1
TECHNIKA ÉS BŰN
2
Gabriel Marcel*
3 A jelenlegi helyzetet egy szerfölött általános tény jellemzi. Az ember belépett ab4 ba a korba, melyet kénytelenek vagyunk eszkatológiainak nevezni. Nem feltétle5 nül azt akarom ezzel mondani, hogy amit — egyébként egy kétértelmű szóval — 6 a világ végének nevezünk, időben közel van; erre a pontra nézve meggondolat7 lannak, sőt gyerekesnek tűnne számomra bármiféle jövendölésbe bocsátkozni. 8 Ám ami számít, az az, hogy az ember mint faj, manapság úgy kell hogy megjelen9 jen önmagának, mint aki fel van ruházva, ha akarja, a földi egzisztenciája meg10 semmisítéséhez szükséges hatalommal. Már nem csupán távoli és bizonytalan le11 hetőségről van szó, melyet valamilyen hóbortos csillagász idéz fel az obszervató12 riuma mélyéről — hanem közeli, közvetlen lehetőségről, melynek alapja magában 13 az emberben van, nem pedig egy égitest valamiféle kozmikus összeütközést elő14 idéző váratlan felbukkanásában. 15 Ez a tény mindenféle implikációval jár együtt, melyekre a filozófus nem kon16 centrálhatja eléggé a figyelmét. De még így is először a maga teljes terjedelmében 17 kell a tényt megragadni. Az atombomba nyilvánvalóan csak egy különös, s min18 dent egybevetve sokkal lényegesebb adottság szimbolikus illusztrációját nyújtja. 19 Nemrégiben a következőket olvastam egy napilapban: „Alig csitultak el Bikini 20 visszhangjai, amikor dr. Gerald West máris odaáll Shenectady mikrofonja elé és 21 kijelenti, hogy az amerikai vegyi háborús szolgálat különleges részlege egy nagy 22 hatású új mérgező anyagot kísérletezett ki. Jóllehet ez az anyag látszólag tökélete23 sen ártalmatlan kristályformában jelentkezik, mégis — folytatja —, elég lenne egy 24 uncia (körülbelül 28 gramm) ebből a termékből ahhoz, hogy az összes emberi 25 lény halálát előidézze az Egyesült Államokban és Kanadában.” Tárgyi szempont26 ból akár /67/ pontos ez az információ akár nem — meg kell mondanom egyéb27 ként, hogy a későbbiek során részben megcáfolták —, mindenképpen rendkívül 28 fontos és jelentőségteljes az, hogy egyáltalán sugározni lehetett: el kell gondol29 kodnunk azon, hogy egy ilyen jellegű közvetítés nem ítéli-e el valamilyen módon 30 azt a civilizációt, amelyben helyet kaphatott. Mit hirdettek itt ki valójában, ha31 csak nem egy olyan technikának a felfedezését, amelyhez képest a legnagyobb 32 ismert gonosztevők tettei puszta gyerekjátéknak tűnnek? E proklamációnak 33 azonban értelme van, nyilvánvaló finalitással rendelkezik; bizonyára nem csupán 34 a közönség kéjes borzongással való eltöltéséről van szó, miként a „horror színház” 35 előadásai során. Túlságosan is világos, hogy ez az adás valahogyan csatlakozik 36 azokhoz a toxikológiai kutatásokhoz, melyeknek az eredményeit szándékozik 37 közzé tenni. Célja az elrettentés. Végeredményben egy planetáris méretű zsaro38 lással állunk szemben. 39 Azt fogják mondani, hogy e zsarolás nyilvánvalóan válasz egy másik, esetleg rej40 tettebb, ám épp ennyire fenyegető zsarolásra? Egy ilyen válasz azonban egyenlő 41 annak beismerésével, hogy valahogyan cinkosává leszünk ennek az első zsarolás42 nak. Legalábbis lehetetlenné válik számunkra, hogy érvényes ítéletet mondjunk
*
in: TILLMANN, J. A. (szerk.): A későújkor józansága I-II. Olvasókönyv a tudományostechnikai világfelszámolás tudatosítása köréből. Göncöl Kiadó, Bp., 1994-2004. I. 67-80. o.
D:\GCSLDok\ASzovegek\MarcelTechnikaBunWord.docx 15.09.05. 15.09.05. 15.09.05.
