Ballagás 2015 2015. 06. 29.
Kedves ünnepeltek, tisztelt ünneplők!
Köszöntöm a Nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok szak hatodik ballagó évfolyamát, amely ezelőtt három évvel igen csak népes csapatként kezdte meg tanulmányait egyetemünkön. Sokfelől érkeztetek és legalább olyan színes közösséget alkottatok, mint az Európai Unió születése előtt álló államok. Megérkezvén ide azonban megkezdődött az integráció folyamata, aminek elméletét, gyakorlatát és kutatási módszereit több emlékezetes kurzuson keresztül alkalmatok volt elsajátítani. A kis baráti körök végül tisztességes évfolyammá kovácsolódtak össze és három év alatt megszületett az az Unió, amelyben a visegrádi négyek tagjait is felfedezni vélem, és akiket szintén sikerült integrálni. Előre szeretném bocsátani, hogy talán minden idők egyik legjobb évfolyama ballag most el tőlünk. A tanulás, a kutatás és a sport szent hármasában elért eredmények egyértelműen alátámasztják ezt a kijelentésemet, amellyel gondolom tanárkollégáim is egyetértenek. Jól esett látni, hogy már első éves diákként többen is bekapcsolódtatok az éppen akkor indított szimbolikus térhasználat projektünkbe. Ez elég fáradságos és monoton munkát jelentett, de városaink korábbi korszakának izgalmas pillanataiba engedett betekintést, ami remélem tanulságos volt és jó emlék marad. Olyan diákjaink is vannak az évfolyamon, akik úgy tűnik a tudományos kutatás irányába mozdulnak el, hiszen immár több éve következetesen kutatják ugyanazt a témát. Hogy jó évfolyammal állunk szemben, egy másik, szokatlannak is nevezhető jelenség támasztja alá: senki nem hagyta utolsó évre az Európa története vizsgát. Jó lett volna ismét találkozni és a szóbeli vizsga izgalmai közepette feszegetni Európa történetének a rejtélyeit, az eddigi hagyománnyal szemben ez azonban most elmaradt. A tanulmányi kirándulások néhány igen mozgalmasra sikeredett fejezete is emlékezetes marad. Az első tanév élményei közül megemlíteném a vegyes érzelmeket támasztó marosfői tábort. Itt a sapis csapat hőse egy furcsa sziluettel rendelkező kabalaállat volt, amit úgy tűnik nem sikerült megmenteni az utókor számára. Az évfolyam kis töredéke különben utólagosan járult a marosfői tábor szent oltára elé, ahol alkalmuk volt a Catan telepeseihez fűződő stratégiai ismeretüket két tehetséges oktató társaságában tovább elmélyíteni. A brüsszeli tanulmányút igazi megpróbáltatása a hosszú utazás volt, de talán éppen ez a 24 órás fegyencjárat hozta össze a legjobban a csapatot. A történelemmel és a csoki csábító látványával átszőtt belváros illetve a csillogó irodanegyed között ingáztunk. A nemrégiben megnyitott Parlamentáriumot együtt fedeztük fel, a Szépművészeti Múzeumban készített csoportképet pedig
mindmáig őrzöm az emlékezetemben. Ha visszatértek az Európai Unió Tanácsának épületébe, ne feledkezzetek meg jó barátunkról, aki sajátos akcentusával mindig készen áll elmesélni saját karrierjét. Nem hagyhatom ki a budapesti sétánkat sem. Nagy reménységgel indultunk útnak, együtt a jogászhallgatókkal, és telepedtünk le a Reménység Szigetén. A koedukált tábor megpróbáltatásait a város szépsége feledtette csak. A tartalmasra sikeredett tanulmányutat mindössze egyetlen drámai pillanat fűszerezte: parlamenti látogatásunk egy kis női védekezési eszközön, a könnygáz sprayen bukott majdnem el. Öröm volt számomra tapasztalni, hogy a rutinos tanuláson túlmenően mint egyének is megerősödtetek. Feladatokat vállaltatok magatokra, a későbbiekben pedig éppen ezt a szerepvállalást várja el tőletek az egyetem és a közösség, amelyben éltek. Még az évfolyamnak talán legszendébb tagja is harmadév végére versenybe szállt, csapatot szervezett és protokolláris különdíjjal illetve egy szép magyar címerrel tért haza. A tanulásban és a kutatásban jeleskedő diákok mellett szeretnék utalni a sporttehetségekre is, akikkel én ugyan sosem mertem pályára lépni, de megtették tanárkollégáim, váltakozó sikerrel. Az adott és kapott gólok öröme az évek múltával hátha összehoz majd egy öregdiák mérkőzést. A személyes élményeken túlmenőn remélem, hogy olyan ismeretekkel hagyjátok el az egyetemet, amelyek segítenek majd a továbbtanulásban és az életben való érvényesülésben. Nem kaptok ballagási batyut. A tőlünk származó batyut az elmúlt években mindenki a maga tehetségéhez és igyekezetéhez mérten rakta tele. Úgy gondolom volt miből válogatni, hiszen mi tanárok, mindig a rendelkezésetekre álltunk és segítettünk, ha erre igényt tartottatok. Én köszönöm azt a bizalmat, amellyel első éven ezt az egyetemet, ezt a szakot választottátok és részt vállaltatok a szak életében, fejlesztésében. Mint tudjátok, idéntől elindítottuk a felsőoktatási képzés második ciklusát, a mesterit. Tettük ezt azzal a határozott szándékkal, hogy tovább erősítsük és bővítsük diákjaink szakmai képzését. Akik tehát úgy döntenek, hogy itt akarnak tovább tanulni, azokkal szeptemberben folytatjuk, mintha misem történt volna, a többiekre pedig alumnusként számítunk, és szeretettel várjuk vissza. Dr. Lupescu Radu, tanszékvezető
Tisztelt tanáraink, kedves szüleink, csoporttársaink és egybegyűltek!
