G u y R eyn o ld s
Twentieth-century American Women’s Fiction. A Critical Introduction (London: M acM illan Press, 1999.) K á d á r J u d it Az amerikai irodalom történet-írás saját írónőivel egészen a huszadik század hatvanas éveiig mostohán bánt. Az individualizm usra épülő társadalom , az „Amerikai álom ” megvalósulása, a vadon és a civilizáció, az indusztrializmus és pasztorális világának ellentéte köré épített, a férfiak által konstruált kánonból - egy-két másodvonalba tartozónak ítélt, deszexualizált írónő kivételével, m int W illa Cather vagy Edith W harton - kim aradtak a nők. A nőmozgalom megerősödésével azonban létrejött a fem inista irodalom kri tika, m elynek képviselői rám utattak a korábbi kánon egyoldalú férfiközpon túságára és m aszkulin elfogultságára, s egy női irodalmi hagyom ány létre hozásának szándékával sorra fedezték fel az elfeledett írónőket. A feminista irodalmárok H arold Bloom az apákkal szembeni férfi rivalizálásra épített esztétikájával a kollektív női testvériség („collective sisterhood”) esztétikáját állították szembe. Az angol G uy Reynolds a női testvériség feminista elm élete helyett a ge nealógiára építi föl a huszadik századi am erikai női szépprózáról írt kötetét. Úgy véli, a genealógiai modell, bár szintén az intertextualitáson alapul, kevésbé merev, mivel egyszerre foglalja m agában az egymáshoz tartozást és az ellenállást, az egymás nyomdokába lépő írónők közti hol elfogadó, hol kritikus viszonyt. A genealógiaként felfogott amerikai női irodalom vizsgá lata során jobban kitűnnek vezérmotívumai: a szóbeli kultúra iránti vonza lom, a nem zeti, illetve etnikai identitás konstruálására tett kísérletek, a poli tikai elkötelezettség és a hibrid formák (regény, napló, útirajz, önéletrajz egy alkotáson belül történő) változatos alkalmazása. Bár a cam bridge-i professzor az 1890-es évektől a huszadik század utol só évtizedéig mindössze harminc am erikai írónő, kizárólag prózai alkotásai val foglalkozik részletesen, a m agyar olvasó számára ennek az alaposan m egrostált névsornak jó része is ism eretlen. Alice James, Charlotte Perkins Gilman vagy M axine Hong Kingston és Cynthia Ozick nevei m ég a 18 kötetes V ilágirodalm i Lexikonban sem találhatók meg: részint azért, mert a megfelelő kötetek m ég az am erikai kánon újraírása előtt jelentek meg, részint pedig m ert néhányan, m int az utóbbi két szerző a szerkesztés lezárta után, a 80-as években jelentkeztek műveikkel. A Reynolds monográfiájában elemzett alkotásokról - talán D juna Barnes N ightw ood (É jerdő) cím ű regényét leszámítva, melyet a pozsonyi K alligram
100
K ádá r Ju d it
Kiadó Szegedy-M aszák M ihály alapos kísérőtanulm ányával 1994-ben adott ki - nem igen születtek m agyar írások. A tény, hogy hazánkban az új am erikai női irodalm i kánon (ok), sőt a tár gyalt nőírók többsége is ism eretlen, arra késztetett, hogy Guy Reynolds könyvéről a szokásosnál nagyobb terjedelm ű ism ertetésben számoljak be. ★
A tizenkilencedik század végi Am erikában alapvető fordulat ment végbe: a m unkára, m egtakarításra, polgári felelősségtudatra és önmegtagadásra épü lő m oralitás kultúrájától a konzumerizmus felé m ozdult el a társadalom. A kor írói közül a változást többen mentális krízisként élték át. A Reynolds művének első fejezetében („Betegágy, halálos ágy, szülőágy: terápia és írás az 1890-es években”) tárgyalt művek közül három - A lice James (18481892) D ia ry-)t („Napló”, 1894), Charlotte Perkins G ilm an (1860-1935) a m egújított am erikai kánon egyik alapszövegének számító The Yellow Wallp a p er („A sárga tapéta”, 1892) cím ű elbeszélése és K ate Chopin (18501904) regénye, az A wakening („Az ébredés”, 