TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ Budapest – Terézváros Tóth Aladár Zeneiskola kiadványa 6. évfolyam 3. szám
100
ÉVE SZÜLETETT
J UBILEUMI K ONCERT
A
T ÓTH A LADÁR Z ENEAKADÉMIÁN
2008. május
BEKÖSZÖNTÔ
„…Az emberrel csak képességei születnek vele. Hogy ezek tehetséggé álljanak össze, ahhoz különös tehetségképzô körülmények kellenek.”… (Németh László) Arany, ezüst bronz. Különbözô helyszínek, versenyek. Kiváló és jó minôsítések. Egyéni és közösségi teljesítmények. Büszkék vagyunk rá, hogy diákjaink nagyszerû eredményei mellett, iskolánk elnyerte a kiválóan minôsített alapfokú mûvészetoktatási intézmény címet. De mit is jelentenek a hétköznapokban az elismerések? Diákjaink számára: további zavartalan utat ahhoz, hogy képességeiket a napi gyakorlás kitartó szorgalmával, tanáraik segítségével valódi tehetséggé bontsák ki. Iskolánk számára: egy részrôl méltó elismerése eddigi szakmai munkánkak, mely kötelez a folytatására és eredményes fejlesztésére is. Másrészrôl – mára már tudjuk – a minôsítés nemcsak a szakmai elismerést mutatja, hanem egyúttal azt is, hogy az elnyert címmel az állami támogatás mértékét is megôriztük. Németh László idézett gondolata jelzi felénk, hogy a család és az iskola együtt jelentik a tehetségképzô körülményeket. Csak közös szándékkal, a pedagógiai módszerek gondos kiválasztásával, és elfogadásával tudjuk a növendékeinkben rejlô kiváló képességeket tehetséggé fejleszteni. Zenepedagógiai munkánk egyik alapvetô elve, hogy a közösségi zenélés változatos formái során az együtt átélt pozitív élmények észrevétlenül adnak szárnyakat az egyéni képességeknek, melyek ezáltal intenzívebben fejlôdnek. A zenei mozgások kialakítása, a hangok és a mozdulatok közötti összhang megteremtése és hosszú távon ennek az örömteli érzésnek a megôrzése a mi egyik legfontosabb szakmai feladatunk. Kedves Olvasó! A 2007-2008 tanév téli és tavaszi programjai bôvelkedtek diákjaink és tanáraink kimagasló egyéni és közösségi teljesítményeiben. Köszönjük mindazoknak, akik támogatásukkal hozzájárultak megvalósításukhoz. Iskolánk névadójának tiszteletére rendezett ünnepi hangversenyünkhöz: Maria Reichardt (Tóth Aladár leánya), Budapest–Fôváros Terézváros Önkormányzata, Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem, Medúza Catering, a zenekari versenyhez: Budapest-Fôváros Terézváros Képviselô Testülete Human Bizottsága, a hangversenyeinket befogadóknak: Benczúr-Ház, Fészek Mûvészklub. Köszönjük mindazoknak, akik a Tóth Aladár Alapítványon keresztül adójuk 1%ának felajánlásával támogatják iskolánk mûködését. Ezúton is hívjuk a Budapesti Operett Színházba – a már hagyományos – tanévzáró ünnepélyünkre, ahol az elmúlt tanév fontosabb eseményeit és a közel jövô új feladatait is bemutatjuk. Találkozzunk 2008. június 7-én délelôtt 10.30 órakor. Magyar Margit igazgató
TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ
1
JUBILEUM
Kettôs évfordulóra emlékeztünk
„Ha embernek születté
HANGVERSENY
ISKOLÁNK NÉVADÓJA,
SZÜLETÉSÉNEK
110.,
HALÁLÁNAK
Iskolánk névadója, Tóth Aladár zenetörténész és zenekritikus, Bartók, Kodály, Stravinsky, Schönberg, József Attila, Radnóti Miklós és Thomas Mann kortársa volt. Olyan korban élt, melynek nemcsak a történelme volt viharos, de gyökeres változásokat hozott a magyar zenekultúrában is. Hangversenykritikái és zenetudományi írásai a 20-as és a 30as évek zenei életének máig nagy jelentôségû dokumentumai: ô maga egyike volt az elsôknek, akik felismerték és méltatták Bartók Béla, Kodály Zoltán, Dohnányi Ernô és Weiner Leó, majd a felnövô haladó szellemû ifjabb zenészek mûvészetének értékeit és jelentôségét. Idei alapítványi hangversenyünk mûsorát az ô zenekritikáiból és írásaiból idézett mondatok mentén állítottuk össze.
Tóth Aladár fontos események tanúja volt. Az egykori hangversenyek, melyekrôl szó esett, nagyrészt a mi hangversenyünk helyszínén, a Zeneakadémián zajlottak, a zeneszerzôk, akiknek Tóth Aladár a zenéjét magyarázta, régi nagy mesterek voltak vagy mára már a huszadik század klasszikusaivá váltak. Gondolatai – akár a mûvészi produkciókkal kapcsolatosak, akár zenemûvekrôl, általános mûvészi és emberi problémákról szólnak – ma is érvényes igazságokat üzennek. Megjelenik bennük egyúttal egy felelôsen gondolkodó értelmiségi ars poeticája is, benne a zene iránti elkötelezettség és az a feltétlen hit, mely szerint a kultúra és a mûvészet nélkülözhetetlen a teljes emberi élethez. Tóth Aladár örökségét akkor ápoljuk legméltóbban, ha megértjük és zenetanári munkánkon keresztül továbbadjuk ezt az üzenetet. Szitha Tünde
Verók István polgármester
A Tóth Aladár Leánykar
2
TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ
JUBILEUM
él: zenére is termettél”
TÓTH ALADÁR TISZTELETÉRE 40. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL Ez év február 17-én délután gyermekzsivajjal teli délutánnak lehettek tanúi a Zeneakadémia nagytermének jó öreg falai. A Tóth Aladár Zeneiskola szokásos évi növendékhangversenyét tartotta a patinás épületben. Nemcsak az évrôl-évre ismétlôdô tanulói megmérettetésrôl volt szó a legutóbbi koncerten, hanem egyúttal az intézmény diákjai és tanárai névadójuk, Tóth Aladár zenetörténész és kritikus születésének 110. évfordulója elôtt is tisztelegtek. A koncert fôvédnöke Verók István Terézváros polgármestere és Vass Lajos a Magyar Állami Operaház fôigazgatója volt. A díszvendégek sorában üdvözölhették a résztvevôk Mária Reichardt asszonyt, Tóh Aladár lányát, aki kedves szavakkal köszönte meg a meghívást, valamint ecsetelte a zenepedagógusi munka nehézségeit, a tanulók és szüleik áldozatvállalását egy-egy produkció megszületéséért. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével dr. Sajtos Csilla Terézváros jegyzôje, dr. Rabin László alpolgármester, dr. Batta András a Zeneakadé-
mia rektora, valamint Kákay István a Magyar Állami Operaház fôtitkára, akik a díszvendégekkel együtt a díszpáholyban nézték és hallgatták végig a koncertet. A mûsor zenei értékelésére – szakértelmem hiányában – nem térnék ki, csak az olvasót tájékozatván írom le, hogy a barokk zenétôl kezdôdôen napjainkig a zeneirodalom jeleseinek rövid darabjai és hosszabb zenemûvek népszerû részletei hangzottak el, különös tekintettel Bartók és Kodály munkásságára. A felhangzott mûvek több száz tanulót mozgattak meg, az intézmény „nagy együttesei”-t a Tücsökzenekart, Tóth Aladár Leánykart és Ifjúsági Zenekart, Operastúdiót, Gitárzenekart, valamint a Fuvolazenekart, emellett egyéni produkciók bemutatására is sor
Mária Reichardt – Tóth Aladár leánya
TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ
3
JUBILEUM
