Tisztelt Olvasó! Szilaj Csikó-megrendelés

Tisztelt Olvasó! A TÁRSADALMI ÖNSZERVEZÕDÉS LAPJA honlap: http://szilajcsiko.hu

Fõszerkesztõ Varga Domokos György [email protected] Fõszerkesztõ-helyettes Verzár Éva [email protected] Lapterv Tóth Zoltán Grafikai elõkészítés, tördelés Fentor Katalin, Juhász Anna Rajz Dezsõ Ili, Szikla Krisztina Fotó Bogdándy György (Bogdy), F. Szabó Kata, Fucskó Miklós, Herner Adrienn, Jókuti Tamás, Koczka Kata, Náray Zsuzsa, Szamosvári Zsolt Karikatúra Gomba Hirdetési melléklet Kucsara Pál, Szikla Krisztina Olvasószerkesztés Buvári Márta, Koczka Kata, Maleczki József, Román János, Szentandrási Erzsébet, H. Tóth Tibor, Verzár Éva Korrektúra Bódi Ildikó, Hajdú Éva, Kékesi Katalin, Megyeriné Nagy Magdolna, Zsengellér Annamária Informatika Füzi Péter, Golarits Imre, Szabó Tamás A szerkesztõség címe 1153 Budapest, Pázmány Péter út 29–33. Szerkesztõségi titkárság Muzsnay Terézia Telefon: 06-1-359-9155 [email protected] Kiadja a Magyarok Szövetsége Egyesület 2000 Szentendre, Kossuth Lajos u. 32. e-cím: [email protected] Nyomda: Innova-Print Kft. 1047 Budapest, Baross u. 92–96. Telefon: 06-1-201-7083 Sajtókapcsolat MSz Sajtószolgálat: [email protected] A Magyarok Szövetsége honlapja: http://www.magyarokszovetsege.hu Szövetség Televízió: http://www.szovetsegtv.hu ISSN 2061-7011 (nyomtatott változat) ISSN 2061-702X (világhálós változat) Elõfizetés a szerkesztõségi titkárságon; nyomtatott változat: 1000 Ft/hó Kapható az Anima könyvkereskedés boltjaiban. Megjelenik hetente

Mint már Ön is értesülhetett róla, idõnként azért kapok a fejemre, mert markáns „jobbikos” gondolatok kapnak helyet a Szilaj Csikóban, máskor meg azért, mert markáns „fideszesek”; van, aki Vona Gábort sokallja, van, aki Orbán Viktort. Ezért aztán újra és újra tájékoztatnom kell kedves olvasóinkat, hogy e lap szerkesztõitõl – de kiadójától, a Magyarok Szövetségétõl is – nagyon távol áll az a fajta felfogás (s jó lenne, ha mindig is távol állna), hogy fekete-fehérben kellene szemlélni a világot. Hogy mindig muszáj táborok között választani. Hogy tisztességes dolgot nem csinálhat jobbikos/fideszes; hogy Antall József biztos áruló volt, Orbán Viktor biztosan áruló, s Vona Gábor sem különben. S hogy cigány nem lehet rendes magyar ember, de még zsidó sem. Mert az ember vagy cigány, vagy zsidó, vagy magyar – mondják. Nehéz röviden szólni errõl, ezért inkább megígérem, hogy egyszer hosszabban fogok. Most csak annyit: Orbán Viktor miniszterelnök akármennyire tagja, foglya is bizonyos pénzügyi, világrendezõ köröknek, amit július 22-én elmondott parlamenti viszontválaszában – többek között az MSZP frakcióvezetõjének – az a mai napig kering a világhálón, a mai napig lelkesítõleg hat – hogy mást ne mondjak, a Szilaj Csikó munkatársaira. S ezt olyan rendjén valónak találom, hogy bizony most a „Jobbik-szívûek” következnek a türelem kegyes gyakorlásában, a másikból az elfogadható elfogadásában. „Hallgattam a nemzetközi pénzügyi szervezetekre vonatkozó megjegyzéseit, a tárgyalásokkal kapcsolatos kommentárjait. És azon gondolkodtam, hogy hol hallottam én már ezeket a mondatokat. És rájöttem, hogy pontosan ezeket a mondatokat hallottam, csak angolul. Néhány napja. Ez a helyzet. Amikor tárgyaltunk az IMF-fel. És engedjék meg, hogy ezen a ponton kérést intézzek a magyar politikai osztály és politikai elit önök által itt képviselt csoportjához és tagjaihoz. (…) Lesznek tehát Magyarországnak a nemzeti érdekek védelme érdekében vitái másokkal. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy a magyar politikai osztály – és most függetlenül attól, hogy kormánypártiakról vagy ellenzékiekrõl beszélünk – hogyan viselkedik. (…) Nem tudjuk úgy érvényesíteni a magyar nemzet érdekeit, hogy közben az elsõ hangos szóra, amikor valakik – legyen szó akár bankárokról – megrázzák a csengõt, a magyar politikai elit, mi, úgy viselkedünk, mint a riadt csirkék a hátsó udvarban. Ez így nem fog menni. Ezért arra kérem önöket, hogy embereljük meg magunkat. Komoly dolgokról van szó. Az ország jövõjét, lehetõségeit, perspektíváit befolyásoló, komoly dolgokról. Nagy tisztelettel kérem önöket, mindannyiunkat, viselkedjünk úgy, hogy méltók lehessük Magyarország választópolgáraihoz.” Varga Domokos György

Szilaj Csikó-megrendelés Telefonon: 06 1 359 9155 Levélben: Muzsnay Terézia, 1131 Budapest, Göncöl utca 51. E-mailben: [email protected] Számlaszám (elõfizetési díj és adomány küldéséhez):

Magyarok Szövetsége Egyesület 64700076-30100471 Megjegyzés: a lap világhálós változata ingyenesen olvasható, adományokat azonban – fennmaradása érdekében – szívesen fogadunk.



Elõfizetem a Szilaj Csikó címû hetilapot negyed évre

3000 Ft, fél évre

6000 Ft, egy évre

12 000 Ft

példányban

(Külföldi elõfizetés esetén a postaköltséget felszámítjuk!)

KÉZBESÍTÉSI ÉS ÉRTESÍTÉSI CÍM Név: ...................................................................................................................................................... Cím: ...................................................................................................................................................... E-mail: .....................................................................................Tel.: ....................................................

1. é v fo l ya m 3 1. s z á m 2 0 10. s z ep t e m b e r 2 3.

3

Magyar idõ Csapó Endre

Talpra kell állítanunk a magyar vidéket!* Ellentmondás érzõdik abban a hírben, hogy a 17 százaléka gyep. A konyhakert, a gyümöl- tetett, hogy Magyarországnak részletes érvekkel magyar kormány törekszik elérni a földvásár- csös és a szõlõterület részaránya együttesen 5 alá kell támasztania a földmoratórium meghoszlási moratórium meghosszabbítását az Euró- százalék. Magyarország népességének jelen- szabbítására vonatkozó kérelmét ahhoz, hogy pai Unióban, ugyanakkor úgy tudjuk, leg- tõs része vidéken él. Budapest (1,8 millió) és az Európai Unió jóváhagyja. Fazekas Sándor vialábbis a hivatalos adatokból úgy olvassuk, a 8 nagyobb város (100-200 ezer közötti, mint- dékfejlesztési miniszter Magyarország legfontohogy Magyar Köztársaság szuverén állam, egy 1,2 millió) mintegy 3 milliós lakossági lét- sabb érveként említette, hogy Magyarországon hogy Magyarország független ország. Most számát leszámítva 7 millió magyar a termõföld a földárak nem érik el a nyugat-európai szintet, ugyanis arról van szó, hogy az Európai Unió- közeli településeken él. Tehát a magyar nép azoknak fele-harmada a belföldi földár. ban vállalt tagsággal együttjár az ország ter- részére a mezõgazdasági terület lakóterület is. A miniszter utalt arra is, hogy a kérés meg„A FAO (Az ENSZ Élelmezési és Mezõgazda- fogalmazását megelõzõen számos tárgyalást mõföldjének szabadpiaci adás–vétele. Magyar ember megvásárolhat angol, francia stb. sági Szervezete) két évtizedes adatai alapján a folytatott az ügyben kompetens külföldi szakföldbirtokot, angol, francia stb. ember meg- mezõgazdasági mõvelésre alkalmas hazai tepolitikusokkal, köztük az Unió illevásárolhat magyar földbirtokot. Piaci áron. Ez tékes fõbiztosával is. Megemlítette: így egyensúlyos lenne, csakhogy zág lesz, a magyar törekvéseket támogatja ors an oly t rin sze ink a magyarok földvásárló anyagi „Magyarország szándékaciós, minõségi mezõgazdaság, Franciaország, Lengyelország, Ronk képessége a nyugatiakhoz kéahol az európai többfu ssá, ahol mánia, Bulgária, valamint a V4álkodás válik általáno lmisze- országok is. Felemlítette: a magyar zd ga táj pest nulla. És ha eleresztjük a és a környezetéle s ége elõ értékes, egészs képzeletet, néhány tucat nyugati yagokat, termõföld tulajdonának kérdésköre az agrárium úgy állít ergiát és egyéb nyersan ainkat, mindenkit érint, függetlenül attól, nagyvállalkozó felvásárolja a maen lyi he et, valamint rek zis bá gyar termõföldet, és szabad akahogy kapcsolatban van-e a mezõtalajainkat, ivóvíz hogy közben megõrzi benne az emberi kultúrákat. gazdasággal vagy sem, ezért az rattal felszántatná egytagban gaés at számá- nemzeti ügy. Nem lenne jó, ha a az élõvilágot, a táj bonafölddé, tanyákkal, falvakkal a lehetõ legtöbb ember Mindezt úgy teszi, hogy együtt. Félelmetes. magyar termõföld tulajdona körül ra biztosít megélhetést.” A moratórium, magyarul halaFazekas Sándor spekulatív ügyletek is felbukkandék, arról szól, hogy Magyarornának, és a földmoratórium megszág – termõföldje veszélyeztetetthosszabbítása ezt a lehetõséget is ki kívánja rület – ami az ország területének 65 százalé- zárni. Ezért Magyarország szeretné, ha a külsége miatt – haladékot kért a föld szabadpiaci árusítási kötelezettség alól. Az ka, azaz hétszerese a világátlagnak – a világ földiek földvásárlási tilalmát meghosszabbítaunió ugyanis a liberalista szabadpiaci elv legjobb 3 százaléknyi termõföldjéhez tartozik. nák 2014. április 30-áig. Annak érdekében, alapján jött létre, tagjai részére ezt az elvet Ezt ki nem használni, illetve nem ezt a tényt hogy a magyar termõföld hosszú távon a maköteletõvé teszi. Indokolt esetben ad hét év tekinteni az agrár- és a gazdaságpolitika bá- gyar gazdálkodók érdekeit szolgálhassa, új haladékot. Ez a haladék 2011 áprilisával lejár. zisának, úgy gondolom, fatális tévedése évtize- birtokpolitikai koncepciót kíván létrehozni a Egyszeri hosszabbítás kérhetõ „megfelelõ” in- dek kormányainak. ... Az ár- és belvízekkel ese- kormányzat, amely a húsz évre tervezett agdokok alapján. tenként nem tudunk mit kezdeni, mert elha- rárprogram részét képezi. Ez határozott irányt Amint érvényesülnek a szabadpiaci törvé- nyagoltuk a belvíz-elvezetõ csatornákat, össze- jelöl ki a magyar mezõgazdaság számára. E nyek, a spekulációs vásárlók azonnal megje- szántottuk a területeket. Magyarország a világ koncepció részeként módosították a földtörlennek, fölvásárolják az eladásra kínált földe- harmadik legnagyobb termálvízkincsével meg- vényt a közelmúltban úgy, hogy az államot ket. Sokan eladják majd, olyanok, akik ezzel áldott országa. Ez az energiabázis ott van a minden földügylet során elõvásárlási jog illesjobban járnak, mint ha megtartják. Az árak pe- lábunk alatt, elsõdlegesen az Alföldön, éppen se meg. A Nemzeti Földalapkezelõ Szervezet, dig emelkednek. Magyar embernek nem lesz az ország »legelesettebb« vidékein. Ezt a kincset amely már megkezdte mõködését, szintén az rá pénze, a termõföld idegenek tulajdonába sem kezeljük a helyén. Számomra felfoghatat- új birtokpolitikai célok megvalósítását szolgálmegy ettõl kezdve nagy mértékben. Ez pedig lan, hogyan gyõzhet évek óta olyan szemlélet, ja. Magyarországon most 1,7-1,8 millió hektár baj. Nagy baj. hogy miként lehet megsarcolni az öntözõvizet, van állami tulajdonban, és az a cél, hogy az Magyarországon minden idõben életbevágó miképpen lehet egyre több pénzt kérni attól, aki állami földeknek is legyen gazdája. Ennek fiügy volt a föld tulajdonlásának kérdése. Szent felhasználja. A termálvizet most már négyféle gyelembevételével kívánja a továbbiakban haIstván törvényeitõl kezdve a föld tulajdonlásá- adóval sújtják!” – így panaszkodik Csikai Mik- szonbérbe adni a Nemzeti Földalap az állami nak kérdése országos sorskérdés volt, a birtok- lós, a Magyar Agrárkamara elnöke. tulajdonban lévõ földeket, valamint azt is viszonyok a mai napig gerjesztik a társadalmi Elmondja azt is, hogy valamilyen tehetetlen- szem elõtt tartja, hogy mindazok a fiatal gaznyugtalanságot. Egy hírlapközi vitairatban olvas- ség uralkodik az országban, amelynek termé- dálkodók, akik a mezõgazdaságból szeretnésuk prof. Tanka Endre alábbi meghatározását: szeti kincsei – a föld, a víz, a termálvíz, valamint nek megélni, szintén megmõvelhetõ földterü„A föld a társadalom számára elsõsorban a vidéken élõk nagy aránya – adottak a jobb lethez jussanak. nem a tõkehasznosulás eszköze, hanem állam- életre. És nem ezekre alapozott a magyar gazFazekas Sándor miniszter emlékeztet: az terület, a szuverenitás természetföldrajzi tár- daságpolitika. Vidéken nincs elég munkalehe- állami földek bérbeadásából származó jövegya, a társadalmi lét alapja: az államnak a tõség, a munkabér alacsony, a foglalkoztatottak delem – ez évente 8-10 milliárd forint – azt földtulajdon és a földhasználat sorsáról való kétharmada kikerült a termelésbõl, és ezeknek szolgálja, hogy az állam vásárolni tudjon a rendelkezési hatalmától függ a népesség alaku- az embereknek a fele azóta sem talál munkát. földpiacon, és annak dinamikus szereplõjévé lása, a mezõgazdaságból élõk aránya és hely- Meg kell tanulni, hogyan kell a gabonából meg váljon. A miniszter közölte, hogy szerinte a zete, az élelmiszer-termelés, a vidék és az egész a biomasszából biodízelt meg bioetanolt elõál- magyar földmoratórium kérésének ügyében társadalom életminõsége. Mivel szûkös közgaz- lítani, és arra ösztönözni a vidéket, hogy erre a az Unió még ez év õszén dönthet. Magyarordasági »jószág«, az erõforrás-monopólium bir- célra termeljen. Nem mellesleg, így másfélszer szágon a földforgalom mértéke éves szinten toklásával a földtulajdonon kívül állókat kizár- annyi jövedelme származik a termelõnek, mint eléri a 150-200 ezer hektárt. A földárak között ja az elsajátításból, vagyis – más tulajdoni tár- ha a gabonát élelmezési célra állítja elõ. A vidék ugyanakkor jelentõs, néha 50, de akár 100 gyakhoz képest – hatalmi-politikai-uralmi té- így lehet az energia-elõállítás egyik központja. százalékos eltérések is lehetnek, attól függõnyezõ: akié a föld, azé az ország.” Visszatérve a termõföld szabad adásvételi le- en, hogy az ország mely területén található az Magyarország területének 62 százaléka mezõ- hetõségének elhalasztása (továbbiakban föld- adott termõföld. Ugyancsak kérdésre felelve gazdasági mõvelés alatt áll, ez az arány európai moratórium) kérdésére, egy szeptember 2-i je- Fazekas Sándor közölte: a birtokrendezés országokkal összehasonlítva rendkívül magas. lentés szerint az Európai Bizottság agrár- és vi- ügye napirenden van, de az a hosszú távú A mezõgazdasági terület 78 százaléka szántó, dékfejlesztési szóvivõje, Roger Waite emlékez- agrárprogram része.

4

Újabb buboréktrükk – még ne váltsuk át hiteleinket forintra!

„Jellemzõen a nagyméretû gazdaságok kialakulása felé haladtunk, holott a latifundiumokra és a bérmunkára alapuló, dél-amerikai típusú, tõkebefektetõ társaságok által mûködtetett tömegtermelõ mezõgazdaságnak az élelmiszer-minõségre és -biztonságra, illetve ezen keresztül a népegészségügyi helyzet alakulására, továbbá a környezetre és a vidék társadalmára gyakorolt hatásai rendkívül rosszak. Ez a folyamat a környezet pusztulásához és a helyi társadalom széteséséhez, a vidék népességmegtartó képességének vészes csökkenéséhez vezet. Lehet ugyan e rendszerben a tõkebefektetés hatékonysága maximális, de közös terhei, »társadalmi költségei« beláthatatlanul nagyok” – fogalmazott Fazekas Sándor miniszter. „Meglévõ kiváló adottságainkat, hagyományainkat és szaktudásunkat nem sikerült kamatoztatni, az agrárkormányzat az alapanyag-elõállító, tömegtermelõ »rabszolga«szerepkörbe szorította a mezõgazdaságot. Ezzel teljesen kiszolgáltatta a zömében külföldi tõkeérdekeltségek kezébe adott tároló, feldolgozó és értékesítõ vertikumnak, amely a haszon 90 százalékát lefölözi, s így annak csupán 10 százaléka jut a gazdákhoz. Ennek következményeit hûen tükrözik a magyar vidéken tapasztalható válságjelenségek. Látható, hogy az elmúlt idõszakban a politika nem szolgálta a vidéken élõk érdekeit, nem segítette a boldogulásukat. Elszakadt egymástól az agrár- és a vidékpolitika, pedig a kettõt nem lehet egymástól elválasztva kezelni. A folyamat tragikus következménye, hogy elveszett a magyar vidék népességmegtartó ereje, gazdasági potenciálja vészesen lecsökkent. Ha ma a vidéki tájakat járjuk, sok helyen üres porták, elgyomosodott földek, tönkretett utak, bezárt iskolák fogadnak bennünket. Ezen változtatnunk kell!” A vidékfejlesztési miniszter szerint a legfontosabb cél az, hogy a magyar vidék legyen versenyképes a nagyvárosokkal életnívóban, környezetvédelemben, munkalehetõségek tekintetében és a lakosság megélhetésének biztosításában. A vidékfejlesztési tárcához tartozik majd a vízgazdálkodás, a természet- és környezetvédelem is. A tárca átfogó céljairól szólva elmondta: középtávon olyan magyar vidék megteremtése a cél, amely versenyképes a fejlett uniós országok hasonló területeivel. Ennek érdekében harmonizálni kell a mezõgazdasági, a vidékfejlesztési, a környezetvédelmi, a természetvédelmi, valamint a vízügyi körülményeket is ahhoz, hogy a magyar vidék életminõségében az uniós átlaghoz hasonló feltételeket biztosítson az embereknek. Ehhez nemcsak az agráriumot, hanem a vidéki infrastruktúrát – például az úthálózatot, a szennyvízkezelést, az egészségügyet és a közbiztonságot – is fejleszteni kell. Arra a szintre emelve, amely jó életminõséget és munkát biztosít a vidéki embereknek.

