Török erődítések régészeti kutatástörténete Magyarországon A régészeti korszakok közül a török kort sokáig mostohagyerekként kezelték, hiszen azokban az időkben, amikor megindult az emberek érdeklődése a régmúlt emlékei iránt, akkor a törökkor emlékanyagát nem tartották olyan ősinek, mint a római vagy az őskor tárgyait. A török erődítések kutatása is sokáig háttérbe szorult, egyrészt a kimondottan török korban épült erődítmények nagy része már az újkorban is csak régészeti módszerekkel volt kutatható, másrészt azok a várak, melyeknél volt középkori előzmény, ott a török építkezések elkülönítése vagy gondot okozott, vagy nem is foglalkoztak vele különösebben. Ha a korszak erődítéseinek kutatástörténetét vizsgáljuk, két nagy irányvonalat állapíthatunk meg. Az egyik irány, amikor a vár, erődítés vizsgálata, annak megismerése volt az elsődleges szempont, a törökkor másodlagos szerepet játszott, a másik vonal esetében pedig a török kort kutatták, és ebben az esetben az erősség funkció volt mellékes. Ezért a tárgyalt kutatástörténetnél két módszert kell megvizsgálni: A régészeti feltárásokat, és a publikációkat, melyek kimondottan a török kori erősségekről szólnak. Önmagában egyik témakör vizsgálata sem elégséges. Hiszen az ásatások és főként a kimondott török erősségek régészeti kutatása csak abban az esetben ismert, ha a feltáró régész azt közkinccsé bocsátja, másrészt hiába van egy-egy nagyobb, több évszázadot is megélt várunk publikálva, ha nincs külön kiemelve, megvizsgálva az erősségen belül a törökök építkezése, nehéz azt a teljes ásatási leírásból kiemelni. Erre utóbbira születtek meg a tematikus konferenciák, és az azon elhangzó előadások konferencia kötetei. Természetesen nem lehet minden erősségre kitérni, hiszen több százat építettek a törökök százötven éves ittlétük alatt. A 21. századra nagyon sok várban történt valamilyen régészeti tevékenység, megpróbáljuk a legfontosabbakat bemutartni.
Bevezetés Az első várakkal, erődítésekkel foglalkozó munkák a 19. század végén a műemlékösszeírások voltak. Ezek a munkák azt tűzték ki céljuknak, hogy az ország vagy egy országrésznek az összes műemlékét összegyűjtsék. Fontos megemlíteni ezek közül Gerecze Péter és Genthon István könyveit 1. Bár nem csak a török kori emlékekkel foglalkoztak, de azok közül is sok belekerült gyűjtésükbe. Az adatok sokszor pontatlanok. Rómer Flóris volt az első, aki tudatosan kezdte gyűjteni az ország műemlékeit. Beutazta egész Magyarországot, 1
Gerecze 1906., Genthon 1951., Genthon 1959.
lerajzolta azokat a régészeti emlékeket, várakat, kolostorokat, templomokat, amelyeket látott. Több mint 900 várat gyűjtött össze a Kárpát-medence területéről. Sok olyan régészeti objektumot keresett fel, lokalizált, mely mára már megsemmisült, így csak feljegyzéseiből tudunk róla.
Írásos munkák, publikációk, konferenciák A kora újkori várakkal, azon belül a palánkokkal a 20. század elejétől foglalkoznak. Közülük Takáts Sándor emelendő ki, aki több munkájában szólt a témáról. 2 Pataki Vidor az 1930-as években szélesebb körű kutatásokat végzett, levéltári gyűjtése mellett az egri várban folytatott ásatást.3 A tudományos vizsgálódás fellendülése a II. világháború utáni időszakra tehető, nagyobb városainkban módszeresen kezdték meg a régészeti munkákat, és ezek során születtek meg Gerő László összefoglaló tanulmányai, értekezései, melyben a teljes magyar várépítészeti fejlődéssel, közte a törökkoréval is foglalkozott.4 Talán kevesen tudják, hogy a 20. század második felének egyik legnagyobb római koros kutatója, Fitz Jenő, pályája elején középkori és török kori témákon is dolgozott, sőt a mai napig nélkülözhetetlen munkát hagyott ránk. 1956-ban három kisebb kötetben foglalta össze Fejér megye oszmán kori hadtörténetét. Az első könyvecskében Székesfehérvár erődítéseiről5, a másodikban a sokkal kisebb méretű párkányokról 6, a harmadik füzetben pedig a végvári harcokról7 ír. A munkák jelentőssége az, hogy közel 50 évet kellett arra várni, hogy újabb megyei összefoglalás szülessen a korszak erősségeiről. Csorba Csabának az 1970-es évektől több tanulmánya szól a török erőségekről. 1972ben a 10-17. századi alföldi várakról, kastélyokról és erődítményekről közölt adattárat. 8 Számos a terepen nem lokalizálható, közülük sok török kori objektum adatát közli. 1974-es munkájában a Dél-Dunántúl erődített kolostoraival foglalkozott.9 Eloszlatja azt a tévhitet, hogy ezek a kolostorok csak a török korban kerültek az erődítettek közé. 1985-ben jelent meg a Studia Agriensia 5. kötetében a Magyar és török végvárak konferencia előadásai. Több kutató, több irányból közelítette meg a témát, illetve a végvári élet szeleteit. A kimondottan egyes objektumokkal foglalkozó munkák közül érdemes