került. Vendégként egy igazi díva is fellépett: Kincses Veronika személyében, aki Arató Ágnes zongorakíséretével adta elô Kodály Zoltán: A csitári hegyek alatt… kezdetû népdalfeldolgozását. A mûsor szerkesztése kitûnô volt. Képet adott a zenetörténet nagy állomásairól, háttérvetítés segítségével archív fényképeken nyomon követhettük Tóth Aladár életútját, láthattuk barátait a magyar és a nemzetközi zenei élet egykori jeleseit. Rajhona Ádám színmûvész tolmácsolásában részleteket hallhattunk a névadó zeneelméleti és történeti írásaiból, kritikáiból, melyek segítették a közönséget az elhangzott mûvek megértésében. A vetítés egyúttal „felkonferálta” a közremûködôket, pergôvé tette az elôadást, csakúgy, mint a technikai személyzet gyors színpadépítése is. A koncert mûsorában való tájékozódást igényes mûsorfüzet segítette, mely egyúttal a Tóth Aladár Hírmondó különkiadása is volt. Bíró Ferenc A Terézvárosi Polgármesteri Hivatal Oktatási osztályának munkatársa
Kincses Veronika
A Tóth Aladár Ifjúsági Zenekar és Leánykar
4
TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ
ARCKÉPCSARNOK
„M I N D E N
TANÍTVÁNYOMRA EGYFORMÁN BÜSZKE VAGYOK” Beszélgetés Kovács Kálmánnéval
Vannak olyan emberek, akikrôl messzirôl látszik, hogy tanárok. Nem azért, mert tekintélyt parancsoló a beszédük vagy tanítanak minden gesztusukkal, hanem azért, mert valahogyan rend van körülöttük. Aki Kovács Kálmánnét ismeri, pontosan tudja, mit is jelent ez. Babszi (tanítványai számára Babszi néni) lényébôl derû és szeretet árad, alapvetôen etikus lénye nyugalmat és biztonságot sugároz, melynek jótékony hatását nemcsak a tanítványai élvezik napról napra, hanem munkatársai is. Energikus mozgását, élénk tekintetét, fiatalos mosolyát látva szinte hihetetlen, hogy negyvenhárom éve tanít. 1967 óta tantestületünk tagja, a szakmai gyakorlat két-három évétôl eltekintve iskolánk az elsô – igaz nem az egyetlen – munkahelye. 1979-tôl igazgatóhelyettesünk, 1982–85 között igazgatónk is volt, majd sok éven keresztül a zongora tanszakot vezette. Közben tizenkét évig tanárjelölteket is oktatott, 1985-tôl a Fôvárosi Pedagógiai Intézet hangszeres vezetô szaktanácsadójaként (1985-tôl 2000-ig az Intézet zenei részlegének vezetôjeként), 1997 óta közoktatási szakértôként máig aktívan közremûködik a magyarországi alapfokú zeneoktatás irányításában. A Parlando, a Köznevelés és a Metronom címû szakmai lapokban számos cikke, tanulmánya jelent meg, több zeneoktatási kiadványt szerkesztett a Fôvárosi Pedagógiai Intézet számára, szerkesztôje az Aelia kiadó Zongoráskönyv-sorozatában megjelent VI. kötetnek. A pedagógus szakma 1994-ben Németh László-díjjal, 2002-ben Kiss Árpád-díjjal és Pedagógus Szolgálati Emlékéremmel, 2006-ban pedig a Terézváros Közoktatásáért Kitüntetô Oklevéllel ismerte el tevékenységét. Tanári munkája mellett jelenleg az alapfokú mûvészetoktatási intézmények minôsítését irányító Minôsítô Testület zenemûvészeti ágának vezetôje. Azon kevesek közé tartozik, akiknek rálátása van az egész magyarországi zeneoktatás helyzetére. Bár beszélgetésünk kiindulópontja eddigi pályája és pedagógiai munkája volt, óhatatlanul szóba kerültek a mûvészetoktatással kapcsolatos általános kérdések is, hiszen ôt magát is ugyanolyan erôsen foglalkoztatják a zenepedagógus szakma gondjai, mint növendékei elôrehaladása.
TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ
5
ARCKÉPCSARNOK
– Néhány hónappal ezelôtt az egyik tanterembôl kiszûrôdtek az egyik nehéz Mozart szonáta hangjai. Az ajtón keresztül is hallatszott, hogy aki játszotta, nem növendék, hanem kimûvelt technikájú zongorista és nagyszerû zenész. Nem tudtam megállni, hogy meg ne nézzem ki zongorázott, és meglepôdve láttam, hogy nem valamelyik friss zeneakadémiai diplomával rendelkezô kollégánk volt, hanem te. Hogyan kerültél erre a pályára? Mindig zongorista szerettél volna lenni? Mikor szeretted meg ezt a hangszert? – A zongoratanulmányaimat ötévesen kezdtem, Natter-Nád Klári volt a tanárom, majd hét éves koromtól a XIII. kerületi Zeneiskolában folytattam Bernhardt Ágostnénál. Gyerekkoromtól nagyon vonzódtam a zenéhez, de nemcsak a zongorázáshoz: mindig szívesen énekeltem, kedvvel tanultam a zeneelméletet és a szolfézst is. A Zenei Gimnáziumban (az ötvenes években ez volt a neve a jelenlegi Bartók Béla Zenemûvészeti Szakközépiskolának) is szolfézs-karvezetés szakot végeztem, de mellette ekkor is sokat zongoráztam. Mégsem volt annyira magától értetôdô, hogy zenész leszek. Szüleim nem voltak zenészek, s engem a matematika, a fizika és a kémia is nagyon érdekelt. Talán ezért is jelentkeztem matematikafizika szakra az egyetemre, ahová viszont helyhiány miatt nem vettek fel. Ezután felvételiztem a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Fôiskola Ta-
6
nárképzô Intézetébe, ahol végül is nemcsak zongora-, hanem szolfézstanári diplomát is szereztem. – Tanítottál szolfézst is? – Nem, soha. Már a szakmai gyakorlatom idején, a Váci Zeneiskolában is zongorát tanítottam, amikor pedig ide kerültem, már egyértelmûen zongoratanárnak tekintettem magam, már csak azért is, mert szinte azonnal bevontak a tanárjelöltek gyakorlatvezetôjeként a tanárképzésbe is. Viszont mindig nagy segítséget jelentett számomra a tanításban az éneklés. Úgy gondolom, hangszerjátékot – és különösen a zongorázást – nem lehet csak a hangszeren keresztül tanítani. Zongorázni egyébként sem könnyû, legalább is alapfokon megtanulni talán nehezebb, mint más hangszert. A tíz ujj fölötti uralkodást és a sok szólam áttekintését szinte egyszerre kell kialakítani, hozzá kell szoktatni a gyerekeket a vertikális és horizontális gondolkodáshoz és ezt nagyon jól lehet segíteni a szolfézsoktatás módszereivel. Gyakran adok olyan feladatot a tanítványaimnak, hogy gyakorlás közben egy-egy szólamot énekeljenek, má-sokat zongorázzanak és fordítva. Sokat kopogunk, tapsolunk az órákon, mert úgy veszem észre, hogy a szolfézsórákon a ritmuskészségek fejlesztésére mintha kevesebb idô jutna, különösen a felsôbb évfolyamokban. – Nagyon sok növendéked volt eddig, talán több százan is. Egyike vagy azoknak a kollégáimnak, akiknek a keze közül a legtöbb zenész került ki. Véletlen ez, vagy eleve a tehetségesebb és a zene iránt erôsebben érdeklôdô gyerekeket választod tanítványaiddá? – Az utóbbi években már valóban gyakran elôfordul, hogy a szülôk (néha a kollégáim sugallatára is) eleve hozzám hozzák a zenei pályára készülô gyerekeket, de mégsem hiszem, hogy csak ez az
ARCKÉPCSARNOK
