Tisztelt Vendégeink! Köszöntöm a „Bauxitbányák emlékhelyének avatása” rendezvényünkön megjelenteket. Körünkben üdvözölhetjük az Ajka város Bányász Fúvós Zenekar és a Padragi Bányász Férfi Kórus vezetőit és tagjait, akik a rendezvényünkön közreműködnek. Kérem, hogy közösen énekeljük el a Himnuszt. Tisztelt Jelenlévők! Területünkön 75 éves tevékenység után a 2013 évben bezárták az utolsó, a Halimba II, Dél-nyugat bauxitbányát. Idézet a HUNGALU – Bányamérnöki Alapítvány Kuratóriuma 2013 május 23-i ülésének jegyzőkönyvéből „ A kuratórium elnöke kezdeményezte, hogy a Kuratórium támogassa a bauxitbányák emlékének megőrzésére a volt Bakonyi Bauxitbányáknál és a volt Fejér-megyei Bauxitbányáknál emlékhely létesítését. Az elnök felhatalmazást kért, hogy a Kuratórium nevében eljárhasson a Magyar Alumíniumipari Tröszt által létrehozott Alapítványok testületeinél az emlékhely létrehozásához szükséges anyagi támogatások biztosítása érdekében. A Kuratórium a javaslattal egyetértett és felhatalmazta elnökét a kezdeményezés megszervezésére” – eddig az idézet. Köszöntöm Dr. Varga Józsefet az Alutröszt volt bányászati igazgatóját, a HUNGALU –Bányamérnöki Alapítvány Kuratóriuma elnökét, - és a Miskolci Egyetem tanévnyitója miatti távollétükben is - Dr. Bőhm József egyetemi tanárt, Prof. Dr. Kovács Ferenc akadémikust, Kovacsics Árpádot a MAL Zrt. volt vezérigazgató-helyettesét, Prof. Dr. Somosvári Zsoltot a Kuratórium tagjait, akik egyetértettek az elnöknek az emlékhely megvalósítására vonatkozó kezdeményezésével. Továbbá köszöntöm az emlékhely létrehozását támogató Fekete István urat az EOSZÉN Kft ügyvezetőjét. Szintén köszöntöm Tóbel Jánost Halimba község polgármesterét, valamint a megemlékezésen résztvevő települések polgármestereit. Nyirád község polgármesterét Sarkadi Nagy Andrást, Szőc község polgármesterét Németh Balázst, Taliándörögd község alpolgármesterét Hoffner Tibort.
Köszöntöm Orbán Tibor-t a Bakonyi Bauxitbányák nyugalmazott műszaki vezérigazgató-helyettesét és a bányaüzemek volt vezetőit, a rendezvényünkön megjelent volt bauxitbányászokat és hozzátartozóikat, valamint a volt ALUTRÖSZT Bányászati Igazgatósága, az ALUTERV, a Bauxitkutató Vállalat és Bányászati Aknamélyítő Vállalat képviseletében megjelenteket, minden kedves résztvevőt. Tisztelt Jelenlévők! Napjainkban a bányász hagyományok jegyében a bányász településeken megemlékeznek a bányásznapról. Kérem, hogy hallgassuk meg Petőfi Sándor „Bányában” című versét Kulcsárné Horváth Gabriella előadásában. Ezer ölre vagyok idelenn a Föld ölében, Hol az ősi örök éj tanyázik Vadsötéten. A kis lámpa reszkető sugára Félve néz a zordon éj arcára, Mint a sasra a galamb. Ezer ölre a virágoktól s a Napvilágtól, Ezer ölre! tán már a pokol sincs Innen távol; Vagy már benn is vagyok a pokolban? Benne, mert a sátán háza ott van, Ahol az arany terem. Bányaszellem, sátán, kincs királya, Mit adsz értem? Mennyit adsz, ha szívemet tenéked Eligérem? Alkudjunk meg, jöszte, bányaszellem, Most ez egyszer volt lejőni kedvem, Vagy látsz többé vagy soha. Vártam, vártam, és hiába, mert a Kincs királya Bennmaradt a sziklák tömegében, Ki nem álla. S mért nem állt ki? miért nem jelent meg? Csak azért, mert tudta, hogy enyelgek, Hogy szívem nem eladó.