Gabriel Marcel: Technika és bűn
1 róla; s főként olyan ördögi körbe zárjuk magunkat, amelyből — egyedül csak az 2 emberi lehetőségeket tekintve, vagyis innen maradva a csodán — semmiféle esz3 közünk sincs kijutni. Túlságosan is nyilvánvaló, hogy ennek a megfélemlítésnek, 4 ennek a fenyegető figyelmeztetésnek bátorításként kell működnie. Az „aki kezd5 te”, most mint a jogos önvédelem állapotában lévő jelenik meg önmagának, s et6 től kezdve belsőleg is megerősödik: és a riposzt pontosan ebben jelenik meg cin7 kosságként. Persze más országokban sem lesz hiány hivatásos és szubvencionált 8 vegyészekből, akiknek hiúságát és találékonyságát csak ösztönözni fogja dr. West 9 figyelmeztetése. S ugyancsak nem lesz hiány kutatásaik finanszírozására kész vi10 lági hatalmakban sem. Úgyhogy kíméletlenül ki kell mondani, bűn és ostobaság 11 karöltve járnak itt. Hacsak nem próbáljuk meggyőzni magunkat arról, hogy ezek 12 a mind szörnyűbb és embertelenebb fegyverek, valamint az általuk képviselt 13 megrontó lehetőségek kölcsönösen sakkban fogják egymást tartani. Ám egy tar14 tós béke eszméje, melyet a kölcsönös zsarolásra és megfélemlítésre alapoztak, 15 nyilvánvalóan olyan pszichológiai nehézségekbe ütközik, melyeket a mai történe16 lem már kellőképpen feltárt. 17 E tanulmánynak a Technika és bűn címet adtam, s az elkövetkezendő reflexiók 18 általános iránya, gondolom, máris eléggé világos. Mégis be kell vallani, hogy a 19 bűn kifejezés használata filozófiai és nem teológiai regiszterben, bizonyos ellenve20 téseket ébreszthet. Vajon a bűn, lényegét tekintve, /68/ nem a teremtmény lá21 zadása-e Teremtője ellen, s tartogathat-e értelmet e szó egy nem hívő számára, 22 aki éppenséggel vitatja egy teremtő Isten létezését? Ennek az ellenvetésnek vitat23 hatatlannak tűnő formális értéke van. Ám ha mélyebbre ásunk, akkor úgy hi24 szem, el kell majd ismernünk, hogy a visszaéléseknek, szisztematikus borzalmak25 nak a hatására magukban a nem hívőkben vált mind tudatosabbá a bűn megkü26 lönböztető jele, amit az iszonyatosságok öltenek magukra — annak ellenére, 27 hogy ebben az egész időszakban a közerkölcs biztos hanyatlásának voltunk tanúi. 28 Olyan paradoxon ez, amelyre nem hiszem, hogy haszontalan a figyelmet felhívni. 29 Néhány förtelmes kivételtől eltekintve senki nincs, aki ne háborodna fel, vagy 30 aki be merné vallani közömbösségét a számtalan merénylettel szemben, melyek31 nek ártatlanok lettek áldozataivá az utóbbi háború során. Főként a megsemmisí32 tő táborokban meghalt gyermekekre gondolok, de azokra is, akik a bombázások 33 következtében pusztultak el. Nehéznek tűnik számomra bármilyen érvet is talál34 ni, hogy mentegetni próbáljuk ezt az általános gonosztettet az élet ellen. Itt ter35 mészetesen le kell mondanunk azokról a segédeszközökről, melyek változatlanul 36 rendelkezésre állnak a pártos propagandának, mely leleplezi a bűnt az ellenség37 nél, de titkolja vagy arcátlanul letagadja hasonló bűnök létezését a saját táborá38 ban. Ettől a propagandától határozottan és eltökélten el kell vonatkoztatnunk; 39 kétségtelen, el kell majd ismételnem később, hogy bármilyen forrásból is ered, 40 mindent megmérgez, amihez csak hozzáér. De annak ellenére, hogy sajnos, ren41 geteg embernek alakítja véleményét ez a mérgező propaganda, mégis nagyon so42 kan — kedvem lenne azt mondani, hogy a legnagyobb számban — egészséges re43 akciókat őriznek meg, amikor közvetlenül kerülnek kapcsolatba ezzel a borza44 lommal; s végeredményben ez számít, mert e halmozott hazugságok hosszú távon 45 összeomlanak és a valóság megjelenik. 46 Ez az — egyébként be kell vallani, hogy átmenetileg szinte hatástalan — általá47 nos nyugtalanság felszínre juttatja a vallásos tisztelet érzését az élettel szemben 48 egy olyan korban, amikor a tudatos és szőrszálhasogató gondolkodás egyre in49 kább hajlamos megtagadni az élettől minden megszentelt jelleget.
2
Gabriel Marcel: Technika és bűn
1 Bármilyen kísérletek történtek is a múltban a háború igazolására, vagy legaláb2 bis arra, hogy bizonyos szellemi értéket tulajdonítsanak neki, nyíltan ki kell je3 lentenünk, hogy a háború, mai arculatával, maga a bűn. Ugyanakkor azonban 4 kénytelenek vagyunk elismerni, hogy ez a háború egyre inkább szakemberek 5 ügyévé válik; azt a kettős jellegzetességet mutatja, hogy egész népességeket sem6 misít meg korra és nemre való tekintet nélkül, és /69/ hogy mindinkább kisszá7 mú egyén vezeti, akik félelmetesen fel vannak szerelve, és akik a műveleteket egy 8 laboratórium mélyéről irányítják. Úgyhogy véletlen vagy sem, de biztos egyesülés 9 révén a háború sorsa és a technikáé most mint egymástól elválaszthatatlan jele10 nik meg, s állíthatjuk, hogy legalábbis abban a történelmi szakaszban, amelyben 11 mi élünk, mindaz, ami az utóbbit erősíti, ugyanakkor radikálisabban pusztítóvá 12 igyekszik tenni az előbbit, s mind kérlelhetetlenebbül terelni afelé, ami végső so13 ron egész egyszerűen az emberi faj öngyilkossága lenne. 14 Ez az összefüggés a technika és a bűn között különös megvilágítást kap, ha arra 15 gondolunk, hogy egyrészt ma egyedül az államok elég gazdagok a gigantikus la16 boratóriumok finanszírozásához, melyekben az új fizikát kidolgozzák, másrészt, 17 hogy olyan rivális imperializmusoknak kiszolgáltatott világban, mint amilyen a 18 miénk, ugyanezek az államok, ezek a Leviatánok, hogy Hobbes kifejezését hasz19 náljuk, elkerülhetetlenül haladnak afelé, hogy e kutatásokat arra orientálják, ami 20 hatalmukat erősítheti az eljövendő konfliktusokban. Ebben az értelemben ki kell 21 jelentenünk, hogy a tudomány és a technika államosítása minden kétséget kizá22 róan korunk egyik legnagyobb szerencsétlensége. 