oka. Inkább arról van szó, hogy mindig igyekeztem nagyon odafigyelni a tanítványaim személyiségének alakulására. Amikor észreveszem, hogy valaki tehetséges és a tehetsége a zene iránti szenvedélyes érdeklôdéssel is párosul, igyekszem ezt a két adottságot a lehetô legjobb és legcéltudatosabb mederbe terelni, akkor is, ha látom, hogy nem zongorista válik majd belôle. A zongora átfogó gondolkodásra tanít, s ez késôbb nagy segítség lehet akkor is, ha valaki végül másik hangszeren folytatja a tanulmányait. (Így tettek például a gyerekeim is: a nagyobbik fiam a trombitát, a kisebbik az ütôhangszereket választotta hivatásául, de mindketten a zongorával kezdték a zenetanulást.) A zenésszé vált növendékeim közül többen fúvósok, ütôsök, mások szolfézs- és zeneelmélet-tanárok, karvezetôk lettek, s van olyan tanítványom is, aki zenetörténészi pályára ment. Sokan vannak olyanok is, akikbôl nem lettek zenészek, de olyan hivatást választottak, ami valamilyen módon mégiscsak érintkezik a zenével. Nem hiszek abban például, hogy másképpen kell tanítani egy A és egy B tagozatos (azaz zenei pályára készülô) gyereket. Fontosnak tartom, hogy a tanítványaim, különösen azok, akik zenészek akarnak lenni, minél többször megtapasztalják a nyilvánosság elôtti játék örömét és nehézségeit. Ez nem mindig csak a koncerteket jelenti. Lehet közös óra, vizsga, tanszaki hangverseny, az iskola által szervezett szereplési lehetôségek, a különbözô helyi és országos versenyek vagy kamarazenélés. Ezekhez a helyzetekhez hozzá kell szokni, és én igyekszem mindenki számára megteremteni a lehetôségeket. Szívesen tanítok egészen kicsi, óvodás korú gyerekeket. Bár ebben a korban még több
a játék, mint a valódi zongorázás az órákon, mégis sok mindent lehet életre szólóan megalapozni, például a hangszerhez fûzôdô legfontosabb fizikai érzeteket és az alapvetô zenei (azaz hallási és ritmusérzetekhez kötôdô) reflexeket. Sajnos – mivel nem tudom, hány évig tudok még tanítani – ilyen kicsiket már nemigen merek vállalni, hiszen nem tudom, meddig tudom irányítani a fejlôdésüket. – Van-e olyan tanítványod, akire különösen büszke vagy? – Minden tanítványomra egyformán büszke vagyok, függetlenül attól, hogy zenész lette belôle vagy nem. Az a fontos, hogy az életében helye legyen a zenének. – Szaktanácsadóként sok helyen megfordulsz, a Minôsítô Testület egyik vezetôjeként pedig szinte naponta szembesülsz a zeneiskolák anyagi és szakmai gondjaival. – Ez a kérdés nagyon bonyolult, hiszen minden mindennel összefügg. Amikor az alapfokú mûvészetoktatási intézmények finanszírozásáról beszélnek a fenntartók (az állami forrásokat elosztó minisztérium és az önkormányzatok egyaránt) gyakran azzal érvelnek, hogy a születésszám folyamatos csökkenése nem vonta magával ugyanolyan arányban a növendéklétszám apadását is, tehát lehet, hogy a zeneiskolákban egy-egy gyerekre kevesebb pénz jut, az állam mégsem költ kevesebbet ezekre az in7
H AÁZUNK RCKÉPCSARNOK TÁJA
tézményekre. A baj csak az, hogy gyakran elfelejtik, mennyire megváltozott a zeneiskolák helyzete a közoktatás teljes rendszerében. Harminc-negyven évvel ezelôtt még (óraszámokban kimutathatóan is) nagyobb figyelem jutott az általános iskolai alapképzésben a mûvészeti tárgyaknak, és ott volt a sok zenei általános iskola, melyeknek nagyon fontos szerep jutott a zenei mûveltség megalapozásában. Ma az általános iskolákban már arra sem nagyon jut idô, hogy a gyerekek mûvészetek iránti fogékonysága vagy tehetsége kiderüljön. Ha egy szülô mûvészeti képzést is szeretne biztosítani a gyermekének, azt szinte csak az erre specializálódott iskolákban teheti meg. Tehát ma sok olyan feladat (például a tánc- és néptánc-oktatás, a színjátszás, a képzômûvészet), melyekhez korábban az általános iskolák nyújtottak keretet, átkerült az alapfokú mûvészetoktatási intézményekbe, amelyeknek követniük kellett a megváltozott igényeket. – Mi a véleményed: a mostanában egyre szûkösebb gazdasági lehetôségek kihatnak a zeneiskolákban folyó munka színvonalára is? – Azt hiszem, hogy a zenetanítás szakmai gondjai lényegesen nem változtak az elmúlt négy évtized alatt. Ma sincs kevesebb tehetséges gyerek, mint korábban és ma is ugyanolyan felelôsség ôket zenére és a zenén keresztül nevelni, hiszen a mûvészet- illetve azon belül a zeneoktatás talán a legerôsebb személyiségformáló eszköz. Két olyan jelenség van azonban, amelyik nem új keletû ugyan, de az utóbbi idôben egyre több problémát okoz, fôleg a vidéki kis településeken. Az egyik a zeneiskolák hangszer-ellátottsága. A tanárok munkáját hátráltatja, a gyerekek számára pedig megnehezíti az elôrehaladást, a kezdeti sikerélmények megszerzését, hogy agyonhasznált és anyagi okokból egyre kevésbé karbantartott hangszereken folyik az oktatás a zeneiskolák jelentôs részében. Mindez minden tanszakot egyformán érint, tehát a vonós és fúvós tanszakokat is, de számomra különösen fájdalmas, ha látom, hogy van olyan iskola, ahol a zongorát tanuló gyerekek kizárólag pianínón vagy (ami még rosszabb) szintetizátorokon játszanak, és lassan már annak is örül8
ni kell, ha ezek a hangszerek tûrhetô állapotban vannak. A másik gond a pedagógushiány. Bár Budapesten és a vidéki nagyvárosokban nehéz tanári álláshoz jutni, máshol sokan tanítanak megfelelô képesítés nélkül, például ének- vagy szolfézstanári diplomával hangszert, vagy hangszeres tanárként szolfézst. Kivétel biztosan mindig van, de megfelelô módszertani képzettség nélkül ritkán válhat valakibôl jó tanár. A környezô országokból áttelepült zenetanárok jelentôs részének ellenôrizhetetlen a képzettsége, a honosított diplomák tartalma sokszor nem felel meg a magyarországi oktatási gyakorlatnak. Ezekre a problémákra rövid idôn belül megoldást kell találni, mert hosszú távon jelentôs károk forrásai lehetnek. –Melyek a te terveid az elkövetkezô évekre? – Szeretnék tanítani, ameddig csak lehet és a szakértôi munkát sem akarom még egy ideig abbahagyni. Úgy tûnik, az iskola vezetôsége és kollégáim is számítanak a munkámra. Saját növendékeim mellett – mint az iskola mentortanára – figyelemmel kísérem a zongora tanszakon tanító munkatársaim felvételire vagy zenei versenyre induló növendékeit, meghallgatásokkal, konzultációkkal segítem a felkészülésüket. Örülök, ha hozzájárulhatok az ô sikereikhez és eredményeikhez is. Szitha Tünde
TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ
HÁZUNK
TÁJA
MOZART: FIGARO LAKODALMA AHOGYAN
TÓTH ALADÁR
