Terrorizmus által veszélyeztetett területek védelmi felkészítése Balog Péter hadnagy, térképész főtiszt MH Térképész Szolgálat 2005
2
BEVEZETÉS ............................................................................................................................. 3 DEFINÍCIÓ................................................................................................................................ 3 RÖVID TÖRTÉNET.................................................................................................................. 7 A DEFINIÁLÁS NEHÉZSÉGEI ............................................................................................. 12 TERRORIZMUS ELLENI HARC – MIÉRT NEM KATONÁK A TERRORISTÁK? ......... 13 A TERRORISTA HARCOS .................................................................................................... 19 A TERRORISTA CSOPORTOK MŰKÖDÉSE ..................................................................... 21 AZ EURÓPAI TERRORIZMUS ............................................................................................. 22 A VALLÁSI TERROR ............................................................................................................ 30 A FUNDAMENTALIZMUS SZÜLETÉSE ............................................................................ 32 MAGYARORSZÁG NEM CÉLPONT ................................................................................... 40 JÖVŐBENI TERRORISTA FENYEGETÉSEK ..................................................................... 41 CÉLPONT VOLT – CÉLPONT LEHET................................................................................. 47 TERRORELHÁRÍTÓ SZERVEZETEK HAZÁNKBAN ....................................................... 51 A TERRORIZMUS ELLENI HARC SORÁN ALKALMAZHATÓ TÉRINFORMATIKA . 54 BEFEJEZÉS ............................................................................................................................. 58 FELHASZNÁLT IRODALOM ............................................................................................... 60
3
„Öljétek meg őket, ahol csak rájuk leltek, és űzzétek ki őket onnan, ahonnan kiűztek benneteket! A megkísértés rosszabb, mint az ölés”1 BEVEZETÉS Dolgozatom címe a terrorizmus által veszélyeztetett területek védelmi felkészítése. Nem szokványos védelmi felkészítésre gondolok itt, hiszen maga a veszély és az ellene folytatott küzdelem sem szokványos. Bizonyítható, hogy a terrorizmus elleni harc részeként nem a hagyományos értelemben vett háború folyik, így az ellene való védekezés sem lehet az, de mindenek előtt azt gondolom, meg kell vizsgálni a címben szereplő szavak jelentéstartalmát. Különböző kérdések merülhetnek fel:
mi az a terrorizmus?
hogyan és miért veszélyeztet bizonyos területeket?
hol vannak, voltak, vagy lehetnek a jövőben ezek a területek?
hogyan lehet egy lehetséges támadás ellen felkészülni?
Meg kell tehát vizsgálni, hogy mit értünk terrorizmuson, hogyan lehet ezt a jelenséget definiálni, mi a története, hogyan érintette vagy érinti ez Magyarországot – dolgozatom során, bár ez sem kis terület, alapvetően a Magyarországot, Budapestet érintő lehetséges terrorcselekményekkel foglalkozom. Meg kell továbbá vizsgálni azt is, hogy milyen területek lehetnek vagy voltak terrorizmus célpontjai, úgy általánosságban, mint konkrét példák alapján Magyarországon. Térképészként elsősorban a lehetséges célpontok helyét meghatározó elméleti vizsgálat és a védelmükre kialakítandó esetleges térképészeti, térinformatikai célú alkalmazások lehetősége foglalkoztat, az, hogyan lehet ezeket a területeket felkészíteni, megvédeni egy terrorista támadás esetén, ha lehet egyáltalán. Vizsgáljuk először, mit is jelent maga a jelenség, a terrorizmus. DEFINÍCIÓ A terrorizmus korunk egyik legtöbbet szereplő és sokat vitatott fogalma. Bár a terrorjellegű cselekmények számos közös jellemvonással rendelkeznek, a pontos megfogalmazás mégis nehéz. A terrorizmus fogalmi meghatározásai nagy változatosságot és eltérést mutatnak. A jog 1
Korán 2:191
4
által adott definíciók pedig szűkítően értelmezik a terrorista cselekményeket, az ide tartozó bűncselekmények sem egy helyen találhatók a büntető törvénykönyvekben. „Ez idáig egyetlen terrorcsoport sem tette meg azt a szívességet, hogy definiálja önmagát.”2 A politológia tudomány szerint a terror rémuralmat, durva, erőszakos hatalmaskodást, zsarnokságot jelent. Churchill a terrorizmust puha fegyverekkel vívott alacsony intenzitású háborús konfliktusként jellemezte. Az Egyesült Királyság 1989-es, terrorizmusmegelőző törvényében a következő definíciót alkotta meg: „A terrorizmus az erőszak eszközének alkalmazása politikai célok elérése érdekében.” Prof. Yohan Alexander, a Nemzetközi Terrorizmust Tanulmányozó Intézet vezetője szerint: „A terrorizmus törvénytelen erőfelhasználás, személy és tulajdon elleni erőszak, abból a célból, hogy megfélemlítse a lakosság egy részét a saját mozgalmának szociális vagy politikai céljainak előremozdítása érdekében.” Anthony Giddens szociológus értelmezése szerint: „A terrorizmust az erőszakkal való politikai célú fenyegetőzéseként vagy az ilyen erőszak alkalmazásaként definiálhatjuk olyan egyének részéről, akiknek nincs formális politikai hatalmuk. Ha így fogjuk fel, a terrorizmus sajátságos jelentőségre tesz szert a modern társadalmakban, éppen azért, mivel a kormányzatok – más nemzetekre irányuló fenyegetésként vagy tényleges háborúk formájában – monopolizálni kívánják a politikai célú erőszak alkalmazásának jogát.”3 Az USA Külügyminisztériuma úgy határozta meg a terrorizmus fogalmát, mint a „szubnacionális csoportok vagy titkos állami ügynökök által tudatosan előkészített és politikailag motivált erőszak elkövetése nem hadi jellegű célpontok ellen”.4 Benjamin Netanjahu szerint „a terrorizmus a polgárokon gyakorolt szándékos, módszeres erőszak, mely az általa kiváltott félelmen keresztül politikai célokat kíván megvalósítani”.5 2
Máramarosi Zoltán-dr. Szűcs Imre: A terrorizmus kihívásai. Rendészeti Szemle, 1992. 5
szám. 3
Anthony Giddens: Szociológia. Budapest, 1995, Osiris Kiadó.
4
Sankar Sen: A modern terrorizmus sajátosságai. Rendészeti Szemle, 1994. 1. szám.
5
Benjamin Netanjahu: Harc a terrorizmus ellen. Pécs, 1995, Alexandra Kiadó.
5
Dr. Tauber István úgy fogalmazott, hogy: „A terrorizmus olyan félelemkeltő, erőszakos bűncselekmény, amelyet bizonyos (főleg politikai) célok elérése érdekében követnek el államok, szervezetek, csoportok vagy egyének. A kriminalitás olyan sajátos formája, mely a bűncselekmények motívumai és céljai, az elkövetői kör szervezettségi sajátosságai, valamint a végrehajtott bűncselekmények elkövetési specifikumai alapján lényegesen különbözik a bűnözés egyéb formáitól.”6 A terrorizmus nem a 21. század szülötte. Minden korban alkalmaztak egy határozott politikai, ideológiai vagy vallási cél elérése érdekében olyan erőket, eszközöket és módszereket, amelyek rendeltetése a megfélemlítés, a rettegés és a pánik előidézése volt. A megfélemlítési szándék mögött mindig meghatározott ideológia található, melyet a politikai, állami vagy nacionalista, vallási vagy etnikai, törzsi ellentétek táplálnak és a szemben állókra irányuló akciók rendszerint kíméletlen módszerekkel és eszközökkel kerülnek végrehajtásra. A szakirodalomban használt terminológiai fogalmak is a terrorizmusnak ezeket a jellemzőit emelik ki és határozzák meg. Mivel az utóbbi időben az Amerikai Egyesült Államokban következtek be a nemzetközi terrorizmus legdurvább és legkegyetlenebb támadásai, ezért célszerű először az amerikai szakkönyvekben található fogalmakat bemutatni. Az Egyesült Államok védelmi minisztériuma által kiadott szakkönyvekben a következő fogalmak találhatók a terrorizmusra: „Az erő vagy erőszak törvénytelen (jogtalan) felhasználása egyes személyek vagy tulajdontárgyak (objektumok) ellen, hogy a kormányokat vagy társadalmakat a politikai, vallási vagy ideológiai célok elérésére kényszerítsék vagy megfélemlítsék.”7
6
Dr. Tauber István: Szervezett bűnözés, terrorista jellegű bűncselekmények. ELTE ÁJK,
tanulmány. 7
Department of Defense of Military and Associated Terms, JOINT PUB 1–02, Washington,
1989.
6
„A törvénytelen erőszak vagy azzal való fenyegetés előre kiszámított alkalmazása félelemkeltés céljából; a kormányok vagy társadalmak arra való kényszerítése vagy megfélemlítése, hogy a terroristák politikai, vallási vagy ideológiai céljaikat elérjék.”8 A brit tudományos körök a terrorizmus alábbi meghatározását fogadták el: „Az erőszak, vagy az erőszakkal történő fenyegetés felhasználása, különösen politikai célokért.”9 Magyar katonai szakértők a terror fogalmát az alábbiak szerint definiálták: „Terror, megkülönböztetés nélküli támadás: minden olyan erőszakos cselekmény, vagy azzal való fenyegetés, amelynek elsődleges célja, hogy rettegést keltsen a polgári lakosság körében.”10 A fenti fogalmak közül bármelyiket is fogadjuk el, megállapíthatjuk, hogy egyik sem nélkülözi a politikai erőszak elemére történő utalást. Ebből az következne tehát, hogy a terroristacselekmények politikai, vagy legalábbis politikai indíttatásból elkövetett erőszakos bűncselekmények. Meg fogjuk látni, hogy ez kizárólagosan nem jelenthető ki, hiszen a vallási terrorizmus nem mindig, nem feltétlenül rendelkezik politikai tartalommal, vagy ha rendelkezik is, akkor az inkább egy álomkép a terroristák részéről – például a nyugati civilizáció megingatására irányuló iszlám terrorista cselekedetek. A terrorizmusra tehát a szó hétköznapi értelmezésében és használatában közmegegyezés van, ám hivatalos, mindenki által elfogadott tudományos meghatározása nincs. A fentiek alapján kijelenthető, hogy a ma leginkább elterjedt nézet szerint a terrorizmus egyének vagy csoportok politikai, vallási indíttatású erőszaktétele valamely
állam működésének
megzavarása, megbénítása, a fennálló hatalmi viszonyok megváltoztatása céljából. De egyes iszlám terrorista csoportok, mint említettem, egyenesen a világ hatalmi viszonyainak megváltoztatását akarják. A terrorizmus lényegi ismertetőjegye sokkal inkább az a félelmet és rettegést keltő hatás, amelyet az ismétlődő és a tömegkommunikáció által nagy nyilvánosságot kapó erőszakos cselekmények, robbantások, emberrablások, repülőgép8
Combatting Terrorism Program, DoD O–2000.12H Washington, DC. 1993.
9
Oxford Advanced Learner,s Encyclopedic Dictionary, Oxford University Press, Oxford,
1992. 10
Hadtudományi Lexikon 1324. old., Magyar Hadtudományi Társaság, Budapest, 1995.
7
eltérítések keltenek az adott ország, de akár az egész világ közvéleményében is. Az 1970-es, 1980-as évek nagy európai terrorhullámaiért elsősorban a német Vörös Hadsereg Frakció, a francia Action Direct, az olasz Vörös Brigádok, valamint a baszk ETA és az ír IRA tehető felelőssé. Napjainkban főként az arab (palesztin) – izraeli szembenállás és az ezzel összefüggő terrorizmus szedi a legtöbb áldozatot. Különböző terrorszervezetek, például a Hamasz, az Iszlám Dzsihád, az Al-Aksza Mártírjai és a Hezbollah, merényletek, köztük öngyilkos merényletek százait követték el az intifada11 alatt. Így a későbbiekben, természetesen az egyéb, főleg Európában működő terrorszervezetek mellett az iszlám fundamentalista alapokon nyugvó terrorizmussal, annak kialakulásával és motivációjával foglalkozom részletesebben. RÖVID TÖRTÉNET A terror azóta van jelen az életünkben, amióta léteznek megdönthető államok és kormányok. Az emberiség története valójában a hatalomért folytatott erőszakos háborúk, csaták sorozata. Mindig voltak és lesznek csoportok, szerveződések, amelyek a terror eszközéhez nyúlva próbálják meg saját elképzeléseiket, törekvéseiket a társadalom többségével elfogadtatni. 11
Az izraeli megszállás elleni palesztin népfelkelés. Az ún. első intifada 1987 decemberében
kezdődött, miután egy izraeli katonai teherautó a Gáza-övezetben palesztinok közé hajtva négy embert halálra gázolt. A zavargások hat éven át tartottak a Gáza-övezetben és Ciszjordániában. A felkelés, ellenállás sajátos formájaként palesztin fiatalok rendszeresen kövekkel dobálták az izraeli katonákat, de sor került sztrájkokra és tüntetésekre is. Az izraeli katonák válaszul fegyvert is használtak és több száz embert bebörtönöztek. A válaszlépések közé tartozott a gazdasági szankciók életbe léptetése is, valamint további telepek létesítése a megszállt területeken. Az összetűzéseknek 2000 palesztin és 200 izraeli esett áldozatul. Az első intifadának az 1993-as oslói békemegállapodás vetett véget. A második intifada, amelyik még jelenleg is tart, 2000. szeptember 29-én kezdődött. Kiváltó oka az volt, hogy Ariel Sharon, akkori ellenzéki Likud-pártvezető megjelent Jeruzsálemben a Templomhegyen. Ott található az Al-Aksza Nagymecset, így a palesztinok provokációnak vették a látogatást. Vannak olyan vélemények is, hogy mindez csak ürügy volt egy már korábban tervbe vett felkelésre. Az előző intifadához képest jelentős változás, hogy az izraeli katonasággal történő nyílt összecsapás helyett a palesztinok kis fegyveres csoportok és egyéni öngyilkos merénylők bevetésével veszik fel a harcot.
8
Természetesen vannak és voltak a történelem folyamán olyanok is, akik az céltalan erőszakként alkalmazzák a terrort. Sokan az ókori merényletektől, Julius Caesar Kr.e. 44. március 15-én történt meggyilkolásától eredeztetik a terrorizmust. A merénylet, véleményem szerint azonban nem terrorizmus. A merénylet célja a célszemély megölése, legtöbbször persze politikai indíttatásból, de nem feltétlen húzódik mögötte távlati cél. A terrorizmusnak a merénylet, vagy egyéb erőszakos cselekmény az eszköze, nem pedig célja. A céljai ettől távolabbra mutatóak. Ezen túl elmondható, hogy a terrorizmus:
előre kitervelt és nem hirtelen felindultságból végrehajtott akció;
politikai és nem bűnügyi motiváltság jellemzi őket, nem pénzszerzés, hanem a fennálló politikai rend megváltoztatása a célja;
a célpontok civilek is lehetnek, nem feltétlenül katonai létesítmények vagy felfegyverzett katonák;
félkatonai szervezetek, egyének hajtják végre, nem pedig egy nemzet hadserege.
A harc hagyományos formája a legutóbbi időkig a politikai erőszak legelterjedtebb eszköze, a konvencionális háború volt. Természetesen voltak az ókorban12 és a korai középkorban13 is olyan terrorisztikus jeleket mutató csoportok, amelyek az uralkodó réteg ellen léptek fel. Ezeknél a csoportoknál megfigyelhető a módszer és az eszközök hasonlósága a mai terroristaszervezetekével. Ezeket az elkövetési módokat és az elérendő célba vetett vak hitet a jelenkorban is megtaláljuk a terroristacsoportoknál. A 18. század végén a francia forradalom második időszakának második felében használták először a terror szót a mai értelemben. Maga a terror szó tehát a francia forradalom időszakából származik, ahol a „regime de la terreur” véres időszaka 1793-tól 1794-ig tartott, és sok olyan módszert alkalmaztak, amely a félelemkeltésre támaszkodott. Gyökereit tekintve 12
A szikarioszok csoportja a zelóták egyik alcsoportjaként Palesztinában harcolt a római
uralom ellen, a Kr.u. 1. évszázadban. 13
Az asszaszinok az iszlám vallás síita ágának iszmailita szektájához tartoztak és a Közel-
Keleten éltek a 11.-12. században, készek voltak az életüket is feláldozni céljuk elérése érdekében.
