Tisztelt Olvasó! Elõfizetem a Szilaj Csikó címû hetilapot KÉZBESÍTÉSI ÉS ÉRTESÍTÉSI CÍM

Tisztelt Olvasó! A TÁRSADALMI ÖNSZERVEZÕDÉS LAPJA honlap: http://szilajcsiko.hu

Fõszerkesztõ Varga Domokos György [email protected] Fõszerkesztõ-helyettes Verzár Éva [email protected] Lapterv Tóth Zoltán Grafikai elõkészítés, tördelés Fentor Katalin, Juhász Anna, Lázár Zsuzsa Rajz Dezsõ Ili, Szikla Krisztina Fotó Bogdándy György (Bogdy), F. Szabó Kata, Fucskó Miklós, Herner Adrienn, Jókuti Tamás, Koczka Kata, Náray Zsuzsa, Szamosvári Zsolt Karikatúra Gomba Hirdetési melléklet Kucsara Pál, Szikla Krisztina Olvasószerkesztés Buvári Márta, Koczka Kata, Maleczki József, Román János, Szentandrási Erzsébet, H. Tóth Tibor, Verzár Éva Korrektúra Bódi Ildikó, Hajdú Éva, Kékesi Katalin, Megyeriné Nagy Magdolna, Zsengellér Annamária Informatika Füzi Péter, Golarits Imre, Szabó Tamás A szerkesztõség címe 1153 Budapest, Pázmány Péter út 29–33. Szerkesztõségi titkárság Muzsnay Terézia Telefon: 06 1 359 9155 [email protected] Kiadja a Magyarok Szövetsége Egyesület 2000 Szentendre, Kossuth Lajos u. 32. e-cím: [email protected] Nyomda: Innova-Print Kft. 1047 Budapest, Baross u. 92–96. Telefon: 06 1 201 7083 Sajtókapcsolat MSz Sajtószolgálat: [email protected] A Magyarok Szövetsége honlapja: http://www.magyarokszovetsege.hu Szövetség Televízió: http://www.szovetsegtv.hu ISSN 2061-7011 (nyomtatott változat) ISSN 2061-702X (világhálós változat) Elõfizetés a szerkesztõségi titkárságon; nyomtatott változat: 1000 Ft/hó Kapható az Anima könyvkereskedés boltjaiban. Megjelenik hetente

Azzal a meggyõzõdéssel szólunk itt hétrõl hétre, hogy legalább egy kicsit segítünk eligazodni ebben a mérhetetlenül összekuszálódott világban. Húsz évvel ezelõtt, az ún. rendszerváltozás kezdetén még minden nagyon egyszerûnek, egyértelmûnek tûnt. Azóta viszont kiderült, hogy jóformán senki és semmi sem az, aminek látszik. Demokrácia – „népuralom” – címén leginkább vörös- és kékgalléros kiváltságosok átverték, kifosztották a népet, a nemzetet, az országot. Ezért kényszerültünk az önszervezõdés útjára térni… Javuk ott van még az Országházban vagy más, nemzetrontásra alkalmas pozícióban. Bátor szabadságharcosunk, Budaházy György viszont változatlanul elõzetes letartóztatásban sínylõdik, méghozzá terrorcselekmény vádjával – ezért is vállaltuk vele a börtöninterjút. (Lásd ehhez mostani számunkból az Ezt értse meg valaki! írásunkat a 10–11. oldalon.) Szintén e gubancos korunk különös jelensége, hogy segélybõl éldegélõ kisebbségiek terrorizálják a segítõ többséget. Ezért kell foglalkoznunk a „cigánykérdéssel”, a magunk körültekintõ módján. (Lásd ehhez mostani számunkból az Orbán Viktor cigányai címû írásunkat a 15. oldalon.) Ám a mi házunk táján is gyorsan szaporodnak a megválaszolásra váró kérdések, jelenségek. Itt van például a TAHSZ – a Történelmi Alkotmányunkat Helyreállító Szövetség –, amelynek nevében nem véletlenül van ott a szövetség szó. Egyik motorja ugyanis dr. Boór Ferenc, a Fejér Szövetség feje, roppant törekvõ s nem is tehetségtelen személyiség; azonban volt alkalmam megtapasztalni a számomra kevéssé vonzó, erõszakos, lehengerlõ (bocsáttassék meg: a bolsikéra emlékeztetõ) vonásait is, azokat, amelyek a Magyarok Szövetségében is a közösség bomlásához, jó emberek egymással való szembefordulásához vezettek. Vukics Ferencék ki is zárták õt az MSz-bõl. No de itt van most a TAHSZ-nak ez az országos akciója, szervezõdése abban a kérdéskörben, amely kezdetektõl fogva fontos a Magyarok Szövetségének is. Csakhogy az MSz, ilyen-olyan okoknál fogva, éppen az újraszervezõdés, erõgyûjtés állapotában van, s nem tud versenyre kelni azokkal az elszánt, ambiciózus elemekkel, akik úgy érzik, na, most jött el az õ idejük. Az adódó nagy kérdés az MSz tagjai, elöljárói (élenjárói) számára, hogy akkor hogyan is kellene viszonyulni ehhez, a – többek között – dr. Boór vezette új szövetséghez. Ám ez nem csupán nekik, de a Szilaj Csikónak is komoly kérdés. Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy van erre a felvetésre megnyugtatóan egyszerû és követhetõ válasz. Csupán a hiúságunkat kell levetni, a személyes sérelmeinket háttérbe szorítani, s csak egyetlen szempontra ügyelni: szolgálja-e a magyarságot, a nemzetet, a hazát? Ha igen, akkor – mint a társadalmi önszervezõdés lapjának – hírt kell adnunk a felhívásaikról, örülnünk kell neki, hogy Matyasovszky Gábor révén a Magyarok Szövetsége egyik helyi szervezete is az alapítók között van, s ha a vezetõk, szervezõk között olyanokra is bukkanunk, akik évek óta hitelesen, példamutatóan szembeszegülnek a nemzet- és országrontókkal, akkor õket még azzal is meg kell tisztelnünk, hogy bõvebben kifejthetik véleményüket a Szilaj Csikó hasábjain. Miként Fetzer János is teszi a következõ számunkban… Meg kell értenünk, meg kell tanulnunk, hogy ez az egyetlen járható út. Nem kell tartanunk a mások sikereitõl. Nem a mások kicsinységébõl tudhatunk mi nagyok lenni. Hanem attól, hogy szeretetreméltót cselekszünk; attól, hogy soha nem veszítjük el ebbéli hitünket… Varga Domokos György

Szilaj Csikó-megrendelés Telefonon: 06 1 359 9155 Levélben: Muzsnay Terézia, 1131 Budapest, Göncöl utca 51. E-mailben: [email protected] Számlaszám (elõfizetési díj és adomány küldéséhez):

Magyarok Szövetsége Egyesület 64700076-30100471 Megjegyzés: a lap világhálós változata ingyenesen olvasható, adományokat azonban – fennmaradása érdekében – szívesen fogadunk.

Elõfizetem a Szilaj Csikó címû hetilapot negyed évre

3000 Ft, fél évre

6000 Ft, egy évre

12 000 Ft

1 példányban

(Külföldi elõfizetés esetén a postaköltséget felszámítjuk!)

KÉZBESÍTÉSI ÉS ÉRTESÍTÉSI CÍM Név: ...................................................................................................................................................... Cím: ...................................................................................................................................................... E-mail: .....................................................................................Tel.: ....................................................

2 . é v fo l ya m 1 4 . s z á m 2 0 11. á p ri l i s 7.

3



Magyar idõ

„Hun Vérfarkas” utolsó levele

2011. április 18. kora este. Budapest, Kossuth tér. Én ott leszek! Kedves Közjogi Harcostársaim!

Tisztelt Olvasó!

Az április 18-i találkozásban bízva küldöm tovább a „Hun Vérfarkas” levelét. Egy tiszta szívû és tiszta kezû kõmûvesét, aki egységbe hív minket a „szabadkõmûvesekkel” szemben. Olvassátok el sorait! Honfiúi szeretettel: Bene Gábor S.

Elõrebocsátjuk, hogy a Szilaj Csikó nem osztja „Hun Vérfarkas”-nak ezt az álláspontját: „Tudjuk, teljesen mindegy, milyen színbe öltöztetik a választások alkalmával fejünkre ültetett hiénákat.” De ettõl még levelét közlésre méltónak ítéljük… Varga Domokos György fõszerkesztõ

Az utolsó levelem írom ebben a formában. Ezután emberi arcom, nevem lesz. Vége a számítógépes szájtépésnek, fotel-forradalmárkodásnak, most a tettek következnek. Az elmúlt években kölcsönösen megtanítottuk egymást arra, hogy jobb sorsra érdemes, nem a népek sorának végén szemlesütve kullogó, sok évezredes múltra visszatekintõ, az emberiség alapkultúráját adó nemzet vagyunk. Mára már tudjuk, hogy igaz történelmünket hosszú ideje módszeresen eltitkolták-eltitkolják, megmásították-megmásítják olyanok, akik ugyan a mi nyelvünket beszélik, de idegenszívû emberek. Azokról beszélek, akik az elmúlt évszázadok alatt és napjainkban is mindent elkövettek-elkövetnek annak érdekében, hogy magyarságunkat szégyellni valónak érezzük. Napról napra kidühöngtük magunkat, fogainkat tehetetlen dühvel csikorogtatva, látva azt a sok gátlástalan aljasságot, ahogyan országunk javait szinte teljesen ellopták. Ökölbe szorított kézzel figyeltük, ahogy egy szûk – magát elitnek tartó – réteg magának kisajátította, eltulajdonította értékeinket. Könnyes szívfájdalommal, izzasztó gyomorgörccsel kellett tudomásul vennünk, hogy keservesen megkeresett jövedelmünk jelentõs hányadát az államilag szervezett gengszterizmus, adónak nevezett sarc formájában elszedi. Ha az erõn felül befizetett adóforintjainkat éppen nem saját maga vagy pártja boldogulására költi kénye-kedve szerint a hatalom, akkor azokat a felelõtlenül felvett, és átgondolatlanul elköltött, eltékozolt, állami adósságokat fizeti vissza, amibõl gyakorlatilag a nemzet többségét alkotó egyszerû állampolgárnak semmi haszna nem volt korábban. Tudunk az aranyárban épülõ autópályákról, hidakról. Tudunk a síkvidéken megépülõ szükségtelen alagutakról, a gigantikus völgyhídról, tudunk a nemzetgazdaságot végletekig megterhelõ, soha meg nem épülõ metróról. Tudunk a beruházások kapcsán elfolyó, egyéni zsebekbe, pártkasszákba vándorló súlyos milliárdokról. Tehetetlenül szemléljük, mert a legkisebb ellenvélemény hangoztatására sem nyílik lehetõség, az írott és elektronikus média százszázalékos idegen elkötelezettsége miatt. Nem hallatszik messzire lelkünk tiltakozása, a mindenünkre rátelepedõ, mindenünkbõl hasznot húzó, mindenünket elbitorló pökhendi, multinacionális karvalytõke kiváltságai miatti bánatunk. Hiába tudjuk, hogy a családokat ellehetetlenítõ körbetartozások intézménye javarészt az éppen regnáló hatalom gazdasági holdudvaraiból ered, tehetetlenek vagyunk ellene. És sok, nagyon sok mindenrõl van még tudomásunk, amit egymás között elkeseredve megosztottunk, elpanaszoltunk már százszor, ezerszer. A tehetetlen düh, az elképzelés nélküli tenni akarás feszíti bensõnket régóta. Nem tudjuk, mit tegyünk, mikor, hogyan és kivel. Nem tud-

4

juk, mi lenne a helyes út, és ha azt gondoljuk, ráleltünk egyre, ami szerintünk helyes, nem tudjuk, hova vezet. Most viszont eljött az idõ, elkövetkezett az a pillanat, amire évszázadok óta a tudatunk alatt vártunk. Az alkotmányozási bohózat kapcsán végre törvényesen, békés keretek között kifejezhetjük egységesen akaratunkat. Az õsi alkotmányunk, a Szent Korona Értékrendje jogfolytonosságának helyreállítása melletti közös kiállás a lehetõségünk. Életünk során az elsõ, és bízvást kijelenthetem, az utolsó ilyen alkalom. Most válhat EGGYÉ a nemzet. Most pendülhetünk egy húron, hogy közösen, egy akarattal, eljátsszuk a pártokrácia hatalmának hattyúdalát. Ötszáz éve, Mátyás királlyá választása óta az elsõ olyan alkalom, amikor nem valami ellen, hanem valami mellett kell kiállnunk, és ezáltal nyerhetjük el a hõn óhajtott változást, a magyarság egységét. Szabadságharcaink törvényszerûen bukásra voltak ítélve, mert a fennálló rendszerek ellen erõszakos eszközökkel kíséreltünk meg változást elérni. Békés célért erõszakkal, erõszak ellen nem lehetett gyõzni. Mindig irreálisan nagy volt a külsõ, aljas, rossz szándékú túlerõ, és/vagy a szenvtelen közöny, amellyel a világ szemlélte küzdelmünket. Ennek a tételnek az igazát a történelem minden esetben bebizonyította. Elbuktunk. Eddig még mindig. Nézzük, most mik a kilátások, mik lehetnek közös céljaink. Hazánk a pártokrácia uralmi intézménye alapján mûködõ politikai rendszerének a magyar érdekek mentén kifejtett „áldásos” tevékenységérõl ne ejtsünk szót. Annyiszor körbejártuk már. Ismerjük, lerágott csont. Tudjuk, teljesen mindegy, milyen színbe öltöztetik a választások alkalmával fejünkre ültetett hiénákat. Amíg a felettes irányító kiléte nem változik, semmi nem változik. Így a látszólagos helycserék után az éppen aktuális „új kormány” is az idegen érdekek kiszolgálója marad. Mit adhat nekünk a Szent Korona alkotmánya, milyen a rendszerének felépítése, mûködése? Nagyon szakszerûtlen megfogalmazás lesz, csak ami egyszerû gondolkodású agyamtól kitelik. Az elsõ dolog, amit meg kell értenünk, az nem magyar ésszel tulajdonképpen fel sem fogható. A Szent Korona jogrendszerében a Szent Korona ugyanis nem AMI, hanem AKI. Azaz jogi személy. Ahhoz, hogy a további mondanivalóm értelmezhetõ legyen, ezt mindenképpen el kell fogadnunk.

1. Magyarország örökkön szabad. Most a gyakorlatban nem az, és a legkevésbé sem akarják az új alkotmánytervezettel azzá tenni. Ez a kitétel azt jelenti, hogy semmilyen kormány vagy akár az Országgyûlés sem mondhat le az ország szuverenitásáról, önrendelkezési jogáról.

A jelenlegi alkotmánytervezet többek között éppen ezt szegi meg. Miért? Milyen önrendelkezés az, ahol nem az adott nemzet rendelkezik vám- és adó-árbevételei legjelentõsebb hányadával, a saját pénzkibocsátás jogával, külpolitikai elképzeléseivel? Hogy csak néhányat említsek. Ezek szerint a bevételi oldalhoz majdnem semmi közünk, annak java része felett nem rendelkezünk. Csak az ellátórendszerek mûködtetésébe nem szólnak bele Brüszszelbõl. Tehát ami pénzbe, költségbe kerül, afelett gáláns hanyagsággal eltekintenek. Oldjuk meg. Mondják õk.

