“Akinél pedig jó földbe hullott (a mag), az hallja és érti az igét, és terem.” (Mt. 13:23)
Tinnyei Magvető
Tinnyei reformátusok lapja nem csak reformátusoknak III. évfolyam, 7. szám
2014. június 08., Pünkösd
Testünk a Szentlélek temploma
1Kor 6,19-20 „Nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek lévő Szentléleknek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben.” Minden évben mondjuk, halljuk a pünkösdi igét, hogyan jött el a Szentlélek az apostolokra, és hogyan alakult meg az első keresztyén gyülekezet. Két csoport volt Jeruzsálemben, melyeknek egymáshoz semmi köze nem volt. Mind a két csoport tehetetlen volt önmagában. Ott voltak az apostolok. Körülöttük még egy maroknyi ember. Kaptak egy lehetetlen parancsot. Ők is tudták, hogy nem arravalók, hogy ezt a parancsot teljesíteni tudják. A parancs az volt: tegyetek tanítványokká minden népeket a föld végső határáig. Ott volt tizenegy ember, legalább a fele írni-olvasni sem tudott, ahogy Péter se. Halászok, földművesek voltak, egykét tanult ember volt közöttük, az is csak olyan kisebb fajta. És azt a parancsot kapták, hogy tegyenek tanítványokká minden népeket. El lehet ezt képzelni? Nem. De ők voltak akkor az egyház. És ez a parancs a mai egyház számára is éppen olyan képtelen. Különösen az utóbbi időben, ezután a rettenetes ötven év után, amikor az egyház úgy be volt szorítva, hogy az emberek még most is alig tudnak megszabadulni a félelemtől, hogy merjenek valamit tenni, merjenek lépni, merjenek többet tenni, mint azelőtt. A lelkipásztorok, a presbiterek, a gondnokok, végig a püspökökig, olyan nehezen tudnak nekifogni, hogy tegyenek már valamit. Velük szemben ott áll a nagy tehetetlen tömeg, a rengeteg hitetlen ember, a rengeteg ateista, a rengeteg csúfolódó, és akkor… Figyeltem sokszor fiatal lelkészeket. Nem mernek lépni. Nem merik azt mondani annak az orvosnak vagy annak a mérnöknek, hogy idefigyelj, szamár vagy, nem tudod, hogy mi az igazság, nem tudod, hogy a te életed semmit nem ér Isten nélkül. Nem merik azt mondani: nézd, nálam van az igazság, gyere hozzám te mérnök, te orvos, te ügyvéd, cipész, szerelő
1
gyere hozzám és tanuld meg az igazságot. Legfeljebb úgy szinte bocsánatot kérve. Mint ezek az apostolok. Ők ugyan apostolok voltak, de gyenge emberek. Ki állt velük szemben? A gyülevész tömeg. Nem egy gyülekezet. Ünnep volt Jeruzsálemben. Az Ószövetság népe számára az volt a szabály, hogy legalább egyszer életében akármilyen messze lakik, akármilyen országban, menjen el Jeruzsálembe és vigye el áldozatát a templomba. Ameddig volt templom. Három ilyen ünnep volt az esztendőben. Ilyenkor a közel lakók minden ünnepre elmentek, a távolabbiak és a gyengébbek, betegek egy évben egyszer, inkább csak húsvétkor, a messze lakók amikor tudtak. Olyankor megtelt a város ünneplő emberekkel. Tömeggel. Nem ismerték egymást, nem volt közük egymáshoz, csak éppen a szokás vitte őket oda, úgy illett. El kellett menni Jeruzsálembe, odavinni azt a bárányt, galambot, kinek mi járt, áldozatképpen. Egymás nyelvét sem értették. A zsidóság akkor is szét volt szóródva az egész világon. A saját ősi nyelvüket már elfelejtették. Azt a héber nyelvet, melyen a Bibliát írták, már az országban se beszélték. Arámi nyelven beszéltek. Jézus is úgy beszélgetett a tanítványaival, nem a bibliai zsidó nyelven. Azt illett annyira megtanulni, hogy tudják a Bibliát olvasni, de magyarázni a zsinagógában is arám nyelven magyarázták. A többiek is megtanultak annyit a maguk országában, különben mindenik a maga országának nyelvén beszélt, az volt az anyanyelve. A Bibliában felsorolt sok országból valók mind a maguk országának nyelvét beszélték. Ez a tehetetlen tömeg, ez az egymással semmi közösségben nem lévő tömeg állt szemben a tehetetlen apostolokkal. Nem gondoltak egyébre, minthogy teljesítsék, amit a szokás parancsolt. Ha valaki megnézte volna ezt a tömeget és az mondta volna, hogy ebből most egy napon belül egyház lesz, teljes joggal nevették volna ki. De nem ők teremtették meg az egyházat. A Lélek teremti az egyházat. Ki az a Lélek? Isten. Hogy milyen az Isten, azt mi nem tudhatjuk. Isten adott magáról három képet.
