Tomislav Bandin
GAZDASÁGSZILÁRDÍTÁSUNK ÉS KRITIKAI ÚJRAÉRTÉKELÉSÉNEK A KÉRDÉSEI
A hazánlk gazdaságában jelentkező komoly gazdasági nehézségeket, m u n k á s o s z t á l y u n k n a k és dolgozóinknak a kedvezőtlen gazdasági folya m a t o k kiküszöbölésére irányuló társadalmi és gazdaságszilárdítási erő feszítéseit csak b á r o m évtizedes szocialista társadalomépítésürik h a t a l mas eredményeinek a t u d a t á b a n érthetjük m e g . E r r e azért m u t a t u n k rá, m e r t Jugoszlávia szocialista kiépítését történelmi f o l y a m a t á b a n kell szemlélni, Miroslav Pečujlić professzor szavaival élve olyan történelmi f o l y a m a t n a k kell tekinteni, amelyben „ . . . az önigazgatás nem egy minden hatástól mesterségesen elhatárolt keretben fejlődik, h a n e m a mélyen gyökerező régi világ erőinek nyílt konfrontációja k ö z e p e t t e " . Jugoszlávia úgyszólván egy emberöltő a l a t t v e t k ő z ö t t ki fejletlenségé ből és j u t o t t dl az iparilag közepesen fejlett országok szintjére, évszá zados társadalmi és gazdasági fejlődést sűrített bele egy emberöltőbe. A világiban k i a l a k u l t gazdasági és politikai helyzettől függő d i n a mikus társadalmi és gazdasági fejlődés — aminek során „ a számítógép és a csizma együtt járják b e b o l y g ó n k a t " (Pečujlić) — nem ment, és nem megy végbe gondok és megrázkódtatások nélkül. Ezek pedig olyan gazdasági nehézségekhez vezettek, hogy egész sor k o m o l y intézkedést kellett foganatosítani mérséklésükre és tartós kiküszöbölésükre, társa dalmi-gazdasági fejlődésünk érdekében. 1
2
Gazdasági
nehézségeink
egyes
tényezőiről
M i n t m á r a címünkből is kitűnik, a gazdasági nehézségek néhány, véleményünk szerint legfontosabb tényezőjével foglalkozunk. Ennek során igyekszünk r á m u t a t n i , hogy ezek nem új keletűek, h a n e m egy hosszabb t á v ú egyenetlen fejlődés következményei, amelyek most j u t o t t a k erőteljes kifejezésre. Valójában ezért nem is v á r h a t j u k el, hogy ezek a felhalmozott problémáik és gazdasági nehézségek törvényszerű k ö v e t kezményeikkel együtt együk n a p r ó l a másikra eltűnjenek. A gazdaság-
szilárdítás csak hosszabb t á v o n mehet végbe,, egész t á r s a d a l m u n k t ó l nagy erőfeszítéseket igényel, s az élet és a m u n k a minden területén bizonyos fokú lemondást tesz szükségessé. É p p e n ezért a gazdaságszilárdítás olyan közügy, amelyet kivétel nélkül minden dolgozónak magáévá kell tennie. G a z d a s á g u n k labilitásának kétségkívül a túlméretezett beruházások és a fogyasztás különböző formái a legfontosabb tényezői. I d ő z z ü n k el most az együk kulcsfontosságú tényezőnél, a beruházásoknál. N y i l v á n való, h o g y n e m okoz különösebb nehézséget a n n a k megállapítása, hogy a beruházások a legfőbb okai a gazdasági labilitásnak, ugyanis társa dalmi t e r m é k ü n k körülbelül 40 százalékát teszik k i . Sóikkal lényegesebb viszont a mértéken felüli beruházások mibenlétének felderítése, hogy m e g a k a d á l y o z z u k a jelenség ciklikus ismétlődését. Véleményünk szerint forrásainak azonosításakor az 1965. évi g a z d a sági és társadalmi reform legfontosabb céljaiból és azok megvalósulásá ból kell k i i n d u l n u n k . A reform egyik legfontosabb célja az volt, hogy az államilag központosított beruházási alapok felszámolásával létrejöj jön a n n a k feltétele, h o g y az értéktöbblettel — a felhalmozással — a munkaszervezetek társult dolgozói rendelkezzenek. Ugyanis 1%4-ig a felhalmozás, illetve a beruházási eszközök oroszlánrésze a t á r s a d a l m i politikai közösségek, azaz az állam kezében összpontosult. így például 1961-ben a gazdasági szervezetek a beruházási eszközök 29,5 százaléká val rendelkeztek, a társadalmi-politikai közösségek pedig 61,7 százaléká v a l . E z az a r á n y 1963-ban a k ö v e t k e z ő k é p p a l a k u l t : a gazdasági szer vezetekre 25,9 százalék, a társadalmi-politikai közösségekre 56,4 száza lék jutott. Ezek az elvárások azonban nem valósultak meg, b á r a k ö z ponti beruházási alapok felszámolásával és a társadalmi-gazdasági re form intézkedéseivel „ . . . radikálisan felszámoltuk az államtulajdoni monopólium gazdasági és politikai a l a p j á t " (Kardelj). A felhalmozás ugyanis nem került a társult dolgozók b i r t o k á b a , h a n e m a b a n k o k b a n és a gazdasági, a -pénzügyi, a politikai h a t a l o m egyéb központjaiban koncentrálódott. E z t a megállapítást egyértelműen alátámasztják a k ö vetkező tényék: 1965 ben a gazdasági szervezetek beruházási eszközei 28,9 százalékot, a b a n k o k é i pedig az 1961. évi 0,9 százalék helyett 36,6 százalékot tettek k i . 1971-ben a beruházási eszközök a következőkép pen oszlottak m e g : a gazdasági szervezeteik — b á r ügyviteli alapjuk útján '67,8 százalékban j á r u l t a k hozzá az országos felhalmozási alaphoz — csak 26,8 százalékkal, a b a n k o k 50,9 százalékkal, a t á r s a d a l m i - p o litikai közösségek pedig az 1961. évi 61,4 százalékhoz képest csupán 15,2 százallékkal rendelkeztek. A z 1971. évi alkotmányfüggelékeknek, a J S Z S Z K 1974. évi a l k o t m á n y á n a k és az 1976. évi társult m u n k á r ó l szóló t ö r v é n y meghozatalát követően sem szűnt meg a folyamat, miszerint a gazdasági, pénzügyi és politikai h a t a l m i k ö z p o n t o k eltulajdonították a társultmunka-szerve zetek felhalmozását. Ezt a megállapítást is tényekkel t á m a s z t h a t j u k alá: J
