1
Tisztelt Jegyző Asszony, Alpolgármester Úr! Tisztelt Zétényi Zsolt Ügyvéd Úr! Kedves Barátaim, kedves Vendégeink! Egyesületünk alakulásának, ill. bírósági bejegyzésének 20. évfordulóját ünnepeljük. Az egyesület létrejöttét, Papp Gyula és Németh Alajos Tanár Uraknak köszönhetjük. Ők voltak rajta szorgalmasan azon, hogy városunkban – az ’56-os szomorú események miatt mielőbb létrejöjjön az ’56-os egyesület. Itt kell még megemlíteni Csicsai Ferenc Tanár Urat, aki az ’56-os események forgatókönyvének egyik szerkesztője volt. Továbbá Havasmezői Józsefet, aki szintén sokat tett, és segített egyesületünknek. Az Egyesület alapító tagjai: 28-an voltunk. Sajnos ezek közül már sokan nincsenek köztünk. Van olyan is, aki még él, de betegsége miatt nem tud közénk járni. Az Egyesület célja, a hagyományőrzés, ’56 eszmeiségének megőrzése, és átörökítése az utókor számára. Egyesületünk tagsága jelenleg 35 fő, ebből már csak néhányan vagyunk ’56-os érintettek. Van több pártoló tagunk, illetve a közelmúltban új tagokat, köztük fiatalokat is felvettünk az egyesületbe. Az egyesület első elnöke Schwendtner Ferenc volt, őt követte Németh Boldizsár, aki különösen kiemelkedő munkát végzett az egyesületben Ezt elmondhatjuk Takács Istvánról is, aki a következő elnök lett. Az ő lemondását követően lettem én az egyesület elnöke, titkára és mindenese, mivel nem akadt senki aki elvállalta volna bármelyik posztot. Jelenleg van szabályos vezetősége az egyesületnek. Elnök: Gábor Józsefné, titkár : Simon Zsuzsanna, vezetőségi tagok: Fehér János, Beregszászi Balázs és Varga Bálint. Röviden szeretnék az Egyesület eddigi munkájáról beszámolni: 1989-ben a városi MDF szervezet Papp Gyula és Németh Alajos szervezésében fórumot hoztak össze Mosonmagyaróváron a Művelődési Központban. Ide többek között meghívták Dudás Istvánt Hőr századost, a laktanya akkori parancsnokát, aki azt mondta, hogy ő ide Mosonmagyaróvárra nem jön el, mert’56-ban összetörték a lakásában a bútorokat. Tudjuk, hogy ez egy nevetséges indok volt. Így nem is foglalkozom vele.
2
Ez volt az a fórum ’89 június 8-án, ahol szinte nem fértek el az emberek. Az egész város ott volt a színházteremben. Tömeg volt az aulában is, ahol kivetítőn nézték a fórum közvetítését. Ekkor, itt szólalhattunk meg először mi ’56-osok a történtekről, sebesültekről, áldozatokról. Ez az esemény olyan volt, hogy ezt nem lehet soha elfelejteni. Mi még akkor is féltünk, de mindannyian tele voltunk reményekkel, azt hittük most már minden másképpen lesz. Sajnos tévedtünk. A gyilkosaink nyomorgatóink, sokan még ma is köztünk élnek, büntetlenül. Ezt követően a kiskunhalasi MDF és a mosonmagyaróvári MDF közösen szervezett fórumot Kiskunhalason. Dudás István Hőr százados itt élt nyugdíjasként. A hazáért tett érdemeiért Aranytőr kitüntetéssel ment nyugdíjba, gondolom nem minimum nyugdíjjal. Ő ott nagy tiszteletnek örvendett, a gimnazistáknak előadást tartott az óvári ’56ról, ahol ő volt a hős - félrevezetvén a diákságot elmondta - hogy azt a kis laktanyát megtámadta az a nagy tömeg. Kiskunhalason már szemtől szemben találkoztunk Dudás Istvánnal. Amikor elment a széksor előtt, ahol mi ültünk, az irtózattól megrázkódtam. Ez az az ember, ki megölette a bátyámat sok más társával együtt. Közönyös képpel ült a pulpituson. Nem ismerte el bűnösségét, hiába látott a laktanya előtt több mint 100 legyilkolt áldozatot és kb.: 200 sebesültet, sőt kérdésemre válaszolva azt mondta: hogy ő nyugodtan alszik. Az egész fórum forró hangulatban zajlott. Sok kiskunhalasi, tőlünk tudta meg, hogy a tisztelt polgáruk egy tömeggyilkos. Ha mi mosonmagyaróváriak, ott akkor a fórum befejeztével nem állunk neki sorfalat összeverték volna az emberek.
