2 1 .
TERMÉSZETBARÁT Kolozsvár,
május 3 5 - é n 1848.
Harmadik év.
T A R T i L O n : Nekünk is kellenek a milliók. — A gyümölcsfák néhány ártalmas ellenségei IV. — Az áfo nya mint jövendőmondó. — Brasiliai diófa. — A gémeknek egy rósz tulajdona. — Patkány- (póczegér-) fogó. — Apróság.
N e k ü n k is k e l l e n e k a milliók.
A politica jelenleg magát a természetet is karjai közé ragadja, azért nem csoda, ha a ter mészet honszerető barátja is szembe néz a ter mészet áldásait bitorlani akaró politicával. Azon természeti áldomások, melyek a még két testvér magyarhont Európa legáldottabb or szágai közé emelték, nem szálka, hanem elbirhatlan gerenda az ostrák szomszédok és önző pa trióták szemében; ezen természeti áldomások fő képpen azok, melyekért a két testvérnek, szefintök, nem szabadna egyesülnie! Ez kereken ki van mondva az ostrák köz. újság ban, egy R o s e n f e l d által irt röpirat nyomán. „Erdély nagyfejedelemséget mondja az idézett lap — újjá alakult Magyarországgal öszsze akarnák ol vasztani! Erdélyt, mely 1691-ben nem Magyaror szágnak, hanem az úgynevezettLeopoldféle oklevél mellett,teljesen független törvényhozást,kormány zást és igazságszolgáltatást tartva fen magának, a habsburgi háznak adta alá magát, s mely ezen jogaival még ma is él; egy oly országot, mely Magyarhontól éppen oly független, mint Cseh vagy Stájerország, miért saját udvari cancellariája is van; egy oly országot, mely a részek yiszszakapcsolása után is 957 négyszeg mérföld területtel bir, következőleg 55 mérfölddel n a gyobb Csehországnál, Austria legnagyobb német provinciájánál; Erdélyt, mely mintegy 3 millió lakót számlál, 6 gyalog és 2 lovas ezredet állit k i , melynek évenkét 4,200,000 p. ft. jövedel
me van, s a közigazgatásra tett költségeket le számítva t ö b b m i n t 3 m i l l i ó p. ftot s z o l gáltat a középponti p é n z t á r b a , mely é v e n k é n t 4000 márka a r a n y a t é s 5000 márka ezüstöt termel, s b á n y á s z j ö v e d e l m e á t a l á b a n 1,700,000 p. ftot t e s z e n é v e n k é n t ; egy országot, mely hegyei által lerombolhatlan erősségül szolgál keleten és dél keleten, a jelenleg orosz kézen függő Moldova és Oláhországgal szembe; egy ily országot akar nak most a magyarok agitatiojára, a lakosok valódi többsége, s különösen a nagyszámú szá szok (értjük!) kívánsága ellenére Magyarország gal minden habozás nélkül egyesíteni, vagy tán éppen felolvasztani benne! Ezen számitgatás után kérdi bölcs irónk, ha vájjon mind ezeket megfontolták-é a Lajtán túli vagy bécsi urak? Ezen urak pedig azzal vála szolnak, hogy az alsó austriai rendek a legerélyesebb folyamodással járulnak felséges fejedelmünkhez az iránt, hogy az uniót megakadályozza. Ezen tény elég világos, elég tanúságos. Ha résrebb kimondá valaki ama mindenikünk által mélyen érzett igazságot, miszerint Austria or szágunk véréből és eréből hizlalja magát, felség sértőnek bélyegzék s ehez képest bánának vele, s most Austria maga mondja ki, hogy nem csak eddig hizlalta magát, de ezután is hizlalni akarja, hogy pénzünkért, természetadta gazdagságainkért meg saját vérünket ontani is hajlandó. Én legfennebb is csak dilettáns politicus va21 14
