Termesztéstechnológiai tájékoztató:
KIFEJTŐBORSÓ
BORSÓ
(Pisum sativum L.)
Kifejtőborsó (Pisum sativum L. ssp. sativum convar sativum)
Sárgamagvú
Zöldmagvú
Velőborsó
(Pisum sativum L. ssp. sativum convar medullare)
Takarmányborsó (mezei borsó) (Pisum sativum L. ssp. arvense)
Cukorborsó
(Pisum sativum L. ssp. convar saccharatum)
Sudárborsó
(Pisum sativum L. ssp. elatius)
1
Gazdasági jelentősége A borsó az egyik legelterjedtebb hüvelyes növények közé tartozik. A mérsékelt égövön szinte mindenhol termesztik, elsősorban, mint tavaszi növényt. Elsődlegesen a magjáért foglalkoznak a termelésével, amelynek magas a fehérjetartalma – kétszer annyi, mint a gabonaféléké. Az aminosav összetétele is kedvezőbb, mint a gabonafélék esetében, mert több benne a nélkülözhetetlen aminosav, és magasabb a vitamin- és ásványi anyag tartalma is. Legnagyobb agronómiai előnye a vele szimbiózisban élő baktériumok közreműködésével a levegő nitrogéntartalmának megkötése, valamint annak a talajba történő bevitele. További előnye, hogy a talajban lévő, nehezebben felvehető tápanyagokat is hasznosítja. Nem elhanyagolható, hogy kedvező hatása van a talaj fizikai állapotára is. A borsó nagyon fontos fehérjeforrása mind az emberi, mind az állati táplálkozásnak. Általában 21-24% a fehérjetartalma. A hazai takarmány feldolgozóipar által alábecsült alapanyag, ezért a belföldi termelés jelentős része kivitelre kerül. A termés mintegy 10%-át használják fel emberi fogyasztásra (felesborsó).
A vetésforgóban történő elhelyezése A borsó – mint elővetemény – helye a vetésforgókban rendkívül kedvező. Különösen azon gazdaságokban, ahol a termelési szerkezetben a gabonafélék vannak túlsúlyban, ott érzékelhető ez a pozitív hatás. Intenzív tápanyagutánpótlással vagy más termésfokozó anyagokkal csak részben lehet kompenzálni a borsó kedvező hatását a termelésre. Növényegészségügyi szempontból is van jelentősége a vetésforgóban, ahol a gabonafélék fordulnak elő nagy részben. A borsó elővetemény iránt nem különösképpen érzékeny, hagyományosan két kalászos közé vetik. A gyakorlatban elkerülik a borsó vetését olyan növények után, melyek későn, nagy taposás mellett vagy nagy gyökér- és szármaradvánnyal kerülnek le (cukorrépa, kukorica, napraforgó stb.). Hüvelyesek és önmaga után a borsót több éven keresztül (4-5 év) nem ajánlatos vetni. A borsó egyik legjobb utóveteménye az őszi búza, amely kiválóan hasznosítja a borsó termésnövelő hatását. A borsó érzékenyen reagál a termőföld fizikai állapotára és pozitív hatással van a talaj mikrobiológiai tevékenységére. A szervestrágyázást követően a harmadik évben javasolt a borsó vetése.
Környezeti feltételek A borsó ökológiai igénye: 1) Hőmérséklet igénye A borsó hidegtűrése jó. Magja már 1-5°C-on is csírázik, csírázási optimuma 9-10°C körül van. A fejlődéséhez szükséges küszöbértéket 4,4°C-ban állapították meg. A rövid ideig tartó lehűléseket jól tűri. A kifejtőborsók már -4 – -5°C-on károsodnak, -5°C alatt elpusztulnak. A velőborsók -2°C – -3°C-on károsodnak. Ha megfelelő termést akarunk elérni, akkor a borsó tűrési határait agrotechnikánk alkalmazásában figyelembe kell venni. Eszerint a borsó hidegtűrő növény, mégis vetése akkor indokolt, ha a talaj hőmérséklete eléri a 10°Cot. A borsó fejlődésének optimuma 14 – 15°C, virágzáskor 17 – 18°C, éréskor 20 – 25°C. (A hőegység igény – a borsóra jellemző hőösszeg a vetéstől a zöldérésig tartó időpontig – 630 – 940°C.) A borsó hőegység igényének kiszámítása a következő képlet alapján történik
°C =
Tmax. + Tmin. ------------------2
– 4,4°C
2