2. Kárpát-hazában minden tulajdonosi jog a Szent Koronát illeti. Minden, ami a földön, föld alatt, levegõben megtalálható, beleértve a víz és az összes energiaforrásokat, még a szellemi találmányokat is, a Szent Korona tulajdona. Kizárólag a Szent Korona országának alkotó eleme, a Szent Korona tagja – vagyis az az egyén, aki a Kárpát-hazában született – gyakorolhatja a birtokos jogait. Az õ esetében a birtoklás megegyezõ jogokat biztosít a tulajdonjoggal. (Sajnos, korlátozott képességeim miatt egyszerûbben nem tudom megfogalmazni) Nem gyakorolhat tulajdonosi jogokat semmiféle kft., rt. vagy egyéb jogi személy mögé elbujtatott külföldi vállalkozás, mert csak – Magyarország esetében – magyar ember lehet birtokos. A fentiek alapján minden korábban elorozott értéket, jog szerint vissza lehet venni.

3. A Szent Korona minden tagját egy és ugyanazon szabadság illeti meg. Ennek a tételnek igaznak kellene lennie a legegyszerûbb értelmezésében, vagyis: a törvény elõtt mindenki egyenlõ. Vajon száz százalékig kijelenthetõ, hogy ez így van a mai bírói gyakorlatban? Tágabb értelemben azt jelenti, hogy a Kárpát-hazában élõ valamennyi nemzetiségre igaz kell, hogy legyen. A történelem viharos eseményei sajnos besározták valamennyi itt élõ náció, másik nemzet tagjai ellen elkövetett cselekedeteit. Mindenki vétett a másik ellen, vitathatatlanul, letagadhatatlanul. Ezért olyan kihívóan küzdelmes feladat megfelelni annak az isteni kívánalomnak, hogy próbáljunk meg Mária országában békében, harmóniában, egymás kölcsönös boldogulására, egymást segítve megélni. Borítsunk fátylat a múltra. Ami megtörtént, megtörtént. Változtatni nem lehet rajta. A Kárpát-haza egysége csak abban az esetben valósulhat meg újra, ha végre felfogjuk, és elfogadjuk, hogy ez a terület más nemzeteteknek is a hazája. Ebben a szellemben kellene elöl járnunk, példát mutatnunk. Nem a gyenge megalkuvásával, hanem az erõs eltökéltségével.

Magyar idõ 4. A Szent Korona tagjainak nemcsak joga, hanem KÖTELESSÉGE(!) élni az ellentmondás és ellenállás jogával, ha annak szellemisége sérül. Most igencsak sérül! Tehát? Megismétlem: KÖTELESSÉGÜNK ELLENÁLLNI!

5. A hatalom NEM alkotmányozhat. Pont. Ez az alkotmányozó nemzetgyûlés feladata. Az alkotmányozó nemzetgyûlés összehívását a hatalmon lévõktõl ne várd. Ez a Te dolgod, az enyém, a miénk! Ezek után lássuk, hogy nézhetne ki a Szent Korona értékrend hatalmi struktúrája a gyakorlatban.

„A kör közepét hagyd üresen! Az Istené!” Így szól atyai eleink bölcs intelme. Vagyis a legfelsõbb, megkérdõjelezhetetlen hatalom a Szent Koronáé. Illetve, ha a Jóisten küld a korona alá megfelelõ embert, akkor a királyé. Tehát a legfelsõbb vezetõ kérdését elintéztük. Megvan a fõnök. Státusából fakadóan korlátlan hatalomra, diktatórikus berendezkedésre nem törhet, tehát meg kell, hogy ossza hatalmát. Kivel? Mondjuk hét, tiszta szándékú, bölcs magyar emberrel. Nevezzük õket a Hét Tisztaszívûnek, akik havi váltakozásban elnökölve határozzák meg a haza ügyeinek fõcsapás irányát. Ebben a rendszerben ezen a szinten is a hatalmi diktátum kialakulása kizárható. A Parlament felsõháza a végrehajtó hatalom. Tagjai kizárólag szakemberek. Magyar szakemberek. Jogtudósok, igaz történelmünk ismerõi, gazdasági szakemberek a nemzetgazdaság minden ágából. Õk készítik el a törvényjavaslatok jóváhagyásra szánt tervezetét a Vének útmutatása alapján. És mindezt ki hagyja jóvá? A Parlament alsóháza, ahol kizárólagosan – FIGYELEM! – negyvenedik életévüket betöltött anyák kapnának helyet. Olyan asszonyok, akik már megfelelõ élettapasztalattal, kifinomult nõi ösztönökkel, bele-, rá- és megérzõképességekkel, továbbá a haza sorsát illetõen kellõ elkötelezettséggel rendelkeznek. El tudjuk képzelni, hogy egy csapat, jóravaló „hatlövetû házisárkány” megszavazzon egy olyan törvényt, ami nekik valamilyen okból nem tetszik? Kizárt! Lerágják a húst annak a „semmirekellõ, senkiházi alaknak” az utolsó porcikájáról is, és kiszekálják a világból a törvénytervezet megalkotóját, ha valami nem úgy van a törvénytervezetben, „ahogy kell”. Van-e ennek a rendszernek buktatója? Nincs, mert senki nem sajátíthatja ki önös érdekbõl a hatalmat. Ha lenne király, akkor neki esetleg lenne esélye, ha akarná. Ebben az esetben viszont az „elzavarási jog” érvényesül. A kör bezárult. Ez a Szent Korona alkotmányának csodája. E szerint élhettünk addig, amíg külsõ erõk által nem hagytuk megosztani, befolyásolni magunkat. El kell fogadtatnunk õsi alkotmányunkat, mert így rend lesz. Nem mondom, hogy demokrácia, mert az nem egyenlõ a renddel. Láthatjuk, mert erõs rendetlenségben élünk. Ha ez a jelenlegi berendezkedés a demokrácia, akkor ez nem kell! Nekem legalábbis biztosan nem.

Eljutottunk odáig, hogy van, amit meg szeretnénk valósítani, megvan, amit el szeretnénk érni. Hogyan? A fentiekben egyértelmûen meg lett fogalmazva. Alkotmányozó nemzetgyûlés. Ez a megoldás. Egy helyen, egy idõben, nagy-nagyon sokan lenni. Olyan sokan, hogy ne mondhassák a jelenlegi „hatalmasok”, hogy csak egy elenyészõ kisebbség akarata fejezõdik ki a tiltakozó tömeg létszámából kiindulva. Ezért hát el kell jönnöd, és értesíteni másokat is az eseményrõl. Most Te vagy a média. Te vagy a hírközlõ eszköz, Te vagy az információs csatorna, a postás, az agitátor egy személyben. Ne számíts hivatalos segítségre. Azt biztosan nem kapsz. Nem lesz médiatámogatottság, nem lesz semmilyen fõcím értékû híranyag. Várhatóan lesz viszont gúnyolódás, elbagatellizálás, ellen-szervezkedés és a megmozdulás sikeréért tevõ, arcukat, nevüket felvállalók ellen vélhetõen más is. Senki nem ígért olyat, hogy egyszerû vagy könnyû lesz. A siker nem jön könnyen. A lehetõség adott, de tenni kell érte! Úgy tartja egy régi, de örökéletû mondás, hogy: „gyáva népnek nincs hazája” Nézz körbe! Nézz tükörbe! Vondd le a következtetést! Vagy Te azt mondod, hogy van? Akkor miért vagy zsellér, vagy már lassan az sem saját hazádban? Miért gondolkodsz azon, hogy ha elvégzed az egyetemet, akkor a világ melyik tájékán fogsz letelepedni a perspektíva nélküli jövõképed miatt? Folytassam? A világ legjobb termõföldjével rendelkezõ országban nincs a parasztnak megélhetése! Nem folytatom, bár tudnám. Úgyis tudod, hogy igazam van. Amennyiben ezt az Isten által felkínált lehetõséget mondvacsinált ürüggyel kihagyjuk, mert nem érünk rá, éppen valami borzasztóan fontos dolog miatt, nem lesz jogunk soha többé panaszkodni. Semmiért! Azért, mert amikor tehettünk volna valamit, amikor itt volt az ideje, nem tettünk semmit. Az élet megadta nekünk a soha többé vissza nem térõ lehetõséget, hogy tegyünk a hazáért, családunk jövõjéért, önmagunkért. Ha eddig nem tudtad, mi a feladatod, akkor most tudod. Mozgósítani, és ott lenni!

2011. április 18., kora este. Budapest, Kossuth tér Tudnod kell, a hivatalos média minden erejével ellene fog szegülni. Le akarja a kezdeményezést járatni. Azért, mert törvényes, azért, mert tudja, hogy ez uralmának a végét jelenti. Reményeim szerint mindörökre. Ámen! Ezek után meg lehet kérdezni, hogy jó, ez mind nagyon szép, de Te mit teszel, mik a terveid a jövõben? Elõször is elmondom, hogy mit nem akarok, illetve mi nem leszek, aztán azt, hogy mit teszek az ügy érdekében. Ami biztosan nem leszek a Szent Korona hierarchikus rendszerében, az a fõnök, merthogy az a Szent Korona. Nem leszek a haza bölcse sem, mert a Vének tanácsába csak én magam hétnél sokkal több igaz magyart tudnék javasolni. Nem leszek a parlamenti felsõház tagja sem, mert maximum az egyenes fal felrakásához, annak bevakolásához, a födém zsaluzásához, beva-

2 . é v fo l ya m 1 4 . s z á m 2 0 11. á p ri l i s 7.

salásához, betonozásához, vagyis házépítéshez értek. Szükség szerint egy-két száz építõiparos ember munkájának összehangolása, megszervezése sem okoz megterhelõ feladatot. Nem leszek a parlamenti alsóház tagjaként negyven éven túli anya sem. (Ennek lehetõsége már a fogantatásom pillanatában eldõlt.) Akkor mégis mit szeretnék? Dolgozni. Becsülettel dolgozni, és munkám megérdemelt ellenértékét biztosan megkapni. Annak jövedelmébõl nyugodtan, a csekkek garmadájának befizetési kötelezettségeitõl, görcsmentesen élni, családomat becsülettel ellátni, gyerekeimet felnevelni. Ennyi az igényem, nem több. Vagy ez sok? Mert ez jelen pillanatban nem adatik meg! Én biztosan ott leszek április 18-án a Kossuth téren, pedig messzirõl fogok jönni. A Vereckei hágótól hozom õseink szellemének erejét. A magyar határtól, a 4-es úton gyalogosan. Nem pártkatonaként megbízásból, hanem önként, tiszta szívû, tiszta szándékú magyar emberként. Egyedül, de remélem, nem magányosan. Kezemben az angyalok által tartott koronás magyar zászlóval és a Szent Korona zászlajával a következõ útvonalon: Záhony indulás április 8. Kisvárda 9. Nyíregyháza 10. Újfehértó 11. Debrecen 12. Hajdúszoboszló 13. Püspökladány 14. Kisújszállás 15. Szolnok 16. Cegléd 17. Üllõ 18. kora este Budapest, Kossuth tér: érkezés Hiszem azt, hogy a zászlónak sok magyar hazafi vigyázó, óvó tekintete követi útját. Hiszem azt, ha az a kezembõl a porba hullana, lesz, aki felemeli, és eljuttatja idõben a rendeltetési helyére. Az útra egy fillér nélkül indulok. Úgy gondolom, hogy a nemzet élõ lelkiismeretét jelenítem meg. Ha éhezem vagy szomjazom útközben, a zászló lelke sír, meg persze az enyém is. Ha nem lesz hol álomra szenderednem, a zászló fog bánatosan erõtlenül lógni, gyámoltalanul lengedezni. Hiszem, hogy nem így lesz! Éljük meg együtt a Szent Korona, a magyarságot pártokon felülemelkedõ, egységbe forrasztó csodáját! Tudom, a szívem mélyén érzem, hogy él még a büszke, mindent elsöprõ erejû magyar lélek! Hiszem, hogy a vígan csattogó zZászló kelméjének ropogását felerõsítve, dörögve, dübörögve verik vissza a Kárpátok szent bércei, hogy egységbe szólítsák Nagyboldog Asszony népének, szittya fajtáját. Talpra magyar, hí a haza! Itt az idõ, most, vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! Igencsak régen voltak ennyire aktuálisak Petõfi nagyszerû sorai! Magyar, ha a szíved is magyar, légy ott! Nem kell az állampolgárságodról igazolás, bárhol is élsz a nagyvilágban! A jelenléted által kapod meg teljes körû szavazati jogodat! Ott leszel a Kossuth téren? Mert én igen, ha az ég a földdel összeér, akkor is! Találkozunk égen, földön! Utoljára, bajtársi üdvözlettel: a Hun Vérfarkas

5

Magyar idõ Csak bátran! Gyorssegély mentésre és betegszállításra Csaknem félmilliárd forint gyorssegélyt utal az államtitkárság mentésre és betegszállításra. A Nemzeti Erõforrás Minisztérium Egészségügyért Felelõs Államtitkársága 432 millió forint gyorssegéllyel támogatja a mûködésképtelenség szélére sodródott betegszállítókat és mentõket. A tárca tájékoztatása szerint az üzemanyagárnak elmúlt hónapokban megfigyelhetõ folyamatos emelkedése miatt egyre nehezebb helyzetbe kerülnek a betegszállítók, illetve a légi és a szárazföldi mentés. A szolgáltatók az elmúlt idõszakban többször jelezték, hogy a magas gázolaj árak miatt a hónap végére elfogy a pénzük, és csak hitelbõl tudják ellátni a feladatukat. Az idei költségvetésük megtervezése óta ugyanis mintegy 30 forinttal emelkedett a 95-ös benzin és átlagosan 40 forinttal a gázolaj ára. Megvizsgálva a lehetõségeket, az ágazat belsõ forrásátcsoportosításról döntött. Ennek eredményeként a NEFMI az üzemanyagár-emelkedés kompenzálására egyenként 200-200 millió forinttal megemeli a betegszállítók, valamint a szárazföldi mentõk támogatását, továbbá 32 millió forint pluszforrást juttat a légi mentõk számára. A NEFMI Egészségügyért Felelõs Államtitkársága kiemelt figyelmet fordít a sürgõsségi ellátásra. Éppen ezért a többlettámogatás kiutalása heteken belül, azaz még áprilisban megtörténik. Az egészségügyi kormányzat tisztában van azzal, hogy a gondokat teljes egészében nem oldja meg a 432 millió forintos kompenzáció, de a biztonságos betegellátáshoz és a folyamatos mûködõképességhez mindenképpen hozzájárul. (forrás: Weborvos)

Ez továbbra is párturalmi alkotmány! A jobbikosok minden tõlük telhetõt megtettek. Érveltek, vitatkoztak az alaptörvény vitájában, de a kétharmados hatalmi gõg nem engedett... Így továbbra sem biztosítja semmi, hogy a magyar termõföld, vízkészlet, természeti kincsek magyar kézben maradjanak, nem lesznek visszahívhatók az alkalmatlan parlamenti képviselõk, a nemzet bankja továbbra is csak Brüsszeltõl fogadhat el utasítást, a magas szintû orvosi ellátáshoz való jog továbbra is a gazdagok kiváltsága marad, és a volt kommunista vezetõk is folytathatják politikai ámokfutásukat... (forrás: Jobbik Hírlevél)

