TRIUMPH OF THE CITY EDWARD GLAESER
KÖNYVISMERTETŐ
2014. NOVEMBER
PAGEO
A KÖNYV ADATAI
Oldalszám:
352 oldal
Kiadás ideje:
1, kiadás (2011 november 2.)
Kiadó:
Penguin Group (USA)
ISBN-10:
159420277X
ISBN-13:
978 - 1594202773
2
TRIUMPH OF THE CITY
PAGEO
TRIUMPH OF THE CITY
EDWARD GLAESER
EDWARD GLAESER (1967- ) a Harvard Egyetem közgazdász professzora, valamint a Harvard Egyetem állami és helyi kormányzást kutató Taubman Központjának, továbbá a Nagy-Boston Rappaport Intézetének (Rappaport Institute for Greater Boston) igazgató tisztségét betöltő vezetője. Munkássága során Glaeser a városok gazdaságát vizsgálja, a városfejlődéshez kapcsolódóan, a könyvet megelőzően is számos publikációja született, ideértve a városok társadalmi szegregációjának kérdését, vagy éppen a városi bűnözés és az ingatlanpiaci kapcsolatokat is. Kutatásaiban különös figyelmet szentel a földrajzi közelség szerepére az innovációban és az új tudás kialakításában. Doktori fokozatát 1992ben, a Chicagói Egyetemen szerezte, ezt követően pedig a Harvard Egyetem tudományos közösségének tagjává vált. Leggyakrabban hivatkozott publikációja a fogyasztásra specializált városokról szól (Edward L. Glaeser, Jed Kolko, Albert Saiz, 2001: Consumer city), legfrissebb művei pedig a vállalkozó szellemhez,
innovációhoz
és
klaszterekhez
kapcsolódó
összefüggéseket
tárgyalja
városi kontextusban (Edward L. Glaeser, Aaron Chatterji, William Kerr, 2013: Clusters of Entrepreneurship and Innovation; Edward L. Glaeser, Sari Pekkala Kerr, William R. Kerr, 2012: Entrepreneurship and Urban Growth: An Empirical Assessment with Historical Mines).
3
PAGEO
TRIUMPH OF THE CITY
A város győzelme Glaeser e műve 2011-ben, a The Penguin Press gondozásában jelent meg először. A könyv főcíme alatt a szerző alcímként már a borítón megfogalmazza könyvének kissé provokatív, ugyanakkor lényegre törő tételmondatát: hogyan tesznek minket a városok, mint a legnagyobb találmányunk gazdagabbá, intelligensebbé, zöldebbé egészségesebbé és boldogabbá. Ezen öt ismérv mentén halad a könyv, melyben a szerző a történelmi időkön átívelően a városfejlődés és a gazdaság szoros kapcsolatain keresztül elemzi, értelmezi a mindenkori társadalmak legnagyobb vívmányaként a városokat. Az urbanizációs folyamatokat tág megközelítéssel, tudományos igénnyel vizsgáló Edward Glaeser e művével szórakoztató módon járul hozzá ahhoz, hogy olvasói megérthessék, hogyan formálja a városok fejlődését, vagyis életterünket, kultúránkat, a gazdaság térbeli szerkezetének változása, valamint a közszféra szabályozásainak kívánatos és nem várt hatásai, és azok kölcsönhatásai. A szerző statisztikai adatokkal alátámasztva a városfejlődést térben és időben lekövetett nemzetközi példákkal, valamint a fejlődést egyéni szinten, élettörténeteken keresztül is bemutatva, több szinten értelmezi és magyarázza a városfejlődés legmarkánsabb összefüggéseit. A szerző különös figyelmet fordít arra, hogyan hat a gazdasági szerkezet és annak változása a városok fejlődésére, a benne élő és dolgozó emberek életére, valamint a várost vezető személyek tehetsége, megújulási képessége és olykor saját magukba és embertársaikba vetett hite milyen hosszú távú hatásokat, trendfordulókat eredményez e térségek fejlődésében. E tanulságok és háttérfolyamatok megértése pedig különösen fontos, hiszen a városok szerepe erősödni fog a jövőben, melynek hátterében részben az innováció vezérelt gazdasági szerkezet kialakulása és részben a magasabb gazdasági produktivitási szintre való törekvés áll. A gazdasági fejlődésen kívül pedig a városok a fejlődő, feltörekvő országok népességnövekedésének kezelésében is különösen fontos szerepet játszanak.
4
PAGEO
TRIUMPH OF THE CITY
BEVEZETÉS A bevezetőben a szerző egyszerű, közérthető példák mentén ismerteti, hogy miben áll városaink jelentősége és e települések különlegességét milyen ismérvek hordozzák: •
A MAGAS NÉPSŰRŰSÉG, mely az interakciókon keresztül az innováció, az új gondolatok kialakulásának mozgató rugóját jelentik már Platón kora óta. A szerző példaként erre a Föld legsűrűbben lakott és egyben legproduktívabb városát Tokyo-t hozza, ahol 36 millió ember él.
•
GYŰJTŐ- ELOSZTÓ KÖZPONT (HUB) SZEREP,
melyben a közlekedési technológiák
városformáló ereje a meghatározó: E tekintetben a szerző New York-ot, mint a városi paradigma megtestesítőjét hozza példának. A város rövid történetén keresztül megérhetjük, hogyan emelték e várost a vízi közlekedés kedvező természetföldrajzi paraméterei (központi elhelyezkedése, védett kikötője és folyókapcsolata) az ország első számú kikötőjévé és ebből következően gazdasági centrumává, a termékek, nyersanyagok, valamint a munkaerő gyűjtő-elosztó központjává (természetes HUB) • A városok jelentősége a
PRODUKTIVITÁS ÉS MAGASABB JÖVEDELEMTERMELÉS
tekintetében szintén figyelemre méltó. Az Egyesült Államokban a metropoliszokban élők átlagosan 30 százalékkal magasabb jövedelemmel rendelkeznek, mint akik nem metropolisz-térségekben dolgoznak. Továbbá érdekes tény, hogy azon amerikaiak, akik egy millió főnél nagyobb metropoliszban dolgoznak, átlagosan 50 százalékkal produktívabbak, mint a kisebb településeken élő és dolgozó társaik. • Az emberi kapcsolatok
POTENCIÁL
SŰRŰ INTERAKCIÓIN ALAPULÓ MAGAS INNOVÁCIÓS
szintén a városok egyedi jellemzője: Az amerikai és európai városok
többségének innovációs képessége elsősorban abban rejlik, hogy lakóikat változatos módozatokon, hálózatokon és különböző platformokon keresztülkapcsolják össze (pl. közösségi terek, közlekedési hálózatok, digitális hálózatok) és interakcióikon keresztül új tudás születik. A fejlődő világban mindeközben a kapuvárosok, mint a globális hálózatokhoz való csatlakozási pontok, jelentősége abban áll, hogy e terek hogyan kapcsolják össze a különböző távoli piacokat és kultúrákat (pl. az indiai Bangalore).
5
PAGEO
TRIUMPH OF THE CITY
A gazdasági növekedés és az urbanizáció mértéke (városlakók arányának növekedése) nagyon erősen korrelál, amely tendencia különösen a fejlődő országok esetében követhető látványosan. Glaeser szerint ez általánosságban azt jelenti, hogy egy országban, ahol 10 százalékkal nő a városlakók aránya, azon ország egy főre jutó kibocsátása, ugyanezen időszak alatt, 30 százalékkal növekszik1 . Egy város, és a benne élők megújulási képessége alapvető fontosságú ahhoz, hogy a térség lakói sikeresek legyenek. A szerző a megújulásra képes városok ismérveiként a következő alapszempontokat helyezi előtérbe: • sokféleség, • vállalkozói szellem, • oktatás A szerző gyakori tévhitet oszlat el azzal kapcsolatban, hogy a városi szegénység rossz, ugyanis felhívja a figyelmet arra, hogy a városok sok esetben azért vonzzák a szegényebb réteget, mert az a társadalmi felemelkedés lehetőségét hordozza számukra. Ugyanakkor azt is kiemeli, hogy a városban élő szegénységgel sújtott csoportok jövedelmi helyzetét nem önmagában a városi jóléthez képest szükséges megítélni, hanem relatív módon a vidéki szegénységgel összehasonlításban. A városi szegénység csupán akkor jelent problémát (plusz költségeket, betegségeket, magasabb bűnözési rátát), ha koncentrált módon jelentkezik. A városok különlegessége továbbá, hogy nem csupán a termelés, produktivitás és az alkotás tereit jelentik, de a fogyasztás központjaivá is váltak, és ehhez kapcsolódóan a szerző azt is állítja, hogy a városok a boldogság (szórakozás) legfontosabb terei is egyben. A fogyasztáson alapuló társadalom és a növekvő jólét következtében Glaeser megállapítja, hogy ahogyan és emberek tehetősebbek lesznek, egyre növekvő mértékben fognak elsősorban életstílusuk szerint lakóhelyet, város választani. 1 Érdekes tény, hogy Közép-Európában a városlakók aránya az utóbbi 20 évben szinte alig változott, mindössze 1 százalékkal emelkedett, tartva ezzel a 62 százalékos városlakói arányt a népességen belül.
6
PAGEO
TRIUMPH OF THE CITY
1. MIT CSINÁLNAK BANGALORE-BAN? A fejezet az innovációra fogékony, közösségeket támogató városok felemelkedésére hoz történelmi példákat és magyarázatokat.
