RÖVID KÖZLEMÉNYEK
UNGULA
CAPRAE-SZINT
DNY-DUNÁNTÚLI
FÚRÁSBAN
D r . ас. S T R A U S Z L Á S Z L Ó ( X X I I . táblával) Összefoglalás. A felső p a n n o n i k u m alsó részének m e g f e l e l ő Congeria ungula caprae-s szint a D u n á n t ú l k ö z é p s ő és É K - i részén e l t e r j e d t . E d d i g a D - és D N y - D u n á n t ú l r ó l n e m i s m e r t ü k , feltételesen v a g y .az alsó p a n n o n i k u m felső r é s z é b e eső Limnocardium abichi-s r é t e g e k k e l , v a g y a felső p a n n ó n i a i Congeria rhomboiaeá-s összlet l e g a l s ó r é s z é v e l p á r h u z a m o s í t o t t á k . M o s t a N a g y k a n i z s a - m e l l e t t i B a j c s a 5. sz. m é l y f ú r á s b a n 1301 és 1307 m k ö z t ő s m a r a d v á n y o k b a n g a z d a g előfordulását t a l á l t á k . H e l y z e t e és ő s m a r a d v á n y a i a z t b i z o n y í t j á k , h o g y a r h o m b o i d e á s összlet alsó s z i n t j é n e k felel m e g .
N a g y k a n i z s a k ö z e l é b e n a Bajcsa 5. sz. mélyfúrásban 1301 és 1307 m k ö z t szürke h o m o k o s m á r g a sok ő s m a r a d v á n y t t a r t a l m a z . T ö b b s é g ü k j ó megtartású, héjas p é l d á n y o k i s v a n n a k k ö z t ü k . A k ö v e t k e z ő fajok v o l t a k meghatározhatók : Limnocardium apertum M ü n s t e r . N a g y o b b t e r m e t ű példány, 15 éles b o r d á v a l . H a a L, apertum M ü. és L. secans P u c h s n e v e k e t n e m tekintjük azonos értelmű n e k [4, p . 6 4 ] , ú g y i n k á b b a L. secans F u c h s keretébe lenne sorolható. Fuchs e r e d e t i ábrájától a z o n b a n m i n d a b o r d á k száma, m i n d keskenysége határozottan eltér [ l , t a b . 15, f i g . 29—31]. A b o r d á k száma e faj keretében meglehetősen i n g a d o z ó . A ^ b o r d á s p é l d á n y o k a t szokás legjellemzőbbnek tekinteni, de g y a k o r i b b a k a 14—15 bordásak. E n n é l is n a g y o b b b o r d a s z á m esetében m á r kétséges lehet az azonosítás. Limnocardium pensli F u c h s . N é g y c m széles, h á r o m és fél c m magas, erősen d o m b o r ú teknők, 22 t o m p a sugaras b o r d á v a l , keskeny b o r d a k ö z ö k k e l . A D u n á n t ú l Jközépső részein az ungula capraes rétegekben i g e n g y a k o r i alak ez s o t t v á l t o z é k o n y s á g a i s jelentős, főleg a b o r d á k szélessége tekintetében [4, p . 6 8 ] . F u c h s ábrája [ 1 , t a b . 15, f i g . 15—17] kissé t o r z í t j a a b o r d a k ö z ö k keskenységét, az ábrázolt bajcsai p é l d á n y o n p e d i g ellenkezőleg a b o r d a k ö z ö k túlságosan szélesnek látszanak a kőbélen. L e g i n k á b b e g y e z i k budapesti, k ő b á n y a i alakkal [2, t a b . 21, f i g . 5 ] . Limnocardium cfr. auingeri Fuchs. K e r e s z t b e n m e g n y ú l t , négyszöges kör v o n a l ú , lapos t e k n ő j ű alak, az első m e z ő n 20 elég széles, laposhátú b o r d á v a l , a hátsó m e z ő n 5 keskeny, kissé szemcsézett-hátú éllel. Azonosítása csupán a hiányos m e g t a r t á s m i a t t t e k i n t e n d ő kétesnek. Limnocardium desertum S t o l i c z k a . Congeria rhomboidea H ö r n e s. S z á m o s példány, a j e l l e m z ő erősen d o m b o r ú , r ö v i d - r o m b o i d alak. Dreissena auricularis F u c h s . Másfél c m hosszúságot elérő, erősen d o m b o r ú , v a s t a g h é j ú p é l d á n y o k , t ö m e g e s e n fordulnak elő, lumasellaszerűen is. Planorbis sp. Valószínűleg a P. radmanesti F u c h s alakkörébe [4, p . 94—95] tartozó lenyomat. A Dreissena auricularis n a g y t e r m e t ű , vastaghéjú p é l d á n y a i n a k t ö m e g e s elő fordulása a Congeria ungula caprae-szintre j e l l e m z ő . A középső-dunántúli területen a Congeria ungula caprae-szint sok g a z d a g lelőhelyén ellenőrizhető v o l t ez [4, p . 7—22], sok esetben a szint n e v é t a d ó C. ungula caprae M ü n s t e r faj h i á n y a m e l l e t t is a kor-
Földtani
238
Közlöny,
LXXXVIII.
