EGÉSZSÉGPOLITIKA
HELYZERÉRTÉKELÉS
TEK nélküli praxisok 1992-2015. Múlt és jelen. Jövő? Dr. Józsa Terézia budapesti háziorvos, Budapest Az egészségpolitikai reformok jegyében született meg az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény módosítása, amely 2015. december 31-vel a területi ellátási kötelezettség (TEK) nélküli orvosok működtetési jogát megszűnteti, területi ellátási kötelezettség (praxisjog) nélkül viszont a jogalkotók értelmezésében háziorvosi ellátás 2016-tól nem lesz végezhető. Ebben az értelmezésben a rendeletmódosítás a jelenleg TEK nélküli ellátást biztosító szolgáltatók helyzetét ellehetetlenítheti. Az egészségügyi alapellátó rendszerben tapasztalható tarthatatlan munkaerőkrízis ellenére – azon túl, hogy orvosok, háziápolók és asszisztensek százai maradhatnak munka nélkül vagy távozhatnak külföldre, – állampolgárok százezreinek kell lemondani választott háziorvosukról. Az új rendelkezésnek súlyos etikai, emberi jogi és munkajogi vonatkozásai vannak. Racionális indok nélkül szakembereket és tőkét von ki az alapellátásból, ugyanakkor további terheket ró a területi ellátási kötelezettséggel működő szolgáltatókra. Kik azok a TEK nélküli szolgáltatók? Hogyan jöttek létre? Hogyan működnek? Ezekre a kérdésekre szeretnék választ adni és egyben felvázolni azokat az érveket, melyek a TEK nélküli praxisok megtartása mellett szólnak.
BEVEZETÉS
The amendment of Act II of the year 2000 on independent medical practice was created in the spirit of health policy reforms, and is going to terminate the right to run a medical practice by physicians without the obligation to provide in-area (regional) care (hereinafter referred to by its Hungarian abbreviation: TEK) as from 31 December 2015. However, according to the in-terpretation of the law-makers, the provision of general (family) medical care shall not be allowed without the obligation to provide in-area (regional) care (right to medical practice) as from 2016. Under this interpretation, the amendment renders the status of medical care ser-vice providers without TEK impossible. With the currently prevailing intolerable crisis situa-tion in the primary health care system, not only hundreds of physicians, home health care aides and medical assistants may become unemployed or may leave the country, but hundreds of thousands of citizens may have to give up their chosen family physicians. The new regula-tions have serious consequences related to ethical considerations, human and labour rights. They remove professional staff and capital from primary medical care without rationale, while at the same time they impose further burden upon service providers having an obligation to provide in-area (regional) care. What are service providers without TEK? How did they come into being? How do they operate? These are the pertinent questions we would like to answer here, at the same time trying to explain some of the arguments for retaining medical practices without TEK.
HÁZIORVOSI PRAXISOK MAGYARORSZÁGON
12
IME XI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2012. MÁJUS
A TEK nélküli praxisok körül kezdetektől fogva megfigyelhető volt egyfajta bizalmatlanság, úgy az egészségpolitika képviselői, mint a TEK-kel rendelkező háziorvosok részéről. Megítélésem szerint ennek oka elsősorban a megfelelő ismeretek hiányában keresendő. A valós helyzet szájhagyomány útján terjedő torzulásában esetenként szerepe volt és van a szakmai féltékenységnek is, de a szembehelyezkedés legfőbb mozgatója egyértelműen az alulfinanszírozottság következtében kialakult növekvő egzisztenciaféltés. A TEK nélküli praxisok, melyek kialakítását a 6/1992 es NM rendelet tette lehetővé, annak idején átmenetet képeztek a korábbi körzeti orvosi rendszer és egy, a fejlett országokban egyébként jól működő, teljesen privatizált háziorvosi rendszer között. Az Egészségügyért Felelős Államtitkárság véleménye szerint ez az ellátási forma nem kellőképpen hatékony, nem kiszámítható, nehezíti a rendszer átláthatóságát és nem illeszkedik a szabályozott betegutakra épülő, hatékonyan működő szervezési modellhez, ezért a területi ellátást nem vállaló alapellátás a jelenlegi formában 2015. dec. 31. után nem működtethető.