ATHÉN 2500 évvel ezelőtt magához vonzotta a korszak legnagyobb gondolkodóit, például Arisztotelész, Platón vagy Szókratész, mely gondolkodók kölcsönhatásainak összességéből napjaink műveltségét is megalapozó kulturális és tudományos alaptételek születtek. Kézenfekvő tehát a kérdés: Miért pont Athén? A város szellemi felemelkedése röviden annak köszönhető, hogy ez időszakban a perzsa betörésekkel szemben ellenálló görög területek között e térségben béke volt, a mediterrán klíma kedvezett a mezőgazdasági termelésnek, a gazdag élelmezésnek (szőlő, olíva, gabonák), az emberek és interakcióik sűrűsége pedig olyan kölcsönhatásokat okozott közöttük, melyek gyümölcsözően hatottak, új gondolatokat és tudományos felfedezéseket ébresztettek. Athén példája tehát a béke és a megfelelő klíma fontosságát emeli ki egy város felemelkedésében.
BAGDAD
az iszlám világ szellemi központjává válásának azonban sokkal tudatosabb
útja volt. Abbaszid kalifátus idején (ie. 750-1517), Al Mansur kalifa, aki 762-ben a várost alapította, célul tűzte ki, hogy a közeli Babylon mellett új szellemi központot hoz létre. Ennek érdekében a Bölcsesség Házának (House of Wisdom) nevezett „kutató intézetbe” számos ösztöndíjast hívott meg a világ különböző részeiről, akiknek az volt a feladatuk, hogy a világ tudását arab nyelvre fordítsák. A Ház különböző tudások, ismeretek összegyűjtésével olyan alapokat teremtett a városnak, mellyel Bagdad ma is a Közép-Kelet legfontosabb intellektuális központja. Bagdad tehát, a tudatos fejlesztésre és a nemzetközi kapcsolatok fontosságára ad példát. Az 1800-as évek közepén a zárt Japánban, Nagasaki partjai közelében, amerikai hajók jelentek meg. A város azonban az addigi bezárkózás helyett önként nyitotta meg kapuit a fejlett kultúrával rendelkező idegenek előtt. A város ugyanis az 1500-as évek óta a nyugateurópai és egyéb külföldről érkező ismeret és gondolkodók beáramlásának és tudásának kapujává vált. A keleti és a nyugati tudás kombinálásával Japán kiemelkedő, innováción alapuló termékeket adott a világnak, például gyógyszerészet terén, mely iparágban elért előnyöket utolérni 40 évbe telt Európának. Nagasaki esetében a társadalmi befogadás és a nemzetközi kapcsolatok együttesen járultak hozzá a város felemelkedéséhez.
7
PAGEO
BANGALORE
TRIUMPH OF THE CITY
klímája bár kétségkívül a legkellemesebb a dél-indiai Dekkán fennsíkon
(szárazabb, mint Mumbai és kevésbé „elnyomó”, mint Delhi), a várost azonban modernkori alapítású egyeteme és intellektuális kapcsolódásai tették naggyá globális léptekben is. A város legfontosabb vállalkozása és oktatási központjának tulajdonosa, az Infosys, tökéletes példáját adja, hogyan lehet hidat képezni az indiai tehetségek és az amerikai piac között. A város felemelkedése a térség döntéshozóinak tudatos, progresszív fejlesztéspolitikai meglátásainak volt köszönhető. Különös tekintettel Mysore térség, államminiszterelnökére, aki a hatalmas ipari termelést kiszolgáló infrastrukturális beruházások mellett az oktatást is ugyanakkora mértékben támogatta. Az iparosítási mozgalmak kapcsán ez fontos eltérés az európai és amerikai modelltől, ott ugyanis nem kapcsolódott össze ennyire szorosan az oktatás és a gazdaságfejlesztés. Az 1970-es évek közepén pedig, amikor egy nagyléptékű program keretében kiépült az infrastruktúra (út-, elektromos hálózat és egyéb közművesítések) nemzetközi IT vállalatok tömegét kezdte vonzani a város. Bangalore példája tehát az oktatás és az iparosítás szoros kapcsolatán alapuló városfejlesztési modellre nyújt mintát. A szerző Bangalore példája alapján jut arra a megállapításra, hogy az oktatás és a társadalmi tőke sokkal inkább magyarázza egy város sikerességét, mint annak infrastrukturális kiépítettsége. Ezt azzal az adattal is alátámasztja, hogy például az Egyesült Államokban 1980-ban átlagosan 10 százalékos emelkedés a BA diplomával rendelkezők arányában 6 százalékos jövedelem növekményt okozott 1980 és 2000 között. 10 százalékos növekedés az egyetemi diplomával rendelkezők körében egy metropolisztérség esetében az egy főre jutó kibocsátást pedig 22 százalékkal növeli. A képzettség mára jelentős, munkaerő piaci és jövedelmi egyenlőtlenségek magyarázó tényezőjévé vált. Míg 1980-ban egy négy év alatt megszerezhető felsőfokú végzettséggel rendelkező férfi 33százalékkal keresett többet, mint egy középiskolával rendelkező, mára ez a különbség 70 százalékra növekedett. A SZILÍCIUM-VÖLGY pedig a Stanford Egyetem alapításával kezdődően iskola példáját adja annak, hogyan emelkedhet egy agrárközpontú, gyümölcsösökkel teli térség, az oktatás és a vállalati szférához kapcsolódó tudástranszfer révén, globális jelentőségű központtá.
8
PAGEO
TRIUMPH OF THE CITY
Az olvasóban Bangalore esete után az az érzés támad-, hogy a kellemes klíma (napfényövezet) nem csak a repülőgépiparnak jelent önmagában is vonzó erőt, hanem az egyetem alapításoknak is mód felett kedvez. Az elektronikához kapcsolódó tudományok, villamosmérnöki tudás, majd az 1920-as évektől a számítógépes ipar lassú kiépülése, a klimatikus viszonyok mellett, Palo Alto sikerességének legfontosabb indoka Ez a siker azonban nem jöhetett volna létre, ha e tudás érvényesítéséhez, ipari alkalmazásához nem hozta volna létre Frederick Terman (stanfordi professzor) az inkubátorként is működő technológiai (ipari) parkot. Az internet és az információs technológiai (IT) előrehaladása (és gyakran túlértékelése) kapcsán a szerző felveti a személyes találkozások fontosságát, hivatkozva számos kutatásra, melyben kimutatták, hogy azok a csoportok, melyek csupán elektronikus úton tartják a kapcsolatot, hamarabb felbomlanak, mint a személyes találkozásokat is beiktatók. Az IT eszközökön keresztül történő kommunikáció tehát sokkal inkább kiegészíti, és hatékonyabbá teszi a személyes találkozásokat, és nem helyettesíti azokat. A személyes kapcsolatok ugyanis több bizalomhoz, megbecsüléshez és hatékonyabb együttműködéshez vezetnek. A fejezetben végezetül a szerző, az innovációt támogató városok és közösségek szempontjából és a szabadalmak kapcsán a földrajzi közelség jelentős szerepére hívja fel a figyelmet. Kimutatták ugyanis, hogy a szabadalmi hivatkozások tekintetében az egy metropolisztérségben az egymásra hivatkozó, egymást idéző szabadalmak száma kétszer gyakoribb. Az információs technológia és társadalom korában, ellentétben a korábban előrevetített víziókkal, a földrajzi tér jelentősége nem tűnik el, az új ötletek és a tudás keletkezése, annak körülményei földrajzilag továbbra meghatározottak, a földrajzi tér (a fejlesztési szereplők földrajzi konfigurációja) jelentős hatással van az innovációra és a termelékenységre.
2. MIÉRT CSÖKKENNEK A VÁROSOK? A városok növekedése, prosperitása, a gazdasági ciklusokhoz hasonlóan, hullámzó. 1950 óta a 16 legnagyobb amerikai városból hat - Buffalo, Cleveland, Detroit, New Orleans, Pittsburgh és St. Louis - népességének több mint felét elvesztette.
9
PAGEO
TRIUMPH OF THE CITY
Ezen ipari térségek hanyatlásának megértéséhez a könyv először következetesen, példákkal szemléltetve leírja e városok felemelkedésének háttérfolyamatait, melynek legfontosabb tételei a következők:
A FELDOLGOZÁSI FOLYAMATOK TERÜLETI ÖSSZEKAPCSOLÁSA.
Az 1800-as évek elején a
legjelentősebb amerikai városok a vízi útvonalak mentén helyezkedtek el, ugyanis az áruk és az emberek szállításának ez volt a legegyszerűbb, legolcsóbb módja. A vízi csatornákon, valamint ezek csomópontjaiban és vasúti átrakodó helyszínein, az áruk feldolgozó és gyűjtő-elosztó központjaiban, hatalmas városok emelkedtek. Mivel alapvetően a közlekedés költségigényes és lassú folyamat volt, a nyersanyag kitermelési és feldolgozási folyamatokat területileg összekapcsolták, valamint egész iparágakat telepítettek egymás mellé Egyrészt agglomerációs gazdaságok épültek ki, másrészt a méretgazdaságosság jelenségének felismerésével hatalmas tömegtermelési rendszerek alakultak.
