Törvénysértıen nem állította fel Orbán Viktor a kormánybizottságot

Az utolsó szó jogán

I. Összefoglaló megállapítások

Ártatlan vagyok, kérem a T. Fıvárosi Ítélıtáblát, hogy bőncselekmények hiányában mentsen fel. Következetes álláspontom szerint megalapozatlan eljárás folyik ellenem, a valósággal közelebbi kapcsolatban nem levı megalapozatlan tényállással és vádakkal. E virtuális valóság igazolására bizonyíthatóan megengedhetetlen módszereket alkalmaztak, illetve tőrtek el, több törvényt és az alkotmány számtalan pontját megsértették. Mindennek eredményeként – bár végig az eljárás rendelkezésére álltam – még mindig lényegében ott tartunk, ahonnan elindultunk, hiába tettem meg szóban és írásban mindent a valóság perbe való behozatalára. Közben rengeteg idı, energia, pénz ment el feleslegesen. Úgy, hogy a megismétléstıl nem várható az, hogy az igazsághoz jutnánk: gondoljunk például a rengeteg hamis tanú újból megnyilatkoztatására. Az elsıfokú bíróság nem vont értékelési körébe minden rendelkezésére álló, köztük meghatározó fontosságú bizonyítékokat, iratellenes megállapításokat tett, illetve a megállapított tényrıl további tényre helytelenül következtetett, indoklási kötelezettségének nem tett eleget. Álláspontom szerint a rendelkezésre álló dokumentumokból egyértelmően megállapítható, hogy nem követtem el bőncselekményt, hogy gondosan és eredményesen láttam el a munkámat, hogy alaptalan vádakat konstruáltak ellenem. Ártatlanságom kimondásához a vonatkozó törvények, rendeletek, szabályozások, így az FVM mőködési szabályzatának áttekintése és alkalmazása nagyrészt elégséges lehetne. Kérem a T. Fıvárosi Ítélıtáblát, mentsen fel. Elızmények: politikai hajsza Szerencsétlen sorsomat, példátlan meghurcolásomat sokan azzal magyarázták: valakinek el kellett vinni a balhét, egy fejet fel kellett mutatni. A balhét e felfogás szerint azok a botrányok jelentették, amelyek a Kisgazdapárt körül és vezetıi körül, illetve a kisgazda agrártárca körül kialakultak. Amit Orbán Viktor már nem tőrhetett tovább. Ennek az érvelésnek több baja van. Elıször is az igazságszolgáltatásra nézve, hiszen az elıbbi nézetet képviselık nem látnak semmi gondot abban, ha ezért állítanak bíróság elég. És ha az elszámoltatásnak ez lehet a rendezı elve. Különösen, ha mindez annak az elfedését hivatott szolgálni, csinált balhék voltak. A nagy botrányokat kívülrıl keltették, gyakran olyan módon, amit a miniszterelnök és stábja megakadályozhatott volna, ezzel szemben – ma már tudjuk – nemcsak eltőrt, hanem helyeselt. Példátlan, elviselhetetlen erejő lejárató kampány indult, sorban robbantak a petárdák, a zajt jól fel is erısítették. 2000 ıszétıl különösen durvává és folyamatossá váltak a támadások a sajtóban és a politikában a Kisgazdapárt meggyengítésére, koalíciós részvételének ellehetetlenítésére. Közvetlenül a pártelnök-miniszter Torgyán és államtitkára körül keltettek valóságos hisztériát, amibıl Torgyán baráti köre sem maradhatott ki. A támadások akkor általában a balliberális ellenzék oldaláról jöttek, de nem ritkán az MDF és a MIÉP is részvett abban. Interpellációkkal, azonnali kérdésekkel, kérdésekkel, napirend elıtti

2

felszólalásokkal bombázták a parlamentet. Vádaskodtak, rágalmaztak, ahogy mondanák: lelepleztek. Mindent szóba hoztak, amit csak tudtak. Szinte minden témában, amiben késıbb ellenem indult eljárás, szóba hoztak. Különösen azt, miért van meg még a Ferencváros, hogy lehet, hogy talpon maradt. Olyan kérdésben ugyan, ami nem tartozik a miniszter feladatkörébe, nem lehet interpellálni, de Áder János mégis engedélyezte. Az interpellációs kérdésekre adott válaszokat a parlament minden esetben elfogadta, majd e kérdések közül választott ki néhányat Stumpf István, amiben ellenem Boros feljelentést tett. Pl. a reklámszerzıdésekben, vagy a Torgyán által aláírt kukoricaexport-támogatási rendeletben is, amelyeket Torgyán Orbán Viktorral is egyeztetett és megkapta egyetértését. A parlamenti támadások szinte kivétel nélkül Torgyán ellen irányultak. Az utazásokat is firtatták, de csak az ı utazásait. És ı magyarázta el egyik interpellációs válaszában, miért került sor kukoricaexport-támogatásra. A Ferencvárosnál is úgy válaszolt, mint az a személy, aki felsı szinten felelıs. A feljelentéseket ellenem tették. Névre szólóan, nehogy másra gondolhassanak az eljárásban. Hiába válaszoltuk meg a kérdéseket szóban, Keller László azonnal feltette írásban. A fellépés hajszává alakult. Keller a minisztériumban hivatalos iratokat követelt, de rájött, hogy nem éri be a megtekintésükkel. Nem készíthetett másolatot, ezzel indokolta, hogy a parlament kérje fel a legfıbb ügyészt az FVM-ben zajló jogellenes cselekmények kivizsgálására. Leveleket írt a legfıbb ügyésznek is, amiben például az életmódnap ügyében büntetıeljárás indítását kérte. Valakik ellopták az Agrárinnovációs Kht. iratait, ezeket a sajtóban publikálták, a parlamentben keltettek velük botrányokat Ráadásul úgy, hogy azokból téves és hazug következtetéseket vontak le, azokkal rágalmaztak. A holland gazdák betelepítésérıl szóló, általam sem ismert tanulmányt pl. úgy hozták velem kapcsolatba, hogy nekem, mint a tulajdonosi jogok gyakorlójának errıl tudnia kellett. Elıdöm, Kis Zoltán volt politikai államtitkár azzal érvelt, hogy náluk nem voltak önállóak a cégek: ha egy kisebb mőszert akartak vásárolni, azt is be kellett mutatniuk a vezetıi értekezletnek, az dönthetett róla. Nálunk persze nem így volt, nálunk felelısséget kellett vállalni és dolgozni kellett. Az egyik lap így egyszerősítette le a helyzetet: Szabadi irányította a Kht.-t. Mindez azt is jelzi, hogy a sajtóban már akkor legalább annyit támadtak, mint Torgyánt. Úgy gondolhatták, hogy az én eltüntetésem az ı meggyengítését is eredményezi. Biztosan nemcsak a sajtóban, hanem és fıleg a színfalak mögött. Különben honnan származott volna az értesülés: januárban távozik posztjáról Szabadi Béla. A két éves költségvetés elfogadásáig, az év végégi élveztük a miniszterelnök hivatalosan kinyilvánított bizalmát. Orbán még november végén is a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott a rádiónak Torgyán és a minisztérium teljesítményérıl. December 18án elképzelhetetlennek tartotta, hogy a következı évben változás legyen az agrártárca élén. Két hónap múlva már egyikünk sem volt a helyén. Januárban fordulatot vettek az események. Eldöntötték, hogy nyilvánossá teszik az utazási jelentést, ehhez a jelentést átfogalmazták és énrám hegyezték ki. Torgyán fia körül kirobbantották a kazettaügyet, Torgyán lemondott. A kisgazda szavazók megszerzése, a Kisgazdapárt felszámolása azonban még hátra volt. Ebben kellett nekem kényszerő szerepet eljátszanom. Törvénysértıen nem állította fel Orbán Viktor a kormánybizottságot

3

Több mint hét éve tart az ún. Szabadi-ügy, 2001. március 7-én tette meg Boros Imre ideiglenes miniszter a miniszterelnök unszolására névre szóló feljelentését. Nyolcadik éve folyik az, aminek el sem lett volna szabadi indulnia: mert nem volt és nincs alapja. Csak be kellett volna tartania a kormánynak (a miniszterelnöknek) az 1997. évi LXXIX. számú törvényt (a Kormány tagjai és az államtitkárok felelısségérıl). A törvény a miniszterek és államtitkárok kártérítési felelısségének megállapítására kormányzati vizsgálóbizottságot ír elı. A miniszterelnök által felkért eljáró biztos és a vizsgálóbizottság tagjai legalább politikai államtitkári megbízatást betöltı állami vezetı kell, hogy legyen. A kormányzás ugyanis sajátos terület, bonyolult munkaszervezettel, amirıl a külvilág kevés információval és megalapozott ismerettel bír, de annál több elıfeltételezéssel. A kormányzat mőködése és mérete semmilyen már területhez nem hasonlítható, ahogy mőködése és annak mechanizmusai sem és mechanizmusokkal, gyakran az azonnali döntés szükségleteivel, a kormányon belüli megállapodásokkal, sajátos szabályokkal, célszerő, hogy a kormányzati gyakorlat betartásáról vagy annak megsértésérıl elsı körben olyanok nyilatkozzanak, akik e közeg mőködésével tisztában vannak. Így kellett volna Orbán Viktornak eljárnia, ha lépten-nyomon hangoztatott jó véleménye, elismerése, mindenrıl való tájékozottsága és a vele való személyes egyeztetések ellenére mégis egyszerre csak (a kétéves költségvetés elfogadtatása után) kétségei támadnak. Még olyan ügyekben is, amelyek megoldásával személyesen egyetértett. (Pl. kukoricaexport-támogatási rendelet, FTC reklámszerzıdések). Ennek persze az lett volna a következménye, hogy nem indulhatott volna büntetıeljárás Szabadi ellen, le kellett volna viszont mondania azokról a mellesleg anakronisztikus és törvénytelen eszközökrıl és módszerekrıl, amelyekkel az igazságszolgáltatáson kívüli, nevezetesen hatalmi-politikai céljait el gondolta érni. Sajnálatos, hogy az ún. rendszerváltás után, a XXI. század elsı évében Magyarországon ismét az igazságszolgáltatást használják fel a politikai ellenfelek hatalomból való kiszorítására és a hatalom kizárólagos megszerzésére. (Nem mellesleg: ez utóbbit is tételesen tiltja a Magyar Köztársaság Alkotmánya.) Mivel nem voltak valóságos bőncselekmények, azokat meg kellett konstruálni, a bőnöket – azok bizonyítása helyett – gyilkos erejő lejárató kampánnyal, propagandával, a sajtó meghívásával zajlott bilincses-pórázos vezetgetésekkel, ezt megjelenítı és ki nem takart arccal ábrázoló fényképekkel, videókkal és egyéb példátlan megaláztatásokkal stb. kellett hitelesíteni. A konstruálásban sokan részt vettek: Boros Imrétıl, a kormány akkori tagjától az általa meghívott köztörvényes bőnözıig, Deésy Gézáig. A XXI. században, a rendszerváltás után több mint egy évtizeddel koncepciós per zajlik. Egy koncepciós per csak hamis vádakra épülhet, ahogy ez is. Hiszen a mindenáron való elmarasztalás a lényege. És a konstrukció igazolása. De az összefüggés fordítva is igaz: a nyilvánvalóan hamis vádakból következıen perem csak koncepciós lehet. Ebben a vádak „bizonyításához” szükségképpen háttérmegállapodások, hamis vallomások, és további hamis vádak szükségesek, bizonyítékok eltüntetése, mentı körülmények elhallgatása, csúsztatások stb. kellenek. Elıre megtervezik és eldöntik a nyomozati cselekményeket: még a legfıbb ügyész mentelmi jogomat kikérı levele elıtt elhatározták: letartóztatnak, amirıl sokan tudtak és a sajtóban rendszeresen rákérdeztek. Már „bent” a rendırök elmesélték: a Gyorskocsi utcában sietve kiürítettek

4

egy cellát és kimeszelték. Meszelésre egyébként évek óta nem került sor. 2002 decemberében meggyanúsítottak további cselekményekkel. Még ki sem hallgattak, Borbély Zoltán ügyész és szóvivı bejelentette: küszöbön áll a vádemelés. Egyszer meghallgattak, Megadja Csilla elbizonytalanodott, újabb kihallgatást tervezett, amire nem került sor. Vádat emeltek, ahogy ígérték. Törvénysértések, amelyeknek eddig legalábbis semmi következményük nem volt, talán nincs is kockázatuk. E politikai indíttatású pernek rendkívül káros következményei vannak és óriási erkölcsi, politikai és anyagi kárai. Persze vannak haszonélvezıi is, akik hatalmas jutalmat, vagy külföldi kiküldetést kaptak jelentéseikért, vallomásukért. Illetve azok az ügyészek, például a nyomozást vezetı Megadja Csilla, akiket elıléptettek. A negatív következmények nem érnek véget személyemnél és hozzátartozóimnál. Néhány személyes példát engedjenek meg. Az életemet, az egészségemet, az egzisztenciámat, a presztízsemet már tönkretették. Az utóbbi három évben háromszor operáltak rákos daganatokkal. Legutóbb néhány napja. A korábban leadott orvosi igazolás mellesleg nem található az elsıfokú bíróság iratanyagában. Egészségi állapotom miatt rokkantosítottak.. Hamis hivatkozásokkal letartóztattak, aminek nyilvánvaló értelme a minél nagyobb lejáratás és a prejudikálás volt: Szabadi bőnös. Kutyaként pórázon vezetgettek a sajtó erre meghívott munkatársai elıtt. A meghívó az ügyészség volt. (Errıl késıbb szólok.) Megtörésem érdekében sorozatosan értek megaláztatások, pl. a parancsnoknı részérıl, személyes látogatásaikor, illetve súlyos atrocitások, meg is kínoztak. Nem idézıjelben, ahogy néhány sajtótermék ezt közölte, hanem valóságosan. Hogy mit jelent a nem változó Gyorskocsi utcában lenni, ajánlom figyelmükbe Huszár Tibor könyvét arról, hogyan hatott ez a környezet és a koncepcionális vádak pl. Nagy Imrére: ı rendszeresen elsírta magát. 13 hónapot töltöttem szigorított házi ırizetben, ahonnan elıbb igyekeztek volna visszajuttatni elızetesbe. A Keller bizottság elıtti megjelenésem retorziójaként újból, lényegében ugyanarra kikérték a mentelmi jogomat. A mentelmi bizottság ülésére bilincsben-pórázon vittek, hadd ijedjenek meg a képviselık is. A házi ırizet feloldásáról szóló bírósági döntés után napokig a rendırség nem akart kiengedni otthonomból, megfenyegetett, ha ezt megteszem. Aztán a sajtó közzétette a hírt szabadulásomról és a rendırök füstölı gumikkal távoztak az értük küldött autón. Köszönés nélkül. Az ügyészség viszont szeretett volna visszajuttatni szigorított házi ırizetbe. A Központi Ügyészségi Nyomozóhivatal erre vonatkozó kérésének teljesítését – a nyomaték kedvéért – a Legfıbb Ügyészség levélben támogatta. Úgy gondolták, hogy az alaptalan fogva tartásból még nem volt elég. A Legfelsı Bíróság a magas szintrıl megtámogatott kérést viszont alaptalannak nyilvánította. Aztán két hónap múlva újabb gyanúkkal állt elı az ügyészség… Életem legproduktívabb idıszakát rabolták el tılem. Nem tudok elhelyezkedni, mert valóságos burkot építettek körém. Tönkretették édesanyám öregkorát és fiam késı gyerekkorát. A személyes következményekrıl sokan tudnak, az ugyancsak nyilvánvaló társadalmi, politikai, súlyos anyagi károkról kevesebben. Bárándy György tette azt a fontos megállapítást, mely szerint ügyemmel olyan negatív folyamatok kezdıdtek, amelyek

5

egyenes következményeként tapasztalhatjuk a politika szétzüllését – és hadd tegyem hozzá – a gazdaság, a gazdaságirányítás, az államháztartás stb. válságát. Ügyem volt a kiindulópont. Bárándy György leszögezte: „ez volt az origója a romlásnak.” Kiszabadult a szellem a palackból: minden korábban elképzelhetetlen elképzelhetıvé vált. Az igazságszolgáltatás felhasználása a politikai ellenfelek ellehetetlenítésére, a politikai ellenfelek következmény nélküli megrágalmazása és megvádolása, tömeges törvényés alkotmánysértések. A kettıs mérce szemérmetlen eluralkodása, ami egyben azt is jelenti: a számonkérés csak Szabadira vonatkozik. Szabadira külön jogszolgáltatás érvényesül. Tapasztalhatják: azért, amiért Szabadit letartóztatták, mást kitüntetnek, az olimpia díszvendége lehet. (Benedek Fülöp). Sıt nyugodtan teheti az továbbra is, ahogy minden további nélkül tehette azelıtt. A szabályozást és a hatályos törvényeket sem kell megismerni, mert mindenki más számára mindent szabad. És vajon mit szóltak külföldi partnereink, akik megbecsültek, nagyra tartottak, sokat vártak az együttmőködéstıl? Akik igen magas szinten tárgyaltak velem. Oroszországban például a miniszterelnök elsı helyettese? Csapás a vezetıi tekintélyre. Köztisztviselık és munkatársak munkafegyelme (nincs következménye annak sem, ha nem adja be a tulajdonosi döntést a cégbíróságnak, mert gondolta, hátha nem tetszik majd az utódoknak). A sportfinanszírozás veszélyeztetése: a jövıben bármely állami és/vagy önkormányzati vezetı és/vagy politikus önzetlen munkájáért a vádlottak padjára ültethetı. Hiszen per folyik ma is abban, az ellen, amit az Európai Unió direktívába foglalt. És mi lesz a vállalati vezetık, felügyelıbizottságok, könyvvizsgálók felelısségével, ha azzal lerázhatják magukról, hogy felfelé mutogatnak? Hatályon kívül lehet-e helyezni a magyar alkotmányt és törvényeket? Ki lehet-e csak úgy vezetni valakit a parlamentbıl, semmibe lehet-e venni a legnagyobb legitimitású választást? Ezek és ehhez hasonló kérdések dılnek most el. Szabadi Bélánál bőn volt, hogy neki és kollegájának, majd késıbbi álláspont szerint az, hogy a titkárságvezetıjének elsı osztályú jegyet rendeltek, ma erre legfeljebb legyintenek. A vizsgálat idején is így tettek. Nem tudjuk ma sem, hogy Deutsch Tamás kabinetfınöke, U. Anita miért volt a delegációja tagja és hányad osztályon utazott? Holt ült a gépen? Ott az sem számított, hogy az ISM a Kehi szerint nem vezetett olyan nyilvántartást, amibıl az osztály megállapítható lett volna. Ki foglalkozik Bársony András, majd Göncz Kinga repülıjegyével? Vagy azzal, hogyan állította össze Kovács László a delegációját (benne a feleségeként bemutatott hölggyel) és ı hol ült? Vagy, hogy miért nem bőncselekmény az, ha valaki távozásakor hazaviszi vagy külföldre viszi a minisztérium autóját (mint Vonza András és Kovács László), vagy váltáskor a dohányzóasztalát, számítógépét, 6 mobiltelefont, bırgarnitúrát, a sebtében megvásároltatott szoláriumot stb. (mint Vonza András). Miközben Szabadi Bélánál bőncselekmény (hőtlen kezelés, sikkasztás, csalás, majd megint hőtlen kezelés) Szabadi Béla titkárságvezetıjének két elsı osztályú repülıjegye, annak ellenére, hogy errıl egy biztos: mégha az is lenne, bár nem az, Szabadi nem követhette el. (Ahogy errıl késıbb még szó lesz.) Vonza András nem volt tájékozatlan vezetı, hiszen Polt Péter vele is egyeztette a Szabadi ellene büntetıeljárást. És ha a parlamentben bármirıl kérdezték Vonza Andrást, mindig Szabadi Béla és az ı elıre kinyilvánított bőnössége jutott az eszébe. Ha pedig, ha megkésetten is, mégis kérdést tennének fel valakinek, nem az jut az eszébe, hogy Szabadival igazságtalanság történik, lépjünk fel ellene, hanem minden

6

párhuzamot igyekszik letagadni. Benedek Fülöp minisztériumi önéletrajzában dicsekedett azzal, hogy az FTC elnöke volt (itt sem használta a társadalmi jelzıt.) Azt teszi ma is a pingpongosok vezetıjeként, amivel engem megvádoltak és amiért az ügyész még mindig szeretne börtönbe juttatni. Szerdahelyivel bemutatták, hogyan lehet minden kockázat nélkül nyilvánvaló hazugságokkal elhárítani minden felelısséget és megtorolni, hogy eszembe jutott megkérdezésük. Az FVM és az agrárium, a vidék számára is tragikus következményekkel járt ez az eljárás. A fejlıdés megszakadt, a vizsgálatok miatt hónapokra megállt az élet a minisztériumban és a cégeinél. A költségvetési forrásokat nem az elfogadott költségvetésnek megfelelıen használták fel. 2002-tıl pedig a munkát évekig a rám való mutogatás helyettesítette és a semmittevést ez volt hivatva leplezni. Ígéretes kapcsolatok, együttmőködés szakadt meg, mert a magyar kormány semmiképpen nem akarta elismerni érdemeimet. Martonyi János külügyminisztériuma még a diplomáciatörténetbıl is kihagyott, annyira ki akarták radírozni ezeket az éveket. Sokan veszítették el az állásaikat. Már május elején 70 vezetıt küldtek el. Ma pedig a korábbi 770 fıbıl szinte alig lehet néhány tucatot találni a minisztériumban. A jobboldalt a brutális fellépés és az ezt kísérı kampány kiütötte a hatalomból. A Fidesz két országgyőlési választást is elbukott, mert a vidéki szavazók megszerzése helyett elidegenítette ıket és távol tartotta a választástól. A megfélemlítés olyan eredményes volt, hogy sokakat rémülettel töltött el. 2004 decemberében, közvetlenül karácsony után megoperáltak. Majd napokkal késıbb a kezelı elıtt várakozva megszólított egy idıs bácsi. A felindultságtól remegett a hangja. Megkérdezte: nem maga a Szabadi Béla. – De igen – feleltem. Mire ı – Nem tudom, csinált-e valamit, de még mindig beleborzongok abba, ahogy elbántak magával. Valósággal lemészárolták. És megsimogatott. Minden körbıl ezt érzékelem. Nemrég egyik volt fıosztályvezetımmel találkoztam a belvárosban. Nem egyedül voltam, tanúm van rá, mi történt. Az illetı magából kikelve engedett utat felháborodásának: mindent elhiszek Szabadi Béláról, de hogy ı anyagi visszaélést követett volna el, ez már pofátlanság. Ez a vezetı is tanúja volt annak a gondosságnak, ami részemrıl a döntések elıkészítését és végrehajtását kísérte. Az pedig, amit a repülıjegyekkel mővelnek, disznóság. Mekkora dilettáns az, aki azt gondolja, hogy te rendelted a jegyeidet, vagy kollegáid jegyeit. És micsoda pitiánerség! Ez az a vádpont különben, amivel minden hozzáértı elıtt teljesen hiteltelenné tette az ügyészség a Szabadi pert. Minden fontosabb ember utazik, vannak tapasztalatai és ismeretei. El vannak képedve. Nem csoda, hogy ettıl az akciótól ma már a Fidesz vezetıinek egy része is elhatárolódott. (Pl. Stumpf István, aki nagyobb nyilvánosság elıtt tette ezt. Nem is tudja, kinek a mőve az, amit velem tettek. Nem érti. A Viktor sem lehetett, mert sokkal inkább becsült, semmint a fejedet akarja.) Ahogy a többiek is fogalmaznak: nem is értik, hogyan kerülhetett erre sor. Képzeljék el, Boros is elhatárolódott, még elıttem is, ha nem is közvetlenül, hanem küldöncein keresztül. Elhatárolódását a sajtóban már korán megtette, áthárította kollegáira, majd a kormányra. Bánk Attila egykori frakcióvezetı is rá hivatkozik, amikor ezt mondja: …….. Az utca embere egyértelmően rokonszenvét mutatja. A lejáratás ellenére és tudja, hogy ez koncepciós per. Jobboldali internetes lapokban az igazságszolgáltatás és a törvénysértések áldozatai között sorolják fel a nevem. Sokat mond az is, hogy a Hit Gyü-

7

lekezet lapja, a Hetek a velem szembeni durva fellépésrıl úgy emlékezik meg, mint ami az egyik fı oka az igazságszolgáltatás hiteltelenné válásának. Szabadi eltávolítását a politikából az emberek egyértelmően igazságtalanságnak tartják. „A következı nagy traumát a közvélemény akkor élte át, amikor az igazságszolgáltatás csıdöt mondott a politikai szálakkal összefonódó ügyekben, melyek szerteágazó, de a közgondolkodásban egyértelmően igazságtalanságként jelentkezı esetek voltak. Ilyen volt a Tocsik ügy, amely végül aztán a baloldali kormányzat bukásához járult hozzá, de ehhez hasonló volt Szabadi Béla eltávolítása a politikai közéletbıl, illetve Torgyán József zsarolása fia büntetıügyén keresztül.” Az ügyészség viszont nem korrigál. Bár a vádak szerintem és nagyon sokak szerint mind többszörösen szétporladtak, még mindig azon dolgozik, hogy végrehajtandó börtönbüntetésre ítéljenek, és hogy megfosszanak állampolgári jogaim gyakorlásától. Nehogy minderrıl beszélni tudjak. A kormány a büntetıeljárásban – pillanatnyi érdekeinek megfelelıen – vett részt. Nem akarta, bár kötelessége volt, felállítani a kormányzati vizsgálóbizottságot. Orbán Viktor olvasgatta a tanúvallomásokat, de nem akart megjelenni a bíróság elıtt sem tanúként. Pedig levélben ajánlottam a figyelmébe, hogy tanúnak jelentkezni is lehet. Ugyanakkor párttársai a rá való hivatkozással sőrőn nyilatkoztak ellenem. Boros Imre megjelenését sem sikerült elérni. Sepsey Tamásét sem, aki ugyan nem volt kormánytag, de a KEHI vezetıjeként jelentéseivel és feljelentéseivel hasonló szerepet töltött be – erre számos körülmény utal – mint Boros Imre. Boros névre szóló feljelentést tett, tényállást adott, ahogy ezt legutóbb a Nagy Imre perben tette a politikai bizottság. Mondanom sem kell, hogy egy jogállamban nem a kormány, vagy a PB feladata a tényállás felállítása. A tényállást ráadásul most sem egy olyan bizottság határozta meg, amelyik valóban alkalmas lenne a kormányzati gyakorlathoz mérni a vitatott cselekményeket, hanem egy tapasztalatokkal nem rendelkezı személy, az ország legmagasabb, tárca nélkül miniszteri rangú csoportvezetıje (négy-öt fıs apparátust vezetett), akinek fogalma nem volt a legnagyobb minisztérium mőködésérıl, de általában egy minisztérium mőködésérıl sem. És elfogult személy, aki szó szerint rajtam keresztül akart elırelépni, igazi miniszterré válni. Boros egyszerre oldott meg feljelentésében mindent: prejudikált, tényállást adott, a bizonyításról múlt idıben nyilatkozott, elítélésemre vonatkozó kívánságát is közölte. A legfıbb ügyésznek írta meg, nem bíbelıdött azzal, hogy jogállamban a bíróságnak van ilyen dolga. Különben is, nem biztos, hogy tudta. Ennek fércmőnek nyomatékot adott az, hogy Boros Orbán Viktorral utólag jóváhagyatta és a miniszterelnök elismeréssel szólt a feljelentı munkájáról. Az ismerethiány, a nyomás a hatóságokon és a kecsegtetés viszont akkora lehetett, hogy nem kapott esélyt a tényállás önálló és megalapozott felállítása. Az elvárásokat úgy lehetett teljesíteni, ha a Boros-féle tényállást elfogadják. És találékonyan azokkal véleményeztetik, akik a mellékleteket összeállították. Semmilyen kételyt nem keltett viszont, hogy nem tudták prezentálni a repülıjegyeket, Sulyok például a noteszából saccolta meg, mennyibe került az én repülıjegyem. (Ha ez nem tőnt volna fel pl. az elsıfokú bíróságnak, többször is felhívtam rá feljegyzéseimben a figyelmét.) Korbuly pedig azt is sokféleképpen adta elı, hogyan utaztunk együtt egy távoli útra és vissza. Nem véletlenül merült fel például az a kérdés, hogyan állítottam össze a delegációt. Boros ugyanis azt írta, hogy titkárságvezetım nem tud nyelveket (nem igaz) és nem tartott elıadásokat (nem elıadókörútra, hanem kormányzati tárgyalásra mentünk).

8

Korbuly, aki Sulyok szerint a Boros-féle utazási melléklet szerzıje volt, vallomásában hosszasan ócsárolja a titkárságvezetıt, miért kellett neki utaznia. (Korbuly különben egyedül franciául tud, de igen gyatrán.) Egyébként sem Sulyok Ferenc, sem Korbuly László nem tolmácsolt. Ahogy a hat nyelven beszélı Béres Béla kabinetfınököt sem tolmácsnak vitte Torgyán magával. A delegáció összeállításának különben nincs köze ahhoz, hogy történt-e bőncselekmény az elsı osztályú jegyek beszerzésekor. De ha történt volna, annak nincs köze, ki lett volna akkor az elkövetı. Nem volt érv az sem, hogy szinte minden magas szintő delegációban utazik pl. titkárságvezetı, például azért, hogy legyen, aki az otthoni apparátussal tartja a kapcsolatot. . És a Magyarországon folyt nemzetközi tárgyalásokon is részt vett. Sulyokot és Korbulyt arról kérdezgette az ügyészség, hogyan vannak megelégedve az államtitkár nyelvismeretével és miért nem az államtitkár tolmácsolt a saját tárgyalásán. Boros ugyanis azt írta: az én utazásaim szakmailag feleslegesek voltak. Ezt akarták igazolni, hiszen ha nem tolmácsolok, akkor indokolatlan volt utaznom. Addig nem sikerült eljutni, hogy feloldódjon az az ellentmondás: nagy ember volt, vagy kis ember volt a politikai államtitkár. Nyilván kis ember kellett, hogy legyen, ha fıosztályvezetıinek, helyetteseiknek, sıt az elıadóknak is ugyanaz a komfort járt, mint neki. Ha Sulyok arra panaszkodhat, hogy hátrébb ült a gépen, mert ı komforton utazott. Különben ı kérte, ahogy ezt elmondtam és amirıl még lesz szó. És igen kicsi lehetett az államtitkár, ha azon meditálnak: miért nem az államtitkár tolmácsolt a beosztottaknak? Viszont nagy ember lehetett, ha állásvesztéstıl való félelmükre gondolunk. Félelmük viszont alaptalan volt, mert még mindig ott vannak. Pintérné úgy rettegett tılem, hogy ezt mondta: ha hívott volna, sem megyek be hozzá. Mármint hozzám. Így rettegett. Eszerint is kicsi lehettem. Csak megemlítem, hogy 2000 novemberében egy száz fıs különgéppel utaztam Orbán Viktor miniszterelnök delegációjában Varsóban. Kb. tízen ültünk a fedélzeten, ezek fele a kormányfı személyzetébıl állt: titkárnı, titkárságvezetı, személyi titkár, kabinetfınök és helyettes, külpolitikai tanácsadó stb. Egy rágalmakból és hazugságokból álló feljelentés – ha az abban foglaltakhoz a tények, a dokumentumok ellenére is – ragaszkodik az ügyészség, és sajnos az elsıfokú bíróság, szükségképpen deformálhatja az eljárást és nemkülönben annak eredményét. Gondot jelentett az is, hogyan győjtötték össze az iratokat. Ez sajnos szelektív volt. Mivel a kormányzati gyakorlatot kellett volna meghatározni, idıben és térben, valamint személyekben nem lett volna szabad leszőkíteni az információgyőjtést. Ebbıl ugyanis nem igazán lehet megismerni a kormányzati gyakorlatot, nem lehet feltárni az ettıl való eltérést és nem lehet ennek esetleges felelıseit sem megtalálni. Más tekintetben viszont le kellett volna szőkíteni a vizsgálódást és az adatgyőjtést. Mivel azonban a gombhoz varrták a kabátot, engem kiválasztottak és valamilyen bőncselekményekkel akartak kapcsolatba hozni, továbbá nem ismerték és nem értették ezt a világot, az érdeklıdés mindenfelé szétspriccelt. Ennek a szétspriccelı gyakorlatnak a hozzáértésen kívül esetemben a mentelmi jog lehetett volna a gátja. De minden gátlás nélkül folytattak nyomozást: bármiben, ami eszükbe jutott. A vizsgált ügyeken belül is és más ügyek irányába is. Az elsı osztályú repülıjegy volt a vádpont, de minden utazás anyagát összegyőjtötték. Az ilyen és ehhez hasonló felesleges munka – azonkívül, hogy meghosszabbította szenvedéseimet – piszok sokba kerülhetett. Rengeteg köz-

9

pénzbe, ami elpazarlódott. Ezért nem elıléptetéseket kellett volna osztogatni. Eközben még mindig kétséges a repülıjegyek megléte és holléte. (De errıl késıbb.) Adatokat győjtettek arról, kinek milyen ajándékot vittem hivatalos kiküldetésemkor, de más vezetırıl nem készült ilyen összeállítás, pedig csak az összehasonlítás lenne képes bármit feltárni. Még a gépkocsival teljesített utazásokat is körbejárták. A gépkocsihasználatot is a 131-es kormányrendelet szabályozta, de ezt el sem olvasták. Ehelyett tanúkat hallgattak meg, jogosan utaztam-e külföldre, miért nem ültünk többen az autóban. Miért kellett az autót betenni Pozsonyban a parkolóházba? Miért nem repülıvel jöttem vissza egyszer Bécsbıl és egyszer Münchenbıl. Mit csináltam Bécsben. Szerintük hivatalos volt-e az utam? Szerencsém volt, ma már csak ezt mondhatom, mert akiket kihallgattak, azok becsületesek voltak és kiálltak az igazságért. Ritka kivételként, köszönöm nekik. Ha nem így tesznek, hiába volt minden szabályos akár ebben is itt küszködnék most. Megkérdezték ıket arról is: mekkora luxust tapasztaltak útjaikon? Semmi luxust nem láttak, minden olyan volt, mint korábbi utakon, más vezetıkkel. Ez azonban nem hatott, továbbra is szívesen szúrtak oda: luxusutazás. Még valamiféle paprikaügylettel is meg akartak gyanúsítani. Felismertetési eljárást is tartottak a lehetséges bőntársaimról. Sok ismeretlen fényképét fedezhettem fel az egyik dossziéban, köztük egy ismerıst is: Gráf József országgyőlési képviselıt, ma földmővelésügyi miniszter. Az ı mentelmi jogát sem kérték ki. (A mentelmi jogsértésekrıl és arról, hogy az ügyészséget hiába kérdeztük, észlelte-e ezt, még lesz szó.) Aprólékosan vizsgáltak olyan kérdéseket, kérdeztek ki errıl tanúkat, amelyek nem voltak ok-okozati összefüggésben a gyanúval, a váddal. Például azt, hogyan állítanak össze egy kormánydelegációt. Az anyagokat kaotikus módon irattározták, nehezen áttekinthetıek, de egy hozzáértı személy számára nem jelent gondot feldolgozása és áttekintése. A terjedelmes iratanyag tehát még így is alkalmas volt ártatlanságom kimondására. Annál is inkább, mivel feldolgozását, az anyagok értelmezését, a fontos momentumokra a figyelem felhívását szóbeli és írásbeli észrevételekkel igyekeztem elımozdítani és magam is sok hézagpótló bizonyítékot bocsátottam a bíróság rendelkezésére. Az iratanyag egy része meghallgatási jegyzıkönyvekbıl áll. Nagyon sok tanút hallgattak ki, általában a nyomozati szakban és a bíróság elıtt is. A rengeteg tanú nagy része viszont ún. érdekelt tanú, aki vallomásával önmagán akar segíteni és láthatóan valamilyen elvárásnak akar megfelelni, így akar érdemeket szerezni. Mivel helyzetüknél és informáltságuknál fogva sokan nem voltak képesek érdemit mondani (pl. soha nem is találkoztak velem, ilyen a cégvezetık többsége), felmondják az újságokban olvasottakat, pletykákat mesélnek, hazudoznak. Ha pedig tudnának érdemit mondani, de az nem áll az érdekükben, akkor azért hazudoznak. (Pl. Nagy András volt helyettes államtitkár, ahogy ezt a T. Ítélıtáblának Nagy vallomására tett észrevételeimkor részleteztem.) Ártatlanságom gyorsabb tisztázása érdekében számtalan bizonyítási indítványt tettem: részben dokumentumok beszerzését javasoltam, részben pedig fontos tanúk meghallgatását. Volt olyan írásbeli bizonyíték, az egyetlen késıbbi megrendelésre készült szakértıi anyag, ami az ügyészség inspirált. A cukor- és lisztügyrıl van szó, amiben a Kehi 93 millió forint anyagi hátrányt hozott ki. Ami jelentéktelen, hiszen az eladott mennyiség

10

30 ezer tonna volt, a kár tehát kilónként három forint. Ez hibahatáron belül van, még a lisztnél is hát még a cukornál. Ezért az ügyészek kiszámították, hogy ennek 650 millió forintnak kell lennie. Majd kiadták egy „szakértınek”, aki hosszas unszolásra és fenyegetésre kihozott 638 millió forintot. A cél érdekében az anyagi hátrányra még áfát is számolt. Ennek képtelenségeirıl és a helyes értékelésrıl két elemzést is beadtam. Elképzelésemet igazolta, hogy a mérleg alapján az ügyleten 550 millió forint volt a nyereség. Közremőködésem az eljárásban Egyfelıl alávetettem magam az eljárásnak, bármennyire igazságtalannak és méltatlannak tartottam is azt. Még súlyos betegségem miatt sem kértem kedvezményt, vagy halasztást. Az elsıfokú ítélet elıtt közvetlenül megoperáltak. Most megint ez történt. Másfelıl aktívan részt vettem a tényállás tisztázásában, igyekeztem átadni azokat a gyakran speciális információkat, amelyek a minisztérium, a kormány, a Fradi mőködését bemutatják és feltárják. Több száz oldalnyi szöveges összefoglaló anyagot készítettem, elemzéseket is, számtalan bizonyítási indítványt dolgoztam ki és vagy magam, vagy ügyvédem útján terjesztettem elı. Minden vádpontban. Alapos elemzést készítettem, konkrét számításokkal pl. cukor- és lisztügyben, a reklámszerzıdések, a sportfinanszírozás kérdéseiben, az utazásokat illetıen, beleértve a számomra és titkárságvezetım számára beszerzett repülıjegyek figyelembe vett árai irrealitásának bizonyítását. De az utazások és a delegációk összeállításának minden kérdésére is kitértem anyagaimban. Még arra vonatkozólag is, milyen volt a kapcsolatom a külvilággal: a miniszterelnök miként értékelte a munkámat annak idején, a külföldi miniszterelnök-helyettesek, miniszterek, államtitkárok, nagykövetek, az FVM (nem FVM!) vezetıi és munkatársai, a cégek vezetıi, belsı és külsı intézmények stb. Arra vonatkozólag is, hogy a szervezeti és a mőködési szabályzattal Tamás Károly közigazgatási államtitkár is egyetértett. A beszerzett iratokra észrevételeket tettem. Nemcsak arra hívtam fel a figyelmet, milyen iratokat kellene még beszerezni, hanem arra is, hogy legalább az ügyészség által begyőjtött iratokat tekintsék át alaposan és ne ugorjanak át rajtuk. Pl. ne állítsák, hogy a reklámszerzıdések feleslegességét bizonyítaná, hogy a cégvezetık egyszerre mondták fel, holott a tárgyalás anyagában megtalálható Boros Imre írásbeli utasítása erre vonatkozólag. Hogy ne állítsák, hogy a nemzetközi fıosztály az én fennhatóságom alá tartozott volna, amikor az állománytábla (szervezeti séma) szerint is a miniszterhez tartozott közvetlenül egy másik nemzetközi (európai uniós) és két további fıosztállyal együtt. Hogy ne lehessen azt állítani, hogy a repülıjegyeknél én lettem volna a vagyonkezelı, amikor az SZMSZ külön intézkedik arról, hogy Sulyok Ferenc felelıs a nemzetközi költségekért. Nem sikerült megtanítanom a komfortfokozatok különbözı elnevezéseiben való eligazodást sem, ahogy ez Sepsey Tamásnak sem sikerült, aki a KEHI jelentést jegyezte. Hiába szerepel az egyik ügyészségi feljegyzésben, hogy Sulyok Ferenc malajziai útján elsı osztályon utazott és hiába hívtam fel erre a figyelmet. Maga az ügyészség sem vette figyelembe. Mindeddig hiába mutattam rá arra, hogy mi a helyettes államtitkári értekezlet, amirıl az SZMSZ is ír, és amit Tamás Károly vezetett heti rendszerességgel az FVM-ben. Az ügyész úr még a mostani per-

11

beszédében is a vezetıi értekezlet napirendjének meghatározásából vezette le állítólagos túlhatalmamat, holott éveken át a helyettes államtitkár értekezlet jelentette a vezetıi értekezletet. És még sokáig sorolhatnám. Alaposan áttanulmányoztam – amennyire erre lehetıséget adtak – az összegyőjtött bizonyítékokat. Fontos olyan vonatkozásokra hívtam fel a figyelmet, ami elkerülte az ügyészség, bíróság figyelmét. Beadványok sokaságában tettem ezt meg. Leadott anyagok Elkészítettem és írásban is beadtam az elsıfokú tárgyalásra az utolsó szó jogán szövegét (24 oldal) és ugyancsak beadtuk az általam összeállított (és aláírt) ügyvédi perbeszédet (84 oldal), ahol részletesen adhattam elı összegzı álláspontunkat. Semmit nem vettek figyelembe. De abból sem, amit szóban elmondtam, illetve elmondott a per végén Bárándy György ügyvéd úr. Ahogy a sok száz oldal beterjesztett bizonyítékból sem. Ezek egy részét, mellékletekkel együtt külön dossziéba csoportosítottam: „Beterjesztett bizonyítékok és rövid bemutatásuk” (41 oldal) és 166 oldalnyi bizonyíték. Összesen 207 oldal. Témakörök: 1.) Sportfinanszírozás, állami-önkormányzati szerepvállalás, reklámok 2.) Utazások 3.) Az FVM szervezete 4.) Az FVM-es cégek irányítási viszonyai 5.) A szakértık igénybevételének módjáról 6.) A politikai vezetés véleménye Szabadiról és a minisztérium munkájáról 7.) Külsı szakmai reakciók 8.) Egyéb helyekrıl külsı reakciók 9.) Ki és miként írta alá a miniszteri rendeletet? 10.) Ajándékozás 11.) Az Életmódnaphoz. Az anyagot a bíróság az iratismertetéskor megdicsérte, de nem vették figyelembe. Sıt, az összetartozó és egybekötött dokumentumokat szétbontották, így értelmezhetetlenné és használhatatlanná, értelmetlenné tették, nagy részük nem is lelhetı fel. Számtalan bizonyítási indítványt tettünk, részletes indoklással. Tanúk meghallgatását kezdeményeztük: Torgyán József, Orbán Viktor, Stumpf István és/vagy Bártfai Béla és/vagy Szerdahelyi Péter, továbbá Benedek Fülöp, Boros Imre, Deutsch Tamás, volt sportminiszter, Sepsey Tamás, volt Kehi-elnök, Szaló Péter helyettes államtitkár, Kovács Zoltán volt közigazgatási államtitkár, Furulyás János FTC elnöke, volt alelnöke és a labdarúgó szakosztály elnöke, a Zöld Mezı Mezıgazdasági Szövetkezet elnöke, Pálházi János, a gazdasági hivatal volt igazgatója, Deésy Géza, a „kazettás” és egyik feljelentım, Bódis István (újból). Ugyanebben az indítványban anyagok beszerzését kezdeményeztük (kezdeményeztem): Csúcs-jelentés, az FTC reklámpartnereinek és az összegeknek a listája 1996, 1997, 1998, az 1998-tól a reklámozásban részvevı állami cégek esetleges korábbi FTC-s kapcsolatainak a feltárása, Boros Imre cégvezetıknek írott levelének beszerzése (nem láttuk az iratismertetéskor), Kovács Zoltán levele, az összes teljességi nyilatkozat beszerzése. A tárgyalás kezdetén több tárgyalási napon szóban foglaltam össze álláspontomat a vádpontokkal kapcsolatban, ezt leadtam írásban is. Így például azt a 26 oldalas anyagot és annak 10 oldalas összefoglalóját, ami a TIG cukor- és lisztértékesítésének a „káráról”, a vádirat és a szakértıi vélemény problémáiról, félreértéseirıl és hibáiról szólt. Megpróbáltam átadni az ezzel kapcsolatos szakmai ismereteket, eloszlatni félreértéseket. Pl. a céget ért feltételezett anyagi hátrányra áfát is számoltak… Nem ismerték és

12

nem értették a sajátos piaci helyzetet és érdekeket, a kereskedelem sajátosságait. Megismerés helyett, inkább meghasalták, mi hogyan mőködik. A virtuális és naív valóság alapján hurcoltak meg, de nem akartak hallani a valóságról. Talán azért sem, mert abban nem bőncselekményeket lehetett felfedezni, hanem sikereket. Például azt, hogy a TIG 1, 8 milliárd forint vesztesége, amivel átkerült a minisztériumba, 1, 8 milliárd forintra nıtt, távozásom idejére. Azzal sem akartak foglalkozni, hogy utánam viszont 5 milliárd forint veszteséget termelt Bártfai Márton, akit Bártfai Béla neveztetett ki a cég élére és aki a veszteségen kívül muníciót termelt, hamis adatokkal a vizsgálathoz. Kidolgoztam: mit hozott az országnak a kukoricaexport-támogatási rendelet és az ennek keretében ténylegesen kifizetett 120–130 millió forint exporttámogatás. 35 milliárd, tehát 35 ezer millió forint exportnövekedést. Ugyanígy elmondtam és leírtam pl. az életmódnap vádponttal kapcsolatos észrevételeimet. Fıleg azt, hogy az én szerepem az volt, hogy az ügyvezetı elképesztı döntése után (eldöntötte, hogy nem tart életmódnapot, a pénzt viszont átutalta) én voltam az, aki elintézte, hogy az államot ne érje kár. A kifizetett összegért a következı évben dupla idıtartammal biztosították a rendezvényre a helyet és a hirdetési felületet. Olyan biztosítékkal, hogy ha pedig ez bármilyen okból elmaradna: a kifizetett összeget az FTC és az FVM KSI kamatokkal visszautalja. A cég megszüntetésekor pedig intézkedtem a szerzıdés és a rendezvény átcedálásáról. Mégis bíróság elé állítottak, csalás és az átcedálási szerzıdés állítólagos antedatálása miatt magánokirat-hamisításra való felbújtás miatt. Még a korábbi FTC-elnökök nacionáléját is nekem kellett összeállítanom, különben tovább állították volna, hogy Torgyán és Szabadi szerepe az FTC-nél új jelenség lett volna. Számtalan esetben írásbeli észrevételeket tettem. (Tóth Tibor: 7 oldal, Nagy András 8 oldal, Ziskó Ferenc: 4 oldal, Pintér Károlyné: 4 oldal) vallomásaival kapcsolatban. Az interkontinentális repülések hosszával, árviszonyaival, a jegybeszerzés menetével, a felelısséggel stb. kapcsolatban több anyagot készítettem és adtam be a bíróságnak. Egy további alkalommal (2004 márciusában) ismét az utazási vallomásokkal foglalkoztam: „Attól nem lesz valami igaz, hogy sokan mondják, legfeljebb nehezebb megcáfolni” – hívtam fel erre a figyelmet. Arra nem gondoltam, hogy lehetetlen lesz a hazugságokkal, a nyilvánvaló hazugságokkal és rágalmakkal megküzdeni. Hogy a jegyzıkönyv kényes eseteket nem, vagy nem úgy tartalmaz. Most nem sorolok példákat, késıbb teszem meg. Hogy írásos dokumentumokat, törvényeket, mőködési szabályzatot, alapítói okiratokat, hivatalos nyilatkozatokat stb. könnyedén felülírnak hamis vallomások, vagy egyszerően az, hogy nem autentikus tanúkat hallgatnak meg. És a félelem légköre, amit – félreértés ne legyen – nem én hoztam létre, hanem megbízott, illetve kinevezett utódok és mások. Ezzel is késıbb foglalkozom. Ahogy olyan nyomásokkal is (pl. Boros névre szóló feljelentése), amelyek – nincs ebben tévedés – tényállást adtak és az elítélésre vonatkozó elvárásokat közöltek. De folytatva a bizonyítási indítványok sorát, 2004, július 13-án kelt anyagomban indítványoztam, hogy a bíróság szerezzen be minden ügyiratot akta formájában, tehát aktafedéllel együtt. Ez tartalmazza ugyanis a döntési folyamat minden szükséges részletét, azt is, hogy ki kezdeményezte és kinek, mi volt a döntési folyamatban a véleménye. A meztelen papírok nézegetése ugyanis nem mond semmit errıl, ezen csak az aláíró neve szerepel. Mindez azért fontos, mert az ügyészség a vádiratában azt a valót-

13

lanságot állította, hogy a minisztériumban Szabadi Béla egyszemélyes döntései érvényesültek. Ha pedig ennek képtelenségét nem látják a döntések volumene alapján (évi kb. 100 ezer döntés született a minisztériumban), lássanak arról írásbeli bizonyítékot, én találtam-e ki, én diktáltam-e le, én dolgoztam-e ki a konkrét ügyekben a döntéseket. A bizonyítási indítványról a sajtó is hírt adott. Ügyvédi kérdésre a bírónı közölte: ı kérte, de a minisztérium nem reagált. És ítéletében megismételte: a döntési folyamatok átalakultak, Szabadi Béla egyszemélyes döntései érvényesültek. 2006 márciusában, Sulyok Ferenc tanúzásakor adtam át 13 oldalas feljegyzésemet: „További észrevételek a 2002. február elsején kelt vádirat utazásokra vonatkozó megállapításaihoz”. Ebben újra felhívtam a figyelmet arra, hogy a Horn-kormány, amely az állami vezetık utazási jogosultságát meghatározta, nem gondoskodott az állami vezetıkön kívüli köztisztviselık utazási jogosultságának meghatározásáról. Hogy a vádiratban rengeteg a pontatlanság. Hogy hibákat sejtetnek a számok, az összegek. Hogy nem adott az utazási iroda visszatérítést. Hogy nincsenek meg a repülıjegyek. Egyben bizonyítási indítványt terjesztettem elı: szerezzenek be minden olyan bizonylatot, illetve részletes számítást, módszertani megfontolást, ami a vádiratban foglaltakkal öszszevethetı, annak kontrolljához nélkülözhetetlen. Mindezt azok után voltam kénytelen megtenni, hogy két évvel korábban, a 2004. március 25-én kelt tárgyalási jegyzıkönyv 13. oldalán Diós Erzsébet bírónı ezt rögzítette : „Tanács Elnöke tájékoztatja az elsı rendő vádlottat, hogy az I. osztályú utazásokkal kapcsolatos kérdéseket utólag megkeresés útján tisztázni fogja a minisztériummal.” Erre az ítélethirdetésig nem került sor. Az ítéletben nincs nyoma. Sajnos azon dokumentumok figyelembevételének sem, amelyek enélkül is eldöntik, hogy nem történt bőncselekmény, de ha történt volna, akkor nem én követtem el. Mint ahogy hiába hívtam fel ismét a figyelmet arra, hogy az SZMSZ alapján, illetve a minisztériumról kiadott tájékoztató kiadvány alapján kihez tartozott a nemzetközi fıosztály (formálisan Torgyán József miniszterhez, informálisan még Béres Béla kabinetfınökhöz), az ítéletben továbbra is az szerepel: Dr. Szabadi Béla közvetlen utasítási jogot gyakorolt a Nemzetközi Kapcsolatok Fıosztálya vezetıje felett. Ezek és az ehhez hasonló valótlan állítások nemcsak az írásbeli dokumentumoknak, hanem gyakran még az elfogult tanúk vallomásainak is ellentmondanak, ezért gyakran iratellenességek és hibás következtetések kapcsolódnak felhasználásukhoz. Az alaptalan állításokhoz, a virtuális, a konstruált valósághoz elmarasztalásom érdekében ragaszkodnak, ráadásul olyan esetekben, amikor az állítások és a bizonyítandó cselekmény között nincs okokozati összefüggés. Ilyen módon nem lehet alátámasztani bőnösségemet az elsı osztályú repülıjegyek beszerzésével kapcsolatban. Lényegtelen, hogy adhattam-e utasítást, ha egyszer nem adtam. Sulyok Ferenc is elmondta. Ha adtam volna és azt törvénysértınek tartja, a köztisztviselıi törvénynek megfelelıen kellett volna eljárnia és nem kellett volna végrehajtania. Ahogy ezt a miniszternél is meg kell tennie, pedig hát ı aztán adhatott utasítást bárkinek. Az aktafedelek beszerzése azért is fontos lett volna, mert abból az is látható, hogy a szolgálati út betartásával láttam el a munkámat. Így lehetett ugyanis egyértelmővé tenni a felelısséget és számonkérni a feladat elvégzését. Ha pedig valaki nem volt bent, akkor pótlólag tájékozódott a döntésrıl, hacsak valakit nem bízott meg a helyettesítésével. Rengeteg, mindenki számára hozzáférhetı dokumentumot kutattam fel, győjtöttem össze. Pl. arra vonatkozólag, hogy a 2001-re áttett eseményt miért nem engedte a mi-

14

nisztérium akkori vezetıje megrendezni. Mármint azon kívül, hogy ezzel akarták bizonyítani: meg sem akartuk rendezni. Nem a pénzt kérték vissza a kiegészítı megállapodás alapján, hanem pereltek. Egy újabb ok: a feleslegesnek kikiáltott esemény ötletét Deutsch Tamás valósította meg, a Népstadion mellett, Sportsziget néven. Ennek dokumentációját is beszereztem és csatoltam, sajnos, hiába. 49 oldalas fellebbezést terjesztettem elı, amiben a rendelkezésre álló dokumentumok alapján kértem felmentésemet. Ebben összefoglaltam mindazt, amit az ítéletben alaptalannak tartok. A fellebbezést a Fıvárosi Ítélıtábla elıtt hosszabb idıkeretben, szóban ismertettem. Most tehát, amikor megvonom az eljárás mérlegét és összegzem, mi történt és mi támasztja alá ártatlanságomat, a felsorolt anyagokat – már csak sok száz oldalnyi terjedelmük miatt sem – részletesen nem ismertethetem. Kérem viszont ezek áttanulmányozását, ha eddig még nem történt volna meg. Érvelésemben elsısorban a fennmaradt vádakra összpontosítok. Ugyanakkor értelemszerően nem tehetem meg, hogy a már megszőnt vádakat valamennyire ne érintsem, amennyiben azokból általánosítható következtetést tudok levonni. Akár az eljárás menetére, akár a koncepcióra, akár a bizonyításra, a bizonyítékok figyelembevételére. Kénytelen vagyok bizonyos mértékig a már jogerısen felmentett, vagy szerény pénzbüntetésre ítélt szereplıkre és szerepükre is kitérni. Bizonyítási indítványban kértem olyan valóban fontos tanúk meghallgatását, akikre az ügyek megnyugtató tisztázása érdekében szükség van. Csak évek alatt tudtuk elérni, hogy Torgyán Józsefet és Sulyok Ferencet meghallgassák. Hiába kértem Orbán Viktor meghallgatását, pedig ı volt az egyik munkáltatóm. Stumpf István meghallgatását, pedig ı volt a kancelláriaminiszter és egyben az ÁPV Rt. cégei felett is a tulajdonosi jogok gyakorlója. A feljelentı Borost sem lehetett meghallgatni, ahogy Sepseyt sem, a másik feljelentıt. Vagy Bártfai Béla MEH-államtitkárt, pedig ı sokat tudott a munkámról. Kértük Deutsch Tamást, Szaló Pétert, Kovács Zoltánt, Furulyás Jánost, Bajánházy Jánost, Pálházy Jánost, Deésy Gézát. Minden esetben részletesen megindokoltuk, miért kívánjuk meghallgatni és milyen fıbb kérdéseket tennénk fel. Torgyánnál a bíróság ezek közül egyet sem engedett feltenni, igyekezett Torgyánba belefojtani a szót, vallomását úgy rekesztette ki, hogy ezzel az ítéletben sem számolt el. Igaz, Torgyán rendkívül jelentıs dolgokat mondott a reklámszerzıdésekrıl, az utazásokról, a minisztérium mőködésérıl stb. Ezek egyértelmően tisztáztak engem. Támaszkodott viszont a hazugságon kapott koronatanúkra. Pintérnére, az utazási ügyintézıre, akivel semmi kapcsolatom nem volt, a rendkívül elfogult és tudatlan Korbulyra és Szuromira, aki még Deésyvel is kollaborált ellenem.

