TUDÁSALAPÚ TÁRSADALOM – TEKINTHETJÜK-E EGY HÁTRÁNYOS HELYZETŐ KISTÉRSÉG JÖVİJÉNEK? Lipták Katalin egyetemi hallgató Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kar „A tudásba történı befektetés kamatozik a legjobban” (Benjamin Franklin) Napjaink olyan gyakran hallható kifejezését a tudásalapú társadalmat vizsgálom közelebbrıl egy hátrányos helyzető észak-magyarországi kistérség (az edelényi kistérség) vonatkozásában. Nagyon sokan használjuk ezt az egyre népszerőbb kifejezést, de mit is jelent valójában? Fontosnak tartom, hogy minden ember ismerje és tudja mekkora jelentısége van a társadalomban a tudásnak, amelyet a jövı kulcsának is tekinthetünk. HOGYAN DEFINIÁLHATÓ A TUDÁS? A tudás meghatározása nem könnyő feladat, erre több szakirodalom is utal. Érdemes azt megvizsgálni honnan eredeztethetı a tudás? Ehhez vissza kell menni az ókorba a görög városállamokhoz, a preszokratikus filozófia középpontjában a kozmosz megismerése állt, ezzel szemben a szofisták a természetfilozófia helyett arra keresték a választ, hogyan tehetnek szert az emberek igaz és helyes ismeretekre. Így alakult ki a relativizmus, miszerint minden dolog mértéke az ember és Protagorasz vallotta, hogy ami igaz az csak valaki számára az – a tudás általi tapasztalás lényeges az igazság elfogadása szempontjából. A tudást a hatalom alapjának tartották. A késı középkorban Bacon, Hume és Comte eltérı nézetei voltak ismeretesek, ezeket nem jellemezném, mivel munkám szempontjából nem jelentıs a filozófiai irányzatok meghatározása, csupán arra próbáltam a figyelmet rávezetni, hogy a tudás definiálása nem új kelető dolog. Davenport és Prusak gyakorlatias szemlélető definícióját tekintem a legalkalmasabbnak kutatásom témája szerint: „A tudás körülhatárolt tapasztalatok, értékek és összekapcsolt információk heterogén és folyton változó keveréke; szakértelem, amely keretet ad új tapasztalatok, információk elbírálásához és elsajátításához, és a tudással rendelkezık elméjében keletkezik és hasznosul. A vállalatok nemcsak dokumentumokban és leltárakban ırzik azt, hanem a szervezeti rutin részeként, az eljárásokban, gyakorlati tevékenységekben és normákban beágyazódva is jelen van.” [1] NÉHÁNY GONDOLAT AZ EDELÉNYI KISTÉRSÉGRİL Az edelényi kistérség központját, Edelényt a „Bódva-völgy kapujaként” is emlegetik. 1989-ben kapott városi címet, aminek azóta is büszke tulajdonosa és a város vezetısége törekszik egy még fejlettebb városkép kialakítására. Edelény három település egyesüléseként lett a térség központja. A város régi múltra tekint
vissza, mivel 1299-ben kiadott oklevélben már említve van Edelény települése. A 2004. évi CVII. törvény a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról a települések között fokozatosan kiépülı együttmőködés megerısödését a többcélú kooperációban, a térségi kapcsolatok ösztönzésében és a kistérségek intézményesítésében látta. Ennek révén megalakult az Edelényi Kistérség Többcélú Társulása 46 településsel. A kistérség fı problémáit ok-okozati összefüggéssel ábrázoltam. A középsı horizontban tőntettem fel a fı problémákat – romló demográfia, leépülı gazdaság, együttmőködés hiánya, kedvezıtlen infrastruktúra – majd ezekhez kapcsoltam a rájuk ható problémákat. Végeredményként arra jutottam, hogy a kistérség lemaradó alacsony tudásbázissal és rossz társadalmi-gazdasági helyzettel rendelkezik.