A magyar márkák közé multinacionális érdekeltségek tették be a lábukat Z. Kárpát Dániel napirend elõtti felszólalásában az Országházban kijelentette: Magyarország nem jár élen a magyar kis- és középvállalkozások támogatásában. Véleménye szerint az elmúlt húsz év kormányai egymást túllicitálva csábították hazánkba a multinacionális cégeket. Felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar márkák, hungaricumok közé multinacionális érdekeltségek tették be a lábukat, így a vásárlók nem is tudják, hogy a termék, amit magyarnak hisznek, a valóságban nem az. Megjelentek ugyanis azok a felvásárlók, melyek nemcsak a céget vásárolták meg, hanem a termelést is kivitték külföldre. (forrás: Jobbik Hírlevél)

Álláspont Briliáns ötlet pattant ki az új alkotmányhoz és a majdani új bírósági törvényhez tanácsokat adó kormányközeli jogászok fejébõl: egy huszáros mozdulattal megoldanák az egyes bírák és bírósági vezetõk az egész országot irritáló (hogy finoman fogalmazzak) elkanászodásának problémáját. Szerdai lapszámunkban írtuk meg a hírt, hogy az új alkotmány a bíróságokon is elhozná a rendszerváltást, hiszen annak elfogadásával minden egyes bírói posztot újra meg kellene pályáztatni, és a kiválasztás már a módosított bírósági törvény szerint történne. Ide kapcsolódik, hogy a parlamenti vitára bocsátott alkotmánytervezet jelenlegi formája is korlátozná a pártállamtól megörökölt bíróságoknak a Horn–Kuncze-kormány idején elfogadott, Európában példátlan fokú önállóságát, és felszámolná a belsõ önkormányzat legfõbb szervét, az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot (OIT). A szövegben ugyanis az áll, hogy „a bírói önkormányzati szervek közremûködnek a bíróságok igazgatásában”. Csak közremûködnek…(…) Nem csoda, hogy a selyemzsinór címzettjeinél, azaz az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnál kiverte a biztosítékot a szerdai címlapunk. Az OIT szóvivõje az utcai pártgyûlésekrõl kölcsönzött hangvételû közleményben utasította vissza a cikkünket. „A bírósági szervezet önállóságát, függetlenségét és tekintélyét minden más állami szervnek védenie kell, tartózkodva az egymás tevékenységébe való beavatkozástól. Ezt a munkát és törekvést meghatározóan aláássák az ilyen és ehhez hasonló, gyûlöletet keltõ, felelõtlen megnyilatkozások” – írja Szûcs Péter szóvivõ, megjegyezve: tart tõle, hogy nem tudunk mondani olyan ítéletet, amelyet politikai szimpátia motivált. Sajnos, tudunk. Alighanem sokan vannak a jogászszakmán belül és kívül, akik velünk együtt órákon át tudnák sorolni a kétes ítéleteket és justizmord helyzeteket. Ahogyan nemcsak lapunknál, de bírói és politikusi körökben is név szerint ismerik azokat, akik 2006 õszén elvállalták a piszkos munkát, és Gyurcsány Ferenc elvárásának megfelelõen arcpirítóan törvényellenes letartóztatások tömegével félemlítették meg a kormányfõ távozását követelõ tüntetõket. Beszélhetünk arról is, normális dolog-e egy jogállamban, hogy a móri ügyben az évszázad bírói hibáját elkövetõ Varga Zoltánt nemhogy elküldték volna a testülettõl, hanem „felfelé buktatták” a Legfelsõbb Bíróságba. Pedig ha Magyarországon még lenne halálbüntetés, most két olyan ember feküdne a temetõben, aki a mészárlás környékén sem járt. Vagy elfogadható-e, hogy a közelmúlt legnagyobb, az egész balliberális politikai elitet érintõ botrányának, a K&H-ügynek a feltárását bohózatba fullasztották. Csakúgy, mint a Tocsik-ügyet. Kérdezhetjük azt is, megbocsátják-e valaha a Baumag-ügy kisemmizett áldozatai a magyar igazságszolgáltatásnak, hogy hat éve nem képesek jogerõsen elítélni a szélhámosokat? És miért van az, hogy a portákat országszerte fosztogató falkákat a rendõrök azért nem állítják elõ, mert „a bíróság úgyis elengedi õket”? Megkérdezhetjük, hogy miért nem sikerült egyetlen, banki visszaélés miatt indult perben sem elrettentõ ítéletet hozni, miközben Éliás Ádámot egy túlfûtött, de nagyon is igaz mondata miatt sikerült pillanatok alatt tíz hónap felfüggesztettre ítélni. Hogy miért találkozni nap mint nap a polgárok igazságérzetét durván sértõ és avantgárd költeményeket megcsúfolóan kreatív indoklással ellátott határozatokkal.(…) Olyan a bírói önkormányzatiság, mint a volt afrikai gyarmatokon a demokrácia: kár erõltetni. Nem mi, hanem balliberális jogtudósok, köztük Hack Péter és Majtényi László írta le nemrég, hogy a magyar rendszer kontraproduktív, és a bírói kar nagyobbik részének érdekeivel is ellentétes, hiszen akik egyszer bekerültek a vezetõ testületekbe, minden körülmények között megvédik a mundér becsületét, belterjessé formálják a kiválasztást, és elveszik a felemelkedés lehetõségét a valóban tehetséges és szakszerûen ítélkezõ bíróktól. Szerintük sokkal jobban mûködnek a nyugat-európai megoldások, ahol a kormány és a bírói önkormányzat közösen dönt személyi és irányítási kérdésekben. Egyébként azért is pikáns az igazságszolgáltatási tanács heves reagálása, mert ugyanezt az egyszerû bíróknak nem engedik meg. A bírói etikai tanács tavaly például elmarasztalta azt a vidéki bírót, aki lapunk hasábjain írta le, hogy Kádár János szelleme valóban kísért a bíróságokon, mert „aki egyszer bíró, az az is marad, bármennyire alkalmatlan szakmai vagy emberi okból”. Pedig milyen igaza volt. Úgyhogy, tisztelt kormánypártok, csak bátran! Vissza nem térõ az alkalom, hogy kijavítsák a magyar igazságszolgáltatás húsz éve rosszul mûködõ rendszerét. Huth Gergely (forrás: Magyar Hírlap, áprl. 1. Rövidített változat)

6

Médiadaráló Budakalászon? „Nem a sajtó elnyomóiban látom én a veszélyt, hanem a mostani gyáva népekben magokban,” – írta Táncsics Mihály a Sajtószabadságról nézetei egy rabnak címû, 1844-ben megjelent munkájában. Deák Ferenc, a haza bölcse pedig a közismert anekdota szerint azt mondta, ha tõle függne, a sajtótörvény egy paragrafusból állna: „hazudni nem szabad”. Ahogyan Táncsics, úgy Deák is attól féltette a XIX. században a sajtót, hogy a nyilvánosság erejét felismerõ közéleti szereplõk olyan befolyás alá vonhatják az írott szó iránt tisztes felelõsséget nem érzõ közírókat, aminek következtében politikai érdekek eszközévé válik a korabeli ’média’, s ezek kiszolgálójává az újságírás. Úgy tûnik: a helyzet változatlan. A korszerûtlen 1986. évi sajtótörvény elavult szövegének ’orvoslására’ a választások után kétharmados többséget szerzõ Fidesz–KDNP kormány igyekezett megalkotni azokat a jogszabályokat, amelyek – szellemiségükben, elvileg – a médiumok és a sajtómunkások szabadságát és függetlenségét garantálják. Sok támadás érte ezeket a törvényeket a nyugat részérõl, s nem engedhetõ meg, hogy a sajtószabadságért folytatott, a szakmától kötelezõen elvárható küzdelem, a külhoni politikai és gazdasági érdekkörök számára, a zsarolás eszközévé váljon. Azonban az sem engedhetõ meg, hogy a médiatörvénytõl és a sajtószabadságról szóló törvénytõl eltérõ, annak alapelveivel és az alapvetõ újságíró etikával ütközõ fenntartói, politikai és gazdasági nyomás alá helyezzék országszerte a médiát, amit hazánk számos térségében, így Budaörsön vagy legutóbb Budakalászon láthattunk. Nem szerencsés, ha a polgári kormány „beleül” egy olyan gyakorlatba, amit a korábbi szocialista érdekkörök és médiamonopóliumok sikerrel alkalmaztak, s ugyanazokat a hibákat követi el, amelyek ellen – nagyon helyesen – eleddig tiltakozott. Mert így a szándék hiteltelenné, politikai lózunggá válik. Nem okkal merülhet-e fel, hogy a sajtószabadságot, a média függetlenségének eszméjét árulja el minden médium, amely részese ezeknek a folyamatoknak, akár csak azzal is, hogy nem biztosít nyilvánosságot egy település ’médiakoncepciója’ körül kialakult vitának? Nem a sajtószabadságról szóló törvényt sérti-e az, ha gyakorlatilag a nyilvánosság kizárásával igyekeznek megalkotni olyan helyi dokumentumot, ami évtizedekre alapozza meg egy településnek a média kapcsán késõbb meghozandó döntéseit? Mert az említett törvény kimondja, hogy mindenkinek joga van arra, hogy megfelelõen tájékoztassák a helyi közélet ügyeirõl, aminek megvalósuláról például a Budakalászon alkalmazott eljárás kapcsán is kellõ alapossággal merülhetnek fel kételyek. Nem lehetséges-e, hogy ugyanez a törvény éppúgy kötelezõ érvényû az önkormányzatokra is, amikor kimondja, hogy az önkormányzati szervek kötelesek eleget tenni tájékoztatási kötelezettségüknek a médiatartalom-szolgáltatók felé megfelelõ határidõben, hogy ezzel segítsék a sajtó tájékoztatási feladatának teljesítését? Mivel a médiakoncepció elõkészítésérõl Budakalászon nem tájékoztatták a hivatalos helyi újságot – aminek épp lapzártája volt, tehát adott volt ennek lehetõsége –, erõs indokkal felvethetõ, hogy jogsértõ volt-e az eljárás maga is, s ha igen, akkor érvényes lehet-e egy olyan rendelet, ami ilyen körülmények között születik meg. Budakalászon március 31-én a képviselõ-testület a teljes eljárást két hétbe sûrítve – a helyi magisztrátus, az önkormányzati lap szerkesztõi, egy képviselõ és több tiltakozó állampolgár javaslata ellenére, akik többek között csak egy hónappal kérték elnapolni a napirendet – elfogadta az ún. ’médiakoncepciót’. A dokumentum szövege olyan megfogalmazásokat tartalmaz, amelyek egyrészt több törvény szövegével vetnek fel ellentmondási aggályokat, másrészt az elfogadása körüli eljárás sérti a jó ízlést, a különbözõ médiumok szabadságát, nem titkolt megfogalmazásban törekszik a média centralizációjára és a fenntartó felügyeletének deklarált gyakorlására. A sajtó kötelessége a nyilvánosság szabadságának védelme, ezért következõ számunkban az esetrõl részletes összeállítást közlünk lapunkban.

2 . é v fo l ya m 1 4 . s z á m 2 0 11. á p ri l i s 7.

Tudatosan vállalták a halált a japán erõmû dolgozói A csoport egyes tagjaira heteken, de legkésõbb hónapokon belül halál vár – adta hírül az egyik dolgozó édesanyjára hivatkozva az MSNBC News. A Fukusima 50 elnevezés valójában egy 300 alkalmazotból álló alakulatot takar, akik 50 fõs turnusokban végezték a helyreállítási munkálatokat a természeti katasztrófa során felhevült erõmû területén. Az MSNBC által idézett 32 éves alkalmazott édesanyja úgy fogalmazott: fia és társai tisztában voltak vele, hogy munkájuk során halálos sugárdózist fognak kapni, ennek következtében rákosak lesznek, ami a halálukhoz vezet majd. A munkásokat hõsként tisztelik Japánban. Az atomerõmûvet üzemeltetõ Tepco vállalat nem sokkal ezelõtt bejelentette, hogy a reaktorból származó radioaktív szennyezõdés beszivárgott a talajvízbe. Az erõmû környékén tízezerszer haladja meg az egészségügyi határértéket a talajvíz radioaktivitása – derült ki a legfrissebb mérésekbõl. Az Associated Press értesülése szerint a japán atombiztonsági ügynökség felszólította a Tepcót, hogy vizsgálja felül a legutóbb mért sugárzási értékeket.

Húszcentis résen át ömlik a radioaktív víz a tengerbe Húsz centiméter széles rés támadt a fukusimai atomerõmû 2. számú reaktorának védõfalán, a résen át sugárszennyezett víz ömlik a tengerbe – jelentette szombaton az NHK televízió. A radioaktív sugárzás értéke eléri az óránkénti 1000 millisievertet. Az erõmûvet üzemeltetõ Tepco vállalat megkísérli betonnal elzárni a reaktorfalon tátongó rést. Az NHK szerint a víz egy két méter mély akna falából szivárog a reaktor közelében. Az aknában, amelyben elektromos kábelek futnak, 10-20 centiméternyi víz gyülemlett fel. A Tepco kivizsgálja, hogy a sugárszennyezett víz milyen kapcsolatban áll az aknában összegyûlt, vízzel, és miként szivárgott ki a tengerbe. A japán atomenergetikai és ipari létesítmények biztonsága felett õrködõ hatóság szóvivõje, Nisijama Hidehiko közölte, hogy egy szerelõakna falán fedezték fel a húszcentiméteres rést. Megjegyezte, hogy ez lehet a tenger sugárszennyezésének egyik oka, de még további hasonló repedések is létezhetnek, ezért a lehetõ leggyorsabban meg kell találni õket. (forrás: barikad.hu)

Visszahívják a felvidéki magyar konzult, amiért van magánvéleménye Szlovákiáról A Külügyminisztérium konzultációra berendelte Farkas Gézát, a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövetségének konzulját – tájékoztatta a tárca kedden az MTI-t. A sajtófõosztály egyben közölte: Farkas Géza a hivatkozott cikkben a magánvéleményét közölte, az nem tekinthetõ a magyar Külügyminisztérium hivatalos álláspontjának. A Külügyminisztériumot az MTI azzal kapcsolatban kereste meg, hogy a felvidéki sajtó arról írt: Budapest visszahívta állomáshelyérõl a pozsonyi konzult. Korábban írtuk: Farkas Géza magyar konzulnak egy interjúban a szlovák történelemszemlélettel kapcsolatosan elmondott véleménye miatt meggyûlt a baja saját külügyminisztériumával. Portálunknak most diplomáciai források nem cáfolták, hogy Farkas Gézát visszahívták konzuli tisztségébõl – írja a Felvidék Ma.

