TOEPLER ZOLTÁN: Ó, MOLIÈRE. bohózat. Szerepek

TOEPLER ZOLTÁN:

Ó, MOLIÈRE SOLTÉNSZKY TIBORNAK

bohózat

Szerepek M O L I È R E, színész, író – Prezenszky Attila H A R P A G O N, kisvárosi fösvény - Ódor József E L I Z, a lánya – Venczel Hajnalka G R O S S - R E N É, színész, bohóc- S. Kovács Krisztián M A D E L E I N E, színésznő, Molière szeretője – Kustos

Orsolya D U F I N E, színésznő – Kustos Judit F L É C H E, Harpagon háziszolgája- Bruckner Roland NYOMOZÓ-

Játszódik Harpagon házában

2

1. jelenet (Harpagon, Fléche) HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON

Ki az? Én. És még ki? Én. És ott? Ott is! És itt? Itt vagyok! Mit keresel te itt? Magát. Mi ez a hang? Hol? Csönd! Maga is hallotta? Kuss. Én hallottam. Mit? A hangokat. Milyen hangokat? Belső hangokat. Hol? Belül. Hol belül? Legbelül! - Hajoljon csak ide! Hallja? (hallgatózik, Harpagon orra alá finog) Hallotta? Te akasztófára való! Te… De sokkal veszélyesebb hangok is vannak!... Mit zabáltál, hogy ilyen bűzös a finogásod? ...korognak a gyomrok! Pfüj... te... pfűűj! - Te ettél a sajtomból! Nem én! Te lopod a sajtot! Tudtam! Annak van ilyen szaga! Annak nem! Látod, te tolvaj, a romlott beled árul el! - Na, nyomjál csak ide még egyet!

3

FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARAPGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE

Nem megy! Hadd szagoljam, mit loptál még a konyhából! Most valahogy nem jön... Te görény! Mit kutakodtál te itt? Csak a kenyeret hoztam uraságodnak. És honnan hoztad azt a kenyeret? Hát innen. És hol van a konyha? Emitt! És akkor amott mit akartál? Ott tévedtem el. Te rabló! Arról jöttem, és így, erre kerültem... Te sikkasztó! ...a hangok miatt, amit uraságod is hallott. Azt halljam inkább, mi mindent láttál amott? Szobrokat, festményeket. Mást nem? Porcelánokat. Ez minden? Metszeteket... És? Mi mást láthattam volna? Honnan veszed, hogy láthattál volna mást is? (valami zajt hall, odanéz) Most meg mit nézel ott? Hogy látok-e mást is. Te valamit megláttál ott! Csak egy szobrot… Jó étvágyat! (megszegi a kenyeret) Mi ez megint, te gyilkos, te rabló!? Mi ez megint, te gyilkos, te rabló? Megint milyen kenyér ez? Friss kenyér! Hova dugtad a másikat? Legalább vasárnap ne egyen szárazat! Az nem száraz, az tegnapi! Minden reggel vesz friss kenyeret. Amire elfogy a száraz, a

4

HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE

HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON

FLÉCHE HARPAGON

frissből is száraz lesz. Mi közöd hozzá? Igaz ugyan, hogy ekkorra már vesz új frisset, de akkor még van a régi frissből, ami most már új száraz! Micsoda logika! Így aztán mindig van friss kenyerünk, de mindig szárazat eszünk! Azonnal hozd ide a tegnapit! Nem tehetem, uram. Ugyan miért nem? Aggódom. Miért aggódsz? Az egészsége miatt. Áruld csak el, mi baj lehet az én egészségemmel!? Esetleg sötét felhők kavaroghatnak a maga egészsége felett! (Harpagon elkapja Fléche-t, amaz, mintha a levegőben lógna) Eresszen! Te! Te, gyilkos! Gyilkos! Te gazember! Gazember! Miféle sötét felhők kavarognak felettem, te akasztófavirág?! Az étrend sötét fellege! Mit akarsz ezzel mondani? (Harpagon már elengedte, de ő még mindig játssza, hogy lóg) A táplálkozás... Te! Méregkeverő! (megtömi) Majd adok én neked jó étvágyat a friss kenyérhez, nesze, nesze! (teli szájjal) A-rthadt-fösvny-szntsgit-zlyen-gzembrknek! Mit beszélsz? (hangosan nyel) Lenyeltem. – Mindent. Mit mondtál, amikor még nem etted meg? Asztali áldást. Áldjad is a szerencsédet, hogy egy heti kosztot előre megkaptál! - Nyisd ki a szád! Még jobban! Nagyobbra! Még nagyobbra! - Nesze, nesze, te! Még egy heti! (teli szájjal) Hogy az-istn-vrjmg-z-ilyn-szrrgó-zsgri-gzembrkt! Micsoda?

5

FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON

FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON

Mgnnéd-sját-szrdat-te-mrha! Nem értem! Mit rágok én? Te-hzzám-n-nyljál-te-fsvny-tetű! Hogy mit ennék én meg? Hgy-rhttál-vlna-meg-amkor-mgszlettél! Te semmirekellő! Te koszos tolvaj! (kicsavarja a kezét, a padlóra fektetve húzza a haját) Istenem, Atyám, miért engeded, hogy ennyit szenvedjek az ilyen nyomorult, pimasz... - Te kizabálsz a vagyonomból! Elég! (a padlón fekvő Fléche-t lehetetlen pózban gyötri, késsel hadonászik) Rosszul vagyok! Jaj, Istenem! Mi ez? (Fújtat.) Jaj! Mi történt? Rettenetes! Összeesek! Jaj nekem! Mi van? (rákönyököl Fléche fejére, úgy kínozza) A szívem. Elájulok! Nem lenne jobb, ha kényelembe helyezné magát? (rátérdel) Te gazember! Fulladok! Mi lelte? Micsoda fájdalom! Nyugodjon meg! Micsoda gyötrelem! Folyton kínzol! Mindjárt jobban lesz! Ó! Á! Végem van! Hívjak orvost? Vizet! (lelöki Harpagont) Azonnal. Szégyelld magad, te hálátlan! (Harpagont “véletlenül” nyakon loccsintja) Bocsásson meg, uram! Meglopsz. Kihasználsz, tönkre teszel! Szégyellem magam. Bevallod? Elismered? Igen. Mindent. Amit csak parancsol! Na akkor halljam! Elfelejtettem! (fölkel) Takarodj! Ki innen! Be ne tedd többé a lábad! Húzd ki

6

FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON

azt a bűzös beled! Itt se vagyok! Soha többet ne lássalak! Egy percig nem maradok ebben a házban! Örökre búcsúzunk! Isten áldjon - engem! Elhallgass! A hangomat se hallja többé! (el) Vége! (lopva követi)

2. jelenet (Molière, Dufine, Gross-René, Madeleine) MOLIÈRE Megfogtuk az isten lábát! DUFINE Leírtál mindent? MOLIÈRE Meghiszem azt! DUFINE Az utolsó szóig? MOLIÈRE És te, Gross-René? Megfigyelted az öreget? GROSS-RENÉ Ahogy mondtad. MOLIÈRE El tudod majd játszani? GROSS-RENÉ Jobban, mint ő saját magát! MOLIÈRE Na, ezért játszom el én! - Bevonulunk Párizsba, és ezer gyertya fényénél hagyjuk megsárgulni a bourgogne-i színészeket, hogy összesúghassanak az udvarban (Madeleine-re mutat) MADELEINE (egy kényeskedő dáma hangján) Nem hallották, hölgyeim, valami vidéki színész, hogy is hívják, talán Molière, igen ő, kiváló bohózatot írt egy vén uzsorásról, kegyetek mit gondolnak, nem kellene meghívnunk Versaillesba? (Molière-re mutat) MOLIÈRE (női hangon) Igen, hallottam, Madame de Bourbon, de ez a Molière tiszteletlenül bánik a nézőivel - a Grande Salle des Gardes-ban az öreg dámák bepipiltek az előadás alatt! MADELEINE Megírod ezt az öreg fösvényt, és gazdaggá tesz minket! MOLIÈRE És elfelejthetjük végre Pierre Corneille unalmas tragédiáit! MADELEINE Erős vár a mi urunk: (mindenki egyszerre) HAR-PA-GON! DUFINE Csak addig is, meg ne tudja, hogy a kenyerét esszük! MOLIÈRE A lánya odavan értem! MADELEINE Aki számodra sem közömbös, igaz, Jean-Baptiste?

7

MOLIÈRE MADELEINE MOLIÈRE MADELEINE MOLIÈRE GROSS-RENÉ

3. jelenet (voltak, Eliz) ELIZ MOLIÈRE

ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE

ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MADELEINE ELIZ MOLIÈRE ELIZ DUFINE GROSS-RENÉ

(pátosszal) Számomra csakis e csöppnyi társulat sorsa számít! És az a lány? A fösvény lánya? Az a karcsú kis liliom! Ó, az egy tehén. – Addig segít rajtunk, amíg én akarom! - Amíg meg nem írom a darabot a kedves papáról! Hát, ritka randa egy tetű ez az öreg fösvény!

