Újévi gondolatok...2 Betilos...2 Hülye fehér ember... 3 Dzsihád a kereszténység ellen...6

A TARTALOMBÓL: Újévi gondolatok. . . . . . . . . . . . . . . 2 Betilos . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 „Hülye fehér ember” . . . . . . . . . . . . 3 Dzsihád a kereszténység ellen . . . . . 6

Elég volt! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 Bajgyûjtemény tõmondatokban . . 11 Always Coca Cola! . . . . . . . . . . . . 17 Semmi hatalmat senkinek! . . . . . . 27

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap változó példányszámban jelenik meg, azokban az idõpontokban, amikor az egyszemélyes szerkesztõbizottság úgy véli meg kell jelennie. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.tar.hu/jhf, weboldalról. Külföldi olvasóink a http://jhf.fw.hu weboldalról tölthetik le az egyes számokat. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék.

Mottó: A világ olyan, amilyenné mi tesszük. Hát, ezt is megértük! – sóhajt fel boldogan egy országnyi ember az Új Esztendõ hajnalán. Másnap ugyanígy sóhajt fel egy bánatos kisnyugdíjas, amikor az elsõ megemelt árú kenyérrel a hóna alatt hazafelé ballag. Legtöbbünk vegyes érzelmekkel vág neki a 2004-es év még ismeretlen kihívásainak. Csupán reménykedhetünk, hogy megmarad a munkánk, fûteni tudjuk a lakásunkat és az egészség is kitart. És az emberség sem hal ki végleg. Hát, ezt is megértük! – sóhajtok fel magam is a Széchenyi téri fakeresztnél. Fájó szívvel olvasom egy primitív elme gyûlölet-szavait a kiszolgáltatott anyagon. Nézem a bugyuta feliratot és egy kisiskolás emlékkép ugrik be hirtelen: „hüje” – hagyta ott a nyomát minden felületen a régi diák. Mint a kutyák a szagmintát - valami állati ösztöntõl vezérelve. Tekintetem végigsiklik a puritán feszületen és nem értem, hogy a harsány óriásplakátokhoz

szokott és bugyuta tv-csatornák silány adásain szocializálódott – amolyan „mármindentlátott” – szemet vajon miért irritál egy egyszerû, ácsolt kereszt látványa? A lelkemben harc dúl: gyûlöljem a rongálót, vagy inkább sajnáljam õt, aki felszított dühét másként levezetni nem tudván csak pusztításra képes? Vajon hallott-e a firkáló a toleranciáról? Vallásszabadságról? És vajon azt tudja-e, hogy ezek a fogalmak bizony a keresztényekre is vonatkoznak? Gyerekkorodban elmondták-e vajon a szüleid, kedves rongáló, hogy nem szabad szemetelni? Hogy nem szokás az utcán köpködni és értelmes ember a kismacskát sem fojtja vödörbe? Hogy nem rúgunk bele a hajléktalanokba, és hogy soha nem vesszük el a másét? Másnak még az örömét sem, hitét sem, békéjét sem! Hallottál-e arról, hogy vannak intelligens emberek, meg vannak a bunkók? Ez utóbbiak olykor kereszteket öntenek le festékkel, máskor

Helló-halló, buék, áldásbékesség, böff. Dicsértessék Tilcsák Bea. Tilcsák bea tilosrádiót. Tilcsák bea tilos az át. (Azt sikerült.) Tilcsák bea heinekkent. Vagy tetessenek rá horogkeresztet is. Egy ide, egy oda. Böff. Hagyjuk is ezt, ezt a pohár húgyban kavart vitorlásversenyt. Tünet csupán, a tüneti kezelés meg majd pár százezer forint bírság lesz, meg a sodrófás nénik kulturált tiltakozása a Kultiplexben; jól nem adnak majd borravalót a rumosteáért, és többé nem hallgatják a Tilos rádióban az Évgyûrûket. Húsvétra például állíthatnának hatalmas és szigorú tekintetû nyulakat. Viszont a Jobbik vezérkara – Áts Feri meg a Pásztorok – a napokban leülhet értékelni a karácsonyi kampányt. Megállapíthatják, hogy a brand ismertsége dinamikusan növekedett, a vállalatnak egészében véve jót tett a botrány, különösen így, hogy akadt pontosan megnevezhetõ ellenségük is. Vagyis mostantól minden adandó alkalommal bazi nagy – de olcsó! – tárgyakat kell állítaniuk közterületen, aztán ha valakinek nem tetszik, akkor vonítani pengõsmalacul, hogy üldözve vannak. Húsvétra például állíthatnának hatalmas és szigorú tekintetû nyulakat. Vagy akár beterelhetnének egy birkanyájat az Oktogonra. Lenne minden birka nyakában egy tábla, hogy a húsvétból kommersz szarság lett, nem így kell azt, hanem õk megmondják, hogy. (Egyébként igazuk is volna, leszámítva, hogy hálistennek itt már senki nem mondhatja meg, hogy ki-ki hogyan ünnepeljen bizonyos gyanús eredetû, pogányból újracsomagolt ünnepeket.) Anyák napjára tízméteres fakanalakat, október 6-án akasztófát. Az a keresztekbõl meg is oldható, majdnem ugyanaz, ugyebár. (Vajon ha Jézust lelövik, puska lenne a templomok tetején? És ha vízbe fojtják? Akvárium?) Akkor az SZDSZ meg a többi hobbirémüldözõ tette a dolgát, most pedig a Jobbik. Ebben az ügyben az egyetlen figyelemreméltó momentum az, ahogy a Fidesz lohol a Jobbik után. A szemfüles kis veréb kiszúrja a friss tehénlepényt, és egy nap se telik bele, már megjelenik az öreg dögkeselyû, hogy õ is kér belõle, sõt nekiáll túllicitálni – még lágyabb, még coccolinóbb –: tilcsákbe. Tiltsák be az egész rádiót azonnaljában, kobozzák el, és csak év végén adják vissza, állítsanak fel zavaróállomásokat. Persze õk maguk sem gondolják ezt komolyan, nem kell megijedni, nem bolondult meg a következõ kormánypárt – csak úgy találja, a piaci verseny arra kényszeríti, hogy 2

pedig fontosnak érzik a kézírásukkal ellátni azt? Tudod-e, hogy a bölcs ember elõször elolvas egy csomó könyvet: regényt, verset, történelmet – horribile dictu: a Bibliát – és csak ezután ír? Na még egyszer, hogy a gyengébb felfogású emberszabásúak is megértsék: elõször olvas, azután ír. Nem pedig fordítva. Eldõlt végül a harc: gyõzött a sajnálat. Igen, sajnálom õt, mert biztosan nem szeret senkit és õt sem szeretik. Akit szeretõ család vár odahaza, az nem csinál ilyet, még csak az eszébe sem jut soha. Sajnálom, mert nem találja a helyét a világban. Szánom, mert a lelke sivár és nem képes felfogni a naponta ránk zúduló tömérdek szépséget. Sajnálom, mert a gyûlölet lángja perzseli a lelkét és még nem jött rá, hogy adni sokkal jobb, mint kapni. Sajnálom, mert a pusztítás az öröme. Szánalmas egy alak lehet. Majd imádkozom érte. Füleki Jolán

ráígérjen az ifjú gárdára. Amely neki, még ha elsõre úgy is tûnik, nem szövetségese, hanem riválisa. A Fidesz a saját jobbszárnyát védi, mert még mindig úgy ítéli meg, nagyobb szüksége van a négy-öt százalék radikálisra, akiket utcára lehet vinni és kétmilliónak hazudni alkalomadtán, mint az orbáncsömörbõl kifolyólag valaha az MSZP-re szavazott, ma csöndben büdöskomcsizó elektronfelhõre. Vagy úgy véli, a MIÉP romjai közt kincset ásó, az utolsó szabad víziót, a keresztényfundamentalista Magyarországot proponáló Jobbik retorikája és a fent körülírt, ideológiamentes, zsebére hallgató választó összeegyeztethetõ. Hogy meg lehet ülni egy fenékkel a lovat és a csodaszarvast. Lesznek még ebbõl csuda mutatványok. Ahhoz viszont joga van mindenkinek, hogy zavarja a kereszt a téren. Egyébként. A Tilosban elhangzott keresztényirtósdi pont olyan veszedelmes, mint Hegedûs Lóránt öblös zsidózása a valahányadik kerületi fanzinjában. Akkor az SZDSZ meg a többi hobbirémüldözõ tette a dolgát, most pedig a Jobbik. A marginális (eufém: alternatív) média pont arról ismerszik meg, hogy idõnként próbára teszi az igazhitûeket. Provokál, hogy észrevegyék – ahogy a Jobbik. Persze az azért hozzátartozik a képhez, hogy a borbarát tilosrádióst az eset után barátai elhagyták, macskái nem fogadják el tõle a whiskast, és egyedül fog elhunyni egy kukában, míg Hegedûs tiszteletest pajzsra emelte a neves zsidó fiatalemberért nyilván rajongó húsvéti birkanyáj. És igen, ha nem volna világos: nem mondjuk rádióban, hogy kiirtanánk bárkit. Sõt, adáson kívül sem, bár azt nem a törvény, csak a jóérzés szabályozza. Ahhoz viszont joga van mindenkinek, hogy zavarja a kereszt a téren. Ahogy joga van a marketingre vágyó Jobbiknak ahhoz, hogy felállítsa. Még ahhoz is jogunk van, hogy szívesen lássuk tûzifaként; ha ennyire elájulunk a szimbólumoktól, gyermekeink a Suzuki-emblémát fogják csókolgatni az iskolában. Harcos ateistának lenni pont olyan tiszteletreméltó valláskárosultság, mint a harcos keresztényé. Ezt a rendszert választottuk. Ennek a rendszernek örültünk olyan nagyon, amikor Grósz elvtárs és társai végre elengedték a kormányt. Hát tessék neki örülni tovább. Forrás: Tóta W. Árpád – Index

jó ha figyelünk

– avagy Majmoljuk Amerikát – „A politikai mindenekelõtt az ellenség kijelölése.” Carl Schmitt Ismét egy idézõjelek közé szorult cím. Michael Moore, Oscar-díjas amerikai filmes könyvének címét vettem kölcsön. A mottóul szolgáló Carl Schmitt idézet pedig Eric Laurent: „A Bush család titkai – politika, üzlet, háború” címû nem kevésbé kitûnõ munkájának elején olvasható. A világuralomra törõ pénzhatalmi elit eszközként felhasználva a pénzéhes és korrumpálható politikusi elitet, már kijelölte a megsemmisítendõ ellenséget. Az ellenséget, vagyis minket, öntudatos, önálló véleménnyel és akarattal bíró, a szabadságban és demokráciában feltétlen hívõ, globálisan gondolkodó és lokálisan cselekvõ polgárok millióit, milliárdjait, akiket ez a világ népein élõsködõ parazita sáskahad most a világ méretû céltábla kellõs közepébe állított. Az elsõ és legfontosabb feladat a modern kor fogyasztói rabszolgahadának megteremtése a népek gazdasági és ideológiai leigázása által. „Az elsõ számú bestseller és botránykönyv!” – olvashatjuk Mr. Moore könyvének hátsó borítóján. Nos, Michael Moore, akik köszönõbeszédének elmondása helyett botrányba fullasztotta a 2003-as Oscar díjátadási ceremóniát, ezzel a könyvvel sem okoz csalódást. A humor és a sajátos egyedi szemléletmód segítségével görbe tükröt tart elénk az amerikai fehér társadalomról. A könyv egyszerre humoros, szórakoztató és ugyanakkor megdöbbentõ olvasmány is. Több okból kifolyólag is. Már az elején sokkolóan hat a magyar olvasóra, hogy mennyi közös vonás, mennyi kísérteties hasonlóság fedezhetõ fel az egyes újságírók által csak „negyvenharmadiknak”, „Amerika legbutább elnökének”, vagy éppen csak „W”-nek aposztrofált George W. Bush és a Kárpátok Cicerója, a mi hõn szeretett vezérünk, a titokszolga D–209, – internacionalista fedõnevén – James Gond között. Nézzük mit ír Mr. Moore könyvében: „Nyíltan megmondom: attól tartok, hogy ön veszélyt jelent a nemzetbiztonságra… …George, képes ön felnõtt szinten olvasni és írni? Úgy tûnik, hogy ön sajnos funkcionális analfabéta. Ebben nincs semmi szégyellnivaló. Sokan vannak így ezzel. Amerikaiak milliói legfeljebb negyedik osztályos szinten tudnak olvasni és írni. De hadd kérdezzem meg: ha gondjai vannak a bonyolult értékelõ jelentésekkel, amelyeket ön a Jobbára Szabad Világ vezetõjeként kézhez kap, akkor hogyan bízhatnánk önre jó ha figyelünk

bármilyen fontos dolgot, például az atomtitkot? Az írástudatlanság minden jele nyilvánvaló, de úgy tûnik, nem akad senki, aki szembesítené önt a problémájával… … A kampány idején, amikor arról faggatták, hogy milyen könyveket olvas éppen, ön határozottan válaszolt – de a könyvek tartalmáról nem tudott mit mondani. Nem csoda hát, ha munkatársai két hónappal a kampány vége elõtt már nem engedték, hogy ön sajtóértekezleteket tartson. Emberei halálosan beijedtek a lehetséges kérdésektõl, és attól, hogy ön mit és hogyan válaszol. Egy dolog mindenki számára világos – nem beszéli érthetõ mondatokban az angol nyelvet. Eleinte jópofának, szinte vonzónak tûnt, ahogy elbánt a szavakkal és a mondatokkal, de késõbb aggódni kezdtünk… …Munkatársai azt állítják, hogy ön nem olvassa el (nem képes elolvasni) az általuk átadott összefoglaló jelentéseket, és megkéri õket, hogy olvassák fel önnek… Kérem ne vegye ezt személyeskedésnek. Lehetséges, hogy tanulási nehézségrõl van szó. Mintegy hatvanmillió amerikai küszködik ilyen gondokkal. Nincs ebben semmi szégyen. Én pedig hiszek abban, hogy egy diszlexiás is lehet az Egyesült Államok elnöke… …De ha nem hajlandó segítséget igénybe venni ennek a problémának a megoldására, akkor félek, ön túl nagy kockázatot jelenthet az ország számára. Önnek segítségre van szüksége. Logopédus kell ide, nem egy újabb tájékoztató az Ovális Irodában. Mondja meg nekünk az igazat, én pedig lefekvéskor mindig elmegyek majd, és felolvasok önnek.” A könyv végére érve keserûen tapasztalja meg a magyar olvasó, hogy az egykor oly hõn áhított Amerika „The Land of the Freedom” (a Szabadság Földje) mára a korrupciós tõke és a gigantikus méretû multinacionális cégek által kézben tartott, irányított és finanszírozott korporációs diktatúra hazájává változott. Az egykori alapító atyák nagy valószínûség szerint álmatlanul forgolódnának a sírjukban ha látnák, mi lett abból az Amerikából, amit õk megálmodtak. De nézzük, mit ír errõl Michael Moore: „Egy senki által meg nem választott elnök ül a Fehér Házban… Hát akkor ki az, aki beköltözött a Pennsylvania Avenue 1600.-ba? (A Fehér Ház hivatalos címe.) Majd én megmondom: George W. Bush, az Egyesült Államok „elnöke”. A Tolvajok Fejedelme… …A választás szabadsága a múlté. Már csak hat médiavállalkozásunk, hat légitársasá-

gunk, két és fél autógyártónk és egy rádióbirodalmunk maradt. Bármire szükséged van, ott a WalMart (Amerikai áruházlánc). Két olyan politikai párt közül választhatsz, amelyek egyformán beszélnek, egyformán szavaznak, és ugyanazok a gazdag adományozók pénzelik õket.” A szerzõ a jelenlegi elnököt George W. Busht a „tolvajok fejedelmének” nevezi, utalva ezzel arra, hogy a papa legfelsõbb bírósági kapcsolatainak köszönhetõen a szavazatok manipulálásával és bizonyos államokban bizonyos – fõleg fekete – szavazóbázis kirekesztésével, végül is ellopta a választásokat. Részletes lista olvasható a könyvben a választási csalásokról, valamint azokról a szigorító, pénzelvonó és egyéb más, az amerikai nemzet életére károsan kiható rendelkezésekrõl is, melyek mögött minden bizonnyal lobby érdekek és befolyásos tõkés csoportok állnak. Igaz, a demokraták elnökérõl, a szaxofon tudásáról és az irodabéli furulyaszólóiról elhíresült Billy fiúról is lerántja a leplet a jó humorú filmes, kinevezve Clinton „tiszteletbeli republikánusnak”. Mr. Moore könyvében kiválóan rávilágít arra, hogy mennyire leegyszerûsödött mára az amerikai nép képviselete. Tulajdonképpen édes mindegy, hogy éppen ki van hatalmon, a döntõ szót úgy is a tõke, és az általa irányított velejéig romlott, a pénzért és hatalomért bármire képes korrumpálható hivatalnokok és technokraták hada mondja ki. Nem véletlenül nevezik „héjáknak” õket a politikai szakzsargonban. Reneszánszát éli a marionett bábozás, csak most pénzügyi dróton rángatott korrupt politikusok képében reinkarnálódik. A pénz uralma alá hajtotta a világ leghatalmasabb nagyhatalmát, a világ leghatalmasabb rabszolga nemzetévé téve az Amerikai Egyesült Államok lakosságát. Az angol gyarmati uralom alól fel- és megszabadult Amerika szabad népe ma újra rabigában senyved, de ez a gazda már nem tesz különbséget fehérek és feketék között, egyformán kiszipolyoz mindent és mindenkit. Az egykori alapító atyák szabad népének leszármazottjai ma önként hajtják rabigába fejüket Pénzisten szolgáiként. Mára az amerikaiak váltak az egyik legbutább, legkevesebbet olvasó, legjobban pazarló és legjobban befolyásolható nációvá a világon. Agymosott, konzumidióta néptömegek százmillió számra, akik önmegvalósításukat a plázákban és bevásárlóközpontok3

ban – általában hitelkártyára – történõ vásárlásikban élik ki. Szellemi, kulturális és kommunikációs éhségük kielégítése céljából pedig engedelmesen esznek a média tenyerébõl. Minden a centralizálás, a központosítás irányába mutat. „Már csak hat médiavállalkozásunk, hat légitársaságunk, két és fél autógyártónk és egy rádióbirodalmunk maradt.” Megszûnik a sokszínûség a változatosság. Atomizálják, egyszersmind uniformizálják a társadalmat. A terrorizmus elleni harcra hivatkozva pedig – megvan az ideális indok – diktatórikus elemeket legitimál az államhatalom, korlátozva ezzel a polgárok demokratikus szabadságjogait. Épül a modernkori kapitalista diktatúra, ahol immáron a tõke határozza meg az ideológiai „tízparancsolatot”. Egy ideig még meghagyják (megtûrik) a demokrácia látszatát, aztán ügyvédeik, jogászaik jól fizetett seregével találnak majd valamilyen jogi eszközt arra, hogy ezt is elvegyék az emberektõl, s akkor aztán majd végképp beköszönt a szép új világ. „Két olyan politikai párt közül választhatsz, amelyek egyformán beszélnek, egyformán szavaznak, és ugyanazok a gazdag adományozók pénzelik õket.” Mr. Moore könyve kapcsán eddig javarészt Amerikáról esett szó. De mi van nálunk? Ugyanez kicsiben. Illetve talán még nem teljesen van így, az utolsó lépés, a maradék állami vagyon és a legfõbb kincs, a magyar termõföld kiárusítása bagóért, még hátra van. De ahogy elnézem derék posztkommunista kormányzatunk „áldásos” tevékenységét és ez irányban kifejtett erõfeszítéseit ez is nem sokára be fog következni. A kormány feje – W-hez, a világ jelenlegi urához hasonlatosan – ugyancsak napi harcban áll ékes, édes anyanyelvével (már ha egyáltalán valóban ez az anyanyelve, és nem mondjuk a román). Egyúttal meg kell állapítanom, hogy a kimondott szó által megjelenõ felelõsség, mint olyan számára teljesen ismeretlen fogalom, annak súlyát vajmi kevéssé érzékeli a mi szeretve tisztelt miniszterelnökünk, hiszen több esetben is tanúbizonyságát adta annak, hogy amit egyik nap kimondott, annak teljesen ellenkezõje valósult meg a másik nap. Vagy hivatalos kormányszóvivõi sajtótájékoztató keretében értesülhettünk arról, hogy bizony, bizony, velünk van a baj, mi értettünk valamit félre. Vagy éppen megbotlott szegény miniszterelnök elvtárs nyelve. Mióta magától a nagy magyar klasszikustól, a Horn Gyula-díjas Horn Gyulától tudhassuk – há’ jszen parlamenti interpellációra adott válaszában szerepelt, s így a jegyzõkönyv által az utókor számára minden kétséget kizáróan dokumentáltatott –, hogy aszongya: a választási program az nem azonos a kormányprogrammal, azóta a szo4

cialista nagyváros öntudatos polgára is elnézõbb az újonnan felálló kabinetekkel szemben és nem olyan türelmetlen, mint régebben. De ami sok, az sok(k)! Az már nekem sem fér bele, hogy a „jóléti rendszerváltás” címmel meghirdetett posztkommunista „come back” (visszatérés) „rosszléti gengszterváltás” nevû izébe torkolljon. Rosszléti, mert ha mást nem is, de azt ismét sikerült elérni, hogy a kiváltságos kevesek és a biztos keresetû politikai elit kivételével megint mindenki más rosszul érezze magát ebben a gyönyörû kis országban. Gengszterváltás? Igen. A kormányt, s annak fejét is elérte, eléri az Ügy. Eközben minden mozdítható sakkfigurát egyfajta vezéráldozatként odadobnak martalócul a médiának, csakhogy a Vezér bõrét mentsék. Meg is találták talán az ideális áldozatot, Gyuszi sofõr az, nem más, õ minden bizonnyal rács mögé kerül majd, nem ússza meg szárazon. A multimilliomos bankárokból és pénzemberekbõl álló szociálisan különösen érzékeny „kisember kormánya” által oly gyakran és képmutatóan hangoztatott „jóléti rendszerváltás” szóösszetételbõl

legfeljebb a rendszerváltás igaz. Az is csak abban az értelemben, hogy visszatért az elõzõ, a diktatórikus rendszer jegyeit magán viselõ, politikájában a kézi vezérlést (az utcán lyukas magyar zászlóval sétáló járókelõt megbilincselõ alezredes képében), gazdaságpolitikájában pedig a bankárok, brókerek irányítása alatt álló, tehetségtelen, máról holnapra tengõdõ, a nemzetet nyakig eladósító ügyintézõ kormányt meghonosító posztkommunista posvány. Jól belesimul ez az új gazda, a nagy és hatalmas Európai unió elképzeléseibe. Azokba az elképzelésekbe, ahol nem az ember áll a középpontban, hanem a tõke szabad áramlása. Ami azt jelenti, hogy minden a pénzért van, minden a tõke érdekeit szolgálja, nem pedig az emberét. Pénzistenért van minden, õt szolgálja minden és mindenki. Modernkori rabszolgaság ez, melyben a modernkori gyarmatosítók sem veszik észre magukon, hogy õk is csak szolgák, legfeljebb náluk három lépéssel messzebb van a kerítés, ameddig elmehetnek. Amerikai barátaink egy ideje már belekóstoltak ebbe az állapotba és bizony egyre többen vannak,

MICHAEL MOORE: HÜLYE FEHÉR EMBER – ÉS EGYÉB SAJNÁLATOS ADALÉKOK AZ AMERIKAI NEMZET ÁLLAPOTÁHOZ Az elsõ számú bestseller és botránykönyv Amerikában! Michel Moore a 2003-as Oscar-díj átadáson sem hazudtolta meg magát; köszönõbeszéd helyett botrányba fullasztotta az ünnepséget az amerikai kormányt ócsárolva. A Hülye fehér ember címû könyvében is nyíltan és meghökkentõen beszél, mindent elmond, amit tudnunk kell arról, hogy a Nagyok és a Jók miként vágnak át bennünket. Kiderül ebbõl a könyvõl – egyebek mellett –, hogy: – Bush „elnök” miként lopta el a választásokat, pusztán fivére, unokatestvére, papájának haverjai, választási csalás és puhány bírák segítségével;

– hogyan maradnak mindig gazdagok a gazdagok, miközben bennünket padlóra küld anyagi, gazdasági helyzetünk, és

