Tisztelt Nyomárkay Akadémikus Úr, tisztelt Akadémikusok! Tisztelt Ünnepelt Petıfi S. János Akadémikus Úr, kedves János! Geehrter Herr Professor Petıfi, lieber János! Illustre Professor Petıfi, Gentile János! Kedves Zsuzsa Asszony! Kedves Kollegák, Hölgyeim és Uraim! Egy izgalmas, gazdag, kalandos, görbületeiben is szinte egyenesen ívelı életpálya kiemelkedı mérföldkövéhez érkeztünk el, amelynél az Ünnepelttel együtt, a legszínesebb nemzetközi szakmai körben szeretnénk megállni, tiszteletünket - magunkkal hozott ajándékokkal – kifejezésre juttatni. Még a kifinomult francia nyelvi kultúra is meghıköl: nem talál a nyolcvanra egyszerő lexémát. Quatre vent. Nyolcvan év egy úton, amely egy elvitathatalan “magyar szellemi termékhez” vezetett: a szemiotikai szövegtan nemzetközi iskolájának megalakításához. Mi is ez az út, legalább is mit mutat a nyomvonala? Miskolc – Debrecen – Budapest – Göteborg/Umeå – Konstanz – Bielefeld – Macerata – Szeged – Budapest. Egy bezáruló kör, avagy utazás a Möbius-szalagon? Petıfi S. János tanár úr saját megfogalmazásait használom fel, amikor az ünneplés megtisztelı feladatába fogok: a bonyhádi Lotz János Nyári Diákegyetemen 2009-ben elhangzott összefoglalójában kutatói-oktatói munkássága lényegét az “európai befogadtatásban” jelöli ki. Mint ahogy az irodalom megszeretéséhez mind az irodalmi mővek ismereteélvezete-recitálása, mind pedig egy Ádám János tanár úr szimultán jelenléte elengedhetetlen, úgy a nyelvészeti, szövegtani, nyelvfilozófiai, szemiotikai, logikai, tudományfilozófiai kutatásokhoz is elengedhetetlen az elméletek és az elméleteket lértehozó hús-vér személyek egyidejő megismerése. Az iskolateremtı Petıfi S. János ugyan az a hús-vér ember a magyar, svéd, német, olasz, spanyol, de bármely nyelven beszélı kutatók elıtt, mint neki voltak Lotz János, Roman Jakobson, Thomas Sebeok, Igor Melcsuk, Robert Austerlitz, Manfred Bierwisch, Jehosua Bar-Hillel, Teun Van Dijk, Charles Fillmore, Umberto Ecco és sok-sok más kutató. Mi is ez az iskola, ez a magyar szellemi termék? 1
Kertész András 2007-es méltató szavait idézve: “ Petıfi S. Jánosnak köszönhetı a szemitikia textológiának, mint autonóm, de a nyelvtudomány több részterületével és más tudományágakkal konstruktívan együttmőködı diszciplínának a létrejötte.” A létrehozó pedig egy unikális integratív tudományszervezı személyiség, aki – mint a népdal mondja – nem terem sőrőn. Az irodalom szeretetével és a formális rendszerek vonzásával magyarázható az az ellenállhatatlan és kitartó törekvés, amivel az egymást követı szövegtani modellek megalkottattak: a kiinduló, ko-textuális, csak magukban a szövegekben elıforduló elemeket figyelembe vevı szövegtani modellt a 1980-as években a „szövegstruktúra világstruktúra” elmélet (TeSWeST) váltott fel, amely a folyamatos továbbfejlesztés áldozataként a „szemiotikai textológia” koncepciójává alakult. Ez a koncepció “emberien ambíciózus”: a különbözı típusú szövegeket interdiszciplináris módszerek felhasználásával, a humán kommunikáció szemiotikai elméletébe ágyazva, multimediális szemiotikai objektumként írja le. Petıfi S. Jánosnál az interdiszciplinaritás „a tudományos megismerés sokféleségének elismerése és mindennapi gyakorlattá tétele, amelynek manifesztációja a szövegtan integratív koncepciójának kidolgozása”. Koncepciójának a multimedialitás irányába történı kiterjesztésére jó alkalmat teremtett az a tény, hogy 1989-ben meghívták Olaszországba, a Maceratai Egyetem Filozófiai