Nem adjuk fel! Újév-váró

Vagyunk ...

60 2006. december

Az Erdélyi Körök Országos Szövetségének és az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesületének negyedévi lapja

„(…) Krisztusunk,/ törd meg az éj bilincseit,/ oldd le rólunk a régi bûnt/ s deríts új világot reánk!”

Újév-váró

Nem adjuk fel! A tartalomból Pater peccavi - és kommentárja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4-5. 2006 karácsonya. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6-7. Elemző . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8-11. Levelek Európából . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12-15. 1956 - 2006 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16-19. Dokumentumok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20-22. Az EKOSZ története IV. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24-25.

In memoriam - v. Dr. Búzás Gábor . A magyar gyarlóság kora. . . . . . . Kisebbségi lét Erdélyben . . . . . . . Egy erdélyi sebész emlékei. . . . . . Prielle Kornélia emlékezete . . . . . Sorsok - Megsebzettek . . . . . . . . Iro dalom - Bálint Tibor. . . . . . . .

PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

. . . . . . .

. . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . .

. . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . .

. . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . .

. . . . . . .

. . 27. . . 30. 34-37. . . 38. . . 44. . . 49. . . 52.

2 EKOSZ 2006. október 21-én méltósággal és kivételes bátorsággal viselt hosszas szenvedés után Budapesten, a Rókus kórházban elhunyt v. Dr. Búzás Gábor, az EKOSZ tiszte letbeli elnöke, első, alapító elnöke. Novem ber 7-én búcsúztatta őt családja, barátai, tisztelői je lenlétében a Győri Székesegyház ban monsignore Temfli József nagyváradi megyéspüspök, Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke és Dr. Kövesdy Pál, az EKOSZ elnöke. A búcsúbeszédeket a 27. oldalon közöljük. Földi maradványai Csíkszeredában, a szülőföld porában nyugszanak. * 650.000 Ft. működé si támogatást nyert el az EKOSZ a Nemzeti Civil Alapprogram 2006. évi pályáza tán.. Ebből 400.000 Ft-nyi összeget tervezünk lapunk kiadásaira fordítani (valamivel több, mint egy számnak a nyomdai és posta költsége.) * 308.000,- Ft-ot utalt át számlánkra az SZJA 1%-os felajánlásaibólaz APEH. Ezúton mondunk köszönetet minden felajánlónak. Vecsés Tízéves az Orbán Balázs Erdélyi Kör 1996 nyarán alakult meg az Orbán Balázs Erdé lyi Kör. A tíz évvel ezelőtti ese ményen közel százötvenen vettek részt és a találkozó nem volt mentes a könnytől, amit a szülőföldről való kivándorlás okozta lelki sé rülések felidézése okozott. Hompoth Zoltán akkoriban ke rült Komlóról Vecsésre és úgy gondolta, hogy ami ott sikerült, az Vecsésen is sikerülni fog. Tíz év eltelté vel megállapítható, hogy a Kör a város egyik legmarkánsabb civil szerve zete lett. A település kulturális és közéletének meghatározó szereplőjévé vált. A meghívón ennek megfelelően jogosan szerepelt az időszak mérlege is: - 70 előadás a magyar közélet jelesei től, - hagyományos erdé lyi bálok, - életre kelt a színját szás (Já nos Vitéz) - jótékonysági műsorok és se gélygyűjtés - zarándokla tok Csíksomlyóra és Kárpátaljára - túl vagyunk a negyedik Vecsési Tavaszi Fesztiválon - Megmaradás Emlékmű ál lítása– közadakozásból A tíz éves évforduló alkalmából ünnepséget rendeztünk az Erzsébet téri Megmaradás

Híreink Emlékműnél szeptember 22-én. Sokan jöttek el a közös ünneplésre, a helyi politikai, kulturális és gazdasági közélet szereplői mellett a fővárosból és más településről is érkeztek vendégek. A műsorban fellépett Varga László, Hompoth Orsolya, Laczó András operaénekes, Sztankovics Béla gitárművész. Ünnepi beszédet Hompoth Zoltán, a Kör elnöke mondott. Az ünnepség baráti beszélgetéssel, vendéglátással és a Sicullus Együttes közreműködésével folytatódott a Művelődési ház ban. A találkozón szóba kerültek a jövő év konkrét tervei is. Így február 11-én lesz az erdélyi bál, április 23-29-e között rendezik meg az ötödik tavaszi fesztivált és június 4-én a Megmaradás Emlékműnél lesz a gyásznapi megemlékező ünnepség. Májusban erdélyi, június végén kárpátaljai kirándulásra jelentkezhetnek az érdeklődők.

EKOSZ-EMTE A rendezvényre testvérvárosainkból, Kézdivásárhelyről, Tardoskeddről és Lendváról is érkeznek vendégek. Pénteken 17 órakor közgyűléssel indítunk, szombat délután 18 órakor Kormorán-koncert lesz, majd 17-én, vasárnap 11 órakor Bocskai István szobrának avatásával folytatódik az ünnepség. Beszédet mond Tőkécki László történész, Dr. Kövesdy Pál EKOSZ elnök és Gerencsér Attila, megyei közgyűlési elnök.

-

Dr. Orbán Csaba

Ötágú Síp Kulturális Egyesület-Szeged tevékenységéből - 2006. szeptember 28. Emlékezés ‘56-ra” - vendég Karátson Gábor, író, festőművész. Közre működött Faze kas Andrea, színművész. - 2006. október 17. Az 1956-os magyar - Szalontai János alelnök forradalom délvidéki hatásai. Vendégek: Kudlik Gábor, (Nyitott Távlatok Egye sület) Nagyatád és Horváth József (Bácsország c. folyóirat Augusztus 11-én szép ünnepség ke reté- szerkesztője. ben a Nagyatádi Erdélyi Kör Hunyadi János - Előkészítjük a nándorfehérvári győzeemlékoszlopot állított Nagyatá don, a Hu- lemmel kapcsolatos nagyszabású vetélkedőt. nyadi u. déli oldalának keleti vé gén. Az em- Horváth Ist ván Károlyné lékoszlopot Orbán Miklós, a kör elnöke alGyőr kotta. Az ünnepség a szózat eléneklése után A Győri Erdélyi Kör honlapján olvashaa déli ha rangszóval kez dődött, Dr. Kováts Lajos főorvos, majd Bertényi Iván törté- tóak a kör aktuális és régebbi program jai. A nész mél tatták Hunyadi János emlékét. Egy Kör rendezvényeit igyekszik minden hó első idézet Kováts Lajos beszédéből: „…az em- szerdáján 17 órai kezdettel megszervezni. lékoszlop és a déli harangszó Hunyadi Já- Az eseményekről a honlapon képes beszánosról és a nándorfehérvári hősökről, de ne- molót is megjelentetünk. Az utóbbi időben a követke ző rendezvékünk és értünk szól. Szól gyermekeinkért, nyeink voltak: unokáinkért, nem zetünkért – a jövőért!” - 2006. szeptember 6. Partium sarka – * Szeptember 30-án tartotta a kör III. ne- Szatmárnémeti. Dr. Kiss Imola művé szetgyedévi közgyűlését, egész napos program- történész - a Szatmári Művelődési Főfelba ágyaz va. Ez reggel 9-kor kez dődött a szil- ügyelőség taná csosának diavetítéssel egyvalekvár-főzés indításával, amit 10 órakor bekötött előadá sa - 2006. október 4. Erdélyi Körök Magulyásfőzés követett, 13 órakor ebéd, majd 15 órakor került sor magára a közgyűlésre. gyarországon. Az EKOSZ múltjáról, jelenéOrbán Miklós elnök tájékoztatott az elmúlt ről, céljainkról, hitvallásunkról beszélt Dr. negyedév esemé nyeiről (melyből kiemelen- Kövesdy Pál EKOSZ elnök. - 2006. október 18. Könyvbemutató: Sedő a nagysikerű, igen jól szervezett erdélyi körút július 15-22 közt), ezt követte a tiszt- bestyén Péter rk. plébá nos, Ma rosvásárhely újítás. Miután Orbán Miklós el nök már fél- Nézz az ég fe lé, valamint Örömhír című évvel előbb bejelentette, hogy korára való könyvének Antal Imre általi be mutatója tekintettel visszavonul, a közgyűlés az ő fiát, - 2006. november 8. Wass Albert est. Dr. Dr. Orbán Csaba kardiológus szakorvost Körösi Erzsébet és Oszoczki Kálmán előválasztotta meg. Az új elnököt la punk is tisz- adása telettel és szeretettel üdvözli. A gyerekek részére egy rajz pályázatot is A napot flekkensütés, majd tábortűz, nó- hirdettünk, melynek eredményhirdetése a taszó zárta. karácsonyi ünnepség keretén belül lesz. * Következő program jaink: A Nagyatádi Erdé lyi Kör december -2006. november 28. 10:00-19:00 óra: 15-17-e között Bocskai István ünnepnapo- Hagyományos gyűjtés a dévai gyerekek jakat szervez. vára. Szerkesztőbizottság: Dr. Kövesdy Pál főszerkesztő, B. Osvát Ágnes (irodalom és gyermekoldal), Márton Ferenc szerkesztő, Nyéki István technikai szerkesztő Kiadja az EKOSZ elnöksége Alapító főszerkesztő: Orbán László Levelezési cím: Dr. Kövesdy Pál, 7100 Szekszárd, Otthon u. 2., tel./fax:(36)74/417-705 E-mail: [email protected] A kiadásért felel az EKOSZ elnöke ISSN 1416-4698 Böcz Nyomda - Szekszárd

Átalvető PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

EKOSZ - EMTE Hagyománya inkhoz híven, az idén is gyűjtést szervezünk, hogy Böjte Csaba testvér irányítása alatt nevelt dévai és most már több tele pülésen is élő gyerekek mikulási ünnepsége teljesebb legyen, il letve, hogy mindennapjaik lehetőség szerint embe ribbek lehessenek. Mindenki támogatását szívesen fogadjuk. Az adományokat 2006. december 2-án visszük Dévára. - 2006. december 6. Karácsonyi készülődés - hagyományaink őrzése - 2006. december 20. Karácsonyi ünnepség, rajzpályázat eredményhirdetése. Hagyományos erdélyi bálunk időpontja is már rögzített: 2007. február 17.

-

Kádár Csaba elnök

Monor A Monori Bethlen Gábor Erdélyi kör elnökének, dr. Szekeres Sándornak a szervezésében 2006. október 13-án megemlékező történelmi előadást tartottunk a monori Ökumenikus Iskolában, ahol az egybegyűltek meghallgathatták dr. Lőcsey Gabriella előadását az 1956-os ma gyar forradalom és szabadságharc erdélyi vonatkozású ese ményeiről. A történész asszony előadásá ból, akinek könyve is megjelent ebben a témában – s amelyet sajnos már nem le het kapni a könyvesboltokban - megtudhattuk, hogy az erdélyi magyarok közül sokan szerettek volna részt venni a forradalomban és hazánk megvédé sében, a szovjet hadse reg invá ziójával szem ben, de ennél sokkal többen szenvedtek a kommunista román hatalom miatt. A magyar közvélemény – beleértve az erdélyi magyarokét is- a mai napig nem tudja, hogy milyen nagy szám ban hurcoltak meg Erdélyben embereket az 1956-os forradalom miatt. Míg Magyarországon 36.000 ember ellen indítot tak eljá rást a kommunista diktatúra emberei, addig az erdélyi ma gyarok ellen 32.000 eljárást a román kommunista hatósá gok. Az erdélyi magya rok közül a román ha tóságok több embert végeztek ki, mint Magyarországon a Kádár rendszer pribékjei. Az 1956-os forradalomról szóló történelmi előadás előtt, Hompoth Orsolya – a vecsési Orbán Balázs Erdélyi Kör elnökének az unokája – csodálatos előadásban Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című versét szavalta, amiért e lap hasábjain is köszönetet mondunk. Az 1956-os forradalom 50. évfordulójára emlékeztünk 2006. november 17-én a Monori Nagytemplomi Református Egyházközség imatermében, ahol Regéczi Nagy László osztotta meg élményeit a hallgatósággal. Regéczi úr a forradalom ban folytatott tevékenysége miatt 15 év börtönbüntetést kapott. Isten tartsa meg soká ig egészségben Regéczi urat és az összes 1956-os forradalmárt!

-

Dr. Sze keres Sándor

Ausztráliai Erdélyi Magyarok Egyesülete Négy egyetemi és három középiskolai ösztöndijat létesitettünk Erdélyben. Támogattuk Böjte Csaba árváit, két templomot és egy gyimesi iskolát ez évben, összesen 9000 dollár értékben.

Híreink Szintén támogatjuk az EMI - Wass Albert könyv akciót a Kárpát medencei iskolák részére, erre 1250 dollárt továbbitottunk idáig. Igyekszünk megtenni amennyit a körülmények és adottságaink megengednek.

-

Pelle Lajos el nök

Országos Egészségügyi Pénztár Körlevelet intézett a magyar egészségügyi intézményekhez, a román állampolgárok magyaror szá gi ellátásával kapcsolatosan. Ennek rövid lényege: 1. A korábbi, 1961 évi egyezmény 2006.nov. 1-től hatályát veszti. 2. A román biztosítottak a magyar eü. szolgáltatásokat 2006. november 1. és december 31. között sürgős szükség esetén, a román pénztár (Casa Nationala de Asigurari de Sanatate) által kiállított RO/H 111. jelű igazolással vehe tik igénybe. Ha ez nincs, a sürgőssé gi ellátá sért is fizetni kell! 3. 2007. január 1. után a román biz tosítottak magyarországi ellátására is az európai közösségi szabályok érvényesek, és ennek megfelelően a román biztosítot tak az Európai Biztosítási Kártyával vagy az azt helyettesítő nyomtatvánnyal vehetik igénybe az orvosi szolgáltatásokat, ugyanolyan feltételekkel, mint a magyar biztosítottak. Marosvásárhely Megjelent Marosvá sárhelyt a Mentor Kiadónál Péter Mihály: Az er délyi fogorvoslás tör téneté ből c. 359 oldal terjedelmű könyve. A kötet első fe jezete 13 erdélyi orvosló könyv (XVI.-XVIII. sz.) foggyógyászati ismereteit tárja fel, a második 12 ne-

3 ves erdélyi származású fog orvos (1798-1899) életútját és tevékenységét mutatja be, míg a harmadik a kolozsvári, majd a maros vá sárhe lyi fogorvosképzést részletezi. A könyv végén talál ha tó Függelék gaz dag adattárat tartal maz: 30 oktató élet raj zát, a marosvásárhelyi abszolvensek névjegy zékét, stb. Ma gyarországon a kötetet Budapesten a CUSTOS-ZÖLD könyvüzlet (Margit körút 7 sz.), az IRÓK BOLTJA (Andrássy út 45 sz.) és a Budapesti TELEKI TÉKA (Bródy S. u. 46-48 sz.) forgalmazza. Gazda József visszautasította a Szabadság Hőse kitüntetést Gazda József nyugalmazott tanár, közíró, a Magyarok Világszövetsége küldötte, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke visszautasította azt a budapesti állami kitüntetést, amelyet „56 romániai eseményeit feltáró munkájáért” november 3-án Brassóban vehetett vol na át. Előzetesen közölte a bukaresti magyar nagykövettel, hogy amennyiben a kitüntetéshez köze van a kormánynak, akkor azt nem fogadhatja el. Köztudott, hogy az 56-os állami kitüntetések oklevelét Gyurcsány Ferenc írta alá Kosáry Domokossal és Sólyom Lász lóval együtt. „Az elutasításom indoklásaként megemlítem, hogy egy olyan kormánytól, amelyik meggyalázta 56 emlékét október 23-án, és december 5-e kapcsán a nemzet ellen cselekedett, nem fogadhatok el kitüntetést” – tájékoztatott Gazda József. (Gaz da József levelét a szerkesztőhöz a 20. oldalon közöljük.)

A történelmi magyar egyházak ál lásfogla lása az autonómia mellett A tör ténelmi magyar egyházak vezetői, mint a Romániában élő magyar nemzeti közösség szolgálatában álló egyházak képviselői közös nyilatkozatot fogadtak el az autonómia kérdésében. A nyi lat koza tot a nyolc püs pök közül ha tan írták alá: Msgr. dr. Jakubinyi György gyula fe hérvá ri ró mai ka toli kus érsek, Ft. dr. Pap Géza erdélyi re formá tus püspök, Ft. dr. Tőkés Lász ló ki rályhá gó-mel lé ki re for mátus püspök, Ft. Tempfli József nagy vá ra di római ka toli kus me gyés püs pök, Ft. dr. Szabó Árpád erdélyi uni tá ri us püs pök és Ft. Adorjá ni De zső Zol tán ágos tai hit val lású zsi nat pres bi te ri evangé li kus luthe rá nus püs pök. Az okmányban aláhúz zák : “Ha tá ro zot tan kiállunk az erdé lyi ma gyar közös ség önkormány zati jogai mel lett, és tel jes mértékben tá mo gat juk az auto nómia ki alakí tá sára irá nyuló jo gos igé nyét”. Az egy ház fők ugyanakkor, ezen be lül, szintén erköl csi támoga tásukról biz tosít ják Szé kelyföld te rüle ti ön rendel ke zés ének ügyét: “Ezért, a törvé nyes le he tősé gek nek megfe le lően, szorgal maz zuk aka rat nyilvá ní tó népsza va zások ki írá sát”, ol vasható a támo ga tó nyi latkozat ban. A Sza badság kérdésé re Msgr. dr. Jakubinyi elmondta: a magyar történelmi egyházak támogatják híveik, a magyar közösség önrendelkezési igényeit, függetlenül attól, hogy azok melyik politikai vagy érdekvédelmi szervezetben jutnak kifejeződésre. A ma gyar egyházak vezetői kinyilvánítják, hogy “közösségi önkormányza tunk megvalósítása érdekében őszinte párbeszédet és teljes összefogást tartunk szükségesnek - egyházaink részvételével - a polgári és a politikai élet valamennyi szervezeti közképviselete, valamint helyi és területi önkormányzataink között”. Hasonlóképpen fontosnak tartják és szorgalmazzák az erdélyi magyarság autonómia követeléseinek az egységes kinyilvánítását és képviseletét mind a romániai politikai életben, mind nemzetközi téren, az európai fórumokon. “Meggyőződésünk, hogy hí veink érdeke és saját autonómiával rendelkező egyházaink szolgálatának akadálymentes folytatása szinte megköveteli a közösségi önrendelkezés jogának teljes körű birtoklását. Úgy ítéljük, hogy ennek biztosítása egyben egész országunk javát és érdekét szolgálja, a küszöbön álló európai csatlakozás keretei között”, olvasható az egyházfők által aláírt nyilatkozat végén.

2006. december PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

2006 karácsonya

4

EKOSZ - EMTE

Évekkel ezelőtt az Átalvető valamely belső oldalán, szinte észrevétlenül meglapulva jelent meg Osvát Kálmánnak a trianoni csapást követően írt önostorozó, a porba sújtott nemzetet magába nézésre sarkalló írása (Pater peccavi= Atyám, vétkeztünk). A magyar lélek legmélyéről fakadó bűnbánat szavainál nem találunk megfelelőbbet napjaink magyar valóságának jellemzésére, ezért mindenek fölött indokoltnak látjuk a szöveg újraközlését, immár ünnepi lapszámunk élén.

Pater peccavi Uram, vétkez tünk, méltán sújt min ket haragod os tora. Nem az uszítók, nem a csüggesztõk – akik itt éltünk, mindannyi an voltunk bûnösök. Uram, vétkeztünk, tiszta tudással, ím, ezt cselekedtük: koldust ha láttunk, nem könyörültünk, özvegyet, árvát eltaszítottunk, süketek voltunk, amikor a jajszó már égre kiáltott. Ravaszság, erõszak minden este tort ült, éhesen, ruhátlan, sírtak a gyengék. Szállott a tömjén, orgonahang szólt, papok kántáltak, zsolozsmák zengtek, csak a szív volt néma. Ím, ezt cselekedtük. Törvény tekert útján banditák leskõdtek, gyanútlan embert hurokkal ejtettek, fosztottak, osztottak, hencegtek, nevettek. Sikolt az áldozat, törvényt, jogot kiált…hiába, hiába, mély álmát alussza a Hivatalbéli. Ím, ezt cselekedtük. Sok kicsi emberek a nagy fo lyó part ján nagy házat emel tünk, kit is nevezénk az ország házának. Kit is építének, hogy ott a legjobbak ország dolgát vinnék.

-Törvényerõszakkal oda begyûlének ötszázan daliák s maguk dolgát vit ték. Ím, ezt csele ked tük. Középszerûséget ege kig emeltünk, igaz tehetsé get durván kiröhögtünk, kínoztunk, elûztünk. Becsü lete nem volt tisztának, nemesnek, tisztelete nem volt, csak úri fajtának, bárónak, bankárnak. Erény nek, tudásnak ágyat nem vetettünk, ágya sunkká tettünk erényt és tudományt. Ím, ezt csele ked tük. Akik lent a mélyben tipródtunk, szenvedtünk, szabad szavunk nem volt, rend õrököl, csendõr szurony simogatott minket. Ím, ezt csele ked tük. Mázolták a papírt rotációs géppel. Írták a hazug szót farizeus képpel hivatott Júdások. Mit ma guk nem hittek, mással elhi tették s lõn az: Közvélemény. Ím, ezeket tettük, ím ezeket tûr tük. Te, aki bölcs vagy, te, aki jó vagy, ítéltél fe lettünk, s míg isszuk a kehely keserû ita lát, tud juk, hogy vo nalnyival sem több a bûn nél – a bûnhõdés.

Az Átalve tő decemberi kommen tárja

Magyar bűn és bűnhődés Boldogságos Krisz tus Anyja, vigadozzál, Mert a földre fényességet, vigaszt hoztál. Esedezik színed elõtt Magyarország, Fáradt kezét segítségért nyújtja Hozzád. Elõtted sír Magyarország könyö rögve, Hiszen tied századoktól minden rögje, István király szent örökje Isten után benned bízik mindörökre. Szent fiadat, Boldogasszony, kérd e népért, Gyõzelemmel verje vissza ellenségét, Rabságának vesse végét, Adja neki égen-földön üdvösségét. (Himnusz a Magyarok Nagyasszonyához. Ismeretlen szerző. Sík Sándor fordítása)

Csakhogy, miközben ott a román társadalom mindig is meglévő egysége tovább erősödött, emitt Kádár megrontotta, prosti tuálta országát. Amott az izzó gyűlöletté tor zult nemzeti érzést hideg számítás és célirányos, átfogó stratégia, meg a reali tások követke zetes felismeré se és ki használása irányítja és viszi (többnyire) sikerre, teszi „eurokonformmá” (l. a Babes-Bolyai „multikulturális”, ergo „EU-konform” rek torát), emitt a szét esőben lévő és célt tévesztett nemzet önmaga ellenségére bízza sorsának alakí tását. Lassan be kell látnunk ugyan is, hogy tévedtünk, amikor Gyurcsányt nemzetárulónak minősítettük, u.i. az ember csak saját közösségét árulhatja el, ő viszont rég kiírta magát nemzeté ből, következe tesen a magyar nemzet ellen ségének bizonyul, kezdve december 5-től a nemzeti intézmények: a HTMH, Teleki László Intézet, meg a külhoniakat szellemi leg-anyagilag gondozó alapítványok: Illyés, Apáczai felszámolásáig. Hogy az anyaor szág anyagi és erkölcsi lezüllesztését ne is említsem, ami immár evidencia! Románia, belépését az EU-ba a világ románjai nak magához ölelésével köszönti, mi közben Magyarország rég elfordult testvéreitől, itt ismételten az nyer választást, aki velük riogat. Amott várhatóan egy biológiai, gazdasági és szellemi vonatkozásban egyaránt fellendülő közösség keresi és találja meg új, kontinentális kereteit, emitt feladjuk gyökereinket, külső védvonalainkat és emberi-nemze ti tartásunkat. Elérkezett tehát az ideje annak, hogy 2006-2007 valóságával szembesítsük mindazokat, akik a nemzeti érzést, magát a nemzet fogalmát idejétmúltnak, Európához méltatlannak (és még mi mindennek!) minősítik. Akik Budapesten lábbal tapossák zász lónkat és lelkünket, és akiket ezért kitüntetnek! Íme, ide vezet az általuk kijelölt út, és amoda a velük ellentétes! Ím, ezt cselekedték!

A súlyos nemzeti ön ítélet ólomsúllyal nyomja a kommentáríró lelkét, tollat fogó ke zét. Hiszen amikor ráléptünk a befogadó haza föld jére, úgy éreztük, újfent sors- és szel lemi, valamint morális közösséget vállalunk e kis ország népével. Újfent, mondom, hisz eszmélésünk pillanatától e tudati, érzelmi közösségbe tartozónak éreztük magunkat. Idegen maradt tőlünk gyarmatosítóink hazug mí tosza, de büsz keséggel töltött el magyar múltunk, erőt adott eleink példamutatása, áldozatvállalása, és emberi tartást, életre szóló szelle mi táplálékot a magyar kultúra kincsesháza. Még a kádári pos vány langyme lege is utolérhetetlen vágyálomnak tűnt saját diktátorunk tobzódásai közepette, az anyaország befogadó közösségétől pedig a magunk, de odaIgen, 2006-2007 valóságával Osvát Kálmán szembesít most hagyott sorstár saink magyar ságának megmentését is vár tuk, minket, kinek nyolc évtizede kimon dott íté letei közös élményre méltük. ként zu hannak ránk, amikor a rend őrököl és csendőrszurony


EKOSZ - EMTE

2006 karácsonya

testközelisége mint törvénysze rű következmény ad nyomatékot a hivatott Júdások farizeus-képpel kimondott és leírt hazug szavainak. Súlyosabbnak, fájdalmasabbnak érezzük a fizikai bántásnál a törvény tekert útjain leskődő banditák ak robata-mutatványait, melyet a Hivatalbé li jóízű álma, az elkövető hencegé se-nevetése és az áldozat sikolya kí sér, de ennél is súlyosabbnak ítéljük a hazugsághívők rendíthe tetlenségét, a tiszták, nemesek kirekesztését, génekbe oltott, tehát életre szóló, megmásíthatatlan és öröklődő gyűlöletét. Ördögien zse niális lépés mindazok semlegesítése, diszkreditálása (országon belül és a nagyvilág előtt egyaránt), kiknek részéről fennáll a megtisztulás, a tettesek fe lelősségre vonásának veszélye. Ami kor aztán a hazugságáradat és a nyílt erőszak százezre ket háborít fel és mozgósít, saját szavazó bázisuk pedig megrendülni látszik, biztos sikernek remélik a neonáci veszély immár egész hálózattá szélesítését, és nem számít, ha ezzel az egész ország imázsa rendül meg a nagyvilágban. (Vagy talán éppen ez a céljuk?) Megtehetik, hiszen adva van a megfelelően preparált agyú-lelkű befogadó közeg. Melynek felelőssége az elkövetőkével, ha nem is azonos, de részes - országon belül és kívül egyaránt. Amazok az uszítók, ezek pedig a minket csüggesztők. Hasonlóképpen csüggesztők azok, kik most lázadnának ugyan, fétisük, az aranyborjú elvesztésének féltésében, de nem lázadtak december 5. okán, nem könyörültek a nemzeti összetartozást koldulókon, könnyedén eltaszították a nemzet özvegyeit-árváit. Süke tek voltak, amikor a jajszó már égre kiáltott, de szemük-fülük volt a hazugságra. Ma már a nyurga kurafi álruha nélkül lejti csábtáncát, ne mondja hát senki magáról, hogy ő gyanútlan ember, akit hurokkal ejtettek. Ecce homo hungaricus! Íme a magyar ember, akivel közössé get vál laltunk! Az uszítókkal és a csüggesztőkkel együtt éltünk, és együtt vagyunk bűnösök, hiszen felvállaltuk ezt az országot. Mindannyian vagyunk hát bűnösök? Atyánk, méltán sújt minket haragod ostora? Szodomának és Gomorrhának megkegyelmeztél volna, ha tíz igaz ember találtatott volna ott. Itt minden jel szerint találtatik másfélmillió. És van többmilliónyi, vészesen fogyatkozó ki rekesztett, aki naponta fohászkodik hozzád, megmaradásáért, megmaradásunkért, az elmaradt nemzeti katarzisért. Trianont úgy ébren mint álmaink-

5

ban szüntelenül megszenvedve is bűnösök vagyunk? És ha azok voltunk, vezeklésünk mikor ér véget? Vagy ez már nem is a purgatórium, hanem maga a kárhozat, ahova a sátán fattyát követ ve jutottunk? És akkor hiába is könyörgünk azért, hogy az októberi emlékezés keltette láng felolvassza további magyar milliók dermedt agyát-lelkét? Pedig minden jel sze rint vészesen terjed most e láng, ébred a remény és nő az elszánás. Mártírjaink ezrei nek vére a segesvári csatatéren és a pesti utcán, szenvedésük a bitón és a börtönök meg a gulágok mélyén mosta le a gyalázatot, amit folyamatosan, naponta kennek ránk, mi pedig, egy el ragadott haza népe, egy életen át isszuk a kehely keserű italát. Bí zunk ab ban, hogy te nálunk jobban tudod, mi a célod egyszülött Fiad Anyjának népével, bízunk igazságodban és szeretetedben. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy magad mellé emelve az embert, értelmet és szabad akaratot adtál ne künk, amivel egyben felelőssé is tettél minket azért, hogy átlássunk a gonosz praktikáin, és tegyünk végre ellene. Újabb, kedvezőbb ítéletedért, mely ki mondja majd: mégiscsak nagyobb volt a bűnnél - a bűnhődés.