Nagy alkotókra és gondolkodókra nemcsak akkor emlékezünk méltóképpen, amikor „hivatalosan” ünnepeljük évfordulóikat, hanem akkor is, amikor az ünneplés alkalmából megragadjuk az alkalmat és felidézzük mûveiket és gondolataikat. Idei alapítványi hangversenyünk mûsorát Tóth Aladár zenekritikáinak részletei mentén állítottuk össze, emellett nyílt zeneirodalom órát is tartottunk névadónk egyik Mozart írása alapján. A Figaro lakodalma címû operáról készült elemzô tanulmány 1928-ban jelent meg a Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Operaismertetôk címû kiskönyv-sorozatában. Az ismeretterjesztô könyvek íratlan szabályai szerint a kis füzet rövid összefoglalást ad a zeneszerzô koráról, mûvészetének zenetörténeti jelentôségérôl, az opera irodalmi forrásainak eszmetörténeti hátterérôl, részletesen elemzi a nyitány szerkezetét, majd jelenetrôl-jelenetre végigvezeti olvasóját Mozart mûvén. Minden fontos zenei és cselekménybeli történést megmagyaráz, egyszerû kottapéldákkal, a lényeges dallamok felidézésével könnyíti meg olvasója számára Mozart talán legbonyolultabb operájának megértését. Aki ezt a tanulmányt végigolvassa, kottával a kezében (esetleg hangvagy DVD-felvétel segítségével) végigköveti a mûvet, varázslatnak lesz tanúja. Bebocsáttatást nyer egy olyan opera világába, melynek – Tóth Aladár szavai szerint – „…központi fûtôteste a szerelem. A szerelem, mint elementáris, életerôt és életkedvet sugárzó természeti ösztön. A mozarti szerelem a Figaróban, ragyogó égi álom és egyben életerôs földi valóság. Ezer alakban tükrözôdik, ezerféle bonyolult helyzetet teremt; hol álmodozik, hol sóhajtozik, hol lépcsôk, folyosók, ajtószögletek frivol világában
LÁTTA
settenkedik, hol bûvös nyári éjszakák rejtekében üti fel mámoros tanyáját, hol a boldogság révébe vezeti a párokat, hol hoppon marasztja vagy a szomorúság sovány karjaiba kergeti ôket.” Mozart Figarója felnôtteknek szóló történet, a zene azonban olyan tiszta egyszerûséggel hordozza a boldogság, a vidámság, a kacérság, a furfangosság, a viccelôdés, a szomorúság, a féltékenység, a kétségbeesés – és még ezerféle érzelem – árnyalatait, hogy a hangokon átsugárzó üzeneteket már a zenét tanuló kamaszkorú gyerekek is megérthetik. Február 15-én a zongora- és a szolfézs tanszak növendékei és tanárai Tóth Aladár képzeletbeli idegenvezetése nyomán merültek el Figaro, Susanna, Almaviva gróf és Rosina grófnô „bolond napjá”-nak szövevényes meséjében. Áttekintettük az opera cselekményét, meghallgattunk (és megnéztünk) számos rész-
letet, Tóth Aladár elemzésein keresztül kerestük a kapcsolatot a hangok és a szereplôk cselekedetei, érzelmei között. A több mint háromórás mû áttekintéséhez persze másfél óra kevés, de ahhoz elég, hogy a jelenlévôk megérezzék a tanulmányban is sugallt alapgondolat igazságát, mely szerint kevés mû született a zenetörténet folyamán, mely pontosabban, nagyobb szeretettel, kedvesebb humorral közvetíti az emberi érzelmeket. Szitha Tünde
TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ
a nyílt órán Tóth Aladár gondolatainak tolmácsolója 9
EREDMÉNYEINK
S IKEREINK A tanév derekán igen sok megmérettetésen vehettek és vettek is részt növendékeink. A vetélkedések egyik csoportja kerületen belül vagy a fôvárosban mozgósította a gyerekeket. A másik csoportba a több fordulós, az oktatási minisztérium által hivatalosan meghirdetett országos tehetségkutató versenyek tatoznak. Kinek jó, mire jó a verseny? Mindenkinek életre szóló élmény lehet, aki tehetséges, szereti hangszerét, szereti megmutatni magát, akkor is, ha zenei pályára készül, de akkor is, ha nem válik belôle hivatásos muzsikus. Nagyszerû alkalom a bemutatkozásra, a ,,házon kívüli” rutinszerzésre ismeretlen színpadon. A versenyeket hosszú felkészülési folyamat elôzi meg, melyben nemcsak a gyermek és hangszere kerül szorosabb kapcsolatba, hanem megerôsödik a növendék-tanár-család alkotó hármasa is. A legfontosabb a felkészülésben az, hogy a gyermek szívesen vállalja a többletmunkát, kedvet érezzen ehhez a feladathoz. Az idei tanévben a programok decemberben kezdtek sûrûsödni. Áprilisig tíz versenyen 39 növendékünk és három zenekarunk (összesen 73 fôvel) vett részt, közülük 31-en szereztek díjat. A szép eredményekhez szívbôl gratulálunk nekik és mindenkinek, aki részt vett a felkészítô munkában! Jeszenszkiné Dunavölgyi Mária igazgatóhelyettes
A IX. Konz János Hegedûverseny Nagyon izgatottan vártam a válogatás után a szombathelyi versenyt. Mindenkitôl azt hallottam, hogy ez nagyon nívós verseny, de nem igazán tudtam, hogy ez mit jelent. Csak akkor jöttem rá, amikor játszani hallottam a versenytársaimat. Mindenki nagyon ügyesen hegedült. A színpad mögött borzalmasan lámpalázas voltam. Ildikó néni segített lazítani. A színpadon már jól éreztem magam. Nagyon örültem mikor megtudtam, hogy dobogós lettem és különdíjas is. Szeretnék ott lenni a következô Koncz János hegedûversenyen is. Ónódi László III. díjas és különdíjas
Ferenczy György Országos Zongoraverseny Nagyon jól éreztem magam a felkészülésnél, mikor újabb és újabb hibák jöttek elô. De a sok munka után végre sikerült jól eljátszanom a darabokat. A versenyen nagyon örültem mikor a zsûri egyik tagja felkapta a fejét a darab kezdeténél, ekkor bíztatást éreztem magamban és legyôztem az izgalmamat. A díjkiosztón alig akartam kimenni a színpadra, amikor az elsô helyezettek közt szólítottak. Boldog voltam és nagyon örültem a jó eredménynek! Szeretném még sokszor ugyanezt az érzést átélni! Nagyon sokat köszönhetek tanáromnak, Babszi néninek, legnagyobb örömöm az ô mosolya volt! Bakó Dorottya 2. osztályos, zongora-szakos tanuló, I. díjas, 1. korcsoport Amikor megtudtam, hogy Ferenczy György Országos zongoraverseny lesz, nagyon örültem. Minden fellépés elôtt egy kicsit izgulok. Ezen a zongoraversenyen fôleg nagyon izgultam, mert ez volt az elsô komoly fellépésem. Azon a napon, amikor elkezdôdött a verseny, bemondták a nevemet, odaültem a nagy zongorához.... és amikor megszólalt az elsô hang, akkor már azt éreztem, hogy csak én és a zene létezik... Naszagyuk Júlia 2. osztályos, zongora-szakos tanuló II. díjas, 1. korcsoport 10
TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ
EREDMÉNYEINK
VERSENYEREDMÉNYEINK Koncz János Országos Hegedûverseny III. díj és különdíj: ÓNÓDI LÁSZLÓ Tanára: Szalai Ildikó Korrepetitor: Bagi Andrea Különdíj: SÁNDOR ZOLTÁN Tanára: Ácsné Szily Éva, Korrepetitor: Arató Ágnes Ferenczy György Országos Zongoraverseny I. díj: BAKÓ DOROTTYA Tanára: Kovács Kálmánné I. díj: FEHÉR NORBERT Tanára: Szilágyi Katalin II. díj: NASZAGYUK JÚLIA Tanára: Szilágyi Katalin II. díj: MOLNÁR VERONIKA Tanára: Halászné Veres Zsuzsa III. díj: NÉMETH ZOLTÁN Tanára: Kissné Pozsár Andrea Dicséret: LAKATOS TAMÁS Tanára: Kovács Kálmánné Dicséret: BÁLINT DOMINIKA Tanára: Hara Lászlóné Dicséret: PÁLÓCZY JÚLIA Tanára: Kovács Kálmánné Dicséret: SZÁSZ OLIVÉR Tanára: Bakonyvári Andrea Dicséret: BÁCSI BERNADETT Tanára: Halászné Veres Zsuzsa III. Országos Zathureczky Emlékverseny II. díj és különdíj: SÁNDOR ZOLTÁN Tanára: Ácsné Szily Éva Dicséret: OLÁH GÉZA Tanára: Maros Dóra Országos Továbbképzôs Verseny – Szentendre I. díj: SZEMADÁM TAMÁS Tanára: Budai Lehel A VI. Országos Zenekari Verseny budapesti területi válogatóján továbbjutottak az országos döntôre: TÜCSÖK ZENEKAR – vezetôje: Ácsné Szily Éva FUVOLAZENEKAR – vezetôje: Zalaba Gyöngyi GITÁRZENEKAR – vezetôje: Budai Lehel