23 Mégis, ha jobban meggondoljuk e tragikus helyzetnek távolról sem kell termé24 szetesnek tűnnie. Csakugyan, egyáltalán nem látjuk, hogy a technika önmagától 25 lenne rossz, és hogy a haladását el kellene ítélni. Úgy tűnik, hogy ezt még csak 26 követelni sem lehet anélkül, hogy gyerekessé ne válnánk. Mindnyájan közvetle27 nül megértjük, bár talán nem lehetséges számunkra, hogy logikailag indokoljuk 28 ezt a meggyőződést, hogy képtelenség lenne az üzemek és a laboratóriumok vég29 leges bezárásától remélni a jelenlegi válság megoldását. Ellenkezőleg, minden 30 okunk megvan, hogy azt gondoljuk: egy ilyen intézkedés fajunk alig elképzelhető 31 hanyatlásának lenne a kiindulópontja. 32 Az igazság az, hogy az alapelvekig kell visszamenni ahhoz, hogy elfogadható 33 terminusokban tételezhessük a technika és a bűn viszonyának problémáit. Végső 34 soron mi is egy technika, hacsak nem módszeresen kidolgozott, következéskép35 pen tanítható és reprodukálható eljárások összessége, melynek működésbe hozá36 sa biztosítja egy meghatározott cél megvalósítását? Ahogyan az imént mondtam, 37 nyilvánvaló, hogy az ily módon definiált technikát nem lehet rossznak tekinteni; 38 ha a technikát önmagában vizsgáljuk, akkor sokkal inkább maga a jó vagy a ki39 fejezése a jónak, mivel a technika végső soron az ész bizonyos specifikációja a va40 lóságra történő alkalmazásában. Értelmetlenség tehát a technikát elítélni. Az iga41 zság szempontjából /70/ azonban fontos, hogy ne ragaszkodjunk egy elvont de42 finícióhoz, és hogy a konkrét viszonyra kérdezzünk rá, ami egyrészt a technika, 43 másrészt az ember között jön létre; és itt a dolgok bonyolulttá válnak. 44 Amennyiben a technika megszerezhető, annyiban a birtoklással azonosítható — 45 miként a szokás, mely alapjában véve már maga is technika. Máris észrevehetjük: 46 ha az ember rabjává lehet a szokásainak, akkor úgyszintén foglyává válhat a 47 technikáinak. Ám jóval messzebbre kell mennünk. Az igazság az, hogy a techni48 ka annak, akinek fel kell találnia, nem egyszerűen mint eszköz jelenik meg; a
3
Gabriel Marcel: Technika és bűn
1 technika legalábbis egy darabig, magától céllá válik, mivel meg kell találni, 2 konstruálni kell; s nagyon jól elképzelhető, hogy az az ember, aki elmerül ebben 3 a munkában, ugyanakkor eltérni igyekszik a reális céltól, melynek ezt a technikát 4 elvben alá kell rendelni. Hogy egy nagyon egyszerű példát vegyünk, világos, 5 hogy valaki, akinek az utazások ilyen vagy olyan oknál fogva lehetetlenné vagy 6 tiltottá válnak, az autó tökéletesítésének szentelheti magát. Kedvem volna azt 7 mondani, hogy minden technikai haladás bizonyos (figyelem, találékonyság, ki8 tartás stb.) befektetéssel jár együtt, amit hatalom vagy büszkeség érzése fejez ki; s 9 ebben nincs semmi, ami ne lenne normális és jogos. Ilyen érzelmek jogosan kísé10 rik a feltalálói tevékenységet. De eltorzulnak, elveszítik létjogosultságukat és va11 lódiságukat annál, aki csak haszonélvezője a találmánynak, anélkül, hogy bármi12 ben is hozzájárult volna a létrehozásához. Ahhoz, hogy ezt megértsük, elég, ha 13 csak oly sok autós szellemi állapotára gondolunk, akik rajonganak a kocsijukért, 14 csereberéléssel töltik az idejüket, és ily módon egyre kevésbé tekintik a járművet 15 a maga tiszta eszköz rendeltetésében. A szenvedélyes autós érdeklődéshiánya ta16 pasztalati tény, amit mindenki a saját szakállára is megállapíthatott. De rögtön 17 látjuk, hogy ezt általánosítani lehet, és hogy alkalmazható például a rádió máni18 ákusaira is. A tulajdonképpeni technika átmenetét érjük itt tetten a bálványimá19 dáshoz, melynek a tárgyává, vagy pontosabban, az alkalmává válik. E gondolat20 menetet követve meglátnánk, hogyan kezd ez a bálványimádás önimádattá, ön21 csodálattá fajulni azokban az emberi körökben, amelyekben már csak a rekor22 dért, különösen pedig a gyorsasági rekordért lelkesednek. Sok dolgot kellene itt 23 egyébként elmélyíteni; meg kellene kérdezni magunktól, hogyan válhatott a se24 besség céllá, hogyan törekedhettek rá önmagáért — és szembe kellene állítani ezt 25 a szellemi állapotot a hajdani utazóéval, különösen a zarándokéval, aki számára a 26 helyváltoztatások lassúsága szorosan kötődött egy bizonyos tisztelet érzéséhez az27 zal szemben, ami létezik. Olyan átalakulás jött itt létre, melynek hatóköre való28 ban metafizikainak tűnik számomra. Egészen általánosan azt /71/ mondhat29 nánk, hogy a rekord dicsőítése a szentség érzésének gyengülésével, erőtlenné vá30 lásával jár együtt. 31 De van egy másik, sokkal általánosabb és sokkal jelentősebb oldala ugyanennek 32 a jelenségnek. Azt lehet mondani, hogy a technika haladása, napjainkban lega33 lábbis, mindenekelőtt a közlekedésben való haladással jár együtt. A közlekedési 34 eszközök tökéletesedése nyilvánvalóan a feltétele (ugyanakkor egyébként a kö35 vetkezménye) volt az iparosodásnak, mely felgyorsult ritmusban folytatódott 36 immár egy évszázada. De a teljesen külső értelemben vett közlekedésnek e fogal37 mára kell a reflexiónak először koncentrálnia. Úgy tűnik, hogy szerencsés átala38 kulás zajlik, mely egymagában igazolhatná a haladásba vetett hitet. De legyünk 39 óvatosak. Természetesen igaz, ha azt mondjuk, hogy a közlekedésnek ez az álta40 lános fejlődése képes, vagy képes lenne — vagy kellene, hogy képes legyen — 41 kedvező következményeket teremteni; hogy ott, ahol valamilyen hasznos dolgot 42 létrehoztak, olyan körülmények között képes ennek az elterjedését biztosítani, 43 amilyeneket egy évszázada még csak el sem képzelhettünk. Idézzük fel például 44 azokat a gyógyszereket (szérumokat vagy penicillint), amelyeket légi úton juttat45 nak el olyan betegekhez, akik egy ilyen gyors beavatkozás nélkül elkerülhetetle46 nül odavesztek volna. Csakhogy ez egy lehetőség csupán a sok többi közül, és el 47 kell gondolkodnunk azon, hogy vajon nincsenek e közöttük ártalmasak is, me48 lyeknek princípiuma pontosan abban a közlekedési módban áll, amelyről itt szó 49 van.