Első kép a mindeneket teremtő Atya, második az Ige, aki képes volt ember formában jönni, a mi nyomorult testünket felvenni és itt a földön éhezve, szomjazva, szinte mezítláb gyalogolva faluról falura tanít, gyógyít, igazgat, Jézus Krisztus. A harmadik pedig a láthatatlanul működő erő, a Szentlélek. Egy Isten van, nem három, de mi ezt a három képet kaptuk az önmagában megismerhetetlen egyetlen Istenről. Ebben a három formában ismerhetjük meg Istent. Isten láthatatlan. Azért olyan óriási nagy dolog az, hogy Jézus Krisztusban meglátjuk Istent, mert Jézus, mikor azt mondták neki, hogy mutasd meg nekünk az Atyát, azt mondta: Nem ismertek engem? Aki engem lát, az Atyát látja. Ugyanazt az Istent látja. Azért olyan könnyű látni, emlékezni arra, hogy mi volt karácsonykor. Megszületett egy gyermek. Hogy mi volt virágvasárnap. Bevonult egy fiatalember a városba. Nagypénteken a kereszten testileg szenvedett egy ember. A húsvétot is meg lehet érteni. Láttak valakit, akit ismertek, látták, hogy ő az.
A Szentlélek kitöltetésének története
A Szentlélek a Szentháromság harmadik személye, az Atyának és a Fiúnak a Lelke. Húsvét után az 50. nap – innen van a pünkösd elnevezés, amely görög szóból ered és ötvenediket jelent – kitöltetett a tanítványokra. A pünkösdi esemény az Újszövetség 5. könyvében az Apostolok Cselekedetről írt könyvben olvasható. 1 Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, 2hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. 3Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. 4Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. 5Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. 6Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. 7Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: „Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? 8Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén: 9 pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, 10Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, 11zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól.” 12 Álmélkodtak mindnyájan, és nagy zavarban kérdezgették egymástól: „Mi akar ez lenni?” 13Mások azonban gúnyolódva mondták: „Édes bortól részegedtek meg.” (Apostolok Cselekedetei 2, 1-13)
2
A pünkösdöt nehezebb megérteni, mert a Lélek nem látszik. A Lélekről is ad a Szentírás két képet, amely megjelenik itt, ebben a történetben. A tűz és a szél. Ez persze csak kép. Nem arról van szó, hogy a Lélek tűz vagy szél. De ezeken keresztül meg lehet érteni, hogy ki is tulajdonképpen a Lélek. Az apostolok előtt megjelenik egy lángnyelv. Ez a láng szétoszlik. Meglátják egymás fején, aztán beléjük szívódik. Ez azt jelenti, hogy lángolóvá tudta tenni azokat az emberi lelkeket, hogy azok a tehetetlen emberek, akik ott tehetetlenül tanácskoztak, egyszerre életre kaptak. Lelkesedni kezdtek. Tudták, hogy mit kell tenni. És neki tudtak fogni. Ki tudtak szaladni az emberek közé, és mondani, kiáltani, hogy emberek, ide figyeljetek, Isten Fia itt élt köztünk, megöltétek, de feltámadt és él, és azt akarja, hogy ti is éljetek, és örök életet nyerjetek. Tudták, hogyan kell mondani. Péter felszalad a ház lapos tetejére és onnan prédikál, a legmagasabb katedráról. Onnan prédikál és mondja: Idefigyeljetek emberek, elpusztultok, mert megöltétek a Szentet, Isten fiát. Mi lesz veletek? Térjetek meg, bánjátok meg a bűneiteket, és fogadjátok el a Lélek ajándékát. Hogy bennetek is tűz legyen, hogy bennetek is lelkesedés legyen, élet legyen bennetek. Megvan az a tűz mibennünk? Mert az a lángnyelv, az ma is él. Nem maradt egyben. Szétoszlott. Aki ott volt abban a házban, mindeniknek jutott belőle. Ez a Lélek. Nem a láng, hanem ami jut