Új magyar Büntető Törvénykönyv és a gazdasági válság elleni küzdelem II

Büntetőjogi Szemle 2012/1. szám

Dr. Gál István László* Új magyar Büntető Törvénykönyv és a gazdasági válság elleni küzdelem I.

II.

Bevezető gondolatok1

A jog illetve a büntetőjog szerepe a gazdaságban – ultima ratio?

„A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy ha valaki 75 évig él, feltehetően át fog élni egy jelentős gazdasági válságot és két jelentősebb recessziót.” (Robert T. Kiyosaki)

2

„Amikor a zene leáll, ami alatt a likviditást értem, nagyon nehéz lesz a helyzetünk. Amíg azonban a zenekar játszik, addig fel kell állni táncolni. És mi még táncolunk.” (Chuck Prince, a Citibank elnök vezérigazgatója 2007. július 10.)

2008 szeptembere óta a világgazdaság olyan mér­ tékű válsága bontakozik ki, amely csak az 1929–33-as nagy világgazdasági válsághoz mérhető. Oliver Wendell Holmes 1897-ben megjelent cikké­ ben a következőt írta: „Ma még talán a törvények be­ tűinek ismerői a jog avatott tudói, a jövő azonban azoké, akik a statisztikához és a közgazdaságtanhoz értenek.”3 Ez a tanulmány arra keresi a választ, hogy milyen viszony áll fenn a gazdasági válság és a gazda­ habilitált eg yetemi docens, PTE ÁJK Büntetőjogi Tanszék A tanulmány a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült. 2 Robert T. Kiyosaki & Sharon L. Lechter: A cashflow négyszög Bagolyvár Könyvkiadó Budapest, 2006. 25. oldal 3 „For the rational study of the law the blackletter man may be the man of the present, but the man of the future is the man of statistics and the master of economics.” Cikk: The Path of the Law. Harvard Law Review (1897). Letölthető: http://constitution.org/lrev/owh/path_law.htm *

1

14

sági bűnözés alakulása kö­ zött, valamint milyen sze­ repe lehet a gazdasági bün­ tetőjognak a válság elleni küzdelemben. Kiinduló hi­ potézisünk az, hogy a vál­ ságperiódusokban bizo­ nyos időeltolódással (time lag) ugyan, de megnő a gaz­ dasági és a gazdálkodással összefüggő vagyon elleni bűncselekmények száma. A gazdasági büntetőjogi sza­ bályozás „finomhangolásá­ val”, a megváltozott körül­ ményekhez való alkalmaz­ kodásával és szigorításával azonban némi eredményt elérhetünk a válság elleni küzdelemben.

A gazdaság és a jogrendszer szorosan kapcsolódik egymáshoz.4 A gazdaság működését különféle szabá­ lyok befolyásolják. A gazdaság legfőbb szabályozója hazánkban 1989 óta a piac. Magyarország Alaptörvé­ nyének M) cikke kimondja, hogy: (1) Magyarország gazdasága az értékteremtő mun­ kán és a vállalkozás szabadságán alapszik. (2) Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit. Magyarország fellép az erőfölén�­ nyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait. A piac szereplői meghatározott viselkedési normák szerint cselekszenek, lépnek kapcsolatba egymással (vagy legalábbis ez lenne a kívánatos), ezek a normák részint a hatékonyságot növelik, részint szociális és egyéb szempontok alapján határolják be a gazdasági szereplők cselekvési szabadságát. A viselkedési nor­ mák lehetnek írott és íratlan szabályok (ez utóbbiak 4 Ilyen kapcsolódási pont például a jog gazdasági elemzésének nevezett elméleti irányzat is. A jog gazdasági elemzése az Amerikai Egyesült Államokból indult el az 1960-as évek elején, majd ezután Európában is elterjedt. Két ága alakult ki, mindkettő a XVIII. századba nyúlik vissza (ekkor vált a közgazdaságtan is önálló tudománnyá). Az egyik áramlat a kifejezetten piaci tevékenységeket szabályozó joganyag gazdasági elemzése, tehát azoké a jogszabályoké, amelyek a gazdasági rendszert szabályozzák. Ez az irányzat Adam Smith-től számítható. Ide tartozik a büntetőjog gazdasági elemzése is, melynek mérföldkő jelentőségű állomása volt Gary Becker Crime and Punishmet: An Economic Approach című, 1968-ban megjelent munkája. A büntetőjog és a közgazdaságtan kapcsolata ma is kétirányú. Egyrészt a büntetőjogi normák (mint a legerősebb jogi tilalmak) hatással vannak a gazdasági életre, másrészt a közgazdaságtan egyes elméleti elemzési módszerei felhasználhatók a büntetőjogban is.

5 Szabó András: Igazságosan vagy okosan? Akadémiai Kiadó Budapest, 1993. 10. oldal

a büntethetőségének minden egyéb feltétele fennáll, az ún. elévülési időn belül reálisan számolhat azzal, hogy – amennyiben a cselekménye a hatóság tudo­ mására jut – le fogják vele szemben folytatni a bün­ tetőeljárást, amelynek egyik hátrányos következmé­ nye majd a jogerős ítélettel kihirdetett szankció vég­ rehajtása lesz. A gazdasági büntetőjog tehát normál helyzetben csak végső eszköz, miként a büntetőjog is szubszidiárius jellegű jogág, azaz csak akkor alkalmazzuk a gazda­ ságban, ha a többi jogág szankciói várhatóan nem ered­ ményeznék a kívánt hatást az üzleti élet szereplői vi­ selkedésének a befolyásolásában. A többi jogág szabá­ lyozza a gazdaságot, a büntetőjog védi; és míg a többi jogág viselkedési normáinak az a célja, hogy az állam­ polgárok aszerint tevékenykedjenek az üzleti életben, a büntetőjogban leírtak tanúsításától (azaz a gazdasági bűncselekmények elkövetésétől) mindenkinek tar­ tózkodnia kell. A büntetőjog tehát az utolsó a jogágak között abban az értelemben, hogy csak a legvégső esetben szabad alkalmazni a gazdaságban magatartás­ befolyásoló eszközként, ugyanakkor egyben a legerő­ sebb jogág is, hiszen az állampolgárok életébe ez teszi lehetővé a legnagyobb fokú, legdrasztikusabb beavat­ kozást (gondoljunk csak a szabadságelvonással járó szankciók alkalmazásának a lehetőségére).

III. Ciklikusság és válságok a gazdaságban Ritka jelenségnek számít, amikor két tudományág szinte egyszerre születik meg. A büntetőjog-tudomány 1764-ben született meg Cesare Beccaria „Dei delitti e delle pene” című munkájának megjelenésekor. A mo­ dern értelemben vett közgazdaságtan pedig ugyaneb­ ben az időszakban született meg, szintén egy könyv megjelenésével. 1776-ban írta meg Adam Smith a Nem­ zetek gazdasága című könyvét (teljes címe: An Inquiry into the Nature and Causes of the Wealth of Nations). Smith szerint mindenki a saját önérdeke szerint cse­ lekszik, ezek együtt a közjó eléréséhez vezetnek. En­ nek viszont az a feltétele, hogy ne avatkozzunk be a gazdaságba, mert a „láthatatlan kéz” majd megoldja a problémákat. Adam Smith is utalt már azonban – ugyan érintőlegesen, az egyes jószágok árainak kap­ csán – a válságok kialakulásának lehetőségére: „Ami­ kor szükséget szenvedünk abban, ami nélkülözhetet­ len, akkor mindent fel kell áldoznunk, ami felesleges, és aminek éppen ezért úgy esik az ára a szegénység és válság idején, mint ahogyan a virágzó jólétben emel­ kedik. Más a helyzet a létszükségleti javak terén. Ezek­ nek a valóságos ára, vagyis az értük kapható munka mennyisége a szegénység és válság idején emelkedik, s a virágzó jólét, tehát a nagy bőség idején esik; nagy bőség nélkül nincs virágzó jólét. A gabona létszükség­