323 gyok, hanem a Leopoldféle oklevélről mégis tu dok valamit; tudom jelesen azt, miszerint abban Erdély fejedelme — és nem Austria — számá ra 50 ezer tallért kötelezett; s ha ez igy van, ugyan minő kötelezésnél fogva követelhet Austria országunktól több mint 3 millió p. forintot ? hiszen ha valakinek van azon oklevélnél fogva követelni valója,- az nem lehet más, mint Erdéy fejedelme, és ez se követelhet törvényesen 3 millió p. ftot, hanem csak 50 ezer tallért, vagy 100,000 p, ftot; Austria pedig semmit, de seni*mit sem. Aztán ugyan hol, melyik Leopoldféle okleveiben van megírva, hogy Erdély magát ostrák provinciának adta át. Igaz ugyan, hogy tettleg azzá sülyesztették, ám de ez nem az emiitett oklevél értelmében, hanem annak megszegéséi vel történt. Erdély jogilag önálló ország; Erdély Austriaval soha de soha sem szerződött, hanem csak Austria császárjával mint Magyarország királyá val, azt fejedelmévé választván. Mi köze tehát az austriai rendeknek Erdélylyel? Honnan v e szik maguknak azon jogot, hogy hazánk ügye felett rendelkezzenek? Ez hazafiak több mint nemtelen tolakodás, ez hazánk jogainak nyilvá nos gázolása! Ha Erdély valami szegény ország volna, ha isten anynyi áldomásaiban nem részesítette vol na, ha kiadásai jövedelmét feljülmulnák: azon esetben vájjon ezen austriai hü rendek gondos-* kodnának-é mí rólunk oly atyailag? Nem, bizo nyoson nem; hanem az átkozott arany és ezüst oly varázs, oly bűbájos erővel bir! Természetadta kincseire országunknak is kimondhatlan nagy szüksége van. Azon nagyszerű intézményeket, melyek a természet mostohább gondoskodásában részesült országokat virágzó állapotra emeltek, mí erdélyiek csak hallomásból ismerjük, az országos pártfogásban részesülő tu dományos intézetek, népiskolák stb., melyek ha talmas szellemi erőt fejtenének k i , csak a j ö vendő titokteljes kebelében léteznek, a vasutak,
324 melyek Erdélyt kelettel és nyugottal öszszekötvén, országunk anyagi erejét, vagyonosságát biztosítanák, mindeddig csak álomképek voltak s valósággal csak akkor mertünk e tárgyról gondolkozni, midőn az unió boldogító eszméjé nek valósulását lehetségesnek látók. Igen, mí mindezeknek s még menynyi szzámtalanok hiá nyában vagyunk, s ugyan az alsó austriai atyás kodó rendeknek megvillant-é valaha az agyában, hogy valami efélének nálunk történő létrehozá sáért folyamodtak volna s fülébe rágták volna kormányuknak „ime te Erdélyből évenként több mint 3 millió p. ftot veszel b é , az igazság, a méltányosság azt kívánja, hogy fordíts valamit azon azon ország szükségeire is" Ez azonban soha eszökbe nem jutott. Bécsben a termény-gyűjtemény ásványos osztályát nagyobbára hazánkból került ásványok teszik, legszebb, legtanuságosabb ásvány-példányaink mind Bécsbe vándoroltak, s ott gazda gítottak egy oly gyűjteményt, mely hazánknak még csak szellemileg is nagyon keveset kama tozott. S ugyan kérdezték középponti kormá nyunktól az alsó austriai rendek: hát magának a termelő országnak van-é valami gyűjteménye, melyen fiai okulhatnának, melyek segélyével a tanulni vágyókat a föld titokteljes kebelében mun káló természeti erők ismeretére lehetne vezetni? Ilyesmit ama hü rendek eddigelé nem tettek. Gazdászatunk meglehetős elhagyatottságban teng. Vezércsillaga az apáktól öröklött szokás nak melegsugár nélküli holdfénye, segéd sze rei a tehetetlenség, eredménye a mind inkább növekedő szegénység. Lelkes hazafiakból alakult gazdasági egyletünk van ugyan, de hatásköre a pénzhiány miatt csekélyre terjedhetett, jó szán dékú igyekezete kevés sikert tudott eléidézni. A Bécsbe szolgáltatott évenkénti három millió pl ft. jótékonyságait alsó Austria igen, de Erdély gaz dasága legcsekélyebb menynyiségben sem érez te. Az okszerű gazdálkodás jótékony melegsugáraiból a középponti kormányról semmi sem verődött viszsza hazánkba.