1975-ben a társult munkaszervezetek dolgozói rendelkeztek az összberuházási eszközök 36,3 százalékával, 1977-ben a 36,5 százalékával, 1979-ben pedig a 33,2 százalékával. 1971 és 1979 között még mindig rendkívül n a g y mértékben részesültek a b a n k o k ezekből az eszközökből (37 százaléktól 47 százalékig), s így a k a m a t o k igen nagy a r á n y b a n szerepeltek a felhalmozásban (1971-től 1979-ig a k a m a t o k a felhalmo zás 31 százaléktól 58,7 százalékig terjedő részarányát képezték). Ezzel •kapcsolatosan idézzük Z o r a n Vidaković megállapítását:' „Aki a b ő v í t e t t újratermelést birtokolja, az h a t á r o z z a meg a társadalmi v á l t o z á s o k a t . " A felhalmozásnak, illetve a beruházási eszközöknek ez a felosztása ve zetett az alábbi megállapításhoz: „ A gazdasági társultmunka-szerveze-. teknek az összberuházások pénzelésében való részvétele körülbelül egy harmadára (kiemelés tőlem — T. B.) csökkent. Ezért a jövedelmi v i szonyokra helyezett anyagi a l a p n a k a m u n k a - és eszköztársítás útján való bűvítése nem vált a bővített újratermelés lényeges tényezőjévé." (Tézisek a Jugoszláv K o m m u n i s t a Szövetség X I . kongresszusa álláspont jainak és d o k u m e n t u m a i n a k az előkészítéséhez, K o m m u n i s t a , 1978. feb ruár). Tehát a társultmunka-szervezetek felhalmozásának n a g y m é r v ű eltulajdonítása lehetővé tette, h o g y társult m u n k á n kívüli tényezők döntsenek felhalmozásáról, ami döntő tényezője mind a túlméretezett, mind a társadalmi-gazdasági hatását illetően ésszerűtlen beruházásnak. M á r említettük, hogy a beruházások a társadalmi termék 40 százalékát képezték, s ezért joggal mondhatjuk, hogy a gazdasági labilitás és az infláció legfontosabb okai. Természetesen nemcsak a beruházások nagy sága okoz gondot, hanem felhasználásuk módja, gazdasági szektoron kénti és ágazatonkénti megoszlása is. Kezdjük talán az a d a t o k k a l : 1975-ben az összberuházások 69,9 szá zalékát gazdasági, 30,1 százalékát pedig gazdaságon kívüli szférában eszközöltük. U g y a n e b b e n az évben az ipar 39,3 százalékban, a mező gazdaság viszont 8,3 százalékban részesedett az összberuházásokból. 1975 ben a beruházási összeg 53,7 százalékát építészeti objektumokba, 41,0 százalékát felszerelésibe, a f e n n m a r a d t 5,3 százalékot pedig egyéb területen fektettük b e . Ugyanebben az évben a befektetések 54,0 szá zalékát új létesítményekre, 31,1 százalékát pedig felújításra és korsze rűsítésre f o r d í t o t t u k . E z az ipari feldolgozó kapacitásokra irányuló beruházás minden dazgasági hatékonysága ellenére m e g r á z k ó d t a t á s t idézett elő a gazda ság szerkezeteben, a társadalmi újratermelés I. és I I . osztályának k a p csolatában, a nyersanyagbázis és a feldolgozó kapacitások viszonyában. Többek között ez idézte elő az újratermelési a n y a g o k fokozott b e h o z a talát (kifejezetten fokozódott a gépi berendezések behozatala, s így hát térbe szorultak a hazai műszaki-technológiai újítások) és a külföldi el adósodást, a komoly kereskedelmi és fizetési mérleghiányt. 3
J
4
5
A n ö v e k v ő infláció által felszínen t a r t o t t gazdasági problémák és az egyenlőtlen piaci viszonyok, illetve a fogyasztás minden formája és a
munkatermelékenység alacsony szintje tették leginkább versenyképte lenné a jugoszláv gazdaságot a nemzetiközi munkamegosztásban, s így megfelelő m é r v ű kivitel híján a fokozott behozatal külföldi eladósodás h o z vezetett. M á r említettük, hogy az 1976—1980-as időszakban a fogyasztás minden formája lényegesen hozzájárult a gazdasági labilitáshoz. A be ruházásokat, az általános és közös fogyasztást illetően v a l a m e n n y i k ö z gazdász egyezik ezzel, míg a személyi jövedelmeket illetően némi eltérés m u t a t k o z i k az álláspontok k ö z ö t t . Véleményem szerint gazdasági nehézségeink egyik legfontosabb ténye zője a munkatermelékenységnek az 1976-tól 1980-ig terjedő ötéves idő szakban bekövetkezett csökkenése. U g y a n e z t mondhatjuk a k o r á b b i , az 1971—1975 közötti időszakról is. Ugyanis ebben a két ötéves időszak ban a munkatermelékenység a felére esett vissza az 1966—1970, illetve az 1961—1965 közötti időszakhoz képest. Növekedési m u t a t ó % - b a n ö t é v e s időszakok 1961—1965 1966—1970 1971—1975 1976—1980
Munkatermelékenység 4,5 5,0 2,1 2,6
A munkatermelékenységnek a legutóbbi k é t ötéves időszakban b e k ö vetkezett visszaesése a termelés h a t é k o n y s á g á n a k a csökkenésére vall, ami kétségkívül kihatással volt a hazai fogyasztásra és kivitelre szánt árutermelés mennyiségére, illetve a hazai piacon fokozódó kereslet k ö vetkeztében eszközölt á r u i m p o r t r a . A termelékenység növekedésének csökkenése kérdésfeltevésre kész tet: Miért került sor a csökkenésre? Ez egy rendkívül összetett kérdés, most nehéz lenne minden csökkenést előidéző tényezőre m a g y a r á z a t o t adni (a t u d o m á n y o s kutatás a munkatermelékenység körülbelül 37 té nyezőjét tartja számon), ezért csupán két vonatkozást emelünk k i : A célok megvalósítását és az adminisztratív-ügyviteli létszám felduzzasztasat." A szocialista önigazgatás társult m u n k á j á b a n az 1971. évi a l k o t m á n y függelékékkel elkezdődő mély társadalmi-gazdasági változások nemcsak a korábbi munkatermelékenység szinten tartását követelik meg, h a n e m folyamatos növekedését is. Ű g y tűnik, h o g y a társadalmi átalakulással p á r h u z a m b a n nem került sor a termelés h a t é k o n y s á g á n a k fokozódására. E r r e valószínűleg nem is kerülhetett sor, mert a hagyományos értelem ben vett vállalatok ekkor b o m l o t t a k fel, a helyükbe lépő új, önigazgatá son alapuló szervezetek térhódítása pedig különösen a termelés h a t é konyságát illetően vált lassú. Afféle gazdasági és társadalmi légüres tér
keletkezett: A z etatizmus és a technobürokrácia helyéibe a társul t m u n k a szervezeteklbe t ö m ö r ü l t dolgozók jövedelmi és önigazgatási autonómiája lépett. A technobürokrácia k e z d e t t letűnni, s így a gigantikus, hierarchiára épülő t e c h n o b ü r o k r a t a igazgatási gépezet is meglazult. A technobürok rácia nem a d t a át helyét fájdalommentesen a munkaszervezetekben al kalmazottaik- k o o r d i n á l á s á n a k és társadalmi integrálódásának. A t e c h n o b ü r o k r a t a vezetők tekintélyének a gyengülésével új, önigaz gatáson alapuló h u m á n u s egyéniségekre volt szükség. O l y a n tekintélyre, amely a szabadon társult dolgozók közös céljait tartja szem előtt, amely nem a k a r „vasökö'l" és „ h a j c s á r " lenni, sem a szellemi fenyítésnek, en nek a kifinomult módszernek az eszköze lenni. T e h á t egy olyan egyé niségről v a n szó, amely a társult m u n k a és a n n a k eredményei által áll az ember szolgálatában és igyekszik megszabadítani az emberiséget a m u n k a átkaitól. A m i k o r az egyik (technokrata) vezető réteg átadja he lyét a másiknak, az az utóbbi megerősödésével jár. Ez utóbbi, a szaba d o n társult termelők közös céljait kifejező egyéniség — b á r igyekszik előretörni — viszonylag rövid idő alatt nem erősödhetett