Tinnyei Magvető. Nehéz ügy. Tinnyei reformátusok lapja nem csak reformátusoknak

“Akinél pedig jó földbe hullott (a mag), az hallja és érti az igét, és terem.” (Mt. 13:23)

Tinnyei Magvető

Tinnyei reformátusok lapja nem csak reformátusoknak IV. évfolyam, 10. szám

2015. április 05., Húsvét

Nehéz ügy

a Húsvét, hogy mást ne mondjak pl. a „vegáknak”, hiszen a hús evése számukra nem perspektíva, még mondjuk egy magát szkeptikusnak, vagy „nem Istenhívőnek” esetleg agnosztikusnak tartó ember számára lehet az. Az ünnep elnevezése bizony félrevezető, hiszen arra utal, mintha a húsevésének lehetőségét ünnepelnénk. De szegény vegetáriánusoknak nincs mit húsvétkor ünnepelni, mert nem vesznek, és nem esznek húst, sem ekkor sem máskor. Ugyanakkor ünnep lehet annak, aki „egészségügyi” böjtöt tartott és közben semmi köze a keresztyénséghez.

Az elnevezésnek természetesen a Húsvétot megelőző böjthöz van köze. Ez arra az időszakra emlékeztet, amikor Jézus a sivatagban negyven napon át böjtölve készült a szolgálatára. A katolikus kereszténységben böjtnek nevezett időszakban étkezéskor elhagyják a húst. A negyven nap letelte után éppen húsvétkor Jézus feltámadásának napján lehet először húst enni. Erre utal a magyar húsvét szó is, abban az értelemben, hogy ez a hús magunkhoz vételének első napja. Reformátusoknak a böjt értelme elsősorban nem a külsőségekben van, hanem annak kifejezésre juttatásában, hogy Isten fontos a hívő ember számára, amit elsősorban az Ő

1

tiszteletének gyakorlásában mutathat meg és az embertársak felé való szerető, segítő viselkedésben. Nehéz ügy Húsvét ünnepe a valódi tartalma miatt is. Ilyenkor Jézus feltámadását ünnepeljük, ami egyértelmű és végső győzelem a halál felett. - De a feltámadás marhaság – mondta keresetlen tömörséggel és őszinteséggel egy fiatalember a szép kora tavaszi napsütésben. Véleménye teljesen érthető, hiszen a mindennapi tapasztalatunk tökéletesen kizárja a keresztyénség alapvető hittételét a feltámadás valóságáról. Persze legalább ilyen keresetlenül fogalmazott a heves vérmérsékletű Pál apostol is, (akinek az életéről, jelleméről, gondolkodásáról egyébként elég sokat tudunk), amikor azt írta: „ha nincs a halottaknak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor üres a prédikálásunk és üres a ti hitetetek is” (1Kor. 15, 14). Azaz a lelkészek, papok mindenféle szószéki szolgálata nem más, mint üres és felesleges fecsegés. Csakhogy Pál töretlen szilárdsággal és magabiztossággal, azzal zárja levelének ezt az eszmefuttatását, hogy: „Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje” (1Kor. 15,20). Kinek van akkor igaza, a XXI. század jól informált fiataljának, vagy a régmúltba vesző, több mint kétezer évvel ezelőtt meghalt szenvedélyes vándornak és levelezőnek, Pálnak? Nekem az a véleményem, hogy Pálnak. És nem csak azért gondolom így, mert az apostol nagy műveltségű, racionálisan gondolkodó ember volt, hanem azért is mert komoly belső megtapasztalás, élmény jön át a szavain. És azt hiszem, ez a lényeg. A keresztyénség belső történés. Ez azt jelenti, hogy az Úr Jézus nem a világot változtatta meg, hanem azokban az emberekben hoz létre belső átalakulást, akikkel közösségbe került. Szóval belül kell történnie valaminek. Egy régi-régi történet szerint Arkhimédész a híres ókori matematikus egy alkalommal elgon-

dolkodva fürdőzött éppen, amikor egyszer csak beugrott neki valami: „amennyire nyomom a testemmel, a súlyommal a vizet lefelé, annyira nyom engem a víz felfelé.” Ezt mi már így tanuljuk: „minden vízbe mártott test a súlyából annyit veszt, amennyi az általa kiszorított víz súlya…”Arkhimédész annyira megörült a felismerésnek, hogy kiugrott a medencéből, és ahogy volt meztelenül szaladt a városba közben teli torokból Heurékát kiáltozva, ami azt jelenti megtaláltam. Mi volt a folyamat? Nem tudjuk. Egyszer csak beugrott, felfénylett, meglett. Ugyanez a szó, ez a Heuréka szerepel János evangéliumában, amikor az első tanítványok először találkoztak Jézussal. Semmit sem tudtak róla, András mégis így kommentálja a találkozást megtaláltuk a Messiást. Mi történt? Egyszerűen felragyogott benne valami, azaz valaki. Minden valószínűség szerint itt húzódik a választóvonal a fiatalember és Pál véleménye között. Eszembe jut a pünkösdi történet is, amikor az apostolok bátor egyértelműséggel beszéltek a feltámadott Úrról, míg az őket hallgató sokaságból egyáltalán nem kevesen, azt hangoztatták, hogy: ezek édes bortól részegedtek meg, mondván ilyen marhaságot csak részeg, vagy bolond ember beszélhet. Egyik oldalon bolondság, másik oldalon, heuréka. A kérdés most már az, hogyan lehet a fiatalember oldaláról a másik oldalra kerülni, hogyan lehet ezt a választóvonalat átlépni? Egy idős lelkipásztor ezt a határátlépést úgy határozta meg, hogy elnevezte megvilágosodásnak. Hozzárakott egy páli mondatot is: „Isten, aki azt mondta: sötétségből világosság ragyogjon fel, ő gyújtott világosságot a szívünkben…”(2Kor. 4,6). Ez ma sincs másként. Ahogy a kedves olvasó majd tovább lapoz az újságban, szeme elé kerül egy olyan interjú is gyülekezetünk egyik tagjával, Erdős Herminával, ami mai körülmények között mutatja meg ezt a belső folyamatot. Közben pedig az is kivehető lesz, hogy a folyamat motorja maga az Isten, de a másik motorja mi magunk vagyunk, akik vágyják és engedik, hogy dolgozzon rajtuk az Isten. Nehéz ügy a Húsvét e nélkül. Én azonban reménykedem, hogy Tinnyén vidám lesz a Húsvét, és csupa napfény és gyönyörű, mint az Úr feltámadásának ünnepe, a Heuréka, a megtaláltam élményével együtt. Hiszen ez a keresztyénségnek és húsvétnak is a titka, ez a belső történés, ez a belső megvilágosodás. Csoma Áron lelkipásztor

A Húsvét

AKTUÁLIS

Újságunk véleményeket kért és kapott az ünnepről a gyülekezet tagjaitól. Így ebben a számban Gajdó Delinke és Naszvadi Gizi néni tollából olvashatunk egy-egy rövid írást arról, hogyan ünneplik Húsvétot, valamint egy beszélgetést Szabadi Mercédeszszel arról, hogy mit jelent ma számára ez az ünnep.