4
Gabriel Marcel: Technika és bűn
1 Nem állapíthatjuk-e meg, világméretekben csakúgy, mint a nemzeti létezés szint2 jén, hogy a közlekedés fejlődése az életmód növekvő uniformizálódását vonja 3 maga után? Más szavakkal, a közlekedésnek ez a tökéletesedése mindenütt az in4 dividualitás kárára megy végbe, mely egyre inkább eltűnik: s itt éppúgy van szó 5 hiedelmekről, szokásokról, hagyományokról, mint ruházatról, háziiparról stb. 6 Ha ragaszkodunk az emberi pszichológia és a történelem teljesen felületes nézeté7 hez, akkor kísértést érezhetnénk kijelenteni, hogy a haladásnak a pittoreszk eme 8 kiküszöbölése az elkerülhetetlen ára, mert ez az uniformizálódás már egy egyesü9 lés kezdete lehetne. Tapasztalataink alapján állíthatjuk, hogy ebből semmi nem 10 igaz, és hogy az uniformizálás, ahelyett, hogy az általános bizonyos konkrét elsa11 játítása felé vezetné az embereket, ellenkezőleg, arra törekszik, hogy mind agresz12 szívabb partikularizmusokat fejlesszen ki bennük, és hogy egymás ellen uszítsa 13 őket. 14 Ez teljesen paradoxnak tűnhet előszörre, de világossá válik, ha jobban belegon15 dolunk. Nem nyilvánvaló-e, hogy a technikai és ipari haladás /72/ hozzájárult 16 egy közös nevező kialakításához az emberek között, mely a bírvágy fészkévé válik 17 és mindenütt irigységet nemz? Alapjában véve a gazdagság, a pénz, ha úgy tet18 szik, ez a közös nevező, ám azzal a megjegyzéssel, hogy ez utóbbi egy rendkívül 19 furcsa dialektika révén fokozatosan elveszíti minden szubsztanciális, sőt, érzéki 20 valóságát, és hogy végezetül tiszta fikcióvá válik. Végső soron az irigység csak egy 21 bizonyos közössé tétel bázisán lehetséges; kevéssé képzelhető el olyan emberek és 22 népek között, melyek mindegyikének megvannak a saját hagyományai és géniu23 sza, amikre büszkék. Ez a kölcsönös eredetiség persze távol áll attól, hogy a tör24 ténelem során kizárta volna a vitákat és a háborúkat; bizonyos mértékben időn25 ként még favorizálhatta is őket. Bármilyen véresek voltak is azonban ezek a vi26 ták, ezek a háborúk, mindennek ellenére emberi jelleget őriztek meg; nem zártak 27 ki bizonyos kölcsönös megbecsülést; effektív kibéküléseket tettek lehetővé. Sem28 mi nem hasonlít itt azokra a kollektív megsemmisítő üzemekre, amelyekről az 29 elején beszéltem. Egyébként a legérdekesebb lenne megvizsgálni, hogy milyen kü30 lönös mechanizmus révén épülhettek rá a gyakran minden mélyebb jelentőséget 31 nélkülöző ideológiai konfliktusok az elemi antagonizmusokra, melyeknek alapjá32 ban véve az önzés volt az egyetlen alapelve. 33 Természetesen lehet azt állítani, hogy ez a közössé tétel, bármilyen gyászosak le34 gyenek is a közvetlen következményei, azért még nem kevésbé volt szükségszerű, 35 és hogy hosszú táron lehetővé kell majd tennie az emberiségnek, hogy valóban 36 organikus és harmonikus egészként hozza létre önmagát. Nehéz nyilatkozni az 37 ilyen jóslatokról. Amit azonban minden jóhiszemű embernek el kell ismernie, az 38 az, hogy tisztán racionális módon tekintve a dolgokat, nincs komoly indokunk a 39 válság automatikusan kedvező megoldásában hinni. Megállapítható, hogy azok 40 az ideológiai konfliktusok, amelyekre az imént céloztam, ma például olyan kis vi41 déki települések belsejében törekszenek, hogy úgy mondjam, intimmé válni, ame42 lyek jó barátságban éltek a múltban, s amelyekben most a kölcsönös bizalmat43 lanság és félelem uralkodik. Természetesen még itt is lehet okunk azt mondani, 44 hogy ez tisztán átmeneti helyzet; az igazság azonban az, hogy senki sem látja, ho45 gyan oldódhatna meg ez a helyzet azok kívánságának megfelelően, akik valóban 46 szeretik a békét, és Victor Hugóval szólva, „az összhangot a polgárok között”. A 47 valóságban, hacsak nem akarunk hitaktushoz folyamodni, mely teljesen legitim, 48 sőt talán követelmény is a vallás szintjén, de ami idegen a technika emberétől, 49 nyíltan ki kell jelentenünk, hogy a betegség, mely elérni látszik az emberiséget,
5
Gabriel Marcel: Technika és bűn
1 talán halálos betegség, és hogy 2 kosság kockázata ellen. /73/
semmi nem biztosítja fajunkat a kollektív öngyil-
