engem sejdít a munkás teste két merev mozdulat között; rám vár a mozi elıtt este suhanc, a rosszul öltözött. S hol táborokba győlt bitangok verseim rendjét üldözik, fölindulnak testvéri tankok szertedübögni rímeit. Én mondom: Még nem nagy az ember. De képzeli, hát szertelen. Kísérje két szülıje szemmel: a szellem és a szerelem! 1937. febr. - márc. Ha mások, bennünk keresik álmukat, mondjuk meg: álmatlan éjszakáink vezettek minket el, hogy megtaláljuk, felismerjük, megvalljuk, és megszeressük az Istent, ki értünk jött e földre le. Kell a gyötrelem, a szenvedés, a vajúdás kétsége, hogy a hitünk egyedül a miénk legyen, ami által kimondani bírom: az Isten engem is szeret! Ezért, én Neki engedem meg, hogy bőneimet elvegye, és tévedéseim mind, érte lehetnek, tévedhetek. A számomra legyen egyetlen egy a fontos: hogy számára én vagyok a lényeges, nem a múltam, hanem a jövım. Ne fájjon többé, mit fájdalmával elviselt, csak arra ügyeljek, hogy bennem öröme legyen, így én, az İ dicsıségévé legyek! Viszonyom az élethez így az legyen, ahogy viszonyul hozzám Istenem! Ebben a kettınk közötti viszonyban minden, de minden egyes ember csak egy lehet; de az az egy, akiben Isten van jelen, s akiben Istennek van feleletem. Hogy e földi lét minden embernek Istenben legyen. Szent István Király Plébánia, Pomáz 2013 Pomáz, Templom tér 8. Tel.: 0626-325006 www.pomaziplebania.hu sz.szám: 11742087-2000056
„Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Közöltem velük igédet, és a világ győlölte ıket, mert nem a világból valók, ahogy én sem vagyok a világból. Nem azt kérem, hogy vedd el ıket a világból, hanem hogy óvd meg ıket a gonosztól. Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Szenteld meg ıket az igazságban. A te igéd igazság. Ahogyan engem a világba küldtél, úgy küldtem ıket én is a világba. Értük szentelem magam, hogy ık is meg legyenek szentelve az igazságban. De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ık is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsıséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: én bennük, te bennem, hogy így ık is teljesen eggyé legyenek” [Jn 17,13-23a] Újra meg újra kell kérdeznem magamtól: • Mi lehet Krisztus örömévé – általam? • Honnan jövök, és hova tartok? • Melyik világ az otthonom? • Személyemben kinek tartom szeretteimet? • Megszenteltnek tartom magam? • Jézus küldetésében lévınek tartom magam? • Mi az az igazság, ami az enyém? • Hihetınek tartom magam? • Számon tartom, hogy egységre jussak az Atyával, és Jézus Krisztussal? • Milyen dicsıség az, amiben részem van? • A Krisztusban hívıkkel mennyire élem meg az egység élményét? • Egyáltalán, Jézus fenti imáját mennyire veszem úgy, mint értem szóló imát?
Új Evangelizáció – új viszony megteremtése „A keresztény közösségeknek szükségük van arra, hogy újból meghallják Krisztus szavát, aki a megtérésre és az új evangelizációra hívja ıket. Ehhez pedig olyan hithirdetıkre van szükség, akik személyes és mindennapi kapcsolatban vannak Krisztussal, ismerik és mély szeretettel vannak iránta. … Krisztus üzenete nem igazodhat a mai világ elvárásaihoz” (XVI. Benedek pápa – 2012.05.11.)
Hit – a Pilis kapujában 2012. május 28. Pünkösdhétfı Karizmák ünnepe - Máriaremete A Pomázi Plébánia sátrában a Szeretetláng, a Hit és Fény közösség, a Karitász csoport, a Biblia közösség, a Hitoktatói munka, és a Játszóház mellett bemutatkozik az Új Evangelizáció missziós elıkészülete is, már a Hit évére kaput nyitva. Ez a kezdeményezés nem a mienk, Szentatyától indul ki az ötlet, és mert felismerjük, hogy a mai zajos világban, ahol a figyelmünket oly
sok felesleges dologgal igyekeznek elvonni, mi megkíséreljük a lényegre irányítani: Személyes kapcsolatomat Istennel nekem kell kialakítanom, hiszen, engem, személyesen váltott meg Jézus, és személyes megtérésre hív, hogy személyesen én üdvözüljek. Erre szeretnénk mindenki figyelmét felhívni. Mert hiába van egyház, pap, közösség, ahogy Isten sem tud tenni értem semmit - úgy ık sem, ha én nem vagyok cselekvı! De ez a személyes Isten kapcsolatom, tudjuk, nem magányos csörtetés, átgázolás másokon, hanem közösségi program, amennyiben a szeretet sem valósulhat meg magányosságban. XVI. Benedek pápa, a Hit Évére szóló apostoli levelében, a Porta fideiben – A Hit kapujában írja: „A hit megvallása egészen személyes és egyben közösségi aktus is.” Ebben az összefüggésben keressük a találkozást itt a sátorban, és majd a Karizmák ünnepét követıen is, minden olyan személlyel, akik ebben a feladatban meghívást fogadnak el. Akinek buzdítás kell, azt találja; aki számára tapasztalatszerzés, vagy átadás az aktuális, az arra leljen módot; de, aki bátorítást keres, az rátalálhasson; vagy, de, csak, ha … legyen egy pont, ahol közösséget találhatunk, ha missziónkban hiányát érezzük. Gondolatok, szellemiség, és fogalmak tisztázásán keresztül a magam Isten kapcsolatát élénkíteni, felfrissíteni, élın tartani, megújítani kell, ha mások számára is megmutatni bátorságot veszek magamra. Alázattal, szelídséggel megtenni a magunk dolgát legelıbb, hogy legyen mihez társuljon Isten kegyelme. Errıl és ilyen dolgokról kezdeményezünk, hívunk beszélgetésre a sátrunkba felnıtteket, míg gyermekeik közben eljátszanak. Felzárkózni a Szentatya hívása mögé nem illetlenség, sıt, talán bátorság; szeretetbıl, és szolgálatból akarjuk tenni, Isten dicsıségére.
