ERGONÓMIA 5.2
Túlerőltetés és rezgés hatása az öntödékben Tárgyszavak: öntöde; izomerő; vibráció; elektromiográfia; ismétlődő munka.
A „munkával kapcsolatos izom-/csontrendellenességek” (angol rövidítése WMSD) közismert egészségi kockázati tényezőket foglalnak össze. Megnevezésüknek megfelelően hatással lehetnek a csontokra, izületekre, az izomzatra, inakra, idegekre vagy véredényekre. A WMSD-re példa a tendinitis, synovitis, epicondylitis és a kéztőalagút szindróma. Kéz és kar rezgési szindrómáról (HAVS) beszélünk, amikor szerszámrezgés következtében lép fel a rendellenesség. Két témát vizsgáltak, amelyeknek célja: 1. annak bizonyítása, hogy a rezgő szerszám használata nemcsak vibrációs expozíciót jelent, hanem akár működik, akár nem működik a szerszám, ergonómiai feszültséget is előidéz, továbbá 2. az öntödei öntvénytisztításhoz felhasznált pneumatikus szerszámok által előidézett hatások mértékére vonatkozó információk szerzése. A WMSD ergonómiai tényezői többek között: ismétlődő és állandó megerőltetés, túlerőltetés, érintkezési feszültségek, bizonyos testtartások, alacsony hőmérséklet, rezgés és pszichoszociális feszültségek. Több kutató munkájának eredménye az a modell, amelyik a munkatevékenység, az ergonómiai feszültségek és a különböző fiziológiai, valamint biomechanikai reakciók közötti kapcsolatot fejezi ki. A modellt az 1. ábra mutatja. A modell fontos tulajdonsága, hogy bemutatja a többszörös expozíciós faktorok kölcsönhatását a személyi és környezeti tényezőkkel, ami viszont olyan eseményláncolatot hoz létre, amelyben az egyik reakció a következő reakciót kiváltó tényezőként szerepel. Az egyes expozíciós tényezők és az adott válaszok között nem egyenes arány érvényesül. Pl. az inak terhelése és a kéz helyzete, valamint a kézzel kifejtett erőhatás között összefüggés van. Bebizonyították, hogy a rezgés lerontja az érzékelési funkciókat és arra gerjeszti az izmokat, hogy a szükségesnél nagyobb erőt fejtsenek ki, ami még tovább növeli az inak terhelését. A rezgéssel egyidejűleg más fizikai feszültségek is fellépnek, mivel vibrációs expozíció akkor fordul elő, amikor a dolgozó megmarkol valami rezgőszerszámot. A markolás erőkifejtést igényel, és erre egy műszak alatt, annak
jelentős hányadában sor kerülhet. Ezen túlmenőleg a vibrációs expozíciót egyéb tényezők (többek közt testtartás, érintkezési feszültségek és alacsony hőmérséklet) is kísérhetik. A kéz/kar rezgési rendellenességeit behatóan vizsgálták, és expozíciós határértékeket javasoltak, amelyek csak a rezgési frekvenciát, amplitúdót és időtartamot vették figyelembe. Egyes esetekben a dolgozók ergonómiai feszültségek hatásával szembeni védelmére elegendő, ha betartják a rezgések hatásának korlátozására vonatkozó szabványok előírásait. Viszont más esetekben a termelőtevékenységgel kapcsolatos egyéb ergonómiai feszültségnövelő hatások is érvényesülnek. Van, aki számára önmagában még a nem működő, de nagyméretű vagy nehéz szerszám is jelentős terhelést jelent.
külső hatás külső terhelés • erő (t) • testtartás (t)
a munka követelményei • szabványok • berendezés egyedi tényezők, pl. méret
külső fizikai és szociális környezet
belső környezet
dózis (belső terhelés)
• •
kapacitás viselkedés
1. reakció 2. reakció
jelentés
n. reakció
1. ábra A külső fizikai és szociális tényezők, valamint a belső reakció közötti kapcsolat modellje Ha pneumatikus szerszámmal, pl. légkalapáccsal vagy kézi köszörűgéppel dolgozik valaki, a kézen és a karon jelentős vibrációs hatás és ergonómiai feszültség lép fel. Hasonlóképpen elkerülhetetlen az ergonómiai feszültséghatás olyan műveletek esetében, mint amilyenek a szerszám tartása szerelés, méretellenőrzés és anyagmozgatás alkalmából. Az ilyen stresszhatásokra a rezgésvédelmi szabványok nincsenek tekintettel. Több kutató a kifáradás megelőzése érdekében az átlagos erőexpozíciós határérték megadását javasolta. Ez a határérték folyamatos erőhatás esetében 0–15% MVC (maximális önkéntes összehúzódás), és szakaszos erőkifejtésre 15–21% MVC. Az ilyen
munkák ráadásul a kéz jelentős tevékenységével párosulnak. Ezért a monoton kézi munkával kapcsolatos WMSD megelőzésére küszöbértéket (TLV) javasoltak, amelyik figyelembe veszi a kézi tevékenységi szintet és a normalizált csúcserőkifejtést. Ahhoz, hogy megkülönböztethessük a rezgéssel kapcsolatos és az ergonómiai feszültségeket, az adott munka teljes megerőltető hatását értékelni kell, és el kell választani a működő, vibrációt okozó szerszám által előidézett kifáradást attól, amelyet a nem működő, nem rezgő szerszám tartása okoz. Vizsgálták egy öntödében az öntvénytisztító részleg munkásainak az „ergonómiai” kockázati tényezők okozta, valamint a kéz és kar vibrációs expozícióját. Ismertetik a vizsgált szerszámok és műveletek jellemzőit abból a szempontból, hogy milyen hatást fejtenek ki a fizikai munkakörülményekre, beleértve a megerőltetést, a testtartást és a kéz/kar vibrációs expozícióját.