meg o l y a n y nyira, hogy a termelés hatékonyságát illetően azonnal elődje helyébe lépjen. Véleményem szerint- ennek többek k ö z ö t t az az oka, hogy nem alakult ki szilárd k a p c s o l a t a közös célok és az egyéni érdekek között, közelebbről m e g h a t á r o z v a : a társultmunka-alapszervezet jövedelme és a dolgozó személyi jövedelme között. Egyébként ez az a pont, amelyen a társadalmi-gazdasági átalakulás különvált a termelés hatékonyságától. M i n d a n n y i u n k számára ismeretes, hogy a társult m u n k a adminisztra tív-ügyviteli létszámának felduzzasztása k o m o l y gazdasági terhet jelent, méreteit és állandó növekedését illetően pedig egész t á r s a d a l m u n k r a rá nehezedik. A közös érdekű ügyeket végző munkaközösségek elszaporodása és fel duzzadása éppen az itt szóban forgó jelenségekre figyelmeztet. Ugyanis az 1976 és 1979 k ö z ö t t i hároméves időszakban a társul tmuríka-szervezetek közös érdekű ügyeit végző munkaközösségek száma 1905-tel n ö vekedett, míg a munkaszervezetek száma csak 400-zal, az összetett t á r suk m u n k a szervezetéké pedig 184-gyel. T e h á t sokkal lassabban n ő t t a z o k n a k a társultmunka-szervezeteknek a száma, amelyekben a J S Z S Z K a l k o t m á n y á n a k 29. szakaszával és A társult m u n k á r ó l szóló t ö r v é n y 400. szakaszával összhangban közös érdekű ügyeket végző munkaközösség alakulhat. P o n t o s a b b a n szólva, a társultmunka-szervezetek közös é r d e k ű ügyeit végző munkaközösségek száma hihetetlenül megnövekedett a társultmunka-szervezetek számához képest. A közös é r d e k ű ügyeket végző munkaközösségek létszámának gyors növekedéséhez vezet, hogy társultmunka-alapszervezetben is megalakíth a t ó a k . E n n e k következtében társultmunka-szervezeteink fölé többszö rös adminisztratív-ügyviteli a p p a r á t u s tornyosul, amely adott esetben hihetetlenül gyorsan d u z z a d . A társült m u n k a adminisztratív-ügyviteli m u n k a k ö r e i n e k elszaporo-
dása külső és belső tényezőknek egyaránt k ö v e t k e z m é n y e . A legfonto sabb külső ök a társult m u n k a gazdasági f o l y a m a t a i n a k eltúlzott a d m i nisztratív szabályozásálban rejlik. N y i l v á n v a l ó , hogy a gazdasági életibe v a l ó t ú l z o t t a d m i n i s z t r a t í v b e a v a t k o z á s n a k és a dolgozók önigazgatási döntéshozatala korlátozásának sókkal k o m o l y a b b következményei v a n nak, m i n t a társult m u n k a adminisztratív-ügyviteli felduzzasztásának, de ez sem elhanyagolható következmény. A jelenség belső okai u t á n k u t a t v a elsőként azt kell említenünk, h o g y a társultmurika-alapszervezetekben t e c h n o k r a t á k bitorolják a m u n k á s osztály tényleges gazdasági h a t a l m á t . Ezek a s t r u k t ú r á k ugyanis nem hisznek a munkásosztály képességeiben, h o g y képes dönteni a jövedelem elosztásról és a társadalmi újratermelés kérdéseiben. A munkásosztály tényleges gazdasági h a t a l m á v a l való visszaélés az a közvetlen k ö v e t k e z m é n y e , h o g y a technokrácia nagy létszámú a d m i nisztratív-ügyviteli a p p a r á t u s t h o z létre saját h a t á l m a biztosítása é r d e kében. Ilyen a p p a r á t u s o k nemcsak a munkaszervezeteik és az összetett társultmunka-szervezetek szintjén jönnek létre, h a n e m a t á r s u l t m u n k a szervezetekben is. Céljuk egy „intellektuális" talaj megteremtése a tech n o k r a t a és b ü r o k r a t a s t r u k t ú r á k számára, hogy kihasználhassák äz a l a p szervezetek dolgozóinak az önigazgatáson alapuló jövedelemszerzési rendszerét. D e az is céljuk, hogy „ h a t é k o n y a b b a n harcolhassanak" t u lajdon szűk k ö r ű érdekeikért, mégpedig m i n d e n n e m ű közös bevételtől és jövedelemtől függetlenül. A társult m u n k a adminisztratív-ügyviteli lét számának a fokozott felduzzasztása egyaránt gazdasági, önigazgatási és erkölcsi vonatkozású probléma. A társulcmunka-szervezetek kiterjedt adminisztratív-ügyviteli a p p a r á t u s a igen kedvezőtlen hatást gyakorol a munkatermelékenység növelésére, a k i a d á s o k r a és a tiszta jövedelemre, a m i t lényegesen csőikként m a g á n a k az a p p a r á t u s n a k a. pénzelése. T e r m é szetesen ennek következményei nemcsak gazdasági természetűek. A z a d minisztratív-ügyviteli szolgálatoknak a társultmunka-szervezetekben való megszervezésével (1979-
z u k a m u n k á s o s z t á l y n a k a jövedelemmel kapcsolatos d ö n t é s h o z a t a l b a n betöltött szerepét, lényegesen magasabb szintre emeljük a m u n k a s z e r v e zetek összetételébe t a r t o z ó társultmunka-alapszervezetek gazdasági, t á r sadalmi és emberi együvé tartozását, felszámoljuk a z o k a t a viszonylag mélyen gyökerező illúziókat, miszerint az alapszervezetek az áruterme lés végső láncszemei és azonos társadalmi-gazdasági helyzetet t e r e m t ü n k az összes dolgozó számára a személyi jövedelemre szánt eszközök el osztásában. Véleményem szerint tehát nem adminisztratív, hanem gaz dasági, társadalmi és önigazgatási intézkedéseket kell foganatosítani a társadalmi és önigazgatású önszerveződés alapján. M i n t m á r a z e l m o n d o t t a k b ó l kitűnik, viszonylag több figyelmet szen teltem a munkatermelékenységnek és a társult m u n k a adminisztratív lét száma félduzzasztásának. E z nem véletlen, ugyanis m i n d e n n a p i v a l ó ságunk két olyan gondjáról v a n szó, amelyekre m a g u k a t á r s u l t m u n k a szervezetek g y a k o r o l h a t n a k k ö z v e t l e n h a t á s t . A m i a m u n k a t e r m e l é kenységet illeti, m i n d a n n y i a n t u d a t á b a n v a g y u n k , hogy ennek a szint jéről és növekedésétől függ az élet minősége, d e azt is számításiba kell venni, h o g y ez tulajdonképpen m a g u k t ó l az emberektől függ. M i n t l á t h a t t u k , s erre m á r . fejezetcímünkben is u t a l t a m , csupán gaz dasági nehézségeink egyes tényezőire tértem k i . Egyes tényezőkről g y a k r a b b a n , másokról r i t k á b b a n esik szó. Ezek a gazdasági nehézségek nem lebecsülendők, d e azok a rövid t á v ú n a k n e m m o n d h a t ó feladatok sem, amelyek előtt egész t á r s a d a l m u n k áll. N e k ü n k ezeket a nehézségeket fel kell számolnunk, s e r r e v a n n a k is lehetőségeink.