9
a terror egy bizonyos filozófia logikus alkalmazása volt: az embereket újjá, igazabbakká kell átformálni, és ha valaki ennek útjában áll, azt el kell távolítani. A francia terror egyik megalkotója Sant-Just volt. Az 1793. szeptember 17-én kiadott gyanúsakról megalkotott törvény lehetővé tette, hogy egyre szélesebb körben, meghatározhatatlan összetételű csoportok ellen is eljárjanak. Érdekes, hogy ez a megközelítés rokonságot mutat az inkvizícióval, mind ideológiáját, mind módszereit tekintve. Az inkvizíció a történelem során többször, többféleképp megvalósult intézmény, mely az úgynevezett eretnekek, tehát a vatikáni hivatalos nézethez képest másként gondolkozók, másként hívők és hitetlenek elleni fellépést tekintette feladatának. Nevét elsősorban a Római Katolikus Egyházhoz kötik, noha a történelem során az inkvizíciót nem mindig ez az intézmény irányította. Módszerei gyakran kegyetlenek voltak, közéjük tartozott a kínvallatás – inquisitio latinul vallatás – és az elítéltek máglyán való elégetése. Az inkvizíció célja egyrészt az egyház hatalmának és tekintélyének megőrzése volt, másrészt az inkvizícióért felelősek hitük szerint megmentették az emberek lelkét az örök kárhozattól, ha rávették őket nézeteik megtagadására, akár kínvallatással is. Az inkvizíció helyenként azok ellen a mozgalmak ellen lépett fel, melyek a középkori társadalom értékeit tagadták és létét vagy rendjét veszélyeztették. A terrorizmus kialakulásának és elterjedésének szempontjából a következő említésre méltó időszak a 19. század közepe volt. Az 1848-as nagy európai forradalmak bukása a felforgató tevékenység módszereinek megújításához vezetett. Megjelentek a terrorizmus néven emlegetett erőszakos cselekmények. Az évszázad második felétől kezdődően Európában jellegzetesen két helyszínhez kötődtek a terrorcselekmények, Írországhoz és Oroszországhoz. Írországban a nacionalizmus volt a hajtóerő. Az Ír Republikánus Kör (IRP) olyan titkos társaság volt, melynek tagjai arra szövetkeztek, hogy fegyverrel vívják ki Írország függetlenségét. Ennek az időszaknak a legnevezetesebb tettét a legyőzhetetlenek hajtották végre, az 1882-es dublini, Phoenix Park-beli merényletnek két brit vezető közéleti személyiség esett áldozatul. Oroszországban a terrorcsoportoknál a meghatározó filozófia az idealista anarchia volt, amely egy új és jobb jövő nyitányaként a fennálló rend elsöprését követelte. Azt vallották, hogy rombolással többre mennek, mint ha publikációkkal és politikai vitákkal igyekeznének a helyzeten változtatni. Legbefolyásosabb ideológusa Mihail Bakunyin volt, a cselekményre pedig jó példa Dmitrij Sipjagin belügyminiszter meggyilkolása. Az első világháború kirobbanásának ürügyéül is egy politikai merénylet szolgált, Ferenc Ferdinánd meggyilkolása Szarajevóban. A merénylet ugyan nem egyértelműen sorolandó a
10
terrorista események közé, de fontos szerepet játszott a terrorizmus mai jellegének kialakulásában. További esetek találhatók a két világháború közötti időszakból is, mint például Barthou francia külügyminiszter vagy I. Sándor jugoszláv király meggyilkolása. A
modern
terrorizmus
kialakulásának
történelmi
alapját
kétségtelenül
különféle
csoportosulások teremtették meg. A válogatás nélküli elrettentő terror még csak nyomokban sem létezett a 19. században és az azt megelőző időkben. Ha megvizsgáljuk a múlt terrorista szervezeteit, megállapítható, hogy ezek mind szelektíven működtek. Annyi állítható róluk, hogy a politikai erőszaknak olyan formájával éltek, amely eltér a tradicionális háborúzás ismert formáitól. A múlt, és különösen a 19. század lázadói olyan jogokért harcoltak, amelyek ma már természetesek számunkra. Az 1940-es és 1950-es években a gyarmattartók ellen vívott küzdelmek elsődleges eszköze is a tágabb értelemben vett terrorizmus volt Algériában vagy Palesztinában. A modern nemzetközi terrorizmus igazi kibontakozásáról valójában azonban csak az 1960-as évek végétől lehet beszélni. A terrorizmus területi alakulását nézve három gócpont volt található: Nyugat-Európa, Közel-Kelet és Latin-Amerika. Az 1960-as évek végétől tartó általános életszínvonal-növekedés ellenére az európai kontinensen a belső terrorista csoportok tevékenysége az 1980-as évek közepétől csökkent. Nyugat-Európának ezen a részén, Franciaországban, a Német Szövetségi Köztársaságban, Belgiumban, Olaszországban a terrorista csoportok14 közül elsősorban a szélsőbal jelentette a legnagyobb veszélyt. Ezek tevékenysége azonban napjainkban már megszűnt. Európán belül napjainkban inkább az etnikai terrorizmus15 a legfőbb probléma. Ezek a tömörülések egy államon belül alakulnak ki. A terrorcsoportoknál az tapasztalható, hogy a nemzeti és etnikai hovatartozás érvényesítése céljából, valamint az elnyomó hatalom megsemmisítése és a területi függetlenség elismertetése miatt nyúlnak a terror eszközéhez. A latin-amerikai terrorizmust16 a Dél-Amerika társadalmait megosztó egyenlőtlenség és igazságtalanság hozta létre. A térség legtöbb országában felhalmozott hihetetlen gazdagság és 14
Vörös Hadsereg Frakció, Vörös Brigádok, CCC, AD
15
ETA, FLNC
16
Fényes Ösvény, Tupac Amaru
11
a szegénység közötti különbséget az 1960-as évek során még kirívóbbá tette az általános recesszió. Az ezt kísérő jelenségek, az infláció és a munkanélküliség leginkább az alsó középosztályokat sújtották. A legtöbb országban egyre erősödött az elnyomás. A politikai szabadság jogokat erőteljesen megnyirbálták. Katonai diktatúrákat vezettek be az egymástól eltérő berendezkedésű országokban. A politikai változások maguk után vonták az elégedetlenkedő csoportok, szervezetek kialakulását. Így jöttek létre a különböző gerillacsoportok, amelyek a terrorizmus eszközeivel próbáltak az elnyomó hatalom ellen fellépni. Kialakultak a különböző városi gerillacsoportok is. Legkedveltebb módszerük az emberrablás lett. Ma ezek a csoportok háttérbe szorultak, de nem szűntek meg teljesen. Ritkán ugyan, de hallatnak még magukról. A Közel-Kelet viszonylatában legmarkánsabban a vallási terrorizmusról beszélhetünk17. Bár megemlíthető, hogy az IRA, illetve az INLA Írországban is ebbe a kategóriába tartozik. Ezen csoportok jellemzője az, hogy a világ bármely részén, Isten és a hit eltérő értelmezése miatt fenyegetik többnyire az ártatlan embereket. Ez az a fajta terrorizmus, amelyik először jelent meg nemzetközi szinten is. Amíg az előzőekben tárgyalt csoportok többsége a saját államán belül tevékenykedik, addig a vallási fanatikus csoportok a világon bárhol akcióba léphetnek. A jövőt tekintve talán legégetőbb probléma lehet a nukleáris terrorizmus, az ökoterrorizmus, a biológiai terrorizmus, valamint a cyber-terrorizmus térhódítása, illetve nem szabad elfelejtkezni a vallási alapon szerveződött egyre radikálisabban fellépő terrorcsoportok további tevékenységéről sem. Szakértők szerint a legnagyobb kihívást a biológiai eszközök potenciális alkalmazása jelenti. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a terrorista, illetve más szervezett bűnözői csoportok a biológiai összetevőket céljaik eléréséhez alkalmas eszköznek tekintik. 1980 óta ismertek olyan cselekmények, Antrax-támadások az USA-ban és Európában, amelyek során lépfene, Yersinia pestis, botolinum toxin, vagy a tokiói metrótámadás 1995. március 20-án, ahol sarin és ricin anyagokat szereztek meg, állítottak elő vagy alkalmaztak terrorista támadás alkalmával.
17
Iszlám Dzsihád, Hamasz, ASALA, Hezbollah
12
Új elemként jelentkezhet még a számítógép és a világháló felhasználásával elkövetett cyberterrorizmus. A számítógéphez és a kommunikációhoz értő szakember óriási károkat tud okozni cégeknek, államhivataloknak az információk jogosulatlan megszerzésével, vagy illetéktelen kezekbe juttatásával. De talán legfontosabb eleme napjaink és a közeljövő terrorizmusának az egyre radikalizálódó, az iszlám ideológiája alapján szerveződő terrorszervezetek, illetve az őket támogató államok. Az Egyesült Államokat 2001. szeptember 11-én ért terrortámadás sok szempontból más, új és sokkal inkább aggasztó volt, mint a történelem során bármikor. Az eseményt az amerikai kormány és a sajtó összefüggésbe hozta az iszlám radikális erőkkel, elsősorban az alKaidával, ezen belül a szaúdi származású Oszama bin Ladennel. A terrorcsoport újszerűsége abban van, hogy laza struktúrája, sejtszerű felépítése miatt nem lehet a klasszikus módon szervezetként kezelni. A csoportok sejtszerűen vannak kialakítva, az egyik csoport nem ismeri a másik csoportot, csak a sejt vezetője ismeri a kapcsolatot, így nem tudják egymást lebuktatni. Ez a jellemző teszi az ilyen szervezeteket rendkívül veszélyessé és hatékonnyá. A feladatra létrehozott kevés főből álló csoportjai a semmiből tűnnek elő, és az akció végrehajtását követően e csoportok fel is oszlanak. Az iszlám ideológia radikalizálódása számos kérdést vet fel. Ezek közül talán a legfontosabb az, hogy vajon igazat adhatunk-e az iszlámot a nyugati civilizáció veszedelmes ellenfelének nyilvánító véleményeknek. Amennyiben annak radikalizálódott fundamentalista irányzatáról és nem magáról a világvallások egyikéről van szó, az iszlám ereje valóban félelmetes és fenyegető. A DEFINIÁLÁS NEHÉZSÉGEI Jelenleg tizenhárom, a terrorizmust érintő globális egyezmény van a világon. A nemzetközi terrorizmusról szóló átfogó konvenció tervezete azonban az ENSZ egyik bizottságában, 1996ban elakadt, mert nem sikerült közös nevezőre jutni a terrorizmus fogalmáról. A tagállamok nem tudtak megegyezni, minek minősüljenek a palesztin öngyilkos merényletek, illetve az izraeli katonai akciók Ciszjordániában és a Gázai-övezetben. A legutóbbi egyeztetési fordulóban, az arab országok küldöttei elvetették Kofi Annan ENSZ-főtitkár összefogásra felhívó javaslatát, mert az az ENSZ alapokmányának 51. cikke alapján ellenkezik a nemzeti
13
felszabadító mozgalmak, például a palesztin ellenállás azon jogával, hogy szembeszálljanak a külföldi megszállókkal. A sarm-el-sejk-i merényletek után az Iszlám Országok Szervezete azonban közös muszlim választ szorgalmazott, mivel a szervezet közleménye szerint a terrortámadások csak kárt okoznak a muszlim világnak. Kofi Annan a legegyszerűbb megfogalmazást javasolta: nyilvánítsák terrorizmusnak a polgári lakosság szándékos megnyomorítását vagy meggyilkolását, minden indoktól függetlenül. A terrorizmust tehát hamarosan definiálni fogják, ami ugyan jó dolog, de a definíció még nem szünteti meg. Az a felismerés, s az abból következő akciótervek azonban, hogy a terrorizmussal szemben, legyen az akár lokális, akár globális, csak egységes, nemzetközileg összehangolt cselekvéssel lehet eredményt elérni, ha meg nem is szüntethetik a terrort, de mindenképpen gyengíthetik és csökkenthetik azt. Ettől már csak egy lépés egy olyanfajta egységes koncepció kidolgozása, amely egyforma mércével méri a bármely nép, faj vagy vallás ellen működő agressziót. Megszünteti azt a régi gyakorlatot, amely szerint a palesztin terror ellen csak az izraeliek, a baszkoké ellen csak a spanyolok, az íreké ellen csak az angolok, a muzulmán testvéreké ellen csak az egyiptomiak, az arab szabadcsapatoké ellen csak a szudániak, az al-Kaidáé ellen csak az amerikaiak, a csecseneké ellen csak az oroszok, az albánoké ellen csak a szerbek, a japán fasisztáké ellen csak a japánok vívják a maguk harcát. Világossá vált, hogy nincs csak palesztin, csak baszk, csak ír, csak csecsen stb. terror. Terror csak egy van: a terror. Ez pedig nemzetközi. A nemzetközi terror ellen pedig csak nemzetközi harcot lehet vívni. TERRORIZMUS ELLENI HARC – MIÉRT NEM KATONÁK A TERRORISTÁK? De vajon háború-e ez a küzdelem, vagy harc? Kutatók már régóta mondják, hogy ha a terrorizmust a huszadik század végére nem sikerül visszaszorítani, akkor nagy valószínűséggel csak mérhetetlen nagy erőfeszítéssel lesz megfékezhető. Mint az látható ebben a gondolatban van némi igazság, mert az új évezred eddig eltelt néhány évében minden eddiginél kíméletlenebb terrorcselekmények történtek többek között az USA-ban, Izraelben, Spanyolországban, Irakban, Oroszországban, Egyiptomban és az Egyesült Királyságban. A terrorista erők nagy offenzívára készülnek, legalábbis ez derül ki az al-Kaida második emberének több országnak címzett fenyegető nyilatkozatából. A terroristák több országot meg akarnak leckéztetni az iraki szerepvállalás miatt. A civilizált világnak ez esetben az a feladata, hogy az arabok szent háborújához, a dzsihádhoz hasonlóan háborút hirdessen a terrorizmus
14
ellen, olyan számvetéssel, hogy azt győztesként be is fejezze. Kérdéses, hogy egy ilyen háborút be lehet-e valaha fejezni? Érdekes áthallás ez esetben a keresztes háborúkra visszatekinteni. A klasszikus keresztes háborúk a XI.-XIII. században zajlott hadjáratok sora, amelyek a mohamedánok által megszállt Szentföldre irányultak. Kiváltó okai között találunk vallási okot is, alapvetően a mohamedánok ellen irányultak, de a nem római rítusú keresztények ellen is indítottak háborút. 1095-ben, a clermonti zsinaton II. Orbán pápa keresztes hadjáratot hirdet a Szentföldet uraló mohamedánok ellen, a résztvevõknek bűnbocsánatot és mennybejutást ígért. 1099-ben elfoglalták Jeruzsálemet, megalakították a Jeruzsálemi Királyságot. Fő céljuk a megszerzett területek biztosítása volt, ezért nyugati mintájú törpeállamokat szerveztek. Sűrű kegyetlenségek és gyakori hatalmi harcok jellemezték ezeket az országokat. 1147-ben zajlott a II., 1189-92-ig a III. és 1202-04-ig a IV. keresztes hadjárat. 1212-ben volt a Gyermekek hadjárata, melyben azzal az ürüggyel, hogy a lelki tisztaság önmagában is legyőzheti a pogányokat, gyermekeket vittnek harcolni. Az Utolsó Keresztes hadjárat 1270-ben eredménytelenül zárult. Ezek a háborúk mind motivációjukat, mind eszköztárukat – a kor technikai vívmányainak megfelelően – tekintve sok hasonlóságot mutatnak a mai dzsiháddal.18 Az iszlám időszámítás a kivonulástól, a hidzsrától veszi kezdetét, mikor Mohamed próféta 622-ben Mekkából Medinába vonult át, így gyakorlatilag ugyanazt az utat járja, mint a kereszténység 6-700 év késéssel. Egy háború menete és kimenetele nem ugyanaz, ha a szereposztás egyszer ez, máskor az. A terrorizmus háborújában a támadók a terroristák, a terrorszervezetek, a megtámadott pedig a civilizált világ, vagy annak egy szelete. A szereposztás pont fordított a terrorizmus elleni háború esetén. A terrorizmust csak akkor lehet megzabolázni, ha kezdeményezően lépnek fel vele szemben, azaz háborút indítanak ellene, és nem a terrorizmus háborújának szenvedő részesei maradnak, csak jogos önvédelmi harcot folytatnak. Az USA és szövetségesei a terrorfenyegetettség ismeretében a legjobb védekezés a támadás elvet igyekeznek érvényesíteni. Az eddigiekből egyértelműen következik, hogy ebben a párharcban a terrorizmus háborújáról, és a terrorizmus elleni háborúról beszélhetünk. Ezek nem azonosak a 18
Az isztambuli svéd kutatóintézet igazgatója, Bengt Knutsson az iszlám-keresztény dialógus
során 1997 júniusában al-Mafrakban jelentette ki előadásában, „hogy a muszlimok és keresztények a történelem folyamán hol barátok, hol ellenségek voltak, így tehát a dzsihád és a keresztes háborúk révén ismerik egymást”
15
klasszikus értelemben vett háborúk egyikével sem. Ebből eredően nem is igaz rájuk a háború minden ismérve. A terrorizmus által és ellene viselt háború nem is igazán háború, sokkal inkább egy különleges összeütközés, egy olyan harc, amelyben az egyik félnek nem mindig van alkalma fegyvert használni. A 21. század emberiségének a terrorizmus elleni háborúja sok tekintetben különbözni fog az eddigi értelemben vett háborúktól. A terrorizmus elleni küzdelem egy sokszorosan átgondolt elmélet alapján álló sokrétű gyakorlati tevékenységrendszert jelent, amelyben fontos szerep hárul a fegyveres erőkre, a bűn üldöző, felderítő, katasztrófavédelmi, rendvédelmi és egyéb szervezetekre. A terrorizmus háborúja emlékeztet a partizán-, és a gerillaháborúra. De például a partizán-, és gerilla-hadviselésben fellelhető emberiességi vonások, a hadijog bizonyos elemeinek tiszteletben tartása hiányoznak a terrorcselekmények eltervezőinek, és végrehajtóinak eszköztárából. A klasszikus értelemben vett háborúk elmélete csak részben igaz a terrorizmushoz köthető harcra. A háborúkról szóló elmélet így szükségszerűen változik, ki kell egészülnie a terrorizmus által és az ellene viselt harc fejezetével. A terrorizmus elleni harc a háborúk egy új formája. Ez a harc a maga politikai, gazdasági, diplomáciai oldala mellett egy különleges módon megvívott fegyveres összeütközést jelenít meg. Ezt a harcot az ENSZ jogos, a világ népeinek oldaláról nézve igazságos háborúnak, a nemzetközi szervezet szóhasználata szerint fegyveres fellépésnek kellene, hogy elismerje. De ez még nincs így, mert az USA elleni terrortámadást követően az ENSZ BT ugyan elfogadott egy határozatot, amely széles körű lehetőségeket biztosít a tagállamok számára a terrorizmus elleni hatékony fellépéshez, elsősorban a pénzügyi lehetőségek korlátozása terén, de az ENSZ állásfoglalása a terrorizmus kérdésében nem egyértelmű. A terrorizmus elleni harcot politikai, gazdasági, diplomáciai területen csak indirekt módon lehet folytatni. A katonai fellépés (fegyveres küzdelem) megindítására sem a klasszikus szabályok az érvényesek, mert nagy valószínűséggel nem reguláris fegyveres erők ellen kell ezt a harcot megvívni. A világon valóban léteznek szétszórtan terrorista szervezetek, de a fő erő nem egy szervezett katonai alakulat, az esetek többségében a harcosok egészen az akciók megkezdéséig láthatatlanok maradnak.
