71. évfolyam, 36. szám – 2006. szeptember 3. – Szentháromság ünnepe után 12. vasárnap
evangélikus hetilap „Milyen kár, hogy a politika csúcsain idõzõknek a nagyobb, az emberek felett álló erõ csak akkor jut eszébe, ha dolgozik egy, a felelõsség megállapítását vizsgáló bizottság!”
„Nem véletlen, hogy az »Európa lelke« programot a politikai, vallási és kulturális élet vezetõi egyaránt felvállalták a korábbi években. Kérdés azonban, hogy mi történik az egyes tagországok életében ennek érdekében – és milyen intenzitással.”
f Ítéletidõ – 3. oldal
f A jövõ vallásos európai állampolgárai – 6 – 7. oldal
„Nem fogadtam meg a szelíd ajánlást, évekig a kezembe sem vettem a könyvet. Úgy látszik, a hitre is meg kell érnie az embernek…” f Kék papír, vignetta – 6. oldal
Ára: 165 Ft
Kétszáz évesek f 4. oldal Alá (Való) Világ f 5. oldal Tartalmas évek Erlangenben f 6. oldal Fundamentalizmus f 8. oldal Elment Jánosy István f 10. oldal A gujarati „Teréz apa” f 11. oldal
Új idõk új dalai
FOTÓK: MENYES GYULA
Feltámadt evangélikus iskolarendszer
Felügyelõváltás a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület élén b A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület rendkívüli közgyûlésére hívogatták múlt szombaton a híveket a gyõrújbaráti templom harangjai. Ittzés János püspök ezen az ünnepen iktatta be hivatalába Szabó Györgyöt, akit az egyházkerület gyülekezetei felügyelõvé választottak. Szabó György személyében új felügyelõ kezdte meg szolgálatát az egyházkerület élén.
Az egyházkerület jelölõ- és szavazatszámláló bizottsága ez év február 6-án indította el a jelölési eljárást. Hat személyt ajánlottak az egyházkerület gyülekezetei a felügyelõi posztra, ám végül hárman vállalták a jelöltséget. Az elsõ forduló nem hozott döntést; a második fordulóban már csak a két legtöbb voksot kapott jelölt maradt állva, végül Szabó György ötvenhárom szavazattal szerzett elsõbbséget. Szabó György 1951-ben született. A középiskola elvégzése után építész-üzemmérnöki, illetõleg épületfelújítási szakmérnöki diplomát szerzett. Mûszaki ellenõrként, majd a gyõri mûemléki belváros rehabilitációjának szervezõjeként, késõbb a lakásiroda vezetõjeként dolgozott. 1995 óta – immár magánvállalkozásban – építési piacelemzést és építési információközvetítést végez. Szakmai munkássága egyik szép emlékeként tartja számon az egyházkerületi székház építését. Szabó György 1990 után lett a gyõrújbaráti gyülekezet felügyelõje; 1995 óta kétszer választották meg a Gyõr-Soproni, majd idén, a szétválást követõen a Gyõr-Mosoni Egyházmegye felügyelõjének. 2002-ben bekapcsolódott a Házas Hétvége lelkiségi mozgalomba, három éve pedig a gyõri Família Nagycsaládosok Egyesületének elnöke,
Szabó György székfoglalója ahol szintén társadalmi munkában dolgozik. Négy gyermek édesapja. Ittzés János igehirdetése alapigéjének 1Pt 4,10–11-et választotta: „Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai: ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentõl kapott erõvel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsõíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsõség és a hatalom örökkön-örökké.” Igehirdetése elején az elnök-püspök köszönetet mondott az egyházkerület felügyelõi tisztségétõl most meg-
váló dr. Weltler Jánosnak „kereszthordozó hûségéért”; szolgálatában – hangsúlyozta Ittzés János – látható volt Isten keze. „Új felügyelõ áll a rajtvonalnál” – folytatta a püspök, aki az ige mondanivalóját három fókuszpont köré csoportosította. Elõször arra hívta fel a figyelmet, hogy az új felügyelõ és az egyház minden tagja sáfár. Megbízott, nem pedig a maga gazdája. Másodszor ez az ige helyreigazítja a megbicsaklott gondolkodást, mely szerint a szolgálatban bármi fontosabb lenne, mint Jézus szolgálata. Azért van egyház, hogy rajta keresztül megszólalhasson az evangélium örömüzenete. Ennek az egy ügynek kell mozgósítani mindenkit, aki az Úr aratásában áll. Végül arról szólt a püspök, hogy nem élhetünk úgy egyetlen napot sem, hogy ne gondoljunk arra: már közel van mindennek a vége. Ennek tudatában kell fontosnak éreznünk azt, hogy ez a pillanat munkában találjon bennünket. Az igehirdetés után dr. Weltler János meghatott szavakkal mondott köszönetet mindenekelõtt az Úrnak, aki erõt adott szolgálatához, de mindazoknak is, akik hatéves szolgálata során munkatársként segítették õt. (Ittzés János az egyházkerület nevében egy ezüsttálat adott át a felügyelõnek, amelybe belegravírozták a köszönet szavait.) Szabó György székfoglaló elõadásában az ország erkölcsi állapotával kapcsolatban általánosságban úgy fogalmazott, hogy nagy bajban van a nemzet, sõt nem túlzás azt állítani, hogy a halálos ítélet közelében van.
f Folytatás a 3. oldalon
A tanévkezdés – tanárnak, diáknak egyaránt – mindig jólesõ, bizsergetõ érzést is jelent, az új kihívások örömét és az „ismét elmúlt egy nyár” felismerés szomorúságát. Találkozásokat a tanári szobában és az osztálytermekben, beszámolókat a nyári élményekrõl és tervezgetéseket – már ami a diákokat illeti –, hogy miként éljék túl a rájuk váró „borzalmakat”. A meghatározó örömérzés mellett, hogy a tanévkezdés szépségében és izgalmában osztozik az evangélikus iskolarendszer is, fõleg bennünk, idõsebbekben még ott rejtõzik a fájdalom is: harminchét évig nem vehetett részt az evangélikus egyház a közoktatásban, nem mûködtethettünk óvodát, általános és középiskolát. Nem árt tehát emlékeztetni rá, hogy 1989. szeptember 2-án, a fasori évnyitóval vette kezdetét az evangélikus iskolaügy legújabb kori története – abban az esztendõben Glatz Ferenc kultuszminiszter a Fasorból nyitotta meg hivatalosan a tanévet. Ehhez képest most a 18. tanévkezdést éljük meg. A harminchét „szûk esztendõ” után még inkább becsüljük, Isten iránti hálával tapasztaljuk meg, hogy lehetnek iskoláink. De ennél is többrõl van szó. Az önkormányzati iskolarendszer után, mely a polgári államban el kell, hogy lássa a közoktatási feladatokat, az egyházi iskolarendszer jelenti a második nagy rendszert. Bámulatos gyorsasággal épült ez ki a rendszerváltozás után, három alapvetõ tényezõnek köszönhetõen. Az elsõ az örvendetes, kirobbanó társadalmi igény. Sokan vélik úgy, és van ebben igazság, hogy az egyházaknak történelmileg kivívott joguk az iskolák alapítása, hiszen például volt idõ, amikor az evangélikus egyház volt a legjelentõsebb iskolafenntartó a hazában. Azonban mit érne a történelmi érdem, ha nem párosulna ma is élõ igénnyel? Ha a fájdalmasan csökkenõ létszámú korosztályokból nem jelentkeznének a szülõi bizalom alapján változatlanul sokan iskoláinkba? Másodszor: fontos volt az iskolák újraindításában az ennek hátteret, jogi keretet nyújtó tisztességes törvény. Harmadik tényezõként pedig a szektorsemleges állami támogatás említendõ. Alkotmányos jog (ezt fejezi ki az 1990. évi 4. törvény is), hogy az egyházi iskolákba járó gyerekeket az állam részérõl ugyanaz a támogatás illeti meg, mint az önkormányzati iskolák tanulóit. (Az elmúlt tanévben ezen alapelv alkalmazása terén támadtak feszültségek; reméljük, ez a tanév mentes lesz tõlük, és jó lesz az együttmûködés az oktatási tárca és az iskolafenntartó egyházak között.) Jó érzés – megint csak nem a történelemre gondolva, hanem a jelen igényeit észlelve –, hogy az egyházi iskolarendszeren belül bízvást szólhatunk evangélikus iskolarendszerrõl is. Nemcsak szervezeti, hanem tartalmi értelemben is. A közoktatás minden szintjén jelen vagyunk. Az óvodák, általános iskolák tekintetében még fejlõdik a rendszer (ismeretes, hogy ezek gyülekezeti fenntartásúak), míg a többségükben országos fenntartású középfokú intézmények terén teljes mértékben regenerálódott a 20. század harmincas éveiben mûködõ rendszer. Ez tizenkét középiskolát jelent. Érdekes kettõsség (ilyen az élet), hogy az említett legújabb kori, tizenhét tanévet jelentõ korszak mellett az iskolák természetesen jogfolytonosak – érzelmileg, lelkileg, szakmailag – korábbi önmagukkal. Mivel a türelmi rendeletet követõen volt lehetõség evangélikus iskolák indítására, több iskolánk szép jubileumot ünnepelt a közelmúltban, illetve ünnepel a most kezdõdõ tanévben. A bonyhádi Petõfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium 200 éves, a békéscsabai evangélikus gimnázium 150 éves fennállását köszönthettük az elmúlt tanévben. Az idei tanévnyitóval pedig kezdetét veszi a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium alapításának 200. évfordulójára emlékezõ eseménysorozat.
Megható és örömteli volt olvasni a nyíregyházi iskola szép kiállítású meghívóján azon jeles személyiségek, öregdiákok névsorát, akik vállalták, hogy elõadással szerepelnek a jubileumi konferencián. Ez egyebek mellett azért lényeges, mert azt is jelenti, hogy vállalják az iskola egyházi tradícióit és jelenét, hiszen többségük akkor volt diák, amikor az iskola állami fenntartásban mûködött (bõvebben a 7. oldalon). Ebben a tanévben ünnepli fennállásának 450. évfordulóját a nagy múltú soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és Kollégium. Egyházunk iskolapolitikája és az említett társadalmi igény együtt magyarázza meg azt – bár ez az imponáló tény sem mentes a vitáktól –, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház számarányán és saját szükségletén felül vállalja az iskolafenntartás terheit. Magam elkötelezett híve vagyok ennek az ügynek. Nemcsak ez hitelesíti leginkább társadalmi szolgálatunkat – az intézmények között összességében csak negyvenszázalékos az evangélikus fenntartásúak aránya –, hanem így tudunk közvetlenül a leghatékonyabban hozzájárulni a nemzet érdekét kifejezõ szellemiség megmaradásához, terjedéséhez. Az evangélikus iskolák mindig a haladás, a korszerûség szolgálatában álltak, nyitott, autonóm személyiségeket neveltek azon a szilárd hitbeli talajon, amelyet a lutheri reformáció adott. Lehet, hogy azért is, mert az Evangélikus Élet szerkesztõbizottságának szokásos évi „összetartása” az ország északkeleti csücskében, a festõi Tisza-vidéken volt, igen mélyen átéltem Ady Endre hitvallását: „Verecke híres útján jöttem én, Fülembe még õsmagyar dal rivall, Szabad-e Dévénynél betörnöm Új idõknek új dalaival?” Ma is errõl szól, talán minden korábbinál erõteljesebben, drámaibban a történet. Magyarnak és európainak lenni egyidejûleg. A globalizáció, az Európai Unió korában az elõbbi idõszakokhoz képest is nagyobb hangsúlyt kap nyelvünk, kultúránk, történelmünk, nemzeti identitásunk. De a nagy kérdés az, hogy tudunk-e végre valóban európaiak lenni a szó értékhordozó értelmében – megengedtetik-e Dévénynél betörni új idõk új dalaival? Fáklyaként világíthatnak az egyházi iskolák ezen a nem könnyû úton. Ápolva, ébren tartva az egészséges hazaszeretetet, összhangba hozva ezt az ezer évvel ezelõtt és ma is a hosszú távú megmaradást ígérõ európaisággal. Végül az evangélikus iskolarendszerrõl szólva nem lehet nem említeni azt az „iskolát” – az Evangélikus Hittudományi Egyetemet –, ahol csak néhány hét múlva indul az új tanév. Az egyetem jelentette az említett harminchét évben az iskolarendszerben a kontinuitást, tartotta ébren a reményt, hogy lesz még evangélikus oktatásügy. Ma az Evangélikus Hittudományi Egyetem egyaránt megbecsült intézménye a magyar felsõoktatásnak és egyházunknak. Akkor is gondoskodtak a lelkészképzésrõl, amikor ez legfeljebb megtûrt tevékenység volt. Helyreállt az egyensúly. Az egyetem szellemi kapacitása erõforrás az egész oktatási rendszer számára, középiskoláink egyik – akár elsõ számú – szép feladata pedig hozzájárulni a minõségi lelkészutánpótláshoz, tehetséges fiatalokat motiválni a lelkészi pályára. De ennél is többrõl van szó, és ez talán további választ jelent azoknak, akik olykor túlzottnak tartják az iskolaügyben tett erõfeszítéseinket. Az egyházi iskolák diákjai szûken véve a gyülekezeti munkások, a presbiterek, a felügyelõk utánpótlását is adják, tágabb értelemben pedig – felekezeti különbségektõl függetlenül – azokat a kimûvelt, erkölcsileg szilárd emberfõket, akik a posztmodern társadalomban is képesek az örök értékeket képviselni. g Frenkl Róbert
2
e
2006. szeptember 3.
ÉLÕ VÍZ
forrás
S Z E N T H Á R O M S Á G Ü N N E P E U T Á N 1 2 . V A S Á R N A P – Mk 7,31 – 37
Effata!
Olvasópróba A feszültségoldó szereknek különbözõ formája létezik. Rangos versenyek elõtt a sportolók között ki így, ki úgy próbálja meg csökkenteni a felgyülemlett feszültséget. Az egyik hírportál a 35. síkvízi kajak-kenu világbajnokság (Szeged, augusztus 17–20.) közeledtével Kammerer Zoltánnal készített interjút. A riporter többek közt a következõ kérdést tette fel az akkor „még csupán” háromszoros olimpiai bajnoknak: „Van még valamilyen kabalája, szokása a megmérettetések elõtt?” Az ifjú sportoló – aki azóta már egy világbajnoki aranyérmet is magáénak mondhat – akkor így válaszolt: „Különösebb nincs. Talán annyi, hogy a versenyeket megelõzõ éjszaka a Bibliát lapozgatom és olvasgatom. Igyekszem kikapcsolni a külvilágot, és ez az olvasmány nyugtat meg a leginkább.” Elgondolkodtattak ezek a mondatok. Vajon a neves versenyzõ csupán egy-egy erõpróba elõtt veszi-e a kezébe a Szentírást, vagy esetleg egyúttal mindennapos olvasmánya is? Ha az elsõ feltevés az igaz, vagyis csak „feszültségoldóként” használja, akkor ugyan miért éppen a Biblia mellett döntött? Az újságíró efelõl nem tudakozódott, én ellenben önmagamnak bármikor bátran feltehetem a kérdést: „Csupán egyegy megoldásra váró nehéz feladat elõtt állva veszem-e kezembe a Szentírást, vagy esetleg egyúttal mindennapos olvasmányom is…?” És ekkor el kell, hogy szégyelljem magam. Mert ha õszinte akarok lenni, bizony nem olvasom eleget az igét, pedig ott félreérthetetlenül az áll, hogy „az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Az Úr intõ szava határozott, bölccsé teszi az együgyût. Az Úr rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet. Az Úr parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet. Az Úr félelme tiszta, megmarad örökké. Az Úr döntései igazak, mindenben igazságosak, kívánatosabbak az aranynál, sok színaranynál is, édesebbek a méznél, a csurgatott méznél is. Szolgádat is figyelmeztetik: ha megtartja azokat, jutalma bõséges.” (Zsolt 19,8–12) Egyértelmû hát, mit kell tennem. És bár a fogadalomtételek ideje a szilveszter, én pontosan tudom, hogy nekem nem szabad addig várnom, hanem már most cselekednem kell – a magam érdekében. Ezért úgy döntök, hogy mostantól kezdve sajátomként mondom el nap mint nap a zsoltáros szavait, és szilárdan hiszem, hogy Isten segít is abban, hogy megtartsam elhatározásomat: „Teljes szívbõl kereslek téged, ne engedd, hogy eltérjek parancsolataidtól! Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. Áldott vagy te, Uram! Taníts meg rendelkezéseidre! Ajkam fölsorolja szád minden döntését. Minden gazdagságnál nagyobb öröm, ha intelmeid szerint élhetek. Utasításaidon elmélkedem, és figyelek ösvényeidre. Gyönyörködöm rendelkezéseidben, igédrõl nem feledkezem meg.” (Zsolt 119,10–16) g Gazdag Zsuzsanna
SEMPER REFORMANDA
„Egyesek arra tanítanak bennünket, hogy bizonytalanok legyünk és hogy bizonytalanoknak kell lennünk az absolutióban és kételkednünk kegyelembe fogadottságunkban és abban, hogy bûneink meg vannak-e bocsátva, mert nem tudhatjuk, hogy a bûnbánatunk elegendõ-e, vagy hogy eleget tettünk-e bûneinkért. A papok tudatlansága miatt sem lehetséges egészen méltó bûnbánat. Õrizkedjél az ilyen csábító, nem keresztyén fecsegõktõl. A pap nem lehet biztos a töredelmedben és hitedben, de ez nem tesz semmit. Neki elég, hogy gyónsz és absolutiót [feloldozást] óhajtasz, azt adja meg neked, és köteles is ezzel. Mennyire lesz ez javadra, ezt hagyja Istenre és a te hitedre.” d Luther Márton: A bûnbánat szentségérõl (Kozma Éva Mária fordítása)
„Effata!” – annyit tesz: „Nyílj meg!” Bizonyára jelentõsége van annak, hogy az evangélista, aki evangéliumát görög nyelven írja, ezt a felszólítást nem fordítja le, hanem Jézus anyanyelvén idézi, úgy, ahogy eredetileg elhangzott. Effata! Nyílj meg! Magától értõdõ, hogy ez a felszólítás a dadogva beszélõ süket fülének szól: nyíljon meg, és halljon. Mi másra gondolhatnánk? Magától értõdõ, hogyha valaki egy süketet akar meggyógyítani, akkor a fülét kell megnyitnia. Vagy mégsem magától értõdõ? Ha újra meg újra, minden szóra odafigyelve olvassuk el a Jézus gyógyító parancsát idézõ evangéliumi mondatot – „Jézus félrevonta õt egymagában a sokaságból, ujját a süket fülébe dugta, majd ujjára köpve megérintette a nyelvét; azután az égre tekintve fohászkodott, és így szólt hozzá: »Effata, azaz: nyílj meg!«” –, egyre fontosabbnak érezzük, hogy Jézus az égre feltekintve fohászkodik, mielõtt a gyógyító szót kimondja. Effata! Nyílj meg! – nyelvtanilag a görög nyelvû eredeti szöveg is megengedi, hogy így értsük: Jézus parancsszavára elõbb az ég nyílik meg a dadogva beszélõ süket ember fölött, és éppen ennek hatására nyílik meg a füle, lesz hallóvá, és dadogó nyelvének béklyója is ezért oldódik meg. Szabad úgy értenünk a gyógyítás csodáját, hogy Jézus szavára Isten mennyei világának erõi törnek be földi világunkba, újjáteremtve azt, ami beteg, ami
halódóban van, ami megromlott az elsõ teremtésben. Aki fölött „megnyílik az ég”, akiben mûködni kezdenek Isten mennyei világának erõi, az meggyógyul a szó teljes értelmében. Jézus az égre emelt tekintettel fohászkodott, és a dadogva beszélõ süket fölött megnyílt az ég. Mondhatnánk, ennek az embernek szerencséje volt. Jézus épp arra járt, és akadtak segítõtársak is, akik odavezették hozzá. Lehet, hogy magától nem tudott volna odamenni, de az is lehet, hogy nem is akart. Akik odavezették, bizonyosan hittek Jézus csodatevõ isteni hatalmában. Hogy õ maga hitt-e, nem derül ki az elbeszélésbõl. Hogy nem állt ellen, hogy velük ment, még nem a hit bizonyítéka. Jézus is egyértelmûen azok kérésére cselekszik, akik odavezették hozzá. Helytelen az az elképzelés, hogy csak azokat szabad Jézus közelébe vinni, vagy csak azok részére szabad Jézustól imádságban kérni valamit, akik már tanújelét adták hitüknek. Jézus kész csodát tenni azzal is, aki azt gondolja, hogy „ártani nem árthat, legfeljebb nem használ, ha elmegyek azokkal, akik Jézushoz akarnak vezetni”. Megkönyörül rajta azok hitére tekintve, akik hozzá vezették. Szilárdan kell hinnünk: Jézus szavára mindig megnyílik az ég azok fölött, akiket hozzá vezetünk, és akikért imádkozunk. De ne feledjük, az ég mindig csak Jézus szavára nyílik meg! Ha õ szól:
A VASÁRNAP IGÉJE
„Effata!” – akkor megnyílik. Akkor igen, máskor nem. Jézus nélkül mi hiába ostromoljuk imánkkal az eget: nem fog megnyílni. Soha ne az imádság erejében bízzunk, hanem mindig Jézus hatalmában. Azért imádkozzunk, mert tudjuk, hogy Jézus hatalmas: ha õ szól, akkor meglesz, amit kértünk. Néha elképzelésünket és reménységünket messze fölülmúlva teljesül. De csak akkor, ha Jézus kimondja: „Effata!” – nyíljon meg az ég, és Isten mennyei világának erõi vigyék véghez. Amikor imádkozunk, hinnünk kell, hogy Jézus végül ki fogja mondani a szót, amelyre az ég megnyílik – hiszen a hit nélküli imádság vétek. Más szóval mindig reménységgel kell imádkoznunk. Mégis elõfordul, hogy Jézus ezt a szót nem mondja ki, és az ég nem nyílik meg. Helyette nekünk is be kell érnünk azzal a válasszal, amelyet Pál apostol kapott: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erõm erõtlenség által ér célhoz.” (2Kor 12,9) Nem teljesül a kérésünk, nem kapjuk meg, amiért könyörögtünk. Ez a tapasztalat talán akkor a legfájóbb, amikor nem gyógyul meg, nem marad
életben a szerettünk, akiért buzgón és bizodalmas hittel imádkoztunk. Hiába vittük Jézushoz, õ nem szólalt meg, nem mondta, hogy „Effata!” Nem nyílt meg az ég, nem jött a csoda, a beteg szervezetben nem léptek mûködésbe a menynyei világ gyógyító, mindent helyreállító erõi. Ez a hit legsúlyosabb próbája. Ilyenkor könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy nem érdemes imádkozni. Nem érdemes a betegeinket Jézushoz vinni, hiszen az ég nem nyílik meg. Pedig imádkozni mindig érdemes! Pedig a betegeket Jézushoz vinni mindig érdemes! Ha õszinte hittel tesszük, sosem lehet okunk rá, hogy becsapottnak, rászedettnek érezzük magunkat. Még akkor sem, amikor a kívánt válasz helyett ezt halljuk: „Elég neked az én kegyelmem…” Mert Jézus szavára az ég ilyenkor is megnyílik afölött, akit hozzá vittünk. Csak a mi szemünk nem látja. De ez nem is fontos. Elég, ha az látja, akiért könyörögtünk, aki elõtt ez a földi világ bezárul. Elég, ha õ látja, amit Isten az õt szeretõknek készített. g Véghelyi Antal
Imádkozzunk! Örökkévaló Isten, szereteted pazarlóan gazdag! Bõségesebben ajándékozol, mint várnánk, és nagyvonalúbban, mintsem kérhetnénk: szabadíts meg félelmeinktõl, nyisd rá szemünket csodáidra, Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.
