TDK dolgozat. Jakubecz Dóra MSc képzés

TDK dolgozat

Jakubecz Dóra MSc képzés

2012

Fordított adózás – megoldás az általános forgalmi adócsalás megfékezésére? Reverse charge – solution for the curb of value-added tax evasion?

Kézirat lezárása: 2012. november 9.

Magyar nyelvű rezümé

Napjainkban az államok bevételeinek legnagyobb részét a különböző adókból származó bevételek adják. Azonban sok esetben a legnagyobb bevétel-kiesést is ugyanezen adók be nem fizetése adja, holott az állami bevételeket a kormány állami beruházások, bővítések keretein belül visszaforgatná. A magánszemélyek, cégek mégis elcsalják ezt a pénzt. Felmerülhet a kérdés, hogy miért vállalják a súlyos büntetés kockázatát és lépnek a törvényellenes útra, ahelyett, hogy tisztességesen befizetnék az adókat? Milyen módszerekkel lehet az adócsalást visszaszorítani? Az eddig bevezetett ellenintézkedések - különös tekintettel a fordított adózásra - megszüntetik, vagy legalább mérséklik az adócsalás okozta költségvetési hiányt? Ezen kérdésekre keresem a választ dolgozatomban, melyet egy rövid adótörténelmi áttekintéssel kezdek. A történelmi áttekintést azért tartom fontosnak bemutatni, mert a múltbeli események alapját képezik a modern kori társadalomnak, gazdaságnak. A történelmi háttér után megvizsgálom, hogy milyen okokra vezethető vissza az adócsalási tevékenység, mi „inspirálja” a magánszemélyeket, cégeket arra, hogy ne járuljanak hozzá a közjavak finanszírozásához? Az okok feltárását követően a hazai csalások bemutatásával folytatom, különös tekintettel az általános forgalmi adóval kapcsolatban elkövetett csalásokra. Hazánkban az egyik legnagyobb bevételkiesést a mezőgazdaságban elkövetett általános forgalmi adó be nem fizetése okozza. Ennek megakadályozására idén bevezetésre került a fordított adózás intézménye, mely az építőiparban már megállta a helyét. A jelenlegi szabályozás szerint az export-import kereskedelem esetében is a fordított adózást kell alkalmazni. Gyakorlati példákon keresztül bemutatom, hogy a fordított adózás valóban megoldást jelent-e a hazai általános forgalmi adócsalások visszaszorítására. Dolgozatomat saját észrevételeimmel és javaslataimmal zárom.

Angol nyelvű rezümé Nowadays the most parts of the revenues are from the different paid taxes. However, in many cases the greatest loss of the revenues are because of the unpaid taxes, altough the government would return these taxes as investment or expansion. The individuals andcompanies still defraud this money. You may ask, why they take the risk of severe punishment and choose the illegal way, instead of pay the taxes fairly? What kind of method can we use to curb the tax evasion? The previously introduced counter-measures – in particular the reverse charge- will be able to eliminate, or at least to reduce the budget deficit caused by tax evasion? I am searching the answers to these questions in my study, which I start with a short tax historical overview. The historical overview is important, because the past events are the basis of the modern society, economy. After the historical overview I examine what causes the tax evasion, what „inspires” the individuals and companies to do not contribute to the financing of public goods? After exploring the causes I continue with introducing the national tax evasion, in particular the value added tax. In Hungary the main part of the loss of the revenue is caused by the unpaid VAT in the agricultural area. The reverse charged – which held water in the building industry - has been intruduced this year to prevent the tax evasion. Under the current system we have to apply the reverse charge during the export and import trade. Using practical explains I will show that the raverse charge would be really the solution for the value added tax evasion. I am closing my study with my own remarks and recommendation.

Tartalomjegyzék

1.

BEVEZETÉS ................................................................................................................ 1

2.

TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉS ................................................................................... 2

3.

MILYEN OKORAVEZETHETŐ VISSZA AZ ADÓCSALÁS? .............................. 10

4.

FORDÍTOTT ADÓZÁS A GYAKORLATBAN....................................................... 15

4.1. Építőipar ..................................................................................................................... 17 4.1.1.

Rövid helyzetelemzés .......................................................................................... 17

4.1.2.

Fordított adózás bevezetése az építőiparban ....................................................... 18

4.1.3.

I.eset: A fiktív számla.......................................................................................... 18

4.1.4.

Megoldási javaslat a fiktív számlák ellen ........................................................... 21

4.2. Mezőgazdaság ............................................................................................................ 22 4.2.1.

Rövid helyzetelemzés .......................................................................................... 22

4.2.2.

Fordított adózás bevezetése a mezőgazdaságban ................................................ 23

4.3. Export-import kereskedelem ...................................................................................... 23 4.3.1.

Rövid helyzetelemzés .......................................................................................... 23

4.3.2.

II. eset: Mezőgazdasági exportálás (carussel ügyeletek, eltűnt fuvarozó) .......... 24

4.3.3.

Megoldási javaslat ............................................................................................... 25

5.

ÖSSZEFOGLALÁS ................................................................................................... 26

6.

IRODALOMJEGYZÉK ............................................................................................. 29

Ábrajegyzék 1. ábra: A feketegazdaság aránya a hazai GDP-hez viszonyítva 2010-ben és 2011-ben (forrás: Visa Europe).......................................................................................................... 13 2. ábra. A fordított áfa számlázása (Forrás: http://www.naturasoft.hu/forditott_afa_adozas.php) ......................................................... 16

1. BEVEZETÉS Napjainkban az államok bevételeinek legnagyobb részét a különböző adókból származó bevételek adják. Azonban sok esetben a legnagyobb bevétel-kiesést is ugyanezen adók be nem fizetése adja, holott az állami bevételeket a kormány állami beruházások, bővítések keretein belül visszaforgatná. A magánszemélyek, cégek mégis elcsalják ezt a pénzt. Felmerülhet a kérdés, hogy miért vállalják a súlyos büntetés kockázatát és lépnek a törvényellenes útra, ahelyett, hogy tisztességesen befizetnék az adókat? Milyen módszerekkel lehet az adócsalást visszaszorítani? Az eddig bevezetett ellenintézkedések különös tekintettel a fordított adózásra - megszüntetik, vagy legalább mérséklik az adócsalás okozta költségvetési hiányt? Ezen kérdésekre keresem a választ dolgozatomban, melyet egy rövid adótörténelmi áttekintéssel kezdek. A történelmi áttekintést azért tartom fontosnak bemutatni, mert a múltbeli események alapját képezik a modern kori társadalomnak, gazdaságnak. A történelmi háttér után megvizsgálom, hogy milyen okokra vezethető vissza az adócsalási tevékenység, mi „inspirálja” a magánszemélyeket, cégeket arra, hogy ne járuljanak hozzá a közjavak finanszírozásához? Az okok feltárását követően a hazai csalások bemutatásával folytatom, különös tekintettel az általános forgalmi adóval kapcsolatban elkövetett csalásokra. Hazánkban az egyik legnagyobb bevételkiesést a mezőgazdaságban elkövetett általános forgalmi adó be nem fizetése okozza. Ennek megakadályozására idén bevezetésre került a fordított adózás intézménye, mely az építőiparban már megállta a helyét. A jelenlegi szabályozás szerint az export-import kereskedelem esetében is a fordított adózást kell alkalmazni. Gyakorlati példákon keresztül bemutatom, hogy a fordított adózás valóban megoldást jelent-e a hazai általános forgalmi adócsalások visszaszorítására. Dolgozatomat saját észrevételeimmel és javaslataimmal zárom.

1

2. TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉS Minden emberek alkotta csoportnak szüksége van közjavakra, közszolgáltatásokra, melyek az idők során folyamatosan más értelmet nyertek, azonban abban mindig megegyeztek, hogy a csoporton belül mindenki számára elérhetőek voltak, azonban valamilyen ellenszolgáltatást minden tagnak fizetnie kellett. Ezt a jellegű fizetést nevezzük adónak, mely nagyjából egyidős az emberiséggel. Az adózás és adóztatás a történelem során szinte minden meghatározó korban feltűnik, nagyjából azonos tulajdonságokkal. Eleinte természetbeni javakkal fizették meg az adót, később - mikor az arany megjelent a fizetési forgalomban is- már inkább pénzben kellett megfizetni az adó mértékét. Az adót vagy önkéntesen fizették be a csoport tagjai, vagy erőszakkal elvették (leginkább a rabló hadjáratokra jellemző az erőszakos adóbeszedés). Az első adózással kapcsolatos írásos dokumentumok az ókorból származnak: az egyiptomiak már használták az aratási adót és Níluson vámot is kivetettek. Mezopotámiában és Babilonban állattartási és halászati adót kellett fizetni, az ókori görögök pedig általános adót fizettek. Kréta szigetén már ekkor is jelen volt a pénzbeli adófizetés, melyet az úgynevezett „tálentumban” szedtek be. A rómaiak már adóslistát is vezettek, a háborúk idején vagyonadót vetettek ki, melynek mértéke a vagyonbecslés során megállapított vagyon 1-2%-a volt. Augustus császár volt az, aki bevezette az örökösödési adót, melynek mértéke 5% volt. A császár idejében már létezett a forgalmi adó, melynek mértéke az áruk után 1%, a rabszolgák után 4% volt. A Római Birodalomban a vámbeszedők közutálatnak örvendő személyek voltak, ugyanis szabad kezet kaptak az adók beszedésekor, emiatt igen gyakran sokkal több adót szedtek be és tettek a saját zsebükbe, mint amennyit a törvény előírt volna. Ez a jellegű tevékenység az adócsalás egy korai formájaként említhető. A Római Birodalom bukását követően túlnyomórészt királyságok alakultak ki az egykori birodalom terültén, melyek legfőbb bevételi forrását a királyi birtokokból befolyt pénzek jelentették. Az uralkodók ezeket egészítették ki különböző adókkal: harmincad, sójövedelem. Ezen általános adók mellé társultak a földesúri adók, melyeket a jobbágyoknak kellett megfizetni. Ilyen volt például a kilenced, mely az egyházi tizedhez 2