Moliére úr! Ó, Eliz kisasszony! Én olyan hálás vagyok önnek, hogy nem bírom magamban tartani: ó, szeretem önt! (Madeleine-nek) Csak vicc volt, szerelmem! (szégyellősen) Molière úr! És tudnom kell, ó, ön is szeret engem? Nem vagyunk egyedül, Molière úr. (levetkőzik) Látja, én imádom akkor is, ha nem vagyunk egyedül - és ön? Csak akkor csókolózik velem, ha egyedül vagyunk. Hagyjon! Mennem kell! Meg se kérdezi, miért vagyok ilyen hálás? Nagyon kérem, ne most, és ne itt. Higgye el, nemcsak azért, mert tegnap végre nekem adta magát... (Madeleine seggberúgja) Csöndesebben... Hanem azért is, mert csodálatos apja van! Csodálatos? Az ön édesapja egy kincs! Ne gúnyolódjanak, Molière úr! Ne feledje, ön a társulatával szállást kapott nálunk! (meg akarja csókolni) Sokkal többet annál, drága Eliz! (nevetve) Ha arra gondol, amire én, nagyon kérem, ne most... Kisasszony, egy színdarabírónak az ön apjaura mindennél többet ér! Érti már, kisasszonyka?

8

ELIZ MOLIÈRE DUFINE GROSS-RENÉ ELIZ MOLIÈRE

ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE MADELEINE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE DUFINE GROSS-RENÉ

ELIZ MOLIÈRE

Csend Molière úr, csak nem akar drámát írni a papáról? Eliz kisasszony, az ön édesapja maga a tragédia! Kisasszony, sosem akart színésznő lenni? Vallja be! Eljátszhatná saját magát, a Zsugori az öregúr című darabunkban. És én lennék a papája! Igaz ez, Molière úr? Nem ezt a karaktert nem bízhatom másodosztályú bohócra… Én magam játszom a kedves papát.. Csend Most már értem. Ön csak ezért kedves hozzám. Imádom önt, Eliz kisasszony. Kinyíltak szemeim! Ó, szeretem! Eresszen! - Most látom: ön csúf! - És habzik a szája. Ugye, csak tréfál? (tükröt, fésűt vesz ki a zsebéből, megnézi magát) Undorító férfiak! Semmi se számít nekik! (meg akarja ölelni) Eliz kisasszony! Hagyjon ezekkel a tapadó nyúlványaival! Ezek az ölelő karok csak arra vannak, hogy önt... Hogy könyököljön velük! Minden férfi két hatalmas könyök, és közte az a förtelmes furkosbot! Hiszen csak tréfa volt az egész! Dehogy akarom én az ön édesapját... Eszünk ágába se jutott! De igen, komédiát akar írni róla... Ó, soha! ...és ehhez engem akart felhasználni... Esküszöm mindenre, ami szent, hogy kizárólag kegyedről beszéltünk, hogy micsoda gyönyörű színésznő lehetne! Erről volt szó, én is esküszöm! Én még soha életemben nem esküdtem, de most esküszöm a világra, hogy Jean-Baptistee soha nem tenne ilyet! Méghogy kihasználja a kisasszonyt! Menjenek el a házból! (letérdel, és térdre inti színészeit is) Drága Eliz, mindenemet magának adnám, csakhogy visszanyerhessem a bizalmát!

9

ELIZ MOLIÈRE GROSS-RENÉ DUFINE ELIZ MADELEINE MOLIÈRE ELIZ

GROSS-RENÉ DUFINE GROSS-RENÉ MADELEINE MOLIÈRE

GROSS-RENÉ DUFINE MOLIÈRE

HARPAGON ELIZ MOLIÈRE ELIZ

4. jelenet (Harpagon, Fléche) FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON

Vége. Vége, Molière úr, csalódtam önben! Azt se felejtettük el, mivel tartozunk. Ehhez fogható pajtában még soha... Ilyen kenyeret sehol... (megvetéssel) Tűnjenek el, mert ha az apám megtudja, hogy... hogy kik... hogy önök... Vándorkomédiások. Mondja csak ki! Ó! Hogy színészek laknak a házában én nem merek a szeme elé kerülni. Nem beszélve a kölcsönről. Csend. Kölcsön!? Jean-Baptiste! Mit jelentsen ez? Azonnal magyarázd meg! Hát mit képzeltek, barátaim, a tegnap esti öt frank bevételből ordítottátok a kocsmában, hogy: „Mit eszel, te marha, ezt kóstold, te marha!“? Nem azt mondtam, hanem azt, hogy: “Ezt nézd, ez marha!” Mert marhára hasonlított a marhára… (csendet kérve) Kicsikét-bocsánat-köszönöm! - Eliz kisasszony édesapja volt olyan kegyes, hogy kölcsönadott tegnap 100 frankot, csekély 50 százalékos kamatra, és igazán baráti a futamidő is: egy nap! hangja, krákogás, köhögés Ez az apám! Bújjanak vissza! – Én is eltűnök. Bízzon bennem, kisasszony és nyugodjon meg! Beszélek a kedves papájával. Molière úr, ha nem tudja megadni a tartozását, nekem végem. (mind el)

(be) (be) Állj! Igen, uram. Nagyon sietsz.

10

FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON

Dolgom van. Félsz! Nem én. Már reménykedtél, igaz? Azt hitted, csak úgy megúszod. Megúszom? Mit? Gyerünk, vetkőzz le! Mégis hogy gondolja? Kíváncsivá tettél! Gyerünk! Mit akar tőlem? A takarnivalót! Egy-kettő! (vetkőzik) Nahát! - Nem gondoltam volna. De én igen. Rögtön rájöttem. Sőt, azelőtt is sejtettem! Nem hihetem! Láttam benned a hajlandóságot az effélékre! (mosolyogva) Akkor hát mindent tudsz? (a ruhákat tapogatja) Ahogy megláttalak, láttam a szemtelen pofádon, hogy miféle vagy! Jaj, megláthatnak. Ne közelíts! (egy szál gatyában) Na! Mi baj? - Ne hadonássz már azzal a késsel! Mutasd! Ne húzd az időt, vedd elő! Nem merem. Mit képzelsz magadról? Én nyúljak a bugyogódba? Azt szeretném. Te disznó, azt hiszed, nem teszem meg? (turkál a gatyában) Miféle trükk ez? Hova dugtad? Annak ott kell lennie! Hol? Hát a helyén! Nincs itt semmi! Jesszusom, eltűnt? Micsoda? Hát mit keres? (bedugja a kést Fléche gatyájába) Levágom a fustélyodat, ha nem adod elő a lopott holmit!

5. jelenet

11

(voltak, Eliz) ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON FLÉCHE HARPAGON

(be) Apám, engedelmével! - Egy úr keresi. Látod, hogy most nem érek rá! Engedelmével, apám, Molière úr jött! Hálaistennek, ez jó hír! - A pénzem! Odakinn várja! Megyek! (Fléche-nek, súgva) Te pedig hallgatózz! (felöltözik) Hallgatózzak? Mindent tudni akarok! (el)

6. jelenet (voltak, Molière, Dufine, Madeleine, Gross-René) MOLIÈRE "Engedelmével, apám? Molière úr jött"? - Mit jelentsen ez, édes-kedves kisasszony? ELIZ (gúnyolja) Édes-kedves Molière úr! - Adja meg a pénzt az apámnak és tűnjenek el! MOLIÈRE Ó, kisasszony, mi ez a nyugtalanság? ELIZ Hagyjon békén. GROSS-RENÉ Kicsi, Eliz, mondok én valamit magának… ELIZ Nem érdekel. Molière úr itt marad, maguk pedig mars a pajtába! DUFINE Ej, de kemény! MADELEINE Jean-Baptiste, te nem mondasz semmit? MOLIÈRE int, hogy menjenek a pajtába Gross-René, Madeleine, Dufine el

7. jelenet (Molière, Eliz) MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE

Drága Eliz, megbeszéltük, hogy csak ma este, az előadás után fizetek. Csalódtam magában. Ezt már mondta. Láttam, hogy megint... Ó, mit megint? Felírta az apám szavait. Abba a füzetbe, vagy tagadja? Lehetek őszinte, drága Eliz?

