Varga István
Törvénytelen születésű személyek mobilitási lehetőségei Magyarországon a két világháború között1 Bevezetés Az 1946. évi XXIX. törvénycikk2 hatálybalépése el tt a házasságon kívül született gyermekeknek ’törvénytelen gyermek’ volt a hivatalos megnevezésük Magyarországon. Egy olyan speciális helyzet! társadalmi réteget alkottak, amely ma már nem létezik. A törvénytelen születés! egyént a korabeli jogszabályok negatívan különböztették meg. A házasságon kívül született gyermek jogállása 1946 el tt Magyarországon: 1. Az anya leánykori vezetéknevét viseli. 2. Az anya állampolgárságát és vallását követi. 3. Községi illet ségét az anya községi illet sége szabja meg.3 4. Jogilag csak az anyával és az vérrokonaival van rokonságban. 5. Törvényes öröklési jog csak az anyával és az vérrokonaival szemben illeti meg. 6. Az anya a gyermek természetes és törvényes gyámja; ha kiskorú az anya, akkor a gyámhatóság rendel ki gyámot. 7. A természetes apát a gyermekkel szemben csak a tartásdíjÞzetés kötelezettsége terheli, a gyermekkel nincs családi kapcsolatban (Csorna 1929: 127–128; Esztergár 1936: 128–130; Cziglányi 1939: 33–41). A negatív jogi megítélésen túl (illetve részben abból következ en) a megbélyegzést, a kiközösítést, a gyermek szerencsétlen, nehéz sorsát, a megvetést emelik ki a témával foglalkozó korabeli szerz k (Cziglányi 1939: 23; Laky é. n.: 3; Tárkány Sz!cs 1981: 141; A Magyar Család Aranykönyve 1910: 323).
1 Jelen tanulmány a „Törvénytelen gyermekek és a szegénység összefüggései a két világháború közti Magyarországon” cím! doktori disszertációm tervezett része. 2 1946. évi XXIX. törvény a házasságon kívül született gyermek jogállásáról. 3 Ennek a szociális ellátásokhoz való hozzájutásnál kiemelt jelent sége van.
89
Kotojelek.indb 89
2008.04.15. 22:00:23
Az a körülmény, hogy valaki házasságon kívüli viszonyból származik, társadalmi megbetegedéseknek nyitja meg a lehetőségét (Esztergár 1936: 126). Ez megjelenik a magasabb csecsem halandóságban, a magasabb gyermekkori halandóságban, a b!nözésre való hajlamban és a prostitúcióval való kapcsolatban (Gyáni 1983: 114–118; Laky Dezs é. n.: 1–56; Szél 1929: 119; Pálosi 1927: 100; Westernmarck 1910: 51). Mindezt a korabeli gyermekvédelem csak töredékesen tudta ellensúlyozni, bár Csorna Kálmán a törvénytelen gyermekek védelmét a négy nagy gyermekvédelmi terület egyikeként határozta meg4 (Csorna 1929: 17). Találó Gyáni megjegyzése, amikor a törvénytelen gyermekekkel kapcsolatban a teljes kör! társadalmi legitimitás hiányát említi (Gyáni 1983: 212). Adva van tehát egy a hátrányos helyzetet stigmává merevít állapot, melyben maguk a témával foglalkozó korabeli szerz k is gyakran azt ismertetik, hogyan lehet törvényessé tenni ezen gyermekeket, ami tulajdonképpen a valóságos legitimációt jelentené. A törvényessé tétel két útja:5 a szül k utólagos házassága, vagy királyi kegyelem6 általi (A Magyar Család Aranykönyve 1910: 323; Csorna 1929: 128; Esztergár 1936: 129). Ezenkívül az örökbefogadás jogintézménye is tulajdonképpen törvényesítésként funkcionált, bár nem erre találódott ki. Legalitás és/vagy mobilitás A téma tárgyalásának szempontjából lényeges megemlítenünk a korszakban fontos atyai hatalom jogintézményét. A kiskorúak atyai hatalom vagy gyámság alá tartoztak (1877. évi XX. tc. 2. §). A törvénytelen gyermek azonban, lévén, hogy csak nemz apja volt, nem tartozott atyai hatalom alá. Egész pontosan csak azok a törvénytelen gyermekek tartoztak atyai hatalom alá, akiket utólag törvényesítettek (Esztergár 1936: 134–138 és 1877. évi XX. tc. 15. §). Mivel a törvénytelen gyermek nem tartozott atyai hatalom alá, gyámság alá kellett kerülnie. Általában az anyát nevezték ki gyámnak, akinek a gyermek tartásáról is kötelessége volt gondoskodni (1877. évi XX. tc. 11. §).