kötet, 2. füzet
m e g á l l a p í t á s t az e m l í t e t t Dreissena-anyag t e t t e l e h e t ő v é . A Limnocardium pensli F u c h s , faj ugyancsak jellemző az ungula caprae-szintre, ebben igen g y a k o r i , más pannóniai szintben v a g y kifejlődésben nincsen m e g . A bajcsi előfordulás t ö b b i fajai k ö z ü l Limno cardium apertum M ü . , L. cfr. auingeri F u c h s , Planorbis sp. (äff. radmanesti F u c h s ) , előfordulnak az ungula caprae-szintben, de a felsőpannónikum felsőbb részében is.. Limnocardium desertum S t о 1. a déldunántúli fúrásokban e g y a r á n t g y a k o r i a f e l s ő p a n n ó n i k u m alsó részében és az alsópannónikum felső rétegeiben. A z ungula caprae-szint h e l y z e t e a Dunántúl k ö z é p s ő és É K - i részén j ó l ellenőriz h e t ő : az alsópannónikum és a balatonicás felsőpannóniai r é t e g e k k ö z é esik. Ősmarad v á n y a i n a k többsége közös a felsőpannóniai k é p z ő d m é n y e k é v e l , de v a n k ö z t ü k néhány az alsópannónikumban is g y a k o r i faj, pl. Congeria partschi H ö r n e s és Melanopsisimpressa K r a u s e [ 3 , p . 228—230 ; 5, p . 196]. F ő l e g a Dreissenák fellépése, sőt rend k í v ü l i g y a k o r i s á g a b i z o n y í t j a az ungula caprae-szint felsőpannóniai korát, az alsóp a n n ó n i k u m b ó l ezek hiányoznak. A Dunántúl déli részén a felsőpannóniai Congeria: rhomboided-s rétegek és az alsópannónikum k ö z t n e m találtak eddig semmiféle e l k ü l ö n í t h e t ő k é p z ő d m é n y t , a m e l y párhuzamosítható l e t t v o l n a az ungula caprae-szinttel. í g y az a feltevés v o l t kézenfekvő, h o g y a rhomboideás rétegek alsó része felel m e g az ungula. caprae-szintnek [4, p . 47—48]. Másik lehetséges elképzelés az, h o g y a medencék kifejlő désében az abichi- v a g y abichiforme-rétegek párhuzamosíthatok az ungula caprae-szint tel [6, p . 235]. A z i l y e n párhuzamosítás m e l l e t t az hozható fel érvül, h o g y m i n d az abichis rétegekben, m i n d az ungula capraes rétegekben m e g v a n a Congeria partschi H ö r n , faj, m e l y e t külföldön g y a k r a n szintjelző fontos alaknak tekintenek. I g e n g y e n g e é r v az u t ó b b i párhuzamosítás m e l l e t t az, h o g y ebben az esetben a felsőpannónikum, k é t l e g e l t e r j e d t e b b kifejlődését, a Congeria balatonica P a r t s c h és a Congeria rhomboidea H ö r n , fajok u r a l k o d ó fellépése által j e l l e m z e t t és azokról e l n e v e z e t t balatonicásés r h o m b o i d e á s rétegeket egymással pontosan e g y e n l ő rangú, e g y e n l ő i d ő m é r e t ű k e r e t n e k minősíthettük. M o s t azonban vastag Congeria rhomboideás rétegsor alján, 1300 m m é l y s é g b e n , az abichis r é t e g e k fedőjében, e g y ü t t találtuk a Congeria rhomboidea H ö r n , faj típusos p é l d á n y a i t az ungula caprae-szintre j e l l e m z ő ő s m a r a d v á n y o k k a l , főleg a, Dreissena auricularis F u c h s faj vastaghéjú, n a g y t e r m e t ű p é l d á n y a i n a k t ö m e g e s e l ő fordulásával. É z a z t b i z o n y í t j a , h o g y a rhomboideás rétegek alsó része p á r h u z a m o s az ungula caprae-szinttel, tehát lefelé az alsópannónikumig ér, m é l y e b b r e , m i n t a b a l a tonicás r é t e g e k .
