Tavaly megadatott számomra az a csodás élmény, ÉS ŐK KÖVETTÉK ŐT. Menny a szívünkben. Jézus megmutatja számunkra az utat

„ÉS ŐK KÖVETTÉK ŐT…” Országos imahét (NOVEMBER 30. – DECEMBER 7.)

NOVEMBER 30., SZOMBAT

Menny a szívünkben. Jézus megmutatja számunkra az utat

T

avaly megadatott számomra az a csodás élmény, hogy életemben először a Galileai-tenger partján sétálhattam. Ahogy ott álltam, és az ősi tavat, valamint az azt övező zöld dombokat csodáltam, könnyen magam elé tudtam képzelni a 2000 évvel ezelőtti időt, amikor Jézus ugyanezeken a partokon járt. Lelki szemeim előtt láttam, amint ott áll a felkelő nap fényében, a mindenféle korú, rendű és rangú emberek sokasága tolong körülötte, és próbálnak minél közelebb kerülni a csodálatos Tanítóhoz, Gyógyítóhoz – sőt mondhatjuk, Szabadítóhoz – a keskeny, köves parton. Mivel látta, hogy a tömeg túl nagy, a terület pedig túl kicsi, Jézus visszavezette az embereket a szelíd lankákra, ahol az előző éjszakát tanítványaiért imádkozva töltötte. Az egész éjszakás imaalkalom után Jézus magához hívta a tizenkettőt, és „ima közben kezét áldólag terjesztette ki rájuk, hogy elkülönítse őket az evangélium szolgálatára.”1 1 Ellen G. White: Gondolatok a Hegyi Beszédről, Élet és Egészség Könyvkiadó, Budapest, 2005, 9. o.

Jézus tudta, elérkezett az ideje annak, hogy tanítványai közvetlenül is részt vegyenek munkájában, s majd folytatni tudják azt az Ő mennybemenetele után is. Ismerte gyengeségeiket és erősségeiket is. „Jézust mindnyájan szerették; s bár a hitben lassan fejlődtek, Ő mégis úgy tekintett rájuk, mint akikre később fontos művét bízza.” 2 Annak is tudatában volt, hogy tanítványait – Izrael egészével egyetemben – tévútra vezették a rabbik tanításai a Messiással és annak küldetésével kapcsolatban, ezért vágyakozott arra, hogy szemüket megnyissa az igazságra.

Újra a hegyoldalon Jézus és tanítványai most ismét a hegyoldalon ültek, ezúttal azonban embertömegek vették őket körül, akik valami jobb után kutattak és vágyódtak az életükben. Nemcsak Galileából érkeztek, hanem egész 2 Uo.

ORSZÁGOS IMAHÉT | 2013. NOVEMBER 30. – DECEMBER 7.

Imahet_2013_december_11_20_végleges.indd 1

2013.11.20. 13:27:13

Júdeából, beleértve Jeruzsálemet is. Mások a Jordánon túlról utaztak oda, Péreából és Dekápoliszból. Messze északról, a föníciai partokról, Tíruszból és Szidónból is érkeztek emberek, és a délen fekvő Idumeából, a Holt-tenger északnyugati részéről is. Mindenki hallott már erről a csodálatos Tanítóról és Gyógyítóról, és mindenki azt remélte, Ő lesz a régen várt Messiás, aki megszabadítja őket végre a római iga alól! A dicsőséges és hatalommal teljes, gazdag és híres nemzet képe lebegett előttük, s abban bíztak, hogy ez lesz az a nap, amikor Jézus királynak kiáltja ki magát. Mások egy jobb házat, bőségesebb táplálékot, szebb ruhát és gazdagabb, könnyebb napokat képzeltek el maguknak. A sokaság tehát kényelmesen elhelyezkedett, epekedve várva a Mester szavait, és fogalmuk sem volt arról, hogy világuk hamarosan a feje tetejére áll.

a mennyeknek országába.” (Mt 5,20) El tudom képzelni, hogy az embereknek a lélegzetük is elállt ettől a kijelentéstől: ha az írástudók és a farizeusok sem mehetnek be a mennyek országába, akkor ki juthat be oda? Jézus elmagyarázta nekik, amikor egyenként lehámozta a külső magatartásformák rétegeit, és feltárta előttük a lélek legrejtettebb indítékait. „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.” (Mt 5,27–28) A Tanító folytatta a kényelmetlen gondolatmenetet, és beszélt a válásról, az esküdözésről, az erőszakról, a valódi jószívűségről és az ellenség iránti szeretetről.

A cél: átalakulás és megújulás Feje tetejére állított világkép

Jézus arra törekedett, hogy átalakítsa az emberek mindennapi életét. Meg akarta újítani őket, azáltal, „Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyek- hogy a mennyet a szívükbe költözteti. Nekünk is, nek országa” – így kezdte Jézus a beszédét az embe- akik a Föld történelmének utolsó napjaiban élünk, rek legnagyobb megdöbbenésére. „Boldogok a sze- vallási életünk kell, hogy a legfontosabb legyen. Ez lídek: mert ők örökségül bírják a földet. Boldogok, álljon a fontossági sorrend élén! A következő tanáakik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők csot kapjuk: „Mint Isten népe, félelmetesen hiányzik megelégíttetnek.” (Mt 5,3.5–6)3 belőlünk a hit és a szeretet. Összes erőfeszítésünk A szegények, a szelídek, az éhezők, a szomjazók kevésnek bizonyul ebben a veszélyes időben, amiben – ők azok, akiket Isten meg fog áldani? Az írástudók élünk. A büszkeség és az önzés, az istentelen, gonosz és a farizeusok szerint nem, ők azt állították, hogy a életforma, amely mindenfelől körülvesz bennünket, szenvedőkön átok van. Ők tudományként tanították erőteljesen hat ránk. Kevesen mérik fel, mennyire az emberek parancsolatait fontos minden olyan körül(lásd Mt 15,9), és végtelen ményt kizárni, ami káros haszenvedést okoztak azoknak, tással van az istenfélő életre. „Krisztusba vetett hittel akik igyekeztek betartani az Amikor megválasztják a lamindannyian elérhetjük általuk kitalált számtalan kókörnyezetüket, alig néháaz általa elénk tárt színvonalat, szabályt, törvényt és előírást. nyan tartják a legfontosabb ha életünk összhangban van Jézus a dolgok lényegét tárta célnak a lelki jóléthez szükvele, az élet Forrásával.” fel akkor, amikor hangsúséges körülmények megtelyozta Isten törvényének válremtését.”4 Jézus bensőséges kapcsolatra törekszik velünk. tozhatatlan voltát, ugyanakkor rámutatott arra is, hogy a törvény betűjének Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy saját megtartása nem elég. „Mert mondom néktek, hogy kezével formálta meg az embert, és lehelte az orrába ha a ti igazságotok nem több az írástudók és fari- az élet leheletét, hogy életre keljen. Azóta pedig arra zeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be törekszik, hogy újjáformálja szívünket és elménket, 3 Amennyiben másként nem jelöljük, a bibliai igék a Károlyifordításból valók.

4 Ellen G. White: Testimonies for the Church, 5. köt. Pacific Press Pub. Assn., Mountain View, Calif., 1948, 232. o.

2 | „ÉS ŐK KÖVETTÉK ŐT…”


2013.11.20. 13:27:13

hogy az emberek jelleme az Ő képmását tükrözze. ben (20. vers), ami örökre megmarad. Ahelyett, Meg akarja újítani gyermekeit azáltal, hogy rájuk hogy a világi hatalmat hajszolnánk, Jézus így bátoleheli a menny áldásait. Vajon ma kevésbé van szük- rít: „Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, ségünk a megújulásra és a reformációra? Krisztus jól hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a tudja, hogy sok szempontti mennyei Atyátokat.” (Mt ból ugyanolyan kísértésekkel 5,16) A fizikai szükségleteket küzdünk, mint a kétezer illetően pedig arra szólít fel, „Megváltónk szeretné évvel ezelőtt élt gyermekei. hogy ne féljünk attól, hogy szívünket, otthonunkat A hegyi beszéd éppen olyan mit együnk, mit igyunk vagy és gyülekezetünket erőteljes üzenetet hordoz ma mibe öltözködjünk, mert mennyei békességgel és is, mint hordozott két évezmennyei Atyánk tudja, hogy örömmel betölteni.” reddel ezelőtt. Az ihletett író mindezekre szükségünk van. így fogalmaz: „A Krisztus „Hanem keressétek először hegyi beszédében elmondott Istennek országát, és az Ő igazságok minden időben megőrizték erejüket. Ben- igazságát; és ezek mind megadatnak néktek” – teszi ne minden egyes mondat drágakő az igazság kincs- hozzá (lásd Mt 6,31–33). tárából. Az itt kifejezésre juttatott alapelvek minden korszakban érvényesek az emberiség valamennyi osztályára. Isteni erővel nevezte Krisztus egymás Dinamikusan fejlődő keresztényi élet után boldognak az emberiség különböző rétegeit, mivel becsületes jellemvonásokat fejlesztettek ma- Milyen egyszerű, mégis mélységes! Milyen lényegre gukban. Krisztusba vetett hittel mindannyian elér- törő, mégis próbára tévő! Miként lehet dinamikus, hetjük az általa elénk tárt színvonalat, ha életünk élő keresztényi életünk? Azzal, ha mindig Isten országát és az Ő jellemét helyezzük fontossági sorösszhangban van vele, az élet Forrásával.”5 rendünk élére; naponta tápláljuk lelkünket az élet Igéjével (lásd Jn 6,35–58), és időt szánunk arra, hogy A megújulás követendő példája őszinte, meghitt beszélgetést folytassunk vele mindennap. Megváltónk szeretné szívünket, otthonunkat és Amint Igéje és az ima által egyre mélyebben gyülekezetünket mennyei békességgel és örömmel megismerjük Istent, bizalmunk is növekszik Őbenbetölteni. Miközben Máté evangéliumában csodá- ne, hinni fogjuk, hogy Ő tudja legjobban, hogyan latos beszédét tanulmányozzuk, a keresztényi élet alakítsa az életünket, ezért szívesen elfogadjuk az Ő megújulásának követendő példáját, illetve alapel- vezetését. Másokat szeretnénk szolgálni, pontosan veit találhatjuk meg. Itt nyilatkoztatja ki legvilágo- úgy, ahogy Jézus tette, reményt és gyógyulást vinsabban és legnyíltabban, hogy mit jelent hozzá ha- ni mindenhová, ahová csak tudunk. Rádöbbenünk, sonlóvá válni. Jézus ebben a beszédében részletezi mennyire értéktelen mindaz, amit a világ értékel, és azokat az értékeket, amelyek az Ő törvényének és olyan sok emberrel akarjuk megosztani a megváltás jellemének alapját képezik. Ezek: az őszinteség, a történetét, amennyivel csak lehetséges. tisztaság, a kedvesség, az önzetlen szeretet, a nagyMivel pedig őszintén törődünk másokkal és örök lelkűség és a hűség. Ő szeretné tekintetünket ma- sorsukkal, ezzel együtt arra is késztetést érzünk gasabbra, a mulandó, bukott világ dolgainál sokkal majd, hogy a Jelenések könyve 14. fejezetében találmagasabbra emelni. ható hármas angyali üzenetet is hirdessük az egész Ahelyett, hogy földi vagyonra vagy gazdagságra világnak. Az üzenet az örökkévaló evangélium emvágynánk, „hol a rozsda és a moly megemészti, és lítésével kezdődik, és Isten imádatára szólít fel, „aki ahol a tolvajok kiássák és ellopják”, Megváltónk arra teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a biztat, hogy gyűjtsünk magunknak kincset a menny- vizek forrásait” (Jel 14,6–7). „Mi módon hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek? Mi módon hisznek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mi 5 Ellen G. White: Gondolatok a Hegyi Beszédről, i. m., 6. o. ORSZÁGOS IMAHÉT | 2013. NOVEMBER 30. – DECEMBER 7. | 3


2013.11.20. 13:27:13

módon hallanának pedig prédikáló nélkül?” (Rm 10,14) A megújult, tevékeny keresztényi élet egyik legizgalmasabb és legtöbb áldást ígérő szempontja az, hogy kiváltságunk beszélni Jézusról másoknak – szavaink és tetteink által egyaránt. Ezen az imahéten arra bátorítok mindenkit, hogy töltsön időt Isten Igéjével, kutassa mélységesen az üzeneteket, és imában kérje Istentől azokat az áldásokat, ame-

lyeket olyannyira vágyik nekünk adni; amelyekről a Galileai-tenger partján, a domboldalon beszélt; s amelyek abból az életformából következnek, amit Őt követve élünk, előrevetítve a Krisztus eljövetelekor ránk váró öröklét áldásait. Ted N. C. Wilson, a Hetednapi Adventista Egyház elnöke

Átgondolásra javasolt kérdések 1. Milyen Messiást vártak a zsidók, és miben különbözik a mi elképzelésünk, miközben Jézus második eljövetelét várjuk? 2. Hogyan lehet a menny a szívünkben? 3. Milyen szempontból akarta Jézus megreformálni a zsidókat, és milyen reformot szeretne a mi életünkben? 4. Isten törvényének mi az alapja, és hogyan építhetünk arra? 5. Mit jelent a megújult keresztényi élet, és hogyan érhetjük azt el?