hasonló, 10%-os mértékű adó volt, melyet eleinte természetben, később pénzben kellett megfizetni. A középkorban az egyház igen jelentős hatalommal bírt, ezért hitéleti, vagyonszerzési, oktatási, fejlesztési és egyéb céljai megvalósítása érdekében tizedet szedett az emberektől. Akik nem akarták megfizetni, azoknak a Biblia vonatkozó részeire hivatkoztak: ,, Adjátok meg azért mindenkinek, a mivel tartoztok: a kinek az adóval, az adót; a kinek a vámmal, a vámot; a kinek a félelemmel, a félelmet; a kinek a tisztességgel, a tisztességet.” (Pál levele a Rómabeliekhez 13,7.) A Római Birodalom bukása után az adók jelentősen növekedtek: a középkorban már a 20-25% körüli adó volt jellemző, melyet a szegényebb rétegeknek kellett megfizetni, hiszen a nemesek adómentességet élvezhettek. A felvilágosodás idején születtek az első adózással kapcsolatos közgazdasági elméletek. Felismerték az adó szükségességét, azonban tudatában voltak annak is, hogy nagyon könnyen az elnyomás egyik legnépszerűbb eszközévé válhat az adó. A már említett adók hazánkban is jelen voltak, azonban igazán jelentős adóztatási tevékenységet 1217-ben II. András vezetett be: a királyi birtokokat fel- és szétosztotta a földesurak között, majd a birtok jövedelme után adókat és illetékeket szedett be. A magyar nemesség ezt nem tűrte, ezért 1222-ben az uralkodó kiadta az Aranybullát, melyben visszavonta rendeletét és az őt támogató királyi servienseknek biztosította az adómentességet, mely mentesség a 19. század közepéig megmaradt. A magyar nemesség adókhoz való viszonyulása a modern korig szinte változatlan marad, ezzel létrehozva a mai társadalmi eszme alapjait: a hazai polgárok nagy része nem akar adót fizetni, ennek érdekében törvénytelen eszközökkel próbálja magánál tartani az állam részét. Az ország gazdaságának megszilárdítása az Anjou- ház uralkodóihoz fűződik, akik szigorú adópolitikát vezettek be, valamint a pénzrendszer alapja az aranyforint lett. Az első állandó és rendszeres adó kivetése is ebben az időszakban történt: Károly Róbert vezette be az eleinte „kamara hasznaként”, később kapuadóként ismert adót. Az Anjou uralkodók reformjait követően Mátyás király vezetett be egy új rendszert és korszerűsítést: mindenki vagyonának mértéke szerint adózott. A nincsteleneket kereseti vagy fejadóra kötelezték; a jobbágyoktól kapuadót, később füstadót szedtek, valamint megemelték a hadiadót is. A füstadónak köszönhetően megnőttek az állami bevételek, hiszen egy házon akár több kémény is lehetett, ami az adó alapját képezte. A rendszeresen kivetett adókból tudta Mátyás létrehozni és fenntartani a Fekete Sereget, melyre égető szükség volt a törökök folyamatos előrenyomulása miatt. A rendszer eredményesnek bizonyult, amit az is mutat, hogy 1715-ig fennmaradt. Mátyás halálát követően 3

eluralkodott a káosz hazánkon, melyet tovább fokozott a 150 éves török hódoltság. Ekkoriban alakult ki a kettős adóztatás (kapuadót kellett fizetni a királynak és harádzsot a szultánnak, a robotot általában mind a két oldalra fizetni kellett). A törökök évente összeírták az adózókat és szigorúan beszedték a fejadót is (mindenki adóköteles volt, akinek a fejmérete meghaladt egy bizonyos méretet). A magas adók ellen nagyon sokan a mocsaras, lápos vidékekre menekültek, vagyis a magas adókat nem is akarták és nem is mindig tudták megfizetni a polgárok, ezért inkább elmenekültek, minthogy fizetni kelljen. A törökök elűzése után sem lett jobb a helyzet: I. Lipót duplájára emelte az adókat, mely ellen a nemesek is tiltakoztak (főként kiváltságaik miatt). Már a középkorban is egyre jobban elterjedt a pénzbeli adófizetés, azonban az újkorban ez természetessé vált és kialakult az általános adókötelezettség. ,,A nemzetállamok létrejötte, a képviseleti demokráciák megerősödése, az ipari forradalom, a létszükségleti szint felett megtermelt javak mennyisége, a kialakuló munkásosztály és érdekérvényesítési harcai mind erősítették azt az igényt, hogy az állam egyre nagyobb szerepet vállalt (kellett, hogy vállaljon) a társadalmi újraelosztásban, és ehhez szükségszerűen a központi hatalom adóbevételeit kellett növelni. Ebben a korban jelentek meg az alapvetőnek tekinthető gazdaságpolitikai (ennek részeként az adózással is foglalkozó) elméletek, illetve ezen elméletek markáns kidolgozói: Colbert, Smith, Ricardo, Marx." (dr. Juhász István: Az adózás története) A fejlődő nyugattal ellentétben hazánk közel 200 éves lemaradásban szenvedett, köszönhetően a török uralomnak és a megkövesedett társadalmi szerkezetnek, hiszen a nemesek továbbra is ragaszkodtak az elavult társadalmi normákhoz, ezáltal továbbra sem voltak hajlandóak adózni, csak kivételes esetekben (háború, járvány). Utóbbi esetekben úgynevezett subsidiumokat szedtek be, mely a köznyelvben úgy maradt fenn, hogy a tehetősebbek felajánlották a pénzüket. Az újkori adózási rendszer nem sokban különbözött a középkorban alkalmazottól: alapját továbbra is a porták számára és nagyságára kivetett pénzösszegek képezték. Az általános adófizetési törvényt az 1707-es ónodi országgyűlésen fogadták el, mely alapján kétmillió forint értékű adót vetettek ki az országra. Az adófizetés alól már a nemesi rang sem jelenthetett kivételt. A törvény újítása, hogy vagyoni alapon határozták meg az adót, nem a porták alapján. A következő jelentős intézkedés Mária Terézia nevéhez fűződik, aki 1754-ben bevezette a kettős vámrendszert, mely erősen visszavetette a magyar ipar fejlődését. Mindezek mellett Mária Terézia intézkedéseket tett a magyar nemesség megadóztatására, de minden 4

alkalommal elutasították. A gyakori jobbágyfelkelések nyomására csökkentette a robot és kilenced mértékét is. Az 1800-as években Kossuth Lajos lépett fel az ország helyzetének javítása érdekében. Egységes nemzetállamokat akart létrehozni, azonban ehhez nemzeti összefogásra és a nemesség teljes támogatására lett volna szükség. Szükségessé vált az érdekegyesítés, valamint a jobbágyfelszabadítás. Ezen kívül Kossuth szorgalmazta a közös teherviselést, vagyis a nemesség bevonását az adózásba. Úgy gondolta ezzel az ország számára egy anyagi alapot lehetne teremteni. A kor másik nagy embere, Széchényi István is felismerte a közös adózás szükségességét. A Jelenkor című lapban megjelent Adó és Két garas című cikksorozatában foglalkozott ezzel. Úgy gondolta, hogy minden nemes és jobbágy holdanként 2 garas adót fizessen, ezáltal a nemzet egységessé válhatna és egy befektetési alapot teremthetnének az ország számára. Széchényiben felmerült a kérdés: ,, Megbír e az ország általján véve holdankénti két garas telekdíjat, a’ nélkül hogy csontvelején ez által csorbát üssön?”. A válasz – melyet ő maga fogalmazott meg- egyszerű: ,, megbírja az ország, csak akarni kell.” Mindezen törekvések eredménye: az 1848-49-es forradalom során megfogalmazott 12 pontban hatodikként szerepel a közös teherviselés. Ezt követően az 1848-as országgyűlésen törvénybe iktatták a közös teherviselést: ,, Magyarország s a kapcsolt részek minden lakosai, minden közterheket különbség nélkül egyenlően és aránylagosan viselik.” Ezután kibocsátották az úgynevezett Kossuth Bankókat (első magyar papírpénz), eltörölték az ősiséget, megszüntették a nemességre vonatkozó adómentességet, eltörölték az úrbér, robot, dézsma és egyéb földesuraknak járó adó és más pénzbeli fizetések rendszerét. Az eltörlések mellett új adókat vezettek be, melyeket a direkt, más szóval közvetlen (földadó, házadó, keresti adó és személyi adó) és indirekt, közvetett (pálinka-, italmérési-, dohányárusítási adó, a bélyegdíj és a lajstromozási, vagyis átruházási illeték) adók csoportjára lehet bontani. Az adóbehajtókat (tárnok) és adókivetőket (rónok) a pénzügyminiszter nevezte ki. Az új adórendszert nem tudták sokáig alkalmazni, mivel a szabadságharc leverését követően a magyar közigazgatás a bécsi Királyi Kamara irányítása alá került, melynek következtében Magyarországon is az osztrák adórendszert kellett alkalmazni. Az 1850ben bevezetett rendszer sok újdonságot vont maga után: fokozatosan egy olyan 5