Nemrégiben több bank is érdekes levelet küldött ügyfeleinek, amelyben arra hívták fel a figyelmet, hogy a svájci frank árfolyamszárnyalása kapcsán a pénzintézet „megérti” a devizahitelesek problémáit, és lehetõséget ad a forinthitelre történõ áttérésre. A pénzügyekben járatlan, tájékozatlan magyar lakosságon újabb vámot szeretnének behajtani a nyerészkedõk. A levél esetében az a tény is megtéveszthet bennünket, hogy az új Orbán-kormány a devizahitelek visszaszorításáról biztosította választóit. Nosza itt a remek alkalom – a bankoknak... Aki svájci frankban adósodott el, és most váltana forintra, a teljes hitelére realizálja az árfolyamveszteséget. Mintha a hitel teljes ideje alatt ekkora lett volna az árfolyam! Ez a bankoknak nagyon jól jönne. Jelentõs mértékben befolyásolhatja az elkeseredett ügyfeleket az a hír is, hogy az alpesi ország jegybankja (SNB) kamatot emel*. Egy jegybanki kamatemelésnek kettõs értelemben is negatív hatása lehet a frankban eladósodottakra: egyfelõl alapja lehet a hitelt folyósító bank kamatemelésének, másfelõl a magasabb kamatszint növeli az adott valuta értékét, vagyis – jelen esetben – tovább drágítja a frankot más valutákkal, így a forinttal szemben is. Svájci kormányszakértõk szerint a magyarok esetében az átváltás egészen addig veszteséges mûvelet lesz, amíg a frank huzamosabb ideig 242 forint fölé nem emelkedik. A svájci szakszervezeti szövetség (SGB) felszólította a nemzeti bankot, hogy minden lehetséges eszközzel lépjen fel a frank „túlzott erõsödése” ellen. A szakszervezeti szövetség javasolja továbbá a devizapiaci tranzakciók megadóztatását. Ez jelentõsen csökkentené a rövid távú spekulatív mûveleteken szerezhetõ hasznot – érveltek a tranzakciós adó mellett a szervezet szakértõi, akik szerint a frank erõsödése a belsõ piacuk tönkretételének egyik lépése. A szakszervezetek szerint komoly nemzetgazdasági károkat okozhat, ha hosszabb távon túlértékelt marad a frank. Egyebek között csökkenhetnek a bérek, és megugorhat a munkanélküliség, mert a termelés leállítására vagy külföldre telepítésére kényszerülhetnek vállalatok, amelyek „reális árfolyam” mellett nem zárnának be, és nem vonulnának ki az országból. Úgy tûnik a nemzetközi pénzvilág 3-4 hivatásos fogadója a svájci frankra tett, és ezzel Európa keleti térségeinek országait és a svájci pénzügyi szférát hozzák nehéz helyzetbe. Amint ezen szereplõk kilépnek a képbõl, az árfolyam újból esni fog, és ekkor a svájciaknak már elegendõ pénzük lesz a saját valutájuk stabilizálásának biztosításához. A szereplõk most újra eszközlufit fújnak, pedig a részvény- és a kötvénypiacon is ugyanolyan értékû virtuális tõke található, mint 2007 nyarán. A bankok trükkje nem meglepõ, de a kormányfõ forintba vetett bizalma bizonyára nem a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvénybõl következik. „1.§ (1) A Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) a Magyar Köztársaság központi bankja. Az MNB a Központi Bankok Európai Rendszerének tagja. (2) Az MNB, valamint döntéshozó szerveinek tagjai e törvényben foglalt feladataik végrehajtása és kötelességeik teljesítése során függetlenek, nem kérhetnek, és nem fogadhatnak el utasításokat az Európai Központi Bank kivételével a kormánytól, az Európai Unió intézményeitõl és szerveitõl, tagállamainak kormányaitól vagy bármilyen más szervtõl.” Az illetékes magyar kormányzatnak nincs forintja. Az Európai Központi Bank rendelkezik ezen „egzotikus” valuta tanácsadói, kezelési jogkörével. A miniszterelnöknek és gazdasági tanácsadóinak nincs joga pénzt nyomni. A pénzügyi mozgásteret csak a kamatra felvett kölcsönök biztosítják a számukra. A forinthitelre történõ átállás így nem jelenti az adósságpumpa végét és a pénzügyi önállóság kezdetét. A legkisebb pénzügyi mozgástérrel a görögök, a spanyolok, a portugálok és a japánok rendelkeznek, míg az elhúzódó válság során a dánoknak, norvégoknak, dél-koreaiaknak sikerül a legtöbb „levegõhöz” jutni. Nem véletlenül. Nekik ugyanis sikerült egy jókora szeletet megõrizni a saját belsõ piacukból. Vukics Ferenc * Szerencsére a kamatemelés elmaradt – a szerk.

* A szerzõ hozzájárulásával. (Megjelent a Magyar Élet /Ausztrália/ 2010. szeptember 16-i számában.)

1. é v fo l ya m 3 1. s z á m 2 0 10. s z ep t e m b e r 2 3.

5

Magyar idõ Dr. Majtényi Gábor

A kollektív intelligencia és szerepe a magyar nemzetkarakter fejlõdésében A Magyar Orvosok, Gyógyszerészek és Szakdolgozók Világtalálkozóján, 2010. augusztus 24-én elhangzott elõadás kivonata

2. rész (A cikk elsõ részében a szerzõ bemutatta, hogy egy – akár állati, akár emberi – csoport képes tagjai értelmességét meghaladó bölcs magatartásformákat kialakítani, amelyek hozzásegítik a túléléshez. Az pedig tény, hogy a magyarság mindmáig megmaradt a Kárpát-medence történelmi átjáróházában.) A legelvetemültebb történelmi elemzõ sem állíthatja, hogy ez a túlélés az elmúlt évezred zseniális népvezéreinek központilag irányított mûve. Nyilvánvalóan olyan, a túlélésre és külsõ ellenségekre összpontosító, rendkívül sikeres kollektív intelligens magatartásformák mûködtek itt, melyeknek összhatása lehetõvé tette az emberi „raj” önfenntartását. Ezen sikeres összmûködés révén és vele szoros, kölcsönös összefüggésben fejlõdött a magyar nemzeti jellem. Ne tekintsünk tehát az úgynevezett tipikusan magyar tulajdonságokra keserû, lemondó gúnnyal, mint a magyar irodalom, a társadalomtudományok, a média és a közvélemény sajnos sokszor teszi! A vakmerõség és szabadságszeretet, az ügyes egyéni túlélési módszerek ötvözõdnek ebben a jellemképletben a végtelen bizalmatlan Széchenyi-féle sarcmentalitás elemeivel. (Minden, ami kívül van, csak rosszat akarhat, és el akar valamit venni. – Ez történelmileg igaz.) Széchenyi István „Hitel“ címû mûvében majd kétszáz évvel ezelõtt, történelmi korát messze megelõzve hirdeti a sarcmentalitással szemben a hitel és hitelesség világát. Széchenyi e mûvét mindenki számára modern kötelezõ olvasmánynak kellene tekinteni. • Az ultrarövidtávú nyereségekre törekvõ magyaros „szalmaláng”-mentalitás egy ellenséges környezetben a hirtelen bevetés értelmes zsákmányszerzõ taktikája és egyúttal – Karácsony Sándor szerint – a szükséges passzív és aktív ellenállás váltakozása. • A tipikus magyar „sültgalambra várás” a magyar történelmi környezetben teljesen érthetõ passzív és regresszív gyermeki védekezési mód, másrészt a kivárási elv bölcs alakzata, a vak harciasság ellentéte is. • A hazánkban mindmáig népbetegségként elterjedt „panaszkultúra” a külsõ ellenség agresszivitását tompító, a teljes kizsákmányolást megakadályozó zseniális védekezési forma, hiszen az elégedett embertõl van még mit elvenni. • A kudarcok okainak külsõ körülményekben való keresése történelmi tapasztalaton alapult, így a múltban megfelelõ volt, napjainkban nem az. • A külsõ ellenség által gyakorolt évszázados brutális megtorlás veszélye elképzelhetetlenné teszi az egyéni felelõsség fölvetését, ezért a bûntudat a magyar túlélés-technikának nem kifejezett eleme.

6

• A „széthúzás” szintén túlélési technika, hiszen mindenfajta összetartás felkelti a külsõ hatalom gyanakvó figyelmét és kontrollmechanizmusait. • A kudarc heroizálása egy kudarcos történelemben összetartó erõ, amelynek kapcsán a „nemzetraj” egyedei egymást felismerik, a sikeres egyed leginkább áruló vagy ellenség, ezért úgymond nem „fajazonos”. • A „csodavárás” a történelmileg indokolt kilátástalanságérzést teszi valamelyest tûrhetõvé. • A nemzetközpontúság a túlélési program összetartó eleme. • A függetlenségvágy az együtt gondolkodó közösség önszervezõ törekvése irányító és rendezõ pontok kiépítésére. • A „kisebbségellenesség” a hiperraj önszervezõ képességének napjainkban immár idõszerûtlen felsõ határát jelzi, hiszen a múltban minden energiáját a külsõ ellenségre kellett összpontosítania, belsõ differenciálódásra nem volt célszerû energiát fordítani. • Némi szervezhetetlenség a túlélési taktika alapvetõ eleme. A kollektív intelligencia mûködését vizsgálván James Surowiecki a sokféleséget, a különbözõséget, a személyes, önálló ítéletképzést tekinti a csoportintelligencia alapvetõ elemének. Ezt számos kísérlet és modellképzés bizonyította. Az egynemû csoportok döntései – paradox módon – kevésbé értelmesek, mint a független véleményekbõl összegzõdõ végeredmények. • Eltekintve ettõl, a külsõ hatalmak a magyarokat – leginkább saját érdekeikbõl – ágyútölteléknek próbálták felhasználni, így a szervezhetetlenség a csoport szempontjából bölcs magatartás volt. E miatt az évszázados, összhatásában bölcs magatartáskultúra miatt ülünk ma itt és beszélünk ezen a nyelven. Ennek a közös mentalitásnak mindennemû keserû és önmarcangoló ostorozása rontja a nemzeti öntudatot és önértékelést, ráadásul tökéletesen hamis, hiszen – mint látjuk, ez és csakis ez a nemzetkarakter volt sikeres a túlélésben. 1989-ben azonban, a szocializmus összeomlása és az arra következõ, világszerte végtelen arroganciájú neoliberális gyõzelmi mámor a külsõ ellenség megbízható jelenlétére beállítódott magyar túlélési stratégiát alapjaiban rengette meg. A külsõ ellenség belülre került, a legutóbbi évtizedben már ügyes cápák garmadája úszott együtt a rajjal, egyes makrélák csodával határosan cápává mutáltak, vagy azokat kiszolgálták, a rajintelligencia legnagyobb részét a hovatartozás paranoid tisztázása foglalta le, feketére és vörösre festett makrélák estek egymásnak… A posztkommunista káosz polarizációs folyamataira tehát a magyar közös értelem – épp történelmi meghatározottsága folytán – nem volt felkészülve. Az irányítatlanul megvadult neoliberális tõkeáramlás világszerte beláthatatlan nagyságrendû pénzügyi válsághoz vezetett. Ez remélhetõleg a kapitalizmus neoliberális formájának a végét harangozza be. A magyar együttes bölcsességnek és tudati állapotnak is alkalmazkodnia kell ehhez a végtelenül felgyorsult gazdasági és társadalmi változáshoz.

Új gondolkodási és cselekvési kultúrára van tehát szükség, az eddig magas szintre fejlesztett, a túlélés szempontjából bizonyítottan intelligens magyar magatartásformák és sajátos problémamegoldó képletek a tudás- és bizalomközpontú jövendõ információs társadalom végtelen születési kínjaiban idõszerûtlenné váltak. Ennek alapvetõ eleme • a nagy távlatot nyitó és az ésszerû önszervezõdést támogató dinamikus vezetés • a bizalom és bizalomkeltés fejlesztése – tehát a Széchenyiféle hitelmentalitás –, mely egyértelmû a gazdasági és társadalmi erkölccsel • a tudás és • a magyar és idegen nyelvû ismeretszerzés, valamint az elektronikus és személyes kapcsolati háló kiépítése. A földrészek, népcsoportok és nemzetek világméretû versengésében azok a népek lesznek képesek túlélni és együtt fejlõdni, amelyek ezeket a feltételeket magas szintre fejlesztik. Az össztársadalmi bizalom megteremtése az új gondolati és problémamegoldási rendszer társadalmi tõkéjének legalapvetõbb eleme. Ebben az alapvetõ és életfontosságú változásban mi, orvosok a magyar népnek nem csak testi, lelki, társadalmi egészségéért vagyunk felelõsek, hanem társadalomlélektani és tudati fejlõdéséért is. Nekünk, orvosoknak teljesen világos, hogy egy bármennyire összetett élõ rendszer akkor mûködik jól, ha • a központi, globális irányítás biztosítja az önálló és változatos alegységek független mûködéséhez szükséges legjobb feltételeket, és • az azok által adott visszajelzésekbõl rendszeresen tájékozódva, a részegységek önállóságát tiszteletben tartva ezeket a feltételeket folyamatosan szabályozzák. Az általunk – orvosok által – ismert emberi szervezet már régen megmutatta, hogyan kell mûködnie egy hihetetlenül magas szintû, optimálisan irányított demokratikus rendszernek! • A politika átfogóan felelõs a szükséges – és nem felesleges – irányítás, a bizalom, a tudás, és a legmagasabb szintû és sebességû szabad ismeretáramlás fenntartásáért. • Az orvos rendkívül hatékony terjesztõ szerepe az egyén szintjén mûködik. A társadalom semmilyen más csoportjának nincs olyan – az egyes emberre ható – szuggesztív és alakító ereje, mint az orvosoknak. • Ennek szerves része az orvosok egymáshoz fûzõdõ bizalmának, összehangoltságának, mintegy intelligens rajképzésének fejlesztése szakmai és társadalmi szinten egyaránt. Ehhez természetesen az is hozzátartozik, hogy a saját biopszicho-szociális egészségükhöz szükséges feltételeket a társadalomtól együttesen elvárják. A hippokratészi eskü nem értelmezhetõ akként, hogy az orvos legyen a társadalom egyetlen tökéletesen bizalomgerjesztõ szereplõje és az egyetlen kivétel a társadalom erõsen anyagias törekvései alól. Úgy sem, hogy az eskü által felvállalt elkötelezettség a mûködés piaci értékét csökkentve, leginkább társadalmi elismerés devizájában fizetendõ – ez képtelenség! Ha az orvos mûködését a társadalom érdeme szerint honorálja, akkor a páciensnek nem kell további bizalmat vásárolnia, és a paraszolvencia jelentõsége megszûnik. • Az viszont elvárható, hogy együttesen elöl járjunk a bizalom növelésében, fõleg olyan történelmi idõszakban, amelyben a jelenlegi alacsony bizalmi hányados nem lesz elegendõ egy nemzet társadalomlélektani és gazdasági túléléséhez. A

1. é v fo l ya m 3 1. s z á m 2 0 10. s z ep t e m b e r 2 3.

csodavárás ugyanis nem a felnõtt személyiség bizalmi megnyilvánulása! • A pácienseknek az orvosok iránti bizalma elsõsorban az orvosi mûködés hatékonyságával és a szorosabb beteg–orvos kapcsolattal mélyíthetõ el. Ennek egyik alapvetõ eleme a járványos méreteket öltõ depresszió hatékony kezelése. E feladat megoldása messze meghaladja a pszichiátriai és pszichoterápiás szakágazatok kapacitását, szinte minden gyakorló kolléga közremûködésére szükség van. A rövid-pszichoterápiás módszerek és a modern antidepresszánsok körültekintõ alkalmazása viszonylag könnyen elsajátítható, ennek feltétele az orvos-továbbképzés további elmélyítése a legszélesebb körben. A magyar kollektív intelligencia irányváltásának második feltétele a tudás közvetítése, ami ugyan elsõsorban a politika és az oktatási intézmények feladata, de a beteg–orvos kapcsolatban is rendívül hatékonyan képviselhetõ. • A felnõtt, tájékozott, sorsáért és egészségéért felelõs beteg ideálja, • a gyermeki, regresszív tendenciák feloldása, • a csodavárás kíméletes feldolgozása, • a beteg beavatása egy pozitív és egészségorientált orvosi mentalitásba, • a beteg önbizalmának és önképének helyreállítása és • összefoglalóan: a problémaorientáltság helyettesítése egy megoldásra tekintõ tudatvilággal. Mindezek nem ördöngös pszichológiai feladatok, hanem a szükséges össztársadalmi fogalomrendszer és a mindennapi beteg-orvos kapcsolat alapvetõ elemei. Az új tudati rendszer harmadik eleme a hálózatképzés és az elektronikus kapcsolatok magas szintje. Korunkban mindenki mindenkivel közelítõleg fénysebességgel tud érintkezni, így a magyar nyelvû orvostársadalom és a magyar nyelvû különbözõ földrajzi egységek együttesen értelmes csoporttá válásában a kapcsolatok sûrûsége, nem pedig a hangzatos jelszavak játszszák a döntõ szerepet. A puszta túlélésre szakosodott magyar nemzetkarakter kompetenciarendszere és együttesen bölcs mûködése csodával határos hatékonysággal szolgált, de újításra szorul. Ha reflexszerûen új külsõ ellenséget keresve – a neokonzervatívizmus és neomarxizmus valami furcsa magyar virtusos egyvelegével – a TÕKÉT mint olyat kiáltjuk ki ellenségnek, az gyáva nyúlként menekülni fog. Ez a gyáva nyúl csak legelni szeret meg szaporodni. Hagyjuk a nyuszikat kis kertünkben nyugton szaporodni, és szabályozzuk okos kerítéssel a mezõ vadnyúlhordáinak garázdálkodását. A következõ évtized dönti el, mennyire sikerül a bizalom és bizalomraméltóság, a tudás és a kapcsolat világát tovább elmélyíteni, elsajátítani, szakszerûvé tenni. Csak ezen az úton alakulhat ki a posztmodern magyar együttes bölcsesség, az emergens rajképzés, melyben az egész minõségileg több, mint az elemek összege, és ez az Egész világszerte versenyképes. Ebben az egzisztenciálisan döntõ folyamatban, nekünk orvosoknak alapvetõ szerepünk van. „Nekünk Mohács kell” – mondta a huszadik század egyik legnagyobb költõje. Teljes tisztelettel Ady Endre géniusza iránt: Mohács ne kelljen nekünk! Dr. Majtényi Gábor a pszichoszomatika és pszichoterápia szakorvosa, Düsseldorf

