MUNKABIZTONSÁG 2.5
Tűz- és robbanásvédelem az élelmiszeriparban és a közlekedésben Tárgyszavak: tűzvédelem; robbanásvédelem; malomipar; közlekedésbiztonság.
Tűzvédelmi intézkedések a malomiparban A tűzkárbiztosítás az egyik legfontosabb biztosítási fajta. A biztosítási szerződést az adott terület specialitásait figyelembevéve körültekintően és különös gondossággal kell összeállítani. A malomiparban számos intézkedéssel csökkenthető a tűzesetek bekövetkezésének valószínűsége, elsőként a tűzbiztos lépcsőház, vízcsővezeték és tűzcsap létesítése említhető. A malom helyiségei közötti tűzbiztos nyílászárókat csukva kell tartani, illetve önműködő típust kell alkalmazni. Tűz és robbanásveszélyes anyagok, pl. üzemanyag, oldószer, gázpalack nem tárolhatók a malom épületében. Porrobbanás csak por jelenlétében következik be, vagyis a legjobb védelem a tiszta, pormentes környezet. A pormentesítést célszerű porszívóval végezni, különös tekintettel a sarkokra. Fontos a jó szakmai kapcsolat a területileg illetékes tűzoltósággal. Ehhez hozzátartozik a tűzjelző rendszer kiépítése, rendszeres ellenőrzése, amit célszerű elektromos szakemberrel megterveztetni és felülvizsgáltatni. A malomban csak tűz- és robbanásbiztos kivitelű gépek és berendezések működhetnek. Elengedhetetlen a tárolótér és a munkahengerek hőmérsékletének távfelügyelete, így azonnal észlelhető a rendellenes működés, pl. helyi túlmelegedés, az elégtelen kenés miatti szikraképződés veszélye, és az óvintézkedéseket időben meg lehet tenni. Az őrléssel előállított termékeket tűzveszélyességi szempontból ellenőrizni kell. Az anyagpályák nyomásálló zsiliprendszerrel szakaszolhatók, és szükség esetén a rendszer a másodperc törtrésze alatt működésbe hozható. A malom vészüzemmódra állítja át magát, a rendszer a tisztítást azonnal leállítja és megszólalnak a vészjelzők. Akusztikus és optikai vészjelzőket telepítettek a rakodóterekbe, az irodákba, a pihenő helyiségbe, sőt a mosdókba is.
A riasztás telefonon automatikusan megtörténik. Amennyiben a helyileg illetékes személyek nem reagálnak, akkor a jelzést a rendszer a területen kívüli felelőshöz továbbítja. Tűz esetén a tetőn elhelyezett szirénát kézi úton működésbe hozzák, a riasztás után a tűzoltóság az előre kidolgozott tervet és a szélirányt figyelembe véve megkezdi az oltást. Addig, amíg a tűzoltóság meg nem érkezik a helyszínre, a szirénát nem kapcsolják ki. Nagyobb tűz esetén a sziréna bekapcsolása után előre kidolgozott terv szerint kikapcsolják az elektromos hálózatot, a turbinákat és a transzformátort. Az üzemi területen tartózkodó valamennyi teherautót és személyautót a kijelölt parkolóba viszik, amelynek kulcsa minden vezető számára hozzáférhető. A bejárati ajtókat a tűzoltóság részére kinyitják. A tűz tovaterjedésének megakadályozás érdekében a szomszédos épületek ajtajait és ablakait bezárják. A tűzoltóság szükség esetén értesíti a rendőrséget és a mentőket. A legfontosabb tűzvédelmi teendőket az alábbiakban lehet összefoglalni: • portalanítás porszívóval; • becsukott ajtók; • menekülési útvonal feltüntetése; • emeletenként tűzoltó készülékek elhelyezése; • tisztítószerek, benzin, petróleum, dízel üzemanyag, gázpalack, nyomás alatti tartályok tárolása robbanásbiztos helyiségben; • vízvezetékek, vízvételi és csatlakozási hely kiépítése, fecskendő készenlétben tartása; • intézkedési terv összeállítása, ismertetése a munkatársakkal, tűzvédelmi gyakorlatok tartása; • a hőmérsékletmérő berendezések ellenőrzése naponta, ill. hetente, elektromos kapcsolószekrények kiépítése emeletenként, az elektromos vezetékek rendszeres ellenőrzése; • a hengerszékek hőmérsékletének ellenőrzése, adatgyűjtés; • a gyorsjárású gépek hőmérsékletének ellenőrzése; • a gabona- és liszttároló kamrákban, a szállítórendszerben enyhe vákuum létesítése és állandó ellenőrzése; • a poremisszió ellenőrzése takarítás alatt; • a nyomóvezetékekre túlnyomást lefúvató fejek felszerelése ellenőrzőegységgel; • a pneumatikus szűrők poremissziójának mérése; • hasadó tárcsa beépítése a túlnyomás lefúvató vezetékekbe;
• decibelellenőrző- és riasztóberendezés kiépítése emeletenként; • a tisztítás és a malomleállás előzetes jelzése; • a zsákoló, előrakodó és mérőhelyiség poremissziójának megemelkedésekor a malom és a tisztítás azonnali leállítása. A biztonságos és zavartalan üzemmenet előnyt jelent a biztosítás szempontjából is, mert ez a biztosítási díjban érvényesíthető.
