TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ Budapest Terézváros Tóth Aladár Zeneiskola kiadványa

TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ Budapest – Terézváros Tóth Aladár Zeneiskola kiadványa 6. évfolyam 1. szám

M UZSIKÁLÓ K ODÁLY K ÖRÖND 125

ÉVE SZÜLETETT

K ODÁLY Z OLTÁN

2007. december

BEKÖSZÖNTÔ

Kedves Olvasó! Pár nap és vége a jubileumi Kodály-évnek. Vajon mire figyeltünk fel, mit emelt ki ez az év? Többet énekeltek gyermekeink, „...méltóképpen élünk már a zenével”? Meggyôzôdésünk, hogy a hétköznapokban a zene aktív mûvelése növendékeink számára biztosan megteremti a kodályi gondolat elsô felét: „Boldogabbak lesznek ôk...” Közös felelôssége ez a felnôtt társadalomnak. Szülônek, tanárnak, iskolának, iskolafenntartónak. Miként valósult meg ez a nyári szünetben vagy az új tanév I. félévében, arról olvashatnak e számunkban. Zenei táborról, a gitárzenekar szlovákiai útjáról, melyre a pozsonyi Harmónia Ifjúsági Zenekar meghívására került sor, akik vendégeink voltak a IX. Európai Ifjúsági Zenei Fesztiválon. Tanácskoztak diákjaink, és kortárs zeneszerzôk voltak vendégeink a cimbalom tanszak meghívására. Tanulhatunk tiszta szívvel énekelni Pallagi Judittól. Iskolánk névadója jubileumának ünneplésére készülünk. Különleges élmény volt hallgatni Kossuth-díjas zongoramûvészünket, Vásáry Tamást személyes élményeirôl, tapasztalatairól, Tóth Aladárról. Emlékezzünk, ünnepeljünk együtt a Zeneakadémián – a már hagyományos februári hangversenyünkön – 2008. február 17-én délután fél négy órakor. E közben az iskola hétköznapjaiban sok olyan esemény történt, melyek meghatározzák jövôbeni mûködésünk lehetôségeit. A tanévkezdés után – szeptemberben – döntött Terézváros Képviselô Testülete arról, hogy mint fenntartó, Terézváros önkormányzata pályázatot nyújt be iskola felújításra, az új helyszín – Erkel Ferenc Általános Iskola, Szív utcai épület – kialakításához. Örömmel számolunk be róla, hogy befejezôdött iskolánkban a minôsítési eljárás. Várjuk a minôsítô testület határozatát – 2007. dec. 31-ig –, melyben a minôsített vagy a kiválóan minôsített iskola címet nyerhetjük el. Az elnyert cím majd kötelez. De semmi nem ösztönözheti jobban iskolánk munkáját, mint 104 éves múltunk értékeinek megtartása. Hagyományokat csak közösségek tudnak létrehozni. Az ünnepi alkalmakkor megszólaló zene, a közös éneklés mind hagyományteremtés, hagyományôrzés, függetlenül attól, hogy tanszaki hangversenyen, zeneakadémiai koncerten vagy családi összejövetelen hangzik el. E koráldallammal is kívánunk minden kedves Olvasónknak, diákoknak, szülôknek, támogatóinknak, békés karácsonyt, boldog, sikeres új esztendôt: Magyar Margit igazgató

TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ

1

JUBILEUM

ÉVFORDULÓRA KÉSZÜLÜNK

TÓTH ALADÁR (1898–1968) „…Életünk hajnalán mindnyájan költôk voltunk. Mûvészeknek születtünk. Mikor igazi »született mûvészrôl« beszélünk, tulajdonképpen csak azokra a ritka kiválasztott egyéniségekre gondolunk, akiknek lelkében ez az ôsi költôiség megmaradt és tovább virágzott. – Ezért amiképpen minden gyermekben van valami a mûvészbôl, ugyanúgy minden mûvészben van valami a gyermekbôl. Minden igazi zeneköltô lelkében egy örök gyermek is dalol.” – Tóth Aladár, iskolánk névadója írta ezeket a sorokat Kodály gyermekkarairól szóló elemzô tanulmányában. Írása további részébôl az is kiderül, hogy – bár ô maga gyermekek zeneoktatásával sem foglalkozott – talán az e területen dolgozó zenészeknél is többet tudott a zene nevelésben betöltött szerepérôl, a mûvészetek és a gyermeki lélek kapcsolatáról. Tóth Aladár zenetörténész és zenekritikus, Bartók, Kodály, Ravel, Stravinsky, Schönberg és Webern kortársa volt. Olyan korban élt, melynek nemcsak a történelme volt viharos, de gyökeres változásokat hozott a zenekultúrában is. Kritikái a 20-as és a 30-as évek zenei életének máig nagy történeti jelentôségû dokumentumai: elsôként méltatta Bartók Béla, Kodály Zoltán, 2

