Tartalomjegyzék év I. évf. 1. szám BEVEZETŐ... 2 KOORDINÁCIÓS ÉS SZERVEZÉSI FŐOSZTÁLY... 4

Tartalomjegyzék BEVEZETŐ ................................................................................................................................................... 2 KOORDINÁCIÓS ÉS SZERVEZÉSI FŐOSZTÁLY.................................................................................. 4 1.

A Kormányhivatal szervezetének felépítése ..................................................................................................... 4

TÖRVÉNYESSÉGI ELLENŐRZÉSI ÉS FELÜGYELETI FŐOSZTÁLY ................................................ 7 1.

A polgármesteri tisztség és az egyéni vállalkozói tevékenység összeférhetetlensége ....................................... 7

2.

A költségvetés előkészítésével összefüggő rendeletalkotás ............................................................................. 8

3.

A költségvetési rendeletalkotás aktuális kérdései .......................................................................................... 11

4.

Ideiglenes jelleggel végzett iparűzési tevékenység (piaci és vásározó kiskereskedelmi tevékenységet érintő változás) ........................................................................................................................................................ 13

HATÓSÁGI FŐOSZTÁLY......................................................................................................................... 15 1.

Önkormányzati rendeletalkotás anyakönyvi díjakról ..................................................................................... 15

SZOCIÁLIS ÉS GYÁMHIVATAL ............................................................................................................. 18 1.

Tájékoztató a gyermekjóléti és gyermekvédelmi jogszabályok főbb változásairól ......................................... 18

2.

Az iskoláztatási támogatás folyósításának felfüggesztésével kapcsolatos jogalkalmazási problémákról ........ 22

3.

Jegyzői hatáskörbe tartozó szociális ellátásokkal kapcsolatos jogszabályváltozások ...................................... 23

4.

A szociális és gyermekjóléti szolgáltatók, intézmények működési engedélyezésében és ellenőrzésében bekövetkező hatáskörváltozásról................................................................................................................... 25

M E L L É K L E T E K ............................................................................................................................... 26 I.

Jegyzői változások ....................................................................................................................................... 27

Nemzeti Erőforrás Minisztérium Szociális és Gyermekjóléti Szolgáltatások Főosztálya által készített segédletek és tájékoztatók: II. Segédletek a 2011. január 1. napjától hatályos, vagy ezen időpontot követően hatályba lépő szociális jogszabályváltozások értelmezéséhez ......................................................................................................... 28 III. TÁJÉKOZTATÓ a foglalkozás-egészségügyi (munkaköri) alkalmassági vizsgálat lebonyolításáról ................. 61 IV. TÁJÉKOZTATÓ a foglalkoztatási és szociális tárgyú törvények 2011. január 1-től tervezett módosításairól, valamint a közfoglalkoztatás rendszerének átalakításáról........................................................................... 62 V. TÁJÉKOZTATÓ a Szociális törvény 2011. január 1-től életbe lépő módosításairól és a közfoglalkoztatás rendszerének változásáról ........................................................................................................................... 70 VI. TÁJÉKOZTATÓ a 2011. évre áthúzódó közcélú foglalkoztatás támogatásával kapcsolatos eljárásról ........... 72 A Belügyminisztérium módszertani ajánlása: VII. MÓDSZERTANI AJÁNLÁS a helyi önkormányzatok szervezeti és működési szabályzatainak elkészítéséhez, módosításához ............................................................................................................................................ 73

2011. év I. évf. 1. szám

Bevezető

Tisztelt Bács-Kiskun Megyei Jegyzői Kar!

Historia est magistra vitae- mondá egy latin regula és újfent bebizonyosodott a történelem a legnagyobb tanítómester! Nem új a nap alatt az ezer éves megyerendszer és erre alapított állami közigazgatás. A kormányhivatalok létrehívásával nem történt egyéb, mint e tényt figyelembe véve a valós igényekhez és elvárásokhoz igazodott az állami köz-igazgatás.

A Kormány 2010. szeptember 14-i döntése értelmében a területi államigazgatás soha nem látott mértékű átalakulása kezdődött meg Magyarországon. Ennek eredményeként 2011. január 1-től létrejöttek a fővárosi és megyei kormányhivatalok a fővárosi, megyei közigazgatási hivatalok bázisán. A fővárosi, megyei közigazgatási hivatalokba integrálódott 14 területi államigazgatási szerv. Az integráció hatásaként közép- és hosszútávon a területi államigazgatás egységesebb működését, a párhuzamosságok felszámolását és ezáltal a költségek csökkenését, valamint a szervek közötti jobb együttműködést reméli a Kormány. Az integráció következtében számos hatósági eljárás – különösen a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházások -, szakhatósági eljárás gördülékenyebben intézhető, mivel az egyes szervek együttműködése szorosabb lesz kormányhivatalon belül. Az integráció következményeként a jelenlegi átláthatatlan rendszernél világosabb struktúrában, és az állampolgárokhoz közelebb kerül az ügyek intézése. A kormánymegbízott a kormányhivatalt, míg a főigazgató a hivatal szervezetét vezeti. Ez a kettős vezetés nem egyedülálló az államigazgatásban: hasonló a miniszter, mint politikai vezető, illetve a közigazgatási államtitkár, mint a miniszteri szervezet vezetőjének viszonya. A törvény alapján a főigazgató a hivatali szervezet vezetője és így működése alapvetően a hivatali szervezet működéséhez kötött, addig a kormánymegbízott a területi államigazgatást irányító, koordináló, valóban a Kormány döntéseinek területi végrehajtását elősegítő személy. A Kormány célkitűzése a területi államigazgatás egységes, összehangolt működésének kialakítása. Ennek végrehajtói a kormányhivatalok a legerősebb területi államigazgatási szervek lesznek. Ehhez pedig a területi államigazgatási szervek tevékenységének koordinációját ellátó, a Kormány döntéseit képviselni és azok végrehajtását

Hivatali Tájékoztató

-2-

2011. év I. évf./1. szám

elősegíteni képes erős vezetőre van szükség. Fontos hangsúlyozni, hogy a hivatal szervezetét vezető főigazgató munkáját általános helyettes, igazgató segíti. Ez a vezetési struktúra biztosítja a kormányhivatal magas szintű, szakmai munkavégzését.

A szakigazgatási szerv vezetője ugyancsak önálló vezetői szintet jelent, hiszen esetében a kormánymegbízott gyakorolja a munkáltatói jogokat azzal, hogy a kinevezéséhez és felmentéséhez a szakmai irányító (pl. miniszter) egyetértése is szükséges. A szakigazgatási szervek szakmai tevékenységüket az ágazati minisztériumok szakmai felügyelete, irányítása mellett végzik a Kormányhivatal egységeként.

E szakmai anyagban korábbi években megszokott tartalmas és aktuális írásokat, tájékoztatókat, iránymutatásokat olvashat. Tájékoztatjuk a 2011. január 1. napjától hatályos, vagy ezen időpontot követően hatályba lépő szociális jogszabályváltozásokról és értelmezésükhöz nyújtunk segítséget. Hasznos információkkal gazdagodhat a foglalkozásegészségügyi

(munkaköri)

alkalmassági

vizsgálat

lebonyolításával

kapcsolatban.

Önkormányzati költségvetést, képviselő-testületi hatáskört érintő kérdésekben tájékozódhat. Végezetül figyelmükbe ajánlom a Belügyminisztérium módszertani ajánlását a helyi önkormányzatok szervezeti és működési szabályzatainak elkészítéséhez, módosításához.

Bízom abban, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerének eredményes kialakításához és fokozatos erősítéséhez az államigazgatásban dolgozók minden területen magas fokú szakmai színvonalon, lojálisan, az ügyfelek és tágabb értelemben Nemzetünk érdekében tevékenykednek. Közös céljainkhoz e szakmai anyag is hozzájárulhat!

Dr. Kerényi János kormánymegbízott


-3-


Koordinációs és Szervezési Főosztály 1. A Kormányhivatal szervezetének felépítése

A fővárosi és megyei kormányhivatal a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve. Alapvető feladatait, struktúráját a 2010. évi CXXVI törvény és a 288/2010. (XII. 21.) Kormányrendelet határozza meg. A kormányhivatal élén kormánymegbízott áll, akit a közigazgatás-szervezésért felelős miniszter javaslatára a miniszterelnök nevez ki és ment fel. A kormánymegbízott gyakorolja a munkáltatói jogokat a szakigazgatási szervek vezetője, a törzshivatal kormánytisztviselői, valamint munkavállalói felett. A kormányhivatal hivatali szervezetét a főigazgató mint szakmai vezető vezeti, aki a kormánymegbízottat távolléte vagy akadályoztatása esetén helyettesíti. A főigazgatót a kormánymegbízott javaslatára a közigazgatás-szervezésért felelős miniszter nevezi ki és menti fel. A főigazgató munkáját általános helyettesként igazgató segíti. A szakigazgatási szervek élén szakigazgatási szerv vezetője áll. A Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal kormánymegbízotti posztját Dr. Kerényi János tölti be, a Kormányhivatal főigazgatója Dr. Kovács Miklósné dr. Molnár Ilona, igazgatója Dr. Tombácz Ferenc. A Törzshivatal vezetőinek elérése a központi e-mail címen: [email protected] / [email protected] , illetve a 76/513-713-as telefonszámon keresztül lehetséges. A Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal (továbbiakban: BKMKH) szervezeti egységei a törzshivatal főosztályai és a szakigazgatási szervek.

A Törzshivatal főosztályai: - BKMKH Hatósági Főosztály, vezetője: Dr. Dombi Edit, - BKMKH Koordinációs és Szervezési Főosztály, vezetője: Dr. Szűcs Dominika, - BKMKH Törvényességi Ellenőrzési és Felügyeleti Főosztály, vezetője: Dr. Penczné dr. Zoltán Zsuzsanna. A szakigazgatási szervek kormánytisztviselői, valamint munkavállalói felett a munkáltatói jogokat a szakigazgatási szerv vezetője gyakorolja.


-4-


A Törzshivatal szakigazgatási szerveinek elnevezése: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 11. 11. 12. 13. 14. 15.

BKMKH Szociális és Gyámhivatal BKMKH Építésügyi Hivatal Építésfelügyelete BKMKH Igazságügyi Szolgálat BKMKH Növény és Talajvédelmi Igazgatóság BKMKH Erdészeti Igazgatóság BKMKH Földművelésügyi Igazgatóság BKMKH Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóság BKMKH Földhivatal BKMKH Egészségbiztosítási Pénztári Szakigazgatási Szerv BKMKH Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság BKMKH Munkaügyi Központ BKMKH Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szerv BKMKH Fogyasztóvédelmi Felügyelőség BKMKH Népegészségügyi Szakigazgatási Szerv BKMKH Közlekedési Felügyelőség

Az Oktatási Hivatal az érettségik lebonyolítását követően fog osztályszinten integrálódni a Törzshivatalba. A Törzshivatal Hatósági Főosztályának keretein belül 2011. január 3-án megkezdte működését az Integrált Ügyfélszolgálati Iroda. Az integrált ügyfélszolgálat céljai - többek között - az államigazgatási hatósági ügyek személyes, elektronikus vagy ügysegéd bevonásával megvalósuló ügyintézési mechanizmusok integrált továbbfejlesztése, az általános államigazgatási tájékozódás lehetőségének bővítése, az államigazgatási hatósági ügyek státuszáról történő személyes, elektronikus vagy telefonos információszerzés lehetőségének teljes körű biztosítása, az ügyfél-kiszolgálás szintjének továbbfejlesztése. A kormányzati elképzelés szerint az „egyablakos” ügyintézés egyrészt az ügyfélközpontú-, másrészt a hatékonyabb, kevesebb bürokratikus tényezőt tartalmazó ügyintézési modell elterjedését szolgálja.

Az Integrált Ügyfélszolgálati Iroda helyileg Kecskeméten, Izsáki út 8. sz. alatt található, a MEP Székház épületében, ahol reggel 8:00 órától 20.00 óráig várják szakképzett ügyintézőink az érdeklődő ügyfeleket.

A kormányhivatal törzshivatalának elérhetősége: Levélcím: 6000 Kecskemét, Deák Ferenc tér 3. E-mail: [email protected] / [email protected] Honlap: www.bkmkh.hu (jelenleg fejlesztés alatt)


-5-


A szakigazgatási szervek elérhetőségét az alábbi táblázat tartalmazza: VEZETŐ

TEL.

CÍM

SZOCIÁLIS ÉS GYÁMHIVATAL

Dr. Gömöriné dr. Iványi Margit

76/513-742

6000 Kecskemét, Deák F. tér 3.

ÉPÍTÉSÜGYI HIVATAL ÉPÍTÉSFELÜGYELETE

Nagy Sándor

76/513-736


IGAZSÁGÜGYI SZOLGÁLAT

Dr. Gergely Sándor

76/501-740

6000 Kecskemét, Irinyi u. 17.

NÖVÉNY- ÉS TALAJVÉDELMI IGAZGATÓSÁG

Bűdi János

76/502-450, 76/502-452

6000 Kecskemét, Halasi út 36.

ERDÉSZETI IGAZGATÓSÁG

Spiegl János

76/501-700

6000 Kecskemét, József A. u. 2.

FÖLDMŰVELÉSÜGYI IGAZGATÓSÁG

Farkas Zoltán

76/502-400

6000 Kecskemét, Bajcsy-Zs. Krt. 2.

ÉLELMISZERLÁNCBIZTONSÁGI ÉS ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI IGAZGATÓSÁG

Dr. Drozdik Ferenc

76/503-370

6000 Kecskemét, Halasi út 34.

FÖLDHIVATAL

Dr. Kristóf István

76/502-831

6000 Kecskemét, Nagykőrösi u. 32.

EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI PÉNZTÁR SZAKIGAZGATÁSI SZERV

Szalontai Lászlóné

76/513-060

6000 Kecskemét, Izsáki út 8.

NYUGDÍJBIZTOSÍTÁSI IGAZGATÓSÁG

Lengyelné dr. Szél Mária

76/519-204


MUNKAÜGYI KÖZPONT

Bálint István

76/505-337

6000 Kecskemét, Klapka u. 34.

MUNKAVÉDELMI ÉS MUNKAÜGYI SZAKIGAZGATÁSI SZERV

Bodor István

76/500-790

6000 Kecskemét, Klapka u. 34.

FOGYASZTÓVÉDELMI FELÜGYELŐSÉG

Dr. Horváth Zsuzsanna

76/481-405


NÉPEGÉSZSÉGÜGYI SZAKIGAZGATÁSI SZERV

Dr. Balogh Melinda

76/516-281

6000 Kecskemét, Széchenyi krt. 12.

KÖZLEKEDÉSI FELÜGYELŐSÉG

Karsai Attila

76/512-401, 76/512-410

6000 Kecskemét, Szent István krt. 19/a.

OKTATÁSI HIVATAL

Dr. Szabó Andrea Koordinációs és Szervezési Főosztály


-6-


Törvényességi Ellenőrzési és Felügyeleti Főosztály 1. A polgármesteri tisztség és az egyéni vállalkozói tevékenység összeférhetetlensége 2010. a választások éve volt, így érthető módon - az újonnan megválasztott polgármesterek összeférhetetlenségét vizsgálva - több településen is felmerült a kérdés, hogy az egyéni vállalkozói tevékenység a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 33/A.§-a (2) bekezdésének a) pontja szerinti egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonynak tekinthető-e. A korábbi években az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény (a továbbiakban: régi Evtv.) 10.§-a (1) bekezdése alapján biztos álláspont volt, hogy a főállású polgármester nem lehet egyéni vállalkozó. A régi Evtv. azonban 2010. január 02. napján hatályát vesztette és az újonnan életbe lépő az egyéni vállalkozóról és egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény (a továbbiakban: új Evtv.) rendelkezései alapján a kérdés, hogy a polgármesteri tisztség összeférhető-e az egyéni vállalkozói tevékenységgel, nem volt egyértelműen megválaszolható, ezért kértük a Minisztérium szakmai tájékoztatását. Válaszában a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium leírja, hogy a probléma csak a főállású polgármesterre vonatkozó összeférhetetlenségi esetekkel függ össze, mivel a főállású polgármester e tisztségével összefüggésben foglalkoztatási jogviszonyban áll. Erre tekintettel mondja ki az Ötv. 33/A.§ (2) bekezdése, hogy más munkavégzésre irányuló jogviszonyt nem létesíthet, a törvény által említett - tudományos, oktatói, lektori, szerkesztői, művészeti és jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység - kivételektől eltekintve. Az új Evtv. már nem tartalmazza az egyéni vállalkozó személyes közreműködését előíró kifejezett rendelkezést, mely rendelkezésre a hivatal mindeddig az álláspontját alapozta ehhez hasonló esetekben. A Minisztérium tájékoztatója alapján az eset összes körülményét vizsgálva dönthető csak el, hogy a vállalkozói tevékenység keletkeztet-e az Ötv. 33/A.§-a (2) bekezdésének a) pontja szerinti összeférhetetlenségi okot. 1. Az egyéni vállalkozó rendszeres személyes közreműködése az új Evtv. alapján nem kötelezettség, ugyanakkor úgy fogalmaz a törvény, hogy természetes személy egyéni vállalkozóként gazdasági tevékenységet folytat (új Evtv. 2.§ (2) bek.) és emellett bizonyosan érdekelt a vállalkozási tevékenység személyes ellátásában vagy legalábbis valamilyen szintű aktív részvételben, mivel a tevékenységből eredő kötelezettségeiért közvetlenül és korlátlanul, teljes vagyonával felel (új Evtv. 15.§ (1) bek.). Az új Evtv. 5.§ (1) bekezdése értelmében az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének feltétele, hogy az erre irányuló szándékát a természetes személy az egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos ügyekben eljáró hatósághoz bejelentse. E rendelkezés alapján, ha az egyéni vállalkozó bejelenti vállalkozási tevékenységének megkezdését, abban az esetben egyéni vállalkozói tevékenységet folytat, így vele szemben az összeférhetetlenségi ok megállapításra kerül. Az új Evtv. 16.§ (2) bekezdése alapján képesítéshez kötött tevékenységet egyéni vállalkozó csak akkor folytathat, ha a jogszabályokban meghatározott képesítési követelményeknek megfelel, vagy maga annak nem felel meg, de az adott tevékenység folytatásában személyesen részt vevő személyek közt van olyan, aki az előírt képesítéssel rendelkezik. E rendelkezés alapján szintén az egyéni vállalkozó az, aki folytatja a tevékenységet, még abban az esetben is, ha a képesítéssel nem ő, hanem alkalmazottja rendelkezik.


-7-


Az egyéni vállalkozói tevékenység tehát természetéből fakadóan személyes közreműködést kíván és feltételez, akkor is, ha ezt a rendelkezést az új Evtv. már nem tartalmazza szó szerint. 2. Az összeférhetetlenség akkor is fennáll, ha a főállású polgármester nem egyéni vállalkozást, hanem egyéni céget működtet és annak tevékenységében részt vesz. Az új Evtv. 20.§ (1) bekezdése szerint az egyéni cég az egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő természetes személy által alapított jogi személyiséggel nem rendelkező jogalany, mely a cégnyilvántartásba történő bejegyzéssel jön létre. Ugyanezen szakasz (4) bekezdése szerint az egyéni cégnek – az Evtv.-ben meghatározottak kivételével – kizárólag egy tagja (alapítója) lehet. A 22.§ (1) bekezdésének c) pontja szerint, pedig az egyéni cég alapító okiratában meg kell határozni azt a tevékenységet, amelyet az alapító a cégjegyzékben szerepeltetni kíván. E rendelkezések szintén azt jelentik – az összeférhetetlenség szempontjából – hogy az egyéni cég alapításával a cégtulajdonos gazdasági tevékenységet lát el. 3. Egyéni vállalkozóként az összeférhetetlenség megszüntetésére vállalkozói tevékenységének szüneteltetésével van lehetősége, mely szünetelés időtartama az új Evtv. 20.§-nak (1) bekezdése értelmében 1 hónaptól 5 évig terjedő időszakra lehetséges. Abban az esetben, ha a főállású polgármester egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkezik és tevékenységének szünetelését megbízásának időtartamára a hatósághoz bejelenti, úgy vele szemben összeférhetetlenségi ok nem áll fenn. Egyéni cég esetében az új Evtv. 30.§-nak (2) bekezdése lehetőséget ad arra, hogy a cégtulajdonos kinevezzen egy vezető tisztségviselőt, aki rajta kívül álló személy vagy foglalkoztathat alkalmazottat. Ebben az esetben a cégtulajdonos tudja bizonyítani, hogy az egyéni cég vezetésében, tevékenységében, működtetésében nem vesz részt, így vagy nem is merül fel összeférhetetlenség, illetve a fennálló összeférhetetlenség megszüntethető. Mindezek alapján felhívom a figyelmet, hogy konkrét összeférhetetlenségi kérdésben kizárólag a jogszabályok értelmezésével nem hozható döntés az összeférhetetlenség fennállásáról, a konkrét ügyben mindenkor szükséges megvizsgálni az ügynek fenti jogszabályhelyekkel összefüggésben keletkezett dokumentumait. Dr. Csertő Gyula Törvényességi Ellenőrzési és Felügyeleti Főosztály

2. A költségvetés előkészítésével összefüggő rendeletalkotás A Hivatali Tájékoztató legutóbbi számában a költségvetés előkészítése körében a kisebbségi önkormányzatokra vonatkozó új jogszabályi előírásra –költségvetési koncepció készítésére hívtuk fel a figyelmet. A költségvetési koncepció csupán egyike a költségvetést előkészítő feladatoknak. E feladatok jelentős része – belső ellenőrzési terv jóváhagyása, a költségvetés egyes bevételeit megalapozó helyi rendeletek előkészítése/megalkotása, átmeneti gazdálkodásról szóló rendeletalkotás, kisebbségi önkormányzattal való együttműködési megállapodás, a tárgyévi költségvetés tervezetével összefüggő egyeztetési, véleményeztetési eljárás, stb.- valószínűsíthetően már megvalósult. Jelen tájékoztatóban több önkormányzatnál tapasztalt hiányosság megszüntetésére, jó példa követésére kívánom felhívni a figyelmet. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (Áht.) 118.§ - a következőket mondja ki:


-8-


(1) A helyi önkormányzatok költségvetésének előterjesztésekor a képviselő-testület részére tájékoztatásul a következő mérlegeket és kimutatásokat kell - szöveges indokolással együtt bemutatni: 1. az adott helyi önkormányzat összes bevételét, kiadását, előirányzat felhasználási tervét, 2. a helyi önkormányzat rendeletében meghatározott tartalommal: a) az adott helyi önkormányzat összevont költségvetési mérlegét, elkülönítetten a helyi kisebbségi önkormányzat mérlegét, b) a többéves kihatással járó döntések számszerűsítését évenkénti bontásban és összesítve, c) a közvetett támogatásokat (pl. adóelengedéseket, adókedvezményeket) tartalmazó kimutatást. (2) A helyi önkormányzatok zárszámadásának előterjesztésekor a képviselő-testület részére tájékoztatásul a következő mérlegeket és kimutatásokat kell - szöveges indokolással együtt bemutatni: 1. az adott helyi önkormányzat összes bevételét, kiadását, pénzeszközének változását, 2. a helyi önkormányzat rendeletében meghatározott tartalommal: a) az adott helyi önkormányzat összevont költségvetési mérlegét, elkülönítetten a helyi kisebbségi önkormányzat mérlegét, b) az adósság állományát lejárat, eszközök, bel- és külföldi hitelezők szerinti bontásban, c) a vagyonkimutatást, d) a többéves kihatással járó döntések számszerűsítését évenkénti bontásban és összesítve, e) a közvetett támogatásokat (pl. adóelengedéseket, adókedvezményeket) tartalmazó kimutatást. A törvényalkotó ezzel a jogszabályi rendelkezéssel biztosítja, hogy a döntéshozók megfelelő mennyiségű és minőségű információkkal rendelkezzenek a döntéshozatalhoz és egyúttal az információs rendszer, az ellenőrzés követelményeinek is megfeleljen az előterjesztés. A jogszabályhely meghatározza azon kereteket, amelynek meg kell felelnie a mérlegrendszernek, biztosítva egy egységes és következetes információs rendszer kialakítását. A mérlegek és kimutatások bemutatását a képviselő-testület tájékoztatása céljából kell tartalmaznia az előterjesztésnek és az egységes és következetes, tehát a felsorolásban előírt mérlegek és kimutatások bemutatásának módját a törvényi keretek között a képviselőtestület a helyi rendeletében szabályozza a fenti rendeletalkotási felhatalmazás alapján. A rendeletalkotási felhatalmazás rendeletalkotási, szabályozási kötelezettséget jelent. Tapasztalataink szerint több önkormányzat esetében nem került sor a bemutatandó mérlegek és kimutatások képviselő-testület általi, rendeleti formában történő szabályozására. A hiányosság, a mulasztásban megnyilvánuló törvénysértés megszüntetésének ésszerű határideje a 2011. évi költségvetés-tervezet benyújtását megelőző időszak, de legkésőbb a tervezet benyújtásának időpontja. Követendő példa, ha a képviselő-testület e kötelezettségének oly módon tesz eleget, hogy a költségvetés és a zárszámadás megalapozottságának megítélésére vonatkozó igényeit hosszabb időszakra is előre gondolva külön rendeletet alkot, külön rendeletben határozza meg az előterjesztéssel szemben támasztott követelményeket. A jogalkotásról és jogszabályszerkesztésről szóló előírásokra is figyelemmel e rendeletben a képviselő-testület az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 118.§ (1) bekezdés 2. pontjában és (2) bekezdés 2. pontjában kapott felhatalmazás alapján (ez a jogalkotói hatáskör megjelölése), a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 91.§ (1) bekezdésében és az Alkotmány 44/A.§ (1) bekezdés a) pontjában meghatározott feladatkörében (ez a feladatkör megjelölése) eljárva rendeli el a következőket:


-9-


- a rendelet hatálya az önkormányzatra és költségvetési szerveire terjed ki - az önkormányzat költségvetésének és zárszámadásának előterjesztésekor a képviselőtestület részére tájékoztatásul az államháztartásról szóló törvényben (rugalmas hivatkozás) előírt mérlegeket és kimutatásokat e rendelet mellékletében meghatározott tartalommal kell bemutatni: az összevont költségvetési mérleget az 1. számú melléklet szerint, a kisebbségi önkormányzat mérlegét a 2. számú melléklet szerint, a több éves kihatással járó döntéseket a 3. számú melléklet szerint és így tovább. A rendelet mellékletei mind a forma, mind a tagolás/részletezés, a megjelölések, kifejezések tekintetében pontos mintát adnak (normatartalom) a költségvetési és zárszámadási rendelet-tervezet benyújtásakor alkalmazandó mérlegekre, kimutatásokra, az előterjesztés részeire. Mint ahogyan azt a jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII.14.) IRM rendelet negyedik részében kifejtettek is rögzítik a melléklet a rendelet része, csak rendeletmódosítással módosítható. E rendeletet –rövidségére tekintettel- csak szakaszokra és azon belül bekezdésekre célszerű tagolni, egyéb szerkezeti egységek (rész, fejezet, cím, alcím) alkalmazása nem indokolt. A szakasz legfeljebb hat bekezdést tartalmazhat. Felhívom a figyelmet a rendelet hatálybalépését szabályozó rendelkezésre. A felterjesztett jegyzőkönyvekből megállapítható, hogy még nagyon sok jegyző a korábban berögződött gyakorlatot követve ma már általánosan nem, csak kivételesen alkalmazható alábbi fordulatot alkalmazza a rendelet hatálybaléptetésére: „A rendelet a kihirdetése napján lép hatályba.” Helyes rendelkezés szerint a rendelet a kihirdetését követő valamely napon léphet hatályba. Az általános szabálytól eltérni csak a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 7.§-ban meghatározott esetben és módon lehet. A költségvetés és zárszámadás előterjesztésekor nem elegendő a mérlegek és kimutatások bemutatása a képviselő-testület részére, az Áht. ezen felül szöveges indoklással történő tájékoztatást is előírja. A szöveges indokolások tekintetében is ajánlható jó példa. A szöveges indokolás tartalmazza a közvetett támogatások esetében a támogatásokat megalapozó jogszabályi felhatalmazást, a támogatás indokait; a több éves kihatással járó döntések esetében a megvalósulás tervezett és tényleges alakulását, a befejezési határidőre vagy lejáratra vonatkozó lényeges információkat, a tervtől való esetleges eltérés okait; a mérlegek és kimutatások többségéhez kapcsolható olyan szöveges tájékoztatás, amely az adatok gyorsabb áttekintését, értelmezését, az előzmények és várható következmények megismerését segíthetik. A költségvetés és zárszámadás előterjesztésével összefüggő kötelezettségeket, ismereteket az Áht.-n kívül az Ámr. is tartalmaz. Ezeket az ismereteket a következő cikk részletezi. dr. Penczné dr. Zoltán Zsuzsanna Törvényességi Ellenőrzési és Felügyeleti Főosztály


- 10 -


3. A költségvetési rendeletalkotás aktuális kérdései A tájékoztató célja, hogy felhívja a jegyzők figyelmét a költségvetési rendeletek megalkotását és az azt megelőző előkészítő eljárás lefolytatását szabályozó jogszabályi környezetben bekövetkezett változásokra. 1. A helyi önkormányzatok költségvetési rendeletét az államháztartás működési rendjéről szóló 292/2009. (XII.19.) Korm. rendelet (a továbbiakban új Ámr.) 36.§ (1) bekezdésében meghatározott tartalommal és szerkezetben kell elkészíteni. Változás a 2010. január 1-ig hatályos 217/1998. (XII.30.) Korm. rendelethez (a továbbiakban: régi Ámr.) képest, hogy a települési önkormányzatok költségvetési rendelet-tervezetének többletelemként tartalmaznia kell: - a bevételek és kiadások különbözeteként a hiány és a többlet összegét; - a hiány finanszírozásának forrását külső – belső, működési – felhalmozási cél szerinti bontásban, - a többlet felhasználásának módját működési – felhalmozási cél szerinti bontásban, és - a közfoglalkoztatottak éves létszámkeretét is. [új Ámr. 36.§ (1) bek. ec) – ee) pont] Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a jogalkalmazás egységesítése érdekében a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvényben sor került a közfoglalkoztatás fogalmának meghatározására. A módosítás egyértelművé tette, hogy a közfoglalkoztatás fogalmába valamennyi önkormányzati feladatkört érintő illetve állami feladat ellátására szervezett közfoglalkoztatási forma (közmunka, közhasznú munka, közcélú munka) beletartozik. [Szoctv. 10.§ (4) bek., 36.§ (2) bek.] A rendelet-tervezetnek természetesen továbbra is tartalmaznia kell: - az önkormányzat és a költségvetési szervek bevételeit forrásonként a minisztérium tájékoztatójában rögzített jogcím-csoportonkénti részletezettségben, - az önkormányzat és a költségvetési szervek működési, fenntartási kiadásit, - a felújítási előirányzatokat célonként, a felhalmozási kiadásokat feladatonként, - az önkormányzati hivatal költségvetését feladatonként, valamint külön tételben feltüntetve az általános és a céltartalék összegét; - az éves létszám-előirányzatot költségvetési szervenként, - a többéves kihatással járó feladatok előirányzatait éves bontásban, - a működési és a felhalmozási célú bevételi és kiadási előirányzatokat tájékoztató jelleggel mérlegszerűen, - elkülönítetten és a helyi önkormányzat költségvetésével együtt is a helyi kisebbségi önkormányzat(ok) költségvetését, - az előirányzat-felhasználási ütemtervet és, - az európai uniós forrásból finanszírozott támogatással megvalósuló programok, projektek bevételeit, kiadásait. 2. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 65.§ (3) bekezdése szerint: „(3) A helyi önkormányzat költségvetési rendeletébe a helyi kisebbségi önkormányzat költségvetése …… elkülönítetten épül be.” A helyi önkormányzat nyilvánvalóan eddig is csak akkor tudta a rendelet-tervezetében elkülönítetten szerepeltetni a kisebbségi önkormányzat tárgyévi költségvetését, ha a kisebbségi önkormányzat elnöke kellő időben rendelkezésre bocsátotta a kisebbségi


- 11 -


önkormányzat testületének költségvetési határozatát. Az egyes önkormányzatokat terhelő eljárási (tájékoztatási, rendelkezésre bocsátási) határidőket - a régi Áht. 29.§ (10) bekezdése alapján – a települési és a kisebbségi önkormányzatoknak együttműködési megállapodásban kellett rendezniük oly módon, hogy „a helyi önkormányzat számára a jogszabályokban előírt kötelezettségek határidőben teljesíthetők legyenek”. A törvényességi ellenőrzés tapasztalatai szerint a régi Áht. fent említett szabálya nem nyújtott kellő garanciát, ami azt eredményezte, hogy esetenként önkormányzat költségvetési rendelet-tervezetéből kimaradt a kisebbségi önkormányzat költségvetése, azon egyszerű okból kifolyólag, mert a kisebbségi önkormányzat nem kellő időben hozta meg a határozatát. Ezen a helyzeten akart segíteni a jogalkotó, amikor az új Ámr. 37.§ (4) bekezdésében pontosan meghatározta azokat kötelező tartalmi elemeket és eljárási határidőket, amelyekről a helyi és a kisebbségi önkormányzat együttműködési megállapodásának mindenképpen tartalmaznia kell. Eszerint a megállapodásnak tartalmaznia kell, hogy: a) a jegyző a helyi önkormányzat költségvetési koncepció tervezetének a helyi kisebbségi önkormányzatot érintő adatairól, keretszámairól - a tervezet elkészültét követő 3 napon belül írásban - tájékoztatja a helyi kisebbségi önkormányzat elnökét; b) a jegyző a helyi önkormányzat koncepcióját - annak elfogadását követő 1 munkanapon belül - a helyi kisebbségi önkormányzat elnöke rendelkezésére bocsátja; c) a helyi kisebbségi önkormányzat költségvetési határozatának előkészítése során a jegyző a helyi kisebbségi önkormányzat költségvetési határozatának előkészítéséhez szükséges adatokat - a költségvetési törvényből adódó részletes információk rendelkezésre állást követően - közli a helyi kisebbségi önkormányzat elnökével; d) a helyi kisebbségi önkormányzat költségvetési határozatát az elnök - annak elfogadását követő 1 munkanapon belül - megküldi a helyi önkormányzat jegyzőjének annak érdekében, hogy a határozat - változatlan formában - a helyi önkormányzat költségvetési rendeletébe beépítésre kerüljön; e) a jegyző a helyi önkormányzat költségvetési rendeletét - annak határidőben történő elfogadását követő 1 munkanapon belül - a helyi kisebbségi önkormányzat elnöke rendelkezésére bocsátja; f) a helyi kisebbségi önkormányzat a helyi önkormányzat költségvetési koncepciójának tervezetét és költségvetési rendeletének tervezetét - a helyi kisebbségi közügyeket érintő ügyekben - véleményezi, az erről szóló határozatát a helyi kisebbségi önkormányzat költségvetési koncepciójával és költségvetési határozatával egyidejűleg küldi meg a jegyzőnek. További garanciát jelent az új Ámr. 37.§ (3) bekezdése, amely úgy rendelkezik, hogy a kisebbségi önkormányzatoknak minden év február 10. napjáig kell elfogadniuk a költségvetési határozatukat. Mindezt azért fontos megemlíteni, mert az eljárási hibákból eredő jogsértések jellemzően utólag nem orvosolhatók, ezért a költségvetési döntést megelőző folyamatokat, a jogszabályi előírások betartásának ellenőrzése végett, a testületi jegyzőkönyvekben megfelelően dokumentálni kell. 3. Végezetül szeretnék megemlíteni néhány olyan jogszabályváltozást, amely szintén érinti az önkormányzatok költségvetési rendeletalkotását. Ad1. A Magyar Országgyűlés a 2010. évi XC. törvény elfogadásával átfogó revízió alá vette az Áht-t. A módosítás célja az Áht és más jogszabályok pl. a társulási törvény és az új Ámr.


- 12 -


összhangjának megteremtése, valamint a túlszabályozottság csökkentése érdekében a felesleges, érdemi tartalommal nem rendelkező szövegek elhagyása, deregulálása volt. Ennek eredményeképpen a törvény 49.§ (2) bekezdése a társulási törvényre való pontos hivatkozás beemelésével módosította az Áht. 69.§ (4) bekezdését annak érdekében, hogy nemcsak az intézményfenntartó, hanem a fejlesztési céllal létrehozott társulásokra is vonatkozzon az a szabály, mely szerint a társulás költségvetésének a feladatellátást végző költségvetési szerv székhelye szerinti, jogi személyiségű társulás esetén a társulás székhelye szerinti önkormányzat költségvetésében kell szerepelnie. Ad2. Változás a korábbi évekhez képest, hogy a módosítás 2010. augusztus 15-ei hatállyal hatályon kívül helyezte az Áht. 71.§ (3) bekezdését. Ennek értelmében a 2011. évi költségvetési rendelet-tervezetekben már nem kell bemutatni a költségvetési évet követő két év várható előirányzatait. Ad3. Az előirányzatok sajátos - rendeleti szabályozást igénylő - területe a jutalmazási előirányzatok tervezése és felhasználása. Az Áht. újonnan beiktatott 100/E.§-a és az új Ámr. 90.§ (5) bekezdése ugyanis rögzíti, hogy jutalmazásra, az eredeti rendszeres személyi juttatások előirányzatának csak és kizárólag önkormányzati rendeletben meghatározott hányada használható fel, melynek fedezete immáron valamennyi költségvetési szerv esetén szigorúan behatárolt. Ide kapcsolódik még az Áht. 100/B. § (2) bekezdése a forrás tekintetében. Ad4. Új rendelkezés az Ámr 59/A§, amelynek (6) bekezdésére azért hívjuk fel a figyelmet, mert nem adható a helyi rendeletben a költségvetési szervnek általános jog az előirányzatainak módosítására. A korlátok tekintetében figyelembe kell venni az Áht. 100/B, valamint az új Ámr. 3/A., 68.§-át. Dr. Veres Antal Törvényességi Ellenőrzési és Felügyeleti Főosztály

4. Ideiglenes jelleggel végzett iparűzési tevékenység (piaci és vásározó kiskereskedelmi tevékenységet érintő változás) Új adómérték megállapítása okán a helyi iparűzési adóval kapcsolatos rendeleteiket az önkormányzatok rendszerint év vége közeledtével módosították. Előfordulhat, hogy 2010. év decemberében az ideiglenes iparűzési tevékenységhez kötődően a piaci és vásározó kiskereskedelmi tevékenység adó mértékének megállapítására is sor került. Ilyen esetben szükség van az önkormányzati rendelet évközi módosítására mivel, az ideiglenes jellegű iparűzési tevékenységek köre megváltozott. 2011. január 1-jétől az adóés járuléktörvények, a számviteli törvény és a könyvvizsgálói kamarai törvény, valamint az európai közösségi jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését célzó adó- és vámjogi tárgyú törvények módosításáról szóló 2010. évi CXXIII. törvény (MK. 2010. évi 177. szám) 120. §-a módosította a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (továbbiakban: Htv.) 37. § (2) bekezdését, a korábbi három ideiglenes jellegű iparűzési tevékenységi kategóriát kettőre csökkentette. Ezzel megszüntette a piaci és vásározó kiskereskedelmi tevékenységnek az ideiglenes jelleggel végzett iparűzési tevékenység formáját. Majd ehhez igazodva a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló 2010.


- 13 -


évi CLIII. törvény (MK. 2010. évi 192. szám) 6. § (3) bekezdése az ideiglenes iparűzési tevékenység adó mértékének megállapításában is változást hozott. A jogalkotó szándéka a fenti törvénymódosítással az adózói és az adóhatósági költségek mérséklése volt, mivel a piaci és vásározó kiskereskedelmi tevékenységet folytatók ideiglenes iparűzési adókötelezettségének teljesítése (bejelentkezés, bevallás-benyújtás, adófizetés) és annak feldolgozása sokszor a bevételhez képest aránytalanul magas költséget jelentett mind az adózók, mind az adóhatóságok számára. 2011. január 1-jétől tehát nem minősül ideiglenes jellegű iparűzési tevékenységnek, ha az önkormányzat illetékességi területén az ott székhellyel, telephellyel nem rendelkező vállalkozó piaci és vásározó kiskereskedelmet folytat, így természetesen adókötelezettség sem terheli e tevékenysége tekintetében. Azzal összefüggésben, hogy e tevékenység utáni ideiglenes iparűzési adókötelezettség megszűnt, a piaci és vásározó kiskereskedelmi tevékenység fogalom meghatározása is hatályon kívül helyezésre került a Htv-ből. A helyi iparűzési adóról szóló önkormányzati rendelet módosítása az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében foglaltakra tekintettel indokolt, mivel a helyi képviselő-testület feladatkörében alkotott rendelet nem lehet ellentétes más jogszabállyal. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 3. §-ában foglaltakra tekintettel is érdemes áttekinteni a helyi iparűzési adóról szóló önkormányzati rendeletet. E rendelkezés alapján az önkormányzati rendeletben nem ismételhetők meg a Htv. rendelkezései.

Humné Csaplár Anikó Törvényességi Ellenőrzési és Felügyeleti Főosztály


- 14 -


Hatósági Főosztály 1. Önkormányzati rendeletalkotás anyakönyvi díjakról A 2010. évi CXLVIII. tv. 27. §-a 2011. január 1-jei hatállyal módosította az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17. tvr. (At.) rendelkezéseit, amelyek alapján egyes házasságkötésekkel és bejegyzett élettársi kapcsolatok (a továbbiakban: bét.) létesítésével összefüggő díjazás körében önkormányzati rendeletalkotás szükséges, mivel az At. 15/A. § (6)-(7) bekezdései a következőket írják elő: „(6) A házasság, valamint a bejegyzett élettársi kapcsolat hivatali helyiségen kívüli megkötése, létesítése, továbbá a munkaidőn kívül történő házasságkötés és bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése esetén a többletszolgáltatás ellentételezéseként a települési önkormányzat rendeletében meghatározott mértékű díjat kell fizetni. (7) A hivatali munkaidőn kívül történő házasságkötésben, bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésében közreműködő anyakönyvvezetőt választása szerint a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényben meghatározott szabadidő egésze vagy egy része helyett az önkormányzati rendeletben meghatározott mértékű díjazás illeti meg.” A közelmúltban ezzel kapcsolatban számos kérdés érkezett hivatalunkhoz, ezért az alábbiakban közreadjuk az ügyben kialakított szakmai álláspontunkat. I. Az önkormányzat rendeletének megalkotására az At. 42/A. § (4) bekezdése ad felhatalmazást, amely az At. 15/A. § (6) bekezdése és a 2010. évi CXXX. tv. (Jat.) 5. § (4) bekezdése értelmében egyúttal kötelezést is jelent, miután az ott felsorolt szolgáltatásokért díjat kell fizetni és a (7) bekezdés értelmében az anyakönyvvezető munkaidőn kívüli közreműködéséért járó díjazást is meg kell határozni. Erre tekintettel tehát minden önkormányzatnak rendelkeznie kell a díjazásról. A jogszabály 2011. január 1-jei hatálybalépésére és a testületi működésre tekintettel törekedni kell a rendelet helyi körülményeket figyelembevevő, ésszerű időtartamon belüli megalkotására. A szabályozás lehetőleg önálló rendeletben történjen, de nem kizárt az sem, hogy a költségvetést megalapozó rendeletként más, a díjakat megállapító szabályokkal egy rendeletbe kerüljön. Nem célszerű azonban, hogy a testület az egy évre szóló költségvetési rendeletben állapítsa meg ezeket a szabályokat. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy fizetési kötelezettséget visszamenőlegesen nem lehet megállapítani, tehát a rendeletben foglaltak kizárólag annak hatálybalépésétől alkalmazhatók.


- 15 -


Fontos jogalkalmazási kérdés továbbá, hogy az At. 15/A. § (7) bekezdése alapján az anyakönyvvezető a hivatali munkaidőn kívül történő közreműködés díjazása kérdésében utólag, a hatályos rendelet ismeretében választhat a díj vagy a szabadidő között és erről akár esetenként eltérően nyilatkozhat, vagy ugyan így eltérhet az igény, ha a hivatalban több anyakönyvvezető is működik. Ezek tehát eseti döntések és mindez nem tárgya a rendeletalkotásnak. A bét. létesítése természetesen csak a körzetközponti településeknél, saját illetékességi területük vonatkozásában jelentkezik, ezért erről a többi önkormányzatnak nem kell rendelkeznie. II. A készülő rendeletben a többletszolgáltatás ellentételezéseként meg kell határozni: a.) a munkaidőn kívül megkötött házasságért és bét.-ért az önkormányzatnak járó díjat, b.) a hivatali helyiségen kívül megkötött házasságért és bét.-ért az önkormányzatnak járó díjat, c.) a munkaidőn és a hivatali helyiségen kívül megkötött házasságért és bét.-ért az önkormányzatnak járó díjat, d.) az a.) és c.) pontokban meghatározott díjakból az anyakönyvvezetőnek választása szerint maximálisan járó díjat, e.) a munkaidőn kívüli, illetve a hivatali helyiségen kívüli házasságkötés és bét. engedélyezésének szabályait. III. Az egyes díjak megállapítása nyilvánvalóan nem irányulhat haszonszerzésre, azok kalkulációja során csak a ténylegesen felmerülő költségeket lehet felszámolni. 1.) A hivatali időn túli házasságkötés és bét. létesítésénél ilyenek pl. a különféle rezsiköltségek, mint a fűtés, takarítás, világítás, őrzés, illetőleg az anyakönyvvezető részére fizetendő díj összege. Erre tekintettel a felek által összesen fizetendő díj mértéke nem azonos az anyakönyvvezetőnek járó díj összegével, hanem annál értelemszerűen nagyobb. 2.) A hivatali helyiségen kívüli házasságkötésnél és bét. létesítésnél az ezzel kapcsolatos költségeket az At. 15/A. § (4) bekezdése alapján részben eddig is a felek viselték, miután az a következőképpen rendelkezik: „(4) A (3) bekezdésben foglalt engedély esetén az anyakönyvvezető kizárólag akkor működik közre a házasságkötésnek vagy a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésének hivatali helyiségen kívüli lebonyolításánál, ha a felek a) a tanúk, - és ha szükséges - a tolmács vagy a jelbeszédben jártas személy jelenlétét biztosítják, b) gondoskodnak a házasságkötés vagy a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésének méltó keretéről, c) gondoskodnak az anyakönyvvezető helyszínre és a hivatali helyiségbe való utazásáról, és


- 16 -


d) egyidejűleg gondoskodnak az anyakönyvvezető őrizetében lévő anyakönyvnek a házasságkötés vagy a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésének helyszínére való szállításáról és a hivatali helyiségbe való biztonságos visszaszállításáról, valamint az anyakönyv helyszínen való biztonságos kezelésének feltételeiről.” Ekként a díj összege alapvetően megegyezhet az anyakönyvvezető részére megállapítandó díj összegével, azonban térítendő költségként itt sem csak a kieső szabadidő jelentkezik, hanem további olyan kiadások is felmerülnek, mint a ruházkodás, fodrász stb. 3.) A munkaidőn kívüli, illetve a hivatali helyiségen kívüli házasságkötés és bét. engedélyezésének szabályai körében lehet rendelkezni pl. a kérelem formanyomtatványon való benyújtásáról, a feleknek az At. 15/A. § (4) bekezdésében foglalt előírások teljesítésére vonatkozó nyilatkoztatásáról, az elbírálás menetéről, szempontjairól stb. Korábbi hasonló tartalmú felvetések nyomán a mindezekkel összefüggő jogalkalmazáshoz érdemes továbbá megjegyezni, hogy az At. 15/A. §-ának rendelkezéseit tekintve a házasságkötés és bét. létesítése elsősorban a hivatali helyiségben történik. Az (1)-(4) bekezdések értelmében tehát a felek kérelme és a jogszabályi feltételek teljesítésére vonatkozó pozitív tartalmú nyilatkozatuk esetén sem alanyi jogú a hivatali helyiségen kívüli házasságkötés és bét. létesítés, miután azt a jegyző engedélyezi, vagyis a körülmények mérlegelése alapján meghozott eseti döntésről van szó. A mérlegelés tárgyát elsősorban az anyakönyv biztonsága és az eseményhez méltó helyszín képezhetik, de egyéb szempontok is előtérbe kerülhetnek (pl. egy 60 fős hivatali helyiség esetén nem indokolt helyszűkére hivatkozni, ha 40-50 főnyi vendéget várnak). A Csjt. 3. § (3) bekezdése szerint közeli halállal fenyegető állapot esetén nem kell engedély a hivatali helyiségen kívüli házasságkötéshez (ahogyan ilyenkor a 30 napos várakozási idő alóli felmentés sem szükséges). Fekete Julianna Hatósági Főosztály anyakönyvi szakreferens


- 17 -


Szociális és Gyámhivatal 1. Tájékoztató a gyermekjóléti és gyermekvédelmi jogszabályok főbb változásairól A gyermekjóléti és gyermekvédelmi területet érintő, 2011. január 1-jétől hatályos jogszabályokban bekövetkezett lényegi változásokat az alábbiak szerint foglaljuk össze. I. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) A gyermek és hozzátartozója közti kapcsolattartás szabályozása - a bentlakásos gyermekintézményben, a helyettes szülőnél és a nevelőszülőnél biztosított személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti alapellátás és a gyermekvédelmi szakellátás során - a Gyvt. 34.§-a alapján a következők szerint módosul. A folyamatos és időszakos kapcsolattartás formája kiegészül a felügyelt kapcsolattartás módjával, valamint az elektronikus levelezés formájában történő kapcsolattartás módjával. Fellépnek bizonyos korlátozások, miszerint a kapcsolattartásra jogosult és a gyermek kapcsolatának fenntartását abban az esetben kell elősegíteni, ha a szülő nem áll a gyermek vagy a gyermeket nevelő személy sérelmére elkövetett cselekmény miatt ideiglenes megelőző távoltartás, megelőző távoltartás, vagy büntetőeljárásban elrendelhető távoltartás kényszerintézkedés hatálya alatt, illetőleg súlyos bántalmazás miatt nem szüneteltették a szülő kapcsolattartási jogának gyakorlását. A fentiek alapján a gyámhivatal a kapcsolattartás formájának és gyakoriságának elbírálása során mérlegeli a gyermekjóléti alapellátás vagy a gyermekvédelmi szakellátás igénybevételének okát, valamint a kapcsolattartásra jogosult magatartását és körülményeit. A gyámhivatal által elrendelt felügyelt kapcsolattartás esetén a kapcsolattartást szabályozó jogszabályokban meghatározottak szerint, a gyámhivatal határozatában meghatározott helyszínen kerül sor a kapcsolattartásra. Rendelkezik továbbá a jogszabály arról, hogy a kapcsolattartással összefüggő, teljes körű ellátás által nem fedezett költségeket a kapcsolattartásra jogosult viseli. Ezen költségek viseléséhez a települési önkormányzat rendkívüli gyermekvédelmi támogatás formájában nyújthat segítséget. A Gyvt. 54.§-a által a gyermekvédelmi szakellátásban a nevelőszülőnél történő szolgáltatásnyújtás kibővül a különleges hivatásos nevelőszülő által nyújtható ellátással. Különleges hivatásos nevelőszülő az a legalább három gyermeket ellátó hivatásos nevelőszülő, aki a képesítési előírásoknak megfelel, és alkalmas a nála elhelyezett tartósan beteg, fogyatékos, illetve három év alatti különleges ellátást igénylő gyermekek kiegyensúlyozott nevelésének biztosítására és a családjába történő visszakerülésének elősegítésére. A különleges hivatásos nevelőszülő – saját gyermekeit is beszámítva – legalább három, legfeljebb öt gyermek és fiatal felnőtt együttes ellátását biztosítja. A nevelési díj összegének meghatározása során bekerült a jogszabályba azon rendelkezés, miszerint a nevelőszülőt három éven aluli gyermek esetében is az öregségi nyugdíj legkisebb összegének száznegyven százaléka illeti meg. (Gyvt. 56.§)


- 18 -


II. A személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet (a továbbiakban: NMr.) Az NMr 3. § (4) bekezdésében pontosításra került, hogy az egyetemi végzettséget igazoló doktori cím nem mentesít a szakvizsga letételének kötelezettsége alól. A gyermekjóléti szolgálat esetében egy konkrét feladattal egészült ki a jogszabályi felsorolás a felügyelt kapcsolattartással összefüggésben. Ennek értelmében a szolgálat biztosítja a felügyelt kapcsolattartáshoz szükséges semleges helyszínt, a felügyeletet ellátó szakembert, illetve lehetővé teszi más felügyeletet ellátó személy jelenlétét, miután mindezek tekintetében egyeztetett a felügyelt kapcsolattartást elrendelő szervvel. A felügyelt kapcsolattartás megvalósulását követően öt napon belül tájékoztatási kötelezettsége áll fenn a gyámhivatal felé a kapcsolattartáson történtekről és a szülő-gyermek kapcsolat alakulásáról. (NMr. 6. § (7) bek.) Ugyanezzel egészült ki a gyermekjóléti központ esetében meghatározott kapcsolattartási ügyelet célját meghatározó 7/B. § (1) bekezdés is. (NMr. 7. § (1) bek. d) pont) Kiterjeszti a jogszabály a gyermekjóléti szolgálat a születendő gyermeke felnevelését nem vállaló várandós anya felé fennálló tájékoztatási kötelezettségét a nyílt és titkos örökbefogadás lehetőségére, joghatásaira, valamint az ezzel foglalkozó szervezetre. (NMr. 11. § (2) bek. a) és b) pont) Lényeges változás figyelhető meg az NMr. 40.§ (5)-(7) bekezdésében, amely a bölcsődék szakmai munkájára vonatkozik. A bölcsődei nevelés-gondozás szakmai szabályai a Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet jogutódja, a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet által kidolgozott Bölcsődei nevelés-gondozás országos alapprogramja és a Bölcsődei nevelésgondozás szakmai szabályai alapján folyik, amely dokumentumok alapján a bölcsőde helyi szakmai programot készít. Ahol sajátos nevelési igényű gyermekek nevelése-gondozása is zajlik, a helyi szakmai programot ezen gyermekek nevelésére, gondozására és fejlesztésére vonatkozó szakmai szabályok figyelembe vételével kell elkészíteni. Az NMr. 1. számú melléklete a bölcsődei ellátás esetén a gondozó/szakgondozó munkakör helyébe a kisgyermeknevelő munkakört léptette. Erre tekintettel kell lenni a munkajogi dokumentumok 2011. 01. 01. napját követő módosításánál. A bölcsőde nyári nyitvatartási rendjének meghatározásához a jogszabály módosítást követően a fenntartó általi jóváhagyás szükséges. A jogszabály lehetőséget biztosít arra, hogy a bölcsődei szünet idejére a fenntartó a szülő kérésére gondoskodhat a gyermek intézményi gondozásának megszervezéséről. A Gyvt. 94. §-a kiegészült egy bekezdéssel, miszerint a települési önkormányzat a bölcsődés korú gyermekek napközbeni ellátásának biztosítására irányuló kötelezettségének a bölcsőde működtetése mellett családi napközi formájában is eleget tehet. (Gyvt. 94.§ (8) bek.) A bölcsődei intézményi térítési díj vonatkozásában a Gyvt. 148.§ (3) bekezdése kiegészült azzal, hogy annak alapja az élelmezés nyersanyagköltsége és a nyersanyagköltség legfeljebb 50 %-át kitevő rezsiköltség egy ellátottra jutó napi összege.