Gazdaságszilárdításunk
irányelvei
Gazdasági nehézségeink leküzdéséhez nem elegendő csupán a megfe lelő út megválasztása. Gazdaságszilárdításunk azoktól a társadalmi erők től függ, amelyek m a g u k r a vállalják a stabilizáció megvalósítását. M a m á r az alapvető társadalmi erőknek, egyrészt a m u n k á s o s z t á l y n a k és élcsapatának (a J K S Z - n e k ) , másrészt a technóbürokráciának és az eta tista erőiknek olyan a viszonya, hogy az előzőek kerültek túlsúlyba, s ez többek k ö z ö t t eredményesen megvalósított gazdaságszilárdítási p o litikáról t a n ú s k o d i k , függetlenül attól, hogy ez nem ment a társadalmi erők másik pólusának, a technóbürokráciának és' az etatista s t r u k t ú r á k n a k az ellenállása nélkül (elegendő csupán az év eleji árviszonyokra utalni). Gazdaságszilárdításunik stratégiai fontosságú céljait a következőkben összegezhetjük: 1. O l y a n társadalmi és gazdasági föltételeket kell teremteni, hogy a társult dolgozók a döntéshozatal útján h a t á s t gyakorolhassanak az egész jövedelemelosztásra és a társadalmi újratermelési f o l y a m a t o k r a . 2. Meg kell erősíteni a társult m u n k a anyagi alapját, hogy k e d v e z ő anyagi feltételek jöjjenek létre a t á r s u l t m u n k a a l a p - és egyéb szerveinek
az önigazgatáson a l a p u l ó jövedelmi kapcsolatteremtéséhez, hogy a (közös tervek és a p r o g r a m o k alapján h a t é k o n y gazdasági, műszaki és társadal m i fejlődés bontakozhasson k i , és hogy közös bevételre és jövedelemre tehessenek szert. 3. A z é l ő t t ü n k álló k ö z é p t á v ú tervidőszakban nagyobb figyelmet kell f o r d í t a n u n k saját lehetőségeinkre. N a g y erőfeszítéseket kéli ten n ü n k , h o g y gazdaságunk szerkezete a saját nyersanyagunk és felhalmo zásunk alapján tegye lehetővé a nyersanyagbázis és a mezőgazdasági termelés fejlődésének felgyorsulását. H a b á r gazdaságunk szerkezeti át alakulása hosszabb időt vesz igénybe (10—15 évet), mégis e n n é k a fo l y a m a t n a k az elindításához m á r a folyó tervidőszakban teljes t á r s a d a l mi felelősséggél hozzá kell l á t n u n k . 4. J a v í t a n u n k kéli gazdaságunk nemzetközi helyzetén, hogy csökken jen fizetési mérleghiányunk és külföldi tartozásunk. E z t az irányvételt csak úgy lehet megvalósítani, ha Jugoszlávia k i t á r j a a k a p u t a világ gazdasági f o l y a m a t a i előtt. A társult m u n k a kiviteli törekvésének ál l a n d ó v á kell válnia, s nem szabad megengednünk, hogy csupán az á r u felesleg kivitelét jelentse. Szelektív behozatali politikát kell f o l y t a t n u n k , m e r t hosszú t á v o n az i m p o r t n a g y m é r v ű lecsökkentésével nem o l d h a t juk meg gondjainkat, h a n e m csak az e x p o r t fokozatos növelése h o z h a t kedvező eredményeket. 5. K i kell d o l g o z n u n k a t u d o m á n y o s és technológiai fejlődés ésszerű stratégiáját, h o g y m i n d műszaki, m i n d technológiai szempontból füg getlenedhessünk. '6. ö s s z e kell hangolnunk a fogyasztás m i n d e n formáját nemzetgaz daságunk termelési lehetőségeivel. E n n e k során a hosszú t á v ú i r á n y v é tel célja nem a fogyasztás visszaszorítása, h a n e m éppen a növelése, még pedig a termelés és a munkatermelékenység növekedésével p á r h u z a m b a n . Gazdaságszilárdításunk legfontosabb célja a termelésnövelés. Más v á lasztás nincs. 7. F o l y a m a t o s a n n ö v e l n ü n k kell a munkatermelékenységet. A m u n k a termelékenység növelésének objektív anyagi és műszaki féltételei m á r a d o t t a k , ezért az önigazgatás útján, v a l a m i n t a dolgozók anyagi és e r kölcsi ösztönzése által olyan feltételéket kell teremteni, h o g y a közös célok — a jövedelemszerzés — érdekében és az egyéni érdekek — a személyi jövedelem céljából szorosabb kapcsolatteremtés alakuljon k i . 8. A társult m u n k a a l a p - és egyéb szervezeteiben t o v á b b kell fejlesz teni a tiszta jövedelem elosztási politikáját, v a l a m i n t a személyi jöve delmi eszközök elosztási politikáját és módszereit, h o g y „egyensúlyba" kerülhessenek a dolgozók pillanatnyi érdekei (a jelenlegi személyi fo gyasztásuk) és a társukmunka-alapszervezeték, a t á r s u k dolgozók hosszú t á v ú céljai (a félhalmozásnak, a m u n k a anyagi állapjának fej lesztése, s ilyen alapon a jövedelem és a személyi jövedelem gyarapítása és növelése). 9. ö n i g a z g a t á s i intézkedéseket kell foganatosítani a t á r s u l t m u n k a szervezetekben, az önigazgatási érdekközösségekben, egyesületekben, az 7
állami h i v a t a l o k b a n stb. az i m p r o d u k t í v m u n k a e r ő létszámának csök kentésére. í r á s u n k b a n csupán a gazdaságszilárdítási folyamatok legfontosabb irányelveivel foglalkoztunk. Részletesebb ismertetésükre talán nincs is szükség, hisz m i n d e n dolgozó, minden munkaközösség nagyon jól tudja, miben rejlenek a termelés fokozásának és a gazdasági h a t é k o n y s á g n a k lehetőségei. Végül még -csak annyit — s ezzel be is fejezném a gazdaságszilárdítási fejtegetéseimet —, hogy a siker kulcsa a kezünkben v a n , hisz rólunk van szó, arról ahogy „ a dolgozó megszűnik egy gépezet mások által felhúzható rugója lenni, v a g y legalábbis létrejönnek ennek a feltételei, és ez önigazgatáson alapuló társult m u n k á n k egész rendszerének társa d a l m u n k egészének a hordozójává és céljává v á l i k " (Kardelj).
