Prof. Guy Turchany
Tisztelgés Denis de Rougemont emlékének A jelen írás a MTA Szabolcs Szatmár Bereg Megyei Tudományos konferenciáján elhangzott előadás rövid vázlata, mellyel a szerző Denis de Rougemont munkásságát óhajtja bemutatni1.
Denis de Rougemont, a hágai konferencia és az Európai Kulturális Központ
Az Író filozófus munkássága és életműve Denis de Rougement Couvetban született 1906 szeptember 8.-án, meghalt Genfben 1985 december 6.-án.
1925 – 1927 Neuchâtel egyetemi tanulmányok pszichológia (Jean Piaget), genetika ( Max Niedermann) és nyelvészet (Ferdinand de Saussure).
1928-tól a „Je Sers” kiadó szépirodalmi igazgatója, (ez a kiadó publikálja többek között Søren Aabye Kierkegaard, Karl Barth, Nicolas Berdiaeff, Ortega... műveit, melyek komoly és marandó hatást gyakorolnak későbbi művére). 1
Munkámban felhasználtam Turchany Guy-Erős Vilmos „A személy, a régió és a föderaliszmus” Megemlékezés Denis de Rougemont-ról szóló munkánkat.
Prof. Guy Turchany
1929 Les Méfaits de l'Instruction publique2 – (A közoktatás gonosztettei) ebben a munkájában a svájci közoktatás hiányosságait és éles kritikájával komoly ellenállásba ütközött Svájcban. Ez arra késztette a szerzőt, hogy egy közép európai tanulmányúttal gyarapítsa tapasztalatait. A Le Paysan du Danube - 1932 (A Dunai Paraszt) című könyve erről az útjáról számol be, amely során az osztrák, csehszlovák és magyar parasztság helyzetét és kilátásait tanulmányozta. 1932 a Párizsi „anti konformista csoport” tagja többek között Gabriel Marcel, Emmanuel Mounier, Alexandre Marc (Club du Moulin Vert), Arnaud Dandieu vagy Robert Aron társaságában. Ez a csoport készíti elő a frankfurti „Európai Fiatal forradalmárok találkozóját”. Ez a mozgalom az mely alapja lesz az Emmanuel Mounier -val és G. Izard -al közössen indított Esprit című folyóiratnak, valamint részt vesz Robert Aron, Arnaud Dandieu, Alexandre Marc-al az Ordre nouveau (Új rend) folyóirat sikerében. Ez az értelmiségi kör alapul szolgál a perszónalista mozgalomnak és később a második világháború után ebből a körből alakul az egzisztencialisták egyik kedvelt kerekasztala a Saint Germain-des-Pré-ben. 1933 A „Je Sers” kiadó csődöt mond és így Denis de Rougemont munkanélkülivé válik . Egy évet tölt egy Bretagne -i szigeten és Dél Franciaországban. Tapasztalatait és társadalmi élményeit írja le a Journal d'un Intellectuel en chômage – 1934 (Egy munkanélküli értelmiségi naplója). Ebben többek között kifejti, hogy igen nagy különbség van a között amit a párizsi értelmiségiek elképzelnek a népről és amit Ő a valóságban megtapasztalt. Denis de Rougemont elkötelezett író volt a Politique de la Personne – 1934 (Személy politikája) és a Penser avec les mains – 1936 (Gondolkodás a kezekkel) Denis de Rougemont első európai kiáltványa. E kiáltvány az elkötelezett gondolkodás programja. Az elkötelezettség itt persze nem pártszerűséget jelent (belépést a politikai vallás világába), hanem egész egyszerűen az eszmék és cselekedetek politikai következményeinek felvállalását. Denis de Rougemont nagyra törő vágya a cselekvő gondolkodás volt. „egy gondolat megvalósítása nem pusztán annak a gyakorlatba való átültetését jelenti…sokkal inkább a gondolattal való szenvedélyes együvé válást és annak másokkal történő megosztását.” Szenvedélyesen dolgozott az egyesült Európa megteremtésében, amely egyszerre találkozó pontja a föderalista gondolkodásnak, a perszonalizmusnak, az elkötelezett író európai cselekvésének és a jövőről való elképzeléseinek. Ez az alapja annak, hogy elutasította a jobboldal és baloldal közötti hagyományos megkülönböztetést. „Mi nem akarjuk sem a jobboldal, sem a baloldal Európáját, de pártok nélkülit sem: ellenkezőleg federalista Európát akarunk. Mi nem vagyunk sem bal- sem jobb oldaliak, hanem olyanok akik a problémák megoldásában mindig előremennek.”