Dohnányi Ernô és Weiner Leó, majd a felnövô haladó szellemû ifjabb zenészek mûvészetének értékeit és jelentôségét. 1930–31ben Szabolcsi Bencével közösen szerkesztette a Zenei Lexikon két kötetét, melybe számos cikket is írt. 1946-tól a Magyar Állami Operaház igazgatójaként virágzó Mozart-kultúrát teremtett. A tudományos igényû, de közérthetô zenei ismeretterjesztés egyik legjelentôsebb képviselôje, magánéletében pedig 1937-tôl a 20. század egyik legnagyobb magyar zongoramûvésznôjének, Fischer Annienak (1914-1995) férje és társa volt. Jövôre nemcsak születésének 110. évfordulóját ünnepeljük, hanem halálának 40. évfordulójára is emlékezünk. Munkásságának fôbb szakmai területeit megidézve állítjuk össze a február 17-i ünnepi hangversenyünk mûsorát. A hangversenyt megelôzô néhány napban pedig az ének-, a zongora- és a szolfézs tanszak rendezésében koncertekkel, beszélgetésekkel, elôadásokkal idézzük meg alakját, tevékenységének a múlt század magyar zenetörténetében betöltött szerepét.


Szitha Tünde

JUBILEUM

„ZENÉN TÚL” EGY

Iskolánk történetében 2008 ismét a jubileumok éve lesz. Kettôs jubileumé, melyben 105. tanévünket és névadónk, Tóth Aladár születésének 110. évfordulóját ünnepeljük. A méltó emlékezés nyitányaként különleges élményben részesülhettünk: vendégül láthattuk a tanszakvezetônk, Horváth Vilmosné meghívására hozzánk látogató Kossuth-díjas zongoramûvészt és karmestert, Vásáry Tamást. A rendhagyó tantestületi értekezlet keretében a Fodor teremben hallgattuk a szavakban és zenében „megrajzolt” Tóth Aladár-portrét. A beszélgetéssel eltöltött óráknak egészen sajátos színeze-

KÖZÖS ÓRA

VÁSÁRY TAMÁSSAL

tet adott az, hogy a világhírû mûvész közeli barátságban állt Tóth Aladárral, így számos olyan történetet, személyes élményt, anekdotát mesélt róla, ami még emberibbé tette számunkra ôt, akit mi már nem ismerhettünk. Nemcsak a szigorú szemû zenekritikus, esztéta és operaigazgató elevenedett meg elôttünk, hanem egy humorral teli, melegszívû ember is. Vásáry Tamás csodagyermekként lépett be a zenei világba; elsô koncertjét nyolcéves korában adta. Elmesélte, hogyan élte meg ô mindezt; az akadályokat nem ismerô, ösztönös gyermekbôl hogyan faragott a környezete – és tanárai – egy tudatosan gondolkodó „kisfelnôttet”. Zongoratanulmányait a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Fôiskolán végezte Dohnányi Ernô és Hernádi Lajos növendékeként, majd diplomája megszerzése után Kodály Zoltán asszisztense lett. Hosszú pályája során számos verseny díjazottja volt, ma is ünnepelt koncertzongorista, nemzetközi fesztiválok szólistája; 1993-ban a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara fôzeneigazgatójává és vezetô karmesterévé nevezték


3

JUBILEUM

ki. Játszott sok hírességnek (Horowitz, Cziffra György, Clara Haskil), de akinek nagyságát a legtöbbször említette, és akihez szoros barátság, mély tisztelet is fûzte, az Fischer Annie zongoramûvész, Tóth Aladár felesége volt. A beszélgetés vezérfonala, Vásáry Tamás életének ars poeticája – egyben nemrég megjelent könyvének címe is – az a gondolat volt, hogy mi van „a zenén túl”. Ahogy ô maga írja: „a zenében is az a lényeg, mi van a hangok mögött, honnan jön és hova érkezik. Vagyis a láthatatlan szellemi forrás, amelybôl fakad, az inspiráció és a hangokká vált zenét felfogó emberi közeg, a hallgatóság, az ember, akihez eljut a zenén túli üzenet”. Tehát arra kell nevelni a jövô muzsikusait, hogy ne csak hangok mennyiségével, hanem mögöttes tartalommal is meg tudják tölteni elôadásukat. Vásáry beszélgetés közben többször is odaült a zongorához – hol Beethovent, hol Mozartot játszott –, és most is hallom Beethoven titáni ôrületét a Hammerklavier szonátában, ahogy költôi fantáziával és hangulatokkal teli játéka megidézte ôt. „A zene, ami nem visz át – ha csak kismértékben is – egy ilyen magasabb létállapotba, az számomra nem zene. Mit értek magasabb létállapoton? Azt, amikor túllépünk személyes önmagunkon. Ez történik a vallásos révületben, a magas fokú meditációban, vagy akár a szeretetben, szerelemben való önmagunk feladásában. Amikor a zene hallgatása közben megszûnik bennünk a belsô párbeszéd önmagunkkal.” Virtuális szálként hadd fûzzem ide Tóth Aladár kérdését, melyet egy Fischer Annie-koncert után tett fel: „Hogyan válik a hangok valósága a maga akusztikus törvényeivel, a hangszer húrjaival, kalapácsaival a lélek tolmácsává?” Kívánom, hogy ennek megválaszolását, megvalósítását tûzze ki célul a most zenét tanuló jövô nemzedéke. Vásáry Tamás is ilyen „lélektolmács”. Eljuthattunk vele a zenén túlra, és onnan nemcsak a felidézett zeneszerzôk, de saját bensônk érzelembirodalmába is. És hogy a jubileumok sorát zárjam: szintén 2008-ban ünnepli a mûvész úr a 75. születésnapját. Isten éltesse sokáig! Bagi Andrea zongoratanár 4