Módszerek A munka és a szerszámok leírása Az Egyesült Államok egyik nagy középnyugati gépjárműipari öntödéjének öntvénytisztító részlegében előforduló jellegzetes műveleteket elemezték. A homokformában végzett öntést követőleg a holtfejeket és egyéb felesleges anyagot, pl. a két formafél közé hatolt öntési sorját, a fáncot el kell távolítani. A szerelősoron végighaladó öntvényen pneumatikus szerszámmal végzik el ezt a műveletet. Az öntvény eközben esetleg folyamatos mozgást végez a szerelőszalagon. Máskor az önvényt félreállítják a tisztításhoz. Mindenkinek megvan a saját feladata, amelyet a saját szerszámával kell elvégeznie. A szerszámokat négy csoportba sorolják: 1. kézi köszörűgépek, 2. revétlenítőkalapács, 3. vésős kalapács, 4. tisztítókalapács. A nagy fordulatszámú kézi köszörűgépek vágásra alkalmasak, míg a három kalapácstípus kisebb frekvenciával működő ütőszerszám. Ezeknek a szerszámoknak a vázlatát és kezelésük módját a 2. és 3. ábra mutatja be. • Kézi köszörűgépek A kézi köszörűgép csiszolókorongja a felesleges anyagot távolítja el az öntvényről. Bekapcsolásuk a 2a. vázlaton feltüntetett kapcsolószár lenyomásával történik. • Revétlenítőkalapács A revétlenítőkalapácsok kézi ütőszerszámok. A szerszámot főként úgy működtetik, hogy hossztengelye a vízszintes síkban legyen. Amint a szerszám
csúcsát az öntvénnyel érintkezésbe hozzák, a dolgozó megnyomja a szerszám végét, így kapcsolja be a szerszámot. A szerszám általában T alakú fogantyúval van felszerelve, hogy azt le lehessen nyomni, azonban egyes esetekben nem ezt használják, hanem a légvezetéken lévő kapcsolót könyökkel kell működtetik. Ilyen szerszámmal végzik az anyag eltávolítását kisebb öntvényekről és szűk helyekről. Nem használnak fej fölötti ellensúlyt ezeknek a szerszámoknak a megkönnyítéséhez. 75 mm a)
b) c)
d)
2. ábra A vizsgálat során használt szerszámok: (a) kézi köszörűgép, (b) revétlenítőkalapács, (c) vésős kalapács, (d) tisztítókalapács • Vésős kalapács Ezekkel a kalapácsokkal ugyanolyan jellegű műveleteket végeznek, mint a revétenítőkalapácsokkal. Működtetésük a szerszám hossztengelyével párhuzamos kapcsolószárral történik. Ezt a szerszámot elsősorban függőleges helyzetben alkalmazzák. Nem használnak fej fölötti ellensúlyt ezeknek a szerszámoknak a megkönnyítésére. • Tisztítókalapács Ezzel a nagyméretű ütőkalapáccsal anyagot távolítanak el az öntvényről. A szerszám működtetése a felhasznált szerszámbetéttől függ. Legtöbb szerszámbetét arra szolgál, hogy az öntvényről a nagyméretű öntési sorját, a fáncot eltávolítsák. A lapos, négyszögletes szerszámbetéten kívül furat előállítására alkalmas szerszámbetéteket is használnak. Valamennyi kéziszerszám közül ezek a legnehezebbek. A szerszám súlyának kiegyenlítésére különböző fej fölötti ellensúly-konstrukciókat alkalmaznak.
a)
b)
FW
FW 25 mm
75 mm
FR
FR
FTB
c)
d)
FW
FW 75 mm FR
FR
az árnyékolt felületek a kéz lehetséges helyzeteit mutatják
3. ábra A kéz helyzete és a szerszámokra ható erők. FR jelenti a szerszámra ható reakcióerőt, FW a szerszám súlyát, FTB a súlykiegyenlítő támasztó erőt. Az (a) köszörű az egyetlen egy kézzel tartott szerszám, melyet a kapcsolószár leszorításával indítanak. A (b) revétlenítőkalapácsot az egyik kéz tartja, azonban működtetéséhez nyomni kell a szerszám végét. A másik kéz megtámasztja és irányítja a szerszámot. A (c) vésős kalapácsot két kézzel tartják, és a kapcsolószárat a jobb kéz szorítja le. A (d) tisztítókalapács fogantyúját az egyik kéz tartja és működteti a szerszámot, míg a másik kéz támasztja meg és irányítja a szerszám szárát. Csupán a tisztítókalapács esetében használtak súlykiegyenlítő megoldást. • Adatgyűjtés és -elemzés Az öntödei adatgyűjtést négy napon keresztül, hat önként vállalkozó személy megfigyelésével végezték. A három férfi és a három nő jobbkezes volt. Tekintettel a dolgozók üzemi gyakorlatának eltérő voltára, az eredmények statisztikai értelemben nem nevezhetők jellemzőknek, ezért a megállapításokat óvatosan kell értelmezni. Nem szabad belőlük a vizsgált technológiákra, valamint szerszámokra vonatkozó ergonómiai kockázat szempontjából általános érvényű következtetéseket levonni. Az adatgyűjtés három módszerrel történt: az alsó kar izomzatának elektromiográfiai ellenőrzésével abból a célból, hogy mérjék a művelet erőigényét, tovább rezgéselemzéssel, a szerszámok
rezgési intenzitásának értékelésére és közvetlen megfigyeléssel, valamennyi ergonómiai hatás minősítése céljából. • Elektromiográfia Az EMG elektródákat az alsó karon rögzítették a flexor digitorum superficialis (FDS) és az extensor carpi radialis (ECR) izmok szomszédságában. Az EMG jeleket a vizsgált személy MVC vizsgálatával egyidejűleg felvett EMG-re vonatkoztatva normálták. Az erő és a EMG közötti összefüggés nem mindig lineáris és esetleg a mozgási sebesség is befolyásolhatja. Ezért az EMG legkedvezőbb esetben is csupán becsült értéknek tekinthető. Az EMG adatokat számítógéppel, LabVIEW szoftver felhasználásával gyűjtötték. Az adatgyűjtés 100 Hz mintavételezési sebességgel történt, miközben a dolgozók munkájukat végezték. Az EMG adatokat amplitúdó valószínűségi eloszlási (APD) számításokkal összegezték. Az EMG jelek stochasztikus jellegére való tekintettel a 95. percentilt tekintették „csúcsértéknek”, hogy kizárják a véletlenszerű helyi maximumok hatását. Az EMG adatokat egyaránt vizsgálták a szerszám működésekor, valamint amikor nem működött, annak tisztázása érdekében, milyen hatással van a működtetés az EMG/erő profilra. • Rezgésmérés Háromtengelyű gyorsulásmérőt használtak minden szerszám esetében a