belőle. Mennyi jutott köztetek abból egyen-egyen? Mennyi maradt meg ebből a lángolásból? Ez a kérdése ennek a gyülekezetnek ezen az ünnepen. Mert bennetek is van Lélek. Ne feledjétek az igét, mellel ez az írás kezdődött: „Nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a Szentlélek temploma? Nem a magatokéi vagytok.” Nagyon szeretem azt az éneket, hogy „Nem vagyunk mi magunkéi”. A Jézus vérének vagyunk a bére, eredménye. Testünk-lelkünk Istenéi. Bennünk akar lakni a Szentlélek. Egyenként. Benned akar lakni a Szentlélek. Tudod-e? Ha igen, akkor vesd alá magad, és érezd magadban azt a tüzet, azt a lángot, hogy én is akarom, hogy legyen gyülekezet, én is akarom, hogy legyen baráti közösség, én is akarom, hogy legyünk Isten népe, én is megteszem a magamét azért, hogy szebb legyen a világ, legalább ezen a kicsi helyen, hogy itt öröm legyen, és aki ide jön, boldog legyen, azért én megteszem a magamét, mert én is csak eszköz vagyok, háza, otthona - csodálatos szó – temploma a Szentléleknek. Én is az vagyok, és azért én megteszem a magamét. Mert a Lélek engem arra buzdít. A másik kép a szél. Jézus úgy magyarázza egy helyen, hogy a szél fú, ahová akar. A zúgását hallod, de nem tudod, hogy honnan jön és hova megy. Ilyen a Lélek. Pünkösdkor megjelent. Ott volt a nagy tömeg, jöttek, mentek, vásár volt, egyik vásárolta, másik árulta a bárányt. Úgy nézett ki az az ünnep a
zsidóknál, mint nálunk egy nagyvásár. A nagy jövésmenésben egyesek látták, hogy egy ház teteje lángol, oda szaladtak, oltani a tüzet, mert az nagyon veszélyes volt abban a zsúfolt városban. Mire odamentek, nem égett a ház. De hallottak valami szélzúgást, ami onnan jött. És egyszer csak hallják a beszédet. Abból a házból szólt a prédikáció. Meg előtte az utcán, ahol a szél zúgott. Kit kapott el ez a szél? Biztos, hogy a városban volt sok embernek csak egy kicsi része hallotta meg, de azok meghallották. Azt a csoport embert kapta el ott a Lélek. Ha félórával később vagy korábban jött volna el ez a jelenség, akkor egészen más emberek kerültek volna a hatása alá. De éppen akkor éppen azokat akarta elkapni. Ahogy titeket akar most elkapni. Nektek szól most az ige, akik itt vagytok. Lehet, hogy van köztetek, aki csak véletlenül jött haza az ünnepre rokonlátogatóba, és a többiekkel együtt eljött a templomba. Akkor az úgy jött ide, mint az a régi ember, aki ott sétált az utcán, amikor meghallotta a zúgást, és odaszaladt, és hallotta az igét. De nem véletlen, hogy most ti itt vagytok, nem véletlen, hogy most ti halljátok ezt az igét. Isten Lelke azt akarja, hogy amikor most, mint a szél, rátok jött, fogadjátok el, fogadjátok be és éljétek azt az életet, ami kialakult ott Jeruzsálemben, amikor háromezer ember megkeresztelkedett. Nem hallgatták örömmel, hogy életveszedelemben vannak, de öröm származott belőle, amikor egymást is megértették. És egyakarattal most már nem csak tizenegy ember volt abban a házban, hanem háromezer embernek volt egy akarata. A szél oda fú, ahová akar. És nem mindenkihez fú oda. A többi ember Jeruzsálemben nem hallotta meg az igét. S ha meghallotta, legyintett egyet és továbbment. Nem tudom, hány ember volt akkor Jeruzsálemben. Egy olyan számítást hallottam, hogy húsvét ünnepén egymillió ember is összegyűlt benne. De ha csak százezer ember volt, abból is olyan kevés a háromezer. Szinte semmi. De abból a háromezerből gyülekezetet formált a Lélek. Abból a háromezerből nőtt aztán az egyház a föld végső határáig, mert nem találunk ma egy olyan szigetet sem, ahol ne hallottak volna a Jézus Krisztus nevéről. Erre van ma is szükség. Ha azt látjátok, hogy körülöttetek mások másképpen beszélnek, ha azt látod te, testvérem, hogy a