Megannyi gondolat, lüktetı bizonyítéka annak, hogy a teremtett világ egy állandó változásban lévı természet. De attól természet, hogy Isten, a természetévé kívánja alakítani, amihez az Embert választotta ki, hogy legyen alkotó mőhelyében társa. Az Embernek így lehet tudomása arról, hogy nincs egyedül. Vele van az Isten, miközben Isten által lehet termékennyé, és teremtıvé. Ebbıl kell, hogy forrásozzon az Embernek az élet és a teremtett világ iránti alázata, tisztelete. De mindezt tisztelni nem lehet, nem ıszinte, ha a Teremtıt nem éri el tisztelete. Sokszor hisszük azt, hogy labirintusban vagyunk, mert nem látunk elıre, se oldalra; de még vissza sem, mert a történetünk is összekuszálódik, értéke, és értelme kicsúszik a kezünkbıl, elsikkad, szertefoszlik. Okát próbáljuk felkutatni, ám képtelenné lesz, ha igazolásokat a magunk számára a világunktól várunk. És akkor hangzik fel a ködbıl: „a mindenséghez mérd magad!” Igen, a dolgunk ennyi, nem több, de nem is kevesebb: egymásnak legyünk a mérleg nyelve! Hol az élet, ott szeretet legyen. De higgyük el, hogy szeretet az, amit Isten igazságának neveztek el! Minden más nem az, értéktelen. Az Embert megalázó, lealacsonyító, aki Istenhez nem érhet fel; de, mert önmagát értékében sem ismeri el!
József Attila ARS POETICA Németh Andornak Költı vagyok - mit érdekelne engem a költészet maga? Nem volna szép, ha égre kelne az éji folyó csillaga. Az idı lassan elszivárog, nem lógok a mesék tején, hörpintek valódi világot, habzó éggel a tetején. Szép a forrás - fürödni abban! A nyugalom, a remegés egymást öleli s kél a habban kecsesen okos csevegés. Más költık - mi gondom ezekkel? Mocskolván magukat szegyig, koholt képekkel és szeszekkel mímeljen mámort mindegyik. Én túllépek e mai kocsmán, az értelemig és tovább! Szabad ésszel nem adom ocsmány módon a szolga ostobát. Ehess, ihass, ölelhess, alhass! A mindenséggel mérd magad! Sziszegve se szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat. Nincs alku - én hadd legyek boldog! Másként akárki meggyaláz s megjelölnek pirosló foltok, elissza nedveim a láz. Én nem fogom be pörös számat. A tudásnak teszek panaszt. Rám tekint, pártfogón, e század: rám gondol, szántván, a paraszt;
engem sejdít a munkás teste két merev mozdulat között; rám vár a mozi elıtt este suhanc, a rosszul öltözött. S hol táborokba győlt bitangok verseim rendjét üldözik, fölindulnak testvéri tankok szertedübögni rímeit. Én mondom: Még nem nagy az ember. De képzeli, hát szertelen. Kísérje két szülıje szemmel: a szellem és a szerelem! 1937. febr. - márc. Ha mások, bennünk keresik álmukat, mondjuk meg: álmatlan éjszakáink vezettek minket el, hogy megtaláljuk, felismerjük, megvalljuk, és megszeressük az Istent, ki értünk jött e földre le. Kell a gyötrelem, a szenvedés, a vajúdás kétsége, hogy a hitünk egyedül a miénk legyen, ami által kimondani bírom: az Isten engem is szeret! Ezért, én Neki engedem meg, hogy bőneimet elvegye, és tévedéseim mind, érte lehetnek, tévedhetek. A számomra legyen egyetlen egy a fontos: hogy számára én vagyok a lényeges, nem a múltam, hanem a jövım. Ne fájjon többé, mit fájdalmával elviselt, csak arra ügyeljek, hogy bennem öröme legyen, így én, az İ dicsıségévé legyek! Viszonyom az élethez így az legyen, ahogy viszonyul hozzám Istenem! Ebben a kettınk közötti viszonyban minden, de minden egyes ember csak egy lehet; de az az egy, akiben Isten van jelen, s akiben Istennek van feleletem. Hogy e földi lét minden embernek Istenben legyen. Szent István Király Plébánia, Pomáz 2013 Pomáz, Templom tér 8. Tel.: 0626-325006 www.pomaziplebania.hu sz.szám: 11742087-2000056
„Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Közöltem velük igédet, és a világ győlölte ıket, mert nem a világból valók, ahogy én sem vagyok a világból. Nem azt kérem, hogy vedd el ıket a világból, hanem hogy óvd meg ıket a gonosztól. Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Szenteld meg ıket az igazságban. A te igéd igazság. Ahogyan engem a világba küldtél, úgy küldtem ıket én is a világba. Értük szentelem magam, hogy ık is meg legyenek szentelve az igazságban. De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ık is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsıséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: én bennük, te bennem, hogy így ık is teljesen eggyé legyenek” [Jn 17,13-23a] Újra meg újra kell kérdeznem magamtól: • Mi lehet Krisztus örömévé – általam? • Honnan jövök, és hova tartok? • Melyik világ az otthonom? • Személyemben kinek tartom szeretteimet? • Megszenteltnek tartom magam? • Jézus küldetésében lévınek tartom magam? • Mi az az igazság, ami az enyém? • Hihetınek tartom magam? • Számon tartom, hogy egységre jussak az Atyával, és Jézus Krisztussal? • Milyen dicsıség az, amiben részem van? • A Krisztusban hívıkkel mennyire élem meg az egység élményét? • Egyáltalán, Jézus fenti imáját mennyire veszem úgy, mint értem szóló imát?