Kicsit szokatlan idôpontban, augusztus végén vette kezdetét a balatonszemesi zenei tábor. Zeneiskolásaink lelkesedését az iskolakezdés rémisztô közelsége sem törte meg. A zenélés és a fürdôzés örömének reményében nagy izgalommal indultunk augusztus 22-én a Déli pályaudvarról. A csapat összetétele igen széles skálát mutatott (8-tól 18 évesig mindegyik korosztály képviseltette magát), de ez egy csöppet sem befolyásolta az együtt töltött napok hangulatát, sôt… Szoros barátságok szövôdtek, melyben nagy szerepe volt talán a kamarazenélés, közös, örömteli munkájának is. A mindennapos egyéni hangszeres- és kamaraórák, a zenekari próbák között felüdülést jelentett a Balaton kellemes vize, melyhez hozzájárult az is, hogy az idôjárás kegyes volt hozzánk. Az esték is remek hangulatban teltek: volt hangszerbemutató, filmvetítés, vetélkedô, zenei elôadás Schumannról, melyeken lelkesen, nagy tudásról, gazdag fantáziáról, ötletességrôl számot adva vettek részt a tábor lakói. Az utolsó estén mindenki megmutathatta, mennyivel lett gazdagabb az eltelt hét alatt. Fantasztikus koncert koronázta meg az együtt töltött idôt, egész heti munkánk eredményével megajándékoztuk vendéglátóinkat és a hangversenyre érkezô szülôket. Biztos vagyok benne, hogy mindenki – gyerekek és tanárok egyaránt – örömteli élményekkel gazdagon tértek haza. Reméljük, jövôre is lesz zenei tábor. Kiss Anna szolfézstanár


HÁZUNK

TÁJA

N Y Á R U T Ó Balatonszemesen Víz, jó társaság, zene egész nap SZEMESI TÁBOR 2007 Idén augusztusban én is részt vettem a hagyományokhoz híven megrendezett szemesi zenei táborban. A muzsika egy hétre beköltözött a napjainkba. Fantasztikus élmény volt a kamarazenélés örömének megismerése, és mellette az az érzés, hogy reggeltôl estig valamilyen formában állandóan muzsikáltunk. Tanáraink gondoskodtak a színes programok sokaságáról, persze voltak lazító órák is. Rengeteget pancsoltunk a Balatonban, és természetesen esténként társadalmi életet éltünk. A tábor egyik kiemelkedô eseménye a „zenei vetélkedô”

volt, ahol mindenki nyertesnek érezhette magát. Az RTL Klub forgatócsoportjának látogatása pedig még szorgalmasabb munkára buzdított minket. Rengeteg maradandó barátságot kötöttünk, de amit a legjobbnak tartok az, hogy tanárainkat az eddiginél sokkal jobban megismerhettük, egészen más kapcsolat alakult ki közöttünk, mint az iskola falain belül. Remélem, ismét találkozunk 2008-ban. Blázy Fanni fagottos növendék

Rögtönzött kiállításunk a kézmûves foglalkozásokon született alkotásokból

A REJTVÉNYOLDAL FELADATAINAK MEGFEJTÉSEI I. 1. igen; 2. nem; 3. nem; 4. igen; 5. igen; 6. nem; 7. nem; 8. igen; 9. nem; 10. nem; II. Ablakomba, ablakomba besütött a holdvilág, aki kettôt hármat szeret, nincsen arra jó világ, lám én csak egyet szeretek, mégis de sokat szenvedek az az álnok béres legény csalta meg a szívemet. Dallam: D; B; A; C III. 1. BAROKK 2. ALLEGRO 3. HEGEDÛ 4. OKTÁV 5. TRIOLA 6. HAYDN Kiemelt függôleges sor: KODÁLY