2
Takáts 1915. Pataki Vidor kora újkori várkutatásáról bővebben: Mordovin 2011. 4 Gerő 1955., Gerő 1968., Gerő 1975. 5 Fitz 1956 a. 6 Fitz 1956 b. 7 Fitz 1956 c. 8 Csorba 1972. 9 Csorba 1974. 3
kiemelni Pálmány Béláét, aki a Nógrád megyei magyar, török végvárakat vizsgálta 10, Gaál Attila cikkét, aki itt közölte először a Szekszárd - Jeni Palánkon végzett feltárásokat bőséges illusztrációval11, valamint Sugár István: A török végvárrendszer Északkelet-Magyarországon című tanulmányát.12 Az utóbbi szerző sorra veszi Szolnok, Hatvan, Jászberény, Törökszentmiklós, Heves, Szarvaskő, Sirok, Cserépvár török erődítését, közli az összegyűjtött adatokat, képi forrásokat és az egyes objektumok zárásaként leírja, hogy az erődítésből ma mi maradt meg, esetleg mi látható. Sok esetben kritikusan megjegyzi, hogy a régészeti kutatás nem érdeklődött kellőképpen az egyes objektumokról. A felsorolt váraknál egy-egy esetben azóta történt régészeti kutatás (pl.: Törökszentmiklós, Szarvaskő, Sirok, Cserépvár ) 2000. május 24-26 között került megrendezésre a Magyar Nemzeti Múzeumban A hódoltság régészeti kutatása című konferencia, melyet két évvel később a konferenciakötet is követett. A kötet jelentőssége, hogy a hódoltság kor minden részletét bemutatja, többek között az erődítéseket is. A hadiépítészet-várkutatás témakörben Basics Beastrix a török kori várábrázolásokról és azok hitelességéről ír.13 A témáról többször tartott eladást, például a sárospataki Castrum Bene Vándorgyűlésen 2008-ban. A téma jelentőssége azért nagy, mert azon túl, hogy számba veszi 200 év várábrázolásait, eloszlatja azt a tévhitet, hogy a képeken látható elemek 100%-osan hitelesek. A kötet régészeti összefoglalásait Bencze Zoltán kezdi az 1990-es évek budai kutatásaival.14 Nem kimondottan csak az erősségeket viszgálja, de munkájában szerepel a várfal és a hozzá tartozó védelmi építmények taglalása is. Hasonló összefoglalást ad Magyar Károly a budai vár déli részén. 15 A sort követi Írásné Melis Katalin pesti összefoglalója, közli a Budapest Károly körút 28-30. alatt található városfal, külső ágyúállás és sáncárok egy szakaszát. 16 Esztergom török katonai építészetét Horváth István vállalta17, olvashatunk a vár, a Viziváros, a Szent Tamás hegy és környezete, valamint a Királyi város török kori erődítéséről. Hatházi Gábor cikke 18, Fejér megye törökkori erősségeit gyűjtötte össze. Jelentőssége azért nagy, mert Fitz Jenő közel fél évszázada megjelent összefoglaló munkája óta ez az első olyan munka, mely a korszak összes erősségével foglalkozik. A bizonytalan, vagy csak történelmi adattal rendelkező és a lokalizálás szempontjából kérdéses objektumok is vizsgálva vannak. Hatházi Gábor a megye egy török 10
Pálmány 1985. Gaál 1985. 12 Sugár 1985. 13 Basics 2002. 14 Bencze 2002. 15 Magyar Károly 2002. 16 Írásné Melis 2002. 17 Horváth 2002. 18 Hatházi 2002. 11
kori objektumával nem foglalkozott;˙ Székesfehérvár kimaradt a tárgyalt helyszínek közül, ezt Siklósi Gyula pótolta, aki régóta kutatója a területnek. 19 Magyar Kalmán BabócsaNárciszosról írt.
20
Gaál Attila Szekszár-Jeni palánk bemutatásával képviseltette magát a
kötetben.21 Az ezredfordulón és egy évtizeddel utána két olyan nagy összefoglaló tanulmánykötet jelent meg, ami közül az egyik a teljes magyarországi régészeti kutatást, a másik a középkori régészet legújabb eredményeit kívánja bemutatni. 2003-ban Magyar régészet az ezredfordulón címmel megjelenő kötetben bőséges összefoglalást olvashatunk a korszak hadiépítészetéről, mind a kővárakról, mind a palánkvárakról. 22 2010-ben jelent meg A középkor és kora újkor régészete Magyarországon című kétkötetes munka, melyben két tanulmány foglalja össze a korszak erődítéseit, azok régészeti kutatását, eredményeit.23 A törökkori erődítéskutatás régészeti bemutatásában oroszlán szerepet vállalt a Castrum Bene Egyesület, mely évente megrendezi a vándorgyűléseit, ahol több esetben a korszak várai kerülnek terítékre. Ilyen volt rögvest az első konferencia 1995-ben Simontornyán, ahol Gaál Attila Szekszár-Újpalánkról, Kovács Gyöngyi a barcsi török palánkvárról számolt be. Három évvel később Székesfehérváron Török várak a Dunántúlon címmel került megrendezésre az összejövetel, ahol többek között Siklósi Gyula Székesfehérvár, Horváth István Esztergom, Gerő Győző Pécs és Baranya, Gerelyes Ibolya Ozora, Iván László pedig Visegrád török erődítéseiről beszélt. A tárgyalt korszakkal foglalkozott 2005-ben Salgóbányán a Hadiépítészet Mohácstól a Rákóczi-szabadságharcig című vándorgyűlés, ahol több határon túli erősségről (Fülek, Szatmár, Marosvásárhely) is hallhattak az érdeklődök. 