(Ez tulajdonképpen a borsó vegetációs napjai alatt hasznosított hőmérsékleti értékek összege, melyet úgy számíthatunk ki, hogy a napi középhőmérsékletből kivonjuk, a borsó fejlődéséhez szükséges minimális hőmérsékletet a 4,4°C-ot. Ezt minden napra kiszámítjuk, majd ezeket a napi érétkeket adjuk össze. Ez a borsó számára hasznos hőösszeg.) A vetés napjának hőegység szaporulata 0°C. 2) Fényigénye A borsó hosszúnappalos növény. Rövid megvilágításban inkább a vegetatív, hosszú megvilágításban a generatív szervek fejlődnek jobban. A megvilágítás időtartama az egyes borsó fajták növekedésének ütemét jellegzetesen befolyásolja. Vannak olyan fajták is, melyek nappalközömbösek. Ezek általában a korai fajták, mert fejlődésüket nem zavarja a kora tavaszi rövid nappal. 3) Vízigénye A borsó mérsékelt vízigényű növény. Csírázáskor és virágzáskor igényli a legtöbb csapadékot. Mindenképpen fontos a vegetáció időtartamában a csapadék egyenletes eloszlása. A virágzás és hüvelykötés időszakában igényli az összes nedvesség igényének 50-60 %-át. Ha virágzáskor száraz időjárás van, az rossz hüvelykötődést eredményez, ennek következtében a termés kevesebb lesz. A borsó viszonylag plasztikus növény. A potenciálisan magas termőképessége genetikailag adott. A tényleges termőképességet viszont sok tényező határozza meg. A termelő ezek egy részét képes csak befolyásolni. Fontos tényező a termőhely megválasztása. A borsó leggyakrabban cukorrépa- és burgonyatermelő régiókban termeszthető. A kukoricatermelő régiókban a nedvesebb, csapadékosabb területeket szükséges kiválasztani. Legjobban a jó szerkezetű, jó vízgazdálkodású, megfelelő humusztartalmú, közepesen kötött (mészlepedékes csernozjom, meszes csernozjom) vagy kötött talajokon termeszthető. Az enyhén savas vagy a semleges pH-jú (pH 6,5-8), mészben gazdag talajok a legmegfelelőbbek a borsó számára. A könnyen megművelhető, kalciummal és foszforral jól ellátott talaj kedvez a nitrogéngyűjtő baktériumok megfelelő működéséhez. A borsótermesztéshez nem megfelelőek az extrém talajok: a nagyon kötött és a nagyon laza, továbbá a túl nedves, rossz vízáteresztő képességű, valamint savanyú talajok. Az utóbb említett „extrém” talajok meszezést, altalajlazítást követően fokozatosan tehetők alkalmassá borsó termesztésére. A termőhely megválasztásával, különösen a levélkés fajtáknál, a betakarítás körülményeire is tekintettel kell lenni. A levélkés fajták könnyebben megdőlnek, mint a féllevélkés (afila) típusúak, ezért fontos a talaj felszínének egyenletes elmunkálása. Lényeges, hogy a talaj ne legyen köves. Az afila típusú fajták igényesek a talaj szerkezetére, különösen annak vízáteresztő képességére, mert a kevesebb levélzet következtében később borítják be a földfelszínt. Ezek a fajták érzékenyebbek a magas gyomborítottságra, mert a késői gyomosodás nehézségeket okozhat a betakarításnál is. A helyzet megoldására posztemergens gyomirtás vagy betakarítás előtti deszikkálás javasolható. Ezek a tényezők emelik a termesztés költségeket. Elgyomosodott talajokon vagy nehezen irtható gyomok (pl. mezei acat, szerbtövis stb.) jelenléte esetén nem ajánlott borsót termeszteni.
Vetőmag A hatósági bizonyítvánnyal rendelkező, pontos paraméterekkel rendelkező fémzárolt vetőmag garantálja a termelőnek a pontos csírázóképességet, fajtaazonosságot és a vetési normaszámítás lehetőségét. A szakszerűen termelt, megfelelően kezelt és raktározott vetőmag egyenletes kelést biztosít a szántóföldön is. A borsó vetőmagot nem szükséges csávázni, ha a magok felületén nincs a szabvány határértéken felül kórokozók általi fertőzés. Amennyiben mégis a csávázás mellet döntünk, akkor az évente aktualizált „Növényvédő szerek, és termésnövelő anyagok I-II.” című kiadványban szereplő engedélyezett szerekkel elvégezhető a művelet: VITAVAX 2000: 2,5 l/t WAKIL XL 32,5 WG: 2 kg/t ROYALFLO: 2 l/t
3
Talajelőkészítés vetés előtt A talaj vetés előtti előkészítésével biztosítani kell a feltételeket a borsó optimális növekedéséhez és fejlődéséhez. Az elővetemény általában gabonaféle, amelynek betakarítását követően tarlóhántást kell elvégezni, majd ősszel mélyszántást. A vetés előtti talaj-előkészítéssel optimális feltételeket biztosítunk a vetéshez és a keléshez. A klasszikus talaj előkészítés simítóval és boronával történik. Ezt követően kiszórjuk a műtrágyát, majd kultivátorral vagy más korszerű talaj-előkészítő eszközzel elvégzendő a vetőágy elkészítése. Újabban kompaktort, forgóboronát alkalmaznak. A pontos vetésmélység betartásához elengedhetetlen az aprómorzsás talaj. A talaj