7

Házunk tájáról Varga Domokos György

A csúf kiskacsa (2.) – Hát hogy ne szeretnének förüdni! – bólogatott Réce mama. – Látott már maga olyan kacsát, amelyik ne szeretne? – Nemcsak láttam, de látok is – hápogta Réce papa sokat sejtetõen. Kacsamód odadülöngélt Réce mamához. Elmesélte, hogyan járt a fiókájukkal és mit mondott a szamár, aztán meg a mangalica. Réce mama figyelmesen hallgatta. – Örüljön neki, édes uram, hogy ilyen világ járja errefelé! A nagyok, a hatalmasok is a szeretet és türelem igéjét hirdetik! Hát nem sokkal jobb magának is, ha élete hátra levõ részét nem utálkozással, zsörtölõdéssel tölti, hanem derûs megbékéléssel, beletörõdéssel? – Csõrével a csúf kiskacsa felé bökött. – Ártott magának ez a kis jószág valaha is? Semmit az égvilágon! Tehet róla, hogy olyannak született, amilyen? Hát dehogyis tehet! Na látja! A csúf kiskacsa, mintha csak értette volna, mirõl diskurálnak, illedelmesen lehorgasztotta fejét. Réce papa a szárnyával gyengéden megsuhintotta, s csak ennyit mondott: – Jól van, na! Jól van! * Legelöl imbolygott Réce papa, utána sorjázott mind a tizenegy fiókája. Leghátul a csúf kiskacsa szedte csenevész lábait, amilyen gyorsan csak bírta. A tanya népe, a kancától kezdve a szapora nyúlcsaládig, mind felkapta a fejét – nem csupán a látványos vonulásra, de a harsogó, vidám nótára is. A kacsák ugyanis teli torokból fújták: Háp-háp-háp, jönnek a kacsák, Hû, de éhes, hû, de szomjas ez a társaság!* – Jó világ ez, szép világ ez! – jegyezte meg hangosan a tehén. Elégedetten körülnézett, mit szólnak ehhez a többiek; látván pedig, hogy azok ugyancsak bólogatnak, visszatért legfõbb foglalatosságához, a békés kérõdzéshez. Csupán Buttyó kutyán, a tanya nyughatatlan puliján látszott, hogy megragadta valami gondolat. S csakugyan, épp azon tépelõdött, vajon mit keres ott az a pici csirkecsibe a kacsacsibék között. A jámbor tehén rá sem hederített, ám a szamár nem bírta szó nélkül hagyni. – Valami nem tetszik talán? – vetette oda. – Dehogy! – vonta meg vállát Buttyó kutya. – Csak fölöttébb fura látvány a sok illegõ-billegõ kacsa közt az a csirkecsöppség! – Én a helyedben nem mondanám, hogy csirke. – Szent isten, így megöregedtem volna? Már addig sem látok el rendesen? Meresztgette nagyon a szemét, felemelte, majd leengedte a tekintetét, végül kijelentette: – Bárhogy nézem is, az bizony csirke. Tyúkivadék. – Nem a látásodnak van híja, pajtás, hanem az illemtudásodnak! – csóválta fejét a szamár. – Hogy jut eszedbe, hogy csirkének mondjad egy tisztes kacsacsalád bármely tagját? – Úgy, hogy tényleg csirke! – morrant erre Buttyó kutya. – Téged sem hívlak lónak, még ha szeretnéd is. A ló – ló. A szamár: szamár. A csirke pedig csirke, akárhogy csûrjük-csavarjuk. Attól, mert tavaly vagy mikor a csirkevész kipusztította õket, még nem felejtettem el, milyenek a csirkék, no és nem is estem a fejem lágyára! – Hát ez az! – dobbantott ekkor nekilelkesedve a szamár. A tõle telhetõ leghevesebb izgalomba jött, vér szökkent hosszú pofájába, habár szõre miatt ezt kevéssé lehetett észrevenni. – Éppen errõl beszélek! A csirkevészrõl! A tanyánkat valaha is ért legszörnyûbb tragédiáról! Egyáltalán nem tudhatod, hogy nem ébreszt-e rossz emlékeket akár Réce papában és Réce mamában vagy akár a tanya bármely más lakójában, ha itt hangosan csirkézni kezdesz! – Úgy véled? – kérdezte erre a puli, és tétován megcsóválta farkát. – Végül is… – Végül is? – Végül is: miért akarnék én akár a légynek is ártani? – Helyes! – dobbantott erre a szamár. S azt is mondhatnánk, nem csupán a lábával, de a szívével is: hiszen az valóban váratlanul nagyot dob-

8

bant a felettébb nemes cselekedettõl. El is határozta a szamár, hogy mától fogva személyes védelme alá helyezi a gyámoltalan kiskacsát. S már ettõl a puszta gondolattól is olyan jó érzés áradt szét termetes testében, a füle hegyétõl szinte le egészen a patájáig, hogy szinte bizsergett a gyönyörûségtõl. * A csúf kiskacsa ott ácsorgott a kacsafürösztõ partján, s jobb híján elnézegette, mint pancsolnak, lubickolnak a többiek. Mi tagadás, némi megvetéssel figyelte testvéreit, de még Réce papát is: mit lehet egy koszos pocsolyán annyira élvezni? Nem is bánta, hogy egyszeriben meghallotta a szamár döngõ lépteit, s látta közeledni a hatalmas, patás lábakat. Legalább szóba elegyedik a tekintélyes szomszédsággal, jobb híján azzal is telik-múlik az idõ. – Hogy vagyunk, hogy vagyunk? – szuszogott a szamár, s odahajtotta óriási pofáját a csúf kiskacsához. – Köszönöm szépen, igazán nem panaszkodhatom! – felelte rémültem a csúf kiskacsa; mert hát azt nem szerette, hogy ez az irdatlan nagy állat hatalmas orrcimpáival ráfújtat. – Helyes! – bólintott rá a szamár, de azért nem hagyta annyiban. – Nem unatkozol? – Talán egy kicsit. – Helyes! – bólintott megint a szamár. – Pontosabban: nem helyes! Nem jó az, ha valaki unatkozik. Egyáltalán nem jó. Én is mindig keresek valami elfoglaltságot. Mondd csak! Miért nem fürdesz a többiekkel? – Mert nem szeretek fürdeni. Különben is, innen elég koszosnak látszik. – Mármint micsoda? – Hát a kacsafürösztõ. Koszos pocsolya. – Aha! – nyerített a szamár. – Minden testvérkéd, egytõl egyig szeret pancsikolni benne, csak épp te nem szeretsz? Erre a csúf kiskacsa egy darabig nem felelt semmit, méghozzá azért nem, mert még csak nem is sejtette, hogy a nagy állat mit szeretne hallani, hová akar kilyukadni. Nem tudhatta, hogy a szamár ennél sokkal együgyûbb teremtés; a szava éppen addig terjed, ameddig az esze – ez az egyenesség pedig tiszteletre méltó tulajdonsága. Végül a csúf kiskacsa ezt válaszolta: – A mangalica koca szerint nem erõszak a disznótor. – Hát persze hogy nem erõszak! – nyerített erre a szamár. – Hogy is volna erõszak! Ami erõszak, az már csakis rossz lehet. Kerülendõ. Erõsen kerülendõ! Hiába no, bölcs állat ez a mangalica! Erre már a mangalica is ott termett. – Szamár uram, jól hallom, dicsérni méltóztattál? – Dicsérni, bizony! Ami jár, az jár. Amint látom, meggyõzted a családot, ne erõltesse szegény kiskacsa feredõzését. – Igaz, ami igaz. De az igazi mégis az lenne, ha egyikük sem fürödne. Hát miféle dolog az, hogy amíg õk boldogan lubickolnak, õ hétszámra itt unatkozzék? Ráadásul, ha belegondolunk, annak a szerencsétlen sorsú csirkedinasztiának õ az egyetlen élõ sarja. A csúf kiskacsa felkapta fejét. – Csip-csip – mondta. – Ó! – sóhajtott együtt érzõn a szamár. – Azt hiszem, itt már kevés a sóhajtozás! – csóválta fejét hosszan a mangalica. – Valamit tenni kéne! – Úgy érted, hogy ki kellene zavarni õket a vízbõl? – A szamár szemlátomást megrettent ennek puszta gondolatától is. – Nem kenyerem az erõszak! – bõgte hangosan. – Hát kinek kenyere?! – röffentett rá a mangalica. – A vadonban, ott igen! De mi nem vadállatok vagyunk, ugyebár, hanem háziállatok. Így is kell viselkednünk! A szamár megnyugodott. – Iá. – Csip-csip – bólintott a csúf kiskacsa is. – De azért annyit elmondhatnál nekik – fordult a mangalica a szamárhoz –, hogy egy igazi házilényhez nem méltó felhõtlenül élvezkedni, miközben mások gyászolnak. – Mármint ki gyászol? – nézett értetlenül a szamár. – Hát õ! – biccentett amaz a fejével. – A csúf kiskacsa! Mit gondolsz, õ miért nem fürdik? Mert soha nem tudja és soha nem is akarja elfelejteni a szörnyû tragédiát! A csúf kiskacsa csodálkozva meredt rá. – Én nem gyászolok! Csak épp nem szeretek fürdeni! – csipogta. – Ez is csak azt bizonyítja, milyen csodálatos jellem vagy! – felelte rá a mangalica. – Mély érzésû! Valódi szüleid most biztos meghatódva tekintenek le rád, odafentrõl. A csúf kiskacsa oldalvást mozdította fejét és felpillantott az égre. Addig még sosem érzett melegség suhant át szíve tájékán. Akárcsak a szamárén. – Megyek, megmondom nekik! – csobbant patája a kacsafürösztõ vizében. (folytatjuk)

Új történelem

Igazságos büntetés vagy rasszizmus? Így hangzik a Stern 2010/35-ik számában (VIII. 26-án) megjelent írások egyikének címe. Jeruzsálemben történt esetet ismertetnek benne. 2008 egyik szép napos késõnyári délutánján, az utcán feltûnõen barátságosan ismerkedni kezdett egy Maja nevû zsidó lány egy Saber Kashur nevû fiatal palesztin férfival. „Majának hívnak. És téged?” A lány nem tudakolta a családos férfi hovatartozását, de minthogy maga utónevével mutatkozott be, így a palesztin férfi a becenevét mondta meg neki. Õt közeli ismerõsei Dudunak hívják, így hát a lány zsidónak vélte. (A David nevû zsidók szokványos beceneve is Dudu.) Dudu ugyan elhallgatta, hogy családos, és azzal sem dicsekedett el, hogy palesztin, ám a nõnek sem lehettek igazán komoly erkölcsi aggályai, hiszen hamarosan önként egy közeli irodaház legfelsõ emeletére ment a férfival, noha még egy órája sem ismerte, és ott ketten hamarjában lezavartak egy gyors „numerát”. Dudu nem számított arra, hogy látja még majd Maját, mert nem a nõ vonzereje hatott rá, sokkal inkább a szokatlanul gyors hódítás mámora vette el az efféléhez nem igazán elõnyös külsejû, fiatalon pocakot eresztett arab eszét. Ám hamarosan elõállította a rendõrség, a kihallgatása után másfél éves házi õrizet következett, majd pedig bíróság elé kellett, hogy álljon. Maja ugyanis nemi erõszakkal vádolva feljelentette. A nõ ugyan elismerte, hogy a beleegyezésével zajlottak a történtek, de állítása szerint csak azért, mert azt hitte, hogy Dudu zsidó – a férfi megtévesztette õt zsidósan hangzó becenevével. A bíróság Saber Kashurt „megtévesztéssel megvalósuló nemi erõszak” vádjával 18 hónapos börtönbüntetésre ítélte. Az ítélet indoklása így hangzik: „A bíróság meg kell, hogy védje a köz érdekét a kifinomult, simulékony bûnözõktõl, akik édes szavakkal ártatlan áldozatokat bírnak rá arra, hogy testük és lelkük érintetlenségével fizessenek, ez pedig tûrhetetlen ár.” „Dudu” így vélekedik az ítéletrõl: „Nem azért ítéltek el, mert megszegtem valamit, hanem mert arab vagyok.” Csakhogy az izraeli büntetõtörvénykönyv 345/a paragrafusa szerint lehetséges nemi erõszakként megítélni egyetértésben végzett szexuális aktust is, ha az egyik fél önmaga kilétére nézvést megtéveszti a másikat, jóllehet ezt a paragrafust a Stern cikkét jegyzõ újságíró, Steffen Gassel szerint mindeddig csak egyetlen egyszer alkalmazták. 2008-ban azért ítélt el egy férfit a bíróság nemi erõszakért, mert a Lakásügyi Minisztérium tisztségviselõjének adta ki magát, és a nõket lakást vagy egyéb szociális juttatást ígérve csábította el. Erre pedig százszorta jobban illik Dudu ítéletének indoklása, mint az õ esetére, hiszen neki aztán nem kellett Maját rávenni arra, hogy „testi és lelki érintetlenségével fizessen” – nem kínált fel õ a nõnek semmilyen ellenszolgáltatást, hacsak azt nem tekintjük annak, hogy a nõ állítása szerint Kashur tartós kapcsolatot ígért neki. Az esetet ismertetõ újságíró szerint Saber „Dudu” Kashur ítélete hetek óta forrongásban tartja Izraelt. „Fel kell tennünk

1. é v fo l ya m 3 1. s z á m 2 0 10. s z ep t e m b e r 2 3.

a kérdést a tisztelt bíró uraknak” – írja a Haaretz címû izraeli napilap –, „ha egy zsidó férfi arabnak adná ki magát azért, hogy lefeküdjön vele egy arab nõ, vajon elítélnék-e õt nemi erõszakért? Az ítélet a faji tisztaság kívánalmának áporodott bûzétõl szaglik, azt hangoztatván, hogy »ne nyúljatok a lányainkhoz«” – állapítja meg a Haaretz. Ám sok izraeli helyesli az ítéletet. „A nõ hamis tájékoztatást kapott, ezért a nemi aktusba való beleegyezése érvénytelen” – mondja a nemi erõszak áldozatait egyesítõ szervezet központjának tisztségviselõje, Merav Mor. „Ha egy nõ vagy egy férfi úgy érzi, hogy a nemi aktus elõtt a másik fél hamisan tájékoztatta, akkor az nemi erõszak.” Dov Lipsich rabbi is örül az ítéletnek: „Talán kellõen jó tanulság ez asszonyainknak, hogy legyenek a jövõben óvatosabbak”. Ez a fehérszakállú, ultraortodox rabbi tehát észre sem vette, hogy nem a nõt ítélték el, hanem a férfit – teszem most hozzá némileg leválva a Stern vezérfonaláról –, és ezt még az sem teszi igazán elfogadhatóvá, hogy õ a Yad L’Achim nevû szervezet elnöke. Ez a szervezet évek óta a zsidó nõk és arab férfiak közötti kapcsolat ellen harcol. „Igencsak aggaszt bennünket, hogy egyre több zsidó lány ereszkedik öszsze arabokkal.” – olvasható a szervezet honlapján. „Nem szabad engedni, hogy arab férfiak rabszolgasorba hajtsanak zsidó lányokat.” (Figyelmezz, kedves olvasó az érvelés „árnyaltságára”… – M. J. ) „Nekünk senki ellen semmi kifogásunk sincs” – mondja a rabbi – „de a zsidó állam mégiscsak a zsidók állama kell, hogy maradjon. A zsidó állam népességének 20%-a nem zsidó. Ha ehhez még a holokausztban elveszített hatmilliót is hozzászámítjuk, akkor ugye igazán érthetõ a félelmünk: ha nem védjük a zsidóságot, akkor eltûnik.” Nemcsak az igazán vallásos zsidók vélekednek hasonlóan. Egy 2007-ben végzett felmérés szerint a megkérdezetteknek több mint a fele úgy vélekedett, hogy az arabokkal való házasodás „nemzetárulás”. (Azt nem említi a Stern cikkírója, hogy hány embert kérdeztek meg.) Saber Kashur ügyvédje a izraeli legfelsõ bírósághoz fellebbezett az ítélet ellen. „Dudu”, a Stern cikkírója szerint, még bízik az izraeli igazságszolgáltatásban. A mai német újságírás egyik legjellegzetesebb vonása, hogy az újságíró gondosan kérdésekbe csomagolja a véleményét, ha az csak valamelyest is nem felel meg a „politikai korrektség” kívánalmainak. De ezt a véleményformálási technikát vetik be akkor is, ha nyilvánvaló dolgokat akarnak a befogadóval megkérdõjeleztetni. Ezért hát ránk vár a címben feltett kérdés megválaszolása. Rasszizmus? Az hát! Maleczki József

9

Új történelem

Gazdasági bérgyilkosok (tanmese) Kezdõdött azzal, hogy a világ olyan lett, amilyen. Folytatódott azzal, hogy ez új világ egyik kis csavarjának, John Perkinsnek bûntudata támadt, és saját tapasztalatai alapján megírta, minõ gyalázat folyik a háttérben. Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai – magyarul ezen a címen jelent meg könyve, merész, tisztességes beszámolója. Aztán mert a korábbi megbízók hatalma még mindig nem akart megrendülni, saját képével, saját szájával is elmondta a legfontosabbakat a világnak, hála a világhálónak és hála a youtube-nak. Ám a nagy menetnek még nincs vége; aki csak teheti, önként és dalolva rámozdul a roppant fontos feladatra: felnyitni a világ szemét, másfelé fordítani a kerekét. Megszületett a talán legközérthetõbb tálalási forma, a rajzfilm, s akadt már valaki, aki magyar nyelven feliratozta, s olyan is, aki feltöltötte a youtube-ra (rejtett neve igen beszédes, már csak ezért is érdemes megemlíteni: vanmagyarazat). S végezetül a mi szerkesztõségünkben is akadt valaki (F. K. tördelõ), aki felkérés nélkül elkezdett „bizsuzni” a képekkel, hogy olvasóink minél könnyebben befogadhassák az immár képregénnyé lényegült, világraszóló gazdasági bûncselekményt… (– a szerk).

