TRANZITFOGLALKOZTATÁSI PROGRAMOK (KÍSÉRLETI SZAKASZ ) KÁDÁR ERIKA

TRANZITFOGLALKOZTATÁSI PROGRAMOK (KÍSÉRLETI SZAKASZ 1996-2005) KÁDÁR ERIKA 1. A folyamatmodell elemei: a probléma felvetése, elemzése; a megoldási javaslatok kidolgozásának alapjai és folyamata; a megvalósítás, monitoring/ellenőrzés; visszacsatolás 1.1. A program előkészítettsége, szakmai megalapozottsága. Volt-e nyilvános előzetes vita, fermentációs szakasz? Az OFA (Országos Foglalkoztatási Alap, később Közalapítvány) Kuratóriuma olyan újszerű és komplex programok támogatását, ún. tranzitfoglalkoztatási projektek indítását tervezte 1996-ban, amelyek foglalkoztatással összekapcsolt képzéseken keresztül jelentősen növelik a munkaerőpiacon hátrányos helyzetű munkanélküliek elhelyezkedési esélyeit, elősegítik munkahelyi beilleszkedésüket 1 és munkaerő-piaci (re)integrációjukat. Ezek a projektek – az Európai Unió Tanácsa által elfogadott foglalkoztatási irányvonalhoz szervesen illeszkedve – a munkaerőpiacon leginkább hátrányos helyzetű, általában fiatal munkanélküliek foglalkoztathatóságának javítását, munkaerő-piaci (re)integrációjuk elősegítését szolgálják. 1.2. A program és a politika/szakpolitikák: milyen mértékben szakmai, illetve politikai a motiváció? 1996 és 2005 között, amíg az OFA (Országos Foglalkoztatási Alap, később Közalapítvány) koordinálta a projektet, a tranzitfoglalkoztatást megvalósító szervezetek végig maguk mögött tudhatták az OFA szakmai támogatását. Ez nem csak a rendszeres szakmai és pénzügyi ellenőrzésekben merült ki, hanem szükség szerint mentorálással egészült ki. A szakmai megvalósítók bármikor, közvetlenül fordulhattak tanácsért a program vezetőjéhez. A tranzitfoglalkoztatási projekteket megvalósító szervezetek részéről már az projektek indulásának kezdetén felmerült az igény, hogy közös gondolkodás keretében tegyék hatékonyabbá projektjeiket, ezért szintén OFA támogatással 1999-ben Mosonmagyaróváron megrendezték az első tranzitfoglalkoztatási konferenciát, ahol mód nyílt egymás projektjeinek megismerésére, szakmai tapasztalatcserére és módszertani kérdések megvitatására is. A konferencia résztvevői megalapították az Országos Tranzitfoglalkoztatási Egyesületet, melyet 2000-ben jegyeztek be. Az Egyesület célja a tranzitfoglalkoztatást végző szervezetek érdekvédelme és szakmai támogatása. Ezt a törekvést az OFA messzemenőkig támogatta, a közalapítvány azóta nyolc országos konferenciát támogatott az Egyesület rendezésében. Az OFA - szintén a megvalósítók igénye alapján, - szakmai műhelynek adott teret, ahol a projekteket megvalósító szakemberek rendszeresen találkoztak, szakmai, módszertani kérdéseket beszéltek meg. Ez a szakmai műhely írta le - szintén OFA támogatással - a tranzitfoglalkoztatás modelljét, módszertanát. Az anyagot először 2004-ben adták ki „Tranzitfoglalkoztatás Módszertani gyűjtemény a hátrányos helyzetű munkanélküliek foglalkoztatásra épülő szakképzési projektjeihez” címmel, majd kibővítették és letisztult formában újra kiadták 2006-ban „100 szó a tranzitfoglalkoztatásról” címmel. Az OFA célja az volt, hogy azok a sikeres foglalkoztatási programok, amelyek hatékonyan segítik a munkaerőpiacon hátrányos helyzetűek munkaerő-piaci – és ezzel társadalmi - integrációját, bekerüljenek a munkaerő-piaci aktív eszközök közé. Ezért 2001-ben az Oktatáskutató Intézet elvégezte a tranzitfoglalkoztatási programok hatásvizsgálatát (Vissza a munkaerőpiacra címmel): a program sikeresnek bizonyult. A tranzitfoglalkoztatás az OFA segítségével modellé vált, módszertana leírásra került. A projektek beilleszkedtek a helyi szakmai kultúrába, a beruházások révén modern eszközpark állt rendelkezésére a célcsoportnak, a 1

Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (2000): OFA Évkönyv 2000, Budapest