családodban, a szomszédodban nem akarják megérteni, hogy mire való az ige, ne törődj vele. Pontosabban törődj vele, próbálj rajta változtatni, de ne keseredj bele. Jeruzsálemben is a többszázezer emberből csak háromezer hallotta meg azon a napon. Ha ebben a gyülekezetben akad 15 ember, aki tényleg komolyan akarja a gyülekezet építését, akkor megindul és hozza magával a többit is. Jézus két dolgot mondott Jeruzsálemre. Az egyik: Nem marad itt kő kövön, a mi nem lesz lerombolva. A másik: Nektek még a hajszálaitok se görbülhetnek meg. Hogy lehet ezt a kettőt összeilleszteni? Mind-
nyájan ott laktak a városban. Érdemes elmondani, mi történt velük. A Jézus halála után körülbelül negyven esztendővel lázadás tört ki Jeruzsálemben. A római hadsereg körülvette a várost és hónapokon keresztül ostromolta. Ember a városból se ki, se be nem mehetett. Bent elfogyott az ennivaló, az ital, minden. Utoljára betört a római hadsereg és földig lerombolta Jeruzsálemet. Tízezerszámra halomra gyilkolta az ott talált népet. Az ostrom kezdetekor igen sok ember volt a városban, mert a környékbeliek is bemenekültek. Tanakodtak, mi legyen a keresztyénekkel. Akkor már sok keresztyén volt a városban. Tudták, hogy ezek az emberek nem fognak harcolni. Ezekben nem lehet megbízni. Ezek nem igazi zsidók. Ezektől meg kell szabadulni. A legjobb lenne őket agyonverni, de a várban nincs ennyi temetésre való hely. Ki kell tehát őket zavarni a városból. És rendőri módszerrel utána nyomoztak, és minden egyes keresztyént összegyűjtöttek a városból, hogy egy se maradjon. Kidobták őket a rómaiaknak, hogy azok verjék őket agyon. A római vezér pedig kimondta, hogy aki nem harcol ellenük, azt ők nem bántják. A rómaiak tehát tárt karokkal fogadták a kikergetett keresztyéneket. Elküldték őket a Jordán folyó partján lévő kis városba, Pellába. Így teljesedett be a Jézus szava. A várost földig lerombolták, de a keresztyéneknek egy hajszála se görbült meg. Így tudja Isten teljesíteni a maga ígéreteit. Csak annak az ifjúságnak lesz jövendője, amelyik ebben a hitben tudja építeni a maga társadalmát. Csak annak a népnek lesz jövendője, amelyik Isten akarata szerint tud élni. Amelyik elfogadja a Lelket. Amelyik kitüzesedik a Lélektől, és lelkesen tud dolgozni, élni, a többiekért, az igazságért, Isten igéjéért. Mert akkor marad meg Isten kegyelmében.
3
Van négy közhelyszerű mondat, egyenként mindenki elfogadja. 1. Ha egy társadalomban elvész a hit a mindenható Istenben, vele együtt vész el a közerkölcs. 2. Ahol elvész a közerkölcs, elvész a család állandósága. 3. Ahol elvész a család állandósága, nem születik elég gyermek. 4. Ahol nem születik elég gyermek, fizikailag kihal az a társadalom. Egyenként senki nem kérdőjelezi meg ezeket a mondatokat, de ha egyenesen összekötjük az elsőt az utolsóval és kimondjuk azt, hogy ahol elvész a hit, ott kihal az egész társadalom, még a hívő keresztyének is felkapják a fejüket: ez már túlzás. Pedig a mai Európa állapota ezt világosan bizonyítja. Ezt jelenti pünkösd ünnepe. Ha csak úgy veszünk részt rajta, mint a korabeli nép azon az ünnepen, hogy most elhoztuk ide a magunk áldozatát, rászántuk ezt az egy vagy két órát, aztán hazamegyünk, és holnap megint összeveszünk a testvérünkkel azon, egy méterrel errébb vagy arrébb van annak a földnek a határa, amit úgysem tudunk tisztességesen megművelni, ha pedig
valamit építeni kellene a közösségnek, azt ráhagyjuk másokra, mert nem érünk rá, akkor nem lesz jövendő. Akkor úgy rombolódik le egész életünk, mint Jeruzsálem. Fogadjátok be a Lelket. Egyenként magatokba. Akkor tovább épül a gyülekezet, és lesz jövendő, és lesz boldog élet. És örökéletre vár bennünket az Úr Jézus Krisztus.