2
Denis de Rougemont műveit nem fordították le magyarra. Jelen fordítások nem lépnek fel a végső nyelvi-irodalmi standard igényével.
Prof. Guy Turchany 1938 Denis de Rougemont érdeklődését nem csak az irodalom, hanem a művészet és kultúra minden területe érdekelte, így született meg a Nicolas de Flüe oratórium melynek zenéjét Arthur Honegger komponálta.
Arthur Honegger és Denis de Rougemont
1939 L'Amour et l'Occident A Nyugat és a Szerelem, egy meglepően és eredeti szemszögből a föderalizmus lényegét fogalmazza meg. A teremtő különbözőség alatt egy alapvető kontinuitás tetszik át, Denis de Rougemont megállapítása szerint: „semmi meglepő nincs abban, hogy 10 évvel később újraolvasva a művet…csodálkozom, hogy itt a célnak, a legfőbb erkölcsi parancsnak egy olyan elvét találtam meg, amelyről korábban meggyőződésem volt, hogy megtalálom. És ma, miután közzé tettem egy nyílt levelet az európaiak számára és nem tudom hány oldalt a regionális közösségekről, úgy tűnik ezek tetőtől talpig megújították a föderalizmusról való elgondolásaimat. De meg kellett állapítanom, hogy alapvető fogalmait tömören, de világosan már ebben az 1936-ban megjelent könyvben megtaláltam.”3 1940 Behívják katonának Svájcban ahol azonnal nekilát a svájci értelmiség ellenállásának megszervezésébe. Így jön létre a Ligue du Gothard. Párizs elfoglalása kapcsán írt publikációja 15 nap börtönt a „Gazette de Lausanne”-ba írt cikke miatt, mely komoly kritikát fejt kis a svájci német politikával szemben. Amerikába száműzik. 1942 New-Yorkban egyetemi tanár és részt vesz, E. Varèse, R. Niebuhr, D. Mac Donald, le comte Coudenhove-Kalergi, Saint-John Perse, André Breton, Bohuslav Martinú, Albert Einstein társaságában egy európai gondolatokat szembesítő klubban. 1942 – 1944 La Part du Diable4 Az Ördög része az amely gyöngeségünkön, lemondásainkon és félelmünkön keresztül és rájuk építve megalapozója a diktatúrának (Hitleri). Az ördög az egyénre 3 4
L’aventure occidentale de l’homme /A nyugat-európai ember kalandja/, Paris, Albin Michel, 1957, p. 60 sq. A karikatúrák egy Denis de Rougemont életmű bemutatáshoz készültek és Ő is ezek főszereplője.
Prof. Guy Turchany
épített tömegekre alapozza diktatórikus terveinek megvalósítását és innen csak egy kiút van a perszonalizmus. 1946 Már az „Európai Unióról”szól, visszatérve az Egyesült Államokból, és látva a világháború pusztításait, több európai értelmiségivel és politikussal (mind például Winston Churchill, Robert Schuman), arra a következtetésre jut, hogy egy újabb háború megelőzése csak egy európai egység megteremtésével képzelhető el. A nagy kérdés Dante és Dubois óta, hogy ez államunióra vagy föderalista államberendezkedésedére épüljön. Ez a kettősség Hágától napjainkig figyelhető meg az európai építkezésben. 1947 Az „Union européenne des fédéralistes” (Európai federalisták szövetsége) első Kongresszusának fő szervezője és elnöke. Ez, a fasizmus elleni mozgalmakra épülő szervezet hívja össze a Hágai konferenciát és lesz annak, mind az európai egység építésének motorja.