Húsvét: Ünnepelni szabad Húsvét. Szeretem mert tavasz, mert feltámadás, mert újjászületés. Furcsa, mostanáig nem gondoltam gyerekkorom húsvétjaira, 16 év sepsiszentgyörgyi húsvétra… Most visszatekintve ki sem mondom hány évnyi távolból, megdöbbenek. Templomba mentünk ekkor is, mint minden vasárnap, hol katolikusba édesapámmal, hol reformátusba édesanyámmal. És hétfőn iskola, szüleimnek munka. Hiába igyekeztünk lelkünket ünneplőbe öltöztetni, egy vasárnap kevés volt arra, hogy olyan legyen, amilyennek lennie kellett volna, nem sikerült elemelkedni a hétköznapoktól. Tilos volt! Próbálkoztunk. Akkor értékelődött fel számomra minden ünnep, amikor 18 évesen elkerültem otthonról és akkor teljesedett ki bennem egészen, amikor megszülettek a fiaim. Húsvétkor édesanyámhoz utazunk. Együtt megyünk templomba. Szívünk, lelkünk ünnepel és most már szabad is… Kell ennél több? Együtt, szeretetben, hitben, reménységben. Ami ezen túl van, az már csak földhözragadt ráadás, mint például a bárányleves, töltött bárány, puncstorta… De ez már gyarló emberi vágyak kielégítése, úgyhogy be is fejezem! Csendes magunkba szállást, majd ujjongó örömet kívánok mindannyiunknak! Gajdó Delinke

Beszélgetés Szabadi Mercédesszel Húsvétról

2

- Mi számodra legfontosabb a húsvét ünneplésében?

- Magyar emberként, szülőként is fontos a húsvéti ünnep számomra. Szeretem a húsvéti hagyományokat is, aminek véleményem szerint nem sok köze van a húsvét lényegéhez, (tojásfestés, tojáskeresés a gyerekekkel, barkaág az asztalon, stb). Húsvét ünneplésében igazán fontosnak az ünnep lelki megélését tartom. Számomra a húsvét -Krisztus kereszthalála, Isten által nekünk ajándékozott, és általa elvégzett, örök érvényű váltságáldozatának bemutatását jelenti. Az értünk kifolyt szent vér ajándékát, ami által aki hiszi, hogy Jézus a testben megjelent Krisztus, üdvözül, azaz megszabadul, vagy úgy is monhatom felszabadul. Tökéletes váltságáldozatot bűneinkért. Szabadulást a bűn rabságából, szabadulást a törvény fogságából, szabadulást a halálból, a kárhozattól.

tot, vagy bibliaidézetet a facebookra, amiért komplett őrültnek néztek, vagy beszóltak, hogy jó nekem, milyen sok időm van, stb… Világi közegben nem túl hálás hitbeli kérdésekről beszélni…

- Véleményed szerint miért reagálnak az emberek így? - Nem tudom, talán azért, mert számukra a valóság csupán a kézzel fogható, a szemmel látható világ, ezt ontja a média, ezt tanulják az iskolában… Nehéz túljutni azokon a rész- vagy hamis ismereteken, amit tanított a világ. Hitem szerint a mi valóságunk ezen túlmutat, és a szemnek láthatatlan.

Gyökereink, hagyományaink Húsvét ünnepére

- Ma, 2015-ben hogyan fogod ünnepelni a húsvétot? - Biztosan festünk tojáskákat a lányommal, finom sonkát eszünk tormával, lesz Nagyanyó sütötte húsvéti kalács is, talán még barkaág is az asztalon. Elmegyünk a húsvéti istentiszteletre, ünneplünk a „nagy családdal” is, összeeresztjük a gyerekeket, tojáskeresést játszunk a remélhetőleg kellemesen tavaszias zöldben. Lélekben pedig hálát adok az Istennek irántunk érzett kimondhatatlan szeretetéért, amit annyiszor megtapasztaltam már és az általunk soha ki nem érdemelhető kegyelmi ajándékáért: a szabadításáért.

Húsvét ünnepét e sorokkal idézem: „Nyíljon ki a földön a tündéri ház, és legyen újra minden igaz.” Húsvétra készülődés a befelé fordulást jelenti. Csak Istenre koncentrálok. Ezt jelzi a Böjt is. Jelentése a sok ezer év alatt is az, hogy a testtől megvonjuk a húst és zsíros ételeket. Így él a hívő ember. A böjttel és a hittel részesei leszünk Jézus Krisztus szenvedésének és halálának. Húshagyó keddel elkezdődik a böjt, és a következő nappal hamvazó szerdával folytatódik. Hamvazó szerda jelentése, hogy barkát égetnek el a hívő népek. Amikor a barka elég és hamu lesz, így gondolták, és gondolják a mai napig, hogy „Porból lettünk és porrá leszünk.” Harmadnapon csoda történik. Krisztus feltámad, és a sokadalom nagy örömével a böjt megszűnik. Öröm, vigalom, és finom ételek jelzik, hogy a böjtnek vége. Húsvét van, a természet és emberek megújulnak örömükben Húsvét ünnepével. Húsvétnak nagy megtartó hagyománya van. Az emberben a befelé fordulás véget ért, Isten fiának Jézus Krisztusnak feltámadásával. Kinyílik az emberek tündéri háza, és legyen minden újra igaz. Ünnepeljünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Naszvadiné Urbán Gizella jegyezte

- Miben változott meg számodra az ünnep mondanivalója az elmúlt évekhez képest? - Talán egy kicsit több ismerettel indulok az idei húsvétnak, kicsit személyesebb, kicsit jobban értem azt a nagy szeretetet, ami az Úr felől árad felénk. Talán az idén jobban érzem, hogy ez az én szabadulásom, ez a felém áradó szeretet, az én megváltásom, személyes megváltás, ahogy minden embernek az lehet, aki ezt elfogadja. Nem számít mennyire vagyok tökéletlen, mert az árat Jézus fizette meg, nekünk a kegyelmi ajándék pedig ingyen adatott.

- Hogyan beszélsz a húsvét mondanivalójáról a gyermekednek és a barátaidnak? - Gyereknek egyszerűen, próbálok annyit és úgy beszélni a húsvétról, amennyit megért. Persze ez nem mindig sikerül, mert én szenvedélyes vagyok, ő pedig nagyon érdeklődő. Hát, barátoknak nemigen, világi kapcsolatokban csak tojásfestés, ill. programok szintjén szokott előjönni a „húsvét téma”. Régebben kitettem pár gondola-

3

Farsangoltunk

GYÜLEKEZETÜNKBEN TÖRTÉNT

A házi csoport kezdeményezésére és szervezésében került sor 2015. február 14-én a Református Gyülekezeti Házban az első farsangi mulatságra. Kisebb házi bulinak indult az összejövetel, végül 36 fő lett a létszám, még utolsó nap is érkeztek „váratlan” résztvevők… A megnyitót követően a rendezvényre való ráhangolódást, mondhatni a kezdő akkordot, Gajdó Delinke huncut csángó története adta meg. A farsang hagyományainak megfelelően a jelmezes megjelenést szinte mindenki komolyan vette, nem kis örömünkre. Rendkívül ötletes, színes és látványos maskarákat láthattunk, ki-ki a maga módján még műsorral is készült. Természetesen nyertes jelmezt is választottunk titkos szavazás útján, melynek győztese a Pap és Naszvadi család által képviselt Skótok lettek. Ezúton is gratulálunk Áginak a színvonalas ruhák elkészítéséért. A remek, baráti hangulat mellé ízletes étkektől roskadozó asztalok és finom borok párosultak. A vidám farsangolás hajnali 2 óra magasságában ért véget. Búcsúzóul megállapítottuk, hogy ezennel hagyományt teremtünk, jövőre ugyanitt: FARSANG! Kéretik a 2016. évi naptárakba előjegyezni! Mohai Mónika

4

Felvértezve 2014. szeptember 30-án indult el a mi Alpha csoportunk. Áron több érdeklődőt is meghívott, de a végleges csoport, 10 fő a következő alkalomra állt össze. Nagyjából 12 alkalommal találkoztunk, melyet egy közös hétvégi programmal zártunk. Az alkalmak során a beszélgetéseken jobban megismertük, megértettük egymást. Az én életemben ez a kurzus pont a megfelelő időben jött. Reformátusként, szüleimtől megkaptam a vallásos neveltetést. A 20-as éveim elejéig rendszeresen részt vettem az akkori gyülekezetem eseményein. Aztán hirtelen felgyorsult minden. Nem volt időm a meghirdetett eseményekre, a vasárnapi istentiszteletekre. Főiskola, munkahelyváltás, új kihívások, házasság, építkezés és a család. Majd az első lányom születése után fogalmazódott meg bennem, hogy tartoznom – tartoznunk kell valahová. Virág és Bíborka lányainkat Áron keresztelte. Egyre többet vettünk részt a vasárnapi istentiszteleteken, a gyerekek a bölcsödében és az óvodában a hittan órák keretein belül ismerkednek a keresztény hittel. Majd én is megkaptam Árontól ezt a lehetőséget, hogy heti szinten ismét találkozhassam és közelebb kerüljek Istenhez. Én éltem ezzel a lehetőséggel és mindenkinek jó szívvel ajánlom. Sokan megkérdezik Mi is ez az Alpha kurzus?! Saját szavaimmal megfogalmazva, egy olyan találkozás sorozat, ahol szabadon beszélhetünk a keresztény hitről és közelebb kerülünk Istenhez, Jézushoz és a hitünkhöz. 15 témát foglal össze, az egyes témákat más nézőpontból bemutatva. Ezen témák közül, számomra a Szentlélekkel és a gonosszal kapcsolatos beszélgetések voltak a legérdekesebb témák. Ez a két dolog nekem összekapcsolódik, a Szentlélek tölt fel erővel és szeretettel a mindennapok nehézségein keresztül, ahol sokszor a gonosz is megmutatkozik. Sokat mesélek a lányaimnak, egyik kedvencük Csipkerózsika. A mese végén a herceg megmenti Csipkerózsikát az örök álomtól, amiben a tündérek is segítenek neki. Felvértezik őt az igazság pajzsával és a szeretet kardjával. Az Alfa végére én is felvértezve éreztem magam. Feltöltődve hittel, Szentlélekkel, Isten és Jézus szeretetével. A mi Alpha csoportunk is folytatja a találkozásokat. A legutóbbi alkalmunk március 20-án volt és az egyházi ünnepeket fogjuk elevenítettük fel. Fontosnak tartom, hogy a mai rohanó és kísértő

világban, hogyan megálljunk és figyeljünk egymásra.

Babka Zsuzsanna .............................................................................

Az egyedül döntés terhe Alternatív Istentisztelet (vasárnap 10.30-kor) okán Beszélgetés Erdős Herminával

Múlt év őszén, - a 2014. nyarán véget ért Alpha kurzus tagjainak együtt maradásából alakult, és továbbra is rendszeresen találkozó un. - házicsoportunk körében felmerült a kérdés; hogyan tehetnénk vonzóbbá, még többek számára elérhetőbbé azt a lehetőséget, hogy vasárnapról – vasárnapra, valamint egyéb ünnepi alkalmakkor részt tudjanak venni az Istentiszteleten, Jézus Krisztuson keresztül a Mindenhatóval való találkozásban, vagy legalább megérezzék Isten jelenlétét a templomban.

Mohai Mónika és Militár Judit

5

Arra az elhatározásra jutottunk, hogy a hétköznapi munkában és tülekedésben megfáradt, magukat hétvégén kipihenni vágyók kedvéért egy kicsit későbbre tesszük az Istentisztelet kezdetének időpontját. A liturgia egyes elemeinek alkalmazásától eltekintünk, a négy-ötszáz éves énekek helyett kortárs hangszereléssel előadott, mai dallamokkal várjuk a Teremtő megnyilvánulását, fohászkodunk és dicsérjük az Urat.

Abban is egyetértettünk, hogy az Igehirdetés témájául minden alkalommal olyan aktuális kérdést, témát választunk, amely napjainkban különösen foglalkoztatja az embereket, és ezáltal gyülekezetünk tagjainak, valamint a velünk „szimpatizálóknak” is gondot jelent, ám amelyekre a Biblia segítségével, ugyanakkor közérthető megfogalmazásban, együtt könnyebben megtalálhatjuk a választ.

állapotban távozott a templomból, úgy nyilatkozott, hogy a jövőben is élni fog a lehetőséggel. A következő hasonló alkalom február 22-én volt megtartva, amelyre további építő ötleteket kaptunk és szeretettel vártunk minden érdeklődőt világnézeti meggyőződésre tekintet nélkül! Az érdeklődés felülmúlta minden várakozásunkat. Nem csak a megjelentek száma mutatta a sikert, hanem az együttlét tartalma. A kellemes zenéről Rétlaki Marci és Czakó Péter gondoskodott, Gajdó Delinke egy alkalomhoz illő Ady verset adott elő, Csoma Áron tiszteletes úr a szokásos közvetlenségével, figyelemfelkeltő módon hirdette az evangéliumot.

Erdős Hermina és Gajdó Delinke

Fenti elképzeléseink alapján ez év január 25-én 10.30 órakor megtartottuk első „Zenés Istentiszteletünket nem csak fiataloknak”. A „kedvezőtlen téli időjárás” (gyönyörű friss hóesés) és az influenzajárvány ellenére a meghívottak fele élt a lehetőséggel. Ezáltal közel akkora érdeklődés kísérte a próbálkozást, mint a hagyományos 9 órás Istentiszteletet szokta vasárnaponként.

Csoma Áron

Ebből a gazdag forrásból is kiemelkedő élmény számomra Erdős Hermina bizonyságtétele volt, amely eredetiségével, hitelességével mély benyomást tett rám. Monológjából egy küzdelmes emberi sors nehéz időszakát ismerhettük meg, amelyet előadójának Istennel való kapcsolata segített megoldani. Úgy gondolom Hermina hite, élete követendő példa lehetne sokunk számára, a nehézségekkel küzdők erőt meríthetnének belőle, ezért a jobb megismerés kedvéért készítettem vele az alábbi interjút.

A gyülekezeti “Jazz Band”

Számomra nagyon izgalmas és örömteli volt mind az előkészület, mind pedig az alkalom megvalósulása, mert az általam meghívottak kivétel nélkül úgy fogadták az invitálást, ahogy én azt szántam. Őszintén örültek az értesítésnek, ajándéknak fogták fel a lehetőséget, és akinek módjában állt, élt is vele. A visszajelzések igazolták az új kezdeményezés létjogosultságát. Akivel én beszéltem, jól érezte magát, tetszett neki, amit látott- hallott, elégedetten, örömteli szívvel és szeretettel átitatott lelki

6

- Hermina! A bizonyságtétel alkalmával arról számoltál be, hogy három évvel ezelőtt éppen nehéz anyagi helyzetben voltál. Már az áramot kikapcsolni jött a szolgáltató alkalmazottja, amikor kaptad a kórházból a gyászhírt, hogy elvesztettétek kicsi gyermekeid édesapját. Azon a napon egy időben kétfelé kellett volna szakadnod, hogy mind a két ügyben intézkedni tudj. A helyzetet meggyőződésed szerint Isten gondviselésével tudtad megoldani. Mikor és hogyan alakult ki meggyőződésed, mikor és mi által vált tudatossá benned? - Kezdem a végén: nem tudom egyetlen időponthoz kötni a hitem meggyőződéssé

válását, és ennek tudatos felvállalását. Köszönöm a gyülekezetnek, hogy a bizonyságtételemet meghallgatta, azt, hogy a felkészülés kapcsán módom volt végignézni az eddigi életemet nem mindennapi szemszögből. Kalocsa mellett, egy kis faluban nőttem fel, és bár szüleim nem gyakorolták a vallásukat, a lehetőséget az Istennel való találkozásra biztosították, jártam hittanra, vasárnaponként templomba. Ha hétvégén „hazamentünk” Hartára édesanyám szüleihez, ott a nagymamámmal és a nagypapámmal mentem templomba. Máig érzem a Mama levendula-kölnije illatát, amit az énekeskönyv mellett az éjjeliszekrényben tartott. Ma is ezzel az énekeskönyvvel járok istentiszteletre… Aztán a gyerekkor elmúltával eltávolodtam templomtól, vallástól, Istentől? Utólag visszanézve több konkrét jelzés, hívás volt az életemben, de „ellenálltam”. 1986-ban megszületett Gitta lányom, és az édesapjával úgy döntöttünk, református templomban kérjük a keresztelését. Kalocsán –lévén érseki város- egy kis református gyülekezet élt, és a keresztelő az imaházban történt. És elindult valami az életemben… A gyülekezet befogadott, és a második férjemmel a házasságkötésünk 2001-ben már a kalocsai gyülekezet előtt történt. 2002-ben megszületett Anilla lányom, és édesanyám elment… Telkin éltünk, és a kalocsai gyülekezet messze volt. Bár kerestem, nem találtam olyan gyülekezetet, amelyben azt éreztem volna, hogy a helyemen vagyok. 2006-ban, két évvel a fiam születése után kezdtem dolgozni Perbálon védőnőként. Jól éreztem, érzem magam Perbálon, választott otthonomnak tekintem. De gyülekezetet még mindig nem találtam… A házasságunk sajnos tönkrement, és 2010-ben átköltöztem Perbálra a három gyermekemmel albérletbe. 2010 februárjában pusztán anyagi megfontolásból Tinnyén is elkezdtem dolgozni másodállásban. Dolgoztam, küzdöttem, próbáltam megfelelő körülményeket teremteni az életünkhöz. A szülői házat eladva vettem egy családi házat, hogy gyökeret tudjunk ereszteni Perbálon. És aztán egy kissé már belefáradva a gyülekezet keresésbe, Pausch Piroskával a várandóssága alatt beszélgettünk. Kiderült, hogy református vagyok és szeretek énekelni. Pirkó hívott a gyülekezetbe, az énekkarba. És jöttem. És a templomba lépve azt éreztem, amit már régóta kerestem, hogy hazaértem, itthon vagyok. Közben az életemet egzisztenciális bizonytalan-

ság terhelte, egy téves óraállás rögzítése miatt az Elmű kikapcsolni készült Perbálon a házunkban a villanyt. A volt férjem –a két kicsi gyermekem édesapja- megbetegedett, kórházba került, őt is gondoztam. Aznap reggel, amikor – bár befizettem a villanyszámlát, de a kikapcsolást csak úgy kerülhettem el, ha otthon várom az Elmű szakemberét – a telefonomon hangüzenet várt, hogy amint tudom, hívjam fel a János Kórház rehabilitációs osztályát… Azonnal tudtam, hogy végérvényesen lezárult egy szakasz az életünkben… Be kellett mennem a kórházba Józsi holmijáért, és itthon kellett volna maradnom az Elmű embereit várni, hogy legyen este villany. És a kicsik még nem tudták, hogy Apa elment… A villany maradt, a gyermekeim megértették, elfogadták az édesapjuk hiányát. Én pedig tudom, hogy sohasem vagyok egyedül.

- Válaszodból megtudhattuk, hogy nem csak Isten van veled, hanem te is szoros kapcsolatban állsz a Mindenhatóval. Akik ismernek azt is tudják rólad, hogy egyike vagy gyülekezetünk legelkötelezettebb tagjainak. Említetted, hogy a tinnyei templomba belépve, régen keresett érzést, a hazaérkezés örömét élted át. Kérlek, meséld el, milyen volt a fogadtatásod, hogyan illeszkedtél be a közössége, milyennek látod a gyülekezet életének alakulását, és hogy érzed magad mostanság benne? - Ahhoz, hogy valahol otthon érezze az ember magát, feltétel, hogy a „háziak” is szívesen fogadják. A tinnyei gyülekezet úgy érzem szívesen fogadott, talán mára már elfogadtak még azzal együtt is, hogy nem Tinnyén élek. A közösség tagjának érzem magam, és szeretnék tenni is ezért a gyülekezetért. A gyülekezet erős, stabil gyökerekkel rendelkezik, történelme van. Ez a tény, tartást ad, és - ami érezhető volt már az első alkalommal is, ez a gyülekezet él. Nem pusztán hagyománytiszteletből, – mert „így illik”- van együtt a gyülekezet közössége, hanem mert jó együtt lenni, és jó együtt tenni. Ennek a tenniakarásnak több példáját is láthattuk az elmúlt időkben, többek közt a 10:30-as Istentiszteletet.

7

-Társalgásunk elején életed nehéz időszakáról tettél említést. Egyedül álló anyaként, két kiskorú félárva gyermekkel mennyire tudsz megfelelni a mindennapi létért való küzdelemnek. Vannak e jelenleg is nehéz napjaid, segít e téged valaki, vagy,

Azért, mert szeretek a tinnyei református templomba járni. Hallottam már olyan prédikációt – például Pesten –, hogy legszívesebben elmenekültem volna a templomból. De itt más. Az itteni prédikációk elgondolkodtatóak, és az egész légkör nagyon emberi. Számodra mi volt a legfontosabb, vagy ami nagyon tetszett? Ez most nem hagyományos, hanem úgynevezett alternatív istentisztelet volt. Nagyon tetszett már az előző alkalommal és most is, hogy a gyülekezet egy-egy tagja beszélt magáról. Arról, hogy mit jelent neki kereszténynek lenni, miért jár templomba, miért fontos számára, illetve mit jelent neki a gyülekezet. Mindkét beszámoló nagyon őszinte volt. Ritkán találkozom ilyen őszinte pillanatokkal, és nagyon megbecsülöm őket. Igazából azt kell mondjam, hogy mindkét vallomást megrendítőnek találtam és felkavarónak. Fontosnak tartanád-e hogy máskor is legyen ilyen alternatív istentisztelet? Igen. Ezek az istentiszteletek valahogy nyitottabbak, talán éppen azért, mert a gyülekezet egyegy tagja ilyenkor lehetőséget kap, hogy megnyíljon mások előtt. Ami egyébként nagyon megtisztelő azok számára, akik előtt megnyílik, hiszen beavatja őket a legfontosabb, legmélyebb gondolataiba. Azt éreztem, hogy az emberek közelebb kerülnek egymáshoz, és egyes kérdéseket hirtelen más megvilágításban látnak. Fontosnak tartom az ilyen alkalmakat. Szerinted kiknek szólhat egy ilyen istentisztelet? A szervezők az első alkalmat úgy hirdették meg, hogy minden érdeklődőt szeretettel várnak világnézeti meggyőződésre tekintet nélkül. Azt gondolom, hogy egy ilyen istentisztelet mindenkinek szólhat, aki fontosnak tartja a keresztény értékeket, vágyik arra, hogy időnként elmélyüljön, ne csak a felszínen mozogjon, és fontosnak tartja az emberi közösségeket. Forrás: tinnyeireformatus.hu .............................................................................

valakik ezek megoldásában? - Ha az anyagi oldalát nézem az életünknek, akkor - mint szinte mindenkinek- nekünk is vannak nehezebb időszakaink. Mára „beállt” egy kicsit az életünk, és bár most is előfordul, hogy nemet kell mondanom valamire, mert nem tehetjük meg, ez a „nem” már nem olyan fájó, mint régebben. Számomra nem az egzisztenciális küzdelem jelenti a legnagyobb kihívást, hanem az „egyedül döntés” terhe. Nézhetjük úgy is, hogy jó nekem, mert nem szól bele senki a gyermeknevelésbe, nem kell bizonyítanom az igazamat, de nincs kivel megbeszélnem azt, hogy hogyan tovább. Nincs Apa, és sajnos már nagyszülők sincsenek. Gitta lányom időközben felnőtt, a párjával éli saját életét. Sokat jönnek hozzánk, számíthatok rájuk, de igazán ez a MI életünk, nem az övék… Ugyanígy sok barát, ismerős segít, ha szükséges. Meggyőződésem, hogy nem véletlenül kapjuk a feladatokat, és hiszem, hogy ha már így alakult, képes vagyok nevelni a gyermekeimet. A szükséges segítséget meg fogja adni az Úr, mint ahogy eddig még mindig így történt.

- Úgy legyen! Köszönöm, hogy megosztottad a Magvető olvasóival hitvallásodat, legbensőbb gondolataidat. Kívánom, hogy tartson meg az Úr hitben, erőben, egészségben, hogy még nagyon sokáig tudd teljesíteni Jézus Krisztus legfontosabb parancsát, a szeretetet gyakorlását! Tisztelt Olvasó! Mire ez a cikk megjelenik a Magvetőben, terveink szerint magunk mögött tudhatjuk a harmadik Alternatív (vasárnap 10.30 órai) Istentiszteletet is, amelyet jelenleg nagy lelkesedéssel készítünk elő, és amelyről következő számunkban fogunk beszámolni.

Dr. Andorfer Miklós .............................................................................

Istentisztelet másként – a lényeg! a lényeg?

Kell egy csapat

A református templomban február 22-én második alkalommal szervezett un. „10.30-as istentisztelet után kérdezte a Tinnyei református.hu Vereckei Andreát a Kossuth Kultúrház vezetőjét az alkalomról. Miért jöttél el az istentiszteletre?

8

A hagyományoknak megfelelően, egy februári és márciusi hétvégén kirándulást szerveztünk a gyülekezet tagjaival. A találkozó a Dér Iskola előtt volt és a jó időnek köszönhetően sok túrarajongó vett részt az eseményen. Innen autóval mentünk át Piliscsabára, ahonnan az első idei túránk indult. Az erdő és a hegy meghódítása szép napos, száraz, hó mentes időben indult. Szerencsére mindenki hozott magával egy kis túlélő csomagot,

így aki a hegymászás során menet közben megéhezett, az csipegetett. Túránk során szebbnél szebb helyeken haladtunk, bár az erdőben megfigyelhető volt a tavalyi ónos eső eredménye, rengeteg félbetört törzsű és leszakadt ágú fát láttunk, amit az erdészet munkatársai igyekeztek helyrehozni, feldarabolni és elszállítani. A tájat elnézve még rengeteg munka vár rájuk, hogy az erdő újra visszanyerje azt az állapotát amilyen előtte volt. Ahogy haladtunk tovább érdekes látvány fogadott, egyre több lett körülöttünk a havas táj, mire a csúcsra értünk szinte minden hófehérré változott.

Márciusi kirándulásunk az Alcsútdobozi Arborétumba vezetett, hogy megtekintsük a Magyarországon fellelhető összes hóvirágfajta virágzását. A találkozó szintén a Dér Iskola előtt volt és több család is eljött eme különleges kirándulás alkalmából, összesen 36 főt számláltunk. Amikor megérkeztünk Alcsútdobozra érzékelni lehetett a nagy érdeklődést, mivel az Arborétum bejáratához közeledvén szinte lehetetlen volt a parkolás. A kapun belépve a táj szépsége mindenkit lenyűgözött. Szinte szőnyegként terült el a hóvirágok sokasága, gyönyörű és varázslatos látványt nyújtva. Lassan haladt mindenki, sokan fotóztak de közben figyeltek, nehogy véletlenül eltapossanak egy szálat is. A parkban végig sétálva eljutottunk egy szép kis patakhoz, aminek fahídját átsétálva egy ősrégi platán erdőben találtuk magunkat, aminek látványa önmagáért beszélt. A legnagyobb és vélhetően a legöregebb platán fát is megtaláltunk, aminek a törzsét körbeállva és kézen fogva próbálta mindenki átérezni ennek a fának a különlegességét. Hatalmas volt és nagyon tekintélyt parancsoló. A túra végére jól elfáradtunk mire az Arborétumot végig jártuk, a gyerekek megéheztek és ideje volt hazaindulni. Ismét felejthetetlen élményekkel tértünk haza, és azzal, hogy bizony várjuk a következőt... Miért is szerveztük ezt a kirándulást?

Kirándulás a Pilisben

Érdemes tudni, hogy a hegy tetején jelenleg épülőben van egy kilátó, ami ha elkészül várhatóan pazar kilátást nyújt majd az ide látogató turisták számára. A csúcson mindenki megéhezett és rövid megállót közbeiktatva feltankolta magát, hogy a hosszabb, bár nagyrészt lejtős visszafelé vezető utat teljesítsük. Igaz a viszonylag kellemes, napos idő ellenére a hó még ezen a területen megmaradt, de egyes régióban erőteljes volt az olvadás és ennek következtében a sár. Lefelé aztán már könnyebb és gyorsabb tempóban tudtunk haladni, a nagy sár és vízátfolyások miatt szinte csak a mély hóban egymást követve tudtunk viszonylag normálisan közlekedni. Persze itt is voltak kisebb akadályok, gödrök, kidőlt fák, amiket kerülgetni kellett, de minden probléma nélkül túljutottunk ezeken is. Ahogy haladtunk lefelé, a hó és a sár mennyisége folyamatosan csökkent és hamarosan már száraz területen találtuk magunkat. Utunk vége felé összetalálkoztunk egy nem várt vaddisznó családdal, amit ha csak egy pillanatra láttunk is az erdőben, nagy élményt okozott. A túrát mind a felnőttek, mind a gyerekek jól bírták és nagyon élvezték.

Alcsútdobozon

9

Ezt is, mind mindegyiket azért mert tudjuk, hogy a mi kis településünk életében szükség van egy olyan összetartó csapatra, baráti társaságra akik amikor csak tehetik együtt vannak, beszélgetnek és tudnak nevetni is. És mi az ami a legtöbbet jelentette számomra eme két kiránduláson? Talán az, hogy ismét olyan jó emberekkel lehettem, akikkel minden téren jól érzem magam,

akikkel szívesen szervezek programokat, mert látom és tudom, hogy ez nekik is fontos és mert egy jó csapatba tartozni mindig jó dolog. Reméljük a következő kirándulásunkon új arcokat is üdvözölhetünk!

cióval. Valamint többen jöttek Piliscsabáról is, összesen nagyjából 15 voltunk jelen átlagosan egy-egy alkalmon. Szakmai körökben elfogadott kiindulási pont, hogy minden addikciós probléma gyökere a szülő-gyerek kommunikáció zavaraiban rejlik. Ez pedig kéz a kézben jár a konfliktusokkal. Ami a gyerekeket legjobban elvadítja otthonról, az a családi veszekedés. A kamaszok körül egyébként is sok a konfliktus. A droggal kapcsolatba kerülő kamaszok körül meg más sincs. Inkább érdemes még korábban jól kezelni a konfliktusokat, mielőtt megjelenne a drog, vagy más. A négy alkalom fókuszában ezért a konfliktusok természetének megértése és kezelése áll. Jobb egy eszközt jól használni, mint sokat rosszul. És azt is fontos kiválasztani, melyik az az egy. A konfliktusok kezelése szerteágazó téma, mindenhová elér és sok kérdést vet fel, mint ahogy a konfliktusok is számos gyökérből táplálkoznak. Számomra fontos ez a sorozat, hiszen családanyaként az ember megpróbálja a konfliktusokat elsimítani, és megbeszélni a családjában. Ezen a tréningen pedig sokat tanulhattunk magunkról, kapcsolatainkról, valamint arról, hogy hogyan tudjuk ezeket kezelni a következők segítségével.

Pap Tamás ............................................................................

Hogyan….? sorozatról, résztvevőként avagy Te is kattinthatsz, ha akarsz…

Nagy örömünkre szolgál, hogy Tinnyén is lehetőségünk van különböző projektekben részt venni, ami a falunak és lakóinak építésére, információinak bővítésére szolgál.Köszönettel tartozunk Rétlaki Mártonnak (református közösségünk tagjának) és Várnai Myrtillnek (aki pszichológusként tett sokat a programért) . Különböző programokat szerveztek falu- és járásszerte, hogy gyermekeink igazi közösségbe kerüljenek, hiszen ha jó közösségben és jó családban nőnek fel, akkor viszonylag kicsi az esélye annak, hogy bármilyen függőség rabságába kerüljenek.

A térningen figyelve

Ilyen programok voltak az őszi és téli gyermek táborok és több családi nap. Ősztől pedig az iskolában szülői értekezletek és osztályfőnöki órák keretében kommunikációs tréningek indultak. Az őszi programsorozatról sajnos lemaradtunk, de az internetes tájékoztatás alapján leírhatom, hogy szóba került az internetfüggőség, a média negatív hatásai és a kábítószer függőség is. Jelenleg a konfliktuskezelési tréning zajlik, amely egy négy alkalmas sorozat, két hetente csütörtökönként a Művelődési Házban. Református közösségünkből is többen részt vettünk rajta, ráadásul több házaspár, ami azért nagyon fontos, mert nem otthon kellett elmesélni, mit hallottunk, hanem a helyszínen gazdagodtunk az informá-

A tréningen örömmel

Megtanultuk, hogy

• meg tudjuk különböztetni a konfliktust a problémától, és tudni, melyikkel mi a teendő. • tudjuk, honnan ered, milyen fajta konfliktussal van dolgunk, és azt is, hogyan vezet ez bennünket a megoldáshoz. • megértsük, miért ismétlődnek mindig ugyanazok a konfliktusok, és hogyan vethetünk ennek véget.

10

Egy szó, mint száz, köszönet ezért a színvonalas programsorozatért, amely segített eligazodni a mindennapokban munkahelyeinken és családjainkban egyaránt. Militár Judit

KITEKINTŐ

Angela Merkel: keresztény?”

„Miért

fontosnak vélték, nehézségeik akadtak, hogy társadalmilag elfogadják őket. Ha valaki az NDK-ban úgy döntött, hogy megvallja hitét és aktív egyháztag lesz, annak ez bizony hátrányt jelenthetett. Ez mindenekelőtt az iskolai képzést, valamint a szabad tanulmányi- és szakmai választás jogát jelentette.

vagyok

Berlin – A világ egyik legbefolyásosabb asszonyának számít. Erejének és inspirációinak forrását a német szövetségi kancellárasszony, Angela Merkel keresztény hitben látja. A német sajtóban életútjáról és személyes istenhitéről vallott.

A hit egy belső iránytű Fiatal korom óta tudtam, hogy az Istenhez és az ő egyházához való ragaszkodásommal és hitvallásommal a belső iránytűmet követtem, amelyet azonban az állam és a lakosság többsége egyáltalán nem tartott iránymutatónak, sőt komolyan el is utasította azt. Nem volt mindig egyszerű a kereszténységhez ragaszkodni. A többi fiatallal ellentétben bibliaórára és konfirmációi oktatásra jártam, nem pedig az ifjúvá avatásra készültem. Hitem által ebben az időszakban megtanultam azt, hogy helyes az, ha másképp gondolkodunk és másképp döntünk, mint ahogyan azt más emberek teszik. Ez még ma is segít nekem olyan időszakokban, amikor minden mindenki számára közömbösnek tűnik; mert meggyőződésem szerint semmi sem közömbös. A keresztényi lét és a tapasztalataim, amelyeket keresztényként gyűjthettem, megóvtak ettől. Ezért hálás vagyok. Megéri, hogy speciális célokat tűzzünk ki magunk elé és ezeket meg is valósítsuk. A biblia történetek magukkal ragadó példatörténetek. Jézus igen feltűnő ebben, hiszen annyira másként viselkedik, mint mások és teljesen másképp gondolkodik. Ezért aztán képes az emberek számára egészen más megoldásokat adni az emberiség nagy kérdéseire. A Jézusban való hit – aki így tudott bánni az emberekkel, így tudott viszonyulni az emberekhez – a saját életemet érintő döntésekben és a saját, életről való felfogásomban is mindig újra és újra segített.

Angela Merkel

Az Istenbe vetett hit és az egyházhoz való közelség már gyermekkorom óta meghatározóak voltak a számomra és foglalkoztattak. Ez nem utolsósorban azért is volt, mert az apukám abban az időben aktív lelkészként szolgált és Hamburgból Uckermarkba, Brandenburgba költöztünk. Apám meg volt arról győződve, hogy az NDK-ban jól képzett lelkészekre szükség van, így aztán ott egy egyházi szemináriumot is vezetett. Tehát egy olyan családban nőttem fel, ahol a kereszténység nem csak az életünk helyét, hanem az életről való elképzelést is meghatározta.

Lelkészgyerekként az NDK-ban Lakhelyünket Templinnek hívták. Az udvarházat, a Stephanus-alapítvány területén Bodelschwingh-i szellemben építették ki. Mi ott laktunk. Az NDK-ban az egyházaknak alig adtak oktatási feladatokat. Mindenkit, aki úgy tűnt, hogy jeleskedhet a tanulmányi téren, azonnal kivontak az egyházak látóköréből. De azokat, akik szellemileg fogyatékosok voltak és nem voltak alkalmasak a továbbképzésre, átadtak az egyházaknak. Ebből a tényleírásból világossá válik, hogy azoknak a nem fogyatékos személyeknek, akik azonban a hit és az egyház terét életük szempontjából

11

Mit jelent a hitem ma számomra? Hitemből fakadóan sok mindent kritikusan megkérdőjelezek, néha még magát a saját hitemet is. Jézus maga is mindig kritikusan szemlélte a meglévő helyzeteket. Az állapotokkal sosem volt elégedett, sem a világiakkal, sem a vallásiakkal. Tiszta, egyértelmű és egyszerű szavakat mondott az embereknek. Szavakat, amelyek a lényegi dolgokra korlátozódtak és a lényegieket tartották szem előtt. A lényegest a lényegtelentől megkülönböztetni ez volt az ő erőssége. Az embert magát vette szemügyre. Világossá tette, hogy minden emberi méltóságot figyelembe kell venni, még azokat is, amelyeket a kegyesek tisztátalannak vélnek.

Élet-halál kérdések

Jézus Krisztusnak ezt a gondolkodását kell a saját életemben is szem előtt tartanom. Így válik a hit azzá az erővé, ami képessé tesz engem arra, hogy ne kerüljem a konfliktusokat. Ezt a konfliktusokkal szembeni képességemet komolyan veszem, mivel politikai kérdésfeltevésünkben nincsenek egyszerű, gyors megoldások a komplex kérdésfeltevésekre. Kicsit csodálkozom, amikor épp sokszor a keresztények azok, akik a legnehezebb kérdéseknél túlságosan gyorsan akarnak eredményre jutni, hogy nehogy mélyre süllyedjenek és tisztátalanná váljanak. Keresztényként azonban néha a velünk szemben álló, ellentétes véleményeket is ki kell bírni. Ez számomra hozzátartozik a kereszténységhez. Ezért a keresztény hit és ennek a kultúrája az iránytű, amelyben bízom, hogy az irányadó utat megmutatja a számomra. Kereszténységem bátorságot és erőt ad nekem, nem csak a magánéletben, hanem a politikai üzletben is, hogy kimondhassam nyíltan azt, amit gondolok. Néha azt kívánom, hogy az emberek a saját pártomban is, jobban és nyíltabban ápolják keresztényi meggyőződésüket. A Tízparancsolat éppoly elengedhetetlen fundamentum társadalmi együttélésünkhöz, mint a szeretet kettős parancsa. Kereszténynek lenni számomra nem csak mentőövet jelent a nehéz órákban - amikor az ember csak abban tud reménykedni, hogy ne tiporják el - hanem mindenekelőtt az életfázisaimban olyan tevékeny erőt jelent, amely impulzust ad, változást hoz. Mert ezekben az időszakokban a keresztény hit a saját életemben és a másokéban is igazi formálóvá lehet - hála Istennek.