16
A történelemből ismert, hogy a hadiállapot kinyilvánítása hadüzenettel történik, bár eddig is sok példa volt hadüzenet nélküli háborúra. „A hadüzenet állam, vagy koalíció akaratnyilvánító hivatalos diplomáciai közlése, a fegyveres támadás megindításáról, azoknak az okoknak a megjelölésével, amelyek miatt a háborút indokoltnak tartja.”19 A terroristák, terrorszervezetek a médián keresztül történő üzengetése azt jelenti, hogy létező szervezetekről van szó és üzengetés tulajdonképpen a maga nemében hadüzenetnek fogható fel. A terrorista szervezetek részére a hadüzenetet, vagy ultimátumot a hadviselésben meghonosodott módon nem lehet átadni, mert tartózkodási helyük ismeretlen. Egy rejtőzködő ellenfélnek csak úgy lehet hadat üzenni, ahogy azt ő is megteszi, erre a feladatra maradnak a modern technikai eszközök, többszörös áttételen keresztül a közvetítők, ugyanis egy illegális szervezethez diplomáciai út nem vezet. Az al-Kaida hazánknak is címzett fenyegetést, és bár ennek valódiságáról találgatások folytak, mert egy ilyen üzengetés a minden kétséget kizáró értesítés kritériumának nem felel meg, végül is a szakértők a fenyegetést hitelesnek fogadták el, ezért hazánkban is az illetékesek a megelőzést szolgáló rendszabályokat foganatosították. A terrorizmus természetéből fakad, hogy rejtőzködik. A terrorizmus elleni háborúban a kezdeményező fél csak a korábban leírt formában, indirekt módon tudja a másik fél számára egyértelművé tenni szándékát. A továbbiakban néhány dolgot említve érzékelhetővé válik, hogy a terrorizmus ellen viselt háború, vagy inkább harc a vele szembeni fegyveres fellépés miért különleges:20
a klasszikus értelemben vett háború ismérvei csak részben igazak rá;
a világ terrorizmussal fertőzött részein csak multinacionális erők egyidejű fegyveres fellépésével lehet sikert elérni;
a terrorizmust támogató államokat úgy kell elszigetelni, hogy ne tudjanak menedéket
19
Hadtudományi lexikon. A-L. Magyar Hadtudományi Társaság, Budapest, 1995. 490.o.
20
Hadnagy Imre József: A háború és a terrorizmus. Hadtudomány folyóirat 2005/1, Budapest,
2005. 16.o.
17
adni a terroristáknak, terrorszervezeteknek;
kizárt a hadtudomány által hirdetett módon a szembenálló felek közötti nyílt fegyveres összeütközés katonai szervezetekkel, eszközökkel, és tervek szerint;
a szembenálló félnek, a terrorista szervezeteknek nincs reguláris fegyveres erejük;
a terrorista jogi értelemben nem tekinthető harcosnak;
hadszíntér a klasszikus értelemben nem létezik. A fegyveres cselekmények nem a klasszikus értelemben folynak, mivel a terroristák legkedvezőbb létezési módja az észrevétlenség, rejtőzködés;
a terrorizmus elleni háború nem hagyományos módon kezdődik. Nincs csapatösszevonás, hadműveleti felvonulás és szétbontakozás, arcvonal, harcrend, stb. egységes elgondolás és terv alapján folyó haditevékenység;
egyidejűleg több helyszínen, nagy valószínűséggel megbízható felderítési adatokra alapozva meglepetésszerű rajtaütéssel történik a rejtőzködő terroristák elleni támadás, a helyzettől függően ezt követi a lefegyverzés, az elfogás, végső esetben az élő erő, valamint a terrorakciókhoz felhasználni kívánt eszközök elpusztítása;
gócokban jóval a háborús küszöb alatti fegyveres összeütközés folyik;
a terroristák egy időben sokféle harcmódot alkalmaznak, ezért az ellenük fegyveresen fellépőknek kiválóan felkészültnek, felkészítettnek kell lennie;
Kommandókra épülő, kis kötelékekkel történő harc folyik;
Összességében a világnak csak nagyon kis szeletében jelenít meg hadiállapotot;
A fegyveres fellépés időtartama nem határolható be, valószínűsíthető az elhúzódó háborús állapot;
A megtámadottnak nem mindig van alkalma fegyvert használni;
Különleges hadviselési móddal lehetséges az ellenfél felőrlése, a terroristák minden sejtjét külön fel kell kutatni, és ellene fegyveresen fellépni, tudva azt, hogy térben azok jelentős távolságra helyezkedhetnek el egymástól;
A terroristákat sok helyen a nép fiának tekintik, tisztelet övezi őket, ezért az ellenük való fellépés népharagot válthat ki;
Különleges szerepet kap a polgári katonai együttműködés, a CIMIC.
A terrorizmus elleni harc egy nehéz, nem látványos, hosszadalmas küzdelem, akár a tervező, szervező, végrehajtó, akár a védekezésre kényszerülő oldaláról vizsgáljuk. Ebben a küzdelemben gyors eredmény nem lehetséges. Kétséges a hosszú távú eredmény elérése is, mert csak akkor jelenthető ki biztonsággal, hogy a terrorizmus elleni harc véget ért, ha
18
minden ismert terrorista, és potenciálisan annak tekinthető személy likvidálásra kerül. Ez csaknem annyira utópisztikus célnak hangzik, mint a terroristák céljai. A terrorizmus elleni harcra igaz az is, hogy a szembenálló felek aszimmetrikus hadviselést folytatnak. Az aszimmetria többek között abban jelentkezik, hogy az egyik oldalon azok az államok állnak, amelyek szervezett, modern eszközökkel ellátott haderőt tartanak fenn biztonságuk szavatolására, míg a másik oldalon bizonyos csoportosulások, szervezetek, amelyek célkitűzéseik elérése érdekében titkos katonai szervezeteket, csoportokat tartanak fenn és alkalmaznak, gyakran egyéneket készítenek fel az akciók végrehajtására, legtöbbször csak egy-egy kijelölt cél rombolására, megsemmisítésére elegendő fegyver igénybevételével. Az akciókra való felkészítés rejtetten, a cselekmények végrehajtása nem a nemzetközi jog, és a hadviselési szabályok szerint történik. A terrorcselekményeket legtöbbször azokon a helyeken hajtják végre, ahol tömegek vannak jelen és a romboláson kívül a pszichikai hatás is a legnagyobb. A terrorizmus elleni sikeres harc első lépéseként a terror, a terrorizmus természetrajzát kell megismerni. Ez sem egyszerű dolog, de az ellene való hatékony fellépés még nehezebb. Ez utóbbi érdekében:21
fel kell tárni a terrorizmus kiváltó okait, összességében és a világ régióira vonatkozóan is;
egyértelművé kell tenni a terrorizmus elleni háború elkerülhetetlenségét;
a lehető legtöbb államot meg kell nyerni ehhez a küzdelemhez, beleértve a fegyveres fellépésben való részvételt is;
ki kell dolgozni a fegyveres fellépés legcélravezetőbb módjait, módszereit;
meg kell teremteni a terrorizmus elleni háborúban résztvevő szervezetek szoros együttműködésének feltételeit;
létre kell hozni a terrorizmus elleni háború leghatékonyabb eszközrendszerét;
fel kell készülni a viszontválaszra, a terrorakciók megelőzésére, a terrorizmus váratlan csapásának elhárítására.
21
Hadnagy Imre József: A háború és a terrorizmus. Hadtudomány folyóirat 2005/1, Budapest,
2005. 16.o.
19
A továbbiakban ezzel a résszel, a felkészülés lehetséges módozataival kívánok foglalkozni, de előtte érdemes megvizsgálni, milyen is egy terrorista, aki ellen harcolni, védekezni akarunk. A TERRORISTA HARCOS A terrorista is harcosnak tekinti magát, aki közügyért küzd, irregulárisan és rejtőzködve, mint a partizán, de harci terepén nincs hadüzenet, állami háború, nincsenek sehol regulárisan szemben álló felek. Béke van, legalábbis a háborús események értelmében. A terrorista azonban háborút hirdet az általa kinevezett ellenség ellen, helyzetértelmezésének alapvonása tehát, hogy háborúnak definiálja a békét.22 Abból indul ki, hogy semmi sem úgy van, ahogyan az emberek többsége gondolja, ahogyan szerinte helyes, így saját háborút indít. Egyrészt új ellentéteket alkot, másrészt ezt fegyveres erőszakkal kívánja felszámolni. A terrorizmus története azt mutatja, hogy elvek, nemzeti eszmék, kulturális identitások és szociális különbségek mentén egyaránt létrejöhetnek ellentétek. A terroristának mindig van ideológiája, amelynek a kialakításában döntően értelmiségiek, iskolázott emberek vesznek részt. A terrorizmus eszméinek azonban nem a tartalma számít, hanem az alkalmazása. Gyakran vonatkoztatják őket olyan helyzetekre, amelyek ellenállnak ennek az értelmezésnek, például nemzeti ellentéteket látnak a magukat egységes nemzetnek gondolók között, mint az ETA, a falu és a város életformája közötti különbséget társadalmi igazságtalanságnak vélik, mint a Fényes Ösvény, vagy a haladás kerékkötőjének tartják, mint a Vörös Khmer-ek. A terrorizmus leggyakrabban soviniszta, rasszista, vallásilag fanatikus és osztályharcos ideológiákat hirdet. Tény, hogy a terroristák mindig kevesen vannak, legalábbis a nemzeti és nemzetközi háborúkhoz vagy az ellenük bevetett erőkhöz képest. Nemcsak kevesen vannak, hanem rejtőzködnek is. Persze a kettő összefügg egymással, a kevés harcos könnyen megsemmisíthető, ezért rejtőzködniük kell, de nem lehetnek sokan azok, akik rejtőzködnek, hiszen úgy nem bújhatnak el könnyen. A terrorista ezért is elsősorban jelei révén van jelen a világban, miközben nagyon is hús-vér emberek hajtják végre az akciókat. Az ő feladatuk éppen az, hogy reménytelen helyzetben is minden lehetséges eszközzel harcoljanak az ügyért, 22
Kempelen Farkas Felsőoktatási Digitális Tankönyvtár
20
amely szerintük nemes, soha nem veszhet el. Ugyanakkor a szélsőséges, fanatikus küldetéstudat törvényen kívülre helyezi a terroristát, legalábbis úgy hiszi, hogy a törvények fölött áll, azt tesz, amit akar. A terrorista cselekedeteknek két jellemző vonása van. Az első az erőszak szabadsága, a második az akciók szimbolikus jellege. A terrorista mozgalmak erőszakkultusza a terrorizmus alapvonása. A velük foglalkozó írások középpontjában is a kegyetlen és véres, sok áldozatot követelő akcióik felsorolása, bemutatása áll. Ezekből kiderül, hogy az emberiség már hosszú ideje együtt él a terrorizmussal, az elmúlt száz évben alig múlt el olyan nap, hogy a több száz terrorista szervezet egyike ne követett volna el merényletet valahol a Földön. Ideológiáját két nagyon jellemző felfogás táplálja. Az egyik szerint mindenki bűnös, aki egy bűnös rendszerben él. A puszta létezés okán sok mindenki bűnössé nyilvánítható és megölhető. „A paraszt, mert elfogadja az állam által kiosztott földet – Fényes Ösvény, a városi, mert kereskedik – Vörös Khmer, a munkás, mert a Springern-konszernnél dolgozik – RAF, a francia, mert Korzikán él – FLNC, vagy az amerikai állampolgár, mert az USA-ban született vagy ott él – Al-Kaida.”23 A másik szerint a gyilkosságoknak mozgósító ereje van. Ha az első elv az erőszak általános lehetőségét tartalmazza, ez a célját fogalmazza meg. A terrorista ugyanis nem vaktában és nem céltalanul öl. Harcosnak tekinti magát, öl, hogy feltűnést keltsen, gyilkol, hogy változást érjen el. Egy terrorizmuskutató így ír erről: „A terrorizmust gyakran esztelen, értelmetlen és irracionális erőszakként írják le. Ha eltekintünk néhány komplett elmebajos cselekedetétől, akkor azt láthatjuk, hogy a terrorizmus ritkán esztelen és irracionális. Mindenekelőtt azt kell tudnunk, hogy a terrorizmus eszköz egy cél eléréséhez, és nem maga a cél. A terrorizmus célja nem a tömeggyilkosság. A terrorista nem azt akarja, hogy sok ember haljon meg, hanem azt, hogy sok ember figyeljen és hallgasson rá.”24 Ez az, mint már arról szó volt, amiért egy merénylet, melynek nincs ideológiai háttere, célja az adott személy megölése, nem tekinthető ebben az értelemben terrorizmusnak.
23
Kempelen Farkas Felsőoktatási Digitális Tankönyvtár
24
Jenkins, Brian M.: International Terrorism: A New Mode of Clonfict. In David Carlton –
Carlo Schaerf (szerk.): International Terrorism and Word Security, Croom Helm Ltd. Press, London, 1975.
21
Ezen túlmenően fontos, hogy ez a terrorista cselekedetek második vonása, a terrorista akciók szimbolikus jellege. A terrorista nem feltétlenül hadászatilag fontos bázisokat támad meg, nem törekszik a megtámadott hatalom anyagi-technikai bázisának megsemmisítésére, mint ahogyan teszik ezt az államok közötti háborúk reguláris hadseregei. Ehhez ugyanis nincs ereje, sem fegyverzete, sem serege, sem agyagi bázisa, sem utánpótlása. A terrorista szimbólumokat támad meg. Általában az emberi életet, a terroristák emberrablásokat követnek el és túszokat szednek, bombákat robbantanak és mészárlásokat rendeznek. Vagyis újra és újra kinyilvánítják, hogy az ember egyik legféltettebb kincse számukra semmi. Kitüntetett létesítményeket igyekeznek hatalmukba keríteni és lerombolni, követségeket, laktanyákat,
templomokat,
bankokat,
közigazgatási
épületeket,
iskolákat.
Ezek
a
létesítmények a támadott társadalmi-politikai rendszer életének és működésének fontos helyei. Hadászatilag általában nem jelentősek, ezért nem is nagyon védik őket, annál inkább van szimbolikus, megtámadásuk félelmet kelt, bizonytalanságot szül, a romboló tettnek pedig politikai ereje és súlya van. Nagyon fontos a terrorista számára, hogy a terrorcselekmények a nyilvánosság számára és a nyilvánosság befolyásolására születnek. Ennek hiányában a terrorizmus a terrorista nézőpontjából tekintve értelmetlen és céltalan. A terroristák egyik fontos törekvése nézeteik megismertetése, céljaik elfogadtatása, támogatóik számának növelése, cselekedeteik hatékonyságának fokozása. Mindez elérhetetlen, ha akcióik nem kapnak nyilvánosságot. Ezt persze jól tudják a megtámadottak is, de az akciók brutalitása kikényszeríti a híradásokat, sőt a részletes beszámolókat. „A terrorizmus színház, a kevesek titkos akciója a végrehajtás során már egyáltalán nem kíván titokban maradni”.25 A TERRORISTA CSOPORTOK MŰKÖDÉSE A terrorszervezetek mindig olyan struktúrában működnek, amely alkalmazkodik ahhoz a környezethez, amelyben a terrorakciókat tervezik végrehajtani. A terrorszervezetek rendszerint sejtekből épülnek fel. Az egyes sejtek, kisebb akciócsoportokban, egymástól elkülönülve, a részükre meghatározott speciális feladatot hajtsák végre. Ez lehet például 25
Brian M. Jenkins: International Terrorism: A New Mode of Clonfict. In David Carlton –
Carlo Schaerf (szerk.): International Terrorism and Word Security, Croom Helm Ltd. Press, London, 1975.