Politikai motívumok Politikai motívumok (koncepciós ügy, politikai beavatkozás). Erre közvetlenül is sok tény utal, de közvetve is Elırebocsátom: senkit nem kívánok érzékenységében megsérteni. Nekem viszont az a feladatom, sıt a kötelességem, hogy védekezzek, rámutassak arra, ami nem stimmel. Ezért remélem, nem indulattal fogadják jó szándékú szavaimat. Nem szívesen teszem, de nem tehetem meg, hogy minderrıl ne ejtsek szót. Saját érdekeim és az igazság ellen

15

nem tehetek udvariassági gesztusokat, amivel senkinek nem használok. A közvélemény és a politika elıtt különben is egyértelmő, mi folyt ellenem éveken át: nem árulok el ezzel titkot és senkinek a tekintélyét ezzel nem rombolom. De különben is a tekintélyt nem a problémák és különösen nem a rendkívül súlyos hibák elhallgatásával lehet megırizni, különösen nem kivívni. Hanem a jó munkával. Az igazságszolgáltatásba vetett bizalmat azzal lehetne erısíteni, ha lenne erı a rossz irányba való hosszú menetelés felülvizsgálatára. Kénytelen vagyok konkrétumokat mondani: mert az általánosság nem elég. Az ártatlanságot nem kell bizonyítani, a bőnösséget kellene. De ha mindent elkövetnek azért, hogy elítéljenek, mégis rákényszerülök, hogy az ártatlanságomat bizonyítsam. Növeli, ki elfedi a bajt, írja Illyés Gyula. És szerintem is óriási a baj. Ezért kénytelen vagyok beszélni olyan kényes és nem szívesen hallott kérdésekrıl, mint az ügyészségi zsidózás, a hamis vádak, a hamis tanúk, a hamis tanúzásra való rábírás, a kényszervallatás, a vádakat helyettesítı rágalmak, rágalmakat megfogalmazó ügyészségi belsı (ún. hivatalos) feljegyzések. És a legutóbbi felfedezés: az irattárban látott, oda megkerült repülıjegyekként bekerült – mondjuk így — próbálkozások. Megkínzásom és az ellenem elkövetett durva atrocitások, emberi méltóságom sorozatos lábbal tiprása. Úgy bántak velem, mint egy terroristával és úgy beszéltek, ahogy azzal nem mertek volna. Szabad préda voltam, minden következmény nélkül tulajdonképpen bármit meg lehetett velem tenni. Nem csak Szabadi Béláról van szó, hanem egy kísérletrıl. És nem is egy tyúkperrıl, hanem egy nagy horderejő ügyrıl. Növeli, ki elfedi a bajt. És hadd tegyem hozzá: magára veszi a felelısséget. Felsorolás – a teljesség igénye nélkül. Nem ígérem meg, hogy most röviden fogok beszélni. Elvettek már hét termékeny évet az életembıl, feleslegesen dolgoztattak, amikor anyagokat kellett készítenem és szerkesztenem, koptatták a szervezetemet, tönkretették az egészségemet, elzártak a munkától, meghurcoltak és folyamatosan megaláztak stb. Általában még arra sem vették a fáradságot, hogy felkészüljenek. Vagy, hogy tanuljanak. Jogom van arra, hogy összefoglaljam és alaposságra törekedve a pert és ehhez a jogomhoz ragaszkodom. Magamról és munkámról, ami 2001-ig csak elismerést keltett a miniszterelnökben Komoly szakmai múlttal, tudományos fokozattal, kutatói, vállalkozói és diplomáciai, szervezıi tapasztalatokkal, a Kisgazdapárt vezetı gazdaságpolitikusaként kerültem az Orbán-kormányba. 20 évig dolgoztam az elızı rendszerben a Gazdaságkutató Intézetben, ami az akkori felsı vezetıs makrogazdasági tanácsadó testülete volt. De dolgoztam az ipari tárca makrogazdasági vezetıjeként és az egyik nagy cég közgazdasági vezetıjeként. Az Orbán- kormány megalakulását a koalíciós megállapodást elıkészítı bizottság egyik (kisgazda) vezetıjeként mozdítottam elı. A kormány elismert felkészültségő (Orbán Viktor szerint talán a legjobb felkészültségő), elismert képességő és teljesítményő tagja voltam. Orbán Viktor miniszterelnök is folyamatosan így nyilatkozott rólam. (Lásd leadott anyagok.) A kormányüléseken rendszeresen helyettesítettem Torgyán minisztert, a parlamentben is gyakran én képviseltem a tárcát. A legfontosabb gazdasági jellegő minisztériumokat tömörítı gazdasági bizottság üléseire én jártam, e fórum egyik legaktívabb

16

részvevıje voltam. Orbán Viktor engem nevezett ki a gazdaságbiztonsági tartalékokat kezelı tárcaközi bizottság elnökévé, mely több minisztériumot fogott át e témában. Az állami kitüntetéseket adományozó bizottságban én képviseltem a kisgazda felet. Sokat, megfeszítetten és eredményesen dolgoztam a kormányban, a minisztériumban, a parlamentben. Három hónap alatt sikerült felállítani az ország legnagyobb minisztériumát és integrálni az ide kerülı területeket (területfejlesztés, építészet, mezıgazdasági célú vízgazdálkodás, állami tartalékolás). Az eredményesség megmutatkozott a tárca munkájában, a válságból való kilábalásban, az agrárium és a vidék fejlıdésében (2001-ben, amit 2000-ben kellett megalapozni, 23, 4 százalékkal nıtt a mezıgazdasági termelés volumene), az agrárexport eredményeiben, új piacok meghódításában és régiek visszaszerzésében. Szerepem volt a magyar agrártermékeket Oroszországban sújtó büntetıvámok felszámolásában, s így az ide irányuló magyar agrárkivitel 35 milliárd forinttal való növelésében. A Japánba irányuló nyershús-export lehetıségének kivívásában, ami Kelet-Közép-Európából egyedül nekünk sikerült, és amibıl már a következı évben 7 milliárd forint bevétele származott az országnak. (2006-ben pedig már 17 milliárd.) Szerepem volt annak a 192 milliárd forint többletforrásnak az elérésében, amit az általam kidolgozott agrár- és vidékfejlesztési projektekre vívtam ki a kormánynál. Én készítettem a tárca valamennyi stratégiai jellegő anyagát és fogadtattam el a kormánnyal. A kormányprogram agrárfejezetét, a tárca agrárgazdasági és vidékfejlesztési programját. Én dolgoztam ki annak alapjait is, hogyan lehet a tárca költségvetési igényeit minél jobban kielégíteni. A költségvetési koordináció feladata ezt jelentette, amit ugyancsak ellenem használtak fel a peremben. Munkámmal és a vállalati önállóságnak és felelısségvállalásnak kedvezı feltételek bevezetésével elısegítettem az állami vagyon folyamatos gyarapítását, a korábban veszteséges cégek nyereségessé tételét, elımozdítottam jelentıs fejlesztéseiket. Megvédtem a cégek önállóságát, anyagi érdekeit a különbözı érdekcsoportok beavatkozásától. Szerepem volt az FVM-hez tartozott Ferencváros megmentésében, adósságállományának felszámolásában, a klub nyereségessé válásában és bajnoki címében. Mindezt nagyrészt feszes gazdálkodással, részben olyan bevételekkel értük el, amelyek törvényesek voltak és amelyeket Orbán Viktorral is egyeztettünk. Stb. Munkámat sokszoros kontroll és a legfelsı szinten is megvalósuló egyeztetések mellett végeztem. A miniszterek, így az agrárminiszter, akinek a helyettese voltam csak a gazdasági és a pénzügyminiszter egyetértésével adhatott ki anyagi vonatkozású rendeleteket. Torgyán József minden lényeges kérdésben egyeztetett Orbán Viktor miniszterelnökkel. Külföldi tárgyalásaimra a kormánnyal, vagy a gazdasági kabinet felhatalmazásával érkeztem. A minisztériumok számláit az Apeh kezelte, onnan átutalást csak a forrás megléte és a jogcím ellenırzése után lehetett teljesíteni. A pályázatokat a Magyar Államkincstár ellenırizte és szőrte meg. Az ellenzék interpellációira adott válaszokat, amelyeket az agrárminiszter, távollétében pedig én adtam meg, a kormányoldal rendre megszavazta. A fordulat: boszorkányüldözés és leszámolás Az elıbbi és más jelentıs érdemeimet nem honorálták, ehelyett szokványos cselekmények kriminalizálásával, bőncselekménnyé nyilvánításával büntetıeljárást indítottak ellenem. Ráadásul példátlanul durva módszerekkel, amelyek akár megsemmisítésem-

17

hez is vezethettek volna. Olyan ügyekben is felléptek és ilyen brutálisan, amelyekkel a miniszterelnök, illetve a gazdasági és a pénzügyminiszter egyetértett. Sıt az utóbbi interpellációs válaszában is megvédte az intézkedést. A kormányzati referatúra mindenrıl tudott, részt vett a heti rendszerességgel zajló vezetıi értekezleteken, megkapta anyagainkat, kapcsolatban állt munkatársainkkal. A parlamentben felmerült kérdéseket külön tanulmányozták. A velem való elégedettség hirtelen szőnt meg, a kétéves költségvetés elfogadásával. Ennek napján a miniszterelnök még kizárta, hogy bármilyen változás lenne a kisgazda tárcák vezetésében, de még egy hónap sem telt el: Torgyán és én már nem voltunk hivatalunkban. Ezután indult a boszorkányüldözés. Ha valamilyen kételye lett volna mégis a kormányfınek, könnyen tisztázhatta volna, ha felállítja azt a kormánybizottságot, amire a törvény kötelezi. Elszámoltatás helyett ellehetetlenítésre került sor, a tényeket nem feltárták, hanem ehhez konstruálták (igazították) a valóságot, ami az eljárás egész eddigi (sokéves) történetérıl kijelenthetı. Kétségtelen, hogy bonyolult kérdésekrıl van szó, melyeket kellı felkészültség és elmélyülés helyett „egyszerően oldottak meg”: elmondták az ügyekrıl azt, amit „ki szerettek volna hozni belıle”. Nem a kivizsgálás volt a lényeg, hanem az elızetes elképzelés igazolása. Az eljárás ellen, ami nem választható el a politikától. Nem csak azért, mert politikusról, az Orbán-kormány politikai államtitkáráról és volt országgyőlési képviselırıl van szó, akit az Orbán-kormányban végzett munkájáért állítottak bíróság elé. Hanem azért, mert a per minden szakaszában meghatározó volt a politika szerepe: az idızítésben, az elindításában, a tényállásban és a minısítésben, a konstrukciókban. Az eljárást deformáló súlyos törvény- és alkotmánysértésekben, amelyekre a politika nyomása és kecsegtetése nélkül a nyomozó hatóságok nem mertek volna vállalkozni. És persze a per politikai céljaiban is (a Kisgazdapárt szétverése, a hatalomból és a közéletbıl való kiszorítása, a kisgazda minisztériumok és szavazótábor megszerzése) és az igazságszolgáltatás politikai célokra való felhasználásában is. Mindez a Szabadi Béla elleni lejárató kampányon és meghurcolásán keresztül zajlott, aminek módszereire és hajthatatlanságára csak a politikai érdek (vélt érdek) a magyarázat. Ez odáig terjedt, hogy a vádak konstruálásába a politika köztörvényes bőnözıket is bevont. Így mindenekelıtt Deésy Gézát, aki már az ún. kazettaügy ügy megkomponálásában is jeleskedett. A politikai összefüggésekrıl, háttérrıl két könyvem jelent meg, összesen több mint ezer oldal szól errıl és a koncepcióról. Ennek felidézése most nyilván nem lehetséges. Felhívom a figyelmet arra, hogy nagy súlyt helyeztem a dokumentálásra, minden hozzáférhetı anyagot felkutattam és bemutattam. Az A HÁLÓ – Két leszámolás a hatalom tetıpontjától, 2000 ıszétıl az elızetesig tárgyalja az eseményeket. A Bilincs és póráz – A Gyorskocsi utca pedig az elızetes letartóztatás idıszakát és történetét, eseményeit foglalja össze, és természetesen feleleveníti a kormányzás idejét is. Így a kormányüléseket, a kormány mőködését. És azt is, hogy mi várhat sokakra, ha a nekem szánt konstrukciót el tudják fogadtatni. Nem végsı érvként hivatkozom arra hogy politikai per folyik ellenem, hiszen annál rosszabb nem érhet valakit, mint hogy politikai célzatú eljárást indítanak ellene. Ha

18

nem ez lenne a motívum, akkor már rég véget ért volna a perem, az egyértelmő tényállást elfogadják és felmentenek. De szerintem koncepció nélkül bele sem kezdtek volna, mert a büntetıeljárásnak nem volt valós oka. A politika nyomása és az alkalmazott eszközök és módszerek durvasága az ügyvéd számára, amennyiben tényleg védeni akart, komoly hátrányt jelentett. Elviselni a mélyütéseket, a sorozatos manipulációkat, a tönkretétel és megsemmisítés vágyát és éhségét, a sorozatos és égbekiáltó igazságtalanságokat – olyan, mint egy lázálom. Mit is mondott Jobbágyi jogászprofesszor a koncepciós perekrıl? „Egy koncepciós pernek az a lényege, hogy nem az igazságot akarják kideríteni, hanem egy koncepciót igazolni. (Hír Tv, 2007. március 17.) Erre a szélmalomharcra ment el már több mint hét év az életembıl. Ha nem lenne politikai az ügy, nem kapnék mindenhonnan (szó szerint mindenhonnan) olyan jelzéseket: tudjuk, hogy ártatlan vagy, de kérdés, meri-e vállalni a másodfokú bíróság ennek a kimondását? Megértem a tisztelt ítélıtáblát, hogy szinte hihetetlen lehet a számára is szembesülni az ilyen motívumok által elıidézett deformációk ekkora tömegével. De melyek is ezek? És miként lehetetlenítették el az életemet és a védekezésemet? A bíróság mit tehetett volna egy nyilvánvalóan politikai ügyben? Vissza kellett volna utasítania, mert nem illetékes politikai konfliktusok megoldásában. Vagy felvenni a kesztyőt és ténylegesen kivizsgálni az ügyet, feltárni, történt-e törvénysértés. A láthatóan fals állításokat értékelni kellett volna, és ebbıl levonni a tanulságokat. Hogy ne legyen kedve senkinek többet az igazságszolgáltatást eszközként használni a politikai harc céljaira. E két kézenfekvı megoldás helyett (visszautasítás és tényfeltárás), az elsıfokú bíróság – miközben mindenféle vargabetőket tett – végül is a bármilyen abszurd vádak mindenáron való bizonyítására törekedett. Lehet, hogy azért is, mert szakmailag is ez volt az egyszerőbb. Felkészültség: ami hiányzik Én egy másik szakma képviselıjeként nyilatkozom fıleg a szakmámból való felkészültségrıl, amit éveken át tapasztaltam. Ha az lenne az általános, amit el kellett szenvednem: riasztó lenne a kép. Sajnos ezt kellett korábban kifejezetten jogi ismeretekbıl is tapasztalnom. Például az alkotmány vagy a mentelmi jog, a társasági törvény, a köztisztviselıi törvény, vagy akár az állami vezetıi juttatásokról szóló kormányrendelet, az FVM szervezeti és mőködési szabályzata stb. nem ismeretébıl. Ha csak ez utóbbit elolvassák, rájönnek, hogy egy fıosztályvezetı nem állami vezetı, a rájuk vonatkozó szabályozás ıt nem érinti. Megtudják, hogy kik az állami vezetık (miniszter, államtitkár, helyettes államtitkár). Nem tudom, a felkészültség hiánya-e vagy valami más, ha az ügyészség azon sajnálkozik, miért nem emeltek vádat a vállalatvezetık ellen? És egyúttal megállapítja: már elévült, amit tettek, ezért az itt ülıket kell elmarasztalni. Az ügyészség ugyanis biztosan tudja, hogy a vádemelés az ı diszkrecionális joga, tehát kizárólagos joga. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy ha nem garantálják, hogy nem lesznek gyanúsítottak, nem állították volna, hogy olyan szerzıdést kötöttek, ami nem állt érdekükben. Az ügyészség még mindig nem érti, vagy nem akarja érteni, mi a különbség a vagyonkezelés és a tulajdonosi jogok gyakorlása között. Azt meg különösen nem érti, hogy az ÁPV Rt. cégeinél én és a minisztérium szakmai feladatokat láthatott el, de a

19

tulajdonosi feladatokat Stumpf István kancelláriaminiszter látta el. Stumpf István felháborodottan tiltakozott minden elszámoltatása ellen, arra hivatkozott, hogy ı alapítói jogokat gyakorolt. Korábban pedig azzal kérkedett, hogy leleplezte az FVM-et és engem. Ha megnézik a szervezeti és mőködési szabályzatot, szembesülnek azzal, hogy ez a repülési osztály kérdése egyáltalán nincs szabályozva? Következésképpen a fıosztályvezetıkrıl sem intézkedik. Ha megnézik az SZMSZ-t, abból is kiderül, hogy a kabinetfınök fıosztályvezetı volt. És megtudják, hogy a nemzetközi fıosztály közvetlenül a miniszterhez tartozott. Ha megnézik a Kehi utazási jelentésének megjelölt oldalait, kiderül, hogy egyetlen minisztériumban nem volt szabályozva az állami vezetıknél alacsonyabb rangú köztisztviselık repülési komfortfokozata. Ha fellapozzák az SZMSZ-t, megtalálják azt a mellékletet, amelyikben rögzítve van, hogy az utazási költségekért a nemzetközi fıosztályvezetı a felelıs. Tehát Szabadi államtitkár már emiatt sem követhetett volna el hőtlen kezelést. Ha elolvassák a köztisztviselıi törvényt, kiderül, hogyan kell eljárnia a köztisztviselınek, ha jogellenes utasítást kapna. Stb. És nem jönnének elı még mindig, ahogy az ügyész úr még mindig teszi, a vezetıi értekezletekkel és hogy azokat Szabadi Béla hívhatta össze, amikor Tamás Károly tartotta évek óta, heti rendszerességgel. Nem hiszem, hogy itt különösen elég azzal elkenni a dolgot: így ítélte meg az ügyész, a rendır vagy az elsıfokú bíróság, mert ez nem mérlegelés kérdése. Nem jobb az sem, ha „csak úgy tett”: nem ismeri pl. az alkotmányt és tudatosan sértette meg. Szerintem ez is valahol felkészületlenség. A felkészületlenségbıl is és persze fıleg a mindenáron való elítélés szándékából is adódik, hogy nem tudtak különbséget tenni a valós és a virtuális világ között. Akkor is, most is többször elmondtam, hogy az nem én vagyok, kirıl beszélnek és azok nem az én tetteim, amire épül a vád. A felkészületlenség miatt nem tudják – talán, ha akarnák sem – szétválasztani a valóst a konstruálttól, sıt a felkészületlenség valósággal hajthat a virtualitás, a kitalációk felé. Rendkívül nagy szerepe van a vádakban és a kérdésekben és a válaszokban is feltételezéseknek. A tények helyett. Egyszerőbb valamit feltételezni, kitalálni, mint a valóságból levezetni, de itt mégis csak emberi sorsokról van szó. A felkészületlenség abból látszik igazán, hogy milyen könnyedén intéznek el bonyolult kérdéseket, tesznek kinyilatkoztatásokat, hogyan kell dolgozni – persze csak ott, ahol Szabadi Béla mőködött – egy minisztériumnak. Elképesztı szakszerőtlenség és naivitás, ami megmosolyogtató lenne, ha nem lenne tragikus. A reklámról való olyan vélekedés: a cégeknek nem volt szükségük reklámra. Így: en bloc, egy cégnek sem. Nem találnának olyan szakértıt, aki ezt ki merné jelenteni, nyilván ezért sem vontak be szakértıt. Nem is szólva arról, hogy még az érdekvezérelt vallomásokban is több helyen megjelenik az, hogy hasznos volt a reklám. Még az is, hogy nem értették, miért kellett felmondaniuk. És vannak olyan cégek, amelyeknek a reklám a legfıbb vagy egyik fı profiljuk. Gondoljunk az Agrármarketing Centrumra vagy az Agrárinnovációs Centrumra. Természetesen még igen komoly felkészültséggel is reménytelen lenne annak bizonyítása: az EU által már direktívába foglalt sportfinanszírozási mód Magyarországon és csak Szabadi Bélánál bőncselekmény. Ez a bírói és ügyészi közgazdászkodás, és ennek hihetetlen színvonala megalázó a szakmára.

20

Érdekes annak bőncselekményként való feltüntetése, hogy állítólag korábban nem reklámoztak a cégek a Ferencvárosnál. Még inkább az, hogy egyúttal kirekesztenék, hogy az AMC Benedek Fülöp alatt ment az asztalitenisz szövetséghez reklámozni, addig ott nem reklámozott. Megalázó a lehordás jellegő, igen magabiztos ítélethirdetés, aminek több kijelentését egy bíró nem vállalhatja hivatalosan. Szakmailag sem. Ezért kértük többek között e hangszalag kiadását, amit az is indokol, hogy az ítélethirdetésrıl nem készült jegyzıkönyv, holott egy másik jegyzıkönyv szerint azt külön elkészítik. Eleve bonyolult, szakmaspecifikus ügyeket kellett kivizsgálni és tárgyalni, amelyeket tovább bonyolítottak úgy, hogy egyszerre jelent meg az iratanyagban a való világ és a virtuális világ. . Ezt a bonyolult kérdéskört tulajdonképpen csak én tudom átlátni, én tudok abban eligazodni. Csak én tudom megmondani, hogyan volt. Nekem vannak meg az ismereteim és a tapasztalatom és csak én vettem a fáradságot, hogy megismerjem, amit nem ismertem. De folyamatosan korlátoztak abban, hogy errıl számot adjak. Belém fojtották a szót, nem vették figyelembe azt sem, amit el tudtam mondani és le tudtam írni és aminek az ellenırzéséhez csak valamilyen dokumentumot kellett volna fellapozni. Tapasztalt közgazdászként megdöbbentınek tartom, hogy az ügyészség vállalkozott a cukor- és lisztértékesítés kárárának kiszámítására, a szükséges ismeretek nélkül, majd keresett egy „szakértıt”, idézıjelbe téve, akivel kihozatta az általa megálmodott összeget. És ezzel lehetett engem éveken át szidalmazni. Legalább ennyire megdöbbentı, hogy a Fradi-reklámok kárát is kiszámítja, amikor az elsıfokú bíróság is megállapította: a kárt szerinte nem lehet számszerősíteni. Úgy persze lehet számot közölni, ahogy az ügyészség: összeadták a szerzıdések összegét és az lett a kár. Elıbb azt is, ami nem teljesült, utóbb azt, amit ténylegesen kifizettek. Pedig maga az ügyész mondja, hogy a szakma szerint a reklám fele felesleges, csak azt nem lehet tudni, melyik fele. Az esetleges anyagi hátrányt bizonyítani kellene. Ez azért is nehéz, mert ha ez sikerülne is, kétlem, hogy van szakértı, aki ezt ki tudná számítani, mennyi lenne ebbıl az, ami velem lenne kapcsolatba hozható. És mennyi az, ami a cégvezetık esetleg hanyag munkájával: azzal, hogy nem gondolkodtak el, mit és hogyan és konkrétan hol hirdessenek. Akárki döntött volna is, a feladatot az elvárható színvonalon kell elvégezniük. De nálam felmérés és bizonyítás helyett az ügyészség összead. Mindent összead. Örömmel közölte az ügyész úr, hogy 547 millió forint jön ki. Hogy miért örül: mert mindenáron börtönbe akar juttatni. Még mindig. Kísérlet sem történt a megismerésre. Ezt helyettesítette a leegyszerősítés és a virtuális világ megkonstruálása. Hiába vannak írásbeli bizonyítékok, mintha nem lennének. Egyszerően megkerülik, ami akadályozná a konstrukció érvényesítését. A megkerülés módszerei is enyhén szólva vitathatóak: attól kezdve, hogy nem veszik figyelembe a bizonyítékot egészen addig, hogy nem kelt érdeklıdést a bizonyítékok manipulálása (eltitkolása, létrehozásuk módja: konstruálásuk pl. bizonyára a repülıjegyeknél stb.), sıt maga az elsıfokú bíróság is manipulál. Gondolok itt jegyzıkönyvek kulcsrészeinek átfogalmazására és tartalmuktól való megfosztásukra. Szétbont összetartozó anyagokat (az általam leadott vastag, több száz oldalas dossziét és Csúcs-jelentést), pedig azok összetartoznak és így adnak képet. Ráadásul nincsenek meg mind a beterjesztett lapok. Iratellenes az ítélet: olyan vallomásrészletekre hivat-

21

kozik, amelyek még a jegyzıkönyvek szerint sem hangzottak el. A tanúvallomásokban azt akarja bizonyítani, magyarán erıltetni, ami nincs ok-okozati összefüggésben a tényekkel. Mindez azért tragikus, mert a bíróság rendelkezésére álló bizonyítékokból megállapítható, hogy nem követtem el bőncselekményt. A rendkívül rámenıs és a szakmai minimumot is nélkülözı kinyilatkoztatások elerıtlenítı hatással voltak ügyvédeimre és nem tudtak úgy képviselni, ahogy kellett volna. Egyik ügyvédem ebben a megközelítésben a bírónı modorának hiányosságaival nyugtatta meg magát, igyekezett engem is megnyugtatni és a mindenek ellenére való igazságos döntéssel áltatni minket. Ez a múlt. Értékelem, hogy most mód nyílt bizonyos kérdések tisztázására. Hogy a T. Fıvárosi Ítélıtábla kísérletet tett Nagy András meghallgatására reklámügyben és azt is, hogy beszereztek alapító okiratokat, vagy hogy már eddig is kifejthettem sok mindent a T. Fıváros Ítélıtábla elıtt. A koncepciós per Torgyán József annak idején nyilatkozott arról, hogy a Szabadi-ügyre, mint a legmocskosabb koncepciós perre fognak visszaemlékezni. Bárándy György, aki hosszú idın át látta el a védelmemet, sokszor nyilatkozott arról, minek tartja a Szabadi-ügyet. A bíróság elıtt is, perbeszédében, 2006. szeptember 19-én: „Köztudomású tény, hogy minden vállalati, minisztériumi vezetı karácsonykor ajándékokat ad, közismert és köztudomású tény, hogy ezért eddig senkit büntetıjogi felelısségre nem vontak. Ez az elsı eset. Miért: Szabadi Bélát tönkre kell tenni. Szabadi Béla pere politikai per. Az ember azt hiszi, ha idısebb lesz, akkor már újat nem láthat. Korosztályom és én úgy gondoltuk, hogy a Rajk László, Nagy Imre ellen folyó perekkel a politikai perek korszaka lezáródott. Nem záródott le, gyorsan Szabadi Bélánál elıhozták.” Az akkori ellenzék, mai kormánypártok ellentmondásosan nyilatkoztak. Egyfelıl munkájuk és – ahogy fogalmaztak – figyelemfelhívásuk sikerességét akarták látni az ellenem való fellépésben és fıleg azt, hogy a kisgazdák kiszorításával és a Fidesz ezáltali meggyengülésével visszakerülhetnek a hatalomba. Másfelıl a politikai motívumok mellett nem mehettek el, mert azok olyan durva formát öltöttek és annyira szemérmetlenek voltak, amivel nem azonosulhattak, amit mindenképpen szóvá kellett tenniük. Nem volt ez könnyő a számukra, hiszen a politikai fellépést leginkább vádak konstrukciós jellegével lehet alátámasztani. A második mentelmi kikéréskor eljutottak oda, hogy nem szavazzák meg a kiadásomat. Szünetet kértek, hogy ezt megbeszéljék, de Áder nem adott szünetet. (Errıl is ír Lendvai Ildikó a levelében.) De változatlanul zavart okozott, hogy sajnos hasonló vádak, ténylegesen rágalmak hangzottak el felszólalásaikban. A Fidesz a kérdéseikre adott válaszokat mindig megszavazta, majd elıvette az interpellációkat és feljelentett. A Fideszesek most arra hivatkoztak: miért nem örülnek az akkori ellenzékiek, hiszen azért vonnak felelısségre, amit éppen ık tettek szóvá a parlamentben. Igaz, hogy elsısorban nem velem kapcsolatban, de ez talán senkinek nem jutott az eszébe. A vélemények közötti hivatalos arányok késıbb változtak. Nem hivatalosan e képviselık zöme mindig konstruáltnak tekintette a vádakat, el nem tudta volna képzelni,

22

hogy bármilyen bőncselekményt követtem volna el. És szégyellte magát sorsom miatt. Lelkiismereti okok is közrejátszottak abban, hogy hivatalosan utat tört e felfogás, mármint a per koncepciós jellegét tekintve és nyilván az is, hogy rájöttek: a recept ki van találva, ellenük is bevethetı. 2001 novemberében, mentelmi jogom második kikérésekor Dornbach Alajos ügyvéd, volt szabaddemokrata politikus, a mentelmi bizottság akkori alelnöke is tiszteletköröket fut, mielıtt és miután a bizottság többségi álláspontját, kiadásom elutasítását indokolná. Ezzel kezdi: „A bizottság többsége érdemben indokoltnak tartotta a legfıbb ügyész indítványát, vagyis megalapozottnak a mentelmi jog felfüggesztésének kezdeményezését.” Majd ezzel fejezi be: „Hangsúlyozom, az indítvány szakmailag megalapozott, de tisztázandó - és a legfıbb ügyész úr meghallgatását továbbra is szükségesnek tartjuk -, hogy a pártpolitikától független igazságszolgáltatás feltételei adva vannak-e.” A szakmai alkalmasságról való vélemény azért is meglepı, mert a mentelmi bizottság korábbi nyilatkozata szerint ezt nem vizsgálhatja. Hiába fordult a mentelmi jog elsı kikérésekor Szıgyényi József ügyvéd Isépy Tamáshoz, a bizottság elnökéhez: a cselekményeket Szabadi Béla el sem követhette, Isépy szerint a bizottság az indítvánnyal érdemben nem foglalkozhat. E két ide nem illı és szerintem nem helytálló minısítés között Dornbach azt mondja el, ami e minısítésnek is ellentmond: „Két bizottsági tag is indítványozta, hogy a bizottság a következı ülésre hívja meg a legfıbb ügyészt néhány aggályt keltı kérdés tisztázása érdekében. A legfıbb ügyész hasonló meghallgatására az elmúlt tizenegy évben több esetben sor került, hogy szóban egészítse ki az indítványt és a bizottság kérdéseire adjon választ. Jelen esetben a bizottság többsége nem támogatta a két képviselı indítványát, annak dacára, hogy kifejtették az indítványozók, hogy a közvéleményben széles körben kialakult meggyızıdéssel összhangban alaposan feltételezhetınek tartják, hogy a nyomozó hatóságok döntései és az egyes ügyekben alkalmazott módszerek pártpolitikai célokat és érdekeket szolgálnak, Szabadi Béla esetében pedig az emberi méltósághoz főzıdı alkotmányos állampolgári jogokat is sértik. A bizottsági tagok kifogásolták – hangsúlyozom: valamennyi bizottsági tag egyetértett a kifogással –, hogy Szabadi Bélát ez év júniusában úgy vették ırizetbe, hogy a sajtó képviselıi jelen voltak, a televízió nézıi láthatták, amint dr. Szabadi Béla országgyőlési képviselıt megbilincselték és elvezették. Ugyanígy sorozatosan közvetítette a televízió a megbilincselt és pórázon vezetett országgyőlési képviselı kihallgatásokra, szembesítésekre történı elvezetését. Kik és milyen meggondolásból értesítették a sajtót ezeknek az eseményeknek a helyérıl és idıpontjáról, például az ırizetbe vétel idıpontjáról? Egyhangú megütközéssel vette tudomásul a bizottság, hogy a 2001. október 30-án megtartott bizottsági ülésre a házi ırizetben lévı dr. Szabadi Béla országgyőlési képviselıt a rendırség megbilincselve és pórázon vezetve kísérte a Képviselıi Irodaházba. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Félrebeszélsz!) Dr. Szabadi Béla ma is érvényes mandátummal rendelkezı országgyőlési képviselı, akinek joga van az Országgyőlés ülésein megjelenni és a képviselıi jogait gyakorolni. Felvetették: talán minden esetben hasonló módon fogják elıvezetni ıt, teljesen indokolatlanul?” A bíróság számára a politikusok véleménye perem megítélésérıl azért kell, hogy fontos legyen, mert a parlamenti képviselıket mentelmi jog védi. Ez a parlamenti kép-

23

viselıket az illetéktelen beavatkozásoktól védi, a képviselıi munka fontos biztosítéka, hogy senkit ne lehessen zaklatásból vagy mögöttes szándékból elvonni munkájától A parlament joga, hogy mérlegelje, kiadja-e vagy megtagadja a legfıbb ügyész kérését. Lendvai Ildikó, a szocialista párt frakcióvezetıje e minıségében írta meg véleményét a Szabadi-ügyrıl. A 2007 novemberében kelt levél másolatát átadtam a T. Ítélıtáblának és kértem annak ismertetését. Most csak néhány gondolatot emelek ki a levélbıl. Munkatársaival kivizsgáltatta mentelmi ügyemet és az ezzel kapcsolatos eljárások részleteit. Idézem: „Arra a következtetésre jutottam, hogy az Önnel szembeni ügyészségi indítvány, az Ön mentelmi jogának felfüggesztése utáni események hátterének feltárásával a magyar parlament mindmáig adós maradt. (…) Géczi úr egy talán ízetlen poénkodás kíséretében, éppen azt az azóta is bennünk élı szorongást kívánta érzékeltetni, hogy a közvádas ügyekben „szokásos” gyakorlatot követve mi is szavazatunkat adtuk az Ön mentelmi jogának felfüggesztéséhez, majd rá két napra döbbenten értesültünk az ırizetbe vételrıl és az elızetes letartóztatásról. Ilyesmi a néhány hónappal azelıtt tettenéréssel ırizetbe vett Székely Zoltán kisgazda képviselı rendkívüli esetétıl eltekintve, 1990 óta, sıt talán a korai Rákosi korszak óta Önnel fordult elı elıször. A Kisgazdapárt és a Torgyán József miniszter úr által vezetett agrár-vidékfejlesztési tárcával folytatott akkori heves vitáinkba személyes megítélésektıl függetlenül a mentelmi ügyben az ellenzék jóhiszemően, a törvények szellemében járt el. A második mentelmi megkeresésnél a bizottság többsége (köztük Dornbach Alajos és Géczi József) az ellentmondásokat észlelve a mentelmi jog fenntartására tett javaslatot. Az MSZP frakció nevében Göndör István szünetet kért, Áder János elnök úr azonban ezt nem méltányolta. Ugyancsak egységesen tiltakozott az ellenzék az eljárás koncepciózus és durva jellege miatt. Máig sincs tisztázva, hogyan lehet biztosítani egy eljárás alá vont, elızetes letartóztatásban vagy házi ırizetben tartott képviselı jogainak és kötelezettségeinek gyakorlását.” Géczi József, a mentelmi bizottság mostani elnöke, aki akkor alelnök volt szintén nyilatkozott. 2007 decemberében ezt írta: „Boldog, és tisztázó Új Évet kívánok Önnek! Az Ön ellen annak idején kibontakozott koncepciózus eljárás mozzanatai a korabeli rossz érzések és sejtések után bennem is csak évek múltán álltak össze egésszé. Ha Ön is egyetért vele, februárban szívesen állnék rendelkezésre, egy tisztázó beszélgetésre. Gondolom nem árulók el vele titkot, hogy a Lendvai Ildikó frakcióvezetı úrasszony Önhöz írt levele egészében és részleteiben tükrözi az én álláspontomat is. (…) A Dán János makói képviselıtársam elleni ugyancsak tendenciózus, bár jogilag kisebb súlyú mentelmi eljárás napján elmondott napirend utáni beszédem volt az elsı, és sokáig az egyetlen, amelyben felhívtam a figyelmet a Fidesz akkor egyre veszélyesebbé váló, gáncs nélküli politizálására.”

Boros, az igazságszolgáltatás része (tényállást ad, megállapít, prejudikál és kéri elítélésemet Boros Imre kétszer tett névre szóló feljelentést. Elıbb a legfıbb ügyésznél, aztán az országos rendırfıkapitánynál. Sepsey Tamás, a Kehi elnöke többször.

24

Elfogadhatatlan a munkamegosztás: Boros és Sepsey tulajdonképpen vádat emel, Orbán jóváhagyja, majd ezt igyekeznek keresztül erıltetni. Néhány hét alatt megoldják azt, amivel már nyolcadik éve küszködünk. (Ahogy errıl volt, lesz szó.) A minisztériumban az elsı feljelentéskor 27 millió forint jutalmat osztottak szét a feljelentés és mellékleteinek szerzıi között. Késıbb többen egyéb jutalmakat kaptak. Sulyok Ferenc megtarthatta fıosztályvezetıi állását, egyik nap ugyan kirúgták, de másnap a vallomására való tekintettel ezt hatálytalanították és visszakapta azt a több éves kiküldetését, amit még én intéztem el számára Torgyán miniszternél. Hazajövetele után Gráf József miniszter több évtizedes munkáját így értékelve, kitüntette. Pintér Károlyné is kitüntetést kapott, kiváló munkájáért. Korbuly László szintén. Nem ismerhettem meg, konkrétan mivel vádolt feljelentésében. Mindenféle ügy kavargott a levegıben. Pl. a váltóügy, amirıl késıbb elismerték, hogy gyenge kísérlet volt Szabadi megfogására. Boros elsı feljelentését évek múlva ugyan láthattam, de annak mellékleteit a mai napig sem. Sem a titkosnak nevezett jelentést, sem a nyilvánosakat. Egy kivételével: ez a cégek címjegyzéke. Pedig az amúgy primitív, helyesírási hibáktól hemzsegı, a legendás Gyugyerák stílusában összekapart felsorolásból kitőnik: ezek feltételezhetıen nem kis horderejő írások lehetnek és védekezésemhez, akár a rágalmak elleni fellépésemhez nélkülözhetetlenek. A primitívséget azért teszem szóvá, mert ez is jelzi, hogy emberek és családok sorsát milyen hányaveti módon lehet kezelni. A mellékleteket maga Boros is igen fontosnak tartotta, azokat bizonyítékként terjesztette el. Feljelentését ezzel fejezte be: „Mellékelten csatolom a feljelentésben foglaltakat alátámasztó belsı vizsgálat anyagát és egyéb dokumentumokat.” A mellékletek: 1) Titkos jelentés dr. Szabadi Béla politikai államtitkár által folytatott tevékenység szabályszerőségének, indokoltságának és hatékonyságának vizsgálatáról) (2001. március). (Már az is, amit a cím megfogalmaz, maga a törvénysértés); 2) 2001. február 17-én készült jegyzıkönyv az iratmegsemmisítésrıl. (Ezt is ismernem kellene, hiszen egyetlen okirat nem semmisült meg, de mivel azok több példányban készülnek, nem is lehet megsemmisíteni) 3) 2001. február 21-én készült jegyzıkönyv az iratmegsemmisítésrıl. 4) 2001. március 1-én készült nyilatkozat az iktatás elmaradásáról (Az elektronikus iktatás felelıse Wittmann Róbert informatikai fıosztályvezetı volt. A betanításért és a folyamatos kontrollért is ı felelt, ami rendben folyt. Mégis engem, illetve titkárságvezetımet akarták kérdıre vonni azért, miért nem oktattuk ki a titkárság dolgozóit. Errıl tanúkihallgatási jegyzıkönyvek készültek, a mentelmi jog kiadása elıtt. Erre különben soha nem kérték ki a mentelmi jogomat. De – az egyik speciális feltételként – részben a tényként kezelt, de nem bizonyított rágalommal indokolták az elızetes letartóztatásba helyezésemet. Más kérdés, hogy hónapokkal azután, hogy nem voltam a minisztérium dolgozója és az iratok a rendelkezésükre álltak. És rájöhettek, hogy minden irat engem segít, az ártatlanságomat támasztja alá. Bizonyítja, hogy a szolgálati úton folyt az intézkedések elıkészítése és a legkörültekintıbben. be. 5) Feljegyzés (Nemzetközi Kapcsolatok Fıosztálytól)

25

6) 7)

Részanyag (Vagyongazdálkodási Fıosztálytól) Megállapodás 2000. május 2-án kelt (Agrárinnovációs Kht. – Ferencvárosi Torna Club között jött létre) 8) FVM politikai államtitkárának 2000. május 16-i keltő levele, Osváth László, az Agrárinnovációs Kht. ügyvezetı igazgatója részére 9) Címlista a 100%-ban FVM tulajdonú társaságok vezetıirıl és elérhetıségi adataikról. Mindezek az anyagok léteznek, különben Polt Péter reklamált volna, hogy ezt vagy azt nem kapta volna meg. A titkosnak nevezett melléklet is létezik és el is jutott a végrehajtókhoz. Rendelkezésre áll dr. Kandikó Gyula fıvárosi fıügyészhelyettes, fıvárosi ügyészségi hivatalvezetı Kovács Zoltán közigazgatási államtitkárhoz intézett 2001. április 28.i keltezéső levele (Nyom.414/2001.) és abban megfogalmazott célzott kérdései. „Kérem továbbá, hogy a feljelentés mellékleteként csatolt 036/2001. számú vizsgálati anyag „Titkos” minısítését felülvizsgálni, annak minısítését törölni szíveskedjék, mert a vizsgálati jelentésben szerepeltetett adatokat, megállapításokat a büntetıeljárásban fel kívánjuk használni.” A vizsgálati anyag megjelölés igen találó, hiszen Boros úgy tesz, mintha része lenne az igazságszolgáltatásnak. A kérés egyébként a titkos anyag meglétén kívül azt is bizonyítja, hogy folyamatosan megsértik a mentelmi jogot, hiszen hiába alakították át az eljárást ismeretlen tettes ellenire, Szabadi Béla és titkárságvezetıje azok, akik ellen folyik valójában. A levél kezdetén ugyan gondosan megkerülik, ki ellen folyik az eljárás, nem mondják ki, hogy átalakították ismeretlen tettes ellenire, de Szabadi Bélára leszőkített kérdéseket intéznek Kovács Zoltán közigazgatási államtitkárhoz. Két jellemzı kérdést idézek, szöveghően. Tehát: „A hőtlen kezelés bőntette miatt dr. Boros Imre feljelentése alapján fenti számon elrendelt nyomozásban kérem, szíveskedjék a Fıvárosi Ügyészségi Nyomozóhivatal rendelkezésére bocsátani: b./. A dr. Szabadi Béla volt politikai államtitkár munkakörének átvételekor és átadásakor felvett jegyzıkönyveket.” c./ (….) dr. Szabadi Béla volt politikai államtitkár és dr. Simon Enikı titkárságvezetı kiutazásaira vonatkozó ügyiratokat, és az általuk készített utijelentéseket (Sic!) és utielszámolásokat. (Az érintettekre vonatkozó valamennyi, utazásaikkal összefüggésben keletkezett iratot kérjük, beleértve a költségelszámolással, és kifizetésekkel kapcsolatos bizonylatokat is.) Ez a leszőkítés azért is meghökkentı, mert – mivel kizárja azokat a vizsgálatokból – eleve megakadályozza, hogy más, hasonló ügyeket derítsenek fel. A minisztériumban és persze a kormányban, továbbá a jelenlegi kormány elıdjénél, amelyik a rendeletet alkotta, de soha nem alkalmazta. A minisztériumban sem. Maga a Kehi jelentés leszögezi, hogy az apparátusok a minisztériumokban változatlanul nem vették Horn rendeletét figyelembe és hogy a köztisztviselık közül az állami vezetıkön kívüli körre egyáltalán nem volt szabályozva az igénybe vehetı komfortfokozat. Ezt el kellett volna az ügyészségnek fogadnia és dr. Simon Enikı két repülıjegye ügyével nem kellett volna foglalkoznia. Ugyanezt kellett volna tennie Szabadi Béla néhány repülıjegyével is. Két összefüggı okból. Egyrészt az Orbán-kormány nevében Borókai Gábor és Sepsey Tamás kije-

26

lentette, hogy még fegyelmi felelısségre vonást sem vonhat maga után az utazási jelentés. A Magyar Nemzet január 13-i száma szerint a szóvivı „hangsúlyozta: a megállapítások nem eredményeznek személyi vagy fegyelmi konzekvenciákat”. Ugyanez jelent meg a Népszavában, a Magyar Hírlapban és a Világgazdaságban és volt hallható a Kossuth Rádióban, Sepsey és Borókai közös sajtótájékoztatóján. Sepsey hónapokkal késıbb is úgy nyilatkozott, hogy az utazásoknál nem tett feljelentést, mert azokat nem tartotta bőncselekménynek. „A Kehi jelentése megállapította, az államtitkár úr nem azon az osztályon utazott, mint amilyen járt volna neki. Véleményem szerint ez önmagában nem bőncselekmény.” (E nyilatkozatokat írásban beadtam Diós Erzsébetnek, aki ezt sem értékelte ítéletében.) Orbán Viktor pedig, aki látta Boros feljelentését, azt mondta Torgyánnak: csacsiság, hogy valakit a repülıjegyekért feljelentenek. Mivel általános gyakorlatról volt szó, amit „készen kapott” elıdjétıl az 1998-ban hivatalba lépett kormány, nem akart saját apparátusára baltával támadni. Ezért is kellett volna betartania Orbán Viktor miniszterelnöknek a miniszterek és államtitkárok jogállásáról szóló törvényt, hiszen ha felállítja a legalább politikai államtitkárokból álló, a speciális viszonyokat és gyakorlatot ismerı bizottságot, azonnal kiderül: nincs mit vizsgálni. Vagy, ha figyelembe veszik Tamás Károly feljegyzését, amit a Kehi jelentéssel kapcsolatos minisztériumi álláspontról írt. (Az iratban foglaltakat Tamás Károly kihallgatásakor megerısítette, minden fontos kérdésre választ ad, de az ítéletben nem vették figyelembe.) Boros Imre és a hálószövés A Szabadi-ügy keletkezésében és alakulásában meghatározó a politika és az általa mozgatott személyek, így Boros szerepe. Torgyán lemondatása a miniszteri posztról a játszma elsı lépése volt csak: most a pártelnökségrıl akarták elmozdítani. Az elıbbiben még a fia beszorítása volt a meghatározó, az utóbbit viszont már a helyettese, tehát az én személyem gyors diszkreditálásával akarták elérni. Nem törıdve azzal, hogy az Orbán-kormánynak ezekkel az akciókkal mekkora károkat okoznak. Ennek történetét az A HÁLÓ címő könyvemben megírtam, gazdagon dokumentáltam. Boros megbízatása napján már hajnalban arra utasította Tamás Károlyt, hogy hívjon össze vezetıi értekezletet, és ezzel kezdetét vette a Szabadi Béla elleni boszorkányüldözés. Majd Torgyánt Boros hatszemközt szólította fel lemondására és tájékoztatta arról, hogy egyelıre ellenem lép fel, de abban könyörtelenül. Borosnak mielıbb olyan nyilatkozatra volt szüksége, ami vagy engem, vagy Torgyánt mocskolja be. Sajátos logikájából következıen ezt a nyilatkozatot tılem akarta megszerezni. Kormánybizottság helyett Boros miniszteri vizsgálóbizottság elé citáltatott, ezzel igyekezve elérni, hogy Torgyán Józsefet kiszorítsák a pártja élérıl is. Boros a zavarosban halászott: személyiségi jogaim védelmében (!) nem volt hajlandó írásban megküldeni a kérdéseit. Beosztottaim voltak e bizottság tagjai, többek között az itt jelen levı Ónodi-Szabó István, az FVM-bıl. A bizottság elnöke ordibálva akart elszámoltatni tevékenységemrıl, arra sem adva lehetıséget, hogy a kérdéseket legalább akkor megismerjem, majd átgondoljam. Erre az ügyészségen vagy a rendırségen is lehetıség lenne, Boros embereinél nem volt. Tóth Tibor jogi fıosztályvezetı engedélyem nélkül bekapcsolt egy magnót és közölte: – Boros miniszter úr utasítására magnófelvételt készítek, hogy ne legyen vita. – Felteszem a kérdéseket és azonnal válaszolni fog. Felálltam és eljöttem, hiszen országgyőlési képviselıként sem tőrhettem

27

el, hogy így beszéljenek velem, azt meg különösen, hogy így akarjanak legázolni. Boros elkezdett nyilatkozgatni arról, hogy ha nem megyek el, akkor az ügyészséghez fordul. Boros az igazságszolgáltatás részének képzelte magát és úgy is járt el. Akkor is, amikor Simon Lászlót nem engedték ki a Concordiától, a biztonsági ırök közölték vele, nem mehet ki, mert le van tartóztatva. Az igazgatóság elnöke adta ki parancsát Borosra hivatkozva. Ekkor Simon felhívta Pintér Sándor kabinetfınökét, Valenta Lászlót és tanácsot kért. Azt kapta válaszként, hogy jogtalanul tartják fogva, nyugodtan menjen el. Ennek megértetése fél napot vett igénybe. Borost – ma már még inkább sejtjük – titkolt (ügynöki) múltja publikálásával tarthatták sakkban. De volt mézesmadzag is: agrárminiszter szeretett volna lenni. Sietnie kellett, azért is, mert késett a nyilatkozat és így Torgyán ellentámadást tudott indítani. Torgyán ekkor gyızött utoljára: Bánk Attilát sikerült leváltatnia a frakcióvezetıségrıl. Így Boros lecsúszott az agrártárcáról. Késıbb viszont már a tárca nélküli posztja is veszélybe került, különösen miután visszahívta a Kisgazdapárt. Március 7-én feljelentett, majd szorult helyzetében még egy rágalmazó és névre szóló feljelentést tett.