Büntetőjogi Szemle 2012/1. szám

jelentősége adott esetben – fejlett piacgazdasági vi­ szonyok között – igen komoly lehet). A gazdaság működését, a gazdasági szereplők visel­ kedését meghatározó írott szabályok csoportosíthatók aszerint, hogy jogszabályi jellegűek-e vagy sem. (Ez utóbbiak például az etikai kódexek.) A gazdaságra vo­ natkozó jogi rendelkezések megtalálhatók majdnem az összes jogágban: a polgári jogban a szerződések joga, a munkajog egyes jogintézményei, a gazdasági életre vonatkozó közigazgatási jogi normák mindmind előírnak viselkedési szabályokat. Ha az üzleti élet szereplőinek a többsége betartja ezeket a játék­ szabályokat, akkor a gazdasági életben nagyfokú jog­ biztonság alakul ki, amely végső soron kiszámítható környezeti feltételeket eredményez. Mindig akadnak azonban olyanok, akik megszegik az íratlan szabályokat (ezek egy része erkölcsi szem­ pontból kifogásolható módon jut kimagasló haszon­ hoz, de nem tekinthető bűnözőnek), mások megpró­ bálnak kibújni az írott normák által felállított, jog­ szabályi kötelezettségek alól, kisebb-nagyobb siker­ rel. Ebbe a második csoportba tartozó gazdasági sze­ replők a szokásos gazdasági kockázaton felül egy újabbal is szembenéznek: a jogi szankció alkalmazá­ sának reális lehetőségében megjelenő kockázattal. Kilépnek a jogos és a jogtalan határterületét képező szürke zónába az extraprofit reményében, és léptei­ ket néha sajnos a jogi képviselőik is figyelik (valamint biztosítják). Az eltökéltebb jogsértők azonban itt nem állnak meg, és a jogtalanság mezejére tévednek. Őket nevezzük deviánsnak. A bűnre való hajlandóság az ember sajátja, mivel „társas viszonyaiban a bűncse­ lekmény az egyik reális, kézenfekvő viselkedési mód. Ha pedig mindehhez hozzátesszük, hogy szinte tör­ vényszerű, hogy az ember szükségletei gyorsabban nőnek, mint kielégítésük eszközei, a bűn kísértése és csapdája szinte állandó kísérőjelensége életünk­ nek. Tudomásul kell vennünk, hogy a bűncselekmény problémamegoldó, szükségletkielégítő viselkedési forma, egyik lehetséges, valóságos változata az em­ ber társadalmi viselkedésének. Eleve ott van tehát életünkben, abba bele van ágyazva, és éppen azért kerülhet jogi tiltás alá, mert eleve létező viselkedési forma.”5 A jogszabályok megszegése esetére a jogalkotó szankciókat helyez kilátásba: a gazdasági életben ilye­ nek például a versenyjogi vagy az adójogi szankciók. Ha ez sem elegendő, akkor a jogalkotó a végső eszköz­ höz nyúl: ez már a büntetőjog területe. Ha egy magatartás olyan fokban veszélyes a társa­ dalomra, hogy a többi jogág által biztosított szank­ ciók nem mutatkoznak elégségesnek, a törvényhozó erre úgy reagál, hogy alkot rá egy tényállást a Bün­ tető Törvénykönyvben. Ha valaki olyan magatartást tanúsít az üzleti életben, amely kimeríti a Btk.-ban meghatározott törvényi tényállások valamelyikét, és

15

Büntetőjogi Szemle 2012/1. szám 16

let, az ezüst nélkülözhető.”6 Smith szerint azonban ezeket a válságokat a piaci mechanizmusok automati­ kusan megoldják. Ugyan Marx Károly napjainkban kevésbé idézett művében a XIX. század második felében többször is hangsúlyozta, hogy a gazdasági válságok a kapitalista rendszer immanens velejárói, de 1929-ig a kapitalista országok közgazdászainak „main stream”-je nem iga­ zán vette komolyan az ilyen és ehhez hasonló kijelen­ téseit: „Amíg jól megy az üzlet, addig a tőkés túlságo­ san belemerül a többletcsinálásba, semhogy a mun­ kának ezt az ingyen adományát észrevenné. A mun­ kafolyamat erőszakos megszakításai, a válságok, azon­ ban érzékenyen figyelmeztetik rá.”7 A válság oka Marx szerint az elégtelen kereslet. A tőkés termelés lényege szerint árutermelés, már ebből is következik az eladás és a vétel, vagyis az összkereslet és az összkínálat szét­ válásának, ebből következően a válságnak az elvont lehetősége. „Ez a szétválás megjelenik a válságban; elemi formája annak. A válságot ebből az elemi formá­ jából magyarázni annyit jelent, mint a válság létezését azzal magyarázni, hogy meglétét legelvontabb formá­ jában mondjuk ki, tehát a válságot a válsággal magya­ rázzuk.”8 Az 1929-ben kibontakozott nagy válságot követően az állam is fontos gazdasági szereplővé vált, mint a nemzetgazdaság általános állapotáért felelős, a „látha­ tatlan kéz” tökéletlenségeit korrigáló, szabályozó té­ nyező.9 A világgazdasági válság drasztikus hatásaival egyenértékű erővel jelent meg az 1930-as évek köz­ gazdasági gondolkodásában John Maynard Keynes (1883–1946) – a neoklasszikus elmélet kiterjesztését és korrekcióját célzó – könyve, az 1936-ban kiadott „Általános elmélet”. A mű a makroökonómia alapmű­ vének tekinthető, Keynes pedig a makroökonómia első teoretikusának.10 Keynes szerint, ha egyre több az emberek jövedelme a jólét növekedésével, akkor ennek egyre nagyobb részét megtakarítják, a megta­ karítást pedig a bankok kikölcsönzik a termelő tőké­ seknek. Ezáltal túltermelési válság alakulhat ki. „A válság magyarázatakor azt szoktuk hangsúlyozni, hogy a pénz iránti kereslet – mind üzleti, mind spe­ kulatív célokból – megnő, s a kamatláb ennek hatására emelkedik. Ez a tényező is bizonyára játszhat időnként súlyosbító, sőt néha talán kezdemé­nyező szerepet. Azt állítom azonban, hogy a válság tipikusabb és gyakran domináló oka elsődlegesen nem a kamatláb emelke­ dése, hanem a tőke határhatékonyságának a hirtelen összeomlása. A fellendülés előrehaladottabb szakasza­ ira a tőkejavak majdani hozamát illető optimista vára­ kozások jellemzők, s ezek eléggé erősek ahhoz, hogy semlegesítsék a tőkejavak növekvő bőségét, emelkedő termelési költségeit, sőt talán a kamatláb emelkedését