– miként feküdtek le a politikusok a Nagy Üzletnek. – Aztán ott vannak az elképesztõ részletek arról, hogy tényleg milyen hülye ez a Bush, mennyi meggyõzõ példa akad a hímek divatjának múlására, és milyen remek, új módja van a Csak Fehéreknek tábla alkalmazásának! Túláradóan nevetõs könyv, amelyet mindenkinek el kell olvasni, ha tudni akarja, mi a nagy csalás, és „õk” hogyan hogyan úszhatják meg. A Hülye fehér ember csak cenzúrázatlanul jelenhet meg, az eredeti kiadó csak a közvélemény nyomására adta ki az általa korábban túl forrónak és nehezen kezelhetõnek tartott anyagot. Ideje megtudnunk, miért. Az egész olyan pokolian vicces, hogy elsírod magad. „Égetõ és epés, nyaktörõen és szókimondóan igaz... Moore valódi populista; a huszonegyedik század pamfletírója” (Observer) „Igazi remek, vidám, mulatattó fantasztikus olvasmány” (Newsnight Review) „Brutálisan röhejes” (Irish Times) jó ha figyelünk

akiknek nincs ínyükre ez az újfajta globális méretû Tamás bátya kunyhója. Az egykori, a szovjet unióban a szocializmus eszméje volt a megkérdõjelezhetetlen „szent” igazság. Ebben az új, európai unióban – amerikai mintára – immáron a pénz az úr mindenek felett. És aki a pénz útjába áll, azt menthetetlenül elsöprik. De talán van még remény, egy jobb világ, egy jobb, egy szabadabb élet reménye. Ha ekkora az áradat, állj félre, térj ki elõle, hadd száguldjon el melletted, minél kevesebb érintsen meg belõle. Így év végén egy kis szabadidõhöz jutva végre olvasásra is maradt idõm. (Ismét sikerült feltornásznom magam valami kétezer oldal környékére.) Ezen könyvcsomag egyik darabja a már elõbbiekben is többször idézett mû, Michael Moore: Hülye fehér ember címû kötete, melyet mindenkinek nagy szeretettel ajánlok figyelmébe. Döbbenetes leírása annak, mennyire elbutult, eltunyult, elkényelmesedett, kizárólag a fogyasztói létnek élõ, a fogyasztói létre koncentráló az amerikai társadalom. A könyvbõl képet kapunk arról is, hogy a viszonylag kis számú elit a 20/80-as világban a média hathatós közremûködésével miként tart kézben és irányít egy 300 milliós társadalmat. A könyv egyúttal elõrejelzés is számunkra, mely arra figyelmeztet bennünket, hogyha sürgõsen nem teszünk valamit, és minden így marad, ránk is hasonló sors vár. Már ma is meglehetõsen reménytelennek tûnik a helyzet, de ahogyan azt Baltás Harry „A Ravasz, az Agy és két füstölgõ puskacsõ” címû filmben is mondotta volt: „Olyan nincs, hogy nem megy vazzeg!” Legelõször is, kapcsoljuk ki a televíziót, ezt a néphülyítõ tömegkommunikációs szemétládát és adjunk könyvet a gyerek kezébe. Olvasson! Legyenek álmai, ne csak a számítógépes játékok lövöldözõs öldöklései folytatódjanak álmában. Ne erre, meg a hülye amerikai limonádé sorozatokra pazarolja el fiatalságát a magyar ifjúság. Ha nagy nehezen sikerült rábírni a gyereket, hogy elolvasson egy könyvet, beszélgessünk el vele arról, hogy tetszett neki, mi a véleménye róla. Ne sajnáljuk rá az idõt! Iskolákban, oktatási intézményekben alakulhatnának például olvasói klubok, ahol a diákok megbeszélhetnék egymással könyvélményeiket. Nem könyvajánlónak szántam e rövid kis írást, mégis szíves figyelmébe ajánlom mindenkinek Eric Laurent: „A Bush család titkai – politika, üzlet, háború” címû kitûnõ munkáját is. Ebbõl a könyvbõl – többek között – képet kaphatunk arról, hogy mennyire igaza volt Duro Susnicnak, amikor az „Emberi lelkek halászai” címû könyvében azt írta „Ki politikához nyúl, keze nem marad tiszta.” A globalizációval, az ideológiai, politikai és gazdasági diktatúrával szemben egyetlen esélyünk lehet, a kimûvelt emberfõ. Ebben jó ha figyelünk

pedig mi magyarok mindig is jók voltunk, s hitem szerint azok vagyunk ma is. Tudásalapú társadalmat kell építenünk, hogy ne lehessünk olyan központilag kézi vezérelt, kizárólag az alapfunkciókra (eszik, iszik, alszik, porlik) korlátozódó, zombi módjára élõ, két lábon járó, döntésképtelen, multikulti fogyasztó fehérjehalmazok, mint amerikai kortársaink túlnyomó többsége. Tudásalapú társadalomról beszéltem az imént, nem pedig informatikai társadalomról. Elõbbit a kimûvelt emberfõ, a kreatívan tervezõ, önállóan cselekvõ, saját véleményalkotással bíró polgár jellemzi, aki felelõsséget vállal a tetteiért, míg az utóbbit – melyet az Internet mindenhatóságában olyannyira hívõ SZDSZ propagál lelkesen – az angolul jól beszélõ, a számítógépet napi rutinszerûen kezelõ kiszolgáló, technikusi személyzet írja le. Az informatikai társadalom csak egy részét képezi a tudásalapú társadalomnak. Kétségkívül fontos rész, de mégiscsak egy része az egésznek, nem pedig maga az egész. A társadalom egészséges önvédelmi reflexekkel rendelkezik ahhoz, hogy mindig kitermelje magából a fennmaradáshoz szükséges eszméket, gondolatokat, és az azokat képviselõ embereket is. Ahogyan azt Anthony Hopkins a „Zorro álarca” címû filmben mondja (lám megint egy filmes példa): „Ha a diák készen áll, megjön az alkalmas mester is.” Tanuljunk hát! Úgy is arra ítéltettünk, hogy életünk végéig szüntelenül tanuljunk. Olcsóbb, s egyúttal kockázatmentesebb is, ha mások hibáiból tanulunk. A mai Amerikai Egyesült Államok tipikus példája annak, hogyan nem szabad csinálni, merre visz az út, mely biztosan a tömegdemokrácia totális csõdjéhez vezet. Ha óvjuk nemzetünket, kiállunk nemzeti érdekeinkért és tiszteljük hagyományainkat, akkor megmaradunk. (Tradition, tradition, azaz Hagyomány, hagyomány – mondja Reb Tevje, az anatevkai tejesember.) Ha nem õrizzük meg hagyományainkat, nem óvjuk múltunk emlékeit, nem lesz jövõnk sem és feloldódunk abban a sokszínû katyvaszban, melyet légkondicionált brüsszeli irodákban Európai Egyesült Államok néven álmodtak meg. Szerencsére itt még nem tartunk, s ez igazán jó hír. Jó hír tovább az is, hogy az Unió jelenlegi tagországaiban is egyre erõsödnek a nemzeti mozgalmak, õk is a Nemzetek Európáját részesítik elõnyben, s hála a lengyelek állhatatosságának és kitartásának, a keresztény Európa, a Nemzetek Európája úgy tûnik elérhetõ cél marad. Legalábbis egyelõre. Annak ellenére is, hogy a kisszámú ám annál befolyásosabb és jelentõs tõke háttérrel bíró technokrata európai korporációs elit megpróbálja rákényszeríteni akaratát az öreg kontinens több száz millió lakójára. Ennek érdekében mindent bevetnek, ami csak bevethetõ.

A küzdelem végkimenetelét ma még nem látjuk. Egy azonban bizonyos. Buta, önálló véleménnyel nem rendelkezõ, könnyen befolyásolható társadalommal szinte mindent meg lehet csinálni, szinte mindent be és el lehet neki adni. Képezzük magunkat, képezzük egymást, nehogy úgy járjunk, ahogyan Mr. Moore járt a húszezer dolláros Volkswagen Bogarával. „Ma elvittem az egyéves kocsimat – alig négyezer mérföld van benne – a szervizbe, ahhoz a kereskedõhöz, ahol vettem. Miért? Mert minden második alkalommal egyszerûen nem indul. Kicseréltem az önindítót, az akkumulátort, a biztosítékot, a komputercsipet, de nem sikerült megoldani a problémát. Elmondtam mindezt a szerviz vezetõjének. Lesújtó pillantást vetett rám. – Ó ezek az új Bogarak! Csak akkor indulnak be, ha minden nap használják õket. Biztos voltam benne, hogy én értettem rosszul, hiszen õ tökéletes angolsággal beszélt. Megint megkérdeztem, hogy mi a gond. – Figyeljen ide – mondta, és sajnálkozva gesztikulált –, ezeket a Volkswageneket számítógép vezérli. Ha az nem észlel aktivitást, azaz maga nem indítja be és vezeti az autót mindennap, akkor azt feltételezi, hogy az akkumulátor kifújt, vagy valami más baj van, és egyszerûen blokkolja az egész kocsit. Nincs rá mód, hogy valaki legalább naponta egyszer beindítsa? Nem tudtam mit mondani. Ha nem indítod be mindennap az autót, akkor annak vége. Talán 1901-et írunk? Én vagyok tán pimasz, mert elvárom, hogy a húszezer dolláros Bogár mindig beinduljon, amikor beteszem a slusszkulcsot? Nincs manapság a világon túlságosan sok bizonyosság. A nap még mindig nyugaton nyugszik, a pápa megtartja az éjféli misét karácsonykor, Strom Thurmond (Szenátor, most volt százéves. Megveszekedett déli politikus, utálja a feketéket, és még mindig nagy nõfaló.) pedig mindig életre kel, ha akad a közelében egy letapizható ex-First Lady. Én viszont hitbéli ügyeimben legalább egy utolsó tételhez ragaszkodom: egy vadonatúj autó mindig beindul és pont.” A magyar társadalom nagy részének azonban más milyen természetû gondjai vannak. Nálunk ugyanis az eladósodását már végképp nem folytatható lakosság tekintélyes része nem tud összespórolni magának egy húszezer dollár értékû autót, sõt, a lakosság tekintélyes részének a „mi autónkra” sem telik, még részletre sem. A 3 gyerek nem fog összejönni. Ha ettõl a pillanattól kezdve minden családban 3 gyerek születne, ahhoz hogy újra elérjük a tízmillió fõt, ötven évre lenne szükségünk. A 3 szoba (és bizonyos értelemben a 3 gyerekhez is köze van), szóval a 3 szoba sem fog összejönni. Rongyos 10 milliárd forint meg5

spórolásáért gyakorlatilag ellehetetlenítik az otthonteremtést, ráadásul megint felhergelik a jó népet. Mi ez, ha nem kormányzati felelõtlenség? Ehelyett a bérlakásépítést szorgalmazzák. A leendõ bérháztulajdonosoknak minden bizonnyal jó lesz majd. De itt az otthonteremtés vagy nem teremtés kapcsán felmerül egy nagyon fontos kérdés: Vajon az a pályakezdõ fiatal vagy házaspár, akik gyermeket, ne adj isten gyermeke-

ket szeretnének vállalni, mit választana inkább, a havi bérleti díjat – ahol a bérlemény soha a büdös életben nem lesz az övé –, vagy pedig a havi törlesztést? És végül, de nem utolsósorban – nagyon sokaknak – a 4 kerék sem fog összejönni, a havi rezsi, az örök, feloldhatatlannak tûnõ „na anyjuk, fûtünk vagy eszünk” dilemma átmeneti problémakezelése után, arra már egész egyszerûen nem fussa. A lélektani ha-

tár az ún. „alsó középkategóriás” személyautóknál az évek során az egymillió forintról lassan, de kitartóan felkúszott hárommillióra. És, hogy ismét csak egy film címét idézzem: „Lesz ez még így se!” De, hogy valami jót is mondjak végül, semmi sem tart örökké! A felvétel végén mindig a megszólal rendezõ: Ennyi A szocialista nagyváros öntudatos polgára

Nem csak a közpénzes Tilos Rádió rendezett durva mocskolódást – Kialakul a Tilos-függés. A szabad rádió levegõje után minden más adóé büdös.– A Tilos-függés. Népszabadság, 1997. augusztus 16. – Annak elmondása, hogy mi van az orrunk elõtt, folyamatos küzdelmet igényel. George Orwell, 1946 –Nincs rémisztõbb, mint az aktív tudatlanság. Goethe Akár a kommunista idõben, a média ma sem tud mit kezdeni a többség ünnepeivel. Ma is a termosztát-elven mûködik. 1990 elõtt az igazi ünnepek iránti lelkesedés hõfokát hûtötte. Az undor ünnepeivel szembeni fagyot olvasztotta. Március 15-ét összevonta a Tanácsköztársasággal, forradalmi ifjúsági napokat kreálva. Szent István ünnepébõl a kommunista elnyomás –alkotmányát” izzadta ki. Április 4-ért és november 7-ért lelkesedéstõl vörösen izzott. Azt tette, mint amit ma tesz. A karácsonyt egyfajta ökuménévé vonja össze. Néhány év múlva a feketék kwanzáját is ünnepeljük majd karácsony elõtt. Esélyegyenlõségi alapon. Ami náluk többséggyûlöletet maszkíroz. Demszky kwanzázni fog. Még a meghalt Mobutu közpénzbõl beszerzett leopárdbõr sapkáját is felteszi. De betlehemezni nem fog. A balliberális médiának fáj a karácsony. Kínos és idegen neki. Ezért szíve mélyén gyûlöli. A keresztény jelképekkel együtt. Utálja a karácsonyfát (nosztalgiával gondolva a –fenyõfa ünnepre”). Utálja a keresztet, a feszületet, a jászolt, a betlehemet. De Mikulást is, amelyrõl a legballiberálisabb fõvárosi kerület önkormányzati lapjának, a XIII. kerületi Hírnöknek a címoldalon ez jutott az eszébe: –A Kék iskolások mûsora színesítette a Télapó-ünnepséget az Országházban. A hatalmas cím alatt fotó. Kékek a Mikulás ellen. Télapó redux. Varnus Xavér –vallja – a Nap-keltében: nem tud mit csinálni a karácsonnyal. Sétál a kiüresedett városban. Mint Varnus szavait nem sokkal utána kísértetiesen visszhangozva Friderikusz. Aki kocsizik a – kihalt – Budapesten. Amelyet mintha atomtámadás ért volna. (Nem érte: a családi együttlét és szeretet érintette meg.) A Népszabadság címoldalán – Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk minden kedves olvasónknak – felirat alatt a Lánchíd kivilágítva. Hogy mindennek mi köze a kisded születéséhez? A rejtélyt már az MSZMP KB sem oldja fel, amely e lap vezetõit tette oda, ahol ma is vannak. A minden betûjében torz Népszava ezzel – ünnepli – címoldalán a béke estéjét: – Kiderülhet, a felügyelet nem a betétesek, hanem a Fidesz érdekeit védte – Elfogultság a vád a PSZÁF ellen. És ha egy hónap múlva kiderül, hogy mégsem – derülhet ki? Kit érdekel? Megvan a karácsonyi hangulat. Németh Péter volt párttitkár lapjának címoldalán kisméretû, a hetvenes évek Kádár-Magyarországá6

nak sivár, – hivatalos– karácsonyi üdvözlõlapjait idézõ fénykép jelzi, hogy olyan ünnepük van, amelyen hamar túl akarnak esni. És a karácsonyt – köszöntõ – esszék. A Népszavában az SZDSZes lelkész, Szentiványi Gábor. A furcsa és különös. Mindig a furcsa és különös. És torz. A Szép Szó mellékletben (támogatja a Raiffeisen Bank) Világosság és sötétség címen a beköszöntõ esszé – valamint a melléklet teljes anyaga – a kisebbségekkel és az esélyegyenlõséggel birkózik. Mint az év 364 napján. Csak semmi ünnep. A termosztát mûködik. A melléklet fotóanyaga egyebek között egy homoszexuális pár és Lévai Katalin fotóját kínálja, karácsonyi anzikszként. A Magyar Hírlap Szentreggel címû vezércikke így fejezõdik be: – Nemsokára megszólal a – mennybõl az angyal –, szeretteim szemében a karácsonyi gyertyák fénye tükrözõdik, én meg izgulok, ki ne dõljön ez az istenverte fa, s halkan káromkodom, remélem, így nem hallatszik föl az égbe. – Karácsony – mi az?”. Ez Kornis Mihály író karácsonyi írásának címe, amely a lap Ahogy tetszik mellékletében olvasható. Az oldal tetején, fõ helyen. Szemben vele Eörsi István –A toleranciáról” címet kapott cikke, az obligát –gyûlölet” szóval. Szenteste napja van. Kornis már az elsõ mondatban – súlyos tényként szögezi le –, hogy már a világon senki nem tudja, mit ünneplünk karácsonykor. Hogy a pápa több milliárd embernek közvetített üzenetében Jézus születésérõl szólt? Hogy ma Magyarországon a templomba járó gyerekek is tudják, mit ünneplünk karácsonykor? Hogy a Magyar Nemzet szentestei számának címoldalát Albrecht Dürer hatalmas méretû, Jézus születése képe díszítette? Súlyos tény: szemükben e világon a keresztények már a senkiken is túl esnek. Akiket ki kellene irtani. Vajon nem ez ébreszthet súlyos félelmet? A keresztényekben? Kornis, aki ezt írja a köztéren a Jobbik által elhelyezett, õt fenyegetõ keresztekrõl: – A kereszt ugyanis ebben a formájában vészesen hasonlít arra, ami eredetileg volt: kivégzõeszközre, amelyen kétezer éve még Jeruzsálemben is szokásban volt a világi hatalomnak nemkívánatos zsidókat ölni. Amit Kornis a Magyar Hírlapban írt le, a Tilos Rádióban így hangzott el a mûsorvezetõ szájából: – Akasztófákat nem akarunk felállítani?. Az esszé zárómondatai: – Itt már valójában nincs karácsony: Heródes kereszteket állít, az Aranyborjó ha figyelünk

jú díjakat oszt (értsd: 13 és fél év után kivételesen nem csak az õ oldalukon álló médium, vagyis a Hírtévé is kapott pénzt – L.I.), a hajléktalant pedig felgyújtják. A többi duma. Duma? A Közel-Kelet egyetlen országának 200-ra becsült nukleáris töltete is? Kornis írása alatt Para-Kovácsé. Õ is – tilosos. Parát Szenteste szintén a kereszt bántja. Felállítóit hetedíziglen átkozza: – és gyermekei joggal fogják utálni, valamint sírva röhögni a háta mögött, de ez legyen az õ baja, csak ne tolja minduntalan elém a mélységes meggyõzõdését, mert megöl az unalommal kevert szánalom veszélyes elegye. Mint rádiós kollégáit: Gyûlölök minden eszmét, szimbólumot, és azt, hogyha ezzel a pofámba tolakodnak, szarakodnak, erõszakos. És: – valamiért rohadtul irritál, valamiért rohadtul irritál. Mármint a kereszt. A Népszabadság karácsonyi mellékletében a vezetõ esszét Donáth László lelkész írta. Az a furcsa és különös Donáth, aki napokkal korábban jelentette ki a Hírtévén, hogy olyan, mint kereszténység, nem létezik. Az MSZMP pártlapja utódújságjának szerkesztõi az év 365 napjából természetesen Szentestét sem engedték át a békének és megbékélésnek. Õk engesztelhetetlenek. Remények és félelmek címmel Bojtár Endre irodalomtörténész, a Soros Alapítvány alkotói díjasa válogatást tett közzé a Magvetõ kiadónál Kertész Imre, Nádas Péter és Esterházy Péter publicisztikájából. Már az elsõ kérdés után – helyben vagyunk. A téma: – magyarkodás, antiszemitizmus. Az interjúban is feltolul az iszonyatos, pogromra szító szimbólum: a kereszt. – Egy párt kinevezi magát Jobbik Magyarországnak. Kereszténynek. Nemzetinek. Majd az obligát szavak: meghamisítás, megosztás, sunyi zsidózás. És persze a mások kirekesztése. A Bojtárt kérdezõnek feltûnik, hogy az idõrendben elrendezett kötet anyaga az 1994 és 1999 közötti idõkbõl semmit nem tartalmaz. Válasz: – Nincs, mert nem történt olyasmi, amire a három író közül bármelyik is reagált volna. Csak az Orbán-kormány alatt ocsúdott megint magára ez az ideológia, s vált szinte elviselhetetlenné a helyzet. Nincs, ami megakadályozza (mármint a jobboldalt – L.I.), hogy zsidózzanak, cigányozzanak, magyarkodjanak. Hát nem Horn e mondásával kezdõdött a Horn-periódus: – Komcsik, bibsik, ki a gátra! – ugyanis így kurjantotta el magát Horn a választások éjszakáján. A szavak, mint megtudjuk Bojtár nyilatkozatának végén – egyáltalán nem ártatlanok – akár azoknak a legyilkolásához is vezethetnek, akik elõször kiejtik õket…”. Ó, Tilos. De a Bojtár-beszélgetésben a vezérmondat ez: –Egyik oldalon az érzelmek, a gyûlölködésig fajuló indulatok, a másik oldalon vannak az érvek”. Akkor még egyszer az érveket: mûsorvezetõ: Ez nem baj, te meg nem választod Assisit meg a ferences rendet. mûsorvezetõ: Jó, de emiatt nem tudom tisztelni Assisit. mûsorvezetõ: Semmi baj. mûsorvezetõ: Én tisztelem, de nem kell tisztelni. mûsorvezetõ: Te tiszteled? mûsorvezetõ: Aha. mûsorvezetõ: De miért? mûsorvezetõ: A cselekedeteiért. mûsorvezetõ: Hogy lehet valaki ennyire fasz? mûsorvezetõ: A leprásokkal, bocsánat. mûsorvezetõ: Nem akar kefélni többet az életben soha! mûsorvezetõ: Szublimálja. mûsorvezetõ: Ugyan! Szublimál a faszom! mûsorvezetõ: Szerintem arról van szó, hogy én nem tudok olyan vallást elfogadni, ami az ösztöneim ellen szól. mûsorvezetõ: De senki nem is kényszerít rá, hogy elfogadd! Azért együtt tudsz élni fröcsögés és gyûlölködés nélkül. mûsorvezetõ: Tud a faszom bazdmeg! Kiirtanám az összes keresztényt! Az õ oldalukon az érvek... jó ha figyelünk

A TILOS RÁDIÓ A Tilos Rádió 1991. augusztus 21-én, a pápa látogatásakor kezdte meg elsõ, illegális adását. A több évtizedes, elsõsorban a többségi, a római katolikus vallást és intézményeit elnyomó kommunista egyeduralomból kikerülõ országba végre ellátogathat a katolikus egyház feje. Akit Eörsi István, Sztálin egykori csodálója, a Magyar Narancsban így köszöntött: – Wojtyla úr, az a gondom,/hogyha Ön hazánkba jön,/költségesebb lesz a kondom,/s kétségesebb az öröm/./Ön mint szex-specialista,/megmondja, mit nem szabad-/készen a tilalmi lista,/s behúzom a farkamat stb. Így kezdõdött. A Magyar Narancs. Amely éppen úgy az SZDSZ-es holdudvar lelkének legmélyebb bugyra, mint a Tilos Rádió, az Élet és Irodalom, a Nyilvánosság Klub és a MÚOSZ. Ahogyan a Mancs 1998. augusztus 20-i számában az õ oldalukon álló, de velük rivalizáló Fiksz rádiós Cs. Kádár Péter fogalmazott: –…hiszen a Narancs egyes egykori és jelenlegi munkatársai a Tilos Rádió mûsorkészítõi is. Valamint a Magyar Hírlap egyes cikkírói is. Mint a fentebb idézett, a kereszttõl – rettegõ – Para-Kovács Imre, akinek Gyermekláncfûrész címû mûsorában betöltött szerepérõl így emlékezik a mottóban idézett Népszabadság cikk: Áldásosan túlteng a mûsorban…az alkoholról és a drogokról szóló csevej (sic!). Sós az adó mûvészi hitvallását így foglalja össze a Népszabadságban: –Itt hangzott el a szabad rádiózás keddi ars poeticája is: – Amennyiben zavarják önt a következõ szavak: kaka, pisa, kövér ember, bazd meg – hangoljon át egy másik adóra. – Másfél éve bazmegolnak – teszi hozzá Sós. Az adóban egyébként mûsort vezet a közrádiós Pálfy Balázs is, akit a Népszabadság cikkírója megejtõ egyszerûséggel – közbuzinak – nevez. Mert nekik mindent szabad. Ok nélkül rettegniük is, immár 13 éve. Minden birtokában. A Tilos Rádiót internetes honlapjának Magazin részében ezzel a vallomással mutatják be: – olyan nekem a Tilos Rádió, mint a lakmuszpapír: a hozzá való viszonyulás, ha elutasítják vagy pont ellenkezõleg, amikor támogatják, avagy épp fordítva, kvarcpontosan minõsíti a másik felet. Hogy kik támogatják? Soros Alapítvány, Tolerancia díj (Bíró András, Donáth László lelkész, Fodor Gábor, Halmai Gábor, a Soros Alapítvány vezére, Jancsó Miklós, stb.) Az összefonódás teljes: Orosz Csilla, a Soros által kiosztott egyik – adatvédelmi– kuratórium tagja a rádió mûsorvezetõje. A többi tag között ott van Nádas Péter is és Bojár Gábor, a Graphisoft elnöke. Weyer Balázs a Tilos-botrány kirobbanása után, karácsony második napján így mosakodott: – Nem vagyok már ugyan tagja a Tilos kuratóriumának egy ideje, de ettõl még fontos nekem a rádió, s mûsort is készítek. Weyer szerint Nádori Péter (Veér András nevelt fia) sem kurátor. A már nem nagyon rég múltra utalhat, hiszen Weyer 2003. szeptember 17-én még a rádió kuratóriumának elnökeként nyilatkozott Paizs Miklós jelenlegi kurátornak, aki most mosakodott a népirtásra való buzdítás után. Weyer Balázs (a – weyerbélázás – fogalom megtestesítõjének fia) az RTL Klub Országház címû politikai magazinmûsorának felelõs szerkesztõje, és az Origo címû, az Axelero kiadásában mûködõ, – mértékadó – internetes portál fõszerkesztõje. Az is csupán a véletlen egybeesés szülötte, hogy egy RTL/ORTT (közpénz!) támogatású filmben 5 tilosos (Végsõ Zoltán, Pálos György, Czabán György, Bojtár B. Endre és Kovácsy Tibor) kapott szerepet készítõként vagy –színészként”. A december 9-i botrányos keresztgyalázó mûsor egyik vezetõjét, Bencsik Gyulát az ORTT már pénzjutalomban is részesítette a Türelmi Zónáért. A Tilos munkatársa Bakács Tibor Settenkedõ is. Neki külön rovata van a Westel találkozások magazinban. De a TV2, valamint az Élet és Irodalom is sûrûn kér belõle. Az utóbbi Soros-hetilapban így 7

emlékezett meg a Tilos szerint kiirtandókról: –Külön öröm, hogy Kertész kapta a Nobel-díjat. A vasárnapi ebédnél mocskos szájjal ebédelõ-zsidózó, történelmileg elhülyült keresztény középosztály meg kinyalhatja a seggemet. Tamás Gáspár nyála csordul. Bakács baráti szomszédunk, Ausztria kormányon lévõ koalíciós partnerének egykori vezetõjérõl pedig ezt írta: – Már egy hete csak a mamára, Jörg Haider édesanyjára gondolok... Vagyis minden mocskos fasisztának van anyja, aki természetes módon szereti méhének rothadt gyümölcsét. S a kicsi gombóc kidagad a fazékból, pártvezér vagy katona lesz. Az egyik oldalon az érvek. A Szent Koronáról is. Amelyik – a Tilos szerint – egy „nagy szar”. Hétvégeken tán svájcisapka. Jézus pedig homoszexuális volt korábban. Most, 2003. december 19-én, mint a „Honty és Hanna” címû mûsorból (amelyet Bakács – fémjelez) kiderült, a közelgõ karácsonyról beszélgetve, fattyú. A Tilos szombati sajtótájékoztatón megtoldva, de a Vincze-féle MTI által – észre nem véve: „zsidó fattyú”. – A Tilos Rádió hiányt pótol – írja magáról honlapjának „INFO” része. Ezen kívül „progresszív, demokráciát fejleszt”. Elvés értékrendszere „hitelessé” teszi. „Független, õszinte és sokszínû”. A Tilos Rádió „Budapesté”. „A beszélõ ember nevelõ, személyiségfejlesztõ erejére, a problémáit megfogalmazó, kifejezõ hallgatóra gyakorolt hatásra alapozó interaktivitás” jellemzi. Az InfoRádió, a Kárpát-medence talán legsunyibb rádiója egészen addig hallgatott a Tilos-botrányról, amitõl kezdve már nem lehetett. Amikor maga a bûnös is megszólalt. A mosdatásban – a szombati balliberális lapok mellett – az InfoRádió is kivette részét. 27-én reggel 8 elõtt Paizs Miklóssal gyorsinterjút készített. Paizs csak és kizárólag a keresztényölés mondattól határolódott el. Semmi mástól. Az InfoRádió Paizst a Tilos egyetlen más, e lapban szó szerinti idézetekben olvasható gyûlöletbeszédével sem konfrontálta. Pedig a hatalmas gépezettel – Paizs szerint 161 emberrel – mûködõ rádió fõkurátorát lett volna mivel szembesíteni. Nem csak azzal a kérdéssel, hogy a még mindig a kommunista, antifasiszta „hõs”, Schönherz Zoltánról elnevezett kollégiumi épület tetején elhelyezett antennáért mennyit fizetnek, hanem azzal is, hogy miként lett õ most kurator és védelmezõ, noha rádiójában még mûsorvezetõként ezt mondta: „A punci jótékonyan megszenteli a vizelet szagát, mennyire