TÁBLAMAGYARÁZAT —
TAFELERKLÄRUNG
X X I I . tábla — Tafel 1, 7. Dreissena auricularis F u c h s , 4, 5. Congeria M ü n s t e r , 3, 6. Limnocardium pensli Fuchs.
IRODALOM
XXII.
rhomboidea
H ö r n e s , 2. Limnocardium
apertum-
—LITERATUR
1. F u с h s, T h . : B e i t r ä g e z u r K e n n t n i s fossiler B i n n e n f a u n e n . D i e F a u n a der Congerienschichten v o n R a d m a n e s t i m B a n a t e . J a h r . G e o l . A n s t . W i e n , v o l . 20, 1870. — 2. L ö r e n t h e y , I . : D i e pannonische F a u n a v o n B u d a p e s t . P a l ä o n t o g r a p h i c a v o l . 48, 1902. — 3. S t r a u s z L - : A d u n á n t ú l i p a n n o n s z i n t e z é s e . Ü b e r d i e H o r i z o n t i e r u n g des transdanubischen P a n n o n s . F ö l d t a n i K ö z l ö n y 1941. — 4. S t r a u s z, L - D a s P a n n o n des m i t t l e r e n W e s t u n g a r n s . A n n a l e s M u s . N a t . H u n g a r . , v o l . 35. 1942. — 5. S t r a u s z L . : P a n n ó n i a i fauna D e r n á r ó l és T a t a r o s r ó l . M . F ö l d t a n i I n t . É v i j e l e n t é s e . B e s z á m o l ó a v i t a ü l é s e k r ő l , 1941—42. 5. f ü z e t . — 6. S t r a u s z L - '• A m a g y a r o r s z á g i p a n n o n i k u m p á r h u z a m o s í t á sa d é l k e l e t e u r ó p a i ü l e d é k e k k e l . V e r s u c h einer P a r a l l e l i s i e r u n g des P a n n o n s . F ö l d t a n i K ö z l ö n y 1942. :
Strаиs z
L.
Ungula
caprae-szint
a
Dunántúlról
239>
Congeria ungula caprae-Horizont in einer Bohrung im südwestlichen Transdanubien D r . ас. T,. S T R A U S Z
D i e durch das massenhafte V o r k o m m e n der С. ungula caprae M ü n s t. gekennzeichnete oberpannonische Ausbildung ist lange nur als Fazies angesehen worden, bis der Verfasser bewiesen hat, dass sie einen beständigen untersten H o r i z o n t des oberen P a n n o n s zwischen d e m unteren Pannon und d e m H o r i z o n t der C. balatonica darstellt. I m mittleren und nordöstlichen Transdanubien sind v i e l e reiche F u n d o r t e dieses H o r i zontes bekannt, [4, p p , 6—22]. I m westlichen und südlichen Transdanubien ist er jedoch, bislang noch nicht vorgefunden worden, sodass m a n annahm, dass er hier i m unteren T e i l des Congeria rhomboidea — oder i m oberen T e i l des Limnocardium abichi — H o r i zontes enthalten sei. Unlängst hat man in der Bohrung Bajcsa 5, i n 1301 bis 1307 m T i e f e eine Z a h l v o n Fossilien vorgefunden, die die Parallelität des ungula-caprae-Horizontes m i t d e m unteren Abschnitt des rhomboidea-îlorizontes beweisen. E s k o m m e n n ä m l i c h hier unter einer mächtigen Serie m i t typischen C. rhomboidea H ö r n e s die Muschel Limnocardium pensli F u c h s und massenhaft, sozusagen lumachellenartig,. grossgewachsene, grobschalige E x e m p l a r e der Dreissena auricularis Fuchs vor. K l e i n e , dünnschalige I n d i v i d u e n der letzteren A r t k o m m e n auch in anderen Ausbildungen, des Pannons v o r , j e d o c h ist das massenhafte Auftreten dieser grossen, dicken Abartein sicheres K e n n z e i c h e n des ungula-caprae-~H.orizontes. Dadurch ist v o n den zwei g e nannten Möglichkeiten die erstere, dass nämlich der ungula-caprae-ïLotizont dem. unteren T e i l des rhomboidea-Hotizontes entspricht [4, p p . 47—48], bewiesen worden..