A TÖMEGTERMELÉS KIÉPÜLÉSE. A nagy tavak környékén a hajógyártás e minta szerint épült ki, melynek legnagyobb központja a detroiti száraz kikötő volt. Gépészként egy kisvállalkozásban itt kezdte Henry Ford is pályafutását, ahol Edisonnal kísérletezésekbe kezdtek. Felhasználva Adam Smith 1776-ban kreált ötletét a munkafolyamatok megosztásáról, Ford, kissé továbbfejlesztette azt a termékek mozgatásával és bevezette a gyártásban a futószalagot. Ez nem csak a (tömeg)termelést, hanem a gazdaság városhoz való viszonyát is gyökeresen megváltoztatta.
A TÖMEGTERMELÉS HATÁSA A VÁROSFEJLŐDÉSRE.
A változások alapja az volt, hogy a
dolgozók képzetlenségének ellenére a futószalag bevezetésével lehetségessé vált a magas termelékenység. Ha pedig nincsen szükség tudásra a magas termelékenység eléréséhez, kisebb igény mutatkozik a városi létforma iránt is, ahol az új tudás kialakítása és terjesztése a kezdetektől fogva alapvető jellemző volt. Ford modellje ez által jóllehet segítette a képzelten amerikai munkavállalókat, összességében azonban képzetlenebbé tette Detroitot, ami hosszú távon visszavetette a város lakóinak és gazdasági társaságainak megújulási képességét, amivel számos problémát okozott. A tömegtermelési modell bevezetésével a többségében képzetlen munkaerőt foglalkoztató gyárak nem végeztek innovációs tevékenységet, és mivel teljes termelési vertikumot alakítottak ki, e nagyvállalatok egymástól izoláltan kezdtek működni, ezért végső soron már nem jelentett számukra előnyt a városi telephely. (A szállítási költségek csökkenése, a
10
PAGEO
TRIUMPH OF THE CITY
gépjárművek elterjedése és az utak kiépítése pedig lehetővé tette a gyárak elmozdulását a vasúti és vízi közlekedési útvonalaktól.) A termelés, többek között a fenti okok következtében a külvárosi (szuburbán) területekre vonult, melyet a népesség szuburbanizációja követett. A gyárak kitelepülésének hátterében további jelentős tényező, hogy a munkajog, a munkavállalói és munkáltató viszonyok egyre szabályozottabbá, a városi munkaerő pedig fokozatosan drágábbá vált.
A VÁROSOK ADÓBEVÉTEL KIESÉSÉNEK KÖVETKEZMÉNYEI. Az ipari térségek hanyatlása az 1950-es évektől kezdődően nem csak a népesség csökkenésében, hanem értelemszerűen az adóbevételek és az általános jövedelmi szint csökkenésében is megmutatkoztak. Súlyos társadalmi következmény volt továbbá a növekvő munkanélküliség, a társadalmi feszültség, amely zavargásokat, lázongásokat és egyre romló közbiztonsági helyzetet okozott.
ELHIBÁZOTT KÖZPOLITIKA.
A társadalmi elégedetlenségre, sztrájkokra kezdetben a
közpolitika is hibás válaszokat adott. New Yorkban például fizetésemelésekkel válaszoltak, melyek 1975-re majdnem a teljes csődbe sodorták a várost. Detroitban pedig rengetek új épületet, és magas fenntartási díjat jelentő infrastruktúrát építettek, mely csak látszólagos megújulás volt. Detroitnak valójában új, növekvő társadalmi tőkére, és olyan újító szellemiséggel rendelkező fiatal vállalkozókra lett volna szüksége, mint egykor Ford vagy Durant, vagyis a kemény infrastruktúra helyett a humántőkébe történő beruházás lendítette volna előre a várost. A kis- és közepes vállalkozások jelentősége újra előkerült. A szerző kiemeli, hogy egy metropolisz térségben az egy főre jutó vállalkozások számában történő 10százalékos emelkedés átlagosan 9 százalékos foglalkoztatási növekedést eredményezett 1977 és 2000 között.
BLOOMBERG PÉLDA. Míg
Detroit válsága fokozatosan mélyült, New York az 1970-es évek
közepétől a megújulás útjára lépett, a várost a pénzügyi szektorban működő vállalkozások újra növekedési pályára állították. A város felemelkedésének története erősen kapcsolható Michael Bloomberg kereskedelmi, majd pénzügyi világban elért sikereihez is, akit később, 2002-ben, a város polgármesterévé választottak (Bloomberg ezt követően 12 évig állt a város élén, 2013 végén lépett ki hivatalából). A vállalkozóból lett polgármester sikerének hátterében az állt, hogy kezdettől fogva az emberi tőkét és a személyes kapcsolatokat helyezte előtérbe, melyet régi, kereskedelmi tapasztalatira alapozott. A szerző érdekességként
11
PAGEO
TRIUMPH OF THE CITY
kiemeli, hogy a kereskedelmi szektorban a vezetők általában nagy, izolált irodák helyett a beosztottakkal egy térben, közösen dolgoznak, lehetővé téve a gyors információ áramlást és az egymástól való tanulást. Amikor Bloomberg 2002-ben hivatalba lépett, mint polgármester a nyitott irodát, mint munkamódszert szintén magával vitte.
CURLEY-EFFEKTUS.
Detroit vagy Boston további hanyatlásához, elhibázott szakpolitikai
intézkedéseihez az is hozzájárult, hogy e városok lakosságnak nem sikerült Bloomberghez hasonló vezetőt találnia. Az alacsonyabb jövedelmű, képzetlenebb népesség koncentrációja ugyanis gyakran vezet ahhoz, hogy nem reális irányítási, kormányzási módszert követő döntéshozókat választanak a polgárok. A példa, James Michael Curley, Boston négyszer újraválasztott polgármestere, aki a szegény, többségében ír eredetű, népesség szavazó bázisával rendelkezett és a társadalmi igazságosság és az ún. „jogos düh” vezérelte újraelosztást hirdette. A dühből való irányítás nem vezetett bölcs kormányzáshoz, a tehetősebb, iskolázottabb népesség ezen időszak alatt kiáramlott a térségből. E jelenséget a szerző, Boston egykori polgármestere után, Curley-effektusnak nevezi.
A VÁROSOK LEFELÉ ÍVELŐ FEJLŐDÉSI PÁLYÁJÁNAK MEGÁLLÍTÁSA.
Erre több módszer is
ismert, adaptációjához azonban minden esetben a helyi viszonyok részletes ismeretére és sablonoktól mentes illesztésre van szükség. A közlekedési infrastruktúra fejlesztése például csak abban az esetben hoz valódi sikert, ha az összeköttetés egy dinamikusan növekvő térségkisugárzó hatását erősíti a fejletlenebb területek felé. Az adók csökkentése kapcsán a szerző leírja, hogy az eszköz bár valóban eredményezhet valós, nagyobb léptékű munkahelyteremtést, azonban központi szinten költséges. Átlagosan minden így teremtett munkahely 100.000 USD adókiesést jelent, mely mérlegelendő ellenpont e döntések kinyilatkoztatása előtt.
A GAZDASÁG TÁMOGATÁSA A PROSPERÁLÓ TERÜLETEKEN.
A szerző álláspontja szerint
többet segít a szegényebb rétegek felzárkóztatásában, ha a prosperáló területeken támogatják a gazdaságot, mintha a válságban lévő területeken lévő lakosságot támogatnák abban, hogy e térségben maradjanak.
A KULTURÁLIS ALAPÚ MEGÚJULÁS. Ez szintén közismert rehabilitációs stratégia azokban a városokban, melynek gyakran citált, sikeres példája a Guggenheim Múzeum Bilbaóban. A fejlesztés, ami bár elérte célját, összességében ritka és egyáltalán nem átlagos sikertörténeti esetnek tekinthető. Ezzel szemben a kulturális alapú megújulás fejlesztési stratégiájának
12
PAGEO
TRIUMPH OF THE CITY
számos bukási esete is jól ismert. Például a sheffieldi National Centre for Popular Music, mely a várt 400 000 látogató helyett csupán a forgalom negyedét tudta elérni, így még a nyitás évében (1999) be is zárta kapuit. A sikertelen esetekre jellemző, hogy a fizikai infrastruktúrába történő beruházás nélkülözte a társadalmi tőke fejlesztésének intézkedéseit, és így nem volt, ami megtöltené e nagyszabású tereket élettel.
A LIPCSEI PÉLDA. Lipcse a csökkenő népességű városok között sikeres stratégiájával mutat jó példát. 2000-ben a város vezetése beismerte és elfogadta a város valós helyzetét, mely szerint a lakások egy ötöde üresen áll, ami jelentős fenntartási, energetikai kiadásokat, továbbá közbiztonsági és esztétikai problémákat is felvetett. Válaszként a város ezért a bontások mellett döntött, és külön alapot hozott létre a lakatlan, rossz állapotban lévő lakások bontására, melyek helyén attraktív közparkokat és zöldterületeket alakítottak ki. Ezek az intézkedések bár nem hozták vissza az egykori népességet, de vonzóbbá, biztonságosabbá és olcsóbbá, gazdaságilag is fenntarthatóbbá teszik e városokat.
