Új közlési feltételek

46 MAGYAR EDZŐ

■

2004/3

Gallov Rezsô Ábrahám Attila a magyar sport elsô embere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4

A Magyar Edzôk Társasága közhasznú beszámolójának eredménylevezetése 2003. Sorszám 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21

A tétel megnevezése

A. Összes közhasznú tevékenység bevétele (2.-8.sorok) 1. Közhasznú célú mûködésre kapott támogatás a) alapítótól b) államháztartás más alrendszerétôl 2. Pályázati úton elnyert támogatás 3. Közhasznú tevékenységbôl származó bevétel 4. Tagdíjból származó bevétel 5. Egyéb bevétel B. Vállalkozási tevékenység bevétele (10.-11. sorok) 6. Nem cél szerinti (vállalkozási) bevétel 7. Egyéb cél szerinti tevékenység bevétele C. Összes bevétel (1.+9. Sor) D. Közhasznú tevékenység költségei E. Vállalkozási tevékenység költségei(14.-15. sorok) 1. Nem cél szerint (vállalkozási) tevékenység költségei 2. Egyéb cél szerinti tevékenység költségei F. Összes tevékenység költségei (13.+14. sorok) G. Pénzmozgással nem járó költséghelyesbítések H. Adózás elôtti eredmény I. Adófizetési kötelezettség J. Tárgyévi eredmény (19.20. sorok) Tájékoztató adatok(E Ft-ban) A. Személyi jellegû ráfordítások Bérköltség Megbízási díjak Tiszteletdíjak Személyi jellegû egyéb költségek Személyi jellegû költségek közterhei B. Anyagjellegû ráfordítások C. Értékcsökkenési leírás D. Egyéb költségek, ráfordítások E. A szervezet által nyújtott támogatások Budapest, 2004. február 11.

Elôzô év 4,798 3,900 0 3,900 0 0 280 618 0 0 0 4,798 4,114 0 0 4,114 4,114 0 684 0 684

adatok E forintban Elôzô év(ek) Tárgyév helyesbítései 11,623 10,700 0 10,700 0 0 586 337 0 0 0 11,623 9,539 0 0 9,539 9,539 0 2,084 0 2,084

668 0 120 0 430 118 600 8 274 Dr. Ormai László s.k elnök

Egyetértek: Németh Endre s.k.

A Magyar Edzôk Társasága közhasznú beszámolójának mérlege 2003. SorA tétel megnevezése szám a b A. Befektetett eszközök 1 2 I. IMMATERIÁLIS JAVAK 3 II. TÁRGYI ESZKÖZÖK 4 III. BEFEKTETETT PÉNZÜGYI ESZKÖZÖK B. Forgóeszközök 5 6 I. KÉSZLETEK 7 II. KÖVETELÉSEK 8 III. ÉRTÉKPAPÍROK 9 IV. PÉNZESZKÖZÖK Eszközök összesen 10 C. Saját tôke 11 12 I. INDULÓ TÔKE 13 II. TÔKEVÁLTOZÁS 14 III. TÁRGYÉVI EREDMÉNY D. TARTALÉK 15 E. Céltartalékok 16 F. Kötelezettségek 17 18 I. HOSSZÚ LEJÁRATÚ KÖTELEZETTSÉGEK 19 II. RÖVID LEJÁRATÚ KÖTELEZETTSÉGEK Források összesen 20 Budapest, 2004. február 11. Egyetértek: Németh Endre s.k.

Elôzô év c 0

Tartalom

adatok E Ft-ban Elôzô év(ek) Tárgyév módosításai d e 133 133

678

2,678

678 678 667

2,678 2,811 2,754

-17 684

670 2,084

11

57

11 678

57 2,811 Dr. Ormai László s.k elnök

Sinkó Andrea A jövô ezred olimpiai ódája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 Nôk a sportban A Nemzeti Sportszövetség konferenciája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 Harsányi László Követelményprofil, értékelés, kiválasztás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 Buda Levente, Szabó S. András, Lakner Zoltán Felmérés a testépítô sportolók táplálkozási szokásairól . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31 Bodnár Ilona Nemcsak a sportoló, az edzô is kiéghet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34 Tóth Viktor Út a dobogóhoz – egy vegán triatlonista gondolatai a felkészülésrôl . . . . . . . . . 37 Kiss Gergô László Nôi egyenjogúság hazánkban!? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41 Gallov Rezsô Hullámvasúton: OSH-tól NSH-ig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42 A MET 2003. évi közhasznú tevékenysége és gazdálkodása . . . . . . . . . . . . . . 45

Új közlési feltételek A Magyar Edzô, a Magyar Edzôk Társaságának módszertani és továbbképzô folyóirata évente négy alkalommal jelenik meg A kéziratokat egy példányban, szimpla sortávolsággal, az A/4-es lap egyik oldalára 12-es betûnagysággal, Times New Roman betûtípussal gépelve kérjük elkészíteni. Emellett kérjük az anyag megküldését számítógépes adathordozón is: 1.44-es floppy-lemezen, vagy email-en. A dokumentumokat “stílus” alkalmazása nélkül Word 6.0-ás formátumban, a táblázatokat szintén Word 6.0-ás formátumban, az illusztrációkat (kép, ábra, grakikon) nyomdai sokszorosításra alkalmas nyomaton vagy formátumban (JPEG, TIFF) elmentve kérjük. A dokumentumok azonosításához kérjük az összes információt megadni (könyvtár-, fájl, munkalapnév stb.). A kézirat gépelt terjedelme az 5, az ábrák, táblázatok a 3 gépelt oldalt lehetôleg ne haladják meg. A táblázatokat és ábrákat a szövegtôl elkülönítetten, táblázatonként és ábránként külön lapokon kérjük 1 példányban mellékelni. A táblázatokat és az ábrákat számozással és címmel kérjük ellátni. Az ezeken esetleg feltüntetett jelek, rövidítések magyarázata is szerepeljen, azaz a táblázatok és ábrák a szövegtôl függetlenül is érthetôk, értelmezhetôk legyenek. A táblázatok, ábrák címét kérjük megadni (Pl. 1. ábra /Térd feszítés, hajlítás). A táblázatok és ábrák helyét kérjük a szövegben megjelölni (pl. 2. ábra). Az elsô oldal a szerzô(k) nevével (“dr” és egyéb cím vagy beosztás megjelölése nélkül) kezdôdjön, alatta az intézet, intézmény nevét kérjük megjelölni. Ez alatt a tanulmány (kifejezô, de minél rövidebb) címe következzen nagy kezdôbetûvel és kis betûkkel folytatva. Maximum 20 soros összefoglalót kérünk, alatta a kulcsszavakkal (maximum 5). Az összefoglaló tartalmazza a kérdésfeltevést, az eredményeket és a következtetést. Az összefoglalókat követô tanulmány szövegét célszerû bevezetésre, a módszerekre, az eredményekre, a megbeszélésre és a következtetések fejezetekre tagolni. Az új bekezdések a sor elején kezdôdjenek, és ezt sorkihagyás (ne behúzás) jelezze. A lábjegyzetek a szöveg végére kerüljenek. Az irodalomjegyzékben folyóiratnál: a szerzô(k) neve, a megjelenés éve, a mû címe eredeti nyelven, a folyóirat neve, a lapszám, a terjedelem: kezdô és befejezô oldalszám szerepel. Pl.: Friedmann, B. – Bärtsch, P. (1999): Möglichkeiten und Grenzen des Höhentrainings im Ausdauersport. Leistungssport, 3. 43-48. Könyvnél: a Szerzô(k) neve, a megjelenés éve, a könyv címe (eredeti nyelven), a kiadó neve, városa, esetleg a könyv utolsó számozott oldalszáma. Pl: Carl, K. (1983): Training und Trainingslehre in Deutschland. Verlag Karl Hofmann, Schorndorf. 298 p. A szöveg közben a hivatkozás a szerzô(k) nevével és az évszámmal történjen, pl. Friedmann (1999). Az irodalomjegyzék után kérjük megadni annak a szerzônek a nevét és levelezési címét (e-mail címét), akit az A szerkesztôség esetleges érdeklôdôk további információkért megkereshetnek.

SEMMELWEIS EGYETEM TESTNEVELÉSI ÉS SPORTTUDOMÁNYI KAR TF TOVÁBBKÉPZÔ INTÉZET 1123 BUDAPEST, ALKOTÁS U. 44. TEL.: 487-9247 FAX: 356-5966 MAGYAR EDZÔ Hungarian Coach 7. évf. 2004. 3. Megjelenik negyedévenként Elôfizethetô a szerkesztôségnél kapható csekken Éves elôfizetési díj: 2000,- Ft Felelôs szerkesztô dr. Mónus András Szerkesztô Gallov Rezsô Olvasószerkesztô Bendiner Nóra Dr. Gombocz János Szerkesztô kollégium dr. Harsányi László elnök dr. Bakanek György Egervári Sándor Haász Sándor Köpf Károly Medvegy Iván dr. Szabó S. András dr. Szabó Tamás dr. Tihanyi József Kiadja a Magyar Edzôk Társasága Elnök dr. Ormai László Fôtitkár dr. Tamás István Titkárság és szerkesztôség 1143 Budapest Dózsa György út 1-3. Tel/fax: (36-1) 471-4325 E-mail: [email protected] Hirdetésfelvétel a szerkesztôség címén Borító, lapterv és tipográfia Somogyi György Nyomdai munkálatok PENTI Nyomda, Budapest ISSN 1418-6764 Támogatók Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium Magyar Olimpiai Bizottság Nemzeti Sportszövetség Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány

4 MAGYAR EDZŐ

■

2004/3

ÁBRAHÁM ATTILA A MAGYAR SPORT ELSÔ EMBERE

Olimpiai bajnok a hivatal élén A szeptember végén bekövetkezett nagyszabású kormányátalakítás jókora meglepetéseket tartogatott általánosságban – korábban alig ismert, a politikai közéletben eddig szerepet alig, vagy egyáltalában nem vállaló személyek kaptak miniszteri megbízást, ami pedig a sportot illeti, talán minden más tárcát erôteljesebben érintô személyi és szerkezeti változások történtek. Úgy tûnik, a Gyermek, Ifjúsági és Sportminisztérium kitûnô gyakorlatszerzési lehetôségeket biztosított az államigazgatásban a tárca korábbi gazdájának, Gyurcsány Ferencnek, az új kormányfônek. A kormányrúdnál bekövetkezett csere nem tekinthetô meglepetésnek, az már inkább, ami a mögötte hagyott, számunkra létfontosságú terület új helyét illeti a kormányzás szerkezetében, sôt bizonyos mértékben utódjának kijelölése is annak tekinthetô. Országunk új kormányának felállításával megszûnt a GYISM, a sportügyekért ezentúl a Miniszterelnöki Hivatal, tehát a kancellária miniszter Kiss Péter felügyelete alatt mûködô Nemzeti Sporthivatal felel majd. A minisztériumi státus elvesztését, valljuk be, nem tekinthetjük egyértelmûen pozitív fejleménynek. Az 1998-as választásokat megelôzôen ugyanis - jegyezzük meg itt - hosszú évekig szerezhettünk kedvezôtlen tapasztalatokat az alárendeltségi helyzet révén, mindenek elôtt a törvény elôkészítés és a költségvetési folyamatok tekintetében. Ami ellenben a Nemzeti Sporthivatal vezetését illeti, általános elégedettségre adhat okot a kiválasztott - Ábrahám Attila. A harminchét éves újdonsült hivatalvezetô, illetve címzetes államtitkári besorolásban mûködô elnök az elsô ebben a tisztségben, aki olimpiai bajnoki címet szerzett. Az 1988-as szöuli olimpián a kajaknégyesben állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára (Ábrahám, Csipes,

Gyulai, Hódosi). A 190 centi magas, sportos testalkatát máig ôrzô Ábrahám ugyanott a kettesek versenyében Csipes társaságában bronzérmet is nyert. Négy évvel késôbb Barcelonában - némi változtatással a négyesben - ismét a dobogón végzett, ezúttal ezüstöt kapott társaival. Csaknem egy évtizedes pályafutása

során a világ- és Európa-bajnokságokon nem kevesebb, mint tíz érmet lapátolt össze, ezek közül öt - arany volt. Egy híján húsz országos bajnoki címet mondhat magáénak. Elvégezte a jogi egyetemet és a Testnevelési Egyetemen testnevelô tanári diplomát szerzett. Versenyzôi pályafutását követôen televíziós riporterként is tevékenykedett, akadémiát alapított a szabadidôsport és az egészséges életmód kialakításához szükséges szakemberképzés érdekében, majd jogi végzettségnek megfelelôen ügyvédi iro-

dában dolgozott. Igaz, magas szintû sportvezetôként eddig nem szerzett hosszas gyakorlatot, de minden képessége, tapasztalata és kommunikációs gyakorlata megvan ahhoz - sportmúltjáról nem is beszélve - hogy avatott kezekkel vezesse a nemzeti hivatalt. Népszerû, közkedvelt és elismert fiatal sportvezetô kapott nem mindennapos lehetôséget arra, hogy 15 évvel a rendszerváltást követôen végre megfelelô irányba fordítsa a sport és testkultúra ügyeit az országban. Be kell látnunk, egy önálló, kizárólag a sport és testkultúra ügyeivel foglalkozó alacsony létszámú, független mini minisztérium manapság nem realitás, talán majd ennek is eljön majd az ideje. Sôt tény az is, hogy mióta minisztériumként mûködött a „Sport háza”, addig kifejezetten politikusok kaptak bizalmat annak vezetésére, s ezzel a sport térségei is sajnos és elkerülhetetlenül - politikai szintérré változtak. Ez nem vezethet jóra, hiszen a sport hangsúlyozottan nemzeti ügy, ahol a pártsemlegesség, pontosabban a közös akarat értelemszerû alapkövetelmény kell legyen. Ábrahám Attila nem politikus, nem tagja egyetlen pártnak sem - képzett szakember - alkalmas arra, hogy 1997 után szorgos igyekezete nyomán újra konszenzus alapján kezelhesse a parlament a sport alapvetô kérdéseit, végre érdeme szerint és feltehetôen nagyvonalúbb támogatással, mint ahogyan korábban tette. Olimpiai bajnok címzetes államtitkárunk határozottan élvezi egész sportközvéleményünk, valamint a szakma bizalmát is, nagy reményeket fûzünk tevékenységéhez, s ehhez nem csak jó egészséget, erôt, türelmet és sikereket kívánunk, hanem alapfeltételként elengedhetetlen költségvetési feltételeket is. Gallov Rezsô

■

2004/3

MAGYAR EDZŐ 45

A Magyar Edzôk Társaságának 2003. évi közhasznú tevékenysége és gazdálkodása 2003. évi programunk középpontjában az edzôk és sportoktatók szakmai képzettségének fejlesztése, szakmai és etikai érdekeinek védelme állt. A MOB edzôtovábbképzô programja keretében három konferenciát szerveztünk: április 8-án „Összefogással a tiszta sporttért” elnevezéssel a doppingellenes küzdelem témakörében, június 3-án az „Utánpótláskorúak állóképességének fejlesztése” címmel, és végül december 3án „Informatika és kommunikáció a sportban” elnevezéssel országos tanácskozást. Társaságunk részt vett a Szombathelyen, 2003. október 17-18-án tartott IV. Országos Sporttudományi Kongresszus elôkészítésében és megrendezésében, amelynek egyik fô témája az utánpótlás-nevelés és tehetséggondozás volt. Örvendetes módon ezen a sikeres rendezvényen is sok edzô - és fôleg több fiatal - is részt vett. Gazdag anyaggal és színvonalas tartalommal jelentek meg a Magyar Edzô elmúlt évi számai. Az elsô szám a 2002. november 4-én rendezett I. Országos Edzôi Kongresszus anyagát tartalmazta, míg a 2. és a 3. szám a két MOB konferencia elôadásai mellett más aktuális szakmai és információs anyagokat is tartalmaz. 2003/4. számunk pedig a december 3-ai informatikai konferencia (írásban is leadott) elôadásait tartalmazza – más szakmai anyagokkal kiegészítve. A MET keretében mûködô Mesteredzôi Kollégium 22 sportági szakszövetség által elôterjesztett 38 fôbôl válogatta ki a kitüntetô mesteredzôi címre leginkább alkalmasnak tartott 5 edzôt, s ennek alapján tette meg javaslatát Gyurcsány Ferenc gyermek-, ifjúsági és sportminiszternek. Miniszter úr a javaslatot változtatás nélkül fogadta el, s a kitüntetések átadására jelenlétében, méltó helyen, a TF-en, a TF Továbbképzô Intézet kiválóan szervezett július 7-ei tanévzáró ünnepségén került sor. Az elmúlt évben megkezdett informatikai fejlesztés eredménye a MET mûködô, s egyre több friss anyagot tartalmazó honlapja, amely csupán a kezdeti lépés egy, a tagságunkat és a szakma érdeklôdését kiszolgáló, informatív és interaktív kommunikációs csatorna kiépítése felé. Az országos informatikai konferencia tükrében jelenlegi informatikai hátterünk méltatlanul elmaradott - még a hazai helyzethez viszonyítva is – jelentôs fejlesztésre szorul. A társaság taglétszáma 2002 második felében dinamikusan fejlôdött: 384-rôl 671-re nôtt. Ez a lendület 2003 elsô felében tovább nôtt majd egy kissé lelassult, 2003 végén a MET taglétszáma 953, ami azt jelenti, hogy ezen a téren is folytatni kell erôfeszítéseinket, hiszen 2003-ban már szerettük volna elérni az ezer fôt. Kedvezô fejlemények történtek a szakmai és területi szervezetek megalakulása terén. A MET keretében megalakult a Magyar Kerékpáros Edzôk Társasága, a MAKET, a MET tagja lett a Magyar Kosárlabda Edzôk Testülete, és december 20-án a MET Baranya megyei területi szervezete. Kiss Miklós úszó mesteredzô elmúlt évi sajnálatos bírósági ügye ráterelte a sajtó figyelmét is az etikai-jogi érdekvédelemre. Az üggyel kapcsolatban a társaság elnöke és fôtitkára a sajtó és a TV nyilvánossága elôtt azonnal reagált. A bíróság ítélete teljes mértékben az edzô ártatlanságát igazolta, ami a társaság állásfoglalását is megerôsítette. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az ártatlanság vélelme a bírósági eljárás teljes lezárásáig egyenlô mértékben megilleti az edzôt és tanítványát, s társasá-

gunk egyik alapvetô kötelessége ennek szellemében képviselni az edzôk jogi és etikai érdekeinek védelmét.. Fejlesztési programunk megvalósításához a korábbiakat jelentôsen meghaladó költségvetés volt szükséges. A 2003. évi támogatással nagyságrendbeli áttörés történt a korábbi évekhez viszonyítva, amely végre stabil anyagi hátteret jelentett mind a szakmai programok megvalósításához, mind pedig a folyamatos mûködéshez. Mindez elsôsorban a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium, valamint a Magyar Olimpiai Bizottság megértô támogatásának köszönhetô, melynek folytatására – a 2004. évi eddigi tapasztalatok alapján – reális reményeink vannak. Szakmai programjaink és gazdálkodásunk elmúlt évi pozitív mérlege további biztatást jelenthet számunkra, részben a programjaink iránti érdeklôdés növekedését (Nemzeti Sportszövetség, illetve szponzorok!), részben pedig a támogatási források bôvülését (Nemzeti Civil Alapprogram) tekintve. A társaság 2003. évi gazdálkodásának adatait a számviteli törvény szerinti egyéb szervezetek közhasznú egyszerûsített (mellékelt) beszámolója tartalmazza. Ennek néhány jellemzô adata: Összes közhasznú tevékenység bevétele 11.623 eFt Ebbôl GYISM támogatás 5.750 eFt MOB támogatás 4.250 eFt NSSZ támogatás 500 eFt Tagdíj 587 eFt Egyéb (pl.: kiadványokból) 337 eFt Közhasznú tevékenység költségei: 9.539 eFt Tárgyévi eredmény 2.084 eFt A társaság 2003. évi gazdálkodását és a 2003. december 31ei mérlegét Buda Sándor adószakértô, bejegyzett könyvvizsgáló, illetve a Számviteli bizottság képviseletében Jókay Zoltán, a bizottság tagja vizsgálta át, és errôl jelentést készítettek. Mindkét jelentés a társaság gazdálkodását rendben találta. Budapest, 2004. június 17. Záradék: a Magyar Edzôk Társaságának 2004. június 17-ei közgyûlése a fenti szöveges közhasznúsági beszámolót és a társaság számviteli törvény szerinti közhasznú egyszerûsített beszámolóját és a beszámoló mérlegét egyhangúlag jóváhagyta. Budapest, 2004. június 30 . Dr. Ormai László sk Dr. Tamás István sk elnök fôtitkár

44 MAGYAR EDZŐ

■

2004/3

■

MAGYAR EDZŐ 5

2004/3

SINKÓ ANDREA:

*

A jövô évezred olimpiai ódája Fehérek, feketék, rézbôrûek, sárgák, árvák, egész világ! Gyertek hív a béke lobogója az Olimpia, vár rád! Puskák, bombák, fegyverek térjetek nyugovóra, Az új évezredben a béke legyen a világ ura. Le kell tenni a fegyvert, felvenni a versenyt, Gyôzni boldogan és babért számtalant. A békét és a harcot tiporlók gyertek, Nyertek kezet, lábat, életet. A Sport legyôzi az AIDS-et, a drogot, a rákot, Csak egészséget hoz rátok! Döntés elôtt álltok, válasszatok! Halált vagy életet akartok! Jánosi György miniszter (2002–2003)

Gyurcsány Ferenc miniszter (2003–2004)

Ábrahám Attila elnök (2004–)

Végtére lehet hivatalként is remekül dolgozni és minisztériumként is gyatrán. Maga a minisztériumi státus azért hagyott kellemetlen emlékeket és bántó nyomokat a sportéletben, mert mióta ilyen módon mûködött, elkerülhetetlenül a pártpolitika küzdôtereivé váltak idôrôl-idôre a sport mezôi is. Nem csoda, hiszen meghatározó politikusok kerültek - kerülhettek csak - kivétel nélkül és logikusan a tárca élére. Deutsch Tamnás, a FIDESZ alelnöke volt, Jánosi György az MSZP választmány elnöke, Gyurcsány Ferenc a kormányfô egyik legfôbb bizalmasa, a választási kampány egyik meghatározó személyisége, utóbb a Györ-Sopron megyei MSZP elnöki tisztét töltötte be. Minderre ráadásul politikussá vált az egyik legmeghatározóbb magyar sport társadalmi szervezet, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, Schmitt Pál is - a FIDESZ Magyar Polgári Szövetség (egyik) alelnöke és Európa-parlamenti képviselôje. A sportnak a kifejezetten egységes felfogást, gondolkodásmódot megkívánó nemzeti jellege, valamint ennek megfelelôen 1990-1998 közötti mentesültsége a pártpolitikától, azaz a testkultúra természetszerû pártsemlegessége fokozatosan fakulóban van, lassan már-már illúzióvá válik csupán. Köztársaságunk mai ellenfél helyett ellenségképekben kifejezôdô - politikai közállapotai határozottan és mindinkább ártanak a sport és testkultúra ügyei közös szándékon nyugvó intézésének és fejlesztésének. Ebbôl a nem közömbös szempontból vizsgálva az NSH elnöki székét elfoglaló fiatal, nem mindennapos sport múlttal büszkélkedhetô és ambiciózus Ábrahám Attila személyét, reményeinket fejezhetjük ki abban a tekintetben, hogy nem ki-

fejezetten pártpolitikus, nem tagja egyik pártnak sem, s ilyen bázisról indulva, ezen az alapon mûködve határozott eséllyel alakíthat ki kölcsönös megértést, támogatást, konszenzust a sport sarkalatos kérdéseinek megoldása érdekében, mint miniszter elôdei, még ha statutuma gyengébb is.

nyek elôkészítésérôl, s ugyancsak ezek közvetlen elôterjesztésérôl, hatékony, érvekkel alátámasztott védelmérôl a vitákban… Lenne mindazonáltal egy sajátos, különleges vonása is ennek az álomszerû tárcának: törvénnyel biztosított joga és kötelessége lenne szabályozott együttmûködése az Oktatási Minisztériummal az iskolai testnevelés- és diáksport vonatkozásában, ahol ennek a sorsdöntô - túlzás nélkül - társadalmi hatású kulcskérdésnek a kezelése szervezetileg, szakmailag és költségvetésileg sem rendezett, immár hosszú idô óta nem kielégítô. Lehet, mindez - éppen most, a visszasorolás, a lefokozás idején - legfeljebb ábrándnak, mi több, utópiának tûnhet. A gyakori változások azonban ugyanakkor bizakodással is eltölthetnek bennünket. Másfél év múlva, ne feledjük, ismét parlamenti választások következnek. Bárki lesz is a gyôztes, számára - és mindenek elôtt egész társadalmunk számára újabb kínálkozó alkalom és lehetôség nyílik a sport és testkultúra igényeinek érdemi kezelésére a fentebb, sûrítve megfogalmazott, vagy ahhoz hasonló formában. Kétségtelen, a legkedvezôbb az önálló sportminisztériumi mûködés, ha azonban – bármilyen megfontolásból – erre mégsem hajlana egy bármilyen színezetû jövôbeni kormány, akkor a sport legkézenfekvôbb és logikus társulása a kultúrával lehetne, hiszen – ahogyan tudjuk, valljuk, hirdetjük – a sport a kultúra szerves részét alkotja… Kulturális és Sportminisztérium. Nem hangzik rosszul, sôt éppen ellenkezôleg, még ha ma nem is látszik többnek, csupán valamiféle homályosan felsejlô jövôképnek. Gallov Rezsô

Ábránd?… Utópia? Az ideális megoldás - bár ennek, egyelôre legalábbis úgy tûnik, nincs realitása - az lenne, ha egy alacsony létszámú, ám hatékony, szakmailag erôs alapokon nyugvó mini-sportminisztériumunk alakulhatna. Független, önálló, egymagában mûködô, még akár olyan „társaktól” is elkülönülten, mint az ifjúság, gyermek, és kétségtelenül fontos egyéb kormányzati területek, például a kábítószer elleni küzdelem, stb., amelyek azonban, lássuk be, jobban illeszkednének az egészségügyi, oktatási, belügyi, szociális, vagy egyéb tárcák arculatába. Az önálló minisztérium azért lenne fontos ennek az eddig periférikusan kezelt területnek, mert közvetlenül és állandóan tudná képviselni érdekeit a kormány üléseken, s nem áttételekkel, közvetett képviselôk útján, akik, - az eddigi tapasztalatok alapján - nehéz dilemmáik közepette, s prioritásaikat figyelembe véve végül is túlnyomó részt a sport terhére formálták ki alkujaikat, kompromisszumaikat a kormánnyal, vagy más egyéb tárcákkal, illetve hozták meg esetenként akár saját tárcájukon belüli döntéseiket is. A kormányüléseken való részvétel az információk megszerzés miatt szintén roppant lényeges, nem is beszélve a megszületô rendeletek, törvé-

Emlékezz, az ókori görögök is beszüntették a harcot, Futottak, birkóztak, kocsiztak mind gyôzni akartak. Babért, dicsôséget, maradandót alkottak. Verseny alatt a béke honolt, az olimpia csodás volt. Startot, rajtot soha ne zavarja pisztoly dörrenése, Duda, vagy gong legyen start, a rajt jele. A béke ne csak vendég legyen az Olimpián, Örökre költözzön szívûnkbe hozzánk! A jövôben uralkodjon, honoljon a béke, Az olimpiai fáklya, fénye legyen a vezére, Ragyogja be az eget, földet, Szüntessen meg miden rossz cselekedetet. Fegyver ropogás, életkioltás helyett, Taps, éljenezés az olimpiai gyôztes mámora jöhet. Gyertek, gyertek, mind gyôztesek lesztek, Mert uralkodni fog a Földön a béke és a szeretet. „Olimpia” szóra szívem mindig hevesebben dobog, Érezzétek Ti is ezt! Csodálatos dolog, Üteme: béke, boldogság, szeretet. Az ûrben is terjesszétek, csak így lehet! Síri csend, tiszteleg a világ, dobogón a gyôztes áll. Himnusz szól, ünnep, mosoly, örömkönny csordogál. Gyorsabban, magasabban, erôsebben, Békében, boldogságban, szeretetben, a jövô évezredben! *

A költeményt maga a szerzô, Sinkó Andrea mutatta be a „Nôk a sportban“ konferencia nyitányaként

6 MAGYAR EDZŐ

■

2004/3

■

MAGYAR EDZŐ 43

2004/3

hogy a sport szénáját végérvényesen rendbe rakjuk, hiszen számottevôen javultak az ország általános gazdasági körülményei. Tény viszont, jegyezzük itt meg a történeti hûség kedvéért azt is, hogy a költségvetési támogatás soha korábban és azóta sem - érte el azt a szintet, amit a Deutsch-féle tárca biztosított... Más kérdés az ésszerû felhasználás.

MEGHÍVÓ

Nôk a sportban

Sportminiszterbôl – miniszterelnök

a Nemzeti Sportszövetség és a Magyar Edzôk Társasága Konferenciája Budapest, 2004. június 21. ( TF Aula ) Program: 9.00-10.00 Regisztráció, termékbemutatók 10.00-10.15 Megnyitó: Dr. Nyerges Mihály TE dékán Dr. Berényi János NSSZ elnök Levezetô elnök: Elbert Gábor 10.15-11.00 I. Témakör Milyen hatása van a családra, ha az anya sportol? Az anya példa mutatása a család többi tagja részére. Összeegyeztethetô-e a családanya szerep a rendszeres sportolással illetve az élsporttal. Elôadók: Földesiné Dr. Szabó Gyöngyi egyetemi tanár: Társadalmi nem: nemzetközi kitekintés Dr. Lénárt Ágota egyetemi docens: Az anya sportolási attitûdjének családi vonatkozásai 11.00-12.15 II. Témakör Nôk az élsportban sportolói és edzôi szemmel. Elôadók: Székely Éva a Nemzet Sportolója, Dr. Ormai László a Statisztika nôi asztalitenisz csapatának edzôje, Katarina Raczova vívó, Sebestyén Júlia európa-bajnok korcsolyázó 2004. 12.15-12.45 Kávészünet 12.45-13.30 III. Témakör A sport szerepe a nôknél az egészségmegôrzés szempontjából. Elôadók: Dr. Martos Éva az NSSZ elnökségi tagja, az OSEI fôigazgató-helyettese: A sport szerepe a nôk egészségvédelmében Dr. Buday-Gyarmati Andrea olimpiai ezüstérmes úszó, gyermekorvos: A sport, mint a megelôzés egyik legjobb eszköze 13.30-14.00 Konferencia összefoglalása, záró hozzászólás és a konferencia bezárása A konferencia teljes idôtartama alatt csontritkulás vizsgálat, vérnyomás és vércukorszint mérés, táplálkozási tanácsadás várja a vendégeket. Elbert Gábor NSSZ fôtitkár

Dr. Ormai László MET elnök

A ,,Nôk a sportban’’ konferencián elhangzott elôadások folyóiratunkban közölt anyagát hangfelvétel alapján készítettük és szerkesztettük. Az eset leges hibákért az elôadôk és az olvasók szíves elnézését kérjük. A szerkesztôség

Dr. Harcsár István OTSH elnök (1997–98)

Deutsch Tamás miniszter (1998–2002)

esetleg lett volna egyéb személyi javaslata). Kuncze Gábor fenntartotta a felügyelô-összekötô rendszert, az ô miniszteri megbízottja dr. Úrváry Sándor, régi torna szakember, gyakorlott sportvezetô lett. Az atlantai olimpiai játékok esztendejének végén a hivatal elnöke – érdemei elismerése mellett - nyugdíjba vonult, helyére dr. Harcsár István, a korábbi válogatott asztaliteniszezô került 1997 január 1tôl, s maradt az elnöki pozícióban az 1998. évi harmadik szabad választásokig. A rendszerváltozást követô elsô nyolc esztendô alatt, minden erôfeszítése ellenére, a hivatalnak - összegzésül ma már fenntartások nélkül megállapítható nem sikerült meggyôznie a politikai döntéshozókat arról, hogy a testkultúra és a sport ügyét az országos teendôket tartalmazó listájuk fontossági sorrendjében érzékelhetôen elôbbre helyezzék, a terület mindvégig megmaradt a periférián, s hiába alkotott látványosan deklaráló, „szépen szóló”országgyûlési határozatot az Antall-kormány 1993-ban, s ugyanígy hiába terjesztett elô - bizony, nem kellôen elôkészített, a sporthivatal véleményét, különösen a források tekintetében, figyelmen kívül hagyó, s társadalmi vitán lényegében meg sem vitatott sporttörvényt 1996-ban a Horn-kormány, illetve fogadott el késôbb a parlament, a sporttal kapcsolatos állami feladatok finanszírozását nem sikerült a megérdemelt és szükséges mértékhez megközelítôen sem biztosítania az egymást követô költségvetéseknek és a sport támogatására szolgáló egyéb kedvezményeket biztosító törvénymódosítások, rendeletek sem születtek meg (adózásról szóló, önkormányzati, egészségügyi, stb).

Minisztériumi rang Az 1998-as választásokat követôen a kormányzást átvevô FIDESZ Magyar Polgári Párt vezette koalíciós kormány mûködése, s benne a sport különbözô területeinek irányítása-kezelése elé indokoltan erôteljes várakozással tekintett a sporttársadalom. Érthetô volt a bizakodás, hiszen a labdarúgást maga is ûzô, a sportot általánosságban kedvelô és értô kormányfô, Orbán Viktor ígéretének megfelelôen miniszteri rangra emelte a sporthivatalt, az OTSH átalakulhatott Ifjúsági és Sportminisztériummá a Hold utcában. A bemutatkozás azonban mindjárt kétségeket ébresztett, mert kezdetben a minisztériumot államtitkár, Wotsch Péter vezette ideiglenesen, amíg a kijelölt miniszter, a FIDESZ egyik vezetô politikusa, Deutsch Tamás meg nem szerezte diplomáját az egyetemen. Ilyen formabontó, rendhagyó megoldást egyetlen más minisztérium esetében elképzelni sem lehet, hát még megvalósítani, s kétségtelen, hogy a sport ügyek fontosságának, pontosabban a kormányzat ezt illetô megítélésének érzékeltetése szempontjából egyszerûen nem lehetett, nem is volt szerencsés, egyszersmind elfogadható intézkedés. Nem tett jót továbbá a szakmai munka minôségének az a „fûnyírás” sem, amellyel a sporthivatal megöröklött apparátusának nyolcvan százalékát szélnek eresztették. A kiürítés okozta szakmai jellegû tévedések - a labdarúgó szövetség kezelésében, a nemzetközi kapcsolatok ápolásában, a kiemelt sportágak meghatározásában, stb. - a javító szándék ellenére is végigkísérték a négy esztendôs ciklust. Az 1998-2002 közötti négy esztendô pedig igazán alkalmasnak ígérkezett arra,

A 2002-es kormányváltást követôen abban bízhattunk az európai csatlakozás küszöbe elôtt várakozva, hogy az MSZPSZDSZ kormány az egyetlen, amelyiknek immár másodszorra nyílik négyéves lehetôsége a hatalom gyakorlására, azt remélhettük tehát, hogy a mögöttünk hagyott évek tapasztalatait képes lesz hasznosítani újabb kormányzási ciklusának idején, s nem mellékesen erre következtethettünk a választási programok alapján is. A kormányfô, Medgyessy Péter megtartotta a sport számára a minisztériumi státust, sôt kibôvítette a gyermek-korcsoportok ügyeivel (legalábbis ami a tárca címét-nevét illeti). A kormányalakítás izgalmas napjaiban, méginkább óráiban, úgy tûnt, Barát Etele - a Magyar Kajak-kenu Szövetség elnöke, egyben a MOB egyik alelnöke, tehát gyakorlott sportvezetô kapja a miniszteri megbízást. Az utolsó pillanatban rögtönzött változás következményeként azonban Jánosi Györgyé lett a bársonyszék. Alig egy esztendô után a kormányfô bizalmasa, Gyurcsány Ferenc vette át tôle a tisztséget, a módosítás mögött húzódó okokat, az indoklást azonban nem ismerjük ma sem, legfeljebb gyaníthatjuk. 2004-ben az olimpiai esztendôben, nem sokkal Athén után, újabb változások rázkódtatták meg a sport minisztériumát - alapjaiban és felépítményében. Az ötkarikás játékok elôtti hetekben Gyurcsány Ferenc sportminiszter lemondott, lépésével válságot elôidézô lavinát indított el, amelynek eredményeként távozott posztjáról Medgyessy Péter miniszterelnök. Helyét éppen korábbi sportminisztere vette át tôle, s a kormányválság, valamint a vele járó változások következményeként az új kormányfô elsô intézkedései közepette „lefokozta” megelôzô munkahelyét: a minisztériumból (GYISM) ismét országos hatáskörû szerv (NSH), hivatal lett - a Miniszterelnöki Hivatal keretei között, címzetes államtitkári besorolású elnökkel az élén, - Ábrahám Attilával.

Ismét - hivatal A sport státusának visszaminôsítése a miniszteri szintrôl országos hatáskörû hivatallá önmagában nem jelent tragédiát, nem is érdemes ezt túl dimenzionálni.

42 MAGYAR EDZŐ

■

2004/3

■

MAGYAR EDZŐ 7

2004/3

Hullámvasúton: OSH-tól NSH-ig

A Nemzeti Sportszövetség és a nôk szerepe a sportban

A SPORT HIVATALI KÁLVÁRIÁJA - 1989-2004

(NYITÓ ELÔADÁS)

Egyeseknek úgy tûnhetett, mintha a szeptember végén bejelentett sportkormányzati átalakítás inkább valamiféle improvizáció eredménye lett volna, mint sem alaposan átgondolt módosítás. Egyes források szerint két nappal a bejelentés elôtt a minisztériumi státus még nem kérdôjelezôdött meg, s a GYISM élére új miniszterként a Hold utca politikai államtitkára, Mesterházi Attila számított várományosnak. Talán ezért is okozott nem csupán meghökkenést, hanem lehangoltságot is a sportközvéleményben a tény, hogy minisztérium helyett a jövôben ismét „csak” hivatal felel országunkban a sport ügyeiért. Nem kétséges, némi vigaszt jelentett, hogy ugyan a jövôben a Miniszterelnöki Hivatal keretein belül mûködik a módosított rangú szervezet, a Nemzeti Sporthivatal (NSH) - tehát a miniszteri felügyeletet ezután Kiss Péter látja el - élére vérbeli sportoló, méghozzá olimpiai bajnok, a hajdani kiváló kajakozó, Ábrahám Attila került címzetes államtitkári besorolásban. Mielôtt közvetlenül az indulás után a hivatal és frissiben kinevezett vezetôjének kilátásait latolgatnánk, nem érdemtelen legalább egy rövid visszapillantást vetni a rendszerváltoztatás idejétôl eltelt idestova tizenöt évre, visszaidézni a magyar sport hullámvasútnak beillô pályán megtett kálváriáját az államigazgatás útvesztôiben, s néhány mondat erejéig jellemezni egyes stációkat, viszontagságait.

Az önállóságért Minden minisztérium javában mûködött már, az országos hatáskörû különbözô szervek, hivatalok is, amikor 1990. június 16-án az utolsók között gazdát kapott végre a sporthivatal is, a Kanadából hazahívott Gallov Rezsô, e sorok írója személyében. A jogelôdnek, az OSHnak (Országos Sporthivatal) a Némethkormány idején - gyakorlatilag egy éven át - Tibor Tamás volt az elnöke, a hivatal felügyeletét pedig a Mûvelôdési és Közoktatási Minisztérium látta el - Glatz Ferenc állt akkor a tárca élén - s az OSH elnöke miniszterhelyettesi rangban tevékenykedett önálló hivatala élén. Az 1990-ben induló OTSH ezzel szemben feltûnôen gyenge jogosítványokat kapott, még a költségvetése is az MKM kebelében mûködött, elnöke pedig szerény helyettes államtitkári rangot viselt.

Berényi János Nemzeti Sportszövetség, Budapest

Tibor Tamás OSH elnök (1989–90)

Gallov Rezsô OTSH elnök (1990–96))

A hazai testkultúra és sport ennél méltányosabb elhelyezést érdemelt volna az állami irányítás szerkezetében, s az elsô évek, érthetôen, a függetlenségért, az önállóságért, a valóságos országos hatáskörhöz szükséges státus elérése érdekében kifejtett küzdelemmel teltek. Az elsô jelentôs elôrelépés 1992. január 1.-tôl következett be. Miután az elôzô évben sikerült önállóvá tenni a hivatal költségvetését, amelyet egyébként az akkori oktatási miniszter, maga dr. Andrásfalvy Bertalan is helyeselt, az OTSH elnöke államtitkári besorolást nyert, hivatalának felügyelete pedig átkerült a Belügyminisztériumba Horváth Balázs miniszterhez, aki késôbb, - miután távozott a belügybôl, s a Miniszterelnöki Hivatal tárca nélküli minisztere lett, - a sportot is magával vitte új állomáshelyére, beosztásába. A sport ügyei mellett ô volt a Miniszterelnöki Hivatalban a határainkon kívüli magyarokkal kapcsolatos ügyek megbízottja, illetve - harmadjára - a kormány és a parlament közötti kapcsolatokért úgyszintén ô felelt.

tási miniszter, nem óhajtotta a sport felügyeletét, ez ugyanis felmerült, s így - Antall József kormányfô külön kérésére - végül Boross Péter belügyminiszter kapta meg ezt a jogosítványt 1993-ban. Elsôdlegesen bokros hivatali teendôi miatt, másfelôl a sport az ô számára is kissé idegen területet jelenthetett, azt a gyakorlatot vezette be, hogy a sport miniszteri felügyeletét szabályos megbízás alapján rátestálta egyik legmegbízhatóbb és korrekt emberére, tanácsadójára, a korábbi titokminiszterre, Gálszécsi Andrásra. Antall József halálát követôen Boross Péter lett a kormányfô, tôle a belügyminiszteri bársonyszéket dr.Kónya Imre vette át az 1994-es választásokig. Ô felvállalta a közvetlen felügyeletet, de hivatali összekötônek Dévai Csabát nevezte ki, aki korábban a sporthivatal jogi osztályán munkálkodott, s ennek megfelelôen az együttmûködés zavartalanul alakult. Az 1994-es választások során az MSZP-SZDSZ kormánykoalíció kisebbik pártja kapta meg a sportirányítás feladatát, nevezetesen Kuncze Gábor belügyminiszter. Gallov a váltáskor – az íratlan nemzetközi gyakorlatnak megfelelôen lemondott, ezt azonban Horn Gyula kormányfô nem kívánta, s így a hivatal élén a kormányváltás ellenére nem történt személyi változás. (Más kérdés, hogy a sportot felügyelô belügyminiszternek

Felügyelô – összekötô – megbízott Horváth Balázs távozását követôen Mádl Ferenc, jelenlegi köztársasági elnökünk, akkor, mint mûvelôdési és közokta-

A Nemzeti Sportszövetség a magyar sport szürke eminenciása: 65 sportági szakszövetség, 31 olimpiai és 34 nem olimpiai csúcsszövetségeként mi nem a sikerek learatására jöttünk létre. Azt learatják azok a szakszövetségek, akiknek a sportolói a világversenyeken eredményeket érnek el. Az olimpiákon elért sikereket pedig jogosan a MOB aratja le. A mi feladatunk a napi munka, a hétköznapi, ám fontos dolgokkal való foglalatoskodás, szolgálat, szolgáltatás nyújtása a magyar sportnak. Mûködtetnünk kell a magyar sportot, s ehhez mûködési támogatási pénzeket kell szétosztanunk. Harmonizáljuk a versenynaptárt. Egy kicsit hasonlít a Nemzeti Sportszövetség szerepe a nôk szerepéhez a családon belül. Hiszen mit csinálnak önök is? Ha úgy tetszik, mûködtetik a családot: beosztják a pénzt, harmonizálják, koordinálják a családi programokat, és mellette, ha van, jut rá idô, még sportolnak is. Példát mutatnak a család tagjai számára az egészséges életmódra. Néhány szubjektív emlékkel szeretném felvezetni a mondandónkat. Volt szerencsém eljutni a Sydney olimpiára, s ott együtt szurkolni Nagy Tímeáért. Csodálatos gyôzelmet aratott. Szinte megható volt, hogy az a Nagy Tímea, aki né-

hány hónappal elôtte kisbabát szült, amikor a gyôzelem elsô perceiben meginterjúvolták, könnyes szemmel ezt a gyôzelmét a kisbabájának ajánlotta föl, szinte sugallva, hogy a szülés hozott ki belôle olyan energiákat, amely lehetôvé tette számára az olimpiai bajnokság megnyerését. És, ha minden igaz, ott leszek Athénban, akkor, amikor Nagy Tímea, immár két gyermek boldog édesanyjaként az olimpiai aranyérem megvédéséért küzd. Hogy sikerül-e neki vagy sem, az egy másik dolog. De egyáltalán csoda, hogy két gyerekkel úgy fel tudott készülni, hogy ki tudta vívni magának a jogot, hogy a világ legjobbjai között ott lehet. Hogy csinálja? Hogy csinálta? A saját környezetembôl is tudok példát mondani. Szorosan kötôdöm a soproni kosárlabda csapathoz a mai napig is, amely évek óta nagy harcot vív a pécsiekkel. Hol mi gyôzünk, hol ôk. Ennek a csapatnak is van egy sztárja, aki ugyan nem volt olimpiai bajnok, világbajnok sem, mégis nagy klasszis, kiválóság. Balogh Buburól beszélek, akit otthon szintén két gyerek várt minden mérkôzés után, és mégis bajnokságra, kupa gyôzelemre, Európa Ligára tudta vezényelni a csapatát. Hogy csinálta, mi a titka?

De, ha még személyesebb akarok lenni, akkor elmondhatom: a feleségem is sportoló volt, az NB-I-ig vitte. Két pici gyermekünk van, akiket elsôsorban ô nevelget otthon, mert én eléggé elfoglalt vagyok, de amikor van egy kis ideje, felkapja a tornacipôjét és körbefutja Óbudán vagy a háztömböt, vagy fölmegy a hegyekbe futni, s hazajön, letusol, és újra megy a konyhába és teszi a dolgát. A legtermészetesebb dolog, hogy az 5 éves kisfiam foci suliba jár, meg úszni, télen megtanította síelni, és most nyáron már beíratta a Margitszigeten egy úszótanfolyamra. Szóval ezek azok a példák, amelyekrôl, gondolom ma is fogunk hallani. Ilyen családokban, ahol a nô ennyire erôsen sport-orientált, és ennyire sugárzik belôle a jó példa, a férfiak számára is óriási a kihívás, mert nem maradhatnak tétlenek. Én elég rendszeresen teniszezem, de látva a gyermekeimnek is a sportos aktivitását, bevallom, hogy én most már minden reggel tornával kezdem a napot, életem mindennapos részévé vált. Ilyen energiákat tudnak önök belôlünk kihozni, mozgósítani. Azt gondolom, hogy ennek a konferenciának ezekrôl és sok másról kell ma szólnia, neves elôadókkal, egyetemi tanárokkal, olimpiai bajnokokkal, világbajnokokkal. Engedjék meg, hogy ezen gondolatok jegyében, a Nôk a sportban konferenciát megnyissam.

8 MAGYAR EDZŐ

■

2004/3

Társadalmi nem: nemzetközi kitekintés Földesiné Szabó Gyöngyi hetne másként, hogyan lehetne új megközelítésben, ez már sokkal nehezebb. Én a „Társadalmi nem” címet adtam az elôadásnak, „nemzetközi kitekintés” a cím második része. Szeretném mindenekelôtt tisztázni a társadalmi nem fogalmát. Aki nem ismeri ezt a fogalmat, ne gondolja azt, hogy lemaradt tudásszintben, hiszen még a szakirodalomban is csak néhány éve ismeretes ez a fogalom. Önként adódik a poén: a társadalmi nem, az nem a társadalmi igen ellentéte. A társadalmi nem az a társadalom nemenkénti megoszlásából induló fogalom, a magyar nyelvben nincs külön szavunk erre. Vannak a nemi különbségek, amelyek biológiai különbségeken alapulnak, de mi ekkor is azt mondjuk, hogy férfiak és nôk. Még akkor is, ha használunk ilyen kifejezéseket, hogy kan buli, meg de jó kis nôstény, de azért még a köznyelvben is azt mondjuk, hogy férfiak és nôk, biológiai alapon is. Ugyanakkor van egy olyan megközelítés, amely a nemenkénti megoszlást nem biológiai alapon, hanem a társadalmi különbségek alapján teszi. Ez a társadalmi nem. Aki tud angolul, annak az a különbség, hogy szex vagy gender megmutatja a két fogalom közötti eltérést. A magyar nyelvben nincs rá külön kifejezésünk, és ezért, hogy legalább az elemzés szintjén tudjuk, hogy mirôl beszélünk, vezették be a társadalmi nem fogalmát. Néhány elvi kérdést szeretnék az elején tisztázni. A nôi sport nemcsak a sportszférától függ, és egyáltalán nemcsak a nôktôl függ. Van egy kettôs meghatározottság, amelyet, ha jól megfigyeljük, hármas lesz, merthogy egyrészt a nôk státusa a társadalomban meghatározza a lehetôségeiket, másrészt a sport státusa a társadalomban meghatározza, hogy a nôknek milyen esélyei vannak. Mert olyan társadalomban, amely még ennek az évezrednek az elején is csaknem kizárólagosan olimpia-centrikus sportpolitikát folytat, egy olyan társadalomban, ahol ilyen a sport státusa, mindazoknak a nôknek, akik nem olimpiai babérokra vágynak, vagy képességeik miatt, vagy érdeklôdésük miatt sokkal kisebbek az esélyeik a sportban. Ide kapcsolódik a sportszféra értékítélete is, amely férfiak és nôk sportjáról beszél. Én pedig azt szeretném, ha eljut-

MAGYAR EDZŐ 41

2004/3

Nôi egyenjogúság hazánkban!? Érdekvédelem

Dr. Kiss Gergô László rovata

Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar, Budapest

Elôször is a hallgatóságot szeretném megnyugtatni, nem tudományos elôadás következik, beszélni fogok a nôk sportjáról. Nem tudom, önök hogy vannak a nôi sportkonferenciákkal kapcsolatban, de ha engem kérdeznek, én eléggé ambivalens vagyok. Egyrészt részt vettem már jó néhány nôi sportkonferencián idehaza, nemzetközi viszonylatban is, de azt tapasztaltam, hogy miközben nagyon sok érdekes, izgalmas téma hangzott el, és megegyezés, egyetértés született, az utána következô gyakorlatban igen szerény mértékben lehetett tetten érni az elôzô konferenciák eredményeit. Tehát, ha azt szabadna kérnem a tisztelt szervezôktôl: a következô nô-konferenciát kezdjék azzal, hogy az utolsó nôi sportkonferencián ilyen és ilyen ajánlások hangzottak el, és az azóta eltelt két esztendôben ezekbôl ennyit és ennyit valósítottunk meg. Akkor mindjárt azt érezném, van értelme, hogy beszélgetünk ezekrôl a kérdésekrôl. Újra napirenden van a nôk sportja. Miért és kiknek? Azt gondolom, a miértre már válaszoltam. Akkor van értelme, hogy arról beszélgessünk, hogy a gyakorlatban hogyan fogjuk hasznosítani. Meglepetéssel hallottam, hogy bizonyos szervezetekbôl csak a hölgyeket hívták meg. Nos, azt gondolom, elnézést, nem kritika, inkább, ha megengedhetem magamnak, jó tanács, a férfiakat is hívjuk. Hiszen pontosan errôl szól a történet, ha mi csak egymással beszélgetünk, és megegyezünk arról, hogy ez így lenne jó, úgy lenne jó, milyen nagyszerû lenne, akkor semmire nem jutunk, hiszen, elnézést kérek, kik vannak döntést hozó pozícióban a sportban is? – A férfiak. Ôket kell meggyôznünk arról, hogy egészen másként kell hozzáállni, egészen másként kell megközelíteni a régi kérdéseket. Mert a kérdések zömmel még mindig a régiek. Nagyon szeretem a mai konferencia alcímeit, családanyák a sportban, a nôk szerepe, össze lehet-e egyeztetni az élsportot és a családanyai hivatást. De tisztelettel kérdezem, ki nem tudja a választ így a felszínen, elsô megközelítésben, ezekre a kérdésekre? Mindannyian, akik itt vagyunk, egy nagyjából érvényes választ tudunk adni. De, hogy miként le-

■

nánk oda, hogy a lakosság sportjáról lehetne beszélni. Azt szeretném, ha eljutnánk oda, hogy nem kellene külön a nôk sportját tárgyalni. Felvetôdik még egy elvi kérdés, nevezetesen a pozitív diszkrimináció kérdése. Jogos-e, indokolt-e? A megkülönböztetés az általában hátrányos. A pozitív diszkrimináció az olyan megkülönböztetés, amikor bizonyos társadalmi csoportok elônyöket élveznek más társadalmi csoportokkal szemben. Arra a kérdésre, hogy jogos-e, egyértelmû a válasz: nem jogos. A diszkrimináció mindenképpen jogtalan, akkor is, ha pozitív. A nehezebb kérdés az, hogy indokolt-e. Nagyon sokáig ez ellen is tiltakoztam, hogy pozitív diszkrimináció mozgassa az eseményeket, legyen a fejlesztés, fejlôdés rugója. Ma már azt mondom, látva, milyen nehéz az elmozdulás e nélkül, bár nehezen viselem, de idônként elkerülhetetlen. És ezt nem a hazai példák alapján mondom, hanem a nemzetközi példák alapján, ahol azt látom, hogy a pozitív diszkrimináció hozott érdembeli áttörést. Azt mondjuk, a nôk helyzete, a nôk státusa a társadalomban. Miért van ezzel problémánk? Hiszen a jog teljességgel mellettünk van, ugyanúgy, mint a férfiak mellett. A nemzetközi jogban az emberi jogokról beszélünk, nem beszélünk férfiak jogáról, nôk jogáról, hanem az emberi lények jogáról. De azért van ott is a nôk jogi helyzetével kapcsolatban némi szabályozás. Az európai jogban – nemrégen volt a kezemben egy kétszáz oldalas könyv, ha valakit érdekel, a paramétereit

A történet valós, ahogy mondani szokták „megtörtént cselekményen alapul”. Szinte hihetetlen, de napjainkban, a XXI. században is megtörténhetett az itt leírt diszkriminatív eseménysorozat. Egy kerékpáros versenyen, Isztiméren történt az alábbi história, ahol amúgy minden adva volt egy tökéletes versenyhez. Izgalmas pálya, gyönyörû tájak, régi ismerôsök stb. Az, hogy a végén mégis rossz szájízzel távozott több nôi versenyzô, annak oka néhány versenyrendezô minôsíthetetlen viselkedése volt. Idézet néhány felháborodott sportoló által a kerékpár szövetséghez írt levélbôl: „a problémák nevezésnél kezdôdtek. A verseny ennek megfelelôen fél óra késéssel kezdôdött. Az, hogy nem mindig sikerült egymástól elkülöníteni sem a nemeket, sem a korcsoportokat az még csak hagyján. Az eredményhirdetéskor aztán jött a feketeleves. Néhány versenyrendezô olyan vérlázító hangnemet alkalmazott a nôi versenyzôkkel szemben, ami mindenkit megdöbbentett. Az említett rendezôk közül néhányan minket nem tekintettek sportolónak, ugyanis a számunkra versenyt sem írtak ki. Mi magunk intéztük el, hogy legyen egyáltalán bajnokságunk. (Úgy látszik, a kerékpársportban ezért külön szólni kell!) A rendezôk nem jelezték, hogy CSAK FÉRFI senior bajnokság lesz! Egyes rendezôk szerint amit a nôk csináltak, az egy barackmagköpködô verseny színvonalával ér fel. A Magyar Köztársaság Senior Bajnoka feliratú bringás mez „megcsúfolásának” tartották volna egyesek, ha mi NÔK olyat magunkra húzunk. Az már csak hab a tortán, hogy minek neveztek bennünket. A nôi abszolút sorrendet ki sem hirdették, ennyire méltatlannak találták erre a nôi nemet.” Az idézetet hosszasan folytathatnám, de úgy vélem felesleges. Azt gondolom, hogy mindenki számára teljességgel nyilvánvaló, hogy megsértették a versenyen résztvevô nôk emberi méltóságát. A Polgári törvénykönyv szerint a személyhez fûzôdô jogok sérelmét jelenti különösen az egyenlô bánásmód követelményének megsértése, a lelkiismereti szabadság sérelme és a személyes szabad-

ság jogellenes korlátozása, a testi épség, az egészség, valamint a becsület és az emberi méltóság megsértése. A Ptk. vonatkozó §-a kisegítô, értelmezô szabályaként - néhány különösen fontos, többségében az Alkotmányban is rögzített személyhez fûzôdô jogot külön is nevesít. E felsorolás azonban korántsem teljes. Az itt felsorolt sérelmek jellegüknél fogva, de a törvény kifejezett rendelkezésébôl is következôen, kizárólag természetes személyhez kapcsolódhatnak. Irányadóak tehát minden esetben, amikor az állam területén tartózkodó magánszemélyt ér e körbe esô támadás. A Polgári törvénykönyv szerint akit személyhez fûzôdô jogában megsértenek, az eset körülményeihez képest a következô polgári jogi igényeket támaszthatja: a) követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását; b) követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértô eltiltását a további jogsértéstôl; c) követelheti, hogy a jogsértô nyilatkozattal vagy más megfelelô módon adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a jogsértô részérôl vagy költségén az elégtételnek megfelelô nyilvánosságot biztosítsanak; d) követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelôzô állapot helyreállítását a jogsértô részérôl vagy költségén, továbbá a jogsértéssel elôállott dolog megsemmisítését, illetôleg jogsértô mivoltától megfosztását; e) kártérítést követelhet a polgári jogi felelôsség szabályai szerint. Fontos szabály, hogy ha a kártérítés címén megítélhetô összeg nem áll arányban a felróható magatartás súlyosságával, a bíróság a jogsértôre közérdekû célra fordítható bírságot is kiszabhat A törvény egyébiránt az egyenlô bánásmód követelményét az Alkotmánybíróság esetjogával összhangban határozza meg. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése alapján “a jognak mindenkit egyenlôként (egyenlô méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékû figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni” Fentiek kapcsán érdemes az Alkotmánybíróság 61/1991. (XI. 20.) AB határozatát megemlíteni, amelybôl kitûnôen az állam területén tartózkodó személyek között nem tehetô kivétel faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet sze-

rint sem. A diszkrimináció tilalma ugyanakkor nem értelmezhetô úgy, hogy a természetes személyek közötti különbségtétel abszolút értelemben tilos. A jogszabályok csupán az emberi méltósághoz való jogot sértô és ekként hátrányos megkülönböztetéseket utasítják el [ld.: 61/1991. (XI. 20.) AB határozat]. Fontos rendelkezéseket tartalmaz a témában az emberi jogok és az alapvetô szabadságok védelmérôl szóló, Rómában kelt Egyezmény 14. Cikke is, amely hazánkban kihirdetésre került. Az Egyezmény szintén rögzíti a megkülönböztetés tilalmát, például nem, faj, szín, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés szerinti vagy egyéb helyzet alapján történô megkülönböztetés. Egyébiránt az egyenlô bánásmód követelményének érvényesülése és az esélyegyenlôség elômozdítása, nem elôzmények nélküli a magyar jogban. Ahogyan azt említettem, maga az Alkotmány is tartalmaz idevágó rendelkezéseket, valamint külön törvények - így például a Polgári Törvénykönyv, a Munka Törvénykönyve vagy a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlôségük biztosításáról szóló törvény egésze - is megállapítanak a hatályuk alá tartozó személyekre, jogviszonyokra és intézményekre nézve normatív rendelkezéseket. Az Alkotmánybíróság immár évtizedes gyakorlata szerint az Alkotmányban biztosított emberi méltósághoz való joggal összefüggésben az egész jogrendszer tekintetében az állam kötelezettségévé teszi minden személy egyenlô méltóságának tiszteletben tartását és védelmét. Ahogyan azt az Alkotmánybíróság több határozatban is megfogalmazta, “az állam mint közhatalom s mint jogalkotó köteles egyenlô elbánást biztosítani a területén tartózkodó minden személy számára. Az Alkotmányban foglalt tilalom nem csak az emberi, illetve az alapvetô állampolgári jogokra irányadó, hanem e tilalom amennyiben a különbségtétel sérti az emberi méltósághoz való jogot - kiterjed az egész jogrendszerre” Aki indult már hazai és nemzetközi versenyeken az tudhatja, hogy nem jellemzô a fenti történet. Ha valakivel mégis ilyen megaláztatás történik, az az egész ország szégyene! Ha az a cél, hogy hazánkban a nôi kerékpársporttól távol tartsák a nôket, akkor jó úton járnak. De talán ideje lenne változtatni! A külföldiek is biztosan szívesebben jönnének, ha emberségesen bánnának velük…

40 MAGYAR EDZŐ Elsô hallásra ez szörnyen hangzik, hiszen a folyamatos odafigyelés és állandó ellenôrzés látszólag rengeteg idôt és energiát igényel. Átgondolva azonban a tényt, hogy mennyi idôt tölt egy-egy ember azzal, hogy a hifi berendezések káoszából kiválogassa a neki leginkább tetszôt, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy talán lényegesen fontosabb egy hifi berendezésnél, vagy egy autónál a táplálék, amivel az egész létünket tartjuk fenn. Megéri tehát a fáradtságot. Azon kívül ezt nem kell sokszor megtenni, hiszen miután egy ételt egyszer ellenôriztünk, onnantól tudjuk, hogy vehetjük vagy nem. Szerencsére ebben partnerre is találtam a BIOPONT Kft.-ben, akik pontosan azokat a termékeket forgalmazzák, amiket én használok – és így tesztelek is versenykörülmények között. Egyre több ember érdeklôdik a vegetáriánus életforma iránt, és sokan felvetik a kérdést, vajon lehet e magas szinten, eredményesen sportolni, ha nem eszünk húst, és húskészítményeket, illetve ha teljesen lemondunk a tejrôl és tejtermékekrôl, tojásról és halról. Természetesen, mint mindenben, itt is vannak fokozatok. Amikor nyolc évvel ezelôtt feleségemmel lemondtunk a húsról, mi is megettük a húsleves levét, a halat, a tojást és a tejtermékeket. Szépen fokozatosan, egy-két év alatt jutottunk el oda, hogy minden állati eredetû élelmiszert mellôztünk a táplálkozásunkból. Ma Magyarországon még kevesen élnek ezzel a lehetôséggel. Ki megszokásból utasítja el, ki a húsért való rajongásból, ki pedig attól való félelmében, hogy ez esetben éhen halna. A vegetárius emberekkel szemben is nagy a civilizációs ellenállás, de a vegánokkal szemben még sokkal nagyobb. A sportolókra ez fokozottan érvényesül, pedig a XXI. században már meglehetôsen sok tudományos kutatás cáfolja meg azt a tévhitet, hogy vegánként nem lehet teljesen egészséges életet élni. Közvetlen környezetem és a sporttársadalom egyoldalúsága arra sarkallt, hogy utána járjak ezeknek a bizonyos kutatásoknak és a következôket találtam: Dr. H. Schouteden (Belgiumi Egyetem) összehasonlító teszteket végzett, hogy összevesse a vegetáriusok és a hûsevôk állóképességét, erejét és a teljes kimerülésbôl való felépülés gyorsaságát. A tények azt mutatták, hogy a vegetáriusok mindhárom jellemzô tekintetében alapvetôen jobb eredményeket értek el. Dr. Irving Fischer (Yale ERgyetem) összehasonlító teszteket végzett. Yale atléták, edzôk, orvosok és nôvérek vettek részt a tanulmányban. Meglepô bizonyíték volt számára az, hogy a vegetáriusoknak kétszer akkora a kitartásuk, mint a húsevôknek. Hasonló eredményekre

■

jutott J.H.Kellog (Battle Creek Sanitarium, Michigan) illetve Dr. J. Ioteyko és V. Kipani: Az állóképességi tesztekben a vegetáriusok a teljes kimerülés elôtt 2-3szor többet teljesítettek, mint a húsevôk és tesztenként csupán ötödannyi idôt vett igénybe a teljes kimerülésbôl való felépülésük. A saját forráskutatásom alapján is az a furcsa kép állt össze, hogy a híresztelésekkel szemben a hivatalos tápanyagtáblázatok, szakcikkek mind a növényi étrendet tartják kiegyensúlyozottabbnak és teljesebbnek, kivéve az aminosavak kérdését, amire valóban igaz, hogy (tudtommal) nincsen olyan növény, amely egyszerre tartalmazná az összes létfontosságú aminosavat. De megfelelôen összeállítva az étrendet teljesértékû táplálkozás valósítható meg. (1. és 2. táblázat). De nézzünk pár konkrétumot. Azon kívül, hogy saját tapasztalatom, miszerint mindez igaz, és az erôm, a kitartásom is nôtt, akár a véletlen mûve is lehet, van pár világklasszis, akiket sokan ismernek csak éppen senki nem tudja, hogy vegetáriusok, sôt vegánok: Dave Scott hatszoros Ironman világbajnok vegán. Aki otthon van a sportok területén az tudja, hogy egy Ironman világbajnoknak elég nagy erôre, kitartásra van szüksége és nem kevés sérülésbôl kell gyorsan felépülnie. A 80-as évek egyik meghatározó atlétája Edwin Moses gátfutó szintén

2004/3

vegán. De Carl Lewis atléta, sokszoros olimpiai bajnok is azt vallotta magáról, hogy legjobb eredményeit vegánként érte el. Pedig állítólag a „szigorúan vegetárius táplálkozás nem nyújt kellô alapot önmagában a magas szintû sporteredmény eléréséhez…"(Magyar Edzô 2003/3 46.o) Pedig nekem ezek az eredmények határozottan magas szintûnek tûnnek.