5

ARCKÉPCSARNOK

AZ

ÉNEKLÉS ÖNISMERETRE TANÍT

Beszélgetés Pallagi Judittal Énektanár, a Tóth Aladár Operastúdió vezetôje, a Magyar Énekkultúra Baráti Körének alapító elnöke. Angolul, oroszul, franciául, németül és olaszul is beszél, pályája elején népdalkutatással is foglalkozott. Idén harmicegyedik éve tanít, eddig huszonöt növendéke választotta az éneklést hivatásul, sokan közülük a hangverseny- és operaélet elismert szereplôi. Munkásságáért 1988-ban miniszteri kitüntetést, 1998-ban Németh László-díjat kapott. – Eddig a tények, mögöttük azonban hosszú útkeresés, mozgalmas évek, örömök, kudarcok, további tervek húzódnak. Beszélgetésünk ezekbe enged bepillantani. – Zenész családból származol, szüleid neves zenetanárok, testvéreid is hegedûmûvész-tanárok. Mindebbôl magától értetôdôen következett, hogy magad is zenész legyél? – Nem, sôt hosszú út volt. Érdekes, hogy a családi zenei háttér kezdetben inkább eltérített ettôl a pályától. Nekem ugyanis elég jó érzékem volt a matematikához, és a szüleim nagyon örültek neki, hogy végre van valaki a családban, aki „normális” foglalkozásra is alkalmas. Bár 12 éven keresztül tanultam hegedülni, és már bent volt a jelentkezési lapom a Bartók szakiskolában, a matematika tanárnôm javaslatára végül mégis matematika tagozatos gimnáziumban érettségiztem, és utána elvégeztem a közgazdasági egyetemet. A zene ugyan ez idô alatt is fontos maradt számomra (amikor a hegedülést abbahagytam, zongorázni, majd énekelni tanultam), mégis nagy kerülôvel lettem muzsikus. Mindez persze nem vált hátrányomra, mert abban biztosan igaza volt a szüleimnek, hogy nem lettem volna jó hegedûs, s az énekesi pálya sokkal jobban illik hozzám. – Hogy lettél énekes? – Még gimnazista voltam, amikor a bá6

tyámtól, aki ma a Debreceni Zenemûvészeti Szakközépiskola hegedûtanára és igazgatója, karácsonyi ajándékként egy Schumann-dalkötetet kaptam. Ezt már akkor este elkezdtük blattolni (ô hegedûs létére, nagyon szeretett zongorázni is), s ekkor szerettem bele a dalirodalomba, pedig még semmi közöm sem volt az énekléshez. A második impulzus gyakorlatiasabb volt. Egyetemi tanulmányaim alatt szó szerint belebetegedtem abba, hogy éreztem, nem vagyok a helyemen. Amikor a „hogyantovább”-on gondolkodtam, rájöttem, hogy a hegedüléshez visszatérni már késô. Ekkor nyílt meg a Zeneakadémia tanárképzô tagozatán az énektanszak, így itt végeztem el a magánének, szolfézs- és karvezetôi szakokat. – Mikor kerültél a mi iskolánkba? – Már gyerekkoromban ide jártam. 1961ben, amikor felköltöztünk Gyôrbôl, még 1. Számú Körzeti Zeneiskolának hívták, s minden VI–VII. kerületi általános iskolás gyerek itt tanult zenét. Horváth Lili néni lett a hegedûtanárom, aztán Zacher Anikó (jól emlékszem, hogy a Bajza utcai iskola orvosi szobájában voltak a hegedûóráim), s Dobszay Lászlóhoz jártam zeneirodalomra. Felnôttként 1980-ban, akkori igazgatónônk, Fehér Lászlóné hívására jöttem vissza. Elsô perctôl kezdve jól éreztem itt magam. – Eredményes tanár vagy, kevesen mondhatják el magukról, hogy ilyen sok növendékükbôl lett sikeres énekes. Van-e olyan tanári alapelved, amelyet nagyon következetesen viszel végig? – A személyiséget semmi sem mozgatja meg olyan mélyen, mint az éneklés. Egyszerre három szférát érint bennünk: az ösztönöst, az érzelmit és az értelmit. A skálázással csak a test helyes mûködését alapozom meg A három szférát együtt igazán csak a zenemû tudja