is. A szervezett beruházási piacokat olyan vásárlók be­ folyásolják, akik jóformán nem is tudják, mi az, amit megvesznek, továbbá olyan spekulánsok, akik nem annyira azzal foglalkoznak, hogy józanul felbecsülik a tőkejavak majdani hozamát, hanem csupán azt kí­ sérlik meg előrelátni, hogy milyen irányban fog a pi­ aci hangulat a legközelebb megváltozni. Az ilyen be­ ruházási piacok természetéből következik, hogy amennyiben egy túl „optimista” piac, ahol a legtöbben nem eladni, hanem vásárolni akarnak, hirtelen elve­ szíti illúzióit, akkor ennek a csapásnak hirtelennek és katasztrofális jellegűnek kell lennie. Ezen felül a tőke határ­hatékonyságának az összeomlását követően a jö­ vőt illető elkedvetlenedés és bizonytalanság termé­ szetesen rohamosan fokozza a likviditási igényt, és ezzel emeli a kamatlábat. Az a körülmény, hogy a tőke határhatékonyságának az összeomlása rendszerint a kamatláb emelkedésével jár együtt, még súlyosabbá teszi a beru­házás visszaesését. A helyzet lényege azon­ ban mégis az, hogy összeomlik a tőke határhatékony­ sága, mégpedig különösen azoké a tőketípusoké, ame­ lyek leginkább részt vettek az előző szakasz nagyará­ nyú beruházásaiban. A likviditási igény – ha eltekin­ tünk attól a viselkedésétől, amely az üzleti és a speku­ lációs tevékenység növekedésével kapcsolatos – csak a tőke határ­hatékonyságának összeomlása után szo­ kott fokozódni.”11 Keynes megoldási javaslata az volt, hogy be kell ik­ tatni egy nagyfogyasztót, ez az állam. Az állam elvonja adók formájában a jövedelmek egy bizonyos hányadát, és nem termelő módon költi el. Például utakat, köz­ épületeket, gátakat stb. épít. Ezáltal csillapíthatja a gazdasági hullámokat, a stop-go elve alapján hűti és fűti a gazdaságot. Ahogy Roosevelt elnök fogalmazott a New Deal kapcsán: „Kérni fogom ugyanis a Kong­ resszustól az egyetlen megmaradt eszközt, amelynek segítségével szembeszállhatok a válsággal: tág végre­ hajtói hatalmat és jogkört, hogy megvívhassam a há­ borút ebben a szükséghelyzetben. Ugyanazt a jogkört fogom kérni a Kongresszustól, amely akkor járna, ha ellenség lép országunk területére.”12 A XX. század vége felé azonban a költségvetési po­ litikára épülő keynesi elmélet már nem tudta betölteni az addigi szerepét. A költségvetéssel nem lehetett már szabályozni a gazdaságot, mert a költségvetés bevételi és kiadási oldala túlságosan merevvé vált. Ha a bevé­ teleket akarta növelni bármelyik kormányzat adóeme­ léssel, akkor a szakszervezetek tiltakoztak, ha a kiadá­ sokat akarta csökkenteni, akkor szociálpolitikai fe­ szültségek keletkeztek. A megoldást – úgy tűnt – a monetarista irányzat kínálta, amelynek vezéralakja Milton Friedman volt. Friedman szerint a bajok fő oka az állami beavatkozás. Emiatt a fiskális politikáról át

6 Adam Smith: A nemzetek gazdagsága Akadémiai Kiadó Budapest, 1959. 241–242. oldal 7 Marx Károly: A tőke Budapest, 1955. 196. oldal 8 Marx és Engels Művei Budapest, 1965–­1985. 26/2. 469. oldal 9 Barancsuk János: Mikrogazdaságtan Pécs, 2007. 40. oldal 10 Hausmann Péter: Bevezetés a közgazdaságtanba Pécs, 2009. 43. oldal

11 John Maynard Keynes: A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete KJK, Budapest 1965. 340–341. oldal 12 Franklin D. Roosevelt: „Egy valamitől kell félnünk csupán: magától a félelemtől” Washinton D.C., 1933. március 4. (=A XX. század nagy beszédei Budapest, 2006. 71. oldal)

IV. A jelenlegi gazdasági válság és a terápia lehetséges eszközei A 2008 szeptemberében kirobbant gazdasági válság hatásaiban csak az 1929–33-as nagy gazdasági világ­ 13 Gazdag László: Marxnak lesz igaza: A kapitalizmus elérte lehetőségei határait? http://www.neplap.net/blog/marxnak-lesz-igaza-a-kapitalizmuselerte-lehetosegei-hatarait (2011. 01. 19.) 14 Barancsuk János: Mikrogazdaságtan Pécs, 2007. 212. oldal 15 Gazdag: i. m. uo.

válsághoz mérhető. A XX. század első felét megrázó nagy világválság lefolyását jól mutatja az USA GDP-jé­ nek alakulása16:

A 2008-ban kirobbant (a közgazdászok által talán jobban elfogadott kezdődátum 2007 augusztusa) vi­ lágválság gyökerei Soros György szerint17 a 2000 vé­ gén kirobban internetes lufira vezethetők vissza, ame­ lyet „dot-com” buboréknak szoktak nevezni. Ennek kipukkadására a FED úgy reagált, hogy az irányadó kamatot lecsökkentette 6,5 százalékról 3,5 százalékra. Majd jött a 2001. szeptember 11-i terrortámadás, és a FED ismét a kamatlábak mérséklésével próbálta eny­ híteni a lehetséges gazdasági következményeket. A ter­ rortámadások egyébként a XXI. század eleje óta olyan jelentős többletköltségeket generálnak a megtámadott országok számára, amelyek képesek önmagukban is gazdasági válságot okozni, magukban hordozzák tehát egy újabb gazdasági válság kockázatát rövid-, illetve középtávon. A jelenlegi gazdasági válság kibontakozásának tény­ leges okait sokan, sokféleképpen magyarázták. A vizs­ gálódások gyakran nagyon is különböző, s nem ritkán egymással szöges ellentétben álló következtetésekre jutottak. Egyes vélemények szerint a válság egyértelműen a kapitalizmus – vagy legalábbis a kapitalizmus szabá­ lyozatlan, laissez-faire változatának – kudarca, más vélemények ugyanakkor a gazdaság működésébe való túlzott állami beavatkozást okolják a válságért (Fried­ man elmélete alapján). Mások különböző tényezőket és faktorokat emelnek ki fő okként, mint például a következő jelenségek: – a kapitalizmus „mohósága”, – a neoliberális gazdaságpolitika, – a piacgazdaság csődje, – a pénzügyi intézmények: a bankok, hedge fund-ok stb. gyakorlata. Ennél azonban a helyzet bonyolultabb és összetet­ tebb. Vannak olyan elméletek, amelyek a hedge fundok szerepét állítják előtérbe. Ennél azonban jóval össze­ Zeller Gyula: Állam a válságban MBA ppt 6. dia (PTE KTK 2010.) Soros György: A 2008-as összeomlás és következményei Scolar Kiadó Budapest, 2010. 15–28. oldal 16 17