22
felderítés, elhárítás, logisztikai támogatás és terrortámadás. A sejtszerű felépítés védi a terrorszervezet egészét és az egyes terroristákat is. Egy terrorista fogságba esése, lebukása vagy árulása esetén csak a sejt néhány tagja válik ismertté. Néhány terrorszervezet többfunkciós sejteket működtet, amelyek több feladat végrehajtására képesek, míg más terrorszervezetek csak a tervezett akciók előtt állítják össze a megfelelően felkészített csoportot. Mivel a terroristák, általában, velük szemben álló környezetben tevékenykednek, rendkívüli gondot fordítanak a biztonságra és titoktartásra. A nagyobb nemzetközi terrorista szervezetek rendszerint egy központi és több regionális parancsnoksággal rendelkeznek. A regionális parancsnokság irányítja az adott földrajzi térségben tervezett akciókat végrehajtó operatív és támogatósejteket. A kisebb terrorszervezetek, csak egy parancsnoksággal rendelkeznek, amely közvetlenül irányítja az összes operatív és támogatósejt akcióit. A terrorakciókat igen gondos tervező- és szervezőmunka után, a lehető legrövidebb idő alatt, igen határozattan hajtják végre. A terrorakció célját olyan eszközökkel és fegyverekkel támadják meg, amelyek garantálják a biztos megsemmisítést, például politikai célszemélyek likvidálását nagy távolságról leadott célzott lövéssel vagy távirányítású aknacsapda felrobbantásával. Az utasszállító repülőgépek, hajók, vonatok és gépkocsik elleni terrortámadások leggyakrabban használt eszköze a robbanóanyag, a kézigránát vagy a kézből indítható rakéta. A nemzetközi terrorszervezetek a támadások eszközeként gyakran használják a robbanóanyaggal szerelt gépjárműveket vagy robbanóanyaggal töltött csónakokat. A felsorolt terrortámadási eszközöknél sokkal hatásosabbak és veszélyesebbek a tömegpusztító fegyverek, amelyek feltehetően a jövőbeni terrorakciók eszközei lesznek, sőt biológiai fegyver bevetésére már sor került az Egyesült Államok és néhány más állam területén lépfenével fertőzött postai küldemények formájában. AZ EURÓPAI TERRORIZMUS Amikor terrorizmusról beszélünk, automatikusan a fejlődő országok, az arab világ jut az eszünkbe, holott a terrorizmus hozzájuk hasonlóan Európában, az Európai Unióban is létezik. Ennek oka, hogy a terrorizmus Európában jelentős történelmi hagyományokkal rendelkezik, illetve más gócpontokhoz hasonlóan, Európában is megtalálhatóak azok a feloldhatatlannak
23
látszó társadalmi-politikai feszültségek és ellentétek, amelyek bárhol a világon a terrorizmus elterjedését eredményezhetik. A terrorizmus számára egyértelműen a demokratikus hatalom biztosítja a lehető legszabadabb mozgásteret, illetve kínálja a lehető legtöbb sebezhető pontot. A demokráciákban van ugyanis az emberi életnek a legnagyobb és mindenek fölött álló értéke, amely így értelemszerűen a terrorista akcióknak azok lényegéből adódó célpontjává válhat. A terrorszervezetek, bárhol is vannak jelen a világon, három jól körülírható csoportba sorolhatóak be, persze bizonyos eltérésekkel.26 Ezen osztályozás szerint az első csoportba a nemzeti szeparatista, a másodikba a politikai ideológiai, míg a harmadikba a vallási fanatikus terrorszervezetek tartozhatnak bele. Ezek a jellemzők, amelyek a különböző kontinensek terrorszervezeteit különböztetik meg egymástól, korántsem tekinthetők lényegi eltéréseknek, hiszen nem is annyira az egyes szervezetek céljaiban, eszközeiben vagy módszereiben mutatkoznak meg, hanem sokkal inkább az adott társadalom függvényei. E civilizációs vívmányok jellemzik az európai terrorizmust, és megkülönböztetik minden más egyébtől. Ahhoz, hogy az európai terrorizmust vizsgáljuk az alábbi jellemzőkkel kell tisztában lennünk:
Európában nem ismert a vallási fundamentalista terrorizmus fogalma. Amit a világ más területein annak nevezünk, azzal Európában rokoni vonásokat leginkább a szélsőjobboldali
politikai
ideológiai
terrormozgalmak
mutatnak,
ám
az
ő
gondolatrendszerük sokkal inkább a faji előítéleteiken, mintsem a valós vallási meggyőződésükön alapul. Célpontjaik a zsidók és a mohamedánok, illetőleg bizonyos keresztény csoportok, bár korántsem vallási, sokkal inkább évszázadok során rögzült rasszista indíttatásokból;
Az Unió a politikai ideológiai terrorizmus alatt csak és kizárólag a szélsőbaloldali marxista terrorszervezeteket érti. Hiba azonban a szélsőjobboldali terrorizmust nem vizsgálni,
26
hiszen
a
szélsőjobboldali
terrorcsoportok
csak
ideológiai
Dr. Steiner Gábor, Országos Kriminológia Intézet: Terrorizmus az Európai Unióban, 2003.
Internetes publikáció.
24
meggyőződésükben és céljaikban különböznek a baloldaliaktól, módszereikben, eszközeikben és fanatizmusukban azonban közöttük nem tehető lényegi különbség;
A szélsőbaloldali politikai ideológiai terrorista mozgalmak gondolatvilágának központi eleme az Amerika- és Izrael-ellenesség, amelyet ők imperializmus- és cionizmus-ellenességnek neveznek. E törekvéseikben követőre találtak a különböző palesztin terrorszervezetekben, így ötvözve az európai antiszemita hagyományokat a palesztin felszabadítási törekvésekkel. További motiváló erő, csakúgy, mint az iszlám terrorizmus
esetében,
az
Amerika-ellenes
gyűlölet,
amely
a
nyugati
gondolkodásmódot, a kapitalizmust és az imperializmust szimbolizáló USA Európából történő kiűzését közvetíti;
A nemzeti szeparatista terrorszervezetek szerint Európában jelenleg is a kisebbségek módszeres elnyomása zajlik. Ez ellen e mozgalmak ma is ugyanolyan intenzitással harcolnak, mint korábban. Ez érdekes jelenség, hiszen megszűntek a korábbi diktatúrák, például Spanyolországban, Portugáliában és Görögországban. A terroristák mégsem így gondolják. Az ETA ugyanúgy küzd a spanyol kormány ellen, mint korábban, bár az igaz, hogy jóval kisebb társadalmi támogatottsággal. Úgy vélik, semmi sem változott, a demokratikus fordulat ellenére a spanyol kormány továbbra is fasiszta módszerekkel nyomja el őket. Ugyanakkor a Franciaország területén élő breton terroristák, saját maguk szerint, csak örülni tudnának annak, ha annyi joguk lehetne, mint a spanyolországi baszkoknak, hiszen ők a francia állam elnyomó apparátusát elviselhetetlennek tartják.
Nézzünk akkor ezek után néhány konkrét példát. Nemzeti szeparatista terrorszervezetek:
Franciaország Baszkföld Az Északiak (Those of the North, Ceux du Nord, Iparretarrak, IK)
25
A független és egységes baszk államiság megteremtéséért, a baszk nyelv hivatalossá tételéért és az önrendelkezés jogáért harcoló baloldali terrorszervezet, Baszkföld északi, Franciaországhoz tartozó részén.
Bretagne Breton Forradalmi Hadsereg (Breton Revolutionary Army, Armée Revolutionnaire Bretonne, Exercito Revolucionario Bretón, ARB) Az ETA testvérszervezetének tekintett Breton Felszabadítási Front (Breton Liberation Front, Front de Libération de la Bretagne, FLB) korábbi végrehajtó fegyveres szárnyából létrejött baloldali szervezet. Legismertebb és leghírhedtebb akcióit 1998ban, 1999-ben, és 2000-ben hajtotta végre. Korzika Korzikai Nemzeti Felszabadítási Front (Corsican National Liberation Front, Front de Libération Nationale de la Corse, Frontu di Liberazione Naziunalista Corsu, FLNC) A Korzika Franciaországtól való elszakadásáért és függetlenségéért küzdő legjelentősebb terrorszervezet.
Nagy Britannia Észak-Írország (Katolikus) Ír Köztársasági Hadsereg (Irish Republican Army, IRA) Az Ír Köztársasági Hadsereg az 1916-ban a sziget feletti brit uralom ellen Patrick Pearse
vezetésével
kirobbant
ír
nemzeti
felkelés,
a
Húsvéti
Felkelés
következményeként, 1917-ben jött létre a Sinn Féin párt katonai szárnyaként, három titkos szervezet egyesüléséből. Ezek az Ír Köztársasági Testvériség (Irish Republican Brotherhood), az Ír Önkéntesek (Irish Volunteers) és az Ír Polgári Hadsereg (Irish Citizen Army).
26
Észak-Írország (Protestáns) Ulsteri Védelmi Szövetség (Ulster Defense Association, UDA) 1971-ben egy fanatikus protestáns lelkész, Ian Paisley alapította, 1992-es betiltásáig legális szervezetként küzdött az IRA ellenében, az unionista közösség megvédése érdekében. Skócia Skót Nemzeti Felszabadítási Hadsereg (Scottish National Liberation Army, SNLA) A 70-es években alakult. Skócia elszakadásáért küzdő, magát Tartán Hadseregnek (Tartan Army) nevező terrorszervezet. Wales A brit fennhatóság alól való felszabadulás és a nemzeti függetlenség kivívása érdekében napjainkban és a közelmúltban öt jelentősebb terrorszervezet működikműködött Walesben: - Szabad Wales Hadsereg (Free Wales Army, Y Gweriniaethwyr, FWA); - Glendower Fiai (Sons of Glendower, Meibion Glyndwr, MG); - Walesi Védelmi Mozgalom (Movement for the Defense of Wales, Mudiad Amddifyn Cymru, MAD); - Walesi Köztáraság Munkásainak Katonái (Workers’ Army of the Welsh Republic, WAWR); - Wales Őrzői (The Keepers of Wales, Cadwyr Cymru, CC).
Spanyolország Baszkföld Baszk Haza és Szabadság (Basque Fatherland and Liberty, Basque Homeland and Freedom, Euskadi Ta Askatasuna, ETA) A spanyolországi baszk területek elszakadásáért, és az egységes Baszkföld (Euskadi) megteremtéséért küzdő, a nyílt összecsapásokat kerülő, egyéni terrorista akciókkal operáló, egyszerre marxista és nacionalista terrorista mozgalom. A szervezet 1959-ben jött létre válaszul arra, hogy a falangista kormány a baszkoktól megvonta a köztársasági időszakban, 1936-ban kapott teljes területi és kulturális autonómiát,
27
illetve rendszeresen terrorizálta a helyi lakosságot. Az ETA a diktatúra ideje alatt teljes mértékben maga mögött tudhatta a lakosság támogatását. Sikertelen merényleteket kíséreltek meg már Jose Maria Aznar spanyol miniszterelnök és János Károly király ellen is. 1998. szeptember 16-án megszületett az első, akkor még véglegesnek tekintett fegyverszünet, a Lizzara Egyezmény, ám a béke csak egy rövid évig tartott, és az ETA azóta meghirdette a harcot többek között még a módszereikkel egyet nem értő, mérsékelt baszk nacionalisták, illetve tehetősebb baszk üzletemberek ellen is, a forradalmi adó beszedésének megtagadása miatt. Galícia Szabad Galiciai Nép Gerilla Hadserege (Guerrilla Army of the Free Galician People, Exército Guerillheiro do Povo Galego Ceive, EGPGC) A Szabad Galícia (Free Galicia, Galicia Ceive, OLN) mozgalomból született és 1986 és 1991 között aktív, a függetlenség kivívásáért harcoló galíciai marxista terrorszervezet volt. Katalónia Szabad Föld (Free Land, Terra Lliure, TL) A legjelentősebb katalán terrorszervezet, az 1979-ben alapították, célja az egyébként a baszkokhoz rendkívül szolidáris - és hasonló történelmű - katalán nép önálló államiságának és a Spanyolországtól való teljes elszakadásának a megteremtése volt. 1991-ben a szervezet bejelentette: felhagy a fegyveres harccal és békés, demokratikus eszközökkel kívánja meg elérni Katalónia függetlenedését. A TL azonban fenntartotta magának a jogot az erőszakos módszerekhez való visszatéréshez, amennyiben az demokratikus úton nem lenne megvalósítható. Politikai ideológiai terrorszervezetek Szélsőbaloldali terrorszervezetek
Belgium Harcoló Kommunista Sejtek (Fighting Communist Cells, Cellules Communistes Combattantes, CCC)
28
1982 és 1985 között fennálló és működő, az AD-vel és az RAF-fel szoros kapcsolatban álló, Amerika-ellenes, marxista terrorszervezet volt. 1984 és 1985 között több bombatámadást hajtott végre, arra mindig gondosan ügyelve, hogy civilek ne eshessenek akcióik áldozataivá, ezért ezekről röpcédulák, magnófelvételek, illetve telefonhívások segítségével általában jó előre informálta a hatóságokat és a lakosságot. Célpontjai leginkább amerikai érdekeltségek, NATO-támaszpontok, bankok és multinacionális vállalatok voltak.
Franciaország Közvetlen Cselekvők (Direct Action, Action Directe, AD) Francia marxista terrorszervezet volt 1979 és 1987 között. Két szervezet, a Nemzetközi Forradalmi Akciócsoport (International Revolutionary Action Group, Groupe d'Action Révolutionnaire Internationale, GARI) és a Népi Önrendelkezés Új Fegyvere (New Arms For Popular Autonomy, Noyaux Armés Pour l'Autonomie des Peuples, NAPAP) egyesítésével jött létre. Céljuk a nyugati befolyás megszüntetése, a fennálló demokratikus berendezkedés megdöntése és a marxista állam megteremtése volt. Célpontjaik nagyrészt a NATO intézmények, a francia kormányhivatalok, az amerikai és a zsidó érdekeltségek, a multinacionális vállalatok és az üzletemberek soraiból kerültek ki.
Görögország November 17 Forradalmi Szervezet (Revolutionary Organization 17 November, Epanastatiki Organosi 17 Noemvri, 17 November) A marxista görög állam megteremtéséért harcoló terrorszervezet volt, amely arról a szimbólummá vált napról kapta a nevét, amikor 1973-ban az athéni műszaki egyetem diákjai felkelést robbantottak ki az 1967 és 1974 között fennálló, hét évig tartó görög katonai diktatúra ellen. Célpontjai marxista és egyben nacionalista jellegéből adódóan többségükben amerikai, görög és török politikusok, illetve üzletemberek voltak.
Nagy Britannia Mérges Brigád (Angry Brigade, AB) Diákokból álló anarchista terrorista csoport volt, amely 1968 és 1971 között hajtott végre bombatámadásokat Angliában. A szervezet 1971-ben telefonon megfenyegette még a brit miniszterelnököt is.
29
Németország Vörös Hadsereg Frakció (Red Army Faction, Rote Armee Fraktion, RAF) Másnéven Baader-Meinhof
Csoport (Baader-Meinhof
Gang,
Baader-Meinhof
Gruppe), két vezetőjéről, Andreas Baaderről és Ulrike Meinhofról kapta a nevét. 1968ban alapították, a radikális baloldali diákmozgalmakból kinőtt nyugat-német terrorcsoport volt, amely a kelet-német titkosszolgálatok (Állambiztonsági Szolgálat, State Security Service, Staatssicherheitsdienst, Stasi) anyagi és a palesztin terrorszervezetek
fegyveres
támogatását
is élvezte. Ennek
révén
1970-ben
Jordániában, a Fatah kiképzőtáborában, a szervezet több tagja katonai kiképzésben is részesült. A csoport a működését 1968-ban kezdte meg, majd a szervezet vezetőit 1972-ben egytől-egyig letartóztatták. Ezzel a szervezet működésének első szakasza véget ért és egészen 1975-ig semmilyen fegyveres akció nem történt. A letartóztatottak pere ideje alatt azonban több merénylet is történt. Ezt követően, 1977 és 1981 között az RAF csak egy támadást hajtott végre. A szervezet működése 1998-ban, támogatás hiányában gyakorlatilag véget ért
Olaszország Vörös Brigádok (Red Brigades, Brigate Rosse, BR) 1969-ben alapították, akcióikat leginkább az iparosodott északon követték el, amelyek révén a forradalmi marxista állam megteremtését kívánták kivívni, akár a fegyveres harc árán is. Olaszországot meg akarták tisztítani a nyugati befolyástól, a kapitalizmustól, az amerikanizálódástól és a NATO-tól is. A szervezettől különösen az újságíróknak, a kereszténydemokrata politikusoknak és a gyárosoknak kellett tartaniuk. Az európai terrorizmus-történet talán leghíresebb és leghírhedtebb merényletét kétség kívül a BR követte el. 1978. március 16-án, Rómában fényes nappal tőrbe csalták és elrabolták Aldo Morót, Olaszország korábbi miniszterelnökét, a köztársasági elnöki poszt leendő várományosát, a gépkocsijában utazó öt testőrét pedig megölték. A kormány visszautasított minden tárgyalást a terroristákkal, akik a volt miniszterelnök elengedéséért cserébe bebörtönzött társaik szabadon bocsátását követelték. Aldo Moro szitává lőtt holttestére végül is május 9-én Róma központjában, egy gépkocsi csomagtartójában találtak rá.
30
Az addig már sokszor és sokak által megszűntnek hitt BR utolsó két hírhedt akcióját 1989-ben, illetve 2002-ben követte el, két munkaügyi minisztériumi hivatalnok meggyilkolásával.
Portugália Április 25 Népi Hadseregek (Popular Forces of 25 April, Forcas Populares 25 Abril, FP-25) A 80-as évek elejének portugál szélsőbaloldali terrorszervezete volt.
Spanyolország Október 1 Antifasiszta Ellenállási Csoport (First of October Antifascist Resistance Group, Grupo de Resistencia Antifascista, Primero de Octubre, GRAPO) A csoport története 1968-ig nyúlik vissza, amikor is száműzetésben, Párizsban megalakult a maoista Spanyol Marxisták-Leninisták Szervezete (Organization of Marxist-Leninist of Spain, Organización de Marxistas Leninistas Espanoles, OMLE). Az OMLE az első spanyolországi kongresszusát 1975. októberében tartotta, amelynek célja a polgárháborús Spanyol Kommunista Párt (Comunist Party of Spain, Partido Comunista de Espana, PCE) újjászervezése volt. A GRAPO a nevét időközben OMLE-ről Újjászervezett Spanyol Kommunista Pártra (Comunist Party of Spain Reconstituted, Partido Comunista de Espana - Reconstruido, PCE-r) változtató illegális kommunista párt fegyveres szárnyaként, 1975-ben jött létre, nem sokkal Franco tábornok halála előtt. Első merényletét 1975. október 1-én követte el. A szervezet fanatizmusára jellemző, hogy még a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás után közzétett nyilatkozatában is afölötti megelégedettségének adott hangot, hogy az imperialisták elleni háború éppen hogy csak most kezdődött meg.