Mit is mondott Farkas Géza? Beszélni mert például az úgynevezett Szlovákia saját Trianon-traumájáról: „...a szomszédos országok közül az egyetlen, amely teljes egészében Magyarországból szakadt ki. Senki sem kérdõjelezi meg szuverén állami létét, de megszületésének körülményei atipikusak voltak. Azt is mondhatnám, nem standardok. Ezzel együtt járt a sok, nem szlovák állampolgár gyors asszimilációjára való törekvés. Ha összevetjük az 1910-es népszámlálási adatokat a mostanival, mindenféle elfogultság nélkül látni fogjuk, hogy a szlovákság jelentõs része az utóbbi évtizedekben asszimilálódott, az identitása nem szilárdulhatott meg. Ezek az emberek is visszatalálhatnak magyar gyökereikhez, úgy gondolom, minden második szlováknak voltak magyar nagyszülei." (forrás: MTI, Felvidék Ma. Rövidített változat)

7

Gazdálkodó

Dögöljünk meg a hitelektõl és

az adóktól? Igen. – Drábik János összefoglalója Dr. Drábik János sokoldalú személyiség. Filizófiából és jogból diplomázott Magyarországon. Ez utóbbit megszerezte az Egyesült Államokban is. A Szabad Európa Rádió szerkesztõjeként dolgozott sokáig, és mellette közíróként egy tucat könyvet jegyez. Megszállottként kutatja a demokrácia és a gazdaság össszefüggéseit. Errõl, a magyar gazdaság kiszolgáltatott helyzetérõl, a vezetõi elit felelõsségérõl és más hasonló tabu-témákról beszélgettünk. – Jogot végeztem, történetet, filozófiát tanultam. Gondoltam, a határterület, az a jogbölcselet, az államelmélet, és jelentkeztem is a Tudományos Akadémián, hogy írok egy demokrácia-elméleti kandidátusi dolgozatot. Több mint száz könyvet összegyûjtöttem hozzá, fõleg a frankfurti egyetemen, a müncheni egyetemen, a Kolumbia Egyetemen, Princetown-ban, a Georgetown Egyetemen stb. Rájöttem, hogy ilyen, hogy demokrácia, ilyen csak nagyon korcs változatban van, – azért, mert nincs gazdasági demokrácia. Na az miért nincs? Azért, mert magánpénz-rendszer van, az, amit kamatmechanizmussal mûködtetnek. Rájöttem, hogy a bajok gyökere a kamat. Ha nem lenne kamat, ha nem lenne egy ilyen fosztogató pénzrendszer, akkor az embereknél maradna a munkájuk eredménye. Lényegében arról van szó, hogy egy viszonylag kis emberközösségnek lényegében sikerült elérnie azt, hogy két változatban is ki tudja rabolni a többi embert. Az egyik az, hogy ilyen kommunista rendszert hoz létre, a másik – ehhez hasonló rendszer – az, amikor különbözõ pénzügyi technikákkal mindenkit eladósítok, és mindenkitõl kamat formájában elveszem a munkájának az eredményét, és függõ helyzetû emberekké válnak vagy még kiszolgáltatobbá, mert segélyezetté válnak. A nemzetközi pénzvilág azon intézményei, különbözõ ilyen befektetési alapok: elsõsorban õk az elsõ számú jogosultjai a magyar államkötvények vásárlásának; október óta nem vásárolnak azért, hogy a forintot ezzel elértéktelenítsék. Tehát tulajdonképpen ez a társaság egyrészt fölnyomta a kamatokat, – és ugyanakkor mégse veszi –, és ezáltal õ arra kényszerítette a magyar államot, hogy csak úgy juthasson olyan hitelgaranciákhoz, amivel megmarad a fizetõképessége, hogy fölajánlotta a nem termelõ vagyonának az egészét fedezetként, ami azt jelenti, hogy adott esetben az országgyûlés épületét is el kell adni. Miféle alkotmány az, amivel a közérdeket semmiféle formában nem lehet érvényesíteni? Semmi nem védte a nemzeti vagyont, tehát a magyar emberek vagyonát, amit õk hoztak létre. Másrészt nem lenne olyan merev ez az egész politikai rendszer, hogy itt bármennyire is megbukik egy kormány, nem lehet a helyébe – a demokratikus közakarattal sem lehet – egy másikat tenni. Vegye tudomásul a Köztársasági Elnök úr is, hogy selejt ez az alkotmány. Kell egy népi alkotmányozás! Hagyják abba az elit alkotmányozást! Népi alkotmányozás keretében igenis kell egy demokratikus alkotmányt hozni, egy olyat, amiben szankciók is vannak. Tehát hogyha pl. az országgyûlés nem teljesíti azt a kötelezettségét, hogy elkészítse évente pl. az államháztartás mérlegét, – mert egyszer se teljesítette –, akkor lett volna benne olyan szabály, hogyha nem teljesíti az országgyûlés azt a kötelességét, amit elõír az alkotmány, akkor három hónapon belül fel kell oszlatni. Szabadság nem lesz, amíg az ember nem rendelkezik a saját munkája felett, mert az érdekérvényesítési képességük nem egyenlõ. Hát mondok valamit: Magyarországon ez az állítólagos, formális demokrácia, ez ugye úgy mûködik, hogy egy fõ, egy ember – egy szavazat. De az érdekérvényesítés nem ehhez igazodik. Az nem az egy fõ – egy szavazathoz igazodik, hanem: ki mennyi vagyonnal rendelkezik? Ki mennyi pénzvagyonnal és termelõi vagyonnal. Tehát pl. a magyar emberek számbeli többsége, az egy kisebbség az érdekvédelem és az érdekérvényesítés szempontjából. Sok probléma van, de a legnagyobb probléma az, hogy vissza kellene állítani azt a tulajdonlást, hogy magyar emberek lehessenek a magyar gazdaságnak a tulajdonosai, mivel õk hozták ezt a gazdaságot létre, a saját munkájukkal.

8

Egy szégyenletes csalást mûveltek a bankok, mert itt nem arról volt szó, hogy amikor valaki fölvette a hitelt, mondjuk svájci frankban, hogy akkor volt a banknak svájci frankja, és svájci frankban intézte az ügyet. Nem. Csak a számai voltak mások. Õ forintban teljesítette a kötelezettségeit, de a számvitelét, a könyvelését, azt svájci frankban vitte. Na most, persze, ez akkor elõnyös, amikor a svájci frankra a kamat alacsonyabb, de amikor, kérem szépen, most elõáll egy ilyen rendkívüli helyzet, és sokan azon alapon veszítik el a lakást, azon az alapon válnak fizetésképtelenné, hogy svájci frank alapú hitelt vettek föl, ez egyszerûen – én megkockáztatom –, ez egy bûncselekmény a bankok részérõl, hogy ezt megtehetik. A banknak ugyanis semmilyen többletkiadása nem volt. Õneki mindössze annyi volt, hogy arra az un. svájci, tehát deviza alapú hitelre egy ideig viszonylag kevesebb kamatot kapott. De az, hogy most ezen az alapon semmilyen engedményt nem hajlandó tenni, egész odáig elmenve, hogy végrehajtást kér ezek ellen, és kilakoltatja õket, hát kérem szépen, én ezt jogszabállyal tiltanám meg, és én bizony sürgõsen hoznék olyan jogszabályokat, amelyek ezt a gyakorlatot elítélik, betiltják, sõt megbüntetik. A magyar bankrendszert is vissza kellene állítani legalább – mit mondjak? – a fele részben magyar tulajdonúvá. Minden következmény nélkül van náluk 4000 milliárd forint, ott parkoltatják a Nemzeti Bankban, hatalmas kamatjövedelmet leszíva, a helyett, hogy mûködtetnék vele a reálgazdaságot. Mûködtetnék vele azokat a kis- és közepes üzemeket, ahol a magyaroknak a zöme dolgozik, és sokkal kevesebb munkanélküli lenne. A nemzetközi pénzvilág kikényszerítette a magyar államtól, hogy hozzon, igaz, hogy feles törvényû, de olyan jogszabályokat kényszerített ki, ahol a magyar állam megtiltja saját magának, hogy a saját tulajdonába bármilyen érdemi kérdésben beleszólhasson. Ezzel elképesztõ károkat okoz a magyar államnak, mert pl. most is, hogy ha az egy magyar bank lenne, nemcsak de jure, de de facto is, akkor nem tenné ezt, akkor azt mondaná a kereskedelmi bankoknak, meg azok is, mondjuk, magyar tulajdonban lennének, hogy tessék, ne nálam növeljétek 4000 milliárdra a betétállományotokat, hanem tessék ezzel a 4000 milliárddal – a mai napról beszélek –, tessék hitelezni a termelõgazdaságot. Az a probléma, hogy az országot irányító jelenlegi elit, amely magát szereti a magyar nemzet részének tekinteni, de ugyanakkor mindent megtesz, ami a nemzetközi pénzvilágnak jó, a magyar nemzetnek pedig rossz. Ha pedig õ a magyar nemzethez tartozik, akkor miért nem a magyar nemzet valódi szükségleteit, valódi érdekeit, valódi értékeit védelmezi? Miért áll ezzel állandóan szemben, sõt gyûlölettel? Mert tudniillik, õ már csatlakozott a nemzetközi pénzvilághoz, és most már tart attól, hogy az eredeti tulajdonos majd visszakéri a vagyont, és a vagyonnal együtt az önrendelkezését is, a szabadságát. És már nem tudja látni, hogy megszervezõdjön. Szemében pánik, és a bitorló rossz lelkiismerete csak így tudja nézni, reszketve, remegve, félve, hogy a magyarok esetleg azt mondják, hogy ezt a vagyont mi hoztuk létre. Adjátok nekünk vissza. Magyarország az egyedüli, ahol olyan vezetõ réteg van, amely – noha mindent megszerzett magának –, nem képes azonosulni a lakosság többségének valódi szükségleteivel, érdekeivel és értékeivel. Sõt, kifejezetten gyûlöli a magyar lakosságot. Hogy miért vagyunk ilyen szerencsétlenek, ennek történelmi okai vannak. (forrás: http://www.youtube.com/watch?v=YRmihiEs7NY)

Gazdálkodó

Rózsa, bioetanol és a rossz lelkiismeret Hogy mi a fogyasztói társadalom, az kevésbé látszódik annak peremvidékén, mondjuk a perkupai Coop-ABC kínálatában. Ellenben, ha jó sorsunk a hollandiai virágbörzére vezet, megérezhetünk valamit a világgazdaság lüktetésébõl. A tõke logikája szerinti világban fizetni is kell mindenért, és a természet is be fogja nyújtani a számláját. A hatalmas üvegcsarnokban rózsával és minden egyéb létezõ virágoggal teli kocsik suhannak el az árverési csarnokban, és mire eltûnnek a kijáratnál, a virágüzérek már meg is tették tétjeiket – az áru elkelt. És mi, vásárlók nem tudhatjuk, hogy a kedvesünknek szánt rózsa két napja még Kenyában virított a Naivasha tó mellett, egy napja pedig Hollandiából kelt útra egy hûtõkamionban Magyarország felé. Ugyanis bármilyen furcsán hangozzék is, a világ két legjelentõsebb rózsatermelõ országa Kenya és Kolumbia. Az afrikai földrész országában 4500 haon termelik a virágot kb. 80 000 ember közvetlen, és összességében 500 000 ember részvételével, akik ha gyakorlott szakmunkások, 45 eurónak megfelelõ fizetést is kaphatnak havonta, ami azért arrafelé sem sok. A rózsa ára behajózás elõtt 0,32 per szál, ami 0,4 -ra emelkedik fel Hollandiába érkezvén. Ez azonban még mindig nem sok. A globalizációs varázslat viszont itt kezdõdik. A vásárló a virágot ennek hatszorosáért veszi meg, miközben Európában több cég és több állam is megnyerészkedi a magáét. Az elmondottak alapján az a jogos gyanú fogalmazódik meg, hogy ezt a globalizációs motort a nagyon olcsó fejlõdõ országokbeli termék-elõállítás és a jómódú fizetõképes kereslet közötti feszültségkülönbség hajtja. De persze csodák nincsenek, a gazdaságban fõleg nem. Ami az egyik oldalon extrahaszonként jelentkezik, az a másik oldalon plusz veszteségként. A trópusok legendája mára már tényleg csak legenda. Leszámítva az üdülõövezeteket, amelyek természetesen nem a helyieket szolgálják, a melegégövi országok többségi területén bádogviskókkal, felperzselt erdõkkel, erodálódott földekkel és szemétdombokkal találkozhatunk. A többség számára errefelé a jólétet a kismotor, a mobiltelefon és a coca-colát és chipset áru-

ló bodegák kínálata jelenti, kiegészülve a gyanús külsejû kínai instant levesekkel. Brazília, Argentína, Elefántcsontpart, Kenya, Nigéria és még folytathatnánk a sort. A fejlett világ itt altatja el a rossz lelkiismeretét a „fair trade” kakaóbabbal, a kávéés banánültetvényekkel, amelyek szerintük munkát adnak a helyieknek, és elsõk között a bioetanol gyártásával. A bioetanolt autók üzemanyagához keverik 10%-os részarányban, és ugye mennyivel más érzés így, környezettudatosan autózni? Ha azonban a dolgoknak kicsit a körmére nézünk, a következõket jelenthetjük: a legnagyobb bioetanol termelõ Brazília, ahol 21 millió hektár kivágott erdõ helyén létesített monokultúrás cukornádültetvények biztosítják a bioüzemanyag alapját, együtt a szintén egyeduralkodó, 51%-os arányban génmanipulált szójaültetvényekkel. Iszonytató biológiai egyhangúság marad a kivágott erdõk, felszántott legelõk helyén, majd késõbb eróziótól tönkretett földek és elszennyezett vizek. Amúgy ez a körforgás meglehetõsen ördögi, mivel ha végigkísérjük a termelés teljes folyamatát a szántástól a lepárlásig, a számítások szerint egy liter bioetanol elõállításához 1,27 liter hagyományos tüzelõanyag kell. De ezzel a dolog paradoxitásának még nincs vége. A Föld másik felén, a magyar Alföldön a kajlabajszú vásárló egyszer csak azt tapasztalja, hogy a cukor hiánycikk lesz, ami ez idáig csak a szocialista Romániára volt jellemzõ. Hajmeresztõ, de miután egy kivételével bezártuk az összes cukorgyárunkat, és rábíztuk magunkat az EU gondoskodására, kiderül, hogy az ellátási nehézségeket az a trend okozza, hogy Brazília egyszerûen jobb árat kap a bioetanoljáért, mint a cukorért, és ezért nem szállít. Itthon pedig a szerencsi cukorgyárból csak a kapuja áll, rajta az alapítási dátum: 1901. Kibírta szegény cukorgyár az elsõ és a második világháborút, a vörösterrort és

2 . é v fo l ya m 1 4 . s z á m 2 0 11. á p ri l i s 7.