TEUDOPSIS
SUBACUTA
N. S P . A M E C S E K I
NAGY I.
LIÁSZBÓL
ZOLTÁN
( X X I I I . táblával)
Dibranchiata m a r a d v á n y o k a t M a g y a r o r s z á g r ó l , a g y a k o r i jura-kréta Belemnitesfélektől e l t e k i n t v e , t ú l n y o m ó r é s z t csak a harmadidőszakból ismerünk [2, 3, 4, 11, 15]. M e z o z ó o s Dibranchiata rágószerv m a r a d v á n y a i r ó l adataink v a n n a k u g y a n [7, 12], d e ezek rendszertani h o v a t a r t o z á s a v i t a t o t t , i l l e t v e ezeket is i n k á b b belemnoid típusú á l l a t o k h o z t a r t o z ó k n a k tekintjük. V a d á s z E . : „ M e c s e k h e g y s é g " c. munkájában [13] a felsőliász t o a r c i emeletéből a v é k o n y leveles-fekete h o m o k o s a g y a g p a l á b ó l a faunalistában felsorolva említ e g y Beloteuthis sp. fajt. E z a p é l d á n y az Á l l . F ö l d t a n i I n t é z e t g y ű j t e m é n y é b e n l e v ő , az aláb biakban ismertetettel azonos. A mellékelt j e g y z é k szerint В ö с k h J. g y ű j t ö t t e 1874ben, Pusztakisfalutól í í N y - r a . Teudopsis
subacuta
( X X I I I . tábla,
n. sp.
1—2. k é p )
E g y példány, a héj és n e g a t í v l e n y o m a t a . L e l ő h e l y : Pusztafalutól É N y - r a a Réka völgyéből. G y ű j t ö t t e : B ö c k h J. 1874. F e k e t e agyagpalában, e g y héj nem teljesen ép m a r a d v á n y a . A héj hátsó pereme nem teljes. A t ö r e d é k m e d i á n í v e n m é r t hossza 35 m m , szélessége a laterális aszimptotáknak megfelelően m é r v e 16 m m . Barnásfeketén fénylő, g y e n g é n piritesedett h é j m a r a d v á n y . A középső í v gerince feltűnően erős, d o m b o r ú a n kiemelkedik. N ö v e k e d é s i vonalai e g y e n letesek, j ó l k i v e h e t ő k . D o m b o r ú keresztmetszete elég j ó megtartású, csak a proosztrakum legszélső (laterális) p e r e m e i deformálódtak a beágyazódás, i l l e t v e a kőzettéválás f o l y a m á n . A s z i m p t o t á i , bár kissé nehéz m e g f i g y e l n i őket, az összehasonlításhoz m é g elegendő t á m p o n t o t adnak. A rachis (a p r o o s z t r a k u m elkeskenyedő, elülső v é g e ) j ó v a l keskenyebb m i n t a T . subcostata M ü n s t - é , de n e m o l y a n egyenletes, m i n t pl. a T. bollensis ( Z i e t . ) - n é l . U g y a n a k k o r világosan elkülönül a Palaeololigo nemzetség keskeny, k i u g r ó rachis típusá t ó l , a m e l y v é g ü l is a Niobrarateuthis szélső alakjaihoz v e z e t . A rachis elülső v é g e t o m p á n lekerekített, ebben feltűnő a különbség k ö z t e és a T. acuta M ü n s t. kihegyesedő típusa k ö z ö t t . L e g k ö z e l e b b áll a T. acuta M ü n s t. fajhoz, a m e l y t ő l azonban a fenti b é l y e g e k e n k í v ü l a m á r k o r á n k i f e j l ő d ö t t erőteljes mediángerinc is elválasztja. E b b e az alakkörbe v o n h a t ó és n e v é v e l is erre célzok. H a n e m is k ö z v e t l e n genetikailag, de fejlődéstörténetileg a T. acuta M ü n s t. elődjeként t e k i n t h e t ő .
