Tüskei Vilma AZ ÁT- IGEKÖTŐS IGÉK KOGNITÍV SÉMÁI A kognitív nyelvészetet elsősorban a jelentés érdekli, ezért az igekötők kontrasztív vizsgálatával keveset foglalkoztak. Elsősorban egy-egy igekötő összehasonlítását végezték el két nyelv viszonylatában. Kontrasztív és fordítási szempontból ez nem mindig elegendő, mert nem mindig ugyanaz az elem áll mindkét nyelvben (pl. a szerbben az át-nak nem mindig felel meg a pro- vagy a pre-: átrándul/odvesti se, áthevít/obuzeti stb.). Jelentésbeli tertium comparationis felállításában segítségünkre lehetnek a kognitív sémák is, legalábbis a helyviszonyok (szó szerinti és átvitt) esetében. A tanulmány felvázolja az át- igekötő alapjelentéseit, és bemutatja az alapsémákat is. A bővítmények az igekötő használati körülményeit is kifejezhetik, ezért az alapjelentésekhez társuló bővítményeket is ismertetjük (ezek a tárgyeset, a részeseset/dativus, az insturmentalis, illativus, allativus, elativus és a superessivus). A dolgozat végén felvázoljuk az át- igekötő alapjelentéseinek hálóját, melynek alapelemei a célelem átitatása, a helyváltoztatás, felületen való, valamint az akadályt legyőző mozgás. Ezek a kategóriák kiindulásként (tertium comparationisként) szolgálhatnak egy nagyobb lélegzetű szerb/magyar kontrasztív korpuszkutatás számára. Kulcsszavak: kognitív sémák, tertium comparationis, szemantikai háló, igekötő, át-
1. BEVEZETŐ Az át viszony jelentésszerkezetével Imre Attila (1999) foglalkozott, az át- igekötős igék szemantikáját pedig Szirmai Diána (2009) ábrázolta. Ezen dolgozat témája az átigekötős igék (alap) kognitív sémáinak a leírása korpuszalapú kutatás segítségével. Az anyagot két regény: Kosztolányi Dezső Pacsirtája (1995) (rövidítve KD) és Esterházy Péter Javított kiadása (2002) (rövidítve EP) szolgáltatta. A 166 szóelőfordulás tanulmányozásának célja nem kíván átfogó képet nyújtani az át- jelentéséről (amelyet már az említett szerzők feldolgoztak), hanem a (külső vagy belső) mozgás kognitív sémáinak leírását kívánja bemutatni, amely kiindulópontként, illetve tertium comparationisként szolgálhat további kontrasztív elemzések során (ĐORĐEVIĆ 2000: 58). A vonzatos megközelítés ugyanis a szerb/magyar kontrasztív elemzések során (az igekötők esetében) nem lenne az egyetlen módja a megközelítésnek. A két nyelv esetrendszerének felépítése más: pl. a tárgyeset nemcsak a magyar accusativust foglalja magába, hanem a mozgást jelző irányokét is (megyek az iskolába/idem u školu). Ezenkívül formai kérdésekre sem kapunk választ (egyes vonzattípusok és bővítmények különböző prefikszummal is előfordulhatnak). A kognitív elemzés (FE) szemantikai szempontból közelíti meg kutatásának tárgyát. Ezért történhetett meg, hogy kevés kontrasztív kutatás foglalkozott a prefixumok összehasonlításával (ŠARIĆ 2012). A (kognitív) funkcionális elemzés azonban nem zárja ki a
formális megközelítést, hiszen a három fontos információhordozó közül, melyet vizsgál, az egyik a forma. A másik – a legismertebb – a jelentés, a harmadik pedig a használat közben fellépő feltételekre utal (JAMES 1980: 83; CHESTERMAN 1998: 71). Dolgozatunk szemantikai és formális megközelítése így magába foglalhatja a mozgást jelentő igekötős igék sémájának leírását. A helyre utalást csak az igekötőkön figyeljük, az igetövek (direkcionális) jelentését
nem
vesszük
figyelembe.