-

Ady Endre

Hőkölő harcok népe Ez a hõkölõ harcok népe S mostani lapulása is rávall, Hogy az úri kiméletlenség Rásuhintott szíjostorával.

Betyár urai így nevelték, Nem rúg vissza, csak búsan átkoz, S ki egyszer rugott a magyarba, Szinte kedvet kap a rugáshoz.

Mindig ilyen volt: apró khánok Révén minden igának barma, Sohse harcolt még harcot végig, Csak léhán és gyáván kavarta.

Ma is itt ül, lomhán, petyhüdten, Fejét, jussát, szívét kobozzák S ha nehányan nem kiáltoznánk, Azt se tudná, hogy õt pofozzák.

Erõt mutattak, erõt látott, Vertnek született, nem verõnek. Önerejét feledte mindig, Sohse szegzett erõt erõnek.

Csak a Csodák-Ura meglátná Végre ezt a szánalmas népet, Adna neki csak egy dárdányi, Úri kis kiméletlenséget.

Hogy néhány maradt sereghajtó Törötten, fogyva azt ne vallja: Ezért a népért úgyis mindegy, Ebsorsot akar, hát - akarja.


K.P.

6

2006 karácsonya

EKOSZ - EMTE

ADVENTI LEVÉL EURÓPÁBÓL Drága nehézlelkű Barátaim! Idei adventünket megelőző hihetetlennek tűnő események után próbálom összeszedni gondolataimat, melyeket részben szemtanúként, részben a képernyőre meredve, de elsősorban is lelkem legmélyén vert szét a harmadik magyar köztársaság általam is fenntartott rendőrsége. Ha testemen csattantak volna a kardlapok, talán ha marabb józa nodok ki, mint így, az elképzelhetetlen képek és vérlázító bi zonyítékok hatása alatt. Brassó és Csík között az első tükörjégen halad velem a nyári gumikon gördülő naiv anyaországi gépkocsi, olykor átláthatatlan hózáporban. Gondoskodó baráti kéz próbál eljuttatni egy gondoskodó baráti házba, de erre a jelek szerint alig van esély. A cél, egyelőre csak halvány, mi több egyre halványuló távoli remény. Aztán egyszerre úgy néz ki, hogy mindennek vége. Ott állunk a kocsi mellett félcipőben az éjjeli hóviharban. Érdekes módon nem a rémület telepszik reám, hanem gondolkodni kezdek. Választhattunk volna más időpontot, esetleg más utat, másfajta gumiabroncsot. Rajtunk is múlik a baj, amelybe keveredünk. Most azonban csoda történik. Roncsot szállító szerelőkocsi, és egy őt kísérő személyautó áll meg mellettünk. Vidám, nyugodt és tagadhatatlanul székely fiatalemberek ugranak ki a kabinból. A december 5-én cserbenhagyott fiataloknak esze ágában sincs törleszteni. Ja, nyári gumi! Szól az egyikük. Szálljanak ki, szakember vagyok, majd én felviszem a kocsit a tetőre s utána ez az ember átkíséri magukat a hegyeken. A sikeres művelet után kedvesen nyújt kezet, és szemrehányást sem téve továbbmegy. Ezek után, a minden helyzet ben nemzetben gondolkodni kénytelen erdélyi elme már általános ra is vált. Most, amikor a legcsekélyebb mértékben is lehetetlen a becsületes magyar párbe széd szintjén megszólí tani azokat, akik országunkat e veszedelmes útra vezették, most van itt az ideje magunkba tekinteni. Választhattunk volna-e más útra terelő vezetést, létezett-e számunkra más ösvény, esetleg más eszköz a kényszerűen nehéz meneteléshez? S ha igen, bűnös-e ebben az egész nemzet, vagy sem? Az utóbbi évek tapasztalata már mindenkit meggyőzhetett arról, hogy a nemzetnek egyik fele közönyös, a másik pedig tudatlansága, neveltetése vagy ügyesen felkínált érdekei miatt vak. A társadalmat tűzzel-vassal atomizáló és önérdekre okító neoliberalizmus a globalizációs fogyasztói gondolkodás eszközével települt a fejekbe, s mint a szivacsos agyvelőgyulladás, lassan zabálja fel a tekervényeket. Na de a másik, a látók tábora mit tesz, s mekkora valójában? Kétségtelenül létezik, hiszen a kis különbségekkel elvesztett parlamenti, sőt a ha talmat meg nem rengető egyéb választásokon még többséget alkot ni is képes tömeg letagadhatatlan tény. Csak a nyertesek nem akarnak tudni róluk. Illetve nagyon is, ha élő tömeg formájában jelennek meg az utcákon, tereken. A módszert is megtalálták megfélemlítésükre. Nem véletlen, hogy nem a kisebb számú (de a provoká ció pillanatáig heteken át béké sen szervezett) radikálisok megfélemlítése volt a fő cél. Azokat a békés nagy tömegre – az ország úgyne vezett másik fe lére – kellett ráhajtani és azzal összekeverni, hogy aztán beindulhas son a mindenkit megfé lemlítés szörnyű gépezete. A magyar rendőr ugyanazt tette, mint a hodáki lerészegített román. Vakított. A hodáki - durva vagdalkozással - nagy írónkat fosz totta meg fél szeme világától - s utóbb kide rült - életétől is. A ma gyar rendőr célzott lövéssel dolgozott. Legnagyobb ellensége a ma gyar kisember volt. Attól egyelőre még jobban félnek. Hogy a magyar kisemberek becsületes tömege félelmetes, azt na gyon is értem. Közben azonban a ma gunkba tekintést gyakorolván arra gondolok, hogy vajon mennyire jelent veszélyt a gonoszra a magyar értelmiségi, a tisztán látni képe sek csoportja? Ismét észlelem az értelmiség árulását, melynek oka ugyanott lelhető fel, ahol a

fogyasztói társa dalom által elcsábított tömegek buta önzésének említett gyökerei. A kádári örökség nem múlik el. A kihalni vélt szel lem gene rációt vált s újra éled. Hiszen a vidám rabokkal telt ba rakknál egyetlen ke leti táborhely sem készítette fel jobban lakóit a globalizáció vidám rabságára. Az eladósodás is újfent tetten érhető, mint a hatalom megtartásának módsze re. Az értelmiség – a kolbászszegény egytál lencse reményében – részben bizony eladta magát, közülük sokan még a tudatos árulást is felvállal ták. Má sok viszont egymással vitatkozva, meddő okoskodással töltjük időnket. Beszéde ket mondunk, cikkeket és elektroni kus üzeneteket írunk és olvasunk, s megha lunk a jól megmondtam, jól megmondta elégedettségével. Erre pedig az országvesztők már nem is figyelnek, legfeljebb titkosszolgálatuk gyűjti az anya got be, arra gondolva, hogy a diktatúra egy még arcátlanabb pilla natában majd jól foghat. Így telnek hát a magyar értelmiség évei, kis és nagy árulások meg önáltatások közepette, az eredménytelenség jegyében. Pedig 48 és 56 szikrái is értelmisé gi fejekből pattantak ki s lobbantották lángra a kis emberek folyé kony gázzá préselődött ke servét. Vagy akkor a nemzet egysége még nem volt ennyire megbont va? Az árokásók akkortájt nem tudtak olyan töké letes munkát végezni, hogy még az ásás és az ásók használatának tényét is másokra testálják. Elgondolkodtató az egykori kommunista elit és a mai poszt kommunistának nevezettek közötti különbség is. Akkor mintha több lett volna számukra a látszólag betartandó játékszabály. Mai utódaik – egy úgynevezett rendszerváltást követően – olyan erősnek hiszik magukat, hogy nyugodtan hazudják le a napot és a csillagokat is az égről. Azt a vöröset kivéve. Azt ott látta a megveretett utcai járókelő a rendőrőrs szekrényének tetején, mint ereklyét. Eltelt egy újabb nehéz év, és tovább haladtunk visszafelé. A haza sorsa nem hogy jobbra fordult volna, de már emlegetni is nevetség tárgya. Aki emlegetni merészeli, az ma gyarkodó megszállott, populista, szélső jobboldali, vagy amit akartok. Hova vezet ez az út? Okolható érte csupán a nagyvilág, mely a globalizációs cé lok ve zérelte Európán keresztül abban érdekelt, hogy olyan kiszolgálói legyenek mindenütt, mint akik nálunk ural kodnak? Vagy ideje ismét és ismét magunkba nézni, kegyetlen őszinteséggel, könnyű álmot nem tűrő igazmondással? Én azt hiszem, ez utóbbi lehet az egyetlen út a magyar értelmiség előtt, s akkor kiléphet közönyéből, drága áron kialkudott olcsó tespedéséből, ráébredhet fele lősségére s arra, hogy a jeges úton haladva az elszórt homokszem is életmentő lehet és elvezethet a közös bará ti ház melegébe, eljuttathat a nagy összeölelkezés várva várt pillanatáig. Gumilövedé kek és gumibotok hideg és hazug világában közlekedve azonban nem fog ártani megválasztani a megfe lelő gumiabroncsot is. Mert az út még jó ide ig jeges lesz, és a hóvihar meg a ködök, ködösítések ideje sem járt még le. A megsemmisítettnek hitt munkásőr páncéltörők mellett a lejárt könnygázgránátok is ott vannak az arzenálban – és hatékonyak! Remélem, csupán egy ideig! Mert örökérvényű sza vatosság nincsen a világon. Lám, az advent – aka ratunkon kívül – ismét kettős várakozásban köszönt reánk. A megszülető Megvál tó hitének azonban mindkét várakozá sunkat könnyűvé kell tennie. A kettő nem miattunk vált mára elválaszthatatlanná. Egész létünk átpoliti zálódása sem a mi hi bánk. Legyen hát mindkét várakozásunk erős hittől átha tott és bölcs megoldá sokon gondolkodó, karácsony ünnepe pedig csodás erejével törje fel atomizált világunk örökké valónak képzelt jegeit, hogy új erővel kezdjük el a 2007. esztendőt.

-

Szász István Tas


2006 karácsonya

EKOSZ - EMTE

7

Böjte Csaba

Őszinte levél minden Magyar emberhez! Többen is kérték, hogy menjek a Kossuth térre és szóljak az ott egybegyült emberekhez, az evangélium, az élő Isten nevében. Október 23-a, a szörnyű Magyarverés Napja után is, sokan kérdezik, hogy egy keresztény embernek ilyen helyzetben mi a teendője? Úgy érzem, hogy nekünk Istenre figyelő embereknek vá laszolnunk kell ezekre a kérdésekre, még akkor is, ha ne héz. Imádkozás közben három gondolat fogalmazódott meg bennem, melyet alázattal megosz tok vele tek. 1. Annak idején, 2004 december 5-én is azt éreztem, hogy Gyurcsán Ferenc uszítására az én magyar állampolgársá gomat el lehet vitatni, de a jókedvemet, az életbe, a szere tetbe ve tett hite met, ke resztény reményemet nem, azt csak én adhatom oda. Úgy gondolom, hogy ezek olyan értékek, melyekről soha semmilyen körülmények között nem szabad lemondanunk. Nem szabad hagyni, hogy a szomorúság, a gyűlölet, a reménytelenség eluralkodjon rajtunk. Soha semmilyen körülmények között nem szabad letérnünk a szeretet, a remény, megváltónk, Krisztusunk által mutatott útról. 2. A szentírásban szereplő vezetők közül volt olyan, aki elvesztette a nép és Isten bizalmát. Saul király letért arról az Útról, melyre Isten állította. Az Úr parancsára a próféta felkente helyette Dávidot, akinek menekülnie kellett haragvó királya elől. Egy alkalommal egy barlangban bujkált katonáival Dávid, és a király egyedül ebbe a barlangba vonult vissza, hogy könnyítsen magán. Dávid egyik katonája meg akarta ölni a nép kegyéből kiesett vezetőt, de Dávid leintette, és azt mondta, ne emeld a kezed rá, mert király marad, míg az ideje ki nem telik. Döbbenetes: Dávid nem engedett az erőszaknak. Hiszem, hogy az erőszak, a vérontás nem szül igaz holnapot. Őszinte tisztelettel hajtom meg fejemet népem előtt, amiért ilyen nagy türelemmel viseli sorsát. Saullal a saját emberei számoltak le. Gyurcsány Ferenc balatonparti beszédében saját pártját, meg a vele együtt kormányzó liberális pártot illette hihetetle nül kemény kritikával. A történelmi magyar baloldalt, és a liberális pártot nem hi szem, hogy valaha valaki ennyire keményen, durván elítélte volna. Október 23-án Gyurcsány Fe renc megverette - válogatás nélkül - az utcán lévő Magyar embereket. Olyan bűnt követett el, melyre semmilyen ment sége nincs, s mellyel nevét örökre beszennyezte. Úgy gondolom, hogy a jelenleg hall gató kormánypárt politikusa inak két válasz tási lehetőségük van. Az egyik, hogy elfogadják a miniszterelnökük kritiká ját, aki hazudozó, csaló, lusta embereknek ne vezte őket, és hogy a pozíciójukat mentse, kész volt ártatlan embe rek vérét ontat ni. A másik alternatíva az, hogy tiltakozva kikérik maguknak az elhangzottakat, és azt mondják, hogy a mi niszterelnök szava rágalom és megszólás, mert nem igaz, hogy a magyar baloldal és a liberális párt csalókból, hazugokból, semmittevőkből állna, és nem kérnek olyan hatalomból, melynek kezéhez vér ta pad. Meg vagyok győződve arról, hogy nagyon sok értékes ember van a két kormánypártban. Meg vagyok győződve arról, hogy ezekben a pártokban nagyon sokan az elmúlt években is erejüket megfeszítve dolgoztak a magyar nép ja ván. Hiszem, hogy e két párt ideológiájában nincs helye az erőszaknak, idős emberek, asszonyok fényes nappal való megve retésének, kivont kardal nemzeti ünnepre összegyűlt embe rek közé vágtató rendőröknek. Úgy gondolom, hogy a két kormánypárt le kell ül jön, és külső be hatás nélkül e két alternatíva közül kell választaniuk. Tiszta szívvel imádkozom, hogy ez a két párt - kerüljön bármilyen áldozatba is -, saját múltjuk, nagy vezéregyéniségeik szellemében az igazság és az élet mellett döntsenek. Egészen biztos, hogy ha nem hátrálnak ki felemelt fővel ebből a botrányból, akkor rájuk fog égni a képmutató, hazug, csaló, a saját nemzetére kezet emelő jelző, és ugyanaz lesz a sorsuk, mint azoknak a pártoknak, melyek a történelem során vért ontottak. Amennyiben e pártok tagjai kiállnak a kormányzó politikusok mellett,

osztozni fognak a felelősségben, és az utókor ítéletében is. Senkit nem érdekel Hitler jó, vagy rossz szándéka. Agresszív, erőszakos kezéhez vér tapadt, és ezért pártjával együtt méltó volt az ítéletre. 3. Hiszem, hogy egy ház, egy ország csak hitből, munkából, összefogásból, áldozatból épül het fel. Gyerme keimnek én is, mint oly sokan a Kárpát-medencében, szeretnék otthont, hazát építe ni az Európai Unió ál tal adott keretek között, hogy felemelt fővel, örömteli szívvel élhessenek együtt békében más szabad népek gyermekei vel. Magánvagyonom nincs, de az időmnek ura va gyok, éppen ezért vállalok 100 szentmisét, beszédet, elmélkedést határon belül és határon kívül, ott, ahova hívnak, és az ott begyűlt összes adományt felkínálom egy Nemzeti Megmentő Alapba. Arra buzdítok minden jó szándékú magyar embert, éljen bárhol e nagyvilágon, hogy egy szívvel-egy lélekkel ajándé kozzuk meg nemzetünket bizalmunkkal, és erőnkhöz képest anyagiakkal is. Most nemzetünk nem az életünket, vérünket kéri, de ezekben a nehéz gazdasági időkben jó lenne a nemze ti össze fogás, hogy gyermekeinket, betegeinket, bajban lévő testvéreinket segíteni tudjuk. Éppen ezért arra biztatok minden jó akara tú magyar embert, hogy adjunk 100 munka órát éle tünkből a közös holnapunkért. Az orvos, a művész, a kőműves, a szántóvető, mindenki vállaljon saját szakmájában 100 óra munkát az előttünk álló évben, minden hónapban egy munkanapot, és ennek az árát adjuk közösbe, hogy az egészségügy, a tanügy és a szociális intézmények szükséges reformját véghez lehessen vinni. Milyen szép lenne, ha tizenötmil lió magyar vála szol na bizalommal és szere tettel erre a felhívásra. Népünk nagyjait megkérnénk ennek a Nemzeti Megmentési Alapnak a felügyelésére, melyből minden olyan pályá zatnak az önrészét le hetne ki fizetni, mely az egészségügy, az oktatás, és a szociális szféra reformját szolgálja. Hiszem, hogy vannak a Kárpát-medencében még igaz, őszinte em berek, akikben népünk megbízhat. A közeledő Advent nagyon jó alkalom lenne az összefogásra, egy új közös Magyar Karácsonyra való felkészülésre, a megtérésre, melyre mindannyiunknak szüksége van, hogy őszinte Szeretet szülessen közénk. Városainkban, falvainkban egy-egy kitűzött időponton szervezzünk szép kulturális, vallási rendezvényeket. Érdemes művészeink, lelkipásztoraink, népünk nagyjai tartsanak értékes, lélekemelő előadásokat, hogy hitünkben, nemzeti identitásunkban megerősödjünk, reménnyel, bizalommal töltekezzünk. Az előadások végén a kiosztott csekkeken mindenki belátása szerint támogathatná a magyar nemzet újjászületését. Ezeket a rendezvényeket határon belül, de határokon kívül is meg kellene szervezni. Ez legyen a mi tüntetésünk minden városban és faluban! Építsük a holnapot, amelyik a miénk! Egy ilyen rendezvényre, mely nem valaki ellen, hanem a népünk gyerekei, öregei, betegei, szenvedő testvéreink megmentésére irányulna, - és éppen ezért - nagyon sokan eljönné nek, politikai, világnézeti különbség nélkül. Meg vagyok győződve, hogy a közös összefogás, annak eredményei mindannyiunk szívében a reményt, a közös Magyar holnapba vetett bizalmat erősítené. Alapítványunk 650 bajba jutott, árva gyereknek ad otthont, és mégis vállalok 100 óra munkát népemért, mert úgy gondolom, hogy most nem fürdőszobák felújítása, nem valamely házunk újrafödése a legfontosabb, hanem népünk nagy családjának a jövője. Úgy ér zem, hogy a mindennapi kenyérnél is fontosabb gyermekeim számára az őszinte beszéd. Hiszem, ha nagylelkűen, áldozatokat vállalva összefog tizenötmillió Magyar a nagyvilágból, akkor más nem zeti közösségekkel együtt egy virágzó otthont teremthetünk gyermekeinknek itt a Kár pát-medencében. Merjünk nagylelkűek lenni, merjünk áldozatot hozni, né pünk jövőjébe értékes vetőmagot szórni.


-

Kisebb test véri szeretettel, Csaba t.

E lem z ő

8

EKOSZ - EMTE

Néhány gondolat a Magyarországon kialakult válságról Magyarország súlyos, és egyelőre egyre mélyülő válságban van. Mind az országon belül, mind azon kívül számos “narratíva” igyekszik leírni a válság okait, megér tetni következménye it, és felvázolni a megoldás lehetőségeit. Ez a dolgozat szintén erre tesz kísérletet, bár kétségtelenül eltér a szokásos “main stream” megközelítési módok értelme zési ke retétől és foga lom-készletétől. Elsőként azokat a “rétegeket” kel lene megértenünk, amelyek ennek a válságnak a főbb dimenzióit adják. Amit ma a közvetlenül érzékelhető felszínen látunk, az egy akut politikai krízis, melynek közvetlen kiváltó oka a miniszterel nöknek az áprilisi választások után pártja legbelső elitje előtt elhangzott beszéde. Ebben a kormányfő brutális nyíltsággal be szél arról, hogy a választások előtt tudatosan tettek meg mindent annak érdekében, hogy a magyar közvéleménynek ne legyen tudomása a súlyos gazdasági válságról és annak fenyegető következményeiről. A beszéd nyil vánosságra kerülése azonban nem oka a válságnak, hanem inkább csak egy olyan “tektonikus hasa dék”, amelyen keresztül a magyar társadalom régóta elfojtott megoldatlan kérdései most egyszerre törtek elő, és kezdtek olyan örvénylés be, amelyet közvetlenül csak a botrányból már nem lehet megérteni. A társadalom-újratermelési válság mélysé gét jól jelzi az alábbi három adat: 2008-ban Ma gyarország népességszáma az 50 évvel azelőtti szinten lesz, vagyis újra az 1960-ban már egyszer elért 10 milliós lélektani ha tár alá süllyed. A népesség ál talános egész ségi adatai (mortalitás és morbiditás) a 40 évvel ez előtti szinten áll nak, amelynek a fő oka, hogy 1970 és 1995 között, szemben minden világ-trenddel, jelentős romlás ment végbe, így ma Magyarorszá gon minden évben 50%-kal többen halnak meg, mint amennyin születnek. És végül az egy aktív keresőre eső reálbér 2008-ban pontosan azonos lesz a 30 évvel azelőtti 1978-as szinttel. A magyar társa dalom tehát évtizedek óta tartó álta lános lepusztulási „lej tőn” mozog, a népesség kétharmadá nak életminősége a hatvanas évek szintjén van. Az 1990-es rendszerváltás kudarca döntően az, hogy e mozgást még fel is gyorsította, hisz nemcsak, hogy kielégítő válaszokat nem tudott adni ezekre a súlyos problé mákra, de a kérdéseket sem volt képes megfogalmazni. Így nem túlzás azt állíta ni, hogy Magyarországon a „rendszer - váltás rendszere” megbukott, újabb „rendszerváltás” nélkül nincs kiút a válságból. Röviden összefoglal va tehát a ma gyar válság három fő rétegből áll. 1. A felszíni réteg lényegében egy régóta látványosan súlyosbodó kommunikációs válság, a diskurzus válsága, amely most már „verbális polgárháborúvá” kezd eszkalálód-

ni. Ez azt jelenti, hogy a főbb társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális elitek között az elemi párbeszéd esélyei is elfogyni látszanak. Narratíváik inadekvát és inkoherens indulat-beszéddé kez denek válni, amelyet csak tovább ront a társadalom vesztes többségének amorf dühe, növekvő fruszt rációja, és az eliteknek az erre adott egyre hamisabb és egyre veszélyesebb vála sza. Ráadásul a diskurzus-válság egyre inkább csak arra szolgál, hogy elfedje a válság második szintjét, a rendszerváltás rendszerének a válságát. Ennek fenntartásában egyelőre azért van az elitek között rejtett egyetértés, mert legitimitását minden politikai erő a rendszerváltásból származtatja, a rendszerváltás rendszerének bukása így automatikusan azonos lenne a rendszerváltó elitek kollektív bukásával. 2. A második réteg tehát magának a rendszerváltásnak a válsága. A rendszer most azért bukik meg, mert inadekvát feltevésre épült. 1990-ben ugyanis általános egyet értés volt abban, hogy a nyugatias demokrácia, jogállam és piacgazda ság bevezetése kb. egy évti zed alatt minden fontos társadalmi-gazdasági problémát „automatikusan” megold majd. Nos, ez tragikus félreértésnek bizonyult, mind a “Nyugat”, mind a kelet-európai térség elitjei részéről! Kiderült ugyanis, hogy az „adekvát sorrend” éppen fordított lett volna. Először nemzeti megegyezés kellett volna az alapve tő kérdésekről (pl. demográ fia, egészség, nyugdíj stb.), és csak ezt követően, ehhez igazítva lett volna szabad elindí tani ma gát a rendszerváltás folyamatát. 3. A harmadik réteg a társadalmi újratermelés legalább ötven éve zajló folyamatos roncsolódása, „lejtője”. Ráadásul ennek a lejtőnek a legtragikusabb és legmélyebb ele me az az általános mentális, morális, intellektuális és spirituális válság, amelybe a magyar társadalmat a kommunizmus sodorta ugyan, de amelyre a rendszerváltás rendszerének vagy nem volt válasza, vagy ő maga is tovább súlyosbította e roncsolódási folyamatokat. Ilyenek a bűnözés, drogfogyasztás, családok szétesése, alkoholizmus, öngyilkosság, általánossá váló norma-szegés, korrupció stb. Mindennek inkább már csak következ ménye a demográfiai válság, az egészség-válság (Magyarország az Európai Unió „legbetegebb” országa!), és a nyugdíjrendszer vészesen közeledő összeom lása. A fő kérdés, hogy a fenti három válság-réteg milyen közös alapra épül, és hogyan lehetne tartós megoldást találni. A Magyarországon most akuttá váló és súlyosbodó válság végső, legmélyebb oka a globális hatalmi rendszer maga. Ennek bizonyítására a következő egyszerű szám-sor is alkalmas lehet: Magyarországon 1990 és 2005 között az egy ke resőre jutó reálbér mindössze 1,5%-kal nőtt, vagyis átlagosan ennyivel nőtt a tőke-tulajdonnal nem rendel-

kező döntő többség ré szesedése az általa megtermelt összjövedelemből. Maga az összjöve delem (GDP) növekedési üteme évi átlagban kb. 2,2% volt. A magyar gazdaságban ma már abszolút meghatározó szerepet játszó multinaci onális vállalatok adózás utáni profit ja viszont évente több mint 20%-kal nőtt. Ez azt jelenti, hogy a magyar gazdasági térben tevékenykedő szereplők között van egy olyan, amely abszolút erőfölényre tett szert, és mindent ő „diktál”. Márpedig aki „diktál”, az „diktátor”, és a rendszer, amelyben mindez végbemegy „dikta túra”. Ráadásul e „diktátor” által profitja után fizetett adóinak növekedési üteme alig érte el a 2.5%-ot évente. Diktátumai realizá lását részben az állammal, részben a számára „munkaerő és fogyasztóerőként” tétele ződő magyar lakossággal szemben az alábbi főbb hatalom-technikákkal érte el. Bár a multinacionális vállalatok a magyar munkaerőnek csak 15%-át foglalkoztatják, de egy beszállítói „piramis” csúcsán állnak, tehát közvetett módon mégis gazdasági kényszerítő hatalmat jelentenek a többség számára. Így a bérek alakulását döntően ők szabályozzák, ennek eredménye, hogy az egy keresőre jutó reálbér 2008-ban azonos lesz az 1978-as szinttel. Az államot folyamatos nyomás alatt tartva elérték, hogy az őket terhelő adók 1990 és 2005 között az egyharmadukra csökkentek, és ezzel 15 év alatt 80 milliárd dollár többletforráshoz jutottak. Hasonló nagyságrendű összegekhez jutottak a számukra előnyös (áron aluli) privatizációkkal, és a kikényszerített liberalizációval, ami csődbe juttatta az egyébként jól működő magyar vállalatok tömegeit. A különböző állami juttatások és kedvezmé nyek fő haszonélvezői szintén ők voltak. A magyar közvagyon mindezek nyomán 15 év alatt drá mai vál tozáson ment át. 1990-ben a közvagyon mai áron kb. 150 milliárd dollár lehetett, az állam nettó adóssá ga pedig 30 milliárd dollár. 2005-ben az állam nettó adóssága 70 milliárd dollár, a vagyona viszont már csupán 30 milliárd dollár. 15 év alatt tehát a magyar köz vagyon 160 milliárd dollárral csökkent. Mindezt a multinacionális válla latok erőfölényükkel visszaélve “szivattyúzták” ki a magyar társadalom ból. A magyar „köz”-t megtestesítő állam tehát teljes csődben van, és ennek okozója, a jelenlegi válság végső oka éppen az itt vázolt mechanizmus. Ezzel elérkeztünk a dolgozat legkényesebb pontjához. Annak kimondásához, hogy Magyarországon ugyan „de jure” létre jött a „demokrácia, jogállam és pi acgazdaság”, „de facto” viszont maga a rendszer két tucat globális óriásvállalat erőfölényre épülő „hatalom-gazdasága”, a „lokális” kollaboráns ä elitek ál tal működtetve.