A magyarországi háziorvosi alapellátást biztosító szolgáltatók a működtetési jogot tekintve három csoportra oszthatók: Területi ellátási kötelezettséggel (TEK) működő háziorvosok. Az önkormányzatokkal szerződésben álló, egy terület ellátásáért felelős körzeti orvosokról van szó, akiknek az ellátási területét az önkormányzat határozza meg. A területi ellátási kötelezettségnek az a lényege, hogy az orvosok az általuk ellátandó területen élő (lakcímkártya alapján oda bejelentett) betegek ellátását (praxisba vételét) nem utasíthatják vissza. Ezért a kötelezettségért külön finanszírozásban részesülnek, melynek mértéke független a praxisba bejelentkezettek és a gyakorlatban ellátott betegek számától. Jelenleg 6400 körül van az ilyen praxisok száma. A TEK-kel rendelkező háziorvosok az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény hatálybalépése óta vagyoni értékű működtetési joggal rendelkeznek, amely elidegeníthető és folytatható. Ez a jog 2012. január 1-től praxisjognak minősül és arra a körzetre terjed ki, ahol a háziorvos 2012. január 1-jén területi ellátási kötelezettséggel háziorvosi ellátást nyújt. Működtetési joggal rendelkező területi ellátási kötelezettség nélküli (TEKN) háziorvosok. A TEK nélküli praxisok ellátási területe nincs meghatározva. Ezek a szolgáltatók illetve orvosok nem állnak szerződésben az önkormányzatokkal, az ellátottak bejelentkezése a betegek szabad orvosválasztásán alapul. Azok a TEK nélküli háziorvosok, akik 2000 februárjában már ebben a formában dolgoztak, a működtetési jogot automatikusan megkapták.
EGÉSZSÉGPOLITIKA
HELYZERÉRTÉKELÉS
Működtetési joggal nem rendelkező TEK nélküli háziorvosok. Az alapellátó rendszerbe 2000 februárját követően belépő TEK nélküli háziorvosok működtetési jogot már nem kaptak, esetükben az ANTSZ által kiadott működési engedélyre volt szükség ahhoz, hogy önálló orvosi tevékenységüket háziorvosként megkezdhessék. Mi is az a működtetési jog és hogyan kapcsolódik a TEK nélküli háziorvosok múltját, jelenét és bizonytalan jövőjét bemutató jelen cikk tartalmához? A működtetési jog önálló orvosi tevékenység nyújtására jogosító, engedélyben foglalt „koncesszió”. Gógl Árpád egészségügyi miniszter a 2000. évi II. törvényben foglaltak indoklásában annak idején a következőket fejtette ki: „A területi ellátási kötelezettség nélkül működő háziorvosi ellátás esetében nem lehet elvonni – még törvényi szabályozással sem – szerzett jogot, nevezetesen azt, hogy háziorvosi ellátást nyújtsanak a jelenleg is ilyen tevékenységet folytatók. Így a működési jog megadása nem tagadható meg ettől a körtől. Azonban figyelemmel arra, hogy az adott orvos személyes ellátási kötelezettségének egyik legfőbb biztosítékát a területi ellátási kötelezettség elve jelenti, rájuk megszorítással érvényes a törvény, miszerint működtetési joguk nem idegeníthető el és nem folytatható.” Ez annyit jelent, hogy a TEK nélküli (TEKN) háziorvosok piaci érték nélküli működtetési jogot kaptak és háziorvosi tevékenységük megszűnésekor a betegek ellátását közvetlen hozzátartozó (pl. orvos gyermek) sem folytathatja tovább. Fölmerül a kérdés, miért volt tehát szükség arra, hogy a működtetési jogot az akkor már háziorvosként dolgozó TEKN orvosok is megkapják? A fenti értelmezés szerint azért, hogy háziorvosként dolgozhassanak tovább. A TEK NÉLKÜLI SZOLGÁLTATÓK JELENLEGI SZEREPVÁLLALÁSA AZ ALAPELLÁTÓ RENDSZERBEN A felnőtt, vegyes, vagy gyermek praxisokat ellátó TEKN orvosok (305 fő) a háziorvosok 5%-át képviselik és a lakosság kb. 3%-ának ellátását biztosítják. A legtöbb TEK nélküli szolgáltató a nagyvárosokban van, ami érthető, hiszen a jelen finanszírozás mellett létfontosságú kiegészítő megélhetési források a városokban inkább biztosítottak, másrészt a többséget képviselő speciális hátterű praxisok (pl. MÁV-hoz, rendvédelmi szervekhez, vagy a hajléktalanok ellátóihoz kapcsolódó praxisok) az igényeknek megfelelően ugyancsak a városokban koncentrálódnak.