Források: Physicians Committee for Responsible Medicine (www.pcrm.org) Dr.Oláh Andor: Reformkonyha (Mezôgazdasági, 1989) Dr. Ormai Sándor: Élettan-kórélettan (Semmelweis, 2002) Dr. Frenkl Róbert: Sportélettan (Sport, 1983) Dr. Bíró György-Dr. Lindner Károly: Tápanyagtáblázat (Medicina, 1999) Lang-Loibl-Schiestl-Stickler: Natúrkonyha (Gulliver, 1992) Barbara Parham: What is wrong with eating meat? Armstrong-Carmichael: Lance Armstrong edzésprogram (Alexandra, 2004) Spuri edzéselméleti cikkek (fôleg Zakariás Géza cikkei) Magyar Edzô edzéselméleti cikkek www.insidetriathlon.com Tóth Viktor

■

MAGYAR EDZŐ 9

2004/3

szívesen megadom –, ez a könyv azzal foglalkozik, hogy az Európai Unióban milyen elvárások vannak a nôk helyzetével kapcsolatban a jogrendszerben, a harmonizáció hogyan kell történjen. A magyar jogban is minden rendben van. Megtörtént a jogi harmonizáció is az európai uniós joggal. Miközben bebizonyítjuk, hogy minden rendben van, egyúttal bebizonyítjuk azt is, hogy egyáltalán nincs minden rendben, mert, ha rendben lenne minden, akkor nem lenne szükség arra, hogy a különbözô jogrendszerekben külön paragrafusok szóljanak a nôkrôl. Mi a helyzet a jogi szabályozással a sportban? Közismert, hogy a nemzetközi sportszervezetekben - a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal az élen - van pozitív diszkrimináció, amennyiben kvóták vannak arra nézve, néhány éve, hogy különbözô bizottságokban, szervezetekben milyen arányban kell a hölgyeknek szerepelniük. A nemzeti sportszervezetekben a világ nagyon sok részén követik ezt a kvótarendszert. Amiért én azt mondtam, hogy a pozitív diszkriminációt, sajnos, kénytelen vagyok nem jogosnak, de indokoltnak tekinteni, az igazában ÉszakAmerika és Skandinávia példája. A finnek például azzal kezdték, hogy 10% a hölgyek aránya, a kötelezô kvóta, a döntéshozó szervezetekben. Ezt a norvégok közelmúltban finomították, és ezt nagyon szimpatikusnak tartom, nem kötelezô százalékos arányokat szabnak meg, hanem azt mondják, hogy amilyen arányban a férfiak és nôk tagjai egy szervezetnek, olyan arányban kell, hogy férfi és nôi képviselet legyen a különbözô testületekben. Ugyanakkor nemcsak kvótákkal szabályozzák a nôk sportjának fejlesztését, hanem például, tessék erôsnek lenni, Finnországban az állami támogatás feltételeként szablyák meg, hogy a nem tudom magyarul, és majd elmagyarázom, hogy miért, hogy az úgynevezett „gender mainstreaming” (szó szerint: „a nemek besorolása”, értelemszerûen a nemek arányát, szélesebb értelemben nôbarát politikát jelent – a szerk.) betartassék. Ez egy új kifejezés nemzetközi viszonylatban, és éppen ez az európai uniós nôi jogi normákat tárgyaló könyv veti fel a problémakört. Az USA és Skandinávia példáját azért említettem, mert ôk egyetlen egy jogszabályt hoztak, erre hivatkoznak évtizedek óta, és tessék elképzelni, betartják. Itt már látom a magyar sportban a következô alfejezetben a példát. Az alapvetô kérdés az: ha hozunk egy rendelkezést, valamilyen jogszabályt, azt betartjuk-e? Az USA-ban, ha szabad ezt a kifejezést használnom, szentírás. Ezt kell

tenni a törvény szerint, akkor ezt kell tenni a sportszervezetekben felsô szinten, közép szinten, alsó szinten. Nem vitázunk, nem keressük a kibúvókat – ezt mondja a törvény, hivatkozni lehet rá, perre mehetünk, ha nem csinálják. És akkor jön a magyar sport, ahol egy lépés elôre, két lépés hátra, két lépés elôre, egy lépés hátra. Nagyon nehezményezem, hogy a sporttörvény visszalépett az elôzô sporttörvényhez képest. Pedig az elôzô sporttörvényben a nôkre nézve hozott kvótákat nem tartottam reálisnak. Azt gondolom, hogy a jó szándék megvolt, az alapos elôkészítés nem volt meg, teljességgel irreális kvótákat szabtak, ami azt jelenti, hogy még azt sem kellett teljesíteni, amit egyébként lehetett volna, vagy kellett volna, hiszen megoldhatatlan. Nem úgy léptünk vissza, hogy ezt elismertük, hanem kisöpörtük az egészet, és most rá van bízva a szervezetekre. Majd meglátjuk záros határidôn belül, hogy ez milyen következményekkel jár. Azt ígéri a cím, hogy nemzetközi kitekintés. Kitekintés, és nem elemzés, csak fölvillantok egy-egy képet, tendenciákat jelzek, teljes értékû általánosításokat ezért nem lehet levonni belôle. Afrikánál a fekete Afrikát vettem, ahol a hölgyek elsôsorban az élsporton keresztül törhetnek ki. Kitörési pont nem családanyáknak, de azért az afrikai kontinens is ettôl sokkal sokszínûbb, nemcsak szó szerint, hanem átvitt értelemben is. Pl. Dél-Afrikában hallatlan nagy lendületet vett a nôk sportja, nem élsport szinten is, merthogy az a filozófia vezérli ôket, hogy nem lehet a teljes lakosságot az élsport felé orientálni, ha eredményesek akarnak lenni, akkor testedzésre kell szoktatni a gyerekeket. Testedzésre kell szoktatni a lányokat, a fiatal hölgyeket, és abból majd lesz élsport is. Az arab világ már átvezet Ázsia felé, mert itt észak-afrikai országokról beszélhetünk, de ide venném az ázsiai arab országokat is. Azért állnék meg, mert mi leegyszerûsítetten gondolkodunk az arab világ nôi sportjáról, és nem tudjuk elképzelni, hogy bizonyos más kultúráknak megfelelô mintákban a mi tradicionális sportról alkotott elképzelésünkhöz viszonyítva is van sport, és teljesen aktív, széles körre kiterjedô nôi sport. A véletlen úgy hozta, hogy az elmúlt fél évben két arab országban is voltam, Marokkóban és Katarban, magam is meglepetten tapasztaltam, bár már voltak elôzetesen nemzetközi tapasztalataim, ahol pl. az iráni hölgyek rendszeresen részt vettek az elmúlt 10-15 évben, az úgynevezett sport mindenkinek rendezvényeken. Katarban olyan edzôk vannak a világ minden tájáról, akiket mi is szívesen látnánk.

Íjászatban kínai edzô, sportlövészetben bolgár házaspár. Nôkrôl beszélek, nôi sportról egyfolytában. Nôi tornában német és ukrán edzôk, kézilabdában is németek, oroszok az edzôk. A kézilabda, kosárlabda zárt falak mögött, de majd tessék nézni az eredményeket a következô évtizedben íjászatban, sportlövészetben, mert jelen akarnak lenni a nemzetközi életben, és ott az ô kultúrájuknak megfelelô öltözékben is részt vehetnek. A tradicionális népi játékok rendkívül fejlettek, és nagyon fontosnak tartják a nôi testedzést. Amerikáról esvén szó, Észak-Amerikát és Dél-Amerikát külön választom, nagyon leegyszerûsítve. Észak-Amerikánál a radikális feministákat ragadtam ki, mert velük kapcsolatban vannak tapasztalataim, a nemzetközi szakirodalomban is, a gyakorlatban is. Csak így egymás közt, tisztelt férfiak, ha találkoznának olyan igazi radikális feministával, akkor aznap virágot vinnének az asszonynak, és kezet csókolnának, mert a legharciasabb magyar menyecske is egy szolid ibolyaszál a radikális feministák mellett. Ugyanakkor a radikális feministák rendkívül sokat tettek a nôi sportért. Nem azt az ágazatot díjazom, amely elment szélsôségekbe, és amely oda vezetett, hogy leszbikus világjátékok, hanem annak a hordalékát, ami ebbôl az átlag nôknek jutott. A kertvárosi háziasszonyoknak, merthogy ôk is edzik a testüket. Itt látják, birkózom a szóval, hogy sportolnak, edzik a testüket, mert mi a sportot mindig úgy gondoljuk el, hogy akkor sípol a bíró, mérjük az idôt, bedobjuk a gólt. Amikor mi azt mondjuk, hogy integrálódott az életmódba a sport, akkor róluk is beszélünk. Mert ôk nem tartanak nôi sportkonferenciát, ôk egyszerûen csinálják. Itt azt szeretném kiemelni, ami a bevezetôben is elhangzott, az anyák szerepét. Kérem, a kertvárosi háziasszonyok szervezik az iskolában a bajnokságokat, mert nagyon sok iskolában elemi szinten, még csak testnevelési óra sincs. Ôk kísérik a csapatokat a szomszéd városba a versenyre, és az iskolák közötti versenyek egészen elemitôl az egyetemig, az egyetemi viszonylag ismert, azok rendkívül fontos események, hozzátartoznak az élethez, és nemcsak a távoli nagy nemzetközi versenyek a fontosak, hanem azok is, amelyeket a családok mindennapjaikban átélnek. Dél-Amerikában izgalmas változások vannak a sportban. Néhány dél-amerikai országban szociálpolitikai kérdés lett a sport, de nem úgy, hogy az állam finanszírozza a sportot, hanem úgy, hogy az állam bevonja a fiatalokat a sportba, férfiakat, nôket egyaránt, de a nôket is

10 MAGYAR EDZŐ

azért, mert azt gondolja, hogy ez az út vezet a bûnözés csökkentéséhez, ez az út vezet a szélsôséges és nagymértékben elterjedt deviáns viselkedések csökkentéséhez. Columbia példáját említhetem, Bogotában minden áldott vasárnap délelôtt olyan tömegverseny van a városban, ahol lezárják az utakat, megfelelô tervezéssel, külön közlekedéstervezô van ebben a csapatban, és ahol fiatal lányok és fiatal fiúk állnak sorfalat és mozgósítják a teljes lakosságot, megpróbálván egy kicsit a bûnözés arányát csökkenteni ez által. A „nézôkbôl részt vevôk” azért került ide, mert brazíliai indítással egy rendkívül agilis, tehetséges brazil hölgy, Mária-Lujza menedzselésével olyan tömegsportversenyek vannak még akkor is, ha nem nagyon szeretjük ezt a szót, ellentmondásos emlékek vannak a tömegsporttal kapcsolatban, hogy mennyiben volt tömeg, és mennyiben volt sport. Itt 40 millióan vettek részt a kihívás napján, és brazil indítással az egész dél-amerikai kontinenset mozgósítják. Itt elsôsorban

■

a nôk az aktívak ebben a mozgalomban. A férfiak maradnak a labdarúgópályák lelátóin. Ausztrália. Mi mondjuk magunkról, hogy sportnemzet vagyunk. Bizonyos élsport- vonatkozásban jogosan és büszkén. Akinek megadatott, hogy volt az elôzô olimpián, vagy bármilyen oknál fogva sikerült Ausztráliában szétnéznie, láthatta, hogy milyen egy igazi sportnemzet. Berill, egy nagyon kedves, idôs hölgyismerôsöm, akin keresztül igazából megtanultam, hogy mi az a civil társadalom a sportban. Mert a golf klubot - ez nôi golf klub - ôk szervezik, igaz, nem ôk alapították, hanem ôsanyáik majdnem: nagymama, ómama, dédmama, ahol ôk választják egymás között az elnökséget, ahol egészséges versengés van, hogy az új elnök jobb programmal álljon elô, mint a régi elnök, és ahol ôk is finanszírozzák a saját tevékenységüket. A középosztályról van szó, de a középosztály nem ekkora, mint nálunk. Tehát a nôk zöme részt vesz valamiféle sporttevékenységben, és egyúttal egészen kiskorától ta-

2004/3

nulja a civil társadalom mûködési szabályait. Nagyon nehezemre esik, hogy ne beszéljek még nagyon sokat róla, de itt van a következô földrész. Megint csak leegyszerûsítve, a japán hölgyekrôl olyan kép él bennünk, hogy otthon, család, nem aktivizálódnak férjhezmenetel után a társadalomban, azt elôtte lehet. Téves! A szabadidôsport világa az övék. Némi éllel azt is mondhatnám, hogy a férfiak a sportnak azt a részét foglalják el, ahol pénzt lehet keresni. A nôknek meghagyják a civilsport világát, azt viszont tényleg ôk szervezik, saját maguk, saját maguknak. Ugyanez van Koreában is. A szabadidô sport mindenkinek - élsport mindenkinek ellentéte Kínában abból adódik, és ezt a gyakorlatot ismerjük mi is, hogy megnézzük a sportok listáját, és akkor azt mondjuk, nem nevezek meg sportot, hogy ezt a sportágat egy francia nô nem fogja ûzni, akkor ezt a sportágat szépen fel fogom fejleszteni. Francia nôt mondtam, de mondhattam volna sok más nemzetiséget a nyugati kultúrából. A franciát azért mondtam, mert a franciákról él bennünk az a kép, hogy egy francia nô az mégis csak nem akármi. Ezt nem ûzi egy francia nô, akkor fölfejlesztem ezt a sportágat, és akkor itt nagyon sikeresek lehetünk. Mentségükre legyen mondva, hogy annak érdekében, hogy az élsport még mindig olyan erôs külpolitikai funkciót, és belpolitikait is, tölt be, ennek érdekében kénytelenek nemcsak az élsportot, hanem a nôi sportot horizontálisan is fejleszteni. Meg kell említeni, hogy vannak olyan országok, amelyek a globális rendszerben a periférián vannak. Ezek aztán, aki szegény, az a legszegényebb, mert se élsport, se sport mindenkinek. Némi mozgolódás van, feltûnnek egy-egy eseményen, egy-egy konferencián, de tényleg olyan mélyponton vannak, hogy kisebb gondjuk is nagyobb annál, minthogy azzal foglalkozzanak, sportolnak-e a nôk vagy nem. Megérkeztünk Európába, ahol igen változatos nôi sportmodellek vannak. Itt a földrajzi távolságok és különbségek egyúttal kulturális és gazdasági távolságokat és különbségeket is jeleznek. Nyugat-kelet viszonylatában a gazdasági különbségek az elsôdlegesek. A valódi különbség abból adódik nyugat-kelet relációban, hogy a sportolási lehetôségek biztosításában vannak jelentôs gazdasági eltérések, mert Nyugat-Európában, ha én úszni akarok, és egy kisebb településen lakom, akkor is el tudok menni úszni. Magyarországon, ha Nógrád megyében lakom, akkor föl kell mennem a megyeszékhelyre, mert ott van az egyetlen uszoda. Az is fedett uszoda, és nyolc

■

MAGYAR EDZŐ 39

2004/3

nyabb pulzussal érek el ugyanakkora teljesítményt, mint régebben. Mindezek után egy kis összefoglaló: jó vagy sem, a heti edzésadagom nagyjából úgy áll össze, hogy átlag 1500 m úszás, 180 kerékpár (ebbôl kb. 60 hegyen és 120 maga a munkába járás a városon keresztül, ami csak részben tekinthetô edzésnek) és 30 futás (kb. 15 hegyen). A leghosszabb hetem idén 250 km volt, ami a saját megítélésem szerint kevés, de itt és most nem tudok többet áldozni rá. Nagyon fontos a családom, akik mindenben támogatnak, de nekik sincsen 24 óránál többjük. A kisebbik fiam most született áprilisban és hiába toleráns velem mindenki, én magam nem akarok sok idôt elvenni tôlük. A tervem amúgy is az, hogy most versenyzés szempontjából 2-3 év nyugalmasabb idôszak következik, amikor is jobb alapokat tudok ahhoz teremteni, hogy 3-4 év múlva sokkal jobb formában lépjek a nemzetközi porondra.

Néhány fontosabb eredményem: 2004, Xterra EB, Csehország 2. 2003, Xterra VB, Maui 12. 2003, Xterra pontverseny 3. Itthon fôleg terepfutás és MTB versenyeken indulok (elsôsorban a felkészülés részeként), ahol az élmezônyben szoktam végezni. Van néhány triatlon és duatlon OB helyezésem is. Idén a VB illetve a pontverseny befejezése még hátra van – remélem a felkészülésemet sikerül a továbbiakban is sikeresen folytatni. A tereptriatlon technikai sport, ezért fontos szerepet kapnak az eszközök, amiket az edzéseken és a versenyeken használok. Ennek megfelelôen ez a sport viszonylag sokba kerül. A három év legnehezebb része talán a szponzorkeresés volt, ami sok idômet, energiámat fel is emésztette. Sajnos nem sikerült egy nagy, komoly szponzort találnom, de

szerencsére sok cég támogatását kaptam meg. Két lényeges eleme van az eszköztárnak: a kerékpáros- és a futófelszerelés. Az úszáshoz szükséges a neoprén ruha (az idei osztrák futamot a 14 fokos Achensee-ben rendezték), de azt szerencsére nem kell gyakran cserélni. Tavaly és elôtte GIANT ATX Team kerékpárral versenyeztem, de a versenytapasztalat azt mutatta, hogy nagyon jól kihasználható egy összteleszkópos váz (a komoly XC és maraton jellegû pályákon letekert 40 km után a futás sokkal könnyebb, ha kevésbé merev a láb), így idén kipróbálhatom a cég NRS nevû modelljét. Az eddigi tapasztalatok pozitívak, ami a VB szempontjából nagyon jó, hiszen ott a pálya egyik legnehezebb és legnagyobb rostája egy közel 1000 m-es lejtôzés a Halaekala vulkán oldalában. A futófelszerelésben évek óta a SAUCONY termékeit használom, a terepfutó versenycipôjük pedig kifejezetten erre a terhelésre lett kitalálva (nem véletlenül a verseny hivatalos cipôje). Egyéb speciális technikai felszerelést pedig a Mountextôl kapok (még sziklamászóként ismerkedtem meg sok hasznos holmival, amit most is tudok használni). Most már úgy gondolom, hogy edzô nélkül nagyon nehéz ilyen komoly felkészülést végigcsinálni, ha legközelebb belevágok (amint azt tervezem), akkor többet konzultálok majd szakemberekkel. Ugyanakkor azt is látom, hogy kellô odafigyeléssel, a szervezetem megismerésével és folyamatos figyelésével nagyon hatékonyan lehet egy intenzív felkészülést megvalósítani. A másik tervem az volt, hogy mindezt vegánként érem el. Fontos volt, hogy azon kívül, hogy semmilyen állati eredetû ételt ne egyek, minden egyéb szinten is megpróbáljak a lehetô legtermészetesebb forrásokból hozzájutni a kellô mennyiségû vitaminhoz, ásványi anyaghoz és rosthoz. Mivel sokat sportoltam, ezekre különösen oda kellett figyelnem. Tudnom kellett, hogy miben mennyi energia van, mennyi fehérje, zsír, aminosavak, illetve a testemet mûködtetô összes létfontosságú anyag. A keleti harcmûvészetekkel kapcsolatban szembesülnöm kellett azzal a furcsa ténnyel, hogy a legnagyobb mesterek többnyire vegetáriusok. Keveset esznek: egy nap egyszer egy kis rizst egy kevés zöldséggel, többnyire nyersen. Ez volt az oka annak, hogy, évekkel késôbb, - már komoly sportolási szándékkal - sem ijedtem meg attól, hogy esetleg nem lesz elég energiám a versenyeken, hiszen, ha valakikrôl elmondható, hogy kitartóak, erôsek és robbanékonyak, azok a Kung-fu mesterei. Így aztán nem lepett meg, amikor megtudtam, hogy milyen sok híres ember élt vegán életmódot.

38 MAGYAR EDZŐ

gó közelébe tudok kerülni. Ehhez elôször fel kellett mérni a ’szintet’. Itthon nincsen az Xterrához hasonló verseny, a tereptriatlonok lényegesen rövidebbek és könnyebbek. Ez azt jelenti, hogy sem a hegyikerékpár, sem a futópálya nem tartalmaz nehéz technikai elemeket (emelkedôk, lejtôk), ezek gyakorlása nélkül is könnyen teljesíthetôek. Ezt akkor tapasztaltam meg, amikor még a három éves periódus elôtt kint voltam a német bajnokságon, ami az elsô komoly nemzetközi versenyem volt. Ott találkoztam elôször az Xterra távjaival és nehézségeivel: 1000-1500 m úszás, 30-40 km MTB (700-1700 m szintkülönbséggel) és 1015 km terepfutás. Van kivétel, pl. a holland versenyen alig van szintkülönbség, de az végig homokban – nem könnyebb… Végsô soron azt terveztem, hogy kijutok a világbajnokságra és ott a dobogó közelébe kerülök. Természetesen mindez a korosztályos eredményekre vonatkozik, hiszen a teljes mezônyben olyanokkal kell versenyeznem, akik triatlon vagy MTB világbajnokok, olimpiai helyezettek (pl. Conrad Stolz, Olivier Marceau, Steve Larsen, Jan Rehula, Nicolas Lebrun vagy az MTB legenda Ned Overend). Ehhez a következô edzésmetodikát állítottam össze: a futás és az MTB kiemelt szerepet kapott, az úszással sajnos csak a maradék idôben tudtam foglalkozni. November a pihenôidôszak, amikor minimális vagy semmilyen a terhelés. A felkészülést 3 makrociklusra osztottam és idén elôször próbálom ki azt, hogy nyáron tartok egy teljes pihenôt és a téli felkészülés rövidített változatával készülök az ôszi versenyekre. December és január az alapozás szakasza, amikor egyenletes, hosszú edzések szerepelnek a tervben, elôször 2-1, majd 3-1 hetes ciklusokkal. Az edzésszakaszok is folyamatosan növekedô terhelésûek, a pihenô hét pedig mindenképpen

■

átmozgató jelegû, nem teljes pihenô. Február-március az erôsítés ideje, amikor hosszabb résztávok illetve országúton hosszú, erôs vagy hegyen komolyabb edzések lettek tervezve. Áprilismájus a gyorsító idôszak, amikor rövidebb, erôsebb résztávok, hegyi sprintek, intervall edzések váltogatják egymást, kiegészítve hosszabb, erôs versenyközeli terheléssel. Ebben a két szakaszban szintén megvan az edzés-pihenés ciklus, de váltakozva a kiemelt edzések függvényében. Júniustól versenyidôszak, ami már nehezen beosztható, de igyekeztem a fô versenyekre koncentrálni, a pihenôidôszakokat, a formába hozást jól idôzíteni. Ennek egy furcsa következménye volt, hogy idén a magyar versenyeket (sajnos) alárendeltem a nemzetközi futamoknak, többször elôfordult, hogy versenyeken a pulzuskontroll miatt nem mentem gyorsabban/erôsebben, vagy úgy kezdtem a versenyt, hogy visszatartottam a levegôt az elsô néhány km-en (minél hamarabb besavasodjak, ezzel is a tejsavtûrést javítva). Az egyéni felkészülésemben elengedhetetlen volt a pulzuskontroll, amit a POLAR cég pulzusmérô órájával tudtam megvalósítani. Szerencsére idén volt alkalmam használni a 710-es modellt, amivel (az én technikai tudásomnak megfelelô) minden igényt ki tudtam elégíteni.

Néhány részlet az edzéstervbôl: ■ Télen szerepet kap a görgô, amit én elsôsorban a pedálfordulatszám beállításához használok, valamint késôbb az ellenôrzött résztávos edzésekhez. 45-60 perces edzéseket végzek ezen a szeren. ■ Mivel az úszásra nagyon kevés az idôm, így elsôsorban egyenletes tempójú edzéseket végzek, amit kiegészítek hipoxiás (levegôvisszatartásos) szakaszokkal. A tereptriatlonban nincsen nagy je-

2004/3

lentôsége az úszásnak, hiszen bolyozni nem lehet (sôt!), de az eredményhez szinten kell maradni. ■ Télen hosszú hegyi futások (ezek a kedvenceim): 20-40 km végig terepen, alacsony intenzitással. Ilyenkor használom az országúti kerékpáromat is, hogy hasonló egyenletes, hosszú távokat (80120 km) tegyek meg. Sajnos idén ez csak 3 alkalommal sikerült… ■ Szárazföldi edzések: nem igazán speciális, inkább az általános erôsítô edzések, felhasználva a kung-fu, sziklamászás tapasztalataimat. ■ Nyújtás, lazítás az edzések végén (ezekbôl is több-hosszabb kellene). ■ Terepfutás: az idôm és az egyéb korlátok miatt leginkább a Gellért-hegyen tudom kivitelezni, ami nem tökéletes, de nagy öröm, amikor el tudok jutni komolyabb terepre (János-hegy, Hármashatárhegy). Nagy segítséget jelentenek a cross-futás sorozat futamai, ahol versenykörülmények között edzhetek (az Xterra futótávjai és terepe ezekhez hasonlóak). Technika és erôfejlesztés MTBn: tavasztól, amikor csak lehet a hegyeken keresztül megyek munkába vagy haza. Itt is hiányzik a hosszú edzés, idén 60 km volt a legnagyobb táv, amit terepen egyben megtettem. Az Xterra szempontjából a kerékpáros technika nagy szerepet játszik, hiszen – mint említettem – a pályák semmivel sem könnyebbek, mint a kifejezetten hegyikerékpár versenyek terepei. Az MTB maratonok és OB futamok jelentik a felkészülés versenyterhelését. Saját meglátásom szerint legnagyobb lemaradásom a kerékpáros erôben van, de mivel az erôsítô edzések jelentik a legnagyobb sérülési lehetôséget és igénylik a hosszabb regenerációt, ezért ezeket eddig nem tudtam igazán megvalósítani. Jelenleg abban áll a fejlôdésem, hogy nagyobb pedálfordulattal, alacso-

■

MAGYAR EDZŐ 11

2004/3

órától már nem úszhatom. Itt az önkormányzatok gazdasági lehetôségeirôl van szó. A sportegyesületekrôl az önkormányzatokkal részben összefüggésben, merthogy a sportegyesületek nálunk még mindig a klasszikus, már nem a mamut, de még mindig a viszonylag nagy sportegyesületeket jelenti, és nem azokat a kisebb sportegyesületeket is, ahol a lakosság sportolna, amelyek a mindennapi sportolás színterei kellene legyenek. Uszodát említettem, de mondhatnám az úgynevezett többfunkciós kulturális és sportlétesítmények hiányát is. És akkor még nem beszéltünk a növekvô társadalmi távolságokról és az ebbôl adódó gazdasági különbségekrôl. Észak-dél viszonylatában a kulturális minták eltérései a jelentôsebbek. A skandináv példáról beszéltünk már. Említhetném Nagy-Britanniát is. Szemben a mediterrán országokkal itt az a változás történt, hogy a mediterrán országok többségében a férfiak átadták a teret a nem magas szintû versenysportban. Igen erôs, számunkra nem látható az a sporttevékenység, amely Európa déli országaiban az utolsó 10-15 évben rendkívüli mértékben felfejlôdött. Nem hagyományos sportágakban, nem a sportnak az általunk használt fogalmát kell itt érteni, hanem a rendszeres testedzést, amelyben benne van a tánc, benne van a mozgásmûvészet, benne van néhány olyan mozgásfajta, amely annak ellenére, hogy e tekintetben nálunk is sok minden történt az elmúlt évtizedben, még mindig nem ismertek. Lehet, hogy a mozgásfajta már elterjedt volna, ha a struktúra, a sport struktúrája megengedné.

Megérkeztünk Magyarországra, amely, mint mindig, a gazdasági és kulturális különbségek metszéspontjában küzd azzal, hogy egyfelôl megtörtént a felismerés, egyfelôl tudjuk, mit kellene tenni, másfelôl igencsak tyúklépésekkel haladunk. Azt nem mondhatnám, hogy semmi nem történt, mert azért már nálunk is van nôi sportfesztivál, országos szervezésben, országos szabadidôsport szervezésben, és már helyi szinten is vannak nálunk is nôi futóprogramok. Tulajdonképpen csak egy, ami igazán csak nôknek szól, de ez is áttörés. Nálunk is vannak már fitness, wellness, mindenféle klubok. De az a furcsaság adódik, hogy a nôk számára a sportolási lehetôségek jelentôs mértékben a vállalkozói szféra általi kínálatban találhatóak meg, és a magyar sport struktúrája még mindig, hogy udvarias legyek, ellentmondásos ezzel kapcsolatban. A kérdés az - hogyan tovább. Az adódó poén, hogy a társadalmi nemre mondjunk társadalmi igent. Lépjen a sportvilág. De az eddiginél sokkal nagyobb lépésekkel. Készül a nemzeti sportstratégia. Hogy ez a nemzeti sportstratégia mennyiben fogja a nôk sportját külön kezelni, hogy meg lesz-e az a jelentôsége a stratégiában a nôi sportnak, amelyet meg kellene adjunk ez nyitott kérdés. A sporttörvény már megvan. Nyilván szerencsésebb lett volna egy fordított sorrend - elôbb egy stratégia, és utána csinálunk törvényt. De most már kész helyzettel állunk szemben. Ezzel együtt azt gondolom, ha a nemzeti sportstratégiához, mi, akik itt vagyunk, még hozzátesszük, amit gondolunk, akkor hátha eredményesebb lesz. Ôsszel várható a

nemzeti sportstratégiának újra társadalmi vitája, tisztelettel kéretik minden hölgy, minden férfi, hogy a nôi sport érdekében is tegyük hozzá a gondolatainkat. Talán bizonyítottam, hogy nem kifejezetten tudományos elôadásról volt szó, de engedtessék meg befejezésként, hogy elmondjam, hogy azért a tudomány is ott lesz a sportstratégia mögött remélhetôleg. Folyamatban vannak izgalmas kutatások, amelyek a nôi sportot vizsgálják. Talán új nézôpontból. Bodnár Ilona sikeres edzônôk életútjának tanulságait vizsgálja. Gál Andrea azt tanulmányozza, hogy a nôi sportolók, hogyan jelennek meg a médiában. A média jelenlévô tisztelt képviselôinek a figyelmét külön felhívnám, kísérjék figyelemmel ezt a kutatást. Perényi Szilvia, akinek most éppen lenne mondanivalója arról, hogyan egyeztethetô össze a nôi sport és a családanyai szerep, mert két pici babával van otthon, és sokat tett, amikor dolgozott a nôi sport fejlesztéséért, ô is nôi sporttal kapcsolatos kutatásokat végzett az elmúlt években. Nagyon figyelemre méltó kutatásban azt vizsgálta, hogy a hölgyek önértékelése hogyan változik a testsúlyukkal, alakjukkal összefüggésben, és a média által kívánatosnak tartott testalkatnak való megfelelési vágy hogyan alakítja a nôket, és a nôk sportolását. Egy rövid pillanatkép volt csak. Azt gondolom, érdemes lenne eljutni oda, hogy ne kelljen külön nôi sportkonferenciát tartani. Megköszönöm a figyelmet abban a reményben, eljutunk egyszer oda, hogy viszontláthatjuk egymást a Férfiak a sportban konferencián.

12 MAGYAR EDZŐ

■

2004/3

Az anya sportolási attitûdjének családi vonatkozásai Lénárt Ágota Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar, Budapest

Egy egészen rövid személyes inspirációval szeretném kezdeni ezt az elôadást. Amikor elkészül számomra egy anyag, akkor az utolsó fésüléseket, simításokat úgy szoktam megcsinálni, hogy elmegyek, sétálok, mozgok, sportolok, és út közben csiszolódik, finomodik, összeáll az anyag. Szokásomhoz híven ezt tettem tegnap is, kisétáltam a Városligetbe, és gondolkoztam azon, hogy ennek az elôadásnak vannak teljesen hétköznapi értelemben vett részei, amit a résztvevôk valószínûleg már nagyon sokszor hallottak, s ezeket a közhelyeket, banalitásokat az ember el szeretné kerülni. Másfelôl, ha nagyon mélyen beleásunk a szakmába, akkor nagyon-nagyon sok mindent kellene megmagyarázni, erre viszont valószínûleg nem jut annyi idô, mint amennyit az ember szakemberként szíve szerint rászánna. Egyszóval ezt a két oldalt szeretnénk valamilyen módon összehozni. Ebben az elôadásban erre törekedtem. Ami a hétköznapi része volt a dolognak, és ami nagyon jó érzéssel töltötte el a sétáló szakembert, és sportolót együttesen, az az volt, hogy jó 10-20 évvel ezelôtt, ha valaki elment futni, akkor bizony szóltak, hogy miért fut az illetô, és ez egyáltalán nem volt bevett szokás. A Városligetben nagyon sokan sportoltak, és családok is, pici gyerekekkel is. Annak az újfajta divatôrületnek a megjelenését is itt láthattuk, miszerint a baba-mama-futás babakocsival történik. Ezt tegnap én is láttam, nemcsak versenykörülmények között, hanem a valóságban is. Hogy az egésznek legyen egy íve, ami az egész életünket átfogja, az volt, hogy Várhegyi Sándor 80 éves repülôssel találkoztam, aki elmesélte két kutyasétáltatás között az életét. Csillogott a szeme, amikor felidézte sportsikereit, és mindazt, ami az életében meghatározó volt a sporttal kapcsolatosan. Ez volt az az ív, az egészen pici gyerekektôl az idôsekig, ami összekötötte ennek az üzenetét, a mondanivalóját. Hogy a nôknek ebben milyen szerepe van, ennek kiemelt fontosságot tulajdonítunk. De itt jó néhány olyan pszichológiai szempontra is szeretném felhívni a figyelmet, ami nemcsak a nôkre vonatkozik, hanem a férfiakra, az apákra, a ro-

konokra, a barátokra, ismerôsökre. Hiszen ezek a pszichológiailag meglévô momentumok, jellegzetességek mindenütt megvannak. Itt néhány dolgot emeltünk ki, amiket nagyon sokszor lehetett hallani, a sport, mint érték, hagyomány, örökség, kultúra, divat, egészségmegôrzés, egészségnevelés, öröm, játék. De van árnyoldala is, amikor az élsporttal kapcsolatosan bizonyos életterek beszûkülésérôl is szó van. De miért tettem elsô helyre az értéket? Pontosan azért, mert az értékközvetítésben elsôsorban az úgynevezett elsôdleges közösségeknek van a legnagyobb szerepük, és az elsôdleges közösség, jó értelemben véve a család. Elsô mintákat a gyerekek a családtól kapják. Mennyire fontos ez a minta, és mennyire meghatározó? Általában 7-8 éves korukig a gyerekek egyértelmûen ezt a mintát tekintik elsôdlegesnek. Azt mondják, amit a szülôk, a szûkebb családi közösség mond, az számukra meghatározó. Ez fôleg óvodás korban nagyon jól tetten érhetô. A sport, mint korai bevésôdés. Talán ezt a fogalmat már lehetett hallani. Elsôsorban etológiai kutatásokban használták. De az utóbbi években nagyon sok figyelmet fordítottak arra, hogy a korai bevésôdés létezik embereknél is. Ezért a modern szülészeti osztályokon a gyermekeket, csecsemôket rögtön odaadják az édesanyjuknak. Létezik-e a sportban is korai bevésôdés, vagy az imprinting jelentôsége megvan-e? Azt lehet mondani, hogy igen. Sportból vett példát szeretnék említeni. Bozsik Anna lányáról van szó, Zitának hívják, aki már az anyuka pocakjában elkezdte a sportra való felkészülést. Anna háromszoros olimpikon volt, és természetesen, amikor befejezte az aktív pályafutását, akkor sem csatolta le a sílécet. Hogy létezhet-e ez a korai imprinting, ez Zita példáján nagyon kézzelfogható volt, hiszen azóta is, ha bármi problémája van vagy megijed, pici kétéves életében valami „tragédia” történik, semmi mást nem kell csinálni az anyjának, csak fölvenni, odaszorítani a hasához és sífutó mozdulatokat kell tenni. A pici abban a pillanatban megnyugszik. Kodály Zoltán azt mondta a kérdésre - mikor kell elkezdeni a gyermek zenei nevelését? -, hogy 9 hónappal a gyermek

megszületése elôtt. Akkor a sportra való nevelést is, nyugodtan állíthatjuk, hogy a lehetôség szerint, minél korábban. De vannak másfajta példák is, s ez azt mutatja, hogy ez nem kell kizárólagos legyen. Hiszen a sportpszichológus rendelôjében gyakorta megfordulnak olyan sportolók is, akár élsportolók, akár szabadidô sportolók, akik azt mondják, hogy a családban nem volt különösebben inspiráló tényezô a sport, de valahol, ahol a sportot, mint az önmegvalósítás, az önfejlesztés egészséges részeként kezelték, nos, ebben a helyzetben ilyen támogató légkör lehetôséget adott arra, hogy sporteredmények is szülessenek. Nem feltétlenül kellett ezzel kapcsolatosan ilyen támogató légkörnek lennie. Az érdekes összehasonlítás lenne, hogy a sportban teljesen aktív módon összefüggésben, akár munka szempontjából is kapcsolatban lévô emberek gyermekei, hány százalékban és hogyan sportolnak. Gondolom, ezzel kapcsolatosan biztosan magas arányszámot kapnánk. Mint érték a családokban meg kell jelenjen a testmozgás, az ezzel kapcsolatos öröm, egészségmegôrzés szerepe, jelentôsége. A másik a stressz-kezelési mód. A család egészére kihat. Az az anyuka, aki saját maga is sportol, és ennek megfelelôen a sportolás után élvezi a bétaendorfin felszabadulás elônyeit, tehát, ez az a szervezet saját boldogság termelô hormonja, ami a sportolás után megjelenik. Ha ilyen bétaendorfin fürdôben tér haza, akkor a hangulata, a viszonyulása, a csa-

■

MAGYAR EDZŐ 37

2004/3

Út a dobogóhoz – egy vegán triatlonista gondolatai a felkészülésrôl Tóth Viktor vagyok, 35 éves programozó, két gyermek apja, amatôr versenyzô és vegán. Ez a cikk arról szól, hogy kicsit megvilágítsuk azt az egyelôre még fehérfoltnak nevezhetô területet, amit úgy hívhatnánk, hogy vegán élsport. Nem vagyok profi sportoló, három éve versenyzek intenzíven amatôrként egy olyan sportban, ami itthon még nem túlságosan ismert és még kevésbé elismert: ez a tereptriatlon. A cikk apropója az, hogy bár egész életemben sportoltam és versenyeztem, de igazán komoly eredményeket akkor kezdtem el elérni, amikor vegetárius majd vegán lettem. Kíváncsi voltam, hogy pontosan mi van mindennek a hátterében, ezért módszeres edzés és táplálkozási tervet készítettem magamnak három évre elôre. A terv az volt, hogy az elsô elôkészítô év után, melynek során megismerem a

nemzetközi mezônyt és felmérem az erôviszonyokat, a második évben erôsítô edzéseket, míg végül a harmadik évben gyorsító edzéseket végzek. Már az elsô évben második lettem az Európa bajnokságon Angliában, de akkor még nagyon kevéssé volt ismert a világon ez a versenysorozat. Egy évvel késôbb már elindultak azok a triatlonisták is, akik ez évben részt vesznek az olimpián – sajnos nem a magyar triatlonistákra gondolok. Egyre többen és többen fedezték fel maguknak annak a szépségét, hogy tiszta vizû tavakban ússzanak, nemzeti parkokban kerékpározzanak, és erdôben, hegyen-völgyön fussanak. A profik és amatôrök ezen a versenyen együtt indulnak, de az eredményeket teljesen külön kezelik. Így egy-egy amatôr azt is felmérheti, hogy hol tartana ô a profik mezônyében. Egész életemben sportoltam. Gyer-

mekfejjel versenyúszó voltam, majd különbözô küzdôsportokat csináltam, futottam, bicikliztem, sziklát másztam. Az úszás után nagyon sokáig nem versenyeztem, legfeljebb utcai futóversenyeken vettem részt. A futás egyre jobban ment. A küzdôsportok kapcsán ismerkedtem meg a keleti filozófiákkal, a légzô gyakorlatok, az energiagyakorlatok és a mentális gyakorlatok elképesztô hatásaival. A tervem – ahogy ez már a tervekkel lenni szokott – nem tudott 100%-osan teljesülni. Az edzéseknél és versenyeknél sokkal fontosabb a családom, emiatt sok edzés egyszerûen elmarad, vagy felére csökken, illetve van, hogy egy betervezett versenyre el sem megyek. Ezt egy profi nem engedheti meg magának, hiszen ô a sportból él. Én munkából élek, mint bármely átlag ember. Ennél fogva az edzések nagy részét az teszi ki, hogy a munkába hol biciklivel, hol futva megyek. Néha az ebédszünetet is inkább futással töltöm. (Pozitív hatása is van a környezetemre: nem kevesen érdeklôdnek, amikor átöltözöm és elindulok. Azóta többen is átváltottak az autóról vagy a tömegközlekedésrôl a biciklire. Sokkal kellemesebb, megvan az aznapi sportolás és nem kerül az ember dugóba. Bár még többen választanák a közlekedésnek ezt a módját… Persze vannak árnyoldalai is ennek a megközelítésnek: fôleg Budapest levegôje és az autósok toleranciája). Hogyan állítottam össze az edzéstervemet? Sokat olvastam a témáról, edzôkkel, versenyzôkkel beszélgettem, a saját tapasztalataim valamint terhelhetôségem ismeretében egy olyan edzéstervet kellett összeállítanom, amely meglehetôsen rugalmas, alkalmazkodik a munka-család változó idôbeosztásához. A három évre elsôsorban ezért volt szükség, mert azt az elején felmértem, hogy ennél rövidebb idô alatt csak a sérülésveszély és túledzettség megnövekedett kockázatával lehetne felkészülni. Erre pedig sem idôm, sem kedvem nem volt. Csak remélni merem, hogy nem követtem el nagy baklövéseket. Az eredményeim és a jelenlegi fizikális-mentális állapotom mindenesetre biztató… Mik voltak a céljaim? Fokozatosan, sérülések nélkül elérni egy olyan szintet, amivel a nemzetközi mezônyben a dobo-

36 MAGYAR EDZŐ a sportolóra irányítani, nem képes érzelmileg azonosulni vele.

Társas kapcsolatok A sportolók kiégését megelôzendô az edzô változtat az edzésterven, a felkészülésen, a módszeren vagy bármi máson, ami kibillenti a sportolót az apátiából, a fásultságból. Saját magával is ezt kellene tennie, de ehhez nincs ereje, nincs rálátása. A személyes érintettség, a helyzet örvénylô jellege miatt külsô segítségre, társas támogatásra szorul. A társas támogatás olyan kapcsolatrendszert jelent, amely pozitív hatással van az egyénre. A pozitív érzelmi megnyilvánulásból, tetszés- vagy szeretetnyilvánításból erôt merítünk. Egy pozitív érzelmi kapcsolat megerôsít bennünket saját énképünkben, hitünkben. Gyakorlati segítséget, információt, tanácsot kaphatunk. A társas támogatottság érzése jelentheti azt a lehetôséget, hogy „amikor szükségem lenne rá, kapnék segítséget”. A kiégés

■

egyes stációi az edzô kapcsolatrendszerét is átalakítják. Ahogy megváltozik környezetével szembeni attitûdje, annak arányában gyengül a segítô kapcsolati háló megtartó ereje is. Azzal például, hogy problémaérzékenysége csökken, a gyerekekkel foglalkozó edzô elveszítheti a szülôk támogatását, megértését. Az átszervezések miatt az egyesületen belüli szakmai kör is leszûkül, így kollegiális segítségre is kevésbé támaszkodhat a problémákkal küzdô edzô. Fokozott teher hárul a szakmán kívüli, magánéleti kapcsolatokra: a családra és a barátokra. Az edzôi szakma egyik sajátossága a viszonylag nagy és a társadalmi átlagtól eltérô idôterhelés. Munkájukat az erôt adó kapcsolatok létesítésére alkalmas idôben végzik: az edzéseket a késô délutáni, esti órákban tartják, a hétvégén versenyekre járnak. Ez az életritmus nemcsak a baráti kör kialakítását, hanem a szakmát kiegészítô, annak negatív hatásait ellensúlyozó hobbik, érdeklôdési területek körét is behatárolja. A problémák

Könyvismertetô VICZAY ALAJOS:

A pécsi súlyemelés (1963-2003) 7623 Pécs, József A. u. 28. X. 40. Tel: 72-323-580 (lakás); 72-254-975 (munkahely); 06-20-556-7231 (mobil

Kiadványismertetô Ferenczi Attila:

Labdarúgó-controlling, avagy a labdarúgó folyamatokba épített ellenôrzés Megrendelhetô: Futball Tréner szerkesztôsége 1225 Budapest, Kolozsvári u. 65. Ára: 8700,- Ft. Méret: A4 330 oldal

2004/3

megoldásának egyik hatékony módja, az eltávolodás, az idôleges kilépés. Erre adnak lehetôséget a munkán kívüli kreatív elfoglaltságok, hobbik.

Megküzdési-megoldási módok Nincs univerzális, receptre felírható megoldás, hisz minden edzô és helyzet más és más. A jó megoldás megtalálásához azonban elengedhetetlen a reális, több szempontú ön- és helyzetelemzés, amelyet a kiégés örvényjellege megnehezít: az edzô gondolatvilága és kapcsolatrendszere beszûkül, egysíkúvá válik. Nem tud elszakadni, távolságot tartani a szakmai problémáktól, súlyosbító körülmény, hogy az addig bevált problémakezelési sémái sem mûködnek. Az ilyen feszült, türelmetlen, önmagát marcangoló állapotban az edzô éppen azt nem adja meg magának, amire szüksége van: több idôt és lehetôséget a fizikai és pszichikai regenerálódásra, a belsô erôforrások feltöltésére, a segítô kapcsolatok ápolására. Szakmai elbizonytalanodása, önmagába vetett hitének megrendülése miatt nem meri csökkenteni szerteágazó kötelezettségeit. Pedig a „visszaújulás” egyik sarkpontja a hangsúlyok áthelyezése: a szakmai és a magánéletben egyaránt. A szakmán belül ilyen lehet egy továbbképzésre, továbbtanulásra való jelentkezés, másik korosztállyal való foglalkozás, könyvírás. Váltás, valami másnak, addig idô vagy lehetôség hiányában mellôzött, elhanyagolt tevékenységnek a végzése. A változtatás legradikálisabb formája a pályaelhagyás. Egyike a legnehezebb döntéseknek, mert egy olyan dolognak akar hátat fordítani az edzô, amit szeretett csinálni, és tulajdonképpen még mindig rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, képességekkel, amik jó edzôvé tették, teszik és tehetik. Nincs egyenlôségjel a változtatás szükségessége és a pályaelhagyás között. Mindez nem jelenti azt, hogy ne lenne kényszerhelyzetben az edzô. Lépéskényszerben van, és ha nem képes megtenni bizonyos lépéseket, akkor egy kis idô elteltével ugyanazokkal a problémákkal fogja szembe találni magát, ugyanazokat a kérdéseket kell újra feltennie magának. Ha ô maga nem meri feltenni és megválaszolni ezeket a kérdéseket, akkor vagy a családi vagy a tágabb környezete teszi meg ezt helyette, ami sokkal fájdalmasabb lehet számára.

Irodalom Kallus, K. Wolfgang - Kellmann (2000): Burnout in athletes and coaches. In: Hanin, Yuri L. (eds): Emotion in sports. Champaign, Human Kinetics, 209-230.

■

MAGYAR EDZŐ 13

2004/3

láddal való kommunikációja, tûrôképessége, toleranciája is egészen más. Az utóbbi években elôtérbe került a koping, a megküzdés. A régebbi pszichológiai megközelítésben általában tulajdonságokat néztek. Ezek a tulajdonságok voltak hivatottak megmutatni, hogy mennyire lesz valaki jó sportoló, mennyire tud kiteljesedni. Azt mondták, ha két méter magas vagy és az elugrási szinted ennyi-ennyi cm, akkor valószínûleg jó kosaras, jó röplabdás leszel. Az utóbbi években a pszichológia nagyon izgalmas területre tette át a hangsúlyt. Ez a megküzdésnek a mechanizmusa. Lehet, hogy bizonyos tulajdonságaim nem szerepelnek olyan magas értékkel arányban, de mégis az a megküzdés, ahogyan én kezelem ezeket a helyzeteket, az lehet, hogy engem ügyesebbé, bátrabbá és eredményesebbé tud tenni. Ezzel kapcsolatosan meg kell említeni a jéghegy-hatást is. Ez a jéghegyhatás roppant izgalmas felfedezése az utóbbi évek sportpszichológiai kutatásainak. Azt tapasztalták, hogy az igazi élsportolók, úgy tûnik, bizonyos tulajdonságok területén mintegy takarékra teszik magukat, sôt, még a hétköznapi ember átlagszintjét is alig-alig érik el, vagy bizonyos területeken el sem érik azt. De az a fajta szívósság, kitartás, küzdeni tudás, az eredmények elérése érdekében tett erôfeszítés az kiemelkedô. Az úgy kiemelkedik, mint a jéghegynek a csúcsa. Ez a jéghegyhatás olyan meghatározó tud lenni, hogy ez az egyetlen nagy kézzelfogható különbség, ami a nagy eredményeket ilyen szempontból meghatározni képes. Ki szeretném emelni a társas közeget is. Miért? Azért, mert az egészen kicsi gyerekeknél és az idôsebbeknél - picit

össze is mosom az élsportot és a szabadidô sportot - a társas közegnek meghatározó szerepe van. A gyerekeknél nagyon fontos tudni azt, hogy az ô motivációjuk egészen más, mint, ami az élsportra vonatkozik. 12 éves korig teljesen normális az a jelenség, amit a szülôk rettenetesen nehezen tolerálnak, hogy a gyerek tegnap még öttusázott, holnap karatézni fog, holnapután úszó dresszt szeretne magára húzni. Igen. 12 éves korig az a normális, ha megtanul különbözô mozgásformákat, ügyesedik, és ami az ô számukra igen lényeges, hogy jó közegben szeretne lenni, barátokkal együtt új mozgásformákat szeretne megtanulni, és ennek megfelelôen szeretné elsajátítani ezeket a mozgásokat, de úgy, hogy közben barátokra is leljen. Ugyanez a középidôs korosztálynál szintén nagyon meghatározó tényezô tud lenni. Lehet, hogy önmagától már nem menne le sportolni, de ha szombaton délelôtt a szigeten várják a barátnôk, akkor a szigetkör lefutása is könnyebben megy. Személyiségformálás, példamutatás, önismeret. Az ezzel kapcsolatos dolgok közismertek. Erre most nem térek ki. A címben szerepelt az attitûd. Az attitûd pszichológiai fogalom, úgynevezett értékelô viszonyulást jelent. Mit jelent ez az értékelô viszonyulás? Tárgyakkal, személyekkel, helyzetekkel kapcsolatosan jelenik meg. Különbözô összetevôi vannak: értelmi, érzelmi és viselkedéses komponensei. Nos, a meglévô tulajdonságaink és az átélt események hatására ez egy dinamikus kölcsönhatásban van. Oda-vissza hatásban van. Egyrészt az attitûdjeink befolyásolják a cselekedeteinket, de utána az átélt események, élmények is visszahatnak a mi saját attitûdjeinkre. Hogyan néz ki ez a gyakorlatban?

Az értelmi komponens. Például X csapat nagyon jó. Én szeretem ezt a csapatot. Mindent elolvasok róla. Meg is indoklom magamnak, hogy ezzel kapcsolatosan miért ez a véleményem. De, ha a családban az anyukám vagy apukám szurkolt ennek a csapatnak, akkor ezzel kapcsolatosan rögtön lesz egy pozitív, vagy negatív érzelmi beállítódásom, jelen esetben pozitív. Én szeretem azt az X csapatot. Ekkor már az értelmi komponens mellé, ami azt jelentette, hogy X csapat nagyon jó, hozzákerül egy érzelmi komponens, hogy én ezt a csapatot szeretem. Ha viszont szeretem, akkor ez viselkedéses komponensben is megnyilvánul. Vagyis elmegyek szurkolni. Megveszem az ezzel kapcsolatos újságokat. Esetleg csettelek (chat) az Interneten. Valamit teszek is azért, hogy kifejezzem ebbéli érzéseimet. Világos, hogy ez körforgásszerûen vissza fog hatni. A viselkedéses komponensnek bizonyos magatartásbeli megnyilvánulásai, sajnos, társadalmi problémákat is jelentenek. Köztudomású a szurkolói tábornak az ezzel kapcsolatos viselkedése, ami a szervezôk és a különbözô rétegek számára mennyi problémát tud okozni. Az attitûdnek különbözô funkciói vannak. Ha én egyszer megmondtam, akkor megmondtam, hogy a hétköznapi életben le szokott csapódni, van énképvédô funkciója. Ha én egyszer elkötelezôdtem, hogy X csapat nagyon jó, akkor most már kutya kötelességem megvédeni ezt a véleményemet, hiszen ennek megfelelôen fogom az egész értékítéletemet beállítani. Ezek az attitûdök nemcsak önmagukban állnak, hanem egy rendszert is képeznek bennem. Az attitûdöknek rendszere van. Kifejezik az értéket, eszközjellegûek, viselkedésben is megnyilvánulnak, ismereteket is közölnek. Nagyon fontos, hogy mit adok át a környezetembe. És mivel szociális mintákról is szó van, úgynevezett szociális igazodási mintákat is képviselnek. A társadalom is közvetít értéket, nekem lehet személyes véleményem, de ennek megfelelôen ennek az összhangjából alakul ki a saját személyes, egyéni véleményem. Világos, hogy bizonyos szociálisan elfogadott kereteken belül. Nos, eljutottunk egy nagyon lényeges pontig. Nevezetesen, hogy miként lehet az attitûdöt befolyásolni? Talán ez a legizgalmasabb rész. Hiszen egyrészrôl lényeges új információkat kell közölni. Tudnunk kell bizonyos dolgokat azzal kapcsolatosan, amirôl majd véleményt alkotunk. Ezért nagyon fájdalmas is, például, hogy a televíziós közvetítésekben ritka kivételtôl eltekintve, amikor olimpia van, és megjelennek a sportágak, ettôl eltekintve, tessék megszámolni, hogy hány

14 MAGYAR EDZŐ sportágról tudósítanak. Négy-öt-hatnyolc? Amikor megkérdezzük a gyerekeket, ennél többet nem is nagyon tudnak felsorolni. Ez megint csak olyan kontraszelekciót fog eredményezni, hogy a gyerekek nem is ismerik a sportágakat, viszont, amibôl tudnak választani az az, amivel nap, mint nap találkoznak. A helyzet akkor szokott fényesedni, amikor kevésbé ismert sportágak is napirendre kerülnek, vagy az olimpiai közvetítések kapcsán. Edzôk a megmondhatói, hogy ilyenkor mennyire megnô a viszonylag ritkább sportágak iránti érdeklôdés. A másik ilyen dolog az attitûd tárgyával kapcsolatos, vagy a vele egy idôben megjelenô kellemes vagy kellemetlen tapasztalat. Ha engem elvittek gyerekkoromban túrázni, kajakozni, hegyet mászni, síelni, és ez kellemes, pozitív emlékekhez kötôdik, akkor ez ugyanúgy mûködik, mint a Pavlov kutyájánál, a klasszikus kondicionálásnál. Egyszerûen eszembe jut az az emlék, az az élmény, az a kellemes dolog, amit ezzel kapcsolatosan átéltem. Világos, hogy szeretjük a kellemes emlékeket, élményeket. Ez által tud beépülni az értékrendbe, hogy késôbb, felnôtt korunkban is szeretnénk ezeket megismételni, vagy ne adj isten, ha ezzel kapcsolatosan problémánk van, akkor lehet, hogy nem a borosüveghez nyúlunk, hanem elmegyünk és futunk két kört. Ez már a minta és értékképzéshez is tartozik. A harmadik a kötelezôen végrehajtott cselekvés, kész helyzet elé állítás, amit a pszichológia úgy hív, hogy kognitív disszonancia. Mit jelent a kognitív disszonancia? Ezzel kapcsolatosan megint egy kedves történetet szeretnék felidézni. Zsuzsi nagymamáról szól, a már emlegetett táborból. Zsuzsi az unoka volt, de az egész tábor csak úgy ismerte a nagymamát, hogy Zsuzsi nagymama. Zsuzsi nagymama évekig vigyázott a picire, és esze ágában nem volt kipróbálni a sífutást. Mígnem a férj, mármint a kislánynak az édesapja azt mondta, hogy most azért jó lenne, ha a nagymama is kipróbálná, mert az nem járja, hogy mi itt élvezzük a tél örömeit és a nagymama ebbôl semmit, de semmit nem profitál. A nagymama keményen ellenállt. Innentôl kezdve a tábornak már presztízskérdéssé vált, hogy meg kellene mutatni a nagymama számára, hogy van ebben valami jó dolog is. Elôkészítettük a dolgot. Kiválasztottuk a megfelelô felszerelést, lécet, cipôt, botot, és rávettük a nagymamát, hogy most mindenáron próbálja ki. Tudtuk, hogy a kísérlet rendkívül kockázatos. Ha most a nagymama kudarcot vall, és nem tetszik neki a dolog, akkor innentôl kezdve nemcsak ôt veszítettük el, hanem le-

■

het, hogy az unokát is. Nos, a nagymama fejében két dolog élt. Az egyik, hogy nem akarja kipróbálni a dolgot. Másik, hogy a sífutás butaság és semmi öröm nincs benne. A kognitív disszonancia tudományosan úgy hangzott ebben a kipróbálásban, hogy nagymamát ráállítottuk a sílécre, és azt mondtuk, tapasztalja meg, hogy ez jó dolog vagy nem. Szurkoltunk, segítettünk neki – kipróbálta. Dobostorta volt, ízlett, finom volt. Nagymama óriási dilemma elé került. Be kellett vallania, hogy igen, a sportolás valami nagyon jó dolog. De ô eddig nem ezt gondolta. Ez kellemetlenséget okoz. A kellemetlenséget nem szeretjük. Hogyan lehet csökkenteni a kellemetlenséget? Kétféle módon vagy megváltoztatjuk a viselkedést – ez a nehezebb, vagy, hogy elkezdünk jelen esetben sportolni, vagy leértékeljük a külsô forrást. A külsô forrás leértékelése pedig úgy zajlik, hogy azt mondjuk, áh, egyszer kipróbáltam, de nem is volt olyan érdekes. Nálunk a viselkedésváltozás következett be. Nagymama azóta síel. A problémák viszont halmozódnak, mert elég nehezen oldjuk meg, hogy ki vigyáz a gyerekre. Az attribúciót is szeretném megemlíteni. Az attribúció a cselekvés okára való következtetés, tulajdonítás. (Stílusjegyek alapján a mûalkotás korának, keletkezési helyének, esetleg alkotójának meghatározása). Valamit gondolunk arról, hogy a dolgok miért úgy történtek meg. Ezzel kapcsolatosan jelentôs társadalmi csapdára szeretném felhívni a figyelmet. Fiúk esetében, ha valami nem sikerül, akkor a környezet nagyon hamar a környezeti hatásoknak tulajdonítja a kudarcot. Fiúk esetében azt mondják, rossz volt a pálya, rosszul indították a rajtot. Míg a lányok esetében még mindig társadalmilag nagyon sokszor a képességek hiányának tulajdonítják a dolgot. Azt mondják, nem voltál elég ügyes, nem készültél fel kellôképpen. Ezzel gyakorlatilag a férfiak számára megteremtik annak a lehetôségét, hogy kifelé vetítsenek, kifelé hárítsanak. Ez hosszúhosszú évek óta így mûködik. Gyakorlatilag ennek nagyon sokszor nincsenek is tudatában a szülôk, amikor ilyesfajta viselkedési mintát adnak tovább. Vannak belsô és külsô okok, vannak állandó és nem állandó okok. A belsô ok lehet, ami állandó, a készség. Amit megtanultam, megtapasztaltam, mennyire vagyok kompetens, mennyire vagyok jó egy adott mozgásban. Például a külsô ok lehet a helyzet. Tehát ha én nagyon-nagyon belsô kontrollos vagyok, akkor nem mondhatom, hogy azért volt rossz eredményem, mert figyelembe sem vettem a jégesôt, de a

2004/3

külsô okokat is figyelembe kell venni. A nem állandó belsô ok, az erôfeszítés, hogy mennyire tettem oda magam a sportteljesítménybe, és a külsô ok, ami nem állandó, az a szerencse. És, mint tudjuk, a sportban mindig szükségünk van szerencsére. Ez mit jelent? Pontosan ez adja azt a kihívást, azt az érzést, azt az izgató, bizsergetô dolgot a sportban, hogy nem lehet kiszámítani a végeredményét. Még a szabadidô sportban sem. Ha megtanultam a matematikát, nagy valószínûséggel 120 pontos felvételit tudok írni. De a sportban ez nem így mûködik. A sportban mindig változnak a lehetôségek, változnak a kihívások. Ez adja az izgalmas élményt benne. A szerepek elsajátításával kapcsolatosan. Itt most kihegyezném a történetet az élsportoló nôkre, illetve azokra az asszonyokra, anyákra, nôkre, akik sportolnak. Okoz-e problémát ez? Balgaság lenne azt mondani, hogy nem. Igen, a sport mindenféleképpen az úgymond családi idôkeretbôl vesz el. De amikor az anyák azt mondják, hogy nincs nekem erre idôm, akkor azt szoktam nekik válaszolni, hogy lehetôség szerint kezeljék úgy a dolgot, hogy ez befektetés, hogy az ô egészségességük, az ô jobb közérzetük, amit a családjuknak tudnak nyújtani, az egy befektetés ahhoz, hogy a családban még jobban menjenek a dolgok. Ezen általában el szoktak gondolkozni. Szükséges-e úgynevezett szociális háló ahhoz, hogy az anyák jól tudjanak sportolni? Azt gondolom, igen, és itt nemcsak arról van szó, hogy a jól megszervezett családban a szülôk, nagyszülôk, ismerôsök, barátok segítenek, hanem esetleg társadalmilag is érdemes lenne bizonyos dolgokat intézményesíteni. Külföldi tapasztalataim alapján azt találtam, hogy éppen az olimpiai felkészülés

■

MAGYAR EDZŐ 35

2004/3

Utolsónak érkezni: Már nem elsôként érkezik az edzô a pályára, mert nem várja a játékosokkal, a segítôivel való találkozást. Az utazásoknál egyre késôbb érkezik meg a találkozóhelyre, a buszban nem ô foglalja el elsôként a helyét. Hazavinni a problémákat: A múlthoz képest az edzô egyre kevésbé tudja a vereségeket, veszteségeket feldolgozni. Mind gyakrabban hazaviszi a problémáit, amivel nemcsak a családi légkört, az otthon hangulatát ronthatja meg, de saját egészségét is veszélyezteti. Már nem fontosak a szabályok: Az edzô az együttmûködés, az eredményes munka érdekében házi szabályokat hoz, amit folyamatosan betartat a sportolókkal, nem engedi, ha szükséges még bünteti is az esetleges szabályszegéseket. A kiégés jele, ha hátat fordít a problémáknak, ha úgy tesz, mintha nem látná, nem érzékelné a szabályszegéseket, ha nem tarja már fontosnak a szabályok tiszteletben tartását. Egyedül a világ ellen: Egyre több konfliktus, vita, meg nem értés veszi körül az edzôt. Nem találja a hangot a játékosokkal; vitatkozik a bírókkal, hivatalos személyekkel; nem tudja kezelni a szülôket, a szurkolókat. Szélmalomharcot folytat a környezetével. Mentségek keresése: A sikertelenség, a vereség feldolgozása egyre hosszabb idôt vesz igénybe. Mind gyakrabban képtelen elismerni saját, illetve csapata, tanítványa hibáit; külsô okokat, mentségeket keres: a szerencse, a bíró, a külsô körülmények lesznek az (ind)okok.

Kiégési tünetek Ha az edzô az elsô jelzésekre nem reagál, nem veszi komolyan ôket, akkor egy idô után a fokozott elvárásokat, kihívásokat stresszként éli meg. A stresszként megélt feladatok elôször emocionális, majd fizikai és mentális kimerültséget eredményeznek. Az érzelmi háztartásban bekövetkezett változások jelei a következôk lehetnek: ■ a szakosztályi, egyesületi légkör, a biztonság megteremtése, a megértô magatartás felvállalása terhessé válik; ■ eménytelenség, inkompetencia érzése kezd eluralkodni felette: úgy érzi, hogy nincs beleszólása az egyesület, szakosztály életét befolyásoló döntésekbe, kilátástalannak érzi helyzetét; ■ elveszti érdeklôdését, ideáljait, nincsenek új ötletei; ■ nehezen tûz ki új célokat maga elé, ami összefügg azzal, hogy bizonytalannak látja jövôjét; ■ negatív hozzáállás kezdi jellemezni saját személyével, munkájával és másokkal kapcsolatban is; ■ egyre rugalmatlanabbak lesznek reagálásai szakmai és magánéletében egyaránt. Ha az érzelmi elszegényedés nem ösztönzi változtatásokra az edzôt, akkor megjelenhetnek a pszichoszomatikus tünetek: feszültség, fejfájás, álmatlanság, szorongás, magas vérnyomás, gyomorés emésztôszervi panaszok, légzési-keringési rendellenességek, ideges szívtünetek. Ehhez társulhatnak a mentális kimerültség jelei: koncentrációzavar, memóriaproblémák, ingerlékenység, fáradtság, kimerültség, hajszolt érzés, indulat-

kezelési zavarok, levertség, depresszió. Természetesen ezek a tünetek nem egyszerre jelentkeznek. A kiégés folyamat, amelynek szakaszai, fokozatai vannak, melyeket más-más jelenség, tünet kísér.