Miközben Csabai Gábor, a Tilos Rádió kuratóriumának elnöke sajtótájékoztatóján – a rádió nevében – elhatárolódott a december 24-én, a csatorna mûsorvezetõje által hangoztatott „Kiirtanám az összes keresztényt” mondattól, addig kollégája, a tájékoztatón „zsidó fattyúnak” titulálta Jézus Krisztust. (A délután három órára hirdetett sajtótájékoztató fél órával késõbb kezdõdött egy másik helyen, mert bombariadó miatt a tûzszerészek vizsgálták át az eredeti helyszínt, a rádió stúdiójának helyt adó mûvelõdési házat.) Tudósítónk a sajtótájékoztatón a csatorna december 19-i Honty és Hanna címû mûsorából idézett: .. szóval ez a fajta, hogy a születés, és a gyermek akár egy fattyúból is, mert itt kvázi errõl van szó. (közbeszólás: fattyú, bizony). Fattyúból lesz. (Közbeszólás: ki ennek az apja, ki ennek az anyja?) Mert õ egy fattyú. Tehát akárhogy, hát húzzuk, vesszük, vagy magyarázzuk, Krisztus egy fattyú.” A Tilos Rádió kuratóriumának tagja, Paizs Miklós erre reagálva a kijelentette: ha valaki házasságon kívüli gyermeket nevel... Jézus, az egy zsidó fattyú volt, ez ilyen egyszerû, nem? Hozzá8

imádom a forró, sikamlós, véres dugást”. Akkor még Weyer mosdatta Paizst. Egyébként Weyer jelentette be, hogy a Tilost mûholdas sugárzással országosan foghatóvá kívánják tenni. A Tilos másik kulcsembere, Nádori Péter (a HVG on-line fõszerkesztõje és nemrégiben Krecz Tiborral közös tanácsadó cége megkérdõjelezhetõ körülmények között kapott 6,5 millió forintos megbízást két hónapos munkáért a pénzügyminisztériumtól). De a Matáv-vezér Straub Elek által oly sok SZDSZ-es holdudvari értelmiségi mellett az Axeleróhoz vezérigazgató-helyettesnek begyûjtött Simó György is kijelentette, hogy nagyon szívesen dolgozna a rádiónak. Amint várható volt, az elhatárolódás helyett a mosdatás és hazudozás indult meg. A Magyar Hírlap szombaton már azt közölte a diszkréten B. Zoltánnak nevezett népirtásra uszítóról (Bajtai Zoltán), hogy Bayer Zsolt õket támadó publicisztikája miatt rúgott be. Érdekes. A lap elfelejtette megírni, hogy Bajtai a mûsorban még azt állította, nem olvasta Bayer cikkét.. Mikor hazudott? Láthatóan nagyon-nagyon kínos volt a botrány a Westel Pressnek is (vajon miért?): csupán 26-án, 11:50-kor jelentette azt, hogy menesztik Bajtait. De magát az elsõdleges hírt elfelejtette szétküldeni SMS-szolgáltatásában. A MÚOSZ, amely – a keresztényölésért áhítozó Tilos-ügyben oly sokatmondóan hallgatókkal együtt – az Éjjeli menedék címû tv-mûsor megszüntetését követelte egy riportalany kijelentéséért, most meg akarja menteni a módszeresen gyûlöletet keltõ Tilos Rádiót. Mint a Népszavában és szinte minden televíziós frekvencián elõbukkanó Dési János, a Szombat szerkesztõbizottsági tagja mentegette a Tilost az általános gyûlöletkeltés vádja alól és rúgott egy karácsonyit lapjában a jobboldalba. Hajdu Istvánt, az igazi hatalomtól rettegõ ORTT-elnököt ismerve, a mentési intelem sikeres lesz. Fencsik Gábor, az Élet és Irodalom kaliforniai embere szerint a baseballütõ és a biciklilánc használata, valamint a jogállami normák áthágása a –nácikkal” szemben megengedhetõ. Ne feledjük: a balliberális lapokban Orbán Viktort már Hitlernek és Mussolininek nevezték. Szász Károly fején már csattant a baseball ütõ. Most a többi keresztényen a sor. Aki nem teszi keresztényi alázattal fejét a husáng alá, kirekesztõ és félelmet kelt. Tehát duplán semmisítendõ meg.

tette: Nem kell megijedni a szavaktól. Csabai Gábor, kuratóriumi elnök szerint, ha valaki a lapunk által idézett mûsort végighallgatta, az bizonyíthatja, hogy a mûsorban semmiféle gyûlölködés nem volt, értelmes emberek furcsa megközelítésben nagyon komolyan beszélgettek. Hozzátette: ez belefér a szólásszabadság kereteibe, és nem hiszi, hogy „bárkit megbántottak volna. Szavai szerint életveszélyes lehet az, hogy tudósítónk a szövegkörnyezetbõl kiemelve idézett a mûsorból. Bajtai Zoltán, alias Barangó által a december 24-i mûsorban hangoztatott „Kiirtanám az összes keresztényt!” felkiáltással kapcsolatban Csabai leszögezte: gyorsan reagáltak a történtekre, a mûsorkészítõt kivetette magából közösségük, azonnali hatállyal kizárták a Tilos Rádióból. A mûsor készítõit felfüggesztették, jövõjükrõl fegyelmi tárgyalás után döntenek. Csabai hangoztatta: „A Tilos Rádió vállalja a felelõsséget a történtekért és számítunk jogi, illetve médiajogi lépésekre, ahol remélem, mérlegelni fogják a rádió hozzáállását és a rádió eddigi múltját.” Kitért arra, hogy elvárják az egész magyar médiától: amennyiben bármilyen gyûlöletbeszéd

Lovas István

elhangzik, legalább olyan határozottsággal lépjenek fel ellene, mint azt õk tették. Szavai szerint a rádió alapelve, vallott eszméje a tolerancia, a szólásszabadság, a gyûlölködés elleni küzdelem, az emberi jogokért, szolidaritásért való lándzsatörés, ezért tökéletesen megengedhetetlen, hogy ilyen mondat elhangozzék. A Magyar Nemzet és az MNO tudósítójának felvetésére, miszerint az 1998-ban az Autonómia Alapítvány által Tolerencia-díjjal jutalmazott adó felajánlotta-e, hogy visszadja a kitüntetést, illetve az alapítvány megkérte-e õket annak visszaszolgáltatására nem kaptunk választ. Csabai hangsúlyozta: a történtek alkalmat adnak modelljük átgondolására és a jövõben jobban figyelnek majd arra, hogy ki kerülhet mikrofon közelbe. Újságírói kérdésre, miszerint miért nem határolódtak el a december 9-i mûsorban elhangzottaktól, amelyben négy mûsorvezetõ a Jobbik Magyarországért Mozgalom által az ország településein felállítandó kereszteket tûzifának, hirdetõtáblának javasolta felhasználni, Csabai elmondta: a 24-i, illetve ezt az esetet külön kell választani, hiszen a Jobbik akciója politikai színezetû volt, amely ellen otromba stílusban, gyenge érvekkel bár, de a mûsorvezetõik felléptek. Forrás:mno

jó ha figyelünk

Nem elég otthon, csöndben undorodni, nyíltan ki kell mondani: elég volt! ELÉG VOLT! Az élhetõ életünk maradékáról van szó. Elég volt! Különben baj lesz. Nagyon nagy baj! Mûsorvezetõ (a továbbiakban MV – a mûsort három személy vezette, a szó szerint idézett trágár kifejezésekért olvasóink türelmét kérjük – a szerk.): Megnézem az összes Jézusról szóló filmet. (Röhögés.) MV: Lesz a Napfivér, Holdnõvér. MV: Meg szoktad nézni? MV: Assisi? MV: Az szörnyû. MV: Assisi Szent Ferenc az nagyon jó fej volt a fickó. (Sic!) MV: Assisi az szörnyû. MV: Én ott láttam hazugnak az egészet, amikor így valahogy bekukucskál egy ablakon, és azt látja, hogy így bent kefélnek. MV: Ki? MV: A Feri? MV: Feri? MV: Félre ne értsetek, nem azt mondja Barangó, hogy Assisi Szent Ferenc kefélt. Nem azt mondta, csak hogy pontosítsuk, érted, hogy nehogy, érted, ha esetleg ezt a mûsort is lehozzák folytatásokban, akkor legyen ott a pontosítás. Egyébként mi rögzítjük valamennyi mûsorunkat. MV: Nyilván van valami választás, hogy… És Assisi azt választotta, hogy satöbbi. MV: Ez nem baj, te meg nem választod Assisit meg a ferences rendet. MV: Jó, de emiatt nem tudom tisztelni Assisit. MV: Semmi baj. MV: Én tisztelem, de nem kell tisztelni. MV: Te tiszteled? MV: Aha. MV: De miért? MV: A cselekedeteiért. MV: Hogy lehet valaki ennyire fasz? MV: A leprásokkal, bocsánat… MV: Nem akar kefélni többet az életben soha! MV: Szublimálja… MV: Ugyan! Szublimál a faszom! MV: Szerintem arról van szó, hogy én nem tudok olyan vallást elfogadni, ami az ösztöneim ellen szól. MV: De senki nem is kényszerít rá, hogy elfogadd! Azért együtt tudsz élni fröcsögés és gyûlölködés nélkül… MV: Tud a faszom, bazmeg! Kiirtanám az összes keresztényt! Hú, ez kemény… MV: Neee, Barangó! MV: Ettõl most elhatárolódunk azt hiszem, hogy Krizsóval együtt… MV: Ja, igen, száz százalékig. MV: Tehát ezt meg se hallottuk, vagy hát meghallottuk, de akkor így elnézést is kérünk. MV: Óóóó… Én is másként gondolom… nem… én azt gondolom… mi ez? (Hét másodperc kínos csend.) MV: Zenélünk egyet? MV: Persze. MV: A beállt csöndben…” (Elhangzott a Tilos Rádióban december 24-én, szenteste, este fél hét körül.) jó ha figyelünk

Assisi Szent Ferencben az emberi lélek visszatalált a természet egyszerû szépségeinek áhítatához, a természettel és minden teremtménnyel való testvériség érzéséhez. A szeráfi szent maga is költõ volt, alázatos, együgyû poéta, köznyelven, sõt prózában. Õ dalolta a híres Naphimnuszt, amely inkább a teremtmények éneke; dicsérvén nemcsak „bátyánkurunkat, a Napot”, hanem „Hold asszonynénénket”, „Szél testvért”, „tiszta húgunkkal, a Vízzel”, sõt „nénénkkel, a testi Halállal”. Környezetében a latin himnuszköltés új ízt nyert. „Úgy éreztem, igen boldogtalan leszek aszszonyi ölelés nélkül” – így sóhajt fel még Szent Ágoston is. Ez is a középkor. És Szent Ferenc is a középkor. Szent Ferenc, aki az Isten trubadúrja, és az ég madarainak prédikál, és megtéríti a vad buggiói farkast… „Jézusnak vívom nyomdokát, sírva csókolom ajakát, hogy nyerhessem bocsánatát s teljes malasztja hasson át!” – írja himnuszát Szent Bernát, míg Villon mester a kövér Margotval hál a bordély mocskos nyoszolyáján. Ez is a középkor. És a legsûrûbb élet, a vaskos, a szabadszájú testi szerelem, a bor és a mámor dicsérete, a pogány tavaszünnepek kirobbanó dala pedig ott van a csavargó vándordiákok lenyûgözõ költészetében. Ám a vágánsok dalai mögött, a Carmina Burana kocsmáitól messze Assisi Szent Ferenc templomot épít. Öreg, romos templomot „az Úrnak”. A kettõ együtt szép, együtt élhetõ, együtt van értelme. A kettõ együtt Európa. Nincsen Európa katolicizmus, mélységes, pusztító hit, latin himnuszköltészet nélkül, reneszánsz nélkül. Csak miheztartás végett… De elbizonytalanodom, hogy van-e még értelme ilyesmirõl beszélni. Elbizonytalanodom, hiszen a Tilos Rádióban december 9-én ugyanezek a kereszteket gyalázták. Kitört a botrány. Írt Lovas, írtam én is. Azt gondoltam, azt gondoltuk, hogy ezeket az ázalagokat kitiltják a nyilvánosságból. Miképpen kitiltották azt a két gazembert is, akik arról értekeztek egy délelõttön annak idején, hogy Körmendy-Ékes Judit gyermekének Orbán Viktor az apja. Nem ez történt. Karácsony szentestéjén odaengedték ugyanezeket az ázalagokat a mikrofon elé. Íme, itt fentebb olvasható a végeredmény. A XX. század végének, XXI. század elejének végeredménye: Barangó, és „kiirtanám a keresztényeket”. Húzzuk kétszer alá, és mélységesen szégyelljük magunkat. Ez a végeredmény sok-sok tényezõ összeadásából jött létre. Része ennek a 168 Óra aljas címlapja az áldást osztó Hegedûs püspökrõl. (Persze az egészet gyáván, sunyin letagadták a farizeusok.) Benne van ebben a végeredményben a Klub Rádió, ahol „artistának” titulálták a kereszten szenvedõ Jézust és antiszemitának a nyakában keresztet viselõ énekest, Tom Jonest. Ott vigyorog ebben a sivár végeredményben Landeszmann rabbi. Amikor a kunmadarasi polgárok közadakozásból helyreállították a település zsinagógáját, Landeszmannt hívták meg az avatásra. 9

Utána közölte a „fõrabbi”, hogy ha kivonjuk a zsidó kultúrát a magyar kultúrából, akkor nem marad más, csak a fütyülõs barack és a bõ gatya. (Aztán Amerikába menekült a gazember.) Ott van ebben a végeredményben Kertész Ákos, aki szerint „mi” még a fán makogtunk, amikor „õk” már kultúra voltak. ( Milyen érdekes, hogy az SZDSZ javaslatára kivették a készülõdõ gyûlölettörvénybõl azt a passzust, amelyik egy nép magasabb-, illetve alacsonyabbrendûségének hirdetését büntette volna.) Ott van a „kiirtanám a keresztényeket”-ben Kornis Mihály, aki „sokkal jobban gyûlöl bennünket, mint mi õket”. (Aztán kicsoda a „mi”, és kicsoda a „ti” ebben az alávaló, mocskos kijelentésben?) És ott van ebben a végeredményben végül Herman Nitsch is, aki disznóvérbe mártott keresztekkel járja a világot, s amikor megérkezik okádék „kiállításával” Magyarországra, akkor a mi liberálisaink és posztkommunistáink ájult tisztelettel rajongják körbe, és gyûlölik azokat, akik lelkesedni restek… Hát persze. Ezek mind-mind az õ gyökereik. „Mostanában felkeresett a helyi izraeliták elöljárója, és arra kért, a zsidóság érdekében forduljak petícióval a tartomány parlamentjéhez. Vállalom a feladatot. Akármennyire visszataszító is számomra az izraelita hit, Bauer nézete számomra érthetetlen. Annyi rést kell ütni ugyanis a keresztény állam gépezetébe, amennyit csak lehet, és annak van értelme, ha magunkból is minden lehetségest becsempészünk.” (Karl Marx levele Arnold Rugéhoz, 1843. március 13.) „Tehát miután például felfedeztük, hogy a földi család a szent család titka, mármost az elõbbit magát kell elméletileg és gyakorlatilag megsemmisítenünk.” (Karl Marx: Tézisek Feuerbachról, 1845.) „A szent egyházatya azonban nagyon fog csodálkozni, amikor felvirrad majd rá a végítélet napja, amelyen mindez beteljesedik – a nap, amelynek hajnalpírja égõ városok visszfénye lesz az égen, amikor ez alatt az égi harmónia alatt a Marseillaise és a Carmagnole dallama ágyúdörgéssel kísérve hangzik a fülben, amelyhez a guillotine üti a taktust, amikor az elvetemült tömeg ordítozva elveszti öntudatát. A kommunisták egyáltalán nem prédikálják a morált, amit Stirner a legkiterjedtebb mértékben cselekszik. Nem állítják az emberek elé a morális követelményt: szeressétek egymást, ne legyetek egoisták stb. Ellenkezõleg, nagyon jól tudják, hogy az egoizmus éppúgy, mint az önfeláldozás, éppen az egyének érvényesülésének meghatározott körülmények között szükségszerû formája.” (Karl Marx–Friedrich Engels: A német ideológia, 1846.) „A kriegei vallás a legcsattanósabban a következõ passzusban mutatkozik meg: »nekünk valamivel többet is kell tennünk, mint hogy hitvány önmagunkról gondoskodjunk, mi az emberiségé vagyunk. Ezzel a gyalázatos és undorító szervilitással egy önmagunktól elválasztott és megkülönböztetett emberiség iránt – amely tehát metafizikai, sõt Kriegénél vallási fikció –, ezzel a mindenesetre igen hitvány rabszolgai megalázkodással zárul ez a vallás, mint minden más vallás is. Az ilyen tan, amely a térden csúszás gyönyörét és az önmegvetést prédikálja, igen alkalmas derék szerzetesek számára, de energikus férfiak számára, méghozzá harc idején, soha.” (Karl Marx–Friedrich Engels: Körlevél Kriege ellen, 1846.) „Egy pártban támogatni kell mindazt, ami elõre segít, és itt nem szabad magunknak holmi unalmas erkölcsi skrupulusokat állítanunk.” (Karl Marx–Friedrich Engels: A brüsszeli kommunista levelezõ bizottság levele G. A. Köttgennek, 1846.) „Igazi szerencse, hogy az európai demokrácia végre megszabadul ettõl az õs-svájci, tiszta erkölcsû és reakciós ballaszttól. Amíg a demokraták még ezeknek a havasi pásztoroknak az erényére, boldogságára és patriarchális együgyûségére hivatkoztak, addig nekik maguknak is még bizonyos reakciós színezetük volt. Most, amikor azt a harcot támogatják, amelyet 10

a civilizált, ipari, modern, demokratikus Svájc folytat az állattenyésztõ õskantonok nyers, keresztény, germán demokráciájával, most mindenütt a haladást képviselik, most megszûnik az utolsó reakciós látszat is, most megmutatják, hogy kezdik megérteni a XIX. század demokráciájának jelentõségét. Két vidék van Európában, ahol a régi keresztény–germán barbárság a maga õseredeti alakjában – szinte a makkfalást is beleértve – fennmaradt: Norvégia és a Magas-Alpok, nevezetesen az Õs-Svájc. Mind Norvégia, mind az Õs-Svájc még ma is hamisítatlan példányokat szolgáltat azon emberfajtából, amely egykor a teutoburgi erdõben jó vesztfáliai módra bunkókkal és cséphadarókkal verte agyon a rómaiakat. Azóta nemigen hallottunk többet róluk. Teljes istenfélelemben és tisztességben foglalkoztak tehénfejéssel, sajtkészítéssel, erényességgel és jódlizással. Idõrõl idõre népgyûléseket tartottak, amelyeken szarvemberekre, pataemberekre és más állati osztályokra szakadtak, és sohasem széledtek el szívélyes, keresztény–germán verekedés nélkül. Szegények voltak, de tiszta erkölcsûek, buták, de jámborak és az Úrnak tetszõk, brutálisak, de széles vállúak, agyvelejük kicsi volt, de lábikrájuk nagy. Most azonban úgy látszik, hogy mégis fenekestül fel kell fordulnia eme tiszta erkölcsnek. Remélhetõleg a büntetõcsapatok megtesznek minden tõlük telhetõt, hogy elpusztítsanak minden jóravalóságot, õserõt és együgyûséget.” (Friedrich Engels: A svájci polgárháború, 1847.) Lenne még idézet – de minek? Marx–Engels: a nácizmus maga. És erre mondják a maiak, hogy „a marxizmus legalább jót akart”, ezért nem vethetõ össze a nácizmussal. A marxizmus engesztelhetetlen gyûlöli a vallást, a kereszténységet, a családot, a hagyományt, az erkölcsöt, az erényességet, a jóravalóságot és az õserõt. Innen, a marxizmus felõl nézve válik egyáltalán felfoghatóvá, hogy miért vetette magát a németség Hitler karmaiba inkább. TGM éppen most fedezte fel magának a marxizmust. Hajrá, TGM! Hajrá, liberálisok! Hajrá… 1998-ban az Autonómia Alapítvány a Tilos Rádiónak ítélte oda a Tolerancia-díjat. Az alapítvány kuratóriumának tagjai: Bíró András, a zsûri elnöke; Donáth László evangélikus lelkész (õ jelentette ki: „olyan, hogy kereszténység, nincs”); Fodor Gábor képviselõ, SZDSZ; Halmai Gábor alkotmányjogász, a Soros Alapítvány kuratóriumának elnöke; Jancsó Miklós; Ludassy Mária filozófus; Orsós László Jakab esztéta. Innen, e névsor felõl szemlélve a Tilos Rádió Tolerancia-díja is érthetõ. Csak egy félve feltett kérdés még hozzá: miért van az, hogy ha felmerül a zsidó kárpótlás, akkor biztosan meglopják a zsidókat? Ha felmerül a cigányok kárpótlása, biztosan meglopják a cigányokat. Ha Tolerancia-díjat adományoznak valakinek, akkor biztosan beletörlik a mocskos lábukat a kereszténységbe, a vallásba, az erkölcsösségbe, a családba, a hagyományba, az erényességbe, a jóravalóságba, az õserõbe? Alig merem kimondani: vajon el fog határolódni most ez a névsor a Tilos Rádiótól és ettõl a Barangó nevû állattól? Mindegy is… De a magyar társadalom nem tûrhet tovább. Ezt nem tûrhetjük. Pusztán azért sem tûrhetnénk, mert egyszerûen tûrhetetlen. De most arról is szó van, hogy tesztelnek bennünket. Próbálgatják, meddig mehetnek el. Eddig is sokat engedtünk. Ha ezt is megengedjük, végünk van. S még valamit: a becsületes és tisztességes magyar zsidóknak, zsidó magyaroknak most el kell határolódniuk ezektõl. Nem elég otthon, csöndben undorodni, nyíltan ki kell mondani: elég volt! ELÉG VOLT! Az élhetõ életünk maradékáról van szó. Elég volt! Különben baj lesz. Nagyon nagy baj! Forrás: Bayer Zsolt – MNO

jó ha figyelünk

– a számok nyelvén – Mint a Tisza, úgy árad a hiány, s magával ragad boldog-boldogtalant. Az államháztartás konszolidált hiánya (helyi önkormányzatok nélkül) január–novemberben az egy évvel korábbinál 175 milliárd forinttal több, 1131 milliárd forint volt. A hiány 62 százaléka, 701 milliárd forint a központi költségvetésben jelent meg. Az államháztartás bevételei 11 százalékkal, a kiadások 12 százalékkal emelkedtek. Novemberben a deficit 252 milliárd forinttal nõtt. *** A folyó fizetési mérleg hiánya január–októberben az egy évvel korábbinak 2,2-szeresére, 4 milliárd euróra emelkedett. Októberben a deficit 469 millió euróval nõtt. *** A központi költségvetés – GFS rendszerû – hiánya január–novemberben 701 milliárd forint volt, 115 milliárddal több, mint tavaly. A 4,3 billióforintos bevétel (folyó áron számolva) 11 százalékkal, az 5 billió forintos kiadás 12,1 százalékkal haladta meg az elõzõ év azonos idõszakit. *** A társadalombiztosítási alapokban tizenegy hónap alatt 458 milliárd forintos deficit keletkezett, ami 78 milliárd forinttal nagyobb az egy évvel korábbinál. *** Három százalék fölé terveztetett gazdasági növekedés lassulása a II negyedévi 2,4 százalék után leállt, de még így sem érte el a 3 százalékot. *** A külkereskedelmi mérleg tartósan magas hiánya másfélszeresére nõtt. A tízhavi hiány 4,1 milliárd eurót tett ki, 1,5 milliárddal többet az egy évvel azelõttinél. Az elsõ tízhavi áruexport volumene 6 százalékkal, az áruimporté

jó ha figyelünk

10 százalékkal emelkedett. A hiány összege az idén az export 13 százalékának felelt meg, ami csaknem 5 százalékpontos romlást jelent a mutató tavaly január–októberi értékéhez képest. Az export euróban kifejezett értéke 1 százalékkal, az importé 5 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban. Forintban számolva: az export 4 százalékkal, az import 8 százalékkal nõtt. A január–októberi idõszak egészében az export forint-árszintje 1,5 százalékkal, az importé 1,3 százalékkal alacsonyabb volt, mint egy évvel korábban. *** A villamos gép, mûszer-gyártás exportértékesítési árai 3,3 százalékkal csökkentek. Az import több mint felét kitevõ gépek és szállítóeszközök behozatala 12 százalékkal nõtt, ezen belül kiemelkedõ növekedést mutat a személygépkocsik és mobiltelefonok behozatala. A feldolgozott termékek csoportjában 7 százalékos volt az import bõvülése. Az energiaimport volumene 9 százalékkal lett nagyobb, ez jelentõs részben a legnagyobb termékkör, a földgáz importjának 15 százalékos mennyiségének köszönhetõ. *** A külföldiek magyarországi nettó mûködõtõke-befektetései az év elsõ tíz hónapjában megközelítették az 1 milliárd eurót, – 130 millióval maradt el az egy évvel korábbitól. A magyarok külföldi nettó mûködõtõke-befektetései az egy évvel korábbinak 8-szorosára, 1,2 milliárd euróra emelkedtek. Ennek közel hattizede októberben áramlott ki az országból. *** Az építõipar teljesítménye idén az elsõ tíz hónapban együttvéve 0,4 százalékkal elmaradt az elõzõ év azonos idõszakában mért szinttõl. Az év elsõ tíz hónapjában egyharmaddal, ezen belül októberben 15,5 százalékkal kisebb volumenû új szerzõdést kötöttek, mint egy évvel korábban. ***