felszínének egyenletessége a betakarítás szempontjából is fontos, különösen a levélkés típusú fajtáknál. A jó minőségű talaj-előkészítés a magas hozam elérésének előfeltétele. A talaj-előkészítés minimalizálása elvégezhető kompaktorral, amennyiben a mélyszántást váltvaforgató ekével végezték el. A műtrágyaszórást talaj-előkészítés előtt vagy ősszel, szántás előtt végezzük. A kompaktor helyett rotációs boronát is használhatunk. A műveletek száma csökkenthető direktvetőgéppel, amellyel szántás utáni talajba is elvégezhetjük a vetést. Ennek előfeltétele a sík terület váltvaforgató ekével történő szántása. A borsótermesztés szántás nélkül nem javasolt. A talajt úgy kell előkészíteni, hogy 100-120 mm mélységig laza legyen. Minél kötöttebb a talaj, annál inkább szükség van nagyobb mélységű porhanyós talajra, még akkor is, ha az általános vetésmélység 50-70 mm. Erre azért van szükség, hogy a borsószemek alatti lazább talaj megfelelően raktározza el a csapadékot, amíg az a mélyebb rétegekbe leszivárog. A borsó számára csírázáskor nagyon fontos, hogy a talaj levegős legyen. Ebben a fázisban ugyanis könnyen megfertőződhet különböző talajlakó gombáktól, ami rontja a kelést. A borsó vetőmag kelési erélye jobb, ha magasabb a talaj hőmérséklete továbbá, ha a vetőmagot csávázták. Fontos tényező a vetőmag vitalitása (vigor) is, amely összefüggésben van a jó csírázóképességgel. A levegős talaj elősegíti a nitrogéngyűjtő baktériumok tevékenységét is. A sortávolságot 100-200 mm között választjuk meg, legkedvezőbb a 125 mm-es gabona-sortáv. A magas termés elérése érdekében fontos a korai vetés. A kikelt borsó viszonylag jól tűri a kora reggeli fagyokat is, egészen -6°C-ig. A kelés időszakában az alacsony hőmérséklet csökkenti a csipkéző barkók aktivitását. A korai vetések rovarölő szeres védelme ilyen esetben nem szükséges. A túl korai vetésnek lehet terméscsökkentő hatása, főleg a csávázatlan, alacsony vitalitású vetőmag használatánál (gyenge biológiai értékű vetőmag). A talajok túlzott elnedvesedése esetén a kórokozók befolyásolhatják a kelést, és hiányos növényállományt eredményezhet. A borsó autoregulációs-képessége viszonylag alacsony, ezért a ritka állomány terméskiesést okozhat. A talajban lévő kórokozókkal szemben a borsó ellenálló-képessége csak kelés után erősödik. A vetés minősége a terméseredmény egyik meghatározó tényezője. Nemcsak a növényállomány kialakulását befolyásolja – négyzetméterenkénti tőszám –, hanem a növények egyenletes fejlődését és növekedését is. Az ajánlott vetésmélység 50-70 mm, de ez több tényezőtől is függ. Ennél a vetésmélységnél biztosított a keléshez szükséges nedvesség, az egyenletes kelés és a jó gyökérképződés. A helyes vetésmélység fontos a preemergens (vetés után, kelés előtt) gyomirtás miatt. Sekély vetésmélység esetén károsodhatnak a csírázó borsó magok is. Az egységnyi területen elhelyezkedő növényszám a borsó esetében nagyon fontos tényező. Függ a termőhelyi adottságoktól, és befolyásolja a fajták tulajdonságai is. Az eltérő tőszámnak jelentős termésbefolyásoló hatása van, emellett hatással van az oldalhajtásokon kialakuló termőképes hüvelyek képződésére, amelyek képesek kompenzálni a hiányzó növényegyedeket. Az optimális tőszám függ a termőhelytől és a fajta típusától. Szárazabb körülmé2 2 nyek között a levélkés fajtáknál 80-85 növény/m , nedvesebb helyeken 75-80 növény/m . A féllevélkés típusú faj2 2 táknál az optimális növényszám ennél 5-10 növény/m -rel több. A minimális növényszám levélkés fajtáknál 1 m -re 2 szárazabb körülmények között 65, nedvesebb esetén pedig 60 db/m . A féllevélkés típusú fajtáknál ebben az eset2 ben is 5-10 növény/m -rel nagyobb a növényszám szükséges. Ennek megfelelően féllevélkés típusú fajtáknál 0,9-1,0 millió, de minimum 0,7-0,8 millió csírázó mag szükséges 1 hektárra termőhelytől függően. A vetés után célszerű a talaj hengerezése a talaj kapillaritásának megtartása miatt. A hengerezés azért is fontos, mert így növekszik a preemergens gyomirtás hatékonysága. Ha a talaj nagyon nedves, mellőzzük a hengerezést.