vibráció szintjének méréséhez a kéznél. A rezgésmérést gyakorlati és laboratóriumi körülmények között egyaránt elvégezték. Műhelyviszonyok között az adatokat csak 100 Hz-nél gyűjtötték és elsősorban azt ellenőrizték, hogy mennyi ideig volt a szerszám működésben és meddig nem működött. A rezgési szintek részletes elemzését laboratóriumi feltételek között hajtották végre, a megfelelő szerszámok és az öntödéből származó öntvények felhasználásával. A gyorsulásmérőt adatgyűjtés előtt és után is kalibrálták. A fogantyú méretétől és alakjától függően a gyorsulásmérőt csipesszel vagy műanyag zsinórral rögzítették, minél közelebb a kézhez, anélkül, hogy az zavarta volna a szerszám kezelését. Az adatokat nagysebességű LabVIEW adatgyűjtő szoftverrel regisztrálták. Amennyiben a szerszám folyamatos használata 10 s-t meghaladta, a laboratóriumi rezgésvizsgálat 10 kHz frekvenciával történt. Az 5 kHz fölötti frekvenciákat kiszűrték. A laboratóriumban gyűjtött adatok spektrumelemzése alapján határozták meg valamennyi szerszámtípusra az ISO specifikációknak megfelelő A(8) napi expozíciós rátát az alábbi képlet alapján: A (8 ) = a w
Ti , To
ahol aw a frekvenciasúlyozott (ISO) gyorsulási szint (6,3–1250 Hz) a legnagyobb rezgési igénybevételnek kitett tengely esetében, Ti a tényleges teljes expozíciós rátát és To a 28 800 s (8 h) időalap. A fenti egyenletben szereplő Ti érték számításakor a szerszám működési időtartamának meghatározásához az üzemi körülmények között mért rezgési adatok négyzetes középértéket (RMS) használták fel. A fajlagos napi vibrációs expozíciós értékeket a megengedett napi határértékkel (az ACGIH által megadott TLV) hasonlították össze. • Megfigyeléses elemzés Az ergonómiai feszültségkeltő hatások (a rezgés kivételével) csúcs- és átlagértékeinek elemzését végezték el, a felső végtagra gyakorolt erőhatás, az érintkezési feszültség és az ismétlődő kézmozdulatok megfigyelése alapján. Tízosztásos skálán minősítették az ismétlődő kéz/csukló mozgást, a kézi erő, a felsőtesti izületek helyzetét, a kézre, csuklóra és alsókarra kifejtett érintkezési feszültségeket. A skálát úgy alakították ki, hogy a lehetséges legkisebb expozíció feleljen meg 0-nak, a lehető legnagyobb expozíció pedig 10-nek. Korábbi vizsgálatokban megállapították, hogy az ismétlődési gyakoriság korrelációban van a kar ín- és idegszimptómáinak gyakoriságával.
Eredmények Mindenekelőtt a túlterhelés jellegére és a rezgési expozícióra vonatkozó eredményeket foglalják össze. Ezt követi az egyes szerszámok részletes értékelése. Az 1–4. táblázatok foglalják össze valamennyi szerszám esetére az üzemi és a laboratoriumi vizsgálatok adatait. 1. táblázat A flexor digitorum superficialis (FDS) EMG-értékeinek átlaga és szórása Szerszám
Műveletek száma
Kéz
Kézi köszörűgép
4
Revétlenítőkalapács
6
Vésős kalapács
6
Tisztítókalapács
5
jobb bal jobb bal jobb bal jobb bal jobb bal
Összegezve
21
Ujjhajlító izom EMG-je (% MVC) átlag: szerszám nincs működésben
átlag: teljes ciklus
átlag: szerszám használatban
átlag: 95. percentil, szerszám használatban
8±3 6±2 9±2 7±2 9±3 7±3 9±2 7±2 9±3 7±2
11±2 8±2 11±3 10±3 16±5 11±2 15±5 11±4 14±3 10±4
14± 2 9± 2 15± 4 13± 5 27± 9 15± 4 25±10 20± 9 20± 9 13± 6
22± 3 16± 3 28± 4 29±10 53± 9 29± 5 44±21 33±14 40±21 26±10
2. táblázat Az extensor carpi radialis (ECR) EMG-értékeinek átlaga és szórása Szerszám
Műveletek száma
Kéz
Kézi köszörűgép
4
Revétlenítőkalapács
6
Vésős kalapács
6
Tisztítókalapács
5
jobb bal jobb bal jobb bal jobb bal jobb bal
Összegezve
21
Csuklónyújtó izom EMG (% MVC) átlag: szerszám nincs működésben
átlag: teljes ciklus
átlag: szerszám használatban
átlag: 95. percentil, szerszám használatban
4±2 2±1 13±5 9±5 15±8 11±6 6±6 4±2 11±7 7±6
10± 4 6± 4 16± 7 10± 5 21±10 14± 7 12± 8 8± 2 15± 8 9± 6
13± 5 7± 6 17± 8 16± 6 31±18 16± 8 26±24 17± 6 22±16 14± 7
25±12 17±11 37±14 38±16 66±39 31±14 51±48 30± 7 47±38 30±16
3. táblázat A szerszámhasználat mértéke és a rezgési terhelés átlaga és szórása Szerszám Kézi köszörűgép Revétlenítőkalapács Vésős kalapács Tisztítókalapács
Szerszám használati ideje, %
A(8) terhelés (m/s2)
52,8± 8,9 40,6± 5,5 47,0± 7,3 36,5±12,6
3,3±1,3 8,5±3,1 11,8±4,6 7,2±4,2
Elektromiográfia Valamennyi vizsgált művelet esetében az átlagos jobbkezes EMG-aktivitás (átlag 52%-kal) meghaladta a bal kézre vonatkozó értéket, összhangban azzal a ténnyel, hogy valamennyi vizsgált személy jobbkezes volt, és ennek megfelelően működtette a szerszámot. Így tehát a vizsgálat a jobb kéz EMG-értékeire koncentrált, miután az képviselte a legmagasabb izomaktivitási szintet. A vizsgált szerszámok közül a vésős tisztítókalapácsot használó dolgozók esetében a csuklónyújtó izom átlagos EMG-aktivitása (21% MVC) elégítette ki, vagy haladta meg az időszakos munkára a 2. táblázatban megadott irányértékeket. Azonban valamennyi szerszám esetében a 95. percentil értékek igen nagyok voltak. A vésős kalapács használatával járt együtt a legnagyobb izomterhelés mind az FDS (53% MVC), mind az ECR (66% MVC) izmok esetén. A sorban következő legnagyobb értéket (44, ill. 51% MVC) a tisztítókalapács esetében mérték. Ezt követte a revétlenítőkalapács (28, ill. 37% MVC), majd a kézi köszörűgép (22, ill. 25% MVC). Valamennyi szerszám és mindkét vizsgált izom esetében az átlagos EMG-aktivitás nagyobb volt, amikor
a szerszám működött és rezgett, mint amikor nem működött. A köszörű és a revétlenítőkalapács esetében ez a különbség igen kicsi volt (4–9% MVC nagyságrendű). A vésős kalapács és a tisztítókalapács esetében a különbség sokkal nagyobb volt (16–20% MVC nagyságrendű). 4. táblázat A vizsgált négy szerszámtípus ergonómiai terhelésének átlaga (± szórás) Szerszám