Prof. Guy Turchany
Európai Atya Denis de Rougemont és Paul Henri Spakk
Denis de Rougemont a jövő Európájáról alkotott eszméi az alábbi könyveiben a legjobban követhetőek nyomon : Fédéralisme et Nationalisme -1954 (Föderalizmus és nacionalizmus), L'Aventure occidentale de l'homme -1957 (A nyugati ember kalandja), Vingt-huit siècles d'Europe -1961 (Európa húszonnyolc százada) Les Chances de l'Europe -1962 (Európa lehetőségei), Lettre ouverte aux Européens – 1970 (Nyílt levél az európaiakhoz). Ezek mind ugyanazt a gondolatmenetet tükrözik, amit az alábbiakban próbálok összegezni : Különbözőség az egységben elvén alapulva a föderalizmus egyszerre jelent egy módszer, a valóság egy megközelítési módja és a társadalmi szervezetnek egy formája. Egyúttal azonban egy mély átalakulás, forradalom is. „ Egy új társadalom modelljének kialakítására nem látok más utat, mint az európai föderalizmus vállalkozásának a régiók /és nem a nemzetállamok/ alapján történő megvalósítását: ennek célja nem a nemzeti össztermék növelése lenne, hanem a dinamikus egyensúly a három állandóan széthúzó tényező, az ember, a közösség és a természet között; valamint az egyének és a civil társadalom szabadsága, nem pedig a nemzetállami hatalom. Ha ez nem történik meg, a forradalom pusztán a szekták, a baloldali pietisták vagy a többé-kevésbé paranoiás intelligencia locsogása.” „A nemzetállam egyenlő a háborúval” ismételte szüntelen Denis de Rougemont. Ahol a legegyszerűbb szociológiai viselkedés szerint: a privilégiumokat élvezők meg kívánják őrizni privilégiumaikat, a hatalmasok hatalmukat, a kormányzók kormányukat. A nemzetállamoknak ebből a tehetetlenségéből fakad a politikai föderáció megvalósításának akadálya, és ez áll útjában a federalista elvek alkalmazásának, a civil társadalom működésének, a gazdasági és kulturális élet megújulásának is. Mindezt Denis de Rougemont csodálatosan fejezi ki: „Megfogalmazhatjuk az Egyesült Európa szükségességének gondolatát a világ mai helyzetéből való kiindulással, a mi kulturális szintézisünknek a történelemben játszott központi szerepével, a világpolgári elkötelezettséggel, mely Európára legkiemelkedőbb pillanataiban mindig jellemző volt. De kiindulhatunk az ember és a személy hivatásának egy olyan felfogásából, egy olyan emberi hozzáállásból, amely magára vállalja és átalakítja az állandó konfliktust az egyes és az általános, a helyi és egyetemes, individuális és univerzális között”.
Prof. Guy Turchany
Az Európai Unió születése – A Hágai konferencia A fenti elgondolások logikus következménye az európai elkötelezettség. Denis de Rougemont tevékenysége az 1947-es Montreux-i , az 1948-as hágai, valamint az az 1949-es Lausanne-i kongresszusokon alapvető jelentőségű. E kongresszusok munkálatainak egyik központi szereplője volt. Ő szerkesztette a hágai ülés kulturális jelentését, valamint a végső határozatot és az európaiakhoz intézett felhívását. 1948 január 22 Federalista memorandum a Hágai konferencia előkészítésére az Európai Egyesült Államok létrehozására. A memorandum többek között az alábbi témákkal foglalkozott: A békéért és a szabadságért. Eszközök ennek megvalósítására. Milyen állami kompetenciák kerülnek az Európai Föderáció hatáskörébe (védelem, vám, pénz, külpolitika, népvándorlás). A nagy kérdések : Marshall terv, Német egyesítés stb. A keleti országok menekültjei nem vehetnek részt a konferencián, szintén kéri, hogy Angliát ne csak Churchill és Sandys képviseljék. 1948 május 8-10
HÁGAI KONFERENCIA "Comité international de coordination des mouvements pour l'unité européenne" Nemzetközi Bizottság az Európai Unióért létrejött mozgalmak koordinálására címen. Tiszteletbeli elnök : Winston Churchill – 800 résztvevő. A különböző fórumok : Plenáris ülések "États généraux" (Tényállás), elnökök : Anthony Eden et Paul van Zeeland Feladata olyan általános helyzetelemzés készítése amely figyelembe veszi Európa háború utáni állapotát, annak történelmi hátterét és ebből kiindulva próbál új megoldásokat feltárni a nemzet államok közötti évszázados ellenállás megszüntetésére. Két nagy tendencia a federalisták (Franciák, Hollandok, Belgák,