11

Állati termékekbõl 5 százalékkal kevesebbet vásároltak fel idéz az elsõ tíz hónapban. A növénytermesztési és kertészeti termékek értékesítése a tavalyi szinten maradt. A szántóföldi növények eladott mennyisége közel 5 százalékkal csökkent. *** A belföldi értékesítésben a villamosenergia-, gáz-, gõz-, vízellátás termelõi árai a februári és augusztusi villamosenergia-áremelés, valamint a májusi és októberi gázáremelés következtében január–októberben átlagosan 9,5 százalékal emelkedtek, a múlt év azonos idõszakához képest. A fogyasztási cikkek belföldi értékesítése 3 százalékkal a tavalyi alacsony szint alatt maradt. *** A feldolgozóiparban a termelõi árak 3,2 százalékkal növekedtek.. A jelentõsebb súlyú ágazatok közül a vegyi anyag, termék gyártása (6,3 százalék,), a kõolaj-feldolgozás (5,4 százalék) a fémalapanyag, fémfeldolgozási termékek gyártása (4,1 százalék) esetében nõtt az átlagosnál gyorsabban a belföldi értékesítési árindex. Az élelmiszeripari ágazat 3,1 százalékos áremelkedést, a gép, berendezés gyártása 2,3 százalékos, a jármûgyártás 2,7 százalékos árszínvonal- növekedést mutatott. *** Az építõipari árak az egy évvel azelõttihez viszonyítva 5,7 százalékkal emelkedtek. Az áremelkedés üteme magasabb volt az egy évvel korábbinál. *** A mezõgazdasági termelõiár-színvonal idén októberben 11,3 százalékkal meghaladta az egy évvel korábbit. A növénytermesztési és kertészeti termékek árszintje, (amely tavaly ilyenkor 8,7 százalékkal emelkedet, idén további 25,6 százalékkal nõtt. A gabonafélék árszínvonala 44 százalékkal haladta meg a tavalyit. Nagymértékben emelkedett a gyökérnövények, a gyümölcsök, valamint a must és a bor ára is. ***

A január–novemberi fogyasztóiár-emelkedés 4,6 százalékos volt. Az üzemanyagok (4 százalék), a ruházkodási cikkek (2,9 százalék), az élelmiszerek ára átlag alatti ütemben (2,5 százalék) emelkedett. Három fogyasztási fõcsoportban az áremelkedés magasabb volt az átlagosnál: az élvezeti cikkek 10,8 százalékkal, a háztartási energia 6,9 százalékkal, a szolgáltatások pedig 5,8%-kal drágultak. Novemberben a fogyasztóár-emelkedés a tavaly novemberihez képest 5,6 százalékos volt. *** A foglalkoztatottság száma szeptember végén 3 millió 973 ezer. A költségvetési és a társadalombiztosítási intézményeknél 3,1 százalékkal, a nonprofit szervezeteknél 6,6 százalékkal emelkedett a létszám. Csökkent a létszám a (legalább öt fõt foglalkoztató) vállalkozásoknál, a mezõgazdaságban, az iparban, valamint a szállítás, raktározás posta és távközlésben. *** Az elõ háromnegyed évben az alkalmazásban állók egy fõre jutó havi nominális bruttó átlagkeresete 130 900 forint, nettó átlagkeresete 85 600 forint volt. *** A regisztrált munkanélküliek száma szeptember végén 345 ezer volt. A regisztráción kívül maradó munkanélküliek, vagy alkalmi munkából élõk száma, -becslések szerint- további 300-350 ezer. A munkakeresés átlagos idõtartama 16,3 hónap volt, lényegében ugyanannyi, mint egy évvel korábban. A munkanélküliek közel 45 százaléka tartósan munka nélkül volt, vagyis egy éve vagy annál régebben nem tudott elhelyezkedni. Munkanélküli-ellátást 98 ezren kaptak, mintegy 2 ezren részesültek jövedelempótló támogatásban, 109 ezren szociális segélyben, – míg 136 ezren nem kaptak rendszeres ellátást, és a,(becslések szerint), további 100-150 ezren „nem rendszeres ellátást” sem. *** ( Forrás: Központi Statisztikai Hivatal, a Magyar Nemzeti Bank és a minisztériumok elõzetes adatai.) Forrás: gondola.hu

– gondola reflexiók – A karácsony napján kirobbant, ám érdemben szenteste kezdõdött újabb botrány ismét igazolja: nincsenek elemi igazságok, amelyekben egyetértene Magyarország két fele. Különös szenteste sikeredett a hazai éterben idén. Egy fõvárosi regionális rádió egyik mûsorvezetõje egy beszélgetésben a következõt mondta: Tud a faszom, baszd meg! Kiirtanám az összes keresztényt! A szöveg mostanra olvasható is számtalan helyen, és bárki meggyõzõdhet róla, hogy nem összefüggéstelenül, hanem a beszélgetésbe szervesen illõ módon hangzott el. Az a tény, hogy az így érvelõ mûsorvezetõvel éppen vitatkoztak a társai, éppen hogy nem gyengíti, hanem erõsíti azt a hatást, hogy ez az érv a Tilos rádió számára vállalható az érvek tengerében. Egy a sok egyéb elhangzott adásanyagból. 12

Az inkriminált szöveg felkerült az internetre is. Elhangzása után senki sem gondolta, hogy törölni kellene. A rádió vezetése nem határolódott el. Minden ment tovább a Tilosnál megszokott rendben. A gondola néhány barátja azonban belefutott az adásba az éterben. És nem voltak

restek, letöltötték, le is írták. Azután föltették a gondola fórumára. Így lett a dologból ügy. December 25-én 11.37-es keltezéssel került ki a nyitólapunkra, fõhírként az eset. 14.16-os keltezéssel az mno.hu honlapon is megjelent a hír, amelyben még a sajtóhibák is jó ha figyelünk

megegyeznek a gondola topikjában közölt szöveggel. Gyarapította is eggyel a durva hibák számát az mno.hu, ugyanis a „kiirtanám” szót kiírtanám formában indította útjára. Az mno annyiban rátett egy lapáttal a gondolára, hogy gyûjtött reflexiókat is, és nem sokkal késõbb elszabadult a médiapokol. Elõbb a jobboldali pártok tiltakoztak és követeltek retorziókat, majd Újhelyi István szájával az MSZP is elhatárolódott. Az SZDSZ hallgatott. Erre már megmozdult a baloldali média is. Lassan hangolt a kórus, de 27-ére megtalálta a hangját. Kezdve a Tilossal, mindenekelõtt a mûsorvezetõre fogták a dolgot. Ezt azzal a finom megoldással tették, hogy egyfelõl ittasságával magyarázták a kijelentését (amelyet egyébként elfogadhatatlannak neveztek), másfelõl elhallgatták a nevét. A baloldali internetes média ezzel a gyorssegéllyel átkötve közölte az esetet, szolgaian átmásolva az mno-ból a durva helyesírási hibát. A szombati baloldali lapok megmaradtak ennél. Egyikbõl sem ismerhetõ meg a kijelentést tevõ mûsorvezetõ neve. Ellenben a médiumok – vérmérsékletüktõl függõen – megkezdték a szerecsenmosdatást is. A Magyar Hírlap „Tilosba tévedt a Tilos” címmel igyekszik enyhíteni a dolog súlyát. Vastag betûs bevezetésként azt a tételesen valótlan dolgot állítja, hogy „a rádió vezetõi azonnal elhatárolták magukat a kijelentéstõl, s B. Zoltánt eltávolították a Tilosból”. De a MH legalább annyit elárul, hogy az illetõ B. Zoltán, akinek tilosbeli „mûvészneve” Barangó. A Népszava teljes mellszélességgel bagatellizálja a dolgot, sõt még meg is védi a védhetetlent. Egyrészt megtudjuk, hogy az egész nem is volt fontos, „komolyan nem vehetõ”, a mûsorvezetõ társak azonnal el is határolódtak tõle, másrészt a Tilos nagyon is toleráns, a másságot tiszteli. A „megtévedt” mûsorvezetõ neve a Népszavában sem lelhetõ fel, még „Barangó” néven sem. Ennél figyelemreméltóbb azonban, hogy a lap fõszerkesztõ-helyettese, Dési János virtuóz módon ebben a történetben is megtalálja a „lényeget”: A mostani jobb- és szélsõjobboldali felháborodás azonban sajnos nem elég õszinte. Sokak számára inkább csak arra való, hogy védhetõvé tegye azt, amit pedig nem szabadna védeni: a jobboldal szélsõségeseit. No meg arra, hogy ha majd lesz megint valami sértõ, kirekesztõ mondat a jobboldalon – és nem fogjuk megúszni, tartok tõle, hogy

jó ha figyelünk

lesz –, azt lehessen mondani: csak semmi felháborodás. Hiszen a „tieitek” is miket mondtak. A Népszabadság a másik médiautat választja: az agyonhallgatást. Egy rövid tudósítás foglalja össze a történteket, egyetlen bekezdésnyi mindenrõl, a mûsorvezetõ nevének itt sem jut hely, és kész. Ez a továbbiakban nem kerül szóba, legfeljebb a „valamiért a jobboldal gyûlöli a Tilost” alaphangú tudósítások lesznek ezután. A másik oldalon a Magyar Nemzet bõségesen, a részletes tudósításon kívül három véleményírásban is elemzi az esetet. E lap ki is nyomtatta a tettes nevét: Bajtai Zoltán punkzenészrõl van szó. (Aki Barangó néven röviden kifejti a Magyar Hírlapban, hogy a december 24-ei Magyar Nemzet elolvasása után „idegességében erõsen italozni kezdett”, majd este vehemensen gyilkolászott szóban.) Az is kizárólag a Magyar Nemzetnek fontos, hogy a Tilos rádiót az adófizetõk pénzébõl is finanszírozza a médiahatóság. A Tilosnál érzik, hogy baj van. Honlapjukon már elõlapként határolódnak el a 24-én éterbe engedett adástól. Immár õk is kiírják Bajtai Zoltán nevét. *** Szerkesztõségünknek több véleménye is van: *** Azt hittük, Bruckner Szigfrid csak Lázár Ervin képzeletében létezik. Szomorúan tapasztaljuk, hogy a gondola barátai még csak említést sem érdemeltek, amiért fáradságot nem kímélve rögzítették Barangó megnyilvánulását. *** A Népszavától kölcsönvett fordulattal élve: A Tilos rádió „felháborodása sajnos nem elég õszinte”. Ez az adó megalapítása óta a folyamatos polgárpukkasztásra, az értékek dehonesztálására rendezkedett be. Kétségtelenül lenyûgözõ nyelvi leleményei nem tévesztik meg a figyelmes hallgatót: Barangó bûne az, hogy „megmondta az õszintét”, amúgy „tilososan”. Rögzítenünk kell azt is, hogy az adóvezetés nem határolódott el Barangótól, csak miután kitört a botrány. Rögzítenünk kell azt is, hogy hatályos törvényekbe ütközik ittas embernek engedélyezni a munkavégzést. Rögzítenünk kell azt is, hogy a Tilos a botrány kirobbanása után kezdetben igenis védte Barangót, igyekezett kimenteni a személyét a várható felelõsségrevonás alól.

Nem tudjuk, mi okunk volna azt feltételezni, hogy a botrány nélkül is megválna Barangótól a Tilos rádió. *** A baloldal tegnap megkezdte Barangó kimosdatását. Az illetõ polgári nevének elhallgatása láthatóan általános „irányelv”; valószínûsítjük, hogy õ is a Regnum-keresztet ledöntõ fiatalok „sorsára jut”, magyarán semmilyen érdemi hátrány sem fogja érni. A baloldali média bizonyára foglalkoztatni fogja továbbra is, legfeljebb eldugják a nyilvánosság elõl egy idõre. A baloldali nickek már karácsony másnapján megkezdték Barangó felmagasztalását a világhálón, elegendõ betekinteni a Népszabadság vagy az Index vonatkozó topikjaiba. A legbájosabb érvük az, hogy a Tilost „kevesen hallgatják” – ebbõl is látszik, hogy balfelõl nulla a jogérzék. *** Barangó nem egyedi jelenség, és egyáltalán nem holmi eltévedt bozótharcos. Barangót szellemi rokonságban érezzük azokkal, akik 2002 télutóján proponálták a templomi szentbeszédek rögzítését, mert a papok elfogultak, politizálnak. (Ugye, Újhelyi István?) Akik Barangó rádiós produkciójára mentséget találnak (egyáltalán keresnek), azok jól tennék, ha átolvasnák saját korábbi írásaikat, különösen az antiszemitizmusról megjelentetett gondolataikat. *** Az MSZP most decemberben futtatott egy kommunikációs programot azzal a céllal, hogy „a baloldalon is vannak keresztények”, illetve hogy a hazai baloldal egyáltalán nem keresztényellenes. Úgy fest, valakiknek piszkálta a csõrét ez a nagy igyekezet. *** Feltûnõ a szólásszabadság és a gyûlöletbeszéd-ellenesség összes hazai bajnokának mély hallgatása. (Egyedül Fodor Gábort találta meg a média, aki kifejtette: ez nem ügy, mindenki bocsánatot kért, el lehet felejteni.) Az is árulkodó, hogy Dési János állt elsõként Barangó mellé. *** Ékesen bebizonyosodott, hogy ugyanazok a szavak nem ugyanazt jelentik, ha bal-, illetve ha jobboldali ajakról indulnak útjukra. Hasonlóképpen nem ugyanazt jelentik, ha balos vagy jobbos fülekbe érkeznek. *** Tisztelettel köszönjük a gondola barátainak áldozatos munkájukat. Forrás: rj. – gondola

13

Évek óta a német gazdaság növekedésének 0,5-0,6 százaléka a tagjelöltekkel folytatott kereskedelembõl származik. Azaz, ha a bõvítés minden hozadékát a serpenyõbe tesszük, akkor megállapítható, hogy az új tagok EU-ba történõ belépésük költségeit maguk állják, míg a gyakorlatban már régen átadták piacaikat. Ilyen körülmények között csak a kemény nemzeti érdekérvényesítés vezetne eredményre. „Gondolkozz Európában!” – a 2003-as esztendõben nagyjából erre a nagyképû és bugyuta szlogenre telt az egykor önálló pólusképzésrõl, váltópárti létrõl álmodó és szürkeállományára oly büszke pártszerû jelenségtõl. Azt, hogy miként is néz ki a valóságban az SZDSZ propagandájában állandóan hivatkozott nagybetûs Európa, mindennél jobban megmutatták a hétvégi brüsszeli csúcstalálkozón történteket követõ reakciók. Azt ugyanis Németország és Franciaország már elõzetesen világossá tette a tagok és leendõ tagállamok számára, hogy nem törekszenek a mindenáron történõ megegyezésre; a számukra gyakorlatilag vétójogot biztosító, úgy nevezett „kettõs többség ” beemelése nélkül nem érdekeltek az unió alkotmányának elfogadásában. Azt, hogy miként kíván élni Párizs és Berlin ezen jogosítványaival, a közelmúltban demonstrálták. Míg néhány évvel ezelõtt Portugália esetében a várható recesszió ellenére kikényszerítették, hogy Lisszabon csökkentse a misztikus 3 százalék alá költségvetési hiányát, addig az immáron sorozatban „vétkezõ” francia és német kormány büntethetetlensége tudatában a gyakorlatban bármit megengedhet magának. Azt számos félhivatalos csatornán a fõ akadálynak kikiáltott Madrid és Varsó értésére adták, hogy ha blokkolják a német-francia tengely terveit, akkor ezt nem felejtik el nekik az unió következõ 6 esztendõs költségvetésének tárgyalásakor. Majd a pszichológiai nyomás gyakorlás eszközeként ismét elõkerültek a több sebességes Európát reklámozó tézisek. A luxemburgi miniszterelnök, Juncker például felvetette, hogy szorosabbá kellene fonni az unió hat alapító tagállama, Németország, Franciaország, Olaszország és a Benelux-államok együttmûködését. Az uniós alkotmány elvetését követõen nem késett sokat a válasz, amelyet már csak idõzítése miatt sem lehet másként, mint retorzióként értékelni. Az EU hat nettó befizetõje Franciaország, Anglia, Svédország, Hollandia, Németország és Ausztria levélben javasolta a közösség kiadásainak a jelenlegi szinten történõ befagyasztását, valamint azt, hogy 2006-t követõen a tagállamok GDP-jük legfeljebb 1 százalékát legyenek kötelesek befizetni a brüsszeli kasszába. 14

Érdemes tudni, hogy a régi tagok befizetései már ma sem haladják meg a GDP 1,04 százalékát, míg ez Magyarország esetében már eléri az 1,5 százalékot. Nem nélkülözi a politikai pimaszságot, hogy az aláírók között megtalálható London, mely foggal-körömmel ragaszkodik a 80-as években kiharcolt különleges kedvezményéhez, melynek következtében Magyarország tagként évente 70 millió euróval támogatja majd a szegény „angol beteget”. S az sem nélkülözi a politikai pikantériát, hogy az a Párizs szónokol költségcsökkentésrõl, mely a teljes uniós agrártámogatás közel negyedét kapja, s eddig minden mezõgazdasági reformkísérletet megvétózott. S mielõtt könnyek szöknének Berlin kiadáscsökkentõ hevülete okán szemünkbe, érdemes arra emlékeznünk, hogy évek óta a német gazdaság növekedésének 0,5-0,6 százaléka a tagjelöltekkel folytatott kereskedelembõl származik. Azaz, ha a bõvítés minden hozadékát a serpenyõbe tesszük, akkor megállapítható, hogy az új tagok EU-ba történõ belépésük költségeit maguk állják, míg a gyakorlatban már régen átadták piacaikat. Nem árt fejben tartani, hogy a tizenötök által is elismerten Közép- és Kelet Európa stabilizálása érdekében történõ legnagyobb befektetésre a mai tagállamok GDP-jük alig 0,06 százalékát szánják. A hatok levelébõl kiviláglik, hogy miközben az unió folyamatosan új, s egyre szegényebb tagokkal bõvül, megszerezve azok piacait – elég itt Romániára, vagy éppen Törökország felvétele kapcsán zajló vitákra utalni – s Brüsszel egyre újabb és újabb feladatokat kíván az újonnan érkezettek nyakába lõcsölni, addig minimális szolidaritást sem kíván velük vállalni. Ilyen körülmények között csak a kemény nemzeti érdekérvényesítés vezetne eredményre. Azonban erre a láthatóan az ezer sebbõl vérzõ, botrányról botrányra botorkáló Medgyessy-kormány eddig is képtelen volt, s csodákat tõlük ezután sem várhatunk. Pedig az Unió a következõ két esztendõben fog dönteni hazánk középtávú pénzügyi és gazdasági mozgásterét alapjaiban meghatározó hatéves költségvetési idõszakáról. Forrás: Keresztes Lajos – MNO

jó ha figyelünk

Újfent „még egyenlõbbekért” kell majd lelkesednünk – derül ki annak a Verheugennek a szavaiból, aki üde bûvészmutatvánnyal annak idején a várt négyes-ötös bõvítést hirtelen tízes bõvítéssé varázsolta, majd most elcsodálkozott azon, hogy az így kialakuló 25-ös uniós tagság némileg túlméretezett... Legyen kétsebességes az Európai Unió – vetette föl Günter Verheugen, a brüsszeli Bizottság bõvítési biztosa. A hamburgi NDR Info rádiónak az év elsõ munkanapján nyilatkozva Verheugen kifejezte: egy 25 tagú közösségben néhány országnak az „uniós szintûnél szorosabban” kellene együttmûködnie. A valutaunió keretében, illetve a bevándorlás-politikában már kétsebességes az unió – említette meg a bõvítési biztos. Sejthetõ, hogy Verheugen nem – mondjuk – Tallin és Lisszabon, netán Ljubljana és Stockholm, de még csak nem is Bécs és Budapest szorosabb együttmûködését látja elõrevivõnek. Nyilván a Berlin-Párizs tengely, esetleg a Berlin-Párizs-London háromszög jelenik meg képzeletében. Egyfajta „Biztonsági Tanácsot” vizionál a bõvülõ integráció fölé. Azaz kell egy elit Európában, amelynek tagjai az egyenlõknél még egyenlõbbek... Mi, magyarok sajnos már ismerjük ezt a szisztémát. Nemzetközi szinten a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában, a KGST-ben foglaltak helyet a még egyenlõbbek, akik a „kölcsönös segítség” alapján megszüntették például a magyar – csepeli – motorkerékpár-gyártást, ránk „szabad”-ították a Dunaszauruszt, guruló dollárokat irányítottak Moszkva felé, a Magyar Nemzeti Bank bécsi bankjával finanszíroztatták árnyékos ügyeiket... Ismerjük a Varsói Szerzõdés „egyenlõségét” is, amely szervezetben a BALRA ÁT! éppen magyarul hangozhatott el, de a mozdulatnak már szovjetesednie kellett, és a magyar katona fiatalok a „Matroszov KISZ-klubban” a Kalinka jó ha figyelünk

hallgatásakor üdülhettek fel a Kalasnyikovval való foglalatosság után... Újfent „még egyenlõbbekért” kell majd lelkesednünk – derül ki annak a Verheugennek a szavaiból, aki üde bûvészmutatvánnyal annak idején a várt négyes-ötös bõvítést hirtelen tízes bõvítéssé varázsolta, majd most elcsodálkozott azon, hogy az így kialakuló 25-ös uniós tagság némileg túlméretezett... Sebaj – legyinthetünk. Hiszen most olyan miniszterelnökünk van, aki egykoron titkos megbízatásból „a KGB és a CIA ellen védte a magyar érdekeket...” Olyan külügyminiszterünk, aki 1969 és 1971 között a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség, a DIVSZ prágai központjában védelmezte ugyancsak a magyar érdekeket. Azaz egykoron õk már túljártak a gaz nyugati imperializmus, az utolsókat rúgó kapitalizmus eszén, úgy mégpedig, hogy közben a Kreml gerontokratáit is átejtették... Ugyanezek a harcedzett politikusok az 1994 és 1998 közötti kormány tagjaként is bátran hadakoztak a magyar érdekek védelmének frontján. Sikerült is fillérekért a nyugati kapitalistákra tukmálniuk a nemzetgazdaság stratégiai ágazatait: az energiaszektort, a frekvenciavagyont, s néhány felbecsülhetetlen értékû ingatlant. Késõbb, 2002 tavaszán pedig a magyar érdekek védelmében sikerült megakadályozniuk, hogy a magyar emberek akarata érvényesüljön a választásokon: külföldi kampánykomisszár vezetésével és némi csalással újra megragadták a kormányrudat. Az egykori kétsebességes „Keleti Blokk” érdekvigyázói most minden bizonnyal a kétsebességes Európai Unióban is legények lesznek a gáton. Itt, Esztergomban az emberek jó része ismeri a történetet: Dobó Ferenc lévai várkapitány párviadalt vívott az esztergomi béggel Bozókon, 1581. május 1-jén. Valaha ugyanis a városunkat megszálló idegenek ellen életük kockáztatásával is harcoltak a valóban európai hazafiak: köztük az idén 450. éve született Balassi Bálint. Példájukat ugyan igyekszik elfeledtetni a két posztkommunista kormánypárt propagandája, az esztergomiaknak azonban mégsem a pártállam titkosrendõre, vagy a DIVSZ-központ apparatcsikja jut eszükbe akkor, amikor azt hallják, hogy valakik „védték a magyar érdekeket”...