Oratio œcumenica [Lelkész:] Mindenható Istenünk, aki szent Fiadban föltártad kegyelmed gazdagságát az egész világ elõtt, ne vond meg tõlünk irgalmadat, hanem hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk egyházadért. Add népednek a te békességedet, hogy Lelked erejével hûségesen tanúskodjék rólad, és hozzád vezesse a téged keresõket! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk gyülekezetünkért. Ébressz szívünkben felelõsséget és áldozatkészséget, hogy közösségünk életét és szolgálatát a magunkénak érez-
zük, a gondokban osztozzunk, a feladatokból a nekünk jutó részt készségesen vállaljuk! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk beteg és szenvedõ testvéreinkért. Gyógyítsd testüket, erõsítsd lelküket! Éreztesd velük, hogy gyermekeidet a bajban és a szenvedésben sem hagyod el, hanem jó Pásztorként hordozod õket, és gondjukat viseled! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a világért. Bár mindannyian büntetésedet érdemeljük, emlékezzél meg irgalmadról,
és add, hogy a természeti erõkben megnyilvánuló hatalmad ne rettentsen bennünket! Támassz együttérzést szívünkben a katasztrófák és a háborúk áldozatai iránt, és ébressz felelõs szeretetet mindazokban, akiknek módjukban áll, hogy szenvedésüket enyhítsék! Óvd meg minden gyermekedet a reménytelenségtõl és a kétségbeeséstõl! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Hallgass meg, Urunk, és siess segítségünkre: ments meg, áldj meg és üdvözíts minket szent Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. [Gyülekezet:] Ámen.
ISMERJÜK MEG ÉNEKEINKET! 7.
„Hagyd az Úrra utadat…” b Folytatjuk énekeskönyvünk fontos énekcsoportjainak bemutatását. Ezen a héten a harmincéves háború korának német koráljait bemutató cikk második részét olvashatják.
„Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert õ munkálkodik…” (Zsolt 37,5) A háború énekszerzõi – akár teológusok, akár jogászok, hiszen ilyenek is voltak közöttük – naponként fordultak az Úrhoz. Hozzá fohászkodtak, hogy enyhüljenek a háború elviselhetetlen terhei, amelyek mindenkit sújtottak, és neki adtak hálát azért, hogy megmenekülhettek az ilyenkor válogatás nélkül arató haláltól. Az úrvacsora vételére hívogat bennünket csodálattal és hálával, bûnbánattal és békevággyal, kegyelemmel és üdvösségkéréssel, megújulással Johann Franck éneke: Készítsd magad, kedves lélek (EÉ 308). Bár rajta kívül kilenc másik éneket találunk énekeskönyvünk úrvacsorai fejezetében, mégis ezt énekeljük leggyakrabban az istentiszteleteken, s ez készít fel bennünket, hogy felemelhes-
sük szívünket az Úrhoz. Az ének költõje jogásznak tanult; korán elhunyt édesapja nyomdokaiba lépett, sõt polgármester lett belõle. Feladatai azonban nem gátolták a költészet mûvelésében. Franck száztíz vallásos éneket írt, s ezt vallotta: „A költészet táplálója a kegyességnek, hírnöke a halhatatlanságnak, tanítója az örömnek, elûzõje a bánatnak s elõíze a mennyei dicsõségnek.” Az ének dallamát Johann Crüger, az evangélikus gyülekezeti ének reformáció óta legjelentõsebb dallamszerzõje írta, aki ugyanazon a vidéken született és járt iskolába, mint Franck. Ugyanennek a szerzõpárosnak a munkája a Jézus-énekeink sorát nyitó Jézus, boldogságom (EÉ 357; Jesu, meine Freude). Nálunk az eredeti költemény hat strófájából négy található meg. A dallam gyökere egy, a maga korában igen népszerû világi dal: a Flora, meine Freude. Johann Sebastian Bach széles körben elterjedt, temetésre írott motettájában dolgozta fel ezt az éneket, a korál versszakai közé a Római levél szakaszait illesztve. Egy kevéssé ismert költõ, Georg Neumark munkája a Ki dolgát mind az Úrra hagyja (EÉ 331) szövege és dallama. Elsõ
helyen áll énekeskönyvünk Bizalom Istenben címû fejezetében – s családomén kívül valószínûleg még sokak szívében is – vigasztalást, bizodalmat és erõt adva mindannyiunknak. Bár énekszerzõnket gimnáziumi évei alatt a költészet és a zene érintette meg, mégis – mint megannyi kortársa – jogot kezdett tanulni. Nehéz évek következtek, sok nélkülözéssel, reménytelenségben; õ azonban esténként imádsággal az Úr felé fordult, tõle kért segítséget, s imádsága meghallgatásra talált. „A gyors és valósággal az égbõl hullott szerencse oly boldoggá tett, hogy még aznap megírtam az én jó Istenem dicséretére az utóbb széles körben ismertté lett éneket.” Megpróbáltatások késõbb is érték, de többé nem veszítette el bátorságát és reménységét. Lírai hangon szól hozzánk Paul Gerhardt éneke, a Légy csendes szívvel (EÉ 340), habár kemény evangélikus–református hitviták kereszttüzében keletkezett. Hitbéli összekülönbözés miatt a szövegköltõ hatvanegy éves korában kénytelen volt elhagyni berlini lelkészi hivatalát halálosan beteg feleségével és egyetlen élõ, kicsiny gyermekével együtt. Ilyen körülmények között született ez az éne-
CANTATE
ke a Zsolt 37,7 alapján („Légy csendben, és várj az Úrra! Ne indulj fel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja!”). Elõször felesége kezébe adta, azóta pedig sokunk vigasztaló éneke. Az ének dallamának szerzõje Jakob Hintze. „Szédítõen nagy dolog ez! A költõ énekét százezren olvassák, a mûvész korálját millió ember énekli. Rég elporlad már a költõ szíve, s a komponista melódiáját dúdolgató ajka vigyorgó koponyává torzul, elpusztulnak klaviatúrán mászkáló ujjai, és megõrli a szú az orgonáját is, de énekei évszázadok múlva is zengenek…” (Kapi Béla: Isten hárfása) A harmincéves háború dallamai és versei azzal a tanúságtétellel töltik be szívünket, hogy ha minden összeomlani látszik is, életünket bizalommal és hálával hagyhatjuk a világot, a történelmet, személyes életünket kezében tartó Úrra. g Abaffy Nóra
L A P U N K O L V A S H A T Ó A V I L Á G H Á L Ó N I S A W W W. E V E L E T. H U C Í M E N .
2006. szeptember 3.
evangélikus élet
Ítéletidõ
Felügyelõváltás a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület élén e Folytatás az 1. oldalról
Dr. Weltler János leköszönt felügyelõ átveszi az egyházkerület ajándékát irodaigazgató is köszöntötte a beiktatott felügyelõt az Országos Egyházi Iroda nevében. Az Északi és a Déli Egyházkerület képviseletében dr. Benczúr László és Szemerei Zoltán mondott áldáskívánást. Az esperesi kar és az egyházmegyei felügyelõk nevében Szemerei János és Mészá-
ros Tamás, az egyházkerület intézményei nevében pedig Tölli Balázs, a soproni líceum igazgatója kívánta Isten áldását az új felügyelõ munkájára. A rendkívüli közgyûlés után fehér asztal mellett folytatódott a testvéri együttlét. Arra a kérdésünkre, hogy mi lesz az elsõ feladata egyházkerületi felügyelõként, Szabó György a következõképpen válaszolt: „A holnapi napon Szombathelyre szeretnék menni a püspök úrral, ahol egy jubileumi ünnepség keretében egy gyülekezettörténeti kiállítás alkalmából köszöntöm a gyülekezetet. Hosszabb távon a kapcsolatok kiépítése az egyik legfontosabb célom, azután, gondolom, az anyagi fedezetek megteremtéséért kell munkálkodnom, hogy a jövõnk biztosított legyen. Persze tudom, hogy az egyházkerület többi egyházmegyéjét kevésbé ismerem, mint az enyémet, de az utóbbi idõszakban több kerületi rendezvényen is igyekeztem részt venni. Nagyon remélem, hogy mind több olyan közös élményt nyújtó rendezvényt tudunk szervezni, amely kerületünk épülésére szolgál.” g Kiss Miklós
FOTÓK: MENYES GYULA
Válságban a család, a gyermekek száma drasztikusan csökken, nyögjük a fogyasztói társadalom minden nyûgét. Ez a szemléletmód kialakította a szingli életformát. Egyre hangsúlyozottabban van jelen a társadalom életében az alkohol és a drog – emelte ki Szabó György. Rátérve a konkrét feladatokra az új felügyelõ hangsúlyozta, hogy több közös élményt tartana szükségesnek az egyházközségekben, az egyházmegyékben és az egyházkerületben egyaránt. Szeretne segíteni abban, hogy az úrvacsorai közösséget az eddigieknél nagyobb számban éljék meg. Az esperesi vizitáció mintájára támogatni szeretné az egyházkerület püspökét abban, hogy végezzenek püspöki vizitációkat is. A meghitt beszélgetések ugyanis segíthetik a gondok feltárását, amire rohanó hétköznapjainkban egyébként nem nagyon sikerül idõt szakítani. Szabó György mindezeket a terveket úgy szeretné megvalósítani, hogy közben szeretetben kialakított összhangban végezze szolgálatát Ittzés Jánossal.
A székfoglaló elhangzása után a köszöntések sora következett. Dr. Frenkl Róberten, a még hivatalban lévõ, illetõleg Prõhle Gergely megválasztott országos felügyelõn kívül Hafenscher Károly országos
f
Vis maior – nagyobb erõ, elháríthatatlan természeti csapás. Erre hivatkoznak a katasztrófába fordult augusztus 20-ai tûzijátékért felelõs szervezõk és vezetõk. A tények, az idõben és térben a budapesti vidámságra lecsapó orkán és özönvíz százezres tömegekben ébresztette ugyanazt az érzést: mintha célzott jelentése lenne annak, hogy mindez ekkor és így történt. Sok-sok résztvevõ beszámolóját hallgatva lelkészként leginkább az indít együttérzésre a gyászolókkal, a sérültekkel, a pánik rettenetes élményét megtapasztaló, akkor és ott magukra hagyott emberekkel, hogy milyen megdöbbentõ szembesülnie azzal a mai Magyarországnak, hogy valóban vannak az ember felett erõk, tényleg létezik a félelmetes vis maior. Vajon kimondhatjuk-e ennek alapján, amit akarva-akaratlanul is sugall a kifejezés, s amit a televízió egyik mûsorvezetõje nyíltan szóvá is tett: ahol Isten a felelõs, ott ne várjunk emberi beismerést, bûnvallást? Vajon keresztényekként, akik nem látjuk sem véletlennek, sem teljesen elõre láthatatlannak (hiszen egy fél országon vonult már végig a vihar!) az ünnep feletti ítéletidõt, el kell-e fogadnunk egy embertelennek és bosszúállónak beállított Istenre való magabiztos mutogatást, vagy pedig mélyebben leszállva az emberség és a Szentírás területére, elháríthatjuk-e ezt a leegyszerûsítést úgy, hogy nem hallgatjuk el a figyelmeztetést és a levonható következtetéseket? Elõször is: valóban létezik vis maior, nagyobb erõ, méghozzá többféle – a természeti csapás ennek az egyik tipikus esete. Ebben tehát most nem hazudnak nekünk a politikusok, mint oly sok más esetben tették az utóbbi években, hónapokban. De talán éppen ebben rejlik az elsõ felismerés: milyen kár, hogy a politika csúcsain idõzõknek a nagyobb, az emberek felett álló erõ csak akkor jut eszébe, ha dolgozik egy, a felelõsség megállapítását vizsgáló bizottság! Hiszen nagyobb erõ nem csupán egy halálos katasztrófa lehet, hanem az a pozitív felelõsség is, hogy Isten az embereket egymás gondjára bízta – különösen is a szegényeket, kiszolgáltatottakat, özvegyeket, árvákat, édesanyákat, betegeket stb. Azokat tehát, akik még ma is a többséget jelentik a dúsgazdagokkal, hatalmasokkal, duzzadó erõvel a maguk útját törõ emberekkel szemben. Amikor e téren és sok másban is égig érõ politikai és társadalmi hazugsághalom magasodik mindannyiunk elõtt, vajon miért nem jut eszébe senkinek nagyobb, emberek felett álló erõket halálosan komolyan venni? Az ószövetségi prófétákon keresztül megszólaló, „ítéletidõt” bejelentõ próféciák horrorfilmbe illõ társadalmi és erkölcsi helyzetképe sokszor pontról pontra egyezik mai helyzetünkkel! Vajon megváltozott-e azóta a legfelsõbb Vis Maior, Isten elvárása mindezek tekintetében? Már réges-régen hiteles és elvárható lenne az õszinte bûnvallás szava, ha az egymásért viselt – és a naponként áldozatokat követelõ! – felelõsségrõl van szó. Mi köze ennek az augusztus 20-ai tragédiához? Talán egy erkölcsi, gazdasági és közösségi értelemben is romokban heverõ országhoz szerényebb ünneplés, csendesebb vidámság illene. Nem az államalapításhoz, a múlthoz nem illik ez, hanem hozzánk, a megszorítások ítéletideje elõtt álló országhoz. Hiszen a „Cirkuszt, kenyeret!” ókori római receptje csupán a tehetetlenség jele. Amikor másfél millió ember tolong a Duna partján, hogy a tûzijáték fényében feledje a mindennapi kiszolgáltatottságot az emberek, vezetõk munkája nyomán fölénk kerekedett „vis maiorokkal”, „reformcsomagokkal” szemben, fel kell tennünk a kérdést: vajon lesz-e ezer ember, aki szolidaritást vállal majd azokkal a mentõkkel és kórházakkal, akik azon az éjszakán derekasan helytálltak értünk a tûzoltókkal és rendõrökkel együtt, de akiknek az elbocsátását és erkölcsi alapú elmarasztalását és megtámadását megpróbálják elsõ számú közérdeknek feltüntetni? Vajon szolidáris-e azokkal az ország, akikre számíthat a bajban? Tegyük fel magunknak a kérdést az irgalmas samaritánus történetébõl: ki volt azoknak a felebarátja, akik sérülten, kiszolgáltatva álltak az utcán? Mert akkor sokan felebarátainknak bizonyultak, akiket úgy kell (kellene) végre szeretnünk, mint önmagunkat! Ezért annak az estének és éjszakának az emléke valóban a felelõsségvállalásról szól. Azokéról, akikre számíthattunk, s akiket valamiféle bizottság mégis felelõsnek kiálthat ki, s azokéról, akik – önmaguk érdekérõl is megfeledkezve – még hajlandók összetartani egymással, egymásért a fölénk kerekedõ veszedelmekben. A Vis Maior, a Felsõbb Erõ megpróbált minket: bárcsak igazabbak, jobbak, tisztábbak lennénk tõle! g Dr. Korányi András
Igen, van esélye az egyháznak a 21. században! b Olykor a legváratlanabb pillanatokban és helyzetekben érint meg bennünket egy-egy írói, publicisztikai telitalálat. Így lett számomra az Evangélikus Élet 33. számában Krámer György lelkészkollégám tollából megjelent írás a nyár sokszínû hír- és eseményözöne ellenére igazi telitalálat.
Úgy érzem, nemcsak a téma örök aktualitása, a kérdés divatos idõszerûsége (az egyház 21. századi esélye), a személyes érintettség inspirál reflexióra, hanem elsõsorban az a bátor, hívõ optimizmusra utaló hangvétel, mely által a cikkíró tíz pontban igyekszik összefoglalni „komolyan vett erõsségeinket”. Egyetértek Krámer testvéremmel, hogy „fontos számolni a gyengeségeinkkel. Tudni kell, hogy hol van szükség alapos változtatásokra. A kérdésre azonban [Van-e még esélye az egyháznak a 21. században?] válaszolhatunk egészen másként is. Mi lenne, ha nem a gyengéinket, hanem az erõsségeinket sorolnánk fel egyszer?!” – folytatja élesre állítva a szerzõ. Krámer György vezércikkében egy olyan hang szólal meg, amelyre a 21. század kontextusában, az elbizonytalanodás agóniájában vergõdõ egyházunknak nagy szüksége van, de szüksége van erre a másféle hangra az egész európai ke-
reszténységnek is. Pontosabban ez az a hangvétel, hívõ magatartás, kezdeményezõ bátorság, amellyel nem felfakadó sebeket nyalogatunk, visszás helyzeteket tisztázunk, „védekezõ állásból mentegetõzünk”, hanem éppen ellenkezõleg: segít továbblépni, problémákat konkrétan megoldani, kérdéseket megválaszolni. Egyszerûen: kitörni az egy helyben topogás ördögi körébõl. Nem az önfeledt hurráoptimizmus hangja ez, hanem az a józan igény, hogy „nekünk sem árt felsorolnunk az erõsségeinket, hogy ne csak keseregjünk, szomorkodjunk, ne csak fanyalogjunk, hanem találjunk lelkesítõ, erõsítõ, lendületet adó forrásokat”. Istennek legyen hála, hogy ilyen lelkesítõ, erõsítõ, lendületet adó – és hozzátenném: munkára, szolgálatra ösztönzõ – források bõven fakadnak. A kérdés csupán az, hogy miként fedezzük fel és miként leszünk képesek felszínre hozni mély forrásainkból „erõsségünk kincseit” úgy, hogy belõlük áldás és új élet fakadjon. Az egyházat, Krisztus népét sokszor és sokan leírták, lefokozták, leszázalékolták már; igyekeztek Istent feleslegessé tenni. Elméletileg a történelem szemétkosarába hajították, hogy por és feledés lepje el, vagy jobbik esetben a muzeális relikviák kategóriájába degradálódjék. A vallást, a hit jelenségét is próbálták visszavezetni kizárólag emberi igényre, valami belsõ hiánypótlásra. Amellyel az
ÉGTÁJOLÓ
ember vágyakat, óhajokat vetít ki, és ezáltal saját igényére teremt istent, vallást, teológiát. Az igények, hiányok kielégítése szerintük a vallás végét jelenti. Erre az elméletre egyre inkább rácáfol a mai posztmodern szekularizmus kifulladása, az emberiség fokozódó igénye és érdeklõdése a transzcendencia, az istenkérdés iránt. Ha valamit hozzátehetnék erõsségeinkhez, akkor semmiképpen sem azt, hogy „erõsségünk” a növekvõ érdeklõdés és igény valami vallásos élmény iránt. „Erõsségünk” sokkal inkább az a nagyon is nyomatékos küldetés, krisztusi imperativus, hogy nekünk az õ országát „alkalmas és alkalmatlan idõben” építenünk kell. Erõssége egyházunknak éppen az, hogy az „alkalmatlan idõ” válik kairosszá, azaz alkalmassá a szolgálatra, mert egyre inkább azzá teszi a helyzet maga. Isten kezében a legalkalmatlanabbnak tûnõ idõ is alkalmassá válhat. A Love Parade-ok, a Cowparade-ok, a Formula–1-ek, a Sziget Fesztiválok, a virtuá-
lis valóságok alkalmatlannak látszó világa válik fokozottan alkalmassá Isten üdvtervében. Karl Rahner kérdésére (Az egyháznak vajon tétlenül, szinte közömbösen kell-e figyelnie a mai társadalom alakulását? Csak mintegy „következtetésszerûen” kell-e alakítania szolgálatát?) a válaszom nemleges. Korunk divatszellemével szembe is lehet helyezkedni, sõt bizonyos esetekben nemet kell tudni mondani regresszív, romboló jelenségekre. Igaz, ehhez hit és bátorság szükséges. Bátorság szükséges ahhoz is, hogy nyíltan és pozitívan vállalni tudjuk önmagunkat, saját értékeinket, és vállalni tudjuk – ha szükséges – a becsületes konfrontálódást is. Napjaink szekuláris szelleme, az éppen divatos kultúra mintegy isteníti az egyént, a személyes szabadság eszméjét. Úgy állítja be a dolgokat, mintha az ember elegendõ lenne saját magának, õ lenne mindennek a végsõ kritériuma, és azért nem tartozik felelõsséggel senki és semmi iránt. Az egész társadalmi életet a változó, szubjektív igényeknek és ösztönöknek megfelelõen próbálják berendezni, szervezni, olykor „megideologizálni” azzal, hogy ez az igazi, a korlátlan szabadságeszmény megvalósulása. Erõsségünk az a tanúságtétel, hogy egyetlen ember sem önmagáért való lény, az életet nem mi szereztük meg, hanem ajándékként kaptuk Istentõl. Tõle származunk, aki saját képére és hasonlatosságára teremtett minket, így minden
ember Isten „szeretetének tervébõl születik” a világra. Ezt jelentette ki nekünk Jézus Krisztus, Isten Fia, a tökéletes ember. Az egyház feladata emlékezni és emlékeztetni mindenkit: az ember valódi szabadsága abból származik, hogy Isten saját képét hordozza magában, hogy Jézus Krisztusban Isten országának örököstársai vagyunk, mert a fiúság lelkét kaptuk, amely a szabadság lelke. Végezetül álljon itt XVI. Benedek pápa a családok valenciai világtalálkozóján elhangzott beszédének egyetemesen érvényes mondata: „…ha tekintetünket az élõ Isten felé fordítjuk, aki szabadságunk és az igazság biztosítéka, egy új emberiség elõfeltételeit teremtjük meg. A világnak ma különösen szüksége van arra, hogy hirdessük Istent, és tanúságot tegyünk róla, mivel Isten a szeretet, s ezáltal az egyetlen fény, amely megvilágítja a világ sötétségét, erõt ad az élethez és a cselekvéshez.”