1899) - is a betegséget, neuró zist állította középpontba. Az egyik első női utópia, a H erland (kb. „A nők földje”, 1915) szerzője, Gilman a The Yellow W allpaperben dekonstruálta a viktoriánus realizmust; a „házi angyal” ideológiáját parodizáló, m inim alista nyelvet használó mű új női diskurzust teremtett. Sarah Orne Jewett (1 84 9-1 909 ) C ountry o f the P ointed Firs („A csúcsos fenyők vidéke”, 1896) cím ű regénye a női közössé get a local colour jegyében, a rítusok, szokások bem utatásával ábrázolta, s ezzel elültette „egy radikális esztétika m agjait”: kijelölte a kereteit a hát térbe szorított, m arginalizált és jelentéktelen életek ábrázolásának (25). Chopin szintén az am erikai regionalizmushoz is sorolható, a családi élet és házasság hagyományos form áit élesen bíráló regénye az élhetű és betel jesedést hozó női kultúra hiányáról szól. Az A w ak ening N ew Orleansban, kreol környezetben élő fehér, középosztálybeli hősnője, Edna hiába próbál kozik egyénisége kibontakoztatásával: sem a házasságon kívüli szerelemben, sem a művészetben, sem a családban nem találja saját identitását. Chopin rendkívül radikális kritikájával szemben - Edna végül az öngyilkosságot választja - a korszak fekete írónői, Pauline Hopkins (1859-1930) és Frances E. W. Harper (1825-1911) a viktoriánus populáris regény hagyo m ányait követő, a világos bőrű, vegyes származású hősök és hősnők élettörténeteit bemutató műveiben (C on ten din g Forces, „Szembenálló erők”, 1900, illetve Iola Leroy, 1892) az asszonyok viszont a szentimentalista családpolitika jegyében revitalizálják és megújítják a családot. A huszadik század elején az am erikai társadalm at két erős kulturális ha tás érte: a bevándorlók hozta különféle kultúráké és a konzumerizmus feminizálódásáé. A ma m ultikulturalizm usnak nevezett jelenség újraformálta a nemzeti identitás, a haza fogalmát, a női vásárlókat m egcélzó fogyasztói tár
Modern Filológiai Közlemények 2003. Vévfolyam , 1. szám
101
sadalom átalakította az otthont. „Az otthon/haza újraterem tése 1903-33” című fejezetben Reynolds három olyan írónő m űveit tárgyalja, akik e gazda sági és társadalm i folyamatok részeseként hozzájárultak az otthon/haza je lentésének megváltozásához. A ném et zsidó származású G ertrude Stein (1 87 4-1 9 46) párizsi em ig ráns m odernista íróként is az am erikai kultúra sajátos nem zeti vonásait tar totta szem előtt. Esztétikájában az újítás a hétköznapiság demokráciában felértékelt témájához kapcsolódik: avantgárd technikáját a szürke, köznapi, banális bem utatására használta ( T hree Lives, „Három élet”, 1909). Bár a korábban nosztalgikusnak tartott társadalm i regényeiért elmarasz talt, a közelmúltban rehabilitált Edith W hartont (186 2-1 937) a női törté netek és női öntudat szerzőjeként sokan mint proto-feminista írónőt tartják számon, Reynolds férfiúi szemszögéből inkább a férfi krízis és a női anya giasság (szatirikus) regényírója. M űveiben a férfiak válságának oka egyrészt saját pénzügyi járatlanságuk, esetleg érdektelenségük, másrészt az anya giakat m indenek fölé helyező női partnereik követelőző m agatartása (E than F rom e, 1911, m agyarul: 1968; The C ustom o ft h e C ountry, „Az ország szoká sai”, 1913; Sum m er, „N yár”, 1917). Az egyszerű vidéki élet szépségeit di csérő populista pasztoralizmussal szemben W harton N ew Englandje az el hagyott, pusztuló házak, az érzelm i felfordulás, feszültségek központjává vált családi otthonok színhelye. M ary Antin (1881-1949) 1912-ben megjelent, nagy sikert aratott műve, a The P rom ised L and („Az ígéret földje”, 1912) a kora huszadik századi Amerika egyik divatos m űfajának, a „bevándorló önéletírásnak” (imm igrant