Országos népzenei verseny budapesti területi válogató Kiemelt nívódíjat kaptak és továbbjutottak az országos döntôre: GÓDOR ERZSÉBET – cimbalom Tanára: Szakály Ágnes TOLNAY LEA és TOLNAY RÁCHEL – népi ének Tanáruk: Faragó Laura IX. Országos Kodály Zoltán Szolfézs és Népdaléneklési Verseny Területi Válogatója Kiemelt nívódíjat kaptak és továbibjutottak az országos döntôre: TANAI HENRIETTA, PÁLÓCZY JÚLIA Tanáruk: Magyar Margit III. Bántai Vilmos Budapesti Fuvolaverseny Nívódíj: BÓCZ PATRÍCIA Tanára: Varga Gabriella XV. Fôvárosi Ütôfesztivál Nívódíj: KÁDÁR KRISTÓF Dicséret: JAMNICZKY DORINA Tanáruk: Rixer Krisztián VI. kerület „Kerületi népdalverseny” I. helyezést ért el és ezzel továbbjutott a Fôvárosi Népdalversenyre PALVIN BARBARA Tanára: Faragó Laura II. Budapesti Zeneiskolai Gitárfesztivál Arany fokozat: SÁRKÖZI JÓZSEF, SÁRKÖZI LILI Tanáruk: Vass Valéria Arany fokozat: SZEMADÁM TAMÁS Tanára: Budai Lehel Ezüst fokozat: SAMU ANDRÁS Tanára: Vass Valéria Bronz fokozat: LAKATOS BÁLINT Tanára: Kovácsné Szabó Zsuzsa Bronz fokozat: HRTYAN ZSÓFIA MOLNÁR IZABELLA Tanáruk: Erôss Erna Bronz fokozat: MOHÁCSI BÁLINT Tanára: Budai Lehel
TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ
11
HÁZUNK
TÁJA
KÖZÖS ÓRA – ÖRÖM ÓRA A DIFFERENCIÁLT SZEMÉLYISÉGFEJLESZTÉS FORMÁI, PEDAGÓGIAI LEHETÔSÉGEI A TANÓRÁN KÍVÜLI NEVELÉS SORÁN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A SZABADIDÔS TEVÉKENYSÉGRE 2007. november 13-án a Terézvárosi Pedagógiai Napok keretén belül elôadást tarthattam a tavalyi tanévben elnyert pedagógiai ösztöndíjam sikereirôl és eredményeirôl. A pályázatot a Tóth Aladár Zeneiskola tanáraként kaptam, és örömmel töltött el, hogy a nyertesek között lehettem. Az elôadáson elhangzottakat szeretném jelen írásomban összefoglalni és közzé tenni. Pedagógiai munkám központi feladatának tekintem a gyermekek egyéniségének, pozitív tulajdonságainak felszínre segítését és személyre szabott, differenciált fejlesztését. Ezért is választottam 15 évvel ezelôtt a zenetanári hivatást, ezen belül is az egyéni foglalkozásokból álló gordonka-tanítást. A „négyszemközt” eltöltött idô rendkívüli lehetôség a gyermekek megismerésére és a tanárdiák kapcsolat elmélyítésére, az értelem és
12
érzelem kölcsönös megnyitására. A diákok szívesen járnak az egyéni hangszeres órákra, mert itt nem pusztán a hangszertudás technikai elsajátítását remélhetik, hanem mindennapjaik érzéseit, örömeit, bánatait is beleszôhetik a zenedarabok megszólaltatásába. A különbözô zenei korszakok részletes tárgyalásakor és stílusjegyeinek megismertetése során nagy súlyt fektetek arra, hogy átfogó képet nyújtsak a társmûvészetek (tánc, képzômûvészet, irodalom) és a történelem, ezen belül a zenetörténet példáinak segítségével. Okulva a nagy elôdök életcéljaiból és munkáiból, felismerve az örök kérdéseket és problémákat, szeretnék egy egészséges értékrendet és mércét állítani a fiatalok elé, hogy figyelembe véve a jelenkor eseményeit is, saját szemükkel és fülükkel ítéljék meg, hogy mely értékekhez szabják egyéni életüket.
TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ
HÁZUNK
A tanrendben biztosított heti kétszer fél óra természetesen minderre nem elég, ezért a tanórákon kívül is sokat találkozom növendékeimmel: koncerteken, közös órákon, nyári táborokban, s a körükben legkedveltebb „Öröm órákon”. Ez utóbbi programunknak már a nevével is jelezni szerettem volna növendékeim és a meghívottak felé, hogy valami más, szokatlan, de annál felüdítôbb zeneóra vár majd rájuk. Ezek az alkalmak mindig valamilyen téma köré csoportosultak, s ki-ki a saját kincsestárából hozhatta a „gyöngyeit”, játékával, véleményével, gondolatával színesítve a közös munkát. Az „Öröm óra” nyílt fórum volt, vendégünk lehetett minden érdeklôdô: szülô, barát, tanár, olykor egész napközis csoport látogatott el hozzánk a Terézvárosi Két Tannyelvû iskolából. Változatos témákat választottam: muzsikálva, énekelve, táncolva, vagy éppen akvarelleket festegetve bejártuk a nagy történelmi, mûvészettörténeti és zenetörténeti korszakokat a barokktól a XX. századig. Két Hollós Máté-mû erejéig a kortárs zenével is elkezdtünk ismerkedni, sôt a farsangi „Öröm óra” keretén belül Gryllus Vilmos: Cselló volnék… címû dalának átiratával a könnyedebb mûfaj felé is elkalandoztunk. A november 13-i elôadásra a fényképek vetítése mellett három nagy méretû tablót is készítettem. Az elsôn „Öröm óráink” meghívói szerepeltek, rajtuk a különbözô témákkal, melyeket az érdeklôdôk közelebbrôl is megtekinthettek. Volt köztük stílusismertetô óra, és voltak olyan foglalkozások is, melyeken évfordulók kapcsán zeneszerzôkre – Mozartra, Schumannra és Bartókra – emlékeztünk, vagy a karácsonyt ünnepeltük. Tartottunk hangulatokat és érzelmeket kifejezô órákat, melyek során lelkiállapotainkhoz választottunk már megtanult darabokat szabad társításban és elôadásmódban. Volt olyan együttlét, amikor zenét hallgattunk és közben festettünk, az ötletet ezúttal Lôrinczy Judit – Vivaldi: A Tél címû festménye adta. Vivaldi zenéjének hallgatása közben ecsetet ragadva szabadon úsztattuk a
TÁJA
Lôrinczy Judit: A tél
színeket a papíron. Érdekes volt megtapasztalni, hogy amikor hangosabban szólt a zene, akkor diákjaim keze gyorsabban járt a papíron. Pedig a hangosítás nem gyorsítás, ugye…? Ám e kér-dés csak hadd maradjon költôi! Ezek az alkotások voltak láthatók a második tablón. Szorongásainkat és félelmeinket próbáltuk leküzdeni a „nem félünk a vizsgától” címû „Öröm órán”, melyen a gyerekek egymás tudását értékelhették, kritizálhatták és dicsérhették, és megtapasztalhatták, hogy a katedra másik oldalán sem könnyû az élet. Ezeket olvashatták az érdeklôdôk a harmadik plakáton. Eredményeinket természetesen csak élôben lehet hitelesen érzékeltetni. Ezért az elôadás végén adtunk egy kis ízelítôt abból az „Öröm órából”, amikor olyan zeneszerzôktôl hallgattunk mûveket, akik más szerzôk mûveinek részletét felhasználva komponálták meg alkotásaikat. Mi is kipróbáltuk azt, hogy egy darabot hogyan lehet más-más korok stílusjegyeivel megszólaltatni. Ebben három növendékem volt segítségemre: Zarka Zsófia, Domokos Klára és Nagy Virág. Egy afrikai népéneket adtunk elô eredeti formában, melyet két rövid variáció követett. Bízom benne, hogy bemutatott programunk nemcsak a jelen lévô hallgatóság tetszését nyerte el, hanem írásos formában is felkeltette olvasóm figyelmét. Dominkó Csilla
TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ
a gordonka tanszak tanára 13
NÖVENDÉKEINK
ÍRTÁK
PÁL STEFI „MOZART KÖNYVE” Pál Stefánia 10 éves, másodikos zongora szakos tanuló, Bujdosó Józsefné növendéke. 2007 tavaszán Salzburgban járt. A város Mozarthoz kötôdô sok-sok emléke, csodálatos hangulata – és persze Mozart zenéje – felkeltette érdeklôdését a nagy osztrák zeneszerzô életpályája iránt. Olvasott, kutatott, munkájának eredményét pedig egy Salzburgban vásárolt kis mágneszáras Mozart-naplóban összegezte.
