű és a Szőlő utcákban. A Kertváros egyes utcáiban szintén bányászok kaptak zömmel lakásokat. Például a Victoria (Hársas) telepről kiköltözöttek az Enyezd utcába kerültek. A szénbányák mellett az uránbánya is épített a nagy lakótelepén kívül a Kertvárosban, a Szigeti városrészben: a Jókai és Zsolt utcákban, Kovácstelepen az Ércbányász utcában. A két bányavállalat a nagy lakótelepek mellett mintegy hat-hétszáz, központi fekvésű bányászlakást alakított ki.


KÖZTERÜLETEK BÁNYÁSZ ELNEVEZÉSSEL

194

András u. Bányavasút u. Bencze József u. Bittner Alajos u. Borbála u. Buzsáki Imre u. Czerékvölgyi utca Debreceni Márton u. Ércbányász u. Fábián Béla u. Fábián Béla köz Feitig Imre u. Feketegyémánt tér Flórián u. Füst u. Gröbel Emil u. Hannebeck Frigyes u. Hegedüs János u. Hegedüs Mihály u.

Hősök tere Jánosi Engel Adolf u.(a 20. század elején), ma Goldmark Károly u. Károly tér Károly u. Keller János u. Kénes u. Kórház u. Körmöc utca Lámpásvölgyi u. Legény u. Madas József u. Matakovits J. u. Pernecker István út Pécsbányatelepi út Rákos Lajos út Schroll József út Sudár István u.


Szabó István u. Szent Borbála u. Szeptember 6. tér Török István u. Uránbányász tér

A közterületek elnevezésének eredete


András utca – András aknáról nevezték el. Bányavasút utca – ezen a nyomvonalon szállították a pécsi bányák termelvényét a bányavasúton Pécsbányáról az újhegyi szénelőkészítő műbe. Bencze József – vájár, szakszervezeti vezető, internálták Dachauba. Bittner Alajos – pécsbányai vájár (19081945), szakszervezeti vezető, 1944. nov. 2-án a Gestapo letartóztatta, Dachauban 1945-ben kivégezték. Borbála utca - Szent Borbáláról, a bányászok védőszentjéről elnevezve. Buzsáki Imre – bányavasútfékező, szakszervezeti vezető, internálták Dachauba. Czerékvölgyi utca – A Czerék patakról kapta a nevét. Debreceni Márton (1802-1851) – bányamérnök, az erdélyi bányakincstár tisztviselője. 1848-ban tagja volt az erdélyi országgyűlés únió bizottságának. A szabadságharc leverése után állásától megfosztották. Ércbányász utca – Az uránércbányászokról kapta a nevét. Fábián Béla – takarítófiú volt, fegyveres ellenálló lett a fasiszták ellen. Feitig Imre – bányamozdony vezető, a csertetői csendőr-sortűz áldozata. Fekete gyémánt tér – Az értékes, kokszolható feketeszén népszerű elnevezéséből eredeztethető a megjelölés.

Flórián utca – Az első pécsbányai Szt. Flórián templom ill. a tűzoltók védőszentje a névadó. Füst u. – A kolónia húsfüstölőjének az utcája. Gröbel Emil – bányamérnök, bányamérési munkájában jelentős. Hannebeck Frigyes – jelentős aknamélyítő vezető Hegedüs János – bányamérnök, a pécsi szenek kokszolhatóságát bizonyította. Hegedüs Mihály – csillés, a csertetői csendőr-sortűz áldozata. Hősök tere – a pécsi DGT – a bányász és katonai hősöknek állított emlékműve, 1938. Jánosi Engel Adolf – kereskedő és bányavállalkozó. Üzlettársaival Pécs határában bányaterületeket vettek, ill. adtak bérbe. Később konkrét úttörő bányászati tevékenységet folytatott Komlón. Károly tér – Nevét Károly aknáról kapta. Károly utca – Károly aknáról nevezték el. Keller János – csillés, a csertetői csendőr-sortűz áldozata. Kénes út – Az utat a bányaüzem meddőhányóján alakították ki. Az égő hányó által felszabaduló kénes gáz adta az elnevezést. Kórház utca – Az 1860-ban a DGT által alapított első bányakórházról kapta a nevét. Körmöc utca – Körmöcbányáról nevezték el. Lámpásvölgyi út – A nevét Lámpásvölgyről, ill. a Lámpás patakról kapta. Legény utca – A vasasi DGT legényszállóról nevezték el. Madas József – bányamérnök, kiváló szénelőkészítő szakértő, a pécsi helytörténet kutatója.

195



Matakovits József – pécsi iparos, 1870es évek végén szénfelhasználó Pernecker István – vájár, kőműves, szakszervezeti vezető, internálták Dachauba. Pécsbányatelepi út – a lakótelepet K-Ny irányba átszelő út Rákos Lajos – szakszervezeti vezető, 1944-ben a Gestapo elhurcolta, koncentrációs táborban halt meg. Schroll József – bányamérnök, Pécsbánya gondnoka, életében függőleges aknát neveztek el róla. Selmec utca – Selmecbányáról nevezték el.

196

Sudár István – segédvájár, szakszervezeti vezető, németországi lágerben halt meg. Szabó István – vájár, szakszervezeti vezető, internálták Dachauba. Szent Borbála – a bányászok védőszentje Szeptember 6. tér – A tatabányai sortűz bányász áldozatai évfordulója, 1951-től Bányásznap. Török István – szállítógépész, internálták Németországba Uránbányász tér – Az Uránváros központjában 2005-ig név nélkül álló teret az uránbányászat dolgozóiról nevezték el.

Uránváros az Esztergár Lajos u. 17. sz. épület tetejéről

Recommend Documents