Új Evangelizáció – új viszony megteremtése „A keresztény közösségeknek szükségük van arra, hogy újból meghallják Krisztus szavát, aki a megtérésre és az új evangelizációra hívja ıket. Ehhez pedig olyan hithirdetıkre van szükség, akik személyes és mindennapi kapcsolatban vannak Krisztussal, ismerik és mély szeretettel vannak iránta. … Krisztus üzenete nem igazodhat a mai világ elvárásaihoz” (XVI. Benedek pápa – 2012.05.11.)
Hit – a Pilis kapujában 2012. május 28. Pünkösdhétfı Karizmák ünnepe - Máriaremete A Pomázi Plébánia sátrában a Szeretetláng, a Hit és Fény közösség, a Karitász csoport, a Biblia közösség, a Hitoktatói munka, és a Játszóház mellett bemutatkozik az Új Evangelizáció missziós elıkészülete is, már a Hit évére kaput nyitva. Ez a kezdeményezés nem a mienk, Szentatyától indul ki az ötlet, és mert felismerjük, hogy a mai zajos világban, ahol a figyelmünket oly
sok felesleges dologgal igyekeznek elvonni, mi megkíséreljük a lényegre irányítani: Személyes kapcsolatomat Istennel nekem kell kialakítanom, hiszen, engem, személyesen váltott meg Jézus, és személyes megtérésre hív, hogy személyesen én üdvözüljek. Erre szeretnénk mindenki figyelmét felhívni. Mert hiába van egyház, pap, közösség, ahogy Isten sem tud tenni értem semmit - úgy ık sem, ha én nem vagyok cselekvı! De ez a személyes Isten kapcsolatom, tudjuk, nem magányos csörtetés, átgázolás másokon, hanem közösségi program, amennyiben a szeretet sem valósulhat meg magányosságban. XVI. Benedek pápa, a Hit Évére szóló apostoli levelében, a Porta fideiben – A Hit kapujában írja: „A hit megvallása egészen személyes és egyben közösségi aktus is.” Ebben az összefüggésben keressük a találkozást itt a sátorban, és majd a Karizmák ünnepét követıen is, minden olyan személlyel, akik ebben a feladatban meghívást fogadnak el. Akinek buzdítás kell, azt találja; aki számára tapasztalatszerzés, vagy átadás az aktuális, az arra leljen módot; de, aki bátorítást keres, az rátalálhasson; vagy, de, csak, ha … legyen egy pont, ahol közösséget találhatunk, ha missziónkban hiányát érezzük. Gondolatok, szellemiség, és fogalmak tisztázásán keresztül a magam Isten kapcsolatát élénkíteni, felfrissíteni, élın tartani, megújítani kell, ha mások számára is megmutatni bátorságot veszek magamra. Alázattal, szelídséggel megtenni a magunk dolgát legelıbb, hogy legyen mihez társuljon Isten kegyelme. Errıl és ilyen dolgokról kezdeményezünk, hívunk beszélgetésre a sátrunkba felnıtteket, míg gyermekeik közben eljátszanak. Felzárkózni a Szentatya hívása mögé nem illetlenség, sıt, talán bátorság; szeretetbıl, és szolgálatból akarjuk tenni, Isten dicsıségére.
Megannyi gondolat, lüktetı bizonyítéka annak, hogy a teremtett világ egy állandó változásban lévı természet. De attól természet, hogy Isten, a természetévé kívánja alakítani, amihez az Embert választotta ki, hogy legyen alkotó mőhelyében társa. Az Embernek így lehet tudomása arról, hogy nincs egyedül. Vele van az Isten, miközben Isten által lehet termékennyé, és teremtıvé. Ebbıl kell, hogy forrásozzon az Embernek az élet és a teremtett világ iránti alázata, tisztelete. De mindezt tisztelni nem lehet, nem ıszinte, ha a Teremtıt nem éri el tisztelete. Sokszor hisszük azt, hogy labirintusban vagyunk, mert nem látunk elıre, se oldalra; de még vissza sem, mert a történetünk is összekuszálódik, értéke, és értelme kicsúszik a kezünkbıl, elsikkad, szertefoszlik. Okát próbáljuk felkutatni, ám képtelenné lesz, ha igazolásokat a magunk számára a világunktól várunk. És akkor hangzik fel a ködbıl: „a mindenséghez mérd magad!” Igen, a dolgunk ennyi, nem több, de nem is kevesebb: egymásnak legyünk a mérleg nyelve! Hol az élet, ott szeretet legyen. De higgyük el, hogy szeretet az, amit Isten igazságának neveztek el! Minden más nem az, értéktelen. Az Embert megalázó, lealacsonyító, aki Istenhez nem érhet fel; de, mert önmagát értékében sem ismeri el!