Halál közeli állapotban

Forrás: Jesus.ch, sonntagsblatt-bayern.de, szöveg: Miriam Hinrichs, fordítás: Horváth-Bolla Zsuzsana

1%

18662955-1-13 Harangért Alapítvány 0066

Magyarországi Református Egyház 12

Tudósok úgy vélik, hogy talán van néhány bizonyíték a halál utáni életre. A halálközeli állapottal és testen kívüli élményekkel foglalkozó eddigi legnagyobb orvosi tanulmányban megállapították, hogy talán még létezhet némi tudatosság azután is, hogy az agy működése teljesen leállt. Ez egy igencsak vitatott téma, amit eddig is kétkedéssel kezeltek, és valószínűleg ezután sem lesz másképp. A Southampton Egyetem kutatói négy éven át kutatták a témát, és ez idő alatt több mint kétezer, szívinfarktuson átesett embert vizsgáltak meg tizenöt brit, amerikai és osztrák kórházban. A túlélőknek közel negyven százaléka számolt be valamilyen ébrenlétszerű állapotról, miközben a klinikai halál állapotában voltak és még nem volt újraindítva a szívük. Egy férfi például azt mondta, hogy teljesen elhagyta a testét, és a szoba sarkából figyelte a saját újraélesztését. Bár három percen át öntudatlan állapotban volt, az 57 éves szociális munkás részletesen fel tudta idézni az ápolók tevékenységét, és le tudta írni a gépek zaját. „Tudjuk, hogy az agy nem funkcionál, amikor a szív nem ver tovább” – mondta Sam Parnia, a tanulmány vezetője. „Ebben az esetben azonban a tudatosság úgy tűnik, három percen át fennmaradt, miközben a szív nem működött, annak ellenére, hogy az agy általában 20-30 másodperc után lekapcsol. A férfi le tudott írni mindent, ami a szobában történt, és ami ennél is fontosabb, hallott két csipogást, és a gép hárompercenként adja ki ezt a hangot.” Sam Parnia úgy fogalmazott, hogy a férfi beszámolója nagyon hihetőnek tűnt, és minden, amit mondott azzal kapcsolatban, hogy mi történt vele, az valóban meg is történt. Egyébként a vizsgált 2060 szívinfarktusos páciensből 330-an maradtak életben, és közülük 140-en számoltak be valamilyen tudatos állapotról. Bár nagyon sokan nem tudták pontosan felidézni a történteket, néhány téma gyakran előkerült. Az életen túli élményekről beszámoló páciensekből minden ötödik számolt be szokatlan nagy békesség érzéséről, és harmaduknak változott meg az időérzéke: egyeseknél lelassult, másoknál felgyorsult az idő. Néhányan fényekről számoltak be, mások félelemről, víz alá süllyedésről, és 13 százalékuk érezte úgy, mintha elváltak volna a testüktől. Sam Parnia úgy hiszi, hogy többen is tapasztalhatnak

hasonló élményeket, de a kezelések során alkalmazott gyógyszerek miatt nem emlékeznek azokra. A Southampton Egyetem kutatói abban bíznak, hogy a nagy mintán elvégzett, alaposnak mondható tanulmányuk bátorítóan hat majd a tudósokra, és több vizsgálat születik majd a halálközeli állapotról és a testen kívüli élményekről. A tanulmányt egyébként a Resuscitation című lapban publikálták, ami szövegkörnyezettől függően jelenthet feltámadást vagy újjáélesztést (egy orvosi szaklap esetében nyilván utóbbit). Forrás: index.hu

ember, és így kezd benne működni Krisztus valósága. Amikor ez megtörténik, az ember egész élete megváltozik, másként lesz ereje, békessége.

- Az apostolok – János kivételével – mind mártírhalált haltak. Jézus hatása olyan erős volt, hogy az életüket adták a hitükért, ez nem lehet véletlen. - Mi, keresztyének hirdetjük a feltámadás bizonyságait. Bizonyságul ott van a nyitott sír, de talán még fontosabb a tanítványok megváltozott élete. A keresztre feszítés után a tanítványok hervadt serege úgy érezte, hogy befellegzett, de amikor megtapasztalták Jézus feltámadását, és a Szentlélek kitöltése által Jézus „dolgozott” bennük, akkor elindultak hirdetni az igét. Ez hatalmas bizonyság. Csakúgy, mint az, amiről az előbb beszéltem, hogyha valaki befogadja Jézust az életébe, akkor teljesen átformálódik. Erről egy kedves történet is eszembe jut: egyszer Bolyki János professzort faggatta egy riporter arról, honnan veszi azt, hogy a Biblia Istentől ihletett? – Két bizonyságom is van – mondta a professzor. – Az egyik, hogy benne van a Bibliában. – Erre a riporter felnevetett, hogy bármelyik könyvbe bele lehet írni ilyesmit. A másik bizonyíték – folytatta a professzor –, hogy milliók életében működött, ami meg van írva a Bibliában. Ezeknek az embereknek az élete a bizonyíték, hogy nem egy idejétmúlt elméletről beszélgetünk.

Élet-halál kérdések

A keresztyének hitvallása hangsúlyozza a test fontosságát, hiszen azt mondjuk, hogy „hiszek a test feltámadásában". A vágyott mennyország csodálatos hely, de ha így van, akkor miért a halálfélelem az egyik legerősebb emberi érzés? Végh Tamás református lelkipásztorral beszélgettünk.

- A nem hívő emberek a keresztyének egyik legkülönösebb, legérthetetlenebb gondolatának tartják, hogy hisznek a test feltámadásában. Hogyan lehet a feltámadást megértetni bárkivel? - Egyszer egy orvos azt mondta nekem, hogy szerinte modernizálni kellene a keresztyénség tanításait, mert elég ciki a mai embernek a feltámadással előhozakodni. Mi, keresztyének azonban tudjuk, hogy Jézus feltámadásán áll vagy bukik a keresztyénség. Feltámadás nélkül a kereszthalál sem váltsághalál lenne, csupán annyi, hogy egy álmodozó odaadta magát a kereszten.

- Az Újszövetség ír arról, hogy Jézus kortársai közül sem fogadta el mindenki a feltámadást. Milyen hatása van Jézus feltámadásának a mindennapi életünkre? - Ha megfigyeljük a húsvéti történeteket, azt látjuk, hogy senki nem hitte kapásból Jézus föltámadását. Ez egyébként döbbenetes, mert az ellenfelei számítottak erre, hiszen Jézus beszélt erről. Az ellenfelek tehát „bevédik” a sírt, a tanítványoknak azonban eszükbe sem jut, hogy legalább kíváncsiságból figyeljék. A tanítványok számára akkor vált nyilvánvalóvá a feltámadás, amikor találkoztak Jézussal. Jézus a feltámadása után a mennybe ment, utána elküldte a Szentlelkét, azaz más „halmazállapotban” jött vissza. Jézust a Lélek által tudja befogadni az