Alagutak tűzbiztonsága Az alagutakban bekövetkezett sorozatos balesetek, pl. Franciaországban, Ausztriában, Svájcban az alagútépítés hiányosságaira és biztonságára irányította a szakma figyelmét. Az alagutakban bekövetkező balesetek nemcsak súlyos személyi sérüléssel járhatnak, hanem komoly károkat okozhatnak magában az építményben, és közlekedési fennakadást idézhetnek elő. A veszélyek és a következmények többszörösen meghaladják a nyílt vasúti pályán vagy közúton bekövetkező balesetekét. A korszerű követelményeknek megfelelő biztonsági rendszer legfontosabb elemei: – a rendkívüli események észlelése és jelzése, – a közlekedés résztvevőinek tájékoztatása, – személyi védelem és a biztonságos evakuálás feltételeinek megteremtése, – hatékonyan működő mentőszolgálat. A korszerű alagútberendezésekkel szemben elsődleges követelmény, hogy a mentéshez szükséges minimális ideig megőrizzék működőképességüket még tűz esetén is. Ez kiemelten fontos az elektromos berendezések esetén. Közlekedési balesetnél keletkező tűzben igen rövid idő alatt tetemes hőmennyiség szabadul fel. Például személyautóknál 2–5 MW, megrakott teherjárműveknél 20–30 MW, amihez rendszerint nagy 1200 °C hőmérséklet társul. Összehasonlításképpen egy családi ház fűtéséhez 0,01–0,02 MW energia szükséges. A környezetet a hőhatáson kívül korom és különböző mérgező égéstermékek is terhelik. A balesetek megelőzését célzó intézkedések után sorrendben rögtön a mentés, elsősorban az önmentés feltételeit kell biztosítani az üzemeltetőnek. Elengedhetetlen az alagutak építésére és üzemeltetésére vonatkozó irányelvek felülvizsgálata és korszerűsítése. A tűzvédelmi szakemberek együttműködése határokon átívelő feladat. A DIN 4102 német szabvány például előírja, hogy a tűzoltóság megjelenése előtt a közlekedés résztvevőinek önmentése maximum 10 percen belül történjen meg.
Az alagútbalesetek oka rendszerint emberi mulasztás. Tűzesetnél a résztvevők viselkedése és önmentése nagymértékben függ az érintetteknek nyújtott információktól és a helyben felszerelt biztonsági berendezésektől. A berendezések működőképességének biztosítása az üzemeltető talán legfontosabb kötelessége. A balesetekből azt a következtetést vonták le, hogy a jövőben az alagutak és egyéb olyan nagy-forgalmú épületek elektromos szerelvényeit, ahol szűk menekülési útvonal áll rendelkezésre, tűzálló kivitelben készítik el. Az elektromos rendszer kábelből, elosztó dobozokból, csatlakozókból és a kábel felfüggesztéséből áll. Katasztrófa esetén a teljes rendszertől megkövetelik, hogy a működőképességet megőrizze 950 °C-on 30–90 percen át. A szigetelés sértetlenségének megőrzése 750 °C-on 180 percig csak a kábelre vonatkozik. A működőképesség ennél szélesebb kört ölel fel, amibe értelemszerűen beletartoznak a tűzbiztos szerelés biztonsági szempontjai, valamint egyéb anyagi jellemzők teljesítése is (1. táblázat). 1. táblázat A tűzálló szereléssel szembeni követelmények Követelmény
Eljárás
A korrozív gázok által okozott személyi és tárgyi sérülések elkerülése
halogénmentes szerkezeti anyagok felhasználása
Tűz- és lángállóság
nehezen gyulladó anyagok alkalmazása
A helyi tűz tovaterjedésének megelőzése
a tűz terjedését megakadályozó technológia
A menekülési útvonal és a mentés biztosítása
minimális füstképződéssel járó anyagok felhasználása
Az atomerőművekben és más magas kockázatú környezetekben már a 70-es évek elején tűzálló kábel alkalmazását írták elő. Elsőként a „Dätwyler” kábelt alkalmazták, amelynél a rézvezetékre közvetlenül extrudálták a szigetelőréteget, majd kerámiabevonattal láttak el. Nem szükséges bővebben indokolni, hogy a rendszer működőképessége szempontjából nem elegendő, ha csak a kábel rendelkezik kimagaslóan jó tűz- és lángállósággal, ugyanakkor az elosztódobozok, és a helyi berendezések (lámpatestek) igen rövid idő alatt tönkremennek. Az utóbbi években sikerült halogénmentes, tűzálló anyagból a teljes rendszert kifejleszteni. A szerkezeti anyagot külön-külön minősíttette az építtető, tervező és kivitelező cég. Az új közúti, vasúti alagutak elektromos szerelései már ebből a tűzálló elosztóból és kábelből készülnek.