nia művésze szólaltatta meg, s ezzel az ünnepi hangulatot szinte áhítattá emelte. Lelkészünk, Csoma Áron köszöntötte az egybegyűlteket: – A református gyülekezet nem önmagáért van, hanem azokért, akik között él. Szükséges, hogy megmutassuk magunkat ilyen rendezvényekkel is. Örömmel lettünk házigazdái a jótékonysági koncertnek. A keresztyénység üzenete ez: nem azért adunk, hogy kapjunk, azért adunk, Varga László mert kaptunk. A koncertre ellátogatók adtak, a jegy nyugalmazott református lelkipásztor megvásárlásával és azzal, hogy eljöttek. A mai konMarosvásárhely certtel kívánom, hogy mindannyian kapjanak, mélységet, élményt, örömöt.” És valóban kaptunk. GYÜLEKEZETÜNKBEN TÖRTÉNT A koncerten barokk művek hangzottak el, amelyek a kis templom falai közt csodálatosan zengtek, jó Jótékonysági koncert a református akusztikára találtak. Felléptek: Bakos Kornélia és a Nemzeti Énekkar művészei, Pálmai Árpád, Gion templomban Zsuzsanna, Sipos Andrea, Czető Réka, Kiss BorA kiindulópont a segítőkészség. Öröm hinni és meg- bála, Fekete Andrea, Király Judit, Mokán László, tapasztalni, hogy vanKovalik Erika, Pinnak körülöttünk tér Dömötör, Lademberek, akik keresik jánszki László, a lehetőséget, hogy Bencsik Pál. segíthessenek. Az Közreműködött a meg szintén nagy Perle della Musica öröm, hogy buzgalbarokk kamaramuk másokat is megegyüttes: Kertész mozgat, akik szintén Ágnes, Hadházi Ilszívvel-lélekkel az dikó, Bolyki Andügy mellé állnak, és rás, Boronkai sikerre viszik a Eszter, Bakos Korkezdeményezést. nélia, Bencsik Pál, A kezdeményező Tóth László. Bakos Kornélia másA műsorban Bach, fél év óta községünk Handel, Caldara, lakója. A Magyar ÁlSchütz művei, vaBakos Kornélia és a Nemzeti Énekkar művészei lami Operaház és lamint reneszánsz nemzetközi kulturális intézmények szólóénekese, madrigálok hangzottak el. Hatalmas siker, feledmestertanár kereste meg a tinnyei református egy- hetetlen élmény volt, amelyet lelkes tapssal köszönt házat azzal az ötlettel, hogy munkatársaival és meg a közönség. tanítványaival szívesen adnának koncertet a falu Naszvadi Győző köszönte meg a közönség javára. nevében a művésznőnek és a közreműködőknek a – Körülnézve a faluban úgy láttam, sok területen felemelő élményt, majd átnyújtotta Vereckei Andrelenne szükség javításra. Magam óvodáskoromtól ának a művelődési ház vezetőjéneknek az összefoglalkozom zenével, így adódott, hogy ezt a módot gyűlt összegről kiállított adományozó oklevelet. választottam a segítségnyújtásra – mondja. Vereckei Andrea köszönetet mondott minden támo– Örömmel fogadtuk a művésznő felajánlását – gatónak, kiemelve a legjelentősebbeket: Koós Viknyilatkozza Naszvadi Győző egyházgondnok –, és tor, Naszvadi Vilmos, Dr. Molnár Ede, Bakos azt javasoltuk, hogy a koncert bevételét a Kornélia, PaTHÁLIA Miniszínpad, Zöli Csemege, művelődési ház felújítására fordítsuk. Május 24-én BH Fitness Club és a Holofon Zrt. délután hat órára megtelt a kis templom a közönA jótékonysági koncert összes bevétele 301 000 Ft séggel. Köztük voltak, akik a belépőjegy árával, lett. A református egyházközség alszámláján voltak akik, jelentős összeggel, mások a szervezéshelyezte el az összeget. A szervezők abban ben nyújtott segítséggel támogattáka rendezvényt, reménykednek, hogy hasonló jótékonysági esde valamennyien ünnepi hangulatban várták az emények sora követi az elsőt, és sikerül összegyűjteni élményt. egy teljes körű felújításhoz szükséges pályázati önPurcell trombitaszólóját Bakos Kornélia orrészt. gonakíséretével Tóth László, a Nemzeti Filharmó4
Az eseményt hangulatos szeretetvendégség zárta a gyülekezeti terem májusi zöldben pompázó udvarán. Vidám beszélgetés közben gyorsan fogytak a finom ételek és italok, Zsuzsi néni és a konfirmandusok szendvicsei, Kornélia pogácsája, édesanyja pitéje, nagy sikere volt Bánföldiné Mariska diósmeggyes sütijének. Már sötétedett, mikor fogyni kezdett a vendégsereg, és a művészek is útnak indultak. Szép emléket vittünk magunkkal. Községünk új polgárának bemutatkozása olyan példát mutatott fel, amely követésre érdemes, és talán követőkre talál. Isten hozta nálunk, Bakos Kornélia!
majd egyre gyakrabban istentiszteletre, és egyéb hitéleti, illetve világi rendezvényekre. Közben kezdtem keresni a magyarázatot az ott tapasztalt pozitív érzésekre, valamint a választ a világnézeti miértekre is. A gyülekezetben megismert emberek hozzám való viszonyulása lehetővé tette számomra, hogy megszerezzem azokat az alapvető ismereteket, amelyekre támaszkodva bizalommal fordulhatok Istenhez, és Jézus Krisztuson keresztül kifejezett akaratának engedelmeskedjek.