4 Ez a négy terület a következ : „1. a nyilvános oktatás- és nevelésügy, 2. a szegény és árva, a talált és törvénytelen gyermekek védelme, 3. a züllés veszélyének kitett és b nöz! gyermekek oltalmazása és 4. az ipari gyermekvédelem” (Csorna 1929: 17–18). 5 Wenzel Gyula említi még a „római pápa kegye” általi törvényesítést, de ez értelemszer!en csak a katolikusok közt volt lehetséges, és csak egyházi és egyházjogi tekintetben volt hatása (Wenzel 1863: 214–215). Speciális eset, és a rendelkezésre álló források csekély volta miatt sem térek ki erre részletesen. 6 1920 után kormányzói kegyelem által.
90
Kotojelek.indb 90
2008.04.15. 22:00:23
Kétségtelen, hogy a törvénytelen gyermekként születetteket sújtó jogi-társadalmi hátrányok fékezték az érintettek társadalmi mobilitási lehet ségeit. Ezzel kapcsolatban tisztázandó, hogy legalizálásról vagy mobilitásról van-e szó ezen esetekben.7 Mivel a törvényesített gyermek a törvényes gyermek jogállásába került, a legalizálási aktuson túl ez egyben a hátrányos helyzet megsz!nte miatt már maga is mobilitásnak tekinthet , de mindenképpen megnyitja a mobilitás lehet ségét. Az intergenerációs mobilitás tekintetében a törvénytelen gyermekeket alapesetben lefelé mobilnak kell tekinteni, mert általában a magasabb társadalmi státusú apa nemzett gyermeket az alacsonyabb társadalmi státusú anyának8. Az utólagos törvényesítés egyrészt megkönnyítette az intragenerációs mobilitást, másrészt megnyitotta az intergenerációs mobilitás lehet ségét. Ilyen értelemben tehát a törvényesítési aktusok egyfajta speciális mobilitási csatornák. Mint látni fogjuk, ezen mobilitási csatornák azonban meglehet sen sz!kek voltak, és igen eltér jogszabályi-eljárási rend szerint valósul(hat)tak meg. El fordult, hogy valamiféle „érdem” is kellett bekövetkezésükhöz. Számszer!ségét tekintve is igen eltér egymáshoz viszonyított arányuk, valamint az is, hogy melyik „módszert” milyen életkorban alkalmazták leginkább. A szülők utólagos házassága általi utólagos törvényesítés Laky Dezs kritikusan állapítja meg: Sajnos a magyar statisztika eléggé elhanyagolta mindmáig azoknak a házasságkötéseknek különleges vizsgálatát, melyek által a házasságkötést megelőzőleg a házasságon kívül született gyermekek törvényesíttettek (Laky é. n.: 57). Ennek oka feltehet leg a szabályozásban is keresend . A törvénytelen születés! személy törvényessé vált, ha szülei összeházasodtak. A szül k azonban nem mindig tudtak utólagosan házasságra lépni. Erre csak akkor volt mód, ha egyikük sem élt házasságban. Ha házasságban élt(ek), el kellett válniuk vagy özvegységre kellett jutniuk, hogy a törvénytelen gyermek szüleiként összeházasodhassanak. Mivel azonban az ilyen gyermek házasságtörésb l származott, a szül k utólagos házassága nem okozta automatikusan a gyermek törvényessé válását, hiszen az Jelen tanulmányban nem kívánok kitérni a mobilitási elméletek részletes ismertetésére, hiszen ezen téma szakirodalma óriási. 8 A törvénytelen gyermekekr l lásd b vebben: Varga (2006). 7
91
Kotojelek.indb 91
2008.04.15. 22:00:23
a fogantatás pillanatában nem rendelkezett a törvényes gyermek „ismérveivel”. Az utólagos házasság tehát csak akkor vonta automatikusan magával a gyermek törvényessé válását, ha a szül k nem voltak házasok a fogantatás pillanatában (Esztergár 1936: 129; Hattyuffy 1900: 78–80). Nem volt lehet ség a szül k utólagos házassága által törvényesíteni a vérfert zésb l9 és szentségtörésb l10 származó gyermekeket. Mint Laky Dezs említette, statisztikai adatok csak töredékesen állnak rendelkezésre az utólagos törvényesítésnek err l a módjáról. Pl.: 1906–1912 között hullámzó tendenciát mutatva 394–1442 f utólagos törvényesítésére került sor Budapesten, ami a törvénytelen élve születettek 7,1–23,3%-át teszi ki (Laky é. n.: 58–60). Feldolgozott statisztikai adat még ennél is kevesebb van, mindössze két év esetében ismerjük a törvényesített gyermekek életkorát. 1. táblázat. A törvényesített gyermekek kora Budapesten 1907-ben és 1912-ben 0–1 Év 1907 1912