10

1. é v fo l ya m 3 1. s z á m 2 0 10. s z ep t e m b e r 2 3.

11

Magyarul, magyarán

Fázik A szavak eredetének feltérképezése nem könnyû dolog, igen sok tényezõ egybehangzó vallomása alapján lehetünk csak biztosak abban, hogy eredet-elképzelésünk (etimológiánk) helytálló, legalábbis igen valószínû. „Aki fázik, fát keres” – olvassuk Kiss Dénes egyik könyvének már a címében is. Tõle sokan átvették ezt a vélekedést, kész ténynek tekintve a szellemes, tetszetõs, ám igen kétes hitelû megoldást. De vajon valóban így van-e? A kézenfekvõ dolgok nem mindig igazak. Egyetlen szóból elágazva hatalmas szócsaládok fejlõdhetnek – s fejlõdtek is –, melyeknek egyes elemei alakilag és jelentésben is érintkezhetnek más családokkal. A szavak hangalakja is változott az idõk folyamán, továbbá vettünk is át szavakat más nyelvekbõl. Gyakori éppen ezért a keveredés, továbbá a homonímia (azonosalakúság) jelensége; pl. ég, él, ír, vár, szél, légy, követ, búra stb. A fázik – fát keres kapcsolat valódiságának vizsgálatához keresnünk kell olyan szavakat, melyek hasonló módon jöttek létre, és etimológiájuk világos, meggyõzõ. Ha a fázik közvetlenül a fa fõnévbõl jött létre, akkor olyan igéket kellene találnunk, melyek valamely emberi érzékelésben jelentkezõ elsõdleges élettani folyamatot az annak elhárítására, megszüntetésére irányuló cselekvéssor eszközének (természeti tárgyának) egyszerû képzett alakjával nevezne meg. Ilyen példával azonban nem szolgál a magyar nyelv. Például az izzad, melege van, fáj, sír, szomorú, álmos stb. egyikét sem ilyen módon fejezi ki nyelvünk. A másik közelítés a fa szónak és származékainak vizsgálata, illetve a fá-z(ik) esetleges jelentésének körvonalazása. A fa fõnév eredetibb fá- tõváltozatának származékait vizsgálva azt látjuk, hogy az -s melléknévképzõs fás származékon kívül más közvetlenül képzett alakja nincs. A magyarban a -z képzõ cselekvéseket fejez ki, és mindig valamilyen tárggyal végzett vagy arra irányuló tevékenységre utal, pl. vizez, nyilaz, zongorázik, cseresznyézik. Arra egyetlen példát sem ismerünk, hogy valamely emberi érzékelést egy -z képzõvel ellátott tárgy, természeti objektum fejezné ki. A fa szónak a -z egyszerû igeképzõvel való ellátása révén a ’fával (kapcsolatban) valamilyen tevékenységet végez’ jelentésû ige keletkezne. A fával mint alapanyaggal és munkatárggyal azonban annyiféle sajátos emberi tevékenység fonódott össze, hogy mindig egy másik szóval összekapcsolva tudunk csak meghatározott cselekvéseket megnevezni: pl. fát vág/kivág, fát hasít/hasogat, fát farag, fát éget

Mirigyrádió Nem szeretjük a betûrövidítéseket. Nehézkes a leírásuk: mikor csupa nagybetû, mikor kisbetû, mikor vegyes? Nehézkes a kimondásuk, különösen, ha csupa mássalhangzóból állnak. Toldalékolni csak kötõjellel lehet õket, de akkor mi legyen a szóvégi magánhangzó nyúlásával? A helyesírási szótár „az ELTE-n” írásmódot javasolja, pedig é-t mondunk. Hátrányuk az is a betûrövidítéseknek, hogy aki elõször hall egy betûszót, nem tudja, mihez kapcsolja, mert azonos betûvel nagyon sok szó kezdõdhet. Például a pc lehet személyi számítógép és politikailag korrekt – magyarán álszent, az AB régen az abortuszbizottság rövidítése volt, most az Alkotmánybíróságé. Szerencsésebbek az olyan rövidítések, amelyek szótagokból állnak össze. Az ilyenekbõl akár rendes szavak is vál(hat)nak. Vajon hányan tudják még, mibõl lett a maszek szó? – Magánszektor. A szó sikerét bizonyítja, hogy tovább is képeztük: maszekol. Vagy

(vagyis tüzel – tüzet rak), fát ültet; fára mászik, fa alá áll (árnyékba, védett helyre húzódik vmi elõl) stb. Ha a fázik a fa fõnév -z képzõs származéka lenne , akkor efféléket jelenthetne: tehát olyan cselekvéseket, melyeknek a fa a tárgya, az eszköze vagy a helye/célja. Az oksági összefüggés ábrázolásában az emberi életmûködések és érzékelések területén az emberi gondolkodás általában addig jut el, hogy a fázás testi jeleit, annak viselkedésbeli, magatartásbeli megnyilvánulásait, közvetlen következményeit használja fel az ok jelölésére – jelentésátvitelek révén. Például: aki fázik, az összehúzza magát, a bõrén is az összehúzódás jelei, apró dudorok mutatkoznak, azaz libabõrös lesz / lúdbõrzik; izomrángás, fogösszekoccanás lép föl, azaz – hangfestõ szóval – didereg, vacog. Nincs jele annak sem, hogy a fázik ige bármely származékában, kifejezésében a fa képzete, a fával kapcsolatos mozzanatok megjelennének. Az ázik-fázik esetében az esõ, a megázás és a fázás oksági kapcsolata fejezõdik ki; a megfázik, átfázik, ráfázik stb. származékokban sem lelhetõ föl a fához kapcsolódó szemléleti háttér egyetlen eleme sem. Döntõ mozzanat egy szómagyarázat megalkotásakor, hogy megnézzük: van-e más megoldás, létezik-e már elfogadott, más eredetre utaló magyarázat. Etimológiai szótáraink a fázik igét õsi ugor, finnugor eredetûnek tartják, s egy fagy, hideg jelentésû *poto- hangzású tõre vezetik vissza. Nem tudjuk, ez az elgondolás megfelel-e a valóságnak. Igen valószínû azonban, hogy a fázik nincs eredetbeli kapcsolatban fa szavunkkal; összefügghet viszont fagy igenévszónkkal. Tanulságképpen érdemes megjegyeznünk a következõket. A szófejtés igen vonzó, izgalmas feladat, de bizonyosságot csak az írott források korából eredõ átvételeknél vagy alak- és jelentésfejlõdésnél/-változásnál remélhetünk. A messzi múlt homályába veszõ õsi átvételek és eredeti (népazonos, kultúraazonos, szerves eredetû) szavak esetén már legfeljebb csak nagy valószínûséget célozhatunk meg. Ha egy szó eredetérõl szeretnénk biztosat tudni, legalább etimológiai szótárainkat vegyük kézbe. A legjobb azonban, ha az addigi források és adatok, valamint saját tapasztalataink és ismereteink alapján magunk is ellenõrizzük: van-e hiba a szófejtés logikájában, nem kerülte-e el valamely mozzanat a szómagyarázó figyelmét, vagy esetleg: nem esett-e bele a szófejtõket fenyegetõ veszedelmes csapdák egyikébe, a könnyû és gyors eredményt ígérõ evidencia-csapdába. Mert igaz ugyan, hogy a nyelvben a gondolkodásunk tükrözõdik, de a közösségi történelem, élménysor és a kulturális közeg közvetítésével, azoktól meghatározva. Éppen ezért egy-egy kínálkozó mozzanat önkényes kiemelése, kiragadása a többi tényezõ rovására, a további szempontok alapos mérlegelésének mellõzése igen gyakran vaskos tévedésekhez vezet. H. Tóth Tibor a közért. Ezt már nekem is az értelmezõ szótárból kellett kikeresnem: Községi Élelmiszerkereskedelmi Rt. (Pedig valakitõl azt hallottam, hogy közélelmezési cikkeket értékesítõ vállalat. Ez is lehetne. Ha községi, akkor vajon miért éppen csak Budapesten vannak közértek?) A népi humor szokta is félreértelmezni a rövidítéseket. Például: MAHART: Matrózok Haját Rángatni Tilos. MÁVAUT (a Volán elõdje): megy, áll, vagy az utasok tolják A csupa mássalhangzókból álló rövidítéseket olykor tréfásan vagy gúnyosan kiegészítik, például az MSZP-t maszopnak, az SZDSZ-t szadesznek emlegetik, a Fõvárosi Közterületfenntartó rövidítésébõl (FKF) Fõkefe lett. Ez utóbbi különösen szellemes, mert a kefének még van is köze a takarításhoz. Méltán csúfolják a Kossuth Rádiót az állandóan szajkózott rövidítéses elnevezése, az MR-1 („emeregy”) miatt „mirigyrádió”nak. Reméljük, hamarosan elfelejthetjük ezt az elnevezést az ostoba „asszavakereje” [a szavak ereje…] reklámmal együtt.

Várjuk hozzászólásaikat, kérdéseiket a [email protected] címre.

12

Buvári Márta

A toronyóra elütötte a boszorkaidézõ éjfélt. Az asszony még körülnézett a házban, gondosan becsukta a meggyötört, rongyos szélû ablakot, felvette nehéz átalvetõjét, kezében hatalmas kondér, s óvatosan, mint aki lopni megy, résnyire nyitotta az ajtót s kikémlelt. A gazduraméknál mély sötét ölelte át a tornácos parasztházat, a hold bújócskát játszott a csillagokkal, olyan gyászos vaksötétbe borult a falu, hogy még a kutyák is féltek vakkantani. Az ördög teljesen beborította köpenyével a világot, ha nem is az egész mindenséget, de Háromszéket biztosan. Ezért sikerült az asszonynak észrevétlen kitapogatóznia a bérelt istálló melletti kunyhóból. Amikor a kaput hangtalanul becsukta, s a zár kattanása is beleveszett a csendbe, sóhaja felszállt az égbe, és épp ott állt meg a füle hegyén a fenn bóklászó ördögkomájának. Emez pedig örömtáncot lejtett, hogy, lámlám, hûséges szolgáját sikeresen a bûn útjára bocsátotta. Még a hárpia fõbérlõje sem vette észre, pedig szeme száz, vagy annál is több. Majd amikor hazaér, azt mondja neki, hogy a testvére jött el hozzá a hajnali órákban, hogy hívja, mert az anyja épp beteg, s neki szó nélkül mennie kellett. Vagy kitalál valamit, mint eddig mindig, a kíváncsi némber faggatózására. A falu kövesútját elkerülte, a folyó melletti ösvényt taposta, hogy élõ emberfiával véletlen se hozza össze a sors. Ismerte a járást, mégis óvatosan lépkedett fától fáig, félve, hogy mellélép. Az éjszakai fürdõzés nem jönne jókor, a víz is mély, úszni sem tud, a csomag súlya meg húzta a meder felé, s vadul viharzott benne a sok gondolat és érzés, mint havonta egyszer minden alkalommal, amikor a titokzatos éjféli órát elütötte a torony, s õ útnak indult. – Ó, Uram! Bocsásd meg, amit teszek, s ne ûzz a pokloknak poklára. Gyermekem van, Uram! Leányom a te áldásoddal született, Uram, még ha leányanyaként, vétekben hoztam is e világra! A híd melletti kapaszkodón szinte mászott, de végre felért, már csak pár ház és kint van a faluból. Hátha most már nem látja meg senki! Az átalvetõt megigazította a vállán, a nehéz kondért pedig cserélgette egyik kezébõl a másikba. Uram, irgalmazz! A faluvégi kutyák csak megugatták. – A rosseb belétek! Hogy állna belétek az istennyila! Kuss, csontlesõk! – hadakozott, de megállás nélkül haladt tovább. Ment, csak ment, lába alatt az illatos rét virágai felzokogtak fájdalmukban, gyíkok rebbentek szét az éji násztól bódultan, békák ugrottak lábfejére, s belebrekegtek Ilus zaklatott gondolataiba. Az égalja még nem hasadt meg, mire a hegy lábához ért. A marhaitató melletti kaptatóra lépett, s az elsõ sûrû bokorban, megszokott helyén várta, míg kivirrad, s az ágak megreccsennek. Magas, napbarnított ember árnyéka vetõdött reá az elsõ kapizsgáló fénysugárral; még így, álmosan is látta a férfi szemének szikrázását. Elillant a szemhéjára nehezedõ súly, egybõl elszállt a lelkét szorongató félelem, s megszûnt a kétkedés, amit józan esze súgott néhanapján. Helyette szíve dobbanása, vére lüktetése vette át az uralmat a teste és esze felett.

– Meggyüttem. – Épp ideje már! – kapta durván karon az ember, s vonszolta magával, egyre mélyebbre az erdõ sûrûjébe, s mint kiéhezett vad, vetette magát az asszonyra, szó, kegyelem, érzés nélkül. Kielégült a férfi vad vágya. Egyetlen szó nélkül indultak tovább, csak Ilus ráncigálta szoknyáját, mert így, tépetten, sehogy sem akart a derekán megmaradni. A hegy gerince felett kicsivel hûs barlang tátongott elrejtve, elõtte cikkcakkos bozótos, s egy csalfa ösvény, amely eltakart mindent, ami nyomra vezethetett volna élõ embert vagy vadat. A helyet csak egy juhászember ismerte, az adta át a fiának titkát, õ pedig idehúzódott a székelyek haragja elõl. Az asszony kipakolta az egy hónapra való eleséget, elmondta a híreket, odaadta a papírost, amit reábíztak; hogy abban mi lehetett írva, sosem érdekelte. Már csak azért sem, mert ha akarta volna, sem olvashatta el, hiszen nem értette a román írást, csak egykét szót tudott, amit beszédben eddig fölszedett életében. Harmadnap este indult vissza a faluba. S õ tette a dolgát: „Megfizetnek érte, amint elhal az emberek sutyorgása” – visszhangzott fülében az ígéret. A szerelem, amit érzett valamikor az állattá vedlett férfi iránt, elveszett, valahol az éjszakákban rótt utak kavicsán. Mert szerette, s szeretné még most is, ha az szólna hozzá szépen, dalos madara lenne, annak ellenére, hogy sok rosszat hoz feléje a falu szele, s az esti csendben az emberek szava. Nem lehet, mégsem hiheti, hogy ott lett volna. Ha ott volt, akkor reáparancsolhatott valaki, valaki, akinek nagy a hatalma. Vagy ha mégsem parancsszóra tette, akkor rossz társaságba keveredett. Vagy éppen arra járt, amikor azok gyûléseztek, s félt kimutatni, hogy nem helyesli, amit a gazemberek cselekszenek – mentegette õt gondolatában egyre. Gazemberek voltak, azt elismeri. Ki vágna le baltával emberfejeket, ha csak nem ördögtõl megszállott lélek?! S pont egy iskolaudvaron… S miért tenné úgy, hogy azt lássa az egész falunépe, félezernyi ember? Miért lõnének agyon elsõnek épp egy aszszonyt? És a férfiak tusáját miért kellett végignéznie feleségnek, gyermeknek? Mondjanak bármit is az emberek, õ nem tehetett ilyent! Minden alkalommal, amikor fültanúja volt ilyen beszélgetéseknek, elhalt benne a szó, mélyen hallgatott, s könyörgött magában az Úristenhez, hogy fejezzék már be! Beszéljenek másról – ki halt meg mostanság, ki kibe lett szerelmes; csak ezt az egyet ne! Errõl ne beszéljenek! Aztán lassan elenyészett a szó, elhallgattak az emberek. Ilusnak felépült a rendes téglaháza, megszületett hegyi bolyongásai gyümölcse, súlyos nemi betegségben fogant fia. Két gyermekét egyedül nevelte, majd eltemette idejekorán, anyai szíve majd meghasadt értük. Mégis jót cselekedett az Úr, amikor magához szólította az ártatlanokat. A leánykának nem sok ész jutott, azzal feküdt s kelt – még mielõtt a piros rózsa nyiladozni kezdett volna szûzies lába között –, akinek épp arra volt kedve, hogy leányt érezzen maga alatt; s mert nem laktak messze a folyótól, de sokszor fetrengett a víz melletti ösvényen, a bozótosban, ott, ahol anyja set-

1. é v fo l ya m 3 1. s z á m 2 0 10. s z ep t e m b e r 2 3.