Intézetébe a nyelvfilozófia professzorának. Petıfi S. János a 70-es és 80-as években megszámlálhatatlan magyar és magyarországi tudóst vagy tudós-csemetét karolt fel, a legcsekélyebb fenntartást sem táplálva az iránt, vajon „otthonról” milyen politikai vagy tudománypolitikai beágyazódással érkeznek hozzá az „érdeklıdık”. A Párizsi Magyar Mőhely szellemi építıjének munkásságát és a magyarországi tudományos közösség támogatását ismerte el a Nemzetközi Hungarológiai Társaság, amikor 1996. szeptemberében Lotz János emlékéremmel tüntette ki a Rómában-Nápolyban megtartott 4. Kongresszusán. A Maceratai Egyetem adott lehetıséget arra, hogy a nyelvfilozófiát a multimediális nyelvek filozófiájaként értelmezze, s egyetemi elıadásai központi témájaként minden évben más nyelvet választhasson: a verbális mellett az énekét, a táncét, sıt az illusztrációkét, a filmét stb. Az olasz rendszerben a professzoroknak 72 éves korban kell hivatalosan nyugdíjba menniük. Erre az alkalomra készült számára az – a szerkezetében és tartalmában példaértékő – interaktív DVD, amely egy induló sorozat elsı darabja, s amely felöleli egész munkásságát. Továbbá az egyetem akkori 2
vezetése felkérte a „Centro di Documentatione” igazgatói posztjára. Ennek a kutató központnak a tevékenysége, – amelyet tanítványai közremőködésével vezetett – 2011 februárjában saját kérésére lezárult, az egyetem rektorának és a Professzor Úr volt kollégáinak méltató beszédeivel megkoronázva. Miskolc – Debrecen – Budapest. Tipikus útvonal egy fiatal értelmiségi számára a 60-as évek elején? Még Debrecenben szembesült Petıfi S. János, mint fiatal egyetemista azzal, hogy a matematika és a nyelvészet összekapcsolható. Világossá vált számára, hogy az említett összekapcsolhatóság megvalósításához Budapestre kell költöznie. Mindenképpen racionális és szerencsés volt e döntés. Hamarosan egy lelkes, dinamikus Nyelvész-Hármasról beszélnek: Kiefer Ferenc, Petıfi S. János és Szépe György. (A sors játékos kedvének köszönhetı csupán, hogy mindhárman ugyan azon év tavaszán születtek.) Szépe György ösztönzésére kezdte a releváns szakirodalmat feldolgozni. Minthogy abban nem talált elképzelésének megfelelı elméleti keretet, komolyan vette Szépe György tréfának is felfogható megjegyzését: „János, írd meg te!” A megírást – többszörös változataiban – komolyan vette Petıfi S. János. Iskolát, de igazából iskolákat teremtve elméleteivel. A kitartó következetességgel létrehozott iskolák híre nem ismert határokat. Petıfi professzor meghívást kapott és jelen is volt három Nobel-szimpóziumon, amelyet a Nobel-alapítvány újonnan született tudományterületek kidolgozásának elısegítésére hívott létre. Ugyancsak meghívott díszvendége volt egy Nobel-díj átadási ünnepségnek Stocholmban. Szabad legyen egy-két szót ejtenem az eddig bejárt útról, kiemelve az „út” metafora találó és kifejezı erejét Petıfi S. János esetében. Az út egy nyelvtörténeti egyetemi szakdolgozattal kezdıdött a Debreceni Egyetemen 1961-ben: Umschreibungen in dem Werk "Der Arme Heinrich" von Hartmann von Aue. Grammatische und stilistische Untersuchungen. Ezután azonban hamarosan a modern nyelvészet, ezen belül is a számítógépes nyelvészet kihívásai álltak Petıfi S. János érdeklıdısnek középpontjában. Ez az út egy stockholmi konferenciára vezetett, amely sorsdöntı fordulatot hoz: elszakadni a hazától, emigrációban élni és dolgozni, új életet alapítani. A feszítı kérdés minden bizonnyal az volt számára: lesz-e visszaút, lesz-e hazatérés? Az “útkeresés” több tanulmány címében is megjelenik: Wege führen zum Lexikon: Einige Aspekte der theoretischen und angewandten Linguistik (1977) és Possible worlds - text worlds. Quo vadis Linguistica? (1989). 3