Tallér Krisztina gondola.hu

15

– A rendõrség nem indít eljárást!!! – Több keresztet is meggyaláztak ismeretlenek Pécsett karácsony és szilveszter között. A város fõterén felállított feszültre trágár politikai üzenetet festettek, letördelték a tartó-szerkezetet, felgyújtották az elhelyezett koszorúkat és ellopták a kegyeleti gyertyákat. Az Ágoston téri katolikus templom elõtti kereszt korpuszát már nem elõször fekete festékkel öntötték le. A rendõrség mégsem indít eljárást!! Karácsony és szilveszter között fedezték fel a keresztgyalázásokat Pécsett. A város fõterén nem régen felállított feszületre trágár, Orbán Viktort korábbi miniszterelnököt szidalmazó feliratot firkáltak, de letörték a fából készült tartó szerkezet egy részét és felgyújtották az elhelyezett koszorút is. A Jobbik Magyarországért Mozgalom megyei szervezete keresztény üldözésrõl beszél, szerintük a pártállami diktatúra idejére emlékeztetnek az elmúlt napokban, hetekben történt vallás ellenes támadások. Barkó Béla a Jobbik Magyarországért Mozgalom Baranya Megyei Szervezétõl elmondta: „Itt Pécsett most már többször is tapasztalható volt a keresztény-ellenesség az Ágoston téri keresztet, ahogy megrongálták, illetve most a karácsonyi ünnepkörben nem csak azt a keresztet, hanem ezt is tönkre tették.” A Szent Ágoston templom szomszédságában álló feszületet nem elõször öntötték le festékkel ismeretlenek. Karácsony másnapján azonban az eddigi vörös szín helyett feketével locsolták le a Krisztus szobrot. A Jobbik pécsi szervezete tiltakozását fejezte ki a keresztény értékek ellen elkövetett események miatt és felhívta a városvezetés és a keresztény eszméket vállaló pártok, szervezetek figyelmét a történtekre. Szerintük, nem engedhetõ meg, hogy a történelmi kereszténységet magában hordozó városban ilyen és ehhez hasonló akciók megtörténjenek. A Hírtelevízió úgy értesült, a lakossági bejelentések ellenére a rendõrség nem indít eljárást. Forrás:hirtv.hu

Tisztelt Szerkesztõség! Kérjük a Tisztelt Szerkesztõséget sajtónyilatkozatunk közzétételére! A Jobbik Magyarországért Mozgalom Baranya megyei Szervezete szomorú szívvel tapasztalja, hogy nemcsak a fõvárosban, hanem Pécsett is lehet látni a jeleit a keresztény üldözésnek. Felháborodva tapasztaltuk, hogy a karácsonyt egyesek arra használták fel, hogy megszentségtelenítsék Jézus születésének ünnepét. A Jobbik által állított keresztet a Széchenyi téren megrongálták, és az Ágoston téren lévõ kõbõl készült feszületet fekete festékkel öntötték le. A négy évtizedes pártállami diktatúra után ma is egyre kevésbé ismerik el a kereszténység szükséges szerepét 16

társadalmunk mindennapi életében és városunkban. Ennek a megnyilvánulásai az ünnepek alatt történt cselekedetek. A pécsi Jobbik tiltakozását fejezi ki a keresztény értékek ellen elkövetett brutális tettek miatt és felhívja a városvezetés és a keresztény eszméket vállaló pártok, szervezetek figyelmét e különös kegyetlenségre. Felhívjuk a polgármester figyelmét, hogy a különbözõ bevásárlóközpontok mellett a közbiztonságra is ugyanolyan mértékben kellene erõit összpontosítania. Nem engedhetõ meg, hogy a történelmi kereszténységet magában hordozó megyeszékhelyen ilyen és ehhez hasonló tettek megvalósuljanak. A pécsi Jobbik felkéri az önkormányzatot és a képviselõtestületet, hogy a jövõben különös figyelmet

fordítson rendeletei, határozatai megalkotásakor a közbiztonságra és a város értékeire. A Jobbik Magyarországért Mozgalom nemcsak a nevében, hanem tetteiben is a nemzeti és keresztény szellem ápolása és megõrzése mellett van. A jelenben és a jövõben is meg kívánjuk óvni és védeni a magyarságunk jövõjét jelentõ tárgyi és szellemi értékeinket. Pécsett a kereszténység egyidõs a várossal, ezért úgy gondoljuk, fontos szerepet kell, hogy betöltsön jelenünkben és jövõnkben is. Nem engedhetõk meg az ilyen és ehhez hasonló cselekedetek! Pécs, 2003.december 30. További információ: Barkó Béla Telefonszám: (30) 348 8-3 89 jó ha figyelünk

– avagy 3/F. Kam Chung épület, 54 Jaffe út, Wanchai – Hölgyeim és uraim, az alcímben szereplõ Kam Chung épület Hong Kongban található a Jaffe úton, de ne csodálkozzanak azon, ha az ázsiai metropoliszról szóló útikönyveket lapozgatva nem találkoznak a nevével. Ez az épület ugyanis nem turistalátványosság, egészen más az, ami miatt nevezetessé vált, hogy ne mondjam világhírnévre tett szert. Ez az épület ugyanis a globalizáció egyik épületes példájaként szolgál milliók számára az egész glóbuszon. Ezen milliók egyike a szocialista nagyváros öntudatos polgára is immáron. Az egész, – globalizált világunkra oly jellemzõ módon – egy reklámmal kezdõdött. Ahogyan rusztikus stílusú barátom mondaná: „A rothadó imperializmus emblematikus mételye, az ámerikai cukros víz, a Coca Cola tehet mindenrõl, õ az igazi baj okozója!” Történt ugyanis, hogy a televízióban bemutatott rövidke keresztapa stílusú reklámfilmbõl értesülhetett a magyar vásárlóközönség az új íz, a Coca Cola Vanilla, vagyis a vaníliás kóla megjelenésérõl. Az amerikai advertising eme csodálatos gyöngyszemének részletes ismertetésétõl ehelyütt most megkímélném a nyájas Olvasót, a történet szempontjából nincs is túlzottan nagy jelentõsége, mindenesetre a kis

jó ha figyelünk

filmecske alkotói a kellõ hatást elérték, felkerekedtem és útnak indultam az új íz nyomában. Lévén, hogy mind a vaníliának, mind a kólának lelkes híve, s fogyasztója vagyok mind a mai napig (ezek az évek során rám rakódott plusz kilók formájában vizuálisan is megfigyelhetõk a külsõ szemlélõ számára), szóval arra gondoltam, hogy e két íz kombinációjából egészen biztosan valami remek dolgot sikerült összehozniuk az annak idején gyógy-párlatokkal és fõzetekkel házaló gyógyszerész késõi örököseinek, akik a világméretûre dagadt üdítõipari konglomerátum vegykonyháiban fáradhatatlanul azon dolgoznak, hogy napi rendszerességgel felfrissítsék a megfáradt emberiség dolgos tagjait. És nem csalódék. Az ismeretségi körbõl néhányak által egyszerûen ihatatlannak (volt akit a gyermekkori közutálatnak örvendõ köptetõjére emlékeztette), vagy borzalmas ízû „lónyálnak” minõsített sötét folyadék – mai divatos szóhasználattal élve – nálam „bejött”. Úgy is mondhatnám, „KIRÁLY!” Igaz, mire sikerült rálépnem az empirikus tapasztalatszerzés rögös útjára, addig egy kis idõnek el kellett telnie, ugyanis az új ital egész egyszerûen sehol sem volt fellelhetõ Mediterrán Moszkva hipermarketjeinek áruk millióitól hemzsegõ polcain. Míg végül aztán megtört a jég, és egy helyen, az egyik külföldi tulajdonban lévõ

multinál végre sikerült rálelnem az áhított buborékoktól hemzsegõ sötét színû nedûre. Óvatosságból, elsõre mindösszesen 1, azaz egy palackot vásároltam, a kisördög azért ott motoszkált bennem, mit lehet tudni, hátha mégsem jött össze nekik, láttam én már rosszul sikerült házasságokat, ahol külön-külön igen, együtt azonban már nem mûködött a dolog. Az anyagbeszerzés folyamatába egy kicsikét elfáradtam, s a jól végzett munka édes örömével tértem vissza 35 m²-es házgyári technológiával készült vasbeton kalickám living roomjába, ahol egy hirtelen elhatározástól vezéreltetve az azonnali tapasztalatszerzés veszélyekkel teli és korántsem kockázat nélküli útjára léptem én. Elvégre a tett halála a tökölõdés, ha harc, hát legyen harc, gondoltam jobb ha itt mindjárt rövidre zárjuk a dolgot, s neki láttam a kétliteres mûanyag kólás-palack dugójának szakszerû eltávolításához. Az évek során e témakörben tekintélyes tapasztalatra és rutinra tettem szert, s ezek engem arra intettek, hogy a kutatás, az új iránti megismerés által vezérelt ifjonti hév helyett a kellõ óvatosságot és körültekintést részesítsem elõnyben. Mint utóbb kiderült, ez életmentõnek bizonyult. Már a mûanyag palack kinyitása során meg kellett küzdenem a szállítás közben túlzottan aktív állapotba került szénsav-buborékok hadával, ám ezt a problémát rafi-

17

nált módon, a kupak szakaszos lazításával, visszacsavarásával végül is sikerült leküzdenem. Gyõzelem! A vaníliás kóla, immáron kupakjától megszabadítva, ízlelõbimbóim elleni bevetésre készen állt elõttem a konyhaasztalon. Tapasztalt szénsavas-üdítõital fogyasztóként természetesen tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy egy frissen felbontott palackból csak lassan, kimérten szabad kortyolgatni, ellenkezõ esetben a buborék hadsereg átveszi az irányítást, s amellett, hogy így az ízek élvezetére nem nyílik mód, az erõteljes pezsgésnek köszönhetõen egyéb más kellemetlenségek is adódhatnak, például kaparja a torkunkat az erõs szénsav. Szélsõséges esetekben az is elõfordulhat, hogy az ember orrába megy az ital. Szóval, nicht ugri-bugri, langsamme spacíren! Ilyen földi hívságokkal mint pohár, nem foglalkoztam én, kézbe vettem a palackot, és óvatosan kortyoltam egyet belõle. Az üdítõitalokról készített reklámfilmekben látott kép, melyen földöntúli boldogság, megnyugvás és elégedettség terül el a delikvens arcán az elsõ korty lenyelése után, nos hát ez nálam nem képzõdött meg, de határozottan kellemes volt. Talán ha 35 °C meleg van, gyöngyözõ homlokkal ülök a vasbetonkalickában és mondjuk teszem azt Miss Augusztus is egy helyiségben tartózkodik velem erõsen hiányos öltözékben, nagy valószínûség szerint képes lettem volna arra, hogy megközelítsem ezt az ideális állapotot. De mivel éppen benne jártunk a decemberben, és a lakásban körbe nézve sehol se láttam Miss Augusztust, de még Miss Szeptembert se, így maradt a kellemes érzés. Az ízek kombinációjából adódó élvezetet fokozandó, azonban történt valami más is. Felfigyeltem rá, hogy a kupak belsejére valami kódsorozatot nyomtak. A palack oldalán lévõ címkén azt írták, hogy be kell küldeni sms-ben (magyarul RTK: Rövid Tényszerû Közlés) és nyerhetek. Na, itt álljunk meg egy polgári szóra! Soha a büdös életben nem nyertem semmit. (Maximum tapasztalatokat a lottó esetében, hogyan kellett volna helyesen kitölteni a milliárdokat érõ szelvényt.) Ez nálunk amolyan családi hagyomány. Olyan javakhoz, amikért nem kell megdolgozni, a mi családunk soha nem jutott hozzá. Talán ha politikus lennék, nem tudom. Na mindegy. Ezenkívül soha a büdös életben nem szoktam nyerõ sms-eket küldeni. (Leszámítva a Való Világ démoni méreteket öltõ hülyítését, ahol hát – mit tagadjam – megmérettem és könnyûnek találtattam, a nyeremények láttán magam is megszédültem néhány alkalommal gyarló honfitársaimhoz hasonlóan.) Na, de most! 18

Always Coca Cola! Ma sem találok logikus magyarázatot arra, hogy miért éreztem szükségét annak, hogy nekem most feltétlenül el kell küldenem a kupak belsején látható kódsort egy sms- ben, egyszerûen automatikusan elindult a mozdulatsor, a motoros funkciók mûködésbe léptek, az sms- pedig már úton is volt. Legnagyobb meglepetésemre, szinte azonnal, meg is érkezett a válasz. „Ön nyert egy plüssmacit!” Hát, mit mondjak? Ismerkedésem a vaníliás kólával jól indult. Friss nyereményem örömére kortyoltam még egyet a fenséges ízû nedûbõl és kezdtem jól érezni magamat. Az ideális állapot eléréséhez már csak az elõbbiekben említett Miss Augusztus – vagy aktualizálva Miss December, vagy ezek hiányában egy nagy csöcsû svéd masszõrnõ is megtette volna –, hiányzott pedig akkor még nem is sejtettem, hogy ezzel a plüssmacival elindultam én a lejtõn, megkezdtem zökkenõmentes beilleszkedésemet a globalizált fogyasztói társadalom milliárdos táborába, akiknek élenjáró kasztját a nyakig eladósított, elbutított, elhülyített amerikai átlag polgárok százmilliói testesítik meg. Pedig – mint utóbb aztán mégiscsak kiderült – nagyon úgy néz ki, hogy ez a sors vár rám is, ha nem vigyázok. Akkor derült ki számomra, hogy a vaníliás kóla kupakjával megnyert plüssmaci a globalizációval kapcsolatosan életem második meghatározó élménye lesz. Életem elsõ meghatározó, s egyúttal jelzésértékû globalizációs momentumával takarítás közben találkoztam. A négy lemezes díszdobozos Gyûrûk ura – A Gyûrû szövetsége címû filmhez jár két kis figura, a két Argonauta, akik a filmben is láthatók. Hatalmas kõszobraik védelmezik az õsök földjét. No, mármost takarítás, portörlés közben fölemeltem az egyik ilyen szobrocskát, és mi volt a talpára írva? Made in China.

Tolkien és a Gyûrû-trilógia fenséges mítosz világa pillanatok alatt szerte foszlott a semmibe. A Made in China felirat visszarángatott a rideg valóságba. No, de térjünk vissza a vaníliás kólához. Innentõl kezdtek rosszabbra fordulni a dolgok. A kezdeti öröm hamar szerte foszlott. Tisztára, mint a globalizáció. Elsõre jól hangzik, gyönyörû, meg minden. Mindenki örül. Az áruk és a tõke szabad áramlása. Hurrá, itt a világszabadság! A következõ pillanatban meg már azt látod, hogy a helyi termelõk, kereskedõk, vállalkozók nagy része tönkrement. A hazai konzervgyár már egy éve belga sertéshúst használ termékeinek alapanyagául, mert az harmadával olcsóbb, mint a magyar. És mi még bent sem vagyunk az unióban, nekünk elvileg még védeni kellene a piacunkat! A szocialista mezõgazdasági államtitkár, akit hozzá nem értése miatt annak idején páros lábbal rúgtak ki a Mezõgazdasági Minisztériumból, ma pökhendien kiáll a gazdák elé és azt mondja, nem kell ennyi tej, tessék valami mást termelni, ebbõl felesleg van, miközben millió liter import tejre ad engedélyt a posztkommunista szolga kormány, s miközben az egyik multi fõvárosi bevásárlóközpontjában hatalmas betûkkel hirdetik: „Akciós szlovák tejvásár!” Szóval elsõre minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyunk elégedve, közben meg rohad szét minden. De vissza a vaníliás kólához! Az új íz és a nyeremény fölött érzett felhõtlen örömöm azonban csakhamar alábbhagyott, amikor elolvastam a palackon lévõ címkén a tájékoztató szöveget. Abból ugyanis megtudtam, hogy szerencsés(ebb) esetben videokamerát is nyerhettem volna. No, de sebaj, ne legyünk telhetetlenek, ki a plüssmacit nem becsüli, az a videokamerát nem érdemli. Ez a régi bölcsesség jutott eszembe. jó ha figyelünk

Bizonyára mindenki emlékszik a mára már klasszikussá vált esetre, amikor egy amerikai hölgy beperelte a mikrohullámú sütõjét gyártó céget, mert az nem írta bele a készülék kézikönyvébe, hogy a sütõ nem alkalmas macskák szárítására. De a zacskó feliratát elolvasva eszembe jut Mr. Grazinski is, aki nagy esélyekkel szállt harcba a Stella díjért. Ezt a díjat egyébként a 81 éves Stella Liebeckrõl nevezték el. Õ volt az, aki sikeresen perelte 2.9 millió dollárra a McDonald’s étteremláncot miután harmadfokú égési sérüléseket szenvedett a magára öntött kávétól. Ennek emlékére osztják ki minden évben a Stella díjat, melyet az Egyesült Államok legnevetségesebb kártérítési perének ítélnek oda. Mr. Grazinski vette egy vadiúj 32 láb (majdnem 10 méter) hosszú Winnebago lakóautót. Elsõ útján hazafelé az autópályán beállította a sebességet 110 km/h-ra, majd elhagyta a vezetõülést és hátrament, hogy készítsen egy kávét. Mint az várható volt a lakókocsi letért az autópályáról, összetört és felborult. Mr. Grazinski beperelte a Winnebagot, mert nem jelezték a használati utasításban, hogy menetközben nem hagyhatja el a vezetõülést. Az esküdtszék 1,750,000 dollárt és egy új lakókocsit ítélt meg Mr. Grazinskinek. Ezek után a cég megváltoztatta a használati útmutatókat, hátha még egy ilyen idióta vesz tõlük lakókocsit.

Nemcsak a kóla beceneve Coke Másnap este felhívott egy kedves nõi hang, aki az iránt érdeklõdött, hogy milyen címre küldheti el a plüssmacit. Én bediktáltam a címemet, aztán vártam. Teltek múltak a napok, de a maci csak nem akart megérkezni. Míg végül aztán vagy másfél hét elteltével megérkezett. Hej, volt nagy öröm. A postán, mintegy húsz perces sorban állás után kaptam kézhez az aranyos kis dobozkát. Két mogorva tekintetû jegyellenõr társaságában szálltam föl a legközelebb álló 30-as csuklós Merdzsóra, és tûz haza! Otthon aztán jött a hidegzuhany. Megmondom az õszintét, túlzásokba esnék, ha azt mondanám, hogy az izgalomtól jó ha figyelünk

remegõ kézzel bontottam ki a dobozt. A mackó szépen rendben benne is volt, mancsában egy stilizált Coca Cola palackkal. Nem is a macival volt a baj, hanem a zacskóval, amiben volt. A mackót tartalmazó zacskón ez állt: „A mûanyag zacskó könnyen fulladást okozhat. A csomagolás csecsemõktõl és gyermekektõl elzárva tartandó. Származási hely: Kína Gyártja: Marlow International Kft. 3/F., Kam Chung épület 54 Jaffe út, Wanchai. Hong Kong

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a szipusokat leszámítva, ugyan kinek jutna eszébe, zacskóstól odaadni a plüssmacit a gyerekének? Bár ezek után azt mondom, nagy az Isten állatkertje. De annyira azért még csak nem vagyunk elhülyülve, hogy ilyen ostobák lennénk? Vagy igen? Nem tudom. Ennek eldöntését a kedves Olvasóra bízom. Száz szónak is egy a vége, indul a Való Világ 3, kedves multikulti fogyasztók, tapadjanak a képernyõkre, mert minden eddiginél nagyobb, több, jobb, szebb, gazdagabb nyereményesõ vár önökre! Az elsõ beválogatott villalakóról, a mûvésznevén Pandora néven funkcionáló hölgyrõl az index munkatársai már ki isderítették, hogy nem csak aktfotózást vállal, de bizony pornófilmekben is megcsodálhatta már színészi képességiet (no meg idomait) a nagy közönség, igaz, errõl bemutatkozófilmecskéjében elfelejtett említést tenni. Szóval, kedves hölgyeim és uraim, tapadjanak a képernyõkre újra, showtime! A mûsor megy tovább. Nehogy véletlenül is kézbe vegyenek egy könyvet vagy a tévémûsoron kívül mást elolvassanak, még megárt! Találkozunk a „Nagyon sok szeretettel üdvözlöm Önöket itt, a Való Világban!” képernyõ elõtt. A szocialista nagyváros öntudatos polgára

19

– francia nyelven a Szabad Brüsszeli Televízióban – 50 perc alatt harmincszor mondja azt: satöbbi, satöbbi, satöbbi... Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tegnap este ismét megnézhettük a Szabad Brüsszeli Televíziónak adott interjúját. Én most hallottam Önt elõször beszélni, nagy esemény volt ez számomra, számunkra. Nemcsak az volt érdekfeszítõ, amit mondott, hanem az is, ahogy mondta. Valahol azt olvastam, hogy Orbán Viktor külföldi útjai során nyilatkozataival lejáratja Magyarországot. Hát akkor ez az interjú mi volt, Miniszterelnök Úr? Vegyük csak sorba, mi történt a brüsszeli tévé stúdiójában, mi volt az, amin megütköztünk? Elõször is, Ön nem tudja a francia nyelvet olyan fokon beszélni (pardon, dadogni), ahogy azt elvárjuk egy miniszterelnöktõl. Akkor miért vállal el interjút ezen a nyelven, miért nem kért a követségrõl egy tolmácsot és beszélne magyarul. Ha figyelembe vesszük, hogy a mindennapos beszéd számára 40-60 ezer szót tartalékol a francia nyelv, akkor bátran mondhatjuk, hogy Ön legfeljebb négy-ötszázat ismer belõlük. Annyit, amennyit egy birkapásztor ismerhet, aki az Alpok derekán él majd egy éven keresztül az állataival, egyedüli beszélgetõpartnereivel. Biztos emlékszik rá, hogy az újságíró döbbenten hallgatta, kitekintgetett a stáb felé, mert egyszerûen nem értette, mit akar mondani. Én megértettem, mert tudok magyarul, és kitaláltam, hogy a magyar gondolatokat próbálta lefordítani franciára. De ez így nem megy! A francia nyelv fordított szórenddel beszél, s ez volt segítségére abban, hogy óriási marhaságokat összehordjon, amit késõbb az újságíró mosolyogva hallgatott. Voltak azonban gyönyörû mondatai is, amiket Arditi sem tudott volna szebben elmondani. Ezeket a mondatokat betanította valaki Önnek, mert szépen csengtek: hogy mennyire tönkretette az Orbán kormány az országot, de Ön, amióta kormányfõi szerepet vállalt, mindent rendbetett, a forint sose volt ilyen erõs, boldogok, megelégedettek az emberek, fellendült a gazdasági élet, és külön megjegyezte, hogy az Ön kormányának köszönhetõen 30 milliárd amerikai dollár áramlott be a gazdasági életbe és – tette hozzá – ez csak a kezdet. Mindent elsõ szám elsõ személyben mondott: én így határoztam, én úgy határoztam, ezt nem tûröm el, azon még elgondolkodom, majd még meglátom. 20