Szakaszok Fontos megjegyezni, hogy nem csak a hosszú ideje a pályán tevékenykedô edzôket fenyegeti a kiégés jelensége. A néhány éve edzôsködô kollégák is szembekerülhetnek ezzel a problémával. Ennek alapvetô oka a kezdeti nagy lelkesedés, amely megnehezíti a reális elvárások kialakítását önmagával és környezetével szemben. A munkával, feladatokkal túlzottan azonosuló edzô nagyon magas mércét állít önmaga és tanítványai elé: saját maximalizmusa ítéli sikertelenségre. Ha az edzô elkerüli a pályakezdés buktatóit, akkor a kiégettség alábbi szakaszait élheti meg pályafutása során: ■ Stagnálás: Nincs elôrelépés, változás; nincsenek motiváló tényezôk. Érzelmileg ritka légkörbe kerül az edzô, és légszomja támad. Ezt a szakaszt még a sikeres pályafutást magukénak mondó edzôk is többször átélhetik. ■ Frusztrációs szakasz: Ekkor a hivatás hatékonysága, értéke kérdôjelezôdik meg. Felmerül a pályamódosítás, pályaelhagyás lehetôsége. Ennek oka lehet, hogy felborul az egyensúly a munkakövetelmények és –feltételek, illetve a döntési szabadság, az edzôi autonómia és felelôsség között. ■ Apátia: Az edzô visszahúzódik, kerüli a kihívásokat, egyre kevesebb idôt szán munkájára. A munkája egyik alapszabályát sérti meg: nem tudja figyelmét

Könyvismertetô HENCSEI PÁL – IVANICS TIBOR:

Magyar úszók, mûugrók, mûúszók az olimpiai játékokon QUINT KIADÓ, SOPRON, 2004. A szerzôk hézagpótló munkára vállalkoztak, amikor feldolgozták a magyar úszók-mûugrók-mûúszók olimpiai szereplését. Ilyen részletes feldolgozás egyedülálló a szakirodalomban. Úszóink sikeres szereplése, 23 arany, 19 ezüst és 16 bronzéremmel, a második helyet jelenti a sportágak ötkarikás rangsorában. A könyvben az olimpiákon indult valamennyi versenyzônk – 192 úszó, mûugró és mûúszó – összes eredménye megtalálható, az elôfutamoktól a döntôkig. Az eredménylistát értékelés, statisztikák, érdekességek, különlegességek, évfordulónaptár, olimpikonjaink adattára egészíti ki. A könyv, sportolóknak, szakvezetôknek, az olimpia iránt érdeklôdôknek, minden magyar sportbarátnak egyaránt ajánlható. Megvásárolható: TF Jegyzetbolt 1123 Budapest, Alkotás u. 44. Sportmúzeum 1143 Budapest, Dózsa Gy. út 1-3. Ára: 2000,- Ft.

34 MAGYAR EDZŐ

■

2004/3

Nemcsak a sportoló, az edzô is kiéghet Az elsô jelzések

Bodnár Ilona Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar, Budapest

A sportolók túlfáradásának, kiégésének az elkerülése, az esetleg már létrejött kritikus helyzet megoldása az edzôi munka egyik nagy kihívása. Míg a sportoló e problémájára a pszichológusok és más szakemberek is felhívják a figyelmet, addig az edzôk kiégésére, annak okaira, megoldásaira kevésbé koncentrál a szakma. Pedig más, humán szolgáltató foglakozásokhoz hasonlóan az edzôk körében is egyre gyakoribb oka a pályaelhagyásnak a kiégés. A tünetek kezelése, a jó megoldás megtalálása még azoknak az edzôknek is gondot okoz, akik tanítványaiknak hasznos segítôi voltak hasonló helyzetben. A személyes érintettség és a kiégettség folyamatjellege megnehezíti a probléma érzékelését. A foglakozási stresszek ugyanis nem egy csapásra okoznak kiégettséget. Elôször apróbb változások jelennek meg az edzô viselkedésében, munkavégzésében. Ezek fölött a kis semmiségek fölött – amelyeket tanítványaiknál komolyan vesznek – saját esetükben átsiklanak: volt már ilyen, lesz még ilyen. Ha ezekre a jelzésekre nem figyel az edzô, akkor komolyabb tünetek, tünetcsoportok is kialakulhatnak, ami már egy hosszú folyamat végállomása. A kutatók szerint a kiégettség leggyakoribb stressztényezôje az idô- és teljesítménykényszer. Az edzôk állandóan e két tényezô szorításában végzik munkájukat. Ez is megnehezíti annak felismerését, hogy a már ismerôs nehézségek mikor lépnek át egy határt, mikor válik a lelki terhelés teherré. Az elmúlt évtizedben az edzôk munkakörülményeiben bekövetkezett változások is felerôsítették azoknak a tényezôknek a hatását, melyek hozzájárulnak az edzôk szakmai biztonságának, önbizalmának megingásához. Nemcsak arról a köztudott tényrôl van szó, hogy felére esett vissza az álláshelyek száma: ezen belül csökkent a teljes munkaidôben foglalkoztatott szakemberek aránya is. A részmunkaidôs foglakoztatási forma – minden más feltétel azonossága mellett is – sokkal nagyobb kiszolgáltatottságot jelent a munkavállalónak. A feltételek azonban nem maradtak azonosak! A sportfinanszírozásban, sportirányításban bekövetkezett változásokhoz alkalmazkodva az 1x1 sportegyesületi forma lett a leggyakoribb hazánkban: az egy sportágra és egy szakemberre épülô társulás. Az

ilyen egyesületekben dolgozó edzônek megnôtt a felelôssége, hisz feladatait nincs kivel megosztania, megtárgyalnia. Ugyanakkor a szûken vett edzôi tevékenység mellett vezetési, szervezési valamint adminisztrációs munkákat is el kell látnia, melyek elôbb-utóbb szerepkonfliktushoz vezetnek. A sokasodó feladatok és a romló munkakörülmények kényszerítô ereje – mivel az edzô döntési szabadsága, választási lehetôségei szûkülnek – nagymértékben felerôsíti a kiégési rizikófaktorokat.

Már nem szórakozás: A kezdeti tûz, lelkesedés, ami az edzôt hajtotta, már nincs meg. Egyre többször gondol a sportolókkal való foglalkozásra, mint fárasztó munkára, és ami még rosszabb, mint pénzkereseti forrásra. Apró tennivalók: A kicsinységek, amik természetes részét képezik a mindennapoknak, amik éltetik az edzô munkáját, nyûggé válnak: pl. a faliújság szerkesztése, támogatás szerzése, egy új szakkönyv elolvasása. Egyre kevésbé van ideje rájuk, néha kifejezetten bosszúsan végzi ôket.

Megjelent az Élet & Mozdulat címû magazin 2004/1. ingyenes száma. Korlátozott példányszámban kapható a Magyar Ritmikus Gimnasztika Szövetségnél (1143 Budapest, Dózsa Gy. út 1.3.)

■

MAGYAR EDZŐ 15

2004/3

esetében, széles körû szociális támogatást is nyújtanak. Például létezik az olimpikonok felkészítô edzôtáborában óvoda azoknak a gyerekeknek - külföldi példát mondok -, ahol a gyerekek reggeltôl estig ugyanúgy óvodában vannak, mint bárhol máshol, csak azzal a különbséggel, hogy edzés után az anyukának nem kell rohannia az óvodába, hanem csak átsétál egy épülettel odébb, felszedi a csemetéjét, és már viheti is haza. Érdemes lenne végiggondolni azokat a lehetôségeket, amelyekkel konkrétan lehet, és érdemes lenne támogatni a sportoló nôket, megkönnyíteni a helyzetüket. Nagyon sokszor mondják, hogy ez csak gazdasági kérdés. Nem hiszem. Azt gondolom, hogy bizonyos szervezéssel, bizonyos problémamegoldással, kreativitással ezeket a dolgokat egyértelmûen lehet kezelni. Az, hogy mit látunk, az utánzás, meghatározó. Közismert példa, hogy a kisgyerekek magas sarkú cipôben, és az apjuk kalapjában billegnek a tükör elôtt. Ugyanez létezik a sportban is. A már említett Zita baba, még nem tudott síelni, és még a bébi síléc is nagy volt a lábára, de egyetlen dolgot megtanult nagyon hamar, azt, hogy oda. És mondta is, hogy oda. Az oda pedig egyértelmûen a síléces zsákot jelentette, amibôl neki a botra volt szüksége. Amikor szorongatta a botot, mert valamit már megsejtett pici baba létére megsejtett abból, ha birtokolunk valamit, akkor ezzel megteremtjük a lehetôségét annak, hogy azt a késôbbiekben tudjuk is csinálni. Ez a birtoklás, ez már szükséges volt a számára. És ott ülve elkezdte utánozni a nagyokat. Ugyanúgy lendítette a karját. Ô már az utánzással a legalapvetôbb mozdulatokat is elsajátította. A megerôsítés, a szeretet, az empatikus utánzás megerôsíti ezt a folyamatot, és a késôbbiekben egy jó értelemben vett konkurenciát, versengést is jelent. Hiszen a szerep irigylés, hogy én akarok lenni a kapitány, vagy az a szociális hatalom, amit ki tudok vívni a sporthierarchiában, ez számomra is meghatározó tud lenni. A késôbbiekben azonosulok a szereppel, és a legutolsó fázisban belsôvé válik. Ezt interiorizációnak (szabálynak, norma ösztönössé válásának) is szoktuk nevezni. A motiváció óriási terület lenne. Azt gondolom, hogy most már ennek a kifejtésére részletesebben nem kerül sor, de, ami a legfontosabb és a tetején jeleztem is, hogy drive redukcióval, ez az ûzés, jó értelemben vett hajtóerô redukciójával, csökkentésével, nem magyarázható motiváció az a kíváncsiság, ami fönntartja bennünk azt az élményt, hogy most is, és holnap is, holnapután is sportolni szeretnék.

A legvégén egy híres magyar idézetével szeretném zárni a dolgot. De egyet még hadd említsek meg, és ez egy icikepicike zárójel, ám hadd legyen ez a picike zárójel személyes. A teljesítmény motivációban az igényszint, a teljesítményszint nagyon fontos. Sikerességre irányuló erôs késztetés. Remélhetôleg megkapjuk a környezetünktôl. Azt szeretnénk, hogy a teljesítményünket emeljük. Másokat szeretnénk túlszárnyalni. Erre a sport nagyon jó keretet és lehetôséget ad. A picike ellenpélda pedig a következô. Az édesanyám nem volt sportoló, nem sportolt, úgymond csak az iskolai testnevelésben vett részt. De a sportot, mint az önkiteljesítés, az önkifejezés, és mint az önmegvalósítás eszközét mindig is támogatta. Megérteni talán soha nem értette meg, és nem is fogja, hogy mit jelent egy suhanó nyílvesszônek a hangja, mit jelent a becsapódó találatnak az öröme, mit jelent kínkeservesen edzeni egy világbajnokságra, mit jelent gyôzni. Egyszer meg is kérdezte: csak azt tudnám megérteni, hogy mi jó van nektek abban, hogy álltok egy papír elôtt és lyukasztjátok azt. De mindvégig támogatta a spor-

tot. Így tehát a tucatnál is több világbajnoki, Európa-bajnoki és Európa Kupán elért eredmények közül, jó néhányat hadd ajánljak ezúttal is neki tisztelettel, többek között a két világbajnoki ezüstérmet. Zárásként. A sport az nemcsak testnevelés, hanem a léleknek is a legerôteljesebb és a legnemesebb nevelôeszköze. A sport elsôsorban szellemi fogalom. Egy sportcsapat a társadalomnak egy kicsinyített képe, a mérkôzés az életért való nemes küzdelem szimbóluma. Itt a játék alatt tanítja meg a sport az embert rövid idô alatt a legfontosabb polgári erényekre, az összetartozásra, az önfeláldozásra, az egyéni érdek tejes alárendelésére, a kitartásra, a tettrekészségre, a gyors elhatározásra, az önálló megítélésre, az abszolút tisztességre, és mindenek elôtt a fair play, a nemes küzdelem szabályaira. Akibôl ezt az önállóságot és alkotási vágyat nem verjük ki, az meg fogja állni a helyét az életben. Azt szeretnénk, hogy egyre több anya, feleség, asszony, és mindenki, aki segít a sport értékét továbbítani, ezt az attitûdöt közvetítené a következô évezredben is.

16 MAGYAR EDZŐ

■

2004/3

Nôk az élsportban – sportolói és edzôi szemmel Székely Éva Nemzet Sportolója

Amikor Elbert Gábor felhívott, hogy meséljek nôi szemmel az élsportról és az edzôségrôl, az jutott eszembe, hogy a tévében megy egy mûsor, a Századunk – ötven éve történt. Amit én errôl mondani tudok, az is körülbelül 50 éve történt. Úgy gondolom, és azt tartottam a legegyszerûbbnek, ha epizódokat mondok el a sportpályafutásomból, és önökre bízom, hogy ebbôl képet alkossanak arról, hogy annakidején, hogyan is nézett ez ki. Tizenkét éves koromban kerültem a Sárosi-istállóba, akkoriban ezt úgy hívták - istálló, most úgy nevezik, hogy mûhely. Sárosi akkoriban a legjobb magyar nôi edzônek számított, valami hihetetlen érzéke volt ahhoz, hogy fanatizálja a versenyzôket. Úgy kezdôdött, hogy 12 éves koromban magázott, amitôl akkoriban teljesen meg voltam hatva, hogy egy felnôtt kezét csókolomot mondott és magázott. Mi is magáztuk ôt végig egész pályafutásunk során. Sôt, most, amikor én 77, ô meg 94 éves, még mindig magázzuk egymást. Ez adta meg az alaphangot az egész munkánkhoz. Kôkeményen, mint az igavonók úgy dolgoztunk, a porosz hadsereg fegyelme az kutyafüle volt a miénkhez képest. Sôt ezen kívül megkövetelte a magánéletünkben azt is, hogy úgy viselkedjünk, mint az apácák a zárdában. Az volt az érdekes, mivel annyira fanatizált minket, hogy elfogadtuk, és elhittük neki, természetesen és magától értetôdônek tartottuk, hogy mindenben engedelmeskedünk. A fiúk nem így voltak ezzel, ezért Sárosi bevezette azt a rendet, ha egy új fiú jött a mi mûhelyünkbe, hogy finom legyek, akkor nekünk kellett betörni. Vagyis mellénk osztotta be a fiúkat edzésre. Ennek az volt az eredménye, hogy a fiúk, akik utálták a munkát és a fegyelmet, rajtunk töltötték ki a bosszújukat. Amikor egy kis pihenô volt úszás közben, nyomdafestéket nem tûrô jelzôkkel illettek minket. Sárosi persze nem hallotta, mi meg nem mondtuk meg neki. Akkor én egy rövid idô után úgy döntöttem, hogy ezekkel a fiúkkal is magázódni fogok, mert nagyon egyszerû azt mondani, hogy te …, és nagyon nehéz azt mondani, hogy maga … Ezekkel egészen addig magázódtam, amíg abba nem hagytuk a sportpályafutásunkat.

Ami teljesen más volt a fiúknál, mint nálunk, hogy ôk élhették az életüket a lányokkal is, és mindenben. Mivel mi keményebben dolgoztunk, mint ôk, a szárazföldön és mindenhol bennünket fiúként kezeltek. Éjjel-nappal együtt voltunk táborokban, versenyeken, külföldi versenyeken, mindenhol, de soha nekünk a holminkat nem vitték, az ajtót ki nem nyitották elôttünk, a széket nem húzták ki, teljesen egyenrangúnak kezeltek. Én akkor döbbentem meg, és ezt természetesnek tartottam, hiszen olyan gyerekkorban kerültem oda, amikor egyszer egy világversenyen összekerültünk a bokszolókkal, a birkózókkal és a focistákkal, ez az 51-es berlini VIT-en volt, ahol a fiúk hölgyként kezeltek minket, kivették a csomagokat a kezünkbôl, átadták a helyüket, és hozták az innivalót. A fiúkkal, ezzel együtt nagyon jó barátok voltunk, drukkoltunk egymásnak, és nagyon szerettük egymást. Igazán akkor változott meg a helyzet, amikor 20 évi sportpályafutás után edzô lettem. Vagyis rablóból pandúr. Ez egy egész különleges állapot volt. Addig mindig nekem parancsoltak, most ott álltam egy csapat elôtt és nekem kellett parancsolni, és nagyon elcsodálkoztam, hogy végrehajtották, mert eddig mindig én hajtottam végre. Mivel a mester volt a példaképem, úgy gondoltam, hogy az a legegyszerûbb, ha utánzom azt, amit a mester csinált. Egyszer egy edzésen a lányok közül valamelyik visszaszólt a vízben, és rögtön beugrott nekem, hogy mit csinált ilyenkor a mester, s azt mondtam, hogy lányok megismételjük az egész edzést újból. Megint elcsodálkoztam, hogy szó nélkül megismételték. Azt gondoltam, ezt nagyon jól csinálom, a mester módszere mégis csak bevált. Vége volt az edzésnek, nagyon sajnáltam ôket, s akkor éreztem elôször, hogy az edzôség nem igazán nekem való dolog. Mert nem akarom senkinek a kedvét elvenni, de azért van benne némi szadizmus, hogy az ember ott kinn áll, és kínozza a gyerekeket. Ott ült az egyesület egyik vezetôje, odajött kedvesen, és azt mondta, Éva nagyon meg vagyunk elégedve a maga munkájával, de ez az ismétlés, ez egy tipikus nôi dolog volt. No, gondoltam, errôl ennyit. Megy tovább, néhány hét

múlva rájött az egyik edzôkollégám, hogy megnézze, miként folyik a munka. Akkor éppen a fiúkba bújt bele az ördög, és valami minôsíthetetlenül viselkedtek, húzták magukat a kötélen, ami az uszodában a legnagyobb bûn. Ha nem néz oda az ember, akkor ránt egyet magán, hogy elôbbre kerüljön, nem úszik, hanem mászik. Gondoltam magamban, most összeszedem magam, és igyekezve a Sárosi mély hangját utánozni, rájuk bôdültem, mit csináltok, és mondtam, amit a Sárosi mondott. Erre ez a kedves edzôkollégám, aki különben egy aranyos jó fiú volt, átölelte a vállam, megsimogatta az arcom, és azt mondta: hát, nem könnyû egy nônek, ha gyengélkedik, hisztis lesz. Odafordultam és azt mondtam neki: drágám, ha tudni akarod, nem gyengélkedem. Majd eljött az OTSH - akkor úgy hívták a sporthivatalt - egyik fô vezetôje. A gyerekek, tudván, hogy itt a fônök, megérezték az én viselkedésemen is, példamutatóan dolgoztak, egy hangos szót sem kellett szólni, rájuk sem néztem, remekül lement minden. Gondoltam, na végre, most ez is megnyugszik. Búcsúzik, fogja a kezem, rám mosolyog, és azt mondja: Éva, remek volt az edzés, de azért lehetne egy kicsit erélyesebb, mint nô. Na, gondoltam magamban, most foglak bokán rúgni, azt hittem szétpukkadok, hogy megmutatom, hogy tudok erélyes lenni. Nem rúgtam persze, minthogy vezetôket nem illett rugdosni, ugye. Jött a csúcs, a magyar bajnokság elôtt. A fiúkat, elôfordult, hogy behívták

■

MAGYAR EDZŐ 33

2004/3

Az ásványi anyagok közül a Béres Cseppet fogyasztják a legtöbben, sokan Ca-mal, Mg- mal, Fe-sal együtt használják. Az izotóniás sportitalok közül a Bomba, Isostar, Bravo multivitaminos készítményeket fogyasztják a legtöbben. Az aminosav kiegészítôk közül az Aminosav komplex készítmények bizonyultak a legnépszerûbbnek. A tömegnövelô testépítô szerek közül sorrendben tojásprotein, szója, savópor alapú készítményeket használnak a legtöbben, melyeket elôszeretettel kombinálnak más kiegészítôkkel. A komplex és speciális táplálék kiegészítôket kevés sportoló fogyasztja a többi táplálék kiegészítôhöz képest. A speciális kiegészítôk közül a kreatin tartalmú kiegészítôk a legnépszerûbbek. Munkánk során szignifikáns differenciákat mutattunk ki a sportolók izomtömeg-növekedése és a fehérje tartalmú táplálék-kiegészítôk alkalmazása között. A vizsgálatok eredményei azt igazolták, hogy a testépítôk sikereiben alapvetô szerepet játszhat a modern sport-táplálkozás, ugyanakkor a testépítô sport elôtérbe kerülése biztos piacot jelenthet a magas innovációtartalmú, jelentôs hozzáadott értéket tartalmazó élelmiszeripari termékeknek is. A piaci lehetôségek teljesebb és további kiaknázása, a jelenleg egyeduralkodó cégek mellett további gyártók ill. forgalmazók érdemi megjelenése a piacon azonban a je-

lenleginél koncentráltabb marketingmunkát, intenzív piackutatást igényel. A magyar testépítôk motivációés értékrendjének feltárása ehhez is hatékony segítséget nyújthat.

Javaslatok, megállapítások 1. A testépítés fontos piaca lehet számos speciális élelmiszeripari készítménynek. 2. Külön szolgáltatási ággá nôheti ki magát a testépítôknek szóló táplálkozási tanácsadás. 3. A testépítôknek szóló, táplálkozással kapcsolatok kommunikációban alapvetô szerepe van a befogadó közeg differenciáltságát figyelembe vevô stratégia kialakításának.

Összefoglalás A dolgozat a testépítô sportolók táplálkozási szokásainak és sportolói viselkedésének témakörét elemzi. Kérdôíves megkérdezés alapján 100 aktív testépítô felmérésére került sor, 4-4 csoport (cluster) kialakításával. Megállapítottuk, hogy a testépítôk jelentôs része nem rendelkezik magas szintû táplálkozásélettani ismeretekkel, nem elhanyagolható részük illegális teljesítményfokozó szereket használ. A testépítôk ugyanakkor jelentôs mértékben alkalmaznak táplálék-kiegészítôket, számukra a hazai piac is széles választékot biztosít. A komoly választék ugyanakkor tudatosságot, szakértelmet igényel a vásárlásnál. Kulcsszavak: kérdôív, statisztika, táplálék-kiegészítôk, táplálkozás, testépítés.

Irodalom 1. G. Neumann: Nutrition in sport. Meyer and Meyer Sport, Oxford, 2001. 2. Pécsy G.né: Táplálékkiegészítôk alkalmazása a sportolók táplálkozásában. Diplomamunka, SZIE, Bp, 2001. 3. Pécsy G.né, Szabó S.A.: Táplálék-kiegészítôk alkalmazása a sportolók táplálkozásában. Magyar Sporttudományi Szemle, 18-20, 2002(1). 4. Pucsok J.: Táplálék-kiegészítôk alkalmazása élsportolóknál. Sportorvosi Szemle, 78, 1995(1). 5. D. Shaw: Are food supplements necessary? I-II. MILO, 6(3), 120-122, 1998, 7(1), 20-22, 1999. 6. Sczwarzenegger A.: A testépítés nagy enciklopédiája. Pécs, Alexandra Kiadó, 1999. 7. Sipos A.: Táplálék-kiegészítôk a sportban. ISM kiadvány, Budapest, 2000. 8. Szabó I.: Sporttáplálék-kiegészítôk fogyasztása a sportolók körében. Diplomadolgozat, SZIE, Budapest, 2002. 9. Szabó S.A., Tolnay P.: Bevezetés a korszerû sporttáplálkozásba. Bp. Fair Play Sport Bt. 2001. 10. Szabó I., Szabó S.A.: Sporttáplálékkiegészítôk fogyasztásának felmérése. III-III. Élelmezési Ipar, 57(6), 171-173, 57(7), 203-204, 57(8), 248-249, 2003. 11.Szabó I., Szabó S.A.: Sporttáplálékkiegészítôk fogyasztásának felmérése a TF hallgatók körében. Magyar Sporttudományi Szemle, 26-28, 2003(2). 12. www.mlo.hu 13. www.scitec.hu 14.Buda L.: Felmérés a testépítô sportolók táplálkozási szokásairól. Diplomadolgozat. BKÁE, Budapest, 2004.

HIRDESSEN A MAGYAR EDZÔBEN! Folyóiratunkat 2004-ben négy alkalommal 1000 példányban tervezzük megjelentetni. Eljuttatjuk az országos sportági szakszövetségek szakembereihez, az olimpiai felkészítést végzô edzôkhöz, az olimpiai mozgalom szakértôihez, a megyei és megyei jogú városok sportszakigazgatási szervezeteihez, sporttudományi társaságokhoz, intézetekhez, valamennyi magyar egyetem és fôiskola testnevelési tanszékére, testnevelô tanárokhoz, sportorvosokhoz, a sportági és más sportszakmai folyóiratok szerkesztôségeihez. Hirdetési feltételek 2004-ben: 1. Hátsó-külsô, belsô és elsô-belsô teljes borítólapon színes anyag egyszeri megjelentetése 60.000,- Ft 2. A lap közepén befûzve: 4 oldalas színes anyag egyszeri megjelentetése 100.000,- Ft 3. 4 oldalas fekete-fehér anyag egyszeri megjelentetése 40.000,- Ft 4. Egyoldalnyi fekete-fehér anyag, a lapban a mûszaki szerkesztô által meghatározott helyen elhelyezve egyszeri megjelenéssel 20.000,- Ft 5. Egyoldalas A/4-es méretû szórólap egyszeri elhelyezése, terjesztése a folyóirattal 10.000,- Ft 6. Az egy oldálnál kisebb terjedelmû hirdetések, reklámok költsége, terjedelmükkel arányos. 7. Folyamatos, legalább négy alkalomra történô lekötés esetén árainkból 25% kedvezményt adunk. Egyéb feltételek külön megállapodás szerint! 8. A fenti árak ÁFÁ-t nem tartalmaznak!! Fizetés: a megrendelést követôen számla ellenében átutalással! 9. A hirdetések szövegeit, grafikáit, fényképeit az igényelt hirdetési területnek és a lap tükrének megfelelô méretben kérjük megküldeni a szerkesztôség címére. További felvilágosítás: a (1)471-4325 vagy a 06-30-991-0203 telefonon! A szerkesztôség

32 MAGYAR EDZŐ A 3. clusterbe tartozó válaszadók viszonylag kis jelentôséget tulajdonítanak az egészségességnek, ugyanakkor számukra alapvetô fontosságú az edzôterem, mint közösségalkotó erô megjelenítése. Ezt a tényezôt a vizsgált válaszadók több mint 2/3-a fontos vagy nagyon fontos kérdésnek tekintette, tehát ôk szociális szempontból és mozgásigényük kielégítésére is jelentôsnek tartják az edzôtermi sportformát. E csoportnál megjelenik az is, hogy jelentôs testi erôre van szükség munkájuk elvégzéséhez. A 4. clusterbe tartozók alapvetô fontosságúnak tekintik a fogyást, mint szempontot, itt ez az az alapvetô motiváló erô, ami számukra különös jelentôséget kap. Összességében megállapítható, hogy az elvégzett vizsgálatok alapján nagyon sokszínû kép bontakozik ki az edzôtermek látogatóiról, ugyanakkor meghatározhatók azok a fôbb magatartás-minták, amelyek mentén ezek a jellegzetes magatartásformák kialakulnak és mûködnek és azok a fôbb motivációk, amik a testépítô klubok látogatóinak szempontjából fontosak. A testépítôk táplálkozáshoz való viszonya alapján ugyancsak négy, egymástól markánsan elkülönülô csoport szegmentálására nyílt lehetôség. A táplálkozási preferenciarendszer alapján az elsô clusterbe soroltak többsége egyetért azzal, hogy az

■

egészséges táplálkozáshoz lényegesen több pénzre lenne szükség, ugyanakkor úgy ítéli meg, hogy viszonylag sokan vannak, lehetnek olyanok a testépítôk között, akik inkább hormonkészítményeket használnak a komoly edzésmunka helyett vagy mellett. Úgy vélik, hogy sokan feleslegesen és gyakran indokolatlanul bíznak a táplálék-kiegészítôk pozitív hatásában. Bár elutasítják azt az álláspontot, hogy zsíros ételeket is célszerû fogyasztani, viszont többségük nagyon tudatosan odafigyel arra, hogy mit étkezik és nagyon fontosnak tartják hogy ismerjék az alapvetô táplálkozás-élettani összefüggéseket. Nem értenek egyet azzal, hogy elég csak az ösztönös megérzésekre törekedni, nagyon is tudatosan figyelik a témával kapcsolatos szakirodalmat. Ez a cluster tehát táplálkozás-élettani szempontból egy tudatos testépítô sportoló preferenciarendszerét reprezentálja. A második csoportja a testépítôknek már lényegesen kisebb jelentôséget tulajdonít az egészséges táplálkozáshoz szükséges készítmények árának, ezeket megvásárolhatónak tartja. Ôk is elutasítják a zsíros ételek fogyasztását, véleményük szerint azonban nincs jelentôs köre azoknak, akik a kemény edzésmunka helyett próbálják meg a különbözô táplálék-kiegészítôket alkalmazni. Megítélésük szerint viszonylag ala-

2004/3

csony azoknak az aránya, akik illegális izomtömeg-növelôt használnak és ebbôl az a következtetés vonható le, hogy valószínûleg ebben a csoportban maguk a válaszadók sem használnak ilyen termékeket. A 3. clusterbe tartozókat alapvetôen az jellemzi, hogy elutasítják a zsíros ételek fogyasztását és nem tekintik alapvetô gátnak, problémának az anyagiakat az egészségesebb sporttáplálkozásuk kialakítása szempontjából. A 4. clustert az jellemzi, hogy itt nagyon jelentôs azoknak az aránya, akik szerint a konzervatív attitûdök mentén érdemes a sportolónak felépíteni a táplálkozását.

Következtetések Munkánk során igazoltuk, hogy a testépítôk táplálkozása sportolásuk során összességében kedvezô irányba mozdult el, ugyanakkor jelentôs azok aránya is, akik alig rendelkeznek ismeretekkel az egészséges, korszerû sport-táplálkozásra vonatkozóan. Megállapítottuk, hogy a vitaminkészítmények közül a multvitamint szívesebben fogyasztják, mint a monovitaminokat, de a kétféle vitaminkészítményt együtt is gyakran alkalmazzák. A multivitaminok közül a Plussz Multivitamint fogyasztják a legtöbben. A monovitaminok közül a B és C vitaminok a legnépszerûbbek.

■

MAGYAR EDZŐ 17

2004/3

katonának. A Sárosi ilyenkor, ha fontos versenyzôt hívtak be, akkor addig futott, amíg el tudta intézni, hogy arra a 3-4-5 napra elengedjék a katonaságtól. Ilyenkor a többi edzô mély tisztelettel azt mondta, hát igen, az öreg kapcsolatai, hiába… Gondoltam, futok én is. Futottam Ponciustól Pilátusig, végre elintéztem, elengedték az élversenyzôket. Jön a Magyar Bajnokság, akkoriban - önök fiatalok, nem emlékeznek - pontok szerint adták az egyesületeknek a dotációt. A pont volt minden. Most a pénz, akkor a pont. Lejött a gyerek, megnyertük a pontversenyt, rengeteg ember az uszodában, a lejáró aljából a vesztes csapat edzôje felkiált, és azt mondja: hát hiába, könnyû egy ilyen csinos, fiatal nônek, egy randevú és minden kívánságát teljesítik. Na, én akkor már elvált asszony voltam, és úgy gondoltam, ha ezt lenyelem, nagy baj lesz itt az uszodában, mert addig volt respektem, de ha ezt most lenyelem, akkor gond lesz. Kedvesen visszafordultam, és azt mondtam, ha valami gondja van, szóljon, én szívesen elintézem, egy ilyen lovagnak, mint maga, akármit.

Ezek voltak - nôi szemmel nézve - a tapasztalataim. Akkor rájöttem, hogy visszabújok a saját bôrömbe. Nem akarok egy férfit utánozni, mert hiába is akarnám, úgy járok, mint a Városligetben… Az én koromban volt ott egy fényképész, úgy hívták, Helfgott bácsi, akinél volt - nekem még megvan a képem - egy nagy kivágott huszár figura. A feje helyén volt egy lyuk, és ha bárki odament, s azt mondta, szeretne egy huszáros fényképet, bedugta a fejét, és akkor lefényképezte Helfgott bácsi, és úgy nézett ki az ember, mint egy huszár. Én is ezt tettem. Bele akartam bújni a Sárosi bôrébe. Nem vált be, és attól kezdve a saját érzéseim szerint dolgoztam, vagyis nôi edzô lettem. A mai napig azt gondolom, hogy gyûlölöm a kényszer és az erôszak minden fajtáját, mindig is gyûlöltem. Az volt és ma is az a meggyôzôdésem, ha valakinek, mármint egy élversenyzônek nincs meg belül az a késztetése, hogy ô mindent félretéve fanatikusan dolgozik, szereti, élvezi, a sikerért teszi, az lehet, hogy eljut egy magas szintig, de nem jut el egy világklasszis szintjéig. Mert az a

plusz, amit a belsô késztetés tesz, én sok hosszú-hosszú évekig nem hittem, hogy az másképp is megoldható. Aztán, sajnos, megéltem azt a korszakot, ma már ezt nem merném kijelenteni, hogy sok minden egyéb fizikai és lelki kényszerrel a világklasszisok hosszú sorát nevelték, de én ôszintén megmondom, és azt hiszem, ez elsôsorban éppen a nôi mivoltomból ered, én ezeket a gyerekeket, bármit értek el, a lelkem mélyén csak sajnálni tudom. Végtére is úgy vélem, a sport, az élsport, nem arra való, hogy egy embert kínozzanak, ha ô maga nem akarja, vagy nem úgy érzi. Ebben a mai komputeres, mobiltelefonos, szponzoros, gyógyszergyáros világban én nem tudnék önöknek olyat mondani, ami hasznos lenne, csak egyet tudok: aki a versenyzôjét mélyrôl és igazán szereti, azok a versenyzôk mindenféle veszekedés nélkül, mindenféle kényszer nélkül is végrehajtják a feladatokat, ha pedig nem hajtják, akkor úgyis hiába kiabálok. Kívánom önöknek, hogy annyi öröm, boldogság érje önöket a sportban, mint, amit én, és a családom megélhetett.

Sportoló nôk – a férfi edzô szemével Dr. Ormai László Asztalitenisz mesteredzô

A témát ismerve, magam is csodálkozom azon, hogy volt bátorságom eleget tenni a felkérésnek – férfi létemre a nôkrôl beszélni –, s azt a látszatot kelteni, hogy ismerem ôket. Ezért rögtön az elején szeretnék mindenkit megnyugtatni, és leszögezni, tudom, ahhoz, hogy mi férfiak megismerjük és megértsük a nôket, egy teljes élet is kevés, és valószínûleg nem férfinek kellett volna ahhoz születni. Hogy mégis veszem a bátorságot, ehhez talán az adja a erôt, és némileg a magyarázatot is, hogy több mint 50 éve dolgozom nôversenyzôkkel. Számtalan élsportoló nôtt fel a környezetemben, számtalan élsportolónak asszisztáltam a fejlôdéséhez, ahhoz, hogy kezdô kortól az élsportolói létig jusson el. Most nem csupán az élsportolói életszakasz tapasztalatairól fogok beszélni, hanem az addig megtett út sajátosságairól, lehetôségeirôl és buktatóiról, a nôi lélek, a nôkkel való bánásmód, érintkezés sajátosságairól, amelyeknek meghatározó szerepe van abban – ha az egyéni képességek megvannak –, hogy egy nô eljusson az élsportolói státusig. Ehhez a mu-

níciót elsôsorban az adta, hogy 19 éves egyetemista korom óta – 1951 óta – lényegében nôkkel, nôi csapatnál dolgozom edzôként. Életkoromból adódóan voltam a férfi, a tanár, a barát, a szülô, a nagyszülô, és be kell vallanom, hogy a felnôttek öltözôjében még idônként nôiesítve is voltam. Természetesen a tapasztalataim, az ebbôl levont következtetéseim, bármennyire is általánosnak tûnnek, mégis szubjektívek, hiszen az enyémek, és ráadásul egy férfi szeme, gondolkodásmódja indukálta azokat. Elöljáróban azt is el kell mondanom, még ha valaki ezt nem is fogja észrevenni majd a következô néhány percben, hogy nagyon elfogult vagyok a nôi sportot illetôen. Nagyon becsülöm a nôi sportolókat, amit elsôsorban a sok év döntôen pozitív tapasztalata, a nôkkel együtt elért sportsikerek táplálnak, és nem utolsósorban, hogy az edzések és a versenyek során nap, mint nap látom, hogyan küzdenek meg a nôk a problémáikkal. Ezért különösen nagyon érzékenyen reagálok egyes férfiedzôk és vezetôk véleményére, lekicsinylô vélemé-

nyére, ami a nôk sportjára vonatkozik. Olyanokra például, hogy egy adott sportág az már nem ugyanaz, ha nôk ûzik, hogy a nôk által nyújtott sportteljesítmény sok esetben nem élsportolói teljesítmény, hogy a nôknek a jó eredményeket nagyon könnyû elérni, mert hiszen a nôi sportolók szintje nagyon alacsony.

18 MAGYAR EDZŐ Azt gondolom, ez így nagyon igazságtalan. Nem azért, mert nem nyilvánvaló, hogy a férfiak sportja, a sportágak döntô többségében magasabb teljesítményû, magasabb színvonalú, hanem azért, úgy vélem, mert bizonyos helyzetet, különbségeket nem veszünk figyelembe, amikor összehasonlítjuk a teljesítményeket. Többek között olyanokat, amiket itt már hallottunk. Ha a nôk társadalmi helyzetét, szociális helyzetét, az alkatból, a testfelépítésbôl, a biológiai folyamatokból, a lelki tényezôk szerepébôl eredô különbségeket nem vesszük figyelembe, akkor ez az összehasonlítás semmiképpen nem lehet reális. Nyugodtan mondhatom, a sok évtizedes edzôi tapasztalatom alapján igaz az, hogy a nôknek az élsportolói szint eléréséhez, ahhoz a szinthez, amit az élsportolói szint jelent, sokkal nagyobb erôfeszítéseket kell – elsôsorban a tradicionális sportágakban – tenni, mint amennyit a férfiaknak kell az ô szintjük eléréséhez tenni. Néhány különbségrôl fogok még szólni nem feltétlenül azért, hogy az összehasonlítás realitását növeljem, hanem elsôsorban azért, hogy érzékelhetôvé váljon, fôleg egy férfiedzônél, hogy mit kell másképp tenni a nôkkel foglalkozó edzôknek, mint a férfiakkal foglalkozóknak. Mit jelent az, hogy a nôkkel másként kell bánni? Miért és mit tehetnek a nôk a saját teljesítményük és megítélésük javításában? Elsô helyen, ahogy itt már elhangzott, a társadalomban és a családban betöltött hagyományos szereprôl kellene beszélni, de ennek csak egyetlen aspektusát említem, s ez az anyai szerep. Mert mindenképpen azzal kell számolni, hogy az anyai szerep a nôk sportolói pályafutásának az értékes szakaszát meglehetôsen lecsökkenti. Pontosan ezért, több évtizeddel ezelôtt kezdtem harcolni saját sportágamban is és másutt is, hogy ko-

■

rán kezdjük a sportolást. A korai kezdés, 6-8 éves kor, és a korai szakosítás mellett törtem lándzsát. Elsôsorban azért, mert úgy gondoltam, hogy ez a tény önmagában kitolhatja azt az életszakaszt, amelyben a sportoló nô eredményesen sportolhat. És nemcsak errôl van szó, hanem arról is, hogy ha korábban kezd valaki, akkor korábban elérhet olyan sportbeli teljesítményt, amely esetleg kitolja a férjhezmenetelt, a gyerekszülést, és hozzásegíti a nôi sportolót, hogy a legtermékenyebb korszakában hatékonyabban tudjon foglalkozni a sporttal. Ez önmagától nem megy, ehhez segítségre van szüksége a nôknek. Nemcsak a saját családjától, a társától, a párjától, hanem a sportbeli közegtôl is. Az edzôitôl, a sportvezetôitôl, sporttársaitól, akik mind hozzásegíthetik ahhoz, hogy lehetôség nyíljon, és érdemes legyen sporttevékenységet végezni. Sok mindent kell annak érdekében is tenni, hogy a nôk szülés után visszatérhessenek. Tehát nemcsak arról van szó, hogy toljuk el a szülést, a családalapítást, hiszen ez elôbb-utóbb megtörténik. Gyakorlatilag fizikai akadálya egyébiránt nincs annak, hogy egy nô a szülés után visszatérjen, hiszen számos ilyen, európai, sôt világszintû játékosom, klasszisom volt: Magos Judit, Kisházi Beatrix, Szabó Gabriella, Oláh Zsuzsa, akik szülés után visszatértek és meglehetôsen jó eredményeket, Európa Bajnokságokat nyertek, világbajnokságokon érmeket szereztek, s még sokáig sportoltak aktívan. Beszéltem elôbb a segítségrôl. A családi segítség mellett sok más segítség is kell, ezért a saját klubomban – szükség szerint – babamegôrzôket, gyerekmegôrzôket létesítettünk, járókát állítottunk be és nagyszámú játékos, szülô közremûködött ebben, vigyázott a gyerekre egészen addig, amíg az anyuka nyugodtan sportolt. A segítségrôl nem csak be-

2004/3

szélni kell, hanem tenni is valamit ennek érdekében. Szó esett a bizalomról. Nos, ebben a tekintetben is sokat jelent a bizalom. Egy edzônek az edzô-játékos kapcsolatban a nôknél, a nôi sportolóknál fokozottabb szerepe van a bizalomnak. Ezt saját tapasztalatomból is le tudom szûrni, hiszen sikerült ezekkel az éljátékosokkal – és nem éljátékosokkal is egyébként – olyan kontaktust teremteni, ami lehetôvé tette még annak megbeszélését is a csapaton belül, hogy ki, mikor szüljön, mikor jöjjön a gyerek. Azt gondolom, hogy ez borzasztóan fontos minden sportolónál, de a nôi lélek miatt a nôknél sokkal fontosabb a közvetlen kontaktus az edzôvel, mert sokkal inkább igényli saját személyes problémáinak a megbeszélését. Ugyanakkor azt is el kell mondani, rejt ez veszélyeket is magában, ez a közvetlen, nagyon közeli kontaktus. Különösen a férfi edzôk szempontjából. Nagyon vigyázni kell, hogy senkivel szemben ne lépjen át az edzô bizonyos határokat. Nemcsak saját maga miatt, hanem azért, mert a csapaton belül az összes többi játékos is nô, s a határokon túlmenô kapcsolat, azt gondolom, negatívan befolyásolhatja a többi nôvel való kapcsolatát az edzônek. Beszélhetnék még itt a testi felépítésbôl, a biológiai folyamatok különbözôségébôl eredô kérdésekrôl, de idôhiány miatt ezt nem tehetem meg, egy dologra azonban még szeretnék kitérni – a testfelépítés, illetve az alkati különbségekbôl arra a tényre, amely alapvetôen befolyásolja a férfi és a nôi teljesítmények közötti különbséget, elsôsorban azokban a sportágakban, ahol az erô és a gyorsaság dominál. Ez a férfi és a nô testében lévô izomtömeg közötti különbség. Nemcsak a teljesítménykülönbséget akarom indokolni, hanem arra a veszélyre is szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez a különbség egy állandó késztetést is jelent az edzôknek arra, hogy ezt a különbséget szüntessük meg. Mégpedig olyan módon – ahogy sajnos azt sokan teszik is –, hogy ezt a különbséget mesterséges eszközökkel csökkentsük, tüntessük el, erôsítsük meg a nôt olyanra, mint egy férfi, és akkor olyan teljesítményt fog nagyjából nyújtani. Azt hiszem ez az egyik legnagyobb veszély. Így a nôkkel foglalkozó edzôknek tudomásul kell venniük, hogy van egy határ e tekintetben, és ezt a határt semmiképpen nem szabad túllépni. Mert, ha ezt a határt túllépjük, akkor a nô már nem lesz nô. Én, mint férfi is, és mint edzô is, meggyôzôdéssel vallom, hogy nincs olyan sportteljesítmény iránti vágy, nem lehet olyan vágy, nem lehet olyan cél, amely azt eredményezi, hogy veszélyeztesse a nô egészségét, a nô karakterét. Bármennyi-

■

MAGYAR EDZŐ 31

2004/3

Felmérés a testépítô sportolók táplálkozási szokásairól Buda Levente, Szabó S. András, Lakner Zoltán Budapesti Corvinus Egyetem, Élelmiszertudományi Kar, Budapest

Bevezetés A testépítés (body building) Magyarországon az elmúlt két évtizedben került az érdeklôdés homlokterébe. Az egészséges életmód elôtérbe jutása, a szép test kultusza következtében a testépítés igazi tömegsporttá vált, amely jövedelemtôl, lakóhelytôl, nemtôl és kortól lényegében függetlenül csaknem bárki számára elérhetô. A sportág fejlôdését jelentôs mértékben szolgálja a táplálék-kiegészítôk népszerûségének növekedése is, mert ezek átgondolt használata hatékonyan járulhat hozzá a sportolók izomtömegének gyarapodásához, a kívánt eredmények eléréséhez. Itt különösen jól igazolható az a közismert tény, hogy a megfelelô táplálkozás döntô szerepet játszik a kitûzött sporteredmény elérésében. Az elmúlt évtizedekben a body building sportra nemzetközi szinten sötét árnyként vetült a hormon-tartalmú ill. a szervezet hormonháztartására kedvezôtlenül ható készítmények felhasználása. Még mindig sokan vannak, akik kellô orvosi felügyelet nélkül, saját felelôsségükre próbálják ezekkel a tiltott szerekkel javítani teljesítményüket. Alapvetô sportegészségügyi kérdés az is, hogy az élelmiszeripar képes lehet-e

ezen termékek helyett olyan táplálék-kiegészítôket gyártani és ajánlani, melyek hatékonyan, de a sportolók egészségének veszélyeztetése nélkül szolgálják a kitûzött célok elérését.

Anyag és módszer Jelen munkában arra keressük a választ, hogy mi jellemzi a testépítôtermek látogatóinak gondolkodását és értékrendjét a sport-táplálkozás szempontjából. Kutatómunkánk során megvizsgálva a sport-táplálkozással kapcsolatos szakirodalmat (1-13) meglepôdve tapasztaltuk, hogy a testépítôk táplálkozási szokásaival kapcsolatban viszonylag kevés a rendelkezésre álló primer, azaz közvetlen felmérésekre alapozott vizsgálat. Olyan kérdôívet szerkesztettünk, amely alkalmasnak bizonyult a testépítôk sportjukkal és táplálkozásukkal kapcsolatos beállítódásának és magatartásának vizsgálatára, továbbá a táplálék-kiegészítôk beszerzésével és felhasználásával összefüggô fogyasztói-felhasználói magatartás-minták feltárására (14). Munkánk során a közvetlen kérdôíves megkérdezést alkalmaztuk. Többségében zárt kérdéseket (válaszadás igen-nem formában, ill. könnyen kiértékelhetô adatokra kér-

TÁPLÁLKOZÁSI TANÁCSADÓ tanfolyam A Corvinus Egyetem Élelmiszertudományi Kara (volt Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem) 2004 ôszén (október-november) 20 (4x5) órás

TÁPLÁLKOZÁSTANI TANÁCSADÓ tanfolyamot indít

SPORTTÁPLÁLKOZÁS TÉMAKÖRBEN. A képzésre az Élelmiszerkémiai és Táplálkozástudományi Tanszéken kerül sor 2 hétvégi program (péntek délután és szombat délelôtt) keretében. A résztvevôk látogatói, a sikeres vizsgát is tevôk táplálkozástani tanácsadói oklevelet kapnak. Beiratkozási feltétel: legalább középfokú végzettség Tanfolyamdíj: 40.000, – Ft (negyvenezer) + ÁFA Vizsgadíj 5.000, – Ft (ötezer) + ÁFA Jelentkezés: Levél: Élelmiszerkémiai és Táplálkozástudományi Tanszék, 1118 Bp. Somlói u. 14-16. Telefon: 372-6203. e-mail: [email protected]

dezés) alkalmaztunk a kérdôívnél. Az attitûdre vonatkozó kérdésekhez Likert-féle 1-tôl 5-ig kiértékelôs skálát használtunk fel. Ennek az volt az oka, hogy az 1-tôl 5-ig történô osztályozást Magyarországon széles körben alkalmazzák pl. az oktatásban, tehát itt egy egyetértésen alapuló azonosság mérô skálát volt módunk használni. A kérdéseket személyesen tettük fel, így mód nyílt az egyes kérdések pontosítására és értelmezésére is. Erre esetenként különösen nagy szükség volt, mert a válaszadók mûveltsége jelentôs eltéréseket mutatott. Az eredmények feldolgozására az SPSS integrált matematikai-statisztikai programcsomagot alkalmaztuk. A vizsgálatokhoz egyaránt felhasználtuk a hagyományos leíró (deskriptív) statisztika eszköztárát, valamint a többváltozós adatelemzés legkorszerûbb módszereit is.

A statisztikai felmérés eredményei A kérdôívek kiértékelése során megállapítottuk, hogy a válaszadók szocio-demográfiai összetétele jól tükrözi azt a sokszínûséget, mely napjaink testépítô sportolóit jellemzi. A testépítéssel kapcsolatos célokat és beállítódásokat vizsgálva a kategorikus fôkomponens – analízis felhasználásával négy válaszadó-csoportot (clustert) különítettünk el. Az elsô csoportot az jellemzi, hogy számukra alapvetô fontosságú az egészséges élet. Az edzôterem viszonylag fontos, de nem a legfontosabb, mint társadalmi-kulturális közösség ill. közeg és ugyanakkor fontosnak tekinti az esztétikus, szép test kialakítására való törekvést is. Alapvetôen mozgáshiányát igyekszik pótolni a body-klubokban, a fogyást azonban nem tekinti meghatározó jelentôségûnek, és a munkájához sincs szüksége a megfelelô fizikai erônlétre. A 2. clustert az jellemzi, hogy nagy jelentôséget tulajdonít ô is az egészségnek, de kisebb mértékben, mint az 1. cluster, számára a testépítô terem, mint szociális közösség egyáltalán nem fontos, ugyanakkor az esztétikus, szép test kialakítása jelent kiemelkedô fontosságú tényezôt.

30 MAGYAR EDZŐ

■

6.táblázat. A kézilabda világbajnokságokon I-III.férficsapatok tagjainak testmagasság és testtömeg átlagai (MADARÁSZ, 1986, 68.o.) Év Testmagasság(kg) Testtömeg (kg) 1970 183,6 81,1 1974 186,2 86,9 1978 187,3 85,7 1982 185,2 86,2 1986 189,7 88,3 Joch,W.(1992): Das sportliche Talent. Meyer und Meyer Verlag. Aachen. 453p. Killing,W.(1994): WM-Analyse Hochsprung Männer. Leichtathletik, 36.1518.és 37.18. Korócz Gy. - Szabó T. (1980): Sportiskolai módszertani segédkönyv. Kézilabda. Központi Sportiskola. Budapest. 203p. Kudar K.(1984): Válogatott férfi és nôi puskás versenyzôk személyiség vizsgálata. In: Nagykáldi Cs. (szerk.): A hazai sportpszichológia aktuális kérdései. Testnevelési Fôiskola. Budapest. 40-54. Kupper, K .(Red).(1967): Die einheitliche Sichtung und Auswahl für die Trainingszentren und Trainingsstützpunkte des DTSB der DDR. DTSB der DDR. Berlin. 192p. Kupper, K.(1994):Eignungsdiagnostik und Auswahl. In: Schnabel,G.-Harre,D.Borde, A.(Hrsg.):Trainingswissenschaft. Sportverlag. Berlin. 456-466. Kuznyecov, V.V.(1976): O problema otlera. Fizkultura i Sport. Moszkva. Kuznyecov, V.V.-Petrovszkij, V.VSustyin, V. N (1979): Modelline charakterisztiki legkoatletov.Zdorovja. Kijev. Letzelter, M.(1979): Leistungsdiagnostik und Trainingsberatung. Leichtathletik, 20.627-630., 21.657-661., 22.691-693. Madarász I.(1986): Korszerû kézilabdázás. Sport. Budapest. 367p. Matthews, P. - Hymans, R.(1988): Biographies of Leading Athletes. In: Hymans, R-Kramer, W. - Mallon, B. Matthews, P. - Sparks, B.: IAAF Statistics Handbook 1988 Seoul Olympic Games. IAAF.London. 163-251. Mészáros J. - Szmodis I.(1982): A valódi kor becslésének és a felnôttkori testmagasság elôrejelzésének lehetôsége a prepubertásban és a pubertásban. Utánpótlás-nevelés, 9. 3-11. Mészáros J. - Mohácsi J. - Szmodis

I.(1984): A biológiai fejlettség meghatározása antropometriai változók alapján. Hungarian Rewiev of SportsMedicine, 4. 263-268. Mónus A. - Nagykáldi CS. (1983): Az íjászat pszichológiai profiljának vázlata. In: Derzsy B.(szerk.):A hazai sportpszichológia aktuális kérdései. Testnevelési Fôiskola. Budapest. 22-26. Nagy GY.(1983): A sportági pszichológiai profilok kérdéséhez. In: Derzsy B.(szerk.): A hazai sportpszichológia aktuális kérdései. Testnevelési Fôiskola. Budapest. 10-12. Nagykáldi Cs. - Pilvein M.(1983): Edzôi vélemények az empirikus sportági profilhoz. In: Derzsy B.(szerk.): A hazai sportpszichológia aktuális kérdései. Testnevelési Fôiskola. Budapest. 32-38. Nádori L.(1981a): A sporttehetségek keresésének lehetôségei, útjai. Testnevelés- és sporttudomány,1.1-3. Nádori L.(1981b): Az edzés elmélete és módszertana. Sport. Budapest. 3.kiadás. 323p. Philostratos (1928): A tréneri tudományról. Országos Testnevlési Tanács. Budapest. (fordította: Pálfy György) 46p. Régnier, G. - Salmela, J. H.-Alain,C.(1982): Strategie für die Bestimmung und Entdeckung von Talenten im Sport. Leistungssport, 6.431-440. Rigler, E. (1996): Az általános edzéselmélet és módszertan alapjai. II. rész. A kiválasztás. Országos Testnevelési és Sporthivatal. Budapest. 23p. Rókusfalvy P. (1968): A sportági kiválasztás, mint pszichológiai probléma. In: KSI (Központi Sportiskola)(szerk.): A Központi Sportiskola módszertani konferenciájának elôadásanyaga. KSI. Budapest. 43-55. Rókusfalvy P. (1970): A sportági tevékenység, követelmény és alkalmasság

MET új tagok Papp Eszter Marti György Hasitz Márta Garay Elôd Bachmann Béla Tóth Miklós Kovács László Lajos Kónya Szilvia Légrádi József

testépítés, aerobik sakk taekwon-do vívás súlyemelés karate labdarúgás aerobik sportlövészet

Budapest Budapest Budapest Szekszárd Tamási Gyöngyös Szigetújfalu Miskolc Kaposvár

2004/3

pedagógiai, és pszichológiai kérdései. TF Közleményei, 1.256-284. Rókusfalvy P. (1981): Sportpszichológia. Sport. Budapest. 239p. Rókusfalvy P. (1983): A sportági profil kidolgozása: tartalmi és módszertani szempontok. In: Derzsy B.(szerk.): A hazai sportpszichológia aktiuális kérdései. Testnevelési Fôiskola. Budapest. 6-10. Rókusfalvy P. (1984a): Tehetségkutatás, -kiválasztás és –gondozás a sportmozgalomban. In: Nagykáldi Cs.(szerk.): A hazai sportpszichológia aktuális kérdései. Testnevelési Fôiskola. Budapest. 58-67. Rókusfalvy P. (1984b): A sportpszichodiagnosztika alkalmazásának methodológiai problémái az élsportban. In: Nagykálódi Cs.(szerk.): A hazai sportpszichológia aktuális kérdései. Testnevelési Fôiskola. Budapest. 68-71. Srámkova, P. - Prokopec, M. - Zelezny, J.(1978): Predikce telesné vysky. Teorie Praxe Telesné Wychowy, 4. 226-234. Szabó T.(1997): A Központi Sportiskola kiválasztási rendszere I. Utánpótlásnevelés, 2. 5-53. Thiess, G.(1982: Möglichkeiten der Eignungsdiagnostik. In: Harre, D.(Red.): Trainingslehre. 9. Aufl. Sportverlag. Berlin. 34-40. Tidov, G.(1988): Zur Talentproblematik im leichtatletischen Mehrkampf. In: De Marées,H.(Red.): Die Talentproblematik im Sport. DVS. Clausthal – Zellerfeld. 161-179. Tittel, K.-Wutscherk, H.(1992): Anatomical und Anthropometric Fundamentals of Endurance. In: Shephard, R. J-Astrand, P- O. (Ed.): Endurance in Sport. Blackwell Scientific Publications. Oxford. 35-45. Volkov, V. M - Filin, V.P. (1983): Szportivnij otbor. Fizkultura i Sport. Moszkva. 175p. Wendland, U. (1986): Individuelle Leistungsprognosen im Spitzensport. Verlag Karl Hofmann. Schorndorf. 144p. Williams, A. M. - Reilly, T. (2000): Talent identification and development in soccer. Journal of Sports Sciences, 18. 657-667. Zalka A. (1991): A labdarúgóedzés elmélete és módszertana. Sport. Budapest. 221p. JEGYZETEK 1 Tehetség - elôrejelzésen 2 A stressz védekezô állapot, amellyel az ember a külvilágból érkezô, ôt veszélyeztetô ingerekre válaszol. 3 profil = sajátos jellemzôk összessége 4 minta, valaminek a (kicsinyített) mása 5 elôrejelzés 6 kiegyenlítés 7 Német Demokratikus Köztársaság

■

MAGYAR EDZŐ 19

2004/3

re is szívesen beszélnék még ezekrôl a különbségekrôl, amit említettem, de mégis el kell ismernem, mint edzô, hogy az edzôi magatartás szemszögébôl a nôknél a lélektani tényezôket kell elsôsorban elôtérbe helyezni. Mert ez a nôk egész életvitelében, magatartásában, sportolói eredményességében sokkal nagyobb szerepet kap, mint a férfiakéban. Kicsit most félve mondom el, a sértés szándéka nélkül, de érzelmi életük labilisabb, hangulatuk, kedélyállapotuk változóbb, hullámzóbb, mint a hasonló korú férfiaké. Szerelem. Tapasztalatom, hogy a fiatalabb, de még az idôsebb hölgyek esetében is, amikor eljön a szerelem, fôleg kamaszkor után, akkor egy lánnyal sokkal nehezebb bírni, sokkal inkább befolyásolja ez a sportteljesítményét, mint egy fiúnál. Azt láttam, hogy a fiú viszi magával a lányt, és nem a lány viszi magával a fiút, és ez érvényesül a sportteljesítménynél, az edzési magatartásban, gondolkodásmódban. Erre különösen kell figyelni egy edzônek, és ebben segíthet, ha olyan bizalmi viszony alakulhat ki az edzô és játékosa között, amelynek eredményeként az ilyen jellegû problémákat képesek megbeszélni. A nôk között talán dominánsabb a szubjektivizmus, a féltékenység, az intrika. Erre figyelni kell, mert az egymással szembeni toleranciának a hiánya csapaton belül gyakran okoz problémát. Ezt azért kell megemlíteni, mert egy férfiedzônek könnyebb megvalósítani a fegyelmet, a hatalmon alapuló fegyelmet a nôk között, a nôk fegyelmezettebbek, de sokkal nehezebb hatni és befolyásolni az egymás közötti viszonyokat és az öltözôi hangulatot. Abból is adódóan, hogy az edzô általában nincs ott. Sok problémát okozott ez és dilemmát, hogy az ember mikor avatkozzon bele ezekbe a konfliktusokba, amelyek egy nôi öltözôben és nôi csapatnál óhatatlanul jelen vannak. Arra jutottam és tudom tanácsolni mindenkinek, hogy mindaddig, amíg ezek a konfliktusok az egyén és a csapat szereplését, szerepét nem befolyásolják lényegesen, addig az edzônek nem szabad fellépni diktátorként, döntôbíróként, nem szabad úgy gondolnia, hogy neki kell elrendezni minden konfliktust. Érdekes, hogy a nôk, miközben jogosan és eredményesen harcolnak szinte minden fórumon a nôi egyenjogúságért és azért, hogy a nôk megfelelô szerepet kapjanak a társadalom minden területén, az egymás közötti viszonyban mégis gondok vannak. Ugyanúgy, mint a munkahelyeken, azt tapasztaltam, hogy a sportban is nehezebben viselik el a nôk az alá- és fölérendeltségi viszonyokat, mint a férfiak. Ebbôl adódik, hogy kevés nôi edzô

van, nem csak Magyarországon, hanem a nemzetközi élvonalban is. Pedig normális dolog lenne, hogy nôi csapatoknál, nôi versenyzôknél élvonalbeli nôi edzôk legyenek, sokkal könnyebben megérthetik egymást. Személyes tapasztalatból azt kell mondanom, ez borzasztóan nehéz ügy. Meglehetôsen nagy erôfeszítésembe tellett, hogy a játékos pályafutásukat befejezô, felsôfokú végzettségû, európai sztárjátékosokat bevigyek a saját egyesületembe, hogy edzôként, a volt csapattársai elfogadják. Az esetek többségében, sajnos, nem sikerült. Azt gondolom, hogy a nôknek nemcsak azért kell harcolni, hogy mások, a férfiak, a társadalom minden rétege elfogadja ôket, hanem maguknak is sokat kell tenni annak érdekében, hogy saját magukat elfogadják. Lehet, ez a sok évszázados férfiuralomnak a következménye és a maradványa, de gyakorlatilag ezt a belsô késztetést, ezt csak saját maguk tudják elôidézni, és a férfiaktól ehhez legfeljebb némi támogatást tudnak kapni. Van még néhány dolog, amit a különbségekrôl szeretnék elmondani. A nôk általában érzékenyebbek a változásokra. Nehezebben alkalmazkodnak a megszokottól eltérô körülményekhez. Ezért egy edzônek fiatal kortól arra kell törekednie, hogy eltérô körülmények között, eltérô ellenfelekkel, eltérô helyszínen versenyeztesse a nôket, a hátrányokat fiatal korban igyekezzenek mérsékelni, hogy mire élsportolói szintre kerülnek, ezek a hátrányok ne jelentkezzenek túlságosan nagy súllyal. A nôk viszont sokkal szorgalmasabbak, mint a férfiak, s fegyelmezettebbek is. Ezt az is elôidézi, hogy a nôknél a monotónia tûrés szintje magasabb. Ebbôl adódóan a nôkkel nemcsak több munkát lehet végeztetni, hanem a részükrôl – fôként azokhoz a feladatokhoz, amelyek nagyon bonyolultak, amelyeket nagyon nehéz megtanulni – több türelemre lehet

számítani. Ez azért is lényeges, mert ugyanakkor az improvizációs képessége meg a nôknek alacsonyabb. A nôi játék sokkal inkább épül sablonokra, panelokra, begyakorolt elemekre. Ebben a monotónia tûrésük, a szorgalmuk, az, hogy hosszabb edzési tartamra is készek, nagy segítséget jelent. A nôi élsportban természetes dolog – és az is kell legyen – a férfiak közremûködése edzôpartnerek, segítôk személyében, mert az adott szinten a férfiak képesek magasabb teljesítményre késztetni a nôket. A férfiaknak ez a segítsége kötelesség is, már csak morális okból is, mert nekünk férfiaknak döntô szerepünk van abban, hogy a nôi sport a férfihoz képest elmaradott, s vonatkozik ez a megállapítás a társadalom más területeire is. Az utóbbi idôben – Földesiné professzorasszony is bemutatta – azért van egy jelentôs fejlôdés a nôi sportban, ha az még nem is elegendô. De, hogy honnan indult el a nôi sport, amíg eljutott idáig, azt nagyon jól jellemzi egy olyan cikkrészlet, amely 1913-ban Angliában jelent meg a nôk sportjára vonatkozóan, és amely nagyon jól tükrözte annak az idôszaknak a felfogását a nôi sporttal kapcsolatban. Igyekszem pontosan idézni: „Az egyetlen sport, amely fejleszti a nôi testet, az az egyszerû házi munka, amely megmozgatja izomzatát. Nincs jobb eszköz a lábak edzésére és a meghízás ellen, mint a gyakori lépcsôjárás. A legjobb eszköz a mellkas fejlesztésére felmosni a padlót. A söprés erôsíti a lapocka izmait, a vizes vödör pedig erôsítô gyakorlat. Egy óra a mosóteknô mellett többet ad, mint teniszezni löncs után. A tésztadagasztás pedig kiválóan fejleszti a nôk felsô végtagjait.” Remélem, nem kell újabb 90 évnek eltelnie ahhoz, hogy a most még nagyon sokszor elhangzó, a nôi sportot lekicsinylô vélemények és magatartások majd ehhez hasonlóan anakronisztikusnak tûnjenek!