1–2
2–5
5–10
10–15
15–
éves korban törvényesítetett gyermekek
30 40 117 164 43 – (7,6%) (10,1%) (29,7%) (41,7%) (10,9%) 50 106 311 490 374 111 (3,5%) (7,3%) (21,5%) (34,0%) (26,0%) (7,7%)
Összesen
394 1 442
Forrás: Laky é. n.: 61
Megállapíthatjuk, hogy meglep módon nem a gyermek születését követ közvetlen id szakban, hanem inkább kisgyermekkorban, s t kamaszkorban került sor ezen aktusra. Laky okként a tartós együttélést, illetve a gazdasági viszonyok javulását említi (Laky é. n.: 62). Megfelel statisztika hiányában azonban csak megbecsülni11 lehet azon személyek számát, akik a vizsgált id szakban ekképpen váltak törvényes gyermekké. Mivel azonban az anyakönyvi formanyomtatványok közt található olyan nyomtatvány, mely a törvénytelen gyermek szüleinek utólagos házasságát jegyzi fel, számuk nem lehetett csekély (Közigazgatási törvénytár 21. számú minta: 525). Ha feltételezzük, hogy az Az egyenes ági rokonok házasodási tilalma miatt. A katolikus papok házasodási tilalma miatt. 11 Itt szeretnék köszönetet mondani Gyáni Gábornak, aki a téma szakért jeként a lelencbe (1900 után állami gondozásba) került/adott gyermekekkel kapcsolatos, levéltárban fennmaradt kérelmek vizsgálatát ajánlotta Þgyelmembe a további kutatás során. 9
10
92
Kotojelek.indb 92
2008.04.15. 22:00:23
1906–12 közötti adatok többé-kevésbé helytállóak 1920–45 között is, akkor a törvénytelen gyermekek közül minden 4–14. vált ily módon törvényessé, és nyílt meg el tte a mobilitás lehet sége. Ennek ellentmondanak Illyefalvi szintén töredékes budapesti adatai, mely szerint 1932-ben 82 (2,6%), 1933-ban 66 (2,2%) esetben házasodtak össze a törvénytelen gyermekek szülei. Ugyanakkor 1932-ben 164 (5,2%), 1933-ban 212 (7%) esetben közös háztartásban éltek (Illyefalvi 1935: 184). Ha ezen még töredékesebb, de mégiscsak a két világháború közti id szakból származó adatból következtetünk a korszakra, azt mondhatjuk, hogy minden 40. gyermek vált ilyen módon törvényessé. A kormányzói leirat általi utólagos törvényesítés Az uralkodóknak már a korai id kben is joguk volt az utólagos törvényesítésre. Hazánkban 1920 után a Magyar Királyság kormányzója, Horthy Miklós rendelkezett ezzel a joggal. Általában akkor alkalmazták, ha a szül k utólagos házasságra lépésére nem volt mód (pl.: az apa házasságban élt, és házasságtörésb l nemzett gyermeket; az anya id közbeni halála miatt az apa nem tudta ezúton legalizálni a kapcsolatot; vagy mindkét szül elhalálozása miatt). Az aktust az apa kérhette, illetve halála esetén az anya vagy a gyermek, ha az apa még életében kinyilvánította ezen szándékát. A kérelmet az igazságügy-minisztérium és az árvaszék (nagykorúaknál a törvényszék) közrem!ködésével, el terjesztés útján, a kormányzó bírálta el.12 Fontos még megemlíteni, hogy az utólagos házassággal szemben ezekben az esetekben az apa csak a gyermekkel szemben rendezte kapcsolatát, a gyermek anyjával szemben nem (Esztergár 1936: 129; Hattyuffy 1900: 80–82). A házassággal történ utólagos törvényesítéssel ellentétben a statisztikai évkönyvek évente közölték a kormányzói leirattal történt törvényesítéseket, így nagy mennyiségben állnak rendelkezésre országos adatok. Érdemes ezeket megvizsgálni.