József Attila ARS POETICA Németh Andornak Költı vagyok - mit érdekelne engem a költészet maga? Nem volna szép, ha égre kelne az éji folyó csillaga. Az idı lassan elszivárog, nem lógok a mesék tején, hörpintek valódi világot, habzó éggel a tetején. Szép a forrás - fürödni abban! A nyugalom, a remegés egymást öleli s kél a habban kecsesen okos csevegés. Más költık - mi gondom ezekkel? Mocskolván magukat szegyig, koholt képekkel és szeszekkel mímeljen mámort mindegyik. Én túllépek e mai kocsmán, az értelemig és tovább! Szabad ésszel nem adom ocsmány módon a szolga ostobát. Ehess, ihass, ölelhess, alhass! A mindenséggel mérd magad! Sziszegve se szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat. Nincs alku - én hadd legyek boldog! Másként akárki meggyaláz s megjelölnek pirosló foltok, elissza nedveim a láz. Én nem fogom be pörös számat. A tudásnak teszek panaszt. Rám tekint, pártfogón, e század: rám gondol, szántván, a paraszt;
engem sejdít a munkás teste két merev mozdulat között; rám vár a mozi elıtt este suhanc, a rosszul öltözött. S hol táborokba győlt bitangok verseim rendjét üldözik, fölindulnak testvéri tankok szertedübögni rímeit. Én mondom: Még nem nagy az ember. De képzeli, hát szertelen. Kísérje két szülıje szemmel: a szellem és a szerelem! 1937. febr. - márc. Ha mások, bennünk keresik álmukat, mondjuk meg: álmatlan éjszakáink vezettek minket el, hogy megtaláljuk, felismerjük, megvalljuk, és megszeressük az Istent, ki értünk jött e földre le. Kell a gyötrelem, a szenvedés, a vajúdás kétsége, hogy a hitünk egyedül a miénk legyen, ami által kimondani bírom: az Isten engem is szeret! Ezért, én Neki engedem meg, hogy bőneimet elvegye, és tévedéseim mind, érte lehetnek, tévedhetek. A számomra legyen egyetlen egy a fontos: hogy számára én vagyok a lényeges, nem a múltam, hanem a jövım. Ne fájjon többé, mit fájdalmával elviselt, csak arra ügyeljek, hogy bennem öröme legyen, így én, az İ dicsıségévé legyek! Viszonyom az élethez így az legyen, ahogy viszonyul hozzám Istenem! Ebben a kettınk közötti viszonyban minden, de minden egyes ember csak egy lehet; de az az egy, akiben Isten van jelen, s akiben Istennek van feleletem. Hogy e földi lét minden embernek Istenben legyen. Szent István Király Plébánia, Pomáz 2013 Pomáz, Templom tér 8. Tel.: 0626-325006 www.pomaziplebania.hu sz.szám: 11742087-2000056
„Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Közöltem velük igédet, és a világ győlölte ıket, mert nem a világból valók, ahogy én sem vagyok a világból. Nem azt kérem, hogy vedd el ıket a világból, hanem hogy óvd meg ıket a gonosztól. Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Szenteld meg ıket az igazságban. A te igéd igazság. Ahogyan engem a világba küldtél, úgy küldtem ıket én is a világba. Értük szentelem magam, hogy ık is meg legyenek szentelve az igazságban. De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ık is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsıséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: én bennük, te bennem, hogy így ık is teljesen eggyé legyenek” [Jn 17,13-23a] Újra meg újra kell kérdeznem magamtól: • Mi lehet Krisztus örömévé – általam? • Honnan jövök, és hova tartok? • Melyik világ az otthonom? • Személyemben kinek tartom szeretteimet? • Megszenteltnek tartom magam? • Jézus küldetésében lévınek tartom magam? • Mi az az igazság, ami az enyém? • Hihetınek tartom magam? • Számon tartom, hogy egységre jussak az Atyával, és Jézus Krisztussal? • Milyen dicsıség az, amiben részem van? • A Krisztusban hívıkkel mennyire élem meg az egység élményét? • Egyáltalán, Jézus fenti imáját mennyire veszem úgy, mint értem szóló imát?
Új Evangelizáció – új viszony megteremtése „A keresztény közösségeknek szükségük van arra, hogy újból meghallják Krisztus szavát, aki a megtérésre és az új evangelizációra hívja ıket. Ehhez pedig olyan hithirdetıkre van szükség, akik személyes és mindennapi kapcsolatban vannak Krisztussal, ismerik és mély szeretettel vannak iránta. … Krisztus üzenete nem igazodhat a mai világ elvárásaihoz” (XVI. Benedek pápa – 2012.05.11.)