325 Aranya s ezüstje Erdélynek igen is megle hetős bőven van; de vele eddigelé jórészt ugy voltunk, mint a mesebeli Tantalus a nyakig érő vízzel; vele sorvasztó szükségeinket fedeznünk nem lehete; igen, mert az alsó austriai rendek közelebb lévén a tűzhelyhez, gyámolító melegét a provinciára sülyesztett Erdély elöl felfogták. Sónk átalában anynyi v a n , menynyi kevés országnak Európában; de nekünk csak lábaink kal szabad a földszint heverő áldást taposni, csak tudni és beszélni lehet sóbeli gazdagsá gunkról; a szegénynek pedig gyakran sótalan kell megennie véres verejtékkel szerzett sanya rú kenyerét; marháink pedig só helyett hammat vagy épületeink falait is nyalhaták. A természet az emberi bitorló rendelkezéseken ki akarván kapni, vizet bocsátott bé sok helyeken a föld ben rejlő sótelepre, hogy ott sót véve magába viszszatérjen az emberek használatára, a szegé nyek nyomorainak enyhítésére. Ámde az embe rek ezen is ki tudtak kapni s istennek in gyen kegyelméből való áldásforrásait gané és más undorító szemét által tették haszonvehetlenné. Nekünk mondom sónk elég van a földben de kevés asztalainkon. Vannak emberek, kik még azt is szeretnék velünk elhitetni: miképp a természet maga is ugy akarta, hogy valamint országunkból minden folyóvíz ki siet, bé pedig egy sem, aképp természetadta kincseink is a z anyaföldböl kikerülve mind kifolyanak szegény Lazánkból! Ha idegenek, kivált pedig az austriai rendek így gondolkoznak, azon még felettébb nagyon nem lehet csodálkozni, mert hiszen a közmon dás szerint, minden ember keze maga felé haj lik; hanem hogy éppen hazánkfiai közül néme lyek, kivált a királyföldön lakók közül gondol koznak így, azon igenis csodálkozhatunk. Hiába ők oly nagy nemzeti rokonszenvvel viseltetnek az ostrákok iránt, hogy annak készek hazájok, tulajdon édes anyjok anyagi boldogságát is ál dozatul vinni. Olvassátok csak a brassói heti lapban P e s t a l o z z i . aláírással nem régiben meg-
326 jelent czikfcet áz Wiiö tárgyában, s állításomról legott megfogtok győződni. A nevezem ur «gy látszik nagy statusgaz da, hisz ő nnio és minden úgynevezett kamarai jövedelem, vagy a -hárem *illio p. ft. nélkül is tudná boldogítani anyagilag hazánkat. Ö vasüta-* kat építene hazánkban, virágzó iskolákot hozna létre, fölemelné a mezeigazdaságot, müipart és kereskedést pangó állapotából, katonát tartana, sőt még az elveszendő úrbéri állományokot is kármentesítené a földbirtokosoknak — egyedül az egyenes adóból; mert hiszen, mondja bölcs sta tusgazdánk, ezután nem lesz senki a közterehviselés alól kivéve, nem lesz senki e hazában adómentes; s mivel az eddigi adómentesek szá ma és vagyona nem csekély, ezek megadózta tása által az adómenynyiség szép öszveggel szaparodik, mi hite szerint, az emiitők szükségek fedezésére elegendő lenne. Ez elég világos, kéz zel fogható igazság! Ezen ur tehát azt akarja, hogy minden ember azért, mert megengedik, hogy az istenadta levegőt szívja, fizessen ezu tán is négy p. ftot, s azért, mert a szerencse vagy őszinte munkája után isten némi javakkal megáldotta, fizessen minden darab marhája, min den vékaférejü szántóföldje stb. után anynyit, menynyit eddig a szegény úrbéres vagy polgár fizetett. Eképp aztán bezzeg lenne segítve az országnak minden fián, bezzeg meg lenne vetve a jövendő felvirágzás alapja. Csak azt hiszem, hogy a boldogság ezen kulcsára minden józan eszű azt mondja: köszönöm szépen, de nem kell. Hazánk, kiváltságos osztályaink, az igazság, a méltányosság hatalmás szózatának hódolva adóz ni akarnak; de a haza és minden hazafi boldog sága azt kívánja, hogy az adómenynyiség szer feletti ne legyen, mert különben hazánkon nem segítenénk, hanem boldogsága sírját ásnók meg. Az adó nem nevelése pedig'ösak ugy történhe tő, ha azon 3 millió p. ft., mely eddig jogtalanul a középponti pénztárba f§lytbé, ezután nagy rész ben az országban marad, ennek szükségeire fordí tódik. Magunknak is szükségünk van amiiliókra! :
328
327