DECEMBER 1., VASÁRNAP

Mi indít bennünket a szolgálatra? „[Isten Fia] szeretett engem, és önmagát adta értem.” (Gal 2,20)

I

sten csodálatos megoldást talált a tőle elfordult, elidegenedett ember megmentésére. A világmindenség erkölcsi alapját és magát az életet jelentő, a teremtmények javát szolgáló elvet, a szeretet elvét a saját példaadásán keresztül mutatta be, hogy bizalmat ébresszen, viszontszeretetre, mások felé fordulásra késztessen és képesítsen. A jól ismert ige tanúsítja ezt: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy ha valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök életet nyerjen.” (Jn 3,16) Krisztus eljött Immánuelként – velünk az Isten –, hogy bemutassa, hogyan viszonyul hozzánk

az Atya. „Aki látott engem, látta az Atyát.” Ez a Biblia-vers az isteni áldozatvállalásról szól. Kimondja, hogy Isten még egyetlen emberért is kész ezt a felfoghatatlan áldozatot meghozni, aki akár lehetek én is. Pál apostol hitvallása azonban még ennél is személyesebb. „Az Isten Fia szeretett engem, és Önmagát adta értem.” Ez a szeretet nem a szeretet tárgyának értékétől függő – Isten nem azért szeretett minket, mert szeretetre méltók vagyunk –, hanem olyan gyógyító erő, ami értéket teremt abban, akire irányul. Ezért folytatja így az apostol:



2013.11.20. 13:27:14

„Élek pedig többé nem én, hanem a Krisztus él köztetek, mint a Jézus Krisztusról, mégpedig mint bennem, és amely életet most testben élek, az Isten megfeszítettről.” (1Kor 2,1–2) A szolgálat egyetlen Fia iránti bizalomban élem…” Viszontszeretetet, elfogadható indítéka ez: „Krisztus szerelme szoronhálát, ragaszkodást, bizalmat teremt. Olyan hatal- gat minket.” (2Kor 5,14) mas átalakító erő nyilatkozik meg benne, hogy még Az isteni szeretettől érintett szív az Isten iráni a Jézus jobb keze mellett felfüggesztett latort is be- hála és viszontszeretet kifejezéseként szolgálni akar, hódolásra késztette. Gyógyít, bűntől tesz szabaddá, Krisztus példáját követve: „Többé nem én élek, haáldozatvállalásra, szolgálatra nem a Krisztus él bennem… képesít. Bizalmat ébresztő én az Isten Fiában való hitbefolyása nyomán közösség ben élek, aki szeretett engem, „A Megváltó legfőbb kívánsága, formálódik Isten és ember, és Önmagát adta értem.” hogy képviselői legyünk, akik ember és ember között is. (Gal 2,20) megismertetik lelkületét és Pál apostol másokért való „A földbe esett gabonajellemét a világgal. szolgálatának is ez volt a mag, ha el nem hal, egyedül A világnak pedig legnagyobb mozgatórugója. Azt írja Rómarad, ha elhal, akkor terem mabeliekhez írt levelében: sok gyümölcsöt.” (Jn 12,24) A szükséglete, hogy az Üdvözítő „Mind a görögöknek, mind hívő életének szintén a mászeretete emberi lények által a barbároknak, mind a bölsokért szolgáló, önfeláldozó megnyilvánuljon. Az egész cseknek, mind a tudatlanokélet példáját kell képviselnie: menny férfi akra és nőkre vár, nak elkötelezettje vagyok… „Mert közülünk senki sem él akik által Isten kinyilatkoztatja nem szégyellem a Krisztus önmagának…” (Rm 14,7) evangéliumát, mert Istennek „Krisztus szent kötelesa kereszténység erejét.” hatalma az, minden hívőnek séget bízott egyházára. Vaüdvösségére…” (Rm 1,14.16) lamennyi tagja legyen Isten Athénban, az akkori világ egyik szellemi köz- élő csatornája, melyen keresztül eljuttatja a világpontjában mondanivalóját másképpen építette fel. nak kegyelmének kincseit, Krisztus kimeríthetetlen Beszélt egy ismeretlen Istenről. Hivatkozott böl- gazdagságát. A Megváltó legfőbb kívánsága, hogy csekre, filozófusokra, költőktől idézett, de itt vég- képviselői legyünk, akik megismertetik lelkületét zett munkálkodása nem volt igazán eredményes. és jellemét a világgal. A világnak pedig legnagyobb Korinthusban az emberi szív sokféle eltévelyedését szükséglete, hogy az Üdvözítő szeretete emberi lémár csak Krisztus önfeláldozó szeretetének bemuta- nyek által megnyilvánuljon. Az egész menny férfiaktásával akarta orvosolni: „…mikor hozzátok mentem, ra és nőkre vár, akik által Isten kinyilatkoztatja a keatyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, reszténység erejét.” (Ellen G. White: Az Apostolok avagy bölcsességgel hirdessem néktek az Isten bizony- története, 486. old.) ságtételét. Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak Sonnleitner Károly

Átgondolásra javasolt kérdések 1. Isten bűnösök iránti szeretete, Krisztus áldozatvállalása érint-e bennünket is olyan személyesen, hogy elmondhassuk: „szeretett engem”, „önmagát adta értem”? 2. Mire indít minket a naponként tapasztalt és meg nem érdemelt kegyelem? Nem élünk-e vele vissza, ha csak elfogadjuk, de nem késztet teljesebb átadásra? 3. Tudunk-e hiteles és eredményes szolgálatot végezni anélkül, hogy a „Krisztus szeretetének szorongatását”, késztető erejét tapasztalnánk? Mi az evangélium lényege, ereje, amely nélkül senki sem térhet meg Istenhez?

ORSZÁGOS IMAHÉT | 2013. NOVEMBER 30. – DECEMBER 7. | 5


2013.11.20. 13:27:14

DECEMBER 2., HÉTFŐ

Odaszánás a szolgálatra: Pál apostol életpéldája „De semmivel sem gondolok, még az életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.” (Ap csel 20,24)

A

mikor Pál apostol Milétoszban búcsúzott Nem lehetett számára olyan kényelmetlen helyaz efézusi gyülekezet vénjeitől, emlékez- zet, amit ne vállalt volna föl a gyülekezet tanításátette őket arra, hogy az Úrnak szolgált kö- nak vagy erkölcsi tisztaságának védelmében, Kriszzöttük, teljes alázatossággal (Ap csel 20,19), szoron- tus teste, az Egyház javára. Vajon jelen van-e az a gattatások között, olyannyira, hogy még az élete is bátorság az egyéni, valamint közösségi életünkben veszélyben forgott. Mégis három éven át hirdette teljes alázatossággal, ahogyan ez megmutatkozott nekik a teljes és örökkévaló evangéliumot, „semmi- Pál jellemében? től sem vonogatta magát, ami hasznos”, hogy taA teljes alázatosság ugyanis nem zárja ki az ernítsa a gyülekezetet, nyilvánosan és házanként (Ap kölcsi bátorságot, és ennek az erkölcsi bátorságnak csel 20,20). párosulnia kell valódi istenfélelemmel, valamint Pál apostol számára nem szelídséggel. Egyensúlyban volt olyan téma vagy problévan-e ez a két jellemvonás ma, amit nyíltan, az Írások az én életemben? Ez miben „Pál szíve szeretettől izzott és az Úr tanácsának útmunyilatkozik meg? Pál mina bűnösökért, és minden tatása szerint ne lett volna dig örömmel végezte azt a erejét a lélekmentés kész tisztázni és rendbe szolgálatot, amelyet közvetmunkájára fordította.” tenni, azért, hogy semmilenül a feltámadt Krisztustól lyen akadály vagy botránykapott, mert életének a legkő ne legyen a gyülekezet főbb vágya az volt, bizonysáéletében az üdvösség útján. Ennek terheit imában got tegyen „az Isten kegyelmének evangéliumáról” hordozta, és könnyhullatással kísérve vitte az Isten (Ap csel 20,24). színe elé. Még az életét is kész volt odaadni Jézusért, Néhány területet említsünk meg az apostol sokréKrisztussal járva teljes alázattal és istenfélelemben. tű munkájából: Ez a teljes alázatosság azonban nem volt akadálya ■ Tanítványképzés.Maga mellé vette Timóteust, annak, hogy az evangélium igazságáért és tisztasá- Tituszt, Silást, és élete példájával is tanította, hogáért szót emeljen mind írásai, mind szavai által gyan kell hitből élni, szenvedni, küzdeni szeretni, a gyülekezetekben. Ezt írja a Szentlélek sugalmazá- gyülekezeteket alapítani, azokat gondozni, Kriszsára Lukács, az Apostolok cselekedetei írója, felidéz- tussal és Krisztusért. A Timóteushoz és Tituszhoz ve Pál apostol szavait: „Nem vonogattam magamat, írt levelei arról tanúskodnak, hogy rendkívüli érhogy hirdessem nektek az Istennek teljes akaratát.” zékenységgel és hozzáértéssel oktatta tanítványait (Ap csel 20,27) az Úr útjának dolgaiban.



2013.11.20. 13:27:14

■ Gyülekezetek alapítása és gondozása. Barnabás■ Krisztus útját tanította szóban és írásaival (vö. sal ismételten végiglátogatták azokat a helységeket, Fil 3,7–15). Igehirdetéseivel, helyzetre alkalmazott ahol az Úr kegyelméből korábban gyülekezeteket tanításaival, élete példájával, levelei megírásával hoztak létre, és a hitben való nagykorúság felé segí- gyakran szó szerint éjjel-nappal tanított, intett és tették őket. buzdított, írt és munkálkodott. „Pál szíve szeretettől ■ A tévtanítások leleplezése (vö. Gal 1,6–10; 3,1) izzott a bűnösökért, és minden erejét a lélekmentés és a szakadások felszámolása (vö. 1Kor 1,10–13; munkájára fordította. Nem élt nála önzetlenebb és 3,3–15). Azt írja, hogy Apolkitartóbb munkás. Az ellóssal együtt ő maga is csak nyert áldásokat nagy előnyszolga, de a megkeresztelt ként értékelte, amit fel kell „Pál sohasem felejtette el a rajta testvérek és a gyülekezetek használnia mások szolgálamint Krisztus szolgáján nyugvó mind Krisztuséi, akiket a tára… Pál sohasem felejtette felelősséget, és azt, hogy Isten Megváltó a saját vérén szerel a rajta mint Krisztus szolszámon kéri, ha hűtlensége zett. Péter apostolt például gáján nyugvó felelősséget, és nyilvánosan intette meg, következtében lelkek vesznek el.” azt, hogy Isten számon kéri, amikor azt látta, hogy nem ha hűtlensége következtében az igazság útján jár, és képlelkek vesznek el.” (Ellen G. mutatásával másokat is magával visz ezen az úton White: Az Apostolok története, 367., 368., 241–242. o.) (vö. Gal 2,11–16). Munkánk nem lehet egyoldalú, sem kizárólag önma■ „Élek pedig nem én, hanem él bennem a Krisz- gunkra épített. Helyette szerezzünk tapasztalatokat tus…” (Gal 2,20) Pál apostol életének, hitének és az Isten Országa építésének különböző ágazataiban, tanításának középpontjában az érte megfeszített és más testvéreinkkel együttműködve, mindegyikünk feltámadt Üdvözítő állt. Vele mindenkor élő kap- a maga helyén, az Úrtól kapott talentumai, odaszácsolatban maradt, és másokat is megtanított arra, nása arányában, hogy készségeink jellemvonásokká hogy hogyan éljenek és szolgáljanak Krisztussal, érlelődjenek, hogy szolgálatunk ne legyen szétszórt Krisztusért. Ha szükségesnek ítélte, akkor kétkezi és hiábavaló (vö. Eféz 4,15–16). munkával látta el a saját szükségleteit, hogy a hitNe feledkezzünk meg egymás erősítéséről, bátoríben erőtleneknek ne legyen terhére semmilyen te- tásáról sem! kintetben. Pongrácz Róbert

Átgondolásra javasolt kérdések 1. Van-e teljes alázatossággal párosult erkölcsi bátorságom, ahogyan ez megmutatkozott Pál jellemében? Egyensúlyban van-e ez a két jellemvonás az életemben? 2. Teljes-e az Úr Jézusnak való önátadásom? Az akadályokra tekintek, a kifogásokat keresem, vagy pedig Istene bízom magam, hogy Ő nyisson utakat és lehetőségeket, hogy kis és nagy dolgokban szolgálhassam Őt? 3. Vajon miben lehet még elmaradásom? Fáradozom-e személyesen néhány emberért, hogy ők is Isten eszközei lehessenek, ahogyan azt Pál végezte Timóteus vagy Titusz esetében?