A
bővítményeket
is
megemlítjük
az
igék
kollokációjaként, amellyel a használati feltételek leírásának követelményét is teljesíthetjük. A sémák testi tapasztalatokon alapulnak. Olyan információs modellt jelentenek, mely a megszerzett tudást mentális képek formájában tárolja (KÖVECSES–BENCZES 2010: 133). Alapösszetevőik a figura (trajektor) és a háttér (landmark) (LANGACKER 2008: 70–73). Szilágyi N. Sándor a köztük lévő viszonyt a stabil és a mobil objektum relációjaként szemlélte (1996). A sémák lehetnek statikusak (mozgás nélküliek), dinamikusak (egy mozgást tartalmaznak) és akcionálisak is – ezek több mozgásból/fázisból állnak (KOTHENCZ 2012: 4–5). Mi az egy, illetve a több mozgásból álló sémákat fogjuk bemutatni. A sémákat nemcsak a dinamizmusuk alapján szemlélhetjük, hanem az útvonal megléte szerint is (kiindulópont/útvonal/cél), de a formáknak, a rész/egésznek, a középpontnak és perifériának, valamint a tartálynak is vannak típusrajzai (ĐORĐEVIĆ 2000: 32). E tanulmányban elsősorban az útvonal és a tartály jelenik meg a legtöbbször. Az átvitt értelmű jelentéseket nem dolgoztuk fel külön, mert azok, amelyek kapcsolódnak a mozgáshoz, tulajdonképpen a konkrét helyváltoztatás sémáival azonosak. A sémákon lévő jelzések leírása:
figura, mozgó objektum
útvonal
a forrás (előidézi a mozgást, amely tőle vagy hozzá irányul)
cél
3D-s tér (tartály)
(vertikális) akadály
az ebben a térben lévő elem láthatatlan
alaposan átvizsgálni, átnézni
áthevítés 2. AZ ÁT- IGEKÖTŐ JELENTÉSEI Az át- leggyakoribb térjelentései (MNyNSz 2006: 1157–1163): 1. egyik helyről a másikra (átmászik) 1a: alatta, fölötte, közötte (átgurul) 1b: az egyik csoporttól a másikig (átköszön) 1c: a másik irányba, irányváltoztatás, ellentétes irány (átkanyarodik) 1d: térben vagy időben elér bizonyos meghatározott pontot 2. akadályon áthaladni a másik oldalra 2b:1 anyagot vagy testet kettévág (átharap) 2c: valamely anyagon keresztül áthalad (átáramlik) 2d: áthatol (átdereng) 3. teljesen körülölel – belülről áthat (átfő) 3a: a cselekvés egy hely teljes felületén folyik (átbolyong) 4. teljesség 1
Az átvitt értelmek definícióit kihagytuk.
4a: áthalad vmely helyen az egyik végétől a másikig (átpillant) 5. körös-körül, körbe (átkarol) A többi szótár másképpen csoportosítja a jelentéseket, de az alap azonos (ÉKSz 2003: 61; ÉK+ 2007: 60). 3. AZ ÁT- IGEKÖTŐ KOGNITÍV SEMATIKUS ELEMZÉSE A legtöbb esetben az át- igekötő a cselekvő vagy a cselekvés tárgyának mozgásirányát jelöli. Bizonyos esetekben a mozgás a célon vagy a célban történik (áthevít). Ha nincs akadály, a mozgás kétdimenziós, ha van, három dimenzóban jön létre. 3.1. Az át- megjelöli a mozgás irányát: Nincs akadály, a mozgás horizontális 3.1.1. A mozgás a cselekvőn rajta/keresztül megy végbe 3.1.1.1.
A mozgás a figura felületén, azon keresztül történik (1) ...gúnyos mosoly suhant át arcán (14 KD).
1. kép Az átsuhan kognitív sémája
3.1.1.2.
A mozgás anyagon/testen keresztül történik (2) ...és szívére mutat, melyet az anyai fájdalom hét tőre ver át (107 KD).