A magyar számuáawzor iwgwatotta királyá föld; még ebből is Gallicziát mint hihetőleg Auhoz tántorithatlan tííMgét* a Magyar tán soha striának csakugyan nem maradandó részét 1525 sem ragaszkodott királyába* inkább, mint r a négyszeg mfölddel levonva, ha szinte Dalmatiát gaszkodik most V-ik Ferdinándhoz és családjá 233 négyszeg mfölddel le nem számítjuk is, az hoz. Az is ki van mondva, kegy nem fogja en austriai császárság nem fogna 3761 négysz. mfldnél gedni, miszerint királya Ulászlói szegénységbe többet tenni, melyet újjá alakulandó Magyarország sülyedjen. De midőn egyfelől igy érez és igy 5502 négyszög mföld területével öszszehasonlitfog érezni mindig királya iránt, lehete méltá va, minden commentar feleslegessé lesz." nyoson, lehete igazságoson ég lehete jogoson Hasonló arány ütne ki a lakók számára v o azt kivánni, hogy egy társ-országnak, mely neki natkozólag is, ugyan is a körülményeknek fensoha semmit sem adott, sőt ellenkezőleg vagyo nebbiek szerinti módosulásával Magyarország n é nát bitorolta, mindenét feláldozza, s pénzét, ha pessége öszszesen mintegy 14 milliót, az örökös szinte maga koldusbotra jut is, nagylelkűen oda tartományoké pedig alig 1 2 ' / milliót fogna tenni. lökje. Nem, ezt nem fogjuk, ezt nem akarjuk Továbbá Magyarországban a népesedés a miveltenni, mert nekünk is nyomasztó szükségünk van hető föld nagy menynyiségénél és a most sza a milliókra. baddá vált föld és kezek tényezésénél fogva j ó A Lajtán túl a* austriai rendek azt mondják, val nagyobb arányban fog növekedni mint az mivel Erdély évenként 3 millió p, ftot szolgál austriai örökös tartományokban. tat a középponti pénztárnak, ne legyen unió; Ezen szerencsés körülményei hazánknak va mí pedig innen a Lajtán és innen a Királyhágón lóságos gerenda némely osztrák szomszédok sze azt mondjuk: mivel Erdély eddigelé jogtalanul mében. Ok ugy hiszik, hogy országunk ezen három milliót küldött a középponti pénztárba, erősbülése kárára lenne az örökös tartományok legyen unió, mert csak igy maradhat kezében nak, kárára a magyar királynak. Ez azonban azon menynyiség, melyre oly nyomasztó szük vagy rosz szándékú ármánykodás, vagy ferde sége van, s melyet efcépp saját hasznára, j ö felfogása a dolog valóságának. Mí akarjuk, hogy vendő felvirágzására fordíthat, erős legyen hazánk , erősen , megingathatlanul A Lajtán túli urak elég jogtalanul saját v i álljon a magyar korona, megtörhetetlen a m. szonyainkba elegyedtek; a Királyhágón inneni királyi pálcza, s ezek által erős és hatalmas az országgyűlés pedig tudni fogja, hogy az unió austriai császár, ki mindezeket birtokában tartja. tárgyában Magyarország által hozott s felséges Ha pedig te nagy természet, csak azért ál fejedelmünk által megerősített törvényt elfogad dottad volna meg hazánkat, hogy ajándékaid ál ván, az uniót bevégzett ténynek tekintse s E r tal más ország szolgájává tedd, bár menynyire délyt r ö g t ö n a magyar ministerium kormány szeretlek is különben, de ugy többé barátod nem zására bizza. Ha nem ezt tenné, az uniót lehetnék. a legkényesebb stádiumba vinné, Erdélyben pe dig iszonyú polgárháború ügzkeit szórná szét. A gyümölcsfák néhány ártalmas 2
„Az unió esetében az öszszes magyar biro dalom tenne 550Ü négyszeg mérföldet, mit az austriai birodalom területéből, mely 11,577 négy szeg mórföld, levonva, fognak a nem magyar tartományok tenni 6,075 négyszeg mérföldet; ebből Lombardiát és Velenczét 789 négyszeg mérföddel leszámítva, marad 5286 négyszeg mér
ellenségei,
IV. A t á r s a s á g r - h e r n y ó (a közönséges aranyfarku pillangó Phalaena botnbix chrysorrhoéa fiokái) némely esztendőkben igen nagy károkat teszen; kiváltképpen az oly gyümölcsösökben, melyek erdőhez közel esnek. A kinőtt hernyó
329
330