Hit – a Pilis kapujában 2012. május 28. Pünkösdhétfı Karizmák ünnepe - Máriaremete A Pomázi Plébánia sátrában a Szeretetláng, a Hit és Fény közösség, a Karitász csoport, a Biblia közösség, a Hitoktatói munka, és a Játszóház mellett bemutatkozik az Új Evangelizáció missziós elıkészülete is, már a Hit évére kaput nyitva. Ez a kezdeményezés nem a mienk, Szentatyától indul ki az ötlet, és mert felismerjük, hogy a mai zajos világban, ahol a figyelmünket oly
sok felesleges dologgal igyekeznek elvonni, mi megkíséreljük a lényegre irányítani: Személyes kapcsolatomat Istennel nekem kell kialakítanom, hiszen, engem, személyesen váltott meg Jézus, és személyes megtérésre hív, hogy személyesen én üdvözüljek. Erre szeretnénk mindenki figyelmét felhívni. Mert hiába van egyház, pap, közösség, ahogy Isten sem tud tenni értem semmit - úgy ık sem, ha én nem vagyok cselekvı! De ez a személyes Isten kapcsolatom, tudjuk, nem magányos csörtetés, átgázolás másokon, hanem közösségi program, amennyiben a szeretet sem valósulhat meg magányosságban. XVI. Benedek pápa, a Hit Évére szóló apostoli levelében, a Porta fideiben – A Hit kapujában írja: „A hit megvallása egészen személyes és egyben közösségi aktus is.” Ebben az összefüggésben keressük a találkozást itt a sátorban, és majd a Karizmák ünnepét követıen is, minden olyan személlyel, akik ebben a feladatban meghívást fogadnak el. Akinek buzdítás kell, azt találja; aki számára tapasztalatszerzés, vagy átadás az aktuális, az arra leljen módot; de, aki bátorítást keres, az rátalálhasson; vagy, de, csak, ha … legyen egy pont, ahol közösséget találhatunk, ha missziónkban hiányát érezzük. Gondolatok, szellemiség, és fogalmak tisztázásán keresztül a magam Isten kapcsolatát élénkíteni, felfrissíteni, élın tartani, megújítani kell, ha mások számára is megmutatni bátorságot veszek magamra. Alázattal, szelídséggel megtenni a magunk dolgát legelıbb, hogy legyen mihez társuljon Isten kegyelme. Errıl és ilyen dolgokról kezdeményezünk, hívunk beszélgetésre a sátrunkba felnıtteket, míg gyermekeik közben eljátszanak. Felzárkózni a Szentatya hívása mögé nem illetlenség, sıt, talán bátorság; szeretetbıl, és szolgálatból akarjuk tenni, Isten dicsıségére.
Megannyi gondolat, lüktetı bizonyítéka annak, hogy a teremtett világ egy állandó változásban lévı természet. De attól természet, hogy Isten, a természetévé kívánja alakítani, amihez az Embert választotta ki, hogy legyen alkotó mőhelyében társa. Az Embernek így lehet tudomása arról, hogy nincs egyedül. Vele van az Isten, miközben Isten által lehet termékennyé, és teremtıvé. Ebbıl kell, hogy forrásozzon az Embernek az élet és a teremtett világ iránti alázata, tisztelete. De mindezt tisztelni nem lehet, nem ıszinte, ha a Teremtıt nem éri el tisztelete. Sokszor hisszük azt, hogy labirintusban vagyunk, mert nem látunk elıre, se oldalra; de még vissza sem, mert a történetünk is összekuszálódik, értéke, és értelme kicsúszik a kezünkbıl, elsikkad, szertefoszlik. Okát próbáljuk felkutatni, ám képtelenné lesz, ha igazolásokat a magunk számára a világunktól várunk. És akkor hangzik fel a ködbıl: „a mindenséghez mérd magad!” Igen, a dolgunk ennyi, nem több, de nem is kevesebb: egymásnak legyünk a mérleg nyelve! Hol az élet, ott szeretet legyen. De higgyük el, hogy szeretet az, amit Isten igazságának neveztek el! Minden más nem az, értéktelen. Az Embert megalázó, lealacsonyító, aki Istenhez nem érhet fel; de, mert önmagát értékében sem ismeri el!
József Attila ARS POETICA Németh Andornak Költı vagyok - mit érdekelne engem a költészet maga? Nem volna szép, ha égre kelne az éji folyó csillaga. Az idı lassan elszivárog, nem lógok a mesék tején, hörpintek valódi világot, habzó éggel a tetején. Szép a forrás - fürödni abban! A nyugalom, a remegés egymást öleli s kél a habban kecsesen okos csevegés. Más költık - mi gondom ezekkel? Mocskolván magukat szegyig, koholt képekkel és szeszekkel mímeljen mámort mindegyik. Én túllépek e mai kocsmán, az értelemig és tovább! Szabad ésszel nem adom ocsmány módon a szolga ostobát. Ehess, ihass, ölelhess, alhass! A mindenséggel mérd magad! Sziszegve se szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat. Nincs alku - én hadd legyek boldog! Másként akárki meggyaláz s megjelölnek pirosló foltok, elissza nedveim a láz. Én nem fogom be pörös számat. A tudásnak teszek panaszt. Rám tekint, pártfogón, e század: rám gondol, szántván, a paraszt;