Adorjáni Dezsõ Zoltán püspök Erdélyi Egyházkerület
3
2006. szeptember 3.
keresztutak
Ötarcú ünnep – egy üzenet
200 évesek…
Oltár- és orgonaszentelés Tatán
Az Úr építi a(z) (egy)házát
b A tatai evangélikusok augusztus 19-én ünnepelték gyülekezetük megalapításának nyolcvanadik évfordulóját. Ennek tiszteletére a hívek megszépítették templomuk oltárát, valamint új orgonát vásároltak a „vizek városában”.
A „Takácsi Evangelica Kisded Gyülekezet” hosszú idõn át több önálló gyülekezethez tartozott; a türelmi rendelet után a pápai gyülekezet filiájaként mûködött. Istentiszteleteiket akkortájt a református templomban tartották, melynek használatáról azonban vita robbant ki a két felekezet között. A reformátusok ugyanis jelentõsen emelni kívánták az addigi „kipenzált” bérleti díjat. Ez a feszültség vezetett ahhoz, hogy 1806-ban engedélyt kértek és kaptak a templom építésére. A templom 1806 és 1808 között épült késõ barokk stílusban. A hármas tagolódású, oromzatos homlokzat síkjából kilépõ kétszintes torony gúlasisakú és órapárkányos volt. Ablakai a hosszanti oldalon helyezkedtek el. Az 1948–49-ben zajlott átépítés keveset õrzött meg az eredeti stílusjegyekbõl. A takácsi gyülekezet elõször 1831-ben akart önállóvá válni. Többszöri próbálkozás után végül 1942-ben érkezett meg az önállóság állami elismerése. Ekkor valósulhatott meg a régi álom:
FOTÓ: MENYES GYULA
b A takácsi evangélikusok jeles összefogással elõkészített ünnepi alkalmon, augusztus 20-án emlékeztek meg arról, hogy kétszáz évvel ezelõtt kezdték el építeni a templomukat. Ugyancsak az évfordulóra emlékezõ ünnepen avatta fel Ördög Endre esperes az új gyülekezeti termet.
lelkészt választhatott a gyülekezet. Addigra már iskolával és több ingatlannal is rendelkeztek. 1942. augusztus 30-án avatták fel az új iskolát, a gyülekezeti házat, és iktatták be a „takácsi misszió” elsõ lelkészét, Boros Lajost. Sok megpróbáltatás és a régi, rossz állapotú gyülekezeti épület eladása után kezdõdhetett el 2004-ben az új gyülekezeti ház építése. Átadásának, illetve felszentelésének ünnepén Ördög Endre esperes igehirdetésében részben a meghívón is szereplõ
Béres Lászlónak, a gyülekezet lelkészének a beszámolója szerint Beleden már a 16. század végén mûködött evangélikus gyülekezet. Az ellenreformáció végén Vadosfához mint artikuláris helyhez tartozott. A türelmi rendelet után szervezkedni kezdtek a belediek, így 1787-ben – hetvenegy év után ismét – iskolát nyithattak. Akkoriban Mátis Mihály és Bödecs Ferenc pajtájában tartottak istentiszteleteket. 1796-ban érdekes módon az evangélikusok megkapták a katolikus templom kisebbik harangját, amelyet haranglábra helyeztek. 1804-ben viszont új harangot öntettek, amelyet az akkorra már megálmodott templomukba szántak. Templomépítés céljára 1805ben 176 négyszögölnyi kertet hasítottak ki a nemesség csordapásztorának az iskola mellett lévõ káposztáskertjébõl, és április 28-án el is helyezték az épület alapkövét. Így még abban az év-
ben elkészült az egyszerû, náddal fedett, torony nélküli imaház, melyet pontosan kétszáz évvel ezelõtt, 1806. augusztus 20-án szenteltek fel. 1825-ben tornyot építettek hozzá, majd négy évvel késõbb önállósult a gyülekezet. Szomorú emlék a templom történetében, hogy 1859-ben tûzvész pusztította el a tetõszerkezetet, amelyet késõbb újjáépítettek. Az ünnepi istentisztelet ezúttal a templomban kezdõdött, ahol az egyházkerület püspöke Jn 2,17 alapján prédikált. Hangsúlyozta, hogy eljön majd az idõ, amikor nem lesz szükség templomra, de ma még nem élhet Isten népe templom nélkül – vagy nem Isten népe többé. Templomra szükség van, mert még nem jött el Isten országa. Majd a püspök – Reményik Sándor versét idézve – kijelentette, hogy csak az a közösség emlegesse büszkén az iskoláit, amely halálosan szereti a templomát. Egyházi iskoláink elmúlt másfél évtizedes történetében ezernyi seb, nyomorúság, kérdés fakadt ebbõl. Jézus tehát nem feleslegessé, hanem fontossá teszi a templomot. Végezetül a püspök felhívta rá a figyelmet, hogy Isten népe tud ugyan templom nélkül ünnepelni és különleges napokat szervezni, de élni és megmaradni nem tud. „Ha elmúlik ez a pompásan szervezett nap, vajon marad-e valami a tûzbõl?” – tette fel a kérdést igehirdetése végén Ittzés János.
gélikusok ezúttal ötarcú ünnepet ülnek. A gyülekezet ugyanis egyaránt hálát adhat nyolcvan évvel ezelõtti alapításáért, a máig vezetõ, megtartó útért, valamint új orgonájáért, megújult oltáráért és nem utolsósorban az új kenyérért. „De vajon hogyan lesz ebbõl az öt üzenetbõl egy?” – tet-
te fel a kérdést az igehirdetõ. „Csak Jézusban foglalható össze ez az öt igény. Mert Jézus nem hasonlítja magát, hanem egyértelmûen kijelenti magáról, hogy õ az élet kenyere.” Végezetül a püspök Isten kegyelmére utalt, amely a hontalanság és üldöztetés után, Trianon keserû és gyászos hátterén mégis megengedte, hogy gyülekezetté szervezõdjenek a tatai evangélikusok – elõször csak Komárom filiájaként, majd önállóan is. Franko Mátyás, a gyülekezet lelkésze ünnepi köszöntésében elmondta, hogy azért esett erre a napra az egyházközség ünnepe, mert nyolcvan évvel ezelõtt, a gyülekezetté szervezõdést megelõzõ években az akkor még szórványban élõ evangélikusság mindig augusztus 20-a környékén gyûlt össze istentiszteletre. Az ünnepi közgyûlésen – többek között – köszöntõt mondott még a finn és a luxemburgi testvérgyülekezet képviselõje is. A tataiak ünnepségsorozata délután Tóka Szabolcs orgonamûvész hangversenyével zárult. g M. Gy.
SZEPTEMBER 12–18.
ige (Zsolt 127,1–2) alapján szólt „Isten építkezésérõl”. A mi tetteink csak akkor érik el céljukat, ha Isten van velünk, és õ áldja meg a munkánkat. Az õ építése azonban nemcsak látványos épületekben, hanem az épülõ gyülekezetben fedezhetõ fel. A ma élõ takácsi hívek összefogása reményt ad arra, hogy ez a maréknyi gyülekezet – a lelkészlakás elkészülte után – rövidesen újra betöltetheti az 1981-ben megüresedett lelkészi állást. g Koczor György
Ökumenikus nagygyûlés b Az Európai Protestáns Egyházak Közössége Erõsödõ közösség – a protestantizmus arculata Európában (Strengthening Community – The Profile of Protestantism in Europe) címmel tartja hatodik nagygyûlését szeptember 12. és 18. között Budapesten, a Ráday Kollégiumban. Az õsz legjelentõsebb ökumenikus egyházi eseményének fõ helyszíne továbbá – a nyitó, illetve záró istentiszteletnek otthont adó – Deák téri evangélikus, illetve Kálvin téri református templom. Szirmai Zoltánné külügyi osztályvezetõtõl – aki evangélikus részrõl fõ szervezõként koordinálja a programsorozatot – néhány fontos információt nyújtunk most át az EvÉlet olvasóinak.
Bensõséges ünnepségek Beleden b A beledi evangélikusok ünnepi istentiszteletre gyûltek össze augusztus 20-án délelõtt, hogy a közelmúltban renovált kétszáz éves templomukban ünnepeljék meg a bicentenáriumot. Ebbõl az alkalomból „többszörös szolgálatra” kérték fel Ittzés Jánost, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspökét.
Az úrvacsorával együtt ünnepelt istentisztelet keretében elõször Szarka István, a Fejér-Komáromi Evangélikus Egyházmegye esperese szentelte fel a hajlék megújult oltárát, majd pedig Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke szentelte fel a templom új orgonáját. Az orgonajegyekkel és a külföldi testvérgyülekezeti segítséggel vásárolt modern, digitális, kétmanuálos hangszert – amely mögé Czékis Ernõ fafaragó készített méltó hátteret – dr. Nagy Erzsébet szólaltatta meg (képünkön). Ittzés János püspök Jn 6,35–40 alapján tartott igehirdetésében hangsúlyozta, hogy a tatai evan-
MENYES GYULA FELVÉTELE
e
Az istentisztelet keretében – Tompáné Balogh Mária polgármester kérésére – a püspök áldást kért az új kenyérre, majd az ünnepi közgyûlés után a népes gyülekezet kivonult a régi evangélikus iskola épülete elé, ahol Ittzés János emléktáblát avatott az 1654. és 1948. között itt szolgáló tanítók, kántortanítók emlékére. Az ünnep percei ezzel még nem értek véget: a gyülekezet tagjai és a vendégek átvonultak a parókiával szemben található Árpádkertbe, amelynek avatásán a polgármester és a püspök is köszöntötte az együttlevõket. Az elõdök a honfoglalás ezredik évfordulójára alakították ki a falu eme kis terét, amelyet az idei ünnep tiszteletére felújították, rendbe tettek, fásítottak. g Menyes Gyula
A SZERZÕ FELVÉTELE
4
– Méltán nevezhetjük megtiszteltetésnek, hogy az Európai Protestáns Egyházak Közössége hatodik nagygyûlésének Budapest adhat otthont. A kétszáz hivatalos résztvevõrõl három vendéglátó egyház gondoskodik majd: a református, az evangélikus és a metodista. Hadd emeljek ki elõzetesen két kiemelkedõ fontosságú eseményt: a nyitónap során elsõként Mádl Ferenc professzornak, hazánk volt köztársasági elnökének az elõadására kerül sor a Ráday Kollégiumban, a konferencia elsõ napjának teológiai fõelõadását pedig – a bevezetõben említett témában – dr. Wolfgang Huber német püspök, a Németországi Protestáns Egyházak (EKD) elnöke tartja. A konferencia aktualitása, úgy vélem, nem szorul különösebb magyarázatra. Ahogyan arról a hírekbõl, a médiából valamennyien értesülhetünk, az Európai Unióban számos alkalommal vitát folytatnak a keresztény egyházak szerepérõl, feladatairól és az elõttük álló kihívásokról. Ezért foglalkoznak most ezzel a témával a protestáns egyházak is: nevezetesen, hogy miként lehet részt venniük az EU kialakításában úgy, hogy egyidejûleg erõsítsék az egyházi közösséget a protestáns felekezetek összefogásával. Miért éppen Budapest lesz a konferencia helyszíne? 2001. június 19. és 25. között Belfastban volt az ötödik nagygyûlés, ahol a magyarországi küldöttek – Márkus Mihály református és dr. Harmati Béla evangélikus püspök
– tolmácsolták a meghívást Budapestre. Ez is egy afféle „nyitási gesztus” volt az akkor még csak az Európai Unióba való belépésre készülõ Magyarország részérõl; annak a szándéknak a kifejezõdése, hogy ez a régió is bekapcsolódhasson a nemzetközi vérkeringésbe. Szeretném kiemelni a konferencia spirituális jellegét is. A megnyitó istentiszteletre a Deák téri evangélikus templomban dr. Bölcskei Gusztáv református püspöknek, a református zsinat lelkészi elnökének a szolgálatával, a záró istentiszteletre pedig a Kálvin téri református templomban Ittzés János evangélikus elnök-püspök szószéki szolgálatával kerül majd sor. Természetesen minden reggel áhítattal kezdõdik a nap. Szeptember 17-én, vasárnap a kétszáz résztvevõ részére a három vendéglátó egyház gyülekezetlátogatást szervez Budapesten és környékén. Sokan a külföldi vendégek közül prédikálnak is a vendéglátó gyülekezetekben, illetve köszöntõt mondanak. Evangélikus részrõl egyházunk vezetõi vesznek részt a konferencián; ott lesz hivatalos küldöttként D. Szebik Imre nyugalmazott püspök és dr. Szentpétery Péter docens. Meghívást kapott továbbá dr. Harmati Béla nyugalmazott püspök és Dechertné Ferenczy Erzsébet lelkész; õk a korábbi években jelentõs munkát végeztek a közösség teológiai tanulmányi munkájában. A téma alapján minden bizonnyal a világi média érdeklõdését is felkelti majd az esemény.
Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a parlament elnöke, dr. Szili Katalin is fogadja a konferencia résztvevõit szeptember 15-én. Sajtótájékoztatóról is intézkedtek a szervezõk: szeptember 7-én elõzetes tájékoztatót tartanak a MEÖT-székházban, majd pedig 18-án, a záró istentisztelet után a Ráday Kollégiumban kiértékelõ sajtótájékoztatóval zárul az eseménysorozat. Természetesen a konferencia során Magyarország is bemutatkozik: szeptember 14-én este magyar kulturális est keretében zenei programokkal várják a vendégeket. Másnap, 15-én pedig ki-ki ellátogathat érdeklõdésétõl függõen a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre, egy zsidó hitközségbe vagy a Magyar Ökumenikus Segélyszolgálathoz. Hadd hívjam fel a figyelmet egyházunk országos felügyelõjének, Prõhle Gergelynek az elõadására is: Egyház, állam, média címmel szintén azon a délutánon, szeptember 15-én hallhatjuk gondolatait a Zákeus Média Centrumban (1204 Budapest, Ady Endre u. 89.). A nagygyûlés megszervezésére egy csapat alakult, melynek tagjai a vendéglátó egyházak képviselõi közül kerültek ki: dr. Bóna Zoltán (Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa), Regéczy Nagy Enikõ (Magyarországi Református Egyház), Szuhánszky Gábor (Magyarországi Metodista Egyház) és a Magyarországi Evangélikus Egyház „színeiben” jómagam. Fontos tudnivaló még a konferenciával kapcsolatban, hogy idén Budapesten a közösség életén belüli struktúraváltásra, átalakításra is sor kerül majd, továbbá személyi változások is várhatók. A megválasztandó új fõtitkárt a záró templomi istentiszteleten fogják beiktatni. Végezetül hadd tolmácsoljak egy meghívást az Olvasóknak: „Gyülekezeteinkbõl minden érdeklõdõt szeretettel hívunk és várunk a nagygyûlés nyitó és záró istentiszteletére!” g Lejegyezte: Kõháti Dorottya
2006. szeptember 3.
kultúrkörök
Ökumenikus gospelfesztivál
f
5
Zsuzsát beválasztották
A Megasztár-döntõs Póka Angéla koncertje nyitotta meg múlt szombaton Solymáron a VI. országos ökumenikus gospelfesztivált. A történelmi egyházakhoz kötõdõ, keresztény könnyûzenét játszó együttesek sorában a Lupták György evangélikus lelkész-esperes vezette kiskõrösi Gospel Sasok képviselték a hazai evangélikusságot. Idén összesen tizenkét zenei formációt láthatott-hallhatott a közönség, melyek képviselõi a technikai szünetekben „prózában” is bizonyságot tettek hitükrõl Csûrös Csilla mûsorvezetõ mikrofonja elõtt.
b A helyzet ismerõs: reality, azaz valóságshow indul az egyik kereskedelmi tévécsatornán. A válogatásra egy tizenhét éves lány, Zsuzsa is jelentkezik, akit beválaszt a bizottság. Itt most megmutathatja. De mit is? Kinek? Miért? Errõl szól a Continental színtársulatának az Alá(Való) Világ címû, másfél órás színdarabja (szerzõje Schósz Éva), melyet tizenháromszor mutattak be augusztusban az országban.
A történet mai: egy tévéfüggõ átlagcsaládban él Zsuzsa, a középiskolás diák, akire a különbözõ sorozatok miatt nem ér rá a családja. Mindig van valami a tévében, amit nézni kell! Nem hallgatják meg élményeit, nem vigasztalják meg, ha gondja van, és nem kap választ a kérdéseire sem. A buszon egy mellé keveredõ keresztény lány mesél neki Jézusról, a Megváltóról. Ez látszólag nem tesz rá nagy hatást. Ezután jelentkezik egy valóságshow válogatójára, és bekerül a mûsorba. A mûsorvezetõ különbözõ próbatételekre hívja a résztvevõket: csábítás, asztaltáncoltatás, versenyivás a söntésben… Noha Zsuzsának egyre kevésbé tetszenek a feladatok, valami miatt mégis mindig megfelel. Pedig nem is megy bele a buliba!… A végén annyira jól veszi az akadályokat, hogy meg is nyeri a versenyt. Éppen ez az, ami „megvilágosítja”: amikor sikert ért el egy-egy feladatnál, az az akkor elmondott imái miatt történt. És neki ettõl kezdve az a feladata, hogy a kapott isteni szeretetet továbbadja azoknak, akikkel találkozik. Így sikerül lelket adnia közönyös családtagjai-
Ökomenikus gospelkórus a lutheránus Svédországból
SÁNTA BALÁZS FELVÉTELEI
Visszatérõ világhírességek – Bolyki Brothers
nak és vigaszt nyújtania egy hozzá hasonló sorsú fiatalnak az autóbuszon. A tizenhat fõbõl álló társulat Miskolc után többek között Kecskemét, Várpalota, Gyõr, Monor, Pécel és Soltvadkert mûvelõdési házaiban mutatkozott be. Költségeiket (napi 78 ezer Ft-ot) adományokból teremtették elõ. Az Alá(Való) Világ minden településen megállná a helyét – a társulat várja a meghívásokat. g Ifj. Káposzta Lajos
A fõ szervezõ, Jeney Erzsébet balján a fesztivál fõvédnöke, Mádl Dalma
Megasztárok bizonyságtétele – Póka Angéla és Varga István
A SZERZÕ FELVÉTELEI
Bajor – magyar testvérkapcsolataink története St. Sebald, Nürnberg – Budavár, 1983 – 2006 Gyönyörû kiállítású, színes borítólapjain a nürnbergi St. Sebald evangélikus székesegyháznak és budavári templomunknak az oltárterét bemutató, több mint kétszáz oldalas, német nyelvû kötet fekszik elõttem az íróasztalomon. Magyarra fordított címe: Erõs vár a mi Istenünk! – A testvérgyülekezetek kapcsolatainak krónikája a St. Sebald és a budapesti budavári gyülekezet között. Szerzõje egy fiatal, huszonöt éves teológiai hallgató Nürnbergbõl: Holger Manke. Holger még március elején keresett föl azért, hogy megismerhesse bajor–magyar evangélikus testvéregyházi kapcsolataink kezdeteit, és beszámolhasson róluk színes, érdekes és rengeteg képpel teli, most megjelent könyvében. Kevesen tudják: mai sokoldalú, bajor–magyar testvéregyházi kapcsolataink kezdetei immár több mint húsz évre, az 1983-as jubileumi Luther-emlékévre nyúlnak vissza. Ez az év már a közeledés és a párbeszéd kezdete volt a Nyugat és a szocialista Kelet között itt, Európában. Reformátorunk születésének ötszázadik évfordulójára egy széles körû ökumenikus összefogással létrejött magyar delegációval kerestük föl Türingiában – akkor még a „keleti blokkban” – legelõször Wartburg sziklavárát, Luther német bibliafordításának a színhelyét. Itt rendezték meg a világméretû Luther-emlékünnepet az Egyházak Világtanácsa, a Lutheránus Világszövetség és más egyházak részvételével. Utána egy kisebb csoport – Werner Leich püspök vezetésével – a nyugatnémet Nürnberg városába ment át, benne a teljes magyar ökumenikus
küldöttséggel. Itt legelõször a magyar ökumenikus delegáció képviseletében május 8-án, vasárnap reggel és délelõtt, két ünnepi emlék-istentisztelet tartására kértek föl a St. Sebald evangélikus székesegyházban. Másnap delegációnk és mintegy száztíz helyi és környékbeli bajor evangélikus lelkész tartott közös teológiai konferenciát az egyház küldetésérõl az átalakuló Európában és a világban. Elsõ konferenciánk „alapító tagjai” között meg kell említenem bajor részrõl E. Bibelriether és Noack lelkészek, L. Markert diakóniai és dr. Ingeborg Böckel gyülekezeti vezetõk, magyar részrõl pedig Fabiny Tibor professzorunk és Hecker Frigyes metodista szuperintendens nevét. Az utóbbiak mindketten elõadók voltak ezen a bajor–magyar találkozáson. Az 1983-as kezdet után a felejthetetlen 1984-es budapesti VII. evangélikus világgyûlésen folytatódott a testvérkapcsolatok továbbépítése. Jelentõs bajor, benne nürnbergi csoport vett részt a gyûlés munkájában. A következõ évek során fõleg Johannes Hanselmann müncheni bajor püspök építette tovább a két gyülekezet kapcsolatait valóban széles körû bajor–magyar testvéregyházi kapcsolattá. A könyv elõszavában Szebik Imre püspök számol be a következõ évek fejlõdésérõl. Ami az ifjú szerzõ könyvében engem külön is megragadott, az az volt, hogy a színes, értékes kötet további, nagyobb része a nürnbergi és budavári fiatal gyülekezeti tagok kölcsönös látogatásairól és táborozásairól szól. Számos személyes interjúban szólnak mindkét részrõl
a jelen és a jövõ föladatairól a két gyülekezetben. És ez így van jól, hiszen a testvérkapcsolatok majd az õ kezükben és szívükben fejlõdnek tovább! Befejezésül hadd idézzem ennek a remélhetõleg teljes egészében magyarul is megjelenõ kötetnek a végérõl az ifjú szerzõ magyar nyelvû sorait. „Mindenkit, aki eddig még nem volt Nürnbergben, szívélyesen meghívok, hogy láto-
gasson el Nürnbergbe, keresse föl a Sebald-templomot, és személyesen is megismerkedjen az emberekkel gyülekezetükbõl. Gyülekezetünkért és a minket összekötõ testvérkapcsolatokért is kérjük Isten gazdag áldását! Viszontlátásra Nürnbergben!” g Dr. Nagy Gyula
Megalakult a Túróczy-hagyaték Alapítvány Történelme folyamán egyházunknak számos kiváló képességekkel megáldott embere volt. Lelkészek, püspökök és úgynevezett világi emberek egyaránt. Közéjük tartozott a múlt században Túróczy Zoltán püspök is (1893–1971), aki az elsõ világháború idején fejezte be teológiai tanulmányait. Lelkészi és püspöki pályája (1917– 1957) – Arnóton, Ózdon, Gyõrött, Nyíregyházán, majd újra Gyõrött, s végül Budapesten, a budavári gyülekezetben – átívelte az Osztrák–Magyar Monarchia végnapjaitól (1918) a Magyar Népköztársaság kikiáltásáig (1949) tartó történelmi korszakot. A legkritikusabb idõben, 1948-ban volt elnöke egyházunk zsinatának, amely az állam és egyház viszonyának rendezése érdekében megkötötte a Magyar Népköztársaság kormányával az egyezményt. (Szolgálatának ellentétes értékelése mind a mai napig fennáll.) Püspöki hagyatékából a megszokottnál sokszorosan több dokumentum került egyházi levéltárainkba. Az állami levéltárak is sok adatot õriznek róla. Jó ideje napirenden volt már egy alapít-
vány létrehozásának a gondolata; az alapítvány feladata Túróczy Zoltán életének, püspöki szolgálatának és teológiájának feltárása és értékelése. Ez valósult meg augusztus 25-én Budapesten. Az a meggyõzõdés hatotta át az alapítvány életre hívása érdekében a Magyarországi Evangélikus Egyház Üllõi úti székházában összegyûlteket, hogy Túróczy Zoltán szellemi hagyatéka nem avult el, ma is az evangélium eleven erejével szólítja meg az embert. Határozat született a Túróczy-hagyaték Alapítvány megalakításáról; a vonatkozó törvény értelmében választható nyílt vagy zárt alapítvány közül az alapítók az elõbbi mellett döntöttek. Kialakult az alapítvány mûködésének megkezdését biztosító alapítók köre, és összeállt a hattagú kuratórium, ám hátra van még a törvényes bejegyzés. Kérjük az alapítvány munkájára Isten áldását! „Ne feledkezzetek meg vezetõitekrõl, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket. Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” (Zsid 13,7–8) g Tekus Ottó
e
2006. szeptember 3.