Prof. Guy Turchany Olaszok és a szakszervezetek) és az unionisták (Angolok és Skandinávok). Az unionisták a Kormányok és Parlamentek együttműködését szorgalmazzák. Bizottságok
Gazdasági és szociális. Európa gazdasági helyzetének javítására a bizottság az áruk és munkaerő szabad mozgása, a valuták konvertibilitása , közös forráspolitika és a gazdasági politikák egyesítése. Kulturális. Legfőbb célja az erkölcsileg és érzelmileg megtépázott Európában az emberi jogok kartája és ennek legfelsőbb bíróságának megalakítása, Convention européenne des Droits de l'Homme, az emberi jogok legfelsőbb bírósága európai központ létrehozása, a gyermekek védelmére a Collège d'Europe, a kultúra, a tudományos együttműködés a Centre européen de la Culture (CEC) és Conseil européen de recherche nucléaire (CERN) keretében. A Denis de Rougemont által vezetett bizottság még más mérföldköveket is letett Európa egyesítésének útján. Politikai. Itt ütköztek a legerősebben az unionisták és a föderalisták, de végül is megállapodás született egy választott európai Parlament, bizonyos nemzeti szuverenitások megosztásával. Felvázolódott egy Európai Unió, Németország bevonásával. Végül de nem utolsósorban a Hágai Konferenciának köszönheti kontinensünk az Európa Tanács (Assemblée du Conseil de l'Europe) megalakulását. A kongresszus záró dokumentumát Denis de Rougemont fogalmazta meg.
Message aux Européens
(Üzenet az Európaiakhoz) egy egységes és békés
Európáért A fent felsorolt bizottságok által megfogalmazott kiáltványokat megpróbálom néhány szóban összefoglalni : A Politikai bizottság sürgeti egy egyesült Európa létrejöttét, mely alapfeltétel a békés együttélésnek, a gazdasági és szociális fejlődésnek és demokráciának. A jövendő Európai Unió nyitott lesz minden más állam csatlakozására. A Gazdasági és szociális bizottság, kiáll egy közös szociális - piacgazdaság megvalósítása mellett egy európai szabadkereskedelmi övezet keretében. A Kulturális bizottság számára európai kulturális, oktatási és tudományos térség
Prof. Guy Turchany kialakítása a fő cél, melynek megvalósítása érdekében létre kívánja hozni az Európai Kultúrközpontot. Ennek megvalósításával a Bizottság mind a Kongresszus Denis de Rougemont bízza meg. 1949 december 8-12 Lausanne „Première Conférence Européenne de la Culture” első Európai Konferencia a közös kultúráért. Az első olyan nemzetközi konferencia ahová a német ellenállok és a kelet európai emigránsok teljes jogú résztvevőként kapott meghívást, elismerve ezzel a háború után bekövetkezett helyzetet. A konferencia fő célja az Európai Kultúrközpont (CEC) feladatainak, működésének és székhelyének meghatározása. Ennek értelmében a CEC feladata a Hágai Kulturális Bizottság célkitűzéseinek megvalósítása. Európa a kultúráért
Európai Kultúrközpont Genf
Prof. Guy Turchany
1950 október 12 Centre Européen de la Culture CEC – GENEVE Alapvető gondolata szerint az uniót az európai kultúrára kell alapítani, olyan kultúrára, amely visszatükrözi az uniónak a különbözőségben megvalósuló föderalista elvét. Ennek alapján beszélhetünk a föderalizmus és a kulturális pluralizmus közötti megfelelésről. Tekintve, hogy szövetségünk alapja a kultúrák pluralitása, ezen csak föderalista egyesülés alapulhat. Ez az értelme és célja az Európai Kulturális Központ ban végzett tevékenységnek, amelyet Denis de Rougemont kezdeményezésére állított fel a hágai kongresszus. 1950
Genf Congrès pour la Liberté de la Culture Kongresszus a kultúra szabadságáért, mind a Kultúrközpont alapító megmozdulása. Európa alapja a kulturális sokféleség és fejlődésének motorja csak ezen kultúrák fejlődésén és szabadságán alapulhat.