A VALLÁSI TERROR A
megfélemlítés,
terror
alkalmazása
az
emberi
történelem
egyik
kegyetlen
kísérőjelensége. Már a régebbi korok is sokat szenvedtek tőle, a 20. században azonban minden korábbit messze felülmúlóan megerősödött. A terrorizmus fő motivációját a múlt század közepéig a különböző politikai irányzatok jelentették: nacionalizmus, fasizmus,
31
illetve marxizmus-leninizmus. Az utóbbi három évtizedben azonban mindinkább előtérbe nyomult a vallási terror. 1968-ban az akkor működő tizenegy terrorszervezet közül még egyetlenegy sem volt vallási jellegűnek minősíthető. Az ilyenek csak az 1970-es évek végétől kezdtek létrejönni, és 1994-re a terrorszervezetek egyharmadát alkották, 49-ből 16-ot. 1995-ben arányuk már megközelítette az 50 százalékot, 56-ból 26, az évtized végén pedig az elemzők kénytelenek voltak egyértelműen megállapítani napjaink terrorizmusának legfontosabb meghatározó jegye a vallási indíttatás.27 Alapvető kérdés, hogy mennyiben származhatnak a megfélemlítés, a terror gyilkos cselekedetei magából a iszlámból, illetve annak szentként tisztelt könyvéből, a Koránból. A több mint negyven mohamedán országot tömörítő Iszlám Konferencia Szervezetének 2002 áprilisában tartott rendkívüli külügyminiszteri értekezletén, melyen a terrorizmus kérdéskörét tárgyalták meg, egy közös zárónyilatkozatot fogalmaztak meg. Ebben hangsúlyozták, hogy az iszlám hit elveti az agressziót, tiltja ártatlan emberek megölését, hirdeti a békét és a toleranciát. Határozottan elutasították a muszlim vallás, illetve a mohamedánok összekapcsolását a terrorizmussal. A fegyveres dzsihád helyett mind nagyobb hangsúlyt kezdtek fektetni az emberi természetben megnyilvánuló gonosz elleni küzdelemre, az úgynevezett nagyobb dzsihádra. Sőt átértékelték azt is, hogy kik ellen kell a fegyveres dzsihádot folytatni. Míg a kezdeti századokban mindazok ellen kellett, akik nem tartoztak az iszlám világához, ezt követően már csak azokkal szemben tartották szükségesnek, akik megtámadják az iszlám területeket, vagy iszlámellenesek. A 19. század végéig az így kialakult mérsékelt felfogás számított az iszlám meghatározó irányzatának. Ebben hozott radikális változást az iszlám fundamentalizmus vagy más néven iszlámizmus irányzatának megjelenése. Az iszlámista mozgalom az általa újraértelmezett iszlám eszméktől fűtve napjainkra globális terrorhálózatot épített ki, amely civilek elleni gyilkos merényletekkel, öngyilkos robbantásokkal és egyéb fegyveres akciókkal az iszlám eredeti célkitűzését kívánja elősegíteni.
27
Kulcsár Árpád: Európa a dzsihád új háborús övezete, In Új Exodus, XV. Évfolyam, 1.
szám, 2004.
32
A FUNDAMENTALIZMUS SZÜLETÉSE Az iszlámizmus Egyiptomból indult, és az 1920-as években bontakozott ki. Három nagy problémára kívánt választ adni. Az egyik az iszlám országok, tömegek növekvő elvilágiasodása, a másik a nyugattal szembeni katonai, politikai és gazdasági alárendeltség, a harmadik pedig a zsidó államiság fokozatos helyreállítása, majd pedig az 1948-ban létrejött Izrael állam növekvő katonai, gazdasági és politikai sikerei. Az elvilágiasodás problémájának kezelésére vonatkozóan az egyiptomi Szajjid Kutb (1906–1966) fektette le az iszlám fundamentalizmus meghatározó alapelveit. Kutb mindmáig az iszlámizmus egyik legjelentősebb teoretikusának számít. Miként más iszlámisták is, az elveket mindig az aktív cselekvés érdekében fogalmazta meg. Egyik fő irányítója volt az első iszlámista tömegszervezetnek, az 1928-ban létrehozott Muszlim Testvériség mozgalmának. A világot két, egymással éles ellentétben álló részre osztotta. Az egyik az, ahol az emberek alávetik magukat az isteni törvénynek, és az iszlám alapelvei szerint élnek, a másik pedig az, ahol nem érvényesül az iszlám szelleme, hanem idegen istenek tisztelete és bálványimádás (sirk) , illetve hitetlenség (kufr) uralkodik, ahol az emberek kiiktatják az isteni törvényt az életmódjuk alakításából. Ez utóbbiak összefoglaló megjelölésére a dzsahilija fogalmát használta, amely az iszlámban eredetileg csak egy konkrét időszakra vonatkozott, a Mohamed előtti arab világ pogány barbárságát jelölték vele. Kutb szerint azonban valamennyi, a világon ma létező társadalom dzsahili. Ide sorolta az összes korabeli muszlim társadalmat is. Minden ilyen társadalmat az iszlámmal ellentétesnek és illegitimnek minősített. Fegyveres szent háborút, dzsihádot hirdetett minden dzsahili rendszer elpusztítására. Mint írta: „Az iszlám mozgalom fizikai erőt és dzsihádot alkalmaz, hogy megsemmisítse a dzsahili rendszerek szervezeteit és testületeit. Ez a mozgalom nem korlátozhatja tevékenységét arra, hogy a hit puszta hirdetésével szálljon szembe a fizikai erővel.” A vallás és az állam szoros összefüggését hirdetve szükségesnek tartotta minden állam iszlamizálását, véleménye szerint csak valódi iszlám környezetben, minden más zavaró tényező kizárásával tudják szabadon megválasztani az emberek maguk számára az iszlám vallást. Mint írta: „Minden muszlimnak tudnia kell, hogy az iszlámot kizárólag muszlim környezetben gyakorolhatja. Téved, aki azt képzeli, hogy ez lehetséges a dzsahili társadalmakban is.” Elengedhetetlenül szükséges tehát mindenütt az iszlám állam
33
megteremtése, mert csak ennek keretei között létezhet az iszlám világa (dár al-iszlám) . Minden olyan hely, ahol nincs meg ez a keret, az még a háború világa (dár al-harb). Az iszlám fundamentalizmus radikális elveinek kiformálódásában és széles körű elterjedésében fontos szerepet játszott a 80-as években dúló afganisztáni háború. Az Afganisztánt megszálló szovjet csapatokkal szemben az iszlám alapon álló mudzsahidok vették fel a harcot a legeredményesebben (a szó jelentése: akik valamiért küzdenek, dzsihádot folytatnak). Támogatásukra a különböző iszlám országokból jelentős számban érkeztek önkéntesek. Köztük volt egy dúsgazdag szaúd-arábiai család fia, Oszama bin Laden is. Hamarosan mintegy tízezerre nőtt azoknak az önkénteseknek a száma, akiket az iszlám világ különböző térségeiből sikerült mozgósítaniuk. Mivel az Egyesült Államok számára kulcsfontosságú volt a szovjet terjeszkedés megakadályozása, az 1980-as évek elejétől egyre növekvő pénzügyi és katonai támogatásban részesítették a mudzsahidokat. A mudzsahidok mind nagyobb sikerei nyomán bin Laden 1988-ban megalapította az általa irányított al-Kaida („a bázis”) nevű szervezetét. Célja egy világméretű dzsihádhálózat kiépítése volt. A dzsihád globalizálódását nagyban elősegítette, hogy az afgán háború 1989-ben történt győztes lezárását követően a háborúban részt vett önkéntesek ezrei Oszama bin Laden eszméivel átitatva tértek vissza saját országukba, s a már meglévő iszlámista szervezetekbe beépülve vagy újak létrehozóiként megkönnyítették egy nemzetközi iszlám terrorhálózat kiépítését. Az al-Kaidának napjainkban mintegy hatvan országban működnek terrorcsoportjai. A kiképzőtáborok a szovjet kivonulás után is tovább működtek, ahová nagy számban érkeztek fiatalok. Az iszlám fundamentalizmus fontos mozgatóerejének számít a Nyugat-ellenesség, s ezen belül is a dühödt, kíméletlen Amerika-ellenesség. Nehezen megmagyarázható, éles ellentmondás mutatkozik, ha összehasonlítjuk az iszlámisták Európához, illetve az USA-hoz való viszonyát. Meglepődve láthatjuk, hogy azok a nyugat-európai országok, amelyek a 18. század végétől a 20. század közepéig terjedő bő másfél évszázadban függő helyzetbe, illetve gyarmati vagy félgyarmati sorba kényszerítették az iszlám országok mindegyikét, korántsem kapnak olyan kemény elmarasztalást, mint az őket soha nem gyarmatosító Egyesült Államok. Még nagyobb az ellentét, ha a Szovjetunió elbírálásával vetjük össze, amely pedig az 1960-
34
70-es években, amikorra más területeken minden iszlám nemzet kivívta függetlenségét, az egyedüli ország volt, amely muszlim népek sorát tartotta uralma alatt. Ateista államként a mohamedán vallást is elnyomta, mégsem részesült olyan kíméletlen elítélésben még az afganisztáni háború alatt sem, mint az USA. Az Egyesült Államok kezdettől fogva, évtizedeken át több iszlám ország fejlesztéséhez, modernizálásához nyújtott jelentős anyagi segítséget, sőt pénzügyi és katonai támogatása döntő szerepet játszott a mudzsahidek afganisztáni győzelmében is. Mégis már az első iszlámista állam vezetője, Khomeini ajatollah „Nagy Sátán”-nak bélyegezte az USA-t. Utódja, Ali Khamenei ajtollah 1998 januárjában például a pénteki imára összegyűlő hívőkhöz intézett üzenetében azt hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok méltán kiérdemelte a Nagy Sátán elnevezést egyebek közt azzal, hogy ő „a legnagyobb támogatója a cionista rezsimnek”, azaz Izraelnek. Napjainkra ez az álláspont vált uralkodóvá a radikális iszlám képviselői között, ami egyben jelzi, hogy az iszlám fundamentalizmus egyik legfőbb mozgatója, központi problémája az engesztelhetetlen Izraelgyűlölet. A 20. században óriási fordulat ment végbe az iszlám világban a zsidósághoz való viszony tekintetében. A korábbi századokban alapvetően a türelem jellemezte a muszlim országok zsidók iránti magatartását, jóllehet kezdettől fogva voltak ezzel ellentétes megnyilvánulások is. A váltás, azaz a vallástól fűtött iszlám fundamentalista terrorszervezetek előtérbe nyomulása az 1980-as évektől kezdődött a Hezbollah 1982-es, az Iszlám dzsihád 1986-os és a Hamasz 1988-as színre lépésével. Az iráni forradalom vezetője, Khomeini is visszhangozta a zsidó világ-összeesküvés elvét, céljai közt Jeruzsálem elfoglalását is meghirdette. Gyakorlati téren is igyekezett mindent megtenni Izrael ellen. Ezért küldött több ezer terroristát Libanonba, állíttatta fel ott kiképzőbázisok sorát, s támogatta jelentős összegekkel a különböző terrorcselekményeket. A hadviselés legalattomosabb formájával, a terrorakciók sorozatával a radikális iszlám első számú célja Izrael destabilizálása, a félelem uralmának megteremtése volt, hogy rá tudják erőszakolni saját akaratukat Izrael vezetőire és lakosságára. Az iszlám minden irányzatának egyaránt alapvető célja Izrael felszámolása, a zsidó állam letörlése a térképről. Különbség csak abban van, hogy a mérsékelt iszlám képviselői csupán az állam megszüntetését kívánják, az iszlám fundamentalisták azonban ezen túlmenően a zsidósággal is radikálisan le akarnak számolni, Izrael államát zsidó lakosságával együtt el akarják törölni a föld színéről.
35
A radikális iszlám hívei nemcsak Izraellel és az USA-val, hanem Európával is a gyilkosság nyelvén kívánnak beszélni. Fő üzenetük, hogy Európa se merje akadályozni az iszlám fundamentalizmus uralmának kiépülését a Föld különböző pontjain. A kiépülő iszlámista államok ugyanis hatékony eszközei lehetnek az iszlám világuralom megteremtésének. Iszlámista államot kívánnak létrehozni Irakban, ezért akarják mindenáron megfélemlíteni és meghátrálásra bírni azokat az országokat, amelyeknek katonái egy demokratikus iraki vezetést kívánnak hatalomra segíteni. Ezért hajtották végre az utóbbi évtizedek legsúlyosabb európai merényletét Spanyolország és Nagy-Britannia ellen. Iszlámista államok kiépítése a cél az Oroszországhoz tartozó Kaukázus-vidéken is, így Dagesztánban és Csecsenföldön s a környező területeken. Az iszlámista terveket akadályozó Oroszországot terrorcselekmények sorozatával akarják meghátrálásra kényszeríteni. Ezek közé tartoznak az 1996-os és 2004-es moszkvai metrórobbantás, 1999-ben két moszkvai lakóház felrobbantása illetve 2002-ben a moszkvai Nord-Ost színház elfoglalása. A Szerbiához tartozó Koszovó tartományban szintén iszlámista állam megteremtése a cél, ahol 2004 tavaszán a terrorcselekmények újabb hullámát indították el. Nézzük ezek után azokat az iszlám terrorszervezeteket, amelyek a Balkán-félszigeten, Bosznia-Hercegovinában illetve a mediterrán térségben tevékenykednek.28 Bosznia-Hercegovina
Szabad Bosznia (Free Bosnia, Elbard Bosnia) Pénzügyileg Szudán és Szaúd-Arábia támogatja, központja Zenica-ban található.
Vörös Rózsa (Red Rose-Hamas Red Rose, Crvena Ruza) Bihacban tevékenykedik, a tagok kiképzése iszlám iskolákban folyik, harcosait az egyes terrorakciók végrehajtásáért fizeti. Kapcsolatban áll a Hamasszal, az Active Islamic Youth-al és a Zestra csoporttal is.
28
Jakus János: A terrorizmus elleni küzdelem általános megítélése. Szakmai Szemle 2003/1,
Budapest, 2003. 21. o.
36
Zetra csoport (ZESTRA) Az SDA (Stranka Demokratske Akeije, Muszlim Demokratikus Párt) katonai szárnya a térségben
Active Islamic Youth (Aktivna Islamska Omladina, AIO) Belföldi szervezet, központja Szarajevó és Zenica. Elsődleges feladatának tekinti az iszlám fundamentalizmus ideológiájának tanítását a muzulmán fiatalság körében, és a vallási nézetek terjesztését Bosznia-Hercegovinában. Ennek érdekében például iskolákat tart fent, ahol a Korán tanait is oktatják.
Muslim Youth Organization (Muslim Omladinski Savez, MOS) Szélsőséges nézeteket valló ifjúsági szervezet, 1990-ben alapították Boszniában, központja Szarajevó. Pénzügyileg Irán és Szaúd-Arábia támogatja.
Hamas Turabe (United Muslim Youth) Iszlám szélsőséges szervezet, célja a keresztények elűzése és az iszlám vallás megerősítése Boszniában.
Mediterrán térség
Al-Ittihad al-Iszlám (Somali Islamic Union, al-Ittihaad al-Islamiya, AIAI) Több kisebb szervezetből állt össze 1989-ben, melyek célja, hogy Szomáliában iszlám államot hozzanak létre. Rendelkezik szélsőséges támogatókkal Kenyában, Dzsibutiban és
Etiópiában
is.
A
fegyveres
harc
mellett
politikai
gyilkosságokat,
bombamerényleteket hajt végre, és részt vett 1998-ban az Egyesült Államok keletafrikai követségei elleni támadásokban is.
Iszlám Fegyveres Csoport (Armed Islamic Group, Groupe Islamique Armé, GIA) Az 1990-es évek elején alapították az afgán háborúban részt vett algériai mudzsahidek. A szervezet képviselői jelen vannak az al-Kaida vezető tanácskozó testületében, a Sura Tanácsban. Célja, hogy tisztán vallási alapon alapuló, nyugati befolyástól mentes muzulmán szellemiségű állam jöjjön létre Algériában, ezért állandó fenyegetettségben
37
tartja a civil lakosságot, főleg a külföldi állampolgárokat. 1994-ben az Air France egyik repülőgépét is eltérítették Algériába.
Szalafista Harci és Prédikációs Csoport (Salafist Group for Call and Combat, Groupe Salafiste pour la Prédication et le Combat, GSPC) 1998-ban hozta létre a GIA támogatóinak egy csoportja, akik ellenezték a polgári személyek elleni támadásokat. Főleg katonai célpontokat támadnak, leginkább olyan országokban, például Franciaországban, amelyek szerintük támogatják az algériai vezetést. Céljuk a jelenlegi algériai kormány megdöntése.
Iszlám Csoport (The Islamic Group, Al-Gama’a Islamia, Dziamat al-Iszlamija) Egyiptomi extrém csoport, legnagyobb fegyveres iszlám szervezet. Az 1960-as évek végén alakult azzal a céllal, hogy lelassítsa, illetve megakadályozza az egyiptomi társadalomban végbemenő vallási folyamatot. Elsősorban a kopt keresztények, a rendőrség és a külföldi turisták ellen követ el támadásokat, de részt vett a WTC elleni 1993-as bombatámadásban is. Célja az egyiptomi kormány megdöntése és egy iszlám állam létrehozása.
Iszlám Dzsihád (Islamic Jihad) Egyiptomi
szélsőséges
iszlám
csoport,
melyet
az
Iszlám
Szent
Háborúja
szervezeteként 1970-ben hozták létre, a Muzulmán testvériség utódjaként. Az Oszama bin Laden vezette hálózat egyik legfontosabb eleme, katonai szárnyának vezetője Ayman al Zawahiri, bin Laden egyik helyettese. Célja az egyiptomi kormány megdöntése, és egy iszlám állam létrehozása, egyiptomi kormányhivatalokat támad, többek között vállalta a felelőséget Anvar Szadat egyiptomi elnök 1981-es meggyilkolásáért. Egyes jelentések szerint 2001 nyarán az Iszlám Dzsihád egyesült az al-Kaidával.
Iszlám Dzsihád Palesztin Csoport (Palestine Islamic Jihad) 1970-ben a Gázai-övezetben létrehozott terrorszervezet, amely a Palesztin állam megteremtéséért és Izrael állam megsemmisítéséért küzd szent háború folytatásával, székhelye Szíriában van. Politikai téren szemben áll a Palesztin Hatósággal, teljes illegalitásban, sejtszerűen működik. Öngyilkos bombamerényleteket hajt végre Ciszjordániában, a Gázai-övezetben és Izraelben, katonai és polgári célok ellen is.
38
Partizán Szövetség (Band of Partizans, Asbat al-Ansar, AAA) 1980-ban alakított szélsőséges iszlám palesztin terrorszervezet, amely a libanoni Ayn Al Hilwah (AAH) menekülttáborban van jelen, tevékenységét is főleg palesztin menekülttáborokban fejti ki. Célja egy iszlám fundamentalista állam létrehozása Libanonban, ezért főleg a libanoni kormányt és társadalmat fenyegeti.
Abu Nidal Szervezet (Abu Nidal Organization, ANO) A nemzetközi terroristaszervezet számos egyéb néven is ismert, úgy mint Fatah Revolutionary Council, Arab Revolutionary Council, Arab Revolutionary Brigade, Black September, Revolutionary Organization of Socialist Muslims. 1947-ben alakult, célja minden nyugati befolyás felszámolása és fundamentalista iszlám államok létrehozása.