panoráma
Kék papír, vignetta S
zeretem a szeptembert. A tanévnyitót a rozsdás gesztenyefák alatt. A lebarnult lábú, kinõtt szoknyájú lányokat, a nyáron centiket nyúlt, mutálni kezdõ fiúkat, ahogy egymás szavába vágva mesélik a nyári élményeket, és mint zablát alig-alig tûrõ csikók viháncolnak az udvaron. Iskolába járni is szerettem, habár ezt kamaszkoromtól mélyen lepleztem. Augusztus vége felé, amikor a barátnõim már gyászba borultak szeptember elseje miatt, én titkon örültem. Az újrakezdés öröme volt, habár ezt akkoriban még nem tudtam. Tízévesen csak azt éreztem, hogy milyen finom illatuk van az új tankönyveknek. Hogy mennyi érdekes dolog van bennük (igaz, ez a vonzerõ hamar elillant, amint kötelezõ házi feladattá vált az olvasmány). Szerettem a liláskék csomagolópapírt, a bekötözés ceremóniáját, amelyet a piros szélû vignetták felnyalása koronázott meg. Az iskola semmihez sem hasonlítható szagát, a viaszolt padló benzines illatát, a napfényben fürdõ, frissen meszelt osztály fényeit. Hogy már eggyel magasabb osztályba járok. Nagyon szerettem a szép tanító néniket. Akikbe egy picit talán még szerelmes is voltam. Bibi nénibe például, aki szõke volt és magas, mindig csinosan öltözött, és aki, ma sem értem, hogy csinálta, a mondat végét már együtt ejtette ki azzal, akivel beszélgetett. Az órák elõtt az ajtóban a tanító nénik percekig csevegtek még, és ettõl olyan jó, otthonos érzése volt az embernek. Az elsõ kellemetlen élményem a mûvészi torna volt. Apám a fejébe vette, hogy duci kislányának jót tenne egy kis mozgáskultúra. Amikor azonban a tornatanárnõ cigánykerekezésre próbált rávenni, azonnal sírva fakadtam. Szerencsére szüleim hamar belátták, hogy nem vagyok kiköpött balettos alkat. Kosárlabdázni küldtek helyette; a labdával sokkal ügyesebben boldogultam. Késõbb, már felsõs koromban Kolozsi tanár úr fedezte fel, hogy mennyire szeretek rajzolni. Kõszegi táborunkból többen jártunk festeni a közeli erdõbe – máig szép emlékem. Mûvészi próbálkozásaimat õrzik az iskolában még évekig kifüggesztett, nagyméretû képeim, amelyeket az akkoriban kitalált forradalmi ifjúsági napok nevezetû rendezvényre festettem. Az ideológia, amellyel negyvennyolcat, tizenkilencet és negyvenötöt akarták összemosni, szerencsére nem sok nyomot hagyott bennem, mint ahogy a Lenin-portrét is kizárólag esztétikai ambícióktól vezérelve pingáltam fehér selyemre. (Óh, borzalom!)
A fizikát ugyan nem tudta velem megszerettetni Tóth Béla tanár úr, de ma is eszembe ötlik, ha beleharapok egy szelet csokiba, amit akkoriban mondogatott: „Gyerekeim, tanuljatok uralkodni magatokon. Vegyetek egy Sport csokit, de ne egyétek meg azonnal. Próbáljatok egy órát várni.” Akkor csak nevettünk rajta; ma már tudom, mit akart így a fejünkbe verni. Néhány tanárunk módszere inkább elrettentõ erõvel bírt. Az orosztanár nevére már nem emlékszem (szerencsére), de arra igen, hogy a múlt idõ jeleit szegény Dünkel Józsi elálló füleivel il-
lusztrálta. „El-la-ló-li – mint a Józsi fülei” – mondta széles mosollyal, miközben szegény kölyök füleit húzta. Végül, mintegy csattanóként, összecsapta lapátkezeit a vézna kisfiú kobakján. Nem is értem, miként lehetséges, hogy mégsem utáltam meg az orosz nyelvet… Dünkel Józsival jártunk a konfirmációi oktatásra is a Bocskai úti templomba. Bencze Imre bácsi (furcsa ezt leírni, hiszen akkoriban fiatalabb lehetett, mint én ma) jóságos vizsgáján mindenki tökéleteset nyújtott, hiszen pontosan tudta, hogy melyik kérdésre kell majd válaszolnia a templomi szertartáson. A konfirmációra kaptam életem elsõ
Tartalmas évek b Az erlangeni felsõoktatási kollégiumban a végéhez közeledett a nyári félév, és ezzel elérkezett a búcsú ideje – a magyar evangélikus lelkész házaspár, Takács Eszter (32) és férje, Percze Sándor (32) visszatért ideiglenes németországi lakóhelyérõl. Egy Friederike Hirschmannal és Hannelene Jeskével folytatott beszélgetésben szólnak az ott töltött idõrõl, tanulmányaikról és a jövõt érintõ terveikrõl.
– Mennyi idõt töltöttek a Luther Márton Szövetség kollégiumában? – Elõször 1998-ban és 1999-ben, egyetemistaként voltunk itt – kezdte mesélni Sándor. – Ezt követõen 2002-ig segédlelkészként, majd lelkészként szolgáltunk nyugat-magyarországi egyházközségekben. Akkor az erlangen-nürnbergi Friedrich Alexander Egyetem professzora, dr. Martin Nicol meghívott, hogy a magyar gyülekezetekben szerzett tapasztalatok után doktorit írjak nála gyakorlati teológiából. – Mirõl szól a dolgozata? – Az eredeti téma – Lelkigondozás, misztika és meditáció – az idõk elõrehaladtával megváltozott. Mivel a munkának mind a magyar, mind a német egyház számára érdekesnek kellett lennie, felmerült az ötlet, hogy az igehirdetést egy olyan mûvészeti ággal hasonlíthatnám össze, amely közel áll hozzám, és érdekel. Ezen a módon került azután elõtérbe a film, és a témához a Mozi, mûvészet és szószék címet találtuk ki. A tudományos alcím pedig így hangzik: Filmesztétika és igehirdetés. Azt azonban fontos megemlítenünk, hogy nem vallási témákat feldolgozó filmekrõl van szó, hanem a mozgóképek készítési módjáról. Például: egy igehirdetõ tanulhatna-e valamit a filmkészítõktõl, akik szintén történeteket mesélnek el? A filmesztétika területérõl két súlypontot választottam: a montázselméletet és magát a dramaturgiát. Tom Tykwer rendezõ A lé meg a Lola címû filmjében például – apró változtatásokkal – háromszor egymás után ugyanazt a sztorit beszéli el. Kérdés, hogy mi is el tudnánk-e mesélni ilyen sokféleképpen a hallgatóknak azokat a bibliai történe-
csináltatott ruháját; fehér selyembõl készült, sok apró gombbal, húzott szoknyával. És az elsõ Bibliát is, Baby néniéktõl: „Beánknak szeretettel, naponkénti olvasásra.” Nem fogadtam meg a szelíd ajánlást, évekig a kezembe sem vettem a könyvet. Úgy látszik, a hitre is meg kell érnie az embernek… Nagyon kevés igazi tanárral találkoztam életemben. Gimnáziumi osztályfõnököm, ma már tudom, ilyen volt. Akkoriban csak nevetgéltünk Juszuf, tisztességes nevén Németh József tanár úr történelemóráin, amelyeket rendre filozófiai, erkölcsi tanításaival múlatott. S bár ettõl az ókort és a feudalizmust érintõ mûveltségem némileg hiányos maradt, néhány intelme ma is visszhangzik bennem. Õszinteségrõl, becsületrõl, kitartásról beszélt. Amikor pedig a ballagás után még egyszer beültünk a padba, mindannyiunknak adott útravalóul néhány szót. Nekem azt mondta: „Szeretni fognak, mert rokonszenvesnek találnak majd. Maradj mindig ilyen egyenes. Ez elég lesz.” Hát, ami az õszinteséget illeti, nem mondom, hogy mindig bejött, de színésznek csapnivaló voltam, ezért nem is próbálkoztam soha mással. Amikor a gyerekeim lettek iskolások, újraélhettem a szeptemberi kezdet örömét – és immár gondjait. A könyveket-füzeteket eleinte még kék papírba csomagoltuk, késõbb színesre váltottunk. Az iskolaköpeny kiment a divatból, de a tanévnyitók hangulata még a régi volt. Aztán ez is elmúlt; a fõiskolára mégsem kísérhettem õket kézen fogva. Ma már õk is osztálytalálkozókra járnak, mi pedig egyre gyakrabban jövünk össze egykori iskolatársainkkal. Az idõ mindent megszépít, elsimít – mondják. Igaz. Akikkel annak idején nem szíveltük egymást, ma azokban is csak a jót látom. Õk változtak meg, vagy én lettem más? Valószínûleg mindkettõ igaz. A régi egyházi hagyomány szerint amikor János, Efezus püspöke közel százesztendõs volt már, és nagyon ritkán tudott csak elmenni a templomba, a gyülekezet annyira vágyott Jézus utolsó élõ tanítványa után, hogy két igehirdetõ társa karon fogta és bevitte az efezusi templomba. Az öreg Jánost tiszteletteljesen megkérték, hogy még utoljára mondjon valamit a gyülekezetnek. Az egész igehirdetésének a mondanivalója ez az egy mondat volt: „Fiacskáim, szeressétek egymást!” Erre kellene megtanítani a gyerekeinket. g Jásdi Beáta KÉPÜNK (BOTTA DÉNES FELVÉTELE) ILLUSZTRÁCIÓ
6
A jövõ vallásos eur
Gondolatok a hitoktatásról és a vallási ism
teket, amelyeket felviszünk a szószékre, és ezzel közelebb tudnánk-e hozni hozzájuk a szentírási elbeszélések sokszínûségét. Itt arról van szó, hogy teret biztosítsunk a hallgatóknak, amelyben õk a saját értelmezésükkel foglalkozhatnak. – Milyen munkával foglalkozott Ön, Eszter? – Keresztény publicisztikát hallgattam. Záródolgozatomban a rádiós áhítatokról írtam; az elméletet és a gyakorlatot szeretném összehasonlítani egymással. Az igehirdetés mely formáit választják például a kereskedelmi rádióadók? A lelkészek számára itt csupán rövid idõ áll rendelkezésre, legtöbbször nem több, mint másfél perc. Mit jelent ilyen körülmények között az igehirdetés, és miként valósítják meg? A publicisztikát nagyon érdekesnek találom, és késõbb, lelkésznõként számos dolgot, amit itt tanultam, jól tudok majd hasznosítani. Nemcsak tudományos szinten, hanem a gyakorlatban is sok mindent átéltünk. Így például megismertük a keresztény meditációt is, és önkéntesként bekapcsolódtam a kórházi lelkigondozói munkába. A kínálat és azon benyomások, amelyeket itt, Erlangenben kaptunk, igen sokszínûek voltak, és az elmúlt években számos olyan tapasztalatot szereztünk, amely nagy hatást gyakorolt ránk. d A Lutherischer Dienst 2006/3. számában megjelent írás nyomán németbõl fordította: Gazdag Zsuzsanna
b Nem véletlenül találkoztak Európa valláspedagógiával foglalkozó szakemberei az észtországi õsi egyetemi város, Tartu mellett Otepääben. A tartui egyetemen az utóbbi évtizedben nagyon gyorsan, szinte a semmibõl alakult ki egy magas színvonalú hittanárképzés Pille Valk professzor asszony lendületes munkássága révén. Egyebek mellett ez indította a valláspedagógusok európai egyesületét (Intereuropean Commission on Church and School) arra, hogy háromévenként esedékes konferenciáját a balti országban tartsa 2006 júliusában.
Az egyetem fõépületében elhelyezkedõ valláspedagógiai tanszék a legkorszerûbb technikával felszerelten és a többi tanárképzõ szakkal jól összehangoltan mûködve készíti fel a jövõ észt hittanárait. Ez annál is érdekesebb, mert a szovjet elnyomás alatt rendkívül nehéz helyzetbe kerültek az észt egyházak. Ennek következtében ma leginkább nem a tradícióra tudnak építeni, hanem az egészen fiatal, új nemzedékek érdeklõdésére és aktivitására. Különlegességként hallottuk az információt és éltük át a konferenciai kirándulás alatt a tapasztalatot, hogy a templomokban a kisebb létszám a jellemzõ, de döntõ többségben fiatalok alkotják az istentiszteleti közösséget. Ugyancsak derûlátásra ad okot az is, hogy minden iskolában jelen van a hittan mint tantárgy, a hittantanár pedig a nem egyházi iskolákban is külön szobával rendelkezik, hogy a hitoktatás mellett a tanulók lelki egészségének a megõrzése érdekében is végezze munkáját. Mindez egy olyan társadalomban vált valósággá, ahol egyértelmû, hogy a többség nem tartozik keresztény egyházi közösséghez. Lehetséges azonban, hogy egy ponton mégis hat a tradíció, hiszen Európában egyedülálló módon
1923-ban népszavazást tartottak az országban a kötelezõ hitoktatásról. A lakosság 72%-a döntött akkor a hittanoktatás mellett. Talán innen is ered a mai észteknek a hittantanítás melletti harcos kiállásuk. Meg kell jegyeznünk azonban azt, hogy akkor az ország lakosságának 95%-a vallotta magát kereszténynek, míg ma legfeljebb 27-28%-a. Ebbõl 14% evangélikus, 13% ortodox. Egy kis EU-tagország oktatási kérdéseinek a tükrében rajzolódtak ki az egész kontinens vallásoktatását érintõ bonyolult rendszerek a konferencia elõadásainak és munkacsoportjainak a feldolgozásában. A konferencia fõ témája ez volt: Európa – demokratikus állampolgárság és nevelés. Az egyház és az iskola lehetséges hozzájárulása. Már a címbõl is kitûnik, hogy nem csupán az egyházi fenntartású oktatási intézmények hozzájárulása ma az izgalmas kérdés, inkább az egyes társadalmakban a nevelés és az oktatás különbözõ területein való egyházi jelenlét. Húsz ország képviseletében hatvan résztvevõ szemléltette, hogy rendkívül színes az európai vallástanítási térkép napjainkban. Szinte mindegyik országnak megvan a maga sajátossága a hitoktatás területén. Ha pedig mégis hasonlít egymáshoz a szomszédos országok valláspedagógiai megközelítése, akkor a felekezeti térképük egészen más. A három fõelõadás norvég, holland és cseh közremûködõkkel arra a kérdésre kereste a választ, hogy mit is jelent az európai polgár elnevezés. Identitást, ismeretet vagy képességet, esetleg felkészültséget? Természetesen a három említett országban teljesen különbözõ módon járul hozzá a hitoktatás ahhoz, hogy a mai gyerekek európai állampolgárrá nevelkedjenek. *** Norvég közvetítésben a jóléti állam mûködésének azon problémáját ismerhettük meg, hogy a fiatalok között egyre nagyobb a közélet iránti közöny. De prof. dr. Inge Lønning, aki éveken keresztül a norvég parlament alelnöke volt, arról
is szólt, mennyire nehéz újra megtanítani azt, hogy nincs jog kötelesség nélkül. Azoknak a mentalitásával sem könnyû szembenézni, akik mindent biztosítottnak, természetesnek látnak maguk körül, s azt gondolják, hogy nekik minden jó dolog egyszerûen jár („Everything’s granted.”). Ez a mentalitás az új demokráciákban éppúgy jelen van, mint a klasszikusokban. Ilyen környezetben különösen is fontos a mai felnõttek kötelessége: az emberi élet igazi céljának és értelmének újrafogalmazása a gyermekek számára. Ez a felelõsség nem pusztán a szülõké és a tanároké, hanem az egyházi és politikai vezetõké is. Nem véletlen, hogy az „Európa lelke” programot a politikai, vallási és kulturális élet vezetõi egyaránt felvállalták a korábbi években. Kérdés azonban, hogy mi történik az egyes tagországok életében ennek érdekében – és milyen intenzitással. Ugyancsak égetõ probléma, hogy képesek vagyunk-e megrajzolni és megfogalmazni az individuális akarat határát. Az egyéni érdekérvényesítés korlátainak a felismerése és elfogadása a jóléti társadalom egyik alapvetõ etikai kérdése ma. De érezzük, hogy izgalmas kihívás ez a felzárkózó új tagállamok és a csatlakozásra váró országok körében is. Az egyéni érdek és az önzés korlátlan uralma nem tehetõ egy közösségi és egymást kölcsönösen elfogadó európai együttélés erkölcsi normájává. Komoly nevelési feladat napjainkban, hogy segítsünk a fiataloknak abban, hogy képesek legyenek felismerni és elfogadni ezeket a korlátokat. A hittantanítás nagyon korán megtehet olyan lépéseket, amelyek egy egész életre szólóan megalapozzák ezt a határfelismerést és az önkorlátozó életformát a másik emberrel kapcsolatban, a közösségekben és nem utolsósorban a természettel szemben is. Szintén égetõ etikai probléma, hogy nem lehet messzire jutni a társadalom csupán funkcionális értelmezésével, hiszen rapid módon idõsödik az európai
2006. szeptember 3.
panoráma
f
„Hallom, szólít a történelem” Kétszáz éves a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium b Amit 1806-ban a mai Luther-ház helyén megnyitottak, azt még professzori iskolának nevezték, de az már ez az iskola volt: a nyíregyházi evangélikus gyülekezet középiskolája, mely a vallást, a jó erkölcsre és hazafiságra nevelést ugyanolyan fontosnak tartotta, mint a hagyományok megtartását és a korszerû ismeretek átadását. A szándék egyébként nemes egyszerûséggel az volt, hogy „szeretett gyerekeinknek utat nyissunk nagyobb tökéletesedésre” – így fogalmazott az evangélikus gyülekezet presbitériumának határozata 1806. augusztus 20-án, amikor elhatározták a professzori iskola megalapítását.