Tóth Eszti néni
GYÜLEKEZETÜNKBEN TÖRTÉNIK
Hitrejutásom megerősítése alkalmából
„Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.” (Lukács, 15,7)
Pünkösd vasárnap a gyülekezet nyilvánossága előtt teszek bizonyságot Krisztus mellett hozott személyes döntésemről. Ebből az ünnepélyes alkalomból az alábbi gondolatokat kívánom megosztani kedves olvasóval. Két és fél esztendővel ezelőtt, karácsonyi gyermek istentiszteletre hívtak meg a tinnyei református templomba. Akkor már tíz éve a faluban éltem, de addig azt a küszöböt nem léptem át. Ennek nem konok tagadás volt az oka, inkább csak úgy mondanám, hogy nem vezetett arra az utam. 2011. karácsonyán pedig azért kaptam szíves invitálást a gyermekistentiszteletre, mivel óvodás gyermekeim Piroskához jártak hittanra, ahonnan mindig ragyogó arccal, őszinte örömmel és felejthetetlen élményekkel tértek haza. Otthon teljes átéléssel, boldogan mesélték a hittanórán hallottakat. Sokat tanultam tőlük. Így hát a karácsonyi gyermekistentiszteletre ünnepi hangulatban készültünk. Várakozásunkat felülmúlta az élmény, amit kaptunk. Csupa kedves, barátságos, befogadó és elfogadó ember, meghitt ünnepi hangulat. Rajtuk keresztül megtapasztaltuk Jézus jelenlétét, Isten szeretetét. Ez az alkalom meghatározó volt számomra, mert annyira jól éreztem ott magam, hogy később egyre jobban vágytam, hogy az akkor szerzett élmény megismétlődjön. Így kezdtem járni először a református gyülekezet által szervezett programokra,
Dr. Andorfer Miklós konfirmációja
Köszönetet mondok minden keresztény testvérnek, akik igaz hittel elfogadtak engem és családom, szeretettel, barátsággal viszonyultak hozzánk, jó szóval, mosollyal bíztattak útkeresésem során. Utólag tudatosult bennem, hogy mindezeknek előzménye az Úrtól kapott ajándék volt, amely két kicsi gyermekemben öltött testet, mert engem rajtuk keresztül szólított meg a Mindenható, amikor Piroska tolmácsolásával a templomba hívott. Messziről indultam, de ma már kereszténynek vallom magam. Meggyőződéssel követem a mi Urunk Jézus Krisztus tanításait és parancsait, de fontosnak tartom hitrejutásom nyilvános megerősítését is. Elkötelezett híve szeretnék lenni Neki, és általa a gyülekezetnek. A hit megvallását nem csak a vasárnapi istentiszteletek alkalmával tartom fontosnak, hanem a mindennapi életben, a munkavégzés során, illetve azon túl az emberekkel és a természettel való kapcsolatban is. Választott igém: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (János Evangéliuma 13. 35.) Dr. Andorfer Miklós
KÖZELGŐ ESEMÉNYEK: Június 13., péntek 19 óra Esti beszélgetések - Az I. Világháború tinnyei emlékei Előadó: Tóth Eszti néni, helyszín: Falumúzeum
5
Június 15., vasárnap 17 óra Hittanévzáró - zenés ifjúsági Istentisztelet Helyszín: Gyülekezeti Ház (Dér iskola) kertje
KITEKINTŐ
Az inspiráló kapcsolat
Beszélgetés Andelic Jonathan zenésszel
Nem zavarja, ha megosztja a közvéleményt, polgárpukkasztó attitűdjét bátran felvállalja. Andelic Jonathan kerüli az állóvizet, mint mondja, a semleges dolgok úgysem maradnak meg senkiben. Szenvedéllyel énekel, célja pedig nem kevesebb, mint hogy dalain keresztül az emberek beleszeressenek Istenbe. A fiatal zenész egy művészeti szakközépiskolában tanít zeneirodalmat, zenetörténelmet és hangképzést. Bár ötéves korától zenei oviba járt, zongorázni tanult és kisiskolásként fejben komponált nagyzenekari műveket, csak kamaszként tudatosult benne, mennyire fontos számára a zene. - Tizenkét éves lehettem, amikor írtam egy keringőt zongorára, és megmutattam a tanáromnak. Csak annyit mondott rá, hogy szép, de inkább gyakoroljam a darabjaimat.
Andelich Jonathan
Az inspiráló kapcsolat Nem valami fényes indítás egy szárnyait bontogató dalszerzőnek, be is került a rossz élmények raktárába. A zene ennek ellenére folyamatosan utat tört magának Jonathan életében. Nem hagyott fel a zeneszerzéssel, tizennégy éves volt, amikor megírta első komolyabb dalát Istenről. - A szüleim keresztyének, volt egy tőlük tanult istenképem. Egy idő után azonban át kellett hogy alakuljon a neveltetés saját, személyes tapasztalattá. El kellett döntenem, hogy hiszem-e vagy sem, amit a szüleim tanítottak nekem. Úgy határoztam, hogy bízom bennük, hiszen jó és hiteles példák voltak előttem. Azt gondolom, a döntésem után Isten is tudott lépni felém oly módon, hogy megtapasztalásokat adott nekem. Kapcsolat kezdett kiépülni Isten és köztem, ami minden másnál jobban inspirált.