másfél hüvelyk hoszszu; sötétszürke, barnapiros bábokat is, melyek az oly tölgyfák alatti bok szőr borítja, hátán két sor barnapiros csík v o rokon szoktak lenni Júliusban , melyek levelei nul, az utolsó előtti gyűrűn két mozogható tég- öszsze vannak rágva, könynyen elpusztíthatni. laszin fő v a n , az oldalain pedig nyolcz szőrös Később pedig a fejér éjjeli pillangókat, melyek fejér csík. Miután teljesen kiképződtek, behálóz gyakran csoportonként borítják a bokrokot és zák magukat, többnyire Június közepén vagy nagyon restek levén könynyen elfogdoshatni. Ha a végén néhány levelet öszszehuznak s elrejtik hernyók kikőltek, elpusztításuk nagyon bajos és magukat a lomb alá. A bábjaik vastagok, rövi néha veszélyes is, mivel a testeiket boritó sző dek, sötétbarna szinüek. Három—négy hét után rök sajgó csípést sőt szemgyuladást is okoznak. kifejlik a bábokból a pillangó, mely csakugyan Ha a fákról le akarja az ember rázni, igen czéléjjeli madár, mely közép nagyságú, fejér és na szerü szitából készített álarczot használni. Hogy gyon gyenge, selyemnemü szárnyai vannak. A ilyenkor a fák derekára a keréksáros védövet nő valamivel nagyobb, és a himtöl abban kü fel kell kötni, magától értődik, minthogy külön lönbözik, hogy a hátulján sötétsárga szörcsoport ben minden munka sikernélküli lenne. van (aranyfark), mely nagyon feltűnő s pézsmaszagu. Ez oly rest, hogy alig mozdul meg, A l e v é l g y ö n g y ö l ő h e r n y ó n a k (Phamidőn azon ágat, melyen ül, leszakasztják. T o laena tortrix) több fajai vannak, melyek részint jásait a falevelek alsó felére helyezi, még p e a magvas, részint pedig a héjjas gyümölcsök dig hoszszu tömött rakásba, és a hátulyán levő fáin tanyáznak. Ezek különböző szinüek, néme szörcsoporttal beteríti, mi által a szél és eső lyek sötétzöldre, mások veresre, meg mások sár ellen biztosítva lesznek. A tojások egymáson gára petytyegetettek. Azonban életmódjukra néz vannak és gyöngy fej érek. Tojás után néhány ve mind egyenlők. Mindnyájan ugy készítik fész nappal megdöglik a nő. keiket, hogy a levél szárának felét lerágják, ezt Három—négy hét után, Augustusban vagy öszszegöngyölKik és belölről munkálva az egé Septemberben kikelnek a hernyók a tojásból és szet felemésztik. Ezen hernyók legtöbbike na a levelek éréivel táplálkoznak. 4 hét után elő gyon kicsi. Részint a fák derekán a hasadékok ször vetkeznek és téli tanyát kezdenek építeni, ban, részint az öszszegöngyölitett levelekben, a közelebbi faleveleket magukhoz vonván s há- részint pedig a földben válnak bábbá. Közülök a legártalmasabbak a következők: lójok által nagy, szembeötlő fészket alakítván, 1. Az a l m a l e v é l - g ö n g y ö l ő (TineaPomelyben a legkeményebb téllel is daczolnak. monetta). Ezen éjjeli pillangót, mely a molyok Tavaszszal mihelyt a fák levelei bontakozni s a napok melegebbek kezdenék lenni, öt vagy hat családjából való, hihetőleg minden gyümölcstehónapi téli álmukból felüdülnek, kibontakoznak nyészte ismeri, melynek hernyói a koránérö al fészkeikből és elkezdik az ágakat hegyeiken l e mában és körtvében, főképp a legjobbfélékben, veleiktől megfosztani, az egész fán tovább foly mint vereses fejér nyfi gyakran eléfordulnak s tatandók ;. • öt vagy hat hét teltével, mely idő azok húsosabb részét megemésztik. Mint vala alatt még háromszor vetkeznek, behálózzák ma mely ragadozó állat, mely magát rejtekekbe von ja, Azi ezen kihizott undorító nyű titokban lap gukat s bábokká válnak. Ezen veszélyes hernyó elpusztítására a leg pangva pusztításait. Miután életének első szaká jobb mód abban áll, hogy le kell szedni s e l ban a magházat átfúrta s a félig megért gyü égetni fészkeit, melyeket a nagy hálózatok köny- mölcs lehullását eszközölte, bevonul az addig nyen elárulnak, s kiváltképpen a fák ágai alatt, bántatlanul hagyott magrekeszekbe. Itt elébb a sövényeken és kerítéseken fordulnak elé. A dőzsöl, magát gazdagon táplálja az alma gyen-