Tehát tulajdonképpen diszkrecionális döntés volt. Arra nem találtam konkrét adatot, hogy bármiféle érdem feltétele volt a döntésnek, de feltételezhet , hogy a diszkrecionális döntés jellegéb l fakadóan a pozitív elbírálást segíthette. 12
93
Kotojelek.indb 93
2008.04.15. 22:00:23
2. táblázat. Kormányzói leirattal történt törvényesítések I. 1920–19411314
1920 1921 1922 1923 1924 1925 1926 1927 1928 1929 1930 1931 1932 1933 1934 1935 1936 1937 1938 1939 1940 1941
Fiú
Leány
Összes
Törvénytelen születés
16 16 25 48 42 59 42 36 58 49 56 46 51 44 46 46 53 34 44 45 75 75
14 22 23 34 46 53 47 41 49 32 41 42 39 25 40 36 54 30 27 39 58 55
30 38 48 82 88 112 89 77 10713 81 97 88 90 69 86 82 107 64 71 84 133 130
20 768 18 822 18 151 17 515 16 588 19 001 19 264 18 397 18 639 18 752 19 641 19 112 19 521 18 540 18 321 17 056 15 867 15 376 15 22714 18 108 20 347 25 463
Forrás: Magyar Statisztikai Évkönyv 1919; 1920; 1921; 1922: 235; 1926: 277; 1929: 307; 1932: 328, 1935: 390; 1938: 344; 1941: 277.
Látható, hogy az utólagos törvényesítés ezen formájában csak a házasságon kívül született gyermekek töredéke15 részesült, arányuk még az 1%-ot sem érik el.
Az 1929-es Magyar Statisztikai Évkönyv helyesbíti az el z évkönyv adatait, 307. o. 1938 után már nem a trianoni terület. 15 Ezt említi Laky is, de Budapesten a törvénytelen születések kevesebb mint 2%-a törvényesít dik ily módon (Laky é. n.: 57–58). Tehát a nem budapestiek esélye az utólagos törvényesítésre jóval kisebb volt. 13
14
94
Kotojelek.indb 94
2008.04.15. 22:00:23
A törvénytelen születések számával való összehasonlítás ráadásul torzít, hiszen az utólagos törvényesítésben részesültek nem feltétlenül születtek az adott évben. 3. táblázat. Kormányzói leirattal törvényesített gyermekek életkora16 Év 1920 1921 1922 1923 1924 1925 1926 1927 1928 1929 1930 1931 1932 1933 1934 1935 1936 1937 1938 1939 1940 1941
5 évesnél Þatalabb
5–9 éves
9–19 éves
20 éves és id sebb16
5 (16,6%) 3 (7,9%) 7 (14,5%) 15 (18,2%) 17 (19,3%) 10 (8,9%) 8 (8,9%) 11 (14,2%) 15 (14%) 4 (4,9%) 15 (15,4%) 17 (19,3%) 11 (12,2%) 6 (8,6%) 7 (8,1%) 10 (12,1%) 9 (8,4%) 7 (10,9%) 10 (14%) 7 (8,3%) 11 (8,2%) 11 (8,5%)
6 (20%) 15 (39,4%) 9 (18,7%) 27 (32,9%) 17 (19,3%) 22 (19,6%) 29 (32,5%) 20 (25,9%) 35 (32,7%) 29 (35,8%) 27 (27,8%) 31 (35,2%) 27 (30%) 21 (30,4%) 26 (30,2%) 13 (15,8%) 14 (13%) 18 (28,1%) 13 (18.3%) 15 (17,8%) 30 (22,6%) 24 (18,5%)