Büntetőjogi Szemle 2012/1. szám

kell térni a monetáris szabályozásra, és két feltételt kell megteremteni: 1. pénzstabilitás 2. a gazdaság egyenletes (az inflációval megegyező mértékű) pénzellátása.13 A piac „mindenhatóságába” vetett hiten alapuló, a közgazdasági gondolkodást valamikor átható gazda­ ságfilozófiai irányzat, a gazdasági liberalizmus ma már korántsem örvend egyértelmű hegemóniának. Az 1929-ben kirobbant nagy válság örökre aláásta a ka­ pitalista gazdaság önszabályozásával kapcsolatos túl­ zott illúziókat.14 A XXI. század elején úgy tűnt, hogy a fő gazdasági bajok okozója a nemzetközi terrorizmus lesz, ehelyett 2007 végén egy „klasszikus” gazdasági világválság kö­ szöntött ránk. 2007–2008-ra az úgynevezett Kondra­ tyev-ciklus leszálló ágába került a világgazdaság, és sok katasztrófa is tovább rontotta a helyzetet. Ilyen volt például a New-Orleans-i hurrikán. A hitelpiac te­ lítődése miatt a bankok a másodrendű adósokhoz for­ dultak. Nem volt komolyabb hitelbírálat, az ingatlanok árfolyama folyamatosan emelkedett. 2006-ban egyre több és több hitel dőlt be, aminek következtében csődbe ment több ingatlaniroda, ezek magukkal rán­ tottak néhány bankot is. Ezek közül talán a Lehman Brothers csődje volt a legismertebb. A válság pedig rövid időn belül begyűrűzött a reálgazdaságba is. A válság kiváltó okain a vezető közgazdászok ma is vi­ tatkoznak, de biztosan szerepet játszott Bush elnök nagy adócsökkentési programja, amely hirtelen sok milliárd dollárt hagyott a lakosságnál, ez a bankokba kerülve pedig tovább növelte a hitelkínálatot. (Az ame­ rikai kisembereket sohasem buzdították arra, hogy takarékoskodjanak. Amikor például Eisenhower elnö­ köt megkérdezték az 1950-es években, hogy mit te­ hetne egy igazi amerikai a hazájáért, a válasz az volt: „Vásároljon!”) Emellett szerepet játszhatott az USA gaz­ dasági megroppanásában a védelmi kiadások jelentős megnövekedése is. 2008-ban például a világ összes védelmi kiadásának 45%-át az USA költötte fegyve­ rekre és ezekhez kapcsolódó más árucikkekre és szol­ gáltatásokra.15

17

Büntetőjogi Szemle 2012/1. szám 18

tettebb kérdésről van szó. Sokfajta tényező járult hozzá a kialakult helyzethez Halm Tamás18 nézete szerint. Ezek: – pénzügyi okok (értékpapírosítás, újfajta pénzügyi technikák) – magasabb kockázati hajlam, – a szabályozás korszerűtlensége: a gazdasági, pénz­ ügyi innovációkhoz képest, – sajátos menedzsment érdekeltség, – gondatlan hitelminősítő intézetek, – globalizáció (egyes országokban óriási tőke hal­ mozódik fel, mint pl.: Kína, Japán), – politikai okok: kormányzati célkitűzés lett a kis jövedelműek lakáshoz juttatása, – felelőtlen egyéni döntések. Összességében tehát egy összetett folyamat ered­ ményeként alakult ki 2008-ra egy globális méretű gaz­ dasági válság, amely rövid időn belül az amerikai kon­ tinensről az egész világra is átterjedt. Az egyes elmé­ letek között is nagyjából konszenzus övezi azt a néze­ tet, hogy a gazdasági válság közvetlen okozója az ame­ rikai jelzálogpiaci buborék összeomlása volt.19 Vagyis az olcsó finanszírozás ingatlanbuborékot, tőkeáttéte­ les kivásárlási hullámot és egyéb szélsőséges jelensé­ geket váltott ki, elsősorban az USA-ban. Egy Alan Greenspan irányítása alatt készült felmérés például kimutatta, hogy a 2000-es években a lakásfedezetű kölcsönökből finanszírozták az USA-ban a magánfo­ gyasztás 3 százalékát. 2006-ra már a rendelkezésre álló személyi jövedelem 10%-át tették ki ezek a jelzá­ loghitelek.20 Az ingatlanárak emelkedése a 2000-es évek második felében erőteljes spekulációt indított el. A bakok ezek után a legkockázatosabb jelzáloghi­ teleket úgy értékesítették, hogy azokat adósság fede­ zetű instrumentumokba (CDO) csoportosították. Az értékpapírosítás célja a kockázatok csökkentése volt a diverzifikáció útján. A CDO-kat „átcsomagolták”, a rosszabb minőségűek legfelső szeletei pedig mindig AAA besorolásúak lettek. A válság kirobbanását köve­ tően rendkívül gyorsan omlottak össze a pénzpiacok, a bankok pedig vonakodtak hitelt nyújtani egymás­ nak, inkább a saját likviditásuk fenntartására töreked­ tek. A lakóingatlanokról a recesszió átgyűrűzött a hi­ telkártya- és autóhitelekre, majd a kereskedelmi célú ingatlanokra.21 Soros György a jelenlegi válságot az úgynevezett szuperbuborék elmélettel magyarázza, amelynek lényege a következő22: A XX. század második felében a keynesi gazdaság­ politika győzedelmeskedett a kapitalista országokban, 18 Halm Tamás: A gazdasági válság. Okok és tanulságok (=Kommentár 2009/6.) 19 Halm Tamás: A gazdasági válság. Okok és tanulságok (=Kommentár 2009/6. 97. oldal) 20 Alan Greenspan – James Kennedy: Estimates of Home Mortgage Origination, Repayments, and Debts on One- to Four-Family Residents. Federal Reserve Staff Working Paper 2005. 41. oldal 21 Soros György: A 2008-as összeomlás és következményei Scolar Kiadó Budapest, 2010. 15–28. oldal 22 Soros György: A 2008-as összeomlás és következményei Scolar Kiadó Budapest, 2010. 129–131. oldal

úgy tűnt, hogy a laissez-faire korszak örökre leáldo­ zott. Később azonban kiderült, hogy az állami beavat­ kozásban is általában vannak hibák. A ’80-as években a pénzügyi hatóságok elveszítették a piacok feletti be­ folyásukat, szabad utat engedve ezzel a szuperbuborék kialakulásának. »A bankszféra által kiépített hagyományos image, amely alapvetően az 1929–33-as nagy gazdasági világ­ válság után alakult ki, elsősorban a biztonságot, a gyak­ ran lassú, de megfontolt működést tartotta szem előtt. Ennek az 1970-es évektől fokozatosan vége szakadt és a pénzügyi szférát is a korszerű marketing módszerek alkalmazása kezdi jellemezni. Mind a betétgyűjtés mind a hitelkihelyezés során sokkal agresszívebbé vált a bankok piaci magatartása, az élesebb verseny­ ben egyre inkább az általuk megcélzott „piaci niche” fogyasztóinak speciális igényeire szabták termékeiket. Ez a hatékonyabb marketingre alapozott tevékenység jelentős hatást gyakorolt a pénzügyi innovációkra és számtalan új termék kifejlesztését hozta magával. Ta­ gadhatatlan ugyanakkor az is, hogy a bankok egy ré­ sze a megváltozott piaci magatartással megváltozott kockázati filozófiát is követett, ami nemegyszer látvá­ nyos bukásokban, bankcsődökben jelentkezett.«23 „Ma már közhelyszámba megy annak kiemelése, hogy a Greenspan-korszakot jellemző be nem avatko­ zás, mások szerint célzott és minden piaci buborékot szánt szándékkal megelőző, kipukkadni nem engedő, befektetőbarát beavatkozás a 2007–2009. évi pénzügyi válság közvetlen oka volt.”24 Tovább rontott a helyzeten, hogy a tőke szabad áram­ lása megnehezítette az államok számára, hogy a tőkét megadóztassák vagy szabályozzák, és a kormányok gyakran saját országuk igényeinél is jobban figyeltek a nemzetközi tőke elvárásaira. A II. világháború utáni szigorú szabályozás, amely a pénzpiacokat érintette, a ’80-as évektől kezdett veszélyesen meglazulni. En­ nek következtében szép lassan létrejött az a szuper­ buborék, amelyet a subprime válság egyszerűen csak kipukkasztott. A központi bankok lassan reagáltak a válság kirobbanásakor, mert tartottak az erkölcsi koc­ kázattól25 is. Álláspontom szerint a terápia egyik alappillére a szigorúbb szabályozáshoz való visszatérés lesz, a köz­ gazdaságtan main stream-je is a keynesi gondolatokat porolja le az elmúlt években. Soros György kijelenti például, hogy „rég nem használt politikai eszközöket kell ismét aktiválnunk”.26 Nemcsak a bankokat, hanem a hitelkihelyezésben érintett valamennyi intézményt szabályozni kell. Óvatosan kell bánni továbbá a tőke­ áttétellel, nem elég csak a számszerűsíthető kockázat­ Zeller Gyula: Pénz- és bankügyek Pécs, 2008. 219. oldal Csaba László: Keynesi reneszánsz? (=Pénzügyi Szemle 55. évf. 1. szám 2010. 6. oldal) 25 Ennek lényege a következő: ha az állam megment egy csőd szélére került bankot, amelynek a menedzsmentje rosszul gazdálkodott, akkor fennáll a veszélye annak, hogy a későbbiekben újból előállhat ilyen szituáció, és újabb állami segítségre lesz szükség. 26 Soros György: A 2008-as összeomlás és következményei Scolar Kiadó Budapest, 2010. 255. oldal 23 24