PSIVET – Tranzitfoglalkoztatási programok

1 / 13

szakemberek jelentős kapcsolati hálóval rendelkeztek, bevonva munkaügyi, önkormányzati, piaci és civil szereplőket. Kialakult egy speciális tudással rendelkező szakembergárda. A projektek képesek voltak stabilan, a különböző szaktudású szakembereket egy cél érdekében együttműködésre bírni, a különböző alprogramok egymásra hatása révén komplex szolgáltatást nyújtani a célcsoport tagjai számára. A projektben résztvevők lemorzsolódása a szakképzésből elenyésző, a vizsgák átlaga nem alacsonyabb, mint a munkaügyi ellátó szervek által nyújtott felnőttképzések esetében. Ráadásul a tranzitfoglalkoztatási program célcsoportja segítség nélkül képtelen lett volna beilleszkedni az elsődleges munkaerőpiacra. A célcsoport tagjainak 70-80%-a tudott a projekt befejezését követő 6 hónapon belül munkát találni. A projektek sikerességéhez nagyban hozzájárult a személyre szabott figyelem és a különféle segítő szolgáltatások. 2006-ban kutatás készült a tranzitfoglalkoztatási programok hazai elterjeszthetőségének lehetőségeiről (A tranzitfoglalkoztatási projektek elterjesztését akadályozó tényezők feltárása, Debrecen 2006., A tranzitfoglalkoztatás tapasztalatainak átadása, elterjesztése feltételeinek 2 kialakítása, Debrecen 2006.). A tranzitfoglalkoztatás OFA által kialakított rendszere kiállta az idők próbáját. Lezárva a többéves kísérletet, az OFA által támogatott projektek fenntartását 2000-ben át lehetett volna adni a megyei munkaügyi központoknak. Ám mivel az átadáshoz szükséges jogi, pénzügyi és szakmai feltételek hiányoztak, ezt nem lehetett megtenni. 1.3. Milyen igényre, hiányra reflektál a program? Mi az oka az indításának? Az okok azonosítása mi alapján történt? Pl.: helyzetelemzés; igényfelmérés; kutatási háttér stb. A tranzitfoglalkoztatási programok annak a társadalmi problémának a megoldására, enyhítésére jöttek létre, amely az 1990-es évek elején a gazdasági struktúraváltás miatt keletkezett: ez a szinte minden társadalmi réteget elérő tömeges munkanélküliség volt. A tömegesség mellett még egy meghatározó jellemzője volt a munkanélküliségnek: a munkanélküliek tábora elkezdett társadalmilag differenciálódni. A munkanélküliséggel kapcsolatos ellátások szigorítása miatt megjelentek azok a társadalmi rétegek, akik kiestek a munkaügyi segélyezési rendszerből, így közvetlenül nem állt érdekükben a regisztráció fenntartása, illetve egyre inkább jelentősebbé vált azoknak a csoportja, akik a társadalom perifériáján éltek, semmilyen kapcsolatot nem tartottak fenn az intézményekkel. Fokozatosan nőtt azoknak a száma is, akik valamilyen más ellátást vettek igénybe, mert a munkanélküliségüket akarták ezzel kivédeni (pl. ápolási díj, gyermeknevelési támogatások). Ezek a csoportok nem szerepeltek a munkaügyi statisztikákban, de növelték a munka nélkül lévők tömegét. (A foglalkoztatási célú civil szervezetek főként azért jöttek létre, mert a munkaügyi központ nem tudott azokkal az ügyfelekkel foglalkozni, akinek nem csak tanácsadás, képzés kellett, hanem speciális szolgáltatások is. A tranzitfoglalkoztatási program ügyfeleit komplex problémák jellemzik (a munkaerőpiaci problémák mellett szociális, egészségi stb. hátrányok) és gyakran nincsenek is regisztrálva a munkaügyi központban.) A munkaerő-piaci folyamatok abban az időben kedveztek a fiataloknak az idősebbekkel szemben, hiszen a fiatal korosztályból egyre kevesebben kerültek ki az iskolapadból és magasabb iskolai végzettséget szereztek, mint az idősebb korosztály. Az alacsony iskolai végzettség már akkor is erősen meghatározó volt a munkaerő-piaci integráció szempontjából. Alacsony iskolai végzettséggel, szakképesítés nélkül az elhelyezkedés egyre nehezebbé vált. Az alacsonyan képzettek aránya egyre nőtt a munkanélküliek között. Az elhelyezkedési esélyeket tovább rontotta a lakóhely jelentős távolsága a nagyobb településektől, valamint a roma származás. A tranzitfoglalkoztatási programok kisebb, de fontos célcsoportját alkották azok a rétegek, akiknek a statisztikai mutatói jók voltak ugyan, de tagjai egyéni élethelyzetük miatt váltak munkanélkülivé (pl.: szenvedélybetegség, hajléktalanság, mentális állapot stb.).

2

Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (2000): OFA Évkönyv 2000, Budapest


2 / 13

A tranzitfoglalkoztatási projekteket megvalósító civil szervezetek a fent leírt célcsoportokat többféle módon próbálták „helyzetbe hozni” a munkaerőpiacon a helyi munkaerőpiac sajátosságait figyelembe véve. A résztvevők munkaerő-piaci integrációját jelentősen meghatározza a szakma kiválasztása, amely a menedzsment feladata volt. A képzés kiválasztása során a civil szervezet nagyon alapos helyzetfeltárást végzett, meg kellett találni azt a rést, ahol egy kis csoportnyi (12 fő) képzett, gyakorlattal rendelkező, mentális állapotában megerősödött munkavállalót el lehetett helyezni. Ez többféle módszerrel lehetséges. Egyrészt megtalálni azokat a hiányszakmákat, amelyben van felvevőképessége a munkaerőpiacnak, másrészt olyan tömeges elhelyezkedést biztosító szakmát oktatni a résztvevőknek, amelyre helyben igény keletkezett (pl. gyár, áruház települt a környékre).3 1.4. Melyek a program céljai? (Deklarált és nem deklarált célok.) Jelentős számban élnek az országban olyanok, akiknek nincs középfokú iskolai végzettsége, s ezzel együtt szakképzettsége sem. (Számukat évről-évre gyarapítja az iskolarendszerből középfokú végzettség nélkül kilépő pályakezdők népes tábora.) Ők szakképzettség nélkül továbbra is esélytelenek maradnak a munkaerőpiacon. Alacsony iskolai végzettségük egyik oka sajátos - szociokulturális körülményeik következtében kialakult - érték- és normarendszerükben kereshető, amely gyakran jelentősen különbözik az iskola által közvetített (és elvárt) érték- és normarendszertől. Emiatt az iskolához való viszonyuk olyan mértékben megromolhat, hogy ez az iskolától való elidegenedésükhöz vezethet. Ilyen esetben nem sok remény van arra, hogy számukra - kudarcaik és kialakult előítéleteik miatt - bármilyen iskolaszerű (pl. iskolarendszerű vagy tanfolyami) képzés eredményt - szakképzettséget - hozna. A tranzitfoglalkoztatási programok támogatásával az a cél, hogy a munkanélkülieknek ez a csoportja is szakképzettséghez jusson, s ezen keresztül jelentősen megnőjenek munkaerő-piaci (re)integrációjuk esélyei. A tranzitfoglalkoztatási programok megvalósítását három ciklusra lehetett előre tervezni. (A ciklusok időkereteiről a megvalósítás főbb lépéseiről szóló részben lehet olvasni.) Ezzel a módszerrel a tranzitfoglalkoztatás korábbi ciklusai során összegyűlt tapasztalatokat a későbbi ciklusok végrehajtása során fel lehetett használni; valamint közvetett célként így lehetett tartósan munkát és megélhetést biztosítani a menedzsment és a programban alkalmazott szakemberek számára; nem utolsó sorban ebben a formában gazdaságosabb volt a program támogatása a különböző támogatók (önkormányzat, munkaügyi központ, OFA) számára is. 1.5. A beavatkozás szintje: pilot vagy rendszerszintű beavatkozásról van szó? 1996-ban a tranzitprogram olyan kezdeményezés volt, amely néhány megvalósuló pilotprojekten keresztül lehetőséget nyújtott a kiíró számára a kísérletezése. A megvalósító szervezeteknél megmutatkozó, és a munkaerőpiacon jelentkező aktuális igények, valamint az arra adott projektválaszok megfeleltetéséből keletkeztek azok a tapasztalatok, amelyek aztán folyamatosan beépültek a következő évi kiírásokba. Az apró változtatások sora hangolta finomra a megálmodott koncepciót. Néhány évnek el kellett telnie ahhoz, hogy az OFA tranzitfoglalkoztatási pályázati programja – jellegzetes sajátosságaival – 2001-re kivívja magának a „modell” elnevezést. 1.6. A program története: az intézkedés kezdete, vége, fázisai (pl. kísérleti szakaszt követő „bevezetés”). A tranzitfoglalkoztatási modell alkalmazásának eredményeképpen főként a középiskolából lemorzsolódott vagy tovább nem tanuló fiatalok szakmát és munkagyakorlatot szereztek, a folyamatos pszicho-szociális támogatás révén személyiségük pozitív irányban erősödött, kialakultak a munka világában szükséges kulcsképességek és ennek révén 70-80%-uk tartósan elhelyezkedett az