N a g y
A vonást
maradvány
I.
Z.:
Teudopsis
szélesebb-zömökebb
subacuta
a mecseki
testalkata
és
liászból
héjszerkezete
241 is
sok
sepioid
mutat. A család m a g a e g y é b k é n t a Loligo-val
m u t a t n a g y hasonlóságot. E d d i g a
német
o r s z á g i ( S v á b f ö l d ) l i á s z b ó l és az alsókrétából i s m e r t ü k a genusz fajait, k é p v i s e l ő i t . K ü l ö nösen g a z d a g a liász e. A
mecseki p é l d á n y t
a család,
de egyben a
legrégibb képviselőjeként kell tehát tekinteni. katlanul kis mérete
Teuthoidea
N a e f
szubordo
Törzsfejlődési kezdőtípusra
utal a
egyik szo
is.
TÁBLAMAGYARÁZAT —
TAFELERKLÄRUNG
X X I I I . tab a — Tafel X X I I I . Teudopsis subacuta n . sp. 1. n e g a t í v l e n y o m a t 2. p o z i t í v , héjas rész. M i n d k e t t ő 3 x n a g y í t á s — 1. n e g a t i v e r A b d r u c k , 2. S c h ü l p . B e i d e dreifach v e r g r ö s s e r t . F o t o : D ö m ö k — P e l l é r d y , Á l l . F ö l d t a n i I n t é z e t 1957. IRODALOM — LITERATUR 1. A b e 1, О . : P a l ä o b i o l o g i e d e r C e p h a l o p o d e n , e t c . Jena, 1916. — 2. K r e t z o i M . : F ö l d t a n i K ö z l ö n y , 72, 1942. — 3. L ö r e n t h e y G y . : M a t h , és T e r m . t u d . K ö z l e m . 15, 1898. — 4. L ő r é n t h e v G y . : u o . 29, 1911. — 5. M i l l e r , j r , H . W . : J o u r n . o f P a l e o n t o l o g y , 3 1 , 1947. — 6. N a e f, A . : D i e fossilen T i n t e n f i s c h e , 1922. — 7. N a g y I . Z . : Á l l a t t a n i K ö z i . 1958. — 8. R о g e r, J. : Sousclasse d e s D i b r a n c h i a t a , i n P i v e t e a u , I I . 689 o . 1952. — 9. R о e m e r, F . : Z e i t s c h r . d . d e u t s c h , g e o l . G e s . 4 2 , 2 , 1890. — 10. S с h e w i 11, W . E . : Journ. of P a l e o n t o l o g y , 24, 1950. — 11. S z ö r é n y i E . : F ö l d t a n i K ö z i . , 63, 1933. — 12. S t r a u s z L - : A n n a l e s M u s . N a t . H u n g . 34, 1941. — 13. V a d á s z E . : M e c s e k h e g v s é g , 1935. — 14. v a n R e g t e r n A l t e n a : A r c h . M u s . T e y l e r , 2, 1942. — 15. W a g n e r, J. :" A n n a l e s M u s . N a t . H u n g . , 3 1 , 1937—33
в Földtani Közlcny
Földtani
242
Közlöny,
LXXXVIII.
kötet, 2.
füzet
Teudopsis subacuta п. sp. aus dem mecseker Lias I . Z.