2013.11.20. 13:27:14

DECEMBER 3., KEDD

Lelki alkalmasság a szolgálatra „[Jézus Krisztus] által vettük a kegyelmet és a küldetést... Kérlek azért titeket, atyámfiai, az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.” (Rm 1,5/a; 12,1)

I

sten az utolsó kegyelmi üzenetét, szeretetének utolsó kérlelését szeretné eljuttatni általunk a világhoz. Erre a szolgálatra a személyes életünkben tapasztalt isteni megbocsátás, Isten irántunk tanúsított irgalma tesz alkalmassá. A másokhoz való viszonyunkat alapvetően határozza meg, mennyire érintette meg, rázta meg szívünket a meg nem érdemelt kegyelem, bűnadósságunk elengedése (vö. a két adós példázata, Lk 7,41–43). A példázatbeli adós szolga (Mt 18. fej.) nem jutott túl azon a gondolaton, hogy majd mindent megfizet urának, csak kapjon hozzá időt. Talán fel sem fogta, mit jelent az, hogy az Úr minden adósságát elengedte. „Sokan reménykednek abban, hogy saját cselekedeteikkel kiérdemlik Isten kegyét. Nem fogják fel, milyen tehetetlenek. Nem fogadják el Isten kegyelmét ingyen ajándékként, hanem saját jó cselekedeteikben bíznak. Szívüket nem szomorítja el és nem alázza meg a bűntudat. Ezért másokkal szemben követelőzők és könyörtelenek… Semmi sem igazolja az engesztelhetetlen lelkületet. Az irgalmatlan ember arról tanúskodik, hogy ő maga nem részesült Isten megbocsátó kegyelmében. Ha a vétkező tudatában van annak, hogy Isten megbocsátott neki, szíve együtt dobban a végtelen Szeretet szívével. A bűnös lelkét átjárja Isten könyörülete, és ezzel a könyörülettel fordul mások felé. Az az irgalom és az a szerető gondoskodás, amely Krisztus életében megmutatkozott, látható lesz azokban, akik részesültek kegyelmében…” (Ellen G. White: Krisztus példázatai, A megbocsátás mértéke c. fejezet) Csak látszólag ellentmondás az, hogy megbánt és megbocsátott bűneink adják a legnagyobb öröm és a szolgálatra való alkalmasság alapját életünkben.

Péter apostolt a bukása nyomán átélt bűnbánat és alázat, valamint Krisztus iránta tanúsított tapintatos szeretete formálta alkalmassá arra, hogy a „bárányokat” legeltesse. „Miután Krisztus visszaállította Pétert a szolgálatba, az első munka, amelyet tanítványára bízott, a bárányok legeltetése volt. Péternek kevés tapasztalata volt ezen a téren. Ez a munka nagy figyelmet és gyengédséget, sok türelmet és állhatatosságot követel. Krisztus tulajdonképpen arra hívta el Pétert, hogy szolgálja azokat, akik még fiatalok a hitben, tanítsa a tudatlanokat, megnyissa előttük az Írásokat, és oktassa őket a hasznos munkavégzésre Krisztus szolgálatában. Mindeddig Péter nem volt alkalmas e munka elvégzésére, de még arra sem, hogy felismerje ennek a szolgálatnak a fontosságát. Jézus azonban most elhívta őt erre a feladatra, amelyre a szenvedésről és bűnbánatról szerzett saját tapasztalata készítette fel. Bukása előtt Péter mindig meggondolatlanul beszélt, úgy, ahogyan a pillanat éppen indította. Mindig kész volt kijavítani másokat, és kifejezni saját véleményét, mielőtt még teljesen tisztán látott volna a felmerült kérdésben, s mielőtt világos gondolatai lettek volna önmagáról. A megtért Péter azonban egészen más volt. Megmaradt korábbi lelkesedése, de Krisztus kegyelme szabályozta hevességét. Nem volt többé féktelen, magabízó, nem dicsőítette többé önmagát, hanem nyugodt, higgadt és tanítható lett. Most már legeltethette Krisztus bárányait és juhait. A Megváltó jó leckét adott Péter és tanítványtársai számára. Arra tanította őket, hogy a bűnössel türelmesen, részvéttel és megbocsátó szeretettel bánjanak. Bár Péter megtagadta Urát, Jézus ugyanúgy



2013.11.20. 13:27:14

szerette őt. Éppen ilyen szeretetet kellene éreznie a segédpásztornak is a gondjaira bízott juhok és bárányok iránt. Emlékezvén saját gyengeségére és kudarcára, Péternek olyan gyengéden kellett foglalkoznia Krisztus nyájával, amilyen gyengédséggel Jézus törődött vele. A kérdés, amelyet Krisztus tett fel Péternek, igen jelentős volt. Jézus a tanítványságnak és szolgálatnak csupán egyetlen feltételét említette. „Szeretsz-e engem?” – kérdezte. Ez az elengedhetetlen feltétel. Péternek sokféle képessége lehet ugyan, azonban a Krisztus iránt érzett szeretet nélkül nem lehetne hűséges pásztora az Úr nyájának. A tudás, jó szándék, ékesszólás, hála és igyekezet segítséget jelentenek a jó munka végzéséhez, de ha a Jézus iránti szeretet nincs meg a szívben, a keresztény lelkész munkája kudarcot vall.” (Ellen G. White: Jézus élete, Még egyszer a tengernél c. fejezet) Minél tisztábban látjuk Isten irántunk való irgalmasságát, annál erőteljesebb a késztetés a szívünkben, hogy fenntartás nélkül adjuk át önmagunkat Istennek, és így legyünk eszközök a kezében mások megmentésére. Isten jósága arra indít minket, hogy életünk minden területén szakítsunk bűneinkkel, szembeforduljunk jellemhibáinkkal, természetünk gyengeségeivel, és engedelmeskedjünk Isten „jó, kedves és tökéletes” akaratának, amint azt megértettük. Az engedelmesség forrása nem a félelem, a megfelelni akarás vagy az érdemszerző gondolko-

dás, hanem a hála és a szeretet. „Jézus vallása meglágyítja mindazt, ami a természetünkben kemény és durva, és elsimít mindent, ami modorunkban érdes és szúrós. Ő a szavakat szelíddé és a viselkedést megnyerővé teszi. Tanuljuk meg Krisztustól, hogyan lehet összekapcsolni a magas szintű tisztaságot és feddhetetlenséget a derűs kedélyállapottal. A jóságos, barátságos keresztény a leghatalmasabb bizonyíték, amit a kereszténység mellett felhozhatunk.” (Ellen G. White: Az evangélium szolgái, Alkalmasság a szolgálatra c. fejezet) Miközben küzdünk másokért, egyre mélyebben átérezzük, hogy az emberi képesség, odaszánás milyen kevés önmagában. Gyengeségünk és alkalmatlanságunk mélyen megalázhat minket, azonban ez is Istenhez „űz” bennünket. Amikor igazán átérezzük, hogy Isten Lelkére van szükségünk, s igényeljük Isten ígéreteinek teljesedését, akkor mennyei segítséget kapunk. „Műveltséggel, tehetséggel, ékes beszéddel, öröklött és szerzett képességekkel, de Isten Lelkének jelenléte nélkül egy szívet sem tudunk megérinteni, és egy bűnöst sem tudunk Krisztusnak megnyerni. De a Lélek ajándékaival megáldott és a Krisztussal közösségben élő legszegényebb és legtudatlanabb tanítvány is hatni tud az emberek szívére. Isten eszközül használja fel a világegyetem legszentebb befolyásának közvetítésére.” (Ellen G. White: Krisztus példázatai, Tálentumok példázata c. fejezet) Hites Gábor

A személyes átgondolást segítő kérdések ■ Mikor, hogyan éltem át a legmélyebben Isten irántam való irgalmát? ■ Vannak-e olyan bűneim, jellemhibáim, amelyekről tudok, de amelyekkel nem fordultam szembe? Mi akadályoz a szembefordulásban? Érzem-e Isten szeretete nyomán az odaszánásra és az engedelmességre való késztetést? ■ Mennyire van jelen az irgalmasság a környezetemhez való viszonyulásomban? Átgondolásra javasolt kérdések 1. Miért fontos kérdés az, hogy megéreztük-e, megismertük-e Isten szeretetét és irgalmasságát igazán? 2. Hogyan vezetett el Isten az ő kegyelmének mélyebb megismerésére? Osszuk meg egymással tapasztalatainkat! 3. Miként segíthet önmagunk mélyebb megismerésére az, ahogyan a környezetünkhöz viszonyulunk? (Milyen jellegzetes magatartási megnyilatkozásokkal és lelkületbeli hozzáállásokkal találkozunk az emberi kapcsolatokban?) 4. Mi kell ahhoz, hogy áldásos befolyást jelentsen az életünk a környezetünkben levők számára?



2013.11.20. 13:27:14

DECEMBER 4., SZERDA

Hitelességünk Isten szolgálatában „Íme, te zsidónak neveztetsz, és a törvényre támaszkodsz, és Istennel dicsekszel. És ismered az ő akaratát, és választást tudsz tenni azok között, amelyek különböznek [attól], mivelhogy a törvényből megtaníttattál; és azt hiszed magadról, hogy te a vakoknak vezetője, a sötétségben levőknek világossága, a balgatagok tanítója, a kiskorúak mestere vagy, bírván a törvényben az ismeret és igazság formáját. Aki azért mást tanítasz, magadat nem tanítod-e?” (Rm 2,17–21/a)

A

z igazság és az ismeret formája rendkívül fontos, önmagában azonban nem üdvözít – mutat rá egyértelműen Pál apostol a fenti igeszakaszban. A „forma” szó görög eredetije (morfószisz) a keret szóval is fordítható. Az igazság és ismeret kerete vagy formája fontos, de nem választható szét magától a tartalomtól. Ha csak a keretünk van meg önmagában, a hitelességünk megkérdőjeleződik, a „gyümölcseink” nem lesznek táplálóak, és magunk sem fogunk valódi hálát és örömet érezni. „Úgy élj, hogy kérdezzenek!” (Gyökössy Endre) Mindezt számos területen vizsgálhatnánk, de szűkítsük le most csupán egyre – az igével való viszonyunkra. Ellen White a következőket írja az evangélium szolgái című könyvében: „Bűnös dolog megkísérelni másokat az Igére oktatni, miközben magunk elhanyagoljuk a tanulmányozását… A korunknak szóló üzenet hordozóinak jobban kell érteniük Bibliájukat, mint bárkinek a Földön; ismerjék meg jól hitünk alapvető bizonyítékait! Aki nem ismeri alaposan az Élet Igéjét, annak nincs joga, hogy másokat az Isten országához vezető útra oktasson. A Biblia a mi hitünk zsinórmértéke. Semmi sem alkalmasabb, hogy értelmünket megelevenítse és lelkünket megerősítse, mint Isten szavának tanulmányozása. Egy könyv sem emeli fel gondolatainkat vagy erősíti elménket úgy, mint a Biblia fenséges, nemesítő gondolatai. Ha Isten szavát helyes módon kutatnák az emberek, akkor olyan

körültekintő gondolkodásra, nemes jellemre és céltudatosságra tennének szert, amilyet ma igen ritkán találunk.” (Ellen G. White: Az evangélium szolgái, Biblia-tanulmányozás c. fejezet) Ha van Bibliánk, ha naponként tanulmányozzuk, ha tanításait rendszerbe tudjuk foglalni, ha ismerjük a próféciákat, akkor elmondhatjuk, hogy vannak „kereteink”, de valódi tartalommal csak akkor bírunk, ha mellé tudjuk tenni azt a „megelevenített értelmet”, „megerősödött lelket”, „nemes jellemet és céltudatosságot” is, amely által mások fognak hitelesnek mondani minket, és nem csupán mi önmagunkat. Jézus több alkalommal is nyíltan feddte a farizeusi képmutató magatartást. Az emberek nagy része ma is felnéz a látszatot és kereteket tartani bírókra. Számomra nagyon elgondolkodtató az, ahogyan az ismert példázatban (Lk 18. fejezetében) leleplezi ezt a magatartást Jézus: „A farizeus megállva, ily módon imádkozott magában: Isten! Hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint, íme, e vámszedő is.” Egészen biztos, hogy a látszat szintjén sokkal igazabbnak, szebbnek és valóságosabbnak tűnt a farizeus életgyakorlata embertársáéhoz képest. A kérdés azonban az, hogy ha én így teszek, akkor ez önmagában hitelessé és gyümölcsözővé teszi-e az életemet. Jézus azt is mondta az ilyen magatartást



2013.11.20. 13:27:14

képviselőkről, hogy szeretik a „főhelyeket”, az „elöl ülést” és azt, hogy mások „mesternek” hívják őket. Ha a magamról kialakított kép azon múlik, hogy találok-e nálam „alábbvalókat”, vagy hány elismerést sikerül beszereznem másoktól, tévúton járok. A Biblia mércéje ehhez képest az emberek számára megugorhatatlanul magas, és csak kegyelem által érhetem el. Péter így buzdít: „Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.” (1Pt 1,16) Ha nem más emberekhez, hanem Megváltómhoz mérem magam, egyértelművé válik a hiány, és be

kell látnom, hogy valódi tartalomra van szükségem, amelyet csak Ő adhat életemnek. Pál a következőket írja: „…kárnak ítélek mindent, az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem, és találtassam Őbenne, mint akinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján.” (Fil 3,8–9) Horváth Gábor

Átgondolásra javasolt kérdések 1. Hitelességem alapvetően látszik azon, hogy az otthoni és külső viselkedésem (legyen az a munkahelyem, a gyülekezetem, a tágabb környezetem) között egyezés vagy különbözőség van. Vannak-e titkaim, és mennyire nyitott az életem, az otthonom mások előtt? 2. Milyen területeken van ellentmondás aközött, amit mondok, és ahogyan cselekszem, amit valóban élek, illetve megélek az életemben? 3. Milyen pozitív tapasztalataim vannak a hiteles működés következményeiről? 4. Jézus hitelessége miben látszódott meg leginkább?