ARCKÉPCSARNOK

geik, akaraterejük, kitartásuk, nemi identitásuk (kamaszkorban ez is nagyon fontos) fejlesztésére. Óriási elônyöm viszont a pszichológussal szemben, hogy mindig van egy segítségem, a zene, mely zseniális közeg, mindig örömet szerez, felfedezést jelent, katalizátorként mûködik. – Hogyan jött létre az Operastúdió? Kezdettôl fogva az iskolához tartozott? – A tanárképzô befejezése után éveken keresztül Hoór Tempis Erzsébet magántanítványa voltam. Ô nagyon nagy súlyt fektetett a kamaraéneklésre, rendszeresen énekeltünk operarészleteket közösen a többi tanítványával. Sokat mesélt nekem arról, hogy amikor Debrecenben tanított, gyakran énekelt együtt a növendékeivel, és elmondta azt is, melyek azok a kisebb-nagyobb mûvek vagy operarészletek, melyekkel el lehet kezdeni a munkát. Az ô útmutatásai nyomán már az elsô munkahelyemen, a második kerületi zeneiskolában elkezdtem ebben az irányban is dolgozni. Elôször Cimarosa Titkos házasságának „veszekedôs” tercettjét tanítottam meg, amibe már az akkori társaságom nagyon beleszeretett. Így jöttem rá, hogy az együtténeklés, a közösen létrehozott produkció milyen nagy megtartó erô. Amikor ide kerültem, jöttek utánam a növendékeim, és folytattuk a közös munkát is. 1985-re megtanultuk, és még abban az évben elôadtuk az egész operát, s ezzel az elôadással indult az Operastúdió története. Tehát kezdettôl fogva itt próbáltunk, a társaság magját pedig a növendékeim és volt növendékeim adták ki, bár késôbb sokan jöttek ide olyanok is, akik már másoknál megalapozott énektudással rendelkeztek. Az Tanítás közben – Bagi Andrea korrepetitor, Pallagi Judit, Szemkeô Martin Orsolya együttes mûködésének új mozgásba hozni. Ez az egyik alapelvem. A másik pedig az, hogy sohasem akarom a saját képemre alakítani a tanítványaimat. A személyiségbe persze bele lehet nyúlni, de csak úgy, hogy az a tanítványaim saját egyéniségének kibontakozását segítse. A kertésznek is figyelnie kell, hogy egy-egy magból paradicsompalánta, tölgyfa vagy fenyô kel ki. Mindet intenzíven kell gondozni, de sohasem egyformán. A zene és azon belül az éneklés a legszebb eszköz arra, hogy a testi-lelki egészséget és az egyéniség pozitív vonásait kibontakoztassa vagy felerôsítse. Többektôl hallottam, hogy a növendékeim nem hasonlítanak egymásra. Ez nagy örömmel töltött el, mert azt jelenti, hogy én ahhoz segítem ôket, hogy igazán egyéniséggé váljanak. – Hogyan kapcsolod össze a hang képzését és a zenei feladatokat? – Az éneklés önismeretre tanít. Egy énektanár a pszichológus feladatát is ellátja, de szerencsére az ô munkájában a diagnózis és a terápia egyszerre jelenik meg. A hangképzés során aktív, pozitív töltésû feladatok segítségével ösztönzöm a tanítványaimat képessé-

7

H AÁZUNK RCKÉPCSARNOK TÁJA

lendületet adott az, amikor már hivatásos rendezôk állították színpadra az elôadásainkat. 1990-ben mi lettünk a „vizsgacsapata” Vámos László operarendezô-osztályának, és a Cimarosa-operát Tímár Béla és Nagy Viktor rendezésében adtuk elô. 1994-tôl éveken keresztül Fehér András rendezte az elôadásainkat, de dolgoztunk Éry Kovács Andrással és Toronykôi Attilával is. Másfél éve Tóth János rendezi az elôadásainkat. – Kik voltak azok az énekesek, akik az Operastúdióból, illetve a Te szárnyaid alól kerültek az énekesi pályára? – Nálam tanult kezdettôl fogva Sudár Gyöngyvér, Boros Csilla, Nyáry Zoltán, ôk azóta mindannyian az Operaház mûvészei lettek, Schöck Atala, aki ugyan nem tagja az Operának, de jelentôs nemzetközi karrierje van, a bayreuthi operaházban is többször fellépett már és kiváló koncerténekes lett. Külföldön él Kozma Péter, aki operarendezéssel is foglalkozik. A növendékeim közül sokan, mint Mocskonyi Brúnó, Regenhart András, Henter Csaba, Bardócz Erzsébet, Gergely Péter itthoni és külföldi hivatásos énekkarokban énekelnek, mások énektanárok lettek. Kívülrôl jött az Operastúdióba Wierdl Eszter (azóta ô is az Opera tagja), sokat énekelt nálunk Fers Márta és Felföldi György, s a mi csapatunk tagja volt évekig Bartinai Gábor, aki jelenleg az Operaház vezetô korrepetitora. – Az utolsó produkciótok Ránki György Muzsikus Péter Hangszerországban címû gyerekoperája volt, melyet az Aranytíz Mûvelôdési Központban és a Mûvészetek Palotájában is játszottatok. A nagy siker azt mutatja, hogy az operastúdió elôadásaira egyre inkább igényt tart a hivatásos zenei élet is. Milyen érzés volt ezzel szembesülni? – Nagy élmény volt olyan feltételek között fellépni, ahol minden körülmény professzionális volt, ahol nem nekünk kellett a technikai feltételekrôl gondoskodni. Van ugyan már egy jelentôs közönségtáborunk, de azt, hogy minden jegy elkelt, mégis úgy éltük meg, hogy nem nekünk szólt, hanem a darabnak. Van azonban egy másik oldala is a dolognak, még8