Mindezt madzagvékony száját összepréselve jelentette ki, valami borzalmas dadogás közben, amitõl visszahõkölt a kérdezõje. Figyelmeztetem, itt Nyugat-Európában nem szeretik az Erõs Pistákat, tegyen le arról az álmáról, hogy Chirac-nak vagy Berlusconi-nak Ön dirigálni fog. Ön egy porszem hozzájuk képest. Szabad kérdeznem valamit? Ön beszédhibás, Miniszterelnök Úr? Ezt nem tudtuk. Isten ments, hogy megbántsam ezzel, de akkor tennie kellene valamit ez ellen. Nem az ó-görög kavicsra gondoltam, Ön egy Napóleon-aranyat elõkaphatna valamelyik zsebébõl, mielõtt beszélni kezdene, hogy a nyelve alá dugja. Szörnyû volt hallgatni, még szörnyûbb nézni, ahogy végtelen dadogás közepette keresi a francia szavakat, amik az istennek nem jutottak az eszébe. Emlékszem, fiatal koromban ismertem egy illetõt, dadogó Kovácsnak hívták, aki csodák csodájára nem dadogott, amikor énekelt. Arra gondoltam, hogy ahelyett, hogy ilyen, a hallgatóság számára szörnyû fogyatékosságát felfedné a nagyvilág elõtt, mi lenne, de tényleg, ha énekelve beszélne. Ugyan menjen már! Ki törõdik ma már ilyesmivel. Nézze, meg miket tesz Károly herceg, Carole Rotchild vagy a monacói (ejtsd: monakói) lányok. Mondja el énekelve a mondókáját. Biztos ismeri a híres csárdás szövegét, hogy : „ha énnékem sok pénzem lesz, felülök a repülõre”. Milyen sikere lenne, ha ezt úgy énekelné, hogy : ha a magyaroknak sok pénzük lesz, felülnek a repülõre, vagy „ha a magyaroknak sok pénzük lesz, vesznek tíz deka csirkeszárnyat. Na, szóval, hogy pesties legyek, csak néztünk, mint ló a moziban. Ez lenne Magyarország miniszterelnöke? Jézus-Krisztus! Mit fognak gondolni a belgák Magyarországról? Az egyik barátom azt kérdezte, hogy lehet egy ilyen embert kiengedni az országból? Még valami: közel 50 éve lakom francia területen, de én még nem hallottam -csak a fûszeresek szellemi nívója alatt – úgy befejezni mondatot, hogy valaki háromszor azt mondja, satöbbi, satöbbi, satöbbi. (50 perc alatt legalább 30 mondatot így fejezett be – ne tagadja, mert megvan a felvétel!) Szégyellheti magát, Miniszterelnök Úr! Magyarország és a magyar nép Önnél sokkal jobbat érdemel. A magyar szocialista tábornak pedig azt üzenem, hogy csakis a hülye ember nem változtatja meg a véleményét. Tisztelettel: Egy brüsszeli tévénézõ Forrás: dominium.hu

A SORS-TÁRSAK KEZDEMÉNYEZI AZ IGAZSÁGÜGYMINISZTER LEVÁLTÁSÁT Jogbiztonságot, politika- és korrupciómentes igazságszolgáltatást követelt a lakásmaffia áldozatait tömörítõ Sors-társak egyesület Budapesten. Bejelentették: kezdeményezik az igazságügy- miniszter leváltását, mert úgy látják, hogy a tárca semmit nem tesz az ingatlan-csalások áldozatainak védelmében, nem lép fel erélyesen a csalásban közremûködõ ügyvédekkel, közjegyzõkkel és bírákkal szemben. Sokaknak a karácsonyi ajándékok megvásárlása jelenti a legnagyobb fejfájást a decemberi hidegben. Vannak azonban számosan olyanok, akik önhibájukon kívül még a lakásukat is elveszítették. A vásárlás helyett inkább békés demonstrációt tartottak a lakásmaffia áldozatait tömörítõ Sors-Társak Egyesület tagjai. TörökSzabó Erzsébet, az egyesület elnöke elmondta, hogy önmagukat a jogi szakma ügyvédek és közjegyzõk sértettjeinek tekintik, és hiányolják, hogy az állam nem gondoskodik róluk úgy, ahogyan például az alkoholistákról vagy drogosokró, azokról, akik tudatosan károsítják életüket. Hozzátette, hogy kezdeményezik az igazságügy-miniszter leváltását, mert úgy látják, hogy a tárca semmit nem tesz az ingatlancsalások áldozatainak védelmében, nem lép fel erélyesen a csalásban közremûködõ ügyvédekkel, közjegyzõkkel és bírákkal szemben. Török Szabó az Erzsébet Sors-Társak Egyesület vezetõje elmondta: „Ez egyszerûen felháborító, hogy milyen merészségek mennek az országban...nem állt elénk. A Sors-Társak Egyesület vezetõje kijelentette, hogy el akarják érni azt is, hogy az ügyvédi kamara elnöke ne legyen ügyvéd, ugyanis szerintük összeegyeztethetetlen az ügyvédi tevékenység és a kamarai elnökség, mert az úgynevezett „kis ügyvédek” nem merik elvállalni az ingatlancsalások áldozatainak védelmét – tette hozzá az érdekvédõ egyesület elnöke. A mintegy hatvan tüntetõ ezt követõen felgyújtott egy papírdobozból épített házat, illusztrálva ezzel, hogy miként vesztették el tulajdonukat. Forrás:hirtv.hu

jó ha figyelünk

A Magor mozgalom sikeressé vált az elmúlt évek során, ám még nem érte el alapításakor kitûzött céljait. Nagyra törõ terveket szõnek: tévét és rádiót is szeretnének indítani – nyilatkozta a Napi Gazdaságnak Usztics Mátyás, a mozgalom vezetõje. – Az uniós csatlakozás közeledtével egyre nagyobb divat a magyar termékek vásárlására való ösztönzés. Orbán Viktor 599-es vonalkódmozgalma nagy publicitást kapott, a Kiváló Magyar Élelmiszer védjegy is egyre nagyobb figyelmet ér el, ahogyan az önök Magor védjegye is ismertté vált. A hipermarketek is folyamatosan hangoztatják: a polcaikon több mint 80 százalékban magyar termékek állnak... – Egyet azért tisztáznunk kell. Mi az a magyar áru? A vonalkód, amelyre a volt miniszterelnök hívta fel a figyelmet, már a felhívás pillanatában súlyos hibát rejtett. Az 599-es vonalkód csupán azt jelenti, hogy a termék Magyarországon készült. Itthon készül azonban az Amerikában oly divatos sötét színû üdítõital is. Ettõl magyar? Hogy a Magor-termékeknél még a gyanú se merüljön fel, a mozgalom elején mindenki számára ki kellett derülnie, hogy csak a 100 százalékban magyar tulajdonú vállalkozások termékei szerezhetik meg a védjegyet, illetve magánszemélyeknél azok a magyarnak született állampolgárok kerülhetnek a körbe, akik életmódszerûen végzik a termelést. A Magortól az különbözteti meg az összes többi ilyen kezdeményezést, hogy egyik sem volt sikeres. A vonalkódos mozgalom is befulladt, a Classica Hungarica is elhalt, a Vedd a magyart meg az összes többi is. Ez elég nagy baj, mert jót tenne ennek az irányzatnak, ha lenne hat, nyolc, tíz hiteles változata. Nem gondolom, hogy csak ennek az egynek kell lennie. – A befulladt mozgalmak egyfajta fogyasztói ítéletet tükröznek, nem? – Jóllehet fogyasztói ítéletet is, de hadd egészítsem ki azzal, hogy egyfajta bizalmi válságot is egyben. Mert nem akadt túl sok hiteles ember, aki ennek vagy annak a mozgalomnak az élére állt volna. Nem szeretném, ha fellengzõsen hangzana, de meggyõzõdésem, hogy a Magor védjegy és a mögötte levõ mozgalom többek között azért is lett ilyen sikeres, mert közismert ember vagyok. Érezhetõ volt az emberek szeretete és bizalma, amely a Nemzeti Kamara minden elõadását követõen megmutatkozott. A mozgalom megalakulásának az adott lökést, hogy színházunk súlyos anyagi nehézségekkel küzdött. Nem várhatott állami támogatást, már csak irányultsága miatt sem. Dömötör Pál fehérvári közgazdász egy alkalommal fölkeresett és a színházat megsegítendõ egy védjegy kialakításának ötletével állt elõ. A cél az volt, hogy egy ismert ember reklámozzon védjegyes termékeket, s az embléma használatából befolyt összeget a színház támogatására lehetne fordítani. – És veszik a Magor-termékeket? jó ha figyelünk

– Ma már többrõl van szó. Idõnként jól megfigyelhetõ, hogy mára hazafiúi tettnek számít a Magor-termékek felkutatása, vásárlása. Ezzel persze nem lepném meg a német, az olasz, a francia vagy a spanyol közvéleményt, mert ott egy ilyen mozgalom teljesen rendjén való, hétköznapi dolog. Ott igény van arra, hogy a fogyasztók a hazai termékeket vásárolják. Itthon, ha nem vigyázunk, egész egyszerûen kiseprik a magyar termelõket a piacról. Egy multinacionális cég, ha kell, hónapokig képes rendkívül alacsony szinten tartani a termékei árát, egészen addig, amíg elbukik a versenytárs. – A Magor mozgalom mögött áll jogi személyiségû társaság? – Az anyagi ügyeket egy kft. intézi, éppen azért, hogy számlaképes legyen, mert a védjegy használatért, mint miden országban, nálunk is térítés jár. – Ön az ügyvezetõje? – Már 13 éve. Az én nevem fémjelzi a céget és a mozgalmat, és én a neveltetésembõl fakadóan is kínosan, betegesen ügyelek arra, hogy mindenrõl számla legyen, így a pénzzel fillérre pontosan el lehessen számolni. Nem értek ugyan a könyveléshez, színházi ember vagyok, színházat igazgatok, de a pénzügyek intézéséhez nálunk is megvannak a szakemberek. – A Magor-termékeket a CBA is forgalmazza. Az nem okoz önöknek dilemmát, hogy ez a társaság immár multinacionális vállalkozássá vált, hiszen érdekeltségei vannak a szomszédos országokban, sõt Bulgáriában és a Baltikumban is? – Ki kell, hogy javítsam: a CBA színtiszta magyar vállalkozás, 50 magyar tulajdonosa van. Csak így lehetett a termékeink forgalmazója. A CBA elnöke keresett meg minket és ajánlotta fel a bolthálózatot, de azt is jól tudjuk, hogy az 50 tulajdonosból sokan vannak olyanok, akiknek sem érzelmi, sem gazdasági okokból nem jelent semmit a Magor-termékek forgalmazása. Minthogy a CBA egy gazdasági szövetség, nem mindegyik tulajdonost lehet arra kötelezni, hogy árulja a védjegyes árut. Emellett mi nem az üzletláncokban látjuk a jövõnket, hiszen mára többen kihátráltak a megállapodásból, pedig elõször õk kerestek meg minket. Immáron 16 Magor-üzlet van, ebbõl 4 márkabolt. Ezekben 148-féle védjegyes terméket lehet vásárolni. Mostanában újabb 12-14 Magor-üzlettel bõvül a hálózat, ezzel a számuk 30 körülire növekszik. Ezenkívül 150 CBA-ban lehet kapni védjegyes termékeket. – Úgy látom, itt már nemcsak a színház támogatásáról, hanem üzletrõl és pénzrõl van szó, mert ilyen a kereskedelem. Egyetért ezzel? – A Magor egy kivétellel minden tekintetben beváltotta, sõt túlszárnyalta a kitûzött célokat. A kivétel viszont éppen a Nemzeti Kamara Színház megsegítése. Nem volna szerencsés, ha rossz bizonyítványt állítanék ki a beszállítókról, de nehezen jutunk hozzá a védjegyhasználatból minket megilletõ néhány százalékos jutalékhoz – természetesen tisztelet a kivételnek. Emiatt nem sikerült támogatnunk a színházat. – Ilyen mostoha támogatói háttérrel mégis tévé és rádió alapításán gondolkodnak? – Van egy olyan ingatlan, amely tévé- és rádióstúdiónak épült. Ez most is megvan, 400 millió forintért megvehetõ lenne. Az nem valószínû, hogy akad egy ember, aki azt mondja: itt van 400 millió és gyerünk tanár úr... Az viszont elképzelhetõ, hogy akad egymillió ember, aki ad 400 forintot. Erre utalnak jelek. Eredendõen és elsõsorban mûholdas adásban gondolkozunk, amelynek az éves elõfizetõi díja 1000 forint lenne. – A tévét mûködtetni is kell. – Tudósítói hálózattal és vízfejek nélkül hihetetlen sokat lehet spórolni. Ütõképes és mozgékony tévét szeretnénk. Ha kiszámolja, néhány milliós elõfizetõi táborral több milliárd forint jöhet össze, amely hátteret biztosítana a két médium mûködéséhez. Forrás: Hõnyi Gyula – Napi gazdaság

21

Az egymást követõ kormányok karakterisztikumának meghatározásából indult ki Schlett István politológus Szándékok és körülmények az 1998-2002 közötti kormány mûködésében címû elõadásában. Elsõként feltette a kérdést, vajon politikai tevékenység-e a kormányzás? Abból az elõfeltevésbõl indult ki, hogy a politikai autonóm tevékenység, amelyet nem a személyiség határoz meg. Ennek fényében állapította meg a három rendszerváltást követõ kormány közötti fõ különbséget, amely szerinte a politikai gondolkodásmód. Ez, mint mondta, maga is autonóm, azaz különbözik minden más gondolkodásmódtól, jellemzõje a pártosság, továbbá, hogy a tiszta ész logikája helyett az elõfeltevések, az érdekek és érzelmek határozzák meg. Kiemelte, hogy a kormányok maguk is definiálták magukat. A Fidesz azt állította magáról, hogy a kormányzást teremtõ tevékenységként fogta fel. Az MSZP ezt akarnokságként, diktátorságként értelmezte. A Fidesz elõdje és utódja kormányzását elv- és értéknélkülinek aposztrofálta, szembeállítva velük saját, értékközpontú vezetését. Alapvetõ ideológiai ellentétpárokat lehet felfedezni a kétfajta gondolkodásmód között – állítja Schlett István. Ilyenek a kereszténység-kirekesztés, nemzeti-nacionalista, illetve a polgári-egyenlõségellenes. Hozzátette, hogy ezek hátterében mélyen gyökerezõ gondolkodásmódbeli különbségek állnak. Példaként említette a Fidesz által hangoztatott: „Merjünk nagyok lenni!” szlogent, amelyre a szocialisták a „Merjünk kicsik lenni!” mondattal reagáltak Ebben is a két eltérõ politika-felfogás jelenik meg – mondta. Az Orbán-kormány környezetpolitikai elveit ismertette Medgyessy Balázs, a Környezetvédelmi Minisztérium volt közigazgatási államtitkára, a Fidesz Zöld tagozatának elnöke A konzervatív elvek, a polgári környezetpolitika és a XXI. század kihívásaicímû elõadásában. A környezetpolitika legfontosabb kérdéseiként az olyan globális problémákat, mint az ózonréteg vékonyodása és az éghajlatváltozás, továbbá a speciálisan magyarországi kihívásokat, mint szennyezõdések, árvizek, közlekedés, energiafogyasztás, ciánszennyezés, jelölte meg. Hangsúlyozta, az volt a kérdés, hogy a polgári kormány, a konzervatív környezetpolitika meg tud-e birkózni mindezekkel. A konzervatív környezetpolitika nagy elõnyei közé sorolta közösségkiemelõ szerepét, az élet organikus szemléletét, a materiális kérdéseken való túllépést, a tradicionalizmust, a szkepticizmust, valamint a neokonzervatív praktikum. 22

Mint mondta, fõ ismérvei, hogy szemléletét tekintve a lehetõségekbõl indul ki, összfrontos, azaz több területen igyekszik elõre hatolni, innovatív, ugyanakkor elõvigyázatos. Ez utóbbi kapcsán a tiszai árvíz problémáját hozta fel példának, amely esetében a kormány felismerte, hogy a gátak további emelése helyett új stratégiák kidolgozása a helyes megoldás. Megállapította, hogy mindezek fényében ki lehet jelenteni, hogy a konzervatív környezetpolitika sokkal hatásosabb válaszokat tud adni az elõttünk álló kihívásokra, mint bármely más környezetpolitika. Az elõzõeknél kritikusabb hangot ütött meg Hoffmann Rózsa egyetemi docens, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség kulturális tagozatának elnökségi tagja Az oktatási reform elmaradása címû elõadásában. Két fõ mércét határozott meg. Egyrészt viszonyította az 1998-as állapotokat a 2002-eshez, másrészt szembesítette a polgári kormányt saját ígéreteivel. Leszögezte mindenek elõtt, hogy 1998ban elkeseredett volt az oktatásügy. Ennek okát az anyagi mélypontban, a gyermeklétszám drasztikus csökkenésében jelölte meg. Mint elmondta, a pedagógusok szembefordultak az akkori hatalommal a tartalmi szabályozás körüli huzavona, a nem megfelelõ NAT és érettségi reform, az ellenõrzés nélküli közoktatás, a tankönyvpiac elburjánzása, a jogok és kötelezettségek arányának felbomlása, valamint a tandíj bevezetése miatt. Ezeknek a felvetõdõ problémáknak az orvoslására a polgári kormány az oktatás minõségének javítását, az elsõ diploma ingyenessé tételét, az esélyegyenlõség megteremtését, a pedagógusok megbecsülésének növelését, valamint a nevelés és oktatás egyensúlyának megteremtését tûzte ki célul – szögezte le. Hangsúlyozta, hogy a terveket nem sikerült maradéktalanul megvalósítani. A minõség javítása helyett kialakították a minõségbiztosítást, amely azonban nem volt alkalmas a kitûzött cél elérésére – mondta. A tandíjmentesség kérdése, bár sikerült megoldani, inkább szociálpolitika hatásköre. Kiemelte, hogy a városi kistelepülések és a városi iskolák tanulói közötti különbségek tovább nõttek annak ellenére, hogy több programot

meghirdettek ennek kompenzálására. Sok pozitívumot látott abban, hogy az etika oktatás bevezetésével, valamint törvényi szabályozással megkezdõdött a nevelésnek az oktatás mellé való felzárkóztatása. A legnagyobb problémát abban látta Hoffmann Rózsa, hogy a pedagógusok nem érzékelték a jövedelemnövekedést, továbbá hogy nem hirdetett, és nem is csinált reformot a kormány. Szerinte elmaradt a pedagógusok anyagi felemelése, a szakmai ellenõrzési rendszer kiépítése, a szakmai továbbképzés fejlesztése. Aláhúzta, hogy mindezek hiányában a mostani kormány joggal hivatkozhat jogfolytonosságra. A polgári kabinet eredményei közé sorolta ugyanakkor a kerettantervek bevezetését, az Arany János tehetségprogram elindítását, a kutatásfejlesztés támogatását, továbbá a pedagógusok elismeréseként új díjak létrehozását. Gróh Gáspár irodalomtörténész A humánkultúra kérdésköre az 1998-2002 közti kormányzati munkában címmel tartott expozét. A humánkultúrát a polgári kormány leggyengébb mûködési területeként jelölte meg. Ennek hátterében az állt szerinte, hogy az az értelmiségi holdudvar, amely a Fidesz megerõsödésében bízott, a négy év kormányzás során kiszorult a véleményformálási körbõl. Hangsúlyozta, hogy az írók körében emiatt nagy volt az elégedetlenség. Számos kritika fogalmazott meg a Batthyány Alapítvány és az Írószövetség is emiatt – mondta. Leszögezte, hogy az Orbán-kormány modelljében kérdésessé vált a humánkultúra helye. Ennek elõzménye volt szerinte, hogy a közgondolkodásban nem valósult meg az az ideológiai egyensúly, amelyben a konzervatív és balliberális gondolkodás kiegyenlítõdött. Bár, mint mondta, jó néhány kezdeményezés, beruházás volt a kultúra és ideológiateremtõ ágazatok finanszírozására, ezek csupán esetiek voltak, nem strukturálisak. Ezek közé sorolta többek között a Terror Házát és a Millenáris Parkot. A reprezentatív kulturális rendezvények megmaradtak szerinte a kirakat szintjén. A tömeg megszólíthatósága gyakran túlságosan elõtérbe került a rendezvényeken a kulturális értékekkel szemben – szögezte le. Hangsúlyozta, hogy az Orbán-kormánynak négy év alatt nem sikerült rendezni sem a múltbéli hiányt, sem megteremteni az új bázist, aminek következtében elkötelezettsége ellenére is érezte a társadalom az elégedetlenséget. Forrás: Farkas Boglárka – gondola.hu

jó ha figyelünk

Elfogtunk egy levelet, mely a Heti Hetes postaládája helyett így egyenest a fidesz.hu postája közé került. Egy levelet, melyet Medgyessy Péternek, a magyarországi szocialista kormány fejének címeztek. A Varaderoi Szállodatulajdonosok és Mixerek Szabad Szakszervezete havi aktívaértekezletén elhangzottak írásba foglalásában a szakszervezet értetlenségét és csodálkozását kénytelen kifejezni amiatt, hogy Szenyor Medgyessy évi rendes hatodik, szilveszteri mulatsággal egybekötött szabadságát az idén nem Kubában, Varadero Beach-en, hanem Thaiföldön kívánja eltölteni. Szenyor Medgyessy! A Varaderoi Szállodatulajdonosok és Mixerek Szabad Szakszervezete havi aktívaértekezletén nem kerülhettük meg egy igen kényes téma megtárgyalását Önnel kapcsolatban. Szakszervezetünk értetlenségét és csodálkozását kénytelen kifejezni amiatt, hogy Ön, Szenyor Medgyessy évi rendes hatodik, szilveszteri mulatsággal egybekötött szabadságát az idén nem Kubában, Varadero Beach-en, hanem Thaiföldön kívánja eltölteni. Úgy érezzük, hogy e velünk szemben indokolatlan és méltatlan bánásmód miatt fel kell emelnünk szavunkat, s tiltakoznunk kell. Szenyor Medgyessy, engedje meg, hogy emlékeztessem arra, hogy Ön személyes vállalást tett. Hadd idézzek Varadero Beach egyik koktélbárjának vendégkönyvébõl, melybe tavaly egy görbe éjszaka után Ön ezeket a sorokat írta: „Én, Medgyessy Péter egyezséget ajánlok a kubai népnek. Személyes vállalást teszek, és ígérem a varadérói mixereknek, hogy 2003-as évi rendes hatodik, szilveszteri mulatozással egybekötött szabadságomat Kubában fogom eltölteni”. Szenyor Medgyessy, ezek komoly szavak, ez az Ön személyes vállalása, melyet most holmi melegebb éghajlatra való hivatkozással nem hajlandó betartani. Ön már megszokhatta, hogy saját népe az Ön betartatlan ígéreteit nem kéri számon. Nem kérik számon a gázáremelést, a lakáshitelek eltörlését a demokratikus intézmények vezetõi ellen folytatott hajtóvadászatot és a sort még folytathatnánk, de most másról van szó. Bízva abban, hogy egy évben legalább egy ígéretét betartja, dolgozóink az Ön személyes vállalását szem elõtt tartva egész évben azon dolgoztak, hogy szilveszteri pihenését minél színvonalasabbá tegyék, aminek következtében jelentõs anyagi költségek merültek fel, melyek megtérülését az Ön döntése következtében veszélyben látjuk. Az év folyamán a Miniszterelnöki Hivatal a Miniszterelnök Nyaralásáért Felelõs Fõosztályával egyeztetve, kommunista szombatjaink tucatjait az ügynek szentelve, a következõ intézkedéseket tettük az Ön színvonalas és nyugodt pihenésének érdekében: 1. Szállodáinkba bejelentkezett magyar állampolgárok szilveszteri idõszakra szóló szobafoglalásait különféle indokokkal visszamondtuk, hogy Önt meglátva esetleges füttyögéseikkel ne zavarják nyugalmát. Az üdülõcentrum területére esetlegesen beszivárgó polgárilag csökevényes elemek távoltartására pedig gyorsreagálású készenléti csapatot szerveztünk. 2. Az Önt megilletõ, illusztris társaság biztosítása érdekében meghívtuk szilveszterezni a kommunista Észak-Korea, a kommunista Kína, a kommunista Vietnám jelentõs vezetõit, és itt lesz hõs vezetõnk Castro elvtárs is. Adrian Nastase elvjó ha figyelünk

3.

4. 5.

6.

7.

társsal még egyeztetünk, de a kilátások bíztatóak, és reményeink szerint január elsején nálunk ejthetik meg a decemberben elmaradt koccintásukat Erdély elcsatolásának emlékére. Jól képzett nyomdai és médiaszakemberek szerzõdtetésével elintéztük, hogy Marx vagy Engels, esetleg más, Önök által szeretett, de a nyilvánosság elõtt letagadott urak képe ne kerülhessen nyilvánosságra – õket kiretusálják. Étlapjainkról és konyháinkból számûztük a tojást, krumplit, virslit és barna kenyeret tartalmazó étkeket, s alapos konzultációkat folytattunk a söjtöri lakoma készítõivel Budán. Az esetleges provokációk kivizsgálására és a büntetések kiszabására is lehetõséget biztosítottunk egy bírósági terem kialakításával. Hosszas egyeztetések után bírónak sikerült felkérnünk a népszerû filozófust, Tamás Gáspár Miklóst. Szállodánk egyik lakosztályát nem kevés munkával mûholdas közvetítésre is alkalmas televíziós stúdióvá építettük át. Így Ön, miközben a nálunk tartózkodik, televíziós élõ adást színlelve tudja köszönteni szeretett népét az újév alkalmából. Beszédét elõre megírtuk, olvasógépet biztosítottunk, s tudatjuk Önnel, hogy Friderikusz Sándor idén is készséggel áll rendelkezésére, bízván a tavalyihoz hasonló sikerben. Végül, de nem utolsó sorban jelentõsen megújítottuk koktélbárjaink választékát, új mixereket és táncos lányokat szerzõdtettünk az Ön szórakoztatására. Ezen kívül beszereztünk 3000 darab röpképes tõkésrécét, biztosítottuk a hozzájuk való legmodernebb automata fegyvereket is.