DECEMBER 5., CSÜTÖRTÖK

Áldozathozatal, önmegtagadás Krisztus szolgálatában „Mondta pedig mindeneknek: Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét mindennap, és kövessen engem.” (Lk 9,23)

N

apjaink elkényelmesedett életmódja rányomja bélyegét a kereszténységünkre, Jézusért és embertársainkért való fáradozásunkra is. Ő nem arra kér, hogy ha marad időnk és erőnk, ha van fölösleges pénzünk, akkor szolgáljunk neki. Ha valóban Őt akarjuk követni, akkor csak egyetlen úton lehetséges: önmagunk, kényelmünk,

kívánságaink megtagadásával. Ettől sokan visszarettennek, pedig hitünket erősítő tapasztalatok, áldások sokasága az önmegtagadó szolgálat jutalma már földi életünk során is. De ez az üdvösség feltétele is, hiszen a menny törvénye a szeretet, ahogyan Krisztus földi életében képviselte azt, aki nem a maga hasznát kereste, hanem másokért élt. Ha Krisztus



2013.11.20. 13:27:14

szeretete, az iránta való hála késztet bennünket, akPál apostol arra buzdítja fiatal munkatársát, hogy kor nem fogunk túl nagy áldozatnak tartani sem- számára alkalmatlan időben is végezze a rá bízott mit, amit tőlünk kér, akkor nem sajnálattal, hanem szolgálatot. „Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, örömmel adunk az időnkből és javainkból. alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts, teljes béke„Olyan kevés lemondást gyakorlunk, olyan keve- tűréssel és tanítással.” (2Tim 4,2) Ez a felszólítás set szenvedünk Krisztusért, hogy már csaknem tel- mindannyiunkat késztessen, hogy ne sajnáljuk az jesen elfedtük a keresztet. Ki kell vennünk részün- időnket akkor, amikor Isten másokért való szolgáket Krisztus szenvedéseiből, ha diadalában trónjára latra indít bennünket. Ez lehet egy látogatás, egy szeretnénk ülni majd vele.” „A menny világa olyan levél megírása, egy telefonbeszélgetés, vagy bármi, megszentelt eszközökre vár, akik által Isten meg- amivel segítünk embertársainknak. Ha figyelünk Isszólíthatja népét, általuk pedig a világot. Isten csak ten vezetésére, az „előre elkészített jócselekedetek” megszentelt, önmegtagadó gyülekezeten keresztül tud végzése során nem ér bennünket veszteség, minden munkálkodni.” (Bizonyságtételek, II., Isten pecsétje; fontos dologra marad majd időnk. Amit pedig áldoSzemelvények, I., Gyülekezeti ébredés) zatnak vagy lemondásnak tartottunk, az áldásunkSokan panaszkodnak arra, hogy nincsen idejük ra lesz, és örömmel tapasztaljuk Jézus szavait: „Az saját hitéletük erősítésére, a családi kapcsolatok ápo- én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” lására sem, arra pedig még kevésbé, hogy mások (Mt 11,30) megmentésében részt vegyenek. Napjaink hajszolt Anyagi javainkkal ugyanúgy el kell számolnunk életmódja hátterén mindenkinek át kell gondolnia, Isten előtt, mint az időnkkel. Nem csak a gazdagok hogy a létfenntartáson kívül mi mindennel foglalja kiváltsága és feladata, hogy támogassák Isten művét, el azt az időt, ami Isten ajándéka. segítsék a rászorulókat, a nélkülözőket. Isten Igéje „Időnk Istené. Minden pillanat az övé, és legün- külön kiemeli, hogy lehet értékes adomány egy ponepélyesebb kötelességünk, hogy az Ő dicsőségére hár víz, egy falat kenyér is. Az özvegy adománya, aki használjuk. Egyetlen tőle kapott talentumunkkal utolsó két fillérét a templom perselyébe dobta, Jézus sem fog szigorúbban elszámoltatni, mint az időnk- szerint mindenki másénál többet ért, mert mindekel. Az idő értéke felbecsülhetetlen. Krisztus minden nét odaadta. pillanatot értékesnek tekintett, és nekünk is annak Sokan küzdenek napjainkban is a létfenntartákell tekintenünk. Az élet túl rövid ahhoz, hogy el- sért, és egyre több a nélkülöző, éhező, hajlék nélkütékozoljuk. Mindössze néhány nap próbaidőnk van, li embertársunk. Ha figyelünk Isten útmutatására, mely alatt felkészülhetünk az öröklétre. Nincs el- akkor ad mindannyiunknak lehetőséget, hogy a kevesztegetni való időnk, nincs vésből is tudjunk másokat idő arra, hogy önző élvezesegíteni. Az evangélium ter„Olyan kevés lemondást teknek hódoljunk, hogy a jesztésének munkáját is tágyakorlunk, olyan keveset bűnbe merüljünk… Most mogathatjuk javainkkal. Az kell embertársaink üdvöselső keresztények áldozatszenvedünk Krisztusért, hogy ségéért munkálkodnunk… készsége megmutatkozott már csaknem teljesen elfedtük Minden pillanatban örök ezen a téren is – gondoljunk a keresztet. Ki kell vennünk érvényű dolgok forognak a jeruzsálemi gyülekezet részünket Krisztus szenvedéseiből, kockán. Minden pillanatban vagyonközösségére vagy a ha diadalában trónjára szolgálatra készen kell állaszegénységben élő macedón nunk, akárcsak az őröknek. testvérek adakozókészségészeretnénk ülni majd vele.” Az alkalom, amely most kíre: „Hogy a nyomorúság sok nálkozik arra, hogy az élet próbái közt is bőséges az igéjét szóljuk a reá szomjazónak, talán nem tér vissza ő örömük, és igen nagy szegénységük jószívűségük többé. Lehet, hogy Isten »ez éjjel elkéri« lelkét (Lk gazdagságává növekedett. Mert bizonyság vagyok rá, 12,20), és talán a mi hanyagságunk miatt maradt erejük szerint, sőt erejük felett is adakoznak, sok kökészületlen. Hogyan számolunk el Istennek az ítélet nyörgéssel kérvén minket, hogy a szentek iránt való napján?” (Krisztus példázatai, A talentumok c. fej.) szolgálat jótéteményébe és közösségébe fogadjuk be 12 | „ÉS ŐK KÖVETTÉK ŐT…”


2013.11.20. 13:27:15

őket. És nem amiképpen reméltük, hanem önmagukat gesebbekre. Isten ügyének szükségleteiért hangzik adták először az Úrnak, és nekünk is az Isten akara- minden oldalról a segélykiáltás.” tából.” (2Kor 8,2–5) Az apostol beszámolója szerint „Minden egyes fillér felhasználása tanúsítja, hogy ezek a szegény gyülekezetek kiváltságnak tartották, szeretjük-e Istent mindenek felett, és felebarátainkat, hogy ők is adhatnak – anymint magunkat, vagy sem. nyira, hogy „könyörgéssel A pénznek nagy értéke van, kérték”, részt vehessenek ebmert sok jót lehet vele tenni. „A menny világa olyan ben a szolgálatban. Az alábIsten gyermekeinek kezében megszentelt eszközökre vár, bi idézetek hátterén gona pénz táplálék az éhezőnek, akik által Isten megszólíthatja doljuk át, mire fordítjuk ital a szomjazónak és ruha a javainkat, tudunk-e készsémezítelennek; eszköz az elnépét, általuk pedig a világot. gesen adni mások testi-lelki nyomottak megvédésére és Isten csak megszentelt, szükségleteire. „Testvéreim! a betegek gyógyítására. De önmegtagadó gyülekezeten Ne pazaroljatok sok pénzt a pénz csak akkor ér többet keresztül tud munkálkodni.” és időt az én külsőségeire… a homoknál, ha életszükségVigyázzatok, nehogy megletek megteremtésére, mások gondolatlan költekezésekkel áldására és Krisztus ügyének álljatok útjába annak a munkának, amit az Úr a bű- előbbre vitelére használjuk fel.” (Szemelvények, I., nös világhoz szóló üzenetének hirdetése által vég- Készen az odaadásra c. fejezet; Krisztus példázatai, zett volna el. Tanuljátok meg a gazdaságosságot, és A talentumok c. fejezet) személyes kiadásaitokat szorítsátok le a legszükséEgerváriné Árvai Márta

Átgondolásra javasolt kérdések 1. Hogyan válhat áldásunkra, amikor lemondunk önző érdekeinkről, kényelmünkről, amikor áldozatot hozunk másokért? Vannak-e ezen a téren megerősítő tapasztalataink? 2. Mit tehetnénk azért, hogy több időt tudjunk szánni az Istennek való szolgálatra? Miért lényeges az időbeosztásunkban is a fontossági sorrend? 3. Gondoljuk át, hogy anyagi javainkat hogyan tudnánk jobban beosztani, mennyire tartjuk fontosnak, hogy ilyen módon is támogassuk Isten művét!



2013.11.20. 13:27:15

DECEMBER 6., PÉNTEK

A megigazult élet példája – „ti vagytok a világ világossága” „Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, akik között fényletek, mint csillagok e világon.” (Fil 2,15)

M

inél nagyobb a világ sötétsége, annál kodásának gyümölcse. Krisztust úgy képviselhetjük tisztább, annál teljesebb keresztény élet- igazán hitelesen, ha azt adjuk tovább, amit tőle kapre van szükség, hogy hatni tudjunk kör- tunk, az a szeretet és igazság, a feddhetetlen élet nyezetünkre. Látjuk, tapasztaljuk már azt a közönyt, példája valósul meg életünkben. amivel nézik, tűrik és sokszor gyakorolják is a gonosz, A tíz szűz példázata szerint Isten népének a végromlott szokásokat az embertömegek. időben a Vőlegényre való várakozás közben a világíEvangelizációs törekvéseinkben is gyakran szem- tás a legfőbb feladata: „Krisztus követőinek is fényt besülünk azzal, hogy szinte már megfásult lelkű kell árasztaniuk a sötét világban. A Szentlélek Isten emberekkel kellene közölnünk mély és tartalmas Igéjéből fényt sugároz, és ez a világosság átformálja igazságokat. Isten azonban nem mond le a sötét- annak életét, aki befogadja. A Szentlélek az emberi ségben lévőkről, hanem még nagyobb világosságot szívekbe plántálja az Ige elveit, és kialakítja bennük küld, még erőteljesebben szólítja meg ezeket az Isten tulajdonságait. Krisztus dicsősége fényének embereket. Legtöbb esetben nem a szavainkkal, – Krisztus jellemének – vissza kell tükröződnie köhanem a tetteinkkel tudunk vetőiben. Így dicsőítik meg hatni másokra, jó és rossz Istent, és megvilágítják a irányban is. Jézus erre utalt Vőlegény házához, Isten vá„A Szentlélek Isten Igéjéből a hegyi beszédben, amikor rosához, a Bárány menyegfényt sugároz, és ez a világosság a világ világosságának nevezzői vacsorájához vezető utat. átformálja annak életét, aki te követőit: „Úgy fényljék a Olyan üzenetet kell hirbefogadja. A Szentlélek ti világosságtok az emberek detnünk, amelynek fénye az emberi szívekbe plántálja előtt, hogy lássák a ti jó csemegvilágosít és ereje meglekedeteiteket, és dicsőítsék ment. Isten jellemét be kell az Ige elveit, és kialakítja a ti mennyei Atyátokat.” mutatnunk. A világ sötétsébennük Isten tulajdonságait.” (Mt 5,16) gében szét kell sugároznunk Saját törekvéseink, még ha Isten dicsőségének fényét, jójó szándékúak is, legfeljebb nekünk szereznek elis- ságának, irgalmának világosságát. merést. Az a tiszta jellem és indíték, amely teljesen Krisztus mindennél jobban vágyik olyan eszközökönzetlen tettekben nyilvánul meg, nem a mi érde- re, akik megismertetik a világgal Lelkét és jellemét. münk, hanem Isten Lelke bennünk való munkál- A világnak pedig mindennél nagyobb szüksége van