többszintű, vegyes pénzügyigazgatási szervezet jött létre, amelyben a községek és a városok komoly hatáskörökkel rendelkeztek. A törvényhatóságokban és rendezett tanácsú városokban a városi adóhivatal, a községekben pedig az előjáróság — nagyritkán községi adóhivatal — volt az a szerv, amelyik az adóigazgatás, adókezelés körüli feladatokat végezte. Ezek a pénzügyigazgatás alsó szintjén álló szervek az állami egyenes adók, illetve

törvényhatósági,

helyhatósági

adók

mellett

beszedték,

kezelték

az

egyházközségek, köztestületek (kamarák), társulatok, állami biztosító intézetek kivetéseit, járulékait is. A korábban bevezetett adók (földadó, kereseti adó, személyi adó, épületadó) mellett megjelentek újabbak is, mint a tőkekamatadó vagy a vállalati adó. Ezen adónemek bevezetése mintegy 100 évre vetette meg a magyar adórendszer alapjait. A kiegyezést követően az osztrák rendszert próbálták hazánkban is érvényesíteni. A kiegyezés után az új államszervezet kiépítése és fenntartása súlyos pénzügyi gondokat hozott, de a gazdasági fellendülés megteremtette a teherviselés alapját is. Az új adótörvényeket 1868-ban alkotta meg az országgyűlés. Az adók között szerepelt a már korábban is bevezetett földadó, kereseti adó, dohány-, szeszadó, jövedelemadó. Ezen kívül bővítették a közvetett adók körét, mely már kiterjedt a cukor, hús, bor, sör termelésére és forgalmazására (ebben az időben indult be Magyarországon a sör-, bor-, pezsgőgyártás, valamint a malomipar is fejlődésnek indult). A szegényebb rétegeknek (cselédek, napszámosok) is adózniuk kellett, azonban az alacsony jövedelműekre minimum adót állapítottak meg. Látható, hogy a rendszer alapját a földadó képezi, azonban a pontos mérték megállapításához szükséges volt egy tisztán alkalmazható mérő értékrendszer. Ennek érdekében 1875-ben létrehozták az egységes földnyilvántartást, mely olyan jó rendszerré vált, hogy a mai napig ezt alkalmazzák a földterületek minőségi értékének meghatározására. Az 1800-as évek végéhez közeledve a föld, a ház, a kereseti és a jövedelmi adók átalakultak. Megjelentek a tőkekamat, a járadékadó, a bányaadó, a fegyveradó, hadmentességi díj és a betegápolási pótadó. Az adók megjelenése tükrözi az ország fejlődését, új intézmények megjelenését. Az 1900-as évek elején létrehozták a Magyar Királyi Adóhivatalt, melynek megvalósításában nagy szerepe volt Wekerle Sándornak, aki először pénzügyminiszteri, majd miniszterelnöki posztot tölthetett be. Wekerle Sándor 1880 és 1890 között a fogyasztási adók megemelésével és adóminimum megállapításával, valamint kedvezőbb 6

kamatozású kölcsönökkel alig tíz év alatt stabillá tette az államháztartást, intézkedései nyomán a korábban válságos helyzetű államháztartásban a század végére lecsökkent a deficit, sőt volt olyan év (pl. 1891-ben), amikor többlettel zárt. Nevéhez fűződik adórendszerünk átalakítása, mely az 1909. évi adóreform-törvények (1909. évi V-XII. törvénycikkek) formájában nyert végső elfogadást. A fejlődésnek az I. világháború szab gátat, azonban az ország viszonylag hamar kilábal és újból jelentős fejlődésnek indul. 1921-ben bevezetik az általános forgalmi adót (1921.évi XXXIX. törvénycikk), mely ekkor még csak az adóalap 1,5%-át jelentette. A törvénycikk részletesen kitér az adóalanyok körére, a fizetés módjára, határidejére, a mentességekre, valamint az adócsalásra is. Az adócsalókat 200-5000 korona pénzbüntetésre ítélhették, melyet szabadságvesztésre nem lehetett átváltoztatni. Ezen kívül két új törvényt is hatályba léptettek 1921-ben; mindkét törvény ugyanazon célt szolgálta: a világháború idején szerzett javakat vonta el, mellyel megteremtették az államháztartás gazdasági stabilitását. Az 1921. évi XV. törvénycikk a betétek, a folyószámla követelések és a természetben elkülönítve őrzött készpénzletétek, továbbá a belföldi részvények és szövetkezeti

üzletrészek,

a

külföldi

pénznemek

és

a

külföldi

értékpapírok

vagyonváltságáról, valamint az 1921. évi XLV. törvénycikk az ingatlanok, a felszerelési tárgyak, az áruraktárak, az ipari üzemek és egyéb jószágok vagyonváltságáról (I. és II. vagyonváltság) szól. Ezt követően hazánkat is elérte a gazdasági világválság, mely jelentősen visszavett a fejlődésből. Azt ezt követő években azonban beindult egy újabb fejlődés, erősödött a pengő és kiugró gazdasági eseményekről számoltak be a statisztikák. ,,1938-ban összesen 72 adójogcímen 1,2 milliárd pengő adóbevétele volt az országnak, ebből 42,8 %-a volt az egyenes adók, 16,3 % a forgalmi adók, 13,4 % az illetékek, 12,3 % a fogyasztási adók, 10,1 %-a jövedékek, 5,1% a vámok részaránya." (forrás: dr. Juhász István: az adózás története) A második világháború pusztítást, inflációt és termeléskiesést – ezáltal bevételkiesést– hozott. 1945-ben bevezették az adópengőt, aminek értékét – a pengő és az adópengő arányát – naponta állapították meg. 1946-ban került bevezetésre az adójegy, ami kéthavi lejáratú adópengő volt. Ezt kezdetben csak a közadók megfizetésére használták, de később más közszolgáltatások díját is adópengőben fizették. A pénzromlás ellen végleges megoldást csak az 1946 augusztusában bevezetett forint jelentett. Ekkor egy forint 400 000 kvadrillió pengővel volt egyenértékű. 7

A II. világháborút követően közel 20 éven keresztül (1950-1970) létezett az „adók nélküli” társadalom Magyarországon. A kezdeményezés teljesen félresöpörte a közös teherviselés intézményét, ezzel jelentős károkat okozva a társadalomban. Az „adók nélküli társadalom” teljes egészében és minden területen nem valósult meg, ezért a társadalomnak igen sokféle adót kellett megfizetni az állam felé. Ilyen volt például a mezőgazdászok által a tevékenységük után fizetett földadó, melynek alapja a tiszta jövedelem volt. Ezen kívül a lakosság házadót, községfejlesztési hozzájárulást, egyházi adót, honvédelmi hozzájárulást, gyermektelenségi adót, gépjárműadót fizetett. Volt vállalati nyereségadó, vagyonadó, jövedelemadó, kereskedelmi adó, kommunális adó. A községfejlesztési hozzájárulást a községek tanácsi hivatalai vetették ki és gyűjtötték be. Az 1960-as évek végétől beindult a gazdasági fellendülés: a tsz-ek tevékenységi köre kibővült, megjelentek az ipari vállalkozások és a melléküzemágak is, melyek termékértékesítést és szolgáltatást végeztek. A vállalatoknál és szövetkezeteknél az állammal szembeni pénzügyi kötelezettségnek tekintették a nyereségadót, a termelési adót, az illetményadót, az eszközlekötési járulékot, a szövetkezetek jövedelemadóját, a földadót, a gépjárműadót, az erdőhasználati járulékot, a központosításra kerülő amortizációt és minden olyan pénzügyi kötelezettséget, amelyeket jogszabály e körbe utalt. A kisipari és magánkereskedelmi tevékenységet folytatók, az önálló szellemi foglalkozásúak, a háztáji és kisegítő gazdaságokban dolgozók általános jövedelemadót fizettek (a forgalmi adó mellett). Ezt az adónemet a társadalomban csak néhány 100 ezer embernek kellett befizetnie. Aki ilyen jellegű foglalkozást választott, számolnia kellett azzal is, hogy minél magasabb az éves jövedelme, annál magasabb adót kell fizetnie (500 ezer forintos éves jövedelem után 60%-ot, míg 900 ezer forint után már 75%-ot kellett adóként fizetni). A 80-as évek enyhülést hoztak: csökkentették a gazdasági munkaközösségek, vállalati gmk-k,

szakcsoportok,

kisszövetkezetek

dolgozóinak,

tagjainak

adófizetési

kötelezettségét. Az állami szférában pedig a bérszabályozás helyébe a keresetszabályozás lépett. Az adózási törvények alapján látható, hogy a magánszférában dolgozókat megpróbálták a lehető legjobban adóztatni, míg azok, akik a közszférában helyezkedtek el kevesebb adót voltak kötelesek fizetni, ezzel is ösztönözve az embereket a közszférában való munkavállalásra.