- 19 -


A házi gyermekfelügyelet esetén a jogszabály kiegészítette a szolgáltatás biztosítását indokoló körülményeket további két esettel: az egyik szülő betegsége esetére, ha a betegsége akadályozza a gyermek gondozásában, nevelésében, illetve az egyik szülő halála esetére. Ezekben az esetekben, valamint többes ikrek születésekor már a gyermek születésétől kezdve nyújtható a házi gyermekfelügyelet. (NMr. 51.§ (2) bek.) A családok átmeneti otthonában nyújtott szükség szerinti ellátást kiterjeszti a jogszabály a gyermek mellett a válsághelyzetben lévő várandós anya férje, élettársa számára is, amennyiben őket is befogadja az intézmény, miután azt a Gyvt. 51. § (3) bek. d) pontja a várandós anya kérelmére lehetővé teszi. A jogszabály az átmeneti gondozás tekintetében a gyermekek kapcsolattartására vonatkozóan vezetett be többletszabályozást, illetve a felügyelt kapcsolattartás esetére terjed ki. (NMr. 56.§ (2a) pont) A szakellátást biztosító gyermekvédelmi gondoskodás során bevezetésre került, hogy a kapcsolattartás megvalósulásáról a nevelőszülőnek és a gyermekotthonnak – gondozási helyszínen történő látogatás esetén - a 8. számú melléklet szerinti kapcsolattartási naplót kell vezetnie. (NM rendelet 87.§) A területi gyermekvédelmi szakszolgálatnak felügyelt kapcsolattartás esetén gondoskodnia kell továbbá helyszín és felügyeletet ellátó szakember biztosításáról, valamint vezetnie kell a 8. számú melléklet szerinti kapcsolattartási naplót. (NM rendelet 153.§) Az otthont nyújtó ellátás keretében, a teljes körű ellátás során az NM rendelet 76.§-a a továbbiakban meghatározza, hogy a napi ötszöri étkezésre fordított költség összege naponta nem lehet kevesebb az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 2,4%-ánál. Az NM rendelet 77. §-a pedig meghatározza, hogy a ruházattal kapcsolatos költségek éves összege nem lehet kevesebb az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 250%ánál. Gyermekotthoni ellátás esetén a családi pótlék felhasználása vonatkozásában részletezésre kerül annak szabályozása, hogy miként szükséges eljárni a letéti számlán összegyűlt családi pótlék kifizetéséről. A gyermek gondozási helyének megváltozása esetén gondoskodni kell az új gondozási helyként kijelölt gyermekotthon, illetve bentlakásos szociális intézmény családi pótlék letéti számlájára utalásáról, vagy a nevelőszülőnek történő kifizetéséről. A gyermek nevelésbe vételének megszűnésekor gondoskodni kell továbbá, örökbefogadás esetén az örökbefogadó szülőnek, nagykorúvá válás estén a fiatal felnőttnek, a bíróság gyermekelhelyezésre vonatkozó döntése szerint a külön élő másik szülőnek vagy harmadik személynek, illetve a gyámhivatal családba fogadáshoz történő hozzájárulásáról szóló döntése szerint a családba fogadó személynek történő kifizetéséről. (NM rendelet 125/B.§) Egyebekben, a három éven aluliakat ellátó különleges gyermekotthonban a gondozó, szakgondozó munkakör kisgyermeknevelő munkakörre módosult. Egyes munkakörökhöz rendelt ellátotti létszám nevelőszülői hálózatban a következők szerint módosult. Egy fő nevelőszülői tanácsadó 48 gyermeket láthat el, legfeljebb 30 nevelőcsaládban. Egy fő családgondozó 48 gyermeket láthat el, legfeljebb 30 vér szerinti családban.


- 20 -


Területi gyermekvédelmi szakszolgálatnál foglalkoztatott, egy fő családgondozó 48 gyermeket láthat el, legfeljebb 30 vér szerinti családban, valamint egy fő utógondozó 48 fiatal felnőttet gondozhat. Egy fő hivatásos gyám pedig 48 gyermeket láthat el.

III. A gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatótevékenység engedélyezéséről, valamint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi vállalkozói engedélyről szóló 259/2002. (XII. 18.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Gymr.) A leglényegesebb és a jegyzői működési engedélyezést leggyakrabban érintő változása a családi napközik területén keletkezett. A 2011. január 1-jét követően kiadott működési engedélynek a szolgáltatást nyújtó személy nevét nem kell tartalmaznia. Ugyanez a helyzet a házi gyermekfelügyelet esetén a gondozó, önálló gyermekjóléti szolgáltató esetén a családgondozó, a családi gyermekfelügyelet esetén pedig a szolgáltatást nyújtó személy nevének feltüntetése tekintetében. A fent említett szakdolgozók nevének törlése iránt a határozatot hivatalból nem kell módosítani, a soron következő módosítás alkalmával viszont a működési engedély hatályos adatai között az ő nevüket nem kell feltüntetni (Gymr. 19/A. §). Változás továbbá, hogy a családi napközik, valamint az alternatív napközbeni ellátások engedélyezése során a megkeresendő szakhatóságok köréből törölték a szolgáltató, székhelye, telephelye szerint illetékes építésügyi hatóságot (Gymr. 16. § (2)). Az említett hatóság megkeresése intézményi formában végzett szolgáltatótevékenység esetén kötelező (Gymr. 4. § (7) bekezdés e) pontja). A szakhatóságok megkeresése során figyelemmel kell lenni arra, hogy az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) helyett, a megyei kormányhivatal kistérségi népegészségügyi intézetét kell kijelölni. Változások következtek be a határidők számításában is. A munkanapban számított határidő napban (naptári napban) számított határidőre változott. Ezek közül a legfontosabbak, hogy a működési engedély kiadása, módosítása, visszavonása kapcsán a meghatározott szervek irányában történő értesítési kötelezettségnek 5 munkanap helyett 8 napon belül kell eleget tenni az engedélyező hatóságnak, a szakhatóságok ügyintézési határideje 22 munkanapról 30 napra változott, tanúsítvány kiállítására pedig a határozat jogerőre emelkedésétől számított 10 munkanap helyett 15 nap áll rendelkezésre.

Károl Anett Szociális és Gyámhivatal gyermekvédelmi szakreferens

Terjékiné dr. Kiss Anett Szociális és Gyámhivatal gyermekjóléti szakreferens

dr. Torma-Lovász Anna Szociális és Gyámhivatal gyermekjóléti szakreferens


- 21 -


2. Az iskoláztatási támogatás folyósításának felfüggesztésével kapcsolatos jogalkalmazási problémákról Az egyes gyermekvédelmi tárgyú kormányrendeletek módosításáról szóló 237/2010. (IX. 13.) 2010. szeptember 16. napján hatályba lépett Korm. rendelet rendelkezéseinek megfelelően a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (továbbiakban: Gyer.) az iskoláztatási támogatás folyósításának felfüggesztésére vonatkozó új szabályokat tartalmazó 91/F.-91/R. §-okkal egészült ki. Ezen paragrafusok bevezetésével a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (továbbiakban: Gyvt.) 68./A. § (1) bekezdés értelmében a gyermek után járó iskoláztatási támogatás teljes összege folyósításának a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (továbbiakban: Cst.) 15. § b) pontjában foglaltak szerinti felfüggesztésével egyidejűleg a települési önkormányzat jegyzője védelembe nem vett gyermek esetén - elrendeli a gyermek védelembe vételét. A Cst. 15. § (1) bekezdés b) pontja kimondja, hogy ha a tizennyolcadik életévét be nem töltött tanköteles gyermek a közoktatási intézmény kőtelező tanórai foglalkozásai tekintetében igazolatlanul mulaszt, a közoktatási intézmény igazgatójának jelzése alapján a települési önkormányzat jegyzője gyámhatóságként eljárva, hogy az adott tanévben igazolatlanul mulasztott ötvenedik kötelező tanórai foglalkoztatás után - amennyiben a védelembe vétel még nem áll fenn - elrendeli a gyermek védelembe vételét, továbbá az iskoláztatási támogatás folyósításának felfüggesztését. A fenti jogszabályi rendelkezések hatályba lépését követően lefolytatott II. fokú eljárások során észleltük, hogy a közoktatási intézmény olyan esetben is jelzéssel élt az ötven órát meghaladó tanórai hiányzásra tekintettel a jegyző felé, amikor a tanuló a tizennyolcadik életévét már betöltötte, de még tanköteles volt, valamint a nagykorú és nem is tanköteles diák hiányzása esetén is. A Gyvt. fent idézett 68/A. § értelmében az iskoláztatási támogatás folyósításának felfüggesztésével egyidejűleg a jegyzőnek hivatalból kell elrendelni a tanuló védelembe vételét. A Gyvt. és a Gyer. védelembe vétel elrendelésére és fenntartására irányuló rendelkezései egyértelműen kiskorú, vagyis tizennyolcadik életévét be nem töltött személy esetében alkalmazhatóak. Ugyanakkor a tankötelezettség fennállása és a nagykorúság elérése nem minden esetben esik egybe, mivel a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 6. § (3) bekezdése alapján a tankötelezettség annak a tanévnek a végéig tart, amelyben a tanuló tizennyolcadik életévét betölti. Hivatalunk álláspontja szerint a fentiek egybevetéséből megállapítható, hogy a jelenleg hatályos szabályok nem teszik lehetővé a védelembe vétel elrendelését – ezzel egyidejűleg az iskoláztatási támogatás folyósításának felfüggesztését – azokban az ügyekben, amikor a nagykorú, de még tanköteles, illetve nagykorú és már nem tanköteles, de a közoktatási intézményben tanulmányokat folytató diák igazolatlan hiányzásai érik el az ötven óraszámot. Ugyanakkor a Gyvt. 69. § (4) bekezdés 2011. január 1. napjától hatályba lépett módosítása szerint, ha a gyermek nagykorúvá válásakor a rá tekintettel folyósított iskoláztatási támogatás fel van függesztve, a - gyermek kiskorúsága idején elrendelt védelembe vétel az iskoláztatási támogatás folyósítása felfüggesztésének megszüntetéséig meghosszabbodik.


- 22 -


Abban az esetben viszont, amikor a diák tankötelezettsége már nem áll fenn, törvényes képviselője az iskoláztatási támogatásra továbbra is jogosult marad a Cst. 8. § (1) bekezdés ab) pontjára tekintettel. Ezen rendelkezés kimondja, hogy a szülő iskoláztatási támogatásra jogosult a tankötelezettsége megszűnését követően közoktatási intézményben tanulmányokat folytató gyermekre (személyre) tekintettel annak a tanévnek az utolsó napjáig, amelyben a gyermek (személy) a huszadik - a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény alapján fogyatékossági támogatásra nem jogosult, de sajátos nevelési igényű tanuló esetében huszonharmadik - életévét betölti. Mindezek alapján álláspontunk szerint, amikor nagykorú, de még tanköteles, vagy már nem tanköteles, de iskolába beiratkozott tanuló ügyében érkezik ötven órás jelzés az iskolától, az eljárás vagy meg sem indul, vagy az esetleg hivatalból megindult eljárását a jegyző a Gyvt. 68/A. § (1) bekezdésre és a Gyer. 91/G. § (1) bekezdésre tekintettel, a Ket. 31. § (1) bekezdés e) pontja alapján végzéssel megszünteti. A Gyer. 84. § (1) bekezdés szerint a jegyző a Gyvt. 17. §-ának (1)-(2) bekezdésében foglalt szervek, személyek jelzése, kezdeményezése, javaslata alapján köteles a védelembe vétel iránti eljárást hivatalból lefolytatni. Az általunk vizsgált két ügyben az elsőfokú gyámhatóság - téves jogértelmezéssel minden esetben ügyfélnek tekintette a közoktatási intézmény igazgatóját, illetve annak megbízásából eljáró ifjúságvédelmi felelősét. A fent idézett jogszabályi rendelkezések alapján a védelembe vételi eljárás hivatalból indult eljárásnak tekintendő, mivel az iskola jelzése, kezdeményezése és javaslata nem minősül kérelemnek. Ebből következően a közoktatási intézmény az iskoláztatási támogatás folyósításának felfüggesztésével egyidejűleg történő védelembe vételi eljárásokban nem rendelkezik a Ket. 15. § (1) bekezdésében meghatározott ügyféli minőséggel, így az eljárás során hozott érdemi határozatot, vagy az eljárást megszüntető végzést az iskolával csak annak jogerőre emelkedését követően kell közölni. dr. Nyilas Cecília Szociális és Gyámhivatal gyámügyi ügyintéző

3. Jegyzői hatáskörbe tartozó szociális ellátásokkal kapcsolatos jogszabályváltozások A közfoglalkoztatás eddigi rendszerét 2011. évtől kezdődően a Nemzeti Közfoglalkoztatás Programja váltja fel, amelynek legfőbb célja, hogy minél több munkára képes és kész aktív korú szociálisan rászoruló ember számára biztosítson munkalehetőséget. Mindez a foglalkoztatási és szociális tárgyú jogszabályok módosítása mellett az eddig többféle forrásból finanszírozott közfoglalkoztatási formák átalakulásával is együtt járt. Az új programban a munkaképes emberek esetében a rendelkezésre állási támogatást (RÁT) új elnevezéssel a bérpótló juttatás (BPJ) váltotta fel, a felajánlott munkát a végzettségtől függetlenül el kell vállalni. A Nemzeti Közfoglalkoztatási Program új eleme, hogy aki 2011ben nem tud 30 napos munkaviszonyt igazolni, az a következő évben semmilyen támogatásra nem lesz jogosult. A közfoglalkoztatási rendszerbe amennyire csak lehet, igyekeznek bevonni a hazai kis- és közepes vállalkozásokat is.


- 23 -


Felettes hatóságaink több tájékoztatót is kiadtak már a Szociális törvény, valamint a végrehajtására kiadott kormányrendeletekkel kapcsolatos jogszabályi változásokról, melyek jelen tájékoztató mellékletében is megtalálhatók. A tájékoztatókban nem szereplő következő változásokra szeretnénk felhívni a figyelmet: -

A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálatról szóló 315/2010. (XII. 27.) Kormányrendelet 1. § (4) bekezdése alapján - kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában - az állami foglalkoztatási szerv hatáskörébe tartozó közigazgatási hatósági ügyekben első fokon a kiemelt hatáskörrel és illetékességgel rendelkező munkaügyi központ kirendeltségei járnak el. Megyénk vonatkozásában kiemelt hatáskörrel rendelkező munkaügyi központ a Békés Megyei Munkaügyi Központ, így a döntésekben az állami foglalkoztatási szervvel való együttműködés érdekében a Békés Megyei Munkaügyi Központ illetékes Kirendeltségének feltüntetése szükséges.

-

Az év elején bekövetkezett szervezeti változások miatt szinte valamennyi hatóság elnevezése módosult. A Dél-alföldi Regionális Egészségbiztosítási Pénztár elnevezése Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal Egészségbiztosítási Pénztári Szakigazgatási Szervre, az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet elnevezése Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalra, a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal elnevezése Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálatra változott.

-

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, valamint a Vám- és Pénzügyőrség egyesítésével 2011. január 1-jétől létrejött a Nemzeti Adó és Vámhivatal (NAV), így a pénzbeli és természetbeni szociális ellátások igénylésének és megállapításának, valamint folyósításának részletes szabályairól szóló 63/2006. (III. 27.) Korm. rendelet 5. §-a alapján történő forgalmi érték meghatározása sem az APEH, hanem a NAV hatáskörébe tartozik. A 2010. évi CXII. törvény alapján a gépjármű forgalmi értékének meghatározása céljából – a Kiemelt Ügyek és Adózók Vám- és Pénzügyőri Igazgatóságának (1135 Budapest, Frangepán u. 87.), mint eljáró szakhatóságnak a megkeresése szükséges.

2011. évben sem változott az öregségi nyugdíjminimum, így a szociális ellátások túlnyomó többségének összege sem. Változás mindössze az ápolási díj vonatkozásában történt, ahol most annak összege már nem az öregségi nyugdíjminimum 100, 130 vagy 80 %-ában, hanem az éves központi költségvetési törvényben meghatározott alapösszeg 100, 130 vagy 80 %-ában került meghatározásra. A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló 2010. évi CLXIX. törvény 62. § (8) bekezdése alapján így az ápolási díj havi alapösszege 2011. évben 29.500,- Ft. A költségvetési törvény 65. § (1)-(2) bekezdése szerint továbbra is változatlanul 12.000,Ft a közgyógyellátás egyéni gyógyszerkeretének maximális egy havi összege, illetve 6.000,- Ft az eseti keret éves összege. Prikkelné Fekete Erika Szociális és Gyámhivatal szociális ügyintéző


- 24 -


4. A szociális és gyermekjóléti szolgáltatók, intézmények működési engedélyezésében és ellenőrzésében bekövetkező hatáskörváltozásról A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló 2010. évi CLIII. törvény - 14. §-a módosította az 1993. évi III. tv. 92/K § (2) bekezdését, - 29. §-a pedig az 1997. évi XXXI. tv. 100. § (2) bekezdését, mindkét esetben 2011. július 1-i hatállyal. A fenti jogszabály-módosítások értelmében 2011. július 1. napjától kezdődően valamennyi szociális és gyermekjóléti szolgáltató és intézmény működésének engedélyezése és ellenőrzése a Kormányhivatal szakigazgatási szerveként működő Szociális és Gyámhivatal hatáskörébe kerül. Időközben ismertté vált a 357/2010.(XII.30.) Kormány rendelet 36. §-a, valamint a 360/2010.(XII.30.)Kormány rendelet 41. §-a, mely rendelkezések értelmében a jegyzőnek a 2011. június 30-án hatáskörébe és illetékességébe tartozó szolgáltatók, intézmények működési engedélyezésével és ellenőrzésével kapcsolatos iratokat 2011. augusztus 31-ig kell megküldeni a 2011. július 1. napjával hatáskörrel és illetékességgel rendelkező Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal Szociális és Gyámhivatalához. 2011. június 30. napjáig a kijelölt városi jegyzők gyakorolják a jogszabályok szerint meghatározott szociális és gyermekjóléti szolgáltatók, intézmények működési engedélyezésének és ellenőrzésének hatáskörét, melyből következően el kell készítenie a 321/2009.(XII.29.) Kormány rendelet (a továbbiakban: Szmr.) 11. § (2) bekezdése, valamint a 259/2002.(XII.18.) Kormány rendelet (a továbbiakban: Gymr.) 14. § (2) bekezdése szerinti határidőig az ellenőrzési tervet. Ezen ellenőrzési tervben 2011. június 30. napjával bezárólag kell ütemezni, majd az ütemezésnek megfelelően a hatósági ellenőrzést elvégezni mindazon szolgáltatók, intézmények vonatkozásában, akiknél a vizsgálat lefolytatása az idén esedékes, vagy a 2010. évi hatósági ellenőrzés bármilyen oknál fogva elmaradt. Az iratok hatáskörváltozás okán történő felterjesztését követően ugyanis hivatalunk elsősorban ezen hatósági ellenőrzések megállapításaiból szeretne képet kapni az adott szolgáltatóra, intézményre, az általa nyújtott szolgáltatások színvonalára, a felmerülő és rendezendő problémákra vonatkozóan. Azok a jegyzők, akik már ütemezték az ez évi hatósági ellenőrzéseket, azonban az ütemezés nem felel meg a fenti jogszabályi változásoknak, úgy el kell végezni az ellenőrzési terv korrekcióját. A fentiek szerint összeállított ellenőrzési tervről az Szmr. és a Gymr. már hivatkozott rendelkezései szerint a Szociális és Gyámhivatalt tájékoztatni szükséges. Fentieken túlmenően tájékoztatjuk az érintett kiemelt városi jegyzőket, hogy az iratok felterjesztését – az esedékességet megelőzően – írásos tájékoztató kiadásával kívánjuk segíteni. Czudarhelyi Mária Szociális és Gyámhivatal szociális szakreferens, szakmai főtanácsadó


- 25 -


Mellékletek


- 26 -


I. számú melléklet

Jegyzői változások

2011 január Bács-Kiskun megye

Település

Távozó/távol lévő jegyző neve

Fülöpszállás

Simon László aljegyző

Ladánybene

Kutasiné Nagy Katalin mb.

Új jegyző neve

Jogviszony alapja

Változás időpontja

Szabóné dr. Somogyi Szilvia

Kinevezett jegyző

2011.01.01.

Kinevezett jegyző szülési szabadságon volt

Szádvári Erika

Kinevezett jegyző

2011.01.01.

Kinevezett jegyző szülési szabadságon volt

Harkakötöny

Oltyánné Kozla Erika

helyettesítés

2011.01.01.

Kinevezett jegyző hiányában látja el a jegyzői feladatokat.

Tiszaug

Dr. Lipka Klaudia

helyettesítés

2011.01.01.


Változás oka

Kinevezett jegyző visszajött Kinevezett jegyző visszajött

- 27 -


Megjegyzés

II. számú melléklet Segédletek a 2011. január 1. napjától hatályos, vagy ezen időpontot követően hatályba lépő szociális jogszabályváltozások értelmezéséhez A Nemzeti Erőforrás Minisztérium Szociális és Gyermekjóléti Szolgáltatások Főosztálya a szociális tárgyú jogszabályok módosításainak értelmezéséhez segédleteket készített, melyet változtatás nélkül az alábbiak szerint adunk közre: Véleményünk szerint azonban a segédletekben foglaltak ellenére is maradtak nyitott kérdések, melyek magyarázatát – a szükséges egyeztetéseket követően – folyamatosan közzé tesszük a jegyzői tájékoztatók útján. Segédlet a gyermekjóléti alapellátásra vonatkozó jogszabályok 2011. január 1-jétől hatályos módosításainak alkalmazásához. 2011. január 1-jével módosultak a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.); a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet (a továbbiakban: NMr.); a gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatótevékenység engedélyezéséről, valamint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi vállalkozói engedélyről szóló 259/2002. (XII. 18.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Gymr.); a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Gyer.); valamint a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvénynek a szociális, valamint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazatban történő végrehajtásáról szóló 257/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet gyermekjóléti alapellátásra irányadó rendelkezései. Az alábbi segédlettel segítséget kívánunk nyújtani a jogszabályi változások helyes értelmezéséhez és alkalmazásához. A gyermekvédelmi jelzőrendszerre vonatkozó szabályozás módosítása [Gyvt. 17. §] A gyermekvédelmi törvény a gyermekek veszélyeztetettségének felismerése, megelőzése, kezelése és megszűntetése érdekében a gyermekjóléti szolgálatok számára előírja az úgynevezett észlelő- és jelzőrendszer működtetését. A jelzőrendszer tagjai a gyermekkel és családjával kapcsolatban álló szervezetek, szakemberek, így a bölcsőde, oktatási intézmények (óvoda, általános- és középiskola), a házi gyermekorvos, háziorvos, védőnő, a rendőrség. A jelzőrendszer tagjainak feladata a gyermekeket érintő veszélyeztető tényezők jelzése és összehangolt lépések megtétele a veszélyeztető tényezők megszűntetése érdekében. A munkaügyi visszaélésekben érintett gyermekekről a jelzőrendszer eddig nem szerzett tudomást, mivel a munkaügyi hatóság nem tartozott a jelzőrendszeri tagok közé. A törvénymódosítás célja annak megkönnyítése, hogy a gyermekmunka kitudódjon és a gyermekvédelmi rendszer a megfelelő intézkedéseket meg tudja tenni. A közelmúlt gyakorlati tapasztalatai (pl.: gyermekmunka az autópálya építéseknél) és az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelzése ugyanis azt mutatták, hogy a munkaügyi hatóság, a munkaügyi ellenőrzéskor a gyermekmunka észlelése esetén nem keresi meg a gyermekvédelmi rendszert. Ebből adódóan mindenképpen indokolt a gyermekvédelmi jelzőrendszeri tagok között a munkaügyi hatóság feltüntetése is. A módosítás nyomán a munkaügyi hatóság köteles jelezni, ha olyan visszaélésről szerez tudomást, amely gyermekeket érint, annak érdekében, hogy a szakemberek hatékonyan védhessék a


- 28 -


gyermekek alkotmányos jogait, segítsenek felszámolni azokat a szociális tényezőket, melyek a gyermekek munkavégzéséhez vezettek. A gyermekvédelmi törvény szankcionálja a jelzés elmulasztását, így a jövőben a szociális és gyámhivatal (mely a jelzés elmulasztását vizsgálhatja és büntetést szabhat ki) felléphet a munkaügyi hatósággal szemben is, és igazgatási bírságot szabhat ki rá, ha nem tett eleget jelzési kötelezettségének. Felügyelt kapcsolattartás és a kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezések pontosítása [Gyvt. 33–34. §] A gyermeki és szülői jogokkal, kötelességekkel összhangban szükségessé vált a korábban nem megfelelően szabályozott kapcsolattartás vonatkozó rendelkezéseinek pontosítása. A gyermekvédelmi törvény az átmeneti gondozás keretében három ellátási típust különböztet meg, ezek a gyermekek átmeneti otthona, a családok átmeneti otthona, illetve a helyettes szülői ellátás (önálló helyettes szülői, illetve helyettes szülői hálózat formájában). A gyermek átmeneti gondozása esetén valamely, a gyermekvédelmi törvényben szabályozott személyes gondoskodást nyújtó alapellátást vesz igénybe, vagyis gondozásának felelőssége részben, vagy teljes egészében az ellátó intézményre/gondozóra hárul, ezért szükség van a családban élő gyermek kapcsolattartásának szabályaitól eltérő rendelkezések megalkotására. A gyermekek átmeneti gondozása esetén is szükséges a külön élő családtag számára kapcsolattartási lehetőséget biztosítani, a gyermek alkotmányos jogainak érvényesítése érdekében. A kapcsolattartás formái a szülő és gyermek közötti viszony jellegétől, a feltárt problémáktól függően különbözőek lehetnek. Alapesetben a gyermek szabadon (az intézmény, vagy szolgáltató házirendjének megfelelően) tarthat kapcsolatot külön élő szülőjével, hozzátartozóival, rokonaival. Az esetek egy részében viszont a gyermek intézményi elhelyezése a család veszélyeztető magatartása, bántalmazás, vagy elhanyagolás következtében válik szükségessé, melyet a család egy tagja, vagy valamely harmadik személy valósít meg. Emiatt úgynevezett felügyelt kapcsolattartás biztosítása szükséges, mely során felkészült szakember közreműködésével nyílik lehetőség a gyermek és hozzátartozója személyes kapcsolatfelvételére. Ennek célja a gyermek bántalmazásának megakadályozása, illetve a további bántalmazás megelőzése. A gyermek családi kapcsolatainak fenntartását, ápolását segíti elő a szülőn kívül más hozzátartozókkal – elsősorban testvérrel, nagyszülővel – való kapcsolattartás szabályozása is. A gyermekvédelmi törvény korábban nem szabályozta a felügyelt kapcsolattartás formáját és eszközeit, így ennek megfogalmazása szükségessé vált. A törvénymódosítás tartalmazza a kapcsolattartás korábbi szabályainak pontosítását, a felügyelt kapcsolattartás alapvető szabályait, illetve a kapcsolattartási jog szüneteltetésének speciális eseteit is. Az ellátás megkezdésekor a gyermeket, illetve a szülőt/törvényes képviselőt tájékoztatni kell lehetőségeiről és jogairól, a kapcsolattartás igénybe vehető formáiról. A kapcsolattartás formái lehetnek a folyamatos és időszakos kapcsolattartás, mely jelentheti a gyermek tartózkodási helyén történő meglátogatását, ezzel egy időben az intézményből/helyettes szülőtől való elvitelét és meghatározott időben történő vissza hozatalát, valamint a fentebb említett új rendelkezésként a felügyelt kapcsolattartás biztosításának lehetőségét is. Természetesen a kapcsolattartás a fentieken túl történhet levelezés, elektronikus levelezés, telefonkapcsolat, ajándékozás, csomagküldés formájában is. Az ellátó intézménynek, szolgáltatónak feladata elősegíteni a gyermek kapcsolattartását, feltéve, hogy a szülő nem áll a gyermek vagy a gyermeket nevelő személy sérelmére elkövetett cselekmény miatt ideiglenes megelőző távoltartás vagy megelőző távoltartás, továbbá a büntetőeljárásban elrendelhető távoltartás kényszerintézkedés hatálya alatt, vagy a gyermek súlyos bántalmazása miatt nem szüneteltették a szülő kapcsolattartási jogának gyakorlását.


- 29 -


A gyermek kapcsolattartását a gyámhivatal kérelemre szabályozza, abban az esetben, ha a gyermekek átmeneti otthonában, helyettes szülőnél, vagy helyettes szülői hálózatban ellátott gyermek szülei (más kapcsolattartásra jogosult hozzátartozói) külön élnek, és a különélésükből fakadóan ki kell alakítani az ellátott gyermekkel való kapcsolattartás rendjét, illetve, ha a családok átmeneti otthonában az egyik szülőjével együtt ellátásban részesülő gyermeknek van különélő, kapcsolattartásra jogosult hozzátartozója. A gyámhivatal feladata a kapcsolattartásról úgy dönteni, hogy az a gyermek vér szerinti családjával, testvéreivel való kapcsolat fenntartását, a gyermek vér szerinti családjába való visszakerülését szolgálja. A kapcsolattartás formájának és gyakoriságának elbírálása során a gyámhivatal mérlegeli a gyermekjóléti alapellátás igénybevételének okát, valamint azt, hogy kapcsolattartásra jogosult a gyermekkel milyen fokú és mélységű kapcsolatot ápol, megfelelőek-e életkörülményei. A kapcsolattartás keretében kulturált és zavartalan körülményeket kell biztosítani a szülő és gyermeke számára. A kapcsolattartás keretében felmerülő, a gyermek ellátásárára fordított összegen felül jelentkező plusz költségek (pl. utazás költsége, egyéb felmerülő költségek) a kapcsolattartásra jogosult felet terhelik. A kapcsolattartásra jogosult számára, a kapcsolattartással összefüggő költségek viseléséhez - különösen az utazási költségekhez - a települési önkormányzat rendkívüli gyermekvédelmi támogatás formájában nyújthat segítséget. A gyámhivatal által elrendelt felügyelt kapcsolattartás esetén követendő eljárást Gyer. 30/E. § - 30 F. §-a rendezi. A szabályozás értelében a gyámhivatal vagy a bíróság felügyelt kapcsolattartást rendel el, ha az átmeneti gondozásban lévő gyermek számára ez látszik biztonságosnak, mert a kapcsolattartásra jogosult személy a gyermeket bántalmazta vagy elhanyagolta. A gyámhivatali vagy bírósági határozat megnevezi azon szakembereket, akik a felügyelt kapcsolattartás lebonyolítására az ellátó intézmény, vagy hálózat részéről kijelölésre kerülnek, valamint rendelkezik annak formájáról is. A jogszabály példálózó felsorolást, valamint ajánlást tartalmaz a felügyelt kapcsolattartás lebonyolításába bevonható személyek köréről, így elsősorban gondozó intézmény családgondozóját, vagy az átmeneti gondozást ellátó intézménnyel, helyettes szülői hálózattal kapcsolatban álló gyermekjóléti szolgálat családgondozóját nevezi meg. Természetesen a gyámhivatal előzetes konzultációt végez az érintett intézményekkel, melynek keretében vizsgálja, hogy az intézmény/hálózat képes-e a kapcsolattartás lebonyolítására. A határozat rendelkezést tartalmaz arról is, hogy az előre látható okok miatt elmaradó kapcsolattartási időpontról az érintett felek, milyen igazolható formában tájékoztatják egymást, valamint rendelkezik az elmaradt időpontok pótlásának rendjéről is. A gyámhivatal vagy a bíróság meghatározza a kapcsolattartás egyéb formáinak lehetőségét is, tehát kitér a levelezés, ajándékozás, csomagküldés, valamint a telefonos kapcsolat lehetőségeire is. A gyermekjóléti szolgálat feladatainak pontosítása [Gyvt. 39. § (4). a) és c)] A módosítás a gyermekjóléti szolgáltatás feladatainak pontosítására irányul. Ennek keretében egyrészt egyértelművé válik, hogy a gyermekjóléti szolgáltatás igénybevételével önmagában nem minden esetben rendeződnek a gyermek problémái, a családban jelentkező működési zavarok. A gyermekjóléti szolgáltatás „csupán” elősegítheti a problémák rendeződését. Másrészt pontosabban felsorolásra kerülnek azok az ellátások, szolgáltatások és hatósági intézkedések, amelyeket a gyermek veszélyeztetettségének megszüntetése érdekében a gyermekjóléti szolgálat kezdeményezhet. A bölcsőde nyári nyitvatartási rendjének szabályozása [Gyvt. 42. § (5) bek.] A tapasztalatok alapján a bölcsődéket fenntartó önkormányzatok eltérő gyakorlatot követtek a bölcsőde nyári zárva tartásának elrendelése tekintetében. Gyakran előfordult az az eset, hogy az intézmény nemcsak a nyári iskolai szünet idején tartott zárva, de év közben is több alkalommal szünetelt a gondozás részlegesen, vagy teljesen, elsősorban az épületek karbantartásával összefüggő munkálatok idejére. Problémát jelentett az is, hogy gyakran csak részleges bezárás történt, mely alatt több csoportban is folyamatos volt az ellátás, ezzel a szolgáltatás minősége szenvedett csorbát, hiszen a gyermekek nyugodt napirendje nem minden esetben volt biztosítható.


- 30 -


A módosítás értelmében, a bölcsődékben a nyári nyitva tartás rendjét deklaráltan a fenntartó hagyja jóvá. Ennek keretében határozza meg azt az időtartamot is, amikor nyáron a bölcsőde bezár. Csak akkor lehet éves karbantartásokat, felújításokat végezni, amikor a bölcsődében nem gondoznak gyermekeket, ezzel elkerülve a fent említett problémákat. A nyári időszakban a fenntartó dönthet – szülői igény esetén – a bölcsődés gyermekek intézményi gondozásának megszervezéséről is. Ez különösen azon fenntartó esetében lehet releváns, ahol az önkormányzat egyesített bölcsőde keretben több intézményt is fenntart, így mód van más intézményt ügyeletesként kijelölni a bezárás időtartamára. A fenntartó döntése alapján az is megvalósítható, hogy kisgyermekek napközbeni ellátását nyújtó, de nem az adott fenntartó által működetett intézmény keretében kerüljön biztosításra a gyermekek nyári zárás alatt történő ellátása. A gyermekétkeztetés térítési díjának emelése a bölcsődékben [Gyvt. 148. § (3) bek.] A gyermekvédelmi törvény előírásai alapján bölcsődében kizárólag az étkezésért kérhető térítési díj a szülőktől. Az eddigi jogszabályi előírások alapján az étkezési térítési díj összegét az intézmény úgy állapította meg, hogy az élelmezés nyersanyagköltségének általános forgalmi adóval megnövelt részét hárította a szülőre/gondviselőre. A bölcsődék működtetése azonban a normatív állami hozzájárulás mellett is komoly anyagi ráfordítást követel a fenntartóktól. A módosítás értelmében a gyermekétkeztetés térítési díjának megállapításánál az intézményi térítési díj alapja az élelmezés nyersanyagköltsége mellett a nyersanyagköltség legfeljebb 50%-át kitevő rezsiköltség egy ellátottra jutó napi összege. Tehát az intézmény a befizetendő étkezési térítési díj összegét az étel előállítására fordított költség 50 %-ának egy gyermekre jutó részével megnövelheti. A gyermekétkeztetés biztosítása során természetesen továbbra is vizsgálni szükséges a család jövedelmi viszonyait. A legrászorulóbb családok – azaz a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosult gyermeket, gyermekeket nevelő családok – számára változatlanul ingyenes a bölcsődében biztosított étkeztetés. Emellett a három vagy több gyermeket, illetve a tartósan beteg vagy fogyatékos - és rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre nem jogosult - gyermeket nevelő családoknak 50%-os térítési díjkedvezmény jár a gyermekek után. A családi napközi létesítésének ösztönzése a települési önkormányzatok körében [Gyvt. 94. § (8)] A gyermekvédelmi törvény az önkormányzatok kötelezettségévé teszi – a törvényben meghatározottak szerint – a gyermekek napközbeni ellátásának biztosítását. Ennek értelmében a tízezer fős lakónépességet meghaladó települések önkormányzatai kötelesek bölcsődét működtetni. Az elmúlt években megnövekedett a bölcsődei gondozást igénylők száma, mellyel az ellátórendszer sok esetben nem tudott lépést tartani, férőhely hiány alakult ki. A bölcsődei ellátás biztosításának költségei igen magasak, az önkormányzatok sok estben nem képesek kigazdálkodni további bölcsődei csoportok működtetésének költségeit, a meglévő intézmény nem képes több gyermeket - a szigorú szabályok betartása mellett - befogadni. A családi napközi szolgáltatás megszervezésének és fenntartásának költségei lényegesen alacsonyabbak a bölcsőde létesítésének és üzemeltetésének költségeinél, így a fenntartók számára alternatívát jelenthetnek a férőhelyhiány mérséklésére. A módosítás értelmében a települési önkormányzatok, amennyiben meglévő bölcsődéik kapacitása alulmúlja a jelentkező igényeket, a bölcsőde továbbműködtetése mellett, családi napközik létesítésével, vagy egyházi, illetve civil fenntartókkal családi napközik működtetésére vonatkozóan kötött feladat ellátási szerződés keretében elégíthetik ki a fennmaradó igényeket. A módosítás egyrészről hangsúlyossá kívánja tenni a tízezer fős lakónépesség feletti települési önkormányzatok számára, hogy a bölcsőde kötelező fenntartása mellett, más napközbeni ellátási formával, tehát családi napközi biztosításával is megoldhatják a 3 év alatti


- 31 -


gyermekek ellátását. Másrészről ösztönözni kívánja új családi napközik beindítását, ezzel új férőhelyek létesítését és új munkahelyek teremtését. A várandós anya szociális válsághelyzetét definiáló rendelkezés pontosítása. [Gyvt. 5. § o)] A pontosítás tisztázza a korábban nem egyértelmű elnevezést. A korábbi jogszabályhely a várandós anya szociális válsághelyzetéről beszélt, ugyanakkor sok esetben alapvetően nem szociális válsághelyzetet volt kénytelen elszenvedni a várandós anya, hiszen problémái nem csak, vagy egyáltalán nem szociális okokra voltak visszavezethetőek. Ezért szakmai egyeztetést követően a definíció pontosításra került, így ezentúl a várandós anya válsághelyzete kifejezés kerül használatra. A problémacsoport elnevezésén túl, annak fogalmi definíciója nem változott. A jogszabályba a következő módon került be a pontosítás: „o) várandós anya válsághelyzete: olyan családi, környezeti, szociális, társadalmi helyzet vagy ezek következtében kialakult állapot, amely a várandós anya testi vagy lelki megrendülését, társadalmi ellehetetlenülését okozza, és ezáltal veszélyezteti a gyermek egészséges megszületését,…” A várandós anya férjének vagy élettársának a befogadása a családok átmeneti otthonába [Gyvt. 51. § (3) bek. b) pont] Gyakorlati tapasztalatok szerint a válsághelyzetbe került várandós anyák sok esetben igénylik élettársuk, férjük állandó jelenlétét a családok átmeneti otthonában történő tartózkodás idején is. Természetesen a látogatás eddig is engedélyezett volt, azonban a jogszabály korábban nem tette lehetővé azt, hogy a hozzátartozót az otthon befogadja, ha a férj, élettárs elhelyezését a várandós anyához hasonló körülmény nem indokolta. Sok esetben a gyermeket váró anya helyzete megkívánja, hogy a számára ebben az időszakban támaszt, segítséget jelentő személy mellette legyen. Az együttes elhelyezés további indoka, hogy ebben az esetben az apa nem idegenedik el gyermeke anyjától, illetve a közös lakhatási megoldások keresésére is nagyobb esély van. Szakmailag mindenképpen indokolt a gyermeket váró pár együttes elhelyezése, így a módosítás értelmében már lehetőség van a közeli hozzátartozó befogadására. A kérdéskörben két további módosítás történt, a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 15/1998. (IV. 30.) NM rendeletben. Egyrészt a fent kifejtett, a gyermekvédelmi törvényben eszközölt változtatást követte a miniszteri rendelet, amikor pontosította a családok átmeneti otthonába költöző várandós anyák elhelyezésének feltételeiről szóló rendelkezést, az alábbiak szerint: „A válsághelyzetben lévő várandós anyák gyermekük születéséig közös lakószobában is elhelyezhetők, ha nem kerül sor férjükkel, élettársukkal együttes elhelyezésükre.” (70. § (3) bek.) A Rendelet 71. § (1) bekezdése szintén a gyermekvédelmi törvénnyel összhangban egészült ki az alábbiak szerint: „A családok átmeneti otthona a gyermek és a válsághelyzetben lévő várandós anya férje, élettársa számára szükség szerinti ellátást nyújt.” A házi gyermekfelügyeletről szóló rendelkezések kiegészítése [NMr. 51. § (2), (2a)] A gyakorlati tapasztalatok rávilágítottak arra, hogy a házi gyermekfelügyelet szabályozásának azon része, mely rendezi, milyen esetekben különösen indokolt az ellátás biztosítása, nem tér ki minden olyan jelentős élethelyzetre, melyben a szolgáltatás biztosításra nagy szükség lehet. Az egyik korábban nem nevesített esetkör a családban többes iker születése. Gyakran az egyedül álló anya, vagy a házastársak, élettársak nehezen tudják megoldani a gyermekek folyamatos ellátását és felügyeletét, különösen a gyermekek újszülött korában, amikor még az egyes gondozási készségeket és képességeket a szülők maguk is tanulják. A házi gyermekfelügyelet ilyenkor képes


- 32 -


segítséget nyújtani, tehermentesíteni a szülőt, valamint a védőnői szolgálattal karöltve képes átadni azokat a praktikus ismereteket, melyek megkönnyítik a gyermekek szakszerű ellátását. A módosítással beemelt másik elem az az élethelyzet, mikor a gyermek egyik szülőjének, gondviselőjének halála miatt válik szükségessé az ellátás biztosítása. Az eddigi szabályozás nem tér ki ezekre az esetekre, holott a megözvegyült szülő, élettárs sok esetben segítségre szorul a gyermek ellátásában, mely segítséget családjától nem minden esetben kaphatja meg. További könnyítést jelent hogy ezentúl többes iker születésekor, valamint ha az egyik szülő betegsége, vagy halála egybeesik a gyermek születésével, a házi gyermekfelügyelet már a gyermek/gyermekek születésétől kezdve nyújtható. A szakvizsga alóli mentesülés szabályinak pontosítása [NMr. 3. § (4)] A rendelet korábban hatályos rendelkezése értelmében többek között az mentesül a szociális szakvizsga letételének kötelezettsége alól, aki doktori cselekmény alapján doktori címet szerzett. A jogalkalmazás során e rendelkezést többféleképpen értelmezik, ezért szükségessé vált a pontosítása. A jogalkotói szándék az egyetemi végzettséget igazoló doktori címet nem kívánta mentességként elismerni, ezért kimondásra kerül, hogy e cím nem mentesít a szakvizsga letételének kötelezettsége alól. A bölcsődében, családi napköziben létesíthető munkakörök pontosítása [NMr. 1. és 2. számú melléklet] A rendelet létszám- és képesítési előírásai között a bölcsőde és a családi napközi vonatkozásában a szakgondozó és a gondozó munkakör összevonásra került, tekintettel arra, hogy az ellátandó feladatok jellege nem indokolja a munkakörök közötti különbségtételt. A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvénynek a szociális, valamint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazatban történő végrehajtásáról szóló 257/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet módosítása A rendelet mellékletében átvezetésre került bölcsőde és családi napközi esetén a szakgondozói és gondozói munkakör összevonásával bevezetett kisgyermeknevelő munkakör. Pontosításra került továbbá a bölcsődében foglalkoztatott élelmezésvezetők fizetési osztályba való besorolása.