pedig az, hogy mindez rengeteg egyéb felkérést hozott magával. Ez egy kicsit megijesztett, mert úgy érzem, hogy nem jó, ha a siker diktálja a munkatempónkat. Mert a siker által diktált tempó elveszi a szabadságot, pedig éppen ez a belsô szabadság a nálunk folyó munka legszebb oldala. Akkor állunk ki, amikor valami kész van, és amikor mi akarjuk megmutatni, hogy mit tudunk. Félek, hogy a siker által meghozott sok felkérés akár rossz irányba is vihet bennünket. Van a Muzsikus Péterben egy aranyos kis mondat: „A telepe kimerült, sajnos ez nem sikerült ”– mondja a rádióra Fuzsitus Pál. A varázsló szerepét játszó énekesünk mondta, hogy nem szabad megvárni, hogy bekövetkezzen. Mert lehet, hogy sokáig nincs negatív visszajelzés, gurul minden a kezdeti lendület miatt. És jönnek a felkérések, de már messze nincsenek meg hozzá az emberi és szakmai feltételek, és az ember néha maga is elhiszi, hogy jó, amit csinál. Pedig nem igaz: minden egyes alkalommal újra meg kell küzdeni a mûvel, minden egyes produkcióba bele kell tenni ugyanazt az energiát, mint az elsôbe. – A stúdió elôadásai változatosak: teljes Cimarosa-, Mozart-, Britten-, Ránki-operák, sokféle opera-keresztmetszet. Hogyan állt össze ez a repertoár? Például hogyan esett a választás a Muzsikus Péterre? – A Muzsikus Pétert korábban elôadta a Nemzeti Filharmonikus Zenekar Kocsis Zoltán vezényletével, és bár az elôadás nagyon jó volt, az is kiderül, hogy a darab igazi bája csak színpadi elôadásban érvényesül. Szívesen játszunk ritkaságokat, olyan mûveket, amelyekért kár, ha nem ismerik ôket az emberek. Terveink között szerepelnek Madarász Iván Pázmány lovag, Ravel Gyemek és a varázslat és Wolf-Ferrari Négy házsártos címû kisoperái, ezeket mûködésünk 25. évfordulójáig, 2009-ig szeretnénk színpadra állítani. Egyszer talán odáig is eljutunk, hogy egy-egy fiatal zeneszerzôt fel tudunk kérni, hogy írjon számunkra gyerekeknek szóló kamaraoperát. Szitha Tünde


GITÁROSOK SZLOVÁKÁBAN ˇ SPISSKÁ NOVÁ VES –

Kis csapatunk ismét útnak indult, hogy megmutassa a világnak – ez esetben északi szomszédainknak –, milyen csodálatos élmény is az együttzenélés, fôleg, ha sok-sok gitárról (és az együttesünket kiegészítô csellóról) van szó. Október 26., …hûvös, ôszi reggel… hét óra… álmos szemek… de belül mindenki nagyon lelkes (még ha nem is látszik). Aztán a busz elindul… – nagyon helyes kis jármû, pont a gitárzenekarra méretezve, légkondicionált, de kérésre meleg levegôt is fúj. Hatórányi utazás és hosszabb-rövidebb pihenôk után megérkeztünk a Spisská Nová Ves nevû szloˇ vák városkába. A kollégiumi szobák elfoglalása után irány próbálni! Átmentünk az épületbe, ahol a zenei fesztivált rendezték. Gyönyörû színházterem, jó akusztikával: itt lesz a koncert. A „próbaterem” már nem volt olyan díszes: volt benne néhány asztal, székek és néhány száz fogas. Valamikor öltözô lehetett, mi némi helyés levegôhiánnyal küszködve ugyan, de sikeresen próbateremmé alakítottuk. A koncert vacsora után kezdôdött, mi voltunk a záró szám. A tapsvihar után a konferáló mondott néhány kedves szót, majd mindenki mehetett útjára. Vagyis a kollégiumba. 11-kor takarodó! Nem nagyon örültünk ennek (mert hát azért mégis csak szünet volt!), de belenyugodtunk, és éjfélre már mindenki a saját ágyában aludt. Másnap, reggeli után egész napos kirándu-

OKTÓBER

26–28.