1. ábra Az edelényi kistérség problémái A problémákra megoldási javaslatokat tettem, melyeket kitörési pontokban fogalmaztam meg: 1. Elıször is nem szabad elfeledkezni a térség kedvezı földrajzi adottságáról, ami az idegenforgalom fellendítésében nagy szerepet kaphatna. Ehhez természetesen megfelelı idegenforgalmi beruházások és tervek kellenek. 2. A térség mezıgazdaságát fel kellene lendíteni, ezt kifejezetten az erdıgazdálkodásban és a gyümölcsfák telepítésében jelenhetne meg, hiszen a dombsági területen hatalmas mérető erdık találhatóak. 3. A környezetvédelem fokozottabb megjelenése nélkülözhetetlen a vállalkozások esetében is, korszerősíteni kell a meglévı technológiát. 4. A megfelelı információs technológia kialakításával könnyebbé válna az ügyintézés az információ átadás. A legtöbb apró faluban nincs internethálózat kiépítve, ami a 21. században már elengedhetetlen lenne mindenütt.
5. A térségben élı hátrányos helyzető népesség helyzetén is változtatni kell, mind az egészségügyi ellátásuk, mind a képzettségük fellendítése terén. Ezekre különbözı fejlesztési és felzárkóztatási programokat kell elindítani. A TUDÁSALAPÚ TÁRSADALOM KIALAKÍTÁSÁNAK ELİFELTÉTELEI Palánkai Tibor közgazdász szerint a tudásalapú társadalom „értelmezhetı a technika és a tudomány újfajta viszonyaként, hiszen az elmúlt évtizedekben elsısorban a fizika és a biológia területén olyan tudományos forradalom zajlott le, amelynek következtében a nagy technikai felfedezésekkel szemben a hangsúly átbillent a tudomány fontosságára. A tudás alapú társadalom jelenthet termékstruktúra-váltást. A klasszikus termelési tényezık (tıke, munkaerı, föld) mellett egyre inkább a tudás kerül elıtérbe, és válik döntı termelési tényezıvé.” [2] A tudásalapú társadalom megteremtésének a fontosságát az is mutatja, hogy a Lisszaboni Stratégiában célként konkrétan ki van emelve a következı: „2010-re az Európai Uniót a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává kell tenni, amely több és jobb munkahely teremtésével és nagyobb szociális kohézióval képessé válik a növekedés fenntartására”. A tudás veszélye, hogy tömegszerővé válik, de ami az elınye, az hátrányként is megemlíthetı. A tömegszerő tudás megkövetelhetı minden egyéntıl és erre jól lehet építeni a jövıben. Ugyanakkor, ami tömegszerővé válik az egy idı után képes értékébıl veszíteni és talán általánossá válni. A tudásalapú társadalom és az arra épülı gazdaság megteremtése nem könnyő feladat, amihez az összhangot és az egyensúlyt meg kell teremteni az egyének és a tudás szintjei között. A tudás hatalmas emberi kincs, amire mindig is építeni lehet, hiszen a tudást nem lehet „gépesíteni”. Egy adott ország növekedési modelljét elég nehéz anyagi tıke által leírni, hiszen a gazdaságot az emberi tıke jelentısen befolyásolja. A siker az emberi tıkén múlik, ami tartalmazza egy ország lakosainak ismeretszintjét, szellemi és morális képességeit. A tudásalapú információs társadalom kialakításában a rendszerváltás utáni idıszak újszerő életfelfogása nagy lendületet adott. A korábbi egyszerre megszerezhetı tudást felváltani látszik az élethosszig tartó tudás és tanulás formája. Napjaink gyorsan fejlıdı világában a technológiai újításokkal tudni kell tartani a lépést, amihez elengedhetetlen a tudásbázis folyamatos képzése és fejlesztése, hiszen a humán tudás és tıke képes hamar elavulni. Fel kell venni a versenyt a gazdasággal és a technológiával is, nem lehet elefántcsonttoronyban képezni a jövı társadalmát elzárva a fejlıdéstıl. Fontos megtalálni az egyensúlyt a gazdasági és technológiai változások és az oktatás között. A versenyképes humán tıkéhez hozzátartozik egy versenyképes tudás is, ami maximálisan alkalmazkodik a munkaerı-piaci feltételekhez és az általános piaci feltételekhez is. A tudásalapú társadalom kialakításának szükséges, de nem elégséges feltétele csak az oktatási rendszer korszerősítése, fontos feltétel a humán erıforrás fejlesztése, az oktatás mellett a kompetenciafejlesztés is, ami magába foglalja az egyéni képességek, alkalmazkodó képesség, kommunikáció fejlesztését.
