Térségi szemléletû TELEPÜLÉSTERVEZÉS. módszertani kézikönyv gyakorlati példák. Pest Megye Önkormányzatának Hivatala

Térségi szemléletû

TELEPÜLÉSTERVEZÉS

módszertani kézikönyv ````` gyakorlati példák

Pest Megye Önkormányzatának Hivatala

2002

1

Projekt csoport

MEGBÍZÓ

Pest Megye Önkormányzatának Hivatala

Program koordinátor

Csohány Klára

KÍSÉRLETI HELYSZÍNEK

Göd Város Polgármesteri Hivatala


fõépítész

Szegedi Sándor

polgármester

Mészáros Jenõ

fõépítész

Pilis-Káva P olgármesteri Hivatala


Pintér Mihály

polgármester (Pilis)

Kálmán József

polgármester (Káva)

Pap Tibor

mßszaki irodavezetı

Verõce Polgármesteri Hivatala


Bethlen Farkas

polgármester

Szentesi Anikó

fõépítész

A TANULMÁNY, KONCEPCIÓK KÉSZÍTÕI Felelõs tervezõ

Gauder Péter

Quo Vadis Consulting Kft.

Projekt menedzser

S. Bitskey Kata


Statisztikai elemzések

Karácsony Krisztián ECORYS MagyarorszÆgKft.

Struktúra rajzok szerkesztése, térképvázlatok kidolgozása

Lelkes Nóra

ECORYS MagyarorszÆgKft.

Szerkesztés, lektorálás

S. Bitskey Kata


Layout

Rajki Veronika

TARTALOM ESEMÉNYTÖRTÉNET

6

ELÕZMÉNYEK

8

BEVEZETÉS

11

I. TERVEZNI VAGY MENEDZSELNI?

13

1. A

14

VÁROSÉPÍTÉS, VÁROSTERVEZÉS CÉLJAI

Társadalmi célok Gazdasági célok Térszervezési célok

2. A

14 15 16

VÁROSTERVEZÉS

JOGI

SZABÁLYOZÁSÁNAK

FEJLÕDÉSE

A város- és település-építés négy fõ történeti periódusa Különleges problémák figyelembevétele A városépítés/urbanizáció problémáinak figyelembevétele Térbeli megoldások: szabályozott és operacionalizált várostervezés A településtervezési jog reformja

3. KÖZÖSSÉGI

ÉRDEK

SZEMBEN

AZ

EGYÉNI

ÉRDEKKEL

Érdekek ütközésében: a tulajdon Alkotmányos jogi háttér Társadalmi háttér: a „jó kormányzás” Gazdasági kontextus

4. AKTUÁLIS

17 17 18 19 20 21

23 23 24 26 27

TENDENCIÁK

28

II. TERVEZÉS/PROGRAMOZÁS

30

1. MI

31

IS AZ A TERVEZÉS?

A tervezési folyamat struktúrája és az igényelt gondolkodásmódok A korábbi és a megújult tervezési módszer összehasonlítása Összefoglalás

2. A

VÁROSÉPÍTÉS

ÉS

TELEPÜLÉSTERVEZÉS

AKTUÁLIS

A döntések társadalmasítása: részvételi tervezés Integratív tervezés „Értékhozzáadó” folyamat

IRÁNYAI

33 34 39

40 40 42 44

3

3. A

TERV ÉS A TERVEZÉS A TELEPÜLÉSÉPÍTÉS ÉS

-MENEDZSELÉS

RENDSZERÉBEN

Koncepciókészítés, programozás Struktúraterv Megvalósíthatósági és gazdasági hatáselemzés Szabályozás Operatív lépések, a városépítés szervezése és menedzselése A településépítés, -menedzselés hiányosságai

4. A

KÖZÖSSÉGI

TERVEZÉS

FOLYAMATA,

TÖBBSZEREPLÕS

DÖNTÉSHOZÁS

Településtervezési „társasjáték”

Hogyan vehet részt a lakosság a tervezési folyamatban? Párbeszéd Körök szervezése

60 62 67 73 78

86

JÁTÉK FOLYAMATA

A játékvezetõ feladatai Hogyan játszanak egymással a különbözõ csapatok?

86 87

5. KONCEPCIÓ-KÉSZÍTÉS 5.1. AZ ALKALMAZOTT

91 91

MÓDSZER :

CÉLKÖVETÕ,

VAGY

VÍZIÓ -MÓDSZER

Lehetséges stratégiák

5.2. A KONCEPCIÓ-, ILLETVE VÍZIÓALKOTÁS 5.3. ORIENTÁCIÓ - HELYZETFELTÁRÁS

91 ELÕKÉSZÍTÕ LÉPÉSEI

GYELV analízis Orientációs beszámoló, diagnózis Mitõl lesz jó a helyzetfeltárás?

5.4. A

KREÁCIÓS FOLYAMAT

A szintéziskészítésrõl Jobb döntés lépésrõl lépésre Feldolgozás, dokumentálás, prezentálás Foglaljuk hát össze, hol tartunk ezek után a tervezésben!

III. TERVEZÉS/PROGRAMOZÁS Göd Verõce Pilis-Káva

4

47 48 53 56 57 59

60

4.1. SZERVEZETÉPÍTÉS, AVAGY MILYEN SZEREPEK VANNAK A JÁTÉKBAN? 4.2. MOBILIZÁCIÓ, AVAGY A KÖZÖSSÉG BEVONÁSA A JÁTÉKBA

4.3. A

45

94 95 97 99 99

100 101 106 110 110

112 113 116 120

5

ELÕZMÉNYEK

ESEMÉNYTÖRTÉNET DÁTUM

6

ESEMÉNY

HELYSZÍN

2001. november 22.

Munkaindító megbeszélés:

Pest Megye Önkormányzatának Hivatala (konferenciaterem)

2002. január 22.

Belsõ szakértõi egyeztetés:

w a kísérleti helyszínek kiválasztása, véglegesítése

Pest Megye Önkormányzatának Hivatala (fõépítészi iroda)

2002. február 04.

Verõce: elsõ Civil Fórum

Verõce faluház

2002. február 07-14.

Kísérleti helyszíneken információs anyag kiküldése, kérdõívek terjesztése

(Pilis-Káva; Göd)

2002. február 18.

Verõce: második Civil Fórum

Verõce faluház

2002. március 05.

Disszeminációs találkozó - kísérleti településtervezés elõadássorozat indítása


2002. március 18.

Verõce: harmadik Civil Fórum

Verõce faluház

2002. március 21.



2002. március 27.

Göd: elsõ Civil Fórum

Göd Polgármesteri Hivatal

2002. április 03.

Verõce: Orientációs, kreációs beszámoló

Dokumentálás

2002. április 11.

Göd: második Civil Fórum


2002. április 15.

Szakértõi Kabinet Mûhelybeszélgetés

Pest Megye Önkormányzatának Hivatala (102. terem)

2002. május 02.

Göd: harmadik Civil Fórum


2002. május 03.

Pilis-Káva: elsõ Civil Fórum

Pilis Polgármesteri Hivatal

2002. május 23.

Göd: Orientációs, kreációs beszámoló

Dokumentálás

w tájékoztató a projekt lépéseirõl és a résztvevõkrõl

(kérdõívek, információs anyag terítése)

w civil fórumok idõpontjainak egyeztetése w szakértõi kabinet munkájának ütemezése

w mintatelepülések beszámolói w szerkezeti megoldások; civil fórumok

2002. június 09.

Pilis-Káva. második Civil Fórum


2002. július 05.

Göd városfejlesztési Koncepció és Struktúra vázlat dokumentálása

Göd

2002. július 16.

Pilis-Káva: harmadik Civil Fórum


2002. július 18.

Verõce településfejlesztési Koncepció és Struktúra vázlat dokumentálása

Verõce

2002. július 24.

Verõce: Képviselõtestületi jóváhagyás

Verõce Polgármesteri Hivatal

2002. augusztus 27.

Göd. negyedik Civil Fórum


2002. augusztus 28.

Pilis-Káva településfejlesztési Koncepció és stratégiai program dokumentálása

Pilis

2002. augusztus 29.



2002. szeptember 09.

Göd: településfejlesztési bizottsági ülés beszámoló



Göd: Képviselõtestületi jóváhagyás



Munkaközi Beszámoló (progress report)


2002. október

Verõce-Göd: szerkezeti és szabályozási terv Göd-Verõce készítésének ütemezése

2002. november 18.

Szakértõi Kabinet Záró megbeszélés

w kibõvített településfejlesztési bizottsági ülés

w koncepciók bemutatása, gyakorlati tapasztalatok w kézikönyv tartalmi elemeinek egyeztetése

w a módszertani kézikönyv tartalmi elemeinek ismertetése w a kísérleti helyszíneken készült munkák ismertetése, összefoglalása


7

ELÕZMÉNYEK Pest megye fejlesztésének irányítói munkájuk során szembetalálkoztak azzal a problémával, hogy az új demokratikus döntési és piaci megvalósítási körülmények között a korábban „bevált” tervezési gyakorlat már nem mûködik, hiszen azok a tervek, amelyek korábban megfelelõnek tûntek egy település életének irányítására, láthatóan csõdöt mondtak, elváltak a való élettõl. A települések – fõként a szuburbán térben – csak reagáltak a piaci szereplõk által kezdeményezett fejlesztésekre. A megye fejlõdõ térségeiben jobbára a növekedés, szétterülés, a tér felélése jellemzõ, nem pedig a korábbi elégtelenségek felszámolása, az új élettechnológiák igényelte funkciók kielégítése, minõségjavulás, elõrehaladás. Ez a növekedés, szétterülés további problémák forrásává vált (ld. pl. közlekedési infrastruktúrák elégtelenségei, a tér egyre szûkösebbé válása, pazarló területhasználat). A települések irányítóinak a fejlõdés, fejlesztés irányítására láthatóan nem állnak rendelkezésre azok az eszközök, szakértelmek, kapacitások, amelyekkel a települések fejlõdését proaktívan irányítani tudnák. Ennek következtében még a növekedésbõl tervezett minõségfejlesztést sem képesek kigazdálkodni, sõt egyes települések éppen a fejlesztési szakértelmek, tapasztalatok, készségek hiányában ún. „fejlesztésük” során tovább növelik nehézségeiket, gazdasági és társadalmi konfliktusokat idéznek elõ. Pest megye a leginkább „kitett” az urbanizációnak, a városépítés és településfejlesztés(és természetesen indirekt módon az intenzív térségfejlesztés, regionalizáció) említett negatív hatásainak. Nem mindegy tehát, hogy azok az urbanizáló energiák, amelyek ma a városi(as)területeket növelve Pest megyét, illetve az agglomerálódó konurbán térséget fejlesztik, milyen struktúrákat hoznak létre és hagynak az utódokra. Miközben az országban leginkább Pest megyében – a fõváros környezetében – növekednek, fejlõdnek a települések, nem áll számukra semmivel sem több eszköz, készség és kapacitás, tudásbázis rendelkezésre, mint máshol az országban. Ennek következtében a nagyváros által befolyásolt térben a spontán fejlõdés eredményeként immár jól körvonalazhatóak azok az új problémák, amelyekkel a térség irányítóinak meg kell birkózniuk a közeljövõben. Itt összekapcsolódik a térbeli és a települési fejlõdés, fejlesztés.

8

Pest megye széleskörû legitimációval rendelkezik a területfejlesztésben, ám elenyészõ legitimációval a településfejlesztésben. Tekintve azonban, hogy a térfejlesztés nem függetleníthetõ az urbanizált helyek, települések fejlesztésétõl, Pest megye területfejlesztési irányítása felelõsségének érzi, hogy támogassa a települések irányítását abban, hogy a lehetõ leghatékonyabb irányítási eszközöket megismerhessék és alkalmazhassák településfejlesztési munkájuk során. Akkor lesz eredményes és hatékony a kistérségi, illetve nagyobb térségi (megyei és régiós szintû) fejlesztés is, ha a települések gazdaságosan és hatékonyan tudnak majd erõforrásaikkal bánni, ha a társadalmi, gazdasági és környezeti szempontokra egyaránt tekintettel tudják a település életminõségét javítani, gazdálkodását hosszútávon eredményessé tenni, ha ehhez széleskörû társadalmi támogatottságot tudnak biztosítani, . Pest megye fõépítészi irodája ezért, ettõl a felelõsségtõl indíttatva Kísérleti, vagy Minta-tervezés készítésére, valamint ennek tapasztalatai alapján Település-tervezési Kézikönyv kidolgozására nyújtott be pályázatot. Amikor Pest Megye Önkormányzatának Fõépítészi Irodája elnyerte a Pest Megyei Területfejlesztési Tanács támogatását egy új szemléletû településrendezési módszertan kidolgozására, az évek hosszú sora alatt felgyülemlett tapasztalatai, eddigi újító törekvései miatt a Quo Vadis Consulting Kft.-re esett a választása, hogy ennek a feladatnak eleget tegyen. A Quo Vadis Consulting Kft. mintegy 12 éve foglalkozik azzal az új típusú településfejlesztéssel, településtervezéssel, amelyet hazánkban a demokratikus és piaci körülmények igényelnek. Munkánk során mindig is arra törekedtünk, hogy „új, hozzáadott érték” létrehozása különböztessen meg más tanácsadóktól, hagyományos eszközökkel dolgozó tervezõktõl. Egy folyton változó, fejlõdõ-átalakuló és egyre összetettebbé váló környezetben szükséges újító szellem, a máshol jól bevált módszerek meghonosítása, vagy hazai kikísérletezése, akár a hagyományostól eltérõ új irányítási, tervezési és menedzselési eszközök alkalmazásának elterjesztése, az izgalmas módszerek, eredmények bemutatása, bevezetése jellemzik az elsõsorban fejlesztési, menedzselési és kommunikációs tudással rendelkezõ csapatunkat. Széleskörû külföldi tapasztalataink és élõ, napi munkakapcsolataink révén talán nagyobb rálátással rendelkezünk a területfejlesztés terén használható különbözõ módszerekrõl, mint egy, csak a hazai piacon tevékenykedõ, a „munkába beletemetkezõ” cég. A cég tanácsadó jellegénél fogva kötelességünknek érezzük az állandó fejlõdés, változás követését, hiszen partnereinknek is azzal kívánunk segítséget nyújtani, hogy a fejlesztés összetett területén egyre

9

szélesebb és mélyebb ismeretekkel, európai kapcsolatokkal rendelkezve egyre kiérleltebb, reálisabb tanácsokat, megoldásokat tudjunk kidolgozni. Célunk, hogy ezáltal partnereink megtalálhassák helyüket, eredményesek, sikeresek lehessenek a megváltozott hazai és egyre inkább európai viszonyok között is. A kísérleti munka célja a településtervezési, -menedzselési folyamat EU-konform módszereinek elterjesztése érdekében három település (Göd, Verõce, Pilis-Káva) városfejlesztési politikájának és rendezési programjának (struktúraterv) elkészítése volt, valamint a kísérleti program tapasztalatait is felhasználva egy olyan tervezés-módszertani kézikönyv kidolgozása, amely segítséget nyújt a településeknek a településfejlesztési koncepciók fizikai tervvé alakításához. A kézikönyv készítését tehát konkrét gyakorlati tevékenység (ld. a III. fejezetben bemutatott példák), és igen széles kommunikációs program kísérte végig. A készítõk célja az volt, hogy minél többen kapcsolódjanak be ebbe az újító mozgalomba, minél több település tapasztalatait felhasználva lehessen minél több alternatívát kínálni a kézikönyvet elolvasók számára, hogy biztosan megtalálhassák a saját településükön leginkább célravezetõ tervezési módszert, eszközöket. A „fejlesztési tevékenység megújítása” és a kézikönyv megírása nem egy újabb kizárólagos módszer kidolgozását jelentette, hanem alternatív lehetõségek feltárását, hogy a legkülönbözõbb településeken, a legkülönbözõbb körülmények között is lehetõvé váljon, elinduljon a sikeres településfejlesztési tevékenység. Amit itt felvállaltunk, az tehát elsõsorban a „tervezés tervezése”: annak meghatározása, kialakítása, hogy milyen módon tudjuk a térfelhasználással, a társadalom- és gazdaságfejlõdéssel összefüggõ térfejlesztésre vonatkozó döntéseinket a lehetõ legjobbá tenni és hatékonyan (gyorsan) meghozni.

10

BEVEZETÉS Mottó: „Indulj el, menj tovább, segíts másoknak is elindulni!” (zen bölcsesség) Településirányítók, választott döntéshozók, menedzserek, tervezõk és a települési adminisztráció részérõl gyakran merült fel az igény, hogy a tervezést, döntéshozást és település-menedzselést megkönnyítõ, praktikus tanácsokat és könnyen használható „eszközöket” tartalmazó kézikönyv kerüljön kiadásra. Szükség van olyan – az új többszereplõs döntési és megvalósítási körülmények között használható – „szerszámosládára”, gyakorlati kézikönyvre, amely „felhasználóbarát” módon tartalmazza a leggyakrabban felmerülõ újszerû településfejlesztési, településirányítási eszközöket. Olyan kézikönyvre, amely nem hasonló külföldi könyvek, ott bevált eszközök, „jó gyakorlatok” fordítását tartalmazza, hanem rendszerelvûen mutatja be a mi viszonyainkra alkalmazható, már kipróbált és bevált megoldásokat, technikákat.

Bár a rendszerváltást követõ átalakulási idõszak folyamán a településtervezés, fejlesztés, szabályozás törvényi kereteit módosították, ebben a kézikönyvben egy más, „új településtervezés” kerül bemutatásra. Ez nem jelenti azt, hogy az általunk ismertetett eljárások, módszerek ellentétben lennének a törvényi háttérrel, csupán más észjárás, filozófia mentén tekintenek egyre összetettebb életünk irányításának lehetõségeire. Az új paradigma, gondolkodásmód, amiben e kézikönyv fogant, sokkal inkább a menedzselésre, a megvalósulásra helyezi a hangsúlyt, semmint a tervre. Ehhez viszont figyelemmel kell lennie a döntéshozás és a megvalósítás új, plurális körülményeire. A terv, mint végcél helyébe a többszereplõs döntési folyamat kerül.

A kézikönyvben leírt eszközök, módszerek alapvetõen a „jó kormányzás”1, azaz a többszereplõs döntéshozás eszközei, módszerei. E filozófia lényege, hogy a tervezés/döntéshozás átláthatóságát megteremtve a tervben nem a tervezõ, hanem a település közösségének szándéka rögzül („jegyzõkönyvbe” kerül), ezzel hatékony és legitim eszközt adva a települési adminisztráció kezébe a megvalósítás, a városépítés menedzseléséhez. 1

sõt egyes esetekben a „cégszerû kormányzás” filozófiájának megfelelõ eszközök

11

A menedzselés fogalma rugalmasságot takar, míg a terv statikus, merev. A menedzselés különbözõ szintû alkuk sorozatában, míg a terv csupán egy erõs akarat, vagy erõ (finanszírozás) által érik valósággá. Az itt ismertetésre kerülõ eszközök kiegészíthetik a „terv-logikájú” tervezõk, döntéshozók eszköztárát, mint ahogy a hivatalos szabályozási eszközök is alkalmasak a demokratikusan meghozott, transzparens döntések rögzítésére. Így a települési döntéshozók, tervezõk szerszámosládájában jól megférhet egymás mellett mindkét paradigma – „hivatalos” és praktikus – eszközrendszere, csupán rajtuk múlik, melyiket használják napi problémamegoldó, irányító munkájuk során. Idõszerû a korszerû városépítésrõl, -menedzselésrõl, a piac-konform településfejlesztésrõl, a „jó kormányzás”-ról összegyûlt, és a mai kornak megfelelõ tudásunk megírása, és a gyakorlatban bevált praktikák, fortélyok kézikönyvben való közreadása. Abban a meggyõzõdésben bocsátjuk útjára az eddigi tudásunkból és tapasztalatainkból desztillált ismereteket, fortélyokat, hogy bár tökéleteset nem alkothattunk, ezzel is segítségére lehetünk azoknak, akiket az új plurális döntési körülményeknek megfelelõ településtervezés technikája, tudománya és mûvészete érdeklõdéssel tölt el. Egyfajta település-menedzselési „franchise”-logika alapján elért tudásunkat igyekeztünk a kézikönyvben megfogalmazni. Aki ezt már próbálta, tudja, hogy nem könnyû feladat. A kézikönyv, amit az olvasó a kezében tart, olyan tapasztalatok tára, melyet a szerzõk 1990 óta, hazai gyakorlat során gyûjtöttek össze, francia, angol, holland és német-osztrák modellek kipróbálásával, illetve a hazai mûhely, vagyis a Quo Vadis Consulting és az Urbanissimus Klub által innoválva. A kézikönyv maga is konkrét kísérleti tervezés során „visszacsatolással” érett, fejlõdött, hiszen a Pest megye által támogatott kísérleti programban résztvevõ három település „megfigyelõinek” javaslatai, észrevételei alapján a kiinduló füzet is „érett”, fejlõdött.

12

I. TERVEZNI, VAGY MENEDZSELNI

13

I. MEGÉRTENI A TELEPÜLÉSTERVEZÉST: TERVEZNI VAGY MENEDZSELNI? 1. A

VÁROSÉPÍTÉS, VÁROSTERVEZÉS CÉLJAI

A városépítést, urbanizációt felfoghatjuk úgy is, mint a mai kor egyik elsõdleges fontosságú jelenségét. Így könnyû belátni, hogy a városépítésnek és településtervezésnek is elsõdleges fontossággal bíró feladatnak kell lennie a társadalom irányítói számára! Ezért fontos, hogy az irányítók, döntéshozók megértsék a városépítés, várostervezés céljait, lehetõségeit és megismerjék eszközeit. Hogyan hat a városépítés? Megfelel–e a ma használatos városépítési módszerek valamelyike az egyének és csoportok igényeinek? Képes-e valamelyik módszer megfelelni egyszer társadalmi, máskor gazdasági céloknak? Mire valók, hogyan használhatók a városépítés, - menedzselés különbözõ eszközei? Ezek azok a gyakran felmerülõ kérdések, amelyeket a városépítéssel, a térszervezés eszközeivel kapcsolatban definiálni szükséges, mielõtt belekezdünk a tervezésbe. Társadalmi célok Megállapíthatjuk, hogy az ipari forradalom óta (egyes országokban a XVIII. század második felétõl kezdõdõen) a gazdasági liberalizmus a városokban anarchikus fejlõdést idézett elõ. Filozófusok, írók és politikusok is keresték annak formáját, lehetõségét, hogy miként lehet megóvni és javítani a városok – pontosabban a városokba özönlõ munkások – életkörülményeit.2 Már ekkor feltûnt és elõtérbe került a tér szervezésének ötlete annak érdekében, hogy az emberek, városlakók számára szükséges tér rendelkezésre állhasson. Lassan a térnek egyfajta társadalmi karaktere formálódott ki,

Ezek közül az entellektüellek közül többen, mint pl. Marx, ezen gondolataik révén híressé is váltak száz év iparosodástvárosiasodást követõen, a XIX. század második felében. 1870ben megindult a támadás a magántulajdon ellen! A társadalmi változások következtében a feudalizmus korábbi „én”-kultúrája szembetalálkozott a városba áramló tömegek „mi”-kultúrájával, a társadalom közösségi igényeinek érvényesítésére vonatkozó törekvésekkel. 2

14

Mai rendszerünkbe - amely a népesség minden tagja számára elismeri annak jogát, hogy emberhez méltó körülmények között élhessen beletartozik a közösség arra vonatkozó joga, hogy egy megfelelõ / kielégítõ lakókörnyezet (élettér) feltételeit kialakítsa, beleértve a lakásokat, azok környezetét, alrendszereit, a rekreáció, szabadidõ-területeket, nem kizárva természetesen a munkakörnyezetet sem.

amely azóta minden lakás- és település-politikában megtalálható. Ahhoz, hogy a közösségi, társadalmi körülményeket és a hozzájuk rendelt társadalmi, közösségi politikákat terület-felhasználásra „fordíthassuk le”, szükséges egy ehhez kapcsolódó hatáskör (pouvoir). Ezzel összhangban figyelembe kell vennünk az „elõzetes elfoglalás/ lefoglalás” elvét is, vagyis hogy bizonyos helyszínek felhasználását elõre meg kell határoznunk jövõbeli rendelkezésre állásuk biztosítása érdekében (szabályozás). A kezdeményezõ, „motor szerep” nem egy maximális profitra törekvõ befektetõre van bízva, sokkal inkább egy „társadalmi, közösségi befektetõre”. A környezetalakítás új lehetõségei tehát a közösség erején, érdekérvényesítõ képességén 3 múlnak. A városépítés, urbanizmus társadalmi, közösségi célja és feladata, hogy a települési lakosok különbözõ igényeinek kielégítésére választ találjon. (Egyik hajtóerõ: közakarat, közös célok) Gazdasági célok A társadalom/közösség szembetalálja magát egy olyan problémával, amelyet éppen egyszerûsége tesz súlyossá: l

Egyrészt a szolgáltatások, mûszaki és társadalmi infrastruktúrák (elsõsorban azok, amelyek a közlekedéssel és az egészséggel kapcsolatosak) egyre költségesebbek, mivel az igények – így az urbanizált (lakó)telkek iránti igény nem – állnak meg növekedésükben.

l

Másrészt azoknak a mai igényeknek a kielégítésére, amelyeket a település közössége életminõségének javítására maga elé célként kitûz, csak korlátozott forrásokat találunk.

l

Ráadásul ezek többnyire versenyben állnak más fontosnak tûnõ igényekkel, szükségletekkel, mint pl. üzemeltetési, mûködési vagy termelési beruházások, személyi támogatások, egyéb közösségi célkitûzések.

Itt még lehetõségén is: éppen ennek a mechanizmusait kell a patriarchális és autoriter irányítás periódusa után újrateremteni. 3

15

A

közösségi erõ irányítása

a térszervezés problémáinak megoldására

két

feltétel

figyelembevételével történik. Ezek

a

gazdasági

és

finanszírozási feltételek.

a

Az elsõ feltétel a lakás és a foglalkoztatási területek optimális megoszlásának elõállításával kapcsolatos, a második a föld- és telekárak kontrollját jelenti, illetve akaraterõt a költségek racionalizálására. Talán éppen ezért a városépítési, urbanisztikai akciók rentábilis beruházások, igazolhatóak a föld értékének növekedésével, amely többnyire egyenes arányban áll a területelfoglalás növekedésével. Nem véletlenül mondta Le Corbusier: „Várost építeni nem pénzkidobást jelent, hanem ellenkezõleg, pénznyerést.” (Másik hajtóerõ: közpénzek, forrásteremtõ képesség)

Térszervezési célok Amióta konstatáltuk, hogy a teljes liberalizmus, a laisser-faire bizonyos káoszt eredményez a városok fejlesztésében, felismertük/elismertük egyben egy városépítési rend szükségességét, amelynek el kell foglalnia az anarchikus városépítés helyét. Ez a felismerés a város- és településtervezés fogalmának megteremtéséhez vezetett és elõször Németországban tûnt fel a XIX. század közepén, a politikai hatalom döntéseinek alárendelve, és természetesen visszatükrözte azt a rendszert, amely inspirálta létrejöttét. Amennyiben az autoriter rezsimek megengedhetik maguknak, hogy az építést egy kontra-indikált rend keretei közé szorítsák, korlátozva szabályozzák, az így keletkezett szabályok nem lesznek egyezõek egy olyan gazdaságilag liberális rendszer keretei között létrejött szabályokkal, amely felhasználhatja az ösztönzés eszközeit. A cél a tér lehetõ legracionálisabb használata. Ennek érdekében egyrészt a városépítõknek bizonyos modelleket kell megfontolniuk, tervbe venniük, másrészt a jogászoknak speciális jogi szabályozást kell kidolgozniuk. Mindkét lehetõség során figyelembe kell venni az Athéni Chartában és a fenntarthatóságról, mint új közérdekrõl szóló Riói Chartában, illetve az Agenda 21-ben meghatározott alapelveket. Elõször a város alapvetõ funkcióinak kell formát adni, azok területeit kell kialakítani: a lakóhelyeket, a munkahelyeket, a rekreációs és közlekedési területeket. (Háttér hajtóerõ: szakma, a jog) Hogy jobban megérthessük a jelenlegi városépítési szabályozást, nézzük meg, milyen módon fejlõdött és fejlõdik a városépítési szakma és jogi szabályozása.

16

2. A

VÁROSTERVEZÉS JOGI SZABÁLYOZÁSÁNAK FEJLÕDÉSE

A Város, mint földrajzi, tervezési egység majdnem olyan régi jelenség, mint a világ maga. A középkor városai – amelyek számunkra a múlt tanúi – a történelem láncában az antik világ városai, települései, nevezetesen a római birodalom és a görög városállamok után helyezkednek el. Már akkor alkalmaztak bizonyos szervezési formákat, struktúrákat, és egyes történészek Arisztotelészt tartják a városépítõk atyjának. A mai értelemben vett városépítés nem létezett a XIX. század elõtt. 1874-ben, Svédországban hirdették ki az elsõ törvényt a városok építésérõl, majd 1901-ben Hollandiában hoztak törvényt a rendezési tervekrõl, csupán pár évvel a Brit „Town Planning Act” (Várostervezési Törvény, 1909) elõtt. Látható tehát, hogy a városépítés még az iparilag fejlett országokban sem tekint vissza hosszú múltra. Mégis érdemes megvizsgálnunk, értékelnünk az elmúlt száz év „városépítés – evolúció”-ját, figyelmünket elsõsroban Magyarországra irányítva. A város- és település-építés négy fõ történeti periódusa Egyfajta sematizálással a városépítés és jogi szabályozásának fejlõdése négy periódusra osztható: • Az elsõ periódus az elsõ világháború kezdetéig, 1914-ig tartott (lényegében a XIX. század). Ez a különleges helyzetek és problémák kezelésének, egyben magának a városiasodás tudatosodásának kora. • A második periódus az elsõ és a második világháborút felölelõ idõszak, 19141945 közötti kb. 30 év, a városépítés, várostervezés gyakorlata, technikái kialakulásának aranykora, a „valódi” városépítés létrejötte. • A harmadik periódus a második világháború végétõl 1990-ig4 tartó 45 évet átívelõ idõszak, amikor a hangsúly a nagy térbeli problémák szabályozásának megoldására esett: ez az idõszak jellemzõen a területi (regionális) tervezés kialakulásának kora. • Végül az utolsó, negyedik periódus, a rendszerváltás utáni idõszak két részre osztható:

Illetve a térbeli problémák megoldását szabályozással keresõ 1996-os területfejlesztésrõl és területrendezésrõl szóló törvény megszületéséig tartó idõszak. 4

17

ú

a szakemberek megkísérlik a korábbi szabályokat alkalmazni az új körülményekre, majd 1996 után az új jogszabályok5 elõírásait a való világ által igényelt logikának megfelelõ munkaeszközökké, módszerekké „lefordítani” (varázsszó: „törvényi háttér”);

ú

egyes szakemberek, döntéshozók és szakmai, döntéshozói csoportok (mint pl. a Quo Vadis Consulting Kft. is ezzel a Kézikönyvvel) megkísérelnek olyan eszközöket, módszereket, kifejleszteni és meghonosítani, amelyek az idõ változásaira figyelemmel, a korszellemnek, a társadalmigazdasági kontextusnak jobban megfelelõ, eredményesebb, hatékonyabb eszközrendszert biztosítanak.

A konfliktust éppen az jelenti, hogy ma hazánkban egymás mellett, egyidõben folyik a törvényi hátteret kidolgozók visszatekintõ eszközfejlesztése, a korábbi eszközöket mai körülményekre adaptáló tevékenysége, amely a statikussá merevített „mindent-tudó” tervben, szabályozásban, korlátozásban látja a megoldást az urbanizáló erõk kézbentartására; illetve a progresszív erõknek azon törekvése, hogy a folyamatokat irányítani, menedzselni képes eszközöket, kommunikatív többszereplõs döntéshozási, megvalósítási módszereket, tervtípusokat kifejlesszék.

Napjainkban több különbözõ mûhelyben folynak kísérletek a törvényi szabályozás megújítására, illetve új, EU-konform megoldások, módszerek kikísérletezésére, meghonosítására. Ilyen például a Pest megye által gesztorált holland–magyar kísérleti Struktúraterv készítés Észak-Pest megyében, a megyei és regionális Struktúraterv készítés, vagy jelen kísérleti mintaprogram és egyéb hasonló kezdeményezések. Különleges problémák figyelembevétele A városépítésben, várostervezésben a XIX. század elejétõl az elsõ világháborúig érdekes folyamat játszódott le. A közösség – a polgárosodás következtében növekvõ ereje révén – egyre jobban képes érvényesíteni érdekeit, egyre progresszívebben, a

1996. évi XXI. tv. a területfejlesztésrõl és a területrendezésrõl, módosította az 1999. évi XCII. tv. 184/1996. (XII. 11.) Korm. Rendelet a területfejlesztési koncepciók és programok, valamint a területrendezési tervek egyeztetésének és elfogadásának rendjérõl. 18/1998. (VI. 25.) KTM rendelet a területfejlesztési koncepciók, programok és a területfejlesztési tervek tartalmi követelményeirõl. 5

18

társadalmi célokat6 egyre inkább figyelembe véve, gyakorlati célkitûzések mentén formálja a városokat. A kor komoly sikereket ért el a városépítésben, amelynek hazánkban az iparosodás és ezzel karöltve a lakásépítés volt a motorja, hajtóereje. A döntéshozásban, téralakításban ekkor kezdett szemponttá válni a szélesebb közvélemény érdeke, motivációja is, illetve a közösség ereje ekkor tette lehetõvé, hogy a téralakításban a társadalmi érdek is szempont legyen. Sok mindenben hasonlít ez a kor a mai kor körülményeire, csupán akkor egy másfajta, patriarchális környezetbõl /feudalizmus/ történõ átalakulás ment végbe, melynek üteme is sokkal lassabb volt, mint a mai polgári átalakulásnak. A mai korban nagyon hasonló például a civileknek az a törekvése, hogy nagyobb lehetõségük legyen a fejlesztéspolitikák meghatározásában, több „közösségi” érdek legyen a döntésekben. A demokrácia „újrakitalálása”, a „jó kormányzás” modelljének bevezetése éppen a közérdek még teljesebb kifejezésére való törekvés jegyében a kezdeti lépéseket – a fejlõdési spirálnak eggyel magasabb szintjén – mintázza. Ezt a törekvést, igényt a társadalomfejlõdés Második Millenniumának is tekinthetjük. Megfigyelhetõ az is, hogy a városépítés / urbanizáció ekkor fragmentáltan és önkéntes alapon folyt, amihez az irányításnak elsõsorban az utak szabályozásának problémáját és a mûemlékek kérdését kellett megoldania. A közúti és a kötöttpályás közlekedéssel (akkor teljesen új technológia), a vasút létesítésével kapcsolatos problémák megoldásával indult fejlõdésnek a városépítés-tervezés-szabályozás is, ami alapvetõ elõrelépést jelentett a városépítés-menedzselés-irányítás létrejöttében. A városépítés / urbanizáció problémáinak figyelembevétele Az elsõ és a második világháború között már egy modern, a mai korban is mintaként szolgáló városépítés bontakozott ki a polgári intézmények kiépülésével és a privátszféra megerõsödésével párhuzamosan. Számos vidéki településen valódi városépítési víziókat kialakító tervezés és a társadalom vízióit megvalósítani hivatott akciók indultak el. Erre a korra már úgy tekinthetünk, mint az elsõ „valódi”, tudatos városépítõ periódusra, amelyben meghatározták azokat a szabályokat, amelyek szerint a települések, városok az akkori kor komfort-szolgáltatási igényeinek megfelelõen fejlõdhettek, a lakosok és 6

elsõsorban presztízs-célok

19

vállalkozók erõfeszítései mentén épülhettek. Napi gyakorlattá váltak a ma is használatos városépítés-irányítási eszközök, kialakult az övezetek/zónák rendszere, a szabályozási technikák, az építési engedélyezés rendje, stb. Sok szakmabeli még ma is nosztalgiával emlékezik vissza a Közmunkatanácsra, mint olyan intézményre, amely a mai modern kor szellemében is képes volt kézben tartani, menedzselni a város fejlõdését – természetesen nem egészen a mai értelemben vett – „piaci demokratikus” körülmények között. Mindenesetre a kor kihívásainak és lehetõségeinek megfelelõ választ, intézményt, mechanizmust tudtak létrehozni az akkor befolyással bíró politikusok és szakemberek. Mi az akadálya ma egy ilyen minõség elõállításának? Az akkori technikák, eszközök annyiban térnek el a napjainkban használatos eszközöktõl, hogy a kiépült és megszilárdult polgári struktúrák kevés teret biztosítottak a társadalmi igények érvényesítésére, és a várostervek kidolgozása, a város jövõjének, a kívánatos struktúráknak a meghatározása sokkal inkább az elit kezében volt, semmint a városépítés haszonélvezõiében. Mai szemmel csupán a döntések átláthatósága, azaz a döntések és a megvalósítás mai korszellem által igényelt társadalmasítása a lényegi különbség. Térbeli megoldások: szabályozott és operacionalizált várostervezés A második világháborút követõen alapjaiban alakult át a társadalmi-gazdasági környezet, aminek következtében a városépítés szempontjából megváltozott a fejlesztés „alanya”. Ez azt jelenti, hogy az addigi privát szférával, mint megvalósítóval szemben az állam kapott fõszerepet. A döntéshozó és a megvalósító egy és ugyanaz lett: a közösséget képviselni hivatott állam. A társadalom érdekeit, a közösség akaratának képviseletét – patriarchális, autoriter módon – az állam „felvállalta”, a civil struktúrákat megszüntette, a polgárok és szervezõdéseik kezébõl kivette az irányítás lehetõségét, helyettük és „érdekükben” hozva hosszú és rövidtávú döntéseket. Ugyanígy a megvalósítást is kivette a privátszféra, a profittermelõ vállalkozások kezébõl. A magántulajdon, az ingatlan „feloldódott”, a telek értéke megfoghatatlanná, látszólagossá vált, mint gazdasági hajtóerõ elillant. A városok, települések épített struktúrája ennek okán nem fejlõdött racionálisan. Mind a területhasználat rendszere, a beépítés sûrûsége és a funkciók allokációja, mind pedig a közlekedési hálózatok, belsõ kapcsolatok fejlõdése a „piacnak kitett” fejlõdési modellektõl eltérõ, önkényes sémát követett, amely jól kimutatható a „keleti” gazdaságok városainak szerkezetében (ld. errõl Alan Bertaud szellemes elemzéseit).