2013.11.20. 13:27:15

arra, hogy emberek bemutassák a Megváltó szerete- zus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket tét. Az egész menny olyan eszközökre vár, akik által minden bűntől.” (1Jn 1,7) az emberek örömét és áldását szolgáló szent olajat A következő két Ige arról szól, hogy a végidőben áraszthatja. Krisztus mindent megtett azért, hogy Isten különleges munkát végez el először népe köegyháza a világ Világossázött, majd népén keresztül. gától fénylő, Immánuel diAlkalmassá akar tenni elő„Olyan üzenetet kell hirdetnünk, ször arra, hogy Lelke által csőségét hordozó, átalakult közösség legyen. Azt akarja, megtisztulva s az „Úr dicsőamelynek fénye megvilágosít, hogy minden keresztényt ségével” betöltve a történeés ereje megment. Isten lelki légkör – világosságot és lem legsötétebb időszakában jellemét be kell mutatnunk. békességet árasztó légkör – is hatékony bizonyságtevői A világ sötétségében szét vegyen körül. Vágyik arra, lehessünk. Ennek eredméhogy életünkkel bizonyságot nye lesz a nagy evangéliumkell sugároznunk Isten tegyünk a menny öröméről. hirdetés az egész földön, dicsőségének fényét, jóságának, A menny szeretetének közmelyet embertömegek megirgalmának világosságát.” vetítésével mutatjuk meg, térése kísér: hogy Isten Lelke bennünk „Kelj fel, világosodjál, mert lakik. A menny gazdagsága odaszentelt emberi esz- eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltáközök által eljut másokhoz. Az Igazság Napjának madt. Mert íme, sötétség borítja a földet, és éjszaka a »szárnyai alatt« gyógyulás van (Mal 4,2). Minden népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad igaz tanítvány továbbítja a fényt, amely éltet, báto- megláttatik. És népek jönnek világosságodhoz, és kirít, segít és gyógyít.” (Krisztus példázatai, Találkozás rályok a néked feltámadt fényességhez.” (Ésa 60,1–3) a Vőlegénnyel c. fejezet) „És ezek után láttam más angyalt leszállani a Önvizsgálatra késztető sorok ezek… Vajon valóban mennyből, akinek nagy hatalma volt; és a föld fénylett világít az életünk, erről ismernek meg bennünket? annak dicsőségétől.” (Jel 18,1) Vagy csak azt látják, hogy kissé különcök vagyunk Ha hiszünk abban, hogy a végidőben élünk, itt ugyan, és valljuk, hogy a Biblia az igazság forrása, de az ideje a fenti igék beteljesedésének. Azonban csak hasonlóan viselkedünk, beszélünk, panaszkodunk és akkor tudunk világosságot árasztani, ha Krisztus aggodalmaskodunk, mint mások? Rajtunk múlik, igazságát fogadjuk el a sajátunk helyett. Szívleljük hogy befogadjuk-e Krisztust, a világosság hordozó- meg tehát a következő felhívást: „Serkenj föl, aki ját, és teljesülhet-e rajtunk a következő ígéret: „Ha alszol, és támadj fel a halálból, és felragyog tenéked pedig a világosságban járunk, amint ő maga a vilá- a Krisztus.” (Eféz 5,14) gosságban van: közösségünk van egymással, és JéEgerváriné Árvai Márta

Átgondolásra javasolt kérdések 1. Jogos-e az embereknek az az igénye, hogy látni, tapasztalni szeretnék az evangélium valóságát, nem csupán hallani róla? Jézus kijelentései hogyan támasztják ezt alá? 2. Hogyan lehet azt megvalósítani, hogy jó cselekedeteink láttán ne minket dicsérjenek, hanem mennyei Atyánk szeretetét ismerjék meg? 3. Lehetséges-e ebben a megromlott világban feddhetetlen és tiszta jellemet elérni? Ha igen, akkor milyen módon valósulhat ez meg a mi életünkben is?



2013.11.20. 13:27:15

DECEMBER 7., SZOMBAT

Jelenlegi feladatunk

Milyen lépéseket teszünk a menny felé?

S

zenvedése után sok bizonyítékkal meg is mu- utána a Szentlélek eljő reátok: és lesztek nekem tatatta ezeknek, hogy ő él, amikor negyven na- núim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában pon át megjelent előttük, és beszélt az Isten és Samáriában és a földnek mind végső határáig.” országa dolgairól. Amikor együtt volt velük, meg- (7–8. vers) parancsolta nekik: »Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pe- Engedelmeskedj és tégy bizonyságot! dig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg.« Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: »Uram, Ez az a munka, amelyben ki kell vennünk a részünnem ebben az időben állítod fel újra a királyságot ket. Ahelyett, hogy különlegesen izgalmas alkalIzraelnek?« Így válaszolt: »Nem a ti dolgotok, hogy makra várnánk, a legbölcsebb, ha a jelen alkalmait olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az használjuk ki a legjobban; tegyük azt, amit tennünk Atya a maga hatalmába helyezett.«” (Ap csel 1,3–7; kell, annak érdekében, hogy lelkeket mentsünk. Aheúj prot. ford.) A tanítványok türelmetlenül szerették lyett, hogy elménk erejét spekulációkra pazaroljuk volna megtudni Isten országa eljövetelének pontos az időket és az alkalmakat illetően, amelyeket az Úr idejét, de Jézus elmondta nekik, hogy nem tudhat- a maga hatalmába helyezett és elrejtett az emberek ják meg az időt és az eseményeket, mert az Atya elől, inkább rendeljük alá magunkat a Szentléleknek, hogy a jelen kötelezettségeit nem jelentette ki azokat. teljesítve, az élet kenyerét Annak ismerete, hogy mikor osszuk emberi véleményekállítja fel Isten az Ő orszá„Ahelyett, hogy különlegesen től mentesen az olyan lelgát, nem a legfontosabb doizgalmas alkalmakra várnánk, keknek, akik szomjúhoznak log volt számukra. Az ő dola legbölcsebb, ha a jelen az igazságra. Sátán mindig guk az volt, hogy kövessék alkalmait használjuk ki kész arra, hogy megtöltse a Mestert, imádkozzanak, a legjobban; tegyük azt, amit gondolatainkat elméletekkel várakozzanak, figyeljenek és és számítgatásokkal, amelyek munkálkodjanak. Krisztus tennünk kell, annak érdekében, embereket térítenek el a jejellemét kellett képviselniük hogy lelkeket mentsünk.” lenvaló igazságtól, és alkala világ előtt. Ami a tanítvámatlanná teszik őket arra, nyok napjaiban lényeges volt a sikeres keresztényi élethez, ma is éppolyan fontos. hogy a harmadik angyal üzenetét továbbadják a vi„Monda pedig nekik: Nem a ti dolgotok tudni az lágnak. Ez mindig is így volt; Megváltónk gyakran időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga kellett, hogy feddőn beszéljen azokhoz, akik spekuhatalmába helyeztetett. Hanem vesztek erőt, minek- lációkba bonyolódtak, és mindig olyan dolgok után 16 | „ÉS ŐK KÖVETTÉK ŐT…”


2013.11.20. 13:27:15

kutakodtak, amelyeket az Úr nem nyilatkoztatott gal lepjék meg a világot, amely egy lelki extatikus ki. Jézus azért jött a földre, hogy fontos igazságokat állapotba emeli az embert, és megváltoztatja az osszon meg az emberekkel, és hogy szívükre helyez- élet jelenlegi rendjét. Valóban nagy szükség van a ze parancsolatainak és tanításainak elfogadása és az dolgok jelenlegi rendjének megváltozására, mivel azoknak való engedelmesa jelenvaló igazság szentséség szükségességét jelen felge nem valósult meg úgy, adataik elvégzéséhez. A kiahogy kellene, de a változás, „Folyamatosan fenyeget annak nyilatkoztatott igazságok az amire szükségünk van, az a azonnali és a naponkénti szív megváltozása, és ez csak veszélye, hogy túlszárnyaljuk feladataik végzéséhez szolúgy valósulhat meg, ha egyéaz evangélium egyszerűségét.” gáltattak ismeretet. Jézus nileg keressük Istent az Ő mondta: „Az pedig az örök áldásáért, ha hatalmáért köélet, hogy megismerjenek nyörgünk, ha buzgón imádtéged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jé- kozunk azért, hogy kegyelme reánk szálljon, hogy zus Krisztust.” (Jn 17,3) Minden, amit tett és mon- jellemünk megváltozzon. Erre a változásra van ma dott, ezt a célt szolgálta, hogy az igazságot az elmé- szükségünk, s ennek a tapasztalatnak az eléréséért jükbe vésse, és elnyerjék az örök életet. kitartó erőfeszítést kell tennünk és szívbéli megfonJézus nem azért jött, hogy lenyűgözze az embe- toltságot kell mutatnunk. Igaz komolysággal kell reket a különböző időpontokról szóló nagy bejelen- kérdeznünk: „Mit kell tennem, hogy üdvözüljek?” tésekkel, amikor majd hatalmas események történ- Tudnunk kell, milyen lépések vezetnek a menny nek, hanem azért jött, hogy tanítson, és megmentse felé. Krisztus olyan igazságokat osztott meg a tanítaz elveszetteket. Nem azért jött, hogy felkeltse és ványaival, amelyek szélességét, mélységét és értékét kielégítse az emberek kíváncsiságát; mert tudta, vajmi kevésre értékelték vagy egyáltalán fel sem foghogy ez csak a különleges és csodaszerű dolgok ták, és ez a helyzet ma is fennáll Isten népe között. iránti étvágyat fogja növelni. Az volt a célja, hogy Mi is kudarcot vallottunk abban, hogy megértsük olyan ismereteket osszon meg, amelyek által az em- a nagyságát és felfedezzük szépségét annak az igazberek lelki ereje növekedni fog, és előrehaladnak ságnak, amelyet Isten reánk bízott napjainkban. Ha az engedelmesség és az igazi szentség útján. Csak fejlődünk a lelki dolgok ismeretében, meglátjuk az olyan utasításokat adott, amelyeket a mindennapi igazság növekedését és kiszélesedését, olyan módon, életük során hasznosíthattak, és csak ilyeneket ad- ahogyan korábban nem is álmodtuk, de ez soha sem hatunk át mi is másoknak ugyanilyen hasznosításra. fog odáig fejlődni, hogy megtudjuk az időket és Nem adott új kijelentéseket az embereknek, hanem az alkalmakat, amelyeket az Atya a maga hatalmába olyan igazságokat tárt fel előttük, amelyek hosszú helyezett. Újból és újból figyelmeztetéseket kaptam ideje rejtve voltak, vagy félre voltak értelmezve a az időmeghatározás ellen. Isten népe soha többé papok és írástudók tanításai által. Jézus az isteni nem fog olyan üzenetet kapni, amely az időn alapul. igazság drágaköveit az őket megillető helyre tette, Soha nem fogjuk megtudni a Szentlélek kitöltéséabban a rendben, amelyben azok a pátriárkáknak nek vagy Krisztus visszajövetelének meghatározott és a prófétáknak adattak. Miután ezekkel az értékes idejét… útbaigazításokkal szolgált, megígérte a Szentlelket, aki által minden, amit mondott, emlékezetükbe jut majd. Vigyázz, várakozz, imádkozz

és munkálkodj! Imádkozzunk szívünk átalakulásáért! Folyamatosan fenyeget annak veszélye, hogy túlszárnyaljuk az evangélium egyszerűségét. Sokakban erős vágy uralkodik, hogy valami különleges dolog-

Vajon Isten miért nem osztja meg velünk az időkkel és alkalmakkal kapcsolatos ismeretet, amelyet a maga hatalmába helyezett? Azért, mert ha megtenné, azt nem használnánk fel helyesen. Annak