Az iskolaalapításkor csak alig több mint ötven esztendõ telt el azóta, hogy Szarvasról, Csabáról, Mezõberénybõl, Orosházáról ama bátor háromszáz család megérkezett a nyíri homokra Károlyi gróf invitálására. A tót ajkú, ágostai hitvallású telepesek papot és tanítót is hoztak magukkal. Egy évvel megtelepedésük után, 1754-ben már volt iskolája az evangélikus egyházközségnek. Majd megvívták harcukat vallásukért a pápistákkal szemben, s három évtized múltán már állt a Nagytemplom. Bár az örökváltságnak még elõtte voltak, tehát eleget kellett tenniük a földesúri kötelezettségeknek, a tirpák közösség elérkezettnek látta az idõt, hogy
gyermekei taníttatását magasabb szinten is biztosítsa… A professzori iskola negyvennyolc esztendõn át eredményesen mûködött. Egyre magasabb színvonalra jutva kedvelt iskolája lett a városnak és környékének, 1861-ben pedig algimnáziumot indítottak be az evangélikus egyház keretei között a bölcsészeti és jogi képesítéssel rendelkezõ Palánszky Sámuel vezetésével. 1875-ben vették birtokba a gimnázium mai, Szent István úti telkét (melyen már akkor emeletes épület állt), helyet biztosítva az évfolyamoknak, irodáknak. Az iskola ma is álló, mûemlék épületét egyetlen esztendõ alatt húzták fel: 1887-ben készült el vele a Vojtovics– Barzó építészpáros. A következõ évet, 1888-at az elsõ érettségi vizsga teszi nevezetessé. A telekvásárlás, majd az építkezés és a berendezés költségeit adományokból fedezték. A térség – Sárospatak és Debrecen után – legjelentõsebbnek mondott értelmiségiképzõ intézményének vezetõi 1890-ben személyes kapcsolatba léptek az akkor már Torinóban élõ Kossuth Lajossal, akinek levele ma is az iskola legféltettebb kincsei közé tartozik. Akkoriban a gimnázium egyik alapítványa vette fel Kossuth nevét. Magának az iskolának a neve 1921-ben, a város neves polihisztorának – Vietórisz József gimnáziumigazgatónak – a javaslatára lett „Nyíregyházi Ágostai Hitvallású Evangélikus Kossuth Lajos Fõgimnázium”. A két világháború közti évek sok dicsõséget hoztak: híre, rangja országo-
san ismertté tette az intézményt – s vele együtt a várost is. Kétszáz esztendõ minden fordulatát itt persze nem idézhetjük, és az államosítást követõ évtizedek története – amikor a rangos gimnázium ipari szakképzõként is mûködött – annyira talán nem is izgalmas… Bár az mégiscsak említést érdemel, hogy – a régi diákok visszaemlékezései szerint – az iskola akkoriban is õrizte szellemiségét: az evangélikus értékrendet szavakban nem lehetett képviselni, maga-
tója a Bessenyei György Tanárképzõ Fõiskola nagyszerû tanára, Bánszki István lett. Ismét a befogadó szeretet uralkodhatott el az õsi falak között, vallási és nemzetiségi különbségre való tekintet nélkül. Ahogyan egykor Geduly Henrik püspök alakította az itteni lelkiséget, a legújabb korban Bozorády Zoltán esperes, püspökhelyettes vállalt hasonló szerepet. A nyolc-, hat- és négyosztályos gimnáziumi képzést folytató intézményben
tartásukkal, személyes példamutatásukkal adták tehát tovább diákjaiknak az akkori tanárok. A legutóbbi mérföldkõ minden kétséget kizáróan 1992. Az iskola ekkor került ismét az evangélikus gyülekezet tulajdonába, a Magyarországi Evangélikus Egyház fenntartásába. Az újkor elsõ igazga-
– a városban egyedülálló módon – öt idegen nyelvet oktatnak, és elsõk között vezették be az idegen nyelvi elõkészítõ évfolyamot. Az egyebek mellett emelt szintû informatikai oktatásban is részesítõ intézményben ismét az értelmiségképzés az elsõdleges cél, de ezzel sem összeférhetetlen a szociális érzékenység:
a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban nagy számban tanulnak erdélyi, kárpátaljai fiatalok… A 2006/2007-es tanév a megemlékezés, a kétszázadik évforduló jegyében telik majd Krúdy Gyula, Kabay János, Ratkó József vagy – hogy a ma élõk közül is említsünk valakit – Balczó András egykori alma materében. A nagyszabásúnak ígérkezõ programsort szeptember 1-jén és 2-án nyitják, mégpedig az öregdiákok világtalálkozójával. Az iskolán és az evangélikus Nagytemplomon kívül a Kossuth teret is birtokba veszik az ünneplõk: a gimnázium mai tanulói itt mutatják be Tapolczai Zoltán és Császár Zoltán erre az alkalomra írt zenés emlékjátékát „Hallom, szólít a történelem” címmel. (Ez a bemutató különös izgalommal tölti el a helyi közvéleményt, hiszen a szerzõpáros már megörökítette a „tirpák honfoglalást” is, és a Hitbõl és homokból címû zenés mû címadó dala azóta mintegy a város himnusza lett.) Az ünnepi „tanévnyitóra” a világ minden részébõl várnak vendégeket. Az osztálytalálkozók után tudományos emlékülést, illetve konferenciát tartanak, és ekkor adják át rendeltetésének a felújított iskolai könyvtárat is. A rendezvénysorozat nyitányát szeptember végén diákfesztivál követi, az ország evangélikus középiskoláinak, valamint a Kossuth-gimnázium testvériskoláinak a részvételével. A tanév folyamán számos további rendezvénnyel ünneplik a kétszáz éves jubileumot egyházunk nyíregyházi középiskolájában. g Veszprémi Erzsébet
rópai állampolgárai
meretekrõl egy nemzetközi találkozó kapcsán társadalom, a családok egyre kevesebb gyermeket vállalnak. Ebben a helyzetben nem lehet csak a funkcionálisan döntõ – 25 és 40 év közötti – generációt szem elõtt tartani egy-egy európai ország közgondolkodásában. A funkcionális értéken túl meg kell tanulni, hogy az ember önmagában, a puszta létezésével értékes mint Isten teremtménye. Az együttélés alapjainak a generációk összefüggésében való tanulása sokkal mélyebb gondolkodást követel ma, mint ami elterjedt. Nem kétséges, hogy a hitoktatás komolyan hozzájárulhat ahhoz, hogy a következõ generációk értéknek tartsák az emberi életet, mégpedig önmagáért, ne pedig csak funkcionálisan. Meglepõ volt a norvég professzor egyik kijelentése: egyetlen század sem invesztált a gyerekekbe annyit, mint a 20. század, ugyanakkor mégsem vesszük õket eléggé komolyan. Jó lenne elgondolkodni azon, hogy a gyermekektõl mi is legalább annyit tanulhatunk, mint amennyit mi tanítunk nekik. Õk képesek olyan felfedezésekre, és képesek úgy rácsodálkozni a világra, ahogyan mi, felnõttek sohasem. Nem elmélettel és anyagiakkal, nem a megfelelõ környezet megteremtésével tanítunk igazán, hanem a valós, elõttük folytatott életgyakorlatunkkal és azzal, ahogyan beszélünk velük, mégpedig a legaktuálisabb és a legkényesebb kérdésekrõl is. A dialógus semmivel sem pótolható. Az igazi segítség mégis a közvetlen példaadás. Ennek az életpéldával való nevelési képességnek a megismertetése és gyakorlása nagy feladat, amelyet meg kell próbálni a hittanórán is teljesíteni. *** A cseh rendszeres teológus professzor asszony, Ivana Noble rámutatott arra, hogy ma a szekularizációtól az új vallásos jelenségekig rengeteg formát magában foglaló vallási közegben élünk és tanítunk. A cseh társadalomban például jelenleg teljesen egyértelmû többségben vannak azok, akik nem törõdnek vallási kérdésekkel. Nem is meglepõ, hogy az
országban a vallási, egyházi intézmények a második helyen szerepelnek a bizalmatlansági listán egy közvéleménykutatás alapján. Nem véletlenül fogalmazta meg éppen õ elõadásában, hogy szükségünk van a környezetünkkel folytatott új dialógusra, mert ma már olyanokat tanítunk bibliai történetekre és igazságokra, akiknek semmilyen ismeretük nincsen korábbról. Az sem egyedül cseh specialitás, hogy a vallással törõdõ emberek többsége hívõnek vallja ugyan magát, de nincsen egyházi kötõdése („Believing without belonging.”). A pozitívum mégis az, hogy nagyon sok ember él és keres célt ma a posztkommunista országokban úgy, hogy alapvetõ reménység tölti el a hittel való találkozásban, mert találhat valamit, ami új, ami eddig nem volt a közelében. Tapasztaljuk, hogy létezik a lelki értékek, a misztikus világ és a lelki világosság iránti vágy. A kérdés számunkra az, hogy van-e olyan megszólító „liturgia” ma az egyházban, amelyben ezek az emberek feleletet találnak, vagyis közösséget, keretet és tartalmat kapnak. Felvetõdött még egy közös gond: a felelõsség hiánya és a korrupció általános elterjedése. Veszélyes az az elmélet, amely szerint a közösség helye a senki földje („public place – nobody’s place”). Ennek a romboló mentalitásnak a jelenlétét mindenki érzi a saját környezetében. Elég csak szétrombolt villamosmegállókra, vonatkocsikra vagy telefonfülkékre gondolnunk. *** A végsõ következtetést a holland elõadó, Siebren Miedema professzor fogalmazta meg, aki a szociológia, a filozófia és a pedagógia hármasának körébõl figyeli a teológiát: a vallásos identitás fejlõdése ma is az egész személyiség formálódásának nélkülözhetetlen része a komplex nevelés összefüggésében. Az iskolai nevelés nem nélkülözheti a vallásos ismeretek átadását, különösen akkor, amikor Európában ma egyre többféle valláshoz tartozó ember próbál
meg sûrûn egymás mellett élni. Hogy a vallások ismeretének és követõik békés együttélésének a hiánya milyen kárt okoz, arra az utóbbi évek nem egy konfliktusa mutatott rá. A vallások tanítása ebben az összefüggésben – még úgy is, hogy vallásos európai polgár nevelése a cél – nem idealisztikus álom, hanem pedagógiai, politikai, szociális és globális szükségszerûség. Az iskola mindig a nagy társadalom embrionális közössége a gyermekek világában. Az itt megtanult és megélt dialógus és együttmûködés az alapja a késõbbi társadalmi gyakorlatnak. Lehet a vallásokról tanítani, lehet a vallásokból tanulni, és lehet a vallásokba beletanulni. Ez a harmadik olyan út, ahol a legkevesebb tanuló marad ki az ismeretszerzésbõl, mert valamilyen formában mindenki részesül az oktatásban. A tanítás célja az, hogy a másik ember perspektíváját is megismerje a tanuló – akár gyermek, akár felnõtt –, és integrálja a saját cselekedeteibe és gondolkodásmódjába. Jó lenne újra elgondolkodnunk hazai hitoktatási gyakorlatunkban azon a kérdésen, hogy tanításunkkal milyen életcélt mutatunk, és mekkora esélyt adunk a következõ generációknak arra, hogy az együttéléshez szükséges tisztességes és etikus életvezetést válasszák a 21. század európai közösségében. Lehet a felelõsséget áthárítani, lehet helyi nehézségeket felemlegetni, de politikusoknak, hitoktatóknak és tanároknak egyaránt az a küldetésük, hogy az oktatás és nevelés segítségével a tanulók olyan eszközöket és tapasztalatokat kapjanak, amelyek révén nehéz erkölcsi kérdésekben is képesek tájékozódni és felelõsen dönteni. Európai polgárnak lenni több mint pusztán jogi státusz. Felelõs, cselekvõ, etikus magatartást jelent; igazi együttélési képességet és életformát. Ha ehhez éppen a hittanóra adja a legtartósabb élményt és a legbiztosabb alapot, akkor örüljünk a munkánk eredményének. g Szabó Lajos
Nyíregyháza evangélikusságának bázisközösségeit a környezõ tanyavilágban élõ családok alkották, amelyek a múlt században rendszerint iskolát is építettek, hogy a tanító át tudja örökíteni a gyermekeknek az evangélikus hit alapjait és a közismereti tárgyakat. Augusztus 27-én délelõtt dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke a Nyíregyházával azóta többségükben összeépülõ tanyák közül Salamonbokor száz évvel ezelõtt épült iskolájáért és köztiszteletben álló tanítóiért adott hálát a még élõ tanítványokkal együtt. Az alkalmon sor került a tanítók neveit megörökítõ emléktábla leleplezésére, illetve az érdeklõdõk megtekinthették az iskola egykori életét bemutató kiállítást is. Az egyházkerület vezetõje a jelenlévõk számára természetes, a szlovák gyökerekre utaló albát viselt Laborczi Gézával, a nyíregyháza-kertvárosi gyülekezet lelkészével együtt (képünkön). g Horváth-Hegyi Olivér felvétele
Második alkalommal gyûltek össze a munkaév elején a Déli Evangélikus Egyházkerület lelkészei augusztus 21. és 23. között – ezúttal Révfülöpön, az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban. Az idei konferencia központi témája – Taníthatók-e a tanítók? címmel – a hitoktatás volt. A lelkésztalálkozó változatos programja áhítatok, elõadások, fórumbeszélgetések, csoportfoglalkozások és játékos feladatok formájában a lehetõségek széles tárházát nyújtotta a résztvevõknek az iskolai és gyülekezeti hittanoktatással, konfirmációval kapcsolatos legfontosabb kérdések megbeszélésére és megvitatására. (A konferenciáról bõvebben következõ lapszámunk Égtájoló címû rovatában, Gáncs Péter püspök írásában olvashatnak.) g Petri Gábor felvétele
7
e
2006. szeptember 3.
fókusz
Fun-da-men-ta-liz-mus Stigma Szelet vetett, vihart kavart néhány évvel ezelõtt egy cikk, amelynek szerzõje a válás kapcsán azt írta, hogy az nem „bûn” – csupán „kudarc”. Nem is igazán ez a tagmondat keltett „riadalmat” az Evangélikus Élet olvasói körében, hanem az, hogy a cikkírót kimondottan az a cél motiválta, hogy írásával úgymond „levegye a bélyeget” az elváltakról. Bár e gesztus elsõre humánusnak és szeretetteljesnek is tûnhet (sokak számára bizonyára annak is tûnt), ám a megfogalmazás – mint e sorok szerzõje akkor részletesen kifejtette – teológiai szempontból elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan, hiszen a bûn az ószövetségi próféták, Jézus Krisztus, Pál apostol és a kétezer éves egyház tanítása szerint is komolyabb valóság annál, mintsem azt egy cikkel bárkirõl is „le lehetne venni” (lásd például Tájoló, 2003. õsz, 10–11. o.). A hívõ ember megnyilvánulásainak kell, hogy legyen teológiai fedezete, még akkor is, ha a hívõ nem szakteológus! Hitünk értelmében a bûn kérdését komolyan kell venni, hiszen a bûn az, ami embertársamnak kárt, fájdalmat okoz, ami Isten akarata ellen való. A költõ szavaival: „Én úgy hallgattam mindig, mint mesét / a bûnrõl szóló tanítást. (…) // Én nem tudtam, hogy annyi szörnyûség / barlangja szivem. (…) // Most már tudom. E rebbentõ igazság / nagy fényében az eredendõ gazság / szivemben, mint ravatal, feketül.” (József Attila: Én nem tudtam) Azzal a bûn még nem lesz kevesebb, ha enyhébb dolognak nevezem; az okozott fájdalom, a kár akkor is ott marad, és nem segít rajta a tüneti kezelés. A bajba, bûnbe jutott embert még jobban kell szeretni, de nem úgy, hogy a bûnt – „tapintatosan” – nem nevezem bûnnek. Az emberi bûn olyannyira mély, hogy azon csak a felülrõl, kívülrõl jövõ isteni szeretet segíthet. Minden keresztény vallja, hogy a bûnnek egyetlen legitim rendezési módja, gyógyírja van: a kereszt. Az egyéni bûnt – legyen az a közösség számára is egyértelmûen látható vagy mások elõl ügyesen palástolt – egyedül Jézus Krisztus, az áldozati Bárány keresztje veszi és viszi el. A kereszt kétezer év óta kínálja magát minden embernek, hogy reá helyezzük, reá hárítsuk életünk minden szennyét és sötét dolgát. A kereszt ugyanis átkozott hely, s ami oda kerül, az halálnak halálával hal. A kereszt veszi le rólunk a bûnt, s nem egy cikkíró túlbuzgósága. De a kereszt valóban leveszi, átveszi a bûnömet, megsemmisíti azt, bármennyire kicsiny vagy nagy, láthatatlan vagy látható. Így is fogalmazhatunk: egyedül a kereszt stigmája destigmatizál! Méghozzá egyszer s mindenkorra: tökéletesen! Nem így a túlbuzgó cikkíró igyekezete. A szóban forgó szerzõ az Evangélikus Élet 2006. augusztus 6-i számának 8. oldalán megjelent írásában tollát újrahegyezõ lendületében észre sem veszi, hogy õ most is csak úgy tud „destigmatizálni”, hogy eközben másokat azonnal stigmatizál. Figyeljünk csak arra, hogy mit is mond: aki nem úgy gondolkodik, mint õ, az „fundamentalista”. Aki tehát másképpen érvel, mint a cikkíró, vagy – horribile dictu – teológiailag nem tud egyetérteni vele, az „fundamentalista”. Pironkodjék hát a kockafej, maradi nézeteiért szégyellje magát minden jó ízlésû, felvilágosult, gondolkodó olvasó elõtt a szemellenzõs „fundamentalista”! Íme, így lehet észrevétlenül a másikat lejáratni, hiteltelenné tenni, a gyanútlan olvasót manipulálni. Íme: ez a cédulázás, ez a stigmázás! A sztálinizmusból is jól ismert ez a sablonos, differenciálást nem ismerõ reduktív retorika: aki valamiben nem ért egyet Rákosi elvtárssal, az „fasiszta”.
Bár e sorok írója többször is eltökélte magában, hogy szóban és írásban is kerülni fogja a vitát az idézett cikkek írójával, most azonban mégis arra kényszerül, hogy megkérje õt: legyen szíves definiálni, hogy õ mit tekint fundamentalizmusnak! Vajon saját szóhasználata eltér-e a terminusnak a szakirodalomban (például James Barr) elfogadott definíciójától? Magam is több alkalommal publikáltam errõl a témáról. Szakszerûségrõl, igényességrõl sokat hallhattunk-olvashattunk a cikkírótól, dr. Frenkl Róberttõl, ezért talán most tõle is elvárhatjuk ezt. Errõl az egy kérdésrõl szeretnék vele eszmét cserélni. Lehet, hogy naiv vagyok, de én még mindig reménykedem abban, hogy az éleslátás, a tiszta beszéd, a cizellált gondolkodás hitbeli kérdések megértésében is segíthet, és kölcsönös erõfeszítéssel sok minden kiderülhet. Még talán az is, hogy mi és mi nem a „fundamentalizmus”, avagy mitõl keletkezik, mikor marad meg, és mikor tûnik végleg el a „stigma”. g Fabiny Tibor (ifj. dr.)
Fundamentalista az evangélikus egyházban? Nyomtatásban viszonylag ritkán fordul elõ a fundamentalista jelzõ az egyházi sajtóban (legutoljára viszont a közelmúltban az EvÉlet 2006. augusztus 6-i számában Frenkl Róbert Evangélikus Közlöny címû cikkében), beszélgetésekben annál többször. Mégpedig nem az iszlámmal, hanem evangélikus lelkészekkel, egyháztagokkal, hitbeli, teológiai, etikai, erkölcsi stb. gondolatokkal, véleményekkel, javaslatokkal, lelkiséggel kapcsolatban. Gondolkozom: vajon azok, akik „fundamentalistáznak” – evangélikus egyházon belüli összefüggésben –, hogyan definiálnák ezt a szót, illetve azt, amit mögé gondolnak? Frenkl Róbert említett cikkében (talán az illusztrálás kedvéért) emlékeztet a néhány évvel ezelõtti, a válással kapcsolatos vitára. Feleségemmel közösen mi is hozzászóltunk a témához, de véleményünk – terjedelme miatt – csak az EvÉlet elektronikus változatában jelenhetett meg. A témával kapcso-
FOTÓ: SOLYMOS TAMÁS
8
Köszönöm ifj. Fabiny Tibor és Garádi Péter hozzászólását Evangélikus Közlöny címû írásomhoz. Úgy neveltek, hogy a kritikát mindig köszönettel kell fogadni, munkánk megbecsülését jelenti. Ami a lényeget illeti; a reflexióknak nem sok közük van cikkemhez. Fabiny Tibor ki is hangsúlyozza – amúgy sajátos, hogy egyoldalúan kijelöli vitánk keretét és szabályait –, hogy õ csak a fundamentalista kifejezésen kíván polemizálni, míg Garádi Péter feltételezi: lehet, hogy árnyékra vetõdött. Biztos, hogy hibáztam. Nem szeretek, nem is szoktam minõsíteni. Talán a helyszûke miatt – sok téma merült fel a közlöny kapcsán –, talán a válások okozta keserûségek miatt használtam kétszer is a fundamentalista minõsítést. Elnézést érte. Helyesebb lett volna a jelzõ helyett – „fundamentalista javaslatok” – körülírni a kérdést, és mondjuk „látszólag egyházépítõ, valójában álszent javaslatokról” írni. Ahol pedig alanyként – fundamentalisták – használtam a fogalmat, ott „merev, szélsõséges álláspontot képviselõket” említeni. Az adott kontextusban ezt akartam kifejezni. Soha sem szerencsés a címkézés.
