Egyiptomi belpolitikai átalakulás a poszt-mubáraki korszakban Gazdik Gyula
A
z „arab tavasz” Egyiptomra is gyorsan átterjedő tiltakozó hullámának hatására a közel harminc éve az ország élén álló Hoszni Mubárakot a hadsereg 2011. február 11-én távozásra kényszerítette. A történelem iróniája, hogy a monarchiának hat évtizeddel korábban véget vető katonák most a saját soraikból származó elnököt menesztették, abban a reményben, hogy ezzel az általuk teremtett hatalmi szerkezetet legalább részben megóvhatják. A térségbeli folyamatok azonban e törekvésnek nem nagyon kedveznek. Az elmúlt év során a számos észak-afrikai országon végigsöprő politikai vihar következményei elsősorban olyan köztársasági berendezkedésű államokban vezettek a fennálló status quo megrendüléséhez, ahol a vezetés szellemi arculatára a múlt századi arab nacionalizmus gyakorolt meghatározó befolyást. Az egykor hatalmas tömegeket mozgósító irányzat és a hozzá kapcsolódó értékek, melyek a kairói rezsim számára az ötvenes évektől vezérfonalként szolgáltak, mára már igencsak megfakultak. A modernizációs kudarcok, a neopatrimoniális hatalomgyakorlás, a globalizáció negatív hatásai következtében jelentkező ellenreakció az iszlám értékek szerepét az egész régióban felerősítette – a mindennapokban és a politikai identitást tekintve is.1 A nemzetközi gazdasági és pénzügyi válság miatt az elmúlt években drámaian növekvő elszegényedés, munkanélküliség és társadalmi polarizáció ezt a folyamatot még inkább egyértelművé tette. E tényezők nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az arab tavasz nyomán átalakult politikai mezőben több érintett államban az iszlamista (azon belül is a szunnita irányzathoz tartozó) Muszlim Testvérek (MT) váltak a legnagyobb vonzerővel rendelkező szereplőkké. A Közel-Kelet egyik legrégibb vallási alapon nyugvó politikai szervezetének átütő sikere láttán egyes elemzők arab tavasz helyett az „MT tavaszáról” írtak. A mára már terebélyes nemzetközi mozgalommá vált csoportosulásnak – melynek egyiptomi „anyaszervezete” 1928-ban jött létre – a történetük korai szakaszára jellemző, radikális felfogáson túllépő politikai platformja az iszlám mellett nacionalista s liberális értékelemeket is tartalmaz. A társadalom átformálását, politikai filozófiájuk megvalósítását 144
Külügyi Szemle
Egyiptomi belpolitikai átalakulás
a fokozatosság elve alapján képzelik el. Az irányzat térségbeli hatalmi menetelése a posztwashingtoni konszenzus beköszöntének időszakára esik, amikor is a liberális elvekre épülő modernizáció felemás eredményei miatt a periferikus, félperiferikus társadalmakban az állam szabályozó szerepe, a tőkepiac ellenőrzése, bizonyos szociálpolitikai aspektusok érvényesítése jóval nagyobb szerepet kap, mint korábban. Az MT az arab tavasz kezdetétől aktív szerepet játszott a nacionalista rezsimek megdöntésére irányuló megmozdulásokban, s a kapcsolódások mellett sok vonatkozásban szemben áll a síita befolyás növekedésével együtt járó iráni hatalmi szándékokkal.2 Az átalakulás kihatásai a térségbeli hatalmi status quóban is módosulásokhoz vezettek: Törökország befolyása növekedett, Izrael izolációja erősödött, Irán expanziója megtorpant, az Egyesült Államoknak a terrorizmus elleni háborúban megtépázott tekintélye tovább hanyatlott. Washington a legfőbb stratégiai céljának – akárcsak a múltban, jelenleg is – az ottani nyersanyagforrásokhoz való hozzájutást, a katonai, piaci pozíciók biztosítását tekinti. Az ezt veszélyeztető ambíciók semlegesítése most elsősorban az iráni hatalmi törekvések elleni fellépést jelenti. Amerika ebben – első számú térségbeli szövetségese, Izrael mellett – főképp a gazdag, Perzsa (Arab)-öböl menti olajmonarchiákra támaszkodik. Az arab tavasz egyben vízválasztó az Egyesült Államok regionális politikájában is: Washington elfogadja, hogy a korábban politikai korlátozásnak, repressziónak kitett, de egy ideje a „demokrácia játékszabályait” elfogadó MT, illetve az általuk létrehozott csoportosulások a térség több államában fontos belpolitikai szereplők, akár kormánytényezők is legyenek. A váltás lehetősége közvetett módon jelen volt az amerikai elnöknek a közel-keleti fejleményekkel foglalkozó, 2011. május 19-én elhangzott, emlékezetes beszédében. Obama többek között hangsúlyozta, hogy országának nem pusztán a térség stabilitása, hanem az ott élő emberek legitim aspirációinak elősegítése is az érdeke. Ezért támogatni fogják a régióban zajló reformokat és a demokráciára történő átmenetet.3 Erről egyes elemzők nem sokkal a beszéd után úgy vélekedtek, hogy mivel a liberális demokráciának nincs komolyabb bázisa a térségben, a fennálló status quo fő alternatíváját az „iszlámizmus” jelenti. Így Obamának a „defenzív liberalizmus” jegyében meghirdetett új közel-keleti doktrínája ténylegesen ennek a pólusnak a politikai felülkerekedését segíti elő.4 A politikai struktúrákba most integrálódó iszlamista csoportok jelentős támogatást kapnak az arab olajmonarchiáktól, közülük is elsősorban Katartól, Szaúd-Arábiától s az Egyesült Arab Emírségektől. Ehhez azonnal hozzá kell tenni, hogy a kapcsolat eléggé összetett: a szaúdi és az emírségi vezető körökből az MT törekvéseit sokan bizalmatlanul kezelik, s biztosítékokat követelnek a „forradalomnak” a szerveződés által ösztönzött „exportjával” szemben. Ők inkább a szalafitákat támogatják, akik politikailag több térségbeli országban számottevően aktivizálódtak. De a két említett államban vannak olyan, befolyásos hatalmi tényezők is, akik szoros kapcsolatot tartanak fenn MTvezetőkkel – nem is szólva az ottani alapítványokról, melyek a szerveződésnek jelentős 2012. tavasz
145
Gazdik Gyula
anyagi forrásokat biztosítanak. Az MT legnagyobb Öböl menti támogatója Katar, mely úgyszintén pénzel szalafita csoportokat. A arab tavasznak egyáltalán nem mellékes tényezője, hogy a nyugati és az Öböl menti tőke egyaránt erősen érdekelt a térségbeli piaci pozícióknak a politikai változások nyomán bekövetkező újraelosztásában. Az arab térségben zajló folyamatokra nagy hatást gyakorolnak az egyiptomi fejlemények. Az ottani átmenet fontos fordulópontját jelentő, 2012 februárjában befejeződött maratoni parlamenti választásokon a mandátumok döntő hányadát iszlamista csoportosulások szerezték meg. Az arab világ legnépesebb s a legnagyobb kulturális kisugárzással rendelkező államában aratott győzelem – Tunézia és Marokkó után – néhány hónap leforgása alatt az irányzathoz tartozó politikai erőknek a harmadik, egyúttal a leglátványosabb sikere volt. Ennek okait elemezve, a tanulmány először az egyiptomi átmenet főbb alkotmányos és politikai összetevőit vizsgálja meg.