1950.
a kezdeményezője a CERN-nek /az Atomkutatások Európai Központjának/ is. Az Európai Kulturális Központ 1950. december 12-én, Genfben tartott ülésén javasolták ugyanis, hogy „tanulmányozzák az atomtudományok intézetének felállítását, amely a társadalmi hasznosítás lehetőségeit kutatja.”5
1951
Association des Instituts d’Etudes Européennes Európai szakirányú felsőoktatási intézetek szövetsége. Egy újabb példa az európai közoktatás
5
Deux initiatives du CEC . Documents sur l’origine du CERN et de la fondation Européenne de la Culture
Prof. Guy Turchany kialakítására irányuló törekvés és a nevelés általában. Mivel Denis de Rougemont úgy gondolta, hogy az akadályok egy része anyagi jellegű, tudniillik a nemzetállamok és bizonyos meggyökeresedett érdekek, amelyek megakadályozzák a föderalizmus napvilágra jutását és működését, azonban arról is meg volt győződve, hogy a legmakacsabb akadályok az emberek mentalitásában találhatók. Innen ered a gondolkodásmód, a hozzáállás megváltoztatásának egy az európai nevelés segítségével történő eszméje. 1951
A „Gyakorlati gondolkodás” úgyszintén törekszik a Központ körüli intézmények létrehozására, mint pl.: Az Európai Tanulmányok Intézeteinek Szövetsége/AIEE/ 1951-ben, a Zenei Fesztiválok Európai Szövetsége, illetve az Európai Levéltár Alapítványa.
1954.
Fondation Européenne de la Culture Európai kulturális Alapítvány Robert Schuman elnökletével. Több egyéb kezdeményezés is említésre méltó, közöttük az a publikáció, amely az európai egyetemről a problémákat átgondolandó közös elmélkedésre szólítja fel az államokat valamint a felsőoktatás szereplőit.
1956
Kiáltványt intéz Európa népeihez, melyben felhívja a figyelmet az európai államok felelőségére a kultúra szabadságának biztosításában
1957
le « dialogue des cultures » A kultúrák párbeszéde egy kutató csoport megalakulása a Saint-Germain-des-Prés (Paris) keretében majd hivatalos működése Genfben.
1961
Az UNESCO-val karöltve elindul egy konferencia ciklus a kultúrák párbeszédéről. (A legutóbb a Kultúrák Párbeszédére Lisszabonban 2004 ben került sor José Manuel Durao BARROSO és Dusan SIDJANSKI elnöklésével. Fő témája a kultúrák és vallások párbeszédvolt, amelyre több jeles, keresztény, muzulmán, budhista és zsidó értelmiségi érkezett.)
Prof. Guy Turchany 1963
Denis de Rougemont kezdeményezi az Európai Tanulmányok Intézetének felállítását is, amely jelenleg a Genfi Egyetemhez tartozik, 1963 -től Jacques Freymond segítségével hívtak életre. Ennek az intézménynek az eredetisége különösen a multidiszciplinárisban rejlik, amely azonban egy közös téma köré szerveződik: Európa és a Föderalizmus.
1970
A regionális területfejlesztés elméleti megalapozása és gyakorlati kísérletek kidolgozására létrehozta az „Atelier 70” munkacsoportot és irodát. Ennek a csoportnak a kezdeményezésére alakul meg 1972-ben az Institut pour l'Environnement (Környezetvédelmi Intézet) és 1991-ben az Académie Internationale de l'Environnement.
1973
A CEC aktívan vesz részt a fenntartható fejlődés elméletének kidolgozásában, többek között a Brundtland bizottság keretei között, majd a Riói Konferenciát követően a Local Agenda 21 (Helyi cselekvési terv a 21. századra) kidolgozásában.
Ezek voltak Denis de Rougemont elnök nagy alkotásai a CEC keretébe, őt Jacques Freymond, Jean-Denis Bourquin és Dusan Sidjanski követték a CEC elnöki székében.
Prof. Dr, Dusan SIDJANSKI elnök.