20 MAGYAR EDZŐ

■

2004/3

Nôk a sportban Rácz Katalin Magyar származású szlovákiai vívóversenyzô

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy ilyen neves elôadók társaságában én is elmondhatom a nôi élsporttal kapcsolatos véleményemet, gondolataimat. Annál is inkább, mert abban, hogy a nôi élsportolók családjába tartozom, bizonyos fokig a magyar sportmozgalomnak és mindenekelôtt a magyar vívó szövetségnek is szerepe van. Sportfályafutásomat nagymértékben elôsegítette az a tény, hogy a világ legjobbjai közé tartozó magyar vívókkal készülhettem fel a különbözô európai és világversenyekre. Az is nagy örömmel tölt el, hogy (bár ez bizonyára furcsán hangzik), most fordult elô elôször, hogy egy ilyen rendezvényen, mint ez a konferencia, az anyanyelvemen beszélhettem. A nôk helyzete az élsportban nagyon hálás és állandóan visszatérô téma, amely híven tükrözi a nôk helyzetét a társadalomban, politikai, gazdasági életben is. Hiszen egy nemrég megjelent felmérés szerint, Európa legnagyobb, legjelentôsebb vállalatainak vezetôi között csak kb. 8 százalékban találhatók nôk. Néhány hét múlva elkezdôdnek az athéni olimpiai játékok. Az olimpiai játékok a szakemberek és a közvélemény szemében az élsport kirakatát jelentik. Eredetileg az ötkarikás játékokat a férfiaknak a férfiak találták ki és ha az olimpiai játékok felélesztésének szellemi atyja szerint folytatódna a fejlôdésük, a nôk ma is csak mint nézôk vehetnének részt rajtuk. Vagy esetleg úgy sem, hogy egy aktuális sportról - a fociról - is megemlékezzünk. Németországban az 1900-as évek elejéig a nôk még a lelátókon sem foglalhattak helyet egy férfi labdarúgó mérkôzés alatt. A sportmozgalom vezetôi - abban az idôben kivétel nélkül férfiak, túlságosan féltették a nôk erkölcsét, szervezetét, egészségét, mert a sport és különösen az élsport állítólag elférfiasodáshoz vezet. De ez nem csak P. de Coubertin idejében volt az általános vélemény. Pályafutásom alatt elég gyakran bajlódtam a térdemmel. Amikor már nagyon komoly nehézségeim voltak, felkerestem egy jó nevû szakembert és elpanaszoltam a problémámat. Az orvos figyelmesen végighallgatott és rögtön közölte is velem a (szerinte) helyes diagnózist: “Mindig mondtam, hogy a nôk kezébe fakanál való és a konyhában van a helyük“. Igaz, hogy 1900 óta, amikor a nôk elôször lehettek részesei a sportolók legjelentôsebb találkozójának, a sportmoz-

galom és vele együtt az olimpiai mozgalom is, sok pozitív változáson ment át, de a nôi élsport még ma sem egyenrangú társa a férfi élsportnak. Annak ellenére, hogy a NOB törvénykönyve, az Olimpiai Charta bármilyen fajra, politikai nézetre, vallásra, és nemre való diszkriminációt az ötkarikás mozgalommal összeegyeztethetetlennek tart, körülbelül 30 (fôleg iszlám) országot csak férfisportolók képviseltek az utolsó olimpiai játékokon. Természetesen nem óhajtom a nôi sportolók helyzetét Európában, és például Afganisztánban összehasonlítani, de Gurun Doll-Tepper prof. asszonynak nagymértékben igaza van, amikor azt mondja, hogy a nôknek ahhoz, hogy a sportban sikeresek legyenek, ma is sokkal több erôre, kitartásra van szükségük mint, a férfiaknak. Nemrég egy újságcikk került a kezembe, ahol sportrajongóknak tették fel azt a kérdést, mi szerint ítélik meg a nôi és férfi sportolókat. A megkérdezettek 56 % a nôknél a külsejüket értékelte az elsô helyen, a férfiaknál ez csak a megkérdezettek 16 százalékának volt fontos. Több példát lehetne felsorolni arra, hogy kitûnô sportolónôk, többszörös olimpiai vagy világbajnoki érmesek nehezen találnak szponzort, nem csak azért, mert esetleg nem elég attraktív a sportáguk, hanem azért, mert ôk maguk nem elég attraktívak. Vagyis a nôi sportoló legyen eredményes, sikeres, csinos, jóképû, és a versenyre lehetôleg kifestve, feltûnô öltözetben, divatos frizurával jelenjen meg. Így biztosítva lesz a szponzor, de a szurkolók figyelme is.

Jobb szélen az elôadó: Rácz Katalin

Amíg az én idômben a sikeres reprezentáció a politikai rendszer reklámját szolgálta, ma az élsport egy fontos gazdasági tényezô, sôt bizonyos fokig üzlet lett, mely a piac kérlelhetetlen törvényei szerint mûködik, és ahhoz igazodik. Ezt nekünk is tudomásul kell vennünk és a sportolóknak alkalmazkodniuk kell az új körülményekhez és szabályokhoz. Természetes tehát, hogy a nyilvánosság, érdeklôdését elsôsorban azok a sportolónôk keltik fel, akik a sportpályákon túl. is el tudják adni magukat. Ami alatt egyáltalán nem azt értem, hogy a nôi élsportolónak szépségkirálynônek kell lennie, Sokkal fontosabbnak tartom a belsô szépséget, az egyéniségük kisugárzását. A testedzés, a sport nagymértékben hozzájárul a nôk magabiztosságának, önbizalmának a növeléséhez. Fejleszti a saját erônkbe, képességeinkbe vetett bizalmat és hitet, ugyanakkor elôsegítheti a nôi nemre még ma is érvényes klisé felülvizsgálatát. Hiszen nincs olyan cél, sportteljesítmény utáni vágy, amely veszélyezteti a nôk személyiségét. Az élsportolónôknek nem férfi eszközökkel kell harcolniuk az érvényesülésükért, hanem vállalniuk kell a nôi nem értékeit, a nôi nem elônyeit, de természetesen respektálniuk kell annak hátrányait is. Az elôtérben a sportolónô tudása, képessége, egyénisége maradjon. Hiszen senki nem születik személyiségnek, de mindenki személyiséggé fejlôdhet. Ezzel a nôi élsportolók nagymértékben inspirálhatják, motiválhatják egyrészt a korosztályuk tagjait is, de jelentôsen befolyásolhatják az utánuk jövô generáció nevelését is. Nemcsak a sportmozgalomban, de az élet különbözô területén is.

■

MAGYAR EDZŐ 29

2004/3

4.. táblázat. Az 1988-as olimpiai játékokban döntôs (I-VIII. helyezett) állóképességi sportolók testmagasság és testtömeg átlaga (TITTEL-WUTSCHERK, 1992,39.o.) Versenyszám Nem Testmagasság (cm) Testtömeg (kg) 800 m síkfutás F 184,4 69,6 N 171,1 55,6 Maratoni futás F 177,9 64,3 N 162 47,6 400 m gyorsúszás F 191,6 81,1 N 174,5 61,6 Országúti kerékpár egyéni F 178,3 73,6 N 166,9 59,4 F = férfi, N = nô ugyanazt az eredményt alacsonyabb edzéskor és kevésbé specializált felkészülés után érte el. Ha pl. egy 12 éves biológiai korú lány csak a heti 2 testnevelési órán való részvétellel (tehát „0” év edzéskor mellett) ér el a 60m-es síkfutásban 9,2 s-os teljesítményt, egy másik 12 éves biológiai korú lány pedig 3 éves atlétikai edzéskor után fut ugyanezen a távon ugyancsak 9,2 s-ot, akkor a „0” év edzéskorú gyermeket tarthatjuk jobb gyorsasági adottságúnak. A várható felnôttkori testmagasság szerinti értékelés A testmagasság több sportágban kiválasztási tényezô. Jól mutatja ezt az, hogy az 1970-1986. között rendezett kézilabda világbajnokságok I-III. helyezett férfi csapatainak testmagasság átlaga Madarász (1986, 68.o.) szerint tartós irányzatot nézve emelkedett (6.táblázat) . Ezért hasznos az, ha már a szûréstôl kezdôdôen a várható felnôttkori testmagasság prognózisa alapján is megtörténik e testméret szerinti értékelés. A sokfél módszer közül Magyarországon Srámkova és mtsai. (1978) eljárását Harsányi (2000l, 333-335.o.) ismerteti, de könynyen elérhetô Mészáros-Szmodis (1982) munkája is. A kompenzáció szerinti értékelés A kiválasztási mutatókban elért eredmények egy meghatározott körön belül kiegyenlíthetik egymást, mert ahogy már említettük, a vágtafutás eredményét meghatározó lépéshosszbeli elmaradást kompenzálhatja a lépésfrekvenciában történô túlteljesítés. A kiegyenlítés lehetôségei a következôk. 1. A vezetô kiválasztási mutatókban (amelyek a csúcsteljesítmény–életkori eredményt alapvetôen meghatározzák) nincs lehetôség a kiegyenlítésre. 2. Kompenzáció csak egymással szoros összefüggést jelzô mutatók között lehetséges. 3. Azokban a mutatókban, amelyek edzéssel nem (pl.testmagasság) vagy alig fejleszthetôk, kevésbé érvényesülhet a kiegyenlítés, mint azokban, amelyek edzéssel jól fejleszthetôk.

Összefoglalás A versenysportra történô kiválasztáshoz nélkülözhetetlen sportági, versenyszámbeli követelményprofil hiányosságaira és a kiválasztási mutatókban elért eredmények biológiai- és edzéskor, továbbá várható felnôttkori testmagasság elôrejelzése és a kompenzációs lehetôségek szerinti értékelésére hívtuk fel a figyelmet. E kiválasztási összetevôk szem elôtt tartása javíthat a kiválasztás megbízhatóságán és hozzájárulhat a teljesítmények növeléséhez. Kulcsszavak: követelményprofil, kiválasztás, biológiai- és edzéskor, várható testmagasság, kompenzáció, teljesítménynövelés.

Irodalom Andersen, R.-Kröger,Ch.(1987): Talentbewahrung als vorrangiges Ziel eines langfristigen Leistungsaufbaus. Sportwissenschaft,1.53-70. Arnot, R-Gaines,C.(1984): Sport Talent. Verlag Orac. Frankfurt. 296p. Baksa L-Iglói L-Odor P.(1986): Általános iskolai tanulók felmérési, kiválasztási és foglalkoztatási rendszere. Országos Testnevelési és Sporthivatal. Budapest. 87p. Consiling National pentru Educatie Fizika si Sport] (1971): Continual si metodica antrenamentuli sportiv. Stadion.Bucuresti. 445p. DVfL [Deutsche Verband für Leichtathletik] (1985)Trainingsprogramm für das Grundlagentraining in den Trainingszentren. DVfL der DDR. Berlin. 107p. Fejes Z.(1969): A magasugrók teljesítményszintjét alapvetôen meghatározó tényezôk és a teljesítményfokozás lehetôségei. TF Tudományos Közlemények, 3.305-314. Fejes Z.(1982): Gátfutás. In: Szekeres

S.(szerk.): Fiatal atléták edzése. Sport. Budapest. 77-107. Fischer, R. J.-Borms,J.(1990): The Search for Sporting Exellence. Verlag Karl Hofmann. Schorndorf. 93p. Gavallér CS.(1983): Adatok a kajak sport sportági profil kidolgozásához. In: Derzsy B.(szerk.):A hazai sportpszichológia aktuális kérdései. Testnevelési Fôiskola. Budapest. 26-30. Gavallér CS.(1984): A kajak-kenu sportági profil. In:Nagykáldi Cs.(szerk.): A hazai sportpszichológia aktuális kérdései. Testnevelési Fôiskola. Budapest. 28-39. Geron, E-Dimitrova, C-Kovacsev,J. (1970): Pszichoszportogramata – uszlovie za pszichologicsenkata diagnosztika na szportiszta. szp. Vöproszi na Fizicseszkata Kultúra, II. Glesk, P-Harsányi,L. (1998):Vyber talentov so zameranim na atletiku. Edicia Monografii. Bratislava. 94p. Hancsik, V-Belaj, J-Macsura, I-Horsky, L - (1990): Röplabdaedzés utánpótlás korú és felnôtt csapatok részére. Magyar Röplabda Szövetség. Budapest. 330p. Haris F.(1968): Fiú kosárlabdázók kiválasztása. In:KSI (szerk.): A Központi Sportiskola Módszertani konferenciájának elôadásanyaga. KSI. Budapest. 109-116. Harsányi L.(1990): Vizsgálati törekvések és kutatási eredmények a kiválasztásban. Az MTA Pécsi Akadémiai Bizottsága 1990.évi pályázatán II.díjban részesített pályamû. 209p. Harsányi L.(2000):Edzéstudomány I.Dialog Campus Kiadó. Budapest-Pécs. 342p. Harsányi L.-Sebô A.(1984):Útmutató az atléta utánpótlás kiválasztásához és felkészításéhez 1985-1988. Sportpropaganda. Budapest. 129p. Hofman, S. - Schneider,G.(1985): Eingnungsbeurteilung und Auswahl in Nachwunchsleistungssport. Theoria und Praxis der Körperkultur, 1.44-52. Hollmann, W.(1988): Einführung in die Talentproblematik aus sportmedizinischer Sicht. In:De Marées,H.(Red.):Die Talentproblematik im Sport. DVS. Clausthal-Zellerfeld. 27-37. Hosek,V(1980): A sportlövészet lélektani jellemzése. In: Nádori L. (szerk.):Az edzés és versenyzés pszichológiája. Sport. Budapest. 147-160. Jakabházy L.(1968): Jégkorongozók kiválasztása. In: KSI(szerk.): A Központi Sportiskola módszertani konferenciájának elôadásanyaga. KSI. Budapest. 81-87.

5. táblázat. Közel azonos 100 m-es nôi vágtafutó teljesítményt elérô sportoló eltérô teljesítménymeghatározó összetevôinek kompenzációs értéke (LETZELTER, 1979) Jellemzôk A 100 m-es síkfutás nôi olimpiai bajnokai STECHER (1972) RICHTER (1976) Versenyteljesítmény (s) 11,07 11,08 Lépéshossz (m) 1,81 2.00 Lépésgyakoriság (lépés/s) 4,86 4,51

28 MAGYAR EDZŐ Az 1979-1993. évek közt magyar nyelven kiadott 3 atlétika továbbá 1-1 birkózó, jégkorong, kézilabda, labdarúgó, röplabda, súlyemelô, tenisz és vívó, összesen 11,egyenként 285-455 oldal terjedelem közt ingadozó sportági szakkönyvben vizsgáltuk a SKP-ra vonatkozó ismeretanyagot. Egészségügyi követelménnyel csak 1 kiadványban találkoztunk, sportmotorikus színvonalat 3-an határoztak meg, testalkati követelményt 7, kondicionális képességigényt valamennyi, mozgástanulási jellemzôt 6, észlelési funkciót 3, értelmi képességet 3, pszichikai összetevôt az összes, társas magatartásmódra utaló elvárást 1, gyôzelmi készenléttel összefüggô követelményt egyetlen könyv sem tartalmazott. Normákat alig találtunk. Ez alól kivétel Hancsik és mtsai.(1990) röplabda könyve, amelyben a 2.táblázaton szereplô élvonalbeli játékosokra vonatkozó SKP-normák szerepelnek. Killing (1994) férfi magasugrók abszolút (231-245 cm) és VB-on, OJ-on 19871993. között relatíve is legeredményesebb (I-VIII. helyezettek) fôbb jellemzôi között testmagasságukat, testtömegüket, s néhány teljesítményfejlôdési adatukat adta meg (3.táblázat). Külön érdeme ennek az elemzésnek, hogy megállapította, hogy e sportolók 64%-a már ifjúsági korában gyôzelemre kész, és képes volt. Hasonlóan annak a 160 európai atlétának a 64%-ához, akik a Nemzetközi Amatôr Atlétikai Szövetség (IAAF) 1988as statisztikai évkönyvében a világ legjobb atlétái közt szerepelnek (Matthews-Hymans, 1988). A férfi magasugrók versenyszám-specifikus követelményprofilja személyi tényezôinek összeállítására tett kísérletünk (Harsányi, 2000, 110.o.) sem járt osztatlan sikerrel, mert megismerési, érzelmi, pszichikai és szociális területen nem találtunk adatokat. Összegezve azt állapíthatjuk meg, hogy a kiválasztás sikerét - más ténye-

■

zôk mellett - az is akadályozza, hogy bár a SKP kidolgozásának szükségessége már az 1960-as években nyilvánvalóvá vált, teljes körûen ez nem sikerült és az edzésgyakorlatot közelebbrôl meghatározó sportági szakkönyvekbe ebbôl is csak az információk töredéke került át. S könnyen lehet, hogy a kiválasztási mutatók ezen alapjának hiányosságai is gátjai a hatékonyabb kiválasztásnak s ennek nyomán a teljesítménynövelésnek. A kiválasztási mutatókban elért eredmények értékelése Részben az irodalom áttekintése, részben az edzésgyakorlatbeli megfigyelések egybehangzóan bizonyították, hogy az azonos naptári korú fiatalok testméretei, motoros teljesítményei között biológiai- és edzéskoruk alapján igen nagy eltérések lehetnek. S az sem vitatható, hogy a sportágak többségében meghatározott testalkati tényezôk (pl. felnôttkori testmagasság) sportág-, versenyszámspecifikusan (4. táblázat) jelentkezik (Tittel – Wutscherk, 1992). Továbbá az sem kerülhetô meg, hogy közel ugyanazon sportteljesítmény eltérô teljesítménymeghatározó összetevôk esetén is elérhetô, ha az egyik összetevôben való elmaradást egy másik összetevôben jelentkezô túlteljesítés kompenzálja. Erre jó példa Letzelter (1979) nyomán a 100 méteres nôi síkfutás két olimpiai bajnoka közel azonos, 11,07 és 11,08 s-os eredményét meghatározó lépéshosszának és lépésgyakoriságának eltérése. Míg Richter 7%-kal nagyobb lépéshosszal, addig Stecher 7%-kal nagyobb lépésgyakorisággal vágtázott (5. táblázat). Tehát akkor járunk közelebb a valósághoz, ha a kiválasztási mutatókban elért eredményeket: - a biológiai - az edzéskor - a várható felnôttkori testmagasság, és - a kompenzációs lehetôségeket figyelembevéve értékeljük, tartjuk jobbnak vagy rosszabbnak.

2004/3

A biológiai kor szerinti értékelés A magyar sportvezetés többször és helytállóan megállapította, hogy néhány sportágban a magyar serdülô és ifjúsági nemzeti válogatottak ellenfeleiknél kisebb hányada bizonyult eredményesnek a csúcsteljesítmény-életkorban. Ezt szinte minden esetben a korai specializációnak tulajdonították, ami csak csekély mértékben fogadható el. E téren a szélesebb körben ható ok a teljesítmények biológiai életkor szerinti értékelésének elmaradása lehet, amelynek következtében az akcelerációból (gyorsabb biológiai érésbôl) eredô jobb motoros teljesítményt a kiemelkedô adottságnak, köznapi nyelven a tehetség jelének tekintették. S tudjuk, hogy az ilyen teljesítményelônyök a felnôtté válás felé haladva egyre inkább elvesznek. Ezért javasolta Kupper (1976) az NDK7-ban, hogy már a sportági szûrésnél - s természetesen késôbb a kiválasztási folyamat során is – a biológiai érettség magasabb fokán állók testméreteit és motoros teljesítményét ne naptári koruknak megfelelôen értékeljük. Azaz az azonos naptári korú fiatalok adatait - ha biológiai koruk eltérô, akkor a biológiai koruknak megfelelô normákhoz hasonlítva tartsuk jónak v. rossznak. Pl. ha egy 16 éves naptári korú 2 évvel akcelerált (azaz biológiai kor szerint mát 18 éves) fiú a 100 méteres síkfutásban 10,4 s-os eredményt ér el, akkor ennek a teljesítménynek az a helyes értékelése, ha ezt nem a 16, hanem a 18 évesek normájához viszonyítjuk. S ebben az esetben már nem is tarthatjuk annyira kiváló adottságúnak a 16 éves naptári korút. Ma a biológiai életkor már testméretek alapján (morfológiai kor) megállapítható (Mészáros és mtsai., 1984). Az edzéskor szerinti értékelés Az azonos biológiai (valódi) korú fiatalok azonos motoros teljesítménye közül az jelez jobb adottságokat, tehát azt tarthatjuk tehetségesebbnek, amelyik

3. táblázat. Az 1987-1993. között rendezett Vb-ken és OJ --on I-VIII. helyezett férfi magasugrók fôbb jellemzôi KILLING (1994) nyomán Legjobb magasugró eredmény (cm) Ssz. Név Ország Szül. év TM TT 16 évesen 19 évesen Abszolút 1. Sotomayorx CUB 67 194 82 217 243 245 2. Austin USA 67 186 73 211 227 240 3. Conwayx USA 67 184 72 203 229 240 4. Kemp BAH 66 184 71 210 228 237 5. Grant GBR 66 186 73 210 222 236 6. Sjöbergx SWE 65 200 82 221 233 242 7. Sonn GER 67 197 88 200 216 234 8. Smithx GER 73 186 72 209 237 237 9. Beyerx GBR 72 199 86 200 225 231 10. Partykax POL 69 191 73 204 228 237 11. Forsythx AUS 73 197 75 216 237 235 CUB=Kuba, BAH= Bahamák, USA= Északamerikai Egyesült Államok, GBR= Nagybritannia, SWE= Svédország, GER= Németország, POL= Lengyelország AUS= Ausztrália Az „x”-el jelöltek (64%) eredményesen indultak ifjúsági VB-on és ifjúsági korukban OJ-on is. TM= testmagasság, TT= testtömeg

■

MAGYAR EDZŐ 21

2004/3

Élsport – és a késôbbi karrier Sebestyén Júlia Európa-bajnok mûkorcsolyázó – 2004

3 éves korom óta korcsolyázom, 8 éves koromtól kezdtem el versenyszerûen, azóta a mindennapjaimat a sport, az edzések töltik ki. 13 éves koromig Tiszaújvárosban éltem a szüleimmel, amikor is nehéz döntés elé kerültem - velük együtt. Akkori edzôm Budapestre költözött, megváltoztak a feltételek, így nekem is Budapestre kellett költöznöm. Dr. Kozárik Klári néni vett magához, aki sokáig a Korcsolya Szövetség elnöke volt. A továbbiakban ô segített Budapesten. A sport mellett mindig odafigyeltem a tanulmányaimra. Budán a Móricz Zsigmond Gimnáziumban érettségiztem, hatosztályos tagozaton, jelenleg is két intézmény hallgatója vagyok: az egyik itt a Testnevelési Egyetemen mûkorcsolya szakedzôi szakon harmadéves vagyok, és szintén harmadéves a Mûszaki Fôiskola menedzser szakán. Úgy gondolom, a sport mindenképpen összeegyeztethetô a tanulással. Ez nem könnyû, ugyanis nagyon szoros idôbeosztást jelent. Talán korábban kell szembesülnöm azokkal a dolgokkal, amelyekkel a többieknek esetleg csak késôbb. Ez az életmód mindenképpen megtanít arra, hogy az idômet helyesen osszam be. Biztos vagyok benne, a késôbbiekben ennek csak hasznát vehetem, mert egy családban is, fôleg az anyának a szerepe, hogy megszervezze a család életét, és a családról való gondoskodás ugyanilyen idôbeosztást és rendszerességet kíván. A sport a nôk esetében mindenképpen pozitívum abból a szempontból, hogy jó alakot formál, mint errôl már hallottunk, remek fizikai állapotot, és mindezek mellett nagyon fontos az, hogy sportos megjelenést is kölcsönöz. Nekünk azért is könnyebb, mert a mûkorcsolya mellett számos kiegészítô sportágunk van, mind a balett, az aerobik, a tánc, és gyakran tartunk atlétikai edzéseket is. Az ember a sport során rengeteg élménnyel gazdagodik. Sajnos, megvannak persze a nehézségei is, amikor az ember sikertelenséggel, kudarccal találkozik. 13 éves korom óta itt edzem Budapesten, azóta folyamatosan világversenyeken veszek részt, két év kihagyással, amikor is komoly sérülés akadályozott. Szomorú esemény történt, amelyrôl sokan nem is gondolnák, hogy számunkra milyen nehéz idôszakot jelentett: leégett a Budapest Sportcsarnok, meg-

szûntek az edzési lehetôségeink. Állandóan utaznunk kellett ahhoz, hogy megfelelôen felkészülhessünk a versenyekre. Ezeken túl tudtam tenni magam a többi versenytársaimmal együtt. Ez csak a szilárd akaratnak, a kitartásnak, a következetes munkának volt köszönhetô, mert ezek nélkül nem igazán sikerült volna felvenni a versenyt külföldi versenytársainkkal. A csalódások mellett ott van a siker. Ha az ember keményen dolgozik, akkor igenis sikereket érhet el, népszerûséget szerezhet, ám ezt megfelelôen kell tudni kezelni. Nem szabad a sikereket túlértékelni, reálisan kell kezelni a dolgokat, mértéktartással. A sport gyakori szerepléssel jár. Nagyközönség elôtt kell fellépni, mint ahogy az Európa Bajnokságon is, mondhatom, akár 10 ezer ember elôtt, de a Téli Olimpián is 15 ezer ember elôtt kellett jégre lépnem. Ezek nagy kihívások voltak számomra. Illetve ezek után a tévészereplések, az interjúk, amelyek közéleti szereplést jelentettek, és ezek mind megtanítottak arra, hogy miként kell viselkedni, a legalapvetôbb alapszabályokat megtanultam. Az itt szerzett tapasztalatok a késôbbiekben csak hasznomra válhatnak. A sportnak a sikerhez vezetô útján megvannak a szürke hétköznapjai is, amikor a versenytársakkal össze vagyunk zárva, a monoton edzések, az edzôtáborok. Mivel, sajnos, nyáron nincs túl sok jég itthon, ezért külföldre kell kiutazni, hogy edzhessünk. Ezek egy idô után feszültségeket szülhetnek, konfliktusok alakulhatnak ki. Ahhoz, hogy ezeket megfelelôen tudjuk kezelni - ahogy már hallottuk a mai nap folyamán - nagyfokú tolerancia és türelem szükséges. A mûkorcsolyában ez nap, mint nap jelen van, ugyanis a legjobb nyolc versenyzô együtt edz minden nap, s elôfordul az, hogy egy újonnan megtanult elemet az ember azonnal visszalát a másik programjában. Akkor igenis mély levegôt kell venni, mosolyogni és egy perc után már azon gondolkozni, hogy mi az az újabb elem, amit megtanulhatok. Úgy gondolom, ez nálunk mindig jelen van. A sport, úgy ítélem meg, eddigi életemben mindenképpen céltudatosságra, kitartásra, önállóságra és kreativitásra nevelt. Ezeket hasznosítani tudom a késôbbiekben. Ami igen fontos, ha egy

nô sportol, mindennapjainkban egyre inkább a nôk számára is elôtérbe kerül, és fontossá válik a késôbbi karrier, amelyhez a sportban megszerzett tapasztalatok mind-mind segítséget nyújthatnak majd. Itt is gyors, felelôsségteljes döntéseket kell hoznunk, akár az Európa Bajnokságon is, ismét ezt mondhatom, amikor is az elôttem lévôket figyelve el kell dönteni az edzôimmel, hogy kockáztatok-e, és megpróbálom azt az elemet, ami még nem 100%-os, vagy pedig kihagyjuk és csak arra törekszem, hogy egy tiszta, hibátlan programot fussak. Legutóbb helyesen döntöttünk, de sokszor elôfordul, hogy az ember rossz döntést hoz, és akkor igenis vállalni kell annak a következményeit. Ezek a tapasztalatok, ezek a muníciók is mind-mind meghatározóak lesznek az életben. Amit még elmondanék: a sport mindenképpen komoly lemondással jár, gyakran követel kompromisszumot. Egy fiatal lány nem élheti a vele hasonló korú, de nem sportoló társai vidám életét, de úgy vélem, meggyôzôdésem - az elôbb elmondottak alapján is - mindezekért megkapjuk bôven a kárpótlást. A sikerekben, amelyekben részesülhetünk, ráadásul bizonyítják, hogy a kemény munkának meglehet az eredménye, továbbá népszerûséget jelent, ami egyben kielégítheti az egészséges nôi hiúságot is, de, ismétlem, a legfontosabb, hogy ezeket kezelni is tudni kell. A továbbiakban sem szeretnék a sporttól elszakadni, hiszen az élsport elengedhetetlen eleme az életemnek. Bízom benne, hogy az itt szerzett tapasztalatok csak elônyömre válnak, mint a többi versenytársaimnak is.

22 MAGYAR EDZŐ

■

2004/3

A sport szerepe a nôk egészségvédelmében Országos Sportegészségügyi Intézet, Budapest

tos betegségek. Az Egészségügyi Világszervezet tavaly kiadott közleménye alapján azt lehet mondani, hogy az inaktív életmód önmagában évente 2 millió halálesetért felelôs a világon. Mondtuk, hogy a fizikai inaktivitás egyik leggyakoribb következménye az elhízás. Ahogy az elhízás mértéke nô, itt a testtömeg indexet tüntettük fel, meredeken nô a halálozási arány. Néztünk olyan összehasonlítást, hogy milyenek a férfiak és a nôk sportolási szokásai különbözô életkorokban. Nézzünk egy olyan összehasonlítást, hogy hogyan alakul a halandóság, magyarul miben halnak meg a férfiak és a nôk Magyarországon! Riasztó adatoknak tûnnek, nem azért mondom, hogy elijedjenek, hanem azért, hogy el lehessen rajta gondolkozni, hogy mindenki a saját területén próbáljon valamit tenni ez ügyben. Ha megnézzük, a nôk meglehetôsen emancipálódtak ezen a téren. Amíg évtizedekkel ezelôtt, pl. a keringési betegségek okozta halálozás messze a férfiak privilégiuma volt, manapság ahogy a nôknél is bizonyos szokások elterjedtek, melyek férfiasnak tûnnek, de ugyanakkor a halálozási arányszámot növelik, sajnos, nagyon sok esetben azt látjuk, hogy a férfiak és a nôk halálozási aránya közel megegyezô. A vezetô halálozási okokat vizsgálva, Magyarországon - a KHS adatai alapján akár a keringési, akár a daganatos betegségeket nézzük - a nemek szerinti összehasonlításból az derül ki az éves halálozás 2002-es jelzéseibôl, hogy 52%-nyi férfi, 48%-nyi nô hal meg. Nézzük meg, meddig él ma egy lány csecsemô, illetve egy fiú csecsemô, mi a születéskor várható élettartam! Az elsô, amin szintén érdemes elgondolkozni, ha összehasonlítjuk a születéskor várható élettartamot, az egyéb országok fiúiéval, akkor Magyarország a 30. Harminc ország statisztikájából a 28., illetve a 27. helyet foglalja el férfiak, illetve 28-24. helyet a nôk tekintetében. A nôk tovább élnek, ez kétségtelen, mint a férfiak. Ez az egész világon így van. Ha megnézzük azonban, amit nagyon fontos adatnak érzek, az egészségben várható élettartam. Ameddig el tudjuk magunkat látni, fittek vagyunk, és nem reggeltôl estig azon gondolkozunk, hogy most melyik gyógyszert kell

bevenni, most elfelejtettem, vagy nem, most vérnyomást kellene mérni. Jaj, most el kellene mennem valahová, vajon fel tudok-e állni a fotelból. Itt jelentôs az a 13, illetve 12 év különbség, ami az egészségben várható élettartam, és a születéskor várható élettartam között van. Ha megnézzük, hogy mi az inaktív életmód kockázata, fordítva mondhatjuk azt. Ha megnézzük, hogy mi a fizikai aktivitás hatása a különbözô kockázati tényezôkre, akkor mondhatjuk azt nyugodtan, hogy az aktív életmód meghosszabbítja az életet. Tehát nemcsak a szív és érrendszeri betegségek, ami, mint vezetô halálokok lebbennek Magyarországon, illetve azok hajlamosító tényezôire kedvezô hatású, hanem mozgásszervi megbetegedésekre. Itt hangsúlyoznám a csontritkulást, ami nôknél sokkal korábban következik be, mint a férfiaknál, és ami miatt az egészségben eltöltött évek száma is jelentôsen lecsökkenhet, illetve a daganatos, és a lelki egészségmegôrzése. Itt egy picit elidôznék. A lelki egészséget illetôen, azt hiszem, hogy ezek - amik a fizikai aktivitástól várható kedvezô hatások - olyan dolgok, amik, ha megvalósulnak, amit itt hallottunk ma egész nap - a nô megítélése, a nôk és a férfiak közötti különbség. Lénárt Ágota doktornô elmondta, hogy a nô - ha nem sikeres - mindig hajlandó magában keresni a hibát. Ezt szokta meg, társadalomról társadalomra, évtizedrôl évtizedre, míg a férfiak külsô okokban keresgélnek okokat. Nem volt jó a pálya, rossz idô volt, nem arra fújt a szél stb. Ha ezt

MAGYAR EDZŐ 27

2004/3

2. táblázat. Élvonalbeli röplabdázók SKP-ja Jellemzôk Testmagasság (cm) Testtömeg (kg) Érintômagasság helybôl páros lábos felugrásnál (cm) Súlypontemelkedés helybôl páros lábos felugrással (cm) Súlypontemelkedés lendület utáni páros lábos felugrással (cm) Tömöttlabdás dobás (1kg-os) (m)

Martos Éva A sport és az egészség összefüggése nem új keletû, pontosan 2500 évvel ezelôtti. Már Hippokratész úgy gondolta, hogy a sport része az egészségnek. Látjuk: friss levegôt kell venni, megfelelô ételeket kell enni, a táplálkozás is fontos, megfelelô italokat kell inni, jól kell aludni, jó legyen az emésztés. De bizony itt van a középpontban az is, hogy sportolj 2500 évvel ezelôtt. Hogy állunk ennek ellenére ma? Nemzetközi közleménybôl vettem az adatot. Érdemes megszívlelni, mert ez 12 és 21 éves kor közötti, tehát fiatal korúakra vonatkozó adat bármilyen szintû, akár közepes szintû, akár intenzív fizikai aktivitást illetôen. A két fontos következtetés egyike, hogy 12 éves kortól folyamatosan csökken a sportolás gyakorisága. Ha 18 év fölé megyünk a különbözô korosztályokat tekintve egészen 75 év feletti életkorig, azt lehet látni, hogy minden egyes életkorban van különbség a férfiak és a nôk sportolási szokásai között, de riasztó, hogy 18-24 év között a legnagyobb. Holott csak az a minimális fizikai aktivitási szint van alapul véve - tehát nem élsportról van szó - amivel az egészség megôrzése a prevenció szempontjából lényeges. Ez jelenleg úgy fest, hogy napi 30 perc könnyû, közepes, hetente ötször, vagy pedig 20 perc intenzív fizikai aktivitás hetente háromszor. Bármely életkort tekintünk, a nôk mindig arányaiban kevesebben vesznek részt a különbözô szintû sportban. Mi a helyzet Magyarországon? Magyarországon átlagosan a felnôttek 7-14 percet fordítanak naponta fizikai aktivitásra. A nôk 14%-a, a férfiak 21%-a sportol rendszeresen, illetve a szabadidô sportrendezvények statisztikáit nézzük, akkor az látható, hogy a résztvevôk közül 25% a nôi résztvevô. Mi következik ebbôl? Miért baj az, hogy a nôk kevésbé sportolnak, mint a férfiak? Illetve a férfiak sem sportolnak eleget és elegen, amennyiben a felnôttekre vonatkozó 714 perces fizikai aktivitást nézzük. Azért baj, mert számos olyan betegség van, aminek a fizikai inaktivitás a kockázati tényezôje. Elhízás, szívbetegség, magas vérnyomás, cukorbetegség, csontritkulás, depresszió, illetve bizonyos dagana-

■

ményprofil (SKP) azoknak a sporttevékenységet jellemzô körülményeknek, személyi, tárgyi, társadalmi, felkészülési és sportmotorikus feltételeknek a meghatározását jelenti, amelyek egy adott sportág, versenyszám, poszt, csúcsteljesítményei eléréséhez szükségesek. Szakaszos tehetségprognózison1 azokat az eljárásokat értjük, amelyekkel az alapképzési edzésszakasztól kezdve a csúcsteljesítmény-életkorig az egyik szakaszbeli eredmények a következô edzésszakaszra való alkalmatosságot valószínûsítik. A szûrés a kiválasztási folyamat elsô lépcsôje, amely során általános vagy tulajdonságspecifikus, serdülôkortól pedig legtöbbször sportág- versenyszám-specifikus kiválasztási mutatóban mért és /vagy megfigyelt értékek alapján az átlag felettieket a népességbôl kiválogatják a további kiválasztáshoz. Távlati felkészülés szakaszai az általános alapképzés, az általános alapozó, felépítô, teljesítmény és élsport edzésszakaszra oszló utánpótlás- és az ezt követô csúcsteljesítmény-edzésszakasz. A versenystresszel2 szembeni ellenállóképesség a sportoló azon pszichikai tulajdonsága, amelyik képessé teszi az edzéseken nyújtott teljesítményeinek versenyen történô túlszárnyalására.

Irodalmi áttekintés A követelményprofil irodalma Az alábbiakban csak a követelmények azon személyi jellemzôire térünk ki, amelyek az egyén választott sportágra, versenyszámra, posztra (pl:kapus) való alkalmasságát valószínüsíthetik. Legkorábban Philostratos (1928, 2936.o.) – már az ókorban - megfogalmazta néhány sportági követelményprofil(SKP) megkülönböztetô jegyeit. Késôbb – az újkori sportéletben - a munkalélektanra támaszkodó Rókusfalvy (1968) a pályalélektanhoz hasonlóan kifejtette, hogy mindaddig nem lehet érdemben a sportbeli kiválasztásról szó, amíg a követel-

Férfi Feladó Leütô 185 v. < 195-200 v. < Testmagasság 110-115 100 cm feletti része kg-ban 335 345

Nô Feladó 177-180 v. < 66

Leütô 182-188 v. < 70-75

288-290

288-296

88

95

-

70-75

100

105

-

80-85

-

-

16-18

18-20

ményprofilok hiányoznak. Késôbbi munkáiban részben általában részben a pszichikai jegyek vonatkozásában (1970, 1981, 1983 és 1984 ab) nyújtott hasznos útmutatást e tárgykörben. Ezek alapján hazai viszonylatban elsôsorban néhány pszichológus (Jakabházy, 1968; Nagy, 1983; Mónus-Nagykáldi, 1983; Kudar, 1983) és egy-egy sportági szakember (kosárlabdában Haris, 1968; atlétikában Fejes, 1969; kajakban Gavallér, 1983, 1984; és sokkal késôbb Rigler, (1996) és Harsányi (2000, 118-119 o.) foglalkozott a kérdéskörrel. Nemzetközi vonatkozásban Geron és mtsai. (1970) voltak az elsôk Rókusfalvi (1981, 137.o.) szerint, akik a tornához kidolgozott ún. pszichosportogrammnak nevezett SKP-t dolgoztak ki. Külön kiemelést érdemel a CNEFS (1971) 30 spotágra testalkati, motoros és pszichikai követelményeket tartalmazó és ezeket kiválasztási mutatók arányaival is összekapcsoló munkája. Ezek közül az 1. táblázatban az asztalteniszre vonatkozó adatokat mutatjuk be. Késôbb elsôsorban szovjet és német szakértôk (Zaciorszkij és mtsai. ,1973; Kuznyecov, 1976; Bauerfeld-Schröter, 1980; Hofman-Schneider, 1985; Andresen-Kröger, 1987; és Tittel-Wutscherk, 1992) tartották fontosnak e kérdéskör részleges kimunkálását. Hollmann (1988) ezeket azzal egészítette ki, hogy az egyéb követelményeknek megfelelô személyek mellett olyanokat kell keresni, akik készek és képesek a gyôzelemre. A szovjet Wolkov-Filin (1983) a SKP-t „az ideális sportoló modellje”-nek nevezte és azt tapasztalta, hogy ugyanezt: – Djacskov (1972) „a jövô sportolója modelljének”, – Zaciorszkij és mtsai. (1973) „ideálnak”, – Novikov és mtasi. (1975) „a legjobb spotolók modelljegyeinek”, – Kuznyecov és mtsai. (1979) „a legjobb sportolók modelljegyeinek” hívták. Ezek mellett a csehszlovák Hosek (1980) és a kanadai Régnier és mtsai. (1982) is

a tehetségkutatás alapvetô lépésének tartotta az SKP kidolgozását. A kiválasztási mutatók irodalma A kiválasztási mutatókban elért eredmények nem csak naptári, hanem biológiai (valódi) életkor szerinti értékelése mellett foglalt állást Kupper (1976, 1994), Kuznyecov (1976) , Thiess (1982), Hofman-Schneider (1985), Mészáros és mtsai. (1984), Hollmann (1988), Zalka (1991) és Harsányi (2000, 127.o.) is. Az edzéskor jelentôségét emelte ki Kupper (1976,1994), Thiess (1982), Hofman-Schneider (1985) és Harsányi (2000, 130-131.o.). A várható felnôttkori 5 testmagasság prognosztizálását tartották szükségesnek Sramkova és mtsai. (1984), Kupper (1976), Kuznyecov (1976), Kórocz –Szabó (1980), Tidow (1988), Hollmann (1988), és Harsányi (2000, 333-335.o.). Többen azt állították, hogy a kiválasztási mutatókban elért eredmények részleges kompenzációs6 lehetôséget hordanak magukban (Kuznyecov, 1976; Harsányi-Sebô, 1984; Williams-Reilly, 2000; és Harsányi, 2000, 129-130.o.).

Eredmények A SKP személyiségi tényezôi A fentiekben idézett szakirodalom és a gyakorlati tapasztalatok alapján a SKP személyi követelményei közé színvonalspecifikusan az alábbi tényezôket sorolhatjuk. 1. Egészségügyi követelmények. 2. Sportmotorikus teljesítmény. 3. Testalkati jegyek (testméretek, testarányok, testösszetétel). 4. Kondicionális képességek. 5. Mozgástanulási és koordinációs jellemzôk. 6. Észlelési funkciók. 7. Értelmi képességek (megértés, gondolkodás, emlékezés). 8. Pszichikai összetevôk (érzelmek, motiváció, igényszint, önbizalom, akarati, erkölcsi tulajdonságok). 9. Társas magatartásmód. 10. Gyôzelmi készenlét.

26 MAGYAR EDZŐ

■

2004/3

Követelményprofil, értékelés, kiválasztás Harsányi László PTE Testnevelési és Sporttudományi Intézet, Pécs

Bevezetô Az 1950-es évek óta minden olyan országban, amelynek sportolói versenyben kívántak maradni a világ élvonalával, mesterséges kiválasztási rendszert alkalmaztak az alkalmasság, majd beválás meghatározásához. Ehhez a következôkre volt szükség. 1. A sportág (versenyszám, poszt) szerinti személyi követelmények színvonalspecifikus meghatározására. 2. A sportági követelményeket elôrejelzô kiválasztási mutatók kidolgozására. 3. A kiválasztási mutatókban elérhetô értékek méréséhez szükséges eszközök (tesztek) és módszerek összeállítására. 4. A kiválasztási mutatókban mért, megfigyelt eredmények értékelésére. 5. Az alkalmasság mértékének becslése, elôrejelzésére. Míg a kiválasztási mutatók, tesztek, mérési módszerek, és az alkalmasság elôrejelzésének szakirodalma mind nemzetközi (Kupper, 1976 ; Arnot-Gaines, 1984 ; dvfl, 1985; Fischer-Börms, 1990; GleskHarsányi, 1998; Volkov- Filin, 1983; Wendland, 1986;) mind hazai (Baksa és mtsai., 1986; Szabó, 1977; Rigler, 1996; Nádori, 1981ab; Harsányi, 2000, 115129. o.) viszonylatban bôséges, addig a sportági követelmények és a kiválasztási

mutatók eredményei értékelésének tárgyalása jóval szûk körûbb és hiányos. Pedig könnyen belátható, hogy ha nem rögzítjük, hogy egy sportágban, versenyszámban milyen tulajdonságokkal rendelkezô személyek érhetnek el kiemelkedô eredményeket, akkor abban sem lehetünk biztosak, hogy helyesen határozzuk meg a kiválasztási mutatókat. Továbbá a kiválasztási mutatókban mért, megfigyelt eredmények értékelésének elhanyagolása is hibákhoz vezethet. Ezért e tanulmány célja az, hogy a szakirodalom elemzésére és a gyakorlati tapasztalatokra támaszkodva rámutasson: – a sportági követelmények személyi tényezôi, és – a kiválasztási mutatókban elért eredmények értékelése terén jelentkezô hiányosságokra, s ezzel ösztönözzön e hiányok pótlására.

Fogalmak Egymás jobb megértése érdekében az alábbiakban meghatározzuk a legtöbbször használt fogalmakat. Adottságokon azokat az öröklött sajátosságokat értjük, amelyekkel a csecsemô világra jön. Akcelerációnak a gyorsabb biológiai fejlôdésbôl eredô naptári kor megelôzését nevezzük. Az alkalmasság a sportági tevékenységnek és a

1.táblázat. A sportági követelményprofil és a kiválasztás egyszerûsített mutatói ASZTALITENISZ KÖVETELMÉNYPROFIL tényezôinek arányai %-ban Testalkati Motoros Pszichikai 10 50 40 Testmagasság / Testtömeg arány Gyorsaság Koncentrációs képesség 50 45 40 Testmagasság Technikai tudás Érzelmi egyensúly 40 45 40 Testarányok Erô Határozottság 10 10 20 A KIVÁLASZTÁSI MUTATÓK fôbb csoportjainak arányai %-ban Testalkati Motoros Pszichikai 15 55 30 Testmagasság / Testtömeg arány Technikai tudás Koncentrációs képesség 50 50 40 Testarányok Gyorsaság Határozottság 30 40 40 Testmagasság Dinamikus erô Határozottság 20 10 20

sportoló személyiségének olyan valószínû megfelelése, amely elégséges feltétele a sportoló tartósan magas színvonalú teljesítményének. A beválás a sportági tevékenységnek és a sportoló személyiségének olyan végleges megfelelése, amely elégséges feltétele a sportoló magas színvonalú teljesítményeinek. A biológiai (valódi) életkor az emberi szervezet fejlôdésével, változásával, öregedésével mérhetô. Az edzéskor az az elôképzettséget hordozó, években kifejezett idôtartam, amely a rendszeres, folyamatos, legalább heti 3-4-szer ismétlôdô mozgásgazdag életmód megkezdésétôl eltelt. Edzhetôségen azt értjük, ha valaki azonos biológiai és edzéskor mellett azonos terhelésû edzésre nagyobb mértékû teljesítményfejlôdéssel reagál. A kiválasztás az a többéves folyamat, amelynek során a népességbôl kiszûrt, motorosan és/vagy testalkati szempontból átlagon felüli adottságokkal rendelkezô fiatalokat az utánpótlás-edzés közben tervszerûen megfigyeljük, teszteljük egy választott sportágra vagy versenyszámra való alkalmasság szakaszos elôrejelzés érdekében. A kiválasztási kritérium azoknak a bevált élsportolókra jellemzô teljesítménymeghatározó feltételeknek az összegzése, amelyeket a sportági, versenyszámbeli követelményprofil tartalmaz. Kiválasztási mutatókon (indikátorokon, prediktorokon) azokat a motorikus, testalkati, élettani, pszichikai és szociális tényezôket értjük, amelyek a távlati felkészülés egy szakaszában szoros, stabil kapcsolatot mutatnak a következô távlati felkészülési szakaszra vagy a csúcsteljesítmény életkorra jellemzô sportág- vagy versenyszám-profil teljesítmény-meghatározó tényezôivel. A kiválasztási mutatók kompenzációja azt jelenti, hogy egyes mutatókban az optimálistól való %-os elmaradást – a vezetô mutató(k) kivételével –más mutatóbeli túlteljesítés pótolhatja. Korai specializáción olyan helytelen edzésfelépítést értünk, amelynek célja, hogy fiatal korúakat egy sportágban v. versenyszámban a legrövidebb idôn belül, egyoldalú képzéssel valamennyi teljesítmény meghatározó tényezô terheléseinek maximális fokozásával - tekintet nélkül az egészségre - már gyermek-v. serdülôkorban a sportpályafutás csúcseredményei elérésére késztessenek. A sportági (versenyszámbeli) követel-

■

MAGYAR EDZŐ 23

2004/3

megnézzük, akkor igenis mondhatjuk, hogy a fizikai aktivitás, sport, a nô esetében nagyon nagy hozadékkal jár. Az önbizalom, érdeklôdés, aggódás csökkenés egyelôre jellemzô. Elmegy a gyerek, jaj, mikor ér haza. Csökken a levertség, javul az alvás, általános közérzet, fejlôdik a stresszhelyzet megoldó képesség stb. A különbözô halálozási arányok, az egyes betegségek hogyan alakulnak? Akár a férfiakat, akár a nôket vizsgáljuk, megállapítható, hogy a legkisebb csoportnál sokkal kedvezôbb, mint a legkevésbé fitt csoportnál, bármelyik betegség esetében! Ha valaki nem sportol, akkor az izomereje egy idô után annyira lecsökken, hogy gondot fog jelenteni a székbôl való felállás. Mondhatnám ugyanezt a masszív konzerves üveg kinyitására is. Ugyanakkor, ha sportolunk, és ráadásul ezt fenntartjuk egész életen át, akkor ez a terület jóval késôbb következik be. Csontritkulásról szóltam. Csontritkulás esetében szintén lényeges, hangsúlyozandó, hogy nem elegendô, ha valaki a pubertás után, felnôtt életében elkezd sportolni, de jobb, mintha egyáltalán nem kezdi el. Ugyanis a gyerekkorban kifejtett sportolás hozzájárul ahhoz, hogy magasabb szintû, egészségesebb csontot érjünk el, és ha ezt fenntartjuk, akkor hasonlóan az izomerôs ábrára azt lehet látni, hogy késôbb érjük el azt a hatást, ahogy a csontritkulás és ennek a következményei már megjelennek. Nem nagyon szükséges beszélni arról, hogy az elhízásnál a fizikai aktivitás az elhízás megakadályozásában döntô tényezô, hiszen kövér sportolót nem igen szoktunk látni. Itt nagyon fontos az energia egyensúlynak a megtartása, magyarul, ha valaki többet eszik, akkor többet is kell, mozogjon. Ha a testsúlyon változtatni szeretnénk, és összekombináljuk a diétát a mozgással, akkor annak számos elônye van. Az egyik elônye az, hogy jobban változik a testzsír, jobban csökken, mintha csak diétáznánk, ugyanakkor megóvjuk az izomtömegünket. Nem arról van szó, hogy nullkalóriás vagy 500 kalóriás diétánál fogyunk úgy ahogy vagyunk az aktív izomtömegbôl is, hanem ki tudjuk védeni. Borzasztó nehéz dolog, különösen abban az esetben, ha valaki soha nem sportolt, illetve vannak szokásai, amelyek megrögzültek, kialakultak, hogy azon hogy lehet változtatni, hogy egy picit elmozduljon. Van néhány tréfás ötlet, elsôsorban a táplálkozásra vonatkozóan. Sokunkra jellemzô, hogy leülünk a tévé elé és odakészítünk mindenfélét, és folyamatosan nyomjuk, és esszük, esszük. Van néhány ötlet, hogy e helyett lehetne varrni, vagy levelet írni, esti farkaséhség helyett nem

alá kell vetnünk magunkat ennek a vágynak, hanem el kell indulni sétálni. Lehetôség szerint ne vacsora elôtt vásároljunk, hanem evés után, lista szerint. Stb., stb. Ha valaki elkezd valamit csinálni, akkor azt fokozatosan illik elkezdeni, aminek elônye az is, ha belevetem magam valamibe, akkor annak inkább a káros, vagy nem kívánatos, kellemetlen mellékhatásai jelentkeznek és elmegy a kedvem az egésztôl. Ezek a nagy elhatározások, hogy holnaptól én aztán már - nos, ezek nem igazán szoktak mûködni. Csak fokozatosan lehet. A fokozatosságot jól mutathatja egy piramis. Minél kisebb az ív, annál kevesebbet kell csinálni, ez az inaktivitás. Sok a kifogás a fizikai aktivitás és a sportolás elkezdése ellen. Nincs idôm, nincs ruhám, nincs sportfelszerelésem, meg fogok sérülni, mindenem fáj, hová menjek, messze van, egyedül rossz, unalmas és egyebek. Hangsúlyoztam a fokozatosságot. Ha úgy kezdjük, hogy amit eddig teljesen inaktívan csináltunk, és kényelmesen, azt egy picit megpróbáljuk aktívabban, annak számos hozadéka van. Itt szó esett arról, hogy a nôknek a házi munka való, mert milyen jó, ha tésztát dagasztunk, attól milyen erôsek leszünk, meg a felmosó vödör a leginkább erôsítô dolog. Azt szeretném mondani, hogy ez nem egészen így van. Tiszta házi munkától még soha senki nem lett fitt. Ha az én véleményem kérdezik, azt mondom, hogy igenis sokkal hasznosabb 20 percet teniszezni, már a kedvünk és a közérzetünk szempontjából is, mint mondjuk, 15 percet vasalgatni. Hangsúlyozom, a felesleges kalóriák leadása szempontjából igaz, fittebbek nem leszünk. De, ha ezeket a kicsi dolgokat összeadjuk, hogy fölmegyünk az emeletre gyalog, és nem lifttel, akkor a mindennapos tevékenységünkbe beilleszthetô, havonta 9000 kilokalória differencia, ami egy évre kivetítve 12 kg. Amikor valaki férjhez megy, megnôsül, elcsodálkozik azon, hogy évente eggyel nagyobb méretû ruha kell, akkor nagy valószínûséggel rá fog jönni arra, ha belegondol ezekbe, hogy mi is lehet ennek az oka. Az utóbbi idôben vált szinte evidenciává, hogy nem muszáj egyfolytában egy órát sportolni. A nap folyamán a különbözô sporttevékenységek összeadódnak. Szó esett a sportstratégiáról, hogy megvan a sporttörvény, de még nincs sportstratégia, de majd lesz. A sportstratégiától majdnem függetlenül, de meg vagyok gyôzôdve, hogy annak is része kell legyen, össze kell kapcsolni a sportstratégiát a Johann Béla nemzeti programmal, aminek az a célja, hogy az egészséges életmódot hangsúlyozza, és ezen belül a testmozgás, ami minket

érint, az aktív testmozgás elterjesztése. Nem tûz ki nagy célokat, 15%-kal kell növelni a rendszeresen sportolók számát, 25%-kal a testedzést végzô lakosok arányát. Itt a tárcák együttmûködésére serkent, ami a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium, Oktatási, Egészségügyi Minisztérium esetében megvalósítandó feladat. Tovább menve, nemcsak hazai program van, hanem most jelent meg, most tárgyalták, most adták ki, és hagyta jóvá az Egészségügyi Világszervezet a nôi fertôzôbetegségek integrált megelôzése címû programot, ami az egész világ számára etalont jelent. A világ egészségügyi adatainak, sportolási szokásainak, halálozási statisztikájának feldolgozása, tudományos értékelése alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a testmozgás az egyén fizikai és mentális egészség javításának alapvetô eszköze. Bárhol hivatkozási alap ez az anyag egyébként. Illetve a mell-fertôzôbetegségek, a szív- és érrendszeri, daganatos, amiket soroltam, a nem fertôzô betegségek, járványok terjedésének leküzdésére szolgáló legtakarékosabb beavatkozás a megelôzés. Amit nem bánnék: ha néhány miniszteriális ember itt ülne, és azt mondaná, hogy a megelôzésre nem költünk, mert mi betegeket gyógyítunk, és a megelôzésre nincs pénz. Én azt kívánom, hogy az a megállapítás, hogy a nô a család mozgatórugója, ne csak elvi és átvitt értelemben legyen igaz, mert ezzel mindenki egyetért, hogy ez így van – hiszen a nô tartja össze a családot –, hanem valójában is megvalósuljon, azaz mozogjon, mintegy példát mutatva mindannyiunk egészségének megóvása érdekében.

24 MAGYAR EDZŐ

■

2004/3

A sport, mint a megelôzés egyik legjobb eszköze Buday-Gyarmati Andrea Olimpiai ezüstérmes úszó, gyermekorvos

Elôször is nagyon szépen köszönöm a meghívást és a lehetôséget, hogy beszélhetek. Nagyon örülök, hogy itt vagyunk, itt vagytok. Nagyon könnyû és nagyon nehéz helyzetben vagyok egyszerre. Elôször is, mert a saját munkám miatt nem hallottam két és fél elôadáson kívül a többieket, hogy az anyu jól beszélt, és jókat mondott, abban nincs kétségem. De gondolom, hogy a többiek is. Elnézést kérek elôre is, ha valami olyat ismételnék, ami már elhangzott, vagy olyan nyilvánvalóságokról beszélnék, amit mindannyian tudtok. Azt gondolom, a régi görögöknél kezdeném én is. Elôször is azt mondták, hogy minden mozog. Mindenféleképpen úgy vélem, a mozgás alapvetô életfunkciója mind a gyerekeknek, mind a felnôtteknek. Ezért mindenféleképpen fontosnak tartom, hogy egészen pici kortól, kisgyerekkortól a család, az anya, az apa és az összes hozzátartozó azzal foglalkozzon, miként lehet egy gyereket nem rávenni a mozgásra, hanem miként lehet azt a fajta mozgást fönntartani, ami egy kisgyereknek lételeme. Lévén, hogy gyerekgyógyász vagyok, errôl beszélnék inkább, a megelôzésrôl. Mindjárt elmondom, miért. Miként lehet azt a fajta mozgásigényt fenntartani - és azt a fajta örömet, amelyet mindannyian látunk a gyerekek mozgásánál - egy egész élet hosszúságában biztosítani gyereknek, felnôttnek egyaránt. Van egy nagyon érdekes program. Néhány éve részt vettem benne, ez a „Lifelong learning” címû program, ami azt jelenti szabad magyar fordításban, hogy élethosszig tartó tanulás. Picit az élethossziggal volt problémám, mert ez olyan, mint a büntetés-végrehajtás. Mindenképpen azt gondolom, hogy lehetne egy olyan programot elindítani, ami a lifelong mozgást jelentené, hogy élethosszig mozogjuk. Ami megáll, ami nem mozog, az egy idô után egyenlô lesz a halállal, és ez a halál az effektív fizikai elmúlás, vagy csak egy olyanfajta vegetálás, amiben ugyan életjelenségeket mutat egy felnôtt, egy ember, de az életében nincsenek boldogságok. Ez egy nagyon nagy különbség, úgy vélem. Három részre osztanám föl, amit el szeretnék mondani. Egyrészt az anya

szerepe, az anyák sportolásának a szerepe. Másrészt, hogy a család mit tud csinálni a gyerekek sportolásáért. A nôi sportolók, hogy mondjam, tudok a nôi sportról beszélni, mint érintett fél, és tudok a prevencióról beszélni. Hogy milyen hatással van az egész család életére a mama sportolása? Errôl azért nem mondanék nagyon sokat, mert nem tudom elképzelni, hogy milyen lehet egy olyan családban felnôni és élni, ahol az anya nem sportol. Abba születtem bele 1954-ben, hogy az én anyukám abban az évben kihagyta a torinói Európa Bajnokságot, ahonnan valószínûleg nagyon sok nemesfémet hozhatott volna haza. Ezért, amikor elkezdtem sportolni, úgy gondoltam, hogy tartozom annyival a családomnak és a mamámnak, hogy azt a két Európa-bajnoki aranyat, amit az anyu miattam nem tudott megnyerni, legalább én hazahozom. Így kerekké és egésszé vált a dolog. Bizonyára az anyunak is voltak problémái, bár nem emlékszem rá, hogy az 56-os melbourne-i olimpia elôtt fönn voltam anyuékkal az edzôtáborban, abban a szerencsében volt egyébként részem, hogy nemcsak a mamám, hanem a papám is ott volt. A teljes család ott volt, az egész olimpiai csapat az én családommá vált. Körmöczi Zsuzsi néni is tudna errôl mesélni. A továbbiakban, amikor a kisfiam megszületett, akkor én már nem sportoltam, de nagyon fontos volt, hogy ezt a fajta vonulatot tovább vigyem. Mindenesetre, lehet, hogy furcsa tôlem, hogy ezt mondom, sportembernek lenni nem elsôsorban élsportolói viselkedést jelent. Azt gondolom, sportember az, akinek az életében a sport olyan szinten van beleépítve, mint a lélegzetvétel. És ez a sport hogy mi legyen, mit válasszunk a gyereknek, vagy mit segítsünk kiválasztani, ez mindig nehéz kérdés. A VII. kerületben dolgozom, mint házi gyerekorvos, és sokan teszik fel a kérdést, hogyan fér bele az életbe a mindennapi sportolás. Azt gondolom, hogy az életbe, a mindennapokba minden belefér, amit bele akarunk tenni. Lehet, hogy egy órával kell korábban felkelni,

■

MAGYAR EDZŐ 25

2004/3

temben, hogy azt hiszem, azóta is minden nehéz pillanatban abból táplálkozom, amit a sporttól kaptam. Az azóta eltelt életemben, a mindennapjaimban benne volt a sport. Ha ezt meg tudjuk adni a gyerekünknek, akkor borzasztó erôs fegyvert adunk a mindennapi terhek elviseléséhez, és nagy örömforrást ahhoz, hogy jól érezze magát a saját bôrében. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy milyen két hibát követhet el egy szülô. Az egyik az, hogy félelembôl, féltésbôl nem engedi a gyereket, mert egyedül kell esetleg közlekedjen, mert messze van a sportpálya, mert elôfordul, hogy olyan gyógyszereket kaphat a sportteljesítmény fokozására, amit egy szülô nem szeretne. A másik oldalon, hogy én nem értem el semmit a sportban, tehát akkor borzasztó nagy energiákat mozgatok meg azért, hogy a gyerekem élsportoló legyen, és az ô sikerei kapcsán én is úgy

érezzem, hogy sikeres vagyok. Megint csak azt mondom, hogy nekem szerencsém volt. Körbenéztem és egy kicsit körbejártam a teremben, és az egész családom fönn van a falon. Nálunk biztos nem volt az, hogy az anyuék saját sikereiket akarták volna erôsíteni. Azt gondolom, úgy vélték, ahogy én is a Máténál: nekem annyi örömöm volt a dologban, hogy szeretném ezt a fajta örömöt átadni a gyerekemnek. Fontosnak tartom azt, hogy jól válasszunk sportágat. Bizonyos sportágakhoz megfelelô képességek kellenek. Nagyon nehéz egy gyereket úszásra megtanítani. Úszni mindenkit meg lehet tanítani, azt hiszem, az úszás tudás ott kezdôdik, hogy valakinek öröme van a vízben való mozgásból. Nem arról szól, hogy átérjen a túlsó partra, még élve. Hogy még egy dologra visszautaljak, van egy görög falfelírás, amin az szerepel, hogy aki írni, olvasni és úszni nem tud, az az analfabéta. Hát ez nagyon

kedvemre való. Fontos, hogy a gyereknek megmutassunk több sportágat. De a gyerekeknek a nevelésével kapcsolatban mindig az a legfontosabb, hogy utakat mutassunk. Meg kell próbáltatni a gyerekkel egy csomó sportágat, és elôbb utóbb a gyerek jelzéseket fog adni, illetve meg fogja mondani, hogy hol érzi jól magát. Itt jön a második probléma, hogyha jól érzi magát, de idônként apróbb kudarcai vannak, akkor fordulhasson az elô, hogy ezt ô abba hagyja és belekezd egy másikba. Eleve már kisgyerekkorban megtanulja azt, hogy mindenért meg kell dolgozni. Ha dolgozom, annak eredménye van, hogy a csapatba tartozom, hogy abban a csapatban megtanulja kifejteni a saját akaratát. Megtanulja azt, hogy idônként a másik jobb, és ezt tudomásul kell venni. És legfontosabban azt, ha sikere van, azt is megtanulja elviselni, és azt is megtanulja, ha kudarc éri milyen módszerekkel tud ezen túljutni.

Magyar Edzôk Társasága (MET) lehet, hogy bizonyos szinten, és ezt nagyon idézôjelbe mondom, áldozatot kell hozni, de mindenképpen megéri. Megéri, mert a gyerekeknek jobb lesz a közérzete. Megéri, mert egy csomó olyan dologtól távol marad, ami a mai világban hatványozottabban negatívan hat, mint azelôtt. Felsorolásképpen elmondjam: cigaretta, drog, valamilyen bandába való bekerülés. Aki sportol, akármilyen szinten, nem elsôsorban az élsportról beszélnék, az egy csapatba tartozik. Olyan gyerekek között van, akik szintén egészségesen élnek, annak nincs ideje arra, hogy rossz társaságba keveredjen, nincs ideje arra, hogy elvacakolja az idôt, azt a kevés idôt, ami a tanulásra marad. Ráadásul úgy lettem felnevelve, hogy a sport, a mi családunkban mindig ajándék volt. Az volt. Az anyunak az elsô pillanattól kezdve, amire vissza tudok emlékezni, az volt a legfontosabb mondata, és a családomnak is, hogy a sportolás öröm és ajándékot adhat. Ha szerencséd van, örömet okoz neked, örömet okoz a családodnak, és ha nagyon nagy szerencséd van és kiválasztott vagy, akkor örömet okozhatsz az országodnak, a hazádnak. Adott esetben, ha nagyon patetikusan akarom mondani, akkor az egész világnak. Hogy az ember egyszer felállhat a dobogó tetejére, és, hogy miattam, nekünk és a világnak eljátsszák a magyar himnuszt, ehhez hasonló felemelô érzés talán csak azt tudom mondani, amikor az embernek kisbabája születik, ahhoz hasonlítható. Ez a két dolog olyan meghatározó volt az éle-

1143 Budapest, Dózsa György út 1-3. Tel/fax: 471-4325, 06-30-9910-203. Internet: www.met.iif.hu E-mail: [email protected]; weboldal: www.met.iif.hu

ató BELÉPÉSI NYILATKOZAT h l o s á Fénym A Magyar Edzôk Társaságának tagja kívánok lenni. Az éves tagdíjat befizetem. Név:. …………………………………..................................................................................................................................…..…… Szül.hely:……………………………………….................................… Szül.dátum:….........................….….………………………. Legmagasabb edzôi végzettsége/minôsítése (sportoktató, sportedzô, szakedzô, mesteredzô) sportág és évszám megelölésével: …………………………………….................................................................................................................................................... Levelezési cím (irányítószámmal):……………………………………………………………...………………………….……...…..… Telefon:…………………………………………Fax: …………….………..…………….………. E-mail:………………..……………... Munkahely:……………………………………………………………………………………................................................................. Munkahelyi beosztás:………………………………………….………………………….………………………….………………….… Edzôi munkahely:…………………………………………………………………………………………………………………………… Edzôi beosztás:……………………………………………………………………………………………………………………............... Legmagasabb iskolai végzettség:……………………………………………………………….Nyelvismeret: ............................... Sportszakmai érdeklôdési köre:………………………………………………………………………………………………………….. Kelt:….………….............………… aláírás A tagdíjat MET sárga csekken vagy közvetlen átutalással a társaság 11705008-20447601 sz. számlájára kérjük befizetni. A tagdíj diákok és nyugdíjasok részére 1000,- Ft, aktív dolgozók részére 2 000,- Ft évente. Minden esetben kérjük a pontos hivatkozást a befizetô nevére, postai címére és az évszámra, amelyre a tagdíjat befizette.

