TüSKE LÁSZLÓ Az egyiptomi Alá al-aszwáni regénye 2002-bõl és a 2011-es arab tavasz GÖMÖRI GYÖRGY Edward Thomas és Békássy Ferenc

LVIII. évfolyam, 12. szám

2013. december

TARTALOM

TÁRNOK ATTILA Emlékidézés Alice Munro Nobel-díja kapcsán ..............................................1237 ALICE MUNRO A boldog lelkek tánca (Tárnok Attila fordítása) .......................................... 1243 Hangok (Szilágyi Mihály fordítása) .................................................................. 1251 ANNE PORTER versei (Szilágyi Mihály fordításai) .......................................... 1257 CAROL BIRCH Jamrach menazsériája (Lukács Laura fordítása) ..........................................1265 VIVIAN LAMARqUE, ANTONIO SARTORI versei (Gágyor Péter fordításai) ....................................1276 JULIA NAKOVA Amikor mosolyognak a csillagok (Horváth Iván fordítása) ......................1282 AHMAD ABDULMUTI HEGAZI verse (Tüske László fordítása) .................. 1299

TÁJÉKOZÓDÁS

FÁZSY ANIKÓ Németországról, 1800–1939 – Kiállítás a Louvre-ban .............................. 1301 MÓSER ZOLTÁN Kontrasztok – A Bartók Béla gyûjtötte szlovák népdalokról .................. 1307 Helyet készítsetek – Szlovák népdal (Vörös István fordítása) .................. 1328

TüSKE LÁSZLÓ Az egyiptomi Alá al-Aszwáni regénye 2002-bõl és a 2011-es „arab tavasz” .......................................................................................... 1330 GÖMÖRI GYÖRGY Edward Thomas és Békássy Ferenc ................................................................ 1347

KüLFÖLDI SZERZÕINK ........................................................................................ 1351

Látogasson el a honlapunkra: www.nagyvilag-folyoirat.hu

A Nagyvilág támogatója

Nemzeti Kulturális Alap

TÁRNOK ATTILA

Emlékidézés Alice Munro Nobel-díja kapcsán Vannak-e még halak a Bow Riverben? Nyüzsögtek-e valaha, vagy csak az emlékeimben keveredik az a folyó egy másik folyó képével, az Elbow Riverével vagy az Algonquin Nemzeti Park vadregényes folyóinak illúziójával? Hogy a Bow River valóság, ahhoz kétség nem fér; magam elõtt látom a rég elhunyt Luit, alias Nagy Lajost, az ’56-ban elmenekült esztergályost, késõbb naiv tájképfestõt, amint félmeztelenre vetkezve horgászik. Álmatlan éjszakáin egy biatorbágyi doktornõvel folytatott képzeletbeli telefonbeszélgetést a kikapcsolt készüléken. Csakugyan találkoztam 1983 telén Alice Munróval a calgaryi kölcsönkönyvtárban vagy csak az emlékeim ferdítenek? Hogy a könyvtár földszinti színháztermében azon a szokatlanul hideg és nagy havat hozó estén egy itthon megszokott író-olvasó találkozó zajlott, az egészen biztos. Hogy az akkor már nemzetközi hírû Margaret Atwood megjelent, arra is bizonyosan emlékszem, pedig õ messzirõl érkezhetett, a háromezer mérföldre fekvõ Ontarióból. Sajnos csak rémlik, hogy Alice Munro is szerepelt, aki ugyan közel lakott – a British Columbia Egyetem bentlakásos szerzõjeként (writer-in-residence), amely ténykedés azonban nem minden esetben jelentette, hogy a szerzõ életvitel-szerûen az egyetem városában él, hisz csak elvétve és tömbösítve tartott, úgynevezett szépírásórákat –, „mindössze” ezer kilométerre tõlünk, de ma, három évtizeddel késõbb, még az évszámban sem lehetek biztos. Frissen érkezett mûkedvelõként kerestem az irodalmi alkalmakat, rosszkor, rossz helyen, mert nem tudtam még, hogy ilyen estekre inkább az egyetem környékén találok, ahogy a kommersz újságok között is hiába kutattam valamit érõ irodalmi lap után, hisz azokat is – többnyire elõfizetõknek – az egyetemek állították elõ. A kanadai telek általános hó- és jégviszonyai között is otthon marasztaló estén került sor az irodalmi mûsorra, spontánul szinte, alig meghirdetve. Emlékeim szerint, a hirtelen leesett hó miatt, a hóakadályok miatt, a színpadi szereplõk szinte többen voltak, mint a hallgatóság. Engem persze, örök gyalogost, a hótorlaszok, a tükörjég egy cseppet sem tarthatott távol: a könyvtárban jobban fûtöttek, mint magányos szobámban, és végre, reméltem, magamhoz hasonló grafománokkal találkozhatom. A hajléktalanokból, kötögetõ, nyugdíjas nénikékbõl álló húsz-egynéhány fõnyi közönség soraiban azonban senkivel sem találtam meg a hangot. Megdöbbentett a magas irodalom ilyen mértékû alulreprezentáltsága, csakúgy, mint a parttalan, sehova nem vezetõ, gyûlölt iskolai ünnepélyekre emlékeztetõ mûsor. Utólag töprenghetek, nem az angolnyelv-tudásom hagyott-e cserben, hisz Margaret Atwood vagy Alice Munro mondanivalója, ha valóban jelen voltak, nem lehetett számomra érdektelen. Az emlékeimben is eluralkodó homály: a legenda és a valóság, a fikció és a tények ambivalens kettõssége jellemzi – olvastam róla késõbb – Alice Munro mûvészetét. Valószerûtlen valóságok (Improbable Realities), vagy a meg nem kérdõjelezhetõ va1237

lóság, ami éppenséggel kitalált történet, a Bobby Ann Mason fotórealizmusát messze túlszárnyaló tapinthatóság – Munro világának örökös velejárói. Szokás ezt az írásmódot amerikai vonatkozásban K-Mart realizmusnak nevezni: a K-Mart Áruház tucattermékeinek, napi vásárlóközönségének társadalmi jellege miatt. (Ezért is zavaró, hogy Borbás Mária a K-Mart Áruház kanadai megfelelõjét, a Canadian Tire Áruházat, amelyre Alice Munro lépten-nyomon hivatkozott, következetesen magyar tükörfordítással kanadai autógumiként kezeli.) Alice Munro a pályája elején a maga számára felfedezett és kijelölt fotórealista stílustól soha nem szakad el, de pályája végére olyan precizitásra és mesteri helyszínkezelésre tesz szert, ami a mûfajon belül egyedülálló mûvészetté emeli rövidprózai mûveit. Egy Lister Sinclair vezette rádiós interjúbn (a mûsort minden hétköznap este a közszolgálati CBC-sztereó sugározta évtizedeken át), Alice Munro magyarázatot szolgáltat, mi sarkallta a valóság szinte letapogatható újrateremtésére. Abban az idõben, sok neves szerzõhöz hasonlóan, Alice Munrót is kizárólagos szerzõdés kötötte a New Yorker címû hetilaphoz. A kizárólagosság azt jelentette, hogy ha a szerzõdött szerzõk bármilyen írása máshol jelenik meg, arról tudni lehet, a New Yorker elutasította. A még az 1980-as években is mechanikus írógéppel dolgozó New Yorkernél „egy hadseregnyi szerkesztõ dolgozott azon, hogy az írásokban szereplõ tények a valóságnak megfeleljenek”. Egy Munro-novellában például a torontói gyermekkórház elsõ emeletén kezelték a szívbetegeket. A New Yorkernél valaki kinyomozta, hogy a valóságban ezek a gyerekek a másodikon vannak elhelyezve, így helyrerántották Alice Munro képzelet szülte történetében ezt a részletet. Egy másik alkalommal a szerzõ fürdõszobai csipkefüggönyt említ, ám – panaszolja az interjúban – a New Yorkernél tisztáznia kellett, hogy zuhanyfüggönyrõl vagy a fürdõszoba ablakát takaró függönyrõl van-e szó: a lace curtain önmagában ’semmitmondó’. Talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy Alice Munro fotórealizmusra törekvõ stílusa nem kis részben a New Yorker szerkesztõire jellemzõ kukacoskodó alaposságnak is köszönhetõ. A pontos, valószerû, de sohasem mikroszkopikus helyzetábrázolás kapcsán, néhány évvel késõbb az egyetemen, Neil Besner professzor, a kanadai irodalom egyik tanára (vagy itt is ferdít az emlékezés, és John Xiros Cooper volt az a tanár?) Munro stílusát a megkopott linóleum realitásához hasonlítja, eközben ujjait összedörzsöli olyképpen, mint amikor az ember pénzt számolni készül vagy sót szór, és minden hallgató érti, mirõl beszél, hisz nyilvánvaló, hogy az ujjak gesztusa a novellák anyagszerûségére utal. Ez a linóleumrealitás ekkor, a nyolcvanas évek közepén Munróra már rásült mint jellemzõ bélyeg, és a környezet valósághû ábrázolásától a szerzõ ezután már sohasem szabadult. Míg korábban Alice Munro szülõvárosa, a picinyke Wingham lakói felháborodtak azon, hogy a novellák õket – ugyan megváltoztatott néven, de pontosan, nagyon is felismerhetõ módon – ábrázolják, ekkor, amikor a középkorú szerzõnõ már egyetemi tananyaggá nemesedett, az ontariói városka büszkén vállalja szülöttjét. A szûk, kisvárosi légkör éppenséggel ironikus ábrázolása egyébként sokkal korábbról származtatható: Karinthy Frigyes Tanár úr kérem címû könyvéhez az ötletet adó, 1912-ben megjelent Sunshine Sketches of a Little Town (Egy kisváros derûs vázlata), Stephen Leacock tollából, elõképét 1238

nyújtja, miként képzeljük el az Ontario tartománybeli vidéki miliõt. (Leacockot magyarra Karinthy fordította.) Alice Munro stílusjegyi beágyazódása azért is rögzülhetett, mert már rögtön elsõ könyve, az 1968-as Dance of the Happy Shades (A boldog lelkek tánca, hisz a címadó novella Gluck magyarul ilyen címen ismert mûvére utal) a legmagasabb kanadai irodalmi elismerésben részesült, elnyerte a Governor General’s Award elnevezésû, fõkormányzói díjat. S ahogy mondani szokás, nyerõ csapaton nem szabad változtatni, a szerzõ azóta is ugyanazon a hangon szól olvasóihoz, amivel elsõ és azonnali sikerét elérte, mindössze a témaválasztás módosul kissé az idõ múlásával: a fiatal nõt foglalkoztató témákat – a felnövekvés, a szerelem, a testiség részleteit (miközben a szereplõk olyan látszólag földhözragadt kérdésekrõl cserélnek véleményt, mint például, vajon meleg vagy langyos vízben érdemes-e mosni a zseníliapulóvert) – késõbb a családi ügyek, házastársi kapcsolatok, majd az öregedés és a korral járó problémák, sanyarúságok témája váltja fel. Egy fiatalabb kori novellájában például egy pap büntetlenül molesztálja a Torontóba elõször egyedül felvonatozó kamasz lányt. Újságolvasás közben látszólag elszundít, de az újság lepedõje és egyben leple alatt a kislány kabátja alá nyúl (Wild Swans). Az Asszonyok, lányok élete (Lives of Girls and Women, 1971) vagy az 1978-ban megjelent Who Do You Think You Are? (Mit képzelsz magadról?) novellái még gyakran szólnak ilyen pikáns részletekrõl, testi kalandokba bonyolódó fiatalokról. Késõbb (The Progress of Love, 1986; Friends of My Youth, 1990) ezek a ledérnek látszó – ám csak a felszínen ledér, hisz a testiség Munrónál sohasem öncélú, mindig egy mélyebb jellemrajz szükségszerû velejárója – témák ritkulnak, és lassanként átveszik helyüket a családfenntartást, az anyaság terhét, majd az öregedés nyûgeit elõtérbe helyezõ elbeszélések. Egyik kései novellájából például, a magyarul Borbás Mária fordításában Oda-vissza névre keresztelt mûbõl sikeres film készült, Sarah Polley rendezésében. A film, az eredetihez hívebb magyar címmel: Egyre távolabb (Away From Her), a nõi fõszereplõnek, Julie Christie-nek Oscar-díjat és Golden Globe-díjat hozott. A történetben egy idõsödõ házaspár élete siklik félre a feleségen eluralkodó Alzheimer-kór miatt. Az asszony bentlakásos ápolásra szorul, de az otthon, ahova kerül, szinte csak elfekvõ intézet. Férje, nagy nehézségek árán, pálfordulásszerû bonyodalmak után a teljes leépülés elõl menekíti ki az asszonyt az ’otthonból’, tanúságot téve sírig tartó házastársi szeretetérõl. Ha korszakolható is ilyen egyszerûsített módon Alice Munro pályaképe a témaválasztás alapján, a kategorizálás semmiképp sem felel meg az igazságnak. Az anyaság vállalása például már éppenséggel az elsõ kötet címadó novellájának is kulcskérdése. Egy beszürkült életû anya kamasz leányát, aki ugyanannál a tanárnõnél tanul zongorázni, ahol egykor õ maga is tanult, tanszaki házikoncertre viszi, végigunatkozza az estet, undorodik a süteményekre szálló legyektõl, mégis a megtisztulás élményével távozik: az estre érkezõ kisegítõ iskolás növendékek közül az egyik lány sokkal gyönyörûbben játszik, mint bárki elõtte és utána. Az elõször lesajnált fogyatékos lány új szerepkörében egyedül nyújt igazi zenei élményt a szó szigorú értelmében. Az estrõl távozva a világ már nem ugyanaz, mint aminek azelõtt tetszett. 1239

A darab véget ért. A muzsika itt lebeg még a szobában, aztán elillan, és természetesen senki sem tud mit mondani. Mert abban a pillanatban, hogy végzett, nyilvánvalóvá vált, hogy az elõadó ugyanaz, mint azelõtt: egy lány a Greenhill Schoolból. Ám a zene mégsem a képzelet játéka volt csupán, az egymásnak ellentmondó tényeket nem lehet összeegyeztetni. Néhány perc múlva, minden ártatlanság ellenére, az elõadás cselnek érzõdik, hogyne, sikeres, figyelemelterelõ cselnek, de talán – miképpen lehet ezt megragadni – nem egészen jó ízlésû cselnek. Mert senki nem beszél a lány megkérdõjelezhetetlen, de végeredményben nem helyén való, haszontalan képességérõl. Miss Marsalles számára az ilyesmi elfogadható, míg mások számára, akik a világban élnek, nem az. Nem érdekes. Valamit mondani kell, ezért a darabról beszélgetnek, méltatva, milyen csodás, gyönyörû mû volt. Mi a címe? – A boldog lelkek tánca – mondja Miss Marsalles. – Danse des ombres heureuses – teszi hozzá, amitõl senki sem lesz okosabb. Aztán útban hazafelé, a forró, vörös téglás házakat, Miss Marsallest és soha újra meg nem rendezhetõ estjét magunk mögött hagyva, miért nem tudjuk azt mondani, amit máskor ilyenkor mindig: szegény Miss Marsalles? A boldog lelkek tánca nem engedi, az egyetlen üzenet abból a másik világból, ahol õ él.

Nyilvánvaló, hogy Munro novellái nem egyszerûsíthetõk egy-egy toposzra. Az imént idézett zárótétel is jelzi, hogy az anyaságon, az elmúlt ifjúság nosztalgiáján túl szerepet kap ebben a korai novellában a társadalomból gyakran kitaszított, fogyatékkal élõ emberek sorsa és megvetettségük, a muzsika szavak fölötti valósága, világot formáló ereje, ám egyik üzenetre sem szûkíthetõ le a novella tartalma, hisz mindemellett arról a szomorúságról is szól, amivel a korosodó ember felismeri önmaga korábbi hiányosságait (a „soha újra meg nem rendezhetõ estet” az anya látja ekként, õ nem látogatja majd soha többé ezeket az esteket, mert lánya felnõtt lesz), bölcsebbé válik, átértelmezi a körülötte változó világot, és vesézhetnénk, sorolhatnánk még, mi mindenrõl ad akár csak jelzésértékû üzenetet, útravalót egy-egy hasonló elbeszélés. Alice Munro soha nem írt regényt. Regényhez legközelebb a Lives of Girls and Women áll, de a magyar kritikákban visszatérõen regényként kezelt kötet az angolszász terminológia szerint novellafüzér. Mindazonáltal Alice Munro minden egyes novellája szinte egy regényt sûrít magába. A Nobel-díj odaítélésének méltatásában is így szerepel: a rövidpróza mestere. A rövidpróza mestereként soha nem is igyekezett megírni a maga magnum opusát. Ha errõl kérdezték, kijelentette: a rövidprózában érzi magát otthon, nem akar a regény vizeire evezni. De a rövidprózát a teljesség irányába tereli; egy-egy hosszabb elbeszélése olyan regények által megra1240

gadott teljes világot jelenít meg, hogy olvasásuk: (kis)regényélmény: sorsfordító események sorozatát mondja el, elkerülve azonban a drámai eseménysor kiélezettségét, ettõl tûnik ábrázolásmódja szürkének, linóleumrealitásnak. Írásai mindig sûrûek, mondanivalóval, lélektani bölcsességgel gazdagok: egy-két ilyen fajsúlyú elbeszélésbõl nehéz egyszerre többet olvasni. Gazdagságuk, sûrítettségük egyik oka, hogy az elbeszélések felépítése soha nem lineáris. Általában apró mozaikokból építkeznek, néha féloldalnyi, néha pár oldal terjedelmû jelenetekbõl. Ezek a jelenetek önállóak, kezdetben széttartóak, de a történet szálait göngyölítve a végére egésszé, egybeforrottá állnak össze. A sûrítettség érzésének egy másik oka, a helyszínkezelés bravúrja mellett, hogy Alice Munro mestere a személyiség mélyrétegeibe hatoló jellemábrázolásnak is. Néhány szóban a személyiség olyan jegyeit képes megragadni, amitõl az ábrázolt személy egyszeriben élõvé és láthatóvá válik az olvasó számára. Az emberi kapcsolatokat a szereplõk egymással folytatott verbális és testi kommunikációját kísérõ apró rezdülésekre figyelmet irányító megjegyzésekkel teszi érzékelhetõvé, ilyen kommentárok által a jelenet szereplõjének kijelentése, mozdulata átértelmezõdik és egyszersmind a helyére kerül. A végsõ összegzés azonban – ahogy a Something I’ve Been Meaning to Tell You, 1974 (Valamit már régóta el akarok neked mondani) címû kötetben – gyakran nyitottá teszi, ahelyett, hogy lekerekítené a novellát. Ha rendes történetet akarnék ebbõl faragni, azt hiszem, ott hagytam volna abba, hogy anyám nem válaszolt, csak ment elõttem, át a réten. Ennyi elég is lett volna. De nem álltam itt meg, gondolom, azért, mert még többre akartam emlékezni, valami egyebet is felfedni. Vissza akartam idézni, amennyit csak lehetséges. Most, ha megnézem, mit csináltam, az egész nem más, mint pillanatfelvételek sokasága, megbarnult, cirádás szélû fényképeké, amilyenek szüleim régi fényképezõgépével készültek. Ezeken a felvételeken Dodie néni, James bácsi és még Lena néni is, sõt a gyerekei is, mindannyian élesek. A probléma, az egyetlen probléma – anyám. És persze éppen õ az, akit meg akartam ragadni, ez az egész utazás miatta volt. Mi célból? Hogy kipipáljam, hogy leírjam, hogy megvilágítsam, hogy megünnepeljem, hogy megszabaduljak tõle. De nem mûködik, mert nagyobbnak látszik mint amilyen, és ez mindig így volt. Súlya van, mint mindig, mindent elnyom, és mégis bizonytalan körvonalú, a kép szélei elmosódnak, szétúsznak. Ami azt jelzi, hogy hozzám nõtt, hogy képtelen vagyok leválni róla, bármennyit próbálkozhatok, bevethetek bármilyen trükköt, mindig, mindenhol ugyanaz marad. Persze a szerzõ sajátos módján, az õ alkotói nyelvezetében az Ottawa Valley címû novella idézett záró bekezdése igenis zárlat. A metafiktív töprengés a szerzõ saját alkotásmódjára irányítja a figyelmet, és ha lehet, a valóságosnál is valószerûbbé igyekszik varázsolni a kitalált történet képzeletbeli narrátorát, hisz bár az elbeszélõ 1241

sohasem azonos a szerzõvel, ezt Munro gyakran hangsúlyozza, a szerzõ és a narrátor személye nála mindig szándékosan mosódik egybe, a körvonalak, ahogy az anyáról készült pillanatfelvételeké, szétúsznak. Alice Munro magyarországi fogadtatása a zseni kései felismerése. Érthetetlen, miért fordított hátat tehetsége elõtt a magyar könyvkiadás egészen 2006-ig, és egyenesen méltánytalan, hogy csak hetvennégy éves korában jelent meg elõször könyve magyar fordításban. Munkássága egészen addig a magyar olvasóközönség elõtt szinte ismeretlennek számított, mintha Alice Munro amolyan Jean Rhys-féle, késõn felfedezett, hosszú élete során parentált személyiség lenne. Egyáltalán nem. A Nobeldíjat megelõzõen számos nemzetközi elismerést tudhatott már magáénak, három fõkormányzói díja mellett például a Nemzetközi Booker Díjat, W. H. Smith irodalmi díjat, a kanadai könyvkritikusok díját és a Giller-díjat. Talán nem tévedek, ha azt állítom, az 1980-as évek elején én voltam elsõ magyar fordítója, ám nyomtatásban az a munka akkor nem jelent meg. Kanadából ostromoltam vele lehetséges kiadókat, akkoriban sok választásom nem volt. Az egyik szerkesztõ válaszlevelében a fordítást jónak véli, de „az eredeti mû szerzõje nem üti meg a kiadó által támasztott minõségi követelményeket”. Micsoda tévedés, ez immár nyilvánvaló. Alice Munro magyar fordítása mostoha történet. 1985-ben és 1986-ban közölte egy-egy novelláját a Nagyvilág, de azután húsz évet kellett várni, hogy a Park Kiadónál valaki rátaláljon, és 2006-ban elõbb Borbás Mária, azután Mesterházi Mónika fordításában egymás után jelenjenek meg legújabb kötetei. Ahogy Gyergyai Albert felfedezte magának Proustot, vagy ahogy Szentkuthy Miklós magáévá tette Joyce-t, magamban úgy képzeltem, az én felfedezettem Alice Munro lehet, de „magyar hangja” végül Mesterházi Mónika lett. (Hasonlóan jártam másik két kiszemelt írómmal, V. S. Naipaullal és torontói egyetemi társammal, Rohinton Mistryvel: elõbbit Kõrös László, utóbbit Csikós András fordíthatta magyarra, így azután, a kiadói próbálkozások, mintafordítások, szinopszisok kudarca után, magam is megmaradtam a rövidpróza öröménél.) A nyolcvanharmadik évében járó Alice Munro itthoni elismerése megkésett, de ünneplése teljesen megérdemelt. A gyönyörû idõs asszonnyá érõ szerzõ 2013 tavaszán, második férje halála után bejelentette, szívbetegsége és rákos panaszai miatt nem szándékozik többet írni. Az õsszel érkezett Nobel-díj hírére reagálva azonban egy telefoninterjúban elmondja, talán még meggondolja magát, és esetleg mégis ír még egy keveset, ám a Nobel-díj átvételére, tekintettel megromlott egészségi állapotára, nem tud Stockholmba repülni. Kései kötetei – és csupán ezek jelentek meg eddig magyarul, kivéve az Asszonyok, lányok életét – egy idõs asszony visszatekintõ, bölcs, letisztult, kikristályosodott prózavilágát mutatják, ám a földhöz tapadt valóság képeiben vegyük észre a végsõ kicsengést: a házastársi és barátok közti, a kilengések ellenére is mindig hiteles és megmaradó szeretet és hûség gyönyörû testamentumát. Az elbeszélések szomorúsága, a halál és a szakítás állandóan visszatérõ motívuma, az idõ kidörzsölte konyhai linóleum szürke valósága azonban soha nem adnak okot a csüggedésre. És reménykedjünk benne, hogy a Nobel-díj aktualitása okán magyar fordításban is olvashatók lesznek hamarosan a szerzõ pályájának korábbi szakaszaiban született mûvek is. 1242

ALICE MUNRO

A boldog lelkek tánca Miss Marsalles újabb estet rendez, de a zene vagy az ünnepek iránti tiszteletbõl, soha nem hívja az estet elõadásnak. Anyám nem tud meggyõzõen hazudni, és az öszszes lehetséges kifogás huszadrangúnak látszik. Festenek nálunk. Barátaink érkeznek Ottawából. Szegény Carrie mandulamûtétre vár. Végül mindössze annyit mond: Ó, de hát nem jelent ez most túl sok bosszúságot? Most alatt jó néhány zavaró mellékkörülményt ért. Lehet választani. Most, hogy Miss Marsalles kisebb lakásba költözött – amennyiben a leírás pontos – a Bank Street-i téglaépületbõl a Bala Streetre, pedig az elmúlt három alkalommal már a régi hely is szûkösnek bizonyult. (És hol van ez a Bala Street egyáltalán?) Vagy: most, hogy Miss Marsalles nõvére még nem épült fel a szélütésbõl, fekvõbetegként lábadozik. Most, hogy maga Miss Marsalles is – anyám szavaival: nézzünk szembe a ténnyel – rohamosan öregszik. – Most? – kérdezi Miss Marsalles sértetten, értetlenséget tettetve vagy talán csakugyan értetlenül. Hogy lehet a júniusi est bárhol és bármikor bosszúság? Ez maradt az egyetlen rendezvény, amit még manapság is megtart. (Anyám szerint ez az egyetlen rendezvény, amit valaha szervezett, de Miss Marsalles gyenge öreg hangján csüggedés nélkül, fáradhatatlanul képes utalni homályba veszõ teadélutánok, táncestek, gigantikus családi vacsorák és magánjellegû rendezvények sorára.) Az estek hiányát ugyanúgy megsínylené – így fejezi ki magát –, mint a gyerekek. Meg amennyivel inkább, gondolja anyám, persze hangosan ki nem mondaná, mire gondol. A szánalom kifejezésével az arcán, türelmetlenül fordul félre a telefontól, mintha valami bántó koszt pillantott volna meg a szobában, amit nem takarított fel korábban, mert nem vette észre, de megígéri, hogy ott lesz az esten. Az elkövetkezõ két hétben ugyan felmerülnek benne gyenge kifogások, de érzi, hogy képtelen lesz nemet mondani. Felhívja Marg Frenchet, aki – mint õ – Miss Marsalles egykori növendéke, és aki az ikreit is járatja órákra; sajnálkoznak egy kicsit, és abban maradnak, együtt érkeznek majd, hogy egymás támaszai legyenek. Felidézik a két évvel ezelõtti estet, amikor a kis teremben kupacokban hevertek egymáson az esõkabátok, mert nem volt hová felakasztani õket, és ahogy a csöpögõ esernyõkbõl tócsák formálódtak a sötét parkettán. Olyan szorosan kellett egymás mellett ülni, hogy a kislányok ruhái meggyûrõdtek, és a nappali ablakát nem lehetett kinyitni. Tavaly az egyik gyereknek eleredt az orra vére. – Persze arról Miss Marsalles nem tehetett. Kínjukban röhögcsélnek. – Nyilván nem, de korábban nem történt ilyesmi. És ez igaz; ennyi az egész. Miss Marsalles estjeinek hangulatát nehéz szavakba önteni: a részletek szétesnek, bármi megtörténhet. Útban az estre, az autóban ülve van egy pillanat, amikor felmerül a kétely: eljön-e rajtunk kívül egyáltalán valaki? Az utóbbi néhány alkalommal nyugtalanító érzést keltett az állandó vendégek, az egy1243

kori növendékek – akiknek gyerekei alkotják (úgy tûnik, kizárólag) Miss Marsalles jelenlegi tanítványait – között fennálló, egyre szélesedõ szakadék. Minden júniusban kiderül valakirõl, hogy lemondta az órákat. Joan Crimble lánya már nem jár, és Mary Lamberté sem. Mit jelentsen ez, tûnõdik anyám és Marg French. Külvárosiként néha a lemaradás érzetével küszködnek. Úgy érzik, az ösztöneik összezavarodtak, nem tudják többé eldönteni, mi a helyes. Zongorázni tanulni nem olyan fontos ma már, mint volt egykor; ezt mindenki tudja. A gyermek személyiségének fejlõdése szempontjából a tánc elõnyt élvez, és – legalábbis a lányok számára – úgy tetszik, nem akkora büntetés, mint a zongoraórák. De hogy lehet ezt Miss Marsallesnek megmagyarázni, aki szerint minden gyereknek szüksége van a zenére, és minden gyerek szívbõl szereti a zenét. Miss Marsalles megingathatatlanul hisz benne, hogy a gyerekek szívébe lát, ahol dicséretes szándékok és minden jó dolog természetes szeretetének kincsestára rejlik. Legendásak és kolosszálisak a tévedések, amelyeket az aggszûz szentimentalizmus okozott eredetileg helyes ítélõképességén. A gyerekek szívérõl mint szent edényekrõl beszél; a szülõ ilyenkor elbizonytalanodik: mit is válaszoljon. Winifred nõvérem régen Rosedale-ban járt órákra. Egy korom- és málnaszínû téglaépületbe, ahol apró, sivár vakerkélyek voltak a második emeleti ablakok elõtt. A házon sehol egy kémény, mégis tornyok benyomását õrzöm az emlékeimben. Sötét, nagyravágyó, esztétikai szempontból kifejezetten ronda – a Marsalles család otthona. Rosedale-ban a júniusi estek elég jól sikerültek. A szendvicsek felszolgálását mindig kínos várakozás elõzte meg, mert a konyhai kisegítõ nem szokott nagyobb társasághoz vagy mert lassan dolgozott, de amikor végül elkészült, minden nagyon ízletesre sikeredett; csirkehúsos, spárgás zsemle, laktató, ismerõs ízek: följavított, gyerekeknek való falatok. A zongoradarabok általában izgatott, darabos vagy duzzogó, lélektelen elõadásmódban hangzottak el, ritkán tartogattak meglepetést vagy akár csúfos felsülést. Természetszerûleg Miss Marsalles, a gyerekek iránt érzett idealisztikus felfogása és erélytelen egyszerûsége miatt mint tanár semmit sem ért. Képtelen volt kifejezni nemtetszését, ha csak nem a legóvatosabb, azonnal felmentõ stílusban, és a dicsérete megbocsáthatatlan õszintétlenségrõl árulkodott. Csak egy-egy kivételesen lelkiismeretes növendék jutott el néha arra a szintre, hogy a darabját megközelítõleg elõadásnak nevezzük. De egészében véve az estek a résztvevõknek tartást adtak, hagyományt ápoltak, és a maguk idejétmúlt, derûs módján szépek voltak. Az esemény menetrendje változatlan maradt az évek folyamán. Miss Marsalles a keramitlapos, sötét elõszobában fogadta a vendégeket, sekrestyeillat lengte körül, sok rúzst és archaikus frizurát viselt, amelyet kifejezetten az alkalomra csináltatott, és csak a legfiatalabb gyerekeket döbbentette meg rózsamintás, szilvaszínû, földig érõ ruhája, amelyet valószínûleg bútorkárpit anyagból varratott. Még a mögé vetõdõ árnyék – egy másik, egy nagyobb, vékonyabb, zordabb, öregebb Miss Marsalles, akinek a létezése júniustól júniusig rendre elfelejtõdött – sem volt zavarba ejtõ, bár a tény, hogy nem egy, hanem két ugyanolyan nyúlánk, kedves és groteszk, hatalmas orrú és rövidlátó, apró, békés vörös szemû arc köszöntötte az érkezõket, sokakat meghökkentett. Idõs korukra 1244

elõnyükre vált a csúnyaságuk: védelmet biztosított számukra a sok lehetetlen módon megjelölt élet ellen, hisz úgy maradtak vidámak, ahogy általában csak sérülékeny emberek és a gyermekek képesek. Nemiséggel fel nem ruházott, vad és ugyanakkor gyengéd lényeknek látszottak, bizarrnak és szelídnek. Rosedale-i házukban az idõk bonyodalmain kívül éltek. Abban a szobában, ahol az édesanyák ültek – néhányan kemény kanapén, mások összecsukható székeken –, és ahol a gyerekek a Törökindulót, a Cigánytáncot vagy a Vidám kovácsmestert játszották, egy festmény függött a falon: Mária skót királynõt ábrázolta bársonyruhában, selyemfátyollal, a Holyrood-kastély elõtt. Történelmi csaták barnult, elmosódott nyomatai, a Harvard-klasszikusok, egy kovácsoltvas tûzbak és egy réz-Pegazus. Senki sem dohányzott, hamutálak sem voltak a szobában. Az anyukák is ugyanitt adtak növendékkoncertet annak idején, gyerekkorukban. A helyiség tompán személytelen légköre – a hervatag pünkösdirózsa- és gyöngyvesszõcsokor, a Miss Marsalles nem kimondottan boldog jelenlétére utaló, hullott szirmok a zongorán – egyszerre volt kényelmetlen és bizalomgerjesztõ. Az édesanyák évrõl évre itt találták magukat: elfoglalt, aktív, fiatalasszonyként türelmetlenül hajtottak végig Rosedale ódivatú utcáin. A rendezvényt megelõzõ héten a közelgõ értelmetlen napról, a gyerekek fellépõruhája körüli bosszúságokról és mindenekfölött az unalmas estrõl panaszkodtak egymásnak, de lelkileg egybeforrasztotta õket egy nem annyira Miss Marsalleshez, mint inkább a saját gyerekkoruk szertartásaihoz fûzõdõ, láthatatlan szövetség, egy igényesebb életforma nosztalgiája, amely akkoriban már kezdett széttöredezni, mégis fennmaradt, sõt megmagyarázhatatlan módon, még ma is életre kelt Miss Marsalles nappalijában. A kislányok kartonszilárdságúra keményített harangszoknyában, a szertartásosság természetes öntudatával mozogtak a falakat borító sötét könyvespolcok elõterében, míg az anyukák nem sértõ, de unott, belenyugvó arckifejezést öltöttek magukra, azt a fajta abszurd és némileg mesterkélten emlékeket idézõ arckifejezést, amivel a leghosszabb családi összejövetelt is képesek türelmesen végigülni. Idõnként jól nevelten összemosolyogtak. Ez a mosoly az ismerõsség jókedvû csodálkozását takarta, arról árulkodott, hogy minden tökéletesen egybevág a korábbi évek gyakorlatával: ugyanazok a darabok csendülnek fel a zongorán, a szendvicsek is ugyanolyanok, és mindez a Marsalles nõvéreknek a hagyományos keretekhez szinte hihetetlenül és teljességgel valószerûtlen módon történõ ragaszkodását dicséri. A darabok elõadását egy mindig kellemetlen közjáték követte. Mielõtt a gyerekek kimenekülhettek volna a nagyon keskeny, nyomorúságos, ám mégiscsak sövénnyel, árnyékkal és sárga liliommal szegélyezett kertbe, ahol a babarózsaszín és kék krepppapírral fedett, hosszú asztalnál a konyhai alkalmazott tányérokon szendvicseket, fagylaltot, ügyesen színezett, íztelen bólét osztott szét, minden gyerek kénytelen volt Miss Marsalles elé járulni, hogy átvegye a becsomagolt, masnival körülkötött évzáró meglepetésajándékot. A legnaivabb új növendékek kivételével, ezek az ajándékok senkiben sem keltették a várakozás izgalmát. Általában mindenki könyvet kapott. A kérdés csak az volt, hol talál Miss Marsalles ilyen könyveket. Régi kiadású, a hittankörök gyûjteményeiben, padlásokon, antikváriumok pincéiben fellelhetõ 1245

példányok voltak ezek, de mind kemény kötésû, soha ki nem nyitott, vadonatúj. Tavak, folyók északon, Madárkalauz, Szürke Bagoly újabb történetei, Missziós baráti társaságok. Néha képeket ajándékozott a gyerekeknek: Cupido ébren és az alvó Cupido, Fürdés után, A kis virrasztók. Ezek többsége olyan gyerekes, puha meztelenséget ábrázolt, amelyet kifinomult álszeméremmel nevetségesnek és undorítónak találtunk. Még a társasjátékok is unalmasnak és használhatatlannak bizonyultak: bonyolult módon olyan szabályokat követtek, amelyek alapján mindenki egyszerre gyõzhetett. Az anyukákat nem annyira az ajándékok minõsége, mint inkább az aggasztotta, nem túl nagy anyagi megterhelés-e mindez Miss Marsalles számára. Az elmúlt tíz évben csak egyszer emelkedtek az óradíjak, de az emelés miatt két-három szülõ nem járatta tovább a gyerekét zongorára. A szülõk mindig ugyanarra az álláspontra jutottak: Miss Marsalles minden bizonnyal egyéb bevételi forrással is rendelkezik. Ez nyilvánvalónak tûnt; máskülönben nem engedhetné meg magának, hogy ebben a házban lakjon. Egykor a nõvére is tanított, a nyugdíjazása után pedig magánórákat adott németbõl és franciából. Ketten együtt biztosan eleget keresnek. Ha Miss Marsalles fejével gondolkozik az ember, nem sok mindenre van szüksége, képes lehet kevés pénzbõl megélni. Miután a rosedale-i házból a Bank Street-i egyszerûbb épületbe költöztek, megszûntek a Miss Marsalles anyagi hátterérõl morfondírozó beszélgetések. Miss Marsalles életének ez a mozzanata a modortalan és illetlen beszédtéma kategóriájába sorolódott. – Szörnyethalok, ha esni fog – mondja anyám. – Nem élem túl. Ám az elõadás napján nem esik, sõt kifejezetten meleg van. Forró nyári idõben hajtunk be a városba, és eltévedünk, mielõtt rátalálnánk a Bala Streetre. Az utca, a fasornak köszönhetõen – a vasúti töltés melletti poros, árnyékot nélkülözõ többi utcával ellentétben – jobb benyomást kelt, mint amire számítottunk. A házak többsége errefelé ikerház; két lépcsõ vezet a füvetlen elõkertekbõl a verandákra. Egy ilyen ikerház egyik felében lakik Miss Marsalles. A többnyire vörös tégla épületeken a famunkák szürkére, olajzöldre, sárgára vagy krémszínûre vannak festve, a bejárati ajtók és az ablakok jó állapotúak, csinosak, látszik, hogy karbantartják õket. Miss Marsalles szomszédjában az utcafronti házrészbõl üzlethelyiséget alakítottak ki; „ÉLELMISZEREK, ÉDESSÉGEK”, hirdeti egy felirat. Az ajtó tárva-nyitva. Miss Marsalles a bejárat, a fogas és a lépcsõfeljáró háromszögébe préselõdik, a vendég alig fér el mellette, és az elhelyezkedés lehetetlenné teszi, hogy valaki a nappali helyett az emelet felé induljon. Miss Marsalles a szokásos rúzst, frizurát és brokátruhát viseli, az utóbbi szegélyére nehéz nem rátaposni. A homályban álarcosbálból elõlépett figurának hat; olyan, mint egy rossz emlékû, kifestett, tobzódó kurtizán a XVII. századból. De a tobzódást csupán a rúzs sejteti, a szeme, amikor elég közel érünk, látjuk, ugyanolyan, mint mindig: karikás, vörös és vidám, de nem tükröz értelmet. Megcsókol minket; engem úgy kezel – ahogy általában –, mintha még mindig ötéves volnék, de túljutunk az elõtéren. Miközben megcsókol 1246

bennünket, mintha hátunk mögött az utcát kémlelné, mintha várna valakit, aki még nem érkezett meg. A lakásban a nappali és az étkezõ közötti tölgyajtó nyitva áll. Mindkét szoba kicsi. Mária skót királynõ arcképe uralja a falfelületet. Nincs kandalló, így az öntöttvas tûzbak sincs itt, de a jóisten tudja, milyen kertbõl származó pünkösdirózsa- és gyöngyvesszõcsokor nem hiányzik a zongora mellõl. A mérete miatt a nappali zsúfoltnak tetszik, pedig a gyerekekkel együtt alig vagyunk tízen. Anyám üdvözli néhányukat, mosolyog és helyet foglal. Felém fordulva közli, hogy Marg French még nincs itt. Vajon õ is eltévedt? A mellettünk ülõ asszonyt nem ismerjük. Középkorú hölgy, strasszkapcsos, taftruhát visel, árad felõle a tisztítószer illata. Mrs. Clegg, mutatkozik be Miss Marsalles ikerszomszédja. Miss Marsalles felajánlotta, hogy meghallgathatja a gyerekek vizsgakoncertjét, és megtiszteltetésnek érzi, hogy itt lehet. A zene minden formáját imádja. Anyám illedelmesen, de kissé feszélyezve megkérdezi, mi újság Miss Marsalles nõvérével. – Odafönt tartózkodik. Nem ismerni rá. Ó, szegénykém. Sajnáljuk, mondja anyám. – Igen. Igazán nagy kár, hogy nem lehet velünk. Adtam neki valamit, hogy átaludja a délutánt. Tudják, nem tud már beszélni. Minden fölött elvesztette az uralmát, úgy általában. A beszélgetés hangjának bizonyos halk tónusából anyám érzékeli, hogy hosszabb és bensõségesebb részletek következnek, ezért gyorsan újra megjegyzi, hogy nagyon sajnáljuk. – Én vigyázok rá, amíg a másik tanít. – Nagyon kedves öntõl. Bizonyára nagyra becsülik a fáradozását. – Sajnálom az ilyen idõs hölgyeket. Mindketten olyanok, mint a gyerekek. Anyám mormol még valamit, de nem néz Mrs. Clegg felé, a téglavörös, egészséges arc vagy a nõ számomra megdöbbentõen hiányos fogsora felé. Mindenkin túl, az étkezõ irányába réved, nagyfokú önuralommal leplezi elképedését. Az étkezõben megterített asztalt lát, minden készen áll a zsúrra, semmi sem hiányzik. A szendvicsestálak sorba rendezve, valószínûleg hosszú órák óta. A felsõ szendvicsek szélei enyhén kunkorodnak, legyek szálldosnak összevissza, és kényelmesen mászkálnak a pékségtõl hozott habos süteményen. Az asztal közepén kristálykancsóban lila szörp jég nélkül, nyilvánvalóan minden buborék elszállt már belõle. – Mondtam neki, hogy ne rámoljon ki mindent olyan korán – suttogja Mrs. Clegg kuncogva, mintha egy makacs gyerek apró csínytevéseirõl adna számot. – Tudja, reggel öt óta szendvicseket gyárt. Hát milyen ízük lesz ezeknek délutánra? Gondolom, félt, hogy nem készül el idõre. Félt, hogy valamit elfelejt. Mindig idegesek, ha valamit elfelejtenek. – Romlandó ételt nem szabad elöl hagyni ilyen melegben – mondja anyám. 1247