VISSZA A KISVÁLLALKOZÁSOKHOZ. Az ipari átalakulással sújtott városok csökkenésének megállítása és növekedési pályára helyezése általában nem a nagy, infrastrukturális beruházások következményeként szokott bekövetkezni, sokkal inkább a kisebb, de érzékelhető projektek sorozatának eredményeként, melynek célja a képzettebb, innovatív munkaerő beáramlása, különösen azoké, akik a várost összekötik a globális gazdasággal. Fontos lépés, hogy e városok visszatérjenek a régi, ipar előtti időszak kisvállalkozásokat és kereskedelmet támogató környezetéhez, azon túl, hogy nagyobb hangsúlyt helyeznek az oktatásra, alapszinten fenntartják a szociális szolgáltatásokat és konszolidált adómértéket állítanak be. A kormányzatok ezen intézkedéseken kívül, direktebb eszközökkel sem tudják gyorsítani a megújulás helyi folyamatait.
3. MI A JÓ A NYOMORNEGYEDEKBEN? A városi szegénységgel és az izolált nyomornegyedekkel kapcsolatban – különösen a fejlődő országokra vonatkozóan - a szerző kiemeli, hogy e városrészek nem a városok gyengeségét hangsúlyozzák, épp ellenkezőleg. Minél prosperálóbb egy város, annál vonzóbb célpontot jelent a munkavállalóknak, ideértve a szegénységgel sújtott népesség bevándorlását
13
PAGEO
TRIUMPH OF THE CITY
is. A fejlődő országokban lévő metropoliszok szegénységi küszöb alatt élő társadalmi csoportjainak megítélésekor Glaeser felhívja a figyelmet, hogy itt a nem városok gazdagabb rétegeinek jövedelmi szintjéhez képest szükséges a viszonyítás alapot meghatározni, hanem az adott ország vidéki területein élő szegény népesség életfeltételeivel kell az összehasonlítást megtenni. Ebben az összehasonlításban a városi nyomornegyedek a leszakadt, kiszolgáltatott helyzetben élő emberek számára komoly előnyöket hordoznak, különösen a fejlődő, illetve alacsonyabb fejlettséggel rendelkező országokban. A közszolgáltatások minősége és mennyisége a vidéki életlehetőségekhez képest a városokban sokkal kedvezőbb életfeltételeket biztosít. Lagosban (Nigéria) például, ahol a városok globális rangsorát tekintve extrém magas a deprivált helyzetben lévők aránya, a szegénységi ráta így is fele az ország vidéki területein mért értéknek. E városban a lakosság háromnegyedének biztonságos ivóvizet tudnak szolgáltatni, míg a vidéki területeken a lakosok csupán 30 százalékának érhető el ez. A kutatások szerint a fejlődő országokban a városban lakók általánosságban boldogabbak. A szerző 25 alacsonyabb fejlettségű országot vizsgálva (ahol a GDP értéke kisebb, mint 10.000 USD), sajátbevalláson alapuló felmérések alapján leírja, hogy 18 országban a városi lakosok közül válaszolták azt, hogy nagyon boldogak voltak, a boldogtalanok aránya pedig 16 ország esetében a nem városlakók körében volt gyakoribb. A városok egyúttal, a nagyobb fogyasztópiacok közelsége miatt, akár az önfoglalkoztatást is lehetővé teszik, állítja Glaeser. E ponton a szerző leszámol azzal a tévhittel, hogy a szegénységgel sújtott lakosságnak a vidéki területeken, az agráriumban folytatott termelői munkával megélhetést és létbiztonságot lehet teremteni. Ugyanis, a legtöbb területen a talajminősége és az infrastruktúra hiánya nem fog akkora mértékű termelékenységet biztosítani,
amely
akár
önfenntartást
eredményezhetne.
A
termelési
feltételek
ellensúlyozásaként jóllehet technológiai újítások is bevezethetők, ezek azonban az élőmunka arányának csökkenését és természetesen többlet anyagi ráfordítást is igényelnek. A fejlődő országokban a szegények számára valódi kitörést csupán a globális folyamatokba bekapcsolt, a fejlett világgal kapcsolatot tartó, prosperáló városok tudnak ajánlani. Egy vidéki falu jóllehet biztonságosabb életet tud kínálni, mint egy favella, azonban ez a biztonság gyakran a véget nem érő, generációkon átívelő szegénység bizonyosságát jelenti.
14
PAGEO
TRIUMPH OF THE CITY
A szerző pedig a fejezet végén kiemeli, hogy a legnagyobb problémát, társadalmi feszültségeket, a magas koncentrációval és izolációval jellemezhető, tartósan létrejött szegénynegyedek hordozzák.
4. HOGYAN SZELÍDÍTETTÉK MEG A BÉRHÁZAK AT? A fejezetben Glaeser kifejti, hogy a városi magas népsűrűségnek ára van. A város egészséges és tiszta környezeti állapotának biztosítása, a közmű infrastruktúra kiépítése, és a hivatali ügyek átláthatóságának megteremtése, mint a város működtetésének alappillérei, komoly erőfeszítéseket igényelnek. A fejlettebb országok számára ezen alaptényezők a legtöbb esetben már rendelkezésre állnak, azonban a fejlődő országok számára e nagyléptékű beruházások sok helyen még váratnak magukra. A magas népsűrűségből és a város üzemeltetési rendszeréből fakadó problémák azonban a fejlődés előrehaladtával, fokozatosan változtak és változnak napjainkban is. Kezdetben az egészséges és tiszta környezet megteremtése, a betegségek és járványok terjedésének megfékezése állt a középpontban, melyen a nagyléptékű közmű infrastruktúra fejlesztések képesek voltak úrrá lenni. A korrupció, a forgalmi torlódások és a közbiztonsági kérdések azonban még a fejlett országok nagyvárosaiban is kihívást jelentenek, itt ugyanis mélyebben gyökerező és nehezebben irányítható társadalmi okok húzódnak meg. A közlekedési torlódások kérdése azért érdekes, mert e probléma megoldásához már nem elegendő az infrastruktúra fejlesztési beavatkozás, több, nagyobb kapacitású út fejlesztése ugyanis csak magasabb forgalmat, és több környezeti kárt eredményez, gazdasági szabályozókra van szükség. A szabályozásokra példa az úthasználati díjak kivetése, valamint e díjak és a tömegközlekedési rendszerek árainak összehangolása.
5. VAJON LONDON EGY LUXUS ÜDÜLŐHELY? Az emberiség jóléti szintjének növekedésével egyre több ember, a produktivitás, prosperitás mellett, egy terület, város kellemessége, élhetősége szerint választja ki, hogy hol telepedjen le. Ennek alapján Glaeser fontosnak tartja azt, hogy megértsük, miként működnek a városi szolgáltatások és hogyan lettek sikeresek a fogyasztásra specializált városok.
15
PAGEO
TRIUMPH OF THE CITY
A városi fogyasztási struktúrák kapcsán a szerző a szórakozást, a magas színvonalú és sokszínű vendéglátást, valamint a kulturális fogyasztást emeli ki – mint város-specifikus tényezőt -, előtérbe helyezve példaként a gasztronómiát és a színjátszást. London, mint történelmi nagyváros ugyanis jól mintázza azt a folyamatot, ahogyan az egyre magasabb színvonalú színházi - és étteremkultúra kifejlődött. Egy globális léptékű metropolisz méretéből fakadóan képes eltartani a szolgáltatások sokféleségét, vagyis a fogyasztói városok kialakulásában, a magas népességszám, a méretgazdaságosság alapvető szempont. A városok ún. „kellemességi” tényezőjét elsősorban az ott található szabadidős, szórakozási lehetőségei határozzák meg, az emberiség jólétének fejlődésével pedig ezek a szolgáltatások egyre inkább előtérbe kerülnek. E jelenségen belül is, különösen a magasabb jövedelmű és képzettebb társadalmi csoportok esetében, növekszik az élő interakciókon, személyes találkozásokon alapuló, az aktív szabadidős és szórakozási tevékenységek jelentősége, háttérbe szorítva ezen társadalmi csoportok esetében pl. a passzív televíziózást. A városi polgárok átlagosan magasabb jövedelme – mint fizetőképes kereslet - természetesen további alapszempont, e szolgáltatások felvirágzásában. Ezek azonban öngerjesztő folyamatként kölcsönösen hatnak egymásra, vagyis e szolgáltatások sokfélesége és magas színvonala vonzza a tehetséges, vállalkozó szellemű embereket, ideértve különösen a magasabb képzettségű és jövedelmű embereket, akik pedig hozzájárulnak e szolgáltatások minőségének és mennyiségének további fejlődéséhez, növekedéséhez. Felmerül azonban a kérdés, hogy ez az öngerjesztő folyamat, mely természetesen nem csupán a szabadidős és szórakoztatáshoz kapcsolódik, hanem általánosan a városok gazdasági fejlődését is meghatározza (a prosperáló városok, bizonyos ciklikusságot mutatva, egyre gazdagabbá válnak), meddig pozitív folyamat és mikor, milyen esetekben erősödnek meg e növekedés és fogyasztás iránti növekvő kereslet hátrányai? A szerző a reálbérek (helyi árakkal korrigált jövedelem), valamint a lakásárak növekedésének összefüggéseivel világít rá e folyamatokra. Glaeser megállapítása szerint, ahol szokatlanul alacsonyak a reálbérek, ott nagy valószínűséggel magas az életminőség. Például az 1970es években, amikor New York a városi problémák (bűnözés, magas munkanélküliség) sokaságával kellett, hogy szembenézzen, transzfer jövedelmeket (segélyek, támogatások) nyújtott a városlakóknak. Ez bár magasabb reáljövedelmeket jelentett, de valójában a városi kudarcokra és az élhetőség csökkenésére világít rá.