Nem, szivem nem eladó, e szívnek nincsen ára, Nem megy az be a hatalmasoknak kincstárába... széjjelosztom én a szegénységnek, kik kunyóban és útfélen élnek, köztök ingyen osztom szét.
Felkérem Székely Jenő urat a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete Elnökség tagját, a Bauxitbányász szakszervezet vezetőjét a Bányásznapi köszöntés elmondására. Jó szerencsét! Tisztelt Ünneplők! Nagy megtiszteltetés számomra, hogy itt most én is mondhatok néhány gondolatot a bányásznap alkalmából. Bányásznap. Ha e szót meghalljuk, sok gondolat kavarog egyszerre az agyunkban. Emlékek, barátok, munkatársak, a dolgos mindennapok, fiatalságunk. Évszázadokon át a különböző bányavidékeken más-más időpontban ünnepelték a bányászok szakmájuk megbecsüléseként ezt a napot, legtöbb helyen december 4én, Borbála napon tartottak ünnepeket. 1951-ben az akkori kormány törvénybe foglalta, hogy az 1919. szeptember 6-i tatabányai csendőrsortűzre emlékezve szeptember első vasárnapja legyen a Bányásznap. Ezzel is kifejezve a társadalom elismerését a bányászat presztízse iránt. Immár 65. alkalommal ünnepeljük e napon a bányásztársadalmat. 65 év hosszú idő. Az ünnepek tartalma, mondanivalója gyakran változott. Más volt az ötvenes évek bányásznapja, mikor a széncsatákról szólt, más amikor a hatvanas évek végén a szénbányászat visszafejlesztése történt. Más volt a Bauxitbánya által szervezett 50-es 60-as évekbeli bányásznap Nyirádon vagy Halimbán, és más a 70-es 80-as évekbeli Tapolcai és Viszló-völgyi bányásznapok hangulata.
Az 1990-es évek elején a politika arra törekedett, hogy a szeptemberi bányásznapot megszüntesse. Szerencsére nem így történt. A bányásztársadalom kitartott mellette és jól döntött mikor ragaszkodott a szeptemberi bányásznaphoz és természetesen a Szent Borbála tiszteletéhez is. Azóta is jól megfér a lelkünkben mindkettő. Tisztelt Ünneplők! Az elmúlt több mint hat évtized arról szólt, sorra zárták be a bányákat. Szénmedencék szűnnek meg, maradnak bányák nélkül. Jó ideig azt hittük, hogy ez csak a szénbányákat érinti. Sajnos nem így történt. Jóllehet a bauxit előfordulásából adódóan itt is voltak úgynevezett lencsebezárások, de arra soha nem gondoltunk, hogy végleg megszűnik térségünkben a bauxitbányászat. Csalódnunk kellett, 2013 tavaszán bekövetkezett. Tisztelt Ünneplők! Tisztségemből adódóan számtalan bányavidéken megfordulok, és azt tapasztalom, ahol több éve vagy évtizede megszűnt a bányászat, a helyiek őrzik a bányász emlékeket, hagyományokat s újabb emlékhelyeket hoznak létre. Ezért úgy gondolom, nagy tisztelet illeti meg azokat, személy szerint Varga Józsefet aki megálmodta ezt az emlékhelyet és Tóbel János polgármester urat, aki az ügy mellé állt és mindazokat, akik tevékenyen részt vettek a megvalósításában. Azt szokták mondani, csak az hal meg akit elfelejtenek. Soha ne felejtsük el hogy a bauxitbánya mit adott a környéknek, s személy szerint nekünk. Köszönöm, hogy itt lehetek, köszönjük, hogy itt lehetünk, s együtt ünnepelhetünk és emlékezhetünk barátokra, munkatársakra, a dolgos mindennapokra és fiatalságunkra. Köszönöm a figyelmet! Ének- és Zenekar: Tisztelet a bányász szaknak
Térségünkben a bauxitkutatás már az 1920-as, 30-as években megkezdődött, de bányanyitásra a Nyirád-térségben 1938 évben, Határvölgy-i területen 1943 évben került sor. Hogy mit jelentett a bauxitbányászat a települések számára erre Tóbel János polgármester emlékezik. Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Vendégeink! Amikor én iskolás voltam itt a halimbai iskolában, a hetedikes földrajzkönyvbe az volt írva, hogy Közép-Európa legnagyobb bauxitbányája Halimbán működik. Ezt meg is tapasztaltam, mikor 1983. augusztus 1-én először munkába léptem. Itt Halimbán, a Halimba III. bányaüzemnél. Talán akkoriban volt a csúcson az üzem, évi 900 000 tonna körüli bauxit kitermeléssel. A bánya nem csak megélhetést jelentett, de hírnevet is hozott a falunak. Az 50-es évek végén a cseresi kutatásoknál avar kori sírokra bukkantak, melynek során 450 sírt tártak fel Török Gyula régész irányításával. 10 évvel később 932 db kora magyar kori sírt találtak a X – XI. századból. Halimba neve ezzel is ismertebbé vált.