Szenyor Medgyessy! Ön is beláthatja, hogy szerény lehetõségeinkhez képest igyekeztünk minden igényt kielégíteni, hogy szabadságát megfelelõ körülmények között tölthesse. Beláthatja, hogy kubai útjának elhalasztása, jelentõs anyagi veszteségeket okoz dolgozó népünknek, ezért kérjük, hogy elhamarkodott döntését vizsgálja felül és utazzon hozzánk szilveszterezni. Zeé Jégál A Varaderoi Szállodatulajdonosok és Mixerek Szabad Szakszervezetének elnöke Forrás: fidesz.hu

23

Vörös bértollnoknak nincs dilemmája „Tudvalevõ, hogy a kapitalista világ vezetõ nagyhatalmainak politikáját az Októberi Forradalom pillanata óta az a törekvés szabja meg, hogy bekerítsék és elszigeteljék a Szovjetuniót, illetve – a második világháború óta – a béketábor országait.” – írja nem kis aggodalommal a Természet és Társadalom címû folyóirat 1954/5. számában Gömöri Endre, a Demján Sándor által alapított Prima Primissima Díj egyik 2003-as gyõztese. A Magyar Hírlap Top listája szerint a Magyarország második leggazdagabb embereként számon tartott, mintegy 45 milliárd forint becsült vagyonnal rendelkezõ Demján – vajon hányan fizethettek azért, hogy ne kerüljenek fel a 100 leggazdagabb magyar listájára? – a díjjal és az azzal járó 50 ezer eurós elismeréssel a tudomány és a kultúra hazai legjobbjait kívánta kitüntetni. Gömöri Endre, a Népszabadság 82 éves, máig aktív munkatársa az írott újságírás kategóriában gyõzedelmeskedett. Ma – néhány régebbi írását szemelvényezve – õt mutatjuk be. A Prima Primissima díj kitüntetettje pályáját 1945-ben, a Szabadság címû újságnál kezdte, 1946-tól pedig a rákosista- sztálinista Szabad Nép, valamint több más pártlap munkatársa, külpolitikai elemzõje lett. Az elsõ idézet a Társadalmi Szemle 1952. számának 856 oldaláról való, a cikk

24

témája: Törökország. Gömöri Endre: „... Mint azt Sztálin elvtárs 1927-ben megmondotta – a kemálista forradalom az üzérkedõ burzsoázia, a földbirtokosok, a mohamedán papság és a falusi kulákréteg nyomására nem adott földet a parasztoknak...” A fiatal (?), 31 éves Gömöri – a szintén prima primissima – Sztálin elvtárs útmutatásait bizonyára gyakran találta mérvadóak. Hiszen éppen a sztálini recept szerint forralta ki tömérdek elemzését, melyek az egyes gyarmatok függetlenségért vívott küzdelmében elsõsorban az osztályharc úttörõ fázisát látják. „Szovjetellenes háborús készülõdés és zsíros profit. Ezek tehát a nyugati világ elképzelései, amelyeket féktelen terrorral és gyarmati elnyomással készek megvédelmezni a harcra induló nép haragjától” – írja összevont szemöldökkel, szintén az 1952-es Társadalmi Szemlében, ezúttal Tunéziával kapcsolatban. De hasonló irányba mutat egy másik, Egyiptommal kapcsolatos reflexiója is, mellyel a Propagandista – a Magyar Dolgozók Pártja Agitációs és Propaganda Bizottságának Központi Lapjának – olvasóit tisztelte meg: „A nemzeti burzsoázia nem egységes. Az imperialistaellenes harcban a nemzeti nagyburzsoáziának az imperializmussal és feudalizmussal leginkább összenõtt rétegei egy adott ponton túl

nem képesek haladni. Ezek a rétegek a további elõrehaladás gátjává válnak, és szakadás következik be a nemzeti burzsoázia táborán belül.”. A sztálinista folyóirat 1955/12. számában Gömöri írását hasonlóan stílszerû cikk követi, címe: Az elsõ politikai gazdaságtan konferenciák tapasztalatai a Rákosi Mátyás Mûvekben. Elemzõkészsége Gömörit természetesen késõbb sem hagyta cserben. Csupán egyetlen példa. Az egyre élesebb északír konfliktusról 1969-ben így von mérleget: „... a vallásháború burkolata mögött, mint a történelemben annyiszor, most is tényleges gazdasági-társadalmi problémák húzódnak meg, s a protestáns uralkodó réteg a vallási szenvedélyeket az osztályhatárok elmosására használja.” (Magyar Nemzet 1969/215.). No de mindez még a régi Gömöri. A kommunista Gömöri. Aki ma már nem Rákosi elvtárs, hanem Demján Sándor elõtt hajt fejet – miközben átveszi az 50 ezer eurónyi (15 millió forint) „elismerést”. Melyet – és ezt személyesen õ mondta a díjátadás után – „kései elégtételként” is felfoghat, társai, kollégái nevében is. Egyenes emberi tartásukhoz és tisztességükhöz mindnyájuknak gratulálunk. Forrás: DunaNovaPress

jó ha figyelünk

A nagy Sztálin árnyékában

Mint korábban beszámoltunk róla, a Demján Sándor – szocialista milliárdos – által alapított Prima Primissima díj egyik idei gyõztese Gömöri Endre újságíró: a rákosista-sztálinista Szabad Nép, majd, egészen napjainkig, a Népszabadság külpolitikai elemzõje. Korábbi írásunkkal – Gömöri 50 évvel ezelõtti cikkeibõl vett idézetekkel – annak hátterét kutattuk, milyen életpálya is állhat egy ilyen komoly, nagy nyilvánosság elõtti elismerés mögött. Ma, szintén a díj és a vele járó 50 ezer eurós jutalom miértje után nyomozva, Gömöri Endre egyik úttörõ alkotásából, A Béke ellenségeinek berlini kudarca címû munkájából (Országos Béketanács, 1953 aug.) közlünk szemelvényeket. Az alig harminc oldal terjedelmû mû megírását nem jelentéktelenebb esemény indokolta, minthogy „...a béke legfõbb ellenségei, az amerikai háborús körök és nyugat-németországi cinkosaik, Berlinben új, veszélyes provokációkkal próbálják megakadályozni a német kérdés békés rendezését, próbálják kirobbantani a harmadik világháborút.” Gömöri könyvében annak igazolására tesz kísérletet, miért ész- és célszerûtlen felkelni a szovjet békepolitika által garantált biztonság és jólét ellen. Lássuk. Az elsõ fejezet témája: a két Németország. Az egyik, ahol „összezúzták a nagytõkések és a földbirtokosok hatalmát, szabad lett a munkás, a paraszt... kiirtották a militarizmus és a nácizmus gyökereit, nagyszabású tervszerû építõmunkával dolgoznak Németország békés, boldog jövõjéért.” „A nagy Sztálin – folytatja Gömöri – mondotta a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásakor, hogy ez az esemény fordulópontot jelent Európa történetében.” – röviden. jó ha figyelünk

Most pedig valamivel részletesebben a másik Németországról. A szövetségi köztársaságról, az Európai Unió jelenlegi legnagyobb nettó befizetõjérõl, az egyetlen olyan országról, mely a rendszerváltás elsõ pillanata óta folyamatosan támogatja hazánk európai integrációját. Gömöritõl megtudjuk, ez „a nagytõkések és földesurak, az SS-legények és fasiszta tábornokok Nyugat-Németországa.” „A nyugatnémet állam azon a területen jött létre, amelyet az imperialisták hadseregei szálltak meg. Itt ma is ugyanazok az erõk uralkodnak, amelyek Európa népeit, a mi magyar népünket is évszázadokon át sanyargatták. Itt nem irtották a militarizmust és a nácizmust, hanem még táplálják is. Itt nem békés építõmunka folyik, hanem háborús készülõdés.” Gömöri szerint ebben a Németországban „támadást készítenek elõ a Szovjetunió és a béketábor országai, a békeszeretõ európai népek – köztük a mi népünk ellen is. Ezeket az erõket a legagresszívabb imperialista hatalom, az Amerikai Egyesült Államok háborús körei mozgatják. Õk állították ennek az államnak élére Adenauert, a New York-i bankárok hûséges kiszolgálóját.” Fõ céljuk – írja Gömöri Prima Primissima -, hogy „az ország nyugati részét fasiszta táborrá, támadó támaszponttá építsék ki.” A könyvben e helyen egy kép látható, alatta a következõ szöveg: „Az amerikai imperialisták a náci hadsereg felélesztésével akarják elõsegíteni a háborús terveik megvalósulását. Az SS és a Wehrmacht maradványaiból verbuvált hadsereg tisztjei elégedetten szemlélik az amerikaiaktól kapott új, gyilkos fegyvereket.” Majd egy másik fotó, ezzel az aláírással: „Nyugat-Németország felfegyverezése, a fokozódó megszállási költségek, a növekvõ

nyomor és munkanélküliség folytán egyre elviselhetetlenebbé válik a nyugatnémet lakosság helyzete.” Berlin 1953.június 17.: Amikor a leigázott keletnémetek már nem tudták tovább elviselni életkörülményeiket, 1953. június. 17 – felkelés tört ki Berlinben. A tüntetõk szabad választások kiírását és a kommunista kormány azonnali lemondását követelték. Gömöri minderrõl így emlékezik meg: „Június 17-én az imperialisták Nyugat-Berlinbõl Berlin demokratikus övezetébe küldték elõzõleg kioktatott, foszforos, benzines gyújtópalackokkal ellátott és felfegyverzett ügynökeiket. Ezekre az az aljas feladat várt, hogy rombolásokat, sztrájkokat, kormányellenes tüntetéseket szervezzenek, gyilkos merényleteket kövessenek el a demokratikus szervezetek vezetõi, állami és pártfunkcionáriusok ellen, lövöldözzenek, gyújtogassanak és raboljanak.” Az események hátterében pedig – mint mindig – nem más, mint az Egyesült Államok áll. „Amerika vezetõ körei évi százmillió dollárt fordítanak a béketábor országai elleni kém- és romboló tevékenység támogatására.” Kiderül, a kémjelölteket „amerikai és SS-tisztek specialisták részesítik ’szakszerû’ oktatásban.” Központjuk Nyugat-Berlin, mely „az imperialista kémtevékenység, a fasiszta aknamunka valóságos melegágya az NDK területén belül.” A tüntetésekre azonban – minden jó, ha a vége jó – megérkezik a méltó válasz: „A Szovjet Hadsereg Berlin demokratikus övezetében állomásozó tagjai szilárd helytállásukkal, nyugalmukkal és fegyelmezettségükkel meggátolták az amerikaiak által felbérelt fasiszta csõcseléket gyilkos terveik megvalósításában, a tömeges vérontás elõidézésében.” Az összecsapások statisztikája – 21 halott és 187 sebesült – Gömöri dolgozatából természetesen kimarad, közli és kommentálja azonban egy fiatal felkelõ fotóját: „Ez a bandita egy nyugat- németországi provokációs csoport tagja, akit az NDK hatóságai Erfurtban a város közintézményei ellen elkövetett romboló cselekmények során értek tetten. A texasi nyakkendõ, a vadnyugati ing, a zilált hajviselet és a bûnözõ arckifejezés világosan szemlélteti, milyen elemekbõl válogatják Adenauer és társai leghûbb követõiket, kik azok, akik a demokratikus Németország elleni provokációs cselekményeket végrehajtották.” Persze ma már más szelek fújdogálnak. Németország – ha nem is Gömöri vágyálmai szerint, de – újra egységes. A társadalmat megtisztították a kommunistáktól. A földrész integrációjáért oly sokat küszködõ Adenauer nevét mindenhol tisztelet övezi a világon. És bevezették a közös európai valutát. Melybõl, ha valakinek van a zsebében, azt vásárolhat, amit csak akar. A becsületen kívül. Forrás: DunaNovaPress

25

Az egyre gyûrûzõ magyarországi pénzmosási botrány Magyarország egyre gyûrûzõ bankbotránya, a „Bróker-gate” úgy terjed, akár a bubópestis – a betegség elõrehaladtával az áldozatok egyre ijesztõbb állapotba kerülnek. Az elmúlt hat hónap során a véletlen fertõzés járvánnyal fenyegetõ kórrá fejlõdött. Még el sem múlt a miazma, máris hasonlóan veszélyes mutációk egész sora alakult ki, amelyek legalább annyira halálosak, mint maga az eredeti betegség. Összességében véve ez az istencsapás a féktelen pénzsóvárság mintapéldája, erõteljes emlékeztetõ a posztkommunista társadalom erkölcstelenségére, felfedte az uralkodó politikai és üzleti elit korrupt pénzéhségét. Díszes, a velejéig korrupt társaság ez, csak a rabláshoz ért, ideológiai kifogások és mindenféle szégyenérzet nélkül. Õk maguk lettek a törvény õrei, így senkitõl sem kell félniük. A teljhatalmúak védettségének és arroganciájának köszönhetõen õk már csak nagy tételben játszanak. ÚJRA MASÍROZIK A VÖRÖS GÁRDA A külvilág felé sikeres üzletembereknek és iparmágnásoknak álcázták magukat – nem is rosszul. Belül azonban korábbi önmaguk, az önjelölt vörös nábobok reinkarnációi lettek, egy állítólagosan letûnt korszak hús és vér hírmondói. Letûnt? Történelmi szempontból talán igen, ám õk, az ország szégyentelen kizsákmányolói, még mindig itt járnak közöttünk. Õk ugyanis a saját céljaikat igyekeztek megvalósítani, amelyek lényegesen eltértek a rendszerváltás és a megújulás hivatalos programjától. Legalább annyira céltudatosan láttak munkához, mint amennyire álszent módon nyilatkoztak tevékenykedésükrõl. Áradt belõlük a pimasz magabiztosság az új rend saját képükre történõ formázását illetõen – ahogyan azt õk jó elõre eltervezték. Félelmetesen sikeresek voltak, talán túlságosan is, második uralkodásuk során a féktelen opportunizmus földjén. Visszaesõ bûnözõk, általában közönséges rablók és tolvajok. A ban da néhány tag ja azonban nyil vá nosan megválasztott hivatalnoknak ál cázott politi kai gengszterré vált. Az õ fel adatuk volt a törvényesség jelmezének biztosítása kevésbé elismert puszipajtásaik számára. Körülöttük pedig ügybuzgó tányérnyalók egész hada legyeskedik – meg annyi dög evõ, akik az utol só hús fosz lányokat is lemarcangolják az elejtett ál dozatokról. Menekül tek a vörös világ ból, mind egy szá lig. Az ét vá gyuk egy for mán kielégíthetetlen, és ugyanúgy nem lankadnak, hogy elérjék céljai kat. Seb tiben le ve tet ték kom mu nis ta gú nyá i kat, ma pedig már az újgazdagok kapitalista öltözetében díszelegnek. Ám a törvé nyesség látszatának biztosítására tett erõfeszítéseik során nyakló nélkül szórták a közpénzeket. 26

Emellett együttes erõvel megsemmisítõ csapást mértek a nemzeti függetlenség egyik legsebezhetõbb pontjára, az ország valutájára. Civilizált országokban ez gyakorlatilag hazaárulásnak minõsül, és ennek megfelelõen büntetik. Mindenhol, csak Magyarországon nem. Égbekiáltó, a parlamenti költségvetési viták kellõs közepén elkövetett bûntett. A botrány utóhatásai nap mint nap érzõdnek, sõt, mára már bizalmi válsággá adódtak össze, ami az egész nemzet jövõjére kihat. Jelenleg ott tartunk, hogy ez az aljas lépés a kormány bukásával és a nemzetgazdaság csõdjével fenyeget. A pénzügyi pestisjárvány egyetlen hét leforgása alatt máris 1 milliárd euró külföldi tõkebefektetést ijesztett el az országból. Minden irányba gyûrûzõ hátrányos hatásai pedig Magyarország nemzetközi kapcsolatait mérgezik – nem éppen kedvezõ kilátások az Európai Uniós csatlakozás elõestéjén. Adja magát a kérdés: valóban szeretné az EU, hogy a vörös gárda eme semmirekellõ utóhada bebocsátást nyerjen falai közé? A korrupció a közösség berkeiben sem éppen ismeretlen fogalom, ám az ott tapasztalt eseteket össze sem lehet hasonlítani a magyarországon látottakkal, hiszen itt a rendszer a létét köszönheti a fõ haszonélvezõk korrupt lelkének és ügyleteinek. A banda tagjai közül néhányan most Brüsszel felé vették az irányt, és szép csöndben az Unió fõvárosát készülnek bevenni. AKI KAPJA, MARJA Magyarországon halálos bûzfelhõ leng be mindent és mindenkit. Mintha a modernkori Pompeiiben lennénk, a mocskolódás maró utóhatásai az egész országot elborítják. Az erkölcsi romlottság csúf képe ez, ráadásul anélkül, hogy az elkövetõk közül bárki is megbánta volna tettét, vagy igyeke-

zett volna jóvátenni azt. Sehol egy rendíthetetlen õrszem, aki inkább kõvé dermedt volna, mint hogy elhagyja õrhelyét. Itt inkább a banditák igyekeznek elillanni, bár menekülési terveik sokszor balul ütnek ki, vagy hihetetlen kalandokba bonyolódnak. Ha fele királyságukat nem is, de összerabolt vagyonuk egy részét õk is szívesen odaadnák „egy lóért”, csak jussanak minél meszszebbre a bûncselekmény helyszínétõl. Mint a csatornából kifüstölt patkányok, úgy menekülnek, miközben újabb és újabb csalások kerülnek napvilágra. A járványokhoz hasonlóan a bûnözés is a maga kegyetlen, de kiszámíthaztó logikáját követi. Alaposan megrágja, majd kiköpi a mellékszereplõket, azután azok mentorait is, szépen, egyenként. Az utókor azonban mindig látni fogja kollektív becstelenségüket. A nagy kérdés természetesen most az, hogy ilyen kevesen hogyan lophattak el ilyen sokaktól ilyen sokat, ilyen hosszú idõn keresztül. Mindeközben a gyanútlan betétesek, akiknek a bankszámláit kifosztották, a K&H Bank belga tulajdonosain követelik eltûnt pénzüket. A legelképesztõbb az, hogy a szajréból részesülõ gazfickók egy része is kártérítést követel. Ez a legpimaszabb fajta, aki hosszasan bizonygatja, hogy teljesen véletlenül keveredett bele a kétes ügyekbe. Kitartóak, de nem túl meggyõzõek. Mint Forró Tamás, a híres tévériporter, aki mûsoraiban szinte lebénította az interjúalanyokat, majd a saját csapdájába esett. Elmondása szerint egy szép napon egy vadidegen taxisofõr 160 millió forintot tömött a kabátzsebébe, sõt, egyenesen kényszerítette, hogy elfogadja a pénzt. Valószínû történet. Mások úgy gondolták, becsületesebb dolog hallgatni, így szép csendben lapítottak, mint tehénürülék a fûben. Próbáltak észrevétlenek maradni, remélve, hogy a vihar áthalad a fejük felett, és oly gyorsan elül, amilyen gyorsan kitört. Õk voltak az ingyenélõk, akiket a fõnökök a saját szórakoztatásukra, vagy dekoratív célokra tartottak, mint a kurtizánokat, bár arra is volt már példa, hogy bûnbakokként feláldozták õket. Õk voltak az elsõk, akik búcsút inthettek virtuális vagyonuknak, beváltva mottójukat: „könnyen jön, könnyen megy”. Szerették volna elkerülni a nyilvánosság szégyenét, és természetesen a börtönt is – és bõven elképzelhetõ, jó ha figyelünk

hogy néhányuk ép bõrrel meg is ússza. Mások idõvel meg fogják fizetni határtalan kapzsiságuk árát. A bûnösök egy része szökevénnyé válik, mint a hírhedt Henrik Schöntal, és távoli, floridai menedékhelyeken átmenetileg elkerülik a felelõsségrevonást. Az akciók kitervelõinek és résztvevõinek egy része pedig már rács mögött van. A bebörtönzöttek között találunk enyves kezû banki alkalmazottakat, de ott van maga a fõnök is, a K&H volt igazgatója, Rejtõ E. Tibor, akit néhány bûntársával együtt hazaengedtek karácsonyra, miután sikerült összszedniük az óvadékot. Házi õrizetük az ünnepek alatt csak tovább növeli fogva tartásuk költségeit. Egy másik fõszereplõt épp a napokban ítéltek el, igaz, teljesen más ügyben. A Synergonos Szirmai Zoltán a hamis leírásokra szakosodott. Tõkemilliárdokat tüntetett el, ezáltal csökkentve ügyfelei adóit – természetesen borsos juttatás ellenében. A közös nevezõ Rejtõ és Szirmai között pedig nem más volt, mint maga Kulcsár Attila. Õ éppen most kapott még néhány hónap haladékot a kiadatás elleni küzdelmében, amelyet egy bécsi bíróságon folytat. Úgy tûnik, fogva tartása ellenére a bécsi vendégeskedés jobban tetszik neki, mint az a bánásmód, amire Budapesten számíthat. Érdekes módon ugyanakkor olyanok is vannak, akik könyvet írhatnának a lopásról, mégsincsenek rács mögött. Princz Gábor, az akkor még állami tulajdonú Postabank volt elnök-vezérigazgatója semmivel sincsen közelebb a felelõsségrevonáshoz ma, mint amikor leváltották, majdnem öt évvel ezelõtt. A LÁTSZAT CSAL Ha mindez csupán annak a következménye lett volna, hogy egyesek nem tudtak uralkodni saját kapzsiságukon, akkor az ország fellélegezhetett volna, a kóbor lovag pedig elvegyülhetett volna a tömegben. Sajnos azonban a rablás azóta olyan méreteket ölt, hogy Kulcsár Attila esete már nem is tûnik kiemelkedõnek – olyannyira, hogy a szélhámos bróker leleplezése óta eltelt hat hónap során már két hasonló esetre is fény derült. Szinte bármelyik pillanatban számíthatunk további nagyratörõ pénzemberek lebukására. A nyilvánosságra hozott bûncselekmények között volt egy hamis ingatlanügylet is, ahol a lebonyolítók milliárdos foglalókat söpörtek be és tüntettek el. A másik esetben öt kontinenst érintõ telefonos részvénymanipulációk egész sorozatára derült fény – mind egy-egy építõkocka Magyarország új, kétes hírnevének kiépítésében, mint a bizarr pénzügyi mûveletek hazája. Interclass Folyt. köv. Forrás: DunanovaPress

jó ha figyelünk

– Ki az euroéretlen? – A 2002-es szerencsétlen év utolsó ülésnapja olyan volt, mint az év. Semmi fontos nem történt, nem sikerült semmiben közös nevezõre jutni, az ország jövõjét semmi sem szolgálta igazán. Az ügynöktörvény volt a legjellemzõbb utolsó napi esemény, amiben nem született döntés, sõt, a törvény-elõterjesztés is megszûnt. Ez végsõ soron a baloldali kormány gyõzelme, mert nem következik semmi utána, s ez volt a legfontosabb célja az MSZP-nek. A másik szomorújáték a drogtörvény megszavazását kísérte, a társadalom egyik legsúlyosabb problémáját akarták elkenni a kormánypártok, amelyek egyébként felelõsek a drogveszély növekedésében is. A kormány mind több vitás eseménnyel küszködik, vagyis a „jó kommunikációt” mind súlyosabb eredménytelenségek kísérik. A magyar oroszpolitikáról számos új megközelítés született, de végül az orosz magyarpolitika változatlansága igazolódott, a magyar kormányfõnek nem sikerült semmiben eredményt felmutatni. Minden valóságalapot nélkülöz és a „politikai uborkaszezon szülte fantáziálás” kategóriájába tartozik a Magyar Nemzetben megjelent két, a kormánnyal, illetve a miniszterelnökkel kapcsolatos információ is, állította a szóvivõ. A napilap értesülései szerint ugyanis az SZDSZ az európai uniós ügyek intézéséért cserébe átadná az egyik általa vezetett minisztériumot a szocialistáknak. A lap úgy tudta, a miniszterelnök moszkvai tárgyalásain felajánlotta az orosz fõváros vezetésének, hogy a franciákkal közösen pályázzon a budapesti metró építésére. A politikai kommunikátor (és nem szóvivõ) Gál szerint az uniós csatlakozási szerzõdés jövõ áprilisi aláírása és a 2004. évi, májusi csatlakozás között több mint egyéves, úgynevezett próbaüzem ideje alatt derül majd ki, hogy milyen intézményrendszerre van szükség. Ez idõ alatt a magyar delegáltak kipróbálhatják a közös mûködés formáit, ami a parlamenti és a kormányzati együttmûködésre is vonatkozik. A szóvivõ kérdésre válaszolva közölte, hogy jelenleg nincs napirenden integrációs tárca létrehozása. BELPOLITIKA: MINDEN SZINTEN SZINTE SEMMI A köztársasági elnök nem írta alá és az Országgyûlésnek megfontolásra visszaküldte az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról elfogadott törvénycsomagot. Emiatt a kormánypártok propagandája szerint számos, a családokat kedvezõen érintõ intézkedés több hónapos késéssel valósulhat meg. Az államfõ hétfõn úgy döntött, megfontolásra visszaküldi az Országgyûlésnek a jogszabályt, mivel a bevezetendõ szabályozás hátrányosan érintheti azokat az állampolgárokat, akik a szociális alapellátásokat egyházi intézményben kívánják igénybe venni. Ez a próbálkozás a jobboldali intézményrendszer megsemmisítési kísérletének része.