Ajánló Verzár Éva

Még sír a tõke tenkedett ki a faluból a legsötétebb éjszakák leple alatt. A legényke feje akkora volt, s úgy telt évrõl évre vízzel, hogy megváltás volt, amikor magához szólította a fennvaló. Így is többet élt annál, mint amennyit a doktor jósolt. Ilus pedig sokára hunyta le szemét, csendben, ágyban, elhagyatottan, amikor a kilencvenedik évében járt, pedig de sokszor kívánta élete során a megváltó halált! A bujkáló ember egy idõ után lejött a hegyrõl, de nem sok köszönet volt benne: a székelyeknek csak a szeme beszélhetett, de beszélt is az annál inkább – kimondatlanul is örökké emlékeztette arra, amit elkövetett. Úrféle lett belõle, legalábbis pénzes ember, ám szolgaként végezte: az asszonyi nem iránti kielégíthetetlen vágyának fertõjében. Akárhogy is, a székelység soha nem felejti azt a tizenhárom lemészároltat. Emlékezik az árván maradt 27 gyermek, s azok minden leszármazottja. Emlékezik a székelység, míg van szó, és benne erõ, hogy leírja a falu, Szárazajta nevét. Emlékezik a székelység a pontos napra, 1944. szeptember 26-ára, s a kegyetlenül meggyilkoltak pontos nevére: Nagy Sándor 21 éves, és testvére Nagy András 25 éves legényeknek tõkén történt baltával való lefejezése. Ezután következett az ártatlan magyar emberek agyonlövöldözése: Elekes Lajos 38 éves, 2 gyermek apja, Szép Béla 43 éves, 2 gyermek apja, Németh Izsák 56 éves, 5 gyermek apja, Németh Gyula 61 éves, 4 gyermek apja, Szabó Benjámin 63 éves, 2 gyermek apja, Gecse Béla 28 éves, 2 gyermek apja, Málnási József 36 éves, 1 gyermek apja, D. József 45 éves, 7 gyermek apja... Örökké emlékezni fog azokra, akiket a tömegben lõttek agyon jajgatásukért, mert nem bírták végignézni szeretteik szenvedéseit. Emlékezni fog, aki magyar. Elõ-elõkerül egy-egy elsárgult családi fénykép, ami fölött unokák, dédunokák ejtenek könnyet, s mondanak imát. A toronyóra azóta is mindig elüti a boszorkányok óráját, s mikor az ördög köpenyével eltakarja a csillagokat, Háromszéken felsírnak a tõkék…

Messzelátó Botz Domonkos: Magyarok a nagyvilágban

Vendégünk Székely Szabó Zoltán Székely Szabó Zoltán színész, író, taxisofõr. 1976-ban végezte el a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színmûvészeti Intézetet, 1986-ig a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház mûvésze volt. Egy 1986-os bécsi kirándulásról már nem tért vissza Erdélybe. – Mikor érlelõdött meg benned a döntés, hogy elhagyod Erdélyt, és mi állt ennek a hátterében? – Nem annyira volt ez „kirándulás”, inkább úgy mondanám, a Szekuritáté egyszerûen túladott rajtam. Kellett a helyem, de akkora „sztár” voltam, hogy csak egy teljes román társulattal tudták betölteni. Mondhatni, nekem köszönhetõen lett két színháza a kisvárosnak. Érdekes, már a fõiskolán az történt, hogy amint én nyár elején kiballagtam, õsz elején már be is sétált a román tagozat az intézetbe. Csoda hát, hogy nem merem hoszszabb idõre kitenni a lábam Bécsbõl? Nem érlelõdött bennem Erdély elleni válóper, csupán kíváncsiságból meg akartam csalni, hadd lám, milyen a „prostituált Nyugat”. Visszanéztem haraggal, és zsigeri irtózatból nem volt erõm visszatérni. Az otthoni általános amnesztiában továbbra is csak anynyira reménykedhettem volna, mint abban, hogy Sophia Loren megnézi egy május elsejei díszelõadásunkat és belém szeret. – Milyen volt a színházi élet a fõiskola befejezése után? Kaptál-e kedvedre valót, netán fõszerepeket? – Nem fõ-, hanem jó szerepeket kaptam. És ez a fõ. Szentgyörgyre érkezésemkor már feladat várt, egy poros román darabban vergõdtem, de nem fulladtam bele. A következõ figurám is nagynemzeti volt, a Megéneklünk, Románia nevû országos fesztiválra íródott förmedvényben. Az enyém volt az egyetlen testesebb szerep, meg is markoltam keményen. Az elsõ évadom végén Tamási Tergéjével (Hegyi patak) végképp leültettem az esetleg ellenem ágálókat, a két Caragialeelõadásunkat szerettem, a Hadgyakorlatban (Deák Tamástól), a Házmestersiratóban, Az öngyilkosban (Erdmann), a Három nõvér Szoljonijaként pompásan éreztem magam. Az eljövetelem elõtt egy évvel jött az Emigránsok XX-e, névtelen vendégmunkása, amellyel végképp nevet szereztem. A színházi élet roppant izgalmas volt. Már az éves terv benyújtása felért egy fordított lottószelvénnyel. Hónapokig drukkoltunk, milyen címeket húznak ki analfabétáék. Terhelt észjárásúak voltak, például a klasszikus

14

kabarészerzõnk ártatlan „kémikus – komikus” szójátékát sápadtan kimetszették, nehogy valaki netán a négyosztályos vegyésztudós diktátornéra találjon gondolni. Minden bemutató elõtt szemléltetõ fõpróbát kellett tartanunk „kontáréknak”. Kantárt tettek a fejünkre, átmázoltatták a díszletet, ha a fehér fal társaságában véletlenül elõfordult a piros és a zöld szín. A muskátli az ablakban flora non grata volt. A veszprémi színházzal testvéries viszonyra vergõdtünk, meglátogattuk egymást. A harmadik magyarországi turnénkat péntek délután fújták le (vörös égbõl pártcsapás), s mert a különbözõ szervek egy testhez tartoztak, egy követ fújtak, a telefonközpont hétfõig nem kapcsolt külföldet. Az ilyen történetek is csak erõsítették a közösségünk. Összetartott a testi és szellemi nyomor, a kiúttalanság a félelembõl és az országból; a nyájas közönséggel összekötött a nyájmeleg, a közös sötétség, a közös szappanszagtalanság… Naná, hogy közénk csördítettek Visky Árpád kollegánk politikai csõbehúzásával, bebörtönzésével, majd kötélre juttatásával. Nem babra ment a játék, a Szekuritáté nem végzett félmunkát. – Hogyan alakult az életed, miután letelepedtél Ausztriában? – Az elsõ évadomat Hamlet helyett a II. sírásóval kezdtem. Sírtam és ástam. Gödröt házalap felújításához, egy török segédmunkás segédmunkásaként. Az elsõ tíz évben fröccsöntött angyalkákat pingáltam, krisztusokat feszítettem keresztre, reklámcéduláztam, díszletet kalapáltam, de voltam raktáros is egy üzletben, recepciósként szállodáról szállodára szálltam, pinceszínházat bontottam, kisteher-fuvarozó voltam. Otthon maradt feleségem miatt visszamondtam a bemondói állást a Szabad Európa Rádiónál, de voltam színpadmester egy szexipari kombinátban, házmesterkedtem tizenhárom évig. Tizenegy év alatt hat helyen laktam, míg végül a Duna-parton kötöttem ki taxisként. – Személyed meghatározó a bécsi magyarság kulturális életében, irodalmi és színházi mûsorokat szervezel. Mi az, ami ennyire hajt? Mert feltételezem, nem üzleti alapon mûködik a dolog. – Az elsõ pillanattól kerestem a közösséget, a megnyilvánulási lehetõséget. A Hofburgban óriási tömeg elõtt „elfájtam” az Egy mondat a zsarnokságról-t, a Stephansdomban a fejekbe véstem Szent István Intelmeit... Mindenütt felléptem, ahol csak engedték. ’88-ban az „Európa – Club” vezetõségi, késõbb a Bécsi Napló szerkesztõségi tagja lettem. Amint a határok átjárhatókká váltak, „visszamonarchizáltam” Erdélyt, színészeket, elõadókat, írókat, költõket, politi-

kusokat hívtam, hívattam meg, egy-egy mûvésznõt felléptettem Svédországban, illetve Beregszászon. ’92 óta (rövid kényszerpihenõvel) rendszeresen hozom ki az ún. határon túli magyar színtársulatokat. Rendszeresen részt vettem más emigránsokkal és egy humoros összeállítással a kisvárdai összejöveteleken. Újabban a mikházi (Erdély) Csûrszínházi Fesztiválok kuratóriumi tagjaként tevékenykedek. Még ma is az a tíz év éltet, amit a pályán töltöttem. Ha valami sikeres kúrával elvonhattam volna magam a kultúrától, most olyan gazdag nyugati lehetnék, mint akik hülyének néznek. Tavaly jelent meg magánkiadásban humoros önéletrajzi kötetem, ami több örömet hozott, mint ha az árát valami csicsás dologra költöttem volna. A bécsi színházi tevékenységemért az EMKE (Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesület) 2008-ban Bánffy Miklós-díjjal tüntetett ki. – Milyen a kapcsolatod a volt pályatársakkal, tudsz-e számukra valamilyen segítséget nyújtani a jelen körülmények között, gondolok itt fellépésekre, vendégjátékokra? – A bécsi színházasdim megy tovább az „Európa – Club” égisze alatt. A román logisztikai árak sajnos mennybe mentek, így került elõtérbe Révkomárom és Kassa. De azért november közepére csak sikerül kihozni a marosvásárhelyi társulatot. A GruppenHecc kabarécsapattal is tartom a kapcsolatot, a tavalyi bécsi és linzi diadalmenet jóvoltából a két csíkszeredai humorsztárral is vannak terveim. A volt pályatársakkal leginkább Marosvásárhelyen szoktam koccintani, feleleveníteni a múltat. – Beszéljünk a könyveidrõl. Mikor érlelõdött meg benned az írás gondolata? Milyen kötetekkel rukkoltál elõ? – Lassan érõ típus vagyok, mint ha ráérnék. Elemista koromban papírra gügyögtem egy óvodástáskányi verset, huszonévesen kamaszsóhajokat rímeltettem, megállapodott állapotomban ifjonti hévvel szatirizáltam, amit szabadott, megírtam a kollegáim szeretetteljes paródiáit, az országos ifjúsági lapban közös interjúhelyet teremtettem a fiatal színészeknek, hogy ne minduntalan ugyanaz a néhány öreg untasson bennünket a közhelyeivel. Az elsõ könyvemet – Dákok a nyitott égbolton – már Bécsben írtam, és saját költségemre és felelõsségemre adtam ki 1991-ben. Akkoriban még szokatlanul kemény, kissé durva szatírája volt a román diktatúrának. Nekem lelki kéménysöprést jelentett. Utána még megírtam három hasonló szatirikus témájú könyvet. (Öntudat és faeke, Az elvtárs nem vész el, Könnyû nekem) A színházat három kötettel és egy füzettel

Iránytû

A Liliomkert katolikus óvoda helyi nevelési programja – 6. rész Irodalmi, anyanyelvi nevelés, vers, mese Legfontosabb kommunikációs eszközünk a beszéd. Ennek míves mûvelése a magyar népmeséken, mondókákon, verseken, leíró elbeszéléseken, a kulturált társalgásokon keresztül fejleszti a kisgyermeket. A játékba is beépíthetõ az irodalmi, az anyanyelvi nevelés. Feladatunk: Minden óvónõ alapvetõ kötelessége, hogy szép magyar anyanyelvét mûvelje, fejlessze. Csak a szépen beszélõ, mesélõ, szavaló óvónõ fejlesztheti jól a gyermek irodalmi fogékonyságát. Az óvónõkbõl létrehozott „saját színtársulatunkkal” is szórakoztatjuk a gyermekeket, megismertetve velük a színjátszás, bábjáték kedves tevékenységét. Óvodánkban gyakran rendezünk könyvvásárt, ezzel is megsegítve a szülõket az igényes könyvek kiválogatásában, az olvasási igény alapozásában. Az író-olvasó találkozók szervezése gyermekek, felnõttek részére, szintén az igényes olvasóvá nevelést szolgálja.

kus egységben van egymással. Együtt, egymásért lenni jó, de ez egyben feladatot is jelent számunkra: alkalmazkodást, elfogadást, segítséget, gondoskodást. Feladatunk: Azt a világot, amiben élünk, úgy mutassuk be a gyermeknek, ahogyan azt kigondolta, szeretettel megalkotta számunkra Gondviselõ Mennyei Atyánk. A kertes óvodaudvarunk sok lehetõséget ad a gyermekeknek, hogy növényekrõl, madarakról személyesen is gondoskodhassanak. Az ismeretbõvítéshez felhasználjuk a gyermeklexikonokat is, amelyekbõl olyan ismeretekhez juthatnak, amilyeneket nincs módjuk személyesen megtapasztalni. Az ilyen könyvek beszerzéséhez is segítséget kérünk a családoktól, vagy a kerületi könyvtárt vesszük igénybe. Logikai

A környezõ világ tevékeny megismerése A teremtett világ csodáinak személyes megtapasztalása során alakítjuk ki az ok-okozati összefüggések rendszerét. A kirándulások óvodai csoportokkal vagy hétvégi családos szervezésben, mind-mind jó alkalom, hogy a gyermekek megismerjék, felfedezzék szûkebb és tágabb környezetüket. Figyeljék meg, hogy minden, ami él, milyen harmoni-

Náray–Szabó Gézáné óvodavezetõ

Varga Domokos György író felolvasása a Habocska címû mesekönyvébõl

Botz Domonkos: Magyarok a nagyvilágban

Vendégünk Székely Szabó Zoltán jártam körbe: Volt egyszer egy társulat; Egy nemzedék – két felvonásban; Az semmi!; Bécsi magyar színházasdim. És végül vén fejjel az érés jele: Tutuka, avagy az utolsó Szabó – 1/2 önéletrajz 60. születésnapomra. Irományaimból két kabarét habartam magamnak, egyet meg másoknak. – Hogy született meg a bécsi „Európa – Club” és milyen feladatokat látsz el ott? – A klubot ’56-os fiatalok alapították ’64ben. Amolyan találkozási, ismerkedési lehetõségnyújtásként született, majd felnõtté komolyodott. Én már korábban szorgalmaztam, hogy csupaszítsuk le róla a giccset, és végezzünk érdemi munkát. ’90-tõl már szabadon boncolgathatták a volt tabutémákat, fajsúlyos kérdéseket, mesélhettek pokolbeli

készségük fejlesztése során tapasztalják meg a különbözõ törvényszerûségeket: a számok, a relációk, a tér- és síkmértani formákon való eligazodás, nem kis feladat a gyermek számára. Ez irányú nevelése is a nap bármely szakában történhet. Itt is csodálhatja a Teremtõ bõséges ajándékait: mennyi virág, és mind más színû és formájú. Mennyi állat, és mind milyen érdekes; milyen mélységek és magasságok vannak a természetben, lenyûgözõek és csodálhatóak; milyen sok minden változik a napok múlásával stb. Célunk a gyermekekben a kísérletezõ, megfigyelõ képesség fejlesztése, az ok-okozati különbség felfedeztetése spontán, valamint irányított keretek között.

víg napjaikról. Ekkor értékelõdtem fel mint egyetlen erdélyi vezetõségi tag, ekkor lettem recepciós a saját elõszobámban is, otthoniak tömegeivel ismertettem meg a bécsi szeletet. ’93 óta évente kötetbe rendezem a klubban elhangzó elõadások szövegeit, a magyar emlékeket Európa-szerte felkutató kirándulásaink beszámolóit. 2006-ban megkaptuk a Magyar Örökség-díjat, 2009-ben pedig az Árpád fejedelem-díjat. – A vér nem válik vízzé – tartja a mondás. Él-e még benned a vágy, hogy újra a világot jelentõ deszkákra lépj? – A vágy csak velem halhat meg. Elsõ kinti éveim alatt fõként azért éreztem magam ebül, mert esténként 6-7 óra tájban belém ütött a pavlovi kutyareflex, nyolc óra tíz perckor felmegy a függöny! Nyugtalankod-

1. é v fo l ya m 3 1. s z á m 2 0 10. s z ep t e m b e r 2 3.

tam, koncentráltam, legyûrtem a fáradtságot… Hat év múltán sikerült felújítanunk az Emigránsokat tizenhárom elõadás erejéig, fel-fellépegettem a Gruppen-Hecc együttessel, Nagyváradon mûsort vezettem, szilveszteri kabarét, botladoztam másodszereposztásban Marosvásárhelyen, némán statisztáltam, nekiszántam magam az Emigránsoknak új rendezõvel, új partnerrel Csíkszeredában, de egy hitvány tüdõfertõzés letiltott. Az évek folyamán otthon több bukási lehetõséget is felkínáltak, de hát kötött a megélhetési kényszer. Most meg olykor-olykor öregesen még fel-felkapaszkodom egy-egy pódiumra saját kabarémûsorommal. Azzal legalább nem kell egyeztetni, no meg én vagyok a föszereplõje. „Lapzártám” után jött a hír, hogy Kézdivásárhelyen mégiscsak elkezdõdnek a Tündöklõ Jeromos próbái, amelyben az idei évadban, nyáron, nagy könnyelmûen elvállaltam egy kis szerepet – ingázva! Megeshetik hát, hogy mire e szecskám megjelenik, újra a világot jelentõ deszkákon fogok állni.

15

Költõköszöntõ

Az e héten született költõk közül Kiss Jenõ az ünnepelt Amikor a marosvécsi találkozó résztvevõinek névsorát elolvastam, szerettem volna mindegyik alapító írásaiból, köteteibõl egyet-egyet beszerezni. A dédelgetett kötetek közül a Szépmíves Céh 1934-ben kiadott mappa kötésû hármas kötete a büszkeségem. Dzsida Jenõ (így dzs-ével a borítón), Kiss Jenõ és Szemlér Ferenc versei laknak a mappában. A Szépmíves Céh tízéves jubileumára kiadott díszkiadást õrzöm a legszebb kötetek között.

Kiss Jenõ

Tönkbõl sarjadt vesszõk Láger Károlynak Mint fatönkbõl gyenge vesszõ, nemzedékünk szerteszét nõ –: tarolt erdõn kusza cseplesz – Hõs sudár belõle nem lesz.

Mért kárhoztunk cserje-sorsra? – Csak olyan sarj nõ magosra, melyet közös tõke nem köt; egy gyökérbõl ki vár erdõt?

A fát, minek nyomán sarjadt, felvágták fejszés hatalmak, csak a csonkja maradt itt meg, ebbõl hajtjuk vesszeinket.

Úgy kéne: külön – de egyért! S nem így: együtt is szerteszét, nem így: áganként, melybe lám csak minden korcs nyúl belerághat –

Szárunk, hány annyifelé dõl s táplálkozni egy gyökérbõl táplálkozunk mégis – Mért nem élhetünk külön gyökérrel?

Álmunk más volt: szálfa-álom, de már késõ, vége, látom – mitõl hõsibb erõt vártunk: a közös tõ lett az átkunk.