Kézi köszörűgép Revétlenítőkalapács Vésős kalapács Tisztítókalapács Szerszám Kézi köszörűgép Revétlenítőkalapács Vésős kalapács Tisztítókalapács
Műveletek száma
Csúcs/ átlag
4
jobb bal jobb bal jobb bal jobb bal
6 6 5
Kézi tevékenység
Érintkezési feszültség
ismétlődés
erő
ujjak/kéz
csukló/tenyér
csuklóhajlítás/ nyújtás
7±1
4±0,5 1±0 5±1 1±0,5 5±1 1±0,5 5±1 2±0,5
3 ±0,5 2 ±0,5 4 ±0,5 1 ±0,5 4 ±0,5 2 ±0,5 3,5±0,5 1,5±0,5
3,5±0,5 2 ±0,5 5 ±1 2,5±0,5 3 ±1 1 ±0,5 4 ±0,5 2 ±0,5
5 ±0,5 3 ±0 4,5±1 2 ±0,5 4 ±0,5 2,5±0,5 4,5±0,5 2 ±1
7±2 5±1 5±2
Testtartás
Műveletek száma
Csúcs/ átlag
alkar
könyök
váll
nyak
4
jobb bal jobb bal jobb bal jobb bal
5 ±2 3 ±1 5 ±0 2,5±0,5 3,5±0,5 1,5±0,5 5 ±2 3 ±2
3 ±1,5 2 ±1 6 ±1,5 4 ±1 6,5±0,5 5,5±0,5 6 ±1 4,5±1
4±3 2±1 4±1 2±0,5 3±1 2±1 7±1,5 3±0,5
3±0 2±0,5 5±1 3±1 4±0,5 2±0,5 4±1 3±1,5
6 6 5
A 4. ábra mutatja be a jobb kéz FDS izom EMG-aktivitásának amplitúdó valószínűségi görbéjét mind a négy szerszámtípusra. A görbéket szétválasztották, hogy külön lehessen szemléltetni az izomaktivitás eloszlását olyankor, amikor a szerszám használatban van és amikor nincs használatban. Amilyen mértékben a görbe jobbra elnyúlik, érzékelteti az EMG csúcsértékét és a túlterhelés intenzitását. Az amplitúdó valószínűségi eloszlási görbe (ADP) függőleges irányú kiterjedése egy adott erőhatás szintjén jellemzi a túlterhelés összegződő időtartamát. Mint ahogy azt az 1. táblázat adatai mutatják, a vésős és a tisztítókalapácsokra kapták a legnagyobb FDS izom 95. percentil EMG-értékeket (44, ill. 53% MVC). Ez az oka annak, hogy a vésős és tisztítókalapácsok APD görbéje nyúlik el legtávolabb jobbra a százalékos MVC tengelyen. Az elvárásoknak megfelelően az EMG-aktivitás a szerszám működtetésekor nagyobb, mint amikor nem működik. Az utóbbi esetben a vésős és a tisztítókalapácsok ujj flexor izom EMG-je jobban megnövekedett, amikor nem működtek, mint amikor működtek. A növekedés
mértéke az első esetben 9-ről 27% MVC-re, a második esetben 9-ről csak 25% MVC-re. Ezt mutatja a 4. ábrán az APD görbék egyértelműen bimodális jellege. A köszörű és bizonyos mértékig a revétlenítőkalapács esetében is, nincs ilyen egyértelmű különbség a működő és a nem működő állapotok között, tehát a görbék bimodális jellege nem jelentkezik pregnánsan. Vagyis, amikor a köszörű és a revétlenítőkalapács működnek, a feszültségnövekmény kizárólag a rezgés következménye. A vésős és a tisztítókalapácsok esetében a feszültségnövekményt mind az izomterhelés, mind a rezgés okozza.
4. ábra A jobb kéz FDS izomzatának EMG-aktivitását jellemző valószínűségi görbék: (a) köszörű, (b) revétlenítőkalapács, (c) vésős kalapács, (d) tisztítókalapács. Mindegyik görbe egy-egy személy reprezentatív mintája. A táblázatokban szereplő átlagértékek és szórások valamennyi elemzett személy és szerszám összesített eredményeit képviselik. Az 1. táblázat foglalja össze az egyes szerszámokra vonatkozó statisztikai adatokat.
Rezgéselemzés A 3. táblázat foglalja össze az egyes szerszámokra számítással meghatározott, A(8) napi átlagos rezgési expozíciót. Az A(8) számításához szükséges szerszámhasználati értéket négynapos műhelyvizsgálat során a gyorsulásmérő adatai alapján határozták meg. A legalacsonyabb szintet a köszörűgép (3,3 m/s2), a legnagyobbat a vésős kalapács (11,8 m/s2) eredményezte. Egyedül a köszörűgép volt az a szerszám, amelyiknek a használatakor nem lépték túl az ACGIH által megadott a kéz rezgési igénybevételére előírt (TLV = 4 m/s2) értéket. A tisztítókalapács esetében a mért rezgési szint (7,2 m/s2) 1 és 2 óra közötti használati időtartamra engedhető meg (max. TLV = 8 m/s2). A revétlenítőkalapács (8,5 m/s2) és a vésős kalapács (11,8 m/s2) esetében mért rezgési szintek csak 1 óránál rövidebb használati időre engedhetők meg (max. TLV = 12 m/s2). A revétlenítő-, a vésős és a tisztítókalapácsok öntödei felhasználásának vizsgálata folyamán a tényleges szerszámhasználati idő lényegesen meghaladta a foglalkozás-egészségügyi előírások által javasolt napi expozíciót. Kézi köszörűgép Egyetlen kivételtől eltekintve, a vizsgált kézi köszörűgépeket jobb kézzel működtették. Bal kézzel csupán a megmunkálósoron végighaladó öntvények beállítását végezték. Ezért a bal kéz átlagos teljes aktivitása mindkét izom esetében 10% MVC alatt volt (1. és 2. táblázatok). Az EMG-aktivitás a jobb kézen lényegesen nagyobb volt. Az FDS izom aktivitása 14%-os, az ECR izomé 13% MVC, amikor a szerszám használatban volt. A 95. percentil EMGaktivitás nem haladta meg egyik izom esetében sem a 25% MVC értéket. Az 5. ábra tünteti fel a kézi köszörű esetében a rezgési és az ezzel egyidejű ujjbehajlító izom aktivitási diagram egy szakaszát. Az EMG-aktivitás szoros összhangban van a köszörűgép rezgési diagramjával. A öntvénytisztító munkás a szerszám tartásakor és köszörülés közben is lenyomva tartja a kapcsolót, mint ahogy azt az EMG-aktivitás folyamatossága is jelzi. Amikor a kapcsolót elengedi, az EMG arra a szintre esik viszsza, amelyet a szerszám tartása vált ki. A viszonylag kis erőigény ellenére a köszörűt a 4. táblázat tanúsága szerint közepes–nagy ismétlődési szint (átlag 7/10) jellemzi. Ez összhangban van a szerszámhasználat időtartamával (3. táblázat és 4a ábra), amennyiben a köszörű a teljes munkaidőnek mintegy 50%-ában használatban van. Amikor a szerszámmal nem köszörült, még akkor is el kellett fordítania alkarját és csuklóját meg kellett feszítenie, majd lazítania, hogy a köszörűkorong helyzetét be tudja állítani az öntvény felületén.