20

Sokkal jobban persze a Le Corbusier vagy Walter Gropius által meghirdetett totalitárius elvek érvényesülése esetén sem jártunk volna; gondoljunk pl. Le Corbusier „Ville Radieuse” tervére, vagy Párizs „toronyházasítására”, Alger szalagháztervére stb. Az ideológiában a hozzáállás a közös: „mi” (az állam és/vagy a „bölcs”) jobban tudjuk, hogy „titeket” mi boldogít. Ebben az attitûdben állt be lényegi társadalmi változás: a fejlett országokban már nem lehet akarata ellenére boldoggá tenni senkit, vagy csak keveseket. Az állam által dominált megvalósítás KÍNÁLATI PIACOT eredményezett egy valós KERESLETI SZABÁLYOZÓ MECHANIZMUS helyett, így a terület-felhasználás és szabályozás tervezése formális volt. A tervezés alkalmazkodott az autoriter döntési mechanizmushoz: bár az alkalmazott eszközrendszer tartalmazott – fõleg a tervezési periódus vége felé – egyeztetési elemeket, azok csak formális, pszeudo-egyeztetést, participációt eredményeztek. A társadalom igénye csupán nagy késéssel, illetve informális „szürke gazdaság” útján elégülhetett ki. A szabályozási eszközrendszer megfelelt a korábbi irányítási, jogi körülmények között alkalmazott formáknak, de tartalma lényegesen megváltozott, lévén, hogy a magántulajdon nem volt valóban védett, a kisajátítás mechanizmusa a tulajdoni, kataszteri határokat, nyilvántartást viszonylagossá tette, így ez sem volt valódi összetevõje a tervezés / döntéshozás szempontjainak. (Szabadon lehetett tervezni, a telekhatárokat szinte teljesen figyelmen kívül lehetett hagyni.) A településtervezési jog reformja A gazdasági-társadalmi liberalizációval megindult a településtervezés, -építés megújulása is, hiszen egy plurális, demokratikus társadalomban a vélemények, érdekek és értékek meghatározása egészen más módszereket igényel, mint egy autokratikusan irányított társadalmi környezetben. Ugyancsak változást igényel, hogy a megvalósítás piaci alapúvá vált: a gazdasági szereplõk és a privát szféra érdekeinek is be kell épülniük a döntésekbe ahhoz, hogy a megvalósulás a terveknek, elõzetes közösségi elképzeléseknek, döntéseknek megfelelõen alakuljon. A döntés és megvalósítás körülményeinek megváltozása következtében új filozófiára és technikákra van szükség mind a döntéshozásban és az azt megalapozó fejlesztéspolitikai tervezésben, mind pedig a megvalósítás menedzselésében, a döntések operacionalizálásában. Ezért a többszereplõs döntéshozás körülményeinek megfelelõ módszerek, technikák és eszközök meghonosítása, gyakorlatba történõ bevezetése és széleskörû alkalmazása szükséges ahhoz, hogy a társadalomirányítás hatékony és egyben eredményes, sikeres lehessen.7 7

A döntés sikeressége, eredményessége, azaz „jósága” és a döntéshozás hatékonysága nem feltétlenül azonos

21

A 2002. évi Johannesburgi csúcson nem véletlenül ajánlották a „gazdag” nemzetek a „szegényeknek” a „jó kormányzás” eszközeinek bevezetését. A végrehajtás hatékonyságát ugyanis a döntés minõsége határozza meg, ezt pedig a „jó kormányzás” eszközeinek használata a tapasztalatok szerint javítja. Egy átmeneti idõszakot követõen a törvényalkotók elkészítették az 1996. évi XXI. törvényt a területfejlesztésrõl és területrendezésrõl, amely hivatott lett volna az új társadalmi-gazdasági körülményeknek megfelelõ irányítási / adminisztratív struktúrát és eljárásmódot meghatározni. Bár a törvény ennek a feladatának formailag eleget tett, a gyakorlatban világossá vált, hogy nem volt képes a társadalom térbeli szervezésének minden aspektusát átfogni, az általa meghatározott eszközök a térszervezési folyamatoknak, tennivalóknak csupán kisebb (inkább technikai) részét ölelik fel. A törvényalkotók ugyanis nem hajtottak végre „struktúraváltást”, nem alakították át az igényelt új paradigma mentén a fejlesztés technikáját, módszereit, hanem igyekeztek a korábbi állami akaratot közvetítõ, felülrõl lefelé irányuló tervezési, döntési mintát megújítani, a demokrácia és a piac körülményei között komfortossá, szalonképessé tenni. Vagyis a korábbi – elitista – irányítási rendszert kívánják továbbéltetni, miközben a megvalósításban már a privát szféra szereplõi a fõszereplõk. Az elõzõekben vázolt társadalmi („MI”-kultúra) és gazdasági célok kielégítését a törvényben kimerevített eszközrendszerekkel lehet megoldani. A megfelelõ irányítási eszközök hiányában a való világ elválik az irányítás akaratlagosságától, így minden bizonytalanabb, kevésbé kiszámítható, s ezért irányíthatatlan. A fejlesztés pedig kétszintû/kétsebességû lett: a gazdaság, a privát szféra, a kereslet diktál, a fejlesztéseket saját, rövidtávon eredményes eszközrendszerével elõmozdítja, a gazdaságilag és szakértelemben is kiszolgáltatott önkormányzatok csak reagálnak a piaci akaratra, a fejlesztésben nem kezdeményezõek. A törvényben meghatározott procedúrát mindként fél szükséges elvégzendõ feladatnak tartva végigjárja, ami csak nehezíti, lassítja a megállapodások létrejöttét, de valójában nem járul hozzá, hogy a döntésben a közösség érdekei legyenek a meghatározóak. Egyszóval a korábbról ittmaradt és megújított, kozmetikázott eszközök a döntéseket nem teszik sem demokratikusabbá, sem átláthatóbbá; a településirányítást nem teszik aktívvá, kezdeményezõvé, így azok megmaradnak a szabályozás, korlátozás, reagálás terepén. Ezt a hiátust maga a törvényalkotó is felismerte és hozzálátott a törvény felülvizsgálatához, immár szakmai szervezetekkel is összefogva.

22

Azonban ma még, a törvényi háttér hiányában, a gyakorlatban a döntéshozók, tervezõk számos területen bizonytalanok, nehezen tájékozódnak. A hatékony és eredményes döntéshozási és menedzselési (illetve mindezekhez szükséges tervezési) eszközök egy része még hiányzik „szerszámosládájuk”-ból, így vagy nem kielégítõ döntések születnek, a megvalósítás nem halad, vagy mindenki maga kísérletezik a magának „barkácsolt” eszközökkel. Ebben a kiforratlan helyzetben mindenkinek szüksége van orientációra, igazodásra, arra a meggyõzõdésre, hogy várhatóan jó eredményt ér el és jó eszközöket használ. Vannak, akik a demokratikus piacgazdaság körülményei között már bevált eszközöket alkalmazzák azzal a felkiáltással, hogy „Kár újra feltalálni a kereket”. Vannak, akik külföldi mintákat, modelleket figyelembe véve, azokat hazai körülmények között kipróbálva igyekeznek a hazai tervezési/döntési/menedzselési kultúrát megújítani, új eszközöket meghonosítani. Olyan eszközöket igyekeznek alkalmazni, innoválni, amelyeket a „szervezet”8 várhatóan, illetve a tapasztalat alapján bizonyosan nem vet ki. Ez a kísérletezés akkor lehet sikeres, ha a gondolkodásmódban szükséges változást, a fenntarthatósággal összefüggésben az „alulról építkezés” szükségességét fel-/elismerik és megteszik az ugrást a „túlsó partra”, azaz a szabályozás oldaláról a menedzselés, a „funkció mindenekelõtt” típusú gondolkodás oldalára.

3. KÖZÖSSÉGI

ÉRDEK SZEMBEN AZ EGYÉNI ÉRDEKKEL

Érdekek ütközésében: a tulajdon Ma már alapvetõen senki nem kérdõjelezheti meg, hogy abban a civilizációban, amelyhez tartozunk (tartozni kívánunk), a TULAJDON az egyéni és társadalmi lét egyik fundamentuma. Így van ez már hazánkban is. A nehézséget és egyben a vitát, amit a városépítés idéz elõ, éppen az a döntéskényszer eredményezi, hogy a közösség érdekében a magántulajdon korlátozásának hol húzódjon a határa. Éppúgy senki nem kérdõjelezi meg a piacgazdaságban a magántulajdonhoz kötõdõ jogokat, mint ahogy azt sem vitatja senki, hogy a köz(össég) milyen jelentõs szereppel bír a településépítés szervezésében, irányításában, menedzselésében.

Települési döntéshozók, a közösség tagjai (érintettek) és szakmai szereplõk (a változásnak egyelõre õk a leginkább ellenállók, lévén, hogy újra kell értékelniük, át kell alakítaniuk korábbi tudásukat). 8

23

Ahhoz, hogy átléphessünk ezen az alapvetõ nehézségen, a jogászoknak meg kell határozni azokat a jogszabályi formákat, amelyek lehetõvé teszik a közösség számára a magántulajdon használatának korlátozását. Ebbõl a szempontból a jog által megfogalmazott korlátozás ambíciója és ereje azzal függ össze, hogy a társadalom milyen fejlõdési stádiumában van, mennyire komplex, illetve a szabályokat, törvényeket megalapozó döntés mennyire legitim. Amellett, hogy a közösségi döntéshozás körülményeit jogi, törvényi kontextusba helyezzük, ezzel párhuzamosan (illetve ezt megelõzõen) a jogi szabályozást a társadalmi és gazdasági szövegkörnyezetbe is be kell illesztenünk. Alkotmányos, jogi háttér Az építési törvénytõl függetlenül a tulajdonjogi háttér – amely végsõ soron az „Emberi Jogok Deklarációja” által kimondott alapvetõ és kiinduló princípiumra vezethetõ vissza, miszerint „a tulajdon szent és sérthetetlen” – már önmagában meghatározza a tér szervezésével kapcsolatos szándékok, elképzelések határait. Az ingatlanra vonatkozó jog – a tulajdonjogba feltétlenül beilleszkedve – csak nehezen idomul a közakarat és közhatalom, hatáskör (pouvoir) evolúciójához (a nagy ugráshoz). Annak érdekében, hogy a térhasználat, földhasználat problémáit meg lehessen oldani, a térhasználat megváltoztatásával immár az új tulajdonjogot kell figyelembe venni. A jogalkalmazók „jogszabályi háttér”-nek többnyire az építési törvényt tekintik, amely azonban kevéssé tudott megbirkózni azzal a kérdéssel, hogy a köz akarata milyen módon állítható elõ a földtulajdonra vonatkozóan (esetünkben a térhasználattal összefüggésben), melyek a közakarat demokratikus kialakításának eszközei, garanciái (mint pl. Svájcban a népszavazás 9). A mai törvényben ez esetleges, a „szabadon-választható gyakorlat” nem „kötöttfogású”, nincs törvényi garanciája, nem kényszeríthetõ ki a közösség, a civilek oldaláról. A kérdés tehát, hogy miként tudjuk egyrészt az egyre komplexebb közösségi érdeket kifejezni és legitimálni, másrészt miként tudjuk ezt az immár kifejezett „MI”-érdeket a terület tulajdonosával, azaz az egyénnel, az „ÉN”-nel, a közösség („MI”) tagjával szemben érvényesíteni. Az egyénnek alkotmányban rögzített sérthetetlen joga a tulajdonhoz való jog, amely mindjárt a térszervezést és -fejlesztést, a térhasználatot is korlátozza, korlátozhatja, a közösségi tervezést okafogyottá teheti (tehetné). (Mindenki ismeri azt a nehézséget, amivel zártkertek esetén a szükséges közterületek kialakítása jár.)

Például egy kantonban 15 HA eladásával kapcsolatban tartanak népszavazást, hogy azt „Schumi”-nak (Michael Schumacher, Forma 1-es sztár) lakóteleknek eladhatja-e adni a közösség? 9

24

A közösségnek szabályoznia kell ezt a problémát, vagyis azt az ellentmondást, hogy valamely közösség érdekében történõ korlátozás egy kisebb közösség, vagy egyén tulajdonára vonatkozóan milyen eszközökkel biztosítható. Ez végül legitimáció kérdése, hiszen a szabályrendelet erre vonatkozó törvényi garancia, a kérdés csak az, hogy a közösség akaratát, érdekét önti-e jogi formába. Ezen a kérdésen elõbb vagy utóbb túl kell jutni, mert az EU kataszteri törvényeivel harmonizálni kell a hazai ingatlantulajdonra vonatkozó közösségi hatásköröket. Külön nehézség, hogy a közös területekre, a közösségi tulajdonra vonatkozó tudatosság nem alakult ki. A települések a közterületeket sokkal inkább teherként élik meg, mint szükségszerûségként egy település, város jó, komplex mûködéséhez. Míg bizonyos fejlett társadalmakban a településeken a közösség tulajdonában lévõ települési terület kb. 40% (amin ki tudják elégíteni az egyre növekvõ közszolgáltatási igényeket), addig nálunk „privatizálják” a közösség tulajdonában (önkormányzati tulajdonban) lévõ földeket, ingatlanokat, vagyis a megfelelõ gazdálkodás és ennek eredményeként a bõvített újratermelés helyett a tulajdon felélését választják. Vajon hogyan fogja tudni a közösség egy parcellázást, telekosztást követõen a szükséges közszolgáltatások területét „újra elõállítani”? Nem lesz-e jóval költségesebb reprivatizálni? Végül gond az is, hogy – talán éppen a korábbi idõszak tulajdonjogi elégtelenségei, a tulajdon jelképes mûködése okán – nincsenek felkészült, tulajdonjogra specializálódott jogászok, ezért a térre, területre vonatkozó szabályozásokat, a térre és tulajdonra vonatkozó döntéseket „laikus” mûszakiak készítik el, illetve öntik jogi formába, és ugyancsak „laikus” politikusok ismerik el, mint a térre vonatkozó döntésük verbális leképezését. Ez az aspektus, a szakmai háttérnek ez a diszciplínája még nem zárkózott fel a változásokat követõen a szükségletekhez, e területen tehát még számos lemaradásunk van. Túlságosan is egyszerû lenne azonban az alkotmányos / jogi homlokzat mögé bújni, mivel az éppen hogy csak tükre a társadalom viszonyainak, a társadalmi fejlõdésnek és épp a mai gyors fejlõdés körülményei között nem igazán felel meg a

25

városlakók („citoyenek” és „concitoyenek”10) elvárásainak, a társadalmilag kitapintható igényeknek, érdekeknek. A jog mindig lassabban változik, mint maga a világ, amelyet le kell képeznie, kontroll alatt kell tartania. Szükség lenne a területfelhasználás-tervezés, ezen belül a társadalmi részvétel, a nyilvánosságmunka törvényi szabályozásának reformjára, egy olyan, az új „többszereplõs döntéshozás”, a „jó kormányzás” konzultatív módszereit is helyzetbe hozó szabályozásra, amely a társadalom széles rétegeinek bevonásával teszi lehetõvé a köz akaratának kifejezését és az ennek érdekében történõ menedzselést. Azonban addig is van mód és lehetõség arra, hogy alkalmazzuk a „jó kormányzás” eszközeit a „MI”-kultúra, a demokrácia mûvelésére. Társadalmi háttér: a „jó kormányzás” A társadalmi (közösségi) fejlõdés, evolúció alapvetõen az „én”-kultúrának a „mi”kultúrába való lassú átmenete, amely a feudalizmusból („én”-kultúra) indulva, a francia forradalom óta, azaz kétszáz év problémamegoldás-keresést követõen tart a „jó kormányzás” („good governance”) ideájánál a fejlett, demokratikus társadalmakban. Evidens, hogy a „tulajdon íze és vágya”, amely az emberek igényeinek kielégítésére szolgál, egyben a földtulajdonnal, mint egyre szûkösebben rendelkezésre álló „jószággal” való spekuláció lehetõségét is megteremti, hiszen a föld értéke éppen a szûkös rendelkezésre állás okán megnõ. Ez a csak nehezen kontroll alatt tartható jelenség (ti. a földspekuláció) megbélyegzi az ezzel a tulajdonnal foglalkozókat. Nagy a kockázata annak, hogy felmerül a gyanú, miszerint a település, illetve területfejlesztés résztvevõi a földtulajdonnal spekulálnak. Éppen ezért volna szükséges világosan különválasztani a fejlesztés két pillérét: ú

a társadalmi tervezés keretei között folyó fejlesztéspolitika (policy) készítést, illetve

ú

az üzleti tervezéssel folyó ingatlanfejlesztést.

Éppen a kettõ keveredése, egymásba tolódása okozza ma a településeken a legnagyobb konfliktusokat, a fejlõdési anomáliákat. Míg a policy-készítés elsõsorban a többszereplõs döntéshozás eszközeivel a fejlesztés politikai kockázatait hivatott kiküszöbölni (csökkenteni) megteremtve a hosszú távú fenntarthatóságot és a köz érdekeinek kifejezõdését és érvényesülését, addig az ingatlanfejlesztés/üzleti tervezés az egyes tulajdonokon megvalósuló Üzleti Egységek üzleti kockázatait kívánják minimalizálni. A kettõ egymást feltételezõ, egymástól függõ, de össze nem vegyítendõ tervezési és döntési feladat és kompetencia. 10

26

A „concitoyen” („polgártárs”), vagy „mitmensch” („embertárs”) kitûnõ fogalmak a „MI” kifejezésére.

Jelenleg a problémát az okozza, hogy az önkormányzatok nem annyira a településfejlesztés távlatos stratégiájával, a köz érdekeinek érvényesülésével, a település fenntartható / „idõtlen” struktúráinak létrehozásával foglalkoznak, hanem az egyes „Üzleti Egységek”, ingatlanfejlesztési projektek megvalósítására fordítanak kitüntetett figyelmet. Ez a szereptévesztés hozzájárul a településfejlesztésben résztvevõk megbélyegzéséhez. A „ jó kormányzás” technikáit, módszereit kell alkalmazni a stratégiatervezéshez, a politikacsináláshoz, míg az üzleti tervezés eszközrendszerét kell alkalmazni az Üzleti Egységek meghatározásához és a kettõt össze kell hangolni ahhoz, hogy a város, a település (jó irányba) fejlõdjön. A társadalmi igények kielégítésére megfelelõ számú keresett ingatlant kell kínálni, de nem kell minden földterületet urbanizálhatóvá tenni. A társadalom igénye nem minden esetben mérhetõ a gazdaság, az ingatlanfejlesztõ szektor keresletén keresztül. A „jó kormányzat” a településeken nem a fejlesztõi ipar, hanem a társadalom igényét igyekszik kielégíteni. És ez, bár az igények sok esetben egybeesnek, sok tekintetben konfliktusos. A policy-konzulens feladata éppen a közösség, a település társadalma igényeinek, szükségleteinek meghatározása, illetve a fejlõdés fennmaradása érdekében a két szereplõ (köz és egyén/„mi” és „én”) közötti harmónia megtalálása. Gazdasági kontextus További jelentõs nehézséget okoznak azok a játékszabályok, amelyek egy liberális gazdaságban – melynek motorja éppen a maximális profit keresése – gyakran csupán implicite vannak jelen. A „játékban” – esetünkben a tér felosztásában, a föld felhasználásának meghatározásban – egyének és a közösségi erõk versenyeznek egymással. Az egyéni, profitmaximalizálásra törekvõ érdek céljai meghatározásakor nem törekszik a közösségi érdek kielégítésére, vagy még átfogóbban, az általános és hosszú-távú célok kielégítésére. Nehezíti az érdekek összehangolását, hogy valójában nincsenek kialakult játékszabályok sem a közösség érdekének meghatározására, sem az egyéni haszonmaximumra törekvõ érdek és a közösségi érdek harmonizálására, azaz az optimumkeresésre. Mindezen látszólagos ellentétek, hazánkban ma jól látható jelenségek ellenére az emberek, az egymásra utalt „játékosok” szeretnének rendet tenni a tér felhasználásában. A közösség szereplõinek nem érdeke, hogy olyan térhasználatot határozzanak meg, ami nem valósulhat meg, mert az egyéni, illetve gazdasági érdekekkel nem összeegyeztethetõ, mert nincs, aki a gazdasági / haszonelvû érdekek mentén „végrehajtsa”. (Mint ahogy az ingatlanfejlesztõnek is érdeke, hogy kiszámítható legyen az a környezet, tágabb és hosszabb távú kontextus, amiben a földbõl ingatlan lesz, amelyen profitját meg kívánja termelni.)

27

Ahhoz, hogy az élet realitásainak megfelelõen cselekedhessünk, azaz tevékenységeink és menedzselésünk végeredménye megegyezzen azzal, amit megterveztünk, olyan módszerek alkalmazására van szükség, amelyek mind a reális, megfelelõ „célzást”, mind pedig a megvalósítás közbeni után-igazítást, optimalizálást / érdekharmonizálást lehetõvé teszik.

4. AKTUÁLIS

TENDENCIÁK

A gazdasági és társadalmi változásokkal párhuzamosan jelentkezõ végiggondolatlan és végzetes hatásokkal bíró (re)privatizáció, illetve a tervgazdálkodás ellenreakciójaként az irányítás - talán magyarázható - spontán „laisser faire” (magára hagyó) technikái, a szakmai- és kapacitáshiányok, valamint az ingatlanfejlesztõi hozzá nem értések következtében a döntési felkészületlenség (amatõrizmus) együttesen oda vezetett, hogy az urbanizáció irányítása kifolyt az irányítók keze közül. Az urbanizáló erõk átvették a „tervezést”, a fejlesztés vezénylését, és az irányítás, a politikai vezetés, a döntéshozói szféra csupán reagált a településeken megjelenõ történésekre. Tovább növelte a feszültséget, és ezzel a fejlesztések politikai kockázatait az is, hogy az ún. „fejlesztõi ipar” nálunk nem alakulhatott ki, hiányzik a szakértelem a piaci alapú fejlesztések, különösen a nagy volumenû települési vagy pláne térségi szintû fejlesztések stratégiai vezénylésére, menedzselésére. Hiányoznak továbbá az együttmûködésnek, a kooperációnak azok a fórumai, ahol a települések szereplõi, valamint a térségek összehangolhatnák terveiket, elképzeléseiket, és a belsõ verseny helyett inkább az egymást erõsítõ törekvéseket támogató lokális terveket (helyi szabályozást), tervezeteket dolgozhatnák ki települési szinteken. A tõke- és információáramlás nyújtja azokat az energiákat, amelyeket a települések, vagy térségek ki tudnak használni fejlõdésük, megújulásuk érdekében. Ezek az áramlások azonban aszerint rombolóak vagy építõek – éppúgy, mint a víz áramlásai is - hogy milyen medreket tudunk számunkra kiépíteni, mennyire tudjuk õket uralmunk, irányításunk alatt tartani. Amennyiben nem tudjuk szabályozni a tõkefolyamokat, azok esetleg elöntenek, elsodornak bennünket.

28

A települések fejlõdése, pénzügyi stabilitása és egyben jövõbeni versenypozícióinak erõsödése, így sikere is elsõsorban a tõkeallokációs döntések helyességén múlik, vagyis azon, hogy az - állami, önkormányzati és magán - befektetések a megfelelõ helyen és a megfelelõ idõben történjenek! A befektetõk, urbanizáló erõk hirtelen megjelenése a településeket felkészületlenül érte, nem tudtak kellõ gyorsasággal reagálni a fejlesztési szándékokra, a fejlesztõi nyomásra. Sem döntéshozási, sem szakmaidöntéselõkészítési szempontból nem voltak felkészültek, nem tudtak kellõ gyorsasággal átállni arra, hogy kezelni tudják a befektetõi, fejlesztõi „áradatot”. Az önkormányzatokat közvetlenül is érintõ terület-fejlesztési feladatok olyan kihívásokat hoznak felszínre, amelyekre reagálni kell. Ezzel összefüggésben a települések különféle kapacitásokkal rendelkeznek, de jellemzõen nem áll rendelkezésükre sem a térség egészére, sem egyenként az a szakmai háttér, amely lehetõvé tenné a jó (kevés kockázatot hordozó) döntések gyors meghozatalát. A fejlesztési programok, projektek beindításához, a fejlesztési portfólió megfogalmazásához a települések a programok-projektek tervezésében, megvalósításában szakértelemmel rendelkezõ tanácsadókat alkalmaznak. Ezek a közszférában tanácsadást végzõ tervezõk azonban sem egymással, sem pedig a privát szférában tevékenykedõ tervezõkkel, tanácsadókkal nincsenek semmiféle kapcsolatban, többnyire csak a lokális projektekkel összefüggõ információkkal rendelkeznek. A probléma megoldása érdekében a területi irányításnak ki kell alakítania a programok és projektek összehangolásának (koordinálásának) és a térségi szintû együttmûködés, együtt-szervezés (kooperáció) mechanizmusait, eszközrendszerét, hogy szervezni lehessen a térség közhatalmi és piaci szereplõinek összefogását, hogy el lehessen hárítani a célokba illeszkedõ projektek útjából az akadályokat, hogy összhangba lehessen hozni a település, térség gazdasági pozíciónövekedését és a környezetvédelem és fenntarthatóság szempontjait. Ki kell alakítani, „honosítani” kell – az Európai Unióhoz való csatlakozásra is tekintettel – az újszerû területi irányítás-menedzselés, folyamat-tervezés módszereit, eszközrendszerét, hogy azonos legyen az EU kommunális irányítási módszereivel.

29

II. TERVEZÉS / PROGRAMOZÁS

30

II. TERVEZÉS/PROGRAMOZÁS 1. MI

IS AZ A TERVEZÉS?

Mottó: „A terv semmi, a tervezés minden.” (D. Eisenhower) „A hagyományos megközelítés szerint (Faragó L. /MTA RKK-Pécs/ megfogalmazásában) a tervezés olyan folyamat, amely során szakemberek a múlt és a jelen megismerése alapján feltárják a fõbb tendenciákat és lehetõségeket, normatív megfontolásokat is figyelembe véve megfogalmazzák a haladás lehetséges irányait, vagyis vizsgálják az ezekhez tartozó utakat és elérhetõ eszközöket, elõkészítik az ezekkel kapcsolatos döntéseket és megfogalmazzák a cselekvési programot.”

Elgondolásunk szerint ezen a meghatározáson változtatnunk kell. Meg kell újítanunk a tervezésrõl alkotott gondolati rendszert és ezzel a tervezés folyamatát, de legalábbis alternatívát kell felkínálnunk a települések számára, hogy választhassanak a különbözõ tervezési módszerek között, és a számukra legmegfelelõbb, leginkább célravezetõ módszert tudják alkalmazni. Erre azért van szükség, mert a hagyományos módon készített TERV és a valós folyamatok, azaz a MEGVALÓSULÁS között láthatóan nagy a szakadék. A terv, mint a jövõre vonatkozó információ, csak akkor tudja irányítani a történéseket, ha megérti és strukturálja az URBANIZÁLÓ ERÕKET, ha nem a TERV, hanem a MEGVALÓSULÁS áll a fókuszban, vagyis ha a TERV-központú tervezésrõl áttérünk az AKCIÓ-központú tervezésre. Ehhez új, akciókutatás típusú MÓDSZEREKRE, eszközökre van szükség. Jobb helyeken a szakértõi TERV-GYÁRTÁS (MANUFACTURING) helyére már a MENEDZSELÉS és kooperatív / konzultatív tervezés lépett, arra a felismerésre alapozva, hogy a településeket polgáraik, lakosaik építik, nem városépítõ elkötelezettséggel.

A városfejlesztés, településfejlesztés folyamata tehát újfajta megközelítést igényel mind a tervezõktõl, mind az önkormányzattól, a település lakóitól és használóitól, a gazdasági élet szereplõitõl stb. A mi megközelítésünkben : u

A tervezés nem kizárólag a szakértõk feladata, mivel

31

w a tervezést partnerszervezõ, kommunikációs folyamatként értelmezzük, w amelybe különbözõ formában bevonjuk a városlakókat és városhasználókat. A tervezés feladata egyre inkább a konszenzus kialakítása, a tárgyalási, alkufolyamatok moderálása. Vagyis a hangsúly a terv elõállításáról egyre inkább magára a tervezés folyamatára helyezõdik. A tervezés folyamatában biztosítani kell a résztvevõk együttmûködõ viszonyát. u A tervezés általunk javasolt folyamatának másik fontos jellemzõje, hogy w nem csupán a múlt és a jelen folyamatai kerülnek vizsgálatra, hanem w a lehetséges jövõ-alternatívák is a jövõbe mutató trendek megismerése, feltételezések/ prognózisok révén. w Meg kell próbálni ebben a várható jövõbeni környezetben is elhelyezni a vizsgált települést, annak fejlesztési folyamatait, hiszen a jövõ generációinak tervezünk. Tekintve, hogy a TERV a jövõre vonatkozó információ, a jövõt kell a lehetõ legjobban elõrebecsülni. 1. ábra: A tervezési módszerek pozícionálása - A tervezés rubik kockája

Végül a mi megközelítésünkben:

w a terv kezdeményezõ, vagyis nem reaktív módon, a korábbi problémák megoldására fókuszálva, hanem w az elõrehaladás, fejlõdés érdekében használja fel a település/térség pozitív energiáit; kezdeményez, lendületbe hoz, egyszóval proaktívvá tesz, ezáltal implicit módon, mintegy következményként oldja meg a problémákat. (Más, a gazdasági szférából átvett kifejezéssel élve célvezérelt, vizionárius. Ezt CÁM11=Célok Általi Menedzselés módszerének is nevezik.) MBO, Management by Objectives: célkövetõ eljárás. A menedzselés elsõ lépéseként megtervezzük, kitûzzük – megfelelõ képzelõerõvel, prognosztizálási technikákkal – a „jövõt”, az elérni kívánt CÉLT, majd kidolgozzuk a stratégiát, a célhoz vezetõ utat és lépésrõl lépésre menedzseljük az elõrehaladást. Közben folyamatosan jelzéseket kapunk, gyûjtünk arról, hogy helyes-e ez a „célkövetés”, a körülmények, a környezet jelzései nem teszik-e szükségessé a változtatást. Ezáltal az akciók eredményét, hatásait vizsgálva változtathatunk mind a stratégián, az útvonalon, az eszközökön, mind esetleg magán a célon is, vagy javíthatunk célfelismerési, célkövetõ technikáinkon. 11

32

A tervezési folyamat struktúrája és az igényelt gondolkodásmódok A

T e r v e z é s r õ l

A tér rendezésének, allokálásának területén a tervezést (itt a társadalmi, gazdasági és térbeli koncepcionális szintézisalkotást nemzetközi értelemben, nagyjából a hazai „fejlesztés”-fogalom térbeli aspektussal kibõvített tevékenység-együtteseként értjük) több, egymással összekapcsolt jelenség teheti szükségessé: demográfiai növekedés, migráció, technikai fejlõdés, életminõség javulás, a lakosság igényszintjének növekedése, a motorizáció fejlõdése, stb. Mindezek a jelenségek igénylik, hogy prognosztizálni tudjuk az urbanizált területek fejlõdését, amelyek befogadhatják az új (vagy megnövekedett igényû) lakosságot, és amelyek egyben megfelelõek a különbözõ infrastruktúrák, létesítmények elhelyezésére és képesek kielégíteni a lakosság új – és egyben várható jövõbeli – életminõség-igényeit. Ezen kívül bizonyos számú – különbözõ fajta és különbözõ idõben megjelenõ - akciót kell tudni koordinálni és elhelyezni egy valódi térbeli tervezés keretében, s ezen akcióknak egyfajta evolutív aspektust is kell képviselniük. Természetesen ez a térterv nem hagyhatja figyelmen kívül a szóban forgó tér, település gazdasági és társadalmi tervezését: természetszerûen ezzel összefüggõnek kell lennie. Ezt a fajta, még koncepcionális szintû szintetizáló tervezést tanácsoljuk (belsõ használatra) „programozásnak” nevezni, tekintve, hogy mind a társadalom-, a gazdaság-, mind a térfejlesztés programját ebben a tervezési szakaszban lehet koherensen meghatározni. A programozás eredményeként létrejön egyrészt egy integrált (fejlesztési-rendezési) terv (STRUKTÚRATERV), másrészt a források elosztásának programja (STRATÉGIAI TERV). A térfejlesztés programjával kiegészítve lehet az egyes lehetséges forgatókönyvek szerinti fejlesztési javaslatokat értékelni, a változatokat az input és output elemzésekkel összehasonlítani, a politika-választáshoz elemezni. Egy ilyen integrált terv tehát a struktúraterv, amely a fejlesztés térbeli aspektusait, programját is rögzíti és a fejlesztési forgatókönyvekkel összhangban meghatározza a tér szerkezetét, a területfelhasználás programját és annak allokálását. Ez a tervezés bizonyos szempontokból átfedés a két, hazánkban „ellenséges” diszciplína, a rendezés és a fejlesztés között. A térbeli allokáció megtervezése, illetve az ehhez szükséges térbeli programozás ezzel részévé válik a koncepcionális tervezésnek (szintetizálásnak), megteremtve a koherenciát a társadalmi-gazdasági igények és akciók, valamint azok térbeliterületi igénye és hatékony gazdaságos elhelyezkedése között. Ez a fajta integrált tervezés tudja megteremteni az „urban fabric”, a „település-gyár” igényelte hatékonyságot és a ma még sajnos különálló, versengõ tervezési diszciplínák közötti kohéziót. Természetesen ez a tervezési modell feltételezi, hogy a „homo politicus” racionális döntéseket hoz a felvázolt alternatívák értékelése alapján, amelyek az eredetileg megfogalmazott értékrendekkel, irányelvekkel összhangban kerülnek deklarálásra.