A működési engedélyezéssel és ellenőrzéssel kapcsolatos szabályok változása [Gymr. 3. § és 19/A. §] 2011. július 1-jétől a megyei, fővárosi kormányhivatalok szociális és gyámhivatalainak hatásköre bővülni fog: valamennyi gyermekjóléti alapellátást nyújtó szolgáltató és intézmény működési engedélyezésével és ellenőrzésével kapcsolatos ügyekben első fokon a szociális és gyámhivatalok fognak eljárni. A szociális és gyámhivatalok keretében biztosított lesz ezen feladatok magas színvonalon, kellő szakértelemmel, megfelelő gyakorlati ismeretekkel és egységes szakmai elvek mentén történő ellátása. A hatáskörváltozással összefüggésben a jegyzőnek a 2011. június 30-án a hatáskörébe és illetékességébe tartozó gyermekjóléti alapellátást nyújtó szolgáltatók, intézmények működési engedélyezésével és ellenőrzésével kapcsolatos iratokat 2011. augusztus 31-éig kell megküldenie az illetékes szociális és gyámhivatalnak. A szociális és gyámhivatal – a jegyzői ellenőrzés időpontjától függetlenül – a működési engedély módosítására irányuló soron következő eljárással egyidejűleg, de legkésőbb 2012. december 31-éig az iratok alapján és a helyszínen


- 33 -


ellenőrzi azokat a szolgáltatókat, intézményeket, amelyek 2011. július 1-jén kerültek a hatáskörébe és illetékességébe. Ezen eljárása során szükség esetén alkalmazza az Gymr-ben foglalt jogkövetkezményeket, továbbá ha a jegyző által kiadott működési engedély nem felel meg a hatályos jogszabályoknak, a hatályos jogszabályoknak megfelelő működési engedélyt ad ki, és a jegyző által korábban kiadott működési engedélyt visszavonja. 2011. július 1-jétől változnak a működés ellenőrzésére vonatkozó előírások is. Az eddigi, éves ellenőrzés helyett a gyermekjóléti alapellátások esetében, azaz gyermekjóléti szolgáltatás, gyermekek napközbeni ellátása és gyermekek átmeneti gondozása esetén, legalább kétévente kell lefolytatnia az ellenőrzést a működést engedélyező szervnek. Változatlanul legalább négyévente, a szolgáltatók, intézmények szakmai munkájának ellenőrzésére is sor kerül a Gymr. 14. § (1) bekezdése szerinti ellenőrzés keretében. Működési engedélyezés egyszerűsítése [Gymr. 4. § (9) bc) és 6. § (4) b)] Az engedélyezési eljárás lefolytatásának egyszerűsítését szolgálja kifejezetten a családi napközik működési engedélyezése kapcsán életbe lépő két változás. Eddig szabályozás az alábbiakat tartalmazta: családi napközi (a Gymr. 4. § (9) bekezdés a) pontja szerinti eset: egy lakásban egy családi napközi kerül kialakításra és a gondozott gyermekek száma nem haladja meg a hét főt kivételével), valamint a Gyvt. 41. §-ának (4) bekezdése szerinti ellátások működési engedélyének kiadására irányuló eljárásban az eljáró hatóságnak be kellett szereznie az illetékes építéshatóság előzetes szakhatósági hozzájárulását arról, hogy a szolgáltatásnak otthont adó épület megfelel az építéshatósági követelményeknek. A lépés gyakorlatban azt jelentette, hogy az építéshatóság szakhatósági előzetes hozzájárulásában igazolta, hogy az ingatlan megfelel az adott településen érvényben lévő övezeti besorolásnak. Tekintettel arra, hogy a családi napközi szolgáltatás akár az ellátást nyújtó otthonában is működtethető, az eljárás ezen eleme fölösleges többletadminisztrációt jelentett az eljáró engedélyező hatóság, az építéshatóság, továbbá az ügyfél számára is, ezért a jogalkotó a rendelkezést hatályon kívül helyezte. A másik módosítás értelmében ezentúl a gondozó, családgondozó, illetve családi napközi és családi gyermekfelügyelet esetén a szolgáltatást nyújtó személy nevét, a működési engedélyében nem kell feltűntetni. A névnek a működési engedélyből történő törléséről nem kell határozatban intézkedni, illetve a működési engedély módosítása során nem kell a hatályos adatok között feltüntetni. A gyakorlatban fenti módosítás azt jelenti, hogy abban az esetben, ha a szolgáltatás nyújtójának személyében változás történik, kizárólag a személy megváltozása miatt nem kell működési engedély módosítására irányuló eljárást kezdeményezni. Ezáltal csökkennek az adminisztrációs terhek. Az egyházi fenntartó fogalmának szűkítése [Gyvt. 5. § sb)] A módosítás értelmében 2011. július 1-jétől. kizárólag a Kormánnyal gyermekjóléti, gyermekvédelmi, vagy szociális feladatok ellátására is kiterjedő megállapodást kötött egyházak (ideértve a Magyar Katolikus Egyházat) tartoznak az egyházi fenntartó fogalmának körébe

Segédlet a 2011. január 1-jétől hatályos, a személyes gondoskodást nyújtó szociális szolgáltatások szakmai feladatait és működési feltételeit érintő jogszabályi változások alkalmazásához A jogalkalmazás megkönnyítése érdekében segédletünk összefoglaló tájékoztatást kíván nyújtani a 2011. január 1-jével hatályba lépett azon fontosabb jogszabályi változásokról, melyek az igénybevételi eljárás, a térítési díjszabályozás, illetve a képesítési feltételeken kívül esnek. (Ezekről a honlapunkon szintén elérhető tematikus segédletek készültek.) Tartalma az alábbi jogszabályokra terjed ki:


- 34 -


-

-

a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (Szt.), a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 1/2000. (I. 7.) SZCSM rendelet (R.), a szociális szolgáltatók és intézmények működésének engedélyezéséről és ellenőrzéséről szóló 321/2009. (XII. 29.) Korm. rendelet (Szmr.), a fogyatékos személyek alapvizsgálatáról, a rehabilitációs alkalmassági vizsgálatról, továbbá a szociális intézményekben ellátott személyek állapotának felülvizsgálatáról szóló 92/2008. (IV. 23.) Korm. rendelet (Fvr.), a támogató szolgáltatás és a közösségi ellátások finanszírozásának rendjéről szóló 191/2008. (VII. 30.) Korm. rendelet (Tkr.), az egyes szociális tárgyú kormányrendeletek módosításáról szóló 174/2009. (VIII. 29.) Korm. rendelet, az egyházi és nem állami fenntartású szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatók normatív állami támogatásáról szóló 213/2009. (IX. 29.) Korm. rendelet.

A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (Szt.) változásai Ø Szűkül az egyházi fenntartó fogalma: kizárólag a Kormánnyal a szociális feladatok ellátására is kiterjedő megállapodást kötött egyházak (ideértve a Magyar Katolikus Egyházat) tartoznak e körbe 2011. július 1-jétől. (Szt. 4.§ (1) bek. mb) pont). Ø Újból felállításra kerül továbbá az Egyházi Fenntartók Tanácsa, amely a szociál- és nyugdíjpolitikáért felelős miniszter véleményező, javaslattevő, tanácsadó szerveként fog működni. Ø A falugondnoki szolgáltatás mellett tanyagondnoki szolgáltatás esetén is lehetővé válik, hogy a szolgáltatás tovább működhessen abban az esetben is, ha a működés során a település lakosságszáma 10%-ot meg nem haladó mértékben meghaladja a 400 fős határt. Tehát ha a 400 fős település lakosságszáma működő szolgáltatás esetén megnő, 440 fős lélekszámig tovább működtethető a szolgáltatás. (Szt. 60.§ (3) bek.) Ø Megszűnik a bázis-szállás szolgáltatás. Tekintettel arra, hogy a hajléktalan-ellátó intézményeknek a téli ellátás megszervezése érdekében lehetőségük van intézményi férőhelyeik számának ideiglenes megnövelésére időszakos férőhelyek létesítésével, a bázis-szállás fenntartása szakmailag nem indokolt. A bázis-szállás szükségtelenségét jelzi az a tény is, hogy bevezetése óta sehol nem hoztak létre ilyen szolgáltatást, melyet – a szociális szolgáltatások legfontosabb adatait nyilvántartó – szociális regiszter adatai is megerősítenek. Ø Rendeződött az önkormányzati társulások rendeletalkotásának problémája a személyes gondoskodást nyújtó ellátásokról, azok igénybevételéről, valamint a fizetendő térítési díjakról. Az új rendelkezés szerint amennyiben a fenntartó önkormányzati társulás vagy többcélú kistérségi társulás, a társulási megállapodásban erre kijelölt települési önkormányzat alkot rendeletet az érintett tárgykörökben. A társulásban részt vevő települési önkormányzatoknak 2011. április 1-jéig kell felülvizsgálniuk a tárgykörben az új szabály hatálybalépését megelőzően alkotott rendeleteiket. (92.§ (1) bek., 140/C.§) Ø A szociális igazgatási bírság eddig kormányrendeletben szabályozott előírásai törvényi szintre kerülnek, és differenciálódik a kiszabható bírság összege. Működési engedély nélkül nyújtott tevékenység esetén emelkedik a kiszabható bírság legmagasabb összege 200 ezer Ft-ról 500 ezer Ft-ra, a Regiszterbe történő jelentési kötelezettség elmulasztásáért kiszabható bírság összege 50


- 35 -


ezer Ft-ra csökken. Mivel az önköltségszámításra irányadó szabályok hatályon kívül helyezésre kerültek, ezentúl az intézményi térítési díj megállapításának elmulasztása lesz bírságolható állami és nem állami fenntartói körben egyaránt. (Szt. 92/L.§, 92/M.§) Ø A közfeladatot ellátó személyek köre kibővült az intézményi ellátás keretében foglalkoztatott ápoló, intézményvezető ápoló, gondozó és szociális, mentálhigiénés munkatárs, továbbá a falu- és tanyagondnok személyével. Az ilyen, fokozottabb veszéllyel járó munkakörökben foglalkoztatott személyeket szükséges magasabb szintű védelemben részesíteni az ellenük irányuló erőszakos cselekményekkel szemben. (Szt. 94/L.§ (2) bek. f) és g) pont) Ø 2011. január 1-jétől érdekvédelmi fórumot csak a tartós bentlakásos intézményekben kötelező működtetni. Az ellátotti érdekeket védeni hivatott szerv működtetése ugyanis nehezen valósítható meg az átmeneti elhelyezést nyújtó intézményekben, ahol a jogviszony viszonylag rövid időn keresztül áll fenn, a lakók folyamatosan változnak, így nem tudnak hosszabb távon érdekképviseleti funkciót ellátni. (Szt. 99.§ (1), (2) bek.) Ø Lehetővé vált, hogy a 16. életévüket betöltött kiskorú személyek önállóan, a szülő bevonása nélkül is megállapodást köthessenek a közösségi alapellátás és a szenvedélybetegek nappali intézményi ellátása igénybevételére. Eddig a szenvedélybetegséggel küzdő kiskorú igénylő csak a szülő vagy törvényes képviselője tudtával részesülhetett ellátásban, mivel a megállapodást egyedül nem köthette meg, ami sok segítségre szoruló fiatalt visszatartott az ellátás igénybevételétől. A közösségi alapellátás és a nappali ellátás szakmai alapja a családdal való szociális munka. Végrehajtási rendeleti szinten előírásra került, hogy ilyen esetben a szenvedélybetegek közösségi alapellátását és nappali ellátását nyújtó szolgáltató a családdal való kapcsolatfelvétel eredménytelensége esetén felveszi a kapcsolatot az illetékes gyermekjóléti szolgálattal, így sor kerül a szülő szolgáltatásba való bevonására is. (Szt. 93.§ (4) bek., R. 8/B.§) Ø Feloldásra került a szociális szakvizsga törvényi és rendeleti szabályai közötti ellentmondás azzal, hogy az Szt. csak a részletszabályokat tartalmazó miniszteri rendeletekre vonatkozó általános hivatkozást rögzíti. A személyes gondoskodást végző személyek továbbképzéséről és a szociális szakvizsgáról szóló 9/2000. (VIII. 4.) SZCSM rendelet határozza meg, hogy ki tehet szakvizsgát, a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 1/2000. (I. 7.) SZCSM rendelet pedig tartalmazza a szakvizsgára kötelezettek körét. (Szt. 92/I.§) Ø A korlátozó intézkedésre vonatkozó szabályok módosítása egyértelműbb jogalkalmazást tesz lehetővé. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelzése szerint nem volt egyértelmű a korlátozó intézkedésekre vonatkozó jogszabályok alkalmazása, illetve az Szt. és az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény viszonya. Ennek feloldása érdekében a jogbizonytalanságot okozó rendelkezések pontosításra kerültek, nem érintve a korlátozó intézkedés eddigi szakmai szabályrendszerét. A módosítással kikerültek a törvényi szabályokból az egészségügyről szóló törvényben is szabályozott kérdéskörök. (Szt. 94/G. §) A személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet (R.) változásai Ø A szakmai program kötelező tartalmi elemeinek csökkentése és racionalizálása: Az R. 5/A. § (1) bekezdése határozza meg, hogy a szakmai programnak melyek a kötelező tartalmi elemei.


- 36 -


A szakmai program kötelező elemei közül több törlésre került, mert a programnak a szolgáltatás megvalósításáról kell szólnia, a szolgáltatás megtervezésével, előkészítésével kapcsolatos intézkedések a szakmai program tartalmában nem értelmezhetőek, irrelevánsak. A hatályon kívül helyezett tartalmi elemek egy része az SzMSz-nek is része, így azok megismétlése szükségtelen. Módosultak a szakmai program következő elemei: · Az ellátottak köre, demográfiai mutatói, szociális jellemzői, ellátási szükségletei (5/A. § (1) bek. b) pont). - E pont helyett az ellátandó célcsoport jellemzőit szükséges a jövőben bemutatni a szakmai programban. Tehát csak az adott szolgáltatástípus által ellátott személyek jellemzőit (pl. a célcsoport korösszetétele, egészségi állapota, jövedelmi viszonyai, gondozási szükségletei) kell bemutatni, általános leírásokra nincs szükség. · Az 5/A. § (1) bekezdés korábbi c) pontja (a feladatellátás szakmai tartalma, módja, a biztosított szolgáltatások formái, köre, rendszeressége) és f) pontja (bentlakásos intézmény esetén az ápolási, gondozási, rehabilitációs és fejlesztési feladatok jellege, tartalma) összeolvadt az új c) pont alatt a következőképpen: a feladatellátás szakmai tartalma, módja, a biztosított szolgáltatások formái, köre, rendszeressége, bentlakásos intézmény esetén a gondozási, rehabilitációs és fejlesztési feladatok jellege, tartalma. Fentiek mellett a szakmai program kiegészült egy új tartalmai elemmel, a szolgáltatásról szóló tájékoztatás helyi módjával (5/A. § (1) bek. e) pont), pl. helyi újság, szórólap, internet, stb. A szakmai programhoz a jövőben mellékletként nem kell csatolni a szolgáltatás bevételeinek, kiadásainak tervezett alakulását, mivel a gazdálkodásáról külön dokumentációt vezet az intézmény. Tekintettel arra, hogy a szakmai program tartalmi elemeit az 5/A.§ általánosan, valamennyi szolgáltatásra irányadóan meghatározza, a falu- és tanyagondnoki szolgáltatás, valamint támogató szolgáltatás esetében a szakmai program elemeit ismételten felsoroló korábbi rendelkezések (39.§ (5)-(7) bek. és 39/B.§ (1)-(3) bek.) hatályon kívül helyezésre kerültek. Ø A gyógyszer-, és gyógyászati segédeszköz ellátással kapcsolatos módosítások: Az R. korábbi 52/A.§-a az intézményvezetőt arra kötelezte, hogy a személyi térítési díj megállapításával egyidejűleg értesítse az ellátást igénybe vevőt az intézmény által viselt, illetve átvállalt gyógyszerköltség, illetve gyógyászati segédeszközköltség mértékéről. E szakasz hatályon kívül helyezésre került, mivel a tájékoztatás az árak változása miatt kivitelezhetetlen volt, illetve adattartalma az állandó változás miatt értelmét vesztette. A tájékoztatás nem tudott a gyógyszerek tételes árairól szólni, csak arról, hogy mely gyógyszerek tartoznak a térítési díjból fizetendő, s melyek az egyén által fizetendők csoportjába. A gyógyszerek dózisa, kiszerelése, fajtája rendszeresen változik, akár havonta. Így a térítési díj megállapításakor közölt gyógyszerek díjai már akár 1-2 hónap után módosulhatnak. Ennél fogva sokkal fontosabb az alapgyógyszerlistáról, s azon túli gyógyszerek tartalmáról tájékoztatást adni, mintsem magáról a konkrét összegről, melyet az R. 52. § (4) bekezdése szerint tesz meg az intézményvezető. Így az intézmény által viselt gyógyszerek költségéről való tájékoztatási kötelezettség megszüntetésre került. Ø A támogató szolgálat gépkocsijára vonatkozó feltételek enyhítése: Az R. korábbi szabályai arról rendelkeztek, hogy a támogató szolgálat gépjárművének alkalmasnak kell lennie elektromos kerekes székes személy szállítására, valamint rendelkeznie kell mobil rámpával vagy emelőszerkezettel, továbbá 4+3 pontos biztonsági rögzítéssel. A racionalitást szem előtt tartva kimondásra került, hogy a szolgálat legalább egy gépjárművének


- 37 -


kell megfelelnie (R. 39/C.§ (2) bek.) e kritériumoknak (tehát több gépjármű esetén a szolgálat működéséhez elegendő, ha egy gépkocsi teljesen akadálymentes). Ø A betegségtípusonkénti gondozási egységbe szervezés hatályon kívül helyezése: A szenvedélybetegek otthona vonatkozásában az R. korábbi 67.§ (2) bekezdése előírta, hogy ha egy intézmény keretében több betegségtípusban szenvedő személyt látnak el, betegségtípusonként külön gondozási egységet kell szervezni. A szabály indokolatlan terhet jelentett az intézmények számára, ezért hatályon kívül helyezésre került. Ø Hozzátartozó értesítése elhalálozás esetén: Az R. korábbi szabályai szerint az intézményvezetőnek gondoskodnia kellett elhalálozás esetén az elhunyt törvényes képviselőjének, valamint közeli hozzátartozóinak értesítéséről. E rendelkezés pontosításra került annak érdekében, hogy ne valamennyi közeli hozzátartozót, hanem csak az ellátott által megnevezett hozzátartozót kelljen értesítenie az intézménynek. Tehát nincs szükség az elhunyt valamennyi hozzátartozójának felkutatására, az elhalálozásról a törvényes képviselő mellett az ellátott által az Szt. 20. § szerinti nyilvántartás felvételekor megnevezett, és a nyilvántartásban (Szt. 20. § (2) bek. e) pont) rögzített hozzátartozót kell értesíteni (R. 62.§ (1) bek. c) pont). A megnevezett és a nyilvántartásban rögzített személy kizárólag hozzátartozó lehet, tehát ismerősök a nyilvántartás e részébe nem rögzíthetők. Annak természetesen nincs akadálya, hogy az ellátott írásban külön nyilatkozzon arról, kik értesítését kívánja az intézménytől e személyeken kívül. Ø Tárgyi feltételek enyhítése: Az R. eddig arról rendelkezett, hogy négynél több személy csak kivételesen indokolt esetben helyezhető el egy lakószobában, azonban ilyen esetben is biztosítani kell az egy ellátottra jutó hat négyzetméternyi lakóterületet. Kivételesen indokolt helyzetben, illetve soron kívüli elhelyezés esetében szükségessé vált, hogy a rendelet mentesítést adjon a szigorú tárgyi feltétel biztosítás alól. Ennek megfelelően módosult az R. 42.§ (1) bekezdése. Továbbra is fennmaradnak az Szt. 92/K. § (5) bekezdésének szabályai, melyek kimondják: „92/K. § (5) Az intézményben ellátottak száma egyetlen napon sem haladhatja meg b) bentlakásos intézmény esetén a működési engedélyben meghatározott férőhelyszám százöt százalékát, éves átlagban pedig a férőhelyszám száz százalékát. Ha az intézményben egymást követő hatvan napot meghaladóan a működési engedélyben meghatározott férőhelyszámnál több személyt látnak el, a fenntartó köteles kérelmezni a működési engedély módosítását.” E szabályok megakadályozzák, hogy a fenti enyhítés következtében zsúfolttá váljanak az intézmények. Ø Fogyatékosok nappali intézményében ellátható személyek körének pontosítása: Az R. 81. § (3) bekezdésének rendelkezése szerint fogyatékos személyek nappali intézményében nem gondozható az a gyermek, aki gyógypedagógiai nevelésre, oktatásra alkalmas és felvétele, elhelyezése a korának, állapotának megfelelő nevelési, oktatási intézményben biztosítható. Az R. nem rendelkezett ugyanakkor a tanköteles és a tanítási év időtartama alatt nevelési oktatási intézményben tanuló gyermek ellátásáról a tanítási szünet ideje alatt. Annak érdekében, hogy ezen időszakban ne maradjanak ellátás és felügyelet nélkül a fogyatékos gyermekek, egy kivétel került beépítése a R. 81. § (3) bekezdésébe, melynek értelmében a tanköteles és nevelési, oktatási intézményben ellátásban részesülő fogyatékos gyermek csak arra az időtartamra kerül kizárásra a fogyatékos személyek nappali intézményében nyújtott ellátásból, mely időszakban a nevelési, oktatási intézményben ténylegesen ellátásban részesülhet, tehát az


- 38 -


iskolai tanítási év idejére, és nem vonatkozik e tilalom a tanítási szünet idejére. Természetesen a tanítási szünet idejére is csak abban az esetben vehető fel a gyermek, ha az intézmény rendelkezik szabad férőhellyel. A szociális szolgáltatók és intézmények működésének engedélyezéséről és ellenőrzéséről szóló 321/2009. (XII. 29.) Korm. rendelet (Szmr.) változásai Ø 2011. július 1-jétől a megyei, fővárosi kormányhivatalok szociális és gyámhivatalainak hatásköre bővülni fog: valamennyi szociális szolgáltatás működési engedélyezésével és ellenőrzésével kapcsolatos ügyekben első fokon a szociális és gyámhivatalok fognak eljárni. A szociális és gyámhivatalok keretében biztosított lesz ezen feladatok magas színvonalon, kellő szakértelemmel, megfelelő gyakorlati ismeretekkel és egységes szakmai elvek mentén történő ellátása. (Szmr. 3.§ (2) bek.) A hatáskörváltozással összefüggésben a jegyzőnek a 2011. június 30-án a hatáskörébe és illetékességébe tartozó szociális szolgáltatók, intézmények működési engedélyezésével és ellenőrzésével kapcsolatos iratokat 2011. augusztus 31-éig kell megküldenie az illetékes szociális és gyámhivatalnak. A szociális és gyámhivatal – a jegyzői ellenőrzés időpontjától függetlenül – a működési engedély módosítására irányuló soron következő eljárással egyidejűleg, de legkésőbb 2012. december 31éig az iratok alapján és a helyszínen ellenőrzi azokat a szociális szolgáltatókat, intézményeket, amelyek 2011. július 1-jén kerültek a hatáskörébe és illetékességébe. Ezen eljárása során szükség esetén alkalmazza az Szmr.-ben foglalt jogkövetkezményeket, továbbá ha a jegyző által kiadott működési engedély nem felel meg a hatályos jogszabályoknak, a hatályos jogszabályoknak megfelelő működési engedélyt ad ki, és a jegyző által korábban kiadott működési engedélyt visszavonja. (Szmr. 22/A.§) A támogató szolgáltatás és a közösségi ellátások finanszírozásának rendjéről szóló 191/2008. (VII. 30.) Korm. rendelet (Tkr.) változásai Ø Módosult a pszichiátriai betegek számára nyújtott közösségi alapellátás célcsoportja. A finanszírozott célcsoportba elsődlegesen a krónikus, súlyos pszichiátriai kórképekben szenvedők tartoznak, mivel a betegség során ott sérül a legtöbb szociális kompetencia. A finanszírozási célcsoportba eddig nem tartozó, visszatérő depresszióban szenvedő, ugyanakkor magas szociális kompetenciavesztéssel bíró klienseket a szolgáltatók eddig is elláthatták, de utánuk finanszírozást nem kaphattak, így végül nehezen vagy egyáltalán nem tudták őket felvenni. Erre tekintettel vált szükségessé az ellátotti célcsoport módosítása, és a finanszírozott csoportba legfeljebb 10%-ban az egyéb pszichiátriai diagnózisú ellátottak beengedése. (Tkr. 1.§ (2) c) pont cb) alpontja, 2.§ (7) bek. a) pont) Ø A finanszírozási szerződések bizonyos esetben eddig is tartalmaztak olyan pontosan meghatározott összegeket, amelyet a szolgáltató fenntartásához szükséges felhalmozási kiadásokra lehetett fordítani (pl. hogy az elromlott számítógép helyére újat tudjanak venni). A jogszabály most már egyértelművé teszi, hogy ezek a szerződésben meghatározott célok is a fenntartási kiadások körébe tartoznak. (Tkr. 1.§ (2) bek. h) pont)


- 39 -


A fogyatékos személyek alapvizsgálatáról, a rehabilitációs alkalmassági vizsgálatról, továbbá a szociális intézményekben ellátott személyek állapotának felülvizsgálatáról szóló 92/2008. (IV. 23.) Korm. rendelet (Fvr.) változásai Ø A változás szerint a továbbiakban nem lesz kötelező rendszeres időközönként elvégezni az ápolást, gondozást nyújtó intézményben vagy ápoló–gondozó célú lakóotthonban élők gondozási felülvizsgálatát, a felülvizsgálatot csak a szolgáltatást igénybe vevő, törvényes képviselője, hozzátartozója vagy az intézményvezető kérésére kell lefolytatni. (Fvr. 5.§ (3) bek.) A 2011. január 1-je előtt kiadott szakvéleményekben vagy a jogszabállyal elrendelt gondozási felülvizsgálatokat nem kell lefolytatni. Erre tekintettel – a rehabilitációs célú lakóotthonban határozatlan időre elhelyezett ellátottak esetében végzett átfogó rehabilitációs felülvizsgálatok kivételével – nem maradt hatályban az egyes szociális tárgyú kormányrendeletek módosításáról szóló 174/2009. (VIII. 29.) Korm. rendeletnek az az átmeneti előírása, amely szerint a jogszabállyal elrendelt gondozási felülvizsgálatok legkorábban a 2012. évben folytathatók le. A rehabilitációs célú lakóotthonban határozatlan időre elhelyezett ellátottakra vonatkozó rendelkezés az Fvr.-be épült be. A szociális intézményi foglalkoztatást 2006. óta szabályozza az Szt., a tízévente esedékes felülvizsgálatra eleve csak 2012. után kerülhet sor, így az ezzel kapcsolatos szabály is elhagyható. (Fvr. 15.§) Ø A tapasztalat azt mutatja, hogy a megfelelő ellátás érdekében az ellátottak akkor sem mindig tudják, merik megtenni a megfelelő lépéseket, ha nincsenek gondnokság alá helyezve. Ezért lehetővé vált, hogy a Ptk. szerinti közeli hozzátartozók is kezdeményezhessék a felülvizsgálatokat. A személyes vizsgálatra az ellátott nem kötelezhető, így személyiségi jogai nem sérülhetnek, a jogvédelem viszont erősödik a hozzátartozó fellépési lehetőségével. Az egyházi és nem állami fenntartású szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatók normatív állami támogatásáról szóló 213/2009. (IX. 29.) Korm. rendelet módosítása Ø A normatívára pótigényt vagy lemondást eddig naptári negyedévenként egyszer lehetett benyújtani. 2011. január 1-jétől lehetővé válik, hogy a működési engedélynek a jogcímeket, vagy az igényelhető feladatmutatókat érintő változása esetén akkor is lehessen pótigényt vagy lemondást benyújtani, ha arra egyébként abban a negyedévben már sor került. Ø A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló törvény szerint megszűnik a nagy egyházi és nem állami fenntartók beszámolóinak könyvvizsgálási kötelezettsége, valamint a köztartozás részletekben történő visszatartása, ezért az ezzel összefüggő kormányrendeleti szabályok hatályon kívül helyezésre kerültek.

Segédlet a személyes gondoskodást nyújtó szociális szolgáltatások 2011. január 1-jétől hatályos képesítési feltételeinek alkalmazásához 2011. január 1-jével módosult a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 1/2000. (I. 7.) SZCSM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) képesítési előírásait tartalmazó 3. számú melléklete. Segédletünk a képesítési követelményekben bekövetkező változásokról kíván rövid tájékoztatást nyújtani a jogalkalmazás megkönnyítése érdekében.


- 40 -


A szociális szolgáltatások képesítési feltételeit megállapító 3. számú melléklet jelentős mértékben módosult tartalmilag és formailag egyaránt. A módosítást elsődlegesen az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) és a felsőoktatási rendszer változásaihoz való igazodás szükségessége indokolta. Az új melléklet a képesítési minimum követelményeket célcsoport-specifikusan, ezen belül ellátási formák szerint, munkakörönként határozza meg. Megjelölésre kerül a hatályos OKJ-s és felsőoktatási képesítésekhez igazodóan a felsőfokú, illetve középfokú képesítési minimum igény, emellett az egyéb speciális ismeretekre vonatkozó igény is. A táblázat további tartalmi eleme annak megjelölése, hogy a munkatársak hány százaléka legyen felsőfokú, illetve középfokú végzettségű. A Rendelet 6.§ (5) bekezdésében egyértelműen meghatározásra kerül, hogy a melléklet szerinti képesítési előírások minimum feltételek, vagyis az abban foglaltaktól eltérni csak felfelé lehet: az egyes munkakörökre előírt képesítéseknél magasabb képesítéssel rendelkező személy alkalmazható, illetve a megjelölt százalékos aránynál több felsőfokú képesítésű személy foglalkoztatható. Az új rendszer nagyfokú döntési lehetőséget ad a fenntartó és az intézményvezető kezébe. Az egyes képesítési minimum feltételek esetében százalékos arányok jelzik, hogy az adott munkakörben hány százalékban szükséges a felsorolt képesítéssel rendelkező szakembereket alkalmazni. Ugyanakkor azon munkaköröknél, ahol ez az arány nem éri el a száz százalékot, az intézményvezető döntésére bízott, hogy a fennmaradó százalékos arányban az adott munkakörben a feladatellátás és kompetencia igénye szerint milyen képesítéssel rendelkező szakembert alkalmaz. Ezek a szakemberek egyébként a Rendelet 6.§ (1) bekezdésében meghatározott szakképzettségi arány vonatkozásában szakképzettnek tekintendők. Az új képesítési előírások hatálybelépésével egyidejűleg rendezésre került a korábbi jogszabályok szerinti képesítésekkel rendelkezők helyzete is az alábbiak szerint. 113. § (1) Szakképzettnek kell tekinteni azon személyt – függetlenül attól, hogy 2010. december 31-én szociális intézménynél, szolgáltatónál van-e foglalkoztatva –, aki a) a 2010. december 31-én hatályos 3. számú melléklet szerint felsőfokú végzettséggel rendelkezik, vagy b) a 2010. december 31-én hatályos 3. számú melléklet szerinti és az Országos Képzési Jegyzékről szóló 7/1993. (XII. 30.) MüM rendeletben, az Országos Képzési Jegyzékről szóló 37/2003. (XII. 27.) OM rendeletben vagy az Országos Képzési Jegyzékről és az Országos Képzési Jegyzékbe történő felvétel és törlés eljárási rendjéről szóló 1/2006. (II. 17.) OM rendeletbenmeghatározott képesítéssel rendelkezik. 2) Az (1) bekezdésben meghatározott személyek kivételével a 2010. december 31-én szociális intézménynél, szolgáltatónál a 2010. december 31-én hatályos 2. számú melléklet szerinti szakmai létszámnormák keretében foglalkoztatott személyt a jogviszonya fennállásáig szakképzettnek kell tekinteni, ha a 2010. december 31-én hatályos 3. számú melléklet alapján szakképzettnek minősül. (3) Amennyiben a (2) bekezdés szerinti személy 2010. december 31-ét követően szociális intézménynél, szolgáltatónál szakmai létszámnormába tartozó új jogviszonyt létesít, az új jogviszonya tekintetében is szakképzettnek kell tekinteni azzal, hogy az új jogviszony létrejöttétől számított 10 éven belül köteles a 3. számú mellékletnek a tanulmányok megkezdésekor hatályos


- 41 -


előírásai szerinti képesítést megszerezni. E kötelezettség alól mentesül az a személy, akinek az új jogviszony létrejöttekor legfeljebb tíz év van hátra a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig. A fentiek alapján tehát → teljes mentesítésben részesülnek az új képesítési feltételek teljesítése alól azok, akik a Rendelet 2010. december 31-én hatályos 3. számú melléklete szerinti egyetemi, főiskolai végzettséggel, illetve OKJ-s képesítéssel rendelkeznek. Ők a továbbiakban is szakképzettnek minősülnek függetlenül attól, hogy 2010. december 31-én foglalkoztatási jogviszonnyal rendelkeztek-e a szociális ágazatban. Pl.: a szociális szervező végzettség már nem szerepel a hatályos 3. sz. mellékletben, de a 2010. december 31-én hatályos szabályok szerint felsőfokú szociális alapvégzettségnek minősült, így az ezzel rendelkező személy mentesül az új képesítési előírások alól és foglalkoztatható az adott munkakörben akkor is, ha régóta a szociális szférában dolgozik, és munkahelyet vált, illetve akkor is, ha 2010. december 31-ét követően kíván szociális intézménynél vagy szolgáltatónál elhelyezkedni. → szintén mentesítésben részesülnek azok az előző személyi körön kívül eső személyek, akik 2010. december 31-én szociális intézménynél, szolgáltatónál foglalkoztatásban álltak, és a 2010. december 31-én hatályos 3. számú melléklet alapján szakképzettnek minősültek, de ők csak addig, amíg nem váltanak munkahelyet. Szakmailag indokolt ugyanis, hogy egy hosszabb felkészülési idő biztosítása után a jelenleg a szociális ágazatban dolgozó, szakképzettnek minősülő, de nem felsőfokú és nem is OKJ-s végzettséggel rendelkező személyek eleget tegyenek az új képesítési elvárásoknak, amennyiben új jogviszonyt létesítenek. Amennyiben ez a személyi kör a szociális szolgáltatások területén új jogviszonyt létesít, akkor őket szakképzettnek kell tekinteni, de azzal, hogy 10 éven belül kötelesek a tanulmányok megkezdésekor elfogadott képesítést megszerezni. Felmentést e követelmény alól csak az öregségi nyugdíj előtt legfeljebb 10 évvel állók kapnak. Pl.: akinek házi szociális gondozói, szociális otthon gondozói vagy általános betegápoló végzettsége van, és 2010. december 31-e után vált munkahelyet, az új munkahelyén is szakképzettnek fog minősülni, de 10 éven belül meg kell szereznie a tanulmányainak megkezdésekor hatályos előírások szerint a betöltött munkakör ellátásához szükséges képesítést. A melléklet Kiegészítő szabályai tartalmazzák a táblázatban szereplő képesítéseknek az Országos Képzési Jegyzékről és az Országos Képzési Jegyzék módosításának eljárásrendjéről szóló 133/2010. (IV. 22.) Korm. rendeletben meghatározott azonosító számát, egyértelműsítve, hogy a mellékletben szereplő szakképesítések alatt a megjelölt azonosító számú szakképesítések értendők. A Kiegészítő szabályok kibővültek továbbá azzal a megengedő rendelkezéssel, hogy a diakónus, az okleveles teológus, továbbá az okleveles pasztorális tanácsadó szakképzettségek elfogadhatók intézményvezetői, illetve mentálhigiénés munkakörökben.


- 42 -


Segédlet a személyes gondoskodást nyújtó szociális szolgáltatások 2011. január 1-jétől hatályos térítési díj szabályainak alkalmazásához 2011. január 1-jével módosult a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.), valamint a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások térítési díjáról szóló 29/1993. (II. 17.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) térítési díjakra irányadó rendelkezései. Segédletünk a lényegesebb változásokról kíván rövid tájékoztatást nyújtani a jogalkalmazás megkönnyítése érdekében. Intézményi térítési díjra vonatkozó szabályozás Ø Az Szt. 2010. december 31-éig hatályos szabályai meghatározták, hogy az intézményi térítési díj a szolgáltatási önköltség és a normatív állami hozzájárulás különbözete. A törvény rögzítette továbbá a szolgáltatási önköltség megállapításának módját is. E számítási módszer indokolatlanul leszűkítette a ráfordítások körét és korlátozta a fenntartók mozgásterét, ezért az önköltség kiszámítására vonatkozó rendelkezés hatályon kívül helyezésre került. Az intézményi térítési díj tartalmi összetevői tehát megmaradnak, de az önköltség elemeit a továbbiakban a ráfordítások teljes körét figyelembe véve határozhatja meg a fenntartó. Eddig ugyanis az önköltség elemei között csak a személyi, dologi kiadások kerülhettek beszámításra, ezentúl pl. az intézmény felújítására, beruházásokra fordított költségek is kalkulálhatók lesznek az önköltségbe. /Szt. 115.§ (2) bek., (9) bek./ Ø Az Szt. meghatározza a térítésmentesen biztosított szolgáltatások körét. Ezen szolgáltatások esetében a továbbiakban intézményi térítési díjat nem kell megállapítani. Ezzel összefüggésben ezeknél a szolgáltatásoknál az intézményi térítési díj összegére vonatkozó tájékoztatási kötelezettség is megszűnik. /Szt. 115/A.§ (2) bek./ Ø A 2010. december 31-éig hatályos szabályozás szerint, ha az intézményi térítési díj számítása nem eredményez pozitív számot, akkor meghatározott összegű személyi térítési díjat kellett fizetni. Ezt a minimális személyi térítési díjat a Rendelet étkeztetés esetében 50 Ft/napban, nappali ellátás esetében étkezéssel együtt 70 Ft/napban, étkezés nélkül 20 Ft/napban határozta meg. A módosítás értelmében, ha az intézményi térítési díj számítása nem eredményez pozitív számot, a térítési díj összege nulla. /Szt. 115.§ (2) bek./ Ezzel összefüggésben a Rendeletből is kikerül a minimális személyi térítési díjakat előíró rendelkezés. Jövedelemszámítás Ø 2011. január 1-jével étkeztetés és házi segítségnyújtás esetében megszűnt a családi jövedelemszámítás, így a differenciált jövedelemszámítást valamennyi szolgáltatásnál egységes – egyéni – jövedelemszámítási mód váltja fel. Ø Egyetlen esetben marad fenn a családi jövedelemszámítás: kiskorú igénybe vevőnél, ahol a továbbiakban nem a szülők egy főre jutó jövedelmét, hanem a családban egy főre jutó jövedelmet kell figyelembe venni, így a családok igazságosabb terhelése valósulhat meg. /Szt. 116.§ (1) bek. c) pont/


- 43 -


Jövedelemvizsgálat Ø A szolgáltatás igénybevételét megelőzően végzett jegyzői jövedelemvizsgálat idősotthoni ellátás esetében is megszűnt. A jövedelemvizsgálatot – alap- és szakosított ellátások esetében egyaránt – az intézményvezető végzi el és állapítja meg a személyi térítési díjat az alábbiak szerint. /Szt. 119/C.§/ Az intézmény (szolgáltató) vezetője az intézményi ellátás (szolgáltatás) nyújtásának megkezdését megelőzően megvizsgálja az ellátást igénylő - havi jövedelmét szociális alapszolgáltatás és átmeneti elhelyezést nyújtó intézmény esetén, - havi jövedelmét és jelentős pénzvagyonát rehabilitációs intézmény és rehabilitációs célú lakóotthon esetén, - havi jövedelmét, jelentős pénzvagyonát és jelentős ingatlanvagyonát ápolást, gondozást nyújtó intézmény és ápoló-gondozó célú lakóotthon esetén. Az intézmény (szolgáltató) vezetője a térítési díj felülvizsgálatakor megvizsgálja az ellátott - havi jövedelmét szociális alapszolgáltatás és átmeneti elhelyezést nyújtó intézmény esetén, - havi jövedelmét és pénzvagyonát tartós bentlakásos intézmény esetén, - havi jövedelmét és ingatlanvagyonát, amennyiben pénzvagyonnal nem rendelkezik. Ø A személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások igénybevételéről szóló 9/1999. (XI. 24.) SZCSM rendelet (a továbbiakban: Ir.) 1. számú mellékletében meghatározott jövedelemnyilatkozat és vagyonnyilatkozat formanyomtatványa is módosult a fentiekkel összefüggésben. Az Szt. 115/A.§-a vagy a fenntartó döntése alapján térítésmentesen biztosítandó ellátások kivételével valamennyi személyes gondoskodási forma esetén a szolgáltatás iránti kérelem előterjesztésekor be kell nyújtani az 1. számú melléklet II. része szerinti jövedelemnyilatkozatot. /Ir. 3.§ (3) bek./ Tartós bentlakásos ellátás esetén – az intézményi térítési díj megfizetésének 117/B.§ szerinti önkéntes vállalása kivételével – a kérelem előterjesztésekor be kell nyújtani az 1. számú melléklet III. része szerinti vagyonnyilatkozatot, melyen az eddigiektől eltérően a pénzvagyonra vonatkozó részt is ki kell tölteni. A vagyonnyilatkozat „3. Ingatlanvagyon” pontját rehabilitációs intézmény és rehabilitációs célú lakóotthon esetén nem kell kitölteni. /Ir. 3.§ (4) bek./ Az igénylő felel a jövedelem- és vagyonnyilatkozatokban szereplő adatok valóságtartalmáért, azonban kétség esetén az intézményvezetőknek módjuk van arra, hogy a földhivatalnál betekinthessenek az érintett ingatlan tulajdoni lapjába, így a nyilatkozatok valóságtartalma szükség esetén továbbra is ellenőrizhető marad. A jövedelemvizsgálathoz mellékelni kell a fentiek szerinti jövedelemnyilatkozatot és vagyonnyilatkozatot. /Ir. 22/A.§ (1) bek./ Garanciális előírás, hogy - a jövedelem- és vagyonvizsgálat eredményeként megállapított jövedelemről, - a jövedelemhányadról, illetve - a személyi térítési díjnak azon részösszegéről, amely a jelentős pénzvagyonból vagy a jelentős ingatlanvagyonból lesz fedezve, a személyi térítési díjról szóló értesítésben tájékoztatni kell az ellátottat.


- 44 -


Az ellátott ugyanilyen módon kap tájékoztatást a személyi térítési díj felülvizsgálata esetén is. /Ir. 22/A.§ (2) bek./ Személyi térítési díjra vonatkozó szabályozás Ø Mind az alap, mind a szakosított ellátások igénylésekor első lépésben a szolgálat/intézményvezető tájékoztatja az igénylőt, illetve a hozzátartozót, hogy az Szt. 117/B.§-a alapján vállalhatják az intézményivel azonos összegű személyi térítési díj megfizetését. Ilyen vállalás esetén a jövedelem-, illetve vagyonvizsgálatot nem kell elvégezni. Ha nem történik ilyen vállalás, akkor az intézményvezető elvégzi a jövedelemvizsgálatot, tartós bentlakásos ellátás esetében a jövedelem- és vagyonvizsgálatot. Tartós bentlakásos ellátás esetében a 2010. december 31-éig hatályos szabályozás nem tette lehetővé az intézményi térítési díj és a személyi térítési díj közötti különbözet megfizettetését, a személyi térítési díj nem haladhatta meg az ellátott jövedelmének meghatározott százalékát. 2011. január 1-jétől viszont tartós bentlakásos ellátásban az az alapelv, hogy akinek erre lehetősége van, fizesse meg az intézményi térítési díjat. Vagyis amennyiben az ellátott jelentős pénzvagyonnal, illetve jelentős ingatlanvagyonnal rendelkezik, az az Szt.-ben meghatározottak szerint figyelembe vehető a személyi térítési díj megállapításakor. Az új rendelkezéseket alkalmazni kell a tartós bentlakásos ellátás valamennyi formájára és célcsoportjára, kivéve a rehabilitációs intézmények és a rehabilitációs célú lakóotthonok annyiban, hogy az ott lakók esetében ingatlanvagyon nem kerül figyelembe vételre, mivel az ellátottak intézményi elhelyezése várhatóan nem végleges. A személyi térítési díj megállapítása az új rendelkezések alapján a következőképpen történik tartós bentlakásos ellátás esetében. /Szt. 117.§/ Az intézményi ellátásért fizetendő személyi térítési díj meghatározása során meg kell állapítani az ellátást igénylőre vonatkozó jövedelemhányadot. A jövedelemhányad nem haladhatja meg az ellátott havi jövedelmének a) 50%-át a rehabilitációs célú lakóotthoni elhelyezést, b) 80%-át az a) pont alá nem tartozó egyéb tartós elhelyezést nyújtó intézmények esetén. · Ha a jövedelemhányad eléri vagy meghaladja az intézményi térítési díj összegét → a személyi térítési díj az intézményi térítési díjjal megegyező összeg. · Ha a jövedelemhányad nem éri el az intézményi térítési díj összegét, - és az ellátott jelentős pénzvagyonnal rendelkezik → a személyi térítési díj az intézményi térítési díjjal megegyező összeg azzal, hogy a jövedelemhányad és az intézményi térítési díj közötti különbözetet a jelentős pénzvagyonból kell fedezni; - és az ellátott nem rendelkezik jelentős pénzvagyonnal → a személyi térítési díj a jelentős ingatlanvagyon kilencvenhatod részének és a jövedelemhányadnak az összege, de legfeljebb az intézményi térítési díjjal megegyező összeg. Jelentős pénzvagyonnak az ellátott rendelkezésére álló fizetési számla pozitív egyenlege, betétszerződés vagy takarékbetét-szerződés alapján fennálló követelése és készpénze összegének


- 45 -


azon részét kell tekinteni, amely az intézményi térítési díj egy évi összegét a jogosult elhelyezésekor vagy a térítési díj felülvizsgálatakor meghaladja. Jelentős ingatlanvagyonnak az ingatlanvagyon együttes értékének az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének a negyvenszeresét meghaladó részét kell tekinteni. Ingatlanvagyonként kell figyelembe venni az ellátás igénylésének vagy a felülvizsgálat időpontjában az ellátást igénylő, ellátott tulajdonában álló ingatlant, valamint az őt illető hasznosítható, ingatlanon fennálló vagyoni értékű jogot, illetve az ellátás igénylését vagy a felülvizsgálatot megelőző 18 hónapban ingyenesen átruházott ingatlant, ha azok együttes forgalmi értéke az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének a negyvenszeresét meghaladja. Osztatlan közös tulajdon esetén a tulajdoni hányadot kell figyelembe venni. Fentiek alapján például: az intézményi térítési díj = 100.000 Ft az igénybevevő havi jövedelme = 80.000 Ft a jövedelemhányad a havi jövedelem 80%-a = 64.000 Ft · amennyiben nincs egyéb figyelembe vehető pénz- vagy ingatlanvagyon → a fizetendő személyi térítési díj a 80.000 Ft 80%-a = 64.000 Ft; · amennyiben az igénybevevő a havi jövedelmén felül 100.000 Ft x 12 hó = 1.200.000 Ft-ot meghaladó összegű jelentős pénzvagyonnal is rendelkezik → az intézményi térítési díj és a jövedelemhányad közötti 36.000 Ft-os különbözet kipótolható az 1.200.000 Ft feletti összeg terhére, így ellátása teljes 100.000 Ft-os költségét maga viseli; · amennyiben az igénybevevő pénzvagyonnal nem rendelkezik, vagy az már elfogyott, viszont van ingatlanvagyona, ennek a 28.500 Ft öregségi nyugdíjminimum x 40 = 1.140.000 Ft-ot meghaladó része terhelhető. Ez egy 6 millió Ft-ot érő ingatlan esetében azt jelenti, hogy a jelentős ingatlanvagyon 6 m – 1.140.000 = 4.860.000 Ft. Ennek az összegnek számítjuk a 96-od részét = 50.625 Ft. Ez az összeg adódik hozzá a jövedelemhányadhoz: 50.625 + 64.000 = 114.625 Ft. Mivel a személyi térítési díj legfeljebb az intézményi térítési díjjal megegyező összeg → a személyi térítési díj = 100.000 Ft lesz, vagyis ebben az esetben a 36.000 Ft különbözet terhére jegyeztethető be jelzálog. Ha az igénybevevő ingatlanvagyona csak 3 millió Ft-ot ér, akkor a jelentős ingatlanvagyon 3 m – 1.140.000 = 1.860.000 Ft. Ennek az összegnek számítjuk a 96-od részét = 19.375 Ft. Ez az összeg adódik hozzá a jövedelemhányadhoz: 19.375 + 64.000 = 83.375 Ft.


- 46 -


→ A személyi térítési díj a jelentős ingatlanvagyon kilencvenhatod részének és a jövedelemhányadnak az összege = 83.375 Ft, vagyis ebben az esetben a 19.375 Ft terhére jegyeztethető be jelzálog. Ø A térítési díj új szabályaihoz igazodva változott a Rendelet 3. számú melléklete térítési díj nyilvántartási törzslapja is: a fizetendő személyi térítési díj összege, a kötelezettség teljesítése, a folyó évi hátralék, és az ingatlant terhelő jelzálog összege nyilván kell tartani a pénzvagyont terhelő összeget is. Nem kell vezetni a törzslapot 117/B.§-a szerinti önkéntes vállalás esetén. /Rendelet 19.§/

szerinti fizetési mellett az Szt.