Mozart élete
Mozart az európai zene egyik legragyogóbb csillaga. Együtt csodálhatjuk benne a kivételes, született tehetség nagyságát és egy teljes érékû zenei korszak eredményeit. Édesapja, Leopold Mozart hegedûmûvész, pedagógus, a salzburgi érsek udvari zeneszerzôje és másodkarmestere. Ô maga sváb, felesége Anna Maria Pertl osztrák származású. Hét gyermekük közül sajnos csak Maria Anna (Nannerl) és az utolsónak született Wolfgang maradt életben. Az apa hamar felismerte gyermekeinek kivételes zenei tehetségét, és minden egyéni ambíciójáról lemondva gyermekeinek nevelését tûzte ki életcéljának. A kis Mozart meglepô gyorsasággal tanult, sôt alig öt évesen már zenét is írt. A két gyermek tudását az egész város ünnepelte, ezért a szülôk úgy határoztak, hogy a város határán túl is bemutatják gyermekeik zenei tehetségét. A szülôk a tizenegy éves Nannerllel és a hat éves Wolfganggal 1762-ben több évig tartó hangversenykörútra indultak. Fellépéseik mindenütt szép sikert arattak és csodálatot, feltûnést keltettek. Münchenben a választófejedelem elôtt szerepeltek, Bécsben Mária Terézia császárnô fogadta a kis mûvészeket. Ferenc császár tréfálkozva 14
tette próbára a kis Wolfgangot, amikor egy kendôvel letakarta a zongora billentyûit és úgy kellett bizonyítania egyedülálló tehetségét. Fél Európa a gyermek Mozartot ünnepelte, aki ezáltal megfordult a legmagasabb társadalmi körökben is és elsajátította a szertartásos, mértéktartó udvariasságot, megismerte az európai élet felhôtlen eleganciáját, ami mûvészetére is hatással volt. Mozart korában a zene a hivatalos és magánünnepek tartozéka volt. A fejedelmi udvarok szinte egymással versenyezve rendeltek új mûveket a jeles alkalmakra. Mozart élete végéig ontotta a kedves, behízelgô, szórakoztató zenét. Muzsikája – miután maga is jó táncos volt – szinte táncba csalogatja az embereket. Mikor hazatértek Salzburgba, újból a hercegérsek (Hyeronimus Colloredo) szolgálatába állt, de ez a szolgálat már jóval több megaláztatást jelentett számára, mint az elôzô érsek (Sigismund Christoph von Schrattenbach) idején. Ezt az idôszakot tehát a sok nyûgös zenekari próba és a komponálás öröme jellemezte. A divertimentók, szerenádok és szimfóniák mellett most már versenymûveket is írt, fôleg zongorára és hegedûre (Mozart
TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ
HÁZUNK
mindkét hangszeren különlegesen jól játszott), mert a közönséget továbbra is fôleg virtuóz játéka érdekelte. Mozart számára Salzburg hamarosan túl szûknek bizonyult: 1781-ben – apja akarata ellenére – Bécsbe költözött, egy évvel késôbb megnôsült és élete végéig a császárvárosban élt. 1785-ben mélyül el barátsága Haydnnel. Bécsben találkoztak elôször, s bár Haydn huszonnégy évvel idôsebb Mozartnál, mégis igazi barátság szövôdik kettôjük között. Haydn elismerte, sôt nagyra értékelte a nála fiatalabb Mozart tudását. Mozart mûvészi alázattal vallotta, hogy vonósnégyeseit Haydn mintái szerint alkotta. Mozart halálának körülményeihez egymár-már legendává vált történet kapcsolódik: egy délután felkereste ôt egy titokzatos, fekete álruhás megrendelô, aki gyászmise írására kérte fel a 35 éves zeneszerzôt. (Utólag kiderült, hogy az illetô Walseg gróf volt, aki saját neve alatt akarta a mûvet bemutatni és kiadni.) Mozart betegen is megfeszített erôvel dolgozott, de a mûvet már nem tudta befejezni. Tehetséges tanítványa, Franz Süssmayer egészítette ki késôbb a hiányzó részeket. Mozart Requiemje a mûfaj legjelentôsebb alkotásai közé tartozik. Egy feljegyzés szerint élete utolsó délutánján otthon a Requiem egyik tételét énekelték néhány barátjával. Mozart az elsô ütemek után hangosan felkiáltott és félretette a kottát: „Ma éjjel meghalok, megmondtam, hogy magamnak írtam a Requiemet”. Így is történt. Az emberiség mûvészetét oly bôkezûen gazdagító zeneszerzôt senki sem kísérte el utolsó útjára. 1791 decemberében temetésének napján zuhogott a havas esô. Mozart a bécsi temetô egyik tömegsírjában nyugszik, ma sem tudjuk pontosan, hol. Pál Stefi
TÁJA
Diáknap Tavalyhoz hasonlóan idén is sor került a zeneiskolai diáknapra, április 4-én délután. Szerencsére ebben az évben többen jelentek meg, mint tavaly. A programok listája most sporttal is bôvült, melyet Félegyházi Bence tanár úr, iskolánk trombitatanára vezetett. Bence bácsi különbözô szórakoztató feladatokat talált ki, hogy megmozgassa az izmainkat. A feladatok nagy része a zenéhez kötôdött. Mint az elôzô alkalommal, most is sor került kézmûves foglalkozásra, ahol a gyerekek kreativitása nyomán sok szép mûalkotás keletkezett kukoricacsuhéból és papírból. A munkában Kiss Anna tanárnô és Fazekas Borbála volt segítségünkre. Erôss Erna tanárnô reneszánsz táncokat tanított az érdeklôdôknek. Volt köztük páros- és körtánc is. Szerencsére ismét szûkösnek bizonyult a 12-es terem. Botlik Erika tanárnô állította össze a vetélkedô feladatait. Két csapat mérhette össze tudását. Volt közös népdaléneklés és feladatsor is, bár az átlagéletkor alacsony volta miatt az éneklés mindenkinek jobban ment... Aki valamelyik programon részt vett, vagy készített valamit, tombolát kapott, melylyel a nap végén sok apróságot nyerhettünk. A diáknap lezárásaként három növendék bemutatott a zeneiskolai hagyományoktól eltérôen komolyzene helyett könnyedebb muzsikát. Igazgatónk be-benézett a programok forgatagába, és remélhetôleg meg volt elégedve a Diák Önkormányzat idei munkásságával. A programok végén – a jelek szerint – mindenki vidáman, és valami aprósággal tért haza. Jövôre is szeretettel várunk mindenkit! Fazekas Borbála és Sulyok Dorottya a zongora és a cimbalom tanszak növendékei
zongora szakos növendék TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ
15
HÁZUNK
TÁJA
MACKÓ, CICA ÉS AZ ÓVODÁSOK ZENEOVI
A FASORBAN