A mellékletek alkotói tanúként felmondják a mellékletek rágalmait Boros feljelentéseiben tényállást adott az ügyészségnek, amiben – nem szépíthetjük – rágalmazott, hamisan vádolt, tényként beszélt naív elképzeléseirıl. És minısítette e cselekményeket. És kérte az elítélésemet. Az ügy érdeméhez nem tartozó kitételei (pl. ki lehet a kormánydelegáció tagja, hasznosak voltak-e az útjaim stb.) és gyalázkodásai viszont sajnos alkalmasak voltak arra, hogy az eljárást még inkább tévútra vigyék és bizonyítás helyett fıleg Szabadi Béla megalázásaihoz, emberi, személyiségi jogai megsértéseihez vezessenek. Erre néhány példát összegzésem más részében el fogok mondani. Boros a rágalmait és a dilettáns fontoskodását mellékletekkel igyekezett komolyabbá, hitelesebbé tenni. Ezeket a mellékleteket a mai napig nem ismerhettem meg, de végig éreztem, hogy olyan feltételezések vannak a háttérben, amelyekkel valahogy meg kellene küzdenem. Sokszor kiderült a feltett személyeskedı kérdésekbıl, de hiába akartam erre reagálni, belém fojtották a szót: Nem tartozik a tárgyhoz! Ennek ellenére igyekeztem anyagot győjteni ezek cáfolatára és ezeket rendre be is adtam. Így például összegyőjtöttem külföldi útjaim eredményeit, elıástam azokat az újságcikkeket, amelyek külföldi tárgyalásaimról és arról az általában miniszteri, gyakran ennél is magasabb szintrıl tanúskodtak, amin folytak a tárgyalások, majd Sulyok Ferenc tanú is elmondta: milyen sikeresek voltunk e tekintetben. Az ügyész azonnal leszögezte: nem tárgya az eljárásnak az utak hasznossága. Nyilván már a mellékletben leírták azt a hazugságot, hogy még mindig nem sikerült kiheverni azokat a károkat, amelyeket útjaim során mindenekelıtt Vietnamban okoztam. Ezt mindenesetre Korbuly a bíróság elıtt tett vallomásában elmondta. Hiába próbáltam ezt megcáfolni, hitetlenkedve nézett rám a bíróság. Pedig a tények alapján én indítottam évtizedek után újra a vietnami kapcsolatokat, fogadtak ott is és Laoszban is a legmagasabb szinten, foglalkozott utammal az állami televízió és a lapok. Hiába csa-

28

toltam be leveleket, amelyekben külföldi partnereim elismerésüket fejezik ki, semmit nem tudtam helyretenni. Mert mindenáron el akartak ítélni. Az ügyészség kérte – mint láttuk – a minisztérium ellenırzési jelentéseit. Ebbıl is kiderült, hogy az ellenırzés Tamás Károlyhoz tartozott. A kért anyag fontos bizonyíték lehetett volna tisztázásomhoz, nem találta a bírósági anyagban. De visszatérve a mellékletekhez, az utazási jelentés meglétét 2006 márciusában Sulyok Ferenc volt fıosztályvezetı, akkori berlini mezıgazdasági követségi tanácsos is elismerte a bíróság elıtt és kérdésemre. Közölte ugyanakkor, hogy azt ı sem ismeri, mert helyettesét, Korbuly Lászlót kérte fel Boros ennek megírására és még Sulyok elıl is rejtegette. Sulyok állította: neki esze ágában nem lett volna árulkodó anyagot írni volt fınökére. Csak emlékeztetıül: a tárgyaláson az ügyvédemet, Bárándy Györgyöt helyettesítı Bojkó Dóra felhívta a bíróság figyelmét Korbuly László elfogultságára és arra, hogy csak a munkájára nem emlékezik. (2004. március 25-i jegyzıkönyv, 15. oldal: „Azt szeretném észrevételezni, dr. Korbuly László tanú meglehetısen elfogult ebben az ügyben, de azt nem lehetett nem észrevenni, hogy itt a tanúvallomásnál is minden pletykára, közvetve értesülésre kifejezetten jól emlékezik, ami Szabadi Bélát és Torgyán Józsefet illeti, viszont azokra a dolgokra, ami hatásköri, illetve munkaköri kötelessége lenne, tehát szükségszerően mint munkavállaló emlékezzen ró, ott kifejezetten nem emlékezınek vallotta magát. Nem volt egy elfogulatlan vallomás.” Az utazási jelentés meglétére a legfıbb ügyész június 8-i kikérı levele is utal (2. o. a 3. pont fölött, Bizonyítékok: „az FVM 036/2001. számú vizsgálati jelentése”) Hogy mennyire szükséges lett volna megismernem a mellékleteket, bemutatja a következı eset. A tárgyalás során szinte a semmibıl bukkant elı az a megjegyzés, hogy én mellettem és mögöttem soha senki nem ülhetett, kivéve azokat az utakat, amikor titkárságvezetım is a delegáció tagja lett. Elıbb azt kérdezték, Sulyok miért nem utazott elsı osztályon, amit megválaszoltam: az ı kérésére, ami számomra kényelmetlenséget okozott, de elfogadtam. Arra hivatkozott, hogy az utazások miatt egyébként is irigylik és fél, hogy kikezdik. Majd jött az a fantazmagória, amit már egyszer Torgyán József kérdezett tılem: igaz, hogy az utakon sem elıtted, sem mögötted, sem melletted nem ülhetett senki? A légitársaságok aligha adnának nekem öt helyet egy áráért – válaszoltam. Mégis elıjött ez a képtelenség. Megválaszoltam. Nem értettem, honnan származik. Csak mostanában jöttem rá, hogy csak az egyik mellékletbıl, az utazásiból kerülhetett elı. . Erre a jelentésre emlékeztethette Pintér Károlynét Borók György, akinek a fia Szerdahelyi Péter referatúravezetı titkárságvezetıje volt és egyike lett az Orbán kormány fıtisztviselıinek. Orbán Viktorral utaztam ki Varsóba a Közép-Európai Együttmőködési Szervezet (CEFTA) ülésére. Az ülés elıkészítıi közé tartozott Borók úr, vele is nagy jót tettem, találékonyan feladta a csomagjában az ellátmányát, napidíját és szállodaköltségét és azt onnan ellopták. Kétségbe volt esve, támogattam kérését, hogy a minisztérium vállalja át a veszteséget. Pintér Károlyné elszólása a tanúk felkészítésére is utal, hiszen Borók György figyelmeztette: mit ne felejtsen el elmondani, hogy a koncepciót erısítse. Az, amit állítanak nyilvánvaló hazugság, különösen sérelmes, hogy szembesítést rendelnek el egy ilyen kérdésben. Kétszer is – ugyanabban!

29

Szabadi: (A tanácselnök kérdésére, mármint hogy mondjak egy esetet, amikor valaki mellettem ült) Mellau István, Torgyán személyi titkára volt, ı kísért el Prágába, természetesen mellettem ült. (A CEFTA miniszteri értekezletére utaztam – delegációvezetıként. Majd késıbb így folytatom:) Amikor kifogásoltam azt, hogy miért kell nekem egyedül ülnöm a delegációból (ez kezdetben elıfordult), mindig Sulyok Ferenc mellett ültem. Ettıl kezdve Sulyokkal mindig egymás mellett ültünk. Nem I. osztályon, hanem más utakon. Pintérné: Én errıl nem tudtam, a jegyeket én rendeltem és a Sulyok úr sem mondhatja itt a szemembe azt, hogy valaha is az államtitkár úr mellett ült, nem mondhatja, mert nem igaz. (Sulyok Ferenc tényleg nem mondhatta, hiszen távol volt: Berlinben, a követségen dolgozott.) Az elrendelt szembesítés eredménytelen I. rendő vádlott és tanú között. Pintérné (ennek ellenére folytatja): A prágai úton még a Borók György is ott volt s ı volt az, aki külön mondta, hogy el ne felejtsd megmondani, hogy ültünk. Akkor volt a legnagyobb megrökönyödés a legelsı útján, mindenki csak sokszorosan mögötte ülhetett. Tanácselnök kérdésére a tanú: Én a Mesterné Simon Enikıt leszámítva soha egyetlen járaton, egyetlen jegyet sem vettem Szabadi úr mellé. Szabadi: Én meg azt állítom, hogy ez nem igaz. Elrendelt szembesítés eredménytelen. I. rendő vádlott kérdésére a tanú (mármint, hogy ı mondta volna ezt, már visszakozna): Az államtitkár úr velem nem állt szóba, nem tılem kérte, hogy ne üljön senki mellette. Én azt mondtam, hogy azt az instrukciót kaptam. Boros feljelentése és melléklete más esetben is felkészítı anyagul szolgált. Pintérné akár hazugsággal is igyekezett azt igazolni, a tények és az ezt igazoló dokumentumok ellenére. Boros azt állította, hogy az állami vezetık jogosultágát szabályozó rendelet határozta meg a titkárságvezetı számára is a komfortfokozatot. Pintérné pedig egyenesen azt hazudja, hogy az SZMSZ-ben volt ez szabályozva és kioktat arról, hogy egy politikai államtitkárnak ezt ismernie illik. És bár a bíróság figyelmét 2003 decemberétıl, amikor minden vádpontban elıadtam álláspontomat, folyamatosan felhívtam arra a figyelmet, hogy milyen káosz volt az utazások szabályozásánál, hiszen az állami vezetıkön kívüli köztisztviselık komfortfokozatát nem szabályozták. Megjelöltem azokat a dokumentumokat, amelyek ezt bizonyítják: így elsısorban a Kehi jelentést, amely több helyen is szól ennek megoldatlanságáról, Pintérné állítására rá sem kérdeznek. Dr. Szabadi Béla vádlott észrevétele: Arra szeretnék rámutatni, hogy általában a delegációvezetıvel együtt utazott legalább egy ember a delegációból, mivel a delegáció tagjainak az utazási jegy besorolását egyébként sem szabályozta semmi. Tanú: Dehogynem szabályozta, államtitkár úr akkor nincs tisztában a minisztérium mőködésével . A minisztériumnak volt egy mőködési rendje és van egy belsı utasítása, azt az államtitkárnak tudnia kellene, hogy mi az, ami a minisztérium életét szabályozza. Abban van szabályozva, hogy ki milyen osztályon utazhat. A hatályban volt SZMSZ rendelkezésre állt, mutassa meg valaki, hol volt abban ez szabályozva! Amikor sehol, egyetlen minisztériumban sem létezett ilyen szabályozás.

30

Minderre – mint már említettem – folyamatosan felhívtam a bíróság figyelmét. A dokumentumokat nem írhatná felül Pintérné hazudozása. Arról, mi van azokban. Csak meg kellene nézni azokat. Most vettem észre, hogy mentelmi jogom kikérésekor nincs felsorolva a repülıjegyeknél bizonyítékként a Kehi-jelentés, sem az SZMSZ. Vajon miért? Honnan vették akkor, hogy a titkárságvezetınek komfort jegy jár. Persze csak az enyémnek, mert elıadók is vidáman utaztak elsı osztályú jegyekkel és éppen a szabályozás hiányára hivatkozva náluk ezt senki nem kifogásolta. De a mellékletek és egyben a titkos mellékletek létét és felhasználásukat igazolja az is, amivel a minisztérium mőködésérıl mondott életszerőtlenségeket, abszurditásokat igazolni akarták. Azt kimondva, hogy az FVM nem volt normális minisztérium. Ezt hallhattuk Sulyok Ferenc bíróság elıtt tett vallomásában. (Megemlítem, hogy erre a megkésett alkalomra a korábbi ügyészt hozták vissza, akivel Sulyok együtt érkezett és a várakozás óráját vele való beszélgetéssel töltötte el. Ez felveti annak lehetıségét, hogy a tanúkihallgatást megelızıen egyeztetésre, a memória felfrissítésére kerülhetett sor. Nem mondanám, ha felkészítésre nem utaltak volna más, bebizonyosodott esetek) Pedig, ha nem normális mőködésrıl akarnak beszélni, ahogy ezt a fordulatot az ügyész is alkalmazta a perbeszédében, Diós Erzsébet szóbeli indoklásában, akkor az utánunk következı minisztériumokról kellene mindenképpen beszélni. És a perhez kapcsolódóan Boros Imre vezetésérıl, amikor a tárcában semmilyen érdemi munka nem folyt, kivéve – hadd fogalmazzak így – egy bizonyos megye vagy inkább annak nyilván nagyon fontos részének, körének anyagi megerısítését. És persze folytak boszorkányüldözés-szerő vizsgálatok és az arra érdemesek nagyvonalú jutalmazása. Boros Imre másik feljelentésérıl, amit már az agrártárcától való eltávozása után tett, késıbb szólok, ahogy arról is, hogy benyújtotta igényét: ítéljenek el. Ugyanitt szólok arról is, hogy ı volt az egyedüli, aki utasítást adott reklámszerzıdések ügyében, amihez Diós Erzsébet szerint a tulajdonosi jogok gyakorlójának nem lett volna joga. Borosnál ez sem vont semmit maga után: ahogy rágalmai és hamis vádjai sem. Boros Imre a cél (elmarasztalásom) érdekében minden eszközt igénybe vett: egy köztörvényes bőnözıt, a nagy tapasztalatú Deésy Gézát is segítségül hívta, Szuromi Lászlót is felhasználta, hogy valamit összehozzanak. Félelmetes nyilatkozatokat tett. Mozgatta lejáratásomat, anyagokat adott ki a sajtónak. Errıl tanúskodik pl. a Népszava egyik cikke: a kukoricaexportról Szabadi egyedül döntött. Az iromány minisztériumi anyagra hivatkozik. A tanúkkal ezt mondatják aztán fel. Az ügy konstruálásában meghatározó szerepet vivı Boros Imre is hiányzik a tanúk közül. Úgy látszik, a Szabadi ellen tett névre szóló feljelentése számára is menlevelet adott a tanúzás alól is. Nem sikerült elérnünk, hogy megjelenjen a bíróság elıtt. Orbán Viktor miniszterelnök

31

Orbán Viktor az eljárás központi szereplıje. Ez részben helyzetébıl következik, részben pedig olyan konkrét cselekedetekbıl, amelyek nyilvánosságot kaptak. A miniszterelnöknek Magyarországon gyakorlatilag korlátlan hatalma van. Ahogy ezt jellemezni szokták: nálunk félelnöki rendszer mőködik, ez a kancellária-típusú miniszterelnökség. Ahogy fogalmazni szoktak: nem a kormánynak van miniszterelnöke, hanem a miniszterelnöknek van kormánya. A parlament csak a miniszterelnököt választja meg, a kormány tagjai akár a parlament akarata ellenére megbízatást kaphatnak. Ez azt is jelenti, hogy a miniszterelnök mindenért felelıs, politikailag, erkölcsileg és akár büntetıjogilag. Felelıssége kizárólagos és nem csökkenthetı. A Civil Jogász Fórum nemrég éppen erre való tekintettel tett feljelentést Gyurcsány Ferenc ellen. Az alkotmány sok mindenben külön meghatározza a kormány (miniszterelnök) felelısségét. Így az állampolgári jogok betartásáért. Ezért tehát látva a velem szembeni jogsértéseket Orbán Viktornak kötelessége lett volna fellépni. Például a bilincsespórázos bemutatók ellen. De kötelessége lett volna fellépni az olyan alkotmányban garantált jog betartásáért is, mint az országgyőlési képviselık mentelmi joga. Semmiképpen nem sérthette volna meg a hatalom kizárólagos megszerzésének a tilalmát sem. Ami engem illet, tapasztalhatta a velem szemben elkövetett jogsértéseket, levelet is kapott tılem, ami Torgyán kísérılevelével érkezett hozzá. Ebben Torgyán külön felhívta a figyelmét néhány körülményre. A per iránt érdeklıdik: olvasgatja a kihallgatási jegyzıkönyveket. Orbán Viktor ugyanakkor nem passzív szemlélıje volt az ügyemnek, hanem alakítója. Hiába hívták fel erre külön a figyelmét, nem állította fel a kormányzati bizottságot az esetleges kételyei felülvizsgálatára. İ küldte a minisztériumba Borost, aki addig maradt, amíg név szerint engem fel nem jelentett. Mégpedig Orbán felszólítására, ami egy rádiós beszélgetésben hangzott el. Boros névre szóló feljelentése megszabta az eljárás menetét: kit és miért kell elítélni. Ezt egyeztette Orbánnal. Még mindig meglepı a számomra, hogy Orbán Viktor ezzel egyetértett, hiszen kapásból megítélhette színvonalát, szakszerőségét és igazságtartalmát. De – úgy látszik – annyira akarta, anynyira forszírozta, hogy örült, hogy elkészült. Mármint az eszköz. Megdöbbentı, hogy Orbánt az sem érdekelte, vagy nem fogta fel, hogy ezzel lejáratja magát és kormányát, hatalmas ellenpropagandát fejt ki. Azt sem kifogásolta, hogy Boros azt kérte feljelentésében, hogy ítéljenek el. Megjelölték: kit és miért, egyben értelemszerően azt is, kit nem. (Torgyánt, Nagy Andrást nem stb.) Kísérteties a hasonlóság: Hruscsov eljárásával, amikor a központi bizottság elrendelte, hogy Beriját hazaárulásért és kémkedésért a bíróság ítélje golyó általi halálra. Sepsey Tamás feljelentéseit is Orbán hagyta jóvá, ezek is prekoncepciót tartalmaztak. Egy néhány esetben Sepsey írásban megkérdezett, de úgy, hogy valójában vádolt. Zúgott az utasította, törvénytelenül stb. Egyébként azokat a jogsértéseket, amelyeket velem szemben elkövettek, nem merték volna, ha nem kapnak erre vonatkozólag magas helyrıl felhatalmazást és egyúttal a jutalommal való kecsegtetést. Szólni kell Orbán Viktor sajátos részvételérıl a perben. Amiben kedve van, abban részt vesz, amiben nem, attól azzal zárkózik el nem hagyja begyőrőzni a kormányába. Ekkor mással végezteti el a piszkos munkát. Legalábbis részben. Fideszes és kormánybeli hazugságok hangzanak el pl. arról, mikor rendelt el Kehi vizsgálatokat.

32

Vagy, hogy mikor kezdeményezte a felmentésemet. Maga a felmentés: Stumpf okirathamisítása, hiszen napokkal azelıtt értesít a köztársasági elnök által aláírt felmentésrıl, mint tényrıl, hogy a köztársasági elnökhöz a papír eljutott volna. A miniszterek és államtitkárok jogállásáról szóló törvény értelmében két munkáltatóm volt: a miniszter és a miniszterelnök. Ennek ellenére nem ık mondtak fel, hanem Orbán Viktor nevében Stumpf István kancelláriaminiszter. Orbánra, mint javaslattevıre és Mádlra, mint aláíróra. Nem is lenne stílszerő, ha nem antedatálták volna Mádl lépését. Február 15-én kaptam meg Stumpf levelét február 14-i dátummal, de az államfıhöz az elıterjesztés csak napokkal késıbb jutott el. Mint politikai államtitkárnak a miniszterek és államtitkárok jogállásáról szóló törvény értelmében a miniszter és a miniszterelnök is adhatott feladatokat. Orbán közelrıl ismerte munkámat, hiszen Torgyán helyett általában én vettem részt a kormányüléseken. Orbán Viktor sok mindent tud, arra is emlékeznie kell, miben egyeztetett Torgyánnal. Ezek között olyan ügyek is vannak, amelyekben a megállapodás ellenére nem kifogásolta feljelentésemet. Ismeri a feljelentés hátterét, ismeri munkámat stb. De nem sikerült elérni, hogy tanúként megjelenjen legalább a bíróság elıtt. Ebben is távol tartja magától azt az ügyet, aminek elindítója és alakítója volt. Ebben sem érvényesül a törvény elıtti egyenlıség. Ha a bíróság nem hívja, ı is jelentkezhet tanúnak. Horn és Gyurcsány elment, pedig nem közeli munkatársukról volt szó, nem voltak az érintettek munkáltatói. Hol van a törvény elıtti egyenlıség, amit Orbán Viktor letartóztatásom után ünnepelt a Legfelsı Bíróságon? Orbán Viktornak írtam: Mivel nem akarsz tanú lenni Miniszterelnök Úr, ezúton fordulok Hozzád. Most csak röviden, mindössze néhány kérdést tennék fel. 1. Miért nem állítottad fel a törvényben elıírt kormányzati vizsgálóbizottságot? Pedig a kormányzás sajátos terület, az intézkedések törvényességét elsı körben azoknak kell megítélniük, akik rendelkeznek a speciális kormányzati ismeretekkel és tapasztalatokkal. Ezért is rendelkezik úgy a törvény, hogy a bizottságnak miniszterekbıl és/vagy politikai államtitkárokból kell állnia. Csak nem az tartott ettıl vissza, hogy e bizottság azonnal tisztázott volna? Pintér Sándor akkori belügyminiszternek többször is felhívtam a figyelmét e bizottság felállításának szükségességére, ı pedig vállalkozott arra, hogy közvetíti: állítsad fel a bizottságot. 2. Az eljárás során számos törvénytelenséget és alkotmánysértést követtek el ellenem. Mindez szerintem nem következhetett volna be a nyomozóhatóságok olyan különleges igyekezete nélkül, amit csak nyomás, ráhatás és ösztönzés motiválhatott. Mi a véleményed a mentelmi jog sorozatos megsértésérıl, megkínzásomról, az ellenem elkövetett egyéb atrocitásokról, hamis tanúkról és hamis vádról, személyiségi jogaim folyamatos megsértésérıl? 3. Miniszterelnök Úr! Érzel-e felelısséget példátlan meghurcolásomért, életem tönkretételéért? Mikor fogsz ezügyben és érdekemben nemzetközi fórumokhoz fordulni? Mi mindenrıl kellene kihallgatni, percekig sorolhatnám. Meghallgatását, ami magától értetıdı lett volna, írásban indokoltuk és feltettük azokat a kérdéseket, amelyekben mindenképpen meg szeretnénk hallgatni.

33

Azóta ezekhez újabbak jöttek. Még az is, hogy a pártelnök már egy sportklub elnöke is. Sepsey Tamás Sepsey nem kormánytag, de hasonló szerepe volt, mint Boros Imrének. Megbízás alapján feljelentett. Errıl késıbb szólok. Más kormánytagok Stumpf István volt a referatúra kiötlıje és Boros Imre felkészítıje. Feljelentése elıtt Boros minden nap órákat töltött a kancelláriaminiszternél. Ott egy A/4-es papírra írta fel, mit kellene vizsgálni és miben kellene feljelenteni. Fel volt írva rá az összes interpelláció, amit az agrárminiszter az utóbbi hónapokban kapott, és amit ugyancsak megszavaztak. Bár Stumpf nem volt a munkáltatóm, sajátos módon ı közölte a felmentésemet. Most már ı is elhatárolódik attól, amit tettek velem. Korábban mással kérkedett. Sıt már Boros is elhatárolódik. Bár nem volt kormánytag, miniszterelnöki jogállású személyként, a parlament elnökeként vett rész a kisgazdák elleni manıverekben Áder János. Boros állítólag vele is egyeztette feljelentését. Június 19-én, amikor kiadták a mentelmi jogomat, Polt Péter Ádernál járt. A frakciótitkár kért, hogy hagyjam el az országot, mert le akarnak tartóztatni. Éppen a jegyzıi irodán járt, amikor Ádertıl letelefonáltak: másnap legyen a legfıbb ügyésznél a mentelmi jog kiadásáról szóló határozat. A parlament egyébként órákkal késıbb tárgyalt errıl… Vonza András, akit Torgyán után neveztek ki agrárminiszterré, Polttal egyeztetett arról, hogy megindítják a büntetıeljárást. Errıl aztán beszámolt a minisztériumban, onnan tudtam meg.

Hatóságok Itt szólok az ügyészség alig változó magatartásáról, újabb bizonyítékok elıkerülésérıl. Szerettem volna elkerülni, hogy az ügyészség dolgait, a per és meghurcoltatásom motorjának dolgait szóba hozzam, hiszen a bíróságnak ezt ismernie kell, az ügyészség pedig csak tud a saját sajátos szerepérıl. Ha ezt még mindig nem provokálná ki az ügyészség. Pl. végtelenül elfogult és a tényekkel köszönı viszonyban nem álló, elfogult fellebbezésével, a vádlottak padjára juttatott személyek közötti szelektálással. A büntetlenség osztogatásával, sajátos jutalmazással (Osváth, Székely stb.), akár még az elsıfokú ítélet utáni fellebbezés visszavonásával is. Indoklás nélkül. Simon Lászlóról beszélek, errıl még lesz szó. Eközben rajtam kívül és a helyzetem nehezítésére koncentrálva mellékszereplık további meghurcolásával. Azokról beszélek, akik mellettem ülnek. Az ügyészség még mindig arra törekszik, hogy mindenáron és akármiben elmarasztaljanak. Elırebocsátom, hogy amit itt felvetek, azt alá fogom támasztani. Az ügyészségrıl sajnos azért is kell beszélnem, mert újabb érdekes részletek derültek ki a bíróság elıtti bizonyítékokról. Az is, hogy az elızetes letartóztatás elrendelésekor az ügyész-

34

ség tudta, hogy nem követtem el bőncselekményt és errıl bizonyítékai voltak. Azt is, hogy ahogy halad az idı, úgy szaporodnak a számunkra is elérhetı bizonyítékok, pedig ezek évekkel korábban a nyomozóhatóságoknál rendelkezésre álltak. Tehát így csöpögnek be több iratismertetés után az irattárba. Legutóbb végre az elveszettnek hitt repülıjegyek kerültek elı, pontosabban valami azok helyett, amelyek számomra nem tőnnek repülıjegyeknek. A bíróság sajnos annyira siet, hogy nem tudtuk korábban ezt kérni: igazságügyi szakértıkkel kellene e „jegyeket” megvizsgáltatni. Kész csoda, amivel találkozhatunk: a jegyek belsı lapjai, amelyeket kitépnek a tömbbıl és helyette beszállókártyát adnak, az ilyen belsı lapok megvannak. Kitöltve az általunk kifogásolt és kétségbe vont elképesztı árakkal. Akár vissza is lehetne váltani ıket, ha le lennének pecsételve és ha meglenne a borítójuk. A borító viszont, aminek meg kellene lennie és ami nélkül nem lehet elszámolni, nincs meg. Az újságok is megírták, hogy egy bíróságon a hazavitt papírok elvesztek és ez állítólag több maffiózó felmentését eredményezte. Papírok híján. Nálam, aki törvényesen végezte a munkáját, hogyan lehet akár elsıfokon is ítéletet hozni, ha nincs meg a bizonylat? Igaz, a jogszabályi alap is hiányzik, a költséggazda is más, de mégis hőtlen kezelı lettem az elsıfokú bíróság nem jogerıs ítélete szerint. Kérdés: mikor és ki produkálta ezeket a „repülıjegyeket”? Így: idézıjelben. Másik kérdés: ha már itt ül és érzelmeit is idınként kinyilvánítja a jogtanácsos úr, meg lehetne kérni, hogy errıl tájékozódjon és tájékoztasson. A már lassan nyolcadik éve folyó eljárásra és annak számtalan bizonyítására nem volt szükség, mert az ügyészség a rendelkezésre álló dokumentumok és esetenként vallomások ellenére rágalmaihoz továbbra is ragaszkodik, holott azokat semmi nem támasztja alá: egyszemélyes döntések érvényesültek, a döntéshozó szervek nem mőködtek, közvetlenül utasíthatta a nemzetközi fıosztályt, vagyonkezelıi feladatokat látott el, a döntését vitatni az azonnali állásvesztés veszélye nélkül lehetetlen volt stb. Tovább folytatódik a hamis vád konstruálása, az igazság kiderítése helyett a mindenáron való elítélésre való törekvés. És mindez a szakmai minimum nélkül. Köztörvényes bőnözık, az alvilág felhasználása Boros Imre néhány nappal belépése után behívta magához az FVM-be a köztörvényes bőnözı Deésy Gézát, hogy segítsem leleplezésemben. Deésy Szuromi Lászlóval érkezett. Mindez február 18-a körül történt. Március elsején, még Boros feljelentése elıtt Deésy bevitte Szuromi feljegyzését az ORFK-ra. Bocsánat, most nem a saját ügyemben jöttem – mondta – és átadta a feljegyzést. Bár a bírósági iratok közé is bekerült ez a 12 oldalas mő, de a mai napig nincs aláírva. Egy olyan szenny- és rágalomgyőjtemény, győlölettıl és elfogultságtól csöpögı alkotás, ami tele van szakszerőtlen és életszerőtlen elemekkel. De nyilván hitelesíti: ı csak tudhatja, hiszen ott volt a közelemben. Szuromi László alkalmasságát ellentmondásosan ítélik meg. Ahhoz, hogy Tóth Tibornak tanácsot adjon, ahhoz Tóth kevésnek tartja. Ahhoz viszont, hogy Szuromi a cukoreladásban véleményt formáljon, ahhoz elégségesnek. Ahhoz, hogy a Fradi reklámszerzıdéseirıl véleményt mondjon, az ügyészség és a bíróság felkészültnek tartja. Szuromit alkalmasnak érezte Boros is, hiszen beköltöztette a minisztériumba és az

35

ügyészség is, hiszen koronatanúként és szakértıként használta, kisebb nyomozati feladatokat is teljesített. És terelgette a minisztériumon belül folyó vizsgálatokat, célirányos együttmőködésre serkentette a munkatársakat: vagy elmondod most, vagy majd az ügyészségen! Az ügyészségi nyomozókkal olyan volt a viszonya, hogy életem minden részletérıl véleményt cseréltek. Kötetlenül zsidózgattak, latolgatták azt, hogy ki a zsidó és ki nem Torgyán közelében. Ha valakit annak véltek, azt látnivalóan nem tartották pozitívumnak. Ezért tiltakozott élénken Szuromi, hogy Pákh Imre, vagy Simon László az lehetne. Simon mellesleg kettıs állampolgár. Aztán találékonyan jegyzıkönyvbe foglalták ezt is és aláírták. Én pedig hiába mondtam el akárhol, hogy ez tőrhetetlen. E szervezetnél ezt úgy látszik nem kell figyelembe venni. Még akkor sem, ha írásban megkapják egyik anyagunkban. Kipécézés és illetékesség Egy koncepciós pernek sok jellegzetessége van. Ezek közül az egyik az, hogy kiválogatják, kiket kínálnak meg a meghurcolással. Nem arról van szó, hogy valaki lebukik, más meg ügyesebb – Torgyánról szokták mondani, milyen ügyes, csak azt nem teszik hozzá, hogy a háttéralkuban –, hanem arról, hogy valakit (valakiket) kipécéznek. Ez a sajátos válogatás – kinek a balsors, kinek a kiemelt elbánás – nem képzelhetı el alkuk nélkül. Ami pedig az illetékességet jelenti, olyan ügyekben indítottak vizsgálatot és emeltek vádat, amelyekben kérdést sem tehettek volna fel. Mintha valami kis terület tartozott volna hozzám, ahol részismeretekkel kellett rendelkeznem és operatív feladatokat láttam volna el. Ügyintézıi vagy cégvezetıi tapasztalataim nem voltak, ilyen ismereteim sem lehettek. Nem tudtam, hogyan rendelik a jegyeket, milyen árajánlatok között választanak, megkeresik-e és hogyan az elınyös változatot. Az OTP Travellel kötött szerzıdést pedig elzárták elılem, a mai napig nem ismerhettem meg. Nem ismertem a cégvezetıket nagy részét. Nem tettem ki reklámot. De honnan tudta volna egy politikai államtitkár, miként zajlik például a cukor- vagy a lisztkészletek megújítása, milyen a cukor minısége stb. Honnan tudta volna egy kormánydelegáció vezetıje, hogy kivel ivott és kinek a költségére évekkel ezelıtt két pohár pezsgıt? Hatalmas ismeretanyagot kellett elıbányásznom a fejembe, illetve utólag felkutatnom, elemzéseket készítenem, hogy érdemben tudjak az apró részletekre is alapozott vádakkal szemben. Törököt fogtak velem, mert gazdag kutatói, politikusi, diplomáciai, szervezıi múltam és sokirányú felkészültségem, sok tekintetben egyedülálló ismereteim nélkül el sem tudtam volna indulni. Hiszen bár politikus voltam, képzett közgazdászként és bonyolult problémák megoldásával töltöttem életem nagy részét. Olyan körülmények között, amikor nem ismerhettem lehetetlent, nem engedhettem meg magamnak, hogy legyőrjenek a nehézségek. És törököt fogtak a tekintetben is, hogy rendszerben gondolkodtam és így is irányítottam. Nem kézi vezérléssel, mert akkor kapkodhattam volna a fejemet, hogyan is volt ilyen, olyan ügyben. Utazásaimat Sulyok intézte, ı vagy Korbuly szervezett és ı számolt el. A reklámszerzıdések valóban rá voltak bízva a cégvezetıkre, mert el akartam kerülni, hogy reklámfelelıs legyek rengeteg munkám mellett. És azért, mert azzal tettem nyereségessé a cégeket, ami az agráriumban egyedülálló volt, hogy önál-

36

lóságot kaptak és felelısséget kellett vállalniuk, amihez nem illett a beavatkozás. Egyébként minden beavatkozástól megvédtem ıket. Kevés lett volna ugyanis egy olyan védekezés, ami a vádak egyszerő tagadása volt. Be kellett bizonyítanom az ártatlanságomat, holott a törvények szerint azt nem kell bizonyítani, a vádakat kell. De ha erre alapozom védekezésemet, most nem mondhatnám el az utolsó szó jogánt: már rég legázoltak volna. Mert ha nem is a kívánt eredménnyel járt ez a rengeteg munka, de legalább nem semmisítettek meg. Egy példa a védekezésre: tanulmányokban cáfoltam meg a cukor- és liszteladások hamis vádját és egy állítólagos szakértı terjedelmes okfejtését. Bebizonyítottam, hogy nem lehetett veszteséges az üzlet. Nem igaz a 638 milliós anyagi hátrány. Az ügyész erre a korábbi perbeszédében így reagált: igen gyanús, miért nem mondja azt, hogy nem adott utasítást. Nem tudna ilyen sokat, ha nem vett volna ebben részt. Mégis igaz lehet, hogy az ügyleteket ı bonyolította le. Mellesleg: az irattárban elıkerült egy kötet, ami a kitárazások adatait tartalmazza. 200 oldalon, egy kitárazás, egy sor. Mi mindenre lehettem képes, ha még ennek levezénylésére is. Boros Imre névre szóló feljelentése azt is jelenthette, hogy ezeket az alkukat írásban rögzítették. Szabadin kívül senkit nem vonnak felelısségre (nem hurcolnak meg), sem fölötte, sem alatta a vezetık közül. Kivéve nyilván azt, aki vele kapcsolatba hozható, akin keresztül nyomás alatt tartható. Ez lehet a magyarázata annak, hogy sem alattam, sem fölöttem egyetlen állami vezetı nem került be az eljárásba. A hasonló rangú Tamás Károly sem, akirıl Orbán azt állította, hogy fél méter magasságú aktatömeg bizonyítja ügyeit. Nálam ilyen ügyek nem voltak, soha senki nem mondta, hogy akár egy forintot zsebre tettem volna, de én lettem a kiválasztott. És különben is nem dolgoztam légüres térben. Az a magyarázat, hogy mindenben én döntöttem, nem magyarázat. Ha elıadnák az aktafedeleket, azonnal megdılne ez. De enélkül is belátható, hogy évi kb. 100 ezer döntést nem hozhattam, diktálhattam le, ellenırizhettem stb. Ebbıl a körbıl tanúk sem igen kerültek ki. Kivéve a készséges Tamás Károlyt és Bódis Istvánt. Torgyán József A legmegdöbbentıbb, hogy a kulcsszereplık közül Torgyán Józsefbıl és Nagy Andrásból tanú is csak nehezen lett. Torgyán József miniszterként mindenért felelt: felelısségétıl álláspontom szerint nem mentesíthette magát. A minisztériumok feladatai a miniszter feladataiként vannak megfogalmazva. Az SZMSZ 8 sőrőn gépelt oldalon sorolja fel ezeket a kifejezetten anyagi jellegő feladatokat. Köztük a tulajdonosi joggyakorlást, amit különben még formálisan sem adott le. Nem átadta, hanem visszavonásig érvényes megbízást adott az alapítói határozatok helyette való aláírására. Ettıl függetlenül – mint minden jogok letéteményese – beledolgozott a cégek mőködésébe. A nem nagy számú személyi döntés egy kivételével az ı döntése volt. (AMC, AI Kht., Concordia). Létrehozta az Agrárinnovációs Kht.-t, aminek vezetıi értekezletei gyakran a szobájában zajlottak. Torgyán egyik álláspontja: anyagi ügyekkel nem foglalkozott. Abszurd, a miniszteri és az egyesületi elnöki munka lényege. (Másik nézete, amit az elıbbivel együtt, azzal paralel mindig hangoztatott, tovább fokozva a képtelenséget: ı oldott meg min-

37

dent és ı mentette meg az anyagi csıdtıl a Ferencvárost. Sajátos szakosodás: Szabadié a meghurcolás és az elızetes, Torgyáné a siker és a kitüntetés, elismerés. A pártban, a kormányban, a Fradiban, a baráti körben való tekintélye nem viselte volna el, ha nem lett volna teljes jogú miniszter, ha nem úgy tudják: minden tıle függ. Ahogy tényleges volt is. Néhány példa, hangsúlyozottan nem azért, mintha ıt bármivel vádolni akarnám, hanem hogy érzékeltessem szerepét az anyagi ügyek vitelében és a döntésekben. Felelısségét elsısorban abban látom, hogy eltőrte, ezt tegyék legközelebbi munkatársával, akinek becsületességérıl meg lehetett gyızıdve. Tehát a példák. Torgyán válaszolt az interpellációk nagy részére (zömére), a kukorica exporttámogatási rendeletre is, amiben saját szerepét méltatta. Nála fordult elı, hogy egy interpellációját nem fogadták el, nálam mindegyiket. İ lépett ki távollétemben a 413 milliárd forintos költségvetési igénnyel és kezdett médiaoffenzívába. Nagy Andrással való levelezését a Nagy András vallomására tett észrevételeim között ismertettem; ez arról tanúskodik, hogy kettesben intéztek anyagi ügyeket, errıl sem kaptam semmilyen tájékoztatást. A bíróság a korábbi tanú- és vádlotti kihallgatások révén ismeri, hogy Torgyán találta ki az Agrárinnovációs Kht.-t, tájékoztatásom nélkül létrehozta, vezetıit ı jelölte ki, minisztériumi irodájában folytak a Kht. vezetıi értekezletei. Közismertek azok a döntések, amelyekben templomok, iskolák támogatását döntötte el. Az is, hogy 2000 karácsonyára ı béreltette ki a Vigadót, ahol operettszínészek és mások fellépése mellett zárta le a minisztérium az évet. Döntött arról, hogy folytatni kell a miniszteri étterem építkezését az FVM épületében. Kötelezettségeket vállalt FTC-vel kapcsolatban. Saját értékelése szerint ö mentette meg a Fradit az anyagi csıdtıl. Mindent ı csinált: még a stadiont is ilyenre terveztette. İ állapodott meg Deutsch Tamással arról, hogy a sportlétesítmények az FVM-nél maradnak. Annyira foglalkozott anyagi ügyekkel, hogy a közvetlen közelében külön apparátust állított fel erre: szobák átalakítottak át részben a jogi helyettes államtitkár szobáinak terhére. Bánk Attila frakcióvezetıvel megállapodott az OTP-nél, hogy minden agrárhitel oda kerüljön. A minisztériumra kényszerítette az utaztatásban az OTP Travelt. Baráti körébıl és fia baráti körébıl jelölt ki minisztériumi és cégvezetıket. İ állapodott meg az edzıkkel alkalmazásukról. Kóródi Mária a parlamentben tette szóvá: miért tárgyal a miniszter futballisták exportjáról. Ez sem hiba, a hiba, jellemhiba cserbenhagyásomban van. Fradi juniálist rendeztetett a Népligetben. İ döntött arról, hogy legyen beléptetı rendszer: saját szerelıjét ajánlotta be Törökhöz. A rendszer különben Deutschoz képest fillérekért valósult meg. FTC gála: Négyszemközti tárgyalásokat folytatott mindenféle témáról a miniszterelnökkel: a témáikról a bejelentkezéseit hallván is tudok. Így a reklámszerzıdéseket és a kukoricaexport-támogatási rendeletet is egyeztette a miniszterelnökkel. Páncsicsnak jelentenie kellett. Ha Torgyán külföldön volt, akkor is. Ennyire komolyan vette, hogy ı a fınök. Más kérdés a szakértelem. Ezt láthatta mindenki a 413 milliárd forintról szóló költségvetési elıterjesztésében, amivel félkész állapotban lépett ki a színre. A chilei cseresznyénél, ami nem volt rossz gondolat, de a kifigurázása után elkezdett kapkodni. Ellépett elıle, pedig védhetı volt, hiszen bárhova bármit lehet és érdemes szállítani, ha

38

elviseli a termék ára a szállítási költséget. Ezért tudunk Japánba nyershúst vinni. Ma különben argentin cseresznyével vannak tele a boltok, Angliát pedig beborítja a chilei cseresznye. Az ÁPV Rt. cégeinél is intézett kinevezéseket. (Pl. Malév.) Torgyán József esetenként hivatkozása, hogy nem foglalkozott anyagi ügyekkel, naivitás, hiszen ez a miniszteri munka lényege. Ha még megvannak az akták, sok olyat találnak, ami errıl tanúskodik. És különben is Torgyán József ennek önmaga is ellentmondva arról szokott dicsekedni, hogy mindent ı tett az agráriumban, a vidékfejlesztésben és hogy ı mentette meg a Fradit az anyagi csıdtıl. Elképesztı, hogy ami miatt éveket vettek el az életembıl, letartóztattak, a vádlottak padjára ültettek, megaláztak, meghurcoltak, arról ı világgá kiáltja, hogy ı a tettes! És ha már egyszer akármilyen alaptalanul eljárás indult, miért nem ı ül a vádlottak padján? Torgyán részvétele a Fradi anyagi csıdjének elkerülését egyébként – éppen átgondolatlan költekezési ötleteivel, ígéreteivel – veszélyeztette – nem egyértelmő. Ezekrıl a kérdésekrıl tanúkihallgatása során sem lehetett kérdezni, mert a kérdéseket a bíróság elutasította vagy eleve elvetette. Miközben engem évek óta nyomorgatnak a Fradiért, Torgyán József Orbán Viktorral együtt ünnepelteti magát Albert Flórián aranylabdás évfordulója és a stadion Albertrıl való elnevezése alkalmából adott ünnepi fogadáson. Torgyán és Orbán, mint a Fradi megmentıi. Torgyán József 1998 decemberében megjelentette az általa megrendelt Csúcsjelentést Fradi titkok. A vizsgálati jelentés és dokumentumai címmel. Az elıszóban kifejtette, milyen anyagi kérdésekkel foglalkozik, hoz döntéseket. Ebbıl idézek (8–9. o.): A Ferencváros elnökévé való megválasztásomat követıen 1.) elrendeltem a az egyesület mőködésének és pénzügyi rendszerének teljes átvilágítását; 2.) kilátásba helyeztem a konkrétan megnevezhetı gyanúsítottak elleni büntetıfeljelentés megtételét; 3.) Megbízottaim útján elértem Dr. Szívós István és dr. Deák László elnök urak lemondását, hogy helyettük egy teljesen új vezetés vehesse át a Ferencváros irányítását; 4.) egyetemi tanszékvezetıt kértem fel a Ferencváros új alapszabályának megalkotására, amelynek elfogadása céljából 1999. február 20. napjára összehívtam a Fradi Alapszabály Módosító közgyőlését; 5.) a Ferencváros eredményes mőködésének megteremtése érdekében dr. Szabadi Béla államtitkár úr személyén keresztül megtettem a szükséges intézkedéseket; 6.) helyettesemmel együtt alapítványt hoztam létre, amely megteremti annak anyagi lehetıségét, hogy a legjobb szakemberek a Ferencváros rangjához méltó utánpótlás nevelésérıl gondoskodjanak; 7.) a Ferencváros valamennyi szakosztálya és kiemelten a labdarúgó szakosztály biztonságos anyagi mőködésének megteremtése érdekében rendkívül széleskörő tevékenységbe kezdtem, amely alkalmasnak mutatkozik az FTC stabil mőködésének megteremtéséhez;

39

8.) személyes kapcsolataimat is felhasználva szeretném elérni, hogy a Ferencváros labdarúgói 1999. május 3-án az ugyancsak századik évfordulóját ünneplı AC Milan csapatával az Üllıi úti stadionban barátságos mérkızést játszhassanak; 9.) jelentıs erıfeszítéseket tettem annak érdekében, hogy a Ferencváros labdarúgócsapatának szakmai vezetését és játékosállományát megerısítsük, hogy a csapat a nemzetközi porondon is kiválóan megállja a helyét; 10.) gondoskodtam arról, hogy a Ferencváros meghatározó személyeinek anyagi biztonságát megteremtsük; 11.) intézkedtem, és további lépéseket tervezek, hogy a ferencvárosi sportlétesítmények a Ferencvárosi Torna Club tulajdonába kerüljenek; 12.) a Ferencváros törzsszurkolóinak vezetıivel részben személyesen, részben megbízottaim útján tárgyaltam, és a törzsszurkolók helyzetének rendezése érdekében is intézkedtem; 13.) különbözı kezdeményezéseket tettem annak érdekében, hogy a Fradijátékosoknak a jövıben ne félig telt lelátók elıtt kelljen játszania, hanem csapatuk hírnevéhez méltóan, telt házas mérkızések legyenek. A bíróságnak ezt is beadtam, de hiába. Torgyán József a TV2 Mokkában 2008. január 29-én Azurák Csaba: Szóval azt akartam mondani, hogy amennyire ez önnek fáj, gondolom, annyira fáj a Fradi-ügy. Mit szól ehhez. Ötödször volt eredménytelen az eladás. Torgyán József: Jó. Amikor az Albert Flóri aranylabdás 40 éves évfordulós ünnepségén megjelentem, végtelenül jól esett, hogy hogy szinte mindenki megrohant, kérte, hogy a pólót írjam alá, (a) zászlókat írjam alá. Nagyon nagy szeretettel fogadtak… Azurák: De nem volt mindig ilyen népszerő azért az Üllıi úton, nem elnök úr? Torgyán: Hát kérném szépen, ugye itt is vannak bizonyos irányított csoportok. Én nagyon népszerő voltam, mert leültem mindenkivel, hát azért ne haragudjon, én a csıdtıl megmentettem a Fradit, úgy hogy a labdarúgó csapat bajnokságát megvetettem. Azurák: Tudom, támadták is, támadták is emiatt (Torgyán: Így van, így van), hogy állami pénzeket pumpált a Fradiba. Torgyán: De nem állami pénzeket, elnézést, mert ugye (Azurák: a minisztériumon keresztül), nem, nem, kérném szépen a költségvetésben benne volt a Fradi. Ne haragudjon, tehát, ami a költségvetésben volt, azt kapta a Fradi. Egyébként igyekeztem mindenféle módon természetesen segíteni a Ferencvárosi Torna Clubot. És kifejtettem itt az Albert Flórián ünnepségén is, hogy tulajdonképpen egyszerre tették tönkre az egész magyar népet, a Fradit, a Független Kisgazdapártot és személy szerint engem. Azurák: Minden, ami önnek fontos volt. Torgyán: És ez véletlen… Na nem. Ez nem nekem volt fontos, hanem a magyar népnek fontos. Ne haragudjon, hogy nekem mi fontos az egy ezredrangú kérdés. Az egész magyar népet tették tönkre. A Sport Plusz címő hetilap 2008. március 1-jén interjút közölt Torgyánnal Jó gazda volt a kisgazda? címmel. Anyagi érdemeirıl és döntéseirıl van szó, sok konkrétummal. Egyes szám elsı személyben mondja ki: megmentettem a Fradit az anyagi csıd-

40

tıl, fillérekért megoldottam volna a beléptetı rendszer ügyét (meg is építtette), szereztem egy jó gazdasági vezetıt a Fradihoz, feljelentést tettem ismeretlen tettes ellen (elküldte az illetékesekhez, ha úgy ítélik meg, tegyék meg a szükséges intézkedéseket). Tény, hogy csıdhelyzetben vettem át a Fradit, megmentettem, elkerültem a belsı megrázkódtatásokat, elértem, hogy a nemzetközi szinten szerzett Marian Vlak legyen az edzı. Leköszönésem után bajnokságot nyert a Fradi. Makovecz Imrének megbízást adtam egy ökumenikus imahely megtervezésére, készíttettem egy új stadiontervet is. Politikai fennmaradásom esetén mindez megvalósul. Minisztériumban hozott anyagi döntéseire egy példa egy olyan aktarészlet, ami a Magyar Nemzet jóvoltából maradt fenn. Ezt több formában is beadtam a bíróságnak, megemlítve, hogy engem ebbıl az ügybıl is kihagytak. Torgyán József Nagy Andrással négyszemközt intézte ezt is. Nagy András Egy másik extrém példa Nagy András, pénzügyi helyettes államtitkár, a Fradi gazdasági ügyekért felelıs alelnöke, aki a múlttal való kapcsolatot és a speciális költségvetési és egyesületi gazdálkodás ismeretét jelentette. (Az elıbbiben például ı tudta, hogy mit lehet letéti számlán tartani, annál is inkább, mivel a szabályok folyamatosan változtak.) Tudta, mi és miért volt gyakorlat addig, milyen megoldási elképzeléseket dolgoztak ki és készültek bevezetésükre. Sok esetben ı volt az ötletadó, a bonyolító, az ellenırzı. Ha bőncselekmény történt volna: a tettes. Erre több tanú is felhívta a figyelmet (pl. Tóth Tibor, Lévay Tibor. Tóth Tibor 2001. augusztus 29-i jegyzıkönyv, 14. o.) Nagy Andrást tanúként egyszer hallgattak meg, de akkor sem kérdezték a reklámszerzıdésekrıl. És eltőrték, hogy más kérdésekben nyilvánvalóan hamis vallomást tegyen, amit bizonyítékként kívántak felhasználni ellenem. Pl. a 169 millió forintos átutalás ügyében vagy a tıkeleszállítás ügyében, ahol engem állított értelmi szerzınek. Az ügyiratok ellenére is. És ezt elfogadták. Most egészségügyi állapotára hivatkozva tér ki a tanúkénti megjelenés kötelezettsége elıl. Hangsúlyozza: nagyon utál engem és felizgatná a kihallgatás. Pedig kiváló szellemi állapotban van, betegsége is stabilizálódott: érvényes jogosítványa van, feleségét ı viszi munkába. Nyilván nem lenne kellemes, sokkal jobb, ha így elkerülheti. De interjújából azért olyan mondatokra felhívnám a figyelmet, ami felelısségére utal és kimondja: ırá Szabadi semmilyen elképzelését nem kényszeríthette rá. Orbán Viktor Kihagyták teljesen Orbán Viktort. Benedek Fülöp is megjegyezte: kérdezzék meg Orbán Viktort, kérdezzék meg Torgyán Józsefet! Másodfokon sikerült elérni, hogy Benedek Fülöpöt és Szerdahelyi Pétert, elsısorban volt FTC elnöki minıségükben meghallgassák. Sok köszönet nem volt benne, mert mindketten nyilvánvalóan valótlan vallomást tettek, amit a bíróság birtokában levı bizonyítékok is alátámasztanak.