16
PAGEO
TRIUMPH OF THE CITY
További érdekes összefüggés, hogy New Yorkban a népesség növekedése és a reálbérek emelkedése egyenes arányos volt egészen 2000-ig. Az 1970-es években átlagosan elmondható volt, hogy a reálbérek 3 százalékkal növekedtek, amint egy várostérség népessége duplázódott. Ez az összefüggés a reáljövedelmek és népességnövekedés között 1980-ban is szinten maradt, azonban 2000-től kezdve negatívba fordult át, vagyis az emberek, a magas árak ellenére, alacsonyabb bérekért is hajlandóak voltak New Yorkba költözni. A városok magasabb árait tehát egyre több ember hajlandó megfizetni, a növekvő kereslet kiegyenlítése viszont komoly nyomást gyakorol az infrastruktúra fejlesztésre, a lakásépítésre, valamint az ingatlanárak növekedésére egyaránt. A prosperáló és gyorsan növekvő városok esetében az árszínvonal féktelen növekedése azonban problémát jelenthet. Ahol a gazdaság növekedése és a lakhatási, valamint infrastrukturális feltételek fejlődése, növekedése nem tud egymással lépést tartani, vagyis e ciklusokat nem sikerül a városnak összehangolni, ott komoly társadalmi és infrastrukturális feszültségek léphetnek fel. A megnövekedett árszínvonal hatása miatt az alacsonyabb jövedelmű társadalmi csoportok fokozatos kiszorulnak bizonyos térségekből, mely a társadalmi sokféleség csökkenéséhez, és ezzel párhuzamosan a jövedelmi szint szerint elkülönülő szegregáció erősítéséhez vezet. Ez egyszerre jelenti a gazdagok, luxus negyedekben történő koncentrálódását és az elesettebb társadalmi csoportok kiszorulását, nyomornegyedekben történő izolációját.
6. MI ADJA A FELHŐK ARCOLÓK NAGYSZERŰSÉGÉT? A szerző a könyv során számos alkalommal kiemeli, hogy a városok fejlődését és prosperitását elsősorban az ott élő emberek határozzák meg. Ez úttal azonban az épített környezetről és ezen belül is a városi táj talán egyik legvitatottabb építészeti eleméről, a felhőkarcolókról foglal állást. A városok megújulása, tehetségeik és vállalkozó szellemű újítóik kibontakozása akkor válik igazán nagyléptékűvé, ha ezt az épített környezet is elősegíti. Az állítás banálisan egyszerű, megvalósulása, annak városfejlesztési, - tervezési és szabályozásbeli integrációja - meglehetősen bonyolult. A városok folyamatos átalakulásban vannak, amelyet, ha az épített környezet nem képes követni, komoly konfliktusok alakulhatnak ki.
17
PAGEO
TRIUMPH OF THE CITY
A következőkben a városok, városi ingatlanok iránt kialakuló egyre nagyobb keresletére és ennek megfelelően az épített környezet alakítására három tanulságos példát mutat be Glaeser. New Yorkot, mint a felhőkarcolók szülőhazáját, Párizst, ahol a kortárs megújulás és a történelmi városközpont megőrzése egyensúlyra talált, valamint Mumbai-t, ahol a szigorú építési korlátozások végzetes közpolitikai bukáshoz vezettek.
NEW YORK fejlődésének példáján, a felhőkarcolók kialakulásának történetével, megértést nyer az olvasóban, hogy a technológiai feltételek kialakulása (például az Otis féle lift feltalálása, az acélvázas tartószerkezetek kialakulása), és a város gazdasági felfutása, a növekvő ingatlanigények hogyan hívták életre a felhőkarcolókat az 1800-as évek végén. A XIX. végén, a XX. század fordulóján New York példája és növekedési feszültségei, napjainkban is aktuális kérdésként vetődnek fel a fejlődő országbeli városok robbanásszerű gyarapodásával (pl. Mumbai). A felhőkarcolók a felfokozott növekedési helyzetekben gyorsan, elérhető árú ingatlant tudnak biztosítani. Kielégítik a keresletet és ezzel féken tartják az ingatlanárakat, amellyel megőrzik a város társadalmi és gazdasági tevékenységeinek sokféleségét. A növekvő városok esetén a magassági és építési korlátok bevezetése a gazdasági fejlődést és ezzel együtt számos társadalmi csoport felemelkedését képes hátráltatni. A növekvő ingatlankereslet, az árak felfutása, a megfizethetőség hiánya számos társadalmi csoport kiszorulását okozza az adott térségekből. A város példáján ugyanakkor az is leszűrhető, hogy a felhőkarcolók csak abban az esetben jelentenek kiutat, ha valóban kapcsolódnak a városszövetbe, a város társadalmi és gazdasági hálózataiba, - megőrizve az utcák életteli jellegét - és nem izolátumként működnek. A szerző ugyanakkor leszögezi, hogy a felhőkarcolók csak akkor kínálnak ésszerű választ a város növekedési kihívásaira, ha ott valóban meredek keresletnövekedés történik, vagyis a város növekedését ezen épületek képesek támogatni, azonban önmagában a felhőkarcolók és magas épületek kialakításával nem lehet gazdasági növekedést előidézni.
PÁRIZS,
amely a közelmúltban találta meg a műemlékvédelem és a kortárs építészet
egyensúlyát, jól példázza a versenyképesség és az értékőrzés összeegyeztethető jellegét. A Haussmann- féle (1853 és 1870 közötti) átalakításoknak köszönhetően nem csak a város, de az egész világ kulturális örökségét gazdagító épített örökség tekinthető itt meg napjainkban is. A városban azonban, főleg az 1960-as és 1970-es évek környékén, komoly útkeresés zajlott a fenti dilemma megoldásában. Ekkor ugyanis a történelmi belvárosban, a
18
PAGEO
TRIUMPH OF THE CITY
növekvő ingatlanigények következtében, elkezdtek feltűnni olyan modern és posztmodern épületek, mint a Pompidou Központ vagy a Montparnasse Torony, melyeket a lakosság heves ellenállással fogadott. A város végül figyelembe véve a sikeres ingatlanfejlesztés három legjelentősebb alapelvét (lokáció, lokáció, lokáció), a történelmi központhoz relatíve közel, attól 20 perces metró távolságra, megépíttette a modern és nagy épületmagasságot engedélyező LaDéfense negyedet. Az új városrész, kiépített közlekedési kapcsolatai révén és a központhoz való közelsége miatt, hatékony választ adott a növekvő igényekre. A város fejlődése azonban arra is rámutat, hogy a korábbi struktúrák, történelmi épületek és városrészek megőrzésének ára van, melyet minden városi polgárnak viselni kell. A túl szigorú és bonyolult építési, terület-felhasználási korlátozások gátolják a növekedést. Ezen elhibázott lépésekre ad példát Mumbai városa. Az építési korlátozások (a szintterületi mutató alacsonyan tartása) itt milliókat késztetett arra, hogy a városon kívül telepedjenek le. Azonban a hatalmas ingázási igényekre a tömegközlekedés nem volt felkészülve. Mumbaiban a hatalmas zsúfoltság miatt 2008-ban naponta több mint három ember halálát okozta az, hogy a hatalmas tömeg kitaszította őket a vasúti kocsikból. Ennek ellenpólusaként a szerző Hong Kong-ot és Szingapúrt említi, mint vertikális városokat, ahol a magas, ugyanakkor jól összekapcsolt épületek és a járműforgalom korlátozása (behajtási díj) megfizethető és egészséges környezetet, magas életminőséget kínálnak az embereknek. Ezért figyelhető meg az, hogy Szingapúr az ingatlanárak tekintetében olcsóbb, mint Mumbai. Az épített környezet alakításának és a város gazdasági fejlődésének kiegyensúlyozására a szerző végül három egyszerű szabályt fogalmaz meg, kiemelve, hogy az épített környezet alakítására a gazdasági szabályozó eszközök hatékonyabb befolyással vannak, mint az építést korlátozó vagy adminisztratív úton bonyolító körülmények. • Adók és díjak bevezetése. Például ha egy épület vagy a benne lévő funkció társadalmi vagy egyéb károkat, terheléseket okoz, (pl. kilátást korlátoz, vagy a forgalmi torlódások elkerülésének célja) díjakat és adókat vetnek ki, melynek összegeiből kártalanítási kifizetéseket és akciókat tudnak végrehajtani. Az adórendszer, adófizetés pedig az egyéb jogi és műszaki szabályozási eszközökkel szemben sokkal transzparensebb és érthetőbb rendszert tud kialakítani. • A műemlékek és egyéb történelmi emlékek védelme. Ennek célzottnak és korlátozott mértékűnek kell lennie, a védett épületek száma ugyanis, a bürokráciához
19
PAGEO
TRIUMPH OF THE CITY
hasonlóan, folyamatosan növekszik, melyek bizonyos mérték felett akadályozzák a város megújulását. Amennyiben a történelmi városmagok megtartása mellett dönt a város, Párizs példáján célszerű egy attól nem túl messze lévő, a központtal gyors összeköttetésben lévő területen teret engedni a növekedésnek. • A különböző városrészeknek alulról szerveződően szükséges megtartani saját karakterét. Vagyis a túlrészletezett építési szabályozások helyett, az ott élő közösségnek is aktív szerepet kell vállalni abban, hogy mely építkezések és hogyan valósuljanak meg az adott városrészen. Jól meghatározott kereteket adva a közösség által befolyásolható döntéseknek.