331 ge beléből, különösen pedig a legnagyobb czu^ kortartalmu helyeket támadja meg. Nem ritkán még a magvakat is megemészti és a magboriték kiemésztett üregét ganéjával tölti meg. Már Má jus végével eléáll ezen nyű. Kezdetben fejér, a feje fekete és fekete nyakravalója van, e mel lett pedig négy sor pont, melyek fejétől egé szen hátuljáig vonulnak. Később ezen nyű hús szinü lesz s négy—öt hét alatt teljesen kifejlik. Eddig a gyümölcs magtárul szolgál nekik. Ha egymás mellett két gyümölcs v a n , mindkettőt egymáshoz ragasztja, hogy az egyikről kényel mesen átvonulhasson a másikra. Ha a gyümölcs mellett levél v a n , ezzel lakása ajtaját elfedi, s egyszersmind vele a gyümölcsöt öszszeragasztja, nehogy elébb leessék a gyümölcs, míg ő tel jesen ki nem képződik. Az ily gyümölcsöket gyakran csak a levélen látjuk függeni. Átváltozás előtt a nyű a gyümölcs belsejé ből kifelé egy új útat csinál, mire a gyümölcs leesik, vagy ha e közben a gyümölcs letalált esni, valamely szögletet keres, vagy a. földbe menekül, helyét keYésó kiássa s magát finom fejér hálóba szövi. Ez körülbelől Július közepén történik, gyakran pedig a, szerint mint a gyü mölcsök nőnek, Augustusban, Septemberben, sőt Ocloberben is. Ha teljes kiképzödésre jut, a pil langó rövid idő alatt kibontakozik; ha pedig k é sőre fejlik ki, azon esetben hálótanyájában te lel ki, míg az almafák virágoznak s a gyümöl csök fejleni kezdenek, A kifejlődő pillangó kicsi, felső szárnyainak világos kék alapszíne van, melyet sötét kereszt vonalok szeldelnek; külsa szélyén nagy, pirosbarna folt van, mely feketén van szegély esz ve s néhány aranyfényű vonással és ponttal, gyakran patkóalaku aranyos szegélyzettel van díszítve. Alsó szárnyai aranyfényű,. barnapiros színnel birnak s külső szélyeik,szélyes, világos s z e g é l lyel keritvék. Teste sötétszürke szinü. M^ndj a himnek, mind pedig a BŐ#|k szőrnemü csápjai vannak. Nagyon félénkek ,s .mielőtt az ember hozzájok juthatna és megláthatná, felrepülnek s
332 tovább szállanak. A nő rendesen a gyümölcsvirág csészéjére, a csészelevelek közé s a szár üregeibe tojik. A tojások számának nagynak kell lenni, mivel a rovar száma némely esztendők ben rendkívül nagy a nélkül, hogy a megelőző esztendőben sok lett volna. Ezen nyüvek elpusztítása tekintetéből a kis madaraknak: verebeknek, czinkéknek, veresbegy nek, ököi-szemnek stb. kedvezni kell, melyek nagyobbára rovarokkal, kis hernyókkal s ezek t o jásaival élnek, s ezek üldözésében fáradhatlanok. Ezeknek hasznos munkáját az ember ugy segít heti elé, ha a lehullott gyümölcsöket, kiváltkép pen erős szelek után, szorgalmason felszedi s valami módon felhasználja. A száraz és felre pedezett héjjak letisztítása, a mész- vagy szap panvízzel stb. való megmosás is jó szolgálatot teszen, s ezen hernyók elpusztítására a leg jobb szer. 2. A v e r e s e s s z i l v a n y ű , mely a Pyralis nigricans szüleménye. Ez a szilvatermés ben, gyakran éppen oly nagy károkat teszen, mint az elébbi a körtve-, s almaíermésten. Az ezen nyű által elfoglalt gyümölcsök az elsők szoktak lenni az érésben. Ezek mind a korán, mind pedig a későn érő szilvában fel találhatók. A nyüvek a szerint fejlődnek ki, mint a szilvafajok. A nyű csak a szilva érésivel kez di el pusztító munkáját, a földben válik bábbá s tavaszszal mint pillangó jelenik meg. Ennek felső szárnyai feketék, kevéssé fényesek, főbb érei sárga petytyesek, végső hegyei pedig fe kete pontokkal rakvák. Ezek Májusban és J ú niusban mutatkoznak s a szilvára tojnak. Elpusztításukra legjobb mód a lehullott szil va felszedése, melyek különben némely eszten dőben nagy károkat tesznek. 3. A c s e r e s z n y e n y ű (Tinea cerasanaj, mely kiváltképpen a cseresznyében tanyázik, különben a fenebbiektől nem sokat különbözik és átalánosan ismeretes. Gyakran nagy menynyiségben fordul ez is elé, néha pedig csak kevés van. A kifejlődéspkj
333
334
alkalmával uralkodó kellemetlen időjárás igen sokat teszen ezen kártékony állat kevésbülésére. Mind ezen gyümölcsnyüvek, gyümölcsfurók a gyümölcsök legártalmasabb ellenségei közé tartoznak. Rendesen a legegésségesebb gyümöl csöket keresik fel és soha se nyúlnak oly gyü mölcshöz, mely egy más által már bántva volt. Legroszabb pedig az, hogy egyik gyümölcsről a másra vándorolnak és pusztításaikkal mindaddig nem hagynak fel, míg ki nem fejlenek ós báb bá nem válnak.
Az áfonya mint jövendőmondó.