Rákosit, egyedül csak az EU-csatlakozást nem. Az embernek akaratlanul is József Attila 80 évvel ezelõtti verssorai jutnak eszébe a szövõnõkrõl, akik cukros ételekrõl álmodnak, és nem tudnak kartellekrõl, együtt szegény mexikóiakkal, akik ezentúl sokkal drágábban juthatnak a tortillájukhoz, mivel az õ kukoricájukból is bioetanolt csináltak. Pedig egy tõke logikája szerinti világban fizetni is kell mindenért, és a természet is be fogja nyújtani a számláját. Valami hasonló már történt egyszer a Húsvét-szigeteken, ahol a népessége hosszú testvérharcok után elpusztult, miután összes energiaforrásukat felélték, és még autójuk sem volt. Nyilván az egész világot tönkretenni sokkal hosszabb folyamat, de úgy gondolom, a homokórát már megfordították, és pereg a homok. Gondoljunk erre, ha megszagolunk egy hosszúszárú rózsát, vagy dugóban ülünk, és több századmagunkkal járatjuk a motort minden értelmes cél nélkül. Gondoljunk arra, hogy azért építünk hatalmas plázákat, hogy divatos rongyokat adjunk el bennük. Egyelõre van még némi idõnk az elgondolkodásra. Ifj. Vasuta Gábor (másodközlés a szerzõ hozzájárulásával)

9

Új történelem

Börtöninterjú Budaházy Györggyel 1. rész

Ezt értse meg már valaki! Az N1 TV, a Szent Korona Rádió és a Szilaj Csikó közös felvétele a Markó utcai büntetés-végrehajtási intézetben, 2011. március 29-én. A beszélgetésen jelen voltak még a bv képviselõi, valamint Gõbl György, soproni szabadságharcos. Utóbbit köszönet illeti a találkozó létrehozásáért. A riporter: Varga Domokos György – Ennyi idõ múltán hogy érzed itt magad? – Itt olyan sok idõ még nem telt el. Szeptember vége óta, hát… közel fél év. Most egymás közt szólva, ahhoz képest, hogy emberek mekkorákat ülnek, az a két év, ami lassan összejön, még nem egy olyan óriási idõ. Óriási idõ a családomnak fõképpen. Az én életemben, ugye, volt negyven év, ami elég jó volt. Nincsenek bennem olyan hiányérzetek, hogy – mit tudom én – nem éltem még, meg ilyesmi. Viszont van három gyerekem, és az is része a dolognak, hogy még nem ért véget. Ugye lezárult ez a fiatal, bulizós, nem tudom én, milyen korszak, bár elég fiatalok

Híres betyárok ma Budaházy György 1969-ben született Budapesten, a barátai által csak Rettenthetetlennek nevezett Budaházy György. Apai ágon régi nemesi család sarja. Végzettsége: okleveles gépészmérnök. 2001-ben Magyar Revíziós Mozgalom néven irredenta szervezetet alapított, és utcai figyelemfelhívó demonstrációkat szerveztek a trianoni békeszerzõdés ellen. Budaházyt országosan ismertté a 2002-es „Erzsébet hídi blokád” tette, melynek szinte emblematikus figurájává vált. Ekkor tûnt ki bátorságával a többiek közül. Õ állt élére a választási csalások miatt a szavazatok újraszámlálásáért indított civil mozgalomnak. Részt vett többek között a Magyarország európai uniós csatlakozását ellenzõ kampányban. Ismert még a Szabadság téri bolsevik-szovjet emlékmû lebontásáért és a tér eredeti állapotának helyreállításáért folytatott harca is. A 2006-os tévéostrommal egy idõben részt vett a Szabadság téri kommunista emlékmûn lévõ szovjet címer leverésében. Futóbetyárrá lett, vagyis bujdosásra adta a fejét, s egészen 2007. március 15-i elfogásáig illegalitásban tevékenykedett. Több alkalommal is szónokolt álruhában a kormányellenes tüntetéseken. Toroczkai Lászlóval 2007. április 21-én jelentették be a Gyurcsány-féle Új Magyarországgal szemben álló másik Magyarország, Hunnia születését. Budaházy György házi õrizetben volt, s csak hangfelvételrõl szólhatott a több ezres tömeghez, bár állítólag a színpadon, Toroczkai mellett álló betyárruhás alak maga Budaházy volt. A Rettenthetetlennek egyébként 2007. május 2-a óta Budaházy címmel mûsora fut a Szent Korona Rádióban. Budaházyt 2002 óta számtalan alkalommal állították elõ és többször õrizetbe vették. Volt házi õrizetben és lakhelyelhagyási tilalom alatt, amit egyébként megszegett, s 2007. október 22-én a Szabadság téri tüntetésen nyilvánosan közölte, hogy „köp a köztársaság törvényeire”. 2009. június 17-én a rendõrség – egy tüntetés egyeztetésére hivatkozva – becsalta a Teve utcai rendõrpalotába, s ott kommandósok csaptak le rá, azóta elõzetes letartóztatásban van. Budaházyt jelenleg terrorszervezet létrehozásával és irányításával, továbbá kétrendbeli – szocialista politikusok elleni ? emberölés elõkészületével, valamint robbantásos merényletek elõkészületével és elkövetésével vádolják, s ha beigazolódik a bûnössége, akár életfogytig tartó börtönbüntetéssel is sújthatják. A hatalom kisstílûségét mutatja, hogy fogva tartása alatt – korábbi írásai alapján – az elnyomó rezsim még az alkotmányos rend erõszakos megváltoztatásának elõkészülete vádjával is elítélte. (forrás: betyarsereg.hu. Szerkesztett, rövidített változat)

10

vagyunk és szeretnénk bulizni késõbb is… De hát nevelgetném a gyerekeim, és emiatt viszont súlyos ez a két év, mert ezeknek a kis gyereknek az életében hatalmas idõ. A legkisebbnek az élete fele. – Zagyva Gyula, a Jobbik országgyûlési képviselõje látogatott meg az imént. Szabad tudni, mirõl beszélgettetek? – Az ügyemrõl, ennek politikai vonatkozásairól fõképpen. Meg a bv-vel kapcsolatos meglátásaimról, hogy mit kellene változtatni. Ilyesmikrõl. – Úgy véled, a Jobbik tudhat segíteni neked? – Mindenki tud segíteni, aki akar. Valamit biztos. Ezt a múltkor is elmondtam, nem akarom magamat ismételni, de én annak idején azt a választ kaptam felvetéseimre Vona Gábortól, hogy a tévéostrommal kapcsolatos amnesztia alapvetõ óhaj, s õ ezért ki fog állni. Nem hallom igazából, hogy olyan nagyon kiállna. Most is tudok embert, aki a tévéostrom miatt megy börtönbe. Közben a líbiai felkelõk meg, ugye, úgy vannak kezelve, mint akik szent háborút folytatnak. Ez valamilyen szinten egyébként jogos is, mert nyilván nem ok nélkül keltek fel Kadhafi ellen… Tehát mi a különbség?! Az, ami ott van, ugyanaz, mint ami itt volt 2006-ban. És mi meg csõcselék vagyunk? Ráadásul itt nem is volt az, ami most ezekben az országokban látványosan folyik. Nagyon sok helyen feltörik a múzeumoktól kezdve az áruházakig, mindent. Azért emlékezzünk vissza, hogy 2006-ban ez nem volt itt, Magyarországon. Tehát itt a legelvetemültebbnek kikiáltott utcai harcosok – akik a rendõrökre vissza mertek dobálni kövekkel, amikor már lõtték õket –, azok nem törtek be üzletekbe. Itt szerintem összesen tíz autó volt felgyulladva, a tévéostromnál ebbõl hat vagy hét, és október 23-án egy-kettõ. Több nem. Párizsban meg szilveszterkor a négerek felgyújtanak 10 ezret! Csak mert szilveszter van... Ezek olyan aránytalanságok! Ugyanazok a médiaemberek, politikusok, akik megértéssel kezelik a nagyvilágban mindezeket, nem tudják felismerni, hogy saját hazájukban is ez van. Nem akarom azt mondani, ha a focihuligánok meccs után a városban verekednek és összetörnek akármit, ne büntessék meg õket. De amikor ugyanaz az ember 2006-ban a tüntetéseken vett részt, akkor nem feltétlenül kell õt ugyanúgy kezelni, mert az egy más dolog volt! Tehát ezt értse már meg valaki! Látom a Fideszt belefutni ebbe a kettõsségbe: egyszerre akarja elítélni az elõzõ nyolc évet, meg azokat is, akik azokat a dolgokat megtették, amiket neki kellett volna.

És ez így olyan diszharmóniában van! Mint például a semmisségi törvény kapcsán kirobbant dolog. Jogos törekvés, csak sajnos félmegoldás, de mégiscsak egy jó irányú lépés. És ugye már belefutottak abba, hogy a szocialistákkal hadakoznak miatta, meg a rendõrökkel, meg mindenkivel. Hát azért, mert nincs kimondva – 2010-ben ki kellett volna mondani –, hogy hopp, gyerekek! Ezek erõszakkal tartották fenn a hatalmat nyolc évig! Az alkotmány 2. § 3. bekezdését sérti, oszlassuk fel az MSZP-t, és kezdjünk hozzá úgy, hogy tényleg változás van. Mert így most az egész egy kabaré. Egy szem Wittner Mária a parlamentben…? Az én problémám is ide vezethetõ vissza, meg mindenkié, az egész országé! – A két évnél sokkal több, amivel fenyegetnek téged… – Ez is tény és való. De ha ettõl megijednék, akkor most össze lehetnék omolva. Ezen már túlléptem. – Járatod azon a fejedet, hogyan lehetne a mi vagy mások segítségével elejét venni…? – Hogyne járatnám! De most tényleg, egy kicsit úgy érzem, hogy folyik az asszisztálás ehhez: egy nagy politikai kirakatpert indított el az elõzõ ciklus, amit ez a ciklus valamiért tovább visz. Felfoghatatlan okból. Nem tudom, milyen háttérerõk… Mert vannak olyan háttérerõk, amelyeknek mindegy, ki van fenn, mert mindenhol megvannak az embereik. De ehhez miért asszisztál mindenki? Kicsit hülyén érzem így magam. Most mindenki el fog járni tárgyalásra, jaj, de jó, jól elítélik a Budaházyt…! Vagy mire utaznak? Én mindent megteszek ellene, mert tudom, hogy milyen mocsok koholmány ez az ügy. Most mondok egy olyan példát, ami abszolút nem politikai, de mégis jól példázza. Ott volt Kaiser Ede. Abszolút koholt módon megcsinálták ellene az életfogytiglant, arra, amit nem õ tett. Meg tudják csinálni, ezt csak azért mondom. – Látsz magad elõtt olyan forgatókönyvet, hogy Morvai Krisztina, Gaudi-Nagy Tamás vagy mások segítségével sikerül majd felmenteni téged? – Amit el tudok mondani, hogy olyan súlyos eljárásjogi szabálysértések történtek, hogy már ez önmagában egy közepes jogállamban felvetné, hogy az ügyet ejteni kell. Csak kezd kiderülni, hogy Magyarországon azért elég sokszor vannak ilyen esetek. Bevezettük ezeket a mindenféle normákat a nagyvilágból, a gyönyörû szép egyezményekbõl átvettük a szabályokat a törvényeinkbe, meg ratifikáltunk, meg minden, csak hát nem alkalmas rá a rendszer, hogy ezeket végre is hajtsa. Nem léteznek a gyakorlatban. Az ártatlanság vélelme meg a tisztességes eljárás – én kijelenthetem, hogy nem létezik. Csak szóban létezik, de nincs megvalósulva a gyakorlatban. Én súlyos büntetésben vagyok. Teljesen abszurd, ahogy felépítették az ügyet! Azért azt mindenki vegye észre, hogy nem harsognak a tv-ben, soha semmit nem mondanak, nem húznak elõ! „Húúú, itt van Budaházyék ujjlenyomata!” Vagy valami olyan kézzelfogható dolgot, ami azt mondja, hogy „tessék, maguk voltak a Szilvásynál robbantani, hát feketén-fehéren

ott van – mit tudom én – az eldobott zsebkendõje”, vagy bármi olyan dolog, amit hozzá lehet kapcsolni. Ilyenek nincsenek. Hogy milyen módon született a vád, arról is sok mindent hallottam, teljesen felháborító! Õrület, hogy mi folyik Magyarországon, milyen koncepció alapján dolgoznak! Lehet, hogy más ügyekben is. Ugye már felmerül az emberben, hogy ez nem általános-e. Hogy hazudtak a rendõrök 2006-ban, ezt mindannyian tudjuk, 2002-tõl 2010-ig folyamatosan, sok esetben, sok ügyben. Például az én 2009. márc. 15-i elhurcolásom kapcsán indított eljárás pontosan ugyanolyan, mint amilyet a semmisségi törvény megcélzott. Rendõr-vallomásokon ül az, hogy Budaházy Györgyöt 20 rendõr hurcolja el, és közben rátámadt a rendõrökre, hátrafejelt, hátrarúgott… Teljesen képtelen dolgokat állítanak. Különben is: õk hurcoltak el engem, és nem én hurcoltam el õket! Teljesen fejetetejére állították a tényeket, s ott is simán hazudnak. Nekik ez valami munkaköri kötelességük, vagy úgy érzik, hogy az. Persze lehet mondani a rendõrség szempontjából, hogy ha kiborítjuk ezt a bilit, akkor összeomlik ez a rendszer, inkább söpörjük a szõnyeg alá, és hurcoljuk még tovább ezeket a nem mûködõ dolgokat. Magyarországon sajnos máig ez folyik: ami nem jó, azt a szõnyeg alá tolják, és a szõnyeg már olyan púpos, hogy alig lehet rajta járni. De senki nem old meg semmit! Rohad szét az egész minden körülöttünk… – Amikor a Teve utcában elkaptak, akkor is hazudtak neked… – A Teve utcában egy ehhez hasonló irodában ültem... Ennél azért nagyobb volt. Hasonló szituációban ültem az asztalnál, mint most, teljesen nyugodtan. Egyeztetõ tárgyaláson voltam, pont azért, mert tüntetést akartam szervezni a bv elé, annak apropójából, hogy már akkor le voltak tartóztatva emberek. Itt az idõ, elég volt a politikai törvénykezésbõl, amnesztiát akarunk… Arról egyeztettünk, hogyan lesz a menetrend. Aki már szervezett tüntetést, az tudja, hogyan folyik ez. És akkor berontottak tizenvalahányan. De úgy, hogy még a közrendvédelmisek sem voltak képben! Le voltak döbbenve! Ki volt akadva Forintos Katalin. Lehet, hogy most letagadná, de én akkor is elmondom, ki volt akadva, én láttam az arcán, õszinte volt, biztos, hogy nem volt beavatva! Számára is olyan kellemetlen volt! Mert ugye hozzá jöttem be. Ez egy iszonyú aljas húzás volt nem csak velem szemben, de velük szemben is... S akkor odalépett egy civil ruhás hozzám. Nem kommandósok voltak, hanem készenlétisek. Egyébként érdekes is: oda akkor nem terrorelhárítók jöttek, hanem közrendvédelmis nyomozók és velük készenlétis rendõrök. S akkor odalépett a civil ruhás az asztalhoz, és közölte: Budaházy úr, a Központi Nyomozó Fõügyészség elrendelte az ön elõzetes letartóztatását! Hirtelen nem tudtam mivel reagálni, mert egyrészt még nem voltam annyira jártas ezekben a dolgokban, a jognak ezekben a

2 . é v fo l ya m 1 4 . s z á m 2 0 11. á p ri l i s 7.

