Tolnay Sándor ( )

Forrás: http://konyvtar.univet.hu/konyv/?q=cimlap

Winkler Bea - Striczky Péter Az Állatorvos-tudományi Könyvtár, Levéltár és Múzeum története (1787–2010)

Tolnay Sándor (1747-1818)

Az állatgyógyászati tanszék a pesti Tudományegyetem kötelékében jött létre. Az alapításról a kancellária 1787. január 3-án értesítette a helytartótanácsot. A felállításához szükséges beruházásokhoz a bécsi állatgyógyintézet alapítója, Wolstein professzor segítségét és javaslatait vették alapul. A szükségesnek ítélt berendezéseket tartalmazó listán a könyvek beszerzése is szerepelt, így könyvtárunk alapítását is ekkorra datálhatjuk. Az 1700-as évek második felében Pesten és Budán a kulturális élet fellendült. A felvirágzás magával hozta a művelődéssel kapcsolatos szolgáltatások, például a könyvkereskedők megjelenését. A század végére mind több könyvkereskedő nyitott boltot Pesten és Budán, így a tanintézet alapításakor a szükséges könyveket tőlük kívánták beszerezni. Tolnay Sándor, aki Bécsben, Wolstein intézményében sajátította el az állatorvoslást, később maga fordította magyarra volt professzorának munkáit. Nevéhez fűződik a tudományos igényű magyar nyelvű állatorvosi szakirodalom kezdete. Önálló műveit latin, német és magyar nyelven jelentette meg, és ő írta a pesti egyetem első kötelező állatorvosi tankönyvét is. A könyvek fontosságáról tanszékfoglaló beszédében is szót ejtett, így nem csoda, hogy később is folyamatosan igyekezett gyarapítani a kis tanszék könyvtárát. A pesti Tudományegyetem által fenntartott Egyetemi Könyvtárban nem tartották szükségesnek a tanszéki könyvtárakat, hiszen saját állományuk összetétele a kor fontos tudományos irodalmát tekintve nagyon jónak volt mondható. Ezért a beszerzéseket igyekeztek központosítani, és a megvásárolt könyveket itt elhelyezni. „Csupán az egyetem központjától távolabb eső pár intézet rendelkezett önálló könyvállománnyal” (Tóth és Vértesy, 1982: 121) – az állatgyógyászati és a csillagászati intézet volt ilyen. Az állatgyógyintézet új könyvbeszerzéseit így gyanakvás és a felesleges költekezéstől való félelem lengte körül. A könyvek gyarapításakor Tolnay Sándor többször szembekerült az Egyetemi Könyvtárral, akik túlzottnak tartották a tanszéki könyvtár által gyűjtött állományt, mind a beszerzett

könyvek témáját, mind árukat tekintve. A kritikák egyik sarkalatos pontja az volt, hogy Tolnay olyan könyveket vásároltatott meg, amelyek nem közvetlenül kapcsolódtak az állat-orvosláshoz, vagy hasonló témájú könyv már volt az Egyetemi Könyvtár tulajdonában, mint azt több helytartótanácsi és egyetemi szabályzatból, levélből megtudhatjuk. Azt is hibájának róják fel, hogy „nemcsak olyan műveket keresett, melyekre az egyetem nyilvános könyvtárának szüksége volt, hanem egyebeket is, melyeket a tanárok kértek mindennapi munkájukhoz” (Bakonyi, 1987: 74). Számunkra ezek az elkötelezett vezető lépései, aki egy tudományos intézetet szeretett volna a semmiből létrehozni az Egyetemi Könyvtár szempontjából viszont szabályokat felrúgó, költekező ember volt, aki saját magánkönyvtárát kívánta közpénzen gyarapítani. Az Egyetemi Könyvtárból kölcsönzött könyvek az állatgyógyászati tanszéken maradtak, és mai napig a gyűjtemény féltett kincsei. Tolnay 1790. október 7-én kikérte Mang Seuter: Hippiatria (1599), Carlo Ruini: Anatomia et medicina equorum nova (1603) és Publius Renatus Ve g e t i u s : Mulomedicina (1574) című könyveket. Vegetius Mulomedicinája méltán szerepel a gyűjteményben; ezt a művet, amely az ókori ál-latorvostudomány nagy összefoglalása – több más kiadás mellett – Zsámboki János , a magyar humanista tudós adta ki latin nyelven Bázelben, így az első állatorvosi hungarikának tekintjük. A mű kéziratát – Nádaskay és Teclainche közlése szerint – Magyarországon találták meg 1528-ban. A könyv possessori bejegyzése szerint Pozsonyból, a II. József által feloszlatott jezsuita rend gyűjteményéből, az ún. abolíciós anyagból származik. Mang Seuter gazdagon illusztrált Hippiátriája (Augsburg, 1599) pedig possessori bejegyzése alapján a nagyszombati rendi gyűjtemény darabja volt. A helytartótanács leirata szerint a Tolnaybeszerzések besoroltatása az egyetem könyvtárába egyébként nem történt meg, az Egyetemi Könyvtár történetét ismerve tudjuk, hogy csupán külön állományjegyzékeket készítettek a könyvekről, de a könyvtári a katalógusban nem tüntették fel őket. Az 1787-től 1818-ig évenként felvett leltárak könyvjegyzékeiből rekonstruálható a tény: a könyvtár törzsanyagát Tolnay Sándor szerezte be, eredménye 224 kötet. Közülük 203 kötet ma is megtalálható a történeti könyv különgyűjteményben.

Részlet az Inventáriumból A könyvállomány a gondok ellenére folyamatosan gyarapodott. Egyik forrása az ekkor létező éves vársárlási keret, amely például 1812-ben 100 forint, ugyanekkor az Egyetemi Könyvtár

kerete 500 forint volt. A könyvtár elhelyezése és mérete mai szemmel jelentéktelennek tűnhet, mégis a még II. József idejében beszerzett két kis könyvszekrény majd 100 évig elegendő volt. A berendezés leírása megtalálható egy 1881-ben megjelent tanintézeti értesítőben is. A könyvtári szekrények tehát rendelkeztek „alul három kihuzható f ókkal (irományok részére), felül pedig ezen alapon egy kis üveges szekrénnyel” (Tormay, 1882: 78). 1818-ban mind az állatorvosi szakma, mind a könyvtár számára nagy veszteség volt, amikor az intézet és könyvtáralapító Tolnay Sándor eltávozott az élők sorából. Tolnay Sándor halála után a könyvtár katalogizálásával az Egyetemi Könyvtár dolgozóit bízták meg. Az 1818 májusában a könyvtári anyagról készült leltárban a könyveket három csoportba sorolták a beszerzésük szerint: „A) Az intézet alapításakor Tolnay prof. Úr által megtartva... B) Az Egyetemi Könyvtár részére különböző időben vásárolt könyvek... C) Az Intézet részére az Egyetemi Könyvtár számláján könyvüzletből vásárolt könyvek.” (Bakonyi, 1990: 21–25)

Hoffner József (1818-1841)

Az állatgyógyászati tanszék és állatgyógyintézet alapítójának halála után a könyvtár gondozásának feladatát Hoffner József vette át, és végezte több mint húsz esztendőn keresztül. Ő volt az első állatorvos tagja a Magyar Tudós Társaságnak, az akadémiának, és később az állatgyógyászati tanszék vezetője lett. A könyvtár tanszéki könyvtári státusza nem változott, de gyarapodása tovább folytatódott, közvetlenül a könyvkereskedőktől, de előfordult hagyatékok, gyűjtemények közvetlen vásár-lása is. Hoffner nagyon értékes darabokkal gyarapította az állományt, és komoly gondot fordított arra, hogy a megfelelő művek szereztessenek be. Szaktekintélyét jelzi, hogy az egyetemi tanács írásos véleményt kért tőle több ízben szakkönyvekről, magángyűjtemények megvételéről. 1831-ben például Visenthal Károly megvételre ajánlott fel egy hagyatékot, amelyből a bécsi állatorvosi intézet már 200 darabot kiválogatott, így Hoffner javasolta, hogy ne vegyék meg a maradék könyveket (Bakonyi, 1990: 114–116). Az intézet főépülete: "...kettős, emeletes ház volt. Az emeleten… 5 szoba, 2 konyha és 1 kamara volt, ezek közül 2 szoba a kamarával és konyhával együtt a tanár lakásául, a 3. nagyobb szoba előadótermül, két szoba pedig az anatómiai készítmények, csontvázak, könyvek és műszerek elhelyezésére szolgált... az összes helyiségek igen kicsinyek, alacsonyak voltak, kis ablakokkal." (Szepes, 1940: 121) 1819-ben egy professzori bizottság megvizsgálta az állatgyógyintézet épületét, hogy megfelele az oktatás és lakhatás alapkövetelményeinek. Ennek eredményeként részletes terv született, hogy a teljesen alkalmatlan épület helyett új telek és épületek vásároltassanak Az új intézet tervében a könyvek megfelelő elhelyezéséről is szó esik: "Az első, azaz az oktatásra és az oktatók elszállásolására szolgáló épület helyiségei: (...) Egy nagyobb múzeum csontvázak, anatómiai preparátumok, élősdiek, kórtani preparátumok, gépek, eszközök, patkók; a szemléltető gyógyszerkészítmények szekrénye, az állatorvosi könyvtár szekrényének őrzésére." (Bakonyi, 1990: 34)

Zlamál Vilmos (1841-1853)

Zlamál Vilmos értő módon folytatta elődei könyvtárépítő munkáját. Az 1840-es évek elejére alapításához képest rengeteget fejlődött a Pesti Egyetem Orvosi Karának állatgyógyászati tanszéke , azonban a tőlünk nyugatra találhatók fejlettségét elérni nem tudtuk, mint arról egy korabeli cikk tudósít: "A’ magyarországi királyi egyetemben Pesten is létez baromorvosi oktatószék, ’s a’ baromorvoslás oktatója egyszersmind a’ barmászati intézetnek, a’ mellyeben magyar baromorvosok, gyógykovácsok és patkolókovácsok képeztetnek, igazgatója; de ezen intézetet igen korlátolt eszközei miatt a’ bécsi, dresdai, berlini barmászati intézettel párhuzamba vonni nem lehet; még több professzor és tanitó kívántatik a’ barmászati tudományok és segédtudományok tanitására..." (Rumy, 1842: 1384) Zlamál professzor, a z első 2országos főbarmász" idején megszaporodtak a könyvkereskedői számlák. Ráth Mórtól, Pfeifer Ferdinándtól, a Laufer és Stollp cégtől színvonalas külföldi szakkönyveket vásároltak. A könyvtár gyarapodása folyamatosnak mondható, és a gyűjteményt fontos, az oktatást nagyban segítő tényezőként tartották számon. Az 1848-as szabadságharc idején a könyvtár állománya már 423 mű volt, összesen 1029 kötetben, amelyeket szakok szerint rendeztek. A könyvtár az Egyetemi Könyvtár tanszéki, majd kari egységeként működött továbbra is. Az Egyetemi Könyvtár vezetője ekkor Toldy Ferenc volt, akit – többek között – az első modern magyar könyvtárvezetőként tartanak számon.

Pesti m. kir. Állatgyógyintézet (Stáció utca) Az újonnan kiadott szervezeti szabályzatában szerepeltek az Egyetemi Könyvtár fiókkönyvtárai: a hittudományi, a csillagászati és az állatgyógyintézeté. Az anyaintézmény

fejlődése azonban nem hatott közvetlenül az állatorvosi könyvtárra, viszonylagos önállósága okán. Nem változott a könyvtár vezetőjének személye, továbbra is az állatorvos professzorok kezelték a könyveket, sok egyéb elfoglaltságuk mellett. Miután a bécsi állatorvosi tanintézet európai mintára elnyerte önállóságát, az egységes állategészségügyi rendszer kialakítására tett lépések következményeként 1851-ben a pesti intézet is levált az orvosi karról Pesti m. kir. Állatgyógyintézet néven.

Szabó Alajos (1853-1873)

Szabó Alajos 1853-ban vette át a könyvtár vezetésének feladatát, Zlamál Vilmos felmentése után. Az önálló intézménnyé válást követően lehetővé vált és fontos lépés volt az új telephelyre költözés. Az intézet 1858-ban a Kunewalder-féle házba telepedett át, ami a mai Múzeum körúton volt.

Pesti Állatgyógyintézet Az egyetemtől é s az orvosi kartól való teljes elszakadás a székhely változással nem valósult meg ténylegesen. A tanintézeten kívül beköltözött még „a sebészet, az állattan, az élettan és az ekkor Semmelweis Ignác vezette szülészet, valamint a teljes kari adminisztráció” (Az Egyetem története). Az állatorvosi oktatás körülményei javultak ugyan, de az oktatószemélyzet létszáma továbbra sem nőtt jelentősen, mert mindösszesen három tanár és három asszisztens szolgálta az oktatást. A ház földszintjének nagy utcai helyisége a tervrajzon a Bibliothek meg-nevezéssel szerepel. A gyűjteménynek a központi részben való elhelyezése feltehetően az oktatómunkában betöltött megnövekedett szerepére utal. 1858-ban a könyvtárban nagy munka kezdődött: a művek lajstromozása a közoktatásügyi minisztérium kérésére. Az így létrejött jegyzékbe bevezették a változásokat a következő években is. Az állományról leltárlistán kívül készült még egy szakcsoportok szerint rendezett lajstrom is. Az 1860-ban elrendelt magyar nyelvű oktatás a könyvtárban mind több magyar könyv vásárlását tette szükségessé. A külföldi szakfolyóiratok beszerzése terén még csak a kezdeteknél tart a könyvtár. 1868-ban Galambos Márton kéri az igazgatóságot, hogy egy darab „külföldi állatorvosi újságot közös használatra megrendelni szíveskedjék”.

Nádaskay Béla (1873-1888)

Nádaskay Béla kórboncnok 1873-ban vette át a könyvtár kezelését. Vezetése alatt jelentősen gyarapodott az állomány, és könyvtárszakmai szempontból is több jelentős esemény fűződik a nevéhez. Ebben az időben az intézmény még mindig a Kunewalder-féle házban működött, ahol a könyvtár a gyűjteményszobában elhelyezett két kis könyvszekrényből állt csupán. 1873 a nagy változások éve volt, amelyek közül az egyik legfontosabb, hogy ekkortól kizárólag magyar nyelven folyt az oktatás. A könyvtár fejlesztését szívügyüknek tartó tanárok jóvoltából (akik a könyvek beszerzéséről döntöttek, és adományokkal is támogatták a könyvtárat) az állomány jelentősen bővült. Az elhelyezés már nem volt megfelelő, ezért "három darab igen czélszerűen készitett s a könyvtári helyiséget nem kis mértékben diszítő szekrény szereztetett be" (Tormay, 1882: 79). Még ugyanabban az évben a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium elrendelte, hogy a könyvtár állományáról ismét leltár készüljön. A feladattal a könyvtárat felügyelő tanárt bízták meg, és a munkát megkönnyítendő Nádaskay megkapta az 1868-as leltárkor készült listákat is. Az eredményről még Szabó Alajos számolt be a minisztériumnak 1873. december 31-én. Nádaskay a könyvtár feldolgozása mellett eddigi történetének és fejlődésének rövid összefoglalását is megírta, és ezt az 1881. évi értesítőben közzé is tette (Tormay, 1882: 85, 1. táblázat). A könyvtár az intézet szervezeti struktúrájában a tudományos gyűjtemények között foglal helyet, ami a tanítási segédeszközök első csoportja. Tanítási „segédeszközként” tekintettek még az intézeti gyógyszertárra, a kórodákra, a patkoldára, a főváros területén vagy környékén kiütött járványokra, a közvágóhídra stb. is. Ez utal arra, hogy az elméleti oktatást (például a könyvekből való tanulást) gyakorlati ismeretekkel egészítették ki, akár olyan események tanulmányozásával, amelynek megtörténtét nem lehetett befolyásolni. A tudományos gyűjtemények mind az adott szaktanár felügyelete alatt álltak. Ez alól csak a könyvtár volt kivétel, hiszen megannyi tudományterületet lefedett, és mindig egy megbízott tanár vagy tanársegéd gondozta. Nádaskay Béla munkája egy hivatásos könyvtárosnak is becsületére vált volna. A könyvek téma szerinti csoportosítására az orvosegyetem könyvtárát véve alapul szakrendet alakított ki, amely 14 szakcsoportra bontotta az állományt. A felosztás az 1876-os könyvtári jelentésben szerepel: az első oszlop a téma betűjele, a második a téma leírása, a táblázat utolsó oszlopa pedig a kötött vagy fűzött egységek darabszámát mutatja (1. táblázat). A B C D

Enciklopédiák, propaedeutikai s köztudományi művek Leíró-, összehasonlító és kórboncztani, élet- és szövettani művek Általános és részletes kór- és gyógytani művek Sebészeti és szülészeti művek

98 162 156 38

E Gyógyszertani művek F Törvényszéki és orvosrendőri művek G Tenyésztési, fajta és életrendtani művek H Állat-, növény-, ásvány-, vegy- és természettani művek K Gazdászatot tárgyaló művek L Patkolástani művek M Külemtani művek N Vegyes művek P Fördészet és idevágó monographiai művek O Folyó- és időszaki iratok és művek Forrás: Az 1876-os könyvtári jelentés.

31 64 72 169 24 14 36 49 29 495

A szakcsoportokat szekciónként külön-külön számozta úgy, hogy először a betűjelet tüntette fel, majd utána a számot, például H34. A majd 100 évvel később felállított szakmatörténeti könyvgyűjteményben a polcrend kialakításakor ezt a rendszert rekonstruálta az akkori vezetés, amit nagyban megkönnyített, hogy sok régi köteten szerepelt még a fent említett szakcsoport szerinti jelölés. Bár a szakcsoportok darabszáma közötti jól látható különbségek általánosításra és tendenciák megfigyelésére csábítanak, mégsem lehet egyértelmű kapcsolatot leírni az egyes tantárgyaknak az állatorvosképzésben elfoglalt (óraszámok szerinti) súlya és az adott tárgykört képviselő állományrész nagysága között. Ennek oka, hogy a könyvtárban található könyveket egy évszázad alatt szerezték be; egy ilyen lista alapján nehéz lenne felmérni, mi volt az, amit aktuális és fontos szakirodalomként használtak, és mi az, amit csak történeti értéke miatt őriztek.

Kölcsönzőjegy 1883-ból Nádaskay Béla készített a könyvtárnak egy új használati szabályzatot is. Ennek a szolgáltatás szempontjából legfontosabb része az, amely szerint a könyvtárat a tanárok és a diákok egyaránt használhatták. Ennek a szándéknak a gyakorlati megvalósítása azonban kétségesnek látszik, hiszen majd 1892-ben is csak a tanársegédek könyvtárhasználatának lehetőségéről egyeztet a tanártestület, és még 1910-ben is mint újdonságot említik, hogy az előző tanévtől a hallgatóság hozzáférhet a könyvtári anyagokhoz. A hallgatók a tanintézet rendszabályának 4. pontja értelmében kötelesek voltak 4 forintot fizetni minden tanévben a könyvtári könyvek és folyóiratok használatáért. A szabályzat pontjai mindenesetre arról árulkodnak, hogy Nádaskay egy mai szemmel nézve is modern tudományos könyvtárat szeretett volna létrehozni, ahol mind az oktatók, mind a hallgatók megtalálják a tanuláshoz, kutatáshoz, oktatáshoz szükséges anyagokat.