A CEC székháza a genfi tó partján
Prof. Guy Turchany
A regionalizmus Atyja Denis de Rougemont 1960-tól két dolog foglalkoztatta a régió és a határokon átnyúló régiók. Ezek föderációjában „Europe des Régions „ (európai régiók) látja az „Európai föderáció” alapját. Emlékeztetett arra, hogy a hatalom tévesen demokratikusnak tekintett játékában „lényegét tekintve minden párt totalitárius és megelőlegezi a totalitárius államot a maga brutalitásával és terméketlenségével”, és ha ezt nem is szívesen ismerte el, szerinte mégis a nemzetállam a föderalizmus épületének egyik szintjét képezi. Tulajdonképpeni elveinek megfelelően a létező realitásból indult ki. Tehát bármennyire is fájdalmas, a nemzetállam létezik és így el kell fogadni. Ezt elismerve a nyolcvanas évek elején készült előadásaiban és írásaiban éppúgy, mint a barátaival folytatott vitákban egy új álláspontot foglalt el: „Nem óhajtom a nemzetállam megsemmisítését, ez lehetetlen. Javaslom azonban ennek felülről és alulról történő meghaladását, amelynek eljött a lehetősége a Xx. században. Felülről meghaladni a nemzetállamot, ez európai föderációt jelent, alulról pedig a régiók szintjén lehet rajta túllépni.” Ettől kezdve egy teljesen új koncepciót dolgoz ki, keresi melyek azokat az alkotórészeket melyek a regionális hovatartozás megszületését befolyásolják. A kérdésre Guy Héraud, Robert Laffont, Guy Turchany alkotják meg az elvi, tudományos és tervezési hátteret 6 pontban: Ezek, a perszonalizmus a személy mind a társadalmi lét alapja, a szubszidiaritás mind a közösség alapelve, a közösség és azok összefogása egy központ körül (város), a kulturális föderalizmus, a geográfiai összefüggések, a közigazgatás és annak történelmi és hatalmi háttere (funkcionalitás) és végül de nem utolsósorban a kulturális, gazdasági kapcsolatok, figyelembe véve a régiók fejlődési irányait, ezek történelmi viszonyait, melyek alapvetőek de nem meghatározóak. Ezekre az elméleti alapokra épült a „Regio Baseliensi” mit határokon átnyúló régionáls szervezkedés a Rajna völgyében. A projekt alapjai a geográfiai összetartozás a Jurai Alpoktól a Rajnai síkságig, a nyelvi rokonság három nemzet állam keretein belül, bizonyos városközpontúság Bázel körül, végül a gazdasági, kulturális és történelmi együttélési tapasztalat, mely meghatározója lett ennek az alulról jövő és sokszor a politikát megkerülő építkezésnek, melynek filozófiai alapjait Denis de Rougemont teremtette meg. A régiók létrejöttének legnagyobb akadálya az emberek mentalitásban keresendő. A régió ne legyen egy kis-nemzet (Balkánizáció etnikai alapokon). Az a fontos, hogy az
Prof. Guy Turchany emberek alkothassák saját életterüket és beleszólásuk legyen személyiségük alakulásában. Az európai regionaliszmus e perspektívájában felvetette a Régiók Európai Tanácsának gondolatát, amelyet utóbb az Európai Parlament mellett állítottak fel. Valójában úgy értékelte, hogy Európa jövőjére nézve hasznosabb volna, ha a szenátorokat regionális szinten választanák meg, minthogy továbbra is fenntartsák a miniszterek tanácsa intézményét. Ez a politikai elgondolás sokkal jobban megfelelne az európai realitások és különbözőségek széles spektrumának. Föderalista gondolkodásának fejlődését a legjobban illusztrálja föderalista metódusai, nem egy zárt rendszer felállítása útján kíván előbbre lépni, hanem a fokról fokra történő megvalósítás eszközével. Innen ered a bensőséges összhang gondolatainak tartalma és gondolkodásmódja között. Általában a föderalizmus ettől fogva, mint egy politikai, gazdasági, szociális és kulturális struktúra jelenik meg: többféle, alapvetően autonóm közösséget foglal magában, amelyeket közös intézmények kötnek össze. Utóbbiakra azonban csak olyan mértékű hatalmat és kompetenciát delegál, amely nélkülözhetetlen a közös érdekek érvényre juttatásához. Föderalizmusról akkor beszélhetünk, ha egység és különbözőség kölcsönös viszonyban állnak egymással, ha a hatalom és a kompetenciák megfelelő módon oszlanak meg a föderalizmust alkotó és az általuk létrehozott közösségek között, végül ha az alkotó társadalmak részt vesznek a létrehozott közösségek döntéseiben.