8

Magyarországnak már 1876 óta volt modern adóigazgatási eljárása, ám azon intézmények, melyek az adó beszedését, ellenőrzését végezték nem épültek ki (ilyen jelleggel működött a Magyar Királyi adóhivatal, majd később a Központi Adóhivatal). Ezen a téren is változást hozott a 60-as évek vége: 1967. július 1-jével megalakult a PM Bevételi Főigazgatósága, mely lehetőséget teremtett a decentralizáltság megszüntetésére, mely 1848-tól jellemző volt az országra. Az intézmény országos hatáskörű szervként végezte a minisztériumok irányítása alá tartozó állami vállalatok pénzügyi ellenőrzését. A 80-as évek folyamán a hagyományos gazdálkodó szerveztek mellett megjelentek a kisebb- nagyobb gazdasági társaságok, melyek adóztatását meg kellett oldani. Az akkori gazdasági irányítók a kialakult helyzetben – a nemzetközi pénzügyi intézmények (IMF, Világbank) hathatós támogatása mellett – az adóreform bevezetésével kívánták az ország helyzetét stabilizálni, mely mai szemmel nézve szükségszerű lépés volt, de nem volt alkalmas a stabilizációra. A 80-as években bevezetett adóreform és egyéb gazdasági intézkedések sokkal inkább tekinthetők a rendszerváltás előzményének. A rendszerváltás egyik alapja az adóreform, mely hazánkban az önadózás bizalmi intézményére épül. A 90-es évektől kezdődően megadóztatásra került a nyereség, melynek célja az egyenlő piacgazdaság megteremtése, bevezették a hozzáadott érték típusú adót, mely lehetővé tette hazánk külföldi piacokon való megjelenését, a közteherviselést is visszahozták a köztudatba a személyi jövedelemadó bevezetésével. 1987-ben a bérbruttósítás volt az új adórendszer első érdemi lépése, melynek alapját a személyi jövedelemadózás 1988. január 1-jétől életbe lépő szabályai képezték. Az új adórendszer bevezetésével hazánk egyre jobban alkalmazkodott az európai piacgazdaságokban használt struktúrához. Legfontosabb elemei a személyi jövedelemadó, az általános forgalmi adó, a jövedéki adó, a társasági adó, a vámok és illetékek, valamint a társadalombiztosítási befizetések. Természetesen ezen kívül számos adófajta került bevezetésre, a lista közel 100 elemet tartalmaz. Az adóigazgatás új rendszereként 1987. július 1-jén megalakult az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal. Az adóreform befejező lépései az 1991-ben hatályba lépő helyi adózásról és az adózás rendjéről szóló törvények voltak, ez utóbbi egységes eljárásrendet adott a közterhek beszedésének minden mozzanatára. A helyi adókról szóló törvény az államháztartáson belül elkülönült alrendszert alkotó önkormányzatok gazdasági függetlenségének, önrendelkezésének adott mozgásteret.

9

Összefoglalva hazánk hosszú utat tett meg annak érdekében, hogy az egységes és nyugati mintára épülő adózási rendszer működőképessé váljon. A társadalom bizonyos rétegei szinte folyamatosan ellenálltak az adózás rendszerének, melyet az egységes személyi jövedelemadóval próbáltak kiküszöbölni. Az adócsalás fogalma talán egyidős a civilizációk kialakulásával, és az intézkedések, büntetések ellenére napjainkban is igen sokat hallhatunk róla.

3. MILYEN OKORAVEZETHETŐ VISSZA AZ ADÓCSALÁS? A történelmi áttekintés alapján látható, hogy mióta az emberek csoportokba szerveződnek felmerülnek olyan javak, amelyek a közösség érdekeit szolgálják. Ezen javak finanszírozása érdekében született meg a közteherviselés, mai szóval élve az adózás. Az adókat a központi költségvetés olyan beruházásokra, fejlesztésekre használja fel, melyek elősegítik az adott gazdaság fejlődését, az emberek jóléti szintjét növelik. A be nem fizetett adó azonban igen sok problémát generál. A történelem során számos alkalommal próbálták elcsalni az adót a polgárok. Felmerülhet a kérdés, hogy valójában mi is a csalás? Mit értünk adócsalás fogalma alatt? Ezen kérdésekre a Büntető törvénykönyv (Btk.) ad választ: ,, 318. § (1) Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz, csalást követ el.” A csalást el lehet követni bűnszövetségben, közveszély színhelyén, valamint üzletszerűen is. A büntetés szabadságvesztés, melynek időtartamát az elkövetett csalás nagysága határozza meg (a legkevesebb 3 év, a legtöbb 10 év, ez már különösen jelentős károkozás esetén szabható ki). A csalásokon belül az adócsalás a költségvetési csalás körébe sorolható. Az adócsalás a civilizációk megszületésével egyidősnek mondható, hiszen mindig volt olyan egyén, aki – vállalva a büntetés kockázatát- nem támogatta a közjavak fejlődését. Mivel ilyen nagy múltra tekint vissza ez a jellegű bűnözés, kíváncsiak lehetünk kialakulásának okaira. A csalások (bármilyen csalásról legyen is szó) elsődleges oka maga az emberi eszme, gondolkodás, önzőség. Kolta Ádám, a Könyvvizsgálói Kamara tagja „Pénzügyi mágiák – pénzügyi kiutak” című előadásában megemlíti a „homo oeconomicus” kifejezést, mint a gazdasági csalások egyik fő okát. A „homo oeconomicus” kifejezés a klasszikus közgazdaságtani iskolák eszménye: olyan gazdálkodó embert jelent, aki a saját érdekeit követi (melyeket természetesen ő ismer a legjobban), gazdasági tevékenysége során a 10

gazdasági elvnek megfelelően racionálisan jár el, vagyis a lehető legkisebb áldozat árán a legnagyobb hasznot akarja elérni. Mindazok ellenére, hogy saját érdekeit tartja szem előtt, mégis megpróbál a társadalom számára is hasznos lenni, vagyis megpróbálja úgy előállítani termékeit, hogy azok minőségben és árban is megfeleljenek a fogyasztóknak. A „homo eoconomicus” eszménye járja át korunk gazdaságát. Véleményem szerint egy természetes emberi viselkedésről van szó, hiszen minden egyén elsősorban magának akar jót és csak azután a köznek. Az egyén szintjén túlmenően természetesen meg kell említeni az egyént körülvevő környezetet is. Az egyének egy csoportba kezdtek szerveződni, majd kialakultak az államok, országok. Az országok élére szükséges egy vezető, aki irányít. Mivel egy ember nem lehet elég tapasztalt és felkészült az országot érintő minden kérdésben, ezért szüksége van segítségre, tehát a különböző tudományterületek szakembereivel veszi magát körül. Így épül fel egy ország irányító testülete. Az országokat általában törvényekkel próbálják irányítani. A törvények megszegése büntetést von maga után. A törvények irányítják a mindennapi gazdálkodást is. Azonban sokak számára bonyolultak, nehezen olvashatóak, ebből adódóan előfordulhat olyan kártevés, mely nem akaratlagos. Ezzel szemben van az akaratlagos kártevés, mely súlyos büntetéseket vonhat maga után. Vannak azonban olyan esetek, ahol nehéz eldönteni, hogy a vádlott által „véletlennek” vallott bűn valóban véletlenül történt-e vagy sem. A probléma az ilyen esetekben kétoldalú: az egyik oldalon a szakemberek által elkészített törvény, melyet úgy alakítottak, hogy az egyén – aki a másik oldalt képviseli - megtalálja a „kiskapukat”. Az ilyen esetek után pontosítanak a törvényeken, vagy új rendeleteket hoznak, de ez az eljárás nem minden esetben jelent megoldást a problémára. Így egyfajta ördögi kör alakul ki az egyéni elvárások és cselekvések, valamint a törvényi szabályozás között. Az egyén azonban nem csak egyedül követhet el ilyen jellegű bűncselekményt: a vezető irányítása alatt akár az egész cég bevonható a csalásba. Ilyenkor szükséges a vezető megfelelő dominanciája, jó kapcsolat a beosztottakkal és megfelelő mértékű jutalom a résztvevőknek. Mindezek mellett egyéb külső tényezők is megemlíthetők, melyek az egyént a bűncselekmény elkövetéséhez vezetik. Ilyen ok lehet például a nehéz megélhetés a magas adók miatt; adóparadicsomok lehetőségeinek kihasználása; környezet, hatóságok a kisebb csalásokat tolerálják; stb. 11

A felsorolt okok mellett fontos lehet megemlíteni a világot 2008 óta sújtó gazdasági válságot is, mely számos cég tönkremenetelét okozta. Számos ország még jelenleg sem látja a kiutat a válságból; volt olyan állam, mely csődöt jelentett; a természeti csapások némely ország helyzetét csak tovább rontják. Ilyen állapotok mellett az emberek és cégek próbálnak minél több hasznot maguknál tartani, vagy akár csalás útján még több haszonra szert tenni, hiszen nem lehet tudni mit, hoz a jövő, a tapasztalatok alapján pedig pénzre mindig szükség lesz. Az adócsalás okaiként igen sok tényezőt lehet megemlíteni. Azonban a kormányok és az általuk irányított hatóságok nagy erőkkel próbálják visszaszorítani a csalások minden formáját. A Visa Europe társaság által 2011-ben kiadott tanulmány alapján hazánkban az akkori GDP (105,642 millió euró) közel 23%-át (24,086 millió euro) jelentette a feketegazdaság. A tanulmány alapján a feketegazdaság két harmadát a be nem jelentett munka adja, másik jelentős részét pedig az adóelkerülés. A kutatás adatbázisából kiderül, hogy a legtöbb ország a be nem jelentett munka visszaszorítására, és az ehhez kapcsolódó jogszabályok és bírságok megalkotására, bevezetésére koncentrál. Számos intézkedés foglalkozik az adócsalással

és

a

rejtett

gazdasággal

nyilvánvalóan

összefüggésben

álló

bűncselekményekkel.