– Hát... talán nem kapunk ételmérgezést. Csak azon gondolkodom, micsoda kár azokért a beszáradt szendvicsekért. Amikor délben a szörphöz keverte a Ginger Ale-t, nevetnem kellett. Micsoda pazarlás! Anyám megigazítja a szoknyája szövetét, mintha hirtelen rájött volna, mennyire illetlen, sõt gorombaság a vendéglátó iparkodását ilyen hangnemben kibeszélni a saját nappalijában. – Marg French még mindig nincs itt – fordul felém konokul. – Pedig azt mondta, mindenképp eljön. – Én vagyok itt a legidõsebb lány – mondom utálkozva. – Pszt. Legalább te játszol utoljára. Hát nem lesz ez hosszú est az idén. Ahogy Mrs. Clegg közelebb hajol hozzánk, a két melle közül meleg, állott testszag tör elõ. – Megnézem, feltekerte-e a hûtõt. A fagylalt miatt. Szörnyû kellemetlenül érezné magát, ha megolvadna. Anyám a szoba másik felében egy ismerõs asszonnyal beszélget, és a viselkedésébõl látom, azt hajtogatja, hogy Marg French biztosra ígérte magát. Az aszszonyok kisminkelt arca kezd hõségrõl és általános kényelmetlenségrõl árulkodni. Egymástól tudakolják, mikor kezdõdik a program. Bármelyik percben, nyilván; negyedórája senki sem érkezett. Milyen bántó, hogy sokan nem jöttek el! Bár ez a hõség – és itt a legrosszabb, sehol a városban nincs ilyen meleg –, nos, néhányak távolmaradása talán érthetõ. Körülnézve a szobában úgy számolom, minden lány legalább egy évvel fiatalabb nálam. A kicsik kezdik a mûsort. Miss Marsalles és Mrs. Clegg szenvedélyesen tapsol, az anyukák megkönnyebbüléssel, de csak kétszer-háromszor ütik össze a tenyerüket. Anyám egyszerûen képtelen, bármennyire szeretné, levenni a szemét az étkezõasztalról és a békésen portyázó legyekrõl. Végül sikerül álmodozó, réveteg tekintetet erõltetnie magára, valahol a szörp fölött talál egy pontot, amit néz, továbbra is az étkezõt vizsgálja, de semmi nem árulja el aggodalmát. Miss Marsalles is nehezen követi az elõadást, idõnként a bejárat felé pillant. Még mindig arra számít, hogy érkezhet valaki? Ilyen késéssel, indokolatlanul? Legalább tizenöt-húsz, fehér papírba csomagolt ajándék nyugszik a zongora mellett, ezüst masnival átkötve. Nem rendes masnival, csak az olcsó, rojtolódó fajtával. Mialatt a Menüettet játszom a Berenice-bõl, az utolsó vendégek is megérkeznek, akikre egyedül Miss Marsalles számított. Elõször úgy tetszik, valami tévedés történt. A szemem sarkából látom, hogy egy vörös hajú asszony nyolc-tíz gyereket vezet; egyenruhát viselnek. Szürkeségük, egyformaságuk miatt úgy néznek ki, mintha egy magániskola tanulói volnának, de a mozgásuk túl botladozó, túl szétszórt. Legalábbis ez a benyomásom támad, de nem tudok igazán feléjük fordulni. Rossz címre érkeztek. Talán oltásra indultak az orvoshoz vagy a szünidei hittanórára. De nem, Miss Marsalles vidám bocsánatkérések közepette feláll és fogadja õket. A hátam mögött hallom, hogy a közönség összébb húzódik, összecsukható székeket nyitogatnak, és valami nem ide illõ, furcsa módon bizarr kuncogást is hallok. Az óvatosan viharos megérkezés mögött egyfajta fegyelmezett csend uralkodik. Történt valami, valami elõre nem látható, esetleg valami drámai: az ember az ilyesmit 1248

ösztönösen érzi a levegõben. De tovább játszom. Az árulkodó csöndet a magam döcögõ, darabos Händel-interpretációjával igyekszem betölteni. Ahogy felállok a zongora mellõl, szinte orra bukom az újonnan érkezett, földön ülõ gyerekekben. Egyikük, egy kilenc-tíz év körüli fiú fog utánam játszani. Miss Marsalles megfogja a kezét, rámosolyog, a fiú nem húzza vissza a kezét, és Miss Marsalles arckifejezésében sem tükrözõdik kényelmetlenség. Sajátos fordulat; és méghozzá fiú. Ahogy a zongorához ül, Miss Marsalles felé fordul, és a tanárnõ kedves szavakkal bátorítja. De figyelmemet a fiú arcformája köti le profilból: nehézkes, befejezetlennek tûnõ vonások, abnormálisan apró, ferde szempár. Körbenézek, és a padlón ülõ gyerekek vonásaiban ugyanezt a profilt fedezem fel. Egy másik fiúnak túl nagy feje van, rövidre nyírt szõke haja olyan, mint egy csecsemõé. Megint mások teljesen szokványos vonásokkal rendelkeznek, de valami infantilis nyíltság és nyugalom sugárzik belõlük. A fiúkon fehér ing és szürke rövidnadrág, a lányokon szürkészöld gyapjúruha selyemövvel és vörös gombokkal. – Néha az ilyenek príma zenei érzékkel vannak megáldva – mondja Mrs. Clegg. – Kik ezek? – suttogja anyám. Nyilvánvalóan nem érzékeli, mennyire kétségbeesettnek hangzik. – A Greenhill School tanulói, ahol Miss Marsalles órákat ad. Aranyos csöppségek, és némelyikük egészen muzikális. De persze egyikük sem százas. Anyám zavartan bólint. Körülnéz a szobában, szeme a többi asszony riadt, becsapottságot tükrözõ tekintetével találkozik, de senki sem tudja, miképpen reagáljon. Nincs mit tenni. Ezek a gyerekek is zongorázni fognak. A játékuk nem rosszabb – nem sokkal rosszabb –, mint a miénk, de valahogy lassan csinálnak mindent, és nincs hova nézni. Hisz nyilvánvaló udvariatlanság tüzetesen szemlélni az ilyen gyereket, ám mi mást lehet nézni a zongorajáték során, mint az elõadót. A szobában valami bizarr, elkerülhetetlen álom hangulata terjeng. Anyám és a többiek szinte hallhatóan arra gondolnak: nem szabad visszataszítónak látni az efféle gyerekeket, ezért nem fogom õket visszataszítónak látni, de senki sem szólt, hogy ilyen kis... kis idiótákat kell majd hallgatnom. Hisz azok, nem? Miféle est akar ez lenni? A felharsanó taps mindazonáltal élénk: gyerünk, végezzünk hamar. Azonban semmilyen jel nem mutat arra, hogy a program a vége felé közeledne. Miss Marsalles úgy konferálja fel a gyerekek nevét, mintha híres elõadók volnának. – És most Dolores Boyle következik! – mondja. Egy hosszú lábú, vékony, nagyjából velem egyidõs, szomorú tekintetû, szõke, majdnem fehér hajú lány kászálódik fel a földrõl. Leül a zongorához, elhelyezkedik, hosszú haját a füle mögé gyûri, és játszani kezd. Hozzá vagyunk szokva, hogy idõrõl idõre felfigyeljünk valakire Miss Marsalles növendékei közül mint elõadóra, de nem mondhatnám, hogy bárki valódi zenei élményre számítana. Ezúttal azonban a muzsika olyan könnyedén, annyira észrevétlenül csendül fel, hogy nincs is idõnk meglepõdni. A darab nem ismerõs. Valami törékeny, udvarias és vidám mûbõl való; mérhetetlen, érzelgésmentes boldogság szabadságát hordozza. És ez a kislány valamiképpen eléri – jóllehet a hallga1249

tóság úgy találja, a darab technikailag kivitelezhetetlen –, hogy a közönség ráérezzen a szabadság ízére, mindezt itt, Miss Marsalles Bala Street-i nappalijában, egy abszurd délutánon. Minden gyerek elcsöndesedik, a Greenhill Schoolból érkezettek éppúgy, mint a többiek. A szülõk tekintetében megrekedt a felháborodás, az arcokon mélységes megrökönyödés ül, mint akiket emlékeztetnek valamire, amit elfelejtettek. A fehér hajú lány az orrát lógatva, félszegen ül a zongoránál, és a zene kiárad a nyitott ajtón, ablakokon át a salakos nyári utcára. Miss Marsalles a zongora mellett áll, és szokásához híven mindenkire mosolyog. A mosolya se nem diadalittas, se nem szerény. Nem néz úgy, mint a bûvész, aki a közönség szemében csodás mutatványának hatását keresi, egyáltalán nem. Úgy vélhetnénk, most, hogy élete alkonyán találkozott végre valakivel, akit érdemes zongorára tanítani – akit tanítania kell –, a felfedezés jelentõségétõl felvillanyozódik. De úgy tetszik, a lány játéka csupán annyit jelent számára, amire mindig is számított, amit ezért kielégítõnek és természetesnek talál: azok az emberek, akik hisznek a csodákban, nem ájulnak el, amikor rábukkannak. Sõt Miss Marsalles ezt a lányt ugyanúgy kezeli, mint a többieket a Greenhill Schoolból, akik imádják õt vagy mint bennünket, akik nem imádjuk. Számára a tehetség nem meglepetés, s az ünneplésre számítani lehet. A darab véget ért. A muzsika itt lebeg még a szobában, aztán elenyészik, és természetesen senki sem tud mit mondani. Mert abban a pillanatban, hogy végzett, nyilvánvalóvá vált, hogy az elõadó ugyanaz, mint azelõtt: egy lány a Greenhill Schoolból. Ám a zene mégsem a képzelet játéka volt csupán, az egymásnak ellentmondó tényeket nem lehet összeegyeztetni. Néhány perc múlva, minden ártatlanság ellenére, az elõadás cselnek érzõdik, hogyne, sikeres, figyelemelterelõ cselnek, de talán – miképpen lehet ezt megragadni – nem egészen jó ízlésû cselnek. Mert senki nem beszél a lány megkérdõjelezhetetlen, de végeredményben nem helyénvaló, haszontalan képességérõl. Miss Marsalles számára az ilyesmi elfogadható, míg mások számára, akik a világban élnek, nem az. Nem érdekes. Valamit mondani kell, ezért a darabról beszélgetnek, méltatva, milyen csodás, gyönyörû mû volt. Mi a címe? – A boldog lelkek tánca – mondja Miss Marsalles. – Danse des ombres heureuses – teszi hozzá, amitõl senki sem lesz okosabb. Aztán útban hazafelé, a forró, vörös téglás házakat, Miss Marsallest és soha újra meg nem rendezhetõ estjét magunk mögött hagyva, miért nem tudjuk azt mondani, amit máskor ilyenkor mindig: szegény Miss Marsalles? A boldog lelkek tánca nem engedi, az egyetlen üzenet abból a másik világból, ahol õ él. TÁRNOK ATTILA fordítása

1250

ALICE MUNRO

Hangok Amikor anyám nagyobbacska lett, õ és az egész család eljárt táncolni. A helyszín az iskolaépület volt vagy egy farmház, ha elég tágas volt a nappalija. Fiatal és öreg egyaránt megjelent. Valaki zongorázott az iskolai vagy a házi hangszeren, és valaki elhozta a hegedûjét. A francia négyes bonyolult figurákból, illetve lépésekbõl áll. Hogy melyik következik, egy alkalmas személy (mindig férfi) fennhangon, kurta-furcsa vezényszavakkal közölte, aminek semmi foganatja nem volt, ha valaki nem ismerte a táncot. Mint ahogy tíz-tizenkét éves korára mindenki tudta az összes elemet. Már asszonyként, és velünk – a három gyerekével – anyám még mindig abban a korban és kedélyállapotban volt, hogy ugyanúgy élvezte ezeket a táncokat, mintha valóban vidéken élne, ahol még mindig ropják õket. A páros körtáncot is élvezte volna, mely valamelyest kiszorította a régieket. De furcsa helyzetben volt. Voltunk. A városon kívül laktunk, mégsem vidéken. Apám, akit sokkal jobban szerettek anyámnál, olyan ember volt, aki a dolgokat a maguk valóságában fogadta el, ahogy jöttek. Nem úgy anyám. Õ farmerlányból lett iskolai tanár, de ez nem volt elég: nem került olyan helyzetbe, amilyenbe szeretett volna; olyan társaságba, amilyenbe a városban szeretett volna. Nem ott lakott, ahol kellett volna, nem volt elég pénze, és másban is hátránnyal indult. Tudott kanasztázni, de bridzsezni nem. Látni sem bírta, ha egy nõ dohányzik. Azt hiszem, az emberek erõszakosnak és modorosnak találták. Ilyeneket mondott, mint „szíves örömest” és „megcáfolhatatlanul”. Úgy hangzott, mintha valami különleges családban nõtt volna fel, ahol mindig így beszélnek. Egyik sem volt igaz. A farmon a nénikéim és a bácsikáim ugyanúgy beszéltek, mint mindenki más. És õk se nagyon szerették anyámat. Nem úgy értem, hogy folyton arra vágyott, hogy minden másképp legyen. Mint az összes többi nõ, aki teknõben mosott a csapvíz nélküli konyhában, és a nyár nagy részében ennivalókat tartósított télire, nagyon elfoglalt volt. Még arra sem volt elég ideje, amit egyébként nagyon ambicionált: hogy csalódott legyen bennem, hogy elgondolkodjon, miért mihaszna barátokat hozok haza a városi iskolából, vagy semmilyeneket. Vagy hogy miért ódzkodom a vasárnapi iskolai matinéktól, melyekért azelõtt lelkesedtem. És hogy miért jövök haza kibontott hajjal – a gyalázatot már az iskolába menet elkövettem, mert senki nem hordott olyan frizurát, amilyet õ göndörített nekem. És vajon miért nem használom a csodás versmemóriámat, pedig amikor még hagytam, hogy felléptessenek, olyan jól lehetett büszkélkedni velem. De nem duzzogtam és dacoltam mindig. Még nem. Ím, itt vagyok tízévesen, és alig várom, hogy kiöltözzek, és anyámmal együtt táncolni menjek. A mulatságot az utcánkban lévõ egyik rendes, de nem különösebben tekintélyes házban tartották. Egy nagy faházban, melynek lakóiról semmit nem tudtam, azt kivéve, hogy a férj az öntödében dolgozott, pedig annyi idõs volt, hogy a nagyapám 1251

lehetett volna. Akkoriban nem hagyták ott az öntödét; dolgoztak, ameddig tudtak, és gyûjtötték a pénzt akkorra, amikor már munkaképtelenek. Szégyen volt nyugdíjba menni, még annak a kellõs közepén is, amit késõbb megtanultam „nagy gazdasági válságnak” nevezni. Hagyni az idõs embert tovább dolgozni, az viszont az illetõ felnõtt gyerekeire vetett rossz fényt, még ha nehéz helyzetben voltak is. Itt felvetõdik néhány kérdés, amely annak idején nem vetõdött fel. Vajon akik abban a házban laktak, csak azért szerveztek mulatságot, hogy ünnepeljenek egyet? Vagy pénzt kértek érte? Nehézségeik lehettek, még akkor is, ha a férj dolgozott. Orvosi számlák. Tudtam, milyen súlyosan érinthet ez egy családot. A kishúgom – ahogy az emberek mondták – nyápic volt, és már kivették a manduláit. A bátyám és én minden télen erõsen hurutosak voltunk, és többször ki kellett hívni az orvost. Az orvos pénzbe kerül. A másik, amin elgondolkodhattam volna, hogy miért én kísértem el anyámat, apám helyett. Ám ez nem akkora rejtély. Talán apám nem szeretett táncolni, anyám viszont igen. Amellett otthon két kisgyerekre kellett vigyázni, és én még nem voltam elég nagy ehhez. Nem emlékszem, hogy a szüleim valaha is bébiszittert hívtak volna. Nem is tudom, létezett-e már ez a fogalom. Tizenéves koromban vállaltam ilyen munkát, de addigra sok minden megváltozott. Kiöltöztünk. A vidéki táncokon, melyekre anyám emlékezett, senki nem öltött olyan magamutogató ruhát a francia négyeshez, amilyeneket késõbb a tévében lehetett látni. A legjobb ruháját vette fel mindenki, mert ha valaki olyan fodrosan, kendõsen jelent volna meg, amilyennek a népviseletet elképzelik, megsértette volna a házigazdát és a jelenlévõket. Rajtam egy olyan ruha volt, amelyet anyám varrt puha, téli gyapjúból. A szoknyám rózsaszínû, a felsõm sárga, rajta egy rózsaszín gyapjúszív a leendõ bal mellem fölött. A hajamat nedvesen befésülte és hosszú, vastag, kolbász alakú tincsekbe csavarta, olyanokba, amilyeneket nap mint nap kibontottam iskolába menet. Azon az alapon tiltakoztam ellenük, hogy senki nem táncol ilyen hajjal. Anyám ellenérve az volt, hogy a többiek nem ilyen szerencsések. Nem ellenkeztem tovább, mert nagyon szerettem volna elmenni, és talán mert azt gondoltam, más nem lesz ott az iskolából, így hát nem fontos. Folyton attól féltem, hogy kigúnyolnak az iskolatársaim. Anyám ruhája nem házilag készült. A legjobb darabja volt, templomba túl elegáns, temetésre túl estélyi, alig hordta. Fekete selyembõl volt, könyökig érõ ujjal, magas nyakkivágással. Az volt benne a csodálatos, hogy gyöngyök borították. A mellrészére tömérdek arany, ezüst és mindenféle színû apró gyöngyöt varrtak, melyek anyám minden mozdulatára, sõt lélegzetére csillogva változtatták a színüket. Haját, mely szinte teljesen fekete volt még, befonta és szoros kontyban a feje tetejére tûzte. Ha ismeretlenként látom, roppant csinosnak találtam volna. Így is annak találtam, de ahogy bementünk az idegen házba, észre kellett vennem, hogy a legjobb ruhája nagyon elüt az összes többi nõétõl, pedig õk is a legjobb darabjukat vették fel. A többi nõ, akirõl beszélek, a konyhában volt. Ott álltunk és néztük a megterített asztalt. A sokféle aprósüteményt, pitét, krémest és tortát. És anyám is letett valami 1252

különlegességet, amit õ készített, és hozzálátott, hogy szépen elrendezze. Pepecselés közben megjegyezte, hogy milyen nyálcsorgató látványt nyújt minden. Nyálcsorgató – tényleg ezt mondta volna? Bármit mondott is, nem volt igazán odaillõ. Szerettem volna, ha az apám is ott van, aki mindig megtalálta az alkalomhoz illõ kifejezést, még akkor is, ha pongyolán fogalmazott. Otthon megengedte magának, de idegenben kevésbé volt rá hajlamos. Bármilyen társalgásba bekapcsolódott – tudta, hogy akkor jár el helyesen, ha nem mond semmi különlegeset. Anyám épp az ellenkezõje volt. Õ mindig élesen és hangzatosan fogalmazott, számára minden a figyelem felkeltését szolgálta. Ott, akkor jót derült ezen, mintegy ellensúlyozandó, hogy senki nem áll szóba vele. Aztán megkérdezte, hova tehetnénk le a kabátunkat. Mint kiderült, bárhova, de ha akarjuk, mondta valaki, akkor az ágyra is, odafent. Az emeletre egy szûk, sötét lépcsõ vezetett, amelyre csak fölülrõl szûrõdött be némi fény. Anyám azt mondta, menjek elõre, egy perc, és õ is jön. Így is tettem. Itt felmerül a kérdés, hogy vajon kellett-e fizetni a részvételért. Lehet, hogy anyám azért maradt le, hogy ezt elrendezze. Viszont lehet-e pénzt kérni olyanoktól, akik tömérdek enni-, innivalót hoznak? De valóban olyan bõséges volt a kínálat, mint emlékszem? Az általános szegénység közepette? Lehet, hogy a külön hadimunkák és a katonák által hazaküldött pénz miatt már nem érezték olyan szegénynek magukat. Ha tényleg tízéves voltam, mint ahogy hiszem, akkor a helyzet két év múlva fordult jobbra. A konyhából és a nappaliból is volt feljáró, és a kettõ a hálószobákhoz vezetõ utolsó néhány lépcsõfok elõtt találkozott. Miután az elsõ, rendbe tett hálóban hagytam a kabátomat és a csizmámat, még mindig hallottam anyám hangját a konyhából. Ugyanakkor zenét is hallottam a nappaliból, ezért oda mentem le. Minden bútort kivittek, csak a zongora maradt benn. Igen barátságtalan, méregzöld sötétítõfüggönyök takarták az ablakokat. Ám a szobában uralkodó hangulat nem volt barátságtalan. Sokan táncoltak, szertartásosan fogták egymást lépés és forgás közben. Néhány még iskoláskorú lány az akkor elterjedt divat szerint táncolt: egymással szemben, hol kézen fogva, hol nem. Amikor megláttak, rám mosolyogtak, és én majd elolvadtam örömömben, amire hajlamos voltam, ha egy magabiztos nagyobb lány a figyelmére méltatott. Volt egy nõ a nappaliban, akit nem lehetett nem észrevenni, és akinek a ruhája túltett az anyámén is. Jócskán idõsebb lehetett anyámnál, fehér haja volt, melyet az ondolálásnak nevezett kifinomult módszerrel készült, fejre simuló sima hullámokban viselt. Termetes volt, válla, csípõje széles. Szögletes, mély nyakkivágású aranysárga taftfelsõt viselt, és a szoknyája éppen csak eltakarta a térdét. A rövid ujjrész ráfeszült vastag karjára, mely sima és fehér volt, mint a zsírszalonna. Meglepõ látványt nyújtott, nem gondoltam volna, hogy valaki egyszerre lehet idõs és választékos, testes és mutatós, merész és méltóságteljes. Elképesztõnek is lehetett mondani – anyám talán így is mondta késõbb, ez az õ szava volt. Nagyobb jóindulattal azt lehetett volna mondani: impozáns. Az összhatástól és a ruha színétõl eltekintve nem volt magamutogató. Elismerésre méltó összeszokottsággal, önfeledten 1253

táncolt a partnerével, mint a házastársak. A nevét nem tudtam. Sohasem láttam azelõtt. Nem tudtam, hogy közismert a városban, sõt talán még azon túl is. Azt hiszem, ha a képzeletemre – és nem az emlékezetemre – hagyatkozva írnám ezt, sosem adom rá ezt a ruhát. Nem volna szüksége erre a reklámra. Persze ha nemcsak iskolába járok a városba, hanem ott is lakom, tudtam volna, hogy közismert prostituált. Más ruhában, de láttam is volna. És nem prostituáltnak, inkább rossz nõnek neveztem volna. Ha homályosan is, de tudtam volna, hogy van benne valami visszataszító, veszélyes, izgató és kihívó. Ha valaki megpróbálta volna elmondani, hogy mi az, valószínûleg nem hittem volna neki. Sok furcsa külsejû ember mászkált a városban, talán közülük valónak néztem volna. Ott volt az a púpos férfi, aki mindennap a városháza ajtóit törölgette, és amennyire tudtam, semmi mással nem foglalkozott. És az a rendes külsejû nõ is, aki szünet nélkül, fennhangon beszélt magában; olyan embereket szidott, akik ott sem voltak. Idõvel megtudtam volna a nevét, és végül azt is, hogy tényleg olyasmiket csinál, amiket sosem hittem volna. És hogy a férfi, akivel táncolni láttam, és akinek a nevét talán sose tudom meg, a biliárdszalon tulajdonosa. Egyszer, már gimnazista koromban, néhány iskolatársam rávett, hogy nézzek be a biliárdterembe, ha már elõtte megyünk el, és ott volt. Ugyanaz a férfi, csak kopaszabb, kövérebb és kevésbé jólöltözött. Nem emlékszem, hogy mondott-e nekem valamit, de nem is kellett. Gyorsan kifordultam és visszaszaladtam a barátnõimhez, akik annyira nem is voltak a barátaim, és nem mondtam nekik semmit. A biliárdszalon tulajdonosáról, az egész táncjelenet eszembe jutott: a döngõ zongora, a hegedûszó, a narancssárga ruha, melyet akkor már nevetségesnek mondtam volna, és anyám hirtelen megjelenése a kabátban, amely talán le sem került róla. Ott állt és a zenét túlkiabálva engem szólított abban a hangnemben, amelyet nagyon nehezen viseltem, mert nyomatékos emlékeztetõnek hangzott arra, hogy neki köszönhetem földi létemet. – Hol a kabátod? – kérdezte, mintha elhagytam volna. – Az emeleten. – Akkor eredj, hozd le! Látta volna, ha jár odafent. Biztos ki sem jött a konyhából, biztos a süteményeivel pepecselt kigombolt kabátban, míg be nem kukkantott a nappaliba, és a táncolók között fel nem ismerte a narancssárga alakot. – Ne totojázz! – mondta. Nem állt szándékomban. Kinyitottam a feljáró ajtaját és nekiiramodtam, de elakadtam, mert többen is ültek a lépcsõfordulón. Nem látták, hogy jövök, mert hangos beszélgetésbe merültek Inkább szenvedélyes szóváltás volt, mint vita. Két férfi volt köztük. Fiatalemberek, a légierõ egyenruhájában. Az egyik a lépcsõn ült. A másik elõrehajolt, kezét a térdére támasztotta. Egy lépcsõfokkal feljebb egy lány ült, és a hozzá közelebb lévõ férfi az õ lábát paskolta mintegy vigasztalólag. Azt 1254

gondoltam, a lány eleshetett a keskeny lépcsõn és megüthette magát, mert sírt. Peggy. Peggynek hívták. – Peggy, Peggy – nyugtatgatta õt a két fiatalember. A lány mondott valamit, amit én nem értettem. Gyerekes hangja volt. Úgy panaszkodott, mint akit valami igazságtalanság ért. Egyre ismételgette azt a valamit, de reményvesztett hangon, mint aki nem hiszi, hogy jóvátehetõ. Akár a gonoszság szót is használhatnánk. Micsoda gonoszság! Valaki nagyon gonosz volt. Abból, amit anyám a hazaérkezésünk után apámnak elmondott, elkaptam valamit, de nem igazán értettem. Mrs. Hutchison megjelent a táncmulatságon a biliárdszalonos férfi kíséretében, akirõl akkor még nem tudtam, hogy õ a biliárdszalonos férfi. Nem emlékszem, anyám milyen néven nevezte, de a viselkedése nagyon megdöbbentette. Amikor híre ment a táncmulatságnak, néhány Port Albert-i – vagyis a légibázisról való – fiú úgy döntött, õk is megjelennek. Ebbõl természetesen semmi baj nem lett volna. Rendes fiúk voltak. Mrs. Hutchison volt botrányos. És a lány. Magával hozta az egyik lányát. – Lehet, hogy csak kedve támadt kimozdulni – mondta apám. – Talán csak szeret táncolni. Anyám mintha meg sem hallotta volna. Azt mondta, botrányos volt. Az ember szeretne egy kicsit kikapcsolódni, egy rendes táncmulatságot a környékbeliekkel, és elrontják az örömét. Akkoriban alaposan megfigyeltem a nálam idõsebb lányokat. Nem gondoltam, hogy Peggy különösebben csinos. Talán a sírástól elkenõdött a szemfestéke. Seszínû haja kibomlott némelyik hullámcsat alól. A körmeit lakkozta, de olyanok voltak, mintha rágná õket. Nem látszott sokkal idõsebbnek azoknál a nyafka, sunyi lányismerõseimnél, akik folyton sopánkodtak. A fiatalemberek mégis úgy bántak vele, mint akit tényleg mindentõl óvni kell, aki minden kényeztetést megérdemel, és hajbókoltak elõtte. Az egyik fiú bolti cigarettával kínálta. Ez önmagában megtiszteltetésnek számított, mert az apám maga sodorta a sajátját, mint minden más férfi, akit ismertem. Peggy azonban a fejét rázta, és azt nyivákolta, hogy nem dohányzik. Erre a másik fiú rágógumival kínálta, amit elfogadott. Hogy mi történt, arról fogalmam sem volt. A rágógumis fiú, miközben a zsebében kotorászott, észrevett engem, és így szólt: – Peggy! Peggy, ez a kislány itt, azt hiszem, föl szeretne menni. Mire az lehajtotta a fejét, hogy ne lássam az arcát. Ahogy elmentem mellette, parfümillatot éreztem. Meg cigaretta, gyapjú egyenruha és csizmakence szagát. Amikor a kabátommal lefelé jöttem, még mindig ott voltak, de már számítottak rám, és lehalkították a hangjukat. Csak Peggy – akinek az egyik fiatalember változatlanul a combját simogatta – hüppögött egy nagyot. A szoknyája fel volt húzva, és láttam a harisnyatartóját. Sokáig emlékeztem a hangokra. Sokat tûnõdtem rajtuk. Nem a Peggyén. A férfiakén. Most már tudom, hogy a háború kezdetén a Port Albert-i légi támaszponton állomásozó katonák egy része Angliából jött, és nálunk képezték ki õket a németek 1255

elleni harcra. Ezért lehet, hogy valamelyik angol nyelvjárást találtam olyan lágynak és behízelgõnek. De biztos, hogy soha életemben egyetlen férfit sem hallottan így beszélni. Úgy bánni egy nõvel, mintha olyan finom és értékes teremtmény volna, akivel törvénysértés, bûn bármi módon nyersnek lenni. Hogy mit gondoltam, miért sírt Peggy? Ez akkor nem nagyon érdekelt. Én magam se voltam bátor. Sírtam, amikor az általános iskolából hazafelé megkergettek és kaviccsal dobáltak. Sírtam, amikor a városi iskolában az asztalom rendetlensége miatt a tanár megszégyenített az osztály elõtt. És akkor is, amikor ugyanezért felhívta az anyámat, aki maga is sírva fakadt, mert szégyent hoztam rá. Úgy látszott, hogy van, aki természettõl fogva bátor; és van, aki nem. Valaki mondhatott valamit Peggynek, és õ hüppögni kezdett, mert – hozzám hasonlóan – mimóza volt. Bizonyára a narancssárga ruhás nõ gonoszkodott, gondoltam különösebb ok nélkül. Csak nõ lehetett, mert ha férfi lett volna, megbünteti Peggy valamelyik vigasztalója. Szólt volna, hogy vigyázzon a szájára, vagy kirángatta volna és megveri. Ezért engem nem Peggy érdekelt, a könnyei, a megviselt külseje. Túlságosan magamra emlékeztetett. Én az õt vigasztalókon csodálkoztam. Mert úgy láttam, törõdnek, közvetlenek vele. Hogy miket mondtak? Semmi különöset. Sebaj, mondták. Semmi baj, Peggy, ezt mondták. Ugyan, Peggy. Nincs baj. Nincsen semmi baj. Ennyi kedvességet! Létezik ekkora kedvesség? Ezek a kiképzésre hazánkba hozott fiatalemberek – akiket majd bombázóbevetésekbe küldenek, ahonnan sokuk nem tér vissza – a távoli Cornwall, Kent, Hull vagy Skócia nyelvjárása szerint, nyilván akcentussal beszéltek. Én viszont olyannak találtam õket, akik ki sem tudják nyitni a szájukat anélkül, hogy abból ne öröm, örömteli pillanat származzék. Fel sem merült bennem, hogy a pusztítás lesz a dolguk, vagy hogy elszállt és semmivé lett a normális életük. Csak arra gondoltam, milyen öröm lehet a mások nagylelkûségét élvezni, és hogy milyen különös, meg nem érdemelt szerencse érte Peggyt. Nem tudom, hány estén ringattak álomba hálószobám hideg sötétjében. Elõ tudtam hívni õket, fel tudtam idézni az arcukat és a hangjukat – sõt elértem, hogy hozzám szóljanak, ne egy fölösleges harmadik személyhez. A kezük az én vékony combomat simogatta, és a hangjuk elhitette velem, hogy én is méltó vagyok a szeretetre. És miközben még jelen voltak nem egészen erotikus képzelgéseimben, eltávoztak. Néhányuk, sokuk, örökre eltávozott. (2013) SZILÁGYI MIHÁLY fordítása

1256

ANNE PORTER

Téli alkony Egy tiszta téli estén A holdsarló És a kerek mókusfészek A csupasz tölgyön Ugyanúgy égitest

Karácsony Mikor lehavatlanítják Az ezüstfenyõket Kivágják És hazahozzuk õket Mikor sokszínû Fürtös fények Sziporkáznak Közönséges ablakokban A szokásos énekeket Halljuk, daloljuk Elcsépelt csodákat hoznak És szalmát, gyertyákat És a költészet gyomvirágait Melyeket annál is inkább szeretünk Mert annyira megszoktuk õket De vannak énekek Melyek a másvilág Kísértõ zenéjének Szavait hordozzák Ádáz és ijesztõ e zene, Akár a próféták üzenete 1257

Vagy a gyerekek friss igazsága Akik bár saját testünkbõl Jönnek hozzánk Egészen újak Kis végtagjaikkal Madárhangjukkal. Ránk néznek Világos tekintettel És nekünk szegezik a kérdéseket Melyeket egyedül Isten tud megválaszolni.

December Néhány falumunkás Bóján kiúsztatott A tó közepére Egy karácsonyfát. Éjszaka látom A hálóm ablakából Kicsit kileng Kicsit kereng A tengerrõl jött szélben Ékszerek parázsló kúpja.

Egészen más nyelv Van egy kápolna Umbriában, a Kõodú,1 Nyolcszáz éve is régi volt már, Elhagyott és elhanyagolt, Pedig Angyalos Szent Máriáról kapta nevét, Mert angyalok gyülekezõhelye volt; A vidék népe gyakran hallotta, Hogyan énekelnek ott. 1

Assisi mellett a IX. században épült kis kápolna (olasz nevén Porziuncola). Assisi Szent Ferenc (akkor még Giovanni di Pietro di Bernardone) építette újjá megvilágosodása után, és leggyakrabban ide vonult vissza. A XVII. században bazilikát (Santa Maria degli Angeli) emeltek fölé. A kupola alatt áll, és híres zarándokhely.

1258

Milyen lehetett hallgatni õket, Hallani ózonfriss, tiszta hangjukat, A Kõodú csupasz köveire áradó Örömhimnuszt? Senki nem mondta el. Talán egy másik nyelv kell hozzá, Melyet még meg kell tanulnunk. Egy egészen más nyelv.

Tanúságtétel Agnes Cassidy a dajka Alig nagyobb Egy gyereknél Tizenhárom közül a legnagyobb Egyenesen Donegalból2 jött Egyik szeme Ferdén kidülledt Félrenyomta a fogó Mellyel a vidéki orvos Éjjel részegen Világra segítette De kis lapos Szerencsétlen arca A kelta szépség Jegyeit viselte Erõs nõ volt Hitében hallgatag Biztos Szenvedélyes Örömmel gyalogolt Tíz mérföldet Bármilyen idõben Hogy közel kerüljön Istenhez 2

Donegal az Ír-sziget legészakibb megyéje, az Ír Köztársaság része.

1259

És mikor Írországban Meghalt az anyja És mikor erõs kötelességtudata Hazaszólította A donegali tanyára Apját segíteni Sírt elhagyni A vadóc kisfiút Akinek a dajkája volt És akit Vagány Írnek Nevezett És úgy szeretett – mondta –, Mint mindenki mást.

A 137. zsoltár nyomán Még mindig Babilonban vagyunk Nem sírunk Minek is sírnánk? Elfelejtettük Hogyan kell sírni Eladtuk hárfánkat Gépeket vettünk magunknak Azok énekelnek nekünk És ki emlékszik már a dalokra Melyeket Sionban énekeltünk? Hozzászoktunk a fogsághoz Alig észleljük Rabságunkat Mert itt néhányunknak oly kényelem Oly fényûzés jut Még õr is Hogy ne zaklassanak A koldusok Jeruzsálem Elfelejtettünk

Négy vers egyben Ma reggel hatkor Láttam a felkelõ napot, Mint ingókõ állt a földön Az iskola mögötti bozótban, Egyetlen hatalmas parázs volt, Embermagas.

*

Elmúlt az éj, mint egy betegség, Az ég tiszta teljes. A Lengyelhon Patrónája3 tornyát Rózsaszínre festi a hajnal, Seregélycsapat repes fölötte. Nagy érctorkait elhagyják Az Angelus hangjai És lassan, hármasban Bejárják a lengyel kertet, Fagytól bozontos dáliák, Fészerben álló szerszámok, Betakart rózsabokrok, Felfordított csónakok bakon, Mint tányérok vacsora után.

*

Megmutatnám e verseket, De már nem élsz. A kötelek recsegtek, rezegtek, Ahogy a nehéz ládát eresztették. 3

A Jeruzsálembõl Konstantinápolyon és Belzen át Częstochowába került Fekete Madonnának nevezett Mária-kép a legenda szerint 1655-ben megvédte a neki otthont adó Jasna Góra-i (fényes-hegyi) pálos kolostort a svéd invázió ellen. II. János Kázmér lengyel király a következõ évben Lengyelhon Patrónájává és Királynõjévé „koronázta” az ikont, melynek nem csupán hazájában és a zarándokok körében nagy a kultusza. Az emigráns lengyelek katolikus közösségei a világ több pontján templomot emeltek neki, így Long Islanden is.

A kölcsönzõi mûfû Most se takarja el A rögös hasadékot A sárga és köves földön, Mely elnyelte testedet. E világon nem látunk, Nem érintünk soha többé.

*

Keveset tudunk, Elmondani még kevesebbet, De egyet tudok, Egyet el tudok mondani, Viszontlátlak Jeruzsálemben, Mely oly gyönyörû, Hogy mindegy, mely országból jössz, Jobban otthon fogod érezni magad, Mint anyáddal, apáddal valaha is, Még annál is, mint barátoddal, szerelmeddel, És mihelyt belül vagyunk határain, A halál hiába kísért.

A jegy Õrzök Az asztalkán Az ágyam mellett Egy kis kék jegyet A noteszomban Találtam Nem tudom Hogy került oda Nem tudom Mire való 1262

Egyik oldalán Egy szám van 98833 És INDIANA JEGYTÁRSASÁG A másikon Csak ennyi ÕRIZZE MEG EZT A JEGYET Vigyázok rá Mert öreg vagyok Ami azt jelenti Nemsokára elmegyek Egy messzi országba Ahol vélhetõen Egy vakítóan fényes Hatalmas angyal Megállít A határon És kéri A jegyemet.