Prof. Guy Turchany
A vizionárius vagy „a jövő a mi ügyünk” Ökológia és a regionaliszmus képezik Denis de Rougemont utolsó két könyvének alapját. 1970 Lettre ouverte aux Européens (Nyílt levél az európaiakhoz) az európai kultúra egy sajátos egységet képvisel : 20 nyelv de egy irodalom, zene, festészet, stb. Az európai unió erre az alapra kell épüljön és nem a Nemzet-Államok szövetségére. Felhívja az európaiak figyelmét a „föderalizmusra” mind alapelvre és a „szubszidiaritásra” mind alapra.
1977 L'Avenir est notre affaire Denis de Rougemont alapvetően újszerű gondolatai és tevékenysége mindig a jövő felé irányultak. A régiók fejlődése és a közöttük lépésről lépésre kibontakozó kapcsolatrendszer szövedéke képezik a haladás előremutató módján a jövő föderációjának legmegbízhatóbb alapját. Ebben a perspektívában kap szerepet két terve is : a régiók tanácsa és az európai ügynökség terve. Ezek feladata lenne, hogy közös terveket dolgozzanak ki, a legkülönbözőbb területekre kiterjedő interregionális kapcsolatok fellendítésére és összehangolására. A testület működése kiterjedne az energetika, a környezetvédelem, az oktatás és a kultúra, a tudományos kutatások és a más kontinensekkel való kapcsolatok területére. Az európai környezetvédelemért folyatott harcot különösen fontosnak tartotta. A CEC tagjaival együtt főszerepet vállalt a „ Environnement, région, Europe fédéraliste: même combat” Környezetvédelem, Régió, Föderalista Európa: egy küzdelem” elnevezésű mozgalomban. A technikai újítások és ezeknek a társadalomra gyakorolt hatása ugyancsak figyelmének középpontjában álltak: hogyan lehet kézben tartani a technikai fejlődést és annak hatásait ? Denis de Rougemont e problémát az informatika kapcsán vetette fel. El kell kerülni, hogy az ember az informatika rabjává váljon. „Ma az informatika arra ösztönöz, hogy helyettünk gondolkozzon, mégpedig gyorsabban, mint saját magunk, azonban megteremti az emlékező és ítélőképességünk valamint teremtőerőnk elsorvasztásának veszélyét, miközben megsokszorozza a hatékony mentális debilitás egy virágzó fajtáját.” „Itt emlékeztetnék minden technikai fejlesztésünk kétarcúságára: az automatizálás technikai forradalmának a kényelem korszakához kellene vezetnie, ehhez képest a munkanélküliség érájában vagyunk. Az ipar termelékenysége a bőséget sejteti. Ehhez képest Nyugaton a növekvő nyomort látjuk, s éhséget a világ többi részén (néha nálunk is). S nehéz megmondanunk, hogy az ipar válságától, olaj- vagy energiaválságtól
Prof. Guy Turchany vagy a kínai áttöréstől kell jobban tartanunk…ezek közül mindegyik váratlanul sújtott bennünket az utóbbi évtizedek jelentős eseményeiben”. „Tehát az előreláthatatlan és szédítő jövője előtt tegyük ölbe kezünket és a szokásos módon folytassuk, ami azt jelenti, hogy előbb cselekedjünk, amikor még túl korán van ahhoz, hogy bármit is előre lássunk, és utána gondolkodjunk, amikor túl késő van, hogy bármit is megváltoztassunk?”
Denis de Rougemont egész életműve a „Gondolkozni a kezekkel” -től a „Jövő a mi ügyünk” -ig arra hívja fel a cselevő személy figyelmét, hogy egy jobb világ megteremtéséhez cselekedni kell. Mégpedig ott ahol vagyunk és akkor, amikor ezt tőlünk az élet megköveteli. Az elmélet meg kell előzze a gyakorlatot, viszont megvalósítás nélkül az elmélet elveszíti legitimitását.