A szóvivõ szerint – ellentétben az államfõ álláspontjával – éppen ez a törvénymódosítás teszi lehetõvé azt, hogy az önkormányzatok az egyházi fenntartók részére is teljes körben biztosítsák az ellátás költségének fedezetét. Errõl a történelmi egyházak képviselõi több alkalommal tájékoztatást kaptak a döntés-elõkészítés folyamatában. Az egyházak képviselõi a tájékoztatást megnyugvással vették – olvasható a közleményben. A kormány úgy látja, hogy a parlament által elfogadott szabályozás nem korlátozza az egyházak szabad intézményalapítási jogát, és nem csökkenti, hanem növeli az anyagi támogatás mértékét. Az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter ezen túlmenõen külön együttmûködési megállapodásban kívánta rögzíteni az egyházi szociális alapellátásokat nyújtó szolgálatokkal történõ együttmûködés részletkérdéseit. Felhívja figyelmet, hogy a törvény januári hatályba lépésének elmaradásával több hónapos késéssel valósulhat meg számos, a családokat kedvezõen érintõ intézkedés. Egyebek között halasztást szenved, hogy a nagyszülõi gyermekgondozási segélyt nyugdíj mellett is igénybe vehessék az érintettek. A több mint 800 ezer gyermek után folyósított rendszeres gyermekvédelmi támogatás összege késõbb emelkedik, emellett a mozgásszervi és hallási fogyatékosok támogatásának kiterjesztése sem valósulhat meg januártól. A fogalmazás a baloldali revanspolitika végsõ megoldásait takarja. A piszkos politizálás ráerõsít mindjárt az új évre is, amit az „új magyar fasizmus” megalapozásán munkálkodó baloldali politika példáz. A napok óta kommunikált német szélsõjobboldali ünneplés mint szõdligeti esemény december 21-én lett a hírforrások témája. Majd napról napra írtak valamit róla a vezetõ baloldali lapok, míg végül megszületett a célközlemény is, amelyik már egy magyarországi magyar fasiszta szervezet megalakulását adja közre. Hogy koholmányról van szó, azt jelzi a közreadás és a hivatkozások jellege, amennyiben a titkosszolgálati megfigyelés utáni kiszivárogtatásból egy „Vér és Becsület Kulturális Egyesület” nevû, „törvényesen” bejegyzett szervezet születésérõl értesülhetünk. 27

ELLENZÉKI POLITIKA: SEMMI HATALMAT SENKINEK A nem baloldali, centrista és jobboldali ellenzék sorsa 2002 végén a Fidesz, ill. Orbán kezében van. A széthullóban lévõ, program (ideológia és filozófia, stratégia) nélküli ellenzék arra vár, hogy mi lesz a Fidesz megújulásával, benne Orbán helyének kijelölésével, a volt miniszterelnök aktivizálódásával (amit széles társadalmi körben várnak). A legutolsó információk szerint a Fidesz tanácstalansága (sikertelensége) is követeli Orbán visszatérését, ami a párt ellenzéki politikája különösen indokolttá tesz. Az egységpárt megalakítása égetõ fontosságú lenne, de éppen a jobboldali szatellitpártok (elhasználódott, megélhetési stb.) politikusainak érdekei, viselkedése zárja ki a megvalósítás valószínûségét, bár a program, ideológia stb. sincs meg hozzá: január végére várható döntés ez ügyben. Az ellenzék széttagolódásában, átalakulásában, formálódásában soros esemény a MIÉP visszaesésének és feldarabolódásának esélye. A volt MDF-es politikusoknak Csurka leváltására tett kísérlete annak a felismerésnek a része, hogy a MIÉP mai állapotában teljesen marginalizálódott, tagsága lemorzsolódott, más pártokhoz távozott, ill. fiatal támogatói a Jobbik mozgalom és párt tagjai lettek. A Grespik nevével jelzett mozgolódásnak van 3-5 százalékos népszerûsége a társadalmi bázisokban.

irreális voltát az is jelzi, hogy az idén a 170 milliárd forint nagyságrendû környezetvédelmi beruházásban 60 százalékos volt a központi költségvetés részvétele. Így persze, a következõ 10 év alatt nem lehet elérni az EU-s célokat, pláne, hogy közben a kormány kivonulni törekszik a környezetvédelmi beruházásokból. A jegybank elleni vitához szól hozzá egy baloldali közgazdász, Mocsáry József, aki egyébként nem híve az MSZP-nek a követett politikája miatt. Mocsáry összegzésében 1994-ig az ipar 30 százalékkal épült le 1989-hez képest (a ruházati ipar 45 százalékára, az élelmiszeripar 88 százalékára, a vegyipar 73 százalékára, a kohászat 55 százalékára, a gépipar 65 százalékára, a feldolgozóipar 60 százalékára esett vissza). Majd 1996-2001 között az ipar termelése 98,8 százalékkal nõtt, az iparon belül a gépipar 17,9-ról 42,3 százalékra tornázta fel magát. A szakértõ megnevezi a mai nyerõket is, a pénztõkés elitet (akik magyarok és nálunk élõ külföldiek), amelyik 4-6.000 milliárd forintnyi államkötvényekben lévõ pénzt forgat, vagy az importõröket, akik nem csökkentették az importárakat az erõs forint idején sem. Közben a gazdaságkutató mûhelyek állásfoglalásai mind jobban eltérnek egymástól, amit most a GKI és az Ecostat ellentétes elõrejelzése képvisel, amennyiben elõbbi nagyobb növekedést, utóbbi gyengülõ növekedést jósolt.

A MINDENT NYERÕ PÁRT FÉLELMEI A minden megnyert MSZP belsõ válsága mind nyilvánvalóbb. A távlatokat a kényszerpolitizálás tölti ki, amit a törékeny népszerûség, a politikai hegemónia elvesztésétõl való páni félelem táplál. A konfrontatív és revanspolitika távlatban nem szolgálja a párt érdekeit, csak a klientúra etetésének szükségszerûsége, ugyanakkor fenntartja a nem baloldali társadalom ellenkezését. A legitimációs probléma és a programtalanság, a párt múltja miatti túlkompenzálási kényszer miatt az MSZP idõzavarban van. Amennyiben intézményrendszerének, klientúrájának a mérsékelt haladás, az osztogatásos politikájából és az EU-csatlakozási kényszerbõl következõen a pártnak viszont a sietés jobb, amit Kovácsnak az elõre hozott választásokkal kapcsolatos elképzelései mutatnak.

A TÖRTÉNELMI NÉZETEK KONJUNKTÚRÁJA Hatalmas erejû baloldali antiszemitizmus kampány dúl, amikor a kertészimrenóbeldíja-szindróma mellett különleges eredménynek számít a magyar származású Katzburg Nathaniel az 1980-as években angolul megjelent könyvének („Zsidópolitika Magyarországon, 1919-1943) megjelentetése magyarul, amelyben az akkor Európában egyedül létezõ nagy zsidó közösség sorsát írja le a lehetséges alternatívákat és a kimenetelt bemutató módon. Az ünnepélyes könyvbemutatón a 21. Századi Intézet igazgatója méltatta a mûvet. A könyv bonyolult összefüggéseiben mutatja be a zsidó magyarok és a magyarországi zsidóság sorsát, ezért mindezidáig nem jelenhetett meg. Az osztrák Fessel GfK felmérése szerint a magyarok többsége pozitívan értékeli a rendszerváltozás eredményességét (kívánatosságát?!), ami ellentmond a hazai felméréseknek. A KKE-i összehasonlító felmérés szerint ugyanis míg a magyarok 55 százaléka vallotta 1991-ben meg elégedettségét az életszínvonallal kapcsolatban, ez az arány 2001-ben 69 százalék volt, 31 százalék elégedetlen mellett. Az összetételt illetõen már sokkal rosszabb eredmények vannak.

A KOMMUNIKÁLT ÉS A REÁLGAZDASÁG TÁVOLODÁSA Az év végére maradt a költségvetés összetákolása, amiben a végsõ szakaszt az önkormányzati költségvetés megmagyarázása képviselte. A szigorú elszámolás szerint ugyanis a kormány ígéreteinek szûk 50 százalékát teljesítette, a többit pedig az önkormányzatok gazdálkodására bízta, így a legtöbb önkormányzat összes forrását leköti a kormány által ígért béremelések teljesítése. A környezetgazdaságban régóta tudni lehet, hogy az EU-megfeleléshez mindent összevéve 2.700 milliárd forintnyi beruházásra lenne szükség. Aminek

28

POLITIKATUDOMÁNYI VITÁK A POLITIKAI FELELÕSSÉGRÕL, EUROÉRETLENSÉGRÕL A választási fordulattal, az MSZP gyõzelmeivel, valamint az MSZPnek a mind többször hangoztatott, elõrehozott választásokkal kapcsolatos megnyilatkozásai, az EU-csatlakozással kapcsolatos kombi-

jó ha figyelünk

nációkkal együtt vetõdik fel mindezek közös értelme, ti. hogy kinek, miért és hogyan érné meg az elõrehozott választás. Ma kizárólag az MSZP profitál belõle, az elõrehozott választások szorgalmazásának oka pedig az a felismerés, hogy a nemzeti stratégiai programot fel lehet cserélni egy olyan politikai programmal, ami a kijelölt EU-csatlakozás menetében minden kockázat nélkül egy választással erõsítené meg a politikai legitimációt, másrészt ruházná át a politika felelõsséget a társadalomra, nemzetre. Súlyosan felelõtlen politikáról van szó tehát, amiben az ellenzék felelõssége majdnem egyenlõ az állandó nyerésre berendezkedett kormánypártéval. A Vision Consulting elemzése szerint decemberben a politikai napirendet és tematizációt az MSZP uralta. A legfõbb témák az uniós csatlakozás, a kül- és katonapolitika volt, kisebb érdeklõdéssel járt Medgyessy moszkvai útja. A mûhely szerint a külpolitikai és uniós témákban az MSZP, a katonapolitikai kérdésekben a Fidesz volt sikeresebben kommunikáló. Új fejleményként értékelik az elemzõk a kormánnyal kapcsolatos botrányok megjelenését decemberben, mint a MeH irodabérlése, a jégpálya ügy, a BM tárcavezetõ bakijai, lemondásának követelése, ill. a kormány számára kellemetlen ügyek szaporodását, mint az egyház-finanszírozás, a drogtörvény, a Terror Háza ügyek. 2002. december az elsõ olyan hónapja a kormánynak, amikor komoly negatív fejlemények jelennek meg (az egyébként rendkívülien ellenõrzött médiában). Egy tanulmány pl. összegzésében jelzi az MSZP hatalmas médiafölényét (közvetve ez a média zártságát jelenti, az egyoldalú tematizációt), Török Gáborék nem szólnak arról, hogy az estéket a szocialista politikusok uralják a televíziós csatornákon (volt olyan este, amikor a kereskedelmi tévéken csak MSZP-s politikusok szerepeltek). A politikatudományos publicisztika, a politikai közélet egyik legérdekesebb, mind nagyobb körökre kiterjedõ vitája a legújabb kori vallásháborúként határozható meg. A magyarországi katolikum mint a jobboldali intézményrendszer elleni totális baloldali támadás belefoglalható az európai politikai vitáknak abba a vonulatába, amelyik az egyházak, egészen pontosan a katolikus egyház szerepe és a készülõ új EU-alkotmány viszonyában zajlik. A „második római szerzõdés” néven emlegetett új európai alkotmányozó szándékokban ugyanis van egy liberális relativizáló vonulat is, amelyik drasztikusan megnyirbálná a római katolikus egyháznak az új alkotmányban deklarált jogait. A katolikum elleni támadások között kiemelkedõ a magyarországi baloldali fellépés, vagy az oroszországi római katolikusokat ellenõrzõ minisztérium (!) terve, ahogy a gyenge és a közeledés politikáját félreértõ lengyel pápa szereplése (ennek folyományaként a Vatikánt Európa utolsó abszolút monarchiájaként emlegetik), ill. a katolikum alkalmazkodásképtelensége is, aminek következtében minden világi szerepét felszámolni törekvõ szándékokkal találja szemben magát. Totális kommunikációs kampány folyik „a kereszténység nevében elkövetett bûnökkel” kapcsolatban, a papok nemi kilengéseinek tárgyalásában, s így a hazai publicisztika kész tényként kezeli, hogy Európa elfordult a vallástól (bár lakosságának 50-75 százaléka kereszténynek vallja magát). A szociológusok szerint a skandináv országokban már csak a lakosság 3 százaléka jár istentiszteletre, az angol és francia lakosság kevesebb mint 10 százaléka, a magyarok 5 százaléka. A nagypártok euroéretlenek (!), mondja Lengyel László. A magyar társadalom mind nagyobb részét irritálja politikusaink eurooptimizmusa, amit nyilvánvaló tudatlanságuk táplál. Mind többet tudunk ugyanis az EU-csatlakozás terheirõl, s a potenciális nyertesek és vesztesek szembenállásáról. Lengyel a 2003. évet üdvözölve a „realitások” és a „vajúdások” évérõl beszél, mikor kifejti, hogy nemcsak „kiigazításra” lesz szükség, hanem egy merõben más gazdaságpolitikára is (amit döntõen a monetáris, a fiskális és a jövedelempolitika összehangolása jelentene). Ám 2003 igazában az utolsó év, amikor még a magyar (nemzeti!) politikának játéktere van. Amikor autonóm módon és felelõsjó ha figyelünk

séggel kell és lehet dönteni. A politikusok pedig láthatóan zavarban vannak, és a felelõsséget a teljesen tájékozatlan magyar társadalomra akarják hárítani (errõl szólnak az elõre hozott választás kezdeményezése). Erre mondja Lengyel, a pártok belehalhatnak abba, hogy az ország már EU-kompatibilisnek mondható, de a pártjaink nem (!). A parlamenti pártoknak és politikusoknak súlyos döntéseket kell hozni most tavasszal, s e döntések nem teszik népszerûvé õket, társadalmi elégedetlenség várható. A Medgyessy-kormány és az MSZP páni félelemben van a népszerûségének apadása miatt, mert a legitimációja roppant gyenge, lényegében csak az eddig töretlenül folytatott osztogatásos politika tartotta fenn. Lesznek személyi változások a szocialisták márciusi kongresszusán, mondja az MSZP elnöke. Kovács László úgy fogalmazott, hogy nem az egész vezetést kell kicserélni, de néhány poszton biztosan kell majd újítani. Az ország szempontjából a személyi változásoknál mindig fontosabbak a politika, az irányvonal, a stílus változásai. Véleménye szerint ha a gyõztes csapaton nem változtatnak, akkor az a csapat elõbb-utóbb vesztes csapat lesz. Kovács szerint egy okos párt, az a választási vereség másnapján elkezdi a felkészülést a négy év múlva esedékes választásokra, de még ennél is okosabb az a párt, amelyik ugyanezt a gyõzelem után is megteszi. Mi most pontosan ezen gondolkodunk és dolgozunk – tette hozzá a külügyminiszter a MR Krónika mûsorában. Elképzelhetõ, hogy nevet és vezérkart is cserél a legnagyobb ellenzéki párt a következõ, várhatóan márciusban tartott kongresszusán? A jelenlegi forgatókönyvek szerint Orbán Viktor visszatér a Fideszbõl alakuló uniópárt élére? A mögötte lévõ testületben ketten-hárman maradnának a jelenlegi vezetõk közül, a többi helyre pedig a szatellitszervezetek jelölhetnének. Várhatóan február elsõ csütörtökén, vigadóbeli évértékelõ beszédében jelenti be Orbán Viktor, hogy milyen szerepet képzel el magának a magyar belpolitikában. Egyesek szerint a jelenlegi forgatókönyvek nyomán a Fideszt kell átalakítani ahhoz, hogy meg tudjon felelni egy átfogó jobboldali uniópárt feladatának. Ehhez meg kellene változtatni a nevet és a vezetõk egy részét is. Az esetleg Magyar Polgári Unióvá alakuló párt végleg megszabadulna a Fidesz névtõl, amit 1988-as megalakulásakor a Fiatal Demokraták Szövetségének rövidítéseként 1995-ig viselt, amikor Fidesz-Magyar Polgári Párttá változott. Az elképzelés szerint az elnökség zömét lecserélnék, mindössze Áder János ügyvezetõ alelnök és Kövér László választmányi elnök maradna az átformált párt elnökségében. Az új vezetõi körbõl kimaradna Varga Mihály, Szájer József, Deutsch Tamás, Németh Zsolt, Kósa Lajos, Rogán Antal és Illés Zoltán is, mintegy a megújulást szimbolizálva. A helyükre a szövetséges szatellitszervezetek delegálhatnának politikusokat, mint a Fidelitas, az MKDSZ, a KDNP vagy a Kisgazda Polgári Egyesület. Elég nehéz hinni ebben! LIBERÁLIS GYÛLÖLETÍRÁSOK ÉS BESZÉDEK A valóságtól végletesen elrugaszkodott, ultraliberális megnyilvánulások sorából idézünk Szerbhorváth György „a gyûlölet éve” címû, évzáró dolgozatából. (A szerzõ ez év elejétõl már nem él Magyarországon, bár márciusban nem a Fidesz újbóli gyõzelmétõl tartva „menekült” vissza a Vajdaságba. Elmondása szerint kezdte megunni „õshazáját”, mert „már a választások elõtt két hónappal sem lehetett úgy kikérni egy fröccsöt egy pesti kiskocsmában, hogy az embernek ne kellett volna igazolnia magát”, ha pártkönyvecskével nem is, de verbálisan igen. S „ha ki is szolgálták mint echte szoclibet (másutt meg mint igaz magyart), akkor sem lehetett biztos abban, hogy nyugodtan el is szopogathatja italát anélkül, hogy le nem komcsizzák vagy fasisztázzák.”) A szerzõ a következõket írja... „Az év végén már teljesen másképp fest Magyarország – a kocsmákban megszûnt a hõzöngés, amit szaknyelven politikai agitációnak hívhatnánk, ha nem szimpla szitkozódásról lett volna szó. An29

nak idején csupán úgynevezett antipolitikus, ámbár inkább a szoclib koalíció felé hajló értelmiségi körökben tapasztaltam még valamiféle érvelést – ami mégsem érvelés volt, csupán felkészülés az újabb négyévnyi orbániádára, s minek lényege, hogy „mégsem oly rossz a Fidesz, demokrácia van, és ha maradnak, s együttmûködik velük az ember, attól még nem válik erkölcstelen lénnyé”. Hja, egyedül Faludy György ment tovább akkortájt, ha jól emlékszem, azt mondta, ha nyer a Fidesz, újfent emigrál. Amilyen tragikomikus az élet, a második félévben már azzal fenyegette immár az „övéit”, hogy ha nem rendezik lakásügyét, megint pakol… Az év eseménye azonban nem a Fidesz váratlan veresége (s nem az MSZP gyõzelme) volt, hanem az EU-csatlakozás idõpontjának pontos meghatározása. Medgyessy cégérbeállító akciója szép szimbolikus lekerekítése ez az évnek, mert – ha emlékeznek rá – az év elején Magyarországon szintén a külpolitika állt a reflektorfényben: a pártok külpolosai – mindkét oldalon – hisztérikus állapotban kommentálták a státustörvényt. Miközben az írástudók és a reálpolitikusok azt próbálták megmagyarázni, hogy a határon túli magyarokat pátyolgatni kívánó kedvezménytörvény valójában semmiféle újabb s lényegesebb kedvezményt nem ad, addig a Fidesz-kormányzat épp azt állította, hogy dehogynem, az MSZP pedig a tömegek érzelmeire játszva azzal riogatta a polgárokat, hogy a határon túli munkavállalók veszélyeztetni fogják munkahelyeiket. S mi történt? – semmi, alig páran éltek a törvény ezen „kedvezményével”. Számomra azonban a legmeglepõbb mégis az volt, hogy a magyarországi választások idején szüleim politikai preferenciájáról is megtudhattam végre valamit. Ez idáig igen egyszerûnek tûnt a

helyzet: akárcsak én, õk is antikommunisták voltak már régóta, a milosevityi diktatúrában pedig mindig a rezsimellen pártokra szavaztunk, igaz, õk inkább a magyarpártokra, én meg a vajdaságiakra. Mármost áprilisban kiderült, hogy – habár nem magyar állampolgárok, tehát nincs is szavazati joguk „odaát” – anyám inkább Fideszes, mint Maszopos, apám (amúgy profi politikus) pedig „a régi MDF-et” (az antallit) preferálja, bár valamiért Dávid Ibolya is tetszik neki, de ekkor anyám ránézett, s maradt Antallnál. A falumban is akadtak jó néhányan, fõképp fiatal egyetemista lányok, akik Orbán után vadultak, de aztán nyárra lecsitultak a kedélyek, igaz, itt azért mindvégig lehetett normálisan kocsmázni, normális ország Szerbia. Olyannyira, hogy nemrégiben a szerb lapok örömmel tudatták a hírt, miszerint összehasonlító nemzetközi vizsgálatok szerint a magyarországi lakosság a legidegengyûlölõbb: nemhogy a cigányt, zsidót, feketét, sárgát nem bírja látni, de egy jó részük az EU-tagállamok polgárait se szívesen fogadná el szomszédnak, munkatársnak, ne adj isten házastársnak. Kár, hogy kimaradt az a kérdés, hogy „Elfogadja-e Ön Kertész Imrét Nobel-díjasnak vagy sem?” – itt is érdekes eredmény született volna…) Bár ezen ne csodálkozzunk: ha a populáció egyik fele gyûlöli a másik felét, s fordítva, miért ne utálhatnák közösen a többi hatmilliárd embert. S a szerbek öröme is érthetõ (bár nem tudjuk, Szerbiában elvégezték-e e vizsgálatot): „A gyûlölet éve” típusú vándorzászló végre máshová került." gondola: A tévedések elkerülése végett jelezzük, hogy a szerzõ vajdasági (magyar) szociológus és író. Forrás: (gondola, cgp)

ERIC LAURENT: A BUSH CSALÁD TITKAI – politika, üzlet, háború – Miközben közgazdasági diplomával rendelkezõ munkatársakat bocsátottak el a központi létszámleépítéskor, a miniszter kabinetfõnökének rokonát tanítóképzõ fõiskolai végzettséggel vették fel a Pénzügyminisztérium kommunikációs fõosztályára. Több olyan munkatársat bocsátottak el a Pénzügyminisztérium (PM) sajtó- és kommunikációs fõosztályáról a létszámleépítéskor, akinek szakirányú, közgazdasági diplomája volt. Eközben november elsejétõl felvették Fekete Barbarát, aki információink szerint László Csaba legbizalmasabb kollégájának, Fenyõvári Noémi kabinetfõnöknek a rokona. Úgy tudjuk, Fekete tanítóképzõ fõiskolát végzett. A magát Q8-asnak nevezõ PM- tisztviselõ eljuttatta a Magyar Nemzethez azt a belsõ feljegyzést, amelyet László Csaba felkérésére a fõosztály vezetõje, Máté Dániel írt a létszám-leépítési tervekrõl. Ebben szerepel Fekete Barbara felvétele is, akit a fõosztályvezetõ úgy jellemez: „nagyon rátermett lány, jelenleg a fõosztály mûködési rendjének átalakításán dolgozik”. Máté Dániel azt írja a miniszternek: „szükségem volna még egy referensre a házon belüli információszerzésre”. Lapunknak a fõosztályvezetõ annyit mondott: az információszerzés a PM-en belül mûködõ szervezeti egységekkel való kapcsolattartást jelenti. A létszámleépítés szempontjait nem kommentálta, de megjegyezte: fájó szívvel kellett megválnia néhány munkatárstól. Forrás: MNO

30

John Le Carré szerint: a lényeges összefüggések megértéséhez a pénz útját kell követnünk. George W. Bush élete megragadóan példázza e gondolatot. A történet egy jelentéktelen külsejû apáról, és látszólag még nála is semmitmondóbb fiáról szól… De a látszat, mint tudjuk, néha csal. Már csak azért is, mert esetünkben nem két szürke amerikai állampolgárról, hanem jóval többrõl, az USA elnöki dinasztiájáról van szó. Az olvasó kezében tartott kötet róluk rántja le kíméletlenül a leplet. Az izgalmas kalandregényt idézõ könyv olvasása közben többször felmerül a kérdés: Vajon valóban az történt, történik Irakban, amint azt a híradásokban nap mint nap látjuk, halljuk, olvassuk? És ugyanez a helyzet jelenkorunk más fontos eseményeivel is. Gondoljunk például szeptember 11-ére, vagy az Oszama Bin Laden és az al-Kaida elleni afganisztáni hajtóvadászat történéseire. Talán egészen mások az indítékok, és a világ közvéleményével csak el akarják hitetni a korszak legnagyobb blöffjét, amiért már eddig is ezrek fizettek életükkel?… Eric Laurent oknyomozása hátborzongató összefüggésekbe, háborúk, valamint terrorcselekmények valós okaiba ad bepillantást. Mindeközben megismerhetjük azokat a képtelen gazdasági és hatalmi összefonódásokat, amelyek néhány befolyásos család és ismerõseik politikai és üzleti érdeke, barátsága, kisstílû vetélkedése és nagyvilági szeszélye következtében vallásokat, népeket, országokat állítanak szembe egymással; immár az egész Földön. Aki veszi magának a bátorságot, hogy megismerje a Bush család féltve õrzött titkait, készüljön fel arra, hogy a lebilincselõ könyv elolvasását követõen egészen másképp fogja látni világunkat. Éppen ezért csak erõs idegzetûeknek ajánljuk… jó ha figyelünk

jó ha figyelünk

31