33

A korábbi és a megújított tervezési módszer összehasonlítása KORÁBBAN

EU KONFORM, PIACI KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT

I. A fejlesztés szempontjai Ötletek, javaslatok, igények Lobbizás Hatalmi támogatás Kapott források elköltése

HAGYOMÁNYOS TERV / TERVEZÉS

Partnerség Stratégia Prioritások meghatározása Forrásszervezés Folyamatos monitoring, értékelés

KÖZÖSSÉGI TERVEZÉSI MÓDSZER

I. Részvétel, kommunikáció Utólagos véleménynyilvánítás lehetséges Területhasználati terv Technikai/szakértõi

Partnerségben készül az elejétõl kezdve Igény, értékválasztás mentén Kommunikációs anyag Laikus (politikusok/lakosok)

II. Tervezési szintek Voluntarista – minden szinten mindent meghatároz elõre 10 évre Mindennel egyszerre akar foglalkozni, mindenre egy szinten keresi a megoldást

STRUKTÚRÁKat határoz meg, amelyek rendszerelvûen, a piac részvételével teszik lehetõvé a keretek rugalmas kitöltését Különbözõ szinteken különbözõ közösségi érdekeket integrálva határozza meg a térbeli rendszert egyre nagyobb mélységben

III. Terv és tervezési célok Struktúraterv Szerkezeti terv Terület-felhasználási mesterterv

34

Dinamikus, többlépcsõs (rövid és hosszú távú)

Gazdasági / finanszírozási elem nélküli Forrásszervezõ eszköz

Egyértelmûen kapcsolódik a pénzügyi folyamatokhoz (bevétel-teremtés, szolgáltatás árának meghatározása, kölcsönfelvétel, pénzügyi tervezés és tõkemenedzsment) Irányítási, forrásallokációs eszköz

Statikus / infrastruktúrákat fókuszba helyezõ és „színezés-orientált”

Eredményorientált, struktúrákra fókuszált, beavatkozási pontokra orientált

A TERV maga a cél – statikus eszköz

A TERV menedzselési eszköz – alkalmazható a dinamikusan változó körülményekhez

A TERVvel a munkafolyamat véget ér

A TERVvel kezdõdik a megvalósítás folyamata

A TERVet nem lehet megvalósítani

A „köz” és a gazdaság valósítja meg a tervet

Úgy véljük, hogy indokolt lehet tervezés-módszertani kézikönyvünkben „helyet szorítani” azon kapacitások, gondolkodásmódok bemutatásának, amelyekkel egy jó tervezõnek12, konceptornak rendelkeznie kell. Ezért kiemeltük azokat az elemeket, „részgondolkodásmódokat”, amelyeket kitüntetetten fontosnak és hasznosnak ítélünk témánk szempontjából. Stratégiai gondolkodásmód Olyan összetett kérdésekben, mint amilyenek a településtervezés során felmerülhetnek, kulcskérdés a LÉNYEGLÁTÁS. A jó tervezõnek ki kell fejlesztenie magában a lényeglátás technikáját. Komplex rendszereket nem lehet, nem tudunk másként átfogni, csak ha elhanyagolásokkal, kiemelésekkel élünk. Mivel az emberi agy 5-7 elemet képes egyidejûleg kezelni, célszerû leegyszerûsíteni, illetve összesûríteni 5-7 lényeges halmazba az elõttünk álló problémák sorát. Ha már kellõ gyakorlatunk van a lényeg megragadásában, könnyen átrendezhetjük a halmazt, strukturálhatjuk a „káoszt”. Ez a hozzáértés fejleszthetõ, gyakorolható. Ennek az észjárásnak jó iskolája a marketing, ahol meg lehet tanulni azt a fajta lényeglátást, ami egy igazán jó GYELV analízis elkészítését lehetõvé teszi. Rendszerelvû gondolkodásmód A stratégiai gondolkodásmód továbbfejlesztésével jutunk el a rész és az egész viszonyát is figyelembe vevõ tudáshoz. A rendszerelvûség (és az önszervezõ rendszerek teóriája) abból az elõfeltevésbõl (hipotézisbõl) indul ki, hogy minden szervezet vagy rendszer lényege legalább annyira alapul a részeik közötti interakciókon, mint a részek természetén. Az építészetnek és különösen a városépítészetnek már régóta hasonló a koncepciója. „Az egész több mint a részek összege”: hagyományosan ez az építészeti és városépítészeti terv, rajz alapkoncepciója. Ezért aztán a városépítõk és építészek számára természetes, hogy foglalkozniuk kell a formával és a funkcióval, a kicsivel és a naggyal, a mával és a holnappal, az emberrel és a technológiával, a „szoftverrel” és a „hardverrel” egyaránt. Ugye nem felejtetted még el Kedves Olvasó, hogy itt mit értünk terv, tervezés alatt? Csak visszaidézésül: koncepcionálás, szintézis-tervezés, nem csupán mérnöki feladat. 12

35

Csak a városépítészetben alakult ki újabban, hogy a „rendezõk” a hardverrel, formával, míg a „fejlesztõk” a szoftverrel, funkcióval foglalkoznak. Ez azonban nem mûködik, hiszen, mint tudjuk, nincs jó forma funkció nélkül! Az építészetben senkinek nem jutna eszébe elválasztani a két összetartozó felet, bár ezt az is indokolhatja, hogy ebben az esetben sokkal kevesebb összetevõ, érdek figyelembevételére, összehangolására van szükség, ami jelentõsen megkönnyít(het)i az építészek dolgát. Az az igény, hogy a teret „rendbe tegyük”, vagyis rendszerelvûen használjuk fel, természetesen megfelel az egyéneknek, sõt egyre inkább az ingatlanfejlesztõknek, a gazdaságnak is, akik számára az anarchikus urbanizáció kiszámíthatatlan környezetet, s ezzel kockázatokat eredményez. Grafikus intelligencia , grafikus gondolkodásmód A legtöbb problémát a rendszerelvû és stratégiai gondolkodásmód alkalmazásában az okozza, hogy ezekhez a lineáris verbalitás, az írásbeliség nem megfelelõ eszköz. Körülményes, nehézkes lineáris szöveggel kifejezni azokat az összefüggéseket, kölcsönhatásokat, amelyeket a rendszerelvû gondolkodásnak kezelnie kell. Ehhez rendelkezésre áll a grafikus gondolkodásmód és eszközrendszer, amit ugyanúgy el kell sajátítanunk, mint az írást. Sajnos a grafikus gondolkodásmód eszközeinek használatát nemcsak a laikusoknak nem tanítják, a „szakma” számára is nehezen hozzáférhetõ, autodidakta módon elsajátítható intelligencia ez. A (város)építészek a gondolkodás egy speciális formáját, a vizuális gondolkodást dolgozták ki, hogy a problémákkal, mint rendszerrel tudjanak foglalkozni. Vázlatok, skiccek, absztrakt ábrák segítségével kommunikálnak. Saját gondolataikat, ötleteiket is oly módon fejlesztik, hogy állandóan fókuszálhassanak az összes probléma rendszerjellemzõjére. Ebben a gondolkodásmódban a probléma vizualizálása siet segítségükre.

36

Érdekes, hogy a döntéshozó elõtt nem ezekkel a skiccekkel, gondolkodássegítõ vázlatokkal jelennek meg, hanem a már „kész termékkel”, az általuk kiválasztott, ideálisnak tartott megoldással. Ezen azonban már nem „látszanak át” a gondolkodás fázisai, csak az eredmény dokumentálódik, vagyis a döntések, melyeket az alkotó menet közben meghozott, nem láthatók. A számos részdöntés, lehetséges elágazás, gondolatkísérlet elvész a befogadó számára, aki így a megértés, a logikai megoldás végigkövetése helyett kész logikai rendszerrel találja szemben magát, amit vagy elfogad, vagy elvet („Take it or leave it”). A matematikában a levezetés visz el a megoldáshoz, s éppen ez az, amit a vázlatok, skiccek kidobásával a tervezõ „elrejt”, holott pontosan számtalan döntését és értékválasztását, a súlyponteltolódást kellene láthatóvá tennie, hogy a döntéseket ezek segítségével mások hozhassák meg, vagy legalább értõ befogadói legyenek a javasolt döntéseknek, elágazásoknak. B. L. Whorf, a nyelvtudományok és kommunikációtudomány egyik úttörõje fogalmazta meg azon elméletét, miszerint a nyelv közvetlenül hat a gondolkodásra. Úgy tûnik, hogy a verbális nyelv jobbára a lineáris logika használatára és a részletek kifejezésére alkalmas eszköz, míg a vizuális nyelv általában jól alkalmazható szimultán kapcsolatok kezelésére és szintetizáló gondolkodásra. Lehetséges azonban verbális nyelvet is használni szintézis és egyesített koncepció kidolgozására, mint ahogy grafikus nyelv is használható lineáris logikához, de mégis a grafikus nyelv tûnik hasznosnak a szimultán, véletlenszerû gondolkodáshoz, míg a verbális nyelvet szekvenciális, lineáris módon való gondolkodáshoz szokás használni. Az itt található gondolkodási (és azt láthatóvá tevõ) módszerek és eszközök nem varázsszerek, vagy mágikus igazságok, de sokkal inkább alkalmasak a döntéshozók és a várostervezõk vizuális gondolkodásának kiterjesztésére, illetve az összetett, holisztikus gondolkodás vizualizálására. Ezek nem tudják kiváltani a problémamegoldó észjárást, legfeljebb láthatóvá teszik azt, illetve hozzásegíthetik a tervezõket, döntéshozókat ahhoz, hogy (felhasználva hasonló rendszerelvû gondolkodási eszközöket is, amelyeket más hagyományos összefüggésekben mások máshol használnak) a mindennapok koncepcionális problémamegoldásaihoz és gondolkodásához ki-ki a maga számára fejlesszen ki hasonló eszközöket.

37

A

g

f

ra ikus

g o n d o l k o d á s m ó d

Rudolf Arnheim írja „Mûvészet és a vizuális felfogóképesség” c. könyvének bevezetõjében: „A mûvészeti folyamatokat a továbbiakban már nem tekinthetjük úgy, mint külsõ befolyásoktól független, felülrõl rejtélyesen-sejtelmesen inspirált folyamatokat, amelyek nem állnak kapcsolatban és össze nem kapcsolhatóak azzal, amit az emberek csinálnak.” Tekintettel arra, hogy a térbeli tervezés – mint vizuális gondolkodást igénylõ tevékenység – minden bizonnyal közelebb áll a mûvészeti észjáráshoz, mint a lineáris gondolkodáshoz, a fenti idézet egyúttal a térbeli tervezés jellemzésére is alkalmazható. A grafikus megfogalmazás, a vizuális kép a gondolkodás elõsegítõjeként, katalizátoraként hatalmas potenciállal rendelkezik: a grafikus gondolkodás folyamatára – amely lehetõvé teszi, hogy a grafikus képek teljes pompája nyújtotta elõnyöket kihasználjuk – ugyanis úgy tekinthetünk, mint egy párbeszédre, amelyet önmagunkkal és skiccekkel, vázlatokkal folytatunk. A grafikus nyelv elõnye, hogy ebbe a párbeszédbe mindig, minden ponton be lehet kapcsolódni, függetlenül attól, hogy a képet mi rajzoljuk, vagy csak szemléljük. Ez a fajta kommunikációs folyamat magában foglalja a papíron lévõ vázlatképet éppúgy, mint a szemet, az agyat és a kezet. A szem az észrevevés segítségével ki tudja választani a fókuszpontot és ki tud zárni más információkat (fókuszálni képes). Az agy hozzá tud adni és képes információkat módosítani az emlékezet segítségével. A rajzolás aktusa közben a kéz nem csupán a gondolatokra reagál, válaszol, de sok más körülményre is: a felhasznált anyagokra, eszközökre, a skiccelés módjára. A szem, az agy és a kéz együttmûködésének eredményeként végül a papíron megjelenõ új kép felfogása, megértése még egyszer átalakulhat a rajzoló képhez való viszonya alapján és azon kondícióknak megfelelõen, amelyekben a rajzot nézi. A rajzoló – függetlenül a háttértõl, amivel rendelkezik, amivel a kommunikációban, a tervezés folyamatában részt vesz, függetlenül tapasztalatától, természetétõl, képességeitõl és a kép használatára vonatkozó céljaitól – mást fog kiemelten fontosnak látni, illetve kirostálni, „kitakarni”, mint a többi tervezõ. Ez lesz az õ személyes „észlelési képe”. Akik hozzászoknak és használják ezt a vizuális körfolyamatot – vagyis a képet rövid ideig megõrzik elméjükben, majd papírra kirajzolják –, sok esetben egyfajta találomra, „fél-vaktában” született gondolatáramot hasznosítanak. Minél többet használja a tervezõ ezt a

38

grafikus gondolatkörforgást, annál inkább alkalmazkodik a vizuális gondolkodáshoz és annál rugalmasabb lesz a gondolkodásmódja és önmaga is a gondolkodási folyamat során. A grafikus gondolkodás bizonyos értelemben a gondolat externalizálása, kivetítése. A rajz, skicc lehetõvé teszi számunkra, hogy kifejlesszünk egy olyan raktárat, amelyben elménken kívül tudunk tárolni információkat, ezáltal további gondolkodásunkhoz ösztönzõként szolgál, mivel megszünteti a terhet, hogy számos különféle képet, jelentést, információt tartsunk fejben és így megkönnyíti, hogy szabadon gondolkozzunk. Ráadásul ha elvesztenénk a gondolkodás fonalát, a vázlat révén mindig visszatalálhatunk az eredeti, kiinduló gondolathoz, hiszen a papíron létrejövõ vázlatok sokkal inkább kézzelfoghatóak, mint az elillanó gondolatok. A grafikus megfogalmazás és megjelenítés tehát a térszervezés, tértervezés folyamatában megkönnyíti a tervezésbe bevont szereplõk közötti megértést és kommunikációt, így a tervezési folyamatnak nélkülözhetetlen eleme. Összefoglalás A TERVnek magában kell foglalnia mindazon információkat, amelyekkel a társadalom vezetõi IRÁNYÍTHATJÁK a jövõt. Ehhez az szükséges, hogy a TERV a közösség megállapodásainak „jegyzõkönyve”, a közösség stratégiája legyen. (Ekkor a vezetés a Kisherceg filozófiája alapján az emberektõl azt várja el, amit maguktól is megtennének.) Ehhez viszont olyan folyamatra, közösségi tervezésre van szükség, amelyben a jövõinformációkat az urbanizáló erõk részvételével lehet kidolgozni. A folyamatot INTÉZMÉNYESÍTENI kell, a valódi RÉSZVÉTEL, participáció mechanizmusait kell felállítani és mûködtetni. A TERV, mint a jövõ tükre, akkor válik hatékony irányítási, menedzselési eszközzé, ha: n helyesen strukturálja a belsõ (települési) és külsõ világot (ld. GYELV analízis), hogy jobban megoldhassa, pontosabban rendszerezze a jövõt, n gyakorlat-orientált, sokak számára a mindennapok cselekvéseihez is irányt mutat, és mindezt akkor tudja megtenni, ha n megérti az URBANIZÁLÓ ERÕKET, azaz az emberi, lakossági motivációkat, értékválasztásokat, érdekeket, egyszóval jól felméri és prognosztizálja a jövõbeli KERESLETET.

39

2. A

VÁROSÉPÍTÉS ÉS TELEPÜLÉSTERVEZÉS AKTUÁLIS IRÁNYAI

A döntések társadalmasítása: részvételi tervezés „A városépítéssel kapcsolatos döntések fontosabbak annál, semhogy szakemberekre bízzuk azokat”. Ez a felfogás megfogalmazza azt az igényt, hogy a közérdek meghatározása érdekében a szakembereknek – a többszereplõs döntéshozás elveinek megfelelõen – a laikusok (civilek és döntéshozók, a fejlesztés szereplõi, a település használói /„részvényesei”/) számára világossá kell tenniük választási lehetõségeiket, a városépítés aktorait be kell vonniuk a fejlesztés programozásába. Ez a társadalmasított döntési mechanizmus – ami a hozzáadott érték elvébõl következik – új eszközöket, lényegre törõ, kevesebb és átláthatóbb információt, illetve ezek gyors, könnyû felfogását biztosító tervi ábrázolásokat, kommunikációs eszközrendszert igényel. A döntéseket a városépítés folyamatának menedzselése során mindenki számára hozzáférhetõvé és átláthatóvá kell tenni, hiszen számtalan szereplõnek kell bekapcsolódnia a folyamatba. Ehhez a döntéseknek, illetve az azok hátterét képezõ értékválasztásoknak mindenkor világosnak kell lenniük, és a különbözõ döntési szintek közötti döntési munkamegosztást, döntési szabadságfokot jól láthatóvá kell tenni. Nem kell mindent egyszerre megoldani, meg kell hagyni az élet, a városépítés játékterét, azt a szabadságfokot, amelyet a tervezési és döntéshozási struktúrának a szubszidiaritás, avagy értéktöbblet hozzáadás elvének megfelelõen kell biztosítania. Az átfogó, integráló döntésektõl, tervektõl haladva egyre konkrétabb döntések felé az egyre gyakorlatiasabbá, konkrétabbá váló tervekkel biztosítható, hogy a közösség érdeke minden szinten érvényesüljön. Mindezek indokolttá és megkerülhetetlenné teszik olyan eszközök használatát, amelyek biztosítják a laikusok számára egymással és szakemberekkel dialógus lefolytatását, egy tanulási és evolutív döntési és megvalósítási folyamat menedzselését. Az irányítók és az õket támogató tervezõk célja a folyamatok menedzselése, a történéseknek a közösség érdekében történõ fenntartható szervezése. A specializált irányító-tervezõ elit helyett a megvalósítás számos érintettjének részvételével folyó érdekharmonizálás, érdekintegrálás szükségessé teszi a kommunikációt biztosító eszközök alkalmazását. Létre kell tudni hozni a döntések és cselekvések koherenciáját, a megállapodást a kölcsönös megértések, „nincs vesztes” típusú interakciók során.

40

Könnyen követhetõ döntési alternatívákat fókuszba helyezõ kommunikációra, megértést és egyezkedést lehetõvé tevõ anyagokra, „tervekre” van szükség. A cél: az érdekek egyeztetése, a megértés elõsegítése, a megállapodás létrehozása a leendõ cselekvésekben a térhasználók, a városfejlesztés szereplõi között. A technokrata kommunikációs eszközök, mûszaki, technikai tervek helyett a döntés-elõkészítésnek ebben az egyeztetõ, interaktív, integráló szakaszában új, nem verbális, hanem vizuális eszközökre is szükség van. Ehhez szükséges a megfelelõ vizuális egyszerûsítések, absztrakciók, jelek kialakítása, illetve az ilyen egyezményes jelekben való megállapodás (ahogy annak idején az ábécében /hieroglifák, ékírás, csomóírás, görög betûk, latin betûk, stb./, vagy éppen a mûszaki rajz jeleiben, a piktogramokban megállapodtak a közösségek).

Annak érdekében, hogy megõrizhessük településeinket, térségeinket és még élhetõbbé tehessük azokat, erõfeszítéseket kell tenni konzultatív, interaktív menedzselési, döntési rendszerek létrehozására, ezt biztosító eszközök alkalmazására, vagy legalább fragmentált, egymással kapcsolatban nem lévõ vagy egyre gyarapodó fejlesztések befolyásolására.

41

Integratív tervezés A tervezés alapvetõ problémája az olyan összetett (és egyre összetettebbé váló) rendszerek, mint a városok, települések és térségek szereplõi cselekvéseinek összehangolása egyetlen közös cél érdekében. Az a terv sikeres, amely a fejlesztés, városépítés számtalan érték és érdek mentén megosztott résztvevõi számára képes olyan célt és programot meghatározni, amelyben a résztvevõk felismerik saját céljaik, érdekeik teljesülését és ezért részt vállalnak a megvalósításban. Ezzel a terv végül a valóságot tudja elénk vetíteni, így hatékony is lesz. 2. ábra: A tervezés társadalmi környezete igények érdekek hatáskörök ideológiák kultúrák „fortélyok”

szûrés IDEÁK fejlõdése társadalom magatartás fejlõdése

ideológiai attitûd

KONCEPTOROK kulturális, szakmai hozzáértés

TÉRHASZNÁLÓK TÉRHASZNÁLATI TÁMOGATÓK DÖNTÉSHOZÓK MEGVALÓSÍTÓK AKCIÓK /KONDÍCIÓK

MÓDOK

ideális helyzet

virtuális projekt TERVEZÉS

a terv, avagy a megrajzolt projekt MEGVALÓSÍTÁS

megfelelõ HASZNÁLAT

szûrés

a tervnek a terepre történõ hatékony „tolmácsolása” analízis kritika tapasztalat

42

valóságos használat

Amennyiben a település privát szférájának (a civileknek, vagy a gazdaság szereplõinek) értékei és érdekei nem integrálódnak a tervben / döntésben, a fejlesztés „kétvágányúvá” válhat: nem lesz hatékony és így a döntéshozó sem lesz sikeres. A harmonizálásra szánt idõ a megvalósítás során térül meg, a hatékonyságban érhetõ tetten. A tervezés feladata tehát nem csupán a közérdek kifejezése, hanem ezzel összhangban a városépítés mûveleteinek optimalizálása is. Számos tényezõ szinergikus egymásra hatásának figyelembevétele – illetve a megvalósítható alternatívák meghatározása és kiválasztása, a fejlesztéspolitika kimenetelének elõrejelzése és az alternatív tervek hatásainak értékelése – szükséges ahhoz, hogy a kívánt társadalmi, gazdasági és térbeli fejlõdés elérhetõ legyen. Azon megközelítések, amelyek speciális problémák megoldására fókuszálnak, s valamely speciális érdek, vagy a megbízó értékválasztása mentén nem vesznek figyelembe egyéb, a városépítés kontextusa szempontjából fontos szempontokat, szereplõket, érdekeket, könnyen új problémákba ütközhetnek. A tervezésnek/döntéshozásnak és ezzel a tervezõknek azt a célt kell kitûzniük, hogy integratív (generalista) megközelítéssel minimalizálják a konfliktusokat a fõ célok, érdekek és értékválasztások között: a közösségi érdek és a magánérdekek között éppúgy, mint a környezetminõség, életminõség vagy az életképes gazdaságfejlesztés érdekei között. Átfogó és optimumkeresõ szemlélet és az ezt biztosító eszközök „bevetése” elengedhetetlen. Ezt az optimumkeresési folyamatot a tervezés során menedzselni kell. Összhangba kell hozni a közösség hosszú távú céljait biztosítani hivatott közforrások volumenét, felhasználási ütemét az ezekkel „gerjeszthetõ”, rövidtávon motivált privát forrásokkal. Menedzselni kell a gazdaság hajtóerõinek és a közösségi forrásoknak az „egymásra-találását”. Mindehhez a tervezésnek formai egyszerûsítésekre van szüksége. Látszólag kevesebb, ám átláthatóbb rendszerbe kell sûríteni az egyre növekvõ számú információt annak érdekében, hogy értelmezhetõek legyenek a folyamatok, az egyre komplexebb változások. Elõtérbe kerül a lényeglátás, a strukturált problémamegoldás, gondolkodás igénye. A folyamatok megértése a fõ cél, és ennek érdekében kell a folyamatokról szerezhetõ tudást, információkat csoportosítani, strukturálni és egyszerûsíteni.

43

A tervezési folyamat visszacsatolásokkal, nekilendülésekkel és megtorpanásokkal tarkított kommunikatív folyamat, melynek kezdeményezõje a közösségi szféra, a tervezõ pedig egyfajta integráló szerepet tölt be. Fel kell ismernünk, hogy az egyre komplexebb, egyre több integráltságot feltételezõ tervezés nem lehetséges a korábbi „voluntarista” módon, azaz egyetlen lépésben mindent meghatározni szándékozó akarattal. A megvalósítás alanyának megváltozása (az Állam, mint tervezõ és finanszírozó helyére a privát és közösségi szféra „összjátéka” lépett: a várost, települést polgárai építik, a fejlesztéseket õk finanszírozzák!) következtében illúzió az „egyszerre minden” megtervezése és megvalósítása. Éppen ezért evolutív tervezésre van szükség. „Értékhozzáadó” folyamat A tervezésnek ez a területe két fontos elv érvényesülését feltételezi: (i) az evolutív, egymásra épülõ, vagy rugalmas, folyamatos tervezés elvét, és (ii) a fejlesztési és operacionalizálási folyamatok egymásra épülését. Amennyiben elfogadjuk, hogy a településépítési akciók – a maguk „hármasságában”, azaz a tervezés/programozás-szabályozás/operacionalizálás-megvalósítás folyamatában – az egyének, lakosok lehetõ legjobb életkörülményeinek megteremtését13 hivatottak biztosítani, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy a fizikai környezet tervezésének – a közterületeknek éppúgy, mint a privát területeknek – az emberek állandóan változó igényeihez kell alkalmazkodnia. Egyszóval a formai kérdések, a tér tervezése mellett, illetve azt megelõzõen fontos a tartalom, a funkcionális kérdések, elvárások tisztázása, a tér társadalmi és gazdasági tervezése. Vagyis a formának, a településnek kell követnie a funkciót, a lakosok igényeinek kielégítését. Ez a gondolatkör a településépítési folyamatok „nem-anyagi játékterérõl” szól: a közösségi, társadalmi játékokról, a gazdasági életképesség és a települési / térségi identitás belsõ kapcsolatairól, valamint olyan témákról, mint a közösségi integráció (közösségépítés), részvétel (participáció) és partnerség, együttmûködés, munkamegosztás a településépítési „társasjáték”-ban.

13

44

Kiindulva egy mindenkori korszellem által determinált ideológiai és politikai koncepcióból.

Abból a ténybõl kiindulva, hogy éppen az ideológiai, politikai változások, illetve az ezekkel együttjáró társadalmi- és gazdasági képességek megváltozása befolyásolja leginkább a városi / települési (és térségi) környezetet, elsõdleges a nem anyagi folyamatok, társadalmi, közösségi és egyéni motivációk megértése, kifejezése, illetve az ebben folyó változások prognosztizálása. A terv értéknövelõ fejlesztése, „nemesítése” csak az egyéni, közösségi motivációk elõrelátó meghatározásával, feltételezésével, a trendek jó becslésével lehetséges. Az értékhozzáadó menedzselési folyamat és a döntési transzparencia igénye alakítja ki a kommunikatív tervezés eszközrendszerét, technikáit és hozza létre a korábbi anyagi-technikai tervezés mellett a dialógus-tervezés új humán kapacitásait. Ezért az Új Városépítés14 nem szorítkozik a tér anyagi / technikai programozására, hanem mindenekelõtt megalapozza a tér formai fejlesztésének igényét / programját a társadalmi fejlõdés, igényváltozás marketing szemléletû megközelítésével, az új „tartalmak”, funkciók meghatározásával. Elmondhatjuk, hogy talán ez a legjelentõsebb változás, azaz egy KERESLETORIENTÁLT tervezésre való áttérés a korábbi korszak diktált jövõképének KÍNÁLATORIENTÁLT tervezéséhez képest. A részvételi tervezés ezt a marketing elemet ötvözi magába.

3. A TERV ÉS A TERVEZÉS A TELEPÜLÉSÉPÍTÉS -MENEDZSELÉS RENDSZERÉBEN

ÉS

Amint azt az elõzõekben felvázoltuk, a településépítés nem egyenlõ a tervkészítéssel, különösen nem a szabályozás (szabályrendelet) kidolgozásával. A terv, illetve az elkészítésére irányuló folyamat csupán résztevékenység a településépítésmenedzselés átfogó tevékenységén belül. Vagyis a településépítés folyamatának menedzselése, a lendület, a megújulás folyamatának fenntartása a fontos. Ebben a szemléletben kell a tervet, illetve különbözõ terveket és ezekre irányuló tervezési tevékenységeket elhelyezni. A nehézséget éppen az okozza, hogy gondolkodásunkban, fogalomtárunkban a településépítésben „terv” alatt a szabályozási tervet értjük. Mentális térképünkön ÁRT/RRT, illetve újabban szabályrendelet jelenik meg a „terv” említésekor.

New Urbanism: bár ez az elnevezés még nem létezik, de a New Architecture után miért ne nevezhetnénk így a megújulást igénylõ városépítést is? 14

45

A továbbiakban – a könnyebb megértés és kommunikáció érdekében – jelzõ nélkül, tervként, esetleg programként említjük majd a konceptuális munkákat, a koncepciókat és stratégiákat, illetve az általunk preferált STRUKTÚRATERVEKET. A szabályozási tervet mindenkor ezzel a kifejezéssel azonosítjuk, míg az operatív terveket különbözõ fogalmi jelzõkkel (programterv, projektterv, megvalósíthatósági tanulmány, üzleti terv, stb.) határozzuk meg. Nem lehetünk biztosak benne, hogy ezek a fogalmi meghatározások életképesek lesznek és a szakmai zsargonban meghonosodnak, arra azonban alkalmasak, hogy világossá tegyük, mennyi fajta terv létezik. Irigylésre méltóak azok a nemzetek, amelyek a különbözõ fogalmakra könnyen megkülönböztethetõ szavakkal rendelkeznek.

Annak érdekében, hogy eljuthassunk a tér valódi menedzseléséhez, szervezéséhez, többfajta egymást kiegészítõ tevékenységre van szükség. Az egymásra épülõ visszacsatolásokkal tarkított folyamatot három fõ intellektuális, (menedzselési) területtel jellemezhetjük, amelyek mindegyike eltérõ eszközöket, készségeket feltételez. A koncepciókészítés, struktúratervezés egyfajta „intellektuális montázs”-ként a közösség érdekének megfelelõen meghatározza a fejlesztés átfogó programját, a tér használatának megvalósítható „rendjét”. A szabályozás intellektuális fázisában a meghatározott program jogi és pénzügyi kereteinek meghatározása történik meg. Ezt a passzív keretet felhasználva az operacionalizálás munkaszakaszában lehet valódi térmenedzseléssé kiteljesíteni, aktivizálni az addigi intellektuális munkát, a településtervezés ebben a szatársadalmi/térgazdasági kaszban realizálódik. E nélkül TERVEZÉS a megvalósulás véletlenszerû, mozgósítás, társadalmasítás, nyilvánosságmunka esetleges, illetve kevéssé hatéKONCEPCIÓKÉSZÍTÉS / PROGRAMOZÁS kony, aminek következtében az addigi energiák, tervezési, ST RU KT Ú R AT E RV érdekharmonizálási tevékenységek elenyészhetnek. A következõkben ezt a három munkaszakaszt ismertetjük rövijoghelyzet megteremtése (rendezési + fejlesztési) den, a megvalósíthatóságot célzó hatástanulmány ismertetésével OPERACIONALIZÁLÁS PROGRAMOZÁS, PROJEKTFEJLESZTÉS kiegészítve.

szabályrendelet

erõforrás

3. ábra: Tervezéstõl az operacionalizálásig

46

Koncepciókészítés, programozás Az elsõ probléma, hogy a szóban forgó területre vonatkozóan, amelyet mérete és természete, típusa determinál (településközpont, város, városközpont, település, vidéki és turisztikai település stb.) egy bizonyos imázst / identitást kell meghatározni, idõhorizontba helyezve. Anélkül, hogy vitát nyitnánk a különbözõ privilegizált teóriák alapján a Howardi kertvárosokról, vagy Le Corbusier funkcionális városáról, meg kell értenünk, hogy ezek a megoldások is ugyanúgy a társadalmi rendre (lakásviszonyok), esztétikára (természeti és/vagy épített örökséghelyszín respektálása) és gazdasági szempontokra (a mûvelet költsége, megtérülése) vonatkozó értékválasztásokon, irányelveken, azaz a döntéshozó/ tervezõ világnézetén alapulnak. A koncepció a döntéshozó világszemléletét, pozícióját különbözõ szempontok szerinti elemekben (épített környezet vs. nem épített környezet / szabad területek, közösségi területek, épületek vs. magánépületek, -területek; hatékony autózás vs. gyalogosok / nem autósok védelme, gyerekek) értékválasztásokra, irányelvekre „fordítja le”. Elsõ szintézist, elsõ átfogó értékválasztást ezekben a kérdésekben a fejlesztéspolitika felelõsei, a politikai döntéshozók tehetnek, természetesen a konzultációk alapján, hiszen a legjobb településfejlesztõnek/ tervezõnek (urbanista) vagy politikusnak sem egymagának kell ismernie a lakosság valós igényeit, szükségleteit és érdekeit. Vagyis olyan eszközök használatára van szükség, amelyek segítségével az eltérõ értékválasztások megjeleníthetõek. Dialógus lefolytatására van szükség annak érdekében, hogy ez a fejlesztéspolitika és program a fejlesztés számos szereplõjének bevonásával, illetve különbözõ területek (technikai, társadalmi és pénzügyi) szakértõivel konzultálva társadalmilag és politikailag támogatott urbanisztikai programmá érlelõdjön. A generalista tervezõ / menedzser (urbanista) feladata a továbbiakban, hogy a technokratákkal, az utak és közmûvek tervezõivel, valamint a szociológusokkal, társadalomkutatókkal, illetve közgazdászokkal, gazdasági (ingatlan-) szakértõkkel közösen meghatározza, hogy milyen kondíciókkal lehet megvalósítani a politikákban, irányelvekben rögzített célokat. A finanszírozónak – akinek nem csak végrehajtónak, hanem egy kicsit tervezõnek is kell lennie – ezzel párhuzamosan meg kell vizsgálnia a tervezett fejlesztési programot a „közösségi érdek büdzséje” szempontjából. Ekkor újra „politikus emberünknek” kell szót kapnia, akinek néha a „kívánatos” és a „lehetséges” közötti kényelmetlen szintézist kell megteremtenie, méghozzá úgy, hogy az mindenki számára elfogadható legyen. Ez világosan mutatja, hogy a koncepcióban a finanszírozással kapcsolatban is határozni szükséges, nem csupán a „vágyak listáját” kell összeállítani. A „lehetséges”, a reális meghatározása legalább annyira fontos ebben a szakaszban, hiszen éppen egy így kialakított szintézis fog valódi, megvalósítható programhoz vezetni.