engem sejdít a munkás teste két merev mozdulat között; rám vár a mozi elıtt este suhanc, a rosszul öltözött. S hol táborokba győlt bitangok verseim rendjét üldözik, fölindulnak testvéri tankok szertedübögni rímeit. Én mondom: Még nem nagy az ember. De képzeli, hát szertelen. Kísérje két szülıje szemmel: a szellem és a szerelem! 1937. febr. - márc. Ha mások, bennünk keresik álmukat, mondjuk meg: álmatlan éjszakáink vezettek minket el, hogy megtaláljuk, felismerjük, megvalljuk, és megszeressük az Istent, ki értünk jött e földre le. Kell a gyötrelem, a szenvedés, a vajúdás kétsége, hogy a hitünk egyedül a miénk legyen, ami által kimondani bírom: az Isten engem is szeret! Ezért, én Neki engedem meg, hogy bőneimet elvegye, és tévedéseim mind, érte lehetnek, tévedhetek. A számomra legyen egyetlen egy a fontos: hogy számára én vagyok a lényeges, nem a múltam, hanem a jövım. Ne fájjon többé, mit fájdalmával elviselt, csak arra ügyeljek, hogy bennem öröme legyen, így én, az İ dicsıségévé legyek! Viszonyom az élethez így az legyen, ahogy viszonyul hozzám Istenem! Ebben a kettınk közötti viszonyban minden, de minden egyes ember csak egy lehet; de az az egy, akiben Isten van jelen, s akiben Istennek van feleletem. Hogy e földi lét minden embernek Istenben legyen. Szent István Király Plébánia, Pomáz 2013 Pomáz, Templom tér 8. Tel.: 0626-325006 www.pomaziplebania.hu sz.szám: 11742087-2000056
„Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Közöltem velük igédet, és a világ győlölte ıket, mert nem a világból valók, ahogy én sem vagyok a világból. Nem azt kérem, hogy vedd el ıket a világból, hanem hogy óvd meg ıket a gonosztól. Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Szenteld meg ıket az igazságban. A te igéd igazság. Ahogyan engem a világba küldtél, úgy küldtem ıket én is a világba. Értük szentelem magam, hogy ık is meg legyenek szentelve az igazságban. De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ık is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsıséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: én bennük, te bennem, hogy így ık is teljesen eggyé legyenek” [Jn 17,13-23a] Újra meg újra kell kérdeznem magamtól: • Mi lehet Krisztus örömévé – általam? • Honnan jövök, és hova tartok? • Melyik világ az otthonom? • Személyemben kinek tartom szeretteimet? • Megszenteltnek tartom magam? • Jézus küldetésében lévınek tartom magam? • Mi az az igazság, ami az enyém? • Hihetınek tartom magam? • Számon tartom, hogy egységre jussak az Atyával, és Jézus Krisztussal? • Milyen dicsıség az, amiben részem van? • A Krisztusban hívıkkel mennyire élem meg az egység élményét? • Egyáltalán, Jézus fenti imáját mennyire veszem úgy, mint értem szóló imát?
Új Evangelizáció – új viszony megteremtése „A keresztény közösségeknek szükségük van arra, hogy újból meghallják Krisztus szavát, aki a megtérésre és az új evangelizációra hívja ıket. Ehhez pedig olyan hithirdetıkre van szükség, akik személyes és mindennapi kapcsolatban vannak Krisztussal, ismerik és mély szeretettel vannak iránta. … Krisztus üzenete nem igazodhat a mai világ elvárásaihoz” (XVI. Benedek pápa – 2012.05.11.)
Hit – a Pilis kapujában 2012. május 28. Pünkösdhétfı Karizmák ünnepe - Máriaremete A Pomázi Plébánia sátrában a Szeretetláng, a Hit és Fény közösség, a Karitász csoport, a Biblia közösség, a Hitoktatói munka, és a Játszóház mellett bemutatkozik az Új Evangelizáció missziós elıkészülete is, már a Hit évére kaput nyitva. Ez a kezdeményezés nem a mienk, Szentatyától indul ki az ötlet, és mert felismerjük, hogy a mai zajos világban, ahol a figyelmünket oly
sok felesleges dologgal igyekeznek elvonni, mi megkíséreljük a lényegre irányítani: Személyes kapcsolatomat Istennel nekem kell kialakítanom, hiszen, engem, személyesen váltott meg Jézus, és személyes megtérésre hív, hogy személyesen én üdvözüljek. Erre szeretnénk mindenki figyelmét felhívni. Mert hiába van egyház, pap, közösség, ahogy Isten sem tud tenni értem semmit - úgy ık sem, ha én nem vagyok cselekvı! De ez a személyes Isten kapcsolatom, tudjuk, nem magányos csörtetés, átgázolás másokon, hanem közösségi program, amennyiben a szeretet sem valósulhat meg magányosságban. XVI. Benedek pápa, a Hit Évére szóló apostoli levelében, a Porta fideiben – A Hit kapujában írja: „A hit megvallása egészen személyes és egyben közösségi aktus is.” Ebben az összefüggésben keressük a találkozást itt a sátorban, és majd a Karizmák ünnepét követıen is, minden olyan személlyel, akik ebben a feladatban meghívást fogadnak el. Akinek buzdítás kell, azt találja; aki számára tapasztalatszerzés, vagy átadás az aktuális, az arra leljen módot; de, aki bátorítást keres, az rátalálhasson; vagy, de, csak, ha … legyen egy pont, ahol közösséget találhatunk, ha missziónkban hiányát érezzük. Gondolatok, szellemiség, és fogalmak tisztázásán keresztül a magam Isten kapcsolatát élénkíteni, felfrissíteni, élın tartani, megújítani kell, ha mások számára is megmutatni bátorságot veszek magamra. Alázattal, szelídséggel megtenni a magunk dolgát legelıbb, hogy legyen mihez társuljon Isten kegyelme. Errıl és ilyen dolgokról kezdeményezünk, hívunk beszélgetésre a sátrunkba felnıtteket, míg gyermekeik közben eljátszanak. Felzárkózni a Szentatya hívása mögé nem illetlenség, sıt, talán bátorság; szeretetbıl, és szolgálatból akarjuk tenni, Isten dicsıségére.