lásra indultunk. Elôször a közeli barokk kastélyban néztünk meg egy hangszer- és egy bútorkiállítást. Innen egy várromhoz mentünk – ahhoz képest, hogy milyen régi emlék, egész sok minden megmaradt belôle! Az egykor bevehetetlen várat mi bevettük, és elfoglaltuk a legmagasabb tornyot is. Az ostrom után kissé fáradtan ballagtunk vissza a vár aljában várakozó buszhoz. A nap utolsó állomása Lôcse volt. Itt forgatták a 70-es években a Mikszáth Kálmán regénye alapján készült filmet, A fekete várost. A város kissé kihalt volt szombat lévén, de egy templomot azért sikerült megnéznünk. Este egy-egy szobában próbát tartottunk, majd késôbb beszélgettünk, és fennmaradtunk jó sokáig. Vasárnap a záró koncert után elindultunk hazafelé, magunk mögött hagyva a Magas-Tátrával övezett városkát. Bár kint esett az esô, a buszon nagyon vidám volt a hangulat, persze csak az után, hogy mindenki kialudta magát… Szeretjük ezeket a közös külföldi kirándulásokat … szívesen vagyunk egymás társaságában, és szívesen zenélünk együtt. Kovács Zsuzsanna, a gitárzenekar tagja


9

HÁZUNK

TÁJA

A CIMBALOM TANSZAK HANGVERSENYE KORTÁRS

MAGYAR ZENESZERZÔK MÛVEIBÔL

Idén is megrendeztük év elején szokásos koncertünket, melynek mûsorát mindig 20. századi és kortárs magyar zeneszerzôk mûveibôl állítjuk össze. November 8-án a Fodor teremben boldogan és persze izgulva vártuk, hogy elôadhassuk Igor Stravinsky, Kurtág György, Szokolay Sándor, Farkas Ferenc, Erik Satie, Láng István, Kocsár Miklós, Nógrádi Péter, Ránki György, Sugár Miklós és Tóth Péter cimbalomra írt darabjait. Sok-sok készülôKORTÁRSAINK ZENÉJE Iskolánkban régi hagyományai vannak a kortárs zene iránti érdeklôdésnek. Fodor Ernô ösztönzésére a tantestület már a múlt század elsô évtizedeiben egyedülállóan nagy figyelmet szentelt a korszak újdonságainak. A fennmaradt mûsorlapok jelzik, hogy a növendék-hangversenyeken rendszeresen szólaltak meg új magyar kompozíciók. Bárczy Gusztáv, a Rózsavölgyi Zenemûkiadó cég vezetôje 1928-ban, a 25. Jubileumi Évkönyvben hangsúlyozza, hogy a Fodor Zeneiskola több magyar zeneszerzô gyermekdarabjainak (közöttük például Bartók Béla: Gyermekeknek c. sorozatának) megszületéséhez is hozzájárult. 1929/30-ban fôként a kortárs magyar zene megismerésének és megismertetésének céljával alakult diákönképzôkör tagjai közül több jeles zenetörténész került ki. Az 1960-as évektôl az alapfokú zenetanításhoz szükséges kottakiadványok jelentôs részét iskolánk tanárai írták, vagy állították össze. E hangszeriskolákban (melyeket a mai napig használnak a zeneoktatásban) jelentôs szerepet kapott a kortárs magyar zene, az elôadási darabok jelentôs részét a korszak ismert zeneszerzôi komponálták. Növendék-hangversenyeink mûsorán ma is gyakran szerepelnek kortársaink alkotásai, együtteseink repertoárjának jelentôs részét képezik a 20. századi és a mai kompozíciók.

10

dés után kicsik és nagyok egyaránt ügyesen szerepeltek, ezt a közönség nagy tapssal honorálta. A koncerten nemcsak növendékek, hanem tanárnônk, Szakály Ágnes és Varga Zoltán kürtmûvész is felléptek. Elôadásukban két ôsbemutató is elhangzott: most szólalt meg elôször hangversenyen Nógrádi Péter: …Mint zengô érc vagy pengô cimbalom és Tóth Péter: Schirocco címû kompozíciója. Az este másik különlegessége volt, hogy három zeneszerzô, Nógrádi Péter, Sugár Miklós, és Tóth Péter elfogadta a meghívásunkat, és eljöttek meghallgatni az elôadásunkat. Pár mondatban össze is foglalták, hogy mûveikkel mit akarnak kifejezni a hallgatóság számára. Úgy láttuk, hogy meg voltak elégedve azzal, ahogyan a mûveiket megszólaltattuk, és a közönségnek is élményt nyújtott az este.