47

A (koncepcionális) tervezés keretében a társadalmi, gazdasági folyamatok, értékek, érdekek összehangolásán túlmenõen meg kell határozni a folyamatok térbeli allokációját, a struktúrák térbeli elhelyezkedését, valamint a potenciálisan rendelkezésre álló források, energiák bevonásának stratégiáját. Ez annyit jelent, hogy a (STRUKTÚRA)TERV-ben nem csupán „fejlesztési”, hanem ezzel összefüggésben „rendezési” megfontolások is meghatározásra kerülnek. Ezzel az alapprobléma – a lényegi elemek tekintetében – tehát megoldódik, de némely ezek közül még nem kellõen véglegesített és még maga a struktúra sem visszafordíthatatlan. Ezért ezt a kezdõ, kezdeményezõ döntést a tervezés (hazánkban „fejlesztés”) nyelvérõl le kellene fordítani a szabályozás (hazánkban „rendezés”) nyelvére. Ez nem csupán technikai / térbeli szabályozást, hanem a közösség forrásaival történõ kezdeményezések, forrás-allokálás szabályozását is feltételezi. A Kézikönyv további részeiben ezt a menedzselési-tervezési munkafázist ismertetjük részleteiben. A tervezés, programalkotás fogalmát újraértelmezzük. Egy településen az érintett felek sokasága és sokfélesége, eltérõ céljaik, érdekeik és mûködésük nélkülözhetetlenné teszik, hogy a jövõre irányuló program nyílt, közérthetõ folyamat eredménye legyen. Ez a KÖZÖSSÉGI STRATÉGIAI TERVEZÉS / PROGRAMOZÁS. Struktúraterv A Struktúratervezés célja a lehetõ legjobb eredmények elérése egy olyan tervezési folyamat elõkészítése és végrehajtása által, amely elegendõ és hatékony részvételt és kommunikációt tesz lehetõvé. Ez jóval többet tartalmaz, mint az átlagos tervezési feladatok során alkalmazott rutin informálási stratégiák. Ez azt is jelenti, hogy a tervezési folyamat a legfontosabb, fontosabb, mint a terv, vagy a végtermék maga. A tervezés egyfelõl kommunikációs folyamat, másfelõl az alternatívák objektív és indokolt keresése. Így a tervezõ csapatnak saját magát egyrészt az értékválasztó folyamat facilitátorának, másrészt az adminisztratív szervezetek, a nyilvánosság és más érintettek közötti közvetítõnek kell tekintetnie. A tervezés eszközei, lépései A regionális fejlesztés céljainak fizikai tervben történõ megjelenítése megkívánja a fizikai jellemzõk határozott érvényre juttatását. Ezeket az elemeket strukturáló elveknek nevezzük. A Struktúratervezési folyamatban ezeket az elveket (pl. víz, infrastruktúra, parkrendszer, zöldhálózat és más jellemzõk) a fejlõdés egymástól független meghatározó tényezõinek kell tekinteni.

48

Elemzés

4 4 4 4 4

Információgyûjtés, a strukturáló elemek elemzése A területfejlesztési politika irányelveinek felmérése A célterületen zajló önálló fejlesztések felmérése A folyamatban levõ és megvalósított tervek és projektek elemzése A problémák, akadályok, korlátozások elemzése

Analitikus térképek kidolgozása

4 4 4 4

Az „építõkövek” szemléltetése a struktúraképeken A problémák különbözõ megoldásainak, a fejlesztési lehetõségek vizsgálata A területi értékek meghatározása és célkitûzés a problémamegoldást illetõen A fejlesztés közös céljainak, irányainak meghatározása

Stratégia

4 A megvalósítási stratégia kidolgozása (egymással kapcsolatos projektek, fontossági sorrend felállítása) 4 Stratégiai projektek, projektszervezetek, partnerségek körvonalazása 4 Projektek meghatározása, elõkészítése, lobbizás, pénzügyi eszközök elosztása 4 A projektek széles támogatottságának biztosítása

A struktúraterv készítésekor három fõ tevékenység-területet különböztethetünk meg: (i)

(ii)

(iii)

Elemzés, avagy a „van” helyzet kifejezése: a kiinduló strukturális keretfeltételeknek, a tér környezeti/ fizikai adottságainak és egyéb meghatározó (társadalmi/ gazdasági) folyamatainak a bemutatása, dokumentálása, a tervezés résztvevõi számára érthetõvé tétele, a meghatározó struktúrák, folyamatok lényeglátó egyszerûsítése; a jelenségek mögött húzódó „hajtóerõk”, lehetõségek és korlátok láthatóvá tétele, a közös lényeglátáshoz a kommunikációs eszközök elõállítása. Analitikus térképek kidolgozása, avagy a „kell” helyzet meghatározása: a múlt és jelen folyamatainak, a lehetséges jövõknek a feltárása, a társadalmi és gazdasági struktúrák mozgásának, változásának, a jövõbe mutató irányoknak, új „nyomok”-nak a megismerése; értékek választása, s ezek alapján alternatív forgatókönyvek (szcenáriók) meghatározása, ezek elemzése, fejlesztési hatásaik becslése és végül egy közös jövõkép (és ennek elérésére egy megalapozott, evolutív stratégia) kidolgozása. Stratégia avagy „optimalizálás”: a forgatókönyvek, választható jövõ-stratégiák térbeli vonzatának elemzéséhez a fõ struktúrák, rendszerelvû térszerkezeti elhatározások és következményeik, hatásaik meghatározása a térbeli rendszer megfelelõ szintjének minél átfogóbb

49

elemzésén keresztül, dinamikus, többlépcsõs (hosszú és rövid távú), eredményorientált, forrás-allokációs, a menedzselés számára kiindulást jelentõ munkaanyagok elõállítása és legitimálása a megvalósítás partnereivel. Alaptérkép kidolgozása A strukturált gondolkodáshoz – mint már korábban is említettük – egyszerûsítésre, lényeglátásra kell törekedni. Az összetett problémák kezeléséhez, megoldásához a grafikus, térbeli gondolkodásmódot célszerû használni. Ezért a struktúraterv- készítési folyamat elsõ lépésében szükséges egy egyszerûsített reprezentáció, alaptérkép elõállítása a tervezési területrõl. A mûszaki térképek általában túl sok információt tartalmaznak. Többnyire egy-egy turistatérkép már jobban egyszerûsíti a térrel kapcsolatban hasznos információkat, mégis a tervezési szinttõl függõen a gondolkodás megkönnyítésére a tervezõnek ki kell dolgoznia egy struktúratervezési alaptérképet, egy absztrakciót a térrõl. A térrel kapcsolatban tervezett gondolkodási mélység függvényében akár egészen extrém egyszerûsítés is javasolható, ha ez jobban hozzájárul az átfogó koncipiáláshoz, a nagy összefüggések fejben tartásához, illetve a kommunikáció során való megjelenítéshez. A gyakorlatban - különösen, ahol nem csak szakemberek folytatnak egymással párbeszédet, ahol a laikusok számára is érthetõ térkép-ábrázolásra van szükség - jobban megfelelnek a turistatérképekhez közelebbi egyszerûsítések. Az alaptérkép „érik” a munka során. Ez azt jelenti, hogy a tervezõcsoport egy kiinduló alaptérkép-vázlaton kezdi meg a gondolkodást, és az ezen az alapon kidolgozandó rétegtérképek tanulságait visszacsatolva a térkép menet közben módosulhat, gazdagodhat, vagy éppen egyszerûsödhet az információigénnyel összhangban. Amint kialakul a tartalmi mondanivaló, a visszacsatolások eredményeként véglegesedik az az alaptérkép, ami innentõl kezdve immár a „külsõ” kommunikáció megkönnyítését teszi lehetõvé. A cél mindig az egyszerûsítés, az információs / kommunikációs „zaj” csökkentése a térképen is. Analitikus (struktúra-) és tematikus (réteg-) térképek (diagrammok/kartogramok) Számos megfontolást, föld feletti-alatti, természeti és ember alkotta elemet, kondíciót kell tudni gondolatban gyorsan hozzáférhetõvé tenni, elemezni és figyelembe venni a koncepcióalkotás során. Ehhez segítségünkre lesznek az egyszerûsített, egyegy fontos elemet megjelenítõ „réteg”- vagy „téma”-térképek. Ezek nem csak a tervezõk számára teszik lehetõvé a tér jobb „megragadását”, elemzését, egyszerûsítik a tárolandó információkat a feldolgozáshoz, hanem a felhasználók számára is megkönnyítik a megértést, a gondolkodási körbe való belépést.

50

Számos megfontolásból lehet ilyen egyszerûsített kartogramokat, tématérképeket készíteni. Lehetnek ezek egy-egy témára kidolgozottak (felszíni vizek, felszín alatti vizek struktúrája, zöldterületek-szabadterületek struktúrája, geológiai-morfológiai struktúrák, épített terek struktúrái, illetve virtuális struktúrák, mint pl. a rekreáció terei, biotópok, stb.) és lehetnek összetettebb megfontolásokat bemutató tématérképek (pl. helyszínkiválasztással, alternatív kapcsolatokkal, létesítmény elhelyezkedéssel, helyszín-szövegkörnyezet értékeléssel, stb.). A tématérképek a tér belsõ potenciáljai által meghatározott témákra, illetve a tervezés során kialakuló fókusztémákra, kulcskérdésekre készíthetõek. Ezek visszahatnak az alap-kartogramra és kölcsönösen determinálják egymást. Az információk mélysége és az elérni kívánt döntési mélység szintén hat e grafikai ábrázolások megjelenésére. Kisebb mélységû információ nagyobb absztrakciós megjelenítéssel függ össze, míg az információk elmélyülésével a térkép egyre jobban közeledik a valósághoz. Generális térstruktúra-vázlat kidolgozása Az elõzõekben bemutatott analitikus tématérképek kidolgozása hozzásegíti a diagnosztát ahhoz, hogy megragadja a tér valós struktúráját. Öt-hét fõ strukturáló elem figyelembevételével meghatározható a tervezett tér morfológiája, az a térszerkezet, amelyet kiinduláskor figyelembe kell vennünk. Ezzel a tervezõ eljuthat ahhoz az egyszerûsítéshez, amely a térszerkezet megértését egyetlen térstruktúrába sûrítve lesz a továbbtervezés kiindulópontja, alapja. Ennek kidolgozásával a tervezõ közelebb jut a tér megértéséhez, megragadásához, s ezzel kézbentartásához, aminek segítségével átfogóan lehet értékelni a tervezett teret, egyben lehet látni és láttatni a térszerkezetet. Ez a kartogram egyben a „van helyzet” grafikus interpretációja is. Annak érdekében, hogy a térfejlõdés, a tér változása, átalakulása, illetve az ezt indukáló folyamatok megragadhatóak legyenek, szükséges bemutatni, láthatóvá tenni a dinamikus elemeket is az egyébként statikus térképeken. Folyamatok, változások A folyamatok, változások absztrakt kezelését elõsegítõ, talán legalapvetõbb és egyben leginkább többcélú eszköz a buborék-ábra, mely számos esetben hasznos találmány a tervezõknek, problémamegoldóknak. Ilyen diagrammok modelljei lehetnek a fizikai térnek, vagy tárgyaknak a térben, másrészt programokat, igényeket, cselekvéseket vagy meglévõ kondíciókat fejezhetnek ki.

51

Összefoglalás Mint látható, a tervkészítés során használt technikák alapvetõen a grafikus gondolkodásra való áttéréssel függnek össze. A gondolkodás módját meghatározza a nagyon összetett problémák egyszerûsítésére való törekvés, a lényeglátás kialakítása. A folyamat, amelyben az egyes témákat, tématérképeket meghatározzuk, kidolgozzuk, a tér egyre jobb megértését, a belsõ összefüggések teljesebb strukturálását eredményezi. A folyamat során a tervezõk egyre kevesebb csoportba tömörítik, sûrítik össze az elemi információkat, egyre komplexebb, strukturáltabb összefüggésrendszert hozva létre. A törekvés, a cél az, hogy a szerteágazó számtalan (sokszor sok százezer) információt a gondolkodás szempontjából elfogadható, kezelhetõ 6-7 csoportba tudjuk összeszervezni, strukturálni. A tervezés maga ezeknek a kulcskérdéseknek valamely értékválasztások szerinti sorbarendezése, újrarendezése. Az értékválasztások a szcenáriókat, alternatívákat, forgatókönyveket határozzák meg, azaz azon elveket, logikákat, paradigmákat, amelyek mentén a sorbarendezés, újrapozícionálás megtörténik. Az egyes szcenáriók elemzésével, a forgatókönyvek hatásvizsgálatával közelebb jutunk a problémák megértéséhez, a lehetõségeink feltárásához és egy elemzõ-visszacsatoló-újrarendezõ lépéssor végén kialakul a megoldóképlet, azon értékeknek egy optimális ötvözete, amelyre a jövõt (tervet) építjük. Ez a jövõre vonatkozó akciósorozat nemcsak térben, hanem idõben és cselekvési szekvenciákban is meghatározásra kerül és a térrajz a tér-elrendezés mellett a megvalósítás fázisait, lépéseit, a szükséges intézkedéseket és azok ütemét is meghatározza. A tervezés során hozott részdöntések egy döntési mátrixon, vagy fán láthatóvá, kommunikálhatóvá teszik magát a gondolati értékválasztási folyamatot azok számára is, akik nem vettek közvetlenül részt a döntési/ tervezési folyamatban: így a döntéshozók mellett az érintettek, érdekeltek, haszonélvezõk, azaz a lakosság számára. Ez a módszer arra is lehetõséget kínál, hogy a döntéselõkészítõk ne csak megvitathassák a laikusokkal a döntéseket és azok hatásait, a javasolt kritikus út végeredményét, hanem eltérõ vagy akár változó értékválasztáskor se kelljen újratervezniük a folyamatot, legfeljebb másik kritikus útra térve folytatni a már megkezdett munkát.

52

Megvalósíthatósági és gazdasági hatáselemzés Piacgazdasági környezetben a településfejlesztési akciók legtöbbje a magánszektor kezdeményezésébõl fakad, ugyanakkor egyre több önkormányzat ismeri fel, hogy a földterület értékét befolyásoló szabályozó tevékenysége és a piaci folyamatok között kölcsönhatás van. Több példát is láthattunk az elmúlt bõ egy évtized során arra, hogy a települési önkormányzat nagyobb méretû külterületi földterületek belterületbe vonása, önkormányzati tulajdonban lévõ területek felparcellázása, illetve a helyi rendezési terv fejlesztõk igényei szerinti módosítása tárgyában döntött. Ezek a döntések a települési terület expanziójával jártak, új, a meglévõ településrészekhez nem feltétlenül kapcsolódó lakóterületek, „lakóparkok”, illetve vállalkozási területek létrejöttét eredményezték, amelyek a kereslet dinamikája függvényében a lakosság, illetve a helyi munkahelyek számának gyors növekedését vonták maguk után. Ezen döntések hátterében a legtöbb esetben a helyi önkormányzatok forráshiánya, és a fejlesztésekben érdekelt magánvállalkozás(ok) irányából tapasztalható nyomás áll. A belterületbe vonás folyamata, az önkormányzati tulajdonban lévõ területek értékesítése egyszeri bevételt jelent a település számára, melyet kevésbé szerencsés esetben mûködési kiadásokra, többségében általában az intézményhálózat fejlesztésére, illetve a felhalmozott adósságállomány csökkentésére fordít. Az utóbbi években azonban számos olyan önkormányzat került nehéz anyagi helyzetbe, amelynek területén nagy lakó-, illetve vállalkozási területfejlesztés zajlott. Ennek oka lehet egyrészt a fejlesztési területen lévõ közösségi infrastruktúra fenntartási költségeinek növekedése, illetve a megnövekedett lakónépesség vagy munkahelyszám háttér-infrastruktúra igények nem megfelelõ felmérése. Az ilyen tapasztalatok hatására egyre több önkormányzat kívánja meg, hogy egy-egy jelentõsebb ingatlanfejlesztés elõtt hatásvizsgálat készüljön, amely egyrészt a fejlesztés megvalósíthatóságát igazolja (valós piaci igények-e állnak a projekt mögött, vagy telekspekulációs szándék motiválja a terület átsorolását, rendezését), illetve felméri, hogy az adott fejlesztés megvalósulása esetében mekkora egyszeri és állandó kiadást jelent a település számára az adott beruházás (például egy lakóterületfejlesztés) és ennek kapcsán mekkora járulékos adóbevételre számíthat. Választ kaphat arra is, hogy a fejlesztés milyen hatással lesz az önkormányzat költségvetési mérlegére, többletkiadást vagy többletbevételt kell-e elkönyvelnie. A vizsgálat eredményeit figyelembe véve a tényleges fejlesztés elõtt az önkormányzatnak még lehetõsége nyílik arra, hogy – szabályozási úton – korrigálni, módosítani tudja a fejlesztés paramétereit, úgy hogy az a település számára a fenntartható fejlõdést biztosítani tudja. A hatásvizsgálat tehát nem tesz mást, mint bemutatja az önkormányzat számára, hogy milyen esély van az adott projekt megvalósulására és ez milyen externáliákkal jár. Ez alapján a település felmérheti, mennyit ér számára az adott terület, milyen

53

kötelmekkel, milyen feltételekkel lehet az adott terület fejlesztéséhez hozzájárulni. A fejlesztõkkel való együttmûködés és egy korrekt, hosszú távon betartható fejlesztési alku megkötéséhez nemcsak a hatáselemzés, de egy hosszú távú, a települési érdekeket politikai és társadalmi konszenzusra építõ stratégia megléte is szükséges. Fejlesztések hatásvizsgálata Egy-egy fejlesztés hatását elsõsorban az újonnan létrejövõ lakások, illetve munkahelyek számából lehet levezetni, hiszen a kapcsolódó és háttér- infrastruktúra rendszereket is ehhez méretezik. Így ahhoz, hogy meg tudjuk becsülni, mekkora lesz egy fejlesztés költséghatása, illetve a bevételek nagysága, meg kell határozni a fejlesztendõ terület által vonzott népesség vagy munkahelyek számát, a generált gépkocsiforgalom nagyságát. A népesség becslésekor egyrészt figyelembe kell vennünk a terület beépítési szabályait, az ebbõl adódó lakásszám és lakásméret (és a betelepülõ családok profilja) alapján meg lehet határozni a beköltözõ háztartások számát és nagyságát. A vállalkozások esetében figyelembe kell venni a beépítési lehetõségeket, az egyes ágazatok üzemméreti normáit és az átlagos alkalmazottankénti területigényt. 10 hektár nettó beépíthetõ területen 1000m2 -es telkekkel számolva 100 telek kerülhet kiosztásra. Ha a maximális beépíthetõség 20%, akkor 200m2 alapterületû és hozzávetõlegesen (1,5 szintet számolva átlagosan) 300m2 összterületû lakásokat lehet az egyes telkekre építeni. A családprofilt egyrészt az eddigi betelepülõk profiljából, másrészt az ingatlanok árszínvonalát megfizetni tudó rétegek vizsgálatából lehet megállapítani. Egy lakásban átlagosan 2,4 fõs háztartás él, így ezen a fejlesztési területen potenciálisan 240 fõ betelepülõre lehet számítani. Munkahelyi célú felhasználás esetén, hasonló nettó 10 hektáros területen (20%-os beépíthetõséggel számolva) a maximális beépített terület 20.000m2 . Egy bizonyos munkahelyi mixet megállapítva (30% iroda, 20% mûhely, 50% normál üzem) megkapjuk a területen maximálisan létesíthetõ munkahelyek számát: kb. 680-720 darab. Forrás: Neufert: Építés- és tervezéstan, KSH, ECORYS becslés

a.) Fejlesztési kiadások A fejlesztési terület által potenciálisan vonzott népesség ellátása kétfajta infrastruktúrát igényel. Egyrészt az elsõdleges infrastruktúra kiépítését, ami nemcsak a víz-szennyvíz, gáz, illetve villamosenergia hálózatot jelenti – melynek kiépítését általában a fejlesztõ vagy a szolgáltató finanszírozza és végzi – hanem az esetleges

vízbázisfejlesztést, szennyvíztisztító-bõvítést, közvilágítás kiépítését és mûködtetését, a plusz hulladék kezelésének feladatát éppúgy, mint akár az útkarbantartást. A beruházások nagy részéhez természetesen állami támogatást lehet igényelni és elnyerni, bizonyos önrészt, illetve a mûködtetési költségek forrását azonban az önkormányzatnak kell biztosítani. A vállalkozói területek fejlesztésénél ezek a költségek kisebb mértékben jelennek meg, a vonalas infrastruktúra kiépítését a befektetõ vagy a szolgáltató végzi, áttételes költségek azonban itt is jelentkezhetnek (pl. úthálózat bõvítés és karbantartás). A lakossági igények kielégítésére szolgáló másik fontos rendszer, az intézményi háttér-infrastruktúra, melynek kiépítése és fenntartása a leghangsúlyosabb tételt jelenti az önkormányzati költségvetésben. Az 1990. évi LXV. törvény A helyi önkormányzatokról nem taxatíve meghatározza az önkormányzatokra vonatkozó feladatköröket, amelyben szerepel az alap- és középfokú oktatás, az alapfokú egészségügyi ellátás, a kulturális és szociális intézmények biztosításának kötelezettsége is. Az egyes feladatkörök pontos leírását külön törvények tartalmazzák (pl. 1993. LXXIX. törvény A közoktatásról, vagy az 1997. CLIV. törvény Az egészségügyrõl). Ezen kívül az önkormányzatnak más szolgáltatásokat is biztosítania kell a lakosságnak: pl. sportpályák, zöldterületek, közösségi területek vagy éppen temetõ, amelyek kialakítási költségei (telekköltség, építési költség stb.) nagyrészt ugyancsak az önkormányzatra hárulnak. Bizonyos számú népesség kiszolgálására meghatározott nagyságú intézményi hálózat szükséges. Ennek kiszámításához rendelkezésre állnak olyan, több évtizedes tapasztalaton nyugvó normaértékek, amelyekkel meg lehet határozni óvodai és iskolai férõhely számokat, és más kapacitási volumeneket. A meghatározott alapterületeket figyelembe véve különbözõ költségtáblázatokból, adatbázisokból meg lehet becsülni a fejlesztés költségeit is. A fejlesztési költségek mellett azonban felmerülnek állandó költségek is, amelyek folyamatosan terhelik az önkormányzat költségvetését. Egyrészt adódnak különbözõ, mûködtetéssel kapcsolatos költségek (rezsi- és személyi költségek), amelyek a beruházási érték hozzávetõlegesen 3-8 százalékát teszik ki évente. Másrészt a beruházás az átadást követõen amortizálódik is. Az elsõ példánál maradva: 100 lakás esetén 12-14 plusz férõhelyet kell biztosítani az óvodában. Amennyiben nincs a településen vagy településrészen szabad óvodai kapacitás, akkor ez azt jelenti, hogy 180-210m2 nagyságú óvodai felülettel (kb. egy csoporttal és kiszolgáló helyiségeivel) kell az önkormányzatnak a meglévõ intézményét bõvítenie. Ennek bekerülési költsége (2002-es árszinten) hozzávetõlegesen 30 millió forintot jelent. Az új fejlesztés fenntartása évente 1,5-2 millió forintot tesz majd ki.

A népesség, illetve a munkahelyek számának növekedése természetesen nemcsak pénzügyi, költségvetési, hanem környezeti, közlekedési, illetve foglalkoztatási kérdéseket is felvet, ezek a tényezõk azonban külön hatásvizsgálatot igényelnek. b.) A fejlesztésbõl származó bevételek Az önkormányzati bevételek becslése során öt kiemelt forrást veszünk figyelembe: építményadót, telekadót, iparûzési adót, az SZJA helyben maradó részét és a gépjármû adó bevételek növekményét. Ezek tekinthetõk a legfontosabb, legjelentõsebb forrásoknak. Minden esetben a törvényi (1990. C. törvény A helyi adókról, 1991. LXXXII. törvény A gépjármûadóról) szabályozásból indulhatunk ki. Figyelembe kell venni az egyes adónemek önkormányzat által kiszabott mértékét, illetve azt, hogy a személyi jövedelemadó önkormányzatoknál maradó része 2002-ben 5%, de ennek emelkedése várható a jövõben. A gépjármû-súlyadó megosztott adónem, tehát az önkormányzatnál csak egy része marad: az adónem alsó mértékének 50%-a, míg az ezen felüli rész 100%-a illeti meg. Tehát amennyiben a legnagyobb adómérték kerül megállapításra, úgy az önkormányzatnál maradó rész a teljes adóbevétel 70%-a. A példánknál maradva: 100 darab 1000m2-es telek és 100 darab kb. 250m2-es lakás található a fejlesztési területen. Ez önkormányzati szempontból éves szinten 2 millió forint telekadó és 22,5 millió forint építményadó bevételt jelent. A becslések során 1,5 gépkocsit vettünk figyelembe háztartásonként. Átlagosan 1000 kg/jármûvel számolva: 150.000 kg gépkocsitömeg jelenik meg, így az önkormányzatnál maradó adóbevétel összege 1,05 millió forint évente. A személyi jövedelemadó helyben maradó részének meghatározásakor a KSH által közzétett átlagjövedelmeket lehet alapul venni, illetve bizonyos jövedelemszorzót, mellyel korrigálható a különbözõ méretû lakásokban élõ háztartások közötti jövedelemkülönbség. A szorzó a lakások alapterületének átlagtól való eltérésével mutat kapcsolatot. Vállalkozási területek esetében a potenciálisan betelepülõ cégek átlagos hozzáadott értékét (ami a helyi iparûzési adó alapja) lehet alapul venni. Ezeket a különbözõ iparági statisztikák tartalmazzák. Szabályozás Az átfogó nagytávú orientáció mellett szükség van a tér konkrét megtervezésére, a fejlesztési programnak megfelelõ felosztására / allokálására. Megjelenik annak szükségessége, hogy rigorózus módon definiáljuk a föld-elfoglalási és -használati jogot. Mindemellett bizonyos, hogy nem egyszerû feladat jogi szabályokat megformálni olyan területekre, mint az esztétika, a kreativitás, a képzelet. Mégis szükséges olyan joghelyzetet teremteni, ami elõsegíti a jó ízlés és a helyes építészeti arányok ellen elkövethetõ hibák elkerülését.

56

Ezzel eljutunk egy olyan terv elkészítéséhez, amely, miközben meghatározza a földhasználat szabályait, jogi kereteket teremt a közösség érdekének megfelelõ, „negatív” szabályok számára, például szolgalmak meghatározásával, illetve a fent már jelzett építészeti jó ízlés szabályozásával, különféle formák, arányok korlátozásával. Operatív lépések, a városépítés szervezése és menedzselése A területfelhasználást és a településfejlesztési forrásokat meghatározó szabályrendelet által a magánkezdeményezések, tulajdonok „behatárolódnak”, korlátozódnak. Ugyanakkor „indukálódnak” is, hiszen a magántulajdonnal rendelkezõk bizonyos (többnyire pénzügyi) elõnyökhöz is juthatnak, amennyiben a közösség által kívánatosnak tartott tulajdonhasználatot valósítják meg. A városépítés a valóságban akkor realizálódik (eddig csak egy virtuális kép készült el), ha a magántulajdonnal rendelkezõk a tulajdonuk használata, hasznosítása során követik a közösség által kialakított kereteket. Mindig fennáll azonban annak a lehetõsége, hogy a tulajdonosok (vagy azok egy része) nem reagálnak pozitívan a tervezésre, amelynek nincs igazán eszköze arra, hogy kötelezze a „tulajdont” a terv végrehajtására. Ebben az esetben tehát a társadalom, pontosabban a helyi közösség hatásköre, hogy tegyen valamit annak érdekében, hogy a „passzív”, vagy „negatív” tervet „aktív”, vagy „pozitív” tervvé tegye, a városépítés kívánatos lépéseit szervezze, operacionalizálja. Ilyen kezdeményezõ, elõkészítõ beavatkozások, akciók nagyobbrészt a közhatalom által szervezhetõk, menedzselhetõk, de meg lehet bízni ilyen közfeladatszervezéssel magánügynökségeket is annak érdekében, hogy a kívánatos beavatkozások idõben létrejöjjenek. Hazánkban van múltja ennek a fajta beruházói, „ügynökségi” munkának , azonban sokkal inkább konkrét létesítmények megvalósításánál veszik igénybe az ilyen szolgáltatásokat és nem a városépítésben. A településeken a városépítési tervet gyakorlatilag alig-alig menedzselik. Enélkül azonban a társadalmi igények, kívánságok kielégítése esetleges, véletlenszerû marad, a terv és a realitás között szakadék alakulhat ki. Bizonyos ideológiai és politikai koncepciókból, értékválasztásból kiindulva a településépítési akció eredményeként a városépítés – amely a maga hármas struktúrájával (tervezés - szabályozás - operacionalizálás) az egyének, polgárok és tulajdonosok jó érzésének, életminõségének egy fontos elemét képezi – létrehozza a kívánatos új életteret. Mindez azonban mégsem elég.

57

Az újonnan kialakított, megformált térnek – mind a közösségi, mind a magán tereknek – folyamatosan alkalmazkodnia kell az emberek igényeihez, akik soha nem élnek pontosan úgy, ahogy azt korábban eltervezték, illetve a tervezõk megtervezték számukra. Ebbõl következõen a város téralakítása nem lehet egyszeri akció. Kutatni kell azokat az új és újabb megoldásokat, formákat, amelyek az emberek számára élhetõ életet biztosítanak. Ha a városépítést az életminõség javításához szükséges környezetalakításként fogjuk fel, akkor a városi tereket folyamatosan hozzá kell igazítani a változó életmód-igényekhez. Ezek sokkal kisebb lépéseket igényelnek, mint maga a városépítés, azonban meghatározóak az életminõség szempontjából. Ha a városépítés nagy feladatainak megoldásához inkább „férfias” tettekre, nagy „nekiveselkedésekre” van szükség, akkor a város változó igényekhez való naprakész illesztése, a közösség tereinek, tulajdonának szervezése „nõies” tennivalókat igényel. Ezek szervezése, menedzselése új kihívások elé állítja a városgazdákat. Még egyszer összefoglalva tehát:

társadalmi, közösségi akarat „szoftver”/tartalom/ funkció

fejlesztési

KONCEPCIÓ1

4. ábra: A tervezés folyamata

jövõkép, célmeghatározás, értékválasztás forgatókönyvek, hatáselemzés fejlesztési program STRUKTÚRATERV

P ROGRAMOZÁS ”választott út” kidolgozása

„hardver”/forma/ térbeli allokáció/ jogi akarat

jellemzõen nem mûvelt terepe a hazai településépítésnek, a megvalósulás menedzselése hiányzik

58

SZABÁLYOZÁS2 rendezés

OPERACIONALIZÁLÁS végrehajtás/megvalósítás

térbeli program mûszaki, technikai, jogi „kimerevítés” A mai szóhasználatban: 1: Jövõkép, fejlesztési terv, stratégiai terv, struktúraterv A javasolt szóhasználatban ez lenne a TERV, a jövõre vonatkozó társadalmi döntés 2: Használatban lévõ, a korábbi idõszakból is megszokott TERV

A településépítés, -menedzselés hiányosságai A hazai területi tervezés folyamatában jelenleg még több hiányosság mutatkozik, amelyek megnehezítik a megvalósítás-menedzselés folyamatát. A tervezés-menedzselés logikai körébõl két fontos lépés (szerkezeti terv és operacionalizálás/monitoring) gyakorlatba történõ bevezetése még hiányzik, ez csökkenti a tervek megvalósításának esélyét és hatékonyságát. További probléma, hogy a tervek vertikális és horizontális összehangolása egyaránt hiányzik, így ahelyett, hogy irányt mutatnának a fejlesztõ munka során, a fellépõ ellentmondások, éppen ellenkezõleg, gátolják a döntéshozókat. n

A tervezési folyamat egyik hiányossága, hogy a koncepció és a stratégiai terv területi vonzatának megjelenése a települések szabályozási terveiben nem megfelelõ. Ezt a hiányosságot próbáljuk meg áthidalni a struktúraterv fogalmával és tartalmával.

n

A másik hiányosság az operacionalizálás, illetve ezzel összhangban a monitoring és visszacsatolási folyamatok hiánya, amelyek az egész tervezési körciklust újrazárják. Operacionalizálás nélkül a TERV csupán a vágyak tárháza, míg terv nélkül a megvalósítás káoszhoz vezet.

Mind a STRUKTÚRATERVEZÉST, mind az OPERACIONALIZÁLÁST meg kell honosítani ahhoz, hogy PROAKTÍV településépítés válhasson az irányítók eszközévé.

Az Európai Unióban a regionális fejlesztési célú pénzeszközök elosztásával, felhasználásával szemben különösen az utóbbi idõben alapvetõ követelménnyé vált a szigorú ellenõrzés, a hatékonysági szempontok érvényesítése, a visszacsatolási folyamat intézményesítése, vagyis a monitoring tevékenység. A monitoringnak kell lezárnia a területfejlesztési folyamatok részegységeit és biztosítania a hatékony mûködéshez elengedhetetlen visszacsatolási folyamatot. Noha Magyarországon már bevezetésre került a területfejlesztési források elosztásának és felhasználásának elvileg már EU-konform modellje, a hozzá szorosan kapcsolódó monitoring rendszer nagyon nehezen kerül át a gyakorlatba annak ellenére, hogy a teljes és sikeres fejlesztési folyamatnak a monitoring nélkülözhetetlen része. A szükséges ismeretek vázlatos áttekintése után lássuk, milyen lehet egy sikeres tervezési folyamat, milyen módszerek közül lehet választani a hatékony és célravezetõ munkához! Bemutatjuk a teljes tervezési munka menetét a folyamat megtervezésétõl a szereplõk bevonásán keresztül egészen a szabályozási tervezésig. Ezzel olyan sorvezetõt szeretnénk az olvasó kezébe adni, amelyen végighaladva a teljes tervezési folyamat átláthatóvá és menedzselhetõvé válik számára.

59

Célunk továbbá az, hogy bemutassuk és gyakorlati példákon keresztül bizonyítsuk, hogy a tervezési folyamat kialakításában az adottságok és sajátosságok függvényében más és más módszerek lehetnek célravezetõk. Abban kívánunk segíteni, hogy az általunk felmutatott különbözõ lehetséges alkalmazható módszerek között az olvasó találjon saját települése adottságainak, sajátosságainak megfelelõt és ily módon célravezetõt, választhasson a megoldási módok között, és tisztában is legyen azzal, hogy van választási lehetõsége.

4. A

KÖZÖSSÉGI TERVEZÉS FOLYAMATA, TÖBBSZEREPLÕS DÖNTÉSHOZÁS

Településtervezési „társasjáték” A tervezés ma még nehéznek tûnõ, ám izgalmas feladata a fejlesztés szereplõinek bevonása, összefogása a hatékony megvalósítás érdekében. Ezt felfoghatjuk egyfajta társasjátékként is, amelyet a városlakók, azok különbözõ csoportjai, érdekkörei, tisztségviselõi stb. játszanak együtt egy játékvezetõ irányításával, meghatározott játékszabályok szerint. A folyamat során tehát a tervezésbe bevont szereplõk lesznek a „játszótársaink”, tervezésünk tárgya, ha úgy tetszik, a „játszóterünk” pedig a település, amely egyszerre társadalmi, gazdasági és térbeli-fizikai jelenség. Amikor a település jövõbeni megjelenését, fejlesztését szeretnénk megtervezni, akkor figyelemmel kell lennünk arra, hogy a tervezést ugyanazon idõtávra kell vonatkoztatnunk, és egyeztetnünk a településünk mindhárom (társadalmi, gazdasági, térbeli-fizikai) arculatára. Ez csak úgy lehetséges, ha elég nagy pontossággal ismerjük és tárjuk fel a társadalom változásait, a gazdaság mozgásait annak érdekében, hogy képesek legyünk ezekhez igazítani azt a térbeli-fizikai struktúrát, amely az életterünket jelenti. A tervezést a társadalom, gazdaság részérõl jelentkezõ kereslet váltja ki és teszi szükségessé, tehát a tervezésnek széleskörû igényeknek kell megfelelnie. A településtervezés folyamán képesnek kell lennünk a társadalmi és gazdasági tervezést különbözõ idõtávlatokban is kezelni – jelenleg leginkább erre szolgálnak a településenként elkészített koncepciók, illetve az egyre inkább gazdaságfejlesztési orientációjú fejlesztési programok. A térbeli-fizikai tervezést az ezen tervekben megfogalmazottakhoz kell igazítani, a terveknek megfelelõen kell módosítani. Ezért a játékban további társak az önkormányzati szereplõk, akik a tervek, koncepciók készítését irányítják, elfogadják, módosítják, és akik a nyilvánosságot, az érdekérvényesítés lehetõségét biztosítják a többi játszótárs felé.