részeiben. Sokkoló volt ez az egész, valóban! Elõzetest a fõügyészségnek nem lehet elrendelni, ezt a bíróság szokta, tárgyaláson. Õk maximum egyet rendelhetnek el: az elõállítást. És utána, amikor közölték a gyanúsítást, akkor az õrizetbe vételt, és utána kezdeményezik az elõzetest a bíróság részérõl. De ez annyira le volt zsírozva! S ez abból látszott, hogy elszólta magát a biztos úr. Tehát így kezdõdött. Az ilyen apró-cseprõ dolgok tömkelegét tárták fel az ügyvédek. Így megy Magyarországon. De lehet, hogy máshol is, ezt én nem tudom, mert nem látom mások ügyét. Csak feltételezem, hogy sok minden rutinból van, és sok minden meg kifejezetten ellenünk van. Jegyzõkönyv nélkül házkutatás – ez talán még Magyarországon sem bevett szokás, gondolom én. Utána bizonyítékot varázsolnak belõle ellenem, és azt mutogatják. Könyörgöm! Amerikában elzavarnák! Most pont én, aki nem vagyok egy nyugatimádó, ezt kell, hogy mondjam: egy közepes jogállamban elzavarja a bíróság az ilyen vádiratot, amely ez alapján van felépítve! Ez komolytalan dolog! Vannak szabályok, jogszabályok, azt tartsa be a hatóság, azért van állami pénzen fenntartva! Nem? – Ne vedd tiszteletlenségnek a következõ kérdést. Vannak, akik Szilvásy vagy mások ingatlanjainál robbantgattak… – Szilvásy ingatlanjánál igen, más ilyen robbantásról nem tudok. A mi ügyünkben ez az egy van. – Valóban, Kóka telkénél például, csak égettek. Szóval én örültem ezeknek e híreknek: végre akadtak valakik, akik figyelmeztették az akkor uralmon lévõket, hogy abba kellene hagyni az ország tönkretevését. – Képmutatás lenne, ha azt mondanám, hogy sajnálom az MSZP-irodát, amelyet valaki fölgyújtott. Csak nem én voltam. De aki tette, érthetõ, hogy miért tette. Abban a helyzetben, amikor az folyt ebben az országban, ami folyt. De ez az, amit én sem értek. Amire ki akarsz lyukadni, gondolom az: hogy lehet, hogy mi vagyunk a terroristák? – Meg egyáltalán: az ilyen cselekedeteket terrorizmusnak hívni? Miért nem nemzeti felszabadítási frontnak nevezik? – Ha például azt mondaná valaki, hogy a megvádolt Magyarok Nyilai, mondjuk, egy antiszociál-liberális ellenállási szervezet volt, ez még úgy lefedné valamilyen szinten a valóságot. De hogy – akárki követte is el – valaki berobbantotta Szilvásy ajtaját, az miért a lakosság ellen elkövetett terrorcselekmény? Hogy õk miért ezt húzták rám, azt még értettem, mert õk ugye magukat így próbálták nulla népszerûségbõl kiemelni. Ha nem is az egész párt, de annak bizonyos személyei a nulla népszerûségnek örvendtek, hála a jó Istennek. De hogy ez ma is így folyik?! Hiszen a vádemelés már nem akkor történt! Hanem amikor átléptünk az állítólagos forradalomba. Nem azért mondom, de láttam az eljárás során olyan nyomozati bírókat, akik meg voltak rökönyödve, hogy azért eltúlzottak ezek a minõsítések! Még a bírónak is sok volt, merthogy itt valójában rongálásról van szó. (folytatjuk)

11

2 . é v fo l ya m 1 4 . s z á m 2 0 11. á p ri l i s 7.

13

Iránytû Varga Domokos György

Orbán Viktor cigányai A Szilaj Csikó – önkéntes munkatársainak köszönhetõen – megengedheti magának azt a fényûzést, hogy ne aszerint mondja a magáét, hogy várhatóan mitõl lesz népszerûbb, s még csak nem is aszerint, hogy honnan várhat nagy bólintásokat vagy vállveregetéseket; hanem csupán aszerint, hogy éppen mit érez, mit gondol igaznak. Rendre megjelentetünk például olyan cikkeket, amelyek az Orbán-kormány kincstári optimizmusát igyekeznek a valóság rideg tényeivel szembesíteni, árnyalni. Az sem idegen tõlünk, hogy a jellemzõen cigány származású bûnözõk okozta, joggal elkeserítõ, sajnos már teljesen általánossá és mindennapivá vált élethelyzeteket bemutassuk, a maguk kétségtelenül mellbevágó borzalmaival egyetemben. Nem lehetetlen, hogy ez a mellbevágó kifejezés is éppen azért jutott eszembe, mert a minap egyik tízéves unokaöcsém vált áldozatává iskolabeli cigány társa harcias mozdulatának: amaz úgy mellkason rúgta, hogy orvoshoz kellett vinni, s pár napra otthon tartani. Még döbbenetesebb azonban, hogy miért kapta a kikboxos talpalást. A szelíd jóságáért. Cigány társa ugyanis a déli menzából pótlást kért magának, s ezt a konyhások megtagadták tõle. Erre unokaöcsém elõzékenyen azt javasolta, hogy mindjárt jön a következõ csoport ebédelni, álljon be közéjük. S ekkor érte a váratlan letalpalás. Sorban jönnek a legkülönbözõbb iskolákból a félelmetesnél félelmetesebb hírek a fékezhetetlen cigány kölykök tanítókat és gyerekeket „terrorizáló” tetteirõl. Ökölbe szorul az ember keze, kinyílik a bicska a zsebében. Ám mielõtt használnánk õket, nézzük meg közelebbrõl a szomorú valóságot. Unokaöcsém szüleje feljelentést tett a rendõrségen. A rend õre széttárta karját, mondván, tizenkét éves kor alatt még eljárást sem kezdeményezhetnek az elkövetõvel szemben. És a szüleivel szemben? A gyerek apja börtönben ül. Akkor miért nem teszik ki a kölyköt az iskolából? Biztos, hogy ez segítene? Ha az utcákon bandákba verõdnek, több jóra lehetne számítani tõlük? Hiába, nem létezik egyszerû megoldás. Önmagában még nem megoldás, hogy nevén nevezzük a gyereket – a cigány gyereket. Meg a cigánybûnözést. Igaz, a megoldás keresése és megtalálása szempontjából nem tudok nagyobb rosszat elképzelni annál, mint hogy hallgassunk a gyöngyöspatai és a hozzá hasonló rémisztõ esetekrõl, nevezetesen a helyi cigányság kegyetlenkedéseirõl. Ám a dolgok néven nevezése e rendkívül összetett kérdéskörben még édeskevés a rendezõdéshez. Sokkal átfogóbb szemléletmódra van szükség. Olyanra, amely nem felszínes és látványos megoldásokkal kísérletezik. A Jobbik arra irányuló törekvése, hogy nem hagyja mély hallgatásba burkolni a cigányok által elkövetett rémtetteket, ugyancsak önmagá-

ban nézve, dicséretes. A felmutatás, a kirakatba helyezés arra kényszeríti, de legalábbis sarkallja a hatalmon lévõket, hogy mielõbb igyekezzenek megszüntetni az egyre áldatlanabb állapotot. Hogy ne ragadjanak le az ócska kampányígéreteknél és szépelgõ mellébeszéléseknél, hanem tegyenek is végre valamit. A Jobbik a Magyar Gárdájával azt is üdvözlendõen világossá teszi, hogy ha van valahol elegendõ rendfenntartó erõ, ott egy csapásra megszûnik a szabad rablás, a tisztességes magyar állampolgárok „terrorizálása”. Tehát nem Istentõl való átok, ami itt is, ott is egyre gyakrabban felüti a fejét. Hanem lehet ellene tenni is valamit. A nagy kérdés, hogy mit. Minden látszat ellenére a Jobbik javasolt – de legalábbis erõteljesen sugallt – megoldása, a „cigánybûnözés” pusztán rendfenntartói felszámolása nem járható út. Ugyanígy nem járható a cigányság szaporodásának adminisztratív visszafogása. Furcsa módon éppen a leegyszerûsítés, az árnyalatlan néven nevezés miatt. A „cigánybûnözés”, a „cigányság” árnyalatlan hangoztatása minden olyan cigányt is ellenséggé tesz, aki amúgy közelébe sem megy a bûnözésnek. Etnikai alapon tereli össze a cigányokat, holott minden eszközzel arra kellene törekedni, hogy a tisztességes emberek (ha cigányok, ha nem) fogjanak össze a tisztességtelenek ellen (ha cigányok, ha nem). De hogy ebbe az irányba el lehessen mozdulni, fel kellene számolni a „politikailag korrekt”, „liberális”, „humanista” stb. jelzõkkel illetett, közkeletû szemléletmódot, s a mérhetetlen korlátoltságának egyik fõ következményét. Méghozzá azt, amely valamely kisebbség oktalan pátyolgatásával úgy rendezi át a demokratikusnak hirdetett társadalmat, hogy a kisebbség végül a többség nyakára ül, és a többséget a saját normáinak (valójában normaszegéseinek) elfogadására kényszeríti. E pillanatban – a várható demográfiai alakulásokat is figyelembe véve – csak az az út tûnik járhatónak (csak az a megoldás tûnik megvalósíthatónak), amely egyszerûen felhagy az etnikai kisebbségek puszta emlegetésével is, hát még azzal, hogy kisebbségi kiváltságokat igyekszik bárkinek is adni. A kiváltságok, a támogatások megadásánál csak olyan szempontok érvényesülhetnek, amelyek – etnikai hovatartozástól függetlenül – mindenkire vonatkoznak. Ily módon vissza lehetne szorítani azt a rendkívül erõteljesen, és egyre erõteljesebben érvényesülõ jelenséget, hogy a „romák” mint a „magyarokkal” szemben állók határozzák meg önmagukat. A törzsi jellegû szembenállás ugyanis – ezt a „rendszerváltozásunk” során más téren is megtapasztalhattuk – oda vezet, hogy a nagyobb közös-

2 . é v fo l ya m 1 4 . s z á m 2 0 11. á p ri l i s 7.

Gyöngyöspata kárvallottjai

séggel szembeni minden bûn, minden normaszegés bocsánatossá, sõt, dicséretessé válik… S itt jutottunk vissza a címben beharangozottakhoz, Orbán Viktor cigányaihoz. A cigánysággal kapcsolatos jobbikos felvetésekre a miniszterelnök az Országházban ezt válaszolta: „a mi felfogásunk szerint az európai kultúrkör erkölcsi kiindulópontja az, hogy felesleges élet még nem született. Minden ezzel ellentétes állítást elutasítunk. (...) Felesleges és indokolatlan élet pedig nincsen”. Orbán Viktor kincstári optimizmusát, mint mondottam, nem osztjuk. A Szilaj Csikónak nem tiszte a miniszterelnököt támogatni ilyen-olyan politikai praktikáiban. E kérdésben – a „cigánykérdésben” – viszont felfogásunk közel áll az övéhez. Úgy véljük, csak olyan szemlélettel szabad kezelni az egész hatalmas problémakört, amely nem tesz különbséget élet és élet között. Amely minden életet értékesnek tekint. Amely azon dolgozik, hogy minden életnek lehetõséget teremtsen arra, hogy értékes lehessen. Amelyik elejét veszi annak, hogy az értéktelenek tönkre tehessék az értékeseket. Látszólag lehetetlennek tûnõ, ábrándos megoldás. Pedig nem az. S errõl éppen a legérintettebbek okos felfogása gyõzhet meg bennünket. A Szilaj Csikó oldalain is teret fogunk adni a gyöngyöspataiak nyílt levelének. Ez egyfelõl kendõzetlenül bemutatja a mai elrettentõ helyzetet. Másfelõl becsületesen leszögezi: „A faluban két hétig tartózkodó Szebb Jövõért Polgárõrség tevékenysége országos szintû felháborodást váltott ki, de az éremnek másik oldala is van (…). A faluközpont hídján megszûnt a gyerekbandák vámszedése (szó szerint értendõ!), az idõsek nyugodtan el tudtak menni misére, a postára vagy a boltba, nem kellett feléjük repülõ kõdaraboktól, köpésektõl, szidalmaktól tartaniuk, és éjszaka is nyugodtan alhattak.” Harmadrészt kertelés nélkül kimondja: „Csak a valódi integráció és rendfenntartás segíthet. De csakis az a fajta integráció, ami világosan különbséget tesz a közösséget építeni és az azt rombolni akaró egyének között, etnikumra való tekintet nélkül.” Kedves unokaöcsémnek majd el is fogom mesélni: sajnálom, hogy egyik napról a másikra nem tudom megvédeni õt, sõt, egyelõre senki nem tudja megvédeni õt. Mert nem lehet és nem szabad iskoláinkat, egész életünket magyargárdásítani. De már léteznek azok, akik pontosan tudják, hogy a sajtóban és a politikában dívó, álliberális felfogás, hamis kisebbségképzõ képmutatás mekkora veszedelem: olaj az elhatalmasodó tûzre. S azok is léteznek már, akik tudják, merre van a kiút. A rögös, de legalább járható.

15

Eleink

„Nem csügged, s honvéd tisztét teljesíti, Míg gyõz, vagy testhalmok közt sírt talál…” (Kisfaludy Károly, 1821)

Honvédtiszt az 1848/49-es szabadságharcban Lenkey Károly ezredes (1803–1874) V. rész A várat a Kmety-hadosztály mellett három magyar hadtest vette körül, kb. 32 ezres 142 tábori löveg támogatta. Miután Görgei Artúr tábornok, a magyar fõsereg vezére megadásra felszólító levele nem ért célt, megkezdõdött a vár lövetése. A kis ûrméretû lövegek azonban csak kevés kárt okoztak a vár épületeiben, a falakban pedig úgyszólván semmit. Ugyancsak sikertelennek bizonyultak a meglepetésszerûnek szánt gyalogsági támadások. Lenkey Károly hibáztatja Kmetty ezredest, hogy a huszárokat is az ellenség ágyúinak hatótávolságán belül vezényelte. Az ezredbeli Thurzó százados (lövést kapott a vállába) elmondta neki: „Látja ezredes úr, hogy sebet kaptam. Kmetty zászlóaljunkat rohamra parancsolá, és a szó szoros értelmében a falnak vezetett; mert alig hogy a palissádokhoz [cölöpfal] közeledtünk, azok mögül sortüzet adtak reánk, és az ágyúk s kartács kereszttüzébe jutottunk.” Elmondta azt is, hogy még Kmetty parancsnok is kénytelen volt a térrõl bemenekülni egy házba, mert látta, hogy „egyszerre százak terítettek le”. Lenkey huszárezrede ekkor a Fõ utcában foglalt el harcállást, hamarosan észrevették, hogy szemben velük a vár fokán 3 db 18 fontos ágyú áll tüzelésre készen. Az ezredes erre elküldte szárnysegédjét Kmetty ezredeshez, hogy jelentse a veszélyhelyzetet, õ azonban azt üzente, maradjon mindenki az eredeti helyén. A huszárok a kapuk alá, az udvarokba és az utcakeresztezõdésekbe húzódtak, amikor a várból az ágyúk tüzelése elkezdõdött. Ez így tartott majdnem négy órán át, amikor az osztrákok észrevették, az utcákra hosszában irányzott lövéseik az emberekben nem tesznek kárt, ezért gránátokat kezdtek hajigálni. A huszároknak fegyvernemüknek megfelelõ harcra nem nyílt lehetõségük, a közvetlen feladat a várfalakra való feljutás lett volna. Emiatt „zúgolódásra fakadtak – írja Lenkey –, hogy õk nem macskák, hogy falra másszanak”. Az ezredes erre huszárezredét visszavonta Óbudára, más megoldást keresett. Nem akarta cserbenhagyni hadosztályának elõvédként elõrevezényelt egységeit sem, ezért az ezredtrombitás és egy huszár kíséretében Dzvonkafszky százados és a 10. zászlóalj keresésére indult. A katonákat a kapucinusok templománál találta meg, az õ viszszavonulásukat is elrendelte. A Fõ utcán át húzódtak vissza: a két parancsnok egymás mellett lovagolt, amikor egy gránát süvített el fejük felett, õket nem érte, de a mellettük lovagló ezredkürtöst és az elsõ sorban haladó három huszárt megsebesítették a gránátdarabok. Már este 5-6 óra körül lehetett, Kmetty parancsa még mindig nem érkezett meg a visszavonulásra, amikor egy, a várból kilõtt bomba berepült annak az épületnek a felsõ emeleti ablakán, ahol a tisztek voltak, és leszakadt az egész párkány-