24 MAGYAR EDZŐ

■

2004/3

A sport, mint a megelôzés egyik legjobb eszköze Buday-Gyarmati Andrea Olimpiai ezüstérmes úszó, gyermekorvos

Elôször is nagyon szépen köszönöm a meghívást és a lehetôséget, hogy beszélhetek. Nagyon örülök, hogy itt vagyunk, itt vagytok. Nagyon könnyû és nagyon nehéz helyzetben vagyok egyszerre. Elôször is, mert a saját munkám miatt nem hallottam két és fél elôadáson kívül a többieket, hogy az anyu jól beszélt, és jókat mondott, abban nincs kétségem. De gondolom, hogy a többiek is. Elnézést kérek elôre is, ha valami olyat ismételnék, ami már elhangzott, vagy olyan nyilvánvalóságokról beszélnék, amit mindannyian tudtok. Azt gondolom, a régi görögöknél kezdeném én is. Elôször is azt mondták, hogy minden mozog. Mindenféleképpen úgy vélem, a mozgás alapvetô életfunkciója mind a gyerekeknek, mind a felnôtteknek. Ezért mindenféleképpen fontosnak tartom, hogy egészen pici kortól, kisgyerekkortól a család, az anya, az apa és az összes hozzátartozó azzal foglalkozzon, miként lehet egy gyereket nem rávenni a mozgásra, hanem miként lehet azt a fajta mozgást fönntartani, ami egy kisgyereknek lételeme. Lévén, hogy gyerekgyógyász vagyok, errôl beszélnék inkább, a megelôzésrôl. Mindjárt elmondom, miért. Miként lehet azt a fajta mozgásigényt fenntartani - és azt a fajta örömet, amelyet mindannyian látunk a gyerekek mozgásánál - egy egész élet hosszúságában biztosítani gyereknek, felnôttnek egyaránt. Van egy nagyon érdekes program. Néhány éve részt vettem benne, ez a „Lifelong learning” címû program, ami azt jelenti szabad magyar fordításban, hogy élethosszig tartó tanulás. Picit az élethossziggal volt problémám, mert ez olyan, mint a büntetés-végrehajtás. Mindenképpen azt gondolom, hogy lehetne egy olyan programot elindítani, ami a lifelong mozgást jelentené, hogy élethosszig mozogjuk. Ami megáll, ami nem mozog, az egy idô után egyenlô lesz a halállal, és ez a halál az effektív fizikai elmúlás, vagy csak egy olyanfajta vegetálás, amiben ugyan életjelenségeket mutat egy felnôtt, egy ember, de az életében nincsenek boldogságok. Ez egy nagyon nagy különbség, úgy vélem. Három részre osztanám föl, amit el szeretnék mondani. Egyrészt az anya

szerepe, az anyák sportolásának a szerepe. Másrészt, hogy a család mit tud csinálni a gyerekek sportolásáért. A nôi sportolók, hogy mondjam, tudok a nôi sportról beszélni, mint érintett fél, és tudok a prevencióról beszélni. Hogy milyen hatással van az egész család életére a mama sportolása? Errôl azért nem mondanék nagyon sokat, mert nem tudom elképzelni, hogy milyen lehet egy olyan családban felnôni és élni, ahol az anya nem sportol. Abba születtem bele 1954-ben, hogy az én anyukám abban az évben kihagyta a torinói Európa Bajnokságot, ahonnan valószínûleg nagyon sok nemesfémet hozhatott volna haza. Ezért, amikor elkezdtem sportolni, úgy gondoltam, hogy tartozom annyival a családomnak és a mamámnak, hogy azt a két Európa-bajnoki aranyat, amit az anyu miattam nem tudott megnyerni, legalább én hazahozom. Így kerekké és egésszé vált a dolog. Bizonyára az anyunak is voltak problémái, bár nem emlékszem rá, hogy az 56-os melbourne-i olimpia elôtt fönn voltam anyuékkal az edzôtáborban, abban a szerencsében volt egyébként részem, hogy nemcsak a mamám, hanem a papám is ott volt. A teljes család ott volt, az egész olimpiai csapat az én családommá vált. Körmöczi Zsuzsi néni is tudna errôl mesélni. A továbbiakban, amikor a kisfiam megszületett, akkor én már nem sportoltam, de nagyon fontos volt, hogy ezt a fajta vonulatot tovább vigyem. Mindenesetre, lehet, hogy furcsa tôlem, hogy ezt mondom, sportembernek lenni nem elsôsorban élsportolói viselkedést jelent. Azt gondolom, sportember az, akinek az életében a sport olyan szinten van beleépítve, mint a lélegzetvétel. És ez a sport hogy mi legyen, mit válasszunk a gyereknek, vagy mit segítsünk kiválasztani, ez mindig nehéz kérdés. A VII. kerületben dolgozom, mint házi gyerekorvos, és sokan teszik fel a kérdést, hogyan fér bele az életbe a mindennapi sportolás. Azt gondolom, hogy az életbe, a mindennapokba minden belefér, amit bele akarunk tenni. Lehet, hogy egy órával kell korábban felkelni,

■

MAGYAR EDZŐ 25

2004/3

temben, hogy azt hiszem, azóta is minden nehéz pillanatban abból táplálkozom, amit a sporttól kaptam. Az azóta eltelt életemben, a mindennapjaimban benne volt a sport. Ha ezt meg tudjuk adni a gyerekünknek, akkor borzasztó erôs fegyvert adunk a mindennapi terhek elviseléséhez, és nagy örömforrást ahhoz, hogy jól érezze magát a saját bôrében. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy milyen két hibát követhet el egy szülô. Az egyik az, hogy félelembôl, féltésbôl nem engedi a gyereket, mert egyedül kell esetleg közlekedjen, mert messze van a sportpálya, mert elôfordul, hogy olyan gyógyszereket kaphat a sportteljesítmény fokozására, amit egy szülô nem szeretne. A másik oldalon, hogy én nem értem el semmit a sportban, tehát akkor borzasztó nagy energiákat mozgatok meg azért, hogy a gyerekem élsportoló legyen, és az ô sikerei kapcsán én is úgy

érezzem, hogy sikeres vagyok. Megint csak azt mondom, hogy nekem szerencsém volt. Körbenéztem és egy kicsit körbejártam a teremben, és az egész családom fönn van a falon. Nálunk biztos nem volt az, hogy az anyuék saját sikereiket akarták volna erôsíteni. Azt gondolom, úgy vélték, ahogy én is a Máténál: nekem annyi örömöm volt a dologban, hogy szeretném ezt a fajta örömöt átadni a gyerekemnek. Fontosnak tartom azt, hogy jól válasszunk sportágat. Bizonyos sportágakhoz megfelelô képességek kellenek. Nagyon nehéz egy gyereket úszásra megtanítani. Úszni mindenkit meg lehet tanítani, azt hiszem, az úszás tudás ott kezdôdik, hogy valakinek öröme van a vízben való mozgásból. Nem arról szól, hogy átérjen a túlsó partra, még élve. Hogy még egy dologra visszautaljak, van egy görög falfelírás, amin az szerepel, hogy aki írni, olvasni és úszni nem tud, az az analfabéta. Hát ez nagyon

kedvemre való. Fontos, hogy a gyereknek megmutassunk több sportágat. De a gyerekeknek a nevelésével kapcsolatban mindig az a legfontosabb, hogy utakat mutassunk. Meg kell próbáltatni a gyerekkel egy csomó sportágat, és elôbb utóbb a gyerek jelzéseket fog adni, illetve meg fogja mondani, hogy hol érzi jól magát. Itt jön a második probléma, hogyha jól érzi magát, de idônként apróbb kudarcai vannak, akkor fordulhasson az elô, hogy ezt ô abba hagyja és belekezd egy másikba. Eleve már kisgyerekkorban megtanulja azt, hogy mindenért meg kell dolgozni. Ha dolgozom, annak eredménye van, hogy a csapatba tartozom, hogy abban a csapatban megtanulja kifejteni a saját akaratát. Megtanulja azt, hogy idônként a másik jobb, és ezt tudomásul kell venni. És legfontosabban azt, ha sikere van, azt is megtanulja elviselni, és azt is megtanulja, ha kudarc éri milyen módszerekkel tud ezen túljutni.

Magyar Edzôk Társasága (MET) lehet, hogy bizonyos szinten, és ezt nagyon idézôjelbe mondom, áldozatot kell hozni, de mindenképpen megéri. Megéri, mert a gyerekeknek jobb lesz a közérzete. Megéri, mert egy csomó olyan dologtól távol marad, ami a mai világban hatványozottabban negatívan hat, mint azelôtt. Felsorolásképpen elmondjam: cigaretta, drog, valamilyen bandába való bekerülés. Aki sportol, akármilyen szinten, nem elsôsorban az élsportról beszélnék, az egy csapatba tartozik. Olyan gyerekek között van, akik szintén egészségesen élnek, annak nincs ideje arra, hogy rossz társaságba keveredjen, nincs ideje arra, hogy elvacakolja az idôt, azt a kevés idôt, ami a tanulásra marad. Ráadásul úgy lettem felnevelve, hogy a sport, a mi családunkban mindig ajándék volt. Az volt. Az anyunak az elsô pillanattól kezdve, amire vissza tudok emlékezni, az volt a legfontosabb mondata, és a családomnak is, hogy a sportolás öröm és ajándékot adhat. Ha szerencséd van, örömet okoz neked, örömet okoz a családodnak, és ha nagyon nagy szerencséd van és kiválasztott vagy, akkor örömet okozhatsz az országodnak, a hazádnak. Adott esetben, ha nagyon patetikusan akarom mondani, akkor az egész világnak. Hogy az ember egyszer felállhat a dobogó tetejére, és, hogy miattam, nekünk és a világnak eljátsszák a magyar himnuszt, ehhez hasonló felemelô érzés talán csak azt tudom mondani, amikor az embernek kisbabája születik, ahhoz hasonlítható. Ez a két dolog olyan meghatározó volt az éle-

1143 Budapest, Dózsa György út 1-3. Tel/fax: 471-4325, 06-30-9910-203. Internet: www.met.iif.hu E-mail: [email protected]; weboldal: www.met.iif.hu

ató BELÉPÉSI NYILATKOZAT h l o s á Fénym A Magyar Edzôk Társaságának tagja kívánok lenni. Az éves tagdíjat befizetem. Név:. …………………………………..................................................................................................................................…..…… Szül.hely:……………………………………….................................… Szül.dátum:….........................….….………………………. Legmagasabb edzôi végzettsége/minôsítése (sportoktató, sportedzô, szakedzô, mesteredzô) sportág és évszám megelölésével: …………………………………….................................................................................................................................................... Levelezési cím (irányítószámmal):……………………………………………………………...………………………….……...…..… Telefon:…………………………………………Fax: …………….………..…………….………. E-mail:………………..……………... Munkahely:……………………………………………………………………………………................................................................. Munkahelyi beosztás:………………………………………….………………………….………………………….………………….… Edzôi munkahely:…………………………………………………………………………………………………………………………… Edzôi beosztás:……………………………………………………………………………………………………………………............... Legmagasabb iskolai végzettség:……………………………………………………………….Nyelvismeret: ............................... Sportszakmai érdeklôdési köre:………………………………………………………………………………………………………….. Kelt:….………….............………… aláírás A tagdíjat MET sárga csekken vagy közvetlen átutalással a társaság 11705008-20447601 sz. számlájára kérjük befizetni. A tagdíj diákok és nyugdíjasok részére 1000,- Ft, aktív dolgozók részére 2 000,- Ft évente. Minden esetben kérjük a pontos hivatkozást a befizetô nevére, postai címére és az évszámra, amelyre a tagdíjat befizette.

26 MAGYAR EDZŐ

■

2004/3

Követelményprofil, értékelés, kiválasztás Harsányi László PTE Testnevelési és Sporttudományi Intézet, Pécs

Bevezetô Az 1950-es évek óta minden olyan országban, amelynek sportolói versenyben kívántak maradni a világ élvonalával, mesterséges kiválasztási rendszert alkalmaztak az alkalmasság, majd beválás meghatározásához. Ehhez a következôkre volt szükség. 1. A sportág (versenyszám, poszt) szerinti személyi követelmények színvonalspecifikus meghatározására. 2. A sportági követelményeket elôrejelzô kiválasztási mutatók kidolgozására. 3. A kiválasztási mutatókban elérhetô értékek méréséhez szükséges eszközök (tesztek) és módszerek összeállítására. 4. A kiválasztási mutatókban mért, megfigyelt eredmények értékelésére. 5. Az alkalmasság mértékének becslése, elôrejelzésére. Míg a kiválasztási mutatók, tesztek, mérési módszerek, és az alkalmasság elôrejelzésének szakirodalma mind nemzetközi (Kupper, 1976 ; Arnot-Gaines, 1984 ; dvfl, 1985; Fischer-Börms, 1990; GleskHarsányi, 1998; Volkov- Filin, 1983; Wendland, 1986;) mind hazai (Baksa és mtsai., 1986; Szabó, 1977; Rigler, 1996; Nádori, 1981ab; Harsányi, 2000, 115129. o.) viszonylatban bôséges, addig a sportági követelmények és a kiválasztási

mutatók eredményei értékelésének tárgyalása jóval szûk körûbb és hiányos. Pedig könnyen belátható, hogy ha nem rögzítjük, hogy egy sportágban, versenyszámban milyen tulajdonságokkal rendelkezô személyek érhetnek el kiemelkedô eredményeket, akkor abban sem lehetünk biztosak, hogy helyesen határozzuk meg a kiválasztási mutatókat. Továbbá a kiválasztási mutatókban mért, megfigyelt eredmények értékelésének elhanyagolása is hibákhoz vezethet. Ezért e tanulmány célja az, hogy a szakirodalom elemzésére és a gyakorlati tapasztalatokra támaszkodva rámutasson: – a sportági követelmények személyi tényezôi, és – a kiválasztási mutatókban elért eredmények értékelése terén jelentkezô hiányosságokra, s ezzel ösztönözzön e hiányok pótlására.

Fogalmak Egymás jobb megértése érdekében az alábbiakban meghatározzuk a legtöbbször használt fogalmakat. Adottságokon azokat az öröklött sajátosságokat értjük, amelyekkel a csecsemô világra jön. Akcelerációnak a gyorsabb biológiai fejlôdésbôl eredô naptári kor megelôzését nevezzük. Az alkalmasság a sportági tevékenységnek és a

1.táblázat. A sportági követelményprofil és a kiválasztás egyszerûsített mutatói ASZTALITENISZ KÖVETELMÉNYPROFIL tényezôinek arányai %-ban Testalkati Motoros Pszichikai 10 50 40 Testmagasság / Testtömeg arány Gyorsaság Koncentrációs képesség 50 45 40 Testmagasság Technikai tudás Érzelmi egyensúly 40 45 40 Testarányok Erô Határozottság 10 10 20 A KIVÁLASZTÁSI MUTATÓK fôbb csoportjainak arányai %-ban Testalkati Motoros Pszichikai 15 55 30 Testmagasság / Testtömeg arány Technikai tudás Koncentrációs képesség 50 50 40 Testarányok Gyorsaság Határozottság 30 40 40 Testmagasság Dinamikus erô Határozottság 20 10 20

sportoló személyiségének olyan valószínû megfelelése, amely elégséges feltétele a sportoló tartósan magas színvonalú teljesítményének. A beválás a sportági tevékenységnek és a sportoló személyiségének olyan végleges megfelelése, amely elégséges feltétele a sportoló magas színvonalú teljesítményeinek. A biológiai (valódi) életkor az emberi szervezet fejlôdésével, változásával, öregedésével mérhetô. Az edzéskor az az elôképzettséget hordozó, években kifejezett idôtartam, amely a rendszeres, folyamatos, legalább heti 3-4-szer ismétlôdô mozgásgazdag életmód megkezdésétôl eltelt. Edzhetôségen azt értjük, ha valaki azonos biológiai és edzéskor mellett azonos terhelésû edzésre nagyobb mértékû teljesítményfejlôdéssel reagál. A kiválasztás az a többéves folyamat, amelynek során a népességbôl kiszûrt, motorosan és/vagy testalkati szempontból átlagon felüli adottságokkal rendelkezô fiatalokat az utánpótlás-edzés közben tervszerûen megfigyeljük, teszteljük egy választott sportágra vagy versenyszámra való alkalmasság szakaszos elôrejelzés érdekében. A kiválasztási kritérium azoknak a bevált élsportolókra jellemzô teljesítménymeghatározó feltételeknek az összegzése, amelyeket a sportági, versenyszámbeli követelményprofil tartalmaz. Kiválasztási mutatókon (indikátorokon, prediktorokon) azokat a motorikus, testalkati, élettani, pszichikai és szociális tényezôket értjük, amelyek a távlati felkészülés egy szakaszában szoros, stabil kapcsolatot mutatnak a következô távlati felkészülési szakaszra vagy a csúcsteljesítmény életkorra jellemzô sportág- vagy versenyszám-profil teljesítmény-meghatározó tényezôivel. A kiválasztási mutatók kompenzációja azt jelenti, hogy egyes mutatókban az optimálistól való %-os elmaradást – a vezetô mutató(k) kivételével –más mutatóbeli túlteljesítés pótolhatja. Korai specializáción olyan helytelen edzésfelépítést értünk, amelynek célja, hogy fiatal korúakat egy sportágban v. versenyszámban a legrövidebb idôn belül, egyoldalú képzéssel valamennyi teljesítmény meghatározó tényezô terheléseinek maximális fokozásával - tekintet nélkül az egészségre - már gyermek-v. serdülôkorban a sportpályafutás csúcseredményei elérésére késztessenek. A sportági (versenyszámbeli) követel-

■

MAGYAR EDZŐ 23

2004/3

megnézzük, akkor igenis mondhatjuk, hogy a fizikai aktivitás, sport, a nô esetében nagyon nagy hozadékkal jár. Az önbizalom, érdeklôdés, aggódás csökkenés egyelôre jellemzô. Elmegy a gyerek, jaj, mikor ér haza. Csökken a levertség, javul az alvás, általános közérzet, fejlôdik a stresszhelyzet megoldó képesség stb. A különbözô halálozási arányok, az egyes betegségek hogyan alakulnak? Akár a férfiakat, akár a nôket vizsgáljuk, megállapítható, hogy a legkisebb csoportnál sokkal kedvezôbb, mint a legkevésbé fitt csoportnál, bármelyik betegség esetében! Ha valaki nem sportol, akkor az izomereje egy idô után annyira lecsökken, hogy gondot fog jelenteni a székbôl való felállás. Mondhatnám ugyanezt a masszív konzerves üveg kinyitására is. Ugyanakkor, ha sportolunk, és ráadásul ezt fenntartjuk egész életen át, akkor ez a terület jóval késôbb következik be. Csontritkulásról szóltam. Csontritkulás esetében szintén lényeges, hangsúlyozandó, hogy nem elegendô, ha valaki a pubertás után, felnôtt életében elkezd sportolni, de jobb, mintha egyáltalán nem kezdi el. Ugyanis a gyerekkorban kifejtett sportolás hozzájárul ahhoz, hogy magasabb szintû, egészségesebb csontot érjünk el, és ha ezt fenntartjuk, akkor hasonlóan az izomerôs ábrára azt lehet látni, hogy késôbb érjük el azt a hatást, ahogy a csontritkulás és ennek a következményei már megjelennek. Nem nagyon szükséges beszélni arról, hogy az elhízásnál a fizikai aktivitás az elhízás megakadályozásában döntô tényezô, hiszen kövér sportolót nem igen szoktunk látni. Itt nagyon fontos az energia egyensúlynak a megtartása, magyarul, ha valaki többet eszik, akkor többet is kell, mozogjon. Ha a testsúlyon változtatni szeretnénk, és összekombináljuk a diétát a mozgással, akkor annak számos elônye van. Az egyik elônye az, hogy jobban változik a testzsír, jobban csökken, mintha csak diétáznánk, ugyanakkor megóvjuk az izomtömegünket. Nem arról van szó, hogy nullkalóriás vagy 500 kalóriás diétánál fogyunk úgy ahogy vagyunk az aktív izomtömegbôl is, hanem ki tudjuk védeni. Borzasztó nehéz dolog, különösen abban az esetben, ha valaki soha nem sportolt, illetve vannak szokásai, amelyek megrögzültek, kialakultak, hogy azon hogy lehet változtatni, hogy egy picit elmozduljon. Van néhány tréfás ötlet, elsôsorban a táplálkozásra vonatkozóan. Sokunkra jellemzô, hogy leülünk a tévé elé és odakészítünk mindenfélét, és folyamatosan nyomjuk, és esszük, esszük. Van néhány ötlet, hogy e helyett lehetne varrni, vagy levelet írni, esti farkaséhség helyett nem

alá kell vetnünk magunkat ennek a vágynak, hanem el kell indulni sétálni. Lehetôség szerint ne vacsora elôtt vásároljunk, hanem evés után, lista szerint. Stb., stb. Ha valaki elkezd valamit csinálni, akkor azt fokozatosan illik elkezdeni, aminek elônye az is, ha belevetem magam valamibe, akkor annak inkább a káros, vagy nem kívánatos, kellemetlen mellékhatásai jelentkeznek és elmegy a kedvem az egésztôl. Ezek a nagy elhatározások, hogy holnaptól én aztán már - nos, ezek nem igazán szoktak mûködni. Csak fokozatosan lehet. A fokozatosságot jól mutathatja egy piramis. Minél kisebb az ív, annál kevesebbet kell csinálni, ez az inaktivitás. Sok a kifogás a fizikai aktivitás és a sportolás elkezdése ellen. Nincs idôm, nincs ruhám, nincs sportfelszerelésem, meg fogok sérülni, mindenem fáj, hová menjek, messze van, egyedül rossz, unalmas és egyebek. Hangsúlyoztam a fokozatosságot. Ha úgy kezdjük, hogy amit eddig teljesen inaktívan csináltunk, és kényelmesen, azt egy picit megpróbáljuk aktívabban, annak számos hozadéka van. Itt szó esett arról, hogy a nôknek a házi munka való, mert milyen jó, ha tésztát dagasztunk, attól milyen erôsek leszünk, meg a felmosó vödör a leginkább erôsítô dolog. Azt szeretném mondani, hogy ez nem egészen így van. Tiszta házi munkától még soha senki nem lett fitt. Ha az én véleményem kérdezik, azt mondom, hogy igenis sokkal hasznosabb 20 percet teniszezni, már a kedvünk és a közérzetünk szempontjából is, mint mondjuk, 15 percet vasalgatni. Hangsúlyozom, a felesleges kalóriák leadása szempontjából igaz, fittebbek nem leszünk. De, ha ezeket a kicsi dolgokat összeadjuk, hogy fölmegyünk az emeletre gyalog, és nem lifttel, akkor a mindennapos tevékenységünkbe beilleszthetô, havonta 9000 kilokalória differencia, ami egy évre kivetítve 12 kg. Amikor valaki férjhez megy, megnôsül, elcsodálkozik azon, hogy évente eggyel nagyobb méretû ruha kell, akkor nagy valószínûséggel rá fog jönni arra, ha belegondol ezekbe, hogy mi is lehet ennek az oka. Az utóbbi idôben vált szinte evidenciává, hogy nem muszáj egyfolytában egy órát sportolni. A nap folyamán a különbözô sporttevékenységek összeadódnak. Szó esett a sportstratégiáról, hogy megvan a sporttörvény, de még nincs sportstratégia, de majd lesz. A sportstratégiától majdnem függetlenül, de meg vagyok gyôzôdve, hogy annak is része kell legyen, össze kell kapcsolni a sportstratégiát a Johann Béla nemzeti programmal, aminek az a célja, hogy az egészséges életmódot hangsúlyozza, és ezen belül a testmozgás, ami minket

érint, az aktív testmozgás elterjesztése. Nem tûz ki nagy célokat, 15%-kal kell növelni a rendszeresen sportolók számát, 25%-kal a testedzést végzô lakosok arányát. Itt a tárcák együttmûködésére serkent, ami a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium, Oktatási, Egészségügyi Minisztérium esetében megvalósítandó feladat. Tovább menve, nemcsak hazai program van, hanem most jelent meg, most tárgyalták, most adták ki, és hagyta jóvá az Egészségügyi Világszervezet a nôi fertôzôbetegségek integrált megelôzése címû programot, ami az egész világ számára etalont jelent. A világ egészségügyi adatainak, sportolási szokásainak, halálozási statisztikájának feldolgozása, tudományos értékelése alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a testmozgás az egyén fizikai és mentális egészség javításának alapvetô eszköze. Bárhol hivatkozási alap ez az anyag egyébként. Illetve a mell-fertôzôbetegségek, a szív- és érrendszeri, daganatos, amiket soroltam, a nem fertôzô betegségek, járványok terjedésének leküzdésére szolgáló legtakarékosabb beavatkozás a megelôzés. Amit nem bánnék: ha néhány miniszteriális ember itt ülne, és azt mondaná, hogy a megelôzésre nem költünk, mert mi betegeket gyógyítunk, és a megelôzésre nincs pénz. Én azt kívánom, hogy az a megállapítás, hogy a nô a család mozgatórugója, ne csak elvi és átvitt értelemben legyen igaz, mert ezzel mindenki egyetért, hogy ez így van – hiszen a nô tartja össze a családot –, hanem valójában is megvalósuljon, azaz mozogjon, mintegy példát mutatva mindannyiunk egészségének megóvása érdekében.

22 MAGYAR EDZŐ

■

2004/3

A sport szerepe a nôk egészségvédelmében Országos Sportegészségügyi Intézet, Budapest

tos betegségek. Az Egészségügyi Világszervezet tavaly kiadott közleménye alapján azt lehet mondani, hogy az inaktív életmód önmagában évente 2 millió halálesetért felelôs a világon. Mondtuk, hogy a fizikai inaktivitás egyik leggyakoribb következménye az elhízás. Ahogy az elhízás mértéke nô, itt a testtömeg indexet tüntettük fel, meredeken nô a halálozási arány. Néztünk olyan összehasonlítást, hogy milyenek a férfiak és a nôk sportolási szokásai különbözô életkorokban. Nézzünk egy olyan összehasonlítást, hogy hogyan alakul a halandóság, magyarul miben halnak meg a férfiak és a nôk Magyarországon! Riasztó adatoknak tûnnek, nem azért mondom, hogy elijedjenek, hanem azért, hogy el lehessen rajta gondolkozni, hogy mindenki a saját területén próbáljon valamit tenni ez ügyben. Ha megnézzük, a nôk meglehetôsen emancipálódtak ezen a téren. Amíg évtizedekkel ezelôtt, pl. a keringési betegségek okozta halálozás messze a férfiak privilégiuma volt, manapság ahogy a nôknél is bizonyos szokások elterjedtek, melyek férfiasnak tûnnek, de ugyanakkor a halálozási arányszámot növelik, sajnos, nagyon sok esetben azt látjuk, hogy a férfiak és a nôk halálozási aránya közel megegyezô. A vezetô halálozási okokat vizsgálva, Magyarországon - a KHS adatai alapján akár a keringési, akár a daganatos betegségeket nézzük - a nemek szerinti összehasonlításból az derül ki az éves halálozás 2002-es jelzéseibôl, hogy 52%-nyi férfi, 48%-nyi nô hal meg. Nézzük meg, meddig él ma egy lány csecsemô, illetve egy fiú csecsemô, mi a születéskor várható élettartam! Az elsô, amin szintén érdemes elgondolkozni, ha összehasonlítjuk a születéskor várható élettartamot, az egyéb országok fiúiéval, akkor Magyarország a 30. Harminc ország statisztikájából a 28., illetve a 27. helyet foglalja el férfiak, illetve 28-24. helyet a nôk tekintetében. A nôk tovább élnek, ez kétségtelen, mint a férfiak. Ez az egész világon így van. Ha megnézzük azonban, amit nagyon fontos adatnak érzek, az egészségben várható élettartam. Ameddig el tudjuk magunkat látni, fittek vagyunk, és nem reggeltôl estig azon gondolkozunk, hogy most melyik gyógyszert kell

bevenni, most elfelejtettem, vagy nem, most vérnyomást kellene mérni. Jaj, most el kellene mennem valahová, vajon fel tudok-e állni a fotelból. Itt jelentôs az a 13, illetve 12 év különbség, ami az egészségben várható élettartam, és a születéskor várható élettartam között van. Ha megnézzük, hogy mi az inaktív életmód kockázata, fordítva mondhatjuk azt. Ha megnézzük, hogy mi a fizikai aktivitás hatása a különbözô kockázati tényezôkre, akkor mondhatjuk azt nyugodtan, hogy az aktív életmód meghosszabbítja az életet. Tehát nemcsak a szív és érrendszeri betegségek, ami, mint vezetô halálokok lebbennek Magyarországon, illetve azok hajlamosító tényezôire kedvezô hatású, hanem mozgásszervi megbetegedésekre. Itt hangsúlyoznám a csontritkulást, ami nôknél sokkal korábban következik be, mint a férfiaknál, és ami miatt az egészségben eltöltött évek száma is jelentôsen lecsökkenhet, illetve a daganatos, és a lelki egészségmegôrzése. Itt egy picit elidôznék. A lelki egészséget illetôen, azt hiszem, hogy ezek - amik a fizikai aktivitástól várható kedvezô hatások - olyan dolgok, amik, ha megvalósulnak, amit itt hallottunk ma egész nap - a nô megítélése, a nôk és a férfiak közötti különbség. Lénárt Ágota doktornô elmondta, hogy a nô - ha nem sikeres - mindig hajlandó magában keresni a hibát. Ezt szokta meg, társadalomról társadalomra, évtizedrôl évtizedre, míg a férfiak külsô okokban keresgélnek okokat. Nem volt jó a pálya, rossz idô volt, nem arra fújt a szél stb. Ha ezt

MAGYAR EDZŐ 27

2004/3

2. táblázat. Élvonalbeli röplabdázók SKP-ja Jellemzôk Testmagasság (cm) Testtömeg (kg) Érintômagasság helybôl páros lábos felugrásnál (cm) Súlypontemelkedés helybôl páros lábos felugrással (cm) Súlypontemelkedés lendület utáni páros lábos felugrással (cm) Tömöttlabdás dobás (1kg-os) (m)

Martos Éva A sport és az egészség összefüggése nem új keletû, pontosan 2500 évvel ezelôtti. Már Hippokratész úgy gondolta, hogy a sport része az egészségnek. Látjuk: friss levegôt kell venni, megfelelô ételeket kell enni, a táplálkozás is fontos, megfelelô italokat kell inni, jól kell aludni, jó legyen az emésztés. De bizony itt van a középpontban az is, hogy sportolj 2500 évvel ezelôtt. Hogy állunk ennek ellenére ma? Nemzetközi közleménybôl vettem az adatot. Érdemes megszívlelni, mert ez 12 és 21 éves kor közötti, tehát fiatal korúakra vonatkozó adat bármilyen szintû, akár közepes szintû, akár intenzív fizikai aktivitást illetôen. A két fontos következtetés egyike, hogy 12 éves kortól folyamatosan csökken a sportolás gyakorisága. Ha 18 év fölé megyünk a különbözô korosztályokat tekintve egészen 75 év feletti életkorig, azt lehet látni, hogy minden egyes életkorban van különbség a férfiak és a nôk sportolási szokásai között, de riasztó, hogy 18-24 év között a legnagyobb. Holott csak az a minimális fizikai aktivitási szint van alapul véve - tehát nem élsportról van szó - amivel az egészség megôrzése a prevenció szempontjából lényeges. Ez jelenleg úgy fest, hogy napi 30 perc könnyû, közepes, hetente ötször, vagy pedig 20 perc intenzív fizikai aktivitás hetente háromszor. Bármely életkort tekintünk, a nôk mindig arányaiban kevesebben vesznek részt a különbözô szintû sportban. Mi a helyzet Magyarországon? Magyarországon átlagosan a felnôttek 7-14 percet fordítanak naponta fizikai aktivitásra. A nôk 14%-a, a férfiak 21%-a sportol rendszeresen, illetve a szabadidô sportrendezvények statisztikáit nézzük, akkor az látható, hogy a résztvevôk közül 25% a nôi résztvevô. Mi következik ebbôl? Miért baj az, hogy a nôk kevésbé sportolnak, mint a férfiak? Illetve a férfiak sem sportolnak eleget és elegen, amennyiben a felnôttekre vonatkozó 714 perces fizikai aktivitást nézzük. Azért baj, mert számos olyan betegség van, aminek a fizikai inaktivitás a kockázati tényezôje. Elhízás, szívbetegség, magas vérnyomás, cukorbetegség, csontritkulás, depresszió, illetve bizonyos dagana-

■

ményprofil (SKP) azoknak a sporttevékenységet jellemzô körülményeknek, személyi, tárgyi, társadalmi, felkészülési és sportmotorikus feltételeknek a meghatározását jelenti, amelyek egy adott sportág, versenyszám, poszt, csúcsteljesítményei eléréséhez szükségesek. Szakaszos tehetségprognózison1 azokat az eljárásokat értjük, amelyekkel az alapképzési edzésszakasztól kezdve a csúcsteljesítmény-életkorig az egyik szakaszbeli eredmények a következô edzésszakaszra való alkalmatosságot valószínûsítik. A szûrés a kiválasztási folyamat elsô lépcsôje, amely során általános vagy tulajdonságspecifikus, serdülôkortól pedig legtöbbször sportág- versenyszám-specifikus kiválasztási mutatóban mért és /vagy megfigyelt értékek alapján az átlag felettieket a népességbôl kiválogatják a további kiválasztáshoz. Távlati felkészülés szakaszai az általános alapképzés, az általános alapozó, felépítô, teljesítmény és élsport edzésszakaszra oszló utánpótlás- és az ezt követô csúcsteljesítmény-edzésszakasz. A versenystresszel2 szembeni ellenállóképesség a sportoló azon pszichikai tulajdonsága, amelyik képessé teszi az edzéseken nyújtott teljesítményeinek versenyen történô túlszárnyalására.

Irodalmi áttekintés A követelményprofil irodalma Az alábbiakban csak a követelmények azon személyi jellemzôire térünk ki, amelyek az egyén választott sportágra, versenyszámra, posztra (pl:kapus) való alkalmasságát valószínüsíthetik. Legkorábban Philostratos (1928, 2936.o.) – már az ókorban - megfogalmazta néhány sportági követelményprofil(SKP) megkülönböztetô jegyeit. Késôbb – az újkori sportéletben - a munkalélektanra támaszkodó Rókusfalvy (1968) a pályalélektanhoz hasonlóan kifejtette, hogy mindaddig nem lehet érdemben a sportbeli kiválasztásról szó, amíg a követel-

Férfi Feladó Leütô 185 v. < 195-200 v. < Testmagasság 110-115 100 cm feletti része kg-ban 335 345

Nô Feladó 177-180 v. < 66

Leütô 182-188 v. < 70-75

288-290

288-296

88

95

-

70-75

100

105

-

80-85

-

-

16-18

18-20

ményprofilok hiányoznak. Késôbbi munkáiban részben általában részben a pszichikai jegyek vonatkozásában (1970, 1981, 1983 és 1984 ab) nyújtott hasznos útmutatást e tárgykörben. Ezek alapján hazai viszonylatban elsôsorban néhány pszichológus (Jakabházy, 1968; Nagy, 1983; Mónus-Nagykáldi, 1983; Kudar, 1983) és egy-egy sportági szakember (kosárlabdában Haris, 1968; atlétikában Fejes, 1969; kajakban Gavallér, 1983, 1984; és sokkal késôbb Rigler, (1996) és Harsányi (2000, 118-119 o.) foglalkozott a kérdéskörrel. Nemzetközi vonatkozásban Geron és mtsai. (1970) voltak az elsôk Rókusfalvi (1981, 137.o.) szerint, akik a tornához kidolgozott ún. pszichosportogrammnak nevezett SKP-t dolgoztak ki. Külön kiemelést érdemel a CNEFS (1971) 30 spotágra testalkati, motoros és pszichikai követelményeket tartalmazó és ezeket kiválasztási mutatók arányaival is összekapcsoló munkája. Ezek közül az 1. táblázatban az asztalteniszre vonatkozó adatokat mutatjuk be. Késôbb elsôsorban szovjet és német szakértôk (Zaciorszkij és mtsai. ,1973; Kuznyecov, 1976; Bauerfeld-Schröter, 1980; Hofman-Schneider, 1985; Andresen-Kröger, 1987; és Tittel-Wutscherk, 1992) tartották fontosnak e kérdéskör részleges kimunkálását. Hollmann (1988) ezeket azzal egészítette ki, hogy az egyéb követelményeknek megfelelô személyek mellett olyanokat kell keresni, akik készek és képesek a gyôzelemre. A szovjet Wolkov-Filin (1983) a SKP-t „az ideális sportoló modellje”-nek nevezte és azt tapasztalta, hogy ugyanezt: – Djacskov (1972) „a jövô sportolója modelljének”, – Zaciorszkij és mtsai. (1973) „ideálnak”, – Novikov és mtasi. (1975) „a legjobb spotolók modelljegyeinek”, – Kuznyecov és mtsai. (1979) „a legjobb sportolók modelljegyeinek” hívták. Ezek mellett a csehszlovák Hosek (1980) és a kanadai Régnier és mtsai. (1982) is

a tehetségkutatás alapvetô lépésének tartotta az SKP kidolgozását. A kiválasztási mutatók irodalma A kiválasztási mutatókban elért eredmények nem csak naptári, hanem biológiai (valódi) életkor szerinti értékelése mellett foglalt állást Kupper (1976, 1994), Kuznyecov (1976) , Thiess (1982), Hofman-Schneider (1985), Mészáros és mtsai. (1984), Hollmann (1988), Zalka (1991) és Harsányi (2000, 127.o.) is. Az edzéskor jelentôségét emelte ki Kupper (1976,1994), Thiess (1982), Hofman-Schneider (1985) és Harsányi (2000, 130-131.o.). A várható felnôttkori 5 testmagasság prognosztizálását tartották szükségesnek Sramkova és mtsai. (1984), Kupper (1976), Kuznyecov (1976), Kórocz –Szabó (1980), Tidow (1988), Hollmann (1988), és Harsányi (2000, 333-335.o.). Többen azt állították, hogy a kiválasztási mutatókban elért eredmények részleges kompenzációs6 lehetôséget hordanak magukban (Kuznyecov, 1976; Harsányi-Sebô, 1984; Williams-Reilly, 2000; és Harsányi, 2000, 129-130.o.).

Eredmények A SKP személyiségi tényezôi A fentiekben idézett szakirodalom és a gyakorlati tapasztalatok alapján a SKP személyi követelményei közé színvonalspecifikusan az alábbi tényezôket sorolhatjuk. 1. Egészségügyi követelmények. 2. Sportmotorikus teljesítmény. 3. Testalkati jegyek (testméretek, testarányok, testösszetétel). 4. Kondicionális képességek. 5. Mozgástanulási és koordinációs jellemzôk. 6. Észlelési funkciók. 7. Értelmi képességek (megértés, gondolkodás, emlékezés). 8. Pszichikai összetevôk (érzelmek, motiváció, igényszint, önbizalom, akarati, erkölcsi tulajdonságok). 9. Társas magatartásmód. 10. Gyôzelmi készenlét.

28 MAGYAR EDZŐ Az 1979-1993. évek közt magyar nyelven kiadott 3 atlétika továbbá 1-1 birkózó, jégkorong, kézilabda, labdarúgó, röplabda, súlyemelô, tenisz és vívó, összesen 11,egyenként 285-455 oldal terjedelem közt ingadozó sportági szakkönyvben vizsgáltuk a SKP-ra vonatkozó ismeretanyagot. Egészségügyi követelménnyel csak 1 kiadványban találkoztunk, sportmotorikus színvonalat 3-an határoztak meg, testalkati követelményt 7, kondicionális képességigényt valamennyi, mozgástanulási jellemzôt 6, észlelési funkciót 3, értelmi képességet 3, pszichikai összetevôt az összes, társas magatartásmódra utaló elvárást 1, gyôzelmi készenléttel összefüggô követelményt egyetlen könyv sem tartalmazott. Normákat alig találtunk. Ez alól kivétel Hancsik és mtsai.(1990) röplabda könyve, amelyben a 2.táblázaton szereplô élvonalbeli játékosokra vonatkozó SKP-normák szerepelnek. Killing (1994) férfi magasugrók abszolút (231-245 cm) és VB-on, OJ-on 19871993. között relatíve is legeredményesebb (I-VIII. helyezettek) fôbb jellemzôi között testmagasságukat, testtömegüket, s néhány teljesítményfejlôdési adatukat adta meg (3.táblázat). Külön érdeme ennek az elemzésnek, hogy megállapította, hogy e sportolók 64%-a már ifjúsági korában gyôzelemre kész, és képes volt. Hasonlóan annak a 160 európai atlétának a 64%-ához, akik a Nemzetközi Amatôr Atlétikai Szövetség (IAAF) 1988as statisztikai évkönyvében a világ legjobb atlétái közt szerepelnek (Matthews-Hymans, 1988). A férfi magasugrók versenyszám-specifikus követelményprofilja személyi tényezôinek összeállítására tett kísérletünk (Harsányi, 2000, 110.o.) sem járt osztatlan sikerrel, mert megismerési, érzelmi, pszichikai és szociális területen nem találtunk adatokat. Összegezve azt állapíthatjuk meg, hogy a kiválasztás sikerét - más ténye-

■

zôk mellett - az is akadályozza, hogy bár a SKP kidolgozásának szükségessége már az 1960-as években nyilvánvalóvá vált, teljes körûen ez nem sikerült és az edzésgyakorlatot közelebbrôl meghatározó sportági szakkönyvekbe ebbôl is csak az információk töredéke került át. S könnyen lehet, hogy a kiválasztási mutatók ezen alapjának hiányosságai is gátjai a hatékonyabb kiválasztásnak s ennek nyomán a teljesítménynövelésnek. A kiválasztási mutatókban elért eredmények értékelése Részben az irodalom áttekintése, részben az edzésgyakorlatbeli megfigyelések egybehangzóan bizonyították, hogy az azonos naptári korú fiatalok testméretei, motoros teljesítményei között biológiai- és edzéskoruk alapján igen nagy eltérések lehetnek. S az sem vitatható, hogy a sportágak többségében meghatározott testalkati tényezôk (pl. felnôttkori testmagasság) sportág-, versenyszámspecifikusan (4. táblázat) jelentkezik (Tittel – Wutscherk, 1992). Továbbá az sem kerülhetô meg, hogy közel ugyanazon sportteljesítmény eltérô teljesítménymeghatározó összetevôk esetén is elérhetô, ha az egyik összetevôben való elmaradást egy másik összetevôben jelentkezô túlteljesítés kompenzálja. Erre jó példa Letzelter (1979) nyomán a 100 méteres nôi síkfutás két olimpiai bajnoka közel azonos, 11,07 és 11,08 s-os eredményét meghatározó lépéshosszának és lépésgyakoriságának eltérése. Míg Richter 7%-kal nagyobb lépéshosszal, addig Stecher 7%-kal nagyobb lépésgyakorisággal vágtázott (5. táblázat). Tehát akkor járunk közelebb a valósághoz, ha a kiválasztási mutatókban elért eredményeket: - a biológiai - az edzéskor - a várható felnôttkori testmagasság, és - a kompenzációs lehetôségeket figyelembevéve értékeljük, tartjuk jobbnak vagy rosszabbnak.

2004/3

A biológiai kor szerinti értékelés A magyar sportvezetés többször és helytállóan megállapította, hogy néhány sportágban a magyar serdülô és ifjúsági nemzeti válogatottak ellenfeleiknél kisebb hányada bizonyult eredményesnek a csúcsteljesítmény-életkorban. Ezt szinte minden esetben a korai specializációnak tulajdonították, ami csak csekély mértékben fogadható el. E téren a szélesebb körben ható ok a teljesítmények biológiai életkor szerinti értékelésének elmaradása lehet, amelynek következtében az akcelerációból (gyorsabb biológiai érésbôl) eredô jobb motoros teljesítményt a kiemelkedô adottságnak, köznapi nyelven a tehetség jelének tekintették. S tudjuk, hogy az ilyen teljesítményelônyök a felnôtté válás felé haladva egyre inkább elvesznek. Ezért javasolta Kupper (1976) az NDK7-ban, hogy már a sportági szûrésnél - s természetesen késôbb a kiválasztási folyamat során is – a biológiai érettség magasabb fokán állók testméreteit és motoros teljesítményét ne naptári koruknak megfelelôen értékeljük. Azaz az azonos naptári korú fiatalok adatait - ha biológiai koruk eltérô, akkor a biológiai koruknak megfelelô normákhoz hasonlítva tartsuk jónak v. rossznak. Pl. ha egy 16 éves naptári korú 2 évvel akcelerált (azaz biológiai kor szerint mát 18 éves) fiú a 100 méteres síkfutásban 10,4 s-os eredményt ér el, akkor ennek a teljesítménynek az a helyes értékelése, ha ezt nem a 16, hanem a 18 évesek normájához viszonyítjuk. S ebben az esetben már nem is tarthatjuk annyira kiváló adottságúnak a 16 éves naptári korút. Ma a biológiai életkor már testméretek alapján (morfológiai kor) megállapítható (Mészáros és mtsai., 1984). Az edzéskor szerinti értékelés Az azonos biológiai (valódi) korú fiatalok azonos motoros teljesítménye közül az jelez jobb adottságokat, tehát azt tarthatjuk tehetségesebbnek, amelyik

3. táblázat. Az 1987-1993. között rendezett Vb-ken és OJ --on I-VIII. helyezett férfi magasugrók fôbb jellemzôi KILLING (1994) nyomán Legjobb magasugró eredmény (cm) Ssz. Név Ország Szül. év TM TT 16 évesen 19 évesen Abszolút 1. Sotomayorx CUB 67 194 82 217 243 245 2. Austin USA 67 186 73 211 227 240 3. Conwayx USA 67 184 72 203 229 240 4. Kemp BAH 66 184 71 210 228 237 5. Grant GBR 66 186 73 210 222 236 6. Sjöbergx SWE 65 200 82 221 233 242 7. Sonn GER 67 197 88 200 216 234 8. Smithx GER 73 186 72 209 237 237 9. Beyerx GBR 72 199 86 200 225 231 10. Partykax POL 69 191 73 204 228 237 11. Forsythx AUS 73 197 75 216 237 235 CUB=Kuba, BAH= Bahamák, USA= Északamerikai Egyesült Államok, GBR= Nagybritannia, SWE= Svédország, GER= Németország, POL= Lengyelország AUS= Ausztrália Az „x”-el jelöltek (64%) eredményesen indultak ifjúsági VB-on és ifjúsági korukban OJ-on is. TM= testmagasság, TT= testtömeg

■

MAGYAR EDZŐ 21

2004/3

Élsport – és a késôbbi karrier Sebestyén Júlia Európa-bajnok mûkorcsolyázó – 2004

3 éves korom óta korcsolyázom, 8 éves koromtól kezdtem el versenyszerûen, azóta a mindennapjaimat a sport, az edzések töltik ki. 13 éves koromig Tiszaújvárosban éltem a szüleimmel, amikor is nehéz döntés elé kerültem - velük együtt. Akkori edzôm Budapestre költözött, megváltoztak a feltételek, így nekem is Budapestre kellett költöznöm. Dr. Kozárik Klári néni vett magához, aki sokáig a Korcsolya Szövetség elnöke volt. A továbbiakban ô segített Budapesten. A sport mellett mindig odafigyeltem a tanulmányaimra. Budán a Móricz Zsigmond Gimnáziumban érettségiztem, hatosztályos tagozaton, jelenleg is két intézmény hallgatója vagyok: az egyik itt a Testnevelési Egyetemen mûkorcsolya szakedzôi szakon harmadéves vagyok, és szintén harmadéves a Mûszaki Fôiskola menedzser szakán. Úgy gondolom, a sport mindenképpen összeegyeztethetô a tanulással. Ez nem könnyû, ugyanis nagyon szoros idôbeosztást jelent. Talán korábban kell szembesülnöm azokkal a dolgokkal, amelyekkel a többieknek esetleg csak késôbb. Ez az életmód mindenképpen megtanít arra, hogy az idômet helyesen osszam be. Biztos vagyok benne, a késôbbiekben ennek csak hasznát vehetem, mert egy családban is, fôleg az anyának a szerepe, hogy megszervezze a család életét, és a családról való gondoskodás ugyanilyen idôbeosztást és rendszerességet kíván. A sport a nôk esetében mindenképpen pozitívum abból a szempontból, hogy jó alakot formál, mint errôl már hallottunk, remek fizikai állapotot, és mindezek mellett nagyon fontos az, hogy sportos megjelenést is kölcsönöz. Nekünk azért is könnyebb, mert a mûkorcsolya mellett számos kiegészítô sportágunk van, mind a balett, az aerobik, a tánc, és gyakran tartunk atlétikai edzéseket is. Az ember a sport során rengeteg élménnyel gazdagodik. Sajnos, megvannak persze a nehézségei is, amikor az ember sikertelenséggel, kudarccal találkozik. 13 éves korom óta itt edzem Budapesten, azóta folyamatosan világversenyeken veszek részt, két év kihagyással, amikor is komoly sérülés akadályozott. Szomorú esemény történt, amelyrôl sokan nem is gondolnák, hogy számunkra milyen nehéz idôszakot jelentett: leégett a Budapest Sportcsarnok, meg-

szûntek az edzési lehetôségeink. Állandóan utaznunk kellett ahhoz, hogy megfelelôen felkészülhessünk a versenyekre. Ezeken túl tudtam tenni magam a többi versenytársaimmal együtt. Ez csak a szilárd akaratnak, a kitartásnak, a következetes munkának volt köszönhetô, mert ezek nélkül nem igazán sikerült volna felvenni a versenyt külföldi versenytársainkkal. A csalódások mellett ott van a siker. Ha az ember keményen dolgozik, akkor igenis sikereket érhet el, népszerûséget szerezhet, ám ezt megfelelôen kell tudni kezelni. Nem szabad a sikereket túlértékelni, reálisan kell kezelni a dolgokat, mértéktartással. A sport gyakori szerepléssel jár. Nagyközönség elôtt kell fellépni, mint ahogy az Európa Bajnokságon is, mondhatom, akár 10 ezer ember elôtt, de a Téli Olimpián is 15 ezer ember elôtt kellett jégre lépnem. Ezek nagy kihívások voltak számomra. Illetve ezek után a tévészereplések, az interjúk, amelyek közéleti szereplést jelentettek, és ezek mind megtanítottak arra, hogy miként kell viselkedni, a legalapvetôbb alapszabályokat megtanultam. Az itt szerzett tapasztalatok a késôbbiekben csak hasznomra válhatnak. A sportnak a sikerhez vezetô útján megvannak a szürke hétköznapjai is, amikor a versenytársakkal össze vagyunk zárva, a monoton edzések, az edzôtáborok. Mivel, sajnos, nyáron nincs túl sok jég itthon, ezért külföldre kell kiutazni, hogy edzhessünk. Ezek egy idô után feszültségeket szülhetnek, konfliktusok alakulhatnak ki. Ahhoz, hogy ezeket megfelelôen tudjuk kezelni - ahogy már hallottuk a mai nap folyamán - nagyfokú tolerancia és türelem szükséges. A mûkorcsolyában ez nap, mint nap jelen van, ugyanis a legjobb nyolc versenyzô együtt edz minden nap, s elôfordul az, hogy egy újonnan megtanult elemet az ember azonnal visszalát a másik programjában. Akkor igenis mély levegôt kell venni, mosolyogni és egy perc után már azon gondolkozni, hogy mi az az újabb elem, amit megtanulhatok. Úgy gondolom, ez nálunk mindig jelen van. A sport, úgy ítélem meg, eddigi életemben mindenképpen céltudatosságra, kitartásra, önállóságra és kreativitásra nevelt. Ezeket hasznosítani tudom a késôbbiekben. Ami igen fontos, ha egy

nô sportol, mindennapjainkban egyre inkább a nôk számára is elôtérbe kerül, és fontossá válik a késôbbi karrier, amelyhez a sportban megszerzett tapasztalatok mind-mind segítséget nyújthatnak majd. Itt is gyors, felelôsségteljes döntéseket kell hoznunk, akár az Európa Bajnokságon is, ismét ezt mondhatom, amikor is az elôttem lévôket figyelve el kell dönteni az edzôimmel, hogy kockáztatok-e, és megpróbálom azt az elemet, ami még nem 100%-os, vagy pedig kihagyjuk és csak arra törekszem, hogy egy tiszta, hibátlan programot fussak. Legutóbb helyesen döntöttünk, de sokszor elôfordul, hogy az ember rossz döntést hoz, és akkor igenis vállalni kell annak a következményeit. Ezek a tapasztalatok, ezek a muníciók is mind-mind meghatározóak lesznek az életben. Amit még elmondanék: a sport mindenképpen komoly lemondással jár, gyakran követel kompromisszumot. Egy fiatal lány nem élheti a vele hasonló korú, de nem sportoló társai vidám életét, de úgy vélem, meggyôzôdésem - az elôbb elmondottak alapján is - mindezekért megkapjuk bôven a kárpótlást. A sikerekben, amelyekben részesülhetünk, ráadásul bizonyítják, hogy a kemény munkának meglehet az eredménye, továbbá népszerûséget jelent, ami egyben kielégítheti az egészséges nôi hiúságot is, de, ismétlem, a legfontosabb, hogy ezeket kezelni is tudni kell. A továbbiakban sem szeretnék a sporttól elszakadni, hiszen az élsport elengedhetetlen eleme az életemnek. Bízom benne, hogy az itt szerzett tapasztalatok csak elônyömre válnak, mint a többi versenytársaimnak is.

20 MAGYAR EDZŐ

■

2004/3

Nôk a sportban Rácz Katalin Magyar származású szlovákiai vívóversenyzô

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy ilyen neves elôadók társaságában én is elmondhatom a nôi élsporttal kapcsolatos véleményemet, gondolataimat. Annál is inkább, mert abban, hogy a nôi élsportolók családjába tartozom, bizonyos fokig a magyar sportmozgalomnak és mindenekelôtt a magyar vívó szövetségnek is szerepe van. Sportfályafutásomat nagymértékben elôsegítette az a tény, hogy a világ legjobbjai közé tartozó magyar vívókkal készülhettem fel a különbözô európai és világversenyekre. Az is nagy örömmel tölt el, hogy (bár ez bizonyára furcsán hangzik), most fordult elô elôször, hogy egy ilyen rendezvényen, mint ez a konferencia, az anyanyelvemen beszélhettem. A nôk helyzete az élsportban nagyon hálás és állandóan visszatérô téma, amely híven tükrözi a nôk helyzetét a társadalomban, politikai, gazdasági életben is. Hiszen egy nemrég megjelent felmérés szerint, Európa legnagyobb, legjelentôsebb vállalatainak vezetôi között csak kb. 8 százalékban találhatók nôk. Néhány hét múlva elkezdôdnek az athéni olimpiai játékok. Az olimpiai játékok a szakemberek és a közvélemény szemében az élsport kirakatát jelentik. Eredetileg az ötkarikás játékokat a férfiaknak a férfiak találták ki és ha az olimpiai játékok felélesztésének szellemi atyja szerint folytatódna a fejlôdésük, a nôk ma is csak mint nézôk vehetnének részt rajtuk. Vagy esetleg úgy sem, hogy egy aktuális sportról - a fociról - is megemlékezzünk. Németországban az 1900-as évek elejéig a nôk még a lelátókon sem foglalhattak helyet egy férfi labdarúgó mérkôzés alatt. A sportmozgalom vezetôi - abban az idôben kivétel nélkül férfiak, túlságosan féltették a nôk erkölcsét, szervezetét, egészségét, mert a sport és különösen az élsport állítólag elférfiasodáshoz vezet. De ez nem csak P. de Coubertin idejében volt az általános vélemény. Pályafutásom alatt elég gyakran bajlódtam a térdemmel. Amikor már nagyon komoly nehézségeim voltak, felkerestem egy jó nevû szakembert és elpanaszoltam a problémámat. Az orvos figyelmesen végighallgatott és rögtön közölte is velem a (szerinte) helyes diagnózist: “Mindig mondtam, hogy a nôk kezébe fakanál való és a konyhában van a helyük“. Igaz, hogy 1900 óta, amikor a nôk elôször lehettek részesei a sportolók legjelentôsebb találkozójának, a sportmoz-

galom és vele együtt az olimpiai mozgalom is, sok pozitív változáson ment át, de a nôi élsport még ma sem egyenrangú társa a férfi élsportnak. Annak ellenére, hogy a NOB törvénykönyve, az Olimpiai Charta bármilyen fajra, politikai nézetre, vallásra, és nemre való diszkriminációt az ötkarikás mozgalommal összeegyeztethetetlennek tart, körülbelül 30 (fôleg iszlám) országot csak férfisportolók képviseltek az utolsó olimpiai játékokon. Természetesen nem óhajtom a nôi sportolók helyzetét Európában, és például Afganisztánban összehasonlítani, de Gurun Doll-Tepper prof. asszonynak nagymértékben igaza van, amikor azt mondja, hogy a nôknek ahhoz, hogy a sportban sikeresek legyenek, ma is sokkal több erôre, kitartásra van szükségük mint, a férfiaknak. Nemrég egy újságcikk került a kezembe, ahol sportrajongóknak tették fel azt a kérdést, mi szerint ítélik meg a nôi és férfi sportolókat. A megkérdezettek 56 % a nôknél a külsejüket értékelte az elsô helyen, a férfiaknál ez csak a megkérdezettek 16 százalékának volt fontos. Több példát lehetne felsorolni arra, hogy kitûnô sportolónôk, többszörös olimpiai vagy világbajnoki érmesek nehezen találnak szponzort, nem csak azért, mert esetleg nem elég attraktív a sportáguk, hanem azért, mert ôk maguk nem elég attraktívak. Vagyis a nôi sportoló legyen eredményes, sikeres, csinos, jóképû, és a versenyre lehetôleg kifestve, feltûnô öltözetben, divatos frizurával jelenjen meg. Így biztosítva lesz a szponzor, de a szurkolók figyelme is.

Jobb szélen az elôadó: Rácz Katalin

Amíg az én idômben a sikeres reprezentáció a politikai rendszer reklámját szolgálta, ma az élsport egy fontos gazdasági tényezô, sôt bizonyos fokig üzlet lett, mely a piac kérlelhetetlen törvényei szerint mûködik, és ahhoz igazodik. Ezt nekünk is tudomásul kell vennünk és a sportolóknak alkalmazkodniuk kell az új körülményekhez és szabályokhoz. Természetes tehát, hogy a nyilvánosság, érdeklôdését elsôsorban azok a sportolónôk keltik fel, akik a sportpályákon túl. is el tudják adni magukat. Ami alatt egyáltalán nem azt értem, hogy a nôi élsportolónak szépségkirálynônek kell lennie, Sokkal fontosabbnak tartom a belsô szépséget, az egyéniségük kisugárzását. A testedzés, a sport nagymértékben hozzájárul a nôk magabiztosságának, önbizalmának a növeléséhez. Fejleszti a saját erônkbe, képességeinkbe vetett bizalmat és hitet, ugyanakkor elôsegítheti a nôi nemre még ma is érvényes klisé felülvizsgálatát. Hiszen nincs olyan cél, sportteljesítmény utáni vágy, amely veszélyezteti a nôk személyiségét. Az élsportolónôknek nem férfi eszközökkel kell harcolniuk az érvényesülésükért, hanem vállalniuk kell a nôi nem értékeit, a nôi nem elônyeit, de természetesen respektálniuk kell annak hátrányait is. Az elôtérben a sportolónô tudása, képessége, egyénisége maradjon. Hiszen senki nem születik személyiségnek, de mindenki személyiséggé fejlôdhet. Ezzel a nôi élsportolók nagymértékben inspirálhatják, motiválhatják egyrészt a korosztályuk tagjait is, de jelentôsen befolyásolhatják az utánuk jövô generáció nevelését is. Nemcsak a sportmozgalomban, de az élet különbözô területén is.

■

MAGYAR EDZŐ 29

2004/3

4.. táblázat. Az 1988-as olimpiai játékokban döntôs (I-VIII. helyezett) állóképességi sportolók testmagasság és testtömeg átlaga (TITTEL-WUTSCHERK, 1992,39.o.) Versenyszám Nem Testmagasság (cm) Testtömeg (kg) 800 m síkfutás F 184,4 69,6 N 171,1 55,6 Maratoni futás F 177,9 64,3 N 162 47,6 400 m gyorsúszás F 191,6 81,1 N 174,5 61,6 Országúti kerékpár egyéni F 178,3 73,6 N 166,9 59,4 F = férfi, N = nô ugyanazt az eredményt alacsonyabb edzéskor és kevésbé specializált felkészülés után érte el. Ha pl. egy 12 éves biológiai korú lány csak a heti 2 testnevelési órán való részvétellel (tehát „0” év edzéskor mellett) ér el a 60m-es síkfutásban 9,2 s-os teljesítményt, egy másik 12 éves biológiai korú lány pedig 3 éves atlétikai edzéskor után fut ugyanezen a távon ugyancsak 9,2 s-ot, akkor a „0” év edzéskorú gyermeket tarthatjuk jobb gyorsasági adottságúnak. A várható felnôttkori testmagasság szerinti értékelés A testmagasság több sportágban kiválasztási tényezô. Jól mutatja ezt az, hogy az 1970-1986. között rendezett kézilabda világbajnokságok I-III. helyezett férfi csapatainak testmagasság átlaga Madarász (1986, 68.o.) szerint tartós irányzatot nézve emelkedett (6.táblázat) . Ezért hasznos az, ha már a szûréstôl kezdôdôen a várható felnôttkori testmagasság prognózisa alapján is megtörténik e testméret szerinti értékelés. A sokfél módszer közül Magyarországon Srámkova és mtsai. (1978) eljárását Harsányi (2000l, 333-335.o.) ismerteti, de könynyen elérhetô Mészáros-Szmodis (1982) munkája is. A kompenzáció szerinti értékelés A kiválasztási mutatókban elért eredmények egy meghatározott körön belül kiegyenlíthetik egymást, mert ahogy már említettük, a vágtafutás eredményét meghatározó lépéshosszbeli elmaradást kompenzálhatja a lépésfrekvenciában történô túlteljesítés. A kiegyenlítés lehetôségei a következôk. 1. A vezetô kiválasztási mutatókban (amelyek a csúcsteljesítmény–életkori eredményt alapvetôen meghatározzák) nincs lehetôség a kiegyenlítésre. 2. Kompenzáció csak egymással szoros összefüggést jelzô mutatók között lehetséges. 3. Azokban a mutatókban, amelyek edzéssel nem (pl.testmagasság) vagy alig fejleszthetôk, kevésbé érvényesülhet a kiegyenlítés, mint azokban, amelyek edzéssel jól fejleszthetôk.

Összefoglalás A versenysportra történô kiválasztáshoz nélkülözhetetlen sportági, versenyszámbeli követelményprofil hiányosságaira és a kiválasztási mutatókban elért eredmények biológiai- és edzéskor, továbbá várható felnôttkori testmagasság elôrejelzése és a kompenzációs lehetôségek szerinti értékelésére hívtuk fel a figyelmet. E kiválasztási összetevôk szem elôtt tartása javíthat a kiválasztás megbízhatóságán és hozzájárulhat a teljesítmények növeléséhez. Kulcsszavak: követelményprofil, kiválasztás, biológiai- és edzéskor, várható testmagasság, kompenzáció, teljesítménynövelés.

Irodalom Andersen, R.-Kröger,Ch.(1987): Talentbewahrung als vorrangiges Ziel eines langfristigen Leistungsaufbaus. Sportwissenschaft,1.53-70. Arnot, R-Gaines,C.(1984): Sport Talent. Verlag Orac. Frankfurt. 296p. Baksa L-Iglói L-Odor P.(1986): Általános iskolai tanulók felmérési, kiválasztási és foglalkoztatási rendszere. Országos Testnevelési és Sporthivatal. Budapest. 87p. Consiling National pentru Educatie Fizika si Sport] (1971): Continual si metodica antrenamentuli sportiv. Stadion.Bucuresti. 445p. DVfL [Deutsche Verband für Leichtathletik] (1985)Trainingsprogramm für das Grundlagentraining in den Trainingszentren. DVfL der DDR. Berlin. 107p. Fejes Z.(1969): A magasugrók teljesítményszintjét alapvetôen meghatározó tényezôk és a teljesítményfokozás lehetôségei. TF Tudományos Közlemények, 3.305-314. Fejes Z.(1982): Gátfutás. In: Szekeres

S.(szerk.): Fiatal atléták edzése. Sport. Budapest. 77-107. Fischer, R. J.-Borms,J.(1990): The Search for Sporting Exellence. Verlag Karl Hofmann. Schorndorf. 93p. Gavallér CS.(1983): Adatok a kajak sport sportági profil kidolgozásához. In: Derzsy B.(szerk.):A hazai sportpszichológia aktuális kérdései. Testnevelési Fôiskola. Budapest. 26-30. Gavallér CS.(1984): A kajak-kenu sportági profil. In:Nagykáldi Cs.(szerk.): A hazai sportpszichológia aktuális kérdései. Testnevelési Fôiskola. Budapest. 28-39. Geron, E-Dimitrova, C-Kovacsev,J. (1970): Pszichoszportogramata – uszlovie za pszichologicsenkata diagnosztika na szportiszta. szp. Vöproszi na Fizicseszkata Kultúra, II. Glesk, P-Harsányi,L. (1998):Vyber talentov so zameranim na atletiku. Edicia Monografii. Bratislava. 94p. Hancsik, V-Belaj, J-Macsura, I-Horsky, L - (1990): Röplabdaedzés utánpótlás korú és felnôtt csapatok részére. Magyar Röplabda Szövetség. Budapest. 330p. Haris F.(1968): Fiú kosárlabdázók kiválasztása. In:KSI (szerk.): A Központi Sportiskola Módszertani konferenciájának elôadásanyaga. KSI. Budapest. 109-116. Harsányi L.(1990): Vizsgálati törekvések és kutatási eredmények a kiválasztásban. Az MTA Pécsi Akadémiai Bizottsága 1990.évi pályázatán II.díjban részesített pályamû. 209p. Harsányi L.(2000):Edzéstudomány I.Dialog Campus Kiadó. Budapest-Pécs. 342p. Harsányi L.-Sebô A.(1984):Útmutató az atléta utánpótlás kiválasztásához és felkészításéhez 1985-1988. Sportpropaganda. Budapest. 129p. Hofman, S. - Schneider,G.(1985): Eingnungsbeurteilung und Auswahl in Nachwunchsleistungssport. Theoria und Praxis der Körperkultur, 1.44-52. Hollmann, W.(1988): Einführung in die Talentproblematik aus sportmedizinischer Sicht. In:De Marées,H.(Red.):Die Talentproblematik im Sport. DVS. Clausthal-Zellerfeld. 27-37. Hosek,V(1980): A sportlövészet lélektani jellemzése. In: Nádori L. (szerk.):Az edzés és versenyzés pszichológiája. Sport. Budapest. 147-160. Jakabházy L.(1968): Jégkorongozók kiválasztása. In: KSI(szerk.): A Központi Sportiskola módszertani konferenciájának elôadásanyaga. KSI. Budapest. 81-87.