7. MIÉRT TERJED A VÁROSOK SZÉTTERÜLÉSE? A következőkben Glaeser annak magyarázatát keresi, hogy a városok területi terjeszkedésének hátterében milyen tényezők állnak. Mi vonzza az embereket az alacsonyabb sűrűségű agglomerációkba, szuburbán területekre? A háttérfolyamatokat tekintve a legfontosabb tényező a közlekedési módok városformáló hatása. Az uralkodó közlekedési módok változása ugyanis megváltoztatja a városi közösségek kapcsolódási formáit, valamint kiterjeszti az elérhető területek nagyságát, hozzájárulva a városok sűrűsödésének lazításához. A személygépkocsik elterjedését megelőzően a városi területek terjeszkedése erősen kapcsolódott az új közlekedési formák, vívmányok megjelenéséhez. A kiköltözések e találmányok elterjedésével, hullámokban történtek, és erre a kerék feltalálásától kezdve, a burkolt utak kiépítésén át, a gőzmozdony, az elektromosság, mint a vertikális irányú terjeszkedés alapfeltételének kialakulása, végül pedig motorizált közlekedés kifejlődése és az autópálya hálózatok megépítése voltak jelentős hatással. A személygépkocsi használatra alapozott városok kialakulása, mint az autó dominálta korszak harmadik fázisa, a tömegtermelés és az autópálya építés után, a városok tömeges elhagyását jelentette. A tömeges kiköltözések további előfeltétele volt, hogy a szuburbán területeknek megfizethető lakásárakat és vonzó környezetet kellett ajánlani, melynek üzleti alapjait először Arthur Levitt ismerte fel. Az elérhető lakásárakat a tömeges építkezések segítségével
20
PAGEO
TRIUMPH OF THE CITY
sikerült elérni. A New York-hoz közeli, Lewittown –nak keresztelt új városrész azonban a nagyvárossal még jó tömegközlekedési (vasúti) kapcsolatokkal rendelkezett. Ez a később kialakult szuburbanizációs övezetekre már nem volt jellemző. Az idő előrehaladtával a külvárosok tervezésében egyre inkább a személygépkocsi-függő élet került előtérbe, mint kiindulási alap. Az amerikai városok kiterjedt szuburbanizációs övezeteinek kialakulásához az autópálya építési hullám mellett, számos szakpolitikai szabályozás együttese járult hozzá, melyből a legjelentősebb a lakáspolitika és az energiapolitika. • A lakáspolitika: az állam által támogatott ingatlanhitelek, a jelzáloghitelek kamatrátáinak csökkentése a második világháború után jelentős intézkedés volt, melynek következtében a családok számára nagyobb és kényelmesebb otthonok voltak megvásárolhatóak. • Az energiapolitika: az európai országokhoz képest az Egyesült Államok sokkal kevesebb adóval terheli az üzemanyagárakat, mely az egyéni közlekedés költségeit alacsonyan tartja. A szerző, Matthew Kahn 70 metropolisz térséget vizsgáló kutatására hivatkozva, leírja, hogy átlagosan azokban a térségekben, ahol az üzemanyagárak adómértéke növekszik, a fejlesztések sűrűsége ott több mint 40 százalékkal emelkedik. A közoktatási rendszer szintén befolyásoló tényező volt a kiköltözések ösztönzésében. A nagyvárosok heterogén társadalmi összetételének következtében az oktatás minősége ezekben az intézményekben alacsonyabb, a homogénebb, középosztálybeli családok által lakott szuburbán területek közoktatási intézményeiben pedig magasabb oktatási színvonal érhető el. Ma New York és Huston az Egyesült Államok két leggyorsabban növekvő metropolisz térsége. Egy átlagjövedelemmel (60.000 USD) rendelkező család példáján keresztül szemléletessé válik, hogy mely tényezők teszik vonzóvá e területeket. A szerző kiemeli, hogy New York és a hozzá hasonló nagyvárosok, bár megfelelőek a meggazdagodáshoz, a felemelkedéshez, valamint a tehetősebb társadalmi csoportok számára, hogy élvezzék a város kínálta szolgáltatásokat, de egy átlagos jövedelemmel rendelkező család számára már nem kínálnak vonzó életfeltételeket, aminek az amerikai városok esetében kimutatható gazdasági okai vannak.
21
PAGEO
TRIUMPH OF THE CITY
Egy átlagos család igényei között ugyanis a legfontosabb az olcsó lakhatás nagyobb alapterületen, a biztonságos környezet, gyors eljutás a munkahelyre, és a jó minőségű oktatást kínáló intézmények közelsége. A szerző példájában egy átlagos amerikai család Huston-ban 60.000 USD éves jövedelemmel rendelkezett, míg New Yorkban 70 000 USD bevétellel számolt. Összességében az adó, a lakhatás, a közlekedési költségek befizetése után egy queens-i (New York) családnak 19.750 USD jövedelme volt, míg a hustoninak 31.250 USD, vagyis valójában a huston-i család 58 százalékkal tehetősebbnek volt mondható, mint a new york-i. Huston megfizethető és vonzó jellegét a következő tényezőknek köszönheti: • Elérhető lakásárak, a kereslet- és kínálat egyensúlyozásával: a város nem korlátozta az új építkezéseket, ezért a növekvő kereslet nem vezet az árak felszökéséhez. • Kedvező hőmérséklet: a városban a januári középhőmérséklet 5 fokkal magasabb az országos átlagnál (kevesebb felhasznált energia, kellemes környezet); • Alacsony
élelmiszerárak:
a
kedvező
természeti,
klimatikus
adottságok
a
mezőgazdasághoz lehetővé teszik a magasabb termelékenységet. • Lazább szabályozások az építkezések korlátozásának és a terület felhasználási kódok hiánya következtében. • Nagy mennyiségű, beépíthető szabad terület. • Stabil gazdaság, alacsony munkanélküliség. • Jövedelemadók hiánya Texas államban. • A város gyors elérhetősége, alacsony utazással töltött idő. A szerző felteszi a kérdést, hogy végülis miért jelent problémát a városok alacsony sűrűsége és fokozatos terjeszkedése? A válasz szerint ugyanúgy, ahogy a városok nagy sűrűségénél, a kirívóan alacsony intenzitású területhasználatnak is ára van, mely a közszolgáltatások kevésbé hatékony kiépítésében és fenntartásában (például csatornázás, tömegközlekedés) jelenhetnek meg. Szintén negatív tényező továbbá, hogy a környezeti károk kimagaslóan magas mértéket érnek el az autófüggő városrészek és városok fenntartásában. A magas energiaigény, a szén-dioxid kibocsátás és a mezőgazdasági, valamint természeti területek beépítése szintén jelentős károkat okoznak. 22
PAGEO
TRIUMPH OF THE CITY
8. MI LEHET ZÖLDEBB AZ ASZFALTNÁL? Az alacsony népsűrűség és a városok szétterülésének ára igen magas, amely mind az energiafogyasztás mennyiségében, mind az emberek időráfordításában, valamint a környezeti károk tekintetében egyértelműen kimutatható. A vidéki életforma, a természethez való közelség és a világtól való elkülönülés ugyanakkor szintén vonzó életstílus. A városok növekedésének, élhetőségének és fenntartható, alacsony energiafogyasztási egyensúlyának megtalálása a városok működésének egyik legkomolyabb kihívása. Az ipari forradalom után a vidéki élet álma a XIX. századi Angliában került először újra előtérbe. A vidéki életformához való visszatérést olyan romantikus írók és költők kezdték magasztalni, mint Wordsworth, Keats vagy Shelley, majd a kertvárosi élet egyre növekvő igényének, kívánatosságának hatására, az alkalmazott, gyakorlathoz közeli művészetek (építészet és végül a városépítészet is) zászlajukra tűzték a vidéki, kertvárosi élet elérhetőségének, megteremtésének feltételeit, optimálisan vegyítve a városi sűrűség, közösségi élet és a természethez való közelség élményét. A XIX. század elején ugyanis a természeti értékek mindennapos élvezete még luxuscikknek számított, és csupán a legtehetősebbek engedhették meg maguknak, hogy a városban és vidéken is rendelkezzenek ingatlannal. Ezért egyre több alternatíva mutatkozott arra, hogyan lehet a vidéki és városi élet előnyeinek legelőnyösebb kombinációját létrehozni az épített környezetben, és hogyan lehet a városokat természet közelibb hellyé varázsolni. Ennek példái: • Ebenezer Howard, kertváros elmélete (1898), mely egy optimális méretű, 250 ezer fős kertváros szövetségen alapuló modellt alakít ki egy „központi” várossal és a körülötte lévő „bolygó-városokkal”. • Zöldgyűrű kialakítása London városszövetében. • Hatalmas parkok a sűrű városszövetbe ékelve, például Central Park, New York-ban. Később, a közlekedési költségek csökkenésével, a személygépjárművek elterjedésével a szuburbanizációban, a városi területektől távolabb eső kertvárosi övezetek jöttek létre. Itt azonban különbség, hogy míg a városok területhasználata, a zöldterületek beékelésével sokszínűbbé vált, a személygépkocsi használattól függő szuburbiák gyakran egyoldalú, csupán a lakófunkcióra koncentráló területegységek. Lakóik, bár közelebb élnek a