Az orosz parasztok az áfonyatenyészésben három korszakot különböztetnek meg; az első esztendőben csak nő az erdőkben, a másodikban és harmadikban gyümölcsöt terem. A második esztendő gyümölcseit ezen parasztok ifjú gyü mölcsöknek nevezik, ekkor mind az áfonya-bo kor, mind pedig gyümölcsei sárgábbak és s i mábbak; a harmadik esztendő gyümölcseit vén gyümölcsnek mondják, midőn a bokor sötétebb és durvább. A negyedik esztendő tavaszszán az áfonyabokor kiszárad és elpusztul. És ki hinné, hogy az orosz parasztok rozs vetéseiket ezen áfonya-gyümölcsök szerint szabályozzák, és bizonyos jelekhez ragaszkodva erősen hiszik, hogy most ó, majd új rozsot kell vetésre alkalmazniuk? Már régi időktől fogva vizsgálják az áfo nyagyümölcs tenyészését és mihelyt az erdők ben az áfonyagyümölcsök a régi, az az a há rom éves bokrokon nagyobbak s nagyobb menynyiségben is fejlenek, ó rozsot vetnek; ha pedig az ifjú, vagy a két éves bokrok termének job ban, új rozsot vetnek. Pontos tapasztalások után ugy találták az újabb időben, hogy az 1844-diki nedves esz tendőben a rozsszemek kellőleg nem fejlettek k i , és csak sikeretlen könynyü gabonát szolár gáltattak, melyek aztán a tél hidegének és a tavaszi szeleknek nem tudtak érőteljesen ellen
állani. Ellenben ezen nedves időjárás az ifjú áfonyabokrok növését anynyira elémozditotta, hogy a régieket a növésben feljülmulták és 1845-ben jóval nagyobb gyümölcsöket termet tek mint emezek. Ezen tapasztalás nyomán a parasztok 1845 őszén új rozsot vetettek. Én pedig, Jepantschir, egy földmivelő a novgorodi kormánylatban, az én régi szokásom szerint ek kor is ó rozsot vetettem. Vetéseim szépen kikölték és szép zölden borították el földeimet. Mi után 1846-ban a hó elment, kezdetben még vetéseim meglehetős szépen mutatkoztak; de csak hamar sárgulni kezdett az ifjú gabona, és a szüntelen tartó északi szelek következté ben ki kezdett veszni, lehetett látni, hogy nincs elég erejök a mostani időjárás befolyásá nak ellenállani. Ellenben az új rozszsal vetett földek szépen mutatkoztak, és mind az újon ganézott, mind az újon feltört, mind pedig a régebb trágyázott földekben erőteljesen virultak. Aratáskor az új rozs hasonlithatlanul jobban j u talmazta a mezei gazdákot, mint az ó. Ezekből láthatni azon okot, minélfogva a parasztok az áfonyagyümölcsböl irányt vehetnek maguknak a vetésre; mivel ugyanazon időjárás, mely a rozsaratásnak ártalmas, az áfonyabokrok növésének kedvező, miből ők azon tanúságot vonták, hogy, ha az ifjú bokrokot növésben a régiek feljülmulták, az elébbi száraz, termé keny időjárás a rozstermésnek kedvezett s egy szersmind az ifjú bokrok növését anynyira fel tartoztatta, hogy ezeknek a régiektől el kellett maÉadniok. Az egyszerű paraszt is tett a szá zadok folytában oly észrevételeket, melyek gyakran megfoghatatlanoknak sőt nevetségeseknek látszanak, de közelebbi vizsgálásra kisült, hogy tapasztalásuk valamely természeti törvényen a» lapszik. —
TÁRGZAi BRASILUI DIÓFA. A Z úgynevezett b r a s i l i a i dió"* vagy g e s z t e n y e f á r ó l (Bertholletia excelsa Humb,
/
336
335 et Pora pl.), melynek gyümölcse kereskedelem útján Európába is eljut — egy angol utazó következő tu dósítást adja. „Az Amazon folyam körüli vándorlásom ban különösen igénybe vévé figyelmem azon fa, mely a brasüiai diót termi s itt C a s t a n h a névvel nevezik. A vadon termő fák száz lábnál magasbak s két—há rom láb átmérőjűek voltak; az ágakról a kokosdióhoz hasonló nagyságú gyümölcsök csüngtek. Ezen gyü mölcs héja körülbelől félhüvelyk vastag, melybe a háromszög-alaku diók zárvák, oly pontos szabályosság gal, hogy ha egyszer kiszedé az ember, viszsza többé nem teheti. Nem kevés fáradságba kerül ezen szilárd és kemény borítékot áttörni és igy is csak tetemes erő és ahoz való készület segítségével. A majmok (guaribák) azonban, miként egy odavaló barátom b e szélé, ezen gyümölcsök feltörésénél aként segítnek magokon, hogy kövekhez vagy vaskeménységü fákhoz vagdalják....A fris castanha-dió izére nézve nagyon hasonlít a kokosdióhoz, s a belőle sajtolt fejér tej k ü lönös jó pótléka a kávéhoz való tejnek. Hanem csaku gyan hamar megavasodik s végtére olajjá változik. — A szóban levő diók nevezetes kereskedelmi czikkül szolgálnak, s a czetfagygyu-gyertyák készítéséhez nagy menynyiségben használják." — A
GÉMEKNEK EGY RÓSZ TULAJDONA.