3

Györgyi Zoltán-Mártonfi György (2001) Vissza a munkaerőpiacra A tranzitfoglalkoztatási program tapasztalatai, Budapest: Oktatáskutató Intézet, Kutatás közben sorozat


3 / 13

elsődleges munkaerőpiacon, amelynek révén a segélyezettekből adófizető állampolgárrá váltak, a projekt időtartama alatt nyugdíjjogosultságot szereztek. A tranzitfoglalkoztatási projektekből való lemorzsolódás aránya mindössze 10% körüli, a szakiskolák 30%-os lemorzsolódási arányához képest. Mindez azt bizonyítja, hogy a tranzitfoglalkoztatási modell más formákkal összehasonlítva (pl. munkaerő-piaci képzés), illetve a nyújtott szolgáltatásokhoz viszonyítva nem drága. Ráadásul hatékonyságában felülmúlja mind az iskolarendszerű oktatást, mind a munkaerő-piaci képzési formákat. 1.7. A megvalósítás főbb lépései. A támogatás időtartama a tranzitfoglalkoztatás egy ciklusára szólt, amely  a legfeljebb 3 hónapon át tartó (a foglalkoztatási alprogram indításának előkészítését, a munkanélküliek bevonását és a programban való eredményes részvételük biztosítását szolgáló) előkészítő szakaszból,  a programba bevonni kívánt munkanélküliek szükségleteitől és a program céljaitól függően 1315 hónapig tartó foglalkoztatásból, képzésből, pszicho-szociális gondozásból és az azt kiegészítő alprogramok végrehajtásából,  a 6 hónapig tartó utánkövetésből és utógondozásból állt. Az OFA és a megyei munkaügyi központok - meghatározott feltételek megléte mellett - kötelezettséget vállaltak a tranzitfoglalkoztatás következő két ciklusának támogatására is, ha a támogatott teljesítette az azt megelőző ciklusra tett vállalásait. 1.8. A program jogi státusza és ennek következményei a megvalósítási folyamatra. A program köré nem épültek jogszabályok, a megvalósítást szakmai dokumentumok vezérelték. 1.9. A program beavatkozási logikája, módszertana, illetve az időközben végzett monitoring és hatásvizsgálatok eredményei, amennyiben voltak ilyenek. A tranzitfoglalkoztatás célja a szakképzettség, munkatapasztalat, valamint külső segítség nélkül a munkaerőpiacra bekerülni képtelen munkanélküliek segítése, az elsődleges munkaerőpiacra való beilleszkedésük előmozdítása. A program három, egymást kiegészítő, párhuzamosan futó pillérre épül. A három pillér a következő: a felnőttképzés, a vele egybekötött foglalkoztatás, valamint a résztvevők pszicho-szociális és mentális fejlesztése. A tranzitfoglalkoztatásban résztvevők a projekt időtartama alatt munkaviszonyban álltak a projektet lebonyolító szervezettel: fizetést kaptak, amely után járulékokat fizettek, így nem kellett a munkaügyi szerveknek, önkormányzatoknak képzési, illetve megélhetési támogatást fizetniük számukra. A foglalkoztatással szerves egységben megvalósított szakképzés főbb jellemzői: - A programban résztvevők a foglalkoztatás során végzett tevékenységük közben - s nem attól elkülönítve – kiscsoportos formában sajátítják el azokat a gyakorlati ismereteket, amelyekre sikeres szakmunkásvizsgájukhoz szükségük van. - A foglalkoztatás folyamatát úgy kell felépíteni, hogy az megfeleljen saját szabályainak és a képzés sajátos logikájának is. Ez fordítva is igaz, a képzési programot úgy kell megtervezni és felépíteni, hogy az messzemenően figyelembe vegye a tevékenység (a foglalkoztatás) célját jelentő produktum létrehozásának folyamatát. - A foglalkoztatás értékteremtő tevékenység. A programban résztvevők saját közvetlen szükségleteit, valamint a programot megvalósító szervezet és környezete érdekeit is szolgálja. Pl. az előállított termék vagy szolgáltatás eladható, árbevételt hoz. - Jelentősen növelte a program hatékonyságát, ha a foglalkoztatás célirányos, projektorientált volt, vagyis egy előre meghatározott produktum létrehozását célozta (pl. egy épület, amelyet a programban résztvevők saját lakás céljára alakítanak át és újítanak fel, vagy egy felújított hajó, amelyet elkészülése után közösen használnak). A célirányos foglalkoztatásban - sőt,


4 / 13

-

-

-

-

-

már annak a megtervezésében - való részvétel jelentősen növelte a programban résztvevők motiváltságát. A képzés moduláris, az egyes modulok végén köztes vizsgát tesznek a résztvevők. A résztvevők járulékos ismereteket és képességeket is szerezhettek a programban (pl. árkalkuláció, anyagok és más egyebek beszerzése, vásárlása, szállításuk megszervezése stb.), amelyek önállóságukat, problémamegoldó képességüket, döntésképességüket, szociabilitásukat, kreativitásukat fejlesztette, kompetenciáikat növelte, s amelyeknek a programból való kilépésük után is hasznát vehették. A projekt megvalósítása során a szakmai ismeretek mellett a munkaerőpiacon magasra értékelt kulcsképességek is fejlődtek (megbízhatóság, pontosság, felelősségtudat, ambíció, alkalmazkodóképesség, kreativitás, nyitott gondolkodásmód, kommunikációs képességek, csoportban való együttműködés képessége, problémafelismerő és problémamegoldó képesség, tanulásra való képesség stb.). A gyakorlati ismeretek közül azokat, amelyek elsajátítását a foglalkoztatás, vagyis a produktum előállítása során nem lehetett biztosítani, a program résztvevőinek kiegészítő gyakorlati oktatás során kellett megkapniuk. A projektrésztvevőkkel (teljes vagy részmunkaidős) munkaszerződést és felnőttképzési szerződést kellett kötni. A projektrésztvevőknek – a projektben végzett termelő vagy szolgáltató tevékenységük ellenértékeként – a foglalkoztatással egybekötött képzés időtartamára számítva átlagosan legalább a jogszabályban meghatározott kötelező legkisebb munkabért (minimálbért) kellett biztosítani. Az elhelyezkedés előkészítése arra szolgált, hogy a projektből kilépő, már képzettséggel rendelkező résztvevők munkahelyhez jussanak az elsődleges munkaerőpiacon. Ennek érdekében és a projektben részvevők bevonásával még a foglalkoztatás ideje alatt álláshelyeket kellett feltárni, s a résztvevők és a leendő munkahelyek közötti kapcsolatokat fokozatosan ki kellett építeni.