Élõ dolgok Verseink Mint a varacskos disznók Az állatkertben. Nehéz azt mondani Szükség van ilyen teremtményekre. De ha közünk lesz hozzájuk Mint néha megtörténik A verseink Élõ dolgokká válnak És élõ dolgokat Nem vitathatsz Olyanok Amilyenek

Verseink Lehetnek szúrósak Kicsik Vagy nagyok De mindig Törõdéseket És titkos nyelveket Összegeznek És sohasem Óvatoskodnak És szabadok Afféle Lidércfények Kormos tûzlépcsõkön Ablakpárkányokon Játszanak Börtönökben és kertekben Jönnek-mennek Mély bányákban Csillognak Törõ hullámokban Dalolnak És bölcsõként ringanak. SZILÁGYI MIHÁLY fordításai

1264

CAROL BIRCH

Jamrach menazsériája Most jött el az én idõm. Tim elvégezte a maga dolgát. De én értek jól az állatokhoz. Mostantól én leszek a sárkány mellett éjjel-nappal. Én voltam mellette, amikor visszaeveztünk vele a hajóhoz, én, amikor beemeltük a fedélzetre, én eresztettem át a ketrecbõl az orrfedélzet alatti ólba. Én és Dan mostuk tisztára öntözõcsõvel, olyan kíméletesen, ahogy csak tudtuk. A disznók megõrültek a szagától, úgyhogy Wilson és Gabriel áthelyezték õket a tatba. Miután lemostuk szegény sárkányt, magunkat is tisztára csutakoltuk, használhatatlanná mocskolt ruhánkat a tengerbe dobtuk, és tisztát húztunk. Frissen, szárazon a Lysander fedélzetén. Ma éjjel a saját ágyamban alszom. Otthonomban, a füstös öreg kabinban. Állva, ébren álmodtam, és beszéltem magamban, mint mikor az ember tudja, hogy alszik. Azt gondolja, hogy álmodik, és álmában azt gondolja, hogy ébren van, aztán már nem biztos egyikben sem, de egyre furcsább az egész, úgyhogy mégsem lehet más, mint álom, méghozzá álom az álomban, és egymás köré gyûrõdnek a rétegek, mint öreg fatönkön az évgyûrûk, vagy gyûrt kõzetek bonyolult erezete, és ez ijesztõ. Úgyhogy föl is ébred rá. Mostanában néha elgondolkozom, hogy tényleg fölébredtem-e valaha is. Álmaim oly valósak és igazak, hogy azt hiszem, majdnem mindegy, így van-e vagy amúgy. Fogalmazhatok úgy is, hogy eltévedtem a kõ erezetében. Az ól akkora volt, mint egy kisebb szoba, hatszor hatlábnyi medencével, amelyet a fedélzet felõl töltöttünk föl, vagy eresztettünk le, az ételt pedig egy csapóajtón át lehetett bejuttatni. Az idõjárástól védve volt az ól, s hogy a szerzet otthon érezze magát benne, kibélelték szalmával, zöld lombbal, homokkal, sõt még kõ is került bele egy-kettõ. Amíg meg nem szokik, kettõnkön kívül senki nem mehet a közelébe, jelentette ki Dan, és elhessegetett mindenkit. – Hagyjátok békében – mondta. – Szánjátok meg szegényt. ünnepi lakomát csaptunk – hála Wilsonnak, aki a legjobb sózott marhahúst tálalta fel édesburgonyával –, ettünk-ittunk pukkadásig, és százszor is elmeséltük, hogy volt. De bárhogy meséltük, hiányzott belõle valami. Hogy mi? Talán az a borzongató döbbenet, amelyet magam is éreztem: mintha egy nagy gödör széléhez érve belenéztem volna a föld mélyébe, és valami vad, kimondhatatlan nézett volna vissza. Tim szégyenlõsen mosolygott, és elviccelte a vadászatot, hallgatósága pedig megkönnyebbülten, kissé túlfûtött kacagással hallgatta; a fedélzeten újra meg újra átcsaptak a derültség hullámai. Bizonyára a sárkányok is hallottak minket a szigeten, akárcsak foglyul ejtett társuk az ól magányában. Szegény pára, gondoltam. Ha rajtam áll, visszahozom az életbe, visszaadom az egészségét, tüneményes vadságát, hogy odahaza büszkélkedjem vele. Aznap éjjel nem álmodtam semmit, s korán, felfrissülve ébredtem, mintha kristálytiszta forrásban mártóztam volna meg. Figyelõ tekintetektõl kísérve, némi hetyke önérzettel szorgoskodtam a szerencsétlen állat körül másnap reggel. Nekem már nem kell robotolni. Nem sikálom, 1265

nem mosom fel többet a fedélzetet, nem dörzsölök horzsolásaimba szúrós homokot. Új munkaköröm jóvoltából egy grádiccsal feljebb léptem a ranglétrán. Sárkánytani szakértõ lettem, mindenki engem faggatott. Mintha én tudnám. És mindenki látni akarta, de én egyszerre csak egyet engedtem a közelébe, nehogy felingereljék most, hogy végre lecsillapodott. Túlságosan is: az ól egyik sarkába húzódva, csukott szemmel, elterülve feküdt, és alig-alig vett levegõt. Meg se moccant, amikor Dan bement hozzá. Bottal felszerelkezve léptünk az ólba, de nem volt szükség rá. Azt hittem, a végét járja. Pedig valójában erõt gyûjtött. Távolodó hajónkról még sokáig hallottam a fák sûrûjében rikoltozó állatok éktelen lármáját; ez az utolsó emlékem a szigetrõl. Floresre érve kifizettük a két malájt, és búcsút vettünk tõlük; asszonyokat láttunk, akik szárított kasszáva-gumót zúztak porrá, és a gyerekek csónakjaink köré sereglettek, egy hályogos szemû ember pedig színpompásra festett, kupolás madárkalitkákat készített bambuszból. Néztem, ahogy egy, talán két óra alatt formát ölt egy palota, a három faszögekkel összeszerelt emelet, mindegyik kisebb az alatta lévõnél. – Ezt is kifesti majd, mint a többit? – kérdeztem, de persze nem értette. Milyen jó lehet így élni, gondoltam. Hozzáértõn, türelemmel létrehozni valami szépet. Elnéztem volna egész nap, de nem lehetett. Gyümölcsöt, zöldséget vittünk a hajóra, majd északnak vettük az irányt a Makassar-szoroson át, Celebesz és Kalimantan között, keletnek hajózva a tiszta koralltengereken, el a Fülöp-szigetek mellett, majd tovább északnak a Kelet-Kínai-tenger felé. Az elsõ napok meleg nyugalomban teltek, enyhe déli szellõ fújdogált. A világon sehol nincs annyi sziget, mint ezen a gyönyörû tájon, és az elsõ héten nem is igen volt más dolgom, mint figyelni a ragyogó, sziporkázó kékséget, ahogy emelkedik és süllyed körülöttem, a vérvörös naplementéket, az árbocfákon rikoltozó madarakat – és az ólba zárt vadat. Nem evett, nem ivott, csak feküdt a hasán egy sarokban, és nyáladzott. Vigyáztam rá, mint anya beteg gyerekére. Nyers hús- és haldarabkákkal próbáltam kísértésbe hozni, kínáltam kenyérrel, papájával, sajttal és gombóccal, fölajánlottam neki egy élõ disznót. Semmi. Nyitva volt a szeme, de kõszerûen mozdulatlan, üres pillantással meredt a semmibe. Egyedül a lélegzése – lelapult hasának gyors, ritmikus mozgása – árulta el, hogy még él. Néha másokat is odaengedtem, de a legtöbben hamar ráuntak, csak Mr. Comeragh, Skip és a kapitány nem fáradtak bele a nézésébe. És persze Dan. Dan mindig ott volt. Comeragh meg a kapitány gyakran útba ejtették a sárkányt, Skip viszont egy percre is alig bírt megválni tõle. […] – Szerinted életben marad? – kérdeztem Dant. – A fene tudja – felelte száját lefelé görbítve. Egy merítõkanállal, amelynek nyelét botra kötözve meghosszabbította, vizet locsolt vödörbõl a sárkány pofájára, abban reménykedve, hogy így ivásra ösztönözheti. A sárkánynak be volt hunyva a szeme. – Láttam már rosszabbat is – mondta Dan. – Ilyenkor gyászolnak az állatok. Te is azt tennéd, nem igaz? Õ úgy értelmezi, hogy meghalt, és leszállt a pokolba. Te is kínálgathatnád vízzel, Jaf, nézd, így. Csak ne kerülj túl közel hozzá. 1266

Nem féltem. Szegény, túlságosan össze volt törve. Közelebb léptem, Dan a kezembe nyomta a merõkanalat. Vizet csöpögtettem a szerzet pofájára. Semmi. Soha semmi. Semmi, semmi, semmi. Mindennap bementem, beszéltem hozzá. – Jó reggelt, te bolond öreg sárkány – mondtam. – Még mindig nem tértél magadhoz? Mi a csudának hoztunk hát ide? Persze tudom, milyen rossz neked, de legalább megpróbálhatnád. – Meglazítottam a kötelét, hogy kényelmesebben legyen. – Olyan helyre viszünk, ahol semmiben nem szenvedsz majd hiányt – mondtam neki –, Mr. Fledge mocskosul gazdag. És tiszta õrült. Te leszel a büszkesége és minden öröme, hidd el. De semmi, semmi és semmi, aztán, talán hat nap múlva, egyszerre csak ivott. Vagy négylábnyira álltam tõle, amikor a botra kötött ügyetlen merõkanál hirtelen az orra felé billent. Pislogott, és szájának óriási, rózsaszín hasadékát föltárva kicsapta szalagszerû, hosszú sárga nyelvét. Apró, éles fogai egy pillanatra vigyorogva kivillantak. Ijedtemben hátraugrottam, õ pedig a hirtelen mozdulatra felém lendült. Nyomban kint termettem a ketrecbõl, csattanva zárult a retesz. Most hogy a kettõnk között lévõ rács biztonságában érezhettem magam, bátorító szavakkal fordultam hozzá. – ügyes vagy! – mondtam. – Csak így tovább! Kis disznószemével gyanakvón figyelt, és aznap hiába vártam, nem moccant többet. Néhány napig így ment ez, csak a szeme mozgott, figyelt, én meg õt figyeltem, miközben megforgattam a szalmáját, vagy a medencéjét takarítottam. Végül is csak egy állat vagy, gondoltam. A rettegés, amellyel alakját öveztem, fokozatosan lefoszlott róla. Saját szememmel láttam a félelmetes sárkánylakomát, de tudtam – Jamrachnál töltött éveim alatt volt alkalmam megtanulni –, hogy olykor nagyon is bonyolult lelket takar a legcsúfabb, legádázabb viselkedés, és fogoly állatunknál is ilyesmit sejtettem. A szeme nem volt semmivel sem ostobább, mint amennyire ostoba lehet egy kõ. Az az õsöreg szem a legdühödtebb tusakodás közben is mozdulatlan maradt, mint a csillagok; a bölcsek ragyogón tiszta tekintetével figyelte, mi történik vele magával. Élet, halál, egyre megy, fájdalom, táplálkozás, harc és elmúlás – a mélyben egyforma közöny. Mindez ott ragyogott a teremtmény szemében. Ez mind, és egész vad élete. Nem, nem volt ostoba. Aztán egy nap megevett egy disznót, és onnantól fogva már biztosan tudtam, hogy életben marad. Jó idõben történt, nem sokkal vacsora után, amikor mindannyian a fedélzeten lõdörögtünk. Máskor is próbálkoztam élõ disznóval, de õ rá sem hederített. Ezúttal, ahogy betettem a ketrecbe, észrevettem, hogy a sárkány fél szemmel merõn figyeli, amint a sertés iszik a vályúból, majd az ól zöldebb vidékei felé csörtet. Szegény disznó, egy fikarcnyi esélye sem volt. Jamrachnál soha nem láttam ehhez foghatóan gyorsat. Egyik pillanatban még élettelen kõdarabként hevert a sárkány, aztán hirtelen hatlábnyival arrébb termett, ameddig csak engedte a kötél – és hopp! A disznó a szájában. Iszonyat volt látni. Halálos rémületében oly hangosan visított a szerencsétlen préda, hogy az egész hajó összecsõdült. A nyakánál ragadta meg a sárkány. Oldalvást szívta be a fejét, majd a kapálódzó mellsõ lábakig elnyelte a disznót kígyómód elképesztõen nagyra nyílt szájába, és rázta, ide-oda cibálta a foga közé szorított testet, odavágta a földhöz, püfölte. Irtózatosan nyeldekelve nyomta lejjebb 1267

magába. Szórványos éljenzés, hurrázás hallatszott. Négy-öt görcsös erõfeszítés, és immár csak a – könyörületesen mozdulatlan – hátsó lábak lógtak ki a szájából. Aztán kész, eltûnt a disznó szõröstül-bõröstül, csak a sárkány cuppogott még. Kibe csapott a nyelve. – ügyes vagy! – dicsértem. Szisszenéssel nyugtázta megjegyzésemet. – Rusnya dög, okádni kell tõle – vélte John Copper. – Nem rusnya – mondta Gabriel. – Mit vársz tõle? Hogy késsel-villával egyen? Dan nevetett. – Fiúk – mondta, fejét a válla közé húzva, tenyerét dörzsölve, mint jól sikerült trükk után az utcai szemfényvesztõ –, azt hiszem, megcsináltuk a szerencsénket. Én csináltam meg. Nekem köszönhetõ, hogy él a sárkány. Foglyul ejteni csak a kezdet volt, de életben tartani a nagy feladat. Csak ekkor adtam át magam a megkönnyebbülésnek, csak ekkor értettem meg, mennyire vágyom haza. Haza. A Ratcliffe Highwayre pénzzel a zsebemben, hazatérõ hõsként. Anyámnak új ruhát veszek. Fõkötõt. És Ishbel vajon mit szeretne? Hogy elvigyem egy pompás helyre, azt szeretné biztosan. Hogy kényeztessem. Táncoljak vele. Igyak vele, s elmeséljem neki a kalandjaimat. Mit vigyek neki ajándékba? Legyezõt, gyöngyöt, tollakat. […] Néztük a sárkányt, s õ rezzenéstelenül nézett vissza ránk, épp csak a nyelvét öltögette egy-egy gyors villanással. – Lehet, hogy Rymer-sárkánynak fogják hívni. – mondta a kapitány. – Elvégre úgy szokás, hogy a felfedezõ legyen a névadó, nem igaz? – Íme, a halhatatlanságba vezetõ út! – kiáltotta Dan, aki meleg, hunyorgós hangulatban volt a vacsora mellé kiadósan kortyolt szesz jóvoltából. – Erre iszom! És arra, hogy bõkezû jutalom üsse a hajó minden matrózának markát! Megérdemlitek! Felix, fiam, szaladj gyorsan a kupámért! – Ha valaki, hát ez a fiú érdemelné, hogy a sárkány névadója legyen – vetette közbe Mr. Rainey nyersen, felém bökve. – Õ viselt rá gondot, õ térítette magához. Én. Nem tudom, miért hatott ez meg annyira. Rainey volt az egyetlen a hajón, akitõl féltem – attól a nagy, sötét arcától, meg a zavaros tekintetétõl. Nem a kapitány. Jól mondta Gabriel, amikor elindultunk, hogy a kapitány nem kapitánynak való. Azóta láttam már jó néhány kapitányt, s tudom, hogy nem szívesen vegyülnek el, inkább távol tartják magukat a legénységtõl, de Proctor más volt. Õ közkedvelt akart lenni, ezért rótta a fedélzetet szeplõs arcán halvány mosollyal, és ezért tréfálkozott néha. Ityeg-e a fityeg a kötelekkel, Roper úr? Haha! És magánál hogy ityeg a fityeg? Hahaha. Rainey azonban, Rainey egyetlen savanyú pillantással képes volt a torkunkra forrasztani a szót. Most mégis mindenki füle hallatára megdicsért. Persze megérdemelten és okkal! Mr. Rainey rendes ember, gondoltam. Ebbõl is látszik, hogy nem szabad elhamarkodottan ítélni. 1268

– Így igaz – karolta át Dan a vállamat. – Jafé az érdem. Felix visszaért a gines pohárral, melyet Dan jó magasra emelt. – Jafre! – mondta, majd egy hajtásra kiitta. […] Formosa szigetén feltöltöttük a készleteinket. Volt ott madárpiac is, vagy három tucat sárga, zöld, fehér tollú, kicsi kövér madárral, mind egy dobozba zsúfolva, még cudarabbul, mint Jamrachnál. Már sajnáltam, hogy nem vettem egy bambuszpalotakalitkát. Kettõ vagy három elférne benne, még a szárnyukat is kinyújthatnák, gondoltam, jó magas kalitkák voltak. Egyenes ülõrudak helyett erõs ágakat raknék be nekik, talán hagynék rajtuk egy kis zöldet is. Azám, milyen jó ötlet. Tõlünk nyugatra Kína, Yan hazája terült el. […] Távolban reszketõ lila sávnak látszott a hosszú partvonal, de hamar magunk mögött hagytuk, és kelet felé kanyarodtunk, egy szigetfüzér mentén közeledve a japán bálnavadászok kedvelt vizeihez. Rengeteg halászhajót és sóval megrakott kínai dzsunkát láttunk. A legmelegebb napokon a medencéjében feküdt a sárkány, de többnyire mellsõ lábán támaszkodva, kissé megemelt testtel pihent, teljesen mozdulatlanul, és csak azért mozdult meg, hogy elfogyassza a halat, madarat vagy sertést, amit a csapóajtón keresztül belöködtem az óljába. Egy idõ után már mindent megevett, mosléknak valót, ételmaradékot, mindent. Nem bíztam benne. Alattomos volt. Ketten kellettünk az ól kiganézásához is: én lapáttal és söprûvel, míg Dan kezében bottal és puskával õrködött. Kipányváztuk, de így is veszélyes volt. Szemmel tartott minket. Egyszer felém fordította a fejét, nagyon lassan, nagyon nagyra nyitotta a száját, és egy hosszú, álomszerû pillanatig tátogott felém. Nyálhártya csillogott alsó és felsõ állkapcsa között. Aztán ugyanolyan lassan becsukta a száját, berekesztette a rettentõ látványosságot. Miért kezdtünk ennyire félni tõle? És nemcsak úgy, ahogy egy karmokkal, fogakkal felszerelkezett vadállattól fél az ember, hanem úgy, mintha valami többtõl félnénk. A fenevaddal mellénk szegõdött a balszerencse. Ki mondta ezt elõször? Mindenesetre egy idõ után már mindannyian így gondoltuk. A betegség volt az elsõ. Mindannyian elkaptuk, csak Abel Roper meg Wilson Pride nem, de szerencsére nem egyszerre. Szenny és fertõ, ha egy hajón mindenki alul-fölül ürítkezik. Aztán meghalt szegény Samson. Iszonyú volt, és ezt aztán tényleg a sárkány okozta. Jöveteléig Samsoné volt az egész hajó, ott bóklászott, ahol akart. Joe Harper összeeszkábált valami barikádfélét, hogy távol tartsa a sárkánytól, de ezen a bizonyos reggelen Samson valahogy átjutott rajta, és ahogy elszaladt az ól mellett, a sárkány odacsaphatott, s megijesztette. Én épp õrségben voltam, csak a hangos vinnyogást hallottam, kiabálást, szaladgálást. Elõször azt hittem, kiszabadult a sárkány, és embert eszik, de olyan gyorsan helyreállt a nyugalom, hogy tudtam, nem lehet ilyen nagy baj. Amikor egy óra múlva lementem, megtudtam, hogy a kutya már nem él. Halálra rémült szegény: oktondi gyanútlansága arra ingerelte a szörnyeteget, hogy nekirontson az ól falának. Samson vonyítva-sírva szaladt a kapitány karjába, aztán valami furcsa roham tört rá. Hogy attól-e, vagy mert menekülés közben csúnyán beverte a fejét a zsírolvasztó 1269

tûzhely sarkába, nem tudni – mindenesetre húsz perc múlva kiszenvedett. Szemfedõbe burkoltuk, mint embertársunkkal tettük volna, körülálltuk mindanynyian, s lehajtott fejjel vettünk búcsút tõle, mielõtt az óceánba bocsátottuk a testét. Proctor kapitány rövid beszédben mondta el, hogy Samson tizenkét évig volt mellette. A cádizi kikötõben találta, mindössze néhány hetes kutyakölyök korában. Samson olyan kicsi volt, hogy amikor egyszer kitört a vihar a Vizcayai-öbölben, Proctor zsebében vészelte át az ítéletidõt. Igazi öreg tengeri kutya volt, mondta a kapitány, illõ hát, hogy a tenger legyen a végsõ nyughelye. John Copper sírt, és amikor a víz összezárult Samson földi maradványai fölött, a kapitány visszavonult, és aznap már nem is láttuk. – Máshogy múlik az idõ – mondta Skip. – Észrevettétek? Ez már késõbb, vacsora után volt, amikor én, Skip és Tim a sárkány mellett üldögéltünk kényelmesen kinyújtóztatott lábbal, és elszívtunk hárman egy pipát. – Hogyhogy? – kérdezte Tim. – Csak úgy. No, mondjátok meg, mennyi ideje hagytuk el a sárkányos szigetet? – Két hete – vélte Tim. – Ne bolondozz. – Körülbelül… nem tudom, néhány hete – ráncoltam a homlokom teljesen belezavarodva. – Több mint kettõ. – Engem ne kérdezzetek – mondta Tim –, én azt sem tudom, hol vagyunk. Meleg van. Nekem teljesen mindegy. Lassan jár az eszem. – Jóval több, mint kettõ. – Errõl beszélek – mondta Skip. – Fura lett az idõ. […] Amióta elhagytuk a szigetet – mondta –, átléptünk a sárkányidõbe. Behunytam a szemem, nagyon álmos voltam. – Úgy értem, a sárkány elõtti és a sárkány utáni idõ nem ugyanaz. Furcsa, de pontosan tudtam, mit mond Skip. Tényleg megváltozott valami, mintha más légkörbe hajóztunk volna át. Saját elmémben tapogattam, keresgéltem, azt hittem, csak bennem megy végbe valami. Azzal, hogy Skip kimondta, valóságossá és ijesztõvé lett a változás. Éjszaka azt álmodtam, hogy otthon vagyok. Ishbel, anyám, fiúk és lányok az Epedõ Matrózból, a vörösesszõke Jane, és még néhányan ebbõl a társaságból felkerekedtünk, s lementünk a folyóhoz, aztán az egész összemosódott azzal a vad naplementével, amilyet sosem látni a Temze partjain, a sárkányidõ bíbor és lila naplementéjével. Arra ébredtem, hogy kiabálnak a fedélzeten. A tenger hullámokat görgetett. Még nem kell fölkelnem, gondoltam, és újra elaludtam, de késõbb megtudtam, hogy megint Skip okozta a felfordulást. A sárkánylak mellett aludta az igazak álmát, míg Rainey rá nem talált, és sûrû szitkozódás közepette – korcs fattyú! – lerugdosta a legénységi kabinba. Másnap reggel mindannyian a fedélzetrõl néztük végig, ahogy megfordul az idõ. Nyugat felõl égzengés rázta meg a még mindig fülledt, meleg levegõt. Látni lehetett a közelgõ szélvihart. Nagyon szeretem, hogy a tengeren messzirõl látni az idõváltozást. Mintha a jövõt nézné az ember. Proctor kapitány kiabálva utasított min1270

ket, hogy vonjuk be a vitorlákat, és sietve nekiláttunk orral szélirányba fordítani a hajót. Én rohantam letakarni a sárkány ólját. Gabriel állt a kormánynál, de még õ sem tudta idejében megfordítani a hajót, mert késõn érkezett a parancs, így aztán oldalba kapott minket az üvöltõ szél, és hirtelen valami esztelen téboly tört ránk, rikácsoltak a madarak, kiadták ördöglelküket, szakadozott a csarnakzat, vitorlák hasadtak szét, nyögtek a deszkák, magas árbocok esedeztek könyörületért. Egész bensõm a torkomban lüktetett. Megdõlt a fedélzet, elestünk, gurultunk, megkapaszkodtunk valamiben. Mr. Rainey hangja túlharsogta az ordítozást, miközben a szélárnyékos oldal szélén átcsapott a jéghideg tenger. Gyorsan eldõltünk. Süllyedünk, süllyedünk, gondoltam, már szinte fekszünk a vízen, soha többé nem állunk fel, ó, édes Istenem, ó, én Jézusom, kérlek, segíts – a szél alatti oldal a vizet érintette, a széloldali a felhõs, pufók arcú égboltot. Szaladgáltam, szaladgáltunk fejetlenül, fogalmam sem volt, mit csinálok, megláttam Martin Hannah-t, aki egy kötelet húzott, s mert úgy véltem, szüksége lehet segítségre, beálltam mellé húzni. Valahogy mégis sikerült felállítanunk és kellõ irányba fordítanunk a hajót. Most a vihar elõtt repültünk. […] Aztán a kiáltás: – Ott fújja a bálna! Nevetséges. Proctor még ebben a viharban is teli torokból ordította a tatfedélzetrõl: – Mindenki a fedélzetre! Fõvitorlát fel! Gabriel! Kormányozd irányba! Fõsudárvitorlát bonts, csónakot oldozz… A tat fölül kellett leemelnünk a csónakot. Közben eleredt az esõ, a tenger tarajos hullámokat vetett. De ilyenkor nem gondolkozik az ember, csak cselekszik. A csigasor csörögve pergette a kötelet, nagy csattanással vizet ért a csónak. Megvillantak a hosszú evezõk. Hánykolódtunk, felkapott a hullám, majd zuhantunk a mélybe, fájó füllel, nyúzott arccal, sós permettõl vakon. A szél kifújta szemünkbõl a könnyet a halántékunkra. Aznap persze nem ejtettünk bálnát, viszont elvesztettünk még egy csónakot. Most már két csónakunk hiányzott, és az idõjárás sárkányként fente ránk a fogát. Az igazi sárkány dermedten lapult a fedélzetre, s míg szemében mázas fénynyel csillogott valamiféle megértés – mintha tudná, miért háborog körülöttünk a pokol –, a szája zöldes nyálat eregetett, mely lassan tócsává gyûlt alatta. […] Ha értenék az íráshoz, most nótát írnék. Az „ó, bárcsak otthon lehetnék” témájára… Hány matrózdal kezdõdik így! Ó, bárcsak újra a Ratcliffe Highwayen lehetnék, a Ratcliffe Highwayen, a tenger túlsó partján… Nem is tudom, hogyan kanyarítsam. A szívem legbensõbb dalát. A Ratcliffe Highwayt vagy egy tucat régi nóta megénekli, de egyik sem igazán az enyém. Így hát – míg napokon át bömböltek, dühöngtek, sóhajtoztak az áradó elemek, és mi éjszakára az ágyunkhoz kötöztük magunkat, nehogy kiessünk belõle – én a dalocskámat farigcsáltam magamban, mely sehogy sem akart egésszé kerekedni.

1271

Otthon, a Ratcliffe Highwayen lenne jó, A tenger túlsó peremén, Ahol egy táncos leány vár reám, Vagy nem vár, csak remény. Ez tetszik: vár reám, vagy nem vár. Telt-múlt az idõ, s mi vakon, süketen és némán botorkáltunk a nem szûnõ viharban. Megbetegített minket. Émelyítõn görgetett. Beékeltük magunkat az ágyba, jobbról-balról ruhaköteg közé rögzítve testünket. Fenékvíz szaga párolgott föl a hajó aljából. Nyikorogtak a rekeszfalak. Bûz. Súlyos hullámok gördültek át a hajó derekán. Vödrök, fadarabok, egyebek gurultak összevissza a fedélzeten. Veszélyes. A toronymagas hullámzásban nem lehetett bálnára vadászni. Aztán – megdöbbentõ hirtelenséggel – napfényes, tiszta, enyhe reggel virradt ránk, a jó vitorlázás ígéretével. Szivárványos, hosszú nappal lett belõle, majd lágy éjszaka, halkan kopogó esõvel. Utána három hosszú, ragyogó, felhõtlen és perzselõ nap következett, elértük a japán vizeket, de nem találtunk bálnát. Eltelt egy hét, kettõ. Az õrszemek hallgattak. Nekivágtunk hát délkelet felé a Csendes-óceánnak, az Egyenlítõ és a messzi nyílt vizek birodalmának. Néhány nappal késõbb ránk borult a sötétség. Akár a bibliai csapás. Hét napon át nem láttuk a napot, és mogorva derengéssel függött fölöttünk az égbolt nyomasztón alacsony, gyászosan fekete felhõ-mennyezete, melybõl olykor – a távolból, a csillagokon is túlról – égzengés tompa morajlása hallatszott. Erõsen hullámzott a tenger. Nem esett, fülledt, nehéz hõség volt. A sivár nappalokat sûrû éjszakák követték. Jobb idõ, napfény, kedvezõ változás reményében mentünk tovább, elõre. A kapitány és a tisztek föl-le járkáltak a fedélzeten, mi pedig meséltünk, történetekkel szórakoztattuk egymást, megvarrtuk szakadt ruháinkat, vitorlát foltoztunk, kitakarítottuk a hajót – valahogy mégsem volt rendben az egész. Halkan, fenyegetõn zúgott az óceán, és akármerre néztünk, nem láttunk semmit, csak a köd sóhajtozott gomolyogva a szemhatár nélküli ürességben. Skip, ha csak tehette, hasra feküdt a sárkánnyal szemben, és nézte, beszélgetett vele, hallgatta. Hallgatja a sárkányt, mondta Skip. Kötözni való bolond! Bizony az lett volna a legjobb – mai fejemmel már tudom –, ha valaki lerugdossa a legénységi kabinba, valahányszor rajtakapják, hogy a ketrec elõtt alszik. Nem volt elég kemény a fegyelem, ez okozta a bajt. Ki hallott már olyat, hogy bárki a fedélzeten aludjék, csak mert úgy tartja kedve? Miféle kapitány enged meg ilyet? Nos, a miénk megengedte. Proctor még mindig Samsont gyászolta, a pelyhes kiskutyát a zsebében, s a Viscayai-öböl óta vele töltött tizenkét évet. Alig láttuk. Rainey olykor kedvetlenül belerúgott Skipbe, de semmi nem változott, és a homály sem oszlott el. A kapitány egyszer elõjött hálóingben, felverte az ordítozás. – Örülni fogok, ha ez az átkozott dög már nem lesz a hajómon! – jelentette ki ingerülten, mire Dan Rymer azt válaszolta, hogy újból bevezeti az eredeti szabályt, vagyis azt, hogy senki nem mehet a sárkány közelébe, csak õ meg én, és miközben beszélt, szürke volt az arca, a szeme pedig hideg, akárcsak fölöttünk az ég. Mintha réges1272

régen lett volna, hogy Dan ezt a szabályt hozta. Nem emlékeztem, mikor veszítette érvényét, és hogyan sodródtunk ide, mert – mint Skip mondta – megváltozott az idõ. Nem úgy pergett, nem úgy múlt, mint azelõtt. Mintha földrengés rázta volna meg fejemben a táj képét: többé nem tudtam, mire számíthatok. A hangok is tompán, messzirõl értek el. Skip tehát el volt tiltva a sárkánytól, de fütyült rá, ugyanúgy társalgott vele tovább. Nem lehet szavakkal leírni, hogyan beszélget õ meg a sárkány, közölte Skip, de igenis beszélgetnek, néha egész álló éjszaka. Megállás nélkül mondta a magáét. Azért forog a kerék, mondta, mert a sárkány megõrült. Beleõrült a bezártságba. Nem bírja a rabságot, ahogy a nagyanyja hala sem bírta, és belebolondult a gömbakváriumba. Hazavágyik a sárkány. – Ezért kerülnek minket a bálnák – jelentette ki Skip, miközben rácsokat, ketreceket rajzolgatott. – Tudják, hogy sárkány van a hajón. Hallottunk már épp elég zagyvaságot Skip szájából. Amióta csak elhagytuk a Grönland-dokkot, ontotta magából zavart elméje szüleményeit. Miért épp most figyelnénk rá? Mégis hatott; elõször Billt és Felixet hozta lázba, pedig talán nem is akarta. – A hajó tud dolgokat – fejtegette Felix. – Mintha élne, gondolkozna: tudja, hogy mellénk szegõdött-e a szerencse, vagy balszerencse vár ránk, mert valami rosszat viszünk. Mondjuk, egy gyilkost. – Vagy egy démont, vagy egy… – Igen, démont. – Skip most démont kezdett rajzolni. – Amikor dagad a vitorla, mintha fölfújná az arcát valaki. – És üvöltene. És ez így ment – mint egy álomban – hét végtelennek tetszõ sötét napon és éjszakán át. Fájdalmas kiáltás minden tengerészbabona: mérföldezrek zokogása, a távolságé, amely elválasztja a hajóst a szárazföldtõl, az otthontól, és tudatosítja benne halandó mivoltát. Sötéten, szúrósan, peckesen toppant közénk a babona, nagyot dobbantva hasított körmû patájával a fedélzeten. És ha egy minden parttól-révtõl messze bolyongó hajón a babona veszi át az irányítást, akkor bizony, jaj, annak a hajónak… Nemcsak alvás közben, nemcsak félálomban rogyadozó lábbal az árboctetõn, nemcsak becsípve, fejemben ragadós melegséggel, hanem mindig, minden tudatos pillanatomban gyönyörûen és döbbenetesen féltem, eleven félelemmel, mely éles és metszõ volt, mint a frissen fent, vékony penge. – Az a rettenetes szeme – mondta Gabriel egy nap a kabinban, az asztalnál ülve, arcán a lámpás imbolygó fényével. A sárkánynak hámlott a bõre a szeme körül, amitõl különösen ijesztõ lett. – Mint egy szobor. – Simon Flower zsinórdarabbal játszott. – Nem is emlékeztet élõlényre. – Merõ förtelem – vélte Joe Harper. – Nem állhatom – csatlakozott Yan is. – Nem állhatom, ahogy néz azzal az iszonyú szemével. – A hajó tudja – mondta Bill Stock. – Nincs mese: a hajó tudja ezt. 1273

Skip, Bill Stock és Felix Duggan már nem voltak egyedül, a gyanú baljós elõérzete lassan birtokba vette az egész hajót. – Rusnya és gonosz. – Megfõzni a rusnya mindenit, megzabálni, azt kéne! Mire Skip a beavatottak finom mosolyával jegyezte meg: – Haza vágyik. Nem tehet róla. Azon a szigeten élt, míg rá nem szakadt az ég; azóta betegen hánykolódik egy ketrecben, és beleõrül. Most még föl is falnátok…! Talán az lenne a jó. Holtan jobb lenne neki. Kevésbé fájna. Mert még a bálnákkal sem bánunk ilyen kegyetlenül. – Undorító íze lehet – vélte Tim. – Én aztán biztos nem ennék belõle. – Lehet, hogy mérgezõ a húsa – vetette föl Bill Stock. – Mint a mérges varangyoké. És a mérges kígyók…? Nézzétek meg a nyelvét. Gusztustalan. A sárkány balszerencse. Némelyek mint megfellebbezhetetlen igazságban hittek ebben, mások álombeli sugallatnak, elmét delejezõ felismerésnek tekintették. A rettenet összefogott a sötétséggel – és fehér karikában ülõ, fekete gyöngyszemekkel meredt ránk. Skipre gondolok, és magam is kételkedem az emlékeimben. Oly régen volt. De Skip erõteljes befolyást képviselt a hajón, nem lehetett csak úgy elmenni mellette; mosolygós, kerek arca, sötét haja, cingár termete szelídséget sugallt, keskenyre szûkült szemén azonban látszott, hogy sosem engedi el magát egészen, folyton figyel. Most mégis hajlok rá, hogy másoknak fel sem tûnt, szinte észre sem vették. Pedig õ kezdte, õ szabadította el a jövõt hasított körmû démon-rajzaival, ebben biztos vagyok: õ gyújtotta meg a félelem kanócát, amely lassan égett tovább akkor is, amikor már fölszállt a sötétség, és mi csak hajóztunk rendületlenül, noha sehol egy bálna, és összefolytak a napok. Emlékszem dolgokra. Például arra, hogy Gabriel a kabinban azt mondja: – Állítólag van egy elátkozott pont a tengeren. Sam mosolygott. – Ne ijesztgesd a kicsiket. – Mindenki tudja. – Én nem – mondtam. Gabriel rám nézett. – Te nem? Mindig ott történik a baj. Ahol eltûnt az Essex, aztán más hajók. Ahol átok ül az óceánon. Ki ne hallott volna az Essexrõl, meg a többi hajóról? Bálnavadász-legendává lettek. Bár végzetüket tréfássá oldja az emlékezés. Dan rázendített: Három bristoli ember hajót Fogott s tengerre szállt, csak elébb Kétszersültet, sós marhát, disznót Vett, s megpakolta belsejét… – Ismertem valakit, aki ismerte Owen Coffint fiatal korában – mondta Gabriel. – Az apjával hajózott, úgy ám. Derék fiúnak tartotta Owent, aki tengerészként sem marad el az apjától.

1274

Egyik bendõ Jack, másik falánk Jimmy, S harmadik a zsenge kis Billee. Szegény Owen Coffin! A kis Billee túljárt az eszén. Négy-öt hang csatlakozott, de mindannyian álmosak voltunk, és a buta kis dalból a végén altató lett. Bendõ Jack szól, „Cimborám, Jimmy! Gyomrom korog, szemem kopog.” Ám falánk Jimmy azt feleli: „Egymást kell ennünk, minden elfogyott.” – Nem messze tõle haladunk el – mondta Gabriel. Akarva-akaratlan is az lett a vége, hogy éjszaka nem jött álom a szemünkre, s míg virrasztottunk, a szerencsétlen sorsú hajó járt az eszünkben, fedélzetén a mit sem sejtõ matrózokkal, amint végzetük felé utaznak. És az összes többi hajó, meg a világ sokféle tájáról ide vetõdõ legénység, mindazok, akik e vizekre merészkedtek, és egytõl egyig úgy jártak, mint az Essex. Emlékszem egy hosszú, hullócsillagos éjszakára, amikor függõágyban ringatózva dalom szövegét farigcsáltam: „Ahol egy kék szemû táncos leány…” Nem jó, így nem jó… Otthon, a Ratcliffe Highwayen lenne jó, A tenger túlsó peremén, Ahol egy táncos leány vár reám… Várjunk csak. Ahol egy izé leány táncos cipõben Vár vagy nem vár rám. Vérvörös cipõt hord, vérvörös a körme, Ahol egy aranyhajú táncos leány Vár vagy nem vár rám. LUKÁCS LAURA fordítása

1275

VIVIAN LAMARqUE

A vakáció vége A vakációnak nincs vége a vonatablakból nézve míg a vízparton a többi ember fürdik, üdül, lebzsel és még tart nekik a nyár én elmegyek már ebbõl az életbõl – milyen furcsa – mintha az utolsó útra?

Drága anyaföld Te drága földanya, te leendõ paplan. te gyengéden illeszkedõ színes takaró, leveleket és szirmokat összeszõve te kívánsz majd örökös jó éjszakát.

Virágszirmok Virágok, szirmok, kelyhek a gyengéd anyaföldbõl bújunk elõ reggelente hét óra tájt, a látvány oly reménykeltõ – én tán százszorszép leszek.

A Hold kémlelése Ó, bár valaha Holdnak nézne valaki. És lessük az égitestet, a ragyogást. Ha néznének hószínt volna jó ragyogni, messzirõl, de a Hold az más. 1276

Emberek virággal Az embereket nézem kezükben a csokrok de nem is õket figyelem hanem a sok virágot hervadtan hagyják itt e földi világot és a lépések a léptek után a túlvilágig kísérjék el õket a virágok utolsó útján.

Ha a vonaton Ha ülsz a vonaton révedezve, háttal a menetiránynak s látod: a jövendõ életed nem sok jót ígérne mert ami van tán jobb, de éppen ez múlik el most.

Az élet alkonya Mikor alkonyul az életünk elfelejtjük a kereszt- és vezetékneveket. A csend csuklózik bennünk az alvó világ néma lett valaki megszólíthat de mindenki hallgat.

A kagylók Ezek a kagylók, miket találtam olyanok, mint lesz az ember békésen kicsiszolódnak és nem fáj semmi szép színeik tarkállnak és jó a fülhöz szorítani a kagylót s hallgatni a morajló tengert. 1277

Hiszen olyan egyszerû Olyan egyszerû volna papírra vetni egy verset kell hozzá egy papírlap, írószerszám, és mintha teremne a föld egy fûszálat vagy egy százszorszépet.

Egy gyönyörû fához Csodálatos, kedves fa valaki a vonatablakból lila plasztikzacskót dobott ágaidra ág-kezeiddel míg a zacskót tartod elképedsz és azt susogod mi ez a furcsa virág? és reméled, a szél rólad messze sodorja majd tovább és látjuk még egymást

1278

ANTONIO SARTORI

Legszívesebben Ahol vagyok, legszívesebben nem volnék. Inkább lebegnék a szélben mely feltárná lelkem és követné nyomaim. Mondjuk egy másik fejezetben (tán fenn a légben). És csak nélkülözhetetlen volnék és nem érintetlen, de mégis improvizálok, váltogatom arcom. A barátaim is magamban hordozom, szybillai ez a szerzõdés és ez megmenthet minket. Ezt a várakozást vágyom és bent a lélek õrzi a mi történeteink.

Ott bévül, barátaim a lelkemben, mint egy csendes utcán honnan kiút nincsen. És elmenni sem lehet. Nem lehet! Bár ez velünk párszor már megesett…

Gondoltad volna Képzelted már valaha Istennek magad? Én igen, ez megtörtént velem Szövevényes ez a téma maga az élet: rejtõzködõ emberek, sosincs vége léptek. És tudod te azt is, amit kihagytam 1279

tudod, akár a többiek. Az eredeti szálat is ismered amivel ezt a bábszínházat vezérlik és ez a szál megóv és ez szál volnék én. Az vagyok aki várakozásra ítéltetett. Te a végtelen zavarodban elolvastad a szöveget, de átugrod a lapokat. Te a költõk megrablója vagy. Valaha majd megsejted, hogy az átlapozott oldalakban ott van az életed. Antonio? Most hol lapulsz dühös arccal a könyvespolchoz simuló háttal te tékozló tolvaj, te áruló Ó, ifjú… Antonio Hová tûntél el most?

Mint egy dolog Mint egy dolog, mint egyáltalán a dolgok. A világ van és a dolgok vannak, és felismerhetetlen maradnak. Magányosak a dolgok. A némák a dolgok. Mindig tudtad hogy én ott nem voltam, én csak a dolgok fájdalmában vagyok egy dolog, mint a dolgok itt a világban. Én nem voltam ott, csak a fájdalom volt ott egy ív papíron, hol minden dolog ismeretlen és minden dolog az egyetlen. 1280

Ez a dolgok csendje. Te is tudtad a dolgok neve én voltam – és ott álltam még a végtelen papírlapon és egyedül, mert a teleírt papír is egy dolog. Tudtad, hogy ami ott függ egymagában az a lét. Én lógtam ott egy hajszálon én voltam a fájdalom.