6
Nem engedi elveszni Ha nem vagyunk Istennel közvetlen viszonyban, akkor elsorvadhat az a talentum, amit adott nekünk - véli a zenész. - Gyakran előfordul, hogy nehézségek adódnak az életben, a művészember egyébként is sérülékenyebb, könnyebben eldobja az álmait. De hiszem, hogy Isten tudja, mit miért alkotott, és nem engedi azt elveszni. Tizennégy éves önmagamra úgy emlékszem, hogy Istenhez, valamint a zenébe menekültem a problémáim elől. Nem mondok újdonságot azzal, hogy a gyerekek sokszor nagyon gonoszak egymással. Az egyik oldalon áll a gonoszkodó tábor, akik adják az ütést, és a másik oldal kapja. Én az utóbbi táborba tartoztam. Természetesen mindenki kap sérüléseket, még azok is, akiken egyáltalán nem lehet ezt észrevenni. Talán érzékenyebb voltam az átlagnál az engem érő ingerekre, és egy sérült szív mindig keresi a bekötözést. Isten kegyelme, hogy olyan családi közegben nevelkedtem, ahol igazi megoldást tudtam találni a gyógyulásra, és nem kellett kerülőutakat tennem. Mélységek Jonathant a többi gyerek gyakran „lejugoszlávozta", menekültnek nevezte, mivel szerb-magyar származású lelkipásztor édesapja a Délvidékről költözött át Békés megyébe családjával. Jonathan azonban feleslegesnek tartja, hogy a gyerekkori történeteket elemezzük, szívesebben beszél a zenéről. Azt mondja, hogy korábban mások dalait énekelte, de azok nem adták át pontosan azt az érzést, amit ő maga fogalmazott volna meg. - Érettségben és gondolkodásban elindultam egy olyan irányba, hogy a magam szűk eszköztárával már ki tudtam fejezni Istennek a saját gondolataimat, érzéseimet. Vannak lendületes, energikus és szomorúbb dalaim, de olyan mélyek is, amelyekből keveset lehet találni a magyar keresztyén zenei repertoárban. Persze erről inkább a hallgatóknak kellene véleményt mondani és nem nekem. Nálad van az otthonom Keresztyén körökben Jonathan egyik legismertebb dala a Jézus, leborulok című, amelyet számos gyülekezetben énekelnek. Azt mondja, hogy ez nagyon mély, imádó dal, aminek legfontosabb sora az, hogy „nálad van az otthonom". - Itt nem a mennyei otthonra gondolok, hanem a földi életre, ahol most töltjük a mindennapokat. Itt is Isten ad nekünk olyan otthont, ahol helyünk van és biztonságban vagyunk. A dal második versszaka már utal az eljövendő otthonunkra is: „a mennyben az angyalok magasztalják őt". Megfogalmazni a megfogalmazhatatlant Elsődleges célom, hogy az emberek beleszeressenek Istenbe - vágja rá Johathan, amikor a dalai céljáról kérdezem. - Azt szeretném, ha a dalaimon keresztül Isten
szeretetének olyan mélységét tapasztalnák meg az emberek, ami patthelyzetbe hozza őket: választhatnak, hogy foglalkoznak-e vele vagy sem, de kénytelenek elgondolkodni azon, hogy kell-e nekik ez a szeretet. Gyakran előfordul velem is, hogy olyan dolgok motoszkálnak bennem, amiket valamiért nem tudok kifejezni, de megtalálom egy versben, és azt érzem: jó, hogy valaki megfogalmazta helyettem. Dalaimban sokszor próbálom megfogalmazni a megfogalmazhatatlant, a mély, belső dolgokat. Egyszerűen hinnie kell A dalok célközönségéről érdekesen nyilatkozik Jonathan, mert szerinte bizonyos szempontból az elsődleges közönség nem célközönség. Vagyis, most leginkább a keresztyén közönséghez jutnak el a dalai, de szeretné Istent megismertetni a világi emberekkel is. - Sok olyan ember van, akinek van valamiféle istenképe, de konkrétan nem tudja megfogalmazni a hitét. Egyszer kaptam egy igen bátorító véleményt az egyik főiskolai házi koncertünk után. Az egyik ateista osztálytársamat annyira megragadta a Jézus, leborulok című dalunk, hogy azt mondta, hitetlensége ellenére úgy érzi: egyszerűen hinnie kell. Nem tudom, hogy most hol tarthat a