NAGY
Abgesehen v o n den häufigen B e l e m n i t e n des Jura und der K r e i d e sind aus U n g a r n fast ausschliesslich nur tertiäre Dibranchiatenreste bekannt [2, 3, 4, 11, 15]. W i r haben zwar A n g a b e n über R e s t e v o n Dibranchaten-Kiefern, aus d e m M e s o z o i k u m [ 7 , 12], j e d o c h ist deren systematische Z u g e h ö r i g k e i t umstritten, oder aber g e h ö r e n auch sie zu Gattungen der Belemnoiden. E . V a d á s z g i b t in seiner M o n o g r a p h i e »Mecsekhegyseg« (Das M e c s e k g e b i r g e ) eine Faunenliste der Toarcien-Stufe (Oberlias) an, w o r i n er aus schwarzen blättrigen sandigen L e t t e n eine B e l o t e u t h i s - A r t erwähnt. Dieses E x e m p l a r ist m i t d e m unten beschriebenen identisch, befindet sich i n der Sammlung der Staatlichen Geologischen A n s t a l t und i s t l a u t der b e i g e l e g t e n N o t e 1874 v o n J. B ö c k h N W v o n Pusztakisfalu g e s a m m e l t worden. Teudopsis
subacuta
n. sp.
E s handelt sich u m ein einzelnes E x e m p l a r , nämlich u m einen Schulp und dessen Negativabdruck. F u n d o r t : » N W v o n Pusztakisfalu, i m R e k a - T a l « . J. Böckh, 1874. I n schwarzen L e t t e n . D e r Schulp ist nicht v ö l l i g erhalten : der hintere R a n d ist beschädigt. D i e L ä n g e des Bruchstücks entlang d e m Längskiel b e t r ä g t 35 m m , seine B r e i t e , den lateralen A s y m p t o t e n entsprechend gemessen, 16 m m . E s ist etwas pyritisiert und hat einen braunlichschwarzen Glanz. D e r Längskiel ist besonders stark, aufgewölbt. D i e Wachstumslinien sind gleichmässig, gut erkennbar. D i e W ö l b u n g ist recht gut erhalten, bloss sind die lateralen R ä n d e r des Proostracums während der Einbettung resp. Versteinerung deformiert w o r d e n . D i e A s y m p t o t e n — o b z w a r etwas schwierig zu erkennen — geben eine genügende Basis zur Bestimmung. D e r Rhachis — das keilartige, frontale E n d e des Proostracums — ist v i e l schmaler als b e i T. sübcostata M ü n s t . , j e d o c h nicht so gleichmässig als bei T. bollensis Z i e t . Zugleich ist er offensichtlich verschieden v o n der schmalen, hervorspringenden Rhachisart der Gattung Palaeololigo, die zu den extremen F o r m e n des Niobrarateuthis überführt. D e r entscheidende Unterschied gegenüber d e m zugespitzten T. acuta M ü n s t . besteht i n der stumpf abgerundeten F o r m der frontalen E x t r e m i t ä t des Rhachis. Unsere A r t steht der T. acuta M ü n s t . am nächsten, v o n welcher sie j e d o c h der genannten Eigenarten nach durch den schon früh entwickelten starken Längskiel unterschieden wird. I m m e r h i n kann sie i n die letztere F o r m g r u p p e eingereiht werden, worauf ich auch m i t d e m N a m e n hinzuweisen wünschte. W e n n auch kein unmittelbarer genetischer Zusammenhang besteht, so kann unsere A r t evolutionshistorisch doch als U r a h n der T. acuta M ü n s t . aufgefasst werden. D i e breitere und gedrungene F o r m sowie die Schulpstruktur lassen nebenbei e i n e ' Z a h l v o n sepioiden Zügen erkennen. Darüber hinaus zeigt die F a m i l i e als solche grosse A e h n l i c h k e i t m i t Lohgo. Bislang sind die V e r t r e t e r der Gattung Teudopsis aus d e m deutschen (schwäbischen) L i a s und aus der unteren K r e i d e bekannt geworden. Besonders häufig sind sie i m Lias-£. Das Mecseker E x e m p l a r muss daher als eines der ältesten Mitglieder der Familie, j a sogar der Unterordung Teuthoidea N a e f aufgefasst w e r d e n . D i e ungewöhnlich kleinen Ausmasse deuten auch den A n f a n g s t y p einer Stammesentwicklungslinie a n .
