MEMO/11/459 Brüsszel, 2011. június 29.
Tévhitek az uniós költségvetésről és a többéves pénzügyi keretről Az uniós költségvetésről sokan sokfélét írnak, ám nem mindig a tényeknek megfelelően. E tájékoztató összegyűjt néhány gyakran hangoztatott téves elképzelést, és ismerteti az ezekkel kapcsolatos valós tényeket és adatokat. 1. Az uniós költségvetés óriási. Nem igaz. Az uniós költségvetés 2011-ben mintegy 140 milliárd EUR volt – ez igen alacsonynak mondható, ha a 27 uniós tagállam nemzeti költségvetésének összesített értékével vetjük össze, ami több mint 6 300 milliárd EUR-t tesz ki. Azaz a 27 tagállam állami kiadásai együttesen 50-szer nagyobb összegre rúgnak, mint az uniós költségvetés! Hogy jobban érzékeljük az arányokat, gondoljunk bele, hogy ezek szerint egy átlagos uniós polgárnak átlagosan csupán napi 67 centjébe került a 2010. évi költségvetés finanszírozása. Ez kevesebb, mint egy csésze kávé árának fele – nemigen tekinthető nagy kiadásnak, figyelembe véve mindazon előnyöket, amelyeket az Unió biztosít a polgárok számára. Valójában az uniós költségvetés kisebb, mint egy közepes méretű tagállam – pl. Ausztria vagy Belgium – költségvetése. Más módon is megközelíthetjük ezt: az uniós költségvetés a 27 uniós tagország bruttó hazai termékének – az Unióban előállított termékek és szolgáltatások összértékének – kb. 1 %-át jelenti, míg a tagállamok költségvetése átlagosan a GDP 44 %-át teszi ki. Az uniós költségvetés mindig egyensúlyban van, azaz egyetlen eurót sem költünk adósságfinanszírozásra. Sőt, az uniós költségvetésbe befizetett összeg 94 %-át a tagállamokban költik el, a polgárok életére közvetlenül kedvező hatást gyakorló szakpolitikákra és programokra. 2. Az uniós költségvetés folyamatosan növekedik – miközben a nemzeti kormányok korlátozzák kiadásaikat. Ez nem így van. A nemzeti költségvetések NEM csökkennek, hanem emelkednek. - 2000 és 2010 között a nemzeti költségvetések az Unióban 62 %-kal emelkedtek, míg az uniós költségvetés ugyanezen időszak alatt 37 %-kal emelkedett. - 2011-ben a 27 tagállami költségvetésből 23 magasabb, mint korábban. - 2012-ben a legfrissebb becslések szerint a 27 nemzeti költségvetésből 24 esetében várható emelkedés.
3. Az uniós költségvetés túlnyomó része igazgatási kiadásokat fedez. Ez egyáltalán nem felel meg a valóságnak. Az EU igazgatási kiadásai a teljes uniós költségvetésnek kevesebb mint 6 %-át jelentik, és az alkalmazottak fizetésére e 6 %nak mintegy fele jut. Az európai költségvetés több mint 94 %-át a polgárok, régiók, városok, gazdálkodók és vállalkozások javára fordítják. Az uniós költségvetés mindenekelőtt a növekedés és a munkahelyteremtés elősegítését, valamint az éghajlatváltozás, a migráció, a határokon átnyúló bűnözés és egyéb, mindannyiunk életére kiható kihívások kezelését célozza. Hozzájárul a jólét előmozdításához, például azáltal, hogy az energia, a közlekedés és az IKT-infrastruktúra révén jobb összeköttetéseket hoz létre az európaiak között, támogatja a kevésbé tehetős régiókat a növekedés és a munkahelyteremtés helyi szintű és az Unió egészében való előmozdítása érdekében, valamint egyesíti erőfeszítéseinket olyan területeken, mint pl. a kutatás. Saját élelmiszerellátásunk biztosításában is fontos szerepe van. Végső soron arról is szó van, hogy az Unió méretének megfelelő súllyal lépjen fel a világban – mint ahogy az Egyesült Államok és Kína is érvényesíti méretéből adódó politikai súlyát –, valamint egyesíteni tudjuk erőfeszítéseinket a világ legszegényebbjeinek megsegítésére. A fizetések a polgárok életére közvetlen hatást gyakorló, értékes uniós szakpolitikák kidolgozását és igazgatását végző alkalmazottakat díjazzák. Gondoljunk például a légiközlekedés liberalizációjára, az utasok jogaira vagy az alacsonyabb roamingdíjakra. Vagy gondoljunk csak az árak mesterségesen magas szinten tartásával a fogyasztókat csalárd módon sokmillió euróval megkárosító ügyekben hozott trösztellenes és kartellügyi bizottsági határozatokra. 2010-ben a Bizottság kartellügyekben hozott határozatainak köszönhetően a becslések szerint legalább 7,2 milliárd EUR összegű fogyasztói előny jelentkezett. Bizottsági alkalmazottak tárgyalnak a kereskedelmi megállapodásokról is, amelyek hozzájárulnak a fogyasztói cikkek árának csökkenéséhez és a megfizethető termékek választékának bővüléséhez. Abban is közreműködnek, hogy az Unió a pénzügyi piacok jobb szabályozása és felügyelete révén levonja a szükséges tanulságokat a pénzügyi és gazdasági válságból. Az adminisztratív költségek szintje jó ideje változatlan, és az utóbbi öt évben komoly erőfeszítések történtek alacsony szinten tartásuk érdekében. A Bizottság az alkalmazotti létszám tekintetében a zéró növekedés politikáját követte. Az új kompetenciák és prioritások kezelését a már meglévő alkalmazottak átcsoportosításával oldotta meg, és a bővítés miatt szükséges létszámon túl nem kért új alkalmazottakat. A Bizottság emellett úgy határozott, 2012-ben igazgatási költségeit befagyasztja, azaz 0 % -os változást tervez. Épp hét évvel ezelőtt az Európai Bizottság nagyszabású adminisztratív reformot hajtott végre. Ennek keretében csökkentették az újonnan felvettek fizetését, létrehozták az alacsonyabban fizetett szerződéses alkalmazottak kategóriáját, felemelték a nyugdíjkorhatárt, csökkentették a nyugdíjjogosultságokat, és emelték a nyugdíjjárulékokat. Ez a reform eddig 3 milliárd euróval kevesebb kiadást jelentett az európai adófizetőknek, és 2020-ig további 5 milliárd EUR megtakarítás várható tőle.
2
4. Az uniós költségvetést rengeteg csalás károsítja. Az Európai Számvevőszék jónak minősíti az uniós elszámolásokat, és úgy ítéli meg, hogy helyesen tükrözik az uniós költségvetés felhasználását. Igaz, hogy egyes szakpolitikai területeken a Számvevőszék nem mindig tudja jóváhagyni az uniós kifizetéseket. Például a kohéziós politika terén a hibaarány még mindig valamivel meghaladja az 5 %-ot – bár ez jelentős csökkenést jelent. A Számvevőszék becslése szerint a hibaarány a Bizottság kifizetéseiben – szakpolitikai területtől függően – 2 % és 5 % között van, míg a Számvevőszék által megállapított küszöbérték 2 %. Azonban: - A 2–5 %-os hibaarány nem magas. Azt mutatja, hogy kifizetéseinknek legalább 95 %-a megfelelően történik. Uniós szinten tehát nem rossz a teljesítményünk. - A hiba nem ugyanaz, mint a csalás. A feltételezett csalások a költségvetés igen kis részét, az uniós költségvetés 0,2 %-át érintik csupán. Tavaly májusban a Bizottság az elszámoltathatóság javítását célzó intézkedéseket javasolt a költségvetési rendelet oly módon történő módosításával, amely a regionális támogatás területén működő tagállami kifizető ügynökségeket az uniós források tekintetében igazgatási megbízhatósági nyilatkozat kiadására kötelezné (mint ez a mezőgazdaság területén már meg is valósult), amelyekre független ellenőrzés irányulna. A javaslat eddig a tagállamok részéről nem talált lelkes fogadtatásra. 5. Az uniós költségvetés eurokraták döntésétől függ, a demokratikus eljárások semmiféle szerepet nem kapnak Ez nem így van. Az EU éves költségvetéséről megválasztott politikusok döntenek, a valamennyi tagállamot képviselő Európai Parlamentben és a Tanácsban. A Bizottság csak javaslatot terjeszt elő a költségvetésre, és ennek során be kell tartania az adott időszakra (jelenleg 2007–2013-ra) vonatkozóan e megválasztott politikusok által meghatározott felső korlátokat. A Bizottság javaslatot tesz a többéves pénzügyi keretre. Ezt követően a javaslat megtárgyalására és elfogadására átlátható és demokratikus eljárások keretében kerül sor, a nemzeti szuverenitás és a demokratikus jogok maradéktalan tisztelete mellett. Ami a kiadásokat illeti, a 2014-től alkalmazandó új többéves pénzügyi keretet meghatározó rendeletről az Európai Tanács az Európai Parlament – tagjai többségének támogatásán alapuló – egyetértését követően határoz, egyhangúlag eljárva. A költségvetést finanszírozó saját források tekintetében az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően a Tanács egyhangúlag határoz. E határozat csak akkor lép hatályba, ha azt saját alkotmányos követelményeik szerint a tagállamok mindegyike jóváhagyta. Az uniós döntéshozatal az éves uniós költségvetés esetében is szigorú demokratikus eljárásokat követ, amelyek hasonlóak a nemzeti kormányok többsége által alkalmazottakhoz. Az éves költségvetésre vonatkozó első javaslatot a Bizottság terjeszti elő. A költségvetést a Tanács és az Európai Parlament vizsgálja meg és fogadja el. A végső megállapodásra rendszerint decemberben kerül sor. A költségvetés tárgyalásának folyamatát valamennyi polgár nyomon követheti. A dokumentumok elérhetőek weboldalainkon, és az Európai Parlament bizottságaiban folyó részletes vitákat az interneten keresztül közvetítjük.
3
6. Az EU túl sokba kerül. Ez egyszerűen nem igaz. Érdemes az adószabadság napja példáján bemutatni ezt. Az adószabadság napja azt jelzi, hogy az év során az embereknek átlagosan mennyi ideig dolgoznak azért, hogy összes adókötelezettségüknek eleget tegyenek. A legtöbb tagállamban a polgároknak ehhez a tavasz közepéig-nyárig kell dolgozniuk. Ezzel szemben az átlagos európai polgár az uniós költségvetéshez való hozzájárulását csupán négy napi munkájával, azaz január 4-ig fedezi. 7. Az uniós finanszírozással abszurd projekteket támogatnak, pl. kutyakiképző központokat és Elton John-koncerteket. Ez az egyesek által sugallt elképzelés sem állja meg a helyét. A két idézett esetben az illetékes hatóságoknak a jogosulatlanul igényelt összegeket az utolsó centig vissza kellett fizetniük. Az adófizetők pénzét egyik esetben sem érte kár. Általában a tagállamok nemzeti és regionális hatóságai választják ki azokat a projekteket, amelyek megítélésük szerint leginkább megfelelnek szükségleteiknek, a Bizottság jóváhagyásával kialakított stratégiákkal és prioritásokkal összhangban. Különböző szintű (projektszintű, nemzeti, uniós) ellenőrzések biztosítják az adófizetők pénzének lehető legnagyobb védelmét. A jogosulatlan igényeket az uniós költségvetés nem finanszírozza. 8. A Bizottság közvetlen uniós adót akar bevezetni, növelve a polgárokra nehezedő adóterheket. Ez nem így van. A Bizottság soha nem terjesztette elő a közvetlen uniós adó elképzelését. Az adóemelés továbbra is a tagállamok hatáskörébe tartozik. A Bizottság nem fog adóbehajtóként fellépni. A költségvetési felülvizsgálatban előterjesztett, új saját forrásokra vonatkozó elképzelések célja nem az, hogy több pénz jusson Brüsszelnek. Nem a polgárok adóterheit kívánják fokozni. E javaslatok az uniós költségvetést finanszírozó források összetételének megváltoztatására irányulnak. A megreformált rendszer keretében összegyűjtött minden egyes euró a tagállamok hozzájárulását csökkenti, és hozzájárul ahhoz, hogy az új költségvetés igazságosabbá és átláthatóbbá váljon. Nem mindenki van tisztában azzal a ténnyel, hogy az uniós finanszírozásra vonatkozó bármiféle döntéshez a tagállamok egyhangú egyetértése szükséges, valamint az, hogy e döntéseket ezután a tagállamok alkotmányossági követelményeiknek megfelelően megerősítsék. A végrehajtási szabályok esetében ezenfelül az Európai Parlament egyetértésére is szükség van. Ez azt jelenti, hogy az EU saját forrásaira erős parlamenti ellenőrzés irányul, valamint a tagállamok szuverenitását és demokratikus jogait teljes mértékben tiszteletben tartják.
4
9. Az uniós költségvetés nagy része a gazdálkodóknak jut. Nem igaz. 1985-ben az uniós költségvetés kb. 70 %-át fordították a mezőgazdaságra. 2011ben a gazdálkodóknak nyújtott közvetlen támogatás és a piachoz kapcsolódó kiadások csupán 30 %-ot tettek ki a költségvetésben, a vidékfejlesztési kiadások pedig 11 %-ot. E csökkentő tendencia továbbra is folytatódik. Emellett e viszonylag jelentős részesedés teljesen indokolt. A mezőgazdaság az egyetlen olyan szakpolitikai terület, amelyet szinte teljes egészében az uniós költségvetés finanszíroz. Azaz az uniós kiadás jórészt kiváltja a nemzeti kiadásokat, ezért képez olyan jelentős hányadot az uniós költségvetésben. Az uniós költségvetés olyan kifizetéseket fedez, amelyeket a nemzeti költségvetések már nem – tekintettel a közös agrárpolitikára (KAP). A közös agrárpolitika egymást követő reformjai alapján a termelés támogatása helyett a gazdálkodóknak – meghatározott egészségügyi és környezetvédelmi normák betartása esetén – nyújtott közvetlen jövedelemtámogatás. valamint a vidéki térségekben folyó gazdasági tevékenységet ösztönző projekteknek nyújtott támogatás került előtérbe. A KAP tehát folyamatosan fejlődik. Emellett az EU-hoz 12 új tagállam csatlakozott, amelyek többsége jelentős mezőgazdasági ágazattal rendelkezik. A KAP költségvetése ugyanakkor nem emelkedett e többletköltségek fedezése miatt. 10. Mivel az élelmiszer- és nyersanyagárak magasak, a mezőgazdasági támogatásokra többé nincs szükség. Ellenkezőleg: Az élelmiszer- és nyersanyagárak növekedése és ingadozásai felhívják a figyelmet a kereslet és a kínálat megfelelőbb összhangjának biztosítását célzó mezőgazdasági beruházások fontosságára. A magas árak azt jelzik, hogy a kereslet erőteljesebb, mint a kínálat. Az élelmiszerek iránti globális kereslet az előrejelzések szerint 2030ra 50 %-kal emelkedik, mivel a népességnövekedés sok feltörekvő gazdaságban az étkezési szokások megváltozásával együtt jelentkezik. A probléma tehát világszintű, és ez nyomatékosítja az élelmezésbiztonság alapvető kihívását – továbbá annak jelentőségét, hogy Európa valamennyi területen fenntartsa mezőgazdasági termelési potenciálját, hogy nem váljon túlságosan függővé az élelmiszerimporttól. Ezenfelül Európában nemigen van lehetőség a mezőgazdasági termelésbe bevont terület bővítésére, így a termelés növekedése csak a kutatástól és innovációtól várható. Az EU vidékfejlesztési politikája segíti a gazdálkodókat abban, hogy kihasználják az új termelési lehetőségeket, és gyorsítja a technológiaátadást. 11. A közös agrárpolitika élelmiszertöbbletet eredményez, és károsítja a világ legszegényebb országainak gazdálkodóit. A „bortavak” és „vajhegyek” ideje már rég a múlté. Az elmúlt 10 év reformjainak köszönhetően agrárpolitikánk sokkal inkább figyelembe veszi a fejlesztéspolitika szempontjait. Ma a fejlődő országok piachoz való hozzáférése kiváló, vámmentesség vagy alacsony vámköltség vonatkozik rájuk, valamint a piac torzulásai jelentősen csökkentek. Ma az uniós mezőgazdasági behozatal kb. 70 %-a a fejlődő országokból származik. Emellett az exporttámogatás is drasztikusan csökkent. 15 évvel ezelőtt évi 10 milliárd eurót költöttünk exporttámogatásra. 2009-ben ez az összeg nem haladta meg a 350 millió eurót. A WTO-tárgyalások keretében az EU felajánlotta, hogy 2013-ig teljesen megszünteti az exporttámogatást. 2011-ig a közvetlen támogatás 90 %-a nem jár versenytorzító hatással (azaz nem kapcsolódik a kereskedelemhez).
5
Tudták Önök, hogy az átlagos uniós gazda kevesebb mint feleannyi állami támogatást kap az átlagos amerikai gazdához képest? És tudták, hogy az Unió nem csupán a fejlesztési segélyek legjelentősebb donorja, hanem Afrika legjelentősebb kereskedelmi partnere is egyben? Az afrikai export 40 %-a az Unióba érkezik. Ráadásul az Unió által a fejlődő országokból behozott mezőgazdasági áruk értéke 20 %-kal magasabb, mint az Egyesült Államok, Kanada, Japán, Ausztrália és ÚjZéland adatai összesítve. 12. A kohéziós politika költséges jótékonykodás. A kohéziós politika segítséget nyújt a szegényebb térségek és országok számára ahhoz, hogy felvegyék a lépést és kapcsolatot létesítsenek az egységes piaccal. Jövőorientált beruházási politikáról van szó, amely egyértelmű előnyöket biztosít Európa többi részének, széles körben növekedést és álláshelyeket hozva létre. Például az Unión belüli import jelentősen nőtt a Kohéziós Alapból támogatáshoz jutó térségek esetében. A kohéziós politika és az EU-n belüli növekedés között egyértelmű összefüggés mutatható ki. A felmérések szerint a kohéziós politika keretében a 2000–2006 közötti időszakban tett beruházásoknak köszönhetően 2009-ben a 25 tagú EU egészére vonatkozó GDP 0,7 %-kal nőtt. A becslések szerint ez 2020-ra 4 %-ra emelkedik. Csupán a 2004-es bővítés előtti EU-tagállamokat nézve 2020-ra a GDP-re tett halmozott nettó hatás várhatóan 3,3 %-ot tesz ki. Másképp fogalmazva, a regionális beruházás európai fejlődést eredményez. Ha egy szegényebb térségben növekedés jelentkezik, ennek köszönhetően egy másik, gazdagabb térségből származó árukat és szolgáltatásokat vásárolnak majd. Ez előremozdítja az egységes piac fejlődését, amely a tagállamok exportjának 60– 80 %-át képviseli, jóval meghaladva a harmadik országokba – pl. Kínába, Indiába vagy az Egyesült Államokba – irányuló exportjukat. A 2000–2006 közötti időszakban a kohéziós politika keretében befektetett minden egyes euró 2,1 eurós megtérüléssel járt. 2020-ra ez az érték a becslések szerint 4,2 euró lesz. A kohéziós politika a foglalkoztatás szintjének emeléséhez is hozzájárult. Ennek köszönhetően 2009-ben a 2000–2006-os időszakhoz képest a becslések szerint 5,6 millióval nőtt a foglalkoztatottak száma, azaz évente átlagosan 560 000rel több embert foglalkoztattak. A nemrég bekövetkezett gazdasági visszaesés és adósságválság következményeivel való szembesülés során a kohéziós politika fontos szerepet kap a gazdasági és társadalmi fellendülés elősegítésében, ösztönözve a növekedő ágazatokra – pl. az energiahatékonyságra – irányuló beruházásokat. Emellett ahhoz is segítséget nyújt, hogy képzés és készségfejlesztés révén az emberek munkát találjanak. 13. A többéves pénzügyi keret újabb példa arra, hogy az EU a központi tervezésen alapuló gazdaság irányába halad. Szó sincs erről. A többéves pénzügyi keret – az elfogadott politikai prioritásokkal összhangban – meghatározza az Unió hosszú távú kiadási prioritásait, és megállapítja az egyes prioritásokra évente költhető maximális összeget. A pénzügyi keret többéves időszakokra szól (pl. a 2000–2006-os időszakra, majd a 20072013-ias időszakra), hogy biztosítható legyen a hatékony és eredményes, felelősségteljes pénzügyi tervezés és igazgatás. A többéves pénzügyi keret garantálja, hogy az uniós éves költségvetés a realitások talaján maradjon és a tényleges prioritásokra összpontosítson. Az uniós költségvetésben sohasem lehet hiány, nem halmozódhat fel adósság – a kiadások nem haladhatják meg a bevételeket. Mindig egyensúlyban van.
6
További információk: Az uniós költségvetés kifejtése: http://ec.europa.eu/budget/explained/index_en.cfm. A többéves pénzügyi keret kifejtése: http://ec.europa.eu/budget/reform/index_en.htm.
7