Allah Pártja (Hezbollah) 1982-ben alakult síita muzulmán fundamentalista szervezet, amely fegyveres, társadalmi és vallási csoportokból áll. A Libanonban zajló izraeli hadjárat során jött létre, jelentős szerepet játszik az Izrael elleni támadásokban. Célja egy forradalmi síita állam létrehozása Libanonban, illetve Jeruzsálem és Palesztina iszlám ellenőrzés alá vonása, az izraeli – palesztin békefolyamat megakadályozása, Izrael állam megsemmisítése. Tevékenységükre jellemző az izraeli katonák túszul ejtése és a polgári lakosság elleni bombamerényletek.
Fatah (Harakat al-Tahrir al-Watani al-Filastini, HATAF, Palesztin Nemzeti Felszabdítási Mozgalom) A Fatah tulajdonképpen egy mozaikszó fordított írása, mivel a Hataf szó arabul halált jelent, így megfordították. A Fatah szó jelentése hódítás.
A PFSZ-en belül a
legnagyobb politikai mozgalom, tagjai többségben vannak a Palesztin Nemzeti Hatóságban. A Fatahot Jasszer Arafat alapította 1959-ben. A mozgalom hosszú időn keresztül uralta a PFSZ-t, s annak katonai szárnyaként tartják számon. Arafat halála után Faruk Kaddumit, a PFSZ politikai szárnya vezetőjét nevezték ki a Fatah élére. Kaddumit a keményvonalosok között tartják számon. 1993-ban az oszlói megállapodással
szemben
foglalt
állást,
nem
is
utazott
el
az
aláírásra.
39
Arafat halála után Kaddumi kijelentette, „csak az ellenállás vezethet politikai megeegyezéshez” Izraellel. A Fatahnak közvetett kapcsolata van több fegyveres palesztin csoporttal, köztük a ma már beleolvadt Al Aksza Mártírjainak Brigádjaival amelynek új elnevezése – Arafat halála óta – Jasszer Arafat Brigádjai.
Hamasz (Harakat al-Muqawama al-Islamiya, Iszlám Ellenállási Mozgalom) A hamasz szó jelentése arabul buzgalom, bátorság. A Hamasz Iszlám Ellenállási Mozgalmat Egyiptomban az 1967-es hatnapos háború után a Moszlim Testvériség tagjai alapították, ideológusa az időközben meggyilkolt Jaszin sejk volt. Célja a palesztinok egyesítése, Izrael megsemmisítése és iszlám állam létrehozása. Ma a Hamaszt főként Irán és Szaúdi-Arábia finanszírozza.
A Bázis (al-Kaida) Iszlám terrorszervezet, amelyet a gazdag szaúd-arábiai vállalkozó, Oszama bin Laden hozott létre 1988-ban a Szovjetunió ellen Afganisztánban harcolt veteránokból. Feltételezések szerint alvó ügynökei révén a világ 50–60 országában is jelen lehet. A szélsőséges iszlám ideológia alapján álló szervezet célja elsősorban az Egyesült Államok, de általában véve is a nyugati világ és Izrael, valamint a nyugatbarát iszlám országok meggyengítése, ill. megsemmisítése. Fennállása során több ezer terroristát képzett ki elsősorban afganisztáni táborokban. 1979-től maga Oszama bin Laden is részt vett az afganisztáni harcokban és a CIA megbízásából a szovjetek elleni ellenállás szervezésében. Később jelentősen támogatta a tálibokat. Az amerikaiak afganisztáni beavatkozása óta tartózkodási helye ismeretlen. Az teszi különösen veszélyessé, hogy biztos anyagi hátterű, egymással laza összeköttetésben álló, meglehetősen önálló, nehezen felderíthető sejtekből, szervezetekből áll. Számos súlyos merényletért teszik felelőssé. Ezek közé tartozik pl. a New York-i Világkereskedelmi Központ elleni 1993-as robbantásos merénylet, az USA kenyai és tanzániai nagykövetségének 1998-as felrobbantása, a Világkereskedelmi Központ elleni repülőgépes támadás 2001. szeptember 11-én , és feltételezések szerint az Al-Kaidának köze volt a 2004. március 11-i madridi, és a 2005. július 7-i londoni robbantássorozathoz is.
40
MAGYARORSZÁG NEM CÉLPONT Nyilvánvaló tehát, hogy terrorizmus napjainkban olyan létező veszély, amelyet egyetlen ország sem hagyhat figyelmen kívül. Ez a megállapítás Magyarországra is érvényes, hiszen hazánk terrorfenyegetettségi szintje mindenkor szoros összefüggésben van a nemzetközi, különösen a régiónkat érintő politikai folyamatokkal. A nemzetközi terrorizmus „hagyományos” szereplőit tekintve továbbra is az iszlám fundamentalizmus alapjain álló militáns szervezetek tevékenysége jelenti a legnagyobb veszélyt.29 Célkitűzéseik között kiemelt helyet foglal el az USA és Izrael elleni harc, kiegészülve az afganisztáni és az iraki konfliktusokból következő újabb célpontokkal. A konfliktushelyzetek megoldásában szerepet vállaló országok terrorfenyegetettségi szintje potenciálisan nőtt. Az Egyesült Államokban 2001. szeptember 11-én végrehajtott merényletek nyilvánvalóvá tették, hogy a nemzetközi terrorizmus minőségileg új szinten veszélyezteti a demokratikus világot. A merényletek célpontja ekkor még kizárólag az USA volt. A terrorcselekményt követő letartóztatások során azonban bebizonyosodott, hogy az al-Kaida rendelkezik európai sejtekkel, illetve kapcsolatokkal, amelyek képesek lehetnek merényletek végrehajtására. A 2003. november 15-én és 20-án Isztambulban iszlám szélsőségesek által elkövetett robbantásos merényletek sajnálatos módon igazolták a fentebb leírt megállapításokat. A 2004. március 11-i madridi és 2005. július 7-i londoni terrortámadások pedig már egyértelműen bebizonyították, hogy az iszlám szélsőségesek képesek és készek akciók végrehajtására Európában is. Ennek ellenére elmondhatjuk, hogy Magyarország továbbra sem közvetlen célpontja a nemzetközi terrorizmusnak, a NATO- és az EU-tagság, valamint az afganisztáni és iraki műveletekben való részvétel azonban potenciálisan növelte hazánk terrorérzékenységét. Az a körülmény, amely szerint a Magyar Köztársaság nem szerepel a nemzetközi terrorszervezetek 29
NBH Évkönyv 2004 – Internetes publikáció
41
közvetlen célpontjai között, nem jelenti azt, hogy ne léteznének olyan kockázati tényezők, amelyek a világpolitikai változások következtében időszakonként felerősödnek. Ezek a kockázati tényezők annak ellenére érzékelhetőek, hogy terrorszervezethez köthető akcióképes csoport nincs jelenleg Magyarországon. A különböző terrorszervezetek Magyarország területét továbbra is csak háttértámogató bázisnak, kapcsolatfelvételi helynek, tranzitterületnek, illetve a szervezetek működését biztosító gazdasági és/vagy banki tevékenység színhelyének tekinthetik. A Nemzetbiztonsági Hivatal kiemelt feladata a terrorcselekmények megelőzése, a kockázatok és veszélytényezők megismerése, így a terrorizmus támogatásának felderítése is. JÖVŐBENI TERRORISTA FENYEGETÉSEK Annak ellenére, hogy napjainkban Magyarország közvetlen terroristatámadásnak nincs kitéve, foglalkozni kell a terrorral, kísérletet kell tenni a terror kockázatának felbecsülésére, tisztában kell lenni azzal, hogy milyen fenyegetésekkel kell a közeli, valamint a belátható jövőben számolni. Természetesen minden ország próbálja felbecsülni azt, hogy milyen a terrorizmussal kapcsolatos fenyegetése, hogy milyen módon lehetséges a támadásokra felkészülni, hogyan és miként lehet a támadásokat elhárítani. A jövőre vonatkozóan hét potenciális terroristafenyegetéssel kell folyamatosan számolni.30 Első az Az al-Kaida és a globális dzsihád mozgalom Az iszlám terror a belátható jövőben mindenképpen a legnagyobb és a leginternacionalistább fenyegetés marad továbbra is, amivel a haladó világnak szembe kell néznie. A nemzetközi erők viszonylagos győzelme Afganisztánban egy pillanatra reményt nyújtott arra, hogy a 2001. szeptember 11-én kezdődött krízis talán hamar véget érhet. Ez a remény azonban amilyen gyorsan keletkezhetett, olyan gyorsan el is veszett. A globális dzsihád mozgalom napjainkban sokkal fenyegetőbb, erősebb és sokkal szélesebb, mint valaha. 30
Beraczkai Antal: Régi – új terrorista fenyegetések? Szakmai Szemle 2005/1, Budapest,
2005. 129. o.
42
Az al-Kaida és a hozzá kapcsolódó szervezetek 1993, az első bombatámadás a World Trade Center ellen, óta hozzávetőlegesen 60 támadást követtek el, közülük számos szimbolikus célpontok ellen került végrehajtásra. Nyilván a támadások számáról lehetnek eltérő vélemények is, de nagyságrendileg a becsült szám helytálló. A hatvan támadásból kevesebb, mint egy tucatot (az első bombatámadás a WTC ellen, egy támadás az amerikai erők ellen Mogadishuban, kettő Szaúd-Arábiában, egy-egy az amerikai nagykövetség ellen Nairobiban és Dar Es Salaamban az USS Cole hadihajó ellen) 2001. szeptember 11. előtt követtek el. 2002. januárjától mintegy ötven támadás történt, azaz a terrorcselekmények döntő hányadára az USA-ra mért csapás után kerül sor. Ezekből a támadásokból a biztonságra, a jövőre irányuló bizonyos tanulságok és következtetések vonhatók le. Az első következtetés 2001. szeptember 11. és 2004. március 11. között nem történt terroristatámadás amerikai és európai területeken. Elképzelhető, hogy ez nem a terroristák akaratából történt, hanem a hírszerző, kémelhárító és biztonsági szervezetek hatékony védelmi munkájának a következménye volt. Az USA-ban, Németországban, Belgiumban, Spanyolországban, Franciaországban és Angliában, valamint Olaszországban számos terrorista logisztikai bázist és műveleti sejtet számoltak fel, és több száz terroristát vettek őrizetbe. Ezek az európai és amerikai szankciók voltak az első sikerek, amelyeket a terrorizmus elleni harcban értek el, amióta az USA-t érte a támadás. Ebből azonban nem következik, hogy nem az Egyesült Államok és Európa marad a legfontosabb célpontja az iszlám terroristáknak. A terroristák mindent el fognak azért követni, hogy újraszerveződjenek és megteremtsék a feltételeket, hogy ismét képesek legyenek európai és amerikai célpontok elleni támadásokra. A korábbi támadások megmutatták, hogy rendelkeznek olyan kapacitásokkal, hogy lecsapjanak Európában, ezt bizonyítja a spanyolországi és angliai merénylet is. A jövőben várható ugyanilyen célzatú, és volumenű támadások előfordulása.
43
Második következtetés Ameddig a terroristák nem képesek a nyugati ellenséget saját területén károsítani, a globális dzsihád mozgalom a perifériás zónákban követi el a támadásait, például Szaúd-Arábiában, Indonéziában, Marokkóban, Pakisztánban, Tunéziában vagy Törökországban. A perifériák támadásával olyan országokat képesek destabilizálni, amelyek szemben állnak az Iszlám ideológiájával, illetve támogatják a nyugati érdekeket. Ez nemcsak ezeket az országokat érinti, hanem érintheti a nyugati gazdaság egyes szektorait is, mint például a turizmust, azon keresztül hatással lehet a légi közlekedésre, ezáltal akár a légi járművek előállítására is. Harmadik következtetés A gazdaság is lehet terrorista célpont, ezen belül kiemelten fontos az olaj szektor. A közelmúltban az olajipar központi támadási céljává vált az al-Kaidának az Arabfélszigeten. A legtöbb szakértő véleménye szerint az olaj ára ennek következtében folyamatosan emelkedni fog, még annak ellenére is, hogy az iraki olaj visszatér a piacra. Negyedik következtetés A globális dzsihád mozgalom perifériás támadásai megerősítenek, sőt létre is hozhatnak számos helyi dzsihád mozgalmat vagy szervezetet. Ezzel látható jelenleg Irakban, Szaúd-Arábiában, vagy Csecsenföldön. A mozgalom megpróbál beépülni az izraeli – palesztíniai konfliktusba, és frontálisan támadja a marokkói monarchiát. A dzsihád mozgalom megpróbálja továbbfejleszteni magát a jövőben, két stratégiai céllal: egyrészről folyatatja a támadást az iparosodott világ ellen, másrészről kutatja a helyi gyökereit különböző régiókban, illetve országokban, ahol továbbfejlesztheti a dzsihád mozgalmat. Ez azokra az országokra hat elsődlegesen, ahol nem szankcionálják
a
dzsihádistákat,
ahonnan
folyamatosan
hajthatnak
végre
beszervezéseket a mozgalmukba, és ahol nyugodtan készülhetnek fel jövőbeni támadásaikra. Konkrétan öt terület látható, ahol a dzsihád mozgalom továbbfejlődhet a jövőben: az afgán – pakisztáni zóna és Közép-Ázsia, a Közel-, és a Közép-Keleten főként az izraeli és palesztin zóna, valamint Irak és az Arab-félsziget, Délkelet-
44
Ázsiában Indonézia és környéke valamint a Kaukázus. Néhány szó arról, hogy várhatóan milyen támadásokat alkalmazhatnak a terroristák a jövőben. Folytatódnak a bombatámadások, valamint továbbra is előnyben részesítik az öngyilkos terroristákat. Ezek mellett az al-Kaida és a vele kapcsolatban lévő szervezetek első számú érdeklődése a kémiai-biológiai, illetve atomfegyverek megszerzésére, vagy előállítására irányul. Egy másik nagyon magas veszélyforrás a hordozható légvédelmi rakétákkal való támadás, melyeket elsősorban személyszállító és kereskedelmi gépek ellen kívánnak a jövőben bevetni. Számolni kell azzal, hogy ilyen támadások következhetnek be Európában és az Egyesült Államokban. Ezeknek a rakétáknak a beszerzése viszonylag könnyű, a beszerzési áruk pedig alacsony. Becsült adatok szerint jelenleg több ezer lehet a terroristák birtokában. A vállról indítható légvédelmi rakéták alkalmazhatóságát elősegítheti az is, hogy kezelésük könnyű. Amennyiben ilyen támadást készítenek elő a terroristák, azzal is számolni kell, hogy a biztos hatás érdekében két vagy akár három helyről is indítanak rakétát a le-, vagy felszálló gépekre. A második terrorista fenyegetés a nacionalista terrorizmus Számos nemzeti terrorista mozgalom létezik, mint az IRA, a baszk ETA, a korzikai FLNC, a Koszovói albán AKASHA, amelyek jelentős veszélyt jelenthetnek a jövőben. Azt, hogy a jövőben milyen egyéb terrorista kapcsolatok épülnek ki és alakulnak, azt nehezen lehetne megbecsülni, viszont valószínű, hogy a világ terrorellenes intézkedései közelebb hozhatják ezeket a csoportokat egymáshoz. Például kapcsolat van a korzikai FLNC és az olasz maffia között, valamint az IRA és az ETA között is. A harmadik fenyegetés a szélső baloldali extrém terrorista csoportok feltámadása Európában. A globalizáció elleni mozgalmak folyamatosan fejlődnek, akcióik egyre inkább erőszakos cselekményekbe torkollnak. Számos közülük kevésbé spontán, mint aminek látszik. Ezek a szervezetek egyre erősebben fejtik ki hatásukat, a kis sejtek közötti együttműködés folyamatosan megy át erőszakos cselekményekbe. El kell azt is mondani, hogy az Európai Unió és a NATO számos tagja már konfrontálódott ezekkel a cselekményekkel. Ezek a csoportok hajtották végre például a levélbomba kampányt Európai Uniós személyek ellen. A
45
gazdasági krízis és a munkanélküliség két negatív terméke a globalizációnak, ami nyilvánvalóan növeli a veszélyt, hogy szélesítse a globalizáció ellen fellépő szervezetek létszámát. A negyedik fenyegetés a szélsőjobboldali terrorizmus visszatérése Európába. Az szélsőjobb terrorizmus marginalizálódott Európában 1945 óta. Ennek ellenére ma azt tapasztaljuk, hogy ez a terrorizmus tűnik fel leginkább Közép- és Kelet-Európa különböző régióiban. Az Európai Uniós tagság negatív gazdasági hatásokkal is jár, például Lengyelországban, ahol a mezőgazdaság nagy árat fizetett azért, hogy az ország csatlakozzon az Európai Unióhoz. A jövőben számos újonnan csatlakozó országnak komoly krízissel kell szembekerülnie. A csatlakozás nagy szociális költségekbe került, ennek pedig logikus következménye a nacionalista mozgalmak erőszakos cselekménye, melyben az európai szimbólumok támadása mellett az idegen jelenlétet is támadják. Az ötödik fenyegetés a palesztin terrorizmus terjedése. A kapcsolat a libanoni Hezbollah és a Hamasz között egyre mélyül. A Hezbollah rendelkezik infrastruktúrával Libanonon kívül, és globálisan is megjelenik a világban. Az izraeli szolgálatok biztonsági megelőző intézkedései egyre hatékonyabbak, ami által sikeresen előzik meg a terroristatámadásokat Izraelen belül, ezért reálisan kell azzal számolni, hogy izraeli vagy zsidó célpontok ellen hajtanak végre támadásokat a palesztin terrorszervezetek Izraelen kívül. A palesztin mozgalomnak számos európai sejtje és részlege ismert, amelyek képesek ezeket a cselekményeket megtervezni és kivitelezni. A hatodik fenyegetés a szervezett bűnözés és a terrorizmus közötti kapcsolat. Kolumbiában, valamint Afganisztánban a kábítószer előállítása és terjesztése a bűnözők kezében van. Afganisztánban a kábítószer szállítását részlegesen a talibánok felügyelik. Európában és Észak-Amerikában az al-Kaida helyi szervezetei szerepet játszanak a kábítószer szállításában. Nyilván a kábítószerből befolyt pénzekből is finanszírozzák akcióikat. A kapcsolat a bűnöző és a terroristák között ezért fontos, mivel ez biztosítja a terroristáknak az anyagi hátteret. Ezt nehéz ellenőrizni, így ezeken a kapcsolatokon keresztül a terroristáknak lehetőségük van szervezetüket tovább építeni, újabb beszervezéseket végrehajtani, a
46
fegyverek és robbanóanyagok csempészését ezeken a csatornákon keresztül végrehajtani. Magyarországhoz közel a Balkánon jelen van ez a szimbiózis a bűnözők és a terroristák között, ez a kapcsolat fegyverkereskedelemben, csempészetben, kábítószer csempészetben, pénzmosásban, pénzhamisításban, legújabban akár szervkereskedelemben is megvalósul. A bűnözők csempész útvonalain könnyen jutnak be terroristák és a támadásokhoz használt eszközök Európába. A hetedik fenyegetés a terrorizmus új módszereinek megjelenése A nem hagyományos fegyverek elterjedése komoly fenyegetést jelent a következő évtizedekben. Ellenőrizni kell különböző csoportokat és szervezeteket, illetve ellenőrizni és semlegesíteni azokat a törekvéseket, amelyek anyagokat, technológiákat és ilyen fegyverek készítéséhez szükséges szaktudást igényelnek. Ezen feladatok tovább bővülnek azzal, hogy ellenőrizzék azokat az országokat, melyek az egyezmények figyelmen kívül hagyásával szándékoznak tömegpusztító fegyvereket beszerezni vagy kifejleszteni. Ezen túl a szakértők sokat beszélnek a terror nem hagyományos módon való támadásáról, eddig azonban csak körülbelül egy tucat olyan támadást lehet megemlíteni, amelyek nem hagyományos eszközökkel végrehajtott támadások voltak. A jövőben sokkal inkább kell számolni olyan cselekményekkel, amelyek képesek katasztrófahatásokat kiváltani és jelentős létszámú áldozatot követelni. Ezért számolni kell nagyvárosok logisztikai rendszereinek a támadásaival, elsősorban mérgezésekkel. Számolni kell az úgynevezett piszkos bombák alkalmazásával, melyek radiológiai szennyezettséget okozhatnak. Számolni kell továbbá, mint arról már szó volt, vállról indítható rakéták tömeges bevetésével kereskedelmi repülőjáratok ellen, továbbá egyéb olyan létesítmények támadásával, melyek sérülése, megsemmisülése jelentős pusztítást okozhat. Úgy tűnik, hosszú éveken keresztül kell együtt élnünk a felsorolt terrorfenyegetésekkel. Ha hazai területen jelenleg nem kell számolnunk kifejezett terrorveszéllyel a magyar külpolitika következtében külföldön feladatot végrehajtó katonai alakulatok szembekerülhetnek a terrorszervezetek támadásaival, mint azt az elmúlt időszak egy két eseménye már igazolta. A terrorcselekményeket a megelőző készenlét kialakításával lehet esetlegesen minimalizálni.