2011-ben Tokajban ismét a korszak került az érdeklődés középpontjába, Várak és erősségek a 16-17. században címmel rendezte meg az egyesület a konferenciát. A történeti vizsgálatok mellett Tolnai Gergely a palánkvárak szerkezetéről és építési módjáról szólt, Tomka Gábor Szendrő várait mutatta be, Kovács Gyöngyi és Éder Katalin a bajcsai várról beszélt. A regionális várkutatás Magyarországon az 1970-es években indult meg. A fontossága, hogy egy-egy területen fellelhető erősségeket gyűjti össze, rövid leírással, értékeléssel. Miklós Zsuzsa hatalmas, Tolna megye várait összefoglaló munkája 2007-ben jelent meg.24 A megye területén számos, keveset publikált török palánk volt, melyekről az 19
Siklósi 2002. Magyar Kálmán 2002. 21 Gaál 2002. 22 Buzás–Kovács–Miklós 2003. 23 Tomka 2010., Kovács 2010. 24 Miklós 2007. 20
információkat a szerző összegyűjtötte. Mind Dombóvár-Gólyavár 25, mind Döbrököz26 volt török kézen, régészeti feltárás egyikben sem volt, az eddigi leírások, terepbejárási adatok, felmérési rajz ismerhető meg, olvasható. Ugyancsak nem történt ásatás Paks török kori palánkváránál, mely a városi múzeum és környezetében lokalizálható. 27 Sióagárd-Anyavárat28 1543-ban foglalta el a török, a ma már kevésbé ismert váraink közé sorolható erősséget 1997ben mérte fel Miklós Zsuzsa. Tolna törökkori palánkja a település északkeleti szélére tehető 29, Szekszárdon a vármegyeháza alatt található a török kori palánk. Kozák Károly kutatása az 1960-as években inkább az apátsági templomra irányult, de a feltárások során és az írott adatok vizsgálatával kiderült, hogy a középkori várat használta fel a török is.30 A Castrum Bene Egyesület célul tűzte ki magának Magyarország vártopográfiájának létrehozását, melynek egyes kötetei egy-egy megye őskori és középkori erődítményeit gyűjtik össze. 2007-ben megjelent Borsod-Abaúj-Zemplén megye erősségeinek feldolgozása 31, 2009 őszén látott napvilágot a Heves megyét bemutató kötet 32, két évre rá Fejér megye várai kerültek bemutatásra.33 Bár nem csak török várakkal foglalkoznak a megjelent munkák, de a szerzők megpróbálják összegyűjteni a területen levő összes, a kérdéses korszakban használt erősségről az írott és a régészeti adatot, legyen az lokalizálható, vagy ma már nem lokalizálható vár.
Régészeti feltárások A régészeti kutatások fellendülése a II. világháború utáni időszakra tehető, nagyobb városainkban módszeresen kezdték meg a feltárásokat. Budán, Pécsett, Szigetváron, Egerben, sok különböző korszak- és funkciójú épület mellett, a török kori erősségeket is vizsgálták. Budán Gerevich László nevéhez fűződik a régészeti kutatás, az 50-es évek elejétől folytak a feltárások a vár területén. Az 1966-ban megjelent összefoglaló munkában 34 helyszíni bontásban olvashatóak az eredmények, szó van a törökkori elemekről is, de külön tárgyalást nem kaptak. A budai várat később Magyar Károly kutatta, a törökkori erődítésekről 2002-ben jelent meg egy tanulmánya.35 25
Miklós 2007. 171. Miklós 2007. 190-191. 27 Miklós 2007. 293-294. 28 Miklós 2007. 311-315. 29 Miklós 2007. 338-340. 30 Miklós 2007. 371-374., Gere 2008. 31 Nováki–Sárközy–Feld 2007. 32 Nováki–Baráz–Dénes–Feld–Sárközy 2009. 33 Terei–Nováki–Mráv–Feld–Sárközy 2011. 34 Gerevich 1966. 35 Magyar Károly 2002. 26
Pécsett az 1960-as évektől végeznek ásatásokat Gerő Győző és G. Sándor Mária irányításával. Az 1970-es évektől Kárpáti Gábor is bekapcsolódott a munkákba, a város középkori történetét kutatva. 1999-ben Gerő Győző foglalta össze a Püspökvár közép és törökkori erősítésrendszerének írott és régészeti emlékeit.36 Beszámol a Ernuszt Zsigmond 15. századi építőtevékenységéről, majd az 1543-as török foglalás utáni helyreállítási munkákról, valamint a török építkezésekről. Szigetváron 1959-ben kezdődött meg a belsővár és a török vár északnyugati sarokbástyájának feltárása Kováts Valéria irányításával. Néhány évvel később hosszabb tanulmányban tette közzé az eredményeket. 