latban (szintén csak a példa kedvéért említem most) idéztünk a Bibliából. Jézus mondja: „Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza. (…) Mózes szívetek keménysége miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de ez kezdettõl fogva nem így volt.” (Mt 19,5–6.8) „…az Úr a tanúja annak, hogy hûtlen lettél ifjúkorodban elvett feleségedhez, pedig õ a társad, feleséged, akivel szövetség köt össze. Egy ember sem tesz ilyent, akiben maradt még lélek. (…) Vigyázzatok azért magatokra, és ne legyetek hûtlenek ifjúkorotokban elvett feleségetekhez! Gyûlölöm azt, aki elválik feleségétõl – mondja az Úr…” (Mal 2,14–16) A többi idézetet nem sorolom fel, mivel nem a válással szeretnék most foglalkozni. Mindenesetre nem a bûnöst (én is az vagyok, ha nem is váltam el), hanem a bûnt és a bûn mentegetését, „maszatolását” (nem a mentegetõt, nem a maszatolót) tartottuk rossznak. Ellenben felvetõdik bennem a kérdés: ki a fundamentalista? Aki bûnnel, bûnvallással, bûnbocsánattal, illetve erkölcsi, etikai, emberi, társadalmi stb. kérdéssel kapcsolatban gondolatait bibliai idézettel is kiegészíti, alátámasztja? Aki számára nem a büntetõ/polgári törvénykönyv és Az emberi jogok nyilatkozata a zsinórmérték, hanem az élõ Isten örök igéje? Akinek a fundamentuma Jézus Krisztus? De jó az ilyen fundamentalizmus! Bárcsak én is… Vagy az emberlétünk alapkérdéseivel szembesítõ – a Szentlélek által ihletett – bibliai szerzõk és élõ igét mondók is fundamentalisták? Ha az utóbbiak is, akkor nem is rossz, ha egy ilyen „társasággal” együtt említik a ma fundamentalistáját. Ebben az esetben kéretik engem is hozzájuk sorolni, velük együtt említeni – bár tudom, nem érdemlem meg. Ha ma élne Túróczy Zoltán, Balikó Zoltán, Csepregi Béla, id. Gáncs Aladár, id. Gyõri János, ha élnének a hozzájuk hasonlók, a fóti, alcsúti, gyenesi konferenciákon szolgálók, lehet, hogy akkor õk is megkapnák a „címkét”? Micsoda „csapat”! Akit ma ilyenféle fundamentalistának neveznek, örülhet. Én vágyódom erre, de tudom, hogy érdemtelen vagyok rá. Evangélikusok vagyunk. Ha valaki a lutheri reformáció örökségének a tartalmi részét ma is aktuális és Istentõl kapott örök ajándéknak éli meg, és ekként
Innentõl kezdve a történet már csak a hozzászólásokról és a hozzászólókról szól. Tisztelem felügyelõ testvéreimet, sajnálom, hogy a válás témája – végül is errõl van szó – ismét ilyen szerencsétlenül került elõ. De hát, ahogy írtam, évekkel ezelõtt mindenki kitért a további érdemi vita elõl. Bizony nem vagyunk egy véleményen. Fabiny Tibor a bûnrõl értekezik, Garádi Péter bibliai igéket idéz összefüggésükbõl kiragadva, engem pedig az érdekel az ügyben, hogy miként lehetne segíteni – házasságterápiával, családterápiával, jobb ifjúsági munkával – annak érdekében, hogy kevesebb legyen a nyomorúság, a válás. Mert továbbra is úgy vélem, hogy nem a válás a bûn, hanem a bûnök vezetnek váláshoz, ezek ellen kell tenni. Szerény lehetõségeimmel nem hagytam, és remélem, utódaim sem fogják hagyni, hogy önmaguk által kijelölt ítészek elváltakat, köztük elvált lelkészeket az egyházban szankcionálni, akárcsak stigmatizálni próbáljanak. Döntse el az olvasó, ki illethetõ a „túlbuzgó” jelzõvel. Teljes béketûrésem ellenére megjegyzem, van egy vitakultúra-minimum. Nem adunk a másik szájába olyasmit, amit nem mondott, és talán Rákosira mégsem
kéri számon a ma egyházán – evangélikus fundamentalista? Ám legyen, ilyennek sem rossz lenni! Vagy az, akit fájdalommal szorongat az egyház mai állapota, de ennek ellenére nem megy át egy másik felekezetbe, közösségbe (egy élõbbnek véltbe), hanem marad mindaddig, amíg egyháza végérvényesen nem „lép ki” az Egyházból? (Emlékeztetõül: Amerikában van olyan felekezet, mely kettészakadt az egynemûek kapcsolatának a megáldása miatt. A „hivatalos egyház” provokálta ki a helyzetet, vagyis lépett ki abból az Egyházból, melynek feje Krisztus.) Akit „egyházunkért küzdõ vitézként” gúnyolnak? (EvÉlet, 2001. november 18.) Az ilyen ember a Magyarországi Evangélikus Egyház fundamentalistája? A magam részérõl ezt is tudnám vállalni. Sõt megtiszteltetés lenne. Most lesz az ötéves évfordulója a szeptember 11-ei terrorista merényleteknek. Ezt követte a londoni metróban és buszon történt robbantássorozat. A napokban Angliában leleplezték azokat, akik tizenkét repülõgép felrobbantását tervezték. A közelmúltban többször jártam abban az Algériában, ahol több százezer embert gyilkoltak le 1992 és 2000 között, és láttam, tapasztaltam ennek a hatását, szomorú „eredményét”. Sajnos sorolhatók még az események, melyeket az iszlám fundamentalizmussal hoztak összefüggésbe, mégpedig joggal. Lehet, hogy az egyházunkban fundamentalistákról és fundamentalizmusról beszélõk gondolataiban militáns, erõszakos, egyes szélsõséges iszlám irányzatok ideológiájához hasonlító képzetek vannak azokról, akiket/amiket ezzel a jelzõvel illetnek, legyenek azok személyek vagy vélemények? Olyanoké, akik „kanonizálják” saját álláspontjukat, és ezenkívül nem ismernek el mást, ennek érdekében pedig könyörtelenek? Ha lennének ilyen vélekedések, akkor ezt a fajta fundamentalizmust viszont nem vállalom, sõt mindazok nevében is visszautasítanám, akiket így címkéznek. Ha „árnyékra vetõdtem”, mert egyik feltételezésem sem talált, akkor tessék mondani, milyen a fundamentalista vélemény, gondolkozás, és ki a fundamentalista az egyházban? Lehet, hogy az, aki ilyen és ehhez hasonló cikkeket írogat? g Garádi Péter
kellett volna hivatkozni. A viszontválasz illendõ terjedelmét nem kívánom meghaladni, de eleget fogok tenni Fabiny Tibor kérésének, és önálló cikkben megírom véleményemet „a fundamentalizmus és egyházunk” témakörben. Garádi Péter írásában csak az evangélizátorok említése érint rosszul. Nincs módjuk védekezni a szövegkörnyezet no meg a szemlélet ellen. Balikó Zoltán, Csepregi Béla, Gyõri János nagy hatással voltak rám, õk is ismertek, segítettek engem. Törvény és evangélium dialektikájában az evangélium szólt erõteljesen szolgálatukban. Ezért is kérem, hagyjuk õket. Nem hiszem, hogy velük kapcsolatban bárkiben a fundamentalizmus valaha felmerült volna. Alcsútot nem szerencsés Fóttal és Gyenesdiással együtt említeni, ha vállaljuk is ott konferenciázó testvéreinket. Az elmúlt húsz évben több száz cikket írtam az EvÉletbe. Így hát, vélem, az olvasók – akár kedvelik írásaimat, akár nem – eléggé ismerik gondolkodásomat. Ez persze nem mentesít a konkrét hibák elismerésétõl – meg is tettem ezt –, de megkönnyíti a reflexiókat. g Frenkl Róbert
AZ ALAPKÉRDÉSRÕL (KI A FUNDAMENTALISTA? – MI A FUNDAMENTALIZMUS?) OLVASÓINK VÉLEMÉNYÉT IS VÁRJUK SZERKESZTÕSÉGÜNK CÍMÉRE SZEPTEMBER 10-IG. HONLAPUNKON MINDEN LEVELET TELJES TERJEDELMÉBEN PUBLIKÁLUNK, A LEGÉRDEKESEBB HOZZÁSZÓLÁSOKBÓL PEDIG LAPUNKBAN KÖZLÜNK ÖSSZEÁLLÍTÁST.
2006. szeptember 3.
élõ víz
Hálaadás – karnevál idején
H E T I Ú T RAVA LÓ
A SZERZÕ FELVÉTELE
Anno 1895
Anno 2006
az alapkövet. Az év õszén és a következõ évben már a belsõ munkálatokat végezték. Új orgona, oltárkép, három harang és toronyóra is belefért a költségvetésükbe. A millennium évében, 1896. augusztus 25-én felszentelték a mai is álló patinás szombathelyi evangélikus templomot. Az ünnepi istentisztelet liturgiájában – amelyben két keresztelõ és úrvacsora is volt – részt vett Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke, Fehér Károly, a gyülekezet korábbi lelkésze, valamint Rostáné Piri Magda esperes és Gregersen Labossa György helyi lelkész. Ittzés János püspök Jn 4,21–24 alapján tartotta ünnepi igehirdetését, amelyben feltette a kérdést: hol nem lakik Isten? Mi ott keressük, ahol szerintünk lennie kel-
lene: sír szélén, katasztrófák idején. A kérdés és a lázadás mindig ott feszült az emberben. Isten kiválasztott egy népet, de hamar csalódnia kellett, mert bárkinek odaadták magukat, aki többet kínált nekik. Így felülbírálta tervét, nagyobbra nyitotta a szívét, és az egész emberiséget megajándékozta szeretetével, hûségével. Isten felülmúlta a vallásoskodó emberek elképzelését, és új, élõ templomot épített, akiben – Jézusban – mindenhol velünk van. „Õ mégis kijelöl helyeket, templomokat, ahol a nevében együtt lehetünk” – zárta igehirdetését a püspök. Az ünnepet a lajoskomáromi fúvósegyüttes közremûködése, valamint Kajzinger Ildikó és Menyhárt Izabella duettje tette még felejthetetlenebbé. g Menyes Gyula
Szentháromság ünnepe után a 12. héten az Útmutató reggeli s heti igéi az Úristen szolgájának tetteirõl, a Messiás csodálatos gyógyításairól, betegség feletti gyõzelmérõl adnak hírt. Õbenne teljesedett be a prófécia: „Íme, az én szolgám, akit kiválasztottam, akit én szeretek, akit kedvel a lelkem!” (lásd Mt 12,18–20) Benne s általa nyilatkozott meg („Effata”) Isten a pogányok felé is, s mi ezért mondhatjuk: „Te vagy, Uram, bizodalmam, hozzád menekülök, ne szégyenüljek meg soha!” (Zsolt 71,5b.1; LK) Az Úr Jézusban „jön Isten… (…) Akkor kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei. (…) …és ujjong a néma nyelve.” (Ézs 35,4–6) Ismeretlen emberek egy dadogó süketet vittek Jézushoz; négyszemközt gyógyította meg õt egy pogányok lakta vidéken. Ezek elhíresztelték: „Mindent helyesen cselekedett: a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélõvé.” (Mk 7,37) S még ennél nagyobb csodára is képes: az õt kergetõ Sault a pogányok apostolává teszi, és Pál megtérítésének eszközéül egy laikust – Anániást – is felhasznál az Úr Jézus. A damaszkuszi úton történt ez a száznyolcvan fokos fordulat Saul életében, itt mutatkozott be neki a nádszálat gyógyító és a mécses lángját felszító Úr: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.” S a gyógyítás után: „…választott eszközöm õ, hogy elvigye nevemet a pogányok, a királyok és Izráel fiai elé.” (ApCsel 9,5.15) A két vak és a megszállott néma is megtapasztalhatta: „…én, az Úr, vagyok a te gyógyítód.” (2Móz 15,26) És mi átélhettük-e már hittel az áldott Orvos érintését (olvasd: Mt 9,27–34)?! Saját testvérei lázadtak fel irigységbõl az Úr szolgája, Mózes ellen, aki az esztelenül vétkezõ Mirjámért így kiáltott: „…Istenem, gyógyítsd meg õt!” (4Móz 12,13) Kishitûségük miatt a tanítványok nem tudták meggyógyítani a holdkóros fiút. „Ekkor Jézus rákiáltott, és kiment abból az ördög, a gyermek pedig meggyógyult…” (Mt 17,18) Betegség idején (is) a közbenjáró imádság gyógyító erejét ajánlja „az Úr Jézus Krisztusnak szolgája”, mert „nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének” (Jak 1,1; 5,16)! Mi is el tudjuk-e mondani Luther vallomását? „Volt idõ, midõn ilyenkor azt hittem volna, hogy Isten elhagyott. Ma már azonban a betegség éppen olyan kedves nekem, mint az egészség. Mivel Isten kegyelmes Atyám, mindez kedves és drága nekem.” Íme, heti igénk ellenpéldája: Keresztelõ gyilkosa, a „róka” Heródes szeme láttára semmilyen csodát nem tett Jézus, sõt (!) „semmit sem válaszolt neki” (Lk 23,9). Az Ószövetség evangélistája a felséges Isten könyörülõ szeretetét, békességét hirdeti minden alázatos lelkû és megtört szívû, kegyelmet nyert gyermekének: „Láttam útjait, mégis meggyógyítom és vezetem õt. Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét. Ezt mondja az Úr: Meggyógyítom õt!” (Ézs 57,18–19) Mivel megrepedt, füstölgõ életem mégis megújítod s meg is igazítod, „sorsomat hittel rád bízom, / Hû gyógyítóm, / Erõm gyengeségemben”! (EÉ 376,5) S így kezdhetek új tanévet, egyházi munkaévet a te nevedben, Jézusom! g Garai András
EVÉLET LELKI SEGÉLY
Drága Henrietta! Becsülöm õszinteségéért, csodálom ifjúi szenvedélyességéért, és bátorítom megalkuvást nem tûrõ igazságkeresésében! Milyen nagyszerûen tudja majd Urunk ezeket a tulajdonságait használni az õ szolgálatában, amikor megtér hozzá! Tudom, hogy ma még csak azért tisztelt meg levelével, hogy egy kicsit megfricskázza Krisztus követõinek hitét. De hiszem, hogy Isten Lelke, a bölcsesség Lelke kiárad szívébe hamarosan, és megismeri az Urat, az egyedüli igaz Istent. „Térjetek meg, ha megdorgállak, és én kiárasztom rátok lelkemet, megismertetem veletek igéimet.” (Péld 1,23) Hadd folytassam egy történettel. Egy lelkész vonattal utazott egyik szolgálati állomására. Akarva-akaratlanul fültanúja volt a kupéban vele együtt ülõ néhány fiatalember beszélgetésének. Útitársai Istenrõl és a vallásról beszélgettek. Nyíltan istentagadóknak vallották magukat. A lelkész egy darabig csöndesen szemlélte õket, majd ezt mondta: „Uraim, a világon háromféle istentagadó van: az elsõ csoportba azok tartoznak, akiket régi és új filozófiai rendszerek tanulmányozása tévelyített el Istentõl. A második csoportba tartozók mindenféle önálló ítéletalkotás nélkül, papagájként ismételgetik a korszellem divatos tételeit. A harmadik csoport pedig olyanok-
Szõkéné Bakay Beatrix
ból áll, akiknek titkolni-, rejtegetnivalójuk van, ezért azzal vigasztalják magukat, hogy nem létezik a szent, igazságos Isten, aki egykor számon kéri rajtuk mindezt. Nos, Uraim, önök melyik csoportba tartoznak? Mert negyedik csoport nincs!” Ennek a szellemesen igaz történetnek a segítségével szeretném én is megkérdezni kedves levélíró testvéremet: Henrietta, melyik csoportba tartozik?! Bízom abban, hogy nem rossz lelkiismerete vagy önállótlan ítéletalkotása miatt lett istentagadó, hanem jól utánanézett már annak, hogy helytállók-e a megállapításai. De ha mégsem, szeretnék segíteni! Az elsõ kérdése az volt, hogy hol van Isten. Miért nem mutatja meg magát, ha létezik? Az bizonyos, hogy sem a legmodernebb ûrhajósprogrammal, sem a leghatalmasabb távcsõvel nem juthatunk el Isten trónusa elé. „Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat…” (1Tim 6,16) Mindebbõl elsõ látásra azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Isten végtelen messzeségben él tõlünk. Ugyanakkor végtelenül közel is. Isten az õ igéjében található meg a számunkra. Lelke áthatja az egész világmindenséget. És az egyedüli út, aki hozzá vezet, Jézus Krisztus. Aki más úton indul el Istent keresni, ne csodálkozzon, ha nem találja. Olvassa-e az igét, Henrietta? Második kérdése azt feszegeti, hogy miért engedi meg Isten a szenvedést. Ez is gyakori kérdés, és többnyire azok teszik fel, akik a sorsuktól üldözöttnek érzik magukat. Nem ismerem az életét, Henrietta, de fájlalom, hogy alig húszévesen már a keserûség indái fonják körül a szívét. Be kell látnia, hogy a terem-
tett világ elbukott. Ítélet és hiábavalóság alá rekesztve gyötrõdik. Nem olyan, amilyennek a mindenható és kegyelmes Isten eredetileg eltervezte. Az ember õsszülei óta lázad Isten ellen. És ennek a lázadásnak a nyomán egyre mélyebbre sodródik. Minden nyomorúság, szenvedés és igazságtalanság csak azt mutatja, hogy mire viszi az ember a földön Isten nélkül. Az emberek ijesztõ istentelensége pedig egyre nõ, és nem lehet nem észrevenni, hogy ezzel egyenes arányban galádabbak cselekedeteik is. De szabad-e a feje tetejére állítani az igazságot, és Istent okolni az emberek gonoszságáért? A harmadik kérdése pedig arra tért ki, hogy vajon hiszem-e azt, amit leírok. Igen, teljes szívembõl! Hiszem, hogy az emberiség egyetlen esélye a kereszt! Egyetlen esély az üdvösséghez, a gyógyuláshoz, a boldog és teljes élethez. Hiszem, hogy Jézus Krisztus mindenre elegendõ, és azt is, hogy Szentlelke által mindenkinek megadja az erõt, a lendületet, a tüzes szívet és a személyes életszentséget követéséhez. Boldog vagyok, mert tanítvány lehetek. Istentõl tanítottnak nevezett az én Mesterem, és szeretnék bátor bizonyságtevõje lenni, hogy másokat is hozzá vezethessek. „Jézus így válaszolt: »Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.«” (Jn 3,3) Henrietta, mindnyájunknak erre a felülrõl való születésre van szükségünk, és arra, hogy személyesen Isten tanítson. Isten a segítségére akar jönni! Ne ragaszkodjon korábbi álláspontjához, hanem adja meg magát Isten szeretetének! Ebben a szeretetben megolvad majd a szívét borító kemény páncél. Nagy reményû, istenfélõ édesanyja vezeti majd Önt ebben. Kérem, adja át tiszteletteljes köszöntésemet neki! Levelét, észrevételeit, kritikáit jóindulattal várom máskor is! Imáiban hordozva Önt, üdvözli: g Szõkéné Bakay Beatrix
Leveleiket „Lelki segély” jeligével várjuk szerkesztõségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájárulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen.
VITÁLIS JUDIT FELVÉTELE
Hitetlenül b „Édesanyám minden, e rovatban megjelent válaszát elolvassa. Kéthetenként nekem is behozza az újságot a szobámba, és leteszi az íróasztalomra, hogy olvassam el. Az a szörnyû, hogy még vissza is kérdezi, pedig engem egyáltalán nem érdekel. Nem érdekel Isten, nem hiszek benne, és már megbocsásson, de kíváncsi lennék arra, hogy maga vajon hisz-e abban, amit leír?! Ha Isten létezik, akkor miért nem mutatja magát? Miért engedi meg a földön ezt a töménytelen szenvedést? Nem lenne sokkal becsületesebb beismerni, hogy egyedül vagyunk…?! Akkor talán összeszednénk magunkat.”
9
A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgõ mécsest nem oltja el. (Ézs 42,3)
b A szombathelyi evangélikus gyülekezet évrõl évre helyet ad a vasi megyeszékhelyen szervezett Savaria Karnevál rendezvényeinek; ebben az esztendõben a program kiegészült annak ünneplésével is, hogy száztíz évvel ezelõtt szentelték fel templomukat. Ebbõl az alkalomból tartottak ünnepi istentiszteletet augusztus 27-én a jubileumát ünneplõ templomban, majd egy állandó gyülekezettörténeti kiállítás megnyitójára került sor. A tárlat a templomépítés történetével kapcsolatos dokumentumokat mutat be a karzatfeljáróban.
A szombathelyi protestáns közösség az 1800-as évek második felében alakult, és csaknem három évtizeden keresztül a kõszegi egyházközség leánygyülekezete volt. Az 1890-es évek elejére viszont annyira megerõsödött, hogy önállósulhatott, és anyaegyházközséggé alakult. 1893. január 1-jétõl Kiss János evangélikus lelkész már parókusként kezdte meg szolgálatát. Ezekben az években már folyamatban volt a gyülekezet régi álmának megvalósítása: templomot építeni. Pályázatot írtak ki; a beküldött három terv közül Ludwig Schöne építész terve nyerte el a presbitérium és a közgyûlés tetszését, de a gyülekezet kikötése az volt, hogy lehetõség szerint templomukat hazai anyagból helybeli vállalkozók építsék. A téglák például Hübner János gyárából kerültek ki, akinek a kívánságára negyvennyolc méter magasra épült a torony. 1895. március 28-án kezdték meg a munkálatokat, és május 8-án letették
f
„Nem maradok el tõled, nem hagylak el” „Nincs most túl sok kedvem énekelni.” „Nekem sem, be is vagyok rekedve. De azért felmegyünk?” „Ha már eljöttünk idáig, legalább sétálunk egyet!” – Tavaszi emlékek jönnek elõ; milyen más volt akkor várakozó szívvel tartani a kápolna felé! Most csak úgy megyünk. A nyár is elmúlóban, a kérdések pedig megválaszolatlanul cikáznak körülöttünk. Az erdõ sötét; hétköznapi dolgokról fecsegünk. Mindegy, ha mást nem, nosztalgiázunk egy kicsit, hiszen jó hely az, és jó a levegõ az erdõben. A kápolnából fény árad ki, gyertyafény; valaki van ott. Vár. Találkozásra. Velünk? Velünk együtt – egy valaki mással való találkozásra… Meggyújtunk még egy gyertyát, megilletõdötten állunk, ismerjük egymást régrõl, sõt nem teljesen „véletlen”, hogy találkozunk itt, mégis alig tudunk egymáshoz szólni… Inkább énekelni kezdünk mégis! A csendben a nyár emlékei jönnek elõ. Ha valakivel leállnék csevegni, és arról esne szó, hogy mi mindent csináltam a szünetben, azt mondanám, hogy a szokásos dolgokat, semmi „extrát”, nem voltam külföldön, nem vettem részt túlélõtúrán, nem úsztam át a Balatont vagy ilyesmi, bár bevallom, a megvalósult programjaim nagyon nagy élményt jelentettek. A Bárka-tábor, a Szélrózsa, a biciklizés, Kapolcs szokatlanul jó volt… Ott, a gyertyafénynél a kápolnában más megvilágításba kerültek jelentéktelennek tûnõ apróságok is. Mélyek, értékesek, de nehezen leírhatók, szinte titkosak. Pillanatok, találkozások, beszélgetések, melyek után lehajtott fejjel ültem, és nem találtam szavakat, aztán
SZÓSZÓRÓ
Ifjúságirovat-gazda: Györe Balázs
jóízû nevetések és örömök. Hányszor álltam az esõben, a viharban, a szélben, és csodáltam azt az erõt, amely akár el tudná pusztítani a föld színérõl az összes embert, de kegyelmébõl mégsem teszi, csak figyelmeztet… Szivárvány – szokatlanul sokszor álltam alatta idén nyáron, jel, a szövetség jele… (lásd 1Móz 9,13) Sokszor van ez így: az ember nekiindul, a korábbi jó emlékek viszik (vagy a megszokás), de igazából ellenállás van benne, és aztán egy apró, meglepõ, váratlan momentum kizökkenti, felborítja, megtöri az ellenállását… Az idõ, az események, az élmények Istennel beszélgetve egészen másként értékelõdnek, mint emberi mércével mérve. Ennek a tanévnek is ellenállással indulok neki. Nem nagyon akarom, de csinálni kell. „Bárcsak tovább tartana a nyár…” – ez az én emberi idõszámításom. Dagonyázni akarok még a kellemes élményeimben. Pedig lassan megtanulhattam volna már, hogy az év minden napján történhet csoda, találkozhatok vele. Fény, igazi világosság, hívogató fény árad a kápolnából. Valaki vár az elõttünk álló tanév minden egyes napján. Ez biztos, csak jó lenne, ha észre is venném, vennénk! g benceorsi
10
e
2006. szeptember 3.
krónika
Elment Jánosy István
Válasszátok az Urat Sion udvarain!