% MVC
m/s2
rezgés és EMG a 4-hüvelykes köszörű használata esetén
5. ábra A jobb kéz FDS izom EMG-aktivitásának reprezentativ görbéje (% MVC) és az ezzel kapcsolatos rezgések, 4 hüvelykes köszörű használata esetében. A feltüntetett percentileket a teljes ciklusra vonatkoztatva számították Revétlenítőkalapácsok A szerszám használatakor az öntvénytisztítónak le kell nyomnia a fogantyút, amikor a szerszámbetét érintkezésbe kerül az öntvénnyel (3b ábra). Miközben markolja a fogantyút, elsősorban a felső kar és a váll izomzata fejti ki a működtetéshez szükséges nyomóerőt. Ahhoz, hogy a szerszám működjön, nincs szükség a fogantyú szorításához, ezért az ujj hajlítóizmának aktivitása viszonylag kicsi. A szerszám használata közben a jobb és a bal kéz átlagos erőkifejtésének mértéke 15, ill. 13% MVC. Az ECR izomra 17 és 16% MVC-t állapítottak meg. A szerszámot bal kézzel kell tartani és irányítani. Ezért az EMG-értékek kissé megemelkednek. Az FDS EMG-értéke 28% MVC a jobb kézre, a bal kézre 29% MVC a 95. percentilnél. A 95. percentil ECR-értékek valamivel nagyobbak voltak: jobb kéz esetében 37%, bal kéz esetén 38% MVC. A 6. ábra tünteti fel a revétlenítőkalapács rezgési és az ujjhajlító izom ezzel kapcsolatos aktivitási diagramját. Ellentétben a köszörű esetével, a vibrációs és EMG-minták nem felelnek meg pontosan egymásnak. Miután a szerszámot aktiváló erőt ebben az esetben nem kizárólag az ujj hajlítóizma szolgáltatja, ez a mérési eredmény nem meglepő.
rezgés és EMG revétlenítőkalapács használata esetén
m/s2
100 0 -100
60
% MVC
50 40 30
95%
20 10 0
50% 5% 0
10
20
30
s
6. ábra A jobb kéz ujjhajlító izom EMG-aktivitásának (% MVC) reprezentatív görbéje és a vibráció a revétlenítőkalapács használata esetében. A feltünetett percentileket a teljes ciklusra vonatkoztatva számították. A revétlenítőkalapácsokat főként közepes–nagy ismétlődési szintű (átlagos 7/10) munkákhoz használják fel. A kellemetlen könyökhelyzet részben a szerszámbetét hosszúságának következménye. Bár az öntvények általában csípőmagasságban voltak, a szerszám hossza miatt a szerszám használatakor a kéz körülbelül mellmagasságban volt. Ebben a helyzetben dolgozó arra kényszerül, hogy a könyökét erősen behajlítsa. Vésős kalapács A vésős kalapács használatakor a munkás jobb kézzel tartja a szerszám nyelét és a kapcsolókar lenyomásával hozza működésbe. A szerszámot bal kezével a szerszámbetét közelében megmarkolja, hogy azt megtámassza és irányítani tudja. A jobb kéz FDS EMG-értékei nagyobbak voltak, mint a bal kézé, különösen a szerszám használata közben, amikor egyidejűleg kellett leszorítani a kapcsolókart és az anyag eltávolításához le kellett nyomni a szerszámot (27 és 15% MVC). 95. percentil FDS EMG-érték jobb kéznél 53%, bal kéznél 29% MVC volt. Hasonló értékeket kaptak az ECR izomra is. A szerszám használata közben a jobb kéz EMG-aktivitása átlagosan 31% MVC, bal
kéz esetében 16% MVC volt. A 95. percentil értékei 66%, ill. 31% MVC voltak. A vésős kalapács esetében észlelt nagyobb EMG-értékek esetleg azzal is magyarázhatók, hogy minden mechanikai segédlet, pl. a szerszám súlykiegyenlítése nélkül végezték a munkát. Az öntvénytisztítónak kellett tartania a nehéz szerszám teljes súlyát. A 7. ábra tünteti fel a vésős kalapács rezgési és az egyidejű ujjhajlító izom aktivitási diagramját. rezgés és EMG vésős kalapács használata esetén
m/s2
100 0 -100
% MVC
60 50
95%
40 30 20
50% 5%
10 0
10
20
s
20
40
50
7. ábra A jobb kéz FDS izom EMG-aktivitásának (% MVC) reprezentatív görbéje és a vibráció vésős kalapács használatakor. A feltüntetett percentileket a teljes ciklusra vonatkoztatva számították A kézi köszörűgéphez hasonlóan az EMG-aktivitás jól egybevág a kalapács rezgési diagramjának jellegével. A tartós EMG-aktivitás jelzi, hogy a szerszám használata közben a kapcsolót végig lenyomva kell tartani. Amint a kapcsolót elengedi, az EMG arra a szintre csökken, amire csupán a szerszám tartásához van szükség. A vésős kalapács kezelését közepes – nagy ismétlődési szint és szélsőséges könyökhelyzet jellemzi. Az öntvénytisztító könyöke teljesen behajlik a szerszám használatakor. Ebben az esetben is a szerszámbetét hossza okozza ezt a könyöktartást. Bár az öntvények általában csípőmagasságban helyezkedtek el, a szerszámbetét hossza arra készteti a munkást, hogy a szerszám működtetésekor kezei körülbelül mellmagasságban legyenek. Ilyen testtartás esetén a könyököt általában erősen be kell hajlítani.