3 De már e hitaktus említése is arra kényszerít bennünket, hogy a dolgokat sok4 kal magasabbról szemléljük, és hogy pontosabban határozzuk meg a világot, 5 amelyben a technikák gyökereznek. Filozofikusabb és nehezebb terepre kell majd 6 elkalandoznom, és olyan fogalmi összefüggésre hivatkoznom, amelynek tisztázá7 sával már jó harminc éve foglalkozom. 8 Nyilvánvaló először is, hogy semmilyen technika sincs, amely ténylegesen nem 9 áll vagy nem állhatna valamilyen vágy, valamilyen félelem szolgálatában. Jelent10 sük ki, hogy minden technika az emberre vonatkozik, amennyiben az embert a 11 vágy és a félelem mozgatja. De a vágy és a félelem világa a problematikusság vilá12 ga. Ezzel nem egyszerűen azt akarom mondani, hogy félelmem vagy vágyam rea13 lizációja mindig hipotetikus jelleggel rendelkezik. A probléma szót itt eredeti je14 lentésében kell venni: problema. Mindaz probléma, ami előttem helyezkedik el; és 15 másrészt az az én, melynek aktivitása a probléma megoldása érdekében műkö16 désbe lép, kívül vagy alatta marad, ahogy tetszik, azoknak az adottságoknak, me17 lyeknek a kezeléséről vagy a manipulálásáról van szó, hogy a keresett megoldást 18 feltárja. Azt fogják-e mondani, hogy ez a számító vagy kutatást végző én maga is 19 problémákra ad alkalmat, más szóval hogy módjában áll, sőt kötelessége, hogy 20 magát önmaga elé helyezze? Ezzel azonban csak elodázzuk a nehézséget. Minden21 képpen fenn kell majd tartani egy bizonyos szubjektumot, amely csak azzal a fel22 tétellel tételezhet problémákat, hogy önmagát egy nem problematikus szférában 23 tartja fenn. Vajon a kanti és posztkantiánus filozófiában oly jól ismert transz24 cendentális én vagy tiszta szubjektum gondolatához jutunk ezzel? Éppen ez az, 25 amit nem hiszek. A transzcendentális én, őszintén szólva, fantasztikus lény csak, 26 vagy legalábbis fikció, mert amikor elgondolom, hiába minősítem tiszta szubjek27 tumnak, mégis mint objektumot kezelem, amelytől azonban paradox módon 28 megtagadom az összes meghatározott jellegzetességet, melyekkel valamilyen reális 29 objektum meghatározható. S itt jutottam el a misztérium bevezetéséhez vagy új30 bóli felállításához, ellentétben a problémával. 31 Mi tehát a misztérium? Ellentétben a problematikus világával, amely, még egy32 szer, teljes egészében előttem van, a misztérium olyasmi, amiben le vagyok kötve, 33 és hozzáteszem, nem részlegesen, önmagamnak valamilyen meghatározott és spe34 cializált részével vagyok lekötve, hanem ellenkezőleg, teljes terjedelmemben, 35 amennyiben olyan egységet valósítok meg, amely egyébként meghatározásánál 36 fogva sohasem képes önmagát megragadni, s amely teremtés és hit tárgya lehet 37 csak. Önmagát tételezve a misztérium kiküszöböli azt a határt a bennem és az 38 előttem között, amelyet lehetett /74/ ugyan elhalasztani vagy elodázni, de amely 39 örökösen újra létrejön a reflexió minden egyes pillanatában. 40 Az első példa a rossz példája volt, s gondolom, ez az egyik legjelentősebb. Prob41 lémává teszem a rosszat, amikor mint egy bizonyos gépezet belsejében bekövetke42 zett balesetet, vagy amikor mint fogyatékosságot, vagy mint működési zavart ke43 zelem. Ezzel szemben a rossz misztériumként tárul fel előttem, mihelyt felismer44 tem, hogy nem tekinthetem magam rajta kívül állónak, mint akinek csak meg 45 kell állapítania kívülről vagy fel kell tárnia, hanem ellenkezőleg, bele vagyok ke46 veredve — abban az értelemben, amelyben például egy bűnügybe keveredik bele 47 az ember. A rossz nem csupán előttem, bennem is van; sőt: ezen a területen a 48 bennem és a rajtam kívül megkülönböztetése értelmetlennek bizonyul. Mindent
6
Gabriel Marcel: Technika és bűn
1 egybevetve, azt lehetne mondani, hogy fizikai, nem pedig metafizikai értéke van. 2 Számos más példát is fel lehetne hozni; megmutatnánk ily módon, hogy van 3 misztériuma a szeretetnek, miként a megismerésnek is, és hogy a szeretetnek ez a 4 misztériuma, mely valójában inkarnáció-misztérium, maga is a végtelenségig spe5 cifikálódik; így tudhattam az egyik könyvemben a család misztériumával foglal6 kozni és megmutatni, hogy még itt is alatta vagyunk a belső valóságnak, ameny7 nyiben továbbra is foglyai maradunk a probléma világát irányító kategóriáknak. 8 Ám hogyan lehet a misztériumot felismerni? Csakis önmagunk belső megraga9 dása segítségével, ami nem más, mint az áhítatos elmélkedés. Ami engem illet, 10 őrizkedem attól, hogy intuícióról beszéljek. Mert ez a megragadás kétségtelenül 11 nem szemléletmód: sokkal inkább koncentráció, és mintegy belső megerősödés. 