hitében, hol lehet benne az akkor megfogalmazódott érzés. Azt gondolom, hogy ez apró magocska volt, de valahol ott maradt benne. Isten pedig majd gondoskodik róla, hogy eszébe jutassa. Az már egyéni döntés, hogy mit kezd vele. A siker, mint eszköz Hogy „vevő" lesz-e a világ a mély, dicsőítő dalokra, egyelőre még titok. Jonathan azt mondja, ha eszköz lehetne Isten kezében, annak nagyon örülne. Nem titkolja, hogy szeretne betörni a dalaival és sikeres zeneszerzővé válni, de mindeközben józan akar maradni. - Szerintem az a legnagyobb siker, ha Isten tökéletes akarata és az enyém teljes összhangban, produktív módon találkoznak, és ha ez a találkozás profán értelemben is sikerként ölt testet, az bónusz! Nem szeretném, ha a dicsőség maga alá temetne, és annak bábjává, eszközévé válnék. Éppen fordítva: a siker inkább az én eszközöm legyen ahhoz, hogy minél több embernek tudjak üzenni Istenről és azokról az értékekről, amelyekről meggyőződésem, hogy minden embernek szüksége van rájuk és amelyek mindenkinek javára válhatnak. Életem prioritása Jonathan benevezte egyik barátjával közös dalukat, a Love Is A Verb címűt az euróvíziós dalfesztivál selejtezőjébe, de a zsűri nem juttatta tovább a dalt a középdöntőbe. Beszélgetésünk közben felvetem neki, hogy a dalfesztivál értékrendjéhez szoktatott közönség elé nem könnyű feladat kiállni és Isten szeretetéről énekelni. - Sokat gondolkodtam, vajon milyen lesz ez.
Alapvetően van egy polgárpukkasztó attitűdöm, ezért egyáltalán nem zavar, ha megosztom a véleményt, sőt kifejezetten úgy veszem, hogy ez eredmény, hiszen akkor csináltam valamit. Az állóvíz nem jó, a semleges dolgok nem maradnak meg senkiben. Nem a saját gondolataimat akarom másokra erőltetni, hanem inkább gondolatokat szeretnék elindítani. Angliában hallottam egy jó mondást az egyik festőtől: „Ha festő vagy, nem kell minden egyes képen Jézus arcát megfestened. Fess jól, és az emberek megkérdezik, hogy miért teszed." Hasonlóan gondolom én is: nem az szól nagyobbat, ha Jézusról kiabálok úton-útfélen, hanem az, ha minőséget képviselek a dalaimban. Annyi mindenről beszélnek manapság az emberek, hogy ki milyen másságot képvisel, akkor én miért ne beszélhetnék arról, hogy az életem prioritása Isten. Ahová másként nem jutna el Jonathan szavai különösen csengenek a közelmúltban véget ért eurovíziós dalfesztivál végeredményének tükrében. Ami őt illeti, bár egy ajtó bezárult előtte, mára megnyílt egy másik. Egy zenei producer benevezte az egyik kereskedelmi tévécsatorna tehetségkutatójába. Meglehet, hogy a fiatal zeneszerző-énekes-zongorista Istenről szóló dalait ősztől a képernyő előtt ülve is hallgathatjuk majd. És talán sikerül azokban az otthonokban is felkavarnia az állóvizet, amelyekbe az evangélium másként nem jutna el. Fekete Zsuzsa
forrás: parokia.hu
ANYAKÖNYVI HÍREK
Megkereszteltük
Papp Ildikó és Horváth István gyermekét, Horváth Noelt 2014. április 21-én.
7
Állandó gyülekezeti alkalmaink:
Istentisztelet: vasárnap 9 órakor Ifjúsági Istentisztelet: 2014. 05. 11. 17 órakor Bibliaiskola: kedd 18:30 órakor Konfirmáció előkészítő: szerda 17:30 órakor Alpha kurzus: szerda 18:30 órakor Bibliaóra: csütörtök 18 órakor Ovis hittan: hétfő fél 4-től 4-ig Ifi klub: péntek 17-től 20 óráig 8
Várjuk hozzászólásaikat, híreiket, cikkeiket a Tinnyei Magvető szerkesztőjénél, Nagy-Tóth Veronikánál a 06-30-992-8709-es telefonszámon, vagy a
[email protected] e-mail címre. Az újság előállítási költsége: 130 Ft/db Kiadó: Tinnyei Református Egyházközség Presbitériuma Csoma Áron 06-30-336-1666 Nyomdai munka: Árkus Irodatechnika Kft. A Harangért Alapítvány számlaszáma: 11101404-18662955-10000001 amelyre adományaikat várjuk.