37 Gere László közel 50 évvel később kutatott a várban.38 Eger vára az egyik legismertebb, törökökkel kapcsolatba hozható vár Magyarországon, bár a várban a törökök a több mint 90 éves birtoklásuk alatt csak kis átalakítást végeztek. Régészeti kutatása már a 19. században megkezdődött, majd 1925-től folytatódott Pálosi Ervin, Lénárt János és Pataki Vidor vezetésével 1938-ig.39 1957-ben Kozák Károly irányításával indultak meg újra az ásatások, melyek 1987-ig tartottak. 40 1990-től Fodor László vezetett kisebb feltárásokat a vár területén. Csővár régészeti kutatása egészen korán 1954-ben kezdődött, publikációi az 1970-es évek végén jelentek meg.41 Gyula régészeti kutatása is elég hamar, 1953 őszén megindult. Az első ásatási szezon Lükő Gábor nevéhez köthető, konzulense Holl Imre volt. 1956 és 1961 között Parádi Nándor vezette a feltárásokat, aki publikálta is az addig előkerült eredményeket, természetesen nem csak a törökkort tárgyalva.42 Az 1980-as évek legvégén kezdődött meg újra a régészeti kutatás, ami kisebb-nagyobb megszakításokkal több mint két évtizedig tartott. A munka ezen szakasza Feld István, Gerelyes Iboly és részben Simon Zoltán nevéhez köthető. Feld István 43 és Gerelyes Ibolya több tanulmányban is beszámol az eredményekről, a törökkori részek bemutatása főként Gerelyes Ibolya munkája.44 1954 és 1957 között került sor a nagykanizsai vár feltárására, ahol a palánkerődítés famaradványai is szépen előkerültek. Az ásatásvezető régész Méri István volt.45 36
Gerő 1999. Kováts 1967. 38 Gere 2007. 39 Pataki 1964. 40 Kozák 1979., Kozák 1990. 41 Feld 1978., Feld–Jakus–László 1979. 42 Parádi 1966. 43 Feld 2000. 44 Gerelyes 2002. 45 Méri 1988. 37
A tatai vár ásatását 1965-től 1972-ig irányította B. Szatmári Sarolta, aki természetesen a vár egész történetével foglalkozott 1974-ben megjelent cikkében.46 Dunaföldvár régészeti feltárása 1964-ben kezdődött Kozák Éva vezetésével 1966-ig, majd 1971-ben dolgozott a területen. A török cölöpvédmű-, a hasonló korú épület maradványát, és a leletanyagot néhány évvel később mutatta be egy hosszabb beszámolóban.47 1960-63 között G. Sándor Mária folytatott régészeti kutatást Várgesztes várában 48, majd közel 40 évvel később Feld István dolgozott a várban.49 Simontornya feltárása 1960-ban kezdődött Lócsy Erzsébet vezetésével, természetesen a munkák és az eredmények közzététele nem csak a törökkori részletekre fókuszált.50 Egy kisebb tudományos csapat végezte az ozorai várkastély kutatását Feld István vezetésével az 1970-es évek végétől 2002-ig.51 Vác vára a törökkorban többször cserélt gazdát. A török a 17. században komoly építkezéseket végzett. A régészeti kutatás 1962-ben kezdődött meg. A 20. század vége felé Tettemanti Sarolta ásott a területen, ő is publikálta az eredményeket.52 Esztergom régészeti kutatása hasonlít a nagyobb várainkban, városainkban történt kutatáshoz. Az 1960-as évektől kezdődtek meg itt is a feltárások Zolnay László, Nagy Emese, de főként Horváth István vezetésével. Bár a különböző erősségekről jelentek meg korábban is tanulmányok, de a törökök katonai építkezéséről csak 2002-ben jelent meg egy nagy összefoglaló tanulmány.53 Székesfehérvár kutatása is hosszabb időszakra nyúlik vissza. A régészeti feltárások fellendülésével ebben az esetben is az 1960-as évektől számolhatunk. Később Siklósi Gyula folytatta a munkát, neve összeforr a városéval. Számos publikációja közül a 2002-ben megjelentet kell kiemelnünk, melyben korszakokra bontva foglalkozik a törökök erődítésével.54 Siklósi Gyula ásatásokat végzett a város kisebb erőségénél, a Kara Murteza pasa tornyánál is.55 Csókakő első régészeti kutatása 1960-1962 között tartott Fitz Jenő, Kralovánszky Alán és Rozner Gyula vezetésével. A 60-as évek közepén mindhárman nagyobb lélegzetű 46
B. Szatmári 1974. Kozák 1970., Kozák 1973. 48 G. Sándor 1964. 49 Feld 2004. 50 Lócsy 1974., Horler–H. Tabajdi1987. 51 Feld–Kisfaludi–Vörös–Koppány–Gerelyes–Miklós 1988., Feld 2003. 52 Tettemanti 1994. 53 Horváth 2002. 54 Siklósi 2002. 55 Siklósi 1991. 47