1. ábra A TEK nélküli háziorvosi szolgálatok típusai és az ellátottak száma az OEP adatai alapján 2012. április
A bejelentkezettek száma a TEKN szolgáltatóknál kevesebb (874 fő/orvos), mint a területi ellátási kötelezettséget teljesítőknél (kb. 1500 fő/orvos), amit a szakmapolitikusok negatívumként említenek. A kisebb praxislétszámok egyik és talán legjelentősebb oka az alulfinanszírozottság. Az alulfinanszírozás következtében a TEK nélküli orvosok praxisuk és családjuk fenntartásához kivétel nélkül kiegészítő tevékenységet kell, hogy végezzenek (foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás, területi vagy kórházi ügyelet, szakrendelés, tanácsadás stb.). Meg kell jegyezni, hogy a TEK-kel rendelkező háziorvosok a praxisbevételt ugyancsak plusz munkával és túlmunkával kénytelenek kiegészíteni. Az ÁSZ felmérése alapján a háziorvosok 12%-a tart magánrendelést, szakorvosi ügyeletben kb. 3% vesz részt, kb. 13% szociális otthonban lát el háziorvosi munkát, iskola-egészségügyi feladatot nagyjából. 35%, foglalkozás-egészségügyi munkát pedig kb. 20%-uk vállal.
2. ábra A TEK nélküli praxisok megoszlása az ellátott beteglétszám alapján
A TEKN praxisok létszáma széles határok között mozog. Jelenleg 20 praxisban nem éri el a bejelentkezettek száma a 200 főt, tudni kell azonban, hogy ezek a szolgálatok csak indokolt esetben, a MOK engedélyével működhetnek. A betegek több mint 50%-át 1000 főnél nagyobb TEKN praxisban látják el és vannak 2500 -2700 főt ellátó TEKN háziorvosok is. A kisebb létszámú praxisokat egyrészt a gyermekpraxisok (10%) képviselik, ahol az ideális ellátotti létszám 600-800 fő, de ide tartoznak a „fiatal” vállalkozások is, melyek még képesek új betegek befogadására. Érthető módon kisebb praxist működtetnek az idős kollégák, akik a nagy terhet jelentő háziorvosi tevékenység miatt lassan leépítik praxisaikat és azok a szolgáltatók, amelyek valamilyen speciális betegcsoportot látnak el (pl. idősotthonok lakói, hajléktalanok ellátói stb.). Kik és miért vállalták a TEKN praxis létrehozásának rögös útját a mostoha feltételek ellenére is? Általánosságban elmondható, hogy a TEK nélküli háziorvosok valamilyen speciális élethelyzet miatt választották ezt a működési formát. • 1992-ig a nagyvállalatok üzemorvosai a munkavállalók teljes körű ellátását végezték, beleértve a táppénzbe vételt is. Miután 1992-ben ezt a jogkört az üzemorvosoktól elvették, a munkáltatók gyakorlatilag kötelezték orvosaikat, hogy legyenek TEK nélküli vállalkozó háziorvosok, akik biztosítják a dolgozók teljes körű ellátását a jövőben is.