47
CÉLPONT VOLT – CÉLPONT LEHET A mindennapi tevékenységünkre egyre inkább hatással van a világon elterjedő terrorizmus. Bár, mint azt fentebb is beláttuk Magyarország nincs közvetlen veszélyben, nincs realitása valamilyen terroristatámadásnak, cselekedetnek, az tény, hogy a napi sajtóban megjelent az al-Kaida terrorszervezet egyik alvezérének nyilatkozata, amelyben név szerint említi hazánkat, mint lehetséges terrorista célpontot. Ez a nyilatkozat és az utóbbi időkben bekövetkezett terrorcselekmények (vasúti merényletek Spanyolországban, iskola elfoglalása és
túszdráma
Beszlánban,
terroristatámadás
közlekedési
üdülőhelyek eszközökön)
elleni
támadás
Egyiptomban,
Londoni
arra
engednek
következtetni,
hogy
a
terrorizmussal foglalkozni kell. Meg kell állapítani azokat a célpontokat, amelyek terroristatámadásnak lehetnek kitéve. A célpontok alapján lehet következtetni arra, hogy a védelmi felkészítés egyes elemeire hogyan hat a terrorizmus. A terrorizmus célpontjai közül meg kell különböztetni azokat, amelyek már az elmúlt időszakban voltak terrorista célpontok, illetve azokat, amelyek várhatóan azok lesznek.31 A terroristák célpontjai már voltak:
repülőgépek, repülőterek;
vasúti szerelvények, pályaudvarok;
különböző épületek: követségek, szállodák, kórházak, színházak, iskolák;
különösen jelentős szimbolikus objektumok, minta World Trade Center;
üdülő helyek;
katonai objektumok;
közúti járművek: autóbuszok, személy gépkocsik;
különösen jelentős személyek.
31
Beraczkai Antal: Régi – új terrorista fenyegetések? Szakmai Szemle 2005/1, Budapest,
2005. 129. o.
48
A terroristák jövőbeli lehetséges célpontjai:
fegyverraktárak, különösen a tömegpusztító fegyvereket tárolók;
atomreaktorok;
erőművek;
sport- és kulturális rendezvények.
A felsorolást persze tovább lehetne folytatni, hiszen a terroristák gondolatai és cselekedetei kiszámíthatatlanok. Ahhoz, hogy a vizsgálatot le tudjuk folytatni, szükséges áttekinteni a biztonságtechnika összetevőit, alapelemeit. A biztonságtechnika összetevői, alapelemei a következők: munkavédelem, tűzvédelem, vagyonvédelem,
információvédelem,
őrzésvédelem,
a
közlekedés
biztonsága,
környezetvédelem, katasztrófa-elhárítás, polgári védelem és országvédelem. 32 Összehasonlítva a terrorizmus várható célpontjait a biztonságtechnika egyes elemeivel, következtetni lehet a lehetséges hatásokra. A biztonságtechnikának van olyan eleme, amelyre a terrorizmus várhatóan nem hat, vagy kismértékben hat, és van több olyan fontos eleme is, amelyre nagymértékben hatni fog. A munkavédelem az egyetlen elem, amelyre közvetlenül nem fognak hatni a terrorista cselekmények bár közvetett hatás érvényesülhet, mivel az egyes munkavédelmi berendezések sérülhetnek a terrorista akció következtében, de az akció iránya más terület, például az épület felrobbantása, megrongálása lesz. A biztonságtechnika többi elemére a terrorizmus nagyobb hatással lehet:
Tűzvédelem: a terroristatámadásnak lehet konkrét célja kiterjedt tűz okozása, de lehet más irányú terrorista cselekmény, például robbantás következménye. Itt nem csak a
32
Kiss Sándor - Simon Ákos: A terrorizmus hatása a biztonságtechnikára és a
biztonságtechnikai mérnökképzésre. Hadtudomány folyóirat 2005/2, Budapest, 2005. 77. o.
49
megelőzés, hanem a tűzoltás és a tűzterjedés minél hatékonyabb megoldása a cél;
Vagyonvédelem: vagyon- vagy értékszerzés lehet egy terroristatámadás konkrét célja, további tevékenységek finanszírozása, vagy értékesnek ítélt anyagok megszerzése érdekében. Nem mindig lehet előre meghatározni, mi számít a terroristák szempontjából értéknek, ezért nehéz megszervezni az őrzésvédelmet;
Őrzésvédelem: ez az alapelem a leginkább érintett a terrorista cselekmények által, hiszen ha meg akarjuk előzni a terroristatámadást, vagy minimálisra akarjuk csökkenteni a hatását, legjobb védelem az, ha az elektronikus, mechanikus és élőerővel megvalósított őrzésvédelmet hatékonyan szervezzük meg. Ma még csak néhány kiemelt fontosságú objektumban vannak ilyen eszközök felszerelve, például az atomreaktorokban, követségeken, repülőtereken, fegyverraktárakban, bankokban. Viszont nincs ilyen berendezés a vasúti pályaudvarokon, a szállodák többségénél, az iskolákban, a színházakban, az erőművekben, a sport- és kulturális létesítményekben. Elmondható,
hogy
Magyarország
jelenleg
néhány
kivételtől
eltekintve,
az
őrzésvédelem területén nincs felkészülve egy esetleges terrortámadás kivédésére;
Információvédelem: az őrzésvédelem mellett ez a legérzékenyebb eleme a biztonságtechnikának. Fontos, hogy terrortámadást tervező és végrehajtó személyek ne jussanak olyan információhoz, amely elősegítheti tevékenységük sikerességét. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy bizonyos rendezvényeket, egyes politikusok látogatását nem lehet titokban tartani. Az információvédelem része lehet a terroristák számára fontos emberek utazása, találkozási helyeik, terrortámadáshoz használható anyagok gyártása, szállítása és tárolása. Az információvédelem összetett tevékenység, része a számítógépes adatvédelem, a telefon-, rádióbeszélgetések és egyéb kommunikáció csatornák kódolása, a lehallgatás veszélyének elhárítása és a terroristacsoportok
tagjainak
bizonyos
szervezetekbe
való
beépülésének
megakadályozása;
a közlekedés biztonsága: a terrorista támadások egyik legfőbb területe, így az egyik legismertebb hatás, főleg a légi közlekedésre gyakorolt hatása a különböző eltérítések, repülőtéri erőszakos cselekmények és nem utolsó sorban a New-Yorki ikertornyok elleni támadás révén. Ezen kívül a repülőtereken bevezetett intézkedések
50
reprezentálják legjobban a terrorizmus veszélyét, itt van legjobban megoldva a terrorizmus elleni védelem. Sikerült megoldani például az illetéktelen személyeknek, fegyvereknek, robbanóanyagoknak védett területre való bejutását és a repülőgépek elkülönítését a várakozási tértől, az emberek mozgásának szakaszolását. Megfelelő a mechanikus, elektronikus védelemmel és élőerővel ellátott őrzésvédelmi rendszer is. A vasúti közlekedésben, mint arra a madridi merényletek is felhívták a figyelmet, nem ilyen jó a helyzet. A repülőtérihez hasonló biztonsági rendszer kialakítása azonban hatalmas költségeket igényelne, így ez még várat magára. A közúti közlekedésben a védelem ilyen jellegű megoldása csaknem lehetetlen, de Magyarországon ez nem frekventált célpont, mint például Izraelben, csakúgy, mint a vízi közlekedés;
környezetvédelem: a környezet lehet tudatos támadási célpont, de a támadások közvetve is szennyezhetik a környezetet. Amennyiben közvetlen célpont, a cél pusztán a rombolás. Ez esetben inkább olyan objektumok jöhetnek szóba, ami az adott országban hagyomány, jelkép, szimbolikus létesítmény, a lakosság kötődik hozzá. Ilyen volt például a World Trade Center is. Magyarországon ilyen lehet például a Parlament, a Hősök tere, a budai vár, a Hortobágyi Nemzeti Park vagy a Tihanyi Apátság. Környezetszennyezés szempontjából célpont lehet például a Margitsziget, a Balaton, a Velencei-tó, de akár az előbbiekben már említett Hortobágy is. Mindezen területek védelmét biztosítani szinte lehetetlen, ezért nagyon fontos a védelem előkészítése, a vészhelyzetben alkalmazandó feladatok gyakorlása és tudatosítása. Nagy jelentősége van az előrelátásnak, a várható célpontok megállapításának és védelmük megszervezésének;
polgári védelem: a polgári védelem feladata a elsősorban a katasztrófa-elhárításhoz kapcsolódik. A védekezés megtervezésének alapja itt azoknak az objektumoknak a felkészítése, amik egy terrortámadás lehetséges célpontjai lehetnek. Egyértelmű azonban, hogy nem lehet mindent előre látni, de a katasztrófa során alkalmazandó feladatok begyakorlásával növelhető a biztonság. A polgári védelemnek mind a tervezés, mind a felkészülés, mind a begyakorlás terén nagy szerepe van;
katasztrófa-elhárítás: a terrortámadás célja a katasztrófaokozás. Amennyiben a terrorszervezetek
hozzájutnak
tömegpusztító
fegyverekhez,
úgy
beláthatatlan
51
következményekkel is számolni kell. Legfontosabb feladat megakadályozni ezt. Ez esetben a védekezés elsősorban a megelőzésen alapszik, fontos szerep hárul az egyes országok hírszerzésére, belső elhárítására és az országok közti információcserére. TERRORELHÁRÍTÓ SZERVEZETEK HAZÁNKBAN A terrorizmus elleni harc fogalmi körét a szakirodalom két alapvető területre osztja fel: a terrorizmus elleni védelmi és támadó feladatokra.33 A terrorizmus elleni védelmi feladatok fogalomkörébe tartozik a felderítés, amelyet különböző titkosszolgálati, rendvédelmi és katonai felderítő szervek hajtanak végre, illetve különböző biztonsági intézkedések foganatosítása. A terrorizmus elleni támadó feladatok fogalmán belül alacsony intenzitású katonai műveleteket és a terrorcselekmény felszámolását, például túszok kiszabadítását különböztethetünk meg. A Hadtudományi Lexikon a terrorelhárítás fogalmát elsősorban a terrorizmus elleni harc védelmi feladatainak oldaláról közelíti meg. Ennek alapján a terrorelhárítás preventív jellegű titkosszolgálati tevékenység, amelyet különböző titkosszolgálatok valósítanak meg. A terrorelhárító tevékenységet folytató titkosszolgálatok az alábbiak: a Nemzetbiztonsági Hivatal és a Katonai Biztonsági Hivatal, amelyek munkáját információgyűjtéssel segíti a Katonai Felderítő Hivatal és az Információs Hivatal.34 A Katonai Biztonsági Hivatal elhárító tevékenységet fejti ki. A KBH katonai szervezetű titkosszolgálat felügyeletét a Honvédelmi Miniszter látja el. Fő tevékenysége a kémelhárítási és alkotmányvédelmi területek, illetve a katonai bűncselekmények megelőzése, megakadályozása és felderítése. A terrorelhárítás az alkotmányvédelmi tevékenységen belül valósul meg, és a különféle terrorcselekmények, például légi jármű hatalomba kerítése, kiemelten fontos és katonai objektumok illetve kiemelt személyek elleni támadás megakadályozását foglalja magába. A másik titkosszolgálat, amely szintén részt vállal a terrorizmus elleni küzdelem védelmi feladataiban, a Nemzetbiztonsági Hivatal. A Hivatal polgári titkosszolgálat, amelyet tárca 33
Kőszegvári Tibor: A nemzetközi terrorizmus elleni harc katonai területei és feladatai.
Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest, 2003. 27. o. 34
Szabó József (főszerk.): Hadtudományi lexikon. Magyar Hadtudományi Társaság,
Budapest, 1995. 1324. o.
52
nélküli miniszter felügyel. Célja más országok felderítési tevékenységének elhárítása, emellett bizonyos felügyeleti jogot gyakorol a Határőrség személyi állománya és tevékenysége felett, azzal együttműködést valósít meg. A Hivatal tevékenysége szerves részeként felderítési tevékenységet végez a terrorszervezetekkel, terrorcselekményekkel, például légi jármű hatalomba kerítésével kapcsolatban. A hírszerzéssel foglalkozó katonai és polgári titkosszolgálatok információk gyűjtésével segítik a terrorizmus elleni harcot. Ilyen titkosszolgálat a Katonai Felderítő Hivatal. Felügyeletét a Honvédelmi Miniszter látja el. Tevékenysége bizonyos mértékben kötődik a Magyar Honvédség felderítő rendszeréhez, illetve a felderítő csapatokhoz, az ejtőernyős mélységi felderítő erőkhöz is. A felsorolt szolgálatok mellett az Információs Hivatal is megemlítendő, mint független titkosszolgálat, amelynek feladata bizalmas információk megszerzése, elemzése és értékelése illetve egyes állami szervek rejtjelező eszközökkel ellátása. A terrorizmus elleni küzdelemben jelentős szerepet játszó titkosszolgálatok ismertetésének összegzéseként megemlíthető, hogy a felsoroltak közül két szolgálat szorosan kötődik a honvédelmi tárcához. A terrorizmus elleni támadó feladatokon belül első a terrorcselekmény felszámolása. A rendvédelmi szervek, azon belül a rendőri csapaterő kijelölt részének különleges eljárása, mivel az 1994. évi XXXIV rendőrségi törvény 69. cikkelye a BM Rendőrség feladatkörébe sorolja a terrorelhárítást. A Hadtudományi Lexikon meghatározása alapján a karhatalom a rendvédelem eszköze. A karhatalmi tevékenységet rendőri csapaterő hajtja végre. A karhatalom tevékenységi területei a Lexikon alapján: a tömegoszlatás, a karhatalmi biztosítás, és a felderítő-diverziós csoport felszámolása. A rendőri csapaterő klasszikus karhatalmi feladatai közé sorolható az állampolgárokkal szemben kényszerítő eszközöket foganatosító tömegoszlatás és a karhatalmi biztosítás. A terrorelhárító tevékenységhez leginkább köthető karhatalmi fogalom, a felderítő diverziós csoport felszámolása azonban kissé eltér a rendőri csapaterő általános rendvédelmi feladataitól, mivel itt gyakorlatilag katonai értelemben vett harctevékenységről van szó, amelyet nem polgári személyek, hanem szervezett katonai erő ellen folytatnak. A felderítődiverziós csoport felszámolásának menete a blokírozás, felkutatás, bekerítés, majd az elfogás vagy felszámolás.