60

A tervezéssel szembeni elvárások megváltozásával a feladat egyre inkább a konszenzus kialakítása, a tárgyalási/alku folyamatok moderálása lett, segítve, támogatva és mintegy módszertanilag irányítva is a települési önkormányzatokat és a játék további résztvevõit. A tervezõ feladata egyre inkább játékvezetõi feladattá válik, sõt, a tervezõ optimális esetben a helyi játékvezetõ tanácsadójaként mûködik. Õ az, aki a részletekben nem elveszve képes bemutatni a játék lényegét, megfogalmazza a játék során elérendõ célt, azt, hogy a játékosok a célba-jutáshoz milyen módszereket, eszközöket alkalmazhatnak, milyen szabályok szerint kell a játékot játszani. Ez a sajátos játék sok esetben leginkább a túlélõ versenyekhez hasonlítható, ahol a kiválasztott csapattársak vállt vállnak vetve, egymást segítve küzdenek a célba érésért, ugyanakkor néha az is közelebb vihet a cél eléréséhez, ha a többi, bajba jutott csapatnak nyújtanak segítséget, hogy ne gátolják õket a továbbhaladásban és mindenki folytatni tudja a játékot. A mi játékunk az, hogy hogyan tudjuk a területfejlesztési koncepciót és programot struktúratervvé, majd szabályozási tervvé lefordítani, illetve hogyan tudunk kapcsolódási pontokat találni. Vagyis a feladat: térbelivé tenni a fejlesztési terveket. Mivel a tér integrálja a társadalmi és gazdasági folyamatokat, játékunkban rengeteg szereplõ vesz részt. Játék lesz maga a tervezési folyamat, sõt már a játszótársak kiválasztása is a játék részét képezi. Mivel az összes lehetséges szereplõ részt vesz valamilyen formában a terv kidolgozásában, ezzel a megvalósítás során, vagyis a játék folytatásában lényeges, a fejlõdés gátját jelentõ konfliktusforrást sikerül megszüntetnünk – amennyiben jól játszottunk, mindenki célba ért, „senkinek a kezében nem maradt felhasználatlan dominó”. Mindezek után lássuk a játék menetét!

61

4.1. SZERVEZETÉPÍTÉS, A JÁTÉKBAN?

AVAGY MILYEN SZEREPEK VANNAK

Ha valaki társasjátékot szeretne játszani, társakat kell keresnie. Az adott játék természetesen meghatározza a szereplõk körét, azt, hogy ki milyen szerepet kap a játék menetében. A mi játékunkban a szerepek meghatározottak, de ezen belül a tényleges játszótársakat mi magunk választhatjuk ki; ez szintén a játék részét képezi. 1.) Tervezési Pont (TP) / Játékvezetõ A „játékvezetõi tisztség” betöltésének alapvetõ kritériuma az, hogy a játékvezetõt a település vezetõsége legitimálja erre a feladatra, vagyis törvényesen, mindenki által elismert módon biztosítva legyen számára a tisztség betöltéséhez, a munka elvégzéséhez szükséges hatáskör. Mivel az egész munka folyamán a játékvezetõ a fõ összekötõ kapocs, nagyon fontos, hogy a munka elindulása után az õ személyét, illetve az általa betöltött szerep legitim voltát, szükségességét senki ne kérdõjelezhesse meg. Játékvezetõként a fõépítésznek, vagy a területfejlesztési bizottság elnökének célszerû fellépnie, de a játékszabályok megengedik, hogy szabadon lehessen választani a helyi viszonyoknak leginkább megfelelõ személyt, akinek a személyisége is megfelel a játékban elfoglalt szerepének, vagyis meg tudja oldani a rábízott feladatokat. Ezzel a feladattal többnyire a települési fõépítészt szokták megbízni, hiszen a település fejlesztésével neki kell(ene) foglalkoznia. Mégis, mivel ez a tervezés nem csupán a forma, hanem a tartalom tervezése, formálása is, fontos, hogy világos legyen a Tervezési Pont felelõssége, hatásköre, feladata. Feladata: n játékvezetõi tiszténél fogva kiválasztja a többi játékost, vagy szervezõ munkájával gondoskodik arról, hogy megfelelõ helyismerettel rendelkezõ, arra alkalmas személyek kerüljenek kiválasztásra n irányítja az egész játék menetét n biztosítja a játékosok közötti kapcsolatot, az állandó kommunikációt n vezeti és a hatékony munka irányába tereli ezeket a párbeszédeket, vagyis õ a párbeszédek moderátora n referál az Irányító Testületnek

62

A játékvezetõnek, mint moderátornak, közösségépítõnek, nyitottnak, kommunikatívnak, csoport- és kreatív technikákban jártasnak kell lennie. Szüksége van szociális érzékenységre, fel kell tudnia ismerni a társadalmi folyamatokat és alternatívákban kell gondolkodnia. Emellett nagyon fontos a kommunikációs és koordinációs készségek megléte. 2.) Konzultáns / Moderátor-tervezõ A tanácsadó-tervezõ tevékenysége általában a Tervezési Ponthoz köthetõ. A tanácsadó kiválasztásának kritériumait is a Tervezési Pont dolgozza ki, majd a Tervezési Bizottsággal legitimáltatja. Feladata: n a Tervezési Ponttal együttmûködve tervezi, szervezi, moderálja a KÖZÖSSÉGI TERVEZÉS FOLYAMATÁT n szakértõi tapasztalatait a helyi adottságokra alkalmazza n referál a Tervezési Pontnak 3.) Irányító Testület (IT) Az Irányító Testületet a közgyûlés delegálja, legitimálja. A Testület elnöke célszerûen valamelyik vezetõ politikus, például az alpolgármester. Annak érdekében, hogy valódi szintézis jöjjön létre és az információk a lehetõ legszélesebb körben hozzáférhetõk legyenek, a települési önkormányzat összes bizottságának elnökei alkotják az IT-t. Praktikus okokból az IT létszáma 5-6 fõ, egy „minimális” IT-t alkothat azonban a Településfejlesztési, a Tulajdonosi és a Gazdasági-Pénzügyi Bizottság elnöke is. Feladata: n biztosítja a munka politikai hátterét n felügyeli az egész munka folyamatát, illetve ellenõrzi a kész munka minõségét, tartalmát n tekintélyénél és szakértelménél fogva biztosítja a résztvevõket a munka komolyságáról és szükségességérõl, valamint nyilvánosságáról n biztosítja a szereplõk beleszólási jogát n biztosítja a munka legitimációját n döntés-elõkészítési szerepet játszik (nem az IT hozza a döntéseket, de elõkészíti, megalapozza a döntési fórum, vagyis a település Képviselõtestületének döntési munkáját) n referál a Közgyûlésnek

63

Az elõzõekben felvázolt szervezet biztosítja alapfokon a szintézis létrehozásához szükséges információk, érdekek áramlását, kommunikálását. Ennél a minimális intézményesítésnél fejlettebb döntés-elõkészítési forma hozható létre, ha a települési adminisztráció (hivatal) is részt vesz a tervezési együttmûködésben. Ennek elõzménye, hogy nemcsak jobb, teljesebb információ-háttérrel dolgozik a tervezõ csoport, nemcsak több szempont, gondolkodásmód (kitüntetetten adminisztratív) integrálódik a szakértõi körben, hanem a létrehozható optimum iránt jobban elkötelezõdik a végrehajtó szervezet, így a település hivatala, adminisztrációja nem az ágazatilag ideális megoldást fogja keresni a végrehajtás / megvalósítás során. Másfelõl az IT politikus15 résztvevõi az együttgondolkodás, a mûhelybeszélgetések alkalmával számos szemponttal gazdagodhatnak, amelyket a szakértõk, a hivatal munkatársai hoznak inputként a kreatív csoportmunkába. Vagyis egyrészt javul a döntés minõsége, integrált outputra lehet számítani, másrészt a csoport tagjai elkötelezõdnek a közös gondolkodás eredménye iránt. Ezért feltétlenül ajánljuk a Tervezési Kabinet (vagy a hivatal szakmai szereplõit megtisztelve: Szakértõi Kabinet) létrehozását. 4.) Szakértõi Kabinet (SZK) Ez a csoport elsõsorban az Önkormányzati Hivatal különbözõ szakembereibõl áll. Mint a neve is mutatja, itt a cél eléréséhez szükséges szakmai tudás, szakértelem játszik szerepet, ennek megfelelõen kell a csapat tagjait is összeválogatni. Ez egy belsõ szakértõi csoport, ahol a településen belül, a fõépítész szervezésében kell mozgósítani az értelemszerûen bevonandó irodavezetõket (maximum 3-10 fõ), illetve a helyi viszonyoknak megfelelõen a stratégiai szolgáltatások vezetõit. Ez lesz az a csoport, amely a legtöbbet fog tenni a cél kézzelfogható megjelenítése érdekében. Az õ munkájuk, teljesítményük eredménye a megvalósulás (operatív szakasz), õk biztosítják a koncepciót, a papírra fektetett mûszaki terv szakmai legitimációját is. Feladata: n szakértelme, szaktudása alapján vesz részt a munkában, egyeztetéseken n információt szolgáltat szakterületérõl n a szakmai szempontokkal megismerteti a többi résztvevõt is

15

64

a tervezés szempontjából laikus

n segíti a korábbi szakmai anyagok áttanulmányozását, értékelését, a „fiókvizsgálatot” n mintegy auditálja a településépítési helyzetet, a település menedzselését n segítséget nyújthat a közösségi részvétellel készült, mindenki által érthetõ tervek mûszaki nyelvre való lefordításában, mûszaki tervek készítésében n hozzájárul az erõsségek és gyenge pontok meghatározásához, a GYELV analízis megalapozott, és stratégiai szintû kidolgozásához A tervezõ munka hatékonyságát, a tapasztalatok, információk koncentrációját elõsegíti, ha az adott településen kívüli, független szakértõket is meghívunk a szakértõi csoportba. A Szakértõi Kabinetbe meghívott Független Szakértõk Feladatuk: n segítik a település életének jobb modellezését, az általános vagy részterületi lényeglátást, a kihívások „felfedezését”, értékek meghatározását, a település környezetbe illesztését a fejlesztés szempontjából n másféle rálátásuk révén információkkal segíthetik a külsõ tényezõk felmérését, összehasonlítását n más településen szerzett tapasztalataik révén is új információkkal szolgálhatnak A toborzási terület tehát a település, és a településen kívüli tér. Tapasztalattal, tekintéllyel, vagy területi ambícióval rendelkezõ szakértõket kell a mûhelymunkába bevonni. A más településekrõl érdeklõdõk, a közhatalmi szférában munkálkodók körébõl meghívottak is ebben a csapatban játszhatnak. Sok esetben célszerû az intézményekbõl (iskola, mûvelõdési ház stb.) vagy a NÁSZ16 -okból a motivált, ambícióval rendelkezõ „játékosokat” is megnyerni a Szakértõi Kabinetben való részvételre. Különösen kistelepüléseken lehet hasznos a kisméretû hivatal/adminisztráció kapacitásainak kibõvítésére motivált „önkéntesek”, véleményformálók mozgósítása, társadalmi legitimálása.

16

NÁSZ: az angolszász NGO=Non-Governmental Organisation tükörfordítása

65

Mint látható, nincs kész recept arra, hogy milyen intézményi forma a legalkalmasabb a „terv legyártására”, avagy a „játék eljátszására”. Mindig a helyi viszonyok és szokások, a településirányítási kultúra alakítja ki azt a formát, amelyben a tervezés és döntéshozás folyamata hatékonyan szervezhetõ. Egy biztos: szükség van egy „gyártósorra”, amelyen a település menedzseléséhez szükséges legitim döntések rendre „legyárthatóak”. Egyfajta döntési / tervezési mechanizmus ma is mûködik, ez azonban sokkal inkább alkalmas „rábeszélõ” típusú tervek / döntések létrehozására, semmint konzultatív folyamatban történõ vélemény-integrációra. Ráadásul egymás mellett mõködik az információk, vélemények cseréjének egy formális és egy informális mechanizmusa. Az elõzõekben vázolt modell ezek egyesítését, formálissá tételét célozza. A rendszernek nem egy csapásra, egyetlen lépésben kell létrejönnie (bár nagyobb településeknél természetesen ez célszerû), hanem egy evolutív folyamat során alakítható ki a hatékony tervezési-döntési folyamat menedzselési intézménye. Azoknak, akiket mélyebben érdekelnek a jövõ hatékony és jó irányítási rendszerét, struktúráját és belsõ mûködését meghatározó folyamatai, trendjei, álljon itt egy ábra ennek szemléltetésére. 5. ábra: Irányí tási rendszerek hagyományos adminisztrációs irányítási rendszer parancsuralmi rendszer

helyi demokrácia

szociális jólét

gazdasági vitalítás környezeti integráció

demokratikus döntésen alapuló participációs tervezés

piaci t ár sadalmak

66

helyi demokrácia

környezeti problémák társadalmi problémák

gazdasági problémák

á t mene t i ga z daságok

integrált jogi, pénzügyi és adminisztratív felépítés

integrált jogi, pénzügyi és adminisztratív felépítés

Ideális megoldás az lenne, ha nagyobb településeken a településirányítás angolszász modellekhez hasonlóan létrehozná az elõzõekben javasolt intézményi struktúrát. Ez a rendszer egy Stratégiai Tervezési Bizottságot eredményez, amelyben együttesen van jelen a politikai, az adminisztratív és a logokratikus gondolkodás (IT, SZK, TP + Tanácsadó). A Tervezési Bizottság „titkársága” a Tervezési Ponttal és a Tanácsadóval együtt a folyamat menedzselését végzi. A mûhelymegbeszéléseken különbözõ gyakorisággal vesz részt az SZK és az IT: az IT ritkábban, fõként a döntési, választási pontokon. Ezzel a tervezésirányítás mechanizmusát, a terv „gyártósorát” megalapoztuk. Lássuk most a közösségi tervezésben a közösség részvételének megszervezését, a terv átláthatóságának, társadalmi legitimálásának biztosításához szükséges különbözõ mélységû NYILVÁNOSSÁGMUNKA intézményi feltételeit/ mechanizmusait.

4.2. MOBILIZÁCIÓ,

AVAGY A KÖZÖSSÉG BEVONÁSA A

JÁTÉKBA

Az elsõ feladatunk a játék elkezdéséhez, hogy kitaláljuk, kik vegyenek részt a játékban. Õket kell megkeresnünk és a játékba bevonnunk, valamint a játék során folyamatosan kapcsolatban maradnunk velük. A játékosok: •

Közösség (közérdek, csoportérdek)

•

Egyén (egyéni érdek, tulajdonosi érdek)

•

Fejlesztõ, befektetõ (üzleti érdek)

Ideális esetben a települést az ott lakók, a települést használók terveznék, hiszen õk tudják leginkább, hogy milyen igényeik vannak, milyen településen szeretnének élni. Nyilvánvaló, hogy jobb eredményt érhetünk el, ha bevonjuk az érintett személyeket, mintha kész megoldások elé állítanánk õket, amelyekkel esetleg nem tudnak azonosulni. A tervezés által érintett területrõl bevont szereplõk sokasága és kompetenciája által válik a terv legitimmé. A tervezésben résztvevõ szereplõk munkájának eredményeként létrejövõ terv így a késõbbiek során sem kérdõjelezhetõ meg. A közösségnek, illetve a városépítés szereplõinek bevonása a tervezési munkába többféleképpen történhet aszerint, hogy konkrétan milyen szerepet szánunk a közösségnek, illetve a közösség milyen szerepet szán saját magának ebben a folyamatban. Alapvetõen két fõ modellt különböztettünk meg: • a távolságtartó, irányított, vagy KIOKTATÓ modellt, valamint • az együttmûködõ modellt, amely az együttmûködés mélysége szerint lehet KONZULTATÍV vagy PARTICIPATÍV

67

• Kioktató Modell A tervezõ egy lakossági fórumon bemutatja a már elkészült, végleges programtervet. Ilyenkor közösségi input nincs, ahogy nincs megegyezés sem a tervezõ és a lakosság között. A közmegegyezés hiánya jellemzi ezt a modellt, amely nálunk a törvényileg elõírt forma. • Konzultatív Modell Korlátozott visszacsatolási (feed-back) lehetõség a közösség számára. Alternatívák készülnek, pl. önkormányzati és fejlesztõi javaslatok, amelyek között korlátozott választási lehetõségek adódnak. Ez a modell bevált pl. a megaprojektek esetében. • Participatív / Partnerségi Modell A programalkotás során a döntéshozó (itt: önkormányzat) együtt dolgozik, mintegy „kéz a kézben” a közösséggel. Demokratikus légkör jellemzõ. Az önkormányzat bevonja a fejlesztés szereplõit a döntés-elõkészítésbe, akik véleményt nyilvánítanak, érdekeket fejeznek ki, ezzel segítve a döntéselõkészítést. Az új, partnerségre és a helyi aktorok részvételére épülõ modellben alapvetõen átértékelõdik a helyi nem állami szervezetek (NÁSZ), vagyis a gazdasági és társadalmi érdekcsoportok szerepe. Az új szerepek megtalálásához különbözõ érdekegyeztetési és kollektív döntési fórumokat, a többszereplõs döntéshozás mechanizmusait kell kialakítani. Az általunk ajánlott partnerségi modellben tehát a terveket az önkormányzat, illetve a tervezõ szakemberek nem elkülönülve készítik, hanem együtt azokkal, akiknek életérõl, életterérõl a tervnek, döntésnek szólnia kell és akik azt majd meg is valósítják, vagyis a település használóival! 6. ábra: Tervezési módok

68

Ennek az ún. „jó kormányzás” modellnek az alkalmazását indokolja, hogy az EU támogatási rendszere a megvalósítás során nagy hangsúlyt helyez a PARTNERSÉGI elv érvényesítésére a helyi források bevonása, feltárása érdekében. Ez olyan, a korábbinál lényegesen decentralizáltabb döntési és kiterjedt érdekegyeztetési mechanizmust tesz szükségessé, amelyben megváltozik az egyes szereplõk egymáshoz való viszonya, a paternalista hierarchia helyébe a horizontális partnerség lép.

69

Mint említettük, a TERV és készítése világszemlélet. Vagyis az alkalmazott modell kiválasztása meghatározó a döntés minõsége szempontjából. A partnerségi modell alkalmazására minden pozitív indok ellenére politikai akarat kinyilvánítására van szükség. Ennek az irányításpolitikai módszernek a hátterét az alábbi ábrával szemléltetjük. AL KONKURENCIA ÁLT döntés PIACI ÁRAK HIERARCHIKUS manupilációval szerinti döntés PSZEUDO döntése TÁRGYALÁS tiszta erõbõl történõ döntés KONFRONTÁCIÓ döntéshelyettesítõ megbeszélések ÉRVEK ÜTKÖZTETÉSE

döntés JOGI vagy KVÁZI JOGI eljárással

DÖNTÉS

KonfliktusKooperatív

visszautasított döntések MEGKERÜLÉS döntési KITÉRÉS a problémák elõl ALTERNATÍVÁK

döntés SZAVAZÁSSAL döntés optimalizációs technikával PROBLÉMÁK TISZTA MEGOLDÁSA döntés SZAKÉRTÕK eljárással

döntési KONZULTÁCIÓK eredményei alapján

7. ábra: Lehetséges döntés-típusok

Nyilvánvaló azonban, hogy nem vonhatunk be mindenkit személy szerint a tervezési folyamatba. Ezért a városlakók egy olyan „mintáját” kell bekapcsolnunk a kommunikációba, akik véleményükkel, részvételükkel a többiek véleményét is képviselni tudják, hogy végül olyan eredményt kapjunk, mintha mindenkinek az igényeit, elképzeléseit felmértük volna. Az emberek gyakran nem is tudják, hogy kivel vállaljanak közösséget, a közhatalom pedig nem tudja, hogy kivel áll szemben. Ezért néhány igen szerencsés esetet kivéve közösség-építésre is szükség van, ami komoly szervezõmunkát igényel, hogy társadalmilag is elismert, „igazolt” játékosok kerüljenek az egyes csapatokba. Ezért minden esetben a játékvezetõ, a tervezési munka koordinátora a felelõs, aki a saját munkáját teszi lehetetlenné, ha ezt az alapvetõ mûködési feltételt nem tudja biztosítani. 5.) Véleményformáló Információs Csoport Annak érdekében, hogy a nyilvánosságot, a közösséget a munka aktív részesévé tegyük, több eszköz áll rendelkezésünkre. A nyilvánosságmunka alapszintjét teremthetjük meg földrajzi vagy tematikus fókuszcsoportok létrehozásával. Ehhez célszerû felállítani egy olyan párbeszédcsoportot, KONZULTATÍV PLATFORMOT (Véleménynyilvánító Információs Csoportot), amely mintegy lekicsinyítve modellezi a település társadalmát.

70

Egy jól strukturált KONZULTATÍV PLATFORM résztvevõi egy jó moderátor segítségével komoly hozzájárulást tehetnek a jövõre vonatkozó elvárások, víziók, illetve lehetõségek és értékválasztások, stratégiai célkitûzések meghatározásához. A Platformban való munka tisztázhatja, hogy mi foglalkoztatja a lakosokat, milyen eltérõ értékválasztások mentén törekszenek megtalálni a megoldásokat. A csoport alkalmas fókuszba kerülõ témák megvitatására is, elképzelések, problémák, prioritások megvitatásán keresztül a kölcsönös tanulásra, egyetértés kialakítására, vagy alternatív forgatókönyvek meghatározására, különbözõ tervváltozatok ellenõrzésére, értékelésére. Vagyis a Platform kitûnõ „miniváros”, alkalmas médium a konszenzussal létrehozható egyetértés, optimum feltérképezésére. A csoport ezen túlmenõen a „megtanultakat”, a közös jövõt terjeszti környezetében, mikro-közösségében, azaz a szélesebb nyilvánosságmunka egy sejtjét jelenti, ezért fontos, hogy kik alkotnak egy ilyen KONZULTATÍV csoportot, kikbõl szervezõdik a panel. Ha vannak civil szervezetek (NÁSZ-ok), azokat kell felkérni, hogy delegáljanak megfelelõ személyeket, ismert embereket, akikre hallgatnak. A különbözõ nemzetiségek képviseletében kell delegáltakat meghívni, felekezetek küldötteit kell bevonni, meghatározó intézmények (iskolák, mûvelõdési intézmények) képviselõit is fel kell kérni, de ugyanígy nem maradhat ki a gazdasági szféra sem. Célszerû a bankokat meghívni, hogy közös küldöttjüket nevezzék meg, ugyanígy a vendéglátóiparban, szállodaiparban dolgozók, vagy a kézmûves-, iparkamara tagjai, esetleg a nagyvállalkozók közül is kell képviselõket bevonni. Az alábbi táblázat egy egyszerûsített minta a KONZULTATÍV PLATFORM összeállításának tervezéséhez.

JELLEMZO KULTÚRÁK KÉPVISELOI

8. ábra: A KONZULTATÍV PLATFORM javasolt összeállí tása

71

A KONZULTATÍV PLATFORM tagjainak feladata: n

saját, illetve csoportja igényei, céljai, érdekei képviseletével vesz részt a munkában

n

az õt delegáló érdekkör véleményét a többi szereplõ elé tárja, képviseli

n

információt ad, részt vesz az érdekegyeztetésben

n

személyes intellektusával hozzájárul a csoport kreativitásához

n

együttmûködik a problémák és elképzelések megvitatásában

n

értékeli, véleményezi a tervezõ bizottság által elõterjesztett tervváltozatokat, forgatókönyveket

Természetesen a helyi körülményektõl függõen mód van, sõt néha szükségszerû ennél népesebb csoporttal történõ kommunikáció. Erre sor kerülhet például azért, mert a település kettészakadt és nincs bizalmi légkör, így mindenki szeretné képviselõjét a PLATFROMban tudni (ld. pl. Csobánka 50 fõ és Verõce 25 fõ). De elõfordulhat, hogy nincs idõ a csoport megtervezésére és egyszerûbb nagyobb csoportot moderálva elõrehaladni. Egyszóval józan megfontolás alapján ki lehet alakítani azt a sikeres kommunikációs csoportot, amely hatékonyan hozzájárul a település lakosai elképzeléseinek, értékválasztásainak, problémáinak feltérképezéséhez, illetve az egyetértés kialakításához, a javasolt megoldások értékeléséhez. A játszótársak kiválasztásának egyéb kritériumai A csapat tagjainak kiválasztásakor alapvetõen három szempont figyelembe vételével kell dönteni: 4 Érdekcsoport legitimált képviselõje legyen 4 Szakértõi kompetencia 4 Csoportmunkára való képesség 4 Személyes tulajdonságok Az elõzõekben végignéztük a funkció szerinti válogatást, de a játékvezetõnek feladata az is, hogy a munka hatékonyságának érdekében személyre szólóan is segítse a kiválasztást a hatáskörön és feladatkörön túlmenõen az emberi tényezõk tekintetében. A következõ tulajdonságok megléte segítheti a munkát. A játékosok közé választott társ: 4 rendelkezzen megfelelõ szakértelemmel saját mûködési területén, 4 rendelkezzen helyi ismeretekkel és tapasztalatokkal, 4 legyen egyfajta tulajdonosi elkötelezettsége is a várossal, vagy a munkával szemben,

72

4 motivált legyen, 4 képes legyen az információk feldolgozására és az összefüggések felismerésére, 4 képes legyen a problémákat és megoldási javaslatokat, az ötleteit világosan, a többiek számára is érthetõen megfogalmazni, közvetíteni, ugyanakkor 4 meglegyen az a képessége is, hogy meghallgassa és átgondolja mások véleményét, ötleteit, 4 kommunikatív személyiség legyen, 4 dinamizáló vagy könnyen dinamizálható, 4 ötletgazdag, 4 megállapodásra, érdekegyeztetésre törekvõ, és 4 tudjon megfelelõ idõt fordítani a munkára, 4 legyen objektív és széleskörû elképzelése a település jövõbeni fejlesztésérõl, 4 az egyes csapatba tartozókban meglegyen a csapathoz tartozás érzése, a közös cél általi összetartó és motiváló erõ mûködjön náluk. A csapaton belüli tagok képesek legyenek érezni a kölcsönös függõséget. Kapcsolatfelvétel, toborzási munka A településen belüli kisebb közösségek, és az azokat képviselõ személyek kiválasztása után a játék következõ lépése a papíron kiválasztott személyek tényleges mozgósítása, a játékba való bevonása. Ennek több formája van, és annak megfelelõen kell az eszközökben válogatnunk, hogy milyen személyrõl van szó és általában milyen az önkormányzat és a lakosok kapcsolata. A munka fontossága miatt célszerûbb hivatalosabb formában, lehetõleg a polgármester aláírásával, hivatalos pecséttel ellátott felkérõ levelet küldenünk minden, a játékba közvetlen szereplésre bevont játékosnak. Szükséges, hogy a játékot meghirdessük, annak indulását a lehetõ legszélesebb közvéleménnyel tudassuk. Ebben segíthetnek a helyi újságok, rádió vagy televízió, de elegendõ lehet akár a Polgármesteri Hivatal hirdetõ falán közhírré tenni, milyen események, találkozók várhatók, hogyan, milyen formában lehet bekapcsolódni a játékba. Hogyan vehet részt a lakosság a tervezési folyamatban? Az eddigiekben igyekeztünk felvázolni azt a minimális döntés-elõkészítési, tervezési struktúrát, amelyben a tervezési folyamat eredményesen lefolytatható. Természetesen egy fejlett „MI”-kultúrában a közösség részvételének számos formája lehetséges. Különféle technikák léteznek, melyeknek közös célja a település közössége részvételének szervezése a tervezési munkában. A cél nem feltétlenül a tervezésben való részvétel erõltetése, hanem magának a tervezés átláthatóságának, sõt hozzáférhetõségének lehetõvé tétele.

73

Ezért helyes talán ezeket a társadalmi párbeszédet, konzultációt lehetõvé tevõ technikákat, eszközöket átfogóan NYILVÁNOSSÁGMUNKÁNAK nevezni. Ehhez már a legegyszerûbb eszközök is megfelelõek lehetnek. Vannak összetettebb, sokrétûbb eszközök is, amelyek teljesebb átláthatósághoz vezetnek, illetve lényegi részvételt, jobb inputokat eredményeznek. Az alábbi ábra a lakosság véleményének megismerésére, információszerzésre alkalmas eszközök széles skáláját mutatja be.

9. ábra: Adatgyûjtési módszerek és jellemzõik

Forrás: QviC 1996

Minden munka megkezdésekor meg kell tervezni a NYILVÁNOSSÁGMUNKÁT is, meg kell határozni azokat az eszközöket, amelyeket a tervezõ-moderátor alkalmazni fog. Ezt a lakosság tudomására kell hozni, hogy mindenki, aki kíván, csatlakozhasson a közös munkához, hozzájárulhasson a jövõre vonatkozó közös terv kialakításához. Elõször áttekintjük a NYILVÁNOSSÁGMUNKA ütemét, lépéseit és az egyes lépések célját, értelmét, majd ezek után felvázolunk egy pár egyszerû eszközt, amelyekkel a nyilvánosság megteremthetõ, a célok17 elérhetõek. Ezek az egyszerû eszközök elsõsorban kisebb és közepes méretû településeknél használhatóak, illetve ilyen körzetekben mûködnek eredményesen. 17

74

10. ábra: A nyilvánosságmunka/részvétel-szervezés szakaszai

p A koncepció és a programalkotás a célok megfogalmazásával veszi kezdetét. A lakosság szívesen ad ötleteket, javaslatokat, illetve szempontokat, azonban éreznie kell, hogy az irányítók érdeklõdnek az õ véleménye iránt. A kezdeti bizalmi deficit áthidalására célszerû ún. „stratégiai kérdõívet” eljuttatni a lakossághoz. Ennek célja felkelteni érdeklõdésüket, felhívni figyelmüket magára a részvételi folyamatra. Mindenki véleményét be kell gyûjteni, hogy bárki viszontláthassa a hozzájárulását. Egy ilyen kérdõív szövegezését már egy 15-16 éves fiatalnak is könnyen meg kell értenie. p A közös gondolkodásba való bekapcsolódás lehetõvé tételéhez az önkormányzat mintegy kiköltözik „bástyái” mögül. Felállítja a „postaládákat”, hogy az emberek üzenhessenek – például tényleges levelesládát a stratégiai kérdõívek, jelentkezések, ötletek számára, vagy egy külön telefonvonalat, amin keresztül a település jövõjérõl lehet véleményt cserélni. Ki kell „költözni” a Hivatalon kívülre, a „településre”, az életbe, oda, ahol az emberek gyakran megfordulnak. Az emberek szívesebben keresnek fel egy információs irodát a település szívében, ahol naponta megfordulnak, ügyes-bajos dolgaikat intézik. p Az Ötlet-vásár nagyszabású esemény és kiállítás, ahol mindenki megpróbálhatja eladni a gondolatát. Ehhez lehet technikai segítség többek között a „co-design” (Építsd meg városodat! Fesd meg városodat!), ami sok esetben átsegít fogalmi, nyelvi nehézségeken. (Itt persze szükség van hivatásos ábrázolómûvészek közremûködésére.)

75

Megjegyzés: Célszerû a fiatalokra, pályakezdõkre fókuszálni, õket intenzívebben mozgósítani. Az õ számukra hozunk létre értékeket, az õ érdekeik ezért fontosak a döntéshozók számára. Ráadásul õk egyrészt „a néma tömeg”, érdekérvényesítõ képességük, éppúgy mint a hátrányos helyzetû csoportoké, általában gyenge, másrészt pedig éppen csökkenõ számuk miatt egyre értékesebbé válnak! MEGBESZÉLÉSEK AZ AKTOROKKAL (KOORDINÁCIÓS HÁLÓZAT) LEHETÕSÉGEK, KIHÍVÁSOK VALAMINT FELADATOK, PROBLÉMÁK AZONOSÍTÁSA A TÉRFEJLESZTÉSSEL ÖSSZEFÜGGÉSBEN

MEGHÍVOTTAK VÁLASZAI

A PROGRAMMENEDZSMENT KÉRÉSÉRE

KISTÉRSÉGEK, SZOLGÁLTATÓK, INTÉZMÉNYEK/HIVATALOK

LEHETÕSÉGEK (PROBLÉMÁK) AZONOSÍTÓ LISTÁJA( LALI-PALI )

VISSZACSATOLÁS A MUNKA FEJLÕDÉSÉNEK MONITORINGJA

PROGRAM MENEDZSMENT/AKTOROK


KEZDEMÉNYEZÉSEK ÉS PROJEKTEK MEGHATÁROZÁSA ÉS KIFEJLESZTÉSE A LALI-PALISTA ALAPJÁN

MUNKAPROGRAM LEHETÕSÉG SZERINTI MEGVALÓSÍTÁSA MUNKAPROGRAM RÉSZLETES, OPERATÍV KIDOLGOZÁSA

MINDENKI

ALKALMASSÁG PRIORITÁSOK SORREND MEGVALÓSÍTÁSI IDÕ PROGRAM MENEDZSMENT/AKTOROK

PROGRAM MENEDZSMENT

ELFOGADOTT MUNKAPROGRAM

A VÁLASZOK FELÜLVIZSGÁLATA


KOORDINÁCIÓS HÁLÓZAT MEGBESZÉLÉS

A PROGRAM STÁTUSZÁNAK MEGHATÁROZÁSA A JAVASOLT PROGRAMTERV FEÜLVIZSGÁLATA

JAVASOLT CSELEKVÉSI /MEGOLDÁSI PROGRAM PROGRAM MENEDZSMENT

11. ábra: Lehetõségek és Problémák Listája (LALI-PALI)

Az itt vázolt eszközök alkalmazásának köszönhetõen rendelkezésre fog állni az a lista, amely a különbözõ módon benyújtott ötleteket, elképzeléseket tartalmazza. A problémamegoldás technikájához, a konfliktuskezeléshez, tanuláshoz, illetve fõbb szempontok kialakításához, a forgatókönyvek kidolgozásához hasznos, ha dokumentáljuk ezeket az ötleteket, elképzeléseket, javaslatokat, víziókat.