autobiography) jeles alkotása. Az önmegvalósítási törekvéseik sikeréről be számoló emigránsok írásai erősítették az am erikai kivételességbe, külön legességbe (American exceptionalism ) vetett hitet, egyben a polgári létfor ma m odelljéül szolgáltak; az egyén élete a nemzeti kultúra szimbólumává vált (59). Az oroszországi pogromok elől gyerekkorában szüleivel Am eriká ba m enekült Antin hangsúlyozza a kivételes lehetőségeket, amelyeket Ame rika kínál egy tanulni vágyó fiatal lánynak, így életrajza akár kvázi-feminista nemzeti eposznak is tekinthető lenne. Az Am erikát az ígéret földjének te kintő optimista hitvallás azonban m a már iróniával olvasható, mert beár nyékolja írójuk életének narratívája: a The P rom ised L an d után mindössze két m ásik művet jelentetett m eg, „korai kreativitását és elismertségét m arginalitás és némaság követte” (62). A „M odernista földrajzok” cím ű fejezetbe azoknak a műveknek a szerzői kerültek, am elyek tágították a hagyományosan a női kultúra számára kijelölt teret. W illa Cather (1837-1947) korábban nem szereplő helyszíneket (és időszakokat) választott regényeinek: D eath C om es fó r th e A rchbishop („Az aranyszínű dóm ”, 1927, m agyarul: 1935) a tizenkilencedik századi M exi kóban játszódik, a S hadow s on the Rock, „Árnyékok a sziklán”, 1931, m agya rul: 1937) a tizenhetedik századi Québecben. A művek földrajzi és történel mi m obilitásából következik, hogy Cather fő tém ája a kulturális transzmisz-
102
K ádár Ju d it
szió volt. A posztkoloniális irodalmi nacionalizm us képviselőjeként úgy vél te, Amerika kulturális erejét a kultúrák (természetesen csak a nyugatiak) keveredésének köszönheti. Emellett m int nőíró Cather nem egyszerűen annyit tett, hogy a földrész meghódításáról szóló szövegek középpontjában lévő férfi alakját egy nőével cserélte föl: ő volt az, aki megteremtette a „női amerikai táj” („womanly Am erican landscape”) nyelvezetét (75), s ezzel új raformálta a tradicionális realista narratívát. Djuna Barnes (1892-1982) fent em lített művének, az 1936-ban megje lent N ightwoodnak helyszíne a korszak m odernista urbánus regényeiben ün nepelt sokszínű, polimorf, dekadens, m odern európai városa, Párizs. Barnes regényében a főhős, a zsidó Guido Volkbein egyszerre komikus és tragikus alak, a modern bolygó zsidóé mellett a m ásik tém a, a leszbikus szerelem ábrázolása azonban mentes az iróniától. A zsidó férfinak nincsenek sem gyökerei, sem hazája/otthona, s vágyai soha nem nyernek kielégülést, a lesz bikus nőalak viszont m indent megkap, amire vágyik, még a tökéletes betel jesülést is megismerheti szeretője karjaiban. Az am erikai realizmust és puri tanizmust a francia szürrealizmussal és pornográfiával szembeállító és ke verő N ightw ood így a női urbánus m odernizmus, ám egyben a leszbikus an tiszemitizmus regénye. A húszas évek végén, a harm incas évek elején az amerikai irodalomban m egjelent a baloldali, illetve a liberális politika iránt elkötelezett írók cso portja. A két háború közti „társadalm i problém ákat boncoló regény” („social problem növel”, 4. fejezet) fehér baloldali és fekete m odernista írónői nemcsak a tőzsdekrachhal, a gazdasági válsággal foglalkoztak, hanem a kul turális identitás és az etnicitás problémájával is. Zora Neale Hurston (1901-1960) fekete „patois”-t, tájszólást használt, s olyan esztétika létrehozásán fáradozott, am ely a fehér liberális uralkodó osz tálynak és az afrikai-am erikai közönségnek egyaránt szólt. A T heir E yes Were W atching God („Szemük Istent nézte”, 1937) cím ű, a vernakulárist a szür realizmussal ötvöző regényében ugyanakkor folytatta a családi élet Kate Chopinnél kezdődött transzgresszív