Átugrott felettem Átugrott felettem maradtam ott átugorva azon az esten kihagy ha rólam szól kár értem – majd azt mondja – és hogy sosem találkozott velem francia bort iszik közben ismét feledve az életem nevet, mesél más könyvekrõl, más nõkrõl, kik tengerbe vesztek és nem sír vissza engem ki megváltoztattam volna életét egyszerûen semmibe vett gyorsan átlapozott más lapra felettem (dühös képpel) majd összecsapta a híres könyvet amelyben megszülettem. GÁGYOR PÉTER fordításai

1281

JULIA NAKOVA

Amikor mosolyognak a csillagok Ment a vándor. A kora márciusi nap, elfoglalva trónját a mennybolton, a beköszöntõ tavasz hótakaróján játszott, és mindent, ami fehér volt, különbözõ színekre festett át. A fiatal hold, háta, mint egy szépséges hermeliné, növekedésének örvendezve nézte a földi vándort és vidáman mosolygott le rá az égbõl. Az új nap kora reggelén a fekete ruhás ember kezdetben lassan haladt. Tekintete a távolba fúródott, abba a messzeségbe, ahonnan elõkandikált a Kev Jir kõ-óriás õsz sapkája. A kíváncsi hold a vakító naptól hunyorgó vándorban fiatal embert ismert föl, szemében tûzzel. A fiatalemberbõl valami tragikus áradt, de ott csillogott rajta az újjal való találkozás, a hosszú ideje várt pillanat, a szabadság adta öröm is. A fiatalember ment, ment és ment, néha megállt, szemügyre vette a környéket, az eget nézte, tekintetével simogatta a hazai behavazott földek és folyók kékjét. Lelevette az usankáját, és fülelt. Meghallott minden hangot, minden zizzenést, érezte a szél remegését, a szülõföld dallamát. Beszippantotta a hó frissességét, hallgatta csikorgását a lába alatt és szent meggyõzõdése volt, hogy a föld, amely szülte, úgy várja gazdag ölelésébe, ahogy anya várná. Ment, csak ment, útját a mennybolton élõ két állandó vándor kísérte – a fényes tavaszi nap és a fehér hermelin, a fiatal hold. Egyre messzebb és messzebb ment, ment az új élet felé, de a rabság szörnyû súlya, az emlékezet pecsétjével, hívatlan, szemtelen vendégként nehezedett az újra elnyert szabadságra... Azon a borzalmas napon, amikor a bíróság kimondta az ítéletet, úgy tetszett, vaksötét köd ejtette fogságba az egész földkerekséget és a földet körülölelõ vizeket. Egy kis motoros hajóval távolodott el szülõfaluja partjaitól. Apró szemû, szúrós õszi esõ takarta be a hajó fedélzetét, ráfeküdt az embert a rossz idõ ellen védelmezõ posztókabátra. Az esõn és ködfátyolon keresztül megpróbálta kivenni a szeme elõl el-elbúvó ismerõs partot, s a part csuromvizesen kísérte az ismeretlenség felé. A sûrû, gomolygó ködöt nézve arra gondolt: –Talán nem is térek többé vissza, ha már köd borítja az utamat és a szülõföldemet. – Az õszi szél durván tépdeste a fákról az esõ áztatta utolsó remegõ levélkéket. Úgy érezte, a tejszerû takaró alatt egyetemes köd borított be mindent: az eget, a földet, a szíveket és az emberek értelmét. A köd egyre erõsebben, sietõs ölelésekkel igyekezett befogni a világ szemét. És rajta, a fiatalemberen kívül soha senkinek nem lesz tudomása róla, hogy mélyen odabenn, mintha farkasfalka marcangolná, hogyan zokogott a szíve, és a szerencsétlenségtõl megtépázott, megtiport lelkének ritka férfikönnyei hogyan fátyolozzák el életének ezt a napját. ...Az embernek, legyen akárhány éves, a nehéz napokban mindig a mama hiányzik. Erõs szálú, fekete haját simogató kezének gyengéd érintését az emlékezete legmé1282

lyére rejtette a világ szeme elõl, mindig lelkének ikonosztázában õrizte. Az életnek ezek a legféltettebb titkai. Gyermekkorában, a háború alatt, amikor óriási víz árasztotta el az egész környéket, azon a helyen, amit Kurtvolnak hívnak és a Szoram Asz folyóág mellett található magaslaton sok kúpos, nyírkéreg sátor állt. Sok réntenyésztõ maradt otthon, hogy a gyõzelemért halásszon. A kerítõhálós halászok brigádvezetõje az öreg Ruszkalamov volt. A közelükben állt Vaszilij Revri, a Kondigin testvérek, Alekszandr és Afanaszij és még sok más ember sátra. A háborús idõszak megkövetelte az emberektõl, hogy a halászati tervet pontosan teljesítsék. Amikor az egész napos rekkenõ hõségtõl kimerült halászok partot értek, egy erre kijelölt ember ellenõrizte a napi eredményt, és ha hiányzott az elõírt napi fogásból, akkor a csónakot minden további nélkül azonnal ellökték a parttól, hogy teljesítsék a meghatározott hadi normát. A pihenés röpke percei alatt, amikor a mama szabad volt, a kis Akka szívesen ment vele a tõzegszedres tisztásra, a njuromukra. A fiúi és anyai boldogságnak ezek a rövid, magas pillanatai fogják lelkét melengetni életútjának számos jeges helyzetében. Éppen ott, ezen a tõzegszedres tisztáson tudta meg, hogy a jég beálltának havában az Ob folyón jött a világra egy hulló hó megvilágította napon, fiatal szülei, Horaszanghu Untri és a fiatal, törékeny Natal Poravatne elsõszülöttjeként. Anyját a Nagy Ob mellett fekvõ Vörösfenyõfalvában kérték feleségül. Az Akka nevet Ateliji dédapjáról kapta, ami hanti nyelvrõl lefordítva öreget, nagyapót jelent. De anyja a Natal névbe a maga fogalmát, anyai értelmezését is belevitte: csecsemõje, kisfia, rég várt elsõszülötte nagyon hasonlított egy okkához, különösen amikor az oktalan kis szarvasborjú feláll még erõtlen, remegõ lábaira és megteszi elsõ lépéseit õsei földjén. Mint az okka, a kis szarvasborjú, Akka is mindenhová bemászott, ahova nem volt szabad, de a mama simogató, a világ legjobb keze gondosan óvta. Késõbb éppen itt, a mama kedvenc tõzegszedresében anyja keze gyöngéden lesöpörte és elhajtotta arcáról a rárepült szúnyogokat, mintha meg akarta volna védeni a fiát, az õ drága elsõszülött fiókáját nemcsak a vérszívó rovarok hadától, de a hirtelen rárontó sok bajtól is. Amikor a fejét és hátát takaró kendõt igazgatta, gyengéden nézett butuska fia szemébe, szinte belefúrta tekintetét, mintha mondani akart volna valamit vagy valamitõl meg akarta volna óvni. – Omi, Omii, kérdeznél valamit? – M… m... nem, nem, kisfiam, csak nézlek és örülök, hogy ilyen segítõm van... Hosszú, szurokfekete, kényelmesen az övéhez rögzített hajfonata hanti módra piros színû szalaggal volt összefonva, s amikor járt, a fémdíszek szinte daloltak rajta. Gyermeki képzeletében a mama alakja összeolvadt a jó és a boldogság fogalmával. Még akkor, kiskorában megértette, hogy az õ anyjának van a legsugárzóbb arca az egész világon. Nem fontos, süt-e nap vagy nem süt, az õ arca mindig sugárzik és különös, belülrõl jövõ fényt áraszt, telítve az anyai szeretet és gyöngédség ragyogásával. Kezével simogatta, tekintetével becézgette fiát, néhány borostyánszínû bogyót tépett le és a fiú szájába tette: 1283

– Hamarosan, nagyon hamar, fiacskám, fiókám, vége lesz ennek a nagy bajnak, és a szállásunk lakosai újra átülnek a csónakból a szánba. A falvakba települt emberek élete békés mederben folyik majd, mi meg visszatérünk a mi rénszarvasos világunkba. Elrévedt a messzeségbe, mintha csak kémlelne, s egyre a fiú fejét és kendõ borította hátát simogatta. Erre a borostyános tisztásra, amelyet a mama úgy szeretett, Akka többször el fog jönni unokatestvérével, Josziffal, hogy a föld nedveitõl dús tõzegszedret szedjen, s a szeder színe és fénye, akárhány év teljen is el, mindig a mama arcának ragyogását fogja felidézni. Szívének ez a legdrágább hely a világon. Emlékezete nemegyszer vissza fogja röpíteni ide aranylombú õsszel, fehér télen, az elsõ olvadáskor és tõzegszedret hozó nyáron. Itt ringatta õt az élet a boldogság megismerésének bölcsõjében, és itt értette meg a világ sebezhetõségét és bizonytalanságát... Az erõs fagyok idején, a hosszú éjszakák hónapjában az anya melegével betöltött téli szálláshelyre bekúszik a láthatatlan, az emberi tekintet elõl elzárt halál árnyéka. Rút mancsával széttépi a család világának egységét és átöleli mamát, a föld legdrágább emberét, megöli testét és lelkét. Azon a szörnyû napon, amikor a sötétség gyõzedelmeskedik a fény felett, gondtalan gyerekvilágába berobban a hontalan, könyörtelen árvaság, amely vigasztalhatatlanul könnybe borítja a gyermek életét… A kora tavaszi napsütés már felmelegítette kötött kabátjában. A fiatalember csak gyalogolt és gyönyörködött a fájdalmasan ismerõs tájban. A füzes mögül hirtelen két lovas bukkant elõ – csillagos usankában jöttek vele szembe. A fiatalember összerezzent. Az ismeretlenek bizalmatlanul méregették a vándort, majd bemutatkoztak és elkérték az okmányait. A fiatalember kigombolta viseltes kabátja két felsõ gombját, majd elõvette és átnyújtotta nekik élete legfontosabb iratait. A kurta bundás emberek, miután meggyõzõdtek a papírok eredetiségérõl, leszálltak a lóról, egyikük elõvette a cigarettatárcáját és megkínálta. A fiatalember nemet mondott. Megkérdezték tõle, merre tart, és várja-e valaki. A lovasok rövid beszélgetés után visszaültek a lovukra, sajnálkoztak, hogy nem egyfelé tartanak, és ki-ki ment a maga útján. …Az öreg, nyikorgó priccsek deszkái, mintha nem bírnák gazdáik gondolatainak és sorsának súlyát, nyikorogtak, világgá csikorogták a börtönbarakk sok lakójának szívfájdalmát. A hajnal óvatosan, mint egy csecsszopó, aki nem tudja még, mire képes, bekúszott a gerendák résein, fényeivel játszott a pokoli munkától elcsigázott emberek ráncossá fonnyadt arcán. A nagy, hosszú épület mélyén, amely tanúja lett rabjai életének, egyedül Akka nem aludt. Tizenkilenc éves kora dacára már a második tavasz riasztja fel e hajnali órán a jéggé dermedt barakk falain túlról behallatszó olvadó hó, vidám csepegésével. Gondolatai, fiatal élni akarása a hazai rénszarvasos világba vitte, a Sarki-Urál szeszélyes Szob folyójának partjaira, ahol a nagy 501-es építkezés, „az évszázad építkezése” elõtt õ, Akka, miként sok földije az õsi, fentrõl elrendelt életritmusban élt. Gondolatai vihar elõtti felhõkként torlódtak egymásra. Rabsága éveiben az új hó már kétszer borította be fehér takarójával a földet. Nem 1284

az õ ösvényét érintette az elsõ hó, ennek fájdalmában csak a hallgatag és türelmes idõvel osztozott, csak õ sajnálta. Hitte, erõsen hitte, hogy valahol ott „fenn” okvetlenül, de okvetlenül kibogozzák azt a borzalmas bûnt, amelyet el sem követett. Az idõtõl és a súlyától nyikorgó priccsen hánykolódva megfigyelte, hogy a tavaszi reggeli fénysugarak nagy ereje nemcsak álmából ébreszti fel, hanem itt, a sötétségben, nedvességben és szûkösségben sok rabtársából felszínre hozzák a legmagasabb emberi jellemvonásokat, de a legalantasabbakat is. Tizenkilenc éves korára tudta és értette, hogy az idõ mindenható és ugyanakkor tehetetlen. Álmában és ébren is gyakran ott visszhangzott a fülében, vadállat üvöltéseként, az orvul leadott lövés. Ez a lövés osztotta fel két korszakra fiatal, virágzásnak induló életét. Rabsága álmaiba ellátogatott az a kislány is maréknyi ribizlijével, elfogyasztott bogyóival, és õ lelke legmélyén, a titkos labirintusban a fájdalom könnyeitõl fuldokolva igyekezett megmagyarázni neki, hogy nem õ a vétkes a halálában, hogy a végzetes golyó, amely a gyönyörû augusztusi napot az élet és halál idejére osztotta fel, nem az õ puskájából röpült ki, olyan emberé volt, aki nem ismeri a lelkiismeret földi fogalmát. A madarak sokszor megérkeztek, majd délre vonultak, a fák egyre kilombozódtak, majd lehulltak a leveleik, számtalanszor jött fel a hold és a nap az égen, s kín szaggatta szíve mindannyiszor felmenteni próbálta õt, aki miatt rá a rabság éveit mérték! És a lelke mélyén ott élt a hit, hogy okvetlenül beköszönt a szabadulás várva várt napja. Az idõ nem haladt, vánszorgott. A börtönélet a maga farkastörvényeivel segített, hogy megértse az emberi lélek nagyságát, de világunk tökéletlenségét is. Az elsõ novemberi fagyok jeges bilincsbe fogták a Nagy Ob vizét. A vörösfenyõ talpfákat egyenesen a jégre fektették és fekete szurokkal vonták be. Az Örökké-folyó sötét, épphogy beállt, jegesedõ testét gumicsövekbõl öntözték vízzel, mert a „nagy építõk” tervei szerint egy éjszaka alatt be kellett fagynia. Erre az emberi akaratnak engedelmeskedni nem akaró, úgy-ahogy befagyó havas-vizes pályatestre fektették a síneket, amelyeken a mozdonynak el kellett jutnia Hétvörösfenyõ településtõl Folyófok-városig. A hihetetlenül hosszú idõre elítélteknek felajánlották, hogy próbáljanak szerencsét, vigyék át õk a mozdonyt, ám senki nem akadt, aki rászánta volna magát, hogy a természet erõivel szembeszállva szerezze vissza a szabadságát. Egyedül egy ember vállalkozott erre az elkeseredett lépésre, tulajdonképpen hõstettre. A börtönvezetés szabadságot ígért annak a rabnak, aki átviszi a vonatot az Ob túlsó partjára. Az óvatos novemberi hajnal ráérõsen oszlatta el az éjszaka sötétjét. A kora téli nap mindent megtett, hogy a part mentén álló sötét ruhás emberek megkérgesedett szívét egy kissé felmelegítse. A cingár, szemüveges férfi, miután elbúcsúzott sorstársaitól, levette a füles sapkát és beült a mozdony fülkéjébe, amelynek a fényes jövõbe kellett vinnie a szovjet embereket, vagy õvele együtt kellett belevesznie az Örökkéfolyó sötét, a rabok munkája és a természet ostromolta jeges vizébe. Végre felsípolt a mozdony, és senki nem tudhatta, sem a börtönparancsnokság, sem az átható szél1285

ben fagyoskodó útépítõk, ez a jelzés az elsõ-e vagy az utolsó. A kerekek kattogása, a motorzúgás és a jég távoli ropogása úgy emelkedett a rab ingatag terepén meg a befagyó folyón át lefektetett sínek fölé, mintha a természet üvöltött volna ellenállásában. A közelben álló cellatársak, akik el tudtak búcsúzni a merész férfitól, ugyanolyan hosszúnak érezték az útját, mint büntetésük idõtartamát. Mit élt át, mire gondolt a fülkében, miközben a kínálkozó lehetõségtõl megvásárolta a szabadságát, rajta kívül nem tudta senki. Mikor elérte a Nagy Folyó hõn áhított túlsó partját, leszállt a mozdonyról, levette a szemüvegét és érezte, hogy a rabság gyötrelmének hosszú évei után végre megtalálta azt az énjét, amelyet elveszített a félelem és megaláztatás ideje alatt. Ez a rövid, egyszersmind végtelenül hosszúnak tetszõ útonlét mintha élete fõ útja lett volna, mert itt rázta le a fogság bilincseit és itt hullt le szemérõl a múltban tévelygés hályoga... A börtön vezetõsége valóban betartotta a szavát, és életet ajándékozott neki, aki a nagy építkezés mozdonyát átvitte az áhított túlpartra... A Kev Jir óriás fehér, havas testén (így tisztelik a hantik a Hegyek Öregét) napfényfoltok játszottak és a tavasz különbözõ színeire festették. Amikor a napsugarak felragyogtatták a hófoltokat, a kékbe öltözött Kõ-Öreg szigorúnak, megközelíthetetlennek látszott, amikor meg szikrázni kezdett a hó a tavaszi napforduló vidám rózsaszínében, látni lehetett, az Óriás-Öreg örül, hogy végre-valahára találkozhatott az unokájával. A fiatalember ment, csak ment a márciusi hóban. Lelke örvendezett, amikor maga elé képzelte, hogyan fog találkozni az apjával, fivéreivel és nõvéreivel. Háta mögött maradt a Szent Folyófok városa és a rabság hosszú éjszakáinak minden nyomasztó gondolata. A fiatal hold görbe volt, akár az üst vékonyka fogantyúja, belesett a barakk homályos ablakain. Az életén töprengõ Akka az ébresztõt várta. Mellette a Jomru nevû hanti öregember köhögött és forgolódott a priccsen, szemlátomást már õ is felébredt. Nem értett oroszul, mert jóval azelõtt született, hogy a Hét Vörösfenyõ vidékén iskolákat kezdtek építeni, és a rénszarvastenyésztõk gyerekeit oroszul tanították volna. Szülõfalujában, Poravatban, amely a Nagy Ob mellett fekszik, és messze a határain túl õ számított a legtiszteletreméltóbb rénszarvastenyésztõnek és a lelkek atyjának. Közeli és távoli vidékekrõl nemegyszer keresték fel, télen rénfogaton, nyáron csónakon, jólétbe és egészségbe vetett hittel, hogy védelmet kérjenek. Az õsz öreg rokonai kérésére nemegyszer küldte fel imáit és átkait az égi magasságba. Volt, aki megkapta a rég várt gyógyulást, volt, akinek megszaporodott a rénállománya, másnak meg vadászszerencsét bocsátottak alá. A rabbocskort viselõ bölcs öreg gyakran kérdezgette a fiatal Akkát: – Fiacskám, hé, fiacskám, te tudod-e, miért vagyok én itt és miért nem engednek el ilyen hosszú ideje? Mit felelhetett a fiatalember, szemét lesütve, a torkában lévõ gombócot nyeldesve, szégyenkezve az õsz fõ elõtt? Bár még fiatal volt, már megismerhette az árva gyermekkort, a háborús, zord idõk bánatát, „a visszafordíthatatlan fogság” idõszakát, az emberi aljasságot és árulást. A sors próbára tette, mély hegeket hasított az emléke1286

zetében. A viszontagságok okozta fájdalomban és ellenállásban az élet megerõsítette a lelkét, hogy kemény legyen és gyõztes. A nap elérte a delelõjét. A fiatalember megállt, válláról leengedte a hátizsákot és elõvette szerény reggelijét. Amikor kibontotta, arra gondolt, milyen kiszámíthatatlan az élet. Tegnap a Folyófoki Városból hasonszõrûekkel konvojban ment a folyón át a Hét-Vörösfenyõ falujába, hogy megkapja a szabadulási okmányokat. Tavaszi szürkület ereszkedett alá. A fiatalember a falu környékét nézegetve a folyó felé gyalogolt. Valaki váratlanul anyanyelvén, hantiul szólította meg. Elámult. Idõs ember állt elõtte. Beszédbe elegyedtek. Kiderült, zürjén, réntenyésztõ volt, sokat érintkezett hantikkal és megtanulta a nyelvüket. Az öreg a ruhájáról állapította meg, ki áll elõtte, megkérdezte, hová tart és felajánlotta, töltse nála az éjszakát, mielõtt kora reggel útnak eredne. Most az úton állva, homlokáról a verítéket törölgetve gondolatban köszönetet mondott Vityazevnek, a vendégszeretõ öregnek. Egy késõ novemberi napon, amikor az összefagyott nap is kivörösödött és sugaraival igyekezett felmelegíteni a kopaszra borotvált tundrai gyerekek kis szívét, Anatolij Mihajlovics, a fiatal tanító a táblára rajzolva egy másik nép írásjeleit magyarázta nekik. A kis Akka igyekvõen írt tintával a füzetébe. A fiú akkor még nem tudta, hogy sok év múlva a gyerekeinek és unokáinak fog mesélni elsõ tanítójáról, Anatolij Zverevrõl, a Szovjetunió hõsérõl, aki a háború kohójában tanítványai békés jövõjéért élete árán ismételte meg Alekszandr Matroszov hõstettét. Sok, a szálláshelyekrõl begyûjtött gyerektõl eltérõen Akka iparkodott tanulni, meg akarta ismerni a messze és közel lakó népek jeleit, írásjegyeit. A könyveket lapozgatva, amelyeket az iskolában mutattak nekik, a kis Akka a legjobban a csodálatos gépmadarakat ábrázoló képeket szerette nézegetni. Az õ vidékükön akkoriban a település közepén függõ hangosbeszélõbõl sokan hallottak a szovjet repülõsrõl, Valerij Cskalovról, aki az Északi-sarkon átrepülve érte el a fiú számára ismeretlen Amerikát. A gyermeki képzelõerõ ezért a könyvben látható képet azzal a csodarepülõvel azonosította, amelyet Cskalov, a földkerekség legbátrabb pilótája vezet. Ezt másolta be nagy igyekezettel, vigyázva, hogy ne folyjon szét a tinta, a füzetébe. Akka is szeretett volna a magasból, onnan, ahová a földi madarak felszállnak, lenézni a földre, hogy gyönyörködhessen anyjában és megnézhesse az égi magasságból apa leggyorsabb fogatát. Az is nagyon tetszett neki, amikor ezt a rajzokkal teli könyvet az elõtte lévõ padban ülõ nagyon okos szemû kislány, Luvijievi lapozgatta dundi ujjacskáival. Akka csintalan gyerek volt, ezért, hogy a figyelmét magára vonja, gyakran megráncigálta, miközben tudatlannak tettette magát és mindig talált valami kérdeznivalót. Ebben a rokona, Pantya segített neki. A padhoz rajzszegelték a füzetét, így hívták fel magukra a figyelmet, Luvijievi pedig nyugodtan mosolyogva lefeszegette a füzetet a padról. A két kópé, aki sokszor elengedte a füle mellett a tanító szigorú megjegyzéseit, Luvijievi jelenlétében, békés igyekezetét látva, reszketett, égett a szégyentõl, kellemetlenül érezte magát és készen állt, hogy segítsen neki. Ez a kislány örökre bevésõdött Akka emlékezetébe, és az élet sok viszontagsága után a sors ajándékként, felnõttkorában éppen õt küldi majd neki. 1287

Amíg füzetében egy szó nehezen engedelmeskedõ jeleit, írásjegyeit kerekítette, az ablakon keresztül váratlanul nagyapját, Pavelt pillantotta meg az utcán, az iskola elõtt. A fiú nagyon megörült, mert jóval azelõtt hozták el az internátusba, hogy a nagyszámú rénszarvascsorda elhagyta volna az Urál elõhegyeit. Most nem tudott nyugton maradni, öklével az ablakot verte: vegye észre nagyapja, hogy izgõ-mozgó unokája már képes csendben ülni, sõt ért egy másik nyelvet. Annyira megörült a rég várt találkozásnak, hogy már rohant volna az ajtóhoz, ám gyerekszíve hirtelen megremegett, és a fiú megdermedt. A nagyapját hátulról fekete rövid bundás, alacsony ember lökdöste puskatussal, sapkáján ötágú csillaggal, kapkodva, sietõsen, félve, nehogy lemaradjon. A fiú gyomra összeszorult. Kõvé vált a veszély elõérzetében: a nagyapján nem volt rajta az öv, a mamutcsontból faragott díszekkel és a késtokkal. A nagyapa, amikor a szálláshelyrõl hófehér fogatán a faluba jött, dolgait intézve hátravetette rénszarvas bundája csuklyáját, de sohasem járt az utcán öv nélkül, ez nem volt szokás, ez a látvány gyanakvással töltötte el az unokát. Nyílt az osztályterem ajtaja, emberek jöttek, kinéztek az ablakon: ki az együttérzés nehéz sóhajával, ki csak leplezetlen kíváncsisággal. A kis Akka számára érthetetlen szavakat mondtak: – Kulákot visznek?! – Elfogták a nép ellenségét! A fiú a felnõttek nehéz sóhajaiból és az alig hallható, érthetetlenül mormolt szavakból megértette: valami borzalmas történik, amirõl még hangosan beszélni is félnek. Értetlenül nézett a felnõttekre, kezével letörölte az izgalomtól kiütközött verítékét és már-már nem gyermekien, komoly, félelemrõl árulkodó tekintettel nézett a távolodó emberek után. Az osztályban olyan mély lett a csend, hogy Akka meghallotta rémült szíve dobogását. Pavel, még egészen fiatalon, apjától, Atelijitõl hallotta, hogy egyszer õszutóján a jávorszarvasoknak kitett hurokba egy fiatal szarvastehén esett, mellette volt a borja. A fiatal Ateliji megörült a szerencsének. Amikor a fehér téli havon megjelentek az olvadás foltjai, s az égbolt visszhangzott a tavaszi vizek csobogásától, kis szarvasborjak jöttek világra, az anyjuk Moscsataming volt, az Elfogott, az, amelyik egyszer szerencsét hozott Ateliji nagyapónak a vadászösvényen. Jegesfalu minden lakója, aki õsidõktõl fogva a Nagy Folyó Szent Kanyarulatánál élt, innen számította a szerencséjét. A kevés rénállomány a tavasszal született borjakkal évrõl évre gyarapodott, és a nagy csordát Akka nagyapja, Pavel örökölte. Az izzadt ablakok hályogán és félelmén keresztül, Akka, miközben dobolt a szíve, látta a nagyapját, de hanti szokásnak megfelelõen elvonta a tekintetét az ismeretlenségbe távozóról. A fiú ekkor még nem tudta, hogy ezek a nagyapa utolsó pillanatai, amelyeket a szülõföldjén töltött, ennek a tanúja õ… és hogy a várva várt találkozásra már nem kerül sor soha… A nap, megcsappant erõvel, az Urál közelébe húzódott. Lassan, az emberi szem számára észrevétlenül váltotta nappali, fénylõ sárga öltözetét estire – málnaszínûre. A férfi lába alatt a csillogó hó egyre hangosabban csikorgott, mintegy dallal üdvözölte a beköszöntõ tavaszt. A vándor a kutyaszántalpak, a szarvasok és lovak patái 1288

kitaposta szûk ösvényen lépkedett. Ezüstösen csillogó, csipkés jeges fátyol takarta el az útpadkát. A fiatalember, miközben a ritkás fûzbokrokkal, a távoli, luccal elegy vörösfenyvessel borított tájat nézegette, arra gondolt, hogy az út olyan, mint az emberi sors, az élet, ahol lankák és emelkedõk lejtõkkel váltakoznak. Megállt, a homlokáról letörölte a verítéket. Lujmasz, az egykori postaállomás a szigeten, elmaradt mögötte. Korábban itt vezetett az út, amely összekötötte az Ob mentén elterülõ kisebb-nagyobb településeket. Lujmaszt nyugat felõl a Nagy Folyam vize mossa, keleten meg két mellékága: a Larang, vagyis Sügéres és a Harang, azaz Nyitott, amely késõbb, amikor a Lujmasz partjait elmosta a tavaszi áradás, Harang Aszra változtatta a nevét, ami azt jelenti: Nyitott Folyam. Most, a havas tavasz idején Lujmasz néptelen volt, ezért néma is, de a népi emlékezet sok, itt történt eseményt õrzött meg. Hajdanában, a régi hantik idején itt két család lakott. Az erdei rénekre vadászó férfiak a szarvasok nyomába eredtek. A házban két asszony maradt, a feleségek a gyermekeikkel. Az idõsebb bekészítette a tûzifát estére és éjszakára, megetette a szánhúzó kutyákat, havat olvasztott ivóvíznek. Két nap telt el azóta, hogy a férjek vadászni mentek és aznap estére várták haza õket. A fürge téli alkonyat leereszkedett a magányos településre, a tûz felett a kemencében sisteregni kezdett a hússal töltött „esti üst”. Míg az idõsebb asszony a házimunkával bíbelõdött, a fiatalabb a priccsen ült és játszadozva szoptatta a csecsemõjét. Nevetgélt és csiklandozta, hol odaadta neki a mellét, hol elvette. – A nap már lenyugodott – figyelmeztette az idõsebb. De az nem nyughatott. Nem is figyelte, mit mond a másik, tovább játszott a kisfiúval... – A férjeink már rég elmentek, még mindig nem tértek vissza, már besötétedett, és nem szabad a sötét erõket felébreszteni napnyugtakor – figyelmeztetett sóhajtozva az idõsebb. De a fiatalasszony nem törõdött vele, tovább játszadozott gyermekével az ölében. A kívülrõl szarvasbõrrel lefüggönyözött ablakon át az esti csendben behallatszott, csikorog a hó. Az asszonyok megörültek, azt gondolták, hogy férjeik sítalpainak siklását hallják. De a csikorgás gyorsan közeledett és nagyon hangos volt. Az asszonyok füleltek. Az idõsebb, rosszat sejtve, nyírfa bölcsõben alvó fiát az elülsõ sarokban lévõ szent láda mögé rejtette. A lármát most tisztábban lehetett hallani, közelebbrõl. – Éjszakai vendéget vártál, hát itt van – mondta szemrehányó hangon az idõsebb asszony. Kinyílt az ajtó, elõször egy nagy, szõrös kéz jelent meg, aztán maga Kul, az erdei szörny. – A jelek szerint ebben a házban engem nagyon vártak – mondta és az alacsony mennyezet alatt egy kissé meggörnyedve a fekvõpadhoz ment, amely recsegni-ropogni kezdett a súlya alatt. Az asszony, aki a gyerekével játszott, elborzadt, egészen kicsire húzta össze magát és bebújt a sarokba. Az idõsebb asszony, miközben hanti módra kendõvel takarta el arcát, azzal kínálta a késõi vendéget, ami akadt a háznál. Szarvashúst tett elé huvánban, egy hosszúkás fatálban. Kul nagy szõrös kezével felmarkolta a 1289

húst és csámcsogva behabzsolta. Az asszony új húst tett a tálba, majd megkérdezte az éjszakai vendéget: – Jirem iki – öregapám, nem láttad-e valahol a férjeinket? Kul, csontostul-bõröstül nyeldekelve a húst, megfontoltan mondta: – Tegnap két madárkával találkoztam. Egy éjszakát a Homokos tónál töltöttek, másnap pedig lementek a Fekete patakhoz és elhajóztak, többé nem láttam õket. Az asszony, miután megértette a szavak értelmét, még jobban eltakarta arcát a kendõvel, hogy a könnyeit rejtse. A tálban elfogyott a hús, de Kul étvágya nõttönnõtt. Az asszony észrevette, kiment a pitvarba, ahol a szunghlantot, a szárított, õrölt halból készült lisztet tárolta. Sietõsen befogta az egyik szánhúzó kutyát. Kul gyorsan végzett a szunghlanttal is, ezért az asszony újra kiment ételért és ekkor befogta a másik kutyát. Az asszony, mielõtt utoljára ment volna ki, lopva kiemelte alvó fiát a szent ládika mögül, a bundájába rejtette, kiment, befogott még egy kutyát és útnak indult. A hegyrõl lefelé száguldva megütötte a fülét a házból kihallatszó borzalmas sikoltozás. Hajszolta a kutyákat, félelmében szakadt róla a víz, és mikor hátranézett, látta, Kul a magaslaton épp egy fára függeszti fel a fiatal nõ meg a fia koponyáját, majd vadállati üvöltéssel utána ered. Már hallja rekedt, hangos zihálását a hátában, a hold világa a fogat elé vetíti hosszú kezének rettenetes árnyékát. A kutyák, érezve Kul szagát és a szörnyû veszedelmet, szinte eszüket vesztve száguldottak, mancsaik alól hócsomók vágódtak az asszony arcába, tele lett velük a szeme. A szõrös, feldühödött Kul üldözte asszony, amikor elérte a Harangnak nevezett folyóágat, megharapta a kisujját, és véres kezével suhintva keresztet rajzolt az éjszakai szürkéskék hóra. Az eddig tombolva, dühöngve és üvöltve száguldó Kul lábai egymásba akadtak, erejét veszítve abbahagyta a hajszát. Az asszony, miután a Szup nevû erdei falu mellett átért a Nagy Folyó bal partjára és emberekkel találkozott, elájult. E hely lakói, messzire terjedõ emlékezetükben, mindmáig megõrizték, mi történt, és a Lujmasz névben (luj – ujj, masz – odaadta) megörökítették. Késõbb a fiatalember nemegyszer elmeséli majd nyughatatlan unokáinak, amikor este rosszalkodnak, népe életébõl ezt a tanulságos történetet. A hantik igazi élete mindig alárendelõdött a természet egységes, örök ritmusának. Amikor a hosszú téli hidegeket felváltották a tavaszi olvadások, a nagyszámú szarvascsordák elhagyták a téli legelõket, átkeltek a Nagy Folyón és a Tenáron, az Erdõs Urálon vezetett az útjuk a nyári szálláshelyek felé. A régi hantik évszázados vándorlási ösvényein – hegyek között kanyargó szûk szerpentineken – vonultak a Sarki-Urál és elõhegyei irányába. A réntenyésztõk a nehéz út során hegyi patakok viharos árján keltek át. Ám ismerték a biztonságos gázlókat, a luhramatokat, és elérték azokat a nyugalmas helyeket, ahol a réneket kevésbé kínozta a vérszívók hada. A jégzajlás vidám zúgását követõen, amikor kiterebélyesedett a zöld lombozat és fészket raktak a madarak, a hantik házi cókmókkal megrakott hosszú csónakjaikon, a fürge kaldankákon lehúzódtak ide az Obon, Lujmaszba. Néhány réntenyésztõ a szarvasait a rokonaira bízta és õszig elment halászni. Különleges idõszak ez, amikor a föld téli megnehezült öltözetét ledobja magáról, amikor megszületik az új élet. Itt, 1290

a régi Lujmaszban újholdkor nagy ünnepet tartanak az új vadászati idõszak, a Nagy Folyó megújult energiája tiszteletére. Áldozati szarvas, olykor ló vérével hintették be a szent vizeket és a földet. Kegyelmet kértek a rossz idõben, azt, hogy ne kerülje el õket a szerencse, és hogy minden élõlényre jó napok virradjanak. A fiatalember a szülõföldjén gyalogolt, a hóban, és elcsodálkozott, hogy a régi hantik milyen pontosan jelölték meg az életüket körülvevõ helyeket. Ahogy városon az utcáknak, itt is mindennek megvolt a neve: a jelentéktelen kanyarulatnak, a lombos magaslatoknak, a nagy örvényeknek. Mintha könyvet olvasna az ember, az elnevezésekbõl meg lehetett tudni, hogy milyen hanti nemzetségek éltek itt, mi volt a foglalkozásuk. A langyos napsugarakban fölmelegedett, besüppedt tavaszi hóbuckák mögül Penscsarkurt, a Tarim nemzetség ideiglenes nyári szálláshelye kandikált elõ. – Úgy látszik, ismerték az emberi világ érintkezésének titkait azokkal az erõkkel, amelyek túl vannak a közönséges emberi lehetõségek határain, ezért tudtak olyan jól bánni a szent dobbal – gondolta a fiatalember –, s nem vaktában adták a találó neveket. A régi Penscsarkurt a csillogó hó fényével üdvözölte a vándort, õ pedig válaszul könnyedén bólintva mintegy kezet rázott vele. Ezen a vidéken a múltban sok olyan ember élt, aki képes volt tartani a szent dobot. Õk, akik súlyos szellemi és fizikai kínok közepette értették meg a világ harmóniájának titkát, ismerték a régi gyógyító ráolvasások imádságait, kéréseikkel a felsõbb erõkhöz tudtak folyamodni rokonaik boldogulásáért. Ám szörnyû idõszak köszöntött be: hamis tanúzások és visszavonhatatlan szabadságvesztések idõszaka, amikor összekeveredett az igazság és a hazugság. Sok embert elvittek. Kit azért, mert nagy volt a rénállománya, kit azért, mert sámán volt, kit csak azért, mert feljelentették. Így, a hantik világának évszázados alapelveit szétszakítva, széttörve jött létre egy új világrend, mindenkire érvényesen. Az egész hatalmas ország tragikus változásokat élt át, de itt, az északi vidékeken mindez azzal súlyosbodott, hogy a hantik nagy része nem tudott oroszul, nem értette, mit követelnek tõle, miért hurcolják el, milyen jogsértést követett el a népe ellen, a földje ellen. Az erõ és törvénytelenség új rendszere megrémítette az embereket, vérbe fojtotta a csekély lélekszámú nép szabadságát, s az engedetlen emberek öntudatát megnyomorítva és megtörve építette nekik a boldog holnapot. A fiatalember maga is megtudta, mit jelent a rabság, és milyen érzés a vágyva vágyott szabadság. Kiderült, ez az egyik legfõbb életérték, amelyért az emberek készek akár az életüket is áldozni. Augusztusban a vízállás még magas volt. Az ártér partjánál kikötött Gurij Kanyev és Pjotr Kondigin halászbrigád-vezetõk csónakja. A termelési értekezlet nyomán azt határozták, hogy átmennek az Oscsahu folyóágba, Akkának pedig néhány halásszal a fõ területre, az Obra kellett indulnia. Makar barátjával arra kérték a brigádvezetõket, ne válasszák szét õket. Csakhogy õk errõl hallani se akartak. Ekkor a zürjén Anton Fjodorovics Vokujev, a szálfatermetû, õsz hajú frontharcos állt ki a fiatalember mellett: 1291

– Hogyhogy cserbenhagyjátok a barátomat? A fiatal erõ mindig jól jön. Ráadásul a fiataloknak unalmas külön. A háború borzalmait a saját szemével látó öreg meggyõzõen beszélt, és a brigádvezetõk kénytelen-kelletlen engedtek. A víz szintje nem apadt az ártéren. Egy kis idõ múlva leszedték a sátrakról a nyírfa borítást, és a halászok hosszú csónakjai az Oscsahu-ág felé húzódtak. Elérték a megfelelõ halászhelyet és nekiláttak kirakodni. A gyerekek a könnyû holmikat vitték, a felnõttek pedig a parton hosszú póznákból felállították a sátrak vázát. Nyaranta nem használtak fegyvert, de mivel a tavaszi vadászat óta náluk maradt, ezért most a fekete hajú, erõs testalkatú, patrontáskával felszerelt Ulku, aki idõsebb volt Akkánál és Makarnál, a puskákat szíjuknál összefogva vitte fel a hegyre. A ribiszke már megérett, fürdött az augusztusi nap sugaraiban, csábítóan. Két kislány, öt- és hétévesek mászkáltak a ribiszkebokrok körül, egyikük szülei a hegyekben voltak a rénekkel, ezért egy idõre a nagymamánál hagyták. A lányok vidáman nevetgélve játszottak, hol az egyik bokorhoz guggoltak le, hol a másikhoz. Ulku érdeklõdve nézegette Akka puskáját, megtöltötte, és amíg mindenki a kirakodással volt elfoglalva, úgy döntött, nagy titokban vadászik egyet, bár még nem volt itt az ideje. De egészen közelrõl hallatszott a kacsák hápogása, mintha csak õt hívogatták volna. Verõfényes nap, az ég tiszta, egy felhõ sincs rajta, a csengõ gyereknevetés egybeolvadt a madarak csivitelésével és a futó víz alig hallható, csendes dalával. A kislányok, miután kényelmesen elhelyezkedtek a part szélén, vidáman csiviteltek, puha ujjacskáikkal tépdesték a piros, a föld nedvétõl dús bogyókat és különös gyönyörûséggel vették a szájukba. Hirtelen lövés hallatszott, az egyik bokor megremegett, egy gyerek felsikoltott, és a bíborpiros bogyók, mint véres könnycseppek hullottak ki a kis gyerektenyérbõl a nyári földre. Akka és Makar elhajította a rudakat és a váratlan lövés hangja felé futott. A kis gyerektest már nem lélegzett, egy csomó bogyóval a kezében, vérfolttal a mellén feküdt a ribiszkebokor mellett. A brigádvezetõk odarohantak: – Ki volt? Mi történt? Ó, jaj! Mekkora baj, micsoda bánat! – Hiliem, eviem! Kisunokám, kislányom – zokogott csendesen, nyöszörögve egy öregasszony, s bánatos könnyeit fejkendõjébe rejtve a kislány fejét simogatta. Ulku elrejtõzött a magas fûben, eldobta az idegen puskát, amikor meglátta, hogy mit tett, és elfutott az emberek szeme elõl. Akka elõtt meg kétfelé szakadt ez az augusztusi nap. Reggel a nap még fürdette, kényeztette fényeivel, naplementekor meg már keserû könnyektõl fuldoklott a szálláshely lakóival együtt. Aztán jött egy gyors bírósági tárgyalás, ahol Ulku városban élõ írástudó rokonai, köztük egy brigádvezetõ, a koronatanú, minden elképzelhetõ és elképzelhetetlen módon bizonygatták a bíróságon, hogy Ulku még nem töltötte be a tizennyolcadik életévét, és hogy Akka puskáját korábban töltötték meg. Mit bizonyíthatott az árva? Ki állt volna ki mellette abban a megfélemlített, zavaros, háború utáni idõszakban? A rokonok messze, az elõhegységben voltak. És ez a fényes augusztusi nap örökre véres színekkel vésõdött be a fiatalember emlékeze1292

tébe, a halott kislány tenyerébõl hulló ribiszke levének piros cseppjei, meg a félelme és gyávasága elõl elmenekülõ Ulku alakja. Akka számára éppenhogy elkezdõdött a fiatal élet, de a bánat nagy erõt támasztott benne, mely a szörnyû hazugság meg rágalom gyõzelme és az igazság erõtlensége dacára is segítette, hogy kiállja a sors csapásait. Akka eszébe ötlöttek a nemlétbe költözött Pavel nagyapa szavai arról, hogy mosolyognak a csillagok. – A csillagok mosolyognak, kisunokám. Valóban mosolyognak, kicsim, az ég kékjén, amikor õk is meg akarnak merítkezni az ember szívét eltöltõ nagy boldogságban. Az igazi boldogságban, mert nekik megadatott, hogy az égi magasságból mindent lássanak. Emberi életünket, a rosszat is, a jót is. És ha életedben legalább egyszer rád mosolyognak, ez azt jelenti, hogy méltó vagy erre a magasságra. Akka nagyapja sokféle tehetséggel volt megáldva, képes volt elmélyülten gondolkozni és meg tudta érteni az élet különbözõ jelenségeinek sok titkát és rejtett értelmét. Nem volt könnyû sora. A felesége, akit megkértek neki, nem volt hétköznapi asszony. Az emberek Jemang imi-nek emlegették, ami Szent Asszonyt jelent. Akka sohasem látta a nagyanyját, de legendákkal övezett életének története szájról szájra szállt a távoli rénösvényeken, és emléke élt a Nagy Folyó partjai mentén. Valaha az Örökké-folyó szép, tûlevelû erdõkkel borított jobb partja mellõl kérték feleségül, ahol a csendes Szubteng pataknál élnek, éldegélnek a Neva nemzetség tagjai. Sûrû vörösfenyõk és buja nyírfák között álltak a csúcsos sátrak, mellettük a gerenda éléstárak, lábakon. Errõl a vadban bõvelkedõ, sûrû erdõvel borított helyrõl vitték nagyanyját a Szob folyó kristálytiszta vizéhez, ahol a hegyi patakok zúgása egybeolvad a szarvasbõgéssel. Ezen a vidéken ritkán születtek ikrek, de õ ikreket szült, és harmadjára megint ikreket. Ekkor halt meg, de az emlékezet meghosszabbította halál utáni életét. A környezõ települések és szálláshelyek sok lakója õrizte meg emlékezetében. Késõbb a legendás nagymama szülõföldjén Akkának meg fogják mutatni azt a helyet, amelyet a népi szójárás így nevez: Jemang Imi Hotvol – a Szent Asszony sátorhelye (házának helye). Akka a nagyapa elbeszéléseibõl tudta, hogy nemzetségük gyökerei nagyon erõsek. Egyszer télen, réges-régen ellenség támadt a településükre a Szent Ob Hajlatánál. Az itteni lakosok, az õseik úgy védték meg otthonukat, hogy a lejtõket vízzel locsolták, s a jégerõd nem engedte, hogy az ellenség a földjükre lépjen. Ezért nevezték el nemzetségüket Jégfalu népének. …A nap egyre mélyebbre süllyedt, ráhajolva az Urálra.… Már nem vakította a szemet. A fiatalember felnézett az égre. Magas volt és kék, akárcsak gyermekkorában. Pulngavatban – a hantik õsidõk óta így nevezik a Szent Folyófokon lévõ Várost – a magaslaton található Nyikkasznak, zürjén keresztapjának a háza. Gyermekkorában onnan szerette nézni a Puljohan özönlõ vizét, amely a tavaszi áradáskor egybefolyt a Nagy Folyóval. Hullámaik mintha a hosszú téli elválást követõen erõs ölelésben egyesülve átcsaptak volna a látóhatáron, az ég felé törtek. 1293

Errefelé bõségesen volt rénszarvascsorda, és ugyanazon a szálláshelyen gyakran hanti rénszarvastenyésztõk is, zürjének is laktak, ezért aztán különösebb nyelvi akadály nem volt köztük. Nikkasz keresztapa régebben a hegyekben, egy expedícióban, aztán pedig a hantik között a réntenyésztésben dolgozott. Nem emlékezett, hogyan ismerkedett meg Akka apjával, de nagyon jól megértették egymást, és mindegy volt, hantiul vagy zürjénül beszélgetnek. Akkoriban minden árut meg az embereket is szarvasokkal szállították az Obon felfelé és lefelé is. Ez nagyon gyakran parancsszóra, nem pedig saját akaratukból történt. Nikkasz Akka apjával együtt még fiatal volt, nagyon tetszett nekik, hogy új utakat ismerhetnek meg, eljutnak ismeretlen földekre, ezért aztán nem mulasztottak el egyetlen alkalmat sem, hogy árut és embereket szarvasokkal szállítsanak Tobolszkba, Nadimba, Berjozovóba és Vorkutába. Hazatértük után nagyon sok érdekes és mulatságos történetet meséltek. Aztán Nikkasz egy orosz nõt vett feleségül és az õsi Pulngavatban telepedett le. Gyermeke nem született, ezért forrón szerette a keresztgyermekét, együtt érzett vele, milyen nehéz lehet kicsi kora óta anya nélkül élni. Nikkasz vagy kétszer látogatta meg a börtönben a keresztfiát, de nem engedélyezték neki, hogy találkozzanak, s azt sem, hogy átadja a csomagját. Késõbb, egy fagyos januári napon eljött az apa is a fiához, az öccsel, Jeliszejjel, meleg holmikat hozott. A találkozást most sem engedélyezték, a fiatalember nem láthatta rokonai arcát, de jólesett, szívet melengetõ érzés volt tudni, hogy a nagyvilágban, a szûkös, fagyos barakk falain, a szögesdrót gyûrûn túl vannak emberek, akik várják. Fogsága alatt végig ez a gondolat melengette a fiatalember szívét. Ezért rögtön azután, hogy kiért Hétvörösfenyõ-falvából, a nap még fel sem kelt, a keresztapjához indult. Az öreg, amikor kertjében megpillantotta a jövevényt, elõször meg sem ismerte. A fiatalember levette a sapkáját és hanti nyelven üdvözölte: – Vuscsa ulla! Nikkasz megállt, elképedt, aztán meg, amikor a hangjáról felismerte, botjára támaszkodva apró léptekkel odament hozzá a hóban, megszorongatta a keresztfiát és azt mondogatta: – Johatszan, lilang, jikijem! Visszajöttél, élsz, kisfiam! Megsimogatta tüskés, kopasz fejét. – Lilang – élsz, jikijem – fiacskám – ismételgette Nikkasz. Az öreg kék szeme csillogott, szinte megifjodott, és a fiatalembert gyors léptekkel bevezette a házba. Ahogy most felidézte a keresztapját, a találkozás örömét és a reggeli teázást, úgy érezte, édesanyja láthatatlanul jelen van. A hegyekben esett, emiatt a hegyi csermelyek, a tolpák, mint rakoncátlan gyerekek, cserfesen kõrõl kõre ugrándozva, erõt gyûjtve teljes jogú patakokká duzzadtak. A reggel hideget lehelt. A ködbe burkolózott hegycsúcsok megõszültek. A korai órák itt az elõhegyek között különlegesek. A nappal ritmusának mozgása még nem érintett meg semmit: körben a hegyek hallgatag, szigorú arca, ráncaikban a tavalyi hóval, zöldellõ cserjék, zuzmók takarója, a hegyi patakok mentén pedig füzes bozótosok, amelyek helyenként közel hajolnak a vízhez. A vérszívó rovarok idõszaka már véget ért, ezért könnyebb lélegezni. A kúpsátor kifakult nyírfa borítása rénzuzmóként fe1294

hérlett a napon. A patakban ott fekszenek a rénszarvasszán elemei, papa késõbb rakja majd össze õket. A hosszú, vörösfenyõbõl készített szántalpakat és talpaljzatokat beáztatták, hogy a munka során könnyebb legyen a hajlításuk. Akkának volt egy okkája, réngidája, amely magára maradt. A mamával együtt gondozták. Mellsõ lábain fehér pöttyök voltak, ezért a Navikur nevet adták neki. A patakok mentén kimondottan neki szedtek füvet, zsurlót, zuzmót, hallevessel itatták, kis sátrat emeltek, amelyben füstölõket gyújtottak, hogy védelmezzék a szúnyogok ellen. Amikor Navikur megerõsödött, ha messzirõl meglátta kis gazdáját, odaszaladt hozzá és a nyakát nyújtogatta, simogatásért. A fiatal szülõk, Natal és Untri nem beszéltek, nehogy megzavarják a csendes családi boldogságot, a játszó gyerekeket, elnézték a fehér lábú okkát és Akkát, és mosolyogtak. Este, amikor a horizontról lebukni nem tudó nyári nap igyekezett ráülni a hegyóriások vállára, mama a sátorba hívta a gyerekeket. Akkának természetesen sok halaszthatatlan gyermeki dolga akadt. De hogyan lehet nem szót fogadni?... Az „esti üsthöz” mindenki összegyûlt, aki a sátorban lakott és nem volt elfoglalva a csorda õrzésével. Lassú beszélgetés folyt, régi történeteket lehetett hallani a nagyapa szájából vagy érdekes, tanulságos elbeszélést Jeliszej bácsitól, aki nagyon tehetséges ember volt, minden tárgy szinte életre kelt a kezében. Fia, Juhur egykorú volt Akkával. Amikor új táborhelyre érkeztek, felállították közös gyereksátrukat, ahol, mint a felnõttek, meséltek a kisebbeknek, olyan történeteket és meséket, amelyeket az idõsebbektõl hallottak. Mindketten tudtak bánni a munkakéssel, egyszerûbb tárgyakat ki is tudtak faragni. Nekik, mint legidõsebbeknek megengedték, hogy vízért járjanak. A hegyi patak áttetszõ vizében az apró kavicsok különösen szépek voltak. A gyerekek a köves part szélére ülve figyelték a patak gyors folyását, s hogy a meder nagy görgelékkövei sehogy sem tudták visszatartani a víztömeg lélegzését, a patak csak még jobban kavargott és szilajul folyta-járta körül a kõ-naplopót. Akka és Juhur csintalankodott, játékokat eszeltek ki a kisebbeknek, foglyul ejtették a „szarvasaikat”, a széthagyott agancsokat, segítettek nénikéjüknek, bácsikájuknak, hiszen ugyanazon a szálláshelyen laktak. Nem volt idegen öröm, idegen bánat, idegen gyerek, idegen öreg. Régtõl fogva volt így berendezve a hantik élete – közös nemzetségi nevelés folyt. Egy a fájdalom és egy a boldogság. Az emberpalántáknak nemcsak a szülõk segítettek, hanem azok a rokonok is, akik a szálláshelyen laktak. Hiszen a hagyományos hanti világ szoros kapcsolat az ég, a föld és minden élõ között, egyik nem tud létezni a másik nélkül, s ahogy az éjszakát felváltja a reggel, a reggel nappalba fordul, a nappal meg estébe, amely belefolyik az éjszakába, forog körbe-körbe minden, s mindenkinek szüksége van a másikra. Akka a nappali órákban gyakran találta varrás közben a mamát, akinek kezében a tû és a gyûszû a fehér és fekete prém darabjait csodálatosan különös díszítményû, egységes világgá varázsolta, de még érdekesebbek voltak a díszek a befejezett munkákon, a lábbeliken és a bundákon, vagyis a szahokon. Akka néha leült a priccsre a mama mellé és nézte, ahogy dolgozik. – Omije, omije, mit varrsz? – Téli cipõt a papádnak. 1295