12 De rögtön látjuk, hogy itt ama eljárás fordítottjáról van szó, amely egy probléma 13 megoldását vagy egy technika megalkotását irányítja, amennyiben ez utóbbi azt 14 követeli a tudattól, hogy kívülre vonatkozzon, hogy belevesse magát az adottsá15 gokba, melyeken a tudatnak dolgoznia kell. Hozzá kell tenni, hogy ez a belső 16 visszavétel mindig valamilyen enyhülés vagy feloldódás jegyeit látszik magára öl17 teni, és egyáltalán nem a görcsös akaráséit. De még azt is meg kellene mutatni, 18 hogy ez az enyhülés nem fellazulás. Ha nem tévedek, akkor gondosan meg kelle19 ne különböztetni Entspannung-ot és Auflösung-ot, mert minden fellazulás, úgy tű20 nik, kezdete a felbomlásnak; a szóban forgó enyhülés pedig a beleegyezés (Zu21 stimmung) alapján áll. Mellékesen megjegyzem, hogy egyedül a beleegyezés filozó22 fiája képes kibogozni szabadság és fegyelem egymásba illeszkedését — sőt, a sza23 badságot, csakúgy mint a kegyelmet, kizárólag ebből a közvetítő filozófiából ki24 indulva lehet, nemcsak megérteni, de felismerni és állítani is. /75/ 25 Ezek a megállapítások nemhogy nem idegenek az eredetileg feltett kérdéstől, 26 hanem egyenesen kijelölik annak megoldását. A technika fejlődése vagy invázió27 ja szükségképpen magával hozza az ember számára a misztérium e világának ho28 mályba taszítását és fokozatos eltűnését, mely ugyanakkor a jelenlét és a remény29 ség világa is. Valóban nem elég azt mondani, hogy ebben a regiszterben a vágy 30 és a félelem túlmegy minden határon, hanem ki kell mondani: az emberi termé31 szet mind képtelenebbé válik arra, hogy fölébük emelkedjék, és hogy a földi vi32 szontagságokhoz képest transzcendens szférát érjen el az imában vagy a kon33 templációban. A „földi” kifejezés itt rendkívül árulkodó. Mondhatjuk, hogy a 34 technika tökéletesedése nyilvánvalóan hozzájárul ahhoz, hogy az embert min35 dinkább földivé tegye; egyébként azt is megfigyelhetjük, hogy minél földhözkö36 töttebbnek mutatkozik önmaga előtt az ember, annál szükségszerűbben kénysze37 rül gyarapítani és tökéletesíteni a technikáit, melyek lehetővé teszik számára, 38 hogy a hatalmát biztosítsa és berendezkedését mintegy megszilárdítsa. Mégis, egy 39 paradoxon megérdemli, hogy felhívja magára a figyelmet. 40 Valóban mondhatjuk-e, hogy a technika embere egyre erősebb gyökerekkel 41 rendelkezik? Vajon a begyökerezés valójában nem a helyébe való beilleszkedést, 42 a habitusokban való individualizációt feltételezi-e, amit a technikai haladás, lát43 tuk már, ellenkezőleg, kizárni igyekszik, vagy amit legalábbis növekvő sikerrel 44 küzd le? Vajon az életnek a szó legerősebb értelmében vett szeretete nem éppen 45 ehhez a beilleszkedéshez, ehhez az individualizációhoz kötődik-e? S valóban, 46 minden azt látszik mutatni, hogy az életet napjainkban egyre kevésbé szeretik, 47 hogy ellenkezőleg, egyre jobban megvetik. E gondolatmenetet követve ahhoz a 48 kérdéshez jutnánk el, hogy a technikai haladás vajon nem a nomadizmushoz va-
7
Gabriel Marcel: Technika és bűn
1 ló bizonyos visszatérést kockáztatja-e, ahogyan például sok szakképzetlen mun2 kásnál megállapítható ez, akik effektíve sehol sem vernek gyökeret, és akik kü3 lönben nagyon is érthető keserűséget hordoznak magukkal a mind embertele4 nebb létfeltételekkel szemben. 5 Az előző megjegyzések folytatásaként arra a gondolatra jutnánk, hogy a techni6 ka szélsőséges fejlődése egy szinte teljesen mesterséges felépítményt igyekszik az 7 élet fölé helyezni, s bizonyos értelemben az életet vele helyettesíteni. Ez azonban 8 valójában azzá a környezetté válik az emberek számára, amelyet úgy látszik, már 9 nem nélkülözhetnek. Ebben állna a vidék exodusának mélyebb értelme a váro10 sok felé. Egészen világos, hogy az, ami a városi életben a földművest vonzhatja, 11 olyan valami, ami nagyjából semmilyen viszonyban sincs azzal, amit minden 12 időben az életnek tekintettek. /76/ 13 Bizonyára ugyanez az élő valósággal szembeni elhidegülés az egyik mélyebb oka 14 a születések visszaesésének, amit sok fejlettnek mondott civilizációjú országban 15 megállapítanak. Ha meg akarjuk érteni sok mai ember pszichológiáját, és külö16 nösen azt a válságot, amelyben a generációk közötti viszony oly gyakran szen17 ved, akkor fontos megjegyeznünk, hogy az életet egyre kevésbé éljük át ado18 mányként, amit továbbadunk, és egyre inkább azonosítjuk egyfajta érthetetlen 19 végzetszerűséggel, aminek gátat kellene tudnunk emelni. Semmi képtelenség sem 20 lenne annak kijelentésében, hogy a fogamzásgátló eljárások mai elterjedése egyik 21 aspektusa csak a technikák egy olyan területen való térhódításának, amely eddig 22 függetlenítve volt tőlünk. 23 Rögtön látjuk azonban, hogy a technikák ily módon orientált világa végső soron 24 csakis a kétségbeesésbe torkollhat, mert meghatározásánál fogva kizár minden fel25 lebbezési lehetőséget ott, ahol a technikák eredménytelennek bizonyulnak — s 26 legelőször is természetesen a halállal szemben. Miként is lehetne ez utóbbi szem27 pontjából más, mint egy lény leselejtezése, mely használhatatlanná vált és amely 28 semmi, mihelyt már nem szolgál semmire? Mégis azt hiszem, így közelítjük meg a 29 lényeget. Csakugyan, eljutottunk addig a pontig, ahol megérthetjük, hogyan 30 válhat a technika, mely eredetileg közömbösnek látszott az értékkel szemben, 31 bűnös technikává és a bűn technikájává — technikává a bűn szolgálatában. 