Tisztítókalapács Tisztítókalapács használatakor a szerszámnyelet jobb kézzel kell tartani és bal kézzel kissé meg kell markolni a szerszámbetétet (vagy annak közelében a szerszámot). A vésős kalapácshoz hasonlóan a jobb kéz EMG-értéke nagyobb volt, mint a bal kézé. A szerszám használatakor a jobb kézre átlagos 25%, bal kéz esetén 20% MVC-t mértek. A 95. percentiles értékek 44, ill. 33% MVC. Ugyanilyenek voltak az ECR EMG-aktivitási értékei: a szerszámhasználat közben a jobb kézre 26%, a bal kézre 17% MVC, a 95. percentiles értékek: 51, ill. 30% MVC. A 8. ábrán látható a tisztítókalapács esetére a rezgési és az ezzel egyidejű ujjhajlító izom aktivitási diagramjai. rezgés és EMG tisztítókalapács használata esetén
m/s2
100
0
-100
60
% MVC
50
95%
40 30 20
50%
10 0
5% 0
5
10
15
20
25
30
s
8. ábra A jobb kéz ujjhajlító izom EMG-aktivitásának reprezentatív görbéje (százalék MVC) és az ezzel kapcsolatos rezgések tisztítókalapács használata esetében. A feltüntetett percentileket a teljes ciklusra vonatkoztatva számították A köszörűhöz és a vésős kalapácshoz hasonlóan az EMG-aktivitás jól egybevág a kalapács vibrációs diagramjának jellegével. Mint ahogy azt az állandó EMG-aktivitás is jelzi, a kapcsolót a szerszám használata közben mindvégig lenyomva kell tartani. A kapcsoló elengedésekor az EMG a csupán a szerszám tartásához szükséges szintre (9% MVC) csökken. A többi szerszámhoz hasonlóan a tisztítókalapács esetén az ismétlődési szint közepes (átlagos 5/10) volt. Nagy fajlagos igénybevételt állapítottak meg a könyökre és a vállra (átlagos 6/10 és 7/10). A szerszám és a szerszámbetét
hossza az öntvénytisztítót arra kényszeríti, hogy félszeg testtartást vegyen fel. A 9. és 10. ábrák érzékeltetik, a szerszámtájolás hogyan befolyásolja a szerszámfogantyú helyzetét és ennek folyományaként az öntvénytisztító felső testének helyzetét.
75 cm 53 cm
9. ábra A tisztítókalapács fogantyú függőleges helyzetének növekedése, amint a szerszám tájolása a vízszintesből a függőlegesbe megy át. A szerszám függőleges helyzetében az öntvénytisztító kényelmetlen könyök- és válltartásra kényszerül, ugyanakkor a szerszám súlya hozzájárul az anyag eltávolításához szükséges erőhöz Amilyen mértékben a szerszám a vízszintes helyzetből áttér a függőlegesbe, a markolófogantyú függőleges helyzetének magassága mintegy 75 cm-el megemelkedik. Ez arra kényszeríti az öntvénytisztítót, hogy teljesen behajlítsa könyökét, ill. hogy kihajlítsa vállát, amikor legfelső helyzetében meg akarja markolni a fogantyút és a kapcsolót (10. ábra). A váll helyzete a tisztítókalapács esetében került a legmagasabbra, mivel a megfigyelt szerszámok közül ez a szerszám és szerszámbetét volt a leghosszabb.
Értékelés A vizsgálat célja az volt, hogy értékeljék, milyen igénybevételnek van kitéve az öntvénytisztító, milyen az öntődében az „ergonomiai” kockázati tényező, ill. a kéz és kar rezgési igénybevétele. Szoros kapcsolatot figyeltek meg a rezgési szint és a túlerőltetés mértéke között. A vésős kalapács rezgése volt a legerőteljesebb [11,8 m/s2 az A(8) feltételek között], továbbá a legnagyobb izomterhelést idézte elő (FDS átlag 16% MVC) és a 95. percentilnél 53% MVC). Ezzel szemben a kézi köszörűgép rezgési szintje volt a legalacsonyabb [az A(8) átlag 3,3 m/s2] és az izomterhelés a legkisebb (FDS átlag 11% MVC, a 95. percentilnek megfelelő érték pedig 22% MVC). A forgó szerszámok, mint amilyenek a kézi köszörűgépek, jóval egyenletesebben működnek, mint a kis
a)
b)
c)
e)
30 cm
d)
f)
g)
10. ábra A tisztítókalapács tartásához szükséges testhelyzetek közelítő vázlata 187 cm magas férfi és 153 cm magas nő esetében. (fent) A kalapács vízszintes helyzete, (a) férfi, (b) nő. (középen) A kalapács 45°-os szöget zár be a vízszintessel. (lent) A kalapács függőlegesen tartása arra készteti a magas férfit (e és f), hogy teljesen behajlítsa könyökét és vállait is meg kell hajlítania (f). Az alacsonyabb nőnek erősen behajlított vállal kell dolgoznia (g) és alig képes testtartását tetszőlegesen megválasztani
frekvenciával oda-vissza mozgó kalapácsok. A köszörűgépek működési frekvenciái a magasabb rezgési sávokba (100Hz fölött) tartoznak. Az A(8) átlag számításakor ezeket az ISO irányelvek alacsony szinten veszik figyelembe. Bár az oda-vissza mozgó eszköz szigetelésével csökkenteni lehet a rezgések kisfrekvenciás összetevőit, azonban aligha tartható az elfogadhatónak ítélt szint alatt. Ideális lenne, ha az öntvénygyártás során a minőségellenőrzés révén elérhetnék, hogy ne legyen szükség öntvénytisztításra. Ha erre nincs lehetőség, forgó mozgású szerszámok használatával hoznak létre kevésbé káros szintű rezgést. Valamennyi vizsgált szerszám esetében a szerszám működésekor nagyobb volt az átlagos izomterhelés, mint amikor a szerszám nem volt bekapcsolva (1. és 2. ábra). A kézi köszörűgép és a revétlenítőkalapács esetében ez a különbség egészen kicsi volt (4–9% MVC nagyságrendű). Viszont a vésős kalapács és a tisztítókalapács esetében ez a különbség jóval nagyobb volt (16–20% MVC nagyságrendű). Az izomterhelés részben azzal az összefüggéssel magyarázható, ami a rezgés és a rezgési expozíciónak kitett izom által kifejtett erő között érvényesül. A rezgés gerjesztő hatása következtében az izmok önkéntelenül is összehúzódnak. Már korábban