A gazdaságszilárdítás
és bíráló
újraértékelése
T á r s a d a l m u n k gazdaságszilárdítási törekvései során a gazdasági és társadalmi fejlődés stratégiájának és politikájának számos n y í l t kérdése, problémája és hibája kerül a társadalombírálat górcsöve alá: a gazdaság szerkezete, a beruházási politika, az export és az import, a külföldi eladósodás, az össztársadalmi és a közös fogyasztás, az árpolitika, a jö vedelemszerzés feltételei, a társult dolgozók értéktöbbletének elidege nítése, a termelés gazdasági hatékonysága stb. A széles k ö r ű bíráló ú j raértékelés és szocialista önigazgatásé t á r s a d a l m u n k . szubjektumainak a vitába való fokozott bekapcsolódásának az a célja, .hogy a szocialista önigazgatáson alapuló objektív anyagi feltételek és termelési viszonyok alapján h a t á r o z z a meg a gazdasági és t á r s a d a l m i fejlődés irányát. N y i l v á n v a l ó , hogy a stabilizációs f o l y a m a t o k b a n minél n a g y a b b mér tékben össze kell egyeztetni а társadalmi újratermelés gazdasági h a t é konyságát m i n d a z o k k a l a feltételekkel, amelyek a társült m u n k a éret tebb, sokoldalúbb és h u m á n u s a b b t á r s a d a l m á n a k a beköszöntével vég bement t á r s a d a l m i átalakulásokkal jöttek létre. Mivel a társadalmi ú j ratermelési f o l y a m a t o k a t súlyos m e g r á z k ó d t a t á s o k érték, nem lesz könnyű, sem egyszerű, sem pedig rövid időn belül megvalósítható az összes társadalmi és gazdasági folyamat egybehangolása. A gazdaságszilárdítás b í r á l ó újraértékelése napirendre tűzi t á r s a d a l m u n k stratégiai irányvételének az értékélését is: A társult m u n k a r e n d szerét és vele együtt a társultmunka-alapszervezeteket mint rendszerünk alapsejtjeit. E n n e k a stratégiai fontosságú t á r s a d a l m i irányvételnek a b í r á l ó újra értelmezése egyrészt m a g á n a k a t á r s u l t m u n k a rendszerének a b í r á l a t á r a és értékelésére, másrészt pedig gyakorlati funkcionálásának a felülvizs gálására i r á n y u l . Valójában szocialista önigazgatású rendszerünk társult m u n k á j á n a k az értékelésére két, egymással gyakorta szöges ellentétben álló módszer áll rendelkezésünkre. Az egyik megközelítési mód m a g á n a k
a társult m u n k a rendszerének a b í r á l a t á r a összpontosít, mégpedig a n n a k teljes felülvizsgálását, sőt felszámolását követelve, ugyanis a t á r sadalmi és gazdasági nehézségekért „ez (a rendszer) a h i b á s " . Ez a meg közelítési m ó d nemegyszer arra k ö v e t k e z t e t , h o g y vissza kéli fordítani a történelem kerekét, vissza kell állítani a vállalatot m i n t termelési formát. A második megközelítési m ó d a társult m u n k a g y a k o r l a t á n a k h i á nyosságaira, gyengeségeire és hibáira összpontosítja figyelmét (a t á r sultmunka-alapszervezetek és összetett szervezetek szervezeti kérdéseire, a célok és érdekek felaprózására,. a belső önellátáson alapuló jövedelem szerzésre, az adásvételi v i s z o n y o k r a , a közös beruházások céljából szé leskörűen társított m u n k a - és eszközök, v a l a m i n t a közös p r o g r a m o k és fejlesztési tervek ki nem alakítására, a felhalmozás k ö r f o r g á s á n a k t e rületi és politikai korlátozására stb.). T á r s a d a l m i céljai a k ö v e t k e z ő k ben merülnek .ki: A rendszer hibáinak és gyengeségeinek a kiküszöbö lésével megfelelő feltételeket teremteni a termelés és a társadalmi élet h a t é k o n y megszervezéséhez, v a l a m i n t a társadalmi irányvételnek a ha ladás, a jólét és az emberi boldogság szolgálatába való állítása. N y i l v á n v a l ó tehát, hogy eszmei-politikai és társadalmi-gazdasági szempontból a társult m u n k a rendszere b í r á l ó újraértékelésének k é t teljesen ellentétes módszeréről v a n szó.
Miben
rejlik
a társult
munka
bírálatának
lényege?
Szocialista önigazgatású társult m u n k a rendszerünk lényegének a b í r á l a t a sokkal mélyebb eszmei-politikai t a r t a l m a k a t foglal magába, m i n t ahogyan valójában kifejezésre jut. Erről a t a r t a l o m r ó l majd a 'későb biekben ejtünk szót. A társult m u n k a rendszerének b í r á l a t a alapjában véve a következőkben nyilvánul meg: A társult m u n k a rendszerének szubjektív gyengeségei és hibái alapján a k r i t i k a magát a rendszert h i báztatja, mégpedig a n n a k t a r t a l m i (tehát társadalmi-gazdasági) gyen geségeit. Más szóval: A társült m u n k a rendszere és a z alapszervezetek gazdaságilag nem. hatékonyak, sőt kérdéses az is, h o g y mennyire demokratizálódik a társultmunka-alapszervezetekbe tömörült társult d o l gozók egymás közötti kapcsolata és a társadalom egésze. A társult m u n k a rendszerének b í r á l a t a a gazdasági eredménytelenség o k á t a munkaszervezeték és az egész gazdaság tmasz-okra való leépí tésében látja. Ez a kritika a 'munkaszervezet kifejezés helyett szíveseb ben használja a vállalat szót. Szerinte h á t r á n y o s a gazdaság és a társa d a l o m minden cél nélküli társultmunka-alapszervezetekre való felaprózása, ami nem. jár semmiféle termelési, technológiai, különösen pedig gazdasági egységgel (tehát nem együvé tartozással, h a n e m egységgel, ami a centralizációs szemlélet legfontosabb célja). A megromlott d e m o k r a tikus viszonyok o k á t ez a k r i t i k a a társültmunka-alapszervezetek jöve delemért folyó kíméletlen h a r c á b a n látja, s szerinte ez a h a r c m a g á t a
munkásosztályt is mozgósítja ebben az összetűzésben, miáltail az részek re hullva r e n d k í v ü l n a g y manipulációnak v a n kitéve minden szinten és minden s t r u k t ú r a részéről.
Milyen
„új" hozzáállást
ígér a társult
munka
rendszerének
bírálata?