Ebben az évben kezdtem el elôször foglalkozni óvodásokkal a Fasori Kicsinyek Óvodájában. A csoport különbözô korú gyerekekbôl áll. Bevallom, elôször izgultam, hogy azok a gyerekek, akik már az elôzô évben is jártak „zeneovis” órákra, hogyan fogadnak el. Új ember, más stílus…, idegen! Szerencsére nem sokáig. A zene tényleg közelebb hozza az embereket egymáshoz. Amíg ovisaim megtanulták a ritmusok nevét, a szolmizációs hangokat, rengeteg gyerekdalt, azt, hogy mit jelent a forte, a crescendo és még sok más idegen kifejezés a zenében (sôt, már használni is tudják ôket!), megismerkedtek a billentyûs, a vonós és a fúvós hangszerekkel, addig én is sokat tanultam tôlük. Például, hogy a FABOT sokkal logikusabb név egy fafúvós hangszernek, mint a Március 17-én, mint szülôk részt vettünk egy nagyon érdekes és számunkra is élvezetes elôadáson, melyet a Fasori Kicsinyek ovisai adtak elô a Tóth Aladár Zeneiskolában. Ez a zenés bábos elôadás, végig érdekes és a gyerekek számára is izgalmas volt. Nagy örömmel mutatták meg nekünk, hogy mit tanultak az év folyamán és mindezt jatékosan tették. A rengeteg dal mellett a mozgás is végig jelen volt, ami nekik nagyon fontos. Örömmel látnánk ilyenfajta izgalmat és csillogást máskor is gyermekeink szemében! Jellinek Noémi, szülô
16
FAGOTT, és hogy a helyes út valahol a „fordítsd oda a másik orcádat” és a „na ebbôl aztán elég volt” között van. Úgy terveztem, hogy mindazt, amit megtanultunk, megmutatjuk a szülôknek is, hiszen ôk azok, akiket talán leginkább érdekel, hogy ezeken a foglalkozásokon mi is történik. Dalokat válogattam össze, bábokat készítettem és mesét írtam hozzá. Persze minden, amit elterveztem, segítség nélkül nem valósulhatott volna meg. Bagi Andrea (zongoratanárnô) és Kovács Judit (bábszínésznô) szakmai tudásukkal, kreativitásukkal, rugalmasságukkal és türelmükkel rengeteget segítettek. (Ezúton is köszönöm mindkettôjüknek!) Elôadásunkra 2008. március 17-én került sor a Tóth Aladár Zeneiskolában, Mackó, cica és az óvodások címmel. A gyerekek (és persze mi tanárok is) izgatottak voltunk, de az elsô öt perc után szerencsére mindenki hozta szokásos „formáját”. Ôk voltak a kövek, az erdô, a benne élô madarak, sünök, tücskök,…, a szél…, és persze dalokkal meséltek. Volt, aki hason fekve énekelt, és volt olyan is, aki bemutatta karate tudását, bizonyítva, hogy nem félünk a zenei kérdésektôl. Mindenki jól érezte magát. Úgy tûnt. Szalai Ildikó hegedûtanár
TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ
a fasori oviscsoport vezetôje
HÁZUNK
TÁJA
A ZENEI TEHETSÉG A zenei tehetség vizsgálata számos kutató érdeklôdését felkeltette. Az elsô vizsgálatokat Carl Stumpf végezte (1890, 1893), majd Wilhelm Wundt, a Lipcsei Pszichológiai Intézetben kísérletezett hangmagasság megkülönböztetésére irányuló mérésekkel. Hasonló zenei képességvizsgálatokkal hazánkban Révész Géza és Gyulai Elemér foglalkozott. „Tehetségen azt a velünk született, adottságokra épülô, majd gyakorlás, céltudatos fejlesztés által kibontakoztatott képességet értjük, amely az emberi tevékenység egy bizonyos területén az átlagosat messze túlhaladó teljesítményeket tud létrehozni.” – írja Harsányi István. Amikor egy gyermek zenei képességeirôl beszélünk, leggyakrabban a következô jelenségeket értjük alatta: • muzikális • jó fülû • szeret zenét hallgatni • tisztán visszaénekli a hallott dallamot • szépen énekel • jó a ritmusérzéke A tehetséges gyermek adottságai különbözôképpen mutatkozhatnak meg, ugyanis minden gyermek rendelkezik valamilyen zenei képességgel, de az eltérések óriásiak lehetnek. Ha szeret zenét hallgatni az már a tehetség egyik jele, de sokkal többet jelent, ha énekelgetni is szeret. Esetleg a dallamokat könnyen megjegyzi, visszaénekli, talán variációkat is költ rá. Ezek a jelenségek már nagyon korán felismerhetôk, és ilyenkor érdemes a zeneó-vodás foglalkozásokat látogatni a zeneiskolákban. A zenei tehetség meghatározása nem könnyû feladat, ugyanis ha a zenei érzékrôl beszélünk, nem tudunk konkrét képet adni,
mert különbözô szinteken jelenik meg. A hallgató, a zenész és a zeneszerzô is más-más szinteket él meg. Egy tehetséges muzsikusnak kiemelkedô motoros (gyors reflexek, fürge izomzat), percepciós (érzékelô, észlelô) és kognitív (felismerô) képességekkel kell rendelkeznie, más néven motorikus, auditív, vizuális képességekkel. Percepció szempontjából a zenei képességek elsôsorban a hallásnál nyilvánulnak meg, de a kottaolvasás terén a vizuális percepció is fontossá válik. A tehetséges gyermeknek lehetnek jó hallási adottságai, ami segíti a zene befogadását, játék közben a kifejezésmód, a hangzás és intonáció ellenôrzését. Ahhoz, hogy valaki virtuóz hangszerjátékos legyen, a motoros képességeinek is kimagaslónak kell lennie, szükség van jó koordinációs adottságokra, melyekkel összehangolja a különbözô testrészek mozgását a különbözô hangszerek igényeinek megfelelôen. A jó értelmi, logikai képességek sem elhanyagolhatóak, amit a zenemûvek értelmezéséhez, megértéséhez és a memorizáláshoz használunk. A kivételes tehetségû gyermekek már kisgyermekkorban is rendelkeznek mindezekkel, de helyes pedagógiai módszerekkel a gyengébb képességek is egy szintre hozhatók a többivel, ugyanis van, akinek például erôsek a motoros képességei, de az auditívek még fejlesztésre szorulnak. A zenei képességeket mérô vizsgálatokat csak nagyon óvatosan szabad használni. Az elôzôekbôl is láthatjuk, hogy számos összetevôt kell figyelnünk. Ha nem járunk körül minden területet szakszerûen, felelôtlenség lenne azt mondani valakirôl, hogy nem tehet-
Megfejtések: I. d. Éva, szívem Éva c. most érik a szilva b. terítve az alja a. felszedjük hajnalra II. Wolfgang Amadeus Mozart, Szöktetés a szerájból (1782) III. 1. C 2. B 3. A 4. C 5. A IV. Zenei totó: 2, 1, x, 2, 1, 1, x, 2, 2, x, 2, x, 1, 2 TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ
17
HÁZUNK
TÁJA
séges. Ezen kívül nagyon fontos a szülôi háttér is a vizsgálatok során, ugyanis ôk biztosítják a gyermekek megfelelô képzését. A gyakorlásban a szülôk kezdeményezése és odafigyelése elengedhetetlen. A pedagógus személyisége is nagy hatással van a gyermekekre. A pedagógus feladata, hogy végig fenntartsa az érdeklôdést a zenetanulás éveiben, és a tanulási folyamat ideje alatt keletkezô akadályokon átsegítse növendékeit. A vizsgálatok eredményét az utóbbiak mind befolyásolják. Nem elég a zenei tehetség, kreativitásra is szükség van. A muzikalitás és a kreativitás összekapcsolódása nagyon fontos. Az intuitív gyermek könnyen ráérez a zene karakterére, a hangulatára és a mondanivalójára.