5. táblázat. Közel azonos 100 m-es nôi vágtafutó teljesítményt elérô sportoló eltérô teljesítménymeghatározó összetevôinek kompenzációs értéke (LETZELTER, 1979) Jellemzôk A 100 m-es síkfutás nôi olimpiai bajnokai STECHER (1972) RICHTER (1976) Versenyteljesítmény (s) 11,07 11,08 Lépéshossz (m) 1,81 2.00 Lépésgyakoriság (lépés/s) 4,86 4,51

30 MAGYAR EDZŐ

■

6.táblázat. A kézilabda világbajnokságokon I-III.férficsapatok tagjainak testmagasság és testtömeg átlagai (MADARÁSZ, 1986, 68.o.) Év Testmagasság(kg) Testtömeg (kg) 1970 183,6 81,1 1974 186,2 86,9 1978 187,3 85,7 1982 185,2 86,2 1986 189,7 88,3 Joch,W.(1992): Das sportliche Talent. Meyer und Meyer Verlag. Aachen. 453p. Killing,W.(1994): WM-Analyse Hochsprung Männer. Leichtathletik, 36.1518.és 37.18. Korócz Gy. - Szabó T. (1980): Sportiskolai módszertani segédkönyv. Kézilabda. Központi Sportiskola. Budapest. 203p. Kudar K.(1984): Válogatott férfi és nôi puskás versenyzôk személyiség vizsgálata. In: Nagykáldi Cs. (szerk.): A hazai sportpszichológia aktuális kérdései. Testnevelési Fôiskola. Budapest. 40-54. Kupper, K .(Red).(1967): Die einheitliche Sichtung und Auswahl für die Trainingszentren und Trainingsstützpunkte des DTSB der DDR. DTSB der DDR. Berlin. 192p. Kupper, K.(1994):Eignungsdiagnostik und Auswahl. In: Schnabel,G.-Harre,D.Borde, A.(Hrsg.):Trainingswissenschaft. Sportverlag. Berlin. 456-466. Kuznyecov, V.V.(1976): O problema otlera. Fizkultura i Sport. Moszkva. Kuznyecov, V.V.-Petrovszkij, V.VSustyin, V. N (1979): Modelline charakterisztiki legkoatletov.Zdorovja. Kijev. Letzelter, M.(1979): Leistungsdiagnostik und Trainingsberatung. Leichtathletik, 20.627-630., 21.657-661., 22.691-693. Madarász I.(1986): Korszerû kézilabdázás. Sport. Budapest. 367p. Matthews, P. - Hymans, R.(1988): Biographies of Leading Athletes. In: Hymans, R-Kramer, W. - Mallon, B. Matthews, P. - Sparks, B.: IAAF Statistics Handbook 1988 Seoul Olympic Games. IAAF.London. 163-251. Mészáros J. - Szmodis I.(1982): A valódi kor becslésének és a felnôttkori testmagasság elôrejelzésének lehetôsége a prepubertásban és a pubertásban. Utánpótlás-nevelés, 9. 3-11. Mészáros J. - Mohácsi J. - Szmodis

I.(1984): A biológiai fejlettség meghatározása antropometriai változók alapján. Hungarian Rewiev of SportsMedicine, 4. 263-268. Mónus A. - Nagykáldi CS. (1983): Az íjászat pszichológiai profiljának vázlata. In: Derzsy B.(szerk.):A hazai sportpszichológia aktuális kérdései. Testnevelési Fôiskola. Budapest. 22-26. Nagy GY.(1983): A sportági pszichológiai profilok kérdéséhez. In: Derzsy B.(szerk.): A hazai sportpszichológia aktuális kérdései. Testnevelési Fôiskola. Budapest. 10-12. Nagykáldi Cs. - Pilvein M.(1983): Edzôi vélemények az empirikus sportági profilhoz. In: Derzsy B.(szerk.): A hazai sportpszichológia aktuális kérdései. Testnevelési Fôiskola. Budapest. 32-38. Nádori L.(1981a): A sporttehetségek keresésének lehetôségei, útjai. Testnevelés- és sporttudomány,1.1-3. Nádori L.(1981b): Az edzés elmélete és módszertana. Sport. Budapest. 3.kiadás. 323p. Philostratos (1928): A tréneri tudományról. Országos Testnevlési Tanács. Budapest. (fordította: Pálfy György) 46p. Régnier, G. - Salmela, J. H.-Alain,C.(1982): Strategie für die Bestimmung und Entdeckung von Talenten im Sport. Leistungssport, 6.431-440. Rigler, E. (1996): Az általános edzéselmélet és módszertan alapjai. II. rész. A kiválasztás. Országos Testnevelési és Sporthivatal. Budapest. 23p. Rókusfalvy P. (1968): A sportági kiválasztás, mint pszichológiai probléma. In: KSI (Központi Sportiskola)(szerk.): A Központi Sportiskola módszertani konferenciájának elôadásanyaga. KSI. Budapest. 43-55. Rókusfalvy P. (1970): A sportági tevékenység, követelmény és alkalmasság

MET új tagok Papp Eszter Marti György Hasitz Márta Garay Elôd Bachmann Béla Tóth Miklós Kovács László Lajos Kónya Szilvia Légrádi József

testépítés, aerobik sakk taekwon-do vívás súlyemelés karate labdarúgás aerobik sportlövészet

Budapest Budapest Budapest Szekszárd Tamási Gyöngyös Szigetújfalu Miskolc Kaposvár

2004/3

pedagógiai, és pszichológiai kérdései. TF Közleményei, 1.256-284. Rókusfalvy P. (1981): Sportpszichológia. Sport. Budapest. 239p. Rókusfalvy P. (1983): A sportági profil kidolgozása: tartalmi és módszertani szempontok. In: Derzsy B.(szerk.): A hazai sportpszichológia aktiuális kérdései. Testnevelési Fôiskola. Budapest. 6-10. Rókusfalvy P. (1984a): Tehetségkutatás, -kiválasztás és –gondozás a sportmozgalomban. In: Nagykáldi Cs.(szerk.): A hazai sportpszichológia aktuális kérdései. Testnevelési Fôiskola. Budapest. 58-67. Rókusfalvy P. (1984b): A sportpszichodiagnosztika alkalmazásának methodológiai problémái az élsportban. In: Nagykálódi Cs.(szerk.): A hazai sportpszichológia aktuális kérdései. Testnevelési Fôiskola. Budapest. 68-71. Srámkova, P. - Prokopec, M. - Zelezny, J.(1978): Predikce telesné vysky. Teorie Praxe Telesné Wychowy, 4. 226-234. Szabó T.(1997): A Központi Sportiskola kiválasztási rendszere I. Utánpótlásnevelés, 2. 5-53. Thiess, G.(1982: Möglichkeiten der Eignungsdiagnostik. In: Harre, D.(Red.): Trainingslehre. 9. Aufl. Sportverlag. Berlin. 34-40. Tidov, G.(1988): Zur Talentproblematik im leichtatletischen Mehrkampf. In: De Marées,H.(Red.): Die Talentproblematik im Sport. DVS. Clausthal – Zellerfeld. 161-179. Tittel, K.-Wutscherk, H.(1992): Anatomical und Anthropometric Fundamentals of Endurance. In: Shephard, R. J-Astrand, P- O. (Ed.): Endurance in Sport. Blackwell Scientific Publications. Oxford. 35-45. Volkov, V. M - Filin, V.P. (1983): Szportivnij otbor. Fizkultura i Sport. Moszkva. 175p. Wendland, U. (1986): Individuelle Leistungsprognosen im Spitzensport. Verlag Karl Hofmann. Schorndorf. 144p. Williams, A. M. - Reilly, T. (2000): Talent identification and development in soccer. Journal of Sports Sciences, 18. 657-667. Zalka A. (1991): A labdarúgóedzés elmélete és módszertana. Sport. Budapest. 221p. JEGYZETEK 1 Tehetség - elôrejelzésen 2 A stressz védekezô állapot, amellyel az ember a külvilágból érkezô, ôt veszélyeztetô ingerekre válaszol. 3 profil = sajátos jellemzôk összessége 4 minta, valaminek a (kicsinyített) mása 5 elôrejelzés 6 kiegyenlítés 7 Német Demokratikus Köztársaság

■

MAGYAR EDZŐ 19

2004/3

re is szívesen beszélnék még ezekrôl a különbségekrôl, amit említettem, de mégis el kell ismernem, mint edzô, hogy az edzôi magatartás szemszögébôl a nôknél a lélektani tényezôket kell elsôsorban elôtérbe helyezni. Mert ez a nôk egész életvitelében, magatartásában, sportolói eredményességében sokkal nagyobb szerepet kap, mint a férfiakéban. Kicsit most félve mondom el, a sértés szándéka nélkül, de érzelmi életük labilisabb, hangulatuk, kedélyállapotuk változóbb, hullámzóbb, mint a hasonló korú férfiaké. Szerelem. Tapasztalatom, hogy a fiatalabb, de még az idôsebb hölgyek esetében is, amikor eljön a szerelem, fôleg kamaszkor után, akkor egy lánnyal sokkal nehezebb bírni, sokkal inkább befolyásolja ez a sportteljesítményét, mint egy fiúnál. Azt láttam, hogy a fiú viszi magával a lányt, és nem a lány viszi magával a fiút, és ez érvényesül a sportteljesítménynél, az edzési magatartásban, gondolkodásmódban. Erre különösen kell figyelni egy edzônek, és ebben segíthet, ha olyan bizalmi viszony alakulhat ki az edzô és játékosa között, amelynek eredményeként az ilyen jellegû problémákat képesek megbeszélni. A nôk között talán dominánsabb a szubjektivizmus, a féltékenység, az intrika. Erre figyelni kell, mert az egymással szembeni toleranciának a hiánya csapaton belül gyakran okoz problémát. Ezt azért kell megemlíteni, mert egy férfiedzônek könnyebb megvalósítani a fegyelmet, a hatalmon alapuló fegyelmet a nôk között, a nôk fegyelmezettebbek, de sokkal nehezebb hatni és befolyásolni az egymás közötti viszonyokat és az öltözôi hangulatot. Abból is adódóan, hogy az edzô általában nincs ott. Sok problémát okozott ez és dilemmát, hogy az ember mikor avatkozzon bele ezekbe a konfliktusokba, amelyek egy nôi öltözôben és nôi csapatnál óhatatlanul jelen vannak. Arra jutottam és tudom tanácsolni mindenkinek, hogy mindaddig, amíg ezek a konfliktusok az egyén és a csapat szereplését, szerepét nem befolyásolják lényegesen, addig az edzônek nem szabad fellépni diktátorként, döntôbíróként, nem szabad úgy gondolnia, hogy neki kell elrendezni minden konfliktust. Érdekes, hogy a nôk, miközben jogosan és eredményesen harcolnak szinte minden fórumon a nôi egyenjogúságért és azért, hogy a nôk megfelelô szerepet kapjanak a társadalom minden területén, az egymás közötti viszonyban mégis gondok vannak. Ugyanúgy, mint a munkahelyeken, azt tapasztaltam, hogy a sportban is nehezebben viselik el a nôk az alá- és fölérendeltségi viszonyokat, mint a férfiak. Ebbôl adódik, hogy kevés nôi edzô

van, nem csak Magyarországon, hanem a nemzetközi élvonalban is. Pedig normális dolog lenne, hogy nôi csapatoknál, nôi versenyzôknél élvonalbeli nôi edzôk legyenek, sokkal könnyebben megérthetik egymást. Személyes tapasztalatból azt kell mondanom, ez borzasztóan nehéz ügy. Meglehetôsen nagy erôfeszítésembe tellett, hogy a játékos pályafutásukat befejezô, felsôfokú végzettségû, európai sztárjátékosokat bevigyek a saját egyesületembe, hogy edzôként, a volt csapattársai elfogadják. Az esetek többségében, sajnos, nem sikerült. Azt gondolom, hogy a nôknek nemcsak azért kell harcolni, hogy mások, a férfiak, a társadalom minden rétege elfogadja ôket, hanem maguknak is sokat kell tenni annak érdekében, hogy saját magukat elfogadják. Lehet, ez a sok évszázados férfiuralomnak a következménye és a maradványa, de gyakorlatilag ezt a belsô késztetést, ezt csak saját maguk tudják elôidézni, és a férfiaktól ehhez legfeljebb némi támogatást tudnak kapni. Van még néhány dolog, amit a különbségekrôl szeretnék elmondani. A nôk általában érzékenyebbek a változásokra. Nehezebben alkalmazkodnak a megszokottól eltérô körülményekhez. Ezért egy edzônek fiatal kortól arra kell törekednie, hogy eltérô körülmények között, eltérô ellenfelekkel, eltérô helyszínen versenyeztesse a nôket, a hátrányokat fiatal korban igyekezzenek mérsékelni, hogy mire élsportolói szintre kerülnek, ezek a hátrányok ne jelentkezzenek túlságosan nagy súllyal. A nôk viszont sokkal szorgalmasabbak, mint a férfiak, s fegyelmezettebbek is. Ezt az is elôidézi, hogy a nôknél a monotónia tûrés szintje magasabb. Ebbôl adódóan a nôkkel nemcsak több munkát lehet végeztetni, hanem a részükrôl – fôként azokhoz a feladatokhoz, amelyek nagyon bonyolultak, amelyeket nagyon nehéz megtanulni – több türelemre lehet

számítani. Ez azért is lényeges, mert ugyanakkor az improvizációs képessége meg a nôknek alacsonyabb. A nôi játék sokkal inkább épül sablonokra, panelokra, begyakorolt elemekre. Ebben a monotónia tûrésük, a szorgalmuk, az, hogy hosszabb edzési tartamra is készek, nagy segítséget jelent. A nôi élsportban természetes dolog – és az is kell legyen – a férfiak közremûködése edzôpartnerek, segítôk személyében, mert az adott szinten a férfiak képesek magasabb teljesítményre késztetni a nôket. A férfiaknak ez a segítsége kötelesség is, már csak morális okból is, mert nekünk férfiaknak döntô szerepünk van abban, hogy a nôi sport a férfihoz képest elmaradott, s vonatkozik ez a megállapítás a társadalom más területeire is. Az utóbbi idôben – Földesiné professzorasszony is bemutatta – azért van egy jelentôs fejlôdés a nôi sportban, ha az még nem is elegendô. De, hogy honnan indult el a nôi sport, amíg eljutott idáig, azt nagyon jól jellemzi egy olyan cikkrészlet, amely 1913-ban Angliában jelent meg a nôk sportjára vonatkozóan, és amely nagyon jól tükrözte annak az idôszaknak a felfogását a nôi sporttal kapcsolatban. Igyekszem pontosan idézni: „Az egyetlen sport, amely fejleszti a nôi testet, az az egyszerû házi munka, amely megmozgatja izomzatát. Nincs jobb eszköz a lábak edzésére és a meghízás ellen, mint a gyakori lépcsôjárás. A legjobb eszköz a mellkas fejlesztésére felmosni a padlót. A söprés erôsíti a lapocka izmait, a vizes vödör pedig erôsítô gyakorlat. Egy óra a mosóteknô mellett többet ad, mint teniszezni löncs után. A tésztadagasztás pedig kiválóan fejleszti a nôk felsô végtagjait.” Remélem, nem kell újabb 90 évnek eltelnie ahhoz, hogy a most még nagyon sokszor elhangzó, a nôi sportot lekicsinylô vélemények és magatartások majd ehhez hasonlóan anakronisztikusnak tûnjenek!

18 MAGYAR EDZŐ Azt gondolom, ez így nagyon igazságtalan. Nem azért, mert nem nyilvánvaló, hogy a férfiak sportja, a sportágak döntô többségében magasabb teljesítményû, magasabb színvonalú, hanem azért, úgy vélem, mert bizonyos helyzetet, különbségeket nem veszünk figyelembe, amikor összehasonlítjuk a teljesítményeket. Többek között olyanokat, amiket itt már hallottunk. Ha a nôk társadalmi helyzetét, szociális helyzetét, az alkatból, a testfelépítésbôl, a biológiai folyamatokból, a lelki tényezôk szerepébôl eredô különbségeket nem vesszük figyelembe, akkor ez az összehasonlítás semmiképpen nem lehet reális. Nyugodtan mondhatom, a sok évtizedes edzôi tapasztalatom alapján igaz az, hogy a nôknek az élsportolói szint eléréséhez, ahhoz a szinthez, amit az élsportolói szint jelent, sokkal nagyobb erôfeszítéseket kell – elsôsorban a tradicionális sportágakban – tenni, mint amennyit a férfiaknak kell az ô szintjük eléréséhez tenni. Néhány különbségrôl fogok még szólni nem feltétlenül azért, hogy az összehasonlítás realitását növeljem, hanem elsôsorban azért, hogy érzékelhetôvé váljon, fôleg egy férfiedzônél, hogy mit kell másképp tenni a nôkkel foglalkozó edzôknek, mint a férfiakkal foglalkozóknak. Mit jelent az, hogy a nôkkel másként kell bánni? Miért és mit tehetnek a nôk a saját teljesítményük és megítélésük javításában? Elsô helyen, ahogy itt már elhangzott, a társadalomban és a családban betöltött hagyományos szereprôl kellene beszélni, de ennek csak egyetlen aspektusát említem, s ez az anyai szerep. Mert mindenképpen azzal kell számolni, hogy az anyai szerep a nôk sportolói pályafutásának az értékes szakaszát meglehetôsen lecsökkenti. Pontosan ezért, több évtizeddel ezelôtt kezdtem harcolni saját sportágamban is és másutt is, hogy ko-

■

rán kezdjük a sportolást. A korai kezdés, 6-8 éves kor, és a korai szakosítás mellett törtem lándzsát. Elsôsorban azért, mert úgy gondoltam, hogy ez a tény önmagában kitolhatja azt az életszakaszt, amelyben a sportoló nô eredményesen sportolhat. És nemcsak errôl van szó, hanem arról is, hogy ha korábban kezd valaki, akkor korábban elérhet olyan sportbeli teljesítményt, amely esetleg kitolja a férjhezmenetelt, a gyerekszülést, és hozzásegíti a nôi sportolót, hogy a legtermékenyebb korszakában hatékonyabban tudjon foglalkozni a sporttal. Ez önmagától nem megy, ehhez segítségre van szüksége a nôknek. Nemcsak a saját családjától, a társától, a párjától, hanem a sportbeli közegtôl is. Az edzôitôl, a sportvezetôitôl, sporttársaitól, akik mind hozzásegíthetik ahhoz, hogy lehetôség nyíljon, és érdemes legyen sporttevékenységet végezni. Sok mindent kell annak érdekében is tenni, hogy a nôk szülés után visszatérhessenek. Tehát nemcsak arról van szó, hogy toljuk el a szülést, a családalapítást, hiszen ez elôbb-utóbb megtörténik. Gyakorlatilag fizikai akadálya egyébiránt nincs annak, hogy egy nô a szülés után visszatérjen, hiszen számos ilyen, európai, sôt világszintû játékosom, klasszisom volt: Magos Judit, Kisházi Beatrix, Szabó Gabriella, Oláh Zsuzsa, akik szülés után visszatértek és meglehetôsen jó eredményeket, Európa Bajnokságokat nyertek, világbajnokságokon érmeket szereztek, s még sokáig sportoltak aktívan. Beszéltem elôbb a segítségrôl. A családi segítség mellett sok más segítség is kell, ezért a saját klubomban – szükség szerint – babamegôrzôket, gyerekmegôrzôket létesítettünk, járókát állítottunk be és nagyszámú játékos, szülô közremûködött ebben, vigyázott a gyerekre egészen addig, amíg az anyuka nyugodtan sportolt. A segítségrôl nem csak be-

2004/3

szélni kell, hanem tenni is valamit ennek érdekében. Szó esett a bizalomról. Nos, ebben a tekintetben is sokat jelent a bizalom. Egy edzônek az edzô-játékos kapcsolatban a nôknél, a nôi sportolóknál fokozottabb szerepe van a bizalomnak. Ezt saját tapasztalatomból is le tudom szûrni, hiszen sikerült ezekkel az éljátékosokkal – és nem éljátékosokkal is egyébként – olyan kontaktust teremteni, ami lehetôvé tette még annak megbeszélését is a csapaton belül, hogy ki, mikor szüljön, mikor jöjjön a gyerek. Azt gondolom, hogy ez borzasztóan fontos minden sportolónál, de a nôi lélek miatt a nôknél sokkal fontosabb a közvetlen kontaktus az edzôvel, mert sokkal inkább igényli saját személyes problémáinak a megbeszélését. Ugyanakkor azt is el kell mondani, rejt ez veszélyeket is magában, ez a közvetlen, nagyon közeli kontaktus. Különösen a férfi edzôk szempontjából. Nagyon vigyázni kell, hogy senkivel szemben ne lépjen át az edzô bizonyos határokat. Nemcsak saját maga miatt, hanem azért, mert a csapaton belül az összes többi játékos is nô, s a határokon túlmenô kapcsolat, azt gondolom, negatívan befolyásolhatja a többi nôvel való kapcsolatát az edzônek. Beszélhetnék még itt a testi felépítésbôl, a biológiai folyamatok különbözôségébôl eredô kérdésekrôl, de idôhiány miatt ezt nem tehetem meg, egy dologra azonban még szeretnék kitérni – a testfelépítés, illetve az alkati különbségekbôl arra a tényre, amely alapvetôen befolyásolja a férfi és a nôi teljesítmények közötti különbséget, elsôsorban azokban a sportágakban, ahol az erô és a gyorsaság dominál. Ez a férfi és a nô testében lévô izomtömeg közötti különbség. Nemcsak a teljesítménykülönbséget akarom indokolni, hanem arra a veszélyre is szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez a különbség egy állandó késztetést is jelent az edzôknek arra, hogy ezt a különbséget szüntessük meg. Mégpedig olyan módon – ahogy sajnos azt sokan teszik is –, hogy ezt a különbséget mesterséges eszközökkel csökkentsük, tüntessük el, erôsítsük meg a nôt olyanra, mint egy férfi, és akkor olyan teljesítményt fog nagyjából nyújtani. Azt hiszem ez az egyik legnagyobb veszély. Így a nôkkel foglalkozó edzôknek tudomásul kell venniük, hogy van egy határ e tekintetben, és ezt a határt semmiképpen nem szabad túllépni. Mert, ha ezt a határt túllépjük, akkor a nô már nem lesz nô. Én, mint férfi is, és mint edzô is, meggyôzôdéssel vallom, hogy nincs olyan sportteljesítmény iránti vágy, nem lehet olyan vágy, nem lehet olyan cél, amely azt eredményezi, hogy veszélyeztesse a nô egészségét, a nô karakterét. Bármennyi-

■

MAGYAR EDZŐ 31

2004/3

Felmérés a testépítô sportolók táplálkozási szokásairól Buda Levente, Szabó S. András, Lakner Zoltán Budapesti Corvinus Egyetem, Élelmiszertudományi Kar, Budapest

Bevezetés A testépítés (body building) Magyarországon az elmúlt két évtizedben került az érdeklôdés homlokterébe. Az egészséges életmód elôtérbe jutása, a szép test kultusza következtében a testépítés igazi tömegsporttá vált, amely jövedelemtôl, lakóhelytôl, nemtôl és kortól lényegében függetlenül csaknem bárki számára elérhetô. A sportág fejlôdését jelentôs mértékben szolgálja a táplálék-kiegészítôk népszerûségének növekedése is, mert ezek átgondolt használata hatékonyan járulhat hozzá a sportolók izomtömegének gyarapodásához, a kívánt eredmények eléréséhez. Itt különösen jól igazolható az a közismert tény, hogy a megfelelô táplálkozás döntô szerepet játszik a kitûzött sporteredmény elérésében. Az elmúlt évtizedekben a body building sportra nemzetközi szinten sötét árnyként vetült a hormon-tartalmú ill. a szervezet hormonháztartására kedvezôtlenül ható készítmények felhasználása. Még mindig sokan vannak, akik kellô orvosi felügyelet nélkül, saját felelôsségükre próbálják ezekkel a tiltott szerekkel javítani teljesítményüket. Alapvetô sportegészségügyi kérdés az is, hogy az élelmiszeripar képes lehet-e

ezen termékek helyett olyan táplálék-kiegészítôket gyártani és ajánlani, melyek hatékonyan, de a sportolók egészségének veszélyeztetése nélkül szolgálják a kitûzött célok elérését.

Anyag és módszer Jelen munkában arra keressük a választ, hogy mi jellemzi a testépítôtermek látogatóinak gondolkodását és értékrendjét a sport-táplálkozás szempontjából. Kutatómunkánk során megvizsgálva a sport-táplálkozással kapcsolatos szakirodalmat (1-13) meglepôdve tapasztaltuk, hogy a testépítôk táplálkozási szokásaival kapcsolatban viszonylag kevés a rendelkezésre álló primer, azaz közvetlen felmérésekre alapozott vizsgálat. Olyan kérdôívet szerkesztettünk, amely alkalmasnak bizonyult a testépítôk sportjukkal és táplálkozásukkal kapcsolatos beállítódásának és magatartásának vizsgálatára, továbbá a táplálék-kiegészítôk beszerzésével és felhasználásával összefüggô fogyasztói-felhasználói magatartás-minták feltárására (14). Munkánk során a közvetlen kérdôíves megkérdezést alkalmaztuk. Többségében zárt kérdéseket (válaszadás igen-nem formában, ill. könnyen kiértékelhetô adatokra kér-

TÁPLÁLKOZÁSI TANÁCSADÓ tanfolyam A Corvinus Egyetem Élelmiszertudományi Kara (volt Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem) 2004 ôszén (október-november) 20 (4x5) órás

TÁPLÁLKOZÁSTANI TANÁCSADÓ tanfolyamot indít

SPORTTÁPLÁLKOZÁS TÉMAKÖRBEN. A képzésre az Élelmiszerkémiai és Táplálkozástudományi Tanszéken kerül sor 2 hétvégi program (péntek délután és szombat délelôtt) keretében. A résztvevôk látogatói, a sikeres vizsgát is tevôk táplálkozástani tanácsadói oklevelet kapnak. Beiratkozási feltétel: legalább középfokú végzettség Tanfolyamdíj: 40.000, – Ft (negyvenezer) + ÁFA Vizsgadíj 5.000, – Ft (ötezer) + ÁFA Jelentkezés: Levél: Élelmiszerkémiai és Táplálkozástudományi Tanszék, 1118 Bp. Somlói u. 14-16. Telefon: 372-6203. e-mail: [email protected]

dezés) alkalmaztunk a kérdôívnél. Az attitûdre vonatkozó kérdésekhez Likert-féle 1-tôl 5-ig kiértékelôs skálát használtunk fel. Ennek az volt az oka, hogy az 1-tôl 5-ig történô osztályozást Magyarországon széles körben alkalmazzák pl. az oktatásban, tehát itt egy egyetértésen alapuló azonosság mérô skálát volt módunk használni. A kérdéseket személyesen tettük fel, így mód nyílt az egyes kérdések pontosítására és értelmezésére is. Erre esetenként különösen nagy szükség volt, mert a válaszadók mûveltsége jelentôs eltéréseket mutatott. Az eredmények feldolgozására az SPSS integrált matematikai-statisztikai programcsomagot alkalmaztuk. A vizsgálatokhoz egyaránt felhasználtuk a hagyományos leíró (deskriptív) statisztika eszköztárát, valamint a többváltozós adatelemzés legkorszerûbb módszereit is.

A statisztikai felmérés eredményei A kérdôívek kiértékelése során megállapítottuk, hogy a válaszadók szocio-demográfiai összetétele jól tükrözi azt a sokszínûséget, mely napjaink testépítô sportolóit jellemzi. A testépítéssel kapcsolatos célokat és beállítódásokat vizsgálva a kategorikus fôkomponens – analízis felhasználásával négy válaszadó-csoportot (clustert) különítettünk el. Az elsô csoportot az jellemzi, hogy számukra alapvetô fontosságú az egészséges élet. Az edzôterem viszonylag fontos, de nem a legfontosabb, mint társadalmi-kulturális közösség ill. közeg és ugyanakkor fontosnak tekinti az esztétikus, szép test kialakítására való törekvést is. Alapvetôen mozgáshiányát igyekszik pótolni a body-klubokban, a fogyást azonban nem tekinti meghatározó jelentôségûnek, és a munkájához sincs szüksége a megfelelô fizikai erônlétre. A 2. clustert az jellemzi, hogy nagy jelentôséget tulajdonít ô is az egészségnek, de kisebb mértékben, mint az 1. cluster, számára a testépítô terem, mint szociális közösség egyáltalán nem fontos, ugyanakkor az esztétikus, szép test kialakítása jelent kiemelkedô fontosságú tényezôt.

32 MAGYAR EDZŐ A 3. clusterbe tartozó válaszadók viszonylag kis jelentôséget tulajdonítanak az egészségességnek, ugyanakkor számukra alapvetô fontosságú az edzôterem, mint közösségalkotó erô megjelenítése. Ezt a tényezôt a vizsgált válaszadók több mint 2/3-a fontos vagy nagyon fontos kérdésnek tekintette, tehát ôk szociális szempontból és mozgásigényük kielégítésére is jelentôsnek tartják az edzôtermi sportformát. E csoportnál megjelenik az is, hogy jelentôs testi erôre van szükség munkájuk elvégzéséhez. A 4. clusterbe tartozók alapvetô fontosságúnak tekintik a fogyást, mint szempontot, itt ez az az alapvetô motiváló erô, ami számukra különös jelentôséget kap. Összességében megállapítható, hogy az elvégzett vizsgálatok alapján nagyon sokszínû kép bontakozik ki az edzôtermek látogatóiról, ugyanakkor meghatározhatók azok a fôbb magatartás-minták, amelyek mentén ezek a jellegzetes magatartásformák kialakulnak és mûködnek és azok a fôbb motivációk, amik a testépítô klubok látogatóinak szempontjából fontosak. A testépítôk táplálkozáshoz való viszonya alapján ugyancsak négy, egymástól markánsan elkülönülô csoport szegmentálására nyílt lehetôség. A táplálkozási preferenciarendszer alapján az elsô clusterbe soroltak többsége egyetért azzal, hogy az

■

egészséges táplálkozáshoz lényegesen több pénzre lenne szükség, ugyanakkor úgy ítéli meg, hogy viszonylag sokan vannak, lehetnek olyanok a testépítôk között, akik inkább hormonkészítményeket használnak a komoly edzésmunka helyett vagy mellett. Úgy vélik, hogy sokan feleslegesen és gyakran indokolatlanul bíznak a táplálék-kiegészítôk pozitív hatásában. Bár elutasítják azt az álláspontot, hogy zsíros ételeket is célszerû fogyasztani, viszont többségük nagyon tudatosan odafigyel arra, hogy mit étkezik és nagyon fontosnak tartják hogy ismerjék az alapvetô táplálkozás-élettani összefüggéseket. Nem értenek egyet azzal, hogy elég csak az ösztönös megérzésekre törekedni, nagyon is tudatosan figyelik a témával kapcsolatos szakirodalmat. Ez a cluster tehát táplálkozás-élettani szempontból egy tudatos testépítô sportoló preferenciarendszerét reprezentálja. A második csoportja a testépítôknek már lényegesen kisebb jelentôséget tulajdonít az egészséges táplálkozáshoz szükséges készítmények árának, ezeket megvásárolhatónak tartja. Ôk is elutasítják a zsíros ételek fogyasztását, véleményük szerint azonban nincs jelentôs köre azoknak, akik a kemény edzésmunka helyett próbálják meg a különbözô táplálék-kiegészítôket alkalmazni. Megítélésük szerint viszonylag ala-

2004/3

csony azoknak az aránya, akik illegális izomtömeg-növelôt használnak és ebbôl az a következtetés vonható le, hogy valószínûleg ebben a csoportban maguk a válaszadók sem használnak ilyen termékeket. A 3. clusterbe tartozókat alapvetôen az jellemzi, hogy elutasítják a zsíros ételek fogyasztását és nem tekintik alapvetô gátnak, problémának az anyagiakat az egészségesebb sporttáplálkozásuk kialakítása szempontjából. A 4. clustert az jellemzi, hogy itt nagyon jelentôs azoknak az aránya, akik szerint a konzervatív attitûdök mentén érdemes a sportolónak felépíteni a táplálkozását.

Következtetések Munkánk során igazoltuk, hogy a testépítôk táplálkozása sportolásuk során összességében kedvezô irányba mozdult el, ugyanakkor jelentôs azok aránya is, akik alig rendelkeznek ismeretekkel az egészséges, korszerû sport-táplálkozásra vonatkozóan. Megállapítottuk, hogy a vitaminkészítmények közül a multvitamint szívesebben fogyasztják, mint a monovitaminokat, de a kétféle vitaminkészítményt együtt is gyakran alkalmazzák. A multivitaminok közül a Plussz Multivitamint fogyasztják a legtöbben. A monovitaminok közül a B és C vitaminok a legnépszerûbbek.

■

MAGYAR EDZŐ 17

2004/3

katonának. A Sárosi ilyenkor, ha fontos versenyzôt hívtak be, akkor addig futott, amíg el tudta intézni, hogy arra a 3-4-5 napra elengedjék a katonaságtól. Ilyenkor a többi edzô mély tisztelettel azt mondta, hát igen, az öreg kapcsolatai, hiába… Gondoltam, futok én is. Futottam Ponciustól Pilátusig, végre elintéztem, elengedték az élversenyzôket. Jön a Magyar Bajnokság, akkoriban - önök fiatalok, nem emlékeznek - pontok szerint adták az egyesületeknek a dotációt. A pont volt minden. Most a pénz, akkor a pont. Lejött a gyerek, megnyertük a pontversenyt, rengeteg ember az uszodában, a lejáró aljából a vesztes csapat edzôje felkiált, és azt mondja: hát hiába, könnyû egy ilyen csinos, fiatal nônek, egy randevú és minden kívánságát teljesítik. Na, én akkor már elvált asszony voltam, és úgy gondoltam, ha ezt lenyelem, nagy baj lesz itt az uszodában, mert addig volt respektem, de ha ezt most lenyelem, akkor gond lesz. Kedvesen visszafordultam, és azt mondtam, ha valami gondja van, szóljon, én szívesen elintézem, egy ilyen lovagnak, mint maga, akármit.

Ezek voltak - nôi szemmel nézve - a tapasztalataim. Akkor rájöttem, hogy visszabújok a saját bôrömbe. Nem akarok egy férfit utánozni, mert hiába is akarnám, úgy járok, mint a Városligetben… Az én koromban volt ott egy fényképész, úgy hívták, Helfgott bácsi, akinél volt - nekem még megvan a képem - egy nagy kivágott huszár figura. A feje helyén volt egy lyuk, és ha bárki odament, s azt mondta, szeretne egy huszáros fényképet, bedugta a fejét, és akkor lefényképezte Helfgott bácsi, és úgy nézett ki az ember, mint egy huszár. Én is ezt tettem. Bele akartam bújni a Sárosi bôrébe. Nem vált be, és attól kezdve a saját érzéseim szerint dolgoztam, vagyis nôi edzô lettem. A mai napig azt gondolom, hogy gyûlölöm a kényszer és az erôszak minden fajtáját, mindig is gyûlöltem. Az volt és ma is az a meggyôzôdésem, ha valakinek, mármint egy élversenyzônek nincs meg belül az a késztetése, hogy ô mindent félretéve fanatikusan dolgozik, szereti, élvezi, a sikerért teszi, az lehet, hogy eljut egy magas szintig, de nem jut el egy világklasszis szintjéig. Mert az a

plusz, amit a belsô késztetés tesz, én sok hosszú-hosszú évekig nem hittem, hogy az másképp is megoldható. Aztán, sajnos, megéltem azt a korszakot, ma már ezt nem merném kijelenteni, hogy sok minden egyéb fizikai és lelki kényszerrel a világklasszisok hosszú sorát nevelték, de én ôszintén megmondom, és azt hiszem, ez elsôsorban éppen a nôi mivoltomból ered, én ezeket a gyerekeket, bármit értek el, a lelkem mélyén csak sajnálni tudom. Végtére is úgy vélem, a sport, az élsport, nem arra való, hogy egy embert kínozzanak, ha ô maga nem akarja, vagy nem úgy érzi. Ebben a mai komputeres, mobiltelefonos, szponzoros, gyógyszergyáros világban én nem tudnék önöknek olyat mondani, ami hasznos lenne, csak egyet tudok: aki a versenyzôjét mélyrôl és igazán szereti, azok a versenyzôk mindenféle veszekedés nélkül, mindenféle kényszer nélkül is végrehajtják a feladatokat, ha pedig nem hajtják, akkor úgyis hiába kiabálok. Kívánom önöknek, hogy annyi öröm, boldogság érje önöket a sportban, mint, amit én, és a családom megélhetett.

Sportoló nôk – a férfi edzô szemével Dr. Ormai László Asztalitenisz mesteredzô

A témát ismerve, magam is csodálkozom azon, hogy volt bátorságom eleget tenni a felkérésnek – férfi létemre a nôkrôl beszélni –, s azt a látszatot kelteni, hogy ismerem ôket. Ezért rögtön az elején szeretnék mindenkit megnyugtatni, és leszögezni, tudom, ahhoz, hogy mi férfiak megismerjük és megértsük a nôket, egy teljes élet is kevés, és valószínûleg nem férfinek kellett volna ahhoz születni. Hogy mégis veszem a bátorságot, ehhez talán az adja a erôt, és némileg a magyarázatot is, hogy több mint 50 éve dolgozom nôversenyzôkkel. Számtalan élsportoló nôtt fel a környezetemben, számtalan élsportolónak asszisztáltam a fejlôdéséhez, ahhoz, hogy kezdô kortól az élsportolói létig jusson el. Most nem csupán az élsportolói életszakasz tapasztalatairól fogok beszélni, hanem az addig megtett út sajátosságairól, lehetôségeirôl és buktatóiról, a nôi lélek, a nôkkel való bánásmód, érintkezés sajátosságairól, amelyeknek meghatározó szerepe van abban – ha az egyéni képességek megvannak –, hogy egy nô eljusson az élsportolói státusig. Ehhez a mu-

níciót elsôsorban az adta, hogy 19 éves egyetemista korom óta – 1951 óta – lényegében nôkkel, nôi csapatnál dolgozom edzôként. Életkoromból adódóan voltam a férfi, a tanár, a barát, a szülô, a nagyszülô, és be kell vallanom, hogy a felnôttek öltözôjében még idônként nôiesítve is voltam. Természetesen a tapasztalataim, az ebbôl levont következtetéseim, bármennyire is általánosnak tûnnek, mégis szubjektívek, hiszen az enyémek, és ráadásul egy férfi szeme, gondolkodásmódja indukálta azokat. Elöljáróban azt is el kell mondanom, még ha valaki ezt nem is fogja észrevenni majd a következô néhány percben, hogy nagyon elfogult vagyok a nôi sportot illetôen. Nagyon becsülöm a nôi sportolókat, amit elsôsorban a sok év döntôen pozitív tapasztalata, a nôkkel együtt elért sportsikerek táplálnak, és nem utolsósorban, hogy az edzések és a versenyek során nap, mint nap látom, hogyan küzdenek meg a nôk a problémáikkal. Ezért különösen nagyon érzékenyen reagálok egyes férfiedzôk és vezetôk véleményére, lekicsinylô vélemé-

nyére, ami a nôk sportjára vonatkozik. Olyanokra például, hogy egy adott sportág az már nem ugyanaz, ha nôk ûzik, hogy a nôk által nyújtott sportteljesítmény sok esetben nem élsportolói teljesítmény, hogy a nôknek a jó eredményeket nagyon könnyû elérni, mert hiszen a nôi sportolók szintje nagyon alacsony.

16 MAGYAR EDZŐ

■

2004/3

Nôk az élsportban – sportolói és edzôi szemmel Székely Éva Nemzet Sportolója

Amikor Elbert Gábor felhívott, hogy meséljek nôi szemmel az élsportról és az edzôségrôl, az jutott eszembe, hogy a tévében megy egy mûsor, a Századunk – ötven éve történt. Amit én errôl mondani tudok, az is körülbelül 50 éve történt. Úgy gondolom, és azt tartottam a legegyszerûbbnek, ha epizódokat mondok el a sportpályafutásomból, és önökre bízom, hogy ebbôl képet alkossanak arról, hogy annakidején, hogyan is nézett ez ki. Tizenkét éves koromban kerültem a Sárosi-istállóba, akkoriban ezt úgy hívták - istálló, most úgy nevezik, hogy mûhely. Sárosi akkoriban a legjobb magyar nôi edzônek számított, valami hihetetlen érzéke volt ahhoz, hogy fanatizálja a versenyzôket. Úgy kezdôdött, hogy 12 éves koromban magázott, amitôl akkoriban teljesen meg voltam hatva, hogy egy felnôtt kezét csókolomot mondott és magázott. Mi is magáztuk ôt végig egész pályafutásunk során. Sôt, most, amikor én 77, ô meg 94 éves, még mindig magázzuk egymást. Ez adta meg az alaphangot az egész munkánkhoz. Kôkeményen, mint az igavonók úgy dolgoztunk, a porosz hadsereg fegyelme az kutyafüle volt a miénkhez képest. Sôt ezen kívül megkövetelte a magánéletünkben azt is, hogy úgy viselkedjünk, mint az apácák a zárdában. Az volt az érdekes, mivel annyira fanatizált minket, hogy elfogadtuk, és elhittük neki, természetesen és magától értetôdônek tartottuk, hogy mindenben engedelmeskedünk. A fiúk nem így voltak ezzel, ezért Sárosi bevezette azt a rendet, ha egy új fiú jött a mi mûhelyünkbe, hogy finom legyek, akkor nekünk kellett betörni. Vagyis mellénk osztotta be a fiúkat edzésre. Ennek az volt az eredménye, hogy a fiúk, akik utálták a munkát és a fegyelmet, rajtunk töltötték ki a bosszújukat. Amikor egy kis pihenô volt úszás közben, nyomdafestéket nem tûrô jelzôkkel illettek minket. Sárosi persze nem hallotta, mi meg nem mondtuk meg neki. Akkor én egy rövid idô után úgy döntöttem, hogy ezekkel a fiúkkal is magázódni fogok, mert nagyon egyszerû azt mondani, hogy te …, és nagyon nehéz azt mondani, hogy maga … Ezekkel egészen addig magázódtam, amíg abba nem hagytuk a sportpályafutásunkat.

Ami teljesen más volt a fiúknál, mint nálunk, hogy ôk élhették az életüket a lányokkal is, és mindenben. Mivel mi keményebben dolgoztunk, mint ôk, a szárazföldön és mindenhol bennünket fiúként kezeltek. Éjjel-nappal együtt voltunk táborokban, versenyeken, külföldi versenyeken, mindenhol, de soha nekünk a holminkat nem vitték, az ajtót ki nem nyitották elôttünk, a széket nem húzták ki, teljesen egyenrangúnak kezeltek. Én akkor döbbentem meg, és ezt természetesnek tartottam, hiszen olyan gyerekkorban kerültem oda, amikor egyszer egy világversenyen összekerültünk a bokszolókkal, a birkózókkal és a focistákkal, ez az 51-es berlini VIT-en volt, ahol a fiúk hölgyként kezeltek minket, kivették a csomagokat a kezünkbôl, átadták a helyüket, és hozták az innivalót. A fiúkkal, ezzel együtt nagyon jó barátok voltunk, drukkoltunk egymásnak, és nagyon szerettük egymást. Igazán akkor változott meg a helyzet, amikor 20 évi sportpályafutás után edzô lettem. Vagyis rablóból pandúr. Ez egy egész különleges állapot volt. Addig mindig nekem parancsoltak, most ott álltam egy csapat elôtt és nekem kellett parancsolni, és nagyon elcsodálkoztam, hogy végrehajtották, mert eddig mindig én hajtottam végre. Mivel a mester volt a példaképem, úgy gondoltam, hogy az a legegyszerûbb, ha utánzom azt, amit a mester csinált. Egyszer egy edzésen a lányok közül valamelyik visszaszólt a vízben, és rögtön beugrott nekem, hogy mit csinált ilyenkor a mester, s azt mondtam, hogy lányok megismételjük az egész edzést újból. Megint elcsodálkoztam, hogy szó nélkül megismételték. Azt gondoltam, ezt nagyon jól csinálom, a mester módszere mégis csak bevált. Vége volt az edzésnek, nagyon sajnáltam ôket, s akkor éreztem elôször, hogy az edzôség nem igazán nekem való dolog. Mert nem akarom senkinek a kedvét elvenni, de azért van benne némi szadizmus, hogy az ember ott kinn áll, és kínozza a gyerekeket. Ott ült az egyesület egyik vezetôje, odajött kedvesen, és azt mondta, Éva nagyon meg vagyunk elégedve a maga munkájával, de ez az ismétlés, ez egy tipikus nôi dolog volt. No, gondoltam, errôl ennyit. Megy tovább, néhány hét

múlva rájött az egyik edzôkollégám, hogy megnézze, miként folyik a munka. Akkor éppen a fiúkba bújt bele az ördög, és valami minôsíthetetlenül viselkedtek, húzták magukat a kötélen, ami az uszodában a legnagyobb bûn. Ha nem néz oda az ember, akkor ránt egyet magán, hogy elôbbre kerüljön, nem úszik, hanem mászik. Gondoltam magamban, most összeszedem magam, és igyekezve a Sárosi mély hangját utánozni, rájuk bôdültem, mit csináltok, és mondtam, amit a Sárosi mondott. Erre ez a kedves edzôkollégám, aki különben egy aranyos jó fiú volt, átölelte a vállam, megsimogatta az arcom, és azt mondta: hát, nem könnyû egy nônek, ha gyengélkedik, hisztis lesz. Odafordultam és azt mondtam neki: drágám, ha tudni akarod, nem gyengélkedem. Majd eljött az OTSH - akkor úgy hívták a sporthivatalt - egyik fô vezetôje. A gyerekek, tudván, hogy itt a fônök, megérezték az én viselkedésemen is, példamutatóan dolgoztak, egy hangos szót sem kellett szólni, rájuk sem néztem, remekül lement minden. Gondoltam, na végre, most ez is megnyugszik. Búcsúzik, fogja a kezem, rám mosolyog, és azt mondja: Éva, remek volt az edzés, de azért lehetne egy kicsit erélyesebb, mint nô. Na, gondoltam magamban, most foglak bokán rúgni, azt hittem szétpukkadok, hogy megmutatom, hogy tudok erélyes lenni. Nem rúgtam persze, minthogy vezetôket nem illett rugdosni, ugye. Jött a csúcs, a magyar bajnokság elôtt. A fiúkat, elôfordult, hogy behívták

■

MAGYAR EDZŐ 33

2004/3

Az ásványi anyagok közül a Béres Cseppet fogyasztják a legtöbben, sokan Ca-mal, Mg- mal, Fe-sal együtt használják. Az izotóniás sportitalok közül a Bomba, Isostar, Bravo multivitaminos készítményeket fogyasztják a legtöbben. Az aminosav kiegészítôk közül az Aminosav komplex készítmények bizonyultak a legnépszerûbbnek. A tömegnövelô testépítô szerek közül sorrendben tojásprotein, szója, savópor alapú készítményeket használnak a legtöbben, melyeket elôszeretettel kombinálnak más kiegészítôkkel. A komplex és speciális táplálék kiegészítôket kevés sportoló fogyasztja a többi táplálék kiegészítôhöz képest. A speciális kiegészítôk közül a kreatin tartalmú kiegészítôk a legnépszerûbbek. Munkánk során szignifikáns differenciákat mutattunk ki a sportolók izomtömeg-növekedése és a fehérje tartalmú táplálék-kiegészítôk alkalmazása között. A vizsgálatok eredményei azt igazolták, hogy a testépítôk sikereiben alapvetô szerepet játszhat a modern sport-táplálkozás, ugyanakkor a testépítô sport elôtérbe kerülése biztos piacot jelenthet a magas innovációtartalmú, jelentôs hozzáadott értéket tartalmazó élelmiszeripari termékeknek is. A piaci lehetôségek teljesebb és további kiaknázása, a jelenleg egyeduralkodó cégek mellett további gyártók ill. forgalmazók érdemi megjelenése a piacon azonban a je-

lenleginél koncentráltabb marketingmunkát, intenzív piackutatást igényel. A magyar testépítôk motivációés értékrendjének feltárása ehhez is hatékony segítséget nyújthat.

Javaslatok, megállapítások 1. A testépítés fontos piaca lehet számos speciális élelmiszeripari készítménynek. 2. Külön szolgáltatási ággá nôheti ki magát a testépítôknek szóló táplálkozási tanácsadás. 3. A testépítôknek szóló, táplálkozással kapcsolatok kommunikációban alapvetô szerepe van a befogadó közeg differenciáltságát figyelembe vevô stratégia kialakításának.

Összefoglalás A dolgozat a testépítô sportolók táplálkozási szokásainak és sportolói viselkedésének témakörét elemzi. Kérdôíves megkérdezés alapján 100 aktív testépítô felmérésére került sor, 4-4 csoport (cluster) kialakításával. Megállapítottuk, hogy a testépítôk jelentôs része nem rendelkezik magas szintû táplálkozásélettani ismeretekkel, nem elhanyagolható részük illegális teljesítményfokozó szereket használ. A testépítôk ugyanakkor jelentôs mértékben alkalmaznak táplálék-kiegészítôket, számukra a hazai piac is széles választékot biztosít. A komoly választék ugyanakkor tudatosságot, szakértelmet igényel a vásárlásnál. Kulcsszavak: kérdôív, statisztika, táplálék-kiegészítôk, táplálkozás, testépítés.

Irodalom 1. G. Neumann: Nutrition in sport. Meyer and Meyer Sport, Oxford, 2001. 2. Pécsy G.né: Táplálékkiegészítôk alkalmazása a sportolók táplálkozásában. Diplomamunka, SZIE, Bp, 2001. 3. Pécsy G.né, Szabó S.A.: Táplálék-kiegészítôk alkalmazása a sportolók táplálkozásában. Magyar Sporttudományi Szemle, 18-20, 2002(1). 4. Pucsok J.: Táplálék-kiegészítôk alkalmazása élsportolóknál. Sportorvosi Szemle, 78, 1995(1). 5. D. Shaw: Are food supplements necessary? I-II. MILO, 6(3), 120-122, 1998, 7(1), 20-22, 1999. 6. Sczwarzenegger A.: A testépítés nagy enciklopédiája. Pécs, Alexandra Kiadó, 1999. 7. Sipos A.: Táplálék-kiegészítôk a sportban. ISM kiadvány, Budapest, 2000. 8. Szabó I.: Sporttáplálék-kiegészítôk fogyasztása a sportolók körében. Diplomadolgozat, SZIE, Budapest, 2002. 9. Szabó S.A., Tolnay P.: Bevezetés a korszerû sporttáplálkozásba. Bp. Fair Play Sport Bt. 2001. 10. Szabó I., Szabó S.A.: Sporttáplálékkiegészítôk fogyasztásának felmérése. III-III. Élelmezési Ipar, 57(6), 171-173, 57(7), 203-204, 57(8), 248-249, 2003. 11.Szabó I., Szabó S.A.: Sporttáplálékkiegészítôk fogyasztásának felmérése a TF hallgatók körében. Magyar Sporttudományi Szemle, 26-28, 2003(2). 12. www.mlo.hu 13. www.scitec.hu 14.Buda L.: Felmérés a testépítô sportolók táplálkozási szokásairól. Diplomadolgozat. BKÁE, Budapest, 2004.

HIRDESSEN A MAGYAR EDZÔBEN! Folyóiratunkat 2004-ben négy alkalommal 1000 példányban tervezzük megjelentetni. Eljuttatjuk az országos sportági szakszövetségek szakembereihez, az olimpiai felkészítést végzô edzôkhöz, az olimpiai mozgalom szakértôihez, a megyei és megyei jogú városok sportszakigazgatási szervezeteihez, sporttudományi társaságokhoz, intézetekhez, valamennyi magyar egyetem és fôiskola testnevelési tanszékére, testnevelô tanárokhoz, sportorvosokhoz, a sportági és más sportszakmai folyóiratok szerkesztôségeihez. Hirdetési feltételek 2004-ben: 1. Hátsó-külsô, belsô és elsô-belsô teljes borítólapon színes anyag egyszeri megjelentetése 60.000,- Ft 2. A lap közepén befûzve: 4 oldalas színes anyag egyszeri megjelentetése 100.000,- Ft 3. 4 oldalas fekete-fehér anyag egyszeri megjelentetése 40.000,- Ft 4. Egyoldalnyi fekete-fehér anyag, a lapban a mûszaki szerkesztô által meghatározott helyen elhelyezve egyszeri megjelenéssel 20.000,- Ft 5. Egyoldalas A/4-es méretû szórólap egyszeri elhelyezése, terjesztése a folyóirattal 10.000,- Ft 6. Az egy oldálnál kisebb terjedelmû hirdetések, reklámok költsége, terjedelmükkel arányos. 7. Folyamatos, legalább négy alkalomra történô lekötés esetén árainkból 25% kedvezményt adunk. Egyéb feltételek külön megállapodás szerint! 8. A fenti árak ÁFÁ-t nem tartalmaznak!! Fizetés: a megrendelést követôen számla ellenében átutalással! 9. A hirdetések szövegeit, grafikáit, fényképeit az igényelt hirdetési területnek és a lap tükrének megfelelô méretben kérjük megküldeni a szerkesztôség címére. További felvilágosítás: a (1)471-4325 vagy a 06-30-991-0203 telefonon! A szerkesztôség

34 MAGYAR EDZŐ

■

2004/3

Nemcsak a sportoló, az edzô is kiéghet Az elsô jelzések

Bodnár Ilona Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar, Budapest

A sportolók túlfáradásának, kiégésének az elkerülése, az esetleg már létrejött kritikus helyzet megoldása az edzôi munka egyik nagy kihívása. Míg a sportoló e problémájára a pszichológusok és más szakemberek is felhívják a figyelmet, addig az edzôk kiégésére, annak okaira, megoldásaira kevésbé koncentrál a szakma. Pedig más, humán szolgáltató foglakozásokhoz hasonlóan az edzôk körében is egyre gyakoribb oka a pályaelhagyásnak a kiégés. A tünetek kezelése, a jó megoldás megtalálása még azoknak az edzôknek is gondot okoz, akik tanítványaiknak hasznos segítôi voltak hasonló helyzetben. A személyes érintettség és a kiégettség folyamatjellege megnehezíti a probléma érzékelését. A foglakozási stresszek ugyanis nem egy csapásra okoznak kiégettséget. Elôször apróbb változások jelennek meg az edzô viselkedésében, munkavégzésében. Ezek fölött a kis semmiségek fölött – amelyeket tanítványaiknál komolyan vesznek – saját esetükben átsiklanak: volt már ilyen, lesz még ilyen. Ha ezekre a jelzésekre nem figyel az edzô, akkor komolyabb tünetek, tünetcsoportok is kialakulhatnak, ami már egy hosszú folyamat végállomása. A kutatók szerint a kiégettség leggyakoribb stressztényezôje az idô- és teljesítménykényszer. Az edzôk állandóan e két tényezô szorításában végzik munkájukat. Ez is megnehezíti annak felismerését, hogy a már ismerôs nehézségek mikor lépnek át egy határt, mikor válik a lelki terhelés teherré. Az elmúlt évtizedben az edzôk munkakörülményeiben bekövetkezett változások is felerôsítették azoknak a tényezôknek a hatását, melyek hozzájárulnak az edzôk szakmai biztonságának, önbizalmának megingásához. Nemcsak arról a köztudott tényrôl van szó, hogy felére esett vissza az álláshelyek száma: ezen belül csökkent a teljes munkaidôben foglalkoztatott szakemberek aránya is. A részmunkaidôs foglakoztatási forma – minden más feltétel azonossága mellett is – sokkal nagyobb kiszolgáltatottságot jelent a munkavállalónak. A feltételek azonban nem maradtak azonosak! A sportfinanszírozásban, sportirányításban bekövetkezett változásokhoz alkalmazkodva az 1x1 sportegyesületi forma lett a leggyakoribb hazánkban: az egy sportágra és egy szakemberre épülô társulás. Az

ilyen egyesületekben dolgozó edzônek megnôtt a felelôssége, hisz feladatait nincs kivel megosztania, megtárgyalnia. Ugyanakkor a szûken vett edzôi tevékenység mellett vezetési, szervezési valamint adminisztrációs munkákat is el kell látnia, melyek elôbb-utóbb szerepkonfliktushoz vezetnek. A sokasodó feladatok és a romló munkakörülmények kényszerítô ereje – mivel az edzô döntési szabadsága, választási lehetôségei szûkülnek – nagymértékben felerôsíti a kiégési rizikófaktorokat.

Már nem szórakozás: A kezdeti tûz, lelkesedés, ami az edzôt hajtotta, már nincs meg. Egyre többször gondol a sportolókkal való foglalkozásra, mint fárasztó munkára, és ami még rosszabb, mint pénzkereseti forrásra. Apró tennivalók: A kicsinységek, amik természetes részét képezik a mindennapoknak, amik éltetik az edzô munkáját, nyûggé válnak: pl. a faliújság szerkesztése, támogatás szerzése, egy új szakkönyv elolvasása. Egyre kevésbé van ideje rájuk, néha kifejezetten bosszúsan végzi ôket.

Megjelent az Élet & Mozdulat címû magazin 2004/1. ingyenes száma. Korlátozott példányszámban kapható a Magyar Ritmikus Gimnasztika Szövetségnél (1143 Budapest, Dózsa Gy. út 1.3.)

■

MAGYAR EDZŐ 15

2004/3

esetében, széles körû szociális támogatást is nyújtanak. Például létezik az olimpikonok felkészítô edzôtáborában óvoda azoknak a gyerekeknek - külföldi példát mondok -, ahol a gyerekek reggeltôl estig ugyanúgy óvodában vannak, mint bárhol máshol, csak azzal a különbséggel, hogy edzés után az anyukának nem kell rohannia az óvodába, hanem csak átsétál egy épülettel odébb, felszedi a csemetéjét, és már viheti is haza. Érdemes lenne végiggondolni azokat a lehetôségeket, amelyekkel konkrétan lehet, és érdemes lenne támogatni a sportoló nôket, megkönnyíteni a helyzetüket. Nagyon sokszor mondják, hogy ez csak gazdasági kérdés. Nem hiszem. Azt gondolom, hogy bizonyos szervezéssel, bizonyos problémamegoldással, kreativitással ezeket a dolgokat egyértelmûen lehet kezelni. Az, hogy mit látunk, az utánzás, meghatározó. Közismert példa, hogy a kisgyerekek magas sarkú cipôben, és az apjuk kalapjában billegnek a tükör elôtt. Ugyanez létezik a sportban is. A már említett Zita baba, még nem tudott síelni, és még a bébi síléc is nagy volt a lábára, de egyetlen dolgot megtanult nagyon hamar, azt, hogy oda. És mondta is, hogy oda. Az oda pedig egyértelmûen a síléces zsákot jelentette, amibôl neki a botra volt szüksége. Amikor szorongatta a botot, mert valamit már megsejtett pici baba létére megsejtett abból, ha birtokolunk valamit, akkor ezzel megteremtjük a lehetôségét annak, hogy azt a késôbbiekben tudjuk is csinálni. Ez a birtoklás, ez már szükséges volt a számára. És ott ülve elkezdte utánozni a nagyokat. Ugyanúgy lendítette a karját. Ô már az utánzással a legalapvetôbb mozdulatokat is elsajátította. A megerôsítés, a szeretet, az empatikus utánzás megerôsíti ezt a folyamatot, és a késôbbiekben egy jó értelemben vett konkurenciát, versengést is jelent. Hiszen a szerep irigylés, hogy én akarok lenni a kapitány, vagy az a szociális hatalom, amit ki tudok vívni a sporthierarchiában, ez számomra is meghatározó tud lenni. A késôbbiekben azonosulok a szereppel, és a legutolsó fázisban belsôvé válik. Ezt interiorizációnak (szabálynak, norma ösztönössé válásának) is szoktuk nevezni. A motiváció óriási terület lenne. Azt gondolom, hogy most már ennek a kifejtésére részletesebben nem kerül sor, de, ami a legfontosabb és a tetején jeleztem is, hogy drive redukcióval, ez az ûzés, jó értelemben vett hajtóerô redukciójával, csökkentésével, nem magyarázható motiváció az a kíváncsiság, ami fönntartja bennünk azt az élményt, hogy most is, és holnap is, holnapután is sportolni szeretnék.

A legvégén egy híres magyar idézetével szeretném zárni a dolgot. De egyet még hadd említsek meg, és ez egy icikepicike zárójel, ám hadd legyen ez a picike zárójel személyes. A teljesítmény motivációban az igényszint, a teljesítményszint nagyon fontos. Sikerességre irányuló erôs késztetés. Remélhetôleg megkapjuk a környezetünktôl. Azt szeretnénk, hogy a teljesítményünket emeljük. Másokat szeretnénk túlszárnyalni. Erre a sport nagyon jó keretet és lehetôséget ad. A picike ellenpélda pedig a következô. Az édesanyám nem volt sportoló, nem sportolt, úgymond csak az iskolai testnevelésben vett részt. De a sportot, mint az önkiteljesítés, az önkifejezés, és mint az önmegvalósítás eszközét mindig is támogatta. Megérteni talán soha nem értette meg, és nem is fogja, hogy mit jelent egy suhanó nyílvesszônek a hangja, mit jelent a becsapódó találatnak az öröme, mit jelent kínkeservesen edzeni egy világbajnokságra, mit jelent gyôzni. Egyszer meg is kérdezte: csak azt tudnám megérteni, hogy mi jó van nektek abban, hogy álltok egy papír elôtt és lyukasztjátok azt. De mindvégig támogatta a spor-

tot. Így tehát a tucatnál is több világbajnoki, Európa-bajnoki és Európa Kupán elért eredmények közül, jó néhányat hadd ajánljak ezúttal is neki tisztelettel, többek között a két világbajnoki ezüstérmet. Zárásként. A sport az nemcsak testnevelés, hanem a léleknek is a legerôteljesebb és a legnemesebb nevelôeszköze. A sport elsôsorban szellemi fogalom. Egy sportcsapat a társadalomnak egy kicsinyített képe, a mérkôzés az életért való nemes küzdelem szimbóluma. Itt a játék alatt tanítja meg a sport az embert rövid idô alatt a legfontosabb polgári erényekre, az összetartozásra, az önfeláldozásra, az egyéni érdek tejes alárendelésére, a kitartásra, a tettrekészségre, a gyors elhatározásra, az önálló megítélésre, az abszolút tisztességre, és mindenek elôtt a fair play, a nemes küzdelem szabályaira. Akibôl ezt az önállóságot és alkotási vágyat nem verjük ki, az meg fogja állni a helyét az életben. Azt szeretnénk, hogy egyre több anya, feleség, asszony, és mindenki, aki segít a sport értékét továbbítani, ezt az attitûdöt közvetítené a következô évezredben is.