A
VadáSZOk
kö-
zönséges megjegyzése szerint a gémek azon rosz tu lajdonnal birnak, hogy ellenségöknek szemét ösz tönszerű ügyességgel kivájni igyekeznek. Ha meg van nak sebesítve, csendesen magokhoz várják a kutyát, s biztos czélzással és bámulásra méltó erő és gyorsaság gal szemére szöknek, úgyhogy alig képes védelmeznie magát. Egy vadász ezen a módon szinte elveszte sze me világát. Egy barna gémet elejtvén, azon hiedelem mel, hogy meg van dögölve, vadásztarisznyája egyik rekeszébe tevé. Menés közben egyszer csak érzi, hogy valami karja és oldala közt átsuhan, . és szerencséjére még vala ideje szeméhez kapni, mely felé döglöttnek vélt géme nyílsebesen rohan vala. Ezen fortély, az egész gémnemmel közös. Egy tengerész-tiszt irja, fcogy neki is hasonló kalandja volt az afrikai partokon, hol szeme világát csak szemüvege tartá meg. Egyik • ba rátja nem vala ily szerencsés és szeme a ravasz ma dár áldozatául esék. PATKÁNY- CPÓCZEGÉR-) FOGÓ. Egy l i m e r i k i soiikakereskedö, ki évenként negyven—ötven ezerre menő disznót készit fel sonkának, sajátságos patkány fogótanyákat (Ratten Barake) alkalmaz raktárában, melyek
a sok kövér falat által oda csalt s ott tanyát ütött póczegér serget nagyban pusztítják. Ezen tanya egy négyszög kőépületböl áll, hoszsza 1 1 , szélyessége 7. és magassága 3 láb, a felső részére kőtáblák vannak illesztve melyek a falazat belső oldalánál egy kissé kijebb emelkednek. Belölröl a falban köröskörül az alsó padozatnál számtalan lyuk van fúrva hasonlólag a galambbugéihoz, de a falon csak néhány inegy át sza bad járásul a kis állatoknak. A tanya külső oldala mel lett mindig bőviben van ital és csont s húshulladékok ból álló étel. A kerítés belölröl polczok, régi házi bú tordarabok és szalmával van megtöltve a patkányok kényelméül, végre az egészet egy mozgó fedélzet zári ja bé. Mihelyt az embernek kedve jő a telepet elpusztitni, a kiszolgáló lyukakat bedugja, a födelet felemeli s a póczozatot kiveszi. A megrémült póczegerek a fa lon felfelé kezdenek mászni, de nem menekülhetnek meg, a kiálló kötáblákba ütődvén, viszszatérnek. Ek kor hirtelen a fal talapzatában levő kis lyukokba fut nak, melyeknek nagysága csak testűket takarja s far kok künn marad, melyeknél fogva aztán a tanyába b e mászott emberek a szegény lakosokat rejtekeikből eléránczigálják s kivetik a kutyacsoportnak, melyek ezen erősség körül szoktak leskelődni; vagy belefojtják egy vízzel töltött hordóba. Minthogy azonban a fal belse jében nincs elég lyuk, a lárma és kiabálásra újabb patkánycsapatok nyomulnak a kiürített lyukakba, s igy rövid idő alatt az egész tanya — nem ritkán nyolcz —kilenczszáz darab — ki van pusztítva. — A patká nyok a szalmát nagyon szeretvén, természetes, hogy azon helyen, hol a sonkaperzselésre szükséges szalma áll, igen megszaporodnak s a szalmát éles fogukkal apróra vagdalván, sok kárt tesznek. Ezen körülmény arra a gondolatra vivó a mí sonkaárusunkat, hogy szal matáraiba egy szelídített rókát zárjon — voltam mé szárlás! A kísérlet ilyen jól ütvén k i , a szelíd mellé még három vad rókát is zárata. APRÓSÁG.
A t é j e l t e v é s é r e eddig átalánfa- vagy agyag edényt használtak, újabb tapasztalatok azonban kétsé gen kívülivé teszik, hogy e czélra az üvegedények hasonlithatlanul jobbak. A mult heteken Angolhonban tejet mutogatának, melyet 18 hónapig üvegpalaczkban tartottak, s mely Indiát és Chinát is megútazta a nél kül, hogy megsavanyodott volna; sőt kis menynyiség ben pompás vaj is vált vala belőle, — míg ugyanazon útban egy czinedényben tartott téj egészen savanyu lön.
Szerkeszti B e r d e
Á r o n .
Nyomiák a kir. lyceum betűivel.