53
A felderítő-diverziós, illetve szervezett bűnözői csoport felszámolásának fogalma átvezet a terrorizmus elleni harchoz. Ha a célcsoport elfogására vagy felszámolására lakott területen belül kerül sor, és az intézkedést felfegyverzett személyekkel szemben foganatosítják, akkor a feladat végrehajtása folyamán alkalmazott épületbe behatolás eljárása már egészen közel áll a terrorcselekmény felszámolása esetén szokásos intézkedésekhez. Ha például felfegyverzett szervezett
bűnözői
csoport
által
végrehajtott
bankrablás
folyamán
túszejtéses
bűncselekményre kerül sor, akkor elmondható, hogy a rendvédelmi erők ekkor alkalmazott tevékenysége
gyakorlatilag
megegyezik
a
terroristákkal
szemben
foganatosított
intézkedésekkel. A terrorizmus elleni harc támadó feladatait végrehajtó rendvédelmi erőt a BM rendőrségen belül a szervezetszerű csapaterőt a Készenléti Rendőrség testesíti meg. A Készenléti Rendőrségen belül a Terrorelhárító Szolgálat (TESZ) lát el konkrét terrorelhárító feladatokat. A TESZ az Országos Rendőr-főkapitányság közvetlen irányítása alatt álló, különleges rendőri feladatok ellátására felkészített, állandó készültséget tartó szervezet, melynek feladata terrorcselekmény és légi jármű hatalomba kerítése bűncselekmény előkészületének és elkövetésének megszakítása, a rendőrség terrorellenes tevékenységének koordinálása, a benne résztvevők kiképzése, szakirányítása. Mivel a TESZ Budapesten található tevékenységét segíti a BM Légirendészeti Szolgálata. A Légirendészet helikoptereinek szállító kapacitását igénybe véve a TESZ állománya gyorsan juthat el olyan vidéki városokba, vagy a fővárostól távol eső területekre, amelyeket terrortámadás ért. Fennállása óta a TESZ állományát, mivel nem érte hazánkat terrortámadás, nem vették igénybe terrorelhárító feladatok végrehajtására. A szolgálat tagjai ugyanakkor jelentős gyakorlatra tettek szert az épületekbe történő behatolás végrehajtásában mivel a szervezett bűnözői csoportokkal szembeni eljárás foganatosításánál ezt a tevékenységet rendszeresen végzik. A szervezett bűnözői csoportokkal szembeni fellépés és a terrorizmus elleni harc nem csak a TESZ feladatkörével kapcsolódik össze. A BM alárendeltségében tevékenykedő szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ szintén egyaránt alkalmazható szervezett bűnözői és terrorista csoportok elleni tevékenységre. A központ feladata a BM, a határőrség és a szakszolgálatok tevékenységének összehangolása egy kialakult válsághelyzet kezelése folyamán. A szervezett bűnözői csoport elleni fellépés és a terrorizmus elleni harc folyamán fellépő jelenségek és az alkalmazott eljárások hasonlóak, mivel ugyanúgy jellemző
54
mindkettőre az erős fegyveres ellenállás és a túszejtéses bűncselekmények, illetve mindkét esetben gyakori ellenintézkedés az épületbe történő behatolás. A TERRORIZMUS ELLENI HARC SORÁN ALKALMAZHATÓ TÉRINFORMATIKA Ezen terrorizmus elleni harc során végrehajtandó tevékenységek közben kerülhet sor esetlegesen térképészeti, térinformatikai célú termékek alkalmazására. Ilyen lehet például a Terrorizmus
Elleni
Harc
Térinformatikai
Rendszer
(TEHTIR)35
kialakításának
és
alkalmazásának lehetősége. A fentiek szerint a rendvédelmi szervek és a honvédség terrorizmus elleni harcból adódó feladatai alapvetően három csoportra oszthatók:
a terrorszervezetek és tagjaik tevékenységének figyelemmel kísérése, a készülő terrorcselekmények felderítése, megelőzése illetve megakadályozása;
a túszszedéssel vagy anyagi javak hatalomba kerítésével elkövetett terrorcselekmény esetén a helyszínen teendő intézkedések, szükség esetén felszámolás;
a terrorcselekmények kitervelőinek, elkövetőinek felderítése és elfogása.
A TEHTIR létrehozásának eredeti célja a szerző szerint, hogy a túszszedéssel vagy anyagi javak hatalomba kerítésével elkövetett terrorcselekmény esetén a terrorelhárító egységek részére információkat szolgáltasson az érintett épületről, valamint a rendszer elemzési lehetőségeinek felhasználásával segítséget nyújtson a terrorakció békés vagy erőszak alkalmazásával történő megoldásához. Ehhez tenném én hozzá, hogy a terrorizmus, főleg az iszlám alapokon nyugvó vallási terrorizmus alapvető célja a félelemkeltés, zűrzavar okozása, a nyugati civilizáció vívmányaiban, mint általuk látott ellenségben való eredményes pusztítás. Ha a lehetséges célterületen élő civil lakosság és rendvédelmi illetve fegyveres szervek megfelelően fel vannak készülve egy esetleges támadásra, akkor a terroristák szemében csökkenhet egy eredményes támadás sikerének értéke. Nem kelt akkora zavart, mint remélhetné. Hiszen a terrortámadás egyik alapvető jellemzője a meglepetés, a váratlanság. 35
Szalay László: A terrorizmus elleni harc támogatása a térinformatika eszközeivel,
diplomamunka. Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Általános- és Felsőgeodézia Tanszék, Budapest, 2003.
55
Persze, mint arról már szó volt, teljes bizonyossággal nem jósolható meg a támadás ideje és helyszíne, de a legvalószínűbb célpontok védelmi felkészítésével az előbbi cél elérhető, egy esetleges eredményes terrortámadás sikere minimalizálható, a terroristák által vállalt kockázat pedig maximalizálható, így talán a támadás értelme alapjában kérdőjelezhető meg. A rendszert a szerző szerint minden terrorveszélyeztetett épület esetén létre lehetne hozni, és egy támadás bekövetkeztekor a szükséges adatok késdelem nélkül elérhetők lennének a napjainkban alkalmazott gyakorlattal szemben, a friss információkat pedig az adott épületben dolgozó személyektől próbálnák beszerezni, mint például a berendezés vagy a nyílászárók jellemzői. Megfelelő alaprajzok hiányában az érintett helyiségek elrendezésére az alatta vagy fölötte elhelyezkedő emeletek kialakításából lehet következtetni. A TEHTIR-t a szerző alapvetően két részre osztotta: a vizsgált épületre és az épület környezetére. A környezet megjelenítése kétdimenziós, az épület két- illetve háromdimenziós módon is megjeleníthető, a megoldandó feladat típusától függően. Magával az épülettel, az épületet leíró adatokkal én most itt nem foglalkoznék részletesen. Röviden a szerző által felsorolt objektumok, melyekhez a megfelelő attribútum adatokat rendeli:
helyiségek;
nyílászárók;
falak;
födémek;
lépcsők;
személyi nyilvántartás;
épületgépészet: -
áramellátás;
-
telefonhálózat;
-
riasztó- és megfigyelőrendszer;
-
tűzoltórendszer;
-
klímaberendezés;
-
szellőztető-berendezés;
-
fűtés;
-
gázhálózat;
-
vízvezeték-hálózat;
56
-
csatornahálózat.
Az én szempontomból, a legvalószínűbb célpontok védelmi felkészítésének szempontjából, hogy egy esetleges eredményes terrortámadás sikere minimalizálható, a terroristák által vállalt kockázat pedig maximalizálható, így talán a támadás értelme alapjában megkérdőjelezhető legyen az épület környezete fontosabb, mint az a TEHTIR-ben eredetileg szerepelne. A környezetéből akkora területet kell ábrázolnia a rendszernek, amely területre egy, az épületben végrehajtott terrorcselekménynek előreláthatólag kihatása lehet. Meg kell vizsgálni, hogy a feltételezett terroristák kézifegyvereikkel mekkora területet veszélyeztethetnek, illetve az épületben bekövetkező robbantás milyen kiterjedésben érintheti a környezetet. Az így meghatározott területhez hozzá kell még adni egy biztonsági sávot és ezt a területet kell tartalmaznia a TEHTIR-nek. Ehhez tenném én hozzá, hogy legalább ekkora fontossága, ha nem nagyobb, van annak, hogy talán egy kicsi távolabb tekintve, ne csak a biztonsági sávot és azt a területet vizsgáljuk és lássuk el attribútum adatokkal, ahol a terroristák fegyverei még veszélyesek lehetnek, hanem az objektum bővebb környezetét is. Gondolva itt egy esetleges sikeres terrorista akcióra, ahol a célpont, legyen az épület, vagy szabad tér, föld felett, vagy föld alatt, például egy metróállomás, már elszenvedi a támadást. Ekkor lenne nagy szerepe a bővebb környezetet is tartalmazó adatbázisnak, ami, mint egy mikro rendszer lenne beépítve a már meglévő rendszerbe. Ebből megtudható lenne például, hogy hol van kórház a közelben, mekkora a befogadóképessége, milyen egyéb olyan épületek vannak a környéken, ahol sebesülteket lehet elhelyezni, vagy ahol raktározni lehet a mentéshez szükséges holmit. Továbbá az is kideríthető lenne így, hogy milyen ellátás van az adott helyen, ahová a sérülteket viszik, milyen ellátásban tudnak részesülni, van-e konyha például. Az esetleges romok eltakarításához használható gépek elérésére is tartalmazna adatokat a rendszer, illetve további gépekről, szállítóeszközökről, teherautókról. Meg lehetne azt is tudni, milyen útvonalon legkönnyebb elérni a szükséges helyszíneket, esetleg milyen utakat kell lezárni a könnyebb munkavégzés érdekében. Kétségtelenül költségesebb, de nagyon hasznos adat tudni az adott helyen tartózkodó emberek várható létszámát egy adott időpillanatban, hogy mikor egy feltételezhető robbanás bekövetkezik, az illetékes szervek tudják, hogy körülbelül mekkora emberáldozattal kell számolniuk. Ezek alapján a következő kiegészítő attribútum adatokkal lenne célszerű ellátni az épületet, és persze a tágabb környékét is:
57
az épülethez legközelebbi kórház paraméterei:
-
távolsága, célszerű elérési útvonala;
-
értesítési lehetőségei;
-
befogadóképessége; az épület környékén levő más célépületek szabad helyei:
-
raktározáshoz;
-
sebesültek elhelyezéséhez; az épület környékén levő más célépületek felszereltsége:
-
konyha;
-
tisztálkodási lehetőségek;
-
fűtés; az épület környékén levő más célépületekben található szállítóeszközök:
-
targonca;
-
munkagépek;
-
teherautók; adott pillanatban az épületben, és a célépületekben feltehetően tartózkodó emberek
száma. Az épület környezetét ábrázoló térképen lehetőség van a terület lezárásának előzetes megtervezésére. Meg lehet jelölni, hogy hol, milyen eszközzel illetve hány személlyel lehet az adott területrészt lezárni. Lehetőség van arra, hogy a zárási pontok WGS 84 koordinátáit az adatbázis tartalmazza, és egy akció esetén a koordinátákat a diszpécserközponton keresztül az egyes járőrautókhoz el lehessen juttatni. A TEHTIR szerint az épület környezetének tanulmányozásával meg lehet határozni azokat a pontokat, amikről a vizsgált épület magas veszélyeztetési szintű helyiségei megfigyelhetők és alkalmasak a mesterlövészek elhelyezésére. Akció esetén az adott helyiséghez tartozó megfigyelőpontok az attribútumadatok szűrésével leválogathatók és megjeleníthetők.
58
BEFEJEZÉS A Londonban 2005. július 7-én végrehajtott terrorcselekmény megerősítette a 2004. március 11-ei, madridi támadás üzenetét: a harmadik évezredben a terrorizmus már nem csak az iszlám térség, a harmadik világ problémája, hanem a nyugati civilizációt, azon belül Európát érintő valós fenyegetés. Az al-Kaida hívei egyfajta kulturális és civilizációs harcot folytatnak, ilyen értelemben az Egyesült Államok mellett egész Európát ellenségnek tekintik. A terrorizmus elleni küzdelemben ma már elengedhetetlen a széles körű nemzetközi együttműködés, hiszen a globalizálódó világban egyetlen állam sem képes egyedül megfelelő választ adni erre az országhatárokon átnyúló kihívásra. A londoni merénylet előtt lehetett arra számítani, hogy London az egyik első számú célpontja az al-Kaida eszmei irányítása alatt álló terrorcsoportoknak. A 2005. július 7-én végrehajtott akció kivédésének lehetőségét azonban jelentősen csökkentette, hogy az elkövetők olyan második generációs, már Nagy-Britanniában született brit állampolgárok voltak, akik korábban teljesen hétköznapi, konszolidált életvitelt folytattak. Ezek a személyek minden érzékelhető előzmény nélkül, radikalizálódva vállalták a terrorcselekmény végrehajtását. E körülmény arra utal, hogy az al-Kaida módosítja támadási stratégiáját. A spanyolországi merénylethez hasonlóan a nagy-britanniai terrortámadások is a főváros tömegközlekedési rendszerét vették célba. A hasonló támadások ellen a hagyományos megelőző-védelmi intézkedések csak korlátozott hatásúak, mivel a robbanóanyagot időzítve, mozgó járművön helyezték el, vagy személyi poggyászként szállították, minimalizálva az eszközök hatástalanításának esélyét. Megelőzésre talán nem, de egy már végrehajtott terrortámadás következményeinek hatékony rendezése érdekében eredményesen lehetne használni a térinformatika adta lehetőségeket, egy specifikusan erre a célra felépített adatbázist. A közel- és közép-keleti, valamint az észak-afrikai térségből induló migrációs folyamatok mellett egy-egy európai ország belső biztonsági helyzetét alapvetően az határozza meg, hogy a korábbi időszakban sikerült-e megtelepedniük bármi módon az iszlám fundamentalizmus ideológiáját követő személyeknek, akik képesek a helyi muszlim közösség radikalizálására, illetve úgynevezett alvó sejtek kialakítására.
59
Magyarországon még 2003 novemberében, az Isztambulban végrehajtott terrortámadást követően, megalakult a polgári és a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok, a Rendőrség és a Határőrség
részvételével
a
Terrorellenes
Koordinációs
Bizottság
(TKB)36,
amely
megteremtette a feltételeit a testület munkájában részt vevő szervek hatáskörébe tartozó információk azonnali cseréjének. A bizottság folyamatosan figyelemmel kíséri az idegenrendészeti eljárásokat, a menekültkérdést és a vízumkiadás gyakorlatát, pontosabbá teszi a határregisztrációs rendszerek működését, valamint fokozza az ellenőrzések, felderítések hatékonyságát. A TKB rendszeresen konzultál a terrorfenyegetettségnek leginkább kitett külképviseleti objektumok illetékeseivel, kiemelt figyelmet fordítva az amerikai, a brit, az izraeli és a török külképviseletek, valamint a terrorellenes koalícióban érintett többi ország magyarországi diplomáciai testületei létesítményeinek, érdekeltségeinek védelmére. A TKB folyamatosan értékeli Magyarország terrorfenyegetettségével összefüggő adatokat és az értékelés eredményéről rendszeresen tájékoztatja a Kormány tagjait. A TKB munkájában részt vevő szervek elemezték az összes információt. Ezekre támaszkodva megállapították, hogy a hazánkban életbe léptetett biztonsági intézkedések jelenleg elégségesek. A TKB értékelése szerint Magyarország, ahol a rendelkezésre álló adatok alapján nem működik hazai vagy külföldi terrorszervezet, valamint szélsőséges politikai csoportok sem alkalmazzák a terror eszközeit, aktuálisan nem tartozik a terrorista csoportok által közvetlenül fenyegetett államok közé.
36
A londoni terrortámadások nemzetbiztonsági vonatkozásai, MK NBH Internetes
Publikáció, 2005.
60
FELHASZNÁLT IRODALOM BERACZKAI Antal: Régi - új terrorista fenyegetések? Szakmai Szemle 2005/1, Budapest, 2005. GIDDENS, Anthony: Szociológia. Budapest, 1995, Osiris Kiadó. HADNAGY Imre József: A háború és a terrorizmus. Hadtudomány folyóirat 2005/1, Budapest, 2005. JAKUS János: A terrorizmus elleni küzdelem általános megítélése. Szakmai Szemle 2003/1, Budapest, 2003. JENKINS, Brian M.: International Terrorism: A New Mode of Clonfict. In David Carlton – SCHAERF, Carlo (szerk.): International Terrorism and Word Security, Croom Helm Ltd. Press, London, 1975. KISS Sándor - SIMON Ákos: A terrorizmus hatása a biztonságtechnikára és a biztonságtechnikai mérnökképzésre. Hadtudomány folyóirat 2005/2, Budapest, 2005. KŐSZEGVÁRI Tibor: A nemzetközi terrorizmus elleni harc katonai területei és feladatai. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest, 2003. KULCSÁR Árpád: Európa a dzsihád új háborús övezete, In Új Exodus, XV. Évfolyam, 1. szám, 2004. MÁRAMAROSI Zoltán-DR. SZŰCS Imre: A terrorizmus kihívásai. Rendészeti Szemle, 1992. 5 szám. NETANJAHU, Benjamin: Harc a terrorizmus ellen. Pécs, 1995, Alexandra Kiadó. SEN, Sankar: A modern terrorizmus sajátosságai. Rendészeti Szemle, 1994. 1. szám. DR. STEINER Gábor, Országos Kriminológia Intézet: Terrorizmus az Európai Unióban, 2003. Internetes publikáció. SZABÓ József (főszerk.): Hadtudományi lexikon. Magyar Hadtudományi Társaság, Budapest, 1995. SZALAY László: A terrorizmus elleni harc támogatása a térinformatika eszközeivel, diplomamunka. Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Általános- és Felsőgeodézia Tanszék, Budapest, 2003. DR. TAUBER István: Szervezett bűnözés, terrorista jellegű bűncselekmények. ELTE ÁJK, tanulmány.
61
Combatting Terrorism Program, DoD O–2000.12H Washington, DC. 1993. Department of Defense of Military and Associated Terms, JOINT PUB 1–02, Washington, 1989. Kempelen Farkas Felsőoktatási Digitális Tankönyvtár Korán MK NBH Évkönyv 2004 – Internetes publikáció MK NBH Internetes Publikáció, A londoni terrortámadások nemzetbiztonsági vonatkozásai, 2005. Oxford Advanced Learner,s Encyclopedic Dictionary, Oxford University Press, Oxford, 1992.