A svájci vasúttársaság (SBB) megbízásából kockázatelemzést végeztek a korábban épült vasúti alagutakban. A vizsgálat célja a berendezések működési biztonságának és az önmentést megkönnyítő lehetőségeknek felmérése volt abban az esetben, ha káresemény következne be. 2004 végéig a már korszerűsített alagutakon kívül további 23 vasúti alagutat szerelnek fel önmentést segítő berendezésekkel 45 M svájci frank értékben. A cél nem kevesebb, mint maximális biztonság elérése kompromiszszum nélküli technológiatranszferrel a vészvilágítás kiépítésében. A fejlesztés a meglevő és az ezután épülő alagutakat egyaránt érinti. A Rothrist-Märstetten vasútvonalon épülő alagútban 600 db világítótestet szereltek fel, amelyhez 6 x 4 mm2 halogénmentes kábelt használtak (szigetelő tulajdonságát 180 percig megőrzi). A továbbiakban olyan elosztódobozok felszerelését tervezik, amely a kábellel együtt biztosítja az előírt rendszer garanciát. Az SBB követelményrendszere vasúti alagútra a következőket tartalmazza: – a földalatti építkezés rendkívüli körülményeinek megfelelő anyagok alkalmazása; – halogénmentes anyagok alkalmazása; – IP 65 védelmi osztályba tartozó anyagok alkalmazása; – E30 előírás szerinti működőképesség megtartása. A zürichi főpályaudvar és Thalwil között 200 km/ó sebességgel közlekedő vonatok két nyomtávú vasúti alagútban haladnak, ezzel a Gotthard/Graubünden irányába vezető hegyszorosban már a második két nyomtávú alagutat adták át a forgalomnak. A vészkijárat világítását az 50 m-enként elhelyezett 2 x 40 wattos lámpatestek biztosítják. A világítótesteket összekötő kábel egyúttal korlátként szolgál a menekülőknek. Az elosztódobozokat közvetlenül a kábel alatt helyezték el. A vészvilágítás áramellátását két központ biztosítja. A hosszú kábelszakaszok miatt az alagút teljes hosszán kapcsolókkal ellátott transzformátorkamrákat helyeztek el (üzemi feszültség 980 V). A rendszerhez még egy 2 x 60 KVA-es szünetmentes áramforrás is tartozik. Svájc 2002-ben megkezdte az autópályák alagútjainak korszerűsítését is. Elsőként az 1750 m hosszú arisdorfi alagút munkálataira került sor 4,2 M svájci frank értékben. Az autópályák elektromos hálózatát tervező LBP AG (Zürich) már a 80-as évek végétől szorgalmazta, hogy az alagutakba csak tűzálló szerelvényeket szereljenek fel. Az alagútban a terveknek megfelelően 5,5 km hosszú kábelt fektettek le, 1220 db fénycsövet, 92 nagynyomású nátrium világítótestet, és 12 kap-
csolószekrényt helyeztek el. A világítást olyan 50 m-ként elhelyezett lámpatestek biztosítják, amelyek tűz esetén 30 percig működőképesek. Az elosztódobozok is tűzálló anyagból készülnek, áramszünet esetén pedig a világítás 1/3 része szünetmentes áramforrásról 1 órán át működtethető. A lámpacsoportok elhelyezésénél biztonsági szempontból az egymás után felszerelt egységeket 50 m-ként másik fázisra kötötték, a működőképességet két elosztódobozzal biztosították. Az egyik az alagút teljes hosszában a normál világítását szolgálja, a másik az egyedi világítótestekhez csatlakozik. A szerelés egyik fő célkitűzése az volt, hogy amennyiben tűzeset miatt a tűzfészek berendezései működésképtelenné válnának, maga a rendszer biztosíthassa a közlekedés résztvevőinek az önmentés feltételeit. A kábelfelfüggesztés és -rögzítés működőképességét külön-külön úgy kellett megoldani, hogy a berendezések még nagy hőmérsékleten se veszítsék el eredeti szilárdságukat. A rögzítések nem szakadhatnak ki a betonból. Az egész rendszer biztonsága az egyes elemek megbízhatóságából adódik össze. Kiemelt szerepet játszik a metszéspontok, mint pl. az elosztódobozok igényes kialakítása. Összeállította: Haidekker Borbála Gräf, D.-O.: Brandschutzmaßnahmen in Mühlenbetrieben zur Optimierung der Versicherungsprämie. =Mühle + Mischfutter, 140. k. 25. k. 2003. dec. p. 763–764. Haltiner, E. W.: Brandfeste Installationen in Tunnels. = Bulletin SEV/AES, 94. k. 18. sz. 2003. szept. p. 18–20.