12

ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ

MOLIÈRE

ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE

ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ

Örülnék neki. Nem is tudom, hogyan kezdjem. Nyugodtan, Molière úr! Az igazság az, hogy beleszerettem… Nem hiszek önnek. Bevallom, beleszerettem kegyed… Hazudik! Kegyed apjába. Az apámba? - Boldog lehet az a nő, akinek ilyen vetélytársa van. Csend Nincs mit tagadnom, kisasszony… De az isten szerelmére, mutasson egyetlen normális embert, aki nem írt életében legalább egy komédiát? Ebben a házban nem írt senki. És NEM IS FOG! Ezt a komédiát önnek akartam ajánlani... (teátrálisan, mintha fájna valami) Jaj! - Ó, jaj! (megijed) Mi történt, Eliz!? (haláltusában) Jaj, jaj! (halálra rémül) Mi baja, kisasszony? (nyersen) Meghatódtam. (összeroppan, majd pátosszal) Eliz! Szeretlek! Amióta megláttalak, és igen, igaz - neked akarom megírni ezt a komédiát. Mert méltó hozományt akarok adni az apádnak! Molière úr, mutasson egyetlen normális nőt, aki elhinné ezt a kis füllentést. Mindenemet odaadnám érted. Fizesse meg a pénzt, és keressenek máshol szállást! – (Felsikolt) Itt az apám! (felpattan) Eliz, könyörgöm! Nem. De! Nem! (ordít) De! (térdre roskad) Engedje meg, hogy maradjak! Nem. Rendezze a számlát! (Eliz lábainál) Eltaszít magától? Felejtsen el!

13

MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE HARPAGON ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE

8. jelenet (Molière,Harpagon) HARPAGON MOLIÈRE HARPAGON MOLIÈRE HARPAGON MOLIÈRE HARPAGON MOLIÈRE HARPAGON MOLIÈRE HARPAGON MOLIÈRE HARPAGON MOLIÈRE HARPAGON MOLIÈRE HARPAGON MOLIÈRE HARPAGON MOLIÈRE

Ez a hely a mennyország volt nekem. Tud szájról olvasni, betűzöm: N. E. M. Akkor hát vége? hangja, krákogás, köhögés Vegye a kalapját! (ellöki) (a padlón) Isten vele! Visszaadom a névjegyét is. (olvassa) Jean Baptiste Poqueline úr. (helyreigazítja) Színigazgató úr! (bedobja a kártyát a kalapba, el) Többet nem lát, kisasszony.

Hát hol van az a Molière úr? (észreveszi a földön fekvő Molière-t) Á! Isten hozta! - Isten hozta: a pénzemet. Jó napot, Harpagon úr, hogy van a kedves: fösvénysége? (a kalapra) Egy kalap pénz! Ezek nevek! Húzzon egyet! Nevek? És hol a pénz? Aki kihúzza a saját nevét, annak adom meg a tartozást! A magáé is benne van! És a többi kicsoda? Másnak is tartozom! Na, húzzon már! Micsoda baljós játék! (húz, elolvassa a névjegyre írt nevet) POQUELIN. Az meg ki!? Sajnálom, Harpagon úr, nem nyert. Viszlát, holnap újra húzhat! Mit jelentsen ez? Ég önnel! Nem mész sehova! Eresszen! Ide a pénzemet, mert fejbe vágom! Húsz frank van a zsebemben. (eltépi a kártyát) És ennek a Poquelin-nek akarta adni? Meg kell adnom az esélyt a többi hitelezőmnek is... Százat adtam tegnap, az ma százötven! Ha nem hagy békén, legközelebb be se teszem a kalapba!

14

HARPAGON MOLIÈRE HARPAGON MOLIÈRE HARPAGON MOLIÈRE HARPAGON MOLIÈRE HARPAGON MOLIÈRE HARPAGON MOLIÈRE HARPAGON MOLIÈRE HARPAGON MOLIÈRE HARPAGON MOLIÈRE HARPAGON

MOLIÈRE HARPAGON MOLIÈRE HARPAGON MOLIÈRE HARPAGON

MOLIÈRE HARPAGON

Megöllek! (civakodnak) Gipszbe öntöm a hullád! Itt leszel kalapos szobor az ajtó előtt! Hülye uzsorás! Eresszen, megyek...! Kifeszítelek, te! Ha csak az előszobáját elárverezné, megvehetné az örök életet! A pokolba juttatlak! És hány szobája is van? Szétszedlek! Kifacsarom a lelked! Na egykettő! Háromig számolok! Nesze uzsorás! Nesze! (szétszórja a fémpénzt Harpagon lába elé) (mohón összeszedi) Ó, jobbomon Micháel, balomon Gábriel, micsoda gazember! (megszámolja) (kezébe akad egy kép) De szép ez a kép! Ez csak tizenkét frank! Hol a többi? Adja nekem, Harpagon! Csak ezt az egy képet! Méghogy a Pipier-t!? A születésnapomra ajándékozza nekem ezt az egy képet! Ma van a születésnapja? Ó, hogyne. Akkor mutatok valamit! Mennem kell! Jöjjön csak! (kinyitja a másik szoba ajtaját, melegebb hangon) Na jöjjön! Mutatok valamit! Most az egyszer kinyitom magának ezt az ajtót! Ó! (áhítattal az ajtóban) Van egy új szerzeményem! Megengedem, hogy megtekintse. Menjen be! Itt lépni se lehet a sok műkincstől. Majd átmászik azokon a szobrokon! Befelé! (belöki Molière-t a szomszéd szobába) Nem bánja meg! Ó, mennyi szobor! Ó, mennyi festmény! Ó! A hintón másszon, ne a csembalón! Húzza fel magát! Úgy, most lépjen fel a bronz hajóra, bal lábával a polcra! Hé, bal lábával lépjen, mit csinál, maga marha!? Összetöri az orgonát! Jobb kezével kapaszkodjon a csillárba, bal lábával lépje át a freskót, és ott álljon meg! (hangja) Itt vagyok, Mózes kőtábláin! Bújjon át az Úr ujjai alatt!

15

MOLIÈRE HARPAGON MOLIÈRE

HARPAGON MOLIÈRE HARPAGON MOLIÈRE HARPAGON MOLIÈRE HARPAGON MOLIÈRE HARPAGON

MOLIÈRE HARPAGON

MOLIÈRE HARPAGON MOLIÈRE HARPAGON

9. jelenet (Harpagon, Eliz) ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON

(hangja) Átbújtam! Már látja? (hangja) Ó, látom! – Mit? Csend, áhitat. Na? Milyen? (hangja) Ó! - Egy halom rozsda! Hát nem csodálatos? (hangja) Hogy tudták ezt ide beemelni? Van fogalma róla, hogy miféle csoda az? (hangja) Miben mesterkedik? Álljon a közepébe! (hangja) Hogy jutok ki innen? Ne féljen, csak zenélni fog - a születésnapjára! (megránt egy kallantyút, hatalmas csattanás, aztán harangzúgás) Amíg nem kapom meg a pénzem, ott maradsz! Micsoda ravasz róka maga, uzsora úr! (mámorosan) Barátom, az egy szabadon elhelyezett őrházas oroszláncsapda, kettős harangművel, vastoronyban! (rácsukja az ajtót) Ne hagyjon itt! Ott gondolkozhatsz, hogyan fizetsz! Eresszen ki! Ha ordibálsz, még jobban beakadsz! (bezárja az ajtót)

Apám - egyedül? Á, jó, hogy itt vagy, lányom - egyébként mit keresel itt? Molière úr elment? Túlságosan is érdekel téged az a Molière. Ellenkezőleg! Kifizette az adósságát, vagy nem? Ez érdekel, semmi más! (édeskésen) Ellensége vagyok én a fiatal szívnek? - Tetszik nekem is ez a kedves Molière úr. Ha nem akar felelni, megmondom én: nem fizetett. Eljegyeztétek egymást. Atyai áldásomat kéritek.

16

ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ

Bevallom a színtiszta igazat, és belátja, mennyire tévesen ítéli meg a helyzetet. Hülyének nézel, lányom? Az igazsággal akarsz átverni? Hazudtam valaha is apámnak? Ha hazudnál, nem kárhoztatnálak. De az igazságon nem látok át! Tudja meg, apám, ez a Molière nem fia semmiféle gazdag műkereskedőnek... (némi gúnnyal) Nem? Nahát! Még csak nem is nemes ifjú, ahogy mondtam. Hát kicsoda? Egy éhenkórász vándorszínész! (gúnyosan) Ó, egy vándorszínész! (nem hisz neki) A Juspin kocsmájában játszottak... Hát hol máshol! Láttam az előadást... Előre tudtam. Szóba elegyedtünk... Mondani is kár volt. Szállást kerestek Ez csak természetes. Ő, és három másik színész a társulatból... Színtiszta igazság! Befogadtam, etettem, itattam őket! A mi kapunk nyitva áll a művészet előtt! És végül kiharcoltam a száz frankos kölcsönt! Ó! Ha tudtam volna! Színészeknek ingyen adok! De ez a szélhámos Molière... Mit tett a gazember? Ez a hízelgő kígyó! Ez a... (sír) Hadd halljam azt a szín tisztát! Ez színdarabokat ír! Hogy nem sül le a bőr a pofájáról! Kihasználta gyanútlanságomat, és... És? Kileste apámat... Kilesett? Engem? És? Hogy kifigurázhassa apámat...