A szociális alprogram célja: A tevékenységek a résztvevők szociális problémáinak megoldása mellett szolgálták az esetleges adósságok tisztázását, a lakásproblémák megoldását, a családi és egyéb konfliktusok rendezését is. A mentális alprogram célja: Megszabadítani a programban résztvevőket azoktól a feszültségektől, amelyek - akár hátrányos helyzetük, akár munkanélküliségük következtében, vagy más okok miatt - kialakultak bennük; segíteni személyiségállapotuk rendezését, rehabilitációját, személyiségük és pszicho-szociális készségeik fejlődését, hogy minél kevesebb belső gát nehezítse a programban való eredményes részvételüket. A nyomon követés, utógondozás célja: A projektből kilépők segítséget kaptak az új munkahelyükön történő sikeres beilleszkedéshez és esetleges (egyéni, családi, munkahelyi) problémáik vagy kríziseik megoldásához is. Monitoring hatásvizsgálatok 2001-ben az Oktatáskutató Intézet elvégezte a tranzitfoglalkoztatási programok hatásvizsgálatát (Vissza a munkaerőpiacra címmel): bebizonyosodott, hogy a program sikeres. A tranzitfoglalkoztatás az OFA segítségével modellé vált, módszertana leírásra került. A projektek beilleszkedtek a helyi szakmai kultúrába, kialakult egy speciális tudással rendelkező szakembergárda. A projektek képesek voltak stabilan, a különböző szaktudású szakembereket egy cél érdekében együttműködésre bírni, a különböző alprogramok egymásra hatása révén komplex szolgáltatást nyújtani a célcsoport tagjai számára. A projektben résztvevők lemorzsolódása a szakképzésből elenyésző, a vizsgák átlaga nem alacsonyabb, mint a munkaügyi ellátó szervek által nyújtott felnőttképzések esetében. Ráadásul a tranzitfoglalkoztatási program célcsoportja segítség nélkül képtelen lett volna beilleszkedni az


5 / 13

elsődleges munkaerőpiacra. A célcsoport tagjainak 70-80%-a tudott a projekt befejezését követő 6 hónapon belül munkát találni. 2006-ban kutatás készült a tranzitfoglalkoztatási programok hazai elterjeszthetőségének lehetőségeiről (A tranzitfoglalkoztatási projektek elterjesztését akadályozó tényezők feltárása, Debrecen 2006., A tranzitfoglalkoztatás tapasztalatainak átadása, elterjesztése feltételeinek 4 kialakítása, Debrecen 2006.). A tranzitfoglalkoztatás OFA által kialakított rendszere kiállta az idők próbáját. Lezárva a többéves kísérletet, az OFA által támogatott projektek fenntartását 2000-ben át lehetett volna adni a megyei munkaügyi központoknak. Ám mivel az átadáshoz szükséges jogi, pénzügyi és szakmai feltételek hiányoztak, ezt nem lehetett megtenni. 2006-ban kutatás készült a tranzitfoglalkoztatási programok hazai elterjeszthetőségének lehetőségeiről (A tranzitfoglalkoztatási projektek elterjesztését akadályozó tényezők feltárása, Debrecen 2006., A tranzitfoglalkoztatás tapasztalatainak átadása, elterjesztése feltételeinek kialakítása, Debrecen 2006.). A tranzitfoglalkoztatás OFA által kialakított rendszere kiállta az idők próbáját. Lezárva a többéves kísérletet, az OFA által támogatott projektek fenntartását 2000-ben át lehetett volna adni a megyei munkaügyi központoknak. Ám mivel az átadáshoz szükséges jogi, 5 pénzügyi és szakmai feltételek hiányoztak, ezt nem lehetett megtenni. 1.10. Humánerőforrás-fejlesztés a programban. A projekt költségvetéséből 1998-tól lehetett szervezetfejlesztést, esetmegbeszéléseket, konzultációkat finanszírozni a projektszemélyzet mentális egészsége, regenerálódása, illetve a közreműködő szakemberek hatékony együttműködésének elősegítése érdekében. A támogató a projekttervezéshez adott támpontokban 1999-re nagyon határozottan és jól körülhatároltan leírta a projekt humánkapacitására vonatkozó minimum elvárásokat. Ezek a szabályok nemcsak az alkalmazandó szakemberek körét, hanem a hozzájuk tartozó feladatokat és a munkakör betöltéséhez szükséges szakképesítést (szakmai gyakorlatuk hosszát), alkalmazásuk jogállását és 6 bérezésük keretét is megszabták. 1.11. Esetleges ágazatközi együttműködések a programban. A program alapgondolata ágazatközi együttműködésekre alapul. A program három, egymást kiegészítő, párhuzamosan futó pillére a következő: a felnőttképzés, a vele egybekötött foglalkoztatás, és a résztvevők pszicho-szociális és mentális fejlesztése. Ez a hármas alapjában véve igényli az ágazatok közötti együttműködés meglétét a sikeres megvalósítás érdekében. 1.12. A megvalósítási szakaszban történt módosítások okai és hatásai a program egészére. A program futamideje alatt a következő elemek változtak: A pályázati program célcsoportjának meghatározása: 1999-től kezdődően a projekt megvalósítói a résztvevőket az alábbi csoportokból toborozhatták:  legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkező munkanélküliek;  középfokú végzettségű, legalább egy évig regisztrált munkanélküliek, ha pályakorrekciójuk indokolt;  legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkező vagy középfokú végzettségű, de pályakorrekcióra szoruló – gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló (vagy onnan kikerült), gyógyult (vagy gyógyulófélben lévő) szenvedélybeteg, hajléktalan, pártfogói felügyelet alatt álló, szabadságvesztésre ítélt (vagy onnan szabadult) - valamilyen okból veszélyeztetett (fiatal) munkanélküliek.