A posztmubáraki átmenet alkotmányjogi sajátosságai A kairói őrségváltás után kezdődő átmeneti korszakban a hatalom centrumába a Fegyveres Erők Legfelsőbb Tanácsa (Supreme Council of the Armed Forces, SCAF) került. A korábban az államfő irányítása alatt álló, Mubárak lemondatásában kulcsszerepet játszó, tizenkilenc fős testület élére Mohamed Huszein Tantávi védelmi és hadiipari miniszter került. A tábornok ideiglenesen az államelnöki teendőket is átvette. A katonai tanács által ezekben a napokban kiadott dokumentumok közül az átmeneti időszak tennivalóit a legrészletesebben a február 13-án közzétett ötödik kommüniké tartalmazta, melyben bejelentették a parlament alsó- és felsőházának, a Népi Gyűlésnek és a Konzultatív (Súra) Tanácsnak a feloszlatását, a hatályos alaptörvény felfüggesztését. A dokumentum a további intézkedések között említette, hogy bizottságot állítanak fel az alkotmánymódosítás előkészítésére, s sor kerül a parlamenti és az elnökválasztás megtartására. Hangsúlyozta, hogy tiszteletben tartják az ország nemzetközi kötelezettségeit. A katonai vezetők bejelentették, hogy az átmeneti időszakban a testület rendeleti úton fog kormányozni, s hat hónapig vagy a parlamenti és elnökválasztásokig fogja az ország ügyeinek irányítását ellátni.5 A Mubárak eltávolítása után megjelent értékelő írások egy része a január 25-én kezdődött eseményeket a hatalmi hierarchia élén bekövetkezett változás alapján, nem kis túlzással, forradalomnak tekintette, de voltak, akik a tüntetések által leplezett katonai hatalomátvételnek nevezték. A perspektívákat illetően egyes szerzők a Mubárak nélküli „mubárakizmus” szcenáriót, a korábbi rendszer kozmetikai változtatásokkal történő folytatódását vizionálták. A SCAF számos tagjától elvileg ugyan nem állt távol az ilyen szándék, de az adott körülmények között a hadsereg fajsúlyos szerepének megőrzése csakis a politikai játéktér kiszélesítésén keresztül volt elképzelhető. 146
Külügyi Szemle
Egyiptomi belpolitikai átalakulás
Maguk az alkotmányjogi változások két lépcsőben történtek, s először az 1971-es alaptörvénynek az ellenzéki politikai erők által leginkább kritizált rendelkezéseinek módosítására került sor. A népszavazással 2011. március 19-én jóváhagyott csomag kilenc pontot érintett. Ezek közül is a legfontosabb a 77. cikkely megváltoztatása volt, ami a köztársasági elnök hivatali idejét hatról négy évre csökkentette, s az addigi korlátlan számú újraválasztás helyett csak a ciklus egyszeri megismétlését tette lehetővé. Sokak kívánságának tettek eleget a 179. cikkely eltörlésével, amely addig a köztársasági elnököt felhatalmazta arra, hogy terrorista cselekedet elkövetésével vádolt polgári személyek ügyét akár katonai bíróság elé is utalja. Az alkotmányozás szempontjából jelentős volt a 189. cikkely kiegészítése, amely többek között előírta, hogy a megalakuló parlament a működése megkezdését követő hat hónapon belül alkotmányozó gyűlést nevezzen ki az új alaptörvény kidolgozására.6 Az alkotmánymódosítási tervezet a népszavazáson közel nyolcvan százalékos támogatást kapott.7 Az elfogadott változtatások az átmeneti időszak legális kereteihez elégtelenek voltak. Ha így maradt volna, akkor a módosítások elfogadása után reaktiválni kellett volna a február 13-án felfüggesztett alkotmányt. Ebben az esetben a SCAF is befejezhette volna a politikai működését, mivel egy ilyen testület közjogi funkcionálására az 1971-es alaptörvény nem adott lehetőséget. A katonák a népszavazás után is azt mondták, hogy a korábbi alkotmány a módosítások ellenére sem érvényes, ami zavart keltett. Az egész procedúra egyetlen célt szolgált: megakadályozta, hogy a választások előtt az új alaptörvény kidolgozása napirendre kerüljön. A csomagban szereplő 189. cikkely módosításának elfogadása el is döntötte a sorrendet. Ebben a kérdésben a hadsereg és az MT közös hullámhosszon volt. A voksolás mindenesetre jól érzékeltette, hogy a társadalmon belül kisebbségben vannak azok az erők, amelyek a korábbi, centralizált rendszer gyors lebontását, a demokratizálás átfogóbb térnyerését szorgalmazzák. Ezek közé tartoztak a jobb módú családok, az iszlamisták megerősödésétől tartó keresztények, a megmozdulásokban jelentős szerepet vállaló fiatalok szerveződései és a liberális politikai erők egy része. A módosítással egyetértő többség a struktúra részleges átalakítását, a „mielőbbi konszolidációt” támogatta. Ide tartozott többek között a legszervezettebb ellenzéki erőt alkotó MT is, amelynek a parlamenti választások mielőbbi megtartása volt az érdeke. A SCAF szerepének erősítése, távlati érdekeinek megalapozása, az MT irányába tett politikai gesztusok egyaránt jelen voltak az átmeneti időszak politikai viszonyainak legális keretet adó, március 23-án közreadott „alkotmányos deklarációban”. A társadalmi nyilvánosság kizárásával összeállított, hatvanhárom cikkelyből álló dokumentum számos rendelkezést szó szerint átvett az 1971-es alkotmányból. Megtalálhatóak voltak benne a népszavazáson módosított rendelkezések, sőt az is kiderült, hogy a SCAF a felfüggesztett alaptörvény több más pontját is megváltoztatta. Az „ideiglenes alkotmány” 2. cikkelye – az 1971-es dokumentumhoz hasonlóan – az iszlámot államvallásnak, ám 2012. tavasz
147
Gazdik Gyula
az iszlám jogot a törvénykezés „alapvető forrása” helyett a „legfőbb forrásának” nyilvánította. A politikai pártokról szóló korábbi alkotmányos rendelkezés tiltotta a „vallásra való hivatkozással”, vallási alapra épülő, illetve a nemi és származási diszkrimináción alapuló szerveződések létrejöttét.8 A deklarációnak az ezzel foglalkozó 4. pontja már csak a vallási, a faji s a származási alapon álló csoportosulások politikai tevékenységének tilalmáról beszélt. Ez például annyit jelentett, hogy korábban nem pusztán az MT, hanem egy általa politikai célzattal létrehozott csoportosulás sem indulhatott volna a választásokon, most azonban ez utóbbi lehetővé vált. Az „ideiglenes alkotmány” biztosította az alapvető szabadságjogokat, s kinyilvánította, hogy a köztársasági elnök vezetésével Nemzetvédelmi Tanácsot fognak felállítani. A dokumentum hosszan foglalkozott a képviselőtestületek jogállásával és összetételével. Ezzel kapcsolatban a 33. cikkely hangsúlyozta, hogy a Népi Gyűlés a megválasztása után azonnal megkezdi a törvénykezéssel, a közpolitikával kapcsolatos felhatalmazásainak ellátását. A kompetenciák konkrét felsorolásánál azonban csak három területet jelölt meg: a fejlesztéspolitikát, a költségvetést, valamint a végrehajtó hatalom felügyeletét. A SCAF politikai szerepét legitimáló 56. cikkely leszögezte, hogy a testület jogosult az ország irányítására. Ebből adódóan törvényeket hozhat és opponálhat, megszabhatja a költségvetés irányait, kinevezheti és elmozdíthatja a kormány tagjait, a katonai és a polgári tisztségviselőket. Összehívhatja és elhalaszthatja a parlament alsó- és felsőházának üléseit, dönthet a kinevezett képviselők személyéről, s nemzetközi szerződéseket írhat alá. A testület vezetőjének vagy egy tagjának felhatalmazást adhat az államfői teendők ellátására. A választások utáni időszakot tekintve az alkotmánymódosítás vonatkozó rendelkezését kiegészítő 60. cikkely volt fontos. Ez kimondta, hogy a Népi Gyűlés és a Súra Tanács megválasztása után a SCAF, a parlamentbe kinevezés útján került képviselők kivételével, hat hónapon belül összehívja a két ház együttes ülését abból a célból, hogy „létrehozzák” a száztagú alkotmányozó gyűlést. Ennek a testületnek az új alaptörvény kidolgozására szintén hat hónap áll a rendelkezésére, s az elkészült dokumentumot tizenöt napon belül népszavazásra bocsátják. A deklaráció 61. cikkelyéből kiderült, hogy a SCAF a parlament, illetve az új elnök megválasztásáig fogja ellátni az ország kormányzásával összefüggő teendőket.9 A dokumentum alapján arra is lehetett gondolni, hogy háttéralkukon született megállapodás híján a SCAF akár 2013 tavaszáig/nyaráig is elhúzhatja a hatalomátadást. Noha megjelölték a képviselőtestület kompetenciáit, nem lehetett tudni, hogy a széles körű felhatalmazással rendelkező katonai tanács e területeken nem fogja-e keresztezni a parlament szándékait. Ez különösen érvényes volt a költségvetésre. Hasonlóképp nem volt egyértelműen leszögezve, hogy az alkotmányozó testületet a parlament jelöli-e ki, vagy csak egy beterjesztett listát fog elfogadni.