17

ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON

Micsoda piszok! Színész! És meg akarja írni egy... Egy...? Komédiában! (a gúny fokozhatatlanságával) Megír egy komédiában? Engem? Micsoda megtiszteltetés! Megmondtam neki, hogy csalódtam benne... Szinte látom, ahogyan csalódsz benne! Pedig először rokonszenveztem vele... Várj, elképzelem azt az első rokonszenvet! Megmondtam neki, tegyen jóvá mindent, fizessen, és tűnjön el! Elég ebből a sok marhaságból! Egy szót se! Mostantól én beszélek! (pátosszal) Ugye megbocsát nekem, drága apám? Nézd meg ezt a képet! Ugye megbocsát? Nézd a képet! Új szerzemény? Milyen?

ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON

A képen egy öreg férfi portréja Ó, de szép, papa! És az öreg? Az se rossz. Tetszik neked? Barátságos. Tetszik vagy nem? Miért? Ki ez? Möszjő Barteaux festette, möszjő Pipier-ről! Mestermunka. A festmény címe: PIPIER VŐLEGÉNY A RENGETEGBEN. Nagyon szép. Möszjő Pipier, vagy a rengeteg? Úgy, ahogy van! Jó a háttér, szép portré, talán egy kicsit sötét. Akkor hát tetszik Pipier is? Elragadó. Nem túl öreg?

HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON

18

ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ

Mit számít az! És vőlegénynek? A művészetben nincs lehetetlen! Örülök, lányom, hogy így gondolkozol. Féltem, hogy öregnek találod. Hiszen épp ez a bája Amúgy, hidd el, tökéletes. Így is! Csak hetvenéves. Papa, mondtam, hogy ez nem szempont a festészetben! Amott nem. De emitt igen. Jaj, papa, ezt te nem értheted. Attól tartok, TE nem érted, lányom. Ez egy jó kép erről a kedves, szelíd tekintetű bácsiról, a többi kit érdekel? Tudom, ha Molière lenne a képen... Azt a számító kígyót örökre elfelejtem. Akkor hát örömmel nézed möszjő Pippiert? Hát persze. Úgy értem, nem riasztó számodra? Dehogy. Ennek örülök, mától rengeteget nézheted. (repesve) Föltesszük a falra? (ünnepélyesen) Pipier vőlegény a tiéd! (egyre boldogabban) Ez igaz? Légy boldog vele! (megöleli) Apám! Apám! Köszönöm! Az úr áldjon titeket! (gyönyörködik a portréban) Bevihetem a szobámba? Möszjő Pipier-t? Ott tenne igazán boldoggá. Tőlem! Ott tesz boldoggá, ahol akar! - Most akkor megyek, visszaviszem a képet. (nem adja) Visszaviszi? Minek az neked? Kiteszem a falra. Minek? Ez csak egy ócska képmás möszjő Pipier-ről! Nekem adta!

19

HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON

Add csak vissza! Hát mégsem az enyém? Csak az öreg! Hogy érti ezt? Pipier a tiéd, de a kép a közvetítőé! Ezt nem értem. A képet csak mutatóba küldte. Kicsoda? Möszjő Pipier, a vőlegény. Kinek küldte mutatóba? A menyasszonynak. Az ki? Te. Kinek a menyasszonya? A vőlegényé. Ki a vőlegény? Ő! Ez!? Az! Ez a fehérhajú lidérc?! A kedvesarcú. Ez a férfi-ereklye? A szelíd tekintetű. Ez a fogatlan ember-ritkaság? Este idejön. Még tud járni? Jövőre deszkába teszik! De a vagyona mesés… Apám, eszem ágában sincs menyasszony lenni... Lányom, az élet nem habos torta, möszjő Pipier pedig nem kér hazományt... Nem megyek férjhez möszjő Pipierhez. Lányom, porból lettél, porrá leszesz, möszjő Pipier is hamarosan... Nem megyek férjhez möszjő Pipierhez. Lányom, nem tudok több közmondást. Viszont möszjő Pipier özvegyeként te... NEM! MEGYEK! FÉRJHEZ! MÖSZJŐ PIPIERHEZ! Ki korán kel, aranyat lel! Möszjő Pipier még ma este nőül vesz,

20

ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON

10. jelenet (Eliz, Fléche) ELIZ FLÉCHE ELIZ FLÉCHE ELIZ FLÉCHE ELIZ FLÉCHE ELIZ FLÉCHE ELIZ

vége. Sátán! Melyik? Ilyen zsugori szarevő fösvényt! Kicsoda? És én még a becsületét védtem! Mikor? Még szégyelltem magam, hogy bújtattam őket! Hol? Hová? Még pirultam, hogy enni adtam nekik! Miből? Pedig mind éhes maradt! Hányan? Azt hittem, ezt a fösvénységet meg lehet írni! Ha-ha-ha! Ha százan megírnák... Kicsoda? Ha-ha-ha-ha-ha! Maga akkor is ezerszer fösvényebb volna! Én?! Én!? – Na, én elmentem. - Itt van ez az esküvői ruha, vedd fel! Anyádnak jó volt, jó lesz neked is.

Nem megyek férjhez möszjő Pipier-hez! (be) Mindent hallottam, Eliz. Hol van Molière úr? A kedves édesapja abba a szobába zárta be. Ez katasztrófa. A másolat a kulcsról! (és már elő is vette) Azonnal nyisd ki! - Molière az utolsó menedékem. A csapdához nincs kulcsom! Csapdához? Oroszláncsapda. Harpagon úr szerelte, a betörők ellen! Nyisd ki!

21

11. jelenet (Molière, Eliz, Fléche) ELIZ Molière! MOLIÈRE Még egyszer: isten önnel! FLÉCHE Hogy mászott ki a csapdából? MOLIÈRE Még egyszer: örök hálám! FLÉCHE Átverte az öreget! Nem állt bele a közepébe… MOLIÈRE Még utoljára: egy kézcsók! FLÉCHE Csak úgy tett, mintha… (eltűnik a kincses-szobában)

12. jelenet (Molière, Eliz) ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE

Akkor hát: ég önnel! Megyek. Próbálni? Igen! Próbálok: eladni. Talán egy új komédiát? Jelmezeimet, díszleteimet, színészeimet. Hatalmas áldozat. Azt kívánom, sose tudja meg, mi az a szegénység! – Na pá! Ég önnel! Isten áldja! Valószínűleg meg is halok. Ó, sajnálom. - Betegség? Ó, az. - És a szegénységgel együtt halálos. Nincs pénz orvosra. Ó, van nekem orvosságom! Ne felejtse el bevenni! Nem lehet. Keserű? Édes. Csak nincs mit ennem. Aha! És étkezés után kell bevenni. Addig is csöndben tűnődöm szenvedélyemen, mely e merengéstől csak még jobban felizzik bennem. Ezt honnan idézte? Isten áldja, kisasszony!

22

ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE

ELIZ MOLIÈRE

ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE

Ég önnel, Molière úr! Hová? Hová? Ó, Párizsba! Ó, Párizs! Azon az ajtón a csapdába jut. - Párizs arra van! Igaza van, mindig a legrövidebb úton! Jó utat! Ön remek színész. Egyébként, az apámhoz megyek. Üdvözlöm, ismeretlenül is. Átadom. Édesanyjának is, szintúgy. Sajnos már nincs közöttünk. - Viszont a nagymamám még él. Hálaistennek. Ő vitt először színházba. Sokat köszönhet neki. Ő mutatta meg Louis Cressét a színpadon! Az ki? Egy színész, aki célt adott az életemnek, hogy egyszer úgy játszhassak, mint ő: öreg kofaasszony legyek, vagy bolondnak tettessem magam, ha kell. Ó! Egyszer még büszke leszek önre. De már tényleg megyek. - Mennem kell, Eliz kisasszony. – Ó, hív Párizs, ó, hív Versailles, fény, csillogás! Itt kell hagynom önt, a házat, szerető apjaurát. (halkan) Habár... Habár? Maradok. Elárulhatja, miért? Elárulom a véleményemet erről az esküvőről. Hallgatózott Papírvékony ez az ajtó. Minden szót hallott. A suttogást is. - És elgondolkoztatott a sors hirtelen változása... Éreztem, hogy hallgatózik. Aljas dolog, kétségtelenül. Ne kárhoztassa magát: jegyzetelnie kellett a komédiához. Úgy értem, az esküvő aljas dolog, az apja részéről. Ugyan. - Miért? Habár... Habár? Van benne azért valami...