10 (33,3%) 11 (28,9%) 18 (37,5%) 24 (29,2%) 25 (28,4%) 39 (34,8%) 22 (24,7%) 26 (33,7%) 32 (29,9%) 19 (23,4%) 33 (34%) 22 (25%) 31 (34,4%) 21 (30,4%) 26 (30,2%) 32 (39%) 32 (29,9) 19 (29,6%) 22 (30,9%) 35 (41,6%) 38 (28,6%) 40 (30,8%)
9 (30%) 9 (23,6%) 14 (29,1%) 16 (19,5%) 29 (32,9%) 41 (36,6%) 30 (33,7%) 20 (25,9%) 25 (23,3%) 29 (35,8%) 22 (22,6%) 18 (20,4%) 21 (23,3%) 21 (30,4%) 27 (31,3%) 27 (32,9%) 52 (48,5%) 20 (31,2%) 26 (36,6%) 24 (28,6%) 54 (40,6%) 55 (42,3%)
Összesen
30 38 48 82 88 112 89 77 107 81 97 88 90 69 86 82 107 64 71 84 133 130
Forrás: Magyar Statisztikai Évkönyv 1919; 1920; 1921; 1922: 235; 1926: 277; 1929: 307; 1932: 328; 1935: 390; 1938: 344; 1941: 277.
A besorolási kategóriák a statisztikai évkönyvben is így szerepelnek, emiatt tovább nem bonthatók évek szerinti kohorszokra, ami sajnos adatvesztést jelent.
16
95
Kotojelek.indb 95
2008.04.15. 22:00:23
1. sz. graÞkon. Törvényesítés kormányzói leirattal 1920–41 55 50 45 40 35
%
30 25 20 1
15 10 5
5 évesnél fiatalabb
5–9 éves
1941
1940
1939
1938
1937
1936
1935
1934
1933
1932
1931
1930
1929
1905.04.11
1927
1926
1925
1924
1923
1922
1921
1920
0
Év 10–19 éves
20 évesnél id sebb
Forrás: Magyar Statisztikai Évkönyv 1919; 1920; 1921; 1922: 235; 1926: 277; 1929: 307; 1932: 328, 1935: 390; 1938: 344; 1941: 277.
A kormányzói leirattal való utólagos törvényesítésre a legritkább esetben került sor a születés után közvetlenül vagy kisgyermekkorban. Ha pedig a Horthy-korszak egészét vizsgáljuk, megállapítható, hogy az 1920-as évekhez képest a 30-as években egyre id sebb korban alkalmazták, ez az aktus áttev dött a kamasz-, ifjú-, s t a feln ttkorra.
96
Kotojelek.indb 96
2008.04.15. 22:00:23
4. táblázat. Kormányzói leirattal történt törvényesítések II. 1920–1941 Az esetek száma, amelyekben az anya a törvényesítés idejében 1920 1921 1922 1923 1924 1925 1926 1927 1928 1929 1930 1931 1932 1933 1934 1935 1936 1937 1938 1939 1940 1941
még életben volt
már nem volt életben
20 20 27 44 52 61 54 46 67 51 62 59 64 46 48 50 58 44 54 53 78 83
– – 2 6 3 4 7 4 4 2 4 – 1 5 8 4 7 2 2 5 6 10
Forrás: Magyar Statisztikai Évkönyv 1919; 1920; 1921; 1922: 235; 1926: 277; 1929: 307; 1932: 328; 1935: 390; 1938: 344; 1941: 277.