A diákok két hét időtartamra legfeljebb egy könyvet kölcsönözhettek ki. Ennek lejártával, ha nem érkezett rá előjegyzés, a kölcsönzést meg lehetett hosszabbítani. A hosszabb szünetekre sem tarthattak maguknál könyvet, és mielőtt befejezték tanulmányaikat (vagy elhagyták az intézményt), kötelesek voltak visszaszolgáltatni azt. A tanárok egyszerre több könyvet is kölcsönözhettek, ám ha a könyvre igény érkezett, akkor négy hét elteltével ők is kötelesek voltak visszavinni. A kölcsönzéskor mindenki egy nyugtát írt alá, amit a könyvtárnok elrakott egy erre a célra készült fiókos szekrénybe, ahol a fiókokon a kölcsönzők neve szerepelt. Ha a könyvet visszahozták, a nyugta is visszakerült az aláírójához. A rongált vagy elhagyott könyv árát – akárcsak ma – meg kellett téríteni; ha nem lehetett már megvenni, akkor annak becsértékét kellett kifizetni. A könyvtárnak volt egyfajta „állománygyarapítási stratégiája” is, ahogy ma neveznénk. "Törekvésünk abban áll, hogy azon csekély összegből, melylyel a könyvtár rendelkezik, mindég csak a legujabb és legszükségesebb, az egyes szakmákra hasznos művek szereztessenek be, és reményljük, hogy a nagyméltoságu földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. k. miniszterium, kegyes gondoskodása folytán s nagyobb összeg engedélyezése által, módot fog nyujtani a mult hézagainak kipótlására." (A Budapesti … értesítője, 1876: 62) A beszerzéseknél nagy hangsúlyt kapott, hogy a szerény anyagi lehetőségekhez mérten a legjobb és leghasznosabb művek mindenképpen bekerüljenek a könyvtár állományába. Ezt segítette elő, hogy a tanintézet könyvtárnoka először megrendelte a kereskedők listáin található műveket, de ezeket csak megtekintésre vette át. Az így megkapott könyveket az adott területen oktató tanárok 14 nap alatt áttanulmányozták, majd az igazgatósággal egyeztetve döntöttek a mű megtartásáról vagy visszaküldéséről. Ez a módszer garantálta a beszerzett könyvek jó minőségét. A könyvek megvásárlása mellett a gyarapodás másik lényeges forrása az ajándékozás volt. Az 1874-1875. évben összesen 160 művel gazdagodott az állomány a tanárok ajándékaiból. Ekkor e bőkezűség révén több mint 10 százalékkal növekedett a könyvek száma. A XIX. század utolsó harmadára a budapesti könyvkereskedelem és könyvnyomtatás is fellendült. A Hoffmann és Molnár könyvkereskedés több mint egy tucat könyvvel támogatta az állatorvosképzést. Így került a könyvtár birtokába Flór Ferenc: A ’tetszholtak’ felélesztéséről szóló tanítása 1835-ből vagy Reisinger János: Állattan a gerincesekről című könyve 1846-ból. A Pesten végzett állatorvosok szorosan kötődtek alma materükhöz, és szívesen gazdagították annak gyűjteményeit állatorvosi szempontból érdekes adományokkal. Az ajándékok között voltak az oktatást segítő szemléltetőeszközök (például háztáji állatok torzói, beteg szövetek), de előfordultak a könyvtárat gyarapító könyvek és folyóiratok is. A XIX. század második fele, a mai értelemben vett tudományosság fellendülésének korszaka, ami magával hozta a sajtó fellendülését is. Sok, ma is megjelenő magyar tudományos folyóirat indult ezekben az években. A „19. században vált a tudományos folyóiratokban való publikálás a kutatók és az őket alkalmazó szervezetek rangjának legjelentősebb mutatójává” (Correia és Teixeira, idézi Tóth, 2006: 471). A tanintézeti könyvtár is elkezdte néhány új folyóirat előfizetését, mint amilyen a ma is járó Orvosi Hetilap és az 1878-ban Nádaskay Béla által indított Veterinarius, az első magyar állatorvosi szakfolyóirat. Természetesen más magyar folyóiratok is elérhetőek voltak a könyvtárban: Egészségtani Lapok, Falusi gazda, Földmívelési Érdekeink, Gazdasági Lapok, Gazdasági Mérnök, Gyógyászat, Haladó gazda,

Természet, Természettudományi Közlöny, Vadász- és Versenylap stb. Ezek összetétele folyamatosan változott, részben a folyóiratok megszűnése és újak elindulása okán. A külföldi folyóiratok körében a német túlsúly annyira jelentős volt, hogy a kezdeti időkben (a magyarokon kívül) a The Agricultural Gazette kivételével csak német folyóiratok jártak, például: Archiv für die gesammte Physiologie des Menschen und der Tiere, Archiv für mikroskopische anatomie, Repertorium der Tierheilkunde, Zeitschrif für VeterinärWissenschaf en stb. Az akkori kötetek egy része ma is az állomány részét képezi, például az Archiv für experimentelle Pathologie und Pharmakologie vagy a Jahresbericht über die Leistungen und Fortschritte in der gesamten Medizin. A tanári gárda létszámának folyamatos növekedése és Tormay Béla igazgatói kinevezése tovább erősítette a könyvtár pozícióját az intézmény falain belül. Több mint 100 esztendő hányattatásainak tett pontot a végére az 1879. évi XLVII. törvénycikk, amely kimondta, hogy az akkor már meglévő Rottenbiller utcai telken (VII. ker., Rottenbiller utca 115–119.) az állatorvosi tanintézet számára épületeket emelnek, amelyek megfelelnek egy modern állatorvos képző intézmény céljainak. A hat pavilon terveit Tormay Béla ötleteinek figyelembevételével Steindl Imre készítette. Alig két év múlva, 1881-ben az átköltözés is megtörtént. Az épületek egy része ma is ugyanott áll, és továbbra is az oktatást szolgálja. Az akkor emelt központi épületben, amely az igazgató hivatalát is magában foglalta, volt a könyvtár és az olvasóterem, amely ma is ebben az épületben működik. A gyűjtemény az új épületbe költözéssel két helyiséget kapott, az egyik a könyvtár, a másik az olvasóterem nevet viseli a tervrajzon. Az új helyiségek berendezéséhez nem volt elégséges a meglévő bútorzat, így ekkor a főkönyvnek egy új, írásra is alkalmas szekrényt készíttettek, ahová néhány egyéb iratot is el lehetett helyezni. Az olvasóterem pedig több asztalt, széket és néhány szekrényt is kapott. Az állomány folyamatos növekedése az anyagi nehézségek ellenére töretlennek bizonyult, kiváltképp, ha az évszázad elejének adataival hasonlítjuk össze. Míg 1808-ban 59 könyv alkotta az állományt, a számuk 1880-ra 1062-re emelkedett. 1886-ban nagy megtiszteltetés érte a tanintézetet: I. Ferenc József látogatást tett az intézmény falai között. Az egyetem minden fontos részlegét, intézetét megtekintette, így természetesen a könyvtárat sem hagyhatta ki. Sajnos arról nem maradt fenn beszámoló, hogy nyilatkozott-e a könyvtárról, de a tény számunkra mindenképpen azt mutatja, hogy érdemesnek tartották bemutatását.

Plósz Béla (1888-1894)

1888-ban Plósz Bélát nevezték ki a könyvtár ügyeiért felelős tanárrá. Közbenjárására engedte át a minisztérium Tolnay professzor tanszékfoglaló beszédének nyomtatásban megjelent egy példányát a könyvtárnak. A nem sokkal a kinevezése után (1890-ben) megjelent új szervezési szabályzatban is szerepel a hallgatók könyvtárhasználatának évi díja (változatlanul 4 forint). A könyvtár használata, nyilvános volta azonban még mindig kérdéses maradt. Több jel utal ugyanis arra, hogy a hallgatók, a fizetendő díj ellenére, továbbra sem férhettek hozzá a könyvtárban őrzött dokumentumokhoz. 1892-ben Hutÿra Ferenc javaslatot nyújtott be, hogy minden héten tartsanak két könyvtári órát, amikor a tanársegédek bemehetnek a könyvtárba, és ott használhatják a könyveket és a folyóiratokat. A tudományos értékű periodikák számának (és árának) folyamatos növekedése, valamint a könyvtár fejlődése okán a folyóiratok rendelésének módja a tanártestületi üléseken is felmerült. Megismerhetjük a korabeli beszerzés lépéseit egy 1892-ből fennmaradt tanácsülési jegyzőkönyv folyóirat-rendelésre vonatkozó bejegyzései alapján. A rendelés előkészítéseként a könyvtárat vezető tanárnak be kellett nyújtania az adott évben előfizetett lapok listáját. A kapott jegyzéket a tanártestület tagjai alaposan áttanulmányozták. A megrendelések eldöntésekor fokozottan figyelembe vették a folyóirat tudományos értékét, a tanszékek igényeit, és sajnálatos módon számolni kellett a kar anyagi lehetőségeivel is. A címek kiválasztása után – a maihoz hasonlóan – felmerült a kérdés, hogy honnan szerezzék be a kívánt folyóiratokat. Itt megint több szempontot kellett értékelni a döntés meghozatalához: ki az, aki megbízható, és természetesen ki az olcsóbb. 1892-ben Plósz Béla jelenti is, hogy Kilián Frigyes könyvkereskedő a nála rendelt könyvek árából hajlandó 11 vagy 12 százalék engedményt adni (valószínűleg a remélt folyóirat megrendelés után). Feltehetőleg részint ennek is köszönhető, hogy a következő évben a folyóiratok ismét tőle rendelték meg. Az állomány folyamatos gyarapítása mellett kíváncsiak voltak arra is, hogy vajon az eddig beszerzett és leltárban szereplő dokumentumok megvannak-e hiánytalanul. Az 1892/93-as tanév második félévében Czakó Kálmán és Monostori Károly egy állomány-ellenőrzési próbát végeztek. A próbaleltárkor bizonyos anyagrészekben hiányokat találtak, de miután nem végeztek teljes állományfelmérést, így a tényleges hiány nagysága nem volt kimutatható (főleg a folyóiratok számbavétele volt bizonytalan). Jellemző példa azonban, hogy a kéthárom évvel korábban az Ifjúsági Kör számára átadott ifjúsági könyvtár ekkorra teljes egészében elveszett.

A tanártestületi ülés jegyzőkönyvének részlete, 1892. december 9. A könyvtár további fejlesztése előtt egy teljes körű új leltár felvételét javasolták, amelynek módszerét is meghatározták: minden könyvet egyesével kézbe kell venni és így kell feldolgozni, természetesen a meglévő katalógust is felhasználva. A hatalmas munkát Tangl Ferenc és Plósz Béla a következő év elejére el is végezték. A leltár eredménye az lett, hogy bár elég jelentős hiányok voltak bizonyos területeken, a Plósz Béla idejében beszerzett könyvekből egy sem hiányzott. A leltár befejeztével új könyvtárhasználati szabályzatot terveztek, amelyet kiadtak véleményezésre a volt könyvtárvezetőnek, Nádaskay Bélának. 1894. április 16-án Plósz Béla felmentését kérte a könyvtárnoki teendők alól, és a tanártestület Bugarszky Istvánt bízta meg a könyvtár további kezelésével. Az új könyvtárnok kinevezésekor a könyvtárnok és a takarító díjazását is jelentősen növelték. A rendelkezésre álló 180 forintból a vezető eddigi évi 10 forint díjazását 150-re, a szolga (takarításért) addig kapott 5 forintját pedig 30 forintra emelték.

Bugarszky István (1894-1901)

1895-ben Darányi Ignác lett az agrártárca vezetője. Ez kedvező változásokat hozott a Magyar királyi Állatorvosi Akadémia életében, hiszen ő egész munkássága alatt kiemelkedő figyelmet fordított az állatorvosi oktatásra. Az utolsó negyedszázad fejlődése jól nyomon követhető mind a diákok számának növekedésében (1875-ben 33 diák, 1897-ben 333 diák), mind a tanári kar létszámában (1875ben 12 oktató, míg 1897-ben 29 oktató volt). 1894. május 16-án Plósz Béla a tanártestületi ülésen bejelentette, hogy a könyvtárat Bugarszky István segédtanárnak átadta, aki a kémia tanszéken végzett munkája mellett foglalkozott a könyvtárral is. 1896-ban a növekvő munkára és a könyvtár évi dotációjának emelésére való tekintettel a tanártestület kéri a minisztériumtól, hogy az ezért járó munkadíjat emeljék fel.

A tanártestületi ülés jegyzőkönyvéből, 1894. április 16 A század legvégére komoly tudományos élet alakult ki az Állatorvosi Akadémián. Ennek folyományaként a gondos professzorok által addig is folyamatosan fejlesztett könyvtár még inkább előtérbe került. Fejlesztésének, bővítésének költségét az évi költségvetések tervezésekor is megemlítik, hiszen büdzséje ekkoriban olyan kevésnek mondható, hogy önálló

művek vásárlására alig jutott pénz a folyóiratok beszerzése mellett. Annak ellenére, hogy a legfrissebb kutatási eredmények a folyóiratokban jelentek meg, a korszak alapvető és elfogadott tudományos alapgondolatait tartalmazó könyvek beszerzésére is nagy szükség lett volna. Az Állatorvosi Akadémián folyamatosan emelkedett a kutatások száma, amelyek igényelték a modern és jól felszerelt könyvtárat. Ennek megvalósítása érdekében egy bizottságot hoztak létre, amelynek közvetlen célja a könyvtár használhatóságának növelése volt, tagjai pedig Monostori Károly, Kóssa Gyula és Bugarszky István lettek. E korszak kezdetének elemi problémái után a könyvtár szervezése kezdett szakmailag jelentős feladattá válni. Igazi modern tudományos könyvtár alapjait fektették le a neves oktatók, akik végzettségüket tekintve nem könyvtárosok, de a könyveket fontosnak tartó tudósokként, legjobb tudásuknak megfelelően vezették a könyvtárat.

Magyaray-Kossa Gyula (1901-1909)

"...hogy egy könyvtár igazán használható és rendeltetésének megfelelő legyen, annak első feltétele a szakszerű pontossággal egybeállított katalógus" – olvashatjuk Kóssa Gyula (aki 1909-től a Magyary-Kossa Gyula nevet használta) 1902-ben megjelent katalógusának előszavában (Kóssa, 1902: III). 1901-ben a könyvtári munkát már korábban is segítő Kóssa Gyulát nevezték ki az M. kir. Állatorvosi Főiskola könyvtárának vezetőjévé. Első nagy vállalkozása a könyvtár nyomtatott katalógusának megjelentetése volt. Egy katalógus elkészítésének alapfeltétele, hogy az adott könyvtári állomány rendezett és hozzáférhető legyen. A könyvtár állományának rendezése az 1800-as évek végén többször is felmerült a tanácsüléseken, de ennek ellenére nem volt számottevő változás; végül Kóssa Gyula a katalogizálás megkezdése előtt kénytelen volt több hónapot a könyvtár rendezésével tölteni. A professzor, könyvtáros végzettség híján, sok odafigyeléssel és tanulással a mindenkor rá jellemző pontossággal végezte el a katalogizálás feladatát is, a kornak megfelelő színvonalon. A könyvtár állománya 6352 kötet volt a katalógus alapján. A feldolgozásnál a feltárni kívánt anyagok között műfaji szempontok szerint tett különbséget, így míg a különlenyomatok teljes számban megtalálhatók a katalógusban, addig a külföldi állatorvosi iskolák évkönyvei nem. A következő években a katalógus naprakészen tartására a főiskola évkönyvében az aktuális gyarapodást is közzétették. (A tanári kar nagyra értékelte az elvégzett munkát, és 600 koronát kért a földművelésügyi minisztertől Kóssa Gyula díjazására.) Az 1901 és 1902-es tanévben a könyvtár költségvetése: 5000 korona, az éves gyarapodás pedig 300 kötet volt, aminek jelentős részét (85 darabot) ajándékként kapta a gyűjtemény. Kóssa Gyula nemcsak könyvtárvezető volt, hanem mint adományozó is jó példával járt elöl: hiszen volt olyan év, hogy 75 könyvvel járult hozzá a szakirodalmi dokumentumok választékának bővítéséhez (A m. kir. Állatorvosi… katalogusa, 1902: 1). A korszak majd minden neves állatorvosa gyarapította a bibliotéka állományát az évek folyamán, csak néhányat kiemelve közülük: Hutÿra Ferenc, Tormay Béla, Zimmermann Ágoston. Kóssa Gyula más területen is fontos szerepet játszott a főiskola életében, mint azt egy 1904-es tanácsülési jegyzőkönyvben is olvashatjuk. A dokumentum szerint felmentését kéri az állatorvostan történetének előadása alól, egyéb sokirányú elfoglaltságaira hivatkozva: Kóssa Gyula könyvtár- és tudománytörténet szempontjából kiemelkedő műve az 1904-ben megjelent Magyar állatorvosi könyvészet 1472–1904. Az első „állatorvosi bibliográfus” nem könyvtáros, hanem orvos, a gyógyszertani tanszék első vezetője és ezeken felül az állatorvoslás történetének előadója volt.

A század elején kevés tudományág rendelkezett ilyen filológiai igényességű összeállítással. A tudós professzor szerény büszkeséggel írja előszavában: "Hálátlan feladatra vállalkozik az, aki bibliográf át ír. Rengeteg fáradsággal olyan könyvet szerkeszt, amelynek tulajdonképpen nincsen is igazi könyv jellege, mert hiszen – nem olvassa senki. (…) Hát bizony, a bibliográfa-író munkájából hiányzik ez az édes serkentés. De van helyette más, amely azt jóformán pótolja, az a meggyőződés t.i., hogy az efféle könyv is szükséges könyv." (Kóssa, 1904: VII) 1907 tavaszán a tanártestület az ifjúság gondolkodásának a tudományos művek felé való irányítására ifjúsági könyvtár létrehozását kérte (4000 korona költséggel). Ennek oka lehetett, hogy a hallgatók többsége tanuláskor az elérhető jegyzetekre és tankönyvekre szorítkozott, további szakirodalmakat nem keresett és nem olvasott. A terv célja, hogy minél több fiatal induljon el a tudományos munkásság felé vezető úton. Alapvetőnek tekintették az ifjúkori „kedvet” a későbbi tudományos érdeklődés felkeltéséhez: még egy háztáji állatorvosnak is nagy szüksége van a korszerű szakkönyvekből szerezhető ismeretekre. A jegyzőkönyv sorai

arra utalnak, hogy a diákok továbbra sem használhatták a főiskola könyvtárát a maihoz hasonló módon. A hallgatóknak kialakított könyvtár állományába az ifjúsági kör könyvein kívül Kóssa Gyula szeretett volna olyan állatorvosi és egyéb tudományos műveket elhelyezni, amelyek a diákok ismereteit bővítik. Az új olvasóterem másik célja volt, hogy a sok szabadidővel rendelkező hallgatókat az akkor igen kedvelt kávéházaktól és mulatóktól távol tartsa. Az évek múltával a könyvtár dotációja nem nőtt, sőt 1907-ben 4000 koronára csökkent. Ennek ellenére, Kóssa Gyula továbbra is folytatta megkezdett munkáját, a régi állatorvosi könyvek beszerzését: „Különös gond lett fordítva a régi hungarikumok beszerzésére; szintúgy a különlenyomatokra és egyéb füzetes nyomtatványokra is, melyek külön osztályba sorozva kezeltetnek és a számuk, rövid idei gyüjtés után, ma már meghaladta az ezret.” (A m. kir. Állatorvosi… katalogusa, 1908: 2) A könyvtári helyiség az évek során a jelentős gyarapodás ellenére sem változott, és külön olvasótermet sem hoztak létre a használhatóságot javítandó. Kóssa Gyula leírása szerint a könyvtár szinte használhatatlanul zsúfolt volt. Egy évvel az ifjúsági olvasóterem ötlete után, 1908 áprilisában újabb fejlesztésre irányuló kísérletet láthatunk: egy állandó könyvtári szolga kinevezését, altiszti rangban. Miután már nem lett volna lehetséges, hogy a rektori hivatal szolgája egyedül, mellékfoglalkozásban törődjék a könyvtárral. A hangsúlyosan kért altiszt személyében nem egy egyszerű kisegítőt, hanem egy alapműveltséggel rendelkező megbízható munkatársat kerestek. Az elkövetkező évek minden igyekezete ellenére Magyary-Kossa Gyula könyvtárvezetősége alatt a kérdést nem sikerült megoldani. 1909. december 10-én dr. Magyary-Kossa Gyula lemond a könyvtár vezetéséről, és egyéb elfoglaltságaira hivatkozva a rektor kérésére sem változtatja meg döntését.