dekonstrukcióját: az unalom , az ellen szenv és a gyűlölet m int a családi élettel, a házassággal járó mindennapos érzések jelennek meg. N ella Larsent (189 1-1 964) ma m ár az afrikai-am erikai kánon egyik köz ponti regényírójaként tartják számon. Q uick sand („Futóhomok”, 1928) és a m agukat fehérnek beállító, színes bőrű embereknek a fehér társadalomba való integrálódási törekvését („passing”) ábrázoló P assing (1929) cím ű re gényeinek témái: a m ulattó alakja, a fekete női szexualitás, és a fekete nők boldogulását, önmegvalósítását illető keserű pesszimizmus. Bár kapcsolat ban állt a „Harlemi reneszánsz” néven ismertté vált fekete irodalm i-kul turális mozgalom íróival, műveiből hiányzik a harlem iek utópikus reménytelisége. A Q uicksand ugyan klasszikus viktoriánus narratíva, a félvér hősnőt a boldogságra találás helyett azonban csalódások sora éri, s a m ű hangneme élesen szarkasztikus. A G uy Reynolds által a „politikai-filozófiai thriller”
M odern Filológiai Közlemények 2003. V.évfolyam, 1. szám
103
kategóriájába sorolt P assing azt a kérdést feszegeti, vajon az identitást ab szolút m értékben meghatározza-e a bőrszín, vagy az egyén önm agára talál hat a fajta-identitás figyelmen kívül hagyásával is. Hurston folklorikus idió máival szemben Larsennél nyoma sincs a kisebbségi kultúra idiolektusának, szereplői középosztálybeli amerikai angolt beszélnek. A faji keveredést il letően Larsen m élységesen pesszimista, s e vonása alapján Reynolds úgy véli, hogy a politikailag elkötelezett írókén kívül egy másik (külön fejezet ben nem tárgyalt) genealógiába is beletartozik: G ilmannel, Chopinnel, Sylvia Plath-szal és Susan Sontaggal együtt az irodalomtörténész szerint az írónőknek a polgári konvenciókat megvető, cinikus és néha nihilisztikus né zeteket valló csoportjába is besorolható (106). A Harlemi reneszánszban jelentős szerepet játszó Jessie Fauset (188 21961) politikai újságcikkeiben az európai kolonialista ideológiát tám adta, kozmopolita kritikusként a fekete frankofón irodalom mal és az afrikai-am e rikai folklórral foglalkozott. Regényeinek tém ája - akárcsak Larsennél - a „passing”. Legjelentősebb műve, a konzum erizm ust bíráló P lum B ú n („M a zsolás kalács”, 1929) a városi fekete középosztály életét ábrázolja a szocia lista realizmus néha didakticizmusba hajló eszközeivel. Fauseténél is didaktikusabb a prózája a „Vörös Évtized” elnevezéssel il letett harm incas évek egyik nyíltan elkötelezett marxista és internacionalista fehér írónőjének, Ágnes Sm edleynek (1 8 9 4 -1 9 5 0 ), akinek számos művét m agyarra is lefordították - meglepő módon legtöbbüket a harm incas évek ben. Önéletrajzi regénye a m agyarul 1929-ben M a gá n yos asszony, 1981-ben M agá n yosa n cím m el m egjelent D a u ghter o f E arth (1929) egyszerre szemé lyes hangú riport és dokumentatív jellegű, élesen polemikus narratíva: a John Reed-féle kom m unista politikai riportregény egyik jellegzetes am eri kai példája. Az „Oly sok a szörnyű regionális író, és a Dél tele van velük” cím ű feje zet azokat a sztereotípiákat cáfolja, m elyek szerint a nők főként a saját szó rakozásuk kedvéért író, egyébként pedig elhallgattatott, elfeledett és marginalizált amatőrök. A kiválasztott írónők m indegyikére a sokoldalúság és sokhangúság a jellem ző, s már életükben számon tartott értelm iségiként, mindnyájan a toliforgatásból éltek. A déli vernakuláris tradícióból merítő Eudora Welty (1909-2001) kompozíciós technikáját a közvetett, az eltitkolt, az enigmatikus ábrázolás iránti vonzalma jellem zi. D ialógusai közt alig van összekötő anyag, egyes kritiku sai szerint néha azt is nehéz m egérteni, éppen m i történik. Összetett, gyak ran tetőpont nélküli elbeszélései sokak szemében éppoly hitelesen és magas színvonalon ábrázolják a Dél világát, m int Hawthorne novellái a puritán New Englandét. Leghíresebb regénye, a D elta W edding („Esküvő a delta vidéken”, 1946) a M ississippi partján élő fekete közösség életének ábrá zolásával a társadalom m élystruktúráit tárja fel, ahol a férfiak patriarchalizmusával szemben az igazán autentikus kultúrát a nők képviselik. Katherine Anne Porter (1890-1980) az 1960-as években jelentkező poli