Zeller Gyula: Állam a válságban MBA ppt 35. dia (PTE KTK 2010.) Hausmann Péter: Bevezetés a közgazdaságtanba Pécs, 2009. 75. oldal 29 Brother Layman: Az offshore halála HVG Kiadó Budapest, 2010. 108. oldal

V. Új magyar büntetőjog, új büntetőjogi eszközök Érdekes módon a büntetőjogi szabályok szigorítása és enyhítése, mint állandóan váltakozó folyamat ös�­ szefüggést mutat a gazdasági válságjelenségekkel is. Magyarországon például a második világháborút követő recesszió alatt a világtörténelem legnagyobb inflációja30 volt megfigyelhető. A pengő az értékét a második világháború végén a különféle okok miatt meginduló hiperinfláció során teljesen elvesztette. A stabilizációs törekvések során új pénznemként a fo­ rintot vezették be 1946. augusztus 1-jén. Az új pénz bevezetésekor 1 forint 400 000 kvadrillió pengőt, vagy kétszázmillió adópengőt ért. A forint bevezetésével egyidejűleg jelentősen szigorították a gazdaság bün­ tetőjogi védelmét is. Az árdrágító visszaélésekre és a közellátás veszélyeztetésére akár halálbüntetést is ki lehetett szabni. 2009–2010-ben a magyar Büntető Törvénykönyvet több jelentős módosítás is érintette, főleg a 2010 tava­ szán bekövetkezett kormányváltás óta. Ezek szinte ki­ vétel nélkül szigorítást jelentettek, és már a jelenlegi válság következményeiként is leírhatók. Kimondható az eddigi tapasztalatok alapján az, hogy Magyarorszá­ gon a gazdasági recessziókat követően kisebb-na­ gyobb késéssel mindig a büntetőjog szigorításával, mint kriminálpolitikai eszközzel próbálta a gazdaság­ politikai lépéseit támogatni a törvényhozó. A sok módosítás ugyan nem feltétlenül pozitív je­ lenség, hiszen a büntetőjognak viszonylagos állandó­ ságot kellene mutatnia. Ez az a jogág, amely az állam­ polgárok magánéletébe a legmélyebb fokú beavatko­ zást teszi lehetővé, emiatt nem célszerű gyakran mó­ dosítani. Bizonyos módosítások viszont elkerülhetet­ lenek. 2010-ben például lehetővé tették, hogy a bűncse­ lekményi értékhatárt el nem érő összegű vagyon el­ leni szabálysértések elkövetőivel szemben is lehessen elzárást, tehát szabadságelvonást alkalmazni. A „há­ rom csapás” törvényjavaslat büntetőjogi módosításai az erőszakos bűnözők elleni szigorúbb fellépést cé­ lozták. A kilátásba helyezett szankciók emelése, és több módosítás a Btk. Általános részében számos bűn­ cselekmény esetében azt eredményezte, hogy már első alkalommal elkövetett bűncselekmény esetén is letöltendő szabadságvesztéssel kell számolnia az elkö­ vetőknek. Emellett Magyarország az egyetlen a 27 EU tagállam közül, amelyik a gyakorlatban is alkalmazza az úgynevezett „valódi életfogytiglan” büntetést a leg­ súlyosabb bűncselekmények elkövetőivel szemben.

Büntetőjogi Szemle 2012/1. szám

tal kalkulálni. Visszatérünk tehát a szigorúbb jogsza­ bályi keretekhez, amelyre jó példa a „Wall Street re­ form és fogyasztóvédelmi törvény” (2010), amely a legátfogóbb pénzügyi szabályrendszer a nagy válság óta. Megváltozott a szabályozási paradigma, ez alapján érint minden szabályozó és gazdálkodó intézményt illetve állampolgárt – 848 oldal, 16 fejezet, 1503 szakasz – A szabályozóknak • 243 szabályzatot • 67 tanulmányt • 22 periodikus jelentést kell megalkotniuk Célja a következő: »... az Egyesült Államok pénzügyi stabilitásának elősegítése az elszámoltathatóság és átláthatóság javítása révén a pénzügyi rendszerben, a „túl nagy, hogy elbukjon” megszüntetése, az amerikai adófizetők csőd elleni védelme, a fogyasztók megvédése a félrevezető pénzügyi szolgáltatási gyakorlattól…« A törvény hatálya kiterjed új kormányzati intézmények alapítására, a pénzügyi intézmények gaz­ dálkodásának szabályozására, a jelentési kötelezettsé­ gek növelésére, a jelzáloghitelek újraszabályozására, a fogyasztóvédelemre stb.27 Egy modern piacgazdaság a XXI. században a jogi kereteken túlmutató állami szerepvállalást is igényel. Erre először az 1929–33-as nagy világgazdasági válság hívta fel a közgazdászok figyelmét. „Azóta nem vitás az állam gazdasági beavatkozásának szükségessége, így a különböző közgazdasági iskolák közötti viták fó­ kuszpontjában leginkább az áll, hogy aktív vagy pas�­ szív szerepben maradjon-e az állam a gazdasági folya­ matok koordinálásában, és mely területeken, milyen súllyal, illetve eszközökkel lehet vagy kell az államnak a gazdasági folyamatokba beavatkoznia.”28 A szigorúbb szabályozás tehát szükséges, de nem elégséges feltétel. A gazdasági trendet megfordítani csak legalább két lépésben lehet. Először meg kell aka­ dályozni az összeomlást pénzkibocsátással, a bedőlt hitelek leírásával és a bakok feltőkésítésével. Ez nagy­ jából megtörtént napjainkra. Majd a felesleges pénz­ kínálatot nagyon gyorsan ki kell vonni a gazdaságból, nehogy elszabaduljon az infláció. Kérdés, hogy ez si­ kerülni fog-e. A terápia eszközei közé sorolom továbbá az újbóli szigorúbb jogi szabályozáson belül kiemelt helyet el­ foglaló büntetőjogi szabályokat is, különösképpen az offshore ipar elleni nemzetközi összefogást, amely végső soron az USA-ból indult a válság kirobbanása után. A világ GDP-je tőzsdei és egyéb virtuális érték­ papírok figyelembevételével egyes becslések szerint 500 000 milliárd dollár, míg a virtuális/spekulációs „bit-pénz” nélkül csak 50 000 milliárd. Az említett tő­ keáramlások több, mint fele offshore-cégek közremű­ ködésével zajlik.29 27