IME XI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2012. MÁJUS
13
EGÉSZSÉGPOLITIKA
•
•
HELYZERÉRTÉKELÉS
Erre a 6/1992-es NM rendelet lehetőséget adott, az üzemorvosoknak pedig nem igazán volt más választásuk, ha továbbra is dolgozni akartak. TEKN praxisaikba eleinte a dolgozók és a nyugdíjasok tartoztak, később általában a családtagok is csatlakoztak. A szakorvosi és a fekvőbeteg ellátói hátteret olyan színvonalas intézmények biztosították (és biztosítják ma is) mint a MÁV vagy a honvédség kórházai és szakrendelői. A vasútegészségügyhöz jelenleg is nagy számú TEK nélküli praxis tartozik (36 háziorvosi és 34 fogorvosi), a rendelők elsősorban a területi egészségközpontokban és járóbeteg szakrendelőkben működnek. Hasonló a helyzet az országos rendvédelmi szervek (rendőrség, bűntetésvégrehajtás, katasztrófavédelem, terrorelhárítás, stb) és a honvédség TEK nélküli háziorvosaival. Korábban TEK-kel rendelkező háziorvosok. A korábban körzeti orvosként dolgozó kollégák egy része a nyugdíjkorhatár elérését követően is dolgozni szeretett volna, de az önkormányzat szerződést bontott vele, ezért kellett vállalniuk az önálló rendelő és a TEKN praxis kialakítását. Azoknak a TEK-es kollégáknak, akik különböző élethelyzetek miatt az ország egyik pontjáról egy másik pontjára költöztek, ahol nem volt szabad körzet, szintén nem volt és jelenleg sincs más választásuk, mint TEKN praxis kialakítása, amennyiben a szakmájukat szeretnék folytatni. Értelemszerűen ez a törekvés ott tud megvalósulni, ahol erre van kereslet, ami nem feltétlenül a lakosság létszámától függ. Jelentős létszámot képviselnek a TEKN háziorvosok között azok a volt körzeti kollégák, akikkel az önkormányzat, mint munkáltató sokszor minden indoklás nélkül szerződést bontott, vagy új pályázat kiírásakor nem a TEK-es háziorvos kapta meg a saját körzetét, vagy nem kapta vissza annak ellenére sem, hogy a praxis jelenleg is betöltetlen. Abszurd helyzetek ezek, amikor a TEK nélküliség egy választható lehetőség volt arra, hogy a lakhelyéhez és munkájához minden szinten kötődő orvos a hozzá ragaszkodó családokat továbbra is elláthassa. Az önkormányzatoknak kiszolgáltatott háziorvosok effajta élethelyzete az mindenképpen megkérdőjelezi a TEK és a szakmailag nem kompetens önkormányzatok jelenlegi viszonyát. Korábban más szakterületen és ellátási formában dolgozó orvosok „gyűjtött kártyás” praxisai. Az ANTSZ 2012. januárjáig akkor adta ki a leendő TEK nélküli háziorvosi szolgáltatónak a működési engedélyt, ha legalább 200, az Eb. tv. szerint biztosítottnak minősülő személy írásban nyilatkozott, hogy az adott orvost kívánja háziorvosának választani, és az általa kialakított rendelő az előírásoknak minden szempontból megfelelt. Ha a TEK nélküli háziorvosi szolgálatnál a szerződés megkötését követő 6. hónapban a bejelentkezett biztosítottak száma nem érte el a 200 főt, vagy az a későbbiekben 200 fő alá csökkent, a finanszírozási szerződést a MOK illetékes szervezetének véleménye alapján lehetett felmondani vagy fenntartani.
ellátó otthonok betegeinek háziorvosi ellátását biztosító háziorvosok, vagy a hajléktalanokat ellátó TEK nélküli praxisok. Ezeket a praxisokat az ellátottak speciális helyzetéből adódóan értelemszerűen nem lehet területi ellátási kötelezettséggel rendelkező orvoshoz kötni. Esetükben nagyobb hangsúlyt kap az akut ellátás, de van igény a gondozásra is, bizonyos szolgáltatásokat pedig a hajléktalanok is csak a választott háziorvosuknál vehetnek igénybe (pl. egyes gyógyszerek felírása, táppénzbevétel stb.). A TEKN PRAXISOK FINANSZÍROZÁSA Annak ellenére, hogy a kétféle feladatellátásban a 4/2000. (II. 25.) EüM rendelet szabályai alapján tartalmi különbség nincs, az OEP-től származó bevételük területi ellátási kötelezettség hiányában minimálisan (!) 30%-40%-al kevesebb, mint a TEK-kel rendelkező praxisoké, melyekről tudjuk, hogy szintén fenntarthatatlanok annak ellenére is, hogy helyenként jelentős önkormányzati támogatásban részesülnek.