148
Külügyi Szemle
Egyiptomi belpolitikai átalakulás
A SCAF és az MT: az „alkotmány feletti elvek” Az „alkotmányos deklaráció” nyilvánosságra kerülése után a politikai instabilitás felerősödött. Április elején újabb megmozdulás-sorozat kezdődött, melynek fő ösztönzője a Mubárak megbuktatásában jelentős szerepet vállaló, az átalakulás felgyorsítását követelő heterogén tömörülés, a Forradalmi Ifjúsági Koalíció (Revolutionary Youth Coalition, RYC) volt. A hatóságok eljárást kezdeményeztek a megmozdulások szervezői ellen, de ezzel párhuzamosan, április 13-án Mubárakot és két fiát is vizsgálati fogságba vették. Három nappal később pedig a Legfelső Adminisztratív Bíróság elrendelte a korábbi domináns parlamenti csoportosulás, a Nemzeti Demokrata Párt (NDP) feloszlatását. A lépéssel a mubáraki rendszer egy fontos tartópillére tűnt el a politikai szintérről. Az NDP kiiktatása után két jelentősebb szervezett erő maradt a politikai porondon: a hadsereg és az MT. Viszonyukat az átmeneti korszak kezdetétől a kölcsönös gyanakvással kísért együttműködés, illetve a politikai szembenállás váltakozása jellemezte. Ennek az összetett kapcsolatnak a kezdetei még Mubárak hatalmának utolsó napjaira nyúltak vissza, amikor Omar Szulejmán akkori alelnök dialógust kezdeményezett az ellenzéki politikai erőkkel. Az MT képviselőivel több titkos találkozót is tartott, ezeken többek között arra kérte őket, hogy vonják vissza az utcáról a támogatóikat, cserébe a politikai lehetőségeik kiszélesítését ígérte. Az erről született állítólagos megállapodás Mubárak és Szulejmán távozása után is érvényben maradt. Az MT több, helyi felekezeti konfliktus elsimításában is részt vett. A szervezeten belül – a múlt tapasztalataiból kiindulva – többen gyanakodva kezelték a katonákkal való együttműködést.10 A parlamenti szerepvállalásra készülő MT vezetői lépten-nyomon igyekeztek elhatárolódni egy teokratikus vagy ahhoz közel álló alternatívától. A különböző oldalról megnyilvánuló bizalmatlanságot azzal is próbálták leszerelni, hogy többször is elismételték: nem törekszenek sem az elnöki tisztség, sem a parlamenti többség megszerzésére. A mozgalom ifjúsági szervezetének számos képviselője a reformok felgyorsítása érdekében jóval határozottabb fellépést követelt a vezetéstől. Ennek elmaradása miatt sok fiatal aktivista hagyta el a csoportosulást, egy részük új pártot hozott létre. Az MT belpolitikai aktivizálódása miatti aggodalmak eloszlatására a katonai vezetők többször is kijelentették, hogy Egyiptom sohasem lesz egy „Irán vagy Gáza”. A SCAF egyrészt felhasználta az MT befolyását, másrészt a „sakkban tartására” is törekedett. Az „oszd meg és uralkodj” klasszikus elvét alkalmazva, ebben nem pusztán a mérsékelt szekuláris erőkre igyekezett támaszkodni, hanem az MT-nél jóval radikálisabb platformot képviselő, szalafita csoportosulások előtt is felhúzta a sorompót. Az sem volt ellenére, hogy a feloszlatott NDP helyi potentátjai pártokat hozzanak létre. A szekuláris csoportok érdeke a parlamenti választások minél későbbi megtartása volt, mivel úgy vélték, hogy ez lehetőséget ad bázisuk erősítésére. 2012. tavasz
149
Gazdik Gyula
A belpolitikai küzdőtéren újabb frontot nyitott a SCAF-nak az „alkotmány feletti elvekről” július 12-én nyilvánosságra hozott tervezete. Amíg a deklaráció a SCAF átmeneti időszakra szóló hatalmát legitimálta, addig az újabb dokumentum bizonyos demokratikus alapelvek mellett a hadsereg fajsúlyos szerepét betonozta volna be. Ezt a törekvést Tantávi tábornoknak az 1952-es forradalom 59. évfordulója alkalmából, július 23-án elmondott beszéde is alátámasztotta. A SCAF vezetője emlékeztetett arra, hogy az akkori célok közt szerepelt egy szilárd alapokon nyugvó demokrácia, valamint az erős nemzeti hadsereg létrehozása. A forradalom vezetői szem előtt tartották más népek érdekeit, s aktív támogatást nyújtottak azok antikolonialista harcához. Tantávi a népnek a január 25-én kezdődött eseményekben játszott szerepét hangsúlyozta, de azonnal hozzátette, hogy a hadsereg ehhez a fellépéshez támogatást és védelmet nyújtott. Azt mondta, hogy a forradalom kezdete óta eltelt fél évben jelentős változások történtek, s a kihívások a nemzeti egység erősítését igénylik. Beszédének legfontosabb, a jövőre vonatkozó részében kifejtette, hogy modern civil társadalmat fognak kialakítani, de jelezte, hogy a hadsereg, a biztonsági és az igazságügyi intézmények a tabutémák közé tartoznak. Egyáltalán nem zavarta, hogy a modern civil társadalommal egyáltalán nem fér össze, hogy az említett szférák a demokratikus kontroll alól kikerüljenek. Ráadásul, mindezek mellett a gazdaságot is a nemzetbiztonság fontos elemének nevezte. Megerősítette a demokratizálási folyamat korábban bejelentett menetrendjét: e szerint először parlamenti választásokra, az alkotmány kimunkálására, majd a köztársasági elnök megválasztására kerül sor. A külpolitikai kérdéseket érintve fontos feladatnak nevezte a közel-keleti békefolyamat támogatását. Emellett két relációt emelt ki: az arabközi együttműködést és az afrikai államokkal történő kapcsolatépítést. Tantávi végül nyomatékosan közölte: eltökéltek abban, hogy a hadsereget erősítsék, mivel annak továbbra is a nemzet védőpajzsának kell lennie.11 A tábornok egyrészt a hadsereget ért támadások ellensúlyozása, másrészt a jövőbeni politikai befolyásának biztosítása érdekében hangsúlyosan szólt a hadsereg történelmi szerepéről. A katonák által létrehozott rendszer hat évtizedéről szinte egyetlen kritikus mondat sem hangzott el. A január 25-ét követő hetek megmozdulásai során életüket vesztett tüntetők emléke előtti főhajtás, a fiatalok kiállásának dicsérete kevéssé tudta leplezni, hogy a SCAF vezetője kényszeredetten viszonyul a történelem által napirendre tűzött társadalmi változásokhoz. A Tantávi által említett tabuterületek ellenőrzésének biztosítása a katonai vezetők háttérbe vonulása után csakis egy általuk elfogadott, szélesebb jogkörrel rendelkező köztársasági elnöki intézményen keresztül volt számukra elképzelhető. Az szintén fontos volt, hogy az alkotmány valamilyen formában lehetőséget adjon a hadsereg előjogainak, a demokratikus alapelveknek az érvényesítésére. Ez utóbbit az iszlamista előretörés miatt aggódó szekuláris politikai erők egy része is szorgalmazta. Nem volt mindegy, hogy az alkotmányozó testület milyen összetételű lesz: a parlamenti erőviszonyok szerint, vagy más szempontok alapján lesz-e kijelölve. 150
Külügyi Szemle
Egyiptomi belpolitikai átalakulás
A tervezet és a beszéd ellen több csoport is tiltakozott, de minden ilyen akciót felülmúlt a szalafiták július 29-én tartott, Tahrír téri erődemonstrációja. A pártoknak az „alkotmány feletti elvekről” augusztus 14-én előterjesztett tervezetet az iszlamisták mellett több liberális csoportosulás is elutasította. A dokumentum ezt követően többször is átdolgozásra került; november elsején egy újabb, három részből álló változat vált ismertté. Ez többek között kimondta, hogy az Egyiptomi Arab Köztársaság civil, demokratikus állam, mely tiszteletben tartja a jogállamiság, a pluralizmus elveit. Az iszlám államvallás, az iszlám jog a törvénykezés alapvető forrása. A szuverenitás a néphez tartozik, a demokratikus berendezkedés a hatalmi ágak szétválasztásán alapul. A tervezet egyik vitatott eleme a hadsereg szerepével foglalkozott. E szerint a hadsereg nem pusztán az ország biztonságának, hanem az alkotmányos rendnek is a védelmezője. A SCAF egyedül kompetens a fegyveres erőket érintő összes kérdésben, beleértve a katonai költségvetést és a vonatkozó törvények előzetes jóváhagyását. A dokumentum – a deklarációhoz hasonlóan – Nemzetvédelmi Tanács felállítását javasolta, mely az ország biztonságával összefüggő valamennyi kérdésben kompetens lett volna. A másik vitatott elem az alkotmányozó nemzetgyűlés összetételére vonatkozott: a SCAF a létrehozandó százfős testületből nyolcvan tagot a parlamenten kívüli politikai erők, a vallási, szakmai, érdekvédelmi, civil szervezetek, a tudományos élet képviselői, a hadsereg és a rendőrség állományának tagjai közül kívánt kinevezni.12 Az „alkotmány feletti elvek” tehát ki akarták venni az alkotmányozást a megválasztandó parlament kezéből, garantálták a főbb szekuláris politikai értékeket, s a hadsereget sok vonatkozásban a korábbi törökországi modellhez hasonló helyzetbe hozták volna. A hadsereg szerepével foglalkozó 9–10. pont ellenkezett az ország alkotmányos tradícióival, s a dokumentumban vázolt demokratikus értékekkel sem volt összhangban. A hadsereg költségvetésének tabutémává nyilvánítását a katonai vezetők számára nem pusztán a katonai, de a rendkívül kiterjedt gazdasági érdekek védelme is diktálta. A tervezet, melyet az iszlamisták és több más párt is elutasított, a november 18-án kezdődött összetűzések kiváltó oka lett. A megmozdulásoknak negyvenkét halálos, s több mint kétezer sebesült áldozata volt. Az október 9-i, „Maspero-incidens” után rövid időn belül ez volt a második kritikus helyzet, amely a hadsereg tekintélyét csorbította.13 A több oldalról érkező nyomás hatására a katonák elálltak attól a tervüktől, hogy az alkotmányozás folyamatát közvetlenül is szabályozzák. Az indirekt befolyásolás útjára tértek át, ügyelvén arra, hogy a főbb kártyalapok továbbra is a kezükben maradjanak. A politikai váltás részeként november 25-én bejelentették, hogy a válság miatt leköszönt Eszám Saraf helyett a SCAF egy korábbi miniszterelnököt, az Amerikában tudományos fokozatot szerzett veterán politikust, Kamál Ganzúrit nevezte ki az újonnan létrehozandó „nemzeti megmentés kormányának” élére. A katonai tanács vezetője Ganzúrit december 7-én, annak hivatalba lépésekor kiadott rendeletével államfői kompetenciákkal ruházta fel – a hadsereg és az igazságszolgáltatás feletti jogok kivételével. 2012. tavasz
151
Gazdik Gyula
A megbízatás a választások, az új alkotmány megalkotásának és az elnökválasztás lebonyolításának idejére szólt.14 Az új átmeneti struktúra részét alkotta a pártok képviselőiből, az elnökjelöltekből, a kulturális és más közéleti személyiségekből december 8-án felállított, harminctagú Tanácsadó Testület (TT). Fő feladataként azt jelölték meg, hogy tanácsokkal segítse a SCAF munkáját a rendeletek megalkotásában és a nemzetközi egyezmények előkészítésében. Közvetlen feladata az elnökválasztás szabályainak, illetve az alkotmányozó nemzetgyűlés tagjai kiválasztásánál érvényesülő szempontoknak a kidolgozása volt.15 A testület megalakítását megelőző napon a SCAF egyik tagja egy nemzetközi sajtókonferencián kijelentette, hogy a megválasztásra kerülő egyiptomi parlament nem lesz hű tükörképe a nemzetnek. Ezért az alkotmányozó gyűlés tagjait a kormánynak és a TT-nek is jóvá kell hagynia. A főtiszt azt ígérte, hogy közvetlenül nem avatkoznak be az alkotmányozási folyamatba, arról majd a TT tesz javaslatot a testületnek. Érzékeltette, hogy a hadsereg költségvetése továbbra is tabutéma marad, de nem volt világos, hogy ezt hosszabb távon is fenn akarják-e tartani. A tábornok közölte, hogy az alkotmányozás 2012 áprilisában fog elkezdődni, a tervezetet júniusban népszavazásra bocsátják, s még abban a hónapban megtartják az elnökválasztást. Utána a hadsereg már „nem avatkozik a politikába”. Azt is kijelentette, hogy ezt a menetrendet azért állapították így meg, hogy „bizonyos csoportok” ne határozhassák meg évtizedekre az ország politikai jövőjét.16 Az MT politikai csoportosulása részéről a nyilatkozat után közölték, hogy nem vesznek részt a TT munkájában, mivel a végső szót az alkotmányról a SCAF fogja kimondani. A testületben az RYC sem képviseltette magát. A zavart növelte, hogy a TT üléséről kiadott első közlemény tagadta, hogy a testület fogja kiválasztani az alkotmányozó gyűlés tagjait, s leszögezte, hogy arra csak a parlamentnek van joga.17 Az ellentmondásos megnyilatkozások arra utaltak, hogy a kérdés a színfalak mögötti alkudozás részét képezi, s még távol van a megoldástól. A világ az időközben megkezdődött választásokra figyelt, melynek időpontjáról, törvényi szabályozásáról már hónapok óta vita folyt.