Megannyi gondolat, lüktetı bizonyítéka annak, hogy a teremtett világ egy állandó változásban lévı természet. De attól természet, hogy Isten, a természetévé kívánja alakítani, amihez az Embert választotta ki, hogy legyen alkotó mőhelyében társa. Az Embernek így lehet tudomása arról, hogy nincs egyedül. Vele van az Isten, miközben Isten által lehet termékennyé, és teremtıvé. Ebbıl kell, hogy forrásozzon az Embernek az élet és a teremtett világ iránti alázata, tisztelete. De mindezt tisztelni nem lehet, nem ıszinte, ha a Teremtıt nem éri el tisztelete. Sokszor hisszük azt, hogy labirintusban vagyunk, mert nem látunk elıre, se oldalra; de még vissza sem, mert a történetünk is összekuszálódik, értéke, és értelme kicsúszik a kezünkbıl, elsikkad, szertefoszlik. Okát próbáljuk felkutatni, ám képtelenné lesz, ha igazolásokat a magunk számára a világunktól várunk. És akkor hangzik fel a ködbıl: „a mindenséghez mérd magad!” Igen, a dolgunk ennyi, nem több, de nem is kevesebb: egymásnak legyünk a mérleg nyelve! Hol az élet, ott szeretet legyen. De higgyük el, hogy szeretet az, amit Isten igazságának neveztek el! Minden más nem az, értéktelen. Az Embert megalázó, lealacsonyító, aki Istenhez nem érhet fel; de, mert önmagát értékében sem ismeri el!
József Attila ARS POETICA Németh Andornak Költı vagyok - mit érdekelne engem a költészet maga? Nem volna szép, ha égre kelne az éji folyó csillaga. Az idı lassan elszivárog, nem lógok a mesék tején, hörpintek valódi világot, habzó éggel a tetején. Szép a forrás - fürödni abban! A nyugalom, a remegés egymást öleli s kél a habban kecsesen okos csevegés. Más költık - mi gondom ezekkel? Mocskolván magukat szegyig, koholt képekkel és szeszekkel mímeljen mámort mindegyik. Én túllépek e mai kocsmán, az értelemig és tovább! Szabad ésszel nem adom ocsmány módon a szolga ostobát. Ehess, ihass, ölelhess, alhass! A mindenséggel mérd magad! Sziszegve se szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat. Nincs alku - én hadd legyek boldog! Másként akárki meggyaláz s megjelölnek pirosló foltok, elissza nedveim a láz. Én nem fogom be pörös számat. A tudásnak teszek panaszt. Rám tekint, pártfogón, e század: rám gondol, szántván, a paraszt;
engem sejdít a munkás teste két merev mozdulat között; rám vár a mozi elıtt este suhanc, a rosszul öltözött. S hol táborokba győlt bitangok verseim rendjét üldözik, fölindulnak testvéri tankok szertedübögni rímeit. Én mondom: Még nem nagy az ember. De képzeli, hát szertelen. Kísérje két szülıje szemmel: a szellem és a szerelem! 1937. febr. - márc. Ha mások, bennünk keresik álmukat, mondjuk meg: álmatlan éjszakáink vezettek minket el, hogy megtaláljuk, felismerjük, megvalljuk, és megszeressük az Istent, ki értünk jött e földre le. Kell a gyötrelem, a szenvedés, a vajúdás kétsége, hogy a hitünk egyedül a miénk legyen, ami által kimondani bírom: az Isten engem is szeret! Ezért, én Neki engedem meg, hogy bőneimet elvegye, és tévedéseim mind, érte lehetnek, tévedhetek. A számomra legyen egyetlen egy a fontos: hogy számára én vagyok a lényeges, nem a múltam, hanem a jövım. Ne fájjon többé, mit fájdalmával elviselt, csak arra ügyeljek, hogy bennem öröme legyen, így én, az İ dicsıségévé legyek! Viszonyom az élethez így az legyen, ahogy viszonyul hozzám Istenem! Ebben a kettınk közötti viszonyban minden, de minden egyes ember csak egy lehet; de az az egy, akiben Isten van jelen, s akiben Istennek van feleletem. Hogy e földi lét minden embernek Istenben legyen. Szent István Király Plébánia, Pomáz 2013 Pomáz, Templom tér 8. Tel.: 0626-325006 www.pomaziplebania.hu sz.szám: 11742087-2000056
„Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Közöltem velük igédet, és a világ győlölte ıket, mert nem a világból valók, ahogy én sem vagyok a világból. Nem azt kérem, hogy vedd el ıket a világból, hanem hogy óvd meg ıket a gonosztól. Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Szenteld meg ıket az igazságban. A te igéd igazság. Ahogyan engem a világba küldtél, úgy küldtem ıket én is a világba. Értük szentelem magam, hogy ık is meg legyenek szentelve az igazságban. De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ık is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsıséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: én bennük, te bennem, hogy így ık is teljesen eggyé legyenek” [Jn 17,13-23a] Újra meg újra kell kérdeznem magamtól: • Mi lehet Krisztus örömévé – általam? • Honnan jövök, és hova tartok? • Melyik világ az otthonom? • Személyemben kinek tartom szeretteimet? • Megszenteltnek tartom magam? • Jézus küldetésében lévınek tartom magam? • Mi az az igazság, ami az enyém? • Hihetınek tartom magam? • Számon tartom, hogy egységre jussak az Atyával, és Jézus Krisztussal? • Milyen dicsıség az, amiben részem van? • A Krisztusban hívıkkel mennyire élem meg az egység élményét? • Egyáltalán, Jézus fenti imáját mennyire veszem úgy, mint értem szóló imát?
Új Evangelizáció – új viszony megteremtése „A keresztény közösségeknek szükségük van arra, hogy újból meghallják Krisztus szavát, aki a megtérésre és az új evangelizációra hívja ıket. Ehhez pedig olyan hithirdetıkre van szükség, akik személyes és mindennapi kapcsolatban vannak Krisztussal, ismerik és mély szeretettel vannak iránta. … Krisztus üzenete nem igazodhat a mai világ elvárásaihoz” (XVI. Benedek pápa – 2012.05.11.)