3. ábra A TEK-nélküli és a TEK-kel rendelkező praxisok E-alapból történő finanszírozásának összevetése
A témában nem jártas olvasó nyilvánvalóan elcsodálkozik azon, hogy egy egész vállalkozás bruttó bevétele nincs annyi, mint egy alulfinanszírozott kórházi főorvos bruttó bére. Nem elírás. A fenti adatok saját praxisom adatai, ez a valóság. Ennyit ér ma egy, a pácienseinek kiemelkedően jó körülményeket és felszereltséget biztosító 30 éves szakmai tapasztalattal, öt szakvizsgával, pszichológiai végzettséggel rendelkező oktató családorvos praxisának teljeskörű és definitív ellátása. Ez az összeg a bérleti díjon és a rezsiköltségeken kívül az asszisztens fizetésének egy részét fedezi csupán, a többi kiadást, beleértve a saját bért is, már többletmunkával lehet megkeresni. Jogtalan és elfogadhatatlan az OEP finanszírozás azon része, amely kötelezettséggel össze nem függő szempontok alapján hátrányos helyzetbe hozza a TEK nélküli háziorvosokat és ezáltal a hozzájuk bejelentett biztosítottakat is. Miről van szó? •
Speciális TEK nélküli háziorvosok. Ilyenek a magánszolgáltatók által üzemeltetett egészségközpontok, a növekvő számú idősek otthonai, vagy éppen szellemi fogyatékosokat
14
IME XI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2012. MÁJUS
A TEK nélküli háziorvosok a hozzájuk orvosi ellátásért folyamodó, praxisukba be nem jelentkezett betegek ellátása után nem kapnak ambuláns díjat azzal az indokkal, hogy területi kötelezettség hiányában ezeknek a betegeknek az
EGÉSZSÉGPOLITIKA
•
HELYZERÉRTÉKELÉS
ellátását megtagadhatják. Az orvos ugyanakkor törvénytelenül és orvosi esküjével szemben cselekszik, ha a beteget vizsgálat nélkül továbbküldi, ilyen esetben súlyosan sérülnének a betegjogok is. A 4/2000 EüM rendelet előírja, hogy a háziorvos köteles ellátni a rendelési idejében hozzá forduló személyeket, ha heveny megbetegedésük vagy krónikus betegségük miatt ellátatlanságuk az egészséget károsító vagy a gyógyulást lassító állapotromláshoz vezethet. A laikus elsősegély sem jog, hanem állampolgári kötelesség. Az orvosi ellátásra ez fokozottan igaz. 2011. áprilisától a TEK nélküli szolgáltatóktól megvonták a minőségi munkát, legalábbis részben tükröző indikátorpontok alapján számított többletfinanszírozást. Ezt a TEK nélküli háziorvosok országos konferenciáján az egészségügyért Felelős Államtitkári Kabinet képviseletében Beneda Attila azzal indokolta, hogy a háziorvosi kassza zárt, a jelen helyzetben a gazdasági előnyöket nem lehet a TEK nélküli praxisokra kiterjeszteni, mert akkor a TEK-es praxisok fognak annyival kevesebbet kapni. Miért ez a diszkrimináció? Egyértelmű, hogy az egészségpolitika képviselői a korábbi évek gyakorlatának megfelelően a TEK nélküli praxisok tudatos elsorvasztására törekednek.