28

30 2008 októberében a zimbabwei infláció 231 000 000%-ra nőtt. Ezzel a pengő 1946-os magyarországi inflációja a 2. helyre szorult a nemzetközi „toplistán”. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Zimbabwei_dollár)

19

Büntetőjogi Szemle 2012/1. szám 20

A bűnözés, elsősorban a vagyon elleni és a gazda­ sági bűnözés radikális emelkedésével kell számolnunk Magyarországon a következő években. Erre vonatko­ zóan a bűnügyi statisztika nem ad megfelelő tájékoz­ tatást, hiszen az csak az ismertté vált bűncselekmé­ nyeket tartalmazza, és nem számol a rejtett (látens) bűnözéssel. Ezért saját ügyvédi empirikus tapasztala­ taimra, valamint a nyomozó hatóságok és az ügyész­ ség szervezetében dolgozó kollégáim által elmondot­ takra támaszkodom a továbbiakban. A gazdasági bűncselekményekre vonatkozó hivata­ los statisztika, amely az ismertté vált bűncselekmé­ nyeket mutatja, szinte minden bűncselekmény eseté­ ben csökkenést jelez. Egyedüli látványos kivétel a gaz­ dasági vesztegetés, amely a hivatalos statisztika szerint 300%-kal emelkedett. Az is igaz, hogy a regisztrált kor­ rupciós bűncselekmények száma olyan alacsony, hogy a statisztikai következtetések levonására nem alkal­ mas. Évente ma is mindössze pár száz gazdasági vesz­ tegetés válik ismertté. A számviteli információs rendszerrel kapcsolatos bűncselekmények száma a hitelezővédelmi tényállá­ sokkal együtt vélhetően növekedni fog a közeljövő­ ben, a gazdasági válság hatására. A pénzhamisítások száma szintén növekedni fog, amely egy bizonyos határon túl az állam monetáris politikáját is megzavarhatja. A bennfentes kereskedelem és az ezzel kapcsolatos piaci manipulációk a gazdasági válság alatt vélhetően szintén növekednek, amelyet a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által kiszabott rendkívül nagy ös�­ szegű bírságok is alátámasztanak. Az adócsalás és az államháztartás pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények emelkedését a hivatalos sta­ tisztika által mutatott csökkenés ellenére szintén tény­ ként szögezhetjük le. Ha a profitorientált bűnözés növekszik, ha egyre több bűncselekményből származó pénz halmozódik fel a feketegazdaságban, és emellett a bankok tőkeéh­ sége nő a válság hatására, ez a pénzmosás volumenét exponenciálisan fogja növelni. A terrorizmus finan­ szírozása viszont, mint a pénzmosáshoz kapcsolódó, nem profitorientált bűncselekmény, véleményem sze­ rint csökkenő tendenciát mutat úgy Magyarországon, mint Európa legtöbb más országában. A terroristák ugyanis áttértek a készpénz alapú finanszírozásra az elmúlt években. A válság által generált szigorúbb jogi szabályozás egyik alappillére a szigorodó büntetőjogi szabályozás lesz a világban és Magyarországon is. A gazdasági bün­ tetőjog kodifikációja napjainkban zajló folyamat. A politikai-gazdasági rendszerváltással ugyan megte­ remtettük Magyarországon a piacgazdaságot, de nem sikerült megteremtenünk az ehhez tartozó üzleti eti­ kai szabályokat. Ezek a szabályok hosszabb idő alatt rögzülnek majd a fejekben, addig – legalábbis ma úgy tűnik – fokozottabban kell támaszkodnunk a gazda­ sági büntetőjogra. Igazi szerepét, vagyis hogy háttérbe vonulva „végső eszköz”, „ultima ratio” eszköz legyen,

csak a gazdasági szereplők gondolkodásmódjának és viselkedési mintáinak megváltozása után töltheti majd be. Jelenleg nem liberalizációra, hanem következete­ sebb, szigorúbb kriminálpolitikára és gazdasági bün­ tetőjogi szabályozásra van szükség. A jelenleg hatályos Büntető Törvénykönyvünket, az 1978. évi IV. törvényt várhatóan 2013. július 1-jei ha­ tállyal váltja majd fel Magyarország új, 1878 óta negye­ dik Büntető törvénykönyve. Az új kódex több ponton szigorítást jelent majd a jelenleg hatályos törvény sze­ rint, amely érinti majd – közvetlenül vagy közvetve – a gazdasági büntetőjogot is. Ezen szigorítások a Köz­ igazgatási és Igazságügyi Minisztérium által kiadott sajtó háttéranyag alapján, a teljesség igénye nélkül a következők: „Az új Büntető Törvénykönyv megalkotásának szükségessége már korábban is (több kormányzati ciklusban) felmerült, 2001–2006 között miniszteri biztos irányította a munkálatokat, de az új büntetőjogi kódex elfogadása mindig zsákutcába jutott. Az elmúlt években azonban nem volt egységes koncepció, a kodifikációs bizottságokban esetenként eltérő büntetőjogi irányzatokhoz tartozó, főként elméleti jogtudósok ütköztették újra és újra a nézeteiket. Ez meddőnek bizonyult. A jelenlegi kodifikáció egységes büntetőpolitikai elvek mentén folyt, és inkább a gyakorlati jogalkalmazók véleményét figyelembe véve alakult, hiszen ez az ő „munkaeszközük” lesz elsősorban. Szigorúbb büntetésre számíthatnak a súlyos erőszakos bűncselekmények elkövetői, valamint a vis�szaesők. A különös vagy többszörös visszaesőként történő elkövetés, illetve a halmazati vagy összbüntetés leghosszabb időtartamát pedig húszról huszonöt évre emeli a tervezet. Szigorodnak a büntetéskiszabási szabályok, például halmazati büntetés felső határát felemeli, eszerint a legsúlyosabb törvényi büntetési tétel felső határa nem a felső határ felével, hanem a büntetési tétel középmértékével emelkedik. Szigorúbb korrupció és gazdasági bűncselekmény ellenes szabályok jellemzik az új Btk. tervezetét. A kormány megalakulása óta az elmúlt húsz év legintenzívebb korrupcióellenes intézkedéssorozatát hajtotta végre, mert az elmúlt években büntetlenül hagyott és szervezetten gyakorolt korrupciónak és az afelett szemet hunyóknak súlyos szerepe van az ország gazdasági és pénzügyi helyzetének kialakulásában, az általános erkölcs és bizalom lábbal tiprásában. A kormány elkötelezett abban, hogy az állam iránti bizalmat növelje, és minden rendelkezésre álló eszközzel garantálja a nemzeti vagyonnal és a közpénzekkel való felelős gazdálkodást, a korrupció felderítését és a bűnösök elszámoltatását. Magyarország 2010 szeptemberében csatlakozott a Nemzetközi Korrupcióellenes Akadémiához (IACA), amely az ENSZ, az Interpol, az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) és az osztrák állam kezdeményezésére jött létre. A korrupció elleni összehangolt, hatékony

rűsíti a rablás minősített eseteinek szabályozását. Egyszerűsödik és átláthatóbbá válik a lopás minősített eseteinek szabályozása. Kiterjeszti a tervezet a kár fogalmát az igénybe vett szolgáltatás (pl. szállodai) ellenértéke meg nem fizetésének eseteire is, így ezek is csalásnak fognak minősülni. Önálló tényállásként határozza meg a tervezet az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalást.”31