2. kép Az átver kognitív sémája
Nemcsak valami felett lehet átnézni, hanem tárgyon keresztül is (MÉK 2004: 68). Ez a cselekedet a magyar nyelvben azt is kifejezheti, hogy nem látjuk az utunkban levő tárgyat vagy személyt: (3) ...és végtelen kicsinyléssel nézett át ezen az inci-finci lovagon (85 KD).
3. kép Az átnéz kognitív sémája
3.1.2. A cselekvő (experiens) végzi a mozgást 3.1.2.1.
A cselekvő(k) áthaladnak egy (tartályszerű) téren A bővítmény illativusban áll (Hova? Mibe?), és kifejezi a célt. (4) Átmentek megint az ebédlőbe (KD 17).
4. kép Az átmegy kognitív sémája
3.1.2.2.
Akadály legyőzése Ez a mozgás általában vertikális: (5) Ha az ember nem ugorhatja át a saját árnyékát... (274 EP). (6) Áthágta osztálya korlátait (121 EP).
5. kép Az átugrik és az áthágta igék kognitív sémái
3.1.3.
A cselekvés tárgya végzi a mozgást A cselekvés tárgya a két végpont (a forrás és a cél) között mozog, és közben
egy tartályszerű területet szel át: (7) ...u.i. átvett egy ékszert (204 EP).
6. kép Az átvesz kognitív sémája
3.2. Az át- igekötő átfogja/áthatja a figurát: 3.2.1. A figurát kívülről ölelik körül/át: (8) Búcsúzáskor átölelem, hosszan, hálásan (45 EP). A cselekvő kívülről teljesen körbefogja cselekvésének tárgyát.
7. kép Az átölel kognitív sémája
(9) ...a többi anyagot már átnéztem... (EP 32) A cselekvő a cselekvés tárgyát részletesen (elejétől végig) megvizsgálja. Ez a jelentés belső cselekvésre is vonatkoztatható.
8. kép Az átnéz kognitív sémája
(10)
Naponta háromszor átöltözködik... (59 KD).
9. kép Az átöltözködik kognitív sémája
Az eredmény változik, mert az öltözék más lesz (ÉKSZ+ 2007: 60). A cselekvés tárgya maga a cselekvő, de a mozgó felület nem a cselekvő, hanem az öltözék, mert az változik meg. 3.2.2. A cselekvés belülről hatja át az anyagot vagy személyt (11)
...mely egész mivoltát áthevítette (64 KD).
10. kép Az áthevít kognitív sémája
Az anyag vagy a test minden részlete, porcikája felmelegszik, illetve átjárja bizonyos érzés. (12)
...a lakást átjárta a lanyha légáram... (27 KD).
11. kép Az átjárta kognitív sémája
A mozgás nem egyenes irányú, hanem bejárja a tartályszerű teret. 4. A BŐVÍTMÉNYEK MINT KOLLOKÁCIÓK A sémákat szemlélve látható, hogy az át- igekötő legtöbbször a forrás és a cél közötti utat mutatja be. Időnként a tartály is megjelenik – ekkor az a tér válik kiemeltté, amelyiken keresztül át kell haladni ahhoz, hogy a célhoz érjünk (sokszor ez a tér háromdimenziósként szemlélhető). Máskor a tartály maga a cél, pl. az átjárta, áthevítette esetében. Ha a mozgás a célon történik, superessivusi bővítmények jelentkeznek (a mosoly átsuhant az arcán, átnézett a lovagon). Tárgyeset is található azokban a mondatokban, amikor a mozgás a figurára irányul (a többi anyagot már átnéztem), vagy a mozgás a figurán belül történik (mely egész mivoltát áthevítette). Ritkábban alanyeset is előfordul (Naponta
háromszor átöltözködik). (Nagyobb korpusz esetében érdekes volna szemügyre venni az előfordulás számát is – itt csak néhány tárgyeset nélküli példa található.) Amikor a figura valamely cél felé tart, a bővítmények illativusban állnak (átmentek az ebédlőbe), de superessivus is csatlakozhat hozzájuk (átmegyek a szobán teáért a konyhába). A hova? kérdésre felelve allativusi bővítmény is jelentkezhet (...és vidéki szokás szerint átkiáltott asztalához:...; J. T.