12

1. ábra: A feketegazdaság aránya a hazai GDP-hez viszonyítva 2010-ben és 2011-ben (forrás: Visa Europe)

A tanulmány alapján hazánk az európai országokkal azonos tendenciát követ, azonban kiemelkedően magas a feketegazdaság aránya. A leginkább érintett ágazatok az építőipar, a kiskereskedelem, a feldolgozóipar, a turizmus, a személyi szolgáltatások és a mezőgazdaság, mivel ezen ágazatokban dolgoznak legtöbben bejelentés nélkül. A tanulmány a hazai jelentős mértékű feketegazdaság okaként a kormány felé irányuló bizalom hiányát, valamint a bonyolult adózási rendszert említi meg. Ezen kívül az 13

elemzés kitér arra is, hogy hazánkban igen magas arányú a készpénzhasználat, mely ellen irányuló akciótervek látványos eredményeket hoznának. A hazai feketegazdaságon belül kiemelkedően magas arányt képviselnek az általános forgalmi adóval kapcsolatos csalások. 2012-ben a Nemzeti Adó- és Vámhivatal bűnügyi elnökhelyettese, Sors László a Népszabadságnak adott interjújában elmondta, hogy közel 300 milliárdos összegre tehető az adóigazgatások során feltárt áfahiány (melyet még 100110 milliárdnyi egyéb adócsalásból eredő hiányok növelnek) és az összeg évről - évre nő. A csalásoknak azonban körülbelül 14-15%-át tudják „visszaszerezni” a hatóságok. Természetesen a hatóságok is folyamatosan fejlesztik saját ellenőrzési technikáikat és rendszereiket, azonban ezzel egy időben a bűnszervezetek is fejlődnek. Sokan úgy gondolják, hogy a jelenlegi áfarendszer csak a bűnözőket segíti, Sors László véleménye részben alátámasztja ezt: „Bűnügyi tapasztalataim alapján azonban annyit elmondhatok: a ma hatályos áfarendszer uniós szintű gyökeres megváltoztatása nélkül a hatóságok Európában sehol nem tudnak elérni átütő sikereket az áfacsaló bűnszervezetekkel szemben. Tökéletesíthetjük a felderítési módszereket, kaphatunk több embert, jobb technikát, tovább javíthatjuk a nemzetközi együttműködést, azonban a probléma véglegesen nem oldódik meg. Félreértés ne essék, az eredményeink javítására törekszünk, amihez kellenek a felsorolt fejlesztések. Tapasztalataink szerint azonban, ahol az áruk és a hozzájuk kapcsolódó (adó-, vám- és egyéb fizetési) kötelezettségek elválnak, ott meglehetősen tág tér nyílik a visszaéléseknek.” A bűnmegelőzések egyik eszköze a fordított adózás lett, melynek magyarországi bevezetése 2006. január 1-jén történt meg, azonban 2008-ban terjedt el igazán. Ebben az esetben nem a szolgáltatást nyújtó, terméket értékesítő adóalany, hanem az igénybevevő fogja az adót megfizetni, és a bevallást benyújtani. A számla kiállítását áfa tartalom nélkül kell megírni majd az adót a vevő fogja megfizetni. A gazdasági szakemberek nagy része ebben látja a megoldást, azonban Sors László másképpen gondolja: ,,Rövid távon nyilván lehetnek és vannak is kedvező hatásai, hiszen a bűnözőknek meg kell találniuk az új rendszer gyenge pontjait. Ha megtalálják, márpedig meg fogják találni, senkinek ne legyenek kétségei, az új szabályokkal is vissza fognak élni. Azt hiszem, önmagában a fordított áfa alkalmazásának kiterjesztése kevés, ennél mélyrehatóbb és átfogóbb változások szükségesek, de ez már adópolitikai kérdés, ami nem rám tartozik.”

14

A vélemények megoszlanak, azonban kérdéses, hogy a gyakorlat mit mutat? Dolgozatomban az építőipar, mezőgazdaság, valamint a külföldi- belföldi kereskedelem példáin keresztül megvizsgálom és bemutatom, hogy vajon a fordított adózás megoldást jelent-e a nagymértékű bűnözés megelőzésére?

4. FORDÍTOTT ADÓZÁS A GYAKORLATBAN Ebben a részben megvizsgálom, hogyan működik a fordított adózás az egyes iparágakban, milyen okok miatt került bevezetésre, valamint azt, hogy megoldotta-e a problémát, illetve a jövőben van-e lehetőség arra, hogy az adott iparágban ténylegesen visszaszorítható lesz az áfa csalás a fordított adózásnak köszönhetően. A fordított adózás 2008 óta van jelen hazánkban, vagyis négy éve bizonyos iparágakban nem az eladónak, hanem a vevőnek kell megfizetnie az általános forgalmi adót. A fordított adózás alkalmazási területeiről az áfa törvény 142§ rendelkezik részletesen. A jelenlegi szabályozás értelmében a fordított adózás kiterjed bizonyos építőipari szolgáltatásokra, mezőgazdasági termények értékesítésére, a hulladék kereskedelemre (a különböző fémek, törmelékek, papír, üveg, műanyag, rongy, kötél, elem, elhasznált akkumulátorok, stb.); lehet alkalmazni adós és hitelező viszonylatában dologi biztosítékként lejárt követelés kielégítésének érvényesítésére irányuló termék értékesítése esetén; vállalkozásban használt 100.000 forint feletti tárgyi eszközök értékesítése, vagy szolgáltatás nyújtása (abban az esetben, ha az értékesítő felszámolás vagy fizetésképtelenségét jogerősen megállapító eljárás hatálya alatt van); valamint szén-dioxid kvóták értékesítése esetén. A fordított adózás csak belföldön nyilvántartásba vett adóalanyok között érvényesíthető. A kiállított számlán áfa nélküli összegen kell szerepeltetni az eladási árat, valamint az eladónak fel kell tüntetnie a vevő adószámát illetve azt is, hogy az adó megfizetése a vevőt terheli.

15

2. ábra. A fordított áfa számlázása (Forrás: http://www.naturasoft.hu/forditott_afa_adozas.php)

A fordított adózás lehetőséget teremt az adócsalások visszaszorítására. Hazánkban az építőipar tekinthető az adócsalások melegágyának, de ezen kívül jelentős mértékű a be nem fizetett adó a mezőgazdaságban is. Mindezek mellett a kereskedelem is számos csalási lehetőséget teremt a bűnözők számára. Az alább említett három iparágon keresztül bemutatom, hogy történik a gyakorlatban az adócsalások „legkedveltebb” formái, hogyan próbálnak védekezni ellene a hatóságok és milyen egyéb lehetőségek vannak a csalások mérséklésére.

16

4.1. Építőipar 4.1.1. Rövid helyzetelemzés Jelenleg az építőipar a magyar nemzetgazdaság egyik meghatározó ágazata, ugyanis éves teljesítménye 2010-ben elérte a bruttó hazai teljesítmény 4,6%-át. Azonban évről-évre számos cég megy tönkre. Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) véleménye alapján a kormánynak erre az ágazatra vonatkozó iparpolitikai koncepcióval kellene rendelkeznie, melynek elkészítésében a szakmai szervezetek aktívan és konstruktívan részt vennének. A magyar építési piacon már 2007-től kezdődően érezhető volt a visszaesés, melyet a 2008-ban kirobbant gazdasági világválság csak felerősített. 2011-ben a 2006-os adatokhoz viszonyítva 45%-os volt a termelés visszaesés, mely valamennyi építmény főcsoportra jellemző, de eltérő mozgást mutat. Előző évben a felmérések alapján „csupán” 8-10% közötti csökkenést vártak a szakemberek, azonban év végére ez a szám 10-12%-ra növekedett. Az építmény főcsoportok közül leginkább a lakásépítő vállalkozásokat érintette a válság, akik 2006-2011 között piacaik 70%-át veszítették el. Az építőipari árak az elmúlt hat évben nem érték el az infláció mértékét, valamint a vállalkozók csak részben tudják az inflációs hatásokat továbbhárítani a végső felhasználókra. A tavalyi felmérések alapján az ágazat árbevétel arányos jövedelmezőségi indexe nulla volt. Ennek köszönhetően számos céget kellett megszűntetni (2011-ben közel 5000 vállalkozást). AZ ÉVOSZ felmérései alapján 2006 óta 70 000 fővel csökkent a teljes munkaidőben legálisan foglalkoztatottak száma, és erőteljesen növekedett a részmunkaidőben foglalkoztatottak száma. A gazdasági válság, a nehéz piaci helyzet, a bankrendszer hitelezési összerándulása következtében számos cég működési- és projekt finanszírozása lehetetlenült el. A válság hatására országosan körülbelül 3000 milliárd forint értékű lehet azon beruházási volumen, amely az elmúlt években elmaradt. A recessziós hatások folyamatosan arra „ösztönzik” a vállalkozásokat, hogy a feketegazdaság felé forduljanak.