Mivel, mint korábban láttuk, törvénytelen gyermek esetén az anya személye volt a meghatározó, a statisztika nyilvántartotta, hogy a törvényesítés pillanatában éltek-e az anyák. Elmondható, hogy az anyák zöme megérte gyermekének törvényessé válását a kormányzói leirattal történ törvényesítések esetén. Az anyák szerepét és a magas törvényesítési életkort abban látja Laky, hogy: 97
Kotojelek.indb 97
2008.04.15. 22:00:24
…az anya buzgalma és kitartása vehette rá az apát, hogy legalább gyermekével szemben korrigálja kapcsolatát (Laky é. n.: 57). 5. táblázat. Kormányzói leirattal történt törvényesítések III. 1920–1941
Év 1920 1921 1922 1923 1924 1925 1926 1927 1928 1929 1930 1931 1932 1933 1934 1935 1936 1937 1938 1939 1940 1941
Az esetek száma, amelyekben egy leirattal
Törvényesít kormányzói leiratok száma
1
20 20 29 50 55 65 61 50 71 53 66 59 65 51 56 54 65 46 56 58 84 93
14 11 17 35 39 44 42 36 50 34 46 41 49 34 40 36 43 33 49 42 59 70
2
3
4
5
6
6-nál több
gyermek törvényesíttetett
3 3 7 9 6 9 14 8 14 13 14 12 9 16 10 12 14 10 4 9 14 13
2 5 3 2 4 5 3 3 3 4 4 2 5 1 2 3 3 2 2 4 4 6
1 – 2 2 5 3 1 1 1 1 – 3 2 – 2 2 1 – – 3 3 4
– – – 1 1 2 – 1 2 1 1 1 – – 1 1 3 1 – – 1 –
– 1 – – – 1 1 – 1 – 1 – – – 1 – – – – – 1 –
– – – 1 – 1 – 1 – – – – – – – – 1 – 1 – 1 –
Forrás: Magyar Statisztikai Évkönyv 1919; 1920; 1921; 1922: 235; 1926: 277; 1929: 307; 1932: 328; 1935: 390; 1938: 344; 1941: 277.
A törvényesít kormányzói leiratok száma nem egyezik meg a törvényesített gyermekek számával. Az eltérés oka, hogy egy leirattal egyszerre több gyermek (általában testvérek) törvényesítésére került sor. 98
Kotojelek.indb 98
2008.04.15. 22:00:24
Az államf i törvényesítés rövid ideig még a köztársasági államforma idején is tovább élt. Az 1946. évi I. törvénycikk kimondja: Magyarország köztársaság (2. §). Kimondja azt is, hogy a köztársasági elnököt megilleti az államf kegyelmezési joga (12. §). A törvény indokolása szerint: Kegyelmi joga azonban nemcsak a büntető igazságszolgáltatás területén, hanem mindazokban a vonatkozásokban is érvényesül, amelyekben ennek törvényes rendelkezéseink értelmében helye van (pl. államfői kegyelemmel való utólagos törvényesítés) (az 1946. évi I. törvénycikk indokolása). S t még a magyar állampolgárságról17 szóló 1948. évi LX. törvény szerint is a magyar állampolgárság elveszthet törvényesítés, atyai elismerés vagy atyaság bírói megállapítása következtében (11. §). Továbbá: Elveszti magyar állampolgárságát az a házasságon kívül született gyermek, aki kegyelemmel törvényesítés vagy szüleinek utólagos házasságkötése avagy atyja elismerése vagy az atyaság bírói megállapítása alapján atyjának külföldi állampolgárságát megszerzi [13. § (1)].