Tápanyag-utánpótlás A borsó általában 100 kg magterméshez 3,5-4,5 kg nitrogént, 1,0-1,5 kg foszfort, 1,5-2,0 kg káliumot használ fel. A borsó tápanyag-utánpótlásánál érdemes figyelembe venni néhány különlegességet:
4
1) A talaj magasabb nitrogéntartalma csökkenti a gümőkön lévő nitrogéngyűjtő baktériumok levegőből történő Nlekötését. A talajba műtrágyázással került nitrogén nem serkenti a levegőből való N-megkötést, nem fogja kellően növelni a termést és a talaj termőképességét sem, csak a kezdeti fejlődéshez szükséges. A nitrogéngyűjtő baktériumok aktivitását jelentősen befolyásolja a talaj pH-ja, amely optimális esetben 6,2-7,0. 2) A szalma alászántására a borsó sokkal kevésbé érzékeny, mint más növények. Megállapítást nyert az is, hogy a borsó a levegőből több N-t köt meg, mint a talajba juttatott szalmából. 3) A borsó nagyon jól hasznosítja a talaj tápanyagtartalmából a nehezebben oldódó tápanyagokat is. Ez azt jelenti, hogy a borsó besorolása a vetésforgóba nem csak a vetésforgóra van jó hatással, hanem a teljes tápanyag utánpótlás színvonalát is meghatározza. Ezzel magyarázható, hogy a borsó kevésbé reagál a közvetlen foszforés kálium műtrágyázásra. A talajból felvett tápanyagokat őszi P-K műtrágyázással pótoljuk. A műtrágya felhasználás alapja a talajvizsgálati eredményeken alapul, a vetésforgóban meghatározott növényi sorrend és annak tápanyag utánpótlásának figyelembe vételével. Amennyiben nagyobb műtrágya adagokra van szükség, akkor már ősszel, a szántás előtt ki kell juttatni, mert a nagyobb sókoncentráció a gyökérzónában nem serkenti a rhizóbiumok működését. A műtrágyák őszi alászántása csak a nehéz, kötött talajokon végezhető el, ahol a tápanyagok nehezebben táródnak fel a növények számára. A starter nitrogéntrágyázásra legfeljebb 20-40 kg N/ha hatóanyagot juttathatunk. Foszfor tartalmú műtrágyát 50-70 kg/ha P2O5 formulációban, a kálium tartalmú műtrágyát 80-120 kg/ha K2O formulációban juttatunk ki. 4) A talaj pH-értéke nagyon fontos tényező. Amennyiben a talaj pH-ja 6,2 alatti, ősszel, szántás előtt őrölt mészport szórjunk ki. A szokásos adag 2 t/ha. Ez esetben viszont nem szabad foszfortartalmú műtrágyát használni. 5) Azokon a talajokon, ahol hosszabb ideig nem termeltek borsót, célszerű a vetőmagot rhizobiummal oltani. Általában porított formában alkalmazható, közvetlenül a vetőgép tartályában a vetőmaghoz keverve.
Állománykezelés a vegetáció alatt (Növényápolás) Gyomirtás A borsóban hasonló gyomnövények fordulnak elő, mint a tavaszi gabonafélékben. Legelterjedtebbek az egyéves kétszikű gyomok és az egyszikű fűfélék. Az évelő gyomok közül leggyakrabban a tarackbúza és a mezei acat fordul elő. Az évelő gyomok elleni védekezést már az előveteménynél el kell kezdeni, ha lehet még ősszel időben, az őszi mélyszántás előtt. Erre a célra a totális gyomirtó szerek a legmegfelelőbb készítmények. Az acattal fertőzött területeken nem ajánlott a borsótermesztés. Napjainkban alkalmazott borsótermesztési technológiában a gyomok elleni védekezés alapvetően a preemergens kezelés. A preemergens herbicidek hatékonysága kevésbé függ a kedvezőtlen időjárási körülményektől. Feladatuk a borsónövényekkel konkuráló gyomok elpusztítása. A megfelelő gyomirtó szer kiválasztás a területen előforduló gyomflóra összetételétől függ. Többféle vegyszer kombinációjával érhetjük el a megfelelő hatást a jellemzően előforduló gyomok ellen. A kiválasztott gyomirtó szereket célszerű időnként változtatni. Hatásosabb a gyomirtó szerek kombinációit alkalmazni, mivel egyes területeken kialakulhattak a herbicidekkel szemben toleráns biotípusok, főleg a libatopfélék, disznóparéj, keserűfűfélék esetében. Ezekkel szemben már van, hogy egyes herbicidek nem hatásosak. A preemergens kezeléseknél számolni kell azzal, hogy tartós szárazság esetén a gyomirtó szerek nem elég hatásosak. Ilyen esetben posztemergens kezelést kell alkalmazni, amelyet az uralkodó gyomnövényeknek megfelelően választunk ki. A posztemergens kezelést időben el kell végezni, mert a fiatal gyomok még érzékenyebbek a kezelésre. További fontos feltétel, hogy a borsónövényen ne legyen mechanikai sérülés (pl. gyomfésű használat után 3 nappal), valamint a növénynek meglegyen a megfelelő viaszborítottsága (közvetlenül eső után ne permetezzünk). A szokásos termesztéstechnológiában következő műveletként alkalmazható a boronálás könnyű boronával, amikor a gyomirtás hatása elmúlik. Hatásos megoldás lehet az újabb, kicsírázott gyomok ellen (általában 5-8 héttel a vetés után). A boronálás további előnyökkel jár: feltöri az esetleges cserepes talajfelszínt, javul a talaj szellőzöttsége, elősegíti a gyökérgümő képződést. A boronálást a délutáni órákban végezzük, amikor a sejtekben alacsony a turgornyomás, így elkerülhető a levelek sérülése.