A választási törvény megszületése Noha az egyik fontos előfeltétel, a párttörvény módosítása már viszonylag korán megtörtént, a választások lebonyolításának időpontját azonban kezdettől bizonytalanság övezte.18 A SCAF 2011. február 28-án bejelentette, hogy a parlamenti voksolásra júniusban, az elnökválasztásra pedig valamikor a nyár hátralevő részében kerül sor. Az alkotmánymódosító népszavazást követően, március 29-én a katonai vezetők közölték: a parlamenti választásokat júniusról szeptemberre halasztották, hogy a politikai erőknek legyen idejük a felkészülésre. A következő nap az is ismertté vált, hogy az elnökválasztást novemberben fogják megtartani. Az újabb tüntetések hatására július 152
Külügyi Szemle
Egyiptomi belpolitikai átalakulás
12-én elhatározták, hogy a parlamenti voksolást szeptember végére tolják el, az elnökválasztásra pedig 2012 januárjában kerül sor. A választási időpontok azonban tovább csúsztak: szeptember 27-én bejelentették, hogy a háromfordulós parlamenti választásokat november 28-án fogják elkezdeni. De az elnökválasztás időpontját továbbra is bizonytalanság jellemezte: október 6-án azt közölték, hogy arra csak az új alkotmány kidolgozását s népszavazáson történő jóváhagyását követően kerül sor. Elvileg ez an�nyit jelentett, hogy az elnökválasztást akár 2013 áprilisáig ki lehetett tolni. A kritikus belpolitikai helyzet hatására a november 22-én elhangzott Tantávi-beszéd már 2012. júniusi dátumot említett.19 A parlamenti voksolás időpontja körüli zűrzavart a politikai taktikázás mellett a választási törvény körüli vita elhúzódása okozta. A SCAF májusi tervezete azt javasolta, hogy a képviselői helyek kétharmadát többségi, egyharmadát proporcionális rendszer alapján töltsék be. Az egyéni választókörzetekben fenntartotta a foglalkozási kvótát, vagyis a két-két megválasztandó képviselő fele „munkás vagy földműves” kellett, hogy legyen.20 Viszont az addigi női képviseleti kvótát a javaslat már nem tartalmazta.21 A SCAF tervezete a korábban hatályban lévő, 1990-es választási törvény többségi rendszeréről visszatérést jelentett az 1980-as évek többször módosított vegyes rendszeréhez. Több kérdés azonban nyitva maradt, így a képviselők száma, a vitatott körzethatárok kérdése, stb. Júliusban újabb rendelet jelent meg, melynek legfőbb újdonsága, hogy előírta: a választással betöltendő helyek felére többségi, felére pedig proporcionális alapon jussanak be a képviselők. Emellett a rendelet kötelezővé tette a pártlistákon egy női jelölt feltüntetését is.22 A törvénymódosításról szóló sajtókonferencián a katonai tanács képviselője azt is bejelentette, hogy a pártok parlamentbe kerülésének küszöbértékét 0,5 százalékban szabták meg.23 A júliusi módosítással azonban a viták nem zárultak le. Tantávi szeptember 25-én megjelent rendelete már arról szólt, hogy a választás alapján elfoglalható képviselői helyek kétharmadát proporcionális, egyharmadát többségi rendszer szerint kell betölteni.24 Néhány hónap alatt tehát az eredeti elgondolás az ellenkezőjébe fordult. Szakértők szerint a változást leginkább az indokolta, hogy a kisebb csoportosulásokat ezzel is támogassák a bejutásban. Az újabb módosításokat tartalmazó, részletes szabályozásról szóló törvényerejű rendelet szeptember 27-én látott napvilágot. Ez a Népi Gyűlésbe 498 képviselő (332 listás, 166 egyéni) megválasztását tette lehetővé, 10 képviselőt az elnök, illetve az adott helyzetben a SCAF vezetője nevezhetett ki. Az alsóházi képviselőket 46 listás és 83 egyéni körzetben lehetett megválasztani. A Súra Tanács képviselőinek számát 270 főben szabták meg. Ebből 180 mandátum (120 listás, 60 egyéni) sorsa választásokon dőlt el, a SCAF 90 képviselőt nevezhetett ki. A választott képviselői mandátumok sorsa 30 listás és 30 egyéni körzetben dőlt el. A választási szabályozás végső formája fenntartotta a foglalkozási kvótát. A rendelet előírta, hogy az alsó- és felsőházi választásokra három-három fázisban kerüljön sor.25 2012. tavasz
153
Gazdik Gyula
A törvényelőkészítőknek a megszüntetett női kvóta helyett nem sikerült kielégítő alternatív megoldást találniuk. A pártokat kötelezték ugyan arra, hogy a listájukon legalább egy női jelöltet szerepeltessenek, de azt nem írták elő, hogy „befutó helyet” kell kapniuk. Eleve kérdőjeles volt, hogy a választási rendszer a lakosság kb. tíz százalékát kitevő keresztények megfelelő reprezentációját hogyan tudja biztosítani. A korábbi két évtized többségi választási rendszere a képviseleti arányuk csökkenésének trendjét felgyorsította.