Köszönjük mindenkinek, hogy eljöttek, ezúttal mindenkihez szeretnék intézni néhány szót.
KEDVES TANÁRAINK!
Köszönjük a sok noszogatást, a bátorító szavakat, a törődést és a rengeteg tudást, amit belénk gyömöszöltek. Ebből volt, ami megmaradt és volt, amit egy vizsga erejéig raktároztunk el. De hálásak vagyunk azért, hogy egy olyan családias környezetben tanulhattunk, ahol tanáraink egyben a kollégáink voltak, és mindig úgy éreztük, hogy közösen fedeztük fel a politikatudományt és a nemzetközi kapcsolatok világát. Köszönjük azt is, hogy felkészítettek még a házas éltre is, János anyósvicceinek köszönhetően úgy érezzük az sem fog ki rajtunk. Különben is, Lupescu tanár úr első féléves EU története szóbeli vizsgája valóságos tűzpróba volt, és tudtuk, hogy ezután jöhet bármi, mert túléljük. Külön köszönjük Bodó tanár úrnak, hogy a számtalan tantárgy keretén belül, amiket vele tanultunk, mindig jutott idő az élet nagy kérdésekre is. Nem utolsó sorban, köszönjük a dékán úrnak, hogy nem csak, mint a szakunk igazgatója, de mint jó tanárunk, tutorunk is igazgatta utunkat. KEDVES SZÜLEINK! Köszönjük a rengeteg aggódó kérdést a három év során: újra és újra el kellett ismételjük, hogy jól vagyunk, ettünk, a lakásban meleg van, tanultunk és az összes zakuszkás borkányt haza fogjuk vinni. Elérkeztünk ehhez a pillanathoz, befejeztük az egyetemet, ki az elsőt, ki a másodikat és Isten tudja hány következik még! Köszönjük a sok évnyi kitartást és támogatást! KEDVES ÉVFOLYAMTÁRSAK, most hozzátok szólok! Ugyan sokan kezdtük az egyetemet, de a rendszer kifogott rajtunk, sok bajtársunk elbukott a három éves harc során. De ezen a szakon azt is megtanultuk, hogy a történelmet a győztesek írják! Ezennel köszönöm nektek, hogy kitartottatok, és ma együtt ünnepelhetjük győzelmünket a sok vaskos könyv felett. Köszönjük az évfolyam bohócainak, hogy színessé tették az órákat és azt hiszem, hogy mindannyian hálásak vagyunk a kávé automatának is, amely nélkül sokkal több álmot láttunk volna, mint amennyit valójában. A tudás mögött, amit néha olyan jól titkoltunk, élmények is rejtőznek: megnézhettük, hogy hogyan néz ki egy mosdó az Európai Parlamentben; a HATtörténeti múzeumot is meglátogattuk; nem utolsó sorban ne feledkezzünk meg az egy hetes budapesti élményünkről a lengyel fogolytáborban! Egy szó, mint száz, igazi kiképzésben volt részünk! Záróakkordként egy személyes vallomást kell tennem, ami remélem nem szaboltálja az államvizsgán való sikeres szereplésemet: VILÁG ÉLETEMBEN SZKEPTIKUS VOLTAM A POLITIKÁT ILLETŐEN! Itt a Sapientián úgy érzem megértették és megszerettették velem. Végezetül, hiszem azt, hogy mindegyik harcos megtalálta a maga erősségét, az álmot, amelyet, meg akar valósítani, még ha százszor nehezebb is lesz, mint az EU történet vizsga. Kedves jelenlévők, köszönjük, hogy ott voltak a harcban és köszönjük, hogy itt vannak most, amikor learatjuk a babérokat. Csilip Andrea és évfolyamtársai
© Copyright 2016 Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem - Nemzetközi Kapcsolatok és Európai Tanulmányok Szak