A tehetség kamatoztatásához türelemre, kitartásra és igen nagy szorgalomra van szükség. Hiába rendelkezik valaki rendkívüli képességekkel, ha nem gyakorol szorgalmasan, a képességei elsorvadnak. Érdekes, hogy számos zenész nem mutatott semmilyen tehetséget gyerekkorában, hanem hosszas tanulás és gyakorlás után vált kiemelkedôvé. Persze az nem igaz, hogy valaki csupán szorgalommal válhat naggyá. A szorgalom szükséges, de nem elégséges a sikerhez. A szülôknek és a pedagógusoknak fontos feladata, hogy a tehetséges gyermekeknek impulzussal teli környezetet biztosítsanak, képességeik minél jobb kibontakoztatásának érdekében! Réti Tamás a zongora tanszak tanára
HÍREK, ESEMÉNYEK Háziversenyek • 2007. december 7-én a Kodály-év alkalmából énekversenyt rendeztünk Kodály Biciniumaiból a 2-4. osztályos szolfézs csoportoknak. A zeneirodalmat tanuló idôsebb növendékekbôl alakult zsûri véleménye szerint a nyolc induló csoport közül Gede Éva tanárnô 3. osztályos csoportja bizonyult a legjobbnak. • Az éneklési versenyt egy „Mikulás napi zeneirodalom vetélkedô” követte, mely során a zeneirodalmat tanulók mérhették össze tudásukat. Számukra Szitha Tünde tanárnô állított össze egy „komoly” és játékos kérdéseket egyaránt tartalmazó kérdôívet, melyet a gyerekek kis csoportokban nagy lelkesedéssel oldottak meg. • 2008. február 15-én a magánének tanszak növendékei számára rendeztünk háziversenyt az Orosz Kulturális Központban. Külön kategóriában indultak az A és B tagozatosok. A zsûri tagjai voltak: Markovics Erika – az Operaház magánénekese, a Gyôri Széchenyi Egyetem magánének tanára, Tóth János – az Operaház mûvésze és Bagi Andrea – iskolánk zongoratanára és korrepetitora.
Zenei „edzôtábor” Balatonszemesen Megszokott környezetben és kényelemben töltöttünk három jókedvû napot február elején a Balaton partján. Reggeltôl késô estig tartó muzsikálással készültek együtteseink a zeneakadémiai koncertre és az országos zenekari versenyre. 18
TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ
HÁZUNK
TÁJA
A Feldkirch-i zeneiskola látogatása Március közepén vendégül láttuk testvériskolánk vonós zenekarát. A Fasori Evangélikus Gimnázium dísztermében adtunk közös hangversenyt, melyen a vendégekkel együtt fellépett iskolánk kórusa, valamint Tücsök – és Ifjúsági Zenekara.
Vendégeink 2008. március 31-én a pécsi Apáczai Zeneiskola tanárai, április 1-jén egy thaiföldi kórus látogatott hozzánk. Koncertekkel köszöntöttük egymást.
Mûvészetek Palotája – 2008. április 6. A fôvárosi zeneiskolák mutatkozhattak be ezen az áprilisi délelôttön az érdeklôdô családoknak. Mi is hangversennyel, kézmûves foglalkozással és játékos „hangszerpróbálgatással” vártuk a gyerekeket. Nagy siker volt!
Szakmai Napok – 2008. április 6. Hangszerbemutatóval egybekötött hangversenyeken muzsikáltak növendékeink a Benczúr Ház dísztermében. Ezt követôen tanáraink vették birtokba a színpadot és adtak egy jó hangulatú, nagy sikerû koncertet.
Magyar zeneszerzô portrék hangversenysorozat Farkas Ferencre emlékeztünk 2008. április 18-án a Tóth Aladár Zeneiskola Fodor termében. Megidéztük gondolatait, muzsikáját, sôt egy rögtönzött kiállítás keretében még festészetét is.
Fészek Klub – 2008. április 20. A X. zongora tanszaki találkozón a romantika zeneszerzôire, valamint Tóth Aladárra és feleségére – a világhírû zongoramûvésznôre – Fischer Annie-ra emlékeztünk. Este az Országos Zenekari verseny döntôjébe jutott együtteseink – a Fuvola-, a Gitár- és a Tücsökzenekar – adtak hangversenyt. TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ
19
GONDOLKODÓ
Egy kis ízelítô a december 7-i zeneirodalom vetélkedô feladataiból. Megoldásukhoz szórakoztató kutatómunkát kívánunk! (Megfejtéseidet ellenôrizheted a 17. oldalon.) I. Melyik zeneszerzôvel eshetett meg az alábbi történet? Mi volt az opera címe? Amikor 1781-ben bemutatták a német nyelvû daljátékát (mely egy távoli szigeten játszódik, ahol egy török fôúr fogságban tart két fiatal lányt, s a vôlegényeik kiszabadítják ôket), II. József császár odament hozzá az elôadás után és azt mondta neki: „Túl sok a hangjegy benne kedves ****!. Erre a zeneszerzô azt válaszolta: Éppen annyi, amennyi kell, Felség!” ✽✽✽ II. Karikázd be a helyes válasz betûjét! 1. Melyik nem Erkel Ferenc operája? A. Dózsa György B. Bánk bán C. Álarcosbál D. Hunyadi László 2. Melyik zeneszerzô nem írt operát? A. Bach B. Beethoven C. Mozart D. Verdi
3. Mit jelent az olasz „scherzo” szó? A. rövid B. gyors C. tréfa D. keringô 4. Mi a szvit barokk korszakbeli jelentése? A. tánctételek sorozata B. nyitány C. énekszámok közötti hangszeres átvezetô rész D. Két hangszerre írt háromtételes mû ✽✽✽
III. Zenei totó A totószelvényen híres mûvek címeit látod. Jelöld 1-gyel a zenekari, 2-vel azokat a mûveket, melyekben énekhang is szerepel, X-szel pedig a szólóhangszerre írt darabokat! 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. +1 20
IV. Melyik népdalunk sorait kevertük össze? Tedd a betûket helyes sorrendbe és írd melléjük a dallamokhoz tartozó szöveget.
Dido és Aeneas Négy évszak Gyermekkuckó A szép molnárlány 2. brandenburgi verseny Óra-szimfónia Mikrokozmosz Figaro házassága A kékszakállú herceg vára Holdfény-szonáta Parasztkantáta d-moll toccata és fúga Befejezetlen szimfónia Psalmus Hungaricus TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ
a. b. c. d.
Minôsítési Oklevél A 3/2002. (II. 15.) OM RENDELET ALAPJÁN, az ALAPFOKÚ MÛVÉSZETOKTATÁSI INTÉZMÉNYEK 2007. ÉVI SZAKMAI MINÔSÍTÔ ELJÁRÁSÁNAK EREDMÉNYEKÉNT A
TÓTH ALADÁR ZENEISKOLA ALAPFOKÚ MÛVÉSZETOKTATÁSI INTÉZMÉNY 1068 Budapest, Városligeti fasor 6. elnyerte a
KÖZÖS ZENÉLÉS A FELDKIRCHI VONÓSZENEKARRAL
KIVÁLÓAN MINÔSÍTETT ALAPFOKÚ MÛVÉSZETOKTATÁSI INTÉZMÉNY CÍMET
A SZAKMAI MINÔSÍTÔ TESTÜLET NEVÉBEN
LÉVAI PÉTER elnök
Az újságot szerkesztették: Kertészné Véghelyi Kriszta, Kis Anna, Maros Dóra, Nagyszeginé Botlik Erika, Réti Tamás, Szitha Tünde Felelôs kiadó: Magyar Margit igazgató Nyomdai elôkészítés: KÉPPONT BT Nyomdai kivitelezés: LOMBOS NYOMDA KFT. 1163 Budapest, Katóka u. 36. Készült 700 példányban
THAI VENDÉGEINK KONCERTJE