Sulyok Dorottya és Gódor Erzsébet, a cimbalom tanszak növendékei

HÁZUNK

TÁJA

A DIÁKÖNKORMÁNYZAT HÍREI DIÁKNAP A 2007-2008-as tanévben is megrendezzük a TÓTH ALADÁR DIÁKNAPOT, mely már hagyománnyá kezd válni iskolánkban. A közös délutánt a tavaszi szünet utánra tervezzük. Az elmúlt tanévben (április 11-én) rengeteg program közül választhattak tanulóink. Volt rajzverseny, népdaléneklési verseny, zenei vetélkedô, népi hangszerbemutató, diákkoncert, kézmûves foglalkozás, filmvetítés és táncház. A programokat a Diáktanács tagjai állították öszsze, és ôk vezették lelkesen, fáradtságot nem ismerve a különbözô foglalkozásokat is. Sok ajándék (édesség, könyv, cd, kotta, írószer, torta, plüssállat) talált gazdára, a kézmûves foglalkozás alkotásait haza is vihették a gyerekek. Akik jelen voltak, nagyon jól érezték magukat, emlékül oklevelet kapott minden résztvevô. Szeretnénk, ha idén sokkal többen vennének részt a diáknapon, mely tanításmentes munkanap lesz, tehát rendezvényeink a délutáni tanórákat helyettesítik majd. Örömmel várjuk mindazoknak a jelentkezését, akik szeretnének részt vállalni az idei diáknap programjainak kitalálásában, szervezésében és lebonyolításában. Jelentkezni Nagyszeginé Botlik Erika tanárnônél lehet.

DIÁKPARLAMENT A Diáktanács elnöke, Kovács Anett és helyettese, Ferenczi Zita részt vettek szeptember 26-án a kerületi diákparlamenti gyûlésen. Zitát küldöttnek választották az Országos Diákparlamentbe, melynek ôszi összejövetelét Zánkán rendezték október 27–29. között. A találkozó fô témája az esélyegyenlôség volt.

DÖK-GYÛLÉS A Diákönkormányzat legutóbbi, november 21-i ülésén beszélgettünk az iskola helyzetérôl, a Szív utcai épületrôl, a diáknap tervezett eseményeirôl és az iskolában lezajló minôsítési eljárásról. A következô gyûlést 2008. január 16-án este 6 órakor tartjuk a zeneiskolában, ahová szeretettel várunk minden diákunkat aki szeretne DÖK-tag lenni.

GYERTEK!!! Nagyszeginé Botlik Erika a DÖK támogató tanára


11

GONDOLKODÓ

Megfejtéseidet ellenôrizheted az 5. oldalon. A rejtvényekhez jó kutatómunkát és szórakozást kíván a két összeállító: Kiss Anna és Réti Tamás

I. IGAZAK

VAGY HAMISAK A KÖVETKEZÔ ÁLLÍTÁSOK?

1. Kodály Zoltán a Budavári Te Deum címû mûvét Budavár visszafoglalásának 250. évfordulójára írta. 2. A vonósnégyes a következô hangszerekbôl áll: két hegedû, cselló, nagybôgô. 3. Mozart Bécsben született. 4. A moderato szó azt jelenti, mérsékelten. 5. Vivaldi írta a Négy évszak címû hegedûverseny-sorozatot. 6. A régi stílusú magyar népdal dallamvonala kupolás. 7. A Háry János címû mûvet Bartók Béla komponálta. 8. A fúga kifejezés a fugare=futni szóból származik. 9. A szaxofon a rézfúvós hangszerek családjába tartozik. 10. Kodály Zoltán születésének 150. évfordulóját ünnepeljük.

II. MELYIK

NÉPDAL SORAIT KEVERTÜK ÖSSZE?

TEDD

igen

nem

igen igen igen igen igen igen igen igen igen

nem nem nem nem nem nem nem nem nem

AZ EREDETI SORRENDBE!

A B C D

III. KERESZTREJTVÉNY 1. 1600-tól 1750-ig terjedô mûvészeti korszak.

1.

2. Gyorsan

2.

3. Vonós hangszer

3.

4. Nyolc hang távolsága

4.

5. Egy ütésre játszott, három egyforma értékbôl álló ritmusképlet

5. 6.

6. Bécsi klasszikus zeneszerzô

Ha helyesen fejtetted meg a vízszintes sorokat, a kiemelt függôleges sorban egy 20. századi magyar zeneszerzô nevét olvashatod. 12


„Mechanizálódó korunk olyan úton halad, melynek végén az ember géppé válik. Ettôl csak az ének szelleme véd meg.(…) Hisszük, hogy az emberiség boldogabb lesz, ha megtanul a zenével méltóképpen élni.” (Kodály Zoltán, 1966)

Az újságot szerkesztették: Kertészné Véghelyi Kriszta, Kis Anna, Maros Dóra, Nagyszeginé Botlik Erika, Réti Tamás, Szitha Tünde Felelôs kiadó: Magyar Margit igazgató Nyomdai elôkészítés: KÉPPONT BT Nyomdai kivitelezés: LOMBOS NYOMDA KFT. 1163 Budapest, Katóka u. 36.

TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ Budapest Terézváros Tóth Aladár Zeneiskola kiadványa

Recommend Documents