•
A JOGALKOTÓK ÉRVEI A TEKN PRAXISOK ELLEN Ez év márciusában megrendezésre került a TEK nélküli háziorvosok országos érdekegyeztető konferenciája, melynek célja egyrészt az „Az orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény” módosításának jogi értelmezése volt, másrészt lehetőséget teremtett a TEK nélküli praxisok megszűntetését indokoló, illetve a megmaradásuk mellett szóló érvek ütköztetésére és a konstruktív érdekegyeztetésre. Mint kiderült, a fenti rendelet jogi értelmezése nem egységes. A MOK-ot képviselő Gyovai Sándor ügyvéd véleménye szerint a fenti törvénymódosítás nem jelenti, és nem jelentheti azt, hogy a TEKN praxisok 2016-tól megszűntethetők. Az államtitkárságot részéről jelen lévő Beneda Attila azonban megerősítette, hogy a területi ellátást nem vállaló háziorvosok a jövőben ilyen formában nem dolgozhatnak tovább. A döntést azzal indokolta, hogy ezek a praxisok egy régi, nem kellően átgondolt rendszer részét képezik, rontják a területi ellátási kötelezettségen alapuló ellátás tervezhetőségét és átláthatóságát, működtetésük gazdaságtalan és nagy különbségeket okoz a betegellátás minőségében. A jelen helyzet ilyenfajta értelmezése a TEK nélküli szolgáltatók részéről érthetetlen.
•
Érvek a TEK nélküli praxisok megtartása mellett A TEK magyar specialitás, a fejlett országok nálunk sokkal hatékonyabban működő egészségügyi rendszereiben ez az ellátási forma ismeretlen, a világ nem ebbe az irányba halad. Magyarországon a tervezhetetlenséget legfőképpen az alulfinanszírozottság következtében kialakult szakemberhiány okozza. Ehhez járul a lakosság folytonos vándorlása a munkanélküliség következtében az aktuálisan több munkalehetőséget kínáló régiók felé. Ezeknek az állampolgároknak a bejelentett állandó lakhelye akár évtizedeken keresztül is a
régi marad, az albérletekbe pedig leggyakrabban ideiglenesen sem engedik őket bejelentkezni. Hiába a területi ellátási kötelezettség, ezeket a biztosítottakat a túlterhelt háziorvosok akuttan ellátják ugyan, de a folyamatos ellátást ők sem kötelesek felvállalni. A TEK (és a TEK-hez kötődő finanszírozás) miatt egyre gyakoribbak azok az esetek, amikor a szakrendelők és a laborok megtagadják a vidéki betegek diagnosztikus vizsgálatait és szakellátását, jóllehet a biztosítottat ott kell ellátni, ahol éppen tartózkodik. Erre a problémára megoldás lehetne a TEKN szolgáltatók sorának bővítése és a teljesítményarányos finanszírozás. Azon túl, hogy egy terület lakossága állandóan változik, a TEK átláthatóságának legfőbb akadálya a betegek szabad orvosválasztása. A háziorvosok minőségi munkájának legpontosabb indikátora a praxisba bejelentkezett páciensek száma. Vajon mivel magyarázható, hogy azonos területnagysággal (lakosságszámmal!) rendelkező, azonos épületben rendelő két TEK-es praxis közül az egyiknek 800, a másiknak 2600 bejelentett páciense van? És mivel magyarázható, hogy ugyanabban a budapesti kerületben a területi ellátási kötelezettséggel rendelkező orvoshoz bejelentkezett betegek száma 300, a szomszéd utcában működő (mellesleg 10 éve folyamatosan a területei ellátási kötelezettségért folyamadó) TEK nélküli praxis beteglétszáma nulláról indulva 10 év alatt folyamatosan növekedett és jelenleg meghaladja a 2700-at? A magyarázat nagyon egyszerű. Az egyik orvos jól végzi a munkáját, a másik nem. Hazánkban jelenleg szabad orvosválasztás van, a beteg ahhoz az orvoshoz fordul, ahol jobb ellátást remél és kap. Ennek határt jelenleg a fogadó orvos kapacitása és a praxisok finanszírozhatósága szab. A családorvoslás bizalmi alapon működő hosszútávú orvos-beteg, orvos-család kapcsolatra épül, amely szerencsés esetben akár generációkon keresztül fennmarad.