17 Az 1879. évi L. tc. a magyar állampolgárság megszerzésének négy módját jelöli meg: leszármazás, törvényesítés, házasság és honosítás (2. §). Törvényesítéssel megszerzi a magyar állampolgárságot a magyar állampolgárnak külföldi n t l született törvénytelen gyermeke (4. §). Az 1944. évi IX. törvénycikk a családjogi határozatok és a holtnak nyilvánítások kölcsönös elismerése tárgyában Berlinben az 1942. évi október hó 2. napján aláírt magyar–német egyezmény becikkelyezésér l a háborús viszonyok között is pontosan szabályozta „…azt, hogy a házasságon kívüli gyermek a szül!k utólagos házasságával törvényessé vált-e, annak a Szerz!d! Félnek a jogszabályai szerint kell elbírálni, amelynek az atya a házasságkötéskor állampolgára volt. Azt, hogy a gyermek ezek szerint a jogszabályok szerint törvényessé vált, saját joghatóságuk szempontjából mindegyik Szerz!d! Fél hatóságai maguk állapíthatják meg” (4. cikk). „A házasságon kívüli gyermek törvényesítésére államhatalmi (államf!i) elhatározással, és – amenynyiben helye van – annak hatályon kívül helyezésére kizárólag az a Szerz!d! Fél jogosult, amelynek az atya állampolgára.” [5. cikk (1)] „Az (1) bekezdésnek megfelel!en hozott határozatokat a másik Szerz!d! Fél területén el kell ismerni. Ha a gyermek ennek a Szerz!d! Félnek állampolgára, és ennek jogszabályai a törvényesítéshez a gyermeknek vagy törvényes képvisel!jének vagy a gyermekkel családjogi viszonyban álló személyeknek beleegyezését, avagy valamely hatóságnak a jóváhagyását kívánják meg, az elismerésnek további el!feltétele, hogy ezeket a követelményeket teljesítették.” [5. cikk (2)]
99
Kotojelek.indb 99
2008.04.15. 22:00:24
Az örökbefogadás (kvázitörvényesítés) Az örökbefogadással a szül és gyermek közt kötelék létesült. Az örökbe fogadott gyermek a törvényes házasságból származó gyermek jogállását nyerte el. A törvénytelen gyermeket örökbe fogadhatta: a természetes apa (esetleg a felesége is) és más személy, ha érzelmileg közel kerültek egymáshoz. A joggyakorlat nem volt egységes annak megítélésében, hogy törvényesítésnek tekinthet -e, ha a nemz apa a törvénytelen gyermekét fogadja örökbe, hiszen az örökbefogadás jogintézményét „nem erre találták ki”, az utólagos törvényesítésnek pedig volt más módja (Esztergár: 139–146; Hattyuffy 1900: 60–77). Statisztikai adatokhoz jutni még nehézkesebb, mint az el z esetekben. 1928-ban 323 házasságon kívül született gyermek örökbefogadása ügyében indult eljárás; ezek közül a szerződést 295 esetben az árvaszék gyermekvédelmi osztálya foglalta jegyzőkönyvbe… (Laky é. n.: 57). Nagy ív! munkájában ezen kívül nem is ismertet más adatot. Ezen adatokban ráadásul a nagykorúak örökbefogadása nincs benne.18 1928-ban Budapesten 3290 törvénytelen gyermek született (Illyefalvi 1935: 49), ez azonban nem jelenti azt, hogy a 323 örökbefogadási eljárás rájuk vonatkozott, hiszen az id sebb gyermekek esetében is történhetett. Összefoglalás Kutatásomban a legalizáláson túl mobilitási csatornának tekintem az utólagos törvényesítést, hiszen általa a törvénytelen gyermekeket jelent joghátrányok megsz!ntek, ami lehet vé tette a társadalmi felemelkedést. Feldolgozási kísérletem és elemzésem azonban a rendelkezésre álló (zömmel budapesti) töredékes adatok miatt csak mozaikszer!. Kormányzói leirattal néhány tucat, örökbefogadással és a szül k utólagos házassága által néhány száz utólagos törvényesítésre került sor évente. A törvénytelen származású személyek többségének azonban még erre sem volt esélye, náluk konzerválódott a sorsukat meghatározó deprivált állapot.
18 Hazánkban az 1952-es családjogi törvény hatályba léptéig nagykorú személyeket is lehetett örökbe fogadni. Ugyanakkor az örökbefogadónak id sebbnek kellett lennie az örökbefogadottnál.