Ø Az Szt. személyi térítési díjra és a jövedelemvizsgálatra irányadó új rendelkezéseit - azokra kell alkalmazni, akik 2011. január 1-jét követően kötnek megállapodást, - azok esetében, akik 2010. december 31-én alapszolgáltatásban vagy átmeneti elhelyezést nyújtó intézményi ellátásban részesülnek, a személyi térítési díj soron következő felülvizsgálatakor kell alkalmazni, - azokra kell alkalmazni, akik 2010. december 31-én tartós bentlakásos intézményi ellátásban részesülnek, és a fennálló megállapodásukat 2011. január 1-jét követően az új szabályok alkalmazására vonatkozóan közös megegyezéssel módosítják. /Szt. 140/B.§/

Egyebek: Ø A tartós bentlakásos szociális intézmények azon ellátottjai részéről, akik intézményből való kikerülése már kevéssé valószínű, így az intézményt szinte saját otthonuknak érzik, a jogalkotó által méltányolható igénynek tekinthető, hogy saját lakókörnyezetük állapotára befolyással lehessenek, mindennapi életük színterét maguk alakíthassák. A szociális intézmények ugyanakkor nem képesek biztosítani, hogy a jogszabály által előírt feltételeket meghaladó, az ellátottak által kívánt átalakításokat saját forrásaikból végezzék el. Erre tekintettel teremtette meg a jogalkotó annak jogszabályi lehetőségét, hogy a jogszabályban előírt feltételeket meghaladó ellátotti igények megvalósításra kerülhessenek, amennyiben ennek költségeit az ellátottak önként vállalják. Az Szt. 119/A.§-a ugyanakkor tiltja, hogy a szociális intézmény a térítési díjon és az egyszeri hozzájáruláson kívül más jogcímen pénzbefizetést fogadjon el az ellátottól, ezért e szabály alóli kivételként került beépítésre a törvénybe az alábbi rendelkezés. 119/A.§ (2) A tartós bentlakásos intézményi ellátásban részesülő személy írásbeli kezdeményezésére az ellátott, illetve az (1) bekezdésben megjelölt személy az intézménnyel e célból kötött szerződésben vállalhatja, hogy a jogszabályban előírt feltételeket meghaladó ellátotti igény kielégítésének költségeit viseli. A költségek megtérítésének teljes összege kizárólag a szerződésben meghatározott célokra fordítható. Ha az intézményi jogviszony a szerződés megkötésétől számított öt éven belül – haláleset kivételével – megszűnik, a költségeknek a fennmaradó időre jutó arányos részét az intézmény köteles visszafizetni. Természetesen e lehetőség nem terjed ki azon átalakításokra, melyekre az intézmény jogszabály vagy hatósági rendelkezés alapján köteles, ezen munkálatok költségei változatlanul az intézményeket terhelik. Olyan esetek jöhetnek szóba, amikor az ellátott pl. külön fürdőszobát szeretne kialakítani saját lakrészében, vagy igénye szerint át kívánja alakítani szobáját. Az ellátottak védelmét szolgáló garanciák is beépítésre kerültek: az ellátott írásban kezdeményezi a megállapodás megkötését, illetve az általa rendelkezésre bocsátott összeg kizárólag a


- 47 -


szerződésben foglaltak szerint használható fel. Szintén garanciális szabály, hogy azon ellátott részére, aki a fenti célból saját anyagi eszközt bocsátott az intézmény rendelkezésére, ettől számított öt évig a jogviszony megszűnése esetén (a haláleset kivételével) a befizetett összeg időarányos részét vissza kell fizetni. További garanciák az ellátottal kötött külön megállapodásban kerülhetnek rögzítésre. Ø 2011. január 1-jével változott az előtakarékossági rendszerre irányadó szabályozás: a kötelező előtakarékosság megszűnt, de az előtakarékosság lehetősége a továbbiakban is megmarad. /Szt. 112.§ (5) bek./ Az Szt. és a Rendelet előtakarékosságra vonatkozó rendelkezéseinek összhangba hozása érdekében módosult a Rendelet megerősítvén, hogy rehabilitációs intézményben elhelyezett ellátott és rehabilitációs célú lakóotthonban határozott időre elhelyezett ellátott esetében lehet az előtakarékosság eszközével élni. /Rendelet 24.§/ Ø A Rendelet változásai elsődlegesen a térítési díjak részletszabályainak jobb áttekinthetőségét, egyértelműbbé tételét szolgálják, elősegítve a térítési díjak megállapításának mindennapos gyakorlatát. Az eddiginél egységesebb és átláthatóbb módon kerül meghatározásra az intézményi és a személyi térítési díj számítási módja, melynek alapján az intézményi térítési díjat és a személyi térítési díjat - étkeztetés esetén ellátási napra, - házi segítségnyújtás esetén gondozási órára, - jelzőrendszeres házi segítségnyújtás esetén ellátási napra, - támogató szolgáltatás esetén szolgálati órára és szállítási kilométerre, - nappali ellátás esetén ellátási napra, - bentlakásos intézményi ellátás esetén ellátási napra és hónapra vetítve kell meghatározni. /Rendelet 3.§/ Ø A gyakorlati alkalmazást nehezítette, ezért megszüntetésre került a térítési díjak megállapításánál a tíz forintra való kerekítés kötelezettsége, helyette az 1 és 2 forintos címletű érmék bevonása következtében szükséges kerekítés szabályairól szóló 2008. évi III. törvény 2.§ának megfelelő módon, a készpénzfizetéskor alkalmazott kerekítést kell alkalmazni, amely az alábbi: - 0,01 forinttól 2,49 forintig végződő összegeket lefelé, a legközelebbi 0; - a 2,50 forinttól 4,99 forintig végződő összegeket felfelé, a legközelebbi 5; - az 5,01 forinttól 7,49 forintig végződő összegeket lefelé, a legközelebbi 5; - a 7,50 forinttól 9,99 forintig végződő összegeket felfelé, a legközelebbi 0 forintra végződő összegre kell kerekíteni. /Rendelet 3.§/ Ø Pontosításra került az a rendelkezés, amely meghatározza egyes alapszolgáltatásoknál a napi személyi térítési díj mértékét abban az esetben, ha az ellátott a szolgáltatást a hónap nem mindegyik napján veszi igénybe. Ennek alapján, ha az ellátott az étkeztetést, a jelzőrendszeres házi segítségnyújtást, a nappali ellátást a hónap nem mindegyik napján veszi igénybe, a napi személyi térítési díj – az Szt. 116. § (2) bekezdésében és az Szt. 117/B. §-ban foglaltak kivételével – nem haladhatja meg az Szt. 116. § (3) bekezdése, illetve 117. § (1) bekezdése szerinti jövedelemhatár harmincad részét. Ø Könnyebbé válik a hónap egy részében az intézménytől távol lévő ellátott fizetendő havi térítési díjának megállapítása is, mert a távollétre irányadó szabályok szintén pontosításra kerültek.


- 48 -


Eszerint ha az ellátott a bentlakásos intézményi ellátást a hónap nem mindegyik napján veszi igénybe, a távolléti napok számát meg kell szorozni a 28. §-ban foglaltak szerint számított csökkentett összegű napi személyi térítési díjjal, a jelenléti napok számát pedig meg kell szorozni a teljes összegű napi személyi térítési díjjal. A két szorzat összege az adott hónapra fizetendő térítési díj. A jelenléti napok számát – az adott hónap naptári napjainak számától függetlenül – úgy kell meghatározni, hogy 30 napból le kell vonni a távolléti napok számát, valamint azoknak a napoknak a számát, amelyeken az intézményi jogviszony nem állt fenn. /Rendelet 16.§, 28.§ (1)(2) bek./ Például: Az ellátott személyi térítési díja = 64.000 Ft/hó. Ennek alapján a napi személyi térítési díj ennek harmincad része = 2135 Ft. Amennyiben minden hétvégén otthon tartózkodik, akkor a távolléti napjainak száma 8, a jelenléti napjainak száma pedig 22. A jelenléti napok száma és a teljes összegű napi személyi térítési díj szorzata: 22 nap x 2135 Ft = 46.970 Ft, A távolléti napok száma és a napi személyi térítési díj 20%-ának szorzata: 8 nap x 427 = 3416 Ft. A két szorzat összege: 46.970 Ft + 3416 Ft = 50.386 Ft. Ez az összeg a fizetendő havi személyi térítési díj. 2011. január 1-jétől a rendszeres hétvégi távollétre is a távollét általános szabályait kell alkalmazni, így a 2010. december 31-e előtti helyzethez képest kedvezőbbé válnak a fizetési feltételek azon családok számára, akik intézményben élő hozzátartozóikat rendszeresen hazaviszik. Ø Egyszerűsödött a házi segítségnyújtás esetében vezetendő gondozási napló, megszűnt a napi szintű ellátás mellett a havi szintű összesítési kötelezettség. Ø Az új szabályokat az alábbiak szerint kell alkalmazni: - a Rendelet 3.§-ában meghatározott új szabályokat a térítési díj 2010. december 31-ét követő megállapítása és felülvizsgálata során kell alkalmazni, - a 16.§ és 28.§ (1)–(3) bekezdésében foglaltakat pedig a 2010. december 31-ét követő időszakra fizetendő térítési díjakra kell alkalmazni. A 2010. december 31-éig kiadott jegyzői jövedelemigazolások alapján megállapított személyi térítési díj a személyi térítési díj soron következő felülvizsgálatáig alkalmazható. /Rendelet 33.§/

Segédlet a személyes gondoskodást nyújtó szociális szolgáltatások 2011. január 1. napjától hatályos, adminisztrációval kapcsolatos szabályainak alkalmazásához

2011. január 1-jével módosultak a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.), valamint a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások igénybevételéről szóló 9/1999. (XI. 24.) SZCsM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) adminisztrációs kötelezettségekre irányadó rendelkezései. Segédletünk a lényegesebb változásokról kíván rövid tájékoztatást nyújtani a jogalkalmazás megkönnyítése érdekében.


- 49 -


Nyilvántartás vezetése 2010. december 31-ig az Szt., továbbá a Rendelet 5. számú melléklete is előírt nyilvántartási kötelezettséget az ellátást igénylők, illetve ellátásban részesülők adataira vonatkozóan. A szabályozási rendszer duplikációkat tartalmazott, indokolatlanul tett különbséget az állami és a nem állami fenntartók között, és nem különült el az ellátást igénylőkre és az ellátottakra nyilvántartott adattartalom a cél szempontjából. A módosítás célja a szabályozás egyértelműsítése, a párhuzamosságok megszüntetése, a szektorsemlegesség biztosítása, összességében a nyilvántartási rendszer fennálló anomáliáinak felszámolása. Meghatározásra került, hogy mely adatokat kell vezetni az ellátást igénylőről és melyeket az igénybevevőről. Az új nyilvántartási rendszerben az ellátást igénylőkről szűkített adattartalmú nyilvántartást kell vezetni, amely nyilvántartásra épül rá a már ellátásban részesülők nyilvántartása kibővített adattartalommal. Így nem kell párhuzamosan több nyilvántartást vezetni. Törvényi szinten került szabályozásra a Rendelet 5. számú mellékletének a bentlakásos ellátásban szükséges adattartalma, így a Rendelet e melléklete hatályon kívül helyezésre került. Meghatározásra kerültek továbbá azok a szolgáltatások, melyek szakmai okból a nyilvántartási kötelezettség alól részben vagy egészben kivételt képeznek. Az új, Szt. 20. § -a szerinti nyilvántartás tehát két részből áll. Az 1. rész adattartalma: „20. § (2) Az (1) bekezdés szerinti nyilvántartás az alábbi adatokat tartalmazza: a) a kérelmező természetes személyazonosító adatai, b) a kérelmező telefonszáma, lakó- és tartózkodási helye, értesítési címe, c) a kérelmező állampolgársága, bevándorolt, letelepedett vagy menekült, hontalan jogállása, a szabad mozgás és tartózkodás jogára vonatkozó adat, d) a kérelmező cselekvőképességére vonatkozó adat, e) a kérelmező törvényes képviselője, továbbá a kérelmező megnevezett hozzátartozója természetes személyazonosító adatai, telefonszáma, lakó- és tartózkodási helye vagy értesítési címe, f) a kérelem előterjesztésének vagy a beutaló határozat megküldésének időpontja, g) soron kívüli ellátásra vonatkozó igény és h) az egyszerűsített előgondozás vagy az előgondozás szakaszai lefolytatásának időpontja.” A kérelmező fenti adatait a kérelem szóbeli vagy írásbeli előterjesztésekor szükséges felvenni, a nyilvántartás e része tehát a korábbi várólista funkcióját is betölti. Az 2. rész adattartalma: „20. § (4) A szolgáltató, intézmény vezetője a szolgáltatás megkezdésekor a (2) bekezdés szerinti nyilvántartásban rögzített adatokat kiegészíti az alábbi adatokkal: a) az ellátásban részesülő személy Társadalombiztosítási Azonosító Jele, b) az ellátás megkezdésének és megszüntetésének dátuma, az ellátás megszüntetésének módja, oka, c) a jogosultsági feltételekre és az azokban bekövetkezett változásokra vonatkozó adatok, különösen a szociális rászorultság fennállása, a rászorultságot megalapozó körülményekre vonatkozó adatok, d) bentlakásos ellátás esetén a soron kívüli elhelyezésre vonatkozó döntés, a férőhely elfoglalásának időpontja, közgyógyellátásban részesül-e.”


- 50 -


Az ellátás biztosításakor tehát nem szükséges az igénybevevőről újabb nyilvántartást felvenni, hanem a már felvett adatokat tartalmazó nyilvántartást kell kiegészíteni a felsorolt adatokkal, e rész tehát a korábbi, ellátást igénybevevőkről vezetett nyilvántartás funkcióját tölti be. Ø Újdonsága a szabályozásnak, hogy a nyilvántartás már nem kizárólag papíralapon vehető fel, elektronikus úton való vezetése is törvényileg elfogadott. „20. § (8) A (2) és (4) bekezdés szerinti adattartalmú nyilvántartás a változások nyomon követhetőségét biztosító elektronikus úton is vezethető.” Elektronikus nyilvántartás esetén tehát gondoskodni szükséges arról, hogy az adatok tárolása és a módosítások visszakereshetősége biztosítható legyen. Megfelelő tehát a nyilvántartás számítógépes program segítségével történő vezetése. Az adatok tárolása és a módosítások visszakereshetősége biztosítható pl. oly módon, hogy a nyilvántartás adatait a szolgáltató, intézmény rendszeres időközönként nem újraírható CD-re kiírja, vagy pdf formátumba átalakítva tárolja el. Természetesen továbbra is vezethető papíralapon a nyilvántartás. A korábbiakban elvárt sorszámozás, hitelesítés és szalagozott összefűzés a jövőben értelemszerűen nem követelmény. Ø Az új nyilvántartási rendszer kiváltja a Rendelet 5. számú melléklete szerinti nyilvántartást, tehát annak vezetésére a jövőben nincs szükség, így hatályon kívül helyezésre került. Ø A nyilvántartási rendszer további újdonsága, hogy beépítésre kerültek adatai közé olyan adatok is, melyek dokumentálására korábban külön nyomtatványokat kellett kiállítani. Így például a szociális rászorultság fennállását vagy annak hiányát ezentúl elegendő a nyilvántartásban rögzíteni (Szt. 20. § (4) bek. c) pont), nem szükséges arról kiállítani a Rendelet egykori 8. számú melléklete szerinti igazolást, mely 2011. január 1-jétől emiatt megszűnt. Szintén a nyilvántartásban kell rögzíteni a soron kívüli ellátási igényt és az arról való döntést (Szt. 20. § (2) bek. g) pont és (4) bek. d) pont). A nyilvántartás adatai között kell felvenni azon hozzátartozó adatait is, akit az igénybevevő kívánsága alapján értesíteni szükséges az ellátott esetleges elhalálozása esetén (Szt. 20. § (2) bek. e) pont. A fentiekből látható, hogy az új nyilvántartási rendszer számos korábbi, külön adminisztrálandó információt integrál magában, ezért pontos és teljes körű vezetésére kiemelt figyelmet kell fordítani. Ø Meghatározásra kerültek az Szt-ben azok a szolgáltatások, melyek esetében szakmai okból a nyilvántartást nem kell vezetni, vagy csökkentett adattartalommal kell vezetni (Szt. 20. § (5)-(7) bek.) Egyáltalán nem kell vezetni az Szt. 20. § szerinti nyilvántartást a következő szolgáltatásoknál: · családsegítés - amennyiben a szakmai tevékenység az első interjú kapcsán tett intézkedéssel lezárható, · falugondnoki és tanyagondnoki szolgáltatás, · népkonyha, · szenvedélybetegek alacsonyküszöbű ellátása, · utcai szociális munka esetén. Csökkentett adattartalommal kell vezetni az Szt. 20. § szerinti nyilvántartást a következő szolgáltatásoknál: ·

Az előbbi körbe nem tartozó családsegítés esetén sem kell kitölteni a nyilvántartás soron kívüli ellátásra vonatkozó részét.


- 51 -


· · ·

Étkeztetés, családsegítés, idősek nappali ellátása, szenvedélybetegek nappali ellátása, pszichiátriai betegek nappali ellátása esetén nem kell kitölteni a nyilvántartás előgondozásra vonatkozó részét. Nappali melegedő, éjjeli menedékhely esetén kizárólag a kérelmező természetes személyazonosító adatait és TAJ számát szükséges felvenni. Nappali melegedő, éjjeli menedékhely és családsegítés esetén, amennyiben az ellátásban részesülő személy TAJ számmal nem rendelkezik, e tényt kell rögzíteni a nyilvántartásban.

Az ellátás igénylése Ø Kérelem: 2011. január 1-jével megszűnt a kérelem írásbeliséghez való kötöttsége, az ellátás mind szóban, mind formai kötöttségek nélküli írásbeli alakban kérelmezhető. Erre tekintettel megszűnt a Rendelet 1. számú mellékletének korábbi „A” része, amennyiben az ellátást igénylő írásban kívánja előterjeszteni kérelmét, bármilyen forma megfelelő, amelyből megállapíthatóak az ellátás szempontjából releváns adatok (Szt. 93. § (1) bek., Rendelet 3. § (1) bek.). Természetesen a kötelező formanyomtatvány megszüntetése ellenére lehetősége van a szolgáltatónak, intézménynek arra, saját használatra összeállítson olyan nyomtatványt, melyet írásbeli kérelem esetén az igénylőnek kitöltésre javasol. Ø Orvosi igazolás: az ellátás iránti kérelem akár szóbeli, akár írásbeli formában való előterjesztése esetén házi segítségnyújtás, jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, támogató szolgáltatás, idősek, fogyatékosok és demens személyek nappali ellátása, továbbá bentlakásos intézményi ellátás (az éjjeli menedékhely kivételével) igénylésekor be kell nyújtani a Rendelet 1. számú mellékletének I. része szerinti orvosi igazolást (Rendelet 3. § (2) bek.). Az igazolás nyomtatvány (a korábbi „B” lap) módosításra került. Beépült az orvosi igazolás 2. pontjába a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás igénybevétele esetén az igénylő egészségi állapotára vonatkozó igazolás is, mely eddig a 36/2007. (XII.22.) SzMM rendelet 1. számú mellékletét képezte. Az igazolások összevonásával a jövőben szükségtelen jelzőrendszeres házi segítségnyújtás esetén két külön nyomtatványt kitöltenie a háziorvosnak, kezelőorvosnak. Idősotthoni ellátás esetén beépítésre került az orvosi igazolásba az igénylő demens állapotára való utalás is. Ø Jövedelemnyilatkozat: az ellátás iránti kérelem előterjesztésekor – a jogszabályi előírás vagy a fenntartó döntése alapján térítésmentesen nyújtott ellátások kivételével - valamennyi személyes gondoskodási forma esetén be kell nyújtani a Rendelet 1. számú mellékletének II. része szerinti jövedelemnyilatkozatot (Rendelet 3. § (3) bek.). A nyomtatvány a korábbi C/I. és C/II. lapokat ötvözi egybe, az egységesített egyéni jövedelemszámításra tekintettel. A nyomtatványon van lehetősége az ellátottnak vagy a térítési díjat megfizető más személynek arra, hogy jelezze: önként vállalja az intézményi térítési díjjal azonos személyi térítési díj megfizetését. Ilyen esetben a személyes adatokon, az önkéntes vállalás tényén és az aláíráson kívül a nyomtatvány további részeinek (és a vagyonnyilatkozatnak) a kitöltése, illetve igazolások benyújtása a jövedelemről szükségtelen, ugyanis a jövedelem vizsgálatára nem kerül sor. Önkéntes vállalás hiányában e vállalás elutasításának tényét kell jelölni a jövedelemnyilatkozatban, és ki kell tölteni – kizárólag az ellátott jövedelmére vonatkozóan - a nyomtatvány első, jövedelemtípusokra és azok nettó összegére vonatkozó táblázatát, mely jövedelmeket igazolni is kell. A második táblázat kitöltése szükségtelen.


- 52 -


A jövedelemnyilatkozat második táblázatát kizárólag kiskorú igénylő esetén szükséges kitölteni. Ilyen esetben a személyazonosító adatokat a kiskorúra vonatkozóan kell felvenni, az önkéntes vállalás vonatkozásában a már leírtak szerint kell eljárni. Önkéntes vállalás hiányában szükséges a jövedelemtípusokra és azok összegére vonatkozó második táblázatot kitölteni, nemcsak a kiskorú és a szülők, hanem valamennyi, a családban élő közeli hozzátartozó (tehát az egy lakásban lakó, ott bejelentett lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkező közeli hozzátartozók – ld. Rendelet 1. sz. melléklet - Tájékoztató a jövedelem- és a vagyonnyilatkozat kitöltéséhez) jövedelmére vonatkozóan, és ez alapján nem a szülők, hanem a család egy főre jutó jövedelmét kell figyelembe venni. Kiskorú igénylő esetén az első jövedelmi táblázat kitöltése szükségtelen. A rendelet 1. számú mellékletének II. része szerinti két táblázat közül tehát kiskorú igénylő esetén kizárólag a második táblázatot, egyéb esetben kizárólag az első táblázatot szükséges kitölteni. Ugyanakkor mindkét táblázat a formanyomtatvány részét képezi, azok egymástól nem választhatók szét. A nyilatkozat aláírásakor továbbra is különös figyelmet kell fordítani az aláírásra való jogosultság vizsgálatára, tehát arra, hogy kiskorú esetén a szülő vagy törvényes képviselő, nagykorú, de korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen személy esetén a gondnok (illetve az ellátott és a gondnok együttes) aláírása szerepeljen a nyomtatványon. Gondnokság alá helyezésnél különösen fontos az ennek tényéről szóló dokumentum beszerzése az aláírásra való jogosultság vizsgálatához. Ø Vagyonnyilatkozat: tartós bentlakásos intézményi ellátás esetén – az Szt. 117/B. § szerinti vállalás kivételével – a kérelem előterjesztésekor be kell nyújtani az 1. számú melléklet III. része szerinti vagyonnyilatkozatot (kivéve, ha az ellátott, vagy a térítési díjat megfizető más személy önként vállalja az intézményi térítési díjjal azonos személyi térítési díj megfizetését). A vagyonnyilatkozatnak mind a pénzvagyonra mind az ingatlanvagyonra vonatkozó részét értelemszerűen ki kell tölteni (a nem létező vagyonelemek áthúzásával), kivéve a rehabilitációs intézményt és rehabilitációs célú lakóotthont, ahol csak a pénzvagyonról kell nyilatkozni, ingatlanvagyonról nem. A készpénzvagyon 2. és 3. pontja szerinti vagyonelemek vonatkozásában igazolni is kell a rendelkezésre álló összeget, ingatlanvagyon esetén azonban szükségtelen a tulajdoni lap másolatának benyújtása. Kétség esetén az intézményvezető feladata az ingatlanvagyonra vonatkozó nyilatkozat valóságtartalmának ellenőrzése az ingatlan-nyilvántartás adataiba való személyes betekintés útján. Értesítés Ø Az igénybevételi eljárásnak a módosítás előtt részét képezte, hogy az állami fenntartású intézmény vezetője a beérkezett kérelemmel kapcsolatos döntéséről írásban értesítette az ellátást igénylőt, illetve törvényes képviselőjét. A módosítással megszűnt az írásbeli értesítési kötelezettség abban az esetben, ha a döntés pozitív, ilyen esetben elegendő az ellátott nyilvántartásba vétele. Elutasítás esetén viszont továbbra is szükséges az írásbeli értesítés, mivel csak így biztosítható a döntés elleni jogorvoslat. Ez utóbbi kötelezettség kiterjesztésre kerül az ellátási szerződéssel feladatot ellátó nem állami, egyházi fenntartókra is (Szt. 94/A. § (2) bek.). Szociális rászorultság vizsgálata Ø A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás és a támogató szolgáltatás esetében vizsgálandó szociális rászorultsággal kapcsolatosan eltörlésre kerül az Szt. eddigi szabálya, mely szerint az


- 53 -


intézményvezetőnek a szociális rászorultság fennállását az igénybevétel során legalább kétévente meg kellett vizsgálnia. A szociális rászorultságot igazoló szakvélemény, szakorvosi, háziorvosi igazolás, illetve az ellátás megállapítását igazoló határozat ugyanis nem minden esetben ír elő felülvizsgálatot, hiszen bizonyos állapotok véglegesek. A jövőben csak abban az esetben szükséges az intézményvezetőnek elvégeznie a szociális rászorultság felülvizsgálatát, amikor a szociális rászorultság alapjául szolgáló körülmény határozott ideig áll fenn, vagyis nem végleges. Ilyen esetben sem kétévente, hanem az igazolásban foglalt határozott idő leteltét követően szükséges elvégezni a felülvizsgálatot (Szt. 59/A.§ (3) bek.). Ø A szociális rászorultság fennállását nem kell felülvizsgálni segítségnyújtásnál az egyedül élő, 65 év feletti személy esetén.

jelzőrendszeres

házi

Ø A szociális rászorultság fennállásáról a továbbiakban nem szükséges a Rendelet egykori 6. számú melléklete szerinti igazolást kiállítani, a szociális rászorultság fennállását vagy annak hiányát a jövőben ugyanis a nyilvántartásban kell rögzíteni az az Szt. 20. § (4) bekezdés c) pontja szerint (Rendelet 22. § (4) bek.). Ha például a támogató szolgáltatást igénylő személy fogyatékossági támogatásban részesül, a szociális rászorultság fennállását és az annak alapjául szolgáló fogyatékossági támogatásban való részesülés tényét a szolgálatvezető rögzíti a nyilvántartásban, a fogyatékossági támogatást megállapító határozat másolati példányát pedig elhelyezi az igénylő személyi anyagában. Amennyiben a fot-ot megállapító határozat alapján a jogosultság határozott ideig áll fenn, a határidő lejártát követően a szolgálatvezető felülvizsgálja a szociális rászorultságot, és ennek eredményét ismét rögzíti a nyilvántartásban. Ha a fot határozat nem tartalmazza a felülvizsgálat időpontját, mivel az állapot végleges, a szociális rászorultság megállapítását és nyilvántartásba vételét követően a rászorultság felülvizsgálatára a jövőben nincs szükség. Ha az ellátás igénylése során az kerül megállapításra, hogy az igénylő szociálisan nem rászorult, a szolgálatvezető ennek tényét rögzíti a nyilvántartásba, és tájékoztatja az igénylőt a szociális rászorultság hiányáról, továbbá arról, hogy az ellátás t a szolgálat biztosítja-e számára. Ø A szociális rászorultság felülvizsgálata esetén szükséges az ellátott számára megfelelő időt biztosítani az új igazolások beszerzésére. A módosítás ezen időtartamot 60 napban állapítja meg, mely időtartamban a felülvizsgálat alatt álló személy is szociálisan rászorultnak minősül (Rendelet 22. § (7) bek.). Előgondozási eljárás Ø A Rendeletben a könnyebb áttekinthetőség érdekében külön paragrafusban kerültek elhelyezésre az előgondozás I. és II. szakaszára vonatkozó szabályok. (Rendelet 6-6/A. §) Ø Az előgondozás lefolytatásával kapcsolatos változások a Rendelet szerint: „6. § (3) Az intézményvezető szóban vagy írásban tájékoztatja az ellátást igénylőt vagy törvényes képviselőjét az igény nyilvántartásba vételéről, valamint az előgondozás I. szakasza elvégzésének időpontjáról. Az előgondozás I. szakasza során az intézményvezető átadja a megállapodás tervezetét és tájékoztatást nyújt a házirend tartalmáról.” „6/A. § (1) Az előgondozás II. szakaszának feladatait az előgondozást végző személy az intézményi elhelyezés igénybevételét megelőzően végzi el, egyben kitölti a 3. számú melléklet szerinti adatlapot. (2) Az intézményvezető vagy a megállapodás megkötésére feljogosított személy az intézményi elhelyezés igénybevételének lehetőségéről szóban vagy írásban tájékoztatja az ellátást igénybe vevőt vagy törvényes képviselőjét. A tájékoztatás tartalma:


- 54 -


a) az előgondozás II. szakaszának időpontja, b) a férőhely elfoglalásának kezdő időpontja, c) az intézményi elhelyezéssel kapcsolatos egyéb teendők. (3) Intézményi férőhely-üresedés esetén az intézményvezető haladéktalanul intézkedik a (2) bekezdésben foglaltak szerint. (4) Ha az átmeneti intézményben a férőhelyet azonnal elfoglalhatja az igénybe vevő, az előgondozás I. és II. szakaszának feladatai egyazon alkalommal is teljesíthetőek. (5) Szociális intézményi áthelyezés, valamint egészségügyi, gyermekvédelmi és más egyéb intézményből történő átkerülés esetén a) az előgondozást végző személynek csak az előgondozás II. szakaszában meghatározott feladatokat kell ellátnia, b) az intézményvezető átadja a megállapodás tervezetét és tájékoztatást nyújt a házirend tartalmáról.” Tehát előgondozás esetén is eltörlésre került a kötelező írásbeli értesítés. Az Szt. korábbi szabályai határidőket írtak elő az intézmények számára az előgondozási szakaszok lefolytatására. E határidők eltörlésre kerültek, az intézmények szakmai szempontok figyelembe vételével, az igénylő állapota alapján kell megszervezzék az előgondozási folyamatokat. Az üres férőhelyek zökkenőmentesebb betöltésének elősegítése érdekében lehetővé vált, hogy a beköltöző ellátott előgondozásának két szakaszát egyszerre végezze el az intézmény abban az esetben, ha átmeneti intézményben a férőhelyet azonnal elfoglalhatja az igénylő, továbbá soron kívüli elhelyezés esetén. A hivatkozott rendelkezések természetesen nem jelentik azt, hogy az intézményvezető maga kell elvégezze az előgondozást. Az intézményvezető az előgondozás elvégzésére írásban más személyt hatalmazhat fel. Ilyen esetben a kérelem előterjesztése és nyilvántartásba vétele után, a szakmai szempontok figyelembe vételével meghatározott időpontban e kijelölt személy folytatja le az előgondozás 1. szakaszát. Az előgondozás 1. szakaszának időpontjáról az intézményvezető szóban vagy írásban értesíti az igénylőt. Az előgondozást végző személy a helyszínen felveszi az előgondozás 1. szakaszának adatlapját, továbbá átadja a házirend és a megállapodás tervezetét. A férőhely elfoglalása előtt a beköltözés időpontjáról és az előgondozás 2. szakaszának lefolytatásáról az intézményvezető szintén szóban vagy írásban értesíti az igénylőt. Az előgondozás 2. szakaszát sem szükséges az intézményvezetőnek személyesen lefolytatnia, azt szintén elvégezheti az intézményvezető által írásban meghatalmazott személy. Ø Egyszerűsítésre került a Rendelet előgondozás dokumentálására szolgáló 2. és 3. számú melléklete. Soron kívüli elhelyezés Ø Egyszerűsödtek a soron kívüli elhelyezés szabályai, a soron kívüli igényről a továbbiakban az intézményvezető hoz döntést, megszűnik az orvos, illetve a fenntartó képviselőjének bevonásával történő döntéshozatal (Szt. 94/B. §). A gyakorlatban ugyanis gondot okozott a többszemélyes döntéshozatal, mert a bevonandó személyek sokszor nem voltak helyben elérhetőek, így lassult az eljárás, és általában csak formális döntés született. Emellett nem is mindig a jogszabályban meghatározott személyek bevonása indokolt, hanem más, az intézményben dolgozó szakember is megalapozottan részt vehet a döntés meghozatalában az intézményvezető kérésére. A több személy által való döntéshozatal tehát eddig sem működött érdemben, indokolatlan volt a formális fenntartása.


- 55 -


Ø A módosítás alapján az igénylő a szolgáltatás kérelmezésekor jelzi a soron kívüli elhelyezésre vonatkozó igényét (Szt. 20. § (2) bek g) pont), amelyről, vizsgálata után az intézményvezető dönt, és döntését rögzíti az Szt. 20. §-a szerinti nyilvántartásban (20. § (4) bek. d) pont). Ø A Rendelet értelmében soron kívüli elhelyezést csak az üres férőhelyeken lehetett biztosítani. A soron kívüliség céljának, az ellátás azonnali biztosításának figyelembe vételével a jövőben soron kívüli elhelyezést az intézményben rendelkezésre álló, működési engedélyben szereplő férőhelyeken felül is lehet biztosítani. Ø Természetesen fennmarad azon korlát, mely szerint nem teljesíthető soron kívüli igény azon igénybevevő férőhelyére, aki a férőhely elfoglalásának időpontjáról már értesítést kapott. Az értesítés alatt a jövőben az írásbeli értesítés mellett a szóbeli értesítést is érteni kell (Rendelet 16. § (4) bek.). Megállapodás Ø Az Szt. a 94.§ (1) bekezdése sorolja fel azokat az aktusokat, amelyek megalapozzák az intézményi jogviszony keletkezését. Eddig ezen aktusok között szerepelt a megállapodás is, amely viszont konkrétan létrehozza az intézményi jogviszonyt, ezért valamennyi esetben, tehát beutaló határozat vagy intézményvezetői döntés esetében is szükséges - garanciális okokból, az ellátott érdekében - a megállapodás megkötése. Emiatt az Szt. 94.§ (1) bekezdése a következőképp módosult: „94. § (1) A személyes gondoskodást nyújtó szociális intézményi jogviszony keletkezését a) a lakóhely szerint illetékes települési önkormányzat képviselő-testületének határozata, b) a bíróság ideiglenes intézkedést tartalmazó végzése, c) a bírói ítélet, d) az átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermek esetében a gyámhivatal határozata (a továbbiakban a)–d) pont alattiak együtt: beutaló határozat), e) a személyes gondoskodás iránti kérelemről dönteni jogosult személy intézkedése alapozza meg.” Így egyértelműen kiderül a jogszabályból, hogy a megállapodást minden esetben, tehát az a)-e) pontok mindegyike esetén meg kell kötni. Ø Eddig az Szt. 94/B.§ és 94/D.§-a szabályozta a megállapodásra, annak megkötésére, tartalmára vonatkozó rendelkezéseket. A szabályozás duplikációkat tartalmazott, továbbá eltérően szabályozta a megállapodás elemeit a fenntartó típusától függően. Ezért szükség volt a megállapodásra vonatkozó szabályok egyszerűsítésére, továbbá a szektorok közötti különbségtétel sem indokolt, mivel az ellátott és a személyes gondoskodást nyújtó intézmény közötti viszonyrendszert, az alapvető jogosultságokat és kötelezettségeket rögzíti a megállapodás, amely főszabályaiban nem különbözhet attól, hogy állami, vagy nem állami fenntartótól részesül az ellátott ellátásban. Emiatt a megállapodásra vonatkozó korábbi 94/B.§ (1)-(2) bekezdései és a 94/D.§ szabályai egységesítésre kerültek, így megszűnt a szektorok közötti indokolatlan különbségtétel, és a megállapodások tartalma egységessé vált. Jelenleg az Szt. 94/C. §-a tartalmazza a megállapodás megkötésének kötelezettségét és a megállapodás kötelező tartalmi elemeit, valamennyi fenntartó és szolgáltatás esetén (a 94/C.§ (2) bekezdésében foglalt kivételekkel).


- 56 -


A megállapodás kötelező tartalmi elemei: · az ellátás kezdetének időpontja, · az intézményi ellátás időtartama (a határozott vagy határozatlan időtartam megjelölését), · az igénybevevő számára nyújtott szolgáltatások tartalma, · a személyi térítési díj megállapítására, fizetésére vonatkozó szabályok, amennyiben az ellátás térítési díj fizetési kötelezettséggel jár, · egyszeri hozzájárulás megfizetésének kötelezettsége esetén a hozzájárulás összege, továbbá az annak beszámítására, teljes vagy részleges visszafizetésére vonatkozó szabályok, · az ellátás megszüntetésének módjai. A megállapodás megkötésekor továbbra is különös figyelmet kell fordítani az aláírásra való jogosultság vizsgálatára, tehát arra, hogy kiskorú esetén a szülő vagy törvényes képviselő, nagykorú, de korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen személy esetén a gondnok (illetve az ellátott és a gondnok együttes) aláírása szerepeljen a megállapodáson. Ø A módosítással rögzítésre került, melyek azok a szolgáltatások, melyek igénybevétele esetén nem szükséges megállapodást kötni (Szt. 94/C. § (2) bek.). Ezen szolgáltatások a következők: · népkonyhán történő étkeztetés, · családsegítés, · falu- és tanyagondnoki szolgáltatás, · szenvedélybetegek részére nyújtott alacsonyküszöbű ellátás, · utcai szociális munka, · hajléktalanok nappali melegedője, · hajléktalanok éjjeli menedékhelye, · ha az ellátás időtartama a 30 napot nem haladja meg, hajléktalanok átmeneti szállása. Ø Mivel nincs gyakorlati jelentősége annak a korábbi előírásnak, amely az intézményvezető köteles a megkötött megállapodást a fenntartó részére megküldeni, e kötelezettség törlésre került az Szt-ből. Amennyiben ellenőrzés vagy egyéb ok szükségessé teszi, a fenntartó természetesen bekérheti a megállapodásokat. A dokumentációt érintő változások Ø 9/1999. (XI. 24.) SzCsM rendelet: · 1. sz. melléklet módosítása: a korábbi A, B és C lap helyét az orvosi igazolás, a jövedelemnyilatkozat, és a vagyonnyilatkozat nyomtatvány vette át. · 2. sz. és 3. sz. melléklet módosítása: Az előgondozás I. és II. szakaszának egyszerűbb dokumentálása válik lehetővé. · 5. sz. melléklet hatályon kívül helyezése: Az ellátást igénylők és az ellátottak Szt. 20. § szerinti új nyilvántartása kiváltja e melléklet adattartalmát. · 8. sz. melléklet hatályon kívül helyezése: A szociális rászorultság fennállásának az Szt. 20. § szerinti új nyilvántartásban való rögzítése kiváltja az e melléklet szerinti, a jelzőrendszeres házi segítségnyújtásra és a támogató szolgáltatásra vonatkozó írásos igazolást. · 10. sz. melléklet hatályon kívül helyezése:


- 57 -


A tartós bentlakásos intézményi ellátás igénybevételét megelőzően végzett jegyzői jövedelemvizsgálat megszűnik, ezért az erről kiadott igazolás formanyomtatványa megszűnik. A jövedelem- és vagyonvizsgálatot a jövőben az intézményvezető végzi, melynek eredményét a személyi térítési díjról szóló értesítésben rögzíti. (Szt. 22/A.§ (2) bek.). Ø 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet rendelet: · 4. sz. melléklet módosítása: 2010. évben az idősek alapszolgáltatásainak finanszírozása összevonásra került otthonközeli ellátás cím alatt. 2011-től visszaállításra került a korábbi finanszírozási rendszer, így a melléklet okafogyottá vált. Helyére a korábbi, étkeztetésre vonatkozó igénybevételi napló kerül ismét bevezetésre. · 7. sz. melléklet módosítása: A Forgalmi napló fejléce alatti táblázatban az „Elsődleges (hozott) probléma típusa” oszlop megnevezése módosul „Hozott probléma típusa” megnevezésre, illetve az oszlop három további oszlopra kerül felosztásra „elsődleges hozott probléma”, „több hozott probléma”, illetve „krízishelyzet áll fenn” tartalmakkal nevesítve. A módosítást az OSAP 1696 adatkérés segítése indokolja. · 8. sz. melléklet módosítása: A korábbi melléklet funkcióját betölti a gondozási szükséglet vizsgálat idősek otthonaiban, míg egyéb intézmények esetében a gondozási tervet megelőző állapotfelmérés. A bentlakásos ellátás esetén mindenütt vannak bemeneti szűrők, ezért az önellátási képességet az intézményben újra mérni felesleges. A bemeneti szűrők a következők: 1.) Ápolást-gondozást nyújtó intézmények bemeneti szűrője: - gondozási szükséglet vizsgálat {Szt. 63.§; 36/2007. (XII. 22.) SZMM rendelet} idősek otthona esetén; - alapvizsgálat {Szt. 70.§ (5) bekezdés; 92/2008. (IV. 23.) Korm. rendelet} fogyatékos személyek otthona esetén; - szakorvosi szakvélemény {Szt. 71.§ (3) és 71/A.§ (2)} pszichiátriai és szenvedélybetegek otthona esetén; - előgondozás {9/1999. (XI.24.) SzCsM rendelet 2-3. sz. melléklet}. 2.) Rehabilitációs intézmények bemeneti szűrője: - rehabilitációs alkalmassági vizsgálat {Szt. 113.§ (1) bekezdés; 92/2008. (IV. 23.) Korm. rendelet}; - előgondozás {9/1999. (XI.24.) SzCsM rendelet 2-3. sz. melléklet}. 3.) Ápoló-gondozó célú lakóotthon bemeneti szűrője: - alapvizsgálat {Szt. 85/A.§ (5) bekezdés; 92/2008. (IV. 23.) Korm. rendelet}; - előgondozás {9/1999. (XI.24.) SzCsM rendelet 2-3. sz. melléklet}. 4.) Rehabilitációs célú lakóotthon bemeneti szűrője: - rehabilitációs alkalmassági vizsgálat {Szt. 113.§ (1) bekezdés; 92/2008. (IV. 23.) Korm. rendelet}; - előgondozás {9/1999. (XI.24.) SzCsM rendelet 2-3. sz. melléklet}. 5.) Átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények bemeneti szűrője: - előgondozás {9/1999. (XI.24.) SzCsM rendelet 2-3. sz. melléklet}.


- 58 -


Fentiek miatt a korábbi nyomtatvány helyét a falu-és tanyagondnoki szolgáltatás tevékenységnaplója váltja fel. A falu- és tanyagondnoki szolgáltatás esetén ugyanis rögzítésre került az Szt-ben, hogy ezen ellátások igénybevétele esetén nem kell megállapodást kötni. Annak érdekében, hogy a falu-és tanyagondnoki tevékenység dokumentálása biztosított legyen, egy új tevékenységnapló formanyomtatvány került bevezetésre, melynek alkalmazása kötelező a falu-és tanyagondnoki szolgáltatás esetén. A tevékenységnapló ellátott általi aláírása a fenntartó döntése alapján mellőzhető, ezért a melléklet alkalmazásának megkezdésekor a fenntartónak írásban rendelkeznie kell arról, elvárja-e az alkalmazott falu-, illetve tanyagondnoktól, hogy az aláírás oszlopot is kitöltesse az ellátottakkal, vagy sem. · 14. sz. melléklet módosítása: Az Szt. módosításával megszüntetésre került a bázis-szállás, ezért az ahhoz kapcsolódó melléklet okafogyottá vált. Ø 36/2007. (XII. 22.) SzMM rendelet: · 1. sz. melléklet hatályon kívül helyezése: A rendelet 1. sz. melléklete tartalmazta az igazolást a jelzőrendszeres házi segítségnyújtást igénybe vevő egészségi állapotáról. Mivel ennek tartalma beolvasztásra került az 9/1999. (XI. 24.) SzCsM rendelet 1. sz. mellékletének orvosi igazolás részébe, e melléklet okafogyottá vált. · 4. sz. melléklet szerint kiadott igazolás felhasználási ideje: A gondozási szükséglet vizsgálat intézményvezetőhöz való telepítésével 2010. augusztus 17-ei hatállyal megszűnt a szakértői bizottságok által a gondozási szükségletről kiadott szakvélemény, helyét az intézményvezető által kiállított igazolás vette át. A jogalkalmazás segítése érdekében rögzítésére került, hogy a gondozási szükséglet vizsgálatról kiállított igazolás határozatlan ideig érvényes. Egyebek: Ø A demens személyek ellátása esetén elfogadható szakvélemények körének szélesítése: Demens személyek ellátása esetén a továbbiakban az orvosszakértői szerv, vagy a Pszichiátriai/Neurológhiai Szakkollégium által befogadott demencia centrum, vagy pszichiáter/neurológus/geriáter szakorvos által kiállított szakvélemény egyaránt elfogadható az állapot igazolására (Rendelet 21. § (5) bek.). Ø A rehabilitációs intézménybe való bekerülés könnyítése: Az Szt. 113.§ (1) bekezdése értelmében a rehabilitációs intézménybe, rehabilitációs célú lakóotthonba történő bekerülés feltétele a rehabilitációs alkalmassági vizsgálat elvégzése. A módosítással a szenvedélybeteg, valamint a hajléktalan személyek esetében eltörlésre került a rehabilitációs alkalmassági vizsgálat elvégzésének kötelezettsége. A vonatkozó jogszabályok ugyanis megfelelően meghatározzák azokat a feltételeket, melyeknek a rehabilitációs intézménybe kerülő személyeknek meg kell felelniük. A drogrehabilitációs intézmények mindegyike krónikus rehabilitációs egészségügyi intézmény is egyben, így ezen intézményi kör az egészségügyi ellátások minimumfeltételei (magasabb orvosi és szakápolói létszám) és protokolljai szerint is végzi tevékenységét. A hajléktalan személyek rehabilitációs intézményeibe olyan személyek érkeznek – főleg más hajléktalan-ellátó intézményekből –, akik a rehabilitációs programban való részvételre alkalmasak és képesek. A rehabilitációs alkalmassági vizsgálat a gyakorlat szerint ezen ellátotti célcsoportok esetében nem eredményez új információkat, így az formális jellegűvé vált, ezért megszüntetésre került.


- 59 -


Ø A gondozási szükségletet megalapozó egyéb körülmények módosítása: A 36/2007. (XII. 22.) SzMM rendelet 4. § (1) bek. b) pont ba) alpontja szerint eddig a gondozási szükségletet megalapozó egyéb körülménynek az egyedül élés és a 80. év betöltése csak abban az esetben minősült, ha az érintett személynek a települési önkormányzat szükséglete ellenére nem biztosított házi segítségnyújtást (melyet a települési önkormányzatnak külön igazolnia kellett). E többlet feltétel megszüntetésre került, így amennyiben az ellátást igénylő egyedül él, a 80. életév betöltése önmagában megalapozza a gondozási szükségletét. Az életkort a 36/2007. (XII. 22.) SzMM rendelet 4. § (2) bekezdése alapján a személyazonosításra alkalmas igazolvány másolatával kell igazolni. Ø A térítési díj szabályok módosulásával összefüggő adminisztrációs változások: A térítési díjakra vonatkozó szabályozás változásait és az ezekhez kapcsolódó adminisztrációs feladatokat külön tájékoztató tartalmazza. A miniszteri rendeletek módosítása 2011. január 1-jén lépett hatályba, rendelkezéseit a 2011. január 1-jét követően benyújtott kérelmek esetén kell alkalmazni, a folyamatban lévő kérelmekre tehát a 2010. december 31-én hatályos szabályok irányadók. Nemzeti Erőforrás Minisztérium Szociális és Gyermekjóléti Szolgáltatások Főosztálya által készített segédlet


- 60 -


III. számú melléklet TÁJÉKOZTATÓ a foglalkozás-egészségügyi (munkaköri) alkalmassági vizsgálat lebonyolításáról Az 1991. évi IV. törvény (Flt.) 48. §-a alapján az önkormányzat, egyház, civil szervezet által szervezett rövid időtartamú és hosszabb idő tartamú közfoglalkoztatás esetén az ÁFSZ téríti meg a foglalkozás-egészségügyi (munkaköri) alkalmassági vizsgálat díját a vizsgálatot végző szerv részére. A vizsgálatra történő utalás és a vizsgálat díjának kiegyenlítése csak abban az esetben hajtható végre hatékonyan és jogszerűen, ha a vizsgálatra utalást továbbra is az önkormányzat végzi, mint a korábbi években a közcélú foglalkoztatás esetén. Az ÁFSZ egy három oldalú (önkormányzat egészségügyi szolgáltató - munkaügyi kirendeltség) megállapodás alapján az egészségügyi szolgáltatónak egyenlíti ki a számlát, amelyet a szolgáltató a munkaügyi központ nevére állít ki, úgy mint ezt a közcélú foglalkoztatás esetén is tette. Az ÁFSZ szervezeti átalakítása miatt a háromoldalú megállapodásokat felül kell vizsgálni és újra kell kötni. Minden foglalkoztató, azok is, amelyek a kisebbségi önkormányzat, az egyház, illetve civil szervezet által benyújtott pályázat alapján kaptak támogatást közfoglalkoztatáshoz, csak az önkormányzaton keresztül bonyolíthatják le a foglalkozás-egészségügyi vizsgálatot, abban az esetben, ha az ÁFSZ-től kívánják a vizsgálat térítési díjának finanszírozását. A rövid időtartamú közfoglalkoztatás esetén csak bérpótló juttatásra (BPJ) jogosult ügyfél foglalkoztatható közfoglalkozási támogatással, így ebben az esetben a közvetítés alkalmával a kirendeltség által készített közvetítő listát / közvetítő lapokat az önkormányzat kapja meg a kirendeltségtől és az önkormányzat értesíti a BPJ-s ügyfelet a foglalkozás-egészségügyi vizsgálaton történő részvételről. Az önkormányzat a foglalkoztatóval történő egyeztetés után a közvetítés eredményéről a közvetítési lista / közvetítő lapok kirendeltségre történő visszajuttatásával értesíti a kirendeltséget. A hosszabb időtartamú közfoglalkoztatás esetén bármely álláskereső foglalkoztatható. Ebben az esetben a kirendeltség értesíti az álláskeresőt a közvetítésről és irányítja a foglalkoztatóhoz. A foglalkoztatónak kell felvennie a kapcsolatot az önkormányzattal a foglalkozás-egészségügyi vizsgálatra utalás céljából. A foglalkoztatónak vagy az álláskeresőnek kell a közvetítő lapokat visszajuttatni a kirendeltségre, annak érdekében, hogy a kirendeltség értesüljön a közvetítés eredményéről. Abban az esetben, ha egészségügyi alkalmatlanság miatt nem került felvételre az álláskereső, akkor a közvetítő lap mellé mellékelni kell az alkalmatlanságot megállapító orvosi igazolást. Az egészségügyi szolgáltató a munkaügyi központ nevére kiállított számla ellenében kapja meg a vizsgálatok térítési díját. A közvetítő lista / lapok alapján lehetőség nyílik a számlák ellenőrzésére. A megkötött megállapodások a foglalkozás-egészségügyi vizsgálat térítési díjának megtérítésére vonatkozóan 2011. január 1-ét követően is érvényesek, de a szervezeti átalakulás miatt azokat felül kell vizsgálni és újra kell kötni. Nemzeti Erőforrás Minisztérium Szociális és Gyermekjóléti Szolgáltatások Főosztálya által készített tájékoztató


- 61 -


IV. számú melléklet TÁJÉKOZTATÓ a foglalkoztatási és szociális tárgyú törvények 2011. január 1-től tervezett módosításairól, valamint a közfoglalkoztatás rendszerének átalakításáról 2011. évtől kezdődően megújul a közfoglalkoztatás eddigi rendszere. Mindez a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (Flt.) valamint a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (Sztv.) módosítása mellett, az eddig többféle forrásból finanszírozott közfoglalkoztatási formák átalakulásával is együtt jár. Legfőbb cél, hogy az ország bármely pontján minél több munkára képes és kész aktív korú szociálisan rászoruló ember számára legyen biztosított a munkalehetőség. A közfoglalkoztatás szabályozása kormányrendeletben történik Bérpótló juttatás a rendelkezésre állási támogatás helyett Az Sztv. módosításával az aktív korú nem foglalkoztatott személyek részére megállapított rendelkezésre állási támogatást a bérpótló juttatás (BPJ) váltja fel. A bérpótló juttatás havi összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összege. Az önkormányzatok önrésze a bérpótló juttatás összegének 20%-a. Az ellátásra való jogosultságot a települési önkormányzat továbbra is szociális rászorultság alapján állapítja meg, de az érintetteknek az eddiginél aktívabban kell közreműködniük a munkakeresésben. A bérpótló juttatásban részesülő személy elhelyezkedése érdekében továbbra is köteles álláskeresőként együttműködni a lakóhelye szerint illetékes munkaügyi központ kirendeltségével, az iskolai végzettségétől és szakképzettségétől függetlenül a kirendeltség által felajánlott munkát – beleértve a közfoglalkoztatást is – elvállalni. Köteles továbbá a munkaügyi központ kirendeltsége által felajánlott, az elhelyezkedését elősegítő képzési lehetőséget, vagy munkaerő-piaci programban való részvételt elfogadni. A jogosultsági feltételek új eleme a saját lakókörnyezet rendben tartása, amely önkormányzati rendeletben kerülhet szabályozásra. A bérpótló juttatásra való jogosultságot évente felül kell vizsgálni. A továbbfolyósítás feltétele, hogy a felülvizsgálatot megelőző egy éven belül a juttatásra jogosult személynek legalább 30 munkanap munkavégzést – beleértve az egyszerűsített foglalkoztatást, közfoglalkoztatást, közérdekű önkéntes munka-tevékenységet – kell igazolni. Ez a jogosultsági feltétel teljesül abban az esetben is, ha az érintett 6 hónap időtartamot meghaladó munkaerő-piaci képzésben, vagy munkaerő-piaci programban vesz részt. Áttérés az új közfoglalkoztatási támogatások pályázati rendszerére 2011. január 1-jét követően megszűnik az önkormányzatok által szervezett közcélú munka, a közhasznú munkavégzés támogatása, és megváltozik az országos közmunka programok eddigi rendszere is. Az újonnan bevezetett támogatások forrása a Munkaerőpiaci Alap közfoglalkoztatási támogatások előirányzata. 2011. évben a közfoglalkoztatás támogatására fordítható keret várható összege 64 Milliárd Ft. 2011. január 1-től kezdődően a közfoglalkoztatás megvalósítására négy különböző típusú támogatási forma kerül bevezetésre. A közfoglalkoztatás támogatása pályázati eljárás keretében igényelhető. A pályázattal összefüggő tennivalók és eljárások tekintetében a közigazgatási hatósági eljárásról szóló 2004. évi CXL. törvény szabályai szerint kell eljárni.