– És amikor megnövök és akkora leszek, mint a papa, ki fog nekem cipõt varrni, ruhát varrni? A mama kihúzott egy vékony ínszálat. A vékonyabbik végét befûzte a tû fokába, csodálkozva egy kissé felvonta a szemöldökét és mosolyogva mondta: – Hogyhogy ki? Hát a feleséged. – Hol veszek én feleséget, honnan? A mama, fia komoly kérdéseire válaszolgatva, egyre csak mosolygott. A tû és a gyûszû mozgásának ütemére egyenletes öltésekkel mintegy beírta férje életét a ruhadarabba. – Jó családod lesz. Eljön az az idõ, amikor apád ontapot, bölcsõt készít az elsõszülöttednek. A család nagyon fontos. Az ember nem lehet egyedül. Eljön az idõ és te, aj-je, kicsi fiam, ismerni fogod, mint a nagyapáid, nagybátyáid, sok vadállat nyomát, a madarak szokásait, ismerni fogod a hegyi patakok természetét, a vándorlásaink útvonalait, le tudod olvasni majd az idõt a csillagokból, ismerni fogod a szelek járását, és õsi nemzetséged becsületét jó tetteken keresztül örökíted tovább. Hiszen te férfi vagy, nagy a felelõsséged a családért, a nemzetségért. Olyan leszel, mint a fogat vezérszarvasa, akitõl sok minden függ az úton. Emlékezz erre. Aj-je, kisfiam, ne siess. Fekete, erõs szálú haját simogatta, fia pedig elaludt meleg érintésétõl és szavai becézgetõ, csendes dallamától. A magaslaton, a fák szétterülõ koronái között már elõbukkantak az alacsony hanti házak sötét tetõi. Vörösesbarna oldaluk megcsillant a lenyugvó nap sugaraiban, a levegõ édeskés nyírkéregillatot árasztott. Az út szilárdabb lett, szélesebb. A falu kutyái a sötét ruhás ember láttán vad ugatásba kezdtek és dühödten rohantak felé. – Navi, Navi-j-i, Ljapa, Ljapa-je! – szólította a fiatalember a kutyákat. Azok, amikor meghallották az ismerõs hanti beszédet, farkukat csóválták, hízelegtek, a lábához simultak, mintha nem is õk akarták volna az imént vad õrjöngéssel rávetni magukat. Együtt mentek fel a hegyre. A falu kelet felé nézett, a tavaszi nap sugaraiban napközben jól felmelegedett, ezért néhány helyen már elõsötétlett a föld. A háztetõtõkrõl áttetszõ jégcsapok lógtak, amelyek most a vándort nézegetve mintegy lenyugodtak és megdermedtek mozgásukban. Itt, ebben a kis Szob nevû faluban élt Okkulja néni, apja lánytestvére. Az egyik kutya, a Ljapa, különös örömmel kísérte a vándort egyenesen a fiatal nyírfaerdõ közepén álló ház ajtajához. A fiatalembernek melege lett, kigombolta lélekmelegítõje másik gombját is, és a tornácra lépett. Okkulja néni nem ismerte meg azonnal, de amikor Akka levette a sapkáját, fején a kendõt igazgatva megszólalt: – Apscsiji, nang? Testvérem, te vagy? Leejtette a varrást, a kis padra támaszkodva felállt. – Akka, Akka! – hajtogatta, miközben alaposan szemügyre vette. – Testvér, élve jöttél vissza… Megcsókolta háromszor és örömmel üdvözölte. A fiatalember az alvópadokhoz lépett, közelebb az ablakhoz, a padlón ott hevert a leterített, még bélés nélküli új bunda, a szah. Mellette a kiszabott és elõkészített ujja. 1296

Amíg Okulja néni a vaskályhánál és az asztalnál sürgött-forgott, megérkeztek az unokatestvérek, Poraka és Pantya. Örömük nem ismert határt. Poraka harcolt, a háború alatt mesterlövész volt, sok város felszabadításában vett részt Európában, de legjobban egy magyar városra, Budapestre emlékezett, csatákban eljutott egészen Berlinig, és a Reichstag falára felrajzolta hanti jelét. Sokára jött vissza a háborúból, mert segített újjáépíteni a lerombolt városokat, és messze zengõ hangon gyakran énekelte: „Szép ország Bulgária, de Oroszország még szebb…” Okulja néni felállította az alacsony hanti asztalkát, rajta étel, ital. – Csakhogy, testvérem – apscsijem, lilngat jehatszan – élve visszatértél – a néni ezt még sokáig fogja hajtogatni, mint aki hiszi is meg nem is. Szemügyre vette, rövidre nyírt, kemény fejét simogatta. – Kusz kepa johatszan – de legalább visszajöttél. A találkozás okozta örömöt hallották a ház öreg falai, a tûzhelyre tett vidám teafõzõ pedig bugyborékolva burukkolt, hiszen õ is segíteni akart, eloszlatni a hosszan tartó fájdalmat és bánatot a fiatalember kék szemében. Miután falatoztak az illatos szarvassültbõl, izzadásig ittak a teából, a testvérek azt javasolták, menjenek együtt a szálláshelyre Akka apjához, hiszen nincs messze, ellenkezõleg, egészen közel van. A sötétkék égen megjelentek a csillagok, s a növekvõ hold reggel óta nem szûnõ kíváncsisággal nézte a már nem is egy, hanem három vándort. Az út mentén álló fiatal nyírfák szégyenlõsen mosolyogva sugdolóztak egymás között és adták tovább ugyanazt a boldog, rég várt hírt: – A mi Akkánk visszajött! Akka visszajött!! A csillagok és a hold, bár az alkony már leereszkedett, ezüstös kék fénnyel öntötték el a tájat. Könnyen ment a lélegzés. A testvérek gyalogoltak, egymás szavába vágva mesélték Akkának a legfrissebb híreket, kacagtak és örvendeztek, hogy újra együtt vannak. Már itt is van a folyótorkolat, ahol egykor magányosan hajózott kora reggel, amikor az átláthatatlan köd és a könnyek mintha az egész világot beborították volna. A nagy hegyoldal lábánál dél felõl húzódott a szálláshely. Fehér füst ömlött egyenletes sugárban a sátrak fölé. A fiúban minden forrt. Akka felnézett, ott pedig… Kísérõi, a csillagok színesen pompáztak, fényesen csillogtak az égbolt sötétkék magasán, az északi fény színeinek csodálatos áramlásai, a titokzatos táncmozdulatok kecsességét utánozva, egybeolvadtak az örömben a táborhely felett dagadó holddal. Az égi fények a fiúra néztek, õ meg rájuk és emlékezete felidézte nagyapja nagyon távoli, de nagyon drága, bölcs szavait: – Van, fiacskám, olyan idõszak, amikor mosolyognak a csillagok, és te feltétlenül méltó leszel a mosolyukra. Valóban mosolyognak, az emberrel együtt, amikor osztoznak örömében. Az a csoda, amikor a földi emberi boldogság összefonódik az égivel… Eltelik egy kis idõ… és ez a folyó, kristályos hullámaival új dalt énekel dicsõ fiáról, aki lelki nagysággal, munkájával fogja dicsõíteni szépségét, az emberek pedig a Hegyi Szob Gazdájának fogják nevezni. És egyszer majd az egyik bogárszemû unokája megkérdezi: 1297

– Jiri – nagyapó, miért, miért vagyok én ilyen kicsi, hiszen nem is növök? – Hilije – kisunokám, hiszen nem ez a lényeg, az életben nem ez a fontos. Nézz rám, én is kis termetû vagyok, mégis sok mindent megismertem a világban, és te is okvetlenül meg fogod látni és meg fogod érteni azt a csodálatosan gyönyörû idõszakot, amikor mosolyognak a csillagok. Márpedig csakugyan mosolyognak, kisfiam! P. S. A hajnal halvány rózsapiros tollazatának színét visszaverték a reggeli hullámok, melyek ezt a történetet, amit most ti is megismertetek, csobogva elmesélték nekem. Sziktivkar, 2007. november – Szalehard, 2008. május HORVÁTH IVÁN fordítása

1298

AHMAd ABdULMUTI HEgAzI (1935)

Artistasirató Ebben a hibát hibára halmozó világban Rajtad kívül nincs más, ki nem hibázhat Hiszen elég, ha vézna tested Akár egyetlenegyszer túlpörög vagy ellankad – Máris lezuhansz, s összevissza nyakló tagjaid földre hullnak Ó, mondd, tudod-e, majd mikor hibázol? Ma még? Vagy majd egy másik este tán? Valahányszor a rivaldafény elhalványul, kialszik S a nézõk hangja suttogássá halkul, Elõlépsz tetõtõl talpig fénybe öltözötten Akár a hõs, ki városától búcsúzóban népétõl biztatást remélve, ünnepi csöndben körbehordozza tekintetét – Majd habozás nélkül, egyenest Odalépsz az elsõ kötélhez, Miközben odalenn dobszó pontozza lépteid ütemét, S a széles porondot ez a ritmus tölti be – Biztatnak egyre: indulj! – Ó, mondd, tudod-e, majd mikor hibázol? A test a félelem s veszély foglya már Külön életet él a láb s a kéz Magától nyúlik meg a térben Magától torpan vissza a végzet meredélyén Odafenn mintha kígyók gubanca tekeregne Mintha koromfekete és fehér, megvadult kandúrok Marakodnának, majd válnának újra széjjel, Amint rettentõ mutatványodba belekezdesz – S a közönség beledermed a szörnyû pillanatba A halál vendégeként játszol, kockára teszed magad, A kötelet elengeded, s már nyúlsz a másikért, A biztonságból tovalendülsz, a part messze még, Élvezettel, rajongva tapadnak rád félelembe fagyott tekintetek, Míg földre nem toppansz végül lecsendesedve, S a nézõket üdvözölve karodat égre nem tárod Ó, mondd, tudod-e, majd mikor hibázol? Bestia nyújtózik alant a sötétben Súlyos várakozása pereg Mint mítoszi szörny, melyet emberkéz meg nem szelídíthet Gyönyörû Mint a páva 1299

Varázslatos, mint a kígyó És elegáns, mint a tigris Fenséges, Mint hallgatag oroszlán a vésznek perceiben De álnok csaló, színleli csak az alvást S közben szüntelenül ugrásra kész Rejtõzik, nem látható, De folyvást marja-harapja a követ alattad S régóta várt bukásodat lesi A percet, mikor majd elvéted a lépést Vagy mutatvány közben kezed nem talál fogást Mikor oly erõvel villan elõ az emlék Hogy põreségét rettenve leplezi S bocsánatodban reménykedik csupán – Vagy valami gõg, vészes elbizakodottság ront rád hirtelen? S mikor a hurok szorul, és lendületed íve megtörik, Csend mámorával eltelten, Részegülten, a tovalebbenõ trapéztól ijedve Megpendül alattad a kötél, mint nyíl húrja az íjász keze nyomán És ordítás hasít az éjbe Mint mikor tolvaj sújt le a késsel Mikor a hurok szorul, és lendületed íve megtörik, Villanófény vetül a testre, Az ernyedten zuhanóra Kalimpáló tört lábra, kézre – De te mosolyogsz csak Mint ki ismeri jól a dolgok természetét, S a hírre rábólint: ám legyen! TüSKE LÁSZLÓ fordítása

1300

TÁJÉKOZÓDÁS

FÁzSY ANIKÓ

Németországról, 1800–1939 Kiállítás a Louvre-ban

Mme de Staël édesapja, a gazdag Necker bankár (az ancien régime pénzügyminisztere) házának szalonjában ismerkedett meg a kor nagy íróival és gondolkodóival. A szalon vendége volt d’Alembert, G. Buffon, az enciklopédisták, s megfordult itt Grimm. A kamasz lány is rajongott a Wertherért, bár ekkor még nem sokat tudott Németországról. 1786-ban, a párizsi svéd nagykövettel kötött házassága után (Holstein báró tíz évvel korábban szemelte ki magának a tizenkét éves, különleges leányt) már saját szalonjában fogadja a kor nagyjait. 1794-ben Mme de Staël találkozik a német egyetemet megjárt Benjamin Constant-nal. 1795. augusztus 18-án a mészárosa összeesküvéssel vádolja meg a konventben, októberben számûzik. 1799-ben svájci birtokáról visszatér Párizsba, s a következõ évben kiadja De la littérature címû munkáját, majd 1802-ben regényét, a Delphine-t. Apját ráveszi, hogy írja meg Dernières vues de politique et de finances címû munkáját, s ezzel kivívják Napóleon haragját. Bonaparte kitiltja elõször Párizs negyvenmérföldes körzetébõl, majd Franciaországból. Az asszony Németországba utazik, 1799-tõl Humboldt tanítja németre, Weimarban idõzik, Berlinben, August Wilhelm Schlegelt ráveszi, hogy kövesse Coppet-ba, a birtokára. Napóleon nem is sejtette, hogy amikor Mme de Staëlt számûzi, Németországnak ad gyújtóanyagot az 1813-as felkeléshez. Az írónõ már a De la littérature egyik fejezetét is Németországnak szentelte, új dolgokat fogalmazott meg az irodalom, a társadalom és a politika kapcsolatáról. Humboldt Goethéhez intézett levelében (1800. október 10.) üdvözli, hogy a német irodalmat Mme de Staël kiemeli abból a szûk körbõl, ahová a francia kritika beszorította. Az Európa-szerte nagy sikert hozó Delphine elõszavában az asszony „új energiákról” beszél, melyek a „mély gondolatok és érzelmek” mellett áthatják a német irodalmi mûveket, és amelyek, véleménye szerint, megtermékenyítenék a francia irodalmat, eloszlatnák az elõítéleteket (Flaubert például a Dictionnaire des idées reçues-ben „sötét gondolatoktól gyötört, szenilis álmodozókként” festi le a németeket. Louise Colet-nek írt levelében 1853-ban mégis ezt írja: „Végeredményben én német vagyok”). A Lettres sur l’Allemagne-t (a De l’Allemagne elsõ címe) a számûzetés szomorúsága hatja át: ez süt át a behavazott városkák, a néptelen, hóval borított tájak, az északi szelek söpörte szürke ég hátterére felrajzolódó városfalak, megfeketedett tornyok és katedrálisok, a súlyos felhõk alatt méltóságteljesen hömpölygõ Rajna melankóliáján. 1301

Weimar, Goethe és Schiller birodalma aztán úgy hat rá, mint az elveszett aranykor. Fölfedezi a Franciaországban érdektelennek tartott német irodalmat és filozófiát, és nem tud belenyugodni, hogy honfitársait csak önmaguk érdeklik. Jacobinak már arról beszél, könyve „irodalmi és filozófiai utazás” lesz, mely az új filozófiai és esztétikai eszmék bemutatásával írja majd le a németek jellegzetességeit, „azt a szellemiséget, amely irodalmukat megkülönbözteti”. 1803-ban megjelent remekmûvébõl a franciák elõtt feltárul egy ismeretlen világ, ismerõsek lesznek a német tájak, élõ lesz a német történelem, megelevenednek a német emberek. A könyv megkapóan elemez irodalmat és gondolkozásmódot, a németek történelmének, mitológiájának, gazdagságának, álmodozás és képzelet más, ismeretlen forrásainak megismerésére buzdít, nyitottságra. Más életérzést mutat be, ismeretlen gondolkozásmódot és szokásokat, s ezek mindmáig hatnak. Azt szeretné, ha a franciák kilépnének a klasszicizmus merev szabályrendjébõl, amely iskolássá tett szobrászatot és festészetet, megbénította az irodalmat. A mû a napóleoni politika kritikáját is tartalmazza. Napóleon bezúzatta a könyvet, amirõl Goethe úgy vélekedett, hogy nagy hatással volt a császár elleni felkelésre. Egyetlen megmaradt példányát 1813-ban Londonban nyomták újra. 2013 tavaszán, a német–francia megbékélés ötvenedik évfordulóján a franciák a német–francia közeledést szerették volna szolgálni, amikor a Louvre-ban, Madame de Staël könyvének címére utalva, megrendezték a Németországról, 1800–1939 címû nagyszabású kiállítást. Az egymillió eurós költségvetésû tárlat több mint 200 mûvet gyûjtött össze a világ múzeumaiból. A Louvre igazgatója a kiállítással, „az oly közeli és oly idegen szomszéd” festészetének felvonultatásával Németország 1800 és 1939 közötti mûvészi alkotásait szándékozott bemutatni és olyan kérdéseket megközelíteni, mint a múlthoz való viszony, a természet mint a nemzeti érzés kifejezõdése, az emberi megfogalmazása. A kiindulópont az a történelmi pillanat, amikor Németország nemzetként fogalmazza meg önmagát. A kiállítás másik bevallott célja, hogy megmutassa a francia közönségnek a német festészet gazdagságát. „Németországnak nincsenek festõi” – ez volt korábban a francia kritikusok nézete. A német múzeumok gazdag anyagához szokott tárlatlátogató Franciaországban mindig elcsodálkozott, hogy a gyûjteményekben alig-alig akad német mester. A Louvre egy Holbein- és egy Dürer-kép mellett Caspar David Friedrich két festményét õrizte, köztük A fa varjakkal címût, amelyen a Balti-tenger partján a vihar tépte faaggastyán az ellenállást sugallja, a megmaradás parancsát; mögötte a földhalom, a hun idõk pogány harcosának sírhelye, a megkerülhetetlen történelem, a mulandóság drámájára ébreszt rá. Két kérdés – „Mi a német?” és „Mi a német mûvészet?” – foglalkoztatja a német mûvészeket 1800-tól kezdve. Franciaországban ez a kérdés, hogy mi a francia, fel sem merült, hiszen mindenki tudta, mit jelent franciának lenni. Németnek lenni ugyanekkor viszont azt jelentette, hogy németté válni.

1302

1800 táján Bajorországtól a Baltikumig, a Rajna-vidéktõl Poroszországig igen különbözõ, gyakran egymással antagonisztikus politikai és kulturális kontextussal küszködve kellett megteremteni a XIX. század elején a német nemzeti egységet. Németországnak az 1800-as évek elején, a Napóleon megszállta Európában meggyõzõdése, hogy szellemi erõket kell megtestesítenie. Politikai egység híján a nemzet felépítését, a nemzeti egység megteremtését a kultúrára bízzák, szellemi erõk együttesére, amelyek szembeszegülnek a civilizációt meghatározó haladás anyagi erõivel. Ekkor született meg az a gondolat, hogy a németek kultúrnemzet (Kulturnation). A földrajzilag, politikailag és vallásilag megosztott országban a „Kultúra” fogalma egyesítette a különféle hercegségeket és népeket. A Louvre kiállításán nyomon követhettük, hogyan igyekszik egy kultúra meghatározni önmagát, hogyan akar közös múltat létrehozni, hogy megteremtse a saját szókincsét. A német nemzeti tudat kialakulása mentén három nagy idõegységben szervezõdtek a kiállított mûvek: kapcsolat a múlttal, kapcsolat a természettel és az emberrel. Tischbein festménye a harmincnyolc éves, méltóságteljes Goethét a római tájban ábrázolja, mintegy az Utazás Itáliában illusztrációjaként, amint „a saját szemével látja a maga egészében azt, amit részleteiben tövirõl hegyire ismer. Itt van elõttem, megelevenedve, ifjúságom minden álma, az elsõ metszetek, melyekre emlékszem – apám elõszobánkban fölaggatta római látképeit: most mindezt a valóságban is látom…” A francia csapatok megszállta Bécsbõl, Goethe nyomdokán, a festõk is Rómába mennek, létrehozandó a német mûvészetet. Hogy megszabaduljanak a francia neoklasszicizmus szépségideáljának nyûgeitõl, magukat Raffaello követõinek tartják. És Dürerének, aki, északi mûvészként, ugyancsak megjárta Itáliát. Sok protestáns festõ a katolikus hitre tér át, hogy a németek megosztottsága elõtti Szent Birodalom eszmevilágát feltámassza. Friedrich Overbeck 1828 táján festett képén az egymás mellett meghitt gyöngédséggel üldögélõ Germánia és Itália a német mûvészet és az olasz festészet kapcsolatának allegóriája. A barna, babérkoszorús fiatal nõ mögött felsejlik a római síkság, a tölgylevél koszorúval övezett fejû, szõke Germánia mögött ott a falakkal védett, jellegzetes német város. Philipp Veit szétválasztja a két nõvért, s innentõl fogva a valkûri vonásokat felöltõ Germania nacionalista allegória lesz. Az elsõ kor festõi, vallási tárgyú képeiken, soha nem a szenvedést, a keresztre feszítést ábrázolják, a Szent Család idilli életét festik, szelíd Madonnát, pajkos Istengyermeket jelenítenek meg. A múltba fordulnak, Németországra az ókori világ fényét vetítik vagy a germán legendák dicsõségében mutatják be. De a magát „nazarénusnak” nevezõ mûvészcsoport munkáiból a politikum sem hiányzik: Franz Pforr vászna, a II. Habsburg Rudolf bevonulása Bázelbe nyíltan Franciaország-ellenes. Freskójuk a Casa Bartholdyban a modern német festészet nullpontja: Poroszország az 1870-es években, amikor létrehozták a Nemzeti Galériát, a mûvet megvásárolta az olaszoktól és Berlinbe hozatta. Winckelmann szemében a Róma szûrõjén át (Belvederei Apollón) ismert Görögország az eszményi szépség mitikus helye. I. Lajos új Athént képzelt Münchenbe. Az apollói szépségre, mértékre és derûre a XIX. század második felében, Nietzsche 1303

filozófiájának hatására is, Dionüszosz szertelensége következik, életerõ és ösztönök, primitív impulzusok megjelenése, a svájci Böcklin, vagy késõbb Franz von Stuck és Lovis Corinth ábrázolásában. A kiállítás „Apollón és Dionüszosz” címû szekciója a múltak, a források, a hagyomány kérdését veti fel. A festõk a múltba tekintenek, hogy szemléletesebbé tegyék a jövõt. 1773-ban Goethe a strasbourgi katedrális leírásával elindítja a gótikus katedrális apológiáját. A görög templomok a katedrális ábrázolásában élnek tovább a képeken, a katedrális a germán nagyság jelképe, a politikai egységé. A sokszor megfestett kölni katedrális, a hajdanvolt Római Birodalom limesének határán az egyesült Németország utópisztikus szimbóluma lesz. Ez az idõszak a német képzeletvilágot szédítõ tájak felé fordítja. S miközben a kortárs francia festõk, még Corot is, a tájképfestészetet alacsonyrendû mûfajnak tartották, a XIX. század évtizedeinek német festészete a táj megjelenítésének nagy pillanata. A vár, a víz, a lovag, az éjszaka az új festészet szókincse. A Grimm testvérek óriásai, törpéi, koboldjai, a germánok menedékének, a sûrû erdõknek lakói megjelennek a vásznakon is. A félelmetes folyók, a sziklacsúcsokon meredezõ várak, a terebélyes fák, harcosok és hajdani hõsök sírjai, a hullámokban kergetõzõ najádok a múltat idézik. A középkor képzeletvilága Napóleon-ellenes metafora lesz. Caspar David Friedrich égi tisztaságú hegyei, mélabúval átitatott szürkületei spirituális utazásra szólítanak. Az isteni megtapasztalását jeleníti meg az idõnek kiszolgáltatott, véges világban, a keresztény ikonográfián kívül. A látható mindig alárendelõdik a láthatatlannak. Emberi alakjai mintha beleolvadnának a természetbe, mindig hátat fordítanak a nézõnek, a szakralitás szemlélõi. A Szerzetes a tengerparton, ez az ikonikus kép, amelyen a parányi, magányos emberi alak fölé magasodik tenger és látóhatár, erõteljesen jeleníti meg a táj szentségét, az isteni megjelenését. A képet a trónörökös, IV. Frigyes Vilmos, Poroszország eljövendõ királya vásárolta meg a berlini Szépmûvészeti Akadémia 1810-es kiállításán. Az idõtlen tájnak nincs határa, beleveszik a végtelenbe. Friedrich sok képén van jelen az elmúlás, a halál. Az Ulrich von Hutten sírja a dicsõ múlt elégikus látomása, egy növényekkel beszõtt gótikus rom díszletében helyezi el a Napóleon ellen harcoló porosz hõs sírját. „A festõnek soha nem azt kell festenie, amit lát, hanem azt, amit önmagában lát”, jegyezte fel Friedrich, és ez a német romantika vezérelve is lehetne, bár nem beszélhetünk egységes német romantikáról. Ami egységes a romantikus festõkben, az a világra vetett szubjektív tekintet, az egyéni tapasztalat, egy erdõket, középkori hõsöket vagy magányos sétálókat megjelenítõ világon túli világ, egyszersmind a politikai szándék: a táj és a múlt iránt feltámadt érdeklõdés a megszületõ német öntudat megnyilvánulása. Goethe Itáliában természet és mûvészet megkapó egységét csodálta. Ez az egység hatja át Philippe Otto Runge rézkarcsorozatát, A nap óráit. A tájképfestészetben a német mûvészek elszakadnak a francia vagy olasz történelmi tájaktól, romantikus nyelvezetet teremtve a természetet a nemzettel azonosítják. A német nemzeti tudat kialakulásában nagy szerepet játszott a természet. A kor filozófusai, Schelling, Hegel, Schopenhauer új szemmel szemlélik az egységes 1304

egynek tekintett organikus világot, és a tudományt hívják segítségül a természetet kormányzó egyetemes törvények meghatározására. Humboldt botanikai és földrajzi kutatásai arra indítják a festõket, hogy õk is tanulmányozzák a természet formáit. Humboldt és Goethe hatására, aki a világ geológiai megismerését is szorgalmazta (a kiállításon megcsodálhattuk híres prizmáit és kõzetgyûjteményét, versekkel kísért, lepréselt növényeit, Kandinszkijt megelõlegezõ színtanulmányait), Carl Gustav Carus már-már tudományos szellemben jeleníti meg a tájat. Carust, Friedrich tanítványát és barátját, Goethe bizalmasát az foglalkoztatja, hogy összekapcsoljon érzelmet és tudományos gondolkozást: a tájképfestészetet elméletileg is megalapozza 1831-ben megjelent Kilenc levél a tájképfestészetrõl címû munkájában. A földet az éggel összekapcsoló hegycsúcsok (Anton Koch, Adrian Ludwig Richter), Friedrich végtelenre nyíló tengerei, égboltozatai kozmikus tájak. Carus 1815ben így ír: „Hágj fel a hegycsúcsra, nézd a hosszan elnyúló hegyláncokat… Te semmi vagy, Isten minden.” E korban a légköri jelenségek Európa-szerte érdeklik a festõket, de Goethét is, aki az angol meteorológus, Luke Howard írásain felbuzdulva tudományos megfigyelésbe kezd, tanulmányozza a felhõképzõdést, osztályozza a felhõket, és arra biztatja Friedrichet, hogy ezt a tudományos módszert alkalmazza a festészetében. De Friedrich, jóllehet égboltábrázolásain tetten érhetjük a megfigyelést, elvet minden elméletet. 1848 után a mûvészet hazafias szerepe még hangsúlyosabb lesz. „A történelmet kell festenünk, a történelem korunk vallása”, írja Wilhelm von Daulbach, aki 1859ben a nürnbergi Germanische Nationalmuseum számára hatalmas freskókban idézi fel a Német-római Szent Birodalmat. „Néznek, de nem látnak és nyitott szemmel alszanak”, írja 1905-ben Louis Guillet francia kritikus a német mûvészekrõl Adolph Menzelnek. Ám Menzel „lát”, elfordul az idealizált világtól, Manet, Daumier, Courbet realizmusa is hat rá. A Ház a hátsó udvaron vagy A berlin–potsdami vasút mármár fotografikus hûséggel ad számot civilizáció és természet szembenállásáról. A XX. századot a német festészetben a drezdai Die Brücke csoport kiáltványa nyitja meg, majd a néhány évvel késõbb megalakult Der Blaue Reiter. Kandinszkij, Franc Marc és a csoport többi tagja úgy gondolja, az igazi mûvészet szakítás a hagyományokkal, belsõ látomás megjelenítése. A müncheni mûvészekre Gauguin és Van Gogh hat, meg az afrikai primitív szobrászat. Kommunában élnek, együtt állítanak ki, vad színû és erõteljes ecsetkezelésû aktjaikat és tájképeiket kifejezõ, eltorzított formák és éles kontrasztok jellemzik. A német romantikus és idealista hagyományok diktálta mûvészettel szakítva „spirituális forradalmat” hirdetnek, átpolitizálják a mûvészetet. A XX. század elején született festmények az ipari forradalom és a háborús konfliktusok szorításában vergõdõ és szenvedõ embert mutatják be. Kegyetlenség és téboly, a háború: Dionüszosz erõsebb Apollónnál? 1923 után az expresszionista eksztázist hideg, leíró festészet váltja fel, ahol a színek az aprólékosan pontos rajz alá rendelõdnek. A festõk új nemzedéke a régi mestereket – Grünewald, Dürer, Altdorfer –, a nazarénusokat vagy a romantikusokat ismerik el elõdeiknek. 1925-ben a mûvészettörténész Gustav Hartlaub a mannheimi Kunsthalléban nagy kiállítást rendez, az itt kiállító mûvészek a Neue Sachlkichkeit, 1305

az Új Objektivitás jegyében markánsan megkülönböztetik magukat az expresszionistáktól. A talányos személyek kifejezéstelen arca, a mozdulatlan testek melankóliája zárt világra utal. A veristák emberábrázolásai viszont már-már karikatúraszerûek, a mûvész nem kifejezni akar a portréval, hanem tanúskodni, állást foglalni. Az egyének, ebben a felfogásban, társadalmi ellentéteket jelenítenek meg, ez, és nem a tragikus lélek érdekli a veristákat. Berlinben George Grosz az osztályharc szolgálatában álló szatirikus mûvészetet hoz létre. A harmincas években a hõsiesség, a büszkeség és az erõ dicsérete próbálja feledtetni az erõszakot, a halált. Dix, George Grosz, Max Beckmann és Christian Schad, nem véve tudomást a kor hivatalos kánonjáról, valósággal felboncolja az embert, megmutatva gyöngeségét, banalitását. De a XX. század húszas–harmincas éveinek mûvészetét is rejtett szálak kötik a megelõzõ korokhoz. A portrék, az öregedõ testek, az emberi lényt és az életet jellemzõ ellentmondások ábrázolásának aprólékos technikája és színei a XV. és XVI. század portréfestõit és vallásos festészetét idézik. Franz Radziwill, Friedrichhez visszanyúlva, templomait és keresztjeit különös természetfölöttiségben ábrázolja, a „degeneráltnak” kikiáltott Dix, mintha csak tudatosítani akarná, hogy a német mûvészettõl nem lehet eltépni, Dürer és Schongauer nyomán festi történelmi tablóit, tájképein ott kísért Friedrich. Beckmann nagy expresszív erejû alkotásain áthágja az ábrázolás határait, képein túlcsordul vitalitás és élet. A madarak poklát, kínzás és mártírium nagyszabású látomását Amszterdamban festette, miután az 1937-ben megrendezett „Degenerált mûvészet” címû kiállítást követõen elhagyta szülõföldjét. Lovis Corinth megrendítõ Ecce homóján a festõ a saját arcvonásait kölcsönzi Krisztusnak, diktatúrák és szenvedések korában mintegy azonosulva a keresztre feszítettel.

1306

MÓSER zOLTÁN

Kontrasztok A Bartók Béla gyûjtötte szlovák népdalokról „...annál kedvesebbnek és egyszersmind hasznosabbnak is kell lenni, azon népek költõi életét megismernünk, melyekkel századok óta szorosabb viszonyban éltünk, mellyek szokásaikban hozzánk közelebb simultak, melyekkel már a hoszszas együttlét által is némileg rokonokká lettünk, ha más érdekek nem kapcsolnának is egymáshoz....”1 Bartók egyik tanulmányában arról írt, hogy számára Szlovákia termékeny dallamtermõ vidék volt. (Találkozott 1915-ben olyan negyven év körüli asszonnyal, aki négyszáz különbözõ dallamot énekelt el neki.) Azt tudjuk, hogy nagyon nagy számú, mintegy 2000 szlovák népdalt gyûjtött. Ebbõl adott közre a szegedi Gerhardus Kiadó Kiss-Rigó László, szeged–csanádi püspök köszöntõjével, és Këfer István elõszavával 2011 õszén egy vastag, hatszáz oldalas kötetet, benne százhatvan szlovák népdallal. ÁZSIA SZÉLÉN Szerencsénk van, írta a huszonnyolc éves Bartók Ziegler Mártának 1909. február elején, hogy Ázsia szélén lakunk, mert itt van még népzene bõven. Ez az itt Nyitra várostól néhány kilométerre lévõ kicsi falura, (Nyitra)Darázsra vonatkozik, amely az egyik legfontosabb szlovák gyûjtõhelye volt Bartóknak. A részletekrõl aprólékosan beszámoló levelébõl azért idézünk hosszabban, mert pontos képet kaphatunk a népdalgyûjtõ áldozatos munkájáról, s arról is, hogyan is lehetett eljutni a tiszta forráshoz. „A kedves, a naiv, az õseredeti nép – írja Bartók a darázsiakról. – Itt mulatok velük immár másodnapja. Amint körülállják fonográfomat, amint törik magukat, hogy minél több nóta gyûljön a masinába. Persze õket nem a gyûjtés eredménye, õket csakis a nagy kürt, a »trúba« érdekli. De hiszen gyermekeket is csak úgy lehet komolyabb feladatok elvégzésére bírni, ha felkelthetjük érdeklõdésüket olyan momentum iránt, mely a kérdéses feladatnál ugyan mellékes, de hozzájuk közelebb áll. És milyen kifogyhatatlanok nótában; 2 délután leadtak 60-at, l 1/2 évvel ezelõtt ugyanígy 50et. Pedig egészen kis község ez a Darázs, vagy 1000 lakóval. Itt lakom, itt gyûjtök egy parasztházban. Kedden ünnep volt, 4 óra felé már kezdtek hozzám bevonulni, rövidesen tele lett a szoba aprajával-nagyjával. És dõlt a nóta. Közbe-közbe kedves epizódok folytak le. Egy szép szál ember mikor a kürt elé állítottam, megilletõdve levette kalapját. Nagy kacaj! Az egyik leány (nagyon csinos volt) szerelmi dalt énekelt 1

Szeberényi Lajos: Tót népdalok. Szépirodalmi Lapok, 1853. 607–608.

1307

»Hanzinkáról«. Nem értettem jól ezt a nevet, hát a többiek elkezdik kiabálni: »Martinka, Martinka, legyen a dalban Martinka«. A lányka kedves zavarral tiltakozott ez ellen – kiderült, hogy szeretõjét Martinkának hívják: innen az egész incselkedés. Késõbb pajkoskodni kezdtek. Az egyes dalok végén belekiáltoztak egyet-mást, oda nem tartozót a gramofonba: dobrú noc! vagy Éljen! stb.; ilyenkor már olyanná fejlõdött a helyzet, hogy jobb volt beszüntetni a munkát.”2 Itt mintegy 200 népdalt gyûjtött és jegyzett le Bartók Béla. Ezekbõl most – a kötetben lévõk alapján – közreadunk egy csokorra valót azzal, hogy némelyikrõl a késõbbiekben részletesen lesz szó. 1. Azon a nyitrai mezõn / Kis kocsma áll, / Odagyülekezik / Három angol király. 2. – Kocsmárosnénk, / Adj nekünk fél icce bort, / Majd megfizetjük neked, / Ha visszatérünk. 3. A kocsmárosné töltött, / A lányával küldte, / Akinek a kezecskéje / Reszketett az aranytól. 4. – Kocsmárosnénk, / A maga lánya ez, / A maga lánya ez, / Vagy a szolgálója? 5. – Nem a lányom ez, / Nem is a szolgálóm, / Hanem ez az / Angol király foglya. 6. – Kocsmárosnénk, / Engedd, hogy vele aludjunk, / Bizony nem restellünk neked / Háromszáz aranyat adni. 7. A hamis kocsmárosné / Megvetette az ágyat, / És az a csinos szûz / Keservesen sírt. 8. – Nem vagyok én arra való, /Hogy magukkal aludjak, / Mert én az / Angol király kisasszonya vagyok. 9. – Ha te az / Angol király kisasszonya vagy, / Légy üdvözölve, húgunk, / Hogy kerültél ide? 10. A hetedik év múlik, / Hogy keresünk téged, / Még csak a lovacskáról / Le sem szállunk. Nyitra-Darázsi (Nyitra) 1907. XI., név nélkül * 1. A Nyitrai kapunál / Hollófekete lovak állnak, / Darázsi legényeknek / Kell felülni rájuk. 2. Mikor felültek rájuk, / Az Istenhez kiáltottak: / Segíts minket, Úristen, / Hadakozásunkban. 3. Segíts minket, Úristen, / Szûzanya Mária, / Hogy csak gyõzzön / Magyarhon. 3. Piros almácska, / Hogy gyõzött, / Hogy gyõzött / Nagyon könnyedén. b) 1. A Nyitrai kapunál / Csinos szüzek állnak, / – Engedjen minket, uram! / Szeretõink vannak itt. – Nem engedünk benneteket, / Minden hiába, / Már a ti szeretõitek / Régen Komáromban vannak. Nyitra-Darázsi (Nyitra) 1909. I., leány 2

Bartók Béla levelei. Bp., 1976. 146.