41

Benedek Fülöp és Szerdahelyi Péter és ismét Nagy András Abszurd, hogy az egyesületi elnök ne foglalkozzon anyagi kérdésekkel. Mindegy, hogy társadalmi elnöknek nevezik-e. Ahogy ezt a Sport Plusz címő hetilap 2008. március 8-i számában Benedekrıl is elmondtam: „Hivatalosan ugyan társadalmi, igaz, elnökként írt alá, szerepköre viszont meghatározó volt. A tárca mőködtette a sportlétesítményeket, adott támogatásokat. Az anyagiak miatt a minisztérium vezetésébıl érkezett az FTC elnöke. Benedeknek az FTC privatizációja a szívügye volt. Tanúként Benedek Fülöp mégis azt mondta, hogy anyagi kérdésekkel a klubnál nem foglalkozott. Az FTC anyagi helyzetét viszont kiválónak minısítette. Állítólag meglepte a 850 milliós adósság és a Csúcs jelentést sem ismerte. Nem tudott arról a négy évre szóló szerzıdésrıl sem, amit Benedek Fülöp közigazgatási államtitkár írt alá Benedek Fülöp társadalmi elnökkel… Amikor ezzel szembesítettem, közölte, örüljek neki. Holott olyan körülményrıl tudott, aminek az elhallgatása bőncselekmény, hiszen attól felmentésem függött. A per során annak a 169 millió forintnak a felhasználását is vizsgálták, amit az egyesület 1999-ben a sydneyi olimpiai felkészülésre és utánpótlásnevelésre kapott. Felmentettek, mert elıkerült a szerzıdés és azt nem én, hanem Benedek Fülöp írta alá.” Hozzáteszem, hogy a Csúcs jelentés publikált változatának mellékletei között számtalan egyesületi tanácsülés jegyzıkönyve szerepel. Például arról, hogy amikor Nagy Andrást 1997. január 24-én ismét alelnökké választották, mi hangzott el az egyesületi tanácsülésen: „ A Jelölı Bizottság nevében javaslom szintén alelnöki funkcióra Nagy András urat, aki a Földmővelésügyi Minisztérium helyettes államtitkára. Mint tudjuk sajátos kapcsolat áll fenn az FTC és az FM között, sıt Nagy úr az FTC felügyelıbizottságának az elnöke is volt. Így javasolni szeretnénk Nagy urat az egyik alelnöki tisztségre. Benedek Fülöp: Kérem szavazzunk. 3/1197. (I. 24.) Egyesületi Tanács határozata Az Egyesületi Tanács egyhangúlag 2000. december 31-ig terjedı idıszakra megválasztotta Nagy András urat az egyesület elnökévé, egyben az Alapszabály IX. fejezet 28. par. (1) bekezdése alapján Nagy András urat az egyesület mőködésével összefüggı gazdasági ügyek intézésével.” (Mármint nyilván azzal bízta meg.) A melléklet olyan jegyzıkönyveket is tartalmaz, amelyek Benedek Fülöpöt egyesületi gazdasági munkája közben örökítik meg. Így az egyesületi költségvetés elfogadásakor, a zárszámadás tárgyalásakor, a labdarúgó szakosztály gazdasági társasággá való átalakulásakor. De találunk olyan levelet is, amiben Benedek Fülöp Szívós István ügyvezetı elnököt szólítja fel arra, hogy a felügyelıbizottságot fogadja, illetve amikor hibák kijavítását kezdeményezi. Sulyok Ferenc, Pintér Károlyné, Korbuly László

42

Kihagyták Sulyok Ferencet felelısként és valamennyi minisztériumi vezetı elsı osztályú repülıjegyét, amire nem volt jogosultságuk. És természetesen az összes további minisztérium ilyen jegyeit. (MEH: 95 jegybıl 10-zel Stumpf.) Ugyanez érvényes Pintér Károlynéra, aki vagy extra drágán szerezte be jegyeket, vagy nem valós adatokat adott meg. Azzal is el kellett volna számoltatni: hova tőntek a repülıjegyek? Korbuly László az utak egy részénél hasonló funkciót töltött be, mint Sulyok. Rájuk is érvényes: a lehetséges gyanúsítottakból tanúk lettek. Abból pedig, aki legfeljebb tanú lehetett volna (mint belılem) gyanúsított és vádlott lett. Cégvezetık, könyvvizsgálók, felügyelıbizottságok, ET-tagok, jogászok De általában kihagyták a cégvezetıket, nagy részükbıl nem lett gyanúsított. Pedig bőncselekményt csak ık követhettek el. Persze csak akkor, ha erre legalább az ı nyilatkozatuk utal. Vagyis a lehetséges tetteseké. Ez már önmagában fura helyzet, amit úgy oldottak fel, hogy nyilván a cégvezetıknek büntetlenséget ígérve rám tetettek terhelı vallomást. Akivel rendszerint soha nem találkoztak. És ellenem emeltek vádat. Kimaradtak a könyvvizsgálók és a felügyelıbizottsági tagok, a Fradinál az ETtagok. Pedig van példa arra, hogy nemcsak tanúként hívják meg ıket, ahogy ez általában történik, hanem egyéb módon vonják be ıket a tárgyalásba. A Postabank-ügyben kártérítési felelısség megállapításáról indult per ellenük. Egyes cégvezetıkrıl tanúként is elfeledkeztek. Pl. a Cartographia vezetıjérıl, késıbbi tulajdonosáról. Ahogy elfelejtették Simon Lászlót is. Az ügyész perbeszédében minimum ötéves letöltendı börtönbüntetést és 200 millió forint vagyonelkobzást kért Simonra, akit a bíróság elsı fokon felmentet. Az ügyész fellebbezett, majd ezt minden indoklás nélkül visszavonta. Hiába kértük többször is, nem hallgatták meg a cégek és a Fradi jogászait. Lejáratás, nyomásgyakorlás, személyiségi jogok megsértése Az eljárás egész történetén végigvonul, sıt már azt megelızıen elkezdıdött. Részt vesz benne a sajtó, az ügyészség, a kormán, az elsıfokú bíróság. A parlament: képviselık nyilatkozatai és interpellációi, kérdései (lejáratási céllal). Még az antiszemitizmus kártyát is kijátszották: Bauer Tamás nyílt levelet írt Orbán Viktornak, amiben kódolt zsidózással vádolt meg egy interpellációra adott ártatlan válasz alapján és követelte leváltásomat. A lejáratásról már szóltam a feljelentést megelızı hónapok eseményeivel kapcsolatban. Rövidre fogva, hiszen arról is órákig lehetne példákat felhozni. Ezt sem akarom megismételni, hiszen a mérlegelés egyik szempontjára kívánom felhívni a figyelmet. A lejáratásról különben is sok más helyen is beszéltem és beszélek: további példák ott is találhatóak. Az azért megemlítem, hogy a sajtóhadjárat, propaganda korábban is zajlott, éveken át, ha nem is ilyen elképesztı intenzitással. Puhításként, majd folyamatosan évekig, napról napra. Nyilván megrendelésre: agymosó jelleggel. Voltak kiemelt témai, az egyik a Fradi.

43

A sajtóhadjáratot nemcsak ösztönözték, hanem kiszivárogtatott információkkal, anyagokkal segítették. Minimum üzleti vagy hivatali titkot képezı iratokat adtak át. Voltak olyan esetek, amikor a sajtó e hivatalos iratokra hivatkozott és ezek alapján tett egyébként fals megállapításokat. Például a Népszava 2001 márciusában, a Szabadi egyedül döntött a kukoricaexportról címő cikkében, ami most is olvasható az origo portálján. Vagy az eltőnt milliárdok nyomában címő riport is ilyen (TV2), ami az AI Kht.-tól ellopott iratokra alapozódott. Alapja mégsem volt, mert egy tervezetrıl volt szó, támogatásokra nem került sor. De engem kiáltottak ki felelısnek, aki az elıbbi részletekrıl sem tudott. Vagy ilyen a közszolgálati televízió az A Hét riportja: kiürült a páncél, megtelt a garázs. A kár nem ért véget a közvélemény megdolgozásával, mivel mindezeket az „információkat” a tanúk felmondták, felmondatták velük, úgy mint álláspontot és saját verziót. Így lett bőncselekmény a TV2 riportja után elmondott összefoglaló ráolvasás alapján az életmódnapból. A lejáratás egy másik durva példája az ajándékozás és az AMC „magyarázata”, rágalma: ajándékokat rendeltem magamnak. Az AMC körüli sajtóhadjáratban név nélkül valakit azzal vádoltak, hogy Szingapúrban államköltségen ruhát csináltatott magának. Illetve, hogy megmarad repülıjegyeket barátai használtak fel. Késıbb ezt is rám kenték: a Klubrádió meg is kérdezte, hogyan képzeltem el. De itt van a „lebegı bizonyíték”, ami ellen nem lehetett védekezni: Szuromi feljegyzése, amit Deésy Géza vitt be az ORFK-ra. Lejáratás: ami ellen nem tudtam védekezni. Meg sem hallgattak: nem tárgya a pernek. Bizonyítás helyett hangulatot akartak érzékeltetni, amiben bármi megtörténhet Mindenki helyett, mindennel összemosva igyekeznek még ma is bemutatni. Figyelemelterelésként is. Még hét év után is (Zuschlag, Princz stb.) Szólni kell itt is – legalább vázlatosan – az ügyészségrıl. Például arról, hogy a vádiratban szándékosan durván lejárató és nem jogi minısítések vannak. Például a 169 milliós átutalásnál, ami a Fradinak ment és amit Benedek Fülöp és Nagy András alapozott meg. Azzal vádoltak, hogy Szabadi az összeget eltulajdonította. A televízióban pedig nyilatkoztak: majd a bíróság deríti ki, hogy Szabadi részesedett-e az összegbıl, vagy minden a Fradiba ment. Pedig rendelkezésére álltak az átutalási bizonylatok. A letartóztatás és ezen keresztül a bilincses-pórázos bemutatók az eljárás és a lejáratás központi eleme. Azt, hogy a sajtó mindig tudta, mikor és hol vezetgetnek így és megörökíthetett ebben a helyzetben, majd ezt sorozatosan publikálta, sokan szóvá tették. Dornbach Alajos, a mentelmi bizottság alelnöke is, aki ezügyben is el akarta érni Polt Péter bizottsági meghallgatását. De a hatóság azért sem lépett fel, hogy a ki nem takart arccal közölt felvételek publikálását fejezzék be. A Népszabadság 2005 júniusában, a letartóztatás után négy évvel feltette az internetre az egyik fényképet, ami ma is ott van és amit nem hajlandó levenni. Ezzel rendkívül károkat okoz. A per szempontjából azt, hogy ezzel súlyos bőncselekményeket sejtet és azt a várakozást fejezi ki, hogy ítéljenek el. Még mindig nyomást akar gyakorolni a bíróságra. A fénykép levétele érdekében személyiségi jogi pert kellett indítanom. A lap a pert elsıfokon elvesztette. Fellebbezésében azzal védekezett, hogy az ügyészségtıl kapott meghívást bilincsben való megörökítésemre, amit úgy fogott fel, hogy a hatóság ezzel feljogosította e kép közlésére. Idézek dr. Simits Iván ügyvéd, az alperes jogi képviselıjének beadványából:

44

„Az ugyanis a tények körébe tartozik, melyet a felperes sem vitat, hogy a hazai sajtószervek, így az alperesi lap is értesítést kapott arról, hogy felperest honnan, mikor, milyen idıpontban vezetik elı bilincsben a büntetıeljárás során a tárgyalásra. A fényképfelvétel elkészítése a különbözı sajtószervek (fotósok) részérıl technikailag csak ilyen módon lehetséges. Álláspontunk szerint a sajtó részére történt ezzel az értesítéssel, közléssel a nyomozó hatóság (Mármint esetemben az ügyészség. – Sz. B.), ha másként nem is, de ún. ráutaló magatartással engedélyezte, hogy felperesrıl fényképfelvétel készüljön, akár tiltakozása ellenére is.” Bilincsben és pórázon vittek házi ırizetben, amikor nincs helye bilincsnek, a mentelmi bizottság ülésére. És bár az ügyészség (Turi András) értesítést kapott arról, hogy ez mekkora felháborodást váltott ki és hogy jogtalan, visszafelé is megbilincseltek. Órákig autóztunk a városban, ügyeket intéztek a rendırök, én meg ott ültem túlhúzott bilincsben. Hadd szorítson. A tiltakozás csak a póráztól tudott megfosztani. Nem értem, minek néz és nézhet engem az ügyészség egy jogállamban. De folytatva a példákat: a legfıbb ügyészt sorozatosan interpellálták az Orbán-kormány idején is, mert politikai motívumokat láttak bőnüldözıi tevékenységében. És diszkriminációt. Felvetették, hogy miért adtak ki nemzetközi elfogatóparancsot Simon László ellen és miért nem Varga Tamás ellen. Miért kellett Korompai Nicolettet megbilincselni. Stb. Az én nevemet nyilván szándékosan nem hozták szóba. Polt viszont válaszát az én lejáratásomra építette. A lejáratás és a személyiségi jogok megsértése, az emberi méltósághoz főzıdı jog megsértése „kézen fogva járnak”. A lejáratás általában ezeket a jogsértéseket is jelenti. A személyiségi jogok megsértése: Most az elsıfokú tárgyalásra koncentrálnék elsısorban. A fellebbezésben már szóltam arról, hogy olyan kérdéseken idızött el a bíróság, amelyek nem voltak ok-okozati összefüggésben a bőncselekményként felfogott cselekménnyel. A bizonyítékok hiányát pótolhatta, hogy azt akarták demonstrálni: ettıl az embertıl minden kitelik. Annál is inkább, mivel a tradicionális politikai perektıl eltérıen nem voltam hajlandó önmagamra terhelı vallomást tenni valamilyen felsıbb érdek kedvéért. A gyalázkodás és a megalázás nyilván megtörésemet szolgálta, ahogy megkínzásom és azok az egyéb atrocitások, amelyeket a Gyorskocsi utcában kellett elszenvednem. Egyik ismerısöm elolvasva a második könyvemet, kijelentette: ha nem vagy ilyen erıs, neked el kellett volna pusztulnod ott. A szüntelen nyomás valóban roppant próbatétel volt, nagyon lassan tudtam feldolgozni, ami felém jött, én is kezdtem elhinni, hogy ilyen ember lennék. Nıvérem levelének nem örültem, mert gyors megoldást nem kínált, de annak szellemében jártam el. „Ne engedd, hogy lelked boltozata megroggyanjon! Gondolj arra, hogy akiktıl a sérelmeket el kell szenvednek, egész egyszerően nem sérthetnek meg Téged. Hiszen nem érhetnek el a lelkedig, a szíved, a lelked a Tiéd, és csak Te vagy felelıs az állapotáért.” A koncepciós perek sajátosságainak megfelelıen emberi mocsokként akartak bemutatni. Liftes történetekrıl beszéltek, ahogy elıre kellett engedni, kiküldtem a liftbıl az embereket, ırt állítottam az ajtómba, miniszternek szólíttattam magam, senki nem ülhetett mellettem a repülıgépen, napi 5-7 üveg whiskyt ittam meg munkaidı alatt, a

45

kézbesítınek egész nap nem volt szabad leülnie, szó szerint a szınyeg szélén kellett állnia stb. Képtelenségeket szórtak rám, hazudoztak a tárgyaláson is. És ha ez ellen tiltakoztam, általában nem adtak annak helyt, mondván: a viselkedésem nem tárgya az eljárásnak. Nem a rágalmazót, hazudozót utasították helyre, nem mondták, hogy nem tartozik a tárgyhoz. Idınként az is elıfordult, hogy nyilvánvaló hazugságoknál szembesítést rendeltek el. Porig alázva. Mindezt azért kellett elviselnem, hogy állítólagos jogcímet szerezzenek elítélésemhez: bizonyíték helyett. Ez a Szabadi egy szörnyeteg, ettıl minden kitelik. Értsd: a hőtlen kezelés, mégha nem is volt vagyonkezelı, a sikkasztás, a csalás, az okirathamisítás stb. Sıt olyan kártékony lehetett, hogy az ügyész kérte, hogy azért is ítéljenek el, ami nem bőncselekmény: mert szándékomban állhatott és az eshetıség alapján. Így még a kukoricaexport-támogatási rendelet miatt is és 200 milliós kárért, noha ennek a felét fizették ki, de az én szándékom az volt (Torgyán akarta a rendeletet és írta alá), tehát az én szándékom az volt, hogy 200 milliót fizessenek ki. Mellékes, hogy nem volt ez olyan káros az ország számára, az is lehet, hogy hasznos is volt, bár nem ismer az ügyész és a bíróság számítást errıl. Pedig megkapták és többször szóban is elmondtam: 35 milliárd forint exportnövekedéssel járt az ügylet. Pletykák miatt értek támadások, valójában ötszörös igazságtalanság: – Gyakran az esetek mással történtek (pl. a liftes történet, kiküldés a liftbıl, a medencébıl, a jogosulatlan megszólítás, ami a helyettes államtitkárokra volt jellemzı, akik államtitkár uraknak hívatták magukat. De az is, hogy ırt állított az ajtajába, ajándékot rendelt magának stb.) – csak ezzel tudtak támadni, egyáltalán foglalkozni. Ezért is hallgattak meg sok elfogult, hozzá nem értı tanút, pl. konyhalányt, vagy alelıadót, az érdemi ügyekben tájékozatlan vállalati embert. A szakkérdések bonyolultak, bele kell mélyedni, visszaüthet, népszerősíthet. A ráolvasás viszont jó helyzetbe hozza a bírót, a sajtót: kioktathat, erkölcsi fölényt demonstrálhat – további hátrány a kikezdés – számonkérés, eleve elítélés: nem lehet az, hogy megússza, aki kiküldte a piros ruhás nıt a liftbıl, aki így bánt az emberekkel stb. Aki miniszternek neveztette magát stb. – nem védekezhettem: nem tárgya a tárgyalásnak Félelemkeltés Az ügyészség másutt arra hivatkozik és azzal érvel, de minden részlet és konkrétum nélkül, hogy Szabaditól rettegtek a dolgozók. Ez volt elızetes letartóztatásának egyik indoka: félı, hogy megfélemlítené a tanúkat. Pedig hát Szabadi semmiképpen nem maffiózó, hanem politikus. Az ügyész az elızetes letartóztatás elbírálásakor drámaian „indokolta”, miért kell elızetesbe kerülnie: Kérem – mondta – ettıl az embertıl, aki nagy hatalmú politikus rettegnek a munkatársai. Pedig akkor már négy hónapja nem volt államtitkár, nem járt be a minisztériumba, nem tartott kapcsolatot, nem is kísérelt meg kapcsolatba lépni volt kollegáival. A félelem és a félelemkeltés e per fı momentuma. A Szabaditól való félelmet Szabadi bilincses-pórázos vezetgetéseivel akarták hitelesíteni. Eközben a magyar társadalomban keltettek félelmet. A sajtó mindig értesült arról, hol vezetgetik az államtitkárt. A képeket a sajtóban gyakran bemutatva és felemlegetve sokan beleborzongtak Szabadi terrorjába: kiküldte a piros ruhás nıt a

46

liftbıl, a szınyeg szélére állította a titkárságára beosztott konyhalányt. És hogy azzal alázta meg a munkatársait, hogy nem volt elég Szabadinak, vagy Szabadi úrnak nevezni, képzeljék: államtitkár úrnak kellett! De mivel ebben nincs semmi abnormális, hozzátették: a teljes nevét elıtte ki kellett mondani. Sıt, miniszter úrnak is kellett szólítani. Bizonyítékok Kénytelen vagyok elırebocsátani: a bizonyítékoknál is olyan eszközöket vetettek be, mintha terrorista lennék. A nyomásgyakorlás, a közvélemény megdolgozásának eszköztárát. Eltúlzottan brutális intézkedésekkel meg akartak törni, a társadalmat megfélemlíteni és engem megbélyegezni. Megkínzás, megtörés, hamis tanúzás, hamis vádak, zsidózás stb. Ráadásként a vádat az esetleges elkövetıkkel igazoltatják. Mindezt azzal szemben tették, aki az ügyészséget ellenırzı és a legnagyobb legitimitással bíró népképviselet, a parlament tagja. Az országgyőlési képviselık mentelmi jogának, melyet az alkotmány garantál, sorozatos megsértéseivel. (Errıl késıbb szólok.) Ezt különben nemcsak velem szemben követték el, hanem Gráf József jelenleg agrárminiszterrel, korábban országgyőlési képviselıvel szemben is, akinek a fényképe szintén szerepelt az ORFK SZBEI felismertetési anyagában, amikor valamilyen pirospaprika-ügyben próbáltak anyagot győjteni. A rendırség, az ügyészség, a Kehi és mások készségesen állt rendelkezésre e feladatok végrehajtására. Aktívan és passzívan: úgy, hogy leállították a nyomozást. Például annál az iratlopásnál, amit az Agrárinnovációs Kht.-nál hajtottak végre és amirıl már volt és még lesz szó. Princz Gábor nyomán tudjuk, amit a legfıbb ügyész elismert, hogy ügyében és kiemelt fontosságú ügyekben felsı szintő egyeztetések folytak Pintér Sándornál (Pintér, Polt, Sepsey és Demeter részvételével). Princznél ezt elismerik, nálam különösen valószínő. Jelei vannak a lehallgatásnak, megfigyelésnek, titkos adatgyőjtésnek. Bizonyíték kényszervallatásra, vallomásra való felkészítésre, egyeztetésre, vádak megkonstruálására. Politikai motívumot lehet gyanítani. Mindezt ugyanis a szervek csak komoly ráhatás és/vagy csábítás mellett merték megtenni. Ahogy Orbán Viktornak megírtam. Ezt a munkát elıléptetések és jutalmazások kísérték. Nem a munka és annak gondossága, minısége alapján, hanem mindent megelılegezve és egyben elkötelezve az alaptalan álláspont iránt. Csak ebbıl következhet az elızı ügyészi perbeszéd mentegetızése, ami elég szokatlan. Az ügyész valósággal elhatárolódott attól, amit elmondott: kollektív véleményre hivatkozott. Bizonyítékok győjtése Az írásbeli bizonyítékokat nagyrészt az FVM és cégei választották ki és győjtötték össze, illetve az ügyészség, rendırség konkrét igényeit teljesítették. Szabadira koncentrálva. Az elsı esetben szükségképpen hiányos és tendenciózus győjtés adódott. Fontos és nélkülözhetetlen bizonyítékok nem kerültek be: így az aktafedelek. Az került be, amit felkínáltak az FVM-ben és a cégeknél. Olyan is volt, hogy késıbb ajánlkoztak: majd beviszik. A második esetben a célzottságból, illetve a terület ismeretének

47

hiányából eleve következett a tendenciózusság. És mindkettıbıl a leszőkítés, holott a kormányzati gyakorlatot csak bizonyos általánosítással lehetett megismerni. Más minisztériumot nem vizsgáltak. És más korszakot pedig különösen nem. Így – paradox módon – vagy meg sem hallgatták azokat, akik ma is így tesznek, legfeljebb és esetleg tanúk lehettek azok, akik hasonlót tettek, bár kiürült közgazdasági tartalommal. Sıt olyan is van, aki ma sem érzi úgy, hogy ne tehetné meg újra ugyanazt. Benedek Fülöp. És nyugodtan hazudozhatnak, tehetnek ellenem nyilvánvalóan (okiratokból bizonyíthatóan hamis vallomást). Az Újpest finanszírozása még megfontolás tárgyát sem képezte. A többi minisztériumban nem vizsgálták, miért utaztak mindenféle miniszteri emberek – picinyke munkaterhelés esetén is – elsı osztályon. Nem vették figyelembe Torgyán nyilatkozatait, hogy nem tudott úgy utazni, hogy ne találkozott volna akár elıadókkal az elsı osztályon, de a Kehi jelentését sem. A bizonyítékok másik csoportja a tanúvallomások. Itt már a tanúk megválogatása gondot okozott. Kimaradtak kulcstanúk és bekerültek a körbe olyanok, akik legfeljebb pletykákat mesélhettek. A kívánatos vallomás elérését nyilvánvalóan különbözı nyomásokkal és érdekeltségekkel mozdították elı. A hamis vallomások, rágalmak, hamis vádak, amelyek hamis volta könnyen érzékelhetı volt, tömegesen fordultak elı. Sok esetben bebizonyosodott az, hogy a tanú/gyanúsított hamis vallomást tett. Olyan eset is volt, amikor az ügyészség erre való rábírása bizonyosodott be. Sajnálatos módon ezek kiderülésekor nem indult semmilyen vizsgálat, sıt a bírósági jegyzıkönyvek az eseteket nem úgy tartalmazzák, ahogy elhangzottak, illetve sehogy sem tartalmazzák. Kényszervallatás: Kényszervallatásról Bárándy György ügyvéd is beszélt perbeszédében. (Jkv., 2006. szeptember 19., 6. o.) A konkrét eset Osváth Lászlónál derült ki. Az általa elmondottak átfogalmazva kerültek a jegyzıkönyvbe. Ezért is kértük ügyvédemmel a hangszalag kiadását, hogy meg tudjunk gyızıdni arról, mi hangzott el. Kb. ez: közölték, ha nem mondom ezt Szabadi Béláról, egy év múlva is elızetesben leszek. Még az elıbbi tárgyalási szakaszban meglepı módon reagált az ügyész perbeszédében Osváth nyilatkozatára. Osváth László a bíróság elıtt elmondta, hogy azért állította elızetes letartóztatása idején, hogy Szabadi Béla találta ki az Életmódnapot és hogy ezzel nem volt más célja, hogy pénzt juttasson a Ferencvárosnak, mert közölték vele, hogy különben nem kerülhet szabadlábra. Ez a 2004. március 25-én felvett jegyzıkönyvbe (6. oldal) az alábbiak szerint került bele a tanácselnök kérdésére, amit az ügyész feszegetett, amikor azt firtatta, hogy Osváth Lászlónak miért változott meg az Életmódnapra vonatkozóan a vallomása. Osváth a jkv. szerint ezt mondta (6. o. utolsó mondata): „A nyomozás során elég erıs ráhatás alatt voltam, gondolom nemcsak nekem, másnak is megmondták, mit kell tennünk ahhoz, hogy hazamehessünk.” Sajátos módon az ügyész ezek után éppen ezt a visszavont és kényszerbıl tett vallomást ismeri el perbeszédében.

48

„Gyakorlatilag Osváth Lászlót, amikor elıször kihallgatták, akkor úgy nyilatkozott, álláspontom szerint sok mindent megspórolhatott volna ezen fordulatával, hogy az Életmód Napra az Agrárinnovációs Kht.-nak nem volt szüksége…” (14. o.) Lóki Gézát a cukorügyben 2001 januárjában bevitték a rendırségre. İrizetbe vették, vallomást tett. Vallomását megváltoztatta és egy nap után szabadlábra helyezték. Egyik ismerıse felelevenítette a tárgyaláson, hogy Lókival találkozva ı elmondta: olyan helyen volt, hogy sok mindenre hajlandó lett volna, hogy onnan kikerüljön. Sulyok Ferenc vallomásánál is feltételezhetı, hogy nyomás alatt tette. A jegyzıkönyv adatai szerint a Markó utcában hallgatták ki, ahova a még meg sem alakult Központi Ügyészségi Nyomozóhivatal csak hetekkel késıbb költözött. Hét órán át (!) készült a négy oldalas jegyzıkönyv. Hamis vallomások egyéb módon Hamis tanúzás: Egy koncepciós perben sem a hamis vádnak, sem a hamis tanúzásnak nincsenek következményei, akkor sem, ha a hamis tanúzásra nem csak következtetni lehet, hanem konkrétan be is bizonyosodik. Mindeddig legalábbis nem voltak, sıt ha kell, ennek tényét a jegyzıkönyv megfogalmazásával, tények elhallgatásával fedik el. Sıt arra is volt példa, hogy miután az egyik vádlott kényszervallatására hivatkozott, ezzel indokolta, hogy hazudott Szabadi Béláról és elhatárolódott akkori vallomásától, a korábbi ügyész, Szokolai Gábor ennek közléséért perbeszédében megdorgálta Osváth Lászlót: sok mindent megtakarított volna magának, ha marad a korábbi vallomásánál. Tömegével fordult elı és minden kockázat nélkül. İk lettek a koronatanúk, az ítélet nagyrészt rájuk hivatkozik. Általában öntudatosan nyilatkoznak: fenntartják korábbi vallomásaikat. Gyakran olyanról nyilatkoznak, amirıl fogalmuk sincs. De ha van, akkor is hazudnak. Ez járható út. De akkor sincs baj, ha össze-vissza beszélnek, ilyenkor választaniuk kell. Néhány példa: Szuromi László Szuromi László (10 kihallgatás). Példák (cukor és liszt). Végzettsége az ügyészség és az elsıfokú bíróság szerint hol elegendı (reklámszakemberként vagy kereskedelmi szakértıként, akivel Tóth Tibor megosztotta gondjait és akinek köszönhetı, hogy a Concordiának nagy nyeresége lett az egyik évben) és kevés Tóth Tibor és Korompai Nicolette személyi tanácsadójaként. Ez utóbbi minıségében hol azt vallja, hogy tanácsadói szerzıdésének megszüntetése után én intézkedtem, hogy vegye vissza Korompai, ráadásul 50 százalékkal magasabb bérért, hol egyetért azzal, hogy Korompai magától vette vissza és felmentése csak színjáték volt az én megtévesztésemre. Magyarázat: azt hittem, azt kell mondanom, de most már tudom, mit kell. Tanácsadása Korompainak a rám való kémkedésbıl állt és a minisztérium és a párt érdekviszonyairól való tájékoztatásból állt. Rejtve maradhatott, milyen szerepet játszott a Dr. Szabadi Béla elleni fellépésben Szuromi László. A szennyet ontotta, ebben nem csalódhattak. 2002 májusáig tanú volt, 2001 februárjában beköltözött az FVM-be és onnan fenyegette volt kollegáit: majd

49

elmondod az ügyészségen. Dr. Szabadi Béla hiába kérte a bíróságot, hogy ezt a szerepet, annak valódi célját és motivációját tisztázzák. Hiába kérte azt is, hogy Bódis István volt helyettes államtitkárt Szuromi László 2001 tavaszán tapasztalt tevékenységérıl hallgassák meg. Hiába írtam meg feljegyzésében a bírónınek, milyen „laza zsidózás” folyt Szuromi egyik megjelenésekor az ügyészségen. Ez már akkor történt, amikor Szuromi Lászlót praktikus okokból gyanúsítottnak nyilvánították. Olyan ügyekben, amiért valójában az államtitkárt akarták „felelısségre vonni”. Két mellékállása is volt Szurominak, aminél utóbb arra hivatkozott, hogy nem végzett munkát és nem is lett volna erre képes. (Ami aligha hihetı, ha elfogadjuk, hogy reklámügyekben és más bonyolult ügyekben elfogadták „szakmai véleményét”.) Szuromi László ráadásul az egyik cégnél – bevallottan – azért mőködött, hogy információval lássa el Korompai Nicolette-t a fınökérıl, Dr. Szabadi Béláról. Ez aztán a fondorlat: a „kis képességő államtitkár” önmaga megfigyelésére alkalmaztat egy munkatársat. Szuromi László „terhelı tanúból” gyanúsított lett, de nem izgatta magát. (Természetesen ıt is felmentették, de elıtte alázatosan bocsánatot kért a bíróságtól. Mert – mint mondta – szégyellte, hogy elfogadta munkaszerzıdését.) A 2002. május 7-i kihallgatás oldott légkörére utal az alábbi jegyzıkönyvrészlet. A magabiztos ügyész, Dr. Miskolczi Barna, a hely a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal. Az idézet szöveghő: „Szabadi Béla egyébként járt az Egyesült Állomokban Pákh Imrénél, aki ıt meghívta az ottani Izraelita Közösség vendégeként. A hivatalos iraton persze nem Pákh Imre és az Izraeliták szerepelnek meghívóként, legalábbis én nem erre emlékszem, de ez egy New Yorki út volt, nem túl hosszú. Ekkor Szabadi Béla járt Pákh Imre házában is. A Pákh Imrérıl hallottam olyan híreket is a sajtóból, hogy ı Hungarista, ez viszont nem tudom, hogy fér össze az Izraelita Közösséggel. Egyébként nem tudok róla, hogy Simon László zsidó volna”. Pintér Károlyné (I) Egy másik fontosnak tartott tanú, Pintér Károlyné is nyilatkozott Dr. Szabadi Béla egyik korábbi USA-beli útjáról. Erre 1998-ban került sor, ez meghívás volt: az ottani Külügyminisztérium fedezte a költségeket, az utazáson három politikai államtitkár és több ellenzéki országgyőlési képviselı vett részt. A repülıjegyet az amerikai fél küldte, ugyanarra az osztályra. Szó nem volt arról, hogy ezt meg kellene (lehetne) változtatni. Pintérné viszont így emlékezik: „Elmondom, hogy egyszer Szabadi Bélát valamilyen nemzetközi kisgazda rendezvényre hívták az Egyesült Államokba, ahol telepítettek számára komfort osztályra repülıjegyet. Ez még a kezdeti idıben volt. Elmondtam Szabadi Bélának, hogy ezt a jegyet nem lehet ráfizetéssel sem I. osztályra cserélni, mert a jegyrıl a megrendelı szerv dönthet csak. Kérdeztem, hogy vegyünk-e neki I. osztályra jegyet, ekkor a küldött jegy kárba vész, erre azt válaszolta, hogy ezt nem kéri.” Mellesleg: Dr. Szabadi Béla soha nem fordult Pintér Károlynéhoz, jegyügyeiben sem. Egy alkalommal vett részt Pintérné egy olyan tanácskozáson Dr. Szabadi Bélánál, ahova azonban nem hívták, hanem Pintérné benyomult. Szuromi László (folyt.)

50

De visszatérve Szuromi László említett vallomásához, következzen még egy rövid rész, ami arra utal: hogyan beszéltek össze – az „eljárás érdekeinek megfelelıen” – a tanúk: hogyan igazoltak egymás számára akármit. Egyúttal kiderül: hogyan készítették elı a „bőnügyet”. Most arról a bizonyos cukorügyletrıl lesz szó: „Kérdésre elmondom, hogy hallomásból tudok egy bizonyos cukor üzletrıl, ami a TIG Kht.-val kapcsolatos. Ezt nekem Tóth Tibor mesélte. İ azt mondta, hogy a kristálycukor üzletet Simon László hozta Szabadi Bélának, aki ezt a TIG Kht.-n keresztül bonyolította. Még annyit elmondott Tóth Tibor, hogy utasítást kapott rá. Egyébként Tóth Tibor a saját elmondása szerint minimális haszonnal (550 millió forinttal – Sz. B.) jött ki az üzletbıl, tehát ı veszteséget nem okozott. Szintén ı mondta, hogy az viszont más kérdés, hogy ha nem kap Szabadi Bélától utasítást, mennyiért tudta volna eladni a cukrot. Tudomásom szerint errıl nyilatkozott Tóth Tibor az ORFK-n. Hangsúlyozottan ki szeretném jelenteni, hogy Szabadi Béla Tóth Tibort ebben az esetben is hasonlóan más esetekhez, utasította a végrehajtásra, aminek ı nem mondhatott ellent, rendkívül komoly következmények nélkül.” Különben a több mint 4 órán át folyt kihallgatás alatt mindössze 6 oldalas jegyzıkönyv született. A „meghitt légkört” mutatja, hogy közben az ügyésszel nyugodtan zsidózhattak és ezt még jegyzıkönyvben is megörökítették. Köztörvényesek: Deésy Géza és Mittermaier Ferenc Dr. Szabadi Béla meglepetéssel értesült arról, hogy a kazettaügyben és a Stadlerügyben feltőnı Deésy Géza, akit személyesen nem is ismert, milyen aktivitást mutat vele kapcsolatban. Szuromival Boros Imrénél jelent meg 2001. február közepén; a megbeszélés tárgya az volt, mit tud Szabadi Béláról. Aztán megkapta azt a jegyzıkönyvet, ami Deésy rendırségen tett látogatásáról és próbálkozásáról szólt. Hiába kérte azonban Dr. Szabadi Béla a bíróságtól, hogy tisztázzák: milyen kapcsolat volt az általa csak a médiából ismert Deésy Géza és Szuromi László között? Mivel Deésy Géza hónapokkal Dr. Szabadi Béla mentelmi jogának felfüggesztése és egy héttel Boros Imre feljelentése elıtt bement az ORFK SZBEI-re és átadta Szuromi László mocskolódó „feljegyzését”, amit volt fınökérıl írt. Válaszként arra, hogy visszaélései miatt el kellett távoznia az államtitkár környezetébıl. Más kérdés, hogy ilyen primitíven és alantasan rágalmazó anyagot csak akkor lehet felhasználni, ha a hatalom felsı köreiben így döntenek.) A „feljegyzés” – mint évekkel késıbb kiderült – körbejárt a rendırségen, a BM-ben, az ügyészségen és a bíróságon, ahol ma is megtalálható az irattárban.(Ennek alapján kezdıdött a vizsgálódás, még a mentelmi jog kikérése elıtt. A mocskolódó, rágalmazó, útszéli módon lejárató szöveg körözése azt is jelezte: Dr. Szabadi Bélának milyen sorsot szán/tervez saját kormánya. Ez a „feljegyzést”, ami belengte a tárgyalást is és annak légkörében szinte érezhetı volt, soha nem szembesítették a benne megtámadottal, ahogy erre Dr. Szabadi Béla az utolsó szó jogánban elmondta.) Szuromi a benne (a feljegyzésben) megfogalmazottakat adta elı, „bontotta ki” késıbb a tanúvallomásaiban. „Feljegyzésébıl” viszont – neve nélkül – már 2001 tavaszán idéztek az újságok, Boros feljelentése után rögtön mősort készített a közszolgálati televízió. Deésy Géza 2001. március elsején ezt adta elı a rendırségen, ahol ezúttal saját elhatározásából jelent meg. Szöveghő idézet:

51

„A mai napon elhatározásomból idézés nélkül jelentem meg, mivel azzal a céllal jöttem, hogy egy 11 oldalas iratanyagot átadjak. Ebben Szabadi Béla államtitkárra vonatkozó terhelı adatok találhatóak. (…) Az iratköteget olyan személytıl kaptam aki az FVM alkalmazásában állt, jelenleg nem kívánom megnevezni. Ez az november közvetlen munkatársa volt Szabadi Béla államtitkárnak, és azzal a céllal adta át, hogy a jelenleg folyó rendırségi vizsgálat használja fel. Ez a személy fé[l], és ezért nem nevezi meg magát egyenlıre. Én úgy gondolom, hogy csak egy 8–10 napon belül fogja magát megnevezi. İ azt várja, hogy ezen papírok következményekét a rendırség kifogja hallgatni az FVM könyvelıjét. A könyvelı kihallgatása után akar a nyilvánosság elé lépni. A könyvelı kihallgatás azért fontos, hogy az iratok az FVM-bıl ne tünjenek el. Az iratokról annyit tudok elmondani, hogy ezek álcázott vásárlásról szólnak. Tehát a számlákon a valóságban irodaszereket, és egyéb semleges dolgokat fognak találni, de valóságban ruházati cikkek, parfümök és egyéb ajándéktárgyak kerültek megvételre.” A bírósági irattárban levı papírokon ott van Deésy Géza rájegyzése: „A könyvelı neve Kósa Betty.” (Egy minisztériumnak egyébként nincs könyvelıje.) Akkoriban hallotta Dr. Szabadi Béla volt munkatársain keresztül, hogy Szuromi, aki beköltözött a minisztériumba, ezzel fenyegeti Kósa Bettyt is: Majd elmondod az ügyészségen! Deésy Géza pedig, a kazettaper elindítója, majd vádlottja, a Stadler-per vádlottja a médiában kifejtette: ígérete van a Miniszterelnöki Hivataltól, hogy a Stadler-perben, ahol elítélték, nem kell börtönbe vonulnia. A nagy nyilvánosság elıtt megfenyegette az ígéret adóit, ha nem tartják be, úgy járnak, mint elızı nap a jugoszláv miniszterelnök, Djindiç. Senki nem reagált a Nap-kelte Kereszttőzében elhangzottakra. De hol van most Deésy, akinek a meghallgatását – hiába – kértük? Eközben egy másik perben hagyta a bíróság, hogy Deésy társa, a börtönbüntetését töltı Mittermaier Ferenc Szabadit mocskolja, ı is elmondja a „véleményét”. (Szabadi vele sem találkozott az életben.) Dobrozemszky Katalin Dobrozemszky Katalin kézbesítı, aki a konyháról jött ide dolgozni és Szuromi barátja volt. Válogatott hazugságok és sületlenségek: naponta 3-4 órán át ebédeltem, részegen jöttem vissza. Béres Bélának azt mondtam volna: kutya, takarodj a helyedre. Ziskó Ferencet fekete báránynak szólítottam. De most hozzátette, ez nem saját tapasztalata. Naponta négy-öt üveg whiskyt ittam volna meg, ami szerintem világrekord ellen, nem mehetett ki WC-re, akkor hol végezte el a dolgát, nem engedtem, hogy a titkárnık helyére üljön és intézkedjen, mert nem ez volt a feladata, nem engedtem tanulni, amikor minden héten két nap középiskolában volt, leérettségizett, nem ülhetett le, egész napa szınyeg szélén kellett állnia. Még csak nem is a szınyegen. De akkor hogy fızte a kávét és hogyan kézbesített? Simon Enikınek 34 millióért vásároltam lakást, amit az adásvételi szerzıdésen látott, ahol egészen más adatok voltak. Ez rágalmazás. Dobrozemszky fenntartotta a vallomását. Diós Erzsébet szembesítést rendelt el ezekben a kérdésekben, amit eredménytelennek nyilvánított. Pintér Károlyné (II.) és Dobrozemszky Katalin (I)

52

Ügyintézı: repülıjegyek és szállodafoglalás. Soha nem hívtam, hivattam, kértem, utasítottam. Sulyok Ferenc fıosztályvezetıvel állt kapcsolatban. 2000 februárjában Vietnamba utaztunk, két jegyet Sulyok az elsı osztályra rendelt. De nem egymás mellé szóltak, így semmi értelme nem volt annak, hogy munkatársam is ezen az osztályon repüljön. Sulyok közölte, hogy nem tudják elintézni egymás mellé a helyeket, én megkértem, hogy hívják be az OTP Travel vezetıjét, aki hónapokkal korábban Torgyán Attilán keresztül megkért, hogy fogadjam és felajánlotta, hogy mindenben segítségünkre lesz. Én ugyanis nem örültem az OTP Travel megbízatásának. Sokkal drágábban utaztattak, mint a légitársaság. Sulyok felhívta az irodát, onnan kiküldtek valakit, azt hittem, hogy a vezetıt, már nem emlékeztem rá.. İ viszont értesítette Pintérnét, mint kiderült, a barátnıjét, aki – bár senki nem hívta – benyomult a tárgyalásra. Ott zavartan viselkedett, kulcscsomóját dobálgatta, arcokat vágott, majd figyelmeztetésemre zokogva távozott. Rosszul lett, kollegái szerint ahogy máskor is, ha nem volt érve, vagy félre akarta vinni a dolgot. Ezt az állítólagos rosszullétet akarták felhasználni annak bizonyítására, hogy utasítást adtam elsı osztályú repülıjegy vásárlására. Az OTP Travel alkalmazottját két alkalommal hallgatta ki az ügyészség, kizárólag emiatt. Pintérnét is két alkalommal. Erre volt kapacitás és energia. Ezt az esetet másra is fel kívánták használni az ügyészségen és az elsıfokú bíróságon. Az utasítás végrehajtásának magyarázatára. A félelem érzékeltetésére. Holott nem volt utasítás, hiszen Pintérnével soha nem tárgyaltam és nem is utasítottam. Tıle soha semmit nem is kértem. Pintérné annyira félt tılem, hogy nemcsak ezt a jelenetet merte eljátszani, hanem ki is fejezte: nem tart tılem. Ezt mondta: egyébként, ha hívott volna, akkor sem megyek be hozzá. De ha félt volna, sem igazolódott félelme, mert semmi retorzió nem érte. Ma is ott van a minisztériumban, sıt e kiváló munkaerıt, talán nem is ezért, hanem egyéb érdemeiért Gráf József miniszter kitüntette. Pintérné rosszullétérıl nemcsak Pintérnét hallgatták ki, hanem Bódis Istvánt, Sulyok Ferencet, Szuromi Lászlót stb., hanem Dobrozemszky Katalint is. İ ugyanis egy pohár vizet adott Pintérnének és elszaladt a szívgyógyszeréért. Pintérné kollegái is elmesélték, hogy rendszeresen szokta rosszullétét eljátszani. Összeférhetetlensége miatt a nemzetközirıl leköltöztették a költségvetésre. Dobrozemszky 2004. szeptember 20-i vallomásában központi elem Pintérné rosszulléte. A 7. oldalon errıl nyilatkozom. Diós bírónı pedig tájékoztat, milyen szerepet is szán Pintérnének valójában. Az talán a jegyzıkönyvvezetés hibája, hogy Pintérné meghallgatásáról jövı idıben szól, amikor az március 25-én már megtörtént. Szabadi: A Pintérnének a jelenete, amit rendszeresen el szokott a minisztérium más munkatársai elıtt, hogy úgy mondjam, játszani, akkor, amikor valamilyen gondja van, az nem vádpont, a vádpont az I. osztályú repülıjegyek ügye. Tanács elnöke tájékoztatja Szabadi Béla I. rendő vádlottat, hogy Pintérné meghallgatása nem elsısorban az I. osztályú repülıjegyekhez kapcsolódik, minden más ügyben meg kell hallgatni, a körülményekre is.” Ezt értelmezni is nehéz, hiszen ha megpróbálom elképzelni, melyik vádponthoz tudna hozzászólni autentikusan Pintérné, nem tudnék válaszolni. A körülményekrıl sem tudna, hiszen semmilyen közvetlen kapcsolatban nem álltunk, nem is szólva arról, hogy rendkívül elfogult. Egy azonban világos: Pintérné is koronatanú. Ez nagy baj, mert

53

folyamatosan hazudik és elhallgat. Az ítéletben olyannyira koronatanú lett, hogy ha nem volt az elfogult vallomása sem elég jó, kicsit (nagyon) átalakították. Iratellenesen hivatkoztak rá: vallomásaiban sokszor nem lehet megtalálni azt, amit tıle idéznek. Dr. Szabadi Béla vádlott észrevétele: Arra szeretnék rámutatni, hogy általában a delegációvezetıvel együtt utazott legalább egy ember a delegációból, mivel a delegáció tagjainak az utazási jegy besorolását egyébként sem szabályozta semmi. Tanú: Dehogynem szabályozta, államtitkár úr akkor nincs tisztában a minisztérium mőködésével . A minisztériumnak volt egy mőködési rendje és van egy belsı utasítása, azt az államtitkárnak tudnia kellene, hogy mi az, ami a minisztérium életét szabályozza. Abban van szabályozva, hogy ki milyen osztályon utazhat. A hatályban volt SZMSZ rendelkezésre állt, mutassa meg valaki, hol volt abban ez szabályozva! Amikor sehol, egyetlen minisztériumban sem létezett ilyen szabályozás. Minderre – mint már említettem – folyamatosan felhívtam a bíróság figyelmét. A dokumentumokat nem írhatná felül Pintérné hazudozása. Arról, mi van azokban. Csak meg kellene nézni azokat. Ziskó, Korbuly A védelem több esetben is kérte a bíróságot, hogy hívja fel a hamis tanúzás következményeire egyes tanúk figyelmét. így pl. Ziskó Ferencnél (2004. június 24.) és Korbuly Lászlónál (2004. március 25. 15. o.), akiket különösen elfogultnak tartott. (Hasonló véleményt másoknál is mondhatott volna.) Ziskó Ferenc szinte állandóan változtatta vallomását, Korbuly pedig a pletykákról akart folyton beszélni, azokat ismerte, a saját munkájára vonatkozó tényeket azonban nem. A védelem 2004. június 24-én ezt mondta Ziskó kapcsán: „Igaz, hogy a tanú figyelmeztetve lett a hamis tanúzás következményeire. Indítványozom még egyszer figyelmeztetni, mert az ügy lényeges körülményeire vonatkozóan ez egymásnak homlokegyenest ellentmondó vallomásokat tesz. Egyrészt ellentmondásosak a vallomásai, másrészt folyamatosan csúsztatásokat alkalmaz, minimum azt kéne tisztázni, hogy akkor melyik az a vallomás, amit fenntart, vagy a mostani, nevezzük pontosított vallomásnak, akkor ez felel meg a valóságnak, mert itt tényleg emberek egzisztenciájáról van szó és mivel a Vagyongazdálkodási Osztálynak az osztályvezetıje volt, azt gondolom, hogy az általános elvárhatóság körébe tartozik az, nemcsak tanúja volt az eseményeknek, hanem részvevıje is, tehát az általános elvárhatóság körébe tartozik az, hogy egzakt és pontos vallomást tegyen. Kizárt dolognak tartom, ha valaki valaminek a részvevıje, akkor utána ne emlékezne rá pontosan, vagy legalábbis különbözı idıszakokban egymásnak ellentmondó vallomásokat tegyen.” Csak emlékeztetıül: a tárgyaláson az ügyvédemet, Bárándy Györgyöt helyettesítı Bojkó Dóra felhívta a bíróság figyelmét Korbuly László elfogultságára és arra, hogy csak a munkájára nem emlékezik. (2004. március 25-i jegyzıkönyv, 15. oldal: „Azt szeretném észrevételezni, dr. Korbuly László tanú meglehetısen elfogult ebben az ügyben, de azt nem lehetett nem észrevenni, hogy itt a tanúvallomásnál is minden pletykára, közvetve értesülésre kifejezetten jól emlékezik, ami Szabadi Bélát és Torgyán Józsefet illeti, viszont azokra a dolgokra, ami hatásköri, illetve munkaköri

54

kötelessége lenne, tehát szükségszerően mint munkavállaló emlékezzen ró, ott kifejezetten nem emlékezınek vallotta magát. Nem volt egy elfogulatlan vallomás.” Tielesch Béla Ezúttal egy olyan hamis tanúzásról van szó, amire a tanú nyilatkozata szerint az ügyészség készítette fel. Ez a vallomás is a hamis tanúzásra való figyelmeztetéssel indult… Tielesch Bélát, az egyik cég gépkocsivezetıjét a kukoricaexport-támogatási ügyben hallgatták meg. 2004. június 15-én. Az ügyészség erıltetésére kellett nyilatkoznia arról, hova vitte és kinek adta le a pályázatot. Bizonytalanul adta elı, hogy a pályázatot nem az Alkotmány utcába kellett vinnie, hanem a Kossuth térre, egy nagy épületbe, ahol a harmadik emeleten egy titkárnınek adta át, aki ott várta. A bírónı megkérdezte: járt abban az épületben, mire a válasz: nem jártam. Akkor miért mondta? Mert az ügyészség azt mondta, ezt kell vallanom. Mindenki felkapta a fejét, most fordulatnak kell következnie. A jegyzıkönyvbe azonban nem ez került be. Hanem az, hogy sok helyre kell mennie és nem emlékszik már, hova vitte. A hölgy pedig, akinek átadta, lehet, hogy férfi volt. Ezért kértük most a hangszalag kiadását. Illetve a nyomozati szakban tett vallomás megismerését, amire eddig nem nyílt mód. Ez sajnálatos módon ismét alátámasztja, hogy a tanút felkészítették az ügyészségen. Tielesch Béla vallomására mégis utal egy bírósági jegyzıkönyv. Ezt ugyan hónapokkal késıbb vették fel, de sikerült az esetet „becsempésznem”. 2004. szeptember 20-án Dobrozemszky Katalin vallomására ezt mondtam a jegyzıkönyv tanúsága szerint (7. o.). Tielesch beismerését örökítették meg a mondatok: „Fenntartom azt, hogy semmi nem úgy történt meg, ahogy a tanú (mármint Dobrozemszky – Sz. B.) elmondta. Lehet, hogy erre van egy olyan magyarázat, hogy igen, magát nem szerették. Lehet más magyarázat is, pl. olyan, hogy amikor a sofır (tehát Tielesch) elvitte a kukorica export pályázatot, akkor valyon (Sic! – Sz. B.) hol mondták meg neki, hogy mondja azt, hogy a minisztériumba kellett bemenni és fel kellett menni az emeletre és egy titkárnınek kellett átadnia.” Eleve hamis vádak Hamis vádak vannak, képtelen tényállással Kénytelen vagyok visszautalni néhány jellegzetes esetre. Az egyiknél megvolt a bizonyíték ártatlanságomra, de kikérték a mentelmi jogomat, a letartóztatást hivatalosan nagyrészt emiatt hozták meg, lejárattak vele, éveken át gyaláztak, a vádiratban úgy fogalmaztak, mintha elvettem volna az összeget, pedig begyőjtötték az átutalási bizonylatokat. A kihallgatások úgy folytak, hogy a megfélemlített tanúk a Fradinál hímeztek-hámoztak, ami umbulda látszatát keltett. Az ügyész az elsıfokú ítélet elıtt kérte elítélésemet, majd felmentettek. 169 millió átutalás

55

A kikérés elıtt tudták: nem bőncselekmény. De hogy annak lehessen venni, meghamisították a tényállást: úgy tettek, mintha nem az FTC kapta volna a támogatást, hanem a labdarúgó-kft. Holott nagyon jól tudtuk, hogy társaságnak nem lehet a költségvetési megtakarítást átutalni. Arról a költségvetésben külön soron kell rendelkezni A televízióban nyilatkoztak: majd a bíróság deríti ki, hogy Szabadi részesedett-e az összegbıl, vagy minden a Fradiba ment. Pedig rendelkezésére álltak az átutalási bizonylatok. E vádpont alól azért mentettek fel, mert Benedek Fülöp kötötte a szerzıdést. Amikor elmondtam, hogy 2003 közepéig kapott a Fradi támogatást a minisztériumtól, holott 2001-ben elkerült onnan és nemcsak 1999-ben, hanem elıtte és utána is, úgy néztek rám, mintha nem értenék, mirıl beszélek. Pedig megvolt a szerzıdés. A bírósági kihallgatásokon szóba nem került Benedek szerepe. Nála senki nem vetette fel, hogy eltulajdonította-e azt a több százmillió forintot, amit regnálása alatt utaltak át a Fradiba. (Nem az FM KSI-be.) Életmódnap Az életmódnapnál magánokirat-hamisításra való felbújtásról beszéltek, holott az ügyészség birtokában voltak azok az iratok, amelyek egy ilyen aktus értelmetlenségét bizonyították. Bizonyítékok hasznosítása Feljegyzéseket, illetve bizonyítási indítványokat terjesztettem elı, amelyeket általában nem vettek figyelembe. Volt, amikor kifejezettem értékesnek ítélték az anyagokat (pl. a reklámnál), de azokat sem. Ezzel megakadályozták azt is, hogy valóban megtörtént bőncselekményekre fény derüljön. Az alapítói okiratokat nem szerezték be, erre az Fıvárosi Ítélıtábla tett lépéseket. Az iratok nemcsak helyzetem tisztázásához voltak nélkülözhetetlenek, hanem a szerepek tisztázásához is. Az iratok ugyanis súlyos jogsértések gyanúját vetik fel. Pl. le nem adott elszabotált alapítói határozatok, ügyvédek és nem a tulajdonos által aláírt alapítói okiratok stb. Bizonyítékokat adtam be, amelyeket szintén nem hasznosítottak. Például azt a Népszabadság cikket, ami arról szólt, ki mindenkinek tett szívességet Bercsényi László. Voltak bizonyítékok, amelyeket alkalmatlanná Évekig próbálkoztam, hogy reagálhassak Nagy András vallomására, amire csak most, az elsıfokú ítélet után nyílt lehetıségem. Az írásban beadott észrevételeket sem vették korábban figyelembe. Bizonyítékok elvetése – ráadásul kizárásuk indoklása nélkül. Bizonyítékok szétszedése (alkalmatlan lett a munkához): Csúcs jelentés, egybefőzve beadott csaknem háromszáz oldalas anyagom, amit a bíróság hivatalosan átvett 2005. december 30-án. Ezeket úgy kellett összekínlódnom: egyenként innen-onnan összegyőjtenem, felkutatnom. Csak kis részét találtam meg. Azokat az anyagokat sem, amelyekre az ítélet alaptalanul hivatkozik: mintha vállalati levelek nem szerepeltek volna ott, de nem találtam a külsı és a külföldi méltatásokat sem. Ömlesztve ugyanakkor néhány újságcikket beszórtak.