- 62 -


A Kormány közfoglalkoztatáshoz nyújtható támogatásokról szóló …../2010. (…) Korm. rendelete alapján közcélú foglalkoztatásra irányuló munkaszerződést 2011. január 1-jét követően kötni és meghosszabbítani nem lehet. A hivatkozott rendelet 9. §-a szerint amennyiben a közcélú foglalkoztatás keretében a 2010. október 31-ig megkötött, illetve meghosszabbított határozott idejű munkaszerződés 2010. december 31-ét követően szűnik meg, a közcélú munkában részt vevők foglalkoztatásához támogatás a Munkaerőpiaci Alap közfoglalkoztatási támogatások 2011 évi előirányzata terhére a 2011. január 1-től 2011. február 28-ig terjedő időszakra igényelhető. Ezen időpontot követően ugyanezen személyek közfoglalkoztatásának támogatására a megváltozott feltételekkel lesz lehetőség a pályázati rendszerben. A támogatás igénylésére külön pályázati felhívás nem kerül meghirdetésre, az átmeneti támogatást a közfoglalkoztatás helye szerint illetékes munkaügyi központ kirendeltségéhez benyújtott kérelemben igényelheti. Az átmeneti támogatás iránti kérelemhez csatolni kell a közcélú foglalkoztatásra irányuló munkaszerződéseket és a 2010. november, december hónap bérkifizetését igazoló bérjegyzéket. Támogatás a fenti rendelet értelmében a foglalkoztatásból eredő munkabérhez és a járulékkedvezmény igénybevételével csökkentett, ténylegesen megfizetett járulékaihoz nyújtható 95%-os mértékig. Ezen túlmenően a foglalkoztatásból eredő közvetlen költségekhez legfeljebb munkavállalónként havonta a munkabérhez és járulékaihoz nyújtott támogatási összeg 5%-ának megfelelő támogatás állapítható meg. Munkabérként legfeljebb a kötelező legkisebb munkabér, illetve garantált bérminimum vehető figyelembe. Az átmeneti támogatás iránti kérelmet a közfoglalkoztatási támogatások pályázati felhívásának megjelenését követően, legkésőbb 2011. január 15-ig lehet a kirendeltséghez benyújtani. A kirendeltség a kérelmet a beérkezését követő 8 munkanapon belül köteles elbírálni. A fenti határidőt követően a 2011. évre áthúzódó közcélú foglalkoztatáshoz támogatás nem igényelhető. A kirendeltség a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény alapján mérlegelési jogkörben dönt a támogatás odaítélésről. Amennyiben a kérelem megfelel a fent hivatkozott Kormányrendelet előírásainak, a kirendeltség hatósági szerződést köt a kérelmezővel. A megítélt átmeneti támogatást a már hivatkozott Kormányrendelet szerinti támogatásokkal kapcsolatos eljárás szerint lehet felhasználni. A támogatás folyósítása utólagos finanszírozással történik. A támogatás folyósítására csak a megkötött és a hatályos hatósági szerződés alapján, az abban meghatározott ütemezés szerint kerül sor. Javasoljuk az átmeneti időszakban, illetve rendkívüli időjárás, vagy esemény miatt keletkező feladatok ellátásához az egyszerűsített foglalkoztatás keretében az alkalmi munkavégzési lehetőség igénybevételét is, melynek közteher fizetési kötelezettsége kedvezőbb, mint normál munkaviszony esetén. Az új közfoglalkoztatási rendszerben az eddigiektől eltérően nem egy felülről nyitott előirányzatból történik a támogatás finanszírozása. Ez biztosítja, hogy a program működésére rendelkezésre bocsátott források területi eloszlása ne térjen el az eredetileg meghatározott arányoktól. Kiemelt cél, hogy azokban a földrajzi térségekben, ahol magas a regisztrált


- 63 -


álláskeresők létszáma és kevés a munkalehetőség, több forrás jusson a közfoglalkoztatás keretében biztosítható munkavégzési lehetőségekre. A közfoglalkoztatási támogatásokra fordítható éves keret felosztása a munkaügyi központok részére decentralizáltan történik, amely keret településekre lebontva további felosztásra kerül a munkaügyi kirendeltségek között. Az Flt. alapján tárgyéven túli fizetési kötelezettség a miniszter által meghatározott mértékben, legfeljebb a tárgyévi költségvetési támogatás összegének 40%-os mértékéig vállalható. Az országos közfoglalkoztatási programokra 20 Milliárd Ft kerül felhasználásra. A települési önkormányzatok és a munkaügyi kirendeltségek közötti együttműködés A közfoglalkoztatás új rendszerében megszűnik a helyi önkormányzatok „közfoglalkoztatási terv” készítésének kötelezettsége. Annak érdekében azonban, hogy a pályázatokon az önkormányzatok minél eredményesebben vegyenek részt, azaz a bérpótló juttatásra jogosultak minél nagyobb létszámban kerüljenek közfoglalkoztatásba, célszerű már az év elején az ellátandó közfeladatok azon körének meghatározása és azok ütemezése a teljes évre vonatkozóan, amelyekre az új pályázati rendszerben támogatást kívánnak igénybe venni. A korábbi évek tapasztalatait figyelembe véve megtervezhető az ütemezett feladatok elvégzéséhez szükséges foglalkoztatotti létszám végzettség illetve szakképzettség szerinti összetétele, valamint az egyes munkakörökhöz kapcsolódó közvetlen költségek összege a közfoglalkoztatási tervek mintájára. A közfoglalkoztatási terv elkészítéséhez a kirendeltségek az elmúlt években összefoglaló adatokat, információkat szolgáltattak, előrejelzéseket készítettek az álláskeresési ellátást kimerítő, vagy a már tartósan álláskeresők és várhatóan aktív korúak ellátására jogosult személyek létszámáról és iskolai végzettség, szakképzettség szerinti várható összetételéről. A korábbi évek gyakorlatához hasonlóan a kirendeltségek az önkormányzatok pályázati eljárásra való felkészüléséhez továbbra is biztosítani tudják ezeket az adatokat. A közfoglalkoztatás támogatásának típusai Helyi és kisebbségi önkormányzat, egyház, a nemzeti civil alapprogramról szóló törvényben meghatározott civil szervezet által szervezett rövid időtartamú közfoglalkoztatás támogatása Ezen közfoglalkoztatás a közcélú foglalkoztatást váltó forma, amelynek keretében kizárólag a bérpótló juttatásra jogosultak foglalkoztathatók. A támogatás pályázati eljárásban, egyszerűsített pályázati adatlapon igényelhető a munkaügyi központ kirendeltségénél. A helyi és a kisebbségi önkormányzatok, valamint azok jogi személyiséggel rendelkező társulásai a lakosságot (kisebbségi közösséget) érintő közfeladat vagy a helyi, illetve kisebbségi önkormányzat által önként vállalt, a lakosságot (kisebbségi közösséget) vagy települést érintő feladat ellátására vagy közhasznú tevékenység folytatására vehetik igénybe ezt a támogatást. Támogatás nyújtható a jogszabályban előírt közfeladat ellátása esetén vagy a helyi önkormányzattal kötött együttműködési megállapodás alapján az egyházi jogi személy, valamint civil szervezet részére is. A foglalkoztatás történhet az önkormányzat által fenntartott intézménnyel, önkormányzati részesedéssel működő nonprofit gazdasági társasággal, vagy egyház illetve civil szervezet által fenntartott intézménnyel létesített munkaviszony alapján is.


- 64 -


A rövid időtartamú közfoglalkoztatás támogatására a pályázatot a helyi önkormányzat, illetve annak jogi személyiséggel rendelkező társulásai nyújthatják be a tényleges foglalkoztató(k) nevében az egyszerűsített pályázati adatlapon. Az aktív korú, nem foglalkoztatott, bérpótló juttatásra jogosultak napi 4 órás munkaidőben, legalább 2 hónap, legfeljebb 4 hónap időtartamig foglalkoztathatóak ebben a közfoglalkoztatási formában, amelyért a minimálbér, illetve a garantált bérminimum felének megfelelő összegű munkabérben részesülhetnek. Támogatásként a közfoglalkoztatottak munkabére és a – járulékkedvezmény igénybevételét követően fennmaradó – ténylegesen megfizetett járulékainak 95%-a igényelhető. A pályázónak 5%-os önrészt kell biztosítania. Ezen túlmenően a foglalkoztatásból eredő közvetlen költségek (munkaruha, egyéni védőeszköz, a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló jogszabály szerint a munkaadót terhelő utazási költségek, a munkásszállítás költségei és a kirendeltséggel előzetes egyeztetés szerint a munkavégzéshez nélkülözhetetlen munkaeszközök költsége) is megtéríthetők. A közvetlen költségek munkavállalónként havonta a munkabérhez és a járulékaihoz nyújtott támogatási összeg 5%-áig támogathatók. Több munkavállaló foglalkoztatása után megállapított közvetlen költségek összevontan is felhasználhatók. Az önkormányzatok nehéz anyagi helyzetére tekintettel támogatási előleg kifizetése is lehetséges, amelynek összege a bérköltség tekintetében legfeljebb a megítélt támogatás egy hónapra vetített összege lehet. A pályázati adatlapon foglalkoztatónként kell megjelölni az ellátandó feladatot, az ahhoz kapcsolódó munkaköröket, a munkakörönkénti létszámot, a hozzá kapcsolódó közvetlen költségek összegét, a foglalkoztatás tervezett időtartamát, kezdetét. A támogatásról a kirendeltség mérlegelési jogkörben dönt a pályázat beérkezését követő 8 munkanapon belül. A mérlegelési szempontok a pályázati kiírásban és az eljárásrendben megtalálhatóak. Abban az esetben, ha a kirendeltség döntése szerint nem biztosítja a teljes igényelt támogatást, minimum egy esetben egyeztetnie kell a döntést megelőzően. A döntésről a kirendeltség írásban értesíti a pályázót. A pozitív elbírálást követően a közfoglalkoztatást megvalósító foglalkoztatókkal hatósági szerződést kell kötni. A foglalkoztatást csak a hatósági szerződés megkötését követően lehet megkezdeni. A foglalkoztatóknak a munkaerőigényt a pályázatban megjelölt ütemezés szerint kell bejelenteni, de legkésőbb 15 nappal a tervezett foglalkoztatást megelőzően, vagy ha az első foglalkoztatás megkezdésének tervezett időpontja megköveteli, akkor a döntést követő 3 munkanapon belül. A kirendeltségnek haladéktalanul meg kell kezdeni a közvetítést. A foglalkoztatónak a munkaerőigényben meg kell adnia az aktuális hatósági szerződés számát, valamint a közfoglalkoztatás típusát. A foglalkoztató a kirendeltség által közvetített bérpótló juttatásra jogosult álláskeresőt köteles foglalkoztatni, amennyiben a munka elvégzésére a foglalkozás-egészségügyi vizsgálat szerint alkalmas. A közvetített álláskeresők foglalkozás-egészségügyi vizsgálatra történő beutalását az önkormányzat végzi. A vizsgálat költségét a munkaügyi központ finanszírozza (3 oldalú megállapodás alapján, a közcélú foglalkoztatásnál működtetett módon). A pályázati felhívás évente egy alkalommal kerül meghirdetésre, a támogatási keret elosztását követően országosan egységes tartalommal. Egy pályázó egy naptári évben legfeljebb három alkalommal nyújthat be pályázatot. Az utolsó pályázat beérkezésének határideje 2011. szeptember 30.


- 65 -


Helyi és kisebbségi önkormányzat, egyház, civil szervezet által szervezett hosszabb időtartamú közfoglalkoztatás támogatása A helyi és a kisebbségi önkormányzatok, valamint azok jogi személyiséggel rendelkező társulásai pályázati eljárás keretében támogatást vehetnek igénybe, ha a lakosságot (kisebbségi közösséget) vagy a települést érintő közfeladat vagy az önkormányzat által önként vállalt, a lakosságot (kisebbségi közösséget) vagy települést érintő feladatot látnak el vagy közhasznú tevékenységet folytatnak. Támogathatók a jogszabályban előírt közfeladat ellátása esetén vagy a helyi önkormányzattal kötött együttműködési megállapodás alapján az egyházak, civil szervezetek is. A foglalkoztatás történhet az önkormányzat által fenntartott intézménnyel, önkormányzati részesedéssel működő nonprofit gazdasági társasággal, vagy egyház, illetve civil szervezet által fenntartott intézménnyel létesített munkaviszony alapján is. A pályázatot a foglalkoztató nyújthatja be. A pályázatnak részletes leírást kell tartalmaznia arról, hogy a pályázó milyen szakképzettségű álláskeresőkkel, milyen költségekkel, milyen feladatot kíván megvalósítani. A pályázóknak munkatervet és ezt megalapozó költségvetést kell kidolgozniuk. A közfoglalkoztatási támogatás igénybe vételének tervezésekor a szaktudást, vagy szakmai gyakorlatot igénylő munkafeladatok ellátására javasolt e típusú támogatási lehetőség. A pályázati felhívás évente két alkalommal kerül meghirdetésre, országosan kialakított elvek alapján, de a munkaerő-piaci helyzetnek, és a helyi adottságoknak megfelelően eltérő prioritásokkal. Egy pályázó egy pályázati kiírásra egy pályázatot nyújthat be. Abban az esetben, ha árvíz, vagy más természeti csapás indokolja, rendkívüli pályázat is meghirdethető a keret terhére. A pályázat támogatásáról a kirendeltség mérlegelési jogkörben dönt a pályázat beérkezését követő 30 napon belül. A mérlegelési szempontok a pályázati kiírásban és az eljárásrendben megtalálhatóak. Abban az esetben, ha a kirendeltség nem tudja biztosítani a pályázat teljes támogatását, minimum egy esetben egyeztetnie kell a pályázóval a döntést megelőzően. A hosszabb időtartamú közfoglalkoztatásba elsősorban a bérpótló juttatásra jogosultak vonhatók be. A foglalkoztatás csak a hatósági szerződés megkötését követően, a kirendeltség munkaközvetítésével jöhet létre. Abban az esetben, ha a benyújtott pályázatban megjelölt munkakörre a kirendeltség nem tud olyan megfelelő munkaerőt biztosítani, aki jogosult a bérpótló juttatásra, akkor más álláskeresőként nyilvántartott személy foglalkoztatása is támogatható. A közvetített álláskeresők foglalkozás-egészségügyi vizsgálatra történő beutalását az önkormányzat végzi. A vizsgálat költségét a munkaügyi központ finanszírozza (3 oldalú megállapodás alapján, a közcélú foglalkoztatásnál működtetett módon). A foglalkoztatás 2 - 12 hónap időtartamú lehet, és napi 6 - 8 órás munkaidőben történhet. A települések hátrányos helyzetével, gazdasági erejével összhangban a támogatás intenzitása 70100% mértékű lehet. A munkabérek és a – járulékkedvezmény igénybevételét követően fennmaradó – ténylegesen megfizetett járulékai mellett a foglalkoztatással összefüggő közvetlen költségek is támogathatók a munkabérhez és az ahhoz kapcsolódó járulékokhoz nyújtott támogatás legfeljebb 20%-ának mértékéig. Munkabérként legfeljebb a kötelező legkisebb munkabér, illetve garantált bérminimum vehető figyelembe


- 66 -


Vállalkozás részére bérpótló juttatásban részesülő személy foglalkoztatásához nyújtható támogatás A gazdasági társaságokról szóló törvény, valamint az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégekről szóló törvény hatálya alá tartozó vállalkozások a számukra kiírt pályázati felhívásra a munkaügyi központ kirendeltségéhez benyújtott pályázat alapján kaphatnak támogatást, ha bérpótló juttatásra jogosult álláskeresőt foglalkoztatnak. A támogatás további feltétele, hogy a munkaadó a pályázat benyújtását megelőző tizenkét hónapban meglévő munkavállalója munkaviszonyát a működési körében felmerülő okból rendes felmondással nem szüntette meg, és kötelezettséget vállal arra, hogy a munkaviszony megszüntetésére a támogatás folyósítása és a továbbfoglalkoztatás ideje alatt sem kerül sor. A támogatás legfeljebb 8 hónapra nyújtható, amelynek mértéke a munkabér és az ahhoz kapcsolódó járulékok 50-70%-a lehet. Munkabérként legfeljebb a kötelező legkisebb munkabér, illetve garantált bérminimum vehető figyelembe. A támogatott foglalkoztatási időtartam 50%ának megfelelő időtartamban továbbfoglalkoztatási kötelezettséget kell vállalni a foglalkoztatónak. A pályázati felhívás évente egy alkalommal kerül meghirdetésre, egy pályázó többször is pályázhat. A pályázatokat a munkaügyi központ kirendeltségére kell benyújtani és a kirendeltség mérlegelési jogkörében dönt a pályázatok elfogadásáról. A foglalkoztatás csak a hatósági szerződés megkötése után és a kirendeltség munkaközvetítésével jöhet létre. Országos közfoglalkoztatási programok támogatása Országos közfoglalkoztatási programot a nemzetgazdasági miniszter ír ki. Pályázók lehetnek a költségvetési szervek, a helyi és kisebbségi önkormányzatok és azok jogi személyiséggel rendelkező tárulásai, az állami, önkormányzati tulajdon kezelésére, fenntartására, állam és/vagy önkormányzat által létrehozott, vagy ezzel megbízott gazdálkodó szervezetek, nonprofit gazdasági társaságok, vízi társulatok, erdőgazdálkodók, jogszabályban előírt közfeladat ellátása esetén vagy a helyi önkormányzattal kötött együttműködési megállapodás alapján az egyház, valamint a civil szervezet. A támogatás kizárólag pályázat útján nyerhető el. A program keretében a következő költségek támogathatók: munkabér és a munkabért terhelő ténylegesen megfizetett járulékok 100%-os mértékig, a pályázati kiírásban meghatározott összeghatárig, a foglalkoztatásból eredő közvetlen költségek az előbbi támogatás 20%-áig, 100 fő, vagy a fölötti foglalkoztatás esetén szervezési költségek a támogatás 3%-áig. Munkabérként legfeljebb a kötelező legkisebb munkabér, illetve garantált bérminimum vehető figyelembe. A program keretében foglalkoztatást elősegítő képzést kell megvalósítani (a pályázati felhívásban meghatározott létszámban), amelynek költségeit a munkaügyi központok az erre elkülönített EU-s forrásból biztosítják. A képzés kizárólag akkreditált intézetben valósítható meg. Támogatás abban az esetben nyújtható, ha a pályázó a foglalkoztatottainak számát a foglalkoztatás megkezdését megelőző havi átlagos statisztikai állományi létszámhoz képest bővíti, és a közfoglalkoztatási program megvalósításához más központi költségvetési előirányzatból támogatásban nem részesül. A program megvalósulásának helye szerinti kirendeltség igazolja, hogy a program által létrehozott munkahelyekre és az ott folyó munkákra van-e kiközvetíthető megfelelő munkaerő a nyilvántartásában.


- 67 -


A programok futamideje legfeljebb 12 hónap lehet. Az országos közfoglalkoztatási programok pályázati felhívását a Nemzetgazdasági Minisztérium hirdeti meg és teszi közzé az internetes honlapján. A program indításáról a minisztérium országos terjesztésű napilapban közleményt jelentet meg A munkaügyi központ főigazgatója gondoskodik arról, hogy a pályázati dokumentáció (pályázati felhívás, útmutató, mellékletek, adatlapok, nyilatkozatok) a munkaügyi központban és a kirendeltségeken nyomtatott formában a pályázat lezárásáig a pályázók részére folyamatosan rendelkezésre álljanak. A pályázattal, illetve az adatlapok kitöltésével kapcsolatosan a munkaügyi központ központi szervezeti egysége és kirendeltségei tájékoztatják a pályázókat. A pályázati eljárás lefolytatása: A tervezett foglalkoztatás helye szerint illetékes megyei (fővárosi) kormányhivatal munkaügyi szakigazgatási szervénél történik a pályázatok befogadása, az esetleges hiánypótlás elvégzése, a pályázatok értékelése, a szakmai bírálat összeállítása, a pályázatok támogatási vagy elutasítási javaslatának elkészítése, minőségi rangsorba állítása, megküldése a minisztérium szakmai főosztályának. A foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter a munkaügyi központok javaslatát figyelembe véve dönt a támogatás odaítéléséről. A döntésnek megfelelően a munkaügyi központ értesíti a pályázókat, a támogatottak esetében a hatósági szerződést előkészíti és megköti. A munkaügyi központ további feladatai: - a támogatás folyósítása, a pályázatok ellenőrzése és nyomon követése, - a kifizetett támogatás esetleges visszakövetelése, - a szerződés módosítása, - a támogatottal való kapcsolattartás, valamint a minisztérium információkérésének megfelelően tájékoztatás nyújtása. A közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó járulékkedvezmények Az önkormányzati közfoglalkoztatás, valamint az országos közfoglalkoztatási program keretében költségvetési szerv által történő foglalkoztatás esetén a munkaadó a 2004. évi CXXIII. tv. 8/A. § (1) bekezdése alapján mentesül a munkabért terhelő járulék 50%-ának megfizetése alól, amely kedvezmény nem vonható össze a Start-kártyákhoz kapcsolódó kedvezménnyel. A vállalkozás részére bérpótló juttatásban részesülő személy foglalkoztatásához nyújtható támogatás esetén a Start-kártyákhoz kapcsolódó kedvezmények a támogatással együtt igénybe vehetők. A munkaközvetítés folyamatának módosítása A rövid időtartamú közfoglalkoztatásra benyújtott munkaerőigény alapján, a párosításhoz beállított szempontok szerint leválogatott BPJ-re (2011. április 30-ig RÁT-ra) jogosult álláskeresők közül a közvetítő ügyintéző választja ki azokat a munkavállalókat, akiket közvetíteni kíván, és a közvetítő lapokat vagy a közvetítési adatokat egy „közvetítési listán” továbbítja az illetékes önkormányzathoz. A közvetített létszám 10%-kal (minimum 1 fővel) lehet nagyobb, mint a foglalkoztatni kívánt. Az önkormányzat a közvetítő lap/közvetítési lista leigazolásával tájékoztatja a kirendeltséget a foglalkoztatás sikeres megkezdéséről, illetve annak meghiúsulásáról.


- 68 -


A kirendeltség a hosszabb időtartamű közfoglalkoztatás, valamint a vállalkozások támogatása esetén a foglalkoztató által benyújtott munkaerőigényre az általános eljárás szerint végzi a párosítást és a BPJ-re jogosultak/álláskeresők kiközvetítését. A közvetítés során a BPJ-re jogosult álláskeresők közül azoknak a munkába helyezését kell elősegíteni, akik még nem vettek részt közfoglalkoztatásban, vagy az utolsó közfoglalkoztatásban való részvétel óta a leghosszabb idő telt el. Ezt a kiválasztási lehetőséget a párosító program támogatni fogja. A közfoglalkoztatási támogatások pénzügyi folyamata A közfoglalkoztatási támogatások működtetését szabályozó szakmai eljárásrendekben részletesen bemutatásra kerül a pénzügyi folyamat is. A decentralizált támogatási keretek összegéről szóló miniszteri döntést követően a pályázati rendszerben a munkaügyi központok kirendeltségei kötik meg a hatósági szerződéseket a támogatott foglalkoztatóval. A mindkét fél által aláírt hatósági szerződés kötelezettségvállalásnak minősül, ami a pénzügyi kötelezettségvállalás alapbizonylata, dokumentuma. A támogatás folyósítása utólagos finanszírozással történik. A támogatás folyósítására csak a megkötött és a hatályos hatósági szerződés alapján, az abban meghatározott ütemezés szerint kerülhet sor. A támogatás folyósításának tényleges kezdete mindig a hatósági szerződésben meghatározott időpont. A támogatott foglalkoztató a támogatást a kirendeltséghez benyújtott elszámoló lapon – ami a hatósági szerződés mellékletét képezi – igényelheti, amelyhez csatolnia kell a munkavállaló által aláírt bérlistát, valamint a kifizetést igazoló bizonylat munkaadó által hitelesített másolatát. A munkaügyi központok kirendeltségeinek szakmai munkáját segítő eljárásrendek, útmutatók és egyéb tájékoztatók A közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó támogatások működtetését a támogatás típusainak megfelelő önálló eljárásrendek szabályozzák. Az eljárásrendek mellékletei lesznek például az általános tájékoztatók, a hatósági szerződések, az elszámoló lapok, stb. A pályázati eljárásban való részvétel részletes feltételeit a pályázati felhívások tartalmazzák. Ezek mellékleteit képezik a pályázati adatlapok, a szerződés általános feltételeiről készített tájékoztatók, stb. Valamennyi dokumentum felkerül majd az ÁFSZ honlapjára és a kirendeltségekhez is eljuttatjuk azokat elektronikus formában. Az ÁFSZ honlapján a gyakran előforduló kérdések és a válaszok bármely érdeklődő számára elérhetővé válnak. A közfoglalkoztatás támogatásának működtetését informatikai rendszer támogatja majd, amely jelenleg kidolgozás alatt áll. Nemzeti Erőforrás Minisztérium Szociális és Gyermekjóléti Szolgáltatások Főosztálya által készített tájékoztató


- 69 -


V. számú melléklet TÁJÉKOZTATÓ a Szociális törvény 2011. január 1-től életbe lépő módosításairól és a közfoglalkoztatás rendszerének változásáról A rendelkezésre állási támogatást január 1-től az ún. bérpótló juttatás (BPJ) váltja fel. A bérpótló juttatás szabályainak többsége megegyezik a rendelkezésre állási támogatás szabályaival. A jövőben a települési önkormányzat rendeletben előírhatja jogosultsági feltételként, hogy a juttatásban részesülő a lakókörnyezetét tartsa rendben. A jogosultsági feltételként előírt 12 hónap előzetes együttműködésbe a keresőtevékenység is beszámít. A bérpótló juttatás folyósítása szünetel, ha az ellátásra jogosult rövid idejű, legfeljebb 90 napig tartó keresőtevékenységet folytat, ha – időtartamától függetlenül – közfoglalkoztatásban vesz részt, továbbá a keresetpótló juttatással járó képzés időtartama alatt. A 2010. december 31-én rendelkezésre állási támogatásra jogosult személyek 2011. január 1-től bérpótló juttatásra lesznek jogosultak, így az ellátás folyósítása folyamatos lesz. Az önkormányzatoknak felülvizsgálat keretében április 30-ig kell az átminősítéseket elvégezni. A bérpótló juttatásra való jogosultságot évente felül kell vizsgálni. 2011. december 31-e után csak annak a személynek lesz folyósítható az ellátás, aki a jogosultság felülvizsgálatát megelőző egy évben legalább 30 nap munkavégzést tud igazolni. A 30 napba be kell számítani az egyszerűsített foglalkoztatást és a háztartási munkát, valamint a munkaerő-piaci programban, vagy 6 hónapot meghaladó időtartamú képzésben történő részvétel vizsgált időszakra eső időtartamát is. Amennyiben a jogosult ennek a feltételnek nem tud eleget tenni, akkor a 30 nap számításánál az általa teljesített és igazolt közérdekű önkéntes tevékenység időtartamát is figyelembe kell venni. A bérpótló juttatásban részesülő köteles a munkaügyi szervezettel nyilvántartott álláskeresőként együttműködni. 2011. január 1-től közfoglalkoztatás keretében csak a kirendeltség által közvetített álláskeresők, elsősorban bérpótló juttatásra jogosult személyek foglalkoztathatóak. Az ügyfél a felajánlott munkalehetőséget az iskolai végzettség és szakképzettség figyelembevétele nélkül köteles elfogadni. A 35 év alatti általános iskolai végzettséggel nem rendelkező álláskeresőknek nem a képzésben való részvétel lesz az elsődleges együttműködési kötelezettség. A rendszeres szociális segély (RSZS) megállapításának, folyósításának, megszüntetésének és felülvizsgálatának feltételei nem változtak. A keresőtevékenység, valamint a keresetpótló juttatással járó képzés időtartama alatt a rendszeres szociális segély folyósítása is szünetel. Megszűnik az a lehetőség, hogy a rendszeres szociális segélyre jogosult személy a bérpótló juttatásra való jogosultságot, és ezzel együtt a közfoglalkoztatásban való részvételt válassza.. A 2011. január 1. előtt megkötött ilyen tartalmú hatósági szerződések megszűnnek, az érintett személyekre a továbbiakban ismét a rendszeres szociális segélyre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A rendszeres szociális segélyre jogosult személy álláskeresőként továbbra is nyilvántartásba vetetheti magát (ez nem feltétele a segély folyósításának) és álláskeresőként részt vehet a hosszabb idejű közfoglalkoztatásban, illetve az országos közfoglalkoztatási programban abban az esetben, ha a kirendeltség, mint álláskeresőt kiközvetíti. A tartós munkanélküliek hatékonyabb foglalkoztatása érdekében 2011. január 1-től átalakul a közfoglalkoztatás rendszere. Három új közfoglalkoztatási forma kerül bevezetésre, amelyhez a


- 70 -


munkáltatók támogatást vehetnek igénybe. Ezt a támogatást az önkormányzat számára kötelező és önként vállalt, rendeletbe foglalt közfeladat ellátására, valamint megállapodásban meghatározott más, közösséget szolgáló, illetve szociális feladat ellátására lehet igénybe venni. Közfoglalkoztatási formák 2011. január 1-től: -

-

-

Önkormányzat által szervezett rövid időtartamú közfoglalkoztatás Napi 4 órás foglalkoztatás, 2-4 hónapos időtartamban, a munkabér a minimálbér, illetve a garantált bérminimum (szakmunka esetén) fele és csak bérpótló juttatásban részesülőket lehet foglalkoztatni ebben a közfoglalkoztatási formában. Önkormányzat által szervezett hosszabb időtartamú közfoglalkoztatás Napi 6-8 órás foglalkoztatás, 2-12 hónapos időtartamban, a munkabér a minimálbér, illetve a garantált bérminimum (szakmunka esetén) időarányos része, és minden álláskeresőként nyilvántartott személy foglalkoztatható ebben a közfoglalkoztatási formában. Országos közfoglalkoztatási programok A foglalkoztatás legfeljebb 12 hónap időtartamban és teljes munkaidőben történhet, a munkabér minden egyes programban külön kerül meghatározásra. Ebben a közfoglalkoztatásban minden nyilvántartott álláskereső foglalkoztatható.

Támogatást kaphatnak azok a vállalkozások, akik többek között bővítik a foglalkoztatottak létszámát és bérpótló juttatásra jogosult személyeket kívánnak foglalkoztatni.

Nemzeti Erőforrás Minisztérium Szociális és Gyermekjóléti Szolgáltatások Főosztálya által készített tájékoztató


- 71 -


VI. számú melléklet TÁJÉKOZTATÓ a 2011. évre áthúzódó közcélú foglalkoztatás támogatásával kapcsolatos eljárásról

A Kormány közfoglalkoztatáshoz nyújtható támogatásokról szóló …../2010. (…) Korm. rendelete alapján közcélú foglalkoztatásra irányuló munkaszerződést 2011. január 1-jét követően kötni és meghosszabbítani nem lehet. A hivatkozott rendelet 9. §-a szerint amennyiben a közcélú foglalkoztatás keretében a 2010. október 31-ig megkötött, illetve meghosszabbított határozott idejű munkaszerződés 2010. december 31-ét követően szűnik meg, a közcélú munkában részt vevők foglalkoztatásához támogatás a Munkaerőpiaci Alap közfoglalkoztatási támogatások 2011 évi előirányzata terhére a 2011. január 1-től 2011. február 28-ig terjedő időszakra igényelhető. Ezen időpontot követően ugyanezen személyek közfoglalkoztatásának támogatására a megváltozott feltételekkel lesz lehetőség a pályázati rendszerben. A támogatás igénylésére külön pályázati felhívás nem kerül meghirdetésre, az átmeneti támogatást a közfoglalkoztatás helye szerint illetékes munkaügyi központ kirendeltségéhez benyújtott kérelemmel lehet igényelni. Az átmeneti támogatás iránti kérelemhez csatolni kell a közcélú foglalkoztatásra irányuló munkaszerződéseket és a 2010. november, december hónap bérkifizetését igazoló bérjegyzéket. Támogatás a fenti rendelet értelmében a foglalkoztatásból eredő munkabérhez és a járulékkedvezmény igénybevételével csökkentett, ténylegesen megfizetett járulékaihoz nyújtható 95%-os mértékig. Ezen túlmenően a foglalkoztatásból eredő közvetlen költségekhez legfeljebb munkavállalónként havonta a munkabérhez és járulékaihoz nyújtott támogatási összeg 5%-ának megfelelő támogatás állapítható meg. Munkabérként legfeljebb a kötelező legkisebb munkabér, illetve garantált bérminimum vehető figyelembe. Az átmeneti támogatás iránti kérelmet a közfoglalkoztatási támogatások pályázati felhívásának megjelenését követően, legkésőbb 2011. január 15-ig lehet a kirendeltséghez benyújtani. A kirendeltség a kérelmet a beérkezését követő 8 munkanapon belül köteles elbírálni. A fenti határidőt követően a 2011. évre áthúzódó közcélú foglalkoztatáshoz támogatás nem igényelhető. A kirendeltség a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény alapján mérlegelési jogkörben dönt a támogatás odaítélésről. Amennyiben a kérelem megfelel a fent hivatkozott Kormányrendelet előírásainak, a kirendeltség hatósági szerződést köt a kérelmezővel. A megítélt átmeneti támogatást a már hivatkozott Kormányrendelet szerinti támogatásokkal kapcsolatos eljárás szerint lehet felhasználni. A támogatás folyósítása utólagos finanszírozással történik. A támogatás folyósítására csak a megkötött és a hatályos hatósági szerződés alapján, az abban meghatározott ütemezés szerint kerül sor. Nemzeti Erőforrás Minisztérium Szociális és Gyermekjóléti Szolgáltatások Főosztálya által készített tájékoztató


- 72 -


VII. számú melléklet

MÓDSZERTANI AJÁNLÁS a helyi önkormányzatok szervezeti és működési szabályzatainak elkészítéséhez, módosításához Összeállításunkkal elsősorban a jogszabály előkészítéssel foglalkozó önkormányzati szakemberek munkáját kívánjuk segíteni. Figyelembe vettük a közelmúltban bekövetkezett jogszabályváltozásokat és támaszkodtunk a törvényességi ellenőrzés tapasztalataira. Ajánlást tettünk a szervezeti és működési szabályzat (a továbbiakban: SZMSZ) szerkezeti felépítésére és főbb tartalmi elemeire. Eltérő betűtípussal jeleztük a jogszabályok által kötelezően előírt tartalmi elemeket, illetőleg a korábbi tapasztalatok alapján hasznosnak, célszerűnek tartott szabályokat. Javasoljuk, hogy a jogszabály-előkészítő szakemberek különös figyelemben részesítsék a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.), a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) és a jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet (a továbbiakban: IRM rend.) szabályait. Fontos kiemelni, hogy az önkormányzati rendeletek (így az SZMSZ) vonatkozásában is be kell tartani – a Jat. rendelkezéseinek megfelelően – a jogszabályok előkészítésére, az előzetes hatásvizsgálatra, az indokolási kötelezettségre, illetve a már megalkotott jogszabályok esetében az utólagos hatásvizsgálatra, valamint a jogszabályok tartalmi felülvizsgálatára vonatkozó szabályokat. I. BEVEZETŐ RÉSZ A rendelet tervezete bevezető részt tartalmaz. A bevezető rész a jogszabály megalkotásához szükséges - az ebben az alcímben meghatározott - érvényességi kellékek felsorolását és a jogalkotás aktusára utaló kifejezést foglalja magában. A bevezető részben meg kell jelölni, ha a rendeletet más, jogszabályban kifejezetten, az adott rendelet megalkotása vonatkozásában véleményezési hatáskörrel felruházott szervvel vagy személlyel egyetértésben, valamint ha más szerv vagy személy véleményének kikérésével alkotják meg. Eredeti jogalkotói hatáskörben megalkotni tervezett helyi önkormányzati rendelet esetében az önkormányzat eredeti jogalkotói hatáskörét megállapító rendelkezésként az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését kell megjelölni. A bevezető részben a rendeletalkotásra felhatalmazást adó rendelkezés vagy az eredeti jogalkotói hatáskört megállapító rendelkezés után meg kell jelölni azt a feladatkört megállapító jogszabályi rendelkezést, amely alapján a jogszabályt kiadják. Önkormányzati rendelet bevezető részének a megszövegezésekor az önkormányzat feladatköreként az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés megfelelő pontját, a helyi önkormányzatokról szóló törvénynek a feladatkört megállapító rendelkezését vagy más törvénynek a feladatkört megállapító rendelkezését kell feltüntetni.


- 73 -


Felhívjuk a figyelmet, hogy jelenleg önkormányzati rendeletben már nem alkalmazható a preambulum, tekintettel az IRM rend. 51. §-ában foglaltakra. A bevezető részben lehet meghatározni az önkormányzat jelképeit. A címert alakjának, színeinek, nagyságának leírásával – utalva mindezek jelentéstartalmára, illetve a történelmi hagyományokra – lehet bemutatni. Hasonló módon írható le az önkormányzat zászlaja, pecsétje. A részletes szabályokat, a jelképek használatának rendjét azonban – terjedelmi okok miatt – indokolt külön rendeletben meghatározni. Lehetőség van helyi ünnepnapok meghatározására is. A bevezető részben lehet rendelkezni az önkormányzat által alapított kitüntetésekről, elismerő címekről. Itt helyezhető el – amennyiben az önkormányzat rendelkezik vele – a hivatalos lap megnevezése is. Történhet utalás arra, hogy a lap a képviselő-testület döntéseit tartalmazza, illetve meghatározható a megjelenés gyakorisága. Hibás azonban azon rendelkezés, hogy az önkormányzati lap felelős kiadója a polgármester, ez az Ötv. 33/A. § (1) bekezdés s) pontjában foglaltak alapján összeférhetetlen helyzetet keletkeztet. II. ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK Az általános rendelkezések között kell meghatározni az önkormányzat hivatalos megnevezését és székhelyét (pontos címmel), az önkormányzat működési területének megnevezését. Amennyiben körjegyzőség működik, annak megnevezése szükséges (Ötv. 39. § (1) bekezdése alapján). Az önkormányzathoz tartozó közigazgatási terület leírását, a képviselők, bizottsági tagok névsorát, az önkormányzati intézmények felsorolását az SZMSZ függeléke tartalmazhatja. Itt kap helyet az önkormányzat szerveinek megnevezése is. Jelen körben felhatalmazó szabályként az Ötv. 9. § (2) bekezdését jelölhetjük meg, hiszen az az önkormányzat szerveinek megnevezését tartalmazza: „Az önkormányzati feladatokat a képviselő-testület és szervei: a polgármester, a képviselő-testület bizottságai, a részönkormányzat testülete, a képviselő-testület hivatala látják el.” A szabály keretjellegű, hiszen ha pl. nem hoz létre bizottságot a testület, avagy nincs részönkormányzata, akkor a szerveinek körét tartalmazó felsorolás sem rendelkezhet róla, vagyis a testületnek a saját rendszeréhez kell igazítania a felsorolást. Megjegyzendő, hogy hibás azon rendelkezés, amely szerint az alpolgármester, a jegyző is az önkormányzat szerveként kerül feltüntetésre, valamint, ha az alelnökök és a tanácsnokok is a szervezet részeként kerülnek megjelölésre. III. FELADATOK ÉS HATÁSKÖRÖK Az Ötv. 9. §-ának (1) bekezdése alapján az önkormányzati feladat- és hatáskörök a képviselőtestületet illetik meg. Az Ötv. 2. § (2) bekezdése szerint önkormányzati döntést a helyi önkormányzat képviselő-testülete - annak felhatalmazására bizottsága, a részönkormányzat testülete, a helyi kisebbségi önkormányzat testülete, társulása, a polgármester -, illetőleg a helyi népszavazás hozhat. Kiemelendő, hogy önkormányzati hatósági ügyet a helyi kisebbségi önkormányzat testületére nem lehet átruházni. Törvény a polgármesternek, főpolgármesternek, megyei közgyűlés elnökének kivételesen önkormányzati feladat- és hatáskört állapíthat meg. Itt szükséges szerepeltetni a képviselő-testület egyes hatásköreinek átruházására vonatkozó szabályokat. Az Ötv. 9.§ (3) bekezdése szerint a képviselő-testület egyes hatásköreit a polgármesterre, a bizottságaira, a részönkormányzat testületére, a kisebbségi önkormányzat testületére, törvényben meghatározottak szerint társulására ruházhatja. E hatáskör gyakorlásához utasítást adhat, e hatáskört visszavonhatja. Az átruházott hatáskör tovább nem ruházható.


- 74 -


Kiemelendő, hogy amennyiben a hatáskör átruházás állampolgárok jogaival, kötelezettségeivel kapcsolatos, rendeleti formában kell a hatáskört átruházni. (Az állampolgárok jogait, kötelezettségeit csak jogszabályban lehet rendezni.) Külön szükséges megemlíteni az önkormányzati hatósági hatáskör átruházását, mert e körben a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) szabályait kell alkalmazni. Az Ötv. 10. § (1) bekezdése rendelkezik az át nem ruházható hatáskörökről, ezeken kívül minden feladat- és hatáskör átruházható. Az át nem ruházható hatásköröket helyesen hivatkozás alkalmazásával lehet megjeleníteni az SZMSZ-ben. Célszerűtlen és egyben felesleges is az át nem ruházható hatáskörök további bővítésének megjelentetése az SZMSZ-ben, mivel ekkor a képviselő-testületnek nem kell döntést hoznia, hiszen eleve a képviselő-testület gyakorolja a hatáskört. Az Ötv. 10. § (2) bekezdése értelmében a képviselő-testület a társulás tekintetében a kinevezést, megbízást és az intézmény alapítását rendeletben ruházhatja át, illetve szintén rendeleti formát kíván meg az Ötv. 23. § (2) bekezdése a bizottság részére történő hatósági hatáskör megállapítása tekintetében. Célszerű ugyanakkor azon feladat- és hatáskörök megjelölése, amelyek ellátásáról fakultatív módon gondoskodik a testület. A kötelező és önként vállalt feladatok esetében a helyi sajátosságokat úgy lehet megjeleníteni, ha sematikus felsorolás helyett a kötelezően ellátandó feladat esetén a konkrét feladat ellátásának módját, önként vállalt feladatoknál pedig a feladatellátás terjedelmének pontos meghatározását is tartalmazza az SZMSZ. Nagy számú átruházás esetén célszerű külön mellékletben rögzíteni, hogy mely hatáskört kire ruház át a képviselő-testület, így elkerülhető az SZMSZ terjedelmének növekedése. Indokolt az SZMSZ-ben meghatározni az átruházás elveit (pl. kollektív döntést igénylő ügyekben a bizottság dönthet, operatív kérdésekben pedig a polgármester), rendjét, eljárási kérdéseit, a visszavonásra vonatkozó szabályokat, a hatáskör gyakorlásának ellenőrzését, a hatáskör gyakorlásához adható utasítások kiadásának rendjét (ez utóbbinál az adott hatáskörhöz kapcsolható általános követelményeket lehet meghatározni, nem pedig a közvetlen beavatkozást egy konkrét ügybe). A polgármester, a bizottság törvényben megállapított hatáskörét a képviselőtestület nem vonhatja el, nem korlátozhatja. IV. A KÉPVISELŐ-TESTÜLET MŰKÖDÉSE Az SZMSZ-ben indokolt rögzíteni a képviselő-testület létszámát (a név szerinti felsorolást tartalmazhatja a függelék, de nem a melléklet). Hangsúlyozandó, hogy az Ötv. 32. §-a alapján a polgármester is tagja a képviselő-testületnek a nem a képviselő-testület tagjai közül választott alpolgármester viszont az Ötv. 34. §-a alapján nem tagja a képviselő-testületnek. Megfontolandó, hogy a határozathozatalhoz szükséges létszámot (az egyszerű és a minősített többségez szükséges létszámot) is határozza meg az SZMSZ (természetesen a polgármestert is beleszámítva). Jelentőségére tekintettel külön érdemes rendelkezni a képviselő-testület alakuló üléséről.