23
PAGEO
TRIUMPH OF THE CITY
természethez, életstílusuk, munkahelyük inkább a városi mintát követte, ingázásuk pedig komoly környezeti károkat (szén-dioxid kibocsátás- üvegházhatás fokozódása – klímaváltozás; levegőminőség csökkenése; természeti területek, élőhelyek csökkenése stb.) és energetikai problémákat vet fel. Glaeser egyik konklúziója az, hogy egyéni vagy családi szinten a különböző gazdasági, építési és ingatlanvásárlási szabályozások következtében kifizetődő lehet szuburbiában élni. Azonban városi és nemzetgazdasági szinten ennek ára megjelenik a társadalmi, környezeti költségekben, és a környezeti károkat pedig nem csupán azok tapasztalják meg, akik azokat okozzák, hanem a társadalom széles csoportjai. A zöldmezős építkezések engedélyezése továbbá csökkenti a városok barnamezős területeinek újrahasznosítását, mely tovább súlyosbítja a problémákat. A népsűrűség növekedésével azonban csökken az egy háztartásra jutó felhasznált energia mennyisége, mely a számok tükrében is jól látszik: ott ahol az egy mérföldre jutó népesség 10 ezer főnél magasabb, egy átlagos háztartás 687 gallon üzemanyagot fogyaszt évente, míg azon háztartások, amelyek ezen népsűrűségi érték alatt fekvő területeken helyezkednek el, 1164 gallon üzemanyagot fogyasztanak évente. A nagyobb népsűrűség kevesebb személygépkocsi használatot eredményez. Ennek kapcsán érdekesség, hogy adott területen a népesség duplázódásával háztartásonként évente átlagosan 10 tonnával csökken a szén-dioxid kibocsátás. A városokban az átlagosan kisebb lakásméret szintén további energia megtakarítást okoz. A szakpolitikai válaszként szánt környezetbarát intézkedések azonban számos nem szándékolt hatást is eredményeznek, például a védett, építési korlátozással sújtott területek növekedésével és a túlzott építési korlátozások bevezetésével a városokban, a külterületeken fordulhat elő több, alacsonyabb sűrűségű és tervezetlen beépítés. A zöld városok víziójának megvalósítási konfliktusait jól példázza Ken Livingstone (London polgármestere 2000 és 2008 között), és Károly herceg eltérő környezetvédelmi felfogása. Míg Károly herceg egy walesi középváros, Poundbury esetében hozott létre egy modell közösséget, konzerválva a város 1830-as évekbeli, viktoriánus korabeli épített örökségét, addig Livingstone bizonyos városrészekben növelte a maximális épületmagasságot és behajtási díjat vezetett be. Az eredmények tekintetében Poundbury lakosságának 91 százaléka használ gépjárművet a munkába járáshoz, a bevásárláshoz pedig háromnegyedük
24
PAGEO
TRIUMPH OF THE CITY
ül autóba, míg Londonban a behajtási díj bevezetését követő két hétben 20 százalékkal csökkent a gépjárműforgalom, a növekvő épületmagasságoknak köszönhetően pedig sikerült megőrizni London zöldgyűrűjét és megelőzni egyéb parkok, zöldterületek beépítését. A szerző konklúziója szerint, a vidéki ökofalvak és kisvárosok csak abban az esetben lehetnek valóban zöldek, ha lakóik is vidéki életformát vesznek fel. Napjainkban az emberek többsége azonban nem szeretne helyhez kötötten, a szerző szavaival élve, „középkori módon” élni. A városi életstílus szerint élő, alacsony sűrűségű területek viszont nem válhatnak fenntarthatóvá, a zöld jövő tehát a nagyobb sűrűségű városokban jöhet el. A zöld városokért folytatott legnagyobb harc azonban még hátra van: India és Kína növekvő jóléti szintje, közlekedési igényei és összességében urbanizációs törekvéseinek környezeti hatásai az egész Föld viszonyait befolyásolhatják. A nagysűrűségű lakóterületek és a jó tömegközlekedés jelentős mennyiségű szén-dioxid kibocsátását előzhetné meg, azonban a valós trendek nem ebbe az irányba mutatnak, Sanghaj és Peking (20 és 17 millió fővel) népsűrűsége csupán egy tizede (!) a new york-inak. Kínában pedig a személygépkocsi használat ugrásszerűen növekszik, 2009-ben 60 millió autóval rendelkeztek a kínaiak, és ez az arány évente 30 százalékkal (!) emelkedik, így 2020-ra várhatóan 500 millió autó fog üzemelni Kínában. A környezetvédelemben tehát ésszerű szabályozásokra és technológiai innovációkra van szükség a fejlett és a fejlődő országokban egyaránt. A szerző ennek érdekében a következő ajánlásokat teszi: • Az építés tekintetében a prosperáló területeken, általában a központhoz közel, a városok barnamezős területeinek nagyobb sűrűséggel történő megújítására van szükség, megőrizve a zöldterületek minél nagyobb arányát; • A magas környezetminőség érdekében adók és díjak bevezetésére van szükség, például a Londonban bevezetett behajtási díj, vagy a szén-dioxid kibocsátás után fizetett adók kivetése válik célszerűvé; • A fejlett országoknak új, erőforrás hatékonyságot növelő technológiákat kell kifejlesztenie, melyeket támogatásként, ingyen átadnának a fejlődő, feltörekvő országok számára. Az energiahatékonyság azonban nem elegendő, számos példa mutat rá arra, hogy az olcsóbb, hatékonyabb energiafelhasználási módok következtében több energiát használnak fel a szükségesnél;
25
PAGEO
TRIUMPH OF THE CITY
• Ahhoz tehát, hogy valóban kevesebb energiát fogyasszunk, és környezetbarát módon éljünk urbanizáltabbnak kell lenni, nagyobb sűrűségű területeket kialakítva. Az intézkedések következtében a nagyobb sűrűséggel rendelkező városok zöldebbek, kisebb léptékű energiafüggőséget okoznak, ezzel párhuzamosan pedig több emberi kapcsolatot, és nagyobb szabadságot eredményeznek.
9. HOGYAN TUDNAK GYŐZEDELMESKEDNI A VÁROSOK? A szerző a városok sikerének kulcsaként a tehetségek vonzását, a városok tehetségvonzó képességét írja le, különböző sikeres városfejlődési utakat bemutatva.
SZINGAPÚR
nyitott gazdaságpolitikájával (tudatos iparosítási politika, egyre nagyobb
hozzáadott értékű termékek gyártásával) és magas életminőségi jellemzői révén képes a tehetségek és jelentős mennyiségű külföldi működő tőke vonzására. A sikernek azonban elengedhetetlen eleme volt a városállamban, hogy az 1960-as évektől komoly forrásokat fordítottak az oktatásra, valamint az infrastruktúra fejlesztésre. (A World Bank értékelése szerint a városállam rendelkezik a világ legjobb logisztikai infrastruktúrájával). A helyi társadalom szokásrendszerének megújításáért pedig szigorú szabályozásokat vezettek be (utcai rendbontás, szemetelés komoly büntetése, alkoholok magas adóztatása, a város által alapított kaszinók is csak a külföldiek számára nyújtanak szolgáltatásokat), valamint erősen ösztönözték a lakossági megtakarításokat. A külföldi működő tőke vonzásában fontos szerepet játszott, hogy Szingapúr jelentős lépéseket tett a közigazgatási intézmények hitelességéért, megbízhatóságáért és a közszférában dolgozók becsületéért (antikorrupciós, átláthatóságot segítő intézkedések, például a közszférában dolgozók magasabb díjazási szintjének megteremtésével). A magas szinten kompetens közszférát igazolja, hogy a városállam gazdasági növekedésével az épített környezet és annak fenntartása, valamint a szabályozási környezet is lépést tudott tartani. Magas életminőségi mutatói a világranglisták vezető pozíciójába emelték a térséget. Ennek hátterében a nagy sűrűséget eredményező magas épületek, magas zöldterületi arányok, tiszta utcák állnak, valamint a hatékony közlekedés, az alacsony, mindössze 35 perces bejutási idővel, a behajtási díj 1970-es évekbeli bevezetése pedig megelőzi a forgalmi torlódások okozta károkat.
26
PAGEO
TRIUMPH OF THE CITY
BOSTON érdekessége, hogy a tudás és oktatás kiemelt szerepét a protestáns vallási kultúra teremtette meg. A hívők ugyanis úgy tartják, hogy Isten akaratának kinyilatkoztatását a Biblia olvasásán keresztül ismerhetik meg. Így Boston az 1600-as évektől kezdve jelentős forrásokat csoportosított iskolák alapítására. Az 1970-es években a város megújulásának szintén az oktatás képezte az alapját (MIT), melynek köszönhetően a magas hozzáadott értékű iparágak (informatika, pénzügyi szolgáltatások, biotechnológia) vállalkozásai telepedtek meg a térségben.