E lem z ő

EKOSZ - EMTE

9

Csapó Endre

A fordulat ünnepe Ősi emberi kívánság lehet felülemelkedni zurös napok nyomasztó légköréből a felhők fölé a tiszta légbe. Jó érzés ezt megte hetni a ma emberének. Ott, a magasban, nemcsak a felhők takarják el, de a távolság is zsugoríthatja a gondokat, melyek a hazalátogatót nyugtalanítják, mert kívánná a változást, de tehetetlen. A kikapcsolódást ilyenkor egy útravaló könyv segít heti, de csak akkor, ha nem a mai kor magyar gyötredelme árad abból is. A könyv, amit választottam, az őskorba visz, azzal a szándékkal, hogy fel tárja azt, amire a hivatalos történettudomány ma még nem ad egyértelmű vá laszt, de igazán elfogadhatót sem. Az emigrációban élte túl az otthoni nehéz időket az őstörténelemmel való foglalkozás, népsze rűvé is vált sok esetben ugyancsak a jelentől való, ta lán tudatalatti elmene külés ösztönzé sében — kevés tudományossággal, túl sok lelkes ügybuzgósággal. A szólásszabadság helyreálltával im már Ma gyarországon is terjed a magyar őseredet kutatása, jobb körülmények között, már ami a tudományos alapon való hozzáállást illeti. A könyv, amiről szó van, a Melbourneben élő Cser Ferenc (az MTA doktora) és Darai Lajos (a filozófiatudomány kandidátusa, a magyar és egyete mes őstörténet kutatója és főiskolai oktatója) munká ja, címe: Magyar folytonosság a Kárpát-medencében. A hátlapon összegezik a kötet tartalmát: „Mindannyian mindig is éreztük: itt hon vagyunk a Kárpát-medencében, de most már tudhatjuk is, hogy itt élünk a kezdetektől, mert mi idevalósiak vagyunk. Itt születtünk, a sejti férfi tulajdonság-örökí tőink szerint már az őskőkorban, s azóta folyton ide kötődünk. Mindez a természettudomány bizonyos sága. Viszont ez a könyv a felmerült új, szenzációs geneti kai ada tokat régészeti, műve lődéstörténeti és embertani összefüggéseikkel egyez tetve tárja az ol vasó elé, aki így a magyar ősmúlttal együtt megismerheti az európai egyetemes őstörténe tet is.” A könyv figyelmeztet, hogy: „A törté nelemben az elit és az alatta élő, tevékenykedő nép, műveltségét és etnikai képét tekintve nem föltétlenül azonos. Miközben az alkalmazott gyakorlat szerint a történelem írott formája elsősorban egy-egy terület uralkodó elitjének a története. Ez érvényes a magyarságra is: a honfoglalás utáni Magyarország uralkodó elit je és letelepedett népe sem föl tétlenül azonos. A magyar műveltség a népi tömeg műveltsége, az ő nyelvük a magyar, míg az uralkodó elitről nem föltétlenül mondható el, hogy magyar nyelvű. Ezért az uralkodó elit legendáit, szárma zási történeA válság legmélyebb oka tehát az, hogy ez a globális hatalom-gazdaság olyan arányban zsákmányolja ki a magyar társadalmat, hogy az már önmaga elemi szintű reprodukciójára sem képes. Sőt, most, amikor az állam és a lakosság éppen annak érdekében adósodott el, hogy továbbra is magas színvonalú „munkaerő-áruval” lássa el az itt tevékenykedő multinacionális vállalatokat, őt újabb hatalmas forrás-megvonással büntetik. Erre irányul a miniszterelnök megszorító csomagja, amelynek választások előtti tuda tosan megtévesztő le tagadása és e tény napvilágra kerülése a válság közvetlen kiváltó oka. Szembesülni kell azzal, hogy a globális ha talom-gazdaság viszonyai között a ha zugság „strukturálisan kódolt”, hiszen minden politikai erő csak akkor remélheti a kormányra kerülést, ha „kol laborál” a „diktáló” globális erőkkel. Ha vi szont ezt nyíltan tenné, akkor ezek az erők ugyan szívesen látnák kormányon, de a vesz tes helyzetük el len tilta kozó polgárok nem választa nák meg. Minden politikai erő tehát a saját társadalmának reprodukciós érdekei és a multi-

teit sem föltétle nül kell azonosnak tekinteni a magyar műveltséggel.” A honfoglalás alkalmával végbement elitváltás szerencsés kimenetelű történelmi képződmény volt. Az 1848-as szabadságharc leverését követően egy újabb, ezúttal veszélyes elitvál tás folya mata indult meg, majd két világháborúban előbb a magyar állam fel darabolása, majd a megroppant magyar elit irtása, teljes ki szorítása következett be. Ma a nemzeti regenerálódás aránytalan és szinte reménytelen küzdelmet vív a bol sevista időkben diadalmas más keblű, idegen szándékú elit tel. Egy további idézet a könyvből: „A magyar honfoglalás sikerre vezetett, száz éven belül létrejött Európa legkorszerűbben felépített állama. A választott fővezér családja a vérszerződés alapján a nép örökös vezére, majd apostoli királya lesz. A Könyves Kálmán idejéből már ismert Szentkorona-eszme szerint azonban az országnak az uralkodó nem birtokosa, hanem a Szent Korona jelképes lénye egyesíti magában a területen élő uralkodó és nem uralkodó em bereket. Így ember nem birtokol em bert. Ugyanakkor minden alattvaló, és az uralkodó maga is a Szent Korona tagja. II. Endre idején született meg az Aranybulla, a király és a nemesi társadalom szerződése. A három részes terület a honfoglalást követően hatalmi szerke zetét tekintve egységessé vált, és azonnal Európa kulturá lis húzóereje lett.” Az idegenkeblű elit tagadja a magyar géniusz eme törté nelmi szerepét és jelentőségét, gyűlöli a keresztény erkölcsiséggel érvényesült nemzeti tradíciót, eluta sítja az ősi alkotmányosság egészét, számára a magyar történelem az őszirózsás forradalommal kezdődik, Kun Béla és Rákosi terroruralma szerintük csupán eltúlzott szakaszai a demokráciának. Nem igaz, hogy a mai magyar politikai fortyogásban két hatalomra törekvő ember nemtelen küzdelemmé fajult huzavoná ja al kotja a lé nyeget. A háttér ennél nagyobb és veszélyesebb. A két ember mögött két szemlélet sorakozik fel, azok egyike a bukott párt diktatúra sikeres egyé neinek érdekszövetsé ge a folyamatosság fenntartására. Nem igaz a liberalista hit tétel, hogy az állam sze repének korlátozásá val és a piac önfejlesztő mechanizmusával igyekeznek felpezsdíteni a gaz dasági életet. Nekik az állam útban van, de csak a gazdasági életben, annak a társadalom iránti gondoskodó szerepét nem szeretik, mert az korlátozza a harácsolást, de nagyon is kell a ne kik szolgáló állam, annak párt állami változatá ban, amíg az ä

nacionális vállalatok hatalmi érdekei között vergődik, és hazudik, de zinformál, többnyire mindkét félnek. (Hiszen a kormány nemcsak a köz véleményt vezette félre, hanem Brüsszelnek is hazudott, már többször is!) A vál ság tehát csak akkor oldható meg, ha a külső és belső elitek (magyar politikai és gazda sági vezetők, az EU vezetői, IMF, Világbank, hitel minősítők, globális média stb.) elfogadják az itt vázolt logi kát, és intézményesen együttműködve megpróbálják a rendszerváltás összeomlóban lévő rendszerét korrigálni. E korrekció lényege csakis az lehet, hogy megkíséreljük a globális szereplőket saját hosszú távú stratégiai érdekeikre építve „jobb belátásra” bírni. Ez azt jelentené, hogy átmenetileg akár profitjuk csökkentésével is, de hozzájárulnának a magyar társadalom általános reprodukciós válságá nak a megoldásához, amelyet végső soron az ő túldimenzionált profit-éhségük váltott ki. E megoldás ma még utópisztikusan hangzik, de ennél utópisztikusabb csak az az elképzelés lehet, amely a „main stream” re-


cept sze rint neoliberális „strukturális reformokkal” próbálja a helyzetet megoldani. Ezért az Európai Unió Bizottsága rendkívül súlyos hibát köve tett el azzal, hogy a szeptem ber elején benyújtott magyar konvergenciaprogram kapcsán meg sem kísérelte az e dol gozatban is vázolt narratíva szerint értelmez ni a ma gyar válságot. Ehelyett automatikusan a kényelmes megoldást választva teljesen a neoliberális narratívát tette magáévá, mintha ez abszolút evidencia volna. Vagyis evidenciaként fogadta el azoknak a globális ha talmi aktoroknak a narratíváját, ame lyek rövidlátó, cinikus gátlástalansággal kifosztot ták a magyar társadal mat, és most a válság következményeit az eddig is általuk kifosztot takra próbálják vissza hárítani. Ha az EU nem változtat ezen a megközelítési módján, ő maga is aktívan járul hozzá a magyar válság-folyamat eszka lálódásához, ami beláthatatlan követ kezményekkel járhat egész Európa számára.

2006. október 6.

Bogár László

10

E lem z ő

a hatalmuk biztosítéka. Olyan ál lam kell nekik, amelyben erős adóhi vatal és erős rendőrség működik. Buda pest utcáin bemutatkozott az erős pártállami rendőrség. Ne gondoljuk, hogy a szeptember 18-a (a Magyar Televízió elleni tüntetés) óta eltelt hat hét alatt fel lehetett ál lítani, felszerelni, ki lehetett ké pezni ezer rohamrendőrt, akik precíz vadsággal, következetes egyöntetűséggel, irgalmatlan ke gyetlenséggel nekiesnek honfitársa iknak, ütni- verni őket, fektükben rugdosni agyba-főbe. Ez az ÁVH-s tí pusú ha ramiaosztag a közel-ke leti terrorizmus fortélyaira ki képezve azonos a meg sem szűnt pártállami terrorszervezettel, melynek vérszom jas janicsárjai parancsra akár belelőnek apjukba-anyjukba is. Egy sem volt közöttük, aki ledobva fölszerelését azt mondta volna: én ezt a piszkos munkát nem vál lalom. Parancsnoksá ga is van ám ennek a gengnek, melynek tagjai azt állítják, hogy nem volt kegyetlenség, a felelőtlen miniszterek és a fő Hazudozó kijelentik, hogy a rendőrség csak végezte a kötelességét, megvédte a köztársaságot. Mert a köztársaság a hatalom, és a köztársaság ők maguk. A magyar szabadságharc 50-ik évfordulójá ra időzí tett társadalom elleni támadás megfontolt, kiszámított politikai célzatú volt. Vegye tudomásul a fasiszta nép, hogy az évforduló a kommunisták házi ünne pe, ahova érde mekkel lehet bejutni. Érezze a bunkó magyar, hogy van fegyveres erő, és figyeljen rá, hogy legközelebb élessel lőnek, vagy akár dum-dummal, mint ’56-ban. És az is benne van a számításban, hogy meddig lehet elmenni a terror alkalmazásában, mennyit bír el a külföld, az egykori győz tes háborús szövetséges hatalmak és az Egyesült Európa. Ha nem lesz ennek nyomós következménye, ha nem válik botránykővé ez a kormányzat, akkor ott mindent meg lehet cselekedni a néppel. Ha ez csak belügy, amit elintéznek azzal, hogy békéljenek meg a felek, vagy akár úgy, hogy: helyreállt a rend, a fasiszta lázadási kísérlet kudarcot vallott, akkor szép lassan vissza lehet hordani a terekre a bálványokat a szoborparkból. Gyurcsány Ferenc már korábban kijelentette, hogy: „nyílt hatalmi küzde lem zaj lik” az országban, amelyben egyesek megkérdőjelezik a parlamenti többség mögött álló pártok felhatalmazását arra, hogy a de mokratikus közösség résztvevői legye nek. Mi több, ami itt történik - jelentette ki a miniszterelnök - „az a rendszerváltás, ha úgy tetszik, a tárgyalásos forradalom alatt létrejött nagy politikai-történelmi kompromisszum megkérdőjelezé se”. Igen, itt van az eb elhantolva. Hatalmi küzdelem folyik, a pillanatnyi parlamenti közösség mögött álló politikai és gazdasági elit teljhatalmának véglegesítése érdekében. Ami pedig a rendszerváltást illeti, az a bizonyos kerekasztal háromszögű volt, amiből kettőn a kommunisták ültek, a harmadikon pe dig akkori árulói, olyanok mint ma Boross, Dávid, Katona és Herényi. Az a „nagy politikai-történelmi kompromisszum” egy nagy hazugság volt, „aki nincs jelen, az nem partner” alapon, márpedig a nemzet nem volt jelen a többségében pártemberek paláverén. A ha zudozó, népelle nes, lövető Gerő-utód bármit elkövethet a jövőben, a három parlamenti utódpárt kiáll mellette. Ebben a „kompromisszumban” a nemzet ellenzékben van, többségi védelem nélkül, kisebbségi uralom alatt. Mint egykor a népellenes népi demokrá ciában. Fordulat jött létre ezen az ünnepnapon. Ezt egy derék asszony, Hegedüs Zsuzsa szociológus állapította meg a Hír TV vendégeként: „Itt nem két Magyarország van, hanem mint ha két ország lenne, két univerzum. Az egyik oldalon egy hivatalos ünnepség zajlik, ahová egyetlen hétközna pi embert nem engednek be. És átmegy a néző a másik csa tornára, és azt látja, hogy nem csak, hogy oda nem engednek be egy hétköz napi em bert, hanem az 500—800 méterrel távolabbi utcákból is kardlappal, gumigolyókkal, vízágyúval és paprika könnygázbombával kergetik el őket. Azokat, akik — mint Magyarország lakosságának többsége — úgy gondolták, hogy október 23-a az ő ünnepük. Ehhez képest nemhogy elkergetik őket, hanem gyakorlatilag csatatérré vált az egész belvá ros. Amit hétfő este élőben, azonnal látott a magyar társadalom, az pontosan az, amiről én évek óta beszélek: teljesen elkülönült a hatalom világa, ahová nem engednek be senkit, és egészen másutt van a hétköznapi em berek világa, akiket abszolút elfogadhatatlan módon kikergetnek a saját városukból” — tette hozzá a szociológus. „Utána még azt is hallhatják, hogy a mi niszterelnök azt mondja: a radikális ki sebbség terrorizálja az orszá got, akit a többség nevében - aki a rendet akarja - ki kell kergetni. Na most akkor van két rossz hírem a miniszterelnök úr számára, bár ez őt nem szokta na gyon érdekelni. Először is az 56-os

EKOSZ - EMTE

forradalmat egy pici kisebbség kezdte el, nevezetesen azok a diákok, akik elindultak a Bem térre és utána elmentek a Parlamenthez. Soha sem milyen jog, szabadságjog, emberi jog, önmeghatározási jog, kisebbségi jog nem kezdődött más képp, minthogy egy kisebbség az utcán elkezdett érte harcolni. A demokráciában egyetlen lépés sem jött másképp, minthogy az utcá ról egy kisebbség felvállalta azt, hogy problémát csinál belőle, megszervezi magát, és vállalja akár azt is, hogy belelőnek.” Gyurcsány és az őt követő politikusi különítmény túlment a türelem ha tárán. Valóban hatalmi küzdelem folyik. Ha síkraszáll a sérelmet szenvedett nép, ha úgy tetszik a demokrácia, a hazudozók, fosztogatók önkényuralma ellen, akkor 2006. október 23-a a fordulat ünne pe volt. Akkor elkergeti a nép Gyurcsányt és terrorista, népverő rohamcsapatát. Akkor megindulhat a nem zeti elkötelezettségű magyar elit új honfoglalásra. Úgy legyen! Csapó Endre kapta az idén a Bethlen Gábor Ala pítvány Teleki Pál-érdemérmét. Lapunk tisztelettel gratulál a kitüntetettnek!

Farkas Árpád

EGYSZERŰ Mert kebledre betegen mentem, s találtalak még betegebben, megvirradt lázban égõ orcád, óvlak hát, kicsiny Magyarország. Mennyi bigottság, s mennyi átkot ont abroszodra külkocsmátok, hol lumpol, rabol, vagy csak szájt tát csökött néped, kis Magyarország. A nagy Söntésben sokan állnak, s tán szíved sorsán muzsikálnak, de ginre, koncra les a zsebrák, szánlak, ó, kicsiny Magyarország. S kik éldelnek csak csirkelábon, azok lesik, fönn merre álomkószál a jövõ-menõ jószág. Gyötörlek, árva Magyarország. Ha éhes voltam, ennem adtál, ha fáztam, kínnal betakartál, de takarómat elloptátok, s majdnem e kis Magyarországot. Erdélyi volnék, malomkõ van nyakamban, úszni így tanultam, s világtengeren vérem átráng véled, te tutaj-Magyarország. (1992)


EKOSZ - EMTE

E lem z ő

11

Magunk közt szólva Sajnálom, de itt megint vala mi tévedés lesz. Autonómiánk, az ábrák szerint nincsen. És még sokáig nem is kapunk ilyet... Ezt világosan megmondták az il letékesek s a megmondó embe rek. Minden olyan fórum és hivatal, ami alkalmas lenne elfogadni és törvénybe iktatni az Autonóm Székelyföldet, maga biztosan hárít, lekezel vagy fe nyeget, de abban teljesen egyetértenek, hogy Romániában bármi igen, de ez nem történhet meg! Az alaptörvénynek gondja volt rá, hogy eleve kizárjon minden ilyen lehetőséget. Ennek az Alkotmánynak a népszava zási maskarádéján pedig az RMDSz kampányolt, teljes mellszélességgel mellette, az érvényességi küszöbön éppenhogy áttusz kolva azt! Nem úgy a székelység teljes önrendelkezésének égető és valós (nemze ti)ügyében. Saját érdekei(n)ket, a lehető legfelsőbb szinteken (ha kell, önmagunkkal szem ben is meg)védő szervezet szövetségi elnöke, - aki a döntés szerint természetesen sosem volt besugó, sem szekus, sem másmilyen kolla boráns - ugyanaz a Markóbéla Pál mégis mintha egyre határozottabb hangon idézné meg és beszélne a “lehetetlen” eljöveteléről. Különösen akkor, amikor - elhanyagolható megvalósulást körvonalazó következményekkel, de jókora kampányizű hatáskeltéssel - “ma gunk közt szól va” ezt bátran megtehe ti, mert mindenki ezt akarja hallani... még tőle is. Ennek a velős diskurzusnak már jóval e pálfordulás előtt mások által bejáratott szókészlete és gyarapodó befogadó közönsége van... Ezt a felfokozott türelmetlensé get és lelkes vágyakozást kell, mint potenciális “humán erőforrást” visszavezet ni a szövetségi mechanizmusba és befogni a szavazógépbe. Az előrehozott választásokra - aminek ő ilyeténmód elébe megy (persze nem a teljes, gőgös, magabiz tos vezérkarral együtt), kifogva az élénkülő szelet, s lefutva a kötelező köröket egy újabb pengeéles küszöbön való áttáncoláshoz a román érdekek és parlament térfe lére, - annyira megérett a belpolitikai helyzet, hogy nem marad más hátra: azt kell összeterelni és meglovagolni, ami van. Arra kell elmoz dulni, amerre indulni látszik a székely sereg, aztán az élre állva jöhet a szokásos vargabetű. Ahogy eddig is történt tizenhat, részben elfecsérelt, sok te kintetben végzetesen helyrehoz hatatlan éven át a megvezetett erdélyi magyarsággal. Amit autonómia-ügyben a szövetségtől a választások után remélhetünk, az nem fedi majd azt, ami addig sokszor elhangzik, füleinknek is oly kedvesen: egé szen más lapra fognak ezek tartozni a beszámolókban, s az elszá moltatásnál. El maszatolódik és kiürese dik az autonómia-kurzus is, ha nincs hitelt érdemlő képviselet, s így nem lesz egy mindenre elszánt összefogás. Elhiheti-e még fenntartások nélkül kétezerhatban minden öntudatos, magyarsága múltját és jövőjét felvállaló erdélyi magyar, hogy végre van ki képviselje az igazi megoldást, és egyemberként mögéje áll?!. Egyelőre még ott tartunk, hogy az RMDSz legfelsőbb szinten csak most kezdi meghallani és elismerni a már régen kinyilvánított autonómia-igényt. Azt is csak fél füllel és szelektíven, sokszor fanyalogva, lekezelőn gunyolódva és megbélyegezve a követelőzőket... De jobb híján ösztökélni kell őket alulról, amíg átlendülnek a testhezálló magánérdekpolitikán, mely oly hasz nos és kellemes, így általánosan művelt egy hirhedten kleptokratikus Romániában... Hatni kell rájuk, amivel csak lehet (ha még lehet..., hiszen ők már a bukaresti politikai iskolán kikupálódott profik), amíg felvállalják, megszervezik és hangosan kimondják a Székelyföldi Autonómiát! A gyémánt is csak nyomás alatt terem. Szép és komoly dolog az autonómia formákról elmélkedni, magunk közt szónokolni az erre hivatott civil fórumokon, megragadva az alkalmat minden népünnepélyen, kapóra jött történelmi megemlékezésen, s éppen egy igazi irodalmár politikus tudhatja a legjobban, hogy ha hiszünk a jövőnkben, bízunk önmagunkban, ebben nincs is semmi paródia...( Hisz ő is ezt műveli...) De van annál több

2006. december

tragikus súllyal alázúduló nemzeti (sors)kérdés. Amire alig jön felelet: - Hogy is van az, hogy a civilizált Európában még kisseb népcsoportoknak is ki járhat az önrendelkezés a legteljesebb jogosítványokkal, csak a székelységnek nem?! Szabad városállamok, her cegségek, törpeállamok, saját parlamenttel rendelkező autonómiák vannak Nyugat-Europában, de innen ke letre csak vörös birodalmak és óriás diktatúrák! Mi ez? Rosszul be tájolt honfoglalás?! - Hogy is voltak képesek annyira egységesen, öntudatosan föllépni és a közös ügyért áldozatkészen kiállni a szóban forgó kissebbségek tagjai, a köznéptől a képviselőkig, veze tőkig?! Megkérdezhetnénk őket és lemásol hatnánk a receptet, hogy gyakorolni lehessen ezután Erdélyben is. Ezt Bukarestben úgysem tanítják, csak az ellenanyagot fejlesztik s oltják a népbe! - Hogy lehet, hogy mi nem vagyunk képesek vegytisztán megfogalmazni és határozottan előadni legégetőbb létfontos ságú alapköveteléseinket a román és a nagyhatalmak felé semmilyen szinten? Csak ma gunk mondjuk és hall juk azokat, egymás közt rágódva és marakodva, bánkódva az eredménytelenségen. Ha nem ismerjük fel idejében a közös ügyet, ha nincs akivel kiállni és tenni szabadságunk érdekében, nem kell látnoknak lenni ahhoz, hogy megjósol juk, milyen jövőt készít ez a jelen. Sok hasonló kérdést lehet feltenni, amikor magunk között vagyunk és megvilágosodni akarunk. Minden helyénvaló és letisztult, lényeges kérdésre világos és ki kristályosodott, jól felfogható és követhető válaszok születhetnek Ezért nem baj, ha mindent, ami minket illet, együtt megbeszélünk. De jobb, ha egy bölcs intést megszívlelve vá gunk bele az önrendelkezés ke serves te remtésébe: “aki nem hajlan dó áldozatot hozni semmiért, az végül mindent elveszíthet”. (Kiemelés a szerk.-től.) Nem ha zárd szerencsejáték a nemzetek közötti élet feltételeinek, azok irányitásának megszerzését célzó ál landó küz delem! Az autonómiát sem lehet elnyerni csak szónoklatokkal vagy jó magaviselettel. A Román Nemzeti Lottótársaság ilyen főnyereményt eddig sem hírdetett, és ezután sem fog, az “hét szentség”, székelyesen szólva! Még az RMDSz hathatós támogatásával, de még az effélékben teljesen érdektelen EU kedvéért sem... Ha majd a valódi “néphatalomnak” is akkora szava és törvényes joga lesz (ez az alaptézis, ha igaz...), mint a nagyhatalmaknak, akik felettünk örökösen és szenvedélybete gen leosztják a lapokat velünk mit sem törődve, akkor talán vastagon kirajzolódhatnak a Székelyföld valóságos autonóm tartomány körvonalai. Addig azonban csak sa ját ma gukra számithatnak az erélyi magyarok, amikor úgy döntenek, hogy lépnek: ezután saját kezükbe fogják venni az eszközöket, s a sorsuk ceruzáját... Itt a Székely Nemze ti Konstituciót már ötszáz éve megírták. Ha marad székely, aki népe iránt elkötelezőnek, de magától érthetődőnek és önmagára is érvényesnek tekinti ma is annak szellemét, akkor talán magam sem tévedek, ha sza bad Székelyföldben gondolkodom és reménykedem. Akkor még mi is megérhetjük, hogy mindjobban megérik rá az idő és elkezd nekünk teremni ezen a Máriás helyen ... A da lai Láma szerint a magyarok előtt szép, fényes jövő áll, s egy buddhista mondást idéz ve, így bíztat : “kilenc kudarc tulajdonképpen kilenc próbálkozást jelent”... Tibet és Székelyföld... két külön hagyomány, és mégis sokban hasonló világ.“Alig szabadság”, csupa “bölcs sztoikus ság”. Fohász és csoda várás... Mégis úgy érzem, itt előbb-utóbb, de valaminek lennie kell! Marosvásárhely, 2006.október 23.

PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

-

Iszlai Lajos Csaba

Levelek Európából

12

EKOSZ - EMTE

Szász István Tas Naplójegyzetei

Szolzsenyicintől Katona Józsefig „A kommunistáknál kártékonyabb és veszé lyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemel lenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így hív: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lé lek; egészséges szelle mű európai em ber nem lehet kommunista. Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozga lom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása úgy kívánja.” (Alekszandr Szolzsenyicin) A kommunis ta neve lésen felnőtt ka pitalista pedig ugyanígy gondolkodik és él. Nincs jobb kapitalista a volt kommunistánál. Mondhatnánk, ha egyáltalán szükséges lenne Szolzsenyicint aktualizálni. De hát tudjuk mi ezt jól. Vagy mégsem? A kísérlet megtörtént. A nagy reménykedéssel várt győz tes helyhatósá gi választás is a múlté. És mi történt? Globálközönyre és bamba belenyugvásra nevelt népünk csendben tűr tovább. A né hány ezer tünte tő ki tudja meddig bírja? Tiszta szándékaikat provokátorok, megosztottság és Havas park amatörizmus gyengítik. Ne le gyünk önmagunkhoz őszintétlenek. Ha az országban hallga tó tömegből egy igazi átlagos „tömeg egye det” emelünk ki, és azzal beszélünk, ma sem tudja megérteni, hogy mi is történik. Az a legtöbb, ha azt érzékeli, hogy van segé lye, esetleg munkája vagy sem, hogy mennyi vel csökkent a fizetése, vagy mennyit emelkedtek az árak. Főleg a cigaretta és a sör ára. De ilyen irányú aggodalmai könnyen „megdumálhatók”. Ő a ha zugság legfőbb célcsoportja. Ő a választásokat eldöntő legfontosabb ember. Belőle kell sok, minél több. Keserű megjegyzés, lehet akár sértő is, de akinek nem inge ne ve gye ma gára. Az orszá got zsákmánynak tekintők tábora most is ebből a tömegből él, s ide szeretné süllyeszteni az ország döntő többségét. Azok pedig, akik e szint fölé emelkednek, akiket e szint fölé kénytelenek engedni, a szükséges rosszhoz tartoznak. Ezeket részben meg lehet venni, de vala mennyit képtelenség, részben meg lehet osz tani, de valamennyit nem lehet. Ugyanakkor nélkülözni sem tudják őket. Marad a régen bevált módszer modern, bújtatott formája, a félelem keltés. Azt sze retnék, ha félnénk. Féltenénk a bő-

rünket mint állampolgár, akit az utcán ok nélkül letartóztathat a rendőrség és megfelelő verés kiosztása után bíróság elé hurcolhat. Féltenénk a jövőnket, mert állásaink is veszélybe kerül hetnek, ha ki derül, hogy nem vagyunk lojálisak. Féltenénk a javainkat, mert a hatóság keze oda is elér. És féltenénk családunkat, bará tainkat, akik miattunk kerülhetnek bajba. Mi ez, ha nem dikta túra. A modern gyarmatosítással a modern európai rabszolga ságba befogadott országot, az ezt szolgáló elit modern dikta túrával tartja kezében. Ezért volt igaz az a de magógnak és populistá nak nevezett figyelmeztetés, hogy a tavaszi választá sok az utolsó esély. Az egyenes gerincé ről neve zetes nyakas, forradalmár magyar népet Trianon traumája, az ezt követő megszállások keserű tapasztalatai, és 56 legravaszabb módon történt fe ledtetése – a Kádár korszak – va lóban „birka néppé” tette. Ezt nem én mondom, ha nem nap, mint nap hallom úton-útfé len a még gondolkodó emberektől. Átlépem a ha tárt és a nép fiai más hangon szólalnak meg. Szavuk saját szellemi termék. Mérle gelnek. Vagy csak én vagyok elfogult? Esetleg szemfényvesztően szerencsés találkozások sorozatának ál dozata? Nem tudom. De ha otthon járok Erdélyben, újra meg újra ezt érzem. Va laminek kell lennie benne. Nagy baj van ma Magyarországon, és fogy a remény. Az arcátlanság üli torát, s szemünkbe röhög. Keresném a kor hasonmását múl tunkban, s Katona József nyomán a gaz merániakra gondolok. Csakhogy Tiborc már nem képes panaszát megfogalmazni, inkább még egy kísérletet tesz, hogy galambfiakat orozzon el az úr magasra dúcolt kerítéséről. A Petúrok elbuktak s közöttük többen is ál-Petúrnak bizonyultak, provokátorok vagy időzített bombák vol tak csupán, belső rombolást szolgáló eszközök. Bánk pedig véget nem érő vitát folytat Gertrúddal a nagy buli után, s még nagyobbak előtt. A király meg nem keresztes hadjá ratban van, megérkezését hi á ba is várjuk. Azt sem tudjuk, ki is ő, létezik-e vagy csak reméljük azt? S ha meg is jönne, mit tenne? Hiszen a me ráni asszonyt egykor ő választotta párjának. A nagy nem zeti drá ma szereplője ma egy egész nemzet. De ki fog tapsolni a végén? 2006. október 16.

Nem hiszik, amit látnak avagy sikeres forgatókönyv A döbbenet még nem oldódott fel bennünk. Pedig csak az történt, amire számí tani lehetett. Ha még voltak illúzióink, hogy Európa mindentől, ami nem demokratikus, megvédi állampolgárait, ismét csalódnunk kellett. A szerbiai bizottság puhasága, a szlovákiai kilengések tétova kezelése után, íme mi történt, amikor egy Unión belül épül gető (poszt)kommunista diktatúra durva arcáról le hullt a szűzi fátyol. Bizony semmi. A segélykiáltás, a felháborodás, akárcsak ötven évvel ezelőtt, pusztába kiáltott szó ma radt. Európa is átvette kényelmesen a felszín alatt terjesz tett csalóka ma gyarázatot: az egyik tizenkilenc, a

másik egy híján húsz. Mindkét oldal kap egy-egy fejcsóválást. A bi zonytalan – sze mét még most is törölgető – állampol gárnak is jól jön, hogy ismét elodázhatja a döntést, a felelősség felvállalását saját és utódai jövője dolgában. Okosan szuggerált álláspont, hiszen közben a karaván haladását még ugatás sem zavarja. A rövid idő alatt balliberális diktatúrává fejlődött modell eddigi profi megvezető módszerei után, most már minden újabb lépése a félelemkeltés felé mutat. Ha nem elég a közöny, jöjjön a félsz is! Október else je nagy válasz tási győzelmét a vesztesek könnyedén lese perték az asztalról. Egyetlen hátrányát a hívek zsákmányszerzése terén majd tapasztalható apró akadályokban fedezték fel. A


EKOSZ - EMTE


szakminiszternő azonnal reagált, s megnyugtat ta a sivalkodókat. Ő majd tudja mi a teendő. Ennyi. A többi szóra sem érdemes. Aztán jött az 50 éves évforduló. Az az ünnep, amelyik az egész vi lág tekintetét felénk fordította. Újabb alkalom lehetett volna ez annak felmutatására, hogy van itt egy igazi többség, egy olyan, amelyről megfeledkeztek. Mi sem bizonyítja jobban a globalizációt ki szolgáló posztkommunista elit fontosságát azok számára, akik buz gón támogatták hatalomra kerülését és hatalmon maradását, mint az az elnéző magatartás, amelyet most tapasztalunk. Ha az „öszödi beszéd” egy nagy hangkísérlet volt, most a te levíziók képernyőin pontosan követ hető erőszak lát ványát nevezhetjük a nagy képi kísérletnek. A mi niszterelnöki szörnyű hanganyag keltette felháborodást visszájára fordították, s azok, akik annak az ol dalnak a támogatói, bi zony nem rendültek meg tőle. Mi több, akadt, akit hasonló gyökerei miatt ez csak megerősített addigi irá nyultsá gában. Az erőszak rémes ké peinek hatása sem volt elég. Ha elhihető a közvélemény-kutatói információ, a fent említettek a rendőrséggel is egyetérte nek. Amit saját szemükkel láttak, azt is letagadják. Önmaguk előtt is. Maga Gönczöl Katalin jelenti ki a képernyő nyilvá nossá ga előtt, hogy ő az összes TV adót követve nem látott semmi elítélnivalót. Ne ke rülges sük a ká sát. Itt nem vár hat juk, hogy az elkövetők

13

oldalán állók igazat mondja nak. Azt mondják, amit monda ni uk kell. Egyesek ta lán még azt is látják. Nem le het ez másként, hi szen az egész esemény sor egy pontos forgatókönyv alapján zaj lott, órá ról-órára előre tudtuk, mi kö vetke zik. Mi ért nem csak a téren ma ra dókkal foglal koz tak, s mi ért bőszí tették fel a tömeget, hogy az tán a nagygyűlés felé szorít sák, ahelyett hogy a két ese ményt egymástól elválasztot ták volna. Ha van valami, amit nem értek, az az, hogy erre miért nem gon dolt az el lenzék vezérka ra. Hogyan le het sé ges, hogy az őt tá moga tó tömeggel együtt be le sé tált a csapdába? Az ellenzék vezére e napokban két ségbeesetten ébresztge ti Európát, s vállalja a hálátlan feladat kocká zatait. Európa érdekei azonban mást kívánnak. Támogatást tőlük hiába várunk. Az, amire a hazugságtól megundorodott magyar az ünnepi erőszak kapcsán gondol, főbenjáró bűn. Mire lehet hát számítani? Vajon meg kell várni, amíg az ország olyan mélyre süllyed, hogy már gyarmattartóinknak sem lesz érdeke az őket kiszolgáló elit támogatása? Most egyelőre a hurkot szorítják, és képünkbe röhögnek. A félelemkeltés és kifárasztás taktikájának sikeressége kísért. Vezető francia lap szerint az Astoriánál 4000 ember hallgatta Orbán Viktort. Európa még csak nem is csendes. Megtanult maga is hazudni. 2006. október 26.

Hosszú rideg ősz Ferivölgyben November 7. és november 4. szoros összefüggései foglalkoztatják ilyenkor az embert. Egyáltalán az őszi borongás rá nyomja bélyegét hangulatunkra. Ekkortájt, október 6.-tól olyan elgondolkodtató évfordulók sorakoz nak a magyar naptárban, melyek kemény múltat, za varos je lent, s ködös jövendőt kutató gondolatokat ébresztenek. Az tán az álmatla nul elmélkedő kimerül az egyre söté tebb gondolatsortól, és mindent lezár a som más: itt élned s meghalnod kell! Si ral mas ál lapot ban van a ma gyar és mi közben okot kutat, iga zán csak az önvizs gá lat ke csegtet het eredménnyel. A raj tunk kí vü li okok, és az okozók meg ne ve zé se a mai világ irányza tokkal való szem be he lyez ke dést je lenti, azt vi szont ti lal mak, rágal mak, ártal mak védik a kuta tó sze mek és szó ki mondó szá jak ké nyel met lensé get oko zó (an nál eddig még soha többre nem jutó) ha tá sa itól. Az anyaország a sira lom völ gyéhez lesz hasonlatos. A nagyhangú könnytelenek ezt az állapotot csak tetézik. A bajok egy névhez kötődnek, de sajnos az ellene felvonuló erőknek tudomásul kell venniük, hogy ő csak egy készséges eszköz. Nevét kiejtve, ne vezhetnénk az országot most akár „Ferivölgynek” is, de túl egy erre szánt mosolyon rá kell jönnünk, hogy az igazi névadók nála sokkal többek, és még veszedelmesebbek. Ők azok, akik az eladott Ferihegy százmilliárdjain osztoztak, s akik az egész „völgynek” hasonló sorsot szánnak. Mit te het egy kicsiny ország ebben a helyzetben? Van-e esélye, hogy legalább a fejét felemelhesse anélkül, hogy piros vér follyék a pesti utcán? Erre a kérdésre kere sik ma sokan a választ. Egyesek visszahúzódva és az egyre nehezebben megfizethető melegben, otthonaikban ülve, mások kinn a nedves és szeles fővárosi utcákon. A fe lelet még várat magára. Az a lendület, amely a balliberális gátlástala noknak a jobboldalt végleg tönkretenni óhajtó szándékát hordozza, ma még töretlen, és ha kell, minden eszközt felhasz nál.

Mennyire ismerős az erdélyi ember számára az a ke leti, levantei módszer, mely a saját bűnt nagy hangosan az ellenfélre ruházva megy tá madásba, a szé gyenkezve és zavartan védekezés helyett. Saját aljassága miatt nem áll egy percig sem szemlesütve, hanem máris lendül a kar, s a vádló mutatóujj reádmered. Eszembe jut a nemrég elhunyt „nagy román gondolkodó”, kinek már hírek szerint szobra is van, s aki Erdélyről írott borzalmas és mocskos vádakat tartalma zó „szózatában” odáig megy, hogy Ma gyarország „tri anoni szerencséjét” em legeti, s azt az zal indokolja, hogy annak idején hi vatalból kiküldött magyar prostituáltak szolgálták ki a Párizsban lebzselő diplomatákat. Eddigi ismereteink sze rint ez fordítva volt. Na mármost, ha ezt a prostituált történe tet összehasonlítjuk mondjuk a magát prostituáló ma gyar rendőrség körüli vitával, azonnal kiderül a módszer azonossága, a saját bűn másra vetíté sének módszere. A rendőrök beöltöznek tünte tőnek, provokálják saját kol légáikat, majd azok visszaprovokálnak, s gyanútlan áldozataikat rávezetik a békésekre. Így aztán már akkora tömeget lehet megfélemlíteni, ami rányomhatja bélyegét az ellenállás további sorsára. Aztán a nagy felhá borodás miatt összegyűlt nyomozati anyagot titkosítják. No nem sokáig. Azt a ré szét, amelyet ügyes csúsztatás sal az ügy fordított fénybe való beállí tására felhasználhatnak, feloldják a titkosítás alól. Ami kellemetlen és a való igaz ságot bizonyító adat, azon 80 év múlva, eljövendő történészek csám csoghatnak majdani dolgozataikban. Kit érdekel ez ma? Az egészet kezében tartó „levantei levente” azonban néha még ennél is merészebb. Hiszen az őt hűségesen szolgáló életrajzíró művében nem vár 80 évet. Máris beismeri a „23 millió dolgos román beözönlé sének” és a „Kövér kötél” tovább sodrásának ötlete iben, azok kidolgozásában vállalt részét. Már szinte tetszeleg az ilyen szerepekben. Hát így élünk mi most az őszi didergésben Hunnia maradék földjén, s tűrjük, hogy fentnevezett vezérel jen minket – akár elveszejtésünk árán is – sa ját csillagának ösvényein. 2006. november 6.

Hol van a magyar politika aranycsapata? Kedves Otthoniak! Hát így megy ez Európa küszöbén! Brüsszelben kiállítás a világ csodája multi-kulturális egye temről, otthon meg ta possák a távoli nagyázsiai múltból érkező nyelven fogalmazott feliratokat. Még csak nem is tehetnek róla, hiszen a közeli kisázsiai ere detű ortodox xenofóbiát senki sem kérte szá mon szegénye ken, mi közben Európa felé ara szoltak. Nem történhetett ez

másként, ugyanis valójában nem is kel lett araszolniuk a várva várt cél felé, inkább Európa kúszott lassan feléjük, s ezenközben a mi reményeink is elúsztak. Egy, a modern világba igyekvő nemzet szívós makacssággal akarja oda magá val vinni hagyománya inak legavittabb és legelfogadhatatlanabb kolonca it. Többről van itt szó, mint bel politikai játékról. Nem csupán a szaä

2006 december PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com


14

lonnásra zsírosodott nem zetiségi kártyát csapkodják időnként a fokhagymaszagú asztalra. Nem csak az elmaradott tömegek megnyerésé nek szokásos módszerét alkalmazzák. Itt zsigeri gyűlölet, és a homogenizálás legyőzhetetlen vágya él minden szinten. Nyilvánvalóan nem voltak ké pesek felfogni, hogy mire ez si kerülni fog, akkorra hátránnyá válik. Lihegve, álságos mosolyuk alatt égő gyűlöletükkel törnek a cél felé. A táblát nem be tiltják, nem leszerelik. A táblát törvénybe foglalják, majd leve rik és megtapossák. Mennyire benne van ebben minden, amit eddig is át kellett élni velük való kapcsolata ink során! Az Uniónál kiállítás, otthon kirúgás. Sajnos nem lehetnek kétsége ink, hogy a nagy homogenizációs terv nem tartozik a kimondott utópiák közé. Számos jel mutatja, hogy szépen haladnak előre. Még lenne esély a megakadályozására, de nem találjuk a megoldást. A széthúzás, a külső segítség hiánya és főleg fogyásunk számos okozója van ennek hátterében. Nem csoda tehát, ha sietnek. Érzik, hogy most van esély célegyenesbe fordulni és végleg le hajrázni minket. Ugyanakkor a világ semmivel sem okosabb, mint volt az első világháború, majd Trianon idején, mint volt a má sodik világháborúban, s utána az ámítás iskolapéldáit bemutató házaspár korában, mikor azok kétfelé is tudtak színjá tékot rendezni. A mohó Unió nyilvánvaló, hogy ma sem szereti, ha bármi is akadályozza előreha lad-

EKOSZ - EMTE

tában. Minket nincs ideje meghallgatni és megérteni, őket nincs ideje megvizsgálni és meginteni. Így aztán megy minden a maga útján, s ma is azok a módszerek hatnak, mint a történelem során már annyiszor. A nagy érdekeket kellene látni, s azok mentén keresni megoldásokat, de ehhez egy egységes kárpát-medencei magyarságra lenne szükség, és az elszakított területek elkötelezett vezetőinek egy elkötelezett anya országi kormánnyal való szoros együttműködésére. Ilyen feltételek mellett Európa még jelenthetne megoldást. A mai helyzetben azonban erre semmi esély. Ahogyan – most egy szomo rú haláleset folytán ismét aktuálissá vált – aranycsapatunk az évszázad folyamán egyszer összeállhatott egyazon időben, úgy a Trianon utáni száz évben is le hetne esély arra, hogy egyszerre legyen mindenhol el köte lezett vezetője a magyarságnak. Akkor lehet ne az ellenfelek ka puját bevenni, és elégedetten pillanta ni az eredményjelző re. A ma gyar politikai élet csodacsatárai azonban nem tolakodnak a pályán. Magányos tehetségek pedig nem alkothatnak aranycsapatot. Mi azonban várjuk a csodát. De mi lesz addig? Va jon visszasorol nak a megyei bajnokságba, s ha lehet, még meg is bírságolnak? 2006. decem ber 2.

Kovács Gábor

Nemzeti Dal 2006 Száz évek távolából szólnak hozzád Õseid, kik rád hagyták hazád. Asszonyt és a gyermeket – a jövõ életet – A halál ellen karjuk óvta meg. Itt állsz a Haza életének keresztútjánál, A jövõ nemzedékek sorsa most terajtad áll! Ha szívedben félelem, vagy kétely az úr, Tudd; az éjben ezer csillag gyúl! Ezer õsöd példája vezesse lépteid, S mint csillagot, követnek véreid! Itt állsz a Haza életének keresztútjánál, A jövõ nemzedékek sorsa most terajtad áll! Hány bölcsõt ringattak itt féltõ kezek? Hányszor dübörögtek fegyverek? Mennyi élet lobbant el, hogy megszülethessél, Az Örök Élet része lehessél? A hõsök minden áldozata gyermekeikért A jelen bátor tetteivel kapja értelmét!

Sorsod a Mindenható mérte reád, Tudnod kell, hogy mit vár el Hazád! Nyitnod kell egy kaput, melyen át a magyar nép A megbûnhõdött jövendõbe lép! A hõsök minden áldozata gyermekeikért A jelen bátor tetteivel kapja értelmét! Századok távolából halld meg a szót, Fogadd szívedbe a bíztatót! Egy hangon szól hozzád most a múlt és a jövõ: - Cselekvésre fordult az idõ! Úgy állj az igaz küzdõk közé, hogy akkor se add fel, Ha véráldozat, amit értünk holnap hoznod kell! Sorsod a Nemzet sorsa – így rendeltetett, Nincs más utad, mely tovább vezet! Nyitnod kell egy kaput, melyen át a magyar nép A megbûnhõdött jövendõbe lép! Úgy állj az igaz küzdõk közé, hogy akkor se add fel, Ha véráldozat, amit értünk holnap hoznod kell!

Örök fény, örök láng éltet Magyarország! Örök tûz, örök láz, örök bizonyosság: Megtartó erõ és hit, mely lángol ezer éve már, Fiainkban lobog majd tovább! Fordítsd a fénybe arcod, Hazám! Szálljon a napfény áldása reánk! Új nemzedékek lépnek elõ, Készül egy boldogabb, szebb és jobb jövõ!


EKOSZ - EMTE

1956-2006.

„Műveleti terület” Forognak sírjukban a közjóért munkálkodó elődeink, talán a szellemvilágból látják is, hogy az általuk felépített Országház (a világon a legszebb) környé ke „műveleti te rület”. Vagyis fából vaskari ka. Nem értik, mi sem értjük, magasabb technikai világunkban sem, hogy Budapest főrendőrének és szervezeté nek, ha annyi energi ája van, az osz latás he lyett azonnal megkezdhették volna pél dául a földművelést! Jobban is hangzik. Ásóbotot és kutyagumit adni a ke zükbe a jó termés remé nyében, nem gumibotot és gumilövedéket. Hisz az ókortól napjainkig, ha művelési (műveleti) terület alá vontak egy helyet (itt nem kell erdőt irtani, vagy vizet lecsapolni), azt felszántották és bevetették, mondjuk őszi búzával. Még örül niük kellene, hogy felszedik helyettük a köve ket: legalább megszüntetik a kátyúkat! De ezután minden arra járót paprikagázzal és gumilövedékkel lepnek meg? A paprikát és a gumipitypangot helyben lehetne megtermelni. (Az utóbbi val Rákosi Má tyás már kísérle tezett a Magyar Alföldön!) Ők megmutathatnák Rákosi örököseinek is, hogy ne kik csakazértis sikerül! Az ember nem is tudja, minek örvendjen napjainkban, mert pillanatnyi örömünkbe és lel kesedésünkbe is képe sek szé dülést és könnyeket okozó paprikagázt elegyí teni. Nem is be szélve a rendőrattakról! Még jó, hogy nem szántják fel a művelési területet, s szórják be sóval, annak jelképeként, hogy vége a magyarságnak: de Karthágónak sem lett vége! A Római Bi rodalom nak és a keresztény világnak Karthágó adta Szent Ágostont. Burány Béla

Közhely – csapszék a végeken - Deák! Mondj igaz éneket! - Minek Uram? ... Minek? - Deák! Mondj magyar éneket! - Kinek Uram? ... Kinek? - Deák! Mit mond a húrod? - Halált, Uram! Halált! - Deák! Szívbõl, ha húzod? - Kiált, Uram! ... Kiált! - Deák! Rekedt a hangod! - Rekedt Uram ... Rekedt. - Deák! Kongass harangot! - Repedt, Uram ... Repedt ... - Deák! Mi ez a föld neked? - Hazám, Uram ... Hazám ... - Deák! Mit ád e föld neked? - Az ám! ... Uram! ... Az ám! ... - Deák! A sok seb fáj nagyon! ... - Hagyom, Uram ... Hagyom ... - Deák! Itt agyonnyom a gyom! - Agyon, Uram ... Agyon ... - Eredj, hol nagyobb a kenyér! ... - Mit ér, Uram? ... Mit ér? ... - Deák! hát mér?! hát mér?! ... Hát mér?! ... - Hitér ... Uram! ... Hitér ...

15

Olyan erkölcsi mélységekbe taszították drága hazánkat, amilyen erkölcsi magasságba emelték reformkori nagyjaink 1800 és 1848 között. Lassan a testtel, főleg a szellemi mélyrepüléssel, Gyurcsány! Legalább gyarló és hitetlen testvéreit óvja, mert a Föld középpontjában 6 000 C° meleg van. Lehet azonosulni az izzó magmával. Ott már a magma műveli a testet. Ez még a pokolnál is rosszabb, ha nem hiszi, kérdezze meg a szocialisták keresztény tagozatától! Ezek a különös anyagból gyúrt elvtársak mindent tudnak. A magyar ember legalább a forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján szere tett volna ünnepelni, a 100. évfordulót úgysem él jük meg. Albert Camus-hoz ha sonló nagy gondolkodók már akkor, a forradalom he vében ünnepeltették a bátor magyar ifjakat. A kor mány sa ját és rendőrsége bátorságát ünnepelte. A magyar forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójának hajnalán kiszorították a több hete békésen tüntető magyarokat a Kossuth térről. Budapest főrendőre „műveleti területté” nyilvánította azt, vagyis meghatározatlan időre vissza sem engedik a tüntetőket. A Kossuth téri központi ünnepségen a magyar nép nem lehetett ott, mert meghívót külföldi államfők és kormányfők kaptak. Egy-egy meghívó három sze mélyre volt érvényes, szállás és eszem-iszommal egybekötve, de az utóbbit a rendőrség agresszív utcai intézkedéseinek köszönhetően nem tudták jóízűen elfogyasztani, maradtak a Gyurcsány-duma kese rűségével s a mielőbbi hazautazás vágyával, miköz ben még azt is szájukba rágták, hogy a zavargások oka nem ő, vagy balatonöszödi beszé de! A tűntetések oka az elmúlt évek rossz politikai és gazdasági intézkedései! Petőfi ma kit javasolna felakasztani, ebben a szégyenletes respublikában? Legalább a földbe való Lendvai Ildikó fátyláért jött volna már, de a hóhérnak sem kell! Saj nos, sze gény anyukája távozott el örökre, ártatlanul... Gyurcsány a rendőrattak árnyékában, reform alá vonja drága anyanyelvünket is. Lesz „tróger trágárság” szócikk, aztán „őszinte hazugság a hazugságról”, van „művelődési te rület”. Vigyázat, az utóbbi helyre fogják összegyűj teni azokat a magyar állampol gárokat – a határon kívüliekkel nem foglalkoznak, mert túl sok magyar könyvük van! –, akiknek otthon egynél több könyvük volt vagy van, mivel Gyurcsányéknál otthon egy könyv sem volt, csak anyja párt könyve a kredencen! A „művelődési te rületen” lesznek mindaddig bezárva, amíg magukévá nem teszik, Marx után szabadon, Gyurcsány A tőkém című háromkötetes könyvét. Aztán, mint Pavlov kutyájának, mindenkinek kell, hogy csöpögjön a nyála, a trükkök ezreinek hallatán, de zaba nélkül!! Nem szívesen mondjuk ki, hát aztán kibírni, de egy komoly gettó lesz a „tehetséggondozási terület”. Ott fiatalok és öregek a vezér szólásain és faviccein a hasukat fogva fognak röhögni! A bolond lyukból bolond szél fúj közmondást meghazudtolva, fél lábon kell táncolni, ha nem, azt is eltörik, lógó orral tapsolni, akinek nem lóg, annak facsargatják. De komolyra fordítva a szót, a rendőrség miért nem azok ellen lép fel határozottan, attól függetlenül, hogy ci gányok vagy hottentották, akik megkeserítik a dolgos, hasz nos és gyümöl csözőnek hitt mindennapjainkat? Több esetben meg is ölnek (lásd: Zéró tolerancia, Egy re gyakrabban követelnek emberéletet a cigánytámadások címmel. Demokrata, 2006. okt. 26.). Demszky, nyilatkozata szerint, csak reggel értesült a „műveleti terület” létrehozásáról, de bezzeg arra a hírre, hogy a gazdák a fővárosba jönnek tüntetni, gyorsan intézkedett: Budapest különböző pontjain kihelyeztek 130 traktorral behajtani tilos táblát. Pedig a gazdák, töpörödött agytekervé nyeik barázdái között aligha végezhetnének „frissí tő mélyszántást”. Lám, milyen ragályos a „műveleti terület gyakorlati reformja”, kiterjesztették egész Budapestre a békés tűntetők megverésével. Nehogy az egész ország az ő „műveleti területük” legyen (tessék a bűnözőkkel, közmunkák keretében „műveltetni!”), hogy jószándékú emberek a saját hátukon érezzék látnok költőnk parafrázisát: Jaj, a hátam, jaj, a hátam Oda van! Rendõr bácsi kipo rozta Csúfosan. Átkozott a görcsös fütykös Eszköze! Mellyel engem oly pogányul Csépele.


- Juhos-Kiss János Budapest 2006. ok tóber 27.

1956-2006.