AZ INNOVÁCIÓ JELENTİSÉGE A KIALAKÍTÁSÁNAK SZEMSZÖGÉBİL
TUDÁSALAPÚ
TÁRSADALOM
Az innovációs elméletek kapcsán külön kell kiemelni a közgazdaságtanhoz köthetı elméleteket. A klasszikus közgazdaságtan is foglalkozott az innovációval. Adam Smith volt az elsı, akinek munkájában jelentıséget kapott az innováció, a szervezeti innováción túl az innováció további formáit és forrásait is bemutatta. John Stuart Mill is hangsúlyozta az innovációk szerepét, kifejezetten a pénzügyi és szervezési innovációkat. Külön kiemeli az új ismeretek terjesztésének jelentıségét. David Ricardo mőveiben a hirtelen fellépı iparban felfedezhetı irányváltozásokról írt. A neoklasszikus közgazdaságtan képviselıinél allokációs mechanizmus került az elemzések középpontjába és zárt logikai modelleket alakítottak ki. Elméletüket késıbb megdöntötték, így az innovációs nézetük is felborult. Az új termékek és technológiai eljárások gazdasági hatását a késıbbi közgazdászok a gazdaság exogén változóinak tekintették. Ma már az a tendencia figyelhetı meg, hogy az innovációt és a technológiai fejlıdést is a gazdaság endogén változójának tekintik. Még egy jelentıs irányzatot bemutatnék, ez az ún. heterodox irányzat, fı képviselıje Joseph Schumpeter, aki visszatért a klasszikus hagyományokhoz és közben megpróbálta azt összeegyeztetni a neoklasszikus elmélettel (azon belül is Walras egyensúlyfogalmával). Ez ellentmondásossá tette elméletét, de a jelentıs felismerések megmaradtak ettıl függetlenül. [3]
2. ábra Az ismeret átalakítás lépcsıi az edelényi kistérségre vonatkoztatva Eredetileg Bellinger alkotta meg ezt a folyamatot, mely az általános ismeret kialakítását mutatja. A tudás, tanulás folyamata nem csupán mennyiségi növekedést jelent, hanem minıségit is. Az eredeti folyamatban a bölcsesség volt a végsı fázis, ezt kiegészítettem egy komplex gondolkodásmóddal, ami a tudásalapú társadalom kialakításához vezet. A folyamatban az edelényi kistérség az információ és a tudás
közötti szakaszban van – véleményem szerint, ugyanis a kistérség humán erıforrásbeli helyzete gyenge és a térségben lévı összefogás is alacsony szintő, ugyanakkor a gazdasági folyamatok terén is elmaradás tapasztalható. A tudáspiac kialakulása szempontjából fontos az egyének tudása, és az ı összefogásuk. A gyakorlati életben a tudáspiacok rosszul mőködnek, közgazdaságilag úgy is mondhatjuk hatékonytalanok. Ugyanis a tudás értéke explicit, nehezen mérhetı. A tudáspiacok rossz hatásfokát a következı tényezık befolyásolják: hiányos információk, tudásaszimmetria és a tudás helyhez kötöttsége. A hiányos információkat úgy kell kezelni, hogy egy adott szervezet, közösség nem rendelkezik megfelelı tudással. A tudásaszimmetria a tudás nem megfelelı eloszlását mutatja, vannak olyan csoportok a térségen belül, akik magasabb szintő tudással rendelkeznek és vannak, akik alacsonyabbal. Ebben az esetben az egyenlıséget kellene megtalálni. A tudás helyhez kötöttsége arra utal, hogy az egyének a tudás egy részét másoktól szerzik meg és ezek a kulcsfigurák távol vannak az egyénektıl. Így a tudás szintén egy csomópontban tömörül. A tudásalapú társadalom kialakítási folyamata egy összetett mechanizmusként képzelhetı el kistérségi szinten. A cél, hogy hatékony tudáspiacokat hozzunk létre a régióban. Ehhez idıt és lehetıséget kell adni az egyéneknek, hogy kialakítsák saját tudásbázisukat és megszerezzék a szükséges tudást, ez nem azt jelenti, hogy a kistérségben mindenki legyen diplomás – ez teljesen irreális. A cél, hogy minden egyén a saját