- 75 -


A képviselő jogállása, kérdezési jog és interpelláció A települési képviselő a település egészéért vállalt felelősséggel képviseli a választók érdekeit. Részt vehet a képviselő-testület döntéseinek előkészítésében, végrehajtásuk szervezésében és ellenőrzésében. A települési képviselők jogai és kötelességei azonosak (Ötv. 19. § (1) bek.). A települési képviselő: - a képviselő-testület ülésén a polgármestertől (alpolgármestertől), a jegyzőtől, a bizottság elnökétől önkormányzati ügyekben felvilágosítást kérhet, amelyre az ülésen - vagy legkésőbb tizenöt napon belül írásban - érdemi választ kell adni (Ötv. 19. § (2) bek. a) pont); - kérésére az írásban is benyújtott hozzászólását a jegyzőkönyvhöz kell mellékelni; illetőleg kérésére a véleményét rögzíteni kell a jegyzőkönyvben (Ötv. 19. § (2) bek. b) pont); - tanácskozási joggal részt vehet bármely bizottság ülésén. Javasolhatja a bizottság elnökének a bizottság feladatkörébe tartozó ügy megtárgyalását, amelyet a bizottság legközelebbi ülése elé kell terjeszteni és tárgyalására a települési képviselőt meg kell hívni. Kezdeményezheti, hogy a képviselő-testület vizsgálja felül bizottságának, a polgármesternek, a részönkormányzat testületének, a helyi kisebbségi önkormányzat testületének - a képviselő-testület által átruházott - önkormányzati ügyben hozott döntését (Ötv. 19. § (2) bek. c) pont); - megbízás alapján képviselheti a képviselő-testületet (Ötv. 19. § (2) bek. d) pont); - a képviselő-testület hivatalától igényelheti a képviselői munkájához szükséges tájékoztatást, ügyviteli közreműködést. Közérdekű ügyben kezdeményezheti a képviselőtestület hivatalának intézkedését, amelyre a hivatal tizenöt napon belül érdemi választ köteles adni (Ötv. 19. § (2) bek. e) pont); - köteles részt venni a képviselő-testület munkájában (Ötv. 19. § (2) bek. f) pont). - A települési képviselőt a testületi munkában való részvételhez szükséges időtartamra a munkahelyén fel kell menteni a munkavégzés alól. Az emiatt kiesett jövedelmét a képviselő-testület téríti meg, melynek alapján a települési képviselő társadalombiztosítási ellátásra is jogosult. A képviselő-testület átalányt is megállapíthat (Ötv. 20. § (1) bek.). A hivatal nevében az érdemi válasz előkészítésével a jegyző bízható meg. A képviselőt megillető tiszteletdíj és egyéb juttatások rendjéről külön önkormányzati rendeletben adható szabályozás (a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Pttv.) 15., 16., 17.§). A gyakorlatban több településen bevált – a képviselő jogai közé sorolható – a kérdezési interpellációs jog, ezért ajánlott az SZMSZ-ben az ezzel kapcsolatos részletes rendelkezések kidolgozása, különösen a nagyobb lélekszámú településeken. A képviselői jogosítványok között lehet nevesíteni a kérdezés és interpelláció jogát. Az interpelláció olyan felszólalás, melynek tárgya szoros kapcsolatban kell, hogy álljon az önkormányzat hatáskörének ellátásával, illetőleg annak valamely – az önkormányzat irányítása alá tartozó – szervezet hatáskörébe kell tartoznia. Az interpellációra adott válasz elfogadásáról az interpelláló nyilatkozik, és külön dönt erről a testület is. A kérdés: az önkormányzati hatáskörbe tartozó szervezeti, működési, döntési, előkészítési jellegű felvetés vagy tudakozódás. A kérdésre adott válasz elfogadásáról nem dönt a testület.


- 76 -


A kérdéssel és interpellációval kapcsolatos részletes szabályokat javasolt rögzíteni az SZMSZben: - a képviselők kérdéseiket, interpellációikat szóban vagy írásban a napirendek megtárgyalását követően tehetik meg. (Nem tekinthető interpellációnak a korábban már megválaszolt és a testület által elfogadott interpelláció, amennyiben újabb körülmény nem merült fel.) - az interpelláció és a kérdés csak testületi ülésen ismertethető. Az ülés kezdetekor ad tájékoztatást a polgármester a képviselők által már benyújtott kérdésekről. A képviselők az interpellációkat a napirendek megtárgyalását követően mondják el, - ha az interpelláció, kérdés benyújtására a képviselő-testület ülését megelőzően az SZMSZben meghatározott időpontban (napon) sor kerül, úgy arra az ülésen érdemben válaszolni kell, - az interpelláció, kérdés tárgyának kivizsgálásába be lehet vonni az interpelláló (kérdést feltevő) képviselőt is. A képviselő-testület az interpelláció, kérdés alapján részletesebb vizsgálatot is elrendelhet. Ezzel megbízhatja a polgármestert, valamely bizottságot, illetőleg a tanácsnoko(ka)t is. A képviselő-testület hozzájárulhat ahhoz, hogy az interpellációra 15 napon belül írásban adjanak választ; e válasz másolatát egyidejűleg minden képviselőnek célszerű megküldeni. Elfogadásáról a következő ülésen kell dönteni. Ajánlatos az SZMSZ-ben kitérni arra, hogy milyen módon lehet benyújtani, illetve tárgyalni a képviselő azon kezdeményezését, amelyben azt kéri a képviselő-testülettől, hogy vizsgálja felül az önkormányzati ügyben – átruházott hatáskörben – hozott polgármesteri, bizottsági (részönkormányzati) döntést. A képviselő, a bizottság nem képviselő tagja a vonatkozó jogszabályi előírásoknak megfelelően köteles megtartani a tudomására jutott állami és szolgálati titkot, valamint köteles figyelembe venni az Alkotmánynak, a Polgári Törvénykönyvnek és a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvántartásáról szóló, az 1993. évi LXIII. törvénynek a magántitok és a személyi adatok védelmére vonatkozó szabályait. Titoktartási kötelezettsége megbízatásának lejárta után is fennáll. A titokvédelem biztosítása a képviselő-testület ülését vezető polgármesterre, alpolgármester(ek)re vagy más képviselőre, a bizottsági ülések során a bizottság elnökére hárul. Az SZMSZ rögzítheti a települési képviselő kötelezettségeit is. Pl. a képviselő köteles tevékenyen részt venni a képviselő-testület munkájában; köteles olyan magatartást tanúsítani, amely méltóvá teszi a közéleti tevékenységre, a választók bizalmára; köteles felkérés alapján részt venni a testületi ülések előkészítésében, valamint a különböző vizsgálatokban; köteles írásban vagy szóban bejelenteni, ha a képviselő-testület vagy a bizottságának ülésén vagy egyéb megbízatásának teljesítésében akadályoztatva van; köteles bejelenteni személyes érintettségét a döntéshozatalnál. (Ajánlható, hogy a képviselő-testület döntsön abban a kérdésben, mely esetben tekinti igazolatlannak a távollétet a bejelentés ellenére.) A képviselő-testület döntéshozatalából kizárható az, akit vagy akinek a hozzátartozóját az ügy személyesen érinti. A települési képviselő köteles bejelenteni a személyes érintettséget. A kizárásról az érintett települési képviselő kezdeményezésére vagy bármely települési képviselő javaslatára a képviselő-testület dönt. A kizárt települési képviselőt a határozatképesség szempontjából jelenlevőnek kell tekinteni (Ötv. 14. § (2) bekezdés).


- 77 -


A képviselő jogállását (feladatellátását) érintően figyelembe ajánljuk a következő szabályozási elemeket is: - ajánlatos a polgármesteri hivatal épületében képviselői irodát kialakítani a képviselők munkájának megkönnyítése és hatékonyabbá tétele érdekében. Az iroda működésének személyi és tárgyi feltételeiről a jegyző gondoskodik, - a polgármester egyes települési képviselőket – szakmai ismereteik, felkészültségük szerint – bevonhat a döntések előkészítésébe, a különböző szervekkel történő tárgyalásokba. A képviselő-testületnek javaslatot tehet egyes ügyekben arra, hogy a képviselettel a testület valamely képviselőt bízzon meg. Az SZMSZ meghatározhatja a pártok, a frakcióalakítás feltételeit (pl. az alakításhoz szükséges tagok számát). A független képviselők is frakcióba tömörülhetnek. A frakcióalakítás lehetősége megjelenik az Alkotmánybíróság több határozatában is. A 844/B/2002. AB határozat alapján az Alkotmány, az Ötv. és más törvény sem rendelkezik az önkormányzati képviselőcsoportokról, erről tehát a szervezetalakítás jogával élve szabadon dönthet a közgyűlés, megtartva a törvényi előírást, hogy önkormányzati rendeletben, az SZMSZ-ben hozza meg ezt a döntést. A 1285/H/1993. AB határozat rámutatott arra, hogy az önkormányzati testület szervezetalakítási autonómiájának egyetlen korlátja van, hogy az SZMSZ-ben megállapított szervezeti szabályok nem lehetnek ellentétesek a törvény rendelkezéseivel. A 39/2001. (X. 19.) AB határozat kimondta, hogy nem ellentétes a törvénnyel, ha a képviselő-testületben frakció működik. Ugyanakkor – ahogy azt a 39/2001. (X. 19.) AB határozat is leszögezi – az Ötv. nem rendelkezik a frakcióról, a frakció – ahol létrehozzák – nem szerve a képviselő-testületnek, nem lát el önkormányzati feladatot, hatáskör sem ruházható át a frakcióra. Az Ötv. 21. §-a alapján a képviselő-testület a polgármesternek, bármely települési képviselőnek a javaslatára a települési képviselők közül tanácsnokokat választhat. Az SZMSZ-ben tanácsnok választása esetén rendelkezni indokolt arról, hogy mely önkormányzati feladatkörök (pl. közművelődés, műemlékvédelem stb.) koordinációjával, szervezésével bízza meg a képviselőtestület a tanácsnokot. A képviselő-testület üléseinek száma, nyilvános és zárt ülések köre Az Ötv. 12. § (1) bekezdése kimondja, hogy a képviselő-testület szükség szerint, a szervezeti és működési szabályzatban meghatározott számú, de évente legalább hat ülést tart. Szükséges meghatározni az ülések gyakoriságát, illetve, amennyiben lehetséges, időpontját, helyét. Indokolt szabályozni, hogy az általános rendtől eltérően milyen esetekben tartható rendkívüli ülés, rögzíteni lehet annak eljárási rendjét. Természetesen nem kizárt, hogy a képviselő-testület esetenként kihelyezett ülést tartson, illetve a közmeghallgatást más helyen rendezze. Az Ötv. 13. §-a alapján a képviselő-testület évente legalább egyszer, előre meghirdetett időpontban közmeghallgatást tart. Az SZMSZ-ben kell meghatározni a közmeghallgatás előkészítésére, lebonyolítására vonatkozó szabályokat, továbbá hogy mely témákban köteles a képviselő-testület közmeghallgatást tartani. Nagyobb településeken a képviselő-testület döntése alapján ülésszak is tartható. Az Ötv. 12. § (3) bekezdése szerint a képviselő-testület ülése nyilvános, indokolt rögzíteni azt is, hogy ez hogyan biztosítható. A zárt ülésre vonatkozó szabályokra figyelemmel célszerű rendelkezni arról, hogy milyen módon kér nyilatkozatot a képviselő-testület az érintettől az Ötv. 12. § (4) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben (ha az érintett beleegyezésétől függ a zárt


- 78 -


ülés tartása). Indokolt kitérni arra is, hogy az Ötv. 12. § (4) bekezdés b) pontjának megítélésénél mi tekinthető olyan üzleti érdeknek, amely esetén zárt ülést rendelhet el a testület a vagyonával való rendelkezés, vagy az által kiírt pályázat tárgyalásakor, ha a nyílt tárgyalás üzleti érdeket sértene. Az Ötv. 12. § (5) bekezdése módosult, ezáltal a zárt ülésen a képviselő-testület tagjai, a nem a képviselő-testület tagjai közül választott alpolgármester, a kisebbségi szószóló és a jegyző, továbbá meghívása esetén az érintett és a szakértő vesz részt. Törvény előírhatja, mely esetben kötelező az érintett meghívása. Az Ötv. 17. § (3) bekezdése szerint a külön törvény szerinti közérdekű adat és közérdekből nyilvános adat megismerésének lehetőségét zárt ülés tartása esetén is biztosítani kell, ezért fontos arról rendelkezni, hogy a fenti törvényi előírásnak miként tesz eleget a képviselő-testület. Az ülések tervezése, előkészítése Az átgondolt működés érdekében célszerű megtervezni a testületi üléseket. A testület határozati formában elfogadott munkaterve az SZMSZ függelékét képezheti (pl.: féléves/éves munkaterv, amelyben szerepelnek a várható önkormányzati feladatok, döntések, előterjesztések, az előterjesztők, az előkészítés felelősei az időpont feltüntetése mellett, valamint az, hogy az egyes előterjesztéseket mely bizottságnak kell előzetesen megtárgyalnia, az ülések időpontja, helye, a tervezett napirendi pontok). Az ülések előkészítésével összefüggésben kell meghatározni a testületi ülésre meghívandók körét. Külön indokolt feltüntetni azon személyeket, akiket minden testületi ülésre kötelező meghívni valamely jogszabályhely alapján (pl. az Ötv. alapján a kisebbségi szószóló), illetve a testület döntése szerint. Célszerű azok körét is meghatározni, akik csak egy-egy napirendhez kapnak meghívót. Ebben a részben kell meghatározni azon önszerveződő közösségeket, civil szervezeteket, amelyek képviselőit – az Ötv. 8. § (5) bekezdés második mondata alapján – feladatköréhez kapcsolódóan tanácskozási jog illeti meg a képviselő-testület és bizottságai ülésein. Hasonló módon a képviselőtestület bizottságai nem képviselő tagjainak, illetőleg a külön meghatározott érdekegyeztető tanács, munkaadói és munkavállalói érdekközösség képviselőnek szintén, tevékenységi körükben biztosítható tanácskozási jog. Egyes esetekben (pl. törvényességi észrevétel ismertetése, alkotmánybírósági kezdeményezés) fontos lehet, hogy a fővárosi, megyei kormányhivatal vezetője is tanácskozási joggal részt vehessen a képviselő-testület ülésén, más esetekben elegendő a fővárosi, megyei kormányhivatal képviseletét biztosítani. A fentieken túl tanácskozási joggal lehet még meghívni a képviselő-testület ülésére az egyházak képviselőit, a választókerület országgyűlési képviselőjét, a díszpolgárokat. Indokolt rögzíteni az ülések előkészítésének legfontosabb technikai, szervezési és egyéb feladatait is (pl. a tanácskozási feltételek biztosítása, az ülésekre szóló meghívók alaki, tartalmi kellékei, határideje, azok elmulasztásának szankcionálása).

Az előterjesztések Az SZMSZ-ben indokolt meghatározni az előterjesztések tartalmi és formai követelményeit. Az „előterjesztés” fogalmat akkor célszerű használni, ha az adott kérdésben a képviselő-testület döntése szükséges. Amennyiben erre nincs szükség, lehet tájékoztató, amely valamely kérdésről, területről ad tájékoztatást a képviselő-testület számára. Fontos rendelkezni arról, hogy ki nyújthat be előterjesztést a képviselő-testülethez (a települési képviselő, a polgármester, a képviselőtestület bizottsága vagy a képviselő-testület más szervei: pl. részönkormányzat, társulás). Külön


- 79 -


kell meghatározni azokat az ügyeket, amelyekben csak valamely bizottság készíthet előterjesztést, illetve az előterjesztés meghatározott bizottság véleményével, vagy egyetértésével nyújtható be. Az előterjesztés készülhet írásban és lehet szóbeli is. Indokolt egyértelműen rögzíteni azokat az ügyeket, amelyekben kizárólag írásban nyújtható be előterjesztés (pl. önkormányzati rendeletalkotás, intézmény alapítása, átszervezése, megszüntetése, helyi népszavazás kiírása stb.). Az SZMSZ meghatározhatja az előterjesztésekkel szemben támasztott alapvető követelményeket (pl. az előterjesztésnek alkalmasnak kell lennie a tárgykör valósághű bemutatására, megfelelő következtetések levonására és a legcélszerűbb döntések meghozatalára, tömör, az érdekeltek számára világos megfogalmazására). Célszerű lehet az előterjesztés tagolása (bevezető, helyzetfeltáró, értékelő rész, határozati rész), valamint előzetes egyeztetés, kellő idő biztosítása a véleményezésre, a jegyző általi törvényességi felülvizsgálatra. A képviselő-testület ülésének összehívása, vezetése Az Ötv. 12. § (2) bekezdése értelmében a képviselő-testület elnöke a polgármester, aki összehívja és vezeti a képviselő-testület ülését. A polgármestert akadályoztatása, távolléte esetén az alpolgármester helyettesíti (több alpolgármester esetén a polgármester által megjelölt sorrendben), aki jogosult a testületi ülés összehívására és vezetésére. Itt szükséges kiemelni, hogy a nem a képviselő-testület tagjai közül választott alpolgármester nem tagja a képviselő-testületnek, a polgármestert a képviselő-testület elnökeként nem helyettesítheti ezért őt az ülés összehívásának-, illetve vezetésének jogosultsága nem illeti meg (Ötv. 34. § (2) bekezdés első mondata). A polgármesteri és alpolgármesteri tisztség egyidejű betöltetlensége, illetve tartós akadályoztatásuk esetén – az Ötv. 31. §-ának megfelelően – az SZMSZ-ben kell rendelkezni a képviselő-testületi ülés összehívásáról, vezetésének módjáról. Meg kell jelölni, hogy mely személy (pl. a korelnök vagy valamely bizottság elnöke) hívhatja össze és vezetheti a képviselő-testület ülését. Mindenképpen azt kell szem előtt tartani, hogy a képviselő-testület folyamatos működése biztosítva legyen. Előállhat ugyanis olyan helyzet, hogy amennyiben az alakuló ülésen nem tudják megválasztani a testület bizottságait, akkor a következő ülést a bizottság elnöke nem tudja összehívni. Ajánlható megoldás ezért, hogy főszabályként a korelnök hívja össze a testületi ülést vagy pedig mindaddig a korelnök hívja össze a testületi ülést, amíg nem választanak bizottsági elnököt. (Indokolt az SZMSZ-ben szabályozni, hogy a határozatképtelenség miatt elmaradt képviselő-testületi ülés pótlásáról milyen határidőn belül kell gondoskodni, illetve, hogy az előzetesen kitűzött napirend megváltoztatható-e.) Az Ötv. 12. § (1) bekezdése alapján kötelező az ülést összehívni a települési képviselők egynegyedének vagy a képviselő-testület bizottságának indítványára (rendkívüli ülés). Az Ötv. 98. § (2) bekezdés f) pontja úgy rendelkezik, hogy a fővárosi és megyei kormányhivatal összehívja a képviselő-testület ülését, ha a 12. § (1) bekezdése szerint tett indítványnak a polgármester tizenöt napon belül nem tesz eleget. E rendelkezésekből fakadóan tehát a polgármesternek az Ötv. 12. § (1) bekezdése szerint az ülést – legkésőbb – a kezdeményezéstől számított tizenöt napon belül össze kell hívnia. Az Ötv. 35. § (3) bekezdése szerint a polgármester, ha a képviselő-testület döntését az önkormányzat érdekeit sértőnek tartja, ugyanazon ügyben egy alkalommal kezdeményezheti a döntés megtárgyalását. A kezdeményezést az ülést követő három napon belül nyújthatja be és a képviselő-testület a benyújtás napjától számított tizenöt napon belül dönt. Az SZMSZ-ben célszerű az ülés megtartásának szabályairól rendelkezni, figyelembe véve a fenti törvényi szabályozást.


- 80 -


Az SZMSZ-ben további kötelező összehívási eseteket is meg lehet határozni (pl. kisebbségi önkormányzat kezdeményezése), és fontos a kezdeményezés formai (nem kizárólagos eset az írásbeli összehívás), tartalmi kellékeit is rögzíteni (pl. az időpontot, a napirendet, a csatoldandó anyagokat, a rendkívüli ülés összehívását megalapozó körülményeket). A kötelező összehívás eseteinek meghatározását fontos hangsúlyozni, hiszen alapvető fontosságú lehet a képviselőtestület működése szempontjából. A törvényben meghatározott kötelező összehívás „szűkítése” azonban nem megengedett. Az SZMSZ-ben indokolt rögzíteni, hogy az ülés összehívására írásbeli meghívót küld a polgármester (ennek legfontosabb szabályait célszerű meghatározni: pl. hány nappal korábban kell kiküldeni a meghívót, mi annak tartalma, az ülés helye, ideje, a javasolt napirendek, az előterjesztő neve). A meghívóhoz célszerű mellékelni az előterjesztéseket, a határozattervezeteket. A szóbeli meghívás (távbeszélőn) kivételes, ennek feltételeit (sürgősség indoklása, formai szabályok stb.) szintén rögzíteni kell. A képviselő-testület ülésének helyéről, időpontjáról és napirendjéről a lakosságot a jegyző a sajtó útján, valamint a meghívónak a polgármesteri hivatal hirdetőtábláján, illetve más helyen történő kifüggesztésével tájékoztatja. Az SZMSZ-ben meg lehet határozni egyéb tájékoztatási módokat is (pl. kábeltévé, helyi rádió stb.). A képviselő-testület ülésén megjelent hallgatóságra vonatkozóan fontos szabályozni, hogy ha a megjelentek hozzá kívánnak szólni az üléshez, azt milyen formában, illetőleg milyen időtartamban tehetik meg. A hozzászólás jogának megadását célszerű a polgármesterre ruházni. A 961/B/1993. AB határozat egyértelművé tette, hogy a polgármester az önkormányzati feladatok ellátása és hatáskörök gyakorlása során a képviselőktől eltérő, más és több jogot biztosító helyzetben van. Az egyes előterjesztések, kérdések, hozzászólások megítélése és önkormányzati feladatokkal való összefüggése szempontjából többletinformációkkal rendelkezhet. E helyzet elismerésén nyugszik az olyan működési szabályozás, mely megengedi, hogy a polgármester (vagy az őt a feladatellátásban segítő alpolgármesterek) a vita során többször szólhassanak hozzá. Az ülésvezetésre vonatkozó szabályokat célszerű csoportosítani. Az Ötv. 14. § (1) bekezdése határozza meg a határozatképesség feltételeit, a határozatképességet valamennyi döntés előtt vizsgálni kell, ennek módjáról rendelkezhet az SZMSZ. A polgármester (távollétében az alpolgármester – kivéve a nem a képviselő-testület tagjai közül választott alpolgármestert –, illetve az SZMSZ-ben meghatározott személy) ülésvezetésre vonatkozó jogosítványairól, valamint a tanácskozás rendjéről szintén fontos rendelkeznie az SZMSZ-nek. Ennél a résznél azt kell meghatározni, hogy milyen sorrendben kell szót adni, milyen időtartamúak lehetnek a hozzászólások, milyen esetekben nyílik lehetőség viszontreagálásra, mely esetekben van lehetőség a szó megvonására, a tanácskozási joggal résztvevők mikor fejthetik ki véleményüket, mikor és hogyan lehet lezárni a vitát. A 308/B/2000. AB határozat alapján az önkormányzati szabályozás, az SZMSZ rendezési körébe tartozik az ülés menetének, a tanácskozás rendjének, a kérdések, hozzászólások, a vita lezárása stb. részletes szabályainak meghatározása. A képviselő-testület tanácskozási rendjére vonatkozó szabályozásnál rendelkezni kell arról, hogy a napirendi tervezetet a polgármester terjeszti elő, ugyanakkor az önkormányzati bizottságok, a helyi kisebbségi önkormányzatok, a részönkormányzatok, a polgármester, valamint a képviselők indítványozhatják valamely kérdés napirendre tűzését. Az SZMSZ-ben lehet meghatározni, hogy ezeket milyen formában (írásban, szóban), illetve milyen időpontig tehetik meg a polgármesternél, továbbá fontos szabályozni ezek napirendre tűzésének rendjét. A szabályozás része lehet egyes


- 81 -


indítványok sürgősségi tárgyalásának meghatározása is (milyen esetekben lehet ilyen indítványt benyújtani, milyen formában kell előterjeszteni, meg kell jelölni a sürgősség tényét alátámasztó körülményeket). Az ülés rendjére vonatkozóan szabályozni lehet, hogy milyen sorrendben követik egymást a napirendek. A vitával kapcsolatban indokolt lehet meghatározni annak menetét: pl. az előterjesztő tehet-e szóbeli kiegészítést; a tanácskozási joggal részt vevők mikor, hány percig szólhatnak hozzá a vitához; a képviselők hozzászólásának van-e időkorlátja; hány alkalommal szólhat a napirendhez egy képviselő; a módosító javaslatokat meddig lehet benyújtani; a kérdések, vélemények, módosító javaslatok elhangzásának van-e sorrendje; a napirend végén az előterjesztő válaszolhat-e a felmerült kérdésekre; szót kell adni a jegyzőnek, amennyiben a törvényességgel kapcsolatban észrevétele van; a szavazás lezárását követően van-e, ha igen milyen eljárási rendben helye újabb hozzászólásnak. A képviselő-testület ülésén a képviselői hozzászólásokra nézve kialakított önkorlátozó szabályokról a 33/1998. (VI. 25.) AB határozat megállapította, hogy ezek a helyi szabályok gyakorlatilag olyan tűrési határt jelentenek, amelyen belül maradva még biztosítható az érdemi testületi működés. A tanácskozás kereteinek SZMSZ-ben történő megvonása elsősorban a tanácskozás elhúzódásának a megakadályozását szolgálja. A tanácskozás rendjének fenntartása Az SZMSZ-ben ajánlott meghatározni a tanácskozás rendjének biztosításával kapcsolatos rendelkezéseket. Tekintettel arra, hogy a polgármester vezeti a képviselő-testület ülését, a tanácskozás rendjének a fenntartása is az ő feladata. Teendői – így számára a SZMSZ-ben biztosított jogosítványok is – kétirányúak lehetnek. Egyrészt a testületi ülésen meghívóval résztvevők (képviselők, tanácskozási joggal résztvevők, más meghívottak), másrészt az ülésen megjelent választópolgárok (hallgatóság) – az ülés rendjét zavaró – magatartásához kapcsolódhatnak. A polgármester az alábbi jogosítványokkal rendelkezhet: - figyelmeztetheti azt a hozzászólót, akinek a tanácskozáshoz nem illő, másokat sértő a megfogalmazása; - rendreutasíthatja azt, aki a képviselő-testülethez méltatlan magatartást tanúsít; - a széksértés megállapítását kezdeményezheti (ez a jog megilleti a képviselőket is), melynek szabályait az alábbiakban lehet megállapítani: az a képviselő-testületi tag, aki a tanácskozás méltóságát magatartásával sérti, a képviselő-testület tagjait sértő kifejezésekkel illeti – ha bántó kijelentéseit rögtön vissza nem vonja, továbbá a sértettet, illetőleg a testületet meg nem követi – széksértést követ el; a széksértés tényét a képviselőtestület vita nélkül, egyszerű szótöbbséggel állapítja meg; szankcionálása rendbírsággal történhet [33/1998.(VI.25.) AB. határozat 43/1992. (VII. 16.) AB határozat, 49/1992. (IX. 26.) AB határozat]). - célszerű, ha a választójoggal nem rendelkező 18 éven aluli személyek a képviselő-testületi ülésen csak a polgármester egyedi engedélye alapján vehetnek részt. Megjegyzendő, hogy a képviselővel szemben nem alkalmazhatók olyan szankciók, melyek megakadályoznák vagy megtiltanák a testület munkájában való részvételét (különösen a döntéshozatalban való közreműködést). A Pttv. 17. § (2) bekezdése alapján a képviselő-testület a kötelezettségeit megszegő képviselő megállapított tiszteletdíját legfeljebb 25%-kal, maximum 12 havi időtartamra csökkentheti, illetőleg természetbeni juttatását ugyanilyen időtartamra megvonhatja. Ismételt kötelezettségszegés esetén a csökkentés, illetve a megvonás újra megállapítható;


- 82 -


Utalni kell arra, hogy a képviselővel szemben nem alkalmazhatók olyan szankciók, melyek megakadályoznák vagy megtiltanák a testület munkájában való részvételét (különösen a döntéshozatalban való közreműködést). Szankció lehet továbbá a rendbírság kilátásba helyezése, illetve alkalmazása (43/1992. (VII. 16.) AB határozat, 49/1992. (IX. 26.) AB határozat). Az ülést határozott időre félbeszakíthatja a képviselő-testület a polgármester javaslatára, ha a testületi ülésen olyan rendzavarás történik, amely a tanácskozás folytatását lehetetlenné teszi; ha az ülés félbeszakad, csak újabb polgármesteri összehívásra folytatódhat. A döntéshozatali eljárás Az Ötv. 14. § (1) bekezdése alapján a képviselő-testület akkor határozatképes, ha az ülésen a képviselőknek több mint a fele jelen van. Az ülés megkezdése előtt az ülés vezetőjének meg kell állapítania a határozatképességet, s annak fennállását folyamatosan figyelnie kell, határozatképtelenné vált ülés esetén meg kell kísérelni a határozatképesség helyreállítását. (Határozatképesség hiánya esetén megoldás lehet az ülés felfüggesztése vagy újabb ülés összehívása - 8 napon belül - vagy a soron következő ülésen történő tárgyalás.) Az Ötv. döntéshozatalra vonatkozó szabályai (14-15. §) kógens rendelkezések, ettől eltérő szabályokat megállapítani nem lehet. Rögzíteni lehet ugyanakkor az SZMSZ-ben a döntéshozatalra vonatkozó részletes, kiegészítő szabályokat (pl. az egyes szavazási formákra milyen eljárási rendelkezések vonatkoznak, hogyan kell megállapítani a szavazás eredményét, szólni kell az ismételt szavazás eseteiről, az újratárgyalásról). Az SZMSZ-ben, vagy mellékletben meg lehet határozni azokat az ügyköröket (az Ötv. 15. § (1) bekezdésében felsoroltakon felül), amelyek elfogadásához minősített többség szükséges. Rendelkezni kell a döntéshozatali eljárásból való kizárásról is (bejelentési kötelezettség, szavazás rendje). Noha az Ötv. erre vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz, az SZMSZ-ben szabályozni lehet a tartózkodás kérdését is. Az Alkotmánybíróság a 1625/B/1991. AB határozatában kimondta, hogy egyaránt törvényes megoldásnak tekinthető, ha a képviselő-testület a szervezeti és működési szabályzatában szabályozza a tartózkodás lehetőségét, és az is, ha nem. Fontos megjegyezni, hogy az Ötv. 14. §-a „igen” szavazatot ír elő a javaslat elfogadásához, ebből következik, hogy a tartózkodás tulajdonképpen „nem” szavazatot jelent. Itt szükséges kiemelni, hogy hibás a szavazategyenlőségről rendelkezni az SZMSZ-ben, mivel az Ötv. nem ismeri a szavazategyenlőség intézményét, ekkor ténylegesen elutasító döntés születik. Az Ötv. 12. § (6) bekezdése szerint a képviselő-testület a döntéseit (határozat, rendelet) nyílt szavazással hozza. Titkos szavazást tarthat a 12. § (4) bekezdésben foglalt ügyekben (zárt ülés esetén). Célszerűségi indokok alapján a SZMSZ-ben meg lehet határozni a szavazás módjára vonatkozó rendelkezéseket. Ilyen pl.: név szerinti szavazás (ABC sorrendben) - egyszerű szótöbbséggel történő – elrendelése, lebonyolítása, vagy a szavazás módjának meghatározása: gépi illetve kézi szavazás. Fontos megjegyezni, hogy gépi szavazás esetén is figyelemmel kell lenni az adatvédelmi szabályok betartására.


- 83 -


Szintén célszerű, ha az SZMSZ rendelkezik a titkos szavazás lebonyolításának rendjéről. (pl.: kezdeményezés, borítékba helyezett szavazólappal, külön helyiségben, szavazófülke magányában). A kizárás szabályozásánál fontos, hogy a hozzátartozó fogalma az Ötv. 110. § (1) bekezdése és ne más jogszabály (pl.: Ptk.) alapján kerüljön meghatározásra. „E törvény (Ötv.) 14. § (2) bekezdésének és 26. § alkalmazásában hozzátartozó: az egyeneságbeli rokon és ennek házastársa, a testvér, a házastárs, az élettárs.” Jelen kérdéskör felmerülhet az önkormányzati hatósági ügyek vonatkozásában is. Ekkor a Ket. 43.§ (8) bekezdése az irányadó, amely külön törvényre utal vissza: „Önkormányzati hatósági ügyben a kizárásra vonatkozó döntésre a külön törvényben meghatározott, személyes érintettséggel kapcsolatos eljárás az irányadó.” Ez valójában az Ötv. 14.§ (2) bekezdését jelenti. A határozathozatal formájától függetlenül a szavazás eredményét ülésvezetési jogosítványai keretében a polgármester állapítja meg és ismerteti a döntést. Az önkormányzati rendeletalkotás A képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot. (Ötv. 16. § (1) bek.) Korábban nem volt akadálya annak, hogy a helyi rendelet a magasabb szintű jogszabálynak a saját rendeletébe illeszkedő előírásait – szó szerint – átvegye. Más jogszabályra vagy jogszabályi rendelkezésre hivatkozás esetén mindig vizsgálandó már magának a hivatkozás alkalmazásának a szükségessége is. Hivatkozás esetén ugyanis, legyen szó a hivatkozás bármely formájának alkalmazásáról, hosszú távon mindig fennáll annak a veszélye, hogy a hivatkozás maga kiüresedik, vagy módosítás folytán eltérő értelmet nyer. Más jogszabályra vagy jogszabályi rendelkezésre hivatkozás önmagában nem jelent alkotmányellenességet, azonban a normavilágosság követelményébe ütközik. Ezeknek az alkotmányossági és gyakorlati problémáknak a kezelése érdekében az IRM rendelet a hivatkozások alkalmazását azokra az esetekre szűkíti, amikor az megfelelő fogalomhasználattal nem küszöbölhető ki, azaz megkerülhetetlen, vagy a hivatkozások nélküli normaszöveg nehezen értelmezhető lenne, azaz amikor a hivatkozásoknak a jogértelmezést segítő szerepe van. A jogalkalmazók és a jogszabály más címzettjei tájékoztatására azonban számos lehetőség áll rendelkezésre. Helyes megoldás, ha a magasabb szintű jogszabályok jogszabálybeli ismétlésének elhagyása mellett olyan - kötelező erővel természetesen nem rendelkező - tájékoztató készül, amely egységes szerkezetben tartalmazza a magasabb szintű és az alacsonyabb szintű jogszabályok rendelkezéseit. Célszerű tehát SZMSZ-ben rögzíteni a rendeletalkotás kezdeményezésére jogosultak körét, a rendelet-tervezet előkészítőjét, a bizottsági véleményezés szabályait, valamint a véleményeztetésbe bevonandó szervek, szervezetek körét. Vannak olyan önkormányzati rendeletek, amelyek esetében az ágazati jogszabályok határozzák meg az egyeztetésbe kötelezően bevonandó szervek, szervezetek körét.


- 84 -


Az önkormányzati rendelet alkotását kezdeményezheti: - a polgármester, - a képviselő, - a képviselő-testület bizottsága, - a jegyző, - a települési kisebbségi önkormányzat elnöke, - a civil szervezet képviselője. A kezdeményezést a polgármesternél célszerű benyújtani, aki a rendelet tárgya szerint illetékes képviselő-testületi bizottságok és a hivatal bevonásával a kezdeményezést, majd a tervezetet a képviselő-testület elé terjeszti. Az Ötv. 16. § (2) bekezdése előírja a rendeletek kihirdetésének SZMSZ-ben történő szabályozásának kötelezettségét. Ennek keretében konkrétan meg kell határozni a helyi rendelet kihirdetésének módját (pl: szórólap, hangosbeszélő, helyi rádió, kábeltelevízió, a polgármesteri hivatal folyosója, könyvtára, hírlapolvasója, közintézmények jól látható helyei, helyi lap, külön kiadvány, illetve gyűjteményes forma), de nem elég megismételni csupán azt, hogy „helyben szokásos módon”. Fontos kiemelni, hogy kihirdetési formaként csak egy mód határozható meg, mégpedig az, amelyikhez a joghatás fűződik. Ez persze nem akadálya a fenti egyéb nyilvánosságra hozatali módoknak. Az önkormányzati rendelet előkészítőjének feladata a jogszabály szakmai tartalmának kialakítása. Ennek során biztosítani kell, hogy a rendelet megfeleljen az Alkotmányból eredő tartalmi és formai követelményeknek, illeszkedjen a jogrendszer egységébe, megfeleljen a nemzetközi jogból és az európai uniós jogból eredő kötelezettségeknek és megfeleljen a jogalkotás szakmai követelményeinek. A Jat. 17. § (1) bekezdése szerint a jogszabály előkészítője - a jogszabály feltételezett hatásaihoz igazodó részletességű - előzetes hatásvizsgálat elvégzésével felméri a szabályozás várható következményeit. Az előzetes hatásvizsgálat eredményéről önkormányzati rendelet esetén a helyi önkormányzat képviselő-testületét tájékoztatni kell. A rendelet előkészítője - a jogszabály feltételezett hatásaihoz igazodó részletességű - előzetes hatásvizsgálat elvégzésével felméri a szabályozás várható következményeit. A hatásvizsgálat során vizsgálni kell a tervezett rendelet valamennyi jelentősnek ítélt hatását (különösen társadalmi, gazdasági, költségvetési és adminisztratív terheket befolyásoló hatásait, környezeti és egészségi következményeit). A hatásvizsgálatnak ki kell terjednie a rendelet megalkotásának szükségességét, a jogalkotás elmaradásának várható következményeire, és az alkalmazásához szükséges személyi, szervezeti, tárgyi és pénzügyi feltételekre is. A tervezetéhez az előkészítőnek indokolást kell csatolnia, amelyben bemutatja azokat a társadalmi, gazdasági, szakmai okokat és célokat, amelyek a javasolt szabályozást szükségessé teszik, továbbá ismerteti a jogi szabályozás várható hatásait. A jogszabály tervezetének indokolásában tájékoztatást kell adni a javasolt szabályozás és az európai uniós jogból eredő kötelezettségek összhangjáról. Célszerű a rendelet szakmai előkészítésének feladataival a jegyzőt megbízni, akinek ezzel összefüggő teendői az alábbiakban foglalhatók össze: - a közreműködők között a munka elosztása; - a tervezetek bizottsági véleményeztetéséről és az észrevételek feldolgozásáról való gondoskodás;


- 85 -


-

az elvi célkitűzések érvényesítésének, a vitás kérdések megfelelő szintű eldöntésének biztosítása; az érintett társszervekkel való koordináció; az adminisztrációs munka megszervezése; a tervezet testület előtti megvitatásában való részvétel.

A tervezet előkészítéséhez a képviselő-testület – szükség esetén – más szakértőket is felkérhet, illetőleg előkészítő csoportot hozhat létre. Az állampolgárok szélesebb körét érintő rendeletek tervezetét legalább 30 napra célszerű közszemlére tenni, erre a lakosság figyelmét a helyben szokásos módon fel kell hívni. A közszemlére tett rendelet-tervezettel kapcsolatban az érdekeltek írásban kifogást emelhetnek, javaslatot, észrevételt tehetnek; ezek tárgyában a képviselő-testület dönt. 2011. július 1-jei hatállyal az Ötv. a 103/B. §-sal egészül ki, mely felhatalmazást ad a helyi önkormányzat képviselő-testületének, hogy a helyi sajátosságoknak megfelelően az általa megalkotott rendeletek előkészítésében való társadalmi részvétel szabályait rendeletben állapítsa meg. A polgármester, illetőleg a jegyző tájékoztatja a testületet az előkészítés során felvetett, de a tervezetben nem szereplő javaslatokról is. Célszerű, ha a szavazás előtt a tervezet törvényességéről a jegyző nyilatkozik. Az Ötv. 16. § (3) bekezdése szerint az önkormányzati rendeletet a polgármester és a jegyző írja alá. Kihirdetéséről a jegyző gondoskodik. A Jat. 21. § (2) bekezdése szerint az utólagos hatásvizsgálat lefolytatásáról önkormányzati rendelet esetén a jegyző gondoskodik. Célszerű SZMSZ-ben rögzíteni az előzetes és utólagos hatásvizsgálat szabályait, valamint a hatályosulás felülvizsgálatának gyakoriságát. Szükséges, hogy az SZMSZ szabályozza az önkormányzat döntéseivel kapcsolatos alábbi teendőket: A rendeleteket külön-külön, naptári év elejétől kezdődően, folyamatos sorszámmal kell ellátni. Az önkormányzat rendeletének megjelölése az IRM rend. 9. § (4) bekezdésében meghatározott elemeket - a jogszabály sorszáma és a kihirdetés ideje kivételével az alábbi sorrendben tartalmazza. Így: - a rendelet megalkotójának teljes megjelölését, - a rendelet sorszámát, - a rendelet kihirdetésének idejét, - az önkormányzati kifejezést, - a rendelete kifejezést és - a rendelet címét. A rendeletekről nyilvántartást kell vezetni, amelyről a jegyző gondoskodik.


- 86 -


Önkormányzati határozatok Az önkormányzati döntéseknek két nagy kategóriáját különböztethetjük meg: rendelet és határozat (lásd: fent, Ötv. 12. § (6) bek.) Kiemelendő, hogy a határozatoknak azonban több alfaja van. Megkülönböztethető az ún. normatív határozat, erre a Jat. VI. Fejezetében található szabályok (Közjogi szervezetszabályozó eszközök) vonatkoznak. Külön alfajt képezhet továbbá az önkormányzati hatósági határozat. E körben különös figyelmet kell fordítani a Ket. vonatkozó rendelkezéseire, azaz az ott meghatározott formai és tartalmi követelményekre. Az első kettő alfaj egyikébe sem tartozó határozatokat nevezhetjük „egyéb” határozatoknak (sem közjogi szervezetszabályozó eszköz, sem hatósági határozat). Az Ötv. 16. § (5) bekezdése, amely 2011. január 1-jétől alkalmazandó (új) szabály kimondja, hogy a képviselő-testület normatív határozatát a rendeletek kihirdetésére vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával kell közzétenni. A határozatokra vonatkozóan indokolt rendelkezni arról, hogy mely kérdésekről dönt a testület számozott határozat nélkül, de jegyzőkönyvi rögzítéssel (napirend elfogadása, ügyrendi kérdések, képviselői kérdésekre, interpellációkra adott válaszok, név szerinti szavazás elrendelése stb). Fontos megjelölni a számozott határozatok formai és tartalmi kritériumait (felelős, határidő megjelölése), amennyiben vannak lejárt határidejű határozatokról szóló jelentések, úgy ezeknek a tartalmi követelményeit is rögzíteni kell. A határozatok külön-külön, naptári év elejétől kezdődően, folyamatos sorszámmal látandók el. A határozat megjelölése tartalmazza a sorszámot, elfogadásának évét, hónapját és napját. A határozatokról nyilvántartást kell vezetni, amelyről a jegyző gondoskodik. Ez vonatkozik az átruházott hatáskörben hozott határozatokra is, melyeket külön kell jelölni és nyilvántartani.

A képviselő-testület jegyzőkönyve A képviselő-testület üléséről jegyzőkönyvet kell készíteni, amely a megjelent képviselők és meghívottak nevét, a tárgyalt napirendi pontokat, a tanácskozás lényegét, a szavazás számszerű eredményét és a hozott döntéseket tartalmazza (Ötv. 17. § (1) bek.). A jegyzőkönyv a képviselő-testület üléséről készített olyan alapdokumentum, amely lényeges, pótolhatatlan információkat tartalmaz, sok esetben olyan bizonyító erővel bír, amellyel a közokiratok rendelkeznek. Erre tekintettel az SZMSZ-ben ajánlott a jegyzőkönyvre vonatkozó előírásokat tovább részletezni. A jegyzőkönyv a fentieken túl tartalmazza: - az ülés helyét és időpontját; - a távol maradt képviselők nevét, a távollét okát (illetve, hogy azt nem jelezte); - napirendi pontonként az előadók nevét, szóbeli előterjesztés esetén annak rövid tartalmát, a felszólalók nevét és mondanivalójuk lényegét;


- 87 -


-

az elhangzott bejelentéseket, interpellációkat és kérdéseket, valamint az azokkal kapcsolatos válaszokat, illetve határozatokat; a képviselő kérésére véleményének rögzítését, aláírásokat, dátumot, pecsétet.

Az SZMSZ előírhatja, hogy a polgármester vagy a képviselők meghatározott hányadának indítványára a testületi ülés egészéről vagy egy-egy napirendjének a tárgyalásáról szó szerinti jegyzőkönyvet kell készíteni. A jegyzőkönyv mellékletei lehetnek: - a meghívó, - az előterjesztések és - a rendelet, valamint a határozattervezetek egy-egy példánya, - a jelenléti ív, - az írásban benyújtott hozzászólás (a képviselő kérésére). A jegyzőkönyv elkészítéséről a jegyző gondoskodik. A képviselő-testület ülésének a jegyzőkönyvét a polgármester és a jegyző írja alá. A jegyzőkönyvet az ülést követő tizenöt napon belül a jegyző köteles megküldeni a fővárosi, megyei kormányhivatal vezetőjének. Fontos, hogy a választók ismerjék az önkormányzat tevékenységét, a képviselő-testület döntéseit. E körben – az Ötv. 17. § (3) bekezdése alapján – betekinthetnek a képviselő-testület előterjesztésébe és az ülések jegyzőkönyvébe. Hasonló szellemben rendelkezik a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) 19. §-a is. Utóbbi külön nevesíti, hogy az önkormányzat feladatkörébe (ide értve a gazdálkodásával kapcsolatos feladatköröket is) tartozó ügyekben köteles elősegíteni és biztosítani a közvélemény pontos és gyors tájékoztatását. A fentiek biztosítása érdekében célszerű az SZMSZ-ben ezekről a kérdésekről külön rendelkezni. Előírni, hogy a választópolgárok a könyvtárban vagy más nyilvános helyen megtekinthetik a képviselő-testület előterjesztéseit, jegyzőkönyveit, döntéseit. Erről szükséges a lakosságot külön is tájékoztatni. Célszerű az SZMSZ-ben arra is kitérni, hogy a közérdekű adat megismerésére irányuló kérelmet – melyet a törvény alapján legrövidebb idő alatt, legfeljebb 15 napon belül kell teljesíteni – milyen módon és ki teljesíti. Az önkormányzati ügyekben ezzel a polgármester, államigazgatási ügyekben a jegyző bízható meg. Meghatározhatók az alábbi szabályozási elemek is: - a jegyzőkönyvekbe való betekintés konkrét lehetőségei, módja; - ha a tanácskozásról hangfelvétel is készül, a 29/2009. (X.30.) ÖM rend. alapján az nem selejtezhető; - a hangszalagról nem készíthető másolat, de a képviselő kérheti hozzászólásának szó szerinti leírását; - a jegyzőkönyvről, illetőleg annak részeiről, valamint más önkormányzati dokumentumokról az állampolgárok – térítési díj ellenében – másolatot kérhetnek. Ezeknek a szabályoknak összhangban kell állniuk az Avtv. 20. § (8) bekezdése szerint megalkotandó, a közérdekű adatok megismerésére irányuló igények teljesítésének rendjét rögzítő szabályzattal.


- 88 -


A helyi népszavazás, népi kezdeményezés A képviselő-testület a helyi népszavazás és népi kezdeményezés eljárását, egyes feltételeit a nagyobb önkormányzatoknál külön önkormányzati rendeletben szabályozhatja. Kisebb önkormányzatok a szükséges szabályozást beépíthetik az SZMSZ-be. Rendelkezni kell arról, hogy hány választópolgár aláírása esetén köteles a képviselő-testület kiírni a helyi népszavazást. Az Ötv. 47. § (1) és (2) bekezdése szerint ez az előírt mérték nem lehet kevesebb a választópolgárok tíz százalékánál, és nem lehet több a választópolgárok huszonöt százalékánál. Hasonlóképpen rendelkezni kell arról, hogy hány választópolgár aláírása esetén köteles a képviselő-testület napirendre tűzni a népi kezdeményezést. Az Ötv. 49. § (2) bekezdése szerint ez az előírt mérték nem lehet kevesebb a választópolgárok öt százalékánál, és nem lehet több a választópolgárok tíz százalékánál. A rendeletben célszerű előírni, hogy a helyi népszavazás kiírását tárgyaló képviselő-testületi ülésre a polgármester hívja meg tanácskozási joggal az aláírást gyűjtők képviselőjét (képviselőit). A helyi népszavazás kiírásakor a képviselő-testület dönt arról is, hogy a népszavazásra feltett kérdésben a döntésnél figyelembe veendő tényekről, körülményekről, a döntés eredményének várható hatásairól, mellette és ellene szóló érvekről hogyan, milyen formában, milyen fórumokon történik a választópolgárok tájékoztatása. Indokolt rendelkezni arról, hogy a népi kezdeményezés tárgyalására meg kell hívni a kezdeményezők képviselőit, részükre tanácskozási jogot ad a képviselő-testület. A népi kezdeményezésről való döntés után határoz a képviselő-testület a lakosság tájékoztatásáról.

Lakossági fórumok A képviselő-testület meghatározza azoknak a fórumoknak a rendjét (község-, várospolitikai fórum, városrész tanácskozás, falugyűlés stb.), amelyek a lakosság, a társadalmi szervezetek közvetlen tájékoztatását, a fontosabb döntések előkészítésébe való bevonását szolgálják. Ezek állásfoglalásáról és az ott felmerült kisebbségi véleményekről tájékoztatni kell a képviselőtestületet. ( Ötv. 18. § (2) bek.) A törvényi rendelkezésnek megfelelően szükséges az SZMSZ-ben külön rendelkezni, hogy mely formában, milyen fórumokon keresztül valósulhat meg az önkormányzat és a lakosság közvetlen kapcsolattartása. A következő megoldások javasolhatók: - községben általános és követendő gyakorlat az esetenkénti falugyűlés. Ennek előkészítését, a lakosság tájékoztatását stb. rendezze a szabályzat, - a lakosság, a társadalmi szervezetek közvetlen tájékoztatása, a fontosabb döntések előkészítése céljából a polgármester, az alpolgármester évente a településrészeken településpolitikai fórumot tart. Ezen kívül tarthatók még – a település adottságainak függvényében – rétegtanácskozások, üdülőtulajdonosok fóruma stb., - a polgármester évente egyszer települési szintű fórum kertében ad tájékoztatást a lakosság részére a legfontosabb helyi közigazgatás politikai kérdésekről.