1308

* 1. Tölgyfa szék, / Ha az enyém volnál, / Megkovácsoltatnálak / Vassal körbe. 2. Vassal körbe / Fekete színt festeni, / – Mondd meg nekem, lelkem, /Járjak-e hozzátok, 3. – Ne járj hozzánk, ne járj hozzánk / A zöld ligeten keresztül, / Letaposod az ösvényt, / Fölösleges lesz neked. 4. – Ha én tudnám, / Hogy fölösleges lesz, / Keresztet csináltatnék / Az ajtótok fölött. 5. Az ajtótok fölött, / Az ablakocskátok fölött; / Kinek rendeljelek, / Hûséges szívem? Nyitra-Darázsi (Nyitra) 1907. XI., leány * 1. Fiatal asszonykám, / Én fiatal asszonyocskám, / Bizony jobban szeretlek, / Mint a huszár a lovát. 2. A huszár a lónak / Abrakot kell adjon, / Nekem az asszonykámnak / Kispárnát a csípõje alá. 3. Fiatal asszonykám, / Ne hagyj engem kínlódni, / Nyomd már feljebb a seggedet, / Nem tudok neked beletalálni. Nyitra-Darázsi (Nyitra) 1909. I., férfi a) Dudásom, dudásom, / Baszom a lelkedet, / Miért dudáltál nekem / Vasárnap mise alatt? b) Dudásom, dudásom, / Baszom a lelkedet, / Miért csaltad meg / A mi Mariskánkat. c) Dudáljatok dudácskák, / Megyünk a szeretõhöz, / Melyikhez megyünk, / Amelyik ad mogyorót. Nyitra-Darázsi (Nyitra) 1909. I., fiatalasszony

Szó szerint Minden közreadó és szerkesztõ meggondolja, hogy olyan (népdal)szövegeket, mint az elõzõ és az itt következõk szó szerint közöl-e, vagy kipontozza. Természetesen így voltan én is, és elõször nem is gondoltam, arra hogy különválogatom ezeket, amelyekkel kapcsolatban a számítógépem így figyelmeztetett: „durva, obszcén, bántó szó!” De a kötetben olyan nagy mennyiséggel találkoztam ilyen jellegû népdallal, hogy úgy döntöttem, ezeket kár lenne kihagyni, mert ezekrõl okvetlen beszélni kell. Ráadásul maga Bartók adott felmentést, és biztatott a közlésre. A szlovák népzenérõl szóló, 1931-es tanulmányában ír arról, hogy az egyik asszony, akihez többször is visszament népdalt gyûjteni, „egy ponton azonban hajthatatlan volt; il1309

letlen szövegû nótákat makacsul nem volt hajlandó elénekelni, pedig jó néhányat tudott. Azt mondta, teljesen lehetetlen, hogy ilyen szavak elhagyják a száját.” Ennek ellenére, jegyzi meg Bartók, „ilyen prüdériával ritkán lehet találkozni a nép között. A magyarok is, de a szlovákok még inkább, számtalan ilyen dalt énekelnek, s általában a nõk a legszakavatottabb birtokosai ezeknek a készleteknek. Még tizenhat-tizenhét éves leányok is énekeltek nekem ilyen, hihetetlenül szabad szájú szövegû dalokat, a lehetõ legtermészetesebb módon, az álszemérem minden nyoma nélkül. Persze, nagy nevetgélés és vihogás volt – de a parasztnép láthatólag a naturalia non sunt turpia álláspontját támogatja. Éppen ezért helytelen lenne, ha hamis következtetéseket vonnánk le ebbõl a körülménybõl a nép erkölcsére vonatkozólag. Tudományos szempontból az ilyen anyag is – amelyet pedig oly nehéz publikálni – nagy értékû és igen jelentõs.” Ami engem illet, én is arra voltam kíváncsi, hogy kiktõl hallotta a gyûjtõ ezeket az illetlen nótákat. Elõször a dudásokra gondoltam – magyar hangzó anyagban egy ilyet ismerek, azt is Bartók gyûjtötte Nagymegyeren! –, de amikor megnéztem a kották fejlécét, megbizonyosodtam, hogy a legtöbbet bizony asszonyok és fiatal leányok énekelték. Most akkor kipontozás nélkül álljon itt egy válogatás Bartók kívánságának megfelelõen. 1. A nagymama sírt, / A nagypapa nevetett rajta. / Ne sírjon, nagymama, / Hiszen a nagypapa ciceréli. 2. Benedek kertész úrnak / Olyan tojásai vannak, mint egy bikának / És szeplõs fütyköse, / A lányok futnak érte. „Gajdoské” Szalakuz, Nyitra Gyûjt. Kodály. Egy juhász, egy dudás * Négy garas, négy garas, / Négy picsát egy garasért, / Egy kicsiny kakaska, / Tizenhat garaska. Zsére, K. Z * Leányok, leányok, / Mire nektek a koszorúk? / Hugyozni jártok / Mint a kiskecskék, / Mint a kiskecskék. Pónik, 1915. VIII., Voskár Zsuzsa * No, én férjhez mentem / Egy részeges emberhez, / Elitta nekem az ingvállamat, / A létrát is a pitvarból. A kemencén aludtam, / A kemencébe hugyoztam, / A kedvesem azt hitte, / Hogy kávé csorog. Hédel, 1915. IV., Gazdik Ágnes, 20 * 1310

1. üzekedtek az egerek / A padlásunkon, / És én patkány voltam, / A legjobban dugtam be. 2. üzekedtek az egerek / A padlásunkon, / És én ürge voltam, / A legjobban nyomtam. Pónik (Zólyom), 1915. XI., Meško Mária, 33

* 1. Miért jöttél el / Ilyen hóviharban, / Miért nem aludtál / Otthon a padon? 2. És én nem aludtam / Otthon a padon, / Nem hagyott nyugodni, / Amim a nadrágban van. Pónik, 1915. VIII., Spišiák Zsuzsanna, 40.

* Zöldellj, fenyõ, zöldellj, fenyõ, / Zöldellj, borókafenyõ, / Ha a lány férjhez megy, / Nem viszket a picsácskája. Erdõköz (Zólyom), 1915. IV., egy férfi * 1. Adnék neked, adnék, / Széttenném a lábam, / Ha tudnál nekem fiút csinálni. 2. Adnék neked, adnék, / Bizony adnék neked, / Ha tudnám, / Hogy fiam lenne. 3. Adnék neked, adnék, / A kamrában a hordókon, / Ha betalálnál nekem / Egyenesen a lyukacskámba. Hédel (Zólyom), 1915. VIII., Strelec Ágnes, 42 éves

Vessél nekem ágyat Duna közepibe Természetesen sokkal inkább azok a népdalok örvendeztettek meg, amelyek nem szókimondók, hanem a népköltészetre jellemzõen, a jelképek nyelvén beszélnek a szerelmi aktusról, vagy csak magáról a szerelemrõl és az együttlétrõl. Hisz a népköltészet külön sajátossága, hogy maguk a kifejezett dolgok ismét egyebet jelentenek. Mint a következõ éterien tiszta, szürreálisnak is nevezhetõ ének. De az alább idézett változatokra is ez a jellemzõ. 1. Szabó vagyok én, szabó, / És Szabónak hívnak, / Nem egy szüzet / Megcsaltam a világon. 2. – És ha te / A nagyvilág szabója vagy, / Varrjál nekem ruhát / Mákvirágból. 3. – Varrok neked ruhát / Mákvirágból, / Csak fonjál nekem cérnát / Májusi esõbõl. 4. – Fonok neked cérnát / Májusi esõbõl, / Csak varrjál nekem csizmát / Fiatal szúnyogból. 1311

5. – Varrok neked csizmát / Fiatal szúnyogból, / Csak vessél nekem ágyat / A Duna közepére. 6. – Vetek neked ágyat / A Duna közepére, / Csak te menj fel rá / Száraz lábakkal. 7. – Én felmegyek rá / Száraz lábakkal, / Tudhatod, kedvesem, / Hogy szerelem van velünk. Pereszlény (Nyitra), 1911. K. Z., férfi * 1. Kender, kender, / Zöld kender, / A mi ajtónkon / Senki nem kopog be. 2. Sem be nem kopog, / Sem be nem szól, / Meg sem kérdezi, / Otthon van-e a lány. 3. – Otthon vagyok, otthon, / Otthon keressetek, / Csak az ajtónkat / Csöndesen csukjátok be. 4. – Csöndesen csuktam be, / Hogy meg ne ijedjen, / Hogy a szívecskéjét / Lakatra ne zárja. Patkócz (Zólyom), Korturík Márton, 52 éves * 1. Elment Janyik, elment / Ej, vadászatra, / Elment a malomba / Pipára gyújtani. 2. – Horháti molnárné, / Légy üdvözölve; / Megõrölsz-e nekem / Egy vékányi árpát? 3. – Megõrölök, megõrölök, / De rögtön nem tudom, / Sima a kövem, / Meg kell fennem. Feketebalog, 1915. XII. 27., 49 éves férfi * c) Énekelj, leányka, / Amíg leányhangod van; / Ha férfi megölel, / Hangodat elveszi, / Hangodat elveszi. Pónik, 1915. VIII., Voskár Zsuzsa * 1. Amikor elmentem Nyitráról, / Éjfél volt, / Találkoztam egy lánnyal, / Fekete szeme volt. 2. Fekete szeme volt, / Rám nézett, / Hideg vízben állt / Térdig. 3. – Ne nézz rám, / Nem jössz te hozzám, / Akkor kellett volna nézned, / Amíg szûz lány voltál. 4. – Mikor szûz lány voltam, / Kedvemre való volt a világ, / És most fáj / A fejem a felétõl. 1312

5. Nem fáj az egész fejem, / Csak a homlokom fele, / Amit megcsípett / A szomszédék méhe. 6. Nem volt az méh, / Méhecske, méhecske, / Hanem egy szeretõ / Fekete szemekkel. Pereszlény (Nyitra), 1911. K. Z., elterjedtsége: ism. * 1. Alul a halastónál, / Ott nõ a rezgõnyárfa. / Aki nem ültette, / Az ne is vágja. 2. Én ültettem magamnak, / Én fogom vágni is, / Olyan szeretõm van, / Hozzájárni fogok. Pónik: Spišiák Zsuzsanna, 40. 1915. XI. Bartók azt írta , hogy autochton, szlovák alakulatoknak tekinthetõk a ,,detvanská” (= Gyetvai) vagy más néven „valasská-” (pásztor) dalok mellett bizonyos bölcsõ-, szénagyûjtõ-, arató-, szentivánéji és lakodalmas dalok. Ezek között van egy olyan típus, amelyet nem arató-, hanem szénaarató nótának nevezhetnék el. Kettõt közlünk azzal a megjegyzéssel, hogy itt a gereblye is, és az ördög is bizonyára valami másra, távoli jelképre utal, amelyet a szlovák folklórból, a variánsokból lehetne jól megérteni: 1. Gereblyézd csak, gereblyézd / Azt a zöld szénát; / Én gereblyézném, / Nincs lekaszálva. 2. Már összegereblyéztünk, / Mit fogunk csinálni? / A hegyrõl a völgybe / Fogunk szekerezni. Padkócz, 1915, Randa Ula, 25? * 1. Gereblyézett, gereblyézett, / Ördögöt gereblyézett fel, /A nagy sietségtõl / Öszszetörte a gereblyét. 2. Már összegereblyéztük / A zöld szénát, / Még nem találtunk / Csinos legénykét. Szelcse, 1915, Vajda Lica, 20 Távoli párhuzamok, utánérzések Külön kigyûjtöttem azokat a szlovák népdalokat, amelyek érzésben, mondandóban hasonlítanak egy-egy magyar énekhez. Ezekben nem a párhuzam, hanem a különbség az érdekes: hogyan fejez ki egy érzést az egyik és hogyan egy másik nép. 1. Ó, menjünk mi, menjünk / Mindketten egy úton, / Azt fogják mondani az emberek, / Hogy bátya húgával. 2. Menjünk csak mi, menjünk, / Amerre jártunk, / Talán megtaláljuk, / Amit elvesztettünk. Padkócz, 1915. III., 60 éves asszony * 1313

Indulj el egy úton, / S én is a másikon S ahol összegyûlünk / Egymásnak se szóljunk. Aki minket meglát / Mit fog az mondani? Azt fogja mondani / Idegenek vagyunk S õk is azt gondolják / Idegenek vagyunk. Idegenek vagyunk, /Szeretetet tartunk. (A Muzsikás együttes felvétele.)

*

1. Lehullott egy alma / Az édes almafáról, – / Már nem lesz úgy nekem, / Ahogy tavaly volt. 2. Lehullott egy alma, / Ráesett egy kõre; / A mi szerelmünknek, / Kedvesem, már ámen. 3. Szerettük egymást / Mint egy galambpár, / Ki az oka nekünk, / Büntesse meg az Úristen. Padkócz, 1915. VIII., Bobák Mária, 19 * Szerettelek, rózsám, nagyon, de már annak vége vagyon Vége vagyon szerelmünknek, teljen kedvük irigyünknek. S azt gondoltam, míg a világ, mindig ég a gyertyavilág, De már látom, hogy elalszik, az én rózsám rám haragszik. (Magyarszovát) * 1. Ó, Istenem, miért / Vagyok olyan szerencsétlen, / Talán az égen / Kialudt a csillagom? 2. Az egyik kialudt, / A másik világítani kezdett, / Talán megadja az Úristen, / Hogy boldog leszek. Padkócz, 1915. VIII., L. Róza, 60? * Istenem, Istenem, szerelmes Istenem, Mért kell e világot búval eltöltenem? 1314

Búval eltöltenem, bánattal szenvednem, Szeretetlen társsal egy ágyban feküdnem. * 1. Ha én tudnám, / Hol fogok lakni, / Bizony mennék / Kanalakat mosogatni. 2. Mi az hogy kanalakat, / De még a padocskákat is, / Hogy ne piszkítsa be / A kedves a nadrágját. Feketebalog, asszonyok * Hej, ha én azt tudnám / Melyik úton mégy el Hej, felszántanám én azt / Aranyos ekével. Hej, be is boronálnám / Apró gyöngyszemekkel Hej, meg is öntözném azt / Sûrû könnyeimmel. Kecsetkisfalud (Udvarhelyszék) Keresni és találni a népdalt Bartók életrajzában kikerülhetetlen Gerlicepuszta és az az életre szóló élmény, amelyben ott volt része, hisz pályájának alakulását döntõen befolyásolta, bár ezt csak kevesen tudják. Ez a puszta Gömör megyében található, ahová 1904 májusában érkezett. Ekkor látszólag csak annyi történt, hogy a huszonhárom éves, vékony, sovány fiatalember vonatra ült Budapesten. De ennek elõtte még el kell mondanunk, hogy ide, a világ végére vitetett egy zongorát, mert nagyon készült a pozsonyi bemutatkozó hangversenyére. A Maros megyei Kibédre való Dósa Lidi, aki akkor 18 éves volt, éppen itt szolgált. Ráduly Jánosnak mesélte el idõs korában, hogy egymás mellett volt a szobájuk. „Örökké hallottam, hogy Bartók zongorázik… Egyszer aztán meghallotta, hogy énekelek a gyereknek. Tetszett Bartóknak a nóta, azt mondta, hogy még énekeljek, mert õ le szeretné jegyezni. Aztán hívott engem és kérdezte, hogy jól zongorázza-e? Hát pont úgy vót, ahogy én énekeltem.” E ratkóvölgyi falu mellett, a Turóc pataknál állt a kastély, amelybõl mára csak a romos falak maradtak meg. Ez a szép és szomorú rom nekünk mégis becses emlék, hisz oda kell képzelnünk Bartókot a zongorával, Dósa Lidit egy fél dallammal, amely – Kodály fogalmazott így – „megsejtette vele a székely zene különösségét”. Ekkor figyelt fel igazán a magyar népdalra, és hamarosan meg is kezdi a rendszeres gyûjtést. Hogy milyen eredménnyel, jól ismert. * Néhány év múlva újra visszajön a Fischer család kastélyába, ahol már szlovák népdalt is gyûjt. Édesanyjának írt részletes levelében beszámol errõl a kirándulásáról is. 1906 augusztusában vagyunk, amikor Bartók Turáról egyenesen fölutazik Gö1315

mörbe, Gerlicére. Levelében így számol be a gyûjtésrõl: „Valóságos expedíció ment a falvakba: én, az íródeákom és gardedám. Én írtam a melódiát, Anna a szöveget. De néha a legserényebb munka közepette hirtelen elkomolyodott s kereken kijelentette, hogy tovább ezt a verset nem írja. S hiába volt minden szó-beszéd, tudományos kutatásra való hivatkozás! Mert valami »shocking« lappangott a szövegben. E.m.a.f. ilyenek az asszonyok! Feljegyeztem 120 dalt, 1/3-a határozottan magyar dal tót szöveggel. Ki is jelentették egyik faluban, hogy õk inkább magyar dalokat akarnak tanulni, ha nem is beszélnek magyarul. A „Körül van a csárda zárva" dalról meg kiderült, hogy egy Szabolcsban szolgáló tót lány hozta Gerlicére, s csak úgy raktak elé tót szöveget. Alighanem a többivel is így vagyunk. Egy másik dalban meg a refrén mindig »csillagom, galambom« volt, a többi magyar. Sajnos nagyrészt csak fiatal énekeseket szerezhettem, de az a néhány vén alak egyetlenegy magyar dalt sem mondott el. Kétségkívül csak újabb idõben hódít ott ennyire a magyar dal. Mindenesetre ez olyan érdekes kérdés, melyhez, még több tanulmányt kell tennem ott a helyszínén éppen a nyelvhatár közelében. Ezért majd Nyitrán is nemcsak magyar, hanem tót embereket is fogok majd meghallgatni. – Megtaláltam többek közt a »Piros almá«nak egy eddig ismeretlen, hosszabb formáját »Pri Prespolku, pri cihom Dunajku« szöveggel. Megismertem elsõsorban: maja milá, dúsa draha, frajerecka s hasonló szavakat. Tudod-e mi az: »cuhaj (+csuhaj)«? Legény!” Október közepén megint itt, Gömörben tartózkodik, és azt írja, szintén édesanyjának, hogy „már gyûjtöttem 9 dalt és jegyeztem le, és 20-at vettem fel a fonográfba…” Egy másik levélben így tudósít a kocsmai gyûjtésérõl: „Tegnap egy falusi kocsmában ültem egyes-egyedül tótjaim között. Egyes »Schlag-worf«-okkal, mint pl: Viete spievat? Spievajíe! Esté doráz; dóst'; tó ûz mann3 stb. szépecskén boldogultam. No igaz, legtöbbje legalább pár szót tudott magyarul.” Az itt gyûjtött, a kötetben szereplõ népdalok közül egy keservesnek a szövegét és egy az árva lányról szóló balladatöredéket idézem: 1. Lent a völgyekben / Fekete holló repül, / Már a kedves apám / Fekete földben fekszik. 2. Fekete földben fekszik, / Ott nyugszik õ, / Nem kérdez engem, / Hogy van a kis cselédje. Gerlice (Gömör), 1906. VIII., leány Az alábbi ballada elsõsorban a Három árva, de néhány részében a Szégyenbe esett leány (Angoli Borbála), valamint A szeretet próbája magyar balladákkal van rokonságban, de a 7. strófája jól ismert egy magyar népdalból: „Nem szoktam, nem szoktam kalitkába hálni, / Csak szoktam, csak szoktam zöld erdõbe járni, / Zöld erdõbe járni, fenyõmagot enni, / Fenyõmagot enni, gyöngyharmatot inni.”

3

Tudtok énekelni? Énekeljetek! Egyszerre; elég, elegendõ.

1316

Az égbõl aláhulló harmat az istenek ajándéka, élet-, tisztaság- és erõjelkép.4 A hajnali harmat mágikus erejébe vetett hit általános egész Európában, ezért szerepelhet itt is (az égbõl aláhulló mannával együtt), az alábbi szlovák balladában.5 1. Ment az árva leányka, / Ment éjszaka, / Ment éjszaka, / Ugatták a kutyák. 2. Úr Krisztus találkozott vele, / így kérdezte õt: / – Árva leánykám, / Hová mégy te éjszaka? 3. – Apámat, anyámat keresem, / Utánuk halok, / Nõvéreimet, bátyámat keresem, / Nem tudom õket megtalálni. 4. – Törjél le, árva leányka, / Törjél le három vesszõcskét, / Kopogtassál / Édesanyád sírján! 5. Õ letörte, / Bekopogott, / Anyja jelentkezett, / Anyja jelentkezett: 6. – Ki az, aki / Síromon kopogtat? / – Én vagyok, anyám, / Vegyen oda engem! 7. – Mit ennél itt, / Mit innál itt? / – Isteni mannát ennék, / És harmatot innék. 8. – Nézz csak oda, nézz, / Hol fekszik az apád! / – Én ugyan nem nézek, / Elrejtõzne elõlem. 9. – Nézz csak oda, nézz, / Hol fekszik a nõvéred! / – Én ugyan nem nézek / Elrejtõzne elõlem. 10. – Nézz csak oda, nézz, / Hol fekszik az öcséd! / Õ odanézett, / Anyja elrejtõzött. Ratkó-Sebes, Gerlice (Gömör), 1906. IX., leány Sûrített valóság A fenti idézettel a balladák földjére érkeztünk. A Bartók gyûjtötte szlovák balladák igazi meglepetéssel szolgáltak, igazolván Vargyas Lajos feltevését, hogy a középkorból ránk maradt európai, közös kincsrõl van szó: ez sûrített valóság, amelyet a parasztság õrzött meg és saját énekeivel látott el. Az alábbiak mindegyike rokonságba hozható magyar balladákkal, de egyik sem átvétel. Ez az összeállítás nem arról szól, hogy milyen a szlovák ballada,6 hanem hogy Bartók milyeneket gyûjtött. A magyar anyaggal való összehasonlítás elengedhetetlen: elsõsorban Vargyas Lajos monográfiájára és Ág Tibor Zobor-vidéki gyûjtéseire hivatkozom az alábbiakban.7 Hisz itt együtt, egymás mellett éltek a szlovákok és magyarok, egymástól tanultak, egymásra hatással voltak. Az elsõ példánk is ilyen: nem átvétel, hanem azonos eredetibõl származhatnak, ezért mindkét nemzet a magáénak vallhatja s vallja is joggal. A Vénember férj balladánk legkorábbi feljegyzése 1846-ból való. A bédi változatát Kodály Zoltán, dallamával együtt már 1909-ben közölte. A lelõhelyek: Béd, Menyhe és Vicsápapáti. 1980-ban, amikor Ág Tibor Menyhén felkereste az egyik énekes aszTánczos Vilmos: Folklórszimbólumok. Kolozsvár, 2006. 263. Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium. Budapest, 1977. I. 309. 6 Szlovák népballadák magyar fordításban megtalálhatók a következõ kiadványokban: Fényes a tûz lángja. Szlovák népballadák. Madách Könyvkiadó, 1974, Blaskó Mihály: A sarvašská slovenčina nyelvi szépségei a népballadák tükrében. In Szarvasi Krónika 17. 2003, Manga János: A török háborúk emlékei a magyarországi szlovák népdalokban. In. Ethn. 67. évfolyam, 1956. 241–261. 7 Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa, I–II. Bp., 1976, Ág Tibor: Vitessék ki szóló szívem. Pozsony, 1979, Ág Tibor: Csináltassunk hírharangot. Dunaszerdahely, 2001. 4 5

1317

szonyt, teljesen véletlenül eszébe jutott, de õ már csak négy strófájára emlékezett. (Szerencsére a Kodály által felfedezett változattal ki lehetett egészíteni.)8 Hasonló tartalmú az ezt követõ szlovák változat, amelyet egy tizenhat éves leány énekelt a gyûjtõnek! 1. Elment, elment a víny ember, :| Lánykírõbe, lánynízõbe. :| 2. Kéri, kéri a fiának, :| Hazaviszi önmagának. :| 3. Én nem azér vettelek el, :| Hanem azír vettelek el, :| 4. Koszos fejem fésülgetnyi, :|. Rühös hátam vakargatnyi. :| * 1. Ne menj hozzá, leány, / Öreg özvegyhez, / Hanem inkább várjál / Három évet legényre. 2. Jobb egy legény / Falábbal, / Mint egy özvegyember, / Akinek három ökre van. 3. Nem voltam büszke, / Sem nagyon gõgös, / Az Úristen megbüntetett: / Özvegyemberhez mentem. 4. Özvegyhez, özvegyhez, / Nagyon öreghez, / Már fáj a szemem / Ránézni. Garamolaszka, 1916. IV., Simon Mária, 16 éves A Három árva legendaballadában az árván maradt testvérek elmennek anyjukat keresni, útközben találkoznak Szûz Máriával, aki vesszõt ad nekik, azzal megverik a sírt. Kérik anyjukat, keljen föl, mert mostohájuk rosszul bánik velük, de az anya nem tudja teljesíteni kérésüket. Néhány változat szerint fel is kel és ellátja a gyermekeket (mesei változatból is ez a megoldás ismert). A ballada két archaikus eleme, a visszajáró halott és a Máriától kapott csodavesszõvel való feltámasztás csak a régies szövegekben található meg. A környezõ népek (cseh, szlovák, horvát stb.) hasonló típusú balladájában fokozottabb a természetfeletti elemek hangsúlyozása. Ott maga az Isten segít az árvákon, vagy angyalok viszik õket mennybe, mint a fenti balladában is láttuk.9 A hagyományõrzõ Nyitra-vidéken a magyarok nem ismerik, de megtanulták a szlovákoktól. Szép példája az együttélésnek és együtttanulásnak, s a hagyomány terjedésének. Az idézendõ szlovák változat elõtt egy moldvai magyar balladánk szövegét közöljük, amelyet ma is ismernek Moldvában.

Kodály Zoltán: Szép Ilona. Ethnographia, 1909, 305, Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa. Budapest, 1976, II. 767. 9 Magyar néprajzi lexikon 2. 1979, 478. 8

1318

1. Kaszálómban van ëgy nyárfa, Az alatt ül három árva, Az alatt ül három árva, Mind a három talpig gyászba. 2. Mere mëntëk, három árva? Mere mëntëk, három árva? Elindultunk hosszu útra, Hosszu útra, szógálatra. 3. Vágok néktëk arany vesszõt, Csapjátok mëg a temetõt! Kejën, kejën, édësanyá[nk]! Met elszakadt a gyászruhánk. 4. Nem kelhetëk, édës fijam, Me’ béfogott a fõd moha. Vëgye jelõ záros kúcscsát, Kóccsolja ki koporsoját! 5. Csókoljuk mëg kezit-lábát, S ammellett a két arcáját. Csókoljuk mëg kezit-lábát, S ammellett a két arcáját. 6. Fijam, fijam, édës fijam, Mënjetëk el tik már haza! Vagyon néktëk mostohátok, Ki gondot viseljën rátok. 7. Vagyon apánk, de ostoba, Anyánk ës van, de mostoha. Mikor fejünköt fésüli, Gyënge hajunk min kitépi. 8. Mikor fejért ad rëjátok, Vérvel habzik az hátotok. Mikor fejért ad rëjátok, Vérvel habzik az hátotok. 9. Panaszkodjunk idegënnek, Am mëgmondja mindënkinek, Panaszkodjunk fûnek-fának, Tudtjával adja világnak. 10. Panaszkodjunk a sëprûnek, An nem mondja mëg sënkinek. Panaszkodjunk a sëprûnek, An nem mondja mëg sënkinek. Lészped (Moldva) – Szárász (Tolna), Simon Ferenc Józsefné Fazakas Ilona(57)10 * 1. Van ott, van ott / Az erdõbe egy utacska, / Mendegél rajta / Egy kis árva lány. 2. – Kis árva lány, / Hogy kerültél ide? / – Keresem én, keresem, / Apám, anyám nincsen. / Apám, anyám nincsen, / Bizony õket keresem. 3. – Eredj csak, te, eredj csak, te, / Az anyád sírjára, / Csak háromszor üssél, / Hisz felébred neked. 4. – Kicsoda az, kicsoda az, / Az én síromon? / – Én, anyám, én, anyám, / Vegyen engem magához. 5. – Leánykám, kedvesem, / Mit csinálnál itt? / – Azt, amit maga, én is azt, / Anyám, kedvesem. 6. – Hiszen már a testem / Egészen feloszlott, / Hiszen már szememet / Férgek nyüvik, / Hiszen már a hajamat / Földi szellõ viszi. 7. Eredj te, eredj te / A te mostohádhoz, / Hadd vágja le neked, hadd vágja le neked / Az ingecskédet. 8. Mikor vágta nekem, / így átkozódott. / Ha õ fésül engem, / Vér folyik fejembõl. / Ha õ mos engem, / Veri a fejem. 9. Jött az árva lányért / Három angyal az égbõl, / Fogták az árva leánykát, / Felvitték az égbe. 10. Jött a mostoháért / Három ördög a pokolból, / Fogták a rossz mostohát, / Levitték a pokolba. 11. És leültették / Egy hársfa székre, / Adtak neki forró / Szurkot a szájába enni, / Hogy megtanulja / Az árva leánykákat nevelni.

10

Domokos–Rajeczky, 1961. II. 51/3, MNT X. 700.

1319

12 – Ha az Úristen megadná, / Hogy a másvilágra menjek, / Tudnám már / Az árva leánykákat nevelni, / A többi mostohának is / Tanúságot tenni. Garamhorka (Zólyom vm.), 1917 * Az alábbi póniki ballada a Zobor-vidéken elterjedt11 Az öngyilkos szeretõgyilkos rokona, amely valószínûleg ponyván, a vásári énekesek útján terjedt el. (A szlovák változat utolsó két strófája a Két kápolnavirág ballada befejezõ részével egyezik.) Szabó Gyula Horvát Jolánt szereti, / De az anyja nem engedi elvenni. Mégállj, Jolán, mit fogunk cselekedni, / Ha az anyád nem engedett elvenni. Szabó Gyula egy vasárnap délután, / Találkozott Jolánkával az utcán. – Gyere, Jolán, az erdõbe sétálnyi, / Máj méglátod, virágot fogunk szédnyi. Mikor aztán kiértek az erdõbe, /De nem azért, hogy virágot szedjenek. – Hanem azér, hogy te ne légy a másé, / Itt halunk még, mind a ketten egymásér. Akkor Jolán letérgyepelt elébe, / Kérte Gyulát, ne ölje még merõbe. De a gyilkos nem hallgatott szavára, / Földhöz vágta, rálépett a nyakára. A két kezét összevissza vagdosta, / A fejit is a nyakától levágta. Borotvával metszette ki a szívét, / Úgy kísérte másvilágra a szegínyt. Ezernyolcszáz kilencvennyolcadik évbe, / Kilenc kislány felöltözött fehérbe. Gyászkoszorút kötöttek a fejükre, / Úgy kísérték Jolánt a temetõbe. * 1. Mi történt ott lenn / Halamenok városában? / Megölte ott Matusko, / Megölte Magdalenkát. 2. Gyakran járt hozzá, / Éjfélig nála maradt; / Mindenféle dolgokat / Magdalenkával forgattak fejükben. 3. – Magdalenkám, / Gyere, kísérj el, / Bizony készülnek engem / Útban fölfelé megölni. 4. – Meglátnám én / Azt az emberkét, / Aki nekem megölné / A szeretõmet. 5. Elkísérte õt / Egészen az úri házig. / – Menj most már, Matusko, / Már tovább nem tudok menni. 6. Még kérte õt, / Egészen föl az úton, / Bizony nem sejtette / A szerencsétlenségét.

11

Ág Tibor egymaga 37 változatot jegyzett le. In Ág Tibor, 1979, 388–391.

1320

7. Amikor odaértek, / A lány fejére ugrott, / A lány fejére ugrott, / Nyakszirtjét kicsavarta. 8. Még kérte õt / Az Úr Krisztusra: / – Csak engedj, Matusko, / Hogy meggyónjak. 10. – Adok én neked, Magdalenka, / Adok én elég gyónást, / Amikor fejecskédbõl / Kipattannak majd a csontok. 11. Ott temette õt el / A zöld nyárfa alá, / Csak hagyott neki még / Kinn egy darabka köténykét. 12. Amikor hazament, / Leült egy székre, / Leült egy szélre, / Támasztotta a fejét. 13. Anyja kérdezi: / – Fiam, mi a bajod? / A fejecskéd fáj-e, / Vagy a fehér életed? 14. – Jaj, édesanyám, / Mit is cselekedtem! / Hiszen Magdalenkát / Fölfelé az úton megöltem. 15. – Jól tetted, Matusko, /Jól tetted, / Amikor Magdalenkát / Az úton fölfelé megölted. 16. Magdalenkát viszik /A legények kis tollbokréta alatt, / És Matuskót vezetik / A hóhérok az akasztófához. 17. Csodálkoznak az urak / A kamarai urak kapujából, / Mit fognak vele csinálni / Az akasztófák alatt. 18. Vajon akasztani fogják-e, / Vajon tördelni fogják-e / Vajon minden ház elõtt / Fogóval szaggatni. 19. Nem fogják õt akasztani, / Nem fogják õt tördelni, / Csak minden ház elõtt / Fogókkal szaggatni. 20. – Szüleim, / Most csodálkozzatok, / A házasságot / Soha ne akadályozzátok. 21. Az egyiket beásták / A templom fölött, / A másikat beásták / A templom alatt. / 22. Felülrõl-alulról / Két csipkebokor nõtt, / És így a templomdombon keresztül / Egybenõve egyesültek. Pónik, Spišiák Zsuzsanna, 40 * 1. Házasodni akart Janyík, / Házasodni akart Janyík, / Az anyja nem engedte, / A nõvére parancsolta. 2. Mikor odamentek / A széles hídon át, / Megbotlott a lova, / Jankó összetörte a fejecskéjét. 3. Menjünk-e érte, / Vagy térjünk-e vissza? 4. Egyesek: menjünk érte, / És mások: térjünk vissza. 4. Mikor odaértek / Az anyja udvarára, / Az idõsebbeket köszöntötte, / Ezt kérdezte: 5. – Hol az én kedvesem, / A drága kedvesem, / A drága kedvesem, / A velem összeesketett? 6. – Odahaza maradt, / Hogy székeket készítsen. – / Mikor az asztalhoz ült, / Ezt kérdezte: 7. – Hol az én kedvesem, / A drága kedvesem, / A drága kedvesem, / A velem összeesketett? 1321

8. – Odahaza maradt, / Hogy borocskát készítsen. – / Mikor a bort itta, / Ezt kérdezte: 9. – Hol az én kedvesem, / A drága kedvesem, / A drága kedvesem, / A velem összeesketett? 10. – Odahaza maradt, / Hogy fáj a fejecskéje, / Odahaza maradt, / Hogy fáj a fejecskéje. 11. Mikor õk odamentek, / Azt parancsolták neki, / Hogy ne érjen hozzá / Igazi éjfélig. 12. Õ nem késlekedett, / Azonnal kérdezõsködött, / Õ nem késlekedett, / Azonnal kérdezõsködött: 13. És maguk, emberek, emberek, / Mit cselekedtek, / Hogy egy halott testet / Egy élõhöz fektettek! 14. Sorba álltak, / így beszélgettek, / Sorba álltak, / így beszélgettek: 15. Mit szolgált meg, / A fehér fõkötõt-e, / A fehér fõkötõt-e, / Vagy a zöld koszorút? 16 – Nem szolgáltam én rá / A fehér fõkötõre, / Csak rászolgáltam / A zöld koszorúra. 17. És te, kocsis, kocsis, / Fogd be a lovat, / Fogd be a lovat, / Megyünk mihozzánk. 18. Várjanak egy kicsit, / Míg eltemetjük, / Várjanak egy kicsit, / Míg eltemetjük. 19. Mikor odaértek / Az anyja udvarára, / Nagy hangon kiáltott, / Keservesen jajgatott: 20. Ah, édesanyám, / Rosszul adott férjhez, / A kedvesemet már / Tegnap eltemették. Baracka (Zólyom), 1915. IX., 49 éves asszony Az alábbi maróti és berencsi szlovák ballada úgy kezdõdik, mint a magyar Megátkozott leány, és úgy folytatódik mint A szégyenbe esett lány, ahol többféle névvel találkozunk: Fodor Katalina, Londonvári, Hédervári Katalin vagy Ilona, Hangodi Borbála. A két magyar ballada ismeretében könnyebben érthetõ a történet. A magyar változatban Gyulainé, itt Lasityei molnárné szerepel: egyik sem engedte házasodni a leányát (vagy fiát), inkább megátkozta õt. 1. Házasodni akart Janyík, / Az anyja nem engedte, / Az anyja nem engedte, / A nõvére parancsolta. 2. Amikor kikísérte, / Ezt kívánta neki: / Bár összetörné a fejét / Százezer darabra. 3. És amikor odaértek / A széles hidakra, / A lova megbotlott, /Janyík összetörte fejecskéjét. 4. Két sorba álltak, / úgy beszélgettek, / Menjünk-e érte, / Vagy térjünk-e vissza? 5. Egyesek azt mondták: / Menjünk csak érte, / Mások azt mondták: / Térjünk csak haza. 6. És mikor odaértek / Az anyja udvarára, / Az ajtó elõtt állt, / Róla kérdezõsködött. 7. – Hol az én kedvesem, / A drága kedvesem, / A velem kihirdetett / És össze nem esketett? 1322

8. – Ott a hidakon maradt, / Hogy éjszakai szállást készítsen, / Ott a hidakon maradt, / Hogy éjszakai szállást készítsen. 9. És amikor odamentek / A széles hidakra, / Fölállt a szekéren, / Róla kérdezõsködött: 10. – Hol az én kedvesem, / A drága kedvesem, / A velem kihirdetett / És össze nem esketett? 11. – Odahaza maradt, / Hogy székeket készítsen, / Odahaza maradt, / Hogy székeket készítsen. 12. És mikor odamentek / Az apja udvarára, / Leugrott a szekérrõl, / Róla kérdezõsködött: 13. – Hol az én kedvesem, / A drága kedvesem, / A velem kihirdetett / És össze nem esketett? 14. – Az ágyacskán fekszik, / Fáj a fejecskéje, / Az ágyacskán fekszik, / Fáj a fejecskéje. 15. Mikor lefektették õket, / Azt mondták neki, / Hogy ne érjen hozzá / Igazi éjfélig. 16. Õ nem késlekedett, / Mindjárt hozzáért, / Õ nem késlekedett, / Mindjárt hozzáért. 17. Ó, emberek, drága emberek, / Mit tettetek, / Hogy egy élõ szûz lányt /Egy halottal egybefektettek! 18. Két sorba álltak, / Úgy beszélgettek, / Bekössék-e a fejét / Vagy maradjon-e szûz lány. 19. Nem szolgáltam én rá / A fehér fejkötõre, / Csak rászolgáltam / A zöld koszorúra. / 20. Fogd be, kocsis, a lovakat, / Mindjárt hazamegyünk, / Mindjárt hazamegyünk, / Csak eltemetjük õt. 21. És amikor odaértek / Az anyja udvarára, / Leugrott a szekérrõl, / Keservesen sírt: 20. Ah, édesanyám, / Drága édesanyám, / Maga nem is / Ismerte a vejét! Egyház- és Apátmarót (Hont), 1914. I., egy leány * 1. – Álmot láttam, anyám, / Álmot láttam, / Hogy a jobb kezembõl / Kirepült egy sólymocska. 2. – Mert van egy jegyesed, / Vagy hitvesed, / A lasityei molnárnétól / Isten által ítélve. 3. – Eredj, fiam, hallgasd, / Harangoznak-e, / Harangoznak-e, / Vagy a madarak énekelnek? 4. Nem harangoznak, / Madarak nem énekelnek, / A lasityei molnárné / A lányát siratja. 5. – Lasityei molnárné, / Hol van a leányod, / Hol van a leányod / Mint aranyos csábítás? 1323

6. – Ott van õ, ott van / Abban a nagy kertben, / Füvet virággal fûz, / Neked bokrétát fon. 7. És amikor odament, / És amikor odament, / Nem találta õt ott, / Nem találta õt ott. 8. – Lasityei molnárné, / Hol van a leányod, / Hol van a leányod / Mint aranyos csábítás? 9. – Ott van õ, ott van / Abban a nagypincében, / Édes bort ereszt / És hordja a vendégeknek. 10. És amikor odament, / És amikor odament, / Nem találta õt ott, / Nem találta õt ott. 11. – Lasityei molnárné, / Hol van a leányod, / Hol van a leányod / Mint aranyos csábítás? 12. – Ott van õ, ott van / Abban a nagy templomban, / Ott a ravatalon fekszik, / Bokrétát tart a kezében. 13. És amikor õ odament, / Ott mindjárt meg is találta, / És amikor ránézett, / Azonnal meghalt a fájdalomtól. Berencs (Hont), 1914. I., Školnik Žužanna, 36 éves Két testvérrõl, vagy a Zólyomi bírónéról szóló hédeli ballada számos változatban élt a szlovákoknál és a morváknál éppúgy, mint nálunk. Az egyik magyar változatban Szögedi bíróné szerepel, és hol tatár, hol török rabolja el a két testvért.12 1. Harcoltak a törökök / A fekete hegyek alatt, / A zólyomi bírónénak / Két gyermekét elrabolták. 2. Suri Katarinkát / Hintóba vették, / Suri Tomásikot / Szekér alá kötözték. 3. – Suri Katarinka, / Én nõvérkém, / Ha jó dolgod lesz, / Ne feledkezz meg rólam! 4. Suri Katarinka / Aranyban üldögélt, / Aranyban üldögélt, / Ezüsttel hímzett. 5. Nagy jó dolgában / Elfeledkezett a testvérérõl, / Nagy jó dolgában / Elfeledkezett a testvérérõl. 6. Már a hetedikévben / Látott egy álmot, / Hogy jobb kezébõl / Kirepült egy kis sólyom. 7. Amint reggel fölkelt, / Rögtön az álomfejtõkhöz szaladt, / Az alsó pince / Kulcsát keresgélte. 8. – És ti, álomfejtõk, álomfejtõk, / Mit jelent ez? – Meghal apád, anyád, / Leányvagy fiútestvéred. 9. – Suri Tomás, Suri, / Szeretett testvérkém, / Élsz-e még azon / Az angol földön? 10. – Élek, nõvérem, élek, / Félig halott vagyok, / Fehér lábaim / Térdig a földben vannak; 11. Fehér hajamban / Egerek fészkelnek, / Fehér fülemben / Békák vartyognak. 12. – Suri Tomás, Suri, / Szeretett testvérkém, / Menjünk hát haza / Az édesanyánkhoz. 12

Két rab testvér. In Vargyas, 1976, 197–207. Elterjedés: Torontál vm., Csík vm., Moldva.

1324

13. És mikor odaértek / A zólyomi bírónéhoz: / – Zólyomi bíróné, / Adj nekünk szállást éjszakára! 14. – Én szállást nem adok, / Sok a cselédem; / A konyhában nem adok, / Ott sok az edényem. 15. – Zólyomi bíróné, / Legalább az ajtó elõtt, / Legalább az ajtó elõtt, / A nedves pozdorján. 16. Suri Tomásík már / Reggelre meghalt, / Suri Tomásík már / Reggelre meghalt. Hédel (Zólyom), 1915. IV., két leány és egy asszony * Az alábbi szlovák balladának közeli-távoli magyar rokonát, a Bálint vitézt Zoborvidék két falujában Alsóbodokon és Zsérén ismerték, és ott 10-14 strófával énekelték.13 1. Az alvégen, a felvégen, / A bíró udvarában, / Ott fekszik Janyícsek / Nagy betegségben. 2. Az anyja kérdezi tõle: / – Fiam, mi bajod van, / A fejed fáj-e / Vagy szerelem marcangol? 3. – A fejem nem fáj, / Csak a szerelem marcangol, / A szomszédék Ankája / Az én szeretõm. 4. Ej, édesanyám, / Menjen nekem érte, / Menjen nekem érte, / Hozzám adják-e? 5. – Ej, édesanyám, / Mit mondjak magának? / – Hogy nem adják õt, / Otthon nevelik. 6. – Ej, édesanyám, / Menjen nekem érte, / Menjen nekem érte, / Már hozzám adják-e? 7. – Ej, édesanyám, / Mit mondjak magának? / – Hogy nem adják õt, / Otthon nevelik. 8. Jöjj vissza, öreg anya, / A fiadat öltöztetni, – / A küszöböt átlépte, / Kupát nem ragadott. 9. A kupát elhajította, / Felugrott a kocsira. / Itt fekszik két lélek, / Itt fekszik két test. Hédel (Zólyom), 1915. VIII., Balik Žúža, 15 éves * Bartók a Hont megyei Maróton jó barátságba került Bobál Sámuel evangélikus lelkésszel, aki 1912–1914 között sokat segített munkájában. Amikor meghallotta ezt a balladát, nyilván megörült Bartók, mert ennek egyik variánsát hét évvel korábban már gyûjtötte Nyitradarázson. (Ez a szöveg szerepel is az elsõ részben.) Ott akkor angol királyok szerepeltek. De a ballada, amely európai örökség, nem ismer ország13

In Ág Tibor: 1979, 163–172.