4

Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (2000): OFA Évkönyv 2000, Budapest Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (2000): OFA Évkönyv 2000, Budapest 6 Eszik Zoltán (2006) 100 szó a tranzitfoglalkoztatásról, Debrecen: Országos Tranzitfoglalkoztatási Egyesület 5


6 / 13

A program célcsoportját a pályázati érdeklődés, valamint az OFA (Országos Foglalkoztatási Alap, később Közalapítvány) által meghatározott leghátrányosabb helyzetű csoportok bevonása alakította. A projektmegvalósítás szakmai feltételrendszerének meghatározása 1999-től kidolgozásra került a szakmai feltételeket taglaló „Szempontok a projektterv elkészítéséhez” című dokumentum. Ebben a leírásban a pályázatok készítői igazi segítségre találtak, így az a programdossziék fontos részévé, állandó mellékletévé vált. A projektmegvalósítók részére készült dokumentumban került összegezésre az a komplex feladatrendszer, mely alapjául szolgált a projekt tervének elkészítéséhez. A projektidőtartam a modell egyik sarkalatos pontja, hiszen a munkaerő-piaci reintegráció hosszadalmas reszocializációs folyamat, amelynek időtartama az alkalmazott módszertan mellett jelentős mértékben egyénfüggő, így nehéz egy standard időtartamot meghatározni, ami alatt a részvevők mindegyike olyan hosszú (és csakis olyan hosszú) segítséget kap, amely hosszú távú hatást eredményez. A projektidőtartam így az évek során némi csökkentést mutat. 1999-re 27 hónapról 23 hónapra csökkent a megvalósítás ideje mindamellett, hogy a képzéssel egybekötött foglalkoztatási szakaszban a projektek 3 hónapnyi mozgástere megmaradt és 12-15 hónap alatt kellett a részvevőket a sikeres szakmunkásvizsgáig eljuttatniuk. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a lecsökkentett támogatási idő nem ront a projekt hatékonyságán, de a költségvetés összesített számadataiban jelentős „könnyítést” eredményez. 1.13. A program jelene és jövője, kilátásai: folytatási lehetőségek; ráépülő fejlesztési programok stb. A pozitív tapasztalatok ellenére az OFA (Országos Foglalkoztatási Alap, később Közalapítvány) támogatásával kialakult modell a finanszírozás lezárulta után nem került be az aktív foglalkoztatáspolitikai eszköztárba. Az Európai Uniós csatlakozás után a programot az Európai Szociális Alapból finanszírozták: a HEFOP/2.3.1-04 pályázat során 50, a HEFOP/2.3.1-05/1 pályázaton 30 szervezet, a TÁMOP1.4.1/07/1 pályázatban pedig 39 civil szervezet kapott támogatást. Ezek a támogatások jóval nagyobb civil szervezeti kört érintve, fajlagosan egyre kisebb összeggel és egyre csökkenő szakmai tartalommal kerültek kiírásra. 1.14. A program jogi státusza, és ennek következményei a fenntarthatóság szempontjából. A program alapjait, folytonosságának kritériumait nem rögzítette jogszabály. Alapvetően egy kísérleti programról volt szó, amelyet sikerei ellenére sem vezettek be rendszerszinten. Fenntarthatósága a pénzügyi támogatástól függ, emiatt egy jogszabályi keretrendszer hozzá tudna járulni a folytatásához.

2. Téma, célcsoportok, érintettek/résztvevők 2.1. Konkrétan milyen témával foglalkozik a program? A tranzitfoglalkoztatás modelljének elemei:  a foglalkoztatással szerves egységben megvalósított (tehát folyamatos munkaviszonyon alapuló),  iskolarendszeren kívüli,  a kulcsképességek fejlesztésével összekapcsolt,  OKJ-s szakképesítést nyújtó képzés, amelyet  alaposan előkészített kiválasztás után  pályaorientáció,  felzárkóztatás vagy ismeret-felújítás, motiválás előz meg és kísér,  a foglalkoztatottak egyéni szociális és mentális problémáinak megoldását segítő folyamatos szolgáltatások egészítenek ki, s  a projektből kilépők elhelyezkedése követ, végül  nyomon követésük, utógondozásuk zár le.