23

ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE

ELIZ

Igen? Lesz ebben a nászban valami csodálatos. Köszönöm. Valami gyönyörű és csodálatos. Nagyon köszönöm. Azért köszöni, mert már kitalálta: igen, ön lesz az. Ó, köszönöm. És én azt mondom, ha már így adódott, legyen meg ez az esküvő. Ugye? Ha már így adódott... Csak ha vállalja, hogy megírja a meghívókat. Legyen meg ez az esküvő... És a meghívó mellé egy tragédiát. Velem a címszerepben. Befejezném. - Legyen meg az esküvő, de ne csak a vőlegény legyen boldog, hanem a menyasszony is. És ki tenne boldoggá? Azt javaslom: én. Ó. Eliz kisasszony, ha megkér, leszek a férje. Köszönöm, nem kérem meg. Nincs más választása. Egyébként, miért nem? Nincs több orcám, Molière úr, amit odatartsak. A kezét, csak a kezét adja! Tesssék. És hacsak nem maga Corneille intézte möszjő Pipier lánykérését, ön nem lesz möszjő Pipier mátkája. Miért, ki ez a mit is mondott? Pierre Corneille? Egy nagyképű hülye, de a drámáiban ördögien keresztezi a cselekmények furcsa szálait! Szóval a konkurencia. Lepipálom! - Feltéve, hogy egy-két órára szabad kezet kapok ebben a szalonban, és megrendezhetem az eseményeket. Nem bánom. Van kedve borsot törni a kedves édesapja orra alá? - Persze, CSAK azért, hogy a tervezett esküvőt úgy tarthassuk meg, hogy az önnek a legkellemesebb legyen. Van kedvem.

24

MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE

13. jelenet (voltak, Fléche) FLÉCHE ELIZ FLÉCHE ELIZ FLÉCHE ELIZ MOLIÈRE FLÉCHE MOLIÈRE FLÉCHE

Akkor kezdjük! Félek. Nincs mitől. Tegnap óta hányingerem van. És megduzzadtak a kebleim. Szűz Mária! Édeskés bizsergést érzek. Teremtőm, Atyám, ne hagyj el! Furcsa tünetek. - De csak olykor-olykor. Ó, hetedik parancsolat! Ne ölj? Ne lopj? Sajnos, a kettő között! Egyébként, sose értettem ezt a sorrendet. Majd ha meggyónja, megérti. Hát rosszabb volt, mint lopni, de jobb volt, mint ölni? Mindennél jobb volt, drága Eliz, de most hagyjuk a teológiát, és az édes tüneteket a legvégére. Igaza van. - A kilencedikre. Könyörgök, felejtsük el a tízparancsolatot! A kilencedik hónapról beszéltem. Ó! Bocsánat. Olcsó volt. Kanyarodjunk vissza a komédiájához. Mit kell tennem? Először is: pénzre lenne szükségem. Nagyon sok pénzre.

(kincses szobából be) Eliz, megtaláltam! Megtaláltam! Mit? Végre megvan a boldogság, amit mindig is kerestünk. Mi van ebben a ládikában? Tízezer aranyfrank! (kinyitja a ládikát) TÍZ-E-ZER frank!? Köszönöm! - Ezt most kölcsönveszem. Szálljon le rólam! Mit képzel, maga színész! Ez a pénz Eliz kisasszonyé. Kisasszony, kérem a pénzt. Egy frászt!

25

MOLIÈRE ELIZ FLÉCHE MOLIÈRE ELIZ FLÉCHE MOLIÈRE ELIZ MOLIÈRE ELIZ

MOLIÈRE ELIZ FLÉCHE MOLIÈRE

ELIZ FLÉCHE MOLIÈRE FLÉCHE MOLIÈRE FLÉCHE ELIZ FLÉCHE MOLIÈRE

Nagyon kérem, fegyelmezze meg ezt a goromba inast! Fléche! Add oda neki! De hát miért? Mert szükségem van rá. Hallottad. Eliz, beszélhetnénk négyszemközt? Nincs időnk az érzelmekre! Molière úr, megtenné, hogy egy percre befogja a fülét?! Minden világos, ez a fajankó szerelmes magába, azért lopta el ezt a pénzt, hogy kegyedet megszöktesse. Igaz ez, Fléche? Csend. Pfúj, micsoda olcsó hatásszünet! Válaszolj, Fléche! Eliz, könyörgök, hallgasson meg! Ez a buta fickó nem ért a drámaisághoz, nem tudja, hogy kell felépíteni egy furfangos cselekményt! Kisasszony, színész vagyok, művész, tudom, mit beszélek, mindent elronthat, ha most nem hallgat rám! Fléche, kérem a ládikát! Eliz, könyörgök, nyissa ki a szemeit! Kisasszony, már a perceket számoljuk! Eliz, négy éve várunk erre a pillanatra. Kisasszony, már két perccel távolabb kerültünk a megoldástól! Hát nem veszi észre, hogy dróton rángatják? Ne játssz a türelmemmel! (átadja a ládikát) Hát jó, tessék. Eliz, nem hittem, hogy így lesz vége, de köztünk most mindennek vége van. Ó, ezt az olsó, szentimentális mondatot se én írtam! (elveszi Eliztől a ládikát) Most pedig szükségem van a színészeimre! Fléche, szólítsd a művészeket színpadra!

13/a jelenet Moliére, Eliz

26

14. jelenet (voltak, Madeleine, Gross-René, Dufine) GROSS-RENÉ Molière, én ezzel a nővel nem akarok együtt élni! DUFINE Jean-Baptiste, azt hiszem, közel a perc, hogy eldöntsd: ő, vagy én? MOLIÈRE Csönd! - Dufine, hogy állunk a jelmezekkel? GROSS-RENÉ Öltönyöket, hálóruhákat eladtuk. DUFINE Pofádat-befogod-talán-engem-ha-kérdezett-vagy-nem? GROSS-RENÉ A spanyol kaftánt papucsra cseréltük. DUFINE Most! Most! Ez volt az a döntő pillanat, melyben szomorúan érlelődő döntésemet be kell jelentenem: neked, neki, nektek, nekünk, nekem, nekik!... MOLIÈRE Elég legyen! Azt mondd inkább, hol vannak a trubadúr felöltők? MADELEINE Eladtuk. MOLIÈRE Jogász-kosztüm? GROSS-RENÉ Az sose volt. MOLIÈRE Egyáltalán, mi maradt? MADELEINE A Szultán kelméi, mert azért egy fillért se adtak! GROSS-RENÉ És megvan még Julius Caesar tógája. MOLIÈRE Semmi több? DUFINE Meg az öreg hölgyek ruhái, amit Párizsban… szereztél. MOLIÈRE Helyes, leporolni, felöltözni! Te leszel a török, te a római, te meg az öreg hölgy... DUFINE De miért lenne ő a török, amikor éppen ő az öreg hölgy, és én meg római, ahelyett, hogy ő volna római... MADELEINE És egyáltalán hogy lehetne ő az öreg hölgy és én a török, amikor így néz ki. GROSS-RENÉ Ne haragudj, de én nem akarok öreg hölgy lenni. MOLIÈRE Jó - ki akar római lenni?

ELIZ MOLIÈRE

GROSS-RENÉ

Mindhárman felteszik a kezüket Ha engem kérdezne, Molière úr: szerintem... Kuss! - Ó, párdon, kisasszony! - Lassan elvesztem a nyugalmamat. - Itt a szöveg, most írtam (kitépi a füzetéből) odabenn a limlomok között. Menjetek vissza a pajtába megtanulni, minden benne van, amit tudnotok kell! Tíz perc múlva Fléche értetek megy. TÍZ? PERC? Múlva?

27

MADELEINE MOLIÈRE GROSS-RENÉ DUFINE MADELEINE HARPAGON MOLIÈRE MADELEINE MOLIÈRE

MOLIÈRE ELIZ

Csak nem azt akarod ezzel mondani, hogy ma este már tudni kell? Öt percetek van, hogy megtanuljátok. Főpróba mint előadás itt a szalonban, hívásra. Megvan már a cím is: A FÖSVÉNY. Furcsa vagy, nagyon, Jean-Baptiste. Egyáltalán: miről beszélünk? Ijesztően megváltoztál, Jean-Baptiste! hangja, krákogás köhögés Eliz kisasszony segít öltözni, induljatok! Dehát, este Corneille-t játszunk - az egész utca tudja, hogy én vagyok Vénus a Jupiterben! Ha fél percen belül nem vagytok a pajtában, embergyűlölő leszek a Nincs kiút a zsákutcából-ban. – Ó, alkotóerő ne hagyj el! Dufine, Madeleine, Gross-René el Kegyed pedig vigye magával a tízezer frankot! (ládikával el)

15. jelenet (Eliz, Molière, Fléche) MOLIÈRE (Fléche-nek) Engem visszazársz a szobába. FLÉCHE Boldogan! MOLIÈRE Várj! Nézz rám!