104
K ádá r Ju d it
tizáló nőírók, Susan Sontag és John Didion előfutára, világnézete azonban ellentm ondásos: baloldalisága és antifasizm usa ellenére antiszem ita és deszegregációellenes. Bár 1952-ben m egjelent esszégyűjteménye ( The Days B efore - „A tovatűnt napok”) egyike volt az első próbálkozásoknak egy női szépírói hagyom ány m eghatározására, s talán leghíresebb novellájában Pale H orse, P ale R ider (Fakó ló fa k ó lova sa , 1939, m agyarul: 1972) - a világháborús történet középpontjába a női szereplőt állítva megfordította a tipi kus férfi narratíva hemingway-i sém áját, egészen a közelm últig mint déli írót skatulyázták be. Szem léletm ódjára, akárcsak Caroline Gordonéra (1 8 9 5-1 981), nagy hatást gyakorolt a haladás- és tudom ányellenes, az ipa rosodást elvető, a hagyományok megőrzését legfontosabb célul kijelölő feu dális, radikális-konzervatív „Déli agráriánus” (Southern A grarian) mozga lom. Gordon szinte minden alkotása az amerikai polgárháborúról szól, a férfias tém át azonban, m int például a N őne S hall Look B ack („Senki sem fog visszanézni”, 1937) című regényében, nem női szemszögből ábrázolja: konzervativizmusa androgén klasszicizmusában is m egmutatkozik. Ennek a reakciós tradíciónak kiem elkedő képviselője Flannery O’Connor (1 9 2 5 -1 9 6 4 ), aki fundam entalista római katolicizmusa szemszögéből a modernitás és a liberális hum anizm us eszméit ironikusan-szatirikusan ábrá zolta. M iközben elbeszélései - például a R evelation („Látom ás”, 1964) szinte csak a katolikus eszkatológia segítségével értelm ezhetőek, úgy tűnik, mai kritikusai kísérletet tesznek, hogy megkonstruálják m űveinek világi ol vasatát, m ely elismeri katolicizmusát, ám egyben a hidegháború időszaká hoz kötődő írások politikai szubtextusát is értelmezi. A m ásodik világháborút közvetlenül követő időszak jellemző vonása, hogy megkérdőjelezte a nőknek az előző évtizedekben kivívott jogait. M arynia Farnham és Ferdinand Lundberg 1947-ben m egjelent The M odern Wom an: The L ast Sex („A modern nő: az utolsó nem ”) cím ű rendkívül sikeres és nagy hatású művükben a fem inizm ust katasztrófának minősítették; kö zéppontba a családot állították, s épp a család fenntartása érdekében hang súlyozták, hogy a női szexualitás igazi kielégülést csak az anyaságban talál hat. A radikalizm us a férfi irodalm at jellemezte - Jack Kerouac, W illiam Borroughs és társaik azonban a vágyott függetlenséget éppen az általuk a női kultúrának tulajdonított konformizmus ellenében kívánták biztosítani. A korszak nőírói, Jane Bowles (1 9 1 7 -1 9 7 3 ), Elizabeth H ardwick (1916—) és Jean Stafford (1915-1979) e kultúrán belül cáfolták az otthonról és a nőkről alkotott sztereotípiákat. Bowles Two S erious L adies („Két komoly hölgy”, 1943), Hardwick The G hostly L over („A kísérteties szerető”, 1945) és Stafford The M ountain Lion („A pum a”, 1947) cím ű regényei Reynolds kifejezésével a „diszfunkcionális realizm us” alkotásai, am ennyiben a családi életet m int az ism ételt krízisek és összeomlások diszfunkcionálissá vált hely színét ábrázolják - gyakran fekete hum orral, ám a realizm us eszköztárával. A fekete bőrű Ann Petry (1 9 1 1-) The S treet („Az utca”, 1946) című regé nye a felszínen a fekete hősnő felemelkedésének lehetetlenségét bemutató,