14 MAGYAR EDZŐ sportágról tudósítanak. Négy-öt-hatnyolc? Amikor megkérdezzük a gyerekeket, ennél többet nem is nagyon tudnak felsorolni. Ez megint csak olyan kontraszelekciót fog eredményezni, hogy a gyerekek nem is ismerik a sportágakat, viszont, amibôl tudnak választani az az, amivel nap, mint nap találkoznak. A helyzet akkor szokott fényesedni, amikor kevésbé ismert sportágak is napirendre kerülnek, vagy az olimpiai közvetítések kapcsán. Edzôk a megmondhatói, hogy ilyenkor mennyire megnô a viszonylag ritkább sportágak iránti érdeklôdés. A másik ilyen dolog az attitûd tárgyával kapcsolatos, vagy a vele egy idôben megjelenô kellemes vagy kellemetlen tapasztalat. Ha engem elvittek gyerekkoromban túrázni, kajakozni, hegyet mászni, síelni, és ez kellemes, pozitív emlékekhez kötôdik, akkor ez ugyanúgy mûködik, mint a Pavlov kutyájánál, a klasszikus kondicionálásnál. Egyszerûen eszembe jut az az emlék, az az élmény, az a kellemes dolog, amit ezzel kapcsolatosan átéltem. Világos, hogy szeretjük a kellemes emlékeket, élményeket. Ez által tud beépülni az értékrendbe, hogy késôbb, felnôtt korunkban is szeretnénk ezeket megismételni, vagy ne adj isten, ha ezzel kapcsolatosan problémánk van, akkor lehet, hogy nem a borosüveghez nyúlunk, hanem elmegyünk és futunk két kört. Ez már a minta és értékképzéshez is tartozik. A harmadik a kötelezôen végrehajtott cselekvés, kész helyzet elé állítás, amit a pszichológia úgy hív, hogy kognitív disszonancia. Mit jelent a kognitív disszonancia? Ezzel kapcsolatosan megint egy kedves történetet szeretnék felidézni. Zsuzsi nagymamáról szól, a már emlegetett táborból. Zsuzsi az unoka volt, de az egész tábor csak úgy ismerte a nagymamát, hogy Zsuzsi nagymama. Zsuzsi nagymama évekig vigyázott a picire, és esze ágában nem volt kipróbálni a sífutást. Mígnem a férj, mármint a kislánynak az édesapja azt mondta, hogy most azért jó lenne, ha a nagymama is kipróbálná, mert az nem járja, hogy mi itt élvezzük a tél örömeit és a nagymama ebbôl semmit, de semmit nem profitál. A nagymama keményen ellenállt. Innentôl kezdve a tábornak már presztízskérdéssé vált, hogy meg kellene mutatni a nagymama számára, hogy van ebben valami jó dolog is. Elôkészítettük a dolgot. Kiválasztottuk a megfelelô felszerelést, lécet, cipôt, botot, és rávettük a nagymamát, hogy most mindenáron próbálja ki. Tudtuk, hogy a kísérlet rendkívül kockázatos. Ha most a nagymama kudarcot vall, és nem tetszik neki a dolog, akkor innentôl kezdve nemcsak ôt veszítettük el, hanem le-

■

het, hogy az unokát is. Nos, a nagymama fejében két dolog élt. Az egyik, hogy nem akarja kipróbálni a dolgot. Másik, hogy a sífutás butaság és semmi öröm nincs benne. A kognitív disszonancia tudományosan úgy hangzott ebben a kipróbálásban, hogy nagymamát ráállítottuk a sílécre, és azt mondtuk, tapasztalja meg, hogy ez jó dolog vagy nem. Szurkoltunk, segítettünk neki – kipróbálta. Dobostorta volt, ízlett, finom volt. Nagymama óriási dilemma elé került. Be kellett vallania, hogy igen, a sportolás valami nagyon jó dolog. De ô eddig nem ezt gondolta. Ez kellemetlenséget okoz. A kellemetlenséget nem szeretjük. Hogyan lehet csökkenteni a kellemetlenséget? Kétféle módon vagy megváltoztatjuk a viselkedést – ez a nehezebb, vagy, hogy elkezdünk jelen esetben sportolni, vagy leértékeljük a külsô forrást. A külsô forrás leértékelése pedig úgy zajlik, hogy azt mondjuk, áh, egyszer kipróbáltam, de nem is volt olyan érdekes. Nálunk a viselkedésváltozás következett be. Nagymama azóta síel. A problémák viszont halmozódnak, mert elég nehezen oldjuk meg, hogy ki vigyáz a gyerekre. Az attribúciót is szeretném megemlíteni. Az attribúció a cselekvés okára való következtetés, tulajdonítás. (Stílusjegyek alapján a mûalkotás korának, keletkezési helyének, esetleg alkotójának meghatározása). Valamit gondolunk arról, hogy a dolgok miért úgy történtek meg. Ezzel kapcsolatosan jelentôs társadalmi csapdára szeretném felhívni a figyelmet. Fiúk esetében, ha valami nem sikerül, akkor a környezet nagyon hamar a környezeti hatásoknak tulajdonítja a kudarcot. Fiúk esetében azt mondják, rossz volt a pálya, rosszul indították a rajtot. Míg a lányok esetében még mindig társadalmilag nagyon sokszor a képességek hiányának tulajdonítják a dolgot. Azt mondják, nem voltál elég ügyes, nem készültél fel kellôképpen. Ezzel gyakorlatilag a férfiak számára megteremtik annak a lehetôségét, hogy kifelé vetítsenek, kifelé hárítsanak. Ez hosszúhosszú évek óta így mûködik. Gyakorlatilag ennek nagyon sokszor nincsenek is tudatában a szülôk, amikor ilyesfajta viselkedési mintát adnak tovább. Vannak belsô és külsô okok, vannak állandó és nem állandó okok. A belsô ok lehet, ami állandó, a készség. Amit megtanultam, megtapasztaltam, mennyire vagyok kompetens, mennyire vagyok jó egy adott mozgásban. Például a külsô ok lehet a helyzet. Tehát ha én nagyon-nagyon belsô kontrollos vagyok, akkor nem mondhatom, hogy azért volt rossz eredményem, mert figyelembe sem vettem a jégesôt, de a

2004/3

külsô okokat is figyelembe kell venni. A nem állandó belsô ok, az erôfeszítés, hogy mennyire tettem oda magam a sportteljesítménybe, és a külsô ok, ami nem állandó, az a szerencse. És, mint tudjuk, a sportban mindig szükségünk van szerencsére. Ez mit jelent? Pontosan ez adja azt a kihívást, azt az érzést, azt az izgató, bizsergetô dolgot a sportban, hogy nem lehet kiszámítani a végeredményét. Még a szabadidô sportban sem. Ha megtanultam a matematikát, nagy valószínûséggel 120 pontos felvételit tudok írni. De a sportban ez nem így mûködik. A sportban mindig változnak a lehetôségek, változnak a kihívások. Ez adja az izgalmas élményt benne. A szerepek elsajátításával kapcsolatosan. Itt most kihegyezném a történetet az élsportoló nôkre, illetve azokra az asszonyokra, anyákra, nôkre, akik sportolnak. Okoz-e problémát ez? Balgaság lenne azt mondani, hogy nem. Igen, a sport mindenféleképpen az úgymond családi idôkeretbôl vesz el. De amikor az anyák azt mondják, hogy nincs nekem erre idôm, akkor azt szoktam nekik válaszolni, hogy lehetôség szerint kezeljék úgy a dolgot, hogy ez befektetés, hogy az ô egészségességük, az ô jobb közérzetük, amit a családjuknak tudnak nyújtani, az egy befektetés ahhoz, hogy a családban még jobban menjenek a dolgok. Ezen általában el szoktak gondolkozni. Szükséges-e úgynevezett szociális háló ahhoz, hogy az anyák jól tudjanak sportolni? Azt gondolom, igen, és itt nemcsak arról van szó, hogy a jól megszervezett családban a szülôk, nagyszülôk, ismerôsök, barátok segítenek, hanem esetleg társadalmilag is érdemes lenne bizonyos dolgokat intézményesíteni. Külföldi tapasztalataim alapján azt találtam, hogy éppen az olimpiai felkészülés

■

MAGYAR EDZŐ 35

2004/3

Utolsónak érkezni: Már nem elsôként érkezik az edzô a pályára, mert nem várja a játékosokkal, a segítôivel való találkozást. Az utazásoknál egyre késôbb érkezik meg a találkozóhelyre, a buszban nem ô foglalja el elsôként a helyét. Hazavinni a problémákat: A múlthoz képest az edzô egyre kevésbé tudja a vereségeket, veszteségeket feldolgozni. Mind gyakrabban hazaviszi a problémáit, amivel nemcsak a családi légkört, az otthon hangulatát ronthatja meg, de saját egészségét is veszélyezteti. Már nem fontosak a szabályok: Az edzô az együttmûködés, az eredményes munka érdekében házi szabályokat hoz, amit folyamatosan betartat a sportolókkal, nem engedi, ha szükséges még bünteti is az esetleges szabályszegéseket. A kiégés jele, ha hátat fordít a problémáknak, ha úgy tesz, mintha nem látná, nem érzékelné a szabályszegéseket, ha nem tarja már fontosnak a szabályok tiszteletben tartását. Egyedül a világ ellen: Egyre több konfliktus, vita, meg nem értés veszi körül az edzôt. Nem találja a hangot a játékosokkal; vitatkozik a bírókkal, hivatalos személyekkel; nem tudja kezelni a szülôket, a szurkolókat. Szélmalomharcot folytat a környezetével. Mentségek keresése: A sikertelenség, a vereség feldolgozása egyre hosszabb idôt vesz igénybe. Mind gyakrabban képtelen elismerni saját, illetve csapata, tanítványa hibáit; külsô okokat, mentségeket keres: a szerencse, a bíró, a külsô körülmények lesznek az (ind)okok.

Kiégési tünetek Ha az edzô az elsô jelzésekre nem reagál, nem veszi komolyan ôket, akkor egy idô után a fokozott elvárásokat, kihívásokat stresszként éli meg. A stresszként megélt feladatok elôször emocionális, majd fizikai és mentális kimerültséget eredményeznek. Az érzelmi háztartásban bekövetkezett változások jelei a következôk lehetnek: ■ a szakosztályi, egyesületi légkör, a biztonság megteremtése, a megértô magatartás felvállalása terhessé válik; ■ eménytelenség, inkompetencia érzése kezd eluralkodni felette: úgy érzi, hogy nincs beleszólása az egyesület, szakosztály életét befolyásoló döntésekbe, kilátástalannak érzi helyzetét; ■ elveszti érdeklôdését, ideáljait, nincsenek új ötletei; ■ nehezen tûz ki új célokat maga elé, ami összefügg azzal, hogy bizonytalannak látja jövôjét; ■ negatív hozzáállás kezdi jellemezni saját személyével, munkájával és másokkal kapcsolatban is; ■ egyre rugalmatlanabbak lesznek reagálásai szakmai és magánéletében egyaránt. Ha az érzelmi elszegényedés nem ösztönzi változtatásokra az edzôt, akkor megjelenhetnek a pszichoszomatikus tünetek: feszültség, fejfájás, álmatlanság, szorongás, magas vérnyomás, gyomorés emésztôszervi panaszok, légzési-keringési rendellenességek, ideges szívtünetek. Ehhez társulhatnak a mentális kimerültség jelei: koncentrációzavar, memóriaproblémák, ingerlékenység, fáradtság, kimerültség, hajszolt érzés, indulat-

kezelési zavarok, levertség, depresszió. Természetesen ezek a tünetek nem egyszerre jelentkeznek. A kiégés folyamat, amelynek szakaszai, fokozatai vannak, melyeket más-más jelenség, tünet kísér.

Szakaszok Fontos megjegyezni, hogy nem csak a hosszú ideje a pályán tevékenykedô edzôket fenyegeti a kiégés jelensége. A néhány éve edzôsködô kollégák is szembekerülhetnek ezzel a problémával. Ennek alapvetô oka a kezdeti nagy lelkesedés, amely megnehezíti a reális elvárások kialakítását önmagával és környezetével szemben. A munkával, feladatokkal túlzottan azonosuló edzô nagyon magas mércét állít önmaga és tanítványai elé: saját maximalizmusa ítéli sikertelenségre. Ha az edzô elkerüli a pályakezdés buktatóit, akkor a kiégettség alábbi szakaszait élheti meg pályafutása során: ■ Stagnálás: Nincs elôrelépés, változás; nincsenek motiváló tényezôk. Érzelmileg ritka légkörbe kerül az edzô, és légszomja támad. Ezt a szakaszt még a sikeres pályafutást magukénak mondó edzôk is többször átélhetik. ■ Frusztrációs szakasz: Ekkor a hivatás hatékonysága, értéke kérdôjelezôdik meg. Felmerül a pályamódosítás, pályaelhagyás lehetôsége. Ennek oka lehet, hogy felborul az egyensúly a munkakövetelmények és –feltételek, illetve a döntési szabadság, az edzôi autonómia és felelôsség között. ■ Apátia: Az edzô visszahúzódik, kerüli a kihívásokat, egyre kevesebb idôt szán munkájára. A munkája egyik alapszabályát sérti meg: nem tudja figyelmét

Könyvismertetô HENCSEI PÁL – IVANICS TIBOR:

Magyar úszók, mûugrók, mûúszók az olimpiai játékokon QUINT KIADÓ, SOPRON, 2004. A szerzôk hézagpótló munkára vállalkoztak, amikor feldolgozták a magyar úszók-mûugrók-mûúszók olimpiai szereplését. Ilyen részletes feldolgozás egyedülálló a szakirodalomban. Úszóink sikeres szereplése, 23 arany, 19 ezüst és 16 bronzéremmel, a második helyet jelenti a sportágak ötkarikás rangsorában. A könyvben az olimpiákon indult valamennyi versenyzônk – 192 úszó, mûugró és mûúszó – összes eredménye megtalálható, az elôfutamoktól a döntôkig. Az eredménylistát értékelés, statisztikák, érdekességek, különlegességek, évfordulónaptár, olimpikonjaink adattára egészíti ki. A könyv, sportolóknak, szakvezetôknek, az olimpia iránt érdeklôdôknek, minden magyar sportbarátnak egyaránt ajánlható. Megvásárolható: TF Jegyzetbolt 1123 Budapest, Alkotás u. 44. Sportmúzeum 1143 Budapest, Dózsa Gy. út 1-3. Ára: 2000,- Ft.

36 MAGYAR EDZŐ a sportolóra irányítani, nem képes érzelmileg azonosulni vele.

Társas kapcsolatok A sportolók kiégését megelôzendô az edzô változtat az edzésterven, a felkészülésen, a módszeren vagy bármi máson, ami kibillenti a sportolót az apátiából, a fásultságból. Saját magával is ezt kellene tennie, de ehhez nincs ereje, nincs rálátása. A személyes érintettség, a helyzet örvénylô jellege miatt külsô segítségre, társas támogatásra szorul. A társas támogatás olyan kapcsolatrendszert jelent, amely pozitív hatással van az egyénre. A pozitív érzelmi megnyilvánulásból, tetszés- vagy szeretetnyilvánításból erôt merítünk. Egy pozitív érzelmi kapcsolat megerôsít bennünket saját énképünkben, hitünkben. Gyakorlati segítséget, információt, tanácsot kaphatunk. A társas támogatottság érzése jelentheti azt a lehetôséget, hogy „amikor szükségem lenne rá, kapnék segítséget”. A kiégés

■

egyes stációi az edzô kapcsolatrendszerét is átalakítják. Ahogy megváltozik környezetével szembeni attitûdje, annak arányában gyengül a segítô kapcsolati háló megtartó ereje is. Azzal például, hogy problémaérzékenysége csökken, a gyerekekkel foglalkozó edzô elveszítheti a szülôk támogatását, megértését. Az átszervezések miatt az egyesületen belüli szakmai kör is leszûkül, így kollegiális segítségre is kevésbé támaszkodhat a problémákkal küzdô edzô. Fokozott teher hárul a szakmán kívüli, magánéleti kapcsolatokra: a családra és a barátokra. Az edzôi szakma egyik sajátossága a viszonylag nagy és a társadalmi átlagtól eltérô idôterhelés. Munkájukat az erôt adó kapcsolatok létesítésére alkalmas idôben végzik: az edzéseket a késô délutáni, esti órákban tartják, a hétvégén versenyekre járnak. Ez az életritmus nemcsak a baráti kör kialakítását, hanem a szakmát kiegészítô, annak negatív hatásait ellensúlyozó hobbik, érdeklôdési területek körét is behatárolja. A problémák

Könyvismertetô VICZAY ALAJOS:

A pécsi súlyemelés (1963-2003) 7623 Pécs, József A. u. 28. X. 40. Tel: 72-323-580 (lakás); 72-254-975 (munkahely); 06-20-556-7231 (mobil

Kiadványismertetô Ferenczi Attila:

Labdarúgó-controlling, avagy a labdarúgó folyamatokba épített ellenôrzés Megrendelhetô: Futball Tréner szerkesztôsége 1225 Budapest, Kolozsvári u. 65. Ára: 8700,- Ft. Méret: A4 330 oldal

2004/3

megoldásának egyik hatékony módja, az eltávolodás, az idôleges kilépés. Erre adnak lehetôséget a munkán kívüli kreatív elfoglaltságok, hobbik.

Megküzdési-megoldási módok Nincs univerzális, receptre felírható megoldás, hisz minden edzô és helyzet más és más. A jó megoldás megtalálásához azonban elengedhetetlen a reális, több szempontú ön- és helyzetelemzés, amelyet a kiégés örvényjellege megnehezít: az edzô gondolatvilága és kapcsolatrendszere beszûkül, egysíkúvá válik. Nem tud elszakadni, távolságot tartani a szakmai problémáktól, súlyosbító körülmény, hogy az addig bevált problémakezelési sémái sem mûködnek. Az ilyen feszült, türelmetlen, önmagát marcangoló állapotban az edzô éppen azt nem adja meg magának, amire szüksége van: több idôt és lehetôséget a fizikai és pszichikai regenerálódásra, a belsô erôforrások feltöltésére, a segítô kapcsolatok ápolására. Szakmai elbizonytalanodása, önmagába vetett hitének megrendülése miatt nem meri csökkenteni szerteágazó kötelezettségeit. Pedig a „visszaújulás” egyik sarkpontja a hangsúlyok áthelyezése: a szakmai és a magánéletben egyaránt. A szakmán belül ilyen lehet egy továbbképzésre, továbbtanulásra való jelentkezés, másik korosztállyal való foglalkozás, könyvírás. Váltás, valami másnak, addig idô vagy lehetôség hiányában mellôzött, elhanyagolt tevékenységnek a végzése. A változtatás legradikálisabb formája a pályaelhagyás. Egyike a legnehezebb döntéseknek, mert egy olyan dolognak akar hátat fordítani az edzô, amit szeretett csinálni, és tulajdonképpen még mindig rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, képességekkel, amik jó edzôvé tették, teszik és tehetik. Nincs egyenlôségjel a változtatás szükségessége és a pályaelhagyás között. Mindez nem jelenti azt, hogy ne lenne kényszerhelyzetben az edzô. Lépéskényszerben van, és ha nem képes megtenni bizonyos lépéseket, akkor egy kis idô elteltével ugyanazokkal a problémákkal fogja szembe találni magát, ugyanazokat a kérdéseket kell újra feltennie magának. Ha ô maga nem meri feltenni és megválaszolni ezeket a kérdéseket, akkor vagy a családi vagy a tágabb környezete teszi meg ezt helyette, ami sokkal fájdalmasabb lehet számára.

Irodalom Kallus, K. Wolfgang - Kellmann (2000): Burnout in athletes and coaches. In: Hanin, Yuri L. (eds): Emotion in sports. Champaign, Human Kinetics, 209-230.

■

MAGYAR EDZŐ 13

2004/3

láddal való kommunikációja, tûrôképessége, toleranciája is egészen más. Az utóbbi években elôtérbe került a koping, a megküzdés. A régebbi pszichológiai megközelítésben általában tulajdonságokat néztek. Ezek a tulajdonságok voltak hivatottak megmutatni, hogy mennyire lesz valaki jó sportoló, mennyire tud kiteljesedni. Azt mondták, ha két méter magas vagy és az elugrási szinted ennyi-ennyi cm, akkor valószínûleg jó kosaras, jó röplabdás leszel. Az utóbbi években a pszichológia nagyon izgalmas területre tette át a hangsúlyt. Ez a megküzdésnek a mechanizmusa. Lehet, hogy bizonyos tulajdonságaim nem szerepelnek olyan magas értékkel arányban, de mégis az a megküzdés, ahogyan én kezelem ezeket a helyzeteket, az lehet, hogy engem ügyesebbé, bátrabbá és eredményesebbé tud tenni. Ezzel kapcsolatosan meg kell említeni a jéghegy-hatást is. Ez a jéghegyhatás roppant izgalmas felfedezése az utóbbi évek sportpszichológiai kutatásainak. Azt tapasztalták, hogy az igazi élsportolók, úgy tûnik, bizonyos tulajdonságok területén mintegy takarékra teszik magukat, sôt, még a hétköznapi ember átlagszintjét is alig-alig érik el, vagy bizonyos területeken el sem érik azt. De az a fajta szívósság, kitartás, küzdeni tudás, az eredmények elérése érdekében tett erôfeszítés az kiemelkedô. Az úgy kiemelkedik, mint a jéghegynek a csúcsa. Ez a jéghegyhatás olyan meghatározó tud lenni, hogy ez az egyetlen nagy kézzelfogható különbség, ami a nagy eredményeket ilyen szempontból meghatározni képes. Ki szeretném emelni a társas közeget is. Miért? Azért, mert az egészen kicsi gyerekeknél és az idôsebbeknél - picit

össze is mosom az élsportot és a szabadidô sportot - a társas közegnek meghatározó szerepe van. A gyerekeknél nagyon fontos tudni azt, hogy az ô motivációjuk egészen más, mint, ami az élsportra vonatkozik. 12 éves korig teljesen normális az a jelenség, amit a szülôk rettenetesen nehezen tolerálnak, hogy a gyerek tegnap még öttusázott, holnap karatézni fog, holnapután úszó dresszt szeretne magára húzni. Igen. 12 éves korig az a normális, ha megtanul különbözô mozgásformákat, ügyesedik, és ami az ô számukra igen lényeges, hogy jó közegben szeretne lenni, barátokkal együtt új mozgásformákat szeretne megtanulni, és ennek megfelelôen szeretné elsajátítani ezeket a mozgásokat, de úgy, hogy közben barátokra is leljen. Ugyanez a középidôs korosztálynál szintén nagyon meghatározó tényezô tud lenni. Lehet, hogy önmagától már nem menne le sportolni, de ha szombaton délelôtt a szigeten várják a barátnôk, akkor a szigetkör lefutása is könnyebben megy. Személyiségformálás, példamutatás, önismeret. Az ezzel kapcsolatos dolgok közismertek. Erre most nem térek ki. A címben szerepelt az attitûd. Az attitûd pszichológiai fogalom, úgynevezett értékelô viszonyulást jelent. Mit jelent ez az értékelô viszonyulás? Tárgyakkal, személyekkel, helyzetekkel kapcsolatosan jelenik meg. Különbözô összetevôi vannak: értelmi, érzelmi és viselkedéses komponensei. Nos, a meglévô tulajdonságaink és az átélt események hatására ez egy dinamikus kölcsönhatásban van. Oda-vissza hatásban van. Egyrészt az attitûdjeink befolyásolják a cselekedeteinket, de utána az átélt események, élmények is visszahatnak a mi saját attitûdjeinkre. Hogyan néz ki ez a gyakorlatban?

Az értelmi komponens. Például X csapat nagyon jó. Én szeretem ezt a csapatot. Mindent elolvasok róla. Meg is indoklom magamnak, hogy ezzel kapcsolatosan miért ez a véleményem. De, ha a családban az anyukám vagy apukám szurkolt ennek a csapatnak, akkor ezzel kapcsolatosan rögtön lesz egy pozitív, vagy negatív érzelmi beállítódásom, jelen esetben pozitív. Én szeretem azt az X csapatot. Ekkor már az értelmi komponens mellé, ami azt jelentette, hogy X csapat nagyon jó, hozzákerül egy érzelmi komponens, hogy én ezt a csapatot szeretem. Ha viszont szeretem, akkor ez viselkedéses komponensben is megnyilvánul. Vagyis elmegyek szurkolni. Megveszem az ezzel kapcsolatos újságokat. Esetleg csettelek (chat) az Interneten. Valamit teszek is azért, hogy kifejezzem ebbéli érzéseimet. Világos, hogy ez körforgásszerûen vissza fog hatni. A viselkedéses komponensnek bizonyos magatartásbeli megnyilvánulásai, sajnos, társadalmi problémákat is jelentenek. Köztudomású a szurkolói tábornak az ezzel kapcsolatos viselkedése, ami a szervezôk és a különbözô rétegek számára mennyi problémát tud okozni. Az attitûdnek különbözô funkciói vannak. Ha én egyszer megmondtam, akkor megmondtam, hogy a hétköznapi életben le szokott csapódni, van énképvédô funkciója. Ha én egyszer elkötelezôdtem, hogy X csapat nagyon jó, akkor most már kutya kötelességem megvédeni ezt a véleményemet, hiszen ennek megfelelôen fogom az egész értékítéletemet beállítani. Ezek az attitûdök nemcsak önmagukban állnak, hanem egy rendszert is képeznek bennem. Az attitûdöknek rendszere van. Kifejezik az értéket, eszközjellegûek, viselkedésben is megnyilvánulnak, ismereteket is közölnek. Nagyon fontos, hogy mit adok át a környezetembe. És mivel szociális mintákról is szó van, úgynevezett szociális igazodási mintákat is képviselnek. A társadalom is közvetít értéket, nekem lehet személyes véleményem, de ennek megfelelôen ennek az összhangjából alakul ki a saját személyes, egyéni véleményem. Világos, hogy bizonyos szociálisan elfogadott kereteken belül. Nos, eljutottunk egy nagyon lényeges pontig. Nevezetesen, hogy miként lehet az attitûdöt befolyásolni? Talán ez a legizgalmasabb rész. Hiszen egyrészrôl lényeges új információkat kell közölni. Tudnunk kell bizonyos dolgokat azzal kapcsolatosan, amirôl majd véleményt alkotunk. Ezért nagyon fájdalmas is, például, hogy a televíziós közvetítésekben ritka kivételtôl eltekintve, amikor olimpia van, és megjelennek a sportágak, ettôl eltekintve, tessék megszámolni, hogy hány

12 MAGYAR EDZŐ

■

2004/3

Az anya sportolási attitûdjének családi vonatkozásai Lénárt Ágota Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar, Budapest

Egy egészen rövid személyes inspirációval szeretném kezdeni ezt az elôadást. Amikor elkészül számomra egy anyag, akkor az utolsó fésüléseket, simításokat úgy szoktam megcsinálni, hogy elmegyek, sétálok, mozgok, sportolok, és út közben csiszolódik, finomodik, összeáll az anyag. Szokásomhoz híven ezt tettem tegnap is, kisétáltam a Városligetbe, és gondolkoztam azon, hogy ennek az elôadásnak vannak teljesen hétköznapi értelemben vett részei, amit a résztvevôk valószínûleg már nagyon sokszor hallottak, s ezeket a közhelyeket, banalitásokat az ember el szeretné kerülni. Másfelôl, ha nagyon mélyen beleásunk a szakmába, akkor nagyon-nagyon sok mindent kellene megmagyarázni, erre viszont valószínûleg nem jut annyi idô, mint amennyit az ember szakemberként szíve szerint rászánna. Egyszóval ezt a két oldalt szeretnénk valamilyen módon összehozni. Ebben az elôadásban erre törekedtem. Ami a hétköznapi része volt a dolognak, és ami nagyon jó érzéssel töltötte el a sétáló szakembert, és sportolót együttesen, az az volt, hogy jó 10-20 évvel ezelôtt, ha valaki elment futni, akkor bizony szóltak, hogy miért fut az illetô, és ez egyáltalán nem volt bevett szokás. A Városligetben nagyon sokan sportoltak, és családok is, pici gyerekekkel is. Annak az újfajta divatôrületnek a megjelenését is itt láthattuk, miszerint a baba-mama-futás babakocsival történik. Ezt tegnap én is láttam, nemcsak versenykörülmények között, hanem a valóságban is. Hogy az egésznek legyen egy íve, ami az egész életünket átfogja, az volt, hogy Várhegyi Sándor 80 éves repülôssel találkoztam, aki elmesélte két kutyasétáltatás között az életét. Csillogott a szeme, amikor felidézte sportsikereit, és mindazt, ami az életében meghatározó volt a sporttal kapcsolatosan. Ez volt az az ív, az egészen pici gyerekektôl az idôsekig, ami összekötötte ennek az üzenetét, a mondanivalóját. Hogy a nôknek ebben milyen szerepe van, ennek kiemelt fontosságot tulajdonítunk. De itt jó néhány olyan pszichológiai szempontra is szeretném felhívni a figyelmet, ami nemcsak a nôkre vonatkozik, hanem a férfiakra, az apákra, a ro-

konokra, a barátokra, ismerôsökre. Hiszen ezek a pszichológiailag meglévô momentumok, jellegzetességek mindenütt megvannak. Itt néhány dolgot emeltünk ki, amiket nagyon sokszor lehetett hallani, a sport, mint érték, hagyomány, örökség, kultúra, divat, egészségmegôrzés, egészségnevelés, öröm, játék. De van árnyoldala is, amikor az élsporttal kapcsolatosan bizonyos életterek beszûkülésérôl is szó van. De miért tettem elsô helyre az értéket? Pontosan azért, mert az értékközvetítésben elsôsorban az úgynevezett elsôdleges közösségeknek van a legnagyobb szerepük, és az elsôdleges közösség, jó értelemben véve a család. Elsô mintákat a gyerekek a családtól kapják. Mennyire fontos ez a minta, és mennyire meghatározó? Általában 7-8 éves korukig a gyerekek egyértelmûen ezt a mintát tekintik elsôdlegesnek. Azt mondják, amit a szülôk, a szûkebb családi közösség mond, az számukra meghatározó. Ez fôleg óvodás korban nagyon jól tetten érhetô. A sport, mint korai bevésôdés. Talán ezt a fogalmat már lehetett hallani. Elsôsorban etológiai kutatásokban használták. De az utóbbi években nagyon sok figyelmet fordítottak arra, hogy a korai bevésôdés létezik embereknél is. Ezért a modern szülészeti osztályokon a gyermekeket, csecsemôket rögtön odaadják az édesanyjuknak. Létezik-e a sportban is korai bevésôdés, vagy az imprinting jelentôsége megvan-e? Azt lehet mondani, hogy igen. Sportból vett példát szeretnék említeni. Bozsik Anna lányáról van szó, Zitának hívják, aki már az anyuka pocakjában elkezdte a sportra való felkészülést. Anna háromszoros olimpikon volt, és természetesen, amikor befejezte az aktív pályafutását, akkor sem csatolta le a sílécet. Hogy létezhet-e ez a korai imprinting, ez Zita példáján nagyon kézzelfogható volt, hiszen azóta is, ha bármi problémája van vagy megijed, pici kétéves életében valami „tragédia” történik, semmi mást nem kell csinálni az anyjának, csak fölvenni, odaszorítani a hasához és sífutó mozdulatokat kell tenni. A pici abban a pillanatban megnyugszik. Kodály Zoltán azt mondta a kérdésre - mikor kell elkezdeni a gyermek zenei nevelését? -, hogy 9 hónappal a gyermek

megszületése elôtt. Akkor a sportra való nevelést is, nyugodtan állíthatjuk, hogy a lehetôség szerint, minél korábban. De vannak másfajta példák is, s ez azt mutatja, hogy ez nem kell kizárólagos legyen. Hiszen a sportpszichológus rendelôjében gyakorta megfordulnak olyan sportolók is, akár élsportolók, akár szabadidô sportolók, akik azt mondják, hogy a családban nem volt különösebben inspiráló tényezô a sport, de valahol, ahol a sportot, mint az önmegvalósítás, az önfejlesztés egészséges részeként kezelték, nos, ebben a helyzetben ilyen támogató légkör lehetôséget adott arra, hogy sporteredmények is szülessenek. Nem feltétlenül kellett ezzel kapcsolatosan ilyen támogató légkörnek lennie. Az érdekes összehasonlítás lenne, hogy a sportban teljesen aktív módon összefüggésben, akár munka szempontjából is kapcsolatban lévô emberek gyermekei, hány százalékban és hogyan sportolnak. Gondolom, ezzel kapcsolatosan biztosan magas arányszámot kapnánk. Mint érték a családokban meg kell jelenjen a testmozgás, az ezzel kapcsolatos öröm, egészségmegôrzés szerepe, jelentôsége. A másik a stressz-kezelési mód. A család egészére kihat. Az az anyuka, aki saját maga is sportol, és ennek megfelelôen a sportolás után élvezi a bétaendorfin felszabadulás elônyeit, tehát, ez az a szervezet saját boldogság termelô hormonja, ami a sportolás után megjelenik. Ha ilyen bétaendorfin fürdôben tér haza, akkor a hangulata, a viszonyulása, a csa-

■

MAGYAR EDZŐ 37

2004/3

Út a dobogóhoz – egy vegán triatlonista gondolatai a felkészülésrôl Tóth Viktor vagyok, 35 éves programozó, két gyermek apja, amatôr versenyzô és vegán. Ez a cikk arról szól, hogy kicsit megvilágítsuk azt az egyelôre még fehérfoltnak nevezhetô területet, amit úgy hívhatnánk, hogy vegán élsport. Nem vagyok profi sportoló, három éve versenyzek intenzíven amatôrként egy olyan sportban, ami itthon még nem túlságosan ismert és még kevésbé elismert: ez a tereptriatlon. A cikk apropója az, hogy bár egész életemben sportoltam és versenyeztem, de igazán komoly eredményeket akkor kezdtem el elérni, amikor vegetárius majd vegán lettem. Kíváncsi voltam, hogy pontosan mi van mindennek a hátterében, ezért módszeres edzés és táplálkozási tervet készítettem magamnak három évre elôre. A terv az volt, hogy az elsô elôkészítô év után, melynek során megismerem a

nemzetközi mezônyt és felmérem az erôviszonyokat, a második évben erôsítô edzéseket, míg végül a harmadik évben gyorsító edzéseket végzek. Már az elsô évben második lettem az Európa bajnokságon Angliában, de akkor még nagyon kevéssé volt ismert a világon ez a versenysorozat. Egy évvel késôbb már elindultak azok a triatlonisták is, akik ez évben részt vesznek az olimpián – sajnos nem a magyar triatlonistákra gondolok. Egyre többen és többen fedezték fel maguknak annak a szépségét, hogy tiszta vizû tavakban ússzanak, nemzeti parkokban kerékpározzanak, és erdôben, hegyen-völgyön fussanak. A profik és amatôrök ezen a versenyen együtt indulnak, de az eredményeket teljesen külön kezelik. Így egy-egy amatôr azt is felmérheti, hogy hol tartana ô a profik mezônyében. Egész életemben sportoltam. Gyer-

mekfejjel versenyúszó voltam, majd különbözô küzdôsportokat csináltam, futottam, bicikliztem, sziklát másztam. Az úszás után nagyon sokáig nem versenyeztem, legfeljebb utcai futóversenyeken vettem részt. A futás egyre jobban ment. A küzdôsportok kapcsán ismerkedtem meg a keleti filozófiákkal, a légzô gyakorlatok, az energiagyakorlatok és a mentális gyakorlatok elképesztô hatásaival. A tervem – ahogy ez már a tervekkel lenni szokott – nem tudott 100%-osan teljesülni. Az edzéseknél és versenyeknél sokkal fontosabb a családom, emiatt sok edzés egyszerûen elmarad, vagy felére csökken, illetve van, hogy egy betervezett versenyre el sem megyek. Ezt egy profi nem engedheti meg magának, hiszen ô a sportból él. Én munkából élek, mint bármely átlag ember. Ennél fogva az edzések nagy részét az teszi ki, hogy a munkába hol biciklivel, hol futva megyek. Néha az ebédszünetet is inkább futással töltöm. (Pozitív hatása is van a környezetemre: nem kevesen érdeklôdnek, amikor átöltözöm és elindulok. Azóta többen is átváltottak az autóról vagy a tömegközlekedésrôl a biciklire. Sokkal kellemesebb, megvan az aznapi sportolás és nem kerül az ember dugóba. Bár még többen választanák a közlekedésnek ezt a módját… Persze vannak árnyoldalai is ennek a megközelítésnek: fôleg Budapest levegôje és az autósok toleranciája). Hogyan állítottam össze az edzéstervemet? Sokat olvastam a témáról, edzôkkel, versenyzôkkel beszélgettem, a saját tapasztalataim valamint terhelhetôségem ismeretében egy olyan edzéstervet kellett összeállítanom, amely meglehetôsen rugalmas, alkalmazkodik a munka-család változó idôbeosztásához. A három évre elsôsorban ezért volt szükség, mert azt az elején felmértem, hogy ennél rövidebb idô alatt csak a sérülésveszély és túledzettség megnövekedett kockázatával lehetne felkészülni. Erre pedig sem idôm, sem kedvem nem volt. Csak remélni merem, hogy nem követtem el nagy baklövéseket. Az eredményeim és a jelenlegi fizikális-mentális állapotom mindenesetre biztató… Mik voltak a céljaim? Fokozatosan, sérülések nélkül elérni egy olyan szintet, amivel a nemzetközi mezônyben a dobo-

38 MAGYAR EDZŐ

gó közelébe tudok kerülni. Ehhez elôször fel kellett mérni a ’szintet’. Itthon nincsen az Xterrához hasonló verseny, a tereptriatlonok lényegesen rövidebbek és könnyebbek. Ez azt jelenti, hogy sem a hegyikerékpár, sem a futópálya nem tartalmaz nehéz technikai elemeket (emelkedôk, lejtôk), ezek gyakorlása nélkül is könnyen teljesíthetôek. Ezt akkor tapasztaltam meg, amikor még a három éves periódus elôtt kint voltam a német bajnokságon, ami az elsô komoly nemzetközi versenyem volt. Ott találkoztam elôször az Xterra távjaival és nehézségeivel: 1000-1500 m úszás, 30-40 km MTB (700-1700 m szintkülönbséggel) és 1015 km terepfutás. Van kivétel, pl. a holland versenyen alig van szintkülönbség, de az végig homokban – nem könnyebb… Végsô soron azt terveztem, hogy kijutok a világbajnokságra és ott a dobogó közelébe kerülök. Természetesen mindez a korosztályos eredményekre vonatkozik, hiszen a teljes mezônyben olyanokkal kell versenyeznem, akik triatlon vagy MTB világbajnokok, olimpiai helyezettek (pl. Conrad Stolz, Olivier Marceau, Steve Larsen, Jan Rehula, Nicolas Lebrun vagy az MTB legenda Ned Overend). Ehhez a következô edzésmetodikát állítottam össze: a futás és az MTB kiemelt szerepet kapott, az úszással sajnos csak a maradék idôben tudtam foglalkozni. November a pihenôidôszak, amikor minimális vagy semmilyen a terhelés. A felkészülést 3 makrociklusra osztottam és idén elôször próbálom ki azt, hogy nyáron tartok egy teljes pihenôt és a téli felkészülés rövidített változatával készülök az ôszi versenyekre. December és január az alapozás szakasza, amikor egyenletes, hosszú edzések szerepelnek a tervben, elôször 2-1, majd 3-1 hetes ciklusokkal. Az edzésszakaszok is folyamatosan növekedô terhelésûek, a pihenô hét pedig mindenképpen

■

átmozgató jelegû, nem teljes pihenô. Február-március az erôsítés ideje, amikor hosszabb résztávok illetve országúton hosszú, erôs vagy hegyen komolyabb edzések lettek tervezve. Áprilismájus a gyorsító idôszak, amikor rövidebb, erôsebb résztávok, hegyi sprintek, intervall edzések váltogatják egymást, kiegészítve hosszabb, erôs versenyközeli terheléssel. Ebben a két szakaszban szintén megvan az edzés-pihenés ciklus, de váltakozva a kiemelt edzések függvényében. Júniustól versenyidôszak, ami már nehezen beosztható, de igyekeztem a fô versenyekre koncentrálni, a pihenôidôszakokat, a formába hozást jól idôzíteni. Ennek egy furcsa következménye volt, hogy idén a magyar versenyeket (sajnos) alárendeltem a nemzetközi futamoknak, többször elôfordult, hogy versenyeken a pulzuskontroll miatt nem mentem gyorsabban/erôsebben, vagy úgy kezdtem a versenyt, hogy visszatartottam a levegôt az elsô néhány km-en (minél hamarabb besavasodjak, ezzel is a tejsavtûrést javítva). Az egyéni felkészülésemben elengedhetetlen volt a pulzuskontroll, amit a POLAR cég pulzusmérô órájával tudtam megvalósítani. Szerencsére idén volt alkalmam használni a 710-es modellt, amivel (az én technikai tudásomnak megfelelô) minden igényt ki tudtam elégíteni.

Néhány részlet az edzéstervbôl: ■ Télen szerepet kap a görgô, amit én elsôsorban a pedálfordulatszám beállításához használok, valamint késôbb az ellenôrzött résztávos edzésekhez. 45-60 perces edzéseket végzek ezen a szeren. ■ Mivel az úszásra nagyon kevés az idôm, így elsôsorban egyenletes tempójú edzéseket végzek, amit kiegészítek hipoxiás (levegôvisszatartásos) szakaszokkal. A tereptriatlonban nincsen nagy je-

2004/3

lentôsége az úszásnak, hiszen bolyozni nem lehet (sôt!), de az eredményhez szinten kell maradni. ■ Télen hosszú hegyi futások (ezek a kedvenceim): 20-40 km végig terepen, alacsony intenzitással. Ilyenkor használom az országúti kerékpáromat is, hogy hasonló egyenletes, hosszú távokat (80120 km) tegyek meg. Sajnos idén ez csak 3 alkalommal sikerült… ■ Szárazföldi edzések: nem igazán speciális, inkább az általános erôsítô edzések, felhasználva a kung-fu, sziklamászás tapasztalataimat. ■ Nyújtás, lazítás az edzések végén (ezekbôl is több-hosszabb kellene). ■ Terepfutás: az idôm és az egyéb korlátok miatt leginkább a Gellért-hegyen tudom kivitelezni, ami nem tökéletes, de nagy öröm, amikor el tudok jutni komolyabb terepre (János-hegy, Hármashatárhegy). Nagy segítséget jelentenek a cross-futás sorozat futamai, ahol versenykörülmények között edzhetek (az Xterra futótávjai és terepe ezekhez hasonlóak). Technika és erôfejlesztés MTBn: tavasztól, amikor csak lehet a hegyeken keresztül megyek munkába vagy haza. Itt is hiányzik a hosszú edzés, idén 60 km volt a legnagyobb táv, amit terepen egyben megtettem. Az Xterra szempontjából a kerékpáros technika nagy szerepet játszik, hiszen – mint említettem – a pályák semmivel sem könnyebbek, mint a kifejezetten hegyikerékpár versenyek terepei. Az MTB maratonok és OB futamok jelentik a felkészülés versenyterhelését. Saját meglátásom szerint legnagyobb lemaradásom a kerékpáros erôben van, de mivel az erôsítô edzések jelentik a legnagyobb sérülési lehetôséget és igénylik a hosszabb regenerációt, ezért ezeket eddig nem tudtam igazán megvalósítani. Jelenleg abban áll a fejlôdésem, hogy nagyobb pedálfordulattal, alacso-

■

MAGYAR EDZŐ 11

2004/3

órától már nem úszhatom. Itt az önkormányzatok gazdasági lehetôségeirôl van szó. A sportegyesületekrôl az önkormányzatokkal részben összefüggésben, merthogy a sportegyesületek nálunk még mindig a klasszikus, már nem a mamut, de még mindig a viszonylag nagy sportegyesületeket jelenti, és nem azokat a kisebb sportegyesületeket is, ahol a lakosság sportolna, amelyek a mindennapi sportolás színterei kellene legyenek. Uszodát említettem, de mondhatnám az úgynevezett többfunkciós kulturális és sportlétesítmények hiányát is. És akkor még nem beszéltünk a növekvô társadalmi távolságokról és az ebbôl adódó gazdasági különbségekrôl. Észak-dél viszonylatában a kulturális minták eltérései a jelentôsebbek. A skandináv példáról beszéltünk már. Említhetném Nagy-Britanniát is. Szemben a mediterrán országokkal itt az a változás történt, hogy a mediterrán országok többségében a férfiak átadták a teret a nem magas szintû versenysportban. Igen erôs, számunkra nem látható az a sporttevékenység, amely Európa déli országaiban az utolsó 10-15 évben rendkívüli mértékben felfejlôdött. Nem hagyományos sportágakban, nem a sportnak az általunk használt fogalmát kell itt érteni, hanem a rendszeres testedzést, amelyben benne van a tánc, benne van a mozgásmûvészet, benne van néhány olyan mozgásfajta, amely annak ellenére, hogy e tekintetben nálunk is sok minden történt az elmúlt évtizedben, még mindig nem ismertek. Lehet, hogy a mozgásfajta már elterjedt volna, ha a struktúra, a sport struktúrája megengedné.

Megérkeztünk Magyarországra, amely, mint mindig, a gazdasági és kulturális különbségek metszéspontjában küzd azzal, hogy egyfelôl megtörtént a felismerés, egyfelôl tudjuk, mit kellene tenni, másfelôl igencsak tyúklépésekkel haladunk. Azt nem mondhatnám, hogy semmi nem történt, mert azért már nálunk is van nôi sportfesztivál, országos szervezésben, országos szabadidôsport szervezésben, és már helyi szinten is vannak nálunk is nôi futóprogramok. Tulajdonképpen csak egy, ami igazán csak nôknek szól, de ez is áttörés. Nálunk is vannak már fitness, wellness, mindenféle klubok. De az a furcsaság adódik, hogy a nôk számára a sportolási lehetôségek jelentôs mértékben a vállalkozói szféra általi kínálatban találhatóak meg, és a magyar sport struktúrája még mindig, hogy udvarias legyek, ellentmondásos ezzel kapcsolatban. A kérdés az - hogyan tovább. Az adódó poén, hogy a társadalmi nemre mondjunk társadalmi igent. Lépjen a sportvilág. De az eddiginél sokkal nagyobb lépésekkel. Készül a nemzeti sportstratégia. Hogy ez a nemzeti sportstratégia mennyiben fogja a nôk sportját külön kezelni, hogy meg lesz-e az a jelentôsége a stratégiában a nôi sportnak, amelyet meg kellene adjunk ez nyitott kérdés. A sporttörvény már megvan. Nyilván szerencsésebb lett volna egy fordított sorrend - elôbb egy stratégia, és utána csinálunk törvényt. De most már kész helyzettel állunk szemben. Ezzel együtt azt gondolom, ha a nemzeti sportstratégiához, mi, akik itt vagyunk, még hozzátesszük, amit gondolunk, akkor hátha eredményesebb lesz. Ôsszel várható a

nemzeti sportstratégiának újra társadalmi vitája, tisztelettel kéretik minden hölgy, minden férfi, hogy a nôi sport érdekében is tegyük hozzá a gondolatainkat. Talán bizonyítottam, hogy nem kifejezetten tudományos elôadásról volt szó, de engedtessék meg befejezésként, hogy elmondjam, hogy azért a tudomány is ott lesz a sportstratégia mögött remélhetôleg. Folyamatban vannak izgalmas kutatások, amelyek a nôi sportot vizsgálják. Talán új nézôpontból. Bodnár Ilona sikeres edzônôk életútjának tanulságait vizsgálja. Gál Andrea azt tanulmányozza, hogy a nôi sportolók, hogyan jelennek meg a médiában. A média jelenlévô tisztelt képviselôinek a figyelmét külön felhívnám, kísérjék figyelemmel ezt a kutatást. Perényi Szilvia, akinek most éppen lenne mondanivalója arról, hogyan egyeztethetô össze a nôi sport és a családanyai szerep, mert két pici babával van otthon, és sokat tett, amikor dolgozott a nôi sport fejlesztéséért, ô is nôi sporttal kapcsolatos kutatásokat végzett az elmúlt években. Nagyon figyelemre méltó kutatásban azt vizsgálta, hogy a hölgyek önértékelése hogyan változik a testsúlyukkal, alakjukkal összefüggésben, és a média által kívánatosnak tartott testalkatnak való megfelelési vágy hogyan alakítja a nôket, és a nôk sportolását. Egy rövid pillanatkép volt csak. Azt gondolom, érdemes lenne eljutni oda, hogy ne kelljen külön nôi sportkonferenciát tartani. Megköszönöm a figyelmet abban a reményben, eljutunk egyszer oda, hogy viszontláthatjuk egymást a Férfiak a sportban konferencián.

10 MAGYAR EDZŐ

azért, mert azt gondolja, hogy ez az út vezet a bûnözés csökkentéséhez, ez az út vezet a szélsôséges és nagymértékben elterjedt deviáns viselkedések csökkentéséhez. Columbia példáját említhetem, Bogotában minden áldott vasárnap délelôtt olyan tömegverseny van a városban, ahol lezárják az utakat, megfelelô tervezéssel, külön közlekedéstervezô van ebben a csapatban, és ahol fiatal lányok és fiatal fiúk állnak sorfalat és mozgósítják a teljes lakosságot, megpróbálván egy kicsit a bûnözés arányát csökkenteni ez által. A „nézôkbôl részt vevôk” azért került ide, mert brazíliai indítással egy rendkívül agilis, tehetséges brazil hölgy, Mária-Lujza menedzselésével olyan tömegsportversenyek vannak még akkor is, ha nem nagyon szeretjük ezt a szót, ellentmondásos emlékek vannak a tömegsporttal kapcsolatban, hogy mennyiben volt tömeg, és mennyiben volt sport. Itt 40 millióan vettek részt a kihívás napján, és brazil indítással az egész dél-amerikai kontinenset mozgósítják. Itt elsôsorban

■

a nôk az aktívak ebben a mozgalomban. A férfiak maradnak a labdarúgópályák lelátóin. Ausztrália. Mi mondjuk magunkról, hogy sportnemzet vagyunk. Bizonyos élsport- vonatkozásban jogosan és büszkén. Akinek megadatott, hogy volt az elôzô olimpián, vagy bármilyen oknál fogva sikerült Ausztráliában szétnéznie, láthatta, hogy milyen egy igazi sportnemzet. Berill, egy nagyon kedves, idôs hölgyismerôsöm, akin keresztül igazából megtanultam, hogy mi az a civil társadalom a sportban. Mert a golf klubot - ez nôi golf klub - ôk szervezik, igaz, nem ôk alapították, hanem ôsanyáik majdnem: nagymama, ómama, dédmama, ahol ôk választják egymás között az elnökséget, ahol egészséges versengés van, hogy az új elnök jobb programmal álljon elô, mint a régi elnök, és ahol ôk is finanszírozzák a saját tevékenységüket. A középosztályról van szó, de a középosztály nem ekkora, mint nálunk. Tehát a nôk zöme részt vesz valamiféle sporttevékenységben, és egyúttal egészen kiskorától ta-

2004/3

nulja a civil társadalom mûködési szabályait. Nagyon nehezemre esik, hogy ne beszéljek még nagyon sokat róla, de itt van a következô földrész. Megint csak leegyszerûsítve, a japán hölgyekrôl olyan kép él bennünk, hogy otthon, család, nem aktivizálódnak férjhezmenetel után a társadalomban, azt elôtte lehet. Téves! A szabadidôsport világa az övék. Némi éllel azt is mondhatnám, hogy a férfiak a sportnak azt a részét foglalják el, ahol pénzt lehet keresni. A nôknek meghagyják a civilsport világát, azt viszont tényleg ôk szervezik, saját maguk, saját maguknak. Ugyanez van Koreában is. A szabadidô sport mindenkinek - élsport mindenkinek ellentéte Kínában abból adódik, és ezt a gyakorlatot ismerjük mi is, hogy megnézzük a sportok listáját, és akkor azt mondjuk, nem nevezek meg sportot, hogy ezt a sportágat egy francia nô nem fogja ûzni, akkor ezt a sportágat szépen fel fogom fejleszteni. Francia nôt mondtam, de mondhattam volna sok más nemzetiséget a nyugati kultúrából. A franciát azért mondtam, mert a franciákról él bennünk az a kép, hogy egy francia nô az mégis csak nem akármi. Ezt nem ûzi egy francia nô, akkor fölfejlesztem ezt a sportágat, és akkor itt nagyon sikeresek lehetünk. Mentségükre legyen mondva, hogy annak érdekében, hogy az élsport még mindig olyan erôs külpolitikai funkciót, és belpolitikait is, tölt be, ennek érdekében kénytelenek nemcsak az élsportot, hanem a nôi sportot horizontálisan is fejleszteni. Meg kell említeni, hogy vannak olyan országok, amelyek a globális rendszerben a periférián vannak. Ezek aztán, aki szegény, az a legszegényebb, mert se élsport, se sport mindenkinek. Némi mozgolódás van, feltûnnek egy-egy eseményen, egy-egy konferencián, de tényleg olyan mélyponton vannak, hogy kisebb gondjuk is nagyobb annál, minthogy azzal foglalkozzanak, sportolnak-e a nôk vagy nem. Megérkeztünk Európába, ahol igen változatos nôi sportmodellek vannak. Itt a földrajzi távolságok és különbségek egyúttal kulturális és gazdasági távolságokat és különbségeket is jeleznek. Nyugat-kelet viszonylatában a gazdasági különbségek az elsôdlegesek. A valódi különbség abból adódik nyugat-kelet relációban, hogy a sportolási lehetôségek biztosításában vannak jelentôs gazdasági eltérések, mert Nyugat-Európában, ha én úszni akarok, és egy kisebb településen lakom, akkor is el tudok menni úszni. Magyarországon, ha Nógrád megyében lakom, akkor föl kell mennem a megyeszékhelyre, mert ott van az egyetlen uszoda. Az is fedett uszoda, és nyolc

■

MAGYAR EDZŐ 39

2004/3

nyabb pulzussal érek el ugyanakkora teljesítményt, mint régebben. Mindezek után egy kis összefoglaló: jó vagy sem, a heti edzésadagom nagyjából úgy áll össze, hogy átlag 1500 m úszás, 180 kerékpár (ebbôl kb. 60 hegyen és 120 maga a munkába járás a városon keresztül, ami csak részben tekinthetô edzésnek) és 30 futás (kb. 15 hegyen). A leghosszabb hetem idén 250 km volt, ami a saját megítélésem szerint kevés, de itt és most nem tudok többet áldozni rá. Nagyon fontos a családom, akik mindenben támogatnak, de nekik sincsen 24 óránál többjük. A kisebbik fiam most született áprilisban és hiába toleráns velem mindenki, én magam nem akarok sok idôt elvenni tôlük. A tervem amúgy is az, hogy most versenyzés szempontjából 2-3 év nyugalmasabb idôszak következik, amikor is jobb alapokat tudok ahhoz teremteni, hogy 3-4 év múlva sokkal jobb formában lépjek a nemzetközi porondra.

Néhány fontosabb eredményem: 2004, Xterra EB, Csehország 2. 2003, Xterra VB, Maui 12. 2003, Xterra pontverseny 3. Itthon fôleg terepfutás és MTB versenyeken indulok (elsôsorban a felkészülés részeként), ahol az élmezônyben szoktam végezni. Van néhány triatlon és duatlon OB helyezésem is. Idén a VB illetve a pontverseny befejezése még hátra van – remélem a felkészülésemet sikerül a továbbiakban is sikeresen folytatni. A tereptriatlon technikai sport, ezért fontos szerepet kapnak az eszközök, amiket az edzéseken és a versenyeken használok. Ennek megfelelôen ez a sport viszonylag sokba kerül. A három év legnehezebb része talán a szponzorkeresés volt, ami sok idômet, energiámat fel is emésztette. Sajnos nem sikerült egy nagy, komoly szponzort találnom, de

szerencsére sok cég támogatását kaptam meg. Két lényeges eleme van az eszköztárnak: a kerékpáros- és a futófelszerelés. Az úszáshoz szükséges a neoprén ruha (az idei osztrák futamot a 14 fokos Achensee-ben rendezték), de azt szerencsére nem kell gyakran cserélni. Tavaly és elôtte GIANT ATX Team kerékpárral versenyeztem, de a versenytapasztalat azt mutatta, hogy nagyon jól kihasználható egy összteleszkópos váz (a komoly XC és maraton jellegû pályákon letekert 40 km után a futás sokkal könnyebb, ha kevésbé merev a láb), így idén kipróbálhatom a cég NRS nevû modelljét. Az eddigi tapasztalatok pozitívak, ami a VB szempontjából nagyon jó, hiszen ott a pálya egyik legnehezebb és legnagyobb rostája egy közel 1000 m-es lejtôzés a Halaekala vulkán oldalában. A futófelszerelésben évek óta a SAUCONY termékeit használom, a terepfutó versenycipôjük pedig kifejezetten erre a terhelésre lett kitalálva (nem véletlenül a verseny hivatalos cipôje). Egyéb speciális technikai felszerelést pedig a Mountextôl kapok (még sziklamászóként ismerkedtem meg sok hasznos holmival, amit most is tudok használni). Most már úgy gondolom, hogy edzô nélkül nagyon nehéz ilyen komoly felkészülést végigcsinálni, ha legközelebb belevágok (amint azt tervezem), akkor többet konzultálok majd szakemberekkel. Ugyanakkor azt is látom, hogy kellô odafigyeléssel, a szervezetem megismerésével és folyamatos figyelésével nagyon hatékonyan lehet egy intenzív felkészülést megvalósítani. A másik tervem az volt, hogy mindezt vegánként érem el. Fontos volt, hogy azon kívül, hogy semmilyen állati eredetû ételt ne egyek, minden egyéb szinten is megpróbáljak a lehetô legtermészetesebb forrásokból hozzájutni a kellô mennyiségû vitaminhoz, ásványi anyaghoz és rosthoz. Mivel sokat sportoltam, ezekre különösen oda kellett figyelnem. Tudnom kellett, hogy miben mennyi energia van, mennyi fehérje, zsír, aminosavak, illetve a testemet mûködtetô összes létfontosságú anyag. A keleti harcmûvészetekkel kapcsolatban szembesülnöm kellett azzal a furcsa ténnyel, hogy a legnagyobb mesterek többnyire vegetáriusok. Keveset esznek: egy nap egyszer egy kis rizst egy kevés zöldséggel, többnyire nyersen. Ez volt az oka annak, hogy, évekkel késôbb, - már komoly sportolási szándékkal - sem ijedtem meg attól, hogy esetleg nem lesz elég energiám a versenyeken, hiszen, ha valakikrôl elmondható, hogy kitartóak, erôsek és robbanékonyak, azok a Kung-fu mesterei. Így aztán nem lepett meg, amikor megtudtam, hogy milyen sok híres ember élt vegán életmódot.

40 MAGYAR EDZŐ Elsô hallásra ez szörnyen hangzik, hiszen a folyamatos odafigyelés és állandó ellenôrzés látszólag rengeteg idôt és energiát igényel. Átgondolva azonban a tényt, hogy mennyi idôt tölt egy-egy ember azzal, hogy a hifi berendezések káoszából kiválogassa a neki leginkább tetszôt, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy talán lényegesen fontosabb egy hifi berendezésnél, vagy egy autónál a táplálék, amivel az egész létünket tartjuk fenn. Megéri tehát a fáradtságot. Azon kívül ezt nem kell sokszor megtenni, hiszen miután egy ételt egyszer ellenôriztünk, onnantól tudjuk, hogy vehetjük vagy nem. Szerencsére ebben partnerre is találtam a BIOPONT Kft.-ben, akik pontosan azokat a termékeket forgalmazzák, amiket én használok – és így tesztelek is versenykörülmények között. Egyre több ember érdeklôdik a vegetáriánus életforma iránt, és sokan felvetik a kérdést, vajon lehet e magas szinten, eredményesen sportolni, ha nem eszünk húst, és húskészítményeket, illetve ha teljesen lemondunk a tejrôl és tejtermékekrôl, tojásról és halról. Természetesen, mint mindenben, itt is vannak fokozatok. Amikor nyolc évvel ezelôtt feleségemmel lemondtunk a húsról, mi is megettük a húsleves levét, a halat, a tojást és a tejtermékeket. Szépen fokozatosan, egy-két év alatt jutottunk el oda, hogy minden állati eredetû élelmiszert mellôztünk a táplálkozásunkból. Ma Magyarországon még kevesen élnek ezzel a lehetôséggel. Ki megszokásból utasítja el, ki a húsért való rajongásból, ki pedig attól való félelmében, hogy ez esetben éhen halna. A vegetárius emberekkel szemben is nagy a civilizációs ellenállás, de a vegánokkal szemben még sokkal nagyobb. A sportolókra ez fokozottan érvényesül, pedig a XXI. században már meglehetôsen sok tudományos kutatás cáfolja meg azt a tévhitet, hogy vegánként nem lehet teljesen egészséges életet élni. Közvetlen környezetem és a sporttársadalom egyoldalúsága arra sarkallt, hogy utána járjak ezeknek a bizonyos kutatásoknak és a következôket találtam: Dr. H. Schouteden (Belgiumi Egyetem) összehasonlító teszteket végzett, hogy összevesse a vegetáriusok és a hûsevôk állóképességét, erejét és a teljes kimerülésbôl való felépülés gyorsaságát. A tények azt mutatták, hogy a vegetáriusok mindhárom jellemzô tekintetében alapvetôen jobb eredményeket értek el. Dr. Irving Fischer (Yale ERgyetem) összehasonlító teszteket végzett. Yale atléták, edzôk, orvosok és nôvérek vettek részt a tanulmányban. Meglepô bizonyíték volt számára az, hogy a vegetáriusoknak kétszer akkora a kitartásuk, mint a húsevôknek. Hasonló eredményekre

■

jutott J.H.Kellog (Battle Creek Sanitarium, Michigan) illetve Dr. J. Ioteyko és V. Kipani: Az állóképességi tesztekben a vegetáriusok a teljes kimerülés elôtt 2-3szor többet teljesítettek, mint a húsevôk és tesztenként csupán ötödannyi idôt vett igénybe a teljes kimerülésbôl való felépülésük. A saját forráskutatásom alapján is az a furcsa kép állt össze, hogy a híresztelésekkel szemben a hivatalos tápanyagtáblázatok, szakcikkek mind a növényi étrendet tartják kiegyensúlyozottabbnak és teljesebbnek, kivéve az aminosavak kérdését, amire valóban igaz, hogy (tudtommal) nincsen olyan növény, amely egyszerre tartalmazná az összes létfontosságú aminosavat. De megfelelôen összeállítva az étrendet teljesértékû táplálkozás valósítható meg. (1. és 2. táblázat). De nézzünk pár konkrétumot. Azon kívül, hogy saját tapasztalatom, miszerint mindez igaz, és az erôm, a kitartásom is nôtt, akár a véletlen mûve is lehet, van pár világklasszis, akiket sokan ismernek csak éppen senki nem tudja, hogy vegetáriusok, sôt vegánok: Dave Scott hatszoros Ironman világbajnok vegán. Aki otthon van a sportok területén az tudja, hogy egy Ironman világbajnoknak elég nagy erôre, kitartásra van szüksége és nem kevés sérülésbôl kell gyorsan felépülnie. A 80-as évek egyik meghatározó atlétája Edwin Moses gátfutó szintén

2004/3

vegán. De Carl Lewis atléta, sokszoros olimpiai bajnok is azt vallotta magáról, hogy legjobb eredményeit vegánként érte el. Pedig állítólag a „szigorúan vegetárius táplálkozás nem nyújt kellô alapot önmagában a magas szintû sporteredmény eléréséhez…"(Magyar Edzô 2003/3 46.o) Pedig nekem ezek az eredmények határozottan magas szintûnek tûnnek.

Források: Physicians Committee for Responsible Medicine (www.pcrm.org) Dr.Oláh Andor: Reformkonyha (Mezôgazdasági, 1989) Dr. Ormai Sándor: Élettan-kórélettan (Semmelweis, 2002) Dr. Frenkl Róbert: Sportélettan (Sport, 1983) Dr. Bíró György-Dr. Lindner Károly: Tápanyagtáblázat (Medicina, 1999) Lang-Loibl-Schiestl-Stickler: Natúrkonyha (Gulliver, 1992) Barbara Parham: What is wrong with eating meat? Armstrong-Carmichael: Lance Armstrong edzésprogram (Alexandra, 2004) Spuri edzéselméleti cikkek (fôleg Zakariás Géza cikkei) Magyar Edzô edzéselméleti cikkek www.insidetriathlon.com Tóth Viktor

■

MAGYAR EDZŐ 9

2004/3

szívesen megadom –, ez a könyv azzal foglalkozik, hogy az Európai Unióban milyen elvárások vannak a nôk helyzetével kapcsolatban a jogrendszerben, a harmonizáció hogyan kell történjen. A magyar jogban is minden rendben van. Megtörtént a jogi harmonizáció is az európai uniós joggal. Miközben bebizonyítjuk, hogy minden rendben van, egyúttal bebizonyítjuk azt is, hogy egyáltalán nincs minden rendben, mert, ha rendben lenne minden, akkor nem lenne szükség arra, hogy a különbözô jogrendszerekben külön paragrafusok szóljanak a nôkrôl. Mi a helyzet a jogi szabályozással a sportban? Közismert, hogy a nemzetközi sportszervezetekben - a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal az élen - van pozitív diszkrimináció, amennyiben kvóták vannak arra nézve, néhány éve, hogy különbözô bizottságokban, szervezetekben milyen arányban kell a hölgyeknek szerepelniük. A nemzeti sportszervezetekben a világ nagyon sok részén követik ezt a kvótarendszert. Amiért én azt mondtam, hogy a pozitív diszkriminációt, sajnos, kénytelen vagyok nem jogosnak, de indokoltnak tekinteni, az igazában ÉszakAmerika és Skandinávia példája. A finnek például azzal kezdték, hogy 10% a hölgyek aránya, a kötelezô kvóta, a döntéshozó szervezetekben. Ezt a norvégok közelmúltban finomították, és ezt nagyon szimpatikusnak tartom, nem kötelezô százalékos arányokat szabnak meg, hanem azt mondják, hogy amilyen arányban a férfiak és nôk tagjai egy szervezetnek, olyan arányban kell, hogy férfi és nôi képviselet legyen a különbözô testületekben. Ugyanakkor nemcsak kvótákkal szabályozzák a nôk sportjának fejlesztését, hanem például, tessék erôsnek lenni, Finnországban az állami támogatás feltételeként szablyák meg, hogy a nem tudom magyarul, és majd elmagyarázom, hogy miért, hogy az úgynevezett „gender mainstreaming” (szó szerint: „a nemek besorolása”, értelemszerûen a nemek arányát, szélesebb értelemben nôbarát politikát jelent – a szerk.) betartassék. Ez egy új kifejezés nemzetközi viszonylatban, és éppen ez az európai uniós nôi jogi normákat tárgyaló könyv veti fel a problémakört. Az USA és Skandinávia példáját azért említettem, mert ôk egyetlen egy jogszabályt hoztak, erre hivatkoznak évtizedek óta, és tessék elképzelni, betartják. Itt már látom a magyar sportban a következô alfejezetben a példát. Az alapvetô kérdés az: ha hozunk egy rendelkezést, valamilyen jogszabályt, azt betartjuk-e? Az USA-ban, ha szabad ezt a kifejezést használnom, szentírás. Ezt kell

tenni a törvény szerint, akkor ezt kell tenni a sportszervezetekben felsô szinten, közép szinten, alsó szinten. Nem vitázunk, nem keressük a kibúvókat – ezt mondja a törvény, hivatkozni lehet rá, perre mehetünk, ha nem csinálják. És akkor jön a magyar sport, ahol egy lépés elôre, két lépés hátra, két lépés elôre, egy lépés hátra. Nagyon nehezményezem, hogy a sporttörvény visszalépett az elôzô sporttörvényhez képest. Pedig az elôzô sporttörvényben a nôkre nézve hozott kvótákat nem tartottam reálisnak. Azt gondolom, hogy a jó szándék megvolt, az alapos elôkészítés nem volt meg, teljességgel irreális kvótákat szabtak, ami azt jelenti, hogy még azt sem kellett teljesíteni, amit egyébként lehetett volna, vagy kellett volna, hiszen megoldhatatlan. Nem úgy léptünk vissza, hogy ezt elismertük, hanem kisöpörtük az egészet, és most rá van bízva a szervezetekre. Majd meglátjuk záros határidôn belül, hogy ez milyen következményekkel jár. Azt ígéri a cím, hogy nemzetközi kitekintés. Kitekintés, és nem elemzés, csak fölvillantok egy-egy képet, tendenciákat jelzek, teljes értékû általánosításokat ezért nem lehet levonni belôle. Afrikánál a fekete Afrikát vettem, ahol a hölgyek elsôsorban az élsporton keresztül törhetnek ki. Kitörési pont nem családanyáknak, de azért az afrikai kontinens is ettôl sokkal sokszínûbb, nemcsak szó szerint, hanem átvitt értelemben is. Pl. Dél-Afrikában hallatlan nagy lendületet vett a nôk sportja, nem élsport szinten is, merthogy az a filozófia vezérli ôket, hogy nem lehet a teljes lakosságot az élsport felé orientálni, ha eredményesek akarnak lenni, akkor testedzésre kell szoktatni a gyerekeket. Testedzésre kell szoktatni a lányokat, a fiatal hölgyeket, és abból majd lesz élsport is. Az arab világ már átvezet Ázsia felé, mert itt észak-afrikai országokról beszélhetünk, de ide venném az ázsiai arab országokat is. Azért állnék meg, mert mi leegyszerûsítetten gondolkodunk az arab világ nôi sportjáról, és nem tudjuk elképzelni, hogy bizonyos más kultúráknak megfelelô mintákban a mi tradicionális sportról alkotott elképzelésünkhöz viszonyítva is van sport, és teljesen aktív, széles körre kiterjedô nôi sport. A véletlen úgy hozta, hogy az elmúlt fél évben két arab országban is voltam, Marokkóban és Katarban, magam is meglepetten tapasztaltam, bár már voltak elôzetesen nemzetközi tapasztalataim, ahol pl. az iráni hölgyek rendszeresen részt vettek az elmúlt 10-15 évben, az úgynevezett sport mindenkinek rendezvényeken. Katarban olyan edzôk vannak a világ minden tájáról, akiket mi is szívesen látnánk.