Őseimtől hallottam, hogy környékünkön a bauxitkutatás – a kézi hajtású fúrógépek, és a motoros gépekhez a víz-szállítás milyen sok embernek adott munkát. Környékünkön a bányák nyitása előtt a vidéki szegénység, a napszámos élet volt a jellemző. A települések, az utak, az utcák, iskolák szegényesek, közművek, és burkolt utak nélküliek voltak. Az elektromos energia ellátás, közvilágítás csak részleges volt. Az 1940-es évekig, míg csak a mezőgazdaság nyújtott megélhetési lehetőséget a település lélekszáma 600-640 fő körül mozgott. A falu fejlődése a bauxit bányászat megindításával, nagyságrendekkel nőtt. Az 1950-es évektől 2013-ig Halimba neve összeforrt a bauxitbányászattal. A bánya 100 db összkomfortos szolgálati lakást épített a dolgozóinak, ez ennyi családnak jelentett letelepedési lehetőséget, és megélhetést. Ez a fejlesztés magával hozta az intézményi háttér bővítését is, iskola, óvoda, orvosi rendelő épült. Ez időben korszerű lakások, legényszállók, épültek még Nyirádon, Határvölgyben, majd a 60-as évektől Tapolcán is. Ettől az időtől Tapolca város fejlődése a jellemző, ahol korszerű lakások, legényszálló, garzonház, étterem, Munkás Művelődési és Továbbképzési Központ (MMTK), sportpálya épült. Összességében több, mint 2000 lakás készült Nyirádon, Tapolcán, Halimbán. A nem központi településeken a vállalat lakásépítési támogatást nyújtott a dolgozóknak a saját családi házak építéséhez A korszerűsített közút-hálózat javította a közlekedés lehetőségeket. 1972- ben Mohos József tanító úr írt egy 20 oldalas összefoglalót a Halimbáról. Ebben az anyagban büszkén írja, hogy 63-65-ben a lakosság szám elérte az 1300-at, és olyan korszerű üzletsort építettek, hogy hozzánk jártak a közeli Ajkáról is a ruházati és a vasboltba is vásárolni az emberek. Szinte nincs olyan család Halimbán, akinek ne lenne valamilyen módon köze a bányászathoz. Gazdasági okok miatt 2013. március 26-án befejeződött a bányászat Halimba környékén. Községünk vezetésének meggyőződése, hogy a halimbai bauxitbányászat jelentősége a falu életében kötelez mindannyiunkat arra, hogy emlékét megörökítsük és megőrizzük. Van már annak kilenc éve is mikor ezeket a gondolatokat tettek követték. 2006-ban egy bányászati gyűjtemény kialakítását kezdte el az Önkormányzat. Mráz Attila, akkori alpolgármester úr lelkes csapatot verbuvált maga köré, akik hétvégeken társadalmi munkában dolgoztak. Elképzeléseinket a MAL RT és a Bakonyi Bauxitbánya Kft. maximálisan támogatta. Anyaggal, erővel, szakmai segítséggel.
A bánya támogatásával kivitelezésre került a bemutató vágatszakasz, itt a Polgármesteri Hivatal épülete alatti pince részen. Továbbá egy emlékművet állítottunk azoknak, akik az elmúlt 60 évben üzemi balesetben életüket vesztették Halimba, Nyirád, Szőc térségében. 2008-ban egy bányászati Emlékhely készült a malomvölgyben, szintén a Bánya támogatásával. Új helyzet teremtődött a bányászat 1990 után visszafejlesztésével, majd a bányák bezárásával. Ebben az új helyzetben kell a településeknek megtalálni a tovább élés lehetőségét. Ami részben sikerült, már a települések nem néptelenednek el, talpon maradtak és megkísérlik megalapozni a jövőjüket. TISZTELET A BÁNYÁSZATNAK, TISZTELET A BÁNYÁSZOKNAK! JÓ SZERENCSÉT! Felkérem Varga Józsefet a bauxitbányászatra emlékező beszédének megtartására. Tisztelt Jelenlévők! Köszönöm, hogy eljöttek/eljöttetek és együtt emlékezhetünk a Dél-Bakony bauxitbányászatának elmúlt 75 évére, ifjúságunkra és felnőtté válásunkra. Radnóti Miklós költő írta: Nem tudhatom, hogy másnak e táj mit jelent, nekem a szülőhazám. A jelenlévők többsége személyes ismerős, tudjátok én itt láttam meg a napvilágot, itt végeztem az általános iskolát, itt kezdtem dolgozni. 1951 - ben a halimbai, szőci, nyirádi gyermek társaimmal együtt építettük a határvölgyi rakodót. Majd a diákéveim alatt a halimbai, nyirádi üzemeknél dolgoztam. Az Egyetem elvégzése után a Bakonyi Bauxitbányához kerültem és olyan munkakörben tevékenykedtem, hogy minden bányaüzem létesítésénél közreműködtem. Valamilyen élmény, emlék fűz a Határvölgy, a Félix, a Nyireskút, a Cseres, a Halimba II, Malomvölgy, Halimba III, Kislőd, Iharkút, a Nyirád-Izamajor I, Darvastó, Dültnyire, Izamajor II, Deáki, Csabpuszta bányákhoz.
15 évet a Bakonyi Bauxitbányánál dolgoztam, majd az ALUTRÖSZT-nél folytattam és a munkabiztonsági, foglakozás egészségügyi kutatásaim révén átkerültem a „foglalkozás-egészségügy szakterület”-ére és jelenleg is az Országos Tiszti- főorvosi Hivatal foglalkoztat. Tisztelt Jelenlévők! A bányászat, mint iparág ősrégi, egyidős a mezőgazdasággal, hiszen a földműveléséhez az szerszámokat, eszközöket a bányatermékek felhasználásával lehetett biztosítani. Magyarország a középkorban élenjárt a bányászat területén. Az arany, ezüst, majd más ércek bányászata közel ezer éves múltra nyúlik vissza. Nem véletlen, hogy a bányászati felsőoktatás bölcsője Magyarországon (Selmecbányán) volt. De még ennél is jelentősebb, hogy a balesetet szenvedettek és hozzátartozóinak megsegítésére, a XV. században saját adakozással létrehozott ún.”bányásztársláda” intézménye – szintén magyar kezdeményezés – és ez alapozta meg világméretekben a társadalombiztosítás rendszerének kialakítását.
A bányászok embert próbáló tevékenysége megihlette a költőket (Petőfi, József A, majd Benjamin L, Szepesi Zsuzsanna és mások), az írókat (Jókai Mór: Fekete Gyémántok), zeneszerzőket (Mózárt: Varázsfuvola című operája), számos film készítőt. Tisztelt Emlékezők! Az „emlékezés” egy lelkiekben gazdag, összetett fogalom. Javaslom, hogy most a többségében pozitív hatásokra koncentráljunk. A bauxit, mint ásvány, ipari felhasználása csak a XIX. századra nyúlik vissza, ebből is következően a bauxitbányászat, mint szakma is „mostohagyerek” volt, mind a gazdaság, mind a társadalmi elismerés, mind a tudomány területein – az ország bányász létszámának alig 3 %-át foglalkoztatta. A magyar bauxitbányászat 1926-bam Gánton kezdődött. Területünkön a Nyirád térségében 1938 évben, a Határvölgy-Félix-bányán 1943-tól volt bányászat. A II. világháborút megelőző, majd alatti évek adtak lendületet a fejlődésének elsősorban a hadi-iparhoz kapcsolódó bauxit export révén. A bauxit előfordulások megismerése, a sekélyebb települések kitermelése gyors fejlődést alapozott meg. Vadász Elemér, Alliquander Endre, majd Bárdossy György megjelenése az idősebb korosztály emlékeiben az intenzív bauxit kutatások kezdetét jelezhetik. Hogy mit jelentett a bauxitbányászat a településeknek erről hallottunk a Tóbel János polgármester megemlékezésében, de mit jelentett a korábbi, ahogy mondták „nincstelen” szegény-sorsú, szakma nélküli, napszámos embernek, mit jelentett az országnak, mit jelentett a szakmának, a tudománynak erről illik megemlékezni. Mit adott a bauxitbányászat az embernek Elsődlegesen szakmát – a kezdeti, a bányászat műszaki szintjéből következően a kézi műveléshez igazodóan a csillés, segédvájár, vájár, robbantó-mester szakmákat, később a gépesítés elterjedésével a gépész, a villanyszerelő, műszerész, majd informatikus foglalkozások széles körét. De legalább ennyire értékes az együtt, egy-csapaton belüli fegyelmezett munkavégzés, az emberi egymásra utaltságából eredő összefogás, az együttegymásért érzett felelősség kialakulása, ami társadalom formáló erővé vált, életek végig kitartott. A bauxitbányászat lehetővé tette az emberek számára a művelődés, kulturálódás, sportolás, a hazai és külföldi üdülés (Csehszlovákia, NDK, Lengyelország, Jugoszlávia) lehetőségét. Mit adott a bauxitbányászat az országnak A bauxit az alumínium alapanyaga, ebből következően az ipari igények – kezdetben - a II. világháborúhoz kötődtek. A német és svájci tulajdonú cégek a hadiiparnak szállítottak. Az 1950 előtti társaságok államosítása után indultak el a polgári célú alumínium fogyasztást lehetővé tevő fejlesztések, amelyekhez az alapot az eredményes bauxitkutatás teremtette meg.
A mérsékelt, majd folyamatosan növekvő hazai igények kielégítése mellett nemzetközi bauxitszállítási egyezményeket – mint a magyar-csehszlovák (Zsiár), magyar- NDK (Lauta) kötöttek. A magyar-lengyel timföld egyezményt követte az 1962 évben megkötött magyar-szovjet timföld-alumínium egyezmény. Ez egy gazdasági alapú megállapodás volt, gazdasági észszerűségen alapult. Magyar részről a bauxitvagyon hasznosítás és a timföldgyártás, majd alumínium feldolgozás fejlesztése, szovjet részről a kihasználatlan és olcsó villamos energia hasznosítás gazdasági érdeke találkozott. Az egyezményekhez kapcsolódó fejlesztések révén a világ 8. bauxittermelő országa lettünk, a timföld termelésünk meghaladta az évi 800 ezer tonnát. A folyamatosan növekvő bauxittermeléshez –ami a területünkön meghaladta a 2 millió tonna/év szintet – 70 településről szállítottuk a több mint 2000 dolgozót. Az 1963 évben létrehozott Magyar Alumíniumipari Tröszt 16 vállalata 22 ezer főt foglalkoztatott - ami a beszállítók, és családtagok figyelembevételével – 100 150 ezer ember képviselt és biztosított számukra megfelelő anyagi jólétét. Az Aluipar az ország első három deviza kitermelőjévé vált és a 70-80-as években évenként 40 - 50 Md. Ft-tal járult hozzá a gazdaság bevételeihez. Mit adtunk a szakmának A területünkön a bauxitbányászat kezdeteire szakember hiány volt a jellemző. A más bányaterületekről átirányított szakemberek, - mint Téczeli Béla, Boros János, Brauner Ferenc, Kivir Róbert, de fizikai dolgozók is – közreműködése segített az első lépések megtételénél. De folyamatosan felnőtt a saját szakember gárda, akik a bauxit tulajdonságait megismerve, a technikai fejlődés lehetőségeit kihasználva dolgoztak a bányafeltárás és termelés gépesítésén a nehéz fizikai munka csökkentése és a termelékenység növelése érdekében. A kizárólagos kézi jövesztést, a csákányozást kiváltatta a sűrített levegős fejtőkalapács és fúrógép, a kézi rakodást a sínen mozgó, majd gumikerekes rakodógépek, amely idő után mondhattuk, hogy nyugdíjba ment a csákány és a lapát. A szakmai ismeretek bővülésével erősödött a műszaki fejlődés iránti igény, amely a vágatbiztosítások, a fejtési rendszerek korszerűsítése terén volt eredményes. A dízel rakodó/szállító gépek felhasználásával és a szalag-szállítási rendszerek meghonosításával a 1970-es években nyugdíjba került a bányacsille is. A fejlesztések eredményeként jelentősen mérséklődött a nehéz fizikai munka aránya és 8-10-szeresére nőtt a termelékenység. Az elért eredmények mögött a vállalat és üzemek vezetésének munkája is meghatározó volt. Nyirádi vállalatnál Szabola Károly, majd Kanizsai József, Halimbán Mezős László volt az igazgató, majd a Nyirád-Halimba összevonást követően Kanizsai József és dr. Fazekas János volt az első számú vezető.