56

Eltőnt az orvosi igazolásom: egészségügyi állapotomat nem vette figyelembe a bírónı. Meglepve fedeztem fel, hogy folyamatosan bıvül azon iratok készlete, amelyek állítólag már az eljárás elején rendelkezésre álltak.. Az elsı iratismertetéskor a negyedét sem láttam. Nem tudtam arról, hogy pl. Benedek Fülöp önmagával kötött szerzıdése stb. rendelkezésre áll, vagy az APEH jelentése, ami azt bizonyítja, hogy reklámszerzıdések nem voltak fiktívek, valósak voltak, teljesültek, az árak reálisak, inkább alacsonyabbak a piaci áraknál. Nem tudtam arról az ügyészségi feljegyzésrıl sem, hogy Sulyok elsı osztályon is utazott. Nem találkoztam az ügyészség hivatalos feljegyzéseivel sem, amelyekben valótlanságokat vettek önmaguk számára jegyzıkönyvbe: engem rágalmaztak De nem láttam a minisztérium 2001. májusi utasításának még mindig tervezetként létezı változatát: hol utazzanak a delegáció tagjai állami vezetı küldöttségében. Arra tehát, hogy mi jár nekik, távozásom után negyed évvel még javaslat sem volt. Bıvülı bizonyíték, ráadásul kétséges formában: a repülıjegyek. Még mindig bıvül: költségvetési iratokat találtam legutóbb: mivel foglalkozott az államtitkár, pénzeket utalt-e? Továbbra is hiányoznak iratok. Valódi iratlopások és iratmegsemmisítések ügyében nem volt aktív a nyomozó hatóság. (AI Kht., repülıjegyek, Boros feljelentésének mellékletei). Iratlopás – leállítják a nyomozást, pedig kamera vette és számítógép regisztrálta a belépést Iratmegsemmisítés: erre hivatkozva utasította el a bíróság szabadlábra helyezésemet. Az okirat-megsemmisítést tényként állítja, holott soha nem állapították meg és ki sem kérték erre a mentelmi jogot. Ma már látom, hogy bizonyítás és vizsgálat helyett itt is a bevált módszert alkalmazták: tényként elfogadták Boros közlését. Valójában rágalmát. Figyelembe nem vett törvények, szabályzatok, nyilatkozatok Az eljárás során megsértettek fontos alkotmányos jogokat. Pl. az ártatlanság vélelmét, a diszkrimináció tilalmát, az emberi méltósághoz való jogot, a független és pártatlan bírósághoz főzıdı jogot, a hatalom erıszakos megszerzésének tilalmát, a jó hírnévhez való jogot, a kínzás, kegyetlen, embertelen, megalázó bánásmód tilalmát, a nemzetközi jog és a belsı jog viszonyát, a mentelmi jogot, a pártpluralizmus elvét, a tulajdonformák egyenjogúságának elvét stb. Ezzel is tovább erodálódott a jogrend és az alkotmányosság. Szabadi Bélára az eljárás eddigi tapasztalatai alapján külön (csak Szabadi Bélára érvényes) jogszabályok (jogalkotás) és (eddig csak Szabadi Bélára vonatkozó) jogszolgáltatás érvényesültek.

Mentelmi jog Ezeket a törvényt és a felsoroltakat mintha nem ismernék az ügyészségen. Meg másutt. A mentelmi jogról Völgyesi Miklós úr, a Legfelsı Bíróság volt tanácsvezetı bírája, a Civil Jogász Bizottság elnöke is tévesen vélekedik. İk jelentették fel

57

Gyurcsány Ferencet az ıszi zavargások elfojtásáért. Völgyesi Miklós szerint a miniszterelnök lemondhatna a mentelmi jogáról. Csakhogy büntetıügyben nem lehet. A képviselık nem tudják, hogy az elızetes letartóztatáshoz külön ki kell kérni a mentelmi jogot. A mentelmi bizottság jelenlegi elnöke szerint többségi álláspont: nem kell. Mintha ebben értelme lenne a többségi vélekedésnek. A törvény különben is egyértelmően fogalmaz és két alkotmánybíró is megerısítette ezt a véleményt. Téves az a vélekedés is, mely szerint a mentelmi jog olyan kiváltság, amit nem kellene fenntartani, mivelhogy sokan a mentelmi jogot azonosítják azzal: ihat-e büntetlenül az országgyőlési képviselı, ha vezet. Holott a jogállamiság egyik garanciájáról van szó, persze ha betartják. Az országgyőlési képviselık mentelmi joga az egyetlen olyan mentelmi jog, amit a Magyar Köztársaság Alkotmánya garantál: tételesen az országgyőlési képviselık jogállásáról szóló törvény fejti ki. A képviselık mentelmi joga fontos biztosítéka annak, hogy olyan módon, ahogy ez Dr. Szabadi Béla esetében történt senkit ne lehessen politikai indíttatású eljárásnak alávetni. A védelem szükségesnek tartotta, hogy a T. Fıvárosi Ítélıtábla elıtt külön is állást foglaljon a mentelmi jog sorozatos és durva megsértésével kapcsolatban, ezért konzultált az Alkotmánybíróság egy korábbi vezetıjével. Az autentikus jogi szakértı áttekintette a rendelkezésre bocsátott anyagokat ; kifejezett álláspontja volt, hogy olyan durva eljárási szabálysértések történtek, melyek deformáló hatással voltak az egész eljárásra, annak minden szakaszára és amelyek – relatív hibákról lévén szó – nem orvosolhatóak. Meggyızıdése, hogy ezeket a hibákat észlelnie kellett az ügyészségnek, a rendırségnek, az elsı fokon eljárt bíróságnak. A beadvány felsorolta, miben látja a mentelmi jog megsértését: – a mentelmi jog kikérése és kiadása elıtt személyre szóló nyomozást folytattak, 60 tanút hallgattak meg célzottan, holott a mentelmi jog csak azokban az ügyekben teszi lehetıvé az eljárást, amiben kiadták a képviselı mentelmi jogát; – továbbra is folyt olyan ügyekben a nyomozás és célzottan, Dr. Szabadi Bélára összpontosítva, amelyekben nem kérték ki a mentelmi jogot; – a mentelmi jogról szóló törvény szerint a képviselı elızetes letartóztatására vonatkozóan külön ki kell kérni a mentelmi jogot. Ez nem történt meg. Ráadásul olyan ügyekre is hivatkozva indítványozta az ügyészség Dr. Szabadi Béla letartóztatását, amire nem kérte és nem is adták ki a képviselı mentelmi jogát. Sıt megnevezni sem tudta: további 4-5 cselekménnyel „érvelt” – egy másik érve egy állítólagos iratmegsemmisítés volt, amire névre szóló nyomozást folytatott, de eredményre nem jutott, ezért erre ki sem kérte a mentelmi jogot. Mégis tényként hivatkozott okiratok (!) megsemmisítésére; – a védelem álláspontja szerint a cselekmények minısítésének folyamatos változtatása és a minısítés eltérése a kikérésben közölt minısítéstıl szintén a mentelmi jog megsértését jelenti. Ilyen átminısítésre még az ítélethirdetés napján is (!) sor került; – az országgyőlés szocialista frakcióvezetıjének és a mentelmi bizottság korábbi alelnökének, mostani elnökének a levelei is a mentelmi jog megsértésének és az eljárás koncepciózus jellegének elismerését jelentik.

58

Ezért kérte a védelem a T. Fıvárosi Ítélıtáblát, hogy Dr. Szabadi Béla mentelmi joga megsértéséit és azok következményeit tekintse át. És kérte az ügyészséget, hogy nyilatkozzon ezekrıl a kérdésekrıl. A mentelmi jog megsértésével kapcsolatos beadványra a Fıvárosi Ítélıtábla feltehetıleg az ítélet indoklásában tér majd ki. De mivel a tárgyalás során erre nem óhajtott kitérni, ezért elfogadja az abban foglaltakat. Annál is inkább, mert azt alátámasztja Lendvai Ildikó frakcióvezetı és Dr. Géczi József Alajos levele, ami a Fıvárosi Ítélıtábla rendelkezésére áll. Az a meglepı, hogy a súlyos törvénysértések gyanújára az ügyészség nem reagált, annak ellenére, hogy a beadványt megkapta és ebben felkérte az ügyvéd úr, hogy nyilatkozzon. Ezt a kérését perbeszédében megismételte, de az ügyész úr nem élt a felkínált válaszadási lehetıséggel. Az ügyészség a perbeszédben felvetett és jegyzıkönyvben bizonyított kényszervallatásról sem nyilatkozott. Az ügyészségi zsidózásról sem és megkínzásomról sem. Egyedül Boros Imre írásbeli utasításának hatását ismerte el, de helytelen következtetésre jutott. Az ártatlanság vélelmének megsértése: elvárások Az ártatlanság vélelmét úgy szokták kezelni mintha az valami absztrakt elv lenne, a társadalom civilizáltságának vagy sokak szerint túlcivilizáltságának fokmérıje. Megsértését bocsánatos bőnnek tartják. Pedig ez a tisztességes eljárás egyik garanciája: a védekezéshez való jog garanciája. Hogy ne lehessen valakit középkori módon bizonyítás nélkül bőnösnek kikiáltani. Az ártatlanság vélelmének megsértésének súlyos gyakorlati konzekvenciái lehetnek és vannak az eljárásra és az ítéletre. Az ártatlanság vélelmének megsértése ugyanis nem más, mint elvárás, hogy a valóságban is elítéljenek valakit, de minimum a védekezés rendkívüli megnehezítését jelenti. Elıre és eleve elítélést (lejáratás és nyomásgyakorlás a közvéleményre és a hatóságokra és a bíróságokra). Az ártatlanság vélelmét esetemben nemcsak a hatóságok, az elsıfokú bíróság sértette meg és igen gyakran, hanem politikai ügyrıl lévén szó a politika és a sajtó is. Sorozatosan követték el. Néhány példa: – Orbán Viktor nyilatkozata: addig ne marasztaljanak el, amíg a bíróság el nem ítél; – Az elızetes letartóztatással és fıleg a bilincses-pórázos bemutatókkal rendkívüli súlyosságát akarták sugalmazni. – Orbán Viktor látogatása elızetes letartóztatásom elrendelése után a Legfelsı Bíróságon, ahova az igazságügy-miniszter nélkül ment. Ez a Legfelsı Bíróság döntése után történt, amikor Torgyán Józsefet ismerték el az FKGP elnökének. Orbán több milliárd forintot ajánlott fel, ami szintén rossz érzésekkel töltött el. Hát még nyilatkozata a velem történtekrıl, úgy, mint a kormány sikerérıl. És nagyon „fennkölten”. „Mi a véleménye arról, hogy kormány egyik volt tagja, Szabadi Béla ellen hőtlen kezelés miatt eljárás folyik? – kérdezte az origo munkatársa a miniszterelnöktıl a Solt Pállal, a Legfelsı Bíróság elnökével folytatott megbeszélése után tartott sajtótájékoztatón. Magyarországon a jogszabályok mindenkire egyformán vonat-

59

–

–

–

–

koznak. (Lásd például a Szabadi és a Várhegyi elleni eljárás eltérı módszereit! – Sz. B.) »Függetlenül attól, hogy választott tisztségviselıt érint-e, vagy az életét mindenfajta választások nélkül élı, egyszerő állampolgárt. Szerintem, amivel most szembesülünk, az az – lehet, hogy korábban ez nem volt természetes a polgárok számára –, hogy jogegyenlıség van Magyarországon, nemcsak a jogok, hanem a viselendı felelısség szempontjából is« – fogalmazott a kormányfı.” „… mindaddig, amíg esetleges ártatlansága be nem bizonyosodik, addig Szabadi Béla volt politikai államtitkár és volt kisgazda országgyőlési képviselı elızetes letartóztatásban van Szabadi Béla mindaddig elızetes letartóztatásban marad” (Rogán Antal, Fidesz: InfoRádió, 2001. augusztus 10.) A bőnösség vélelme az ártatlanság vélelme helyett. A Keller bizottság jelentése (volt kormánytagok, többnyire politikai államtitkárok, akik nem lehettek volna ennyire tájékozatlanok minısítésük illetéktelenségével kapcsolatosan: Keller László (EüM, Eörsi (KüM), Kis Zoltán (FM), Tóth András (MeH) és különösen Vastag Pál, aki igazságügyminiszter volt: közfelháborodást keltı cselekmények, megállapítja (?): súlyos bőncselekmények történtek az FVM-ben; a határozati javaslata: tele prejudikációval és gyalázkodással, rágalommal. Már a címben is: a miniszterelnök felelıssége Szabadi közfelháborodást kiváltó cselekedetei kapcsán. Melyekre gondolt?. Eszerint az országgyőlés megállapítja, hogy az FVM mőködését az 1998. július 8-a és 2001. február 15-e között súlyos törvénysértések és anomáliák kísérték. Súlyos károk érték a magyar mezıgazdaságot, rendszeressé vált a költségvetési forrásoknak a törvényben meghatározottaktól eltérı, szabálytalan és pazarló felhasználása, az FVM kezelésében lévı állami tulajdonú gazdasági társaságok a politikai zsákmányszerzés terepévé váltak. Ennek mellesleg az ellenkezıje igaz, a cégek önállóságát megvédtem, errıl több vallomás is szól, a cégek mind nyereségessé váltak. A rágalmakat és a prejudikációt még sokszor ismételgetik, azokat tényként állítva be. Hiába beszélt Torgyán is és én is hosszú órákon át elıttük. És amiért – egyfajta megtorlásként – újból kikérték lényegében ugyanarra a mentelmi jogomat. A 2001. november végére elkészült országgyőlési határozati javaslat valósággal elıkészítette a sietve, 2002. február 1-jén kelt vádiratot. Megfogalmazásai és szemlélete hasonló lett; Boros névre szóló feljelentése, a kigondolt tényállás vitathatatlanná nyilvánítása és névre szóló elvárása: ítéljék el: állapítsák meg a büntetıjogi felelısségét. Ezt hivatalos iratban közölte, több mint egyszerő elvárás, olyan mint egy utasítás (amiket, mint tapasztaltuk, ı lépten-nyomon kiadott). Stílszerően a büntetıeljárásról szóló 1973. évi törvényre hivatkozva és úgy, mintha elvárása (megrendelése) abban benne lenne. Összemossa azt a megrendeléssel. Tehát: „Az elıadott tényállás alapján a büntetıeljárásról szóló 1973. évi törvény alapján „feljelentést teszek dr. Szabadi Béla ellen, és a tényállás szerinti cselekmények, mint bőncselekmények alapos gyanúja miatt indítványo-

60

–

– –

– –

zom a nyomozás elrendelését, és dr. Szabadi Béla büntetıjogi felelısségének megállapítását.” Vagyis: elítélését. Boros a legfıbb ügyész feladatának tartja elítélésemet és akár mert nem tudja, hogy ezt a bíróság tehetné meg és nem az ügyészség, vagy annak feje, vagy mert a bíróságnak nem írhat ilyen levelet, így közli szándékát. Mivel jogászok segítették ebben, így a jelenlevı jogtanácsos úr fıosztályvezetıje, inkább az utóbbiról, egyben elszólásról lehet szó. Ismét hangsúlyozom: a feljelentést állítólag egyeztette Boros Áderrel és Stumpffal és biztosan Orbán Viktor miniszterelnökkel, aki egyetértésérıl és támogatásáról biztosította. Ahogy ezt televíziós és újságbeli nyilatkozatai bizonyítják ( Borosnak „megnyugtató ígérete” is lehetett, különben sem ı nem kérkedett volna elítélésem kész tényként való kezelésével, ahogy a fideszes frakciótársai sem. Többszöri beharangozás után, de végül kikérésemet követıen sor került kizárásomra a frakcióból. Nehogy valahonnan védelmet kapjak. Az ülésrıl véletlenül, egy újságírótól értesültem, nem hívtak meg. Összeférhetetlenül Boros lett a fegyelmi biztos, aki nem volt hajlandó a nyomozás érdekeire való tekintettel az ügyekrıl nyilatkozni. Jelentése lényegében ebbıl állt: Szabadinak jó ügyvédje van, de nincs esélye: el fogják ítélni; Hogy években is volt elvárás, mutatják a sajtónyilatkozatok: Súlyos lesz a büntetés: ígérte Mátrai Márta, a Fidesz frakcióigazgatója (2001. július 28., InfoRádió) Mátrai lényegét tekintve azt mondja, hogy nem független az igazságszolgáltatás a politikától, magyarán a Fidesztıl. Mert ha nem így gondolná, hogyan ígérhetne a büntetésre vonatkozóan bármit is. Mátrai ugyanis megígérte, „ha a gyanú alapos, kemény lesz a büntetés”. z anyag ezután ezeket a megállapításokat sokszor tényként állapítja meg; A vádirat után: 12 évet kaphat Szabadi Béla. A bírósági tárgyalás kezdete után: 15 évet kaphat Szabadi Béla. Ezzel kényszerpályára vitték és nyilván akarták is vinni az eljárást. Bizonyosodjon be akármi késıbb is, derüljön ki, hogy már a kikéréskor bizonyítékok tömege igazolta ártatlanságomat, ne legyen könnyő ezt elismerni. Ahogy ez az elsıfok elıtti ügyészi perbeszéd, a másodfok elıtti ügyészi perbeszédbıl is világos. Már minden erodálódott, de még mindig közepes hosszúságú és letöltendı börtönbüntetést indítványoznak. Az elvárás teljesítése is magyarázhatja azt a háttérmunkát, amit közvetlenül az elsıfokú ítélet elıtt tapasztalni lehetett. Vagy a megkerült repülıjegyek történetét és a beszerzett jegyek gyanút keltı megjelenését, formáját. Vagy az eljárás alatt a tanúk vallomására való felkészülését, felkészítését, összebeszélését. Hamis vádat és kényszervallatást (akirıl tudunk: Osváth László, Böröczky Ferenc.) Megkínzásomat. A gyakran az ügyészségrıl vezényelt lejáratásomat: meghívók a bilincses-pórázok vezetgetésekre, amit bőnösségem bizonyítékának akarnak sugallni. A kiszivárogtatások, hamis tartalmú belsı feljegyzések (hivatalos feljegyzések, amelyeket tényként csatoltak a bírósági anyagokhoz). A hazugság okiratok megsemmisítésének tényérıl. Stb.

61

– És közben jöttek a „megnyugtató nyilatkozatok” az új kormány idején is. Pl. a Jogi Fórumban: „Nem ússza meg a büntetést Szabadi Béla, az Orbánkormány egykori államtitkára sem”. (2003. június 30.) Majd ráadásként jön a szokásos, de számomra ártalmas tévedés: „Szabadi 2001 (?!) óta van elızetes letartóztatásban.” A Népszava 2008 februárjában is azt írta: Szabadi hosszú ideig volt letartóztatásban: még a bírósági tárgyalásra is kísérték. – Az elvárás olyan, ahogy Hruscsov fogalmazott, bár ı sem gondolta, hogy a SZU államügyészéhez kell fordulnia, a bíróságnál rendelkezett ez irányban (ld. ). Vagy Kádárék, annak ellenére, hogy Kádár tagadta a megrendelést. A Nagy Imre-per elıkészületeit a Politikai Bizottság áttekintette. Az állásfoglalás prejudikálta a bíróság ítéletét, a gyanúsítottak sorsának alakulását. Eldöntötte, hogy a vádlottak között differenciálni kell s bőnösségük fokának megfelelıen a legsúlyosabb büntetéseket kell kiszabni Nagy Imrére, Losonczyra, Donáthra. Gimesre, Maléterre stb. İket tehát halálra kell ítélni. A többi vádlottakra enyhébb büntetést kell alkalmazni, attól függıen milyen a magatartásuk a per folyamán. Jellemzı megfogalmazás. – A vádak átköltése: korrupciós cselekmények. Már a képviselıcsoportból való kizárásnál ezzel érvel Szentgyörgyvölgyi, aki mellesleg jogász. Pedig a gyanúk között egyetlen korrupciós cselekmény nincs. Aznap délelıtt szavazási fıpróbát tartottak Bánk Attila vezetésével. Bánk szerint, aki ügyvéd, ki kell zárni a frakcióból, akire a korrupció gyanúja vetül. Éveken keresztül a korrupcióval próbáltak a sajtóban és a politikában azonosítani. Torgyán e jelenségrıl és magyarázatáról írta 2001 augusztusában. Részben az eltérı nézetek üldözésére vezeti vissza a velem történteket. Arra a légkörre, amikor mások véleményét csírájában el akarják fojtani. „Jó példája lehet az ilyen helyzet kialakulásának az érzékeltetésére a Dr. Szabadi Béla volt politikai államtitkár országgyőlési státuszából fakadó mentelmi jogának felfüggesztése után négyszemközt elhangzott beszélgetések sora. Ezek lényege akként foglalható össze, hogy az érintett más véleményen levık tábora nem merte kinyilvánítani, hogy ı nem értett egyet a legfıbb ügyész indítványával. Féltek, hogy emiatt megbélyegzik ıket. Dr. Szabadi Bélára ugyanis a hatalmat képviselık azt állították, hogy korrupciós bőncselekményt (Kiemelés általam. – Sz. B.) követett el. A legfıbb ügyész átiratából hiába tőnt ki, hogy az államtitkár elsı osztályon történı utaztatása vagy a hőtlen kezelés gyanúja már eleve nem korrupciós bőncselekmény, és hiába észlelték a gondolkodni tudók, hogy magából a legfıbb ügyész átiratából megállapítható az is, hogy Dr. Szabadi Béla ártatlan, mégis kimondták a verdiktet: „feszítsd meg ıt”. A diszkrimináció tilalma Az alkotmány tiltja a megkülönböztetést. Az, ha hasonló körben és hasonló, de legalábbis közelálló idıszakban megtörtént események között úgy szelektálnak, hogy az egyiket megtorolják, a másikat nem, sıt azt esetleg még jutalmazzák is, diszkriminálnak.

62

Ilyen történt a reklámszerzıdések esetében (FTC, UTE), a repülıjegyeknél, amikor nem voltak hajlandók azt sem megvizsgálni: kik utaztak még a minisztériumban elsı osztályon és mennyiért. Ez történt akkor, amikor a Csúcs jelentésnél mindössze a számviteli fegyelem megsértése miatt indult eljárás és abban is megszüntették, amikor az évek óta adott állami támogatást ott nem tartották nyomázásra okot adónak, nálam és akkor is csak 1999-ben, viszont hőtlen kezelésnek, majd sikkasztásnak. Amikor a letéti számla használatát vették bőncselekménynek és az arra befutott 200 millió forint miatt 200 milliós sikkasztásnak, az ugyanabban az idıben a kormány letéti számláján tárolt 200 milliárd forintot rendben levınek minısítették. Vagy amikor megkérdezték a Kehi-t: tud-e még letéti számlára utalt összegrıl, majd ezek közül mindazokat kiemelték, amelyek Torgyán József döntéséhez voltak kapcsolhatóak. Így kikerült a vemhes üszık segélyszállítmány, a Teréz Anya Alapítvány (errıl tárgyalt Nagy András Torgyánnal), egyéb kárpátaljai segélyszállítmányok, amelyekért – mint látom – a minisztérium nagy összegeket fizetett (Bólyi MG, Interseed Kft., Bácsalmási Agráripari Rt., Agrárgazdasági Kft., Debrecen.) A Kehi megállapította, hogy a Tisza-Szamos Kht. úgy kapott pénzt, hogy meg sem alakult és még nem utalta vissza a pénzt (11 MFT). Megállapítható ugyanakkor, hogy ezt a Kht.-t a MEH hozta létre a tiszai ciánszennyezıdés következményeinek felszámolására. Erre is rá kellett jönniük, mert nem tettek feljelentést. És kivették a Nap TV-t, hogy ne kerüljenek vele szembe. A levélben szerepel egy 2000. évi tétel is, amit az FTC kapott. Bódis István volt helyettes államtitkár vallomásában mégis azt állította, hogy az ı helyettes államtitkársága alatt a Fradi nem kapott támogatást. Ha erre utasítottam volna – jelenti ki Bódis akkor is visszautasította volna, ha én kiteszem az állásából. Bódis Istvánból én csináltam helyettes államtitkárt és hazudik rólam és ellenem. Ráadásul ennyire rosszindulatúan. A fia az Agrárinnovációs Kht. egyik jogásza volt, de a Kht. reklámszerzıdése elıtt „mosta a kezeit”. Miért kapta akkor a fizetését? Az ügyészségnek mindkét ellentmondást látnia kellett, érzékelnie kellett, de nem tett semmit. Az 1997. évi LXXXIX. Törvény a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelısségérıl Ennek a politikai államtitkárokra vonatkozó rendelkezéseinek egy részét nem alkalmazták, attól eltekintettek, nem vették figyelembe. 18. § (1) A politikai államtitkár hatáskörébe a miniszterelnök és a miniszter a felsorolt feladatokon kívül egyéb feladatokat utalhat. 18. §. (3) A politikai államtitkár tekintetében – a törvény eltérı rendelkezése híján – a munkáltatói jogokat a miniszterelnök, illetve a miniszter gyakorolja. Ez önmagában indokolja Orbán Viktor meghallgatását. 20. §. A kártérítési felelısség megállapítására a miniszterelnök vizsgálóbiztost jelöl ki és felkéri az eljáró tanács tagjait, akik legalább politikai államtitkári rangú személyek kell, hogy legyenek A kormányzati poszton folytatott tevékenységem miatt indult eljárás ellenem. A kérdés az: a kormány gyakorlatát folytattam-e vagy eltértem-e attól? Egyeztettem-e vele? Ebben a kormány foglalhat állást. Ehelyett: beosztottak faggatása arról, amirıl

63

nem tudhatnak. Ráfogás: pletykák alapján. Kigondolják: hogyan mőködik, még roszszabb, hogy azt is, hogyan kellene mőködnie a kormánynak. Holott a kormány ellenırzése a parlament kompetenciája. Eközben az ügyészségrıl a megtorlás veszélye nélkül enyhe kritikát sem lehet mondani

131/1997 (VII. 24.) Kormányrendelet az állami vezetık juttatásairól A kormányrendelet az alkotmánysértés gyanúját veti fel, hiszen tényleges kormánytagok között diszkriminál. A minisztereket a kormányban és a parlamentben a tárca képviseletében teljes jogkörrel helyettesítı politikai államtitkárra, aki utazásain is miniszterét képviseli és helyettesíti, nem lehetne a miniszterétıl eltérı utazási körülményeket elıírni. A szabályozást bizonyára életszerőtlensége és alkalmatlansága miatt általában nem tartották be, kezdettıl fogva. Csak Szabadi Bélánál akarták számonkérni, holott nem ı vette a jegyet. Az alkalmazás is sérti a diszkrimináció tilalmát. Egyébként, ha tud Szabadi Béla errıl a rendelkezésrıl, maga kérte volna a miniszterelnököt, hogy helyezze hatályon kívül. Ahogy ezt Torgyán József is megtette volna, aki elképedve értesült a Horn-kormány e szabályozásáról, amit ık sem tartottak be. Ami pedig a konkrét rendelkezést illeti, azt sem jól alkalmazzák az esetembe. Ez ugyanis nem szabályozza a nem állami vezetık ellátmányát, ezen belül a repülési osztályt. Nem vonható le tehát az a következtetés, hogy ugyanaz jár a fıosztályvezetınek (aki nem állami vezetı), mint az államtitkárnak A rendelet ebben a szakaszában megismétli: ki az állami vezetı. Közöttük nincs pl. fıosztályvezetı. Tehát: 19. §. (19) Ha a külföldre utazás repülıgéppel történik a) a Kormány tagja az elsı osztályt, b) az államtitkár, a helyettes államtitkár, az államtitkári, helyettes államtitkári juttatásra jogosult személy „komfort osztályt (Az idézıjel nincs bezárva. – Sz. B.) vehet igénybe. Az államtitkári, helyettes államtitkári ellátásban részesülıket különben a miniszterelnök írásban határozta meg, az FVM-ben nem volt ilyen személy.

Az FVM szervezeti és mőködési szabályzata (SZMSZ) (a földmővelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 4/B/1999. utasítása) . Ezt sem hasznosították: Például azt, hogy – nem szabályozza a repülési komfortfokozatot (11. melléklet/Az ideiglenes külföldi kiküldetés elıkészítése, engedélyezése és a költségtérítés szabályai: 97-99. oldal. Csak a kiutazás módjának kiválasztásáról mond valamit (repülı, vonat, gépkocsi) 5. pont, 98. oldal); – a Nemzetközi Fıosztály a miniszterhez tartozik (20. o., valamint 39. o.);

64

– megmondja, milyen vezetıi értekezletet tartott rendszeresen Tamás Károly (Helyettes Államtitkári Értekezlet) (22. o. 18. §) – kimondja, hogy Sulyok Ferenc felelt a nemzetközi költségekkel való gazdálkodásért, a Nemzetközi Fıosztály felelıs konkrétan: – a minisztérium éves külföldi kiutazási tervjavaslatának elkészítéséért, a teljesítés rendszeres ellenırzésért (40. o.: 5. francia bekezdés felülrıl); – a nemzetközi feladatokra biztosított költségkerettel való gazdálkodásért (41. o.: 9. francia bekezdés felülrıl); – a nemzetközi protokoll feladatok ellátásáért, a protokoll raktár kezeléséért (41. o.: 12. francia bekezdés felülrıl); – a Nemzetközi Fıosztálynak kimutatási, elemzési és tájékoztatási kötelezettsége van a nemzetközi költségek felhasználásával kapcsolatban: – A jóváhagyott (tervben szereplı) és terven kívüli külföldi kiküldetések teljesítésérıl a Nemzetközi Kapcsolatok Fıosztálya – a Költségvetési Fıosztály adatainak felhasználásával – negyedévenként fıosztályonkénti részletezésben kimutatást és elemzı értékelést készít az adott negyedév utazási költségeinek alakulásáról és azt a Helyett Államtitkári Értekezlet elé terjeszti. (99. o., 11. pont); – Ezenkívül a Nemzetközi Fıosztály: – elkészíti és jóváhagyatja az utazási tervet. A miniszter, az államtitkárok és a helyettes államtitkárok részére összeállított kiutazási tervjavaslatot a miniszter hagyja jóvá; – elkészíti a miniszter, az államtitkárok és a helyettes államtitkárok féléve fogadási tervét és azt a Külügyminisztériumnak megküldi. Az 1997. évi CXLIV. törvény a gazdasági társaságokról Hatályos: 1999. IV. 8. – 2001. VII. 12. A gazdasági társaság ügyvezetése 22. §. (2) A vezetı tisztségviselı e minıségében a gazdasági társaság tagjai (részvényesi) illetve munkáltatója által nem utasítható. (4) A társaság legfıbb szerve csak abban az esetben és olyan körben vonhatja el a vezetı tisztségviselıknek (igazgatóságnak) az ügyvezetés hatáskörébe esı hatáskörét, amennyiben azt a társasági szerzıdést (alapító okirat, alapszabály) lehetıvé teszi. (5) A (2) és (4) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatóak az egyszemélyes gazdasági társaság esetében. Az egyszemélyes társaságnál a tag (részvényes) a vezetı tisztségviselı hatáskörét elvonhatja és részére írásban utasítást adhat. Ezekben az esetekben a tag (részvényes) döntése mentesíti a vezetı tisztségviselıt a 29. §-ban meghatározott felelısség alól. 26. § (1) A gazdasági társaság alapításának, a társasági szerzıdés (alapító okirat, alapszabály) módosításnak, a cégjegyzékbe bejegyzett jogoknak, tényeknek és adatoknak és ezek változásának, valamint a törvényben elıírt más adatoknak a cégbírósági bejelentése a vezetı tisztségviselık kötelezettsége. 29. §. (1) A vezetı tisztségviselık a gazdasági társaság ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltı személytıl elvárható gondossággal, a gazdasági társaság érdekeinek elsıdle-

65

gessége alapján kötelesek ellátni. A jogszabályok, a társasági szerzıdés (alapító okirat, alapszabály), illetve a gazdasági társaság legfıbb szerve által hozott határozatok, illetve ügyvezetési kötelezettségeik vétkes megszegésével a gazdasági társaságnak okozott károkért a polgári jog szabályai szerint felelnek a társasággal szemben. A gazdasági társaság mőködésének ellenırzése 32. § (2) A felügyelı bizottság a gazdasági társaság legfıbb ellenırzı szerve ellenırzi a társaság ügyvezetését. A felügyelı bizottság a vezetı tisztségviselıktıl, illetve a gazdasági társaság vezetı állású munkatársaitól felvilágosítást kérhet, a társaság könyveit és iratait megvizsgálhatja. (3) A felügyelı bizottság köteles megvizsgálni a gazdasági társaság legfıbb szerve ülésének napirendjén szereplı valamennyi lényeges üzletpolitikai jelentést, valamint minden olyan elıterjesztést, amely a gazdasági társaság legfıbb szerve kizárólagos hatáskörébe tartozó ügyre vonatkozik. A számvitelrıl szóló (…) törvény szerinti beszámolóról és az adózott eredmény felhasználásáról a gazdasági társaság legfıbb szerve csak a felügyelı bizottság írásbeli jelentésének birtokában határozhat. (4) Ha a felügyelı bizottság megítélése szerint az ügyvezetés tevékenysége jogszabályba, a társasági szerzıdésbe (alapító okiratba, alapszabályba) ütközik, vagy egyébként sérti a gazdasági társaság vagy a tagok (részvényesek) érdekeit, összehívja a gazdasági társaság legfıbb szervének rendkívüli ülését, és javaslatot tesz annak napirendjére. Alapító okiratok A Fıvárosi Ítélıtábla tett eleget annak a bizonyítási indítványunknak, hogy a bíróság szerezze be valamennyi cég alapító okiratait. Bár nem teljes a kör (sem a cégeket, sem az adott cégek alapító okiratait tekintve) és ezúttal is hiányoznak az aktafedelek, amelyek vótuma változtatás okait rögzíti, feltünteti a döntés elıkészítıinek neveit és esetleges külön véleményét, a beszerzett alapító okiratokból sok minden megállapítható. Alappal, hiszen az iratmennyiség így is igen terjedelmes. Ezek alapján is megállapítható: 1.) Dr. Szabadi Béla nem vagyonkezelı volt, hanem a tulajdonos jogait, pontosabban a tulajdonos megbízottjának jogait gyakorolta. (Ahogy ezt még számtalan tény igazolja.) Az alapítói okiratokban tulajdonosi jogokról esik szó és nem vagyonkezelésrıl. Akkor is, ha az alapító az ÁV volt. 2.) Az alapítói okiratok is álláspontunkat támasztja alá, nevezeten, hogy az állami tulajdonosi az állami tulajdonosi jogokat a miniszter gyakorolja. Errıl nem mondhat le. Tulajdonosként általában a miniszter, vagy a minisztérium van megjelölve (a minisztériumot értelemszerően a miniszter testesít meg). Az alapítói határozatokat ugyan több minisztériumi vezetı is aláírta, de ez vagy kimondottan a miniszter helyett történt, vagy ha nem is így, csak a nevében történhetett. Gyakran olyan formában, hogy az alapítói okiratokat a megbízottak a saját nevükben, az egységes szerkezetbe foglalt változtatásokat pedig a miniszter helyett (a miniszter neve mellé egy „h” betőt, fölé a sajátjukat írták).

66

Újabb alapítás (Agrárinnovációs Kht.) is a miniszter (nevezetesen a pénzügyminiszter egyetértésével volt lehetséges. Az átruházhatatlanságot (és ezzel a felelısség átruházhatatlanságát) támasztja alá egyébként az is, hogy Dr. Szabadi Béla nem a tulajdonos jogait gyakorolta a minisztertıl kapott felhatalmazás alapján, hanem visszavonásig érvényes meghatalmazást kapott arra, hogy az alapító okiratokat aláírja. Errıl a miniszter döntése alapján minden cégvezetıt tájékoztattak. Tudták tehát, hogy a miniszter a tulajdonos, bármilyen problémájukkal közvetlenül hozzá fordulhatnak. Így járt el a Tejgazdasági Kísérleti Kft., amikor a tıkeelvonás ügyében megkereste a minisztert. Torgyán József is úgy fogalmazott tanúkihallgatásakor az elsıfokú bíróság elıtt, hogy Szabadi Béla a tulajdonos megbízottjának jogait gyakorolta. 3.) A miniszter helyett történı alapító (tulajdonosi) döntés a múltban sem volt ritka. Benedek Fülöp vallomása alapján pl. Szanyi Tibor végzett ilyen tevékenységet. 2002-tıl, pedig akkor még friss volt Szabadi Béla volt politikai államtitkár meghurcolásának emléke. A tulajdonos megbízottjának (a továbbiakban, tehát ahogy gyakran aláírták: a tulajdonosnak) a jogait gyakorolta az alapítói okiratok tanúsága szerint Nagy András helyettes államtitkár, aki ezt egyetlen vallomásában tagadta. Tehát e ponton is hamis vallomást tett. De gyakorolta Rednágel Jenı helyettes államtitkár is, Benedek Fülöp is. 1998 elıtt és 2003-tól (nem 2004-tıl, ahogy hamisan vallja) ı gyakorolta a tulajdonosi jogokat. (Tehát ezt követıen, 2004-ben lett az asztalitenisz szövetség elnöke, ahova elküldte az Agrármarketing Centrumot.); 4.) Az alapító okiratok a társasági törvényen túli garanciákat és elıírásokat tartalmaznak arra vonatkozóan, hogy ne lehessen nyomással, szóbeli utasításokkal beavatkozni a cég ügyeibe, a cég gazdálkodásába. A társasági törvénynél még konkrétabban mondják meg: mit kell tennie a cégvezetınek, felügyelıbizottságnak, könyvvizsgálónak, ha ilyet tapasztalna. Még konkrétabban ki vannak fejtve azok a szabályok és teendık, amelyek világos felelısségi viszonyokat szavatolnak: – világosan meg vannak jelölve az igazgatóság és/vagy az FB feladatai; a vezérigazgató/ügyvezetı feladatai (kizárólagos jogok a cég irányításában, tovább üzleti tervének kidolgozásában stb. vannak összeghatárok, de ezek általában nem korlátozták a reklámozást. Ha igen, akkor engedélyt kért, ami nem azonos az utasítással); külön rögzítve van az igazgatóság és /vagy az fb feladatköre/ kötelezettségei; – prémium. Kizáró feltétel: a veszteséges gazdálkodás, az állami befizetési kötelezettségek nem teljesítése, az engedélyezett átlagkereset-növekedés túllépése – az fb köteles tájékoztatni a tulajdonost, ha jogszabálysértést tapasztal, vagy ha szerinte bármi a cég érdekeit sérti; – ugyanez áll a könyvvizsgálóra; – ha a tulajdonos nem teszi meg a szükséges intézkedéseket, a törvényességi felügyeletet ellátó szervezethez köteles fordulni (pl. GKI Kht.);

67

– a társaság operatív ügyeinek irányítását a vezérigazgató (ügyvezetı igazgató) végzi. A vezérigazgató az ügyek intézését az Alapító Okirat, a tulajdonos állásfoglalásai által meghatározott keretek között, egyéni felelısséggel végzi. A vezérigazgatót illeti a döntési jog minden olyan ügyben, amely nem tartozik a tulajdonos hatáskörébe. (pl. Agroster Rt.); – Felügyelı Bizottság: Ha a Felügyelı Bizottság feladatai ellátása során törvénybe, vagy ezen Alapítói Okiratba ütközı intézkedéseket észlel, vagy arra a véleményre jutna, hogy a társaság üzletvitele a részvényesek érdekeivel ellentétes, köteles a tulajdonost haladéktalanul értesíteni (Pl. Agroster Rt.); – a reklámot el sem lehetett rendelni (mondja Diós Erzsébet), holott benne van pl. a Concordiánál, hogy minden, amit a Közgyőlés (tulajdonos) magához von, illetve amit az FB vagy az igazgatóság a Közgyőlés (tulajdonos) elé visz; – az a döntés, amit írásba foglalnak (ld. pl. GKI Kht.); – a cégvezetık elfogultsága: tudták, hogy a tulajdonosi jogok gyakorlójaként feltüntetett személy nem az, mert megbízás volt a jog átruházása helyett és errıl értesítést kaptak; tudták, hogy szóbeli utasításokra nem hivatkozhatnak, mert a GT, illetve ezen felül az alapítói okiratok ezt kizárják; – az alapítói okiratok is megerısítik: Az ügyvezetı a kötelezettsége megszegésével okozott kárért a polgári jog szabályai szerint felel; 5.) fel vannak sorolva a fı tevékenységi területek: látható, hogy a cégeknél rengeteg tevékenység reklámozására nyílik lehetıség és van bizonyára szükség; 6.) Nem félt az apparátus. Éppen ellenkezıleg: nyugodtan szabotáltak, követtek el jogsértések gyanúját felvetı cselekményeket. a beszerzett iratokból is, amelyek valóban súlyos jogsértésekre utalnak, megállapítható az is, hogy Ziskó és a cégvezetık egyáltalán nem féltek Szabadi Béla államtitkártól. A nem teljes iratanyagban is találtunk olyan eseteket, amikor az ügyintézés elképesztı hanyagságát és az alapítói határozatok elszabotálásának tényét lehet megállapítani. Pl. Ziskó elszabotálta azokat az alapítói határozatokat, amelyek 2000 októberétıl az Agrármarketing Centrum felügyelıbizottságának változásairól szóltak, többek között az ı visszahívásáról. (Osváth László visszahívása: 2000. október 13., Ziskó Ferenc visszahívása és Sulyok Ferenc kinevezése: 2000. november 2., Luterán Zoltán visszahívása és Ziskó Ferenc kinevezése: 2000. december 2.) Ezeket az alapítói határozatokat 2001. február 22-én vették át a cégbíróságnál, egy héttel azután, hogy felmentettek hivatalomból. Felmerül a kérdés: vajon hogyan mőködött akkor a felügyelı bizottság és kik vettek részt benne? 7.) Mivel Ziskó Ferenc kérésére és fogadkozására visszahelyezésre került az FBbe, egyszerre igyekezett elfogadtatni a határozatokat a cégbírósággal. Már idın túl. Olyan módon, hogy megkerülje a még hivatalában levı Dr. Szabadi Béla államtitkárt, vagy pedig antedatált papírral. Az ugyanis 2001. január 31-én íródott, teljesen feleslegesen, hiszen még hivatalomban voltam. A rendezés többszörösen jogsértı volt. Felmerül az okirathamisítás gyanúja is. Az ügyintézési határidın jóval túl, feltehetıleg dr. Francsics Imre ügyvéd segít-

68

ségével elintézték a cégbíróságnál, hogy jóval idın túl a határozatokat (2001. február 22-én átvegye. Ez különben teljesen ellentétes a cégbírósági gyakorlattal, hiszen a 30 napos határidın túl visszadobják az iratot. Most nem így történt, sıt Francsics ügyvéd írta alá az egységes szerkezetbe foglalt alapítói okiratot, amit ugyanaznap vettek át, bár elkészítési határidıként egy három héttel korábbi dátumot: 2001. január 31-ét tüntette fel. A köztisztviselık jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. Törvény (Ktv) 38. § (1) A köztisztviselı köteles felettes utasítását végrehajtani. (2) A köztisztviselı köteles felettes utasítását megtagadni, ha annak teljesítésével: a) bőncselekményt, illetve szabálysértést valósítana meg; b) más személy életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. (3) A köztisztviselı az utasítás végrehajtását megtagadhatja, ha annak teljesítése az életét, az egészségét vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné, vagy jogszabályba ütközne. (4) A köztisztviselı köteles az utasítást adó figyelmét felhívni, és egyben kérheti az utasítás írásba foglalását, ha az, vagy annak végrehajtása jogszabályba ütközne, vagy teljesítése kárt idézhet elı és a köztisztviselı a következményekkel számolhat, vagy az utasítás az érintettek jogos érdekeit sérti. Az utasítás adó felettes az utasítás írásba foglalását nem tagadhatja meg. A köztisztviselıt az írásba foglalásra irányuló kérelme miatt hátrány nem érheti. (5) Ha az utasítást adó a köztisztviselınek nem közvetlen felettese, akkor a közvetlen felettes útján kell az írásba foglalást kérni. (6) A köztisztviselı, ha felettes döntésével, illetve utasításával nem ért egyet, jogosult különvéleményét írásba foglalni. Emiatt hátrány nem érheti.