MOLIÈRE FLÉCHE MOLIÈRE FLÉCHE MOLIÈRE FLÉCHE MOLIÈRE FLÉCHE MOLIÈRE FLÉCHE

Csend Te hülye. Hát azt hiszed, ellened vagyok én? Nem érdekel. Kuss, te hülye. Az a pénz a tietek lesz. Na persze. Tudom én, hogy szeretitek egymást. Csakhogy Eliz… Téged szeret. Én csak elvettem az eszét. Nekem más céljaim vannak vele. Miről beszél? Te édes szerelmes fiú! Ha mellettem állsz, Eliz a tiéd lesz, megértettél? Komolyan mondja?

28

MOLIÈRE FLÉCHE MOLIÈRE FLÉCHE MOLIÈRE FLÉCHE MOLIÈRE FLÉCHE MOLIÈRE FLÉCHE MOLIÈRE FLÉCHE MOLIÈRE

Szavamat adom rá. Mellettem állsz? Igen, vagy nem? Nem tudom. Igen, vagy nem? Igen. Akkor zárj be a szobába! (kihúzza magát) Várj! Jól nézz meg! Jól nézem? Még jobban! Na. Most az egyszer az igazat! Tényleg ronda vagyok? Határeset. Várj! Csukd be a szemed! Ide állj! (pózol) A kérdés ugyanaz! Most! Valamivel jobb. Zárj be! Fléche bezárja Molière-t a kincses szobába

16. jelenet (Harpagon, Fléche) HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON

(be) Fléche, a kabátomat! Mennem kell. Behajtani? Számlázni? Örökölni? Kéregetni, tányérozni, kunyerálni. Hallgatóztál? Igen, uram. Kiket hallgattál ki? Hát őket. Kiket őket? Akiket csak tudtam. Mit beszéltek ellenem? Mit tudtál meg? Hát először is azt mondták, hogy maga... Hogy én? Ígérje meg, hogy nem fog bántani. Hát szeretlek én téged, akárhogy is utállak! Azt mondják, herdál. Herdálok? Igen, mert nem ad. Azért herdálok - mert nem adok?

29

FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE

HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE

Ezt ők mondták. Ha adna nekik, nem vennék el, ami a magáé. Érdekes logika! Hogy adjak, ha koplalok? Éhen bőgő szegény ördög vagyok. Fél kézzel fizet, aranyhalacska! - Ezt mondták. Szűkölködök, nyomorgok, sanyargok, száraz kenyeret eszek. Mert van ideje rágni! Amíg sokasodik, szaporodik, csődül, tolul, zsuzsog, bozsog, hangyállik, rajzik a kamatos kamat a hitelre. - Így mondták, szó szerint. Idefigyelj, Fléche, felelj nekem… Felelek: nem, uram. Mi nem? Amit kérdezni fog. Mit fogok kérdezni? Hogy bánnám-e. És mit nem bánnál? Ha kifizetné végre a béremet. Most másról van szó. - Tudom, hogy neked nincs lányod. Se fiam. De ha lenne. Akkor fiam lenne. Én arról beszélek, ha lányod lenne. Én meg inkább arról, ha fiam. Hozzáadnád a lányodat egy öregemberhez? Miért ne? Hogy érted ezt? Nem állok senki útjába. Ezt nem mondod komolyan. Ha ez a sorsa! Micsoda nyomorult féreg vagy te! Nincs beleszólásom. A fiatal lányt egy vén majomhoz? Ó, én úgy képzeltem, hogy a lány is már vén szipirtyó. De nem az. Akkor viszont már érvelhetünk ellene. De éppen mellette is! Miféle érved lehet az ilyen házasság mellett? Először is, el kell képzelnem a hozományt. Mennyiért adnád el a lányod? Mondja meg maga!

30

HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE HARPAGON FLÉCHE

Én?! Hát mennyi a hozomány? Kinek a hozmánya? Az öreg majomé. Te, áruld el azonnal, kiről beszélsz? Csakis erről az elképzelt hozományról! Te hallgatóztál! - A hozomány, mondjuk ötezer frank. Ó! Az rengeteg! Beteg szíved van neked! Persze, számolni kell a kiadásokkal is. Csak az beszélhet így, akinek nincs gyereke. Tudnom kell a részleteket. Teszem azt, a vőlegény nem kér hozományt. És mennyiből lehet felnevelni egy ILYEN lányt? Te nem hiszel a pokolban, már látom. Csakis azért kérdezem, mert nekem nincs lányom. Kétezerháromszáz frank, vagy még annyi se. Akkor gondolkodás nélkül. Nem bírom hallgatni. Meg aztán - hiszen tudja - hamar a deszkába teszik. Most aztán kiismertelek. Takarodj! – Hová mész? A kertbe. Minek? Megéheztem. Hogyhogy? Hát, én is nehezen értem. A kertemben akarsz jóllakni? Hát… Hátha találok valamit, amin elrágódhatok. Csak nem akarod felfalni a maradék kukoricát? Eszem ágában sincs, amikor érik a napraforgó. Amíg van a szomszédnak, azt egyed! Ez csak természetes.

17. jelenet (voltak, Elize) ELIZ

Apám, két műkereskedő jött. Azt mondják, Molière úr rokonai.

31

HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON ELIZ HARPAGON FLÉCHE

Mit akarnak? Vásárolnak. Rengeteg pénzük van. Jó nekik. Azt mondják, ami az övék, az a magáé is. Az ő pénzük az enyém? Szó szerint! Akkor engedd be őket. (el) Mit tátod a szádat? Menj, hallgatózzál! (el)

18. jelenet (Harpagon, ajtó mögött Miliere) HARPAGON Istenem! Uram, segíts meggyötört szolgádon! Hajtsd le a fejed hozzám, és hallgasd meg segélykérő fiad alázatos, gyenge hangját, mint ahogy, tudod, én is meghallgatom mindig a tőlem kérőket... MOLIÈRE (hangja a szobából) Segítség! Segítség! HARPAGON Már csak ez hiányzott. MOLIÈRE Segítség! HARPAGON Nem fogod be azt a ronda pofádat! - Az embert már könyörögni se hagyják a szobájában! MOLIÈRE Maga van ott, Eliz kisasszony? HARPAGON (megörül, hogy Molière azt hiszi, hogy Eliz az, bekopog) MOLIÈRE Tudom, hogy maga az, kisasszony. Csak fél, hogy meghallja az apja, ezért kopog, igaz? HARPAGON (nem szól, újra kopog) MOLIÈRE Tudja, ahogy az imént is csináltuk: EGY kopogás azt jelenti: NEM. KÉT kopogás azt, hogy IGEN. - Kopogjon kettőt, ha ön az, Eliz kisasszony! HARPAGON (vacilál) MOLIÈRE Kérem egyet kopogni, ha nem Eliz kisasszony van itt! HARPAGON (kettőt kopog) MOLIÈRE Ó, megéreztem, hogy ön az! - Eresszen ki! HARPAGON (egyet kopog) MOLIÈRE Szóval nem ereszt. HARPAGON (egyet kopog)

32

MOLIÈRE HARPAGON MOLIÈRE

HARPAGON MOLIÈRE HARPAGON MOLIÈRE HARPAGON MOLIÈRE

HARPAGON MOLIÈRE HARPAGON MOLIÈRE

HARPAGON MOLIÈRE HARPAGON MOLIÈRE HARPAGON MOLIÈRE

HARPAGON MOLIÈRE

HARPAGON

Haragszik rám, igaz, amiért az előbb ugyanígy az ajtón keresztül beszéltünk, és én az apjának adtam igazat. Ugye? (kettőt kopog) Szóval haragszik. Ó! - De lássa be, kisasszony, hogy akármilyen zsugori szarrágó is a maga apja, mégiscsak az apja, és ahhoz adja feleségül, akihez akarja az a tetű, az a dög! Csend Nincs igazam? (dühösen egyet kopog) Azt mondja nincs igazam. - Nahát, nem hihetem el, kisasszony. - Ezek szerint zsugorinak tartja a saját apját? (kelletlenül kettőt kopog) És ennyire szarrágónak? (dühösen kettőt kopog) Ön valóban azt állítja, Harpagon úr képes rá, hogy a saját lányát odadobja a kutyák elé, csak azért, hogy azok cserébe otthagyják neki a kutyaszart? (nem kopog) Nem felel? (fenyegetően dörömböl az ajtón) Feleljen csak! Tudnom kell, mit felel, mert attól függ a tanácsom. - Szóval? Azt állítja, hogy ez a Möszjö Harpagon olyan apa, aki eladja a saját lányát szarér-hugyér? - Igen, vagy nem? (két hatalmasat ver az ajtóra) Hát jó. Akkor jól figyeljen! Megmentem önt. Akarja tudni, hogyan? (kettőt kopog) Ígérje meg, hogy senkinek se árulja el! - Megígéri? (kettőt kopog) Perceken belül itt lehetnek a rokonaim. Bizony, ezek dúsgazdag emberek. Ó, mesés kincsek, ó, milliók, amit csak el tud képzelni! (lelkesen kettőt kopog) Helyes, szóval el tudja képzelni! De Harpagon uram meg ne sejtse ezt a mérhetetlen gazdagságot! Mert ezek olyan nagylelkűek, ó, úgy szórják a pénzt, hogy az a szarevő zsugori apjaura kifosztaná őket! (még lelkesebben kettőt kopog)