76

p ÖTLETEK TÁRA18: A közösség által fontosnak tartott kérdések széles körével kell foglalkozni. Annak érdekében, hogy strukturáltan álljon a tervezõk és a lakosság elõtt mindaz, amit sikerült összegyûjteni, a szakemberek feladata, hogy a szélesebb értelemben vett közösség véleményét strukturálják, súlyozzák és ezáltal az ötletek továbbérlelésre, megvitatásra alkalmas formában kerüljenek dokumentálásra. Ez az anyag egyben kordokumentum is a település lakosainak problémalátásáról. Az ötletvásár, az ötletek fóruma, illetõleg az értékválasztás, majd egyes fontosnak ítélt, az érdeklõdés fókuszpontjába kerülõ témák megvitatására alkalmas eszköz a kiscsoportos megvitatás, érlelés. A társadalmi innováció, tanulás egyik legegyszerûbb eszköze a skandináv országokban hagyományos civil fórumok szervezése. Ilyenek lehetnek: p PÁRBESZÉD KÖRÖK: A következõ lépés a gondolatok megvitatása. A lakosság párbeszédben áll az önkormányzattal, a szakértõkkel, illetve a közösségi csoportok egymással folytatnak beszélgetéseket. A folyamat során a szakértõi munka segítségével a gondolatok struktúrát nyernek. Ki lehet választani a továbbgondolásra érdemes fõ vonulatokat és választási lehetõségeket. p FÓKUSZCSOPORTOK: A harmadik lépés a kiemelt kérdések, problémák megvitatása. Az ennek érdekében létrehozott Fókuszcsoportok célja és feladata a kérdések megvitatása során felmerülõ választási lehetõségek és döntési helyzetek felismerése, megfogalmazása. Itt különösen nagy szerepet játszanak a szakemberek, akiknek feladata a lehetséges alternatív megoldások „levetítése”, a „némák” szempontjainak közvetítése. Ezeknek a fórumoknak a fõ célja a kölcsönös tanulás, mivel a problémamegoldást a meg nem értett momentumok, szempontok megértése, a plurális megközelítés felismerése által kívánjuk elérni és nem valamely akarat erõvel történõ érvényesítésével. Fontos momentum a párbeszéd, amelyet azonban moderálni kell. A játékvezetõ, vagyis a tervezõ-moderátor (illetve hosszú távon, ideális esetben a Tervezési Pont) feladata éppen az, hogy az egész játékot, párbeszéd-sorozatot levezényelje, irányítsa. Hogy ehhez milyen készségekre és képességekre, milyen technikák alkalmazására van szükség, jól összefoglalja az a kézikönyv, amely speciálisan a Párbeszéd Körökrõl szól (készült a „Találjuk ki Magyarországot Klub” Párbeszéd Kör Programjának keretében, szerk.: Borbélyné Nagy Éva, 1992).

Ez valójában egy problémalista, azonban annak érdekében, hogy a gondolkodást a megoldás felé irányítsuk, célszerûbb ötletnek neveznünk. Ezzel a hívószóval nemcsak a problémák, gondok, hanem a lehetõségek listáját is megkapjuk. 18

77

Párbeszéd Körök szervezése A Párbeszéd Körök (civil fórumok) mûködését a személyes találkozás, a szóbeli vitafórumokon a közös cél érdekében végzett munka jellemzi. Szükséges természetesen az írásbeli dokumentálás is, ami a munka közben is segíti, hogy minél inkább a feladatra, a problémákra koncentrálva folyjék a munka és ne vesszenek el fontos információk a szóban történõ egyeztetések, viták során. Ily módon a Párbeszéd Körök mûködését leginkább a csapatmunkában résztvevõk személyisége, ötletgazdagsága, vitakézsége és kompromisszumkészsége, összességében a konfliktuskezelési képessége határozza meg. Az egyének gondolkodnak és alkotnak, a csapat elfogad, módosít, továbbfejleszti vagy elutasítja az elgondolást a vitákon keresztül. Mivel a feladat lényege az érdekegyeztetés és végül közös döntés meghozatala, fontos, hogy a tárgyalás, döntéshozás, konszenzuskeresés szempontjából milyen típusú embereket, szereplõket válogatunk ki, és ennek függvényében hogyan történik meg az érdekegyeztetés. A közös munka érdekében esetleg fontos lehet az is, ha magukban a szereplõkben is tudatosul, hogy õk hogyan és milyen módon szokták a konfliktusokat megoldani. A Thomas-Kilman konfliktuskezelési modellel mindenki meghatározhatja, hogy milyen típusba tartozik. A magatartásformák alapján öt fõ típust különítünk el: A versengõ határozott és nem együttmûködõ egyén, aki saját érdekeit a másik rovására érvényesíti. Ez hatalom-orientált módszer, amiben az egyén minden, a pozíciója megnyeréséhez szükségesnek látszó hatalmat felhasznál - vitaképességét, beosztását, gazdasági eszközöket. Az alkalmazkodó nem határozott és együttmûködõ - a versengõ ellentéte. Az alkalmazkodásnál az egyén figyelmen kívül hagyja saját érdekeit, ebben a típusban van némi önfeláldozás. Az alkalmazkodás megjelenhet önzetlen adakozás, vagy jótékonyság formájában, a másik parancsának eredeti szándékunk elleni teljesítésében, vagy a másik álláspontjának elfogadásában. Az elkerülõ nem határozott és nem együttmûködõ: közvetlenül sem a saját, sem a másik érdekeit nem szolgálja. Nem bontja ki a konfliktust. Az elkerülés lehet diplomatikus félreállás, a probléma alkalmasabb idõre való halasztása, vagy egyszerûen a fenyegetõ helyzettõl való visszavonulás. A problémamegoldó egyszerre önérvényesítõ és kooperatív - az elkerülõ ellentéte. A problémamegoldás mindkét személy érdekeit maradéktalanul kielégítõ megoldás keresését jelenti. A problémamegoldó felek a kérdés mélyére ásnak, hogy feltárják a különbözõ egyéni érdekeket és olyan alternatívát találjanak, ami mindkét érdekegyüttest kielégíti. A két személy közötti együttmûködés lehet egy nézeteltérés feloldása, ami különben forrásokért folytatott harcra késztetné õket, vagy összeütközés, és a személyek közti probléma kreatív megoldásának keresése. A kompromisszumkeresõ mind az önérvényesítési, mind az együttmûködési késztetés szempontjából középen áll. Célja, hogy olyan gyors, mindkét fél számára elfogadható megoldást találjanak, ami mindkettõjük közös érdekeinek megfelel. A kompromisszum jelentheti a megalkuvást, az engedmények cseréjét, vagy gyors, középutas megoldás keresését.

78

A konfliktuskezelés tekintetében nincsenek jó, vagy rossz típusok, ez mindig az adott szituációtól, a megoldandó problémától és nyilván a partnerektõl, a társadalmi közegtõl is függ. Olyan szereplõket, társakat kell választani, akik feladattól, helyzettõl függõen tudják alkalmazni mind az öt modellt. Adott esetben a játékvezetõ, a tervezõ-moderátor feladata lehet, hogy a munkát, a vitát megfelelõ módon irányítva a megfelelõ viselkedési típusok alkalmazásával, azok elõcsalogatásával segítse a döntés megszületését. Az a jó, ha a csapat tagjai a konfliktusokat és a vitákat a munka természetes velejárójának tekintik.

A PÁRBESZÉD KÖRÖK (CVIL FÓRUMOK) ÜTEMEZÉSE E munkaszakasz során az elsõ lépésben létrehozott Párbeszéd Körökben folyó munkára helyezõdik a hangsúly. Többszöri találkozók vezetik el a közösséget a mindenki által elfogadott jövõkép kiválasztásáig, megrajzolásáig. A Civil Fórumok (mûhelymegbeszélések, konferenciák) tulajdonképpen a játékvezetõ által irányított, moderált beszélgetések. A találkozók ajánlott menete a következõ:

ELSÕ PÁRBESZÉD KÖR – ÉRTÉKEK, LEHETÕSÉGEK MEGHATÁROZÁSA, AZONOSÍTÁSA

A koordinátor végigvezeti a résztvevõket a tervezési folyamat elvi lépésein, megismerteti õket szerepükkel, feladataikkal, s ezután kezdõdhet a közösségi munka. A játékvezetõ feladata: • Biztosítsa, hogy mindenki részt tudjon venni a vitában. Ennek módszere az, hogy egyenként adja meg a szót és minden egyes közösségi csoport véleménye, illetve minden új, addig el nem hangzott vélemény a listára kerül. • Úgy irányítsa a beszélgetést, hogy a résztvevõk túl tudjanak lépni saját, egyéni problémájukon és minél hamarabb sikerüljön a település egészének érdekében, azt figyelembe véve gondolkodniuk. • Elérje, hogy a beszélgetés, „mûhelymunka” folyamata mindig elõre vigyen, a résztvevõk ne ragadjanak le se egy-egy személynél, illetve egy-egy személy véleményénél, mindenki tegyen hozzá valamit a beszélgetéshez, amely pörgõ, elõremutató jellegénél fogva eleve kiküszöböli, hogy bárki véleménye „túlsúlyossá”, meghatározóvá váljon, hiszen a cél itt a közös vélemény kialakítása, elfogadása. • Strukturálja a véleményeket, csoportosítsa a felsorolt értékeket, amely értékek rangsorát a teljes csoportban folytatott megbeszélés dönti el. A közösség feladata: • A résztvevõ szereplõk az irányított beszélgetés során közösen összegyûjtik az adott település értékeit, lehetõségeit, amelyeket használni tudnak a település fejlesztése során, amelyekre építeni lehet a késõbbiekben. • Itt lehet megemlíteni a felhasználható, településen végbemenõ változásokat is. • A közösség által értékként számon tartott tényezõket rangsorolják. • A fel nem használt ötleteket, mint lehetõségeket is számba kell venni.

79

Eredménye: • A települési értékek összegyûjtése és rangsorolása. • A felsorolt értékek alapján már az elsõ találkozó során körvonalazódik néhány jövõkép-változat.

MÁSODIK PÁRBESZÉD KÖR – JÖVÕKÉP-VÁLASZTÁS, PROBLÉMÁK, AKADÁLYOZÓ TÉNYEZÕK FELLISTÁZÁSA

Nagyon fontos, hogy a találkozókon folyó munka, illetve az elhangzottak, a munka eredményei dokumentálásra kerüljenek. Ezt a kisebb összefoglalót célszerû mindenkinek a kezébe adni a második találkozón, hogy a résztvevõk ily módon is szembesüljenek a saját állításaikkal, illetve könnyebb legyen ezeket tovább gondolniuk azáltal, hogy saját gondolataikat is rendszerbe szervezve, strukturáltan látják viszont. Az Elsõ Fórum összefoglalója már tartalmazhatja a felmerült jövõkép-változatokat is. Ahogy az a jövõkép kialakításánál történt, máskor is célszerû alternatívákat kínálni a szereplõknek, hogy ezzel is segítsük a közösségi munkát. A játékvezetõ feladata: • A megvitatandó alternatívákat „felkínálja”, összeállítsa az alapján, amit a közösség állít. • A beszélgetést olyan irányba terelje, hogy sikerüljön eljutni egy közös választásig, döntésig. • Az Elsõ Párbeszéd Kör alkalmával végzett feladatok. A közösség feladata: • A második fórum témája a jövõkép-alternatívák közötti választás, illetve ezek módosítása. • A településen jelenlévõ akadályok, gátló tényezõk meghatározása, amelyek hátráltatják a kiválasztott jövõkép elérését, vagyis annak felmérése, hogy milyen problémákat, feladatokat kell majd megoldani közösen ahhoz, hogy a kiválasztott vízió eléréséhez közelebb kerüljenek. • A moderátor, játékvezetõ segítségével a felsorolt problémák, akadályozó tényezõk csoportosítása, majd rangsorolása. Eredménye: • A közösség által kiválasztott, megfogalmazott jövõkép. • Összegyûjtött és rangsorolt problémák, akadályok, amelyek egyúttal a megoldandó feladatokat, és azok sorrendjét is jelentik majd. • A közösségi gondolkodás elsajátítását nagyban segíti, hogy a közösen felsorolt és végül strukturált problémahalmazban rendet is kell tenniük a problémák fontossági sorrendbeállításával. Legkésõbb itt jön el az a pillanat, amikor mindenki túljut az egyéni érdekeket szem elõtt tartó gondolkodásmódján és átlép a közösségi tervezés gondolkodásába. E találkozó eredményeit, a közösség véleményét, akaratát is dokumentálni kell lehetõség szerint kiegészítve a szakértõk véleményével.

HARMADIK PÁRBESZÉD KÖR / KONFERENCIA – STRUKTÚRA ÉS VÍZIÓ

MEGFOGALMAZÁSA

A közösségi tervezés résztvevõi ezen a találkozón kezükbe kapják eddigi munkájuk összefoglalóját, valamint a közösség véleményére, akaratára alapozott szakértõi meglátások rövid esszenciáját is. A játékvezetõ feladata: • Biztosítsa, hogy összefogott és közérthetõ dokumentum szülessen, hiszen ez szolgál majd a terv alapjául.

80

• •

A közösség felé az eddigi közös munka eredményét visszajelezze és Az ebbõl következõ tervi alapelképzeléseket bemutassa.

A közösség feladata: • Az elkészült és bemutatott tervi vázlatok megvitatása • A közös elképzelés véglegesítése Eredménye: • Az eddigi szóbeli munka eredményeként megfogalmazottak megjelennek elõttük képi formában is, a települési térre lefordítva, lerajzolva. Az általuk megfogalmazott jövõt szó szerint „látják” maguk elõtt ezen a találkozón. Láthatják benne saját elképzeléseiket, saját céljaikat csakúgy, mint saját feladataikat. • A közösségi munka által készült tervi alapelképzelések, vázlatok közösség általi véglegesítése. A döntéshozók természetesen ugyanazok a megújított tervezési módszerben is, de eléjük már olyan terv, illetve olyan megoldási alternatívák kerülnek, amelyekkel a közösség egyetért, az abban megfogalmazottakban részt kíván venni, feladatot tud vállalni, a célokkal azonosulni tud. A döntéshozók tehát ezen keresztül képet alkothatnak a közösségi szándékról, illetve mintegy biztosítva érezhetik magukat a döntésük, ezzel együtt a fejlesztési elképzelések megvalósításának lakosság általi támogatásáról.

CIVIL - POLITIKAI FÓRUM

A település Testületi Ülése elõtt bemutatásra és megvitatásra kerül a közösségi részvétellel készült terv. Ha ezt a Testületi Ülés nem tudja elfogadni, újabb fórumokon kell megvitatni, módosítani. Ezeken a konzultációkon a politikának (döntéshozónak) hivatalosan kell képviselnie magát és alternatív javaslatát. Míg képviselõk minden fórumon jelen lehetnek (informálisan), célszerû, hogy az EGYETÉRTÉS KIALAKÍTÁSÁT célzó konferencián legalább az Irányító Testület jelen legyen. Ezáltal a teljes folyamat legitimációja megtörténik.

LAKOSSÁGI NYILVÁNOS FÓRUMOK

Annak érdekében, hogy a terv igazán és minden tekintetben jól képviselje a közösség érdekeit, a település minden szervezetének és lakosának meg kell adni a lehetõséget, hogy véleményét és javaslatait kifejtse a tervrõl. Erre akkor nyílik mód, ha a testület a terv elsõ változatát elfogadta, jóváhagyta és a lakosságnak való bemutatását engedélyezte. Hogy ez valóban megtörténjen és minél többen lássák a terveket, ahhoz minden lehetséges nyilvános fórumot meg kell ragadni figyelemfelkeltés gyanánt. A figyelemelemfelkeltés eszközei: újságcikkek, sajtótájékoztatók, brosúrák, információs füzetek, faliújság stb., amelyek minden szükséges gyakorlati információt tartalmaznak nevekkel, telefonszámokkal, címekkel stb., valamint tájékoztatást nyújtanak a közösségi gyûlések helyérõl és idejérõl, ahol a vázlatterv elérhetõ, és a közösségi gyûlések helye és idõpontja, ahol a vázolt tervet a koordinátor közremûködésével megvitatják. Legalább egy nyilvános gyûlést is kell tartani, ahol részleteiben is megvitatásra kerül a terv, lehetõség van a kérdések feltevésére, és azokra válasz is érkezik, amelyek dokumentálásra kerülnek, hogy a terv véglegesítésekor ezeket is figyelembe lehessen venni. Azok számára, akik a nyilvános gyûlésen nem akarnak felszólalni, meg kell adni a lehetõséget arra, hogy írásban is megtehessék észrevételeiket.

81

Még egyszer, összefoglalva tehát:

12. ábra: A tervezési folyamat szervezeti struktúrája, a tervezés intézményesítése

A lakosság mobilizálására számos közvetítõ eszköz használható fel. Ezek közül egyesek csupán bizonyos rétegeket mozgósíthatnak, mint pl. az internet, míg mások esetleg nem állnak még rendelkezésre (interaktív zártláncú hálózat, e-kormányzat, e-demokrácia). Ezért minden esetben a település adottságainak, kommunikációs kultúrájának legmegfelelõbb médiumokat kell (célszerû) igénybe venni. A cél az, hogy a lakosság minél nagyobb része, minél szélesebb rétegei szerezzenek tudomást a problémamegoldó, jövõformáló munkáról, és ha van rá igényük, viszonylag egyszerûen résztvevõivé válhassanak. Két médiumot kiemelten ajánlunk: (i) Mint említettük, a „tornacipõsök”, a fiatalok bevonása fontos, így az õ mobilizálásuk figyelmet érdemel. Tekintettel verbális készségük fejletlenségére, célszerû rajz- és fotóversenyek rendezésével, egyéb eszközök igénybevételével érzékennyé tenni õket jövõjük iránt.

82

Ez azzal az elõnnyel is jár, hogy rajtuk keresztül a szülõk, családok bevonása is megtörténik. Azok az események, amelyek relációban vannak a mobilizálással, szintén alkalmas médiumok az általános mozgósításra. (ii) A tervezõk javaslatukat a hagyományos dokumentáción túl feldolgozhatják újság-formátumban. Ez a rövid, egyszerû nyelvezetben megfogalmazott anyag olvasmányos szerkesztésben (amelyhez a lakosok a települési újságban hozzászoktak) lehetõvé teszi a település javasolt jövõképének, fejlesztési struktúratervének szinte minden háztartáshoz történõ eljuttatását. Az erre érkezõ olvasói levelek olyan körbõl is véleményhez juttatják a döntéshozókat, tervezõket, amelyet addig a korábbiakban ismertetett médiumokkal nem sikerült megérinteni, mozgósítani. Bizonyára más, hagyományos kutatási módszerekkel – még ha lassabban és drágábban is – hozzájuthatunk hasonló, társadalmi keresletre, közösségi szükségletekre vonatkozó információkhoz. Azonban bizonyosan nem tudjuk a hagyományos vagy akár kérdõíves módszerekkel, interjúkkal létrehozni azt a kohéziót, csapatszellemet, amelyet az ajánlott konzultatív módszer magában hordoz. A kezdetben véletlenszerûen összeálló csoportok a munka végére (a nem mellékes információ-elõállításon túl) csapattá ötvözõdnek, ezáltal más minõség jön létre, amely a megvalósítás során elõnyös. A csapat szó jelentése ugyanis különbözik a csoportétól és ez a jelentéskülönbség az alapja a csapatok belsõ mûködésének: “A team olyan csoport, amelyben az egyéneknek közös céljaik vannak, és amelyben az egyes tagok munkája és szakértelme illeszkedik a többiekéhez, mint ahogy egy keresztrejtvény darabjai is összeilleszkednek és együtt adják az eredményt.” (Bernard Babington Smith). Ez a csapat lesz az önkormányzat, az irányítók fõ partnere a megvalósítás során. Sokan – elsõsorban szakmai körök és hagyományos analitikus kutatók – kifogásolják, hogy az ezzel a módszerrel létrehozott jövõkép csupán a közösség egy kis csoportjának véleményére, értékítéletére alapoz, így tehát hamis eredményre vezet. Ez két okból is cáfolható: (i) Elõször is a módszer lényegébõl fakad, hogy nem egyetlen megoldás megtalálására (és elfogadtatására) törekszünk, hanem éppen ellenkezõleg, igyekszünk feltárni, világossá, explicitté formálni minden eltérõ vélekedést, törekvést, azaz a közösség létére vonatkozó felfogást. Ez eredményezi a forgatókönyvek kiindulópontját. Vagyis nem monolitikus, hanem plurális véleményfeltárásra törekszünk. (ii) Természetesen nem használjuk fel mechanikusan és kizárólagosan azokat az információkat, amelyeket ily módon (prekoncepció nélkül, ami nem mondható el a kérdõíves módszernél) gyûjthetünk. Egyrészt rendelkezésünkre állnak más adatok és információk is a térrõl, illetve nincs akadálya, hogy további ilyen információkat gyûjthessünk (legfeljebb célzottan, kvázi ellenõrizendõ feltevéseket). Másrészt a feltárt érdekeket, vágyakat, motivációkat ütköztetjük a valós folyamatokkal (és ezt a tanulási folyamat során a résztvevõkkel is ismertetjük).

83

Tehát nem egy véletlenszerûen szervezett csoport vágyainak kiszolgálása a munkánk, hanem a munka során létrejövõ csapattal (a térre vonatkozóan friss ismeretekkel rendelkezõ, ám laikusok, valamint a kontextusról és a hosszú távú folyamatokról, összefüggésekrõl átfogóbb ismeretekkel rendelkezõ szakértõk közösségével) keressük a jelenségek, napi történések mögött rejlõ struktúrákat, hajtóerõket. Munkánk célja felfedezni (nem passzívan szemlélni) a szervezõdéseket, mozgató mechanizmusokat. Ezért a munkát az egyszerûsítés szintjérõl a magyarázatok szintjére emeljük. Keressük az önszervezõdés jelenségének okait, hatásmechanizmusát.

13. ábra: A nyilvánosságmunka eszközei ALAPELKÉPZELÉS KIDOLGOZÁSA

TERVEZÉS

KOMMUNIKÁCIÓ II. KÖZVÉLEMÉNY

KOMMUNIKÁCIÓ I. KONZULTÁCIÓS CSOPORT A kétoldalú kommunikáció eszközei: Hírlevél, weboldal, tájékoztató kiadványok, kiállítások, nyilvános vitafórumok Lakossági és helyi szervezetek képviselõibõl

Fókusztémák

POLITIKAI LEGITIMÁCIÓ SZERVEZÉSE

4 Közlekedés, parkolás, úthálózat 4 Tömegközlekedés 4 Közmûvek 4 Kábel TV 4 Környezeti értékek meghatározása 4 Gazdasági környezet-, és tájvédelem 4 Települési arculat 4 Hagyományok 4 Építési karakter stb.

Véleménykutatás

Vizsgálatok, kiegészítések, kapcsolódó városrészek vizsgálatai, szakértõi egyeztetések

„Tornacipõsök” hozzájárulása, gyerekek víziója, pályázat rajzban és írásban: „a mi városunk,

városrészünk”

Kérdõívek a lakosságnak Közösségi részvétel a helyi újságban: Válasszuk meg jövõnket...

Jövõformálási javaslatok és pályázatok kiállítása

4 Tervek korrigálása a beérkezett észrevételek alapján 4 Városrészek közötti egyeztetések 4 Közmûvek egyeztetése (mit és mennyit lehet) stb.

Jövõkép meghatározása lehetséges fejlõdési forgatókönyvek kidolgozása Visszacsatolás Mûhelybeszélgetések - Helyi építészek, mérnökök, szakértõk Javaslatok áttekintése Alapelképzelés/koncepció véglegesítése

84

14. ábra: A közösségi tervezés folyamata

A TELJES FOLYAMAT ELÕZETES MEGTERVEZÉSE

A folyamat megtervezése

MOBILIZÁLÁS Konferencia

A RÉSZTVEVÕK TANULÁSI FOLYAMATA, A PROBLÉMÁK ÉS ELKÉPZELÉSEK MEGVITATÁSA

Munkacsoportok Elképzelések feltérképezése (agenda setting)

PROBLÉMÁK MEGHATÁROZÁSA Konferencia

EGYETÉRTÉS KIALAKÍTÁSA A KÖZÖS PROBLÉMÁKRÓL

KÜLÖNBÖZÕ TERVVÁZLATOK KIALAKÍTÁSA ÉS ELLENÖRZÉSE

Munkacsoportok Változatok kiválasztása

MEGVALÓSÍTÁSI DÖNTÉS Konferencia

EGYETÉRTÉS KIALAKÍTÁSA A KIVÁLASZTOTT TERVEKRÕL

MEGVALÓSÍTÁSI VÁZLATOK KIDOLGOZÁSA

Munkacsoportok Megvalósítási javaslatok kidolgozása

A TÉRSÉG SZEREPLÕINEK MOZGÓSÍTÁSA ÉS FELELÕSSÉGVÁLLALÁSUK ELÉRÉSE

KONSZENZUSOS TERV Konferencia

KONSZENZUSOS DÖNTÉS A MEGVALÓSÍTÁSRÓL ÉS AZ EREDMÉNYEK KÖVETÉSÉNEK ÉS ÉRTÉKELÉSÉNEK MÓDJÁRÓL A MONITORING ELINDUL A MEGVALÓSÍTÁSSAL PÁRHUZAMOSAN

MONITORING

A SZEREPLÕK FOLYAM ATOS TÁ JÉKOZ TATÁSA

A SZEREPLÕK FOLYAMATOS TÁJÉKOZTATÁSA ÉS A TOVÁBBI AKTÍV RÉSZVÉTEL BIZTOSÍTÁSA

85

4.3. A

JÁTÉK FOLYAMATA

A játékvezetõ feladatai A játékvezetõ / tervezõ-moderátor legfontosabb feladata a játék levezetése, moderálása. A tervezési folyamat ugyanis közösségi kommunikációt jelent, a közösségnek pedig moderátor(ok)ra van szüksége. A játékvezetõ tiszte ezt a szerepkört betölteni. A moderátor feladatköre a következõket tartalmazza:

4 Az elsõ lépés a közösségépítés. A játékvezetõnek, mint moderátornak, közösségépítõnek nyitottnak, kommunikatívnak, a csoport- és kreatív technikákban jártasnak kell lennie. Szüksége van szociális érzékenységre, fel kell tudnia ismerni a társadalmi folyamatokat és alternatívákban kell gondolkodnia.

4 A játékvezetõ feladata a kapcsolattartás. A kapcsolattartás módjának legfõbb kritériuma, hogy mindenki a megfelelõ idõben elérhetõ legyen, illetve a különbözõ szükséges információs, elõkészítõ anyagok mindenki számára idõben hozzáférhetõvé váljanak.

4 Ugyanilyen nagy gondossággal szükséges megszervezni azt is, hogy a különbözõ csapatok közötti információ-csere zavartalan legyen. Meg kell találni a tájékoztatás megfelelõ formáit, amelyeknek egyrészt személyre szólónak kell lenniük, másrészt a közösségi tájékoztatást is szolgálniuk kell. Meg kell szervezni a különbözõ csapatok közös játékát. Meg kell találni továbbá azokat a fórumokat, pl. egy helyi újság, közlöny, helyi televízióadás stb. formájában, amelyek a tájékoztatásnak állandó helyszínt biztosítanak az egész munka folyamán, és amely fórumokat figyelve az érdeklõdõk és az érintettek rendszeresen és biztosan megtalálják a történések, ötletek, tervek leírását.

4 A játékvezetõ, a moderátor feladatai a játék levezetésében csúcsosodnak ki. Különbözõ technikákat lehet alkalmazni a szereplõktõl, illetve a pontos feladattól függõen. A találkozók megszervezésén és a kapcsolattartáson túl a moderátor felelõssége, hogy helyes mederben tartsa a teljes tervezési folyamatot. Ennek érdekében tájékoztatnia kell a résztvevõket pontos szerepükrõl, a munka menetérõl és konkrét céljáról, a teljes tervezési folyamatról. A moderátor vezeti a munkafórum munkáját, közben írásos anyagokat készít, amelyek segítségével mindenki követni tudja a munka folyamatát, a felvetett ötleteket stb. A munkacsoport üléseit meghatározott stratégiai forma alapján vezeti le. Ebben az elhangzott javaslatok és megjegyzések egy jól behatárolt rendszer alapján felkerülnek a demonstrációs táblára.

86

4 Mindezek után a játékvezetõ feladata az is, hogy végsõ formában dokumentálja a munka végeredményét és biztosítsa, hogy az elkészült anyagok a megfelelõ fórumok elé kerüljenek, illetve segítse azok módosítását, majd a promócióskommunikációs anyagok elkészítését.

4 A játékvezetõ a tervezési folyamat lezárása után is állandó kapcsolatban marad a bizottsági elnökökkel, és a játék fõ résztvevõivel, hogy pontosan ismerje a végrehajtás mindenkori állapotát és ezáltal meg tudja ítélni, hogy mikor van szükség beavatkozásra, módosításra, vagy akár külsõ segítségre, vagyis õ maga egyfajta monitoring indikátorként mûködik a továbbiakban. Hogyan játszanak egymással a különbözõ csapatok? Az egyes csapatok közötti kommunikáció bonyolult, összetett és sokszor ismétlõdõ feladat. Röviden megfogalmazva ez a munka folyamán a vertikális kommunikáció, amelynek legfõbb jellemzõje, hogy

4 a magasabb szinten elhelyezkedõ csapatok részérõl egyfajta befolyásolás bontakozik ki (vagy legalábbis erre irányuló kísérletek történnek) az alacsonyabb szinten elhelyezkedõ csapatok felé,

4 míg fordított irányban, vagyis lentrõl felfelé egyfajta értékelemzés, problémák, kivételek felvetése, panaszok, eldöntendõ viták jelennek meg. Az Irányító Testület és a Szakértõi Kabinet részérõl tehát elvárható egyfajta iránymutatás a munka során, amely iránymutatás nyilvánvalóan magában foglalja azt az igényt is, hogy általa befolyásolni tudják az alacsonyabb döntési szinten elhelyezkedõket. A Véleményformáló Információs Csoport résztvevõi felõl viszont fõként az egyéni problémák, kivételek áramlanak magasabb szintre a befolyás alóli kitörés egy formájaként, illetve azt figyelmen kívül hagyva. A nagy irányvonalak helyett inkább az „apró-cseprõ” gondok és panaszok, illetve a nagy irányvonalak egyéni értelmezéseként kis helyi megoldások érkeznek. Ez a JAVASLATOK FÓRUMA, ahol a fõszereplõk a tervezõk, akiknek az immár „tanult” közösségnek kell bemutatniuk az értékválasztások alapján lehetséges forgatókönyveket, illetve megoldási javaslataikat. Ekkor logikai rendszerbe rendezve mutatják be kreatív munkájuk eredményét és számot adnak a javasolt problémamegoldás sikerességérõl. Az immár összekovácsolt, értõvé érett CSAPAT kvázi elfogadja, jóváhagyja a javaslatot.

87

15. ábra: A kommunikáció lehetséges irányai és elemei

Lefelé irányuló kommunikáció

Felfelé irányuló kommunikáció

Stratégiák, célok Utasítások, eljárásmódok Értékválasztások Irányelvek Struktúra Teljesítményértékelés és korrekció „Belenevelés”

Problémák Panaszok, viták Egyéni problémák Gondok, akadályok ÉRTÉKVÁLASZTÁSOK

(lakosok, magánszféra)

ÉRTELMEZÉS

BEFOLYÁSOLÁS

(önkormányzat, közszféra)

KOORDINÁLÁS Horizontális kommunikáció Közösségen belüli problémamegoldás Szervezeti egységek közös tevékenysége Szervezeti egységek közötti problémamegoldás Az átalakított ábra forrása: Daft-Steers: Organisations. Scott, Foresman and Co. 1986

Amint látható, a konzultatív tervezés visszacsatolásokkal tarkított kommunikációs folyamat. Célja a tervezésben rejlõ politikai kockázat(ok) csökkentése. Ezért fontos a folyamat hitelességének megteremtése érdekében a döntések helyes ritmusának kialakítása. L’art pour l’art egyeztetések, pszeudo konzultációk többet árthatnak a tervezés-megvalósítás folyamatának, mint ha egyáltalán nem folyna egyeztetés. A döntések szekvenciálása egyre inkább egyetlen megoldás felé szûkíti a lehetséges jövõk tárházát. A döntések egy részét, a választásokat az IT maga felvállalja, míg másokat a Közgyûléssel legitimáltat.

88

8 Problémák meghatározása (agenda / lista) 4 A különbözõ Véleményformáló Csoportok, illetve Párbeszéd Körök által megvitatott problémák, ötletek a Szakértõi Bizottság elé kerülnek, amely azokat strukturálja, valamint Problémák és Lehetõségek listájává formálja.

4 Az IT elfogadja a listákat és ha úgy ítéli meg, (esetleg az ÉRTÉKVÁLASZTÁSSAL / IRÁNYELVEKKEL együtt) a Közgyûléssel is elfogadtatja, mint a tervezés kiinduló feltételrendszerét. Többnyire célszerû egy HELYZETFELTÁRÓ és ORIENTÁLÓ dokumentumban legitimálni a starthelyzetet és az elvárásokat.

8 Irányelvek meghatározása (értékválasztás / orientáció) 4 A Véleményformáló Információs Csoportok, illetve Párbeszéd Körök álláspontjának figyelembevételével a Szakértõi Bizottság összeállítja véleményét irányelvek és kitörési pontok formájában, melyet a lakossággal megvitat, és melyet végül az IT fogad el. Többnyire jó eredményre vezet és hatékony egy konferencia keretében elfogadni a közös problémákat és irányelveket.

8 Forgatókönyvek és alternatívák meghatározása A problémamegoldási módszereknek csekély az értékük, ha nem teremtenek alkalmat döntések meghozatalára, alternatívák közötti választásra. A jó döntések alapvetõ feltétele egy sorozat alternatíva, egy sorozat értékelési kritérium (értékválasztás) és ezen kritériumok alkalmazásának világos útja / módja (döntési folyamat). Amint meghatároztuk a döntési folyamatot, annak részvevõit stb., illetve megtörténik a kommunikáció során az értékválasztás, a döntési kritérium meghatározása, fontos az alternatívák közötti választás a lehetõ legoptimálisabb megoldás kiválasztása érdekében. Ehhez szükség van könnyen áttekinthetõ, világos alternatívák megjelenítésére. Amint a problémaszituáció világos absztrakciója a rendelkezésünkre áll, a következõ lépés feldolgozni, érlelni a felvázoltakat (leegyszerûsített térbeli struktúradiagramot készíteni), az adott problémára különbözõ jó megoldásokat keresni, hogy (i) felfedezzünk alapvetõ összefüggéseket, (ii) bekapcsoljunk támogató információkat, (iii) kifejezhessük az alapvetõ kapcsolatok alternatív konfigurációit (az utolsó mûvelet az alapvetõ kapcsolatok természetének tisztázásában is segítségünkre lesz) és (iv) elõzetes, durva becsléssel az egyes forgatókönyvek hatáselemzését elvégezzük a végsõ döntés, az optimumkeresés megalapozása érdekében.

89

Hangsúlyozzuk, hogy nem a korábbi idõszakban megszokott pszeudo-alternatívák elõállítása a cél, hanem jó megoldások keresése. Ezt a különbözõ keresési, kreatív technikák alkalmazása teszi lehetõvé.

4 A változatok kiválasztása a munkacsoportokban, fókuszcsoportokban történõ megvitatást követõen az IT kompetenciája.

4 Az Irányító Testület fogja az elvégzett és többször módosított, egyeztetett anyagot elfogadni, vagy újabb kidolgozásra, további munkára felkérni a résztvevõ csoportokat. 16. ábra: Jövõváltozatok KÖZTESTÜLETEK

EGYÉNEK

MAGÁNTESTÜLETEK

SZÜKSÉGES DÖNTÉSEK

LEHETSÉGES JÖVÕK

VALÓSZÍNÛ JÖVÕK

mûvészek, mérnökök

tudósok, fejlesztõk

projektek

prognózisok

KÍVÁNATOS JÖVÕK

programok

8 Végsõ javaslat (konszenzusos terv) meghatározása 4 Annak érdekében, hogy kialakítható legyen az egyetértés a kiválasztott lehetséges alternatív tervekrõl, illetõleg a megvalósítható változat meghatározható legyen, célszerû egy KONFERENCIÁT szervezni, ahol a korábbi civil résztvevõk együtt vitatják meg (lakossági fórumot helyettesítõ, annál demokratikusabb tartalommal bíró forma) a tervezõk által javasolt megoldást.