32 Egészen általánosan csakugyan azt lehet mondani, hogy a technika fejlődése el33 kerülhetetlenül a teljesítménykategória kiváltságának bevezetésére törekszik. 34 Ilyen körülmények között egy olyan lény akinek a teljesítménye bizonyos szint 35 alá esett és gyakorlatilag nullává válik, úgy fog majd megjelenni a technika pri36 mátusának alávetett, technokratizált világban, mint kompenzáció nélküli kiadás 37 a Társadalom számára, mely kötelesnek hiszi magát őt fenntartani. Maga a fenn38 tartás kifejezés is egészen árulkodó. Az ember fenntartását egy gép, valamiféle 39 anyag fenntartásával azonosítják — mert az embert magát gyakorlatilag anyag40 ként kezelik. S talán ezen a kerülő úton vesszük észre a legjobban a materializ41 mus értelmét és igazi jelentőségét. Ez utóbbi a 18. és a 19. században ártatlan, és 42 alapjában véve egészen idealista szellemek közül tudott magának híveket tobo43 rozni, akik hittek az igazságában, azonban igen gyakran anélkül, hogy bármiféle 44 gyakorlati következtetéseket vontak volna le belőle az emberi lénnyel való bá45 násmódra vonatkozóan. Nem kétlem, hogy a 19. században voltak „materialis46 ták”, akik a valóságban a Kantéhoz egészen hasonló etikához csatlakoztak — no47 ha egy ilyen keverék a képtelenség csúcspontja. A materializmus csak akkor válik 48 teljesen hatékonnyá, akkor ölti fel valódi dimenzióit, amikor koherens /77/ ma-
8
Gabriel Marcel: Technika és bűn
1 gatartássá válik az emberekkel szemben. Kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy 2 ez a magatartás a múltban gyakran mutatkozott olyan egyéneknél, sőt, időnként 3 egész osztályok esetében, akik spiritualista, sőt vallásos felfogások híveinek hitték 4 magukat, de akik azért még nem kevésbé kezeltek egész emberosztályokat tisztán 5 eszközökként, melyeknek egyedül csak a teljesítménye számított. Szörnyű követ6 kezetlenség ez, amellyel az emberek csak rendkívül lassan jöttek tisztába, s amely 7 távol áll attól, hogy már összes ártalmas következménye kibontakozott volna. 8 Mégis, úgy tűnik, ma el lehet mondani, hogy ez a kettős szétválasztás véget ér. 9 Egy szisztematikus materializmus embertelen következményei mindenkinek sze10 met szúrnak. Ezen természetesen olyan emberi lények tömegének a szolgasorba 11 taszítását értem, akiktől a lény-minőséget gyakorlatilag megtagadják. Azonban 12 egy olyan kereszténység, amelyet nem az arra irányuló állhatatos erőfeszítés jel13 lemez, hogy tisztességes élethez segítse hozzá a még névtelen szenvedésbe merülő14 ket, úgy jelenik meg, mint amelyet a középpontjában fertőzött meg egy hazug és 15 halálos elv 16 Kialakulóban van tehát egy sokkal világosabb szituáció, amely felett a reflexió17 nak feltétlen hatalma van. Az a jogosan iszonyatosnak és embertelennek tekin18 tett gyakorlat, mint amilyen a gyógyíthatatlan betegek életének módszeres kiol19 tása, ebből a nézőpontból úgy jelenik meg, mint ami nem csupán szigorúan tu20 dományos tett, hanem egy cáfolhatatlan logikának is megfelel. Ugyanezt lehet 21 elmondani a kimerültség olyan fokára jutott rabszolgák megsemmisítéséről hábo22 rú alatt, akik már képtelenek voltak megkeresni kenyerüket, bármilyen nyomo23 rúságos volt is az. Ahogyan e tanulmány elején mondtam, az ilyen eljárások 24 még, hála Istennek, általános felháborodást keltenek. Ám tartani lehet attól, 25 hogy ez csak azért van így, mert az emberek még nem alkalmazkodtak eléggé a 26 tisztán technikai világhoz; s kénytelenek vagyunk elismerni, hogy azon az úton, 27 mely a legszörnyűbb barbársághoz — az észre támaszkodó barbársághoz — vezet, 28 számos szakaszt megtettünk már. 29 A posztulátum, melynek nevében az ilyen szélsőségeket el lehet ítélni, a lét 30 misztériumának semmire vissza nem vezethető létezése. Egyébként nem arról van 31 szó, hogy újból beleessünk azokba a tévedésekbe, amelyekbe a 19. század agnosz32 ticizmusa torkollott. Persze arról sincs szó, hogy a misztériumot tudom is én mifé33 le nyers, durva, a gondolkodás számára átlátszatlan elemmel azonosítsuk: ellen34 kezőleg, a gondolkodásnak, feltéve, hogy felülemelkedik működésének alacso35 nyabb rendű módjain, benne kell forrását és középpontját megtalálnia. /78/ 36 Ebben a perspektívában korunk magasabbrendűsége a megelőzőekkel szemben 37 talán csak abban áll, hogy — miként az imént jeleztem — a kétértelműségek, me38 lyekkel oly sokáig oly nagyszámú szabadgondolkodó, de hívő is beérte, már nem 39 