- 89 -


Részletesebben is szólni lehet e fórumokról. Pl. az állampolgárok indítványozhatják valamely tárgykör napirendre tűzését. Ugyanilyen jog illetheti meg a települési képviselőket is. Ezekben az esetekben előírható, hogy az adott témában fórumot kell tartani. A közmeghallgatás A képviselő-testület évente legalább egyszer, előre meghirdetett közmeghallgatást tart. ( Ötv. 13. §) A közmeghallgatás olyan nyilvános testületi ülésnek minősül, ahol nem a klasszikus ülésvezetési szabályok érvényesülnek: az állampolgárok nemcsak passzív résztvevők, hanem szabadon felszólalhatnak. A gyakorlati tapasztalatok alapján javasolható, hogy a közmeghallgatás kapcsolódjon olyan témához, amely a lakosság jelentős részét érinti, érdekli. Az SZMSZ-ben rögzíteni lehet azt is, mely önkormányzati döntések előtt kell közmeghallgatást tartani. Ilyenek lehetnek például: - helyi adók bevezetése, a költségvetés megállapításáról szóló rendeletek megalkotása; - nagyobb arányú területrendezéssel kapcsolatos döntés; - jelentősebb fejlesztéshez kapcsolódó döntés. A közmeghallgatás helyéről, idejéről a lakosságot a testületi ülésekhez hasonló módon, olyan időben szükséges értesíteni, hogy lehetőség nyíljon kérdéseinek megfogalmazására, a felkészülésre. A település lakossága számára lehetővé indokolt tenni, hogy kérdéseit, javaslatait a közmeghallgatás előtt és alatt írásban és telefonon, valamint az ülésen szóban is feltehesse. (Felmerülhet, hogy közterületen gyűjtőládákat helyeznek el, hogy a választópolgárok kérdéseiket minél könnyebben leadhassák.) A kisközségekben a közmeghallgatás a falugyűlés keretében is meghirdethető. Szabályozási elemként felmerülhet, hogy a képviselő-testület – a polgármester előterjesztésére – a közmeghallgatáson elhangzott hozzászólásokat értékeli és kijelöli azt a személyt, (szervezetet), aki (amely) a közmeghallgatás során elhangzott hozzászólások tartalmát megvizsgálja, s a szükséges intézkedéseket kezdeményezheti, előkészítheti. V. A POLGÁRMESTER, AZ ALPOLGÁRMESTER, A JEGYZŐ ÉS AZ ALJEGYZŐ A polgármester A polgármester tagja a képviselő-testületnek, a képviselő-testület határozatképessége, döntéshozatala, működése szempontjából települési képviselőnek tekintendő. A polgármester a megválasztását követően esküt tesz a képviselő-testület előtt (Ötv. 32. §). Társadalmi megbízatású polgármester esetén meg kell határozni a polgármester hivatali munkarendjét (pl. hetente hány napot, órát tartózkodik a képviselő-testület hivatalában és mikor), tekintettel a főfoglalkozásával járó időbeosztására. (Pttv. 9. §)


- 90 -


Szükséges az SZMSZ-ben meghatározni, hogy a polgármester (főállású és társadalmi megbízatású) mikor tart fogadónapot, amelyen az állampolgárok közvetlenül fordulhatnak hozzá kérdéseikkel. A polgármester: - a képviselő-testület döntései szerint és saját önkormányzati jogkörében irányítja a képviselő-testület hivatalát; - a jegyző javaslatainak figyelembevételével meghatározza a hivatal feladatait az önkormányzat munkájának a szervezésében, a döntések előkészítésében és végrehajtásában; - dönt a jogszabály által hatáskörébe utalt államigazgatási ügyekben, hatósági jogkörökben, egyes hatásköreinek a gyakorlását átruházhatja; - a jegyző javaslatára előterjesztést nyújt be a képviselő-testületnek a hivatal belső szervezeti tagozódására, a hivatal munkarendjére, az ügyfélfogadás rendjére; - a hatáskörébe tartozó ügyekben szabályozza a hivatalban a kiadmányozás rendjét; - gyakorolja az egyéb munkáltatói jogokat az alpolgármester, a jegyző és az önkormányzati intézményvezetők tekintetében; - az általa meghatározott körben egyetértési jogot gyakorol a jegyző hatáskörébe tartozó (Ötv. 36. § (2) b) pont) kinevezés, vezetői megbízás stb. esetén; - biztosítja az önkormányzat demokratikus működését, széles körű nyilvánosságát; - segíti a települési képviselők, bizottságok munkáját; - együttműködik a társadalmi szervezetekkel, különösen a lakosság önszerveződő közösségeivel; - az önkormányzati költségvetési szerv gazdasági vezetőjét kinevezi vagy megbízza, felmenti vagy megbízását visszavonja, díjazását megállapítja (1992. évi XXXVIII. törvény 93. § (6) bek.). Az SZMSZ-ben rendelkezni lehet a polgármester képviselő-testület működésével összefüggő feladatairól, a bizottságok működésével kapcsolatos feladatairól, a polgármesteri hivatalt érintő feladatairól. Ajánlott, hogy a képviselő-testület által a polgármesterre ruházott önkormányzati hatásköröket az SZMSZ melléklete tartalmazza. Célszerű, ha a polgármester az egyetértési joghoz kötött munkaköröket csak az indokolt mértékben tartja fenn magának, pl. személyéhez kötött köztisztviselői, ill. egyes belső szervezeti egység vezetői esetében. A polgármester egyetértési jogának eseteit nem az SZMSZ-ben kell szabályozni, mert az egyetértési jog terjedelme így a képviselőtestület döntésén alapulna, holott ezt a jogot az Ötv. 36. § (2) b) pontja alapján a polgármester gyakorolhatja. Ajánlott a polgármester által meghatározott körben fenntartott egyetértési jogra vonatkozó polgármesteri nyilatkozatot az SZMSZ függelékében elhelyezni. Az SZMSZ-ben célszerű meghatározni az összeférhetetlenségi eljárás részleteit, valamint a lemondásra vonatkozó rendelkezéseket. Szerepeltetni lehet a polgármester díjazására (illetményére, tiszteletdíjára), jutalmának megállapítására, költségtérítésére, fegyelmi és kártérítési felelősségére vonatkozó szabályokat. Indokolt megállapítani a szabadság kiadásával kapcsolatos konkrét eljárási szabályokat (bejelentési kötelezettség, szabadság kiadása határozattal, stb.).


- 91 -


Célszerű rögzíteni, mi tekinthető tartós távollétnek/indoknak, amikor már a polgármester megbízása nélkül is jogosult az alpolgármester eljárni. A megyei közgyűlés elnökét a megyei közgyűlés - saját tagjai sorából - titkos szavazással választja a megbízatásának időtartamára. (Ötv. 73. §) A megyei közgyűlés elnökének megválasztásához kapcsolódóan az SZMSZ-ben célszerű rögzíteni a titkos szavazás szabályait, lebonyolításának rendjét. Az alpolgármester A képviselő-testület a polgármester javaslatára, titkos szavazással, minősített többséggel a polgármester helyettesítésére, munkájának segítésére egy vagy több alpolgármestert választhat. A képviselő-testület legalább egy alpolgármestert saját tagjai közül választ meg. (Ötv. 34. § (1) bek.) Azon alpolgármester, akit nem a képviselő-testület tagjai közül választottak, nem tagja a képviselő-testületnek, a polgármestert a képviselő-testület elnökeként nem helyettesítheti (nem hívhatja össze és nem vezetheti a testületi üléseket), de a képviselő-testület ülésein tanácskozási joggal részt vesz. A nem a képviselő-testület tagjai közül választott alpolgármester jogállására egyebekben a képviselő-testület tagjai közül választott alpolgármesterre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. (Ötv. 34. § (2) bek.) A képviselő-testület működőképességének megőrzése érdekében egy alpolgármestert kötelezően, a testület tagjai közül meg kell választani. A választható alpolgármesterek számát, mint alapvető szervezeti kérdést az SZMSZ-ben kell szabályoznia a képviselő-testületnek. Az SZMSZ-ben meg kell határozni, hogy az alpolgármester főállásban vagy társadalmi megbízatásban tölti be tisztségét. Társadalmi megbízatású alpolgármester esetén meg kell határozni a polgármester hivatali munkarendjét, tekintettel a főfoglalkozásával járó időbeosztására. (Pttv. 9. §, 10. §) Szükséges az SZMSZ-ben meghatározni, hogy az alpolgármester (főállású és társadalmi megbízatású) mikor tart fogadónapot, amelyen az állampolgárok közvetlenül fordulhatnak hozzá kérdéseikkel. A polgármestert közvetlenül megillető jogosítványokat, pl. bizottsági döntés felfüggesztése, testületi ülés összehívása stb., az alpolgármester csak a polgármester tartós akadályoztatása esetén, helyettesítési jogkörében gyakorolhatja. Az alpolgármester nem lehet önkormányzati hatáskörök címzettje, ilyet sem a képviselő-testület, sem a polgármester nem ruházhat rá. Az alpolgármester(ek) feladatának meghatározása és az általános helyettesítésre jogosult alpolgármester nevesítése a polgármester hatásköre. Az alpolgármester tevékenységét a polgármester irányításával végzi, ezért a képviselő-testületnek nincs törvényi felhatalmazása arra, hogy az alpolgármester számára feladatokat állapítson meg. Az alpolgármester megválasztása és megbízásának visszavonása tekintetében az SZMSZ-ben célszerű rögzíteni a titkos szavazás szabályait, lebonyolításának rendjét.


- 92 -


A jegyző A képviselő-testület – pályázat alapján – a jogszabályban követelményeknek megfelelő jegyzőt nevez ki. (Ötv. 36. § (1) bek.)

megállapított

képesítési

A jegyző: - gondoskodik az önkormányzat működésével kapcsolatos feladatok ellátásról; - vezeti a polgármesteri hivatalt, megszervezi annak munkáját; - döntésre előkészíti a polgármester hatáskörébe tartozó államigazgatási ügyeket; - dönt azokban a hatósági ügyekben, amelyeket a polgármester részére ad át; - tanácskozási joggal részt vesz a képviselő-testület és a képviselő-testület bizottságainak ülésén; - dönt a hatáskörébe utalt ügyekben, illetőleg szabályozza a kiadmányozás rendjét; - gyakorolja a munkáltatói jogokat a képviselő-testület hivatalának köztisztviselői tekintetében. A kinevezéshez, vezetői megbízáshoz, felmentéshez, a vezetői megbízás visszavonásához, jutalmazáshoz - a polgármester által meghatározott körben - a polgármester egyetértése szükséges; - köteles jelezni a képviselő-testületnek, a bizottságnak és a polgármesternek, ha döntésüknél jogszabálysértést észlel; - rendszeresen tájékoztatást ad a képviselő-testületnek, bizottságoknak, a polgármestereknek az önkormányzat munkáját érintő jogszabályokról; - a polgármester irányításával előkészíti a képviselő-testület, a bizottságok elé kerülő előterjesztéseket; - tájékoztatja a képviselő-testületet a hivatal munkájáról és az ügyintézésről; - szervezi a jogi felvilágosító munkát; - gondoskodik a hivatali dolgozók rendszeres továbbképzéséről. Az SZMSZ-nek elsősorban a hivatalvezetéssel kapcsolatos jegyzői teendőket, a munkáltatói jogok gyakorlásának rendjét, az önkormányzat működésével kapcsolatos feladatokat, a fogadónap megjelölését, a helyettesítésre vonatkozó rendelkezést célszerű rögzítenie. Az SZMSZ-ben ajánlott rögzíteni a jegyző fő funkcióit, feladatait, ugyanakkor az államigazgatási feladat- és hatásköröket nem kell felsorolni. Megfontolandó azoknak a kötelezettségeknek a felsorolása, amelyet a jegyző a fővárosi, megyei kormányhivatal vezetője felé köteles megtenni a törvényességi ellenőrzés biztosításához, pl. átruházott hatáskörben hozott döntések megküldése. A jegyző gondoskodhat a különböző települési önszerveződő közösségek, érdekképviseleti szervek megfelelő tájékoztatásáról (információs anyagok, tájékoztató prospektusok, szaklapok hozzáférhetővé tételéről). Az SZMSZ kitérhet a jegyző kinevezése kapcsán a pályázat elbírálásnak rendjére. A hatáskörébe tartozó ügyekben a kiadmányozás rendjét a jegyző maga határozza meg külön szabályzatban. Az aljegyző A képviselő-testület a jegyző, a főjegyző javaslatára – a jegyzőre vonatkozó szabályok szerint – községben kinevezhet, más önkormányzatnál kinevez aljegyzőt a jegyző helyettesítésére, a jegyző által meghatározott feladatok ellátására. A kinevezés határozatlan időre szól (Ötv. 36. § (1) bek.).


- 93 -


A képviselő-testület csak a jegyző által javasolt személyek közül nevezheti ki az aljegyzőt, olyat tehát nem, akit a jegyző nem javasolt. Természetesen az jogában áll a képviselő-testületnek, hogy nem nevezi ki a javasolt személyt, akkor ismételt előkészítés, esetleg új pályázat kiírása is szükséges lehet. Aljegyző kinevezése esetén - községben kinevezhető, városban, fővárosban, fővárosi kerületekben, valamint megyei önkormányzatnál ki kell nevezni - ennek SZMSZ-ben történő rögzítése szükséges. Az aljegyzői feladatok ellátásával kapcsolatban az Ötv. korábbi szabályozása – a fővárosi önkormányzat kivételével – nem adott lehetőséget több aljegyző kinevezésére. A törvény módosítását követően lehetőség nyílt a megyék, a megyei jogú városok és a fővárosi kerületek önkormányzatai számára, hogy erre irányuló döntés esetén több aljegyzőt is kinevezzenek. A megyékben, a megyei jogú városokban, a fővárosban és a fővárosi kerületekben a választható aljegyzők számát SZMSZ-ben kell szabályoznia a közgyűlésnek/képviselő-testületnek. Az aljegyző a jegyzőt helyettesíti, a jegyző által meghatározott feladatokat látja el. Az aljegyző feladatait az SZMSZ nem szabályozhatja, mert ezzel a képviselő-testület elvonná a jegyző hatáskörét. VI. A POLGÁRMESTERI HIVATAL A képviselő-testület egységes hivatalt hoz létre – polgármesteri hivatal elnevezéssel – az önkormányzat működésével, valamint az államigazgatási ügyek döntésre való előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos feladatok ellátásra. A polgármesteri hivatal ellátja a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényben meghatározott feladatokat (Ötv. 38. § (1) bekezdés). Az SZMSZ-ben szükséges rögzíteni, hogy a képviselő-testület önálló hivatalt kíván fenntartani vagy körjegyzőséghez csatlakozik. Az Ötv. alapján a hivatal egységes, ez azonban nem jelenti azt, hogy a munkamegosztás érdekében szervezetileg nem tagolható. Az Ötv. 35. § (2) bekezdés c) pontja szerint a polgármester a jegyző javaslatára előterjesztést nyújt be a képviselő-testületnek a hivatal belső szervezeti tagozódásának, munkarendjének, valamint ügyfélfogadási rendjének meghatározására. A polgármesteri hivatal belső szervezeti felépítését, munkarendjét, ügyfélfogadási rendjét az SZMSZ melléklete tartalmazza. A nagyobb településeken a lakosság ügyének közvetlen intézésére ügyfélszolgálati irodát célszerű kialakítani. Erre vonatkozóan az SZMSZ külön rendelkezhet, amelyben meghatározza az ügyfélszolgálati irodában ellátandó önkormányzati és államigazgatási feladatokat, az iroda működési rendjét. VII. A KÖRJEGYZŐSÉG A körjegyzőséghez tartozó községekben a polgármesteri hivatal feladatai körét a körjegyzőség látja el. Ha a körjegyzőség székhelye nagyközség vagy város, a körjegyzői feladatokat a nagyközségi, városi jegyző a polgármesteri hivatal bevonásával látja el (Ötv. 38. § (2)-(3) bek.).


- 94 -


A körjegyző vagy megbízottja a képviselő-testületek - egyeztetett - szervezeti és működési szabályzatában meghatározott gyakorisággal, hetente legalább egy napon köteles minden községben ügyfélfogadást tartani. (Ötv. 40. § (5) bek.) SZMSZ-ben kell tehát rögzíteni, hogy a körjegyző vagy megbízottja milyen gyakorisággal (hetente legalább egy napon) tart a körjegyzőséghez tartozó községekben ügyfélfogadást. SZMSZ-ben ajánlott rendelkezni a körjegyzőséghez tartozó települések együttes ülése összehívásának szabályozásáról, az együttes képviselő-testületi ülések működésének rendjéről, a körjegyző vagy megbízottja tájékoztatási kötelezettségének teljesítéséről. A körjegyzőség létszámát, belső szervezeti felépítését, működésének részletes szabályait, valamint a részletes feladat- és hatásköreit a körjegyzőségi megállapodásban kell meghatározni, mely az SZMSZ függelékében megjeleníthető. VIII. BIZOTTSÁGOK, RÉSZÖNKORMÁNYZATOK A képviselő-testület bizottságai A képviselő-testület előkészítő, véleményező, összehangoló, szervező és ellenőrző, továbbá döntési hatáskörökkel bizottságokat hozhat létre működésének megkönnyítése érdekében, ezért célszerű az SZMSZ-ben a bizottságokra vonatkozó szabályokat megjeleníteni. Általában a képviselő-testület maga határozza meg bizottságait, azonban az Ötv. és más törvények is előírhatják bizottság kötelező alakítását: - pénzügyi bizottság, amelyet a kétezernél több lakosú településen meg kell alakítani (Ötv. 22. § (1) bek.); - a kisebbségek ügyeivel foglalkozó bizottság, a képviselő-testület kisebbségi jelöltként mandátumot nyert tagjai kezdeményezésére (Ötv. 22. § (2) bek.); - háromtagú vizsgáló bizottságot kell megbízni a polgármester ellen indított fegyelmi eljárás során (a száznál kevesebb lakosú községekben a fegyelmi vizsgálatot a képviselő-testület folytatja le.) (Pttv. 7. § (2) bek.); - közoktatási ügyekkel foglalkozó bizottságot köteles létesíteni és működtetni, ha az önkormányzat három vagy annál több nevelési-oktatási intézményt tart fenn (1993. évi LXXIX. tv. 102. (1) bek.); - adósságrendezési bizottság alakul az adósságrendezés megindításának időpontját követő 8 napon belül (1996. évi XXV. tv. 16. § (1) bek.). Ki kell jelölni az SZMSZ-ben azt a bizottságot, amely - a vagyonnyilatkozatok vizsgálatát végzi; - jogosult az önkormányzati képviselő összeférhetetlenségének megállapítására irányuló kezdeményezés kivizsgálása (2000. évi XCVI. tv. 9. § (2) bekezdés); - javaslatot tehet a polgármester illetményének emelésére; a száznál kevesebb lakosú községben ez nem kötelező (Pttv. 3. § (4) bek.); - jogosult a lobbista meghallgatására, ha a lobbista kezdeményezte a meghallgatást (2006. évi XLIX. tv. 25-26. §). Az Ötv. új szabálya, hogy a képviselő-testület a száz, vagy a száznál kevesebb lakosú településen bizottságot nem választ, a bizottság feladatait a képviselő-testület látja el.


- 95 -


A fentiek alapján a képviselő-testületnek először arról kell döntenie, hogy terheli-e bizottság létrehozásának kötelezettsége, ezt követően dönthet arról, hogy mely bizottságot milyen létszámmal és mely feladatok ellátására hoz létre. A bizottság személyi összetételét a képviselő-testület bármikor megváltoztathatja saját elhatározásából is, nemcsak lemondások kapcsán. Egy képviselő több bizottság tagjának is megválasztható, de célszerű, ha elnöki tisztséget csak egy bizottságban tölt be. A bizottság a feladatkörében ellenőrzi a képviselő-testület hivatalának a képviselő-testület döntéseinek az előkészítésére, illetőleg végrehajtására irányuló munkáját. Ha a bizottság a hivatal tevékenységében a képviselő-testület álláspontjától, céljaitól való eltérést, az önkormányzati érdek sérelmét, vagy a szükséges intézkedés elmulasztását észleli, a polgármester intézkedését kezdeményezheti (Ötv. 27. §). A bizottság - a feladatkörében - előkészíti a képviselő-testület döntéseit, szervezi és ellenőrzi a döntések végrehajtását. A képviselő-testület határozza meg azokat az előterjesztéseket, amelyeket bizottság nyújt be, továbbá amely előterjesztések a bizottság állásfoglalásával nyújthatók be a képviselő-testületnek (Ötv. 23. § (1) bek.). Utóbbiak lehetnek pl.: - helyi közszolgáltatások fejlesztésével foglalkozó elképzelések; - meghatározott tárgyú önkormányzati rendeletek tervezetei; - településfejlesztési koncepciók, programok, általános rendezési tervek, középtávú és távlati fejlesztési tervek; költségvetés, zárszámadás; - képviselői interpellációk megválaszolása. Az Ötv. 23. § (1) bekezdésével kapcsolatban lényeges kiemelni, hogy a bizottságok nem irányíthatják közvetlenül a polgármesteri hivatalt, csak a polgármesteren, illetve a jegyzőn keresztül. A képviselő-testület döntési jogot adhat bizottságainak és a bizottság döntését felülvizsgálhatja, önkormányzati rendeletben hatósági hatáskört állapíthat meg bizottságának (Ötv. 23. § (2) bek.). A képviselő-testület felhatalmazhatja a bizottságokat, hogy egyes kiemelten fontos feladataik eredményes ellátása érdekében a bizottság tagjai közül albizottságokat hozzon létre. Ez esetben az albizottságok vezetőit és tagjait az illetékes bizottság választhatja meg. Célszerű, ha az albizottság vezetője a képviselő-testület tagja. Egyes nem állandó feladatok ellátására a képviselőtestület ideiglenes bizottságokat is létrehozhat. Így például: - egyes önkormányzati rendeletek előkészítésére, illetőleg felülvizsgálatára; - munkatervben meghatározott valamely napirend előkészítésére; - egyes megállapodások előkészítésre; - valamely ügy kivizsgálására; - speciális ellenőrzési feladatok elvégzésére, vizsgálatok lefolytatására. Az ideiglenes bizottság nem képviselő tagjaivá olyan személyeket javasolt megválasztani, akik a bizottsági feladatok végrehajtásában kellő jártassággal és szakismerettel rendelkeznek. Az Alkotmánybíróság több határozatában rámutatott arra, hogy a képviselő-testület, amikor a bizottságok szervezetéről, feladatköréről, személyi összetételéről dönt, arról is határoz, hogy az egyes bizottságokban mely szervezeteknek legyen képviselete. Az Ötv. azonban egyetlen szervezet vagy párt kötelező bizottsági részvételére nem tartalmaz előírást (577/E/1999. AB határozat, 101/B/2001. AB határozat). A bizottságokra vonatkozó részletes szabályokat az SZMSZ-ben lehet rendezni. A 126/E/2001. AB határozat alapján nem ütközik a képviselők egyenlőségének elvébe az, ha az adott önkormányzat SZMSZ-e az állandó bizottságokra


- 96 -


vonatkozó rendelkezései között nem határozza meg az összes képviselőre kiterjedő bizottsági részvétel jogát és a bizottsági helyek arányos elosztásának módját. Az SZMSZ tartalmazza a bizottságok felsorolását, tagjainak számát (képviselő és nem képviselő tagok száma), a névsort a függelékben lehet rögzíteni. Szükséges a bizottságok feladatkörének meghatározása, a képviselő-testület által a bizottságokra átruházott hatáskörök jegyzékét mellékletben lehet meghatározni. Meghatározható, hogy a bizottságok a képviselő-testülethez hasonlóan éves, féléves munkaterv alapján működjenek, melyet a képviselő-testület munkatervének megállapítását követően kell – az SZMSZ-ben meghatározott időn belül – elkészíteni. A bizottság ülésének összehívásáról a bizottság elnöke gondoskodik. A bizottságot össze kell hívni a polgármester indítványára (Ötv. 25. § (1) bek.). Az ülések összehívását a bizottság tagjai is kezdeményezhetik. Célszerű a bizottságok működésével kapcsolatos ügyviteli teendők meghatározása is. Indokolt rögzíteni a bizottságok működésének szabályait (azzal, hogy az Ötv. 23. § (3) bekezdése kimondja, hogy a bizottság határozatképességére és határozathozatalára a képviselő-testületre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni), az ülésről készített jegyzőkönyv, illetve emlékeztető tartalmi, formai kritériumait, a bizottsági tagok döntéshozatalból való kizárására vonatkozó rendelkezéseket. A bizottság ülését a bizottság elnöke, akadályoztatása esetén a bizottság megbízott tagja vezeti. A bizottság ülésén tanácskozási joggal vesz részt a jegyző. (Távollétében az aljegyző vagy az SZMSZ-ben meghatározott személy.) A bizottság üléséről jegyzőkönyv készítése elsősorban akkor kívánatos, ha a bizottság átruházott hatáskörben önkormányzati döntést hoz. Egyebekben elegendő lehet emlékeztető készítése is. A jegyzőkönyvet a bizottság elnöke (akadályoztatása esetén megbízott tagja) és a jegyző írja alá. A bizottság által – átruházott hatáskörben – hozott önkormányzati döntésekről nyilvántartást kell vezetni, amelyről a jegyző gondoskodik. Ez a törvényességi ellenőrzés szempontjából különösen fontos, mert az átruházott hatáskörben hozott önkormányzati döntésekre is kiterjed a törvényességi ellenőrzést végző szerv ellenőrzési jogköre. A polgármester felfüggesztheti a bizottság döntésének a végrehajtását, ha az ellentétes a képviselő-testület határozatával, vagy sérti az önkormányzat érdekeit. A felfüggesztett döntésről a képviselő-testület a következő ülésén határoz (Ötv. 25. § (2) bek.). Célszerű, ha az SZMSZ tartalmazza a bizottsági döntéshozatalból való kizárásra vonatkozó rendelkezéseket. A bizottsági döntéshozatalból kizárható az, akit vagy akinek a hozzátartozóját személyesen érinti az ügy. A személyes érintettséget az érdekelt köteles bejelenteni. A kizárásról az elnök esetén a polgármester, bizottsági tag esetén a bizottság dönt (Ötv. 26. §). A bizottság elnöke, tagja adott ügyben elfogultságát is bejelentheti, ez esetben a vitában, a döntéshozatalban nem vehet részt. Amennyiben a bizottság által tárgyalt ügy más bizottság feladatkörét is érinti, úgy a bizottság elnöke összevont tárgyalást kezdeményezhet. Elképzelhető olyan megoldás is, hogy az érintett


- 97 -


bizottságok meghatározott számú tagot választanak és az elnökkel kiegészülve tárgyalják meg a közös ügyeket. A bizottság ülése nyilvános. A zárt ülésre a képviselő-testületre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni (Ötv. 12. § (6) bek.). Célszerű, ha a bizottságok tevékenységükről választási ciklusonként legalább egy alkalommal beszámolnak a képviselő-testületnek. A beszámolási kötelezettség időpontját a képviselő-testület éves munkatervében határozhatja meg. A bizottság működésének további részletes szabályait maga határozza meg. Településrészi önkormányzat A településrészi önkormányzatra vonatkozó szabályokat – azokon a településeken, ahol ilyenek működnek – célszerű az SZMSZ-ben rögzíteni. A képviselő-testület a szervezeti és működési szabályzatában településrészi önkormányzatot hozhat létre települési képviselőkből, más választópolgárokból. A településrészi önkormányzati testület vezetője települési képviselő (Ötv. 28. § (1) bek.). Nem szükséges azonban, hogy a testület vezetője az adott településrészen lakjon. A képviselő-testület a településrészt érintő ügyekben egyes hatásköreit átruházhatja a településrészi önkormányzatra, anyagi eszközöket adhat számára (Ötv. 28. § (2) bek.). A képviselő-testület a településrész lakóhelyi közösségének – kezdeményezésére – kizárólag a településrészt érintő ügyekben önkormányzati jogokat adhat. A képviselő-testület nem tagadhatja meg a településrészt érintő hatáskör átruházását az egyesítéssel létrejött településrésztől, a külterületi lakott helytől és az olyan üdülőterülettől, amelynek népessége eléri a település állandó lakosságának egynegyedét (Ötv. 55. §). Ez utóbbi három esetben a képviselő-testületnek nem diszkrecionális joga, hanem kötelessége a hatáskör átruházása. Az SZMSZ-ben indokolt rögzíteni a településrészi önkormányzat területhatárait, a testület létszámát, a tagok választásának rendjét, a részönkormányzat által ellátott feladat- és hatásköröket (külön nevesítve a döntési jogosítványokat és azokat a kérdéseket, amelyekben az előterjesztést a részönkormányzat nyújthatja be a képviselő-testületnek, illetve amelyekhez a véleményét ki kell kérni). Rendelkezni lehet a településrészi önkormányzat működéséről, kapcsolatrendszeréről, a részére átadott pénzeszközökről, a településrészi önkormányzat megszűnésének eseteiről és az alkalmazandó eljárásról. IX. AZ ÖNKORMÁNYZATOK TÁRSULÁSAI ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉSE Az önkormányzatok – feladatainak hatékonyabb, célszerűbb, gazdaságosabb és ésszerűbb megoldása érdekében – együttműködhetnek egymással, valamint más gazdasági és szolgáltató szervezettekkel, illetve társulásokat hozhatnak létre. Az Ötv. a feladatok jellege felől meghatározott társulási formákat (hatósági igazgatási társulás, intézményi társulás, társult képviselő-testület) megjelöl, de lehetővé teszi, hogy a képviselő-testületek ezeken kívül más társulásokat is alakíthassanak. A helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló 1997. évi CXXXV. törvény az együttműködés tartalmának megfelelően határozza meg az


- 98 -


önkormányzati társulások egyes típusait, emellett a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló 2004. évi CVII. törvény a többcélú kistérségi társulásra vonatkozó szabályozást tartalmazza. A helyi önkormányzatok képviselő-testületei, illetőleg annak szervei a gyakorlatban a legváltozatosabb formában működnek együtt egymással, illetve más szervekkel. Tanácskozásokat tartanak, közösen szerveznek rendezvényeket, kicserélik szakmai tapasztalataikat, illetőleg egyéb fórumokat tartanak. E kezdeményezések nincsenek formához kötve, lehetnek esetiek és tartós jellegűek. Ennek megfelelően a törvény sem ír elő semmilyen formakényszert az ilyen típusú együttműködéshez. Az SZMSZ meghatározhatja, hogy a képviselő-testület mely feladatok ellátására, milyen formában társul, illetve, hogy hogyan biztosítja a társulás tevékenységének figyelemmel kísérését. A társulásra átruházott hatáskörök felsorolását az SZMSZ melléklete tartalmazhatja. Az együttműködés tartalmát, kereteit célszerű megállapodásban rögzíteni. Javasolt a társulási megállapodást az SZMSZ függelékei között elhelyezni. Mindenképpen indokolt, hogy ahol a jogszabály erejénél fogva vagy a társulási kapcsolatok miatt együttes ülést kell tartani, az érintett önkormányzatok egyeztessenek az eljárási szabályok megalkotása előtt, és azokat mindannyian azonos tartalommal építsék be a saját SZMSZ-ükbe. A regionális és helyi hatóságok határmenti, transznacionális és interregionális együttműködése sajátos formája az európai területi együttműködési csoportosulás (EGTC), amelynek tagjai a helyi önkormányzatok is lehetnek. Az EGTC létrehozásának és működésének szabályait az 2007. évi XCIX. törvény és az Európai Parlament és a Tanács 2006. július 5-i 1082/2006/EK rendelete szabályozza. X. AZ ÖNKORMÁNYZAT KÖLTSÉGVETÉSE, VAGYONA A gazdasági program A gazdasági program a képviselő-testület megbízatásának időtartamára, vagy az azt meghaladó időszakra szól. A gazdasági program az önkormányzat(ok) részére helyi szinten meghatározza mindazon célkitűzéseket, feladatokat, amelyek a költségvetési lehetőségekkel összhangban, a helyi társadalmi, környezeti, gazdasági adottságok átfogó figyelembevételével - a kistérségi területfejlesztési koncepcióhoz illeszkedve - az önkormányzat(ok) által nyújtandó kötelező és önként vállalt feladatok biztosítását, fejlesztését szolgálják. A gazdasági program tartalmazza különösen: a fejlesztési elképzeléseket, a munkahelyteremtés feltételeinek elősegítését, a településfejlesztési politika, az adópolitika célkitűzéseit, az egyes közszolgáltatások biztosítására, színvonalának javítására vonatkozó megoldásokat, továbbá városok esetében a befektetéstámogatási politika, városüzemeltetési politika célkitűzéseit. Az Állami Számvevőszék több esetben vizsgálta a gazdasági program tartami elemeit. Kiemelte annak meghatározó szerepét az önkormányzat gazdálkodásában. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az adópolitikai célkitűzések és a munkahelyteremtés feltételeinek elősegítéséhez kapcsolódó feladatok meghatározására különös figyelmet kell fordítani. A gazdasági programot a képviselő-testület az alakuló ülését követő hat hónapon belül fogadja el, ha az egy választási ciklus idejére szól. Ha a meglévő gazdasági program az előző ciklusidőn


- 99 -


túlnyúló, úgy azt az újonnan megválasztott képviselő-testület az alakuló ülését követő hat hónapon belül köteles felülvizsgálni, és legalább a ciklusidő végéig kiegészíteni vagy módosítani. A költségvetés Az önkormányzat évente meghatározza a gazdásági programját és költségvetését (Ötv. 91. § (1) bek.). A költségvetés összeállításának részletes szabályait az államháztartásról szóló törvény, a finanszírozás rendjét és az állami hozzájárulás mértékét az állami költségvetési törvény határozza meg (Ötv. 91. § (2) bek.). A képviselő-testület a költségvetését önállóan rendeletben állapítja meg (Áht. 65. § (1) bek.). A helyi önkormányzat a költségvetését a költségvetési törvény elfogadását követően, annak előírásai, követelményei, a központi hozzájárulásoknak, támogatásoknak az önkormányzatot megillető normatívái, valamint a központosított előirányzatok tervezett igénybevétele alapján állapítja meg (Áht. 68. § (2) bek.). Az SZMSZ-ben a képviselő-testület – figyelemmel az Ötv. és az Áht. szabályaira – meghatározhatja a költségvetés (és a zárszámadás) készítésének, tartalmának és tárgyalásának részletes szabályait. Célszerű, ha előírja az SZMSZ azt, hogy a költségvetést tárgyaló képviselőtestületi ülésen más napirend – kivéve a sürgősségi ügyeket – nem tárgyalható. A jegyző által elkészített, a következő évre vonatkozó költségvetési koncepciót a polgármester november 30-ig - a helyi önkormányzati képviselő-testület tagjai általános választásának évében legkésőbb december 15-ig - benyújtja a képviselő-testületnek (Áht. 70. §). A polgármester a költségvetési koncepció tervezetéről a helyi önkormányzatnál működő bizottságok véleményét a szervezeti és működési szabályzatban foglaltak szerint kikéri, és azt a helyi kisebbségi önkormányzat véleményével együtt a költségvetési koncepció tervezetéhez csatolja. Ahol pénzügyi bizottság működik, annak a költségvetési koncepció tervezetének egészéről kell véleményt alkotnia (Ámr. 35. § (3) bek.). A polgármester a helyi önkormányzat gazdálkodásának első félévi helyzetéről szeptember 15-ig, míg háromnegyed éves helyzetéről a költségvetési koncepciójához kapcsolódóan tájékoztatja a képviselő-testületet. A tájékoztató tartalmazza a helyi önkormányzat - beleértve a helyi kisebbségi önkormányzatok - költségvetési előirányzatainak időarányos alakulását, a tartalék felhasználását, a hiány (többlet) összegének alakulását, valamint a helyi önkormányzat költségvetése teljesülésének alakulását (Áht. 79. § (1) bek.). A költségvetés tárgyalása két fordulóban történik. Az első fordulóban a tárgyaláshoz a kormány által rendelkezésre bocsátott költségvetési irányelvek, az önkormányzat kötelezően előírt és szabadon vállalt feladatainak alapos elemzése, helyzetfelismerése alapján gazdasági koncepciót kell összeállítani, amelynek keretében: - számításba kell venni a bevételi forrásokat, a források bővítésének lehetőségeit; - meg kell határozni a kiadási szükségleteket, azok gazdaságos, célszerű megoldásait, a kielégítések alternatíváit;


- 100 -


-

egyeztetni szükséges az igényeket, a célkitűzéseket a lehetőségekkel, megfogalmazható a szükségletek sorrendje.

A második fordulóban – általában közmeghallgatás után – a költségvetési törvényben előírt részletezésben – az államháztartásról szóló törvény rendelkezéseit betartva – az önkormányzat költségvetési rendelettervezetét tárgyalja a testület. A jegyző a költségvetési rendelettervezetet a költségvetési szervek vezetőivel egyezteti, annak eredményét írásban rögzíti, majd a rendelettervezetet és az egyeztetés írásban rögzített eredményét tartalmazó dokumentumokat a szervezeti és működési szabályzatban foglaltak szerint a polgármester a képviselő-testület bizottságai elé terjeszti (Ámr. 36. § (3) bek.). A jegyző által elkészített költségvetési rendelettervezetet a polgármester február 15-ig nyújtja be a képviselő-testületnek. Ha a költségvetési törvény kihirdetésére a költségvetési évben kerül sor a benyújtási határidő a költségvetési törvény kihirdetését követő 45. nap (Áht. 71. § (1) bek.). A költségvetési rendelet határozza meg a hitelműveletekkel kapcsolatos hatásköröket (Áht. 75. §). A polgármester pótköltségvetési rendelettervezetet terjeszt a képviselő-testület elé, ha év közben a körülmények oly módon változnak meg, hogy ezek a helyi önkormányzat költségvetésének teljesítését jelentősen veszélyeztetik (Áht. 81. §). A jegyző által elkészített zárszámadási rendelettervezetet, valamint a külön törvény szerinti könyvvizsgálói záradékkal ellátott egyszerűsített tartalmú - a helyi önkormányzat és intézményei adatait összevontan tartalmazó - éves pénzforgalmi jelentést, könyvviteli mérleget, pénzmaradvány-kimutatást, és eredménykimutatást a polgármester a költségvetési évet követően 4 hónapon belül terjeszti a képviselő-testület elé. A képviselő-testület a zárszámadásról rendeletet alkot. A könyvvizsgálatra kötelezett helyi önkormányzatok polgármesterei a könyvvizsgálatról készített jelentést minden év június 30-áig megküldik az Állami Számvevőszéknek (Áht. 82. §). A képviselő-testület által jóváhagyott kiadási, bevételi és létszám-előirányzatok között átcsoportosítást a képviselő-testület engedélyezhet. A helyi önkormányzat képviselő-testülete az átcsoportosítás jogát az általa meghatározott keretek között, a bizottságaira és a polgármesterre átruházhatja (Áht. 74. § (1)-(2) bek.). Az SZMSZ-ben a gazdálkodás célszerűségének biztosítása érdekében rögzíteni lehet a bizottság és a polgármester részére meghatározott átcsoportosítási, továbbá céltartalékot érintő általános jogokat, melynek alapján az éves költségvetési rendelet a konkrét hatáskör átruházást biztosítja. Az általános tartalék feletti rendelkezési jognál értékhatárokat célszerű megállapítani a beszámoltatási kötelezettség mellett. A költségvetési előirányzatok felhasználása érdekében kötelezettségvállalási jog illeti meg a polgármestert, és e körben célszerű a leglényegesebb jogok kereteit az SZMSZ-ben is meghatározni. Az önkormányzat vagyona Az önkormányzat vagyona a tulajdonából és a helyi önkormányzatot megillető vagyoni értékű jogokból áll (Ötv. 78. §. (1) bek.).


- 101 -


A képviselő-testület – a jogszabályi rendelkezéseken túlmenően – saját rendeletben állapítja meg a törzsvagyon: - forgalomképtelen vagyontárgyait, - korlátozottan forgalomképes tárgyait, s azokat a feltételeket, amelyek szerint e vagyontárgyakról rendelkezni lehet. A helyi önkormányzat meghatározott vagyontárgy vagy vagyonrész elidegenítését, megterhelését, vállalkozásba való bevitelét, illetőleg más célú hasznosítását önkormányzati rendeletben helyi népszavazáshoz kötheti (Ötv. 80. § (2) bek.). Az SZMSZ rendelkezhet, hogy ebben a helyi rendeletben kell rögzíteni az önkormányzat vállalkozásaival kapcsolatos előírásokat is. A szabályozás keretjelleggel rögzítheti, hogy a képviselő-testület milyen önkormányzati eszközökkel, módszerekkel és konkrét formákkal (pl. helyi adópolitikával, telek- és ingatlanértékesítéssel) teremt vállalkozásélénkítő környezetet. Előírhatja, hogy amennyiben a települési önkormányzat a működési területén lévő vállalkozásban kíván részt venni, ezt megelőzően szakértői véleményt kell beszerezni, illetőleg közgazdasági elemzést kell végezni. A helyi önkormányzati ügyek eredményesebb megvalósítása érdekében alapítványokat hozhat létre, és közérdekű kötelezettségvállalásokat tehet. A szabályozás az előkészítés legfontosabb fázisait írhatja elő. A gazdálkodás ellenőrzése A helyi önkormányzatok gazdálkodását az Állami Számvevőszék ellenőrzi (Ötv. 92. § (1) bek.). A saját intézmények pénzügyi ellenőrzését a helyi önkormányzat látja el. A helyi önkormányzat belső pénzügyi ellenőrzését a külön jogszabályok szerinti folyamatba épített, előzetes és utólagos vezetői ellenőrzés (pénzügyi irányítás és ellenőrzés) és belső ellenőrzés útján biztosítja (Ötv. 92. § (3) bek.). A fővárosi és a fővárosi kerületi önkormányzatnál, a megyei önkormányzatnál, a megyei jogú városi önkormányzatnál kötelező belső ellenőrzési egység létrehozása, kivéve, ha társulás keretében látja el a belső ellenőrzést. Más típusú helyi önkormányzatnál a képviselő-testület döntése alapján a belső ellenőrzést elláthatja a képviselő-testület hivatala, az önkormányzattal szerződéses jogviszonyban álló személy vagy szervezet, valamint a helyi önkormányzatok társulása (Ötv. 92. § (7)-(8) bek.). A képviselő-testület a kétezernél több lakosú településeken pénzügyi bizottságot választ (Ötv. 22. § (1) bek.). A pénzügyi bizottság tevékenysége kiterjed az önkormányzat teljes gazdálkodási területére: - a bizottság véleményezi az éves költségvétési javaslatot és a végrehajtásáról szóló féléves, éves beszámoló tervezeteit; - figyelemmel kíséri a költségvetési bevételek alakulását, különös tekintettel a saját bevételekre, a vagyonváltozás (vagyonnövekedés-csökkenés) alakulását, értékeli az azt előidéző okokat;


- 102 -


-

-

vizsgálja a hitelfelvétel indokait és gazdasági megalapozottságát, ellenőrizheti a pénzkezelési szabályzat megtartását, a bizonylati rend és bizonylati fegyelem érvényesítését; részt vesz a képviselő-testület pályázatainak előkészítésében; véleményezi a vállalkozásokban való önkormányzati részvételt célzó testületi előterjesztéseket.

A pénzügyi bizottság vizsgálati megállapításait a képviselő-testülettel haladéktalanul közli. Ha a képviselő-testület a vizsgálati megállapításokkal nem ért egyet, a vizsgálati jegyzőkönyvet észrevételeivel együtt megküldi az Állami Számvevőszéknek. Az SZMSZ-ben a fenti feladatok és hatáskörök legalapvetőbb részletezését célszerű megfogalmazni, beleértve a képviselő-testület intézkedéseinek, reagálásának módozatait is. XI. VEGYES ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK A vegyes és záró rendelkezések között kell rendelkezni az SZMSZ kihirdetéséről, a hatálybalépésről, a hatályban lévő korábbi önkormányzati rendelet hatályáról. Ezen rendelkezések között lehet szerepeltetni a fogalom-meghatározásokat, az értelmező rendelkezéseket és egyéb, a rendelethez fűződő átmeneti szabályokat. A záró rendelkezésekben lehet felsorolást adni a mellékletekről, függelékekről. Mellékletben szabályozható (a melléklet része a rendeletnek, a rendelettel egyidejűleg kell elfogadni, kihirdetni és csatolni a rendelethez): - önkormányzat szervezeti felépítésének ábrája; - képviselő-testület által a bizottságokra átruházott hatáskörök jegyzéke, a bizottságok egyéb feladatainak jegyzéke; - a képviselő-testület által polgármesterre átruházott hatáskörök jegyzéke; - a képviselő-testület által a társulásra átruházott hatáskörök jegyzéke. Függelék lehet (függelékként csatolhatók a testület döntési körén kívül eső, de a működés szempontjából fontos anyagok, a függelék nem része a rendeletnek): - az önkormányzat közigazgatási területének leírása; - képviselők név szerinti felsorolása; - bizottsági tagok névsora; - önként vállalt feladatok felsorolása, amennyiben külön képviselő-testületi határozatban fogadták el; - önkormányzat gazdasági programja, amelyet határozattal fogad el; - bizottságok által elfogadott bizottsági működési szabályzatok; - polgármesteri hivatal szervezeti és működési szabályzata, amelyet a képviselő-testület határozatban fogad el; - többcélú kistérségi társulási megállapodás; - társulási megállapodás; - önkormányzat által alapított költségvetési szervek felsorolása; - díszpolgárok névsora; - képviselő-testület munkaterve; - polgármester hatáskörébe tartozó ügyek szóló kiadmányozási szabályzata;


- 103 -


-

szabályzat az önkormányzati képviselő és a vele közös háztartásban élő házas- vagy élettársa, valamint gyermeke vagyonnyilatkozatának nyilvántartásáról; hatályos rendeletek jegyzéke; határozatok nyilvántartása; képviselő-csoport vezetőinek feladatai; kimutatás az önkormányzat nemzetközi kapcsolatairól; média tájékoztatásának rendje.

Az SZMSZ-t a polgármester és a jegyző írja alá, és fel kell tüntetni a kihirdetési záradékot. Az ajánlás lezárásának időpontja: 2010. december 15. Összeállította: BM Önkormányzati Feladatok Főosztálya


- 104 -


1. melléklet Jogszabályjegyzék -

a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény; a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény; a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló 1994. évi LXIII. törvény; a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény; az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény; a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény; a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény; a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény; a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény; a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló 1996. évi XXV. törvény; a helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló 1997. évi CXXXV. törvény; a helyi önkormányzati képviselők jogállásának egyes kérdéseiről szóló 2000. évi XCVI. törvény; a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló 2004. évi CVII. törvény; a lobbitevékenységről szóló 2006. évi XLIX. törvény; az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló2007. évi XCIX. törvény; a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény; az államháztartás működési rendjéről szóló 292/2009. (XII. 19.) Korm. rendelet; a jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet.