Guoth György Endre (1917-1921)

Amikor Guoth Gy. Endre átvette a könyvtár vezetését, még tartott az I. világháború. Működésének öt esztendeje bővelkedett a nagy horderejű történelmi eseményekben, a továbbiakban azonban azokról a nehézségekről lesz szó, amelyek a főiskolát sújtották. A könyvtárvezető-váltáskor a könyvtár működésének felügyeletére könyvtári bizottságot is létrehoztak. Tagjai a főiskola tanárai közül kerültek ki. Első alkalommal a volt könyvtárvezetőt, Zimmermann Ágostont, Marek Józsefet és Roher Lászlót kérték fel. A könyvtári bizottság feladata az volt, hogy a könyvtárvezetővel együttműködve segítse az elvégzendő feladatok meghatározását és a mind jobb szolgáltatás megvalósításához szükséges lépéseket. Az ifjúsági olvasóterem még ekkor (1917-ben) is zárva tartott, mert Ádám Mihály könyvtári altisztet továbbra sem mentették fel a katonai szolgálat alól. A háború befejeztével összegezték az eltelt időszak hiányosságait is. Megállapították, hogy a külföldi folyóiratok rendelése jelentősen visszaesett, és az idegen nyelvű szakkönyvek beszerzése is akadozott. A tanári kar 1921-ben a minisztériumhoz fordult segítségért: az elmaradt folyóiratok és könyvek beszerzésére ötvenezer koronát kértek, de nem kapták meg. A hallgatók tanulását nagyban nehezítette, hogy a fontos tankönyvek nem voltak megfelelő számban elérhetők, és megvásárolni azokat sokaknak nem volt lehetőségük. A probléma megoldását a tanári kar abban látta, hogy a minisztériumtól igényelnek pénzt a hallgatók számára kölcsönadandó könyvek vásárlására, de a kérést ismét nem teljesítették az ország anyagi helyzetére való hivatkozással. 1918-ban a könyvtár és a főiskola addig sem kedvező helyzete tovább romlott, amit mi sem szemléltet jobban, mint az, hogy még az évkönyv kiadása is szünetelt (1921-ig). Végül a megjelenő évkönyv rövid összefoglalót közölt a háborút követő évek eseményeiről, de a könyvtár ebből teljesen kimaradt. 1921. december 9-én Guoth Gy. Endre lemondott a könyvtár vezetéséről, és Kotlán Sándor megbízott előadót ajánlotta maga helyett.

Kotlán Sándor (1921-1947)

A könyvtár vezetését 1921 végén vette át Kotlán Sándor. Az M. kir. Állatorvosi Főiskola nagyhírű vezetője, Hutÿra Ferenc mindent elkövetett a könyvtár szakmai színvonalának megőrzésé ért, de a külső körülmények kedvezőtlen változásai megszakították a könyvtár több évtizedes, felfelé ívelő nagy korszakát. A következő években a minisztérium többször is elutasította a könyvtár támogatására irányuló kéréseket, általában fedezet hiányában. A fejlesztés gondolatát pártolták ugyan, de kérték a tanári kart, hogy az összeget a főiskola költségvetésébe állítsa be. Az elmaradások pótlására 500 ezer koronát tartottak volna szükségesnek, azonban a főiskola dotációja ezt nem tette lehetővé, csak az elengedhetetlenül fontos művek beszerzésére volt fedezet. "A tudományegyetemek, a közgazdasági fakultás, a műegyetem, az állatorvosi, a bányászati és erdészeti főiskolák tanáraiból alakult Felsőoktatási Egyesület ." (Az egyetemi tanárok…, 1922) 1923-ban százezer korona segélyt nyújtott a főiskolának. A pénz legmegfelelőbb felhasználásáról egy tanácsülésen egyeztetett a tanári kar, ahol felszólalt Zimmermann Ágoston és Marek József, aminek eredményeként az összeget az Állatorvosi Főiskola könyvtára kapta, hogy a múltbéli események hatására keletkezett hiányokat legalább részben pótolhassa. A főiskola tanévnyitó beszédében ekkoriban visszatérő elem volt a főiskola rossz anyagi helyzete és ezzel kapcsolatban a könyvtár sanyarú sorsa: „…a több mint 20.000 kötetből álló nagy értékű szakkönyvtár pedig ideiglenes és alkalmatlan helyiségben egy tanár irányítása mellett egyetlen napibéres altiszt gondozására van bízva” (Hutÿra, 1926: 6) A későbbiek egyre tudatosabb beszerzései mellett egyéb könyvtárosi munkák is folytatódtak. A könyvtári állomány átkatalogizálása folyamatban volt, azonban a munka lassan haladt, mert az elvégzésére felkért személy a többi feladata mellett havonta összesen tíz napot tudott erre fordítani. Zimmermann Ágoston azt javasolta, hogy a diákok számára a szükséges tankönyveket a könyvtár nagyobb számban szerezze be, és a hallgatók onnan kölcsönözhessék azokat. A tanári kar örült a javaslatnak, de anyagi gondok miatt erre nem került sor. A könyvtár fejlődése, gyarapodása a sok nehézség ellenére is folyamatosnak mondható. Az 1920-as évek elején a könyvtár cserekapcsolatokat ápolt több külföldi intézménnyel, és így jutott hozzá néhány francia és svájci folyóirathoz, a nálunk megjelenő Állatorvosi Lapokért cserébe. 1927–28-ban 7 folyóirat előfizetését a Rockefeller Alapítvány biztosította. A külföldre került állatorvosok is szívükön viselték az alma mater sorsát, így 1923-ban Zechmeister László írt a főiskolának, hogy a Comptes rendus de Laboratoire Carlsberg című folyóiratot térítés nélkül

fogják küldeni. Az angol és amerikai folyóiratok beszerzése komoly gond volt. 1924 első negyedévének végére például az első negyedéves folyóiratszámla máris 19 millió koronát tett ki. A folyóirat-állomány adatai a 2. táblázatban láthatók. Tanév Magyar folyóiratok Külföldi folyóiratok összesen 1923/24 12 39 német, 21 francia stb. 72 1924/25 10 26 német, 19 francia stb. 62 1925/26 18 29 német, 25 francia stb. 72 A monarchia felbomlásával nem szűnt meg a német irodalom központi szerepe, mint azt a folyóiratok nyelvi megoszlása is jól mutatja. Ezekben az években a könyvtárat már rendszeresen látogatták a hallgatók. Marek József gondnak tartotta, hogy főleg a felsőbb évesek mégsem tudják megfelelően kihasználni a könyvtár nyújtotta lehetőségeket a rövid nyitvatartási idő miatt (az órarenddel való ütközések gyakoriak voltak). A hallgatói könyvtárhasználati díj és a szakmai intézmények (mezőgazdasági, gyógyszerészeti stb.) anyagi támogatása nagyban segítette az állománygyarapítást. A könyvtári bizottság munkája folyamatosnak mondható. 1927-ben javaslatot nyújtottak be, hogy az addig elvégzett átkatalogizáló munkát cédulakatalógus készítésével egészítsék ki. Az 1901-ben megjelent nyomtatott katalógus (amelyet évente kiegészítések követtek) felújított és naprakész változatának kiadását tervezték. A tervek megvalósításhoz szükséges pénz előteremtésére a minisztériumtól igényelt hitel látszott az egyetlen lehetséges megoldásnak, de a kérést ismét elutasították. Még ugyanazon év végén egy könyvtárkezelő tiszt felvétele iránti kérelemmel kiegészítve újra benyújtották a javaslatot.

Kölcsönzőjegy 1928-ból Az 1930-as évek elején volt olyan tanév, hogy a könyvtár önálló munkát nem tudott vásárolni, mivel a költségvetése a folyóiratok finanszírozására sem volt elegendő. Sokat segített, hogy a kialakult cserekapcsolatok és adományok a folyóirat-állomány gyarapodásának jelentős (némelykor majd 50%-os) részét adták (3. táblázat). Tanév

Rendelés

1926/27 1928/29 1929/30 1930/31

37 58 69 67

Adomány v. csere 49 43 46 48

1931/32 56 36 1932/33 64 39 1933/34 50 30 Az 1930-as évekre a könyvtár olvasóterme már kicsi lett az ellátandó feladatokhoz, és a berendezése sem volt megfelelő. Ennek megoldására négy új könyvtári szekrényt vásároltak a földmívelésügyi miniszter támogatásával, és a könyvtárat a földszintre helyezték át. "A könyvtár állományának hovatovább igen jelentős meggyarapodása egyben a könyvtári teendőknek nagymérvű bővülését is maga után volta, amiért is elkerülhetetlenné vált állandó könyvtári szakszolgálatot teljesítő erőknek beállítása. Az 1930/31. tanévtől kezdve a könyvtárban könyvtárosi teendőket lát el Farkas Károly középisk. tanárjelölt, továbbá egy női tisztviselő." (Kotlán, 1941:184-185) A Magyar királyi Állatorvosi Főiskola 1934-ben az újonnan alakuló Magyar királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem egyik kara lett (mezőgazdasági és állatorvosi kar, állatorvosi osztály – lásd 1934. évi X. törvénycikk). A könyvtár helyzete sokat változott az új szervezeti struktúrával. Kedvező volt, hogy a könyvtár ismét a központi épületben kapott helyet, azonban bizonyos egyetemen belüli központosítási törekvések érinteni látszottak a kari könyvtárakat és az állatorvosi kar könyvtárának függetlenségét is. Ennek megelőzésére az állatorvosi osztály részben Zimmermann Ágoston felszólalásának köszönhetően, biztosítékot szerzett a könyvtár viszonylagos függetlenségének megőrzésére. Elképzelése szerint nem lenne szerencsés a kari könyvtárak központi könyvtárba költöztetése. Ebben az időszakban még egy fontos esemény zajlott le a karon: 1937-ben Daday András munkájának köszönhetően létrejött az első magyarországi állatorvosi múzeum „az intézmény 150. évfordulóján a … központi épületben, a mai könyvtárban” (Holló, 1984: 698). A II. világháború alatt a könyvtár helyzete jelentősen romlott, ugyanis a nyugaton kiadott szakirodalom beszerzése a háború alatt szinte lehetetlennek bizonyult, így az egyetemen folyó kutatások információellátása akadozott. A 1942/43-ban a könyvtár állománya közel 35 ezer kötet volt. Budapest ostroma előtt legnagyobb részét ládákba csomagolva biztonsága helyezték, ennek ellenére, bár nem tudni pontosan mennyi (de egy kisebb mennyiség) ott maradt a polcokon. Az ostrom (1944. november – 1945. február) végére a későbbi adatok szerint a könyvtár állományának mintegy kétharmada maradt meg. Nem sokkal ezután az orosz főparancsnokság költözött be, először csak a dékáni hivatal helyiségeibe, majd az egész épületet birtokba vették, így ki kellett üríteni a könyvtárat, a hallgatói olvasótermet és az Állatorvostörténeti Múzeum helyiségét is. A könyveket, folyóiratokat a Parazitológiai Intézetbe hordták át, gyors munkával. Itt halmokba rakva és rendezetlenül helyezték el, így a pótolhatatlannak ítélt könyvtár használatára a hallgatóknak nem volt lehetőségük. A Daday András által létrehozott állatorvoslás-történeti múzeum tárgyai ugyanekkor szinte teljesen szétszóródtak, és a végleges elkallódás fenyegette őket. Az iratanyagokra is hasonló sors várt. 1945 közepére létrejött a Magyar Agrártudományi Egyetem, és ennek egyik kara lett az Állatorvostudományi Kar . Ez az újabb szervezeti változás kezdetben közvetlenül nem érintette a könyvtárat, már csak azért sem, mert gyakorlatilag nem üzemelt annak ellenére, hogy az oktatást félévkihagyás nélkül tudták újraindítani.

1945-ben kérték a főépület visszaadását a dékáni hivatalnak és a könyvtárnak, de erre csak 1946 közepén került sor. Az átadás-átvételről jegyzőkönyv is készült, amely a következőket is tartalmazza (Jegyzőkönyv..., 1946/553-as irat): "Földszinti helyiségekben: Könyvtár: 1 db. könyvszekrény, 1 db. ruhafogas, 4 db. könyvszekrény, 1db. asztal törött állapotban, 1 db. könyvszekrény, 1 db. könyvszekrény. Olvasó: 1 db. nagy könyvszekrény, 3 db. könyvszekrény /rossz állapotban/. Múzeum: 4 db. Éjjeliszekrény." A birtokbavételt követően kiderült, hogy az épület sem külsőleg, sem belsőleg nem volt azonnali beköltözésre alkalmas. A felújítás megindításához szükséges anyagiakat engedélyezendő a rektorhoz intéztek levelet, amelyben hangsúlyozták, hogy a mielőbbi visszaköltözés szükséges az egyetemen folyó kutatások friss információval való ellátásához és a könyvtár elkallódásának megelőzéséhez. A könyvtár szakkatalógusa a háború alatt megsemmisült, így a következő években számos komoly könyvtárosi feladatot ismét el kellett végezni. Kotlán Sándor 1947-ben adta át a könyvtár vezetését. Távozásával bezárult a tiszteletdíjas tanári vezetés korszaka, amelyet az igényes állományszervezés és a kor színvonalának megfelelő szolgáltatások kialakítása jellemzett. Közben azonban más felsőoktatási könyvtárak jelentős szakmai fejlesztései nem érvényesülhettek ebben a könyvtárban a viszonylagos elszigeteltség következtében.

Farkas Károly (1947-1959) 1947-ben a könyvtár vezetését az évek óta könyvtárosként ott dolgozó Farkas Károly (középiskolai tanár) vette át. Ez az első alkalom, hogy könyvtári dolgozóból lett a könyvtár vezetője. A kialakult új politikai rendszer tervek kidolgozását várta minden területen, aminek 1947 elején az Állatorvostudományi Kar is eleget tett. A tervben részt kapott a könyvtár fejlesztésének szükségessége és az elmúlt években elszenvedett károk enyhítése is. A háború évei alatt, a nyugati országokban megjelent szakkönyvek beszerzése szinte lehetetlen volt, így ezek pótlását elengedhetetlennek tartották. Az olvasótermet 1948-ban tudták ismét megnyitni. A külföldi folyóiratok és könyvek beszerzése ismét gyökeresen megváltozott, ugyanis „…a külföldi sajtótermékek behozatalának engedélyezése 1948-tól a Magyar Tudományos Tanácshoz tartozott. Az igénylést a Kultúra Külkereskedelmi Vállalatnak kellett benyújtani, amely az Országos Könyvtári Központon keresztül eljuttatta az illetékes minisztériumhoz, majd a minisztérium elbírálta és visszaküldte a Kultúrához.” (Somogyi, 2003) A Kultúra ezután megrendelte az engedélyezett anyagokat, és a könyv tárak idővel megkapták azokat. Kotlán Sándor, mint volt könyvtárvezető, ekkor aggodalmát fejezte ki, hogy a könyvtár külföldi beszerzései nem fognak megfelelően alakulni. Ez az aggodalom nem volt alaptalan, hiszen a következő évtizedek egyik jelentős problémája lett a nyugati szakirodalom beszerzése (egyenetlen és nagyon lassú beérkezés , az árak gyakori emelkedése stb.). 1949-ben a volt központi épület teljes földszintjét elfoglalta a könyvtár, amely nyolc külön álló helyiségből állt. Az olvasóterem kb. 60 személy befogadására volt alkalmas, 9-től 18 óráig tartott nyitva, és egy dolgozó állandó felügyeletet is biztosított (állományvédelem és az olvasók kiszolgálása céljából). Az előző évek bútorbeszerzése révén a könyvtár anyaga ekkor 35 különböző méretű szekrényben volt elhelyezve, amely kb. 95 százalékban volt kihasználva. Az olvasótermi munkán kívül a könyvtárosok a tanszéki könyvtárakkal is foglalkoztak, és segítséget nyújtottak a doktorálni kívánóknak a szükséges irodalom felkutatásában is. Az 1950-es évek elején a könyvek addig vezetett leltárát lezárták, és utána 1-től kezdték el az új leltárt, de a régi anyagok leltári számozása is megmaradt, emiatt két azonos leltári (raktári) számsor jött létre, ami még ma is gondot okoz a leltári számsorrendben elhelyezett könyveknél a raktárban. A könyvtárnak ekkor volt egy, még a háború előttről maradt adóssága is: a közel ezer külföldi és majd 800 magyar állatorvos-doktori értekezés feldolgozása. 1951-ben felmerült az Egyetemes Tizedes Osztályozás (ETO) szerinti tartalmi feltárás gondolata, s bár az ötletet kitűnőnek tartották a karon, a könyvtárosok számának csekély volta miatt csak később lehetett bevezetni. Az ETO rendszerű szakkatalógus felállításával kapcsolatban azonban már a kezdetekkor felmerült néhány probléma, ugyanis az állatorvosi témák leírása még viszonyítások használatával is sokszor nehézkes volt. A gyűjtőkör pontos behatárolása sem sokat segített ezen: "Könyvtárunk főgyűjtőköre elsősorban az állatorvostudomány minden ága, továbbá az összehasonlító orvostudomány… Gyűjtőkörünk keretébe tartoznak másodsorban a vonatkozó egyéb természettudományok, még pedig nagyon komoly mértékben a kémia és biológia, majd

pedig bizonyos mértékig az agrártudomány..." (SZIE ÁOTK, Levéltár, 9. fond, 2. doboz, 1951) A könyvtár folyamatosan fejlődött, amit a könyvtári alkalmazottak létszámának emelkedése nem követett. Farkas Károly kérte is új munkatárs felvételét, akivel szemben komoly igényeket támasztott: műveltsége legyen több, mint amit általános műveltségnek mondanak, és beszéljen valamilyen idegen nyelvet. Végül Trencsényi Sarolta személyében segítőkész munkatársat kapott a könyvtár a következő évtizedekre. Elismertségét mutatja, hogy 1988-as halálakor a Magyar Állatorvosok Lapjában is megemlékeztek róla (Bakonyi, 1988: 664). 1951-ben az agráregyetem könyvtárainak közös ügyintézése érdekében létrehozták a központi könyvtári igazgatást. A könyvtárak együttműködése szakmai ügyekben szorossá vált, és rendszeresen tartottak értekezleteket. A könyvtár elhelyezése nem változott, összesen nyolc helyiségből állt, sok ablakkal. Az olvasóterem továbbra is 60 férőhelyes volt (11 × 6 méter), továbbá volt egy tanári olvasó, két raktár, egy iroda és még néhány kisebb helyiség. A területet 1954-ben, a 700 főnyi hallgatóság jobb kiszolgálása érdekében még 40 négyzetméterrel kívánták megnagyobbítani, és új bútorokkal akarták berendezni. Hogy erre a bővítésre, felújításra sor került-e, az nem derül ki egyértelműen a korabeli feljegyzésekből. Nyitvatartási ideje alatt (8 és 21 óra között) átlagosan naponta 70–80 olvasó fordult meg a könyvtárban. A kölcsönzés folyamatos volt, és saját költségre folyóiratot (cikket) le is lehetett gépeltetni, később másoltatni, illetve időközönként filmet készítettek, és azt küldték el másolatként. Könyvtárközi kérések is folyamatosan érkeztek, ám ezek némelyikét a könyvtár nem teljesítette. Arra is volt példa, hogy egy külső (nem egyetemi) olvasó kérését, aki egy bécsi disszertációba szeretett volna betekintetni, elutasították. Bár 1952-ben a kar kivált az agráregyetemből, és önállóan, Állatorvos-tudományi Főiskolaként működött tovább, a könyvtár továbbra is tartotta a kapcsolatot a többi kar könyvtáraival. Farkas Károly részt vett az agráregyetem könyvtárvezetőinek értekezletein, együttműködött velük szakmód szertani kérdésekben. E szakmai megbeszélések témái híven tükrözik a korszak egyre fejlődő, olvasószolgálati szempontú könyvtári törekvéseit. 1953-ban két új munkatárssal bővül a létszám: Kurdi József és Kucses Pálné jött, akinek nevéhez fűződik a szakkatalógus megteremtése. Egy 1953-as értekezleten a következő témákat vitatták meg: a tanszékeken található állományrészek kölcsönözhetősége; a folyóiratok kölcsönzése kutatóknak; meddig terjed a könyvtárak feladata a hallgatók kiszolgálásában: a tankönyvvel való ellátás feladatuk-e; az olvasószolgálat és a kölcsönző szolgálat összefonódása; mikorra kell visszahozni a csak éjszakára kiadott könyveket (az akkori szabály szerint 10 óráig, de nem kellene-e ezt 12–13 órára kitolni). A megbeszéléseken felmerült még, hogy vajon a könyvtáros meddig segítse a könyvtárba érkező érdeklődőt, és arra jutottak, hogy főleg a hallgatóknak mindenképpen lényeges lenne legalább a katalógus használatát megtanítani, hogy önállóan használhassák. A főiskola könyvtárának látogatottságáról a következőt olvashatjuk: "Az olvasóterem, különösen a délutáni órákban nagyon látogatott, s még a késő esti órákban is szép számmal látogatják a hallgatók." (SZIE ÁOTK, Levéltár, 9. fond, 2. doboz, 865-12/1953) A könyvtár működését az oktatók is szem előtt tartották, hiszen informálódásuk elengedhetetlen forrása volt a könyvtár. Mócsy János akadémikus 1955-ben levelet is írt a folyóiratok beszerzésének anyagi ellehetetlenülése ügyében:

„Erdei Ferenc úrnak, akadémikus, földművelésügyi miniszter, Budapest. Kedves Barátom! Főiskolánk jövő évi költségvetésében jelentékenyen csökkentették könyvtárunk deviza-forint ellátmányát, úgy hogy a külföldi folyóiratoknak kb. 1/3 részét törölnünk kell. Nem szükséges fejtegetni, hogy ez mennyire súlyosan érinti nemcsak a kutatómunkát és a tudománnyal való együtt haladást, s hogy ez mennyire hátrányos hazánk állategészségügyének színvonalas ellátása szempontjából is. Éppen ezért tisztelettel kérlek, hogy intézkedjél abban az irányban, hogy a Főiskola kapja meg a jövőben is az eddigi devizakeretet a folyóirat beszerzésre. A könyvek beszerzésében a csökkentést jobban elbírjuk. Tájékoztatásul megemlítem, hogy a Mezőgazdasági Könyvtár devizakeretét 80.000 Ft-ról 108.000 Ft-ra emelték, s jelentékenyen emelték az orvoskari és a műegyetemi könyvtár devizakeretét is. Csak a mienket csökkentették. Egyébként Manninger Rezsővel együtt a külföldön megjelent munkáinkkal és azok fordításával több devizát írnak a Magyar Nemzeti Banknál jóvá, mint amennyiről a jelen esetben szó van. Tisztelő híved.” (Mócsy János levele..., 1955. szeptember 5.)

Marek Lóránd (1959-1969) 1959-ben Marek Lóránd vette át a könyvtár vezetését. Az 1959/60. tanévről megjelent évkönyvben a következő, ma küldetésnyilatkozatnak is beillő leírás olvasható a könyvtárról: „Egyetemi jelleggel bíró tudományos könyvtár, melynek gyűjtőköre az állatorvostudomány irodalmán kívül a Főiskolán folyó tudományos-, kutató-, oktató- és nevelő munkához szükséges egyéb irodalomra is kiterjed; segítségére van a hallgatóságnak megfelelő szakkönyvekkel, és biztosítja számukra a szükséges politikai és ideológiai irodalmat. (…) Kapcsolatot tart fenn a külföld valamennyi testvérintézményével kiadványcsere és könyvtárközi kölcsönzés formájában.” (Az Állatorvostudományi Egyetem Évkönyve, 1959/60: 20) A könyvtár továbbra is nyilvános, így az olvasótermet a hallgatókon (akiknek egy év alatt mintegy 4000 kötetet ki is kölcsönöztek) és az oktatókon kívül külsős érdeklődők is látogatták. 1961-ben a könyvtár munkáját az Országos Mezőgazdasági Könyvtár munkatársai vizsgálták meg. A szakmai szempontú vizsgálat legfontosabb tanulsága az volt, hogy az elmúlt évek alatt elmaradt, a könyvtár használhatósága szempontjából fontos munkákat mielőbb pótolni kellene. Ilyen feladatot adott, hogy a könyvtár állományának egy része még mindig feldolgozatlan volt. Egy másik pedig a katalóguscédulák sokszorosításának évek óta tartó elmaradása, ami szinte használhatatlanná tette a meglévő katalógust is. A régi leltári nyilvántartások sem nyújtottak segítséget a dokumentumok kereséséhez, mert megbízhatatlanok voltak. Az előbb említetteken kívül kifogásolták a beérkező folyóiratok feldolgozottságát valamint azt, hogy a könyvtárosok nem végeznek semmilyen bibliográfiaidokumentációs munkát sem. Az előbbi néhány kritika csak rövid válogatás a talált hibákból, amelyek kijavításához a könyvtári dolgozók létszámának emelését tartották elsődlegesnek. 1961-ben Vetési Ferencné személyében először került felsőfokú könyvtárosi végzettségű munkatárs a könyvtárba. Az éves jelentésben újfajta szolgáltatásokról esett szó: figyelőszolgálat, címközlő cédulák, irodalomkutatási ismeretek oktatása a hallgatók számára. A következő évben (1962-ben) az addig főiskolaként működő intézmény az Állatorvostudományi Egyetem nevet és rangot kapta. Ekkor tervek készültek az egyetem régi épületeinek kiegészítésére. Több elképzelés is felmerült, ilyen volt például egy nyolcemeletes épületé is, ahol a könyvtár, az aula, a konyha és az istálló kerültek volna egymás közelébe, amit többen nem tartottak szerencsésnek. A könyvtár költöztetése a következő években is téma maradt, például egy leendő új főépületbe, mely „a Bethlen tér sarkán, a jelenlegi teniszpálya helyén kerülhetne megépítésre” (Kiss, 2007: 38). A változtatási szándékok évek alatt is főleg a tervek szintjén maradtak meg. Olvasók a könyvtárban A könyvtár az évtized végén már rendszeresen tartott ismertetéseket a hallgatók számára a könyvtár használatáráról és az irodalomkutatás alapjairól. 1969-ben Marek Lóránd nyugdíjba vonult.

Kurdi József (1969-1979)

1969. június 16-án Kurdi Józsefet könyvtárvezetővé nevezték ki. Végzettségét tekintve ugyan ő sem volt könyvtáros, azonban az évek során szerzett tapasztalatait, szervezőkészségét, valamint komoly orosz és német nyelvtudását tudta a könyvtár és az egyetem szolgálatába állítani. Vezetői tevékenységének időszakára esett, hogy a könyvtár állományának elhelyezésére a meglévő raktárhelyiség már kicsinek bizonyult. Ennek megoldására a raktár átalakítása látszott a legjobban kivitelezhetőnek. Egy kétszintes vasállvány szerkezet felépítésével 1800 folyóméternyi anyagnak biztosítottak elhelyezést. A raktári gondokon enyhített az is, hogy a következő években folyamatos és tervszerű selejtezések voltak. A könyvtár arra törekedett, hogy csak a gyűjtőköréből fakadóan kötelezően megőrzendő anyagot tartsa meg hosszú távon. A külföldi könyvek beszerzése továbbra sem volt gondoktól mentes. Az állománygyarapításhoz szükséges összeget ekkoriban teljes egészében biztosította az egyetem, sőt elhangzott az is, hogy ha nagyobb keret szükséges, azt is támogatják. Nagy hangsúlyt fordítottak kézikönyvek vásárlására. Alapvető szempont volt a háború okozta hiányok pótlása. Az Állatorvostudományi Egyetemen a szakképzett könyvtárosok értéke megnőtt, sőt egy kolléga angol nyelvet, egy pedig számítógépes adatfeldolgozást tanult az OSZK KMK (Könyvtártudományi és Módszertani Központ ) másfél éves tanfolyamán. Mindez azt mutatja, hogy a könyvtárosok iránti elvárások nemcsak nőttek, hanem a szükséges képzéseken való részvételt is lehetővé tették. A könyvtár „a tudományos rektorhelyettestől megkapta a disciplináris és báziskutatások, valamint a »KK munkák« címjegyzékét” (Beszámoló... 1971. évi..., 1972: 2) a minél jobban előkészített állománygyarapításhoz, illetve a téma figyelésekhez. 1970-ben az egyetemen elindult egy szarvasmarha- és egy sertésprogram, amelynek segítésére átfogó irodalomkutatást végeztek a könyvtárosok. Eredményként kb. 3000 irodalmi adatot tártak fel, nagy részük címét lefordították, és sokszor referátumot is készítettek vagy fordítottak hozzájuk. A témafigyelés mint szolgáltatás fontossága egyre nőtt (volt olyan év, hogy 58 téma 604 tétellel és 14 irodalomjegyzék 1178 irodalmi adattal készült el). Az előző évek előkészítő munkái után 1972-ben megjelent a Szakirodalmi Tájékoztató, Állatorvostudomány című kiadvány, az első évben mindjárt 9 számmal. A kiadvány célja is szakirodalmi tájékoztatás volt, vagyis az állatorvosi folyóiratokban megjelent cikkekről adott információt minden érdeklődő szakembernek. A szakirodalmi tájékoztatás fellendülésével párhuzamosan 1971-ben megindult a könyvtár bibliográfiai tevékenysége, a Magyar Állatorvosi Bibliográf a (MÁOB) első kötetével (Vetési Ferencné szerkesztésében), amelyben a magyar állatorvos szerzők tollából megjelenő

közlemények adatait tették közzé. A Magyar Állatorvosok Lapjában felhívást intéztek a magyar állatorvosi közösséghez, hogy mindenki küldje el publikációs listáját a minél teljesebb adatgyűjtés érdekében. Ezzel egyidejűleg más összeállítások készítése is létjogosultságot kapott, többek között összegyűjtötték az 1945– 1972 között megjelent magyar állatorvosi szaklapok bibliográfiai adatait. Figyelmet szenteltek a volt egyetemi tanárok biográfiai adatainak összeállítására, beleértve az aktuális oktatók életrajzát is. Ezzel összhangban egy állatorvosi naptár elkészítését tervezték, de az nem valósult meg. Ezekben az években a könyvtár tevékenyen részt vett az évkönyvek készítésében, hol szerkesztőként koordinálva a teljes lebonyolítást, hol közreműködőként. 1970-ben Kurdi József beszámolt az egyetemi tanácsnak a létrehozandó szakterületi együttműködések kérdéseiről. A legfontosabb, hogy az egyetem könyvtára jelenlegi helyzetében nem vállalhatja fel az országos alapkönyvtári funkciót az állategészségügy területére, így azt az Országos Mezőgazdasági Könyvtár fogja felvállalni. Az egyetem Központi Könyvtára, mint országos szakkönyvtár, kooperáló könyvtárként vesz részt a munkákban. A döntés hátterében az állt, hogy akkoriban a könyvtárnak saját belső feladataira kellett összpontosítania, meg kellett teremtenie egy modern tudományos könyvtár alapjait, át kellett gondolni a könyvtári munkafolyamatokat és újakat kellett kialakítani. A technikai fejlesztések terén előfordultak hosszú évekig fennálló problémák továbbra is, mint amilyen a stencil sokszorosítógép nélkülözése volt, aminek hiányában sok évig bélyegzőpárna segítségével sokszorosították a katalóguskartonokat. A könyvtár épületében kisebb átalakításokra került sor, például akkor, amikor új fénymásoló gépet szereztek be, és annak önálló helyiség kellett a tűzvédelmi szempontok miatt. A könyvtári szolgáltatások egyik dinamikusan fejlődő ága lett a másolatszolgáltatás, amely a kívánalmaktól eltérően sajnos sokszor nem tudományos, hanem adminisztratív célokat szolgált. Ennek visszaszorítására tovább folyt az egyetemi sokszorosítóüzem felállítására vonatkozó tervek kidolgozása, amelynek megvalósításához már 1972-ben tanulmányok készültek, a könyvtár segítségével. Az egyetemi sokszorosító üzem végül a könyvtár részeként, 1976-ban kezdte meg munkáját, majd alig egy év után önálló részleg lett. A könyvtárszakmai szempontból fejlődő könyvtár fizikai elhelyezését is módosították. Kialakítottak egy könyvtárvezetői szobát, a kutatószoba berendezését pedig lecserélték új, modern bútorokra. A könyvtári bizottság kérte, hogy minél hamarabb készüljön végleges terv arról, hogy mely helyiségekre tarthat igényt a könyvtár. 1973 decemberében a könyvtár megkapta a szükséges engedélyeket, a beköltözés azonban nem történhetett meg, mert ezek tatarozásra szorultak. Közben 1969-ben az egyetemen elkezdődött építkezés 1974-re fejeződött be. Az új épületekben számos tanszék mellett helyet kapott a rektori hivatal is. A könyvtár átvehette a régi rektori helyiségeket és a díszterem gondozását is, így a külön bejáratú lakás és két földszinti helyiség kivételével az egész épület a Központi Könyvtár gondozása alá került, de a teljes épület átalakításáról ekkor még nem volt szó. Így is jelentősen javultak a könyvtárosok munkakörülményei, ugyanis mindenki külön munkaszobát kapott, és a szolgáltatási tereket is újratervezték. A földszinten létesült a hallgatói olvasóterem és kölcsönző, a folyóirat- és könyvraktár, továbbá a sokszorosító részleg. Az emeleten kapott helyet a katalógusszoba, valamint a kutatók és oktatók olvasóterme új szabadpolcos elhelyezésű könyvekkel, továbbá munkaszobák a feldolgozó és állománygyarapító kollégáknak, illetve az információs részlegnek, és itt volt a könyvtárvezető szobája.

A megnövekedett feladatok ellátására új státuszt is kapott a könyvtár, valamint ígéretet egy további munkaerő felvételére. 1974-ben más típusú szolgáltatás megindítását tervezte a Központi Könyvtár : a folyamatos témafigyelést. A könyvtári bizottság támogatásával először öt-hat téma feldolgozását tervezték a szükséges tapasztalatok megszerzésének érdekében, végül azonban azt túl soknak találták, így csak két-három témával indultak el. Egy másik nagy szolgáltatásfejlesztést is szerettek volna végrehajtani egy szakreferensi szolgálat felállításával, a szükséges személyi feltételek megteremtésére azonban nem volt lehetőség. Az egyetem tanszékei a könyvtáron keresztül rendelték meg a nekik fontos szakkönyveket és folyóiratokat, amelyek a beérkezés után tanszéki állományba kerültek. A könyvtári új beszerzésekről figyelemfelkeltő cédulát kaptak az oktatók és kutatók. A tanszéki könyvtárak szakmai munkájának felügyelete és segítése, az ott található állomány leltározása folyamatos munkát követelt a könyvtártól, melyhez új tanszéki könyvtárhasználati szabályzat készült. Már ekkor felmerült a gondolat, hogy „a külföldi szakkönyvek központi könyvtárban, illetve a tanszéki központi könyvtár javára kellene módosítani, hogy azok mindenki számára hozzáférhetőbbek legyenek” (Beszámoló… 1974. évi…, 1975: 3). A megvalósítás első lépéseként körlevéllel fordult a könyvtár a tanszékekhez, hogy írják meg, mely folyóiratokról mondanának le a könyvtár és a minél szélesebb hozzáférhetőség érdekében. Erre a levélre a tanszékekről nem érkezett válasz. Az egyébként a könyvtárba járó folyóiratok kezelését illetően is új szemlélet éledezett: a reprográf a fejlődése oda jutott, hogy az igényeket másolattal is ki lehetne elégíteni, így a folyóiratok kölcsönzését korlátozni kellene. Az 1969-ben el nem vállalt országos alapkönyvtári funkció átvételének gondolata is felmerült a szakmai fejlődésnek és a létszámbeli bővülésnek köszönhetően. Országos hálózat kialakítását is tervezték, az Országos Állat-egészségügyi Intézet és az állat-egészségügyi állomások bevonásával. A könyvtárhasználat oktatása szervezett kereteket kapott: az elsőéveseknek csoportokra bontva, két órában a könyvtár használatához szükséges alapinformációkat adtak át (1975-ben 8 csoportnak tartottak ilyen órát). A negyedéveseknek pedig az irodalomkutatás modern módszereiről tartottak előadásokat. Ennek része volt a mezőgazdasági és orvosi szakirodalomról egy kis tájékoztató is, amit 1976 elején tartottak először. A nemzetközi kapcsolatok fontos részét képezték a könyvtárosok munkájának, de sokáig főleg a kiadványcsere volt ezek fő célja. 1975-ben viszont egy külföldi látogatás alkalmával Kurdi József és helyettese, Szabó Sándor Brnóban megismerhették az ott kialakított számítógépes rendszert, amelynek feladata a gépi adatfeldolgozás volt. Hazatérésükkor javaslatot is tettek ennek kari bevezetésére, de a megvalósítás még nem volt időszerű. Nem csak pozitív, hanem negatív döntések is születtek. Az eddig jól működő és talán legfontosabbnak tartott állatorvosi tájékoztató kiadványt, a Szakirodalmi Tájékoztató, Állatorvostudományt anyagi okok miatt megszüntették. A pénzügyi nehézségek nem a tájékoztató megjelentetése körül merültek fel elsőként: az állománygyarapításnál már ezt megelőzően is akadtak gondok, mert a beszerzési keret már nem mindig fedezte a szükséges dokumentumok árát. A külföldről megrendelt szakirodalom lassú szállításának sokéves problémája az Egyetemi Könyvtárigazgatók Tanácsának egyik ülésének eredményeként végül megváltozott. Az 1950-es évek óta megszokott hosszú átfutási idők miatt egyszerre sok megrendelés volt folyamatban, mert gyors beérkezésükre nem számítottak. A könyvtár anyagi