Mivel a társult m u n k a rendszerének a b í r á l a t a szerint a tmasz-ok létrehozása h i b á z t a t h a t ó szinte minden gazdasági és egyéb nehézségért, különösen pedig a gazdasági gondokért és a demokratikus viszonyok megromlásáért, ezért igyekezett „ ú j " eszmei-politikai és társadalmi-gaz dasági irányvételt felkínálni. Valójában miben is m e r ü l k i ez az „ ú j " irányvétel? Egészen r ö v i d e n : A v á l l a l a t n a k m i n t a termelés és a társa dalmi-gazdasági viszonyok szervezeti formájának a felújításában. Mivel ez a k r i t i k a jól tudja, hogy a t e c h n o b ü r o k r a t a gépezet által vezérelt központosított társadalmi-gazdasági szervezetként létrejött v á l l a l a t a munkásönigazgatás k o r á b b i szakaszában é p p e n az önigazgatás csapá sainak következtében egészen k o n s t r u k t í v m ó d o n gazdasági, azaz m u n kaegységekre hullott szét, amelyek alkalmasak lettek a termelésnek a dolgozók általi újjászervezésére, ezért javasolja ezeknek (vagy ehhez hasonló) egységeknek a vállalat centralizált szervezetébe történő vissza vételét,'az igazgatás és az irányítás m o n d h a t n i látszólagos módosításával. E n n e k során a k r i t i k a nem foglal állást a n n a k kapcsán, h o g y : Hol jön létre a jövedelem, különösen pedig, h o g y k i h a t á r o z elosztásáról? Ez a k r i t i k a nem véletlenül kerüli meg a jövedelemmel kapcsolatos döntés hozatalt. T u d a t á b a n v a n ugyanis, h o g y ez lényegbevágó osztályjellegű kérdés. É p p e n ezért megválaszolatlanul hagyja. H a m á r a társult m u n k a rendszerének lényegét, a társultmunka-alapszervezetekben dolgozók jövedelmi rendszerét bírálja, a k k o r a megoldást — „ a z emberi viszo n y o k demokratizálása érdekében" — a jövedelemnek, különösen az ér téktöbbletnek a v á l l a l a t h o z mint egészhez v a l ó visszaszármaztatásában véli felfedni: T e h á t ezáltal a technokrata vállalatigazgatási s t r u k t ú r á k és a menedzserek kezére játssza, akik g y a k r a n hangoztatják: „Majd h a mi parancsolunk, a k k o r h a t é k o n y lesz a termelés!", „ M i n e k kell a jöve delemelosztást a m u n k á s o k r a bízni, hisz csak veszekszenek!", „Békésen és n y u g o d t a n élhettek, lesz majd, aki gondot visel r á t o k ! " T e h á t ez a k r i t i k a jól kiépített hadállásából nem a társult m u n k a rend szerének gyengeségeire és hiányosságaira, a technokrácia és a b ü r o k r á c i a visszaéléseire, az önigazgatás k o r l á t o z á s á r a m u t a t rá, h a n e m látszólago san a tmasz-ok ellen fordul, valójában pedig a társult dolgozók jöve delmét igyekszik h a t a l m á b a keríteni.
A gyakorlat
mint
a társult
munka
kritikájának
a
kritikája
M i n t m á r említettük, a társult m u n k a rendszerének b í r á l a t a s z á m á r a z a v a r ó a t á r s u k m u n k a - a l a p s z e r v e z e t e k .létrehozása, 5 az a tény, h o g y a dolgozók birtokolhatják az alapszervezetek egész jövedelmét. A z v i szont n e m z a v a r ó s z á m á r a , hogy a dolgozók társadalmi és gazdasági téren imég mindig n e m rendelkeznek megfelelő h a t a l o m m a l . Lássuk h á t , m i k é n t is á l l n a k a dolgok. 1 9 7 6 - b a n összesen 16 402 t á r s u l t m u n k a - a l a p szervezet volt. Ezek a társultmunka-alapszervezetek 3011 m u n k a s z e r v e zetbe társultak, töhát átlagosan 5 alapszervezet m ű k ö d ö t t egy-egy m u n kaszervezetben. A z említett évben 14 785 .munkaszervezetben még nem v o l t a k társultmunka-alapszervezetek. H á r o m évvel később, a z a z 1979ben m á r 20 064 társultmunka-alapszervezet m ű k ö d ö t t 4157 m u n k a s z e r vezet keretében. E z e k szerint a társultmunka-alapszervezetekkel rendel kező, munkaszervezetek száma 1976 és 1979 k ö z ö t t 38,1 százalékkal növekedett, ami r e n d k í v ü l kedvező. A z t is h o z z á kell t e n n ü n k , hogy ugyanebben az évben még 14 039 munkaszervezetiben n e m volt t á r s u k munlka-alapszervezet, tehát 5 százalékkal kevesebben, mint 1976-bári. M i t á l l a p í t h a t n k meg a társultmumika-alapszervezetek összetétele alapján? Vajon a tmasz-ok t ú l z o t t elszaporodását-e v a g y v a l a m i mást? Vélemé nyem szerint ezek až a d a t o k a r r a u t a l n a k , hogy lényegesen eltértünk attól a társadalmi irányvételtől, h o g y a társultmunka-alapszervezet „ a társült m u n k a alapvető formája, amelyben a dolgozók közvetlenül és egyenjogúan valósítják meg társadalmi-gazdasági és más önigazgatási jogaikat, s d ö n t e n e k a társadalmi-gazdasági helyzetükkel kapcsolatos más k é r d é s e k r ő l " . Ezek a z eltérések azt jelzik, h o g y a jövedelemmé ! és az értéktöbblet felhasználásával kapcsolatos döntéshozatalban centralisztikus törekvés érvényesül. S ez azt is bizonyítja, h o g y az ilyen m u n kaszervezetekben ténylegesen jelen v a n a gazdasági h a t a l o m n a k a tech n o k r a t á k általi kisajátítása és az a jelenség, h o g y nem bíznak a mun kásosztályban, hogy az képes d ö n t e n i saját munkája eredményeiről és m u n k a k ö r ü l m é n y e i r ő l . U g y a n i l y e n eszmei hozzáállást képvisel a t á r sult m u n k a tmasz-ait kipellengérező k r i t i k a . A z imént m á r megállapítottuk, h o g y egy-egy munkaszervezetben á t lagosan öt társultmunka-alapszervezet m ű k ö d i k . A z 1976. é v i sta tisztikai k i m u t a t á s o k szerint a 3011 tmasz-szal rendelkező m u n k a s z e r vezet 47 százalékában 3-nál kevesebb tmasz m ű k ö d ö t t és csak 9 száza lékuk rendelkezett több mint 15 t á r s u l t m u n k a - a l a p s z e r v e z e t t e l . Ezek az a d a t o k és a t m a s z nélküli munkaszervezetekkel kapcsolatos k i m u t a tások jogosítanak fel b e n n ü n k e t az ismételt kérdésfeltevésre: Vajon v a lóban túl n a g y lenne a tmasz-ok száma? Szerintem b á r k i számára, aki stratégiai fontosságú társadalmi irányvételünk közegében képes értel mezni ezeket az a d a t o k a t , a válasz világos és egyértelmű. Ezek szerint társult m u n k á n k r a nem a tmasz-ok t ú l z o t t elszaporodása jellemző, h a n e m éppen az ellenkezője. E z t a stratégiai fontosságú társadalmi elhatá rozást még szervezetileg sem valósítottuk meg következetesen a gyakor 8
9
1
10
11
12
is
latban. H o g y a g y a k o r l a t b a n miért került sor erre az eltérésre, azt m á r részben megválaszoltuk. T e h á t joggal állapíthatjuk meg, hogy társult m u n k á n k , rendszerének gondjai és n y í l t kérdései nem a tmasz-ok mér téken felüli elszaporodásának á k ö v e t k e z m é n y e i , h a n e m olyan problé m á k következményei,- amelyeket a termelési, a technológiai, különösen pedig a társadalmi-gazdasági viszonyokban kell keresni.