1919 (Besztercebánya) – 2006 (Gyenesdiás)
II. õsagárdi falumissziós napok
„Szívesen szólok róla” – írtam születésének 85. évfordulóján 2004 májusában, amikor barátai, tisztelõi egy kis emlékkönyvet adtak ki köszöntésére. Most szomorúan emlékezem a páratlan egyéniségre, egyházunk elment polihisztorára, a sokoldalú, gazdagon megajándékozott életû Istvánra. Nehéz õt néhány szóval jellemezni, a sokoldalú, rendkívül mûvelt költõt, filozófust, pszichológust, sok nyelven író és még több nyelven olvasó zsenit. Teológiát is végzett a második világháború elõtt. Lelkészi szolgálatát csak a háború után adta fel, de mindig teológusnak is tartotta magát, és gyakran kérte gondolatai korrekcióját. Jánosy István Margitszigete a Balaton melletti Gyenesdiás volt. Egykor az Arany János-i kapcsos könyv sok meglepetéssel szolgált a kortársaknak csakúgy, mint Jánosy idõskori versei, drámái, melyek megmutatták, hogy „nincs fogytán a dal” az õ lelkében sem. Már azt hittem, hogy minden Jánosy-írást ismerek, amikor 2004 májusában megkaptam Istvántól összegyûjtött verseinek hatalmas kötetét. A hatszázharminc oldalas gyûjteményben végig tudtam követni a Prométheusz-versektõl kezdve a Pokoltáncot, az Örök béke álmait, a Rákóczi ifjúsága címû elbeszélõ költeményt, a Kukorica istennõt, a Kõvendéget, A nagy kaszást, a Helyben járó Odüsszeuszt, a Bátyánk a Nap címû gyûjteményt és a kötetekben meg nem jelent verseket. Jánosy István jelenség. Sem õse, sem utódja nincs a szellemi életben. Gyökerei ugyan vannak, bizonyára maradandó hatása is, mégis egyedülálló, páratlan jelenség. Az õseit tisztelõ, édesapját tanárként is becsülõ, de nem utánzó fiú igazi európai tudós. Mintegy hatvan éven át publikált, témái és kifejezési formái gyakran változtak, fejlõdtek. Alig hihetõen jól gyakorolta a nehéz klasszikus formákat, de a modern szabad versek köntösét is magára tudta venni. Írt novellát és esszét, drámát és történeti hátterû dialógusokat. Mûfordításai elkápráztatnak, a klasszikus brit angolt és az amerikai popmuzsika szövegeit egyaránt tudta interpretálni. Keresztény szempontból érdekes volt az a kísérlete, ahogy a humanizmust és a reformációt össze tudta egyeztetni, egymást gazdagító tényezõknek tekintve õket. Az ókor nagyjairól és a reneszánsz Erasmusáról, Honterus Jánosról vagy Sylvester Jánosról ugyanúgy tudott írni, mint kortárs teológusokról. Nemcsak a modern világnyelvekben volt otthonos, hanem a görög, héber, latin nyelv kitûnõ ismerõje volt; megtanult szanszkritül, hogy eredetiben olvashassa az indiai klasszikusokat. Volt idõ, amikor naplóját franciául vezette. Szerette a muzsikát, gyakorolta is: szívesen zongorázott Mozartot, Bachot, Chopint. Dosztojevszkij Aljosájához hasonló, szelíd embernek ismertem. Természetszeretõ volt, mint egykor Assisi Ferenc, békeszeretõ, mint Gandhi, tömör, mint Pilinszky, csacsogó, mint Kosztolányi. Álmait évtizedeken át rögzítette. Szociális érzéke egyértelmû. Mindig a szegények pártján állt, és hirdette, hogy Jézus egykor számon kéri rajtunk, hogy adtunk-e az éhezõknek kenyeret, a szomjazóknak vizet. Felnézett Illyés Gyulára, Szabó Lõrincre, József Attilára, de sohasem kopírozta õket. Nagyon érdekelte a kereszténység elterjedése: hogyan is lett a kis zsidó szektából a hellenizmus hatására világvallássá a kereszténység? Más vallásokat is becsült, például a hinduk, a buddhisták bölcsességét. Az inkulturációt kötelezõnek érezte korunkban, és tévedésnek tartotta, hogy a Nyugatot akarjuk exportálni a kereszténység helyett Kelet vagy Dél világába. Jól mérte fel magyar hazánk helyzetét: kompország vagyunk, „Túl napnyugat, innen kelet…” (Arany János); kultúrák ütközõzónájában élünk. Vállalta ezt a pozíciót. Mûvészember volt, de családszeretõ és szívesen barátkozó. A halál sem választja el testvéreitõl: „Öcséim, olyan üres a világ nélkületek… Elvittétek magatokkal a szépet, a szép épületet, a szép zenét, a szép festményt, a számok rendjének szépségét” – így ír meghalt testvéreirõl. Önmagáról önkritikusan állapítja meg egy levelében: „Fiatalon szeretettem volna még szarvassá válni, ma már zsörtölõdõ öreg vagyok.” Azon a jogon írhatok róla most is, hogy könyvei ajánlásaiban, dedikációiban régi fasori barátjának, egyik lelkipásztorának nevezett. Kisajátítani természetesen én sem tudom, hiszen István sokunké volt; szelleme szétfeszített minden keretet, szabad ember volt, csak Istenhez kötött. Kosztolányi valószínûleg a lángelmék közé sorolta volna õt. Feleségével együtt barátai és tisztelõi között a gyászoló gyülekezet körében én is ott érzem magam. Nagyon hiányzik. g Hafenscher Károly
I S T E N T I S Z T E L E T I R E N D / 2006. szeptember 3.
b Mire képes az Isten szeretetében égõ szív? Például arra, hogy egy maroknyi imakörös asszonycsapattal, missziós lelkülettel gondoljon egy nagyot: falumisszió kell Õsagárdon! Ki kell vinni szabad térre az igét, hogy közel kerüljenek Istenhez a tõle még távol élõk. Így idén már másodízben szólalt meg a cserháti fennsíkon a sófár, hogy augusztus 18. és 20. között Isten beszélt és énekelt igéjéhez hívogassa Õsagárd és környéke lakosságát a községi parkban felállított színpadnál.
A missziói napok fõcíme választásra szólította a mintegy háromszázötven lelket számláló evangélikus község lakosságát. A 48. zsoltár 3–4. versének ihletése alapján született fõcím arra biztat, hogy mi, akik a nagy király palotáinak
udvarain élünk, és úgy ismerjük Istent mint erõs várat, tegyünk is hitet mellette. Erre a hitvalló keresztény életre buzdítottak az igehirdetési alapigék éppen úgy, mint a zenei szolgálatok vagy a gyermekprogramok. A missziói napokon ökumenikus összefogással hat lelkipásztor: Meláth Attila baptista, Tatai István református, illetve ifj. Hafenscher Károly, dr. Korányi András, Füke Szabolcs és Szõkéné Bakay Beatrix evangélikus lelkész hirdette az igét. Négy keresztény együttes – a római katolikus Gável Testvérek, a baptista Psalmus zenekar és az evangélikus M.Is.K.A., valamint a Large Room – szolgált élõ koncerttel. Természetesen a helyi gyülekezet szolgálattevõi is lelkesen hozzájárultak a missziós napok áldásos hangulatához. Az ifjúság pantomimszolgálata vagy az igehirdetések között megszólaló kamara- és szólóének bizonyságtétele gazdagította a jelenlévõk áhítatát. A gyerme-
Csendesnap Tállyán
A tisztségviselõk beiktatása A Zempléni-hegység egyik kis falujában, Tállyán rendezi meg évenkénti csendesnapját a Borsod-Hevesi és Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye immáron két évtizede. Az ország „leginkább elszórványosodott” régiójában számtalan kis, néhány fõs közösség õrzi evangélikus identitását. Talán ez lehet az oka annak, hogy a Hatvantól Kölcsén át Debrecenig terjedõ terület evangélikussága szereti augusztus utolsó szombatját, a tállyai gyülekezés napját. Az idén Sándor Frigyesnek, a Borsod-Hevesi Egyházmegye
esperesének a meghívására dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke egyházunk lelki, ifj. Harmati Béla, az Evangélikus Országos Múzeum igazgatója pedig egyházunk megfogható, tárgyi kincseirõl szólt. Délután öt gyülekezet mutatkozott be; a záró istentiszteleten Fabiny Tamás beiktatta a Tállya– Abaújszántó–Tokaj–Sátoraljaújhelyi Missziói Evangélikus Egyházközség öttagú presbitériumát, illetve a felügyelõjét. g Horváth-Hegyi Olivér felvétele
keket egész nap játékos vetélkedõ, kézmûvestár, arcfestés és a bibliodrámába való izgalmas bevezetés várta; mindezek az igéhez vonzották a csemetéket szüleikkel együtt. Fontos része volt a két és fél napos rendezvénynek a diszkrét imasátor, ahol tapasztalt lelkigondozók várták a megterhelt lélekkel érkezõket, vagy a bibliákat, keresztény irodalmat kínáló könyvesstand az olvasni vágyók részére. Krisztus Urunk példája nyomán nem tértek haza üres gyomorral mindazok, akik egész napjukat odaszánták Isten tanítására: a vendéglátók meleg ebéddel, délután pedig uzsonnával tartották jól az Õsagárdra érkezõket a kínálósátorban. Legyen hála és dicséret a nagy Királynak, hogy a verõfényes napsütésben megdicsõítette magát mindazokban, akik neki akartak szolgálni, és megadta az anyagi feltételeket a missziói napok megrendezéséhez. g yakab
Nemzetközi biblikus konferencia Immár tizennyolcadik alkalommal gyûltek össze augusztus 27. és 30. között Szegeden katolikus és protestáns biblikusok, hogy meghatározott témákban véleményt cseréljenek – ezúttal a sínai törvénykezés és a Hegyi beszéd kapcsolatáról. A résztvevõk ez alkalommal búcsúztatták a konferencia védnökét, a nyugalomba vonuló Gyulay Endre megyés püspököt, a 60. születésnapját ünneplõ Jakubinyi György érseket, a konferencia társvédnökét, és köszönti az új szeged–csanádi püspököt Kiss-Rigó László megyés fõpásztort. A konferenciának az elmúlt tizennyolc évben 2347 résztvevõje és 227 elõadója volt. Ez utóbbiak közül 68 érkezett külföldrõl, jó néhányan kisebbségi magyar területekrõl, elõsegítve ezzel a hazai és a határon túli teológiák párbeszédét. A nemzetközi biblikus konferenciák elõadásait eddig tizennégy kötetben tették közzé. Maguk a konferenciák is nyitottak, bárki jelentkezhet rájuk, de elsõsorban azoknak ajánlják, akik valamilyen teológiai elõképzettséggel rendelkeznek. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem „színeiben” az idén ifj. Fabiny Tibor és Hausmann Jutta professzorok tartottak elõadást Szegeden.
Barcasági csángó testvérek között
Szentháromság ünnepe után 12. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: 2Kor 3,4–9; Ézs 29,17–24. Alapige: Mk 7,31–37. Énekek: 61., 435.
g Összeállította: Boda Zsuzsa
b Felejthetetlen élményben volt része annak a majd harminc mosonmagyaróvári gyülekezeti tagnak, aki a Lajta-parti városnak az erdélyi Barcaságban található csángó testvérgyülekezetébe, Csernátfaluba látogatott augusztus közepén.
Egy esztendõvel ezelõtt az erdélyi testvérgyülekezet tagjai voltak a mosonmagyaróváriak vendégei. Ennek a látogatásnak a viszonzásaként indult útnak a mosonmagyaróvári csapat, hogy kétnapos utazás, kilencszáz kilométer megtétele után begördüljön a busz a történelmi Magyarország keleti határában fekvõ Csernátfalu temploma elé, ahol a helyi gyülekezet tagjai már izgatottan várták az anyaországból érkezõ vendégeket. A hosszú buszozásban megfáradt utazóknak nem volt módjuk sok pihenésre, mert másnap reggel székelyföldi kirándulás várt a csoportra, immáron a vendéglátókkal együtt. A Szent Anna-tó – Tusnádfürdõ – Madéfalva – Marosfõ – Gyilkos-tó – Békás-szoros útvonalon ért el a csapat a Békás-tóhoz, amely nem más, mint egy áramtermelés okán felduzzasztott, hatalmas mesterséges tó. Itt kétórás hajókirándulás után a tó felszí-
FOTÓ: FERENCZI BALÁZS
I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv., tanévnyitó) dr. Fabiny Tamás; du. 6. Balicza Iván; II., Hûvösvölgyi út 193., Fébé de. fél 10. (úrv.) dr. Fabiny Tamás; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. (úrv.) Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv., családi) Fodor Viktor; Csillaghegy–Békásmegyer, III., Mezõ u. 12. de. 10. (úrv.) Vári Krisztina; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36–38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2–4. de. 9. (úrv.) Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv., családi) Gerõfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Smidéliusz Gábor; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) Muntag Andorné; du. 11. (úrv.) Szántó Enikõ; VIII., Üllõi út 24. de. fél 11. Gombkötõ Beáta; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31–33. de. 9. Gombkötõ Beáta; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. (úrv.) Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kõbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpádné; de. fél 10. (úrv., családi) dr. Joób Máté; de. 11. (úrv.) Blázy Árpádné; du. 6. Schulek Mátyás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Schulek Mátyás; Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.) Barthel-Rúzsa Zsolt; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv., családi) Keczkó Pál; de. fél 12. (úrv.) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lõcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hõsök tere 10–11. de. 10. (úrv., tanévnyitó) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Kósa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kósa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszentlõrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Gyõri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (úrv.) Gyõri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széll Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széll Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Gyõri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza; Názáret-templom, Mátraszentimre-Bagolyirtás de. 11. Fehér Károly.
Békés terepszemle a Gyilkos-tó partján nén ringó, szállodává átalakított hajón töltötték az éjszakát az utazók. Másnap a Békás-tótól elindulva egy moldovai körutazás következett, amely igazi kuriózumnak bizonyult. Több ortodox kolostor megtekintése után az Ojtozi-szoroson átkelve ért vissza az autóbusz Székelyföldre, hogy Kézdivásárhelynek, Gábor Áron szülõvárosának az érintésével érjen vissza Csernátfaluba. A látogatás utolsó napján a fogadó családok szerveztek fakultatív programokat vendégeiknek, este pedig az Er-
délyben használatos énekes liturgia szerint megtartott közös záró istentiszteleten adtak hálát az Úrnak az együtt eltöltött szép napokért. Az igehirdetés szolgálatát Kiss Miklós mosonmagyaróvári esperes-lelkész végezte. A búcsúzás bizony könnyesre sikeredett, de a testvérként és barátként elköszönõ csernátfalui és mosonmagyaróvári hívek számára megmaradt a remény: a találkozásnak folytatása lesz – legközelebb Mosonmagyaróváron. g K. M.
2006. szeptember 3.
mozaik
A gujarati „Teréz apa” ÜZENET AZ ARARÁTRÓL
évesen kezdik meg tanulmányaikat, és tizenhat-tizennyolc évesen fejezik be õket. A munka eredménye, hogy az iskolából kikerülve sokan tanárok, orvosok, jogászok vagy ápolók lesznek, sokan pedig visszamennek szülõfalujukba, hogy ott munkálkodjanak a közösség életminõségének javításán. Például segítenek a gazdálkodásban, a közösségi élet megszervezésében, a környezeti szempontok figyelembevételében vagy a földspekulánsok elleni küzdelemben. A diákok nagy része nem keresztény. A cél, hogy saját méltóságukra ráébredõ embereket képezzenek, akikben jobban tudatosodik az õket körülvevõ világ is. Ami az értékeket illeti, hangsúlyozzák az igazságosságot és az együttmûködés szükségességét. Fontos még megemlíteni, hogy – a környezõ intézményektõl eltérõen – náluk a tanulók fele lány, mert úgy vélik,
Az augusztus 20-án tomboló hatalmas vihar az egyházi épületekben szerencsére csupán kisebb károkat okozott. A püspöki titkárok tudomása szerint az Északi és a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület területén elhelyezkedõ létesítményekben nem esett kár. Szûcs Petra, a déli kerület irodavezetõje arról számolt be, hogy a kõbányai evangélikus templom tetejérõl néhány négyzetméternyi területen lesodorta a cserepeket a forgatag. A helyreállítási munkálatokat már be is fejezték – mondotta Smidéliusz András kõbányai evangélikus lelkész. Egyházunk Üllõi úti központjában ugyancsak a tetõzet egy részét bontotta meg az erõs szél, valamint a bádogozás is sérült. Az épület ezeken a helyeken sajnos be is ázott – tudtuk meg Ficzere Ilona fõmérnöktõl, az Építési és Mûemléki Osztály referensétõl. g G. Zs.
hogy a lányok és asszonyok képzésén keresztül az egész családot, így közvetve az egész társadalmat lehet nevelni. A lányoktatás azért is fontos, mert Indiában a nõket másodrangú állampolgárként kezelik. Az oktatáson keresztül igyekszenek kifejezésre juttatni, hogy a nõk, illetve az érinthetetlen és a törzsi emberek ugyanúgy egyenlõek. Az intézményt, illetve a vezetõjét mindezekért természetesen számos támadás éri, hiszen sokan nem nézik jó szemmel mindezt, mivel nem érdekük a társadalom peremén élõk „felemelése”. Az iskolahálózat fenntartásához több országból – fõként Finnországból, Németországból, Spanyolországból, Luxemburgból és az USA-ból – érkezik pénzadomány, több helyrõl pedig élelmiszercsomagot kapnak. Több évtizede érkezik anyagi segítség a már említett, a fenntartható civilizációért dolgozó és fõleg globális képzést végzõ BOCS Alapítványtól. A szerzetes a látogatások alkalmával fontosnak tartja az eddigi támogatókkal való személyes kapcsolattartást, de természetesen újabb kapcsolatok kialakítására is törekszik, hiszen munkájuk folytatásához további segítségre is szükség van. Az alapítvány részérõl is már több ízben meglátogatták a Gujarat állambeli iskolahálózatot, és mintaként használják ezt a projektet a magyarországi globális képzésben. Idén novemberben ökológiai tanártovábbképzést tartanak az iskolahálózat több száz nevelõjének Ahmedabadban. Cedric Prakash ez év július 14-én az emberi jogokért folytatott küzdelméért megkapta a Francia Becsületrend lovagi fokozatát, amelyet Franciaország indiai nagykövete a francia nemzeti ünnepen adott át neki Delhiben. A szerzetes, illetve a nagykövet beszéde – a sokéves együttmûködés számos más anyagával együtt – magyarul is olvasható a BOCS Alapítvány már 1995 óta mûködõ weboldalán: http://bocs.hu. g Összeállította: J. Cs. Cs.
A százdi (Sazdice, Szlovákia) augusztus 20-i „falunap” ünnepi istentiszteletén Zászkaliczky Pál nyugalmazott lelkész hirdette Isten igéjét. Közösen végezték az oltári szolgálatot Hana Ševecková lelkésszel magyar és szlovák nyelven, és együtt osztottak úrvacsorát is.
Gyõri Tamást a 2006/2007-es tanévtõl a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium iskolalelkészének küldte ki Gáncs Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke.
HIRDETÉS
A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület gyülekezeti elnökségeinek konferenciája Révfülöp, szeptember 8–9.
A gyógyulás reménysége • Szeptember 8., péntek 16.00–18.00: érkezés; 18.00: vacsora; 19.30: köszöntés, ismerkedés / gyülekezeti önarcképek; 21.30: áhítat (Menyes Gyula püspöki titkár) • Szeptember 9., szombat 8.00: reggeli; 9.00: áhítat (Mészáros Tamás egyházmegyei felügyelõ); 9.30: elõadás megbeszéléssel – Diagnózis! Terápia? (Ittzés János püspök) (közben szünet); 12.00: ebéd; 13.30: fórum (Szabó György egyházkerületi felügyelõ); 15.00: áhítat, útra indító áldás (Vetõ István lelkész) Jelentkezni a püspöki hivatalban lehet szeptember 6-ig (tel.: 96/516-160; 20/824-4222). HIRDETÉS
Beosztott lelkészek kiküldése az Északi Egyházkerületben Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke ezúton közli a 2006-ban lelkészteológus diplomát szerzett és ordinált lelkészek névsorát, illetve beosztott lelkészként elfoglalt szolgálati helyüket. • Gáncs Tamás – Debreceni Evangélikus Egyházközség • Kovács Áron – Pilisi Evangélikus Egyházközség • Pelikán András – Budai Egyházmegye • Simon Attila – Észak-Pest Megyei Egyházmegye, illetve az Evangélikus Egyház Aszódi Petõfi Gimnáziuma és Kollégiuma • Zsugyel-Klenovics Katalin – Bánk • Szabó Andrást Fabiny Tamás püspök – Gáncs Péter püspök kérésére – átengedte a Déli Egyházkerület kötelékébe, hogy határozatlan ideig a Szegedi Evangélikus Egyházközségben végezze szolgálatát. Isten bölcsessége, mely minden értelmet fölülmúl, õrizze meg szíveteket és gondolataitokat az Úr Jézusban! Az Északi Egyházkerület Püspöki Hivatala
Hová menjünk evangélikus templomba Szatmárban?
HIRDETÉS
„Én vagyok az út, az igazság és az élet…” (Jn 14,6) „I am the way, and the truth, and the life.” (John 14,6)
Egyházunkban elsõként indulunk Meghívó a magyar – angol két tanítási nyelvû evangélikus általános iskola és óvoda tanévnyitó istentiszteletére Isten iránti hálával tudatjuk, hogy az egyházi ingatlanrendezési törvény nyomán egyházközségünk iskolát indíthat Szarvason, az egykori Petõfi-iskolában. A Magyarországi Evangélikus Egyház történetében itt és most indíthatunk elõször magyar–angol két tanítási nyelvû általános iskolát és óvodát. A tanévnyitó istentiszteletet szeptember 3-án, vasárnap 10 órai kezdettel tartjuk az iskola mellett álló evangélikus Újtemplomban. Erre az alkalomra tisztelettel és szeretettel meghívunk minden kedves érdeklõdõt.