helyzetére ez azonban katasztrofális hatással volt. Amikor 1977-ben felgyorsultak a szállítások, a kifizetések kimerítették a könyvtár költségvetését. A könyvtárosok szakmai fejlődését eddig is szem előtt tartották, a magasabb képzettség a jobb kiszolgálás és az önállóbb munkavégzés záloga lett. Ennek érdekében 1977-ben három könyvtáros járt nyelvtanfolyamra (egyikük intenzíven, ketten normál módszerrel tanultak), négyen pedig az OSZK KMK kétéves könyvtárosi tanfolyamára, ami nagyon megnehezítette a könyvtár napi munkáját, ugyanis az ezekhez biztosított tanulmányi idő igen hosszú volt. A Központi Könyvtár dolgozóinak alacsony létszáma miatt a hallgatói és a szabadpolcos olvasóteremben nem tudtak folyamatos olvasószolgálatot biztosítani. Ekkor már mind több hallgató szerette volna használni a tanári olvasóteremben szabadpolcokon található hazai és külföldi folyóiratokat, ezért megszüntették a szigorú szabályt, nevezetesen, hogy a hallgatók nem használhatják a tanári olvasótermet. Az olvasószolgálat és tájékoztatás emberhiányát azzal csökkentették, hogy minden könyvtáros mindkét teremben részt vett az olvasótermi munkában, azok is, akik alapvetően más területeken dolgoztak. A könyvtár ekkor már a volt rektori épület majd egészét magáénak tudhatta, a dísztermet azonban csak a gondjaira bízták, de nem használhatták könyvtári célokra. Az 1979-ben elfogadott rekonstrukciós terv döntése volt, hogy a dísztermet a könyvtár számára modern olvasóteremmé kell alakítani. Ehhez a tervjavaslatokat az OSZK Könyvtártudományi és Módszertani Központjában készítették, ahonnan 1979. január 31-ére meg is küldték azokat Várnagy László rektornak, a megvalósulására azonban még éveket kellett várni. 1979 fontos év volt a magyar állatorvosi oktatás történetében, ekkor végzett ugyanis az első olyan évfolyam, amelynek az egyetemi tanulmányok befejezéséhez kötelező volt a szakdolgozat készítése és az államvizsga. Ezzel nagymérvűen megnőtt a könyvtárhasználat oktatásának jelentősége, és a végzős hallgatók is elkezdtek érdeklődni az elérhető (akár külföldi) szakirodalom iránt. A számítógépes technikával való első könyvtárosi találkozás még az 1970-es évek elején megtörtént. Végül 1978-ban az agrárkönyvtárak szakmai munkáját segítő Agroinform szervezésében Bakonyi Ferencné igazgatóhelyettes megismerkedett az irodalomkutatás számítógéppel végzett módszereivel, majd a központi könyvtár az ő igazgatói tevékenységnek köszönhetően az Agroinformon keresztül csatlakozott is a FAO AGRIS nevű szakirodalmi tájékoztató rendszeréhez. Nem felejtkezhetünk el arról, hogy a könyvtár fejlődésének ezen időszaka alatt, az 1970-es években indult el egy korábban említett másik gyűjtemény, a Daday András által alapított egyetemi múzeum megújításához szükséges anyagok gyűjtése is. 1976-ban az új aula átadásakor megnyílt "Karasszon Dénes gyűjtőmunkájának eredményeként az állatorvostörténeti gyűjteménytár (múzeum)" (Holló, 1987: 110). Sajnos műszaki okok (beázás) miatt az új helyiséget a következő évben ki kellett üríteni, s az értékes anyagok – egyetemtörténeti emlékek, könyvek, iratok, szobrok – ismét alkalmatlan raktárakban, pincékben lettek elhelyezve. A múzeum majd csak a könyvtárhoz csatolás után, 1984-ben nyílt meg újra. Kurdi József , akit 1979. július 1-jétől felmentettek a könyvtárigazgatói tisztségéből, a következő év elején nyugdíjba vonult.

Bakonyi Ferencné (1979-1990)

1979. július 1-jétől Bakonyi Ferencné (1978-tól helyettes) megbízott könyvtárigazgató lett, majd 1980 márciusában megkapta végleges kinevezését a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumtól. Személyében az egyetem határozott szakmai elképzelésekkel bíró, egyetemi végzettségű könyvtáros szakemberre bízta a hagyományos tekintetben nagy értéket képviselő könyvtára vezetését. Ekkor már nemcsak a campuson található központi gyűjtemény és a tanszékek állománya, hanem az 1979-ben egyetemi karrá vált Állategészségügyi Főiskola komoly gondokkal küzdő könyvtárának szakmai irányítása is az ő hatáskörébe tartozott. Az intézmény 1980-tól az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtára nevet kapta, a következő évtől hivatalos besorolása pedig „országos feladatkörű tudományos szakkönyvtár” lett. Amellett, hogy elkerülhetetlenné vált a könyvtár teljes rekonstrukciója, a lehetőségek adta keretek között néhány könyvtárszervezési változtatást azonnal végre kellett hajtani a korszerűsítés jegyében. A régi tanulószoba helyett – ahol pusztán néhány szék és asztal volt – szabadpolcos olvasótermet alakítottak ki, ahol helyet kapott a kézikönyvtár és az aktuális tankönyvek, jegyzetek, szakkönyvek egy része a polcférőhelyek függvényében. Innen nyílt a kurrens folyóiratoknak, a külföldi folyóiratok könyvtári évfolyamainak és a referáló kiadványok utolsó tíz évének helyet adó kutatószoba. Természetesen az új lehetőségek nyomán megnövekedett olvasóforgalom rejtett problémák forrása is lett, ugyanis a leggondosabb figyelem ellenére az évenként tartott olvasótermi leltárak rendre hiány kimutatásával zárultak. Az állományvédelem egyre fontosabbá vált. A könyvtárba járó folyóiratokat évente köttetésre küldték. Sajnos 1980-ban ezen a téren is komoly veszteség érte a gyűjteményt, amikor a kiadott 79 kötészeti egység (akkori értéke 140 ezer forint) a szolgáltatást végző műhely beázása miatt teljesen tönkrement. A Központi Könyvtár 1980-ban elkészült szervezeti és működési szabályzata már a rekonstrukciós terv szerinti új koncepciót rögzítette. Ennek értelmében két osztály kezdte meg működését, pontosan körülhatárolt feladatkörökkel, nevezetesen Állománygyarapítási és különgyűjteményi osztály, valamint Olvasószolgálati és dokumentációs osztály. Az osztályok élére két, pályázat útján újonnan belépett könyvtáros kolléga, Cserey Lászlóné és Gábor Iván kaptak vezetői kinevezést. A létszámbővítés és a további személyi változások során a könyvtár vezetése arra törekedett, hogy felsőfokú könyvtáros végzettségű, megfelelő nyelvismerettel rendelkező munkatársak alkalmazására kerüljön sor, illetve a régi munkatársak is szerezzék meg a magasabb képesítéseket (1978-ban csak egy könyvtáros diplomával rendelkező alkalmazottja volt az intézménynek). Az 1980-as évekre hazánkat is elérő elektronizációs folyamatok a könyvtári szakma teljes

megújulása felé vezettek. Elsőként az irodalomkutatás területén mutatkozott a változás, lehetőség nyílt nagy, nyugat-európai számítógéppel létrehozott szakmai adatbázisok hazai ún. offline szolgáltatására (a megrendelők papíralapú bibliográfiát kaptak a keresett témában). A mezőgazdasági – és benne az állatorvos-tudományi – szakágazatban a FAO által szervezett AGRIS adatbázis megismerésére nyílt lehetőség, öt témában. Az első kísérletek jól szemléltették, hogy milyen nehéz a számítógépes szoftverek logikájának megfelelően megfogalmazni a keresni kívánt témát. Két keresés sikeres volt, a továbbiakat többször kellett módosítani a kívánt eredmény eléréséhez. Az új kísérleti szolgáltatás sikeres tesztidőszakának lejártával újabb öt téma nyomon követő figyelésére (SDI) került sor. Az is világossá vált, hogy a módszer kiváló, de a FAO széles körű tevékenységéből fakadóan az AGRIS nem tartalmazott annyi állatorvos-tudományi információt, mint amennyit más, időközben elérhetővé vált adatbázisok nyújtani tudtak. A növekvő igények kielégítésére a következő évben már három szakirodalmi információs rendszer szolgáltatását vette igénybe a könyvtár: a VETDOC (Derwent gyógyszeripari cég), a Science Citation Index (USA), ASCA előfizetésére került sor. Az előbbi részletesen referált állatgyógyászati közleményeket, az utóbbi 198, az egyetemre nem járó folyóirat tartalomjegyzékét közvetítette a kutatók felé. Végül megrendelhetővé vált a NagyBritanniában számítógépre szervezett CAB adatbázis, amelynek nyomtatott referáló kiadványa korábban is a szakma legfontosabb információs forrása volt, tehát teljes egészében az állatorvos-tudományra fókuszált. A megváltozott szabályokat, a könyvtárhasználat bővülő lehetőségeit meg kellett ismertetni a hallgatókkal. Az első évfolyamon, a tanév kezdetén rövid, egyórás könyvtárismertetésre került sor, amely magában foglalta a könyvtár rövid történetét, a használat szabályait és az igénybe vehető szolgáltatásokat; ekkor minden résztvevő kapott egy nyomtatott könyvtárhasználati útmutatót is. A könyvtár szakemberei próbaoktatásokat tartottak egy majdan tantervbe építhető „Szakirodalmi forrásismeretek” című tárgyhoz is. Végül kialakult a felhasználók képzésének rendszere: a felsőbb évfolyamokon (harmadik évben) „Irodalomkutatási ismeretek” címen folytatták az oktatást, bemutatva az állatorvos-tudomány legfontosabb adatbázisainak nyomtatott változatát. A könyvtár kiadta és a hallgatók rendelkezésére bocsátotta a „Tájékoztató a szakdolgozat elkészítésének formai követelményeiről” c. összeállítását. A külföldi szakirodalom figyelése mellett a hazai közlemények számbavétele és rendszerezése sem maradt el: megjelentek a Magyar Állatorvosi Bibliográfia soron következő kötetei is. Az OSZK által készített tervjavaslatokat felhasználva elkészült a könyvtár épületének rekonstrukciós terve, amelyet Bakonyi Ferencné az egyetemi tanács elé terjesztett 1980 decemberében. A tervezetet elfogadták, az anyagi és egyéb feltételeket biztosították, a munka 1981-ben megkezdődött. Az építkezés idejére a könyvtár a legfontosabb kézikönyvekkel és tankönyvekkel a központi épületben lévő Állatorvos-történeti Gyűjtemény helyiségébe költözött, ideiglenes olvasótermét az aula galériáján rendezte be. A szakirodalmi referáló szolgáltatások közvetítése is zavartalan volt. Jellemző a sikerére, hogy ekkor már az ASCA csomagból 18, a CAB adatbázisból 36 téma folyamatos figyelése folyt, a VETDOC pedig háromhetenként küldte füzetenként 200 referátumot tartalmazó Abstract Journaljait. A könyvtár a referátumok mellett közvetlenül felhívta a figyelmet, ha a teljes primer dokumentum az állományból azonnal rendelkezésre állt. Az offline szolgáltatások mellett ekkortájt nyílt lehetőség az adatbázisokhoz való közvetlen, ún. online hozzáféréshez a számítógépek közötti telefonos kapcsolat megteremtése révén. A

munkatársak ezt a lehetőséget is igyekeztek mielőbb megismerni. Első lépésként öt kísérleti irodalomkutatás indult ezen a módon. A kutatások fellendülése a tudományos körök szakirodalmi tevékenységére, valamint annak szakmai visszhangjára irányította figyelmet. A könyvtár felvállalta az idézettségvizsgálatok végzését: kezdetben három tanszékvezető teljes publikációs listája alapján, a későbbiekben folyamatosan, napjainkat is beleértve. A szolgáltatások folyamatos bővítése mellett 1983 tavaszára a könyvtárépület átépítése a befejezéséhez közeledett, a könyvtár megkezdte a vissza költözést. A díszteremből kialakított hangulatos, tágas olvasóterem kialakításával 100 olvasó egyidejű leültetésére volt lehetőség. Ismét kialakult egy kutatószoba, ahol mikrofilmolvasó kapott helyet. A bejáratnál olvasószolgálati pult fogadta az érkezőket, az olvasói tereket új könyvtári bútorokkal rendezték be. Közel 5000 jelzetekkel, kölcsönző cédulával felszerelt kötet került ki a polcokra a ma is használt 88 szakcsoport rendjében. Az elhelyezés részben a tudomány felosztását, részben az oktatott tárgyak logikáját követte, és ma is használatos. A polcok között eligazító táblák segítették a tájékozódást. A teljes (raktári és szabadpolcos) állomány használatát a tájékoztató mellett elhelyezett kétdimenziós katalógus tette lehetővé. A raktár és az olvasóterem között közvetlen kapcsolatot teremtett az átalakítás egyik fontos létesítménye, a könyvlift. A folyóiratok könyvtári elhelyezéséről az évek (ha nem évtizedek) óta húzódó vita lezárult, az egyetem vezetésének döntése alapján a felújított könyvtár szabadpolcaira kellett kerülnie az egyetemre járó minden külföldi folyóiratnak. Az emeletre kerültek még az Olvasószolgálati és dokumentációs osztály munkatársainak szobái, a fénymásoló helyisége és az a reprezentatív módon berendezett terem, amely a későbbiekben a nagy értékű régi szakkönyvek elhelyezését szolgálta. A kutatók és oktatók igényeinek mind korszerűbb kiszolgálása mellett figyelmet kellett fordítani a gyűjtemény történeti értékeinek feltárására is. A tanszékekről visszakerült, illetve a raktárban található nagy mennyiségű régi szakkönyvből kialakult egy állatorvos-történeti könyvgyűjtemény képe. Az első 445 kötet kiválasztását követően azonnal megindult a feldolgozás. A meglévő állományt aukciókon vásárolt dokumentumokkal is kiegészítették a későbbiek során. Az értékes gyűjteményrész végleges kiállítására – a fentebb említett helyiségben – csak évekkel később, 1985-ben került sor. A mintegy 5000 kötet rendezésének alapjául Nádaskay Béla 1870-es években kialakított szakrendszere szolgált.

Bakonyi Ferencné a gyűjteményben Az egység a Magyari-Kossa Gyula Szakmatörténeti Könyvgyűjtemény nevet 1986-ban vehette fel a Művelődési Minisztérium Könyvtári osztályának engedélyével.

A régi könyvek nagy figyelmet igénylő gondozása mellett 1982-ben az Állatorvos-történeti Gyűjteménytár újjárendezése is a könyvtár feladata lett. Az ott található tárgyakat leltározni kezdték, majd Domonkos Béla szobrászművészt kérték fel "a nagyon értékes, de rendkívül rossz állapotban lévő if . Vastagh György állatszobrainak restaurálását" (Rövid beszámoló..., 1983: 2) Az anyaggyűjtés időszakában találták meg a mai múzeumban restaurált formában kiállított magyar címert is, amely a főépületet díszítette a második világháborúig (ma ennek másolata található a könyvtár bejárata felett). A munkálatok szintén Domokos Béla művészi tevékenységét dicsérik. Az Állatorvos-történeti Gyűjtemény tárlóiban elhelyezett tárgyak csoportosítását a könyvtárosok tervezték, ellátva azokat korabeli magyarázó közlemények másolataival és feliratokkal. Teljesen új, három tematikai egységet magába foglaló rendszert alakítottak ki: az állatorvoslás története, az egyetem története és az állatszobrok alkották a témacsoportokat. Egy nyugdíjas állatorvos alkalmazására is lehetőség nyílt, aki heti két alkalommal nyitva tartást biztosított. A szakmatörténeti tárgyakkal együtt a közel kétszáz éves levéltár anyaga is a könyvtárhoz került. A múzeumi helyiség tárlói alatt szekrények kialakítására került sor, amelyek nemcsak az értékes iratanyag elhelyezését tették lehetővé, hanem új anyag elhelyezésére is mód nyílt. A könyvtár felkérésére a tanszékektől jelentős számú XX. századi irattal gyarapodott a levéltár. A levéltár rendezésének bizonyos munkálatai az évek folyamán el készültek, de a teljes feltárás csak később, dr. Szögi László munkája révén nyert végső formát. Megállapította, hogy a levéltári anyagok az intézmény alapításától a XX. századig bár néhol hiányosan, de azért folyamatosan megvannak. Levéltári repertóriumot szerkesztett, amelyben az előbb említett anyagon kívül a más levéltárakban található, de az Állatorvostudományi Egyetemre és elődintézményeire vonatkozó anyagok is szerepeltek. A kötet 1985-ben jelent meg, mégpedig egy 1980-ban, Bakonyi Ferencné szerkesztésében indult kiadványsorozat, „Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtára” részeként. E kötetet a későbbiekben folyamatosan követték a levéltár anyagát részletesen feltáró kiadványok.

Olvasóterem 1983/84-ben Ezekben az években a Központi Könyvtár állománygyarapítása folyamatos volt. A kötelespéldányból eleinte csak a Kertészeti Egyetem válogatásából részesültünk, de 1986-tól a

könyvtár megkapta az önálló válogatás jogát az Országos Széchényi Könyvtárban. Feldolgozás terén újdonságnak értékelhető, hogy 1986-ban hároméves előkészítés után az ETO-katalógus lezárták, és csak a tárgyszókatalógus épült tovább. A későbbi évek tapasztalatai azt mutatták, hogy a tárgyszókatalógus beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és egyre többen használták. A szolgáltatások fejlesztése sem állt meg. Tovább népszerűsödött a számítógéppel segített irodalomkutatás: az SDI, és mellette ekkor már 32 online keresést végeztek, továbbá folyamatosan készítették a hivatkozásvizsgálatokat is. Az oktatást pedig a harmadév helyett a negyedik évre helyezték át, és 10–12 fős csoportokban tartották meg. Új lehetőségként a könyvtár is írt ki szakdolgozati témákat a végzős hallgatóknak. Az első évben a következő címekkel készült el két dolgozat: Magyary-Kossa Gyula pályájához és A szarvasmarha-tenyésztés 1878–1914-ig a korabeli szakfolyóiratok tükrében” (Beszámoló… 1986. évi…, 1987: 6). Ez a lehetőség a későbbiekben is megmaradt, és több történeti jellegű dolgozatban is közreműködött a könyvtár. 1987 fontos év volt az egyetem és a könyvtár életében: ekkor ünnepelték ugyanis az egyetem és ezzel együtt a könyvtár alapításának 200 éves évfordulóját. Az akkor egyetemi vezetés (prof. Kovács Ferenc rektor) támogatásának köszönhetően a felújított könyvtár, különgyűjtemény, múzeum és levéltár méltó módon felkészülve várta az állatorvosi és könyvtárosi szakma képviselőit. A kiadványok sorozatában ünnepi külsővel jelent meg Bakonyi Ferencné és Gábor Iván: Az Állatovostörténeti Könyvgyűjtemény régi magyar és magyar vonatkozású könyvei 1574–1850 című kötet (Bakonyi és Gábor, 1987). 1987-ben a könyvtár fő és részfoglalkozású szakalkalmazottainak száma 16 volt, egyéb munkakörben pedig 4 fő dolgozott. A 200 éves évforduló visszatekintő hangulatának köszönhetően a levéltár igen jelentős és hiánypótló ajándékokat kapott. Például az 1876-os, nagyméretű, a történelmi Magyarország állat-egészségügyi rendszerét bemutató térképet a bicentenáriumi ünnepségre kaptuk Svédországból. Ugyancsak jelentős Szent-Iványi Tamás professzor ajándéka, a Klösz Györgynek tulajdonított üvegdiák, amelyek segítségével az intézmény XIX. századi életébe nyerhetünk betekintést. Az ezekről készült fényképek díszítik a könyvtári épület lépcsőházának falát. A levéltári anyag feltárásának folytatására egy OTKA-pályázaton nyert a Központi Könyvtár pénzt, és két év alatt darabszinten feltárták az 1850– 1945 közötti iratanyagot, amit a már említett kötetekben közzé is tettek. Magyarországon az online információkeresés 1982-ben indult el, és ezt az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtára is rendszeresen igénybe vette közvetítők segítségével. A 200 éves évforduló ünnepségeinek idejére lehetővé vált közvetlen online telefonos kapcsolat és helyi számítógépes terminál telepítésének előkészítése a Posta Központi Távíróhivatalának közreműködésével. 1987-ben csatlakoztunk az önálló online keresést végző könyvtárakhoz, mert május elején telepítették az IBM PC/XT személyi számítógépet egy CM8833 jelű színes monitorral és egy Epson nyomtatóval, és a hónap végére a kért vonal is működött. A Dialog és a Data-Star adatbázisok használatához szükséges jelszavakat is megkapta a könyvtár. Elkezdődtek a könyvtárosok által végzett online keresések, amelyekből a z első é v végéig 2 0 készült el. A z új iroda lom kutatási szolgáltatás vonzotta a külső megbízásokat, amelyek hosszú évekig meg is maradtak; ilyenek voltak a Chinoin, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem és a Biotechnológiai Kutató Központ keresései.