Íjászatban kínai edzô, sportlövészetben bolgár házaspár. Nôkrôl beszélek, nôi sportról egyfolytában. Nôi tornában német és ukrán edzôk, kézilabdában is németek, oroszok az edzôk. A kézilabda, kosárlabda zárt falak mögött, de majd tessék nézni az eredményeket a következô évtizedben íjászatban, sportlövészetben, mert jelen akarnak lenni a nemzetközi életben, és ott az ô kultúrájuknak megfelelô öltözékben is részt vehetnek. A tradicionális népi játékok rendkívül fejlettek, és nagyon fontosnak tartják a nôi testedzést. Amerikáról esvén szó, Észak-Amerikát és Dél-Amerikát külön választom, nagyon leegyszerûsítve. Észak-Amerikánál a radikális feministákat ragadtam ki, mert velük kapcsolatban vannak tapasztalataim, a nemzetközi szakirodalomban is, a gyakorlatban is. Csak így egymás közt, tisztelt férfiak, ha találkoznának olyan igazi radikális feministával, akkor aznap virágot vinnének az asszonynak, és kezet csókolnának, mert a legharciasabb magyar menyecske is egy szolid ibolyaszál a radikális feministák mellett. Ugyanakkor a radikális feministák rendkívül sokat tettek a nôi sportért. Nem azt az ágazatot díjazom, amely elment szélsôségekbe, és amely oda vezetett, hogy leszbikus világjátékok, hanem annak a hordalékát, ami ebbôl az átlag nôknek jutott. A kertvárosi háziasszonyoknak, merthogy ôk is edzik a testüket. Itt látják, birkózom a szóval, hogy sportolnak, edzik a testüket, mert mi a sportot mindig úgy gondoljuk el, hogy akkor sípol a bíró, mérjük az idôt, bedobjuk a gólt. Amikor mi azt mondjuk, hogy integrálódott az életmódba a sport, akkor róluk is beszélünk. Mert ôk nem tartanak nôi sportkonferenciát, ôk egyszerûen csinálják. Itt azt szeretném kiemelni, ami a bevezetôben is elhangzott, az anyák szerepét. Kérem, a kertvárosi háziasszonyok szervezik az iskolában a bajnokságokat, mert nagyon sok iskolában elemi szinten, még csak testnevelési óra sincs. Ôk kísérik a csapatokat a szomszéd városba a versenyre, és az iskolák közötti versenyek egészen elemitôl az egyetemig, az egyetemi viszonylag ismert, azok rendkívül fontos események, hozzátartoznak az élethez, és nemcsak a távoli nagy nemzetközi versenyek a fontosak, hanem azok is, amelyeket a családok mindennapjaikban átélnek. Dél-Amerikában izgalmas változások vannak a sportban. Néhány dél-amerikai országban szociálpolitikai kérdés lett a sport, de nem úgy, hogy az állam finanszírozza a sportot, hanem úgy, hogy az állam bevonja a fiatalokat a sportba, férfiakat, nôket egyaránt, de a nôket is

8 MAGYAR EDZŐ

■

2004/3

Társadalmi nem: nemzetközi kitekintés Földesiné Szabó Gyöngyi hetne másként, hogyan lehetne új megközelítésben, ez már sokkal nehezebb. Én a „Társadalmi nem” címet adtam az elôadásnak, „nemzetközi kitekintés” a cím második része. Szeretném mindenekelôtt tisztázni a társadalmi nem fogalmát. Aki nem ismeri ezt a fogalmat, ne gondolja azt, hogy lemaradt tudásszintben, hiszen még a szakirodalomban is csak néhány éve ismeretes ez a fogalom. Önként adódik a poén: a társadalmi nem, az nem a társadalmi igen ellentéte. A társadalmi nem az a társadalom nemenkénti megoszlásából induló fogalom, a magyar nyelvben nincs külön szavunk erre. Vannak a nemi különbségek, amelyek biológiai különbségeken alapulnak, de mi ekkor is azt mondjuk, hogy férfiak és nôk. Még akkor is, ha használunk ilyen kifejezéseket, hogy kan buli, meg de jó kis nôstény, de azért még a köznyelvben is azt mondjuk, hogy férfiak és nôk, biológiai alapon is. Ugyanakkor van egy olyan megközelítés, amely a nemenkénti megoszlást nem biológiai alapon, hanem a társadalmi különbségek alapján teszi. Ez a társadalmi nem. Aki tud angolul, annak az a különbség, hogy szex vagy gender megmutatja a két fogalom közötti eltérést. A magyar nyelvben nincs rá külön kifejezésünk, és ezért, hogy legalább az elemzés szintjén tudjuk, hogy mirôl beszélünk, vezették be a társadalmi nem fogalmát. Néhány elvi kérdést szeretnék az elején tisztázni. A nôi sport nemcsak a sportszférától függ, és egyáltalán nemcsak a nôktôl függ. Van egy kettôs meghatározottság, amelyet, ha jól megfigyeljük, hármas lesz, merthogy egyrészt a nôk státusa a társadalomban meghatározza a lehetôségeiket, másrészt a sport státusa a társadalomban meghatározza, hogy a nôknek milyen esélyei vannak. Mert olyan társadalomban, amely még ennek az évezrednek az elején is csaknem kizárólagosan olimpia-centrikus sportpolitikát folytat, egy olyan társadalomban, ahol ilyen a sport státusa, mindazoknak a nôknek, akik nem olimpiai babérokra vágynak, vagy képességeik miatt, vagy érdeklôdésük miatt sokkal kisebbek az esélyeik a sportban. Ide kapcsolódik a sportszféra értékítélete is, amely férfiak és nôk sportjáról beszél. Én pedig azt szeretném, ha eljut-

MAGYAR EDZŐ 41

2004/3

Nôi egyenjogúság hazánkban!? Érdekvédelem

Dr. Kiss Gergô László rovata

Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar, Budapest

Elôször is a hallgatóságot szeretném megnyugtatni, nem tudományos elôadás következik, beszélni fogok a nôk sportjáról. Nem tudom, önök hogy vannak a nôi sportkonferenciákkal kapcsolatban, de ha engem kérdeznek, én eléggé ambivalens vagyok. Egyrészt részt vettem már jó néhány nôi sportkonferencián idehaza, nemzetközi viszonylatban is, de azt tapasztaltam, hogy miközben nagyon sok érdekes, izgalmas téma hangzott el, és megegyezés, egyetértés született, az utána következô gyakorlatban igen szerény mértékben lehetett tetten érni az elôzô konferenciák eredményeit. Tehát, ha azt szabadna kérnem a tisztelt szervezôktôl: a következô nô-konferenciát kezdjék azzal, hogy az utolsó nôi sportkonferencián ilyen és ilyen ajánlások hangzottak el, és az azóta eltelt két esztendôben ezekbôl ennyit és ennyit valósítottunk meg. Akkor mindjárt azt érezném, van értelme, hogy beszélgetünk ezekrôl a kérdésekrôl. Újra napirenden van a nôk sportja. Miért és kiknek? Azt gondolom, a miértre már válaszoltam. Akkor van értelme, hogy arról beszélgessünk, hogy a gyakorlatban hogyan fogjuk hasznosítani. Meglepetéssel hallottam, hogy bizonyos szervezetekbôl csak a hölgyeket hívták meg. Nos, azt gondolom, elnézést, nem kritika, inkább, ha megengedhetem magamnak, jó tanács, a férfiakat is hívjuk. Hiszen pontosan errôl szól a történet, ha mi csak egymással beszélgetünk, és megegyezünk arról, hogy ez így lenne jó, úgy lenne jó, milyen nagyszerû lenne, akkor semmire nem jutunk, hiszen, elnézést kérek, kik vannak döntést hozó pozícióban a sportban is? – A férfiak. Ôket kell meggyôznünk arról, hogy egészen másként kell hozzáállni, egészen másként kell megközelíteni a régi kérdéseket. Mert a kérdések zömmel még mindig a régiek. Nagyon szeretem a mai konferencia alcímeit, családanyák a sportban, a nôk szerepe, össze lehet-e egyeztetni az élsportot és a családanyai hivatást. De tisztelettel kérdezem, ki nem tudja a választ így a felszínen, elsô megközelítésben, ezekre a kérdésekre? Mindannyian, akik itt vagyunk, egy nagyjából érvényes választ tudunk adni. De, hogy miként le-

■

nánk oda, hogy a lakosság sportjáról lehetne beszélni. Azt szeretném, ha eljutnánk oda, hogy nem kellene külön a nôk sportját tárgyalni. Felvetôdik még egy elvi kérdés, nevezetesen a pozitív diszkrimináció kérdése. Jogos-e, indokolt-e? A megkülönböztetés az általában hátrányos. A pozitív diszkrimináció az olyan megkülönböztetés, amikor bizonyos társadalmi csoportok elônyöket élveznek más társadalmi csoportokkal szemben. Arra a kérdésre, hogy jogos-e, egyértelmû a válasz: nem jogos. A diszkrimináció mindenképpen jogtalan, akkor is, ha pozitív. A nehezebb kérdés az, hogy indokolt-e. Nagyon sokáig ez ellen is tiltakoztam, hogy pozitív diszkrimináció mozgassa az eseményeket, legyen a fejlesztés, fejlôdés rugója. Ma már azt mondom, látva, milyen nehéz az elmozdulás e nélkül, bár nehezen viselem, de idônként elkerülhetetlen. És ezt nem a hazai példák alapján mondom, hanem a nemzetközi példák alapján, ahol azt látom, hogy a pozitív diszkrimináció hozott érdembeli áttörést. Azt mondjuk, a nôk helyzete, a nôk státusa a társadalomban. Miért van ezzel problémánk? Hiszen a jog teljességgel mellettünk van, ugyanúgy, mint a férfiak mellett. A nemzetközi jogban az emberi jogokról beszélünk, nem beszélünk férfiak jogáról, nôk jogáról, hanem az emberi lények jogáról. De azért van ott is a nôk jogi helyzetével kapcsolatban némi szabályozás. Az európai jogban – nemrégen volt a kezemben egy kétszáz oldalas könyv, ha valakit érdekel, a paramétereit

A történet valós, ahogy mondani szokták „megtörtént cselekményen alapul”. Szinte hihetetlen, de napjainkban, a XXI. században is megtörténhetett az itt leírt diszkriminatív eseménysorozat. Egy kerékpáros versenyen, Isztiméren történt az alábbi história, ahol amúgy minden adva volt egy tökéletes versenyhez. Izgalmas pálya, gyönyörû tájak, régi ismerôsök stb. Az, hogy a végén mégis rossz szájízzel távozott több nôi versenyzô, annak oka néhány versenyrendezô minôsíthetetlen viselkedése volt. Idézet néhány felháborodott sportoló által a kerékpár szövetséghez írt levélbôl: „a problémák nevezésnél kezdôdtek. A verseny ennek megfelelôen fél óra késéssel kezdôdött. Az, hogy nem mindig sikerült egymástól elkülöníteni sem a nemeket, sem a korcsoportokat az még csak hagyján. Az eredményhirdetéskor aztán jött a feketeleves. Néhány versenyrendezô olyan vérlázító hangnemet alkalmazott a nôi versenyzôkkel szemben, ami mindenkit megdöbbentett. Az említett rendezôk közül néhányan minket nem tekintettek sportolónak, ugyanis a számunkra versenyt sem írtak ki. Mi magunk intéztük el, hogy legyen egyáltalán bajnokságunk. (Úgy látszik, a kerékpársportban ezért külön szólni kell!) A rendezôk nem jelezték, hogy CSAK FÉRFI senior bajnokság lesz! Egyes rendezôk szerint amit a nôk csináltak, az egy barackmagköpködô verseny színvonalával ér fel. A Magyar Köztársaság Senior Bajnoka feliratú bringás mez „megcsúfolásának” tartották volna egyesek, ha mi NÔK olyat magunkra húzunk. Az már csak hab a tortán, hogy minek neveztek bennünket. A nôi abszolút sorrendet ki sem hirdették, ennyire méltatlannak találták erre a nôi nemet.” Az idézetet hosszasan folytathatnám, de úgy vélem felesleges. Azt gondolom, hogy mindenki számára teljességgel nyilvánvaló, hogy megsértették a versenyen résztvevô nôk emberi méltóságát. A Polgári törvénykönyv szerint a személyhez fûzôdô jogok sérelmét jelenti különösen az egyenlô bánásmód követelményének megsértése, a lelkiismereti szabadság sérelme és a személyes szabad-

ság jogellenes korlátozása, a testi épség, az egészség, valamint a becsület és az emberi méltóság megsértése. A Ptk. vonatkozó §-a kisegítô, értelmezô szabályaként - néhány különösen fontos, többségében az Alkotmányban is rögzített személyhez fûzôdô jogot külön is nevesít. E felsorolás azonban korántsem teljes. Az itt felsorolt sérelmek jellegüknél fogva, de a törvény kifejezett rendelkezésébôl is következôen, kizárólag természetes személyhez kapcsolódhatnak. Irányadóak tehát minden esetben, amikor az állam területén tartózkodó magánszemélyt ér e körbe esô támadás. A Polgári törvénykönyv szerint akit személyhez fûzôdô jogában megsértenek, az eset körülményeihez képest a következô polgári jogi igényeket támaszthatja: a) követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását; b) követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértô eltiltását a további jogsértéstôl; c) követelheti, hogy a jogsértô nyilatkozattal vagy más megfelelô módon adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a jogsértô részérôl vagy költségén az elégtételnek megfelelô nyilvánosságot biztosítsanak; d) követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelôzô állapot helyreállítását a jogsértô részérôl vagy költségén, továbbá a jogsértéssel elôállott dolog megsemmisítését, illetôleg jogsértô mivoltától megfosztását; e) kártérítést követelhet a polgári jogi felelôsség szabályai szerint. Fontos szabály, hogy ha a kártérítés címén megítélhetô összeg nem áll arányban a felróható magatartás súlyosságával, a bíróság a jogsértôre közérdekû célra fordítható bírságot is kiszabhat A törvény egyébiránt az egyenlô bánásmód követelményét az Alkotmánybíróság esetjogával összhangban határozza meg. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése alapján “a jognak mindenkit egyenlôként (egyenlô méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékû figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni” Fentiek kapcsán érdemes az Alkotmánybíróság 61/1991. (XI. 20.) AB határozatát megemlíteni, amelybôl kitûnôen az állam területén tartózkodó személyek között nem tehetô kivétel faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet sze-

rint sem. A diszkrimináció tilalma ugyanakkor nem értelmezhetô úgy, hogy a természetes személyek közötti különbségtétel abszolút értelemben tilos. A jogszabályok csupán az emberi méltósághoz való jogot sértô és ekként hátrányos megkülönböztetéseket utasítják el [ld.: 61/1991. (XI. 20.) AB határozat]. Fontos rendelkezéseket tartalmaz a témában az emberi jogok és az alapvetô szabadságok védelmérôl szóló, Rómában kelt Egyezmény 14. Cikke is, amely hazánkban kihirdetésre került. Az Egyezmény szintén rögzíti a megkülönböztetés tilalmát, például nem, faj, szín, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés szerinti vagy egyéb helyzet alapján történô megkülönböztetés. Egyébiránt az egyenlô bánásmód követelményének érvényesülése és az esélyegyenlôség elômozdítása, nem elôzmények nélküli a magyar jogban. Ahogyan azt említettem, maga az Alkotmány is tartalmaz idevágó rendelkezéseket, valamint külön törvények - így például a Polgári Törvénykönyv, a Munka Törvénykönyve vagy a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlôségük biztosításáról szóló törvény egésze - is megállapítanak a hatályuk alá tartozó személyekre, jogviszonyokra és intézményekre nézve normatív rendelkezéseket. Az Alkotmánybíróság immár évtizedes gyakorlata szerint az Alkotmányban biztosított emberi méltósághoz való joggal összefüggésben az egész jogrendszer tekintetében az állam kötelezettségévé teszi minden személy egyenlô méltóságának tiszteletben tartását és védelmét. Ahogyan azt az Alkotmánybíróság több határozatban is megfogalmazta, “az állam mint közhatalom s mint jogalkotó köteles egyenlô elbánást biztosítani a területén tartózkodó minden személy számára. Az Alkotmányban foglalt tilalom nem csak az emberi, illetve az alapvetô állampolgári jogokra irányadó, hanem e tilalom amennyiben a különbségtétel sérti az emberi méltósághoz való jogot - kiterjed az egész jogrendszerre” Aki indult már hazai és nemzetközi versenyeken az tudhatja, hogy nem jellemzô a fenti történet. Ha valakivel mégis ilyen megaláztatás történik, az az egész ország szégyene! Ha az a cél, hogy hazánkban a nôi kerékpársporttól távol tartsák a nôket, akkor jó úton járnak. De talán ideje lenne változtatni! A külföldiek is biztosan szívesebben jönnének, ha emberségesen bánnának velük…

42 MAGYAR EDZŐ

■

2004/3

■

MAGYAR EDZŐ 7

2004/3

Hullámvasúton: OSH-tól NSH-ig

A Nemzeti Sportszövetség és a nôk szerepe a sportban

A SPORT HIVATALI KÁLVÁRIÁJA - 1989-2004

(NYITÓ ELÔADÁS)

Egyeseknek úgy tûnhetett, mintha a szeptember végén bejelentett sportkormányzati átalakítás inkább valamiféle improvizáció eredménye lett volna, mint sem alaposan átgondolt módosítás. Egyes források szerint két nappal a bejelentés elôtt a minisztériumi státus még nem kérdôjelezôdött meg, s a GYISM élére új miniszterként a Hold utca politikai államtitkára, Mesterházi Attila számított várományosnak. Talán ezért is okozott nem csupán meghökkenést, hanem lehangoltságot is a sportközvéleményben a tény, hogy minisztérium helyett a jövôben ismét „csak” hivatal felel országunkban a sport ügyeiért. Nem kétséges, némi vigaszt jelentett, hogy ugyan a jövôben a Miniszterelnöki Hivatal keretein belül mûködik a módosított rangú szervezet, a Nemzeti Sporthivatal (NSH) - tehát a miniszteri felügyeletet ezután Kiss Péter látja el - élére vérbeli sportoló, méghozzá olimpiai bajnok, a hajdani kiváló kajakozó, Ábrahám Attila került címzetes államtitkári besorolásban. Mielôtt közvetlenül az indulás után a hivatal és frissiben kinevezett vezetôjének kilátásait latolgatnánk, nem érdemtelen legalább egy rövid visszapillantást vetni a rendszerváltoztatás idejétôl eltelt idestova tizenöt évre, visszaidézni a magyar sport hullámvasútnak beillô pályán megtett kálváriáját az államigazgatás útvesztôiben, s néhány mondat erejéig jellemezni egyes stációkat, viszontagságait.

Az önállóságért Minden minisztérium javában mûködött már, az országos hatáskörû különbözô szervek, hivatalok is, amikor 1990. június 16-án az utolsók között gazdát kapott végre a sporthivatal is, a Kanadából hazahívott Gallov Rezsô, e sorok írója személyében. A jogelôdnek, az OSHnak (Országos Sporthivatal) a Némethkormány idején - gyakorlatilag egy éven át - Tibor Tamás volt az elnöke, a hivatal felügyeletét pedig a Mûvelôdési és Közoktatási Minisztérium látta el - Glatz Ferenc állt akkor a tárca élén - s az OSH elnöke miniszterhelyettesi rangban tevékenykedett önálló hivatala élén. Az 1990-ben induló OTSH ezzel szemben feltûnôen gyenge jogosítványokat kapott, még a költségvetése is az MKM kebelében mûködött, elnöke pedig szerény helyettes államtitkári rangot viselt.

Berényi János Nemzeti Sportszövetség, Budapest

Tibor Tamás OSH elnök (1989–90)

Gallov Rezsô OTSH elnök (1990–96))

A hazai testkultúra és sport ennél méltányosabb elhelyezést érdemelt volna az állami irányítás szerkezetében, s az elsô évek, érthetôen, a függetlenségért, az önállóságért, a valóságos országos hatáskörhöz szükséges státus elérése érdekében kifejtett küzdelemmel teltek. Az elsô jelentôs elôrelépés 1992. január 1.-tôl következett be. Miután az elôzô évben sikerült önállóvá tenni a hivatal költségvetését, amelyet egyébként az akkori oktatási miniszter, maga dr. Andrásfalvy Bertalan is helyeselt, az OTSH elnöke államtitkári besorolást nyert, hivatalának felügyelete pedig átkerült a Belügyminisztériumba Horváth Balázs miniszterhez, aki késôbb, - miután távozott a belügybôl, s a Miniszterelnöki Hivatal tárca nélküli minisztere lett, - a sportot is magával vitte új állomáshelyére, beosztásába. A sport ügyei mellett ô volt a Miniszterelnöki Hivatalban a határainkon kívüli magyarokkal kapcsolatos ügyek megbízottja, illetve - harmadjára - a kormány és a parlament közötti kapcsolatokért úgyszintén ô felelt.

tási miniszter, nem óhajtotta a sport felügyeletét, ez ugyanis felmerült, s így - Antall József kormányfô külön kérésére - végül Boross Péter belügyminiszter kapta meg ezt a jogosítványt 1993-ban. Elsôdlegesen bokros hivatali teendôi miatt, másfelôl a sport az ô számára is kissé idegen területet jelenthetett, azt a gyakorlatot vezette be, hogy a sport miniszteri felügyeletét szabályos megbízás alapján rátestálta egyik legmegbízhatóbb és korrekt emberére, tanácsadójára, a korábbi titokminiszterre, Gálszécsi Andrásra. Antall József halálát követôen Boross Péter lett a kormányfô, tôle a belügyminiszteri bársonyszéket dr.Kónya Imre vette át az 1994-es választásokig. Ô felvállalta a közvetlen felügyeletet, de hivatali összekötônek Dévai Csabát nevezte ki, aki korábban a sporthivatal jogi osztályán munkálkodott, s ennek megfelelôen az együttmûködés zavartalanul alakult. Az 1994-es választások során az MSZP-SZDSZ kormánykoalíció kisebbik pártja kapta meg a sportirányítás feladatát, nevezetesen Kuncze Gábor belügyminiszter. Gallov a váltáskor – az íratlan nemzetközi gyakorlatnak megfelelôen lemondott, ezt azonban Horn Gyula kormányfô nem kívánta, s így a hivatal élén a kormányváltás ellenére nem történt személyi változás. (Más kérdés, hogy a sportot felügyelô belügyminiszternek

Felügyelô – összekötô – megbízott Horváth Balázs távozását követôen Mádl Ferenc, jelenlegi köztársasági elnökünk, akkor, mint mûvelôdési és közokta-

A Nemzeti Sportszövetség a magyar sport szürke eminenciása: 65 sportági szakszövetség, 31 olimpiai és 34 nem olimpiai csúcsszövetségeként mi nem a sikerek learatására jöttünk létre. Azt learatják azok a szakszövetségek, akiknek a sportolói a világversenyeken eredményeket érnek el. Az olimpiákon elért sikereket pedig jogosan a MOB aratja le. A mi feladatunk a napi munka, a hétköznapi, ám fontos dolgokkal való foglalatoskodás, szolgálat, szolgáltatás nyújtása a magyar sportnak. Mûködtetnünk kell a magyar sportot, s ehhez mûködési támogatási pénzeket kell szétosztanunk. Harmonizáljuk a versenynaptárt. Egy kicsit hasonlít a Nemzeti Sportszövetség szerepe a nôk szerepéhez a családon belül. Hiszen mit csinálnak önök is? Ha úgy tetszik, mûködtetik a családot: beosztják a pénzt, harmonizálják, koordinálják a családi programokat, és mellette, ha van, jut rá idô, még sportolnak is. Példát mutatnak a család tagjai számára az egészséges életmódra. Néhány szubjektív emlékkel szeretném felvezetni a mondandónkat. Volt szerencsém eljutni a Sydney olimpiára, s ott együtt szurkolni Nagy Tímeáért. Csodálatos gyôzelmet aratott. Szinte megható volt, hogy az a Nagy Tímea, aki né-

hány hónappal elôtte kisbabát szült, amikor a gyôzelem elsô perceiben meginterjúvolták, könnyes szemmel ezt a gyôzelmét a kisbabájának ajánlotta föl, szinte sugallva, hogy a szülés hozott ki belôle olyan energiákat, amely lehetôvé tette számára az olimpiai bajnokság megnyerését. És, ha minden igaz, ott leszek Athénban, akkor, amikor Nagy Tímea, immár két gyermek boldog édesanyjaként az olimpiai aranyérem megvédéséért küzd. Hogy sikerül-e neki vagy sem, az egy másik dolog. De egyáltalán csoda, hogy két gyerekkel úgy fel tudott készülni, hogy ki tudta vívni magának a jogot, hogy a világ legjobbjai között ott lehet. Hogy csinálja? Hogy csinálta? A saját környezetembôl is tudok példát mondani. Szorosan kötôdöm a soproni kosárlabda csapathoz a mai napig is, amely évek óta nagy harcot vív a pécsiekkel. Hol mi gyôzünk, hol ôk. Ennek a csapatnak is van egy sztárja, aki ugyan nem volt olimpiai bajnok, világbajnok sem, mégis nagy klasszis, kiválóság. Balogh Buburól beszélek, akit otthon szintén két gyerek várt minden mérkôzés után, és mégis bajnokságra, kupa gyôzelemre, Európa Ligára tudta vezényelni a csapatát. Hogy csinálta, mi a titka?

De, ha még személyesebb akarok lenni, akkor elmondhatom: a feleségem is sportoló volt, az NB-I-ig vitte. Két pici gyermekünk van, akiket elsôsorban ô nevelget otthon, mert én eléggé elfoglalt vagyok, de amikor van egy kis ideje, felkapja a tornacipôjét és körbefutja Óbudán vagy a háztömböt, vagy fölmegy a hegyekbe futni, s hazajön, letusol, és újra megy a konyhába és teszi a dolgát. A legtermészetesebb dolog, hogy az 5 éves kisfiam foci suliba jár, meg úszni, télen megtanította síelni, és most nyáron már beíratta a Margitszigeten egy úszótanfolyamra. Szóval ezek azok a példák, amelyekrôl, gondolom ma is fogunk hallani. Ilyen családokban, ahol a nô ennyire erôsen sport-orientált, és ennyire sugárzik belôle a jó példa, a férfiak számára is óriási a kihívás, mert nem maradhatnak tétlenek. Én elég rendszeresen teniszezem, de látva a gyermekeimnek is a sportos aktivitását, bevallom, hogy én most már minden reggel tornával kezdem a napot, életem mindennapos részévé vált. Ilyen energiákat tudnak önök belôlünk kihozni, mozgósítani. Azt gondolom, hogy ennek a konferenciának ezekrôl és sok másról kell ma szólnia, neves elôadókkal, egyetemi tanárokkal, olimpiai bajnokokkal, világbajnokokkal. Engedjék meg, hogy ezen gondolatok jegyében, a Nôk a sportban konferenciát megnyissam.

6 MAGYAR EDZŐ

■

2004/3

■

MAGYAR EDZŐ 43

2004/3

hogy a sport szénáját végérvényesen rendbe rakjuk, hiszen számottevôen javultak az ország általános gazdasági körülményei. Tény viszont, jegyezzük itt meg a történeti hûség kedvéért azt is, hogy a költségvetési támogatás soha korábban és azóta sem - érte el azt a szintet, amit a Deutsch-féle tárca biztosított... Más kérdés az ésszerû felhasználás.

MEGHÍVÓ

Nôk a sportban

Sportminiszterbôl – miniszterelnök

a Nemzeti Sportszövetség és a Magyar Edzôk Társasága Konferenciája Budapest, 2004. június 21. ( TF Aula ) Program: 9.00-10.00 Regisztráció, termékbemutatók 10.00-10.15 Megnyitó: Dr. Nyerges Mihály TE dékán Dr. Berényi János NSSZ elnök Levezetô elnök: Elbert Gábor 10.15-11.00 I. Témakör Milyen hatása van a családra, ha az anya sportol? Az anya példa mutatása a család többi tagja részére. Összeegyeztethetô-e a családanya szerep a rendszeres sportolással illetve az élsporttal. Elôadók: Földesiné Dr. Szabó Gyöngyi egyetemi tanár: Társadalmi nem: nemzetközi kitekintés Dr. Lénárt Ágota egyetemi docens: Az anya sportolási attitûdjének családi vonatkozásai 11.00-12.15 II. Témakör Nôk az élsportban sportolói és edzôi szemmel. Elôadók: Székely Éva a Nemzet Sportolója, Dr. Ormai László a Statisztika nôi asztalitenisz csapatának edzôje, Katarina Raczova vívó, Sebestyén Júlia európa-bajnok korcsolyázó 2004. 12.15-12.45 Kávészünet 12.45-13.30 III. Témakör A sport szerepe a nôknél az egészségmegôrzés szempontjából. Elôadók: Dr. Martos Éva az NSSZ elnökségi tagja, az OSEI fôigazgató-helyettese: A sport szerepe a nôk egészségvédelmében Dr. Buday-Gyarmati Andrea olimpiai ezüstérmes úszó, gyermekorvos: A sport, mint a megelôzés egyik legjobb eszköze 13.30-14.00 Konferencia összefoglalása, záró hozzászólás és a konferencia bezárása A konferencia teljes idôtartama alatt csontritkulás vizsgálat, vérnyomás és vércukorszint mérés, táplálkozási tanácsadás várja a vendégeket. Elbert Gábor NSSZ fôtitkár

Dr. Ormai László MET elnök

A ,,Nôk a sportban’’ konferencián elhangzott elôadások folyóiratunkban közölt anyagát hangfelvétel alapján készítettük és szerkesztettük. Az eset leges hibákért az elôadôk és az olvasók szíves elnézését kérjük. A szerkesztôség

Dr. Harcsár István OTSH elnök (1997–98)

Deutsch Tamás miniszter (1998–2002)

esetleg lett volna egyéb személyi javaslata). Kuncze Gábor fenntartotta a felügyelô-összekötô rendszert, az ô miniszteri megbízottja dr. Úrváry Sándor, régi torna szakember, gyakorlott sportvezetô lett. Az atlantai olimpiai játékok esztendejének végén a hivatal elnöke – érdemei elismerése mellett - nyugdíjba vonult, helyére dr. Harcsár István, a korábbi válogatott asztaliteniszezô került 1997 január 1tôl, s maradt az elnöki pozícióban az 1998. évi harmadik szabad választásokig. A rendszerváltozást követô elsô nyolc esztendô alatt, minden erôfeszítése ellenére, a hivatalnak - összegzésül ma már fenntartások nélkül megállapítható nem sikerült meggyôznie a politikai döntéshozókat arról, hogy a testkultúra és a sport ügyét az országos teendôket tartalmazó listájuk fontossági sorrendjében érzékelhetôen elôbbre helyezzék, a terület mindvégig megmaradt a periférián, s hiába alkotott látványosan deklaráló, „szépen szóló”országgyûlési határozatot az Antall-kormány 1993-ban, s ugyanígy hiába terjesztett elô - bizony, nem kellôen elôkészített, a sporthivatal véleményét, különösen a források tekintetében, figyelmen kívül hagyó, s társadalmi vitán lényegében meg sem vitatott sporttörvényt 1996-ban a Horn-kormány, illetve fogadott el késôbb a parlament, a sporttal kapcsolatos állami feladatok finanszírozását nem sikerült a megérdemelt és szükséges mértékhez megközelítôen sem biztosítania az egymást követô költségvetéseknek és a sport támogatására szolgáló egyéb kedvezményeket biztosító törvénymódosítások, rendeletek sem születtek meg (adózásról szóló, önkormányzati, egészségügyi, stb).

Minisztériumi rang Az 1998-as választásokat követôen a kormányzást átvevô FIDESZ Magyar Polgári Párt vezette koalíciós kormány mûködése, s benne a sport különbözô területeinek irányítása-kezelése elé indokoltan erôteljes várakozással tekintett a sporttársadalom. Érthetô volt a bizakodás, hiszen a labdarúgást maga is ûzô, a sportot általánosságban kedvelô és értô kormányfô, Orbán Viktor ígéretének megfelelôen miniszteri rangra emelte a sporthivatalt, az OTSH átalakulhatott Ifjúsági és Sportminisztériummá a Hold utcában. A bemutatkozás azonban mindjárt kétségeket ébresztett, mert kezdetben a minisztériumot államtitkár, Wotsch Péter vezette ideiglenesen, amíg a kijelölt miniszter, a FIDESZ egyik vezetô politikusa, Deutsch Tamás meg nem szerezte diplomáját az egyetemen. Ilyen formabontó, rendhagyó megoldást egyetlen más minisztérium esetében elképzelni sem lehet, hát még megvalósítani, s kétségtelen, hogy a sport ügyek fontosságának, pontosabban a kormányzat ezt illetô megítélésének érzékeltetése szempontjából egyszerûen nem lehetett, nem is volt szerencsés, egyszersmind elfogadható intézkedés. Nem tett jót továbbá a szakmai munka minôségének az a „fûnyírás” sem, amellyel a sporthivatal megöröklött apparátusának nyolcvan százalékát szélnek eresztették. A kiürítés okozta szakmai jellegû tévedések - a labdarúgó szövetség kezelésében, a nemzetközi kapcsolatok ápolásában, a kiemelt sportágak meghatározásában, stb. - a javító szándék ellenére is végigkísérték a négy esztendôs ciklust. Az 1998-2002 közötti négy esztendô pedig igazán alkalmasnak ígérkezett arra,

A 2002-es kormányváltást követôen abban bízhattunk az európai csatlakozás küszöbe elôtt várakozva, hogy az MSZPSZDSZ kormány az egyetlen, amelyiknek immár másodszorra nyílik négyéves lehetôsége a hatalom gyakorlására, azt remélhettük tehát, hogy a mögöttünk hagyott évek tapasztalatait képes lesz hasznosítani újabb kormányzási ciklusának idején, s nem mellékesen erre következtethettünk a választási programok alapján is. A kormányfô, Medgyessy Péter megtartotta a sport számára a minisztériumi státust, sôt kibôvítette a gyermek-korcsoportok ügyeivel (legalábbis ami a tárca címét-nevét illeti). A kormányalakítás izgalmas napjaiban, méginkább óráiban, úgy tûnt, Barát Etele - a Magyar Kajak-kenu Szövetség elnöke, egyben a MOB egyik alelnöke, tehát gyakorlott sportvezetô kapja a miniszteri megbízást. Az utolsó pillanatban rögtönzött változás következményeként azonban Jánosi Györgyé lett a bársonyszék. Alig egy esztendô után a kormányfô bizalmasa, Gyurcsány Ferenc vette át tôle a tisztséget, a módosítás mögött húzódó okokat, az indoklást azonban nem ismerjük ma sem, legfeljebb gyaníthatjuk. 2004-ben az olimpiai esztendôben, nem sokkal Athén után, újabb változások rázkódtatták meg a sport minisztériumát - alapjaiban és felépítményében. Az ötkarikás játékok elôtti hetekben Gyurcsány Ferenc sportminiszter lemondott, lépésével válságot elôidézô lavinát indított el, amelynek eredményeként távozott posztjáról Medgyessy Péter miniszterelnök. Helyét éppen korábbi sportminisztere vette át tôle, s a kormányválság, valamint a vele járó változások következményeként az új kormányfô elsô intézkedései közepette „lefokozta” megelôzô munkahelyét: a minisztériumból (GYISM) ismét országos hatáskörû szerv (NSH), hivatal lett - a Miniszterelnöki Hivatal keretei között, címzetes államtitkári besorolású elnökkel az élén, - Ábrahám Attilával.

Ismét - hivatal A sport státusának visszaminôsítése a miniszteri szintrôl országos hatáskörû hivatallá önmagában nem jelent tragédiát, nem is érdemes ezt túl dimenzionálni.

44 MAGYAR EDZŐ

■

2004/3

■

MAGYAR EDZŐ 5

2004/3

SINKÓ ANDREA:

*

A jövô évezred olimpiai ódája Fehérek, feketék, rézbôrûek, sárgák, árvák, egész világ! Gyertek hív a béke lobogója az Olimpia, vár rád! Puskák, bombák, fegyverek térjetek nyugovóra, Az új évezredben a béke legyen a világ ura. Le kell tenni a fegyvert, felvenni a versenyt, Gyôzni boldogan és babért számtalant. A békét és a harcot tiporlók gyertek, Nyertek kezet, lábat, életet. A Sport legyôzi az AIDS-et, a drogot, a rákot, Csak egészséget hoz rátok! Döntés elôtt álltok, válasszatok! Halált vagy életet akartok! Jánosi György miniszter (2002–2003)

Gyurcsány Ferenc miniszter (2003–2004)

Ábrahám Attila elnök (2004–)

Végtére lehet hivatalként is remekül dolgozni és minisztériumként is gyatrán. Maga a minisztériumi státus azért hagyott kellemetlen emlékeket és bántó nyomokat a sportéletben, mert mióta ilyen módon mûködött, elkerülhetetlenül a pártpolitika küzdôtereivé váltak idôrôl-idôre a sport mezôi is. Nem csoda, hiszen meghatározó politikusok kerültek - kerülhettek csak - kivétel nélkül és logikusan a tárca élére. Deutsch Tamnás, a FIDESZ alelnöke volt, Jánosi György az MSZP választmány elnöke, Gyurcsány Ferenc a kormányfô egyik legfôbb bizalmasa, a választási kampány egyik meghatározó személyisége, utóbb a Györ-Sopron megyei MSZP elnöki tisztét töltötte be. Minderre ráadásul politikussá vált az egyik legmeghatározóbb magyar sport társadalmi szervezet, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, Schmitt Pál is - a FIDESZ Magyar Polgári Szövetség (egyik) alelnöke és Európa-parlamenti képviselôje. A sportnak a kifejezetten egységes felfogást, gondolkodásmódot megkívánó nemzeti jellege, valamint ennek megfelelôen 1990-1998 közötti mentesültsége a pártpolitikától, azaz a testkultúra természetszerû pártsemlegessége fokozatosan fakulóban van, lassan már-már illúzióvá válik csupán. Köztársaságunk mai ellenfél helyett ellenségképekben kifejezôdô - politikai közállapotai határozottan és mindinkább ártanak a sport és testkultúra ügyei közös szándékon nyugvó intézésének és fejlesztésének. Ebbôl a nem közömbös szempontból vizsgálva az NSH elnöki székét elfoglaló fiatal, nem mindennapos sport múlttal büszkélkedhetô és ambiciózus Ábrahám Attila személyét, reményeinket fejezhetjük ki abban a tekintetben, hogy nem ki-

fejezetten pártpolitikus, nem tagja egyik pártnak sem, s ilyen bázisról indulva, ezen az alapon mûködve határozott eséllyel alakíthat ki kölcsönös megértést, támogatást, konszenzust a sport sarkalatos kérdéseinek megoldása érdekében, mint miniszter elôdei, még ha statutuma gyengébb is.

nyek elôkészítésérôl, s ugyancsak ezek közvetlen elôterjesztésérôl, hatékony, érvekkel alátámasztott védelmérôl a vitákban… Lenne mindazonáltal egy sajátos, különleges vonása is ennek az álomszerû tárcának: törvénnyel biztosított joga és kötelessége lenne szabályozott együttmûködése az Oktatási Minisztériummal az iskolai testnevelés- és diáksport vonatkozásában, ahol ennek a sorsdöntô - túlzás nélkül - társadalmi hatású kulcskérdésnek a kezelése szervezetileg, szakmailag és költségvetésileg sem rendezett, immár hosszú idô óta nem kielégítô. Lehet, mindez - éppen most, a visszasorolás, a lefokozás idején - legfeljebb ábrándnak, mi több, utópiának tûnhet. A gyakori változások azonban ugyanakkor bizakodással is eltölthetnek bennünket. Másfél év múlva, ne feledjük, ismét parlamenti választások következnek. Bárki lesz is a gyôztes, számára - és mindenek elôtt egész társadalmunk számára újabb kínálkozó alkalom és lehetôség nyílik a sport és testkultúra igényeinek érdemi kezelésére a fentebb, sûrítve megfogalmazott, vagy ahhoz hasonló formában. Kétségtelen, a legkedvezôbb az önálló sportminisztériumi mûködés, ha azonban – bármilyen megfontolásból – erre mégsem hajlana egy bármilyen színezetû jövôbeni kormány, akkor a sport legkézenfekvôbb és logikus társulása a kultúrával lehetne, hiszen – ahogyan tudjuk, valljuk, hirdetjük – a sport a kultúra szerves részét alkotja… Kulturális és Sportminisztérium. Nem hangzik rosszul, sôt éppen ellenkezôleg, még ha ma nem is látszik többnek, csupán valamiféle homályosan felsejlô jövôképnek. Gallov Rezsô

Ábránd?… Utópia? Az ideális megoldás - bár ennek, egyelôre legalábbis úgy tûnik, nincs realitása - az lenne, ha egy alacsony létszámú, ám hatékony, szakmailag erôs alapokon nyugvó mini-sportminisztériumunk alakulhatna. Független, önálló, egymagában mûködô, még akár olyan „társaktól” is elkülönülten, mint az ifjúság, gyermek, és kétségtelenül fontos egyéb kormányzati területek, például a kábítószer elleni küzdelem, stb., amelyek azonban, lássuk be, jobban illeszkednének az egészségügyi, oktatási, belügyi, szociális, vagy egyéb tárcák arculatába. Az önálló minisztérium azért lenne fontos ennek az eddig periférikusan kezelt területnek, mert közvetlenül és állandóan tudná képviselni érdekeit a kormány üléseken, s nem áttételekkel, közvetett képviselôk útján, akik, - az eddigi tapasztalatok alapján - nehéz dilemmáik közepette, s prioritásaikat figyelembe véve végül is túlnyomó részt a sport terhére formálták ki alkujaikat, kompromisszumaikat a kormánnyal, vagy más egyéb tárcákkal, illetve hozták meg esetenként akár saját tárcájukon belüli döntéseiket is. A kormányüléseken való részvétel az információk megszerzés miatt szintén roppant lényeges, nem is beszélve a megszületô rendeletek, törvé-

Emlékezz, az ókori görögök is beszüntették a harcot, Futottak, birkóztak, kocsiztak mind gyôzni akartak. Babért, dicsôséget, maradandót alkottak. Verseny alatt a béke honolt, az olimpia csodás volt. Startot, rajtot soha ne zavarja pisztoly dörrenése, Duda, vagy gong legyen start, a rajt jele. A béke ne csak vendég legyen az Olimpián, Örökre költözzön szívûnkbe hozzánk! A jövôben uralkodjon, honoljon a béke, Az olimpiai fáklya, fénye legyen a vezére, Ragyogja be az eget, földet, Szüntessen meg miden rossz cselekedetet. Fegyver ropogás, életkioltás helyett, Taps, éljenezés az olimpiai gyôztes mámora jöhet. Gyertek, gyertek, mind gyôztesek lesztek, Mert uralkodni fog a Földön a béke és a szeretet. „Olimpia” szóra szívem mindig hevesebben dobog, Érezzétek Ti is ezt! Csodálatos dolog, Üteme: béke, boldogság, szeretet. Az ûrben is terjesszétek, csak így lehet! Síri csend, tiszteleg a világ, dobogón a gyôztes áll. Himnusz szól, ünnep, mosoly, örömkönny csordogál. Gyorsabban, magasabban, erôsebben, Békében, boldogságban, szeretetben, a jövô évezredben! *

A költeményt maga a szerzô, Sinkó Andrea mutatta be a „Nôk a sportban“ konferencia nyitányaként

4 MAGYAR EDZŐ

■

2004/3

ÁBRAHÁM ATTILA A MAGYAR SPORT ELSÔ EMBERE

Olimpiai bajnok a hivatal élén A szeptember végén bekövetkezett nagyszabású kormányátalakítás jókora meglepetéseket tartogatott általánosságban – korábban alig ismert, a politikai közéletben eddig szerepet alig, vagy egyáltalában nem vállaló személyek kaptak miniszteri megbízást, ami pedig a sportot illeti, talán minden más tárcát erôteljesebben érintô személyi és szerkezeti változások történtek. Úgy tûnik, a Gyermek, Ifjúsági és Sportminisztérium kitûnô gyakorlatszerzési lehetôségeket biztosított az államigazgatásban a tárca korábbi gazdájának, Gyurcsány Ferencnek, az új kormányfônek. A kormányrúdnál bekövetkezett csere nem tekinthetô meglepetésnek, az már inkább, ami a mögötte hagyott, számunkra létfontosságú terület új helyét illeti a kormányzás szerkezetében, sôt bizonyos mértékben utódjának kijelölése is annak tekinthetô. Országunk új kormányának felállításával megszûnt a GYISM, a sportügyekért ezentúl a Miniszterelnöki Hivatal, tehát a kancellária miniszter Kiss Péter felügyelete alatt mûködô Nemzeti Sporthivatal felel majd. A minisztériumi státus elvesztését, valljuk be, nem tekinthetjük egyértelmûen pozitív fejleménynek. Az 1998-as választásokat megelôzôen ugyanis - jegyezzük meg itt - hosszú évekig szerezhettünk kedvezôtlen tapasztalatokat az alárendeltségi helyzet révén, mindenek elôtt a törvény elôkészítés és a költségvetési folyamatok tekintetében. Ami ellenben a Nemzeti Sporthivatal vezetését illeti, általános elégedettségre adhat okot a kiválasztott - Ábrahám Attila. A harminchét éves újdonsült hivatalvezetô, illetve címzetes államtitkári besorolásban mûködô elnök az elsô ebben a tisztségben, aki olimpiai bajnoki címet szerzett. Az 1988-as szöuli olimpián a kajaknégyesben állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára (Ábrahám, Csipes,

Gyulai, Hódosi). A 190 centi magas, sportos testalkatát máig ôrzô Ábrahám ugyanott a kettesek versenyében Csipes társaságában bronzérmet is nyert. Négy évvel késôbb Barcelonában - némi változtatással a négyesben - ismét a dobogón végzett, ezúttal ezüstöt kapott társaival. Csaknem egy évtizedes pályafutása

során a világ- és Európa-bajnokságokon nem kevesebb, mint tíz érmet lapátolt össze, ezek közül öt - arany volt. Egy híján húsz országos bajnoki címet mondhat magáénak. Elvégezte a jogi egyetemet és a Testnevelési Egyetemen testnevelô tanári diplomát szerzett. Versenyzôi pályafutását követôen televíziós riporterként is tevékenykedett, akadémiát alapított a szabadidôsport és az egészséges életmód kialakításához szükséges szakemberképzés érdekében, majd jogi végzettségnek megfelelôen ügyvédi iro-

dában dolgozott. Igaz, magas szintû sportvezetôként eddig nem szerzett hosszas gyakorlatot, de minden képessége, tapasztalata és kommunikációs gyakorlata megvan ahhoz - sportmúltjáról nem is beszélve - hogy avatott kezekkel vezesse a nemzeti hivatalt. Népszerû, közkedvelt és elismert fiatal sportvezetô kapott nem mindennapos lehetôséget arra, hogy 15 évvel a rendszerváltást követôen végre megfelelô irányba fordítsa a sport és testkultúra ügyeit az országban. Be kell látnunk, egy önálló, kizárólag a sport és testkultúra ügyeivel foglalkozó alacsony létszámú, független mini minisztérium manapság nem realitás, talán majd ennek is eljön majd az ideje. Sôt tény az is, hogy mióta minisztériumként mûködött a „Sport háza”, addig kifejezetten politikusok kaptak bizalmat annak vezetésére, s ezzel a sport térségei is sajnos és elkerülhetetlenül - politikai szintérré változtak. Ez nem vezethet jóra, hiszen a sport hangsúlyozottan nemzeti ügy, ahol a pártsemlegesség, pontosabban a közös akarat értelemszerû alapkövetelmény kell legyen. Ábrahám Attila nem politikus, nem tagja egyetlen pártnak sem - képzett szakember - alkalmas arra, hogy 1997 után szorgos igyekezete nyomán újra konszenzus alapján kezelhesse a parlament a sport alapvetô kérdéseit, végre érdeme szerint és feltehetôen nagyvonalúbb támogatással, mint ahogyan korábban tette. Olimpiai bajnok címzetes államtitkárunk határozottan élvezi egész sportközvéleményünk, valamint a szakma bizalmát is, nagy reményeket fûzünk tevékenységéhez, s ehhez nem csak jó egészséget, erôt, türelmet és sikereket kívánunk, hanem alapfeltételként elengedhetetlen költségvetési feltételeket is. Gallov Rezsô

■

2004/3

MAGYAR EDZŐ 45

A Magyar Edzôk Társaságának 2003. évi közhasznú tevékenysége és gazdálkodása 2003. évi programunk középpontjában az edzôk és sportoktatók szakmai képzettségének fejlesztése, szakmai és etikai érdekeinek védelme állt. A MOB edzôtovábbképzô programja keretében három konferenciát szerveztünk: április 8-án „Összefogással a tiszta sporttért” elnevezéssel a doppingellenes küzdelem témakörében, június 3-án az „Utánpótláskorúak állóképességének fejlesztése” címmel, és végül december 3án „Informatika és kommunikáció a sportban” elnevezéssel országos tanácskozást. Társaságunk részt vett a Szombathelyen, 2003. október 17-18-án tartott IV. Országos Sporttudományi Kongresszus elôkészítésében és megrendezésében, amelynek egyik fô témája az utánpótlás-nevelés és tehetséggondozás volt. Örvendetes módon ezen a sikeres rendezvényen is sok edzô - és fôleg több fiatal - is részt vett. Gazdag anyaggal és színvonalas tartalommal jelentek meg a Magyar Edzô elmúlt évi számai. Az elsô szám a 2002. november 4-én rendezett I. Országos Edzôi Kongresszus anyagát tartalmazta, míg a 2. és a 3. szám a két MOB konferencia elôadásai mellett más aktuális szakmai és információs anyagokat is tartalmaz. 2003/4. számunk pedig a december 3-ai informatikai konferencia (írásban is leadott) elôadásait tartalmazza – más szakmai anyagokkal kiegészítve. A MET keretében mûködô Mesteredzôi Kollégium 22 sportági szakszövetség által elôterjesztett 38 fôbôl válogatta ki a kitüntetô mesteredzôi címre leginkább alkalmasnak tartott 5 edzôt, s ennek alapján tette meg javaslatát Gyurcsány Ferenc gyermek-, ifjúsági és sportminiszternek. Miniszter úr a javaslatot változtatás nélkül fogadta el, s a kitüntetések átadására jelenlétében, méltó helyen, a TF-en, a TF Továbbképzô Intézet kiválóan szervezett július 7-ei tanévzáró ünnepségén került sor. Az elmúlt évben megkezdett informatikai fejlesztés eredménye a MET mûködô, s egyre több friss anyagot tartalmazó honlapja, amely csupán a kezdeti lépés egy, a tagságunkat és a szakma érdeklôdését kiszolgáló, informatív és interaktív kommunikációs csatorna kiépítése felé. Az országos informatikai konferencia tükrében jelenlegi informatikai hátterünk méltatlanul elmaradott - még a hazai helyzethez viszonyítva is – jelentôs fejlesztésre szorul. A társaság taglétszáma 2002 második felében dinamikusan fejlôdött: 384-rôl 671-re nôtt. Ez a lendület 2003 elsô felében tovább nôtt majd egy kissé lelassult, 2003 végén a MET taglétszáma 953, ami azt jelenti, hogy ezen a téren is folytatni kell erôfeszítéseinket, hiszen 2003-ban már szerettük volna elérni az ezer fôt. Kedvezô fejlemények történtek a szakmai és területi szervezetek megalakulása terén. A MET keretében megalakult a Magyar Kerékpáros Edzôk Társasága, a MAKET, a MET tagja lett a Magyar Kosárlabda Edzôk Testülete, és december 20-án a MET Baranya megyei területi szervezete. Kiss Miklós úszó mesteredzô elmúlt évi sajnálatos bírósági ügye ráterelte a sajtó figyelmét is az etikai-jogi érdekvédelemre. Az üggyel kapcsolatban a társaság elnöke és fôtitkára a sajtó és a TV nyilvánossága elôtt azonnal reagált. A bíróság ítélete teljes mértékben az edzô ártatlanságát igazolta, ami a társaság állásfoglalását is megerôsítette. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az ártatlanság vélelme a bírósági eljárás teljes lezárásáig egyenlô mértékben megilleti az edzôt és tanítványát, s társasá-

gunk egyik alapvetô kötelessége ennek szellemében képviselni az edzôk jogi és etikai érdekeinek védelmét.. Fejlesztési programunk megvalósításához a korábbiakat jelentôsen meghaladó költségvetés volt szükséges. A 2003. évi támogatással nagyságrendbeli áttörés történt a korábbi évekhez viszonyítva, amely végre stabil anyagi hátteret jelentett mind a szakmai programok megvalósításához, mind pedig a folyamatos mûködéshez. Mindez elsôsorban a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium, valamint a Magyar Olimpiai Bizottság megértô támogatásának köszönhetô, melynek folytatására – a 2004. évi eddigi tapasztalatok alapján – reális reményeink vannak. Szakmai programjaink és gazdálkodásunk elmúlt évi pozitív mérlege további biztatást jelenthet számunkra, részben a programjaink iránti érdeklôdés növekedését (Nemzeti Sportszövetség, illetve szponzorok!), részben pedig a támogatási források bôvülését (Nemzeti Civil Alapprogram) tekintve. A társaság 2003. évi gazdálkodásának adatait a számviteli törvény szerinti egyéb szervezetek közhasznú egyszerûsített (mellékelt) beszámolója tartalmazza. Ennek néhány jellemzô adata: Összes közhasznú tevékenység bevétele 11.623 eFt Ebbôl GYISM támogatás 5.750 eFt MOB támogatás 4.250 eFt NSSZ támogatás 500 eFt Tagdíj 587 eFt Egyéb (pl.: kiadványokból) 337 eFt Közhasznú tevékenység költségei: 9.539 eFt Tárgyévi eredmény 2.084 eFt A társaság 2003. évi gazdálkodását és a 2003. december 31ei mérlegét Buda Sándor adószakértô, bejegyzett könyvvizsgáló, illetve a Számviteli bizottság képviseletében Jókay Zoltán, a bizottság tagja vizsgálta át, és errôl jelentést készítettek. Mindkét jelentés a társaság gazdálkodását rendben találta. Budapest, 2004. június 17. Záradék: a Magyar Edzôk Társaságának 2004. június 17-ei közgyûlése a fenti szöveges közhasznúsági beszámolót és a társaság számviteli törvény szerinti közhasznú egyszerûsített beszámolóját és a beszámoló mérlegét egyhangúlag jóváhagyta. Budapest, 2004. június 30 . Dr. Ormai László sk Dr. Tamás István sk elnök fôtitkár

46 MAGYAR EDZŐ

■

2004/3

Gallov Rezsô Ábrahám Attila a magyar sport elsô embere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4

A Magyar Edzôk Társasága közhasznú beszámolójának eredménylevezetése 2003. Sorszám 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21

A tétel megnevezése

A. Összes közhasznú tevékenység bevétele (2.-8.sorok) 1. Közhasznú célú mûködésre kapott támogatás a) alapítótól b) államháztartás más alrendszerétôl 2. Pályázati úton elnyert támogatás 3. Közhasznú tevékenységbôl származó bevétel 4. Tagdíjból származó bevétel 5. Egyéb bevétel B. Vállalkozási tevékenység bevétele (10.-11. sorok) 6. Nem cél szerinti (vállalkozási) bevétel 7. Egyéb cél szerinti tevékenység bevétele C. Összes bevétel (1.+9. Sor) D. Közhasznú tevékenység költségei E. Vállalkozási tevékenység költségei(14.-15. sorok) 1. Nem cél szerint (vállalkozási) tevékenység költségei 2. Egyéb cél szerinti tevékenység költségei F. Összes tevékenység költségei (13.+14. sorok) G. Pénzmozgással nem járó költséghelyesbítések H. Adózás elôtti eredmény I. Adófizetési kötelezettség J. Tárgyévi eredmény (19.20. sorok) Tájékoztató adatok(E Ft-ban) A. Személyi jellegû ráfordítások Bérköltség Megbízási díjak Tiszteletdíjak Személyi jellegû egyéb költségek Személyi jellegû költségek közterhei B. Anyagjellegû ráfordítások C. Értékcsökkenési leírás D. Egyéb költségek, ráfordítások E. A szervezet által nyújtott támogatások Budapest, 2004. február 11.

Elôzô év 4,798 3,900 0 3,900 0 0 280 618 0 0 0 4,798 4,114 0 0 4,114 4,114 0 684 0 684

adatok E forintban Elôzô év(ek) Tárgyév helyesbítései 11,623 10,700 0 10,700 0 0 586 337 0 0 0 11,623 9,539 0 0 9,539 9,539 0 2,084 0 2,084

668 0 120 0 430 118 600 8 274 Dr. Ormai László s.k elnök

Egyetértek: Németh Endre s.k.

A Magyar Edzôk Társasága közhasznú beszámolójának mérlege 2003. SorA tétel megnevezése szám a b A. Befektetett eszközök 1 2 I. IMMATERIÁLIS JAVAK 3 II. TÁRGYI ESZKÖZÖK 4 III. BEFEKTETETT PÉNZÜGYI ESZKÖZÖK B. Forgóeszközök 5 6 I. KÉSZLETEK 7 II. KÖVETELÉSEK 8 III. ÉRTÉKPAPÍROK 9 IV. PÉNZESZKÖZÖK Eszközök összesen 10 C. Saját tôke 11 12 I. INDULÓ TÔKE 13 II. TÔKEVÁLTOZÁS 14 III. TÁRGYÉVI EREDMÉNY D. TARTALÉK 15 E. Céltartalékok 16 F. Kötelezettségek 17 18 I. HOSSZÚ LEJÁRATÚ KÖTELEZETTSÉGEK 19 II. RÖVID LEJÁRATÚ KÖTELEZETTSÉGEK Források összesen 20 Budapest, 2004. február 11. Egyetértek: Németh Endre s.k.

Elôzô év c 0

Tartalom

adatok E Ft-ban Elôzô év(ek) Tárgyév módosításai d e 133 133

678

2,678

678 678 667

2,678 2,811 2,754

-17 684

670 2,084

11

57

11 678

57 2,811 Dr. Ormai László s.k elnök

Sinkó Andrea A jövô ezred olimpiai ódája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 Nôk a sportban A Nemzeti Sportszövetség konferenciája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 Harsányi László Követelményprofil, értékelés, kiválasztás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 Buda Levente, Szabó S. András, Lakner Zoltán Felmérés a testépítô sportolók táplálkozási szokásairól . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31 Bodnár Ilona Nemcsak a sportoló, az edzô is kiéghet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34 Tóth Viktor Út a dobogóhoz – egy vegán triatlonista gondolatai a felkészülésrôl . . . . . . . . . 37 Kiss Gergô László Nôi egyenjogúság hazánkban!? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41 Gallov Rezsô Hullámvasúton: OSH-tól NSH-ig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42 A MET 2003. évi közhasznú tevékenysége és gazdálkodása . . . . . . . . . . . . . . 45

Új közlési feltételek A Magyar Edzô, a Magyar Edzôk Társaságának módszertani és továbbképzô folyóirata évente négy alkalommal jelenik meg A kéziratokat egy példányban, szimpla sortávolsággal, az A/4-es lap egyik oldalára 12-es betûnagysággal, Times New Roman betûtípussal gépelve kérjük elkészíteni. Emellett kérjük az anyag megküldését számítógépes adathordozón is: 1.44-es floppy-lemezen, vagy email-en. A dokumentumokat “stílus” alkalmazása nélkül Word 6.0-ás formátumban, a táblázatokat szintén Word 6.0-ás formátumban, az illusztrációkat (kép, ábra, grakikon) nyomdai sokszorosításra alkalmas nyomaton vagy formátumban (JPEG, TIFF) elmentve kérjük. A dokumentumok azonosításához kérjük az összes információt megadni (könyvtár-, fájl, munkalapnév stb.). A kézirat gépelt terjedelme az 5, az ábrák, táblázatok a 3 gépelt oldalt lehetôleg ne haladják meg. A táblázatokat és ábrákat a szövegtôl elkülönítetten, táblázatonként és ábránként külön lapokon kérjük 1 példányban mellékelni. A táblázatokat és az ábrákat számozással és címmel kérjük ellátni. Az ezeken esetleg feltüntetett jelek, rövidítések magyarázata is szerepeljen, azaz a táblázatok és ábrák a szövegtôl függetlenül is érthetôk, értelmezhetôk legyenek. A táblázatok, ábrák címét kérjük megadni (Pl. 1. ábra /Térd feszítés, hajlítás). A táblázatok és ábrák helyét kérjük a szövegben megjelölni (pl. 2. ábra). Az elsô oldal a szerzô(k) nevével (“dr” és egyéb cím vagy beosztás megjelölése nélkül) kezdôdjön, alatta az intézet, intézmény nevét kérjük megjelölni. Ez alatt a tanulmány (kifejezô, de minél rövidebb) címe következzen nagy kezdôbetûvel és kis betûkkel folytatva. Maximum 20 soros összefoglalót kérünk, alatta a kulcsszavakkal (maximum 5). Az összefoglaló tartalmazza a kérdésfeltevést, az eredményeket és a következtetést. Az összefoglalókat követô tanulmány szövegét célszerû bevezetésre, a módszerekre, az eredményekre, a megbeszélésre és a következtetések fejezetekre tagolni. Az új bekezdések a sor elején kezdôdjenek, és ezt sorkihagyás (ne behúzás) jelezze. A lábjegyzetek a szöveg végére kerüljenek. Az irodalomjegyzékben folyóiratnál: a szerzô(k) neve, a megjelenés éve, a mû címe eredeti nyelven, a folyóirat neve, a lapszám, a terjedelem: kezdô és befejezô oldalszám szerepel. Pl.: Friedmann, B. – Bärtsch, P. (1999): Möglichkeiten und Grenzen des Höhentrainings im Ausdauersport. Leistungssport, 3. 43-48. Könyvnél: a Szerzô(k) neve, a megjelenés éve, a könyv címe (eredeti nyelven), a kiadó neve, városa, esetleg a könyv utolsó számozott oldalszáma. Pl: Carl, K. (1983): Training und Trainingslehre in Deutschland. Verlag Karl Hofmann, Schorndorf. 298 p. A szöveg közben a hivatkozás a szerzô(k) nevével és az évszámmal történjen, pl. Friedmann (1999). Az irodalomjegyzék után kérjük megadni annak a szerzônek a nevét és levelezési címét (e-mail címét), akit az A szerkesztôség esetleges érdeklôdôk további információkért megkereshetnek.

SEMMELWEIS EGYETEM TESTNEVELÉSI ÉS SPORTTUDOMÁNYI KAR TF TOVÁBBKÉPZÔ INTÉZET 1123 BUDAPEST, ALKOTÁS U. 44. TEL.: 487-9247 FAX: 356-5966 MAGYAR EDZÔ Hungarian Coach 7. évf. 2004. 3. Megjelenik negyedévenként Elôfizethetô a szerkesztôségnél kapható csekken Éves elôfizetési díj: 2000,- Ft Felelôs szerkesztô dr. Mónus András Szerkesztô Gallov Rezsô Olvasószerkesztô Bendiner Nóra Dr. Gombocz János Szerkesztô kollégium dr. Harsányi László elnök dr. Bakanek György Egervári Sándor Haász Sándor Köpf Károly Medvegy Iván dr. Szabó S. András dr. Szabó Tamás dr. Tihanyi József Kiadja a Magyar Edzôk Társasága Elnök dr. Ormai László Fôtitkár dr. Tamás István Titkárság és szerkesztôség 1143 Budapest Dózsa György út 1-3. Tel/fax: (36-1) 471-4325 E-mail: [email protected] Hirdetésfelvétel a szerkesztôség címén Borító, lapterv és tipográfia Somogyi György Nyomdai munkálatok PENTI Nyomda, Budapest ISSN 1418-6764 Támogatók Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium Magyar Olimpiai Bizottság Nemzeti Sportszövetség Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány