Tételvázlatok (tézisek) és összefoglalók az Őstörténeti Kerekasztalhoz Cser Ferenc és Darai Lajos hozzászólásaival Hotel Sofitel, Budapest, 2009. március 28.
Tárgy: Michelangelo Naddeo elmélete, nézetei a magyarságról, a magyar őstörténetről. Résztvevők: Michelangelo Naddeo és az általa kijelölt kilenc szakértő: Aradi Éva, Bakay Kornél, Bihari Gábor, Cser Ferenc, Darai Lajos, Grandpierre Attila, Lukácsy Béla, Máté Lajos, Rostás László. Kerekasztal moderátor és tolmács: Németh Zsolt. Feldolgozandó irodalom: Naddeo könyvei, honlapja: Michelangelo.cn (főként MVSZ-beli előadása, a Demokrata-interjú és az 1500 kép). Keretfeltételek, azaz javaslat a vitatkozás (inkább tanácskozás) módszerére: 1. Azzal a szándékkal jövünk össze, hogy miként tudnánk a legteljesebb mértékben összeegyeztetni nézeteinket, összehangolni a további kutatást. 2. Ennek érdekében Naddeo anyagain kívül az előzetesen szétküldött legfeljebb 10 oldalas összefoglalóinkkal előre hangoljuk a hozzászólásunkat, de úgy tervezzük azt meg, hogy kapcsolódhassunk a saját kutatási eredményünkkel a többiekéhez. 3. Kétoldalas tételvázlatot is küldünk előre, amit a közös közleményhez szánunk, amivel mindenki egyetérthet.
1
Aradi Éva tézisei 1) A szkíta és ezen belül a hun nép ősisége Kr. e. 2200-ra vezethető vissza, mivel a legújabb kutatások szerint az első kínai dinasztia is belőlük alakult.1 Írásos dokumentumok: elsősorban Sima Quian2, majd a hsziungnuk (ázsiai hunok) és a velük rokon, de ellenséges nép: a jüecsik történetét a kínai évkönyvek: a Hou-han-shu és a Han-shu3 írták le. Ezek szerint a jüecsik a Nagy-jüecsikből és a Kis-jüecsik törzséből álltak. Míg az előbbiek a hsziungnuk elől nyugatra menekültek és megindították az első nagy eurázsiai népvándorlást, a Kis-jüecsik beolvadtak a tibetiek őseit alkotó kiangokba4. A Nagy-jüecsik több szkíta eredetű népet űztek maguk előtt, például a szakákat5, akiket a kínaiak szai-nak, az indiaiak szakarauloknak, vagy szakaurak-nak neveznek.6 2) A Nagy jüecsik öt törzséből kivált egy jabgu (hadvezér fejedelem), legyőzte a másik négy törzset és egyesítette a jüecsiket a saját törzsének, a kuei-shuang-nak a neve alatt, ezt ejtették a perzsák és az indiaiak kusán-nak.7 Ez a jabgu Kadzsula Kadfiszesz volt, a kusán dinasztia megalapítója, a fent említett területeken közel 300 évig uralkodtak, az első király Kr. u. 20-tól, vagy 30-tól, a datálásuk még mindig bizonytalan.8 A dinasztiát északon a szászanidák Kr. u. 233-ban legyőzték, de Indiában még száz évig uralkodtak.9 3) A kusánok a vereségek után a szászanidák vazallusai lettek, de viszonylagos önállóságot élveztek Baktria északi részén és régi területükön: Transzoxániában. Az 5-ik század elején egy újabb szkíta eredetű nép, a heftaliták jelentek meg ezen a területen, akik részben a kusánokból – más nevükön tokhárokból – álltak,10 részben a többszörösen szétvált ázsiai hunok nyugati ágából, akik dél felé vonultak.11 4) A heftaliták, azaz fehér hunok Baktriában, Kelet-Iránban, Gandhárában, majd Észak-, Észak-Nyugat Indiában győztek, két nagy uralkodót adtak: Toramánát és Mihirakulát, uralmuk Kr.u. 485-től 565-ig tartott, de Kasmírban még közel kétszáz évig.12 Ekkor őket is a szászanidák verték le, de Indiában a megerősödő Gupta királyok. Régi hazájukba: Transzoxániába nem térhettek, mivel a megerősödő Türk Kaganátus csapata nyugat felé kergette őket és a hozzájuk csatlakozó kelet felöl menekülő zsuan-zsuan és var-hun, vagy uar-hun törzseket.13 Ezek Tibet északi határa mentén éltek és szintén szkíta eredetűek voltak.14 Az uar-hun szót az erdélyi Kolozsvári-Puskás Frederic őrhunnak magyarázza.15 A Kaukázusban csatlakoztak hozzájuk a már régebben odatelepült avarok,16 s egy részüket az őket legyőző szászanida király: Kuszro Anusirván a mai Dagesztán területén letelpítette Kicsi-Madzsar és Ulu-Madzsar nevű vá1
Burton-Watson: „Records of the Grand Historian of China‖ – Sima Quian: Shi ji-jének átértékelése. Fordította: Du Yaxiong és Horváth Izabella, 1997 „A hunok legrégebbi története‖ címen. 3 Fordította: John Hill, 2004, Washington. 4 Mahajan: „Ancient India‖, Delhi, 2003, 425. 5 Han-shu, John Hill 2004. 6 Puri: „The Shakas and the Indo-Parthians‖ chapter 8. 1994. 7 Érmék, kőfeliratok Észak-Indiában, a mai Afganisztánban és Pakisztánban, valamint R. C. Majumdar: „Ancient India, Delhi,1952. 8 Nicholas Sims Williams-Joe Cribb: „Bactrian Document from Ancient Afghanistan‖ 1995/96, pp. 1-70. 9 Atreyi Biswas: „The Political History of the Hunas in India‖, 1973. Delhi, Introduction, p. 21. 10 Otto Maenchen-Helfen: „The Yueh-chih Problems Re-exemined‖ 1945, pp. 71-72. 11 Aurel Stein: „The White Huns and Kindred Tribes‖ in IA vol. XXXIV. 1905. 12 Upendranath Thakur: „The Hunas in India‖, Varanasi, 1967. pp.85-204. 13 Upendranath Thakur: ibid. p. 206. 14 Theophylactus: VII.8.1.: „az avarok törzse a legkeményebb a szkíta népek sorában‖. 15 ‖A székelyek eredetének kérdéséről‖, 2008. 15-16 old. 16 Aglarov, 2004. 2
2
rosokban.17 Az avar-heftalita törzsszövetség nagy része azonban tovább menekült és 567-ben már Bizáncban II. Jusztiniánusz császártól letelepedést kértek. Vezetőjüket úgy hívták, hogy Baján kagán.18
Aradi Éva: Elképzelések a 2009. március 28-i kerekasztal megbeszéléshez A szkíta birodalom – amely soha nem volt összefüggő, – de Belső-, Kelet- és Északkelet-Ázsia nagy részén megtalálhatók voltak a szkíta népek törzsszövetségei, melyek laza birodalmat alkottak, Kr.e. 400-ban felbomlott. A hivatalos tudomány szerint kb. Kr.e. 800-ban jött létre, de elképzelhető, hogy sokkal régebben is létezett, mivel a sírokból előkerült művészi tárgyak egy régebben kialakult kultúráról vallanak, s a kínai hagyomány is a hunok ősiségéről beszél19,20. A cikk szerzője ezzel a régi korszakkal nem foglalkozott behatóan, hanem a Kr.e. 2. században feltűnt egyes szkíta származású népekkel, törzsszövetségekkel, majd azok utódaival, kapcsolataikkal és hatásukkal elsősorban Észak-, Északnyugat-India történelmére (ebben benne foglaltatik a mai Pakisztán, sőt a valamikor Baktria – ma Afganisztán, - a valamikori Gandhára és Kasmír). A szkíta eredetű népek vándorlását a Kaukázusig vezeti a szerző, tehát kb. ezer év történetével foglalkozik. Az avarok történetével sokan foglalkoznak, a kutatás inkább azt igyekszik bizonyítani, mely törzsszövetségből és népekből alakultak ki az avarok elődei. Ugyanakkor a hsziungnuk – a köztudatban elterjedt nevükön: ázsiai hunok, vagy Atilla hunjai – történetével csak érintőlegesen foglalkozik a cikk, mivel ezek történetét sok, a szerzőnél szakavatottabb tudós feldolgozta már. A cikk szerzője 8 évet töltött Indiában a múlt század hetvenes éveiben, Bombayban (Mumbai) tanult az Indiai Tudományok Főiskoláján, ahol megtanulta a hindi nyelvet, a szanszkrit nyelv alapjait, valamint India történelmét, irodalmát és művészetét, ebből szerzett diplomát (előzőleg az ELTÉ-n angolmagyar szakon végzett), majd 1979-ben az ELTÉ-n doktorált az Indoeurópai Tanszéken. Már Indiában megfogalmazta, hogy az Indiában a Kr. utáni első századtól a hatodik századik megjelent belső-ázsiai, szkíta eredetű népeket fogja tanulmányozni, úgy mint a jüecsiket, a belőlük kivált kusánokat, kidaritákat, szakákat és heftalitákat. Ezek egymással rokon népek voltak, s egymásnak ősei is, mint a kusánok – másik nevükön: a tokhárok21 – a heftaliták elődei voltak, őket a kidariták (szintén jüecsik, az úgynevezett „kis-jüecsik‖ törzséből származtak). A heftalitákról a tanulmányban később esik szó, de részletes történetüket mind Stein Aurél,22 mind az indiai Atreyi Biswas feldolgozta.23 Mind a hsziungnukról, mind a jüecsikről kínai forrásokból tudunk, egyrészt a korai Han dinasztia Hou Han-shu, majd a késői Han dinasztia Han-shu és a Wei dinasztia évkönyveiből, másrészt a nagy kínai történész: SIMA Qian (ejtsd: Szüma Csien/: Shi ji /‖A történész feljegyzései‖) 110-es fejezetéből.24 Kr.u. 220-tól tudunk a hsziungnukról, és 174-től a közelükben élt jüecsikről, akik a „Ta-Jüecsikből (Nagy-jüecsik) és a „Sziao Jüecsikből (Kis-jüecsikből) álltak, s róluk az említett kínai évkönyvekből tudjuk: belső-ázsiai lovas nomád népek voltak. A Kis-jüecsik vándorlásuk során dél felé húzódtak és beolvadtak a tibetiek őseibe: a Kiang népbe, akiket az ősi indiai Puránák Angáknak neveznek.25 A kínaiak később is figyelemmel kisér17
A Derbendnáme okmányban, in Mübariz Helilov-Nyitray Szabolcs: „Ősmagyarok Azerbajdzsánban‖, 2008, 7.old. U. Thakur: ibid. 270-272. 19 G. M. Bongard-Levin – E.A. Grantovszkij: Szkíthiától Indiáig, Gondolat 1981, 50-52 old. 20 Burton Watson: „Records of the Grand Historian of China‖, II. p. 155. London. Ő arról ír, hogy egy kínai hagyomány szerint Kínát is a hsziungnuk, azaz a hunok ősei alapították Kr.e. kb. 2205-ben a nagy Yü uralkodó alatt, aki Kun fia volt, s így alakult meg a HSZIA dinasztia. 21 Otto Maenchen-Helfen: „The Yueh-chih Problems Reexemined‖, Journal of the American Oriental Society, Vol. 65. 1945, pp. 71-72. 22 Stein, A.: „White Huns and Kindred Tribes‖, in IA, vol. XXXIV, 1905. 23 Atreyi Biswas: „The Political History of the Hunas in India‖, New Delhi, Munshiram Manoharlal Publishers Pvt. Ltd. 1973. pp. 27-206. 24 Sima Qian: Kr.e. 2-ik sz./: Shi ji /, magyar fordítása: „A hunok legrégebbi története‖ /ford. Du Yaxiong és Horváth Izabella, Bp. 1997. Ebben derül ki, hogy a hsziungnuk az ázsiai hunok, az egész könyv erről szól. 25 Mahajan: „Ancient India‖m Delhi, 2003, Chand and Co. Publ. p.425 18
3
ték a jüecsik történetét, s megjegyzik, hogy a legnagyobb törzs egyesítette a Nagy-jüecsik öt törzsét, s hogy a hatalmat a kuei-shuang törzs vette át, akit a meghódított és szomszédos népek kusánnak, vagy kosánoknak neveznek, de „a kínaiak továbbra is jüecsiknek említik őket.26,27 A kusánok a „nagy-jüecsik‖ egyik törzse volt, legyőzték a másik négy törzs vezérét: jabguját és egyesítették saját törzsi nevükön (kuei-shuang, ebből lett iráni és indiai források, érmék szerint a „kusán‖ szó) a valamikori öt törzset.28 Első nagy királyuk: Kadzsula Kadfiszesz volt a dinasztia alapítója, aki kb. Kr.u. 20-tól, vagy 30-tól negyven évig uralkodott. A kutatók eltérő datálásokat használnak, de egy nemrégiben Rabatakban talált kőfelirat nagyjából helyére tette a dinasztia királyainak egymástól való származását és uralkodásuk éveit,29 de még mindig 10-20 év eltérés van a tudósok megállapításai között.30 Jelen cikk írója a különböző dátumok „arany-közepét‖ írta le könyvében, mert ez a datálás okozza a legkevesebb hiányzó évet, ugyanis a kusánokat Kr.u. 233-ban győzték le északon a szintén szkíta eredetű szászanidák.31 De ekkor még Indiában száz évig uralkodtak. A jüecsik eredeti hazája az Ordosz pusztával szemben, a Sárga folyó északi kanyarulatánál, a mai kínai Kanszu tartományban volt.32 Ez a terület akkor még nem tartozott Kínához. A folyó másik oldalán egy másik szkíta eredetű nép:33 a hsziungnuk éltek. Ősi ellenségek voltak, s a jüecsik általában vereséget szenvedtek a legelőkért, vagy hadizsákmányért folytatott harcokban. Kr.e. 174-ben döntő vereséget szenvedtek a hsziungnuktól,34 s ekkor nyugatra vándoroltak, ez volt az első nagy eurázsiai népvándorlás kezdete, legalábbis a kínai évkönyvek szerint. Feltételezhető, hogy Michelangelo Naddeo elmélete is helyes, de kutatásaim során nem találtam írott forrásokat sem az indiai, sem a kínai, sem a perzsa forrásokban erről. Bizonyára a Keletre vándorlás – ha volt ilyen – az utolsó jégkorszak után következhetett be, mivel Belső-Ázsia akkor még füves sztyeppéit nem érinthette annyira az eljegesedés, a magas hegyek védelme miatt. Az biztos, hogy a szkíta népek – szinte jól megrajzolható földrajzi sávban éltek már a bronzkorban – kultúrája, természeti vallása (melyben ugyanakkor az egyistenhit is megvolt,35 de az egy istent megjelenítő, teremtett Nappal, mint férfi princípiummal , a Földanyával, mint női princípiummal), népművészete, kézművessége, hadászata nagyon hasonló, így elképzelhető az oda-vissza mozgásuk is. Érdekes, hogy Herodotosz – akitől a hivatalos történészek is szívesen idéznek –, bár sok területen nem is járt és ő is, valamint a belőle merítő, Kr.e. az első században élt Sztrabon is túlzó, elképzelhetetlen dolgokat írtak le. De mégis írott forrásnak kell tekintenünk műveiket. Szerintük a Káspi tenger volt a szkíta népek „elválasztó vonala‖ (az ind források szerint az Aral tó, de mivel a Puránák szerzői soha nem jártak ott, az Aral tavat nagyobbnak írják le a Káspi tónál, tehát lehetetlen, hogy ez volt a határvonal). A Káspi tengertől nyugatra éltek a nyugati szkíták, azaz a dahák, masszagéták és szarmaták,36 míg keletre a 26
Hill, John E.: „The Western Regions According to the Hou Hanshu‖, English translation, Washington, 2004. Hill, John E.: „The Peoples of the West from the Weilue by Yu Huan‖, English translation, Washington, 2004. 28 R. C. Majumdar: „Ancient India‖, Delhi 1952. 29 Sims-Williams, Nicholas – Cribb, Joe: „Bactrian Documents from Ancient Afghanistan‖ in Silk Road Art and Archeology, No. 4. 1995/1996. pp. 5-70. 30 Legújabban Hans Loeschner: „Notes on the Yuezhi – Kushan Relationship and Kushan Chronology‖, 2008. tanulmány, interneten. Ő három táblázatot is felállított A, B, C változattal a datáláshoz. Én a B-t használtam, más forrásokból is, ez áll legközelebb a szászanida vereség időpontjához. 31 Atreyi Biswas: ibid. Introduction, p.21. 32 Mahajan: ibid. p. 424. 33 SIMA Qian: Shi ji, az egész könyv róluk szól. 34 Han-shu 61. 4B, tr. by John Hill. 35 A. H. Bingley: „History, Caste and Culture of the Jats and Gujars‖, 1978, pp.2-3 and pp.8-9 (utánnyomás). Ebben a fehér hunoktól származó két nemzetség vallásáról ír, ő a helyszínen tanulmányozta az Amba Mátá=Földanya és a Szúrja, vagy Szuradzs= Napisten tiszteletét, melyet isten földi képmásának tartanak. 36 Az Oxusz (Amu-darja) és a Jaxartesz (Szir-darja) közötti területen, azaz Transzoxániában kb. Kr.e. 250-ben a szaka és masszagéta népek játszották a főszerepet. Az Aral tótól nyugatra viszont a szarmaták, ezt a kort szarmata kornak is nevezik. Az Aral tó és Káspi tenger között jelentek meg a masszagéták leszármazottai: a dahák. Mind a szarmaták, mind a dahák nyugat felé vonultak. Irodalom: Abetekov-Yusupov: „Ancient Iranian Nomads in Western Central Asia‖ in History of Civilizations of Central Asia, 1994. Unesco publ. 27
4
szkítákat egyöntetűen szakáknak (s ők saját magukat is vagy szakáknak, vagy sakáknak, vagy sákjának) nevezték,37 ezek egy bizonyos törzset is adtak: az úgynevezett szakaraulokat, vagy perzsa források szerint szakaurakat, mindkettő azt jelentette, hogy „királyi szkíták‖. Ezek játszottak szerepet a mai Irán, Pakisztán és India északi- észak-nyugati területein, ez utóbbi helyen majdnem 500 évig uralkodtak. A jüecsikkel-kusánokkal először hadban álltak, később szövetségeseik lettek.38 Keleti szkíták voltak még a tokhárok (a jüecsik másik neve), a vuszunok, angák, kiangok (a tibetiek ősei), aparnik, pártusok, zsuanzsuanok, asziok, pasziánok39 és végül, de nem utolsósorban a részben a kusánokból, részben az ázsiai hunok nyugati ágából kialakult heftaliták, akikhez a Kr.u. 565-ös vereségük után csatlakoztak a türkök által üldözött zsuan-zsuanok és szintén egy szkíta, belső-ázsiai nép:40 a var-hunok, vagy uar-hunok, ismertebb nevükön az avarok.41 Ezek egy része a megerősödő Türk Kaganátus elől már előzőleg a Kaukázus északi részén telepedett le, az Atilla fiai leszármazottainak kisebb birodalma, tehát a hunok mellé. Ezek a kaukázusi avarok csatlakoztak a menekülő heftalita-var-hun (avar) és zsuan-zsuan törzsszövetséghez.42 Az őket legyőző43 szászanida király: I. Kuszró Anusirván egy részüket letelepítette a mai Azerbajdzsán területén Kicsi Madzsar és Ulu Madzsar városokban,44 ahol határőrzésre alkalmazta őket. A törzsszövetség feje, – ekkor már az avarok vezették a törzsszövetséget – Baján kagán, s már Kr.u. 567-ben megjelent Bizáncban, letelepedést kérve II. Jusztiniánusz császártól. Innen már ismert az avarok története. A cikk szerzője eddig foglalkozik a jüecsik-kusánok-kidariták-heftaliták-var-hunok történetével. Az azerbajdzsáni történetüket jól feldolgozta a fiatal történész: Nyitray Szabolcs.45 Egyébként a Kaukázus döntő a magyar őstörténet37
„Saka‖ című tanulmány. Wikipedia 2006, 1. Erről nem irodalom, hanem a Mathura mellett talált Mat nevű helyiség, valaha kusán szentély szobrai tanúskodnak: a múlt század közepén három kusán uralkodó és egy szaka uralkodó lefejezett szobrát találták meg, melyek a szentély előtt álltak. A lefejezést a később Indiában hódító muzulmánok követték el, mivel nem tűrték az emberábrázolást. B.N. Puri ismert kusán kutató szerint a három kusán és egy szaka uralkodó egymás melletti szobrai azt jelentik, hogy szövetségesek voltak. Puri: „The Shakas and the Indo-parthians‖ Chapter 8. Unesco publ. 1994. 39 Strabon: „Geográfia‖, Gondolat, Bp. 1977. ford.: Földy József, XI. könyv VIII/2. Annyit lehet tudni róluk, hogy az aparnik Perzsiában tűntek fel, majd részben belőlük lettek a pártusok. Az aszik, az aorszok, majd alánok, végül a jászok rokon népek, de az oszétok, akik ma is a Kaukázusban élnek, valószínüleg rokonaik (ez még nem bizonyított). A pasziánok a besenyők – korábbi nevükön a pecsenyegek – ősei. Az angák, vagy kiangok a kis jüecsik leszármazottai, mint már említettem. A vuszunok az Ili völgyéből indultak el és általában a jüecsik ellenségei voltak. Később beolvadtak a Tarim oázisok népeibe. A zsuan-zsuanok történetéről nem sokat lehet tudni, csak azt, hogy a mai Tibettől északra éltek, s a Türk Kaganátus megalakulása után a türkök nyugat felé üldözték őket. A szakaraulok – királyi szkíták – kínai források szerint szai, iráni források szerint szajvang nép, - őbelőlük lettek a tudományos irodalomban elterjedt néven au indoszkíták, s a mai Pakisztán és India területén játszottak szerepet. Irodalom: Puri: ibid. Chapter 8. 40 Az avarok szintén a zsuan-zsuanok közelében Tibettől északra éltek, uar-hunok, vagy var-hunok néven, de több csoportban nyomultak nyugat felé. Sajnos többet nem tudok róluk, én csak a heftalitákkal való egyesülésüket kutattam, ez Kr.u. kb. 565-ben történt, mikor mind a három nép menekült a türkök elöl nyugatra. A var-hun elnevezés változott avarra, míg egyes kutatók az uar-hun elnevezést őr-hunnak vélik. Irodalom: Puskás-Kolozsvári Frederic: „A székelyek eredetének kérdéséről‖, 2008. Ditró, kézirat, 15-16. old. Jelentős tanulmány a fiatal régésztől, aki az ELTÉ-n végzett, de erdélyi, s visszament oda. Szerinte az avarok, azaz őr-hunok ugyanazt a határőrző szerepet végezték, amit később a székelyek. Ő a székelyeket egyértelműen az avarok utódainak tartja. 41 Theophylactus VII.8,1. A görög történész szerint: „az avarok törzse, mint mondják, a legkeményebb a szkíta népek sorában‖, tehát ő tudta és leírta, hogy az avarok szkíta nép volt. 42 Upendranáth Thakur: „The Hunas in India‖, Varanasi, 1967, Chowkhamba Sanskrit Series Office, p.204. 43 Derbendnáme= Derbenti okmány, Mübariz HELIOV- NYITRAY Szabolcs: „Ősmagyarok Azerbajdzsánban‖, 2008, HUN-Idea kiadás, 7. old. 44 Heliov-Nyitray: idézett mű 8. old. 45 Nyitray Szabolcs történész három évet töltött Azerbajdzsánban ösztöndíjasként. Megtanulta az azeri török nyelvet és összebarátkozott Mübariz Helilov professzorral, akadémikussal. Együtt kutatták a magyarok emlékeit Azerbajdzsánban. Könyvében leírta, hogy mikor I. Kuszró Anusirván szászanida (perzsa) uralkodó legyőzte a heftalitákat és a velük szövetkezett menekülő uar-hunokat, zsuan-zsuanokat, egy részüket a mai Dagesztán területén felépített „Kicsi Madzsar‖ és „Ulu Madzsar‖ nevű városokban telepítette le. Önálló uralkodóval rendelkeztek, de a perzsa birodalom vazallusai voltak és a perzsa birodalom szélén határvédelemmel, őrséggel bízták meg őket. „Ulu‖ egyébként az azeri török nyelven „nagyot‖ jelent, tehát a két város Kicsi Madzsar és Nagy Madzsar. 38
5
ben, sok nép élhet még ma is ott, akik vérségi kapcsolatban állhattak a magyarokkal. A honfoglalás, vagy „visszajövetel‖ is két szálon zajlott: északon Atilla hunjai és majd Árpád magyarjai (a Vereckei-hágón) és a heftalita-var-hun (avar) bejövetel jóval délebbre (Árpád magyarjainak egy része is az Al-Dunánál). Jól megtervezett honfoglalás volt, nem igaz, hogy a besenyőktől való futásukban jöttek a Kárpát medencébe. Ha a besenyők olyan sokan lettek volna, miért Árpádék telepítették le őket a mai Káli medence és környéke egy részére, ami akkor egy terméketlen, köves terület volt (nagyjából ma is az), s büntetésből helyezték őket oda. Azonkívül Álmosnak már a ruszoknál a kijevi udvarban nagy tekintélye volt, ezt írott források is igazolják (arab történész). Mikor Álmos feltette a Napot ábrázoló koronáját, 46a halicsi fejedelem mezítláb járulhatott elébe. Nem volt ez egy szedett-vedett horda, ahogy egyes hivatalos történészek ránk akarják erőltetni nézeteiket. A nyelvről nem is beszélve. Én elsősorban nyelvész vagyok, ráadásul mint magyar szakos összehasonlító finnugor nyelvészetből vizsgáztam, s már 18 évesen is képtelenségnek tartottam a finnugor elméletet. A magyar nyelv a magyarság pecsétje arról, hogy milyen ősi nép. A szógyökök és a módosító ragok, képzők, igekötők, névmások olyan gazdag és logikus rendszere csak egy nagyon fejlett, szerintem mágusokkal rendelkező nép alkotása lehetett. Gondoljuk el: amit az angol kéthárom segédigével tud csak kifejezni, azt a magyar egy kétbetűs igekötővel megoldja. És egy-egy gyöknek mennyi jelentése van! Ráadásul nincsenek nemek, tehát a nyelv még a matriarchátus-patriarchátus előtt kialakulhatott. Lehet, hogy itt a Kárpát-medencében, de én egy későbbi kort kutatok. Két könyvem jelent meg ez idáig: a „Hunok Indiában‖ – ez a heftaliták története és 2008 karácsonya előtt: „Egy szkíta nép: a kusánok‖, mely a jüecsikről és kusánokról szól. A fent említett népek leszármazottai Indiában elsősorban Rádzsasztánban és Gudzsarátban élnek, de a harcias, bátor szikek is tőlük származnak. Jelenleg a szakák történelmét kutatom, májusban a British Múzeum meghívására Londonba utazom, ahol az érméket megnézhetem és a British Libraryban kutathatom az irodalmat, forrásokat. Ősszel pedig Indiába szeretnék menni, hogy Gudzsarát tartományban a szakák emlékeit (romok, kőfeliratok, szobrok) kutassam.
46
Anonymus:‖Gesta Hungarorum‖ A magyarok cselekedetei. Bp.2003. Szent István könyvek, 30 oldal, és Ibn Ruszteh arab krónikás (Bárdi László közlése alapján).
6
Bakay Kornél tézisei 1. A szkíták eredete, régészeti jellemzői és rokonsága. A szkíták időbeli és térbeli határai: i.e. 8. századtól 3. századig, ŐRF I/59-60. Ordosz, Mongólia, Bajkálon túli terület, Tuva, Délnyugat-Szibéria, Moldva, Kárpát-medence. A Feketetenger északi vidékétől Észak-Kínáig régészetileg egységes, de nyelve és népessége nem az. A Bécsimedencétől a Tien-Sánig egységes szellemi és anyagi kultúrát teremtettek, I/98. Régészeti jellemzők: öntött bronz üstök, szarvas-ábrázolás, lószerszámok, Kul-abai lovászlegény temetkezése fej mögött lókoponyával és lólábcsontokkal (ez a magyarok egyik jellemzője is, I/94). csörgőkcsengők, rúdvégek, rajtuk állat-, istenalakok (I/115). A csernyigovi bölényszarv-ivókürtök pontos másai a szkíta ivókürtöknek, pl. kelermeszi ezüst ivókürt (I/82). Kurgánok, kocsi, nagyállattartás, viaszveszejtéses fémöntés, vas, saját állatábrázoló művészet, szarvastisztelet, Szarvas-Istenanya, Napisten, halotti maszk, mumifikálás, vérszerződés, nehézlovasság, reflexíj, nemzetközi kereskedelmi utak, kard-kultusz, szőnyeges temetkezés, szertartási edények: csészék, tükrök, rhytonok, üstök (III/42). A régészeti források azt mutatják, hogy Mezopotámia környékéről érkeztek az első kurgános, zsugorított testhelyzetű temetkezések az eurázsiai síkságra, a Kárpát-medencébe i.e. 4 000 körül nyomultak be (III/44). Sírgödrös, katakombás sírmellékletek jellemzői: kő harci balták, sírgödör agyaggal kikenése, a tűz kultusza, csont buzogányok (III/47) vagy jogarak, nyílhegyek (III/77), tűzhelyek (III/81), a kurgánok tervezésüknél a Nap és a Hold kultusza is kimutatható (II/51). Kocsis temetkezések az i.e. 3. évezredben a Kárpát-medencében és Moldvában (III/55-56). Szoloha-kurgán, Réz üst, benne bárány- és bikacsontok I/98. Griff, szarvas, madár-ábrázolásos, ruhára felvarrható aranylemezek tömege, hattollú buzogány, csont dobókocka (asztragalosz) I/98. Az andronovói műveltség a szkíta vitathatatlan előzménye (III/81). Szintastai-arkaimi típusú temetkezések és építmények ismertek az Ural, a Volga, a Don, Ukrajna, Románia vidékéről. Négy hatalmi központ az i.e. 2. évezredben Eurázsiában: Anatólia az Égeikummal, a Kárpát-medence, az eurázsiai sztyeppe és a Kaukázus. Egymással is kapcsolatot tartó hatalmi központok: hettiták, Trója, Mükéné, Kárpát-medence, Kaukázus, Andronovó (III/82-83). A szkíta fémművesség alapeleme a kerek poncos díszítés (III/179). A szkíták nyelve. A régészeti tények egyáltalán nincsenek összhangban a szkíta-szaka nyelvek (indo)iráni csoportosításával (III/26). Szkíta személynevek és szavak: Arpoxaisz, Kolaxaisz, Lipoxaisz, Abarisz, Szkütész, Szkilurosz, Palakosz, Arszakész, Palosz, Napész, Zirin, marha (III/28). 2.-3. A hún-magyar és a finnugor rokonság. Ivókürtök a hun, avar, magyar műveltség körzeteiben (III/185). Az ázsiai és európai hunok azonosak (Bakay, 1994, A húnokról magyar szemmel, in: Szász Béla: A hunok története). A szkíta műveltség előzményei a fémkorokig, a 3. évezred második felétől a 2. évezred végéig követhetők. A közép- és belső-ázsiai, Urál-vidéki, kaukázusi, Fekete-tenger melléki, Kárpát-medencei szkíta emlékanyag hordozóiban nem indokolt indoeurópai népeket látnunk, hanem helyénvaló feltételeznünk egy ragozó nyelvű ősugor-őshungár etnikumot, amely a 3. évezred derekán-végén Elő-Ázsia, a Dél-Kaukázus, a Folyamköz térségéből vándorolt észak-északkelet felé. Zsugorított testhelyzetben temetkezett, csontvázasan, gerendaszerkezetű sírkamrát épített, a sír fölé földből halmot (kurgánt) emelt, használta a kocsit, földműves és állattartó volt (ló, szarvasmarha, juh, kecske), mestere volt a fémművességnek, szertartási edénye volt az üst, saját művészetet hozott létre (III/215). Ezek az etnikumok népesítették be a térséget, nem pedig a kis lélekszámú ún. finnugor közösségek (III/216). Mind a régészeti anyagok, mind az írott források alapján biztosra vehető, hogy a hún etnikumok a szaka népekből alakultak ki (III/272). A szkíta-szaka-szarmataxiongnu-hún-alán népek körében a fém üstök megtalálhatók az i.e. 1. évezred elejétől az i.sz. 6. század végéig (I/60, 70, 165, III/278), és cserépből készítve jól ismert az avaroknál és a magyaroknál is. Magyar népnévvel jelölt eleink két etnikai tömbből alakultak ki: az Urál hegységtől nyugatra-délnyugatra eső vi7
déken, ill. a Fekete-tenger feletti térségben megtelepedett szkíta-szarmata-hún etnikumból, valamint az Urál-hegységtől délkeletre eső közép-és belső ázsiai, ill. részben a Kubán-vidék szkíta-szarmata-alán gyökerű hún (xiongnu) etnikumból (III/284), az európai és az ázsiai Szkítiában (III/285).
Cser-Darai: Nemde a tézisek is azt igazolják, hogy a szkíták nyelvéből csak az a néhány név ismert? A nevek végződései, ugye, megfelelnek a litván, lett, görög, hettita nevek végződéseinek? Ugye, ezek nem magyarok? Ugye mást nem tudunk róluk? Ezek szerint igaz, hogy sem etnikailag, sem nyelvileg nincs egységes képlet a sztyeppén? Tehát az sem egységesen szkíta, amit annak tekintenek? Így a Kárpát-medence ú.n. szkíta leletei is szkíta időkre és nem a szkítákra vonatkoznak? Igaz tehát, hogy az itteni leletek más népességet jelentenek, tényleg nem indoeurópaiak?
8
Bihari Gábor tézisei 1. A magyarság eredete nem különíthető el más kelet-európai népek eredetétől, mert genetikai bizonyítékai vannak a rokonság egészen magas fokának. (lásd pl. Semino et al., Science 2000. nov. 10.) 2. Ha a magyarság és környezete legalább részben közös származású, akkor részletes elemzéssel meg kell állapítani a történelmi átfedéseket és a különbségeket. Erre a kelet-európai népmozgások, a több ezer éven át tartó népvándorlások elemzése adhat választ. 3. Mivel a történelmi források adatai és a régészet eredményei csak korlátozottan segíthetnek a történelmi rekonstrukcióban, más módszerek felkutatása is szükséges a minél teljesebb kép kialakításához. Hasznos módszer lehet a földrajzi elnevezések és településnevek területi eloszlásának vizsgálata, ami a modern elektronikus világatlaszok segítségével vált lehetségessé (a fuzzy logic használata révén nem csak azonos, de hasonló nevek gyors keresése, eloszlásuk gyors ábrázolása) 4. Ily módon azonosíthatók különböző történelmi forrásokból ismert törzsnevek, nemzetségnevek, ismert történelmi nyelvek alapszavai (pl. erőd (vár), víz, hegy, út, fekete, fehér, stb.) a helységnévanyagban. Az ilyen településnevek területi eloszlásában felismerhető összefüggések mutatkozhatnak. 5. A történelmi forrásokból ismert szkíta elnevezések elemzése azt mutatta, hogy ezek a nevek nem véletlenszerű eloszlással fordulnak elő, tehát a történelmi Magyarország helységnévanyagában vannak honfoglalás előtti, de akár ókori elnevezések is. 6. Összefüggés figyelhető meg egyes iráni alapszavak előfordulása, székely elnevezések és ismert szkíta elnevezések előfordulása között a magyar helységnévanyagban. Mindezek a településnevek jól láthatóan kötődnek a Kárpát-medence ókori úthálózatához. Ebből az következik, hogy a székelyek olyan népcsoport utódai, mely már az ókorban jelen volt a Kárpát-medencében, legalább részben iráni nyelvű volt és az ókori szerzőknél említett szkíta törzsek közé tartozott. 7. További helynévi vizsgálatok kimutatták szkíták letelepedését Görögország-Albánia-Macedónia egy részén, illetve Ukrajna egy jelentős nagyságú részén. 8. Jelenlegi vizsgálataim a szarmata korra irányulnak. Előzetes eredmények alapján valószínűsíthető, hogy jelentős nagyságú szarmata népesség szlávosodott el a kora középkorban, amely a Kárpátmedencén kívül a mai Lengyelországban – főként annak déli részén, a középkori FehérHorvátországban – az Adria menti Horvátországban és Szerbiában keresendő. 9. Az eddigi eredmények alapján valószínűsíthető, hogy a genetikai vizsgálatokból ismert Eu19 Y kromoszóma haplotípus a nomád népvándorlások révén halmozódott fel Kelet-Európában.
Bihari Gábor: Főbb vitapontok az Őstörténeti Kerekasztalhoz Célkitűzés (mellyel valószínűleg mindannyian egyet értünk): A hagyományok, az írott források – vagyis az így megismert történelmi események – illetve a régészet eredményei szerint a magyarság által ma lakott terület jelentős népmozgások színtere volt a történelmi és történelem előtti időkben. A mai magyarság eredetének kutatása szempontjából tehát egyrészt fontos, hogy a hagyományok szerint keletről érkezett történelmi magyar nép eredetét tisztázzuk. Másrészt fontos tisztázni a Kárpátmedencében a 895-ös magyar honfoglalás által itt talált népek eredetének kérdését is. A feladat tehát kettős: - Meg kell ismerni a történelemből ismert magyar nép történelmét a 895-ös honfoglalás előtt - Meg kell ismerni a Kárpát-medence népességi viszonyainak történetét 895-ig. 9
1. Az elmúlt ötezer évben számos népmozgás zajlott le Eurázsiában. A nagyobb léptékű népmozgások szinte mindegyike keleti irányból indult nyugat felé. Bizonyos esetekben más irányú népmozgások is létrejöttek, de a sztyeppei övezetben a kelet-nyugati elmozdulás volt a jellemző. Belső-Ázsia ma igen gyéren lakott vidék, jelentős része sivatag vagy félsivatag, de általában minden esetben elmondható, hogy száraz kontinentális éghajlat a jellemző, amely hőmérsékleti szélsőségekkel és igen alacsony évi csapadékmennyiséggel jár együtt. Paleoökológiai vizsgálatok szerint Eurázsia éghajlata jelentős változásokon ment keresztül kb. ötezer évvel ezelőtt. Az ún. El Niňo jelenség kialakulása miatt a hőmérsékleti és csapadékviszonyok szélsőségesebbé váltak, így számos területen elsivatagosodási folyamat indult meg. Mivel ez a folyamat Belső-Ázsiát is sújtotta, véleményem szerint ezek az éghajlati változások indították el Ázsia középső területeinek elnéptelenedését, az innen kiinduló népvándorlási hullámokat. Bahn, Paul: A régészet világatlasza, Kossuth Kiadó, Budapest 2002 Burenhult, Göran (szerk.): A kőkori világ, Officina Nova, Budapest 1995 Cornell, Tim: A római világ atlasza, helikon, Budapest, 1991 Childe, V. Gordon: Az ember önmaga alkotója, Kossuth Kiadó, Budapest, 1968 Whitfield, Philip: A Föld titkai, Aqua Kiadó, Budapest, 1996 Ramage, Colin S.: El Niňo, Tudomány (a Scientific American magyar kiadása), 1986 augusztus 2. A füves sztyeppei területeket sújtó kiszáradás okozta népvándorlási hullámok hasonló módon zajlottak le. Ezt egyrészt alátámasztják a régészeti és történelmi adatok (írott források). A földrajzi viszonyok ismeretében sejthető, hogy a népvándorlások fő célpontjai egyrészt a mai Észak-India és Irán közti terület, másrészt Kelet-Európa, ezen belül is elsősorban a Kárpát-medence – amely ideális a nomád életmód és a földművelő életmód közti váltás szempontjából – illetve a Balkán vagy a Lengyel-alföld. Történelmi ismereteink alátámasztják, hogy e két terület volt az, amely általában befogadta a nomád életmódú népeket és ezeken a területeken álltak át letelepedett életmódra. Antonova, K.A.: India története, Kossuth, Budapest 1981 Havassy, Péter (szerk): Jazigok, roxolánok, alánok, Erkel Ferenc Múzeum, Gyula, 1998 Johnson, Gordon: Az indiai világ atlasza, Helikon, Budapest, 1998 Kiszely, István: A Föld népei, Ázsia, Gondolat, Budapest, 1979 Kiszely, István: Honnan jöttünk? Új Mandátum, Budapest, 1992 Rice, Tamara Talbot: The Scythians, Thames and Hudson, London, 1957 Sulimirski, Tadeusz: The Sarmatians, Thames and Hudson, London 1970 Tőkei, F.(szerk.): Nomád társadalmak és államalakulatok, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993 3. Észak-India nagy népsűrűsége és az odaérkező nomád törzsek viszonylagos kisebbsége miatt a nomád népek genetikai nyomainak kutatása azon a területen nehéz feladatnak tűnik. Kelet-Európa népsűrűsége azonban sokkal alacsonyabb lehetett, s az ideérkező nomád népek túlsúlya miatt ma is e népek leszármazottait találhatjuk ezen a tájegységen. Mivel az Eu19 Y-kromoszóma haplotípus gyakorisága Európa keleti felén elég gyakori, nem ritkán eléri vagy meghaladja az 50%-ot, ki kell jelentenünk, hogy Kelet-Európa népeinek származása nem független egymástól – vagy mindannyian jelentős részben nomád eredetű népcsoportok leszármazottai, vagy helyhez kötött életmódú népcsoportok leszármazottai, akiknek a genetikai összetételében nem okozott jelentős változást az ismert, körülbelül tíz népvándorlási hullám. Előbbi vélemény szerint a népvándorlási hullámok keleti eredetű népessége többségben volt a más eredetű lakossággal szemben, a második esetben a nomád jellegű népek jelentettek kisebbséget a helyi, az utóbbi ötezer évben már biztosan földművelő lakossággal szemben. Cavalli-Sforza, Luigi: Genetikai átjáró. Különbözőségünk története, HVG Kiadó, Budapest, 2002 10
Deevey, E.S.: The Human Population, Scientific American, vol. 203 (1960) pp 194-204 Semino, O. et al: The Genetic Legacy of Palaeolithic Homo Sapiens… Science, vol. 290, 2000 nov. 10. 4. Léteznek vélemények, amelyek szerint az Eu19 haplotípus például „szláv‖ típus. E tudománytalan nézet nem veszi figyelembe, hogy e haplotípus kialakulása több tízezer évvel ezelőttre tehető, így nem lehet köze jóval fiatalabb népcsoportokhoz. Másrészt e típus éppen a nomád népek letelepedési területén a leggyakoribb (Magyarország, Ukrajna, Lengyelország), hagyományaik szerint más eredetű népek esetében alacsonyabb (szlovákok, csehek, oroszok, stb.), a népvándorlások által alig érintett Nyugat-Európában pedig igen alacsony az Eu19 előfordulása. 5. Az Eu19 haplotípus összességében közel százmillós nagyságrendben fordul elő Kelet-Európában. Több érv is szól amellett, hogy e típus a keletről jövő népvándorlási hullámokhoz köthető: legmagasabb az előfordulása a saját történelmi hagyománya szerint is nomád eredetű magyaroknál. Magas az előfordulása Ukrajnában, amely a közhiedelemmel ellentétben nem szláv hanem kozák (vagyis nomád) alapítású állam. Magas az előfordulása még a lengyelek körében, akik a történelmi hagyományaik szerint elszlávosodott szarmata népesség. 4-5. pont: Semino, O. et al: The Genetic Legacy of Palaeolithic Homo Sapiens… Science, vol 290, 2000 nov. 10. 6. Valójában tehát a magyarság eredetének kérdése nem magyar kérdés csupán, hanem egy összetett feladat, amelynek egyúttal magyarázatot kell adnia több más kelet-európai nép kialakulására is. Amennyiben elfogadjuk, hogy az Eu19 haplotípussal jellemzett népesség keleti eredetű, nomád ősökkel rendelkező populáció, meg kell magyaráznunk, hogy miért beszél e népesség nagy része ma szláv nyelveket. A magyarázat véleményem szerint a nomád és földműves életmód közötti váltásnak köszönhető. A történelmi forrásokból ismert nomád népek közül ma már csak a legutóbbi népvándorlási hullámok népei léteznek. Sem a történelem előtti, sem az ókori vagy kora középkori népek nem léteznek akkori formájukban. Véleményem szerint e népek vagy beolvadtak más nomád törzsszövetségekbe, vagy átvették egy szomszédos földművelő népcsoport kultúráját, életmódját és nyelvét is. Childe, V. Gordon: Az ember önmaga alkotója, Kossuth Kiadó, Budapest, 1968 Rice, Tamara Talbot: The Scythians, Thames and Hudson, London, 1957 Sulimirski, Tadeusz: The Sarmatians, Thames and Hudson, London 1970 Tőkei, F.(szerk.): Nomád társadalmak és államalakulatok, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993 7. Mivel a történelmi források nem szolgáltatnak egzakt bizonyítékot az egyes nomád népek sorsára vonatkozólag, más módszereket kell találnunk. Ezeket természetesen az írott források adataival egybevetve kell értelmeznünk és így juthatunk helyes történelmi képhez a szóban forgó nomád népekkel kapcsolatban. A forrásokat kiegészítő, természettudományos bizonyíték lehet e kelet-európai népek részletes genetikai vizsgálata. Ezzel a módszerrel én magam részletesen nem foglalkoztam. Egy másik lehetséges és eddig nem használt módszer a vizsgálni kívánt nomád népek által hátrahagyott földrajzi nevek és településnevek vizsgálata. Ez utóbbiak arra adnak lehetőséget, hogy rekonstruáljuk azt a területet, ahol egy adott nomád nép letelepedett és ahol az elsődleges névalkotás e nomád népnek köszönhető, hiszen várhatóan az a közösség fog nevet adni településének, amely először letelepedett ott. 11
8. A településnevek magyarázata, az onomasztika nem kellően egzakt tudományág. Általában befolyásolja a magyarázatot a megfejtő nyelvészek nyelvismerete és történelmi felfogása. Nem várható el például a nyelvészektől, hogy ismeretlen, holt nyelvek – pl. a szkíták nyelve – szavait felismerjék a településnevekben, de az sem, hogy létező, de általuk nem ismert nyelvek nyomait észrevegyék – utóbbi eset jellemző a Magyarországon egyetlen nyelvész által sem beszélt oszét nyelvre, amely az egyetlen élő szarmata nyelvjárás. Figyelembe véve azonban, hogy a névadásban gyakran ugyanazok a kulcsszavak fordulnak elő, statisztikai módszerekkel vizsgálhatók egy-egy terület településnevei. Gyakran előforduló, hasonló nevek vagy névrészek esetén feltehető, hogy ezek ugyanazon nyelv ugyanazon szavából erednek. Ezek a nomád népek esetében jellemzően lehetnek törzsnevek vagy bizonyos földrajzi fogalmak (a páty, pát, pátka stb. elnevezések előfordulása ókori utak mentén például arra utalhat, hogy valamely indoeurópai (valószínűleg szarmata-alán) nyelv „út‖ jelentésű szavával állunk szemben). 9. Megmaradva egyelőre a Kárpát-medence vizsgálatánál, számos csoportot lehet elkülöníteni a történelmi Magyarország 12 000 helységneve között. Ezek egy része, pl. az ismert magyar törzsnevek, a magyar néphez köthetőek. A többi felismerhető csoport esetében az eredet kérdését megválaszolhatja, ha a szó vélhetően valamely nyelvcsalád egyik alapszava és/vagy történelmi forrásokból ismert elnevezés (pl. törzsnév, népnév) és/vagy előfordulása bizonyos helyekhez kötött. 10. Konkrét példát említve, a történelmi Magyarország területén kb. 100 olyan településnév fordul elő, melyek végződése -szeg. Ezek közül kilencben fordul elő az egerszeg szó, négyben a diószeg és háromban a bakszeg szó. Ábrázolva azon településeket, melyek nevében előfordul az eger, a dió vagy a bak szó, kiderül, hogy ezek eloszlása nem véletlenszerű. Holott az eddigi – magyar nyelvből eredő – magyarázatok alapján véletlenszerű eloszlást várnánk. Mivel a szóban forgó településnevek csak különálló gócpontokban fordulnak elő, véleményem szerint ezek egyes törzsek területei és a névmagyarázatok az iráni nyelvű „első‖ (eg-, egre, eger, agra – maga a magyar egy szó is iráni eredetű!), „második‖ (dije) és „töredék, rész‖ (bak) jelentésű szavakra vezethetők vissza. Ez utóbbi bak szó például szkíta pénzérmékről ismert törzsnév. 11. Előítéletek nélküli, pusztán statisztika elemzés alapján megállapítható, hogy szoros összefüggés van a szak-, szék, székely szavakat tartalmazó helységnevek előfordulása között. Így felmerül a lehetőség, hogy a magukat szaka népnévvel illető szkíták nyomairól lehet szó. Ugyanakkor az eger, a dió és bak szavak mellett további, vélhetően iráni eredetű településnév csoportok is felismerhetők a magyar névanyagban. Térképen ábrázolva mindezeket az elnevezéseket, szoros összefüggés – területi korreláció – figyelhető meg ezen elnevezések között. Eloszlásukra jellemző, hogy kirajzolják az ókori Pannónia és a környező területek úthálózatát. Mivel egy ilyen jelenség véletlenszerű előfordulása több száz településnév esetében elhanyagolható – rövid becslés után is kisebb mint egy az egymilliárdhoz – ez az alábbi következtetésekre ad lehetőséget: - a székely nép már az ókorban a Kárpát-medencében tartózkodott - a székely nép iráni nyelvet beszélt, amely valószínűleg azonos a szkíták nyelvével. - az ókori Erdély területéről ismert dák népcsoport a székelyek szkíta nyelvű őse 12. A Kárpát-medencében azonosított szkíta elnevezések előfordulnak Európa más részein is és felbukkanásuk ott sem véletlenszerű. Így például Görögország egyes részein szintén ókori utakhoz köthető az előfordulásuk. 12
Megfigyelhető ugyanakkor a bud, buda törzsnév egy jól körülhatárolt területen történő előfordulása Ukrajna területén. Vélhetően ezek az gócok ókori szkíta letelepedés nyomait őrzik ezeken a tájakon. 7-12 pont: Bihari Gábor: A népek országútján I., Szkíták, szakák, székelyek, Szkíta Szarvas Kiadó, Nyíregyháza, 2004 Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988 Lelkes György: Magyar helységnév azonosító szótár, Talma Könyvkiadó, Baja, 1998 Microsoft Encarta World Atlas 2000 (Elektronikus Világatlasz) Jelenlegi vizsgálataim a későbbi nomád népek helységnévanyagának azonosítására irányulnak. Így ezek még nem publikált eredmények, bizalmasan kezelendők. 13. A szkítákét követő szarmata-alán népvándorlás szintén számos településnevet hagyott maga után. Ezek azonosításában segít az ismert szarmata nyelvjárás, a ma is beszélt oszét nyelv. Ez alapján valószínűsíthető, hogy a szarmaták már jelen voltak az ókori Pannóniában már a római foglalás idején is, tehát nem csak a Dunától keletre. Maga a pannon szó is iráni nyelvű „királyság, uradalom‖ jelentésű, a bán, pán-„vezér‖ jelentésű szóból. Szintén valószínűsíthető, hogy a szerb és horvát népnevek szarmata törzsnevekre mennek vissza (a sárkány totemállat szerp nevére és a harahvati istenség és tartománynévre) Ez, és számos más bizonyíték alapján a horvát, a szerb és a lengyel (+fehér horvát) népesség jelentős része szarmata eredetű. További azonosítható szarmata törzsnév a várkony, amely előfordulása területi korrelációban áll a horvát elnevezések előfordulásával. Az elnevezés forrása az iráni Varkana (görög: (H)Ürkánia) tartomány varkan törzsneve lehet – e tartomány szomszédos a horvát törzsnév lehetséges forrásaként szolgáló Harahvati tartománnyal. Mindkét tartomány a szarmata népvándorlás útvonalába esik. Szintén azonosítható szarmata elnevezés a hetény, amely szinte biztosan azonos a már korábban leírt, Lengyelországban és Ukrajnában is előforduló, erőd jelentésű hotin, hotan elnevezésekkel. Mivel e települések közelében mindig a 4. századból származó erődök találhatók, a kárpát-medencei Alsóhetény(puszta), Lovászhetény, Hatvan melletti 4. századi erődök lehettek e települések névadói. Havassy, Péter (szerk): Jazigok, roxolánok, alánok, Erkel Ferenc Múzeum, Gyula, 1998 Sulimirski, Tadeusz: The Sarmatians, Thames and Hudson, London 1970 Microsoft Encarta World Atlas 14. Néhány esetben megfigyelhető, hogy szarmata elnevezések magyar fordításban maradtak fenn. Ez egyértelművé teszi, hogy a Kárpát-medence több területén valósult meg valamikor szarmata-magyar együttélés. Ez véleményem szerint a hunok magyar nyelvűségének egyik fontos bizonyítéka lehet. Egyik példája ennek a Nyírség korábbi Nyír elnevezése. A Nyírségtől nyugatra található Borsod megye, illetve keletre található Borsova (később Bereg) megye elnevezése mutatja, hogy a terület egy Bors nevű ember/törzs tulajdona volt – a Borsod név végződése magyar, a Borsova szláv, már a honfoglalás idejében létező elnevezések. Az oszét barz szó ugyanakkor nyír jelentésű, így a Nyírség – amelyben nem őshonos faj a nyírfa – elnevezése magyar-szarmata népetimológia eredménye. A Bereg elnevezés is erre a jelentésre vezethető vissza a germán berk – nyír szó révén, ami jelzi, hogy ezek az elnevezések csak szarmata-magyar-germán együttélés esetén alakulhattak ki, ez pedig vélhetően csak akkor lehetséges, ha az 5. század táján, a hun korszakban, magyarul (is) beszéltek ezen a tájon. Szintén szarmata-magyar együttélésre utal, hogy a szarmata eredetű településnevek egységesültek a Kárpát-medencében, míg a korábban vizsgált szkíta nevek nem azok. A szkíta eger szó előfordul egre-, agar, agra- változatban is, míg a szarmata eredetű horvát, várkony, hetény elnevezések csak egyféle vagy 13
az utóbbi esetben kétféle módon magyarosodott változatban léteznek (a római fennhatóság alatti területen hetény, azon kívül hatvan formában). 15. Szintén folyamatban lévő vizsgálataim irányulnak a magyar nyelv egy speciális vonására, a hasonló hangalakú és jelentésű szó-párok előfordulására. Ezek azt jelzik, hogy a mai magyar nyelv valójában két nyelv összeolvadásából származik, melyek közül az egyik csak a szókincs egy részét hagyományozta a nyelvre (hasonlóan ahhoz a biológiai példához, amikor egy felszívódott ikerterhesség plusz szerveket pl. két pár vesét eredményezhet az egyetlen életben maradt utódban). Ilyen szópárok például a karcol ige és a korcsolya főnév, vagy a sín és szán főnevek. Jellemzően e szópárok egyikében s, c, l hangok fordulnak elő, míg párjaikban sz, cs, ly hangok. Érdekes megjegyezni, hogy e szópárok első típusa általában kifinomult fogalmakat jelöl, míg a második változat sokkal vulgárisabb (lásd pl. a sár-szar, vagy a lak-lyuk (veremház) szópárt). Ez arra utal, hogy az összeolvadáskor az s-ező nyelvjárás a felsőbb rétegek nyelve volt, míg az sz-ező az alsóbb rétegeké. 16. Jelenleg még folyamatban lévő vizsgálataim arra utalnak, hogy Kelet-Európa lakosságának jelentős része valóban az ismert vagy történelem előtti nomád népek utóda. E kulturális és genetikai örökség megismertetése nem ritkán ellenséges szomszédainkkal fontos lehetőség az ellentétek lecsendesítésére. 13-16.pont: Nem publikált kutatási eredmények További vonatkozó irodalom, részletes irodalomjegyzék található könyvemben: Bihari Gábor: A népek országútján I., Szkíták, szakák, székelyek, Szkíta Szarvas Kiadó, Nyíregyháza, 2004
14
Grandpierre Atilla tézisei 1. Az első íjász nép (Istállóskő, ld. Gáboriné Csánk Vera, 1980, Az ősember Magyarországon, 177. o.) i. e. 35 000 körül a Kárpát-medencéből mehetett keletre, ezt nevezik „keleti gravetti‖ műveltségnek. A keleti gravetti nép utóda lehet a natoufi (Gábori Miklós, 1987, 106). A Körös-Starcevo műveltség (i. e. 7 000 – 5 000) egyrészt az első íjász nép, másrészt a natoufi utódja. I. e. 35 000 és az újkőkor, i. e. 5 000 között a Kárpát-medencét az első íjász nép lakta.
Cser_Darai: A nép fogalma erre az időszakra még nem alkalmazható. Íjat, vagy arra utaló nyomot nem találtak. A ‘nyílhegyek’ nem kötelezően vonzanak nyilat. Az ausztrál bennszülöttek is dobnak nyílvesszőt ú.n. hajítófával. A Kárpát-medencében velük párhuzamosan más kultúrák is léteztek (Szeleta, Dunántúliak) és azoknál nem voltak nyílhegyek. Tehát a Kárpát-medencét akkor nem lakta íjász nép. Ha a Kárpát-medencét lakta, akkor nem lehet a natoufi műveltség utóda – már csak azért sem, mert embertanilag a bükki műveltség és a natoufi embere keményen különbözik, műveltségük is. 2. A Kárpát-medencéből kiáramló, az eurázsiai pusztát benépesítő nép elnevezései: a) A vonaldíszes kerámia népe i. e. 5 700-ban kis csoportokban vitte a magas műveltséget a Kárpátmedencéből nyugatra (T. D. Price et al., 2001, Antiquity).
Cser-Darai: Vonaldíszes kerámiának nem volt népe, ez a fogalom még nem alkalmazható rá. A műveltséget valóban vitte magával. Ez a műveltség nem került át az eurázsiai pusztára, ennek embere nem népesítette be az eurázsiai pusztát. Csakis nyugatra, északnyugatra terjedt a pusztai kurgán műveltség elől részben menekülve, részben azt megelőzve. b) A jogarhordozók népe i. e. 5 100-tól népesítette be a Kárpát-medencéből az Al-Duna, Meótisz, a Volga-könyök, és Kaukázus vidékét (B. Govedarica, 2004, Zeptertrager – Herrschen der Steppe, p. 25, Abb. 1; I. Manzura, 2005, Oxford J. Arch.).
Cser-Darai: Kárpát-medencében i. e. 5100-ban nem volt jogarhordozók népe. Innen nem történt az említett területre benépesítés, ott élt ez a műveltség és az embere. Pásztorok voltak, a Kárpát-medencében ekkor földművelő műveltségek éltek. c) A kurgánok népe, i. e. 5. évezredtől, a Kárpát-medencétől az Urálig (és tovább keletre; http://en.wikipedia.org/wiki/Kurgan). Őstisztelet.
Cser-Darai: A kurgán műveltség – és nem nép – nem élt a Kárpát-medencétől keletre a löszös területeken. Csakis a sztyeppei részeken, azoknak is elsősorban a Dnyepertől keletre eső részein. d) A kőköröket építő nép az i. e. 5. évezredtől, a Kárpát-medencéből, illetve Anatóliából, az i. e. 9. évezredtől (Natoufi-műveltség) terjesztette el a kőkörök építését (Grandpierre, 2005a-g, KAPU; Arany Tarsoly, 2009 március). Naptemplomok népe. Közép-Európából i. e. 2 500 után terjedt el a matematikai tudomány Nagy Britanniába, a Közel-Keletre, Indiába, és Kínába (van der Waerden, 1983, Introduction). 15
Cser-Darai: A kőköröket építők népe nem terjeszthette a Kárpát-medencéből a körkörös templomokat, a natoufi embere sem épített ilyen templomokat, a jerikói épület egy kőből épült torony, nem vehető össze a későbbi megalit műveltségek körkörös épületeivel. Anatóliában nem építettek közben körkörös templomokat. A Kárpát-medence északibb, keletibb, hegyes-dombos területein nem ismertek naptemplomok, holott sűrűn letelepedett mezőgazdasági műveltség igen. A legkorábbi körkörös kőelrendezések nem értelmezhetők templomként. Templomok – kezdetben kis szentélyek – a Folyamközben jelentek meg legkorábban. A Kárpát-medence északi, északkeleti területein templomokat még ezt követően sokáig nem ismerünk. A körtemplomok ide a XII. századot követően, a föltehetően a Templomos Lovagokkal párhuzamosan jelentek meg és terjedtek. Naptemplomok népe mesterkélt fogalom és nem jellemzi a magyar műveltséget. e) Európa első civilizációja „Észak-Szerbiából és a mai Magyarország területéről‖ indult az i. e. 5. évezredben (Keys, The Independent, 11 July, 2005; Milmo, 2005, u.ott). Haak és munkatársai (2005) szerint pedig a Linearbandkeramik (LBK) és az Alföldi vonaldíszes kerámia (AVK) forrásterülete a mai Magyarország és Szlovákia.
Cser-Darai: A vonaldíszes kerámia forrásterülete valóban a Kárpát-medence, de nem a mai Magyarország és Szlovákia, hanem ehhez tartozott Erdély és hamarosan átnyúlt az északkeleti Kárpátokon és a Dnyeperig terjedt. Az ‘Észak-Szerbiának’ nevezett terület a Vinčát jelenti. A Vinča műveltség kifejezetten a balkán felé terjedt, a tőle északra elterülő területek műveltsége átvette a Vinča számos elemét és lett vonal-, vagy szalagdíszes, majd kottafejes műveltséggé – és ez terjedt északra és nyugatra a Kárpátokon kívül. Ezek egyike sem volt városi jellegű műveltség, még akkor sem, ha több tízezres lakosságú falvakat is alkotott több mint évezreddel megelőzve a folyamközit – azaz nem nevezhető civilizációnak, még ha igen magas szintű kultúrával rendelkezett is). f) A Szarvas-Istenanya népe (Deer Goddess, Esther Jacobson, 1993). a-f) közös jellemzői: Környezetüknél magasabb tudás (mágusok), tudás-átadás, Anyaistennő, állatábrázolás, spirál, meander, szarvastisztelet, nőtisztelet, tűztisztelet, őstisztelet, hatalmas sírok, vörös okker, kőkörök, körárkok, jogarok, süvegek, rhytonok, tűzhelyek, üstök és: „Harci” bárdok, ivócsészék, harang alakú edények: Különös egyezés, amelynek magyarázata a szkíta eredetmondából adódik, hogy a csatabárdok kultúrája a harangedények kultúrájának testvér-kultúrája (Heyd, Bertemes, 2002). Mindkettő a Kárpát-medencéből terjedt szét Európában, nagyjából hasonló időszakban. A „csatabárdok‖ nem harci, hanem kultikus célokat szolgáltak (Corded Ware culture, 2006).
Cser-Darai: Mesterien összekevert adatok. Ami az egyik területet jellemezte, az a másikat nem, és fordítva. Így együtt ez sehol sem található meg. Maga az elnevezés is torzítás. Nőtisztelet. I. e. 5 700-tól 10-20 fős csoportok, elsősorban fiatal nők vitték a magas- műveltséget NyugatEurópába (Price et al., 2001, Antiquity).
Cser-Darai: A nőtisztelet a termékenység tisztelete volt és a korszakot messze megelőző időkben a Kárpátmedencében, de tőle nyugatra is fennállt. A sztyeppe ellenben a férfi tiszteletét követte és ezekhez vezette be az istenhitet. A Kárpát-medencében talált jelképekből csak a délibb területeken (Balkán felé) található az istenek tisztelete, az északibb területeken nincs. A termékenység tisztelete azonban általános – itt. De nem a sztyeppén. 16
A házi tűzhely kultusza: A szibériai népeknél legalábbis a korai újkőkor (i. e. 6 000 – 5 000) óta a népi önazonosság kulcseleme (Jacobson, 1993, 212-213). Ugyancsak házi tűzhelyeket építettek az erősdi műveltségben, amely a Tripolje-műveltség előfutára (Hawkes, Wolley, 1963, 251).
Cser-Darai: A házi tűzhely jelenléte nem jelent azonos hitvilágot és nem feltétlenül tiszteletet. A Kárpát-medencében a Kr.e. 5. évezredtől kezdve kifejezetten gyakori fémöntés és kerámia készítés tűzhelyeket, kemencéket igényelt. De ez nem jelenti, hogy azt bárki is istenként tisztelte volna. Az arany tisztelete: az első aranyleletek a Körös-Starcevo műveltségből (Bakay, 1997, 29).
Cser-Darai: Arany tárgyak megjelenése nem jelenti annak tiszteletét. Az arany a napot jelképezi és jelképezte föltehetően már akkor is. 1. Tézis: Ezek a népek azonosak, ill. szoros rokonságban állnak egymással. Kukutyin-Tripolje, i. e. 5 500 – 2 600, Wikipedia, Kárpátok; Sredny Stog (i. e. 4 500-3 500), Dereivka, Meótisz, az első lovas nép; követi a Yamna/gödörsíros (3 600/2900-2000), a katakombás (i. e. 28002200), Abashevo, Potapovka-, Pokrovka-komplex, Srubna/gerendavázas (i. e. 1 900-900), szkíta, szarmata kultúra, az Uraltól nyugatra; A Srubna kiterjed keletre, ott lesz belőle Andronovó, i. e. 2 3001 000, Kászpi-tótól keletre, utódai a trákok, szigünnák; Alekseyevka-műveltség, Kelet-Kazahsztán, ahonnan a szkíták megjelennek. Cser-Darai:
Ezek nem voltak népek és számtalan kifejezetten eltérő tulajdonság jellemzi az egyes embercsoportokat, kultúrákat. Azonosításuk kifejezetten ellenkezik az adatokkal. A gödörsíros műveltségek általában pásztor, lovas nagyállattenyésztők voltak, a Kukutyin-Tripolje földművelő, az Abashevo, Andronovó halász-vadász. A szkíták megjelentetése itt csúsztatás. 2. Tézis: ezen régészeti kultúrák lényegében egy néphez tartoznak. Natalie Taranec, az ausztráliai Sydney-beli Powerhouse Museum munkatársa „Tripoljei kultúra – Ukrajna szellemiségének bölcsője?‖ (2005) a tripoljei civilizáció i. e. 2 400 körül nem tűnt el, csak átalakult: felolvadt olyan közösségekben, mint az akkori kimmereké és szkítáké. Bakay (2005, Őstörténetünk régészeti forrásai III., 41-92).
Cser-Darai: Tripolje-Kukutyin és a Kárpátok hegy-és dombvidékének földművelő közössége valóban nem tűnt el és nem az olvadt fel a kimmerekben, szkítákban, hanem fordítva. Míg ez utóbbiak kis létszámú törzsnyi embert jelentettek, az előbbiek több százezres népességet – de még mindig nem népet, még nem szerveződtek néppé.
17
3. Tézis: A tripoljei kultúra népének zöme később kimmer-szkíta néven vált ismertté. 3. A kimmer-szkíta-hun rokonság. Időben: i. e. 3 000 (trákok, i. e. 3000, Wikipedia; majkopi műveltség, i. e. 3000, Grandpierre K. Endre– Grandpierre Attila, 2006, Atilla és a hunok; i. e. 2 400, Natalie Taranec, 2005). Térben: Kaukázus-Ukrajna-Közép-Ázsia (szakák, i. e. 2000, Grandpierre A. 2006, Karácsony, 229-233). A kimmerek a Srubnaya és a katakomba-műveltség utódai. Jellemzőik: lovasíjászat, süvegek, hatalmas sírok, gerendavázas építkezés, szarvasos kőoszlopok, vörös okker a sírokban, állatábrázolásos művészet.
Cser-Darai: Ez rendben van. Szkíta népjelzők: Természet-vallás, lélek-tisztelet, a lélek halhatatlanságának eszméje, lovasíjász nép; nőtisztelet; gerendavázas építkezés, hatalmas sírok, kőkörök, körárkok, fém üstök, szarvasos kőoszlopok, állatábrázolásos művészet, ruhadíszként alkalmazott fémlemezek (aranylemezek), csúcsos arany-, nemezsüvegek; rhyton (szarvasmarha-tisztelet, vérszerződés – az első rhytonok a Gumelnita kultúrából! i. e. 5. évezred eleje!); vörös okker a sírokban (Enc. Brit. 1911, Scythia)
Cser-Darai: Ez is rendben van. - Régészet alapján Hunnia az i. e. 12. században Hebei tartománytól a Barkul tóig terjed (Glazkov kultúra, Wikipedia). - Térkép: a mai Kína északi körzetéből i. e. 8. században kiáramló hunok Európában szkíta nevet kapnak.
Cser-Darai: A Dnyepertől keletre és a nem-sztyeppei területeken azonban mindezek hiányoznak. Ott letelepedett, földműves és fémfeldolgozó népesség él. Ezek egy része ötvöződött a sztyeppei kurgán műveltséggel, a Kárpátoktól északra és nyugatra, illetve a Medence sztyeppei területén és a Dunántúlon ez a jelenség szintén ismert és erős. Sem ekkor, sem korábban nem volt egységes birodalom jellegű műveltség, sem a sztyeppén, még kevésbé a nem-sztyeppei földműves területeken. A 3. tézis így teljesen téves! 4. tézis: Ennek értelmében fennáll a kimmer-szkíta-hun rokonság.
Cser-Darai: Minthogy a 3. tézis téves, ez a tézis is az. 4. Hun-magyar rokonság. Hunok kora: i. e. 2357-től, Kína (Bakay, 2005, III, 42. o.; K. Maszimi, 1998; de Groot, 1921,1), az i. u. 7. századig (Kárpát-medence, Pontus, Kaukázus). Térbeli elhelyezkedése: Kínától a Kárpát-medencéig. Régészeti népjelzők: aszimmetrikus csontmerevítéses reflexíj, szarvastisztelet, lótisztelet, madár, rhyton, vérszerződés, Nap, Hold, Életfa, spirálok, meanderek, állatábrázolás. Nyelvészet: a hunok magukat „mudgara‖-nak nevezték, ld. Czuczor-Fogarasi; svájci hun völgy, Tógarmah. Néprajz: első ember, Világfa.
18
Cser-Darai: A csontmerevítéses reflex íj a szkíták idejétől ismert. A hunok lehet, hogy mudgara-nak nevezték magukat, de a magyaroknak nem volt önelnevezése egészen a XIII. századig. Első ízben Anonymusnál jelenik meg a magyar, vagy így értelmezhető elnevezés. Magyarok kora: több tízezer év, illetve őshonosság a Kárpát-medencében és az eurázsiai síkságon Magyarok területe: Kárpát-medence, Eurázsiai síkság, Kazahsztán, Kaukázus, India.
Cser-Darai: Az rendben van, hogy a Kárpát-medencében őshonosságunk van, de a többi csupán hipotetikus feltételezés, adatokkal alá nem támasztható elképzelés. A kútforrások szerint a magyarok hunok, ill. hun eredetűek. Visszahajló karú összetett reflexíj, Boldogasszony-tisztelet, szarvastisztelet, lótisztelet, madár, rhyton, aranylemezek; hun és magyar nyelv azonos (Tógarmah); spirálok-Élet-központúság, meanderek-Kozmosz-tisztelet, „palmetták”, Életfa, szarvastisztelet, lótisztelet, vérszerződés, könnyűlovas-harcmodor, „sámánizmus”, Nap, Hold, Életfa.
Cser-Darai: A hun nyelv – ahogy a szkíta is – nem ismert. A magyarral való azonosítása tisztán hipotetikus feltételezés, alapja nincs. A hunok Boldogasszony-tisztelete nem ismert. Az Életfa általános emberi jelkép, nem köthető még műveltséghez sem (általában a földművelők és az újkőkor előtti halász-vadász-gyűjtögető műveltségekben ismert). Sámánizmus a magyaroknál nem ismert, a Kárpát-medencében csakis néhány sztyeppei területen található meg a nyoma. Nem ismert, hogy a hunoknak sámánjaik lettek volna. Embertani típusok: 71% Kárpát-medencei, ill. eurázsiai. Genetikai típusok: 73% „iráni‖, azaz szkíta, kurgán, illetve gravetti. Népzene-típusok: Du Yaxiong, 1998, Rokon vonások a magyar és az észak-kínai népzene között, 23, 32, 40; Szabolcsi Bence megállapította, hogy a magyar zenei kultúra döntő részben az ordosi sztyeppékről (ma Kína közepén található, a Sárga folyó omega alakú kanyarulata által körülvéve). Lü Hongjiu kínai zenetudós szerint „az ordosi népzene sajátos hun gyökerekkel rendelkezik‖. Juhász Zoltán, 2005, 2008: a magyar népzene az átadó fél a kínai népzene számára.
Cser-Darai: „73% iráni, azaz szkíta” – iszonyatos csúsztatás! 5. Tézis: ennek értelmében fennáll a hun-magyar rokonság. Összefoglaló Tézis: a magyarság őshonos a Kárpát-medencében. Indokolás: ha az első íjász nép, de legalábbis a vonaldíszes kerámia népe közvetlen utódai a Kárpát-medencei és az eurázsiai puszta népeinek meghatározó összetevői, a Kukutyini-Tripoljei, Szrednyi-Sztog, Yamna, katakombás, Srubna műveltségek népe, ill. a kimmer, szkíta, szarmata, hun, magyar néven ismert népek, sokezer éves folytonosságban, akkor ezek a népek egyugyanazon nép: a magyar összetevői, illetve közvetlen rokonai.
Cser-Darai: Ennek értelmében a hun-magyar rokonság sem bizonyítható, ahogy a szkíta és kimmer azonosság sem. Minthogy a vonaldíszes műveltség nem azonos a yamnával, sem a kurgánnal, sem a katakombással, sem a többivel, ezért a végkövetkeztetés alapvetően hamis. Egyébként egyik sem volt nép. Hogy a mai magyar népben és műveltségben ezek alárendelt elemként megjelentek, hiszen volt rátelepedés, az nem vitatható, 19
de az alapnépesség, a magyar nyelven beszélő mellérendelő műveltség ezeket legfeljebb befogadta, a sajátságai ezek hatásával nem értelmezhető. Így a nyelve sem. A magyar nyelv fejlettsége, állandósága hosszú idejű, nagy sűrűségű letelepedett életmódot igényel és ez a tézisekben megjelölt területen csakis a Kárpát-medencében és közvetlen nem-sztyeppei környezetében biztosított. Itt élt is egy ilyen műveltség, évezredekig és ez pedig utódnyelvet kíván. A kettő összetartozik. A magyar nyelv és műveltség nem eredeztethető a sztyeppéről, a tézisek már csak ezért sem fogadhatók el. Irodalmi forrásként szolgáljon a Cser Ferenc: Gyökerek c. könyvben, ill. a Cser-Darai könyvekben felsorolt irodalom. Elsősorban Gimbutas, Mellaart, Cunliff munkái.
20
Lukács Béla tézisei RÉGI ÉS ÚJ PARADIGMÁK Sokak szerint a hagyományos sémákban nehéz megérteni a Magyar múltat. Viszont érdemes megjegyezni, hogy a hagyományos sémák napjainkban változóban vannak, illetve egy a Szovjetunióban már 40 éve sem volt érvényes. Tézis: az Észak-Andronovói Őshaza segítheti a megértést, bár furcsa, hogyan felejthettük el az Ugor Bronzkort. 1. MI A MAGYAR? Ha a magyar őstörténetről érdemben akarunk beszélni, akkor először is definiálnunk kell, miről van szó. A magyar nyelv egy sajátossága, és a közbeszéd XX. századi evolúciója ezt nem teszi könnyűvé. Előszöris a "Magyarország", "magyar király", "magyar történelem" stb. magyar kifejezések kétértelműek, mint bárki meggyőződhet erről Szlovákiában. Ott ugyanis nem mindegy, hogy az ember egy szép régi középületet látván a "mad'arská historia"-t, vagy az "uhorská historia"-t emlegeti; a szlovák partner az első esetben kisajátítást emleget, a másodikban helyesel; mert a közös Kárpát-medencei kultúra az uhorská. Ugyanígy Szent István mint Sväty Stefán uhorsky král' volt, nem mad'arsky. Mármost feltételezhetően a téma nem az uhorsky őstörténet (ami nincs is, a Kárpát-medence Uhorsko neve az onogurokig megy vissza), hanem a mad'arsky. Ezt a magyar nyelvhasználat homályosan definiálja; korunkban leginkább a MAGYAR NYELVŰ népességről lenne szó, de a régmúltban egyrészt a nyelvet nem tudjuk észlelni, másrészt nyelvcserék és effélék a múltban ab ovo nem lehetetlenek. Nagyjából mondhatjuk, hogy a ma magyarul beszélő népesség őseinek történetét keressük, de a mai magyar nyelvű népesség sem egyetlen népesség utóda. Mindaddig, míg valaki jobb definícióval nem áll elő, a jelenleg magyar nyelvű népesség őseinek legnagyobb vagy domináns csoportjára gondolhatunk, azzal persze, hogy bárki vitathatja, hogy a másik jól azonosította-e a csoportot. Eme 1. fejezetben csak arra utalnék, hogy első vélt krónikaemlítéseink általában nem "magyarokról", hanem "hungarusokról" (Nyugat), "vengerekről" (görögkeletiek), "türkökről" (bizánciak) stb. beszélnek. Ezek mögött valószínűleg sokszor a magyarok ősei vannak, de időnként esetleg nem. Arról pedig máig jóízű viták folynak, hogy mit jelentett a Bíborbanszületett megjegyzése, hogy a türköket régebben szavartoi aszfaloi-nak hívták. Ezt általában "erős szabír"-nak, vagy hasonlónak értik, de megjegyzem, hogy az iráni nyelvekben az "asp", "aspa" LOVAT jelent, mint azt Zarathusthra élettörténete is mutatja. Bene docet, qui bene distinguit. Mindennek előrebocsájtása után azonban megpróbálok építő lenni. Második bevezető megjegyzésem, hogy nekem őstörténeti ELMÉLETEM nincs, mivelhogy én egyrészt fizikus vagyok, másrészt egy anyagfejlődési albizottság elnöke. Paradigmákat és azok evolúcióját azonban diszkutálhatok, és szerintem a magyar őstörténet esetében ezt határozottan nem árt tenni. Azt hiszem, sokszor a viták abból erednek, hogy a vitapartnerek nem azonos paradigmában fogalmazzák meg állításaikat. Ezért vagy a tényszerű állítás is mást-mást jelent a két vitapartnernak, vagy legalábbis a bizonyítás mást jelent a két paradigmában, és ezért mindkettő állíthatja, hogy bebizonyította igazát. Egy analógia erre a ptolemaiosi és kopernikuszi "világ". Az elsőben meg sem lehet cáfolni a Nap keringését a Föld körül, hiszen a megfigyelések közvetlenül bizonyítják. A másodikban az állítás abszurdum. A később kifejlődött newtoni mechanikában többféle bizonyítéka is volt a Föld Nap körüli keringésének, bár precíz emberek időnként megjegyezték, hogy a Nap sincs nyugalomban, hanem mindkét égitest közös tömegközéppontjuk körül kering. 1916. óta azonban tudjuk, hogy az Általános Relativitáselmélet jobb mint a newtoni mechanika, és abban szigorúan véve a "ki kering ki körül?" kérdés ÉRTELMET21
LEN, mert az erre vonatkozó válasz nem INVARIÁNS, azaz vonatkoztatási rendszertől függ, amit fizikai igazság nem tehet. 2. ÚT A FINNUGRISZTIKÁHOZ Korábbi századokban a magyar népet szkítának (krónikáink) illetve türknek (néprajz alapján) tartották. Mindkettő mellett sok érv szólt. Anonymus [1], Kézai [2] vagy Thuróczy [3] gond nélkül Szkíthiából kijött magyarokról (pontosabban Hungarusokról) szól. Itt azonban Szkítia földrajzi fogalom, a keleti puszták, amihez még hozzágondolják a szkíta stílusú lovas életet. Anonymus, Kézay vagy Thuróczy nem gondol mitokondriális vagy Y-kromoszómális mintázatra, de nyelvre sem. Anonymus magyarból értelmezi az "áldomás", "szerencsü" vagy "Álmos" szavakat, de nem mutat hasonló szkíta (azaz északiráni) szótöveket. Későbbi századok a türk törzseket emlegették. Akkor már világossá vált, hogy a magyar honfoglalás körüli századokban Kelet-Európában számos türk nyelvű lovas nép mozgott. A magyarság határozottan egy ilyennek látszott pl. a bizánciak számára. Mármost itt már jó nyelvi érvek is vannak. Pl. Árpád fejedelem neve az Árpával Ellátott jelentésű (is lehet), tehát (Bőséget Hozó); de az "árpa" szó török. (A búza is.). Tudjuk, hogy a Bíborbanszületettnél megőrzött [4] 7 törzsnevünkből 4 legkönnyebben rtörökből értelmezhető, 1 z-törökből (Kér), és csak 2-nek van magyar etimológiája (Megyer és Nyék). Itt jegyzem meg, hogy a Bíborbanszületett feljegyzi a 7 honfoglaló HORVÁT vezér nevét is. A szláv olvasatok komolytalanok. Magyar és török kutatók a neveket türkből (nevezetesen bolgár-törökből) könnyen értelmezik. Itt most a 7 névből csak a legutolsót mutatom be. A Bíborbanszületett "Bouga" feljegyzése a bizánci helyesírás ismeretében "Buga". A nevet a császár értelmezni meg sem próbálta, de észlelte, hogy nőnemű. (Ez görögül, kaj-horvátul és sto-horvátul egyaránt nyílvánvaló.) Meg is jegyezte, hogy nő volt; ami honfoglaló vezérben ritka. Ezzel szemben türkből "Buga" = "Bika", ami férfinév, és vezérnél természetes. A XX. század hajnalán a magyarság türk múltjára vonatkozó adatokat Vámbéry Ármin összegezte [7]: konklúziója az, hogy a magyarság török nép erős finnugor hatás alatt, és ugyanez igaz a magyar nyelvre. Az addigra kifejlődött finnugrista iskola ellentétes következtetésre jutott. 3. FINNUGRISZTIKA: A RÉGI PARADIGMA Mivel a XX. században a finnugor magyarázatot fogadta el a kutatók többsége, a klasszikusok (Budenz, Hunfalvy, Munkácsy) hivatkozása felesleges. Két nagyban elfogadott és híres szerző 3 művéből említek meg részleteket [8], [9], [10]. A művek közül kettőt megjelenésekor nagy egyetértés fogadott (a harmadik posztumusz), és a tudományos közélet nagy többségének nem volt és nincs érdemi kifogása. Hajdú adja az uráli nyelvek családfáját. Elhagyva a most másodlagos szamojéd ágat, és átrajzolva úgy, hogy a függöleges pozíció nagyjából a kornak feleljen meg, az 1. ábrát kapjuk.
1. ábra: A finnugor nyelvek törzsfája a régi paradigma szerint; [8] alapján. 22
A családfa leglényegesebb vonása a "finn" és "ugor" alcsalád elsődleges szétválása. Utána már függetlenül fejlődnek. Mint a sokkal szigorúbban kezelt biológiai analógiákból ismerős lehet, ez azt okozza, hogy két "finn" vagy két "ugor" nyelvnek egymáshoz mindig "közelebb kell lennie", mint bármelyik "finn"-nek bármelyik "ugor"-hoz. Ezek után ha egy szótő egyaránt előfordul legalább egy "finn" és egy "ugor" nyelben, akkor a finnugor egység korába megy vissza; ha viszont csak az egyik ágra korlátozódik, akkor későbbi (vagy lappang). Ezek után rekonstruálható a finnugor, finn és ugor életstílus. Ami szó nincs meg mindkét ágban, az VALÓSZÍNŰLEG olyan tárgyat vagy eszmét jelöl, ami AKKOR MÉG ismeretlen volt őseinknek. Bizonyos esetekben a részeredmények ellentmondanak a Globális Képnek: olyan fogalmat jelölő szó van meg mindkét ágban, ami a rekonstruált PFU stádium kinézetének ellentmond. Ilyenkor a természetes megoldás az, hogy a tárgy neve akkor még egy sokkal ősibb analogont jelentett. Lássunk két példát! Bárczy rekonstruálja az életmódot. A "kenyér" szó FU, de nyílván "kása" jelentésű volt. A "köles" későbbi, de ugor, de "nem tanusítja ... az ugor eredetű köles sem, hogy az előmagyar ... korban a földmívelés az ősnép gazdasági forrásai közé tartozott. Kölest vagy más lisztes magot ismerhet gyűjtögető nép is, és dercévé törheti két kő között. ...határozottan egy gyűjtögető, vadászó, halászó gyalogos nomád nép képe kerekedik ki, mely a vadság felső fokán állt." "Életmódjuk a gyalogos nomád nép egyszerű, kemény élete volt. ... Egyetlen bútoruk az ágy, azaz egy nyaláb fű, s néhány, földre terített bőr." És így tovább. Érdekes még a fémek rekonstrukciója. "Ismerték a fémeket is: mint vas, ezüst, arany, ólom, ón szavaink tanusítják, nem valószínű azonban, hogy maguk munkálták volna meg ezeket, használatuk is nagyon ritka lehetett..." Írásom további része e megjegyzésekre visszatér. De előbb nagyon röviden még a posztumusz [10] is említést érdemel. Itt az általánosan elfogadott szerző először ősnyelvet rekonstruál (Fa. Tűz. > Fa tűz = A fa ég.), ami üdvös de ellenőrizhetetlen. Később azonban oda konkludál, hogy a nyelvemlékes ómagyar korban, nevezetesen a XII. században, még nem állapodott meg az igék személyragozása a magyarban, és "...részben az ősmagyar korban is általános típus volt a személyragtalan állítmány, amikor is az alany személyére személyes névmás mutathatott rá...". Tekintve, hogy az ősmagyar kor a hantiktól és manysiktól való szétválás UTÁNI, ez egybecseng a XII. századra vonatkozó állítással, és akkor a 3 ugor nyelvben a következetes személyragozás egymástól független fejlődés eredménye. A Régi Paradigma fentebbi eredményei nagyrészt önkonzisztensek, kisebb részben azonban a képben komoly ellentmondások is jelentkeznk. (A fizikus természetesen tudja, hogy az önkonzisztencia az elmélet helyességének csak SZÜKSÉGES, nem ELÉGSÉGES feltétele. Korunkban leginkább részecskefizikai elméleteknél derül ki, hogy bár önkonzisztensnek látszottak, néhány év után egy új kísérlet megcáfolja őket; de más fizikai területeken is megtörténik.) Néhány esetben az önkonzisztenciával volt baj. A ló és néhány vele kapcsolatos fogalom neve ugor kori (és önállónak látszik), szemben a gyalogos, bokorban búvó íjász [9]-beli rekonstrukciójával. Nagyobb baj, hogy a magyar és permi közt érdekes egyezések is vannak, amik a többi finnségi nyelvre nem terjednek ki. (Engedtessék meg nekem egy önhivatkozás itt [11]; persze nyílván szakemberek is látták.) A jelenség az 1. ábra sémájában értelmezhetetlen, hacsak Sprachbunddal nem, ami viszont közelrokon nyelvek közt szokatlan. Volt aztán a képnek egy önkonzisztens, de igen meglepő üzenete is. Az ősmagyarság a gyalogos, halász, vadász, gyűjtögető életmódról rekordsebességgel rögtön a vaskorba lép (nyílván szomszédai hatására), rekordsebességgel áttér egy elég veszélyes helyen, az Ural folyó mentén a lovasnomád életmódra és helytáll és túléli a steppei népvándorlást. A bulgár-törököktől tanul meg, korábbi alapok nélkül, földművelni, és sikeresen. És így tovább. Nem csoda, hogy sokan a fenti rekonstrukciókat paródiának, esetleg szándékos nemzetgyalázásnak tekintik, és a finnugor séma elvetésével kívánják megoldani. Énnekem az ilyen megoldásokról ér23
demben még véleményem sem lehet, lévén fizikus. De mindenesetre a finnugrisztikában van egy Új Paradigma is. 4. FINNUGRISZTIKA: AZ ÚJ PARADIGMA [12] először 1998-ban jelent meg, de én itt a 2006-os kiadást használom. Gondolom, hogy ma már minden finnugrista ismeri, de [8-10] esetleges részleges korrekciójáról mintha a kívülállók nem sokat hallottak volna. Pedig a régészeti adatok interpretációjához jó volna (ld. a 7. fejezetet). Az új paradigmát durván a 2. ábra szemlélteti. A két ábra közti egyik különbség nem topológiai: egyszerűen az 1. ábra inkább a régi, gradisztikus biológiai törzsfék szerinti, míg 2. kladisztikus. A másik különbség azonban már lényegi: a "finnugor" magnépesség nem egy korán elvált "finn" ággal áll kollektíve szemben, hanem a magterületről ismétlődően "finn" (a terminológia már értelmetlen, és [12] nem is használja) népességek vonulnak Nyugatra. Láthatjuk, hogy az új sémában a permiek tényleg közelebb állnak az ugorokhoz, mint mondjuk a lappokhoz.
2. ábra: A finnugor nyelvek törzsfája az új paradigma szerint; [12] alapján. Félreértéseket elkerülendő, ez nem "alternatív nyelvészet". A kötet magyar szerzői rám fősodorbeli finnugristák benyomását teszik, még ha az meglepő is, hogy a MAGYAR fejezetet Abondolo írta. A finnugrisztikai újdonságokkal én tovább nem foglalkozom; nem az én szakterületem, és hatalmas önhittség lenne. Viszont a régészeti konzekvenciák nagyok és egyszerűek. A népesség magja 2000 évig élt egy kompakt területen, ahonnan időnként kivándorlók távoztak. HA a régész talál ilyen területet, akkor megoldódik számos korábbi régész (pl. László Gyula) problémája, nevezetesen, hogy hogyan várhatunk törzsfa-szerű rokonságot, ha egyszer "Észak" ritkán lakott, stb. Azt állítom, hogy ilyen terület volt, és az Élenjáró Szovjet Régészet évtizedekkel ezelőtt megtalálta, és levonta ugrisztikai konzekvenciáit. A részletek (amelyek talán a részvevők egy része számára már jólismertek) két rövid fejezet után jönnek, melyek a fémek megmunkálásának fizikokémiai alapjait és az ugor fémneveket elemzik. 5. AZ ELSŐ 7 FÉM, ÉS A BRONZ I. Asimov, a jeles sci-fi író, eredetileg biokémikus volt, és ezért tudománynépszerűsítő írásai pontosak és érdekesek. Egyik írása úgy foglalható össze, hogy a történelemben először előforduló fémek a nagyobb elemgyakoriságúak közül az alacsony oxidációs potenciálúak (vagyis az oxigénhez kevésbé kötődőek). A Föld erősen oxidáló légkörében a magas oxidációs potenciálúak egyrészt kötött állapotban várhatóak, másrészt abból csak fejlettebb technikával vonhatóak ki. Tényleg, inverz sorrendben 24
Fém Au Ag Hg Cu Pb Sn Fe
Ox. pot., V -1,50 -0,80 -0,79 -0,34 +0,13 +0,14 +0,44
és ez kb. a használat kezdetének sorrendje, kivéve a rejtélyes higanyt, ami folyékony. Az oxigén olyan aktív, hogy mindegyiket megtámadja, de az elől állókat lassan, a tiszta víz pedig 0,00 Voltig nem támadja meg őket. Az első 3 fém gyakran elemi állapotában található, a rézzel is megtörténik ez, de ha nem, akkor is könnyen kivonható érceiből. Az ólom és ón nem sokkal nehezebben; és a vas redukcióját is megoldották már Sumérban Kr.e. 2500. körül; de elemi állapotában túl lágy, és a redukció közben hajlamos lesz szenet ötvözőként felvenni, amitól törékennyé válhat. Ezért a vaskor eljöveteléhez (a Kis-Ázsián kívüli világban Kr.e. 1190.) komoly kovácstudás felgyülemlése volt szükséges. A bronz réz és ón ötvözete, 10-15 % óntartalom a szokásos. Bár a bronz nem SOKKAL keményebb vagy szilárdabb, mint a réz (nyíró deformációval szemben mindenesetre ellenállóbb), határozottan jobban önthető. Ezért már jóval Kr.e. 3000. körül felfedezték. Felhasználásának azonban komoly akadálya az ón alacsony elemgyakorisága. A Naprendszer környékén mérhető kozmikus elemgyakoriságban az Sn/Cu arány súlyra 0,0066 [14], és a felső földkéregben sem nagyon különbözö. Láthatóan tartósan nehéz biztosítani a 0,1 ötvözési arányt; a fejlett területeken az ón gyorsan kifogyott, és távolsági kereskedelemmel, drágán és neházkesen szerezték be (Sumér és Akkád), ill. Egyiptom ónszegény (5 %) bronzra állt át. A régészek szerint pl. a Kaukázusban pótlékokat, így a rosszabb minőségű antimonos bronzot használták. 6. AZ UGOR FÉMNEVEKRŐL A fenti 7 fémből elhagyhatjuk a higanyt. A maradék 6 közül a mai manysi láthatólag nem használ külön nevet az aranyra és ezüstre, hanem a réz és ón nevét használja. De a rézre használt "tarenj" ugyanazon iráni szónak felel meg, mint a magyar "arany" [9], az ős valami "zaranya"-szerű (a megadott forma épp avesztai alak). Állítólag a magyar "ezüst" meg eredetileg "fehér vas". A kétértelműséget feloldandó tehát már csak 4 szót kell összehasonlítanunk [9], [15]: Fém Au, Cu Ag, Sn Pb Fe
Magyar arany, réz ezüst, ón ólom vas
Manysi Tarenj Oln Wólem Kér
A 4-ből 3 közös, a vas neve nem. Innen egyrészt arra következtethetünk, hogy a vasművesség megérkezésekor az északi és a déli ugorok már szétváltak, másrészt viszont Bárczy véleménye az ugorkori fémtechnika fejletlenségére egyáltalán nincs bizonyítva. Jegyezzük meg, hogy a "vas" szó "PFU", régi: finnül "vaski" = "réz". 7. ANDRONOVO ÉS AZ ÉLENJÁRÓ SZOVJET TUDOMÁNY A fenti fordulaton az '50-es évek óta gúnyolódni szoktunk, de érdekes módon jelen kontextusban rendben van. 25
Az andronovói kultúra bronzkori műveltség volt, Oroszország és Kazakisztán határán, beleértve az Ob, Irtis, Tom felső folyását. Kb. Kr.e. 2000. és 1000. közt virágzott, azután alkotóelemei szétvándoroltak. Magam, mint kívülálló, Fodor Istvántól ismertem meg a kultúra specialitásait [16]. Az általa ismertetett régészeti eredmények szerint az andronovói földeken fejlődött ki a lovasnomád kultúra, amihez pl. az addiginál jobb lótenyésztés, és jobb nemezkészítés kellett (hogy a jurta hordozhatóvá váljon). Abban mindenki egyetért, hogy a világ első lovasnomád népei irániak voltak, a szkíták és szarmaták távoli ősei. (Andronovo kapcsán általában "szarmatákat" mondanak, de ez csak hagyomány.) Továbbá Andronovóban a régészet "fejlett" bronzművességet tapasztal. Ez azonban NEM a Közel-Kelet elit bronzművessége: Andronovóban a használati cikkeket készítik bronzból, és minden falunak van bronzművese. Az ok lovasnomád hagyományú embernek nyílvánvaló: 1) az Altáj, ónlelőhelyeivel az andronovói kultúra szélén van; és 2) lovasnomád kultúrában nem kell az ón szállításához specializált, nagyuraknak dolgozó távolsági kereskedő. Mindenki tudja szállítani az ónércet egy-két málháslóval. Az ugor szempontból izgalmas rész most következik. A régészek TÁVOLSÁGI KERESKEDELMET észlelnek az északi andronovói és az északi "finn" területek közt, pl. ismerünk esetet, mikor a permi térségben talált bronzok öntőmintája a Felső Ob mentén kerül elő [17]; az idő kb. Kr.e. 1500. Tehát Észak-Andronovo exportál bronzokat Permbe. (Turbino ma Perm külvárosa.) Nézzünk rá az ábrákra. A 2. ábra szerint a permiek a MAGterületről vándoroltak Nyugatra, és az 1. ábra szerint a permi csoport Kr.e. 1500. körül szeparálódott. Bár veszélyes érveket paradigmák közt mozgatni, eszerint nem lehetetlen, hogy a permiek Kr.e. 1500. körül vándoroltak a Kámához; és ekkoriak a Szejma-Turbinói bronzok. Természetes, hogy a friss kivándorlók anyaműveltségükből importálják a luxuscikkeket. Nem sorolom az északi bronzokat tovább, mert nem vagyok régész. Azt viszont meg kell említeni, hogy több szovjet régész is rekonstruál ugor településterületet az andronovói földeken; így Stokolos [18], Sal'nikov [19], Kosharev [20], de Chernecov is Lamberg-Karlovsky & al. szerint [21]. Zárom a fejezetet azzal, hogy Chernecov már jóval Bárczy negatív véleménye előtt megtalálta az ust'-poluyi bronzokat [22] az Ob mentén a sarkkörön, és ragadozómadár-szimbolikájú (tehát steppei hagyományú) és manysiknak tulajdonította. Bárczy a lelet ellenére tartja a korszak ugorjait fémet csak mutatóban látó kőkori gyűjtögetőknek. A Kr.e. II. évezredi ugor-iráni közös bronzkor, úgy néz ki, létezett, de később tökéletesen elfelejtettük. Ma a bronzra a magyar nyelv egy összeurópai kultúrszót használ, pedig rézből (manysi tarenj) és ónból (manysi oln) áll, két megőrzött szóval nevezett fémből. Érdekes, hogy a bronzot jelentő szót elfelejtettük; de régen volt. A manysik és hantik Északra vándorolván lassan feladták bronzművességüket, de Chernecov 1953-ban kiásta az ust'-poluji szentélyt áldozati bronzaival. Azóta szovjetúnióbeli rokonaink tudhatták, hogy őseiknek voltak bronzaik; MI nem tudtuk [9]. Ez nem BIZONYÍTÉK arra, hogy a finnugor iskolának igaza van. De azt mutatja, hogy a jobbik finnugor paradigma esetén nem futunk bele érthetetlen és zavaró gondolati konstrukciókba. Ha nyelvész azt állítja, hogy a "finnugor sűrűsödési csomópontot" az ural-altáji nyelvek között nem lehet megbízhatóan definiálni [23], akkor vagy igaza van, vagy nincs. Ettől még az igaz lehet, hogy a ma finnugornak definiált nyelvek egy keleti központból, ismételten vándoroltak Nyugatra [14], és Andronovo, sűrű lakosságával, fejlett mezőgazdaságával, fémművességével és az Élenjáró Szovjet Tudomány azonosította ugorjaival megfelelő "őshazá"-nak. És az andronovói őshaza másik komponense lovasnomád iráni, mondhatni "szkíta", bár e szó anakronizmus Kr.e. 1500-ban. Számos közös hagyomány fejlődhetett ott ki, és mintha egyesekre még emlékeznénk is. Így pl. a turulmadár, a Simurgh, az Orzel Polski, az ust'-poluji bronzok embereket hordozó ragadozómadara és a nagyszentmiklósi kincs 2. és 7. korsója MINTHA összecsengene. Persze ez lehet véletlen is. Lásd még: [24]. Természetes, hogy amit én tudok, azt más is tudja. De akkor minek ismételgetjük a kemény életű gyalogos gyűjtögetőket? 26
Az okfejtés egy része részletesebb érveléssel megtalálható, mint [25]. IRODALOM [1] Anonymus: Gesta Hungarorum. In: Szentpétery I. & al. (eds.): Scriptores Rerum Hungaricarum Tempore Ducum Regumque Stirpis Arpadianae Gestarum I, p. 33, Academia Litterarum Hungarica, Budapest, 1937-38 [2] Simeon de Kéza: Gesta Hungarorum. In: Szetpétery I. & al. (eds.): Scriptores Rerum Hungaricarum Tempore Ducum Regumque Stirpis Arpadianae Gestarum I, Academia Litterarum Hungarica, Budapest, 1937-38 [3] Thuróczy János: A magyarok krónikája. Európa, Budapest, 1980. [4] Gy. Moravcsik & R. J. H. Jenkins: Constantine Porphyrogenetus. De Administrando Imperio. Dumbarton Oaks, Baltimore 1967 [5] Rásonyi L.: Hidak a Dunán. Magvető, Budapest, 1981. [6] O. Karatay: In Search of the Lost Tribe: The Origins and Making of the Croatian Nation. Çorum, Ankara, 2003 [7] Vámbéry Á.: A magyarok eredete. Budapest, 1882. [8] Hajdú P.: Bevezetés az uráli nyelvtudományba. Tankönyvkiadó, Budapest, 1966. [9] Bárczy G.: A magyar nyelv életrajza. Gondolat, Budapest, 1966. [10] Bárczy G.: A magyar igeragozás története. NyTÉrt 130. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990. [11] B. Lukács: On the Border of Two Worlds. http://www.rmki.kfki.hu/~lukacs/angyar.htm [12] D. Abondolo (ed.): The Uralic Languages. Routledge, London & New York, 2006 [13] I. Asimov: The First Metal. In: I. Asimov: The Solar System and Back. Discus, New York, 1972 [14] Eva Novotny: Introduction to Stellar Atmospheres and Interiors. Oxford University Press, New York, 1973 [15] Kálmán B.: Chrestomathia Vogulica. Tankönyvkiadó, Budapest, 1976. [16] Fodor I.: Verecke híres útján... Gondolat, Budapest, 1975. [17] M. F. Kosharev: Sredneobskii centr turbinsko-seyminskoi bronzovoi metallurgii. Sov. Arheol. 1964-4, p. 20 [18] V. S. Stokolos: Culture of the Tribes of the Southern Trans-Urals in the Bronze Age. Nauka, Moscow, 1972 [19] K. V. Sal'nikov: Ob étnicheskom sostave naselenie lesostepnogo Zaural'ya v sarmatskoe vremya. Sov. Étnogr. 5, 118 (1966) [20] M. F. Kosharev: O kul'turah andronovskogo vremeni v Zapadnoi Sibirii. Sov. Arheol. 1965/2, p. 242 [21] C. C. Lamberg-Karlovsky & al.: Archaeology and Language. Curr. Anthropol. 43, 63 (2002) [22] V. N. Chernecov: Bronza ust'-polujskogo vremeni. Materiali i issledovaniya po arh. SSSR. 35, 121 (1953) [23] Angela Marcantonio: The Uralic Language Family: Facts, Myths and Statistics. Transactions of the Philological Society 35. Blackwell, Oxford, 2002 [24] Veres P.: A magyar nép etnogenézise. História 2007/4, 10. old. [25] B. Lukács: Forgotten Bronze Age. http://www.rmki.kfki.hu/~lukacs/SZARMAT1.htm
27
Cser-Darai kérdései Grandpierre, Bakay, Bihari, Aradi Lukács téziseivel kapcsolatban Látták a Cser-Darai könyveken túl Cser Ferenc: Gyökerek c. könyvét (http://www.nemenyi.net/doc/01GYOKEREK.pdf, angolul: http://www.nemenyi.net/doc/01-ROOTSOFT.pdf) a sok adattal? Mi a kurgán műveltség lényege? Miért nem használnak nyilat a kezdő kurgán kultúrák? Ha csak a szkíta idők óta használnak emberölésre nyilat, akkor korábban miért nem? Nemde azért, mert a kurgán a kőkés, majd a harci-balta társadalma volt, nem a nyílé? Mik a sztyeppei és a magyar műveltség jellegzetességei, különbségei? Mi a kurgán műveltség kapcsolata a későbbi népi emlékekkel, kultúrákkal (nordikus, kaukázusi)? Mit értünk a szkíta fogalmán? Miért lennének a letelepedettek is szkíták? Miért lennének az olyan nevek, amelyek a magyarral rezonálnak, szkíták? Nem éppen magyarok ezek a nevek, föltéve, hogy Kárpát-medenceiek, vagy kukutyiniak? Harcoltak lóhátról a szkíták, ismerték a kengyelt? Ha nem, akkor csak a nyíl miatt voltak lovas harcosok? Nemde a kengyelt a hun időkben ismerte meg Európa? Miért nincs legalább Ázsiában korábbi kengyellel lovagló emberábrázolás? Miért nincs ilyen görög, iráni vagy kínai? Mit jelent az iráni fogalma? A mai iráni területre hivatkozva iráni minden korábbi? Nem számít, hogy annak a területnek a nyelve, a műveltsége hihetetlen mértékben változott? Nem lehet, hogy a „szkíta időkben‖ a helyesebb kifejezés, nem az, hogy „szkíta‖ erre? S ha ez idő tájt hajlító nyelv uralkodott a mai Irán területén: a ragozók kiszorultak, elmentek? Miért nem számít, hogy a turkok elmentek keletre, a dravidák délre, stb.? Miért ne vennénk figyelembe, hogy ott uralkodóvá a pásztor társadalom vált? Attól még, hogy a szkíta is pásztortársadalom, mitől lenne szkíta minden pásztortársadalom? Miért lenne íjász a műveltség, ha csak nyílhegyeket találunk ott, akkor? Mitől lenne íjász nép, ha a nép fogalma csak több tízezer év múlva jelenhet meg? Eltekinthetünk-e egy időszak és terület ismert műveltségétől későbbi fejlemények miatt? Ha nincs a Kárpátokon belül eredetileg sámánizmus, pár későbbi előfordulása nem esetleges? Honnét ismert a fegyverimádat, hol találkozunk vele egyáltalán? Mi bizonyíja, hogy ez a magyar műveltség része lenne? Miként fordulhat elő a békés magyar műveltségben a harcias felfogás? Hol van ennek bármilyen magyar nyoma magyar területen? Cáfolja valami is, hogy ide szkíták csak hatalmuk leáldozása után települtek? Miért nincsenek nyelvjárások a magyarban? Miért nincs a magyarhoz csak hasonló nyelv sem? Miért minden nyelv olyan iszonyúan távoli tőle? Hogyan alakulhatott volna ez a gazdagon fejlett nyelv a sztyeppén? Vagy nem igaz, hogy a sztyeppén vándorlók éppen nyelvjárásokra szakadtak, mint a turkok? Mit tudunk a szkíták nyelvéről? Honnan tudná valaki, hogy milyen az, ha nincsenek írott emlékek, csak néhány személynév? Nem számít, hogy még e neveket is a névadók nyelvére hasonlítónak tekintik? Hogy használhatók fel a területen található nevek, ha az ott élt emberek állandóan változtak? Vagy nem az állandó mozgás, változás éppen a sztyeppei lét lényege? 28
Milyen alapon lehet azonosítani a mai neveket a 2 ezer évvel korábbiakkal? Vagy nem az történt egyre, hogy egyik csoport lement onnan és annak helyére jött a másik? Talán a nevek megőrzése nem csakis a letelepedettek sajátja? A szarmaták miért lennének szkíták? Nemde ők verték le a szkíta uralmat a sztyeppén? Nemde a szarmaták vezették be a páncélt és lándzsával harcoltak, nem nyíllal és karddal? Vagy talán használtak buzogányt is? Nemde ők a páncél és a lándzsa használat, azaz a nehéz-lovasság megalapítói? Nemde a lengyel nemesek tartják magukat szarmata utódnak és a lengyel népesség nem? Milyen alapon lenne állítható, hogy elszlávosodott szarmaták a lengyelek, mármint a nép? Nemde a szlávok a szarmaták előtt és azóta is azon a területen élnek? Nemde a szvidéri műveltség óta szinte megszakítatlanul, letelepedettek voltak és maradtak? Nemde a déli szlávokat az avarok telepítették a Duna mellé északról Kr. u. 622-től? Ascherson könyvének mindezekre vonatkozó számos adatából ki cáfolt meg egyet is? Hogy lehet a hatalmas M17 (Eu19) részarányunkat (60 %) néhány ezer közép-ázsiai nomádnak területünkre telepedése génáramlásával magyarázni, amikor az ezt nem okozhatja? Nemde ha ez igaz lenne, Közép-Ázsiában is magasnak kellene lennie, ami nem áll fenn? Nemde a lovas pásztoroknak csak egy része jött Európába, nem pedig a zöme? Nem alaptalan feltételezés a magyarok szkíta eredete, ha nem alapul konkrét adatokon? Nemde a hivatkozott adatok értelme más? Nemde itt a hivatkozók összekeverik a letelepedett és a pásztor társadalmat? Nemde erőltetett a szkíta eredetünk, és pontosan annyira nem igaz, mint a finnugorizmus? Nem fontosabb műveltségünk ismerete, mint az egyfajta dicsfény utáni vágy? Nemde Gimbutas 1991-es könyve is megerősíti Naddeo ki nem mondott sejtését a férfi istenek - általában az istenek - keletkezésének a mechanizmusáról? Nemde világosan belátható, hogy bár a jégkorszak végi Vénusz szobrokat istenségnek szokták nevezni, de minthogy arcuk nincs, nem személyek, nem istenek, hanem jelképek? Nem igaz talán, hogy a Dolni Vestonice (és a jelen előtti 25000 éves Szeleta, vagy esetleg Perigord) műveltségének embere a női szobrokat úgy áldozta fel, hogy felrobbant a megütésekor, ami nem istentisztelet, sőt, és azoknak jószerint feje sincs, nem hogy arca lenne? Nem kell ma már a finnugorizmus ismert kritikáit ismerni, ha beszélünk róla? Nem kell a magyar kultúra jellegzetességeit ismerni, ha a finnugorizmusról beszélünk? Nem kell a régészeti műveltségekkel tisztában lenni, ha őstörténetről beszélünk? Nem kell ismerni a kárpáti-bronz műveltséget, amikor a bronzkorszakról beszélünk? Alátámasztja valami, hogy volt vaskohászat Sumérban? Nemde fél évezreddel korábban a hettiták már kovácsoltak vasat, és az egyiptomiaknál is előfordult néhány vastárgy, de Sumérban nem? Nemde a Tátrában meg ezeknél közel egy évezreddel korábbi vaskohót találtak? Mi a jelentősége, hogy a vas szó a finnugor nyelvekben általában ércet jelent? A 12 ezer helységnévből mennyi alapján vonjunk le következtetéseket? Mi bizonyítja, hogy itt minden név iráni? Mit jelent ebben az esetben az iráni? Nem probléma, hogy ez időben Iránban nem 'iráni' nyelveket beszéltek, hanem ragozót? Mi közünk az indiai uralkodó dinasztiákhoz? A józan, átfogó vizsgálódáshoz nem kellene talán áttekinteni, ha nem is az egészet, mint mi tesszük, de annak legalább meghatározó részét, mint Naddeo teszi? Szükséges-e egységben látni, egybe fogni a múltunkat illető minden adatot, összefüggést? Kiemelhetünk belőle valamit és valamilyen mai célnak rendelhetjük alá az egészet? 29
Ha a kazah madjarok a magyarokhoz állnak genetikailag a legközelebb, de a magyarok viszont nem hozzájuk, akkor az mit jelent és mit nem? Ha a madjar és magyar távolság nagy, amint Bíró is kiemeli a cikke végén, akkor mi van? Ugyan miért lenne elegendő a magyar műveltség ismerete nélkül, csak a krónikáinkkal foglalkozni a magyar őstörténetet illetően?
30
Michelangelo Naddeo tézisei Michelangelo.cn http://indavideo.hu/video/frg2?pid=168785 http://www.youtube.com/watch?v=ixtH23sHvL4 http://www.michelangelo.cn/download/interview4inghung_unito.pdf http://www.michelangelo.cn/download/cartina_magna_pannonia.pdf http://www.michelangelo.cn/index.php?arguments=dynamic&idPagina=a90129bdd&preferredLang=uk http://www.osservatorioletterario.net/honfoglalas-hu.pdf http://berenyiturul.co.cc/news.php?extend.84 http://www.youtube.com/watch?v=5y9rrzYREgA http://tudos.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=53897 http://tudos.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=50657 http://www.fullextra.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=2539 http://tundi.blogter.hu/398233/interju_michelangelo_naddeo-val http://karpatiharsona.info/index.php?option=com_content&view=article&id=8598:michelangelonaddeo-kolozsvari-eladasa&catid=38:tudomany&Itemid=62
Cser-Darai szempontjai a Naddeo-vitához röviden kifejtve: Kritikai észrevételek Michelangelo Naddeo tételeihez: 1. Naddeo nem érti a mellérendelést, nem ismeri eléggé a magyar műveltséget, szemléletet, ábrázoló művészetet, de a nyelvet, az ősi rovásírást, aztán a valódi időrendet, eseményeket sem. 2. Előítélettel nyúl a kérdéshez. A jelképeknél pl. azonnal isteni képeket keres – és persze talál. De a magyar műveltségben ilyenek nincsenek. A magyar lélekhívő volt és jelképei a lélek jelképei. Ám minthogy az istenhívők a csillagmítoszokból merítkeznek, ugyanezen jelképek ott is megjelennek – de más jelentéssel. A szülő nő a termékenység jelképe és nem kellett senkitől eltanulni a jelképet: magától adódik. Azaz hibás elképzelés, hogy valamit csakis egyszer és egy helyen találnak fel. Ez az írásra különösen vonatkozik. 3. Sok helyen mesterségesen készítettek ABC-t - pl. a koreaiak. A jelek általában valamely tárgyat, vagy fogalmat jelképeztek és annak a szavát hangosítják meg. 31
A hullámvonal a vizet jelenti, ami egyik nyelvben mu, a másikban víz, és ezért a hangalak ezt tükrözi. Pl. a h a hal, a törökben bali, az egyiptomiban meg nu – és ez a jel hangértéke is. 4. S mivel ezeket nem veszi figyelembe, ábrái nagy része jellegtelen. Táblázatos formára van ugyan öntve, de a bal, a jobb oldali feljegyzések egymást ütik, nem kapcsolhatók össze. A jelképek ilyen besorolása fölöttébb önkényes, azaz előítéletet tükröz. 5. A betűtáblázatai elején kijelenti, hogy a betűjelek a kiejtésükkel egyetemben terjedtek – és aztán a magyar rovásírás jeleit nem a hangjuknak megfelelő helyen tűnteti fel. Az s az u helyén van, az f a th helyén, a h a k helyén, a v a b, az sz az i helyén – és így tovább. 6. A táblázatok nagy része tele van olyan jelekkel, oszlopszámokkal, egyebekkel, melyekre nem hivatkozik. Van, ahol a betűk mellett részben csillagok vannak, de nem tudjuk, hogy miért. Egybeömlesztett, feldolgozatlan az egész. 7. Történelmi – időrendi – ismeretei nem megfelelőek: Nem volt a Kárpátok keleti részéről Kr. e. 1000-ben népmozgás, sem keletre, sem nyugatra. A kelták nem írtak rovásírással. A tochároknál – a Tarim-medencében – elképzelhető, hogy az a két falu nem volt azonos a többivel, – már ahonnan az írások származnak, – de a ragozás keményebb nyelvi jellemző, mint a szókészlet. Azon felül azok nem Kr. e. 1000 körül, vagy később mentek oda, hanem Kr. e. 1700-1900 körül, és mind embertanilag, mind a kultúrájukat tekintve a kor sztyeppei emberével harmonizálnak, nem magyarok. Akkor mentek oda, amikor a többi ún. árja is szétsodródott. Nem ürült ki Kr. e. 1000 körül az a terület, és nem a hunok megjelenésével tértek vissza kulturális jegyei, hanem a hunokig végig megmaradtak. Mivel kell neki a pazyriki kapcsolat, azért aztán átírja az időrendet, megint csak előítélete miatt, ami talán egy pán-magyar elmélet lenne? 8. Könyve sajnos ilyen és hasonló ellentmondások tömegével bír. Cser-Darai összefüggő gondolatrendszere: 1) A magyarok kialakulásának a helye mindenképp a Kárpát-medence — ebben nem lehet kompromiszszumra jutni. Az ok: a magyar nyelv egységessége, fejlettsége, stabilitása az elmúlt fél évezred során, és a magyar műveltség mellérendelő jellege. Ez nagysűrűségű, hosszú idejű letelepedett életmódot igényel — és ez az adott térben – Kínát kivéve – nem volt biztosított. Kínában viszont egy más jellegű nyelvet beszélnek. A magyart a Kárpát-medencében beszélik és beszélhették még a nem-sztyeppei, löszös mezőgazdasági területeken (Kukutyin). Itt megtalálhatók azok a műveltségi jelek a honfoglalást megelőző időkből, melyek a magyart ma is jellemzik — meg maga az ilyen népesség is. 2) Ugyanakkor régészeti leletek nem utalnak arra, hogy innen jelentős embermennyiség keletre ment volna. Akik mentek, azok a sztyeppéről mentek és a sztyeppe nem lehetett a magyarok hazája: kulturálisan ütközik! 3) A nyelv egységessége és a népi kultúra jellege alapvető — és ez nem sok kompromisszumot enged meg. 4) A sztyeppéről mentek (tochárok) a kaukázusi rasszi elemeket és a sztyeppei műveltséget vitték magukkal oda — és a tochár nyelv nincs a magyarral kapcsolatban. Legalább is ami belőle ismert, az nem vonatkoztatható a magyarra. Egyébként a sztyeppe déli és nem északi szakaszáról mentek oda 4 évezrede. 5) A sztyeppe kultúrája meglehetősen jól ismert — azok a vonások nem jellemzik a magyart, de leginkább a későbbi alárendelőket jellemzik. A magyar következetesen megmaradt mellérendelőnek — és ez kemény választóvíz. 6) A turáni műveltség a turk műveltségek forrása — ezek mozgása keletre, majd onnan északon nyugatra dokumentált. 32
7) A turk nyelvek és a magyar nyelv sajátosságai viselnek közös vonásokat, de ezek zöme a letelepedett, mezőgazdaságot művelők szókészlete és maga a ragozás. A turk nyelvek ragozási rendszere meglehetősen hasonló egymás között, de nem hasonlít a magyarra. Sem a ragok rendszere, sem a többes szám képzése, semmi. A magyar ragozási módja a turk nyelvekhez viszonyítva hihetetlen gazdag. 8) Az egyetlen, a Kárpátok körzetéből keletre áramlást az örmény területre vonulók jelentették — s valóban, az örmény nyelv szerkezetében több hasonlóság mutatható ki a magyarral. Több mint a turkokkal! De ez kb. 3 évezrede történt. A Naddeo elmélete szerinti időkben ilyen mozgások nem voltak. Figyelmeztetés e vita nehézségeire: Elmélyedve a vitatott gondolatvilágban, több logikátlanság és ismerethiány mutatkozik. Aki nem ismeri sem a magyar műveltséget, – legalább Lükő Gábort, a Nemzeti Múzeum könyvét, ahol 1170 képből csak talán egy tucat kapcsolható a sztyeppei műveltségekhez, – sem a magyar nyelvet, annak képei és nyelvi érvei ehhez az irányhoz kapcsoltan igen zavaróak. A Kettőskereszt-tanulmányban összefoglalt műveltség-áramlási gondolatsorhoz képest a most vitatott sem tartalmaz többet. Hiába hoznak fel 99 olyan érvet, amiért valaminek úgy kellene lenni, ahogy gondolták, ha egyetlen egy érvvel az egész kizárható. Naddeo, mint sokan mások, csakis az egyezéseket keresi, és egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy az egyezésnek számos más oka is lehet, nemcsak az ő származási modellje. Nem foglalkoznak azzal, hogy mi van akkor, ha felmerülnek kizáró érvek és adatok, inkább mellőzik azokat, mintha nem léteznének. Ilyen a fenti kizáró néhány adat és elv. Példa rá az örmény ragozás k többes szám jele — amit nem értenek, de másként igyekeznek magyarázni, beleerőltetve sok minden mást. És végignézve Naddeo képanyagát, minden képről illene megfogalmazni egy másik eredetet, kapcsolatot, értelmezést — amire áldozni kellene napokat, heteket, különösen, mivel az ő minden forrása nem áll a bíráló rendelkezésére, de aki ha értelmez, akkor adatokkal kell alátámasztania azt. Három új könyvet lehetne írni Naddeo adatai más értelmezéséről, de kérdés, hogy kell-e.
STANDPOINTS TO THE NADDOE-MEETING Short summary of the standpoints of the discussion Critical remarks to the statements of Michelangelo Naddeo: 1. Naddeo does not understand the coordinate way of thinking, he does not know enough the Hungarian culture, its view points, picturesque art, language, moreover the ancient runic script, as well as the true chronology and the historical events. 2. He approaches the problematic with prejudice. He tries to find immediately gods when looking to symbols – and, consequently, he finds them. However, there are not such in the Hungarian culture. The Hungarians were believers of soul and their symbols are symbols of soul. As the god-believers are extracting their belief from the star-myths, the very same symbols appear there, too – but with completely different meaning. The birth-giving woman is the symbol of the fertility and this ought not to be learnt, it comes out from itself. 33
It means, it is a wrong approach to state that any symbols can be invented only ones on the globe. It is particularly valid for the invention of the writing. 3. There are many places where ABC has consciously been created – e.g. in Korea. Generally the symbols represent objects or notions and intone the word connected to them. The wavy line means water, that is intoned as mu in one language, víz in the other one therefore the sound of a symbol mirrors this word. E.g. fish is h = hal in Hungarian, b = bali in Turkish and n = nu in Egyptian languages having the same symbol for the first sound of the notion. 4. As he does not takes all of them into consideration, most of his figures shown in his WEB page is noncharacteristic. It is however, formatted as a Table, but the written remarks of rows and columns in the two sides of the Table contradict to each other. The arrangement of symbols in such a form is highly arbitrary and represents strong prejudice. 5. At the onset of his Tables of characters he declares, that the characters were spread with their sound values – and then the characters of the Hungarian runic script are not shown on their proper sound. The s is cited on the place of u, the v is found on place of b, the s on place of I / and so on. 6. A great portion of his Tables contains such symbols, numbers of columns etc. hat are not referred and explained. There are stars in many places but we do not know why. The whole is purred together without investigation. 7. His historical knowledge – particularly in chronology – is insufficient. There was no mass movement in 1000 BCE from the eastern part of the Carpathian basin towards east, or West. The Celts did not have runic script. As far as the origin of the Tocharian writings are concerned, it may possible that the Tocharians have two villages – in the Tarim Basin – that were not identical to the other ones there; however the agglutination is a much strict character of a language than its set of words. Besides, the Tocharians did not go there around 1000 BCE or later, they are there from around 1700/1900 BCE, and they belong to the sheep herding people of the steppe according to their ethnical and cultural character as well, that is not characteristic to the Hungarians. They went there at the same time, when all other so-called Aryans did spread in Euro-Asia. The Carpathian basin and its close environment did not empty around 1000 BCE and its cultural characteristics did not return in the age of the Huns, however, these characteristics are seen continuously during this period, too. As he needs the Pazyric connection, therefore he transcribes again the chronology due to his prejudice; might that be a pan-Hungarian concept? 8. It is a pity, that his book has huge amounts of similar contradictions. Our coherent doctrine: 1) The main place of the formation of Hungarians is the Carpathian basin – in this concept we can not come to another concession. The reasons are: the homogeneity, perfection and stability of the Hungarian language being observed during the last half of millennia; the coordinative character of the Hungarian culture. These require a long lasting, close settlement with high popular density – and in the given area – with the exception of China – these conditions cannot be found. However, there is a complete different language in China. The Hungarian is spoken within the Carpathian basin and might have been spoken also in the non-steppe area of Loess around the basin (Cucuteny). In this area all the features characterizing recent Hungarian culture can be found – as well as that population.
34
2) At the same time archeological findings do not reflect massive evacuation of the archaic population from this place. Who have moved out were those from the steppe area and steppe cannot be the ancient home of the Hungarians: their culture differs dramatically. 3) The homogeneity of the language and folk art is fundamental – and it does not allow too much compromise. 4) Tochars consisting of Caucasian ethnical characteristics left the steppe area and took the steppe elements of the culture there – and the Tocharian language has nothing common with the Hungarian. At least that is known from their language does not resonate to the Hungarian; Otherwise they left from the southern part of the steppe and not from the northern one. 5) The cultural features of the steppe are well known – those features do not characterize the Hungarian, however, they characterize the later subordinating cultures – including the much later recognized IndoEuropean, or Indo-German, or Aryan ones. The Hungarian culture remained to be coordinative consequently – and this is a very hard separating feature. 6) The Turanian culture is the resource of the later Turk cultures – their movement towards East and then later to West on the northern steppe is well documented. 7) Although the Turk languages have many common features with the Hungarian as the agglutination and many words of common origin – but the common set of words are mainly connected to the agricultural activities and husbanding of settled cultures. The inflection system of Turkish languages is very similar with respect to each other, but dissimilar to the Hungarians. Both the suffixes and formation of the plural are different. The inflection system of the Hungarian is highly developed with respect to those of the Turkish languages. 8) The only proven movement of masses towards East is recognized during the time of the invasion of sea people when these people moved from the close area of Thracians to the territory of present Armenia – and really, there are many similarities in the grammar between the Hungarian and Armenian languages. There are more similarities with the Hungarian than with the Turkish languages. But this movement occurred 3 millennia before present. In the time given by Naddeo there was no such movement and particularly not to the far East. Notice concerning the difficulties of the discussion: When looking into the depth of ideas discussed here there are a lot of illogical items and lack of knowledge. The pictures and linguistic arguments of a man without proper knowledge of the Hungarian culture – at least the book of Lükő, the book prepared by the National Museum dealing with the Hungarian folk art, where there are over 1100 pictures from that only a dozen can be connected to the art of the steppe – and lack of the proper knowledge of the Hungarian language are highly disturbing. The ideas discussed here do not say more than a flow of the cultural features shown e.g. in our previous paper dealing with the origin and spread of the double-cross. It has no reason to cite 99 arguments to prove an idea when there is only one argument showing a proven fact, which contradicts to the concept. The concept cannot be true. Naddeo – and many others – are seeking only those features that are parallel to their ideas and do not deal at all with those facts that contradict to their ideas. The parallel feature might have many other reasons, not only that one which they favour. They do not deal with the cases when evidences emerge excluding the possibility of the idea, they bypass them as they would be existing..
35
Some of the above cited arguments are such excluding evidences. Here we mention only the plural of the Armenian language which is k – that the Indo-European linguist do not understand and try to explain in a funny way forcing a couple of inconsistencies into the explanation. Finally: scanning through the set of pictures given by Naddeo we could – and should – give complete different possible explanation of their interconnections. This work would need days and weeks to carry out, particularly as we do not have all the sources he used therefore it would be a very timeconsuming work to show the irresponsible explanation and substitute it with another alternative. Probable even three books could be written showing the alternative explanations, however the questions arises: would it be useful at all?
36
Cser Ferenc és Darai Lajos tézisei A magyarság eredetéről A probléma felvetése: A magyarság eredetére nézve két elképzelés verseng: az MTA által képviselt és erőltetett ún. finnugor, és a XIX. század során a krónikákra hivatkozva szembeállított dél-kaukázusi, ún. hun eredet. Az egyik cáfolata azonban nem bizonyítja a másikat. Közös a kettőben, hogy a magyarság a sztyeppéről a IX. században a Kárpát-medencébe költözött katonanépek utóda.
Ellenvetések: A magyar népi kultúra elemei békés, letelepedett népességre jellemzők, – a sztyeppei, katonai műveltség elemi csak nyomokban találhatók meg benne. A magyar nyelv a ragozó nyelvek rendkívül fejlett változata, mégis, a nyelvi őselemekben (etimon) Eurázsia nyelvei közül egyedül, kiugróan nagy részaránnyal rendelkezik. A nyelv fejlettsége, alapszavainak eredetisége hosszú idejű (több évezredes) zárt, letelepedett életmódot tételez fel. Ezt a sztyeppei eredet nem biztosítja. Kultúrszavaink közül a fémfeldolgozás szavai nem rokoníthatók egyik leszármazási elméletből eredő ősökkel sem. A magyar népzene pentaton, népdalaink száma többszöröse Európa összes népe népdalainak. Vallási műszavaink az ősi nyelv műszavai, ami arra int, hogy azokat nem más népektől kölcsönözte a magyarság, hanem saját korábbi vallási műveltségét fejezi ki. Ez pedig nem azonos a sztyeppei népekével. A magyarok önelnevezése (magyar) a XIII. század előttről nem ismert, ezért ennek a szónak a származása semmiféle kapcsolatban nem lehet a magyarság származásával. Következtetés: A magyar nép, nyelv, műveltség egésze nem származtatható a sztyeppei lovas pásztoroktól.
Megoldás: A magyar nép, nyelv, műveltség a Kárpát-medencében alakult ki, nem jött ide, itt őslakos. A X. században – az azóta folyamatosan létező – állammá sztyeppei katonanépek segítségével formálódott. Az ennek során kialakult kettős kultúrája azonban a kereszténység felvételével az ősi magyar kultúra módosult formájává változott, megőrizve a letelepedett, mezőgazdász, fémfeldolgozó társadalom műveltségének legfontosabb jegyeit és nyelvét. A ‗magyar‘ népelnevezést a sztyeppei katonanép hozta magával, aki az együttességből kialakított állam nemességét alkotta, majd az idők során eredeti nyelvét és műveltségét elveszítve, beolvadt a őslakosok tömegébe. Bizonyítékok: A Kárpát-medence ősműveltsége a Bükki Kultúrától kezdve folyamatos telepedést és azonos, mellérendelő jelleget mutat. Az ilyen, több évezredes letelepedett műveltséghez utódnyelvnek kell tartozni, és ennek feltételeit a magyaron kívül egyetlen más Kárpát-medencei nyelv sem elégíti ki. 37
A Kárpát-medence északi, északkeleti, keleti hegyes, dombos vidékén, mind a Medencén belül, mind pedig annak északkeleti, keleti külső szakaszán (egészen a Dnyeperig) évezredekig letelepedetten élők mezőgazdaságot és fémfeldolgozást folytattak. A Kárpát-medence réz- és bronzkora hatalmas emlékanyagot hagyott maga mögött, a bronz antimon bronz volt és mint ilyen egyedülálló a bronzkorban. A Kárpát-medence fent nevezett körzeteiben élők egészen a hun időkig egalitárius temetkezést folytattak, nem látszik a társadalmi szegregáció. A Kárpát-medence letelepedett őslakossága az állam alapítás idejéből származó iratok alapján magyar nyelven beszélt, az egyszerű emberek neve magyarul szólal meg. Az államnyelv (oktatás, bíráskodás, törvénykezés nyelve) pedig latin volt. A magyar nyelv fejlettsége bizonyíthatóan az elmúlt fél évezred alatt nem változott jelentős mértékben (leginkább számos nyelvtani elem kikopott belőle), de a Halotti beszéd is azt tükrözte, hogy az akkor beszélt magyar nyelv már a mai fejlettségi szintjéhez közel állt. A Honfoglalástól számítva hirtelen nyelvi fejlődés nem igazolható egy latin államnyelvű, magyarul nem beszélő nemesség által irányított államban. A korabeli primitív nyelven megszólaló magyar nyelvi emlékek magyarázata például az, hogy azokat magyarul nem tudók írták hallomás alapján. A magyar nyelv többesszám-képzése a k hanggal történik. Eurázsiában két nyelv van rajtunk kívül, mely így képezi a többesszámot: nyugaton a baszk, a Kaukázus délkeleti régiójában pedig az örmény. Az örmények minden bizonnyal a ‗tengeri népek‘ inváziójakor, a Balkánról vonultak jelenlegi lakóhelyükre, ahol iráni szavakat vettek fel, bár azok nyelvtani nemeit nem illesztették a nyelvükbe. Az örmények eredeti lakóhelyükről vitték a k-s többesszámot a Kaukázus terébe, nem pedig onnan jött az a Kárpátok körzetébe. A népdalok, regék, mondák száma meglehetősen nagy, mondandójuk a nyelvben is megjelenő mellérendelő műveltséget, lélekhitet tükröz, és ez megint csak nem származtatható a sztyeppei katonanépektől. A Kárpát-medencében már a honfoglalás idejét megelőzően ismert a későbbi székelynek nevezett rovásírás, és ennek gyökerei a jégkorszaki műveltségekig visszanyúlnak. A rovásírás jelei valamennyi magyar hangot kifejezik. Már bronzkori tárgyakon megjelent rovásírás magyarul értelmezhető. A magyarság embertani képére az őseurópai embertípus meghatározó mértékben jellemző. A számos közép-ázsiai eredetű nép bevándorlása ezen a képen alig változtatott – ezek szerint a bevándorlók itt egy sokkal nagyobb számú és részarányú népességbe olvadhattak be. A magyarság genetikai jelzői az őseurópai genetikai jelzőket (75%), ezek közül is az M17 (Eu19) jelzőt (60%) a legnagyobb arányban hordozzák. Az uráli ‗rokonnak‘ felételezett népeket jellemző genetikai jelző (TAT) részaránya a kimutathatóság határa alatt van. A magyarság az AB vércsoportból – a nullás rovására – kiemelkedő mértékben részesül, ami Kárpátmedencei mutációt jelez. Az AB vércsoportnak a többihez való viszonya azt jelzi, hogy ez a mutáció viszonylag friss, azaz százezer éven belüli. Az A és a B mutáció több százezer éves lehet. A népi műveltség számos eleme, a műveltséget kifejező szavak eredete másutt is megtalálható, de azok értelmezése nem kizárólag a másik helyről való származást jelenti, nincs kizárólagosság, mert számos más értelmezés is lehetséges – köztük éppen a Kárpát-medencei is. A mezőgazdasági műszavaknak későbbi déli nyelvekkel való rokonítása nem feltétlenül jelenti az ottani eredetet, lehetséges egy közös eredet is – pl. a jégkorszak záró eseményét megelőzően édesvízi tóként ismert Feketetenger akkor száraz medencéje is. A kelta népekkel, nyelvvel, műveltséggel való kapcsolat ugyancsak a Kárpát-medencén keresztül értelmezhető.
38
Cser Ferenc–Darai Lajos: A MAGYAR EREDETELMÉLET VITÁJÁHOZ 1. Jobban kell vigyáznunk, mert azt érzékeljük újabban, hogy a finnugristák a sztyeppét akarják megmenteni maguknak, mert nekik az a lényeg, hogy az nem a magyarok területe. Megkezdték ugyan a visszavonulást, de csak a parlagi (mocsaras) síkról, az elv meg fog maradni, abból nem engednek. Ami azt jelenti, hogy a lakatlan erdős-mocsaras területről származást feladják, és kínálnak helyette egy dicsőségesebbnek látszót, mint ahogy tette ezt annakidején a turáni eredetelmélet. Hiszen kiderült arról is – mint a finnugorról – az osztrák császári bábáskodás. A sztyeppei eredethez körömszakadtáig fognak ragaszkodni, mert számítanak rá, hogy szövetségesekre lelhetnek a szkítizmus, hunnizmus, türkizmus, turanizmus, mongolizmus, sőt még a sumérizmus híveiben is.47 Ugyanakkor a feltáró régészet már éledezik és lábra kapott: az autópályák alatti lelőhelyek Kárpátmedencei, nálunk mostanában feltárt anyaga nem szláv jellegű és sokkal korábbi, mint eddig gondolták, amilyennek tartották, valamint hihetetlenül gazdagok a lelőhelyek.48 Azaz egyre több bizonyítékkal bebizonyosodik, hogy a szláv nem egyenlő a latin sclau szóval, amely csak hatalom alá rendeltet jelent. És bizonyossággá kezd válni, hogy a minden eddigi megismert összefüggésre, fejleményre, adatra érvényes teljes magyarázatot egyedül népünk Kárpát-medencei eredete – és a folyamatban igen hatékonyan a Kárpátok közvetlen keleti környezetében résztvevők szerepe – adhat. A magyar hatalom eredetét is nagyban befolyásolta a Kárpát-medence népi ereje, amit a Vérszerződésben (888) és a honegyesítő Árpád-vezette bejövetelben (895) szemlélhetünk megnyilvánulni. És ez a mi 1114, sőt 1121 éve folytonos államunk, azóta is töretlenül fennáll, bár már több más államot is fialt, több hasonló műveltségű, de külső hatásra módosult nyelvű népet is szült. Van azonban reményünk, hogy felvilágosítva őket az igazságról a több százezer éves műveltségi, valamint a több tízezer év óta fennálló népi folytonosságról a Kárpát-medencében, és egyedülállóan Európában és a világban, aminek ők is teljes mértékben a részesei, őket is megnyerjük a Kárpát-medencei egység helyreállításához. 2. Az európai alapműveltséget adó népesség jelentős része a Kárpát-medencéből távozott el, először mintegy 14 ezer évvel ezelőtt, amikor a würm fölmelegedésével a rénszarvasok északra vonultak és követték őket a gravetti műveltség emberei is. Mert a würm fölmelegedése 18-15 évezreddel ezelőtt váltott gyorsuló mértékre (1. ábra), majd még három kisebb-nagyobb visszahűlést követően (idősebb dryas JE 10., az ifjabb dryas a JE 9., és egy rövid lehűlés a JE 8. évezredben) a világóceánok JE 7,5 évezreddel ezelőttre érték el a jelenlegi vízszintjüket, azaz ekkorra fejeződött be a jégkorszak fölmelegedése, az északi féltekét borító jég elolvadása.49 A Fekete-tenger erre az időszakra területének a felére zsugorodott, mert kiszáradt, ám benne édesvízi élet volt (2. ábra). 47
Például az MTA volt elnöke, Glatz Ferenc „Köszöntő és bevezető‖ beszédében a ‘honfoglalást‘ lezáró ‘pozsonyi‘ csata 1100. évfordulója alkalmából rendezett ÁRPÁD EMLÉKEZETE c. tudományos konferencián (MTA Történettudományi Intézet, MTA Európa-történeti Munkacsoport, Budapest, MTA Társadalomkutató Központ, Jakobinus Terem, 2007. november 13.) kijelentette: lehetséges, hogy nem az Urálon túlról, hanem a sztyeppéről kell a magyarságot eredeztetni. De e helytelen megállapítást vagy javaslatot semmivel se támasztja alá, és azt sem mondja meg, miért kell felmondani a finnugor elméletet. Ez az őstörténetünk nyakába zúdított újabb valótlanság veszélyesebb, mint a korábbi, mert a helytelen finnugor elmélet ellen már sikeresen felvette nemzeti tudományunk a harcot, míg a hamis sztyeppei eredet most új frontot akar nyitni. Pedig a mi műveltségi és népi eredetünk sem nem nomád, sem nem sztyeppei, hanem földműves állattenyésztői, és Kárpát-medencéből, valamint annak keleti szomszédságából való: A hatalmi ág is hozzáidomult e műveltség követelményeihez. Vesd össze: Cser Ferenc és Darai Lajos: Európa mi vagyunk II. Fríg Kiadó, [Pilisszentiván,] 2007-2008. pp.: 276-292. 48 Dr. Takács Miklós régész hozzászólásából, amely elhangzott ez előző lábjegyzetben említett konferencián. 49 Ryan, William & Walter Pitman: Noah’s Flood; The New Scientific Discoveries about the Event that Changed History. Simon & Schuster, New York, 1998. pp.: 104, 154-158. Oppenheimer, Stephen: Eden is the East; The Drowned Continent of Southeast Asia. Phoenix, London, 1998. pp.: 30, 37-38. Lorius, C.— Jouzel, J.—Ritz, C.— Merlivat, L.— Barkov, N. I.—Korotkevich Y. S.— Kotlyakov V. M.: „A 150,000-year climatic record from Antarctic ice.‖ Nature, 316, #6029, (1985), p.: 592, 1. ábra.
39
A dombvidéki műveltségek területén a legfelsőbb rétegeket a csapadékos időjárás elmosta, ezért nincs adatunk, hogy túlélték-e azok a műveltségek a jégkorszakot.50 Mégis, két adattal rendelkezünk: a Subalyuk környékén egyéves gyermek csontvázát találták meg, akinek a kormeghatározás 20 évezredes kort mutatott ki.51 A másik adat, hogy az újkőkorszakban, amikor a Kárpát-medence síkvidéki folyampartjaihoz (Körös—Tisza) Anatóliából gabonatermelő népesség érkezett, a dombvidéki területeken túlélő emberek mintegy száz év alatt átvették az új típusú műveltséget és kifejlesztették az ún. vonaldíszes kerámia bükki műveltségét. Ennek kora a korszerű adatok alapján a JE 9. évezred, azaz JE 8500 körüli. Ekkor volt a würm utolsó kisebb lehűlése, amikor Anatólia kiszáradt és onnan a korábbi, immár kerámiát készítő műveltségek eltűntek. Az utolsó hirtelen olvadáskor a Boszporusz átszakadt és a Feketetenger ekkor rendkívüli gyorsan sós vízzel töltődött fel, az esetlegesen a partján lévő emberi települések részben elpusztultak, részben a környezetbe elmenekültek.52 A Boszporusz átszakadásakor a Fekete-tenger mentén egyszerre több műveltség is megjelent.53 Jellemzőjük, hogy már a háziasított búzát és az árpát ekés földműveléssel termelték (fogatoltak), embert formáló edényeket készítettek, ismerték a rézöntés technikáját és alárendelő szemléletük volt: isteneket tiszteltek. A Kárpát-medencében a Duna–Tisza összefolyás mellé telepedtek, és hamarosan fölváltották a virágzó Kőrös–Tisza műveltséget. Vinča a legjelentősebb telephelyük, ahonnan Vinča műveltségnek nevezik őket. Rezet bányásztak.54 Rezet öntöttek a JE 8. évezred végén, több mint két évezreddel megelőzve a sumér műveltség megjelenését. A Szegvár–Tűzköves (Szentes) mellett kiásott 7 évezredes szobor vállán rézsarlót lehet látni.55 Ez a műveltség már írt. Írásjeleiket nemcsak a Tatárlakai táblákon,56 hanem számtalan cseréptöredéken, nem csak a Kárpát-medencében, hanem a Balkánon több helyen meg lehetett találni. Így pl. Thesszalonikiben, a Karanovó műveltségben, majd Erdélyben is több helyen.57 Torma Zsófia a XIX. században már ásott ki ehhez a műveltséghez tartozó írásjeleket tartalmazó cseréptöredékeket.58 Az írásjelek mintegy kétharmada megtalálható a későbbi ún. Lineáris A írásjelei között, aminek a fele viszont a még későbbi Lineáris B jeleinek felelt meg.59 A lineáris A jeleit találjuk meg aztán a ciprusi írásjelek között is. Az itt megtalált írás nem kereskedelmi, elszámoló jellegű, mint a másfél-két évezreddel később megszületett sumér írás, hanem minden bizonnyal vallási emlékeket rögzítő. A Tatárlakai tábla 13 írásjeléből nyolc megtalálható a székely/magyar rovásírás jelei között.60 A Kárpát-medencében ekkor három (három fajta) műveltség van jelen.61 A Tisza (Vinča) műveltséggel érintkezett nyugaton az alföldi vonalkerámiás műveltség, amely átterjedt a Dunántúlra is. Északon a Bükki műveltséget találjuk, amely embertanilag nem hígult fel a tiszai műveltség emberével, de nem vette át annak embert formáló kerámiáját sem. Később kottafejes műveltség néven terjedt át a Kárpátokon, egé-
50
Gáboriné Csánk Vera: Az ősember Magyarországon. Budapest, 1980. p.: 199. Gáboriné (1980), p.: 173. 52 Ryan (1998), pp.: 188-201. 53 Mellaart, James: The Neolithic of the Near East, Thames and Hudson, London, 1981. pp.: 101, 248-248. 54 Rudna Glavánál 25 méter mélyre vezető bánya alján korabeli kerámiát találtak. Renfrew, Colin: Before Civilization; The Radiocarbon Revolution and Prehistoric Europe. Jonathane Cape, London, 1973. p.: 209. 55 Ez is azt jelenti, hogy rezet önteniük kellett, mert természetes rézből ilyen eszköz nem készíthető. A szobor vállán lévő rézsarló egy példányát Zaleszentmihályon, régészetileg nem datálható helyen meg is találták. 56 Forrai (1994), pp.: 24-26, Gimbutas, Marija: The Goddesses and Gods of Old Europe 6500-3500 BC Myths and Cult Images, Thames and Hudson, 2nd Ed, (újra nyomtatva: 1996). 1982. p.: 88, Rudgley (1999), p.: 59. 57 Gimbutas, Marija: The Civilization of the Goddess, Harper, San Francisco, 1991. pp.: 310-347, Rudgley, Richard: The Lost Civilizations of the Stone Age. The Free Press, New York, 1999. pp.: 59-70. Ezt az írást találhatták meg legutóbb a boszniai „piramisban‖ is. 58 Forrai Sándor: Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig. Antológia kiadó, Lakitelek, 1994. pp.: 24-26. 59 Rudgley, (1999), p.: 70. 60 Forrai (1994), p.: 25. 61 Makkay János: A magyarországi neolitikum kutatásának új eredményei. Akadémiai Könyvkiadó, Budapest, 1982. pp.: 47-67. Kalicz Nándor: Agyag istenek. Corvina, Budapest, 1970. p.: 43. 51
40
szen a Dnyeperig, és alkotta a kukutyini (cucuteny-i) műveltséget JE 6 évezreddel.62 A földművesség mellett az ércbányászat, a fémöntés és a fémfeldolgozás jellemezte a műveltséget, olyannyira, hogy a tőle délre és keletre élő pásztor műveltségeket is innen látták el rézzel.63 A kottafejes műveltség terjedt aztán tovább Európa nyugati felére, ahol faluközösségek és mellérendelő szemlélete, istenek hiánya jelezte útját. Childe ezt a műveltséget öreg-európai, ill. Duna I és Duna II műveltségnek nevezte, és kiemelte békés jellegét, meg azt, hogy más forma mezőgazdaságot folytatott, mint a korabeli folyamközi, ill. balkáni műveltségek. A gabonatermelés során kimerült földet itt elhagyták, de előbb betelepítették erdővel, majd amikor az megerősödött, az erdőt fölégették és visszatértek. A hamuval ugyanis visszakerültek a termőföldbe a kilúgozott elemek.64 Nem a folyamközben megismert tellek jellemzik az itteni településeket, hanem időszakonként odébb költöztek, majd tovább, majd vissza, de nem pontosan ugyanarra a helyre. Erre az időre az orosz sztyeppe pásztornépei befogták a lovat és kialakították a harci baltát, – kezdetben kőből, később rézből – és a JE 6. évezred közepén megindult délnyugat felé az első kurgán invázió (3. ábra).65 Ennek forrása az orosz sztyeppe déli peremén élő halomsíros műveltség volt. Ennek során a harcibaltások fölégették a balkáni műveltségeket, és megjelent ott is a sztyeppén ekkorra már egyeduralkodó társadalmi tagozódás és annak jele: a gazdag ember sírja a szegény mellett. Különösen gazdagok voltak azok a sírok, melyek fölé hatalmas dombot – kurgánt – emeltek, ahová a főnököt temették, gyakran udvaroncaival és ágyasaival egyetemben. Az első kurgán invázió még mindent fölégetett, és pásztor műveltséget vitt a korábbi földművelő helyére.66 Az inváziót követően néhány emberöltővel később azonban újra helyreállt a földművelés, hogy aztán a következő, a második kurgán invázió idején, a JE 5,5 évezreddel, a lovas kocsi birtokában, már ne égessék föl azt, hanem rátelepedve, úr és szolga viszonyt teremtve folytassák az alárendelő szemléletű műveltséget.67 Ennek a forrása az orosz sztyeppe északkeleti területe, a Volga és Káma vidéke volt. A korábbi faluközpontok közösségi házai átalakultak urasági erőddé, ahol már az urak hitének megfelelő formájú kerámia és rézeszközök sorozata készült. Ám ebben az időszakban jelent meg ezen a területen a bronz is, amihez a környezet bronzával ellentétben ötvöző elemként nem arzént – később ónt – használtak, hanem antimont.68 A Kárpát-medence antimon bronzának a minősége olyan jó volt, hogy később még a vaskorszak megérkezését is késleltette, mert a Kr. e. 5. évszázadban ez a bronz még mindig olcsóbb és jobb volt, mint a korabeli vas.69 A második kurgán invázió elsősorban a Kárpátokon belül a Tisza és a Duna mentén haladt északra, majd nyugatra, de nem hatolt be a dombvidéki műveltségi területekre. Ugyanakkor a Kárpátoktól északra is haladt, és ekkor a Dnyeper keleti oldalától a vonalkerámia műveltsége északra, északkeletre ‗menekül‘, és az Ural nyugati területeit foglalja el (4. ábra). 70 A glottokronológiai eredményekkel összhangban ekkor távozhatott az ‘ugor‘ műveltség Európa közepéről, és kezdett a nyelve lepusztulni, hogy mára mintegy harminc nyelvjárásban csak töredékeiben tartalmazza mindazt, amit a magyar nyelv még ma is bír. A harmadik kurgán invázió forrása immár a Kárpát-medence nyugati fele volt. JE 5 évezreddel indult el Somogyvár-Vinkovciból az ú. n. harangedény műveltség nyugatra, teljessé téve Európa
62
Gimbutas (1991), p.: 103, Gimbutas (1982), pp.: 33-36. Gimbutas (1991), p.: 361. 64 Childe, Gordon V.: What Happened in History. Penguin Books, Harmondsworth, 1954. (Reprinted in 1964.) pp.: 62. 65 Gimbutas (1991), pp.: 358-359. 66 László Gyula: Vértesszőlőstől Pusztaszerig. Gondolat, Budapest, 1974. p.: 75. 67 Gimbutas (1982), p.: 34, Gimbutas (1991), p.: 385, Sherrat, Andrew: „The Transformation of Early Agrarian Europe: The later Neolithic and Copper Ages 4500-2500 BC.‖ Prehistoric Europe, Szerk.: B. Cunliffe, Oxford Univ. Press, Oxford, 1998. p.: 169. 68 Bárczy Zoltán: „Újabb adatok a Kárpát-medence bronzkori kohászatáról.‖ Turán XXIX (Új II), pp.: 11-16. (1999.) p.: 10. 69 Bárczy (1999), p.: 11. 70 Sherrat (1998), p.: 169. 63
41
indoeurópaizálódását.71 Ezzel egy időben jelent meg – ettől függetlenül – a már sumér nyelvűnek mondható műveltség a Folyamközben. A Kárpátok északkeleti területein – a medencén belül és kívül egyaránt – a vonalkerámiás műveltség szinte érintetlenül továbbélt eddig (5. ábra). Ez több mint három évezredes viszonylag egységes fejlődést jelent. Ennek magva a bükki műveltség volt, aminek a maga korába a Felvidéken, egészen az Alföld pereméig, majd Erdélyben több mint 700 telepe ismeretes. 72 Ha egy műveltség ennyi ideig viszonylag folyamatosan fejlődhet, akkor a műveltséghez tartoznia kell egy viszonylag fejlett nyelvnek is. Ha a továbbiakban nem találkozunk olyan eseménnyel, aminek során ez a műveltség kiirtódott volna, akkor a területen élők nyelvében még ma is meg kell találnunk a hosszú ideig fejlett műveltség nyelvét, mint utódnyelvet. A harmadik kurgán invázió most sem érintette az Észak-kelet Kárpátok környezetét. Sőt, az egységes sírokat, azaz a gazdagok sírjának a hiányát egészen a Kr. e. VII. századig megfigyelhetjük, elsősorban Erdélyben.73 Ekkorra pedig már a kimmerekkel is találkozhattunk, akiknek a vezértörzse erre a területre telepedett be, amikor a szkíták Kr. e. 700 körül elüldözték őket a sztyeppei területükről. Ebben az időszakban a Dunántúlon már az urnasíros műveltséggel találkozunk. Ez a műveltség hatott a későbbi etruszk területen lévő Villanova műveltségre, ahová ugyanakkor Erdélyből szállítanak rezet.74 Érdekes, hogy nem csak a fémet szállították, hanem vele együtt ment a mester és a családja is, ott dolgozta fel a fémet, majd visszament eredeti telephelyére. Nem olyan fajta kereskedelemmel találkozunk itt, mint amilyet a Folyamközben folytattak! Az erdélyi területeken ekkoriban terjedt el a temetkezéseknél a csónakos temetkezési mód két madárral a csónak két orrában. A madár pedig lélekszimbólum. A vaskorszak küszöbére érkeztünk. A Kárpát-medencében azonban nem ez az időszak, amikor legelőször vasat öntöttek. A Tátra térségében már a JE. 4. évezred elejéről ismert vaskohó. 75 Ennél sokkal korábbról ismert olyan kemence, amelyiknek a hőmérséklete már 1600 °C fölött lehetett, ami a vas olvasztásához kell. Korábban még a vas tárgyakat szivacsos vasból kalapálással készítették el, mert a fémfeldolgozó, fémöntő műhelyek nem voltak képesek a vas olvadáspontjára fölmelegíteni a reakciós elegyet, és a vas szivacsos formában redukálódott az érceiből. A Kárpát-medencében mégsem terjedt el ekkor a vasolvasztás, mert a vas eszközök önmagukban alkalmatlanok voltak, pl. fegyverként mindaddig, amíg az acélt föl nem találták. S a Kárpát-medence bronza pedig annyira jó minőségű volt, hogy egyszerűen nem volt még szükség a vasra. A szkíta időkben a Kárpátok észak-keleti környezetében nyugalmat találunk. Ugyan föltehető, hogy a szkíták ‗hatalma‘ átmenetileg kiterjedt erre a területre is, de a műveltséget illetően semmiféle drasztikus átalakulást nem lehet kimutatni. Hérodotosz maga is írta, hogy a szkíták nem egységesek, számtalan velük együttműködő, esetleg nekik adózó törzs tartozik alájuk, akiket egyaránt szkítáknak neveznek, de ezek akár meg is tagadhatják a szkíták katonai támogatását — mint ahogy ez Dáriusz hadjáratakor meg is történt.76 A szkíták sztyeppei uralma a Kr. e. 3. században megroppant, és a szarmaták elől részben Iránba vonultak, ahol megalapították a médek birodalmát,77 míg másik részük a Kárpátokon belülre telepedett, ahol a helyi lakosságban feloldódtak.78 A közvetlen turáni eredetünket cáfolja az is, hogy az Aral tótól délre nem sztyeppe volt, ott letelepedettek éltek, de erős pásztorság mellett. A Khorezm állam eredete jégkorszaki, de az északról és délről jövő nyomás hatására keletnek mozog (6. ábra). A keletnek mozgók meg a sztyeppére adnak nyomást és 71
Gimbutas (1991), pp.: 392-393. Renfrew, Colin: Archaeology and Language. Jonathan Cape, London, 1987. pp.: 86-93, László (1974), p.: 94. 72 Gimbutas (1991), p.: 43. 73 László (1974), p.: 82. Taylor, Thimoty: „Thracians, Scythians, and Dacians.‖ Prehistoric Europe; An Illustrated History. Szerk.: B. Cunliffe. Oxford Univ. Press, Oxford, 1998. p.: 378 74 Bárczi (1999), p.: 11. 75 Taylor (1998), pp.: 377-378. 76 Herodotos: The Histories, Ford. Aubreay de Sélincourt. Penguin Books, London, 1954. 4:87, p.: 243, Taylor (1998), p.: 381. 77 Ascherson, Neal: Black Sea. Vintage, London, 1996. pp.: 223-224. 78 László (1974), p.: 103.
42
ott nyugati a mozgás. De ez csak J. e. 3000 körül lesz komolyabb, aztán fokozódik egészen a Kr.e. 500-as évekig. Később már csak átszáguldanak rajta a mongol–tatár lovasok, de azok is északon, nem pedig a Káspi-tengertől délre. Akik a Káspi-tótól délre mennek, azok aztán Levantin felé veszik útjukat, nem mennek fel északra. Sztyeppe van még Irán északkeleti részén is és vékony sávban a nagy hegyektől északnyugatra is, de az jelentéktelen – pásztorvonuláshoz azonban elegendő. A lényeg az, hogy nagyobb tömegben – törzsi, vagy nagyobb keretben, azaz kocsikkal, asszonyokkal s nem csak lóháton katonaként – a déli útvonal nehezen járható. Főként nincs kapcsolat a Kaukázustól északra elterülő részek és az iráni fennsík között, mert itt csak lovas katonák tudnak közlekedni – ahogy a szkíták is katonaként törtek oda be, és viszont: később arabok is csak katonacsapatokat vezettek át ott – lóháton. Kínában is vannak sztyeppei területek, de azokra nem mehettek be – pedig akartak – a lovas nagyállattenyésztők, mert ott kínaiak gyakorolták a hatalmat. A későbbiek – a turkok – már a Kaukázus hágóit is használták délre törésükben, ahogy ezt már a szkíták is megtették. De akkor a Kaspi-tó nyugati szélén is levonulhattak – de azok csak lóháton ügetők voltak. A korábbiak – akik kocsikkal közlekedtek – ezeket az utakat általában nem használhatták, ezért hogy délre kerüljenek nagyobb tömegben, az Aral- és a Káspi-tó közötti arid területen kellett átvonulniuk. Érdekesség, hogy a szkíták egyenes utódai az alánok leszármazottai, az oszétek,79 és ők, a kardot istenítők, a kovácsot is istenítették — és a sztyeppén nincs fa, hogy kovácsolni lehessen. Ez lehetett a szkíták korlátja is: nem volt korlátlan mennyiségű nyílhegyük! És ugyanezért azokat, akiktől beszerezték, azaz fémműves elődeinket is isteníthették, s ami lényegesebb számunkra, hogy szerepkörükben meghagyták. Mert az isteni szimbólum kard imádata tehát a sztyeppei kultúrákban igen mélyen gyökerezik. 80 A kardimádat Sulimirski szerint az iráni nyelvű pusztai népeknél egészen szokványos. Ennek igazolására Hérodotoszt idézi, miszerint az észak-pontuszi tartomány szkítáinál a vaskardot, a ‘szkimitárt‘ a hadisten, a szkíta Árész81 képmásának tekintették. Amint Claudius Marius Victor 5. századi marseillesi rétor is Alethia82 című művében említést tesz az alánok ‘primitív‘ vallásáról, hogy a korabeli alánok áldozatokat mutattak be őseik tiszteletére, és a kard az ősi alánok vallásában is központi helyen állott. Sőt a kard sokkal több ajándékot kívánt, mint más istenségek. Arésznak hadifoglyokat is áldoztak.83 Bachrach a kardkultuszt még a nem indoeurópai hunoknál is kimutatja, mivel azt átvették alán-szarmata szomszédjaiktól.84 A kardkultusz aztán az 5-6. században Nyugat-Európába telepedő alánokkal megérkezett nyugatra is. E kereszténység előtti alán-szarmata vallás a csupasz kardot, ill. az általa képviselt természetfölötti erőt 79
Littleton, Scott L.—Malcor, Linda A.: Szkítiától Camelotig. Az Arthur királyról, a Kerekasztal Lovagjairól és a Szent Grálról szóló legendák eredetének radikális újraértelmezése. Szkíta Szarvas Könyvkiadó, Nyíregyháza, 2005. Az Arthurról, Lancelotról és Batrazról szóló legendák feltételezett kialakulási menete szerint az északkelet iráni alaptípus három alakban, illetve időben fejődött tovább: a szkítáknál, a jazigoknál (szarmatáknál) és az alánoknál. A szkítáknál a ‘szkíta Árészig‘, a jazigoknál Arthurig, és az alánoknál két, nyugati és keleti részre oszlott. A galliai alánoknál jelent meg Lancelot, és az oszéteknél Batraz. Lásd Littleton (2007), p.: 32. Vesd össze: „…a középkori Arthur-legendák az időszámításunk előtti első évezredben az ősi Szkítiában virágzó epikus hagyományban gyökereznek…‖ (Littleton [2007], p.: 27.) „Batraznak, az oszét hősök, a nártok vezérének Arthurhoz hasonlóan varázserejű kardja van.‖ (Littleton [2007], p.: 27. V. ö.: Dirr, Adolf: Caucasian Folk Tales. Dutton, New York, 1925. Dumézil, Georges: Légendes sur les Nartes. Librainie ancienne Honoré Champion, Paris, 1930. Dumézi1, Georges: Le livre des héros. Gallimard, Paris, 1965. 80 Hérodotosz 4.59 62; de Sélincourt 1972:290-291. 81 Sulimirski, Tadeusz: The Sarmatians.: McGraw-Hill, New York, 1970. p.: 36; Hérodotosz 4.62; de Sélincourt (1972), p.: 190. 82 Schenkl, C., ed.: „Claudii Marii Victoris oratoris Massiliensis Alethia” Corpus Scriptorum Ecclesiasticorum Latinorum 16. 1888. I. pp:: 335-498, II. pp.: 189-200. Bachrach, Bernard S.: A History of the Alans in the West. University of Minnesota Press, Minneapolis, 1973. p: 31-32. Courcelle, Pierre: Histoire littéraire des grandes invasions germaniques. Hachette, Paris. 1948. p.: 221. Werner, Joachim: Beitrage zur Archologie des Attila-Reiches. Munich, 1956. p.: 16. a marseilles-i alán temetések bizonyítékairól ír. 83 Az emberáldozat másféle rendben történt, mint az állatáldozat: minden századik férfi fogoly fejére bort öntöttek, nyakát tál fölött elvágták, a tálat vérrel a halomra tették, s a kardot vérrel öntözték. E gyakorlat hatással lehetett a legendákra, ahonnét a vérrel telt Szent Grál edény, ill. kehely történetei kifejlődtek. Vö. Littleton (2005), 8. és 9. fejezetet. 84 Bachrach (1973), p.: 111. szoros tagolásában az egyes mesék sokkal inkább a három nemzetség lakóhelye szerint oszlanak el (földműves, állattenyésztő és harcos).
43
központi helyre tette.85 Sőt, itt már csak az a harcos sajátíthatja el tökéletesen hivatása művészetét, aki képes kardot kovácsolni magának. S jóllehet a kőbe zárt kard motívumának e vetülete a keresztény kort megelőző időkből való, nem jellegzetesen alán-szarmata eredetű. Inkább a széles körben elterjedt északeurópai kovácsszimbolika megnyilvánulása.86 Valószínűsíthető, hogy az alánoknál és a szarmatáknál is ugyanez a hagyomány élt. S ez mind a széles körben elterjedt észak-európai kovácsszimbolika megnyilvánulása. S ahogy a kőbe zárt kard történetét a hadistent földbe szúrt karddal tisztelő galliai alánok vallása átalakította, ugyanúgy a Grál legendák kialakulását a varázskupáról szóló történetek hatásának tekinthetjük.87 Ezen időszakban ritkul meg a Kárpátokról keletre ismert Przeworsk és később ikertestvére a Cjernjakov műveltség.88 E két műveltség emberei – bár hátrahagytak katonasírokat is, lovas katonákat rejtve – zömmel közepesen gazdag emberek egalitárius telepeit alkották. Mozaikszerűen, hihetetlen változatosságot mutattak fel, ezért a kutatók képtelenek egységes nép alá rendelni őket. Ellenben mindezen sajátságok megfelelnek a mellérendelő társadalomnak, amely a magyarságot jellemzi. Telepeik a Tiszától keletre a Dnyeszterig, délen a Dunától északon az Odera és a Visztula völgyéig voltak. Véglegesen az V. század elején, a hun időkben tűnik el ez a műveltség innen – és alakul mássá, vagy költözik el (7. ábra).89 S ha folytatjuk a Kárpát-medence keleti területei régészeti anyaga időbeli feldolgozását, azt látjuk, hogy az írott történelmi időkben sem kerül ez a terület elnyomó hatalom igája alá. A kimmerek vezértörzse hatalmuk vesztésekor ide érkezik és beolvad. Ugyanez látszik a szkítáknál néhány évszázad múltán. A kelták megjelentek ugyan a terület nyugati részén, de jelenlétük nem feltétlenül uralmi jellegű, és a rómaiak elleni harcuk vereségét követően ugyancsak a terület észak-keleti részére menekültek és ott beolvadtak. A szkítákat a szarmaták és a dákok követték. Az ő hatásuk már annyiban jelentkezett, hogy megszűnt a sírok egyformasága Erdélyben, de a népesség átalakulásáról még ekkor sincs hírünk. Ekkor Erdély a dákok érdekeltségi területévé vált, de nem alakult ki ekkor sem igazi dák uralom. Ugyanakkor Josephus Flavius úgy értesült, hogy ezen a területen egyistenhit uralkodott.
85
A kardot itt már nem földbe szúrva ábrázolták, hanem kőbe zárva. A kard egyfajta világtengely (axis mundi), szent, központ, ahonnan a törzs származik. A szent kardot a kőből kihúzó aktus a harcost elválaszthatatlanul összefűzi a szent kiindulóponttal. Egyúttal felruházza a fegyver természetfeletti erejével és teljes jogú harcossá teszi. (S aztán a kőbe zárt kard a legtöbb nyugati, azaz arthuri szövegben módosul, mert a kard kovácsüllőből áll ki, s az üllő van kőbe ágyazva. Lásd Cowen, James: The Elements of the Aboriginal Tradition. Element Books, Shaftsbury (első kiadás 1992), 1969. 1:16. Az Arthour és Merlin, ahol üllőről nincs szó, kivétel, a jelenetben „a földön nagy kő hevert”, melyből „egy szép míves kard kiállt.” Lásd Cowen [1969], II. 27-29; vö. Weston, Jessie L.: Chief Middle English Poets. Houghton Miillin, Boston, 1910. p.: 119. Az üllő szerepét Udo Strutynski azzal magyarázza, hogy a Nibelung-énekben Siegfridet egy Mime nevű isteni kovács beavatja a fémmegmunkálás titkaiba, mely tudás révén a hős úgy jut a varázskard birtokába, hogy maga készíti el a fegyverét, amivel azt is igazolja, hogy már igazi harcos. Megjavítja a kardot, melyet apja, Siegmund húzott ki egy fából, miután a kardot Odin lándzsája kettétörte. Lásd Davitson, H. R. Ellis.. Gods and Myths of Northern Europe. Penguin Books, Harmondsworth and New York, 1964. p.: 49. Az Arthur legendakörből Perceval kardját és a törött Excaliburt a Tó Hölgye cseréli ki Arthurnak. 86 E szimbólumrendszer jelenik meg a Kalevalában Wayland kovács történetében, és egyéb olyan regékben, ahol isteni vagy félisteni kovácsok őrzik az ércet fémmé alakító mágikus tudományt, s annak művészetét, hogy a harcosok miként alkalmazhatják e tudást a gyakorlatban. Így például Arthur kihúzza a kardot az üllőből, s Perceval szinte ‘újrakovácsolja‘ a Grál-kard törött darabjait, amikor összeilleszti őket. A kovácsmesterség jelképéből kovácsolja meg a saját kardját, és Siegfriedhez hasonló jártasságot mutat a mesterségben. 87 Az alán hitben a kupához és egyben a hordozó nárt-családhoz kötődő fő istenség a Napisten. A kupa az Alagátanemzetségről, az uralkodói szereppel felruházott nárt-családról a Borata családra, a marhapásztor nemzetségre szállt. Lásd Littleton (1978), p.: 517. Az utóbbi nemzetséghez társuló istenek a tűzhely és a víz istensége, melyeket a nárt mondákban Szatana, ill. Batraz/Don Bettir képvisel. Lásd Abaev, V. I.: The Prechristian Religion of the Alans. Oriental Literature, Moscow, 1960. pp.: 12-14. Dumézil megjegyzi, hogy noha a nártoknál a hadistenhez az Ahszartaghta család, vagyis a második szerepkör nemzetsége kötődik, a többi nemzetség csöppet sem kevésbé harcias. Lásd Dumézil (1930), p.: 19. 88 Cunliff, Barry: Prehistoric Europe. An Illustrated History. Oxford Univ. Press, Oxford, 1998. p. 452. 89 Todd, Malcolm: ―Barbarian Europe, AD 300-700.‖ Prehistoric Europe. Ed. B. Cunliffe, Oxford Univ. Press, Oxford, 1998. p.: 452.
44
Ezenközben nyugatról a kelták látogattak a Dunántúlra, majd a műveltségük (a halott hamvasztása) fokozatosan elterjedt a keleti területeken is, de a népesség átalakulása még ekkor sem figyelhető meg. A népességben a bükki kultúra utódnépe, a cromagnon B még mindig meghatározó mértékben megtalálható. A vaskohászat azonban erőre kapott már ebben az időszakban. De a vaskohók itt sem olyan hatalmas üstök, mint amiket ma használnak, hanem a faszénégető kemencékhez hasonlítottak, mint amilyet, pl. Jósvafő határában még nemrég is lehetet találni.90 A rómaiak sem kívánták átlépni a Dunát, nem kívánták kiterjeszteni hatalmukat a keleti területekre, jóllehet, a Fekete-tengerhez vezető szárazföldi út biztosításában érdekeltek voltak, és erre lépéseket is tettek. A rómaiak a Kr. u. első században kiszorították a keltákat, akiknek utolsó csoportja az északi Felvidékre költözött, és az ottani népességbe beolvadt.91 A rómaiak átalakították a Dunántúl műveltségét, de ők sem okoztak komoly mértékű lakosságcserét. Ugyan a hatalmukat átmenetileg kiterjesztették az erdélyi terület déli részére, de ez az uralom nagyon rövid idejű volt. Az ide telepített katonai erő szíriai volt, ezért az utódnyelvként nem a latinnal analóg románt, hanem valamilyen arab nyelvet várhatnánk. A románok nyelve ezért innen nem eredeztethető. Mindezekből arra következtethetünk, hogy a genetikai jegyek ezen ideig a számos betelepülés ellenére sem nagyon módosulhattak, hiszen a betelepülők számaránya töredéke lehetett az eredeti lakosságénak. Ezen a területen tehát a lakosság zömében eredeti, a jégkorszak utáni embertani jegyeit megőrizhette. Ha ez a jegy az Eu18 (M173) és Eu19 (M17) génjelzőket mutatta fel, akkor ezek a génjelzők ebben az időszakban továbbra is itt jellemző mértékben megmaradhattak. A rómaiak végül is mai időszámításunk kezdete környékén kerültek csak be a területre, majd itt találkoztak a szarmatákkal, akik mellett keletről – föltehetően a Kárpátok külső pereméről – megindult egy helyhez kötött földművelő társadalom betelepülése. A szarmata jelenlét régészeti leletekben elhanyagolható mértékű. A rómaiak idején kezdődött meg tehát a Kárpátokon kívülről való betelepedés, és szarmata törzsnek vélték a régészek azokat, akik Kr. u. 270 körül az Alföld északi peremére telepedtek be, de sírmellékleteik között nem volt fegyver. Olyan szarmata törzset még más régész nem talált, amelyiknek a sírjaiban ne lett volna fegyver. Ezekében nem volt.92 A szarmatákat az általuk felfegyverzett őslakosok a végén leverték. Ekkor északról megindult a germán törzsek délre telepedése, és a Kárpátokon belülre előbb a vandálok, majd 400 körül a hunok elől menekülő ostrogótok települtek be a dunántúli sztyeppei jellegű területekre. Őket aztán a keletről beáramló hunok tovább kergették (Kr. u. 405). A hun betelepülés is csak a sztyeppei területeket érintette, ott sem százezres, hanem csak néhány tízezres tömeget, miközben a Medence lakossága több százezres lehetett. Az ostrogótok távozását követően a Dunántúlra folytatódott a lakosság betelepedése. A hunok összeomlását követően (456-458) érkeztek a longobárdok (500), akiket aztán az avarok tessékeltek ki (Kr. u. 558), ill. olvasztottak magukba (8. ábra). Mindezen időkben a Kárpátok északi és a keleti peremén nem tapasztalható népesség változás, műveltségváltás. A bükki műveltség lakosságát még mindig itt érezhetjük, ezért a nyelvének erre az időre még itt föllelhetőnek kell lennie.93 Az egyetlen komolyabb mértékű változást az jelenti, amikor 670 körül az ú. n. griffes–indás nép áramlik be a Kárpát-medencén belülre, és telepszik le a földművelésre alkalmas területeken.94 Eredetüket a Volgához teszi László Gyula, ám megjegyzésre méltó, hogy a griffes–indás műveltség népére semmi olyasmi nem jellemző, ami a korabeli Volgai népességet meghatározta. 95 Így pl. nem találjuk meg náluk azokat az edényeket sem, ami a Volga mellett települőket a környezetüktől megkülönböztette. A griffes–indás jelzőt a sírmellékleteken talált hímzés alapján kapták. Ez azt jelenti, hogy a 90
Cser Ferenc: Gyökerek. Töprengések a magyar nyelv és nép Kárpát–medencei származásáról. Szerzői Kiadás, Melbourne, 2000. p.: 5 91 Szabó Miklós: A kelták nyomában Magyarországon. Hereditás. Corvina Kiadó, Budapest, 1971. p.: 17. 92 László (1974), pp.: 156-157. 93 Cser (2000), p.: 161. 94 László (1974), p.: 207, László Gyula: Hunor és Magor nyomában. Gondolat, Budapest, 1967. p.: 51. 95 László (1974), p.: 219.
45
műveltség felfogása nagymértékben egyezett a későbbi magyarságéval: nem azokat a jelképeket hímezték az eszközeikre, ruháikra, amik a sztyeppei nagyállattenyésztőket jellemezte, hanem olyanokat, amiket a letelepedett, a földműves ember használt. László Gyula bennük látja a magyarság első hullámát. Ez el is fogadható, csak azzal a megszorítással, hogy nem a Volga mellől, hanem esetleg éppen csak a Kárpátok szomszédságából indultak és telepedtek a Kárpát-medencén belülre, de a korábban már itt élő magyarok mellé. Az avarokat Kr. u. 800 körül nyugatról a frankok verték le, keletről pedig a turk törzs, a bolgár terjesztette ki hatalmát a Kárpátokon belülre (Kr. u. 803).96 Ekkor tűnt fel a sztyeppén az a katonatörzs, akik később Árpád ‘honfoglalóiként‘ a Kárpát-medencébe költöznek 895-896-ban. A hivatalos elképzelések szerint Árpád népe hét törzs szövetségében több százezres népességet jelentett, s lovas nagyállattenyésztők voltak, de furcsa módon a Kárpát-medencébe településüket követően földművelő mezőgazdaságra tértek át a nem sztyeppei területeken. Továbbá különös módon közös temetőket használtak a Medencében lakókkal, akik számát a hivatalos felfogás képviselői csupán néhány tízezerre becsülik,97 és akiket elsősorban szláv töredékeknek vélnek. Erre Anonymus Gestájában olvasható sclau latin szóból következtetnek. Ám de a szó akkori jelentése kizárólagosan szolga, fogoly,98 és nem szláv nyelvű, merthogy Anonymus felsorolja a Kárpát-medencén kívül élő szerbeket, horvátokat, lengyeleket, ukránokat az akkor ismert saját nevükön. Vita van arról is, hogy kik is voltak Árpád honfoglalói. A krónikáink szerint hun utódok, s Árpádot Attila családjából eredeztették. Erre vonatkozó adatok valójában vannak is.99 Krónikáink azonban nem említenek törzseket, sem törzsi vezetőket, hanem csak kapitányokról, seregparancsnokokról írnak. A hét kapitánynak egyenként háromezernyi hadereje volt, s ez a turk törzsi szervezetek alapján 100 valóban csak egyetlen törzset jelent. A föltételezett törzsnevekkel meg az a helyzet, hogy megfelelnek a turk hadrend csapatneveinek. Így nem feltétlen jelenti azt, hogy két helyen azonos nép, vagy törzs élt volna, ha Árpád ú. n. törzsnevei megjelennek, mert a hadrend szerinti nevek a különböző türk törzsek telepeit is egyazon névvel illethetik (9. ábra). Adatok vannak arról, hogy Álmos és katonái a IX. század első felében nyugat felé terjesztették hatalmukat, és ellenőrzésük alá vették a Dnyeper menti településeket.101 Kijevben megszervezték a kardkovácsoló ipart, és ott találkoztak a Kárpát-medencéből jövő küldöttekkel, akik kérésére telepedtek be aztán a Kárpát-medencébe.102 Az ú. n. ‗vérszerződés‘ uralkodó nemesség és letelepedett népesség közötti szerződésnek fogható fel. A ‘honfoglalás‘ során Árpád katonanépe elsősorban a legeltető területekre telepedett be, a hegy- és dombvidéket viszont ellenőrzése alá vette. Anonymus a Gestájában utal is Bors vezérre, 103 akiről a helyi lakosok várat neveztek el (Borsod), és megjegyzi, hogy a –d képző azok nyelvén kicsit jelent. Már pedig, ha szláv töredékek éltek volna a Medencén belül, azok egyikének a nyelvén sem jelent a –d képző kicsit. A magyar nyelvében ellenben igen. A honfoglaláskor a Dnyeper és a Kárpátok között hét kunkapitány is élt a népével, és ők is betelepedtek a Medencén belülre. Folytatódott tehát az, ami a szarmata időben elkezdődött, majd az avar korszak alatt a griffes–indás népességgel is folytatódott: a Kárpátok külső peremén élő, hajdani kukutyini
96
Dümmerth, Dezső: Az Árpádok nyomában Panoráma, Budapest, 1977. p.: 510. Glatz Ferenc: Magyarok Krónikája. 2. kiadás, Officina Nova, Budapest, 1996. pp.: 8-9. 98 Du Cange, Dominu: Glossarium Mediae et Intimae Latinitatis. Tomus Septimus. (Az 1883-1887-es kötetek változatlan utánnyomása.) Akademische Druck, Graz, 1954. p.: 357. 99 Dümmerth (1977), pp.: 40, 76-77. 100 Padányi Viktor: Dentu-Magyaria, Turul, Veszprém, 1989. pp.: 23-24. 101 Padányi (1989), pp.: 317-318. 102 Padányi (1989), p.: 353 103 Anonymus: Gesta Hungarorum, 16. fejezet. Pais Dezső ford. Magyar Helikon, Budapest, 1977. p.: 96. 97
46
(cucuteny-i) műveltség maradványa a medencén belülre költözött! Felfogásunk szerint a Medence dombés hegyvidékén élőkkel egyetemben ők alkották a magyar nyelvű és magyar műveltségű népességet. 3. Láthattuk, hogy a Kárpátok keleti oldalán több évezredig virágzott egy földműves és fémfeldolgozó műveltség, amelynek szemléletére az egalitáriusság és nem az alárendelés volt a jellemző. Az ilyen hosszú ideig élő műveltséghez mindenképpen tartozik egy utódnyelv. Minthogy azt is láthattuk, hogy ennek a műveltségnek és emberének az utódait mindvégig megtaláljuk a Kárpát-medencén belül, ezért a „honfoglaláskor‖ adott népek egyikének a nyelvét kell hozzájuk rendelnünk. A Kárpát-medencébe a műveltség virágzását követően betelepülő törzsek, népek nyelve zömmel a türk nyelvek közé sorolható, ezért elsősorban türk nyelvet kellene itt megtalálnunk. Ezzel szemben a Kárpát-medencén belül élők kis részben szláv, vagy germán, ám zömében magyar nyelven beszélnek. Láthattuk azt is, hogy a magyar nyelv fejlettsége, hangzó- és szókészlete, nyelvtana mind egy hosszú ideig letelepedett, zárt, nagy sűrűségben élő időszakot igényel. Ezt a hivatalos származási elképzelések képtelenek biztosítani. Egyszerűen azok szerint érthetetlen nyelvünk tömörsége, szavainak ősi jellege, a magánhangzó harmóniája, a ragozás következetessége és a szóképzés hihetetlen hajlékonysága. Ellenben logikusan összetartozónak foghatjuk fel a két jelenséget, azaz kijelenthetjük, hogy a magyar nyelv és a magyar nyelvet beszélők az utódai ennek a hosszú ideig békésen fejlődő műveltségnek. Ezzel összhangban van a magyarság mellérendelő kulturális szemlélete, népi ábrázoló művészete, népdalai, népmeséi, regéi, de embertani összetétele és genetikai jellemzői is.104
104
Darai Lajos: „Egy tudomány — egy történelem.‖ Magyar Történelem. Tízezer év - ezer oldalról. Zürichi Magyar Történelmi Egyesület. Zürich-Budapest 2002. Cser Ferenc—Darai Lajos: Magyar folytonosság a Kárpát-medencében, avagy Kőkori eredetünk és a sejti tulajdonság örökítő kutatás. Fríg Kiadó. Pilisszentiván, 2005. Cser Ferenc—Darai Lajos: Az újkőkori forradalom népe. Fríg Kiadó. Pilisszentiván, 2007. Cser Ferenc— Darai Lajos: Európa mi vagyunk. Európa történeti kapcsai a sejti átörökítő jelzőkhöz és a Kárpát-medencei magyar népi, nyelvi, műveltségi folytonosság. I-II. kötet. Fríg Kiadó. Pilisszentiván, 2007-2009.
47
1. ábra. Ahonnét akkor indultunk: Európa műveltségei 22 ezer éve, a würm hidegcsúcs, idején. 1. aurignaci műveltség. 2. chatelperoni műveltség. 3. uluzzi műveltség. 4: szeletai maradványok. 5. krími Muzra-Koba. 6. Dnyeszter-Bug átmeneti kőkorszaki műveltségek. 7. kaukázusi műveltségek. 8. gravetti műveltség vándorlása. 2-4. föltételezett neandervölgyi maradványok, 5-8. átmeneti kőkori műveltségek.
48
2. ábra. Európai műveltségek a würm fölmelegedését követő időben. 1. legkorábbi európai földművelés. 2. Vincsa. 3. lengyeli műv. 4. vonaldíszes kerámia m. 5. Tisza, 6. bojan, 7: Karanovo, 8. bükki, 9. kukutyini, 10. folyamközi öntöző, 11. sztyeppei pásztor műv.-k, 12: Dnyeszter-Bug m. é-keleti határa, 13: Nemuna m. határa. 14, 15. Fekete-tó feltöltésekor szétszóródott m.-k, + Hacilar, x Çatal Hüyük.
49
3. ábra. Az I. kurgán invázió kora. 1. északi földművelő műv. 2. megalit. 3. ny-francia földm. 4. Rajna-Szajna földm. 5. köz.- és kelet-európai réz m.-k, 6. brit földm.-k, 7. ubaidi város előtti m. 8. délolasz földm. 9. é-olasz és tirrén földm. 10. kaukázusi réz m.-k. 11. sztyeppei pásztor kurgánsíros m. 12. A rézműv. északi határa Kr. e. 3500. körül. 13. Vastag pontok és nyilak jelzik a kurgán temetkezés terjedését és helyi műv.-kel való ötvöződését Kr. e. 4500 és 3500 között két hullámban. Sherrat (1998), Gimbutas (1991) pp. 358-359. 4.
50
4. ábra. A vonaldíszes kerámia műveltségének ‘menekülése’ a kurgán betörés elől. 1. nyugateurópai megalit műv.-k. 2. szalagdíszes kerámia terj. 3. é-olasz csoport, 4. a szalagd., azaz kottafejes kerámia műv. forrása, 5. anatóliai kora-bronz korszak műveltsége. 6. kaukázusi kora-bronz korszak műv. 7. dél-olasz m-k. 8. Kárpát-medencei fémutánzó kerámia, bronz kori m., 9. folyamközi városi m. 10. kurgán m. terjedése a Kárpát-m-ben, 11. sztyeppei kurgán m. 12. II. kurgán mozgás, 13. szalagdíszes műv. menekülése. Cser (2000), p.: 144. Sherrat (1998), p.: 169 és Gimbutas (1991), p.: 385 alapján.
51
5. ábra. Európa a bronzkor végső szakaszában. 1. Cucuteny műv. 2. Abasevó m. 3. Rhoni-Appennin m. 4. tumulus temetkezés m. 5. késői Wessex m. 6. d-olasz m. 7. kárpáti és balkáni bronzm. 8. Trzciniec m. 9. városias m-k. 10. kaukázusi m. 11. sztyeppei pásztor, gerendasíros (kurgán) m. 12. uráli bronzművesség, 13. északi bronzműv. 14. késői Unetice m. 15. észak-keleti bronzműv. 16. késői szalagdíszes m. 17. a harci szekér terjedését kísérő népmozgás, 18. harci szekér európai terjedése. 19. korai vasgyártás. Szaggatott vonal: bronzműv. határa. Pontozott nyíl: az egyiptomi XIX. din. hódító útja. Sherrat (1998b), p.: 247, Gimbutas (1991), p.: 385, Glatz (1995), p.: 11.
52
6. ábra. A harci szekér terjedése keletre. 1. Kurgán harciszekér terjedése a dél-orosz sztyeppe felől a Balkánra J. e. 4000 körül. Belőlük lesz aztán a Mükénéi királyság. 2.) Harci szekér Anatóliában, J. e. 3900 körül. Kései utódaik a hettiták. 3.) Harci szekér a Zagroszba: Kassiták J. e. 3700 körül. 4.) Harci szekér J. e. 3500 körül Egyiptomba: hükszoszok. 5.) Pásztor népek Iránba és Indiába: J. e. 3900—3700. 6.) Turkok mozgása: J. e. 4000—3800. 7.) Szkíták mozgása: J. e. 3000—2900. 8.) Tochárok mozgása J. e. 3900 körül. Ők nyomhatták meg a turkokat keletre. 9.) A tochárok ágából jöhetett létre a későbbi szkíta, merthogy északnak fordult. Vonalkázva az akkori sztyeppei terület.
53
7. ábra. Európa a népvándorlások első szakaszában, Kr.u. 200-450. 1. alánok, 376-ban. 2. vandálok 400-ban. 3. vizigótok 270-376, 401, ill. 407 után, 4. ostrogótok 200-375, 400, ill. 452 után, 5. alánvandál szövetség, 6. gótok szétválásuk előtt, 7. suevik 170, 200-403, ill. 411 után, 8. burgundiaik 160-250, 250-436 ill. 443 után, 9. herulesek, 10. szaxonok, 11. angolok, 12. hunok 412-454, 13. a gótok vándorlásai, 14. a suevik vándorlása, 15. a burgundik vándorlása, 16. az alán-vandál szövetség vándorlása, 17. a hunok mozgása. A mozgás melletti számok azok időpontját jelzik. Howarth (1995), belső fedőlapok.
54
8. ábra. Európa a népvándorlás második szakaszában: Kr.u. 500-700. 1. Avar birodalom a legnagyobb kiterjedésekor, 2. Frank birodalom, 3. szlávok, 4. alánok (szabirok?) területe, 5. szabirok (?) területe, 6. ír-kelta, 7. Arab kalifátus, 8. Bizánci (Római) birodalom, 9. Dentu-Magyaria (Padányi), 10. Bolgár töredékek, 11. Etelköz, 12. Kazár birodalom, 13. Perzsa birodalom, 14. szláv törzsek mozgása, 15. bolgár törzsek telepítése, 16. muzulmán terjeszkedés. Nagy (1995), pp.: 70-74, ill. Padányi (1989), Dümmerth (1977) és Baráthosi Balogh (1976) leírásai alapján.
55
9. ábra. A magyarok korábban elképzelt őshazái és vándorlásai. 1. Voloszovó műv. 2. Ananyinó műv. 3. Levédia. 4. Etelköz. 5. Avarok (Dentu Magyaria). 6. Kaukázus – Ingus-folyó. 7. Magna Hungaria (Baskíria). 8. Ob-folyó Kr. e. 1. évezred. 9. Ob-folyó az Altájból érkezvén. 10. Dunai bolgárok. 11. Altáji őshaza. 12. Kárpát-m-be érkezés. 13. Bükki-műv. 14. Nyugat-Urálból a Kárpát-m-be vezető ligetes-sztyeppei út, 15. Voloszovó műv-ből vezető közvetlen út Etelközbe. 16. Avar területről vezető út, vándorlás a Kaukázusból és a Kaukázusba. 17. Altáji őshazából vezető út. 18. Kazár uralom határa. 19. Ugorok vándorlása az Ob-folyóhoz.
56
Cser Ferenc és Darai Lajos szempontjai a Naddeo-vitához: A magyar egység különösen a múltunk tekintetében lehetséges és elérendő álláspont, ami kivetülhet a jelenre és a jövőre is. De ennek a tartalmi oka is megvan, mert annyira gazdag a múltunk, hogy szinte minden fontos benne van az emberiség általános ősi teljesítményéből, amit legalábbis a mérsékelt égövi eurázsiai fejlemények mutatnak, de távolabbra is tekinthetünk nyugodtan, azaz van mit kutatni, nem baj, ha már annyi minden rendelkezésre áll. De ez nem jelentheti azt, hogy ami az ősisége miatt igen közel áll hozzánk, azonosnak látszik szinte velünk, azt leszármazási kapcsolatba kell hozni magunkkal, netán az azt birtoklókat, vagy minket tőlük származtatni. Sokkal fontosabb szempont, hogy ami esetleg nálunk már megváltozott, valahol megőrződhetett korábbi vagy eredeti alakjában. És ebben a magyar élen járt mindig, mert a mellérendelő társadalmi berendezkedése a legtovább megmaradva a Földön, legalábbis a civilizált világban, megőrizte a legrégebbi emberi vívmányokat is. Ez is megtévesztő lehet, különösen annak, aki nem hiszi el valami miatt, hogy jöhetünk egyenesen a legrégebbi múltból, esetleg ezoterikus jellegű magyarázatot is elfogad a felszíni érthetetlenség miatt. Felfogásunk szerint Naddeo kifejtett állításainak, nézeteinek, módszereinek, meglátásainak egy-egy része bírálandó és kiigazítandó, másik része pedig felhasználandó és kiegészítendő. Ami azt jelenti, hogy semmiféle engedmény nem tehetünk azokon a területeken, ahol mi már világos időrendet alakítottunk ki, ő pedig összemos évezredeket. Ugyancsak nem engedhetjük meg, hogy a műveltség terjedését népterjedési következtetés megtételére használja. Rá kell mutatnunk, hogy miként és miért is nem látja ennek problematikusságát, mitől lát egyoldalúan, azaz a kettős műveltség jelenségét kell előtérbe állítanunk. Ezen előfeltevések tisztázása után lehet a részletekbe menni, és minden állítást külön-külön megvitatva, azokat az elfogadás és a visszautasítás címkéjével megjelölni, de ezen címkéket mindig részletesen megmagyarázni, hogy mindenkinek világos legyen a cáfolat oka és e cáfolat hiányának veszélye, valamint az elfogadás indoka és annak eredménye, haszna. És ezeket a részletesen alátámasztott tételeket el kell helyeznünk az egész magyar őstörténet összefüggésében is, a megfelelő szakirodalmi alátámasztással megerősítve. Ahogy Naddeo képei az MVSZ nyári II. Kelet konferenciáján tartott előadásában vannak, három fő oszlopba rendezve, az első a szerinte őseredeti Kárpát-medencei magyar, a második általában ázsiai vagy közelebbről Tarim-medencei, és a harmadik honfoglalás-kori, az ő szavával ősmagyar. A fő elemzési szempontja, hogy ezek mennyire nagyon hasonlítanak, ábrázolási szinten leginkább, de jelentésüket tekintve is. Ám ezeket konkrétan már nem felelteti meg az eredeti népi műveltségnek, annak idejének egyrészt, illetve a hatalom által torzítottként felfogva, bemutatva, s annak idejében, másrészt. Nincsen a képei mellé pontosan odaírva az ismert keletkezési idő és hely, amit meg kell tenni, s amiből sokkal finomabb összefüggésekkel lehet rendelkezni. Így rendezve a képeket, feltárva a változásaikat és a változásban rejlő mondanivalót, sokkal igazabb valóság-képet kaphatunk, a valós szerep és jelentés elérhető. Naddeo olyan nagy kultúrkörökben gondolkodik, mint amit Badinyi-Jós szokott emlegetni, de itt nem Badinyi módján, vagy mondhatnánk Baráth Tibort is, tehát nemcsak a hatalmi logikából indul ki – érdekes módon, – hanem a valós magyar mellérendelő jellegzetességeket mutatja fel az ábrázolásokon. És 57
ezeket kiterjesztve rajzol nagy területi egységeket Eurázsia térképére és nevezi meg azokat valamilyen mellérendelő jellegzetesség, jellegzetes nép által. Jól ismervén az ilyetén magyar műveltséget, tényleg azt keresi, illetve találja mindenütt, és ahol mást talál, rögtön észreveszi, hogy az nem magyar, mert eltorzult, mert már erőszakos jellegű, ragadozó az állat, s kiemelten az elvont, sematikus ábrázolások, és a konkrét emberarc különbségét igen nagyszerűen érzékeli és mutatja be, helyesen értékelve a különbséget. A ragadozó állat ábrázolás hiányát tehát magyarnak, a megjelenését nem magyarnak tekinti. Kimondja, hogy nem minden hun, nem minden szkíta vagy kelta, mongol vagy kínai, ami magyar, mint sokan gondolják, amikor a hun, a szkíta, a kelta korszak összefüggéseit taglalja, mert a magyarok eredendően Kárpát-medencei műveltségéből indul ki, és észreveszi ennek ősiségét, az előbbieket megelőző idejét, jellegét. Mégsem tudja kimondani, hogy a tényleg elterjedt jelképek ellenére, kultúraterjedés nem azonos sem a nép, sem a hatalom terjedésével. És azt sem látja (be), hogy nincs annak nyoma, hogy a Tarimmedencéből jött vissza a ‘honfoglaló‘ magyar jelképkincs, ami az eredeti magyarra annyira hasonlít, hogy szinte azonos vele, hanem csak a szomszédból, a Kárpátok túloldaláról jött be, ami meg is magyarázza az azonosságot, nem kell azért egészen a Tarim-medencébe menni ekkor, mégha addig korábban a jelképek valamilyen formában el is jutottak innét. Naddeo tehát a mongol és a kínai magyar-azonosítás ellen tiltakozik, de a Tarim-medence magyarságához ragaszkodik. Arcképek alapján is, bár ennek hátterét nem tárja fel. És bár a genetikai és nyelvi őstörténeti ferdítéseket ő is bírálja. Láthatóan nem zavarja a régészeti kapcsolat hiánya, s hogy ott a tochár nyelvet találjuk, amely nem ragozó. Bár elnagyolt térképén arra a területre is kiterjeszti az agglitunálókat, de sem időt, sem közelebbi népeket nem köt hozzá, sőt még azt sem magyarázza meg, mit ért az agglitunálókon. A Tarim-medencére tekintés nagy hátránya, hogy annak mai kultúrája a türk műveltség része, és mi magyarok vagyunk, nem türkök. De a 3700 éves kultúra is egyértelműen a kurgáné, mégha annak talán egy kissé békésebb részéé is. A szövőszékeik kizárólag gyapjú szövésére alkalmasak, míg nálunk a len és a kender dívott. Ők magas termetű, hosszú, keskeny fejű emberek voltak, mi meg ettől eltérőek voltunk és vagyunk. Nyelvük, a tochár sem az a kifejezetten ragozó nyelv. Árpád népe, meg az avarok mind türk népek voltak. Ha Naddeo azonosságot talál köztük, nem csoda. De az nem a magyar! Valahogy ki kellene terjesztenie a meggyőződését, hogy a magyar nem hun, nem szkíta, nem kelta – és hát: nem türk, nem tochár. Mert hogy milyen jelképeket használtak, az már egy másik kérdés. A kettőskeresztet is a fél világon végigkövethetjük, mint használt jelképet, de ha már nemcsak a jelképként látjuk használatban, hanem a fogalmával is találkozunk, ami arról szól, hogy a kettő egy, akkor már a származást szinte lehetetlen megállapítani. Naddeo mindenütt istennő ábrázolást lát, mert szerinte az istenség az eredetileg női, és csak a patriarchátust elterjesztő indoeurópaiak óta vannak férfi istenek. A hármasság ábrázolása az élet és a nő, az anya jelképe, istenanya. Mindenütt jelölt az anyaméh is, és a hatágú csillag két hármas levélből áll, ami tehát nőforma. Ez szerinte a génjeinkben van, mert még mai épületeken is megtalálja, valósággal tobzódunk ebben. Egy-egy általa eredeti magyarnak tartott alakot kiválaszt, és azt keresi, látja mindenütt. Például a kereszt nem is kereszt, mert a kört osztja, de azért vették el a kört a kereszt körülről, hogy a pápa ne vegye észre. A régi keresztény magyarok megtévesztették a pápát, az egyházat, s szerinte még a német pápa ma is veszélyes a jelképeinkre.
58
A képek jelentőségére, összefüggéseire összpontosítva az időrendben túl nagy ugrásokat látunk, mint például Meszlényi Róbert Imrénél, akinek hasonló felfogása van, mint Naddeonak, csak nem a Tarimmal, hanem az Altájjal kapcsolatban, amikor kifejti az Árpád-háziak szent liliomának és a kereszténység elveinek hazatértét onnét. Ettől függetlenül, különösen a Szent Koronáról, de más szobrokról, ékszerekről, jelképekről mondottakkal is kell foglalkoznunk, mert ez a hatalmas és értékes anyag joggal kelti fel az érdeklődők kíváncsiságát a készítőikről, művelőikről. Összességében Naddeo nyitottságot mutat a Kárpát-medencei eredet és folytonosság eredményei iránt, de mivel nem szándékozik teljes magyarázatot adni az itteni jelenségekre, azokat távolabbi összefüggésekbe helyezve, már inkább onnét indítja a magyarázatot. Illetve mintha e magyarázó munkát mástól várná, másra bízná. Ő inkább csak gyűjtögetést végzett, a helyes értelmezést talán az ábrázolási anyanyelvet is ismerő magyar nyelvűekre bízná. Valószínű az értelmezés kritikájára ő is képes lesz viszont, mert a mellérendelő műveltségről és az alárendelő ábrázolásról, jelképi, stílusbeli különbségről való ismeretei és hozzáállása ere alkalmassá teszik. Amiatt is, hogy annyira érzi, hogyan tekintse az egyiket magyarnak, a másikat indoeurópainak. De amiatt is, hogy túl lazán határozta meg eddig a dolgokat, és kis módosítással sok minden helyére kerülhet felfogásában azzal, ha a helyére kerül a képeivel kapcsolatban. A kelet felé fordult hódítókról, konkrétan a kurgán utód késő-jamna műveltségről nem tud, nem érti, mi a különbség a hódítók és a ligázottak között. De nem tud a gravetti M17-es gén jóval korábbi keletre fordulásáról sem, ezért téveszti meg őt az arcok hasonlósága, a kék szem és a szőke haj. Aztán a kettő közti időszaknak a lehetséges hatását sem ismeri, azaz a Fekete-tavi műveltségi elemeknek a szétáradását a különböző hódításokkal. Neki tehát – a felszínen – minden egyforma. Nem igazán érti az európai kurgán-inváziókat sem, hogy miként volt a szalagdíszesekkel és a kurgánnal az összefonódás, a kényszerű kapcsolat, pusztítás, rombolás és maradék valami, amit ma ismerünk. Más okból nem akarja ebbe a nyelvet bevonni magyarázóként, mert a dendrokronológia eredményeit sem ismeri. De még a genetikai alátámasztást is inkább elutasítja, mint önkényest, amiben van is igazsága, de azon azért már túl vagyunk. Ha tisztázná az időrendet is, és megismerné a genetikusok valóbani ferdítéseit, bizonyára elfogadná a valós genetikai eredményeket. Egyenként kell tehát megbeszélni vele azokat a nagy nehézségeket, amiket nála a dolgok egybemosása jelent, azaz az időrend hiányán kívül a kettős kultúra megkülönböztetésének az elégtelensége, még csak nem is tudatosított kezdetei nála. A keletre vándorlás erőltetése ezért van nála, a kulturális hatás, átadás, terjedés érvényesülésének elemzése helyett, pedig amit a hatalom terjedése vitt nagy valószínűséggel. És a harci kocsi szépen feltárt terjedése persze ezt már jól megmutatja. De a lényeg, hogy ő nem akarja a magyart szkítának vagy keltának tekinteni, stb. Foltokban igen világosan lát, foltokban vak, mivel elég kevés és kevés-féle tudományos bizonyító eszközt sikerült felhasználnia, alkalmaznia, mint a képeinek hasonlósága bizony, mondjuk meg elég szegényes bizonyíték önmagában. Ám lehetőség nyílik rá, hogy igen sok és nagyszerű bizonyító anyag táruljon fel a képek által, azok ábrázolási tartalmaiból, a szóbanforgó területekről, népekről, műveltségekről, de akkor azt végig is kell vinni, bevonva az elérhető tudományos területek eredményeit, ami ő nem tett meg.
59
Mindenesetre ahhoz tartja magát ő is, hogy a tudomány az új felfedezésekről szól, és az új eszközökkel az igazságig kell eljutni, nem a régi hazugságokat alátámasztani — mint amire sokan használják, használni akarják. Amint ennek megfelelően mi eddig már ki is fejtettük mindazokat az érveket, amelyek itteni eredetünket és folytonosságunkat alátámasztják, és a sajátos műveltségünket is leírtuk, amelynek eltérő mivolta miatt támadnak bennünket, magyarokat a háborúság kezdeteitől máig, pedig jól megférhetnénk akár a támadóinkkal, ahogy a múltban már régen szokásba jött. Naddeoval át kell tehát hidalni az űrt, ami a különböző leletek, és az akkori mindennapok között tátong. A mellérendelés felmutatása ezt már megtette valamennyire, de valójában nincsen aprópénzre váltva a mellérendelés elmélete, mert nincsen szembeállítva az alárendelő hatalmi jelegű gyakorlattal. Hangsúlyozni kell ezzel kapcsolatban, hogy nincs értelme idegenekhez kötni a mi saját műveltségünket, ha annak összetartozó elemei ezt nem engedik meg. A művészeti terület akkori teljesítményei, a jelképek jelentése és használata megismerése a legjobban kitöltheti azt az űrt, ami a múlt felé tátong bennünk manapság. A megfelelő összehasonlításokkal a tőlünk kisebb vagy igen nagymértékben eltérő műveltség különbözőségét is jól jellemezhetjük. Az ábrázoló művészet olyanfajta tartalmat is hordoz, mint például a szerszámkészítés, testi szükségletek, lelki élet, szellemi teljesítmény, azaz az életmódot és gondolkodási erőt, jelleget is tükrözi. Naddeo sok összegyűjtött anyagának a csak közvetlenül hozzánk köthető részét elemezve megoldódhat sok ilyen kérdés, betölthető e területet. S ha ő mindent megpróbál is a Tarim-medencében megkeresni, megtalálni, és máshol Keleten, és igen sok mindent talál is, az nem jelenti, hogy a Kárpát-medencei elemzés ne lenne igaz. Ugyanakkor az idő sokkal jelentősebb tényező annál, mint ahogy nála szerepel (nem szerepel). Az időbeli különbség ugyanis a kis eltérést is felnagyítja, mert más funkciót hordoz már ugyanaz a jelkép. Mondjuk, a tisztán gondolati eredményt hatalmi célra átveszi, a valós gyakorlatból, irányító vagy szervező tevékenységből szentség kiszolgáltatás lesz. Ha érti is ezt Naddeo, nem beszél ennek bonyolultságairól, elvontságairól. Azaz nem ismeri a Hamlet malma ügyet és összefüggés rendszer, és ezzel ismét a Fekete-tói műveltségi hatás jelentőségénél vagyunk. Naddeo Huszka Józsefet ismerni látszik valamennyire, de Lükő Gábor könyvét bizonyára nem látta. Az abban elemzett jelképek ismerete nélkül azonban nem ismerhető meg teljesen a magyar jelképek jelentésvilága. A magyar nyelv ismerete is sokat segít mindenkinek, aki ilyesmit kutat. A nyelv jellegzetességeivel foglalkozva a valódi eltérésig lehet eljutni, ami kizárja a Kárpátokhoz nem kötődő magyar létet. Talán a legeslegnagyobb gond, hogy Naddeo a kettős kultúráról nem tud, nem ismeri fel, hogy a letelepedett és az uralkodó pásztor kultúra együttessége nem jelent homogén nyelvű és kultúrájú népességet, sőt a kettőnek inkább a szembenállása, az utóbbi elnyomó szerepe látszik. Pedig a Times keltákról szóló díszes könyvében bárki megtalálhatja a kettős kultúra elemzését, és ugyancsak megtalálja a közel-keleti kultúrákról írott Mellaart-könyvben. Fontos lenne Naddeoval tudatosíttatni, hogy a nyelvünk már ebben az állapotában volt ezer évvel ezelőtt is — ahogy azt a Halotti beszéd mutatja. De ha csak 500 évet vennék így, mondjuk, a Heltai Gáspár krónikája és más nyomtatott könyvek alapján, amelyek ezt igazolják, akkor is lehetetlen megmagyarázni, hogy ha a Tarim-medencében is volt, meg az Urálnál, meg a Kárpát medencében is magyar nyelv, akkor mitől ennyire egységes és fejlett a nyelvünk? Honnan a kétszázezer népmese, több tízezer népdal, ballada, 60
szinte kizárólag mellérendelő felfogásban? Miért hiányzik a kultúrából a harciasság? A sztyeppén anélkül megélni nem lehetett. Világos, hogy a népi művészet a mindennapi életet is kifejezi. Sőt, leginkább azt — mert elsődleges célja az önkifejezésen kívül a közlés, legfőképp az utódok oktatása. De az egymás mellé tett képekkel kapcsolatban, ha valaki azonosságokat keres, akkor mindig talál. A szóelemzések legnagyobb hibája is az, hogy azonosságokat keresnek, de az eltérésekről megfeledkeznek. A Kárpát-medencében sokszor voltak sztyeppei lovas pásztorok, és ha azok művészetét keressük, meg is találjuk. Így 200 példa igen kis területről is összegyűjthető. De a szomszédos, nagyságrendekkel nagyobb terület esetleg mást mutat. Jó lenne nem kiválogatni a hasonlóságokat, hanem a magyarországi műveltségek keresztmetszetét feltárni, mindent a maga helyén értékelni. Ahogy a sámánizmus jelképei csakis az Alföld északi részén találhatók, igen kis területen, mégis milyen sokan kiabálják, hogy az egész magyarság sámánhiten volt, és kell harcolnunk, hogy a táltost a megfelelő helyén megtarthassuk, ugyanúgy kell az igazi jelképi túlsúllyal is foglalkozunk, hogy a magyar kultúra valódi jellegzetességeit megőrizzük, és az ne hamis módon legyen megragadva, továbbadva, hiszen ez európai és világérték is. Mindebből látható, hogy együtt kell működnünk az egész magyarságtudományi kutatások kiterjesztésében, összehangolásában. Ami az eddigieknél is sokkal több témát és módszert jelent. Ilyen keretek között elképzelhető az előrelépés, de látható a sok buktató is. Jó szándékkal teli kezdeményezésekben is találkozunk egymásnak szögesen ellentmondó mondatokkal, vagy nehezen észrevehető csúsztatásokkal. Van már lehetőség az ezek közötti ellentmondások feloldására, ezért miért is késlekednénk ezzel, elvesztegetve további éveket az egységes eszmeiség érvényesülésétől a magyar őstörténeti kutatásokban. Ha még csak kevesen mernek is a Kárpát-medencei eredetünk mellett kiállni, de van már áttörés. Áthidalt például az avarok és Árpádék közti korszak Bátonyi Pál tanulmányával (pp.: 25-31. http://www.zmte.org/hu/e107_files/public/59.pdf). Ezt a minden felfogást, irányzatot és eredményt magában foglaló eredetelméletet ki kell terjeszteni minden felmerülő összefüggésre és minden irányzatra, valamint tanítható, felhasználható alakba kell hozni a továbbiakban. Megértve ennek az elméletnek a jelentőségét, Naddeo munkásságának legkézenfekvőbb kifutása, kiteljesítése is ebben az irányban történhet. Az ő előrelépését jelenthetné az Ázsia-ismeret kiteljesítésében, amivel attól a magyar őstörténet is erőteljesebben elválasztódna. Helyére kerülhet minden: történelmünk a lényege és széle, mely utóbbi persze attól még lehet ázsiai középpont. S foglalkozhatunk végre azzal, ami a legfontosabb ma, azaz a mellérendelő műveltségünk miatti szenvedéseink csökkentésével azáltal, hogy tudatosítjuk azt, rámutatunk erre a saját természetünkre és a minket támadókétól való nagy eltéréseire. S arról is eszmét cserélhetnénk, hogy lassan már mindenütt a földön a mi eredeti felfogásunk kezd terjedni jövőt mutató megoldásként.
61
A „Naddeo-vita” kimenetele A vitán Cser Ferenc, mivel Ausztráliában lakik, nem lehetett jelen, bár terveztük, hogy a számítógépes világhálón keresztül bekapcsolódhat, ám a kihangosítás nehézségei miatt ez végül elmaradt. Hiányzott Aradi Éva és Bakay Kornél is. A vitára Darai Lajos 11,30-ra érkezett, mert előtte főiskolai órái voltak Székesfehérváron. Ez előtt Michelangelo Naddeo és Bihari Gábor ismertette már téziseit. Németh Zsolt mérnök elnökölt és adott szót az előadóknak. Lukács Béla következett, és végigmondta, amit előzetesen írásban is odaadott az ugor fémművességről, az Andronovo kultúráról és a szovjet tudományról. Aztán Rostás László építész következett, aki Arany János verssorából építette fel hun múltunkat, a mag magyarokat emlegetve. Ezután Máté Lajos elmesélte, mennyit utazott a juguroknál, újguroknál, és hogy rengeteg anyaga van onnét. A szintén késve érkezett Grandpierre Attila ezután felolvasta Bakay Kornél téziseit, illetve vetítette is azokat, és furcsa módon – hiszen a jelen nem lévő nem tudott válaszolni – pirossal megjelölve pár tételét megkérdőjelezte, pl. hogy a szkíták ne lennének egységesek. Ebéd után Darai Lajos kapott szót Németh Zsolttól és elmondta, hogy már harminc éve foglalkozik többágú őstörténetünkkel, és szerinte a három főág a sok mellékág mellet, amelyekből a szalagdíszeseket a végén megemlítette – a Kárpát-medencei nép, aztán a Kárpátok túloldalának népessége a Dnyeperig, és a hatalmi ág népei. Ezeket magyarázgatta, de csak nagy vonalakban, mert kevés idő volt, szépen a végére is ért. Mondandója elején hivatkozott Cser Ferenc meghatározó művére, a Gyökerekre. Ezután Grandpierre Attila felolvasta a saját téziseit, és ezzel eljött az ideje a hozzászólásoknak. Németh Zsolt kérte, hogy a legfrissebben hallottakhoz szóljunk hozzá először. Darai Lajosnak adott szót, aki nem kezdhette el a hozzászólását, mert Michelangelo Naddeo közbekiáltott, hogy a neki küldött angol szöveg felháborítja, mert igenis, ő nem ismeri el, hogy a magyarok szkíták, hunok lennének, és ő nem tud ott maradni, ha Darai Lajos ott van. Erre Darai Lajos felállt, hangoztatva, hogy félreértés történhetett, és eljött a tanácskozásról, hogy az ne essen kútba. A tárgykörről aztán a 2009-es Könyvhétre megjelent 360 oldalon: Cser Ferenc–Darai Lajos: Kárpátmedence, vagy Szkítia? Fríg Kiadó, 2009.
Darai Lajos
62