munkákat kaptak, ezért a csókakői feltárást nem tudták folytatni, ennek következményében a vár komoly pusztulásnak indult. Ezt bizonyítja, hogy az 1990-as évekre azt tapasztalták, hogy a felső várból a török rétegek az erózió miatt teljesen eltűntek. 1997-ben Hatházi Gábor vezetésével kezdődött meg a munka, a törökkoros régész-munkatársa Kovács Gyöngyi volt. A mai napig tartó kutatás során komoly hangsúlyt kapott az állagvédelem, és szép, folyamatosan kirajzolódott először a felső vár, majd az alsóvár alaprajza is. Hatházi Gábor először 1999-ben foglalta össze a vár történetét56, majd 2010-ben egy nagyobb lélegzetvételű publikációban57 vette sorra a vár történeti és régészeti adatait, közte a bőségesen adatolt törökkorral, sorra véve a törökök átalakításait a váron. Az 1960-as 70-es évektől kezdődött meg Magyarországon a kisebb méretű, kimondottan törökkorban épített palánkok régészeti kutatása. Most ezekből szeretnénk néhány példát bemutatni. Az 1960-as évek elején Márévár feltárása során találta meg G. Sándor Mária a kővár bejárata előtt a török palánkvár kis maradványát. Feltételezése szerint nem volt lakott. A vár feltárási eredményeit 1966-ban közölte a Műemlékvédelem című folyóiratban. 58 Fehér Géza 1962 és 1965 között kutatta Érd-Ófaluban található törökkori emlékeket. Ezalatt előkerült a korai, 16. századi palánkvár árka, a dzsámi alapfala, és a 17. században létesített erősség védelmi rendszere. A kutatásról cikk nem jelent meg, csak az éves jelentésekből tudunk a munkálatokról.59 1975 és 1978 között folyt a Békés-kastélyzugi török palánkvár feltárása. Az ásatást Gerelyes Ibolya vezette és ő is publikálta az eredményeket néhány évvel később.60 A 16. században épült palánkot árokkal és paliszádfallal vették körül, a hely nem volt előzmények nélküli, hiszen a törökök a Maróthyak 15. századi kastélyának helyére építették a palánkvárat. 1982–1983 között kutatta Kovács Gyöngyi Törökszentmiklós 16-17. századi palánkvárát, melyet 2001-ben publikált.61 1984-ben a Törökkoppány hasonló korú török erődítését kutatta. 1989 és 1994 között, majd 2002-2003-ban folyt a barcsi palánkvár feltárása Kovács Gyöngyi vezetésével. Szerencsés esetben voltak a feltárók, mert nagy területen volt
56
Hatházi 1999. Hatházi 2010. 58 G. Sándor 1966. 59 Fehér 1963., Fehér 1964., Fehér 1965. 60 Gerelyes 1980. 61 Kovács 2001. 57
lehetőség kutatást végezni. Néhány évvel később jelent meg az első publikáció 62, melyet több írásos munka, előadás követett. Magyar Kálmán 1984 és 1992 között végzett ásatásokat Babócsa-Nárciszos lelőhelyen. A kutató leírása szerint a török foglalás után, 1566-ban kezdték el építeni a várat. A feltárások során lakóépületek, fürdő is előkerült.63 Válon a középkori torony környezetében 1973-ban Csukás Györgyi, 1986-ban pedig Hatházi Gábor végzett feltárásokat. Hatházi Gábor és Kovács Gyöngyi 1996-ban önálló kötetben tették közzé az eredményeket.64 A kötet megjelenése azért nagyon fontos, mert a régészeti feltárások előtt több nézet is élt a köztudatban a palánk helyét illetően. Bár a feltárások során a palánk központi részeit sikerült lokalizálni, sánc, árok nem került elő, hiszen csak kis területen volt mód kutatni, így az erősség nagysága, szerkezete nem ismert. 1975-ben kezdődött meg és 10 évig tartott Gaál Attila vezetésével a Szekszárd közelében található Jeni Palánk régészeti feltárása. Az erődítmény elhelyezkedése régészeti szempontból szerencsés, jól kutatható területre esett, így lehetőség nyílt a teljes feltárására, mely hazánkban csak nagyon ritkán adatik meg a kutatók számára. Az ásatásvezető régész 1985-ben közölte röviden a feltárás eredményeit, azóta kisebb-nagyobb részletekben bocsátja a nagyközönség számára a további eredményeket. A 2000-es évek elején került napvilágra a zalaegeszegi palánkvár egyik rondellája Vándor László és Havasi Bálint munkája során.65 Vannak olyan török palánkvárak, melyekben komolyabb régészeti feltárás nem történt, de adataink vannak róla. Ezek közül érdemes megemlíteni két Pest megyei példát Zsámbékot és Pilisvörösvárt. Zsámbékon a török palánk a Zichy kastély helyén állt. A közelében Torma István és Pálóczi Horváth András is végzett régészeti megfigyeléseket 66, többek között ezek is segítették az erősség lokalizálását. Pilisvörösváron egy 1980-ban ásott vízaknából előkerült leletek erősítették meg67, hogy a település belterületén található a forrásokból ismert palánk. 1994 és 2000 között került sor a bátaszéki ciszterci monostor feltárására, mely során napvilágra került az egykori török palánk maradványa és gazdag leletanyaga is. Az ásatást Valter Ilona és Gaál Attila vezette,68 a palánk kerámiaanyagát Pusztai Tamás dolgozta fel.69
62
Kovács–Rózsás 1996. Magyar Kálmán 2002. 64 Hatházi–Kovács 1996. 65 Vándor 2003., Havasi 2004. 66 MRT 7. 362-363. 67 MRT 7. 174-175. 68 Valter 1998. 69 Pusztai 2002. 63