Fontosabb pártprogramok, választási koalíciók Szabadság és Igazságosság Párt, Demokratikus Szövetség A politikai színtér iszlám mezőjének legnagyobb politikai pártja, a Szabadság és Igazságosság Párt (Freedom and Justice Party, FJP) az MT bázisán jött létre. Működését az illetékes állami felügyelet 2011 júniusában engedélyezte. A párt alapító nyilatkozata többek között azt hangsúlyozta, hogy a január 25-i „nagy forradalom” céljait szem előtt tartva fognak a programjuk megvalósításán munkálkodni. A csoportosulás abból indult ki, hogy Egyiptom „civil állam, iszlám kötődéssel”. Fő törekvésként az állami intézmények átépítését, a civil társadalom struktúráinak kialakítását nevezték meg. A dokumentumban kiemelték, hogy az új alkotmányt az egyiptomi népnek kell megteremtenie, vagyis az alkotmányozás feladatát a parlamentnek kell ellátnia.26 A Mohamed Murszí vezette csoportosulás október elején ismertté vált átfogó választási programja négy elvre – szabadság, igazság, fejlődés, vezetés – alapozódott. A dokumentum első helyen szólt a biztonsági helyzet konszolidálásáról. Ehhez fontosnak tartotta a rendvédelmi szervek részleges átalakítását. A program szerint az új alaptörvénynek a saría értelmezési keretére támaszkodó, „nemzeti, alkotmányos, modern iszlám demokrácia” bázisául kell szolgálnia. Olyan parlamentáris demokráciát kell teremteni, mely a súra, a konzultáció elvére alapozódik. A platform egy félelnöki rendszert csak átmenetileg tartott lehetségesnek. A program nagy figyelmet fordított a szociális kérdésre, az ország lakosságának negyven százalékát érintő szegénység és a nagyfokú munkanélküliség kezelésére. A javaslatok az árak fokozott ellenőrzése, a monopoltörekvések visszaszorítása, illetve a progresszív jövedelemadó mellett nagy hangsúllyal szóltak az iszlám tradíció olyan elemeinek az aktivizálásáról, mint a szegényadó vagy a vallási alapítványok. A párt a munkanélküliség csökkentése érdekében a modern szektor mellett a munkaigényes ágazatok fejlesztését, az önellátás elvének fokozott érvényesítését szintén fontosnak tartotta. A programban vázolt gazdaságiszociális elképzelések a forrásbázis oldaláról nem tűntek kellőképp megalapozottnak. A nacionalista célokat is megfogalmazó külpolitika fő feladatának Egyiptom arab és 154
Külügyi Szemle
Egyiptomi belpolitikai átalakulás
iszlám világban játszott „történelmi vezető szerepének” visszaállítását, a Nílus-medence államaival való együttműködés erősítését tartotta. A célok közül kiemelte az arab forradalmaknak, a palesztin nép harcának, az iraki konszolidációnak a támogatását és a Szudánnal való együttműködést. Egyiptom iszlám kapcsolatainak erősítése céljából a dokumentum fontosnak ítélte azoknak a fejlesztését olyan államokkal, mint például Törökország, Irán, Pakisztán, Malajzia, Indonézia és Nigéria. A dokumentum utalt az egyiptomi–izraeli békeszerződés egyes részletei felülvizsgálásának lehetőségére. Az FJP programja elhatárolódott a vallási fanatizmustól; hangsúlyozta, hogy a muszlimok és a keresztények ugyanannak a szülőföldnek az egyaránt „integráns részei”. Elismerte a kopt egyház történelmi szerepét, és kiemelte, hogy a vonatkozó törvények biztosítják a szabad vallásgyakorlatot, s a keresztényeknek nem szabad megtiltani az új templomok építését. A párt fontosnak tartotta, hogy támogassa a nők társadalmi érvényesülését.27 A választásokra gondolva, a párt partnereket keresett. Ennek eredményeként az FJP és tizenhét másik párt 2011 júniusában létrehozta a röviden csak Demokratikus Szövetségnek (Democratic Alliance, DA) nevezett tömörülést. Az eltérő értékekből és az FJP hegemonisztikus törekvéseiből származó ellentéteken azonban nem sikerült úrrá lenniük. Mire a választási regisztráció októberben lezárult, a nyár derekán közel harminc pártot magában foglaló tömörülés tizenegy résztvevőre zsugorodott, közülük a meghatározó szerveződés az FJP lett. A DA eddigi története megerősítette azokat a feltételezéseket, hogy a parlamenti politizálásban tapasztalattal nem rendelkező, filozófiai gyökereit tekintve a liberális berendezkedéssel ellentétes csoportosulástól nem áll távol egy tartósabb politikai monopolhelyzet megteremtése. Fény Párt, Iszlám Szövetség Az egyiptomi belpolitikai átmenet egyik meglepetése a szalafita csoportok politikai aktivizálódása volt. Legnagyobb csoportosulásuk, a Fény (Núr) Párt egy Alexandriából elindult mozgalom bázisán jött létre, s szintén 2011 júniusában kapott működési engedélyt. Az Imáduddín Abdulgafúr irányítása alatt álló csoportosulás programja az FJP platformjánál radikálisabb alternatívát képviselt. Abból indultak ki, hogy a politikai, a gazdasági és a szociális szféra működésénél az iszlám jognak kell a legfőbb vezérlő elvül szolgálnia. A saría társadalmi szerepének elmélyítése kapcsán fontosnak tartották a fokozatosság elvének érvényesítését. A kormányzati berendezkedést tekintve a félelnöki rendszert támogatták, de később kiderült, hogy inkább a parlamentáris szisztémával szimpatizálnak. Egyetértettek a hatalmi ágak szétválasztásával, támogatták a magántulajdont és a piacgazdaságot, de csak addig, amíg ezek nem sértik a társadalom érdekeit. A kölcsönökre felszámított kamatot – arra hivatkozva, hogy az ellenkezik az iszlám 2012. tavasz
155
Gazdik Gyula
elveivel – elutasították. A külső függőség csökkentése érdekében az élelmiszertermelésben az önellátás fokozását, továbbá a kulcsfontosságú élelmiszer- és hadiipari ágazatok államosítását sürgették. Igazságos jövedelemelosztást, a munkanélküliség csökkentéséhez fokozott állami közreműködést követeltek. Ők is fontosnak tartották, hogy a rászorulók támogatásában nagyobb mértékben támaszkodjanak az iszlám tradícióra. Az emberi méltóságot tekintve elismerték a nemek egyenlőségét, de hangsúlyosan szóltak a férfiak és a nők eltérő társadalmi szerepéről. A párt támogatta a koptok számára a szabad vallásgyakorlat biztosítását. Külpolitikai vonatkozásokban az arab és az iszlám reláció mellett kiemelték a Nílus-medence országaival való kapcsolatok erősítésének szükségességét.28 Megnyilatkozásaiban a Núr vezetője hangsúlyozta, hogy nem szeretnének teokratikus államot, de azt sem, hogy a vallás ne kapcsolódjék a közélethez. A Núr eredetileg a DA része volt, de az ellentétek miatt kilépett a tömörülésből, s két kisebb szalafita csoportosulással 2011. november elején létrehozta az Iszlám Szövetséget (Islamic Alliance, IA). Szabad Egyiptomiak Pártja, Egyiptomi Blokk A multimilliomos kopt üzletember, Nagíb Szávírisz által létrehozott Szabad Egyiptomiak Pártja (Free Egyptians Party, FEP) hivatalosan 2011 júliusától működik. A párt programjában fontosnak tartotta az állam és a vallás intézményes szétválasztását, s kiemelte, hogy mindenfajta diszkriminációtól mentes ország létrehozásában érdekelt. Támogatja a demokratikus szabadságjogokat, a nők jogainak maradéktalan érvényesülését. A platform az ország felemelkedését az állami szerepvállalás korlátozása, a piacgazdaság erősítése, az adórendszer átalakítása révén kívánta biztosítani. Oktatási és egészségügyi téren követelte a ráfordítások öt éven belüli megduplázását, az egészségbiztosítás általánossá tételét. A közigazgatás decentralizálása, az igazságszolgáltatás függetlenségének garantálása mellett felvetette a politikai rendszerre és az állampolgári jogokra kiterjedő alkotmányos garanciák szükségességét. A párt külpolitikai programjában az iszlamistákéhoz képest új elem volt a térség tömegpusztító fegyverektől mentessé tétele érdekében szükséges lépések sürgetése. Szávírisz több interjúban is óva intett attól, hogy az MT mérsékelt irányvonalát tartós stratégiai váltásként kezeljék. Szerinte az iszlamisták Egyiptomot Iránhoz hasonlóan teokráciává kívánják átalakítani. A Szávírisz pártja által kezdeményezett Egyiptomi Blokk 2011 augusztusában jött létre, tizennégy liberális, baloldali párt, illetve ernyőszervezet részvételével. Azonban a résztvevők között jelentkező ellentétek miatt a választás előtti regisztrációs határidő végére az FEP mellett már csak két baloldali csoportosulás maradt: a szociálliberális értékeket képviselő Egyiptomi Szociáldemokrata Párt és az ország legrégibb baloldali szervezete, a Nemzeti Haladó Unionista (Tagammu) Párt. 156
Külügyi Szemle
Egyiptomi belpolitikai átalakulás
Szocialista Népi Szövetség Pártja, a Forradalom Folytatódik Szövetség A Szocialista Népi Szövetség Pártja (Socialist Popular Alliance Party, SPA) 2011 októberében kapott működési engedélyt. Fő célja, hogy a baloldali szervezetek egyfajta integráló tömörülése legyen. Ebből a szempontból a Tagammu korábbi törekvéseit próbálja folytatni. A párt programja fő célként egy civil, diszkriminációtól mentes, a világi és vallási szféra elkülönülésére épülő, egykamarás parlamentáris demokrácia megteremtését javasolta. Ők is nagy hangsúlyt helyeztek a decentralizációra, az igazságszolgáltatás teljes függetlenségére. Átfogó fejlesztési tervet, a monopóliumok korlátozását, széles körű társadalombiztosítási rendszert, az elemi iskolától az egyetemig ingyenes oktatást követeltek. Támogatták a munkások sztrájkjogát, szociális követeléseit. A külpolitikai célok között szerepelt az arab térség demokratizálódási folyamatának támogatása, az Izraellel való diplomáciai kapcsolatok megszakítása, az arab–izraeli konfliktusnak Palesztina „összes vallási irányzatát magában foglaló, szekuláris, demokratikus állam” keretében történő megoldása.29 A Forradalom Folytatódik Szövetség (Revolution Continues Alliance, RCA) 2011 októberében jött létre. Az SPA mellett tagja lett többek között az Egyiptomi Szabadság Párt, a Felszabadulás Pártja, az Egyenlőség és Fejlődés Pártja és a korábban már említett RYC. E csoportosulások zöme a baloldali, liberális politikai mezőhöz tartozik, de az MT-ből kivált fiatalok is ide csatlakoztak. Koalíción kívüli csoportosulások Egyiptom legrégebbi politikai csoportosulása, a Vafd (jelentése: küldöttség) Párt (vagy jelenlegi hivatalos nevén: Új Vafd Párt) kezdetben szintén a DA-hoz csatlakozott, s csak októberben döntött arról, hogy önállóan indul a választásokon. Az egyik legjobb anyagi helyzetben lévő szervezet, sok üzletembert tömörít. A pártelnök, Szajjid al-Badavi szintén tehetős üzletember, aki többek között az egyik legnézettebb televíziós csatorna tulajdonosa. A párt programja a demokratikus átalakulás szempontjából nagy jelentőséget tulajdonított a parlamentáris rendszer megteremtésének, a hatalmi ágak, az állami és a vallási szféra tényleges szétválasztásának, illetve a szabadságjogok biztosításának. A párt fontosnak tartotta a muszlimok és a koptok együttműködésén alapuló nemzeti egység erősítését. Gazdasági vonatkozásokban a piacgazdaság erősítését, a külföldi befektetések előmozdítását, az állami szerepvállalásnak a létfontosságú ágazatokra való korlátozását szorgalmazta. A Vafd programja is hangsúlyosan szólt az oktatás és az egészségügy, illetve a munkavállalók szociális jogainak biztosításáról. Külpolitikai síkon fő célnak ők is Egyiptom regionális vezető szerepének visszaállítását tekintik. 2012. tavasz