A főmérnöki/műszaki helyettesi posztokat Nyirádon Vajk Miklós, Gebhardt János, Halimbán Bányai Bálint, majd az összevonást követően Almási István, Schäfer Henrich, Solymos Mihály, Szepeshegyi István és Orbán Tibor töltötték be. Természetesen a vezetők tevékenysége mellett sok kiváló szakember munkája is említést érdemelne, ezek közül csak az 1954 évben Kossuth-díjban részesült Albrect József (mindannyiunk Basa-bácsija) mellett a számos elismerésben részesült Bardon József, Rompos József, Ihász Ernő, Magyar János, Kovács László, Draskovics Imre, Kustos Károly, Tilger István, Krámli Lajos nevét említem, ami sokak számára ismerősként hangzik. A bauxitbányászatban végzett munka rangját érzékelteti a „bauxitos dinasztiák” kialakulása, a Buzások, Bakosok, Tulokok, Inhofok, Einhingerek, Szarkák, Vajaiak, Tóbelek családjaiban többen, ezen szép szakma művelői lettek. A 70-es években már kialakult a bauxitbányászat szakma rangja, ami a megmutatkozott a felső szintű elismerések terén is. A bauxitbányászat műszaki fejlesztése/gazdaságos működtetése terén elért eredmények elismeréseként 1978ban Iski Károly a Fejér-megyei Bauxitbányák igazgatója, Kanizsai József a Bakonyi Bauxitbányák igazgatója és Stubnyán István az Alutröszt bányászati igazgatója megosztott Állami Díjban részesült. Természetesen a szakemberek hozzáértésének, újításainak, szabadalmi bejelentéseinek eredményei nagyban járultak hozzá az elért sikerekhez. A bányászat sajátossága, hogy egy-egy bányaterület lehatárolt érc vagyonát kitermelik és a bánya bezárásra kerül – ez a szokványos gyakorlat. Nem ez történt a vízföldtanilag sajátos településű Nyirádi területeket illetően, ahol a hagyományos vízvédelmi módszerek alkalmazása nem vezetett eredményre. A szakterületen jártas tervezőnek, kutatóknak az aktív-víznívó süllyesztésére vonatkozó javaslatait, amelyek a vízaknás-vízvágatos rendszer mellett a fúrtaknás-búvárszivattyús rendszerre vonatkoztak a Nehézipari Minisztérium javaslatára az Országos Tervhivatal jóváhagyott, biztosította a beruházás fedezetét. A nemzetközileg is újszerű víznívó süllyesztés lehetővé tette a területen a bauxit termelését. Az eljárásért Pohl Károly az ALUTERV igazgatója 1975 évben Állami Díj elismerésben részesült. Az aktív-víznívó süllyesztés módszere – a bauxit termelés lehetővé tétele mellett biztosította a térség (Ajka-Pápa, Tapolca és a Balaton térsége, Sümeg és környéke, Nyirád és Halimba) ivóvíz ellátását is. Sajnos a víznívó süllyesztés térségi hatásai miatt – a hazai szakember-gárda véleményének figyelembe vételét mellőzve, és az előkészített nemzetközi (kanadai, német tudós szakemberek) szakvélemény elkészítésének megakadályozásával – a Kormány 1989 április 21.-én döntött a Nyirád térség bányászatának bezárásáról és a bányászati célú vízemelés leállításáról.