preferenciáinak és igényeinek megfelelı szintet érjen el a tudás elsajátítása terén. A megfelelı tudás kialakulását a kistérségnek segítenie és támogatnia kell, ami úgy valósulhat meg, hogy több képzést és továbbképzést lehetne indítani. Nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a régióban élık tudásának javítására. Ha a kistérségen élık elérnének egy bizonyos tudás szintet, akkor erısebb lenne az összefogás és javulnának a munkafeltételek is. Egy olyan régió sokkal versenyképesebb, ahol erıs az összetartás, mint egy olyan, ahol ez gyenge. A tudásalapú társadalom megteremtése a versenyképesség egyik javító tényezıje lenne, hiszen sokkal erısebb lenne a térség, ha megfelelı szintő tudásbázissal rendelkezne. Ezáltal jobban kihasználhatná a kistérség a különféle lehetıségeket és adottságokat, valamint vonzóbb lenne más térségek számára is, akár befektetések terén is. Egy erıs tudású régió öngerjesztıen hat a további folyamatokra, mert ha erıs a tudás, akkor a teljesítmény iránti igény is fokozódni fog. TUDÁSALAPÚ TÁRSADALOM LEHETSÉGES KIALAKÍTÁSI FOLYAMATA A tudásalapú társadalom kialakításának folyamatához Bakacsi Gyula szervezeti tanulás modelljének elméletét vettem alapul, melyet módosítottam és megalkottam folyamatmodellemet. Ezt az általam átalakított folyamatot a következı ábra mutatja be. Az edelényi kistérséget ebben az esetben egy szervezetnek kell felfogni. A szervezeti tudás létrehozása során nagy hangsúly kell fektetni a kistérségen belüli tudás szintjének növelésére. Megfelelı tudásszint létrejötte után ezt a tudást el kell terjeszteni. Ez azt jelenti, hogy tudástranszfer révén minél több egyénhez el kell juttatni. Az explicit, azaz megragadható és megosztható tudást a konkrét
tudáshordozók tartalmazzák, amelyeket elérhetıvé kell tenni bárki számára. Tudásorientált személyzetet kell létrehozni, majd a kistérségi memória javítására kell törekedni és végül az összetartás révén beszélhetünk tudásalapú társadalomról.
3. ábra A tudásalapú társadalom kialakításának folyamatmodellje a kistérség esetében ÖSSZEGZÉS, JAVASLATOK Hipotézisem szerint az edelényi kistérség humán erıforrásbeli helyzete gyenge, melyet több tényezı is befolyásol és a tudásalapú társadalom kialakításához a kistérség egyedi vonásait figyelembe kell venni. Nézetem szerint a tudáson alapuló társadalom megteremthetı a kistérségben is, melyhez sok idı szükséges és a környezı térségek fokozatos és gyors ütemő fejlıdése és tudásalapúvá válása húzóerıként jelenhet meg. A lemaradó kistérségeknek, mint az edelényinek is valamilyen hálózatba kellene tömörülnie és az ebbıl fakadó elınyöket kihasználni. Azok a települések, akik bekapcsolódnának a hálózati együttmőködésbe sokkal sikeresebbek és versenyképesebbek lennének. A települések közötti együttmőködést olyan közvetítıknek kellene kezdeményezni, mint a térségben mőködı gazdaságilag erıs szervezetek. Továbbá az államnak is támogatnia kell a térségi hálózatok fejlıdését és a tudás áramlását, ekkor tekinthetjük a tudásalapú társadalmat a jövı sikerének egy hátrányos helyzető kistérség esetében. IRODALOMJEGYZÉK [1] Davenport, T. H. – Prusak, L.: Tudásmenedzsment, Budapest, Kossuth Kiadó, 2001. 199. old. http://epa.oszk.hu/00000/00035/00109/2006-12-np-Toth-Tudas.html [2] [3] Havas, A.: Innovációs elméletek és modellek, In: Inzelt Annamária (szerk.): Bevezetés az innováció-menedzsmentbe, Budapest, Mőszaki Könyvkiadó, 1999. 33-55. old [4] Skilbeck, M.: Educating the knowledge society, Minerva, number 44., 2006. 89-101. p