Az évtized végére a szakirodalmi online keresés tovább népszerűsödött, egy év alatt 35 téma keresését végezték el, ami 3096 rekordot eredményezett. A leggyakrabban használt adatbázis a CAB lett, de volt már Agricola, Biosis, Chemical Abstracts, MEDLINE és Toxall keresés is. Az oktatás is kibővült egy bemutató online kereséssel a Dialog rendszerben. A következő évben ezek mellett az IIF (Informatikai Infrastruktúra Fejlesztés) segítségével próbaidőszakokra elérhetővé váltak az induló magyar adatbázisok is. A külső témafigyelések száma folyamatosan csökkent, a saját online keresések száma viszont 1990-ben már elérte az 54-et. További számítógép beszerzésére is sor került, amely egy PLANTRON AT IBM kompatibilis gép volt 30 MB memóriával. Az új gép feladata alapvetően a kapcsolattartás a könyvtáron kívüli adatbázisokkal, valamint a keresési profilok és egyéb adatok tárolása volt. Az egyetemen régóta tanultak külföldi hallgatók, akik a magyar nyelvet elsajátítván itt szereztek állatorvosi diplomát. Az állománygyarapítás terén új helyzetet teremtett, hogy 1988ban beindult az idegen nyelvű (német, majd később angol) képzés. A könyvtár ennek támogatására 60 német nyelvű szakkönyvet vásárolt, elsősorban az oktatók ellátására. Az ünnepi évet követően azonban az anyagi helyzet jelentősen romlott. Az OSZK kötelespéldányaiból kapott dokumentumok már nem csupán kiegészítései voltak a beszerzéseknek, hanem fontos gyarapítási tényezőkké váltak. Köttetésekre sem volt elegendő pénz, így tékákba (iratrendezőkbe) helyezéssel igyekeztek megoldani a lezárt folyóiratévfolyamok tárolását. A könyvtár a következő évi (1989) beszerzéséknél kénytelen volt 48 magyar (összesen 65 példányban járatott) és 18 külföldi folyóiratot lemondani. A Kultúra Külkereskedelmi Vállalat 40 éve tartó monopolhelyzete gyengülni kezdett, és a könyvtár az Agroinform segítségével új folyóirat-beszállítót keresett. A tárgyszókatalógus fejlesztéséhez egy OTKA-pályázaton nyert számítógépet telepítettek. A cél egy olyan, a tezauruszokat megközelítő, pontos tárgyszórendszer létrehozása volt, amely később alkalmas lett a számítógépes feldolgozás során az indexelésre is. A későbbi többcélú felhasználás érdekében angol és német nyelvű szótárrész csatlakoztatását is tervezték. A következő években a tárgyszókatalógus további építésének első lépéseként számítógépre vitték a meglévő kifejezéseket. Az ekkor javított és több helyen bővített lista további fejlesztéséhez az osztályozó munkatárs szobájába telepítették a számítógépet, hogy azonnal el tudja végezni a felmerülő változtatásokat. A munka természetesen nemcsak az osztályozó dolga, hanem komoly együttműködésen alapszik az olvasószolgálat munkatársaival is, akik napi használóként segítik a minél jobb és pontosabb indexelést. Sajnos az idegen nyelvű rész csatolása továbbra is csak terv maradt, pedig a német nyelvű oktatás megkezdésével egyre nagyobb szükség lett volna rá. A könyvtári állomány kölcsönzése a folyamatos nyilvántartást és a késedelmes olvasók felszólítását követelte. Ha az olvasó felszólításra sem hozta vissza a könyvet, akkor bíróságon keresztüli behajtást kért a könyvtár. A könyvek könnyebb visszaszerzése céljából egy kilépőnyomtatványt is javasoltak az egyetemen rendszeresíteni, amelyen szerepelt, hogy a hallgatónak nincs könyvtári tartozása. A tervezett vonalkódos kölcsönzés megvalósításához az éves olvasótermi leltárral egyszerre elhelyezték a vonalkódot tartalmazó matricát az olvasóterem könyveiben. A vonalkódos kölcsönzéshez használt programot a békéscsabai SZÜV (Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat) dolgozta ki. A program lehetőséget nyújtott a személyek nyilvántartására (ezzel megszüntethettük a személyi nyilvántartó lapokat), és az egyik kölcsönzőkártyát is kiváltotta. A vonalkód segített a számtévesztésből adódó kölcsönzési hibák kizárásában. Ekkor bevitték a kölcsönzési adatokkal rendelkező olvasókat és

kölcsönzéseiket is a gépbe. 1990-ben teljes körű állomány-ellenőrzést végeztek, ami miatt a könyvtár két teljes nyári hónapon keresztül zárva is tartott. A fejlődés révén az éves olvasótermi leltárt számítógéppel segítették. A módszer az volt, hogy a számokat begépelték, sorba rendezték, majd „behasonlították”. A leltározást nehezítette, hogy az 1950-es években egyszer lezárták a leltárt, majd a számozást újra kezdték egytől, így nagy állomány van, amelynek a száma egyaránt szerepel a régi és az új leltárkönyvekben is, megnehezítve azonosításukat és lassítva a leltárt a keveredések miatti rendezésekkel. Az olvasóterem nyitva tartása nem változott: hétfőtől csütörtökig 8.30– 18.30 óra, pénteken 8.30–13 óra közötti a nyitvatartási idő. Még ugyanebben az évben elkészült az új múzeumi kiállítási helyiség (kismúzeum) is, bár csak egy-két évvel később adták át hivatalosan. Az új 10 kiállítási vitrin alá is szekrényeket tettek, hogy később levéltári anyagok kerülhessenek oda is. A levéltárban befejeződött a XIX. századi iratanyag feltárása, és újabb iratokkal bővült a gyűjtemény. 1990 márciusában az Agroinform közreműködésével megalakult a Magyar Könyvtárosok Egyesületének mezőgazdasági szekciója . Az alakuló ülést Bakonyi Ferencné vezette, a könyvtár munkatársai és vezetői azóta is aktív szerepet töltenek be a szakmai és egyesületi együttműködésben. A könyvtár 200 éves történetének jelentős évtizede zárult, korszerű, magas szakmai követelményeknek megfelelő könyvtár, levéltár és múzeum jött létre, mely méltó elhelyezést nyert. Bakonyi Ferencné 1991-ben nyugállományba vonult.

Cserey Lászlóné dr. (1991-2000)

Cserey Lászlóné 1991-ben vette át a könyvtár vezetését. Kezdetben úgy tűnt, hogy az egyetemi közgyűjteménnyé vált tudományos szakkönyvtár (könyvtár, múzeum és levéltár) szolgáltatási színvonalának megőrzése elegendő stratégiai célkitűzés lesz a további működéséhez. A társadalmi, technikai környezetben és az egyetemen belül is bekövetkezett változások azonban felülírták az elképzeléseket. * Egyfelől nagyobb szabadságot élvezve több lehetőség nyílt nemzetközi tapasztalatok szerzésére, egyben világossá téve azokat a pontokat, ahol viszonylagos elmaradottságot könyvelhettek el. * A könyvtárak számára komoly pályázati lehetőségek nyíltak meg, amelyek önálló forráshoz juttatták az intézményeket, egyúttal irányt szabtak a további fejlesztési elképzeléseknek; főleg az automatizálási lehetőségeket preferálták. * A számítógépes alkalmazások az irodalomkutatás után a könyvtári munkafolyamatokat is elérték, integrált működtetésre alkalmas szoftverek jelentek meg a szakterületen, amelyek kiválasztása nagy felelősséggel járt, megvétele és bevezetése jelentős anyagi forrásokat és munkaerőt kötött le. * Az egyetemi diákság soraiban egyre több volt a külföldi hallgató, melynek következtében a könyvtár működése kétnyelvű lett, több munkatársra és több idegen nyelvű szakkönyvre lett volna szükség. * Közben sajnos komoly financiális megszorítások, létszámleépítések elszenvedője lett a magyar felsőoktatás, hatása természetesen elérte az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárát is. Még a korábban megteremtett infrastruktúra és jól működő szolgáltatási rendszer mellett sem volt könnyű megfelelni a sokszor egymás ellen ható elvárásoknak. A zavartalan működtetéshez új szervezeti és működési szabályzat, valamint új könyvtárhasználati útmutató készült. Az olvasószolgálati időt a könyvtár meghosszabbította, így a munkában minden kollégának részt kellett vennie. Azok, akik alapvetően nem olvasószolgálatosak voltak, hetente fél napot töltöttek ott. Ez sokat változtatott a feldolgozók és a használók kapcsolatán, és az olvasószolgálatos kollégák is könnyebben-jobban végezhették egyéb munkáikat. A szervezésnek köszönhető, hogy a munkaerőhiány kevésbé éreztette hatását a könyvtárban. Az állatorvos-tudományban érdekelt könyvtárosok első alkalommal 1992-ben, Readingben rendeztek nemzetközi konferenciát, amelyen Cserey Lászlóné könyvtárigazgató vett részt, majd őt az európai csoport alapítói között regisztrálta a közösség. Akkor még felmérhetetlen

volt az a pozitív hatás, amelyet a részvétel jelentett a könyvtár számára. A könyvtárosok csatlakozhattak a VETLIB-L (Veterinary Medicin Library Issues and Information, lásd Cserey, 1997: 162) állatorvosi könyvtáros levelezőlistához, ahol nagyon sok és gyors segítséget kaptak a nehezen beszerezhető tudományos közlemények szolgáltatásához. A következő években a közösség jóvoltából a könyvtári szakalkalmazottak tapasztalatcserelátogatásokat tehettek számos nyugat-európai ország társintézményében. Az állomány alakításában és feldolgozásában már 1991-ben jelentős változások következtek be. A könyv- és folyóirat-beszerzés bürokratikus módszerei végleg eltűntek, a megrendeléseket közvetlenül a kiválasztott külföldi kereskedő cégek elégítették ki (pl. MINERVA, Swets & Zeitlinger). A tárgyalások új szemléletet, módszereket és sok munkaidőt igényeltek. Az 1991-es évek elején folyamatosan napirenden volt a könyvtár technikai fejlesztése, főleg pályázati pénzek révén. Az első lépések egyike volt, hogy a többféle beszerzési forrásból (köteles példány, vétel, ajándék, csere) szép számmal érkező új könyvek a PCLIB nevű, magyar fejlesztésű szoftver katalogizáló modulja segítségével kerültek feldolgozásra a katalóguscédulák egyidejű nyomtatása mellett. Telefax, majd három IBM/PC AT 386-os számítógép és egy lézernyomtató telepítése valósult meg. Ezek a számítógépek nagyban hozzájárultak a feldolgozás gyorsításához, és lehetőséget adtak kiadványszerkesztésre is. A PCLIB-et egy angol fejlesztésű könyvtári szoftver, a TINLIB váltotta fel, amely mind több könyvtári munkafolyamatban való alkalmazást tett lehetővé, így – a csoportos leltárkönyv vezetése kivételével – minden számítógépen valósult meg. Gondot csak az okozott, hogy az első 800 katalógustétel nem szabványos űrlappal készült, és ezek javítására akkor nem volt idő. A leltári fájl ekkor kb. 5300 tételt tartalmazott (1991. január 1-je utáni cikkek, egyetemi tankönyvek, folyóirat-állomány). Néhány évvel később nagymértékű retrospektív katalogizálás zajlott, és befejeződött az 1986–1996 közötti időszak beszerzéseinek, illetve a szakmatörténeti könyvgyűjtemény feldolgozása. Az 1986 óta készülő tárgyszójegyzék, amelynek segítségével a tartalmi feltárás ekkor már évek óta folyamatban volt, 1629 magyar fogalomrekordból állt, és ebből majdnem 400 idegen nyelven is megvolt (Cserey és Tapolczai, 1994: 295). Ez később tezaurusszá fejlődött, és Drobinoha Angéla sikeres doktori értekezésének témáját alkotta. A tárgyszavak először katalóguscédulákon szerepeltek, amellyel egy új, az olvasók számára könnyebben érthető és használható, majdan online is működő katalógus alapjai születtek meg. A kitartó munka eredménye hatalmas lendületet adott a könyvtár fejlődésének, hiszen a friss szakirodalom (utolsó 10 év) helyben immár teljes egészében kereshetővé vált elektronikusan. A könyvtár katalógusát, amely eddig is tartalmazta a Magyar Állatorvosi Bibliográf á t, a „magyar állatorvosok központi szakirodalmi adatbázisává” (Beszámoló… 1998. évi…, 1999: 10) szerették volna fejleszteni. Ennek megvalósításához az Országos Állategészségügyi Intézet (OÁI) állományát is bedolgozták a katalógusba, kiegészítették a külföldi szakfolyóiratok adatait az impact faktorral, és folytatták a nagy számban érkező német disszertációk feldolgozását is. Az eredmények láttán a korszak igényeinek megfelelően egy, az interneten is elérhető katalógus létrehozása lett a következő cél. Ez a terv a "Közelkat" részeként 1996 végén TEMPUS pályázat segítségével valósult meg – az akkor a BME által már évek óta használt – ILI rendszerben. „[A katalógusról] készült adatbázis egyelőre a bibliográfiai adatokat tartalmazza, nem kerültek bele például a kölcsönzési adatok (…) az (…) új szerzeményeket

rendszeres időközönként áttöltjük, és a belépési pontot könyvtárunk weblapján megjelenítettük, mint a könyvek katalógusát (http://ns.univet.hu/~atapolc/kvt.html).” (Tapolcai, 1998: 438) A meglévő szolgáltatások között a Magyar Állatorvosi Bibliográfia anyagait továbbra is folyamatosan gyűjtötték, de kiadásuk többször szünetelni kényszerült. Megjelent az 1989-es adatokat tartalmazó könyv, majd néhány évvel később az 1990–1992. éveket feltáró kötet is (papíron utolsóként, de ezt már számítógépen is elérhetővé tették). Később még az 1990–1996 közötti anyag, majd az 1990–1999 közötti CD-ROM formában is napvilágot látott. 1994 augusztusában addig példa nélküli kár érte a könyvtárat: „ismeretlen tettesek eltulajdonították a központi szervergépet és a Hitachi CD-tornyot az aktuális lemezekkel együtt” (Cserey, 1995: 317). A referáló adatbázisok eltűnése sokkolta a könyvtárat, lehetetlenné tette a legalapvetőbb szolgáltatást, az irodalomkutatást. Az esemény egyben rávilágított a könyvtár elégtelen védelmi rendszerére. A későbbiekben rácsot szereltek az ablakokra. Megjegyzendő, hogy a könyvtár vezetője nemzetközi segítséggel három hónap alatt nemcsak pótolta az eltulajdonított berendezéseket, hanem fejlesztéssel zárta a kellemetlen eseményt. Korszakváltó lépés volt a Központi Könyvtár első honlapjának születése, amely mindjárt két nyelven (angolul és magyarul) tette közzé a kurrens folyóiratlistát. Ez a lap a BME szerverére került, de igazi naprakész és gyakran frissített honlap majd csak 1997 első fél évétől vált elérhetővé.

A könyvtár honlapjának képe Egyre emelkedett a külföldi hallgatók száma az egyetemen, és ezzel együtt a könyvtárban is. A számítógép-ellátottság folyamatosan javult, nemsokára már két terminál és egy nyomtató áll a használók rendelkezésére. Közben természetesen szolgálati gép is üzemelt a kölcsönzéshez, tájékoztatáshoz. Az évtized végén öt hálózatba kötött gép szolgálta a látogatókat. Az olvasó és tájékoztató szolgálat munkáját megkönnyítendő egy új, kártyás fénymásoló gépet helyeztek el az olvasóteremben, amit önkiszolgáló rendszerben bárki használhatott. 1997-ben indult a ma is megjelenő könyvtári hírlevél, a Noctua, amelynek költségeit és terjesztését a Magyar Állatorvosi Kamara magára vállalta. Az 1980-as évek óta tartó könyvtári ismeretek oktatása is folytatódott, aktualizált tartalommal. A kezdeti online keresési bemutatók után az évtized elején a CD-adatbázisok használata lehetővé tette, hogy minden hallgató saját maga próbálhassa ki a rendszert (akár párokban, akár egymaga). Az ismeretek elsajátítását a könyvtárban készült jegyzet segítette.

A megnyitás óta eltelt tíz év után a népszerűvé és nagy forgalmúvá vált könyvtár ismét felújításra szorult. Pályázat elnyerésével, támogatók hozzájárulásával nemcsak a kötelező festésre került sor, hanem minden lehetőséget felhasználva további két helyiséget sikerült az olvasóteremhez kapcsolni. Ezzel 100-ról 130-ra emelkedett a férőhelyek száma. A ma is látható aranystukkók, díszítések akkor újra elnyerték régi pompájukat, és az addig évtizedek óta csak fényképeken látható kovácsoltvas csillár újratervezett változata is elkészült. Az olvasószolgálati feladat egyre komplexebbé vált, ugyanis az ott szolgálatot teljesítő két kolléga tájékoztatott, ügyelt a rendre és a tisztaságra, kölcsönzött, hosszabbított stb. Az irodalomkutatás már nem egy szűk kör érdeklődésére számot tartó szolgáltatás volt, hiszen egyre nőtt az érdeklődők száma, és a tevékenység az olvasóteremben napi rutinná vált. A következő években konzorcium szerveződött a CABI, FSTA, Zoological Records és a MEDLINE adatbázisok előfizetésére, amely az új évezred elején is folyamatosan működni fog. Egy tízéves periódus lezárásaként 1999-ben a könyvtárban teljes körű állomány-ellenőrzést tartottak, amelyből kimaradt a korábban már ellenőrzött tanszéki állomány és az ideiglenesen leltárba vett anyagok is. Az ellenőrzött állomány (az összes 71%-a) tematikai eloszlását is megvizsgálták, és az 5. táblázatban látható eredményeket kapták. A múzeumi kiállítás továbbra is látogatható volt, és a könyvtár kötelékébe tartozott. A külföldiek informálására angol és német nyelvű feliratokkal egészültek ki a tárlók. A gyűjtemény azonban nemcsak a kiállított tárgyakat tartalmazta, hanem sok, a raktárban található anyagot is. Ezek feltárásához és a tulajdonjogok tisztázásához egy szakértő nyújtott segítséget a Magyar Mezőgazdasági Múzeumból. Bár ebben az időszakban levéltári munkatárs alkalmazására éppen nem volt lehetőség, a levéltári munka sem állt meg teljesen: megjelent Drobinoha Angéla és Gábor Iván : Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez IV. 1876–1945 című kötete (Drobinoha és Gábor, 1999). A modern menedzsmenteljárások a könyvtárban is szerepet kaptak, amikor a vezető munkájának értékelésére minden dolgozó (pontosabban 87%-uk) egy 35 pontból álló TQM (total quality management) kérdőívet töltött ki. A felmérés eredményét minden munkatárs megismerte, és közösen meg is beszélték a kérdésekre adott válaszokat. Az eltelt tízéves periódus alatt sok (több mint ötven) pályázatot nyert a könyv tár. Az így szerzett források, valamint a külső szervezeteknek végzett szolgáltatásokból származó bevételek jelentősen hozzájárultak a könyvtár költségvetéséhez. Az sem volt elhanyagolható

eredmény, hogy az ezredfordulóra a két kisegítő munkatárs kivételével minden munkatárs (akkor összesen már csak 11) felsőfokú könyvtárosi végzettséggel és legalább egy nyelvvizsgával rendelkezett. A felsőoktatási integrációs törekvések következtében 2000-ben három egyetem és három főiskola egyesült Szent István Egyetem néven. Nem volt könnyű feladat az így született karok könyvtárainak viszonyát előzetesen körvonalazni. A stratégiai elképzelés szerint „egységes irányítási elvek mentén, de a helyi sajátosságok figyelembevételével működik a Szent István Egyetem könyvtári rendszere. Virtuális egyesítéssel, a pályázati lehetőségek együttes kiaknázásával és összehangolt szolgáltatásokkal, fejlesztéssel alakul egy intézménnyé” (Beszámoló… 1999. évi…, 2000: 3). Ennek gyakorlati kivitelezése már a következő, sikeres vezetés feladatává vált. Cserey Lászlóné dr. 20 évet töltött az Állatorvostudományi Egyetem könyvtárában, ebből 2000-ben történt nyugállományba vonulásáig, majdnem egy évtizedig állt az intézmény élén.