Szeretném megragadni az alkalmat arra, hogy röviden elmondjam, nekem személyesen mit jelentett Petıfi S. János szakmai útmutatása pályám kezdeti szakaszában. Summázva azt mondhatnám: a hiányban feszülı jelenlétet éltem meg vele kapcsolatban. A 70-es években egyetemi hallgatóként a Szegedi Szövegtani és Irodalomelméleti Iskola légkörében kezdhettem el „lélegezni”: Kanyó Zoltán, Csúri Károly, Bernáth Árpád alkotó közösségébe nyertem beavatást, amelynek kézzelfogható manifesztuma a Studia Poetica tanulmányai voltak. Ez a kör a már nem Magyarországon élı Petıfi S. János eredményeinek hazai integráló szellemi közösségét is jelentette. Hamarosan azonban „hús-vér” találkozásokra kerülhetett sor és közvetlen útmutatást kaphattam Professzor Úrtól: a 80-as évektıl kezdve Bielefeld (ZIF), Kirchberg am Wechsel (Wittgenstein szimpóziumok), és konferenciák sora: Urbino, Viareggio, Berlin. Új lendület és új befogadó közeg állt elı, amikor Professzor Úr a 90-es évektıl újra Magyarországon is kiterjedt iskolákat alapíthatott. Szegeden 1990-tıl a Szemiotikai Szövegtani Kutatóközpont adott helyet a szövegtani kutatásoknak, megalapítván a Szemiotikai szövegtan kiadványsorozatot. A Debreceni Egyetemen 1997-tıl az Officina Textologica kiadványsorozat mutatta be a fellendült szövegtani kutatások eredményeit. Hölgyeim és Uraim! Nem volt célom, de nem is lehetett az, hogy Petıfi S. János Professzornak és Barátunknak élet-grádicsait, valamint munkásságának állomásait hően leírjam. Csupán arra szorítkozhattam, hogy felvillantsak bizonyos mozzanatokat, amelyeket „étvágygerjesztınek” szánok: a Petıfi narratíva továbbszövése elsısorban Petıfi S. Jánost illeti meg, másodsorban pedig tanítványainak kötelessége ez már. Az én tisztem az, hogy átadjam a szót az ajándékokat hozóknak. Mielıtt ezt azonban megteszem, megköszönöm Jánosnak mindazt, amit akarvavagy akár szándékolatlanul is, ı ajándékozott nekem és kollegáimnak. Az emberi tartásra és fürkészı kíváncsiságra felfőzött humanitását, tudománytiszteletét, nyitottságát, megismerı sokszínőségét. Az ember alkotásának szeretetét. 4
Isten éltessen kedves János! Tartson jó kedvben és egészégben, munkakedvben és munkabírásban, barátaid és tanítványaid hálás tiszteletében és szeretetében. Az ünnepelt tiszteletére átnyújtandó kiadványok: Klaus Hölker, professor, Universität Hannover and Carla Marello, professor, Universitè degli Studi di Torino (eds.): Dimensionen der Analyse von Texten und Diskursen/Dimensioni dell’analisi di testi e discorsi. Festschrift für János Sándor Petıfi zum achtzigsten Geburtstag/Festschrift per János Sándor Petıfi in occasione del suo ottantesimo compleanno, Berlin: LIT Verlag Mauro Giuffrè, PhD, Universitè degli Studi di Palermo Studies in Semiotic Textology in Honour of János S. Petıfi (ed.: M. Giuffrè) [Sprachtheorie und germanistische Linguistik, különszám, fıszerk.: A. Kertész] Dobi Edit, PhD, Debreceni Egyetem Officina Textologica: különszám Luciano Vitacolonna, PhD, Universitè degli Studi di Chieti-Pescara János S. Petıfi: Per una teoria semiotica integrata del testo. Dalla TeSWeST alla Testologia Semiotica. Lanciano: Carabba.
Budapest, 2011. április 27.
Komlósi László Imre, egyetemi tanár a nyelvtudomány kandidátusa
5