16

EKOSZ - EMTE

Kaslik Péter

A magyar ötvenhat és a magyarok Évfordulót ülünk. Az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóját. Az ünnepi szónokok szárnyaló beszédei az idén is, igen helyesen két dologra összpontosultak: A nemzet egységének hiányára, és a ma gyar ötvenhat szellemének és eszméinek mélta tására. A Kanadai Ontario tartományban, a magyarok egy csoportja a niagarai Árpád Házban tartotta megemlékezését, ahol jelen volt és beszédet mondott Niagara város polgármestere, a környék tartományi, valamint szövetségi képviselője. A kana dai magyar követség képviselői azonban nem voltak jelen az ünnepségen. A méltó és felemelő ünnepség után gratuláltam és megköszöntem az egyik szervezőnek a kitűnő munkát, majd megkérdeztem, hogy milyen volt a három nappal előbbre behirdetett ünnepség a torontói Magyar Házban? A megkérdezett elhűlten válaszolt: „A torontói Magyar Házba én soha be nem teszem a lábam.” Hogy ez mennyiben jellem ző a magyarság egészére, azt mindenki döntse el a saját háza táján. Ennyit ta lán a szétszakított és szétforgácsolódott magyarságról, és a nemzet egységének hiányáról. Az ünnepi beszédek az idén is arra összpontosultak, hogy 1956-ban a magyar szabadságharcot és forradalmat a hazai árulók se gítségé re siető idegen hatalom leverte ugyan, de annak eszményei ma is hatnak, s a magyar ötvenhat szelleme tovább él. Hol tapasztalha tó a mai magyar társa dalomban ötvenhat esz méinek megvalósulása? Hűek maradtunk-e ötvenhat örökségéhez, és mi az, amihez hűeknek kell, vagy kellett volna maradnunk? A fenti kérdésekre adott őszinte válaszok nélkül az ünnepi szónoklatok üres szavak maradnak csupán. A jelenlegi írás ennek a felismerésnek a jegyében született. 1956-ban tizenhét éves bentlakó diák voltam Nagybecskereken (Délvidék-egykori Magyarország, egykori Jugoszlávia, egykori vajdasági autonóm tartomány). Vasárna ponként dél körül, a belvárosból hazafelé menet, a Magyar utcában, ahol laktam, a nyitott ablakokon át egyöntetűen végig lehetett hallgatni a budapesti Kossuth- vagy Petőfi Rádió egy-egy teljes műsorát. A koraesti diák találkákra a „Szív küldi szívnek szívesen” műsorszámainak a nyitott ablakokon átszűrődő dallamai szolgáltatták a háttérzenét, éjje lente pe dig Wolf bácsi, a házi gazdám csukott ablaknál a „Szabad Európa”, vagy az „Amerika hangja” műsorát hallgatta a sötét szobában. Az „ötvenhatos eseményekről először a Kossuth rádióból értesültünk. Az egész város magyar lakossága, óráról órá ra, szívszorongva követte az eseményeket. Mielőtt rátérnénk ötvenhat örökségé nek tárgyalásá ra, eleve nítsük fel rövi den ötvenhat eseménye inek fő állomá sait a magyarországi rádióadások tükrében: 1956. október 23. kedd 10.00 Kossuth Rádió, Budapest „Ma délután a budapesti fiatalság néma tüntetést rendez a Lengyel Népköztársaság követsége előtt. A néma tüntetés célja az, hogy az ifjúság kinyilvánítsa mély rokonszenv ét és egyetértését a lengyelországi eseményekkel kapcsolatban.” Tünte tés? Budapesten? Éle temben nem láttam tüntetést, csak ki vezényelt felvonulásokat. 12.53 A déli cigányzenét megszakítva a következő közleményt olvassák fel: „…A közrend zavartalan biz tosítása érdekében a belügymi nisztérium nyilvános utcai gyűléseket, felvonulásokat a további intézke désekig nem engedélyez. Piros László belügyminisz ter. 1956. október 24. szerda 04.30 Kossuth Rádió, Budapest „Kedves hallgatóink, közleményt olvasunk fel: Fasiszta reakciós elemek fegyveres támadást intéztek középületeink ellen és megtámadták karhatalmi alakulatainkat…A karhatalmi szervek utasítást kaptakarra, hogy a rendet megsze gőivel szemben a törvény teljes szigorával lépjenek fel. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa ” 1956. október 25. csütörtök Kossuth Rádió, Budapest A Nagy Imre kormány állítása szerint a rend helyreállt, de helyenként még folytatódnak a harcok. Nagy Imre és Kádár János be-

jelentik, hogy tárgyalásokat kez denek a szovjet csapatok kivonásáról. 04.30 „Az ellenfor radalmi bandákat lényegében felszámoltuk…” 1956. október 26. péntek Az egész országban folytatódnak a harcok. A magyar kormány tiltakozá sát feje zi ki amiatt, hogy újabb szovjet egységek lépték át a határt. A kormány második jegyzéke arra kéri az ENSZ főtit kárát, hogy szólítsa fel a nagyhatalma kat Magyarország sem legességének az elismerésére. vvv November 1. csütörtök A szovjet alakulatok körülzárják Magyarország repülőtereit. Budapes tet szovjet tankok gyűrűje veszi körül. Nagy Imre bejelenti Magyarország kilépését a Varsói Szerződésből, és felkéri az ENSZ-t, hogy vegye na pirendre Magyarország ügyét. November 2. péntek A szovjet csa patok elfoglalják a vasútvonalakat és visszafoglalják a budapesti nemzetközi repülőteret, valamint a kalocsai re pülőteret. November 3. Szombat 22.00 Szabad Kossuth Rádió “…Egész helyzetünket azonban az dönti el, hogy a 200 milliós orosz birodalomnak mi a szándéka a határainkon belül lévő katonai erejével…Mi az orosz birodalomnak nem adtunk okot a vérontásra… “ November 4. vasárnap 05.20 „Itt Nagy Imre beszél…Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyil vánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! A kormány he lyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéle ményével.” (Himnusz, Szózat) Sok szabad rádióadó elesik, a Sza bad Kossuth Rádió ismételt S.O.S. jelzések leadása után el tűnik az éterből. 16.00 Szabad Magyar Rádió, Csokonai Rá dió “Két héten belül másodszor törnek hazánkra szovjet csapatok…mentsétek meg hazánkat a pusztulástól és rabszolgaságtól…Mutassátok meg, hogy az ENSZ meg tudja valósítani akaratát, határozataival eléri, hogy hazánk ismét szabad legyen.“ 16.26 “Itt a Csokonai Rádió beszél. Adásunkat bizonytalan időre megszakítjuk…Viszont hallásra. Éljen a szabadság, éljen a szabad magyar nép!” (Forrás: „1956. A ma gyar dráma” Nalors Grafika Kft. ISBN 963 85114 0 0)

A végösszeg: több mint 30.000 halott, és 200.000 menekült. ** Délután jártunk iskolába. A magyar órákon október 23. és november 4. között Ady Endre magyarságtudatával kapcsolatban minden nap arról volt szó, hogy a magyar költészet és irodalom a nemzet megmaradásában való irracionális, de éltető hiten alapszik. A nemzeti megmaradás a nemzet szabadságának és önállóságának függvénye. A magyarok szabadságharcaikat mindig a mérhe tetlen túlerővel szemben vívták. A nemzeti megmaradásban való irracionális, de éltető hit minden klasszikus magyar író műveiben megtalálható. Ez annak tudha tó be, hogy rokontalan nép vagyunk, ezzel pedig szorosan összefügg az a sorozatosan megismétlődő tragikus történelmi tapasztalat, hogy a magyarokat a szabadságért vívott har caiban soha nem támogatta senki. Tanárunk, Illyés Gyula Magyarok c. könyvéből olvasott fel erre vonatkozó idéze teket: „…A ma gyar ság magatartása valóban ilyen. Létét vakmerő harcainak köszönheti. …Történelmünk nem logiká ra oktat. Arra oktat, s ez benne a vi gasztaló és magasztos, hogy a nemzetek életében olyan fogal maknak is van értelme, mint bátorság, merészség, ideákhoz való ra gaszkodás. Ezer esztendőket még a népek is csak csodák ré vén élhetnek: főnix mintájára.”


EKOSZ - EMTE

1956-2006.

Házi feladat: „A ma gyar nemzeti megma radás kérdése Ady Endre költészetében” Ez zel a dolgozattal a mai napig adósa vagyok magyar tanárom nak. Hétfőn, November 5. Ambrózy tanár Úr a legjobban szavaló osztálytársunkkal felolvastatta Tompa Mihály A gólyához c. versét, amelyet én akkor hallot tam először, de azóta sem fe lejtettem el. Néma csend volt. Az egészben csak az volt különös, hogy az „öreg Ambrózy”, akkor a német tanárunk volt, és né met óra helyett magyar órát tartott. Két év múlva leérettségiztem, majd Belgrádba kerültem, ahol a közterekre felállított hangszórókról szerb pásztorénekek véget nem érő egymásutánjai töltötték meg az utcákat. 1962-ben diplomáztam, és utána körülöttem már „az élet csörtetett.” A magyar ötvenhat ötvenek évfordulóján, az ünne pi beszédek meghallgatása mellett, őszintén meg kel lene határozni, hogy mi valósult meg ötvenhat eszményei ből. Számot kell vetni azzal, hogy felismerhető-e például a magyar ötvenhat nem zeti önállóság -és szabadság eszmé nye a je lenlegi magyarországi viszonyokban? Számot kell vetni azzal a visszás helyzettel is, hogy Magyarország miniszterelnöke ma a forradalmat vérbe foj tó szovjet hadsereg segítségé vel hatalomra került árulóinak közvet len poli tikai és családi kapcsolatokra épülő egyenes utóda. Amint azt Borókai Gábor, a ni agarai Árpád Házban elmondott ünnepi beszédében kihangsúlyozta: Magyarország miniszterelnöke ma abból a palotából indul a magyar öt venhat megünneplésére, amelyet apósa, Apró Antal a forrada lom leveretésében szerzett érdemeiért kapott ajándékba. (A miniszterelnöknek a volt munkásőrből és a titkosszolgálati múltú elődjeiről ne is beszéljünk.) Ha nincs magyar ötvenhat, és ha Magyarországon ma is szovjet csapatok állomásoznának, akkor sem lenne akadálya annak, hogy a volt KISZ titkárból miniszterelnök legyen. A magyar ötvenhat a magyar nemzet szabadságharcainak egyik állomása. A magyar nem zet sza badságharcai pe dig nem a külső logi ka szabályait, hanem a nemze ti megmaradás belső parancsát köve tik. Ezek a vezérelvek békeidőben is érvénye sek. A magyarokat a „civilizált” nyugathoz való igazodásra, a rend tiszteletére mindig egy külső hatalom érdekeinek képviselői oktat ták. A nemzet életében fontos a rend és a logika, de a rend és a logika ihletettség nélkül a szabályok merev követéséhez vezet. Ezt az ihletet és a „bensőből való vezérlést” egy szabad országban a köztársasági elnök sze mélyes példája és egyénisége teste síti meg. Emlé kezzünk: Magyarország jelenlegi köztársasági elnöke, valami „korrektség és a nem zeti érzelmektől való függetlenség je gyében magyar zászló nélkül mondja el a magyar néphez intézett ünnepi beszédét. 2006. szeptemberében, a Magyar Rádió és Televízióba be hatolt tüntetőkről pedig előre kijelenti, hogy az elkövetők köztörvé nyes bűnözők, és ezzel megsérti a bíróságok függetlenségének elvét és megmérge zi az igazságos ítélethozás környezetét is. Teszi ezt az alkotmányjogász elnök anélkül, hogy jelen lett volna az ese mények színhelyén. Teszi ezt annak tudatá ban, hogy ő maga neve zi ki az igazságszolgáltatás szerveit, és ezzel azt üzeni, hogy „én, mint a ti főnökötök, azt mondom, hogy köztörvé nyes bűnözőkről van szó, ti pe dig ítélkezzetek szabadon…” (A fentiekkel kapcsolatban lásd Duray Miklós Köztörvé nyesek vagy forradalmárok c. kitűnő írását.) Jóllehet a ma gyar törvényhozásnak nincsenek külön rendelkezései a bírósági eljárások tiszta ságának védelmére, de a gyors és igazságos bírósági eljárá sok elvei levezethetőek az ide vonat kozó általános elvekből és nem zetközi okiratokból, az egyete mes em beri jogok kiáltványá ból, (Universal Declaration of Human Rights), valamint az általános embe ri jogok idevonatkozó európai dokumentumából is. (European Convention of Human Rights, (ECHR). Az október 23. történt brutális rendőri beavatkozások, az önkényes letartóztatások, a poli tikailag alátámasztott bíráskodások és a futószalagon gyártott ítéletek kísértetiesen emlékeztetnek ötvenhat megtorló intézkedé seire. Az igazságos és független bíróságok pedig szorosan össze függe nek a szabadság eszmé jével. A köztársasági elnök fenti kijelentésé nek köszönhetően a 2006. szeptemberében és október 23-án letar-

17

tóztatott tüntetőknek ele ve nincs esélyük az igazságos tárgyalásra és méltányos bírósági ítéletre, vagy megfe lelő kártérítésre, mint ahogy az ötvenhatos szabadságharcosoknak sem volt esélyük erre. Hogyan viszonyul mindez a magyar ötvenhat szelleméhez? Mi lenne ma másként Magyarországon, ha ötvenhat soha nem lett volna? Magyarországon ma Esze Tamás és Rákóczi Ferenc 200-250 főből álló kezdőserege is köztörvényes bűnözőnek számítana, sőt maga a Fejedelem is annak minősülne, mert az szökött jobbágyakat és „bűne ik miatt üldözött tolvajokat” pártfogol. Illyés Gyula szerint Rákóczi csatát veszt, de nem ügyet. A Habsburgok Rákóczi szabadságharcá nak éltető szelleme miatt nem voltak képesek né metté emészteni az országot. Az 1848-as sza badságharc Rákóczi szabadságharcá nak a felvilágosodás korszaká ban való újjászületése. Cél jai teljesen azonosak voltak: a nemze ti megmaradás feltételeinek biztosítása, szabadság és nemzeti önállóság. Az 1848-as szabadságharc szelleme tehát nem Görgey magatartá sában vagy a ki egyezésben él tovább, hanem Petőfi és Kossuth eszméiben. A magyar öt venhat szelleme pedig nem a lanyha és a bűnösöket védelmező „rendszerváltásban” él tovább, A ma gyar ötvenhat, és álta lában a magyar nemze ti törekvések érvényesítési kísérleteinek egy másik ta nulsága, hogy a magyarokat a szabadságukért folyó küzdelmükben nem támogatja senki. Csak a magunk erejére támaszkodhatunk. Ez a felismerés új értelmezését adja a teljes nem zetben való gondolkodásnak is. A nemzetben való gondolkodásnak a hiánya a maga legsilányabb formájában nyilvánult meg a közelmúltban, ami kor a je lenlegi kormány a határon túli magyarok kettős állampolgársága elleni kampányban húsz millió román munkavállaló beözönlésével fenyegette a magyarországi választópolgárokat. Amellett, hogy a kor mány va lótlanságot állí tott, fonák módon éppen a határon túli magyarok kettős állampolgárságának a megtagadása vezethet oda, hogy a határ mentére telepített románok és szerbek a magyarországi lakosság megritkulása miatt fokozatosan be telepítik a térséget. „Győztünk”- jelentette ki Magyarország miniszterelnöke a nemzet jelképes egyesítése elle ni szervezett fellépését követően. Mindenki döntse el, hol lel hető fel ebben a fellépésben a magyar ötvenhat szel leme. A ma gyar öt venhat eszméi szerves egységet képeznek a nemzeti megmaradás és a nemzet szabadságának eszméivel. Ez egyetemes emberi vonatkozásban is igaz: Egy nemzethez tartoz ni azt jelenti, hogy azonosulunk a nemzet legalapvetőbb törekvéseivel, annak szabadságvágyá val és megmaradásáért vívott küzdelmeivel. A magyar sza badságharcok eszméi az a Bartók Béla által említett tükör, amelybe pillantva meglátjuk magyarságunkat. De méltók vagyunk-e a rólunk festett képhez?…Ele get nézünk-e abba a tükörbe, és elegen vagyunk–e, akik ebben a tükörben meg is tudják ma gukat pillantani? Ma világszerte elismert, hogy a magyar ötvenhat eszméi valóban egyetemes emberi értékeket fejez nek ki: szabadság, nemzeti függetlenség. Magától értetődő tehát, hogy ezek az eszmék (mint eszmék) tovább élnek: „Mélyre bukott a magyar, de dicső ügy bástyafaláról” – írja Illyés Gyula. Vagyis, amint az egyén életében is – végső fokon csakis erőfeszítéseink minősége a döntő. Ötven év távlatából, mindenki saját maga döntse el, hogy a jelenlegi magyarországi viszonyok között van-e tényle ges jelentése azoknak a hangzatos kijelentéseknek, melyek szerint a magyar öt venhatot leverték, de szelleme s az eszme tovább él. Mi az értelme Magyarországon annak a lépten-nyomon hangoztatott állításnak, mely sze rint a jelenlegi („harmadik”) köztársaság ötvenhat szellemének igazi megvalósí tója? Ugyanezt a vizsgálatot egyéni szinten is meg kell tenni. Ezen a téren Vajda János nyújthat eligazítást, aki a „nesze semmi, fogd meg jól” osztrák-magyar kiegyezés (rendszer váltás) időszakában mindvégig hű maradt 1848 eszméihez, akkor is, ha a körülötte zajló és a különalkuk közepette nem tudott mást fel mutatni, mint „Egy fölemelt főt s egy üres kezet.” Ez az én meg nem írt házi feladatom, amelyet emigrációs elfoglaltságaim miatt eddig nem volt időm megírni. Most beadom, talán még nem késő.


18

1956-2006.

EKOSZ - EMTE

1956 és utóélete a Marosvásárhelyi Orvosi Egyetemen Az idei Magyar Film szemlén mutatták be Boros Zoltán: A félelem nevében című dokumentumfilmjét. A szakmai vélemé nyek igen hízelgőek voltak. Engem, mint a film egyik szereplőjét és adatszolgáltatóját annak utóéletéből a legjobban az lepett meg, amit néhány nagyobb közösségben lezajlott vetítést követően volt alkalmam tapasztalni. Az anyaországi fiatalabb gene ráció ugyanis elcsodálkozott azon, hogy létezik erdélyi 56 is. Mint mondták, ők a hazairól sem tudnak sokat, ennek erdélyi ha tására azonban soha nem is gondoltak. Azóta számos beszél getésnek voltam részese és ezeknek során az Anyaország sorsunkkal, múl tunkkal és jelenünkkel kapcsolatos tájékozat lanságá nak újabb mélységeit volt alkalmam megismerni. 1956 a marosvásárhelyi diákok em lékezetében sajátságos módon rögzült. Ugyanis akkori, csendesebbnek tűnő története zajosabb utóélettel folytatódott. Ezzel máris elmondtam, hogy az 56-ban ott lezajlott események nem mérhetőek a kolozsvári di ákok drámai története ihez. Az a zárvány amelyben Marosvásárhelyen éltünk, és talán a Bolyai egye tem jelentette szellemi, lelki, hangula ti potenciál hiánya, va lamint a rövid idő, nem tették lehetővé a nagyobb, földindulás szerű mozgá sokat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy szelle mében, hangulatában, s főleg remé nyeiben és sze mélyiségformá ló erejében nem hatott ránk is hasonlóképpen. Azoknak a napoknak a törté nete sokszáz egyéni történetből áll, melyek az illetők szerencséjére akkor nem kerültek napvilágra. Mert azok a történetek, melyek meghaladták az egyes em berek fejében, vagy a magánszféra jól kiépített falain belül lezajló néma történé seket, bizony következményekkel jártak. Érdekes módon azonban nem akkor, hanem később. A szolgálatok által már akkor begyűjtött s később is szorgosan gyűjtögetett információkat gondosan őrizték és 1959-ben jött el az az idő, ami kor fel is használhatták azokat. De erről később. 1956 hangulata már október 23-a előtt elérkezett az orvosi egyetem diákságához. Természetesen ki-ki családi, baráti háttere érdeklődése, be állított sága és érettsége szerint foglalkozott ez zel, lelkesedett, reménykedett vagy szorongott, esetleg csak csodálkozott. Voltak, akik a rádión, mások a gyéren átérke ző sajtótermékeken ke resztül vagy más ritkább forrá sokból szereztek tudomást az anyaországi helyzet „fokozódásáról”. Ennek a hatása itt is lazító jel legű volt, vagy ahogy később mondták „bomlasztott”. A rendszer ki nem mondott „hibái” okozta elkesere dés, a kisebbsé gi helyzet fájdalmai ott éltek mindenkiben, és a lefojtott érzések mozgásba jöttek. Diákszövetsé gi és IMSZ gyűléseken egyaránt előfordultak bátrabb hozzászólások, de még a tanári kar, mi több annak vezető kommunista(?) tagjai közül is többen tettek megle pő megjegyzéseket. Így példá ul Horváth Miklós professzor, aki még rá is licitált a diákok hozzászólása ira. Utólag nehéz eldönteni, hogy ezekből me lyik volt őszinte „leleplező” erejű, melyik volt egy esetleges változástól félve „he lyezkedő”, s me lyik volt a provokáció. A késői emlékiratok és vallomások arra utalnak, hogy igen ra vasz játszmák folytak a háttérben. Ezek közül a legördögibbet Bárányi Ferenc említi meg visszaem lékezéseiben. Wiener Ferenc, az intézmény pártalapszerve zetének egyik vezére állítólagos román provokációra hivatkozva, egyetemi őrséget szerve zett Bá rányi Ferenc és Komáromi Mi hály di ákvezérek alá toborzott hangadókból. Így ezeket – vagyis az egyetem esetleges hangoskodóit – vé gig ellenőrzése alatt tarthatta, s még arról is gondoskodhatott, hogy közéjük beépítse besúgóit. A diákság a történelmi helyzethez mérten éretlen, s mint minden di ákság fiatal volt. A helyzet komolyságát nem mindég élte át. Tetteik egy része ifjonti nemes hevülettel végrehajtott, másik fele bohókás diákcsínynek imponáló cselekedetnek tűnt. Az ezt megelőző időknél oldottabb hangulatú gyűlé seken a hozzászólók kényes kérdése ket is megpendítettek. Így októberben, az IMSZ küldöttgyűlésén is, amikor Toró Árpád hatodéves, Nagy Lajos negyedéves vagy Kiss András és László Ildikó akkori harmadéves hall gatók meg mások is ké nyes kérdéseket feszegettek. Toró

első hozzászólóként az eddig elmulasztott feladatokról beszélt, s Körösi Csoma Sándor szobrának visszaállítását, a hajdani Bolyai gimnázium nevé nek visszaadását, a Bolyai sír ápolását, főleg pedig magyarságunk megőrzé sét emlegette. Nagy La jos (kinek emlékiratai rögzí tik ezeket az eseménye ket) a diákság sorsával kapcsolatos kérdéseket fesze getett, a menzakoszt minősége, a hallgatók által a bentlakás felépí tésére gyártott téglák elkótyavetyélése és más napi gondok is felszínre kerültek. Ezek annak előtte kényes és kimondhatatlan problémának bizonyultak. Kiss András hoz zászólá sában egymás kölcsönös megismeré sét reklamálta román-magyar vi szonylat ban, s feltette a kérdést, hogy ha nekünk a román irodalom legjelentéktelenebb figuráit is ismernünk kell, miért természetes az, hogy ők nincsenek tisz tában Adyhoz hasonló óriásaink életművével. Az orosznak a fakultatív nyelvek közé sorolását emlegette és ő is kiállt a Körösi Csoma szobor ügyében. Azonban még olyan szent ségtörés is előfordult, mint László Ildikó hozzászólá sa, melyben Trianon igazságtalanságát is felemlegette. A legnagyobb jelentőségű tett talán az elsősorban Toró Árpád és Gergely Tibor hatodévesek által összeállított 12 pont felolvasása volt. Ugyanekkor Nagy Lajost az egye tem IMSZ kultúrfelelősének választotta az egyetemi IMSZ küldöttgyűlés. Szép kezdeményezés volt (talán a Petőfi kör mintá jára) az Ady kör létre hozása és egy folyóirat kiadásának terve. Címet is találtak a születendő folyóiratnak: Fáklyaláng lett volna, a Székely Színházban akkor nagy sikerrel játszott Illyés Gyula da rab nyomán, de Hor váth Miklós professzor inkább a „Lármafa” címet java solta. Főszer kesztőnek a hatodéves Bauer Györgyöt jelölték. A terv megvalósításában Nagy Lajosnak mint kultúrfelelősnek volt jelentős szerepe. Ő – szerencséjükre – az egyetem vezetőit (az említett Horváth professzort és Dali Sándor függetle nített IMSZ titkárt) is meghívta a lap indítását megbeszélni hivatott gyűlésre. Ennek köszönhetően a retorzió (akkor) el maradt. Termé szetesen lap sem lett be lőle. Az Ady kör is összesen vagy két összejövetelt ért meg. A vidámabb esetek közt megemlíthető, hogy egyszer a menzán gyakran feltálalt káposz tás puliszkát tartalmazó tányérokat egymásra halmozták, s mindenütt folyt a sárga táp. Máskor az akkori negyedéve sek vol tak azok, akik a gyülekezési ti lalom ellenére – egy pillanatnyi ötlet nyomán – az egyes számú belgyógyászatról, előadás után libasorban mentek fel a főépületig. A sor élén Ba rabás Imre és Both Sándor haladtak. A rettegett rektor Andrasofszky Ti bor tombolt és politikai tüntetésnek nevezte a cselekedetet. A részt vevők közül többeknek okozott gondot a kimosakodás és „a libasor” később is ott szerepelt a halmazati bűnök között. Ennél szebb és komolyabb eset volt a Bolyai sír megkoszorúzása. A temetőben hemzsegtek a civil ruhás szekusok, szemtanúk szerint fegyver is volt lódenkabátjaik alatt. A koszorú rövid percek után eltűnt, de a számonkérés akkor elmaradt. Emlí tésre méltó, hogy több diák, így a mi évfolyamunkról Kiss András, Horváth István és tőlük függet lenül László Ildikó és Kocsis Zsófia meg mások is el mentek vért adni a ma gyarországi forradalom sebe sültjeinek. Az akkori negyedéven még évfolyam szinten is felmerült ez a javaslat. A vérközpont vezetői rémülten küldték el mindnyá jukat, de voltak olyan bátrak, hogy nem tettek erről jelentést. Október 6. nagy helyi szenzációja volt, hogy a székely vértanúk akkor még elhagyatott emlékművére egy magyar nemzeti színű szalag került, s azt senki sem vette le. Az eset nem lehetett vélet len. Én, elsősorban Horváth István, Katz Pál, Kiss András és mások társaságában, Csernyik Zoltán nevű – néhány évvel idősebb és tekintélyes, szerintünk zseniális – évfolyamtársunknál hallgattam a rádiót és vitattam meg az eseményeket, ennek későbbi következményeiről mit sem sejtve. A diákság egy része az akkor létrejött diákklubban ugyanezt tette, látszólag szabadon. A „laza” napok hamarosan véget értek. Az egyetem vezetősége kellőképpen tájékozódván, egyöntetűen foglalt állást az ellenforradalom definíció mellett, annak minden gyakorlati következményé-


1956-2006.