átül hozzá). Elativus (honnan?) mondatainkban ritkán
jelentkezik (...átjön R. doktor a szomszédból...), mert ennél az igekötőnél a kiindulópont nem hangsúlyos. Többször megtörténik, hogy nem az át- igekötőt tartalmazó (tag)mondatban található: ...és a vidám társaság, a Thurzó-lányok, Berci és Olcsvay Feri Etelka nénivel átrándult, két fogaton (instrumentalis és superessivus esetek jelennek csak meg). Akadályok leküzdése esetén leginkább tárgy csatlakozik az igéhez (átugorhatja a saját árnyékát). Superessivus is előfordulhat (M. azt meséli, miként jöttek át a zöldhatáron..., 115). Ezeknél a mondatoknál megfigyelhető, hogy a bővítmény (némi módosítással) átalakítható tárggyá: átlépték a zöldhatárt. Amikor a cselekvés tárgya van mozgásban, a cél kijelöléseként dativus is megjelenhet (átadjuk az illetékes területnek). Ilyenkor a leggyakoribb a tárgyeset (...u.i. átvett egy ékszert). A helyviszonyt kijelölő bővítmények ezekben az esetekben korpuszunkban nem jelentkeznek. A közeledést vagy a távolodást az át- igekötő nem fejezi ki. Ezt a feladatot az igető láthatja el (átjön). A következő táblázat áttekinthetően bemutatja a bővítmények és a kognitív sémák kapcsolatait. Nagyobb korpuszvizsgálat módosíthatja az itt leírt eredményeket. Funkcionális elemzéssel ki lehetne mutatni, hogy mely esetekben, milyen körülmények között jelentkeznek ezek a bővítmények.
1. táblázat: a mentális képek és a bővítmények relációi
tárgy
elativus
allativus
illativus
(-ból/
(-hoz/
(-ba/-be)
-ből)
-hez/-
superessivus (-n)
instrumentalis
dativus
(-val/-vel)
(-nak/ -nek)
höz) mozgás a
+
célon/benne célirányos
+
mozgás téren áthalad a cselekvés forrása mozog a cselekvés
+
+
+
+
+ + +
tárgya mozog a tér hangsúlyozása akadály
+
+ +
+
+ +
12. kép: Az át- igekötő konceptualizációja
A FELÜLETEN/ RAJTA
KÍVÜLRŐL
A FELÜLETEN ÁTHATOL
FELÜLETI MOZGÁS
VÁLTOZÁS
BELÜLRŐL
ÁTHATJA A FIGURÁT
HELYVÁLTOZTATÁS TÉRMOZGÁS AKADÁLY NÉLKÜL
A CSELEKVÉS TÁRGYA MOZOG
AKADÁLY
A CSELEKVÉS FORRÁSA MOZOG
Korpuszunkban nem találhatók olyan át- igekötős igék, amelyek valami alatti vagy feletti mozgásra utalnak. Sémánk ezért nem teljes, de dolgozatunk célja nem is ennek kidolgozása volt, hanem egy alapséma felállítása, amely kiindulópont lehet az át- igekötős igék kontrasztív kutatásai számára. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy a szótárakban adott egyes jelentések esetében a feltüntetett szemantikai jegyet nem az át- igekötő adja, hanem az alapige. Ilyen példa az átcsörtet, amelyet a Magyar Nyelv Nagyszótára jegyez `valamin rombolva áthalad` jelentésben. Az idő elmúlását ábrázolhatjuk térbeli (mozgás)viszonyokkal is. Egy
korpuszalapú kontrasztív elemzés feltárhatná ezen jegyek meglétét vagy hiányát az átigekötő esetében. A konceptuális séma mutatja, hogy az értelmezések nem láncszerűen kapcsolódnak egymáshoz, hanem hálószerűek, akárcsak Szirmai elemzésében (2009). A figura belső vagy külső körülölelése nem eredeztethető a mozgásból, ezért jelenik meg a változás központi kategóriaként. Ennek azonban nem az a szerepe, hogy egy eredeti, kiinduló jelentést jelöljünk meg vele, hanem a két különböző jelentés különállóságát kívánjuk érzékeltetni. 6. ÖSSZEGZÉS Az igekötők kontrasztív vizsgálatával keveset foglalkoztak a kognitív nyelvészet keretében.