Demeter Zoltán, akinek testvéröccsét lőtték agyon, kezdeményezte, hogy indítsunk pert az ÁVH-s bűnösök ellen. Mivel az Egyesület közben megalakult, így az egyesület jelentette fel Dudás István Hőr századost, a laktanya akkori parancsnokát és beosztottjait. A per 1999-ben kezdődött, ekkor is reménykedtünk. Gondoltuk, itt vagyunk mi, túlélők, élnek a sorkatonák, mi elmondjuk mi volt ott, mit láttunk, ők elmondják ki adott ki tűzparancsot. Tiszta sor. Sajnos nem így lett. 2001. június 19-én volt az ítélethirdetés, ahol Dudás István Hőr századost, mint első rendű vádlottat a bíróság több emberen elkövetett emberöléssel bűnösnek mondta ki emberiség elleni bűntettben. 3 év fegyházra ítélték, ami közkegyelem folytán nem volt végrehajtható.
3
Majd a Legfelsőbb Bírósághoz fordultunk. Dudás István 2002. június 11-én Kiskunhalason meghalt. Az ítélet hirdetés 2002. július 1-én volt a Legfelsőbb Bíróságon. A sorkatonákat (4 fő) felmentették. Egyesületünk védőügyvédje Dr. Zétényi Zsolt volt, aki mindent megtett érdekünkben. Képviseletünket együttérzésből vállalta el. Ezért mindig nagy megbecsüléssel és hálával gondolunk rá. Ebben az időben Dr. Székelyhidi László, - aki egyesületünk alapító tagja és Mosonmagyaróvár országgyűlési képviselője volt az MDF színeiben - sokat tett értünk. Többször felszólalt érdekünkben a mosonmagyaróvári sortűz miatt. Törvényalkotó munkájáért emlékplakettet kapott. 1956-ban, mint a műszaki alakulat fiatal orvosa áldozatos munkájával, fáradtságot nem kímélve részt vett a sebesültek ellátásában.
Németh Boldizsár az egyesület megalakulása után a városháza bejárati falára táblát készíttetett annak emlékére, hogy 1956-ban itt alakult meg a Munkástanács helyi szervezete. Sajnos a Tanácsköztársaság áldozatainak emlékére a Városháza Fő útra néző falán az MSZP által készíttetett tábla volt. Ez a tábla egészen 2006-ig ott díszelgett ezen a jól látható helyen. Ekkor Szabó Miklós polgármester Úr, kérésünkre ezt a táblát levetette. Egyébként ebben az időben, 2007. májusában Gulyás Lajosról, 2007. novemberében, Dohy Jánosról utcát neveztek el. Gulyás Lajost a megtorlás idejében koholt vádak alapján felakasztották. Dohy János 1956-ban az Akadémián tanszékvezető volt, akit az eseményekben való részvétele miatt 10 év börtönre ítéltek. Visszatérve az egyesület munkájára el kell mondanom, hogy a mosonmagyaróvári MDF helyi szervezete kopjafát állíttatott 1989-ben az óvári temetőben. Ez volt a legelső emlékmű talán az egész országban ’56 emlékére. Ezt követően a laktanya előtti téren, ahol a gyilkos sortűz eldördült Horváth Gábor és Németh Alajos fafaragók haranglábat készítettek. 1990-ben nyilvántartásunkban szereplő áldozatoknak kopjafákat készítettek fent nevezett urak. Ezeket a kopjafákat fából készítették ezért Tánczos Lóránd, kedves barátunk és tagunk betonalapot készített minden egyes kopjafa alá, hogy megvédjük őket az idő viszontagságaitól. Azóta már pótlások is kerültek oda, amikor sikerült még néhány áldozat nevét megtudnunk. Sajnos a több mint 100 halottból csak 58 fő szerepel nyilvántartásunkban. Rokop József, aki Szigethy Attila, a győri Munkástanács elnökének barátja volt, alapítvány tett Győr és környékén élő ’56-os emberek megsegítésére. Az alapítvány 10 évig élt. Mi mosonmagyaróváriak évente 420 000 Ft-ot kaptunk, amit az 56-osok támogatására osztottunk ki.