1325

határokat, ezért a név, idõ és hely nélküli. Magyarban párját én nem ismerem, s ezért azt a nevet adnám, hogy a Megtalált királyleány. Szinte biztos, hogy valamilyen középkori legenda lenyomata, népi, balladában megõrzött változata. 1. Azon a maróti mezõn / Van egy új kocsma, / Odagyülekeznek / Azok a magyar királyok. 2. Kedves kocsmárosné, / Adj nekünk fél icce bort, / Hiszen megfizetjük neked, / Ha visszatérünk. 3. A kocsmárosné mérte, / A leányka hordta, / Az ezüsttõl, az aranytól / A kezecskéje reszketett. 4. Kocsmárosné kedves, / A te lányod-e ez, / A te lányod-e ez, / Vagy a szolgálód? 5. Kocsmárosné kedves, / Hadd aludjunk vele, / Hiszen nem sajnálunk neked / Háromszáz aranyat adni. 6. A kocsmárosné nem bánta, / Az ágyat elõkészítette, / Akkor az a leány / Keservesen sírt. 7. – Nem vagyok én arra való, / Hogy magukkal aludjak, / Mert én a lánya vagyok / Az angol királynak. 8. – Ha te a leánykája vagy / Az angol királynak, / Akkor te a húgocskája vagy / Az én barátomnak. Egyház- és Apátmarót (Hont), 1914. I., Kozma Žúža, 33 éves Végül szóljunk egy töredékrõl is. A Cantata profanában feldolgozott, ismert román kolondiának szlovák változata is lehetne az alábbi badini epikus ének, amelynek három strófáját jegyezte le Bartók. Vajon hogy folyatódik? Ez olyan kérdés, amire választ ad egy magyar népmese, a Szép Cerceruska.14 1. A mély völgyecskében / Egy õzike vizet iszik, / Egy vadász megcélozza, / Hogy megöli. 2. – Vadász, ne célozz rám, / Nem vagyok én õzike! / Hanem én egy / Elátkozott szûz vagyok. 3. Anyám megátkozott / Vasárnap reggel, / Hogy a teheneknek / Nem kaszáltam szénát. Badin, Lepies Katarina, 16 éves Nem messze van ide a Kékszakállú vára Az alábbi epikus ének olvastán izgatottan kerestem meg az eredeti támlapot, amelyen az szerepel, hogy Kodály a Nyitra megyei Vicsápon gyûjtötte, 1911-ben. (Nem az egyetlen, amelyet Kodály átadott közlésre Bartóknak, azzal a meggondolással, hogy õ csak a magyar népdalokkal kíván foglalkozni, s Bartóknál van jó helyen, ami szlovákot õ gyûjtött.) 14

In Benedek Elek: Magyar mese- és mondavilág. I. A csodaszarvas. Bp., 1988. 19–23. ill. Cerceruska. In A megpatkolt boszorkány. Vál. Nagy Zoltán, Móra Ferenc Könyvkiadó, Bp. 1987. 102–107.

1326

l. Jankó vagyok én, Jankó, / Tudok én hét várat, / Mind a hetet megmondom, / Ha nem tévesztem el. 2. Az elsõ város Ghymes, / Janyicsko, hová mész? / A második Érsekújvár, / Voltam ott a szeretõmnél. 3. A harmadik város Frasták, / Térj vissza, kedvesem! / A negyedik város Nyitra, / Furfangos vagy, kedvesem. 4. Az ötödik város Bécs, / Nem jövök már többé hozzátok, / A hatodik Komárom, / Immár, kedvesem, hiába. 5. A hetedik Debrecen, / Többé már nem térek vissza, / A hetedik Debrecen, / Többé már nem térek vissza. Szalay Olga könyvébõl15 tudni lehet, hogy Vicsápon (és a szomszédos falvakban) január végén járt Kodály Zoltán. Az izgalmas kérdés az volt, amelyre nem tudok sajnos biztos választ adni, hogy február elsõ hetében nem mutatta-e meg (mert meg is mutathatta volna) Balázs Bélának, volt kollégista szobatársának. Õ akkor dolgozott a Kékszakállú szövegkönyvén, amelyet márciusra fejezett be. Mert engem, olvasván a szöveget, a hét vár, és az utolsó, ahonnan nincs visszatérés a Bartók mûvének várára és a hét ajtajára emlékeztetett. Nem szó szerint, hanem szerkezetében, felsorolásban, ahol az utolsó, a hetedik ajtó (itt a vár) a reménytelenség, sötétség helye, ahonnan nincs visszatérés. * Ez az írás amolyan „élménybeszámoló” volna, amely elsõsorban arról szól, hogy egy, a magyar népköltészeten felnõtt embert hogyan és miként érintett meg a Bartók gyûjtötte, a szlovákság népdalaival való találkozás. Ezért kerestem párhuzamokat, és ezért szóltam az eltérésekrõl. Ezért a népdal szépségérõl, máig tartó hatásáról. A címet Bartóktól kölcsönöztem: ez az egyik leghíresebb mûvének a címe. A magyar nyersfordítás a szlovákság egyik legjobb ismerõjétõl, az egyetemi tanár Këfer Istvántól való: hálásnak kell lennünk az elvégzett munkájáért.

15

Szalay Olga: Kodály, a népzenekutató és tudományos mûhelye. Bp., 2004.

1327

HELYET KÉSZÍTSETEK Szlovák népdal 1. Amikor húsz voltam, Nekem nyílt a világ, A világ nekem nyílt, Mint mezõn a virág.

2. És a huszadiktól A harmincig jöttem, Akkor az arcom épp virágjába szökkent.

3. A harmincadiktól Negyvenig jutottam, És a csontjaimban Valami megroppant. 4. A negyvenediktõl Az ötven jött nekem, Mondjátok, az arcom Mitõl lett idegen?

5. Ötvenedik után Hatvan következik, Abba még a haj is Belefehéredik.

6. És a hatvan után Beköszönt a hetven, A láb már nem dobog, ha lép is, csak csendben.

7. És a hetven után Közeleg a nyolcvan, Lenyesek egy botot, ne mondd, hogy nem szóltam.

8. És a nyolcvan fölött Már ott a kilencven, Gyerekekkel újra Játszani elkezdtem.

9. És a kilencventõl föl egész a százig: Kedves gyermekeim, A sok gond megállít.

10. Helyet készítsetek, Mély gödröt ássatok, És abba a sírba Nekem ágyazzatok. VÖRÖS ISTVÁN fordítása (Énekelte: Spišiák Zsuzsanna [Pónik], 40 éves. Gyûjt. Bartók 1916. I. 2.)

1329

TüSKE LÁSzLÓ

Az egyiptomi Alá al-Aszwáni regénye 2002-bõl és a 2011-es „arab tavasz”1 Ez a modern egyiptomi arab nyelvû regény azt bizonyítja, hogy az egyiptomi irodalom a maga sajátos eszközeivel jelentõs szerepet játszhatott a 2011-es „arab tavasz” elõkészítésében. Feltételezésünk arra az olvasásszociológiai tényre alapul, hogy a kétezres évek elején felbolydult az irodalmi élet Kairóban: olvasók ezrei kapkodták egymás kezébõl az újonnan megjelent regény – A Jakubiján-ház – példányait, és olvasták, majd újraolvasták, elemezték ábrázolástechnikáját, mûvészi értékeit, vitatták nyelvi egyszerûségét, szövegkezelése tudósítói jellegét, de különösen a regény életvilága és tematikája volt érdekes számukra. Ha kézbe vesszük a könyvet, igazolva láthatjuk mindazt, amit egy rendõrtiszt mondott egy interjúban, ez a regény valóban „a mai Egyiptom hiteles képét nyújtja.2” A Jakubiján-ház olyan élettényekbõl és tapasztalatokból táplálkozik, amelyek a XX. század végi Egyiptom mindennapi életének részét képezték. S ezek között olyan jelenségek szerepelnek például, mint a vallásos képmutatás, a nõk szexuális kizsákmányolása a munkahelyeken, s általában az emberek egymás iránti tiszteletének hiánya. De az is hangot kap benne, hogy a politikai élet mindennapi mûködésének alapja a megvesztegetés, a zsarolás és a korrupció, hogy a politikai ellenzék elhallgattatásának eszköze a letartóztatás és a rendõri brutalitás, s hogy ennek jelentõs szerepe van az iszlamista szélsõség tevékenységének kialakulásában, s továbbá, hogy a társadalom felsõ rétegei alkohol- és hasisfogyasztásba, vagy szexuális élvezetekbe ölik energiáikat. S ahogy a regényben ezek a jelenségek a különbözõ társadalmi rétegekhez tartozó szereplõk sorsában az elõadás során elõrehaladva megfogalmazódnak, az egyiptomi olvasó könnyen ráismerhet saját világára. Jól ismeri a regényben szereplõ személyiségek döntéseit, szinte elõre látja életük eseményeit, és ezek következményeit. Az orrában és az ínyén érzékeli az ábrázolt élethelyzetek ízét és szagát. A fülében duruzsol a szereplõk hangja, ismerõs a beszédmódjuk, és többnyire maga is be tudná fejezni a megkezdett mondatokat, legfeljebb erõsebb kiszólásokra ragadtatná magát például az 1952-es forradalom értékelésével kapcsolatban. S ezáltal az olvasó mindennapjait megnyomorító viszonyok ábrázolása és mûvészi megjelenítése hitelessé válik, mindennapi tapasztalata az irodalom világában visszaigazolódik számára. Mert az ábrázolt sorsok mindegyikét megalkuvások, nemtelen lemondások és A cikk megjelenése az Európai Unió támogatásával, a TÁMOP 4.2.1. B-11/2/KMR-2011-0002 sz. A tudományos kutatások kibontakoztatása a PPKE-n c. projekt keretében valósult meg. Az írás azonos címmel, de kisebb eltérésekkel megjelent in Dobrovits Mihály (szerk.), Az érett kornak ítélete. IX. Nemzetközi Vámbéry Konferencia. Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2012, 357–379. 2 Pamela Nice: „A Conversation with Alaa al-Aswany on ’The Yacoubian Building’”, in Al-Jadid, Vol. 12, nos. 56/67 (Summer/Fall 2006). 1

elkendõzések, kisebb vagy nagyobb hazugságok, csalások járják át. A fennmaradásért folytatott kíméletlen küzdelem erõterében semmi nincs, ami megnyugtató jövõ képét vetítené a szereplõk elé: vagy kisszerû összeesküvésekben vagy országos korrupcióban merülnek el. Vagy öncélú (és így céltalan) kisszerû munkálkodás az osztályrészük, vagy céltalan (és így öncélú) élvezetek jutnak nekik. S az egész fölött ott uralkodik a regény hatalmas látomása szerint a személytelen – elidegenedett – politikai hatalom. S ennek elnyomó gépezete az, amely beszivárog a magánszférába, megmérgezi a családi és testvéri kapcsolatokat, értelmetlenné teszi a szerelmet és a barátságot. Amely adatokat, információt gyûjt és raktároz mindenkirõl és mindenrõl. Nincs, ami reményt nyújtana a végletes szegénység és az emberek egymás iránti közömbössége ellen. Nincs más az ember elõtt, legfeljebb valami pótszerelem, valami pótházasság, valami pótjövõ kínálata. S mindez azért, mert nincsenek meg azok a hiteles alapok, amelyekre támaszkodni lehetne, amelyek eligazodási pontként mûködhetnének, s amelyek hiányában a társadalom egészséges mûködését még csak elképzelni sem lehet. Általános értékválság ez, amelyet arab szóval faszádnak neveznek, s ami a kétezres évek egyiptomi diskurzusának egyik központi terminusa volt. Márpedig a faszád olyan, a társadalom egészére kiterjedõ erkölcsi és anyagi válságot jelent, amely „apokaliptikus” romlásként3 átjárja a közösségi intézményeket, a családokat, és ellehetetleníti az egyén mindennapi létezését. A faszád fogalma hosszú történelmi múltra tekint vissza, eredetileg vallásos terminus, olyan megromlott közállapotot jelent, amely ellen a tradicionális társadalomban a vallási értékek és az erkölcs birtokában lehet felvenni a küzdelmet. Olyan romlás, amely ellen hagyományosan csak a vallástörvény (saría) érvényesítésével lehet eredményesen fellépni. A faszád ezért a hagyományos vallásosság, de különösen az iszlamista irányzatok szóhasználatában súlyos fogalomnak számít, és közvetlen mozgósító ereje lehet. Úgy tûnik fel, hogy a regény váratlan sikerének egyik legfontosabb oka éppen ennek a faszádnak az irodalmi megjelenítése volt. Tudjuk, hogy a faszád általános problémáival a kortárs és a közelmúlt arab regényírói többször is foglalkoztak már, s egy-egy kiemelkedõ szerzõ – Nadzsíb Mahfúz (1911–2006),4 Dzsamál al-Ghitáni (1945)5 – munkáiban egy-egy aspektusa megfogalmazást nyert az olvasók számára. Ám míg a jelzett szerzõk munkái a drog vagy a politikai hatalom, a prostitúció vagy általában a korrupció egy-egy partikuláris kérdését járják körül, addig Alá al-Aszwáni könyvében egyetlen regénybe sûrítetten találjuk meg a modernizálódó egyiptomi Abdesszamad Belhadzs: „Fasad – korrupció”, in Az iszlám politikaelmélete; Terminológiai vizsgálat, szerk. Maróth Miklós, Avicenna Intézet, Piliscsaba, 2009, 192–194. 4 Nadzsíb Mahfúz munkái közül különösen az 1952 elõtt befejezett Trilógia, majd az egyik legvitatottabb írása, a Dzsabaláwi gyermekei (Nagyvilág, 1981/6., 2006/11–12. Fázsy Anikó fordítása, vagy más címmel A környékünk gyermekei, 1959), illetve A tolvaj és a kutyák (1961), valamint a Mirámar (1967) az, ami ennek az értékválságnak egy-egy aspektusát megjeleníti. Vö.: Sasson Somekh: The Changing Rhythm. E. J. Brill, Leiden, 1973. 5 L. különösen Dzsamál al-Ghitání elsõ regényét (al-Zajní Barakát, 1971), amely a történelmi múlt analógiáját használja a kortárs viszonyok rajzához. Paul Starkey: Modern Arabic Literature. Edinburgh University Press, Edinburgh, 2006, 144. 3

1331

társadalom romlásának, erkölcsi züllésének és kilátástalanságának egyetemes rajzát. Mint ilyen, s ez valószínûnek látszik: a 2011-ig vezetõ szellemi-lelki alakulásban jelentõs szerepet játszott. A szerzõ és a mû A szerzõ az egyiptomi Alá al-Aszwáni (az angol nyelvterületen az Alaa al-Aswany – néha még egyszerûbben az Alaa Aswany alakot használja), jómódú értelmiségi családban született 1957-ben, apja ismert író, õ maga francia középiskolába járt Kairóban, majd Chicagóban fogorvosi képzettséget szerzett. Amerikából hazatérve Kairóban nyitott fogorvosi rendelõt, és apja barátai révén bekapcsolódott az irodalmi életbe. Egy baloldali, nasszerista indíttatású lap munkatársaként politikai és társadalmi kérdéseket tárgyaló írásokkal hívta fel magára a figyelmet, késõbb heti rendszerességgel értelmiségi szalont mûködtetett. Az ezredfordulóra népszerû közéleti szereplõvé vált, aki írásain túl nyílt politizálástól sem mentes elõadásokat tartott a mûvészet, a politika, a vallás, illetve a közélet különbözõ kérdéseirõl. 2004-tõl részt vett a Kifája (Elég) civil kezdeményezésû ellenzéki mozgalom politikai tevékenységében, illetve az Írók és mûvészek a változásért nevû tömörülésben is. 2011 elején ott volt a kairói Tahrír téren, és azóta is folyamatos publicisztikájával, mindenkori nyilvános szereplésével a szekuláris forradalom továbbvitele és a demokratikus átalakulás mellett érvel. A pillanatnyilag legnépszerûbb egyiptomi napilap – Al-Maszri al-Jaum – keddi számaiban közölt írásait mindig „A megoldás a demokrácia” mondattal zárja. Kétkötetnyi novellát jelentetett meg a kilencvenes években, majd 2002-ben a vezetõ egyiptomi író, Dzsamál al-Ghitáni támogatásával elõször az al-Akhbár alAdabi címû lapban, majd önálló kötet formájában is kiadta elsõ regényét, A Jakubiján-házat (Imárat Jakubiján).6 Váratlan sikert hozott a regény, sosem látott példányszámban adták el. A kiadó már a megjelenést követõ napokban jelezte a szerzõnek, hogy óriási a kereslet, és tulajdonképpen õk maguk sem hitték: pillanatok alatt elfogytak az újabb és újabb utánnyomások. Ma már több mint huszadfél kiadáson (utánnyomáson) vagyunk túl, és szinte azonnal jöttek a fordítások is: a világ több mint harminc nyelvére lefordították, talán a magyar is elkészül egyszer. Jellemzõ, hogy a regénybõl Franciaországban 125 ezer példány fogyott el tíz hónap alatt, 2006 februárjától az év végéig. A siker megállíthatatlan volt, 2006-ban vezetõ egyiptomi színészekkel bemutatták a regénybõl készült filmet (rendezõ: Merwán Hámid). Ez is nagy sikert hozott. A film elkészülésekor a valaha volt legnagyobb – hárommillió dolláros – költségvetésû egyiptomi filmnek számított. Aztán betiltották a mozifilm forgalmazását, miközben 2007-tõl tv-sorozat épült a regényre, de persze más színészekkel és módosított cselekménnyel. 6

A rendelkezésemre álló példány adatai: Alá al-Aszwáni: Imárat Jakubiján. Maktabat Madbúli, Kairó, 2005.

1332

Alá al-Aszwáni Baráti tûz (Nírán szadíqa) címû elbeszéléskötete az iraki háború mementója 2004-bõl. 2007-ben jelentette meg második regényét, Chicago címmel, amely a nyugati diaszpórában élõ egyiptomiak életét és a 2001. szeptember 11. után fellobbant amerikai rasszizmust járja körül. 2010-ben a Miért nem csinál forradalmat Egyiptom? címmel adott ki újabb munkát. Ezeket is szinte azonnal lefordították a világ nagy nyelveire. Kisebb írásainak gyûjteményes köteteit – a Mubarak-rezsim alatt megjelent rendszerkritikai publicisztikáját – 2011-tõl adja ki. A szerzõ népszerûségét mutatja, hogy 2010-ben az eladási listákat még mindig õ vezette az arab könyvpiacon: elsõ a Chicago, s némi jogos büszkeséggel mondta 2011 elején az al-Jazeerah angol mûsorában Riz Khánnak, hogy a második (még mindig!) A Jakubján-ház.7 2013 tavaszán jelent meg újabb regénye, Az Autóklub (Nádi asz-szajjárát), amit elmondása szerint a forradalmi események kirobbanása elõtt kezdett írni, majd félretette, és csak késõbb fejezte be. A hatalom mûködésének finoman megrajzolt regénye ez, mely a két világháború közötti Egyiptom életében meghatározó szerepet játszó Autóklub (az épület ma is megtalálható) világán keresztül leplezi le a politikai uralom mûködésének finomra hangolt technikáit és végtelen könyörtelenségét. A regény elismerõ, de óvatos visszhangja 2013 nyarán mintha elmaradna A Jakubján-ház egyértelmûen pozitív fogadtatása mellett.

A Jakubiján-ház – az épület és a regény színtere Kairó európai stílusban épített részében ma is áll a Jakubiján-épület/ház (Imárat Jakubiján). A Talaat Harb utca 34. sz. alatt található, amit korábban – és így a regény egyes szereplõinek emlékeiben és szóhasználatában is Szulejmán Pasa utcának hívtak. A szerzõ fogorvosi rendelõje ebben az épületben van. Az épület építészeti, intellektuális és politikai vonatkozásaival tûnik ki a kairói építmények közül, s ezen adottságainál fogva alkalmas egy olyan történetmondásra, amely természetesen, azaz magától értetõdõ módon illeszkedik az egyetlen helyhez kapcsolódó történetmondás regényírói hagyományába. A XX. századi arab irodalomban ilyen volt például a Nobel-díjas Nadzsíb Mahfúz Mirámar c. regénye 1962-bõl. Az egyetlen hely különféle személyek, sorsok és álmok találkozásának, egymásba fonódásának, vagy egyszerûen egymásmellettiségének rajzához ad elismert és jól mûködõ ábrázolástechnikai eszközöket, és ezzel egyfajta – az alkotói szándéktól meghatározott – társadalmi-pszichológiai tabló kidolgozására ad lehetõséget. A regény címadó épülete, és a városban elfoglalt helye mindenekelõtt várostörténeti értelemben válik jelentéshordozóvá: a XX. századi Egyiptomban vízválasztónak tekintett 1952-es nasszerista hatalomváltás elõtt ez a terület volt a város centruma, a vaszat al-balad (Downtown). A regény jelen idejéig, a kilencvenes évekig elmúlt évtizedek alatt azonban radikálisan megváltozott a város egészének szer7

http://www.youtube.com/watch?v=82Mo4aHlTCc http://www.youtube.com/watch?v=JmEwaVpfy6U

1333

;

kezete, és így módosult az épület, illetve közvetlen környezetének a helyzete. A XIX. század végétõl kiépített többé-kevésbé egységes várost az ötvenes-hatvanas években a Kairóba irányuló migráció, az egyiptomi demográfiai robbanás, és az infrastruktúra fejlesztésének kényszere fokozatosan szétzilálta. Az újonnan épített lakónegyedek, illetve szatellit városok hatására az egykori centrum elvesztette jelentõségét, és a város hatalmas többközpontú konglomerátummá vált. A régi viszonyok városa azonban mintegy beleégve a lakók emlékezetébe, mint ahogy errõl az egyik fõszereplõ, Zaki al-Daszúqi szavaiból8 értesülünk, idealizált képként megmaradt, és a rend, a társadalmi béke, a fizikai és a spirituális tisztaság, a tiszta és mély erkölcsiség térbeli szimbólumává emelkedett. S mint ilyen magától értetõdõ módon szemben áll a kilencvenes évekre oly jellemzõ romlás és pusztulás, szenny és piszok minduntalan megtapasztalható jelenével. A belváros (vaszat al-balad) kitüntetett helyzete fokozatosan tûnt el, és nem alakult ki egy újabb hasonló funkciókat betöltõ és megkülönbztetett minõségû városrész Kairóban. Feltehetnénk, hogy ez az értéktelített szerep politikai értelemben a közeli Tahrír (Felszabadítás) térre tolódott át, s ezt a feltevést a 2011-es, majd újabban a 2013-as események igazolják is, de a regényvilágban ennek még nincsen nyoma. A regényben sokkal nagyobb hangsúlyt kap az eredeti városszerkezet felbomlása, azaz, hogy a korábban hangsúlyos városi terek elveszítették egykori jelentõségüket, a perifériára szorultak, miközben pozitív szerepüket nem vette át valamilyen új centrum. Kairó szerves mûködése kulturális-társadalmi-építészeti értelemben megakadt. A XIX. század végétõl tudatos fejlesztéssel kialakított városnegyedek racionálisan szervezett és a lakosok által elfogadott rendje ellenõrizhetetlen burjánzásba kezdett… Az épület – éppen úgy, mint a többi ugyanabban az utcában álló és azonos idõben épült ház – puszta megépítettségét õrzi a regényvilágban, de messze nem õrzi eredeti rendeltetését, társadalmilag jóváhagyott funkcióját és életteli gazdagságát. Az épület a felbomlást, a züllést, a hanyatlást reprezentálja, miközben persze továbbra is megõriz bizonyos jegyeket a régi idõkbõl, mint a kapussal õrzött portált, a tágas lakásokat és a pompás erkélyeket. De a lapos tetõre telepedett „bádogváros” szenvedése, nyomora és elesettsége is hozzátartozik immár. Az épület 1934-ben épült, Jakubiján (Yacoubiyan) az Egyiptomban élõ örmény kisebbség milliomos vezetõjének megrendelése és finanszírozása szerint, görög építõk keze munkájával. Az épület így az építtetõ-tulajdonos nevét viseli. Gyönyörûen megtervezett és szépen felépített ház, az art deco stílusjegyeivel, tágas balkonokkal, görög szobrokkal, csupa márványlépcsõkkel és folyosókkal, nyolcszobás lakásokkal, cselédszobákkal, tetõtéri tárolókkal és persze Schindler lifttel. Európai stílusú bérház, amelybe elõször Kairó gazdag és befolyásos rétegének képviselõi költöztek be. Az egyiptomi arisztokrácia tagjai és külföldiek, muzulmánok és keresztények, zsidók, politikusok és kereskedõk, akik a regény szereplõinek emlékei szerint nyugatias életvezetésû életet éltek itt, vezetõ szerepet töltöttek be az ország politikai, gazdasági és kulturális életében. 8

Imárat Jakubiján, 231.

1334

Az 1952-es forradalom után azonban fokozatosan megváltozott a lakók összetétele. Elõször azzal, hogy a politikai váltást követõen az arisztokrácia, majd az ötvenes-hatvanas években az üzletemberek egy része is – politikai vagy gazdasági megfontolások alapján – elhagyta Kairót és külföldre távozott. A hetvenes években az egyiptomi belpolitikában bekövetkezett váltás – a szadati nyitás (infitáh)9 liberalizációs politikájának bevezetése – után a még mindig ott élõ régi lakók egy része Kairó divatosabb kerületeibe (Naszr, Muhandeszin) költözött. S ahogy az idõk során fokozatosan elköltöztek a régiek, rendre jöttek új lakók is. Az épület lakói jórészt kicserélõdtek. Az ötvenes években elõbb katonatisztek telepedtek a megürült lakásokba. Magukkal hozták családjukat, feleségüket, akik vidéki származásúak lévén, megtalálták a módját, hogy a városi élet körülményei között se mondjanak le baromfiudvarukról, s az épület tetõterén kiépített tárolókat szorgos munkával baromfitartásra használták. A hetvenes évek után a katonatisztek mellett a kétes származású, de hirtelen meggazdagodott réteg képviselõi – az újgazdagok – is lakásokat bérelhettek az épületben. S idõközben a felgyorsuló urbanizáció azt is magával hozta, hogy a helyi éghajlati viszonyoknak megfelelõen – Kairó végül is a sivatag és a Nílus-delta találkozási pontján fekvõ sivatagi település – a laposra épített tetõn az eredetileg tárolónak, kutyaháznak, késõbb baromfiólnak is használt helyiségeket fokozatosan lakásként kezdték hasznosítani, és a vidékrõl áramlók tömegeinek adták bérbe jó pénzért. Az épület így egyszerre lett a régi arisztokrácia, az 1952-es nasszeri fordulattal – forradalommal – helyzetbe hozott katonatisztek, a hetvenes évektõl az anyagiakban megerõsödött újgazdagok és a vidékrõl beáramló nincstelenek otthona. Mint ilyen, rendkívüli módon alkalmas az egyiptomi társadalom metszetének bemutatására, még akkor is, ha a helyszín sugallta dramaturgia a divatos tv-sorozatok és szappanoperák csapdáival és veszélyeivel fenyegeti a szerzõt. De, mint utaltunk rá, ez a szerkesztés a klasszikus regényírás bevált eszköze, így az írói alkotóerõ kérdése, hogy a választott poétikai elv miképpen érvényesül. Megelõlegezve a késõbbieket azt mondhatjuk, hogy Alá al-Aszwáni keze alatt valódi színtérré válik a Jakubiján-ház, és alkalmas teret biztosít a kilencvenes évek és a közeledõ ezredforduló Egyiptoma társadalmának megjelenítésére. Az épület emblematikus jellegûvé válik: az egykorvolt homogén világot és értékrendszert képviselõ építmény inkongruens értékek és értékhiányok egymásmellettiségét mutatja az egyes szereplõk életlehetõségeinek különbözõsége szerint. Azt lehet mondani, hogy ez a regény minden szereplõjével és hõsével, s így az egyiptomi társadalom rajzával olyan történelmi tablót állít az olvasó elé, amely az 1952-es forradalom közvetlen környezetétõl indulva az ezredfordulóig tartó társadalmi változások hatására alakult ki. A regény rendkívüli pontossággal és hitelességgel tárja fel 9 Az infitáh (nyitás) Anwar Szadat (1918-1981) egyiptomi elnök irányváltása a hetvenes évek elején, amely egyfelõl szakítást jelentett a nasszerista hagyománnyal és a szovjet elkötelezettséggel, ugyanakkor nyitást a nyugat, és elsõsorban az Egyesült Államok irányába. Belpolitikai szempontból jelentõs volt a Muszlim Testvérek bebörtönzött tagjainak szabadon bocsátása, a többpártrendszer meghirdetése, és bizonyos gazdasági liberalizációs politika bevezetése.

1335

a bekövetkezett romlás (faszád) totális uralmát az emberek magánéletében és közösségében, s ennek tragédiáit érzékeny mûszerként jelzi az olvasóknak. Az egykorvolt homogén világ szétesett, s miközben az egymás melletti sorsokat követjük, világosan érzékelhetõ és szövegszerûen tetten érhetõ a szerzõ visszavonhatatlan, olykor elfogultságot sem mellõzõ iróniája. Ezzel szemléli és teszi rendkívül egyszerû prózai nyelven, mondhatni a hírlapi tudósítások száraz nyelvén hozzáférhetõvé az önérdekû hatalom, a korrupció, a militáns fundamentalizmus világát az egyes ember személyiségén, személyiségében gyökerezõ sorsán keresztül. Hõsök és sorsok Az épületben egymás mellett, alatt és fölött elhelyezkedõ lakások lakói egy-egy jellegzetes sorsot képviselnek a regényben. Ennek megfelelõen több párhuzamos történet fut egymás mellett. Ezek alkalmanként – amikor a szereplõk találkoznak – összekapcsolódnak ugyan, de valójában annak a poétikai elvnek felelnek meg, hogy a történetmondással megjelenített válságelemek (faszád) felerõsítsék egymást, hogy az értékválság univerzális jelenségként állítható legyen. A regényben megjelenõ szereplõk különbözõ társadalmi réteghez és különbözõ korosztályhoz tartoznak. Középpontban férfi szereplõk állnak, közösségi-társadalmi életük családi beágyazottsága messzemenõen nyomon követhetõ személyiségük alakulásában, a személyiség diktálta cselekvésekben vagy közvetlen megnyilatkozásaikban. A regénybõl való kiszólásaikban. S ugyanez mondható el a nõkrõl. Ismert alakok, akikkel az egyiptomi olvasó minduntalan találkozik, ismeri a nyelvüket, hanghordozásukat, titkolt vagy kevésbé titkolt megalkuvásaikat, eltakart bûneiket. Nagy szerelmeiket. Nem „nagy hõsök” „nagy sorsával” ismerkedünk meg, ám ahogy a szöveg közvetlensége magához húzza az olvasót, egyre inkább belülrõl szemléljük az eseményeket, és a legbrutálisabb jelenetek is elfogadhatóvá válnak. Zaki al-Daszúqi, az arisztokrata agglegény A regény egyik fõ vonulatát képezõ történet az 1952 elõtti idõkbõl itt maradt élvhajhász, hatvanöt éves agglegény, Zaki al-Daszúqi és özvegy nõvérének, Daulatnak a küzdelme az apai örökség körül. Daulat kíméletlen harcot indít a Jakubiján-házban található és a fivére kezelésében álló családi bérleményért és az örökölt vidéki földek birtokjogáért, de valódi indokait nem fedi fel. Egyetlen hivatkozási alapja Zaki léhûtõ, nõcsábász életmódja, erkölcstelen és pazarló élete, és úgy tûnik fel, hogy semmi sem állíthatja meg: elõbb kizárja testvérét a közös lakásból, majd egy „okosan” megtervezett akció keretében rendõrökkel érkezik Zaki különálló – saját bérleményû – mérnöki irodájába, ahol ágyban találják a titkárnõjével. Daulat erre számított, és így a vagyonszerzés további lépéseihez – Zaki kisemmizéséhez – most újabb „hivatalos” bizonyítékot szerzett. A rendõrség eljárást kezdeményez a hatályos erkölcsi törvények szerint, Zaki végképp megsemmisülne, de ekkor a már-már a teljes vég szélére kerülõ agglegény egyszer csak megfordítja élettörténetét, szembeszáll 1336

a nõvérével, és új életet kezd a húszas évei elején járó titkárnõvel kötött – és elsõ – házasságában. Zaki al-Daszúqi a legendás Wafd Párt10 kiemelkedõ politikusának gyermeke, a Jakubiján-ház környéke lakóinak a szemében egyfajta kedves népmesei alak, aki mindig átmeneti öltönyben jár, és figyelmesen üdvözli a szomszédokat. Apja vezetõ politikus a forradalom elõtti idõszakban, õ maga mérnöki tanulmányokat folytatott Párizsban. Ha nem lett volna az 1952-es forradalom, és ha a mezõgazdasági reform keretében nem vették volna állami tulajdonba földbirtokainak jelentõsebb részét, és nem osztották volna szét a parasztok között, akkor lehetõsége lett volna rá, hogy kiemelkedõ politikai szerepet játsszon az egyiptomi közéletben. Apja tekintélye és befolyása erre predesztinálta volna. Érthetõ, hogy ellenséges az 1952-es forradalom szimbólumaival, jelszavaival, politikai irányzataival szemben, hiszen ez a forradalom volt az, ami megakadályozta, hogy a Wafd Párton és a kormányzaton belül a lehetõ legmagasabb pozíciókat elfoglalhassa. Mérnöki irodája csak kudarcot és csõdöt jelentett számára, s úgy alakult, hogy az évek során nem is volt más funkciója, mint hogy ott töltse szabad idejét. Itt múlatta az idõt újságot olvasva, kávét iszogatva, barátaival fecserészve, és szeretõivel találkozva. Nem házasodott meg, de a nõk bolondja. A regény világossá teszi elõttünk, hogy életkudarca nemcsak annak következménye, hogy a forradalom megfosztotta a lehetõségektõl, hanem mert gyenge az akaratereje és mérhetetlenül vonzódik az érzéki élvezetekhez, különösen a nõkhöz. Zaki élete többnyire egyetlen szó körül forgott, mondja a regény szövege, ez pedig a nõ. Mindenféle nõvel volt már dolga, tapasztalatai mintegy szakértõvé emelték a velük és a szexuális élettel kapcsolatos dolgokban, ilyen értelemben a szexuális élet „enciklopédiájának” tekinti magát. S szívesen, nagy beleéléssel magyaráz a hozzá forduló fiataloknak, a Szulejmán Pasa utcában mûködõ üzletek alkalmazottainak, egyetlen állandó közönségének. Alkohol, hasis és nõk, az egykorvolt arisztokrata világfi életmódjához való ragaszkodás, nosztalgikus franciaországi emlékek, Édith Piaf dalai keretezik Zaki al-Daszúqi történetét, whisky és szivar (bár kubai már régóta nem kapható!), miközben erõs kritikát fogalmaz meg a környezetével és a katonatisztek teremtette világgal szemben. Nasszer elnököt bûnözõnek tartja, és ezt fennen hirdeti is. De magatartása kimerül a lemondó nosztalgiában, az elveszett és elvesztegetett idõk fölötti merengésben, s nem marad számára más, mint a kívülállás fenntartásának igyekezete, a másság megõrzése. Persze hiábavaló módon, értelmetlenül, mivel csak az élvezetek jelentenek neki feloldódást. Mennyire jellemzõ, hogy alkotómunkát nem végez! Az örökségbõl – földbirtokokból – fenn tudja tartani magát, családi hovatartozása olyan tekintélyt biztosít neki, amely e viszonyok között elegendõ számára. Alakja szelíd iróniával jelenik meg, talán nem állunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy a szerzõ szemében rokonszenves, kedvelt figura õ, olyan személyiség, akinek minden hibája, vétke vagy bûne megbocsátható, felszínes vallásgyakor10

A Wafd Párt Egyiptom legjelentõsebb nemzeti pártja 1923-tól az 1952-es forradalomig.

1337

lása is felmenthetõ, mert alapvetõen mély hagyományos humanizmus járja át minden cselekedetét és minden megnyilatkozását. Olyan értékeket õriz, mint az emberek kölcsönös, egymás iránti tisztelete, vagy a hazaszeretet. Házassága a regény egyetlen olyan fordulata, amelynek pozitív csengése van. Al-Aszwáni szelíden rajzolja meg Zaki al-Daszúqi figuráját: „mindig átmeneti öltönyben tûnik fel az utca végén, a ruha laza bõsége jól elrejti vézna testét, …ráncos és öreg az arca, vastag szemüveget visel, csillogó mûfogsorral, festett fekete hajjal jön, melynek egyes tincseit balról egészen jobbra átrendezte a fején, hogy elfedje koponyája sima kopaszságát…”11 A titkárnõ – Buszajna asz-Szajjid – iránt érzett szerelme a szemünk elõtt bontakozik ki. Zaki kezdetben nem gondol házasságra, tisztelettel, udvariasan és megértõen fogadja a munkára jelentkezõ Buszajnát, de megragadja a lány szépsége, nyíltsága, a kilátástalan helyzettel való szembenézése. Miután viszonylag fiatal apja váratlanul meghalt, a lánynak kellett munkába állni, és pénzt keresnie, hogy anyjával együtt a testvéreit fel tudja nevelni. S Buszajna vállalja ezt a sorsot. Megkeseredett már, amikor Zakivel találkozik, mert lemondott nagy szerelmérõl, s kész csalárdságokra is, ám a férfi védtelensége és elesettsége, és az ezzel párosuló mély humanizmusa visszatartja, míg csak rá nem döbben, hogy beleszeretett ebbe a Párizsról, Édith Piafról, a múltról vagy éppen a hazafiságról és az embernek a hazája iránt érzett kötelességérõl beszélõ férfiba. Zaki egyre mélyebb szerelemmel szereti a lányt és felelõsnek érzi magát érte. S amikor a rendõri meghurcoltatás véget ér, Kairó hajnalában reggelizve meghitten találnak egymásra. Hádzsdzs Azzám, a parlamenti képviselõ Hádzsdzs Azzám a hetvenes évek liberális gazdaságpolitikájának szülötte. Cipõtisztítóból küzdötte fel magát milliárdossá, akinek több vállalkozása, autószalonja mûködik, s ezek egyike éppen a Jakubiján-házban található. A regény három vállalkozását kíséri nyomon: a második házasságát, a parlamenti képviselõi mandátum megszerzését és egy japán autógyár kizárólagos egyiptomi képviseletének az elnyerését. Nézzük elõször a házasság történetét. Hádzsdzs Azzám elegáns megjelenésû, csinos férfi annak ellenére, hogy „az elülsõ foga törött”. Ha nem lenne ez a törött fog, egyenesen úgy nézne ki, mint egy filmsztár! Utcai cipõpucolóként kezdte az életét, késõbb házicseléd lett, majd mintegy húsz évre eltûnt, s aztán váratlanul újra elõkerült, de ekkor már hatalmas vagyon fölött rendelkezett. Késõbb kiderül azonban, hogy ez a siker és anyagi jólét bizonytalan hátterû és többnyire illegális tevékenységbõl származott. Visszatérve-megérkezve ingatlanokat és üzleteket vásárolt fel Kairó különbözõ kerületeiben, így a napjait azzal kezdi, hogy ellenõrzi ezeket a vállalkozásokat. Sok embernek ad munkát, az alkalmazottai bizalommal vannak iránta, sokan fordulnak hozzá különbözõ ügyeikkel, egymás közötti nézeteltérése11

Imárat Jakubiján, 10.