100
Kotojelek.indb 100
2008.04.15. 22:00:24
A kutatás iránya a statisztikai adatok hiányossága miatt nem folytatható, ezért vissza kell térnem a levéltári források (gyámhatóság, árvaszék, gyermekmenhelyek iratai) elemzésére (lásd Varga 2006). Elgondolkodtató azonban, hogy az alapos statisztika, mely már a születés pillanatában számon tartotta, hogy törvényesen vagy törvénytelenül jön a világra valaki, miért bánt ennyire mostohán a törvényesítés nyilvántartásával. Puszta véletlenr l van szó, vagy ebben is a depriváció egy burkolt formája jelenik meg? Ennek ellenére úgy érzem, ezen mobilitási csatornák (lehet ségének) bemutatásával sikerülhet feltárni egy mára nem létez társadalmi réteg helyzetét. Felhasznált irodalom CZIGLÁNYI ALADÁR (1939): A tartásjog rendszere és szociálpolitikája. Pécs: Dunántúl Nyomda. CSORNA KÁLMÁN (1929): A szociális gyermekvédelem rendszere. Budapest: Eggenberger. ESZTERGÁR LAJOS (1936): A szociálpolitika tételes jogi alapjai. Pécs: Kultúra Könyvnyomdai M!intézet. GYÁNI GÁBOR (1983): Család, háztartás és a városi cselédség. Budapest: Magvet Kiadó. HATTYUFFY DEZS" (1900): A gyámhatósági közigazgatás kézikönyve. Budapest: Politzer Zsigmond és Þa kiadása. ILLYEFALVI I. LAJOS (1935): A gyermek Budapesten. Budapest: Budapest Székesf város Statisztikai Hivatalának kiadása. LAKY DEZS" (é. n.): A törvénytelen gyermekek Budapesten. Budapest: Budapest Székesf város Statisztikai Hivatala. PÁLOSI ERVIN (1927): Budapest kriminalitása és mortalitása az 1909–25. években. Budapest: Budapest Székesf város Statisztikai Hivatala. SZÉL TIVADAR (1929): A születések alakulása Budapesten és az európai nagyvárosokban. Budapest: Budapest Székesf város Statisztikai Hivatala. TÁRKÁNY SZ#CS ERN" (1981): Magyar jogi népszokások. Budapest: Gondolat kiadó. VARGA ISTVÁN (2006): Kísérlet a törvénytelen gyermekek két világháború közötti helyzetének bemutatására Magyarországon. In Köt!-jelek 2006. Némedi Dénes–Szabari Vera (szerk.). Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kar Szociológia Doktori Iskolájának Évkönyve, 2007.
101
Kotojelek.indb 101
2008.04.15. 22:00:24
WENZEL GYULA (1863): Magyar és erdélyi magánjog rendszere. Buda: Kir. Egyetemi Nyomda. WESTERMARCK, EDWARD (1910): Az emberi házasság története. Budapest: Athenaeum Irodalmi és Nyomda RT. A Magyar Család Aranykönyve (1910). Budapest. Közigazgatási Törvénytár (1903). Összeállította: Dárday Sándor. Budapest: Athenaeum. Magyar Statisztikai Évkönyv új folyam XXVII., XXVIII., XXIX., XXX., 1919, 1920, 1921, 1922, Budapest 1925. Magyar Statisztikai Évkönyv új folyam XXXIV., 1926, Budapest 1928. Magyar Statisztikai Évkönyv új folyam XXXVII., 1929, Budapest 1930. Magyar Statisztikai Évkönyv új folyam XL., 1932, Budapest 1933. Magyar Statisztikai Évkönyv új folyam XLIII., 1935, Budapest 1936. Magyar Statisztikai Évkönyv új folyam XLVI., 1938, Budapest 1939. Magyar Statisztikai Évkönyv 1941, (1943). Magyar Kir. Központi Statisztikai Hivatal Felhasznált jogszabályok 1871. évi XVIII. törvénycikk a községek rendezésér l 1877. évi XX. törvénycikk a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezésér l 1879. évi L. törvénycikk a magyar állampolgárság megszerzésér l és elvesztésér l 1944. évi IX. törvénycikk a családjogi határozatok és a holtnak nyilvánítások kölcsönös elismerése tárgyában Berlinben az 1942. évi október hó 2. napján aláírt magyar–német egyezmény becikkelyezésér l 1946. évi I. törvénycikk Magyarország államformájáról 1946. évi I. törvénycikk indokolása 1946. évi XXIX. törvény a házasságon kívül született gyermek jogállásáról 1948. évi LX. törvény a magyar állampolgárságról 1952. évi IV. törvény a házasságról, a családról és a gyámságról
102
Kotojelek.indb 102
2008.04.15. 22:00:24