4
1991-ben elkészült „Golgota” nevű gyönyörű szobor az áldozatok tiszteletére. Ez a szobor ott áll a kopjafák mögött a téren, amit már Gyásztérnek nevezünk. Ezt az emlékművet Rieger Tibor szobrászművész készítette a városnak. A város munkája elismeréséül PRO URBE díjat adományozott a művésznek. Később az jutott eszembe, hogy kellene egy gránittáblát készíttetnünk az összes áldozat illetve a kivégzett mártírok névsorával, mert amikor mi már nem leszünk maradjon meg, kik voltak azok az emberek, akiket az ÁVH-s laktanya előtt megöltek és a megtorlás ideje alatt kivégeztek. A tábla egyrészt pályázaton nyert pénzből, másrészt Tánczos Lóránd és fia munkájuk felajánlásával készült. 1998-ban Tánczos Lóránd megajándékozta egyesületünket egy olyan gránittáblával, melyre a mosoni temetőben eltemetett áldozatok neveit vésette be a Mosoni Polgári Kör. Elkészültekor együtt lepleztük le a Mosoni Polgári Kör elnökével a Mosoni temetőben. Az egyesület minden évfordulón, emlékünnepen több rendezvénnyel megemlékezik ’56-ról. Annak idején Németh Boldizsár megszervezte a városi diákvetélkedőt általános és középiskolai diákok részére. Ez a rendezvény néhány évig a Mosonmagyaróvári Kulturális Egyesület Nagy Sándor elnök úr segítségével valósult meg. Ez a szép hagyomány ma is él. A Hunyadi Mátyás Szakközépiskolában Bérczi Csaba tanár úr szervezésében, rendezésében történik minden évben. Így ezzel nagy munkát vett le az egyesület válláról. Az első kopjafa állítás illetve a mártírok, kivégzettek újratemetésének évfordulóján az Óvári temetőben és a Szigetközben eltemetett mártírok sírjaira a megemlékezés virágait helyezzük el. A temetőkben az 56-os emlékhelyek szépen gondozottak. Segítségünkre van ebben a városüzemeltetés virágok ültetésével. 2006-ban az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeinek kutatásáért és feltárásáért, az emlékek ápolásáért és a szervezet érdekképviseleti tevékenységéért, az Egyesületet Mosonmagyaróvár város Önkormányzata „PRO URBE Mosonmagyaróvár” kitüntető éremmel és díjjal jutalmazta. A forradalom 50. évfordulójára a megyei és városi önkormányzat konferenciát szervezett az egyetem aulájában. Ott az érintetteknek kitüntetést, az áldozatok hozzátartozóinak pedig postumus kitüntetést adományozott. Ekkor, ezen a helyen történt, hogy az 1956-os egyetemisták, akik a forradalomban részt vettek, egy eredeti véres zászlót adtak át az egyesületnek. Ez a gesztus nagyon megható volt. A zászlót ma is gondosan őrizzük.
5
Meg kell említenem, hogy egyesületünk Németh Boldizsár kezdeményezésére, a Szigethy Attila Alapítvány segítségével az ’56-osok támogatására alapítványt hozott létre. Elnöke Dr. Prof. Kuroli Géza volt. Egy idő után bokros teendői miatt lemondott. Lemondása után Dr. Székelyhidi László lett az elnök. Az Alapítvány néhány évig működött. Két esetben tudtunk pénzt adományozni a rászorulóknak, majd forráshiány miatt megszűnt. Az ’56-os egyesület immár új és fiatal tagokkal megújulva, reméljük még sokáig működik és ha mi már nem leszünk folytatják az általunk megkezdett munkát. Ennyi, amit az Egyesület 20 éves munkájáról dióhéjban szerettem volna elmondani, természetesen erről az időszakról sokat tudnék beszélni, de az idő rövidsége miatt ennyi fért bele mondandómba. Most kérem, hogy csendesedjünk el és gondoljunk azokra a sorstársainkra, barátainkra, hozzátartozóinkra, akik már nem lehetnek közöttünk. Most pedig emeljük poharunkat az egyesületre és mindazokra, akik ezalatt a 20 év alatt segíttek nekünk. Köszönöm, hogy meghallgattak.