Szécsényi palánk kutatása Majcher Tamás és Mordovin Maxim nevéhez fűződik, utóbbi kutató foglalta össze az eddigi irodalmat és saját ásatását 2011-ben.70 A Fejér megyei palánkok kutatása során az egyik legkorábbi a Szabadbattyán-Kula feltárása. 1955-ben végzett rövid ásatást Fitz Jenő, aki az árok és a palánk kis részletét tárta fel.71 Kralovánszky Alán 1967-ben kezdte meg a torony és a környékének teljes feltárását. 72 Az eredményeket csak szűkszavúan ismertette, összefoglalását Hatházi Gábor adta 2002ben.73 Ugyancsak egész korán kezdődött meg Dunaújváros-Rácdomb kutatása, ahol a forrásokban ismert peneteli palánk állt. 1951-ben kisebb ásatást végzett Zolnai László, Héjj Miklós és Holl Imre. A beépített dombon Árpád-kori és törökkori leletanyag került elő, amely alapján bizonyossá vált, hogy az Árpád-kori vár és a kora újkori palánk egy helyre épült. 74 Negyven évet kellett várni, hogy ismét kutatni lehessen a területen, B. Horváth Jolánnak 1991 és 1993 között75, 1999-ben pedig Keszi Tamásnak és Pongrácz Zsuzsánnának nyílt lehetősége ásatásokat végezni a területen.76 Az 1990-es évek legvégén erősödött fel a kisméretű török erődítések lokalizálása, kutatása. Érdekessége, hogy írott, képi forrásokkal rendelkezünk, de legtöbb esetben nyomuk a terepen már nem azonosítható. A kutatottak közé tartozik Drávagárdony-Törökdomb, melyet Rózsás Márton77 és Győrszentiván - Andrásvár, melyet Tomka Gábor közölt.78 Összefoglalásul elmondható, hogy a 21. század elejére a török erődítések régészeti kutatása jól áll, de a kép azért ennél sokkal összetettebb. A török erődítéseket több csoportba oszthatjuk: Az első nagy csoport azok a középkorban, több esetben az Árpád-kor végén épült várak, ahol a régészeti kutatás már viszonylag korán a II. Világháború utáni évtizedekben elindult. A kutatás ilyenkor általában hosszabb időtartamú. Ebben az esetben a vár egész korszaka lett vizsgálva, és a törökkor sok esetben nem hozza a legmarkánsabb változásokat, építkezéseket. A várak feltárásáról, az eredményekről és a leletanyagról minden esetben hosszabb-rövidebb tanulmány született, de ennél a csoportnál csak kevesebbszer figyelhetjük meg, hogy külön górcső alá veszik a törökkort. Kivételt jelenthetnek a különböző a korszakkal és a korszak erődítéseivel foglalkozó konferenciák, és azok tanulmánykötetei. 70
Mordovin 2011. Fitz 1956 b. 12-13. 72 Kralovánszky 1968., Kralovánszky 1970. 73 Hatházi 2002. 123-124. 74 Fitz 1956/b. 5., Terei–Nováki–Mráv–Feld–Sárközy 2011. 109. 75 Bóna 1997. 22. 76 Keszi 2002. 77 Rózsás 2002. 78 Tomka 2002. 71
A második csoportba tartoznak azok az erősségek, amelyeknek ha volt is előzménye, akkor is jelentős mértékben a tárgyalt korszakban épültek ki, vagy teljesen a korszak építményei voltak. Ezeknek a kutatása teljesen változó. Szekszárd-Jeni palánk, a barcsi török palánk a jobban kutatottak közé tartozik. Volt lehetőség nagyobb részen feltárást végezni. Sokszor azonban sűrűn beépített területen vannak, csak szondázó kutatásra volt lehetőség, vagy egy-egy közműárok megfigyelésben előkerült leletanyag alapján lehetett biztosan lokalizálni az erődítményt. A pontos alaprajz ezekből a kutatásokból nem derülhetett ki. Valamint vannak azok a várak, melyekben régészeti kutatás még nem történt, hiszen a pontos lokalizálása nem történt meg. Ezek közül van olyan, amiről többé-kevésbé sejtik a helyét, csak ásatással lehetne bebizonyítani, és vannak olyanok, amelyek megtalálásához komoly régészeti célú légifotózás, terepbejárás szükséges.
Bibliográfia B. Szatmári 1974.
B. Szatmári Sarolta: Előzetes jelentés a tatai vár ásatásáról Archaeologiai Értesítő. (1974) 45-54. Basics 2002. Basics Beatrix: A török kori várábrázolások hitelességének kérdése. In: A Hódoltság régészeti kutatása. Budapest, 2002. 43-50. Bencze 2002. Bencze Zoltán: Török emlékek régészeti kutatása Budán az 1990-es években. In: A Hódoltság régészeti kutatása. Budapest, 2002. 51-58. Bóna 1997. Bóna István: Dunapentele története (a honfoglalástól a 19. század közepéig a már eddig ismert, valamint újonnan bevont adatok alapján). Dunaújváros, 1997. Buzás–Kovács–Miklós 2003. Buzás Gergely–Kovács Gyöngyi–Miklós Zsuzsa: Várak, erődök, palánkok – középkori és törökkori hadiépítészet. In.: Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest, 2003. Csorba 1972. Csorba Csaba: Adattár a X-XVII. századi alföldi várakról, kastélyokról és erődítményekről. A debreceni Déri Múzeum Évkönyve. (1972) 177-236. Csorba 1974. Csorba Csaba: Erődített és várrá alakított kolostorok a Dél-Dunántúl török kori végvár rendszerében. Somogy megye múltjából. (1974) 13-47. Fehér 1963. Fehér Géza: Érd-Ófalu. Régészeti Füzetek (1963) 68-69. Fehér 1964. Fehér Géza: Érd-Ófalu. Régészeti Füzetek (1964) 74. Fehér 1965. Fehér Géza: Érd-Ófalu. Régészeti Füzetek (1965) 65. Feld - Jakus – László 1979. Feld István–Jakus Lajos–László Csaba: Csővár. Studia Comitatensia. (1979) 7-62. Feld - Kisfaludi– Vörös– Koppány– Gerelyes– Miklós 1988. Feld István–Kisfaludi Júlia–Vörös István– Koppány Tibor–Gerelyes Ibolya–Miklós Zsuzsa: Jelentés az ozorai várkastélyban és környékén 1981-85-ben végzett régészeti kutatásokról. A Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve. (1988) 261- 337. Feld 1978. Feld István: A csővári vár. Műemlékvédelem. (1978) 226 - 232. Feld 2000. Feld István: A gyulai vár a középkorban. In: A középkori Dél-Alföld és Szer. Szeged, 2000. 