1338

ikkel. Vallásos ember, aki pontosan betartja a vallási kötelezettségeket, sosem mulasztja el az istentisztelet idejét, bár rendszeresen fogyaszt hasist, mert a vallástudósok nem mondták, hogy élvezete vallási értelemben nem javasolt. Ezt a milliárdost, aki az elismert újgazdagok közé tartozik, s akinek a fiai felnõttek már, és a családi élete ilyen értelemben révbe jutott, egyszer csak erõs szexuális vágy keríti hatalmába, s nem talál kielégülést korosabb felesége mellett. Kínzó helyzetében a helyi jogtudóshoz, bizalmasához fordul, aki azt javasolja neki, hogy Allah törvénye és Mohamed próféta rendelése szerint vegyen magához egy második feleséget. Elhatározza, hogy így is tesz. Megszerzi fiai hozzájárulását az új házassághoz, akik aztán segítenek megfelelõ feleséget keresni, miközben az egész történetet eltitkolják anyjuk, Hádzsdzs Azzám elsõ felesége elõl. A választás egy alexandriai özvegyre, a gyermekét egyedül nevelõ Szuád Dzsábirra esik. A házasságot feltételekhez kötik: a gyermekét nem hozhatja a házasságba, a házasság alatt nem szülhet újabb gyermeket, és ezt a házasságot el kell titkolni az elsõ feleség elõl. Ha ezek bármelyikét megszegi az asszony, Hádzsdzs Azzám azonnal elválik tõle. Az ifjú feleség a szépen berendezett lakásban – a Jakubiján-házban – él, egyetlen feladata a férj rendelkezésére állni akkor, amikor õ éppen akarja. Nehezen viseli a sorsát, teherbe esik, s boldogan várja újabb gyermekét, talán abban bízva, hogy a férj megenyhül, és nem tartja magát a házassági feltételekhez. Mikor azonban világossá válik, hogy Hádzsdzs Azzám hallani sem akar a gyermekrõl, az asszony megmakacsolja magát és még csak hallani sem akar az abortuszról. Ekkor a férj banditákat fogad fel, akik rátörnek az egyedül élõ asszonyra, és kikényszerítik az abortuszt. Válás következik, hiszen a nõ megszegte a megállapodást. Rendkívül erõs éle van a második házasságot elmondó történetnek. Az író Alá alAszwáni világossá teszi, hogy ebben a narrációban minden a vallásjog szerint, minden Allah törvénye és a próféta szokása szerint zajlik, de közben a vallásjoggá fogalmazott alapok kijátszása, megkerülése és semmissé tétele zajlik. Az elsõ feleség nemhogy beleegyezett volna, de nem is tud férje új házasságáról, márpedig a vallásjog ezt a beleegyezést (elfogadást) elõírja az újabb házasságra készülõ férfiak számára. Másrészt, a házassági szerzõdésbe belefoglalják, hogy nem születhet gyermek a házasságból. Olyan feltételek ezek, amelyek józan muzulmán körülmények között elfogadhatatlanok. Nem tesz mást a rendkívül gazdaggá vált egykori cipõtisztító, mint hogy egy valódi hús-vér élvezeti eszközt vásárol magának ebben a „legális” házassági formában, miközben ennek az iszlám világában is érvényes lényegét – a gyermeknemzést, a családot stb. – éppen az élvezet érdekében elutasítja. A regényíró hûvös tárgyilagossággal, szinte tudósítói egyszerûséggel mondja el ezeket az eseményeket is, miközben a drámai helyzet kiélezésével, a megoldás hideg embertelenségével, általában a kialakított helyzettel szemben egyértelmûvé teszi álláspontját. Amikor teherbe esik az új feleség, és abortuszra próbálják kényszeríteni, ellenáll, hiszen az abortusz bûn az iszlám törvénye szerint. S micsoda kiélezett helyzet: a házassági szerzõdésbe foglalt – emberi – gyermektiltás szembekerül a vallás – isteni – abortuszellenes álláspontjával! Melyik az erõsebb? A regényíró nem hagy kétséget: a milliárdossá vált cipõtisztító ájtatos vallásosságával összefér, hogy az asz1339

szonyt felbérelt férfiak és hozzáértõ asszonyok megtámadják, elkábítsák, és a terhességét megsértsék. A kórházi mûvi abortusznak pedig már csupán technikai szerepe van, az erõs vérzést el kell állítani... A parlamenti mandátum megszerzése, vagy pontosabban Hádzsdzs Azzám politikai pályafutása a politikai korrupció hiteles rajza. Alá al-Aszwáni ábrázolásában a Nemzeti Párt vezetõ funkcionáriusa vérfagyasztó egyszerûséggel mondja el, hogy a párt minden választáson nyer, mert csal, mert úgy igazítja az eredményeket, ahogy elõre meghatározzák. Ebben õ, személyesen látja el a legfontosabb és döntõ feladatokat, s aki mandátumhoz akar jutni, annak a megfelelõ helyre le kell tennie a megfelelõ összeget, és a dolog ezzel rendben is lesz. Az író iróniával és lekicsinylõen értékeli Hádzsdzs Azzám népjóléti megfontolásait, ügyetlen szólamait, közhelyes nyilatkozatait a parlamenti munkával kapcsolatban, miközben az így nyert befolyás gazdasági értékét nagyon is a helyén kezeli. A regény hitelességét emeli, hogy egy párhuzamosan jelentkezõ másik újgazdag vállalkozó kísérletét is nyomon követhetjük a mandátumért folytatott küzdelemben, de mivel õ nem fizetett, el kell buknia. Hádzsdzs Azzám népszerûsége, médiaszereplése komoly sikernek számít, aminek egyként örül régi és új felesége. Persze a történetmondás itt is az irónia eszközeivel él, hiszen miközben objektíve eléri vágyott célját a meggazdagodott cipõtisztító, világossá válik az olvasó elõtt, hogy szinte mindenét oda kell adnia, a teljes életét, és így, mondhatni fogságba esik: a politikai hatalom birtokosai azt tesznek vele és akkor, amit és amikor csak akarnak. Különösen világossá válik ez a harmadik történetben, a japán érdekeltség kizárólagos képviseleti jogának a megszerzésében. Az engedélyt hosszú-hosszú eljárásban megkapja, azzal az utólagos – és titkos, csak a résztvevõk számára nyilvánvaló és betartandó – feltétellel, hogy a haszon negyedét oda kell adnia a politikai vezetés csúcsán álló személynek, aki formálisan társul az így kibontakozó üzlethez. Ha nem tudta volna, hogy mennyire kiszolgáltatott, most megtapasztalhatja: Hádzsdzs Azzám nem mással, mint viselt dolgainak dossziéjával, kábítószer- és adóügyeinek dokumentumaival, az élete sötét oldalát tartalmazó iratokkal találkozik, amikor egyeztetõ tárgyalásra megy a Nagy Emberhez. De nem találkozik a Nagy Emberrel. Csak a hangját hallja egy üres, kísérteties, hatalmas palotában. Az alku reményében érkezik, halljuk, ahogy latolgatja mondatai értékét, a stílusválasztással bíbelõdik, erõsnek véli magát, s reménykedik, hogy talán a politika gépezete beéri kevesebb áldozattal. De a teljes megsemmisülés vár rá. A hatalom számára csak a megszerezhetõ anyagi javak számítanak, a lojalitás pedig így vagy úgy, de kikényszeríthetõ. Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy Hádzsdzs Azzám minden történetében kudarcot vallott, elbukott, mert túllépett azon a mértéken, ami megillette, ami kijárt neki – talán a hübrisz áldozata lett... Zaki al-Daszúqi nem véletlenül kel ki magából, amikor meghallja, hogy az egykori cipõpucoló Hádzsdzs Azzámnak hívatja magát... Alá al-Aszwáni kínos pontossággal alakítja a magánélet és a társadalmi élet egymásra rímelõ helyzeteit, melyek sorában a felkapaszkodott, újgazdag Hádzsdzs Azzámnak rendre választania kell. S mint látjuk, minden választása bukáshoz vezet: a titkos há1340

zasság az erkölcsi megsemmisülést hozza, a parlamenti mandátum a kiszolgáltatottságot, a japán üzleti képviselet a teljes megsemmisülést. Hátim Rasíd, a fõszerkesztõ A XX. századi arab próza egyik közerkölcsi szempontból sokat vitatott ügye a homoszexuális kapcsolatok irodalmi tárgyalása. Nadzsíb Mahfúz mellett voltak és vannak más szerzõk is, akik fontosnak találták ennek megírását, és az õ hagyományukat folytatja Alá al-Aszwáni, amikor ebben a regényben az arisztokrata arab apától és francia anyától származó Hátim Rasíd történetét mondja el. Hátim Rasíd újságíró, apja francia egyetemen szerzett jogi diplomát, és azért tért vissza Egyiptomba, hogy a gyakorlatba ültesse a megszerzett nyugati ismereteket, tudományos és oktatói karriert futott be és a jogi egyetem dékánja lett. A család nyugatias életmódban élt, a kisgyermek Hátim Rasíd sohasem látta, hogy apja élete során akár egyszer is istentiszteleten vett volna részt, vagy böjtölt volna. A francia vörösbor mindig ott volt az asztalán, és otthon a beszélgetés rendszerint francia nyelven folyt. Az anya a francia követség tolmácsaként dolgozott, minden idejét ott töltötte, és bizonyos Bernard úrral, a követség titkárával tartott fenn kétes viszonyt. Ez adta a hangulatot, a társtalanságot és a bizonytalanságot, amelyben Hátim Rasíd felnõtt, miközben a szülõk önmagukkal és munkájukkal voltak elfoglalva, a gyermeket rábízták a cselédekre. Megtörtént, hogy kilencéves korában egy núbiai cseléd megerõszakolta (hataka irdahu) és bevezette a homoszexuális életbe. Hátim konzervatív volt a homoszexuális életben, szigorú szabályokat vezetett be, melyeket be is tartott, vonzódását fegyelmezetten tudta kezelni, õ maga egyáltalán nem mutatkozott femininnek. Világosfejû gyermek volt, akit a tapasztalat sok mindenre megtanított, s aki tehetségével és józan eszével negyvenöt éves korára a szakmai sikerek csúcsára érkezett, a Le Caire címû francia nyelvû kairói lap fõszerkesztõje lett. Szexuális életét szûk keretek közé szorította, éjszakákra, melyek után szokásos nappali életét élte. A regényben úgy jelenik meg, mint aki állandó partnert keres, s ezt a partnert végül egy felsõ-egyiptomi katona, Abdrabbihi személyében találja meg. Abdrabbihit, feleségét és kisgyermekét is gondjaiba veszi, a férfinak munkát szerez, a családot a Jakubiján-ház tetején helyezi el az egyik bádoglakásban. S ebben a jól kialakított mesterséges rendben az éjszakákat a testi örömöknek szentelik. A hosszú munkával felépített idill azonban elõbb-utóbb véget ér: Abdrabbihi kisfia meghal, az anya Abdrabbihit, illetve Hatim Rasíddal folytatott kapcsolatát teszi felelõssé a gyermek haláláért. Allah büntetésének tartja az ártatlan szenvedését, amivel figyelmeztetni akarta õket a viszony bûnösségére. Abdrabbihi és felesége elköltöznek a Jakubijánház tetõterérõl, Abdrabbihi feladja a munkáját, s nyomuk vész a városban. Hátim Rasíd szenved, keresi õket, míg végül megtalálja Abdrabbihit, aki azonban nem akarja folytatni a kapcsolatot, sõt egyáltalán nem is akar találkozni vele. A zarándoklatra készül, mondja, hogy megtisztuljon minden elkövetett bûnétõl, és a zarándoklatról visszatérve majd újra tiszta legyen, új és erkölcsös életet kezdhessen. 1341

Hátim azonban nem hagyja ennyiben a dolgot, pénzzel, lelki terrorral kényszeríti, s Abdrabbihi végül elmegy hozzá – utolsó éjszakára –, majd egy rendkívül durva és gyors együttlét után azonnal távozni készül. Hátim Rasíd azonban nem engedi, zsarolja, sértegeti és váratlanul tettlegességig fajulnak a dolgok. A védekezõ Abdrabbihi megöli Hátim Rasídot. A kapcsolat kialakulása, botladozó és olykor váratlan bonyodalmakkal zsúfolt fejlõdése és tragédiája lehetõséget ad rá, hogy a szerzõ bemutassa a kairói homoszexuális élet ellentmondásait, elfogadottságát és elutasítottságát. Ezzel együtt azonban nem lép túl a tablókészítés adta keretek kitöltésén: a közhelyek mintha eluralnák Alá al-Aszwáni más összefüggésben sokkal pontosabb és egyénibb megfogalmazásait. A dzsihád mártírja Táhá Sádzli a Jakubiján-ház portásának a fia. A regényben õ a vallásos küzdelem (dzsihád) mártírja lesz. A regényíró bemutatja az ide vezetõ utat a vágyott továbbtanulás elérhetetlenségét, a származás miatti reménytelenséget, a szerelmi kapcsolat kilátástalanságát, de megmutatja a militáns vallási közösségek szívó, emberpróbáló erejét is, az indoktrináció mûködését, a képzést és a bevetés körülményeit, kiszámíthatatlan fordulatait és esetlegességét. Táhá Sádzli sorsának szimmetrikus szerkezete van: a felnõtté válás küszöbén ért csalódásoktól és a brutális rendõrségi kihallgatás során elszenvedett megaláztatástól az iszlamista közösség biztosította szellemi-testi megújulásig és a mártírhalál teljességéig vezet. Táhá a házmester gyermeke, kiskora óta arról ábrándozik, hogy rendõrtiszt lesz belõle. Mélyen hívõ fiatalember, aki iparkodik a középiskolában, jó eredményeket szeretne elérni, hogy megfeleljen majd a felvételi során. A felvételi napján korán kel, elvégzi az istentiszteletet, új ruhát vesz fel, vasalt inget a vizsgára. Elköszön a szüleitõl, gyermekkori szerelmétõl, Buszajnától, s mindenki biztatja, reménykedik, hogy valóra válhatnak majd a tervei. A felvételin azonnal szemet szúrnak kiváló középiskolai eredményei (ilyen teljesítménnyel miért nem megy más felsõoktatási intézménybe?), de Táhá csak azt hajtogatja, hogy rendõrként a népet szeretné szolgálni. S már-már úgy érezheti, hogy felvették, amikor a felvételiztetõ dandártábornok megkérdezi tõle, hogy mi az édesapja foglalkozása. „Hivatalnok” – nyögi ki a fiú a választ, mire a fõtiszt visszakérdez: „Valóban hivatalnok lenne? Vagy vagyonõr inkább?”12 – S a fiú kimondja, hogy bizony az édesapja vagyonõr, hárisz aqár, azaz portás, vagyis bawwáb, házmester. A legalacsonyabb társadalmi rangúak közé tartozik. És ezzel a beismeréssel a felvételi befejezõdik. Táhát alacsony társadalmi rangja nem teszi alkalmassá arra, hogy a rendõrakadémia hallgatója legyen. Csalódottsága csak fokozódik, amikor összekülönböznek szerelmével, Buszajnával, akivel egyébként házasságra készültek. A feszültséget az okozza köztük, hogy a 12

Imárat Jakubiján, 83.

1342

lánynak apja halála miatt abba kell hagynia a tanulmányait és segítenie kell édesanyját a testvérek ellátásában. A vallási elõírásokhoz ragaszkodó Táhá úgy látja, hogy a lány a munkavállalás miatt megváltozott, máshogy viselkedik, máshogy beszél, másféle ruhákat hord, mint amelyek az õ õszinte vallásos értékei szerint illendõek volnának. Szakításuk magától értetõdõen ismétli meg a felsõoktatásban tovább tanuló fiatal és a középiskolából közvetlenül a munkavállalásba érkezõ fiatal közötti szakítás jól ismert történetét. Hiszen a két csoport tagjaiként különbözõ világot képviselnek. Különböznek a beszédben, a viseletben, de még az étkezési szokásaikban is. Az elérhetetlen jövõ miatt csalódott és szerelmét elvesztõ Táhá végül beiratkozik a gazdasági és politikatudományi egyetemre, s az 1991-es iraki háború miatt elégedetlen, vidékrõl származó, karakterben és szociális helyzetben hozzá hasonló reiszlamizált egyetemisták közé vegyül. Sákir imám hatása alá kerülve az Anas ibn Málik mecset rendszeres látogatója. Részt vesz egy tüntetésen, lecsukják, megkínozzák, és legelemibb méltóságában (ird) sértik meg, majd cinikus módon együttmûködésre akarják kényszeríteni, de végül kiengedik. Szabadulása után a mély sértettség és harag gyûlöletté növekedik benne, és minél elõbb elégtételt akar venni. Meg akarja keresni azt a tisztet, aki megbecstelenítette. Végre felveszik egy iszlamista csoportba. Mindenre elszánt harcossá képezik egy Kairó közeli iszlamista kiképzõtáborban, ahol egyre türelmetlenebbül készül az elsõ bevetésre, esetleg a mártírhalálra. Testileg egyre edzettebb és erõsebb, s egyre szívja magába a tanításokat, sértettsége nem múlik, türelmetlensége nõttön-nõ. S az iszlamista csoportban megházasítják. Boldog házaséletet kezd egy életkorban hozzá illõ, talán csak egy-két évvel idõsebb özvegyasszonnyal, akinek elsõ férje mártírhalált halt a csoport egyik akciójában. Táhá sosem tapasztalt paradicsomi boldogságban él a feleségével, aki bevezette a házasélet rejtelmeibe, aki feltétlen támogatásáról biztosítja, éppen úgy, ahogy az elsõ férjét. S elérkezik végre a nap. Táhát akcióba küldik a városba, ahol egykori vallatóját felismerve azonban elveszti türelmét, és a jól kidolgozott akciótervet feledve azonnal rátámad, és a kialakuló lövöldözésben, miközben végez az ellenfelével, õ is elesik. Mély vallásossága végigkíséri a regényben, erkölcsi tisztasága megkérdõjelezhetetlen, és majdhogynem szükségszerû, hogy ez a tisztaság elbukjon a világ elõtt. Naivitása és gyermeki õszintesége jól olvasható abban a levélben, amit az ország elnökének írt, panaszt emelve a felvételi bizottság döntése miatt. S mennyire megütközik, amikor Buszajna figyelmezteti, hogy bizony ebben a világban csak a gazdagoknak nyílnak meg bizonyos kapuk. S mennyire bántja, hogy a válasz az ismert formulákkal érkezik meg a politikai vezetõtõl: megvizsgáltuk a panaszát, de az akadémia vezetése nem látja megalapozottnak. Alá al-Aszwáni iszlamistarajza nagy vonalakban megfelel annak a képnek, amit a társadalomtudományok kialakítottak ennek a mozgalomnak a tagságáról, sorsáról és értékeirõl. Alacsony származású, tehetséges és jól tanuló fiatalok csoportja, akiknek elõmenetelét, társadalmi mobilitását a társadalmi romlás, az iszlamista terminológiában, mint jeleztük, faszádnak nevezett gátak akadályozzák. Feszültségek 1343

terhelik õket, feloldhatatlan ellentmondások, amelyek megoldására csak a radikális utat tudják választani, ahogy Gilles Kepel a regényt ismertetve utal erre.13 S marad továbbra is a kérdés: a tanulás és a társadalmi elismerés hiányának a konfrontációja elegendõ ok-e az iszlamista út választásához? A férfiak sorsa, mint láttuk, az anyagi, az erkölcsi, vagy mint két esetben is megtörtént, a teljes fizikai megsemmisülés. Az egyiptomi társadalom, a Jakubiján-ház és kairói környezete nem ad lehetõséget a férfiak érvényesülésére, de ugyanezt a negatív képet kapjuk akkor is, ha a regény nõi szereplõinek a sorsát vizsgáljuk. A nõk Több nõ szerepel a regényben, akiknek sorsa a társadalomkép fontos eleme. Rabáb egy közönséges kairói szórakozóhelyen felszolgáló, és alkalmanként egyéb szolgáltatásokra is hajlandó, negyvenes éveiben járó asszony. Úgy viselkedik, mint egy prostituált, minden gátlás és erkölcsi érzék nélkül kirabolja – egyébként jól fizetõ – alkalmi partnerét, Zaki al-Daszúqit, majd minden nyomot eltüntetve õ maga is eltûnik a regénybõl. Regénytechnikai szempontból Zaki al-Daszúqi alakjának árnyalását támogatja, aki az arisztokrata kamasz szeme láttára tevékenykedõ és szexuálisan elérhetetlen házicseléd alakját látja benne, akinek nagy puha melle és széles hátsója oly kívánatosan rezeg a kamasz lesütött szeme elõtt... Zaki al-Daszúqi nõvére Daulat, akihez Zaki mindig ragaszkodott, de most az események végképp elsodorják a testvéri érzéseket: Daulat a lakást és talán a földeket szeretné megszerezni és ezért saját lakásából kitiltja bohém öccsét, sõt nem átallja a rendõrséget is a nyakára vinni. Özvegy már évek óta, gyermekei külföldön élnek, a célba vett örökség pedig Zaki pazarló élete miatt egyre csak fogy... Daulat talán megállíthatná öccsét, de hasztalan minden szó, hát a tettek mezejére lép, amikor Zaki a rábízott gyûrûvel sem tud elszámolni, mert Rabáb ezt is elrabolta tõle... Zaki értetlenül, és megbántottan áll a szédületes események forgatagában: családtagok támadnak egymásra holmi anyagi elõnyök érdekében, és szidalmazzák, rendõrõrsre kísértetik, bíróságra citálják a másikat. Krisztina görög szülõk gyermeke, a regényben fontos mellékszereplõ. Független, nagyvilági nõ, aki kávéházat vezet, énekel, zongorázik, Zaki régi barátja, egykorvolt szerelme, a régi idõk tanúja, a félgyarmati múlt öröksége, valami kedves zárvány, akinél Zaki rendszerint vigaszt talál. Szinte felmagasztosul, ahogy Zaki és Buszajna esküvõi bálját megszervezi, ahogy a mások iránt nyitott emberség egyszerû és közvetlen képviselõjévé válik. Hádzsdzs Azzám második felesége Szuád Dzsábir. Õ a végletekig kiszolgáltatott nõ, aki a világ háborúi miatt megözvegyül (a férje Irakban veszett oda), majd a megélhetés reményében megalázó új házassági szerzõdést vállal. Õ lesz az, akinek az abortuszát kikényszerítik, majd a férj eldobja magától. Hiszen nem tartotta be a há13

Gilles Kepel: „L’Immeuble Yacoubian: Un concentré des tensions du Moyen-Orient”. Le Monde, 21 April 2006.

1344

zassági megállapodást, azazhogy csak és kizárólag élvezetet nyújtó asszonyként (tárgyként?, eszközként?) álljon a férj rendelkezésére. Hádzsdzs Azzám elsõ felesége, Száliha semmirõl sem tud, és a maga részérõl tulajdonképpen ki is zárja a férjét a saját életébõl. Hogy mi motiválja, nem tudjuk. Radwa lett az iszlamista kiképzõközpontban Táhá felesége, a korábban mártírhalált halt iszlamista harcos özvegye, aki mélyen hívõ, elkötelezett, a vallásosságot tisztán megélõ asszony. Megrendítõ, ahogy ezzel együtt örömmel, nyitottan veszi az ember Istenadta világát, a házaséletet, a gyermekáldást. És valószínûleg második férjének mártírhalálát is, ahogy immár másodszor is özveggyé válik. De ott áll a másik oldalon Buszajna asz-Szajjid, a hõsnõ, aki özvegy anyjának támogatása érdekében minden munkát és szexuális zaklatást vállal. Kelletlenül csinálja, undorodik tõle, de a testvérek taníttatása és a megélhetés kényszerében nem tehet mást. Mindenfajta megaláztatást el kell viselnie, hogy megtarthassa a munkáját, mert így élelemhez tudja juttatni a család többi tagját. Micsoda bukdácsolás: a társadalom nõképének megfelelõen alkalmazkodik a férfiak uralta világhoz, s ha csak részlegesen is, de átadja magát ennek a romlottságnak, mígnem félelem tör rá, és egyszer csak nem meri elvégezni az istentiszteletet (szalát). Nem érzi tisztának magát, azon töpreng, hogy immár belülrõl vált rosszá... Segítõje és támogatója Fifi, a ruhaüzlet eladója, aki bevezeti ebbe a félig igaz, félig hamis világba, a faszád egyik tartományába vagy birodalmába, ami nemcsak a társadalom férfi tagjai, hanem az olvasó legnagyobb meglepetésére a nõk számára is magától értetõdik. Döntéseit a nélkülözés, a hiány szervezi, de közben ravasz és szerelmes, megfontolt és vagány is tud lenni, a saját hasznára igyekszik fordítani a társadalmi körülmények adta lehetõségeket. És mennyi megalkuvással jut el a megnyugtató megoldásig, hogy a régi arisztokrácia utolsó képviselõjeként itt maradt Zaki al-Daszúqi felesége lesz. S így a regénynek megadatik a reményteljes befejezés lehetõsége: az esküvõ képeiben egymásra talál a régi arisztokrácia és az ezredvégi ifjúság, és egyfajta édes, megbocsátó engedékenység ejti ki a regényt az olvasó kezébõl. Befejezés Alá al-Aszwáni történelmi regényének legfõbb alakjait mutattuk be. További elemzésekkel és a regényvilág belsõ összefüggéseinek részletes feltárásával bizonyára finomítani lehet, árnyalni a kialakult képet. Mindazonáltal alapgondolatunk, miszerint a társadalmi romlottság (faszád) tudatosulásának, a politikai rendszer cinizmusa felismerésének fontos útja vagy eszköze lehetett ez a regény a kétezres évek elején, igazolódni látszik. A szereplõk sorsa egyetemes életérzéssé tágul, és arról árulkodik, hogy mindenki le akarja rabolni a másikat, mindenki elvenni akar, mintha belülrõl mindenki azt élné meg, hogy megélhetési véghelyzetben van, hogy a körülötte lévõ világ nem érte, hanem ellene mûködik. 1345

S mindezek hátterérõl, átfogó rendszerének természetérõl világosan vall az az eszmefuttatás, amit a regénybeli uralkodó párt vezetõ politikusának, egy jelentõs parlamenti képviselõnek a szájába ad a szerzõ: „Az emberek – mondja – naivak, ha azt hiszik, hogy mi mindig meghamisítjuk a választásokat… Az egész arról szól, hogy pontosan felmértük az egyiptomi nép lelkületét… Az egyiptomiakat arra teremtette az Úr, hogy uralom alatt éljenek, és egyetlen egyiptomi sem szegülhet szembe az uralommal… Vannak népek, amelyeknek természeti adottsága, hogy forradalmat robbantsanak ki, meg lázadozzanak, de az egyiptomi nép mindenbe beletörõdik az élete során csak azért, hogy egy falat kenyér jusson neki… Meg van írva a történelemben, az egyiptomi nép az a nép, amelyiket az egész világon a legkönnyebb uralom alatt tartani… Ahogy [aztán] megszerezted a hatalmat, az egyiptomiak meghajolnak elõtted, megalázkodnak, és te azt teheted velük, amit csak akarsz…”14 A regény irodalmi értékelése, egyetemes recepciója még folyamatban van. Szakmai körökben általános a nézet, hogy a munkában „nincsen semmi újdonság”.15 Vitatják a szerzõ irodalmi mûvekben szokatlan eszköztelenségét, újságírói-tudósítói modorát, nyelvhasználatát, vagy a szerkezet túlzott szaggatottságát, amiben többnyire a szappanoperák hatását vélik felfedezni. De bárhogy is értékeljen a hivatalos kritika, úgy tûnik fel, hogy az olvasók már döntöttek: újra és újra olvassák, vitatják, forgatják a modern társadalom értékválságának tükrét. S ha a 2011-es év egyiptomi „arab tavaszának” legfontosabb jelszavával összevetjük ezt a tablót, világosan látszik, hogy reális összefüggés van a romlottság (faszád) tagadása és az emberi méltóság (karáma) követelése között. Egyetérthetünk Richard Jacquemond szavaival, aki azt hangsúlyozza, hogy ez a történelmi regény is bizonyság rá, hogy „az irodalom él és hat, és alkalmas arra, hogy befolyásolja a történelmi folyamatokat”.16

Imárat Jakubiján, 120. Richard Jacquemond: Conscience of the Nation, Writers, State, and Society in Modern Egypt, transl. David Tresilian. The American University in Cairo Press, Cairo – New York, 2008. 233. 16 Uo. 14 15

1346

gÖMÖRI gYÖRgY

Edward Thomas és Békássy Ferenc Edward Thomast (1878–1917) a mai angol kritika az elsõ világháborúban feltûnt vagy elesett költõk legjobbjai közé sorolja, Wilfred Owennel és Siegfried Sassoonnal együtt szokták emlegetni. Tõlük eltérõen Thomas 1914 õsze elõtt nem írt verset, és bár „természetjáró” prózája és okos, lényeglátó kritikái már megbecsülésnek örvendtek az olvasó elit köreiben, elsõ (Edward Eastaway álnéven megjelent, 1916ban kiadott) versei elõtt csak kevesen sejtették költõi tehetségét. Ezek közé tartozott az amerikai Robert Frost, aki két évig élt Angliában, Thomasszal elõször csak 1913ban találkozott Londonban,1 de utána Gloucestershire-ben gyakran voltak együtt, és hosszú közös sétáik során a két költõ jobban összebarátkozott egymással, mint az ún. „dymocki” költõk bármelyikével. A Dymock környéki költõk többségére a kritikusok ráakasztották a „georgiánus” jelzõt is, mivel szerepeltek Eddie Marsh Georgian Poetry 1912-ben kiadott, reprezentatívnek tekintett versantológiájában. Robert Frost nemcsak meglátta az Edward Thomasban lappangó költõi tehetséget, de poétikájával hatott is a walesi származású angol költõ verselésére. Részben Frost tanácsára Thomas a „georgiánus” ornamentika és formai játékok mellõzésével egyszerû témákra koncentrált, olyanokra, mint az angol táj változásai, illetve az ebben élõ madarak és emberek. Viszonylag rövid idõ, három esztendõ alatt írta azokat a verseit, amikkel kiemelkedett nemcsak a kortárs „dymockiak” mezõnyébõl, hanem hosszú távon jobban hatott a következõ költõnemzedékekre, mint híres kortársa, Rupert Brooke, akivel ugyan barátkozott, de akinek változatos szerepjátszását idegenkedéssel szemlélte. A „magányos” Edward Thomas késõbbi tisztelõi közé tartozott W. H. Auden, Ted Hughes, csakúgy mint egy másik „koszorús” költõ, Andrew Motion. Pár éve Nick Dear nagy sikerû darabot írt Thomas és Robert Frost, illetve a körülöttük levõ nõk kapcsolatáról (The Dark Earth and the Light Sky). Edward Thomas és családja (két gyereke, a harmadik egy évvel késõbb született) 1909-ben költözött fel egy Steep környéki dombra, Wick Greenbe egy baráti építész által tervezett házba. Felesége, Helen, egy ideig a petersfieldi-steepi Bedales iskolában tanított és maga Thomas szívesen barangolt, sétált vagy biciklizett a dimbesdombos hampshire-i környéken. De Edward Thomasnak, aki idõnként visszatérõ depressziótól szenvedett, gyakran kellett elhagynia otthonát ahhoz, hogy anyagot keressen könyveihez, illetve hogy ezt az anyagot nyugodtan fel tudja dolgozni és így meg tudjon élni írásaiból.

1

Matthew Hollis: Now All Roads Lead To France. The Last Years of Edward Thomas. Faber and Faber, 2012, 92.

1347

Neve elõször 1912. január 17-én merül fel Békássy Ferenc Noel Olivierhez írt levelében, ahol Edward Thomast az „elbûvölõ” jelzõvel illeti.2 Békássy ekkor már cambridge-i diák, a King’s College történészhallgatója, de gyakran jár vissza régi iskolájába, Bedalesbe, ahol hatévi tanulása során számos barátot szerzett, s ahová testvérei is jártak, vagy járnak. Fenti levelében Békássy azt is megírja, hogyan, kiken keresztül ismerte meg Edward Thomast: „Sokszor volt szerencsém hozzá, míg Jarryéknál idõztem” – írja.3 Ez a „Jarry” a Jarintzoff (vagy Jarincov) név angolosított formája, s egy másik levelében Békássy Ferenc meg is nevezi,4 kiknél lakik: Ivan Anatolich és felesége Nadezsda Alexejevna Jarintzoff oroszok voltak, akiknek fia, a Békássyval körülbelül egyidõs Dmitrij szintén a Bedales Schoolba járt. Ferenc anyja, Békássy (született Bezerédj) Emma már korábban ismerte Nadezsda, írói nevén „Nadine” Jarintzoffot, mert egy adat szerint már 1907-ben lefordította az orosz írónõ Hogyan születünk címû pedagógiai mûvét.5 Így hát Ferenc a bedalesi szünetekben gyakran töltött idõt Jarintzofféknál, ahol a háziasszony irodalmi érdeklõdése miatt Thomasékkal is gyakran lehetett találkozni. Ami a fenti, Noelnek írt levélbeli hivatkozást illeti, abban még ezt a mondatot olvashatjuk: „Természetesen költészetrõl beszélgettünk [Thomasszal]: eltekintve attól, hogy az enyém tetszik neki, rettenetesen józanul gondolkodik.”6 Felmerülhet, vajon Edward Thomas csak merõ udvariasságból dicsérte Békássy (akkor még nem egészen kiforrott) líráját? Ennek az ellenkezõje valószínû, ahogy azt Thomas egy késõbbi kritikai megnyilvánulásából kihámozhatjuk. Noel válaszlevelei nem maradtak fenn, alighanem megsemmisültek a második világháború pusztításában. Lehet, hogy rögtön megírta Békássynak, hogy õ már ismeri Thomasékat, hiszen Rupert Brooke, aki egy idõben szintén beleszeretett Noel Olivierbe, már 1910-ben meghívatta magát az akkor még középiskolás lánnyal együtt teára Edward Thomashoz. Erre a találkozóra Noel „okosan, egy iskolatársával együtt érkezett”,7 és bár Brooke titokban „eljegyezte” Noelt, ez a kapcsolat sohasem lépett túl a kézfogásos sétákon és (esetleg) egy-egy alkalmi csókolózáson. Brooke szexuális élete olyan szerteágazó és bonyolult volt, hogy ebben az idealizált, de elérhetetlen Noelnak hosszú távon csak nagyon csekély szerep jutott. Békássy, úgy tetszik, szerette középiskoláját, ahol gyakran szerepelt az iskola Chronicle címû lapjában és vett részt (egy alkalommal Noel Olivierrel együtt) annak vitáin. Cambridge ugyan gyorsan befogadta õt, már 1912-ben beválasztották az „Apostolok” néven ismert Conversazione Societyba, amelynek õ volt az elsõ külföldi születésû tagja (a második ilyen tag, nem sokkal Békássy után, éppen Wittgenstein Békássy Ferenc szerelmes levelei. Balogi Virág fordítása. Aranymadár Alapítvány, Budapest, 2013, 31. 3 Uo. 4 Lásd James Stracheyhez írt levelét: Additional 60658, fol. 80, British Library, nyomtatásban: Hungarian Review, Volume IV, No. 3. May 2013, 78. 5 Békássy, id. mû, 31. 5. lábjegyzet. 6 Uo. 7 Harry Ricketts: Strange Meetings: The Poets of the Great War. Chatto and Windus, London, 2010, 27. 2

1348

lett). Ugyanakkor hiányoztak neki bedalesi barátai, így Rupert Brooke-hoz hasonlóan, aki 1912 és 1914 között többször is járt Wick Greenben, rendszerint meglátogatta Thomasékat. Errõl tanúskodik az az 1912 végén James Stracheynek írt levele, amiben mindkét családról, Jarintzoffékról és Thomasékról is ír, külön bekezdést szentelve az utóbbiaknak. Idézzük: „Van Valaki, aki fenn lakik a Domb tetején, a neve Edward Thomas, aki kritikákat és könyveket, meg mindenfélét ír. Felesége is van és két gyereke és fiatal. Néha felmegyek oda és kritikákról, meg könyvekrõl, meg mindenfélérõl beszélgetünk.”8 Ismételjük: ezt még jóval azelõtt írja Békássy barátjának, James Stracheynek, mielõtt Edward Thomas versírásra adta volna a fejét. Viszont Thomas nemsokára nyomtatásban is olvashatta a cambridge-i magyar diák angolul írt verseit: ezek közül néhány megjelent a Cambridge Poets 1900–1913 c. versantológiában, amit egy bizonyos Aelfrida Tillyard szerkesztett, s amihez q.-C. vagyis Arthur quiller-Couch írt elõszót. Lehet, hogy Békássy keze is benne volt abban, hogy a könyvbõl küldtek példányt az egészen új, Poetry and Drama c. folyóiratnak – mindenesetre annak elsõ folyamában, az 1913. decemberi számban Edward Thomas ismertette a cambridge-i antológiát. Az abban szereplõ harmincnyolc különbözõ életkorú, de Cambridgeben tanult vagy tanuló költõ közül Thomas keveset dicsért meg név szerint, de a recenzióban találunk egy meglepõ mondatot: „Vajon kicsoda jutott olyan közel ahhoz, hogy egy versbõl »a pillanat emlékmûvét« (a moments monument) és ne annak sírját készítse, mint Békássy F. úr Cambridge-bõl?”9 A Thomas által használt kifejezés Dante Gabriel Rossetti preraffaelita költõtõl származik, aki a tökéletes szonettben látta „a pillanat emlékmûvét”. Úgy gondolom, bár Thomas nem rokonszenvezett a Cambridge Poetsben szereplõ „georgiánus” költõk többségével, a nála jóval fiatalabb és nagyon mûvelt Békássy formamûvészetét mégis értékelte. Kár, hogy nem maradt fenn feljegyzés sem Thomastól, sem Békássytól Wick Greenben folytatott beszélgetéseikrõl. A két költõ hasonlított egymásra, ha másban nem, természetimádatukban. Mint már említettük, Edward Thomas alig írt a háborúról, ami ambivalens érzéseket váltott ki belõle,10 legtöbb verse természeti képekkel kezdõdik, vagy azok segítségével közöl szimbolista tartalmakat. Békássy legjobb angol és magyar versei hasonlóak a Thomaséhoz, bár formailag konzervatívabbnak hatnak, hisz neki Babits volt az egyik mestere. És természetesen õ inkább a Cambridge környéki, illetve a magyar tájat formálta versbe, nem az Edward Thomas által kedvelt hampshire-i és gloucestershire-i tájat. Békássy már néhány héttel Rupert Brooke után elesett a bukovinai fronton. Thomas sokáig habozott, belépjen-e a brit hadseregbe, vagy emigráljon, csatlakozzon

Hungarian Review, Vol. IV. No. 3, May 2013, 79. Poetry and Drama, Vol. I. December 1913, 491. 10 Lásd erre vonatkozólag „This is no case of petty Right or Wrong” c. versét: Edward Thomas, The Annotated Collected Poems, ed. Edna Longley, Bloodaxe Books, 2008, 104–105. Magyarul Magyar Napló, 2011/1. Gömöri György fordítása. 8 9

1349

Robert Frosthoz egy New England-i farmon. Végül önként belépett és katonai kiképzése idején írta talán legjobb verseit. 1917-ben halt meg Arrasnál, Franciaországban. Az alábbi négysoros, amit én fordítottam, próféciának is felfogható, benne Edward Thomas a saját eljövendõ sorsát is átéli:

Este az erdõ még tele van virággal. Ez a Húsvét-hét azokat idézte, Kik most kedvesükkel szednének virágot, De otthonuktól messze, már nem élnek.11

11

Thomas, id. mû, 80.

1350

KüLFÖLDI SZERZÕINK CAROL BIRCH (1951) kortárs brit írónõ, tizenegy regény szerzõje; Lancasterben él családjával. 1988-ban elnyerte az év legjobb elsõ regényéért járó David Higham-díjat Life in the Palace címû regényével, 1991-ben a Geoffrey Faber Emlékdíjat a The Fog Line címûvel. Az itt közölt részlet Jamrach’s Menagerie címû regényébõl való, amelyet a 2011-es Man Booker Prize egyik nagy esélyesének tartottak, és azóta számos nyelvre lefordítottak. Ez a könyv – Carol Birch elsõ magyarul olvasható könyve – várhatóan 2013 decemberében, a Gondolat Kiadó gondozásában jelenik meg. AHMAD ABDULMUTI HEGAZI a mai egyiptomi költészet vezetõ személyisége, 1935-ben született Manufijában. Tanítói oklevelet, és arab szakos egyetemi diplomát szerzett, késõbb szociológiai tanulmányokat folytatott. Közírói pályáját egy napilap szerkesztõségében kezdte Kairóban, majd hoszszabb franciaországi tartózkodása alatt az arab költészet oktatója lett a Sorbonne VIII. egyetemén. Egyiptomba visszatérve az al-Ahram szerkesztõjeként dolgozott, késõbb a könyvkiadók testületének Ibdá’ – Kreáció – c. folyóiratának fõszerkesztõje.Tagja az egyiptomi újságírók kamarájának, az egyiptomi kultúra legfelsõbb testülete költészeti bizottságának, s az õ vezetésével mûködik Kairóban a Költészet Háza (bejt al-si’r) – a kortárs költészetnek otthont adó kulturális centrum. Elkötelezett humanista, akinek életmûve beleilleszkedik az európai kultúra fõ áramába, miközben megõrzi az arab költészet hagyományait és így mintegy hidat épít a keleti és a nyugati irodalmak között. Cikkei, közéleti írásai és irodalmi kritikái folyamatosan jelen vannak az egyiptomi kulturális életben, az al-Miszri al-Jaum c. napilapban állandó pénteki rovata van. Költeményei 1959-tõl jelennek meg önálló kötetekben. Versei válogatott gyûjteményei francia, angol, spanyol, orosz, olasz és német nyelven is olvashatók. Irodalomtörténeti munkáiban a modern arab költészet kiemelkedõ alakjainak tevékenységével foglalkozott (Khalil Mutrán, Sauqi unokái stb.), legutóbb az 1930-as évek romantikus Apolló Csoportjának mûvészetét értékelte. Tevékenységét 1989-ben a görög-egyiptomi Kavafisz-díjjal, 1996-ban az Afrikai költészet díjával ismerték el, 1997-ben állami díjat kapott, 2013 augusztusában a Nílus Díjjal tüntették ki. A Magyar Pen Club, Janus Pannonius díjának (Janus Pannonius International Poetry Prize) ez évi ünnepélyes átadásán, több neves nyugati és keleti alkotó között díszvendégként jelen volt Ahmad Abdulmuti is. VIVIAN LAMARqUE Teseróban született (1946. április 19-én), Trentino környékén. Milánóban él. Hosszú ideig tanítónõként dolgozott. Elsõ költeményei 1972-ben a Paragone Letteratura irodalmi folyóiratban jelentek meg. Publicisztikáit a Corriere della Sera közli. Eddig hat verskötete és több gyermekeknek írt könyve jelent meg. La Fontaine, Valéry, Prévert, Baudelaire verseit fordította olasz nyelvre. Több irodalmi díj tulajdonosa, a Premio Viareggio, a Prix Rodari, a Prix Andersen és a Pen Prix, valamint a Montale és Troppa díjat kapta meg.

ALICE MUNRO 1931-ben született Kanadában, Ontario tartományban. Winghamben nõtt fel. A kanadai Csehovként emlegetett írónõ elsõ novelláskötete 1968-ban jelent meg, azóta mûvei tizenhárom nyelven láttak napvilágot, és világszerte nagy megbecsülésnek örvendenek. Számos díj mellett elnyerte többek között az Egyesült Államok Országos Könyvkritikusi Körének díját és a rangos Giller Prize-t is. Magyarul több kötete jelent meg a Park Könyvkiadó gondozásában: a Szeret, nem szeret..., a Csend, Vétkek, Szenvedély, az Egy jóravaló nõ szerelme és az Asszonyok, lányok élete. Lapunk legutóbb 2011. márciusi számában közölte, Mesterházi Mónika fordításában. JULIA NAKOVA a legismertebb hanti író. A Nobel-díjra is fölterjesztett Jeremej Ajpin hívta fel rá a fordító figyelmét a 2012 õszén Siófokon megtartott VI. Finnugor Világkongresszuson. Nakova 1968-ban született rénszarvastenyésztéssel és halászattal foglalkozó családban. A Herzen Állami Pedagógiai Egyetemen diplomázott, az aspirantúrát is itt végezte, közben a Tyumenyi Mûvészeti és Kulturális Fõiskolára is járt. 1998-tól a Jamal-Region Állami Televízió és Rádióban dolgozik. Mûvei a Krasznij Szever, a Luh avt, a Hanti Jaszang, a Szlovo Narodov Szevera c. újságban, a Szeverjanye és a Mir Szevera c. folyóiratban jelentek meg. Az itt olvasható elbeszélés eredetije Когда улыбаются звезды… címen ez utóbbiban látott napvilágot 2008-ban. Gyûjti a Jamali Nyenyec Autonóm Körzet területén élõ hantik folklórját, esszéiben a hantik életét, történelmét, szokásait mutatja be. Az itt közölt mûve az elsõ, amely magyar nyelven tõle megjelenhetett. A fordító itt mond köszönetet Vándor Annának, a hanti kultúra kiváló ismerõjének, aki a fordítást lektorálta. ANNE PORTER (1911–2011) amerikai költõ. Már hétéves korában írt verseket, de csak hetvennégy éves korában jelent meg elsõ kötete, mellyel nyomban a National Book Award finalistája lett. Kilencvenöt éves korában, 2006-ban jelentkezett a másodikkal, és ugyanebben az évben David Lehman beválogatta az Oxford Book of American Poetry címû antológiába. A XX. századi amerikai festészet és mûvészetkritika meghatározó alakja, Fairfield Porter (1907–1975) feleségeként öt gyermeket nevelt. Nincs rokonságban és nem összetévesztendõ pálya- és honfitársával, Katherine Anne Porterrel (1890–1980). Magyar fordításban most jelenik meg elõször. ANTONIO SARTORI Montrealban (Kanada) született, 1961-ben. 2007-ben hunyt el Civitanova Marchéban (Olaszország). Egyetemen filozófiát tanított, irodalmi folyóiratot szerkesztett és több könyvkiadóval mûködött együtt. Versei önálló kötetekben, esszéi szakfolyóiratokban és antológiákban jelentek meg.Tizenkét kötete látott napvilágot. 1993-ban megkapta a Premio Pavese-díjat.

KEDVES OLVASÓINK! TISZTELT ELÕFIZETÕINK!

Nagyon szépen kérjük, fizessenek elõ a Nagyvilágra, minél hamarabb újítsák meg elõfizetésüket. Önök nélkül nem tudna létezni a lap. Támogatásukat szívbõl köszönjük.

Egy példány ára 690 Ft. Elõfizetés egy évre 8280 Ft.

A Nagyvilág Baráti Társaság tagdíja egy évre 7500 Ft, nyugdíjasoknak és diákoknak 7000 Ft.

Kérjük, támogassák a Nagyvilágot! Minden támogatást hálásan elfogadunk és köszönünk.

Új Világ Alapítvány OTP Bank 11740023-20055318

Fõszerkesztõ: Fázsy Anikó Munkatársak: Imreh András, Ircsik Vilmos, Körtvélyessy Klára, Lackfi János, Lukács Laura, Pálfalvi Lajos Olvasószerkesztõ: Hernád Imre Cím: H-2517 Kesztölc, Malom utca 76. Telefon: 06 33 484 293 E-mail: [email protected] Számlaszámunk: Új Világ Alapítvány 11740023-20055318 A Nagyvilág olvasható a www.nagyvilag-folyoirat.hu internetcímen Kiadja az Új Világ Alapítvány Felelõs kiadó: Fázsy Anikó Tördelte: Puskás Ferenc Nyomta a Borsodi Nyomda Kft. ISSN 0547-1613 Terjeszti a HIRKER Rt., az NH Rt. és az alternatív terjesztõk. Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap üzletág. Elõfizethetõ a postai kézbesítõknél, az ország bármely postáján, Budapesten a Hírlap ügyfélszolgálati Irodákban és a Központi Hírlap Centrumnál (Bp., VIII. ker. Orczy tér 1. tel.: 06 1 477 6300; postacím: Bp., 1900). További információ: 06 80 444 444; [email protected] Elõfizetési díj egy évre 8280 Ft, fél évre 4140 Ft. Külföldön terjeszti a Batthyány Kultur-Press Kft. H-1014 Budapest, Szentháromság tér 6. Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a kiadó elõzetes írásbeli hozzájárulásához van kötve. Mindazoknak, akik adójuk 1%-ával támogatták lapunkat, ezúton mondunk köszönetet. Adószámunk: Új Világ Alapítvány 18186062-1-42

1354