7 / 13

2.2. Kik az elsődleges és a másodlagos célcsoportok? Hány fő tartozik a célcsoport(ok)hoz? Munkanélküli (főként) fiatalok, akik valamilyen oknál fogva kiestek az iskolából, és a civil szervezetek támogatásának segítségével bevonhatók valamely felzárkóztató, ismeretfelújító, illetve képzési programba, vagy foglalkoztatásba. 1999-től kezdődően a projekt megvalósítói a résztvevőket az alábbi csoportokból toborozhatták:  legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkező munkanélküliek;  középfokú végzettségű, legalább egy évig regisztrált munkanélküliek, ha pályakorrekciójuk indokolt;  legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkező vagy középfokú végzettségű, de pályakorrekcióra szoruló – gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló (vagy onnan kikerült), gyógyult (vagy gyógyulófélben lévő) szenvedélybeteg, hajléktalan, pártfogói felügyelet alatt álló, szabadságvesztésre ítélt (vagy onnan szabadult) - valamilyen okból veszélyeztetett (fiatal) munkanélküliek. A program célcsoportját a pályázati érdeklődés, valamint az OFA (Országos Foglalkoztatási Alap, később Közalapítvány) által meghatározott leghátrányosabb helyzetű csoportok bevonása alakította. 2.3. A programban érintett állami, illetve civil intézmények, intézményrendszerek. 1998-tól kezdve az OFA (Országos Foglalkoztatási Alap, később Közalapítvány) csak közhasznú szervezetek projektterveit fogadta el, méghozzá azokét is, amelyek a benyújtás évében alakultak. Így a fiatal szervezetek is hajlandóak és képesek voltak az OFA feltétel- és célrendszerébe betagozódni. Szintén ettől az évtől a pályázóknak nem kellett 10% saját forrást felajánlaniuk, de igazolniuk kellett, hogy a megyei munkaügyi központ is hozzájárul a projekt pénzügyi megvalósításához. Igazolni kellett továbbá azt is, hogy a megvalósító civil szervezet az iskolarendszeren kívüli képzést folytató intézmények nyilvántartásában szerepel. 2000-től a pályázati hozzáférés jelentősen megváltozott. Figyelembe kellett venni az OFA támogatási keretének határait, valamint azt a szempontot is, hogy a tranzitfoglalkoztatás szellemiségét már átvevő, szakmai stábját már kialakító szervezeteket további támogatásban lehessen részesíteni. Éppen ezért a pályázat egészen 2005-ig csak a meghívott szervezetek számára volt nyitott. 2002-től a pályázók körére vonatkozó, a minőségi szolgáltatás irányába ható és az új törvényi szabályozásnak (2001 évi CI. Felnőttképzési törvény) eleget tevő változtatás történt. A projekt befogadás előfeltételévé tették, hogy a szervezet kapja meg, vagy legalább kezdeményezze intézményi akkreditációját vagy a programakkreditációt. Így pályázati pénzből az OFA-s szervezetek az elsők között szerezték meg a FAT (Felnőttképzési Akkreditáló Testület) akkreditációt. 2.4. Kik működtetik, üzemeltetik a programot? (állami, ill. civil szereplők) A tranzitfoglalkoztatási modell szakmai céljainak integrált jellege kiegészül a projektmegvalósítás komplexitásával is. Ez alatt azt értjük, hogy a megvalósító szervezetnek az összetett feladatok megvalósítására alkalmas feltételrendszerrel kell rendelkezniük. A modellt megvalósító szervezetek felvállalták a modell három alappillérének (képzés, foglalkoztatás, mentális és szociális támogatás) a saját szervezetieken belüli végrehajtását. Ez az OFA modell talán legmarkánsabb jellegzetessége. Az OFA modell egy másik jellegzetessége, hogy az elvégzendő feladatokhoz szükséges forrásokat a projekt megvalósítói csak a helyi erőforrások mozgósításával együtt tudták megszerezni. Az OFA támogatás soha sem jelentett 100%-os támogatást, azt minden esetben ki kellett egészíteni OFA-n kívüli, külső forrásokkal, és/vagy saját erővel. Az önrész (saját erő) származhatott a szervezet forrásaiból vagy a tranzitfoglalkoztatás követelményrendszerében megjelenő termelő/szolgáltató tevékenység árbevételéből. Egyéb külső forrást a munkaügyi központok támogatásaiból szerezhetett/kellett szereznie a szervezetnek. Mint fő finanszírozó, az OFA (Országos Foglalkoztatási Alap, később Közalapítvány) folyamatosan a tranzit mögött állt, de nem titkolt szándék volt az sem, hogy a projektek költségeit a helyi szintű összefogásra, és a szervezetek árbevételt hozó tevékenységére akarja hosszú távon alapozni. Ennek a szándéknak a megjelenítése volt az, hogy az


8 / 13

évek során a megyei munkaügyi központok egyre nagyobb szerepet kaptak a projektek lebonyolításában; egyrészt, mint társfinanszírozók, másrészt, mint a szakmai program segítői, harmadrészt, mint a program értékeinek a terjesztésébe, továbbadásába és a pályáztatásba bevont 7 szervezetek. A pályázati konstrukció a következő szakemberek alkalmazását tette lehetővé:  1 fő teljes munkaidős, főfoglalkozású projektvezető  1 fő teljes munkaidős, főfoglalkozású pedagógiai alprojektvezető  1 fő teljes munkaidős, főfoglalkozású termelésirányító szakember  20 fő foglalkoztatottként 1 fő (teljes munkaidős, főfoglalkozású) szociális munkás vagy szociálpedagógus  1 fő, teljes munkaidős, főfoglalkozású pénzügyi szakember  1 fő, teljes munkaidős, főfoglalkozású projektadminisztrátor  Szakmánként 1 fő, teljes munkaidős, főfoglalkozású mester (szakoktató, műhelyvezető)  20 fő projektrésztvevőként, szükség szerinti időszakra, 1 fő (főfoglalkozású vagy részmunkaidős vagy megbízási szerződéssel alkalmazott) felzárkóztató tanár, fejlesztő pedagógus vagy egyéb szakember  Szükség esetén 10 projektrésztvevőnként 1 fő teljes munkaidős, főfoglalkozású segéd (nem kötelező)  1 fő megbízási szerződéssel alkalmazott szupervizor 2.5. A célcsoport mekkora hányadát célozza meg a program és mekkora hányadát éri el? (elsődleges elérés, másodlagos elérés.) 1996 és 2003 között összesen 9 alkalommal írta ki a tranzitfoglalkoztatási programot az OFA. 7 folyamatosan támogatott civil szervezet 2005-ig összesen 33 projektet valósított meg, 1073 fő bevonásával.

3. Finanszírozás 3.1. A program pénzügyi forrásai: kik és miből finanszírozzák? Az OFA (Országos Foglalkoztatási Alap, később Közalapítvány) a programtámogatás teljes időszaka alatt részfinanszírozást biztosított a megvalósuló projekteknek. A projekteknek a költségvetés fennmaradó részének fedezésére saját erőforrásaikat vagy más külső forrásokat kellett mozgósítaniuk. A projekt finanszírozása szempontjából további kötelező elem volt a projekt megvalósítása során elért árbevétel projektbe történő visszaforgatása. A tranzitfoglalkoztatási programok a Munkaerő-piaci Alapból kerültek finanszírozásra 1996 és 2005 8 között. A projektek költségeit a következő táblázat összesíti: A felhasznált A felhasznált A felhasznált Ebből a A projektek A projektek OFA saját forrás külső forrás munkaügyi árbevétele, árbevétele, saját támogatás összege (e Ft) összege (e Ft) támogatás külső megren- részre végzett összege (e Ft) összege (e Ft) delésre (e Ft) összege (e Ft) 1 458 263 104 464 357 535 308 251 306 254 108 521 A tranzitfoglalkoztatás támogatásának elemei:

7

Eszik Zoltán (2006) 100 szó a tranzitfoglalkoztatásról, Debrecen: Országos Tranzitfoglalkoztatási Egyesület

8

Eszik Zoltán (2006) 100 szó a tranzitfoglalkoztatásról, Debrecen: Országos Tranzitfoglalkoztatási Egyesület 56 oldal