EKOSZ - EMTE

vel. Mint utóbb kiderült a besúgók adatait gondosan begyűjtötték, de egyelőre jegelték azokat. Iga zán jelentős következmények nem voltak, s mindenki azt hihette, hogy egyetemünk bölcs veze tése ügyesen oldotta meg a válságos időszak minden gondját, átve zette ve szélyeztetett diákságát a nehéz napokon, sőt meg is védte azt. A történet azonban nem feje ződött be itt. 1958-ban, ugyanez a diákság szemtanúja lehetett Kádár János romániai s ezen belül ma rosvásárhelyi látogatásának, melynek legsötétebb momentuma az emlékezetes beszéd volt. Ebben a győzedelmes vezér kvázi lemondott az erdélyi magyar kisebbség sorsába való beleszólás lehetősé géről, és internacionalista nagyvonalúsággal bízta azt a „nemzetiségi kérdést kitűnően ke zelő” román elvtársakra. Kállai elvtárs is be szélt: „…a magyar népnek van elég te rülete a szocializmus építésé hez” - mondotta. A következmények nem is maradtak el. Romá nia, nem kis mértékben 56-os hűségéért és felajánlásaiért, megszabadult a szovjet megszálló csapa tok nyűgétől s az internacionalizmus és a lenini nemzetiségi politika új, általa óhajtot tabb, xenofób szakaszába léphetett. 1959 tavaszán Nicolae Ceausescu ifjúsági miniszter és Ion Iliescu a Diákszövetség vezetője személyesen kezdték el a nagy terv végrehajtását. A magyar szellemi élet központjában, Kolozsváron a békeszerződésben is szereplő ma gyar nyelvű felsőoktatás fellegvárát, a Bolyai egyetemet akarták a Babes román egyetemmel egyesíteni. Ez a történet jól ismert. Sajnos manapság nem minden áldozatát emlegetjük az őt megillető kegyelettel. Marosvásárhelyen a Bolyai egyetem egykori kihelyezett orvosi fa kultásán, a közben önállósodott Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben is elérkezettnek látták az időt a magyartalanításra. Tudták, hogy a feladat ké nyes, de nem megoldhatatlan. Mindenek előtt az érdekelte ket kellett kellőképpen megpuhítani. Ennek pedig román na cionalista és bolsevik internacionalista módszere egyaránt a megfé lemlítés volt. Említett rektorunk már előbb, a tél folyamán hatalmas nagytakarí tást végzett s egyaránt „szórta ki” az ártatlan és arra rá szolgált diákok tucatjait. Amikor megkapta az új, nagy feladatot, ez a korai vadá szat ki sebbfajta nehézséget okozott neki. Ugyanis nem volt már elég nyersanyag az újabb kirúgá sokhoz. Ő azonban nem hátrált meg a nemes feladattól, és az egykor begyűjtött információk – újabbakkal felfrissítve – ekkor tettek jó szolgálatot. A kul túrpalota nagytermében rendezett gyűlésen még csak a taná ri kart vették elő és alázták meg félelmetes módon. Ennek lett áldozata a még az nap letartóztatott Kóródi Ferenc tanárunk, a híres Egyetemi Népi Együttes vezetője is. Ő tudomásunk szerint 17 évet ka pott. Mások, mint Lőrincz Ernő András vagy Pápai Zoltán proBartal Klári

Megcsalatva Gyönyörû õsz van. Akár ötven éve. A gesztenyefa bolondul virít, Ökörnyál szálldos. Fénye még a napnak S múlt ifjúságnak emléke virít. Száz neszét rejti csöndtõl terhes éjjel. Vajúdik ma is. De hol az a láng? Kelet s nyugat közt tomboló vad orkán Önnön szégyenünk fútta vissza ránk. Vérünk piroslott. Izzott fehér vágyunk, Remény zöldjébe fogódzott kezünk: Béklyónk széttörve. Forró hittel hittük, Velünk az Isten s gyõztesek leszünk. Meglopva álmunk. Harcunk eltiporva. Míg ünnepelnek országló nagyok, Kopott kokárdánk messze leng a szélben S november jõ. És hûvös hajnalok. 2006.októberén

19

fesszor megalázó önkritikával úszták meg, de volt olyan is, mint pl. Szerémy Lajos tanársegédünk, aki el kellett hagyja a vá rost. A jelenlevő két központi bizottsági nagyság, Alexandru Moghioros és Leonte Rautu elvtársak egymás ra licitáltak. A békeszerződés kevés elfogadható ajánlását le tagadva kijelentették, hogy a magyar egyetem háború utáni létrehozása csupán egy, a reakciónak tett engedmény volt. A diá kok meghurcoltatása ezután következett. Először Csernik Zoltán barátunkat, a zseniális ötödéves hallgatót zárták ki az IMSZ-ből, később exmatrikulálták. Ez azonban nem volt elég a hatalom áldozati oltárán. Jobb híján elővették a Csernik Zoltánt 1956-ban látoga tók csoportját is, és utólagosan tragikomikusnak is nevezhe tő és vá ratlan fordulatoktól sem mentes, egé szében azonban drámai boszorkánypereket idéző nagygyűlésen határoztak sor sunkról. Logikátlan sorrend alapján, melyben első helyen a származás, másodikon a felhozható családi vagy egyéb enyhítő körülmények, de más, általunk soha meg nem tudott szempontok is jelen voltak, évfolyamunkról 1956 bűneit emlegetve (melyben első helyen a Pi ros a vér a pesti utcán című vers magnetofonra rögzíté se és többszöri meghallgatása, mondogatása szerepelt) hármunkat zárták ki. A 45 év után megszerzett eredeti belső ve zetőségi döntésen ez szerepel: „HATÁROZAT Az intézet vezetősége elrendeli a következő hallgatók exmatrikulálását ellenséges ma gatartás miatt: - Szász István V. ált. - Katz Pál V. ált. - Nagy Lajos VI. ált. (…) Ellenséges megnyil vánulásaik miatt a következő hallga tókat szankcionálja a vezetőség: - Bárányi Ferenc VI. ált. kari hallgató abszolválása után két évig nem állhat állam vizsgára és fenti időtartam alatt csak felcseri beosztásban dolgozhat. - Kiss András V. ált. kari hallgatót az V. évfolyam befejezése után az 1959/60 tanévre az Intézet vezetősége exmatriculálja. Amennyiben ez év alatt a termelésben olyan tevékenységet fejt ki, hogy méltónak bizonyul tanulmányai befejezésére, az 1960/61. tanévben VI. évfolyamra beiratkozhatik. (…)” A felsorolásban utóbb mások is sze repelnek, de esetükben nem tudhatom, hogy az okok között 1956, vagy más bűn volt a kiinduló pont. Legtöbbször a vádak egymásba fonódtak. A történet iránt érdeklődők pontos és kitűnő leírást kaphatnak róla a Székelyföld idei 9. számában, dr. Kiss András tollából. Aki nek alkalma lesz, tekintse meg Boros Zoltán már említett, erről szóló dokumentum filmjét is. Nem elhanyagolandó tény, hogy a hirdető táblán nyilvánosan megjelenő kiíráson ez szerepelt: Szász István V. éves hallgatót elvtelen szolidaritás miatt exmatrikuláljuk az ország összes egye teméről. A ká derosztályon több napon át a reggeli órákban folyó meghallgatás és nyilatkozat írások folyamán, mi későbbi kizártak, nem voltunk hajlandók Csernik Zol tánról olyan nyilatkoza tot adni, ami őt súlyosabban érinti, bár az bennünket valószínűleg megment hetett volna. Később vala mennyi en orvosok lettünk. Én ólombá nyában, építőtelepen és a kolozsvári, illetve más erdélyi műemlékek ólom üveg ablakainak restaurálásán dolgoztam, s élmunkásként kerültem vissza. Katz Pál bányafelcser, majd DSAPC fúrómunkás volt, Kiss András lakatosként vezekelt. De orvos lett Nagy Lajos és Bá rányi Ferenc is, mindkettőjük emlékiratai (utóbbinak nevezetes regénye is) rögzí tik a történteket. Bárányi Ferenc Romá nia egészségügyi mi nisztere is volt. Legkésőbb Csernik Zoltán végzett. A zseniális fiatalembert azonban ez az esemény akadályozta meg abban, hogy az erdélyi magyar tudomá nyos élet egyik büszke sége legyen. Körzeti orvosként halt meg Magyarországon, idejekorán. Mi többiek – ki-ki képességei és lehetőségei szerint – próbáljuk tenni dolgunkat, és fájó szívvel észleljük ezekben a napokban is a szomorú párhuzamokat. Az a szellem egyik országban sem semmisült meg az eltelt fél évszázad alatt. Leányfalu 2006. szeptember 24.


-

Szász István Tas

1956-2006.

20

EKOSZ - EMTE

Az emlékezés kopjafája 1956–2006. Székelyudvarhelyen „Pro patria et libertate!” November 4-én került sor Székelyudvarhelyen az Erdélyi Magyar Kezdeményezés, RMDSZ-platform által állított EMLÉKEZÉS KOP JAFÁJA 1956–2006. meghitt avató ünnepségére, melynek műsorát jól fölkészült udvarhelyi diákok adták. Versválogatásuk Petőfitől Gérecz Attiláig terjedt. 56-os film dokumentumok vetítése egészítette ki öt udvarhelyi elit álta lános- meg középiskola tucatnyi tanulójának szava latait. Az ünnepségünk közönségének java része is fiatalokból ke rült ki. „A jövő nemzedékét” kívánta megszólítani az EMK, keresztény és nemzeti elkötelezettsége jegyében. Ezer esztendő olyan ese-

ménysorozatára emlékeztünk, mellyel diákjaink a ro mániai magyar tanítási nyelvű iskolák VI. és VII. osztályában, a mindössze heti 1–1 órás tantárgyként besorolt magyar törté nelem oktatása során sem igen találkozhatnak. „Pro patria et liberta te!” – a száz esztendeje szülőföldjére holtában haza tért Nagyságos Fejedelem, a nemzetegyesítő Rákóczi-szabadságharc jelmondata – olvasható a közadakozásból készített zászlós kopjafánkon, melyet a XI–XXI. század Erdé lyének valamennyi etnikai, vallási, politikai üldözöttjének emlékezetére állítot tunk; tehát a középkor meg az újkor ezer esztendejének minden er délyi ma gyar, német, román, zsidó mártírja, közöttük az 1989 decemberében meg az azóta megöltek és meghurcoltak így a rendőrgyilkosságok ürügyén ártatlanul bebörtönözött székelyek és a marosvásárhelyi fe kete március ci gány és magyar áldoza tainak tiszteletére. Az avatóbeszéd meg a versműsor a XX. századi fasiszta meg bolsevis ta dikta túrák em berellenességét hangsúlyozta, kiemel ve az erdélyi magyarok, németek, románok ezreinek szolidaritását az 1956-os magyar forradalommal és sza badságharccal és ezért több százuk meghurcolását, illetve az erdélyi származású mártírhősök: a legendás Dudás József mérnök, Szabó János gépkocsivezető és a székelykeresztúri születésű Kovács Ist ván elektromérnök sze repét az 56-os magyar forradalomban, szabadságharcban.

A fotót Kassay Györgyi udvarhelyi diáklány készí tette.

Katona Ádám

Erdé lyi Magyar Kezdeménye zés - RMDSZ-platform

Gazda József levele lapunkhoz Kedves Barátaim! Hadd számoljak be, vagy legalábbis adjak hírt arról, hogy nagy megtisz teltetés érhetett volna. A magyar kormány A SZABADSÁG HŐSE EMLÉKÉREMMEL tünte tett vol na ki 56 emlékét feltáró-megörökítő munkásságomért. Én csak utólag tudtam meg, hogy ez lett volna a kitüntetés, mert a bukaresti követségtől csak egy értesítést kaptam, hogy ki fognak tüntetni. Nem tudván, miről van szó, óvatos ságból előzete sen elküldtem Dr. Terényi László nagykövet úrnak a következő levelet: Igen Tisztelt Nagykövet Úr! A nekem szánt kitüntetést Önöknek mindenképpen köszönöm szépen, de el csak úgy fogadhatom, ha annak nincs politikai jellege, s gondolata nem a magyar kormánytól való, illetve nem a külügyminiszter asszony jóváhagyásával született meg. Sajnos nem tudok semmiképp ott lenni holnap délután Brassóban, mert ugyanabban az órában könyvbemuta tóm van - pontosan 56-os könyvemet, A TŰZ OKTÓBERE 1956 magyar sorsokban-t mutatják be Kovásznán, amiről nem hiányozhatom. Tisztelettel: Gazda József

A folytatás: Brassóban, ahol átadták az érmeket, már csak a másik három kitüntetett személynek (köztük Tófalvi Zoltán és Benkő Levente) a nevét olvasták. Én meg áldom a sorsomat az elővigyá zatossá gomért, mert a ki tüntetés három aláírója: Gyurcsány Ferenc, Sólyom László és Kosáry Domokos (mint az 56-os emlékbizottság el nöke). Igen nagy szégyenként éltem volna meg, hogy nekem annak a miniszterel nöknek a kézje gyével ellátott kitüntetést nyújtanak át, aki meggyalázta 1956 em lékét, október 23-án rendőreivel megtámadtatta az 1956 emléke előtt tisz telgő százezres nagyságrendű tömeget, százakat sebesíttetett meg, s most folyik a fiaink meggyalá zása, ítélkeznek azok felett, akik nemzeti méltóságukat élték meg ezen a napon. Én is köztük lehetnék, hiszen ott voltam október 23-án Budapesten, a Bem szobornál, a 301-es parcellánál, a Corvin-közben és az Astori ánál, rám is lőttek, engem is meggyalázhattak volna, amikor büszkén és boldogan élem meg azokat a pillanatokat. Amikor a színt valló hatal mat megtestesítő erőszak pajzsos-gumibotos, könnygáz-rakétákkal, gumilövedékekkel feje ket, arcokat célzó rendőr-ármádiával szemben tiszta szívvel állhattak a legalább lelkükben szabadok. Hát ezért kellet elutasítanom ama ki tüntetést, amely más körülmények között valahol életem büszkesége is lehetett volna. Szeretettel: Jóska


EKOSZ - EMTE

Dokumentumok

21

Szabadság - Tisztesség – Méltóság „Népek Krisztusa, Magyarország” (Márai Sándor)

A Magyarok Világszövetsége rendkívüli, emlékező Küldöttgyűlésének nyilatkozata az 1956-os Magyar Forradalom és Szabadságharc 50. évfordulóján Október 23-a az Evangélium szellemében született ünnepünk Világtörténelmi jelentőségét is az adja, hogy nem egy volt csupán a forradalmak sorá ban, hanem egyben üdvtörténe ti jelentőségű társadalmi robbanás. Ma, amikor a Forradalom és Szabadságharc ünneplése he lyett Magyarországon és a ha tárokon túl is aggódó szemmel figyeljük az erkölcsi romlás ellen kétségbeesetten küzdő Ma gyarországot, különös jelentőségét érezzük az 50 évvel ezelőtti események erkölcsi üzenete megfogalmazásának. Ragaszkodunk 1956-os magyarfor radalmunk értéke ihez A forradalom értékrendjét a Szabadság Tisztesség - Méltóság hármas jelszó fejezi ki. A magyar ’56 a krisz tusi élet rendjének a Tíz parancsolatra és a Hegyi Beszédre épülő példáját is bemutat ta. Az idegen ál-istenek ál-abszolútumait: a jobboldali totális diktatúrák sovinizmusát, a baloldali totális diktatúrák osztályideológiáját éppúgy tagadta, mint a mai globá lis diktatúra pénzimádatát. Bálványoknak nem irgalmazott: ledöntötte a Sztálin-szobrot. Káromkodás elvétve sem hangzott a forradalom napjai ban; csak a fohászkodás hangja szólt: „Hála Istennek, hogy ezt is megélhettem!” Emlé kezünk és emlékeztetünk amíg élünk Kötelességünknek tartjuk emlékezni és emlékeztetni arra a magyar ifjúságra, amely sa ját vére hullatá sával mutatott példát haza- és szabadságszeretetből a világnak. Az emléküket is őrizze az 550 éve zengő déli ha rangszó! Kérjük a protestáns egyházak vezetőit, hogy az 1956-os magyar forradalmunkra és hőseinkre emlékezve október 23-tól déli harangszó szóljon gyülekezete ikben is. Építünk a lengyel-magyar testvéri kapcsolatokra Nemzeteink történetében az egymás iránti szolidaritásnak és a testvéri kapcsola toknak több ezer éves hagyománya van, amely ’56-ban is megha tározó volt, és amelyre a jövőben is építenünk kell. 1956-ban a szabadságszerető Lengyelországban ugyanazok a folyamatok játszódtak le – más hőfokon –, mint Magyarországon. A magyar egyetemista ifjúság rokonszenvvel figyelte a lengyel eseményeket. Ez az együttérzés váltotta ki a budapesti egyetemisták 1956. október 23-i, Bem-szobornál lezajlott tüntetését. Több mint szimbolikus jelentőségű volt az az esemény, amikor Lengyelország miniszterelnöke és Rácz Sándor, a Nagy-buda pesti Központi Munkástanács elnöke, a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke közösen tisztelegtek 1956 hőseinek emléke előtt 2006. január 17-én, a rákoskeresztúri köztemető 301. parcellájában. Ez a nap lett ‘56-os emlékévünk nyitánya. Kárté rítést kérünk a szörnyű pusztításért 1956 októberében és novem berében Magyarországot fegyveres támadás érte a világ akkori legerősebb hadserege részéről. Magyarország hadüzenet nélkül háborús színtérré vált. Az ártatlanul kioltott életek tízezre iért, az ekkor okozott szörnyű pusztí tásért a Magyarok Világszövetségének rendkívüli, emlékező Küldöttgyűlése

kezdeményezi és követeli kárté rítés fizetését az agressziót elkövető Szovjetunió utódállamaitól. Teszi ezt annál is inkább, mivel időközben ezek az államok a jogállami ság és a demokrácia útjára léptek. Igaz ságtételt követe lünk az el nem évülő bűnökért A Ma gyarok Világszövetségének rendkívüli, emlékező Küldöttgyűlése úgy ítéli meg, hogy az 1956-ban, a Magyar Forradalom és Szabadságharc napjaiban fegyvertelen tüntetők és védtelen emberek ellen 66 helységben elrendelt sortüzek, különösképpen az október 25-én, a Kossuth té ren elkövetett tömeggyilkosság, valamint a forra dalom leverését követő megtorlás éveiben végrehajtott kivégzések kimerítik a népirtás fogalmát, az emberi ség ellen elkövetett bűncselekményeknek minősülnek, és el nem évülnek. Követeljük az igazszolgáltatási eljárás beindítását. Lelki egységben a magyarság szerte a nagyvilágban 1956-ban a Kárpát-medence szétsza kított magyarsága egységet mutatott fel a nemzetpusztító zsarnokság elleni küzde lemben. Sokakat kivégeztek, és számosan szenvedtek ártatlanul súlyos börtönbüntetést Erdélyben és más elszakított területeken is a magyar forradalomért. A kül honi magyarok nemcsak hazájukban vál laltak szolidaritást a forradalommal, hanem budapesti események harcosai, vezéralakjai és mártírjai voltak: Pongrátz Gergely a Corvin-közben, Szabó János a Széna téren, Dudás József a Népszabadság székházánál. Az ő példájuk ma is élő, figyelmeztető jel. 1956 üzenete 2006 magyarságának Ma gyarországot ma is azok az erők tartják hatalmukban, melyek ellen a 1956 októberében felkelt a magyar nép. Ma is „hazudnak reggel - éjjel – este” az egykori hatalomgyakorlók mai leszármazottai. Ezért egy igazi 56-os nem ünnepelhet ve lük. Az 50. évforduló alkalmából emlékeztetjük a világot Albert Camus üze netére, melyet 1957-ben írt, A magyarok vére című ki áltványában: „A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és se hol el nem árul juk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol, - még közvetve sem - igazol juk a gyilkosokat.” Mindezek alapján közösséget vállalunk a Kossuth téren ma is tüntető magyar testvéreinkkel, akik Magyarország erköl csi és alkotmányos újjászüle téséért emelik fel szavukat. Velük együtt valljuk - s üzenjük a világnak: nem engedünk 48-ból, nem engedünk 56-ból, nem engedünk 89-ből, nem engedünk 2006-ból! Mert ma is érvényesek Tollas Tibor, a forra dalom nagy költőjének szavai: „...ha nem vigyáztok, Váctól Pekingig, bebádogoznak minden ablakot!” Budapest, 2006. október 15. 1956: Szabadság – Tisztesség – Méltóság /Liberté – Integrité – Dignité/


22

Dokumentumok

EKOSZ - EMTE

A magyar-magyar csúcs tanácskozásának Zárónyilatkozata Mi, a magyar-magyar csúcs tanácskozásának részt vevői Meggyőződésünket fejezzük ki, hogy nemzeti érdekeink érvényesítése és képviselete összefogással valósítható meg. A Határon Túli Magyarok Hivatalának jogutód nélküli felszámolása és a Magyar Állandó Értekezlet működé sének szüneteltetése egyaránt akadá lyozza ezt az összefogást. Ezért is támogatjuk a Magyarok Világszövetségének kezdeményezését, amely a tizenegy évvel ezelőttihez hasonlóan új magyar érdekvédelmi és érdekérvényesítési szerve zet létrehozását célozza. Hiszünk a magyar élet és magyar jövő kedvező alakításában, a magyarság cselekvő erejében. A Kárpát-medencében őshonos magyar népnek ugyanúgy joga van az önrendelkezésre, mint bármely más nemzetnek. A magyaroknak ugyanúgy szabadon és boldogan szeretnének élni, mint bármely nemzet. Látjuk, hogy a nemzeti feladatok ellátására alkalmas intézmények felszámolá sával a magyarok helyzete tovább romlik. Látjuk, hogy az Európai Unió nem tudja kezelni a magyar kérdést, sőt, a csatla kozási folyamat előrehaladtával súlyosbodik a magyar nemzeti közösségek helyzete a Kárpát-me dencében. Látjuk, hogy a globalizált világgazdasági törekvések nyomása alatt a Kárpát-medence gazdasá gi viszonyai nem szolgálják a magyar érde keket. Az Európai Unió 2004. május 1-i bővíté se újabb bizonyítékkal szolgál arra, hogy a gazdaságilag hátrányos régiók felzárkózása elmarad, az uniós támogatási rendszer pedig konzerválja a létező gazdasági különbségeket. Legfontosabb nemzetstratégiai kérdésnek tartjuk annak törvényes biztosítását, hogy a magyar állampolgárság minden magyart alanyi jogon illessen meg. Az őshonos Kárpát-medencei magyar nemzeti közösségek számára az önrendel kezési jog alapján követeljük az etnikai alapú területi autonómiát, a személyi elvű autonómiát, il letve a fennmaradásukat biztosító autonóm intézményeket. Szükségesnek tartjuk, hogy az említett őshonos magyar nemzeti közösségeknek szavatolt parlamenti képviseletük legyen. Szükségesnek tartjuk a magyarok számára a teljeskörű ma gyar oktatási rendszert a bölcsődétől az egye temig.

Szükségesnek tartjuk a magyar állam jogfolytonosságának helyreállítását, a magyar nemzet egészének beleszólá sát az állami hatalom kialakí tásába. Támogatjuk egy olyan testület megalakítását, amely segíti a magyar alkotmány jogfolytonosságának helyreállítását. Mindezek alapján, a mai napon, a Magyarok Világszövetsége kezdeményezésére megalapítjuk a Ma gyar-magyar Csúcs Szervezetét, amely önálló, politikailag független, és amelynek tagja lehet minden magyar politikai párt, érdekvédelmi szervezet, nemzeti tanács, országos és regionális ma gyar szervezet. A Magyarok Világszövetsé ge buda pesti székházában létrehozzuk a ma gyarellenes atrocitásokat monitorizáló nemzetközi irodát. Szerveze tünk Brüsszelben állandó magyar képviseletet létesít az ot tani Magyar Ház támogatásával. Az 56-os Magyar Forradalom ötvenedik évfordulóján üze netet fogalma zunk meg magyar testvéreinkhez és a világ szabadságszerető népei hez. Az üzenet Zárónyilatkozatunk ré sze. Ugyancsak a jelen Zárónyilatkozat szerves része Az új magyar-magyar csúcs előkészítése című dokumentum, va lamint a Magyarok Világszövetsége elnökének ahhoz mellékelt, 2006. július 6-i, augusztus 3-i és szeptember 6-i levele. A Szervezet megalakításakor és tevékenysége során számítunk történelmi magyar egyházainkra. Buda pest, 2006. szeptember 16. Belgiumi Magyarok Szövetsége, Erdélyi Körök Or szágos Szövetsége, Erdélyi Magyar Ifjak, Hatvan négy Vármegye If júsági Mozgalom, Magyar Érdekvédelmi Szövetség, Magyar Polgári Szövetség – Délvidék, Magyarok Világszövetsége, Magyarok Világszövetsége Ausztriai Országos Tanácsa, Magyarok Világszövetsége Belgiumi Országos Tanácsa, Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága, Magyarok Világszövetsége Felvidéki Országos Tanácsa, Magyarok Világszövetsége Kanadai Országos Tanácsa, Magyarok Világszövetsé ge Németországi Országos Tanácsa, Nagykaposi Regionális Vállalkozásfejlesztési Szövetség, Romániai Magyar Demokrata Szövetség Nemzetépítő Platformja, Székely Nemzeti Tanács, Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége,Vajdasági Magyar Demokrata Párt,Vajdasági Magyar Demokrata Párt Ifjúsági Szer vezete

Napjainkban vezető hírként olvashatunk a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemen Románia a véres kezű Ceausescu tovább élő szellemével lépheti át az Európai Unió kütörténtekről. Az EKOSZ csatlakozott az MVSZ alábbi nyilatkozatához. szöbét? A Magyarok Világszövetsége gyűjtést hirdet a kolozsvári egyetem két menesztett Csatlakozva kolozsvári tagjainak tegna- tanárának megsegítésé re. Az MVSZ számA Magyarok Világszövetsége kiáll a kolozsvári magyar egyetem visszaállítását szor- pi állásfoglalásá hoz, a Magyarok Világszö- laszáma: 10300002-20102159-00003285 galmazó Bolyai Kezdeményező Bizottság vetsége felszólítja az RMDSZ-t, hogy mint MKB-Budapest, Váci u. 38., H-1058, (BKB) mellett, és támogatja annak törekvéseit. kormányzó párt biztosítson jogi és politikai SWIFT KÓD: MKKBKUHB. (Az MVSZ Az MVSZ botrányosnak tartja, hogy mi- védelmet az erdélyi magyarok jogaiért küz- kiemelkedően közhasz nú szervezet, így az közben Bukarest az Európai Parlament dőknek. Erre kötelezi nemcsak alapszabálya adakozó jogosult a befize tett összeg brüsszeli székhelyén megnyitott kiállításán a és programja, de az a félmillió aláírás is, 150%-ának adóalapjából törté nő levonásávalósággal szöges ellentétben azzal dicsek- amit az erdélyi magyarok a ’90-es évek ele- ra.) Budapest, 2006. november 28. szik, hogy a Babes-Bolyai Egyetemen két- jén gyűjtöttek a magyar nyelvű oktatás érdePatrubány Miklós, az MVSZ elnöke nyelvű táblák is segítenék az eligazodást, kében. aközben fegyelmi úton menesztik a BKB két A kolozsvári Babas-Bolyai Egyetem mai Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsért alelnökét: dr. Hantz Pétert és dr. Kovács Le- román vezetői tovább éltetik a kommunista Alapít vány számlaada tai: helt, akik kétnyelvűvé tették az egyetem épü- diktátor, Ceasescu szellemét, aki 1959-ben ERSTE BANK HUN GARY Kft. Bp., letének egyes feliratait. sovén-kommunista erőszakkal megszüntet- Egry József utcai Fiók, H-1111 Buda pest, Az MVSZ szolidáris az erdélyi ma gyar te a magyar nyelvű Bolyai Egyetemet és létEgry József u. 2. nemzeti közösségnek a Bolyai Egyetem rehozta a magyar nyelvű oktatás sorvasztászámlaszám nemzetközi átutaláshoz (IBAN): visszaállítására irányuló törekvéseivel. sában az óta is élenjáró Babes-Bolyai EgyeHU71 1160 0006 0000 0000 1284 0384 Ugyanakkor mélységesen elítéli az Eu- temet. Ceausescu akkori diktatórikus fellészám la szám magyarországi átutaláshoz: rópai Unió küszöbét átlépni készülő Romá- pésének öt magyar ha lálos ál dozata volt. 1160 0006 0000 0000 1284 0384 ni ának a múlttal szakíta ni képtelen fasisz- Szabédi László, Molnár Miklós, Nagy Lata-kommunista magatartását, amellyel a tör- jos, Csendes Zoltán és felesége e szörnyű Az Erste Bank Swift címe: GIBAHUHB A szálmlaadatok a www.emnt.org vé nyes jogaikért kiálló magyar egyetemi ok- diktatúra láttán önkezükkel vetettek véget alapítványaink honlapon ellenőrizhetők. tatókat üldözi, sőt terrorizálja. életüknek.