A Tõ, a meghagyott Tõke – ez béklyózza azt, ki nõne! Vágták volna ki tövestõl, most új sor zúgna az erdõn! cseplesz – melléknév: kis termetû, több sincs, csöppnyi emberke cseplesz – fõnév: csalitos, bozótos erdõcske

Kiss Jenõ (Moócs, 1912. szeptember 13. – Kolozsvár, 1995. december 16.): költõ, író, mûfordító. Kolozsváron 1929-ben érettségizett a piarista fõgimnáziumban, 1940-ig a kolozsvári román egyetemen jogi tanulmányokat folytatott, közben ügyvédbojtárként dolgozott. Dsida Jenõ fedezte fel. 1934–1940 között Dsida örökébe lépve az Erdélyi Helikon szerkesztõje, ugyanekkor az Erdélyi Szépmíves Céh olvasószerkesztõje is volt. 1940–44-ben az Egyetemi Diákasztal irányítója, közben 1942-tõl a Termés és a Hitel szerkesztõje is. Az Utunk indulásától (1946) Gaál Gábor mellett segédszerkesztõ, késõbb a lap versrovatát vezette. 1948-ban az Állami Könyvkiadó, 1957-ben a Napsugár, 1959-ben a marosvásárhelyi Igaz Szó munkatársa volt. 1972-ben nyugdíjba ment. Lírája népi ihletésû, de a Nyugat impresszionista hagyományait követõ erdélyi pályatársakkal (Áprily, Dsida, Jékely, Szabédi) is rokon vonásokat mutat. Versei gyakran ódaiak, de az elégikus hang sem idegen tõle. A „helikoni munkaközösség” marosvécsi találkozóinak 1935-tõl, elsõ meghívásától, mindvégig tagja. Eredeti mûveivel azonos értékû gazdag mûfordítói tevékenysége.

16

Szilajka Egy nagy kupac szalmaként feküdtem hetekig a pajtában. Idõnként a fekete kandúr lustálkodott rajtam, vagy tette épp az ellenkezõjét, mert ha egeret szimatolt a szalmaszálak között, bizony nem volt rest széttúrni a kupacot. Egyébként napjaim nagyrészt unatkozással, semmittevéssel teltek, még az is komoly eseménynek számított, ha egy pók végigmászott valamelyik szalmaszálon. Aztán egy reggel bejött a gazda, egyik kezében hatalmas vasvillával, másikban egy üres, koszos zsákkal. A zsákot letette a földre, száját szélesre kinyitotta – ekkor már kezdtem izgulni, vajon mi fog történni. Na, de ekkor felemelte a vasvillát, és egy hirtelen mozdulattal belém döfte, felemelte és berakott a zsákba. Nagyon fájt. Kiabálni szerettem volna, hogy egy kicsit óvatosabban, de akkor még nem volt szám. Azokra a percekre, amíg meg nem töltötte velem a nagy szövetzsákot, nem is gondolok szívesen vissza, de ezután már sokkal jobb dolgok következtek. Amikor már nem fért több szalma a zsákba, leszakított egy madzagot a gerendán lógó zsinegkötegbõl, összehúzta a száját, és jó szorosan bekötözte. Aztán leszakított még egy madzagot, és a zsákot kicsit följebb, mint ahol a fele volt megint összekötötte. Majd a hátára kapott, és elvitt a ház bejáratához, letett a tornácra, és bekiabált a konyhába: – Asszony, kérlek, idehoznád nekem azokat a lyukas ruhákat, amiket a múltkor el akartál égetni! Hozta is az asszony a koszos, elnyûtt ruhákat. A gazda kiválasztott egy fekete bõszárú nadrágot, majd egy zsineggel rákötözte a zsák alsó részére. Felülre egy lyukas inget tett, és hogy még jobban nézzek ki, a fejemre – vagyis a zsák legfelsõ, kerek labdához hasonlító részére –, egy összegyûrt, egérrágta kalapot nyomott. Ekkor még mindig nem voltam készen. Bement a konyhába, a tûzhelybõl kikotort egy jókora széndarabot. Nyakon ragadott, a kalapom karimája alá, az arcomra pingált egy pár morcos szemet, és egy olyan szájat, mintha egyfolytában rosszkedvûen, morcosan kiabálnék. A végeredmény nem mutatott túl barátságos ábrázatot. Amikor készen lettem, nekitámasztott a falnak, és elégedetten megszemlélt. Nekem úgy tûnt, tetszettem neki – ezt meg is mondta: – Szerintem nagyon jól fogod ijesztgetni a madarakat kint a szõlõben! Majd valami fontos dolga akadhatott, mert elsietett. A falnak támaszkodva egészen jól beláttam az udvart. Láttam tyúkokat kapirgálni, kacsákat az itató felé vonulni, hallottam, ahogy a malacok döngetik az ól falát. A csomós szõrû házi kedvenc, a Zsiga is odasomfordált hozzám, körbeszaglászott, majd továbbment, még csak vakkantásra se méltatott. Helyzetem kissé szomorúnak éreztem, mivel azt gondoltam, hogyha új, eddig ismeretlen egyén jelenik meg az udvaron, legalább köszönésre méltatják, de se köszönés, se ugatás, se kukorékolás. Egy dologra tudtam gondolni, talán már láttak ilyen figurát, mint amilyen én vagyok, valószínû semmi újdonságot nem

tudtam nyújtani. Gondolataim áradatát a gazda zavarta meg, aki egy könnyed mozdulattal feldobott az udvaron várakozó szekérre, majd felpattant rá, a lovak közé csördített, és már fordultunk is ki a kapun. Egész biztosan most fogom megkapni életem nagy feladatát – gondoltam magamban, és türelemmel vártam, mikor ér véget ez a zötykölõdõ utazás. Amilyen gyorsan feldobott a gazda a szekérre, olyan könnyedén le is kapott onnét. Vállára vetett, és elindultunk a szõlõsorok között. Amikor már mindenütt csak szõlõ látszott, megálltunk. Egy jó magas botot húzott az ingembe, majd a bottal együtt beleszúrt a földbe. Kicsit bátortalanul néztem elõször körbe, de aztán… Elképesztõ volt a látvány. Olyan magasan voltam, hogy már a szárnyaimat hiányoltam, egyszerûen repülni lett volna kedvem. Hívogatóak voltak a lágy lankák, ahogy végigfutott rajtuk a bársonyos, bágyadt õszi fény. Miközben próbáltam befogadni az elém terülõ látképet, észre se vettem, hogy a gazda elment, egyedül maradtam. De nem sokáig. Nagyon hamar megjelentek az elsõ madarak, remélték, hogy még mindig õrzõ nélkül vannak a tõkék. Ekkor én elõvettem legijesztõbb ábrázatomat – itt volt az alkalom, hogy megmutassam, el tudom végezni a feladatomat. A legnagyobb meglepetésemre, a garázdálkodó madarak észre sem vettek. Illetve volt egy-kettõ kíváncsibb természettel rendelkezõ, akik rám szálltak, szemügyre vettek, és minden további rémület nélkül visszarepültek, hogy tovább dézsmálják a gyümölcsöt. Én próbáltam nagyon morcos, ijesztõ, sõt rémisztõ arcot vágni, de hatástalan voltam. Nem is foglalkoztak velem. Elõször kiabálni, aztán meg inkább sírni szerettem volna. Nagy szomorúság ült a szívemre. És mintha az ég is megérezte volna végtelen bánatomat, felhõk kezdtek gyülekezni az égen, majd apró, de aztán egyre kövérebb és sûrûbb cseppekben kezdett esni az esõ.

Tombor Orsolya

A mosoly És esett, csak esett… Talán egy vagy két napon keresztül egyfolytában. Olyan bõséges vízáradat hullott, hogy a morcosan kiabáló szám, a haragos szemeim, amelyeket szénnel rajzolt a gazda, teljesen elmosódtak. Nem tudtam, hogy amikor elállt az esõ, nappal, vagy éjszaka volt-e. Csak a hangokra lettem figyelmes. Ismerõsek voltak, a gazda jött. De hallottam valami ismeretlent is, egy kicsi vékony hangocskát. – Nézd papa, a madárijesztõnek lemosta az arcát az esõ. Kérlek, emelj fel, hadd rajzoljak neki újat. Van is egy rajzoló kõ itt a kötényem zsebében. Aztán éreztem az arcomon a puha kis ujjacskákat. Elindult a kõ, meghúzta a szám vonalát, de alig mertem hinni az érzéseimnek, a száj vonala széles, jókedvû mosolyra görbült. És a szemem! Csuda jó lett! Nem lehetett vele morcosan nézni! Letette a kislányt az édesapja. A gyermek alaposan szemügyre vett, majd tapsolni és ugrándozni kezdett – tetszettem neki. Aztán elmentek, megint egyedül maradtam. Persze most sem hosszú ideig, hamar jöttek a madarak. Már éppen földet érésre állították volna a szárnyukat, de észrevettek. Igen, látták, hogy valami nem olyan, mint eddig. Óvatosan a mellettem lévõ szõlõsorra ereszkedtek. Jól megnéztek, majd hangos csivitelésbe és veszekedésbe kezdtek. Majd néhányan a magasba emelkedtek, õket követték a többiek. Elmentek. Én pedig, széles vigyorral a szalmával tömött zsákfejemen, büszkén feszítettem a magas faboton. Nem volt nehéz belátnom, jókedvûen sokkal könnyebben mennek a dolgaim.

Szikla Kriszta rajza

1. é v fo l ya m 3 1. s z á m 2 0 10. s z ep t e m b e r 2 3.

17

Szövetségben

Zsigeri gyûlölet? Judeokereszténység? Rágalmazás? Magyar Biblia?

E vita fõszereplõi nem ismeretlenek a Magyarok Szövetsége tagjai, és általában a „nemzeti oldal” rokonszenvezõi elõtt. Vajon szükség van-e efféle vitákra, itt, a Szilaj Csikó hasábjain? Miként Herpai Sándor fogalmazta a szerkesztõségünknek küldött levélben, magunk is úgy véljük: „tisztulnia kell a dolgoknak”, s mi is azt reméljük, hogy a levélváltás közlése hozzájárul ehhez. (– a szerk.)

1. Cságoly Péterfia Béla nyílt levele Herpai Sándornak Nyílt levél Herpai Sándornak, a Magyarok Szövetsége alelnökének Dátum: 2010. szeptember 15. Rovat: Publicisztika Régebbi ismeretségünk és jó kapcsolatunk alapján szólítalak meg a Magyarok Szövetsége vezetõ elöljárói közül. Kedves Sanyi! Legnagyobb megdöbbenésemre az alábbi meghívó jött számomra drótpostán, egy továbbított levélben: „Hagyományteremtõ-hagyományõrzõ rendezvény lesz a piliscsabai Szent Jakab Alapítvány szervezésében 2010. szeptember 18-án, szombaton 10-22 óráig Piliscsabán, az Erdészkertben. A már sokak számára ismert KURULTAJ, a különbözõ törzsek fontos, egységteremtõ, egyeztetõ gyûlése, ünnepe. Ez ihlette a PILISTÁJT is, amelyre elsõsorban a Pilis-hegységben élõket, az itt tevékenykedõ hagyományõrzõket, majd egyre szélesedõ körben az elszakított részek magyarjait, majd a legtávolabbi rokonainkat várjuk, így a török és mongol testvérnépek képviselõit. Vegyenek részt azon a beszélgetésen, amely a Szent Korona Értékrend alkotmányra gyakorolt hatásáról szól, vagyis arról, amelyet a hatalom is kénytelen alkotmányozási alternatívának elfogadni, bár nem parlamenti pártok javasolták a

figyelembe vételét. Itt kérem meg a Magyarok Szövetségének azon tagjait, akik értik és érzik a MSz tagozati programjaiban és Alaptörvény-tervezetében szereplõ judeokeresztény-eszme és neoliberalizmus-támogatás nemzetünk fennmaradását veszélyeztetõ fenyegetését, feltétlenül vegyenek részt.” Én mindenesetre azt kérem, hogy a hozzád írt alábbi nyílt levelemet a Szövetség honlapján véleményegyezés esetén közöljétek: Tisztelt Elöljárók, kedves Sanyi! A Magyarok Szövetsége veszprémi szervezete Benis Miklós vezetésével meglátogatta Márfi Gyula veszprémi érsek-püspököt a szövetséggel és a hittel kapcsolatos félreértések és félremagyarázások elkerülése céljából. Véleményem szerint ez volt a leghelyesebb, ugyanis a szövetség vezetése nem engedheti meg magának az ilyen és ehhez hasonló tartalmú levelek terjedését reagálás nélkül. Mindannyian tudjuk: a megosztás a legjobb fegyver nemzetünk, hazánk, õsiségünk és hitünk további hanyatlásának elõsegítésében. Ebben az esetben a „két bús magyar összehajol”, miközben egy harmadik megpróbálja mind a kettõt a másik ellen uszítani, példája zajlik. A magyar nemzet utolsó ezer esztendejét bizonyítottan a keresztény-keresztyén eszmeiség határozta meg, a kommunizmus bukása után kerültek a felszínre bizonyos alternatív megközelítések, elsõsorban Badiny Jós Ferenc könyvei nyomán. Az Isten szabad akaratot adott az embereknek, ezért jómagam nem venném a bátorságot, hogy a másik vallásos meggyõzõdését, hitét véleményezzem, bíráljam. Épp ezért véleményem szerint nem helyes, sõt szigorúan tilos az õsi magyarság eszmeiségét hitviták felé terelni, ami, tudjuk, még sohasem vezetett jóra. A Magya-

VILLÁNYI VÖRÖSBOR FESZTIVÁL Villányban minden év október elsõ hétvégéjén rendezik meg a vörösborfesztivált, illetve Bacchus-napok néven a szüreti fesztivált. A szüreti napok ideje alatt a kisvárosban több helyen várják színpadok az érdeklõdõket, színes programokat kínálva. A szombati nap fõ attrakciója a szüreti felvonulás Villány fõutcáján, lovasok, hintók, borrendek, tánccsoportok, zenekarok, kórusok színes kavalkádjával. A fesztivál idõtartama alatt az Eislingen téren, a Borudvarban és a Diófás téren villányi borászok kínálják finom boraikat, miközben a fõutcát kézmûvesek népesítik be. Villány a testes, tüzes vörösborok hazája. A csodás természet, az éghajlat, az itt élõ emberek szorgalma, szaktudása, vendégszeretete, valamint a kiváló minõségû borai tették nemzetközileg és országosan is méltán híressé a települést. A rendezvényre a megyei MSz is meghívást kapott! Várjuk hagyományõrzõk jelentkezését, továbbá lehet csatlakozni a Szilaj Csikó csapatához is, az újság népszerûsítésére. Színes programokkal várjuk az érdeklõdõket!

Érdeklõdni: [email protected] vagy [email protected] Baranya megyei MSz

18

rok Szövetsége hitelének a fennmaradása a tét, hogy az ehhez hasonló megosztó, provokatív leveleket idõben és azonnal valaki a helyére tegye. Sajnálatos módon én a háttérben Halász József kezét érzem, akinek a Szent Koronával és az Európai Unió-ellenességével kapcsolatos – egyébként valóban figyelemreméltó – munkája zsigeri kereszténygyûlölettel párosul, leveleinek kitételei néha a római császárok máglyagyújtogatásával egyenértékûek. Én kértem már levélben, hogy tiszteljük meg egymást a másik hitének elfogadásával, azonban Jóska „apostata”, a Szent Korona „alázatos szolgája” – szokása szerint – az ilyen levelekre nem válaszol, méltóságán alulinak tartja. A Magyarok Szövetsége véleményem szerint pont arról a befogadásról szól, ahogy a hun, szkíta, méd, avar, székely, kun és még ki tudja milyen gyökerû magyar törzsek a vérszövetségben befogadták egymást, és így, különbözõségeik lévén, létrehozták azt az egységes magyar nemzetet, amely Árpád apánk vezetésével végrehajtotta az újra honfoglalást. Történelmünk igaz szálai a külsõ erõk nyomása miatt a homályba vésznek. Hogy ebben a kérdésben bizonytalanok vagyunk, az ugyanannak a pártoskodó, félremagyarázó Hunfalvy-hunsdorferi magatartásnak a következménye, ami a fenn kifogásolt levél hozadéka, lásd: nem megegyezésre és szeretetre törekszenek rovásírás- és történelemkutatóink, hanem a fokozott konfrontációra. Ezért kérlek Téged, Titeket, Önöket, a Magyarok Szövetsége minden tagját, ha ilyen és ehhez hasonló tartalmú megosztó üzenettel találkozik, forduljon a magyar lélek csendjéhez, majd törölje ki, dobja a szemétbe azt. Pomáz, 2010. szeptember 14. Barátsággal: Cságoly Péterfia Béla

Sportcsarnok felújítás Még nem sikerült befejezni a Magyarok Szövetsége székházának részét képezõ sportcsarnok felújítását, szükség van az építésben segédkezõ emberekre. Aki tud segíteni, kérjük, hívja Walter Lászlót a (06 30) 254 7996 telefonszámon.