állnak ellen sehol a reflexió nyomásának. Nyílegyenesen haladunk az emberi élet 40 és tartalmainak lemeztelenítése felé. Ám ennek az életnek a sajátossága abban 41 áll, hogy nem lehet egy teljesen objektív és már létező struktúrával azonosítani, 42 amit csak fel kellene tárni. Az emberi élet, bármilyenek is az alapok, melyeken 43 nyugszik, úgy jelenik meg, mint ami valamiképpen függ attól a módtól, ahogyan 44 önmagát megérti. Ez az, amit napjainkban Heidegger csodálatos tisztasággal is45 mert fel. Ám az is egyre világosabban látszik, hogy saját technikája termékeinek 46 mintájára értve meg önmagát, az ember végtelenül lealacsonyítja magát, és arra 47 ítéltetik, hogy megtagadja, azaz, hogy végső soron megsemmisítse az alapvető ér48 zelmeket, melyek magatartását évezredeken át irányították. Logikailag persze
9
Gabriel Marcel: Technika és bűn
1 semmi képtelenség vagy ellentmondás sincs egy ilyen folyamatban. Ámde nem 2 annak a felismerésében áll-e a filozófiai gondolkodás sajátos funkciója és méltó3 sága, hogy ez a negatív és halálos logika — ahelyett, hogy az evidencia pecsétjé4 vel lenne megjelölve — ellenkezőleg, önmaga ellen tanúskodik a felvilágosult ész 5 szemében, amely gondoskodott róla, hogy ne szakítsa meg kapcsolatait a gyám6 kodó valósággal, mely minden oldalról körülölel bennünket? 7 Ebből a szerfelett általános, sőt, metafizikai nézőpontból kell a technika és a 8 bűn viszonyának problémáját szemügyre venni. Nagyjából azt lehetne mondani, 9 hogy az ember természet feletti uralmát — olyan okoknál fogva, melyeket rész10 ben jeleztem — a félelmei és vágyai, vagy inkább saját természetének kormá11 nyozhatatlan része előtti mind teljesebb kapituláció kíséri. Ez tehát olyan ura12 lom, amely egyre kevésbé ellenőrzi saját magát. És annak legjobb bizonyítéka, 13 hogy az ember egyre kevésbé képes irányítani a természetet, azaz, hogy mind ke14 vésbé gondol arra, hogy megtudja, milyen címen gyakorolhatja ezt a fajta szuve15 renitást. Alapjában véve magától értetődőnek látszik számára, hogy erre a koz16 mikus uralomra a szellemi képességei alapján rendeltetett, melyek lehetővé tették 17 számára, hogy tudományát és technikáját erre a tökéletességi fokra fejlessze. 18 De vajon nem a bűn évszázados fogalmára találunk-e itt újra, úgy, ahogyan az 19 valamennyi nagy vallási tradícióban megjelenik: bűn mint gőg, mint hübrisz, 20 mint alapjában véve lázadás? És hajlanék ma feltenni a kérdést, hogy a techni21 káknak az a túltengése, mely egy évszázada alakult ki, nem annak létrehozására 22 fog-e majd törekedni, amit bűn-testnek kellene neveznünk, ellentétben a fény23 testtel, amelynek a könyörületesség az egyetlen /79/ princípiuma? A mai ember 24 számára felvetődő tragikus probléma az, hogy megtudjuk, vajon fogja-e vállalni 25 ezt a bűn-testet, ahogyan egy terhet hajít a vállára; olyannyira, hogy valamilyen 26 módon egybeolvad vele, és szembeszegül-e a megtorlásokkal, amiket kétségtele27 nül maga ellen hív az önteltség és az elbizakodottság szelleme? 28 Nem kell titkolnunk magunk előtt, hogy mennyire nevetségesek ezek a szavak 29 napjainkban: milyen esélyük van rá, hogy megértik, vagy hogy akár csak meg is 30 hallgatják őket? És mégis: a tehetetlenség és a zűrzavar látványa, amit azok mu31 tatnak nekünk, akik bolygónk sorsáért hivatottak a felelősséget vállalni, legalább 32 ebben nyújt valami biztatót. Feltehetjük a kérdést, hogy attól a pillanattól fogva, 33 hogy a népek képviselői vagy azok, akik ezzel a címmel büszkélkednek, ilyen fáj34 dalmasan képtelennek bizonyulnak feladatuk teljesítésére, vajon nem azoknak 35 kell-e a meditáció félhomályában előkészíteniük egy elfogadható és kevésbé em36 bertelen jövőt, akik sem hatalmat, sem semmiféle megbízást nem kaptak? Kétség37 telen, hogy itt, sokkal inkább, mint másutt, óvatosnak és alázatosnak kell mu38 tatkoznunk, meg kell tiltanunk magunknak azokat a nagy, többé-kevésbé utó39 pisztikus és bizonytalan ambíciókat, melyek azokban a jókívánságokban fejeződ40 nek ki, amelyekkel a nemzetközi kongresszusokat szokás zárni. Itt is az áhítatos 41 elmélkedésben és egyedül benne kell menedéket keresni; áhítatos elmélkedést, s 42 nem feltétlenül könyörgést, imát mondtam, mert e szó kissé kétértelmű rezonan43 ciákkal jár együtt, melyekkel szemben vélhetőleg bizonyos lelkek, noha lehetnek 44 nagyon emelkedettek, ellenségesek maradnak. De csak az áhítatos elmélkedésben 45 születhetnek meg és gyűlhetnek össze a szeretet és az alázatosság azon erői, me46 lyek a technikába zárt szakember vak és elvakító gőgjét hosszú távon ellensú47 lyozni képesek.
Dékány András fordítása
48
10