A
L A G E N I D A E С S A L Á D ÚJ A L A K J A I A TORTÓNAI RÉTEGEKBŐL
SZOKOLYAI
NYIRŐ M. RÉKA ( X X I V . táblával) Összefoglalás : S z e r z ő a szokolyai tortónai rétegösszletből a z eddig hazánkban n e m i s m e r t e t e t t Frondicularia sculpta K a l l e r , F. annularis d ' O r b i g n y fajokat és a Palmula appendicifera új fajt írja l e . A s z o k o l y a i t o r t ó n a i k o r ú márgaréteg mikrofauna vizsgálatánál, m e l y В á 1 d i T . g e o l ó g u s részére készült, k é t o l y a n Foraminifera faj került elő, m e l y e t eddig a hazai i r o d a l o m b a n nem ismertettek. U g y a n c s a k a fent említett r é t e g b ő l előkerült e g y új, a Palmula nemzetségbe sorolt faj is. Frondicularia
sculpta
К a r r e r
( X X I V . tábla 2a—b ábra) 1861. Frondicularia 442. T a b . I . F i g . 2 .
sculpta
Karrer;
Karter:
Sitzungster. A k a d . W i s s . W i e n , B d . X I , I V .
S z o k o l y á r ó l 2 p é l d á n y v a n . A z e g y i k e g y e d kisebb alak, n a g y k e z d ő k a m r á s makroszférás példány, m í g a m á s i k kis kezdőkamrás mikroszférás n a g y alak. E g y é b k é n t teljesen m e g e g y e z ő К a r r e r leírásával. Sajnos m i n d k é t p é l d á n y sérült. H a z á n k b a n más lelőhelyről e d d i g m é g n e m került elő. E z t a fajt először К a r r e r í r t a le a Bécsi medence t o r t ó n a i k o r ú r é t e g e i b ő l . Frondicularia
annularis
d'Orbigny
( X X I V . tábla За—b ábra) 1846. Frondicularia annularis 1853. Frondicularia annularis 39a—d. 1859. Frondicularia annularis 15a—с. 1880. Frondicularia annularis B d . p . 98. t á b . V I I I . f i g . 15. fig.
d ' O r b i g n y ; d ' O r b i g n y : F o r a m . Foss. V i e n n e B r o n n , L e t n a e a Geognostica. I I I . kiad. p . 239. t á b . X X X V . B r o n n . K l a s s e n u . Ordn. Tierreichs, I . p . 72. táb. V I . f i g . B ü t s h l i , i n B r o n n : Klassen u . Ordnungen des Tierreichs,
S z o k o l y á r ó l szintén 2 p é l d á n y b a n került elő. M i n d k e t t ő j ó l fejlett szép e g y e d , b á r kissé sérültek. T e l j e s e n e g y e z i k a leíró fajával. E d d i g m é g hazai t o r t c n a i k o r ú réte g e k b ő l nem ismertették. D ' O r b i g n y irta le először a badeni t o r t c n a i k o r ú a g y a g b ó l . Palmula
appendicifera
( X X I V . tábla,
n o v . sp.
1 ábra)
Holotípus : 1 példány a Kőolajipari Tröszt Tudományos K u t a t ó Laboratóriumában. H o l o t í p u s méretei : hossza 6,1 m m , l e g n a g y o b b szélessége 5 r r m , vastagsága 0,1 m m . L c c u s typicus : S z c k o l y a ( P e s t m e g y e ) . S t r a t u m t y p i c u m : t o r t c n a i emelet. D e r i v . n e m . : „ f ü g g e l é k h o r d ó " jelleg. 6*
Földtani
244
Közlöny,
LXXXVIII.