MILÁNÓban az oktatás szintén történelmi időkre tekint vissza. A Páviai Egyetem, majd két matematikus diákja által – német mintára 1863-ban – megalapított Milánói Politechnikai Intézet, egyszerre hozta meg a vállalkozói szellem és az ipari, technológiai ismeretek egyre nagyobb elterjedését. A város egyik legfontosabb vállalata, a Pirelli alapítója, Giovanni Battista Pirelli is a Politechnikai Intézetben végzett, aki később, mint beruházó, és mint komoly művészeti támogató volt jelen a városban. Az 1970-es években Milánó a divatiparnak és a pénzügyi szolgáltatásoknak köszönhetően tudott megújulni, egy főre jutó produktivitásának mértéke pedig ma is a legmagasabb az olaszországi várostérségek közül. A divat és a design világával Milánó nem csak a termelés, hanem a szórakozás és a fogyasztás központjává is vált. A városok felemelkedését esetenként a külföldi tehetségek vonzása teszi lehetővé. Erre példa VANCOUVER, mely város napjainkban az élhetőségi rangsorok gyakori vezetője. A város növekedése az 1886-os pusztító tűzvész után helyeződött új alapokra, amikor a zöldterületek kialakítása és a University of British Columbia megalapítása volt a város fejlesztésének középpontjában. A kellemes város és magas minőségű környezet ázsiai tehetségek ezreit vonzotta. A növekedés kezelése azonban a város Vancouverista tervezésének köszönhetően sikeres volt: a zöldterületeket magas, karcsú és vegyes hasznosítású épületekkel őrizték meg, növelve ezzel a város sűrűségét. A város fenntartását igen magas adókból finanszírozzák. A következő jó példa
CHICAGO, ahol a sikeresség alapja a megfizethetőség, amely fontos
versenyelőnyhöz juttatja a várost. A térségbeli nagyvárosokhoz képest itt ugyanis olcsóbb, ugyanakkor jó minőségű ingatlan és megélhetési árak találhatók. Ez pedig vonzó a munkavállalóknak és az üzleti szereplőknek egyaránt. A gazdasági fejlődés egyben Richard M. Daley polgármester (1989-2011) üzleti környezetfejlesztésének volt köszönhető. A megfizethető ingatlanárakat az építési korlátozások megszüntetésével érték el, ezzel a kereslet és a kínálat közel egyensúlyi állapotban, az árak pedig relatíve alacsonyan voltak tarthatóak. 27
PAGEO
TRIUMPH OF THE CITY
A túlzásba vitt központi infrastruktúra fejlesztés és presztízsberuházások azonban veszélyeztetik a sikert, erre példa DUBAI. A város növekedésének alapja a fekete aranyként hivatkozott kőolaj, valamint a kedvező földrajzi fekvés (jó kikötő), továbbá a város által kínált jó üzleti környezet, és a térségbeli viszonyokhoz képest a lazább vallási és szabályozási kultúra. A város vezetői pedig elhatározták, hogy az ipari alapokon növekedett várost a luxus fogyasztás városává alakítják át. Ennek mentén hatalmas, központi szintről vezényelt építkezések kezdődtek, melynek része a 2008-ban megépített hatalmas mesterséges sziget is. A magas életminőség, élhetőség és az építési szabályozások megfelelő kombinációja valóban kulcspont a tehetséges és tehetős emberek vonzásában. Ez azonban csak akkor vezethet sikerre, ha az építést a magasabb kereslet által, a magánszektor vezeti. Dubai esetében viszont nem ez történt, és ez fontos különbség például Chicago-val szemben. A nagymértékű kereslet ugyanis nem igazolta Dubai hatalmas építkezési törekvéseit és 2009ben a város nehézségbe került az építkezéshez kapcsolódó kölcsönök visszafizetésében.
10. KONKLÚZIÓK A városok legfontosabb jelentősége tehát abban áll, hogy lehetővé teszi az emberek gyors és hatékony együttműködését, a tudás közös megteremtését, valamint a tanulás és az új információk folyamatos és gyors áramlását. Az információs technológia fejlődésével azonban sokan e városi előnyök elavulását vetítették előre. Az ember számára viszont, természetéből fakadóan, a kibertérben való kapcsolódás soha nem fogja helyettesíteni a személyes találkozások élményét, ugyanis az ember elsődlegesen embertársainak minden érzékszervre kiterjedő, együttes (pl. látás, hallás, szaglás) megtapasztalásán keresztül tud a leghatékonyabban tanulni. A tudáson és technológiai innováción alapuló gazdasági fejlődés pedig azokat a városokat helyezi előtérbe, amelyek magas színvonalú felsőoktatási és tudástranszfer intézményekkel rendelkeznek és emellett kedvező klimatikus körülményekkel bírnak. A gazdasági szerkezet változásának ezen területi vetületei pedig milliók életét, életterét érintik. A városi térségek a globális gazdasági szerkezet új alapokra helyezésén kívül, számos egyéb kihívással szembesülnek világszerte. A tudás, a tehetségek és a magas színvonalú fogyasztáson kívül szintén magas koncentrációban jelentkezik itt a szegénység, a környezeti fenntarthatóság, és különösen a fejlett országok esetében egyre nagyobb jelentőséget kap a boldogtalanság kérdésköre. 28
PAGEO
TRIUMPH OF THE CITY
A városi kihívásokra való válaszok megtalálása egyszerre igényli a helyi és központi kormányzati szektor, valamint a társadalmi, a környezeti és gazdaságszabályozásért felelős szakpolitikák összehangolását. Ennek érdekében Glaeser a következő ajánlásokat fogalmazza meg:
1.
Központi kormányzati szinten a szerző egyik legfontosabb megállapítása, hogy az állami beavatkozásoknak elsősorban a hátrányos helyzetű, szegény társadalmi csoportok, emberek felemelkedését kell támogatnia a hátrányos helyzetű térségek és gyenge vállalkozások támogatása helyett. Ösztönözve például e csoportokat arra, hogy olyan térségbe költözzenek, ahol a felemelkedés esélye magasabb, több a munka és a tanulási lehetőség. Glaeser tehát, az Európai Unió kohéziós politikai törekvéseitől és a magyarországi gyakorlattól is eltérően, nem tekinti állami feladatnak a területi egyenlőtlenségek közvetlen csökkentésének támogatását.
2.
Hatékonyabbá kell tenni a termékek, szolgáltatások és a munkaerő globális szintű áramlását, erősíteni kell azok feltételeit, valamint támogatni kell a városok magasabb szintű összekapcsoltságát, megkönnyítve a szabad kereskedelmet és a nemzetközi szintű beruházásokat, és kiaknázva a kulturális sokféleségből fakadó új tudás és szolgáltatások adta előnyöket.
3.
Központi szinten szükséges az országos szakpolitikai szabályozások városfejlődést hátráltató, mesterséges korlátait lebontani. A szerző ugyanakkor hangsúlyozza, hogy területi szempontból semleges szabályozásokra van szükség és nem szabad kényszerítő hatást gyakorolni az emberek városokba költözésére.
4.
A helyi önkormányzatok esetében Glaeser számára a legfontosabb a közszolgáltatások magas minőségű és elérhető, területi, társadalmi, gazdasági szempontból egyaránt igazságos biztosítása. Ezen életminőséget közvetlenül meghatározó
tényezők
nélkül
a
kulturális
és
egyéb
szórakoztatáshoz,
fogyasztáshoz kapcsolódó, a társadalmi aktivitást ösztönző magánszektorbeli szolgáltatások sem tudnak kibontakozni. A városok ezen szolgáltatások hatékony kiépítésével és fenntartásával nagymértékben hozzájárulhatnak, teret adhatnak, a szegénységgel sújtott társadalmi csoportok felemelkedéséhez. 29
PAGEO
5.
TRIUMPH OF THE CITY
A városok fejlődését előremozdító, képzett és tehetséges munkavállalók vonzásában, legyenek azok önálló fiatalok vagy családos háztartások, a biztonságos és élettel teli közterületek, a tiszta környezet, a jól szervezett tömegközlekedés, a jó közoktatási rendszer, továbbá a kulturális és egyéb közösségi élmények, valamint szórakoztatóipari szolgáltatások fogyasztása, azok sokfélesége játszik szerepet.
6.
A városok fejlődéséhez, valamint a fenti közszolgáltatások biztosításához, a társadalmi- gazdasági folyamatok haladásával az épített környezetnek is lépést kell tudni tartani. A helyi szabályozásnak lehetővé kell tenni a városok tiszta környezetben való növekedését, sűrűsödését, gondosan ügyelve az épített örökség megőrzésének jól meghatározott kereteire. A városokban az épített környezethez kapcsolódóan, az ingatlanok iránti kereslet- kínálat egyensúlyára való törekvésben fontos kiemelni, hogy a helyi önkormányzatok számára nem csak a jogi szabályozás, és az építés, de a gazdasági (adó és díj jellegű) szabályozások bevezetése - és csökkenő városok esetén a bontás is - fontos eszköz, helyet adva a megújulásnak.
7.
Végül, de nem utolsó sorban Glaeser a városvezetésre, vezetőire, mint a városéletét befolyásoló legfontosabb személyekre, hívja fel a figyelmet. E vezetők következetes és elsősorban a társadalmi fejlődést, előrehaladást előtérbe helyező politikája akár milliók életére is közvetlen hatást gyakorolhat. Ezzel egyúttal a szerző arra is enged következtetni, hogy a globális gazdaságban a városok szerepének és az urbanizációs folyamatok előrehaladásával a városi polgármesterek szerepe is egyre növekedni fog.
30