157
Gazdik Gyula
A prioritások között fontosnak tartották az arab világban végbemenő demokratizálás, továbbá egy független palesztin állam létrejöttének támogatását. A program az Izraellel való normál államközi kapcsolatok folytatása előfeltételeként az 1967-ben megszállt arab területek kiürítését, a dimonai nukleáris létesítmény bezárását jelölte meg.30 Ugyancsak a DA-ból vált ki a mérsékelt iszlamista Új Közép (Vaszat) Párt, mely végül egyik koalícióhoz sem csatlakozott. A csoportosulást még az 1990-es évek derekán, az MT-ből kivált aktivisták hozták létre, működési engedélyt azonban a mubáraki korszakban nem kaptak. Az ő felfogásuk az iszlám liberális gondolati iskoláiból indul ki. Pártjukat úgy határozták meg, hogy az „civil párt, iszlám kötődéssel”. Szerintük a szegénység leküzdésének útja a közszolgáltatások jelentősebb szubvencionálásán, megfelelő fejlesztéspolitikán s más lépéseken – így a minimálbér megállapításán – keresztül vezet. A többi iszlamista párthoz hasonlóan, ők is fokozottabban támaszkodtak volna a szegényadóra, a jótékonysági intézményekre. A párt a piacgazdaság és az állami szerepvállalás kombinációját javasolta. Mindenkire kiterjedő egészségbiztosítást és átfogó oktatási reformot követeltek. Ők is támogatták a palesztin államiságot s a menekültek visszatérési jogát. A külpolitikai prioritások között náluk is megjelent a Nílus-medence országaival való együttműködés erősítése.31
Választások, politikai kihatások A 2011. november 28-án kezdődött, másfél hónapon át tartó alsóházi választásokon körülbelül ötvenmillió szavazásra jogosult, 18 év feletti állampolgár vehetett részt. A voksolásra három fázisban, kilenc-kilenc kormányzóságban került sor. Egy forduló során előbb a pártlistákra szavaztak, majd egy héttel később az egyéni választókerületekben indult jelöltekre. Ezt mindkét esetben két nap alatt – november 28/29-én és december 5/6-án, december 14/15-én és 21/22-én, illetve 2012. január 3/4-én és 11/12-én – bonyolították le. Az összességében ötvennégy százalékos részvétellel lezajlott szavazás a következő oldalon látható eredményekkel végződött. Az alsóházi választások előrehaladtával a figyelem mind gyakrabban irányult a politikai rendszerben bekövetkező változásokra. Az MT legfelső vezetője, Mohamed Badie még a választási ciklus elején megerősítette, hogy egy félelnöki megoldást preferálnak. Azt is hozzátette, hogy az elnökválasztáson saját jelöltet nem indítanak, egyben tagadta, hogy az MT és a SCAF között titkos megállapodás létezne.33 Ezzel szemben, a választások után a New York Times tudósítója, David D. Kirkpatrick már arról írt, hogy a katonák és az MT között nagy vonalakban létrejött a megállapodás a politikai „hogyan tovább” kérdésében. E szerint egy „elnöki-parlamenti”, vagyis félelnöki kormányzás jön létre, a jogrendszer nem lesz markánsabban iszlám jellegű, mint korábban, a vallás- és szólásszabadság is biztosítva lesz. Az írás felfedte, hogy egy olyan kompromisszumon 158
Külügyi Szemle
Egyiptomi belpolitikai átalakulás
dolgoznak, amely szabályozná, hogy az arra illetékes civileknek milyen rálátásuk lehet a hadsereg belső ügyeire, s garantálná a katonai vezetők felelősségre vonás alóli mentességét. Az iszlamisták – a korábbiakkal ellentétben – beleegyeztek abba, hogy a Ganzúri-kormány 2012 júniusáig hivatalban maradjon, de előtte az új alkotmánynak is el kell készülnie. Ez elvileg rövid idő alatt megtörténhet, mivel számos eleme valószínűleg megegyezik majd az 1971-es alkotmányéval.34 A választással betöltésre került népi gyűlési mandátumok megoszlása32 Párt, pártszövetség
Mandátumok összesen 235*
Listás
Egyéni
127
108
Núr Párt, IA
96
27
Új Vafd Párt
36
2
38
7,63
Egyiptomi Blokk
33
1
34***
6,82
Vaszat Párt
10
0
10
2,00
Reform és Fejlődés Pártja
8
1
9
1,80
RCA
7
0
7
1,40
Egyiptomi Nemzeti Párt
4
1
5
1,00
Egyiptomi Szabadság Párt
4
0
4
0,80
Egyiptomi Polgárok Pártja
3
1
4
0,80
Unionista Párt
2
0
2
0,40
Igazság Párt
0
1
1
0,20
Konzervatív Párt Egyiptomi Arab Szövetség Pártja Demokratikus Béke Pártja
0
1
1
0,20
1
0
1
0,20
1
0
1
0,20
Független képviselők
0
23
23
4,61
332
166
498
99,93
FJP, DA
Összesen
123**
Százalék 47,18 24,69
* A DA többi pártja és a szövetséghez kapcsolódó független jelöltek 22 mandátumot szereztek. ** Az IA többi pártja 16 parlamenti helyet nyert el. *** A tömörülésen belül a Szociáldemokrata Párt 16, az FEP 15, a Tagammu 3 mandátumot szerzett.
2012. tavasz
159
Gazdik Gyula
A hatalmi erőviszonyokban végbemenő váltással az Egyesült Államokban is számoltak. A nyár folyamán a volt pakisztáni nagykövetet nevezték ki a kairói képviselet élére. Anne Patterson egyik szeptemberi nyilatkozatában utalt arra, hogy a katonák uralma ideiglenes, és Washington együtt fog működni a demokratizálást támogató politikai erőkkel. Ez egy újabb jele volt annak, hogy az iszlamisták hatalmi helyzetbe kerülését Washington nem ellenzi.35 Az amerikai diplomácia helytelenítette a szükségállapot szeptemberi meghosszabbítását. A novemberi válság idején a Fehér Ház elítélte a katonák erőszakos fellépését, és sürgették, hogy a választások megtartásával folytassák a demokráciára való átmenetet.36 Washington már a választások alatt magas rangú képviselőket küldött Kairóba, hogy a politikai átalakulásról tárgyaljanak. December 11-én John Kerry, a szenátus külügyi bizottságának elnöke erősítette meg, hogy tiszteletben tartják az egyiptomi nép akaratát. De arra is figyelmeztetett, hogy az „iszlám a béke és tolerancia vallása, mely minden embert respektál”. Egyúttal óva intett az Izraellel fennálló békeszerződés megkérdőjelezésétől.37 Kerry az FJP képviselőivel is találkozott, akik megismételték, hogy tiszteletben tartják az ország nemzetközi kötelezettségeit. Egy hónappal később William Burns külügyminiszter-helyettes látogatott az egyiptomi fővárosba, s a tárgyalásai végén adott hosszabb interjújában bejelentette, hogy Obama elnök egymilliárd dollárnyi adósság elengedését kéri Egyiptom számára. Az országban folyó átalakulás regionális jelentősége mellett az egyiptomi–izraeli békeszerződés betartásának fontosságára is utalt.38 A Mubárak utáni korszak első Népi Gyűlésének alakuló ülésére 2012. január 23-án került sor. Ezen a testület elnökévé Szaad al-Katátnít, az FJP korábbi főtitkárát választották. Tantávi a törvényhozói jogkört a parlamentnek átadó üzenetében ígéretet tett arra, hogy júniusban a hatalmat teljes mértékben át fogja adni a megválasztott elnöknek. A SCAF vezetője másnap bejelentette, hogy a forradalom első évfordulója alkalmából, január 25-étől feloldják az 1981 óta érvényben lévő szükségállapotot. Nem sokkal a Népi Gyűlés megalakulása után, január végén megkezdődtek a felsőházi választások. A listás szavazásnál az alsóházi voksoláshoz hasonlóan kettő, de az egyéni körzetekben – a jóval kevesebb körzet miatt – csak egy napot hagytak a procedúrára. Az időpontokat a katonai tanács előrébb is hozta, sőt az eredetileg tervezett három forduló helyett végül kétfordulós megoldást választottak (január 29/30. és február 7., illetve február 14/15. és február 22.). A szavazásra az első fázisban tizenkét, a másodikban tizenhárom kormányzósági körzetben került sor. A végeredmény itt az iszlamisták még látványosabb sikerét hozta:
160
Külügyi Szemle
Egyiptomi belpolitikai átalakulás
A választással betöltésre került súra tanácsi mandátumok megoszlása39 Listás
Egyéni
FJP, DA
56
49
Mandátumok összesen 105
Núr Párt, IA
38
7
45
25,00
Új Vafd Párt
14
0
14
7,77
Egyiptomi Blokk
8
0
8
4,44
Egyiptomi Szabadság Párt
3
0
3
1,66
Demokratikus Béke Pártja
1
0
1
0,55
Függetlenek
0
4
4
2,22
120
60
180
99,97
Párt, pártszövetség
Összesen
Százalék 58,33
A választások iránti érdeklődés jóval kisebb volt, mint az alsóházi voksolás esetében. A tíz százalék körüli részvétel a nagyobb mozgósító erővel rendelkező iszlamistáknak kedvezett. Több mint nyolcvan százalékos mandátumarányukhoz képest más politikai irányzatok, illetve a függetlenek nyomasztó hátrányba kerültek. A konzultatív testület összetételét persze árnyalja az a kilencven képviselő, akit Tantávi nevez ki, de a válogatás nem pártpolitikai szempontok alapján történik. A két vezető iszlamista csoportosulás közül az FJP által vezetett tömörülés az alsóházi mandátumarányánál tíz százalékkal többet ért el, míg a szalafiták a korábbi szinten maradtak. A Súra Tanács alakuló ülésére február 28-án került sor, ezen a testület elnökévé szintén egy korábbi FJP politikust választottak. Az egyiptomi választások kimenetele még inkább megerősíti az iszlamista trendet az arab világban. A világviszonylatban szinte páratlanul hosszú ideig tartó választási folyamat egyben egy új szakasz nyitányát is jelenti a nagy múltú észak-afrikai állam történetében. A közeljövőben sorra kerülő alkotmányozás valószínűleg egy félelnöki berendezkedést hív életre. Lehetséges, hogy ezzel egy újabb ármeneti időszak kezdődik, amely alatt a domináns erővé váló MT kísérletet tesz az iszlám értékekre hatványozottan építő politikai formáció kialakítására. Az így létrejövő képződmény valószínűleg nem lesz sem az iráni, sem az elmúlt évtizedben kialakult török modell hasonmása. Jellegét a regionális és a nemzetközi feltételrendszer alakulása is befolyásolni fogja.