2013.11.20. 13:27:15

ismerete miatt olyan állapotok uralkodnának né- tésének munkájával, hisz nekünk bizonyságot kell pünk között, ami komolyan hátráltatná Isten mun- tennünk a világ legtávolabbi szegletén is. Körükáját, aki egy népet kíván felkészíteni, amely meg- löttünk ott vannak a fiatalok, a megátalkodottak, áll az eljövendő nagy napon. Nem kell, hogy az idő a megtéretlenek, és mit teszünk érettük? Szülők, miatti izgalomban éljünk. szeretetetek első buzgalmáNe foglaljanak le bennünval törekedtek gyermekeitek ket az olyan időkkel és alkalmegmentésére, vagy az élet „Isten népének az a feladata, makkal kapcsolatos spekudolgai olyan mértékben lehogy lámpásaink készenlétben lációk, amelyeket Isten nem foglalnak benneteket, hogy legyenek és égjenek, hogy nyilatkoztatott ki. Jézus azt nem tesztek komoly erőfeolyan emberek legyünk, akik mondta a tanítványoknak, szítéseket, hogy együttműhogy figyeljenek, de nem ködjetek Istennel? Értékelivárják a Vőlegényt, amikor egy meghatározott időre. tek-e a Szentlélek munkáját visszatér a menyegzőről. Követői legyenek olyan álés küldetését? Tudjátok-e, A számunkra biztosított lapotban, mint azok, akik hogy a Szentlélek munkája megváltás egyetlen pillanatát se Parancsnokuk utasításaira által tudjuk elérni a körüszalasszuk el figyelmetlenül.” hallgatnak; vigyázzanak, löttünk élőket? Amikor ez várakozzanak, imádkozzaaz összejövetel befejeződik, nak és munkálkodjanak, elmentek innen, és elfelejtiahogy az Úr eljövetele közeledik, de senki nem lesz tek a komoly felhívást, amit kaptatok? A figyelmezképes megjövendölni, hogy mikor érkezik el az az tető üzenetről nem veszünk tudomást, és a hallott idő, mert „arról a napról és óráról senki sem tud” igazságok elszivárognak a szívünkből, mint a víz egy (Mt 24,36). Nem fogjátok tudni megmondani, hogy lyukas edényből? Az apostol ezt mondja: „Ezért teegy, kettő vagy öt év múlva jön-e el, de a távoli jö- hát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy vőbe se helyezzük, mondván, hogy még tíz vagy valamiképpen el ne sodródjunk. Mert ha az angyahúsz év múlva sem fog megtörténni. Isten népének lok által hirdetett ige olyan erős volt, hogy minden az a feladata, hogy lámpásaink készenlétben legye- törvényszegés és engedetlenség megkapta igazságos nek és égjenek, hogy olyan emberek legyünk, akik büntetését, akkor hogyan menekülünk meg mi, ha várják a Vőlegényt, amikor visszatér a menyegzőről. nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel…?” (Zsid A számunkra biztosított megváltás egyetlen pilla- 2,1–3, új prot. ford.) natát se szalasszuk el figyelmetlenül. A próbaidő a végéhez közeledik. Napról napra emberek sorsa pecsételődik meg, és még ebből a gyülekezetből Jelenlegi feladatunk sem tudjuk, hogy hamarosan hányan csukják le szemüket, és költöznek a sírverembe. Figyelembe A harmadik angyal üzenete hangos kiáltássá duzkell vennünk azt, hogy életünk gyorsan tovatűnik, zad, ezért nem engedhetjük meg magunknak, és egyetlen pillanatig sem vagyunk biztonságban, hogy míg jelen feladatainkat elhanyagoljuk, közha életünk nincs elrejtve Jézus Krisztus által az Is- ben tovább dédelgetjük magunkban azt az elképzelést, hogy a jövőben valamikor nagy áldás tenben. részesei leszünk, és minden erőfeszítés nélkül csodálatos megújulás fog végbemenni. Ma kell odaadnunk magunkat Istennek, hogy Ő tisztességre Felhívás a Szentlélek segítsége általi méltó edénnyé formáljon, amely alkalmas az Ő bizonyságtevésre szolgálatára. Ma adjuk át magunkat Istennek, hogy megüresítsen önmagunktól, a rosszindulattól, az A mi feladatunk nem az, hogy különleges időkre irigységtől, rossz feltételezésektől, viszálykodástól, várjunk, amikor különleges dolog történik majd ve- mindentől, ami gyalázatot hoz Istenre. Ma kell lünk, hanem az, hogy haladjunk a világ figyelmezte- edényeinknek megtisztulni, hogy készek legyenek 18 | „ÉS ŐK KÖVETTÉK ŐT…”


2013.11.20. 13:27:15

a mennyei harmat befogadására, készen a késői eső záporára, mert a késői eső eljön, és Isten betölt minden lelket, amely tiszta lesz minden szennytől. A mi feladatunk ma az, hogy alárendeljük lelkünket Krisztusnak, hogy alkalmassá tegyen a felüdülésre, amely az Úr színétől érkezik, hogy alkalmassá tegyen a Szentlélek keresztségére. Ellen G. White

Az írás kivonat egy olyan anyagból, ami először az Adventist Review and Sabbath Herald 1892. március 22-i számában jelent meg. Alapja egy prédikáció, amely 1891. szeptember 5-én hangzott el, a michigani Lansingben. A hetednapi adventisták hisznek abban, hogy Ellen G. White (1827–1915) nyilvános szolgálatának mintegy hetven éve alatt a prófétaság bibliai ajándékával rendelkezett.

Átgondolásra javasolt kérdések 1. Miért olyan káros az, ha Jézus eljövetelének pontos idejére összpontosítunk, amikor Jézus arra szólít, hogy legyünk készen? 2. Hogyan hozott sikert a korai egyház intenzív missziója, és hogyan alkalmazhatnánk ezt 2000 évvel később? 3. Olvassátok el a tíz szűzről szóló példázatot Mt 25,1–13-ból! Az aktív várakozás milyen elemeit találjuk ebben a fontos történetben? 4. Hogyan válhatunk aktív bizonyságtevőkké, és hogyan érhetjük el a világot, amely úgy tűnik, hogy egyre érdektelenebbé válik az evangélium iránt?

„Folyamatosan fenyeget annak veszélye, hogy túlszárnyaljuk az evangélium egyszerűségét.”



2013.11.20. 13:27:15

Az imahét ismét lehetőséget ad arra, hogy gyermekeinket is bevonjuk a közös imádságba. Ahol többen vannak a gyülekezetben, javasoljuk, hogy az imaórák idején külön is beszélgessünk velük. Ehhez szeretnénk segítséget nyújtani a tanítóknak e segédanyaggal, amelyet felhasználhatunk a családi körben tartott beszélgetéseken is. A tanítók és szülők a gyerekek életkorának megfelelően alakíthatják az egyes témák megbeszélését. A beszélgetések végén imádkozzunk a gyerekekkel, egyszerűen, röviden, az ő értelmüknek megfelelően. Ezzel őket is tanítjuk és késztetjük a személyes imádság gyakorlására. Imádkozzunk, hogy Isten nyissa meg szívünket az Igék előtt, formálja át mindnyájunk életét, Jézus mielőbbi visszajövetelét várva!

IMAHETI FELOLVASÁSOK GYERMEKEKNEK

JÉZUS EMBERI KAPCSOLATAI

J

ézus azért jött a Földre, hogy megmutassa a szeretetteljes, boldog élet útját. Isteni hatalmát letéve, emberi természetben jött közénk. Gyermekként, fiatalként és felnőttként hasonló problémákkal küzdött, mint mi. Ő is családban élt harminc évig. Vajon mit tanulhatunk Tőle a szüleihez és a testvéreihez való viszonyából? Családtagjain kívül tanítványaival töltötte a legtöbb időt. Vele jártak három és fél éven keresztül. Hogyan mutatott példát a megtagadója és az árulója iránti szeretetével? Nyilvános szolgálata idején napközben sokszor óriási tömeg vette körül Jézust. Közöttük szegények és más népekhez tartozók is voltak. Hogyan viszonyult

hozzájuk a Megváltó? Mit tett azokért, akik ellenségesek voltak Vele? Krisztust minden helyzetben a tökéletes szeretet jellemezte. Mi volt a titka győzelmes életének? Honnan kapott erőt ahhoz, hogy emberi természetben az isteni szeretetet mutassa be? Jézus hív bennünket, hogy kövessük az Ő példáját. Legyen az előttünk álló hét olyan, mint egy út, amelynek mentén megállunk egy-egy „állomáson”. Ellenőrizzük, hol tartunk Krisztus példájának követésében! Így megláthatjuk, miben kell változnunk. Majd kérjük Urunkat, hogy tegyen minket is szeretetteljessé! Környezetünk számára csakis így lehetünk áldássá.

2013. november 30., szombat

■ Vajon miért gyermekként született közénk Isten Fia? ■ Miért nőtt fel családban? Milyen volt a kapcsolata szüleivel? ■ Miért kell gyermekként megtanulnunk az engedelmességet, a tisztelettudást? ■ Milyen körülmények között gondoskodott Jézus az édesanyjáról?

JÉZUS ÉS SZÜLEI „Aláment velük, és ment Názáretbe, és engedelmes volt nekik.” (Lk 2,51/a) Miért adta Isten a családot? Mi a szereteten alapuló engedelmesség? Mit foglal magában a tisztelet? Melyik parancsolat jut eszedbe a szülőkkel kapcsolatban? ■ Miért van olyan sok nehézség a szülők, a nevelők és a gyermekek között? ■ ■ ■ ■

Olvasd el: Lukács 1,31–33; 2,42–52; 3,23; János 19,25–27

Földünkön minden élőlényt fontos természeti törvények irányítanak és tartanak életben. Képzelj el az emberi testben egyetlen sejtet. Léte attól függ, hogy ezeknek a törvényszerűségeknek engedelmeskedik. Sajnos nem mindig van ez így. Előfordul, hogy bizonyos sejtek, sejtcsoportok fellázadnak, sajátos módon növekedni kezdenek. Ezt a szörnyű betegséget ráknak hívják. Az engedelmesség megtagadá-



2013.11.20. 13:27:15

sának sokszor az a vége, hogy az egész élő szervezet – a lázadó résszel együtt – elpusztul. Mindebből az következik, hogy az engedelmesség végső soron az élet egyik alapvető része. Isten „saját képére és hasonlatosságára” (1Móz 1,26) teremtette az embert. Azért adta az életet, mert szerette volna megosztani a létezés örömét. Az embert a szeretet, az önzetlenség életrendjén keresztül a fejlődés tágas tereire kívánta eljuttatni. A bűneset következtében – amelynek egyik alapja az Istennel szembeni engedetlenség volt – az ember egész lénye eltorzult. Az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember így nem tudja betölteni eredeti feladatát. Jézus Krisztus közel harminc évig élt együtt a családjával. Ez idő alatt napról napra tanulta az engedelmességet, mind a szülei, mind mennyei Atyja iránt. Együtt dolgozott édesapjával, együtt ment szüleivel az istentiszteletekre, együtt keresték, tanulták otthonukban az Igéből Isten akaratát. Szülei testi-lelki gondviselése indította Őt arra, hogy a keresztfán, a legnagyobb kínszenvedések közepette is gondot viseljen özvegy édesanyjáról. Az engedelmesség nem az értelmetlen parancsok teljesítését jelenti, hanem elkötelezettséget a jó követésére. Szüleink a fegyelmezés által önuralomra, önállóságra nevelnek bennünket. Ezáltal uralkodhatunk indulatainkon, elviselhetjük a kudarcokat. Aki gyermekkorában nem tanul meg hallgatni a bölcsebb felnőttre, annak később sokkal nehezebb lesz ezt elsajátítani. Az életben sok nehézséget kell megélnünk, sok problémával találkozhatunk. A gyermekkorban kapott helyes tanítások jó megoldáshoz segítenek bennünket. Ezért is fontos, hogy így tekintsünk szüleinkre: „Soha ne feledkezzünk el a nagy hálatartozásról. Mindenkor tisztelettel beszéljünk, viselkedjünk velük – személyes hibáiktól, fogyatékosságaiktól függetlenül, egyszerűen annál a ténynél fogva, hogy tehetetlen, kiszolgáltatott csecsemőből és kisgyermekből ők segítettek felnőtt emberré lenni. Gyermekkorunkban engedelmeskedjünk szavaiknak, ha ez nem ütközik a lelkiismeret parancsába. Felnőttkorunkban – főként amikor ők már idősek – biztosítsuk szüleinknek mindenekelőtt a szeretetet és a társszükségletet… Gondoskodjunk róluk anyagilag, és minden más vonatkozásban, hűséggel.” (Vankó Zsuzsa: A boldogság törvénye, 209. o.)

2013. december 1., vasárnap

JÉZUS ÉS TESTVÉREI „Minden időben szeret, aki igaz barát…” (Péld 17,17) ■ Van-e barátod, aki olyan közel áll hozzád, mintha a testvéred volna? ■ Milyen a kapcsolatotok? Szoktatok irigykedni egymásra, vagy önzetlenül örültök a másik örömeinek, sikereinek? ■ Sokat veszekedtek, vagy mindent szépen meg tudtok beszélni egymással? ■ Jókat játszotok együtt, vagy mindenen összekaptok? ■ Megosztjátok egymással a titkaitokat, vagy alig beszélgettek? ■ Milyen testvérnek, barátnak tartod magadat? Sok embernek nem jut eszébe, hogy Jézus is volt gyerek, és testvérei, féltestvérei között élt egy Názáret nevű faluban. Voltak bátyjai, de húgai is – szép számmal éltek a szülői házban Józseffel és Máriával együtt. Elgondolkodtál már azon, hogy Jézus milyen gyerek lehetett? Sokan nem szeretnek időben felkelni, mások mindig elbújnak, ha segíteni kell a szüleiknek, egyesek szeretnek csínyeket kieszelni és megviccelik a társaikat, még ha annak a másik gyerek nem is örül. Szerinted Jézus is ilyen volt? Biztosan nem. Nagyon szeretetreméltó, kedves, segítőkész volt, s az otthoni munkák elől sose bújt el, sőt bizonyára más embereknek, a falubelieknek is szívesen segített. Mindig igazat mondott, még csak nem is nagyzolt. Soha nem vett részt butáskodásban, főleg olyanban nem, amit valaki más kárára követtek el. Még csak egy gyümölcsöt sem csent el soha más kertjéből. Vajon miért? Ha Ő ilyen volt, szerinted hogyan viszonyultak hozzá a testvérei? Nagyon szerették, és örültek neki, hogy egy családban élhetnek vele? Sajnos nem. Ő nagyon szerette a testvéreit, mindig kedves volt hozzájuk, de ők féltékenykedtek rá, és sokszor korholták, szidták azért, mert nem viselkedett ugyanúgy, mint ők. Ha önzetlenül és becsületesen viselkedett, akkor gúnyosan mosolyogtak rajta. Ha türelmes volt és kedves, akkor azt mondták rá, hogy gyáva. Tudták, hogy Jézus jó, sokkal jobb



2013.11.20. 13:27:15

náluk, és ez zavarta őket. Ahelyett, hogy meg akartak volna változni, és úgy viselkedni, mint öccsük, inkább bántották és piszkálták. Nem Jézuson múlt, hogy nem tudott jó kapcsolatot kialakítani a testvéreivel. Ők csak később, felnőttkorukban, Krisztus kereszthalála után döbbentek rá, hogy ki is élt velük egy házban. Nagyon megbánták, hogy sokszor csúnyán viselkedtek Vele. De tudták, hogy Jézus megbocsátott nekik, ezért ettől kezdve igyekeztek úgy élni, ahogyan Jézus viselkedett volna a helyükben.