VI. Záró gondolatok Van-e létjogosultsága a büntetőjognak a gazdaság­ ban? Meggyőződésem, hogy van. Annak ellenére val­ lom ezt, hogy el tudok képzelni egy jól működő gaz­ daságot büntetőjogi beavatkozás nélkül is. Vélemé­ nyem szerint a közigazgatási jogi, az adójogi és egyéb büntetőjogon kívüli pénzbeli szankciók alkalmasak lehetnek a gazdaság védelmére, ha a következő két fel­ tétel teljesül: – konszolidált viszonyok közötti, magas erkölcsi ní­ vójú üzleti kultúra és – a kilátásba helyezett pénzbeli szankciók felső ha­ tárának olyan meghatározása, hogy az többszöröse legyen az elkövető által elért vagy elérni kívánt illegá­ lis profitnak. Ilyen körülmények között nem lenne szükség gaz­ dasági büntetőjogra. Hazánkban azonban ma még egyik feltétel sem teljesül, és reálisan csak a második megváltozatásával számolhatunk a közeli jövőben. A gazdasági büntetőjogra tehát szükség van, és szük­ ség is lesz beláthatatlanul hosszú időtávban, a gazda­ sági rendszer büntetőjogi védelme, és a gazdasági cik­ lusok tompításának eszközeként. A gazdasági büntetőjog magatartásszabályozó esz­ köz. Alkalmas a gazdasági szereplők cselekvéseinek bizonyos, a társadalom által elvárt irányba terelésére. Ezt a szerepét azonban csak akkor tudja betölteni, ha a többség vagy önkéntes jogkövetéssel betartja az elő­ írt szabályokat, vagy a szankciótól való félelem miatt nem lépik át a jogalanyok a büntetőjog által kijelölt korlátokat. A gazdasági büntetőjog azonban elveszíti a magatartásszabályozó szerepét, ha a többség nem tartja ezeket be (például rendszeresen adócsalást kö­ vetnek el), és a hébe-hóba lebukó elkövetők szinte jo­ gosan érezhetik áldozatnak magukat. Szinte alig tehe­ tünk szemrehányást nekik, amikor megkérdezik: mi­ ért pont én kerültem büntetőeljárás alá abból az ezer­ ből vagy tízezerből, aki szintén ugyanezt csinálja? So­ kat ronthat a helyzeten, ha az állampolgárok azt látják, hogy a vezető politikusok és a gazdasági elit tagjai (az ún. opinion leader-ök) szintén nem tartják magukra nézve kötelezőnek a gazdasági büntetőjogi szabályo­ 31 Sajtó háttéranyag Elindul az új Büntető Törvénykönyv társadalmi egyeztetése Budapest, 2011. február 8. Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Sajtó Főosztály alapján.

Büntetőjogi Szemle 2012/1. szám

állami fellépésről írt alá nyilatkozatot Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter Domokos Lászlóval, az Állami Számvevőszék elnökével, Baka Andrással, a Legfelsőbb Bíróság akkori elnökével és Polt Péter legfőbb ügyésszel 2011. november 18-án. Ezen intézkedésekkel összhangban az új Btk. további lépéseket tesz a közélet tisztaságát védeni képes szabályok megalkotására. Az új Btk. szerkezetileg egyszerűsíti a tényállásokat, így például egy fejezetben szabályozza a közélet tisztasága elleni és a nemzetközi közélet tisztasága elleni bűncselekményeket. Új tényállások is létrejönnek: a vesztegetés bírósági vagy hatósági eljárásban tényállása kimondja, hogy büntetendő az is, aki a bűncselekményt törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződéssel, továbbá az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa kötelező határozatával létrehozott nemzetközi büntető bíróság vagy az Európai Közösségek Bírósága előtt folyamatban lévő eljárás során, vagy azzal kapcsolatban követi el. A közélet tisztaságát védő szabályok keretében új minősített eset lesz, ha az aktív gazdasági vesztegetést bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el. A gazdaság átláthatóságának biztosítása és ezen keresztül a közélet tisztaságának elősegítése érdekében (például stróman vagy egy nem tényleges tulajdonos offshore-társaság) is új szabályokat tartalmaz a tervezet. A gazdasági adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztásának minősül és büntethető lesz az, aki a jövőben közreműködik abban, hogy olyan gazdálkodó szervezet vagy magányszemély kerüljön tulajdonosként bejegyzésre a cégnyilvántartásba, akinek a lakóhelye ismeretlen, vagy a székhelyén nem lelhető fel, illetve aki, vagy amely nem a gazdasági társaság tényleges tulajdonosa. Az új Btk. a mindennapi tapasztalatok alapján korszerűsíti a gazdasági bűncselekmények körét, más fejezetekbe kerülnek a nem szorosan a gazdasági élet prudens működését sértő bűncselekmények, mint például a számítógépes bűncselekmények. A költségvetést károsító bűncselekmények különös megkülönböztetést kapnak azáltal, hogy külön fejezetbe kerülnek. Ide tartoznak az olyan bűncselekmények például, mint a 2011-es Btk. módosítás során létrehozott költségvetési csalás. Ugyancsak különös védelmet kapnak a fogyasztók, a fogyasztókat védő bűncselekmények is külön fejezetbe kerülnek. A rossz minőségű termék forgalomba hozatala esetén minősített eset lesz, ha a termék a fogyasztók számára széles körben válik hozzáférhetővé, vagy ha a bűncselekményt a termékbiztonsági követelmények megsértésével követik el. A fogyasztó megtévesztése súlyosabbnak fog minősülni, ha azt az áru egészségre és a környezetre gyakorolt hatásával, veszélyességével, kockázataival, vagy biztonságosságával kapcsolatos jellemzőivel összefüggésben követik el. Életszerűbbek lesznek a vagyon elleni bűncselekményekre vonatkozó szabályok is. A tervezet egysze-

21

Büntetőjogi Szemle 2012/1. szám

kat. Ebben az esetben a gazdasági büntetőjog már nem mint magatartásszabályozó, hanem sokkal inkább mint bizonytalansági tényező, mint egy a gazdasági kockázaton kívüli, további kockázat jelenik meg a pi­ aci szereplők fejében. Ez veszélyes folyamat, hiszen az eredetileg jó célt szolgáló szabályokat kétélű karddá változtatja. Ha túl sok a mellékhatás, az egy idő után megkérdőjelezi a gyógyszer használatának a létjogo­ sultságát. Láthattuk, hogy a potyautas magatartás logikájából következően az egyes gazdasági szereplők akkor járnak jól, ha nem tartják be a szabályokat. A cél tehát az lenne, hogy olyan jogszabályi környezetet teremtsünk, amely­ ben kiszámíthatóan az emberek többsége rá van kény­ szerítve a jogkövető magatartásra (a többiek pedig ön­ kéntes jogkövetést tanúsítanak). Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a gazdasági szereplők ismerik a szabá­ lyokat. Ez vonatkozik úgy a büntetőjogon kívüli, mint a büntetőjogi szabályok ismeretére. (Ez utóbbihoz kí­ ván szerényen hozzájárulni ez a könyv is.) Végül be kell ismernünk, hogy a gazdasági bünte­ tőjog a rendszerváltás óta bizonyos működési zavaro­ kat mutat. A gazdasági élet szereplőinek a sok bünte­ tőjogi tilalom láttán, ezeket összehasonlítva a gazda­ sági bűncselekmény miatt ténylegesen elítélt szemé­ lyek számával, az a véleménye alakulhat ki, hogy eze­ ket a tilalmakat nem kell túlzottan komolyan venni. Erre azt felelhetjük, hogy tényleg ellentmondás feszül az elkövetett és a hatóság tudomására jutott (ismertté vált) gazdasági bűncselekmények száma között, vagyis borzasztóan magas a látencia. Emellett más kérdés az, hogy valaki ténylegesen elkövetett egy gazdasági bűn­ cselekményt, és megint más kérdés, hogy mit lehet a bíróság előtt bizonyítani. Ma még a védők összességé­ ben jobban felkészültek, mint a nyomozó hatóság tag­ jai. Ez azonban megváltozhat a jövőben. Talán javul majd a felderítési hatékonyság, és talán abban is re­ ménykedhetünk, hogy csökkenni fog a ténylegesen elkövetett gazdasági bűncselekmények száma is. Ta­ lán. Ez viszont már a bűnügyi prognosztika területe, amelynek a kifejtése meglehetősen unalmas lenne az eddigiekben tárgyalt mondanivaló után.