2. Halász József nyílt levele Cságoly Péterfia Bélának Mindenekelõtt: a MSz honlapján „Nyílt levél Herpai Sándornak, a Magyarok Szövetsége alelnökének” c. írásodban név szerint támadtál; a MSz honlapjának erkölcsi kötelessége ezt az írást ugyanott nyilvánosságra hozni, ezért ezt a levelet elküldöm a MSz titkárságának is, azzal a kéréssel, hogy a nyilvánosságra hozást még a mai napon tegyék meg, tekintettel arra, hogy Cságoly Péterfia Béla levele alapján nyilvános vitára hívom a Magyarok Szövetsége vezetõit, Vukics Ferencet, Herpai Sándort és a levél íróját, Cságoly Péterfia Bélát a szeptember 18-i PILISTÁJra. (a szervezõknek nincs kifogásuk a vita ellen). Kedves Béla! Írod: „Sajnálatos módon én a háttérben Halász József kezét érzem, akinek a Szent Koronával és az Európai Unió-ellenességével kapcsolatos – egyébként valóban figyelemreméltó – munkája zsigeri kereszténygyûlölettel párosul, leveleinek kitételei néha a római császárok máglyagyújtogatásával egyenértékûek.” Ebben az állításodban benne van az alapmegállapítás (zsigeri kereszténygyûlölet) tagadása, mivel a római császárok nem a judeokeresztényeket, hanem a Jézust követõ õskeresztényeket vetették máglyára, és mindaz, amit írok, mondok, ennek az õskeresztény szellemnek az erejével teszem. (Csak emlékeztetlek a II. Niceai zsinatra.) Így hát csak azok miatt kell a leghatározottabban visszautasítani rágalmadat, akik az ebben a mondatban lévõ kettõs csavart nem érzik. A kereszténység értelmezésérõl az utóbbi idõben két írásom jelent meg: „Enged-e megalkuvást a Szent Korona Értékrendbõl eredõ gondolkodási mód?” – http://szkszhu.szksz.com/I BSZ100720.html és „Az Új Világrend régi-új Bibliája és régi-új Alkotmánya” – http://szkszhu.szksz.com/IBSZ100624.html. Azok kedvéért, akik írni és beszélni szeretnek, olvasni már nem annyira, mindkét írás hangos levél formájában jelent meg a hivatkozott címeken. Az írásokból elég csak a XXIII. János pápa Õszentségének „Panitentian agere” kezdetû enciklikájából vett idézetet kiemelnem: „Tele a fejük spekulatív dogmával és az Ószövetség idejét múlt és megcáfolt antropomorfista (egy tárgyat, jelenséget emberi jelleggel felruházó szemlélet – HJ) nacionalizmusával, beleizzadnak szegény elneveltek, hogy kihozhassák az Isten egyetemes szeretetét, a minden népeknek adott természeti jogokat és a krisztusi univerzalitást. Vagyis az ókori nívón mozgunk ma is, amikor a pozitív tudományok, mint az archeológia, antropológia és geológia, nemkülönben a megtalált sumér elsõ Biblia (Ur, 1954. Dr. N. Kramer: Parallel Biblia, 1956), mindent világosan feltártak és megmagyaráztak. Senki sem érti ezt a maradi és már kimúlt ószövetségi fontosságot, ami nagyrészt egy összelopkodott és átírt ókori hagyománynak és letûnt népnek, a sumér, akkád, káld, babiloni népnek megmásított történelme. Szóval kötve vagyunk valami ósdi judaizmussal, és nekünk nem elég Krisztus, az Istennek fia...” Mondom, elég ezt kiemelnem, hiszen ez az enciklika hivatkozik a „sumér elsõ Bibliára”, amit Jézus anyanyelvén, arámiul írtak, és Badiny Jós Ferenc jóvoltából „Magyar Bibliaként” ismerünk (http://szkszhu.szksz.com/

MAGYARBIBLIA.pdf), az általa kifejtett bizonyítékok alapján ezen a címen, és ebbõl egyértelmûen levezethetõ szkíta õseink máig élõ hagyománya, amit számos bizonyítékból öszszeállt rendszerként megismertünk. Elég ez a bizonyíték, de megtoldom Hamvas Béla ide vonatkozó megállapításával: „A kereszténység nem vallás. A vallás történeti és társadalmi és szellemi eredetû, dogmatikával és papi szervezettel és szertartásokkal. A kereszténység a normális létben való magatartásról szóló tanítás.” És, hogy senkinek ne legyen kétsége e felõl: „Jézus soha senkit sem szólított meg dialektikusan (itt: a valóság ténye és a valóság észlelésének a ténye között fennálló ellentét – HJ),, és soha nem beszélt tárgyi kérdésekrõl, és nem vitatkozott, és nem bizonyított, hanem mindig az ember lényét érintette meg. Nem érvek. Nem védelmi rendszerek. Nem kérdések; nem, hogy bûnös vagy bûntelen. Most hozzád beszélek, megnyíltam neked, és nyílj meg nekem. Eressz engem magadba, ahogy én téged magamba eresztelek.” (Hamvas Béla: Patosz II. – http://szkszhu.szksz.com/HBPatmoszII.pdf) Írod: „Én kértem már levélben, hogy tiszteljük meg egymást a másik hitének elfogadásával, azonban Jóska „apostata”, a Szent Korona „alázatos szolgája” – szokása szerint – az ilyen levelekre nem válaszol, méltóságán alulinak tartja.” Aquinói Szent Tamás a HIT kifejezést így határozta meg: „meggyõzõdés és bizalom valakiben vagy valamiben.” (Csak mellesleg: ez az egyik alapvetõ kettõs egység.) Tehát a HIT alapja a meggyõzõdés. A „másik hitének elfogadása” azt jelenti, hogy azt vitathatatlannak tartom, elfogadva, hogy a mögötte álló személy, jelenség vagy tárgy megismerhetetlen (agnosztikus). HITemben való bizalmam arra a meggyõzõdésre alapul, miszerint a Teremtõ minden szándéka megismerhetõ (gnosztikus), hiszen szabad akarattal kegyelmezett bennünket. (Ez nem önálló gondolat, hanem Aquinoi Szent Tamástól ered.) Ez a HIT a Szent Koronával kapott Magyar Küldetés lényege, amit akkor is teljesíteni fogunk, „ha tudunk róla, akkor is, ha nem, akkor is, ha akarjuk, akkor is, ha nem” – ahogyan azt Molnárfi Tibor írja. Elsõ ilyen irányú leveledre azt válaszoltam (tehát nem tartom „méltóságon alulinak”), hogy nyílt vitán vessük össze a HIT tartal-

Szövetségben Szövetségben

mát, és az alapján állapítsuk meg közösen az azonosságokat, fejtsük ki a különbség lényegét, és a nyilvánosság arra szolgál, hogy mindenki döntse el, hogy mi válik benne meggyõzõdéssé, amihez bizalommal van. Írod: „A Magyarok Szövetsége véleményem szerint pont arról a befogadásról szól, ahogy a hun, szkíta, méd, avar, székely, kun és még ki tudja milyen gyökerû magyar törzsek a vérszövetségben befogadták egymást, és így, különbözõségeik lévén létrehozták azt az egységes magyar nemzetet, amely Árpád apánk vezetésével végrehajtotta az újra honfoglalást.” Így igaz, mármint a megállapítás kettõs honfoglalásra vonatkozó része (ezt László Gyulától tudjuk). Csakhogy – mint Kézai Simon Krónikájából tudjuk – Géza megszegte a Szeri Szerzõdés alapját adó egységet, amikor megtagadta az „egy anyától és egy anyától származás” összetartozást adó erejét azzal, hogy „jövevény nemeseket” fogadott be a Quedlinburgi Szerzõdés „eredményeként”. Ezzel nemcsak a vezetés addigi kettõs egységét (kündü és gyula) szüntette meg ezeregyszáz évre (és ezzel az önkényuralom – diktatúra – alapját rakta le), hanem az egyetemes magyarságban is elindította a nemesek – nem-nemesek természetellenes megosztottságát, aminek mai változata a mai napig „szenvedhetetlen igaként” ül nyakunkon. Annak, aki elolvassa a Krónikát, semmi kétsége nem marad ezzel kapcsolatban, mert látja, hogy minden, ami „Gyeics (Géza) vezér idejéig” volt, tisztaságot jelentett, Gézával viszont megszûnt „atyai eleink hagyományának” követése, és a „hûtlenség szelletje szétszórta a Szent Korona virágait” (Ez utóbbi két idézet Szent István király Imre herceghez írt Intelmeiben szerepel.). Ennek a hûtlenségnek az alapja a judeokereszténység. Nem kell tovább folytatnom. Biztos vagyok abban, hogy a leírtak elég alapot adnak ahhoz, hogy a MSz vezetõi és Te, kedves Béla, ne tudjatok kitérni a szombati vita elõl. Kelt Szegeden, 2010. Földanya havának 16. napján. A krisztusi örök értékrend szerinti magyar szeretettel: Halász József, a Szent Korona alázatos szolgája

3. Herpai Sándor nyílt levele Halász Józsefnek Tisztelt Jóska Bátyám! A hitvitában mi két éve állást foglaltunk: A Magyarok Szövetsége alapvetõ céljait összefoglaló 21 pontból a 14. tartalmazza: „A történelmi egyházak társadalmi súlyának helyreállítása.” Megítélésünk szerint ez a hagyományos út vezet el oda, hogy a társadalmunk tudatosabb, magyarsága iránt elkötelezettebb legyen, s ezáltal érezze magáénak, megõrzendõnek, fejlesztendõnek értékeinket. Én nem vagyok kellõképpen felkészülve vallástörténeti kérdésekben ahhoz, hogy megítéljem állításaid igazságtartalmát, és azt gondolom, hogy ezzel a legtöbben így vagyunk. Mégis úgy gondolom, hogy e kérdésben is azt várod el a külvilágtól, hogy azzal az ismeretanyaggal, belelátással, nézõponttal rendelkezzen, amelyekkel Te rendelkezel, vagy rendelkezni vélsz. Szerintem ez ebben a kérdésben se vezet eredményre. Nem lehet a társadalom tudati állapotát „térugrásokkal” megváltoztatni, csak lépésrõl-lépésre befolyásolni. Ehhez pedig sok munkára és békés, egymást segítõ összefogásra van szükség, nem pedig – a közös célok ellenére – egymás erõinek felemésztésére. Szeptember 18-án fél éve megszervezett gimnáziumi osztálytalálkozóra megyek, ezért biztosan nem tudok hozzátok elmenni Piliscsabára. Egészséget kívánva, tisztelettel: Herpai Sándor

1. é v fo l ya m 3 1. s z á m 2 0 10. s z ep t e m b e r 2 3.

19

Szövetségben Kisboldogasszony napi búcsú Szomolyán

Szokványosan indult a szomolyai Kisboldogasszony napi búcsú. Sokan úgy gondolták, elmegyünk misére, ahogy szoktunk, és utána megyünk, veszünk búcsúfiát. Kevesen tudták, hogy egy maroknyi ember (mind a Magyarok Szövetsége tagja) hetek óta lázas készülõdésben van. Egy ötletet kellett valóra váltani: megfesteni a Magyarok Nagyasszonyát, kezében a Szent Koronával. Rengeteg munka, szervezés, egyeztetés után elérkezett a várva várt nap: szeptember 5. Leírhatatlan az az élmény, amit mi (tagok) és a hívek átéltek. Ernõ csodálatos képe, Imre mindent betöltõ hangja, ahogy énekelte Sík Sándor: Az andocsi Máriához címû (az Ismerõs Arcok zenekar által megzenésített) versét. Jómagam a kép bevitelében vettem részt. Az átadás után Hanák atya megszentelte a képet. A szokatlan érzés ezután tört rám, amikor a képhez kellett nyúlni, hogy a körmeneten vigyük. Ki vagyok én, hogy egy ilyen képhez nyúlhatok?! Sokszor láttam Mária arcát, amíg készült a festmény, de most, amikor megfogni készültem, olyan volt, mintha Mária rám nézett volna, és mosolygott!! Remegõ kézzel indultam el a képpel. A tömegre elõször nem mertem nézni, hátha észreveszik. De én vettem észre valami mást. Könnycseppeket az emberek szemében. A meghatottság pillanata volt ez. Még csak egy nap telt el, de hallani mindenkitõl, milyen szép volt most a búcsú! Mindenki dicsért valamit: a képet, az éneket, a verseket, a körmenetet, volt, aki sírt a végén, mert a Székely Himnuszt még ebben a templomban nem hallotta. A kislány is megkérdezte a nénjét: „Te honnan ismered?” Azt válaszolta: „Ezt mindenkinek tudnia kell!” Köszönjük neked, Mária! Király Lajos Szomolya

IV. Szt. Mihály-napi Marha(nagy)hajtás – I. Magyarok Jószágvására Tisztelt Állattenyésztõk, Jószágtartók! Nagyvázsony Község Önkormányzata (társszervezésben a Magyarok Szövetsége Veszprém megyei szervezetével) megrendezi a IV. Szt. Mihály-napi Marha(nagy)hajtás keretében az I. Magyarok Jószágvásárát 2010. szeptember 25-én, szombaton, reggel 7 órai kezdettel. A jószágvásár hagyományteremtõ szándékkal kerül megszervezésre, amelyre szeretettel és tisztelettel hívjuk meg Önt is. Kérjük, hogy a jó vásár vagy/és a jó hangulatú találkozás jegyében jöjjön el bemutatni vagy eladni kívánt jószágával a rendezvényre, és buzdítsa erre ismerõseit, tenyésztõ vagy egyszerû háztáji gazdálkodást végzõ barátait is. A jószágvásár szakmai partnere Tóth-Almási Péter állatorvos. A vásárra a Völgy-parkban kerül sor (bejárás a település Mencshely-Balaton felé kivezetõ közútja végén, a Vásártér utca felõl, kitáblázva). A vásáron biztosítunk: területet, itatáshoz vízet lajtoskocsiról. Amit kérünk a gazdáktól: itatóedény, jószágkikötés illetve elhelyezés (pányva, utánfutó, kenel, ketrec stb.), jószágok dokumentuma. A rendezvény része az egésznapos mulatságnak, programnak, amelybõl rövid ízelítõ: hajnali cigányzenés ébresztõ; kisbírói programismertetés; délelõtt idén az utolsó csorda ünnepélyes hazahajtása, majd szüreti fogatos felvonulás menettánccal, megállópontokon kínálással; lovasbemutató, fogathajtó bemutató és amatõr fogathajtó verseny (védnök: Hock Ferenc); háziállat-bemutató; kézmûves- és kirakodóvásár; az Alig Színpad vásári komédiái, helyi és térségbeli mûvészeti csoportok bemutatói, vásári mulatság és zenés programok; kisvonat a falu utcáin menetrendszerint; fõzõverseny; tócsnisütõ-verseny és még számos, az elmúlt évek 2000-3000 fõs rendezvényéhez illeszkedõ vidám program. Kérjük, akkor is jöjjön el rendezvényünkre, fogadja el a meghívást, ha nem kifejezetten a jószágértékesítés, de a hagyomány-felelevenítés és -ápolás a szívügye Önnek. Természetesen reméljük, hogy ahogy egy rendes vásárban, úgy itt is, egymást gyarapító találkozásokra, tisztes magyar vásárra kerül sor. Tisztelettel köszöntöm, Fábry Szabolcs polgármester 2010. szeptember 7. Nagyvázsony

Vásárosok figyelem! Magyarok Vására Izsákon szept. 24–25–26. Háromnapos Magyarok Vására lesz Izsákon! Jelentkezni a szervezõknél lehet: Rácz Sándornál és Király Rolandnál (06 20) 662 86 06). XXVII. Izsáki Sárfehér Napok 2010. szeptember 24–25–26. Szüreti fesztivál, országos fogathajtó bajnokság, Magyarok Vására Mellette: SZEPTEMBER 24. PÉNTEK 9 óra Fogathajtó pálya: Díjhajtás 10 óra Városháza: A Kiskõrösi Kistérség polgármestereinek találkozója 10 óra Kiállítások megnyitása 11 óra Fogathajtó pálya: A Béres Egészség Hungarikum Program támogatásával létesített épület átadása 14.30 Sportpálya: Sárfehér Nõi és Leány Futballkupa 16 óra Kisizsáki út: Rovásírásos helynévtábla avató 18 óra Református templom: Jótékonysági tárogató hangverseny 18 óra Városháza: A nyári izsáki alkotótábor festményeibõl rendezett kiállítás megnyitója 19 óra Katolikus templom: A Városi Vegyeskar és az Izsáki Reneszánsz Furulyaegyüttes hangversenye 19 óra Szabadtéri színpad: A Mastrojanni együttes koncertje 20 óra Szabadtéri színpad: A Dokk együttes koncertje 21 óra Vino Pinceklub: Jhonny and Bosco, Trend Killers koncert 22 óra Fogathajtó pálya: Adrenalin-party 22 óra Tulipán Café: Retro és Coctail Party

20

SZEPTEMBER 25. SZOMBAT 8 óra Fogathajtó pálya: Maratonhajtás 9 óra Vasútállomás: Országos motoros találkozó 9 óra Sportpálya: Sárfehér Utánpótlás Futballkupa 11 óra Vino Étterem: Elszármazott izsákiak találkozója 11 óra Fogathajó pálya: Veterán katonai jármûvek bemutatója 14.30 Kossuth–Rákóczi út: Országos motoros felvonulás 15 óra Szabadtéri színpad: Az iskola modern táncosainak bemutatója 16 óra Sportpálya: Izsáki öregfiúk–Solti öregfiúk labdarúgó mérkõzés 15.30 óra Szabadtéri színpad: Mága Zoltán mûsora – közremûködik Csengery Ottilia 17 óra Szabadtéri színpad: Ünnepköszöntõ, városi kitüntetõ címek átadása, a felújított városközponti tér átadása, ünnepköszöntõt mond: Czerván György, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára 19 óra Szabadtéri színpad: Folk-est – a Sárfehér Néptáncegyüttes és vendégeinek mûsora 19.30 Fogathajtó pálya „Lóerõk éjszakája” – benne Showhajtás és Big-foot bemutató 20.30 Szabadtéri színpad Magyar Slágerfesztivál – Balázs Pali és Magyar Rózsa mûsora 22 óra Fogathajtó pálya: Szuperbuli Galambos Lajossal – közremûködnek: Bangó Margit, Aradszky László 22 óra Vino Pinceklub: Ismerõs arcok és Klippers koncert 22 óra Tulipán Café: Disco Dj LGee-vel

SZEPTEMBER 26. VASÁRNAP 9 óra Fogathajtó pálya: Akadályhajtás 10 óra Katolikus templom: Búcsúi terményhálaadó szentmise 10 óra Református templom: Ünnepi istentisztelet, utána toronyóra szentelõ és ünnepélyes óraindítás 15.30 Szabadság tér: Gergely Sándor motoros kaszkadõr bemutatója 16 óra Kossuth–Rákoczi út: Szüreti felvonulás (indulás a vasútállomásról 15.30-kor) 16.30 Szabadtéri színpad: Városi Mazsorett Csoport, a DLC7 tánccsoport mûsora és Ladányi Alíz tánciskolájának bemutatója 18 óra Fogathajtó pálya: Irigy Hónaljmirigy koncert 20 óra Szabadtéri színpad: Fõnix együttes Máté Péter emlékkoncertje 21.30 Kossuth tér: Tûzijáték 22 óra Tulipán Café: Sárfehér Napok záró est Mindhárom nap borutca, kirakodóvásár, gyermekjátékok a Fõtéren és a Fogathajtó pályán! Vasárnap 10-15.30 véradóbusz várja a segíteni szándékozókat a Fõtéren. Szálláslehetõség az El Bronco Western Lovas Ranch-on Tel: (06 20) 513 0706 www.elbronco.hu Üdvözlettel: Király Roland (06 20) 662 8606 [email protected] Magyarok Szövetsége Bács-Kiskun megyei Közösség