90

4 A széleskörû, nyilvános megvitatást követõen, azaz a kialakított egyezség birtokában az IT immár politikai kockázatoktól mentes (vagy jól áttekinthetõ, nyílt kockázatok ismeretében született) anyagot tud jóváhagyni.

4 Ha az Irányító Testület a dokumentációt elfogadja és a Képviselõtestület elé terjeszti, akkor az õ jóváhagyásukon múlik, hogy az a település valódi koncepciójává válik-e és arra alapozva megkezdõdhet-e a fejlesztési stratégia, megvalósítási javaslatok kidolgozása, a partnerségépítés, a megvalósítás menedzselése, azaz a terv operacionalizálása, intézkedéscsoportokra, ágazati feladatokra bontása.

5. KONCEPCIÓ-KÉSZÍTÉS 5.1. A Z

ALKALMAZOTT MÓDSZER : CÉLKÖVETÕ, VAGY VÍZIÓ-MÓDSZER

Lehetséges stratégiák Hazai körülmények között a Célok Általi Menedzselés (CÁM) módszerének alkalmazását indokolja, hogy azok a stratégiák, amelyek eddig a tervezésmegvalósításban részben beváltak, ma már, illetve az EU-csatlakozás után egészen biztosan nem mûködnek. Lássuk röviden ezeket a tervezési stratégiákat, menedzselési módokat. Kívülrõl irányított Lobbizó kijáró »összeesküvõ« befolyásoló

Belülrõl irányított Vizionárius célkövetõ új lista alternatív út

Reagáló

Ismétlõ

hajszoló adaptáló helyezkedõ

bevált recept mechanikus konzervatív

Hosszútávon hat

Rövidtávon hat

17. ábra: A tervezés-menedzselés lehetséges stratégiái

91

A lobbizó stratégia a korábbi irányítási rendszerben volt használatos. Ekkor a tervkészítés célja forrásszerzés volt. A terv volt az apropója, „kolduló dokumentuma” a településnek a megye felé, a megyének az állam (minisztériumok) felé. Ez egyre kevésbe hatásos lévén plurális demokráciában, politikai váltógazdálkodásban nehezen kiszámítható, az EU viszonyai, a programozás keretei között nem mûködik. Az ismétlõ stratégia a korábban bevált megoldások mechanikus, ösztönszerû ismétlésére épít. Statikus, kevéssé változó környezetben lehet sikeres az alkalmazása. Egyre gyorsabban változó világunkban a települési önkormányzatok problémáinak fõ oka ebben a fajta stratégiában keresendõ: ugyanazt ugyanúgy teszik, mint korábban. A „reagáló” stratégia egyre általánosabb lett a pályáztatás gyakorlatával. Mindig azt teszik az önkormányzatok, amire az állam forrást biztosít. Így nem saját elképzeléseiket, hanem az államéit valósítják meg, ha van rá lokális igény (kereslet), ha nincs. Ebben az esetben a mások által kitûzött célokon múlik a siker. A település koncepciójának, stratégiájának meghatározásához ajánlott és alkalmazásra kerülõ módszer az ún. vizionárius, avagy célkövetõ eljárás. Ez az eljárás azt jelenti, hogy a problémamegoldáshoz a tervezésbe bevont szereplõk a változások értékelése, tendenciák felfedezése, feltételezések, prognózisok alapján „vizionálják”, egy jövõkép meghatározásával mintegy elõrevetítik a megvalósítani kívánt jövõ képét, mint fölérendelt célt. Ez minden résztvevõ számára láthatóvá teszi az elérni szándékozott hosszú távú célt, hogy aztán mindenki ehhez igazíthassa saját részcéljait, közvetlen céljait, akcióit. Megjegyzés: A vizionárius és a reagáló stratégia jól ötvözhetõ. Egy hosszú távú cél, melyet belsõ igényekre határoz meg a közösség, elérhetõ kívülrõl meghatározott rövid távú (közvetlen) célok megvalósításával. A közeljövõben még ez lesz a realitás. Az elõzõekben az elvet, a módszer lényegét ismertettük. Ebbõl látható, hogy a továbbiakban a vizionárius, vagy célkövetõ (CÁM / MBO) tervezési módszert ismerheti meg a Kedves Olvasó. Mi magunk, számos egyéb megfontolástól is vezérelve STRUKTÚRATERVEZÉSNEK neveztük el azt a fajta összetett tervmûveleti sort, amelynek célja az összetett rendszer(ek) új szervezõdési mintáinak meghatározása, majd ennek alapján a megvalósítás menedzselése. A megvalósítás során helyesbíthetünk, „javíthatunk a pályán”, ha valamit a kívánt jövõhöz képest másként észlelünk. Így minden részletre kiterjedõ elõzetes tervre nincs is szükség, elegendõ a cél ismerete, valamint idõszakos apró korrekciók.

92

18. ábra: A vizionárius (célkövetõ) menedzselési stratégia

TELEPÜLÉSI VÍZIÓ FÖLÉRENDELT CÉL A település küldetése, szerepe környezetében, a kistérségi kontextusban

KÖZVETLEN 1. cél

2. cél

3. cél

CÉLOK

TARTÓS TERVEK

CÉLOK

4. cél

5. cél

6. cél

CÉLOK

EGYSZER HASZNÁLATOS TERVEK

POLITIKÁK, IRÁNYELVEK

STRATÉGIÁK

ELJÁRÁSMÓDOK

KÖZÉPTÁVÚ, TAKTIKAI TERVEK

SZABÁLYOK, SZABÁLYZATOK

MÛKÖDÉSI, OPERATÍV TERVEK

93

5.2. A

KONCEPCIÓ-, ILLETVE VÍZIÓALKOTÁS ELÕKÉSZÍTÕ LÉPÉSEI

A mozgósítás, szervezetépítés során már meghatározásra kerültek azok a szereplõk, akik véleményükkel, tevékenységükkel befolyásolhatják a fejlesztési irányokat, illetve a település használói közül azok, akik intenzíven részt vesznek a tervezés folyamatában. A koncepciót megalapozó információk elõállítása a következõ lépéseken keresztül történik: Háttéranyagok (fiókvizsgálat) - Korábban a településre készült koncepciók, stratégiai programok

Nyilvánosság-munka (kommunikáció szervezése) 1.) A település-használók bevonása ESZKÖZÖK: LEVÉL-MEGHÍVÓ, KÉRDÕÍV, ÚJSÁG, PLAKÁT, TV a)

- Fejlesztéssel kapcsolatos települési pályázatok - Kistérségi, mikroregionális dokumentációk - Egyéb területi tanulmányok, tervek (pl. beruházási tervek)

- Nyilvános programok (pl. iskolai kérdõívek, rajzverseny, fotókiállítás stb.) anyagai (A Hivatal (Tervezési Pont) szervezésében ez olyan lehetõség - nem kötelezõ munkarész -, amely nagyban segíti a munkát és a széles körû kommunikáció kialakítását.)

94

Személyre szóló meghívók szétküldése (tervezõi javaslat alapján összeállított lista segítségével – felkérõ levél és meghívó melléklet)

b)

Kérdõívek megjelentetése, szétküldése

c)

Postaláda felállítása a kérdõívek számára a Polgármesteri Hivatalban

d)

Az együttmûködni kívánók jelentkezése, Civil Fórumok (Párbeszéd Körök) tervezése.

2.) Párbeszéd Körök Irányított párbeszéd alkalmával a célok, elképzelések, értékek, és problémák feltárása, meghatározása Jövõkép megfogalmazása (2-3 alkalom) Az azonosított szereplõk bevonásával fókuszcsoportok kialakítása

Szakmai és hivatali lépések

1.) Párbeszéd a)

Képviselõtestülettel / Irányító Testülettel

b)

Szakértõi Kabinettel

2.) Mélyinterjú az Irányítókkal

A munka módszere a széles körû kommunikáció és adatgyûjtés, ami a döntés elõkészítését jelenti. A kommunikációs munka során érdekek ütköznek, vélemények cserélõdnek ki, a szereplõk egymástól tanulnak, és mindez végül elvezet azoknak az alternatíváknak a felvázolásáig, amelyeket a következõ munkaciklusban elemezni fogunk. A Kézikönyv elõzõ fejezeteiben a nyilvánosságmunkával, részvételi tervezéssel részletesen foglalkoztunk. A fiókvizsgálat elsõsorban azt jelenti, hogy nem empirikus kutatásokkal töltjük az idõt, hanem a már meglévõ („fiókban lévõ”) anyagokat gyûjtjük össze, rakjuk rendszerbe, az azokban lévõ adatokat, jövõképeket, törekvéseket, stratégiákat strukturáljuk és vetjük egybe, szükség esetén szóban egyeztetjük, értelmezzük a munkaanyag tulajdonosával. Ha nagyszámú az anyag, egy ex post értékelést is összeállítunk. Ezért lényeges, hogy a Tervezési Pont legyen felelõs az alapinformációk összegyûjtéséért, illetve az IT legitimálja az összegyûjtött anyagot, mint a rendelkezésre álló teljes adathalmazt.

5.3. ORIENTÁCIÓ –

HELYZETFELTÁRÁS

Korábban ezt a munkaciklust helyzetfeltárásnak, esetleg helyzetelemzésnek hívták. Tekintve, hogy a munkának ebben a szakaszában összegyûjtünk adatokat, információkat, majd ezeket rendszerezzük és elkészítjük a jelenségek elemzését, DIAGNOSZTIZÁLJUK a település állapotát, illetve véleményünkön, világlátásunkon és széleskörû tapasztalatainkon átszûrve fejlõdési irányokra, forgatókönyvekre vonatkozó ajánlásokat teszünk, mi magunk szívesebben használjuk az ORIENTÁCIÓ kifejezést erre a munkaciklusra. Az orientációs munkaszakaszhoz szükséges a jövõképet (a tervezés lakossági és szakértõi közremûködõinek szempontjából egyaránt) megalapozó információk, adatok összegyûjtése: ez különbözõ forrásokból és különbözõ módszerekkel történhet: • •

Közvetlen megfigyelés Az ismeretek szerzésének legalapvetõbb forrása. Célszerû valamilyen szempontrendszer szerint dolgozni. Formális felmérések Kérdõíves felmérés: a tervezési folyamatba való bevonás egyik formája. Célcsoportokra és vizsgálandó területekre lebontva állítjuk össze a kérdõíveket úgy, hogy a kérdések minél egyértelmûbbek legyenek, hogy jól értékelhetõ válaszokat kapjunk. Négyszemközti interjúk, telefonos interjúk, munkamegbeszélések. Városi rendezvények alkalmainak felhasználása, stb.

95

•

•

Személyes elbeszélgetések (informális felmérések) A térségrõl alkotott benyomásaink elmélyítése, az empátiánk fejlesztése érdekében célszerû informális, elõre nem pontosan megtervezett, közvetlen szóbeli megkérdezésen, beszélgetésen alapuló felméréseket is végeznünk. Ennek legjobb módja a helyi rendezvényeken, nyilvános helyeken való beszédbe elegyedés. Az informális felmérések megerõsíthetik a más csatornákon szerzett információkból kialakult képet, vagy éppen felhívhatják a figyelmet annak hamisságára. Az informális felmérések eredményei azonban nem kezelhetõk egzakt tényként, többségi véleményt tükrözõ eredményként. Hivatalos adatok, tervek, tanulmányok, helyi kiadványok összegyûjtése A legfontosabb szempont itt is az, hogy nem szabad elveszni a részletekben, a problémákra és megoldási lehetõségekre koncentráltan kell az információkat összegyûjteni. Nincs szükség minden hozzáférhetõ adatra.

Mindezen „belsõ” információk, adottságok összegyûjtése mellett a tervezõnek/ szakértõnek el kell készítenie a „külsõ világra” vonatkozó információkat. Ez célszerûen olyan módon történhet, hogy a környezetnek a település fejlõdése szempontjából releváns rövid és hosszú távú folyamatait, a változás trendjeit vizsgálja meg. 19. ábra: A STRATÉGIA meghatározása a települési kontextus alapján EU hatás

Gazdasági/politikai szövegkörnyezet

Csapágyvárosok szövegkörnyezet

Metropolisz környezet

Konurbanizációs szegély „Budapest plussz”

Nagyvárosi térség szövegkörnyezet „ Agglomeráció minusz”

Település-fejlõdés A szerepek változása, település-hierarchia

A település életciklusa

Versenypozíció STRATÉGIAI CÉLOK

A fenti ábra bal oldalán vázolt külsõ feltételeket és a településre vonatkozó információkat akár mechanikusan, az ábrán vázoltaknak megfelelõen tematizálhatja a szakértõ. Amennyiben ilyen mélységû elemzést nem kíván, vagy nem tud elkészíteni, másik lehetséges megoldásnak az kínálkozik, hogy a szakértõi csoport egy FELTÉTELEZÉSEK, illetve PROGNÓZISOK c. fejezetben kidolgozza azokat az állításokat, amelyek a külsõ feltételeket meghatározzák.

96

GYELV analízis Mielõtt a tervezõ / szakértõ kidolgozza a településfejlesztés DIAGNÓZISÁT annak érdekében, hogy a „terápiát” meg lehessen határozni, célszerû összefoglalni az eddigi információgyûjtés eredményeit. A település helyzetfeltárásából - a lakosságtól és szakértõktõl - származó információk stratégiai szemléletû, rendszerezett összegzését a GYELV analízis tartalmazza. Ez a gyors elemzési forma lehetõvé teszi a gyakran igen terjedelmes helyzetelemzõ tanulmányok megállapításainak áttekinthetõbbé tételét és egy komplex szemléletû, konszenzuson alapuló, a stratégiai tervezés további fázisaiban jól hasznosítható, esetenként rangsorolást is tartalmazó értékelés megalkotását. A módszer négy angol szó kezdõbetûjébõl kapta a nevét:

Strengths: Weaknesses: Opportunities: Threats:

Erõsségek, melyekre a fejlesztés alapozható, tovább erõsítendõk Gyengeségek, fejlesztést nem lehet rá alapozni, sõt, a fejlesztést gátolják, Lehetõségek, kívülrõl segíthetik, ösztönözhetik a fejlesztést Veszélyek, melyek kívülrõl akadályozhatják a fejlesztés sikerességét

Az elsõ két szempont tehát a térség belsõ adottságai alapján, míg az utóbbi kettõ a külvilágban ható folyamatok alapján kerül megfogalmazásra. Az analízis elkészítésénél gyakran jelentkezõ hiba, hogy a készítõk nem tartják szem elõtt, hogy a lehetõségek és veszélyek a település lakói, önkormányzata által nem befolyásolható tényezõk. Ilyenek lehetnek például a gazdasági életben jelentkezõ rövid és hosszú távú piaci folyamatok, a globálisan jelentkezõ folyamatok, trendek, a kormányzati politika támogatási rendszere, vagy éppen a település befolyásától függetlenül fellépõ versenytársak, a konkurencia megjelenése. Összehasonlító elemzések szükségesek ahhoz, hogy el tudjuk helyezni a vizsgált települést a hazai mikro és makro térszerkezetben, illetve a település szerepétõl függõen a regionális és az Európai Unió térszerkezetében is. Ezekre a tényezõkre a legtöbb önkormányzatnak nincs közvetlen hatása, de mivel ezek határozzák meg azt a gazdasági környezetet, tágabb életteret, amelybe a település tartozik, továbbá idõben elõremutatva a változás tendenciáit, csakis ezek ismeretében mondhatják meg saját településük belsõ adottságairól, hogy azok erõsségnek vagy az adott külsõ körülmények között, az adott helyzetben éppen gyengeségnek számítanake. Csakis ezen elõremutató fejlõdési tendenciák ismeretében lehet meghatározni, hogy mely települési adottságokra, mint erõsségekre lehet építeni a fejlesztéseket, illetve melyek azok az adottságok, amelyeket minél hamarabb kompenzálni kell, mert a fejlõdést gátolhatják a település külsõ környezetének, a település piaca változásának fényében.

97

20. ábra: A SWOT analízis tartalmi elemei

Mindezen munkarészekbõl együttesen áll össze egy olyan helyzetfeltárási dokumentum, amely alapot jelenthet a település fejlesztési koncepciójának és stratégiájának megfogalmazásához, meghatározásához.

98

Orientációs beszámoló, diagnózis Az összegyûjtött adatokat rendszerezni kell. Információértéke akkor lesz valamely adatnak, ha azt rendszerben és más adatokkal összefüggésben látjuk. Összehasonlítások, összefüggések feltárása nélkül a helyzetelemzés nem sokat ér. A lakosságtól nyert információk rendszerezése, strukturálása a szakértõ / diagnoszta feladata. Az elkészült diagnózis minõsége, pontossága a diagnosztán, annak hozzáértésén, lényeglátó képességén, elemzõ készségén múlik. A diagnosztának kellõ külsõ rálátással, elméleti hátérrel és széleskörû tapasztalatokkal kell rendelkeznie a feladat elvégzéséhez. A diagnoszta célszerûen logikus észjárással és sok tapasztalattal, mintával rendelkezõ szakértõ. Sok esetben a politika jó eredményként értékeli azt a munkát, amelyet a célcsoporthoz minél közelebb álló látásmóddal, világnézettel rendelkezõ diagnoszta készít. Igaz, hogy a döntéshozó ekkor kevés új szemponttal ismerkedik meg és ezzel csupán „relatív új” megoldások jöhetnek létre. Ahogy a zen bölcsesség mondja: „Ha mindenki egyformán gondolkodik, senki sem gondolkodik túl sokat.” Néha jobb eredményre vezetnek a szempontváltások. A „király új ruhája” típusú felfedezésekhez nyitott, gyermeki gondolkodásra, ún. „keresztben gondolkodásra” van szükség. A jó diagnózis, a jó diagnoszta meghatározza a megoldás minõségét. Tipikus marketing-gondolkodásra van szükség, ahol nem a kozmetikázás a cél. Mindig a valós tényekbõl kell kiindulni, mert azok vagy jók, és akkor építhetünk rájuk, vagy rosszak, és akkor meg kell változtatnunk õket. Ahhoz, hogy ne csupán (lineáris) információkhoz jussunk, hanem mindezen adatokat térben is kezelni tudjuk, az összefüggéseket földrajzilag is el kell helyezni a térben, térképen, egyszerû kartogramon. Mindez megkönnyíti majd a grafikus intelligencia alkalmazását az információk felhasználása, a megoldás „keresgélése” során. A struktúrák térbeli megjelenésének láthatóvá tétele a kommunikációt is egyszerûsíti. Mitõl lesz jó a helyzetfeltárás? Könnyen áttekinthetõ formában, lényegre törõen felsorolja, hogy milyen folyamatok játszódnak le a települést magába foglaló térben, ezek közül mely folyamatokba való bekapcsolódás jelenthet lehetõséget a település életében, mely folyamatok veszélyeztetik a fejlõdést, vagy egyáltalán a település létét. Megmutatja, hogy a külsõ tényezõk függvényében melyek azok az adottságok, amelyekre a település fejlesztésénél alapozhatunk, amik például a kitörési pontok alapját jelenthetik, felsorolja, mik azok a gyengeségek, amelyeket kompenzálnunk kell, vagy éppen amelyeket az országos, vagy nemzetközi trendek figyelembe vételével a javunkra fordíthatunk. Az elemzésünk akkor jó, ha letisztult formában, az elõbb felsoroltakat logikusan és tömören bemutatva megalapozza a koncepció megírását, vagyis ha a benne lévõ információk segítségével ki tudjuk jelölni a település fejlesztési irányait, a lehetséges forgatókönyveket, szcenáriókat.

99

A KOMMUNIKÁCIÓS ÉS ORIENTÁCIÓS FOLYAMATOK LEZÁRÁSAKÉNT DOKUMENTÁLÁSRA KERÜL EGY ORIENTÁCIÓS BESZÁMOLÓ, AMELY TARTALMAZZA A „TEGNAPI NAP” SORÁN LÉTREHOZOTT ÉS RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ ÉRTÉKEKET, A TELEPÜLÉS ÉLETÉT BEFOLYÁSOLÓ KÜLSÕ ÉS BELSÕ TÉNYEZÕKET, PROBLÉMÁKAT ÉS ERÕSSÉGEKET, AMELYEK ALAPJÁN A FEJLESZTÉSI FORGATÓKÖNYVEK MEGHATÁROZÁSRA KERÜLNEK. A helyzetfeltárás (Orientációs Beszámoló) alapján testületi ülésen kell ismertetni a jelenlegi helyzetet. Nagyon fontos, hogy az önkormányzat szembesüljön a kiindulási helyzettel, az õ segítségével és részvételével feltárt problémákkal, illetve saját mûködésével, annak esetleges hiányosságaival. Ha az önkormányzat elfogadja, hogy a helyzetfeltárás a valóságot tükrözi, és a fejlesztések során ezekkel a tényezõkkel kell számolnunk, akkor a tervezési folyamat következõ fázisába léphetünk.

5.4. A

KREÁCIÓS FOLYAMAT

Amint sikeresen összegyûjtöttük, meghatároztuk az „építõköveket”, amelyekbõl településünk tegnapi (néha, ha szerencsénk van, mai) világa felépült, belekezdhetünk a kreálás fázisába. A tervezõ / kreátor idõközben feltöltekezett a település és környezete attitûdjével, motivációival, szükségleteivel, a folyamatokat meghatározó kulturálisgazdasági (emberi és fizikai, szoftver és hardver) összetevõkkel. Megkezdõdhet a szintetizálás, a meglévõ és kívánatos elemek új rendszerbe szervezése. Ehhez a munkához másfajta észjárásra van szükségünk, mint az elõzõ fejezetben ismertetett elemzéshez, diagnosztizáláshoz. Ebben a szakaszban a jó ítélõképesség, a lényeglátás, racionalitás, rendszerelvûség, minták / modellek ismerete elõnyös. Itt is szükség van azokra a mintákra, modellekre, amelyeket már a korábbiakban betöltöttünk, azonban ez már nem elég. Itt a tudás, ismeret mellett elõtérbe kerül a képzelet, elemzõkészség, logika. A tervezés képessége, a „jövõbe látás” meglévõ tudásalapot igényel, azonban a szellem képzelõerejére is szükség van. Persze a képzelet csak akkor segíti az elõrelátást, ha bizonyos minõséggé formálódik. A képzelõerõhöz meg kell õrizni magunkban valamit a gyermekbõl. A rácsodálkozás, a szabad asszociáció, a nonszensz szeretetének képességét azonban már a felnõtt racionalitásával, ítélõképességével, lényeglátásával kell ötvöznünk. (Sem csupán szárnyaló képzelet, sem csupán a környezetünkrõl mégoly alapos tudás nem képes új minõség létrehozására.) A tervezéshez, kreációhoz-innovációhoz nem elégséges az IQ, ami inkább a lexikális, memoriter tudás mércéje. Gondoljunk például egy „idiot savant” teljesítményére: õk rendkívüli információmennyiséggel „feltöltött” és rendkívüli memóriával rendelkezõ emberek, tudók, akik azonban képtelenek a felidézett információt új összefüggésekben megfelelõen alkalmazni részekre bontás és rekombináció útján.

100

Amíg hazánkban az urbanista-tervezõ, „planner”-képzés nem tud beilleszkedni a kortárs kultúra, oktatás rendszerébe, amíg designer építészeknek, technokrata közgazdászoknak és térben tájékozatlan szociológusoknak kell a településeket tervezniük, addig dilettánsok, amatõrök, mûkedvelõk vagy újságírók fogják végezni a szintetizálást és az általánosításokat. A rendezés-tervezés közötti hazai vita ideiglenes fegyverszünete a képzés megújítása ellen hat, a status quo-t, azaz a rendezõ-észjárást erõsíti. Sajnos kevés igény jelentkezik a szintetikus fejlesztési tervek, programok iránt (a design-ban járatos fõépítészek ezt nem igénylik). Feltehetõen ezen az EU-ban használatos tervezési módszereket igénylõ programozások, a Nemzeti Fejlesztési Terv, illetve Regionális Operatív Programok készítésének robbanásszerû igénye fog változtatni. Ezt a hiátust és a közeljövõben megjelenõ igényt felismerve az Urbanissumis Klubba9 szervezõdõ szakértõk együttmûködésével EUrobic néven útjára indítottunk egy projektfejlesztési és menedzsment ismereteket gyakorlati módon átadó, kreatív fejlesztõ tréningprogramot. A szintéziskészítésrõl A településtervezéssel foglalkozó irodalom többnyire – éppen a design, a fizikai tervezés eddigi „egyeduralma” okán – nem foglalkozott a megvalósítás menedzseléséhez elkerülhetetlen másik két fõ aspektussal, értékekkel, forrásokkal, illetve a jogi, intézményi megvalósíthatósággal. 21. ábra: A gazdasági-társadalmi-környezeti fejlõdés és a megvalósí tás kapcsolata

Gazdasági fejlõdés Pénzügyi szempontok

Technokrata szempontok

MEGVALÓSULÁS terepe

Szociális fejlõdés

Környezeti fejlõdés Jogi szempontok

Az URBANISSIMUS KLUB a Quo Vadis Kft. gesztorálásával jött létre 2000-ben. A klub által képviselt csoport tagjainak fõ célja, szakértelmüknek és szakmai irányultságuknak megfelelõen, a tudás, a „fortély” (know-how) terjesztése. Ennek érdekében a Klub workshopokat, konferenciákat szervez és szakmai tréningeket mûködtet. Legsikeresebb kezdeményezése a Metropolisz Párbeszéd, melynek fõ célja a szuburbanizáció jelenségének vizsgálata, a kitörési alternatívák meghatározása. 9

101

A megvalósításra irányuló tervezés során optimalizálni szükséges a fenti ábrán jelzett három szempontot. A többfázisú tervezés persze lehetõvé teszi az egyes aspektus-mezõk lépésrõl lépése történõ közelítését, azonban már a STRATÉGIAI tervezés, azaz az átfogó koncepcionálás során mindhárom szempontnak be kell épülnie a szintézisbe, máskülönben a további tervezési fázisok során elõfordulhat, hogy „elfogy az üzemanyag”, vagy nem lesz „rádiókapcsolat a bázissal”. A problémamegoldó gondolkodás során – mint azt a korábbiakban a „tervezés rubik kockáján” már jeleztük – az elõrelátás (ex ante) mellett meghatározó, hogy deduktív vagy induktív módon közelítünk a felmerült rejtvényhez. Ez a kérdés többnyire eldõl a tervezõ kiválasztásakor, hiszen jobbára a tervezõ személye determinálja gondolkodásmódját. Mégis lehetõség nyílik arra, hogy a fejlesztési forgatókönyvek kidolgozásakor egy egyébként deduktív észjárású kutató kidolgozzon egy induktív változatot és fordítva. Mi inkább az induktív problémamegoldást részesítjük elõnyben. Minden esetben egy deduktív (Business As Usual, azaz Szokásos üzletmenet stb. címmel) alapforgatókönyvvel, trend-szcenárióval kezdjük a munkát. A többi indukciót ehhez képest, ehhez viszonyítva definiáljuk, illetve rögzítjük, ha már rátaláltunk a találgatásráhibázás fázisa után. Többnyire elkészítjük a „lehetséges legrosszabb” forgatókönyvet, amely a negatív folyamatok sûrûsödésével, Murphy „Ami elromolhat, az el is romlik.” filozófiája alapján mutatja be a fejlõdés lehetséges negatív irányát. A pozitív indukciókat viszont a GYELV vizsgálatban található pozitív külsõ folyamatok, lehetõségek kihívássá, törekvéssé, motivációvá alakításával formázzuk meg. A harmadik változat az ún. „kis kormánymozdulat” forgatókönyv. Ez azon a logikán alapul, hogy az átalakítás, a korábbi folyamatok hirtelen megtörése akár (politikai, társadalmi, sõt néha gazdasági) „balesethez” is vezethet. A döntéshozók többnyire igyekeznek elkerülni a sokkterápiát, inkább a fontolva haladást választják, ami aztán legtöbbször kozmetikázást eredményez. Az átalakító, struktúraváltó forgatókönyv, ami a legnagyobb impulzust igényli mind társadalmi, mind gazdasági szempontból, általában a negyedik változat. Nem mindig sikerül egybõl megtalálni ezeket a forgatókönyveket (ezek maguk is már az eddigi munkákból desztillálódtak rendszerré, így adaptálható, ismételhetõ módszerré). Néha a felvetett különbözõ forgatókönyv-lehetõségek elemzése vezet el világos, jól kommunikálható, elkülöníthetõ választási kritériumokhoz. A forgatókönyvek éppen abban segítenek, hogy jobban megérthessük a környezet hajtóerõinek természetét, illetve ezek hatásait a településre és környezetére.

102

ÉPÍTÕKÖVEK MEGHATÁROZÁSA ÉRTÉK ÉS ÉRDEKFELTÁRÁS

Szöveges

ÉPÍTÕKÖVEK Társadalmi Gazdasági

Natúrtáj Természetes földhasználat

Grafikai ismertetés

népmozgalom/foglalkoztatás morfológia vizek

Mûvi környezet Infrastruktúra

Kultúrtáj domesztikált földhasználat

infrastruktúrák urbanizált terület/mezõgazdaság

FORGATÓKÖNYVEK Szokásos üzletmenet

Szakmai jövõkép

Politikai gazdasági jövõkép

1. Szcenárió hatáselemzés 2. Szcenárió hatáselemzés 3. Szcenárió hatáselemzés

Konszolidáció

Átalakítás

4. Szcenárió hatáselemzés

optimalizálás optimalizálás 22. ábra: Forgatókönyvek készí tése

103

Az induktív-deduktív kérdéssel kapcsolatban olyan szempontra / szemléletmódra is fel kell hívnunk a figyelmet, amely a szintéziskészítésnél, tervezésnél alapvetõen meghatározza a végeredményt és ezzel a terv minõségét. El kell dönteni (és jobbára ez is személyiségfüggõ), hogy a jövõ kutatása, a célok kitûzése problémaorientált vagy erõforrásorientált, illetõleg nyílt vagy restriktív. Ez a szempontválasztás fontos, mivel az építõkockák, elemek kombinációjának módját, az ehhez vezetõ gondolati láncot, ha tetszik, a logika játékterét alapvetõen meghatározza. Feltehetõen nem meglepõ, hiszen részben összefügg induktív észjárásunkkal, hogy tervezõ mûhelyünk érték- vagy erõforrásalapú, nyílt jövõkutatást, koncipiálást végez. Hitünk szerint a problémák rövidtávon nem „vághatók el”, nem oldhatók meg, hosszú távon pedig az erõforrások, települési értékek helyzetbe hozásával tudjuk a problémákat kiküszöbölni. A restrikció társadalmilag és gazdaságilag kevésbé hatékony, mint egy indukcióra, kezdeményezésre alapozott hatékony menedzsment, a településfejlesztés szervezése, a fejlesztési eszközökkel történõ „terelgetés”, irányítás. Ugyancsak fontos kérdés az absztrakciós szint meghatározása. Felfogásunk szerint egy település egészének, jövõjének stratégia szintû tervezése során a valóság pszichikus (vissza)tükrözésében, mentális projekciójában nem az elemek, részek az elsõdlegesek, hanem a szerkezet, az EGÉSZ váza. Budapest Koncepciója ezért nem igazi koncepció, hiszen elemek halmazát láttatja és nem az „idõtlen alakot”. De hozhatnánk számtalan más negatív példát is, amelyek koncepció helyett a készíttetõk vágyainak listáját, elemeket sorolnak egymás mellé. A szintézis kialakítása, mint maga a terv és a tervezés is világnézet, vagyis értékválasztás. Egységesülõ, globalizálódó világunkban kialakulóban vannak olyan értékek, amelyek általánosan elfogadottá válnak, mint pl. a fenntarthatóság19. Ahhoz, hogy településünket elhelyezhessük ebben az új értékrendben, döntést kell hoznunk arról, hogy milyen evolutív lépések során kívánja a település elérni a fenntartható modellt, hogyan, milyen módon

A fenntarthatóság ideájának lényege, hogy a fejlõdést, fejlesztést belsõ energiákra építsük, belülrõl-alulról irányítsuk. Ez egyben azt jelenti, hogy a meglévõ struktúrákat figyelembe véve, feltárva, azokra alapozva hozzunk létre többletértéket. Ez azonban nagy felelõsség, lévén, hogy ezek a struktúrák különlegesek, érzékenyek és így értékesek. Ezen értékek megõrzése nem csupán várostervezõi feladat, hanem alapvetõ kihívás, hiszen ezek képviselik a település, a térség „végrendeletét” az új életminõség-javító stratégiák számára, ezek a „helyek” a terek, települések „devizái”. Éppen ezért ezen értékekben a tér használóinak, az ott örökséget létrehozó közösségeknek meg kell egyezniük. A fenntarthatósági ideában az értékek magasabb szinten való újratermelése a fejlesztés alapvetõ céljává válik. 19

104

A TÁRSADALOM GAZDASÁGI FEJLÕDÉSE Gazdasági szükségletek

Társadalmi szükségletek Források

Hagyományos fejlõdés

Környezeti szükségletek

MIÉRT? MIT?

Utópisztikus idea

Fenntartható fejlõdés

Intézmények

Regionális fõcél

Stratégiai témák

KIK? HOGYAN?

Hálózatok és kapcsolatok 23. ábra: A fenntartható fejlõdés három pillére

hozza létre az egyensúlyt a fenntarthatóságot megteremtõ három összetevõ (társadalomgazdaság-természeti környezet) között. Ezek politikai értékválasztások. A fenntarthatóság ideáját és a köztes, többnyire téves részszintéziseket a következõ ábra szemlélteti. Jelen fejlettségi körülmények között, amikor a települések többségében egyidejûleg kell tudni pótolni az elmaradt fejlesztéseket, az elõzõ idõszak hiányzó minõség-fejlesztését, illetve meg kell teremteni az elõrehaladás feltételeit, nem reális egyetlen lépésben létrehozni a település kiegyensúlyozott fenntartható fejlõdésének körülményeit. És most lássuk a lépéseket, amelyek során kiérlelhetõ a koncepció, a szintézis.

105

Jobb döntés lépésrõl lépésre A legcélravezetõbb konkrét példán keresztül szemléltetni azt, hogy az elõzõekben felvázolt komplex gondolkodási folyamatot, intellektuális mûveletet egy tiszteletreméltó tervezõ hogyan tudja a lehetõ legakkurátusabban, sikert eredményezõen elvégezni.

1.) LÉPÉS: ÉRTÉKVÁLASZTÁS (irányelvek meghatározása) A lakossági részvétel értékes eredményeként feltárt, különbözõ érdekekbõl desztillált és szakértõk közremûködésével megjelenített lehetséges értékeket összerendezve (célszerûen az összevetés módszerét használva) döntést kell hozni arról, mely értékeket kell a szintézishez figyelembe venni, melyekre építjük fel a koncepciót. Célszerû ezeket a megvitatást követõen legitimálni. TRENDEK és tendenciák értelmezése, a térstruktúra változását meghatározó hajtóerõk meghatározása, térbeli kivetítése (számos atomizált projekt megjelenése).

2.) LÉPÉS: STRUKTÚRÁK (építõkövek) meghatározása A település fejlõdését meghatározó szervezõdések, rendszerek elemzése, értékelése alapján igyekeznünk kell a település „alakját” megragadni, átlátható összefüggésekre egyszerûsítve, kezelhetõ rétegekbe sûrítve meghatározni, „kimerevíteni” és a tovább-gondoláshoz megjeleníteni. A statikus elemek (morfológia, struktúra, lépték, sûrûség stb.) mellett mindazon dinamikus elemeket is rögzíteni kell, amelyek a település fejlõdésére hatnak. (Azokat a grafikai gondolkodást lehetõvé tevõ eszközöket, amelyeket ehhez használhatunk, a STRUKTÚRATERVEZÉS címû Kézikönyv /Quo Vadis Consulting Kft., 2002/ tartalmazza.)