Hit – a Pilis kapujában 2012. május 28. Pünkösdhétfı Karizmák ünnepe - Máriaremete A Pomázi Plébánia sátrában a Szeretetláng, a Hit és Fény közösség, a Karitász csoport, a Biblia közösség, a Hitoktatói munka, és a Játszóház mellett bemutatkozik az Új Evangelizáció missziós elıkészülete is, már a Hit évére kaput nyitva. Ez a kezdeményezés nem a mienk, Szentatyától indul ki az ötlet, és mert felismerjük, hogy a mai zajos világban, ahol a figyelmünket oly
sok felesleges dologgal igyekeznek elvonni, mi megkíséreljük a lényegre irányítani: Személyes kapcsolatomat Istennel nekem kell kialakítanom, hiszen, engem, személyesen váltott meg Jézus, és személyes megtérésre hív, hogy személyesen én üdvözüljek. Erre szeretnénk mindenki figyelmét felhívni. Mert hiába van egyház, pap, közösség, ahogy Isten sem tud tenni értem semmit - úgy ık sem, ha én nem vagyok cselekvı! De ez a személyes Isten kapcsolatom, tudjuk, nem magányos csörtetés, átgázolás másokon, hanem közösségi program, amennyiben a szeretet sem valósulhat meg magányosságban. XVI. Benedek pápa, a Hit Évére szóló apostoli levelében, a Porta fideiben – A Hit kapujában írja: „A hit megvallása egészen személyes és egyben közösségi aktus is.” Ebben az összefüggésben keressük a találkozást itt a sátorban, és majd a Karizmák ünnepét követıen is, minden olyan személlyel, akik ebben a feladatban meghívást fogadnak el. Akinek buzdítás kell, azt találja; aki számára tapasztalatszerzés, vagy átadás az aktuális, az arra leljen módot; de, aki bátorítást keres, az rátalálhasson; vagy, de, csak, ha … legyen egy pont, ahol közösséget találhatunk, ha missziónkban hiányát érezzük. Gondolatok, szellemiség, és fogalmak tisztázásán keresztül a magam Isten kapcsolatát élénkíteni, felfrissíteni, élın tartani, megújítani kell, ha mások számára is megmutatni bátorságot veszek magamra. Alázattal, szelídséggel megtenni a magunk dolgát legelıbb, hogy legyen mihez társuljon Isten kegyelme. Errıl és ilyen dolgokról kezdeményezünk, hívunk beszélgetésre a sátrunkba felnıtteket, míg gyermekeik közben eljátszanak. Felzárkózni a Szentatya hívása mögé nem illetlenség, sıt, talán bátorság; szeretetbıl, és szolgálatból akarjuk tenni, Isten dicsıségére.
Megannyi gondolat, lüktetı bizonyítéka annak, hogy a teremtett világ egy állandó változásban lévı természet. De attól természet, hogy Isten, a természetévé kívánja alakítani, amihez az Embert választotta ki, hogy legyen alkotó mőhelyében társa. Az Embernek így lehet tudomása arról, hogy nincs egyedül. Vele van az Isten, miközben Isten által lehet termékennyé, és teremtıvé. Ebbıl kell, hogy forrásozzon az Embernek az élet és a teremtett világ iránti alázata, tisztelete. De mindezt tisztelni nem lehet, nem ıszinte, ha a Teremtıt nem éri el tisztelete. Sokszor hisszük azt, hogy labirintusban vagyunk, mert nem látunk elıre, se oldalra; de még vissza sem, mert a történetünk is összekuszálódik, értéke, és értelme kicsúszik a kezünkbıl, elsikkad, szertefoszlik. Okát próbáljuk felkutatni, ám képtelenné lesz, ha igazolásokat a magunk számára a világunktól várunk. És akkor hangzik fel a ködbıl: „a mindenséghez mérd magad!” Igen, a dolgunk ennyi, nem több, de nem is kevesebb: egymásnak legyünk a mérleg nyelve! Hol az élet, ott szeretet legyen. De higgyük el, hogy szeretet az, amit Isten igazságának neveztek el! Minden más nem az, értéktelen. Az Embert megalázó, lealacsonyító, aki Istenhez nem érhet fel; de, mert önmagát értékében sem ismeri el!
József Attila ARS POETICA Németh Andornak Költı vagyok - mit érdekelne engem a költészet maga? Nem volna szép, ha égre kelne az éji folyó csillaga. Az idı lassan elszivárog, nem lógok a mesék tején, hörpintek valódi világot, habzó éggel a tetején. Szép a forrás - fürödni abban! A nyugalom, a remegés egymást öleli s kél a habban kecsesen okos csevegés. Más költık - mi gondom ezekkel? Mocskolván magukat szegyig, koholt képekkel és szeszekkel mímeljen mámort mindegyik. Én túllépek e mai kocsmán, az értelemig és tovább! Szabad ésszel nem adom ocsmány módon a szolga ostobát. Ehess, ihass, ölelhess, alhass! A mindenséggel mérd magad! Sziszegve se szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat. Nincs alku - én hadd legyek boldog! Másként akárki meggyaláz s megjelölnek pirosló foltok, elissza nedveim a láz. Én nem fogom be pörös számat. A tudásnak teszek panaszt. Rám tekint, pártfogón, e század: rám gondol, szántván, a paraszt;