Ceausescu-val az EU-ba?


EKOSZ - EMTE

Dokumentumok

23

Közlemény

Szilágyi Domokosnak a Securitatéval fenntartott kapcsolatáról Ez a tájékoztató Szilágyi Domokos költő (1938–1976) és a román állambiztonsági szervek kapcsolatáról felröppent híresztelésekre kíván reagálni. Véget szeretnénk vetni annak a méltatlan helyzetnek, amelyet a suttogások és a félnyilvános közbeszéd teremtett. A rendelkezésre álló levéltári források segítségével megkíséreljük végigkövetni az ügyet. Abban reménykedünk, hogy hiteles információk birtokában az erdélyi magyar közélet immár őszinte és lényegretörő vitába bocsátkozik majd közelmúltjáról. A közlemény Szilágyi Domokos családja részé ről a költő élettársa, Nagy Mária és a költő öccse, Szilágyi Kálmán hozzájárulásával kerül nyilvánosságra. Szilágyi Domokos „Balogh Ferenc" fedőnéven működött együtt az állambiztonsá gi szervekkel. Az utóbbi hónapokban hivatalosan megkerestük az illetékes szerve ket (a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Bizottság Levéltárát – CNSAS) a dekonspirálás érdekében, de a levéltár szerint a polgári titkosszolgálat (SRI) részéről még nem történt meg „Balogh Ferenc" hálózati dossziéjának átadása. Ennek ellenére a fennma radt iratok egyértelműen, minden kétséget ki záróan bizonyítják, hogy „Ba logh Fe renc" azonos Szilágyi Domokossal; a rendelkezés re álló dokumentációban a Maros-Magyar Autonóm Tartomány bel ügyi szerveinél szolgáló Ştefan Blaga alezre des fedi fel az együttműködő személyazonosságát egy 1964-es jelentésben, fedőneve mel lett polgári nevét is em lítve. „Balogh Ferenc" tevékenysé ge 1958 és 1965 között, két jól elkülöníthe tő szakaszban dokumentálható. 1958-ban „Balogh Ferenc" 13 írásos, ebből két kézírásos jelentést adott a Kolozs tartományi, illetve 1965-ben a bukaresti állambiztonsági szerveknek. „Balogh Ferenc" együttműködése három megfigye lési dosszié alapján renkonstruálható: 1) Lakó Elemér és Varró János megfigyelése (Fond informativ, 3010. sz. dosszié) 2) Péterffy Irén megfigyelése (Fond Informativ, 3005. sz. dosszié) 3) Páskándi Géza megfigyelése (Fond Informativ, 2534. sz. dosszié) A beszervezés valószínű körülményei Szilágyi Domokos 1957 tavaszán került a Securitate látókörébe: 1956 októberében Szilágyi Domokos, a Bolyai Tudományegyetem harmadéves magyar szakos hallgatója egyetértett a magyar forradalom követeléseivel. Álláspontját magánbeszélgetésekben és gyűléseken is kifejtette, mint a szabadon megválasztott diákszövetség egyik vezetője, illetve az Ifjúmunkás Szövetség titkára. 1957 márciusában széles körű nyomozás indult a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem azon hallgatói és fiatal tanárai ellen, akik a legaktívabban vettek részt a magyar forradalom melletti megmozdulásokban. Március 11–19. között Bartis Ferencet, Dávid Gyulát és Páskándi Gézát is letartóztatták. (Később őket el is ítélték.) A központi szervek utasítására ezzel párhuzamosan elkezdték az addig gyenge magyar egyetemi állambiztonsági hálózatok megerősítését, az ügynökök toborzását. Szilágyi Domokost akkor kezdték vizsgálni mint lehetséges „jelöltet", majd néhány héttel később a „Fekete Pál" ügynök – Szilágyi Domokos diáktársa – 1957. május 17-én leadott jelentéséhez kapcsolódóan a Kolozs tartományi Securitaténál szolgáló Papp Adalbert hadnagy a következőt javasolta: „Urmează să fie recrutat tot ca agent şi numitul Szilagyi Dominic în act. de verificare dusă asupra lui Veress Zoltán" („Szilágyi Domokost ugyancsak be kell szervezni a Veress Zoltán tevékenységét ellenőrző vizsgálatba"). Az 1957. augusztus 12-én keletkezett intézkedési terv, Varró János és Lakó Elemér tanársegédek ellen indított vizsgálat szerint meg kellett állapítani, „milyen kapcsolat áll fenn ezen gyanúsítottak és azon diákok között, akikről jelezték, hogy meglátogatják őket", valamint, „ellenőrizni kell ’Tóth Miklós’, ’Fekete Pál’ és ’Balogh Ferenc’ ügynökök őszinteségét, akik fel fogják venni velük a kapcsolatot". Egy korábbi, szintén 1957-es irat szerint Szilágyi Domokos barátnője, a Bolyai Egyetemen tanuló Várady Emese is be került a nyomozás alatt álló csoportba. Noha „Balogh Ferenc" hálózati dossziéjának hiányában nem dokumentálhatók a beszervezés körülmé nyei és annak indíttatása, feltételezhető, hogy Szilágyi Domokost nem-

csak a saját szabadsága elvesztésével fenyegették meg, hanem barátnőjével is zsarolták, aki „Balogh Ferenc" felbukkaná sát követően többé nem szere pel a nyomozásról szóló fennmaradt iratokban. „Balogh Ferenc" tevékenysége Az első, „Balogh Ferenc" által le adott je lentés 1958. április 9-ére da tálható, amit tartótisztje Papp Adalbert rögzített a 19 órakor kezdődő találkozót követően. A következő hónapokban „Balogh Ferenc" feladata a Lakó Elemérrel, Varró Jánossal, illetve Péterffy Irénnel való kapcsolattartás volt, megfigyelés céljából. Ennek nyomán 1958 októberéig 6 írásos jelentés született. Ekkor a megfigyelési akciókat megszüntették és elrendelték a gyanúsítottak letartóztatását. Varró Jánost és Lakó Elemért 1958. augusztus 26-án, Péterffy Irént pedig 1958. október 31-én vették őrizetbe. „Balogh Ferenc" jelentéseiből megállapítható, hogy mindhárom esetben az általa szolgáltatott információk terhe lő jellegűek voltak. Az ún. „harmadik Bolyai perben" 1959. február 19-én Varró Jánost 16, Lakó Ele mért 15 év kényszermunkára, míg Péterffy Irént 10 év bör tönre ítélte a kolozsvári Katonai Törvényszék, továbbá Vastag Lajost 8, Páll Lajost 6 év börtönnel és teljes vagyonelkobzással sújtot ta, míg Iamandi Emil és Szilágyi Árpád 5–5 év börtönbüntetést kapott. A kolozsvá ri állam biztonsági szervek Páll Lajost többször próbálták 1958 folyamán beszervezni, letartóztatása és elítélé se az ajánlat visszautasításával is magyarázható. „Balogh Ferenc" ügynökkel 1965-ben is találkoztunk az eddigi iratfeltárás során. Az ekkor már Bukarestben élő Szilágyi Domokost az 1963-ban szabadult Páskándi Géza megfigyelésével, új verseinek elemzésével bízták meg, de az általa megfigyeltek között szerepelt még Domokos Géza, Szász János és Majtényi Erik is. 1965 márciusa és novembere között – eddigi ismereteink szerint – 7 jelentés született, amit „Balogh Ferenc" a tartótisztjének, Ion Gr. Popa őrnagynak adott át. 1965. december 15-én a Páskándi ellen indított 8728. sz. vizsgálati akciót megszüntették, és ezzel véget ért „Balogh Ferenc" tevékenysége az általunk eddig vizsgált dossziéban. Az 1965-ban készült jelentések a megváltozott politikai légkört tükrözik. A hatalom célja ekkor már nem az értelmiség elleni nyílt fellépés, hanem a véleményformáló értelmiségi körök módszeres behálózása, tevékenységük állandó nyomonkövetése volt. Nyitott kérdések Az első lényeges, még válaszra váró kérdés a vállalt együttműködés időkeretei. A rendelkezésre álló iratcsomók szerint ugyanis „Balogh Ferenc" tevékenysége csak két, viszonylag rövid és jól el különíthető, összesen mintegy kétéves időszakra tehető. Nem ismert, hogy Szil ágyi Domokos együttműködött-e az állambiztonsággal 1959 és 1964 között, va lamint 1965 után. E nyitott kérdés megválaszolásá ra a még nem kutatott (vagy a szaklevéltárnak még át nem adott), egyes célszemélyekre vonatkozó iratcsomók tanul mányozá sa adhat lehetőséget. A második még megvála szolandó kérdés, hogy a hálózati dosszié mellett Szilágyi Domokos megfigyelé si dossziéval is rendelkezett-e. Azaz felmerülhet, hogy egyidejűleg megfigyelő és megfigyelt is volt? Ebben az esetben az is kérdés lehet továbbá, melyik időszakban, hogyan és miért válta koztak a költő pozíciói? Ter mészetesen ezt is csak további kutatásokkal le hetne tisztázni. A harmadik, mindennél súlyosabb kérdés az együttműködés minősítése. Az 1958-ban rögzített feljelentések a beszervezés kényszerű jellegét valószínűsítik, és zaklatott lelkiállapotról tanúskodnak. A jelentésekben azonban – főleg Péterffy Irénről – súlyos és rosszindulatú megjegyzések is olvashatók. Felmerül azonban a kérdés, hogy az említett mondatok valóban Szilágyi Domokostól származnak-e, vagy kihallgatóitól, illetve tartótisztje diktált bizonyos megfogalmazásokat. 1965-ben „Balogh Ferenc" ennél nyugodtabb állapotban folytatja tevékenységét. Jelentései ekkor már politikai háttérjátszmákról szóló bizalmas értesüléseket, új irodalmi művekről szóló társalgásokat, sőt műelemzést is tartalmaznak. A költő személyisége eltűnik a jelentések mögött, szerepét egy „másik én", a csendes és szorgalmas tudósító veszi át. Budapest–Kolozsvár, 2006. szeptember 26. (Helikon, Kolozsvár)


Stefano Bottoni Nagy Mária Szilágyi Kálmán

24

EKOSZ

EKOSZ - EMTE

Az EKOSZ története IV., befejező rész Az 1996. február 17-i elnökségi ülésen tehát döntés született az EKOSZ tisztújító közgyűlésének össze hívásáról 1996. május 4-re. Az ezt követő események az EKOSZ eddigi történetének legsajnálatosabb, egyedülállóan szégyenletes szakaszát jelentették. Politikai pártjaink történetében vannak ehhez hasonló, megalázó és az illető szervezetet nevetségessé tevő események, az EKOSZ esetében ez volt az egyedüli, egyetlen sze mély által gene rált eseménysor. Az EKOSZ tagszervezeteinek egységes fellépése és a veze tők kitartása se gített a kilábalásban, ezért, az utólagos okulás, a tanulságok levoná sa végett is érdemes röviden összefoglalni a történte ket. Az ez időben érvényes alapszabály szerint a küldöttgyűlést évente legalább két alkalommal össze kellett volna hívni. Körmendyné Lakatos Mária el nöknő egész elnökségi ideje alatt (1993.december-1996 május) egyetlen alkalommal sem hívta azt össze, csupán elnökségi ülések voltak. Ilyen előzmények után, mivel az elnöknő többszörös telefonos megkeresés után sem küldött meghívót a megbeszélt közgyűlésre, Szakács Attila alelnök saját maga tette ezt meg, az el nöknőt is értesítve erről. A közgyűlés az elnöknő távollétében, de a tagszervezetek 100%-os részvétele mellett ült össze és választotta meg az új elnökséget, a következő összetételben: T.b. elnök továbbra is Dr. Búzás Gábor. Az új elnök Dr. Kövesdy Pál, alelnök Szakács Attila, elnökségi tagok: Dr. Dániel Tibor, Helmeczy József, Kocsis István, Tóth László és Valiskó Ferenc. Számvevő bizottság: Kajlik Péter, Dr. Ta más At tila, Dr. Úry Előd. Tit kárság: Dr. Horváth István Károlyné, Koncsag Fe renc, Kese Edit. Az alapszabály részle ges módosításá val a közgyűlés létre hozta a választmány intézmé nyét, amely -azóta is érvényesenmagában foglalja az elnökség és számvevő bizottság tagjain kívül az egyes körök mindenkor elnökeit is. Határozat született egy új alapszabály megalkotásá ról, melynek kidolgozását az új elnökségnek haladéktalanul el kell kezde nie. Az új elnök Megújuló EKOSZ? címmel tanulmányt tett köz zé az Átalvető ezt követő, 1996 júniusi számában, melyben hangsúlyozta, hogy nem kapni, hanem saját értékeinkből adni aka runk, hi szen az elkövetkezendőkben nagy szükség lesz minden nemzetben gondolkodó összefogására; „ha elvész az erdélyi magyarság, elvész az összmagyarság is”, -ennek megfelelően az EKOSZ fő célja az Erdélyben élő magyarság ügyének támogatása kell legyen. Fel kell hívnunk az anyaország vezetői nek figyelmét arra, hogy Románia legfőbb politikai célja a magyarság felszámolása, ami bizonyta lansá gi tényezőt jelent Európában, melynek létérdeke lenne a tria noni ha zugságrendszer feloldása, az új magyar alkotmánynak pedig ki kéne mondania a visszaté rést az ősi magyar jogrendszerhez, de minde nek előtt minden ma gyar együvé tartozását! Szervezési téren szükség van újabb erdélyi körök létrehozására és csatlakoztatá sára az EKOSZ-hoz. Az új, hatalmas feladatok helyett az új vezetőségnek azonban más dolga akadt! Az új elnök, a közgyűlés határozata értelmében levélben ismertette Körmendyné Lakatos Máriával a gyűlés határozatait, felszólította őt a szövetség dokumentumainak átadására és a pénzügyi elszámolásra. Az újra és újra megismételt le veleket címzett nem vette át, a sajtóban pedig az EKOSZ-t puccsal vádolta meg. A Magyar Nemzet, ahol írása megjelent, sokáig nem volt hajlandó vá laszlevelünket leközöl ni, végül a Tisz telt szerkesztőség! rovatban jelent meg megcsonkítva, pár sornyi be lőle. Az időközben az új elnökséget bejegyző Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság ez irányú ha tározatát a leváltott el nöknő még júli us 12-én megfellebbez te, a tisztújítás jogsze rűtlensé gére hi vatkozva. Az ügyben a Legfel sőbb Bíróság volt hiva tott dönteni. Az új elnök csupán 1996. szeptem beré ben értesült a történtekről, ezután nyújtotta be észrevétele it. A L.B. 1997. május 20-i keltezésű végzésében a fellebbe zést elutasította, ezzel végre elhárult minden akadály az új vezetés elől. Még a jogi bi zonytalanság terhét cipelve ült össze 1996. október 5-én az újonnan létrehozott választmány, ahol megegyezés született az új alapszabály szövegéről. Ezt a történtek fi gyelem be véte lével állítottuk össze, jogi biztosítékokat építve be minden esetleges, utólagos visszaélés ellen, részletesen kidol goztuk céljainkat, feladata-

inkat, az EKOSZ egyes szervei nek hatáskörét, az új tagszerve zetek felvételének mikéntjét, stb. (A javasolt szöveget az elnök előzőleg szétküldte a köröknek, akiknek így módjuk és idejük volt azt jól át gondolni, módosító javaslataikat megtenni). November 30-án pedig megtartotta első ülését az új elnökség is. Ennek fő feladata a munkaterv és költségve tés megtárgyalása, az EKOSZ szervezeti alapjának megújítá sa volt. Kimondtuk, hogy feladatunk eljutni az átte lepült erdélyi magyarok mind nagyobb részéhez. Itt nyújtotta be fel vételi kérelmét a nemrég alakult Orbán Balázs Erdélyi Kör- Vecsés, amely a későbbiekben meghatározó szerepet töltött be a szövetségben. Ugyancsak itt kell megemlí tenünk - a felmerült problémák elvi jelentősége miatt érdemes ezzel foglalkoznunk - az ez időben Baján történteket is. A bajai székelyű Erdélyiek Dél-Magyarországi Egyesületében is felmerült ugyanis a csatlakozás szándéka az EKOSZ-hoz, meg is hívták az elnököt rendezvényeikre, aki ismer tette az EKOSZ főbb elvi szempontjait. Néhányan ekkor a „nem politizálunk” jelszavát hangoztatva kijelentették, hogy mindezzel nem értenek egyet, ezért aztán a kör vezetői, közös elhatározás nyomán lemondtak a csatlakozásról, mi vel – szerintük – ez a kör szétszakadásához vezetett volna. Mindezek után a szervezet magától szét esett. Utólag csak talál gatni tudjuk, hogy ideológiai vakság vagy célzatos destruktivitás munkált-e ott egyesekben. Az új vezetőség első évfordulóján, immár az új alapszabálynak megfelelően került sor az éves közgyűlésre 1997. április 19-én, ahol egyhangúlag fogadtuk el új alapszabályunkat. Ennél a témánál maradva, de időben igencsak előre ugorva jegyezzük meg, hogy 2002-ben dolgoztuk ki az EKOSZ közhasznú szervezetté alakítását, ami a bíróság 2003. február 19-i végzé sével emelkedett jogerőre. Kinyilvánított feladatunk volt tehát újabb körök megalakulásának kezdeményezése és az EKOSZ-hoz kapcsolása. Akciónk sikerének je gyében újabb és újabb körök alakultak és kérték felvételüket. Felvételük időrendi sorrendjében: 1997. április 19: Vecsési Orbán Ba lázs Erdélyi Kör, Ötágú Síp Kulturális Egye sület Szeged és Szentlőrinci Erdélyi Kör. 1998 június 27: Bethlen Gábor Erdélyi Kör-Monor és Erdélyi Baráti Kör-Csongrád. 1999. október 17: Erdélyi Magyarok Bácsmegyei Egyesülete-Kecskemét, Tamási Áron Erdélyi Kör-Maglód, Bethlen Gábor Erdélyi Kör-Monor. 2000. május 6: Teleki Erdélyi Kör-Gyömrő, Bolyai Farkas Erdélyi Bará tok Köre-Recsk. 2000. november 25: Nagyatádi Erdélyi Kör. 2002. márci us 23: Siófok és Környéke Erdélyi Ba ráti Kör. 2002. október 19: Gödöllői Vándor Széke lyek Egyesülete. 2003. október 11: Izsák és Környéke Erdélyi Kör. 2006. május 7: Buda pesti Erdélyi Kör (még nem jogi személy). A felvételek mindegyike egy-egy éves közgyűlés időpontját jelzi, melyeket pontosan megtartottunk, ill. kétévente ezek tisztújító közgyűlések voltak. Ezeken Dr. Kövesdy Pált a mai napig új raválasztotta a tagság elnöki tisztségébe, az alelnök pedig Szakács Attila visszavonulása után Dr. Úry Előd volt, ill. 2006-tól Márton Fe renc. Az elnökség összetétele változott, de néhányan (Helmeczy József, Hompoth Zoltán, Dr. Ta más Attila, Dr. Szekeres Sándor) végig tagok maradtak. Elnökségi üléseket akkor tartottunk, amikor a felmerült problémák, feladatok ezt szükségessé tették. Az egyes körök különálló, gazdag tevékenységének bemutatása természetesen nem lehet e rövid áttekintés része, ezekről, valamint magának az EKOSZ ve zetőségének munkájáról lapunk rendszeresen beszámolt. Itt csupán két eseményt kell ezekből kiemelten emlí tenünk, melyeknek teljes anya gát külön melléklet formájában lapunkban a megfelelő időben közreadtuk. 1999. április 24-én, többszörös halasztás után sikerült megrendezni az Erdélyi Orvosok és Gyógyszerészek II. Országos Találkozóját, nagyszámú résztvevő és számos volt professzorunk, valamint az MVSZ vezetőinek jelenlétében. Az EKOSZ elnökének szándékában állt az EKOSZ Orvos-Gyógyszerész Fórumának létre hozása, amely állandó jelleggel szervezte és tartotta volna a kapcsolatot a nagyszámú tagsággal, valamint az újabb találkozók megszervezése is


EKOSZ

EKOSZ - EMTE

feladata lett volna. Egy összejövetelt sikerült összehozni ugyan néhány, erre a feladatra jelentkező személlyel Budapesten, de a szükséges, általános érdeklődés és elszántság, munkakedv hiányában a kezdeménye zés elhalt. Elsősorban ennek tudható be, hogy a továbbiakban nem került sor újabb országos találkozóra, miközben sajnálatos, de elkerülhetetlen tényként kell rögzítenünk az áttelepült szakem berek beilleszkedéssel járó fokozatos szemléletváltozását is. A má sik jelentős rendezvényünket 2000. május 5-én tartottuk Szekszárdon Magyarok Együtt- EKOSZ Konferencia az anyaor szág és a peremmagyarság kapcsolatainak alaku lásáról, különös tekintettel a külhoni állampolgárságra címmel. A meghívott vendégek- megszóla lásuk sorrendjé ben: Timár László, a Tolna Megyei Közgyűlés alelnöke (az EKOSZ elnökének nyitó beszéde után mondott üdvözlő szavakat), Patrubány Miklós, az MVSZ elnökhelyettese, Borbély Imre, az MVSZ stratégiai bizott ságának koordinátora, Tőkés László, az MVSZ és az RMDSZ t.b. elnöke, Lányi Zsolt, a Magyar Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának elnöke, Hódi Sándor, az MVSZ Jugoszláviai Országos Tanácsának elnöke, Király Károly, a Szé kely Fa luért alapítvány elnöke, Csapó József RMDSZ sze nátor, László Tünde, az Erdélyi Gyüle kezet lelkésze, Harrach Gábor politológus, Atzél Ferenc, Az Erdé lyi MagyarBernád Zoltán

Találos kérdés A becsület erénye a kimondott szó súlya. A tisztesség erénye a szeretet hangsúlya. A kimondott szó erénye a becsület hangsúlya a szeretet erénye a tisztesség súlya. A kimondott szó erénye a szeretet erénye a becsület hangsúlya a tisztaság súlya. És ez együttvéve a politikusok erénye?

Akinek nincs, az nem is adhat Az állhatatosság kényszerszabályainak idomított, szenvedélytelen, buta tanúi vagyunk, de fennhéjázók, bölcselõk és nagyon fontosak. Mindent túlmagyarázó mocsárértelmiségiek, akik arc nélkül a kivagyiság zászlóit lobogtatjuk profán hangzavarban, dohos szagot áraszt szellemünk, miközben büszkén vállaljuk, hogy nincs erkölcsünk, szégyenünk, hitünk, se nemzetünk.

Posvány A víztükre rejti a mélység halált ringató mocsarának titkait

25

ságért alapítvány elnöke, és természetesen számosan az EKOSZ tisztségviselői közül. A Konferencia célja az volt, hogy az MVSZ által akkoriban előterjesztett, de a magyarországi közvéle mény előtt alig, vagy egyál talán nem ismert külhoni állam polgárság intéz ményét széleskörűen ismertté tegye, és annak anyagát a Ma gyarok V. Világkongresszusán történő előterjesztése előtt utoljára megtárgyalja, összefoglalja. A Konfe rencián összeállításra került és elfogadást nyert a Szekszárdi állásfoglalás a magyar állampolgárság kiterjesztése ügyében, ami aztán az V. Világkongresszus egyik alapdokumentumát képezte. Ebből a szempontból a rendezvény sikeresnek volt mondható, viszont elsőként említett célunk, a külhoni állampolgár ság intézményé nek megismertetése, népszerűsítése kudarcot val lott, miután a ma gyarországi média teljes mértékben el hallgatta azt. Különösen fájó volt ez a Duna TV részéről, melynek illetékeseivel folyama tosan tartottuk a kapcsolatot, és akik ismételten biztosítot tak a köz vetítésről. Az akkor mellbevágó és ért hetetlen viszonyulás utólag nyert ma gyaráza tot, ami kor a teljes ma gyarországi politikai elit megtagadta a külhoni állam polgárság gondolatát, ill. az MVSZ ellen fordult. Álljon itt csupán a száraz tény: a külhoni állampolgár ság kizárta volna az automatikus áttelepülés jogát, vala mint a szavazati jogot, ami 2004. de cember 5., a kettős állampolgársági népszavazás előtt az ellenző kormánypártok, a kormány, Gyurcsány Ferenc fő érve volt. Az utókor fog ítéletet mondani a törté nelmi bűntet tek elkövetői fölött. A 2000. júniusi, emlékezetes tisztújítás az MVSZ-ben az EKOSZ több vezetőjének részvételével ment végbe, és az eredmény - Patrubány Miklós elnökké vá lasztása, számos erdélyi származású kiváló személy megjele nése az MVSZ vezetésében – nagy reményekkel töltötte el a szövetség minden tagszervezetét, tagjait. Annál elkeserítőbb volt nem sokkal ezután tanúja lenni annak az irtóhadjáratnak, amit a politikai és szel lemi elit nagyobb része indí tott az MVSZ ellen. A történtek általá nosan ismertek, hogy aztán mindez 2004. december 5. nem zeti szégyenében tetőzzön. A népszavazás előkészítésében, az aláírásgyűjtésben, majd lebonyolításában a legtöbb tagszervezet ki emelke dő telje sítményt nyújtott. Ami az EKOSZ lapját, az Átalvetőt illeti: a lap az idén, 2006-ban 15 éves. Története szorosan összefonódik az EKOSZ történetével, egyben hű tűkre is annak. Folya matos megnyilvánulási lehetőséget jelentett bármely áttelepült erdélyi magyar számára, el sősorban tagszerveze teink saját fóruma a mai napig, összekötő kapocsként szerepel az anyaország és az odahagyott haza magyarjai között, és az odafigye lés és féltve törődés üzenetét hordozza Erdély, valamint a nagyvilágba sza kadt erdélyiek irányába. Hivatalos anyagi támogatást csak elvétve kapott, legfőbb fenntartói az olvasók, akik- számos visszajel zés alapján merjük ezt kijelenteni – sajátjuknak érzik a lapot. Befejezésként ismét feltehetjük a kérdést: hogyan tovább, EKOSZ? Néha értetlenséggel állunk szemben, mindig akadnak olyanok, akik megkérdik, mi értelme van a mai világban, magyar környezetben avitt nosz talgiázást folytatni, vagy a küz delmet látják hiábavalónak. Az eltelt évek és napja ink tapasztalatai alapján el mondhatjuk, hogy az a belső késztetés, ami a körök megalakulásánál munkált, vál tozatlanul fennáll, új és új körök alakulnak ma is, és kétségkí vül szükség van az ország távoli pontjain, szétszórtan működő körök összefogására, valamint képviseletére is. Miközben többen állunk az elmúlás felé vezető út előrehaladott stációin, nem kevés fiatal, tehetséges és elkötelezett társunk jelentkezik, áll be a sorba. Az ország politikai, szellemi, kulturális viszonyainak halmozódó problémái, a szem benálló csoportok közötti feszültségek minden képzeletet meghala dó, már-már a polgárháború rémképét fel idéző fokozódása, a magyarság sorskérdéseinek megoldatlansága mind a civil társadalom irányába terelik a megoldást keresők fi gyel mét, miután a politikum ismételten val lott és vall kudarcot. Márpedig a civil társadalmon belül, elsősorban gyökereink, belső indíttatásaink révén olyan sajátos erőt képviselünk, amire e hazának és nemzetünknek mind nagyobb szüksége van. Ezért létezik, és lé tezni fog továbbra is az EKOSZ. Átalvető

(Előző lapszámunkban, az EKOSZ története III. részének végén 35. old.- sajnálatos elírás történt, ismé telten 2005, ill. 2006 szerepelt 1995, ill. 1996 helyett. Az olvasó elnézését kérjük.)