3.) LÉPÉS: FORGATÓKÖNYVEK / TÉRÖSSZETEVÕK elemzése Az elõzõekben kidolgozott statikus és dinamikus struktúraelemeket felhasználva integrált és – szükség esetén – tematikus forgatókönyvek feldolgozása jelenti a követkzõ lépést. Célszerû olyan didaktikus grafikus anyag összeállítása is, amely térösszetevõként és/vagy az értékválasztásoknak megfelelõen az összevetés technika felhasználásával a lehetséges opciókat, választási lehetõségeket jeleníti meg grafikusan is. Az egyes változatok fõ jelentõsége az, hogy tisztán bemutassák, egyszerûen - és a térben is - átláthatóvá tegyék a forgatókönyv fõ opciója által indukált kombinációt, bemutatva a fõ elõnyöket és következményeket, hatásokat, hátrányokat, összeférhetetlenségeket. Ez alapján egy durva becsléssel elõállított „kvázi-hatáselemzés”, illetve egy új – immár a forgatókönyvekhez kapcsolódó – GYELV analízis állhat össze.

106

4.) LÉPÉS: Koncepció és STRATÉGIA érlelése A forgatókönyvek megvitatásának eredményeként tovább formálódik az értékválasztás és ezzel finomodik, érlelõdik, egyszerûsödik a választott cél és a hozzá illeszkedõ stratégia. Ebben a lépésben a kreátor megkísérli a tervalternatívákon keresztül érlelni, egyre mélyebben megérteni az összefüggéseket, a szerkezeti kapcsolódásokat, illetve mindezt az általa felfedezett logikát a grafikus logika eszközeivel mások számára is hozzáférhetõvé tenni. A lineáris logika mellett annak térbeli helyzetre való kivetítését is elvégzi a tervezõ / konceptor. Az ehhez igényelt grafikai észjárás nemcsak a térbeli allokációt segíti, hanem visszahat a fejlesztés-tervezésre. Egymást segítve, egymással iterációban alakul így ki egy fejlesztési lépéssor, logikai struktúra és egy térbeli struktúra. A kettõ egymást kiegészíti, erõsíti, igazolja. Nincs olyan kész séma, ami minden településen használható lenne. Minden településen a kreálás során kialakuló rendszer határozza meg azt a logikai és térbeli struktúrát, amelyet, mint evolutív modellt, a stratégiában ki kell bontani.

24. ábra: A környezetminõség és a fejlõdéspotenciál összefüggése

EMELKEDÕ SPIRÁL

ERESZKEDÕ SPIRÁL

Fenntartható fejlesztés

Szakszerûtlen fejlesztés

lehetõvé teszi

KÖRNYEZET

Ütközik aláássa gátolja

EGÉSZSÉG

FEJLÕDÉS rontja

erõsíti javítja

EGÉSZSÉG

fenntartja KÖRNYEZET

FEJLÕDÉS

107

25. ábra: A Pest Megyei területfejlesztési Koncepció készítésének gyakorlatában használt stratégiai elemzõ modell

108

Ebben a munkaszakaszban folyik a valódi alkotás, „teremtés”. Az alkotás pedig a szabadság szinonimája: itt még minden megtörténhet. A kreátor nem csak produktumot készít, hanem alkot, innovál, azaz új minõséget hoz létre. Ha alkothat! Minden kreátor ebben az esélyben bízva marad kreátor, adja önmagát. Az a megbízó, aki lehetõséget kínál egy kreatív tervezõnek, sokszor saját maga elõtt is megnyitja a siker kapuját (a király új ruhája). A kommunikatív, konzultatív tervezés gyújtópontba helyez egy új szempontot: a kreatívnak nem elég választ adnia a MIT? kérdésre, hanem azt is el kell döntenie, HOGYAN? tudja átadni, elfogadtatni saját elképzeléseit. El kell érnie, hogy megoldása, gondolat-üzenete ne csak eljusson a döntéshozókhoz, hanem bejusson, beépüljön a tudatukba. Elgondolásait olyan módon kell prezentálnia, hogy a gondolatvezetés érthetõ és megérthetõ legyen a befogadó célcsoport számára. Ezért célszerû egyszerû kartogramokkal, jól áttekinthetõ logikai levezetésekkel, rövid anyagokban célszerû kommunikálni a gondolatsort. A hosszú és szomorú (keserû) dokumentumok kora lejár, sokkal inkább rövid és vidám (édes) anyagok juttathatóak el a döntéshozók, haszonélvezõk tudatába. Ahogy mondják, a stílus maga az ember, így a mondanivaló maga a dokumentum. Hosszú, átrághatatlan, mindent felölelni kívánó anyag nem koncepció / alapelképzelés, és nem stratégia. A kreálás, koncipiálás területén a legjellemzõbb problémák: m a stratégiai gondolkodás hiánya (belátjuk, az ehhez szükséges lényeglátást nem könnyû elsajátítani) m álalkotás (számos ötlettel teli gondolat még lehet nagyon ósdi) m a hagyományos, örökölt és az új egyensúlyi zavarai m általános és gyakori tévhitek a településfejlesztéssel kapcsolatosan m tipikus tervezõi hibák, a generalista hozzáértés hiánya Mindezeken javítani lehet professzionalizmussal. A legtöbb probléma tanulással, gyakorlással tapasztalatszerzéssel kiküszöbölhetõ. A legfontosabb ezek közül a stratégiai gondolkodás hiánya, amely irányított várostervezést, városfejlesztést eredményez. Elsõsorban ezen kell tudnia mind a megbízónak, mind a tervezõ-konzultánsnak változtatnia. Ez vezet el addig, hogy a tervezõ szakma rétegzõdik, lesznek urbanista konzultánsok / tanácsadók, azaz plannerek, településfejlesztõ konceptorok, generalisták (másként „általános dilettánsok”) és lesznek nagyobb mélységû és/vagy speciális tudással rendelkezõ mérnöki / engineering tervezõk / tanácsadók, azaz településrendezõk, valamint szakági tervezõk; közöttük megjelennek, „elõretörnek” a befektetési és pénzügyi tervezõk, ingatlanjogi szakértõk, valamint az akciók szintjén tevékenykedõ beruházási, fejlesztési szakértõk, operatív menedzsment szakértõk. Itt is kialakulóban van egy „szép plurális világ”. A megbízó feladata csupán a megfelelõ feladatra a megfelelõ szakértõ (fejlesztési tanácsadók, vagy mérnök tanácsadók stb.) kiválasztása, megbízása. A nehézséget az jelenti, hogy ma ez még egyáltalán nem ilyen világos.

109

Feldolgozás, dokumentálás, prezentálás Amint a célkitûzés körvonalazódik (azaz a fejlesztési alapelképzelés, koncepció), illetve a célhoz vezetõ út, a stratégia elfogadásra kerül, a szakmai részleteket a rendszerelvhez illeszkedõen ki kell dolgozni. Elemezni kell a rendszer igényét az egyes szakterületek szempontjából, illetve az ennek fényében kidolgozásra kerülõ szakterületirészterületi megfontolásokat vissza kell csatolni az egészhez. A részterületek által igazolt átfogó koncepció a munka során finomodik, érik, illetve a stratégia részterületekre bontódik. Ezáltal az átfogó koncepció ágazati célkitûzésekké osztódik, vagyis megtörténik az eredeti, azaz a kiinduláskor összegyûjtött elemek újrarendezése, új rendszerbe illesztése, új súlyok, prioritások és szinergiák meghatározása. A koncepció és a stratégia, azaz a MIT? meghatározása hozzásegíti a tervezõket, hogy az értékválasztások és szakmai szempontok szövetén átszûrjék és ezáltal újrarendezzék a rendelkezésre álló település elemeit, a reál világ megismert összetevõit. Az így összeállított új realitás, virtuális valóság hozzásegíti az irányítókat ahhoz, hogy kézben tartsák a jövõt, irányítsák, kontrollálják a településfejlesztés folyamatait. A terv virtuális eszköz a való világ menedzselésére. A HOGYAN? meghatározása hozzásegíti a tervezõt, a Tervezési Pontot (és esetleg a döntéshozókat) ahhoz, hogy a gondolatátvitel módját, a dokumentálás, bemutatás formáját helyesen definiálják. Általános tapasztalat, hogy célszerû olyan „építõkövekre” bontva összeállítva dokumentálni, bemutatni a logikai gondolatsort, amely lehetõvé teszi, hogy a mindenkori hallgatósággal, célcsoporttal összhangban kapjon hangsúlyt valamely összetevõ. Foglaljuk hát össze, hol tartunk ezek után a tervezésben! A település fejlesztésének (fejlõdésének) tervezését, illetve az erre irányuló tevékenységet nem lehet a többi tervezési területtõl – pénzügy, marketing, üzemeltetés, tulajdon-, ingatlangazdálkodás, stb. – elkülönítve, elszigetelten végezni. Következésképpen a településfejlesztés, -tervezés egy komplex, átfogó települési terv (stratégia) szerves részeként képzelhetõ el (amennyiben a megvalósítás, az akció és nem a TERV maga a cél). Egy településnek Fejlesztési Tervre azért van szüksége, hogy reális döntéseket tudjon hozni a jövõre vonatkozóan. A fejlesztési terv sokkal inkább hasonlatos egy marketing tervre, mintsem egy mûszaki vagy pénzügyi tervre. Csupán egy ilyen típusú terv képes a települést, mint „társadalmi-vállalkozást” sikeressé tenni, az elõrehaladás menedzseléséhez szükséges lépéseket reálisan meghatározni. A településfejlesztési tervezés azt jelenti, hogy sikercélok érdekében a meglévõ és elérhetõ forrásokat adott rendszer szerint használjuk fel. A településfejlesztési terv eszközként szolgál arra, hogy a település sikeressége (a siker meghatározása különféle

110

lehet) érdekében figyelemmel kísérjük, illetve összehangoljuk a sokféle külsõ és belsõ hatásokat, energiákat. A fejlesztési terv alapján képet kapunk arról, hogy milyen intézkedések megtételére van szükség a siker eléréséhez kitûzött célok megvalósítása érdekében. Az ilyen jellegû integrált fejlesztési terv, mint eszköz elõsegíti a különbözõ funkciójú vezetõk, osztályok együttmûködését és lehetõvé teszi, hogy csupán ágazati célokat követve ne legyen túlzó a települési forrásigény, hogy elkerülhetõ legyen az osztályok széthúzása, belsõ versengése, hogy az osztályok ne csupán saját területük céljait kövessék, hogy ne legyen túlzó, irreális az a lista, amit a település meg akar valósítani, hogy ne legyen zavaros a település arculata, ne a rögtönzés, káosz irányítson, és persze legyen elegendõ forrás a kitûzött célok megvalósítására. A „Településfejlesztési Tervezés”, mint láthattuk több lépcsõbõl áll: (1) (2) (3) (4) (5)

Az elsõ a marketing felmérés és néhány elkerülhetetlen feltételezés elkészítése, a következõ a GYELV analízis elkészítése, ezt követi a sikerfaktorok meghatározása, a fejlesztési célok (politika) kitûzése, majd különbözõ közelítõ technikákkal, forgatókönyvekkel a valódi tervezés, koncipiálás, azaz egy reális új vagy relatíve új rendszer megformálása, célok és hozzátartozó stratégiák meghatározása, végül pedig a részletes fejlesztési program összeállítása.

A (tervezési) folyamat kulcsfontosságú állomása a negyedik lépcsõ: a fejlesztési célok és stratégiák kidolgozása, azaz a kreáció, a tervezés. A fejlesztési célok mindig a termékés településfogyasztó kapcsolatára vonatkoznak, a stratégiák pedig azok az eszközök, választott minták, megoldások, amelyekkel az elõbb rögzített célok elérhetõek. (Pl. cél: növekvõ szabadidõ-eltöltési lehetõség; eszköz: több-jobb szabadidõ kínálat azon szegmensekben, amelyekben kereslet van, várható, esetleg megteremthetõ.) Hogy mennyire kell a fejlesztési folyamatot egységesített, mechanikus módon végezni, illetve mennyire lehet a település nagyságától, összetettségétõl függõen rugalmasan újradefiniálni, testreszabni, arról különbözhetnek a vélemények 20. azonban Az általunk leírt, újszerû tervezési folyamat azonban mindenhol érvényes és alkalmazható, és bevezetése esetén a települések irányítása sikeresebb és hatékonyabb lehet, a döntések, illetve a reálfolyamatok közelíthetnek egymáshoz. Ahány ház annyi szokás, vagyis annyi irányítási és tervezési kultúra. Véleményünk szerint rugalmas, a tervezést magát megtervezõ mechanizmusok mûködhetnek jól és hatékonyan, nem egységesített módszerek oktrojálása. 20

111

III.

KÍSÉRLETI HELYSZÍNEK GÖD VERÕCE PILISKÁVA

112

GÖD ALAPELKÉPZELÉS ÖSSZEFOGLALÁS

ÉS

FEJLESZTÉSI STRATÉGIA

Stratégiai programjavaslat 1. IDENTITÁSTUDAT KIALAKÍTÁSA (lásd: Zónák és pólusok I. térkép) n TELEPÜLÉSKÉP JAVÍTÁSA; FÕUTCA PROGRAM, (õstelepülés megújítása) n KÖZPONT MINÕSÉGJAVÍTÁS, ALKÖZPONTOK FEJLESZTÉSE n MARKETING; PROGRAMOK, RENDEZVÉNYEK, LAKOSSÁGI AKTIVITÁS NÖVELÉSE (közösségi terek, találkozási pontok, karakteres helyszínek fejlesztése) 2. MEGÉLHETÉS, SZOCIÁLIS KÖRNYEZET (lásd: Zónák és pólusok I. térkép) n HELYBEN FOGLALKOZTATOTTSÁG NÖVELÉSE; KÖRNYEZETKÍMÉLÕ, “LÁGY” IPAR TELEPÍTÉSE (új vállalkozói zóna kijelölése) n ÁLTALÁNOS SZOLGÁLTATÁSI ÉS INFRASTRUKTÚRA HÁLÓZAT MINÕSÉGJAVÍTÁSA, BÕVÍTÉSE (egészségügy, intézmények - bölcsõde, óvoda, oktatás) n TURIZMUS HÁTTÉRSZOLGÁLTATÁSI HÁLÓZATÁNAK FEJLESZTÉSE (VÉPhez kapcsolódás, termálfürdõ fejlesztése, szálláshelyek bõvítése) 3. ÉPÍTETT KÖRNYEZET (lásd: Épített környezeti karakter térkép) n NYUGODT, LIGETES KIALAKÍTÁSÚ, CSENDES KERTVÁROSI JELLEG ERÕSÍTÉSE (lakóterületek minõségjavítása, sûrítése)· n TERMÉSZETI ÉS REKREÁCIÓS, SZABADIDÕ-SZOLGÁLTATÁS FEJLESZTÉSE (alkalmas helyszínek megõrzése, fejlesztése, gödi-sziget, láprét, ifjúsági tábor, stb.) Lakóterületek A jelenlegi tendenciákat és folyamatokat figyelembe véve megállapítható, hogy Gödön a népesség az elkövetkezendõ 5 évben elõre láthatóan megközelítõleg 12001500 fõvel fog nõni, ami potenciálisan 500-600 új lakásigényt jelent. Tekintettel arra, hogy Gödön az új lakások döntõ többsége családi ház, az új lakás iránti igény egyben új építési telek iránti igényt is jelent, azaz Göd városának 5 éven belül - a jelenlegi tendenciák és folyamatok alapján - hozzávetõlegesen 350-400 exkluzív és 150-200 modern lakótelekre lesz szüksége.

113

A keresletre alapozott lehetséges termék standardokat meghatározó elemek a következõk: u középes-nagy alapterületû családiházas telek (700-1000 m2), ugyanilyen lakótér (150200 m2), komplex módon egyesített lakó-, szellemi munka-, és szabadidõ-funkciók kiszolgálására alkalmas terek, közösségi funkciókat is biztosító mikro élettér u közepes- kis alapterületû családiházas telek (500-700 m2), és hasonló arányú lakásterület (80-120 m2), a meglévõ települési kontextusba illeszkedõ, ahhoz szervesen kapcsolódó lakóterület

Funkcionális területek

114

u

Bölcsõde bõvítése 40 férõhellyel, területigénye 2100-2500 m2, épület szintterület 580 m2, teraszterület 120 m2, játszóudvar 400 m2

u

100 fõs óvoda, 5000 m2 telekigénnyel

u

Kiskereskedelemre ideális boltterület: 8347 m2 lenne Gödön 5 év múlva (15 750 lakossal számolva)

u

Vendéglátóhelyre ideális alapterület 6142 m2 lenne Gödön 5 év múlva (15 750 lakossal számolva)

u

Szolgáltatások (javító, szerelõ) ideális alapterület 4725 lenne Gödön 5 év múlva (15 750 lakossal számolva)

AKCIÓTERV

AKCIÓTERÜLETEK 5 helyszínre koncentrálva (ld. a mellékelt térképet)

1.) Szolgáltatási területek, minõségjavítás, funkcióbõvítés 2.) Pólusok fejlesztése

Jellegpontok

2.1.) Városközpont

Karakter

2.2.) Duna-part

Szabadidõ, aktív rekreáció

2.3.) Alközpont(ok) vasútállomásoknál, szolgáltatási “gócpontok”

Karakter, speciális funkciókjellegpontok

3.) Közlekedési kapcsolatok 2/A út felé Régi 2 út K-NY kapcsolatok (VÉP)

Funkcionális és területi kapcsolati lehetõségek

Budapesti kapcsolat 4.) Foglalkoztatás / szolgáltató szféra High Tech

Alvóváros jelleg feloldása, bejárás csökkentése

115

VERÕCE ALAPELKÉPZELÉS

ÉS

FEJLESZTÉSI STRATÉGIA ÖSSZEFOGLALÁS

Verõcének ki kell használnia a változásokban rejlõ impulzust, létre kell hoznia az új egyensúlyt identitásának és a térségben elfoglalt pozícióinak erõsítésére. A településnek ki kell használnia az értékteremtõ természetorientált, minõségi turizmusban rejlõ gazdasági esélyeket, továbbá a szûkebb és tágabb körzet általános lehetõségeit, azaz a metropolis-szegélyi fekvésbõl, Vác peremváros közelségébõl, valamint a dunakanyari elhelyezkedésbõl adódó speciális pozíciókat. A problémák „értékelése, osztályozása” A CIVIL FÓRUM ÁLTAL FELÁLLÍTOTT FONTOSSÁGI SORREND

A SZAKÉRTÕK ÁLTAL FELÁLLÍTOTT FONTOSSÁGI SORREND

Átmenõ út / lassítás / átjárás

10.

11.

Fõutca / (fõ)terek / megállásra csábító falukép / parkolás

3.

1.

Többfunkciójú közösségi terek

4.

5.

Strandfürdõ / fürdési lehetõség

7.

8.

Duna-part / lejárókkal, csónakkikötõ / csónakház

1.

6.

Közbiztonság / vagyonbiztonság

5.

10.

Információk / táblák / térképek / tájékoztatás

9.

2.

Idegenforgalmi attrakciók, élmények / látványok

12.

3.

Programok / kiállítások, értékek helyzetbe hozása

6.

2.

Rend / tisztaság, hulladékgazdálkodás

2.

7.

Szervezõ intézmény / szervezés, koordináció

11.

4.

Tudatformálás / tanfolyamok, emberi erõforrás fejlesztés

8.

5.

PROBLÉMA MEGNEVEZÉSE

116

A megnevezett problémák szakértõk általi fontossági sorrendbe állítása PROBLÉMA MEGNEVEZÉSE

SÚLYOZOTT ÉRTÉK

SORREND

Átmenõ út / lassítás / átjárás

40

6.

Fõutca / (fõ)terek / megállásra csábító falukép / parkolás

105

1.

Többfunkciójú közösségi terek

27

9.

Strandfürdõ / fürdési lehetõség

36

7.

Duna-part / lejárókkal, csónakkikötõ / csónakház

78

2.

28,5

8.

Információk / táblák / térképek / tájékoztatás

66

4.

Idegenforgalmi attrakciók, élmények / látványok

68

3.

Rend / tisztaság, hulladékgazdálkodás

25

10.

Szervezõ intézmény / szervezés, koordináció

64

5.

Tudatformálás / tanfolyamok, emberi erõforrás fejlesztés

24

11.

Közbiztonság / vagyonbiztonság

Programok / kiállítások, értékek helyzetbe hozása

Stratégiai célok ÉPÍTÕELEMEK

AKADÁLYOZÓ TÉNYEZÕK

az adottságok felhasználása

a problémák lekûzdése érdekében tett lépések

1.) A FALU KOMPLEX SZABAIDIDÕ

IDENTITÁSÁNAK KIALAKÍTÁSA ÉRDEKÉBEN :

u Ki kell használni a fõváros „háttér szabadidõ szolgáltatója” szerepkört, a helyzeti adottságokat, ua térség szabadidõ szolgáltatója, mûvészeti és egészség-„termékek” szerepkörét, valamint umegújítani és újrateremteni az eseményeket, rendezvényeket, vonzerõket.

1. Fõutca / (fõ)terek / megállásra csábító falukép / parkolás megoldása 2. Duna-part lejárókkal, csónakkikötõ / csónakház rendbetétele 3. Programok / kiállítások, értékek helyzetbe hozása 4. Idegenforgalmi attrakciók, élmények / látványosságok létrehozása 5. Információk / táblák / térképek elhelyezése, tájékoztatás

117

2.) A Z ÉPÍTETT KÖRNYEZET ARCULATÁNAK FEJLESZTÉSE ÉRDEKÉBEN :

u

Örökségpontok, vonzerõk fejlesztése

u

Fõutca(k) rehabilitációja

u

Duna-par t fejlesztése

u Táji karakterek (hegyvidék stb.) fejlesztése és kihasználása u

A centrum és alközpontok kialakítása

6. Szervezõ intézmény létesítése / szervezés, koordináció végzése 7. Átmenõ út / lassítás / átjárás biztosítása 8. Strandfürdõ / fürdési lehetõség kialakítása 9. Közbiztonság / vagyonbiztonság szintjének növelése 10. Többfunkciójú közösségi terek kialakítása 11. Rend / tisztaság biztosítása, hulladékgazdálkodás 12. Tudatformálás / tanfolyamok, emberi erõforrás fejlesztés

Figyelemmel a legfontosabb metropolisztérségi, nemzeti és nemzetközi trendekre, a szabadidõiparban kitapintható keresletalakulásra, a potenciális „településhasználók” elvárásaira és a térségnek (Dunakanyar / Börzsöny), illetve benne Verõce-Kismaros településpárosnak az ezekkel összhangban lévõ adottságaira, illetve különös figyelemmel Verõce lakóinak viselkedésmódjában prognosztizálható változásokra, a lakosság és üdülõk jövõ-elvárásaira, Verõce jövõjének meghatározásához a következõ célokat kell elõtérbe állítani: u meg kell õrizni, illetõleg újra kell fogalmazni a településpáros identitását,

karakterét, meg kell határozni azt az üdülõvárosi miliõt, amely attraktív környezetet teremt, mind a lakosok, mind a turisták, a település- és tájhasználók számára; u a települési beköltözések következtében várható kultúra- és értékváltozás elé

menve menedzselni kell a társadalmi változást, fenntarthatóvá kell tudni tenni, ki kell egyensúlyozni a település(ek) növekedésébõl és a demográfiai és migrációs átalakulásból származó kulturális, gazdasági és politikai struktúrákat, menedzselni kell ezek változását; u fejleszteni kell a település(ek) mindazon tényezõit (óvatos falumegújítás),

amelyek a korszellemnek megfelelõen „élhetõvé” teszik magát a települést, így a megfelelõ lakóterületeket, dinamikus gazdaságot, kultúrát, pihenést, szabadidõs, szórakozás és egyéb „városi” szolgáltatásokat, oktatást, egészségszolgáltatást stb., illetve ezek társadalmi hozzáférhetõségét;

118

u menedzselni kell a település gazdasági fenntarthatóságát, meg kell teremteni

Verõce gazdasági bázisát (elsõsorban az értékteremtõ természetorientált, wellness- és egészség-turizmus területein); u végül fizikai szempontból menedzselni kell egyrészt a közösségi terek/

közterek, találkozóhelyek létrejöttét és vitális mûködését, biztosítani kell a megfelelõ közlekedési rendszert mind a lakók, mind a település- és térhasználók számára, mint a helyekhez, térhez való fizikai hozzáférés fontos komponensét; u létre kell hozni, ki kell egyensúlyozni és menedzselni kell azt a dualitást, ami

a település(ek) lakóinak elvárásai és a településhasználók rövid távú igényei, szükséglet-kielégítése között feszültségként megjelenik. A javasolt fejlesztési, terület-felhasználási rendszer: u Csendes, elzárt pihenõ zóna; a természet közelségének óvó kihasználásárára koncentráló Zóna u Átmeneti zóna; a lakó- és üdülõterületek váltakozó egysége. A két szélsõségesen eltérõ felhasználási egységbe való átmenetet biztosító Zóna u Aktív, „dübörgõ” zóna; kevésbé környezettudatos kínálatot igénylõket kiszolgáló fogyasztás-orientált, turizmusra építõ Zóna

A javasolt fejlesztési, terület-felhasználási rendszer: u Intenzív lakóterület, besûrûsödéssel (minõségjavítás) u Település-központ u Alközpontok u Lazább, falusias beépítési területek u Látogatható Parkerdõ, megfigyelõ, kilátó-helyekkel u Intenzív erdõs területek u Idegenforgalmi elosztó, kiszolgáló bázisok

119

PILIS-KÁVA ALAPELKÉPZELÉS

ÉS

FEJLESZTÉSI STRATÉGIA ÖSSZEFOGLALÁS

Stratégiai programjavaslat Program címe:

1.) Vállalkozási területek piaci - kereslet-kínálati - elemzése

Javasolt részprogram(ok):

1.1.) Specifikus területek meghatározása, vizsgálata 1.2.) Partnerhálózat kialakítása, kapcsolattartás 1.3.) Kommunikációs fórumok beindítása

Koordináció:

Kistérségi Fejlesztési Ügynökség

Bevonható partnerek:

MVA, Gazdasági Kamarák, Hegyközségek, Gazdakörök, Vállalkozási együttmûködések, szervezetek, GM

Program célja: A gazdasági folyamatok piaci hátterének megismerése. Széleskörû információgyûjtés és terítés, amely elengedhetetlen az egyes területek optimális hasznosításában és a települések fejlesztésében érdekelt döntéshozók szempontjából. Program rövid leírása: A jelenlegi és tervezett vállalkozási-munkahelyi területek kínálatának részletes felmérése. A befektetési helyszínek adottságainak és fejlesztési lehetõségeinek értékelése, valamint a keresleti trendek meghatározását tartalmazó komplex piacelemzés kidolgozása. Várható output: A fejlesztési szándékok, információk részletes feltárása megalapozhatja a kistérség koordinált fejlõdését, és hosszabb távon lehetõség nyílik a jelenleg verseny-központú piaci magatartás mellett a kölcsönös elõnyökön alapuló kooperatív munkamegosztás kibontakozására a térség szereplõi között. Jelenlegi állapot: Koordinálatlan fejlesztés az egyes önkormányzatok területein. Az összehangolatlan és esetleges kiajánlások a szomszédos területek leértékelõdéséhez, szélsõséges esetben elértéktelenedéséhez vezethetnek. A Kistérség Irányító Testülete és menedzsmentje nem rendelkezik részletes információval a terület gazdasági potenciáljáról, a kiajánlásra szánt területekrõl, az önkormányzati szándékokról.

120

Program címe:

2.) Befektetési helyszínkiajánlás, promóció


2.1.) Kiajánlási brosúra 2.2.) Befektetési konferencia

Koordináció:



MVA, Gazdasági Kamarák, Vállalkozási együttmûködések, egyesületek, szervezetek, GM

Program célja: A vállalkozási területek, befektetési helyszínek adottságainak és fejlesztési lehetõségeinek színvonalas prezentációja, kiajánlása, a potenciális befektetõk, partnerek informálása, orientálása - egyéb marketing akciókkal, tevékenységekkel kiegészítve - alapvetõ fontosságú a fejlesztési projektek hatékony megvalósítása, a befektetési helyszínek elõnyös értékesítése, hasznosítása szempontjából. Program rövid leírása: A Térség vállalkozási területeinek elemzése alapján meghatározott fejlesztési területek egy közös kiadványban jelenhetnek meg a kínálati piacon. Térségi kiajánlási akciókon keresztül teremtõdhet meg az összehangolt vállalkozásfejlesztés. A gazdaság szereplõit, a potenciális befektetõket a térség önkormányzatai összehangolt kiajánlási akciók keretében, nem pedig alkalomszerûen és önállóan keresik fel. Várható output: Az 1. Programban kidolgozott piaci elemzések alapján meghatározott stratégiai fejlesztések megvalósítását alapozza meg a program. Jelenlegi állapot: A kiajánlások ad hoc jelleggel zajlanak, az ingatlanfejlesztés jórészt térségi ingatlanspekulációs folyamatként zajlik. Egységes összehangolt kínálati piac, illetve marketing eszközök nincsenek.

121

Program címe:

3.) Kereskedelmi, szolgáltató központ létrehozása / PIAC fejlesztés


3.1.) Kiajánlási brosúra

Koordináció:

Kistérségi Fejlesztési Ügynökség - Monor, Pilis


MVA, Gazdasági Kamarák, Kereskedelmi együttmûködések, Õstermelõi, gazdálkodói egyesületek, Gazdakörök

Program célja: A vállalkozási, elsõsorban kereskedelmi szolgáltatási hasznosítású területek specializációjának megalapozása. A homogén egységként kezelt területen belül speciális, egyéni arculattal és kínálattal rendelkezõ területi egység kialakítása. Program rövid leírása: A fokozatosan kialakuló városközponthoz kapcsolódhatnak a kistérség területét érintõ, a budapesti szuburbán térben fekvõ települések fejlesztési helyszínei, aminek során az eddig megtelepedett jelentõs kereskedelmi-logisztikai vállalkozások mellett, részben azokhoz kapcsolódóan, az irodai, back office tevékenységeket, valamint a kiszolgáló, szolgáltató, illetve járulékos funkciók (szórakoztató, intenzív sport-szabadidõs tevékenységek, vendéglátás-szálláshelyszolgáltatás, stb.) komplex fejlesztését érdemes preferálni. Várható output: A megváltozott kereskedelmi és szabadidõ eltöltési szokások speciális keresleti igényeket eredményeznek, melyek kielégítésére igényes, magas színvonalú területi egység hozható létre. Jelenlegi állapot: A szolgáltatási, kereskedelmi egységek elterjedése homogén terület kialakítását eredményezheti. A speciális elemek elvesznek, illetve a lehetõségek nem kerülnek kihasználásra. A tartalékterületek hasznosítása a jelen trendek alapján rövid távú és lokális érdekek kiszolgálására alkalmas csupán.

122

Program címe:

4.) Gazdaságfejlesztési oktatási-innovációs, továbbképzési, szakoktatási és kiállítási központ(ok) kiépítése (hálózatfejlesztés)


4.1.) Önálló innovációs egységek továbbfejlesztési lehetõségeinek vizsgálata 4.2.) Megvalósíthatósági tanulmány

Koordináció:



Pro Régió, OM, Gazdasági Kamarák, Szt. István Egyetem (Gödöllõi Agrártudományi Kar)

Program célja: A kistérség speciális adottságainak erõsítése, a meglévõ innovációs potenciál kihasználása, továbbfejlesztése. A térség speciális arculatának, a mezõgazdasági, biogazdálkodási irányvonal erõsítése. Program rövid leírása: A térség, illetve a települések agrárgazdasági specializálódási lehetõségeinek, illetve a térségi MÁRKA kialakítására irányuló törekvések erõsítése. A tudás, információ elmúlt évtizedekben megfigyelhetõ exponenciális felértékelõdésével a tudás-intenzív tevékenységek meghatározóvá váltak egy adott térség, régió fejlõdési kilátásai szempontjából. Fokozottan igaz ez olyan dinamikus nagyvárosi régiókra, melyek a globalizációba intenzíven bekapcsolódva más nemzetközi metropoliszokkal veszik fel a versenyt. A kistérség rendkívül vonzó természeti adottságai és gazdálkodási hagyományai, környezetminõsége ötvözhetõ a kvalifikált munkaerõ, valamint az oktatás és kutatás-fejlesztés tradicionális, újonnan létrejövõ és potenciálisan kialakítható centrumaival, melyek laza, elsõsorban funkcionális együttmûködési hálózatának kialakítása a fejlõdés még kiaknázatlan lehetõségeit rejtheti magában. Várható output: Növelhetõ a térség innovációs potenciálja, a térség lakosságának specializálódása tovább erõsödhet. A K+F fejlesztések olyan foglalkoztatási minõséget alakítanak ki, amely hosszú távon közvetve segít megõrizni a vonzó természeti adottságokat. Jelenlegi állapot: Az eddigi programoknál ismertetett negatív trendek itt is éreztetik hatásukat. A spontán fejlõdés a foglalkoztatási területek és helyszínek sematikus alakulását is erõsíti.

123

Program címe:

5.) Logisztikai, elosztó területek fejlesztésének összehangolása


5.1.) Tervezési és koordinációs szövetség létrehozása, menedzsment mûködtetése

Koordináció:

Kistérségi Fejlesztési Ügynökség - fõvárosi kerületek


Fõváros, Gazdasági Kamarák, Ipari parkok Egyesületk, ECORYS Magyarország

Program célja: A fejlesztések összehangolásán keresztül a térség potenciáljainak hatékonyabb kihasználása. A közös tervezés és hasznosítás rendszerének kialakítása. Program rövid leírása: Az egyes településekre korlátozódó fejlesztési projektek esetében a helyi adottságok, valamint komparatív elõnyök meghatározásán túl indokolt az egyes fejlesztések kistérségi hatásainak vizsgálata. A (mikro)regionális kontextusba, környezetbe helyezéssel a vizsgált fejlesztési projektek más fejlesztésekre, potenciálokra gyakorolt várható hatásainak elõzetes elemzése is megtörténik. Várható output: Valósan profitáló térségi együttmûködés jön létre. A régióban megjelenõ fejlesztési akarat nem szabályozva / korlátozva lesz, hanem jó mederbe terelõdik. Jelenlegi állapot: A spontán fejlõdés inkább csökkenti a térség potenciálját, mintsem növeli. A centripetális erõk szétforgácsolják a fejlesztõi akaratot. A térség politikai irányítói utólag reagálnak a gazdaság törekvéseire, nincs elõkészített kínálat.

124

Copyright 2002, �� Consulting Kft., az ECORYS csoport tagja

Minden jog fenntartva; a módszertani kézikönyv a feltüntetett szerzõk szellemi terméke. Jelen dokumentációt sem egészében sem részeiben, semmilyen formában és semmilyen szándékkal nem lehet reprodukálni, továbbadni, publikálni vagy prezentálni, kizárólag a Quo Vadis Consulting, illetve Pest Megye Önkormányzata Fõépítészi Irodájának elõzetes engedélyével.

125

w

126

w

w

.

e

c

o

r

y

s

.

h

u szerkesztette a QUO VADIS Consulting - 2002

Térségi szemléletû TELEPÜLÉSTERVEZÉS. módszertani kézikönyv gyakorlati példák. Pest Megye Önkormányzatának Hivatala

Recommend Documents