zat: Dzvonkafszky századának udvaron lévõ lovai annyira megijedtek, hogy szétszaladtak, csak másnap került elõ 40 huszárló a hegyekbõl. Lenkey az elsõ nap eredménytelensége után „rosszalló véleményét Kmetty elõtt nyíltan kimondá” – áll az emlékiratában. Abban egyébként igaza volt, a magyar hadvezetés késõn ismerte föl, hogy a vár bevételéhez elõször réseket kell törni a falon, amihez ostromlövegek kellettek. A magyaroknak egyébként darabszámra is kevés 12 és 6 fontos ágyúi voltak. Görgei fõparancsnok ezt felismerte, már másnap, május 5-én parancsot küldött Richárd Guyon tábornoknak, hogy indítson nehézlövegeket Buda alá. A komáromi várparancsnok négy 24 és egy 18 fontos bronzágyút és a vár készletébe tartozó négy 60 fontos mozsár útra való elõkészítését és átszállítását nyomban elrendelte. Lenkey berzenkedése, úgy látszik, eljutott a felsõ vezetéshez, mert Kossuth, az OHB elnökeként, május 4-i keltezéssel felszólította Mészáros Lázárt, az ideiglenes hadügyminisztert, intézkedjék haladéktalanul Mezey Károly ezredesi elõléptetésérõl, készítesse el kinevezési okmányát, és terjessze be azt ellenjegyzésre hozzá, tekintve „érdemdús szolgálatát, de különösen méltányolva a harcztéren, jelesen Mezõkövesdnél tanúsított ritka vitézségét”. S egyben állítsa ismét a 10. huszárezred élére, ami furcsa volt, mert Mezey Debrecenben feküdt betegen, bár lábadozóban volt. Kossuth egyben arról is intézkedett, hogy Lenkey Károly ezredest helyezzék át a 13. (Hunyadi) huszárezredbe. Lenkey meg volt gyõzõdve arról, hogy a Kmettynek mondott ellenvetése következménye a hadügyminiszteri rendelet, amely kijelentése után alig 48 órával érkezett. Valóban fegyelmezésszámba ment a döntés, ugyanis közismert volt a hadsereg berkeiben, hogy az OHB még 1848 októberében határozta el a lovas szabadcsapatok huszárezredekké való fölfejlesztését. S mivel 12 régi huszárezred volt rendszeresítve, a frissen szervezett hat új ezred a 13-tól növekvõ sorszámot kapta. Közöttük a legnevezetesebb a 13. Hunyadi-huszárezred lett, melynek népszerûségét az is növelte, hogy nem a megszokott zsinóros öltözetet hordta, hanem pörge kalapot és pitykegombokkal kihányt Viktória-dolmányt. Kezdetben karikás ostort is használtak. Rásuhintottak az ellenségre, s amikor az ostor sudara annak testére vagy nyakára csavarodott, lerántották a nyeregbõl. Az ezred huszárjai rendkívüli figyelmet kívántak, nehezen voltak fegyelmezhetõk, elõfordult az a példátlan eset 1849. február 28-án, a mezõkövesdi lovas harcban, hogy saját parancsnokukat árulónak nevezték, és odavágtak neki, mert megkegyelmezett egyik régi osztrák bajtársának.

Lenkey Károly a parancs vétele után a katonai szokásjognak megfelelõen összehívta a tisztikart, és felolvasta elõttük az új szolgálati helyére való vezénylésérõl szóló rendeletet. A tiszti gyûlés ezután szétoszlott. A bejelentés meglepetést keltett, mert még aznap két beosztott tiszt jelent meg nála, akik a tisztikar nevében egy folyamodványt adtak át. Ebben kérték a hadügyminisztert, hogy vonja vissza Lenkey áthelyezését, aki „az ezred megelégedését anynyira bírja, hogy amíg csak lehet, alatta kívánnak szolgálni”. Azt is kilátásba helyezték, hogy kérésük elutasítása esetén leköszönnek itteni beosztásukról. Lenkey azt írja emlékiratában, rövid gondolkodás után összehívta a tisztikart, õ tudta, hogy „a folyamodásra a hadügyminiszter tagadó választ adna”, ezért kérte tiszttársait, álljanak el kérésüktõl, a bizalmi nyilatkozatot tartalmazó iratot emlékül azért hagy tartsa meg. Egyben ígéretet tett, hogy amíg ezredéhez viszsza nem kerül, semmilyen katonai elõléptetést nem fogad el. Ezután kihallgatást kért Kossuthtól: errõl azt írja, hogy ekkor a kormányzó felvetette esetleges tábornoki kinevezését is, ha a rögtöni visszahelyezésének szorgalmazásától eláll. Erre nincs bizonyíték, nem valószínû ennek valódisága, egy bizonyos, a szabadságharc alatt elõléptetésére nem került sor. Lenkey elbúcsúzott ezredétõl, s Óbudáról átment öccse Lenkey János tábornok szállására Pestre. Innen követték figyelemmel a budai vár ostromát, melynek komoly politikai jelentõsége volt. Hadászatilag azonban nem szerencsés idõpontban került sor az ostromra. Görgei hadmûveleti törzstisztjei pontosan kijelölték ekkor már Budánál a várfalnak azt a szakaszát, amelyen rést akartak törni. Miután ezt Görgei jóváhagyta, a hadsereg tüzérparancsnokának, Psotta Mór alezredesnek irányításával megkezdõdött a réstörõ és az ezt fedezõ, ún. leszerelõ üteg helyének, tüzelõállásának elõkészítése. Közben a várat szinte állandóan lõtték, és a védõket idõrõl idõre betörésekkel nyugtalanították. A tüzelõállások kiépítése lassan haladt, hiszen csak éjjel lehetett dolgozni. Az ostromágyúk május 14-én már a Naphegy mögött felállítva álltak, készen arra, hogy a mûszaki munkák befejezése után állásaikba kerüljenek. Másnap az esti órákban végül megkezdték a lövegek bevontatását is. 1849. május 16-án reggel, megszólaltak a nehézágyúk, a tábori lövegekkel együtt, szinte szünet nélkül lõtték estig a várerõdítményt. A másnap is folytatódó lövetés eredményeként a várfalon hatalmas rés keletkezett, s erre Görgei május 17-én elrendelte a rohamot, ami azonban nem járt sikerrel. További három napra és több mint kétezer lövedék kilövésére volt szükség ahhoz, hogy május 21én hajnalra kitûzhessék a roham új idõpontját. (folytatjuk) Dr. Sebestény Sándor

2 . é v fo l ya m 1 4 . s z á m 2 0 11. á p ri l i s 7.

17

Szövetségben

Ima Magyarországért

Visszhang ESTV Online – a Dunakanyar televíziója A magyar kulturális és szellemi hagyományt megjelenítve, elsõ alkalommal szerveztek közös Istenóhajtást Verõcén, a Kárpát Haza Templománál. A hétvégén (március 27-én – a szerk.) megtartott esemény az „Ima Magyarországért” elnevezésû rendezvénysorozat keretében valósult meg, ahol a megjelentek közösen fohászkodtak Magyarország jövõjéért. A verõcei Kárpát Haza Templománál megtartott rendezvényen vasárnap délelõtt több százan gyûltek össze, hogy közösen imádkozzanak Magyarországért, a Szent Korona fõhatalomba való visszahelyezéséért, a Szent Korona-tan alkotmányban való elfogadtatásáért, valamint a történeti jogfolytonosság helyreállításáért. A magyar kulturális és szellemi hagyományt megjelenítõ mûsorban a fellépõk különbözõ regöléssel és õsi dobokkal idézték fel a magyarság történetét, majd Verõce település polgármestere, Bethlen Farkas köszöntötte a jelenlévõket.

Bethlen Farkas, polgármester, Verõce „A magam és Verõce település nevében nagyon szépen köszönöm, hogy gondoltak ránk, nagyon köszönöm Önöknek, hogy elzarándokoltak, és remélem, hogy a jövõben minden évben már itt rendezõdik eme rendezvény. Külön nagy boldogság számomra, hogy dr. Beer Miklós püspök úr is megtisztelt minket és utánam fog õ is imádkozni a magyarságunkért.” A polgármester, köszöntõje után, Erõs Alfréd Könyörgésével imádkozott a hazáért, a magyar nemzetért és a magyarságért, majd ezt követõen Beer Miklós váci megyéspüspök mondott beszédet, aki az imádság és a munka fontosságára hívta fel a figyelmet.

Dr. Beer Miklós, megyéspüspök, Váci Egyházmegye „Tanuljunk meg imádkozni és tanuljunk meg az õseinktõl dolgozni. Prófétákra van szükségünk mind a kettõhöz. Én két prófétát szeretnék kiemelni a mai prófétáink közül. Az egyik itt van közöttünk, Papp Lajos professzor, aki szüntelenül, újra és újra imára hív, hogy segítsen az Ég minket, magyarokat. Segítsen az Úristen, mert az emberi erõnk kevés. A másik prófétánk Ángyán József, aki arra hív mindnyájunkat, hogy ne legyen parlagon magyar föld, hogy a miénk maradjon, és abból megélni is tudjunk. Hogy a falvaink ne néptelenedjenek el, hogy a fiataljaink ott maradjanak, hogy szülessen magyar gyerek, hogy maradjanak meg iskoláink és templomaink. Erre hívlak ma benneteket Papp Lajos professzor és Ángyán József nevében, tanuljunk meg újra imádkozni és dolgozni.” A mûsorban többek között fellépett Maczkó Mária népdalénekes, valamint a Bodrogközi Regölõsök is, az elõadók között pedig Molnár V. József magyar néplélekrajz-kutató, és Vukics Ferenc a Baranta Mozgalom alapítója is mondott beszédet. Papp Lajos professzor a világon egyedülálló magyar nép hagyományaira és a magyar nép küldetésére hívta fel a figyelmet, amelyet – mint mondta – a Szent Korona eszmeisége és a magyar történelmi alkotmány határoz meg.

Dr. Papp Lajos, szívsebész professzor „Küldetésünk a Kárpát-medencében: a teremtett világ megõrzése, ápolása, szépítése. Különleges képességeinket azért kaptuk az Úristentõl, hogy többet és jobbat tegyünk a világért, mint mások, másutt a Föld bármely részén. Sok ezer éves történelmünk során bizonyítottuk, hogy a sátáni idõkben is képesek voltunk Ég és Föld egységét megteremteni. Képesek voltunk küldetésünket teljesíteni, képesek voltunk a szeretet parancsát romlott világunkban is megtartani.” Papp Lajos beszédében hangsúlyozta: boldog nemzet az, és csak annak a nemzetnek van jövõje, amely a múlt hagyományait és eszményeit a sors viharai közt is megõrzi. Mint fogalmazott: a múlt az a szilárd alap, amelyre építeni lehet, a Szent Korona pedig egyetértést, közösséget és békességet hirdet a magyarok között. A professzor beszéde után, Kolti Helga és Takács Bence közremûködésével közös imádságra hívták a megjelenteket, végezetül pedig Maczkó Mária népdalénekes vezetésével a Boldogasszony anyánk, a magyar Himnusz és a székely himnusz eléneklésével zárult az idei Ima Magyarországért rendezvény. A felvételeket Baranyai István készítette

18

Szövetségben

Ima Magyarországért – Dunaújvárosban is A Verõcén, 2011. március 27-én rendezett Ima Magyarországért eseményeihez kapcsolódva a Magyarok Szövetsége Dunaújvárosi Járási Közösségének tagjai a verõcei rendezvénnyel egy idõben, Dunaújvárosban imádkoztak hazánk felemelkedéséért.

A baracsi, dunaújvárosi, kisapostagi, mezõfalvi, nagyvenyimi, perkátai és rácalmási tagok a dunaújvárosi evangélikus templomban gyûltek össze. A vasárnapi istentisztelet után Stermeczki András lelkész arra kérte a híveket, hogy csatlakozzanak a Magyarok Szövetsége rendezvényéhez, és közösen imádkozzanak hazánk felemelkedéséért. Mind együtt maradtunk. A MSz közösségbõl Kásás Margit vezetésével Losonczi Ildikó, Himfy Emõke, Herdicsné Kertész Viktória és Horog László mondott verseket, idézeteket, majd együtt imádkoztunk a magyarsághoz tartozók összetartásáért, nemzetünkért. A rendezvény végén közösen énekeltük el a Himnuszt, a székely himnuszt és a palóc himnuszként ismert, Isten áldja meg a magyart kezdetû éneket. Programunk zárása-

képpen közösen megtekintettük a templomban pár nappal korábban nyílt kiállítást Makovecz Imre építész munkásságáról. Isten áldja meg a magyart! Koczka Kata (A fotókat a szerzõ készítette)

A Magyarok Szövetsége és a Magyarországért Egyesület leadta az alkotmánnyal kapcsolatos kérdõíveket A magyar kormány 8 millió kérdõívet küldött ki a választópolgárok számára az alkotmányossággal kapcsolatban. A Magyarok Szövetsége mozgalom és Magyarországért Egyesület kiemelt nemzeti célnak tekinti történeti alkotmányunk jogfolytonosságának helyreállítását. A Magyarok Szövetsége a Magyarországért Egyesülettel közösen 2044 db kérdõívet gyûjtött össze, melyet 2011. március 22én Budapesten, a Szentkirályi utcai gyûjtõhelyen Tóthné Gyömrey Erzsébet adott le. A borítékba került levelek mellé még elhelyezésre került a Magyarok Szövetsége és a Magyarországért Egyesület közös álláspontját tartalmazó kísérõ levél. Ennek tartalma az alábbi: „Történeti alkotmányunk jogfolytonosságának helyreállításával hazánk legfõbb közjogi méltósága ismét a Szent Korona lesz, amely túlmutatva önmagán, a közénk született Istent, Jézust idézi meg, az Õ múlhatatlan igazságát emeli trónra.” Molnár V. József Jogfolytonosság vállalása a MAGYAR TÖRTÉNETI ALKOTMÁNYNYAL, és ennek szellemében szabályozza a következõket:

1. A szociális alapjogok mint a nemzet hosszú távú fennmaradásának záloga: – lakáshoz való jog – munkához való jog – állami nyugdíjrendszer 2. A nemzeti vagyon hathatós védelme: – a nemzeti vagyonba beletartozik a magyar állampolgárok magánvagyona is. 3. A monetáris politika szabályozása – a Nemzeti Banknak ne csak beszámolása, hanem elszámolási kötelezettsége is legyen 4. Kétkamarás parlament A Magyarok Szövetsége – az általa vállalt 21 program 1. pontjának megfelelõen – továbbra is folytatja küzdelmét a történeti alkotmányunk jogfolytonosságának helyreállítása érdekében. TTI (forrás: a Magyarok Szövetsége honlapja)

A „Magyar mûveltség alapjai” képzés programja A következõ oktatás idõpontja és programja 2011. április 9., szombat:

17.00 órától:

10.00–12.00 óráig: Kocsis István – Magyarország Szent Koronája – a Szent Korona tana és misztériuma 13.00–15.00 óráig: Molnár V. József – Az emberi élet szentsége 15.00–17.00 óráig Vendég elõadó

Jelenczki István Eszmélet c. filmjének bemutatása,

2 . é v fo l ya m 1 4 . s z á m 2 0 11. á p ri l i s 7.

utána beszélgetés a filmrõl.