Házszabály: A Házszabály megsértése: a kiadásom melletti agitációval (Eörsi Mátyás, Nagy Sándor, Pokorni Zoltán, Szanyi Tibor stb.) Mindkét kiadatáskor: felszólalási dömping Olyan interpellációk napirendre tőzésével, amelyek nem tartoztak a földmővelésügyi miniszter feladatkörébe. Vádpontok, átminısítések Olyan cselekményekben emeltek vádat, amelyeket helyzetembıl adódóan nem követhettem el. Közvetett módon sem, hiszen a törvények, továbbá a cégeknél ezt meghaladóan az alapítói okiratok világos útmutatást adnak arra, hogy mit kell tenni, ha jogellenes utasítást kapna akár a cégvezetı, akár a munkatárs. Kinek, mi ilyenkor a kötelessége. A büntetıtörvénykönyvben nincs paragrafus, hogy az állásvesztéstıl való

69

félelem, felmentést adna törvénysértések alól. Akkor sem, ha lenne alapja, és akkor sem, ha nincs (mint jelen esetekben). A vádat ráadásul a lehetséges elkövetıkkel igazoltatják: így nincs hátrányuk. Ráadásul a törvénysértés, amit anyagi hátrány támaszt alá, nem a vádból, hanem éppenhogy egy olyan vezetıi/ügyintézıi magatartásból származik, amit nem engednek vizsgálni. Nem az a hőtlen kezelés, vagy a hivatali visszaélés, ha egy cégvezetı figyelmébe ajánlanak, sıt akár arra utasítanának (amit elképzelni nem tudok, hogyan hangzana ez el), hanem az, ha a cégvezetı nem ad neki munkát. De igazolja, hogy kifizethetı a havi járandóság. És utána azt állítja, nem is készenléti díjat fizetett. Idımúlás, összevonás, (át)minısítések

Idımúlás: szándékosan is. Princzet odateszik, majd Princz lesz elıbb. Összevonások. Tárgyalásokon: periferikus ügyek (kér-e útiköltség-térítést, ha nem kér, kérjen, ha mégis meggondolná magát, tájékoztatom, hova menjen és mit csináljon). … tárgyalási nap, de egyedül Osváth ügyében, ami Szabadi és társai címszó alatt futott, mintha Osváthnak semmihez nem lenne köze, … tárgyalási nap. Másfél évig szinte semmi nem történt. Elınyös-e az idımúlás? Erre nem lehet választ adni, mert az ügyészség általában enyhítı körülménynek tartja. Ott is, ha a vádlott menekülése miatt húzódik el. A kazetta ügyben, sok enyhítı körülményt vettek figyelembe, így az elbujdokolt Deésy javára szolgált az is, hogy elhúzódott a per. Egy olyan tárgyalásban, ami két nap alatt tett pontot az ügy végére, enyhe ítélettel; ügyészi fellebbezés nélkül azonnal jogerıre emelkedett. Nálam még ebben sem elınyös, hiszen az ügyész esetemben még ezt sem találta olyannak, ami enyhítı körülmény lenne. Egyébként pedig csak károk származhatnak az elhúzódásból. Megkopnak a kapcsolatok, a presztízs, az esetleges ártatlanság érzete, megrendül az egzisztencia, erısödnek a megélhetési gondok. Folyamatos a kiszolgáltatottság, mindenben, szívességet tesznek abban is, ami járna (pl. egészségügyi ellátás), és egyre kevésbé szívesen. Becsapnak, kihasználnak. Rabolják az idıdet: nincs más dolgod. Különösen nyomasztó, ha nem szorgos nyomozati munkával és szervezett bírósági tárgyalásokkal telik az idı. Ütemváltások: sokszor a politika függvényében Az egész ügyre és annak immár több mint hét évére a hirtelen ütemváltozások is jellemzıek. Rövid áttekintés következik. Boros három hét után jelentett fel elıször, majd újabb két hét múlva másodszor. A nyomozást ismeretlen tettes ellenire változtatták, de Torgyán helyzetétıl és magatartásától tették függıvé. Május 5-én volt a ceglédi nagygyőlés és nagyválasztmány, ahol Torgyán maradt. Ezután pörögtek fel a kihallgatások és szórtak ki 70 vezetıt az FVM-bıl. Ezután került sor a Kehi feljelentéseire. Majd jött a mentelmi jog kikérése (június 8.), kizárásom a frakcióból (egy szavazaton múlt), a mentelmi jog felfüggesztése (június 19.), telefonon behívtak kihallgatásra és ott ırizetbe vettek (június 21). Jött az elızetes (június 22., néhány órával késıbb). Kihallgatások (alig folytak), házi ırizet (október 4.), Keller-féle bizottság (október közepén ),

70

újabb kikérés (válaszként: néhány nap múlva ), mentelmi bizottság, plenáris ülés (a szocialisták és a szabad demokraták kivonulnak, megszavazzák: november 6.). Vádemelés: február 1., ahogy láthatjuk: összecsapva. De még a választások elıtt, Szabadi ügye nem firtatható a kampányban. Új kormány és feljelentések Orbán emberei ellen. İsszel (?) nem tőrik tovább. Rajtam csattant az ostor. Szabadlábon (2002. október 25.), az ügyészség küzd ennek viszszavonásáért, decemberben a Legfelsı Bíróság fellebbezésüket elutasítja. Decemberben újabb gyanúsítások. Egy kihallgatás. majd 2003. május: második vádirat, sietve összeütve. 2003. december: a tárgyalás kezdete. Eddig is és ezután is a húzd meg és ereszd meg érvényesült. Tehát: nyomozás két hétig, vádemelés fél év alatt, illetve másfél év múlva, a tárgyalás két és fél évvel késıbb kezdıdik és három évig tart. Ügyek összevonása: Szabadi két vádirata és Simon Lászlóé, amiben semmi szerepem nincs. Princz ügyét ugyanaz a bírónı kapja, többször kijelenti: annak kell elıbb befejezıdnie. Ekkor Osváth László és társai ügyét idekapcsolják, ahova tanúként hívnak meg. Így lettem a Szabadi és 17 társai ügyben tanú. Másfél évig attól kezdve velem senki nem foglalkozott. 2006 tavasza: választások. 2006 februárjában és márciusában van két ülésnap, két döntı jelentıségő tanúkihallgatással (Torgyán és Sulyok) majd fél évig semmi. Közben Princzéknél ítéletet hoztak. Ekkor megint felpörgés, kapkodás. Osváthék és Simonék ügyét most leválasztják. Október 17.: ítélethirdetés. Aznap minısítik át a cselekményeket, amire nem reflektálhatok. Az ítélet szövegét fél év múlva kapjuk meg, tele a vádiratokból szó szerint átvett panelekkel. Mintha nem is lettek volna tárgyalási napok és bizonyítások. Több vádpontban oda jutottunk, ahonnan elindultunk. Hiába dılt meg szinte minden mondat ezekben a pontokban is. Ügyek összevonása, minısítések A minısítések egyébként is láthatóan gondokat (kínokat) okoztak. Hasonlóképpen ahhoz, hogyan lehetne a vagyonkezelés és a tulajdonlás fogalmát úgy használni, hogy elérjék az elmarasztalást. Vagy azt, hogy kit kellene megvádolni. Nem csak nálam voltak minısítésbeli cikk-cakkok. A minısítéseket (átminısítéseket) az ügyészség végezte, kivéve nálam, ahol a bíróság is: az ítélethirdetés napján hajtotta egy ilyet végbe. Bevallottan azért, hogy el tudjon ítélni. Az ügyészség gyakran olyan minısítéseket alkalmazott, amelyek eleve alaptalanok. Minısítésbeli próbálkozások másoknál. Lóki Géza: sikkasztás. Majd maga az ügyész mondta el perbeszédében: önmagától nem sikkaszthat. Itt volt anyagi hátrány (400 millió forint pénztárhiány), de az ügyészség nem tartotta helyesnek az átminısítést. Pl. a számviteli fegyelem megsértésére. Az adócsalás talán találóbb lett volna, persze veszélyesebb is. Így Lóki Géza, aki egynapos ırizete alatt megváltoztatta vallomását, hogy ne tartóztassák le, 200 ezer forint pénzbüntetéssel megúszta. Simon László felbujtó volt, ezért legalább ötéves végrehajtandó börtönbüntetést és 200 millió forint vagyonelkobzást kért ellene az ügyész. A bíróság arra föl mentette fel, hogy nem nyomozták ki a szerepét. Holott a nyomozást a tárgyaláson kellett befejezni, rendbe rakni, a bíró ugyanis elégedetlen volt az elétárt ügyészségi anyaggal.

71

A megbízási szerzıdéseknél a két gyanúsítottnak elıbb különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hőtlen kezeléssel, majd nagy vagyoni hátrányt okozó hőtlen kezeléssel gyanúsították meg. Ebbıl lett elıbb az orgazdaság vádja, majd a bőnsegédség vádja. Az ország számára 35 milliárd forint hasznot eredményezı kukoricaexport-támogatási pályázatok iktatóját javításáért közokirat-hamisítással vádolták meg. A bíróság menet közben felmentette, majd az ügyészség az ítéletet megtámadta, aztán késıbb fellebbezését visszavonta. Komoly ügyrıl volt szó, amelyben az ügyészség nagy gondot fordított az elítéltetésre: itt készítették fel Tielesch Béla tanút valótlan vallomására. Osváth Lászlót fél évig tartották elızetesben, nem világos, hogy konkrétan miért, hiszen a súlyos vádak sorra eltőntek. E perben két vádpontban is érintett volt. Az egyik a reklám, ahol igazolta, hogy igazgatóként gondatlanul járt el, semmire nem tudott megnyugtató választ adni. De félelmére hivatkozott és ezzel javította helyzetét. Senkit nem érdekelt, hogy Torgyán Attila barátjaként lett igazgató. Kiderült ugyan, hogy még lakatosok is készítettek neki tanulmányt a haltenyésztésrıl. Ha pedig a szakértı, mert ott volt, elképedését fejezte ki a sok millió forintért beszerzett tanulmány színvonalán. A bírónı lehordta, rosszindulattal vádolta és kiadták újabb szakértınk. Más tanulmányait a bíróság maga ítélte. Különösen a holland gazdák betelepítésérıl szóló tanulmány tetszett, nem mellesleg ez buktatta meg a minisztériumi vezetést. Holott nem is tudott ról. Nekem meg 2az nyerte meg a tetszésemet2, hogy médiaszakértıt fizetett: a médiaszerepléseimre való felkészítésre. Tiltakoztam ugyan, de csak néztek rám, mintha nem lennék magamnál, hogy ezt szóba hozom. Osváth a reklámmal kapcsolatban is – ahogy más ügyeiben is – hamisan vádolt engem, talán ezért az ı szerepétıl eltekintettek. Azt állította, hogy november végén utasítottam volna, kössön reklámszerzıdést, majd másnap be kellett mutatnia az átutalást. A tárgyaláson bebizonyítottam – éppen az ügyészség vádiratának dátumai alapján –, hogy december 30-án utalta át. Tehát hazudott. Az ítélet indoklásában a megcáfolt állításra hivatkoznak, mintha tény lenne. A másik az életmódnap, ahol ugyancsak hamisan vádolt engem. Ezt késıbb kényszervallatására hivatkozva vonta vissza. Majd igyekezett valahogy visszatérni megtagadott vallomásához. Az ügyész megdorgálta, ahogy errıl már szó volt: sok mindent megtakaríthatott volna, ha nem vonja vissza vallomását. De minden jó, ha a vége jó: az ügyészség mindkét vádpontban javasolta a vád elejtését. Osváth Lászlót Szokolai Gábor ügyész, aki bizonyára úgy bevált a politikai perekben, hogy Budaházy Györgynél és a Magyar Gárdánál is ı képviseli a vádat, Osváth Lászlót szó szerint a keblére ölelte. Ezt nevezték régen fraternizálásnak. Székely Péter ugyancsak Torgyán Attila barátságának köszönheti igazgatóságát. A tárgyaláson elmondta: úgy jutott az álláshoz, hogy pályázott. Nem volt kiírva és nem volt más pályázó, de pályázott. Örömmel állapította meg, hogy megnyerte. Elképesztı hibákat követett el, ı okozta az életmódnap körüli botrányt, nagyban hozzá járult a minisztériumi vezetés megbuktatásához. Önhatalmúlag cselekedett Az ügyészség hőtlen kezeléssel vádolta, majd a vád megszüntetését javasolta. És megdicsérte Székely Pétert. Nem akartam elhinni, hogy ez velem, velünk történik. Tisztességes eljárás elvének megsértése

72

A tisztességes eljáráshoz főzıdı jog megsértését ügyvédemmel szóvá tettük. Most is megdöbbentett az ügyész rendkívüli szubjektivitása: szerinte éppenhogy túl tisztességes volt velem szemben az eljárás. Ha az elıre megtervezett letartóztatás, a kínzás, a hamis vádak, a zsidózás stb. ebbe tartozik, akkor biztos túl tisztessége az volt. Most a védekezés ellehetetlenítésével foglalkozom. Úgy folyt az eljárás, mintha csak az lett volna a cél: csak az igazság ki ne derüljön. De ha nem volt elég a példa eddig, lássunk még egy néhányat. Valótlanságok ügyészi papírokban Vitéz ezt is írta: „különösen az a tény, hogy az ügyben eddig kihallgatott személyek a mai napig tartanak a gyanúsított retorziójától”. A mentelmi jogig kihallgatottak, így nyilatkoztak rólam. Ez sem felel meg a valóságnak. Erre írta Szıgyényi: ügyfelem nem maffiózó. Hivatalos feljegyezés a megfélemlítésrıl. „A nyomozást feltárta (Kiemelés: Sz. B.) , hogy dr. Szabadi Béla a tisztségébıl történt felmentését megelızıen irodáján, titkárságán és az ahhoz tartozó irattárban különbözı okiratokat (Kiemelés: Sz. B.) semmisített meg”. A kikérésben errıl nincs szó. Néhány nap múlva a Népszabadság és az origo megírta, hogy újabb ügyekben fogják kikérni mentelmi jogomat a nyár végén. Ezzel elerıtlenítették a szabadlábra helyezésem érdekében tett fellebbezéseket. A Népszabadság szerint a cukor és a liszt volt ezek között, illetve egy legalább egymilliárdos csalás a Concordiánál. Ez utóbbit elképzelni nem tudtam, az elıbbirıl legalább leveleztem Sepseyvel. Június 19-én, aznap, amikor kikérték a mentelmi jogomat, ebben kihallgatták Tóth Tibort. 2001 januárjában egy napra ırizetbe vették Lóki Gézát. A nyomozás a mentelmi jog kikérése nélkül folyt és ebben sem kérték ki soha a mentelmi jogomat. Másfél évvel késıbb, 2002 decemberében, miután az Orbán-kormány egyre idegesebb lett Keller László feljelentései miatt, a volt kormány összeült és kitalálta, milyen ellenlépéseket tesz, ezzel is meggyanúsítottak. Simon László, aki Izraelbe menekült a letartóztatása elıl, hazaérkezett. Rögtön teleírták az újságot: Szabadi és Torgyán szorulni fog. A meggyanúsításomról a sajtó elıbb értesült mint én, ık hívták fel és nyilatkoztatták meg ügyvédemet. (A felvétel rendelkezésre áll.) Este pedig Borbély Zoltán nyilatkozott és bejelentette: küszöbön áll a vádemelés. Mielıtt meghallgattak volna. Egy kihallgatásra került sor, ahogy a reklámszerzıdéseknél. Ez félbeszakadt akkor, amikor Bárándy ügyvéd úr megkérte Megadja Csillát mutassa be az utasításokat, amelyekre hivatkozott. Utasítás helyett kérelmet és jóváhagyást láttunk. Akkor abban maradtunk, hogy átgondolja és találkozunk. Ehelyett 2003 májusában vádiratot nyújtottak be. Itt jegyzem meg, hogy Simon Lászlót azért mentették fel, mert nem vitték végig a nyomozást: egyszer hallgatták meg az ügyészségen. Engem is egyszer hallgattak meg és az ígéret ellenére nem folytatták ezt sem.

Mentelmi jogomat másodszor is kikérték – válaszként a Keller-féle bizottság elıtti megjelenésemre. Lényegében ugyanarra kéri bilincsben/pórázon a képviselıházba. Házi ırizetbıl (a házi ırizetbıl való szállításkor nincs bilincs). A kormányır parancs-

73

nok leveteti, berendelik Pintér Sándorhoz: a szınyeg szélére állították, miért vették le rólam a bilincset. Bárándy Péter intézkedett: de visszafelé is így szállítottak és órákig autóztunk, idınként megálltunk, várakoztattak. Hadd tartson minél tovább. A mentelmi bizottság nem javasolta mentelmi jogom kiadását, politikai motívumot látott, Polt Péterre akart beszélni Ehelyett Polt inkább kampányolt, a legfıbb ügyészség nyilatkozatot adott ki, mellyel arra parlamentre akart nyomást gyakorolni, aminek a felügyelete alatt áll Az ügyészekre is gyakoroltak nyomást és az egyetlen szakértıre is, mivel nem volt elég az, hogy a KÜNYH nyomozott, hanem az ügyet még a kiemelt ügyek fıosztálya alá is rendelték, ami folyamatosan elszámoltatta a KÜNY-t: mikor lesz már eredmény? Ha valaki fölött pálcát törünk, legalább értsük azokat a kérdéseket, amiben el akarjuk marasztalni. Bár az ismereteket az ügyészség igyekezett megcsillogtatni, de semmitmondó közhelyekre futotta: a reklám fele felesleges, de nem tudjuk, melyik. De ebbıl sem vonta le a helyes következtetést: a teljes reklámköltséget feleslegesnek tartja és ma már ott tart, hogy a Fradi-reklám egyszerre hőtlen kezelés és hivatali visszaélés. Alaptalan szigorított házi ırizetben voltam 13 hónapon át. Az ügyvédi beadványt a bíró véleményezésre megküldte az ügyészségnek, ahol elvesztették. Ez vagy két hónapos idıveszteséget. Majd megtámadják a bírói döntést: fellebbeznek. A. KÜNYH, amit a Legfıbb Ügyészség támogat kéri a Legfelsı Bíróságot, helyezzenek vissza szigorított házi ırizetben. A bíró elken és siet: összecsap (bírói akadémia), nem jut idı a bizonyításra. Folyamatosan figyelmeztet, Togyánnál 17-szer, hogy nem engedi feltenni a kérdést. Torgyánba is igyekszik belefojtani a szót. Folyamatos megalázások értek a tárgyalás alatt. A belém fojtott szóig, a rendszeres kioktatásokon át a velem való kiabálásig. A tanúk olyan kihallgatása, ami az életszerőtlen mozzanatok feltárását sem engedte meg Összecsapott és hézagos iratismertetés a tárgyalás végén. (Ld. jegyzıkönyv) Nem láthattam az állítólag megkerült repülıjegyeket. Az ellenem elkövetett visszaéléseket is ellenem fordítják. Pl. pontatlan és hiányos jegyzıkönyvvezetés: kértük a hangszalagot. Miért nem javíttattam ki? Amikor erre az ügyvéd sem volt képes. Iratellenesség az ítéletben Bizonyítékok győjtésének módja és figyelembe vételük (mindent ellenem). „Eltekintés” a mentı bizonyítékoktól: Torgyán. Tudja, hogy néhány napja operáltak és nincs erre tekintettel. A papír (igazolás) eltőnik, az ítéletben nyoma sincs a bejelentett és megváltozott körülményeknek Perbeszéd és utolsó szó jogán. Üzenet: ne legyen hosszú. Igény: 10 perc. Lett félóra. Reklám: Szabadi úr ezen lépjen túl, ezt már kivégezte. Az iratismertetéskor azt a véleményt kaptam, hogy tankönyv lehetne a bizonyítási anyagom, könyvalakban kellene kiadni. Semmit nem vett figyelembe és nem is számolt el az ítélet indoklásában Fontos eltérések a szóbeli és az írásbeli indoklás között. Az elıbbiben vállalhatatlan állítások: elıre leülte stb. Az indoklást külön jegyzıkönyvben kívánja elvégezni, de ez nem létezik. Ezért kérünk hangszalagot. Követhetetlen: mi alól mentettek fel. Az ítélet elsı részébıl az derül ki, hogy a magánokirat-hamisításra való felbújtás alól, késıbb valahogy kihámozható, hogy még mi minden alól. Minden azonban nem derül ki.

74 Az ítéletrıl:

Fél év alatt készült. Iratellenes, helytelen következtetések. Áttekinthetetlen és hibás. Pl. abban, miért ítélt el: 19 rendbeli stb. Elcsepegtetett tárgyalás, többször elkezdett kifejtés, áttekinthetetlen, szubjektív és helyenként megalázó. Érveket ad az ügyészségnek a fellebbezéséhez. Elfogultsága ebbıl is kitőnik. Bevasalni a megbízási díjat, amikor felmentésükrıl döntött. Kifogásolni, hogy Tóth Tibor elmondta: nincs anyagi hátrány, de van hatalmas anyagi elıny a cukron. Sajnálkozott, hogy Szabadi Béla kikutatta, hogy a Grandcoop Kft.-nek Lévay Tibor ajánlotta a cukrot. Kifogásolta, hogy az ügyészség nem óhajtotta Szabadi Bélát megbüntetni a repülıjegyek miatt. Ügyészi perbeszéd: a vízlépcsıt vagy demokráciát hamis alternatívájára: hivatali viszszaélést és hőtlen kezelést. Nálam nincsenek enyhítı körülmények. Pedig: egészségügyi állapot, büntetlen elıélet, életkor, idımúlás stb. A képlet: ártatlanág ellenére ragaszkodás a bőnösséghez és még e logika alapján is könyörtelenség. Ugyanez a logika a mellém ültetett két kollegámnál. Hamis kiindulópontok és következtetések :

Légkör

Rengeteg és nyomós anyagi érdekek, amiért szabályos háború folyik, a legdurvább eszközökkel. (pl. visszaélésekrıl beszélnek). Harc a támogatásokért, a megrendelésekért, az állami készletekért stb. Fejlesztési elmaradások, nyomott árak, fölös és aszinkronban levı kapacitások ( malomipar, cukoripar stb.) Leállt a minisztérium: félek aláírni

Bonyolult közeg, amit meg kellene ismerni. Ha valahol gondot érzékelnek, vizsgálják ki, majd nevesítsék az elkövetıt. Meglehetısen szokatlannak tőnik, hogy elıbb nevezik meg az elkövetıt és azt, hogy miben lenne vétkes, majd elkezdenek nyomozni. Formálisan ismeretlen tettes ellen, de mindig Szabadival kezdıdnek és folytatódnak a vallomások. Boros Imrének három hétre sem volt szüksége, hogy mindent kivizsgáljon és hogy feljelentsen. Hogy legyen muníciója, elıbb megnyilatkoztatta az apparátust, majd – mivel ez eredménytelen volt – névtelen feljelentésekre buzdított. Behívatta Deésy Gézát és Szuromi Lászlót. És nézegette azt az A/4-es lapot, amire lediktálták neki, miben kellene lépnie. Fel voltak írva az összes interpellációk, amelyekre a választ rendre elfogadta a parlament. És a minisztérium irattárába beengedte saját könyvelıit, könyvvizsgálóját. İk persze nem értettek a költségvetési pénzügyhöz, de hátha eszükbe jut valami. Egy-két – hadd ne mondjam, milyen – trükk és rágalom. Titoktartási nyilatkozatot vetettek fel velük, állítólag, de ez nem pótolhatja azt, hogy az, aki ilyen adatokkal, anyagokkal dolgozik, azt C-típusú átvilágításnak kell alávetni. Kovács Zoltán, a frissen kinevezett közig, Torgyán Attila barátja pedig gondoskodhatott arról, hogy a Torgyán anyagi szerepére vonatkozó anyagok a késıbbiekben sem kerüljenek át a

75

nyomozóhatóságokhoz. Mindenesetre sorban tette velem szemben elfogult nyilatkozatait: eszerint az Agrárinnovációs Kht.-t is én irányítottam. Boros névre szóló feljelentésében benne van a koncepció, mégha ilyen színvonalon is. Elıször is benne van elítélésem indítványozása, hiszen ezt írta feljelentésében: indítványozom dr. Szabadi Béla büntetıjogi felelısségének megállapítását. Ahogy Hruscsov írta… Boros állításait, rágalmait nem kivizsgálják, hanem ahhoz igazodnak. Még az ítéletbe is került néhány a mondatai közül. A feljelentésében elıadottakat tényként kezelik, azok dilettáns és elfogult állításait, rágalmait nem ellenırzik, hanem elsajátítják, megtanulják. Mintha egy megcáfolhatatlan szakértı véleménye lenne. Nem tiltakoznak az igazságszolgáltatásba való beavatkozása ellen: az iromány primitív színvonala és átlátszó hazugságai ellen sem. Vezérfonálként használják ahhoz is, kihez juthat el az eljárás. Legfeljebb tanúként, de akkor is kivételképpen. Nem egyszerően hihetınek tartják, hanem minden kétséget kizárónak. Holott, amit leír a feljelentésében és nyilván az is, amit a meg nem ismerhetı (eltőnt, eltüntetett) mellékletekben olvasható, az már önmagában minden kétséget kellene, hogy keltsen. Nem kizárja a kétségeket az iromány, hanem árasztja. De hát, ahogy Jobbágyi jogászprofesszor megállapította: Egy koncepciós pernek az a lényege, hogy nem az igazságot akarják kideríteni, hanem egy koncepciót igazolni. (Hír Tv, 2007. március 17.) Boros feljelentése és tényállása: hazugságok, amelyek bogáncsként tapadnak rám Mindenáron ragaszkodnak Boros „tényállásához”, a dokumentumok és a tények ellenére. Mármint – mondjuk ki nyíltan – a hamis vádakhoz. És az alaptalan minısítésekhez, amelyek helyzetemhez nem kapcsolhatóak. A hőtlen kezelést, a sikkasztást a vagyonkezelı követheti el. A csalás pedig tévedésbe ejtés, vagy tévedésben hagyás, amit az események minden részletével tisztában levı, a szervezési és elszámolási feladatokat ellátó ügyintézı helyett nem követhetek el. Ezt a formulát alkalmazták a dologi kiadásokra, amíg el nem halt, pedig a Gyorskocsi utcában ez volt a kihallgatások központi témája: kivel ivott meg két pohár dzsúszt, majd találékonyan áttértek a repülıjegyekre. Komoly fantázia kell ahhoz, ugyan kiket tévesztettem meg a repülıjegyekkel és hogyan? Olyanokkal vádoltak meg tehát, amit helyzetembıl adódóan nem követhettem el. Közvetett formában sem, hiszen ehhez tényleges fenyegetést kellene bizonyítani és nem képzelgést. A leszámoláshoz adott irányt Boros Imre meghatalmazott miniszter. Boros feljelentésének következményeire néhány példa. Az egyik csúsztatás: az átadásról nem készítettem a jogszabály szerint elıírt átadásátvételi jegyzıkönyvet. Azt, amit kellett, pl. iratok, eszközök leadásáról, azt elkészítették a megfelelı részlegek, amit azok vezetıivel aláírtunk. Az ügyekrıl egyébként nincs jogszabály által megkövetelt átadás-átvételi jegyzıkönyv. Nem volt kinek átadni az ügyeket és a tapasztalatokat, hiszen még két hónapig nem volt politikai államtitkára a minisztériumnak.. (A politikai államtitkárnak nincs helyettese.) Borosnak Torgyánnal kellett volna ezt elintéznie, de nem nála hiányolta.

76

Boros értelmezhetetlen elképzelése szerint Szabadi Béla jogköröket és hatásköröket ragadott magához, amelyek nem illették meg és ezek felhasználásával kvázi tulajdonosként rendelkezett a pénzeszközökkel és az intézményekkel (helyesen: cégekkel). Ennek a rágalomnak, vagy butaságnak is voltak hátrányos következményei az eljárásra. A kijelentés mindkét értelmezése szerint. Az egyik szerint úgy bántam volna mindennel, mintha a sajátom lett volna. Én viszont a tulajdonos megbízottjának jogait gyakoroltam, egy bármikor visszavonható meghatalmazás alapján aláírhattam az alapítói határozatokat. Semmiképpen nem bánhattam úgy a javakkal, mintha a sajátom lett volna. A másik értelmezés szerint jogilag nem voltam valóságos tulajdonos, hanem valami átmeneti posztot töltöttem be a tulajdonos és a vagyonkezelı között. Pontosabban nálam a kettı egybeesett. És bár olyan kormánytagot még nem láttak, aki vagyonkezelı lett volna, de ezt a felfogást igen hasznosnak gondolták a hőtlen kezelés minısítéséhez. Hiába derült ki, hogy a cégvezetık nagy részével soha nem beszéltem, nemhogy napi kapcsolatban álltam volna. A negyven vezetı közül mindössze egyet mentettem fel, hiába dolgoztak ott tovább a régiek, köztük egy 70 éves matuzsálem is, hiába történt, hogy a cégeket megvédtem a külsı beavatkozásoktól, errıl tanúk vallottak, írásos bizonyítékot is benyújtottam, hiába írta le Kovács Zoltán, hogy a cégvezetık a reklámszerzıdések felbontásakor ne hivatkozzanak jogellenes kényszerre, mert nem áll meg, az ügyészség és az elsıfokú bíróság ítélete mindezek ellenére azt állítja, amivel Boros rágalmazott: a társaságok vezetıinek a szerzıdéseket dr. Szabadi Béla jogellenes fenyegetése, vezetıi megbízatásuk kilátásba helyezése mellett kellett megkötniük. Nem értették meg, hogy a legnagyobb minisztérium és annak 40 cége mekkora döntési feladatot jelent és továbbra is ragaszkodtak ahhoz, hogy mindenrıl Szabadi Béla döntött. Sem felette, sem alatta. Az aktafedeleket, amelyek a döntési folyamatot mutatják, nem szerezték be. Torgyán egyszerre állíthatta, hogy nem foglalkozott anyagi ügyekkel és hogy megmentette a Fradit az anyagi csıdtıl. Hiába írta meg a Népszabadság, ki mit kért Bercsényi Lászlótól, ki kecskeólat, ki Árpád sínvasutat a polgári frakciókból, ki borbemutató, mint Demeter Ervin, Szabaditól rettegtek még Torgyán Attila barátai is. Nyilván a miniszterrıl nem is beszélve, akihez Nagy András hazugsága szerint nem mehettek be még a képviselık sem. Borostól származik a támogatás és a befektetés, illetve a reklám egybemosása, amitıl már csak egy lépés az álcázott reklám fantazmagóriája. Boros volt Nemzeti Bankos létére szakszerőtlenül összeadja a befektetést, a reklámra kiadott és arra kötött, de még ki nem fizetett szerzıdések összegeivel. Így 1.132 millió forintot hoz össze, amit értelmezhetetlenül olyan összegnek nevez, ami állami költségvetésbıl származik. Pedig a rendszerváltással megszőnt az állami pénz, a közpénz felsıbbrendősége, a magán és az állami tulajdon egyenrangú. Ráadásul felállít egy szabályt is: az FVM tulajdonosi érdekeltségébe (helyesen tulajdonába) tartozó szervezetek (helyesen: társaságok) állami költségvetésbıl származó forrásaiból az FTC támogatására (reklámról és befektetésrıl volt szó) egyetlen forintot sem fordíthattak volna. Bár ezt a szabályt nem kérték a továbbiakban rajtam számon, de azt viszont Diós Erzsébet mégis e tartalommal használta fel: megjegyezni kívánom, hogy a jogellenes utasítások kiadásának idıszakában dr. Szabadi Béla a Ferencvárosi Torna Club elnökhelyettese volt. Innen származhat az elsıfokú bíróság gondolata: a Ferencváros Szabadi Béla érdekköre volt. Számára szerzett jogtalan elınyt és okozott

77

a cégeknek jogtalan hátrányt. E felfogásban az Apeh vizsgálati jelentése sem okozott zavart: hiába állapította meg, nem volt jogtalan elıny, sem hátrány: a szerzıdések teljesültek, a tarifák reálisak voltak. Annyiért adták az FVM-es cégeknek a hirdetési felületet, amennyiért másoknak. A rásegítés és a nyomás abban is érezhetı, hogy a bekezdés végén kétszer is ismételgeti azt, hogy jogellenes. Dr. Szabadi Béla jogellenes utasításai, amelyek 1.132 forint állami költségvetési pénz jogellenes kifizetését eredményezték, kimerítik a különösen jelentıs vagyoni hátrányt okozó hőtlen kezelés bőntettének alapos gyanúját. Utasítások nem voltak, de ha lettek volna, arról intézkedik a társasági törvény és ezen túl is az alapítói okiratok, ezek megszabják, mi ilyenkor a cégvezetés és a felügyelıbizottság, könyvvizsgáló kötelessége. A kifizetés sem volt jogellenes, ahogy az Apeh jelentése megállapította. A rágalmak a nyomás és az elvárás mértékét jól jellemzik. Boros feljelentését azok után írta alá, hogy a cégvezetık teljességi nyilatkozatot tettek. A bírósági anyagok között mindössze egy teljességi nyilatkozatot találtam, a Concordia Rt.-jét. Egyik bizonyítási indítványomban kértem az összes teljességi nyilatkozat, továbbá alapító okirat beszerzését, ami az elsıfokú eljárás során még hiányosan sem valósult meg. Korompai Nicolette a feltett kérdésekre büntetıjogi felelıssége tudatában elmondta: 1) A Concordia Közraktár Rt.-nél nem történt olyan tulajdonosi/alapítói intézkedés, amely jogszabályellenes, törvénysértı, illetve a tulajdonosi jogokat meghaladó súlyú volt 2) Nincs tudomása olyan utasításokról, szerzıdéses kapcsolatokról, amely alapítói határozatra, szóbeli vagy írásbeli utasításra történt és nem kapcsolódik a társaság alaptevékenységéhez vagy a teljesítéshez nem főzıdött közvetlen vállalati érdek. Ehhez képest Boros feljelentésében minden gátlás nélkül azt írja néhány nappal késıbb, hogy a cégek „tevékenységi körükbe nem tartozó szerzıdéseket kötöttek”. Az ügyészség és az elsıfokú bíróság ezt a rágalmat ténynek tekintette Korompai nyilatkozata ellenére, sıt az egyéb bizonyítékokat, amelyek Boros állítását cáfolták sem vették tekintetbe. Ebbıl származik az a fixa idea, hogy a cégeknek nem volt szükségük reklámra, különben is szakmai körben és kis összegért hirdettek. Ami tényként sem igaz, következtetésként viszont, mármint hogy nem volt szükségük reklámra, végképp nem igaz. Ebbıl következik az a képtelen vád, amely az ésszerő gazdálkodás szempontjaival ellentétes intézkedésrıl szól. A reklámról ezt általában nem lehet megállapítani, különösen nem a XXI. században. Ezt erısítették meg azzal vádiratban is, hogy e gazdaságok korábban nem álltak szerzıdéses kapcsolatban a Ferencvárossal, tevékenységi körük miatt korábban reklámtevékenységet nem, vagy csak szők szakmai körben, minimális értékben folytattak. Jelentıs részük csekély nyereséggel gazdálkodott, a reklámszerzıdések miatt likviditási gondjaik adódtak. A „megállapítás” minden szava szakszerőtlen Felmerül az is, hogy , egyáltalán minek alapján tehetett néhány nappal a teljességi nyilatkozatok után és több vállalatvezetıi értekezlet után, ami semmit nem tudott feltárni „bőnös tevékenységembıl”, Boros névre szóló feljelentést ellenem pl. a reklámszerzıdések vagy a befektetési rt. ügyében? Ez utóbbiban különben soha meg nem hallgattak, nem kérték ki a mentelmi jogomat, mégis éveken át névre szóló nyomozást

78

folytattak ellenem, majd a második vádirathoz csatolva közölték: megszüntették a nyomozást, mert nem bőncselekmény. Az ügyész ugyanakkor a korábbi perbeszédben is ellenem kívánja ezt az ügyet is felhasználni. Ha pedig egyedül a Concordia tett volna ilyen nyilatkozatot, a kérdés az: miként emelhettek vádat e cég reklámjai esetében? És hogyan ítélhettek el ezért is, az utolsó napon hivatali visszaéléssé minısítve az esetet? És hogyan lehet, hogy egy nyilatkozaton késıbb Korompai elkezdhetett változtatgatni. Majd rövidesen, hipp-hopp megszüntették elızetes letartóztatását és szabadlábra helyezték. A nyomás már látszik Korompai válaszain, hiszen utasításról beszél a Befektetı Rt.-vel és a reklámmal kapcsolatban. De ezekben nem lát semmi olyat, ami hátrányt okozna cégének és ez a lényeg. Az is igaz, aminek az ellenkezıjét senki nem állította, hogy nem neki jutott az eszébe a reklámozás lehetısége. Ez azonban nem volt több mint a figyelmébe ajánlás. Mivel Boros nem érzi elegendınek azt, amit így elıtár és mindent bevet elmarasztalásom érdekében, többször is hangsúlyozza, hogy közpénzeket használtak fel a reklámszerzıdésekre, illetve a Befektetési Rt.-nél részvényvásárlásra, mintha ez tény lenne, és mintha ez úgy általában büntetendı lenne. Ezzel is deformálta az eljárást, ebbıl az a lejárató és megtévesztı, a tényeknek meg nem felelı állítás származott, miszerint Szabadi az anyagi gondokkal küszködı mezıgazdaság pénzét költötte futballra. Nem futballra költötték, hanem reklámra, ami visszterhes ügylet, nyilvánosság nélkül nem lehet létezni. Boros utal arra, hogy a Kehi szerint Szabadi az állami vezetık közül a legköltségesebb, szakmailag is indokolatlan luxusutazásokon vett részt. A minisztérium (név szerint Tamás Károly közigazgatási államtitkár) reflektált a Kehi jelentésére (2001. január) és helyreigazítást kért számos tekintetben. Boros két hónap múlva éppen a Kehi jelentésre hivatkozik, de annak megállapításait még inkább eltorzítva. Tamás Károly levele a költségeket azzal indokolja, hogy viszonylag nagy volt az agrárpiaci offenzíva miatt a távoli utak aránya. Ez is igaz, de a tárgyalás során kiderült, számomra és titkárságvezetım számára vagy extra drága jegyet szereztek be, vagy fals adatokat írtak a jelentésbe. Az interkontinentális repülıjegyek szokatlanul magas árát az osztály nem indokolja. A valódi okot szeretném tudni, számtalan bizonyítási indítványt tettem ennek érdekében. Mindeddig hiába. A repülıjegyeknél Boros árkülönbözetet adott meg, miközben hónapokkal késıbb az ügyészség is leírta önmagának: nincs meg sok jegy. Boros feljelentésébıl az következne, hogy csak Szabadi és titkárságvezetıje utazott elsı osztályon, amikor a vallomásokból is kiderült, hogy számtalan vezetı és beosztott az FVM-bıl is. Hiába nem állította a repülıjegyeknél senki, hogy utasításra szerezte volna be a jegyet, az ítéletben és az ügyészi perbeszédben is ez ismétlıdik. És hiába nem jelentene semmit az utasítás sem, hiszen a köztisztviselıi törvény megmondja, mit kell jogellenes utasításnál tenni, mégis az én nyakamba akarják varrni. És sorolhatnám. Hiába jelentették ki tanúk, hogy semmilyen luxust nem láttak az utazásaimkor, Boros hadovája luxusutazásokról és luxuséttermekrıl végigkísérte az elmúlt éveket. Nem én tehetek arról, hogy Boros nem tudja, vagy megtéveszti a hatóságot arról, hogyan állítják össze a kormánydelegációt: tolmácsolásról és konzultációkról, elıadókörútról beszél. Tehát az utazzon,

79

akinek ilyen feladata van. Ezért kellett annyiszor megszégyenülnie volt titkárságvezetımnek, akit Diós Erzsébet sokszor megkérdezett: milyen nyelvismerete van? Boros a dologi kiadásokat is célba veszi: rágalmaz, hangulatot kelt és a valósággal köszönı viszonyban nem levı tényállást sulykol. Most talán még szemérmetlenebb Boros. Hiába ejtették az elsı vádiratban ezt a vádat, ez is belengte az eljárást. Mi mindent engedett meg magának Szabadi Béla, még ha nem is emeltek ebben vádat! „Dr. Szabadi Béla és titkárságvezetıje valamennyi külföldi utazás során igénybe vette a 100 százalékos napidíjat, ezzel szemben különbözı étkezésekrıl semmivel nem indokolható luxuséttermi számlákat számoltatott el. A 131/1997. (VII. 24.) Korm. rendelet és az FVM hatályos Szervezeti és Mőködési Szabályzata szerint a napidíjra és ellátmányra vonatkozó rendelkezés alapján ilyen esetekben csak a napidíj 40 %-a vehetı igénybe, mivel az étkezés is igénybe vételre (Sic!) került az FVM költségére. Mondani sem kell, hogy nem volt luxus, hogy az éttermi számlákat Sulyok Ferenc és Korbuly Ferenc számolta el, ahogy a napidíjat is. Ha tényleg 40 százalékot kellett volna, akkor maguknál is, hiszen a programokon, így a partnerekkel esetleg közös étkezéseken is részt vettek, rájuk is ez a szabály lett volna érvényes. Ha rögzítette volna az SZMSZ-ben Sulyok Ferenc, de nem került bele. Ezt pótolná Boros hazugsága, hogy benne volt. A kikérésben már csak Szabadi napidíja és fogyasztása szerepel. A delegáció többi tagjaié miért nem? És fıleg, miért nem azok, akik szerveztek és az elszámolásokat készítették. Akik kiszámították és közölték, mennyit kell befizetnem? Rejtély az is, hogyan számították ki azt, hogy a kár legkevesebb 5,7 millió forint? Az meg különösen, hogyan követhettem el csalást, ami tévedésbe ejtés, illetve tévedésben tartás, amikor kollegáim szervezték a külföldiekkel a programokat és készítették el az én elszámolásomat is. Úgy, hogy idıhiányban elıre aláírtam egy üres blankettát és a kihozott öszszeget visszafizettem. Elızetesbe helyeztek, ahol az volt a fı téma, amit Boros semmivel nem indokolható luxusfogyasztásnak nevezett. Ön elé tárom a számlát. Mi van rajta? – kérdezték a bilincsben és pórázon elıvezetett volt államtitkártól és tényleges országgyőlési képviselıtıl. Két pohár pezsgı – válaszoltam. – Kivel itta meg? – hangzott el a kérdés. Aztán: Mi ez? Egy számla. Mi van rajta? Két pohár dzsúsz. Kivel itta meg? Vagy: itt van négy telefonszám, amelyeket Vietnamból hívott. Kinek a száma? Nem tudom, Önök szerint kié? Itt mi kérdezünk! Hivatalos vagy magántelefon volt? Nem tudom, de nem számít, hiszen korlátlan telefonlehetıségem van. És ha nem lenne, akkor is a téma dönti el, mi a hivatalos. Ha a feleségemnek telefonálok és megkérem, olvassa fel a határidınaplóm valamelyik oldalát, akkor az nyilván magánszám, de hivatalos beszélgetés. Aztán elém tártak egy papírfecnit. Az volt ráírva, hogy 10 USD. Mi ez? Fogalmam sincs. Aztán, amikor a tanúvallomásokat olvasgattam, megtudtam, hogy a moszkvai VIP váró számlája. Itt búcsúztattak, miután Oroszország elsı miniszterelnökhelyettese fogadott, ahol elıkészítettünk egy négy évre szóló, évi 400-400 millió dolláros bartermegállapodást. Ide a gazdasági kabinet felhatalmazásával utaztam ki. Vajon mit szóltak külföldi partereim és milyen hatással lehetett a nemzetközi kapcsolatokra lejáratásom és ezzel az ország és kormányának a lejáratása? Már Boros észrevételezte, hogy a volt államtitkár kiküldetési rendelvényét (mi az?) 27 esetbıl 13-ban nem írta alá a miniszter. És ez szerinte kötelezıen elı van írva. Elmaradt tehát szerinte az utam engedélyezése. Ennek ugyan semmi köze ahhoz, hogy

80

járt-e az elsı osztály vagy nem azon a néhány úton, amire így utaztattak, de Boros úgy gondolhatta: nem árt, ha erısíti a gyanút, persze az ı felfogása szerint. Borosnál nem lehet tudni, hogy éppen tapasztalatlansága, vagy rosszindulata írat le vele rágalmakat. Torgyánnal napi kapcsolatban voltam, ha egyikünk külföldön volt, akkor is beszéltünk telefonon. Sok esetben én írtam alá az ı kiutazási aktáját, ha nem volt bent, vagy akár a sajátomat. Mindkét esetben Torgyán helyett írtam alá, az ı odagépelt neve mögé írtam kézzel egy h-betőt és írtam fölé a nevemet. Az utazásokról egyébként tervek készültek, sokszor Torgyán nem tudott menni és helyette én utaztam. Nemcsak engedélyezte, hanem ı küldött. De nem tartotta a fejében és ezért emlékeztetnem kellett: tudod, miniszter úr, egy hét múlva utazom Vietnamba. Persze Bélám, én küldtelek. Mikor megjöttem, már keresett, beértem-e. Kikérem magamnak ezeket a rágalmakat, amelyeket ebbıl a szakszerőtlen eljárásból rám fröccsentenek. Az is rágalom, hogy a titkárságvezetı útjairól ne tudott volna, de az is, hogy soha nem írt alá ilyen aktát. De bizony aláírt és akkor Sulyok sőrő útjait kifogásolta, aki Tamás Károllyal is utazott. Csak nemrég tudtuk meg, hogy én és útjaim mekkora teher volt a számára: rettegett, hogy utaznia kell. Korábban viszont ezt mondta: sajnos el kell mennem Tamás Károllyal. Évek mentek el az életembıl, hogy azt a rágalmat újságcikkekkel, számításokkal, külföldi kormányfık leveleivel stb. cáfolja: nem felesleges, hanem hasznos, az ország számára sok milliárd forint hasznot eredményezı utakon vettem részt, tárgyalásokat vezettem. És hiába szögezi le a Kehi utazási jelentése, hogy meg kell határozni a helyettes államtitkárnál alacsonyabb rangú köztisztviselık utazási komfortfokozatát, Boros írásban fogalmazza meg újabb hamis vádját, mintha nem kellene, mert ilyen lett volna, és ez ráadásul ugyanaz lenne, mint amit az államtitkárnak megállapított a kormányrendelet. És ezt ismételgeti az elsıfokú bíróság: felhívták Szabadi figyelmét a hatályos szabályozás megsértésére. Holott nem volt ilyen szabályozás a titkárságvezetı esetében, nem állította senki, hogy felhívta volna az államtitkár figyelmét, de ha igen, az illetınek tovább kellett volna lépnie a köztisztviselıi törvénynek megfelelıen. Amire esküt tesznek, hogy így járnak el. Boros másban is rágalmaz. Azt írja, hogy a Szervezeti és Mőködési Szabályzatban benne volt, hogy mikor nem jár teljes összegő napidíj. Ez sem felel meg a valóságnak, hónapokkal a távozásom után készítettek egy módosítástervezetet, ebbe került bele. Ugyanez áll az államtitkárnál alacsonyabb rangú köztisztviselık komfortfokozatára is. Ez is bizonyítja, hogy korábban semmilyen szabályozás e tekintetben sem volt. Boros rágalmai az életmódnap esetében is sok idıt és energiát vettek el az életembıl. Mert mindenáron rám akarták kenni azt, amivel megrágalmazott. Hiába a tények és az iratok. Boros szerint utasítást adtam arra, hogy rendezzék meg ezt az eseményt és arra is, hogy bár nem rendezték meg, fizessék ki. Ezzel szemben én voltam az, akinek ezt a dilettáns akciót, amit Torgyán Attila barátja, Székely Péter követett el, amikor errıl és következményeirıl értesültem, bár nem az én kötelességem lett volna, helyrehoztam. Mindezért is életem tönkretételével, nyomorgatásommal fizettek. Volt egy újabb feljelentése is Borosnak, akkor, amikor a Kisgazdapárt visszahívta Phare-miniszteri posztjáról. Érdemeket kellett szereznie. Ziskó Ferenc tanúnak is lehetett ilyen érdeke. İ volt az egyébként, aki az eljárás és a tárgyalás során folyamatosan változtatta a vallomásait. Elıállt azzal az abszurd váddal, hogy okirathamisításra buj-

81

tottam fel. Ez egy állítólagos két nappal való antedatálás lett volna. Nagy fantázia kellett hozzá, hiszen nem volt értelme, képtelenségét viszont okiratok bizonyították. Boros már nem megbízott miniszterként, hanem tárca nélküliként, ezt féltve – egyébként antedatálva, okiratot hamisítva? – feljelentett Orbán Péter rendırfıkapitánynál. Érdekesek a rájegyzések: Bolcsik úr, Princz úr, Berzsenyi alezredes úr, Kandikó úr. Majd megérkezik Megadja Csilla ügyésznıhöz a feljelentés (bejelentés?). Névvel ellátva, hónapokkal a mentelmi jogom kikérése elıtt. Nem kérik k a mentelmi jogot, de névre szólóan nyomoznak, ami ugye egy ismételt alkotmánysértés. Ezt az ügyészségnek érzékelnie kellett. Megadja kezdetben nem értette, mit tegyen e papírral, ráírta: Szabadi ügy? És kérdıjelet tett utána. Hát mi más lett volna? Ziskó vádjáról bebizonyosodott, hogy rágalom, hiszen elıkerültek azok az akták, amelyek az átcedálásról szóltak és amelyek bizonyították, mikor indult a munka. A minden kétséget kizáró bizonyíték ellenére Ziskó ellen ebben sem indult eljárás hamis vád miatt. És bár Ziskó egyébként is folyamatosan változtatta vallomásait, az ítéletet nagyrészt az ı vallomásaira, természetesen nem mindegyikre alapozták. Hanem szelektíve, azok ugyanis teljesen ellentmondtak egymásnak. Azt fogadták el, ami ártott nekem. Elvonta a hatásköröket (hatásköröket ragadott magához: még a munka is bőncselekmény). Legutóbb a Nagy Imre perben: Nagy Imre elvonta az országgyőlés hatáskörét, kikapcsolta a kormányt és a kabinetet. (Kádár könyv, 73. oldal) A közigazgatási törvénytıl eltérıen (mi ez?) (ld. feljelentés): pedig a pol. át-nak bármilyen feladatot adhat a miniszter és a miniszterelnöke. Még annak is, akinél ez csak cím. A miniszter helyetteseinél ez még inkább magától értetıdı. Borókai nem volt helyettes, de három fıosztály tartozott hozzá és fontos gazdasági ügyek. Ezüsthajó, Happy End stb. Propaganda, tőzijátékok, millennium. Újabb dilettáns hiba: ragadott magához. Mindent a miniszter delegál. A közigazgatási államtitkárnak nincs Istentıl vett feladata. Egyébként a megnövekedett hatáskörő minisztériumra nem adott több helyettes államtitkári helyet Orbán. Ugyanannyi helyettes államtitkára volt az FVM-nek, mint az ISM-nek, pedig az FVM-ben 770 köztisztviselı dolgozott, az ISM-ben, tetıpontján 150. Tehát az ötöde. És az FVM-ben a háttérintézményekben és a cégeknél több tízezren dolgoztak: közalkalmazottként, illetve munkatársként. Orbán azt mondta: osszátok szét a munkát! Az SZMSZ közmegegyezéssel készült: Tamás Károly is írásban fejezte ki egyetértését. Hatalmas területek tartoztak hozzá: csak elı kell venni az SZMSZ-t. És a sokszor hivatkozott, misztikusan kezelt vezetıi értekezleteket is ı tartotta. Helyettes államtitkári értekezlet. A fellebbezés elmondásakor kifejtettem: úgy látszik több életem volt. Az egyik a valóságos: eredményekkel, sikerekkel, kemény munkával, komoly felkészültséggel stb., a másik pedig egy tehetségtelen emberé, aki szüntelenül kárt okoz. Ahogy a ’40-es évek koncepciós pereinél, ahol a vádlottak emberileg ocsmányak, szüntelenül azon törik a fejüket, hogyan okozzanak és minél nagyobb kárt a demokráciának. Mert azt is annak nevezték természetesen, ebben sincs semmi új. Én is a nép ellensége lettem. A bizonyítékgyőjtés módjai: névtelen levélre szólít fel, illetve teleírt A/4-es papíron kapja a listát. A névre szóló feljelentés személyre szóló elvárásait (kötelezettségeit) az is nyomatékosította, hogy a feljelentést O. V. kényszerítette ki. Mindenáron feljelentést akart: ezt fejezik ki Boros nyilatkozatai. (Idézet, ld. pl. az A HÁLÓ). Majd ezután O.