Mindenképpen elgondolkodtató, hogy minél elégedettebbek a betegek a háziorvosukkal annál kevésbé érvényesül a területi ellátási kötelezettség igénybevétele. Minél nagyobb egy praxis létszáma, általában annál nagyobb az adott orvosnál a területen kívüli betegek aránya. Ez jelenleg a kiemelkedően jól dolgozó budapesti háziorvosoknál az 50%-ot is meghaladja. Érthető, hiszen azok a családok, akik úgy érzik megtalálták a számukra megfelelő szakembert, egyre kevésbé valószínű, hogy csupán azért, mert másik utcába, vagy akár másik kerületbe (időnként másik településre) költöznek, háziorvosukat lecserélik. •
•
A TEK nélküli háziorvosokat bizalmi alapon szabadon választják. Az eredmény a jó együttműködés, ami a családorvosi tevékenység különösen széles spektrumából adóan felbecsülhetetlen egyéni, társadalmi és gazdasági érték. Azt, hogy egy adott területen van-e létjogosultsága egy új TEK nélküli praxis létrehozásának a piac, nevezetesen a kereslet-kínálat kell, hogy meghatározza. A TEK nélküli háziorvosok minden állami és önkormányzati támogatás nélkül, jelentős anyagi és szellemi befekte-
IME XI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2012. MÁJUS
15
EGÉSZSÉGPOLITIKA
•
HELYZERÉRTÉKELÉS
téssel, általában valamilyen kiegészítő tevékenységet felvállalva, hosszú évek munkájával, maguk teremtették meg működési feltételeiket. Általában 2-4 szakvizsgával rendelkező szakemberekről van szó, akik átlagon felüli körülményeket teremtenek betegeik ellátásához. Miután a betegellátásért jelenleg a TEK-kel rendelkező orvosoknál is lényegesen rosszabb finanszírozásban részesülnek, praxisaik meghagyása nemhogy plusz kiadást jelent az állam részéről, hanem kifejezetten „gazdaságos”.
TÁVLATOK A TEK nélküli háziorvosokat a jelenlegi törvényi szabályozás arra kényszeríti, hogy vállaljanak területi ellátási kötelezettséget, más formában ugyanis 2015 után nem működhetnek tovább. Az egyik törvény adta lehetőség hogy vegyenek meg egy eladó praxisjogot, ha anyagi lehetőségük megengedi. Tudjuk, hogy a praxisjog megvásárlása egy soha meg nem térülő befektetés, nekünk, háziorvosoknak pedig se időnk se pénzünk nincsen. Másik lehetőség, hogy a doktorok jelenlegi betegeiket elhagyva, feladva a jelentős anyagi befektetések árán kialakított rendelőt esetleg házat, családot, múltat és jövőt, vállaljanak el egy, a finanszírozhatatlanság és a mostoha körülmények miatt tartósan üres praxist valahol az országban, vagy távozzanak külföldre, ha dolgozni akarnak. Más választási lehetőségük az új jogszabály értelmében nincs. A jogi környezetet természetesen lehet módosítani. A TEK nélküli háziorvosok konferenciáján Beneda Attila kabinetfőnök felajánlotta a tárca segítségét abban, hogy akár törvénymódosítással, akár személyesen eljárva az önkormányzatoknál egyegy orvos érdekében segítenek abban, hogy a nagyobb praxisok TEK-et kapjanak. Ez több szempontból nem járható út. Akinek nagy praxisa van, elképzelhető, hogy nem tud már egy-kétszázzal több beteget sem felvállalni anélkül, hogy az a munkája minősége vagy az egészsége rovására ne menne. Az ideális praxislétszámot jelenleg felnőtt praxis esetén 14001500 fő körül határozzák meg. A finanszírozásban 2400 pontérték felett már degresszió érvényesül, ami kb. 1600 felnőtt el-