Az Aluipar 1996 évi privatizációját követően a bauxitbányászat folyamatosan visszafejlődött és 2013-ban bezárták az utolsó bauxitbányát. Mit adott a bauxitbányászat az oktatásnak és tudománynak A jövőre 90 éves hazai és a 75 évig működő térségi bauxitbányászat minden területen hozott a jövő – így az oktatás és tudomány számára hasznosítható eredményeket. A „Karszt-bauxitok” és a „Bauxit-prognózis” és vállalati, tröszt központi kiadású könyvek mellett a főállású és meghívott egyetemi oktatók tantervek szerinti órái, eseti meghívott előadók, felkért bauxitos szakemberek előadásai révén lehetővé vált, hogy a hallgatók a speciális bauxitbányászati témákkal megismerkedjenek. Hogy megemlékezésemet a bauxitbányászat megszűnésén túlmutató, egyértelműen pozitív jellegű, a tudomány számára perspektivikus témával fejezzem be –megemlítem, hogy a hazai bauxitbányászatban, konkrétan a 1986 évben a Halimba III bányaüzemben a 15-ös csapat közreműködésével kezdődtek meg a munkavégzés élettani hatásainak, munkavégzés alatti fiziológiai mérésekkel történő megállapítását célzó kutatások. – majd 1988-89 években az Izamajor II 4-es csapat és a Csabpuszta 7-es csapat közreműködésével folytatódtak, és az ország más üzemeiben 1500 fő közreműködésével elérték a 6000 műszak mérés számot. A módszer hazai és nemzetközi elismertetésénél minden esetben szerepel, hogy a megalapozó vizsgálatok a magyar bauxitbányászatban kezdődtek. Mindezekért ezúton is kifejezem köszönetemet az említett csapatokon dolgozóknak, valamint az üzem-egészségügyi szolgálatok asszisztenseinek és orvosainak, valamint az üzemi közreműködőknek. „Férfimunka” volt. A bevezetőmben említettem, hogy az emlékezés gazdag-tartalmú, lélek-melegítő fogalom - ha netán tőlem kérdeznék, hogy mire emlékezem az elmúlt negyvenötven év után a sok-sok megélt élményből, akkor a „három a magyar igazság” elvét figyelembe véve 1. a Halimba III bánya üzembehelyezésére, amikoris az első magas szintű, állami kitüntetésben részesültem 2. a Halimba III, Izamajor II és Csabpuszta üzemben megkezdett élettani kutatásokra, amelyek megalapoztak egy nemzetközileg is elismert tudományos kutatási irányt 3. hogy a több mint 40 év alatt a tervezés, a bauxitkutatás, a termelés és kereskedelem, valamint a Tröszt központban dolgozó sok-sok tenniakaró, alkotni vágyó kollégával, szakemberrel, VELETEK együtt dolgozhattam.
Tisztelt Emlékezők! Ne felejtsük a kemény munkát, amit végeztünk, ne felejtsük, amit magunknak, az egyes településeknek, az országnak, a szakmának és tudománynak alkottunk, minderre emlékezni kötelességünk. Ennek ad maradandó emléket a ma, itt felállított, szerény emlékhely. Költői idézettel kezdtem és Széchenyi szavaival fejezem be: az élet csak úgy érthető, ha visszatekintünk, de csak úgy élhető, ha előre nézünk. Köszönöm, hogy megjelentetek és együtt emlékezhettünk! Megköszönöm Gróf Emesének a rendezvény szervezésében nyújtott közreműködését. Köszönöm a megtisztelő figyelmeteket! Az emlékbeszédből is hallhattunk a bányászok nehéz, embert-próbáló munkájáról, a munkafeltételekről és a természeti erők kiszámíthatatlanságáról. Így volt ez a bauxitbányászok esetében is, minden közel 2 millió tonna érc kitermelése egy ember életét követelte. Emlékezésként hallgassuk meg: Ének- és Zenekar: Imhol a föld alá megyünk kezdetű dalt Hallgassuk meg Szepesi Zsuzsanna Bányászhősök című versét. A verset előadják: Kulcsár Eszter és Szőke Péter a Szalai Miklós Általános Iskola tanulói. Felkészítő tanár: Györkösné Baráth Anikó Hős vagy apa, bányász voltál - föld mélyében harcoló nem fakíthat érdemeket semmiféle álnok szó. Most már értem, mért búcsúzott tőled mindennap anyánk, miért kérted elváláskor, nagyon vigyázzon reánk; miért állt ő a kapuban integetve, míg csak lát; így véste a tudatába alakodat és a mát; hogyha holnap nem jönnél meg, őrizhesse a képed, mert a bányász ott a mélyben veszély útjára lépett.
Titkon tudta, minden óra lehet, hogy az utolsó, a beomló fejtés alatt szénből válhat koporsó; mégis haladt, csak előre, kitartóan csapata: bányászszíve, bátorsága, becsülete akarta! Hős vagy apa, bányász voltál, föld mélyében harcoló, dicsőség`tek ezért örök, és vigyázza igaz szó!