Néhány
megjegyzés
a társult
munka
rendszerének
bírálatáról
N i n c s s z á n d é k o m b a n kétségbe v o n n i társult m u n k a rendszerünknek a z o k a t a fogyatékosságait és hibáit, amelyeket szervezett kiküszöbölésük érdekében a dolgozók b í r á l a t á n a k és szélesebb k ö r ű t á r s a d a l o m b í r á l a t n a k kell alávetni. E n n e k k a p c s á n szeretnék r á m u t a t n i : nem feledkezhe t ü n k meg a r r ó l a történelmileg objektív tényről, h o g y a társult m u n k a rendszerének kiépítése, az alapsejtjeit képező tmasz-ok létrehozása és e z a szocialista önigazgatású t á r s a d a l m u n k által v á l l a l t összetett és "nagy szerű m u n k a n e m másodpercek kérdése, sem pedig hirtelen végbemenő látványos változások kérdése. E z az ú t hosszú és rögös, történelmileg is meretlen, számos ellentmondást t a r t o g a t , s így a tévedés lehetősége sincs kizárva. Ellenkezőleg; a g y a k o r l a t szemléletesen bizonyítja, hogy ezek történelmi kísérőjelenségei az olyan változásoknak, amikor új termelési viszonyok kialakulása van folyamatban.™ A történelmi t a p a s z t a l a t o k viszont a r r a intenek ibennünket, h o g y a közvetlen munkásönigaz gatás fejlődésével egyre jobban le kell szűkíteni & kedvezőtlen jelenségek életterét, mégpedig a t á r s a d a l m i termelésnek a dolgozók általi megszer vezésével, a társult munka-alapszervezetek jövedelmi és önigazgatási autonómiájának a következetes érvényesítésével^ v a l a m i n t a m u n k a és az eszközök m i n d e n k é n y s z e r t és bármiféle k o r l á t o k a t nélkülöző, önigaz gatáson alapuló t á r s í t á s á v a l . V é g ü l . még egy megjegyzés: A társult m u n k a fogyatékosságainak és h i b á i n a k a bírálata- olyan j á r h a t ó ú t n a k számít, amely lehetővé teszi m i n d a n n a k leküzdését, ami kedvezőtlen s z á m u n k r a . Véleményem szerint a z o n b a n szocialista t á r s a d a l o m é p í t é sünk jelenlegi szakaszában m i n d a t á r s a d a l o m n a k , m i n d az egyéneknek fokozottabban előtérbe kell helyezniük az eredményes gyakorlati megol dásokat, amelyek t á v l a t o t n y i t n a k társult m u n k á n k és szocialista önigaz gatású t á r s a d a l m u n k gazdasági, társadalmi és erkölcsi céljainak a sokol dalú és h a t é k o n y v a l ó r a váltása előtt. 14
F o r d í t o t t a Garai
László
Jegyzetek „ H a egy társadalomnak a termelési szférájában és a kultúrájában végbe ment változásait mérjük, akkor két-három évtized kevesebbet jelent, mint egy óra az ember életében, v a g y egy másodperc a történelmi időben." (Pečujlić) Csupán néhány mutatószámmal illusztrálnánk szocialista országépítésünk eredményeit. 30 éves fejlődésünk alatt a társadalmi term'ék évente átlagosan 6,3 százalékkal növekedett, tehát Jugoszlávia 11 évenként megkétszerezte termelését. Lényegesen megváltozott a gazdaság szer kezete is, amelyben ma az ipar foglalja el az első helyet. 1950-ben az ipar a társadalmi termék 22 százalékát, 1979-ben pedig 38 száza lékát adta. Másrészt a mezőgazdaság részaránya 30 százalékról 14 százalékra csökkent. Jugoszlávia az 1950 és 1980 közötti időszak ipari termelésének 8,6 százalékos évi növekedésével a legdinamiku sabban fejlődő országok közé tartozik. Társadalmi téren és az élet színvonal növelésében szintén jelentős eredményeket értünk el. 1950 és 1970 között körülbelül 2,8 millió lakás épült. A z említett idő szakban a személyi fogyasztás több mint ötszörösére emelkedett, il letve évente 6 százalékkal növekedett. A lakosság képzettségi szintje is lényegesen javult. A z 1953-as év 71 százalékos beiskoláztatásához képest ma már a 95 százaléknál tartunk. 1979-ben kétszer annyi kö zépiskolánk volt, mint 1950-ben, a diákok száma pedig 3,4-szer na gyobb. A főiskolák száma 17-ről 131-re nőtt, a hallgatóké pedig 3000-ről 119 000-re. Rendkívül nagymértékben megnövekedett az egyetemi karok száma is. 1950-ben még csak 59 volt, 1979-ben pe dig már 2 1 8 ; a hallgatók létszáma 54 000-ről 325 000-re emelkedett. („A tudományos-műszaki forradalom időszakában a dolgozok kép zettségi szintjének növelése stratégiai fontosságú, mintegy 3 0 — 6 0 százalékkal járul hozzá a munkatermelékenység növeléséhez. A jö vőben a legjobb oktatási rendszerű országok olyan helyzetet foglal nak majd el, mint valamikor a -legnagyobb földterülettel v a g y a nagyszámú géppel rendelkező országok." — Pečujlić) Sokat javult a lakosság műveltségi szintje és az egészségügyi ellá tás (1979-ig például az orvosok száma hatszorosára növekedett, a kór házi ágyak száma pedig 2,2-vel nagyobb mint 1952-ben). 1979-től a lakosság 77 százalékára terjed ki a szociális biztosítás. 1978-ban az ipari befektetések 44,3 százalékot tettek ki, a mezőgazdasá giak pedig csupán 3,6 százalékot. 1978-ban a beruházások 50,8 százalékát fordítottuk épületekre, 42,0 száza lékát különböző felszerelésre, 7,2 százalékát pedig egyebekre. A termelés értékének és a termelési alapoknak a viszonyításával mérték. A munkatermelékenység itt említett és egyéb tényezőivel olvasóink részle tesebben megismerkedhetnek a Socijalna sadržina rasta produktiv nosti rada (A munkatermelékenység növekedésének társadalmi tar talma) című könyvemből, amely a Szabadkai Közgazdasági Kar Ügyvitelszervezési Intézményének kiadásában jelent meg, 1980-ban. Jugoszláviában a társult munkával éppen csak megkezdődött, de már dina mikusan folytatódik a munka és eszközök társítása. 1977-ben pél dául az összbevétel 2,8 százaléka, 1978-ban 7,2 százaléka, 1979-ben