M odern Filológiai Közlemények 2003. Vévfolyam , 1. szám
105
politikai tiltakozást megfogalmazó fikció, ugyanakkor a családi élet pszichopatológiája is. Az 1940-es években a női irodalom - bár az írónők nem tartották magukat radikálisnak, sőt Stafford és H ardwick élesen bírálta a feministákat - az 1960-as évek slogenjét jelezte előre: „a személyes az poli tikai” (149). Bár az eddig sorolt, többnyire ismeretlenül csengő női nevek alátám aszt ják a feltételezést: a m agyarországi am erikanisták egyelőre még nem jutot tak el odáig, hogy a hazai közönséggel m egism ertessék az új női kánonba a régebbi korokból bevett írónők műveit, a könyvkiadóknak és fordítóknak hála, a közelmúlt kortárs irodalm át az érdeklődők nagyobb sikerrel kísér hetik figyelemmel. A Reynolds könyvének hetedik, „M i történik A m erikában” című fejeze tében tárgyalt mindhárom írónő ismert M agyarországon. Sylvia Plath (193 2-1 963), Susan Sontag (1 9 3 3 -), Joyce Carol Oates (1938-) írásainak közös vonása a realizmus kereteinek tágítása. Plath The B ell J á r (Az üveg bura, 1963, m agyarul: 1971) cím ű ikonikus regényében a századközép iro nikus szlengjének segítségével újraírta, és a beteg (női) psziché ábrázolása felé tágította az egyes szám első személyű, M ark Twain H uck leberry F in n jé b ő l és J. D. Salinger Z a b h egy ez ő jéb ő l ism ert kamaszkrízis-regényt. M íg Plath a nőiességet m int társadalm i konstrukciót vizsgálta, Oates korai alko tásaiban a „férfiasság”-ot, a férfi krízist ábrázolta. O n B ox ing („Az ököl vívásról”, 1987) című művében újraírta az am erikai irodalm i hagyom ány ban H em ingway óta jelen lévő agresszív bokszoló (sportoló) alakját. Újabb műveiben - mint például az 1991-ben m egjelent The R ise o f Life on E arth („Az élet eredete a Földön”) cím ű, gótikus elem eket felhasználó kisregé nyében - a szélsőséges helyzetekbe sodródó, a társadalom peremére szorult városi nő sorsának ábrázolása felé fordult. D eklarált feminizmusa ellenére Susan Sontag a The B en efa ctor („A jóte vő”, 1963) és a D eath K it („H alálkészlet”, 1967, m agyarul: 1989) cím ű műveiben is férfi narrátor segítségével írta le egy-egy válságba jutott férfi belső világát. A The Volcano L over („A vulkán szerelm ese”, 1992, m agyarul: 1994) a történelmi románcos regény átpolitizált változata; Reynolds szerint a m ű végén egy női forradalm ár elbeszélő szerepeltetésével a történelm i regény baloldali (lukácsi) elm életét feminizálta. K ötetének utolsó, nyolcadik fejezetében („Széppróza/mesék a falunak”) Reynolds három, az 1970-1995 közötti, általa „radikálisan kom m unitáriánus”-nak nevezett időszakban jelentkező afrikai-am erikai, kínai-am erikai és zsidó kisebbségi kultúrához kötődő írónő m űveit tárgyalja. Bár m indegyi kük használja a posztmodern technikákat, a régi kultúrákhoz, tradíciókhoz kötődésük, és igényük m iatt, hogy azokat a jelenbe kapcsolják, a cam bridge-i irodalomtörténész szerint indokoltabb a „kom m unitáriánus” („comm unitarian”) szó használata. A fekete írónők közül 1993-ban Nobel-díjjal elsőként kitüntetett Tóni M orrison (1931—) az afrikai-am erikai közösség történetének egy-egy fő ál
106
K á d á r Ju d it