5
A termesztéstechnológiában ritkán alkalmazunk csak posztemergens kezelést. Olyan területeken lehetséges, ahol kicsi a gyomosodás, és a gyomok kevésbé konkurálnak a kelő borsóval. A herbicidek használatánál be kell tartani mindazon előírásokat, amelyet a növényvédő szerek engedélyokirata tartalmaz, különös tekintettel az ivóvízgyűjtő területekre.
Gyomok elleni védekezés lehet vetés után, kelés előtti (pre) és vetés utáni (post) kezelésekkel Kijuttatás ideje Vetés után, kelés előtt (pre)
Vetés és kelés után (post)
Alkalmazott szer
Dózis
Hatóanyag
Gyomtípus
AFALON DISPERSION
1,5-2,0 l/ha
450 g/l linuron
DUAL GOLD 960 EC
1,4-1,6 l/ha
960 g/l S-metolaklór
COMMAND 480 EC
0,15-0,2 l/ha
480g/l klomazon
STOMP AQUA
3,0-3,5 l/ha
455 g/l pendimetalin
PENDIGAN 330 EC
4,0-5,0 l/ha
330 g/l pendimetalin
STOMP SUPER
4,0-6,0 l/ha
330 g/l pendimetalin
PULSAR 40 SL
1,0 l/ha
40g/l imazamox
magról kelő egy és kétszikű
BASAGRAN
3,0 l/ha
480 g/l bentazon
magról kelő kétszikű
CORUM
1,9 l/ha
480 g/l bentazon + 22,4 g imazamox
magról kelő kétszikű
TROPOTOX
2,0-4,0 l/ha
400 g/l MCPB
magról kelő és évelő kétszikű
AGIL 100 EC
1,0-1,2 l/ha
100 g/l prapaquizafop
FOCUS ULTRA
1,0-1,5 l/ha
100 g/l cikloxidim
FUSILADE FORTE
0,8-1,5 l/ha
150 g/l fluazifop-P-butil
LEOPARD 5 EC
1,0-1,2 l/ha
5 % quizalofop-P-etil
PANTERA 40 EC
0,8-1,5 l/ha
40 g/l quizalofop-P-tefuril
SELECT 240 EC
0,3-1,2 l/ha
240 g/l kletodim
SELECT SUPER
1,2-1,4 l/ha
120 g/l kletodim
TARGA SUPER
1,0-1,2 l/ha
5 % quizalofop-P-etil
magról kelő kétszikű magról kelő egy és kétszikű magról kelő egy és néhány kétszikű
egyszikűek
Gyomirtás esetében ajánlott hasznos irodalom: K á d á r A u r é l : V e g y s z e r e s g y o m i r t á s é s t e r m é s s z a b á l y o z á s (Magánkiadás, 2013, 2016) című könyv.
Kártevők elleni védekezés A borsó, kedvező tápértéke miatt meglehetősen kedvelt a különböző kártevők számára. Mindjárt a kelés után támadja a Csipkéző bogarak (Sitona sp.), amely egyrészt rágja (jellegzetes „U” alakú rágás) és gyengíti a levélkéket (szikleveleket is). A lárva nem károsít. Barkók (fekete, hegyesfarú, kukorica és vincellérbogár) Legveszélyesebb a Kukoricabarkó (Tanymecus dilaticollis) Az imágó a leveleket karéjozza. A csipkéző bogarakkal egy menetben védekezünk ellenük. Nagyobb fertőzöttség esetén a borsó 3-4 leveles állapotában kezelésben részesítjük a növényállományt. Fénykedvelő bagolylepkék (somkoró, -gyapottok, -gamma, -saláta, -káposzta, -lucerna, -borsó). A lárvák a fiatal növényeket a talajfelszín felett 1-2 cm magasságban elrágják. Később a leveleket lyuggatják, a generatív részeket is megtámadják. A levéltetvek és a Borsó levéltetű (Acyrthosiphon pisi) szívogatja a tenyészőcsúcsot a hajtások gyengén fejlődnek, a levelek sárgulnak, torzulnak, megjelenik a korompenész. A virágzás gyengébb, a virágok lehullnak. Kevés hüvely fejlődik, bennük sok a léha mag, emellett vírusokkal is megfertőzik a növényt. A Borsó levéltetű lucerna száron telel, ügyelni kell a káros szomszédságra! Felvételezés sárga tálas módszerrel történik. Akkor kell elkezdeni a véde-
6
kezést, amikor 3-5 levéltetű van növényenként, és az állomány 15 %-án megjelent a kártevő. A védekezést már virágzás előtt végezzük el. Melegebb tájakon szükséges a védekezés megismétlése. A kezelés előtt célszerű a területet alaposan átvizsgálni, mert a védekezés gyakran elég a tábla szélétől 30-50 méter mélységben elvégezni. A Borsótripsz (Kakothrips pisivorus) szintén szívó kártevő. Szívogatással károsítja a tenyészőcsúcsokat, virágokat, zsenge hüvelyeket, ezáltal csökkenti a szemképződést. A hajtás meggörbül, torz lesz, a virág torzul, de megmarad a növényen. A