Szabóné Szávay Judit (2000-2010)

2000. szeptember 1-én Szabóné Szávay Judit vette át az akkor már Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Könyvtár néven működő intézmény vezetését. Az első év könyvtári beszámolójának végén olvashatjuk az új igazgató ars poeticának is beillő gondolatait, amelyeket vezetése alatt mindvégig szem előtt tartott: "A könyvtár épületének homlokzati rekonstrukciója számomra szimbolikus jelentést is hordoz. Egy megszépült, felújított épületben a meglévő értékek megtartásával és a megváltozott igények kielégítésére való törekvéssel kezdtem meg munkámat." Amennyiben az előző tíz esztendőt a külső tényezők által segített fejlődés időszakának tekintettük, akkor a 2000–2010 közötti időszak a külső, hátráltató hatások ellenére történő előrehaladás, a kreatív megoldások és a csapatépítés időszaka volt. Az újonnan alakult egyetemen virtuális könyvtár jött létre, amelyet a hat kar könyvtárai alkottak és egy főigazgató irányítása alatt állt. Ezt a funkciót akkor Zalainé dr. Kovács Éva a Kertészet-, Élelmiszer-tudományi és Tájépítészeti Könyvtár és Levéltár igazgatója töltötte be. 2003-ban az integráció felbomlott, a KÉT kivált a Szent István Egyetem kötelékéből. Ekkor a főigazgatói teendők ellátására Szabóné Szávay Judit kapott megbízást és 2010-ig látta el ezt a feladatot. A XXI. század első évtizede a minőségi és informatikai fejlesztés időszaka volt. A könyvtárakban megindult minőségbiztosítási munkában a kezdetektől részt vett könyvtárunk. Szabóné Szávay Judit tagja volt a könyvtári teljesítménymutatókat kidolgozó szakbizottságnak, melynek munkája nyomán 2003–2004-ben, a "Könyvtári minőségfejlesztés – Könyvtári korszerűsítés" című projekt keretében átfogó felmérés készült a teljesítménymutatókról (például a kölcsönzések népszerűsége, költségei, az állomány forgási sebessége, a könyvtárközi kölcsönzése, a tárgyi eszközök elérhetősége stb.) és a használók különböző csoportjainak elégedettségéről. A vizsgálat eredményeire építve 2005-ben került sor a Minőség 21 projekt második ún. "benchmarking" fordulójára, amikor a SZIE Állatorvos-tudományi Könyvtár, a Gödöllői Tudományos Könyvtár és a már Corvinus Egyetemhez tartozó Entz Ferenc Könyvtár mutatóinak összehasonlító elemzése történt meg. A felmérések jó lehetőséget adtak a könyvtár munkatársainak közös gondolkodására is, amelynek végső, egy mondatban összefoglalt eredménye: "a minőségi kérdések javarészt a munkatársak felkészültségén, hozzáértésén, szándékain múlnak. Az Állatorvos-tudományi Könyvtárban adottak a könyvtár fejlesztéséhez szükséges személyi feltételek." 2006-ban készült egy újabb felmérés, amely a külföldi és magyar állatorvostan hallgatók információ szerzési és könyvtárhasználati preferenciáit igyekezett felderíteni és ezek figyelembe vételével az újabb és újabb igényeknek elébe menni. 2009-ben elkészült a könyvtár stratégiai terve, majd 2010 elején a szervezeti kultúra és a munkafolyamatok felmérése, elemzése. 2010-ben a könyvtári minőségi felmérés ismétlése is

megtörtént, amely folytatásként feltárhatja az eltelt évek alatt végzett tudatos munka eredményeit. Így az évtized végén a könyvtár minőségügyi törekvései szintetizálhatók. A 2000-es évek az informatikának a mindennapi életbe való beépülését hozták, és ez sokféle változásra kényszerítette a könyvtárakat is, ugyanakkor számos az alapfunkciókkal kapcsolatos problémát is meg kellett oldani. A könyvtár őrző funkciója továbbra is fontos része volt az állomány gondozásának. Ezzel párhuzamban azonban az 1970-es években készült raktár egyre kevésbé nyújthatott megfelelő teret a könyvek és folyóiratok egyre növekvő tömegének. 2002-ben első lépésként az állomány bizonyos hányadát a munkaszobába, a régi disszertációk és kutatási anyagok egy részét pedig a múzeumba helyezték át. A költöztetés egyik indoka volt, hogy az olvasóterembe csak úgy kerülhetett új könyv, ha a már ott lévőkből a raktárba visszaküldésre került néhány. Ennek azonban jelentős helyigénye volt. A következő évek tervszerű selejtezései nem tudták megoldani az egyre súlyosbodó helyhiányt, ugyanis az állatorvosi témákban kötelező megőrzési funkció miatt a régi, akár 100 esztendős, nagyon ritkán használt könyvek és folyóiratok is nagy értéket képviselnek, így selejtezésük nem lehetséges. A probléma megoldására kari támogatással az évtized végén nyílt lehetőség, amikor – a kisállat klinika megépülése után – a volt röntgenhelyiséget megkapta a könyvtár, és ezt három lépcsőben tömörraktárnak sikerült berendezni. Addig a múzeumban tárolt anyagok mellett további disszertációk és a folyóiratok régi évfolyamainak egy része is az új tömörraktárba került át. A 2000-es évek folyamán az olvasóterem képe több változáson esett át, amelyek mindegyike a könyvtár tanulószoba jellegét erősítette és a hallgatók egyre nagyobb számítógép és információ igényét igyekezett kielégíteni. Az évtized elején első ütemben lecserélésre került hat olvasói munkaállomás, majd 2003-ban az addigi vegyes géppark mellett egy IHM pályázatból vásárolt tíz gépből álló, önálló oktatóterem került üzembe helyezésre. A magas színvonalú oktatómunkát ettől kezdve projektor és egy terminálszerver segítette, amely lehetővé tette az adatbázisokban való keresés elsajátítását. A könyvtárban 2005-től bordó-sárga színű háromnyelvű eligazító táblák teszik könnyebbé a tájékozódást. Az egységes kép kialakításáért ugyanezeket a színeket alkalmaztuk a reprezentatív könyvtári ismertetőben, majd a honlapon is. A könyvtár 1987-es rekonstrukciója során kialakított hallgatói terek modernek és a korszak elvárásainak megfelelőek voltak, azonban a XXI. század elvárásainak már nem mindenben tettek eleget. Sajnos újabb, teljes körű átalakítás nem volt lehetséges, de kisebb lépéseket tettünk az új igények minél jobb kiszolgálása érdekében. Ilyen volt az előzőleg már említett oktatóterem kialakítása, 2008-ban pedig az emeleti másolóhelyiségből csoportszobát hoztunk létre. A csoportszoba célja, hogy kiscsoportos, hangos tanulásra biztosítson lehetőséget 5–6 hallgatónak. Az új szolgáltatás népszerűsége még a könyvtári dolgozókat is meglepte, de ennek fényében megérte a lemondás a picinyke helyiségről. Nagyobb zárthelyik, vizsgák előtt akkora az érdeklődés, hogy több ilyen helyiség is kellene. A szobába az asztal és székek mellé díszítésként a konferenciákra készült könyvtári poszterek kerültek a falakra. 2009-ben a Hallgatói Önkormányzat egy táblával (whiteboard) egészítette ki a szerény berendezést, amely elősegítheti a klasszikus csoportos tanulást épp úgy, mint az előadásokra való felkészülést.

Az olvasóterem 2008-ban További újdonság volt a wifi szolgáltatás indítása a kari informatika csoport közreműködésével, amely biztosítja minden a karon hallgatói, oktatói vagy dolgozói státuszú személynek az internet elérését saját laptop használatával a könyvtárban. Ez jelentős lépés volt, hiszen a nagyszámú hallgatói réteg mobil technikával való ellátottsága folyamatosan nőtt, és tanuláshoz, dolgozatok írásához, kutatáshoz saját informatikai eszközeik használatát preferálták és a wifi segítségével a könyvtárban elérhető adatbázisok, folyóiratok is könnyen hozzáférhetők lettek számukra. 2007-ben a kar dolgozói számára a könyvtár önállóan létrehozta „távoli asztal” szolgáltatását, amely lehetővé tette, hogy az eddig csak a könyvtárban illetve a campuson elérhető adatbázisok, folyóiratok otthonról is hozzáférhetővé váljanak a használók szűk, de kiemelten fontos csoportjának. 2010-ben ezt a kari informatika támogatásával létrehozott VPN szolgáltatás váltotta fel. 2007-ben „Segít a könyvtáros” néven új szolgáltatás indult a könyvtár honlapján ahol az eddig megszokott személyes, telefon és email segítség mellett a honlapon található chat ablakon keresztül lehetett azonnali segítséget kérni a könyvtártól. A szolgáltatás fél évig működött, de a befektetett energia nem állt párhuzamban az érkezett kérdések mennyiségével, így az MSN és Skype elérés honlapon való propagálása váltotta ezt fel. Ez a lehetőség ma is elérhető és az évek alatt számos kérés érkezett rajta. Néhány példa jól szemlélteti a felmerülő kérdések sokféleségét: segítség irodalomkutatás elkezdésében, adatbázis ajánlása/használatának segítése, cikk kérések küldése, segítség referensz menedzser használatában, adatok könyvtári könyvekről, kölcsönzések hosszabbítása. Az információkeresés és a könyvtári ismeretek oktatása 2005-ben új szintre lépett, amikor a könyvtárban elkészült egy internetes tananyag: „Könyvtári informatika állatorvosok és zoológusok számára” címmel. A Moodle szoftver használatával, könyvtári szerveren került elkészítésre a távoktatási tananyag. A fejezetek tartalmazzák a már előzőleg meglévő tananyagok részleteit, gyakorlatokat és visszaküldendő teszteket is. A kipróbálás után 2006-ban élesben is elindult az oktatás az új távoktatási platformon. A tanfolyam 20 modulból állt, amely kötelező és választható egységeket egyaránt tartalmazott és angol és magyar nyelven is elérhető volt. A következő években folyamatosan emelkedett a távoktatást igénybe vevő hallgatók száma, bár az otthoni egyéni időbeosztás néhányaknak megnehezítette a tanfolyam elvégzését. Az anyagok folyamatos karbantartása, a hallgatók haladásának figyelemmel kísérése és a visszaküldött tesztek értékelése sok energiát követel az oktatást végző három könyvtárostól. 2009-ben a távoktatást kiszolgáló szerver, illetve a Moodle problémái miatt, oktatási anyagaink a Szent István Egyetem e-learning szerverére költöztek át és ma is onnan üzemelnek. Ekkor a biológus és állatorvos könyvtári informatika képzés teljes mértékben

szétvált, önálló modulokkal és felépítéssel. A könyvtár már 1997 óta tart fenn honlapot, de az új évtized elején mind szolgáltatásait, mind kialakítását tekintve sok változáson esett át, bár vannak állandó címek, amelyek tartalma azonban többször változott, kiegészült: • információk a könyvtárról és gyűjteményeiről: a könyvtári katalógusban az állomány távoli böngészésén túl, 2007-től a Huntéka lehetővé teszi az olvasók számára a kölcsönzött könyvek otthonról történő hosszabbítását, illetve könyvek előjegyzését is; • folyóirat lista, majd az elektronikus folyóiratok hozzáférése: a legújabb verzióban már nem csupán egy böngészhető lista, hanem kereshető, adatbázis alapú szolgáltatássá fejlődött; • adatbázisok leírásai és elérhetőségük; • linkgyűjtemények, állatorvosi szakmai anyagok; • tartalmak megosztása (Twitter, Facebook, IWIW, könyvjelző szolgáltatások stb.); • RSS a friss, megújuló könyvtári tartalmakról folyamatosan és automatikusan. A 2000-es évek elején a könyvtár munkáinak alapját képező Tinlib integrált könyvtári rendszert lecserélték a magyar fejlesztésű Huntékára. Az Állatorvos-tudományi Könyvtár az elsők között kezdte használni az újonnan fejlesztett rendszert. A könyvtári katalógus Tinlib adatbázisának Huntékába való áttöltése több váratlan problémát eredményezett. A fejlesztőkkel való folyamatos együttműködés sok munkát adott főleg a feldolgozással foglalkozó Szegediné Nagy Arankának, mivel egy ideig a két rendszerbe párhuzamosan kerültek felvitelre az új rekordok, és a tárgyszórendszert is felül kellett vizsgálni. Az erőfeszítéseket a Huntéka fejlesztői – Szabóné Szávay Judit sikeres tárgyalásai nyomán – fizetési kedvezményekkel honorálták. A 2005-ben elvégzett a javítások után a Huntéka lett a könyvtár egyetlen használt integrált könyvtári rendszere. A felszólítások ekkor minden hónapban kiküldésre kerültek minden felhasználói csoportnak (a kar oktatóit kivéve). Később az otthonról történő hosszabbítás, majd a 0. felszólítás igyekezett (igyekszik most is) a késedelmi díjak elkerülésében segíteni a használókat. A Magyar Állatorvosi Bibliográfia továbbra is készül a könyvtári katalóguson belül és 2005-ben már 1983-ig visszamenőleg volt elérhető. A könyvtár az évtized elejétől továbbra is folyamatosan együttműködött a mezőgazdasági konzorcium tagjaival, hogy az előfizetett szakadatbázisok működése folyamatosan biztosított legyen, továbbá mint közvetítő ezekben az években saját ERL szerverről biztosította a CAB Abstracts, az FSTA és a Zoological Record adatbázis hozzáférését. A szerver folyamatos karbantartása, az érkező lemezek feltöltése és a hozzáférés szabályozása mind a rendszergazda feladatai közé tartozott. Ez a megoldás 2009-ig működött, amikor az akkor 11 éve működő mezőgazdasági konzorcium adatbázisai az Elektronikus Információszolgáltatás keretébe kerültek, ezzel együtt az addigi konzorcium felbomlott, bár a könyvtár továbbra is szervezi a továbbképzéseket és foglalkozik a korábbi partnerek ügyes-bajos dolgaival. Szabóné Szávay Judit, a konzorcium vezetésében szerzett tapasztalatai alapján az EISZ Bizottság tagja lett. A szakadatbázisok szolgáltatása az EISZ keretében 2009-ben csak november 15-én indult el, ami ideiglenes megoldásra kényszerítette a könyvtárat: 2009 márciusától előfizettük a VetMed Resource adatbázist, amelynek segítségével az átmeneti időszakban is tudtunk állatorvosi témákban irodalomkutatási feladatokat végezni, illetve használóink információs igényeit kielégíteni. Adatbázisok szintjén a könyvtárban ez az évtized az állandóság jegyében telt, hiszen

számtalan szolgáltatás volt folyamatosan elérhető: SpringerLink, Web of Science, Science Direct, Ebsco adatbázisok és az előzőleg már említett mezőgazdasági, állatorovsi szakadatbázisok. Az évtized fontos jellemzője a digitalizálás megjelenése a könyvtár munkájában, amelyet az évtized első felében számos jelentős pályázat támogatott. Sajnos a források később elapadtak, így a digitalizálási munkálatok lelassultak. A legnagyobb vállalkozás 2004-ben az IHM támogatásával létrejött Állatorvos-tudományi Digitális Könyvtár volt, amely a könyvtár legrégebbi külföldi könyvei mellett a Veterinarius első négy évfolyamát és Tolnay Sándor számos művét tette a nagyközönség számára teljes szöveggel, szabadon elérhetővé. 2003-ban elkészült a "Képek a magyar állatorvosképzés és állatorvoslás történetéből" digitális képtár második része, amelyet a könyvtár honlapján keresztül is elérhetővé tettek. A festmények, szobrok és emléktáblák Mészáros M. János† szövegeivel kiegészítve adnak átfogóbb képet az állatorvoslás múltjáról. A következő években Mészáros M. János két műve is felkerült az oldalra: a Magyar állatorvosi és állatorvos-történeti érmek, plakettek és jelvények 1905–2003. (Budapest, 2004) és az Állatorvosi tanintézményünk 1818-tól 2004-ig elhunyt tanárainak és előadóinak sírjai magyarországi temetőkben (Budapest, 2005). 2008ban az eddig gyűjtött történeti anyagok közös felületen, a Magyar Állatorvosi Panteonban kerültek rendezésre, amely folyamatosan fejlődik, és minden elhunyt állatorvos adataival kiegészítésre kerül, amelyhez a könyvtár hozzájut. A könyvtár Noctua című hírlevele továbbra is megjelent évi 4 számmal. A tartalom sokféleségére jellemző hogy, megjelent egy „Keresősuli” című cikksorozat, amely segít az ingyenes interneten elérhető forrásokban való keresés elsajátításában és az ott közzétett anyagokat a könyvtár honlapján is elérhetővé tették. Az Állatorvos-tudományi Karon a tudománymetriai mérésének évtizedekre visszamenőleges hagyományai vannak és ez az új évezredben sem szakadt meg. 2006-ban Szabóné Szávay Judit munkája nyomán elkészült A Szent István Egyetem Állatorvostudományi Kar szakirodalmi tevékenységének vizsgálata 2000-2004 között című összefoglaló, amely reprezentálja a kar oktatói és dolgozói által végzett tudományos munkát. Az elvégzett munka nagyságát jól szemlélteti az alábbi táblázat, amelyet kiemeltem az elkészült anyagból. Év Összes publikáció Összesített IF 2000 212 169,289 2001 245 120,126 2002 232 151,903 2003 258 196,383 2004 242 196,756 Összesen: 1189 834,457 Egyéni összesített értékelés 2000-2004 2010-ben ennek folytatásaként megszületett a 2005-2009 közötti időszak tudományos tevékenységét felmérő vizsgálat is. Az Állatorvos-tudományi Doktori Iskolával együttműködve 2009-ben a könyvtárosok munkacsoportot alkotva a BME Publikációs Adatbázisába töltötték a törzstagok és oktatók Web of Science-ben található publikációit. A hatalmas munka néhány hónap alatt készült el, ugyanis ezt a könyvtárosok csak egyéb megszokott munkájukon felül végezhették. A következő hónapokban illetve évben a karon minden tudományos munkát végző dolgozó számára kötelezővé vált a publikációs adattár használata. Ezzel kapcsolatban újabb feladat