2013. december 2., hétfő

JÉZUS ÉS A SZEGÉNYEK „Mert nem veti meg és nem utálja meg a szegény nyomorúságát, és nem rejti el orcáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.” (Zsolt 22,25) ■ Kiket nevezhetünk szegénynek? ■ Hogyan viselkednek a nélkülözőkkel a felnőttek és a gyerekek? ■ Mióta élnek szegény emberek a Földön? ■ Milyen okai lehetnek az ínségnek? ■ Milyen hátrányokat szenved az a gyerek, akinek szegények a szülei? ■ Van-e előnye a szegénységnek, és ha igen, akkor mi? Isten nem azért teremtette az embert, hogy nélkülözzön és szegénységben éljen. Azonban a bűn világában általánossá lett a szegénység. Természeti csapás, betegség következtében is juthat ínségbe bárki (ilyen helyzetről szól Jób és Ruth könyve). Sokan saját bűneik miatt kerülnek ilyen körülmények közé. Munkakerülők, vagy rosszul gazdálkodnak a pénzükkel: haszontalan vagy ártalmas dolgokra költik. „Az örökös gond, a baj megedzi a lelket. Minden napnak megvan a maga élménye. Haszontalan dolgokkal nincs ideje foglalkozni. De éppen sokféle és naponként más-más foglalkozása következtében, és a változó környezet hatására, lelke olyan finomságokat is felvesz és gyűjt össze, melyre jobb sorsú emberek nemigen képesek… A földről az égi mezőre veti szemét. Fölfelé néz, onnan várja az áldást,

ahonnan a csapás jön.” (Kiss Lajos: A szegény ember élete) Mivel a Megváltó szegénységben élt, vigasztalni és bátorítani tudta társait. „Ha társai a fárasztó munkáról panaszkodtak, a Megváltó ajkáról felszálló dallam felvidította őket. Názáret lakói gyakran hallották hangját, amint dicsérő és hálaénekkel járult Isten elé.” (Ellen G. White: Jézus élete, 52. o.) Ha egy jómódú családban élt volna, biztos azt mondják: „Könnyű neked! Nem tudsz engem megérteni! Mit tudhatsz az én nélkülözésemről, hiszen soha nem volt részed ilyesmiben!” De mivel Jézus osztozott a szegények sorsában, bizalommal fogadták a szavait azok is, akik hasonló körülmények között éltek. Hogyan viszonyult Jézus a szegény emberekhez? A római és a zsidó vezetők fényűzésben éltek, csak a földi javak megszerzésére törekedtek. Jézus pontosan ennek az ellenkezőjét tette. A világ Megváltója egyszerű ácsmester családjában nőtt fel. Vajon miért kellett Jézusnak ilyen körülmények között élnie? Amikor egy alkalommal hosszú ideig tanította a sokaságot, az emberek megéheztek. Jézus nem akarta éhesen elengedni őket. Sokaknak bizonyára pénzük sem lett volna élelemre. Jézus számára természetes volt, hogy segítsen a rászorulókon. Egész életében példát adott az ínségben lévők támogatására. Magatartásával Isten szeretetét, jóságát és irgalmasságát mutatta meg. „Jézus azért munkálkodott, hogy minden szenvedőn segítsen, akivel csak találkozik, vagy akiről tudomást szerez. Kevés pénze volt, amit adni tudott, de gyakran még az élelmet is megtagadta magától, hogy segítsen azokon, akik még nagyobb ínségben voltak, mint Ő.” (Ellen G. White: Jézus élete, 64. o.) ■ Krisztus milyen alapelveket tanított a tömegek megvendégelésével? ■ Az Istentől kapott hatalom által a szegények legegyszerűbb ételét szaporította meg. Miért nem süteményt adott nekik? ■ Arra kérte őket, hogy szedjék össze a maradékot. Mire akarta ezzel tanítani a szegényeket? ■ Jellemez-e bennünket az együttérzés és a segítőkészség? ■ Bűnnek tekintjük-e, ha elmulasztjuk a nélkülözők megsegítését? (Jak 4,17) ■ Hogyan követhetjük Krisztus útmutatását, amelyet Lk 14,12–14-ben olvashatunk?



2013.11.20. 13:27:15

■ Vajon mi hogyan taníthatjuk azokat, akik a saját bűneik miatt szegények? ■ Mit tegyünk, ha egy szegény háborog az őt ért sérelmek miatt?

2013. december 3., kedd

JÉZUS ÉS ELLENSÉGEI „Megbocsássatok, és néktek is megbocsáttatik!” (Lk 6,37/b) „Imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket!” (Lk 6,28, prot. ford.) „Amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is úgy cselekedjetek azokkal!” (Lk 6,31) „Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmatok van?” (Lk 6,32) ■ Ért-e már valamilyen igazságtalanság? ■ Milyen érzések kavarogtak benned, amikor megbántottak? ■ Vannak olyan emberek, például gyerekek, akiket nem kedvelsz? Miért? ■ Jézussal kik viselkedtek ellenségesen? ■ Mi fogalmazódott meg bennük? Miben nyilvánult ez meg? Olvasd el: Lukács 6,27–36 A hegyi beszédben Jézus tanításaival találkozunk. A „szemet szemért, fogat fogért” elv helyett Jézus mást ajánlott: „Szeressétek ellenségeiteket!” (Lk 6,27) Ezt nem könnyű megtenni. Ha valaki a barátom, őt szeretem, ha viszont valaki az ellenségem, őt gyűlölöm. Jézus nem véletlenül beszél nekünk a másik útról. Tudja, hogy a rossz rosszat szül. Fegyverrel nem lehet békét teremteni, olajjal nem lehet tüzet oltani. Azt kéri tőlünk, tőled is: szüntessük meg az ellenségeskedéseket, hogy ne növekedjen, ne szaporodjon azoknak a száma, akik rosszat akarnak egymásnak. Annak lehet hinni mindenben, aki maga is azt teszi, amit mond. Megtörténik, hogy valaki mondja a magáét, szépen is beszél, de nem tud jó példát mutatni. Jézus úgy tanított, „mint akinek hatalma van” (Mt 7,29), vagyis látszott, hogy Ő úgy is él, ahogyan beszél, amint tanít. Nem emelte fel a hangját

azok ellen, akik bántani akarták és bántották Őt. Szelíden szólt hozzájuk, nem volt a hangjában indulat, sem düh, sem gyűlölet. A katonának, aki arcul ütötte, ezt mondta: „Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt, ha pedig jót, miért ütsz engem?” Az áruló Péternek nem szólt, nem vádolta, nem hánytorgatta fel, hogy „én megmondtam előre”. A vád Péter felé az emberektől hangzott: „Te is az Ő tanítványai közül való vagy!” Péter így válaszolt: „Nem vagyok, nem ismerem ezt az embert.” Jézus szájából azonban nem jött vádló beszéd. Kajafás előtt hamis tanúk próbálták bizonygatni, hogy bűnös, és a kérdésre: „Te vagy a Krisztus?”, szelíden, halkan és csendesen felelt: „Te mondtad.” És mégis leköpdösték, arcul csapták, gúnyolták Őt. A keménykezű, hatalmas Pilátusnak nem jelentett sokat eltiporni egy életet, aláírni egy halálos ítéletet, de még ő is ártatlannak látta Jézust, ezért beszélgetett Vele. Azonban féltette a hatalmát, és inkább engedett a sokaság nyomásának. Bár feltette a nagy kérdést: „Micsoda az igazság?”, de a választ nem várta meg. A sokaság, szívében haraggal és indulattal, Jézus helyett inkább Barabbás elengedéséért kiáltott. Megváltónk azonban nem gyűlölte őket. Nem olvassuk, hogy szitkozódott volna, hanem csendben, némán tűrt. Amikor egyedül maradt a kereszt kínjai között, ott is az ellenségeiért imádkozott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” (Lk 23,34) Azokért fohászkodott, akik megfeszítették Őt, árulóivá, gyilkosaivá lettek. Bűnbocsánatért könyörögve közbenjárt értük mennyei Atyjánál. ■ Kinek könnyebb megbocsátani: akiket szeretünk, vagy akiket nem? ■ Minden ember képes megbocsátani? Könnyű ezt megtenni? ■ Miért jó, ha azoknak is megbocsátunk, akiket nem szeretünk? Kinek jó ez? ■ Milyen gyakorlati tanácsokat adott Jézus az ellenség szeretetére vonatkozóan? ■ Hogyan imádkozott Jézus a kereszten az ellenségeiért? Miért velük kezdte, és miért nem az édesanyjával vagy a testvéreivel, barátaival? ■ Mondjunk példát arra, hogy Jézus miként gyakorolta mindazt, amit tanított!



2013.11.20. 13:27:15

2013. december 4., szerda

JÉZUS ÉS A POGÁNYOK ■ ■ ■ ■ ■ ■

Kik vették körül Jézus Krisztust? Csak zsidók, vagy más vallásúak is? Hogyan viszonyult Jézus hozzájuk? Kire mondjuk azt, hogy pogány? Miért? Tényleg pogányok a pogányok? Ma az emberek hogyan viszonyulnak a más vallásúakhoz? Miért?

Olvasd el: Lukács 7,1–10 Jézust ismét nagy tömeg vette körül. Követték és hallgatták Őt. „Úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.” (Mt 7,29) Az emberek vágytak a közelében tartózkodni, mert nem tett közöttük különbséget, senkit nem tartott többnek vagy kevesebbnek. Jézus Kapernaumba mindig szívesen ment, itt laktak a barátai, náluk örömmel időzött. Kapernaumot a „vigasztalás falvának” is hívják. A közelében ömlik bele a Jordán folyó a Genezáreti-tóba. Vámszedő hely volt, ahol katonai helyőrség is állomásozott. Élt ott egy százados, akinek nagy becsülete volt a zsidók előtt, mivel az imaházukat (zsinagógájukat) ő építtette. Azon kevesek közé tartozott, akit megragadott a teremtő Istenbe vetett hit, és elfogadta az Úr fennhatóságát, s Krisztusban felismerte a Királyt, aki uraknak Ura. „Kapernaumban ma is láthatók egy zsinagóga romjai. A romok között találtak egy homlokzati darabot, amelyen a római sas faragott képe volt: ez a kapernaumiak rendkívüli háláját bizonyítja.” A százados szolgája súlyos betegségben szenvedett. De a százados nem ment el tétlenül a haldokló szolga mellett. Nem egy beteg katonáról volt szó, hanem egy rabszolgáról. Abban az időben a szolgákra nem nagyon figyeltek: vagy meggyógyult magától, vagy meghalt. Mivel a rómaiaknál ez volt a gyakorlat, természetesen nagy feltűnést keltett, hogy egy katona emberszámba veszi a rabszolgáját. A százados már sokat hallott Jézusról, a csodáiról, tanításairól, cselekedeteiről, és egyértelművé vált számára, hogy Ő Isten Fia. A zsidó véneket elküldte Jézushoz, akik így kérték Őt: „Méltó, hogy megtedd neki, mert szereti a mi nemzetünket, és a zsinagógát is ő építtette nékünk.”