Végh Tamás református lelkipásztor

13

- A keresztyének hitvallása hangsúlyozza a test fontosságát, hiszen azt mondjuk, hogy „hiszek a test feltámadásában”. Ennek a részleteit azonban nem igazán ismerjük, pedig nagyon is foglalkoztatja az embereket. Tudhatjuk pontosan, hogyan lesz ez? - Ez nagyon fontos kérdés, azért is, mert számos félreértés övezi. Amikor kimondjuk, hogy hisszük a test feltámadását, sokan arra gondolnak, hogy a jelenlegi materiális, fizikai testnek a helyreállását valljuk. Azonban ez tévedés. A földi testünk nem azért adatott, hogy a szemünkkel lássuk Is-

tent, hanem azért, hogy ne botoljunk el a küszöbben. Istennel a hitünk által vagyunk kapcsolatban és nem az érzékszerveinkkel. Amikor a test feltámadásáról beszélünk, egészen pontosan a testben való feltámadásról szólunk. Nem a por testünket kívánja Isten rekonstruálni fiatal vagy idősebb változatban. A feltámadás ajándékában örökkévaló testet kapunk, amint az Pál apostol Korinthusbeliekhez írott levelében is olvasható. A lelki test milyenségéről azonban nincs fogalmunk. Én nem tudnám elképzelni a teremtett földi világot sem a színeivel, természeti és lelki jelenségeivel, ha nem élnék benne, ha nem ide születtem volna. Isten keze nyomát hordozza ez a földi világunk. Ez mestermű, Isten szeretetének egy cseppje, amit itt megkaptunk. De hogy milyen lehet, amiről így ír a Biblia, hogy „Isten lesz minden mindenekben”? Nem tudom. A testünk feltámadásáról azért jó világosan beszélni, mert ez nem azt jelenti, hogy egy lélek szállong, és majd beolvad valahová, hanem minket személyesen úgy ajándékoz meg Isten, hogy személyiségünk egy örök létformában megmarad. Amikor Jézus arról beszélt, hogy olyanok leszünk, mint Isten angyalai a mennyben, akkor valahol utalt a „karosszériánkra” is. Persze mi nem angyalok leszünk, hanem megváltott, üdvözült lelkek. Izgalmas dolog. Húsvét közeledte ezért is több számomra minden földinél, ilyenkor mintha sokszoros energiák vennének körül, és érezni lehet, hogy valami vadonatúj indul.

- Ez nagyon szép, de miért van bennünk halálfélelem, ha tudjuk, hogy valami nagyon jó, az eddigieknél sokkal csodálatosabb következik? Miért éljük meg veszteségként a szeretteink halálát? - A Biblia szerint a halál az utolsó ellenség. Pál apostol úgy fogalmaz, hogy kívánnánk ugyan felöltözni az újat, de nem kívánjuk levetkőzni a régit. A realitáshoz hozzátartozik, hogy szorongunk az átmenettől, még akkor is, ha bizonyosság van a szívünkben. Isten életvágyat adott nekünk és úgy épített fel minket, hogy ragaszkodjunk az élethez. Van erről egy anekdota, amelyben egy házaspár a mennybe érve meglátja a csodálatos valóságot. Megszólal a férj: - Hallod, anyjuk, ha nem ettünk volna annyi müzlit, már tíz éve élvezhetnénk a mennyei kincseket! De a viccet félretéve, hiába halt meg milliárdnyi ember, mégis nehéz elfogadni, hogy minden lezárul, amivel ebben a világban kapcsolatunk van. Ez az érzés dolgozik a hívő ember szívében is, nem mondhatjuk, hogy nekünk semmi a halál. Talán igaz lehet az is, hogy túlontúl ide vagyunk begyökerezve, és mi, lelkipász-

torok a kelleténél kevesebbet szólunk a híveinknek az örökkévaló életről. A földi életünk megoldására törekszünk, ezzel vagyunk elfoglalva.

- A keresztyénség nagy változáson ment át az utóbbi időben. Európában visszaszorulóban van, míg Afrikában és Ázsiában egyre többen jutnak hitre. Mi az oka annak, hogy a modern, gondolkodó, civilizálódó ember távolodik Istentől? - Azt látom, hogy annyira nyomorult az ember, hogy mihelyt egy kicsit jobban megy a sora, hajlamos elfeledkezni az Örökkévalóról, a lelkiekről. Ahogy Európa anyagilag erősödött, úgy lehetett észrevenni, hogy az emberek elfordultak Istentől. A nyugati egyházak gyakorlata néha köszönőviszonyban sincs az igényes, biblikus teológiával, hanem valamiféle öncélú utat járnak be, amelyben az ember kerül a Biblia fölé.

- A Biblia szerint a lelki elbizonytalanodás az utolsó idők jelei közé tartozik. Erre tartunk? - Van, aki azt mondja, hogy már csak évtizedek vannak hátra, de ezer éve is azt mondták, hogy itt a világ vége. Nem lehet tudni, hogy Isten mennyi időt adott. Azt azonban látom, hogy hihetetlen tempóban gyorsul a világ, hatványozódik minden. Olyan pontra értünk, ahol néha már csak ámulok, hogyan tudja még Isten fönntartani azt a hétmilliárd embert, aki megbontotta az ózonpajzsot, irtja az erdőket, rombolja a teremtett világot. Hogy ez meddig mehet? Nem tudom. A nagy kérdés, hogy mikor eljön az Emberfia, talál-e hitet a földön. Az Úr figyelmeztetett: legyetek készen! Forrás: parokia.hu, Fekete Zsuzsa

ANYAKÖNYVI HÍREK

Elkísértük minden élők útján

Szopkó Andrást 2015. január 15-én, akit 53 éves korában szólított haza a Megváltó Isten.

Elbúcsúztattuk Szabó Álmost 2015. február 2-án, aki 64 esztendősen ment el minden élők útján. Nagy Jánosnét (szül. Pál Erzsébet) is elkísértük minden élők útján 2015. március 26-án, aki 83 esztendősen ment el közülünk.

14

GYEREKSAROK

Jézus Krisztus Nagypénteken meghalt értünk a kereszten. Miért? Mert nagyon szeret, így helyettünk hordozta el bűneinkért az ítéletet. Önként megalázta magát értünk, bűnösökért. Erről szól a következő történet: A bennszülött fia

"Egy bennszülött törzsnél hol itt, hol ott tűnt el valami, de nem tudták, ki a tolvaj.A törzsfőnök kemény büntetést szabott ki a tolvajra: 50 korbácsütés. Egyszer aztán elkapták a tolvajt, a törzsfőnök legkisebb fia volt. A főnök nagy gondban volt, mer tudta, hogy ez a kisgyermek nem bírja el az ítéletet,mégis ki kellett hírdetnie a falu előtt. Nem sokkal az ítélet kihírdetése előtt megjelent a kedvenc, legidősebb fia, aki erős, izmos volt, 20 év körüli. Ötven korbácsütés a vétkesre - ez volt az ítélet, de a legkisebbre csak egyet ütöttek, azt is gyengéden, a többi 49-et a nagyfiú kapta. Ő vállalta önként öccse helyett Az ítéletet végrehajtották az igazság mértéke szerint - de az viselte el, aki önként vállalta, mert nagyon szerette öccsét." /Tegez Lajos nyomán/

Jézus azonban nemcsak meghalt értünk a kereszten, hanem didalmaskodva a halál fölött harmadnapra feltámadt, legyőzve azt. Húsvétkor az asszonyok sírva mentek Jézus sírjához,de amikor találkoztak a Feltámadottal, örömmel, futva vitték a jó hírt a tanítványoknak. Szinezzétek ki a képet!

15

2

1 3 4 7

6

5

Állandó gyülekezeti alkalmaink:

Istentisztelet: vasárnap 9 órakor Bibliaiskola: szerda 18:30 órakor Konfirmáció előkészítő: kedd 17:30 órakor Alpha kurzus: péntek 18:30 órakor Bibliaóra: csütörtök 18 órakor Ovis hittan: hétfő 15:30-16:00 Ifi klub: péntek 17:00-20:00 (kéthetente) 16

A lapszámot szerkesztette a “Keddi Házicsoport”. Várjuk hozzászólásaikat, híreiket, cikkeiket a Tinnyei Magvető megbízott szerkesztőjénél, Csoma Áronnál a 06-30-336-1666-os telefonszámon, vagy a [email protected] e-mail címre. Az újság előállítási költsége: 250 Ft/db Kiadó: Tinnyei Református Egyházközség Presbitériuma Nyomdai munka: Árkus Irodatechnika Kft. A Harangért Alapítvány számlaszáma: 11101404-18662955-10000001 amelyre adományaikat várjuk. www.tinnyeireformatus.hu