17

4.1.2. Fordított adózás bevezetése az építőiparban A fordított adót 2008-ban vezették be az építőiparban, mivel a cégek és vállalkozók nagyon sok esetben nem fizették be az államnak járó adót az értékesítés után. Az adó be nem fizetésének oka visszavezethető a recesszió negatív hatásaira. A jelenlegi szabályozás szerint a fordított adózás az építőipari munkák közül kiterjed az ingatlanforgalmazásra, az ingatlanokkal kapcsolatos szolgáltatásokra (építési-szerelési-, fenntartási-, takarítási-, tisztítási-, karbantartási-, javítási-, átalakítási- és bontási szolgáltatások), valamint az ezekhez kapcsolódó munkaerő kölcsönzésekre. A fordított adózás bevezetése előtt az eladó az adóval növelt értéken adta el a terméket vagy szolgáltatást a vevő számára, aki később levonhatta majd visszaigényelhette az áfát. Az eladónak pedig be kellett fizetnie a már korábban beszedett adót az Adóhivatal felé. A gyakorlatban ezen a ponton használták ki a csalás lehetőségét: a beszedett adót egyszerűen nem fizették be. Léteznek olyan cégek, amelyek kifejezetten erre szakosodtak, ezek általában fiktív cégek, melyek azt követően, hogy elegendő áfatartozást halmoztak fel felszívódtak. A gyakorlatban az ellenőrzések legnagyobb része ezen „számlagyárak” felderítésére és lebuktatására irányul. A fiktív cégek mellett megjelennek a fiktív számlák is: az adóhivatal nem ismeri el a szerződés alapján elvégzett gazdasági esemény megtörténtét, vagy azt állítja, hogy a gazdasági esemény nem a szerződéses felek között jött létre. Mind a fiktív cégek, mind a fiktív számlák esetében kiemelten ellenőrzöttek az építőipari vállalkozások. Mivel az építőiparban előforduló csalások jelentős része fiktív cégek és/vagy számlák keretében zajlott egy gyakorlati példán keresztül szeretném bemutatni, hogyan is zajlik ez a folyamat, az ellenőrzések során mire figyelnek a szakemberek és hogyan buknak le a csalók.

4.1.3.

I.eset: A fiktív számla

Adott egy építőipari társaság, melyet „A. Bt.” néven tartanak nyilván. A társaság 102.134 ezer forintnyi értékesítés után 27.576 ezer forintnyi fizetendő adó, 101.543 ezer forint beszerzés után 27.416 ezer forint levonható adó elszámolásával 119 ezer forint befizetendő adókötelezettséget állapított meg. Az adózó 2010. évben építőanyagot 18

értékesített 91.072 ezer Ft értékben; építőipari szolgáltatásként (lakás felújítás) 3.135 ezer Ft, illetve egyéb áru értékesítéseként 4.753 ezer Ft összeget mutatott ki. Az ellenőrök a beszerzések felülvizsgálatakor megállapították, hogy jogszerűen az áfa összege nem helyezhető levonásba (a törvény alapján áfát nem lehet levonni lakóingatlan építéséhez, felújításához kapcsolódó termék és szolgáltatás esetén). Az adózó az építőanyag beszerzése érdekében, a „B. Kft.” nevében kibocsátott számlák alapján 107.374 ezer Ft adóalapja után 28.991 ezer Ft áfa összeget helyezett levonásba, azonban egyéb értékesítéseivel kapcsolatosan adólevonásra jogosító bizonylatokat nem tudott átadni az ellenőrök számára. Az ellenőrzés az értékesített és beszerzett termékek mennyiségeinek összevetésekor jelentős eltérést mutatott ki. Az ellenőrzés feltárta, hogy a Bt. 49 termékfajtánál 64.971 db esetében olyan terméket értékesített, melyet be sem szerzett; illetve 51 terméknél összesen 43.121 db esetében azt állapította meg, hogy az adózó a beszerzett termékek értékesítését nem mutatta ki. Mivel a bizonylatok nem támasztották alá a termékek valós és jogszerű beszerzését, ezért az értékesítésük sem bizonyítható. Az ellenőrök megkeresték a „B. Kft.” képviselőjét is, aki azt állította, hogy nem ismeri az „A. Bt.” képviselőjét, a cég neve is ismeretlen számára, tehát azt vallotta, hogy nem állnak és nem is álltak egymással üzleti kapcsolatban. Az ellenőrök a megállapítás alapján az adózó terhére 107.374 ezer forint adóalap után 28.991 ezer forint befizetendő adó összegét adókülönbözetként határozták meg. Az ellenőrzés során a rendőrség két (azonos tulajdoni körbe tartozó) társaságnál rendelt el ellenőrzést közokirat-hamisítás bűntett megalapozott gyanúja miatt. Több magánszemély ellen is folyik a nyomozás. Az ellenőrzés során házkutatást tartottak, majd előkerült egy pendrive. Az ezen szereplő iratok jelentős része - szakértői vélemény alapján - összefügg a közokirat hamisítással. A tájékoztatás alapján 30 db számla, illetve az ezekhez tartozó ,,belső munkalapok” kiállítása történt meg két, illetékességi körbe tartozó társaság részére gépkocsijavításokról. Az Adóhatóság megállapította, hogy a számlák elszámolása megtörtént, a számlákon szereplő áfát levonásba helyezték. A számlákon szereplő szállítót is megkeresték a hatóság emberei, aki azt nyilatkozta, hogy nem áll szerződéses viszonyban a vizsgált cégekkel, valamint számlát sem állított ki számukra. Mindként - azonos érdekeltségi körbe tartozó - vizsgált cég magánnyomozót 19

bízott meg, hogy tisztázzák a megvalósult üzleti kapcsolatukat. Az „A. Bt.” jóhiszemű eljárását mutatja, hogy még a számára kedvezőtlen magánnyomozói jelentést is átadta az adóhatóság részére, melyben rögzítésre került, hogy a számlakiállító „B. Kft.” hivatalosan az általunk vizsgált cégeknek sosem nyújtott semmilyen külső szolgáltatást, a számlák sem a cégtől származnak. A vizsgálat eredménye: az előzetesen felszámított adót nem hiteles számlákkal próbálta igazolni a Bt., így adólevonási jogosultsága sem lehet. A vizsgálat 2009. évre vonatkozóan a „B. Kft.” terhére 5.678 ezer forint után 1.533 ezer Ft, az „A. Bt.” terhére 873 ezer Ft adóalap után 236 ezer Ft adókülönbözetet állapított meg. Az eset értelmezése Az 1. eset tehát a fiktív számlák gyakorlati alkalmazását mutatja be. Az „A. Bt.” olyan számlákkal próbálta bizonyítani a beszerzést, amelyek létező cégtől származtak, de nem a cég állította ki, vagyis nem a szerződő felek között jött létre az ügylet, valamint valószínűleg nem is történt beszerzés, tehát a számlán szereplő gazdasági esemény nem is történt meg. Az ellenőrzésre azért kerülhetett sor, mert az adózó olyan tevékenység után akart levonásba helyezni áfát, amely után a törvény nem engedélyezi. Mivel az adózó nem tudta hiteles számlákkal alátámasztani a beszerzést és értékesítést, így az ellenőrök nyomozni kezdtek és végül kiderült a csalás. A mindennapokban gyakran kerül sor valamilyen fiktív számla kiállítására, azonban ezek ellen nehezen tud védekezni az Adóhivatal, hiszen például az „A. Bt.” esetében is létező cég „állította” ki a számlát a beszerzésről, amely a valóságban meg sem történt. A beszerzés áfája a Bt-t terheli, azonban az értékesítés áfáját már a vevőnek kell megfizetnie;

az

értékesítést

azonban

nem

tudta

bizonylatokkal

hitelesíteni.

Értékesítésként magasabb összeget számolt el, vagyis az adófizetési kötelezettség is magasabb, így fedezete van az általa fizetendő adóra, valamint nyeresége is származhat belőle.