pedig 9,1 százaléka származott közös bevételből. Habár a iközös be vételnek az összbevételből való részesedése kicsi, mégis igen dina mikus növekedést mutat, akárcsak maga az összbevétel, amely 1978ban háremszorosa volt az előző évinek, 1979-ben pedig ötszöröse az 1978. évinek. A közös jövedelemszerzés részaránya csupán szimbo likusnak mondható, különösen 1977-ben és 1978-ban. A z összjövede lem 'következő részarányát alkotta: 1977-ben 0,25 százalékát, 1978ban 0,23 százalékát, 1979-ben pedig 0,70 százalékát. Tömegében azonban a közösen megvalósított jövedelem jelentősen megnöveke dett. A z 1976-os év azért volt jelentős, mert akkor kezdtek kibontakozni a tár sult munka rendszerének a szervezési és működési folyamatai. A JSZSZK alkotmánya. Újvidék, 1974, 14. szakasz. Edvard Kardelj a társultmunka-alapszervezet lényegéről Slobodni udruženi rad (Szabad társult munka) című, 1978-ban Belgrádban megjelent könyvében a következőket mondja: „ A társultmunka-alapszervezet nek az a legfontosabb jellemzője, hogy dolgozói jövedelemmel rendel keznek. Éppen ebben rejlik alkotmányunk reformjának a lényege." (Kiemelés tőlem — T. B.) Lásd: Samoupravni društveno-ekonomski razvoj Jugoslavije 1947—1977. (Jugoszlávia 1947 és 1977 közötti önigazgatása társadalmi-gazdasági fejlődése.) SZS, Belgrád, 1978, 33. old. 1980-ban például az ország 11 legnagyobb termelő társultmunika-szervezetében a következőképp alakult a létrehozott társultmunka-alapszerve zetek száma: Zágrábi Rade Koncár — 4, Željezara Sisak — 4, ljub ljanai U N I L E S — 9 , velenjei Gorenje — 3, belgrádi Poljoprivredni Kombinát — 4, szarajevói Energoinvest — 3, zágrábi I N A — 5, kranji I S K R A — 6, szarajevói U N I S — 3, szarajevói Š I P A D — 10, kragujevaci Crvena zastava — 3. Lásd: az Ekonomska politika 1981. I X . 28-i, 1539. számát. Miroslav Pečujlić a következőképp mutat rá a szocializmusnak a munka felszabadítására és a lakosság többségének anyagi és szellemi gazda gítására irányuló törekvésére: „Nemcsak a történelmet, hanem annak legmerészebb fordulatait, legszebb pillanatait is élő emberek alakít ják, akik két kor határán születtek és nőttek fel. Még az emberi gyengeségek (T. B. kiemelés) sem kisebbítik, hanem csak kidombo rítják a társadalom nagy kezdeményezéseit." (Promene u socijalnoj strukturi jugoslovenskog socijalističkog društva. Marksizam i samo upravljanje, 2. kötet, Belgrád 1977, 346. old.) Ezek a korlátozások az „örökölt" struktúráktól származnak. Többek k ö zött azt is szem előtt kell tartanunk, hogy a vállalat mint a társa dalmi termelés szervezeti formája ma már a történelmi múlté, az ál tala kialakított viszonyok azonban még léteznek. Vannak olyan tár sadalmi struktúrák, amelyek a régi felfogás eszmei és társadalmi hor dozói, magukon viselik a vállalkozói gondolkodásmódot, s ettől ne hezen tudnak szabadulni, mert ezek a biztosítékai a társult munká ban és a társadalomban betöltött szerepüknek. Ez a társadalmi tudat szívós és kitartó, de elég hajlékony ahhoz, hogy a réginek a megőrzésével beépüljön az új társadalmi-gazdasági viszonyokba és intézményekbe. Dr. Miroslav Pečujlić (i. m. Belgrád, 1977, 333. old.) a szocialista önigazga-
tás ellenzéki ideológiájának a társadalmi fejlődésben kifejeződésre jutó stratégiájáról a következőket írta: „Ez az áramlat társadalmilag nem légüres térben fejti ki tevékenységét. Szeretne meggyökerezni a forra dalmi erők társadalmában, amelyben a széles körű önigazgatási moz galom bontakozott ki. N e m kapott ugyan legitimitást, s így a forra dalmi hagyományokkal folytatott összetűzései során nem bonthat nyíltan zászlót. Ez az irányvonal csak ritkán konfrontálódik k ö z v e t lenül és nyíltan az önigazgatással. Éppen ellenkezőleg, számolnia kell annak eszmei és politikai legitimitásával. Ezért szóban ugyan támo gatja az önigazgatás általános eszméjét, intézményes és formális szervezeti részét, de ugyanakkor igyekszik megfosztani forradalmi tartalmától. H o z z á i d o m u l a forradalom alkotásaihoz, az önigazga tás intézményeibe is befészkeli magát, de állandóan igyekszik korlá tozni azok tartalmát."
Rezime
О nekim pitanjima stabilizacije jugoslavenske privrede i kritičkim preispitivanjima Jugoslavija je u toku jedne ljudske generacije prevalila istorijski put od veoma nerazvijene do industrijski srednje razvijene zemlje. Dinamičan razvoj nije tekao bez problema i poremećaja. P o mišljenju profesora Bandina bitni činioci ekonomske destabilizacije privrede su: prékomerne investicije i drugi oblici potrošnje, nedovoljna konkurentska sposobnost jugoslovenske privrede u međunarodnoj razmeni rada, opadanje dinamike produktivnosti rada itd. U vezi pada produktivnost odabrao je dva činioca: ostvarivanje ciljeva i ,,činovnizaciju" udruženog rada. Uzroci „činovnizacije" imaju spoljna i unutrašnja izvorišta. Spoljno izvo rište leži u prevelikom administrativnom reguhsanju ekonomskih tokova. Unutrašnji izvori su u tehnokratskoj uzurpaciji ekonomske vlasti radničke klase. U o v o m tekstu su naznačeni samo osnovni pravci i putevi ekonomske stabi lizacije, od kojih izdvajamo samo nekoliko.: stvaranje uslova da udruženi rad nici odlučujuće utiče na tokove društvene reprodukcije; stvaranje materijalnih pretpostavki za šira samoupravno-dohodovna povezivanja radi efikasnog ekonomsko-tehničkog i socijalnog razvoja; jače oslanjanje na sopstvene moguć nosti; poboljšavanje međunarodnog položaja privrede; preduzimanje samoup ravnih mera u cilju smanjenja broja neproduktivnih radnika itd. U zaključnim napomenama u vezi kritike sistema udruženog rada autor teksta ukazuje na to da kritika slabosti u funkcionisanju sistema udruženog rada jeste jedan od puteva prevladavanja onoga što nije dobro, ali u ovoj etapi socijalističke izgradnje treba više da se okrenemo ka afirmaciji dobrih rešenja u praksi.
Summary
Some Problems of Yugoslav Economy Stabilization and Critical Analisis Yugoslavia has gone through a historical development from an underdeveloped to an industrially middle-developed country, and all this is a very short period of time, one generation. N o dinamic development can be done without problem. According to the oppinion of professor Bandin the major factor of economic destabilization is: excessive investments and other forms of consumption in competitivness of, yugoslav economy in international work distribution, decline of the dinamic of work productivity. T w o causes of declining productivity are: achieving the aims a n d Clerk-ish character odf associated labour. The elerkishnes of associated labour has t w o major causes: internal and external. The external cause is the grandious administrative regulation of economic flow. The internal cause is the technocratic usurpation of economic power. In the conclusion of the work the author draws attention to the fact chat critical viewpoint and noticing the mistakes of the associated labour is one of the w a y s of solving the problems. It's necessary to affirm good solutions in economic practice.