2012. tavasz
161
Gazdik Gyula
Jegyzetek 1 A Pew Research Centernek a muszlimok között végzett és 2010 decemberében, tehát alig néhány héttel a Mubárak elleni megmozdulás-sorozat kirobbanása előtt nyilvánosságra hozott felmérésében a megkérdezettek 95 százaléka Egyiptomban úgy vélte, helyénvaló, hogy az iszlám jelentős szerepet kapjon a politikai életben. Ugyanerre a kérdésre Libanonban a válaszadók 72, Jordániában 53, Törökországban 45 százaléka válaszolt egyetértően. Sokatmondóak azok az adatok, melyek a kemény büntetések társadalmi megítéléséről szólnak. Egyiptomban a házasságtörés esetén a megkövezést a válaszadók 82, lopás, illetve rablás elkövetése miatt a korbácsolást, kézcsonkítást 77, a muszlim vallás elhagyása miatt a halálbüntetést 84 százaléka helyeselné. Ugyanezekre a kérdésekre Jordániában a válaszadók 70, 58, 86 százaléka válaszolt igennel. Libanonban és Törökországban a mutatók jóval mérsékeltebbek voltak: 23, 13, 6, illetve 16, 13, 5 százalék. „Pew Global Attitudes Project. Most Embrace a Role for Islam in Politics. Muslim Publics Divided on Hamas and Hezbollah”. Pew Research Center, http://www.pewglobal.org/2010/12/02/muslimsaround-the-world-divided-on-hamas-and-hezbollah/. Letöltés ideje: 2011. április 2. 2 A szunnita és a síita irányzat közötti hídépítés nem idegen sem a Khomeini-féle irányzattól, sem az MT-től. Az iráni síitizmus mögött meghúzódó perzsa nacionalizmus expanzív törekvései és a szunnita területeken folytatott erőszakos térítő tevékenység azonban számos esetben jelentős feszültségforrás volt. Az MT nemzetközi mozgalmához tartozó szerveződések közül különösen az illegalitásba szorított szíriai csoportosulás fogalmaz meg kritikus véleményt Teherán szándékaival szemben. Ennek a fő oka az, hogy a damaszkuszi hatalmi gépezetet irányító baaszisták zöme a síita irányzathoz tartozó alavita, a rendszer legfőbb térségbeli szövetségese pedig Irán. Samuel Helfont: „The Muslim Brotherhood and the Emerging »Shia Crescent«”. Orbis, No. 1. (2009). Elektronikus változat: Foreign Policy Resarch Institute, http://www.fpri.org/orbis/5302/helfont.muslimbrotherhood. pdf. Letöltés ideje: 2010. október 3. 3 „Remarks by the President on the Middle East and North Africa, May 19, 2011”. The White House, http://www.whitehouse.gov/the-press-office/2011/05/19/remarks-president-middle-east-and-northafrica. Letöltés ideje: 2011. május 24. 4 Dr. Jonathan Rynhold: „The Obama Doctrine for the Middle East and Its Consequences”. BESA Center Perspectives Paper, No. 141. (2011). Elektronikus változat: http://www.biu.ac.il/SOC/besa/docs/ perspectives141.pdf. Letöltés ideje: 2011. június 19. 5 „Text of Communique No. 5 Issued by the Egyptian Military Sunday”. McClatchy, http://www. mcclatchydc.com/2011/02/13/108643/text-of-communique-no-5-issued.html, 2011. február 13. 6 Gregg Carlstrom: „Egypt’s Proposed Constitutional Amendments”. Aljazeera, http://english. aljazeera.net/indepth/spotlight/anger-in-egypt/2011/03/20113156309594476.html, 2011. március 15. 7 Gazdik Gyula: „Egyiptom útkeresése a posztmubáraki korszakban II.”. Nemzet és Biztonság, Vol. 4. No. 4. (2011). 7–8. o. 8 „Constitution of the Arab Republic of Egypt 1971”. Egypt State Information Service, http://www.sis. gov.eg/En/LastPage.aspx?Category_ID=208. Letöltés ideje: 2010. december 2. 9 „Constitutional Declaration: A New Stage in the History of the Great Egyptian People”. Egypt State Information Service, http://www.sis.gov.eg/En/LastPage.aspx?Category_ID=1155. Letöltés ideje: 2011. november 2.; Nathan J. Brown – Kristen Stilt: „A Haphazard Constitutional Compromise”. Carnegie Middle East Center, http://carnegie-mec.org/publications/?fa=43533. Letöltés ideje: 2011. november 2. 10 Annak idején az 1952-es forradalmat végrehajtó Szabad Tisztek Mozgalmának több vezető tagja is szorosabb kapcsolatban volt az MT-vel. Azonban a rezsim vezetője, a monarchiát megdöntő Gamal Abdel Nasszer (1918–1970) egy ellene irányuló tisztázatlan merényletkísérlet után a szervezetet 1954 októberében illegalitásba kényszerítette. 11 „Statement by Commander in Chief of the Armed Forces and Head of SCAF Field Marshal Hussein Tantawi on the Occasion of July 23rd Revolution”. Egypt State Information Service, http://www.sis. gov.eg/En/Story.aspx?sid=57014. Letöltés ideje: 2012. január 14.
162
Külügyi Szemle
Egyiptomi belpolitikai átalakulás 12 „Declaration of the Fundamental Principles for the New Egyptian State, Draft dated 1 November 2011”. IDEA, http://www.constitutionnet.org/files/2011.11_-_commentary_on_fundamental_ principles_english_final.pdf. Letöltés ideje: 2011. december 28. 13 Ezen a napon az állami rádiónak és televíziónak a Maspero kerületben lévő központja előtt egy templom megrongálása és a katonai rendszer politikája ellen tüntető keresztények összetűztek a rendfenntartó erőkkel s a velük közösen fellépő muszlimokkal. Az összecsapásnak huszonnégy kopt áldozata volt, s több mint kétszázan megsebesültek. David D. Kirkpatrick : „Church Protests in Cairo Turn Deadly”, The New York Times, http://www.nytimes.com/2011/10/10/world/middleeast/ deadly-protests-over-church-attack-in-cairo.html?_r=3&scp=7&sq=coptic%20egypt&st=cse. Letöltés ideje: 2012. január 7. 14 „National Salvation Government Sworn in”. Egypt State Information Service, http://www.sis.gov.eg/ En/Story.aspx?sid=59290, 2011. december 8. 15 Heba Fahmy: „Advisory Council to Hold First Meeting Sunday, without MB or Youth”. The Daily News Egypt, http://thedailynewsegypt.com/egypt/advisory-council-to-hold-first-meeting-sundaywithout-mb-or-youth.html, 2011. december 9. 16 Jack Shenker: „SCAF Generals Say They will Have Final Approval over New Political System, whatever the Outcome of the Election”. Guardian, http://www.guardian.co.uk/world/2011/dec/07/ egypt-military-final-say-constitution. Letöltés ideje: 2011. december 30. 17 Zeinab El Gundy: „We will Not Replace the Parliament, Says Egypt Advisory Council”. Ahram Online, http://english.ahram.org.eg/NewsContent/1/64/29159/Egypt/Politics-/We-will-not-replacethe-parliament,-says-Egypt-adv.aspx, 2011. december 12. 18 A népszavazást követően, márciusban jelent meg a politikai pártokról szóló törvénymódosítás. A rendelet leszögezte, hogy az adott csoportosulás programjának, működésének meg kell felelnie az alkotmány, a nemzetbiztonság, a társadalmi béke követelményeinek. Egy pártot nem lehet vallási, osztály, földrajzi hovatartozás alapján szervezni, tevékenysége során tartózkodnia kell a faji, nyelvi, hitbéli hovatartozás szerinti diszkriminációtól. Egy pártnak nem lehet sem katonai, sem félkatonai szervezete. Politikai csoportosuláshoz nem tartozhat az, aki az igazságszolgáltatásban, hadseregnél, rendvédelmi szerveknél, titkosszolgálatnál, diplomáciai szolgálatban, közigazgatási ellenőrző szervnél dolgozik. Egy párt alakításához legalább tíz kormányzóságból, egyenként minimum háromszáz, összességében ötezer leendő tag aláírása volt szükséges. A törvény úgyszintén előírta, hogy politikai párt nem kaphat külföldről pénzügyi támogatást. („Summary of the Main Features of the Amended Law on Political Parties”. Egypt State Information Service, http:// www.sis.gov.eg/VR/pdfecon/laws01r.pdf, 2011. március 29.; Mohammed Mahmoud: „Amendments to Egypt Political Parties Law open Door to Competition”. Al-Shorfa, http://al-shorfa.com/cocoon/ meii/xhtml/en_GB/features/meii/features/main/2011/03/26/feature-01, 2011. március 26. 19 „The SCAF: an Overview of Its Actions”. Carnegie Endowment for International Peace, http:// egyptelections.carnegieendowment.org/2012/01/05/the-SCAF-an-overview-of-its-actions, 2012. január 5.; „Parliamentary Election Dates”. Carnegie Endowment for International Peace, http:// egyptelections.carnegieendowment.org/2011/10/04/parliamentary-election-dates, 2011. október 4. 20 „Elections in Egypt, Analysis of the 2011 Parliamentary Electoral System”. IFES Briefing Paper, (2011. november). Elektronikus változat: http://www.ifes.org/~/media/Files/Publications/White%20 PaperReport/2011/Analysis_of_Egypts_2011_Parliamentary_Electoral_System.pdf, 2011. november 1. A Népi Gyűlésre vonatkozó 1972/38. törvény a „földműves” kategóriába sorolta azokat a vidéken élő állampolgárokat, akiknek legfőbb tevékenysége a földművelés, és a családjukkal együtt nem birtokolnak vagy bérelnek tíz feddánnál (4,6 ha – G. Gy.) nagyobb területet. A „munkás” kategóriába pedig azokat a fizikai és szellemi dolgozókat sorolták, akiknek a jövedelme főképp az iparból, a kereskedelmi és szolgáltatási tevékenységből származik. „Law No. 38. 1972 Concerning The People’s Assembly”. Official Journal, No. 39. (1972). Elektronikus változat: http://aceproject. org/ero-en/regions/mideast/EG/Law%20No.%2038%20of%201972%20-%20english.pdf/view, 1972. szeptember 28.