82

V. rádiónyilatkozata (idézet). Majd Boros névre szóló feljelentése melletti közös pózolások és a miniszterelnök egyetértése (idézet). Boros kettıs prése: igazi miniszterség és ügynöki múlt leleplezése. Naponta órákat töltött Stumpfnál. Boros feljelentése – bármilyen „színvonalas” is volt – alapul szolgált többéves canossámhoz, életem tönkretételéhez, egyes munkatársaim és családom meghurcolásához. A rágalmak szolgáltak ehhez alapul, amit szakvéleményként és tényként fogadtak el az addig az ország legkisebb (négy-öt fıs) tárca nélküli minisztériumának miniszterétıl, vagy ha jobban tetszik a miniszteri rangú csoportvezetıtıl. Aki a legnagyobb minisztériumba érkezve azt sem tudta: az épület hány emeletbıl áll. És akit kétféleképpen is engedelmes végrehajtóvá tehetett fınöke, a miniszterelnök. Küzdenie kellett, hogy megvédje pici miniszterségét (Phare-miniszter), ma már tudjuk, hogy múltján keresztül bármikor elmozdítható lett volna a titkos százados. És persze szeretett volna igazi miniszter, agrárminiszter lenni. Ott ugyanis sok a pénz és sokan tudnának arról beszélni, hogy néhány hetes ottléte alatt melyik megyébe áramlott a pénz. Azt tette, amit mi soha. De még a pici poszt is kétséges lett, ezért aztán helyzetét erısítendı másodszor is feljelentést tett. Minden kockázat nélkül megtehette, tanúként sem voltak hajlandók meghallgatni. De nyilván nemcsak feljelentésének rágalmait kezelték tényként, hanem 9 mellékletét is, amit ezekhez csatolt. Ezek közül csak a címlistát ismerhettem meg. A tevékenységemet értékelı titkos jelentésben, az utazási jelentésben, az iratmegsemmisítésrıl többször felvett jegyzıkönyvekben, az iktatás állítólagos elmaradásáról szóló jegyzıkönyvben stb. olyan állítások tömege lehet, amit tényként fogadtak el, és amire alapozva eldöntötték, hogy mondhatok, amit akarok, bizonyíthatok, ami akarok, azzal nem kell foglalkozni. Boros rágalmai ürügyül szolgáltak az elızeteshez és annak meghosszabbításaihoz. Továbbá a 13 hónapig tartott házi ırizethez, majd a bírósági tárgyalás irányzatához. Addig az iratmegsemmisítés és a beosztottak megfélemlítése, a bírósági szakban a félelem légköréhez való ragaszkodás. A számtalan ezt cáfoló körülmény ellenére. Boros a feljelentését állítólag megküldése elıtt egyeztette a parlament elnökével és a kancelláriaminiszterrel. Ennek bizonyítására nincsenek meg az eszközeim. Az viszont tény, hogy a miniszterelnökkel utólag biztosan egyeztette. (Idézet a sajtóból.) Ezért is és még számtalan okból is indokolt Orbán Viktor meghallgatása, természetesen oly módon, hogy a kérdések alól ne tudjon kibújni. Orbán egészségügyi állapota feltehetıleg nem lenne akadálya ennek, ahogy az Nagy Andrásnál volt. Arról nem jelent meg tájékoztatás, miben tett feljelentést. Közleményében Boros a közvélemény megdolgozására törekedett és így tett a következı hetekben is. Közleményében ugyan – ma már tudjuk – átvett sok mindent a feljelentés megfogalmazásaiból, de úgy, mintha az aznap egy-két órája leadott feljelentés óta további fejlemények történtek volna. A már bemutatott rágalmak után és a feljelentéstıl eltérıen még durvábban fogalmaz. És mintha bíró lenne elítél, csakhogy ezt miniszterként és elıre teszi, az ártatlanság vélelmének semmibevételével, lejáratásommal: „A soron kívüli, rövid határidın belül lefolytatott vizsgálatok és megállapításai súlyos, jogellenes cselekményeket, szabálytalanságokat tártak fel, amelyek megalapozták Dr. Szabadi Bélával szemben büntetı feljelentés megtételét bőncselekmények alapos gyanúja miatt.”

83

Majd blöfföl és fenyegetızik, egyben hangulatot kelt és eleve elítél. Nem bízza a nyomozóhatóságra és fıleg a bíróságra az ügyek megítélését: „Idıközben olyan újabb súlyos pénzügyi visszaélésekre derült fény Dr. Szabadi Bélával kapcsolatosan, amelyeket jelenleg is vizsgál az agrártárca. A vizsgálatok befejezése után várhatóan újabb büntetıfeljelentésre kerül sor Dr. Szabadi Béla államtitkár ellen.” Mellesleg. Orbán aznap figyelmeztette, hogy ne fenyegetızzön. Most megjelenik az a sületlenség és egyben rágalom is, amelyik a „B” utasításokat dilettáns és/vagy rosszindulatú módon valamiféle titkosított és mindenképpen titkolt rendelkezésként akarja bemutatni. És a titkostól – nyilván tapasztalatok alapján – csak egy kis ugrás a törvénytelen, a törvénysértı. Boros titkos rendırszázados mindenesetre ezek közé tartozik. Csak azt nem értem, ekkora felkészültséggel hogyan alkalmazhatja tanácsadóként a Magyar Nemzet és a Hír TV? Idézem: „Az eddigi vizsgálat feltárta azokat a jogszabályba (törvénybe) ütközı, Dr. Torgyán József volt miniszter által kiadott és hatályba léptetett a tárca mőködését szabályozó belsı rendelkezéseket, amelyek lehetıséget adtak Dr. Szabadi Béla volt politikai államtitkár által folytatott szabálytalan, jogtalan, a büntetıjog területét is érinthetı cselekmények kivitelezéséhez, ami Dr. Torgyán József volt miniszter közetlen felelısségét is felveti.” Boros, ahogy polgári barátai nevezik, Boroska nem ismeri eszerint a miniszterek és az államtitkárok jogállásáról szóló törvényt sem, mely szerint a politikai államtitkárt a miniszter és a miniszterelnök bármilyen feladattal megbízhatja. Ez a közjogi szabály, amit ezzel tehát éppenhogy nem lehet megsérteni. Ez volt a gyakorlat mindaddig, amíg voltak politikai és közigazgatási államtitkárok, és ezt igazolja vissza az, hogy ma már csak egyetlen (valójában politikai) államtitkár van: a miniszter helyettese. Eszerint nem tudott Boros Orbán Viktor tanácsáról, hogy Torgyán újabb poszt híján ossza fel a feladatokat. Sajnálatos, hogy Boros közjogi tudatlanságát Orbán sem tette helyre. Ami pedig Torgyán felelısségre vonását illeti, ez itt csak porhintés és nyomatékosítás. A közlemény végül leszögezi, hogy Dr. Orbán Viktor miniszterelnököt tájékoztatta Boros feljelentésérıl. A következı hetekben miközben én semmirıl nem kaptam tájékoztatás, ömlöttek ki az információk, hírek és álhírek, lejáratások az FVM-bıl és az ügyészségrıl. Nem feledkezhetek meg Szuromi feljegyzésérıl, amibıl mősort készített a közszolgálati televízió. Nem feledkezhetek meg a KEHI jelentéseinek és feljelentéseinek megingathatatlan tényként való kezelésérıl. Ezek közül ugyan az utazási jelentés kivételével egyet nem láttam, de tapasztalatnak az és a kiadása körüli herce-hurca is elegendı lenne. A jelentés elsıdlegesen titkos változatban történt, amit legalább részben egyeztettek: a tárcáknak a rájuk vonatkozó részeket, de csak azt megmutatták. Észrevételeinket viszont nem akarták figyelembe venni, a hibákat kijavítani. Így például azt, hogy három esetben nem adtam volna le utazási jelentést a kormány számára. Tamás Károly tartotta Sepseyvel a kapcsolatot és alig tudta elérni, hogy legalább két az utazási jelentésekre vonatkozó hibás megállapításait korrigálja. Sepsey szerint már késı van ehhez, Tamás pedig úgy látta: a valós helyzetet kell bemutatni, ragaszkodunk a javításhoz, vagy legalább annak mellékletként való kiadásához. Sepsey „rugalmasságában” szerepe volt annak, hogy én külön beszéltem vele és kértem: hibás adattal ne adják ki. A miniszter és a politikai államtitkár utazási költségeit és fıleg annak interpretációját is kifogásolta

84

a minisztérium, annál is inkább, mivel ezek az utak – struktúrájukból, a távoli utak nagy arányából adódóan – nagyrészt repülıgéppel és nem gépkocsival történtek, így eleve drágábbak voltak. Sepsey végül valamit korrigált egy érdekes mondat kíséretében, ami furcsán hatott: „A jelentés változásairól miniszterelnök urat levélben tájékoztattam és a nyilvános változaton is keresztülvezettem.” Ez arra utalt, hogy már belekapaszkodtak abba, ami most elszállt és erre fel kellett hívni a figyelmet. A nyilvános változatot viszont egyáltalán nem egyeztették. Ezt bizonyítja Tamás Károly hat oldalas feljegyzése is, amit Sepseynek és másolatát Stumpf Istvánnak küldött el és amiben helyreigazításokat kért. A nyilvános változat teljesen eltért a titkostól, a semleges szöveget egy rám kihegyezett, engem durván és alaptalanul támadó, mellesleg teljesen szakszerőtlen anyag váltotta fel, amire építve azonnal durva támadások indultak ellenem. Mindent rosszindulatúan állítottak be. Négy thaiföldi útról beszéltek, holott háromnál ott csak tranzitálás történt és ezek útijelentéseit Sepsey úgy igazolta vissza, mint a japáni, a vietnami és a szingapúri utakról készült beszámolót. A miniszterelnöki hivatal nyugtatgatott: megjön Orbán, illetve Torgyán akik külföldön voltak és leállítják. Nem te vagy a célpont – igyekeztek sugallni. Ezt bizonyítja Sepsey és Borókai nyilatkozata: még fegyelmit sem vonhat maga után. Ne nyilatkozz, ne menj el a televíziókba, nem reagálj a sajtónak, arra kérünk. Mondta Stumpf nevében Bártfai és Borókai. Így részünkrıl mindössze Tamás Károly feljegyzésére került sor, amit Bártfaival és rajta keresztül Stumpffal megbeszéltünk. Ez volt az elsı olyan ügy, ami Torgyán ellen indult, majd felém fordult. Torgyán útjaival voltak tele a lapok, és a Kehi-jelentés nyilvánosságra hozatalától újabb részleteket vártak. Nemcsak útjaira vonatkozólag, hanem az OTP Travellel kötött, exkluzív és titkos szerzıdés miatt is, amit összeférhetetlennek tartottak Torgyán Attila óránként több tízezer forinttal díjazott jogtanácsadásával. Január 10-én, néhány nappal a jelentés nyilvánosságra hozatala elıtt Orbán Viktor nyilatkozik a Kossuth Rádiónak. A jelentésben a riporter Torgyán leleplezést gyanít. Külön rákérdez a minisztériumot utaztató OTP Travelre, a közbeszerzési eljárás elmaradására, valamint arra az összeférhetetlenségre, hogy a miniszter fia jogtanácsosként az OTP Travel alkalmazottja. Orbán megvédi Torgyánt, nem tud (?!) az ügynek errıl a vonatkozásáról. Leszögezi, hogy ennek nincs jelentısége, pedig de mennyire, hogy van. Megnyugtatja a kedélyeket: nincs különleges oka annak, hogy megrendelte a vizsgálatot. Mindössze azt akarta tudni, hogy a tárcák tevékenysége összhangban van-e egymással. Ezt mondta, idézem: „Vannak olyan ügyek, amelyekben minden minisztérium saját hatáskörben dönthet, az utazás például ilyen: ki, hova, miképpen utazik, miért éppen oda, miért éppen akkor. Igaz, hogy a minisztériumoknak joguk van a saját ügyeikben dönteni, mégis fontos, hogy egy egységes kép rendelkezésre álljon.” Szó sincsen tehát arról a különben végrehajthatatlan, lehetetlen feladatról, hogy a KEHI minısítse az utazások hatékonyságát. Ugyancsak felém fordult az érdeklıdés, nem sokkal azután, hogy Torgyán Attila ún. kazettaügye közvetlen fenyegetést jelentett Torgyán József számára. Minden létezı és nem létezı gonddal engem hoztak kapcsolatba. Boros két hét után feljelentett, március közepén pedig elindultak a KEHI-vizsgálatok. Kizárólag olyan cégek irányában, amelyekrıl azt gyanították, hogy Szabadi emberei vezetik azokat. A TIG, a Concordia, az ATEV és a GKI Rt. jelentette ezek körét. Ilyen erıszakos és tendenciózus vizsgálatokra nem hiszem, hogy sor került az utóbbi évtizedekben. A negyvenes-ötvenes évek-

85

ben voltak ilyenek, amikor a politikai pert gazdasági visszaélések köntösébe akarták burkolni: csalókat, sikkasztókat és szabotıröket akartak fellelni. Így lett Mindszenty bíboros is valutaüzér és igyekeztek leleplezıjévé tenni közeli munkatársát, titkárát. Hogy mi folyt ott, arról Tóth Tibortól, Korompai Nicolette-tıl van információm. De Simon László elmesélte, hogyan akarták az üzemi ırséggel letartóztatni. Mindenáron valamit találniuk kellett az ellenıröknek. Nálam is színre lépett Sepsey, aki folyamatosan írta leveleit. A jelentéseit azonban nem mutatták meg, nem szólhattam ezekhez, a feljelentéseit a mai napig nem láthattam. Sepsey Tamás levelei alapján persze el tudom képzelni e jelentések és feljelentések hangulatát, irányultságukat, tendenciózusságukat és rágalmaikat. Szakmai színvonalukat. Mert leveleiben úgy kérdezett, hogy állított és vádolt. Valahogy így: mivel indokolja, hogy utasítást adott a TIG-nek: kinek és mennyiért adhatja el a cukrot és még a telephelyet is meghatározta. Mivel magyarázza, hogy arra utasította Tóth Tibort, hogy alkalmazza Simon Enikıt és Szuromi Lászlót, ráadásul úgy, hogy a díjazást is meghatározta? Miért nem kellett munkát végezniük? Stb. Alapos és udvarias válaszaimra pedig mindig olyan reflexiót küldött: a miniszterelnök úrnak dolgozik, a miniszterelnök úr rendelte el vizsgálatot és ezt mindig tartsam szem elıtt. Franz Kafka A per címő könyvében ír le olyan abszurditásokat, amelyekkel nekem a valós életben találkoznom kellett. Sepsey a bíróság feladatát is ellátta, megelılegezte, kimondta a felelısséget. Volt, hogy ellenırzési jegyzıkönyvet küldött, amiben engem a felelıssé tett személyként határozott meg. A felelıs több helyen szerepelt: a felelıssé tett személy nyilatkozata, majd ez alatt a felelıssé tett személy aláírása. Június 20-án, egy nappal a mentelmi jog kiadása után és – ahogy késıbb kiderült – egy nappal az ırizetbe vételem elıtt Sepsey levele várt a képviselıházban. Hol a lakásomra, hol máshova küldözgette találékonyan leveleit. Azonnal válaszoltam, többek között ezt, amit azért is idézek, mert bemutatja, mennyire értelmetlen volt bármilyen észérvre és tényre hivatkozni. Talán meg sem értette, a feladatra, tönkretételemre összpontosított. Ezért aztán a konkrét ügy, a tıkeemelés, -leszállítás és elvonás miatt vádat emeltek, éveken át kellett ezzel is küszködnöm, amíg felmentettek. A cégnek a kedvezı szabályozók miatt rengeteg pénze volt, amit diszkont kincstárjegyekben tartott, miközben mások fejleszteni tudtak volna. A dilettáns vádat már az ellenır megfogalmazta: mivel a befizetés nem a költségvetésbe került, ezért kivonásra került az adózás alól. Ennek ellenére nem a feltételezett adó összegével vádoltak meg, hanem a teljes összeggel. A jegyzıkönyvben volt egy másik gyanú is: hatalmas kár érte ugyanezt a céget, hogy meg kellett vásárolnia egy telket, ami évek óta körbejárt a minisztériumi cégek között. Bár ebbıl nem lett vád, a cégvezetıt errıl is kihallgatták. És kiderült, hogy 430 millió forintot nyert ezen az ügyleten. „A jegyzıkönyvet elfogadni két okból nem tudom. Egyfelıl azért, mert valójában nem jegyzıkönyvrıl, hanem egy ellenırzı személy által aláírt nyilatkozatról van szó, amely egyoldalúan állapítja meg kizárólagos felelısségemet. Másfelıl azért, mert a mellékelt alapítói határozatokból, illetve a történések összefoglalásából a javaslattevık, a döntés-elıkészítık, az indítékok megállapíthatatlanok. De a felelısség és a felelısök sem, az ugyanis nem szőkíthetı le az alapítói határozat aláírójára. Hacsak nem akarjuk azt mondani, hogy mindenért a politikai államtitkár a felelıs, a mögöttes szakapparátus viszont – amely magas rangú köztisztviselıket is magában foglalt – semmi-

86

ért. A határozatokat ugyanis nem a tulajdonosi jogok gyakorlója diktálta le (erre sem ideje és fıleg ismeretei nem voltak), hanem az apparátus javasolta, dolgozta ki, készítette elı és adta a nevét az aktákon aláírásával. Az akták „vótum” része a javaslat indoklását tartalmazza. Az aktákon sok esetben a részvevık kézzel írott rájegyzései is olvashatóak. Én magam – túlterheltségem és a mérlegelésre rendelkezésre álló korlátozott idı ellenére – gyakran kértem kiegészítést, átdolgozást, alaposabb indoklást, valódi javaslatot és felelısségvállalást (felelısség-elhárítás helyett). Mindez az akták egyszerő áttekintésével is igazolható. Emlékezetem alapján ennek és más bonyolult ügyeknek a rekonstruálása, a pontos tényállás felállítása lehetetlen. Elengedhetetlen, hogy a teljes vonatkozó iratanyagot (akták, levelezés, esetleges emlékeztetık stb.) elnök úr a rendelkezésemre bocsássa. És végül engedjen meg egy megjegyzést. Úgy tudom egy állami cég számára a felesleges (?) pénzek diszkont kincstárjegyekben tartása törvényellenes.” Akkor még nem tudtam, hogy a május 24-i ellenırzési jegyzıkönyv formalitás volt, hiszen a legfıbb ügyész június 8-i kikérıjében már szerepel a tıkeemelés és tıkeleszállítás kérdése. Amikor a Kehi jegyzıkönyve megérkezett a képviselıházba, Sepsey már megtette a miniszterelnökkel egyetértésben a feljelentését és talán már korábban leadta Orbánnak és Stumpfnak a jelentését. Sem egyiket, sem másikat nem ismerhettem meg. Sepsey öt ügyben tett feljelentést. Ez a KÜNYH és a Legfıbb Ügyészség levelébıl állapítható meg, amit a nyomaték kedvéért a PKKB-hoz adtak be mindketten és amiben törvényellenesen további öt gyanúra való tekintettel ragaszkodtak az elızetes letartóztatás elrendeléséhez. Vitéz Miklós hivatalvezetı, fıvárosi fıügyészhelyettes ezt írta: „Hivatalos tudomásunk szerint az ORFK SZBEI-n a Kormányzati Ellenırzési Hivatal eddig – az FVM tulajdonú cégekkel kapcsolatos bőncselekmények miatt – tett feljelentései alapján öt nyomozás indult. A nyomozások adataiból olyan személyi és tárgyi összefüggés bontakozott ki a jelen üggyel, amelyek alapján megállapítható, hogy a gyanúsított szabadlábon hagyása a jelzett eljárások sikerét is veszélyeztetheti.” A hamis kiindulópontok közül többrıl pl. a fellebbezéskor is szóltam, de most is össze kell foglalnom, mert az ügyészi perbeszédbıl is következıen van, amit – úgy látszik – el kell mondanom. Röviden, mert az iratokból minden kiderül. Pl. az SZMSZ-bıl, a KEHI utazási jelentésébıl stb. Mégis úgy tőnik, ennek ellenére van félreértés/félremagyarázás (pl. ügyészi perbeszéd). Vezetıi értekezlet, helyettes államtitkári értekezlet ( …oldal, SZMSZ) Személyem bemutatása: errıl már vázlatosan szóltam. Korábban a fellebbezés ismertetésekor. Az apparátus sok tekintetben nem volt alkalmas a rendkívül követelmények teljesítésére: programok, beszámolók, költségvetési anyagok, támogatási rendszer kidolgozása Virtuális valóság: volt egy életem, amirıl én sem tudtam. Feltételezések, rosszindulatú feltételezések, rágalmak, életszerőtlenségek

87

Sokféle lejárató anyag: újságok, irányított vallomások, feljelentések (Szuromi is). Nem helyes a légkör bemutatása és a munkáról, a magasabb követelményekrıl nincs szó (dolgozni kellett) A mezıgazdaság és a vidék válságterület volt (ma még inkább az). Olyan kihívások voltak, mintha háborúban lettünk volna és magasak voltak a vezetıkkel szembeni követelmények. Torgyán elıírta, hogy a 30 napos határidınél jóval gyorsabban, lehetıleg néhány napon belül, vagy akár aznap kell intézkedni. Óriási kihívások, zavaró repülések. Támogatások: a nagy fejlesztési hiányok, árrendszerbeli gondok miatt enélkül nem tud mőködni és fıleg fejlıdni. Aki nem kap: visszaélésrıl beszél. Harc a támogatások mindenáron való megszerzéséért és fıleg a pénzért. Politikai beavatkozások/sikertelen törekvések (bizonyítékot adtam be). Tóth Tibor és Lévay Tibor nyilatkozata (védelmet kaptak). Légkör: nem úgy, ahogy ezt taglalják és bizonyítékként – amire ráadásul nem reflektálhattam – a koalíciót, illetve azon belül Torgyánt az FVM-en keresztül akarták megbuktatni. Az elsı naptól támadás. Én voltam a bástya. Nem fértem bele a kisgazda képbe: az ország legfiatalabb szakembereként lettem kandidátus, programalkotó, profi a magam területén. Államigazgatási és kutatói gyakorlattal, szervezési tapasztalattal, nemzetközi kiküldetéssel, diplomata múlttal. Cél: megsemmisítés és lejáratás. A támadások irányára és személyére válasz. Pletykák, amelyeket támogatott (ösztönzött) a referatúra. Piszkos akciók: pl. iratlopás az agrárinnovációtól, a kukoricaexporttámogatás kikerülése. Nagyon nehéz volt tekintélyt tartani és eredményesnek lenni. Minden kiszivárgott, de hamis interpretációban. Holland gazdák botránya. Fradi. Életmódnap. A minisztérium középvezetıi féltek: hemzsegtek a cégek igazgatóságaiban és felügyelı-bizottságaiban. Sıt a cégvezetık közül is többen más cégeknél. AMC (Sulyok, Wittmann, Ziskó), Agrárinnovációs Kht. (Nagy Mária, stb.), Atev (Boda Tamás) és más példák. A kormányzati munka sajátos közeg: az élet diktálja a tempót. Maximális gondossággal jártam el: az apparátus tapasztalatára támaszkodtam. A nem megfelelı színvonalú elıterjesztéseket nem fogadtam el: átdolgoztattam. (Példák ) Utáltak is érte. Mennyire tartottak tılem: alapítói okiratok. Népszabadság: kecskeólak. Miért rúgta ki Bercsényit Vonza? A munka menetét is bemutatják az akták, amelyeket nem szereztek be. Az intézkedéseket szükségképpen egyeztettük a miniszterrel és a miniszterelnökkel, más kormánytagokkal. Sok esetben kifejezetten ık döntöttek. Pl. kukorica-export rendelet. A kollektív döntésre rövid idı állt rendelkezésre, a döntést éveken át vizsgálgatják: hol lehetne fogást találni. Referatúra, ebben egy tanúkihallgatás sem volt. Most egy elfogult vallomás, ami azonban sok mindent mégis igazolt. Pl. hogy a pletykákat is összegyőjtötték. De azt is, hogy az ügyészség ezt hogyan (mennyire sajátosan és elfogultan értékeli és bár a pletykában, amit Stumpftól hallott Szerdahelyi, a nevem nem merült fel, mégis énrám igyekezett az ügyész valamit kenni.) Egyébként ez hazugság volt: én magam tárgyaltam Szerdahelyivel a külsı üzletrészekrıl szóló törvényrıl 2000 novemberében. Tehát

88

a refaratúra: kinek az ötlete volt és miért? Mi volt a célja? (Ha a szakmai egyeztetés, akkor hogyan jelenthettek fel pl. a kukoricaexport-támogatási rendelet) Hogyan tartott kapcsolatot? Tudtak-e az állítólagos visszaélésekrıl? Visszaélések voltak-e ezek? Ha igen, miért szavazták meg a fideszesek és az mdf-esek az interpellációs válaszokat? Hiszen ebben a referatúra döntött. Ha megszavazták, miért indítottak büntetıeljárást? Miért nem javasolta a miniszterelnöknek és Stumpfnak, hogy állítsák fel a kormánybizottságot, ha meg akarják vizsgálni a tevékenységemet. Nem voltam sem fıkönyvelı, sem pénzügyi helyettes államtitkár. Hogy mit jelentett a költségvetési kérdések koordinálása, már elmondtam. Minden hatás nélkül. Azt nem tudtam, hogy erre begyőjtötték az iratokat: ezek az én álláspontomat és érdemeimet bizonyítják. Vezetıi értekezletek: Tamás Károly helyettes államtitkári értekezlet. Ezen mindig ott ült a MEH referense Stumpf dicsekvése (Magyar Nemzet, 2001. július 7.): „A Miniszterelnöki Hivatal fontos szerepet játszott abban, hogy az agrártárcánál a visszásságok kiderüljenek, a megfelelı vizsgálatok meginduljanak, és megtörténjen a felelısségre vonás is.”

Vagyonkezelés és/vagy tulajdonosi jogok. Tulajdonos sem voltam (bizonyíték: ) Szerzett, sıt elragadott jogok? A lényeg: fél éven át én voltam a miniszter, mert Torgyán nem volt jelen. Minden évben részletekben legalább negyed éven át külföldön, összességében negyed éven át belföldi kiküldetésben, országjáráson volt. Ugyanakkor bárhol is volt, mindenrıl tájékoztatnom kellett telefonon. İ viszont nem volt köteles beszámolni. ÁPV Rt. (ügyészség): még most is az ottani döntési kompetenciáról beszél. Ezt formálisan átadtam Ziskónak, mármint azt, ami volt. De a cégek vezetıihez semmi közöm nem volt. Stumpf Istvánnak annál inkább, az összes ÁPV-s cég hozzá tartozott, ı volt a fideszes Suchmann. Ezért is és sok másért legalább tanúként ide kellett volna fáradnia. Azért is, mert a koalíció szakítópróbáinál az én segítségemet kérte. Néhány cégnél – Torgyán és Orbán egyeztetése alapján – jelölhetett a párt (Torgyán). És volt parlamenti lehetıség. ÁPV Rt. FB-be: Benczéné Tóth Judit ügyvéd (Agrárinnovációs Kht. és Agrármarketing Kht.) az FB elnöke, Sipos Árpád ügyvéd, az FB tagja. Torgyán delegációjában is részt vett, de nem lett abból ügy, hogy minek. Hingyi Beatrix (Malév), 2001-ig én sem tudtam: Kovács Zoltán (emellett még helyettes államtitkár is, az összeférhetetlenség alóli felmentését megadták) Hingyi László (HM tanácsadó), Bábolna vezérigazgatója, majd helyettese. Saját cégeknél: kinevezések és felmentések. TIG Kht. FB elnök és tagok (Tollár, Prandler, Szilágyiné Császár Terézia), Concordia: Korompai, Schrötter Leó stb., Agrárinnovációs Kht. – alapítása Torgyán ötlete, amirıl csak késıbb tudtam: nem sikerült bejegyeztetni. Osváth László, FB valamennyi tagja, AMC Bercsényi László és mások. Tulajdonosi jogok és döntések. A miniszter az egyetlen igazi vezetı, kompetenciáját még az általa aláírt SZMSZ sem korlátozza: nem lehet rajta számonkérni. A minisztérium feladatai a miniszter feladatai (a minisztérium statútuma, kormányrendelet, ld. SZMSZ bevezetése). A cégekkel nemcsak én foglalkoztam. Torgyán, a miniszter és Tamás Károly (Deésy agropark, TIG: akta beadva, ATEV, Népszabadság cikk a kecskeólakról: mindenkinek igyekeztek a cégvezetık megfelelni. Felajánlott védelem.

89

Teljhatalom a pénzügyekben is. Teljes kontroll alatt: rendelet csak a pénzügyminiszterrel és a gazdasági miniszterrel egyetértésben, a MEH referatúrával egyeztetve. (Nem igaz, hogy csak a törvényalkotásról tudtak.) Utalás, számlák felhasználása, pályázatok: APEH és MAK. Utazások: sokoldalú egyeztetetés: MEH, KüM, nagykövetség, FVM Nem voltam sem zsarnok (védelemben részesítettem több kollegámat stb.), de szolgalelkő sem. Elmondtam a véleményemet (Torgyán, Orbán, Járai, Matolcsy, Stumpf stb.), különben nem tudtam volna tulajdonképpen mindenben eredményes lenni a kormányüléseken és elvártam kollegáimtól, hogy ne vigyenek neki a falnak. Ha tehát valaki nem biciklista, az én vagyok. Megmondásaimmal, bár a kormány érdekében tettem, sokat kockáztattam, de ez nem tartott vissza. Utasítás: egészen abszurd módon gondolják el a minisztérium mőködését. Pl. hogy utasítást adtam: vigyen el Sulyok ebédelni. (ahol a szenvedı fél is részt vett) (Sulyok… ) Hol a szakértıi állásfoglalás? A reklámnál, a repülıjegynél stb. nincs szakértıi vélemény, az egészségügyi állapotnál, ahol orvosi igazolás és zárójelentések vannak, ott elrendelik. Csak nálam? „Szegény Osváth úr, idınként érzi a szívét!” (Az elsıfokú ítélet szóbeli indoklása) Ráadásul: rendkívül bonyolult, helyesebben bonyolulttá tett kérdésekrıl van szó (a vizsgálat minden irányba elment, hátha találnak valamit) és nincs sem tudás, sem szakértıi vélemény. Részben olyan kérdésekrıl van szó, mint pl. a tartalékgazdálkodás mőködésérıl, amirıl Tóth Tibor elmondta, hogy szinte nincs szakértı, aki ehhez értene. Kivételként – ritka példaként – engem említett. (idézet) FTC és támogatása Két különbözı szálon: – sportlétesítmények fenntartása a költségvetésbıl (másutt önkormányzat vagy valamilyen minisztérium, állami vállalat stb.) – támogatás az egyesület számára Létszámmozgás. Vagyonkezelı és/vagy tulajdonosi jogok gyakorlója Fluktuáció Nagy András hazugsága: ki gyakorolta a tulajdonosi jogokat. A kormány kilép álláspontja mögül: Legyen fegyelem: az egyharmad nem is sok (bár ennek itt okai vannak), az OM-ben 60%, 2002 után Járai Nemzeti Bankjában a vezetésben 80% Elsıfokú ítélet, fellebbezés Ügyészi, ügyvédi perbeszéd

90

Az ügyész delegálásával maga az ügyészség ismeri el, hogy politikai a per. Szokolai Gábor ügyész, egy volt rendır vette át a tárgyaláson az ügyész szerepét. Olyan jól bevált, hogy a Budaházi perben és a Magyar Gárdánál is ıt küldték ki. Az egyes vádpontokhoz 2001. június 19-én felfüggesztették a mentelmi jogomat, 21-én megjelent az errıl szóló határozat a Magyar Közlönyben és ugyanaznap telefonon ügyvédemen keresztül behívtak kihallgatásra. –Akar vallomást tenni? – kérdezte Megadja Csilla ügyésznı. – Igen, tisztázni akarom magam. Furcsa választ kaptam: – Most aztán lesz elég ideje erre! Aznap ırizetbe vettek, másnap elızetesbe. Három és fél hónapot töltöttem el elızetesben, 13 hónapot szigorított házi ırizetben. Már nyolcadik éve folyik az eljárás, eszerint igaza volt az ügyésznınek: lesz elég idım erre. Mint a pelyva, annyi. Megadja Csilla arról valamiért nem beszélt, hogy lesz-e lehetıségem a tisztázásra. Meghallgatják-e a véleményemet, belenéznek-e fontos anyagokba, legalább azokba, amelyeket ık maguk győjtöttek össze. Hiába voltam aktív, segítettem a dolgok tisztázását, adtam be bizonyítási indítványokat, készítettem anyagokat, hívtam fel számtalanszor fontos bizonyítékokra a figyelmet, amelyeket csak meg kellett volna nézni, még mindig ugyanazokat a konstrukciókat ismételgeti az ügyészség. Az elsıfokú bíróság még a tanúvallomásokat is képlékenyen használta, az ítélet tele van iratellenességgel. Helytelen következtetésekkel.

Repülıjegyek Ez is a diszkriminációról és a kipécézésrıl szól. Nem akarok ismétlésbe bocsátkozni, arra koncentrálok, ami a vádból fennmaradt: titkárságvezetım két elsı osztályú repülıjegyére. Ezt az elsıfokú bíróság a terhemre rótta: a komfort és az elsı osztályú jegy árának különbözete alapján nagyobb értékre elkövetett hőtlen kezelésnek minısítette. Utazásaimat és delegációm jegyeinek beszerzését nem én intéztem. Rábíztam magam a Nemzetközi Fıosztály tapasztalt vezetıjére, akivel többnyire együtt utaztam. İ szerezte be azt a két jegyet is titkárságvezetımnek, amiért elsı fokon elítéltek. Ebben a vádpontban is fellebbezést nyújtottam be. Indokaimat korábban már elmondtam, most összefoglalom. Nem volt szabályozás Boros feljelentésének valótlan tényállása, a vádirat és az ítélet szerint is titkárságvezetımnek ugyanaz járt volna, mint nekem: komfort osztály. Mint azt ismét kifejtettem a 131/1997. (VII. 24.) Kormányrendelet az állami vezetıkön kívüli kört nem szabályozza. A minisztérium SZMSZ-e – most is láttuk – semmilyen szabályozást nem tartalmaz a repülési osztályra vonatkozólag. 2001 májusában készült egy SZMSZ módosítási tervezet, ami erre kísérletet tesz. Ez is azt bizonyítja, hogy addig, tehát államtitkár-

91

ságom alatt nem volt szabályozva. Sokszor elmondtam és leírtam, hogy a Kehi utazási jelentése is felhívja a figyelmet arra, hogy az állami vezetıkön kívüli körre ki kell dolgozni a szabályokat, mert hiányoznak. Abból ugyanis, hogy államtitkároknak, helyettes államtitkároknak komfort osztály jár, még nem következik, hogy fıosztályvezetıknek is az járna. Hogy a további kategóriák repülési osztályának a meghatározása mennyire nincs megoldva, kiderül a KEHI utazási jelentésébıl is. Hiszen a kormány számára a 12. oldalon a következı feladatokat írja elı: 1.) Nyújtson be törvényjavaslatot a köztisztviselık jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. Törvény olyan tartalmú kiegészítésére, amely felhatalmazza a Kormányt, hogy rendeletben határozza meg a köztisztviselık ideiglenes (három hónapot meg nem haladó) külföldi kiküldetésére, az ezzel kapcsolatos költségek (napidíj, utazási és szállásköltség, egyéb költségek) megtérítésére, valamint az eljárási rendre vonatkozó szabályokat. 2.) Módosítsa a 131/1997 (VII. 24.) szabályait oly módon, hogy határozza meg az állami vezetıkkel együtt utazók jogosultságának szabályait is. Következésképpen fıosztályvezetım elsı osztályú repülıjegye semmilyen szabályt nem sértett meg. Nem adtam utasítást Nem adtam utasítást ebben az esetben sem arra, milyen osztályra történjen a beszerzés. Senki nem állítja, hogy volt ilyen utasítás, az ítélet viszont iratellenesen ezt állapítja meg. Nem hívták fel a figyelmemet arra, hogy ez a hatályos szabályokba ütközne. De nem is hívhatták fel, ugyanis nem volt ilyen szabályozás. Titkárságvezetım egyébként minden magyarországi nemzetközi tárgyaláson részt vett. Ha lett volna mégis ilyen utasítás: a Ktv. szerint kell eljárni Az elıbbiekben beidéztem a köztisztviselık jogállásáról szóló törvény azon passzusait, amelyek elıírják, milyen utasítás végrehajtását lehet és hogyan, milyet kell és hogyan megtagadnia a köztisztviselınek. Mikor kérheti és mikor kötelezı kérni írásban az utasítás megismétlését. És azt, hogy ha így jár el, a köztisztviselınek nem lehet semmilyen hátránya ebbıl.

Bizonytalan és nem feltétlenül az elsı osztályból következı anyagi hátrány Tájékozódásom szerint számomra és titkárságvezetım számára az elsı osztályú repülıjegyeket olyan drágán szerezték be, amit a magasabb osztály nem indokolhat. Ennek két oka lehet: vagy extra drágán szerezték be, vagy ilyen árat adtak meg a jelentés számára. Az elsı esetben akár hőtlen kezelésrıl is szó lehet, amit viszont csak olyan személy követhetett el, aki a jegybeszerzést intézte.

92

A minisztérium az OTP Travellel kötött szerzıdést az utaztatásra, ennek feltételeit azonban én elılem is eltitkolták. Azt tudom, hogy hosszú ideig nem fizettek visszatérítést, ami kb. 10 százalék eltérést magyarázhat. Visszatérve az árakra, a szokásosnak tekinthetı 20-30 százalék eltérés helyett ennek sokszorosa mutatkozik. Az irreális árkülönbözet egy része mindenképpen az utaztató, az OTP Travel magas tarifájából és haszonkulcsából következik. A hasznot feltehetıleg az elsı osztályú jegyeinknél számolták el. Egy jellemzı eset: amikor Peruba utaztunk, Sulyok Ferenc jegye kb. harmadannyiba került, mint az enyém, pedig csak az út egy részén utaztunk elsı osztályon. Egy másik megmagyarázhatatlan példa: egy alkalommal közvetlenül a légitársaságtól szerezték be a jegyet. 50 százalékkal kevesebbe került az elsı osztályú jegy, mint amikor az OTP Traveltıl vették. Pedig az utazási irodákat azért szokták bekapcsolni, hogy kedvezıbb árat érjenek el. Az anyagi hátrány ezekbıl az irreális árakból származik, a valóságban 1, 2 millió forint helyett talán 200 ezer forint lehet. Errıl is számítást adtam be az elsı fokú bíróságnak. Hol vannak a jegyek? Akár ennyit fizettek ki valójában, akár ez a kiadás csak papíron létezik, elfogadni nem lehet. Gyanút kelt, hogy kezdettıl fogva nincsenek meg a repülıjegyek, legalábbis azok egy része hiányzik. Ezt az ügyészség is rögzítette egyik feljegyzésében. Pedig elszámolni csak a borító és a beszállókártya leadásával együtt lehetett. Egyes összegeket a jegyzıkönyvek tanúsága szerint egyszerően megsaccoltak. Az elsıfokú ítélet elıtt biztosítottak, hogy megkerültek a jegyek, de nem láthattam azokat. Nemrég a bírósági irattárban tettem erre ügyvédemmel kísérletet, de amit ott láttunk, az nem repülıjegy volt. Borító nélküli kitöltött belsı lapok, amelyeket el szoktak venni beszálláskor, és cserébe beszállókártyát adnak. Úgy tőnik, hogy hiányoznak fontos bizonyítékok. Helyettük olyan papírok kerültek be, amelyek még másolatnak sem tekinthetık. Akkor sem, ha az elképesztı összegeket beleírogatták. Elgondolkodtató, hogy mekkora érdek főzıdhet elmarasztalásomhoz, ha még azzal is erıltetik azt, hogy nem létezı szabályozásra hivatkoznak és az SZMSZ ellenére még mindig azt állítják, hogy Sulyok Ferencnek én voltam a közvetlen fınöke. És ha egyéb iratellenességek is szerepelnek az elsıfokú ítéletben, amelyeket a fellebbezésemben fejtettem; most ezeket nem ismétlem meg. Nem követhettem el hőtlen kezelést Semmilyen hatással nem voltam a jegyárra és nem is lehettem, az anyagi hátránnyal sincs kapcsolatom. Nem én feleltem a nemzetközi költséggazdálkodásért, de nem is voltak meg és ma sincsenek meg hozzá az információim sem. További érvek Ezeket részben az SZMSZ tartalmazza:

93

– a Nemzetközi Fıosztály nem hozzám tartozott, hanem közvetlenül a miniszterhez, az összes vezetı munkáltatói jogát különben a miniszter gyakorolta; – a nemzetközi költséggazdálkodásért a Nemzetközi Fıosztály vezetıje volt felelıs, negyedévente a kiadásokról be kellett számolnia a Helyettes Államtitkári Értekezleten, amit a közigazgatási államtitkár tartott. Soha nem rendelkeztem a nemzetközi költségek felett, ez Sulyok Ferenc kompetenciája volt. Cukor és liszt Több esetben is hőtlen kezelésért akartak és van, amiben még akarnak elmarasztalni, de legalábbis hivatali visszaélésben. Rendkívüli rosszindulattal, amivel eredményes munkásságomat akarják beszennyezni. A milliárdos külgazdasági sikereket néhány repülıjegy felhánytorgatásával, amelyeket persze nem én rendeltem. A TIG sikertörténetét, aminek alapja az önállóság és a felelısség, a kintlevıségek „megfogása”, a kötelezı elırefizetés – az állítólag hatalmas kárt okozó cukor- és lisztértékesítés elrendelésének abszurd vádjával. Amit felbujtásra követtem volna el. A TIG önállóságának megvédését a külsı beavatkozásoktól – a munkatársaim szolgálatai fejében adományozott megbízási szerzıdésekkel. Ahol – állításuk szerint még a munkadíjat is én állapítottam volna meg. De úgy, hogy munkát ne kelljen végezni. A TIG ügyeiben is még a mentelmi jog kikérése elıtt kezdıdött a nyomozás és éveken át jogsértı módon folyt. Sepsey Tamás még 2001 márciusában levelet írt és kérdezett, valójában vádaskodott. A céget különben annak alapján választották ki, hogy ennek a vezetıjét is Szabadi emberének tartották. Korábban én is így vélekedtem. Hamis vádak hamis tényállással. És hiába dıltek meg, nem akarnak ereszteni. Részlet a második vádiratból: 3/A I. r. Dr. Szabadi Béla vádlott az ésszerő gazdálkodás szabályaival ellentétesen – II. r. Simon László vádlott rábírására – arra utasította a TIG Kht. ügyvezetését, hogy a gazdaságbiztonsági tartalékból 1999. szeptember 15-étıl 2000. július 15-ig terjedı idıszakban konkrét ügyek sorozatával több tízezer tonna lisztet és cukrot értékesítsen a piaci ár alatt, az általa kijelölt gazdasági társaságoknak, így az Euro Trade Kft.-nek, a Galla Invest Kft.-nek, a Grand Coop Kft.-nek és az Otviga Kft.-nek. Az utasításban a vádlott az értékesítendı mennyiség, a piaci ár alatti vételár, a vevıkör meghatározása mellett azt is elrendelte, hogy az árut mely raktárból kell kiadni. A politikai államtitkár az utasítást a kht. vezérigazgatójának tiltakozás ellenére úgy adta ki, hogy figyelmét felhívták az intézkedés indokolatlan és piaczavaró hatására. A cselekménnyel összefüggésben összesen 638.847.000 Ft vagyoni hátrány keletkezett, amely nem térült meg. Képzeljék el, ha megtérül! Hiszen a 638 millió forintot is meghaladó hátrány, ami úgy jött ki, hogy a feltételezett anyagi hátrányra találékonyan és ésszerően áfát is számoltak, ez lehetett a hátrány áfája, amit talán vissza is akartak igényelni nem igazolódott. Sıt bebizonyosodott, hogy 550 millió forint eredmény keletkezett. Az ügyész el

94

is mondta a perbeszédben, ha nincs hátrány, hőtlen kezelés helyett hivatali visszaélésért ítéljék el Szabadi Bélát. Mert az igen gyanús, hogy ennyit tud a cukorértékesítés közgazdasági kérdéseirıl. Miért nem elégedett meg Szabadi azzal a védekezéssel, hogy nem adott ilyen utasítást? Elárulom, mert érdekelt, milyen alapokon állnak a vádak. És mert gyanús volt, hogy a Kehi is csak 93 millió forintot tudott kiizzadni, ami hibahatáron belül van, kilónként 3 Ft. eltérés. De az ügyészi érvelés ellenére is megmagyarázhatatlan, látva a vádiratot, hogyan és minek alapján ítéltek el. Hiszen abban minden megdılt. Azon kívül is, ami igen jelentıs, hogy hatalmas hátrány helyett óriási elıny lett. De vegyük sorra. Az ésszerő gazdálkodás követelményeit nyilván nem sértettem meg, ha a cégnél ekkora elıny lett. A TIG mellesleg veszteséges cégbıl az én idıszakomban nyereséges cég lett. 1998-ban 1,8 milliárd forint volt a vesztesége, 2000-ben 1,8 milliárd a nyeresége. Ezt a vezérigazgató a tárgyaláson megerısítette, mégis Diós Erzsébet kétszer is hibásan – ehhez képest viszonylag kicsi, 200 milliós nyereségrıl ír. Azt meg elhallgatja, hogy a 2001-tıl hivatalba lépett Bártfai Márton, Bártfai Béla MEH közigazgatási államtitkár rokona alatt 5 milliárd forint lett a veszteség. Nekik persze eszükbe sem jutott, hogy ekkora veszteségnél legalább az okokat illendı lenne megvizsgálni. Simon László, az állítólagos felbujtó kikerült az eljárásból. Az ügyészség elıbb legalább öt éves, végrehajtandó börtönbüntetést kért rá, továbbá kétszáz milliós vagyonelkobzást. Kollegájától, az elızetes letartóztatásban hónapokat eltöltött Böröczky Ferenctıl olyan vallomást vettek, amiben – bár semmi közünk nem volt egymáshoz – ellenem vallott és fıleg Simonra. Simon hazajött és Böröczky meghasonlottságában öngyilkos lett. Elıtte megírta Simonnak, hogyan vették rá hamis vallomására. A levelet szívesen elolvasnám. Simont Diós Erzsébet felmentette, mert szerinte nem is nyomoztak Simon ellen, az ügyészség fellebbezett. Majd visszavonta fellebbezését. Nincs tehát az ügyészség szerint sem felbujtó. Simon különben Torgyán József baráti körébe tartozik. Ismeri Lóki Gézát, aki Torgyán József ismerıse is. De Lókival mi nem ismertük egymást, amit Lóki is sokszor elmondott. Lókinak 400 milliós pénztárhiánya volt, amiért ügyészi javaslatra végül 200 ezer forint pénzbírsággal sújtották. Az ügyészség szerint nem lenne értelme átminısíteni az ügyét, miközben nálam még az ítélet megkomponálása alatt is átminısítette a bíró. A cégek egyikérıl kiderült, hogy Lévay Tibor, a TIG volt vezérigazgatóhelyettesének az üzlettársa, akinek Lévay kínálgatta a cukrot. Ezzel nem tudott mit kezdeni, mert a sokéves, az idıjárásnak kitett cukrot csákánnyal nem lehetett szétbontani. Az ügyészség viszont tudja, hogy mi a piaci ár, amin szerinte el kellett volna adni. Nem érdekelte, nem is értesült róla, hogy kínálati a piac, további mennyiséget csak alacsonyabb áron tud fogadni. Az ügyészséget és az elsıfokú bíróságot hidegen hagyta, hogy a TIG-tıl csak elırefizetéssel lehetett vásárolni, ami a céget megkímélte attól, hogy kinnlevıségei legyenek.

95

Lóki Géza a Medgyessy-kormány idıszakában a HM összes üzletét megkapta, Okucsánytól a Honvéd kórházig, tehát nem kellettem én ahhoz, hogy kapcsolatai és üzletei legyenek. Ha a vádiratot nézzük, nem értem, miért és hogyan lehetek hivatali visszaélı, felelısségre vont ebben az ügyben, aminek örülni kellene, mert óriási pénzt hozott az államnak. Mekkora butaság (finoman fogalmaztam), hogy Szabadi Béla az árat (helyesen nem a vételárat, hanem az eladási árat) is meghatározta. Honnan ismerte a használati értéket? Tényleg zseni lehet, ha olyan árat határozott meg, ami tetemes nyereséget hozott a TIG-nek. De hogyan irányíthatta a kitárazást? Ügyvédemmel megnéztük a bírósági iratokat. Találtunk egy kb. 200 oldalas anyagot, ami egy folyamatos, egy végtelen táblázat. Minden sora egy kitárazás. Ez a Szabadi Béla tényleg fantasztikus, ha több ezer tételt az irodájából tudott irányítani. Diós Erzsébet milyen vádirat alapján ítélt el? És hol van az én érdekköröm, amit jogtalan elınyhöz juttattam. Mi kell még ahhoz, hogy az ügyészség elgondolkozzon? Tóth Tibor is szívesen „érvelt” azzal, hogy féltette az állását és hogy utasítást kapott. 2004. november 2-án Lévay Tibor volt vezérigazgató-helyettes jelent meg a bíróság elıtt. Lévay elmondja, hogy ha Tóth nem hajtotta volna végre az államtitkár utasításait (nyilván a cukorra és a lisztre vonatkozóan), akkor „várható lett volna egy szankció, állásvesztés”. Ennek ellentmond az, amivel folytatja: „államtitkár úr szinte ernyı alatt tartotta a TIG-et, nem engedte a TIG közelébe férkızni a piaci ügyeskedıket, akik próbáltak visszaélni azzal, hogy itt állami tulajdonról van szó és talán nagyon nagy mennyiségő árukészlet.” Bánáti János ügyvéd sem értette az állásvesztéstıl való félelemre való abszurd hivatkozást. Tóth Tiborhoz fordulva „Ott folytatnám, ahol a tanácselnök asszony már utalt rá, hogy tulajdonképpen miért is vagyunk itt. Lehet, hogy Önnek meglepı, de azért vagyunk itt, mert nem piaczavarás a vád, nem etikai kérdés a vád, azért vagyunk itt, mert a vád szerint itt azzal, hogy itt értékesítések történtek, Simon László által elindítva, Szabadi Béla utasítására, Ön által, ezzel az értékesítéssel 638 millió forint vagyoni hátrány érte a TIG-et, ezen keresztül az államot. Lehet, hogy az is meglepı lesz, amit mondok az Ön számára, hogy ennek a bőncselekménynek, a hőtlen kezelésnek, még hogyha volt vagyoni hátrány, akkor Ön az alanya, Ön a tettese, mert Önre volt bízva ennek a vagyonnak a kezelése. A Büntetı Törvénykönyvben én nem találtam olyan büntethetıséget kizáró okot, amely úgy szól, hogyha szóban adnak egy utasítást, hogy én egy bőncselekményt kövessek el és azért elkövetem, mert különben az állásomat elveszíteném, hogy akkor én nem követtem el bőncselekmény.” Tóth Tibor: „Az, hogy mi a vád tárgya, azzal az újságokból vagyok tisztában. Az már kérdés, hogy talán az eddigi tanúvallomásaim alapján is azt próbáltam láttatni – bár, hogy ki állapította meg a 638 millió forintos vagyoni kárt, nem tudom – egyrészt én erre vonatkozó szakértıi anyagokat nem láttam, másrészt, ez biztos, hogy nem igaz. Mindig mondtam, hogy a TIG ezeken az ügyleteken nem veszített. Az egészen más kérdés, hogy mennyit nyerhetett volna még, ha nyerhetett volna, de én ezt nem tudom megmondani.