Kölcsei templombelsõ… és -külsõ hallgatták a harangzúgást, és léptek be a templomba, mint mi. Sehol egy villamossín, sehol az autópálya, sehol se volt Budapest, és a gyerekeink mégis láthatták, hogy ismerõsök, testvérek voltunk egy vasárnap a szúnyogos Túr partján. g Ittzés Szilvia
A Magyar–Angol Két Tanítási Nyelvû Evangélikus Általános Iskola és Óvoda igazgatótanácsa: dr. Lelkes János, Molnár Pál, Deme Zoltán, Deme Zoltánné, Laczki János, Valkóvszki Jánosné, Takóné Gombár Erika, Jónás Jánosné, Hajdú Pálné, Molnárné Krajcsovicz Magdolna, Nagy Béláné
SZERETETVENDÉGSÉGRE…
Arany krémes
MENYES GYULA FELVÉTELEI
Úgy vagyunk vele, hogy vasárnap templomba szoktunk menni, mert nem vasárnap a vasárnap istentisztelet nélkül. Akkor csak olyan lenne, mintha két szabad szombattal záródna a hét. De hova menjünk templomba? Budapesten persze könnyû, és ha a vasárnap nyáron épp a Dunántúlon virrad ránk, akkor is van bõven hova menni. Még a Duna-kanyarban sem kell túl sokat autóznunk ahhoz, hogy találjunk egy evangélikus templomot, de mi van akkor, ha az ország északkeleti csücskében ér bennünket a vasárnap – ahogy ez most nyáron történt? Családi nyaralásunk alatt többször odaköszöntünk a szomorúan üldögélõ bronz Kölcseynek Szatmárcsekén vagy a séta közben örökkévaló pillanatra megálló Móricznak Tiszacsécsén, és gyönyörködtünk a csodaszép szatmári lápos, tölgyes, diófás tájban. Megállapítottuk, hogy az ötvenvalahány régi református templom fakazettái felérnek a firenzei mozaikokkal, a Tisza homokos partja pedig simogat, mint akármelyik tengerpart. De hova menjünk vasárnap? Persze könnyen mehettünk volna református templomba, talán még katolikust is találunk, de elmentünk inkább Kölcsére. „Ide figyeljetek!” – magyaráztuk a gyerekeinknek. „Most olyan helyre megyünk, amely másfél órányi autózásra van a legközelebbi evangélikus gyülekezettõl! Hihetetlen, ugye?” „És van másik evangélikus templom is a faluban?” – kérdezték automatikusan, amibõl világossá vált, hogy nem értették, és nem is hitték el, amit mondtunk. Hogy ez egy sziget, ahonnan Nyíregyháza is még közel száz kilométer. Azt hiszem, titokban valami furcsa népre számítottak, és egészen meglepõdtek, hogy a templomkertben gyerekek várták a gyerekfoglalkozást, a kerti padokon pedig ugyanolyan emberek
11
„Templomkertalja”, avagy az öreg Túr partja
A tészta elkészítéséhez összegyúrunk 20 dkg lisztet, 5 dkg margarint, 10 dkg cukrot, 1 kávéskanál szalalkálit, 1 tojást és 1 evõkanál kakaót. A tésztát egy evõkanál tejjel puhítjuk, majd két darab harminckétszer huszonkét centiméteres nagyságú lapot nyújtunk belõle. Készítsünk elõ 20 dkg babapiskótát is. A krém elkészítéséhez 5 dl tejet, 5 evõkanál lisztet, 1 csomag vaníliás cukrot és 1 tojássárgáját keverünk össze, és sûrûre fõzzük. Amíg hûl, addig 20 dkg vajat ugyanannyi porcukorral habosra keverünk, majd összekeverjük a lehûlt krémmel. Összeállítás: az egyik lapra rákenjük a
FOTÓ: VITÁLIS JUDIT
Õ volt az elsõ keresztény, aki – 1995-ben – megkapta India elnökétõl az ottani legmagasabb civil kitüntetést, a Kabir Purashkar-díjat a vallások közti béke elõmozdításáért, s ugyanezért 2003-ban Rafi Ahmed Kidwai-díjat kapott a „Muzulmán indiaiak az USA-ban” elsõ országos közgyûlésétõl. Cedric Prakash oktatási tevékenysége három évtizede kap civil támogatást Magyarországról. Hazánkban tett látogatásai alkalmával a BOCS Alapítvány elnöke, Simonyi Gyula látta vendégül, akihez egy 1974-es franciaországi, taizéi út óta fûzi barátság. Legutóbbi hazai útján, 2005-ben Göncz Kinga miniszter is fogadta Budapesten. Cedric Prakash társaival 1974-ben hozta létre India Gujarat államában az ESP iskolahálózatot az egész jezsuita közösség és a gujarati egyház támogatásával. Úgy gondolják, az emberek felszabadításának leghatékonyabb eszköze az oktatás. Jelenleg száznegyven iskolát mûködtetnek, ahol több mint harmincezer diák tanul, óvodáikban pedig további tízezer gyermekkel foglalkoznak. A tanulók törzsi családokból, illetve kaszton kívüliekbõl kerülnek ki, akiknek korábban nemcsak lehetõségük, hanem joguk sem volt ahhoz, hogy oktassák gyermekeiket. A tanulók bentlakásos iskolákban, úgynevezett chattralayákban élnek; általában nyolc-kilenc
Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla E-mail:
[email protected]
FOTÓ: SIMONYI GYULA
b Hatszor járt már Magyarországon – legutóbb tavaly májusban –, mégis valószínûleg kevesen hallottunk róla. Nyugodt derû sugárzik az arcáról, pedig többször akarták már kioltani az életét. Több mint harminc éve taníttatja az indiai társadalom peremére szorult szegények gyermekeit, küzd a hinduk és muzulmánok békés együttéléséért. Cedric Prakash indiai jezsuita szerzetes a Prashant Emberi Jogi Központ igazgatója.
f
krém felét, majd rátesszük a rumba mártott babapiskótákat. Rásimítjuk a krém másik felét, rátesszük a másik lapot, végül csokoládéval bevonjuk. A hûtõben egy-két napig állni hagyjuk.
12
e
2006. szeptember 3.
HÍREK, KÖZLEMÉNYEK, ESEMÉNYEK A tihanyi bencés apátság közös hálaadásra és könyörgésre hívja a Krisztusban hívõ közösségeket. Kérjük Isten áldását, hogy az utánunk következõ nemzedékek is hûségesek lehessenek keresztény és magyar gyökereinkhez! Helyezzünk el egy szál virágot a monostort alapító I. András király sírjára! A közös könyörgés idõpontja: szeptember 9. (szombat), 15 óra. Az igehirdetés szolgálatát Lackner Pál evangélikus tábori püspök végzi. Szeptember 16-án, szombaton 9 és 16 óra között Rábaszentandráson tartják a Soproni Egyházmegye családi napját. A programban evangélizáció, hangzó Biblia, személyes bizonyságtétel, filmklub, vidám csoportvetélkedõ, közös ének, gyermekfoglalkozás szerepel. Az egyházmegyéhez tartozó családokat, de másokat is szeretettel hív és vár az egyházmegyei missziói bizottság. Jelentkezni Selmeczi Géza lelkésznél lehet: 96/287-043; 20/824-2763; 20/ 824-2766. HIRDETÉS
Meghívó egyházkerületi felügyelõiktatásra Isten iránti hálával és örömmel tudatjuk, hogy a Déli Evangélikus Egyházkerület gyülekezetei által megválasztott új egyházkerületi felügyelõnket, Radosné Lengyel Annát a kecskeméti evangélikus templomban (6000 Kecskemét, Szabadság tér 3.) szeptember 16-án, szombaton fél 11-kor ünnepi istentisztelet keretében Gáncs Péter püspök beiktatja tisztségébe. Az istentiszteletet ünnepi közgyûlés követi. A Déli Evangélikus Egyházkerület presbitériuma szeretettel meghívja Önt és kedves családját kerületünk ünnepi istentiszteletére és az azt követõ fogadásra.
Vasárnap A héten a következõ gyülekezetekért imádkozunk: Mezõberény II. (szlovák; vasárnap); Kõvágóörs– Révfülöp–Kapolcs (hétfõ); Uraiújfalu (kedd); Ipolyvece (szerda); Marcalgergelyi–Szergény (csütörtök); Szécsény (péntek); Vanyarc (szombat). A Lutheránus Megújulás által szervezett imamozgalom
Felhívjuk a szülõk figyelmét, hogy a Luther Kiadónak az Evangélikus Élet augusztus 20–27-i összevont számában bemutatott hittankönyveit szeptember 30-ig 10% kedvezménnyel vásárolhatják meg gyermekeiknek.
APRÓHIRDETÉS 1945 elõtti könyveket, könyvtárat vásárolnék. Tel.: 1/340-8016.
Szabó István pánsípmûvész koncertet tart Sámsonházán, az evangélikus templomban szeptember 10-én, vasárnap 15 órai kezdettel. HIRDETÉS
ÁLLÁSHIRDETÉS A Magyarországi Evangélikus Egyház országos irodája pénzügyi végzettségû munkatársat keres; a mérlegképes könyvelõi végzettség elõnyt jelent. Feladat: az evangélikus Nyugdíjosztály könyvelésének, nyilvántartásának vezetése. Jelentkezni lehet önéletrajzzal és lelkészi ajánlással: Magyarországi Evangélikus Egyház – 1085 Budapest, Üllõi út 24.; e-mail cím:
[email protected].
HALÁLOZÁS Fájdalommal tudatjuk, hogy Horváth Zoltán (született Felsõszeliben 1920. május 12-én), a budaörsi gyülekezet alapító híve augusztus 25-én visszaadta lelkét Teremtõjének. Temetése szeptember 6-án 14 órakor a budaörsi régi temetõben lesz. A család
HALÁLOZÁS Szomorú szívvel tudatjuk, hogy Bolla Árpád nyugalmazott lelkész, esperes augusztus 27-én, vasárnap reggel hetvenöt éves korában elhunyt. Temetésérõl késõbb intézkednek. „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg…” (Jel 14,13)
Fiatal, szegedi pár vagyunk. Tanulmányaink miatt Pestre kell költöznünk, de lakhatásunk nem megoldott. Segítségüket kérnénk az ügyben, hogy egyszerû szállást találjunk. Minden lehetõség érdekel! Sürgõs! Tel.: 70/284-9947. XX. kerületi kertes házban (jó közlekedési lehetõséggel) lakás vagy lakásrész családnak vagy diákoknak kiadó. Érdeklõdni a 20/824-4037-es telefonon lehet. Kaposvár mellett, a gálosfai idõsek otthonában férõhelyek leköthetõk. Tel.: 20/594-5568; www.galosfa-termal.hu. Nyugdíjas, istenfélõ, vallását élõ hittel élõ ápolónõ gyermekfelügyeletet vállalna. Leveleket „Szeretettel” jeligére a szerkesztõség címére várok.
VASÁRNAPTÓL VASÁRNAPIG Ajánló a rádió és a televízió mûsoraiból szeptember 3-tól szeptember 10-ig HÉTFÕ
KEDD
SZERDA
13.30 / Kossuth rádió Krisztus közöttünk! A görög katolikus egyház félórája 14.50 / Duna Tv Törvénysértés nélkül… Filmszociográfia a hortobágyi munkatáborokról (magyar dokumentumfilm-sorozat, 1988) 1. rész (109') 15.05 / PAX (premier) Az élet nagy kérdései Mi történik a világgal? (ismeretterjesztõ sorozat) (15') 20.35 / Kossuth rádió Született: 1931. szeptember 9-én Latinovits-hangdokumentumok (20') 22.05 / m2 Csontváry (magyar film, 1979) (106')
8.10 / Duna Tv Isten kezében (ism.) (26') 13.30 / Kossuth rádió Tanúim lesztek A római katolikus egyház félórája 15.05 / PAX (premier) Az élet nagy kérdései Mi az igazság Istenrõl? (ismeretterjesztõ sorozat) (15') 15.50 / Duna Tv Törvénysértés nélkül… Filmszociográfia a hortobágyi munkatáborokról 2. rész (73') 16.30 / mtv Emeljük fel szívünket (5') 21.00 / PAX A kistolmács (52') 21.05 / Kossuth rádió Nemzetközi vallási híradó (30')
11.20 / Kossuth rádió Tetten ért szavak (15') 12.35 / Duna II. Autonómia „Amikor megismertem édesapámat…” Találkozás gróf Czegei Wass Endrével (magyar dokumentumfilm, 2006) (24') 13.30 / Kossuth rádió „Tebenned bíztunk eleitõl fogva…” A református egyház félórája 15.05 / PAX (premier) Az élet nagy kérdései Mi az élet értelme? (ismeretterjesztõ sorozat) (15') 15.40 / Bartók rádió Hitélet és történelem A szabadkai szentkút (20') 20.05 / mtv Isten hozta, õrnagy úr! (magyar film, 1969) (96')
CSÜTÖRTÖK
PÉNTEK
SZOMBAT
VASÁRNAP
8.10 / Duna Tv Élõ egyház (26') 12.35 / Duna II. Autonómia Miért ferde a kereszt a Szent Koronán? (magyar ismeretterjesztõ film, 2004) (21') 15.05 / PAX (premier) Az élet nagy kérdései Mire van leginkább szükséged? (ismeretterjesztõ sorozat) (15') 20.00 / PAX Mit ér az ember, ha állatvédõ? Ágh Marica (25') 21.04 / Petõfi rádió Mindentudás Egyeteme Ádám Veronika: Mindennapi kenyerünk, mindennapi kalóriánk (ism.) (56') 21.35 / Filmmúzeum Árvácska (színes magyar játékfilm, 1976) (93')
8.00 / Duna II. Autonómia Világörökség A pannonhalmi bencés fõapátság (magyar ismeretterjesztõ sorozat, 2003) (27') 13.00 / Bartók rádió Mozart: Die Schuldigkeit des ersten Gebots 13.30 / Kossuth rádió Az Úr közel! A baptista egyház félórája 15.05 / PAX (premier) Az élet nagy kérdései Mi történik a halál után? (15') 15.20 / PAX (premier) Az élet nagy kérdései Mi az igazi egyház? (15') 23.00 / mtv Oldás és kötés (magyar film, 1963) (90')
7.00 / Rádió C (FM 88,8) Evangélikus félóra Csapó Krisztián vezetésével 7.20 / Duna Tv Gulliver utazásai (amerikai mesefilm, 1996) (48') 12.05 / Duna Tv Isten kezében Gyógyító hit Portré dr. Papp Lajos szívsebész professzorról (26') 17.10 / PAX Flamencóra ítélve (dokumentumfilm) (44') 22.20 / Kossuth rádió Elfelejtett sorsok Néhány éve ellopták Vizsolyból a híres Bibliát. Végül megkerült a világhírû Szentírás, amelyet egy padláson rejtettek el… (40')
6.30 / Duna Tv Atlantisz legendája (amerikai mesefilm, 2002) 8.25 / Kossuth rádió Édes anyanyelvünk (5') 9.55 / mtv Örömhír. A református egyház mûsora (30') 10.04 / Kossuth rádió Istentisztelet közvetítése Debrecenbõl, a református Nagytemplomból Igét hirdet Bölcskei Gusztáv püspök. (56') 12.05 / Duna Tv Élõ egyház (26') 14.50 / Duna II. Autonómia Testvérem, József, testvérem, Klára (magyar dokumentumfilm) (65') 20.40 / Duna II. Autonómia Egér a palotában (magyar játékfilm, 1942) (68')
Örömhír – az evangélikus egyház mûsora A Magyar Televízió 1-es csatornáján szeptember 3-án, vasárnap 15.05-kor jelentkezõ adásban beszámolót láthatunk Szabó Györgynek, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület megválasztott új felügyelõjének az iktatásáról; ízelítõt kapunk a Luthertõl a Bauhausig címet viselõ kiállításról; bepillantunk a Keresztény Orvosok Magyarországi Társaságának X. jubileumi konferenciájára. A mûsor végén elhangzó tanévnyitó áhítatot Bence Imre esperes tartja.
Új nap – új kegyelem Félni fogják az Úr nevét napnyugaton, és dicsõségét napkeleten… Ézs 59,19 (Mk 16,15; Mk 7,31–37; ApCsel 9,1–9/10–20/; Zsolt 37,1–20) Napnyugattól napkeletig: a próféta korának szóhasználatában ez a földkerekséget jelenti. Eljön az idõ, amikor a föld minden népe félni fogja Istent. Hogy ez mikor következik be, arra a mondat folytatásában van a válasz: „…amikor eljön mint egy sebes folyam, amelyet az Úr szele korbácsolt föl.” A következõ vers (Ézs 59,20) pedig hozzáteszi: „De eljön Sionhoz a Megváltó, Jákób megtérõ bûnöseihez! – így szól az Úr.” Ez Ézsaiás „evangéliuma”: amikor az Úr a végsõ napon félelmet keltõ módon jelenik meg, valójában a megtérõ bûnösök megmentésére jön. Ítéletet tart a megkeményedett szívûek fölött, és elragadja közülük a megtérõket, hogy örökre vele élhessenek. Jézusnak az utolsó idõk szorongattatásairól szóló beszéde is evangélium övéinek: „Amikor pedig ezek elkezdõdnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.” (Lk 21,28)
Hétfõ Az okosok fényleni fognak, mint a fénylõ égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké. Dán 12,3 (2Kor 4,6; Mt 9,27–34 [helyesen]; 1Krón 21,1–14) Dániel azokat mondja okosnak, akik nem a világ normái, hanem Isten törvénye szerint élnek, azt is elviselve, hogy a környezetük emiatt gúnyolja õket és/vagy ellenségesen viszonyul hozzájuk.
Kedd Istenem, te tudod, milyen balga voltam, vétkeim nincsenek elrejtve elõtted. Zsolt 69,6 (Jn 13,38; 4Móz 12,1–15; 1Krón 21,15–22,1) A zsoltáros nem tartja szükségesnek vétkei tételes felsorolását, tudva, hogy ezek Isten elõtt egytõl egyig jól ismertek. Viszont egyetlen vétkéért sem hárítja másra a felelõsséget. Önmagát hibáztatja bûneiért, amikor balgának nevezi magát. Ez sokkal súlyosabb minõsítés, mint amilyennek a magyarban hangzik. (Mt 5,22 szerint Jézus méltónak mondja a fõtörvényszéki eljárásra azt, aki embertársát ezzel a kifejezéssel becsmérli!) Bûnbánatunk és bûnvallásunk csak akkor hiteles, ha vétkeinkért kizárólag magunkat hibáztatjuk. Ha a körülményekre vagy másokra hárítjuk a felelõsséget, bûnvallásunk – még ha részletes is – semmit sem ér.
Szerda Ha elszáll az ember lelke, visszatér a földbe, és azonnal semmivé válnak tervei. Zsolt 146,4 (Jel 14,13; Mt 17,14–20/21/; 1Krón 22,2–19) Való igaz: a halál minden tervet áthúz. Ezért tanácsos megfogadnunk Jakab apostol intelmét: „…azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! (…) Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.” (Jak 4,14.15)
Csütörtök Ki szerez eledelt a hollónak, amikor fiókái Istenhez kiáltanak, és kóvályognak, mert nincs mit enniük? Jób 38,41 (ApCsel 6,2; Jak 5,13–16; 1Krón 28,1–13) Az idézet Jób könyvében az Úr beszédébõl való, amikor megszólal, hogy Jób és barátai vitájában végre igazságot tegyen. A kérdés költõi. Az Úr az, aki a hollófiak élelmérõl gondoskodik. A fejezet elejétõl sorolt csodák mellett – amelyek mind hatalmát bizonyítják – a gondviselés is Isten isten voltának a bizonyítéka.
Péntek Így szól az Úr: Oltalmazom, mert ismeri nevemet. Zsolt 91,14 (Gal 4,6; Lk 23,6–12; 1Krón 29,1–22) A név ismerete nem azt jelenti, hogy titkos információt birtokolunk viselõjérõl, hanem élõ, személyes kapcsolatról tanúskodik. Isten emberei már az Ószövetségben ilyen kapcsolatban álltak az Úrral. Ha arcát nem is láthatták, az Úr gyakran megszólította õket. Ha pedig õk hívták segítségül, Isten néha hallható beszéddel, néha látomásban vagy álomban, de leggyakrabban szabadító tettekkel válaszolt nekik. Mi Jézus Krisztusban sokkal szorosabb személyes kapcsolat lehetõségét kapjuk. E kapcsolat megélésének nem egyetlen, de nélkülözhetetlen alkalma az úrvacsora.
Szombat Indulj, és hirdesd nekik mindazt, amit én parancsolok! Jer 1,17 (Jn 20,18; Ézs 57, 15–19; 2Krón 1,1–17) Jeremiás prófétai elhívásában hangzik el ez az utasítás. A próféta megretten, mert sem a népre, sem a királyra, sem a papságra nézve nem hízelgõ az az isteni üzenet, amelyet át kell adnia. Olyan embereket kell Isten törvényével szembesítenie, akik a maguk szavait és tetteit tekintik törvénynek, és azokat ítélik el vétkesként, akik nem engedelmeskednek nekik. Ilyen emberek minden korban, mindenütt élnek. Ezért a prófétai szó ma is aktuális: Isten a magáén kívül más törvényt nem ismer, és az emberekkel – bárhol, bármikor éljenek – a maga törvénye alapján tart számadást. g Véghelyi Antal
Szeretettel tájékoztatjuk gyülekezeteinket, hogy a Szentháromság ünnepe utáni tizenkettedik vasárnap (szeptember 3.) offertóriuma az oktatási intézmények támogatását szolgálja. Kérjük, adakozó szeretettel segítsék az ügyet.
A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja E-mail:
[email protected] EvÉlet on-line: www.evelet.hu Hirdetésfelvétel:
[email protected] Szerkesztõség: 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/317-1108; 20/824-5519, fax: 1/486-1195. Szerkesztõségi titkár: Boda Zsuzsa (
[email protected]). Fõszerkesztõ: T. Pintér Károly (
[email protected]). Olvasószerkesztõk: Gyõri Virág vez. szerk. (
[email protected]), Dobsonyi Sándor (
[email protected]). Korrektor: Huszár Mariann (
[email protected]). Tervezõszerkesztõ: Nagy Bence (
[email protected]). Fõmunkatárs: Gazdag Zsuzsanna (
[email protected]). Rovatvezetõk: Bogdányi Gábor – EvElet on-line (
[email protected]), dr. Ecsedi Zsuzsanna – Cantate (
[email protected]), Kendeh K. Péter – Oratio Oecumenica (
[email protected]), Kõháti Dorottya – Új nap – új kegyelem (
[email protected]), Véghelyi Antal – A vasárnap igéje (
[email protected]). Árusítja a kiadó és a Magyar Posta Rt. (ÜLK) INDEX 25 211, ISSN 0133-1302
Kiadja a Luther Kiadó (
[email protected]) 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/317-5478, 1/4861228; 20/824-5518, fax: 486-1229. Felelõs kiadó: Kendeh K. Péter (
[email protected]). Nyomdai elõállítás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelõs vezetõ: Máthé Sándor vezérigazgató E-mail:
[email protected] Elõfizethetõ közvetlenül a kiadónál vagy postautalványon. Az elõfizetési díj belföldön negyed évre 2145 Ft, fél évre 4290 Ft, egy évre 8580 Ft, szomszédos országba egy évre 29 000 Ft (116 euró), egyéb külföldi országba egy évre 33 800 Ft (135 euró). Csak a minden hónap 16-ig beérkezõ lemondásokat tudjuk az azt követõ hónap elsejével töröltetni, ellenkezõ esetben még egy hónapig jár az újság. Beküldött kéziratokat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. Az adott lapszámba szánt kéziratokat a megelõzõ hét csütörtökéig kérjük leadni! A hétfõ délutáni lapzártakor kizárólag a hétvégi eseményekkel összefüggõ (és a szerkesztõséggel elõzetesen egyeztetett) írásokat tudjuk figyelembe venni. Az e-mailben küldendõ kéziratokat az
[email protected], a hirdetéseket a
[email protected] címre várjuk.