látásának felel meg. Úgy gondolom, a vállalkozó háziorvosnak joga és felelősége is egyben azt eldönteni, hogy mennyi az a létszám, amit definitív módon, teljes körűen ellátni képes, figyelembe véve a személyi feltételeit (pl. életkor, egészségi állapot, képzettség) és a jelenlegi finanszírozást , amely mellett jelenleg gyakorlatilag minden egyes háziorvos függetlenül attól, hogy TEK-kel vagy anélkül működik, kiegészítő tevékenységre kényszerül. A rendvédelmi szervek, az idősotthonok ellátói vagy a hajléktalanokat ellátók praxisaihoz ugyancsak elképzelhetetlen egy terület hozzárendelése speciális helyzetük miatt. Azt hiszem, ez okozna igazán gubancot a szabályozásban. A területek ilyen céllal történő újra felosztása valós ellentéteket szítana a háziorvosok között, arról nem beszélve, hogy az önkormányzatokat kártérítési kötelezettség terheli azzal a háziorvossal szemben, aki a területe megkurtításából fakadóan kisebb finanszírozásban részesül. Az idős, TEK-ből kikerült vagy arról lemondott kollégák „körzetesítése” szintén nem járható út. Járható viszont az út visszafelé. Gondoljunk bele, hogy 2015re „tervezhetően” a háziorvosoknak kb. fele lesz nyugdíjas korú és ezres nagyságrendű lesz a veszteség, a rendszerből kilépők vagy kihalók miatt. Nincs fiatal, aki a helyükbe lép. Meg kell adni a lehetőséget ezeknek az orvosoknak, hogy kevesebb beteget vállalva, akár TEK nélküli szolgáltatóként visszatérhessenek az alapellátásba. A TEK nélküli háziorvosok konferenciáján a kabinetfőnök hangsúlyozta, hogy nem szeretnék a TEK nélküli praxisokat egzisztenciálisan ellehetetleníteni. Véleménye szerint a még előttük álló három és fél év elegendő arra, hogy ezek az orvosok más működési formát találjanak, a betegeknek pedig szintén bőségesen van idejük másik háziorvost választani. Visszamehetnek korábbi háziorvosukhoz, akivel sok esetben nem voltak megelégedve, vagy másik orvoshoz kilincselnek, aki esetleg befogadja őket. Oktató családorvosként a szakma szépségén túl nem sok jóval tudtam biztatni a hallgatókat az utóbbi években, de azt mindig kiemeltem, hogy az azért mégis csak egy fantasztikus dolog, hogy a mi székünkre senki sem pályázik, addig dolgozunk és annyit dolgozunk, amennyit csak lehet, és amíg bírjuk. Tévedtem.
A SZERZŐ BEMUTATÁSA Dr. Józsa Terézia 1982-ben szerzett általános orvosi diplomát Szentpéterváron. Ezt követően három évig az Országos Munkaegészségügyi Intézet Kísérleti Élettan Osztályán dolgozott, mint tudományos munkatárs. Ez idő alatt szerezte közegészségtan-járványtan szakvizsgáját. A fertőző betegségek, ezen belül is a trópusi betegségek iránti érdeklődése a klinikum felé orientálta. Kórházi pályafutása 1985-ben a Fővárosi Szent László Kórház Trópusi Osztályán kezdődött, ahol tizenhat éven keresztül végezte gyógyító munkáját, mint belgyógyász és fertőző betegségek szakorvosa. Kórházi tevékenysége mellett 1998-ban kezdte PhD tanulmányait az
16
IME XI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2012. MÁJUS
ELTE Pszichológiai Doktori Iskolájában, témája a krónikus betegségek pszichogenezise és az immunológiai háttér közötti összefüggések vizsgálata volt. Mint óraadó 2002-ig a pszichoszomatika tárgykörében a pszichoneuro-immunológia oktatásával részt vett a pszichológus hallgatók graduális képzésében. 2001-ben szerzett háziorvostanból licence vizsgát. 2001-2002-ig az OKK-OMFI Foglalkozás Egészségügyi Osztályának munkatársa. 2001-től 2003-ig részmunkaidőben a Medicover Egészségközpont Zrt-nél dolgozott, mint belgyógyász, foglalkozás-egészségügyi szakorvos és tanácsadó. Üzemorvostanból 2004-ben, házorvostanból 2006-ban szerzett szakképesítést. 2002-től vállalkozó TEK nélküli háziorvos és foglalkozás-egészségügyi orvos, a SOTE Családorvosi Tanszékének oktatója.