hárult a könyvtárra és a könyvtárosokra: a használók regisztrációja, bemutatók tartása gyakorlattal egybekötött kiscsoportos rendszerben és a felmerülő problémák javításában való közreműködés. Eközben a Szent István Egyetem és vele a könyvtár csatlakozott a Magyar Tudományos Művek Tárához, amely országos közös publikációs nyilvántartás létrehozását tűzte ki célul. A könyvtárosok felügyeletével eddig létrehozott rekordok automatikusan áttöltésre kerülnek majd az új adatbázisba. Másik fontos lépés az intézményi repozitórium létrehozása volt. Többéves előkészület után 2010 közepén elindult a szerver, rajta a működő szoftverrel, amely lehetővé teszi első körön az elektronikus formában beérkező szakdolgozatok gyűjtését és publikálását. A szabályok szerint minden leadott szakdolgozathoz tartozik egy közzétételi információkat tartalmazó nyilatkozat, amely alapján a dolgozat szabadon hozzáférhető lesz az interneten, esetleg csak az egyetemi gépeken érhető el, vagy csak a katalógusban is megtalálható alap adatokat láthatja bárki. Ezeken felül a másolás/nyomtatás lehetőségeiről is ekkor dönthet a szakdolgozatot készítő hallgató. A levéltár kezelése továbbra is a könyvtár kötelékében történt, aminek elősegítésére egy részidős levéltáros lett alkalmazva. 2007-ben pályázati és saját forrásból, a volt múzeumi raktár és a tolmácsfülkék helyén részben tömörraktári polcokkal került kialakításra egy új levéltári helyiség, ahová már az új savmentes papírból készült dobozokban található levéltári anyagok kerültek át. A levéltári anyagok feldolgozása is folytatódott és megjelent a Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez sorozat 3 újabb kötete, amely az 1946–1970 közötti időszakot foglalta magába. 2009-ben a levéltáros kialakított egy új fondrendszert, amely igazodik a változó egyetemi struktúrához és rugalmasabb lehetőséget biztosít a további anyagátvételek számára. A következő évben a levéltárkezelés újra előtérbe került, amikor egy teljes levéltárosi állás lett kialakítva. Az Állatorvos-történeti Gyűjtemény a nyolcvanas évek óta változatlan tárlattal fogadta a látogatókat. 2005-től dr. Szovátay György professzor és dr. Szovátay Adrienne feldolgozta a tárgyi emlékeket és szakszerű leírásokat készített egy kiállítási katalógus számára. 2008 szeptemberében az állandó kiállítás vitrinjeit, tárgyait tisztították és felújították, és bevezették az állandó nyitva tartást minden szerdán 13–16 óra között. Ugyanebben az időben a Szovátay-család által készített katalógus és a tárgyak fotóinak felhasználásával felkerült a honlapra a Virtuális Állatorvos-történeti Gyűjtemény, amely a hét 7 napján, napi 24 órában várja az érdeklődőket. Ugyanebben az időben elkészült a kismúzeum időszaki kiállításokhoz szánt mobil berendezése is és 2008. november 29-én meg is nyílt az első kiállítás: Illusztrációk a 120 éves állategészségügyi törvényhez : Az 1888. évi VII. törvénycikk vívmányai levéltári források tükrében. A következő évben rendhagyó módon Zongora és patkolástan - Tudomány és művészet a Varga és Nádaskay családokban a 19. és 20. században címmel nyílt új időszaki kiállítás a Fehér Bot Világnapján, amely akadálymentes és a vakok és gyengénlátók számára hangosítással, tapintható tárgyakkal és Braille-feliratokkal lett ellátva. Ezekben az években az egyesített közgyűjtemény a megújult és átalakított feladatok mellett hivatalosan is felvette a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Könyvtár, Levéltár és Múzeum nevet. A névváltás minden irányban fejlődést hozott, ami különösen az egyre

gyérülő pályázati lehetőségek figyelembevételével még inkább kiemelkedő eredmény (ennek ellenére 10 év alatt 86 nyertes pályázatot tudhatott magáénak a könyvtár). A könyvtár ruhatára az évtized elején még önkiszolgáló rendszerben üzemelt, de az előforduló lopások miatt ruhatáros illetve biztonsági őr alkalmazása vált szükségessé. A karon biztonsági feladatokat ellátó Őrmester Kft. biztosította a szükséges szakképzett munkatársat. Az így létrejött új ruhatár kettős feladatot lát el a könyvtár szempontjából a táskák elhelyezésén túl. A kötelező ruhatári regisztráció segítségével az eddigieknél sokkal pontosabb képet kapott a könyvtár a látogatók számáról és megoszlásáról, továbbá a kolléga eligazító funkciója is igen jelentős. 2008-ban az évek óta változatlanul működő ruhatár teljes felújításon esett át, amelynek keretében festésre, a villamos szekrények részleges átrendezésére, új padlóburkolat lerakására és új szekrények beállítására került sor. A hallgatói fegyelem folyamatos lazulása miatt sajnos egyre nehezebb volt a látogatók ruhatár használatának elérése, de a könyvtárosok és a ruhatáros határozott együttműködésével sikerült valamennyit javítani a helyzeten. Az évtized talán legnagyobb könyvtári rendezvénye a 2003. augusztus 6. és 9. között rendezett 4th International Conference of Animal Health Information Specialists volt, amelyen az EVLG (European Veterinary Librarians Group) tagjai mellett amerikai, dél-afrikai és ausztrál kollégák is részt vettek. A konferencián 11 ország 35 képviselője volt jelen és 14 előadás hangzott el, amelyek a könyvtár honlapján ma is elérhetők (http://konyvtar.univet.hu/rendezvenyek/icahis/icahis.htm). A rendezvényen 6 témában hangzottak el előadások: Hybrid libraries in animal health: why and how, Electronic issues, User education/information literacy, In practice (materials to share). Az inspiráló szakmai program mellett gazdag közösségi és kulturális kínálattal vártuk az állatorvosi könyvtárosokat, akik elismeréssel nyilatkoztak a konferencia szervezéséről. A könyvtár későbbi években is részt vett az EAHIL és az EVLG munkájában, több konferencián szerepelt előadásokkal, poszterekkel. A nemzetközi kapcsolatok mellett, a hazai szakmai szervezetek életében is jelen volt-van a könyvtár. Szabóné Szávay Judit az elmúlt 10 évben több jelentős szakmai bizottság és egyesület munkájában is tevékenyen vett rész például az EISZ Bizottság, NKA Könyvtári Szakmai Kollégium, Egyetemi Könyvtárigazgatók Kollégiuma, Magyar Orvosi Könyvtárak Szövetsége, Informatikai és Könyvtári Szövetség, Magyar Könyvtárosok Egyesülete, Magyar Levéltárosok Egyesülete, Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség és a Mezőgazdasági Adatbázis Konzorcium vezetése 8 éven keresztül. 2005-ben csatlakoztunk a MATARKA konzorciumhoz. A Terrárium, a Díszmadár magazin adataival folyamatosan építjük az adatbázist, és 2010-től egy TÁMOP pályázat keretében a Magyar Állatorvosok Lapja visszamenőleges feldolgozása is elindult. Ezekben az években kapcsolódott a könyvtár az ODR projekthez majd a MOKKA és MOKKA-R programhoz, amelynek keretében a teljes szakmatörténeti könyvgyűjtemény anyagát, és további majd 30 rekordot töltöttek be a közös katalógusokba. A fentebb felsorolt szervezetek mellett, jó kapcsolatot tartottunk, tartunk ma is a Magyar Állatorvosi Kamarával és a Magyar Állatorvosok Világszervezetével is. A XXI. század első évtizedében a meglévő értékek megtartása és a megváltozott igények kielégítése volt a könyvtár elsődleges célja. Szabóné Szávay Juditnak 2010 végén történt nyugállományba vonulásáig sikerült e kettős célt sikeresen megvalósítania.

Felhasznált irodalom 1934. évi X. törvénycikk. In 1000 év törvényei. Elérhető: www.1000ev.hu/index.php? a=3¶m=7953 (letöltve: 2009-10-21). A Budapesti Magyar Kir. állatorvosi tanintézet értesítője. 1876. Budapest: Athenaeum Kiadó, 1876, 72 p. A Budapesti Magyar Királyi Állatorvosi Akadémia szervezési szabályzata. Budapest: 1890, 32 p. A magyar királyi Állatorvosi Főiskola 1910. évi szeptember hó 13-án megtartott tanévnyitó ünnepélye. In A M. Kir. Állatorvosi Főiskola kiadványai, 1910, 22. sz., 7–8. p. A magyar királyi Állatorvosi Főiskola évkönyvei. Budapest, 1902–1934. A m. kir. Állatorvosi Főiskola könyvtárának katalógusa. I. pótlék: 1901 és 1902. évi gyarapodás. In A magyar királyi Állatorvosi Főiskola évkönyve az 1901 és 1902. tanévről. Budapest, 1902, 157+10 p. A m. kir. Állatorvosi Főiskola könyvtárának katalógusa. VII. pótlék: 1907 és 1908. évi gyarapodás. In A magyar királyi Állatorvosi Főiskola évkönyve az 1907 és 1908. tanévről. Budapest, 1908, 162+36 p. Az Állatorvostudományi Főiskola Évkönyvei. 1957–1961. Budapest, 1958– 1962. Az Állatorvostudományi Egyetem Évkönyvei. 1961–1971. Budapest, 1962– 1972. Az egyetemi tanárok 100.000 korona segélyt követelnek. A Hétfői Napló tudósítójától. 1922. október. Elérhető: www.huszadikszazad.hu/index.php?apps=cikk&cikk=13967&rovat=6 (letöltve: 2009-10-21). Az Egyetem története. Elérhető: www.sote.hu/egyetem/tortenet.php Bakonyi Ferencné (1987a): A könyvtár két évszázada. Mezőgazdasági és élelmiszeripari könyvtárosok tájékoztatója, 3–4. sz., 7–18. p. Bakonyi Ferencné (1987b): Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez 1. 1786–1816. Budapest: Állatorvos-tudományi Egyetem, 265 p. Bakonyi Ferencné (1988): Halálozás – Trencsényi Sarolta. Magyar Állatorvosok Lapja, 43. évf., 11. sz., 664. p. Bakonyi Ferencné (1990): Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez 2. 1817– 1849. Budapest: Állatorvos-tudományi Egyetem, 227 p. Bakonyi Ferencné (1994): Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez 3. 1850– 1875. Budapest: Állatorvos-tudományi Egyetem, 162 p. Bakonyi Ferencné és Gábor Iván (1987): Az állatorvostörténeti könyvgyűjtemény régi magyar és magyar vonatkozású könyvei 1574–1850. Budapest: Állatorvos-tudományi Egyetem, 123 p. Bakonyi Géza és Kokas Károly (1996): Könyvtári integrál rendszerek és hazai alkalmazásuk. Szeged. Elérhető: http://mek.niif.hu/03000/03088/html/index.htm (letöltve: 2009-10-21). Berényi Dénes (2001): Hogyan tekint a világ a magyar tudomány eredményeire? A 80-as és a

90-es évek. Természet világa, 132. évf., 10. sz., 434–436. p. Beszámoló... (1970–1999): Az Állatorvostudományi Egyetem Könyvtárának éves beszámolói 1970–1999. Budapest: 1971–2000. Correia, Ana Maria Ramalho and Teixeira, José Carlos (2005): Reforming scholarly publishing and knowledge communication. From the advent of the scholarly journal to the challenges of open access. Online Information Review, vol. 29, no. 4, 349–364. p. Ref.: Tóth Máté: A tudományos publikálás és kommunikáció megújulása. Tudományos és Műszaki Tájékoztatás , 2006, 10. sz., 471. p. Cserey Lászlóné (1995): A tudományos könyvtárak és a biztonság. Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 8 –9. sz ., 316 –318. Cserey Lászlóné (1997): A szakkönyvtárak szerepe és felelőssége az Internet-információk hasznosításában. Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 4–5. sz., 162. p. Cserey Lászlóné (1998a): Megújult az ÁOTE Központi Könyvtár olvasóterme, az egykori díszterem. Könyvtári levelező/lap, 10. sz., 39. p. Cserey Lászlóné (1998b): Quo vadis? – Könyvtár és integráció. Könyvtári levelező/lap, 4. sz., 22. p. Cserey Lászlóné (2002): Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez V/1. 1946–1952. Budapest: Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Könyvtár, 204 p. Cserey Lászlóné (2003): Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez V/2. 1953–1962. Budapest: Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Könyvtár, 213 p. Cserey Lászlóné és Tapolcai Ágnes (1997): A hallgatók könyvtári informatikai oktatása az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárában. Könyvtári Figyelő, 1. sz., 53–57. p. Cserey Lászlóné és Tapolcai Ágnes (1994): Változó feladatok az Állatorvos-tudományi Egyetem Központi Könyvtárában. Tudományos és Műszaki Tájékoztatás , 7–8. sz., 294–295. p. Daday András, dr. deési (1939): Adatok tanintézetünk történetéhez. Magyar Állatorvosok Lapja, 1. sz., 14. p. Drobinoha Angéla, dr. és Gábor Iván (1999): Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez I V. 1876–1945. Budapest: Állatorvos-tudományi Egyetem, 126 p. Drobinoha Angéla, dr.: Jeles napok, jeles emberek: Képek a magyar állatorvosképzés és állatorvoslás történetéből. 1. rész . Elérhető: http://konyvtar.univet.hu/portre/fotocd/index.htm (letöltve: 2009-10-21). Endref Istvánné, dr.: Gondolatok a magyarországi analfabétizmus történetéből. Elérhető: www.mairt.hu/cikkgond.htm Fináczy Ernő (1986): Az újkori nevelés története: 1600–1800. Az 1927-ben Budapesten, a Kir. Magyar Egyetemi Nyomda által kiadott mű reprintje. Budapest: Könyvértékesítő Vállalat, 407 p. Frank Tibor (2004): Nemzetek fölötti nyelv és nemzeti fennmaradás. Magyar Tudomány, 8. sz., 808–824. p. Holló Ferenc (1984): Egyetemünk újjáépült könyvtáráról és állatorvos-történeti gyűjteményéről. Magyar Állatorvosok Lapja, 11. sz. 698 p. Holló Ferenc (szerk.) (1987): 200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás: 1787–1987.

Budapest: Mezőgazdasági Könyvkiadó, 371 p. Hutÿra Ferenc, dr. (1926): Beszámoló az 1925/26. tanévről. In A Magyar Királyi Állatorvosi Főiskola Évkönyve az 1925/26. tanévről. 39. p. Hutÿra Ferenc, dr. (1930): Beszámoló az 1929/30. tanévről. In A Magyar Királyi Állatorvosi Főiskola Évkönyve az 1929/30. tanévről. Budapest, 74 . p. Jáki László (2006): Könyvtáros képzés (vagy továbbképzés) az első világháború előtt. Elektronikus Könyv és Nevelés, 4. sz. Elérhető: http://epa.oszk.hu/01200/01245/00032/jl_0604.htm Jegyzőkönyv az Állatorvostudományi Kar központi épületének átvételéről. 1946/553-as irat. In Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez. V/1. (1946–1952). 50. p. Karasszon Dénes (2005): A magyar állatorvoslás kultúrtörténete. 1–2. Piliscsaba: Magyar Tudománytörténeti Intézet, 231 p. Kiss Márton (2007): Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez VI. 1963– 1970. Budapest: SZIE Állatorvos-tudományi Könyvtár, 234 p. Kókay György (1997): A könyvkereskedelem Magyarországon. [Budapest]: Balassi, MEK-be került: 2003-02-02. URL: http://mek.oszk.hu/03200/03233 (letöltve: 2009-10-21). Kollega Tarsoly István (szerk.): Magyarország a XX. században. Szekszárd: Babits, 1996– 2000. Elérhető: http://mek.niif.hu/02100/02185/html (letöltve: 2009-10-21). Kóssa Gyula (1902): A Magyar Királyi Állatorvosi Főiskola könyvtárának katalógusa. Budapest: Magyar Királyi Állatorvosi Főiskola, 171 p. Kóssa Gyula (1904): Magyar állatorvosi könyvészet 1472–1904. Budapest, 346 p. Kotlán Sándor (1941): A magyar állatorvosképzés története 1787–1937: A M. Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Állatorvosi Osztálya alapításának 150-ik évfordulója alkalmából. Budapest: Pátria, 210. p. M. kir. Állatorvosi Tanintézet Tanácsülés jegyzőkönyvei. 1888–1890. SZIE Állatorvostudományi Könyvtár, Levéltár és Múzeum, Levéltár 2/a fondja. M. kir. Állatorvosi Akadémia Tanácsülés jegyzőkönyvei.1890 és 1899 között. SZIE Állatorvos-tudományi Könyvtár, Levéltár és Múzeum, Levéltár 3/a fondja. M. kir. Állatorvosi Főiskola Tanácsülés jegyzőkönyvei. 1899 –1934 . SZ I E Állatorvostudományi Könyvtár, Levéltár és Múzeum, Levéltár 3/a fondja. Mócsy János levele a folyóiratok beszerzése ügyében. Budapest, 1955. szeptember 5. In Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez. V/2. (1953–1962). 64. p. Roboz Péter (1991): Tízéves az online információkeresés Magyarországon. Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 1–2. sz., 3–9. p. Romány Pál (1999): Agrárpolitika a századfordulón. Magyar Tudomány, 8. sz., 927–935. p. Rövid beszámoló az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának 1982. évi munkájáról és az 1983. évi munkaterv. [Budapest: 1983.] Rumy Károl, dr. (1842): A’ jól intézett barmászati iskolák alkotása ’s elegendő ügyes baromorvosok elrendelésének szükségéről. Magyar gazda, 87. sz., 1384 p. Somogyi Mária (2003): Tiltott könyvek, könyvtárizártság. In Monok István (szerk.): A könyvtárak és a hatalom. Budapest: Gondolat. Elérhető: http://mek.niif.hu/01600/01641/01641.pdf (letöltve: 2009-01-31).

Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Könyvtár, Levéltár és Mzeum 9. fondja, a Könyvtár anyagai. Szepes (Schütz) Béla (1940): Második pótlás az „Állatorvosszakokatatási intézetünk vándorlása” című cikkhez. Magyar Állatorvosok Lapja, 17. sz., 121. p. Tapolcai Ágnes (1998): Kis könyvtárak az interneten. Tudományos é s Műszaki Tájékoztatás, 11. sz., 437–440. p. Tormay Béla (1882) : A Magyar Királyi állatorvosi tanintézet értesítője 1881-ről. Budapest: Athenaeum Kiadó, 85 p. Tóth András és Vértesy Miklós (1982): A Budapesti Egyetemi Könyvtár története: 1561– 1944. Budapest: Egyetemi Könyvtár, 585 p. Ungváry Rudolf (2003): Strukturált információkereső-nyelvi szótárak (tezauruszok): magyarországi helyzetkép, lehetőségek, fejlesztési nehézségek. Tartalom és információs infrastruktúra műhelykonferencia, 2003. október 2. Elérhető: http://dsd.sztaki.hu/conferences/infrastruktura/eloadasok/ungvary/ungvar... (letöltve: 2009-0131).