két szívó kártevő ellen egyszerre védekezünk, összhangban a levéltetű elleni kezeléssel. Amennyiben külön, egyedileg védekezünk a borsótripsz ellen, általában közvetlenül a virágzás előtt vagy a virágzás kezdetén végezzük el a kezelést. A Borsómoly (Cydia nigricana) a magokat károsítja, hernyóinak rágása következtében csökken a borsó csírázóképessége. Ezermagtömegének csökkenése elérheti a 20%-ot is. A molyfertőzés előjelzésére feromon csapdát használunk. A megszámolt molyok alapján határozzuk meg a kémiai védekezés módját. Amennyiben nem használunk feromonos csapdát, úgy a virágzás kezdetétől kéthetente védekezünk a virágzás végéig. A moly megjelenését korlátozni lehet az előző évi termőhelytől távoli vetéssel és a nagytáblákon való termesztéssel. A moly megjelenése ott gyakoribb, ahol évek óta termesztenek borsót. A lárva berág a hüvelyekbe (a berágás heg beforr, de a hüvelyen apró kis folt látható), a borsószemeket, általában 1-2 db rágja meg. A hüvelyek belsejében ürülék, szövedék látható. Akácmoly (Etiella zinckenella). Megjelenésének kedvez a párás, csapadékos idő. A lárva a borsószemeket megrágja, a zsenge szemeket teljesen elpusztítja. Felvételezés feromon csapdával vagy hálózással történik. Kevésbé jelentős kártevője a borsónak a Borsó gubacsszúnyog (Contarina pisi). A lárva a virágbimbót károsítja, a bimbók zártak maradnak, nem nyílnak ki. Az őszibarack levéltetű, amelyek általában kísérő kártevői a borsó levéltetűnek. A védekezés időpontja megegyezik a moly elleni védekezéssel. Az utóbbi években erősen felszaporodott a Borsó zsizsik (Bruchus Pisorum) mely az utóbbi években már minden borsótermő vidéken megjelent. Karantén kártevőről van szó, így ha találunk kártevőt a vetőmagban, gázosítani kell. A kártevő rágással károsítja a magot, így csökken annak csírázóképessége. Előfordulása esetén védekezni kell a virágzás elején és végén. A lárva a mag belsejét rágja ki, „ablakos borsó” keletkezik. Egy borsóban egy lárva fejlődik, a borsón egy lyuk látható. Elsősorban raktári kártevő. Raktárak fertőtlenítésével esetenként gázosítással védekezünk ellene (Degesh Magtoxin, Tekphos). Borsóormányos (Aoromius Quinquepunctatus): A lárvák kártétele jelentősebb: májustól a hüvelyben lévő szemeket fogyasztják, az imágók kártétele kisebb: levélen, hajtáson, virágon táplálkoznak. A kártevők megjelenésének és felszaporodásának figyelemmel kísérése nemcsak az egyes fajok, hanem lehetőség szerint az összes kártevő faj visszaszorítását is megcélozza, a legkevesebb indokolt permetezés számmal.
+
+
+
+
+
+
+
+
SHERPA 100 EC
100 g/l cipermetrin
0,25 l/ha
7
+
CYPERKILL MAX
500 g/l cipermetrin
50 ml/ha
14
+
BULLDOCK 25 EC
25 g/l bétaciflutrin
0,6 l/ha
21
+
FENDONA 10 EC
10% alfametrin
0,125 l/ha
10
+
+
RAPID CS
60 g/l gamma cihalotrin
80 ml/ha
14
+
+
SUMI ALFA 5EC
5% eszfenvalerát
0,3 l/ha
35
+
+
MARKATE 50
50 g/l lambda cihalotrin
0,15 l/ha
14
+
JUDO
50 g/l l.cihalotrin + 100 g/l pirimikarb
1,20 l/ha
7
+
KARATE ZEON 5 CS
50 g/l lambda cihalotrin
0,20 l/ha
3
+
PROTEUS
100 g/l tiakloprid + 10 g/l deltametrin
0,75 l/ha
7
+
Borsó ormányos
Tripsz
É.V.I* (nap)
Levéltetvek
Dózis
Csipkézők
Hatóanyag
Molykártevők
Alkalmazott szer
Bagolylepke hernyó
A megfelelő hatásspektrumú szer kiválasztásához nyújt tájékoztatást az alábbi táblázat:
+
+
7
*É.V.I.= Élelmezésügyi várakozási idő (kijuttatás és a betakarítás között szükséges minimális várakozási idő, a száraz borsónál)
A növényvédelem esetében mindig az adott évben engedélyezett „N ö v é n y v é d ő s z e r e k é s t e r mé s n ö v e l ő a n y a g o k I - I I . ( A g r i n d e x B t . , 2 0 1 7 ) ” című kiadványban érdemes tájékozódni.