9 / 13

 a foglalkoztatáshoz (a képzéshez) szükséges beruházások és tárgyi eszközök, immateriális javak, alapanyagok és forgóeszközök megvásárlásának támogatása;  a foglalkoztatottak bérköltségének támogatása;  a foglalkoztatottak munkájának közvetlen szervezését, irányítását végző szakemberek bérköltségének támogatása,  a foglalkoztatással (a termeléssel vagy szolgáltatással) kapcsolatos egyéb kiadások támogatása;  a foglalkoztatást, a foglalkoztatottak munkaerő-piaci re-integrációját segítő alprogramok (a kiválasztás, a motiválás, a felzárkóztatás vagy ismeret-felújítás, a pályaorientáció, a képzés; a foglalkoztatottak számára biztosított szociálpedagógiai, szociális és/vagy mentális szolgáltatás; a programból kilépők elhelyezkedésének előkészítése, az után-követés és utógondozás, stb.) kiadásainak támogatása;  a programmenedzsment működéséhez szükséges beszerzések, a programmenedzsment működésével kapcsolatos más kiadások támogatása (beleértve a menedzsmentben dolgozók hatékony együttműködését és mentális egészsége megóvását segítő szolgáltatásokat is). 3.2. Összes költség, illetve - amennyiben értelmezhető - egy főre jutó költség a programban. A tranzitfoglalkoztatási projektek teljes költségvetése a 1996-2005 közötti időszakban közel 2 milliárd Ft volt, amely tartalmazta az Országos Foglalkoztatási Alap támogatását, a saját forrást, és az egyéb külső forrásokat, beleértve a munkaügyi támogatás összegét. A projektek árbevétele (külső megrendelésre és saját részre) összesen 400 millió Ft körüli összeget tett ki. Így a tíz év viszonylatában kb. 1,5 Mrd forintba kerültek, éves szinten tehát nagyságrendileg 150 millióba. 3.3. Éves szinten, illetve összesen mekkora beruházás társul a programhoz? (Becslés, amennyiben nincs megfelelő adat, vagy nehezen elkülöníthető.) „2001-ig a foglalkoztatáshoz (a képzéshez) szükséges beruházások és tárgyi eszközök beszerzéséhez adható támogatás legnagyobb összege - egy foglalkoztatottra számítva - nettó értékben volt megadva. Érdekesség, hogy a kezdeti években (1998, 1999) erre a költségnemre sokkal magasabb összeg volt engedélyezve, mint a későbbi években (2000, 2001): 700e Ft-ról 200 e Ft-ra csökkent az elszámolható összeg. 2002-től viszont a kiíró az áltagos fajlagos költségekre adta meg az irányelveket, tehát a teljes projektköltség OFA által finanszírozott részét vetítette a résztvevők 7 összlétszámára.” 3.4. A program becsült költséghatékonysága, költség-haszon egyenlege. A programban résztvevők nyomonkövetési adatai (elhelyezkedési adatok) szerint a programot sikeresnek nevezhetjük. Bár a programot bírálták amiatt, hogy az egy főre jutó költsége magas, a programba bevontak munkába állítása, a társadalomba történő visszahozása feltételezhetően pozitív egyenleget eredményez (pontos költség-hatékonysági elemzés nem áll rendelkezésünkre.)

4. Nyilvánosság, disszemináció 4.1. A programról rendelkezésre álló nyilvános dokumentumok (indítás, dokumentálás, monitoring, értékelés, hatásvizsgálat) és azok forrásai. - Vissza a munkaerőpiacra – A tranzitfoglalkoztatási program tapasztalatai hatásvizsgálat Oktatáskutató Intézet Budapest 2001; - A termelőiskolai program alapján országos hálózat kialakításának szakmai megalapozása kutatás, Debrecen 2004., - Tranzitfoglalkoztatás Módszertani gyűjtemény a hátrányos helyzetű munkanélküliek foglalkoztatásra épülő szakképzési projektjeihez Budapest 2004.


10 / 13

-

A tranzitfoglalkoztatási projektek elterjesztését akadályozó tényezők feltárása - kutatás, Debrecen 2006., A tranzitfoglalkoztatás tapasztalatainak átadása, elterjesztése feltételeinek kialakítása kutatás, Debrecen 2006.) 100 szó a tranzitfoglalkoztatásról Debrecen 2006.

4.2. A programnak a szakmai nyilvánosságba való bevezetése, megjelenése, a program nyilvánosságának története. A programot összesen 9 alkalommal írták ki. A kezdeti szakaszban a nagyszámú projekttervből csak kevés nyert támogatást, mivel a szervezetek nagy része nem tudott megfelelni a komplex szakmai program követelményeinek. A támogatott 33 projektben összesen 15 szervezet kapott támogatást. A támogatottak köre 2001-re hétre csökkent. Ez a hét szervezet ciklusonként meghívást kapott az Országos Foglalkoztatási Közalapítványtól (OFA) projektjük megvalósítására. (Eszik Zoltán, 100 szó a tranzitfoglalkoztatásról 2006 Budapest)

5. Eredmények, ezen belül európai uniós vonatkozások 5.1. A program megítélése, népszerűsége a különböző stakeholderek szemében. A döntéshozók a hatásvizsgálat és a pozitív kutatási eredmények ismeretében a munkaügyi központok által történő finanszírozást azzal utasították el, hogy magas az egy főre eső fajlagos költség, valamint azzal, hogy a bevont létszám nem tömeges. Javasolták, hogy az iskolarendszerű szakképzésben kerüljenek adaptálásra a tranzitfoglalkoztatás elemei. Az Országos Tranzitfoglalkoztatási Egyesület ezután támogatást nyert az EQUAL projekt keretében arra, hogy egy foglalkoztatási célú civil szervezet szakiskolát hozzon létre, amelybe integrálja a korábbi projektelemeket. Ezzel párhuzamosan két szakiskolában is vállalták, hogy bevezetik a „tranzitelemeket” az intézmény működésébe. A modellkísérletet nyomon követő kutatás bebizonyította, hogy a szakiskolákban csökkent a hiányzás, a tanulók jobb tanulmányi eredményeket értek el az alternatív pedagógiai módszerek alkalmazása révén, valamint javult az iskolák és a szülők közötti kapcsolat. 5.2. A program célcsoportra irányuló konkrét hatásai, illetve szélesebb értelemben vett szemléletformáló hatása. Az EQUAL projekt keretében szervezett Fiatalok Tematikus Hálózatában végzett kutatás során feltárták, hogy az országban kb. 200 szakiskola nyújt személyre szabott oktatási módszer mellett pszicho-szociális gondozást és/vagy munkaerőpiacra való felkészítést a fiataloknak. Ugyanakkor az intézményeknek nagyon kevés kapcsolata van hasonló jellegű iskolákkal, mivel egymástól elszigetelve, területileg egyenlőtlen eloszlásban működnek, kapcsolattartásukra inkább a lokalitás és az informális, esetleges együttműködés jellemző. A szolgáltatások nyújtásához hiányzik a pszichoszociális gondozás ellátásához szükséges szakértelem és státusz, az intézményeknek alig van tényleges kapcsolatuk a munkaerőpiaccal. Az iskolák véleménye az, hogy a jelenlegi tanárképzés nem készíti fel a leendő pedagógusokat a hátrányos helyzetű fiatalokkal való munkára. A legtöbb intézmény szívesen vállalná azt a feladatot, hogy gyakorlóhelyként fogadjanak kiscsoportokat, akik elsajátíthatják az alkalmazott módszereket. Ezzel együtt az intézmények kifejezték igényüket az új ismeretek, jó gyakorlatok megismerése, cseréje iránt is. Mindannyian szívesen vennének részt egy olyan működő hálózatban, amelyben lehetőségük nyílik a szakmai együttműködésre, konzultációkra, szakmai látogatások keretében egymás munkájának és jó gyakorlatainak megismerésére. Az Országos Tranzitfoglalkoztatási Egyesület 2010-ben támogatást nyert a Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 elnevezésű programban. A projekt célja a magyar-román határ mentén működő, halmozottan hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkozó 20 szakiskolában a fiatalok lemorzsolódásának csökkentése érdekében alkalmazott módszerek,