Szövetségben

Jön! Önkormányzati választás, 2010 yzatok „Az önkormán azdasági katasztrofális g felelõsségteljes állapota miatt is indultak jelöltek már nem n.” a választásoko Önkormányzati és polgármester-választásokat Magyarországon négyévente, az országgyûlési választásokat követõen, õsszel tartanak. A választás egyfordulós, sem érvényességi, sem eredményességi küszöb nincs. Az idei önkormányzati választásokon óriási harc várható, mivel az Országgyûlés június végén csökkentette a megválasztható települési, területi és országos kisebbségi önkormányzatok képviselõinek létszámát. Az új rendszer elsõsorban a nagy pártoknak kedvezett, és nehezebb helyzetbe hozta a független jelölteket, illetve a civil- és helyi patrióta szervezeteket. A Magyarok Szövetsége mozgalom februári munkaértekezletén döntött arról, hogy a helyi közösségek döntésére bízza, részt kívánnak-e venni az önkormányzati választásokon vagy sem. A határozat értelmében az adott település Magyarok Szövetsége csoportja eldöntheti, hogy függetlenként vagy a Magyarok Szövetsége tagjaként indít-e jelöltet õsszel. Az MSz elsõdleges célja néhány település „megszerzése” és közösségi „mintatelepüléssé“ való átalakítása, az ön-

Ez a település már menthetetlen… kormányzatok további eladósodásának megállítása volt. A télen még 1000-1200 önkormányzati jelölt indítását tûzte ki célul a Szövetség, az Országgyûlés döntése után az irányszámot 5-600 fõre változtatta. A határidõ lejárta után összesen 357 MSz tagnak sikerült a megfelelõ mennyiségû kopogtató cédulát leadnia. A jelöltek közül 124 fõ a MSz közvetlen jelöltje, 216 fõ független jelölt, 17-en pedig pártok színeiben indulnak. A Szövetség határozata értelmében a pártok által delegált jelöltek esetében a támogatás a személynek szól és nem a pártnak. A függetlenként és MSz tagként induló jelöltek többsége (a kistelepülési gyakorlatnak megfelelõen) nem kívánja felvenni tiszteletdíját. Az elmúlt húsz év felelõtlen, vagyont felélõ gazdálkodási gyakorlatáról már sok szó esett, de a választások kapcsán fel szeretném hívni a figyelmet annak egy fontos tanúságára. Több településrõl azt a visszajelzést kaptuk, hogy a korábban jelöltséggel kacérkodó tagjaink az önkormányzatok gazdasági helyzetének áttanulmányozása után jelezték: alkotó embernek itt már nem terem babér. Nem kívánják jelöltetni magukat csupán azért, hogy egy sikeres választás után õk jelentsék be a csõdöt. A csõd oka sokrétû. Sok településen a „kiskirályságokról” kiderült, hogy finanszírozhatatlan rendszerek, de az is

Közvélemény-kutatás

A fiatalok inkább elmennének… Elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyek… Magyarország gazdasági, erkölcsi és népesedési válságban van. Az ország jövõjét illetõen különösen kiemelkedõ jelentõséggel bír a következõ nemzedék létszáma, testi, szellemi, lelki állapota, vállalásai. A Magyarok Szövetsége és a Baranta Szövetség a tanévkezdés apropóján közvélemény-kutatásba kezdett. A kérdõíveket 1900 budapesti, debreceni, gyõri, váci és szentesi középiskolás és fõiskolás töltötte ki. A vizsgálat elsõsorban a 17–22 éves fiatalok iskola utáni terveire volt kíváncsi. A felmérésben közremûködõ fiatalok 57%-a, az iskola befejezése után mindenképpen külföldön folytatná tanulmányait vagy vállalna munkát. Az adatszolgáltató lányok és fiúk 42%-a pedig a boldogulás egyetlen lehetséges útját csak az országhatáron kívül tudja elképzelni. A kérdésben jelentõs különbséget mutatnak a fõvárosi és a vidéki ifjak elképzelései. A budapestiek kevésbé hûségesek hazájukhoz, míg a vidékiek többsége egy esetleges hosszabb külföldi tartózkodást inkább csak a nyelvtudás elmélyítésére és tapasztalatszerzésre használna fel. Érdekes, hogy a fiatalokat elsõsorban tanáraik és szüleik biztatják arra, hogy külföldre távozzanak, míg a nagyszülõk az otthonmaradásra buzdítják õket. A jövõjüket idehaza tervezõ fiatalok többsége házasságban és családban gondolkodik, a távozók követik a nyugati „trendeket”: jelentõsen megnõtt a nõk függetlenségvágya, mind emocionális, mind anyagi értelemben.

1. é v fo l ya m 3 1. s z á m 2 0 10. s z ep t e m b e r 2 3.

elõfordult, hogy egy-egy bank vagy cég az állami apparátussal összejátszva fosztott ki falvak százait. Ezek a települések már hónapok óta csõdhelyzetben vannak, és az új testületeknek csak 2-3 hónapjuk lesz arra, hogy „csináljanak valamit”. Sokszor olyan településeken, ahol az egy fõre lebontott adósságállomány eléri a 2-3 millió forintot. Eladósodott önkormányzatok esetében gyakran az a veszély áll fenn, hogy törlesztési kötelezettségeiket vagy hiányukat vagyonértékesítéssel, vagy – mind gyakoribb esetben ennek hiányában – további hitelekkel történõ „refinanszírozással” igyekeznek teljesíteni vagy pótolni. Az önkormányzati vagyon jelentõs részét az elõdök kisajátították, vagy eladták. Sok településen nem maradt semmi. Az önkormányzatok katasztrofális gazdasági állapota miatt felelõsségteljes jelöltek már nem is indultak a választásokon. Nagy kérdés, hogy a következõ polgármesterek mit is kapnak „jutalmul” elõdeiktõl és választóiktól. Még nagyobb kérdés, hogy mi lesz a magyar önállóság maradékaival, ha a települések többsége lassan csõdöt mond. A borotvaélen zajló folyamatok már egészen kicsi válságok hatására is viszszafordíthatatlanná válhatnak. Mondjuk, a mostanihoz hasonló forintromlás karácsonykor – ajándéknak… Vukics Ferenc

„…a fiatalokat el tanáraik és szü sõsorban le ják arra, hogy ik biztatkü távozzanak, m lföldre íg a nagyszülõk az ottho n ra buzdítják õk maradáset.”

A gyermekvállalás nem „hobbi”, hanem közös társadalmi felelõsség… A megkérdezett fiatalok többsége két gyermeket (2,2) szeretne. Ez az adat megközelítõleg azonos a tíz évvel ezelõtti felmérések mutatóival. Magyarországi kutatások korábban is kimutatták, hogy a fiatal családok kettõnél több gyermeket terveznek, ám különbözõ okok miatt a vágyott családmodell megvalósítása nehezebb volt a magyar közegben, és elakadt. Ennek elsõdlegesen az az oka, hogy a gyermekvállalás aránytalanul megterheli a fiatal nõket. A munkahelyi bizonytalanság, az otthon és a munkahely kettõs elvárásai fokozottan veszik igénybe õket. Ha azt szeretnénk elérni, hogy a kívánt gyermekek megszülessenek, a fiatal nõk létbizonytalanságát és fokozott terhét kellene alapvetõen orvosolni. Magyarországon egy termékeny korban levõ nõre mindössze 1,2 gyermek jut – ez azt jelenti, hogy csaknem feleannyian szülnek napjainkban itthon, mint amennyi a nemzet újrateremtéséhez szükséges lenne. Ha a felnevelt fiatalok jelentõs része elhagyja az országot, akkor mindenféle pártígéret csupán „magyar pusztába kiáltott szó” lesz. (vukics) forrás: http://baranta.gportal.hu

21

Szilaj kép

Kovács Ákos képviselõ-jelölt a Magyarok Szövetsége (MSz) országos szállítmányozási vezetõje, a szövetség csömöri közösségének alapítója. – Melyik településen próbálkozik? Csömörön. – Miért érzi fontosnak, hogy induljon? Itt élek a településen, csaknem húsz éve. Éppen ezért úgy érzem, a mi felelõsségünk, hogy kézbe vegyük a közügyeinket. – Milyen eredményt célzott meg magának? Képviselõként kívánok részt venni az önkormányzat munkájában. – Milyen tervei, álmai, céljai vannak? Szeretném, ha a helyi oktatási intézményekben nagyobb hangsúlyt fordítanának kulturális értékeink – valós történelmünk – oktatására. Azt hiszem, ebbõl kitûnik a célom is: a szövetség megerõsítése. – Miért gondolja, hogy a Magyarok Szövetségével érdemes „egy gyékényen árulni”? Mert valóban pártoktól független, civil önszervezõdés, s ez számomra egyértelmûen kiderült a mintegy két év alatt elvégzett önkéntes munka során. – Van-e párttámogatottsága? Nincs. – Kitõl, kiktõl remél még támogatást? Nagyon sok helyi közösség munkáját segítettem az elmúlt húsz esztendõben, ezért úgy érzem, elég sokan támogatnak. Tulajdonképpen õk is a „tetteim alapján ismertek meg”. – Fontos-e, hogy az emberek elmenjenek szavazni? Fontos! – Mi a fontosabb: az országos választások vagy a helyi, önkormányzati választások? Szerintem a helyi, önkormányzati választások, mert így tudunk kellõképpen gátat szabni az esetleges „kormánypárti” túlkapásoknak. – Segíti-e szûkebb környezete, a családja? Igen, mindenben. – Milyen Magyarországot szeretne magának? Ahol a nemzeti hovatartozásomat nem kiáltják ki „magyarkodásnak”, ahol az emberek fennhangon éneklik himnuszunkat, ahol a családok újra egységet tudnak alkotni és az elkövetkezendõ nemzedék számára biztosítottak a létfenntartásukhoz szükséges feltételek.

„…Látott már valaki olyan teherautót, amely idézeteket hirdet szerte a nagyvilágban? Látott már valaki olyan teherautót, amely a magyarságtudatot erõsíti? Ezért boldog ember Kovács Ákos. Megkapta élete fõ karácsonyi ajándékát. – Gyertek ki a kapu elé! – hív feleségével, csillogó szemekkel. S amint ott állunk házunk mellett, a Magyarok Szövetsége jelképeivel felöltöztetett munkaeszköze – teherautója – mellett, arra gondolok, hogy ez az ember, ha tehetné, ki sem szállna kocsijából… Hát ezért boldog ember Kovács Ákos! Mert nemcsak álmodozik – hanem amit megálmodik, azt meg is valósítja…” (Verzár Éva: Kovács Ákos, a boldog ember /részlet/. Szilaj Csikó, 2010. I. évf. 24. sz.) – Mit gondol, mi a siker kulcsa: a párttámogatás, a pénzbeli (vállalkozói) támogatás, a Szövetség kiállása, szellemes, ötletes kampány vagy sok emberrel találkozni? Szerintem sok emberrel találkozni, s ehhez nagyban hozzájárult a Szövetség. A Szövetség kiállása…? Csak azért furcsa ez a megfogalmazás, mert mi, akik csatlakoztunk, nagyon sok dologban egyetértünk, és e mellett állunk ki.

Dénes Márk rajza (12 éves)

22

IV. Szt. Mihály-napi Marha(nagy)hajtás – I. Magyarok Jószágvására Nagyvázsony Község Önkormányzata (társszervezésben a Magyarok Szövetsége Veszprém megyei szervezetével) megrendezi a IV. Szt. Mihály-napi Marha(nagy)hajtás keretében az I. Magyarok Jószágvásárát 2010. szeptember 25-én szombaton, reggel 7 órai kezdettel. A jószágvásár hagyományteremtő szándékkal kerül megszervezésre, amelyre szeretettel és tisztelettel hívjuk meg Önt is. A vásárra a Völgy-parkban kerül sor (bejárás a település Mencshely-Balaton felé kivezető közút végén, a Vásártér utca felől, kitáblázva). A rendezvény része az egész napos mulatságnak, programnak, amelyből rövid ízelítő: hajnali cigányzenés ébresztő • kisbírói programismertetés • délelőtt az utolsó idei csorda ünnepélyes hazahajtása • szüreti fogatos felvonulás menettánccal, megállópontokon

HIR D ETÉSI M EL L ÉKL ET

kínálással • lovas- és fogathajtó bemutató, amatőr fogathajtó verseny (védnök: Hock Ferenc) • háziállat-bemutató • kézműves- és kirakodóvásár • az Alig Színpad vásári komédiái • helyi és térségbeli művészeti csoportok bemutatói • vásári mulatság és zenés programok • kisvonat a falu utcáin, menetrend szerint • föző- és tócsisütő-verseny • számos, az elmúlt évek 2-3000 fős rendezvényéhez illeszkedő vidám program. Kérjük, akkor is jöjjön el rendezvényünkre, fogadja el a meghívást, ha nem kifejezetten a jószágértékesítés, de a hagyomány-felelevenítés és -ápolás szívügye Önnek. Tisztelettel köszöntöm, Fábry Szabolcs polgármester, Nagyvázsony Titkárság: 06-88-264-011, [email protected]

I

Kőrösi Csoma Sándor Magyar Egyetem felvételt hirdet 3 éves levelező tagozatára, Magyar néptanító és Egészségfilozófia szakokra. Alapító: Farkas Lőrinc Imre Tanszékvezetők: Dr. Bakay Kornél (Magyar őstörténet) Jankovics Marcell (Magyar művészettörténet) Dr. Molnár V. József (Magyar néprajz) Dr. Papp Lajos (Egészségfilozófia) Dr. Czeglédi Katalin (Magyar írás- és nyelvtörténet) Kubínyi Tamás (Médiatudomány) Dr. Obrusánszky Borbála (Magyar művelődéstörténet) Dr. Tóth Zoltán József (Magyar jogtörténet) „Anyagot adtam, a formát ismeritek, előttetek a dicsőség útja, ha ti is úgy akarjátok.” (Kőrösi Csoma Sándor)

Az Egyetem oktatói szakterületük kiváló ismerői, akik jelentős tanításokat és időtálló alkotásokat tudnak felmutatni – s tudásukat személyesen átadni a hallgatók számára –, akik az elmúlt fél évszázad hivatalos tudományossága ellenére létrehozták a magyarságtudomány korpuszát. www.korosi-egyetem.hu • nyilvántartási szám: 13-0553-06 telefon: +36-30-560-4881; +36-22-388-576 • e-mail: [email protected]

Házfelújítás viseletért cserébe... Mindig gyanakodva olvastam a hozzám érkező segélykérő leveleket, és most én kerültem abba a helyzetbe, hogy ilyet fogalmazzak, ezáltal segítséget kérjek jelen helyzetem javításához. A szűk történet az, hogy eddig olyan magyar parasztházban laktam családommal albérletben, ami egy belga

II

grófnő tulajdona, aki most – válság ide, válság oda – duplájára emelte az albérlet összegét, azaz 100 euróról 200 euróra, amit nem tudok és nem is akarok megfizetni. Ez azt jelenti, hogy novembertől négy gyerekkel gyakorlatilag az utcán vagyunk. Miután családi segítségre nem számíthatok, egy megoldás mutatkozik, mégpedig, hogy a tulajdonomban levő, jelenleg lakhatatlan parasztházat lakhatóvá tegyem. Ehhez kérek Tőletek segítséget, de NEM PÉNZADOMÁNYT, hanem bármilyen megmaradt vagy nélkülözhető építési anyagot, azaz víz- villanyszereléséhez szükséges anyagokat, csempe, járólap vagy bármilyen burkolóanyagot, az ezekhez szükséges ragasztóanyagot, illetve bármilyen faanyagot (gerenda, fapadló, falburkolat, kerítésléc, cserépléc stb.) bármilyen kis mennyiségben. Természetesen az elszállításról gondoskodok. Árucserében is lehet gondolkodni, tehát hagyományőrző ruhát varrok, cserébe anyagért vagy munkáért.

Segítségeteket előre is köszönöm. Erre az email címre [email protected] írjatok, telefonszámotokat is. Ha kérdésetek van, hívjatok: 06 30 388 15 99. Köszönöm Fülöp Noémi viseletvarró Nagyszékely, Tolna megye

HIR D ETÉSI M EL L ÉKL ET

III

1172 Budapest, Liget sor 21. E-mail: [email protected]

Tel./ Fax: (1) 253 09 72 www.ligetsorbau.hu

Főbb szakipari tevékenységeink: Festés, mázolás, tapétázás Hideg-, meleg burkolás Kőműves munkálatok Egyéb építőmesteri munkálatok Teljes körű elektromos munkálatok Ács-, tetőfedő és bádogos munkálatok Víz-, gáz-, csatorna- és fűtésszerelési munkálatok Gipszkarton szerkezetek építése Víz-, gáz- és elektromos hálózatok karbantartása Eseti és rendszeres takarítás Cégünk saját, tapasztalt alkalmazottakkal dolgozik, akik az Intézményekben nemcsak minőségi, hanem kulturált és tiszta munkát végeznek. Munkánkat eredményesen, pontosan és nem utolsó sorban korrekt árakon végezzük. Cégünk díjmentesen végzi a felmérést és a költségvetés készítését, valamint kiszállási díjakat sem számolunk fel!

A Szilaj Csikó hirdetési tarifái: 1/1 – egész oldal

182 x 256 mm

30.000 Ft

1/2 – fél oldal

182 x 126 mm

18.000 Ft

1/4 – negyed oldal

89 x 126 mm

10.000 Ft

1/8 – nyolcad oldal

89 x 62 mm

6.000 Ft

1/16 – tizenhatod oldal

43 x 62 mm

4.000 Ft

Kucsara Pál

Kivételes lehetőség! Családi okok miatt sürgősen eladó egy gyönyörű, 110 m2-es, 3 + fél szobás, felújított kertes ház Budapest XXII. kerületében, biztonságos, nyugodt környéken. A 2600 m2-es, osztható saroktelek utcafrontja 52 m. Gondozott díszkert, 5 férőhelyes belső parkolóval. Hátul baromfiudvar, kecskék, bárányok. 25 m2-es terasz, 120 m2-es műhely, boltíves pince, ásott kút, búbos kemence.

Hirdetések felvétele: +36 70 584 8597 [email protected]

Sportcsarnok felújítás Még nem sikerült befejezni a Magyarok Szövetsége székházának részét képező sportcsarnok felújítását, szükség van az építésben segédkező emberekre.

Képek az alábbi linken:

Aki tud segíteni, kérjük hívja

http://heniem.hu/eladohaz/elado.html Érdeklődni: +36 20 980 9540, +36 30 905 0457 Irányár: 38 M Ft

Walter Lászlót a 06-30/254-7996 telefonszámon.

Az itt található tárgyak megvásárlásával támogathatja a Magyarok Szövetsége működését és a Szilaj Csikó megjelenését.

Milleniumi bronzpajzs Szkítia CD

Vesztergám Miklós CD

Könyv és DVD

Készségfejlesztő bölcső

Kurultaj 2008 DVD

Könyvek

MOGY 2009 DVD

www.magyarokszovetsege.hu/content/tudas-es-kellektar-1

IV