33

MOLIÈRE

HARPAGON MOLIÈRE HARPAGON MOLIÈRE

Nem is hinné az ember, ha látja őket, milyen krőzusok! Álruhában járnak. Valami török és ó-római maskarában! De önt, Eliz kisasszony ez a színjáték ne tévessze meg! (Harpagon boldogan veri az ajtót) A tervem a következő. Ezeknek a milliomosoknak van egy még náluk is gazdagabb nagynénjük. Egy özvegyasszony. Egy királynő! Olyan nagy szerencsénk van, hogy ez a nagynéni is itt van a városban. Úgy intézem, ha kiszabadulok innen, meglátogassa önt a fiával, mert van neki egy fia. Az a fiú szép is, okos is, és ő az örökös! Ha kedvesen bánnak itt velük, és a tervem sikerül, ez a fiú lesz a vőlegény, nem az öreg Pipier. - Megértett mindent? (kettőt kopog) Azt pedig felejtse el, hogy az én feleségem legyen! (kettőt kopog és mutatja, hogy ezt neked!) Higgye el, ön is, és az apja is akkor lesznek boldogok, ha annak a dúsgazdag fiúnak esküszik örök hűséget. - Menjen, nehogy megtudják, hogy beszélt velem! Na pá!

19. jelenet (voltak, Eliz, Gross-rené, Dufine, Madeleine) ELIZ Apám, a vendégek! Molière úr rokonai! – A műkereskedők! HARPAGON Isten hozta önöket! GROSS-RENÉ Shubbárto Ibn-Putri vagyok. DUFINE Az indiai név, te barom. GROSS-RENÉ Nyugodj meg, török. DUFINE Te Ulfelas vagy, szorítkozzunk Molière szövegére! GROSS-RENÉ Ő pedig Ulfelas Ibn-Hábi-Dzsáfárpútri! HARPAGON Harpagon. MADELEINE Hát persze, én az a jó édes húga vagyok. Madeleine de Molière! DUFINE Á, Harpagon úr? Ön az? GROSS-RENÉ Tényleg ön az? Nem ilyennek képzeltem. DUFINE Idősebbnek gondoltuk. GROSS-RENÉ És rútabbnak! Ezzel szemben, itt áll egy élete virágjában tündöklő férfi. DUFINE Egy fiatalember! MOLIÈRE (a színészeinek jelez, hogy túljátsszák a szerepüket, ájtatosan imádkozó hangjára mindenki elhallgat) Ó, atyám! Ó, most imádkozni fogok! Tihozzátok szólok: isteni atyámhoz, és a

34

HARPAGON

DUFINE GROSS-RENÉ DUFINE GROSS-RENÉ HARPAGON GROSS-RENÉ MADELEINE DUFINE HARPAGON DUFINE GROSS-RENÉ DUFINE GROSS-RENÉ MOLIÈRE

HARPAGON MADELEINE HARPAGON MOLIÈRE HARPAGON MADELEINE MOLIÈRE

HARPAGON MADELEINE

fiúhoz, és ahhoz a szentlélekhez szólok most! Nagyon sok lesz! Nem lehet elviselni ezt a szenvedést! Ó, atyám! Szabadíts meg a sok ostobaságtól! Ó! Á, ez csak a szomszéd! Ne is figyeljenek oda. Nagyon vallásos, folyton imádkozik! (elhúzza az ajtó felett lógó függönyt) De térjünk a tárgyra, uraim! Minek köszönhetem a szerencsét? Te jössz, mondd a szövegedet! Ne takarj már ki, te hülye! Kussoljál már, arra lesz a nézőtér. Éppen ezért: oda állj, a marha nagy turbánodtól nem látnak belőlem semmit! Ön török? Aha. - Ó török! Dehogy vagy török! - Molière rokonai vagyunk. Párizsból! Ne tévessze meg a jelmez, akarom mondani a ruha, Párizsban most ez a divat. Ez a ruha meg régi római? Ez a kettő, amiért ma bolondulnak, a régi római, meg a török. Nekem se tetszik, de csak ez volt. Úgy kell érteni, aki gazdag, és véletlenül Párizsban él, csak ezt kapja! A szabók törökül tanulnak! Meg latinul! (hangja) Ó, már megint könyörögnöm kell! Ó, most tehozzád szólok, te szentlélek: nagyon sok lesz ez a pogány törökökről szóló duma! És te, fiú! Azt kérem tőled, amit tíz perce kértem! De azt nagyon! Össze-vissza beszél! Oda se figyeljenek. Mindig így fennhangon imádkozik? Ez a szokása! Ó, fiú, minden kérésemet leírtam, minden szót, hogy eljusson tehozzád! Azt akarom végre hallani! Ez bolond! Ügyet se vessenek rá! Ez az imádkozó ember nagyon érdekes dolgokat mond! Ó, emlékszel még, Atyám, tíz perce miért könyörögtem? Azért, hogy írás nélkül is tudd a szövegedet, de én bolond, leírtam, mert a szó elszáll, de ó, az írás megmarad! Ennek teljesen elment az esze. – Egy orvoshoz kellene könyörögnie! Hallgassuk csak ezt a szép imát!

35

MOLIÈRE

HARPAGON MOLIÈRE

DUFINE

GROSS-RENÉ HARPAGON GROSS-RENÉ HARPAGON GROSS-RENÉ MOLIÈRE

HARPAGON GROSS-RENÉ DUFINE GROSS-RENÉ HARPAGON GROSS-RENÉ HARPAGON GROSS-RENÉ HARPAGON GROSS-RENÉ HARPAGON DUFINE GROSS-RENÉ HARPAGON GROSS-RENÉ

Ó, csak azt kérem, hogy a hitet erősítsétek ebben a szerencsétlen halandóban, hogy valóban azok vagytok, akiknek mondjátok magatokat. Hogy a fene esne belé, miért nem megy a kápolnába? Ó, mert ha ez a hit meggyengül, akkor nekünk végünk, és ó, nem reménykedhetünk már ó, hogy Thália templomában felgördül nekünk a mennyei függöny, és, hogy együtt leszünk egyszer az égi színpadon, hanem ó, elmehetünk a pokolba! Ó, atyaisten, hozzád szólok, szórjad az áldást, két kézzel öntsd, ó, a mennyei kincset, hogy elkápráztathasd a halandót! Ó! Harpagon uram, mint ön bizonyára tudja, a honi műkereskedelem… (Gross-René ezalatt pénzt dobál Harpagon elé) Mit csinálsz, te díszbarom? Molière most üzent, hogy szórjuk a pénzt. Elejtett valamit. Ó, nem fér már a zsebembe. De hiszen ez ötven aranyfrank! Elfogadná, uram - egyszerűen nem tudom hova tenni. Ó, és tedd meg atyám, figyelmezz jól, hogy mi történik ott! Mert minden azért van, hogy meglehessen a szó, az ige, és ne csak szent-Péternél legyenek a kulcsok, igen Péter, azaz Pierre, ó, Corneille legyen birtokában az adománynak, hanem én is megírhassam végre ami ott történik! Ez egy elmebeteg! Folytassuk! Harpagon uram, mint ön bizonyára tudja, a honi műkereskedelemben… Uram, nézze már meg, ez öt frankos, vagy tízes? Ez húsz aranyfrank! Rossz a szemem. Igen, ez húszas. Nagyok ezek a húszasok. Adjon helyette egy ötöst! Ötfrankost a húszas helyett? - Ez nem éri meg önnek. Dehogynem, Harpagon úr, sokkal kisebb, befér a zsebembe. Ahogy gondolja. Istenem, micsoda nap! Európában, Harpagon uram, a műkereskedelem… Segítsen már, ez is húszas? Ez százas. Ez még nagyobb, borzasztó. - Hülyék ezek a pénzverők, a kisebb címleteket kellene nagyobbra méretezni. Akkor a

36

HARPAGON MOLIÈRE HARPAGON MOLIÈRE

HARPAGON GROSS-RENÉ HARPAGON GROSS-RENÉ HARPAGON GROSS-RENÉ HARPAGON GROSS-RENÉ HARPAGON GROSS-RENÉ HARPAGON GROSS-RENÉ HARPAGON GROSS-RENÉ MOLIÈRE