2011. április 10., vasárnap: 09.00–12.00 óráig Monzák Péter – Böjti Játékok 13.00–15.00 óráig Szántai Lajos – Képes Krónika

19

Szövetségben

Az MSz Beregszászon A Kárpát-medencei kapcsolatok valóságos kiépítésének következõ állomása Beregszász. A Magyarok Szövetsége Mozgalom Hajdú-Bihar megyei csoportja (Botos Csaba megyei elöljáró vezetésével), valamint a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Fõiskola Hallgatói Önkormányzata (vezetõje Varjú Zoltán) és a Kárpátaljai Magyar Fiatalok Egyesülete között egy komoly, a távlatokban is igen gyümölcsözõ kapcsolat kiépítése folyik. Ennek keretében a szövetségesek egy komplex informatikai rendszert adtak át Beregszászon a magyar diákok számára. Az informatikai rendszer kidolgozása és teljesen ingyenes felajánlása a magyar fiatalok részére Bocskay József, a Fõnix Projekt szponzora nevéhez fûzõdik. A fõ cél az „õsi magyar szellemiség” felébresztése – egymás érdekek nélküli segítése minden körülmények között –, csupán annyi megkötéssel, hogy vonjanak be minél több magyar fiatalt az eszközök használatába, és lehetõleg az idegen nemzetiségû informatikai cégek által kínált (egyébként drága) programok mellõzésével, a saját költségeiket csökkentve szabaduljanak meg a globalizált informatikai

függõségtõl, hogy ezáltal gazdasági szabadságot, függetlenséget vívhassanak ki. Izsó Mária, Az MSz Hajdú-Bihar megyei tudósítója Fotók: Bakk László

Néhány szó Beregszászról A Vérke-folyó két partján, bort termõ hegyek aljában húzódik meg Beregszász, ez a régi szõlõtermesztõ és borászati hagyományokkal rendelkezõ kisváros. 1063-ban, Béla király halála után birtokait fiai – Géza, László és Lampert örökölték. Ez a vidék Lampertnek jutott, és a néphagyomány úgy tartja, hogy õ alapította a Vérke partján azt a települést, amelyet késõbb róla Lampertházának neveztek el. Hosszú ideig az Árpád-házi királyok, azok fiai birtokolták a települést. 1141-ben II. Géza a kunok gyakori betörése miatt szászokat telepített ide, s ettõl az idõtõl Szásznak, Lampertszásznak is hívták. Késõbb Bethlen Gábor erdélyi fejedelem tulajdonába került, aki kastélyt építtetett a városban. Beregszász kiemelkedõ szerepet játszott a Rákóczi Ferenc vezette kuruc szabadságharcban. 1703. május 22-én a város fõterén bontotta ki Esze Tamás a felkelés zászlaját. Itt adta ki Rákóczi Ferenc 1705.

december 20-án a felkelésre buzdító jelszavát. A város aktív szerepet játszott az 1848– 1849-es szabadságharcban. A Trianoni békeszerzõdés értelmében Beregszász Csehszlovákiához került, 1945 júniusában, ahogy egész Kárpátalját Ukrajnához csatolták. 1504-tõl írják az okmányokban a várost következetesen Beregszásznak. Beregszász Kárpátalja egyetlen magyar többségû városa. 1944-ig kisebb-nagyobb megszakításokkal Bereg vármegye székhelye volt. Beregszászban egy orosz, két ukrán, három magyar tannyelvû középiskola, egy ukrán és egy magyar gimnázium, szakközépiskola, egészségügyi szakiskola és Tanárképzõ Fõiskola mûködik. A városnak fejlett fafeldolgozó, bútorgyártó, mûszer-, ruhakészítõ ipara volt, üzemei azonban a jelenlegi súlyos gazdasági helyzetben nem teljes kapacitással mûködnek. Jelentõs a vidék borászata, a kárpátaljai borokat a Beregszászi Szõlõ- és Pincegazdaságban palackozzák. A Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetség és a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége városi és járási szervezetei jelentõs munkát végeznek a magyarok identitástudatának fejlesztése terén. (forrás: világháló)

Hortobágy – tanyasi iskola és kollégium A Magyarok Szövetsége Mozgalom Hajdú-Bihar megyei csoportja örömmel tesz eleget annak a „lelki hívásnak”, amely arra késztet, hogy a még bennünk élõ szerves kultúrát továbbadjuk az utánunk érkezett generációnak, a gyermekeinknek, unokáinknak. Ezen lelki mozgatórugó késztetésére, jelenleg Hortobágy község általános iskolájának tanyai kollégiumában tanuló diákok ismerkednek a magyar szerves kultúra elemeivel. Ennek avatott ismerõi és gyakorlói kéthetente egy-két órás foglalkozás keretében viszik el az ismereteket Hortobágyra. Elsõ alkalommal március 17-én a meseelemzés rejtelmeibe avatta be a gyerekeket Réti Szabó Sándor, majd Gál Mariann és Bodnár Balázs a népi viseletek és a nemezelés ismereteit adta át nekik. Legalább ilyen élmény volt számukra a népzene megszólaltatása citerával és furulyával, Nagy Imre és Szutor András szakavatott bemutatásában. Izsó Mária Fotók: Sós József

Néhány szó a Hortobágyról A kõkorszak idejétõl vannak emberi tevékenység nyomai a Hortobágyon. Az évezredek távolából köszönnek ránk a még megmaradt, földbõl készült halmok, az ún. kunhalmok. Helységnévként már 1009ben megemlítik. István király elõbb Egernek adományozta, majd az évszázadok során kialakult települések, a tatárjárás és a pestisvész következtében elnéptelenedett. Területeit Debrecen város vette birtokba – zálogjogon, ahol külterjes szi-

20

laj állattartás folyt. Itt virágzott fel a magyar szürke marha tartása, lábon való értékesítése a fontos kereskedelmi útvonalon, a „sóúton”, amely az erdélyi sóbányákból itt vezetett át Budára, az útvonal mentén megépített pihenõhelyekkel, csárdákkal. Abban az idõben erdõkkel, nádrengeteggel benõtt terület volt. 1855-ben, a Tisza szabályozása után kiszáradt, jelenleg erdõssztyeppként említik. A közlekedést a megépült hidak segítették. Így épült meg 1833ban a hortobágyi kilenclyukú híd, Povolny Ferenc tervei alapján. Itt rendezik meg az 1892 óta engedélyezett, messze földön híres hídi vásárt. A nép emlékezetében még elevenen él az elmúlt századok romantikája, a betyárvilág. A Hortobágy szépségét, a magyar rónát, neves íróink, költõink is megénekelték. A II. világháború után megváltoztak a tulajdonviszonyok, az állam vette át a Hortobágyot. 1973-ban létrejött a Hortobágyi Nemzeti Park, az ország elsõ nemzeti parkjaként. Az állami gazdaságok megalakulásával megindult a csárda környéki rész betelepülése, a késõbbi községközpont kiépülése. Néhány év alatt felépült egy új falu, mely 1966-ban közigazgatásilag is önállóvá vált. A környezõ tanyabokrokban, településrészeken élõ emberek megélhetését nagyrészt az állattenyésztés biztosítja. A távoli helyeken élõk gyermekei az anyaközségben, tanyai kollégiumban kulturált körülmények között tanulnak, készülnek fel az életre. (forrás: világháló)

Szövetségben

Szervezeti felépítés

Magyarok Szövetsége

Ügyvivõ: Benis Miklós Mihály (választott tisztség) Ügyvivõ: Bõdi Szabolcs (választott tisztség) Ügyvivõ: Nagy László (választott tisztség) Szakrális vezetõ: Molnár V. József (választott tisztség)

Területi felépítés: Kinevezett tisztség: Települési megbízott Választott tisztség: Tizedes Települési élenjáró Járási élenjáró Megyei élenjáró

Megyei élenjárók küldötte: (választott tisztség) Tagozati élenjárók küldötte: (választott tisztség) Megyebokor titkárság vezetõje: Tóthné Gyömrei Erzsébet (kinevezett tisztség) Döntés-elõkészítõ csoport vezetõje: Molnár Ervin (kinevezett tisztség) Egyházak kapcsolattartója: Bereczky Zoltán (kinevezett tisztség) Szilaj Csikó, felelõs fõszerkesztõje: Varga Domokos György (kinevezett tisztség)

Szakmai felépítés: Választott tisztség: Tagozati élenjáró Vukics Ferenc saját kérésére megszüntettük az alapító elnök tisztséget.

Megyebokor titkárok Megye Bács-Kiskun Békés Csongrád Gyõr-Moson-Sopron Vas Zala Fejér Komárom-Esztergom Veszprém Heves Jász-Nagykun-Szolnok Nógrád Hajdú-Bihar Szabolcs-Szatmár-Bereg Borsod-Abaúj-Zemplén Somogy Baranya Tolna Pest Budapest

E-cím [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] msz.t.jasz.nagykun. [email protected] msz.t. [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected]

Telefon +36-30-355-1329 +36-30-355-1329 +36-30-355-1329 +36-20-359-9221 +36-20-359-9221 +36-20-359-9221 +36-30-254-8028 +36-30-254-8028 +36-30-254-8028 +36-30-297-3770 +36-30-297-3770 +36-30-297-3770 +36-20-988-0772 +36-30-450-5954 +36-30-450-5954 +36-30-354-9288 +36-30-354-9288 +36-30-354-9288 +36-30-709-2452 +36-30-860-3682 (flottás)

Titkár Petrás Katalin Petrás Katalin Petrás Katalin Gyetvainé Juhász Mária Gyetvainé Juhász Mária Gyetvainé Juhász Mária Gyimesi Fruzsina Gyimesi Fruzsina Gyimesi Fruzsina Duhajné Kis Ilona Duhajné Kis Ilona Duhajné Kis Ilona Szelényiné Veronika Tóthné Gyömrey Erzsébet Tóthné Gyömrey Erzsébet Rühl Erzsébe Rühl Erzsébet Rühl Erzsébet Major Erzsébet Gönci Viktória

(forrás: http://www.magyarokszovetsege.hu/content/megyebokor-titkarok) Késõbbi számunkban ismertetjük a települési megbízottak névsorát.

Rovástábla avatása Csongrádon Csongrád megye névadó településén felavatták az elsõ rovásos helynévtáblát. Az ünnepséget a Magyarok Szövetsége és a Rovás Alapítvány szervezte. Egyre több városban kerül fel ilyen tábla, mivel a Rovás Alapítvány és a hozzá

kapcsolódó kutatói, fejlesztõi, valamint felhasználói kör fontosnak tartja a történeti és nyelvészeti kutatást, valamint a tudományos élet bevonását ebbe a munkába. Az esemény különlegessége, hogy két évvel ezelõtt Charles Simonyi ûrturista

2 . é v fo l ya m 1 4 . s z á m 2 0 11. á p ri l i s 7.

felvitte magával az elsõ székely–magyar rovásírásos feliratot. Csongrádon szombaton délután közel hatvanan gyûltek össze a tábla avatására. A napsütéses idõben tekerõlant zenéje és a magyarság felemelkedésének gondolatai közepette ünnepelték a megye elsõ rovásírásos tábláját. (forrás: www.kisalfold.hu, delmagyar.hu)

21

Szövetségben Örökbefogadott

Litke Szilaj-beszélgetés Versegi-Herczeg Balázs Nimróddal

Fogadjon örökbe egy magyar kistelepülést! – hívtuk fel a világháló segítségével tisztelt honfitársaink figyelmét. – „A Magyarok Szövetsége és a Szilaj Csikó szerkesztõsége szeretné, ha Ön »örökbe fogadná« a magyarországi kistelepülések valamelyikét”, vagyis vállalja, hogy azon a településen valakinek egy évre elõfizeti a Szilaj Csikót. Versegi-Herczeg Balázs Nimród Litkét választotta…

– Mi ragadta meg a felhívásban? – Az fogott meg, hogy így távolról is tehetek valami édesapám szülõfalujáért, ahonnan, általa, én is származom. Bár a családi költségvetésünknek nehezére esik az éves elõfizetés, mégis úgy gondoltam, ha már édesapám életét köszönhetem ennek a falunak, akkor egyelõre legalább ennyivel hálás lehetek. Szeretnék majd egyszer én is a Cserhátban élni családommal. – Mit jelent Önnek a Magyarok Szövetsége? – A II. Kurultaj folytatását. Az elsõ munkaértekezleten találkoztam vele, mondhatnám: magunkkal. Jelenleg a Tagozati Egyeztetõ Tanács titkára, az Erkölcs és Értékrend Tagozat szervezõje, a Tagozat Szervezési és Mûködési Szabályzat Munkacsoportjának vezetõje, Kispest (Budapest, XIX. kerület) élenjárója és az országos IT csoport tagja vagyok. – S mit jelent a Szilaj Csikó? – A Magyarok Szövetsége minõségi és tartalmas hetilapját. – Mit vár attól, akinek elõfizeti a lapot? – Ezáltal egy lépéssel közelebb kerülünk a jövõbeni kapcsolatfelvételhez. – Milyen tervei vannak az „örökbefogadott” településsel? – Szeretném sokszor meglátogatni. Szeretném megkeresni az esetleg még élõ rokonaimat. A jelenlegi független polgármester is Versegi. Ki tudja, talán nem csak névrokonom!? A temetõben pedig szeretném már felnõtt fej-

A fotókat Márton Attila készítette

22

jel leróni tiszteletemet nagymamám sírjánál. – Mi tanácsolna a szövetségnek? Vezetõinek? Tagjainak? – Tanácsolom a Magyarok Szövetségének, hogy térjen vissza az alulról építkezéshez. – Mennyire derû- vagy borúlátó Ön a magyar nemzet jövõjét illetõen? – Úgy vélem, sokszor hajlamosak vagyunk túlzottan – az egyébként csodálatos – múltunkban és az elképzelt jövõben élni. Az Isten által nekünk adott képességeinkbõl és az adott lehetõségeinkbõl a lehetõ legtöbbet kell kihoznunk, méghozzá most! Ne csak higgyünk Magyarország feltámadásában, hanem éljük meg; ma támasszuk fel! – Milyen közeli s milyen távoli álmai vannak? – Közeli álmom, hogy mihamarabb eljussak az örökbefogadott településemre. Távolabbi álmom, hogy mihamarabb a környékre, Palócföldre költözhessek a családommal.