Amint Jézus közeledett, a százados átérezte a találkozás rendkívüli jelentőségét, és nem tartotta magát méltónak, hogy a nagy Orvossal találkozzon. De végül hatalmas bizalommal és hittel sietett Krisztus elé: „Csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám!” Jézus örömmel válaszolt hitére: „Ilyen hitet Izráelben nem találtam.” Számára minden ember fontos volt, de azokért tehette a legtöbbet – legyenek akár vallásosak, akár Istent nem ismerők –, akik segítséget kértek Tőle ahhoz, hogy jobb emberré válhassanak. A katona az Atyától kapott hatalmat ismerte fel és tisztelte Jézusban. A százados maga is vezető ember volt, mégis Istenben látta a világegyetem uralkodóját, akinek hatalmában áll mindent megcselekedni, akár egyetlen szavára is teljesül akarata. Egy pogány ember hatalmas hite ez. A százados nemcsak a hit példája lehet előttünk, hanem az emberségé is. Nem ment el a betegség mellett, az emberek mellett, hanem könyörgött, kérte a mindenség Urát, aki „szólt és meglett”, s meggyógyult a szolga. Ma is sokan élnek vallás és istenismeret nélkül, de Krisztus különös figyelemmel kíséri életüket, meghallgatja kéréseiket. Mi is figyeljünk barátainkra, ismerőseinkre, iskolatársainkra, akik – bár nem vallásosak – jó lelkűek, és igaz szeretetre vágynak, segítséget kérnek. ■ Mit jelent számodra ez a történet? ■ Mit gondolsz a római századosról és a kapernaumiakról? ■ Mit tapasztalt a beteg rabszolga, miután meggyógyult? ■ Milyen történetek jutnak még eszedbe, amikor Jézus pogányokkal találkozott? ■ Hogyan kell viselkedni a nem hívő, vagy vallás nélkül nevelkedett emberekkel?

2013. december 5., csütörtök

JÉZUS ÉS ÁRULÓJA, JÚDÁS „Amikor velük voltam a világon, én megtartottam őket a Te nevedben. Akiket nékem adtál, megőriztem, és senki el nem veszett közülük, csak a veszedelem fia…” (Jn 17,12)



2013.11.20. 13:27:15

■ Mit tudsz Júdás életéről? ■ Voltál-e már olyan helyzetben, hogy egy barátod nagyon megbántott? ■ Mely mondatok bizonyítják Jézus Júdás iránti szeretetét az utolsó találkozásukkor? ■ A Getsemáne-kertben szükség volt-e arra, hogy Júdás megmutassa Jézust? ■ Mi vezérelte Júdást gonosz terve véghezvitelében? ■ Hogyan lehet Jézus mellett elveszni? ■ Jézus miért nem leplezte le Júdást? Egyszer két gyermek találkozott egy lakatlan szigeten, miután túléltek egy repülőgép-szerencsétlenséget. Miközben felfedezték a szigetet, sokat beszélgettek. Az egyikük sok bizalmas dolgot árult el magáról. Elmondta azt is, hogy az iskolában volt egy csúfneve, de megkérte a másik gyereket, hogy ezt soha senkinek ne árulja el. Hamarosan még több gyerekkel találkoztak a szigeten, és amikor összegyűltek, beszélgetni kezdtek. Akkor ez a gyerek elárulta a többieknek, hogy mi volt a társa csúfneve. Ezen persze mindenki nevetett, és a megbántott fiú nagyon szomorú lett. Lehet, hogy már te is kerültél hasonló helyzetbe. Hogyan viszonyultál ezek után ahhoz, aki megbántott téged? Jézus mindent megtett azért, hogy Júdás elkerülje végzetes bukását. Júdás elárulta Mesterét, végigkísérte a kihallgatásain, s végül öngyilkos lett. Nem tudta feldolgozni, hogy Jézus mennyi mindent megtett érte, ő pedig hálátlan és gonosz volt. Júdás önként csatlakozott a tanítványi körhöz, és Jézus annak ellenére sem utasította el, hogy ismerte alkalmatlanságát. A csodálatos kenyérszaporítás után Jézust királlyá akarta tenni a tömeg. Földi jólétük biztosítékát látták Őbenne, de a lelki megjobbulást nem kívánták. Ehhez a mozgalomhoz csatlakozott Júdás is, mert azt remélte, hogy ebben a királyságban főember lehet. Amikor Jézus szigorúan elutasította ezt az elképzelést, Júdás csalódott Mesterében. Jézust ekkor sokan elhagyták a követői közül. Ekkor született meg Júdásban a gondolat: úgy alakítja a körülményeket, hogy Jézus csak az ő elgondolása szerint cselekedhessen. Elfogatja Jézust, és ekkor Ő majd kinyilvánítja királyi hatalmát. Júdás tanult emberként a tanítványi kör pénztárosa lett. Az Igéből tudjuk, hogy rendszeresen lopott a közös „vagyonból”, amely egyébként is csak szűkös

megélhetésükre és a szegényeknek adott kis támogatásra volt elegendő. Jézus halála előtt nem sokkal egy asszony azzal fejezte ki iránta érzett háláját, hogy drága kenettel megkente a lábait. Júdás ezt pazarlásnak érezte. Annak ellenére, hogy szavaival a szegényekre hivatkozott, valójában arra gondolt, mennyi pénzt vehetett volna el ennek az olajnak az árából. Jézus szelíden elmondta neki, miért nem gondolja jól a dolgot, de nem szégyenítette meg, nem leplezte le valódi indítékait. Júdás mégis megsértődött, elment a főpapokhoz, és harminc ezüstpénzért elárulta Mesterét. Jézus azért nem leplezte le Júdást, mert cselekedetei nem voltak láthatók, így nem szolgálhatta volna tanítványa megmentését. Az utolsó vacsora előtti lábmosás Júdást is megindíthatta volna, ha nem keményíti meg a szívét. A vacsora közben Jézus már feltárta nyugtalansága okát: „Egy tiközületek elárul.” Júdás szándéka az asztalnál folytatott beszélgetés ellenére sem változott. A Getsemáne-kertben Jézus isteni mivolta egy pillanatra átvillant lényén. Mindenki földre rogyott a megdöbbenéstől. Ezt a megrendült csendet egyedül Júdás merte megtörni, és csókjával illette Jézust, akinek szelíd kérdése még mindig Júdás megmentéséért hangzott el. De amikor Júdás látta, hogy minden aszerint megy végbe, ahogyan Jézus megmondta, és keresztre feszítik a Mestert, kétségbeesett. Valódi bűnbánatra azonban már nem tudott jutni, önmagát sajnálta csupán, s ezért véget vetett életének. Amint láttuk, Jézus nagyon sokat küzdött, hogy Júdás megváltozzon. Tudjuk-e ilyen mentő szeretettel szeretni a nekünk fájdalmat, csalódást okozókat?

2013. december 6., péntek

JÉZUS ÉS MEGTAGADÓJA, PÉTER „Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságaidat önmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg!” (Ésa 43,25) ■ Megtörtént már veled, hogy a barátod szólt neked valamilyen rossz tetted miatt? Ez hogy esett neked?



2013.11.20. 13:27:15

■ Hogyan viselkedtél vele ezután? ■ Te szóltál már a barátodnak valamiért, amit szerinted ő rosszul tett? Ő mit szólt ehhez? ■ Mit jelent ez a szó, hogy megtagadás? Hasonlít az áruláshoz? ■ Téged elárult-e már valaki? Hogyan viszonyultál utána hozzá? Péter testvérével, Andrással együtt Jézus első tanítványa volt. Otthagyta foglalkozását, a halászatot, és mindenhová követte Mesterét. Jóban, rosszban együtt voltak – akkor is, amikor Jézust szerették és követték az emberek, de akkor is, amikor elfordultak Tőle. Együtt vonultak át az országon, és együtt voltak az utolsó vacsorán is. Ekkor azonban Krisztus olyat mondott Péternek, amitől ő nagyon megsértődött. Péter őszintén szerette Jézust, és sok nehézségben kitartott mellette. Ezért azt gondolta, hogy ez mindig így is marad. Bármi történik is, ő hűséges marad Krisztushoz. Jézus arra figyelmeztette Pétert, hogy vigyázzon, imádkozzon, mert ha nem figyel, el fogja árulni Őt. Péternek ez nagyon rosszulesett, megsértődött. Bizonygatta, hogy ő ilyet soha nem tenne, sőt akár meg is halna Krisztusért. Mivel nem hitte el Jézus figyelmeztetését, nem is vigyázott magára. A főpap udvarában azonban minden úgy történt, ahogyan Jézus mondta. Péter gyáva volt, és nem mert közel menni Krisztushoz, hanem megállt kint a tűznél, ahol a szolgák melegedtek. A tűz fényénél azonban többen felismerték, és megkérdezték, Jézus tanítványa-e? Péter tiltakozott. Sőt, harmadszorra esküdözve kiabálta, hogy ő nem is ismeri Jézust, semmi köze nincs Hozzá! Ekkor döbbent rá, mit is tett. Nagyon megijedt, hogy mi lesz most? Mit szól hozzá a Mester? Nem lehet többé Jézus barátja, mert a Megváltó elutasítja őt? Minden kapcsolat megszakad közöttük azért, amit most tett? Ijedten, kétségbeesve tekintett Krisztus felé. Jézus is hátranézett, és Péter szeretetet, megbocsátást és kedvességet olvasott ki a szeméből. Jézus nem haragudott rá. A tanítvány szomorúságában sírni kezdett, és nagyon bánta, hogy elárulta azt, akitől mindig csak jót kapott. Ekkor értette meg Péter, hogy Jézus tényleg a „bűnösök barátja”, aki minden bűnt megbocsát, és aki mindenkit nagyon szeret. Még azt is, aki elárulta Őt.

2013. december 7., szombat

JÉZUS ÉS AZ ATYA „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.” „Én semmit sem cselekedhetem magamtól… nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem, az Atyáét.” (Jn 5,17.30) „És mi elhittük és megismertük, hogy Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.” (Jn 6,69) „Azokban a napokban kiment a hegyre imádkozni, és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban töltötte el.” (Lk 6,12) Jézus, mielőtt a Földre jött, egy másik országban lakott. A mennyben együtt volt Atyjával és az angyalokkal. Elhatározták, hogy embert teremtenek saját képükre és hasonlatosságukra. Az Atya volt mindennek a megtervezője, és Jézus alkotta meg az eget, a Földet, a Napot, a Holdat és a csillagokat. Az Atya és Fia, Jézus nagy örömét lelte abban is, hogy a Földet széppé formálták a tenger, folyók, növények és állatok megteremtésével. „Mellette voltam mint kézműves, és gyönyörűsége voltam mindennap, játszva Őelőtte minden időben.” (Péld 8,30) A Biblia azt írja, hogy Isten egyszülöttje, fia, Jézus Krisztus. „És az Ige testté lett, és lakozott miközöttünk (és láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét)…” (Jn 1,14) Mindent szeretetből és a szeretet továbbadásáért tettek. A véleményük ezért nem is különbözött, ismerték és értették egymás gondolatait. De eljött a nap, amikor az Atya elküldte fiát, Jézust a mi Földünkre, hogy igaz, példamutató életet éljen, és az életét adja azokért a bűnökért, amiket megbánunk, és amiktől szabadulni akarunk. Ahhoz, hogy Isten a bűnből kiszabadíthassa az embereket, nem volt más választás, csak Jézus – a második isteni személy – jöhetett közénk, Ő lehetett emberré értünk. Vagyis Isten azt is választhatta volna, hogy lemond rólad, rólam, szüleidről, barátaidról, mindannyiunkról. De Isten nem hagyott magunkra, mert nagyon szeret, és ragaszkodik hozzánk. Jézus megszületett csecsemőként, és növekedett, mint a földi gyermekek. Amikor kicsiny gyermek volt, már tudta, hogy ha engedelmes és szófogadó



2013.11.20. 13:27:15

lesz szülei és Atyja szava iránt, akkor tud megmenteni bennünket. „És meglátván Őt, elcsodálkoztak, és monda néki az Ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged. Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-e, hogy nekem azokban kell foglalatosnak lennem, amelyek az én Atyámnak dolgai?” (Lk 2,48–49) Jézus ismerte a szeretet törvényét, tudta, hogy ha egy kicsit is enged a kísértésnek, a rossz gondolatoknak, a mohóságnak, ezzel megszomorítaná Atyját, és elveszítené Vele a kapcsolatot. Látjátok, hogy Jézus életében is fontos szerepet töltött be az imádság, az engedelmesség, és a ragaszkodás a jóhoz. Ezek nélkül Ő is elesett volna, mint ahogyan mi elesünk mindezek hiánya miatt.

Nem elég vágyakozni a jó után, hanem akarni és tenni is kell! Mit tett Jézus a teremtéskor? Milyen kapcsolat van Jézus és az Atya között? Miben volt engedelmes Jézus? Hogyan tudott engedelmeskedni? Amikor a Földön élt, hogyan tartotta a kapcsolatot Atyjával? ■ Miért kellett imádkoznia? ■ Amikor Jézus az emberek között élt, szüksége volt az Atyára? Miért? ■ ■ ■ ■ ■

A tanulmányokat összeállították: Fürjné Simon Edina, Kánya Andrea, Szebenyi Erika, Tóth Ágnes, Ottóné Bartalos Zsuzsa



2013.11.20. 13:27:15


2013.11.20. 13:27:15

Tavaly megadatott számomra az a csodás élmény, ÉS ŐK KÖVETTÉK ŐT. Menny a szívünkben. Jézus megmutatja számunkra az utat

Recommend Documents