A betegségek elleni védekezés A borsónál azon betegségek okozzák a legnagyobb terméskiesést, amelyek károsítják a növények nyakrészét és gyökereit. A melegebb tájakon további károkat okoznak a vírusok. Mindkét esetben komplex patogének károkozásáról van szó. A gyökér és gyökérnyak betegségekért az alábbi kórokozók felelősek: Pythium, Aphanomyces, Fusarium oxysporum, Fusarium solani, Fusarium avenaceum, Rhizoctonia, Phoma stb. Ezeknek a gombáknak a felszaporodása és fejlődése nagymértékben a vegetációs idő alatti időjárás függvénye. Ugyanez vonatkozik az Aszkohitás levél és hüvelyfoltosság, „borsóragya” (Ascochyta complex), amelyet a Phoma, a Mycosphaerella és az Ascochyta gombák okozzák. Ezen gomba-együttes okozza a levelek, szárak és hüvelyek foltosságát. A vegetáció későbbi fázisában ezek a foltok átterjednek a magokra is. A borsószemekre való átterjedés megelőzhető deszikkálással. A növény föld feletti részén nedves és hűvös időben előfordulhat a Borsóperonoszpóra (Peronospora pisi) a virágzás előtti időszakban. A sűrű állományú és mechanikailag sérült (jégverés) növényeknél, csapadékos időjárás esetén terjedhet a Szürkepenész (Botrytis cinerea), ami rothadást okoz. Leggyakrabban a levélkés típusú fajtáknál károsít a virágzás után megdőlt növényállományban és jelentős terméskiesést okozhat. A kései fajtáknál vagy a későn vetett borsóknál a vegetáció vége felé gyakran előfordul a Borsólisztharmat (Erysiphe pisi). A mi viszonyaink között kevésbé okoz gazdasági kárt, de csökkentheti az ezermagtömeget. Minden felsorolt gomba, kivéve az Ascochytákat és a lisztharmatot a talajban sokáig életképesek maradnak. Az Ascochyta a vetőmaggal terjed, amelynek jelentősen rontja a minőségét. A növények föld feletti részeinek betegségei ellen elsősorban a megfelelő agrotechnika betartásával lehet védekezni. A borsó gyökérbetegségeinek megelőzésére minden agrotechnikai beavatkozást jó minőségben kell elvégezni. Olyan fajtákat válasszunk, amelyek jól tolerálják ezen gyökérbetegségeket. A borsót hatévenként ajánlatos a vetésforgóban elhelyezni, és nem szabad olyan talajba vetni, ahol gyomirtó szermaradványok találhatóak. A borsó növényt sokféle vírus károsíthatja: Borsó közönséges mozaik vírus (PCMV): A levéltetvek nem perzisztens módon terjesztik. Borsó enációs mozaik vírus: A levéltetvek perzisztens módon terjesztik. Borsó levélsodródás vírus A vírusok károkozását megelőzhetjük toleráns fajtaválasztással, a vírushordozók irtásával és az izolációs távolság betartásával a lucerna és a here növényektől, amelyek a legfőbb bázisai ezen vírusoknak. A borsó termesztésénél különösen fontos, hogy olyan növényvédő szerekkel permetezzünk, melyek hatóanyagai nem rakódnak le a növényben.
A borsó legfontosabb kórokozói Baktériumos zsírfoltosság és hervadás Valamennyi föld feletti részt fertőzi. Magon, a mag belsejében és fertőzött növényi részeken telel át. Eső, szél, rovarok terjesztik, sebeken, sztómán át fertőz. Védekezés: vetőmagcsávázás. Aszkohitás levél és hüvelyfoltosság A borsó zöld részein vörösesbarna kerek foltok. Piknidium alakban telel fertőzött növényi részeken illetve a magban. A konidiumok eső, szél, rovarok útján fertőz. Ép kutikulán keresztül is képes fertőzni. Védekezés: csávázás, fungicides kezelés, kaptán, réz, mankoceb, folpet, rézpotló szerek stb. Borsó rozsda (Uromyces pisi) Köztesgazdája a kutyatej-félék (Euphorbia spp.) Ecidiospórák fertőznek. Fuzáriumos tőhervadás Május-Júniusban fertőz. „János-napi betegség”. Talajlakó, sebfertőző, tracheamikózist okoz. Száraz, meleg időjárás kedvező számára. Borsó peronoszpóra (Peronospora pisi) Levél, szár, hüvely, magfertöző. A levélfonákon penészgyep alakul ki. A magról a csíranövényt is fertőzheti.