2012. tavasz
163
Gazdik Gyula 21 A 2009. júniusi törvény úgy rendelkezett, hogy a következő választásokon harminckét választói kerületből hatvannégy nőt válasszanak be a testületbe. A kvóta érvényessége két választási időszakra szólt. Gazdik Gyula: „Egyiptomi parlamenti választások: előzmények, eredmények, jövőbeni kérdőjelek”. ZMNE SVKI Elemzések, No. 1. (2011). Elektronikus változat: http://portal. zmne.hu/download/svki/Elemzesek/2011/SVKI_ Elemzesek_2011_1.pdf, 2011. január 9. 22 „Decree Law of the People’s Assembly”. Egypt State Information Service, http://www.sis.gov.eg/En/ LastPage.aspx?Category_ID=1190, 2011. július 20.; „Decree Law of the Shura Council”. Egypt State Information Service, http://www.sis.gov.eg/En/Story.aspx?sid=465, 2011. július 20. 23 Gamal Essam El-Din: „New electoral law unwelcome across Egypt’s political spectrum, Thursday 21 Jul 2011 http://english.ahram.org.eg/NewsContentP/1/17015/Egypt/New-electoral-law-unwelcomeacross-Egypts-politica.aspx 2012. január 8. 24 „Unofficial Translation of the Supreme Council of Armed Forces’ Constitutional Declaration Amendment”. Official Gazette, No. 38. (2011). Elektronikus változat: http://www.aswatna-eg.net/ Upload/Doc/081111103040_25%20September%20Constitutional%20Declaration%20(English).pdf. Letöltés ideje: 2011. december 14. 25 „Amendmed Law of the People’s Assembly and Shura Council 27th Sept, 2011”. Egypt State Information Service, http://www.sis.gov.eg/En/LastPage.aspx?Category_ID=1195. Letöltés ideje: 2011. december 9. 26 „The Founding Statement of the Freedom and Justice Party”. Freedom and Justice Party, http://www. FJPonline.com/view.php?pid=1. Letöltés ideje: 2011. december 11. 27 „Election Program. The Freedom and Justice Party”. Freedom and Justice Party, http://www.FJPonline. com/uploads/FJPprogram.pdf. Letöltés ideje: 2011. december 11. 28 „Al-Nour Party”. Jadaliyya, http://www.jadaliyya.com/pages/index/3171/al-nour-party, 2011. november 18.; Carnegie Endowment for International Peace: „Egypt Elections: Al-Nour Party”. The Cairo Review of Global Affairs, http://www.aucegypt.edu/gapp/cairoreview/pages/articleDetails. aspx?aid=119. Letöltés ideje: 2011. december 11. 29 „Socialist Popular Alliance Party”. Jadaliyya, http://www.jadaliyya.com/pages/index/3159/socialistpopular-alliance-party. Letöltés ideje: 2011. december 18.; „Socialist Popular Alliance Party”. Carnegie Endowment for International Peace, http://egyptelections.carnegieendowment.org/2011/10/19/ socialist-popular-alliance-party-al-tahaluf-al-sha’abi-al-ishtiraki. Letöltés ideje: 2011. december 18. 30 „Al-Wafd Party”. Jadaliyya, http://www.jadaliyya.com/pages/index/3155/al-wafd-party. Letöltés ideje: 2011. december 19.; „Al-Wafd (Delegation Party)”. Carnegie Endowment for International Peace, http://egyptelections.carnegieendowment.org/2011/09/20/al-wafd-delegation-party. Letöltés ideje: 2011. december 19. 31 „Al-Wasat Party”. Jadaliyya, http://www.jadaliyya.com/pages/index/3152/al-wasat-party. Letöltés ideje: 2011. december 19.; „Al-Wasat (Center Party)”. Carnegie Endowment for International Peace, http://egyptelections.carnegieendowment.org/2010/09/16/center-al-wasat-party. Letöltés ideje: 2011. december 19. 32 „Final Results of People’s Assembly Elections”. Inter-Parliamentary Union, http://www.ipu.org/ english/parline/reports/2097_e.htm. Letöltés ideje: 2011. január 27.; „Egyptian Parliamentary Election, 2011–2012”. Wikipedia, http://en.wikipedia.org/wiki/Egyptian_parliamentary_ election,_2011. Letöltés ideje: 2011. január 27. 33 Zeinab El Gundy: „Egypt Is already Islamic, and We won’t Monopolise Parliament: Brotherhood’s Supreme Guide”. Ahram Online, http://english.ahram.org.eg/NewsContent/1/64/28651/Egypt/ Politics-/Egypt-is-already-Islamic,-and-we-wont-monopolise-p.aspx, 2011. december 6. 34 David D. Kirkpatrick: „In Egypt, Signs of Accord between Military Council and Islamists”. The New York Times, http://www.nytimes.com/2012/01/23/world/middleeast/signs-of-accord-betweenegyptian-military-and-muslim-brotherhood-on-new-charter.html?pagewanted=all. Letöltés ideje: 2012. február 26.
164
Külügyi Szemle
Egyiptomi belpolitikai átalakulás 35 Kristen Chick: „New US Ambassador Says Egypt’s Democratic Process Is »on Track«”. The Christian Science Monitor, September 15, 2011 http://www.csmonitor.com/World/Middle-East/2011/0915/NewUS-ambassador-says-Egypt-s-democratic-process-is-on-track. Letöltés ideje: 2011. november 2. 36 „Statement by the Press Secretary on Recent Developments in Egypt”. The White House, http://www. whitehouse.gov/the-press-office/2011/11/25/statement-press-secretary-recent-developments-egypt, 2011. november 25. 37 „John Kerry Tells Egyptians to Accept Parliamentary Election Results”. Ahram Online, http:// english.ahram.org.eg/NewsContent/33/100/29021/Elections-/News/John-Kerry-tells-Egyptians-toaccept-parliamentary.aspx, 2011. december 11. 38 „Deputy Secretary, William J. Burns Interview with Lamis el Hadidi, CBC TV”. Embassy of the United States, Cairo, Egypt, http://egypt.usembassy.gov/tr011112.html, 2012. január11. 39 „Final Results of Shura Council Elections (2012)”. Egypt State Information Service, http://www.sis.gov. eg/VR/shura2012/ehtml/link03.htm. Letöltés ideje: 2012. február 29.
Résumé Political Transformation in the Post-Mubarak Egypt The study investigates the political processes of a year, starting from the fall of President Mubarak in February 2011. First of all it deals with the constitutional framework of this transitional period. Besides the constitutional amendments approved by referendum, it analyzes the constitutional declaration, which was proclaimed at the end of March by the Supreme Council of the Armed Forces, the highest authority in the country. In connection with this topic, the study also refers to the so-called supra constitutional principles, a draft supported by the military council. Its aim was to determine the composition of the future constitutional assembly and ensure the interests of the army in a new constitution. The study investigates the changes in the balance of political power, the relationship of the military council and the Muslim Brotherhood, and the causes of continuing political violence. It outlines the formation of the electoral law draft, whose final version was issued in September, and the programs of the main political parties. The study evaluates the consequences of the landside victories of the Islamist parties on the elections for lower and upper houses of Parliament. The final conclusion of the study is, that the introduction of a half-presidential system would be a stabilizing factor on the short run. On the long run there may develop an Islamist political model which differs from the present-day Iranian and Turkish governing systems.
2012. tavasz
165