257–280. Feld 2003. Feld István: Az ozorai várkastély története. Műemlékvédelem. (2003) 1-13. Feld 2004. Feld István: Várgesztes, Gesztes vára. . In.: Régészeti kutatások Magyarországon 2003. (2004) 313. Fitz 1956 a. Fitz Jenő: Csókakő vára. Székesfehérvár, 1956. /István Király Múzeum Közleményei. B. sorozat 1./ Fitz 1956 b. Fitz Jenő: Török erődítések Fejér megyében. II. Párkányok. Székesfehérvár, 1956. /Az István Király Múzeum Közleményei. B. sorozat 8./ Fitz 1956 c. Fitz Jenő: Végvári harcok Fejér megyében. Székesfehérvár, 1956. /István Király Múzeum Közleményei. B. sorozat 12./ G. Sándor 1964. G. Sándor Mária: A gesztesi vár építéstörténete. Folia Archeologica. (1964) 163-179. G. Sándor 1966. G. Sándor Mária: Adatok Márévár építéstörténetéhez. Műemlékvédelem. (1966/2) 8792. Gaál 1985. Gaál Attila: Török palánkvárak a Buda-eszéki út Tolna megyei szakaszán. In.: Magyar és török végvárak 1663-1684. Studia Agriensia (1985) 185-197. Gaál 2002. Gaál Attila: Török palánkvárak a Buda-eszéki út Tolna megyei szakaszán. In: A Hódoltság régészeti kutatása. Budapest, 2002. 99-102. Genthon 1951. Genthon István: Magyarország műemlékei. Budapest, 1951. Genthon 1959. Genthon István: Magyarország művészeti emlékei. 1. Dunántúl. Budapest, 1959. Gere 2007. Gere László: A szigetvári vár 2004. és 2006. évi ásatásának főbb eredményei. Műemlékvédelem. (2007/1) 28-30. Gere 2008. Gere László: A szekszárdi vár az írott források és az eddigi ásatások alapján. Castrum (2008) 67-70. Gerecze 1906. Gerecze Péter: A műemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma. Budapest, 1906. /Magyarország műemlékei II. A Műemlékek Országos Bizottságának Kiadványai II./ Gerelyes 1980. Gerelyes Ibolya: Előzetes jelentés a Békés-kastéylzugi törökkori palánkvár ásatásáról, 1975-1978. Archaeologiai Értesítő. (1980) 102-111. Gerelyes 2002. Gerelyes Ibolya: Gyula a török korban. In: A Hódoltság régészeti kutatása. Budapest, 2002. 163-170. Gerevich 1966. A budai vár feltárása. Budapest, 1966.
Gerő 1955.
Gerő László: Magyarországi várépítészet. (Vázlat a magyar várépítészet fejezeteiről) Budapest, 1955. Gerő 1968. Gerő László: Magyar várak. Budapest, 1968. Gerő 1975. Gerő László: Várépítészetünk. Budapest, 1975. Gerő 1999. Gerő Győző: A vár közép- és törökkori erődrendszere. In.: A pécsi püspökvár. Régészet és épületkutatás. Budapest, 1999. 48-60. Hatházi 1999. Hatházi Gábor: Csókakő vára. In: A 700 éves Csókakő. Csókakő, 1999. Hatházi 2002 Hatházi Gábor: A török palánkok kutatásának újabb eredményei Fejér megyében. In: A Hódoltság régészeti kutatása. Budapest, 2002. 107–128. Hatházi 2010. Hatházi Gábor: Csókakő vára az írott és a régészeti források tükrében. In: Csókakő a harmadik évezred küszöbén. Csókakő, 2010. 15–151. Hatházi-Kovács 1996. Hatházi Gábor–Kovács Gyöngyi: A váli gótikus templomtorony. Adatok Vál 14–17. századi történetéhez. Székesfehérvár, 1996. /A Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat, 45./ Havasi 2004. Havasi Bálint: Zalaegerszeg, Vár. Batthyány utca 9. In.: Régészeti kutatások Magyarországon 2002. (2004) 295-296. Horler Miklós–H. Tabajdi Mária: A simontornyai vár. Szekszárd, 1987. Horváth 2002. Horváth István: Esztergom török katonai építkezései. In: A Hódoltság régészeti kutatása. Budapest, 2002. 71-82. Írásné Melis 2002. Írásné Melis Katalin: Pest a török hódoltság idején. In: A Hódoltság régészeti kutatása. Budapest, 2002. 151-162. Keszi 2002. Keszi Tamás: Dunaújváros, Rácdomb. Dunaújváros, Rácdomb, II. leletmentés. In: Régészeti kutatások Magyarországon 1999. (2002) 198–199. Kovács 2001. Kovács Gyöngyi: Törökszentmiklós a török korban. A szentmiklósi török palánkvár. In: Fejezetek Törökszentmiklós múltjából. Törökszentmiklós, 2001. 169–221. Kovács 2010. A magyarországi oszmán-török régészet új eredményei: áttekintés a Dráva menti kutatások kapcsán. In.: A középkor és kora újkor régészete Magyarországon. I-II. Budapest. 