20

4.1.4. Megoldási javaslat a fiktív számlák ellen Az eset alapján elmondható, hogy fiktív számlát kiállítani nem nehéz. A hatóságok a folyamatos ellenőrzések ellenére sem mindig tudják elkapni a bűnözőket. Hogyan lehetne hatékonyabbá tenni az ellenőrzéseket és könnyebben kiszűrni a fiktív számlákat? A fiktív számlák esetében a kiállító lehet nem létező cég vagy számlagyár, amely hamarosan megszűnik. A számlák befogadása előtt a cégjegyzékben könnyen ellenőrizhető, hogy létezik-e a cég, vagy felszámolás alatt áll-e. Ennek köszönhetően könnyebben kiszűrhető a hamis számla. A fordított adózás rendszere is az ilyen jellegű adócsalások visszaszorítására hivatott, ugyanis a vevő nem tudja visszaigényelni az áfát, az értékesítőnek pedig eleve nem kell megfizetnie az adót. Azonban abban az esetben, ha a vevő és az eladó kooperálnak egymással, vagy alvállalkozói láncon keresztül értékesítenek (az ügyletnek nagyon sok szereplője van), akkor előfordulhat az is, hogy sem az eladó sem a vevő nem fizeti meg az adót. Az ellenőrök számára feltűnő lehet, ha egy termék nagyon sok cégen keresztül jut el a végső felhasználóig. A fiktív számlákat nehéz kiszűrni, hiszen sokszor megszűnik a közbenső vállalat. Megoldást talán az jelentene a fordított adózás mellett, ha a mindennapi forgalom (mind a termékek, mind a szolgáltatások) esetében folyamatos hatósági ellenőrzés alatt állna. Azonban erre nincs lehetőség. Gyakori eset az is, ha a szükséges bizonylatok, számlák nem állnak rendelkezésre. Törvényi előírás vonatkozik az ilyen jellegű bizonyítékok megőrzésére és tárolására, azonban ezek ellenőrzése is nehézkes. Véleményem szerint a problémát enyhíteni az adókulcsok csökkentése, melynek révén kevesebb cég gondolná azt, hogy megéri a törvénytelen útra lépni. Valamint a csalások mérsékléséhez az is nagyban hozzájárulna, ha az állam támogatná az iparágat, mint ahogy az ÉVOSZ tagjai is kifejtették ezen álláspontjukat. Azonban hogyan várható el az állami támogatás növelése, ha nem fizetik be az adót, mely fedezné a támogatásokat? Egyik fél a másiknak tesz kárt és fordítva is igaz.

21

4.2. Mezőgazdaság 4.2.1. Rövid helyzetelemzés A 2008 óta tartó gazdasági válság a mezőgazdaságra nézve is negatív hatásokat eredményezett: romlott a termelés, cégek szűntek meg. Mindezek ellenére a mezőgazdaság 2011-ben az ország sikerágazata lett: a megelőző években igen gyenge termeléseredmények születtek az ágazaton belül, azonban előző évben 17%-kal lett magasabb az eredmény (az előző éveket bázisul véve). Természetesen hozzá kell tenni, hogy a 2011-es eredmények átlagos terméseredménynek mondhatók, valamint a növekedéshez hozzájárult a kedvező időjárás is. A növekedés következtében a piacon lett volna mit eladni, azonban a gazdák szívesebben tartották eszközökben a vagyonukat, mint pénzben (az inflációs hatások miatt félnek a pénz elértéktelenedésétől). Ennek eredménye, hogy a növénytermesztési és kertészeti termékek eladása 6%-kal esett vissza. A mezőgazdasági beruházási támogatások 2011-ben tovább növekedtek, így több mint 550 milliárd forintos támogatáshoz jutottak a gazdálkodók. A támogatások közvetlen uniós kifizetések, uniós társfinanszírozású támogatások és nemzeti támogatások keretein belül valósult meg (az év második felében az agrárberuházások is a támogatásoknak köszönhetően növekedtek). Az agrárium értékesítési árai nagyobb mértékben emelkedtek – a jó terméseredmények ellenére is -, mint a termelő-felhasználás ráfordításai, így az agrárolló a gazdák jövedelmi helyzetét javítva, szélesedett tovább 2010-hez mérten is. A szakemberek a 2012-es évtől sem várnak jobb eredményeket. A támogatásoknak köszönhetően tovább folytatódhat a beruházások növekedése, valamint a feldolgozóipari teljesítményektől várnak magasabb eredményeket. Az előrejelzések alapján átlagos 1-2%os növekedésre számítanak a szakemberek (a gyümölcsösök –ha nem lesz jelentős a tavaszi fagy- 10%-os bővülése is lehetséges, az állattenyésztés az újjászerveződés miatt stagnálás közeli állapotban lesz; a jövedelmek mérséklődnek, az élelmiszeripari export tovább bővül, a mezőgazdasági anyagkivitel jelentős lesz a fölös gabonakészletek miatt, a létszámcsökkenés ütemében pedig lassulást várnak).

22

4.2.2. Fordított adózás bevezetése a mezőgazdaságban A hazai mezőgazdaságban 2012. július 1-től került bevezetésre a fordított adózás. A jelenlegi szabályozás értelmében egyes gabonafélék (kukorica, búza, árpa, rozs, zab, triticale, napraforgó-mag, repce és szójabab) értékesítésekor kell alkalmazni az új törvényt.

4.3. Export-import kereskedelem 4.3.1. Rövid helyzetelemzés Az országban uralkodó recesszió miatt az építőipar és mezőgazdaság mellett a külkereskedelem sem (valamint a magyar gazdaság egyéb ágazatai sem) mutatott fel kecsegtető eredményeket az előző évben. 2011-ben az import növekedése elmaradt az exportétól, a fogyasztás pangásának és a visszaeső felhalmozásnak köszönhetően, a GDP növekedése emiatt a nettó exportnak köszönhető. Ezen okok nem csak a bel-, hanem a külkereskedelmet is hasonló mértékben érintették, ahol a mérleg aktívumai szintén növekedtek. 2011-ben az export növekedési üteme követte az Európai Unió, az eurózóna, illetve a német gazdaság konjunktúra ciklusát; a kivitel és a behozatal dinamikája együtt mozgott. A tavalyi év elején a külkereskedelem 15-23%-os növekedési ütemet mutatott, azonban az év második felében azonban a volumen bővülése megfeleződött (az év utolsó hónapjaiban az import már visszaesett, az export is csak minimális emelkedést mutatott). Előző évben az export teljesítménye euróban számolva 11,8%-kal, mennyiségben számolva 10,2%-kal növekedett (2010-hez viszonyítva). Visszaesett az Európai Unió súlya, úgy, hogy a régi tagországoké csökkent, az újaké nőtt. Mindezek mellett erősödött Ázsia szerepe, különösen az Arab Emírségek részesedése. A kivitelt leginkább globális hálózatokba ágyazott, konjunktúra-érzékeny gépipari termékek (főként autóiparhoz kapcsolódó termékek) dinamizálták. Az import euróban számolva 10,8%-kal, volumenben számolva pedig 6,9%-kal emelkedett. A behozatal tekintetében is felerősödött az új tagországok aránya. Az exporttal ellentétben Ázsia szerepe csökkent a külföldi vásárlások esetében: a koreai 23

30%-kal, a japán 20%-kal, a hongkongi 25%-kal és a kínai 5,5%-kal. Az árukészlet tekintetében az autóipari termékek visszaestek, míg a feldolgozott termékek vásárlása növekedett. A 2012-es előrejelzések alapján az export euróban számolva csak 6%-os bővülést eredményez, volumenben pedig éves szinten 5%-ra esik vissza (a hazai export erős szinkront mutat a némettel, melynek kiviteli piacait az eurózóna tagállamai jelentik, melyeken recesszió várható; valamint az Unión kívüli piacokon is mérséklődik a konjunktúra). A szakemberek úgy vélik, hogy sem a fogyasztás, sem a beruházások mértéke nem fog jelentősen növekedni, sőt a visszaesés sem kizárt. Ezen prognózisok miatt az import euróban számolva 5%-ra, mennyiségben számolva pedig 4% körülire esik vissza várhatóan. A külkereskedelmi mérleg aktívuma ezen export-import előrejelzések alapján tovább emelkedik és meghaladja a 8 milliárd eurót.