11 / 13

gyakorlatok megismerése; a szakmaszerzést és a munkavállalói kulcskompetenciák fejlesztését elősegítő leghatékonyabb, adaptálható módszerek összegyűjtése, elterjesztése; a szakiskolák hálózattá szervezése. A programban a résztvevő 40 pedagógus az elméleti és gyakorlati oktatás, a pszicho-szociális gondozás, az iskolán kívüli tevékenységek, a szabadidő szervezés, valamint a munkaerő-piaci felkészítés területén osztotta meg egymással tapasztalatait, jó gyakorlatait. 5.3. A program eredményessége, avagy mennyire sikerült elérnie a célját? A tranzitfoglalkoztatás egyik legnagyobb eredménye a projektekből való lemorzsolódás csökkentése. A program során a projektekben összesen 1073 bevont hátrányos helyzetű személy kapott komplex ellátást, amelynek eredményeképpen a képzési alprojekt befejezéseként 1039 főt bocsátottak szakmunkásvizsgára. Annak ellenére, hogy a célcsoport helyzetét és iskolai karrierjét tekintve a jelentős lemorzsolódás szinte elvárható lenne, a számokból az olvasható ki, hogy rendkívül alacsony a lemorzsolódás. Ha a sikeresen vizsgázó személyekről szóló adatokat nézzük meg, magas számot találunk (856 fő). Ez a szám különösen magasra értékelendő, ha a célcsoport tanulási attitűdjeit és a nem kis számban előforduló korlátozott tanulási képességeit is számításba vesszük. 5.4. A program hozzájárulása a lemorzsolódás csökkentéséhez. A tranzitfoglalkoztatási programok célcsoportja olyan munkanélküli (főként) fiatalok voltak, akik valamilyen oknál fogva kiestek az iskolából. A program során a projektekben összesen 1073 bevont hátrányos helyzetű személy kapott komplex ellátást, amelynek eredményeképpen a képzési alprojekt befejezéseként 1039 főt bocsátottak szakmunkásvizsgára. Tehát a program azzal járult hozzá a lemorzsolódás csökkentéséhez, hogy az iskolából korábban kiesett fiatalokat visszavezette a tanulásba és segített őket abban, hogy végzettséget szerezzenek. A tranzitfoglalkoztatás egyik legnagyobb eredménye a projektekből való lemorzsolódás alacsony értéke volt. Annak ellenére, hogy a célcsoport helyzetét és iskolai karrierjét tekintve a jelentős lemorzsolódás szinte elvárható lenne, a számokból az olvasható ki, hogy rendkívül alacsony volt a lemorzsolódás. Ha a sikeresen vizsgázó személyekről szóló adatokat nézzük meg, magas számot találunk (856 fő). Ez a szám különösen magasra értékelendő, ha a célcsoport tanulási attitűdjeit és a nem kis számban előforduló korlátozott tanulási képességeit is számításba vesszük. 5.5. A program vagy elemeinek intézményesülése. Az OFA előírta a megvalósító szervezetek, mint képzők számára először a munkaügyi központoknál való nyilvántartásba vétel meglétét, majd a 2001. évi CI. Felnőttképzési törvény hatálybalépését követően a program, majd az intézményakkreditációt. A tranzitfoglalkoztatási programokat végrehajtó szervezetek így rendelkeznek tranzitfoglalkoztatási programakkreditációval. 5.6. A program fenntarthatósága. A program fenntarthatósága stabil pénzügyi és szakmai támogatás függvénye. A pénzügyi támogatás a jelenleg elérhető európai uniós forrásokból biztosítható lehetne. Az EU-s források segítségével lebonyolított programok sikerességének biztosításához szükséges lenne a kísérleti szakaszban kidolgozott módszertani háttér beépítése a projektekbe; illetve fontos lenne kiterjeszteni a projekteket az építőipari szektoron túlra is. 5.7. A program és az EU-s oktatási-képzési (E&T) stratégiai célok: mit ért el a program az ET2010 vonatkozásában, illetve hogyan közelítette az ET2020-as célokat? A program céljai a foglalkoztatás növelését; az oktatás-képzési rendszer minőségének javítását, illetve annak a munka világához történő közelítését; továbbá az egész életen át tartó tanulásba való bekapcsolódást és a társadalmi kohézió erősítését szolgálják. Összhangban vannak tehát az EU stratégiai célokkal és – ha nem is nagy volumenben -, de hozzájárulnak azok megvalósulásához.


12 / 13

5.8. A programnak az országos kompetenciamérésen keresztül megmutatkozó eredményessége (amennyiben releváns). Ez a pont a tranzitfoglalkoztatási programok esetében nem releváns.

6. Felhasznált irodalom Eszik Zoltán (2006) 100 szó a tranzitfoglalkoztatásról, Debrecen: Országos Tranzitfoglalkoztatási Egyesület Györgyi Zoltán-Mártonfi György (2001) Vissza a munkaerőpiacra A tranzitfoglalkoztatási program tapasztalatai, Budapest: Oktatáskutató Intézet, Kutatás közben sorozat Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (2000): OFA Évkönyv 2000, Budapest


13 / 13

TRANZITFOGLALKOZTATÁSI PROGRAMOK (KÍSÉRLETI SZAKASZ ) KÁDÁR ERIKA

Recommend Documents