kísérletileg megállapították, hogy egy fogantyú megmarkolásakor az EMG az alkar hajlító izomzata esetében 12%-kal, a nyújtó izomnál 32%-kal növekszik a rezgés hatására, szemben a fogantyú rezgésmentes állapotával. Ezen túl a rezgés által az EMG-re gyakorolt hatás a kisfrekvenciás szinten (20–40 Hz) volt a legerőteljesebb. Éppen ez az alapfrekvenciája az itt vizsgált vésős és tisztítókalapácsoknak, amelyek működtetésekor az EMG a nyugalmi állapothoz képest a legnagyobb mértékben megnövekedett. Azt is megállapították, hogy a rezgés csökkenti a tapintókészséget, ami viszont hatással van arra az erőre, amire egy adott tárgy tartásához vagy kezeléséhez szükség van. Ez a két tényező együttesen növeli az izomterhelést a rezgés hatására. A köszörű, a vésős kalapács, és a tisztítókalapács használatakor erősen meg kell markolni a szerszám fogantyúját (öntvénytisztítás), vagy nyelét (köszörű és vésős kalapács), hogy lenyomják a kapcsolót a működtetés érdekében. Ez ugyanakkor megkönnyíti a rezgés átadását a szerszámról az alsó kar izomzatára. Mivel a köszörűgép a 6,3–63 Hz frekvenciatartományban lényegesen kisebb intenzitású rezgést idéz elő, mint a vésős és a tisztítókalapács, ezért a rezgés által a markolóerőre (ennek következtében az izomaktivitásra) gyakorolt hatása is kisebb. Ezzel szemben a tisztító- és a vésős kalapács magasabb frekvenciás rezgéseinek fokozott intenzitása következtében önkéntelenül is megnövekszik a dolgozó által a szerszámra kifejtett erő. A revétlenítőkalapács esetén nincs szükség a szerszámfogantyú erős megszorítására, mivel a bekapcsolást nem a megmarkolás, hanem a nyomás váltja ki. A szerszám tartásához csupán könnyedén meg kell markolni a fogantyút és nem kell egy kapcsolót szorítani. Bár a vizsgált szerszámok közül a revétlenítőkalapács hozta létre a második legnagyobb intenzitású rezgéseket,
[az A(8) átlag 8,5 m/s2], a kéz nem kapcsolódik annyira szorosan a rezgő szerszámhoz. Ez ad magyarázatot arra, hogy miért növekedett meg csak kis mértékben az izomterhelés, amikor a szerszámot használatba vették. Amikor a szerszámok nem működtek, az izomterhelés jóval kisebb volt, azonban az EMG-értékek még mindig nagyobbak voltak nullánál. A hajlító izomzat esetében 9% MVC (1. táblázat), a nyújtó izomzat esetében átlag 11% MVC (2. táblázat) volt megfigyelhető. Ezek elég nagy értékek ahhoz, hogy a 2. ábra szerint a folyamatos munkák esetében izomkifáradást idézzenek elő. Ebből az a következtetés vonható le, hogy ha csupán tartunk és megtámasztunk egy szerszámot, már az is jelentős izomterhelést igényel. Valamilyen mechanikai segédlet, például egy szerszámsúly-kiegyenlítő már némi segítséget jelentene azokban az esetekben, amelyekben ezt a lehetőséget még nem használták ki. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a szerszámsúlykiegyenlítő helyzete és feszítő ereje igen fontos. Még fej fölötti szerszámsúlykiegyenlítőt alkalmazva is, a nehéz tisztító kalapács esetében, az ujj hajlító izomzatára vonatkoztatott EMG-szint, a szerszám kikapcsolt állapotában, 9% MVC értéket eredményezett. Ez a szerszámsúly-kiegyenlítő nem vette fel a tisztítókalapács teljes súlyát. Legtöbb szerszámsúly-kiegyenlítő egyszerű rugó volt és erre függesztették fel a szerszámot. Lehet azonban olyan, ennél tökéletesebb konstrukciót is alkalmazni, amelyiknél mód van a kiegyenlítő feszültségének állítására, hogy jobban ellensúlyozza a szerszám súlyát. Bár a vésős kalapács volt az egyetlen olyan szerszám, amelyik a 2. ábrában összefoglalt javasolt határértékeknél nagyobb EMG-értékeket idézett elő, a 95. percentiles érték valamennyi szerszám esetében nagy volt. Ehhez még hozzájárultak egyéb feszültségkiváltó hatások, így pl. a felső végtagokra akár kényelmetlen helyzetekben gyakorolt rezgések, vagy rezgés hatása a kézre és karra. Az EMG és a rezgés egyidejű mérése teszi lehetővé annak megértését, a szerszám működtetési ciklusán belül hol lép fel az izomaktivitási csúcs. Az 5., 7. és 8. ábrák mutatják be kézi köszörűgép, vésős kalapács és tisztítókalapács esetére, hogyan alakul az ujj feszítőizomzatának magas szintje, amikor a szerszámot bekapcsolják és az rezeg. A revétlenítőkalapács esetében (6. ábra) az ujj feszítő izomzatának EMG- és rezgési szintje nincsenek egymással összhangban elsősorban amiatt, hogy a szerszámot a tolómozgás kapcsolja be, amihez nincs szükség az ujj feszítőizomzatának összehúzódására. A vizsgálat során csupán két izmot vizsgáltak. Ezeknek a szerszámoknak a használatában a felső végtag sok más izma is szerepet játszik, pl. a felső kar és a váll is közrejátszik, amikor valamelyik szerszámbetét érintkezésbe kerül az öntvénnyel. Ez mindenekelőtt a revétlenítőkalapács esetére érvényes, amelyikre csak nyomóerőt kell kifejteni, hogy a szerszám működésbe lépjen. A felesleges fém eltávolításához szükséges energiát nemcsak a rezgő szerszám szolgáltatja, hanem az emberi kézierővel az öntvényre gyakorolt nyomás. Ha a