Az
igekötők
formai
kategóriaként
való
kezelése
nem
kedvezett
a
prefixumrendszerek összehasonlításának. Elsősorban csak egyes elemeket mutattak be, pl. egy-egy igekötő összehasonlítását végezték el két nyelv viszonylatában. Azonban kontrasztív és fordítási szempontból ez nem mindig elegendő, mert nem mindig ugyanaz az elem áll mindkét nyelvben (pl. a szerbben az át-nak sem mindig felel meg a pro- vagy a pre-: átrándul/odvesti se, áthevít/obuzeti stb.). Tertium comparationisként felhasználhatók például a kognitív sémák is, legalábbis a helyviszonyok (szó szerinti és átvitt) esetében. Egy elvégzett kontrasztív elemzés alapján feltérképeztük az át- igekötő azon alapjelentéseit, amelyek kiindulásként szolgálhatnak egy nagyobb lélegzetű korpuszkutatás számára. IRODALOM ÉK+ (Értelmező Kéziszótár+) (2007). Szerk. Eőry Vilma. Budapest Esterházy, Péter (2002). Javított kiadás. Budapest Kosztolányi, Dezső (1995). Pacsirta. Budapest ÉKSz (Magyar Értelmező Kéziszótár) (2003). 2., átdolgozott kiadás. Főszerk. Pusztai Ferenc. Budapest MNyNSz (A Magyar Nyelv Nagyszótára) (2006). Főszerk. Ittzés Nóra. Budapest BIBLIOGRÁFIA ANDRIĆ, Edita. (2009). Glagolski prefiksi u mađarskom i njihovi prevodni ekvivalenti u srpskom jeziku. Primenjena lingvistika 10, Beograd–Novi Sad: 2009. 171–182.
BAŃCZEROWSKI, Janusz (2006). Az ábrázolás fogalma a kognitív nyelvészetben. MNy. CII. 196–205. CHESTERMAN, Andrew (1998). Contrastive Functional Analysis. Amsterdam : Philadephia ĐORĐEVIĆ, Radmila (2000). Uvod u kontrastiranje. 4., dopunjeno izdanje. Beograd IMRE Attila (1999). Az ÁT viszony jelentésszerkezete a magyar nyelvben. Kolozsvár http://mnytud.arts.klte.hu/szilagyi/szakdolg.html JAMES, Carl (1980). Contrastive Analysis (Applied Linguistics and Language Study). Harlow, Essex KOTHENCZ, Gabriella Szilvia (2012). Kognitív jelentéstörténeti vizsgálatok a magyar nyelv határozóragjai körében. http://doktori.btk.elte.hu/lingv/nishizawagabriella/tezis.pdf KÖVECSES, Zoltán–BENCZES, Réka (2010). Kognitív nyelvészet. Budapest LANGACKER, Ronald W. (2008). Cognitive Grammar: A Basic Introduction. New York ŠARIĆ, Ljiljana (2012). Introduction: A cognitive linguistic view of South Slavic prepositions and prefixes. Jezikoslovlje, 13.1. 5–17. SZILÁGYI N. Sándor (1996). Hogyan teremtsünk világot? Kolozsvár SZIRMAI Diána (2009). Az át jelentésstruktúrájának leírása egy kognitív szemantikai modell segítségével. Nyelvtudományi Közlemények 106. 147–171.