Emlékezzünk meg a területünkön működött bányabalesetben elhunytakról közben „harang-játék”
bauxitbányáknál
Buzás Kálmán vájár 1949
Török Ferenc vájár 1951
Molnár Károly lakatos 1953, Nyirád -bánya
Máté Erzsébet segédmunkás 1954, Iparvasut
Tulok László gépkezelő 1954, Nyirád-bánya
Németh Dezső bányamérnök 1954, Cseres-bánya
Molnár István csillés 1955, Nyirád bánya
Hoffman József rakodó-munkás 1955, Nyirád bánya
Nagy B István csillés 1956, Cseres bánya
Freiberger József vájár 1957, Cseres bánya
Farkas József vájár 1957, Nyirád bánya
Grünfeld József segédmunkás 1957, Darvastó bánya
Orbán Ferenc csillés 1958, Határvölgy
Redler László vájár 1958, Szárhegy-bánya
Galambos István fékező 1958, Határvölgy
Szabó Pál vájár 1959, Cseres bánya
Radics István csillés 1963, Darvastó bánya
Orbán Ferenc lakatos 1963, Darvastó bánya
Bolla Sándor vájár 1963, Izamajor I
Németh János vájár 1967, Halimba II
Varga Károly vájár 1964, Malomvölgy Bányászati Aknamélyítő Vállalat Szücs Ernő vájár 1967, Halimba II
Vass Károly frontmester 1969, Halimba II
Magyar Péter robbantómester 1969, Cseres bánya
Hajgató János vájár 1969, Halimba II
Schwarz János vájár 1970, Halimba II
Tóth Tibor gépkocsi döntős 1971, Iparvasút
Wágner Rudolf bányaács 1971, Kislőd bányaüzem
Bognár Ferenc csillés 1972, Dültnyires bánya
Fábián Ernő vájár 1973, Halimba III
Csiszár Gyula bányaács 1975, Izamajor II
Rank Károly vájár 1976, Halimba III
Kávai János vájár 1977, Darvastó bánya
Nagy Géza vájár 1978, Deáki II bánya
Tóth László vájár 1979, Halimba III
Hanczvikkel István vájár 1980, Halimba III
Vajai József vájár 1980, Halimba III
Henn János vájár 1980, Halimba III
Szatmári Lajos vájár 1987, Halimba III
Faragó András csillés 1988, Deáki bánya
Csonka István vájár 1990, Izamajor bánya
Orbán Kálmán vájár 1991, Halimba III
Torma László fúrómester 1999, Kutatási üzem
Felkérem Tóbel János-t és VargaJózsef-et az emlékhelyről a lepel levételére.
Az emlékhely koszorúzása következik: Koszorút helyeznek el: a HUNGALU Alapítványok képviseletében Dr. Varga József az Önkormányzat képviseletében: Tóbel János, és Vajai Gábor képviselő úr a Bányász Szakszervezet képviselői Székely Jenő és Tóth Imre a volt Bakonyi Bauxitbánya műszaki vezetői Orbán Tibor, Mérai Károly, Toronyi Kálmán,
Az emlékhely létrehozásában közreműködő bauxitbányászok képviselői: Mráz Attila és Kukla Péter
A bányabalesetben meghaltak emlékhelyén koszorút helyeznek el: Hanzvikkel Istvánné Szabó Jánosné (Freiberger Katalin) Tisztelt Vendégeink! Köszönjük a támogatóinknak, hogy hozzájárulásaikkal lehetővé tették az emlékhely létrehozását, köszönjük a Mráz Attila szervezésében létrejött csapatnak, hogy önként vállalt munkájával hozzájárult a megvalósításához. A helyiek részére az emlékek megőrzése, az emlékhely gondozása hárul. Felelősségünk gróf Széchenyi István gondolatán alapul, amely szerint „Ha tudni akarod, hogy egy nemzet mennyire becsüli meg a múltját, nézd meg a temetőt”. – a halimbai temető kulturált, rendezett, méltó nyughelye a hozzátartozóinknak, legyen ez így az emlékhely esetében is. Köszönjük a rendezvényünkön való részvételüket, tisztelettel meghívjuk Önöket a Kultúrházban tartandó vendég-fogadásra, ahol pohárköszöntőt mond Tóbel János polgármester. Befejezésül hallgassuk meg az Ének/Zenekar előadásában elhangzó: Bányász himnusz-t.