lomását ábrázoló regényeiben a fekete családok dezintegrálódását, szegregálódását elemzi (közülük az angol irodalomtörténész kettőt emel ki: The B luest Eye, „A legkékebb szem”, 1970; B elo v ed , „Szerelmetes gyerm ekem ”, 1987). M axine Hong Kingston The W oman W arrior - M em oirs o f a G irlhood A m ong G hosts („A női katona - a leánykor emlékei szellemek között”, 1976) cím ű, anekdotákból, visszaemlékezésből, népmesékből szőtt műve az ősi kínai és az új, kaliforniai világ anyagát ötvözi. Szellemeknek a kínai kö zösség tagjai a nyugatiakat hívják, az elnevezés az Új világban szerzett bi zarr, szürreális tapasztalataikra - és az asszim iláció problém ájára utal. Kingston a teljes asszimiláció helyett az egymással kapcsolatba lépő kul túrák nyitottságát tartja kívánatosnak, C ynthia Ozick a judaizm us hum anis ta szemléletének, a jó és rossz közötti különbségtétel képességének kíván az irodalom világában újra teret biztosítani. The M essiah o f S tock holm („A stockholmi m essiás”, 1987) című regényében Lars Andem ening, a svéd újságíró azt képzeli, hogy egy, a nácik által meggyilkolt lengyel-zsidó író fia. A látomásos elem eket, a meseszerűt Ozick - gyakran a komikum érdekében - ötvözi a realizm ussal: amikor például Lars m egtalálja „apja” „A M essiás” című regényének elveszett kéziratát, úgy érzi m agát, mintha „egy angyallal közösülne, akinek a szárnyai égnek” (217). A huszadik század utolsó negyedében a m últban néprajzi, antropológiai alapokra épülő am erikai női széppróza a közösség mágikus hitvilágát is be építette: M orrison, Kingston, Ozick a m ágikus realizmus irányzatának képviselői. Guy Reynolds törekvésének következtében - hogy írásaik és szemléletmódjuk egymásból való leszármazása, genealógiája alapján írja meg az ame rikai női széppróza huszadik századi történetét - számos jelentős nőíró óhatatlanul kim aradt. Bizonyára a témához képest szűk terjedelem is hoz zájárult, hogy szó sem esik például a nálunk is jól ism ert Carson M cCullersről (1 9 1 7 -1 9 6 7 ), pedig egyébként beleférhetett volna a genealógia „déli” ágába. Valószínűleg a leszárm azástani szempontnak esett viszont ál dozatul Anne Beattie (1947-), aki nem kapcsolható a m ultikulturalizm us problémái iránt fogékony mágikus realista írónők genealógiai ágához, mivel a posztmodernen belüli másik irányzat, a minimalizmus jeles századvégi képviselője. Egy éppen formálódó hagyomány esetében a kérdés, hogy ki tartozzék bele, m indig is viták tárgyát képezte. Reynolds könyve bevallottan is szub jektív vállalkozás, am ely azonban gazdagságánál és árnyaltságánál fogva méltó a m agyarországi amerikanisták figyelm ére.
M odern Filológiai Közlemények 2003. Vévfolyam, 1. szám
107
A m agyarul m egjelent művek jegyzéke: Barnes, D. 1994. Éjerdő. Pozsony: Kalligram. Ford. Széky János. Cather, W. 1935. Az aranyszínű dóm. Budapest: Szent István Társulat. Ford. Po gány Kázmér. Cather, W. 1936. Árnyékok a sziklán. Budapest: Franklin Társulat. Ford. Boldizsár Iván. Plath, S. 1971. Üvegbura. Budapest: Európa. Ford.Tandori Dezső. Porter, K. A. 1972. Fakó ló fakó lovasa. In: Uő. Elbeszélések és kisregények. Buda pest: Európa. Ford. Róna Ilona. Smedley, A. 1933. M agányos asszony. Életem története. Budapest: Pantheon. Ford. Dormándi László. Smedley, A. 1981. Magányosan. Budapest: Kossuth. Ford. Dormándi László. Sontag, S. 1989. Halálkészlet. Budapest: Európa. Ford. László Zsófia. Sontag, S. 1994. A vulkán szerelmese. Budapest: Európa. Ford. Szili József. Wharton, E. 1968. Ethan Frome. In: A szomorú kávéház balladája. Amerikai kis regények. Budapest: Európa. Ford. Göncz Árpád.
SIMIGNÉ FENYŐ SAROLTA
BEVEZETÉS AZ ALKALMAZOTT NYELVÉSZETI TERMINOLÓGIÁBA F ela d a to k alk a lm a z ott n y e lv é s z e t sz a k os h a llga tó k sz á m á ra M iskolc: Start R ehabilitációs V állalat Sáto raljaú jh elyi Nyomda ISBN 963 430 029 4
M egvásárolható vagy m egrendelhető: T akács Zoltánná ME BTK A lkalm azott N yelvészeti Tanszék M iskolc-E gyetem város 3515 Tel: 06 46 565 000, 06 46 565 111/17-66. E -m ail: nyebeata@ silver.uni-m iskolc.hu