teljes izomterhelést kívánnánk meghatározni, mérést kellene végezni a felső kar, a váll és a hát izmain is. Ezeknek a pneumatikus szerszámoknak a használatakor az ismétlődési mutató közepes – magas szintű (átlagosan 5–7/10) volt. A szerszámokkal a szállítószalagon végighaladó öntvényekről távolították el a felesleges anyagot. Egyes műveleteket a mozgó szállítószalagtól függetlenül el lehet végezni, amikor már odaért az öntvény, legtöbb esetben azonban a gép szabja meg a munka ütemét. Bár ez még nem jelenti azt, hogy az izom/csontrendszer eleve nagyfokú ismétlődésre kényszerül, a műveletek végrehajtása mégis állandó mozgást igényel, hogy lépést lehessen tartani a szállítószalaggal. Ennek eredményeként alakul ki a közepes – magas szintű ismétlődési tényező. Függetlenül a rezgés hatásától, a kézi tevékenység fokozza a balesetveszélyt. A kézi köszörűgép (maximális izomterhelés 22% MVC, átlagos ismétlődési mutató 7/10) működtetése csupán a tevékenységi határértéket haladta meg. A többi szerszám esetében a TLV a kézi tevékenységre megszabott szintet is meghaladta. Itt néhány kézi művelet csupán arra szolgál, hogy ide-oda helyezzék a szerszámot, amikor nem érintkezik az öntvénnyel. Azonban a kézi tevékenység 37–53%-a (3. táblázat) a kéz/karra gyakorolt vibrációs hatással egyidejűleg történik, ami járulékos fizikai erőfeszítést igényel a dolgozótól. A vizsgált műveletek a munkások testhelyzete szempontjából is feszültséget ébresztettek. Az oda-vissza mozgó szerszámok (revétlenítő-, vésős és tisztítókalapácsok) használatakor az öntvénytisztítók szélsőséges vagy kellemetlen testtartásra kényszerültek. Ilyenkor a könyök csúcshelyzetbe való jutásának gyakorisága átlagosan 6/10 volt (4. táblázat). Tisztítókalapács esetében a váll szélsőséges helyzetének gyakorisága 7/10 volt. Bár ez az állapot részben a munkahelyek elrendezésének és magának az elvégzendő feladatnak a következménye (szállítószalag magassága, öntvénymagasság stb.) azonban részben a szerszám is hibáztatható. Többször is megfigyelhető volt, hogy szélsőséges váll-, vagy könyöktartásra kényszerültek a túlságosan is hosszú szerszámbetét miatt. Ezeknek a műveleteknek az ismétlődő jellegéhez és a megkívánt erőfeszítéshez hasonlóan a testtartás miatt fellépő feszültség is szoros kapcsolatban van a szerszám által előidézett kéz- és karrezgésekkel. A tisztító- és revétlenítőkalapácsok vízszintes helyzete révén ugyan minimumra lehetne csökkenteni a kellemetlen könyök- és válltartást, azonban ekkor a szerszám súlya már nem járulna hozzá az öntvényen végzendő tisztítási művelet végrehajtásához szükséges erőhöz, mint ahogy az a szerszámok jelenlegi, nagyjából függőleges helyzetében biztosítva van (9. ábra). A szerszám vízszintes helyzetében az öntvénytisztítónak kell kifejtenie mindazt az erőt, amire az anyag eltávolításához szükség van. Tehát bizonyos kompromisszum van a munkás testtartása és az öntvénytisztításhoz szükséges erő között. A munkahelyek átállításának feltételeivel lehetne enyhíteni ezeknek a szerszámoknak a használatakor fellépő testtartásbeli feszültségeket.
Következtetések A kutatásnak mindenek előtt az volt a célja, hogy bebizonyítsák, a rezgő szerszámok hatása nemcsak rezgés formájában, hanem akár működésben van a szerszám, akár nem, ergonómiai feszültségek formájában is jelentkezik. Valamennyi vizsgált szerszám olyan szintű rezgést eredményezett, amelyik meghaladta az ISO és az ACGIH által közzétett irányelvekben megengedett szintet. A rezgési expozíción túl az öntvénytisztítók izom-igénybevétele igen nagy, a kézi műveletek ismétlődési szintje közepes–magas szintű volt, a könyök, a váll pedig szélsőséges, valamint kényelmetlen tartásba kényszerült. Valamennyi szerszámot esetenként olyan műveletekhez használták fel, amelyek nem mindig elégítették ki az ismétlődő kézi munkára vonatkozó ACGIH ajánlásokat. Mivel az üzemi vizsgálatokban arra önként vállalkozó öntvénytisztítók vettek részt, létszámuk kicsi volt. Az egyik személy a vizsgálatokat megelőzőleg nem dolgozott ilyen szerszámmal. Tehát a vizsgálati eredményeket óvatosan kell fogadni, és nem szabad a dolgozókra gyakorolt ergonómiai kockázat szempontjából egyetlen kockázati tényezőről sem (igénybevétel rezgésre vagy izomterhelés) érvényesnek minősülő következtetést levonni. Ennek ellenére, sikerült betekintést nyerni azokba a fizikai igénybevételekbe, amelyeknek az öntvénytisztítók ki vannak téve. Az elemzés eredményei felhívják a figyelmet arra, hogy széles körű értékelésre van szükség az ilyen műveletekkel kapcsolatos kockázati tényezők vizsgálatakor. Így pl., bár a kézi köszörűgép rezgése és a kifejtett izomterhelés aránylag alacsony szintű volt, a dolgozók számára nagymértékben ismétlődő kézi munkát jelentett, és a szerszám használatakor a könyök helyzete, valamint a válltartás kényelmetlen, szélsőséges igénybevételnek felelt meg. Ha mindössze a javasolt rezgési határértékekre vagyunk tekintettel, azzal még nem vettük figyelembe a többi ergonómiai kockázati tényező hatását. Végül pedig a tanulmány talán hozzájárulhat ahhoz, hogy az ilyen szerszámok gyártói jobban megismerhessék és megérthessék a szerszámokat felhasználók igénybevételét. (Dr. Barna Györgyné) Armstrong, T. J.; Marshall, M. M. stb.: Exposure to forceful exertions and vibration in a foundry. = International Journal of Industrial Ergonomics, 30. k. 3. sz. 2002. szept. p.163– 179. Latko, W.; Armstrong, T. stb.: A cross-sectional study of the relationship between repetitive work and the prevalence of upper limb musculoskeletal disorders. = American Journal of Industrial Medicine, 36. k. 3. sz. 1999. p. 248–259.