GROSS-RENÉ HARPAGON DUFINE HARPAGON MADELEINE HARPAGON

szegények is jobban megtalálnák, ha elvész az a kevés nagy, míg a gazdagoknak befér a zsebükbe a sok kicsi! Nagyon jól mondja. Ó, ó, ó! Én például szegény vagyok, száraz kenyeret és kukoricát rágok. (tömi a zsebeit) Ó, én tudom, hogy ez egy próbatétel nekem! Ó, igen, egy próba, minden, ami most és itt van az egy főpróba. S ha ez a próba sikerül, az emberek röhögnek és hahotáznak majd rajtunk az égi színpadon, és mi tudjuk, hogy éppen azért, mert ez a próba sikerült. (dörömböl az ajtón) Kuss legyen már! Megmondom őszintén, magának adnám ezt a sok pénzt. – Neki adjam? Nekem adná? Nahát! Kisegítene vele, nem bírom már cipelni. Uram, meghallgattad az én imámat is! Elfogadná? Ha úgy gondolja. Megtenné? Igen, igen. De tényleg? Bizony isten. Ó, ön lekötelez. Nem is tudom, mivel tartozom. Semmivel. Várjon, én így tartom, maga meg szedje ki a zsebemből. Ó, köszönöm neked, Atyám, Isten vagy! Ó, most már erős a hit, ó, ez már vakbizalom bennetek, már nem félek ó, senkitől! Könyörgök, hogy szabadítsatok meg! Engedjétek, hogy hozzátok menjek ó, Atyám, Gross-René, és Dufine fiam, és szent Madeleine-em. - Ó, ámen! Harpagon úr! Hol van a fiam, Moliere? Hogy hol van? Harpagon úr! Hol van az unokaöcsém, Moliere? Moliere? Harpagon úr! Hol van az én édes bátyám, Molière? Szerencséjük van, itt van! Csak most lepihent. Abban a szobában. Azonnal hívom, várjanak! (szobába el)

37

20. jelenet (Gross-René, Madeleine,Eliz, Dufine) DUFINE GROSS-RENÉ DUFINE MADELEINE DUFINE GROSS-RENÉ

Kikérem magamnak, hogy egy főpróbán belém fojtsad a szót. Nem vetted észre, te görény, hogy Molière hozzánk imádkozott? Te nem vetted észre, hogy nekem írt több szöveget, nem neked! Hagyjátok abba! Be nem áll a pofád, pedig Moliere megmondta, hogy azt akarja leírni, amit az öreg mondd, nem azt, amit te! Fogd be a porfádat, te ripacs!

21. jelenet (voltak, Harpagon, Molière) MOLIÈRE GROSS-RENÉ MOLIÈRE DUFINE MOLIÈRE MADELEINE MOLIÈRE GROSS-RENÉ DUFINE MOLIÈRE

(be) Nahát, ez igaz, Harapagon úr? És hol vannak a rokonaim? Ó, fiam! (megöleli) Ó, atyám! – Fogd vissza magad! Ó, drága unokafivérem! (megöleli) Ó, nővérem! – Jó voltál, csak így tovább! Ó-ó-ó, öcsém! (ellöki) Ó, sok, nagyon sok! Ó, Jean-Baptiste! Szerelmes fiam! (megöleli Harpagont) Ó, kiszámíthatatlan sors! (megöleli Gross-Renét) Micsodat találkozás! - Jól van elég ebből, folytassuk! Kevés időnk van, kezdjük a gatya-jelenettel! - Tessék! Molière asztalt és széket húz a nézőtéri első sor elé, leül, mint rendező, a jelenet alatt a darabjához jegyzetel, és a színészeit instruálja

HARPAGON

Ó, Harpagon uram, ugye megengedi, hogy ide üljek, és kihasználva az alkalmat, egy levelet írjak apámnak, amit réglátott rokonaim, kézbesíthetnek neki? Tessék csak, tessék! – Nem kényelmetlen?

38

MOLIÈRE DUFINE

MOLIÈRE HARPAGON MADELEINE HARPAGON MOLIÈRE DUFINE MADELEINE HARPAGON GROSS-RENÉ HARPAGON

MOLIÈRE HARPAGON DUFINE

MOLIERE GROSS-RENÉ DUFINE HARPAGON MADELEINE MOLIÈRE DUFINE

HARPAGON MADELEINE MOLIÈRE

Kezdjük! Gyerünk! Műkereskedők vagytok! Harpagon úr! Mint azt már többször is mondtam, a honi műkereskedelemben mi igazi szakértők vagyunk, és úgy gondoljuk… Fogjuk rövidebbre! Hogy mondta, Molière úr? Sietnünk kell, Harpagon úr. Hová? (csettintget, mint a rendezők) Egykettő! (és jegyzetel, mint az írók) Tehát: gatya jelenet, cipő! Milyen igaza van a kuzinomnak! Most látom, uraságod cipőjét! Ez egy kincs! Ó, kié lehetett ez egykor!? Én, mint európai műkereskedő, észreveszem az ilyen becses értékeket. Nahát! Mit akar a cipőmmel? Mennyit kér érte? Tíz frank. Mert jól látja, ez a cipő egy ritkaság. Rebideaux hordta, a híres rímfaragó, tőle kaptam ajándékba. Azt hiszem, megér tizenöt frankot is. Nem kell a párja! És mozogni közben, a test is játszik! Istenemre, nem értem mit beszél, Molière úr! A test játszik? Én értettem, a kuzin felhívta a figyelmemet az ön testére! Illetve egészen pontosan arra, hogy micsoda ing ékesíti uraságodat! Gyerünk, szórjátok a pénzt! Egy szó, mint SZÁZ, Harpagon úr, SZÁZ aranyat adok az ön fél pár cipőjéért. És természetesen százat a kabátjáért. Vegye meg a párját is! A felöltőmet Charameut hordta, ez a felöltő egy vagyont ér bármelyik árverésen. Harpagon úr… Ne vágjatok a szavába! Adhatsz érte kétszázat, kevés az idő! Nem, köszönöm, csak ezt a fél pár cipőt kérem. (közben Molière-t fürkészi, aki helyeslően bólogat) Takarékoskodnom kell, tudja, ennyi pénzt nem találni csak úgy bárhol! Fogja, itt a kabát! És a zsebében ez a régi olló! Maga Homérosz idegenelte vele az egyiptomi zabot. Valóban, gyönyörű darab! Hagyjuk az ollót! - Inget és gatyát!

39

HARPAGON MOLIÈRE GROSS-RENÉ HARPAGON GROSS-RENÉ HARPAGON DUFINE HARPAGON MOLIÈRE GROSS-RENÉ HARPAGON GROSS-RENÉ DUFINE

MOLIÈRE HARPAGON MOLIÈRE HARPAGON MOLIÈRE HARPAGON MOLIÈRE HARPAGON GROSS-RENÉ HARPAGON MADELEINE HARPAGON DUFINE HARPAGON GROSS-RENÉ HARPAGON DUFINE

Árulja el, Molière úr, ön mit csinál? Levelet írok. Harpagon úr! Parancsoljon! Biztos szemtelennek gondol, de... Ugyan, csöppet se! Önök nagyon értik a dolgukat. Megláttuk az ön gyönyörű ingjét! Ezt? Ó! Madeleine, ne maradj benne a pózban! És aki nem ért hozzá, azt mondhatja, micsoda szirszar ócska rongy, de engem nem téveszt meg ez a néhány szakadás... Mit számít az egy árverésen! Ez a ruhadarab egy cári selyeming, barátok közt is megér ötven frankot. Vegye csak le! Higgye el, nem tántorít el a vásárlástól, hogy valami azt súgja, hogy magára valamit is adó élő molylepke ebbe már akkor se költözne, ha bírná ezt a szörnyű bűzt! - Harpagon úr, kétszáz aranyfrankot adok érte! Rövid mondatok legyenek! Azt szeretném leírni, amit ő mond. Kicsoda? Levelet írok! – Pénz mindig legyen kéznél! (már csak a nadrág van rajta, és fél pár cipő) Istenem! Mennyi csodálatos pénz! Magasabbra emeld azt a pénzt, mert nem látszik az ötödik sorban! Nem értem, ezt mire mondta? Jöhet a gatya! Jöhet a gatya?! Harpagon úr, én felismerem! Ezt a nadrágot maga Michelangelo hordta! Ezt a nadrágot? Ott voltunk, és láttuk, amikor Párizsban faragta az oltárt. Ebben a nadrágban? Vegye csak le! - Vagy talán mégsem Michelangeloé? (leveszi a gatyát, kendőt tesz a szemérme elé) Dehogynem! Ebben faragott, az szent! Honnan vette ezt a gatyát, Harpagon uram? Nem emlékszem így hirtelen. (leveszi a nadrágját) Nem egy előkelő árverésen?

40

HARPAGON GROSS-RENÉ MOLIÈRE HARPAGON

De igen! Ó, ez a szép, puha selyemkendő! Sok! Ó, sok! A kendő nagyon sok lenne! - Harpagon úr, gyanítom, hogy ezek után nem tartozom semmivel. (egy szál fehérneműben) Ó, dehogy! Sőt, le vagyok vetkőztetve, helyesebben kötelezve. Istenem, micsoda nap! Ez életem legszebb órája....

Vége

41