8
Védekezés: csávázás, réz és rézpotlók. Borsó lisztharmat (Erysiphe pisi) Levél, szár, hüvely fertőző. Jellegzetes fehér penész bevonat. Meleg, párás idő kedvező neki. Védekezés: triazolok Fehérpenészes rothadás (Sclerotinia sclerotiorum) Polifág talajlakó gomba. Gyökérnyakon, száron, levélen barna vizenyős foltok, később fehér penész kiverődés. Csapadékkal, öntözővízzel terjed, szkleróciumok fertőznek. Védekezés: vetésváltás, CONTANS WG (Coniothyrium minitans)
9
FOLPAN 80 WDG
800 g/kg folpet
1,25-1,6 kg/ha
14
FUNGURAN-OH
77% rézhidroxid
2,0-3,0 kg/ha
4
(Rézkészítmények)
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
COSAVET DF
80% kén
3,5-5,0 l/ha
nk
+
EUROKÉN 2000 80 WG
80% kén
3,0-5,0 l/ha
nk
+
THIOVIT JET
80% kén
3,0-5,0 kg/ha
nk
+
38,8 g/kg mefenoxam + 640 g/l mankoceb
2,0 kg/ha
28
+
2,5% mefenoxam + 40% rézoxiklorid
4,0 kg/ha
30
+
Coniothyrium minitans
2,0 kg/ha
nk
RIDOMIL GOLD MZ 68 WP RIDOMIL GOLD PLUS 42,5 WP CONSTANS WG
Fehérpenész
35
Szürkepenész
0,75 -1,0 l/ha
Lisztharmat
250 g/l azoxistrobin
AMISTAR / TAZER 250SC
Peronoszpóra
É.V.I* (nap)
Rozsda
Dózis
Ascohyta
Hatóanyag
Alkalmazott szer
Baktériumos betegségek
A vegyszeres védekezés lehetőségeinek összefoglaló táblázata
+
Betakarítás és a betakarítás utáni kezelés A borsó betakarítása az egész termesztési technológia legkényesebb része, ami a termesztés hatékonyságát döntően befolyásolja. A betakarítás utáni kezeléssel együtt nagy hatással van a termés minőségére. Jelen időszakban a legjobb az egymenetes betakarítás. A betakarításhoz gabonakombájnokat alkalmazunk, amelyeket el kell látni kalászemelőkkel. Különösen jól alkalmazhatóak azok a kombájnok, amelyeken flexibilis adapter található. A borsó aratásánál a cséplődob fordulatszámát 400-600 fordulat/percre kell csökkenteni. A betakarításkori optimális nedvességtartalom 15-18%. A zöldmagvú borsókat leginkább 18%-os nedvességtartalommal célszerű betakarítani, hogy megmaradjon a szép zöld szín a magnál. A sárgamagvú fajtákat a teljes érettség állapotában takarítjuk be, amikor a szemek kemények, a növény pedig száraz. 14%-nál alacsonyabb nedvességtartalom esetén jelentősen megnő a magok sérülékenysége (szemfeleződés, tört szemek képződése), és csökken a csírázóképesség. Kedvezőtlen időjárási viszonyok esetén 22-24%-os nedvességtartalomnál is elvégezhető a betakarítás, de ilyen esetben azonnal el kell végezni a tisztítást és szárítást. A vetőmag-előállításoknál ne mikrosérüléseket a maghéjon.
használjunk
új
kombájnokat,
mert
ezek
nagyobb
mértékben
okoznak
Az elgyomosodott vagy egyenetlenül érő borsótáblákat deszikkálni kell. A deszikkálást leggyakrabban Reglon(Air)nal (diquat-dibromid) végezzük, amikor a borsómag nedvességtartalma 30-35%, nagyjából egy héttel a betakarítás előtt. A deszikkálás után 6-7 nappal végezzük a betakarítást, amikor a borsó nedvességtartalma 20% alá csökken. Kedvezőtlen időjárási körülmények esetén először a deszikkált borsót takarítjuk be, mert fennáll a veszélye, hogy a hüvelyek kinyílnak és a szemek kiszóródnak. A betakarított borsót azonnal tisztítjuk, eltávolítjuk a gyommagvakat és az éretlen zöldszemeket. Eközben a borsószemek kihűlnek. Szükség esetén a borsót szárítjuk – a nedvességtartalom 17% alatt kell, hogy legyen –, így már nem károsodik a borsószem. A szárítást végezhetjük hideg levegővel vagy alacsony hőfokú meleg levegővel. A borsómag nehezen szárad, érzékeny a szárításra. Legmegfelelőbb az aktív átszellőztetés száraz, hideg vagy előmelegített levegővel. Ez a módszer különösen alkalmas a vetőmag-borsó szárítására, nem károsodik a borsó a többszöri áthelyezéssel. A borsó szárítására legkevésbé a forró levegős terményszárítók alkalmasak, ahol többször át kell engedni a magokat, mert egy leforgatással legfeljebb 1,5%-kal csökken a nedvességtartalom. A nedvességkiegyenlítődés legalább 6 órát vesz igénybe. A borsó vetőmag kezelése során nagyon óvatosnak kell lenni, mivel ha több mint 1 méteres magasságból kemény padlóra esik, az mikrorepedéseket okoz, sőt héjon belüli magfeleződést is eredményezhet. Olyan szállítószalagokat kell alkalmazni, amelyek nem okoznak sérülést a magokon. Mindezek nagymértékben befolyásolják a vetőmag minőségét (csírázási %). A borsó betakarítását követő 14 napon belül el kell végezni a betárolandó borsószemek gázosítását, így az esetlegesen bekerült borsózsizsik lárva kikelését, kártételét megakadályozhatjuk.
Zárszó A növényvédelmi technológiát nem célszerű sematikusan alkalmazni, konzultáljanak növényvédelmi szakirányítóval a kezelések egyeztetése végett. A növényvédőszerek engedélyokiratának aktuális, érvényes változata határozza meg, hogy alkalmazható-e egy kultúrában, milyen dózisban és károkozóval szemben. A technológia az aktuálisan összegyűjtött legjobb gyakorlatot tartalmazza! Eredményes borsótermesztést kívánunk!
10