2010. 757-781. Kovács-Rózsás 1996. Kovács Gyöngyi – Rózsás Márton: A barcsi török palánkvár. Somogy Megyei Múzeumok Közleményei. (1996) 163–182. Kováts 1967. Kováts Valéria: Sziget várának kutatástörténetéhez. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve. (1967) 207-255. Kozák 1970. Kozák Éva: Régészeti és műemléki kutatások a dunaföldvári Öregtoronynál. A Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve. (1970) 181-208. Kozák 1973. Kozák Éva: A dunaföldvári (Tolna m.) öregtorony régészeti feltárása. Műemlékvédelem. (1973) 193-198. Kozák 1979. Kozák Károly: Az egri vár. Eger 1979. Kozák 1990. Kozák Károly: Az egri vár feltárása. VII. (1957-1988) Agria. (1989-1990) 317-377. Kralovánszky 1968. Kralovánszky Alán: Szabadbattyán – Kula. In: Az 1967. év régészeti kutatásai. Budapest, 1968. /Régészeti Füzetek. Ser. I. No. 21./ 76. Kralovánszky 1970. Kralovánszky Alán: Középkori műemlékek régészeti kutatása Székesfehérvárott. In: Műemlékvédelem. (1970/ 3.) 157–162. Lócsy 1974. Lócsy Erzsébet: Előzetes jelentés a simontornyai várban végzett építéstörténeti kutatásról Archaeologiai Értesítő. (1974) 127-138. Magyar Kálmán 2002 Magyar Kálmán: Babócsa – Nárciszos. Török hódoltság kori települések régészeti emlékei. In: A Hódoltság régészeti kutatása. Budapest, 2002. 91-98. Magyar Károly 2002. Magyar Károly: Török kori erődítések a budai vár déli részén. In: A Hódoltság régészeti kutatása. Budapest, 2002. 59-70. Méri 1988. Méri István: A kanizsai várásatás. Budapest, 1988 Miklós 2007. Miklós Zsuzsa: Tolna megye várai. Budapest, 2007. Morodvin 2001. Morodvin Maxim: Szécsény városának kora újkori palánkerődítése (A szécsényi Pintérháznál feltárt maradványok alapján.) In.: Várak nyomában Tanulmányok a 60 éves Feld István tiszteletér. Budapest, 2011. 149-159. MRT 7. Magyarország régészeti topográfiája 7. A budai és szentendrei járás. Budapest, 1986. Nováki–Baráz–Dénes–Feld–Sárközy 2009. Nováki Gyula–Baráz Csaba–Dénes József–Feld István–Sárközy Sebestyén: Heves megye várai az őskortól a kuruc korig. (Magyarország várainak topográfiája 2. ) Budapest–Eger, 2009. Nováki–Sárközy–Feld 2007. Nováki Gyula–Sárközy Sebestyén–Feld István: Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai az őskortól a kuruc korig. (Magyarország várainak topográfiája 1.) Budapest – Miskolc, 2007.
Pálmány 1985.
Pálmány Béla: Magyar és török végvárak Nógrád vármegyében (1663– 1685). In: Magyar és török végvárak (1663–1684). Studia Agriensia (1985) 153-163. Parádi 1966. Parádi Nándor: A gyulai vár ásatásának építéstörténeti eredményei. Magyar Műemlékvédelem 1961-1962. Budapest, 1966. Pataki 1964. Pataki Vidor: Az egri vár. A hazai műemlékvédelem történetéből I-II. Műemlékvédelem (1964) 137-141., 222-226. Pusztai 2002. Pusztai Tamás: A bátaszéki török palánk kerámiája. In: A Hódoltság régészeti kutatása. Budapest, 2002. 289-298. Rózsás 2002. Rózsás Márton: Török kori őrhely Drávatamási határában. In: A Hódoltság régészeti kutatása. Budapest, 2002. 137-142. Siklósi 1991. Siklósi Gyula: Kara Murteza pasa tornya és a Szent Donát kápolna Székesfehérváron. In.: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok. Budapest, 1991. 53-64. Siklósi 2002. Siklósi Gyula: Hadi események ér erődítési munkálatok Székesfehérvárott a 16-17. században. In: A Hódoltság régészeti kutatása. Budapest, 2002. 83-90. Sugár 1985. Sugár István: A török végvárrendszer Északkelet – Magyarországon. In.: Magyar és török végvárak 1663-1684. Studia Agriensia (1985) 229-305. Takáts 1915. Takáts Sándor: A török hódoltság korából- Rajzok a török világból I-IV. Budapest, 1915. Terei–Nováki–Mráv–Feld–Sárközy 2011. Terei György–Nováki Gyula–Mráv Zsolt–Feld István–Sárközy Sebestyén: Fejér megye várai az őskortól a kuruc korig. (Magyarország várainak topográfiája 3.) Budapest, 2011. Tettamanti 1994. Tettamanti Sarolta:A váci vár. Váci Könyvek (új sorozat) (1994) 201–174. Tomka 2002. Tomka Gábor: Egy 16-17. századi tarisznyavár: Győrszentiván-Andrásvár. In: A Hódoltság régészeti kutatása. Budapest, 2002. 143-144. Tomka 2010. Tomka Gábor: Kora újkori erődítések régészeti kutatása 1996-2006 között. In.: A középkor és kora újkor régészete Magyarországon. I-II. Budapest. 2010. 596-620. Valter 1998. Valter Ilona: A cikádori ciszterci apátság kutatása. In.: Hermenn Egyed Emlékkönyv. Budapest, 1998. 155-167. Vándor 2003. Vándor László: Zalaegerszeg, Vár. In.: Régészeti kutatások Magyarországon 2001. (2003) 239.