VII. Felhasznált irodalom

22

1. Adam Smith: A nemzetek gazdagsága Akadémiai Kiadó Budapest, 1959. 2. Alan Greenspan–James Kennedy: Estimates of Home Mortgage Origination, Repayments, and Debts on One- to Four-Family Residents. Federal Reserve Staff Working Paper 2005. 3. Barancsuk János: Mikrogazdaságtan Pécs, 2007. 4. Brother Layman: Az offshore halála HVG Kiadó Budapest, 2010. 5. Csaba László: Keynesi reneszánsz? (=Pénzügyi Szemle 55. évf. 1. szám 2010.)

6. Elek Balázs: Bizonyítási kérdések a pénzmosás bűntette kapcsán (Miskolci Doktoranduszok Jog­ tudományi Tanulmányai Debrecen, 2004.) 7. Elek Balázs: Economic Crimes in the Hungarian Code Penal (=Studies regarding criminality int he economic field Romanian and Hungarian legisla­ tions Debrecen, 2008.) 8. Elliot Aronson: A társas lény KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest, 2001. 9. Emil Pływaczewski and Wojciech Filipkowski: The Development of Organised Crime Policies in Poland: From Socialist Regime to Rechtsstaat (=Organised Crime in europe Edited by Cyrille Fijnaut and Letizia Paoli, Springer, 2004.) 10. Farkas Ákos: A kriminálpolitika és a büntető igaz­ ságszolgáltatás hatékonysága (=Tanulmányok Szabó András 70. születésnapjára Magyar krimi­ nológiai Társaság Budapest, 1998.) 11. Finszter Géza: Kriminálpolitika tegnap és ma (=Rendészeti Szemle 2006. 12. szám) 12. Földvári József: Kriminálpolitika Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1987. 13. Földvári József: Magyar büntetőjog Általános rész Osiris Kiadó Budapest, 2002. 14. Franklin D. Roosevelt: „Egy valamitől kell félnünk csupán: magától a félelemtől” Washinton D.C., 1933. március 4. (=A XX. század nagy beszédei Bu­ dapest, 2006.) 15. Gary Becker: Crime and Punishment: An Economic Approach=Journal of Political Econnomy, vol. 78. (March/April 1968.) 16. Gazdag László: Marxnak lesz igaza: A kapitalizmus elérte lehetőségei határait? http://www.neplap. net/blog/marxnak-lesz-igaza-a-kapitalizmuselerte-lehetosegei-hatarait (2011. 01. 19.) 17. Gula József A csődbűncselekmények de lege ferenda Büntetőjogi Kodifikáció 2008. 8. szám 9–25. oldal 18. Halm Tamás: A gazdasági válság. Okok és tanulsá­ gok (=Kommentár 2009/6.) 19. Hausmann Péter: Bevezetés a közgazdaságtanba Pécs, 2009. 20. He Ping: Comments on the law of the People’s Republic of China on anti-money laundering (=Jo­ urnal of Money Laundering Control Vol. 10 No. 4. 21. http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/ regiok/deldun/deldun1203.pdf (Letöltve: 2012. 04. 09.) 22. http://w w w.stop.hu/articles/article.php?id =320646 (2008. november 15.) 23. Jae-myong Koh: Supressing Terrorist Financing and Money Laundering Springer Berlin–Heidel­ berg, 2006. 24. John Maynard Keynes: A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete KJK, Budapest 1965. 25. Korinek László: Irányzatok a kriminológiai gon­ dolkodás fejlődésében BM Kiadó, Budapest, 2001.

ruár 8. Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Sajtó Főosztály alapján 38. Sean S. Costigan–David Gold: Terronomics ASHGATE, Printed in Great Britain, 2007. 39. Semjén András–Szántó Zoltán–Tóth I. János: Adó­ csalás és adóigazgatás Mikroökonómiai modellek és empirikus elemzések a rejtett gazdaságról MTA Közgazdaságtudományi Kutatóközpont, Budapest, 2001. 40. Soros György: A 2008-as összeomlás és következ­ ményei Scolar Kiadó Budapest, 2010. 41. Szabó András: Igazságosan vagy okosan? Akadé­ miai Kiadó Budapest, 1993. 42. Tóth Mihály: A fehérgalléros bűnözés; a gazdasági bűnözés (=Kriminológia – Szakkriminológia Szerk.: Gönczöl Katalin–Kerezsi Klára–Korinek László–Lévay Miklós, CompLex Kiadó Jogi és Üz­ leti tartalomszolgáltató Kft. Budapest, 2006.) 43. Tremmel–Fenyvesi–Herke: Kriminalisztika Buda­ pest–Pécs, 2005. 44. Visegrády Antal: A jog hatékonysága Budapest, 1997. 45. Visegrády Antal: Modern jogbölcseleti irányzatok Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jog­ tudományi Kar, Pécs, 1995. 46. Wiener A. Imre: Gazdasági bűncselekmények Köz­ gazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1986. 47. Zeller Gyula: Állam a válságban MBA ppt (PTE KTK 2010.) 48. Zeller Gyula: Pénz- és bankügyek Pécs, 2008. 

Büntetőjogi Szemle 2012/1. szám

26. Közgazdasági és Társadalomtudományi Kisencik­ lopédia Napvilág kiadó Budapest, 2005. 27. Lucian Bercea: A Perspective on Money in Cri­ minal Law (=Bizonyítékok Tiszteletkötet Tremmel Flórián egyetemi tanár 65. születésnapjára, Pécs, 2006.) 28. Marx és Engels Művei Budapest, 1965–1985. 26/2. 29. Marx Károly: A tőke Budapest, 1955. 30. Pintér József: Bevezetés a statisztika módszereibe PTE FEEFI Pécs, 2001. 31. Prof. Dr. Erdősy Emil: Gazdasági rendszerünk bün­ tetőjogi védelme a tervgazdálkodás időszakában (In: Tóth Mihály–Gál István László (Szerk.): Gaz­ dasági büntetőjogi tanulmányok Pécs, 2005.) 32. R. Barry Johnston and Oana M. Nedelescu: The impact of terrorism on financial markets (=Jour­ nal of Financial Crime Vol. 13 No. 1, 2006.) 33. Reza Fadei-Ttahrani és Thomas M.Green: Crime and Society (=International Journal of Social Economics Vol. 29. No 10. 2002.) 34. Robert Cooter–Thomas Ulen: Jog és közgazdaság­ tan Nemzeti tankönyvkiadó Budapest, 2005. 35. Robert T. Kiyosaki & Sharon L. Lechter: A cashflow négyszög Bagoly vár Köny vkiadó Budapest, 2006. 36. Sajó András: A büntetés költségszemléletű megkö­ zelítése (=Belügyi Szemle 2003. 11–12. szám) 37. Sajtó háttéranyag Elindul az új Büntető Törvény­ könyv társadalmi egyeztetése Budapest, 2011. feb­

23