26

EKOSZ

EKOSZ - EMTE

Szoboravató Komlóm Dr. Tamás Attila elnök beszéde

Honfi társaim! Október hónapja nagy történelmi eseményekre em lékeztet. Jó, ha a nem zet emlékezete nem fakul, hisz múltunk szerencsés vagy szerencsétlen pél dáiból egyaránt tanulhatunk. Azok is, akik féltjük nemzetünket, azok is, akik nemtörődömségből még mindig lemonda nak a múltunkról, vagyis önmagunkról, és azok is, akik idegenszívűek, önmagukat imádók, és a nemzetet rég elfelejtették. Október 6. az 1848-49-es szabadságharc mártírjainak dicsőséges tetteire, és sok ezer, a magyar- és világszabadságért elesett honfi társunkra emlékeztet. De a parázs, ami az élőkben tovább munkált, a nagy vi lágbirodalmat is kiegyezésre késztette. Ez is egy tanulság! Ha önként nem mondunk le jussunkról, akkor előbb vagy utóbb joga ink elismerést nyernek. Így hát egyperces csenddel adózzunk az Aradi vértanúknak. Ebben az évben emlé kezünk a dicsőséges nándorfehérvári Győzelem 550. évfordulójára. Tőlünk nyugatabbra sokan elfelejtik, hogy nyugodt középkorvégi fej lődésüket magyar elődeink hősies helytállásának köszönhetik. De október legnagyobb ünnepe 1956-ot idézi. A hagymakupolás ortodox kommunizmus bilincseitől először sza baduló magyar szabadságharcos forradalmárok di csőségére emlé kezünk. Az akkori nemzeti egység mindig például szolgálhat nekünk és gyermekeinknek, unokáinknak. Ezért mondjuk mi erdélyi körösök, hogy nekünk mindig első a nemzet, második is a nemzet, és majd utána következik a többi érdek. És ezzel el is jutottam beszé demben a mai naphoz, amikor szeretnék eldicsekedni a ténnyel, hogy 15 éves lett a Kom lói Erdélyi Kör. Ez egymagában nem érdemelne különösebb figyel met, ha nem mondanám el, hogy ez alatt a 15 év alatt mindent megtettünk városunk kul turális és szelle mi életének karbantartásáért. Több, mint 125 eseményt szerveztünk: kiállításokat, erdélyi művészek előadása it hoztuk városunkba, önképzőköri eseményeket, történelmi emlékező műsorokat szerveztünk, országos hírű előadókat hívtunk meg, sőt messze földön híres magyarokkal is gyakran be szélget tünk a köri rendezvényeken. Könyvbemutatókat szerveztünk, ünne pel-

tünk bálokon és majálisokon mulatoztunk, de mindenkor példát mutatva a jó ízlés és kulturált, civilizált polgári magatartásból. A haza és a nemzet oldalán állva politizáltunk. Hiszen mi, kisebbségi sorsot megéltek még mindig növekvő keserűséggel szemléljük az anyaország szellemi és politikai megosztottságát az egységes nemzeti eszme ügyében. Valljuk, hogy decem ber 5-e nem ismétlődhet meg. Valljuk, hogy nem lehet sokáig hazug jelszavak és ígéretek mögé bújva a nemzet ébredő öntudatát megbénítani. Igenis minden magyar felelős minden magyarért. Nem diktálhatja ide gen politikai vagy egyre inkább kapzsi gazdasági és globalista hatalom kívülről, hogy mit akarjunk, vagy mit tegyünk. És nem fogjuk hagyni, hogy idegenek, vagy saját zsebük érdekében egyesek kiárusítsák a nemzet vagyonát, szellemi és gazdasági kincseinket, a verejtékkel, vérrel és könnyel áztatott magyar földünket, ahol őseink áldott csontjai nyugszanak, és ahol gyermekeink fognak majd a mi sírjainkra is virágot tenni. De ez a nap legyen az áldozatvállalás és a tehetséges művész napja is. Az Erdélyi Kör számos komlói adakozásával, segítségével szobrot állít. Megtaláltuk Szabó László szobrászművészt, aki, miután előadtam az elgondolásomat a szoborral kapcsolatban, a legmesszemenőbb emberi és művészi érzékkel nemcsak megvalósította, hanem túlszárnyalta azt. De anyagi segítsége nélkül sem tudtuk volna ezt megoldani. Felvételét kérte az Erdélyi Körbe, és így a szobor árának kétharmadát ajándékozta nekünk. Köszönjük Szabó László, köszönjük a névtelen és a nevesített adakozóknak a segítségét. Szeretném, ha ezt a szobrot is, akárcsak a kopjafát, haranglábat és a székely kaput, a város megszeretné, hisz neki állítottuk, és megóvná minden gonosz, romboló szándéktól. Ez a szobor egy kalotaszegi asszonyt ábrázol, kenyérrel az ölében. Címe: Otthonunk és kenyerünk. Hisz ez a város nemcsak az erdélyieknek adott otthont és kenyeret, hanem mintegy 28 000 embernek. De tovább nem is magyarázom, mert a szobrászművész szerint „amit sokszor kell magyarázni, azt nem érdemes megmagyarázni”. Jókai Anna szavaival szeret ném megköszönni Önöknek a jelenlétüket és a türelmüket: „Öregisten, Nagyisten Mit akarjunk, s mit nem Törvényed vezessen Hogy e kis nép oda ne vesszen” Komló, 2006. ok tóber 6.

Boór András

Hazámhoz Hitted mindig – parttalan leszel. Véred kibuggyant, mint a rozsda. Rádléptek züllött századok Lelkünket megtaposva.

Egyedül Fák éle peng zúg az õszi lárma Magány-szemedben fényük eltörött Sírdombon állsz holtig csöndbe zárva S fejedre hull egyre hull a köd


EKOSZ

EKOSZ - EMTE

27

In memoriam v. Dr. Búzás Gábor (1928. december 9., Csíkszereda - 2006. október 21., Budapest) Hagyatéka - mint minden székely emberé: a közjó szolgálata mindenek fölött! A Magyarok Világszövetsége nevében meghatottan búcsúzom tisztségvi selő testvérünktől, vitéz lófő Búzás Gábortól. Búcsúzunk küldött-társunktól, a Magyarok Világszövet sége első magyarországi me gyei szervezeté nek, az MVSZ Kisal földi Társaságának ala pító, majd élete végéig tiszteletbeli el nökétől. Dr. Búzás Gá bor élete útja a konzervatív csíki székely közös ségből, a zajos, koz mopolita Nagyváradon keresz tül, ide a világi Dunántúlra vezetett. “Meglátjátok, megsegít minket a Csíksomlyói Szűzmária!” mondotta hittel, valahányszor az élet kilátástalannak tűnő helyzetet teremtett. Ő nemcsak hittel élte életét, hanem szenvedélyesen szeretett is élni. Ám élete mindvégig a szolgálat je gyében telt. Élni akarása egyedülálló volt. Túl 75. életévén, úgyszólván élete vé géig dolgozott. Halálos ágyán - midőn a győri kórházban, majd ké sőbb Budapesten meglátogattam-, nem élete ellobbanó lángját siratta, nem fájdal mairól beszélt, hanem a Kossuth térről kérdezett. Magyarország, a végveszélybe sodródott magyar nemzet félté se és szolgálata éltette - utolsó lehele téig. Már a nyugdíjkorhatár közelében volt, amikor a ceauescui kommunista, magyargyűlölő terror elől Magyarországra menekült. Mégis ma gabiztosan mozgott ennek az országnak a szövevényes viszonyai között. Úgy, ahogy az il lik egy szabad emberhez - egy vitéz lófő székelyhez. Ha fontos magyar ügyre vélt rábukkanni, nem ismert lehetet lent. A jó ügy érdekében mindig kész volt közbenjárni - bármikor kész volt végigkilincselni Szűrös Má tyástól - Orbán Viktorig, Habsburg Ottótól - a Magyarok Vi lágszövetségének elnökéig. Persze, esendő ember volt Ő is, mint minden ember. Persze, tévedett is - mint minden ember. Tévedett - mint az erdélyi magyarok többsé ge - akik nem képesek elhinni azt, hogy a mai Magyarországon a szemben álló felek között olyan mély szakadék tátong, ame lyet áthi dalni le he tetlen - és talán nem is érdemes. Segítő szándékú pró bálkozásai ilyenkor eleve kudarc ra ítéltnek, és ezért oly kor célt tévesztettnek, netán megalkuvónak tűnhettek. De távolról sem azok voltak, ha nem a tiszta szí vű szol gá lat kapitulációja a szemforgató alattomosság előtt. Én magam fiúi köszönettel tartozom Neki hűségéért, igazságke reső dohogása iért, atyai féltő szeretetéért. Tudom, hogy az Ő lelke már régen hazata lált. Ott van Ő most a csí ki havasokban, a Nyerges-tetőn, egye sülve annak a száz csíksomlyói tizenéves diáknak lelké vel, akik ott estek el mind egy szálig, de a Hazát veszni úgy sem hagyták. Vitéz lófő Dr. Búzás Gábor! Drága Gábor Bátyám! A világ magyarjai nevében köszönöm meg életfogytig tartó szolgálatodat. Emlékedet megőrizzük, hagyaté kod - mely, mint minden székely emberé: A köz jó szolgálata mindenek felett! - ígérem - féltve gyarapítjuk majd. Nyugodj békében! Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke

Az Erdélyi Körök Országos Szövetsége búcsúzik tiszteletbeli elnökétől, első, alapító elnökétől. Aki lelkének tüzével áthevítette, szellemének lendületével mozgatta, lelkesítette a Magyarországra áttelepült erdélyiek legnagyobb civil szerveződését, mindhaláláig. Elnöksége alatt az EKOSZ-nak kiemelkedő jelentőségű, országhatárokon túlra ható rendezvényei, országos neve, az „erdélyi” szónak pedig becsülete, respektusa volt. Mondhat ni valamennyi politi kai párt vezető személyiségei, szellemi-kulturális közéletünk számos jeles képviselője figyelt az EKOSZ-ra, kapcsolódott hoz zánk, vett részt rendezvényeinken. Hogy az tán fokozatosan csökkenjen azok szá ma, akik figyel nek ránk, akiknek fontosak voltunk egykor, és akik ma már legfeljebb a vá lasztások előtti napokban-hetekben vesznek rólunk tudomást. Ennek oka nem az ő szellemének óhatat lan kopása volt, sokkal inkább hajlíthatatlan, törhetetlen elvhűsége, megalkuvást nem ismerő jelleme, és persze az anyaország erkölcsi romlása, az utilitárius szempontok eluralkodása minde nek fölött, az egységes magyarságszemlélet sorvadása, visszaszorulása kis közösségekbe, az erdélyi szó varázsának eltűné se, sokak szemében pejoratívvá válása. Nem ő változott meg, hanem környező világunk. Fájó szívvel észlelte ő mindezt. A legtöbben ilyen helyzetben visszavonulnak, elhallgatnak. Ő nem ezt tette, vállalta a csalódásokat, a konfliktusokat, visszauta sításokat, megaláztatá sokat. Sajgó, de töretlen lélekkel küz dött, soha, egy tapodtat nem hátrálva, közös célunk, az összmagyarság, benne az erdélyi magyarság boldogulása, magyarnak maradá sa érdekében. Harcos volt és idealista. Az anyagiak hiányát megszenvedte, de egy mozdulattal túltette magát rajtuk, a praktikus szempontokra alig, mindig csak valahova fölfele figyelt. Ma már nem teremnek ilyen em berek, de nem is ebbe a vi lágba való volt, mert valami olyasmit hordozott ma gában, amire most e világnak úgymond nincs szüksége. Pedig csak erre lenne szüksége. Ami nélkül a mai világ el fog pusztulni. EKOSZ - elnöki tisztségéről azért mondott le, hogy az erdélyiek ügyét egy remélt, magasabb szinten képviselhesse. A pártpolitikába tett eme kiruccanása pillanatok alatt kudarcot vallott, igazolandó a fenti ál lítást. Magától értetődően választottuk meg azonnal az EKOSZ tiszteletbeli elnökévé, és ebben a tisztségében állt mellettem mindvégig, a leghűségesebb és legmegbízhatóbb fegyvertársként, a legmelegebb szívű barátként, írásaival nemegyszer lapunkban is megnyilatkozva. Amikor aztán a szörnyű betegség már szétmarcangolta belsejét, amikor más réges-régen feladta volna, ő akkor is aktív maradt, segített, ugrott, futott, intézkedett. Tettvágyát nem elégítették ki EKOSZ-beli lehetőségei, ő lett a Magyarok Világszövetsége Kisalföldi Társaságának is első elnöke, majd t.b. elnöke. Honnan volt benne ennyi erő? Leginkább rá illik egyik kedvenc hasonlatom, a mondabeli Anteus, aki a földből meríti erejét. Ő, magyar Anteusként, a székely anyaföldből merítette, lófő-székelyek sarjaként. Kiötlötte, kifaragtatta és abdai kis udvarában felállította Áron bá’ alakját, a lelké ben élő kötelékek materiális kifejezőjét, hogy rápillantva megújuljon, főnixként feltá madjon egy-egy napra, majd fizikai lényének el múltával e szoboralakon keresztül lehessen jelen övéi között. Drága Gáborunk, köszönjük, hogy itt voltál velünk. Most beálltál azok sorába, akik ügyünket odaát képviselik. Szép kis deputá ció, biz tosan elemedben vagy köztük. Sok sikert a további munkához! Kövesdy Pál, az EKOSZ elnöke

(2006. november 7-én, a győri szé kesegyházban tartott gyászmisén elhangzott búcsúztató beszédek)


F ór u m

28

EKOSZ - EMTE

A keresztény hagyományok és a tisztesség nevében „Csilló véletlen szálaiból/ Törvényt szőtt a múlt szövőszéke./ És megint fölnéztem az égre/ Ál maim gőze alól./ S láttam, a törvény szövedéke/ Mindig fölfeslik valahol.” (József Attila) Szeptember első napjaiban még az a vágy bújkált bennem, hogy va lami nagyon szépet, nagyon lélekemelőt írjak az iskolakezdés első napjáról, sze líd riportot a révbe érésről, a boldogságról, az embe ri jóságról. Mindez az egri Bazilikában fogal mazódott meg bennem, szeptember harmadik napján, miközben Lengyel Gyula plébános, espe res úr lé lektől-lé lekig érő, tanévnyitó beszédét hallgattam. És ké pek lebegnek előttem most is, olyan képek, amik akkor és ott örökre belémrögzültek azon a gyönyörű, napsütéses ősz előn. Ünneplő-egyenruhás kislányok vonulnak be szé pen, sorban a Bazilikába, a boldog-megilletődött szülői, nagyszülői tekintetek kí séretében, aztán osztá lyok szerint elhelyezkednek a padsorokban. Megkondul a harang és az esperes úr megkezdi évnyitó beszédét. Új iskolaév kezdődik tehát az egri „Sancta Maria” Általános Iskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézet, Leánygimnázium és Kollégium életében, immár a 17-ik a rendszerváltás óta. Rendszerváltás? S most újabb képek tolakodnak elém: jószándékú, hazugság és hazugok ellen tüntető, békés tömegekre zúdul a vízágyú megvadult suga ra, könnygáztól megvakított, értetlenül botorkáló emberek próbálnak menekülni, miköz ben rendőrbotok súj tanak ártatlan fejekre, vállakra. És kb. hat hét tel ama gyönyörű szép őszeleji nap után tombol a hazugságoktól tobzódó késő ősz, borzalommal tölti el a lelkeket az álnok alattomosság, amely szemrebbenés nélkül tagadja le azt is, amit mindenki lát és hall, ami kézzel fogható tény, s már nem tudja az ember, hogy egyál talán igaz-e, megtörtént-e a rendszerváltás? Amikor az ország jobbik fele egyértelműen azt gondolta, hogy a század legszörnyszülöttebb izmusa végre a sze métkosárba került. Illuzió volt minden. Ez a szörnyszülött csak a megfelelő alkalomra várt, óvatosan lapulva csak azt leste, hogy újból előugorhasson, mint régi játékdobozból a rugóra járó bohóc. Ezt a dobozt elég volt résnyire megnyitnia az embernek és máris felpattant a rugó, s erőszakosan szem beugrott velünk a szemtelenül vigyorgó bohóc. Lapul tak hát, mindannyian arra várva, hogy nyitná már fel akár résnyire is a tetőt valaki, s ők azonnal előpattannak a sötétségből és akkor többé már nem lehet visszatuszkolni őket. És újra itt ugrálnak előttünk, a jórava ló európai szel lemet áhító emberek feje tetején, s a mosolygós hittel vonuló egyházi iskolások arcá ról le akarják törölni a mosolyt, újból szétzúznák a hitet, a biztonságot körülöttük. S mindezenközben a „jóte vő” szerepében tetszelegnek, bár sokkal inkább a jómadár illenék rájuk. Mert miről is van szó?

Az egri Bazilika télen

Már tavaly mélysé ges ellenszenvvel olvastam a hírt, hogy a Gyurcsány-kormány módosítani szeretne azon a szerződésen, ami az egyhá zi iskolák támogatásáról szól. Ez a természetes ellenszenv mára olyan mére tű ellenérzéssé alakult bennem, amit bármelyik ol daláról is akarok körbejárni, egyetlen kérdés marad minden oldalon: hát Magyarországnak erre van szüksége? Hogy a minden egyházi, polgá ri és egyéb emberi értékeket porrá zúzó kommunizmus eszméi újból dominálhassa nak a köztudat ban? „Meg kell szűntetni az egyházaknak nyújtott „feudális privilégiumokat”, és ennek érde kében felül kell vizsgálni a vatikáni szerződést” – hangzik el a kormány kisebbik koalíciós partnerének szájából. Mit várhat a magyar gyermek (aki végső soron az ország jövője) egy olyan kormánytól, amely „feudális kivált ságnak” nevezi azt a kevés pozitivumot is, amit a rendszerváltás után – úgy, ahogy – a jogaikba visszahelyezett egyházi iskolák nyújthatnak az arra érdemesített tanulóiknak. Tanúsíthatom, hogy az egyházi iskolák minden alkalmazottja azokért a „feudális kiváltságokért” igenis, nagyon tisztessé gesen megdolgozik. És amikor az első tanítási nap után, a harmadik elemista unokám túláradó mosollyal újságolta, hogy: „Tudd meg, hoz zám itt olyan jó mindenki, hogy én ezt soha el sem tudtam volna képzelni!" - akkor az jutott eszembe, hogy ez a magatartás is egy része annak az értékes okta tó-neve lő munkának, ami az egyházi iskolák neveltjeinek egy kis plusz tartást és emberséget ad, hogy az általános humán műveltség mellett embertársaikat is szerető, gyámolító polgáraivá váljanak mindenkori kis- és nagyobb közösségüknek, ebben az egyre szeretetlenebb világban. A fe nyegető jelek szerint tehát, a kormány fontolgatja, hogy hozzányúl a vatikáni szerződéshez, amely az SZDSZ szerint túl nagy előnyöket biztosít a katolikus egyház számára. „Hamarosan feláll egy bizottság, a megállapodás értékelésé re, ami baljós előjel lehet az egyháznak.” „Az egyházak véleménye éppen ellenkező: ők más számí tások alapján úgy vélik, hogy az egyházi iskolák jóval kevesebb pénzhez jutnak, mint az államiak. Míg az Oktatá si Minisztérium a tünte tések idején úgy számolt, hogy egy egyházi iskolába járó diák évente het venezerrel kap többet a költségvetésből, mint más iskolába járó tár sai, az egyházak arra jutottak: 2005-ben valójában húsz százalékkal kevesebbet kaptak az egyházi is kolák, mint az önkormányzatiak.” Hogy melyik állítás igaz, arra az elmúlt két hónap történései megfellebbezhe tetlen bizonyítékokat nyújtanak. Olyan bizonyítékokat, melyeket, úgy gondolom, itt és most, senkinek nem szükséges külön kommentálnom. Idén novem berben, Sólyom László köztársasági elnök és XVI. Benedek pápa vatikáni megbeszélésén a magyar-vatikáni szerződés is szóba került. Sólyom László többek között azt mondta, hogy az egyházi állam és a magyar kormány által 1997-ben megkötött szer ződést sem a kormány, sem az ő szemé lyes álláspontja szerint nem kell felülvizsgálni. Az államfő kijelentése azért érdekes, mert a Gyurcsány-kormány a jelek szerint jelenleg is azt fontolgatja, hogy hozzányúl a szerződéshez, ugyanis az SZDSZ már régóta követeli a szerződés módosítását. Azt, hogy pontosan mire készül a kormány, Hiller István oktatási miniszter sem merte nyíltan kimondani, csupán utalt arra, hogy az „egyházak és az általuk fenntartott intézmények finanszírozásában változá sok várhatók.” És, hogy az államel nöknek nincs joga a kormány nevében nyilatkozgatni. Hát, kérem szépen, én remélem, hogy velem együtt az ország jobbik fe lének is az a vé leménye, hogy az állam elnökben igenis van keresztény tisztességtudat és emberi (talán törvény biztosí totta) joga is van hozzá, hogy ezt a tisztességtudatot kinyilvánítsa. Mint ahogy nem csak joga, hanem kötelessé ge minden jóérzésű em ber nek, hogy megvédje a keresztény Európát és benne Magyarország még megmaradt keresztény kultúráját. Ami még megmaradt – mon-


EKOSZ - EMTE

F ór u m

29

dom keserves szívvel, mert az elmúlt évtizedek agymosó, szívtipró, lélekromboló vandalizmusa amúgy is ijesztően érezteti hatását, ebben a kicsire zsugorodott, kifosz tott országban. És akkor most adott egy kormány, amelynek tagjai a cinizmus magasiskolá ját kijárván, óvatosan, pimasz ravasz sággal megpróbálják visszacsempészni azt a szörnyűséget, amitől 1989 végén – úgy véltük - végre megszabadultunk. Szeptemberben tehát valami igazán szépet, béké set akartam írni, de az óta a mindenbe belerondító rugós bohócok újból szem beugrottak velem, velünk, és arcunkba vigyorogva bizonygatják, hogy csak a hazugságnak van lét jogosultsága. S hogy nagyon sokan ezt még el is hiszik, annak talán az is oka, hogy az utóbbi évtizedek sokkal inkább termeltek ki diplomás sem mirekellőket (tisztelet a kivé telnek), mint igazán ta nult, kultúrált embereket. És ezért van Magyarországon (de nem csak) ilyen könnyű dolga a rugóra járó bohócoknak…Én pedig már rég nem tudom eldönte ni magamban, hogy va lóban az erények közé tartozik-e a megbocsájtás? Mert amikor már azt gondolnám, hogy legalább az unokáim részesülhetnek bár Az egri „Sancta Maria” Általános Iskola, Leánygimnázium és egy kis töredéké ben annak, amit tőlem és a hoz zám ha sonlók egy- Kollégium szeri és megismé telhetetlen életé ből elraboltak, akkor ennek a beteg ideológi ának a nevében újból és újból rabolni akarnak. Talán nem is András Zoltán ideológia ez már náluk, hanem egyfajta magatartás, rá adásul, mint már fentebb mondtam, a „jóma darak” a „jótevő” szere pében tetszelegnek, ami „jótevés” nyilván a hagyományos polgári, egyházi kul Ötvenhatos ballada túra eltiprására irányul. Azon hagyományok megsemmisítésére, amiket még 1627-ben a Pázmány Péter meghívására magyar földre a forradalom ötvenedik évfordulóján érkezett angolkisasszonyok hoztak létre. Ez a meghívás még Ward Mária életében történt, akit az Angolkisasszonyok Intézetének alapító tagjaként tisztelünk. Riadtan lapuló felhõ. Az első, Pozsonyban megnyílt inté zetről Pázmány így em lékeFelette felvöröslõ nap: zik meg egy levelében: „A jó Anyák a legnagyobb épületességgel nyögve sebében aláhull, tanítják a leánykákat jám borságra, jó erkölcsre és nőies foglal kozásokra…” A pozsonyi első magyar leányintézet 6 évig működött. A mint véres õszi alkonyat. közösség voltaképpen 1770-től vert magyar talajban mély gyökeret, amikor is létrejött a pesti ház. Itt nyílt meg később 1856-ban az első Ötvenedszer hörren magyar tanítóképző, valamint a XX. század ele jén a Polgári Iskolai Tanárképző, majd 1917-ben a Ward Kollégium. A házalapí tások a mellbelõtt idõ. sorrendje: Eger (1852, Bartakovics Béla egri érsek alapításával), Száján még remeg Veszprém (1860), Eperjes (1882), Kecskemét (1917), Zugliget a rozsdahab. (1926), Nyíregyháza (1929), Klotildliget (1937), az erdélyi Élesd (1941). 1948-ban kere ken 430 angol kisasszonynak kellett elköParkinson-kínban reszketve szönnie közel 6.000 tanítványától. kushad az agg, 1989-től nagy lendülettel szervezték újjá közössé gi életüket és apostoli tevékenységüket. Egerben 4 osztályos általá nos iskola, 8 magzatmázban üvölt osztályos gimnázium, kollégium és zeneiskola működik. Egyházjoaz eldobott csecsemõ. gi státusza: pápai jogú, női szerzetesintézmény. A katolikus iskolában a nevelés és oktatás szoros egységben van. „Az iskola azért tanít, hogy neveljen, belülről alakítsa az em bert. Félelmek zugain az emlék Minden tudás, amely mögött nem áll biz tos erkölcsi háttér, holt tudáslánctalpon csörömpöl. sá lesz. A keresz tény nevelésnek arra kell segítenie a fiatalokat, hogy megérjenek a szabadság felelős használatára.” És az én harmadik oszElfonnyad, kiszikkad tályos Dórikám, mintha egész kis életében csak erre a lehetőségre várt százezer anyaöl. volna. Soha ilyen boldognak nem láttam még, mint ott a Bazilikában Magjahullt búzából azon a gyönyörű őszelőn, s utána, az első tanítási nap végeztével. Mi lehetne csodálatosabb annál, amikor gyermekünk, unokánk ragyogó félkaréj kenyér, arcocská jára nézve, felszabadultan érezzük, hogy végre megtalálta magjahullt nemzetnek azt a helyet, ahol igazán jól és biztonságban érzi magát. Ahol mindig üszög a remény. bizalommal fordulhat az osztályfőnöke (Garamszeginé Varga Lilla) és napközis nevelője (Takács Péterné) felé. De bárkihez fordulhat ezen az intézmé nyen belül, mindenkitől a legmesszebbmenő jóinduUrunk, tépd le sorsunk, lat és segítőkész ség árad felé. S most, szent Karácsony közeledtével, próbáljunk meg minde rongyolt, elszennyedt lepelt! annyi an annak örülni, amink van, s ami reményeink sze rint továbbra Küldjél jelt, hogy súlyos haragod is megmarad, hiszen törvények védik az elvadult érzéketlenséggel ez egyszer tán betelt. szemben. Én ré szemről semmi képp nem adom fel annak a reményét, hogy ebben az iskolában a jövőben is zavartalanul tudják majd F oktatni a kislányokat minden le hetséges embe ri érték megbecsüléA déli határban ma riadót rikolt sére, a tisztességre, a tudásra, a keresztény gondolkodás állandó jelenlétére, mert csak így alakulhatnak de rűs, egyenes ge rincű szeméegy kései madár. lyiségekké. Talán még neve sincs. Minden jószándékú olvasómnak tiszta szívből kívánok bensőséges, felhőtlen ka rácsonyi ünnepeket és hazugságmentesebb, em ber És lilában fellángol séges, na gyon boldog Újesztendőt! az õszi kikerics.

-


B. Osvát Ágnes

Nem adjuk fel! Újév-váró

Recommend Documents