96

Bánáti János: „Tóth úr az a baj, hogy a nyomozás során valahogy ez a jegyzıkönyvben nem tükrözi azt, amit itt elmondott korrektül, pedig korrektül elmondtak, hogy a TIG-et nem érte vagyoni hátrány, hogy minden spekuláció.” Majd elhangzik: „Ahogy korábbi tanúvallomásom során is szóba került ez a kérdés, pontosabban az államtitkár úr vetette fel, hogy nem védte-e meg a TIG-et, akkor azt mondtam, hogy ha ez a kérdés felvetıdött, akkor igen, megvédte a TIG-et, mert nagyon sokan akár az országgyőlési képviselık közül is úgy gondolták, ha már egyszer az FVM-hez tartozik a TIG, akkor a Kisgazdapárté is, ami nem volt igaz. Ebben a kérdésben jelentési kötelezettségem is volt, és az érdekem is volt, az érdekem megint nem Tóth Tibor érdeke. Fenntartom azt, amit korábban is elmondtam, hogy minden ilyen próbálkozást távol tartott. Van konkrétum is, hogy a TIG-nek éppen a nagyon fokozott, és a sok és nagy értékő készletének egy jelentıs része külsı, idegen helyeken tárolt, igen erıs fizikai ellenırzési rendszer mőködött, de nemcsak a külsı helyeken, hanem a saját telepeken is. ez gyakorlatilag akkor, az akkori idıkben 4-500 fıs részt fedett le a létszámából a TIG-nek, ezt az évek folyamán minden kormányzat alatt, tehát a szocialista, FIDESZ, aztán újra a mostani koalíciós kormányzat alatt, mindig, mindenki megpróbálja megszerezni mint vállalkozást, mert ez biztos bevétel, kevés gonddal, mert ott van a szakmai háttér. Az egyik ilyen nagy próbálkozó pont egy országgyőlési képviselı volt, ezt a dolgot az államtitkár úr 5 perc alatt védte ki és nem engedte.” Majd Tóth Tibor elmondja: számviteli módon 550 millió forint nyereséget mutatott ki. Ez már a második cáfolat, az elsı 2003 decemberében beadott 40 oldalas számítási anyagom volt. A vádból már semmi nem igaz. Nincs veszteség, van nyereség. Simon felmentésével az állítólagos érdekkör is eltőnt. A bíróság megoldotta a kérdést: elég lehetett Szabadinak, ha annyit hallott, valamelyik fınök cukrot keres a minisztériumban. Ennek alapján mondta ki a hivatali visszaélést. Az ítélethirdetés napján megváltoztatott minısítéssel. Mintha nem lennének a társasági törvény elıírásai, amelyek a szóbeli utasítást nem ismerik el és mintha nem lennének alapító okiratok. Vagy a TIG esetében a közhasznúsági szerzıdés, ami azonnali jelentési kötelezettséget ír elı, ha valami miatt a cég anyagi érdekei sérülnének. És van könyvvizsgáló és felügyelı bizottság, amelyik tudja, mit kell tennie vagyonvesztést érzékelve. És minden cégvezetı tudta, hogy én a tulajdonos megbízottjának jogait gyakorlom. Ezért, ahogy pl. a Tejgazdasági Kutató Kft. vezetıje is tette, lehet a miniszterhez fordulni. Ehelyett még azt is a hátrányomra fordították, hogy gyorsan intézıdtek az ügyek nálam. Ez roppant gyanús volt, az érd Megbízási szerzıdések Ebben az ügyben rengeteg az érthetetlen és titokban marad momentum. Ezért csak latolgatni tudok. Az azonban nem vitás, hogy bármilyen bőncselekményt ezügyben anélkül nem lehet felvetni, hogy a megbízási szerzıdést kötı azt ne állítsa, hogy úgy

97

alkalmazott két személyt, hogy nem kellett munkát adnia. Ezzel viszont önmagát vádolja, ami elsı látásra érthetetlen. A mindennapi életben gyakran elıfordul, hogy valakit beajánlanak: ha gondolják, alkalmazzák. Olyanról korábban még nem hallottam, hogy nemcsak állást akarnak, hanem kikötik: ne kelljen dolgozni. Ez két okból is meglepı lenne. Egyrészt azért, mert ha vezérigazgatók személyi tanácsadóiról van szó, a legritkább esetben kell írásos munkát végezni. Gyakran készenléti díjat fizetnek, persze nem annyit, amennyit a két vádlott kapott. Hanem sokkal többet. Esetleg beszélgetnek velük. Vagy közbenjárást kérnek. A vezérigazgatók saját maguk mérlegelik, miért alkalmaznak személyi tanácsadókat. Korompai Nicolette kikötötte, hogy Szuromi csak neki végezhet munkát. A munka tartalmát is ı határozta meg: győjtsön információkat rólam, a fınökérıl. A munkát ı igazolta. Ahogy Tóth Tibor is. Nincs rákényszerülve, hogy önmaga ellen is bizonyítékot szolgáltasson. Ha a megbízás kérdésérıl lenne csak szó, nyugodtan mondhatna bármit. Akár azt, hogy így látta jónak. De nem azt mondta. Nagy volt a nyomás, aminek engedett. Az ügyvezetık felelıssége A társasági törvény egyértelmően meghatározza a felelısségi viszonyokat és a kompetenciákat. Azt is, hogy az ügyvezetık milyen szerzıdéseket és hogyan köthetnek és hogy ezért ık a felelısök. Azt is, hogy a felügyelı bizottságnak mi a teendıje, ha olyat tapasztal, ami a cég anyagi érdekeivel ellentétes. A tulajdonos utasítását csak írásban hozhatja meg. A kérés nem bőncselekmény Változott a tényállás. Tóth Tibor kezdetben kérésrıl, majd nyomatékos kérésrıl, aztán utasításról beszélt. Pedig tudhatja, hogy mikor kaphat utasítást és hogyan. Ha nem kapna biztosítékot, akkor nem merne utasításra hivatkozni, hiszen megkapná a választ, hogy mi szerint kellene eljárnia. Ha az alkalmazásról lett volna csak szó, elég lett volna azt mondania: készenlétért fizetett. Akármelyik munkatársnál gond nélkül meg tudta volna magyarázni, miért alkalmazta. Egy másik történet, amit ugyanúgy akarnak kezelni Korompai Nicolette soha nem mondott mást, mint hogy kérésre alkalmazta Szuromit. Bár nagy lehetett a csábítás arra, hogy utasítást mondjon, de nem akarta megkockáztatni, hogy e témában esetleg vádlott legyen. Igaz, Korompai Nicolette-t részben ezért tartóztatták le és töltött hónapokat elızetesben. A második vádiratban közölték, hogy külön határozattal megszüntették ellene az eljárást. Hogy mikor? Rejtély. 2002 decemberében engem gyanúsítottak meg azzal, amivel korábban ıt. Korompai ugyanakkor annyiban következetes, hogy soha nem mondja: nyomást gyakoroltak volna rá Szuromi alkalmazásáért. Munkáról és hasznos tevékenységrıl beszél. A gödöllıi városi bíróságon a Concordia visszakövetelte a Szurominak kifizetett pénzt, a szerzıdés fiktív voltára hivatkozva. Elsıfokon veszítettek, a bíróság megállapította, hogy nem volt fiktív a szerzıdés, a felperes elfogadta az ítéletet. Most pedig megint próbálkoznak, ezúttal az ügyészség révén.

98

Bánáti János, Korompai védıje 2001. július 7-én megjelent nyilatkozata szerint kizárólag taktikai okból tartóztatták le Korompai Nicolette volt vezérigazgatót. Így kívánják elérni, hogy olyan vallomást tegyen, amit egyébként esetleg nem tenne meg. A védı elmondta: fellebbezésükben kifejtik, nem fogadható el, hogy taktikai okból fosztanak meg valakit szabadságától. Vagyis, hogy pszichikai kényszert alkalmazzanak vele szemben csak azért, hogy magára vagy másokra olyan vallomást tegyen, amit másként esetleg nem tenne meg. A nyomozást az ügyészség fokozott felügyeletével folytatja az ORFK – mondta Borbély Zoltán szóvivı. Bánáti János szerint a tanácsadó alkalmazása nem fiktív ügylet, hiszen az illetı valóban ellátta tanácsokkal alkalmazóját. (Magyar Hírlap, 2001. július 7.) Ami engem illet, soha nem kértem, hogy munkatársaimat a két vezérigazgató alkalmazza. Ezt ık kezdeményezték, aminek nem álltam az útjában. A munkadíjukat végképp nem határozhattam meg, mivel fogalmam sem volt arról, mennyit szoktak e cégeknél fizetni és mai ismereteink szerint egyébként is a többi tanácsadóhoz képest alacsony díjat kaptak. Erre utal az is, hogy Szuromi Lászlónak Korompai minden gond nélkül 50 százalékkel fel tudta emelni a fizetését. Reklám: Sokat beszéltem ezekrıl a kérdésekrıl. Anyagokat dolgoztam ki, bizonyítékokat győjtöttem és adtam be. Néhány momentumra ismételten felhívom a figyelmet. 1.) Nem bőncselekmény: erre épül mindenütt a sport és ez EU-direktíva Elırebocsátom: nagyon bonyolult dolgokról lesz szó, amelyek megítélése nem könynyen megszerezhetı felkészültséget és körültekintést igényel. Úgy állítják be azt a finanszírozást, amire ma is épül a magyar sport és a magyar futball és amit az Európai Unió mint dicséretes gyakorlatot direktíva rangjára emelt, mintha súlyos bőncselekmény lenne. A társadalmi felelısségvállalás (CSR) programjába az EU felsorolása szerint is beletartoznak az állami, önkormányzati cégek is, tehát nemcsak a magáncégek. Egyébként a magyar alkotmány is kizárná a megkülönböztetést az állami és a magáncégek között, amirıl sem az ügyészség, sem az elsıfokú bíróság nem vett tudomást. És a társadalmi felelısségvállalásba a profi futball is beletartozik. Az EU direktíva nem lehet ismeretlen az ügyészség elıtt. Egyrészt sőrőn tartanak konferenciákat Magyarországon is, a kormány részvételével és rendszeresen rendeznek mősorokat a közszolgálati televízióban, heti melléklet jelenik meg a Népszavában (ez a Mecénások Klubja), ennek finanszírozója a 100 százalékos állami tulajdonban levı Magyar Posta. Másrészt erre többször is felhívtam a tárgyaláson a figyelmét. Az EU álláspontja szerint minden cégnek külön is hozzá kell járulnia közérdekő feladatok megoldásához. A hasznosságot elsısorban ezen kell lemérni és semmiképpen nem a cég rövid távú anyagi hasznán keresztül. Tehát szinte közömbös, hogy rövidtávú hasznot hoz-e a cégnek, a lényeg, hogy a társadalomnak hozzon. Emiatt nem állítom pellengérre azokat a sportban elhelyezett reklámokat sem, amelyeket amúgy hirdethetetlen cégek helyeznek el. Bár esetükben az ilyen hirdetésnek nincs

99

igazán fontos üzenete. Meg vannak fosztva közgazdasági stb. tartalmuktól. MVM, Fıvárosi Vízmővek, Magyar Posta, MFB stb. Az FVM-nél ez a gond sem állt fenn, mégis durva eljárás indult ellenem. Nem kifogásolom az összegeket sem, pedig más kluboknál egy-egy nagyhirdetı többet költ reklámra, mint amit az összes FVM-es cég költött. (Évi 200 millió forint). Az államnak fel kell ismernie a sport fontosságát és segítenie kell fennmaradását. A Ferencváros a minisztériumra volt bízva, nem hagyhatta csıdbe menni. Ahogy Sirman Ferenc kabinetfınök írta Gráf József és Gıgös Zoltán nevében: az FVM-nek feladata volt a Ferencváros finanszírozásával való foglalkozás. Az pedig, ha reklámlehetıségként a cégvezetık figyelmébe ajánlják a Fradit, nem lehet bőncselekmény. Az elızetes letartóztatásból kikerülve tapasztaltam, hogy az Orbán-kormány az újpesti futballklubba reklámbrigádot küldött. Ma már tudjuk, hogy távozásunk után – ha Demján Sándor tudja megvenni a Fradit alacsony áron – ugyanezek a hirdetık oda mentek volna. Már össze volt állítva ez az együttes: MVM Rt., Magyar Posta, OTP, MOL, Paksi Atomerımő, MFB, Szerencsejáték Rt. stb. A hirdetıi brigád kb. egymilliárd forint bevételhez juttatta az ÚFC-t. Úgy látszik, ott jobban fogott a ceruza: Diós Erzsébet felfogása szerint Szabadi Béla kiszámította: kétszáz millió forintra volt szüksége a Fradinak és ezt beszedték a cégektıl. Itt úgy látszik egymilliárdra volt szükségük. Mivel a hirdetıi csoport nem változott, csak a rendeltetési állomása, a célközönség: nyilvánvaló, hogy nem nekik, nem a cégeknek jutott az eszükbe, éppen hova és már hova nem kell menniük. Beszéltek velük, sıt nyilván fel is ajánlottak valamit cserébe. Kértük Benedek Fülöp meghallgatását. Benedek Fülöp közigazgatási államtitkár valamikor a Fradi elnöke volt. Most a magyar asztalitenisz szövetség finanszírozásáról gondoskodik. Az Agrármarketing Centrummal valakinek (vajon kinek?) beszélnie kellett, hogy különösen az ellenem folyó per idején vállalkozzon a hirdetésre. A lányok mezein találékonyan az AMC áruvédjegye jelenik meg: AMC, kiváló magyar termék és angolul: Quality Food. Rengeteg más példát is felhoztunk, a bíróság elé terjesztettünk: Szijjártó Péter kosárlabda elnöki, Szili Katalin tiszteletbeli elnöki, Toller László futball elnöki, Kapolyi László futball elnöki, Szekeres Imre (Triatlon szövetség), Baráth Etele (kajak–kenu), Mesterházy Attila (SOSZ), Schmitt Pál (MOB) stb. Bár van közöttük tiszteletbeli elnök is (Szili Katalin – Mizó), közös bennük, hogy a sportfinanszírozás megoldását várták bevonásuktól, ami – mármint a megnyugtató anyagi helyzet – be is következett. Szili Katalinnál is megjelentek a nagy, igen pénzes és részben állami cégek. Más kérdés, hogy ezekben az esetekben az eredményes sportfinanszírozás egyik elemét elfelejtették: a hatékony gazdálkodás megszervezését. Mi erre legalább annyira koncentráltunk, mint a bevételekre. 2.) Viszonyom a Fradihoz és szerepem az anyagi csıd elkerülésében, konszolidálásában: miért én ülök itt. Nekem túrták szét az életemet, miközben Torgyán József elnök a Fradi megmentésével dicsekszik és ünnepelteti magát a Ferencvárosnál, Nagy András ötlegazdát, aki ötletadó, végrehajtó, ellenırzı szerepet játszott a minisztérium és a Fradi pénzügyeiben kihagyták az eljárásból. Arra viszont megadták neki a lehetıséget, hogy szabadon és a valóságtól elrugaszkodva értékelje a múltat, persze nem a reklá-

100

mokról, amirıl meg sem kérdezték. Azt ugyancsak nem vették figyelembe, hogy Nagy András általában is hangsúlyozta, hogy a Ferencváros finanszírozása a jogszabályi keretek között történt. A Ferencváros nem volt az érdekköröm, feladatom volt, amit igyekeztem megfelelıen ellátni. Valójában púp volt a hátamon, hiszen ismeretlen is volt a terület és a szakmával szerettem volna foglalkozni, a szorosan vett minisztériumi, kormányzati feladatokkal. Fı feladataim is napi 12–16 órás elfoglaltságot igényeltek. A Ferencvároshoz semmilyen kötıdésem nem volt korábban, szurkolója sem voltam. A miniszter segítése és a dolgok kontrollja miatt vállaltam kényszerőségbıl szerepet. Bár megértettem, hogy a Ferencváros megmentése közérdek, de bolond lettem volna bármilyen törvénytelenséget a feladat megoldása érdekében elkövetni. Mint a múlt alkalommal Nagy András vallomásaira felolvasott észrevételeimben is elıadtam, Nagy András javasolta, hogy Torgyánt segítendı vegyek részt a vezetésben. Ahogy a tulajdonosi jogosítványokkal kapcsolatban is javaslattal élt. Arról is beszéltem, hogy a Fradinál Nagy Andrásra hatványozottan támaszkodtam. A sportfinanszírozás teljesen új terület volt a számomra, nem ismertem, az egyébként is nehezen megszerezhetı információkkal, adatokkal nem rendelkeztem. Nagy András javaslatait úgy tudtam támogatni, hogy minden esetben bebizonyította, papírokkal is alátámasztotta, hogy a megoldások törvényesek, hatékonyak, ésszerőek. A máshonnan beérkezett javaslatokat (pl. Korompai javaslatát, vagy Tóth Tibor kérését részvényvásárlása jóváhagyásához, Bercsényi hasonló kérését reklámszerzıdése jóváhagyásához stb.) vele véleményeztettem. Természetesen addig, amíg együtt dolgoztunk. Mindent megbeszéltünk, és ha kellett, további kontrollt is alkalmaztunk. Nemcsak anyagi kérdéseknél, hanem az alapszabálynál is, amit az elızı vezetés képtelen volt elfogadtatni: az ügyészség törvénytelennek tartotta és többször is visszadobta még Benedek Fülöp idején. A támogatásoknál, amiért ugyancsak feljelentettek a törvényi feltételek mellett az is logikus érv volt a szabályszerőség ellenırzésére, hogy az Apehnek és/vagy a Magyar Államkincstárnak ellenıriznie kell az átutaláshoz a forrás meglétét és az átutalás jogcímét. Különben nem teljesítik. Ez az egyik biztosítéka annak, hogy az állami pénzeket ne lehessen fosztogatni. Hiába láttam el a legnagyobb biztonságra törekedve elnökhelyettesi munkámat is, mégis így alakították (alakíthatták) az életemet. A reklámnak azért is tulajdonítottunk jelentıséget a finanszírozásban, mert üzleti alapokra akartuk helyezni a Ferencváros mőködését. Nem a támogatást akartuk növelni vagy akár fenntartani, hanem a hirdetési lehetıséget kihasználva, visszterhes ügyletekre építeni a Ferencváros gazdálkodását. Ez volt a szakosztályok feladata is, amelyek önálló gazdálkodást folytató, önfinanszírozásra törekvı részei a Fradinak. Mindegyiknek vannak a hirdetıik. Ebben a tevékenységben agrárcégek is részt vettek, ahogy azt a Csúcs-jelentés is bemutatja, ahogy azt is, hogy a Fradi fı bevétele a reklámból származott. Nem találta fel tehát Nagy András a spanyolviaszt. A Fradi a legjobb hirdetési felület a sportklubok között: csaknem minden mérkızését közvetítették televízión, minden másodikat az Üllıi útról. A Ferencvárosnak több szurkolója van, mint az összes csapatnak együttvéve. İk ha nem is járnak rendszeresen mérkızésre, a televízión figyelemmel kísérték a szerepléseket.

101

Részben politikai okból, részben egyéb okból több fı hirdetı eltávozott a Fraditól. A Külkerbanknak megtiltották a tulajdonosok (Várszegi alatt visszatért), a Sophianae és a Sepsiker pedig a reklámtörvény miatt nem hirdethetett. Kétségtelen, hogy az FVM tulajdonában levı cégek korábban nem hirdettek, aminek az volt a fı oka, hogy nem gazdálkodtak, kézi vezérléssel irányították ıket. Más volt a helyzet a privatizált cégeknél vagy az újonnan alakult agrárcégeknél, amelyek a hatósági feladatot ellátó és a támogatásokat nyújtó minisztérium elvárásának eleget téve a Fradiban hirdettek: Cereol, Gyermelyi tészta, Pini stb. A minisztériumi cégek reklámjával kapcsolatos elképzelések azonban már akkor megformálódtak, de vártak a választásokig. Nagy András ezt az ötletet kész javaslatként vette elı. A reklám visszterhes ügylet: nem egyoldalú támogatás, hiszen a pénzéért szolgáltatást kap cserébe a hirdetı. A megnövekedett önállóságú, gazdálkodói tevékenységre áttérı, nyereségorientált cégek számára, amelyek a minisztérium révén végre fejlesztési lehetıségekhez jutottak a nyilvánosság elengedhetetlen volt. Mindenki szabadon dönthetett arról, hogy akar-e élni a lehetıséggel. A cégek többségével Nagy András beszélt, az ı javaslatára. Végül is a 40 FVM-es cég közül, amelyekbıl 26 volt 100 százalékban állami tulajdonban 16 teljesített kifizetést reklámszerzıdés alapján. A szerzıdés szuverén döntés volt, nem járt érte jutalom és ha nem akart a cég ilyet, nem járt érte semmilyen retorzió. Hiába hirdetett a legnagyobb öszszeggel az ATEV, évekig veszteséges volt és ezért kiesett a cégvezetı 50 százalékos prémiuma. A Tejgazdasági Kísérleti Intézet Kft.-nek, amely új tejtermékek kikísérletezésével és a piacra való bevezetésével foglalkozik, még abból sem lett hátránya, hogy alapítói határozatok ellen tiltakozott és ezekkel szemben minden követ megmozgatott. Torgyán József folyamatosan értesült a Ferencváros finanszírozásáról, havonta jelentést kapott a pénzügyi folyamatokról az FTC gazdasági igazgatójától. A Ferencvárosnak nyújtott támogatások aktafedelei is tájékozottságát bizonyítják, hiszen legalább a személyi titkára, Luterán Zoltán fıosztályvezetı-helyettes neve szerepelt az aktán. Torgyán József engem és Nagy Andrást küldött el tárgyalni a sportminisztériumba és mi dolgoztuk ki annak a megállapodásnak a szövegét, ami 2002. június 30-ig mindenképpen az FVM kezelésében tartja az FTC létesítményeit és ezzel a költségvetésében azt a fejezeti elıirányzatot, ami a sportlétesítmények fenntartását finanszírozza. Torgyánt tájékoztattuk az FVM-es cégek reklámszerzıdéseivel kapcsolatos elképzelésekrıl. İ azonban olyan körültekintı volt, hogy Orbán Viktorral meg akarta beszélni. Errıl Torgyán 2006. február 7-én tanúként ezeket mondta el a bíróság elıtt: „Amikor hallottam valamilyen intézkedésrıl, azt megbeszéltem vagy a Daucs (A jegyzıkönyvvezetı bizonyára Deutschra gondol. – Sz. B.) miniszter úrral, vagy a miniszterelnök úrral, ı nagy futballrajongó volt. Addig (Mármint Torgyán távozásáig. – Sz. B.) konkrét kifogások nem merültek fel.” Majd késıbb, de most már konkréten az agrárreklámokra vonatkozóan így folytatja: „Természetesen beszéltem errıl (Mármint az FVM-es cégek reklámtevénységérıl. – Sz. B.) a miniszterelnök úrral, és ı megkérdezte az ı szakembereit. Azt, hogy itt reklámoznak, az a legteljesebb rendben van.” (Bírósági jegyzıkönyv, 13., illetve 16. o.) Ezek után a Ferencvárosnál történt reklámozást az állami tekintély súlyos sérelmének nevezni (szóbeli ítélet) és e tekintély helyreállítása érdekében szankciót kiszabni, Dr. Szabadi Béla érdekkörének nevezve a Ferencvárost a szerzıdéseket, amelyeket nem ı kötött meg, hivatali visszaélésnek nevezni, ezt veszélyesnek nyilvánítani, akkor

102

is téves, sıt törvénysértı lenne, ha a rengeteg egyéb körülménytıl, ami Dr. Szabadi Béla mellett szól nem vennénk tekintetbe. Sajnos az elsı fokú bíróság Torgyán vallomásától is eltekinthetett Nem mellesleg: Orbán Viktor ebben az egyetlen esetben jelentetett fel, ráadásul engem Boros Imre miniszterrel, amiben Torgyán József vele, sıt Járai Zsigmond pénzügyminiszterrel és Matolcsy György gazdasági miniszterrel írásban megegyezett. Hiszen a földmővelésügyi miniszter csak úgy adhatott ki anyagi jellegő rendeletet, még akkor is, ha arról kormányhatározat intézkedett (pl agrártámogatások), ha azt e két tárca vezetıi ellenjegyezték. Ez történt a kukoricaexport támogatási rendeletnél. Elképesztı, hogy egyeztetett kérdésekbıl nyugodtan lehet a készséges ügyészséggel büntetıügyet fabrikálni és így nemzetközileg is hibátlannak, sıt követendınek tartott gyakorlatról elmarasztaló ítéletet hozni. Akár sérelmezhetném is, hogy nem történhetett meg Orbán Viktor volt miniszterelnök tanúként meghallgatása, elszámoltatása, mert annak kevés értelme lenne, ha eljönne, de protekciós tanúként nem lehetne megkérdezni arról, amirıl számot kellene adnia. Levélben vetettem fel neki néhány kérdést, amire érdekes választ kaptam titkárságától: elnök úr megkapta a levelét. De egyelıre nem sérelmezem, mert csak arra tudok gondolni, hogy a bíróság most nem tartotta szükségesnek Orbán meghívását és akár Torgyán Józseffel való szembesítését, mert elfogadja Torgyán vallomását: Orbán egyetértett a reklámszerzıdésekkel. Ez nem is lenne meglepı, hiszen a magyar és a nemzetközi gyakorlatnak is megfelelt ez Pedig Orbán Viktor is benne volt a Fradiban, a tönkretételében, de a mindennapi ügyeiben is. Még abba is beleszólt, hogy Papp Albert nem lehet ügyvezetı elnök. És oda jártak a képviselık Orbánnal együtt futballozni, amit Torgyán szervezett. Orbán kettıs mércéje azért is visszataszító, mert miniszterelnökként a sport általános érdekeit kellett volna képviselnie. Nem gondoskodott a sport megfelelı finanszírozásáról, ami fıleg állami feladat, ráadásul meghurcoltatott azért, amivel az ı megfelelı munkája esetén nem is kellett volna foglalkoznom. Ez nemcsak az én véleményem, hanem több sportvezetı nekem írásba is foglalta, kiterjesztve ítéletét Gyurcsány Ferencre is. 3. Ebbıl kellett bőnügyet kreálni A magyar és a nemzetközi gyakorlatnak megfelelı, az EU direktívának megfelelı gyakorlatból, amivel ráadásul Orbán Viktor is egyetértett, ami ebben az esetben igazi sikertörténet, mindenáron bőnügyet kellett konstruálni. Lehetetlen feladattal a sportfinanszírozásban máskor is megpróbálkozott a káromra az ügyészség. Szerinte minden rossz, sıt bőnös kellett, hogy legyen, amit velem tudott valamennyire összekapcsolni. Ez volt a Fradi Befektetı Részvénytársaságnál, aminél az sem zavarta, hogy úgy nyomozott és hallgatott ki személyeket, hogy nem kérte ki a parlamenttıl erre a mentelmi jogomat. Az elsı vádiratban közölte, hogy nem bőncselekmény. Perbeszédében viszont bőnösségemet ezzel is akarta igazolni. Aztán itt volt a 169 millió forint Fradi-támogatás ügye is, amit hol hőtlen kezelésnek, hol sikkasztásnak állítottak be. És az ügyészség hagyta, hogy a sajtó azon meditáljon: a pénzt Szabadi Béla eltulajdonította, amit nem tudott az ügyészség bizonyítani. Pedig ott voltak az átutalási bizonylatok, amelyek tanúsították, hogy a pénzek értelemszerően az FTC-hez

103

mentek. És ott volt az Állami Számvevıszék véleménye, ami egyesületi átutalásnál nem látott gondot. És ott volt az is, hogy csak az Apeh é/vagy MÁK utalhat át pénzt. Az ügyészséget egyáltalán nem érdekelte, mit mondok a reklámozásról. İrizetbe vételemkor érintılegesen errıl is meghallgattak, majd hónapokkal késıbb egyszer. Megadja Csilla válaszaim hallatán közölte: minden át kell gondolnia, megfogalmazza kérdéseit és szól az újabb kihallgatás idıpontjáról. Azóta is teszi, hiszen enélkül emeltek vádat. A bíróság 44 oldalas összefoglaló anyagot és 160 oldal mellékletet kapott egy külön dossziéban és fıleg a reklámozásról. Ez tartalmazza azokat az adatokat is, amelyeket egy éven át figyelve az NB1-es közvetítéseket az egyes csapatok hirdetıirıl összegyőjtöttem. Az iratismertetéskor a bírónı külön megköszönte a hasznos anyagot, amibıl semmit nem vett figyelembe az ítéletben. Ennek magyarázata az a fordulat lehet, amit közvetlenül az ítélethirdetés napján érzékeltünk és amivel kapcsolatban közeli forrásból információt is kaptunk. Az írásban beadott 49 oldalas feljegyzésemben, ami másfél órában, szóban terjesztettem a tárgyaláson elı, kitértem arra is, hogyan mőködött a minisztérium. Mi volt a valóság, ahelyett a virtuális világ helyett, amit az ügyészség olyan állhatatosan, a tényekkel, dokumentumokkal stb. dacolva akart összehozni. Arra is kitértem, milyen módszerekkel folyt – közvetlen és közvetett módon – az ügyészség számára kedvezı, a hozzáértık számára elképesztı tartamú és állítású vallomások elérése. Ha ez néhány karakán tanúnál nem sikerült, egyszerően nem vették figyelembe az ı vallomásaikat. Letagadták, vagy megváltoztatták, meghamisították. Erre szokták azt mondani jogi nyelven, hogy iratellenes az ítélet és iratellenes az ügyészi fellebbezés, mint ahogy iratellenességtıl (rágalmaktól) hemzsegtek vádiratai is. Néhány példát hozok fel erre, a teljes példatár az elsıfokon beadott 98 oldalas perbeszéd, 20 oldalas utolsó szó jogán, továbbá a 49 oldalas fellebbezésem alapján áttekinthetı. Az elsıfokú bírósági ítélet a reklámok haszontalanságának bizonyítékát akarja láttatni abban, hogy a miniszter és a politikai államtitkár távozása után a cégek egyszerre felmondták reklámszerzıdéseiket. Nem volt szükségük reklámra – állapítják meg a XXI. században, amikor minden mőködés szükséges feltétele a nyilvánosság. A reklámot csak fenyegetéssel lehetett elérni. 2.) A cél: a mindenáron való elítélésem. Az ár: változó, virtuális világ (koncepció): hamis váddal, a tanúk felkészítésével, a bizonyítékok eltagadásával. Mintha csak egy történelmi darabban vennék részt, csakhogy ebben a tét számomra rendkívül komoly Iratellenesség, téves következtetések levonása stb. Az ügyészség és az elsıfokú bíróság is tudatában volt több ténynek, ami egészen mást mutat: Boros feljelentése meggyızte a cégvezetıket arról, hogy amit addig dicséretesnek érezhettek a hatalom szerint bőncselekmény. El kellett a reklámozástól határolódniuk, meg is adták a menekülı utat: kényszerbıl tették.

104

Boros persze nemcsak rávezette ıket erre, hanem utasította is a szerzıdések felbontására és errıl jelentés tételére. Ennek felolvasását is kértük a T. Ítélıtáblától. De felbontani kényszerre hivatkozva nem lehetett, mert Dr. Kovács Zoltán közigazgatási államtitkár szerint ez nem állna meg, igen nehezen lenne bizonyítható. Mint ahogy az is, hogy nem teljesültek a szerzıdések. Ezért kölcsönös megegyezést javasolt a cégvezetıknek és a megállapodás elızetes bemutatását, jóváhagyatását. Mellesleg: ezek voltak az egyedüli utasítások, amelyek nem a reklámszerzıdések megkötésére, hanem a felszámolásukra vonatkoztak, amelyeket kiadtak. Tehát utasítást Boros és Kovács Zoltán adott ki. Ezt ismeri az ügyészség és Diós Erzsébet is. Az ügyészség annál is inkább, mert ı győjtötte be, foglalta le. Mégsem mond igazat, meghamisítja a tényeket. Vádat kohol. Erre a két utasításra felhívtam az elsıfokú bíróság figyelmét, beadványaimban is. Az ítélet mégis az egyszerre történı felmondásban a cégvezetık önálló döntését akarja látni és láttatni. Sıt Diós Erzsébet ezt annak ellenére teszi, hogy bátrabb tanúk elmondták, mennyire nem örültek a reklámszerzıdés felbontásának. Mert azt hasznosnak tartották. Így nyilatkozott pl. az Újfehértói Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó Közhasznú Társaság, Gabonakutató vagy az ATEV vezetıje is. Ez utóbbit egy jövedelmezı opciós üzlettıl fosztott meg az utasítás. Helytelen következtetés, iratellenesség – Ügyészi, bírói közgazdászkodás: a tények és a szakmai ellenére – A XXI. században jelentik ki és minden FVM-es cégre, közöttük olyan marketing cégre mint az AMC, vagy az AI Kht., vagy a GKI Kht. – A cégvezetık sem mondták ezt egybehangzóan. Aki ezt mondja, az a saját alkalmasságát kérdıjelezné meg A konstrukció elemei: kaotikus elemek, attól függıen mit akarnának bizonyítani, A.) Szabadi elmarasztalása ügyvezetıi felelısségért és az ügyvezetık elmarasztalása nélkül. Úgy hogy az ügyvezetıknek kell nyilatkozniuk arról, hogy bőncselekmény történt, amit csak ık követhettek el és csak ık állíthatják. Akár bizonyítható kényszer, akár nem. Mindenekelıtt az ügyvezetınek arról kell nyilatkoznia, hogy felesleges, haszontalan dologra költötte, elherdálta a cég pénzét. Közremőködése elengedhetetlen. De ezzel viszont saját munkájáról is nyilatkozik. Ha igazat mond, feltételezhetı, hogy az ı munkájától, aktivitásától, alkalmasságától függ, hoz-e hasznot a cégnek a hirdetés. Ha kiírja, hogy cipıt a cipıboltból, attól nem ad el több cipıt. Ha azt írja ki, hogy Marc cipıben jól jár, annak lehet jó következménye a Marc cipık eladására. De ha azt állítja, hogy azt sem tudom, kitették-e. De azt sem mondhatná, hogy tudta: ennek a célja nem a reklám, hanem a pénzjuttatás. Ez egyrészt rágalom, nem tudja bizonyítani súlyos állítását, másrészt önmagát így is bőncselekménnyel vádolja. Mert nincs a büntetıtörvénykönyvben olyan passzus, ami még állásvesztéstıl való megalapozott félelem, sıt kifejezett fenyegetés esetén is büntetlenséget biztosítana a hőtlen kezelı számára. Itt viszont utólagos és feltételezett szorongásról van szó. Hasonló lenne a helyzet, ha azt állítaná, hogy a tulajdonos azt üzente volna neki, ki sem kell tennie. Eddig azonban nem merészkedtek el.

105

A cégvezetık szerették volna megtartani állásaikat, elkerülni az eljárást, de legalább az elızetest, vagy ha az sem megy, felmentı ítéletet (Osváth). Ez magyarázza, hogy mindenáron mentesíteni akarták magukat a felelısségtıl. De azt is, hogy az okosabbak igyekeztek bizonyos határokon belül maradni, mert mit lehet tudni, mikor hullhat vissza rájuk az, amit mondtak. Ezért is annyira zőrzavaros, amit elmondtak.

– – – – – –

–

–

–

–

–

A.) Hőtlen kezelés, amihez arra lenne szükség, hogy Szabadi vagyonkezelı legyen. Ez a hőtlen kezelés közvetlen formáját alapozná meg. Tehát: játék a felelısséggel: Szabadi vagyonkezelı is volt; ez helyzetembıl következıen nem lehetséges, a kormány tagjaként nem lehettem; egyébként Sz. B., hogy ilyen legyen arról annak idején értesítést kellett volna kapnia, meg kellett volna bízni vele; ennek abból a szempontból van jelentısége, hogy ki felelt a cégek operatív ügyeiért, mert csak az követhet el hőtlen kezelést; ha arról értesítenek, hogy 40 cégvezetıt akarják mentesíteni a felelısség alól, miközben ık vezetik e cégeket, kapnak óriási prémiumot, nem vállalom el; az alapítói okiratokból kiderül, hogy minden esetben ez a cégvezetı; B.) Hőtlen kezelés, amihez arra lenne szükség, hogy Szabadi tulajdonosi jogokat gyakoroljon és törvénytelen utasításokat adjon és legyen olyan kényszer, ami a hőtlen kezelés közvetett formáját alapozná meg: csakhogy a tulajdonosi jogokat a miniszter nem ruházta át, mindössze visszavonásig érvényes megbízólevelet adott alapítói határozatok aláírására. Erre Torgyán hosszú távollétei miatt volt szükség. Az alapítói okiratok nem változtatták meg, tulajdonos a miniszter, vagy a minisztérium, amit értelemszerően ı testesít meg; utasítások: változó fogalmak, amelyek közül valaminek az elrendelését kizárólag az utasítás jeleníti meg. A kérés, a javaslat, a nyomatékos kérés (mi ez?), az igény, a nyomatékos igény, jóváhagyás, engedélyezés stb. nem ezt fedi. Van, aki ugyan az utasítást használja, de nem arról van szó. A cukoreladások ügyében Megadja Csillautasításról beszélt, mire Bárándy György kérte, mutasson legalább egyet. Megadja elıvette azokat a leveleket, amelyeken Tóth Tibor jóváhagyást kért. Bercsényi László utasításról beszélt a reklámmal kapcsolatban, de levelében jóváhagyást kért, mert a jóváhagyott költségvetése változott. Nagy András kikért javaslata alapján a jóváhagyást megadtam; teljesen egyértelmő az ügyészség tendenciózus és a valóságtól eltérı (minısítésem szerint hazug) szóhasználata a vádiratban. Itt mindenütt az ügyészség utasításról beszél, meg berendelésrıl, kényszerrıl, kiszolgáltatott helyzetben levı Nagy Andrásról és Ziskó Ferencrıl; koholmány az is, hogy Nagy Andrást utasítottam volna, hogy beszéljen a cégvezetıkkel. İ ajánlotta fel, ahogy errıl is beszámoltam Nagy András vallomásával kapcsolatos észrevételeim felolvasása közben; olyan utasítás, ami elrendelésnek számít a reklámmal kapcsolatban utánunk került sor (Boros Imre és Kovács Zoltán);

106

– Diós Erzsébet indoklásában mégis azt állítja: Szabadi Béla azért nem adott írásban utasítást, mert nem adhatott (hát Boros? Hát Kovács?) Egyébként adhattam volna, ha az alapítói okiratot ennek megfelelıen módosítjuk. Utasításra azért nem került sor, mert nem akartam utasítani és ezzel összezavarni a felelısségi viszonyokat és a számonkérhetıséget. – A kényszert az állásvesztéstıl való félelemmel akarják igazolni. Pedig ettıl utánunk félhettek, amikor szorgosan dolgozott a kasza. A minisztériumból pillanatok alatt 70 közép és felsı vezetıt bocsátottak el. A cégeknél Szabadi embereit keresték és rúgták ki. Errıl az idıszakról beszélt tanúvallomásában Bercsényi László, aki másokkal együtt áldozatául esett a tisztogatásnak; – A mi idıszakunkban példásan stabil volt a cégvezetık állománya, nem volt példa elıttük, mitıl féljenek; – A minisztériumi fluktuációnak a cégvezetık állítólagos félelméhez nincs köze, de nem is magas, annak ellenére, hogy egy másik minisztérium felével egészült ki a tárca; – Szabadi Bélának nem voltak munkáltatói jogai egyetlen vezetı fölött sem; – Tehát: Sulyok Ferenc és Ziskó Ferenc felett sem, de még a helyetteseik felett sem; C.) Az ügyészség annyira szeretné a hőtlen kezelés kimondását, hogy mindkét változatot egyszerre terjeszti elı. Miközben a két változat közül legfeljebb az egyik lehet (valójában az sem ) igaz. Ezért: – a mai napig azonos fogalomnak veszi a vagyonkezelıi és a tulajdonosi jogokat. Ezzel kapcsolatban írta Torgyán József egyik felszólalásában: a mentelmi indítványt Polt Péter nem írhatta, ennél szerinte jóval képzettebb D.) Fondorlatosnak gondolt képzelgések, leleplezések a tények helyett. Holott arra kellene építeni a vádat és a védelmet: – Sz. B. kiszámította, hogy évi 200 millió forintra van még szüksége a Ferencvárosnak. És mivel ezt már nem tudta támogatásból biztosítani, amit nemrég még az ügyészség sikkasztásnak tartott, e törvényes lehetıség kimerülése híján reklámként kirótta a cégekre. Bekérte a cégek adatait és megjelölte, kinek mennyit kell befizetnie. Innen már csak egy ugrás az a csúsztatás, hogy a reklám nem volt más mint támogatás. – Évek teltek el, amikorra lezárhattuk a kötelezettségek számbavételét, mert addig folyamatosan bújtak elı a szınyeg alól az oda söpört eltitkolt tartozások. Legalább másfél év volt, amíg kiderült: 800 millió forint adósságot halmozott fel a Ferencváros Benedek Fülöp elnöksége alatt. – Ettıl függetlenül, ha képes lettem volna kiszámítani az általam akkor még teljesen ismeretlen sport és cégterületen, mekkora összeg kell és kitıl, ennyire nem akarhattam belemélyedni abba, amit örökül hagytak. Hogy nem 200 millió forint kellett volna, hanem több, azt ettıl függetlenül érzékeltem. De nem akartam veszélyeztetni a sikertörténetet: a cégek fejlıdését és eredményességét. A 200 millió forintot különben már a tárgyalás vége felé számítottam ki, mert meg akartam tudni: valóban milliárdos vagy még nagyobb volt a kifizetés. Kijött 600 millió forint 3 évre, ebbıl adódott évi 200 millió forint – átlagosan. – A pénz olyan kevés volt legalább másfél évig, hogy hadigazdálkodást kellett hosszú idıre bevezetni. Minden kifizetést és kötelezettségvállalást véleményez-

107

tetni kellett és az összes javaslat után még én is áttekintettem. Sokan győlöltek az ellenırzés miatt, de sikerült megfogni a pénzt és a beterjesztett anyagok alapján eldönteni: hogyan kell a gazdálkodást átalakítani, min lehet spórolni és hogyan. A Fradi konszolidálásában nem az évi nevetségesen alacsony 200 millió forint játszott szerepet, hanem a gazdálkodási fegyelem megszilárdítása. És sajnos szanálást is magában foglalt: a nıi kosárlabda szakosztály megszüntetését, a jégkorong és a kerékpár szakosztály csaknem megszüntetését. (A 200 millió forint a reklámbevétel egyharmada volt.) Az Újpest 2001-ben kétszer akkora összbevételbıl anyagi veszteséget hozott össze, a Fradi viszont nyereséges lett; – A vádirat és az elsıfokú ítélet úgy tesz, mintha nem lenne érvényben a GT. Pedig a GT eligazít abban, ha a tulajdonos olyan szóbeli utasítást akarna adni, amivel az ügyvezetı nem tud azonosulni (káros a cégnek, törvénysértı stb.) Meghatározza a GT azt is, mit kell ilyenkor tennie az FB-nek és a könyvvizsgálónak. – Az Ítélıtábla a többször kért alapítói határozatokat és okiratokat bekérte. Ebbıl kiderül, hogy a tulajdonos nem lehet vagyonkezelı. De az is, hogy az alapítói okiratok nagy részében a GT-t meghaladó garanciák szavatolják, hogy a tulajdonos csak írásban közölhesse döntését. Az alapítói határozatokat a Határozatok Könyvébe azonnal be kell vezetni, amit az FB ellenıriz és kikényszerít. Ha az FB azt észleli, hogy valami a cég érdekeit a megítélése szerint sértené, a tulajdonoshoz kell fordulnia, ha ı nem intézkedik a felügyeletet ellátó szervezetnél bejelentést kell tenni. A könyvvizsgálónak hasonló kötelezettségei adódhatnak. Ehhez képest az a manıver, hogy írásban rögzítik valamikor, ki tudja, mikor, hogy fél az ügyvezetı reklámszerzıdést nem kötni, szerintem koholmány, de jogilag nem is értelmezhetı; – A köztisztviselıi törvény pedig azt írja le, hogy mi a köztisztviselı teendıje, ha jogtalan utasítást kap. Ennek ellenére az ügyészség úgy tesz, mintha itt joghézag lenne, amibıl következıen Nagy András helyettes államtitkárnak és Ziskó Ferenc fıosztályvezetınek kifutófiúkként kellene mindent végrehajtaniuk A vádirat külön érdekessége a következı rész(8–9. o.), ami egy közgazdasági badarságra építi gyanúját, majd Nagy Andrásról és Ziskó Ferencrıl hasonló színvonalon, engem rágalmazva nyilatkozik. Íme: „Az egyes társaságok által szóbeli utasításra ’vállalt’ kötelezettségek mértéke a társaság által elért – és a minisztérium által ismert – eredményekhez igazodott. Dr. Szabadi Béla I. rendő vádlott a szerzıdések megkötésére vonatkozó utasításait vagy személyesen, vagy Nagy András helyettes államtitkár, és Ziskó Ferenc fıosztályvezetı (Vagyongazdálkodási Önálló Osztály) útján adta ki. A helyettes államtitkár és a fıosztályvezetı – helyzetüknél és beosztásuknál fogva – az utasítások végrehajtását nem tagadhatták meg következmények nélkül. ez esetben ugyanis – az egyes gazdasági társaságok vezetıihez hasonlóan – állásukat, beosztásukat vesztették volna el. Az eredményhez való viszonyítás úgy bolondság, ahogy van. Ha így lett volna, hogyan lehetett az évekig veszteséges ATEV már akkor is a legnagyobb hirdetı. És hogyan reklámozhatna a MÁV 50 milliárd forint veszteség mellett. Csak az idıt pocsékoltam, amikor kandidátusi fokozatot szereztem, az ügyészség ismeretei ugyanis mindent felülmúlnak.

108

Nagy Andrásnál, akié az ötlet volt a reklámozásra és aki maga ajánlotta fel, hogy beszél régi kollegáival, akiknek zöld-fehér vér folyik az ereikben, hogyan és miért kockáztatta volna az állásvesztést? Különösen, mivel én védtem a minisztériumban. De még ennél is érdekesebb okosság az, hogy eszerint több cég vezetıi vesztették el miattam beosztásukat, állásukat. Melyiket és kik? Hiszen én mindössze egynek mondtam fel a negyvenbıl, mert csıdbe vitte a konzervipari kutatót. De a céget megmentettük, a köszönılevelet Diós bírónı megkapta, el is olvashatta. A cégvezetık munkaviszonyát határozott idejővé alakítottuk át, ami erısített pozíciójukat. Olyanok is megmaradtak, mint a jóval 70. életévén túl levı Kálmán Béla. Meg is hálálta gusztustalan vallomásával. – Sz. B. írta a reklámszerzıdéseket. A múlt héten ügyvédemmel megnéztük az iratokat: igen változatos a szerzıdések megfogalmazása. A Fradinak különben volt ügyvédje: Kelemen László, majd Prandler János. Az utóbbi a TIG ügyeiért is felelısséget kellene, hogy vállaljon; – Számomra a minisztériumi munka és a cégek megerısödése legalább annyira fontos volt, sıt sokkal fontosabb, mint a Ferencváros stabilizálása. Emiatt is elképzelhetetlen, hogy a cégek vagy az agrárium rovására élvezett volna bármilyen jogos vagy jogtalan elınyt a Ferencváros. – A bírósági iratok között található Ziskó Ferenc feljegyzése az FVM-es cégek anyagi helyzetérıl és fejlıdésérıl. Eszerint a nettó árbevétel 1998 és 2000 között 10,0 milliárd forintról 29,4 milliárd forintra nıtt. Valamennyi cég 2000-re nyereséges lett, ami nagy dolog, hiszen az ÁPV Rt. agrárportfoliójába tartozó cégek nagyrészt veszteségesek voltak és szerintem ma is azok. A nyereség 800 millióról 2,4 milliárdra nıtt. A reklámkiadás az költség és közgazdaságilag csak a nettó árbevételhez lehet viszonyítani. (Gondoljunk arra, hány veszteséges cég reklámoz és mekkora összegekkel. Az MFB-nek pl. 2000-ben 35 milliárd forint volt a vesztesége.) Ha a 200 milliót 10000 millióhoz viszonyítjuk: nettó árbevételük 2 ezrelékét költötték Fradi-reklámra. Az idıszak végén pedig 0,6 ezrelékét. Az ügyészség szerint viszont a reklám komoly likviditási zavarokat okozott Hogyan volt erre képes, fel nem foghatom? (Mintha azt, akinek 100 ezer forint a havi jövedelme, 60 forint kiadás nyomorba dönthetné.) Az FVM-es cégek akkori évei igazi sikertörténet. Nemcsak az elıbbiek miatt, hanem fejlesztéseik miatt is. A Concordia kisebbségi részvénypakettjét visszavásároltuk a kormány határozatával és 100 százalékos állami tulajdonú cég lett, nem volt akadálya a stratégiai döntések meghozatalának. A Concordia a Dunán kikötıt épített és számtalan teleppel gazdagodott. A TIG Kht. kikötıt vásárolt a Tiszán, Szegeden, gabonatárolókat épített, az üzemanyagtárolás környezeti kárai felszámolta. Befektetési céllal a Baross utcában parkolóházat vásárolt. A TEHAG óriási halfeldolgozó kapacitás építésébe fogott, amit az állam 300 millióval támogatott. Szinte minden cégnél jelentıs fejlesztésekre került sor, így pl. a Cartographiánál. A kínálati többlet eladásához is kellett a nagyobb nyilvánosság. – Milyen eredmények születtek volna, ha ismerem az ügyészség titkait, nevezetesen azt, amit az ésszerő gazdálkodás szempontjainak nevez és nem úgy lépek fel, ahogy látja, tehát az ésszerő gazdálkodás szempontjaival ellentétesen?

109

– Mindig megvédtem a cégeket – ha tudomásomra jutott valamilyen kísérlet – a külsı beavatkozásoktól, ahogy errıl Tóth Tibor és mások is beszámoltak. Errıl anyagot, bizonyítékot adtam be Diós Erzsébetnek, amit a múlt hét végén láttam is a bírósági iratok között; – Az ügyészség szimata szerint, ha valami elkezdıdik, ott bőncselekmény történik. Egyik hivatkozása, hogy ezek a cégek korábban nem reklámoztak az FTCnél és másutt is alig. Ez utóbbi sem igaz, mert pl. az AMC sok száz milliót, emlékezetem szerint milliárd feletti összeget költött reklámra. A GKI Kht. szintén viszonylag nagy reklámozó volt, ahogy a Cartographia is. Vagy a Concordia. Az ATEV. – Hasonló közgazdasági találmány az is, hogy nem elég, hogy egyszer kötöttek szerzıdést, a következı évben ezt megismételték; – A „B” utasítások mítosza (ez nem valamiféle privilégium, vagy eltitkolt valami). Nem a nyilvánosság kizárásáról van szó. Azokat a miniszteri utasításokat, amelyek a minisztériumi munkára vonatkoznak belsı (B) utasításnak nevezik. Mindenütt, más minisztériumokban is és azóta is. Megkülönböztetendı a külsı viszonyokat, a piacot, a támogatásokat szabályozó külsı utasításoktól, amelyeket miniszteri rendeletnek neveznek. Diós Erzsébetnek hiába magyaráztam el, hogy az SZMSZ-t is csak „B” utasítással lehetett kiadni, úgy fordította le magának, hogy az SZMSZ-t „B” utasításokkal helyettesítették. – A vallomások legdöbbenetesebb momentumai, amikor énrám hivatkozva akarnak belekeverni. (Pl. Kácsor Attila, amirıl nem tehettem fel neki kérdést.)

Üzleti alapra helyezés, visszterhes ügylet. A legjobb reklámfelület, olcsó televíziós reklám. A Fradi púp volt a hátamon. Semmilyen kockázatra nem voltam hajlandó. Nem vették figyelembe, esetleg be sem szerezték: Boros Imre levele, feljelentése, újabb feljelentése, az összes reklámozó teljességi nyilatkozatának beszerzése (Korompai: nem történt törvénysértés és nem lépte túl kompetenciáját a tulajdonos – alapítói okirat.) Az, aki ítéletet hoz, az EU direktíváját bőncselekménynek nyilvánítja. Változó vád és tényállás: mégis fenntartja, sıt szívóskodik. Pl. ugyanazt a felületet kétszer (életmódnap: rágalom), a piaci tarifa többszöröséért: szemben az Apehhal, a jelentés még 2001 márciusában készült, a vádirat viszont 2002 februári. Hamis kiindulópontok: Korábban nem reklámoztak, most meg egyszerre mindenkinek az eszébe jutott. 40-bıl 16-nak. Idınként kérték ıket, fizessenek korábban. Magyarországon fizetési nehézségek vannak és ez egy szokásos kérés. Hasonlítottak a szerzıdések: kényszerbıl kötötték. Szaksajtóban hirdettek: ezért nem is fejlıdtek, nyilvánosság nélkül nem lehet. A szerzıdéseket nem én írtam: elfoglaltság, végzettség. A cégeknek is voltak ügyvédjeik, a Fradinak is. Prandler János, Kelemen László A cégek volt a szívem csücske Sportbíróság: speciális terület. Bárándy, Bánáti stb. Itt mondom el, de érvként a megbízási szerzıdésekre és a cukor és lisztre is áll:

110

A cégek sikeres, nyereséges mőködése: önállóság, felelısségvállalás. Az indokolhatatlan beavatkozások ezt verik szét: nem lehet számonkérni. Megkerülhetetlen az apparátus: rendkívül bonyolult, speciális ismeretek és a múlt ismerete. Számon kérik: hatásvizsgálat a reklámról. Hogyan kellett volna, amikor az ügyész szerint: fele hasznos, fele felesleges, de nem lehet elırelátni: mi lesz a hasznos és mi a felesleges. Ez persze eltúlzott vélemény, hiszen a cégvezetınek mindenképpen gondosan és ötletesen, kreatívan kell eljárnia Budapest, 2008. április 22. Dr. Szabadi Béla