kötet,
2. füzet
D i a g n ó z i s : n a g y alakú, lapos forma, a k a m r á k , , V " alakúak, keskenyek, n é m e l y i k tüskeszerű n y ú l v á n y b a n v é g z ő d i k . F a j l e í r á s : n a g y forma, kezdőkamrája i g e n apró, m e l y b ő l a k a m r á k becsava r o d v a , Marginulina-szerűen fejlődnek a 14. k a m r á i g . A 15. k a m r a v e s z i fel a Palmula j e l l e g e t , v a g y i s innen m á r uniszeriális alakban épülnek t o v á b b a f o r d í t o t t , , V " alakú j e l l e m z ő , keskeny kamrák, m e l y e k nem ölelik át a k e z d ő stádiumrészt és csak a 14. k a m r á i g t a r t a n a k . í g y az alak k e z d ő Marginulina formája, illetőleg ennek furcsa, leg idősebb k a m r á k a l k o t t a része függelékszerűen n y ú l i k k i a ház körvonalából. N é m e l y i k k a m r a hozzásimulva az előző k a m r a falához, előbb v é g z ő d i k , m í g az erre k ö v e t k e z ő hosszabb k a m r á t é p í t v e , ennek h e l y é t foglalja el. A k a m r á k száma 26. A nyílások az alak középvonalán jól kivehetők. D i f f. d i a g n. : l e g k ö z e l e b b i rokonságot a Palmula elliptica N i 1 s s о n kréta k o r ú fajjal m u t a t . M e g e g y e z n e k egymással a Marginulina szerű k e z d ő részben, de a P. elliptica fajnál ez a rész nem különül el a fiatalabb kamráktól, m i n t a P. appendicifera fajnál ; különbség v a n m é g a k a m r á k végződésénél is, ugyanis a P, elliptica k a m r á i sima széllel v é g z ő d n e k , m í g a P. appendicifera csipkésszélű k a m r á i néha tüskékkel is zárulnak. A P. appendicifera szélesebb és n a g y o b b alak, m i n t a P. elliptica. A fent fel sorolt különbségek is i n d o k o l t t á teszik a P. appendicifera faj elkülönítését. TÁBLAMAGYARÁZAT —
TAFELERKLÄRUNG
X X I V . tábla — Tafel X X I V .
1. á b r a . Palmula appendicifera n o v . sp. 2 a — b . á b r a . Frondicularia sculpta К a r r e r. 3 a — b . á b r a . Frondicularia annularis d ' О r b i g n y.
Neue F o r m e n der Familie Lagenidae aus den tortonischen R. M.
Schichten von Szokolya
NYIRŐ
Verfasserin beschreibt aus d e m tortonischen S c h i c h t k o m p l e x v o n S z o k o l y a d i e A r t e n Frondicularia sculpta K a r r e r und Frondicularia annularis d' O r b . , die bei uns noch nicht beschrieben wurden, w i e auch die neue A r t Palmula appendicifera. Beschreibung
der
A r t
Grosse F o r m , A n f a n g s k a m m e r sehr klein, an die sich die weiteren 14 K a m m e r n spiralförmig anreihen, w i e das bei der Gattung Marginulina zu sehen ist. D i e 15. K a m m e r w e i s t erst den typischen Palmula-Charakter auf, d. h. d i e schmalen K a m m e r n entwickel t e n sich in uniserialer F o r m , w i e ein » V « , umfassen den Anfangsteil nicht und erstrecken sich nur bis zu der 14. K a m m e r . D e r Marginulina-Ch.atak.tex, d. h. der aus den ältesten K a m m e r n gebildete T e i l reckt sich w i e ein Anhängsel aus d e m Umriss des Gehäuses. Einige K heften sich an die W a n d der v o r i g e n K a m m e r n , sind kürzer gebaut u n d die darauffolgenden verlängerten K a m m e r n nehmen den P l a t z derselben ein. Z a h l der K a m m e r n : 26. D i e Öffnungen sind in der Mittellinie gut zu entnehmen. a
r
n
r
n
e
r
n
D i f f . . D i a g n o s e : Palmula appendicifera ist m i t der aus der K r e i d e bekann ten Palmula elliptica N i l s s o n v e r w a n d t . D i e Marginulina-aTtigen Anfangsteile sind übereinstimmend, doch sondert sich bei P. elliptica dieser T e i l v o n den jüngeren K a m m e r n nicht ab, w i e das z. B . bei P. appendicifera der F a l l ist. E i n weiterer Unterschied ist noch bei der Mündung der K a m m e r n zu beobachten, da die K a m m e r n Von P. elliptica glatt, d i e K a m m e r n v o n P. appendicifera j e d o c h zackig, manchmal dornartig sind. P. appendicifera ist eine breitere und grössere F o r m als P. elliptica. D i e obenerwähnten Unterschiede begründen ebenfalls die Absonderung der A r t Palmula appendicifera.