4.3.2. II. eset: Mezőgazdasági exportálás (carussel ügyeletek, eltűnt fuvarozó) Hazánkban a mezőgazdasági áfacsalások jelentős része a külföldi szállítmányozások során történik meg: papíron elszállítják külföldre az árut; láncértékesítést hajtanak végre; a fuvarozó eltűnik az ügylet végére. Ez csak néhány példa arra, hogyan lehet kijátszani a törvényt, mely sajnos lehetőséget ad erre (például export esetén nem kell forgalmi adót fizetni). Úgy gondolom, hogy a mezőgazdasági és a kereskedelmi csalások az exportálás területén összekapcsolódnak, ezért a két iparágra jellemző csalásokat egy eseten keresztül fogom bemutatni, ezzel a leggyakrabban alkalmazott csalási módszert ismertetve. Adott „C. Kft.”, mely mezőgazdasági tevékenységet folytat. Elsősorban Ausztriából szerzett be gabonát. 2012. IV. negyedév során a céget adócsalással gyanúsították. 2010 és 2011 folyamán a cég osztrák egyéni vállalkozóktól szerezte be a szükséges gabonát. Azonban az osztrák cég - papíron - először egy „D. Kft.”-nek számlázta az árut, majd a Kft. továbbszámlázta vagy az „E. Kft.” vagy az „F. Kft.” számára a terméket. A

24

két cég valamelyike pedig kiszámlázta a „C. Kft.” számára. A szállítást minden esetben a „Fuvar Kft.” végezte. A beszerzést követően a „C. Kft.” a terméket tovább értékesítette egy osztrák cég számára, vagyis az export után sem kellett adót fizetnie. A szállítást ugyanazon cég végezte, mint a beszerzés esetében. Az ellenőrzések során kiderült, hogy a „D. Kft.” cégjegyzékből való törlése 2011-ben történt meg; az „E. Kft.” nem létezik és feltehetően nem is létezett; az „F. Kft.” 2012 év folyamán már felszámolás alatt állt, akárcsak a „Fuvar Kft.”. Az Adóhatóság megállapította, hogy a közbenső cégek jelenléte csupán arra szolgált, hogy a „C. Kft.” belföldi beszerzése után keletkező levonható áfát a belföldi értékesítést terhelő áfa fizetési kötelezettséggel (a külföldről történő beszerzés alkalmával az import után fizetendő adót visszaigényelhette a „D. Kft.”, mely feltehetően a „C. Kft.” tulajdonában, vagy résztulajdonában állt, vagyis ez az összeg is ugyanazt az egyént illette meg). A láncértékesítés folyamán összesen közel 30 millió forintnyi adót tudott a „C. Kft.” magánál tartani. A „C. Kft.” felszámolása megkezdődött. Az eset alapján látható, hogy nagyon gyakran használják ki a végek az alvállalkozói láncolat kiépítését, valamint élnek azzal a lehetőséggel is, hogy a külföldi beszerzés után az import áfáját visszaigényelhetik.

4.3.3. Megoldási javaslat Véleményem szerint az EU tagállamain belüli termékértékesítések esetében szigorítani kellene a határon az ellenőrzéseket, ugyanis sok esetben az áru nem hagyja el az országot ténylegesen, csak papíron. Ezáltal a cégnél marad az áru is és az „értékesítést” is el tudja könyvelni, hiszen számlával tudja igazolni. Abban az esetben, ha a külföldi cég sem létezik, vagy a hazai cég valamilyen hozzátartozója vezeti még az átvételi elismervényt is be tudja mutatni az ellenőrök számára. Az ilyen esetek bonyolultabbá válnak a külföldi cég jelenléte miatt, emiatt is sokszor alkalmazzák.

25

5. ÖSSZEFOGLALÁS A hazai gazdaság nagyon rossz helyzetben van, melyet tovább fokoz a feketegazdaság nagy aránya. Az adók magasak, újabb és újabb adónemek kerülnek bevezetésre; a törvények bonyolultak, a közember számára alig érthetők; a megélhetés nehéz. Mindezen okok hozzájárulnak ahhoz, hogy sokan a törvénytelen útra lépnek. A hatóságok nagy erőkkel próbálják visszaszorítani az adócsalást, mindezek ellenére magas a be nem fizetett adó mértéke. A leggyakrabban elkövetett csalási formák közé sorolható a fiktív számlázásos és a láncügyletes módszer. Mind a két eset elég bonyolult ahhoz, hogy az ellenőrök nehezen tudják lebuktatni a csalókat. Az ellenőrzés fejlődik, de vele együtt a bűnözés is, így kialakul egy ördögi kör, melyben egyik tevékenység „fejleszti” a másikat. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon az adócsalás (illetve az élet más területein történő bűnözés) lenne a „szükséges rossz” a törvényalkotás során? Így tartható folyamatos működésben a gazdaság? A rendszerváltás után került bevezetésre az önadózás fogalma, mely egy bizalmi alapon nyugvó adórendszert hozott létre. Az önadózás lényegében azt jelenti, hogy az emberek saját maguk állapítják meg és vallják be a fizetendő adót. Ennek ellentéte a kivetéses adózás, melynek során az Adóhatóság állapítja meg és veti ki a fizetendő adót. Az általános forgalmi adó is az önadózás rendszerében működik, vagyis elég sok lehetőség nyílik arra, hogy ne vallják be, ne annyit valljanak be az egyének, mint amennyi a ténylegesen fizetendő adó lenne. Ilyen esetekben használható a fiktív számla. Úgy gondolom, hogy a termékek és szolgáltatások forgalmát sokkal jobban ellenőrzötté kellene tenni, mind Magyarországon, mind a külföldre történő értékesítés esetében. Az export során a határokon szigorúbb ellenőrzést kellene bevezetni. A hazai forgalomban pedig a kivetéses adózás rendszerét kellene bevezetni. Természetesen ezen intézkedések hatalmas méretű átszervezéseket igényelnek, melyek jelentős mértékű költségeket emésztenének fel, jelenleg pedig az államnak erre nincs lehetősége. Azonban alapul véve, hogy mekkora összegű pénzek nem folynak be az állami kasszába, lehetséges, hogy az átalakításoknak rövid időn belül meg lenne az eredménye. Hogyan lehetne megvalósítani a kivetéses adózást az általános forgalmi adó esetében? Úgy gondolom, hogy elsősorban azokra az iparágakra kellene koncentrálni, melyekben a legtöbb csalást elkövetik, vagyis az építőipar és a mezőgazdaság. A csalások visszaszorítása érdekében bevezették a 26

fordított adót, azonban nagy valószínűséggel a csalók itt is megtalálják majd a lehetőségeket.

Jelenleg a bankszámlakivonatok, menetlevelek és kiállított vagy

befogadott számlák képezik a bizonyítékok legfontosabb részét. A menetlevelet egy meg nem történt ügylet során is be lehet mutatni, hiszen nem feltétlenül szállított árut a fuvarozó. A bankszámlakivonatokat nehezebb bemutatni egy meg nem történt ügylet során, azonban ezt is ki lehet játszani a készpénzes fizetéssel. Csalás esetén a számlának akkor van fontos szerepe, ha a csalni kívánó cég állítja ki a számlát, hiszen így nem kell megfizetni az értékesítés után az adót. A jelenlegi gazdasági életben annyira sok cég van jelen, hogy a forgalom ellenőrzése szinte lehetetlenné válik. Emiatt valamilyen más alternatívát kellene választani a csalások visszaszorítása érdekében. Az adócsalások nagy részben azért következnek be, mert magasak az adókulcsok hazánkban. Az EU tagállamai közül hazánkban van a legmagasabb általános forgalmi adókulcs. A hazai gazdaság jelenlegi állapotában az adócsalók állnak „vezető” pozícióban, hiszen hatalmas károkat okoznak az államnak. Az állam reakciója - a hiány pótlása érdekében - újabb adónemek bevezetése a meglévő adókulcsok emelése. Az ellenőrzések fejlődnek, de még mindig nem állnak olyan készültségi szinten, hogy minden csalót elfogjanak, ha el is fogják a csalót a kárnak csak töredékét tudják előkeríteni. Véleményem szerint az adókulcsok drasztikus csökkentése visszaszorítaná a csalások mértékét, mivel akkor már nem érné meg kockáztatni. Azonban ehhez az eljáráshoz egy gazdaságpolitikai szemléletváltásra lenne szükség, amelyre a hazai társadalom és vezetés nem készült fel. Mindezek mellett a problémát tovább enyhítené az is, ha az államnak lehetősége nyílna az egyes iparágak bőkezűbb támogatására. A támogatások elnyerhetők EU-s pályázatokon keresztül, valamint az állami bevételek egy részét is vissza lehet forgatni a gazdaságba. Azonban ehhez a befizetett adókra is szükség van. Amit nem fizetnek be, azt nem lehet visszaforgatni. Ebben az esetben az államnak kellene „áldozatot hoznia” , hiszen már Keynes is megmondta: recesszió idején támogatásokra van szükség, míg konjunktúra esetén kell adót növelni. Hazánk még nem lábalt ki a válságból, így a megnövekedett adóterheket sem tudja befizetni. Ismét kialakul egy ördögi kör, melyben a társadalom és az állam állnak egymással szemben.

27

Amíg az állam nem teremt elfogadható körülményeket a megfelelő jóléti szint elérésére, addig nem várható el a társadalomtól, hogy az állam akaratának megfelelően járjon el. A gazdaságpolitika reformja feltételezhetően az áfa és egyéb csalások mérséklődését (esetleg megszűnését) vonná maga után.

28

6. IRODALOMJEGYZÉK dr. Juhász István: Az adózás története www.drvilmanyi.hu www.1000ev.hu www.ado.hu www.hvg.hu http://lexikon.katolikus.hu/H/homo%20oeconomicus.html www.nol.hu 2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról http://www.penzugykutato.hu/files/Sajt%C3%B3t%C3%A1j%C3%A9koztat%C3%B3, %202012.%20m%C3%A1rcius%2023_0.pdf http://www.bmeip.hu/download/engemiserint/A%20magyar%20mezogazdasag%20es% 20az%20EU.pdf

29