- 105 -


2. melléklet

A helyi önkormányzatok szervezeti és működési szabályzatainak elkészítéséhez, módosításához figyelembe veendő alkotmánybírósági határozatok I. A bevezető rész 120/2008. sz. AB határozat Az Alkotmánybíróság egy fővárosi kerületi önkormányzat képviselő-testületének Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló rendeletét vizsgálta abban a kérdésben, hogy az önkormányzat elnevezése megfelel-e a Budapest főváros közigazgatási területéről és kerületi beosztásáról szóló 1994. évi XLIII. törvény rendelkezéseinek. A kifogásolt helyi szabályozás szerint az önkormányzat elnevezését az Alkotmánybíróság alkotmánysértőnek találta, mivel a helyi rendelet megalkotása során a kerületi önkormányzat nem a Kerületi törvényben kapott felhatalmazásnak megfelelően állapította meg az önkormányzat, a képviselő-testület és a polgármesteri hivatal nevét, illetve elnevezését, mert abban nem szerepeltette a Kerületi törvénnyel megállapított „Budapest főváros … kerület” közigazgatási helynevet. 611/B/2003. sz. AB határozat Az Alkotmánybíróság Budapest Főváros egy másik kerületi Önkormányzata Képviselőtestületének Szervezeti és Működési szabályzatáról szóló rendeletének az önkormányzat elnevezését érintő részét vizsgálva megállapította, hogy a hivatalos közigazgatási helynév mellett a képviselő-testület megnevezheti a kerületet, amely elnevezések vagy lefedik a kerület teljes területét, esetenként névösszetételben, vagy jellemzőek az adott kerületre. 681/B/2007. sz. AB határozat Az indítványozó álláspontja szerint a helyi címer és zászló, valamint a településnév használatának rendjéről szóló rendelet azon rendelkezése, mely megköveteli a név használati jogosultság igazolását, ellentétes a sajtóról szóló 1986. évi II. törvénnyel. Az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította az alábbi indokok miatt. Az érintett település nevének használata, annak engedélyezése olyan helyi társadalmi viszony, amelynek a szabályozására az önkormányzat az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése és az Ötv. 16. §-a alapján önkormányzati rendeletet alkothat. A támadott rendelkezés azokat a szempontokat, követelményeket határozza meg, amelyeket a polgármesternek mérlegelnie kell a kérelem elbírálásakor, nevezetesen a sajtótermék alkalmas-e a közfigyelem felkeltésére, a város iránti megbecsülés fokozására. Az indítvány állításával ellentétben ezek a követelmények nincsenek összefüggésben az időszaki lapnyilvántartásba vételével, amit az önkormányzat nem szabályoz, nem is szabályozhat, mert arról a Sajtó törvény rendelkezik a 12. §-ában. Mindebből következően nincs összefüggés a támadott rendelkezés és az időszaki lapnyilvántartásba vétele között, a kifogásolt rendelkezés nem ellentétes a Sajtó törvénnyel. 38/2005. (X.18.) AB határozat Budapest Főváros egyik kerület Képviselő-testületének Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló rendelete meghatározta a kerület közigazgatási helynevét. Az Alkotmánybíróság kifejtette: Az önkormányzattal bíró közigazgatási területi egységekről az állam közhatalmi szervei alkotmányos jogkörükben döntenek. Az Országgyűlés hatáskörébe Hivatali Tájékoztató

- 106 -


tartozik a megyékről, a megyék területéről, elnevezéséről, székhelyéről, továbbá a fővárosi kerületi tagozódásról való döntés. A köztársasági elnök dönt községgé nyilvánításról, városi cím adományozásáról, a város, a község elnevezéséről. E szabályozásból egyértelműen megállapítható, hogy a helyi önkormányzattal rendelkező közigazgatási területi egységek elnevezéséről, közigazgatási helynevéről az az állami szerv dönt, amely azt a területi egységet létrehozhatja, megszüntetheti, átszervezheti. Minden helyi önkormányzattal bíró településnek, közigazgatási területi egységnek rendelkeznie kell közigazgatási helynévvel. Ugyanakkor minden önkormányzati közigazgatási területi egységnek egy hivatalos közigazgatási helyneve lehet, egy helynév egy közigazgatási egységet jelölhet, amely egyértelműen alkalmas annak azonosítására. A hivatalos közigazgatási helynév nem lehet hasonló, összetéveszthető más közigazgatási területi egység helynevével. Éppen ezért érvényesül az az elv, hogy a közigazgatási területi egységet létrehozó állami szerv dönt a közigazgatási területi egység hivatalos helynevéről. A földrajzi nevekkel való összetéveszthetőség elkerülése érdekében a magyarországi hivatalos földrajzi nevekről szóló 71/1989. (VII. 4.) MT rendelet alapján a Földrajzinév-bizottság a község- és városneveket érintő döntés előtt az Ötv. 58. §-a alapján szakmai véleményt ad. A fővárosi kerületekről az Országgyűlés dönt, ezzel a döntéssel az Országgyűlés megállapítja a fővárosi kerületek hivatalos közigazgatási helynevét. Budapest főváros közigazgatási területéről és kerületi beosztásáról szóló 1994. évi XLIII. törvény (Kerületi tv.) szerint a fővárosi kerületek hivatalos közigazgatási helyneve az, amit a Kerületi tv. állapít meg római számmal és a határvonal pontos megállapításával. A hivatalos közigazgatási helynév mellett nevezheti el a képviselőtestület a kerületet. A vizsgált rendelkezés alkotmányellenes, mivel a Kerületi tv. alapján a képviselő-testület a kerület elnevezését határozhatja meg és nem annak közigazgatási nevét. II. A feladatok és hatáskörök, a hatáskör átruházása 551/B/2004. AB határozat Az Alkotmánybíróság egy Szervezeti és Működési Szabályzat mellékletében foglalt szabályozást vizsgálta. A helyi norma azt az alkotmányossági problémát vetette fel, hogy a Közgyűlés a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátása céljából létrehozott intézményének magasabb vezető beosztású közalkalmazotti jogállásban lévő vezetőjére vonatkozó fegyelmi jogkört (nevezetesen a fegyelmi eljárás megindításának és a fegyelmi büntetés kiszabásának jogát) átruházhatja vagy nem. A fenti kérdés megválaszolásához a következő alkérdéseket tanulmányozta az Alkotmánybíróság: · A fegyelmi jogkört alkotó egyes munkáltatói jogkörök az önkormányzat közgyűlésének vagy a főpolgármesterének hatáskörében vannak-e? · Amennyiben a közgyűlést illetik e hatáskörök, tiltja-e törvény a hatáskör átruházását? Az Ötv. egyes jogszabályhelyeinek egybevetésével – 2.§ (2) bekezdés, 35.§ (2) bekezdés e) pont, 103.§ (1) bekezdés a)-b) pontok – megállapította az Alkotmánybíróság, hogy a polgármestert (és a fővárosi önkormányzat esetén a főpolgármestert) az Ötv. alapján megillető egyéb munkáltatói jogkörökbe a fegyelmi eljárás megindításának joga és a fegyelmi büntetés kiszabásának joga nem tartozik bele, ezek az Ötv. szerint a képviselő-testületet (közgyűlést) megillető jogkörök. A közalkalmazotti jogviszonyban lévő intézményvezetők tekintetében az Ötv. mellett a Kjt. előírásait is figyelembe kell venni, mely szerint intézményvezető fegyelmi ügyében a fegyelmi eljárás megindításának elrendelése, a fegyelmi tanács feladatainak ellátása és a fegyelmi büntetések kiszabása nem tartozik a (fő)polgármester törvényben meghatározott önálló hatáskörébe. Mindez azt is jelenti, hogy a közgyűlésnek az ilyen hatáskörök gyakorlásáról való rendelkezése nem alkotmányellenes. Hivatali Tájékoztató

- 107 -


A hatáskör-gyakorlás egyik központi kérdése a hatáskör-átruházás, mellyel kapcsolatban az Alkotmánybíróság utalt korábbi döntésére: „a magyar önkormányzati rendszer egyik alapvető sajátossága, hogy a képviselő-testületet széles körű önállóság illeti meg a tekintetben, hogy milyen munkamegosztást alakít ki saját maga és szervei között.(…) A képviselő-testület belátásán – hatáskör-átruházási gyakorlatán – múlik az is, erősíti vagy gyengíti-e a polgármester helyi önkormányzásban betöltött szerepét. A helyi képviselő-testület saját feladat-és hatásköréből (az át nem ruházhatók kivételével) bármelyiket átruházhatja a polgármesterre.” Az át nem ruházható hatásköröket szabályozó 10.§ (1) bekezdésével kapcsolatban az Alkotmánybíróság egyértelműen megállapította, hogy ez a felsorolás nem zárt végű, taxatív felsorolás, hanem ezt a kört a törvény tovább bővítheti. Erre utal e rendelkezés n) pontja is, mely szerint az át nem ruházható hatáskörök közé tartoznak azok is, melyeket a törvény a képviselőtestület át nem ruházható hatáskörébe utal. Nem elegendő tehát, hogy más törvény az adott döntés meghozatalát a képviselő-testület hatáskörébe utalja, hanem az is kell, hogy a törvény az átruházás tilalmát külön is kimondja. A konkrét ügy kapcsán az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kjt. nem tartalmaz olyan rendelkezést, mely szerint a fegyelmi eljárás megindításának jogköre és a fegyelmi büntetés kiszabása a képviselő-testület át nem ruházható hatáskörét képezné. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az SZMSZ vizsgált rendelkezése átruházható közgyűlési hatásköröket ruház át a közgyűlés bizottságára, ezért nem találta azt sem törvénysértőnek, sem alkotmányellenesnek. 1025/H/1994. AB határozat Az Ötv. által a képviselő-testület számára önkormányzati ügyekben a hatáskör átruházására biztosított jog magában foglalja azt a jogot is, hogy a képviselő-testület, mint a hatáskör címzettje, meghatározza a hatáskör gyakorlásának feltételeit és módját. Ezt normatív módon, önkormányzati rendeltbe foglaltan is megteheti. A képviselő-testület szabályozási jogkörének terjedelmét természetesen a képviselő-testületet hatáskörrel felruházó törvényi rendelkezés határozza meg,, az e körben alkotott önkormányzati rendelet szabályai nem lehetnek ellentétesek, illetve nem haladhatják meg annak kereteit. 10/1995. (II. 22.) AB határozat A képviselő-testület hatásköreit az Ötv. 9. § (3) bekezdésében foglaltak szerint ruházhatja át. Másnak, így a polgármesteri hivatal valamely ügyosztályának vagy bármely más elnevezésű szervezeti egységének viszont nem jogosult átadni a hatáskörét. A képviseleti jogot illetően pedig az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy az Ötv. 9.§ (1) bekezdése értelmében a képviselő-testületet a polgármester képviseli, ez a személyes képviseleti jog természetesen átruházható. Viszont szervezeti egység a képviselő-testület képviselőjeként nem járhat el. Így törvénysértő az a rendelkezés, mely a polgármesteri hivatal szervezeti egységét hatalmazza fel a képviselő-testület nevében történő szerződéskötésre. 35/1993. (V.28.) AB határozat A képviselő-testület az SZMSZ-ében a polgármesteri hivatal szervezeti egységére úgy ruházott át a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. tv. (továbbiakban: Hatásköri tv.) 135. §-ából adódó feladatokat, hogy az önkormányzat működésével, valamint az államigazgatási ügyek döntésre való előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos, a polgármesteri hivatal által ellátható feladatoktól nem különítette el a Hatásköri tv. 135. §-ában hatáskört is megállapító rendelkezéseket. Az Ötv. alapján azonban önkormányzati hatáskörök a polgármesteri hivatalra nem ruházhatók át, ezért az Alkotmánybíróság megsemmisítette az


- 108 -


SZMSZ erre vonatkozó előírását. (A Hatásköri tv. 135. §-a rendelkezéseinek túlnyomó része azóta hatálytalanná vált.) Az SZMSZ egy másik rendelkezése szerint a polgármesteri hivatalra átruházott feladatkörök ellátása során a másodfokú ügyintézést a képviselő-testület tárgykör szerint illetékes bizottságai végzik. Sem az Ötv., sem a Hatásköri tv. alapján nincs államigazgatási ügyben hatásköre a bizottságoknak, ezért az Alkotmánybíróság ezt a rendelkezést is megsemmisítette. III. A képviselő-testület működése 68/2009. (VI. 24.) AB határozat Egy SZMSZ-beli szabályozás szerint ha az interpelláló képviselő az ülésen nincs jelen, az interpellációt visszavontnak, illetve az írásban kiosztott választ elfogadottnak kell tekinteni. A rendelkezés az Alkotmánybíróság álláspontja szerint alkotmányellenes. A rendelet egy fikciót tartalmaz, mert egyrészt a képviselők távollétét azonosítja a felvilágosítás kérésről való lemondással, másrészt a választ annak ellenére a képviselő által elfogadottnak tekinti, hogy erről a képviselő nyilatkozhatott volna Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a rendelet vizsgálat alá vont része ellentétes az Ötv. 19.§ (2) bekezdés a) pontjába foglaltakkal (a települési képviselő a képviselő-testület ülésén a polgármestertől (alpolgármestertől), a jegyzőtől, a bizottság elnökétől önkormányzati ügyekben felvilágosítást kérhet, amelyre az ülésen - vagy legkésőbb tizenöt napon belül írásban - érdemi választ kell adni), ezért azt, mint magasabb szintű jogszabállyal ellentétes önkormányzati rendeleti szabályt, az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésére tekintettel, megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban a rendeletnek a képviselő-testületi ülés vezetésére, az ülésen való hozzászólásokra vonatkozó szabályait vizsgálta. Az SZMSZ alapján ha a napirendhez több felszólaló nincs, az elnök a vitát lezárja. „A vita lezárását napirendi pontonként és képviselőcsoportonként a frakcióvezető vagy az általa megbízott személy, illetve a független képviselő, legfeljebb egy-egy alkalommal javasolhatja, e kérdésben a Közgyűlés vita és felszólalás nélkül határoz. A javaslat megszavazása esetén a hozzászólásra jelentkezett képviselők hozzászólási jogukat elveszítik.” Az Alkotmánybíróság kifejti, hogy a hozzászóláshoz való jog nem abszolút jog. Azonban a vita olyan lezárásával, amely a már hozzászólásra jelentkezett képviselőket megfosztja a hozzászólási lehetőségtől, alapvetően és lényegesen korlátozza azt az alapvető képviselői jogot, mely a képviselőtestület döntéseinek előkészítésében való részvételre, illetve a helyi közügyek megvitatására vonatkozik. A vita lezárása után ugyanis szavazás következik, a képviselő annak ellenére nem mondhatja el a véleményét, hogy azt korábban jelezte az ülést vezető elnöknél. Ez a fajta vitalezárási szabály megfosztja a képviselőt attól is, hogy az adott napirendi pont tárgyához módosító indítványt fűzzön. 834/B/2003. AB határozat A tárgyi ügyben a helyi rendelet külön lehetőséget biztosít a képviselőcsoportok vezetőinek, hogy véleményüket kifejthessék, ráadásul tágabb időkeretet biztosít számukra, mint a települési képviselők hozzászólására megállapított időkeret Az indítványozó szerint ez a rendelkezés sérti a képviselői egyenlőség törvényi szabályozását és indokolatlan különbséget tesz a képviselők között a frakcióvezetők javára. Az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a képviselőcsoportokat munkájuk segítése, képviselői tevékenységük összehangolása érdekében hozzák létre a képviselők. A frakcióvezető pedig egy olyan képviselő, akit más képviselők a képviselői tevékenységük összehangolása, segítése céljából bíznak meg e feladattal és aki őket képviseli a vita során. A képviselőcsoport és vezetőjének léte természetesen nem vonja el a képviselők jogát véleményük önálló megjelenítésére. A


- 109 -


frakcióvezető azonban szükségképpen több képviselőt képvisel, így a számára biztosított tágabb időkeret annak elismerésén nyugszik, hogy a képviselőcsoporton belül a képviselők egymás között megvitatják a testületi előterjesztéseket. A fentiek alapján, mivel a frakcióvezető egyben több képviselő véleményét is megjelenítheti, nem kell szükségszerűen egyenlőségjelet tenni a frakcióvezetők és a képviselők hozzászólási lehetősége között, hiszen nem teljesen azonos jogállású személyekről van szó. Az indítványozó a tárgyi helyi rendelet azon szabályát is sérelmesnek találta, melynek értelmében a polgármester és az alpolgármester(ek) a vita bármely részében kifejthetik véleményüket. Véleménye szerint ezzel a nevezettek olyan többletjogokat kaptak, mely sérti a képviselői jogok és kötelezettségek egyenlőségét, hiszen e hozzászólási jog nem az ülés levezetésével összefüggő hatásköreikhez kapcsolódik. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint azonban az Ötv. 32. §-át nem lehet mechanikusan értelmezni, vagyis e jogszabályhelyből nem vonható le az a következtetés, hogy a polgármesternek kizárólag annyi joga lehet egy képviselő-testületi ülés során, mint egy képviselőnek. 1114/H/2005. AB határozat Az indítványozó által kifogásolt SZMSZ-beli rendelkezés szerint a napirendi pontok tárgyalása előtt a képviselőcsoport nevében három percben van felszólalási lehetőség, a közgyűlés bármely tagja a napirendi pontok tárgyalása után szólalhat fel három percben. Az indítvány szerint ez a szabályozás sérti az Alkotmány 61. § (1) és (2) bekezdésében deklarált véleménynyilvánítás szabadságát, az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését, amely szerint a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal, valamint az Ötv. 19. § (1) bekezdésében megfogalmazott képviselői egyenjogúság elvét. Az indítványozó álláspontja szerint az Ör. szabályozása értelmében a képviselői véleménynyilvánítási jog korlátozott a képviselőcsoporthoz nem tartozó képviselők esetében, illetve a hozzászólásra vonatkozó többlet jogosítvány csak a képviselőcsoporthoz való csatlakozással szerezhető meg. Márpedig a szabad mandátum elve alapján nem kötelezhető az egyéni képviselő arra, hogy csatlakozzon valamely képviselőcsoporthoz. Az indítványt az Alkotmánybíróság elutasította. Az Alkotmánybíróság már a 308/B/2000. AB határozatában rámutatott arra, hogy a képviselőtestület minősített többséggel a saját működése körében önkorlátozó szabályokat hozhat, valamint arra, hogy a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos alapjogából nem következik az, hogy a képviselő-testület ülésén a testület tagjai korlátlan számban és időtartamban szólhatnak hozzá. Az önkormányzati képviselőnek az önkormányzat működési körében több lehetősége van a véleménye szabad kinyilvánítására, ezeknek csak egyike a képviselő-testület ülésén való hozzászólás (ilyenek pl. a helyi nyilvános fórum, bármely bizottsági ülésen való részvétel, ahol nem korlátozott a hozzászólás ideje, döntések előkészítésében való részvétel lehetősége, írásban benyújtott hozzászólás, amelyet a kérésére a jegyzőkönyvhöz kell csatolni). A napirend előtti felszólalás jogával kapcsolatban az Alkotmánybíróság véleménye szerint itt nem egyéni képviselői jogokról van szó, hanem a testületet, nevezetesen a képviselőcsoportot megillető jogokról, amelyek nem állíthatók szembe a képviselők egyéni jogaival. 645/B/2003. AB határozat Egy városi önkormányzat SZMSZ-ének azon rendelkezését kifogásolták, amelyek a közgyűlési előterjesztésre jogosultak körét, másrészt a közgyűlési felszólalás rendjét tartalmazzák. Az indítványozó szerint ezen szabályok a frakcióhoz nem tartozó települési képviselőket az említett jogok gyakorlásából kizárják, illetve a napirend előtti felszólalásokkal összefüggésben a kifogásolt jogszabályhely nem biztosította a frakcióhoz nem tartozó képviselők felszólalását.


- 110 -


Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy nem csupán a kifogásolt SZMSZ 31.§ (1) bekezdése, hanem a 32.§-a is lehetővé teszi, hogy előterjesztést nyújtsanak be a közgyűléshez. Ez utóbbi szakasz kifejezetten a képviselői önálló indítványok előterjesztéséről rendelkezik, amelyet valamennyi települési képviselő tehet. A vizsgált 32.§ (5) bekezdés szerint pedig a képviselői indítvánnyal kapcsolatban az előterjesztésekre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Mindezek alapján nem állapítható meg, hogy különbséget tettek volna az önkormányzati képviselők között az előterjesztések benyújtására való jogosultság szempontjából, s egyes önkormányzati képviselőket kizártak volna a közgyűlés munkájából. Az Alkotmánybíróság az önkormányzati képviselők közötti, előterjesztés benyújtására vonatkozó különbségtételére vonatkozó, indítványt elutasította, míg a felszólalási joggal kapcsolatos indítvány tekintetében – a vizsgált rendelkezés időközbeni hatályon kívül helyezése miatt – az eljárást megszüntette. 33/1998. (VI. 25.) AB határozat Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a képviselő-testületnek, mint autonóm közösségnek a véleménynyilvánítás megjelenítésének külső formájával, módjával kapcsolatban jogában áll olyan (ön)korlátozó rendelkezéseket alkotni, amelyek garantálhatják a testület zavartalan működését. Jogsértő azonban az olyan rendeleti szabályozás, mely olyan kifejezést tartalmaz, ami tág határok közötti viszonyítási alapot jelenthet, és ezáltal parttalan, keretek közé nem szorítható korlátozáshoz vezetne. A konkrét ügyben az indítványozók sérelmesnek vélték azt a rendelkezést, mely rendbírságot helyezett kilátásba a közgyűlés azon tagjával szemben, aki a közgyűlési ülésen alaptalan, másokat sértő, illetve a testülethez méltatlan, nem illő kifejezést használ. Az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy az „alaptalan” kifejezés a fenti gondolatmenet alapján valóban alkalmazható, hiszen e kifejezés tartalma kezelhetetlen és értelmezhetetlen. Azonban a többi kifejezéssel kapcsolatban akként foglalt állást, hogy azoknak az SZMSZ-be való felvétele a helyi jogalkotó mérlegelési jogkörébe tartozik. 28/1996. (VII. 3.) AB határozat A támadott önkormányzati rendelet az alábbi rendelkezéseket tartalmazta: „A napirendi pont tárgyalása során bármely képviselő egy alkalommal tárgyalási szünet elrendelését kérheti, melyhez a jelenlévő képviselők ¼-ének igen szavazata szükséges.” „A képviselő-testület bármely képviselő indítványára – vita nélkül a jelenlévő képviselők egynegyedének igen szavazata alapján – név szerinti szavazást rendel el.” Az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy az Ötv. 14. § (1) bekezdése nem tesz különbséget a képviselő-testület elé terjesztett javaslatok között abból a szempontból, hogy azok érdemi vagy ügyrendi kérdések eldöntésére irányulnak. Bármely – minősített többséghez nem kötött – javaslat határozattá emeléséhez – ha az ülés egyébként határozatképes – a jelenlévő települési képviselők több mint felének igen szavazata szükséges. Az Ötv. vagy más magasabb szintű jogszabály nem írja elő, hogy a képviselő-testület működésével – az ülés levezetésével, rendjének fenntartásával kapcsolatos eseti eljárási döntéseket feltétlenül az Ötv. szerinti testületi szavazással kell meghozni. Más megoldási módozatokat is lehet az SZMSZ-be iktatni, köztük olyanokat, melyekben a kisebbségi vélemények érvényesülését a testület nem akadályozhatja meg. 33/1999. (X.30.) AB határozat Egy SZMSZ vizsgálata során az Alkotmánybíróság megsemmisítette azt a rendelkezést, amelyben az alakuló ülésen képviselői mandátum vizsgálatot és annak testület általi hitelesítését írták elő. Az ilyen testületi döntés elvonja a választási szervek hatáskörét, ellentétes az 1997. évi C. tv. 33. § (2) bek. f) pontjával.


- 111 -


IV. A képviselők kérdezési, hozzászólási joga és a képviselő-csoport 399/H/2004. AB határozat Az Alkotmánybíróság az önkormányzati rendelet 55/A. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. Az indítvánnyal támadott rendelkezés a települési képviselők tevékenységének elősegítése érdekében a frakciók részére az önkormányzat illetékességi területén helyiséghasználatot biztosít. Az indítványozó álláspontja szerint az a tény, hogy a helyiséghasználatra csak azon pártok és szervezetek frakciói jogosultak, amelyek a helyi önkormányzati képviselők választásán jelölő szervezetként indultak és a választások eredményeként képviselethez is jutottak, alkotmányellenes. Úgy véli, hogy a rendelkezés sérti az Ötv. 19. § (1) bekezdését, ezért az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe ütközik. Az Ötv. 19.§ (1) bekezdés alapján a települési képviselők jogai és kötelezettségei azonosak. Nincs törvényi előírás a képviselőcsoportok alakítására, így a képviselő-testület szabadon dönthet e kérdésben. Döntésében azonban biztosítania kell a képviselők számára az azonos jogok, kötelezettségek gyakorlását. A képviselő-testület tagjai, a helyi képviselők az adott önkormányzat szervezeti és működési szabályzatában meghatározott módon alakíthatnak frakciókat. Az önkormányzati rendelet támadott rendelkezésében a települési képviselők tevékenységének elősegítése érdekében, az önkormányzat illetékességi területén, a képviselethez jutott szervezetek és pártok frakciónak biztosított helyiséghasználatáról szóló rendelkezés nem ellentétes a települési képviselők jogállását szabályozó Ötv. 19. § (1) bekezdésével, így nem ütközik az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe. 844/B/2002. AB határozat Az egyik megyei önkormányzat alapokmányáról szóló rendelet (SZMSZ) az indítványozó szerint három szempontból alkotmányellenes: · Az önkormányzat szerveinek a megalakításánál nem biztosítja a Közgyűlés létszámában megjelenített választási eredmények és szabad képviselői mandátum érvényesülésének a garanciáit. · Az Alkotmánnyal ellentétes az SZMSZ azon szabályozása, amely a képviselőcsoportok alakítását a párt és társadalmi szervezetekre bízza. · A helyi rendelet nem biztosítja a választási eredményt tükröző, a Közgyűlés létszámában megjelenített arányok érvényesülésének garanciáit. Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a megyei közgyűlés – mint helyi önkormányzat - széles autonómiával rendelkezik szervezeti, működési rendjének meghatározása során. Szervezetalakítási autonómiájának egyetlen korlátja van, hogy a szervezeti és működési szabályzatban megállapított szervezeti szabályok törvényi rendelkezéssel nem lehetnek ellentétesek. Az Alkotmánybíróság ezt elvi jelleggel mondta ki az 1285/H/1993. számú határozatában. Sem az Alkotmány, sem az Ötv. vagy más törvény nem tartalmaz rendelkezést a tekintetben, hogy a bizottságok összetételének valamely szempontból tükröznie kellene a képviselő-testület, a közgyűlés összetételét. Továbbá megállapította, hogy nincs olyan törvényi rendelkezés, amely kötelezné a közgyűlést arra, hogy az összetételében megállapítható választási eredmény érvényesülésének a garanciáit teremtse meg a bizottságok összetételénél is. A szabad mandátum elve azt jelenti, hogy a képviselő nincs kötve választói megbízásához, tevékenysége során a település egészéért vállalt felelősséggel képviseli választói érdekeit. Következésképpen nincs alkotmányos összefüggés és így alkotmányellenesség sem abban, hogy az SZMSZ a képviselőcsoportok alakítását a párt és társadalmi szervezetekre bízza. Az


- 112 -


Alkotmány, az Ötv. és más törvény sem rendelkezik az önkormányzati képviselőcsoportokról, erről tehát a szervezetalakítás jogával élve szabadon dönthet a közgyűlés, megtartva a törvényi előírást, hogy az önkormányzati rendeletben, az SZMSZ-ben hozza meg ezt a döntést. Az Alkotmánybíróság az SZMSZ valamennyi indítványt elutasította. 43/1992. (VII. 16.) AB határozat, 49/1992. (IX. 26.) AB határozat Törvénysértő az a rendeleti szabályozás, mely a települési képviselőt – a széksértés miatt kiszabott bírság befizetéséig – kizárja a képviselő-testület munkájából. 308/B/2000 AB határozat A sérelmesnek vélt rendeleti szabályozás korlátozza a képviselői hozzászólás számát és időtartamát, mely az indítványozó szerint az önkormányzati képviselő szabad véleménynyilvánításhoz való alkotmányos jogát csorbítja. Az Alkotmánybíróság álláspontja értelmében a véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlása azonban korlátozható – természetesen a korlátozó tartalmú normáknak meg kell felelniük a szükségesség és arányosság követelményének. Az Alkotmánybíróság egyfelől kinyilvánította, hogy a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos alapjogából nem következik, hogy bármely testület ülésén a testület tagjai korlátlan számban és időtartamban szólhatnak hozzá. Másfelől leszögezte, hogy a helyi önkormányzatok működésének szervezeti kereteit és rendjét az Ötv. keretjelleggel szabályozza, azaz csak az alapvető, garanciális szabályokat – mint a határozatképesség, döntéshozatal, képviselő-testület aktusai, jegyzőkönyv hitelessége, rendeletek kihirdetése témakörök – rögzíti. Az önkormányzat a törvény keretei között önállóan alakítja ki szervezetét és működési rendjét, melynek alapján az önkormányzati szabályozás körébe tartozik az ülés menetére, a tanácskozás rendjére, a kérdésekre, hozzászólásokra, a vita lezárására, stb. vonatkozó részletes szabályok meghatározása. Az Alkotmánybíróság arra is rámutatott, hogy az önkormányzati képviselőnek az önkormányzati működés körében több lehetősége van véleménye szabad kinyilvánítására, ezeknek csak egyike a képviselő-testület ülésén való hozzászólás. Véleménynyilvánításra alkalmas lehetőségek: - a képviselőnek rendelkezésére áll minden helyi nyilvános fórum - a képviselő részt vehet bármely bizottság ülésén - a képviselő részt vehet a döntések előkészítésében - a képviselő írásban is benyújthatja hozzászólását. 68/2009. (VI. 24.) AB határozat Egy SZMSZ-beli szabályozás szerint ha az interpelláló képviselő az ülésen nincs jelen, az interpellációt visszavontnak, illetve az írásban kiosztott választ elfogadottnak kell tekinteni. A rendelkezés az Alkotmánybíróság álláspontja szerint alkotmányellenes. A rendelet egy fikciót tartalmaz, mert egyrészt a képviselők távollétét azonosítja a felvilágosítás kérésről való lemondással, másrészt a választ annak ellenére a képviselő által elfogadottnak tekinti, hogy erről a képviselő nyilatkozhatott volna Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a rendelet vizsgálat alá vont része ellentétes az Ötv. 19.§ (2) bekezdés a) pontjába foglaltakkal (a települési képviselő a képviselő-testület ülésén a polgármestertől (alpolgármestertől), a jegyzőtől, a bizottság elnökétől önkormányzati ügyekben felvilágosítást kérhet, amelyre az ülésen - vagy legkésőbb tizenöt napon belül írásban - érdemi választ kell adni), ezért azt, mint magasabb szintű jogszabállyal ellentétes önkormányzati rendeleti szabályt, az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésére tekintettel, megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban a rendeletnek a képviselő-testületi ülés vezetésére, az ülésen való hozzászólásokra vonatkozó szabályait vizsgálta. Az SZMSZ alapján ha a napirendhez több


- 113 -


felszólaló nincs, az elnök a vitát lezárja. „A vita lezárását napirendi pontonként és képviselőcsoportonként a frakcióvezető vagy az általa megbízott személy, illetve a független képviselő, legfeljebb egy-egy alkalommal javasolhatja, e kérdésben a Közgyűlés vita és felszólalás nélkül határoz. A javaslat megszavazása esetén a hozzászólásra jelentkezett képviselők hozzászólási jogukat elveszítik.” Az Alkotmánybíróság kifejti, hogy a hozzászóláshoz való jog nem abszolút jog. Azonban a vita olyan lezárásával, amely a már hozzászólásra jelentkezett képviselőket megfosztja a hozzászólási lehetőségtől, alapvetően és lényegesen korlátozza azt az alapvető képviselői jogot, mely a képviselőtestület döntéseinek előkészítésében való részvételre, illetve a helyi közügyek megvitatására vonatkozik. A vita lezárása után ugyanis szavazás következik, a képviselő annak ellenére nem mondhatja el a véleményét, hogy azt korábban jelezte az ülést vezető elnöknél. Ez a fajta vitalezárási szabály megfosztja a képviselőt attól is, hogy az adott napirendi pont tárgyához módosító indítványt fűzzön. 44/H/2001. AB határozat Sem az Alkotmány, sem az Ötv. nem rendelkezik az önkormányzati képviselő-testület képviselőcsoportjairól, és nincs olyan előírás sem, mely szerint a képviselő-testületnek erről a kérdéskörről rendelkeznie kellene. Következésképpen a képviselő-testületet szervezeti és működési rend kialakítása tekintetében megillető szabadság magában foglalja azt is, hogy a képviselő-testület nagy önállóságot élvez a képviselőcsoportok megalakításában, illetve az egyes bizottságokban való képviseletük szabályozásában. 71/2006. (XII. 15.) AB határozat Az Alkotmánybíróság a tárgyi ügyben arra az álláspontra helyezkedett, hogy az önkormányzat költségvetésében szereplő képviselői alap feletti rendelkezés joga – az alap célját, felhasználási területeit figyelembe véve – a települési képviselő képviseleti feladatának ellátásához szükséges jog. Ennek következtében a települési képviselők között – megválasztásuk módjára tekintettel – nem tehető olyan különbség, hogy az egyéni választókerületben megválasztott képviselőket megilleti e jog, míg a listán megválasztott képviselőket nem. Ez a különbségtétel ellentétes mind a hátrányos megkülönböztetés tilalmával, mind az Ötv. 19. § (1) bekezdésével.


- 114 -


V. A döntéshozatali eljárás 9/1996. (II. 23.) AB határozat Az Ötv. 15. § (2) bekezdése a minősített többséget kötelező erővel állapítja meg, ezért attól eltérő szavazati arányt az SZMSZ nem állapíthat meg. 69/1992. (XII.21.) AB határozat Az SZMSZ támadott rendelkezése szerint a jelenlévő képviselők 2/3-ának egyetértő szavazata szükséges az általános rendezési terv elfogadásához, továbbá azokban az esetekben, amennyiben a részletes rendezési terv módosításáról a Közgyűlés dönt, valamint közgyűlési hatáskör bizottságok részére történő átruházásához. Az általános rendezési terv és a részletes rendezési terv rendeleti formát igényel, amelyhez minősített többség szükséges, ezért az Alkotmánybíróság megsemmisítette az ezekre vonatkozó rendelkezést. A hatáskörök bizottságra való átruházása esetében az Ötv. 23. § (2) bekezdése megszorító feltételt tesz, ugyanis hatósági hatáskör e rendelkezés értelmében csak önkormányzati rendelettel állapítható meg a bizottságoknak, amely ugyancsak minősített szavazati többséget igényel. Az ennek megfelelő differenciálás elmaradása miatt ez az SZMSZ szabály is megsemmisítésre került. 70/1992. (XII. 21.)AB határozat Az Alkotmánybíróság megállapította: „Amennyiben a képviselők több, mint felének az egybehangzó szavazata a tartózkodók száma miatt a határozatképesség alá csökken, érvényes határozat nem születhet.” Ezt a törvényes követelményt nem sérti az az SZMSZ-beli rendelkezés, mely a szavazástól való tartózkodást egybeszámolja a „nem” szavazatokkal. 47/1993. (VII. 2.) AB határozat Az Ötv. 16. § (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel az Alkotmánybíróság rögzítette, hogy az önkormányzati rendelet akkor tekinthető kihirdetettnek, ha kihirdetésére valamennyi, az SZMSZben meghatározott módon sor került. 2024/H/1991. AB határozat Szintén az Ötv. 16. § (2) bekezdése kapcsán deklarálta az Alkotmánybíróság, hogy valamennyi jogszabálynak, így az önkormányzati rendeletnek is mellőzhetetlen érvényességi kelléke az, hogy előre meghatározott és megismerhető rendelkezések szerint kerüljön kihirdetésre. E követelményből az következik, hogy minden képviselő-testületnek az SZMSZ-ben meg kell határoznia az általa alkotott önkormányzati rendeletek helyben szokásos kihirdetési rendjét és ezeket az előírásokat maradéktalanul követnie kell. 32/1993. (V. 26.) AB határozat Ezen határozatában az Alkotmánybíróság újfent a rendeletek kihirdetésével, hatályosulásával foglalkozott: „Ameddig … egy elfogadott normát nem hirdetnek ki, az nem is minősül jogszabálynak… A kihirdetés elmaradása kétségtelenül jogsértést valósít meg, amely azonban a kihirdetésre kötelezett tisztségviselők felelősségét alapozza meg, de nem teszi az elfogadott jogszabályt valódi normává.” Másrészt az Alkotmánybíróság véleményes szerint téves az az okfejtés, mely szerint ha egy képviselő egy indítvánnyal kapcsolatban nem akar vagy nem tud szavazni, akkor őt úgy kell tekinteni, mintha az ülésen jelen sem lenne. „A képviselői jelenlét ugyanis csak a testület


- 115 -


határozatképességét, befolyásolja.”

nem

pedig

a

határozathozatal

megengedett

szabályozási

módját

20/2001. (VI. 11.) AB határozat Az önkormányzati rendeletek tekintetében garanciális jelentősége van annak, hogy a rendelet megjelölése a rendelet tárgyán és számán kívül tartalmazza a jogalkotó megnevezését valamint a kihirdetés dátumát. 69/1995. (XII. 12.) AB határozat Az Ötv. 16. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az önkormányzati rendeletet a polgármester és a jegyző írja alá, kihirdetéséről a jegyző gondoskodik. Ez a rendelkezés nem ad jogot sem a polgármesternek, sem a jegyzőnek arra, hogy a képviselő-testület által alkotott rendeletet felülbírálja. Az Ötv. 10. §-a alapján a rendeletalkotás a képviselő-testület kizárólag, át nem ruházható jogköre. Ennek következtében a képviselő-testület által elfogadott rendeletet – jogszabálysértés esetén is – csak a képviselő-testület maga helyezhető hatályon kívül. A jegyző az elfogadott rendeletet nem bírálhatja felül azzal, hogy nem hirdeti ki. 505/D/2009. AB határozat Az indítványozó az SZMSZ 92. § (1) bekezdése, illetve egésze alkotmányellenességének a megállapítását és megsemmisítését a következő indokkal kérte: „A Kgy.r. ugyanis, hallgatásával egészében - vélelmezem - alkotmányellenes módon nyújt lehetőséget ügyemben a jogorvoslati eljárás megvonására, ezzel megsértve az Alkotmány 57. § (1) és (5) bekezdésben foglaltakat.” Az indítványozó ügyének azt tekinti, hogy a Városrendezési, Tulajdonosi és Lakásügyi Bizottság (VTLB) határozata a pályázatot elfogadva a lakásfenntartó szövetkezetnek adott támogatást a lakóház energiatakarékos felújítására, és e határozat tekintetében gondolja az indítványozó, hogy az SZMSZ elvonta jogorvoslati jogát. Az indítványozó ezen vélelme azonban nyilvánvalóan megalapozatlan, mert a VTLB határozat a lakásfenntartó szövetkezet pályázatát fogadta el és nyújtott támogatást a lakásfenntartó szövetkezetnek az épület felújításához. Ez a határozat nem közigazgatási ügyben, nem is önkormányzati hatósági ügyben született, nem tartalmaz döntést az indítványozó egyedi ügyében. Az indítványozónak e határozat tekintetében nincs jogorvoslati joga, amit így az SZMSZ - főképpen hallgatással - nem is vonhatott el. Az SZMSZ támadott 92. § (1) bekezdése a polgármesternek a közgyűléssel kapcsolatos feladatait részletezi, amelyek nincsenek összefüggésben a VTLB határozatával. Az indítványozó sérelmezett fizetési kötelezettsége sem a VTLB határozatán, hanem a lakásszövetkezet közgyűlésének határozatán alapul. Az Alkotmánybíróság felhívja az indítványozó figyelmét: a közigazgatási hivatal részletesen tájékoztatta arról, hogy volt jogorvoslati joga, ugyanis a lakásszövetkezeti közgyűlés sérelmezett határozata ellen a lakásszövetkezetekről szóló 2004. évi CXV. törvény 9. §-a alapján kérhette a bíróságtól az olyan határozat felülvizsgálatát, amely e törvény rendelkezéseibe, más jogszabályba vagy a lakásszövetkezet alapszabályába ütközik. VI. A nyilvánosság 33/1999. (X.30.) AB határozat Megsemmisítette az Alkotmánybíróság azt az SZMSZ rendelkezést, amely a zárt ülésen a polgármesteri hivatal osztályvezetőit szakértői minőségben rendeli meghívni. Az Ötv. 12. § (5) bek. pontosan meghatározza a zárt ülés résztvevőinek körét. Az Ötv. 12. § (2) bek. értelmében a testület ülését a polgármester hívja össze. A zárt ülésre tehát a szakértőket a polgármester hívja meg, vagyis ő jogosult eldönteni, hogy az adott esetben ki minősül szakértőnek. Az SZMSZ szabályozása nem térhet el az Ötv. 12. § (5) bek. taxatív felsorolásától. Hivatali Tájékoztató

- 116 -


57/2000. (XII. 19.) AB határozat Törvénysértő az a szabályozás, mely korlátozza vagy kizárja a nem önkormányzati képviselőknek a képviselő-testületi ülésen készült hangfelvételhez, illetve szavazógéppel való szavazás esetén a szavazásról készült számítógépes listához való hozzáférését. E jogellenes korlátozás történhet oly módon is, hogy a szabályzat csak képviselők számára, illetve meghatározott körben teszi lehetővé a hozzáférést. 19/1995. (III. 28.) AB határozat Törvénysértő az olyan szabályozás, mely - kizárólag helyi választópolgárok számára teszi lehetővé a képviselő-testületi dokumentumokba való betekintést, - a testületi ülés dokumentumainak tanulmányozását csak az ülést követő meghatározott ideig (a tárgyi ügyben 60 napig) teszi lehetővé, - a közérdekű adatok megismerését célhoz köti (az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kérelmező nemcsak közérdekből, hanem jogos érdekei, vagy csoportérdek érvényesítése céljából is kezdeményezheti a közérdekű adat megismerését. A közérdekű adatot kezelő szerv nem jogosult az adatkérés okának vizsgálatára), - a nyilvános képviselő-testületi ülésen elhangzott nyilatkozatok publikálásához az érintett személy hozzájárulását írja elő (a nyilvános képviselő-testületi ülésen – mint nyilvános közszereplés során – az elhangzott nyilatkozatok és személyes megnyilvánulások közérdekű adatokká váltak), - a nyilvános képviselő-testületi ülésről készült hangfelvétel átmásolását nem teszi lehetővé (a közérdekű adatot tartalmazó dokumentumról vagy dokumentumrészről a kérelmező annak tárolási módjától függetlenül kérhet másolatot). 17/1997. (II. 28.) AB határozat Zárt ülést csak az Ötv. 12. § (4) bekezdésében meghatározott esetekben lehet tartani. A zárt tárgyalások során általában egyedi határozatok meghozatalára kerül sor. A normatív tartalmú döntéstervezetek megvitatását azonban, melynek eredményeként a testület rendeletet fogad el, ugyanúgy szabálysértő zárt ülésen megejteni, mint ahogy a rendeletet sem lehet titkosítani, vagy csak szűk körben ismertté tenni. 32/1992. (V. 29.) AB határozat Az a szabályozás, amely lehetővé teszi, hogy a zárt ülés előterjesztései és jegyzőkönyve tartalmuktól függetlenül legyenek hozzáférhetetlenek a polgárok számára, korlátozza a közérdekű adatok megismerésére vonatkozó alapvető jogot. Az információk visszatartása, nyilvánosságuk korlátozása nem vonatkozhat általában dokumentumokra, mivel a nyilvánosság körének meghatározásánál a dokumentumok tartalmából kell kiindulni.


- 117 -


VII. A helyi népszavazás és népi kezdeményezés 76/2007.(X.19.) AB határozat Az Alkotmánybíróság az önkormányzat helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló helyi rendeletét vizsgálta, annak is azon rendelkezését, mely a népszavazás eredményességét határozta meg. A kifogásolt rendelkezés értelmében „a népszavazás akkor eredményes, ha a választópolgárok több mint a fele érvényesen szavazott és az érvényesen szavazóknak több mint a fele a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott”. Az Alkotmánybíróság a fenti helyi szabályozást alkotmánysértőnek találta. A helyi népszavazás vonatkozásában az Ötv. 45.§-a az irányadó, melynek (2) bekezdése szerint a helyi népszavazás érvényes, ha a választópolgárok több mint fele szavazott és eredményes, ha a szavazók több mint fele a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott. A kifogásolt helyi rendelkezés szerint a helyi népszavazás eredményességének egyik feltétele az, hogy a választópolgároknak több mint a fele érvényesen szavazzon. Abban az esetben, ha minden szavazat érvényes, akkor az Ötv. 45.§ (2) bekezdése és a helyi szabályozás azonos feltételt jelent. Ha azonban érvénytelen szavazat is van, akkor meghatározott esetekben a helyi rendelkezés szigorúbb feltételt jelent az Ötv.-nél. Mindezek alapján megállapítható, hogy a közgyűlés érvénytelen szavazatok esetén, meghatározott feltételek bekövetkezésékor szigorúbb feltételek meghatározásával, az Ötv. 45.§ (2) bekezdés a) pontjával ellentétes szabályozást alkotott, mely alkotmánysértő. 107/2007.(XII.22.) AB határozat Az Alkotmánybíróság a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló rendelet azon szabályát vizsgálta, mely a következő tilalmat tartalmazta: „nem lehet kitűzni helyi népszavazást az országgyűlési képviselők, illetőleg a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásának időpontját megelőző és azt követő 60 napon belüli időpontra”. A fenti szabályozás az alábbiak miatt alkotmánysértő. Az Alkotmánybíróság több határozatában is foglalkozott a helyi népszavazás intézményével és többek között megállapította, hogy a helyi népszavazás a választópolgároknak olyan joga, amelyet az Alkotmány 8.§ (2) bekezdése alapján csak törvény korlátozhat, de annak lényeges tartalma nem korlátozható. (34/1993.(V.28.) és 15/1996.(V.3.) számú AB határozatok) A helyi népszavazás törvényi szabályozását egy részről az Ötv. IV. fejezete, az eljárási kérdéseket a Ve. XV. fejezete tartalmazza. A hivatkozott jogszabályok egyike sem tartalmaz a helyi népszavazás kitűzésének korlátozására vonatkozó rendelkezést. Az Ötv. 50.§ (2) bekezdése azonban felhatalmazza a képviselő-testületet, hogy rendeletben szabályozza a helyi népszavazás és népi kezdeményezés további feltételeit, az eljárás rendjét. A Ve. 124.§ (4) bekezdése rögzíti, hogy mely esetekben nem lehet országos népi szavazást tartani. A Ve. 132.§-a azonban megjelöli azokat, az országos népszavazásra vonatkozó szabályokat, amelyeket a helyi népszavazáson a XV. fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Ezek között a Ve. 124.§ (4) bekezdése nem szerepel. A helyi rendeleti szabályozás meghatározott időpontban és időtartamban kizárja a helyi népszavazás lehetőségét, mely az Alkotmányban rögzített népszavazáshoz való jog korlátozását jelenti. Továbbá a helyi szabályozás az Ötv. 50.§ (2) bekezdésében biztosított rendeletalkotási felhatalmazás körét is átlépte, ugyanis a rendeletalkotási joga nem terjed ki arra, hogy az önkormányzat rendeletében a népszavazáshoz való jogot korlátozza. Ilyen korlátozást csak törvény tartalmazhat.


- 118 -


27/1996. (VII. 3.) AB határozat A tárgyi ügyben a képviselő-testület normatív módon megfogalmazta azt, hogy településrészt érintő népszavazás kezdeményezése esetén a népszavazás a település mely földrajzi területére rendelhető el. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a településrész területének ilyen, a népszavazásra bocsátott kérdéstől és a választópolgárok népszavazási kezdeményezésétől független, normatív meghatározása ellentétes az Ötv-nek a helyi népszavazásra vonatkozó szabályaival. 15/1996. (V. 3.) AB határozat Az Ötv. felhatalmazása alapján az önkormányzatok rendeletben a helyi népszavazás gyakorlásának a törvényben meghatározott feltételein túl további feltételeket szabhatnak, de az Ötv. nem ad felhatalmazást arra, hogy az Ötv. 46. § (4) bekezdésében felsorolt tiltott tárgyköröket az önkormányzat kiegészítse, mivel ez a helyi népszavazásban megnyilvánuló alapjog kiüresedéséhez vezetne. 34/1993.(V.28.) AB határozat Az érintett önkormányzati rendelet 4.§ (4) bekezdése bővítette azon ügyek körét, amikor nem rendelhető el népszavazás, ezért az Alkotmánybíróság ellentétesnek találta az Ötv. 46.§ (4) bekezdésével. 8/1994. (II.23) AB határozat Egy helyi rendelet 1.§ (2) bekezdése községegyesítés megszüntetésének kezdeményezésére irányuló helyi népszavazáson az üdülőtulajdonosoknak is biztosította a részvétel lehetőségét. Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint e szabályozás ellentétes az Ötv. 2. és 5.§-ával. 60/1996. (XII.22) AB határozat A helyi szabályozás szerint a népszavazás eredményéről a választási bizottság tájékoztatja a polgármestert. A rendelkezés ellentétes az Ötv. 50.§ (1) bekezdésével, mely szerint a helyi népszavazás eredményéről a választási bizottság tájékoztatja a képviselő-testületet. 14/1999. (VI.3.) AB határozat A támadott önkormányzati rendelet 9.§ (5) bekezdése tiltotta a település területét érintő népszavazás elrendelését a képviselő-testület megbízatásának lejárta előtt 12 hónapon belül, amely ellentétes a területszervezési eljárásról szóló 1999. évi XLI. törvény 22.§ (2) bekezdés a) pontjával. Ugyanezen rendelet 18.§ (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha a népszavazással érintett terület nem lakott területrészre is vonatkozik, akkor az Ötv. 46.§ (2) bekezdésében szabályozott érintett településrész választópolgárai alatt x kerület valamennyi választópolgárát érteni kell. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint e szabály ellentétben áll az Ötv. 66-66/C.§-aival, de sérti az Ötv. 46.§ (2) bekezdését is. 59/2002. (XI.28.) AB határozat Egy helyi szabályozás a népszavazásra felteendő kérdés megfogalmazásába a képviselő-testület tagjain kívül a helyi választási bizottság, a kezdeményezők által választott bizottság tagjainak a bevonását is kötelezővé teszi, amely a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 133. § (2) bekezdésével ellentétesnek bizonyult.


- 119 -


61/1991.(XI.19.)AB, 1/1992.(I.16.)AB, 23/1992.(IV.21.)AB, 41/1992.(VII.16.)AB és 56/1992.(XI.4.)AB határozat

40/1992.(VII.16.)

AB,

Az Alkotmánybíróság fenti határozataiban megsemmisítette az érintett önkormányzati rendeletek azon rendelkezéseit, amelyek az Ötv. 45.§ (2) bekezdésétől („eredményes, ha a szavazóknak több mint a fele a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott”) eltérően állapították meg a helyi népszavazás érvényességi és eredményességi feltételeit. 54/1991.(XI.8.)AB, 71/1992.(XII.21.)AB, 60/1996.(XII.22.) határozat

39/1993.(VI.25.)AB,

44/1993.

(VII.2.)AB

és

Az Ötv. 47. § (1) bekezdése rögzíti a a helyi népszavazás polgármesternél történő kezdeményezésére jogosult személyeket, szerveket. E körben az önkormányzatoknak – önálló helyi jogalkotásként - a választópolgárok számának törvényi keretek közötti meghatározására van módja. Az Alkotmánybíróság fenti határozataiban megsemmisítette az érintett önkormányzati rendeletek azon rendelkezéseit, amelyek az Ötv. 47.§ (1) bekezdésétől eltérően állapították meg kezdeményezésének feltételeit.

VIII. A polgármester, az alpolgármester és a jegyző 117/2008. sz. AB határozat Az indítvány szerint alkotmányellenes az az SZMSZ-beli szabályozás, mely szerint „az ülés elnökének munkáját az ülés vezetésében az alpolgármester, közigazgatás szakmai tekintetben a jegyző segíti”. Az Alkotmánybíróság a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) idevonatkozó jogszabályhelyei alapján megállapította, hogy azok felhatalmazzák a képviselő-testületet arra, hogy az ülésvezetési helyettesítési rendet meghatározzák, de e felhatalmazó rendelkezésnek nem adható olyan értelmezés mely szerint közvetlenül a helyi önkormányzati választásokon választójogosult polgárok által meg nem választott (nem közvetlenül a választópolgárok által legitimált) személyek részt vehessenek az ülésvezetés körébe tartozó és az együtt járó közhatalmi döntések meghozatalában. A támadott szövegrész nyelvtani olvasata alapján nem helytálló az alábbi értelmezés: a jegyző ülést megelőző adminisztrációs és az ülésen történő közigazgatás szakmai, vagyis az ülésevezetéshez kapcsolódó törvényességi, továbbá a képviselő-testületi üléseken meghozandó döntések alkotmányossági és törvényességi szempontú előzetes észrevételezési (tanácsadó) tevékenysége meghaladja az Ötv. szerint őt egyébként megillető hatásköröket, és a polgármester mellett, vagy annak akadályoztatása esetén ahelyett az ülésvezetésre vonatkozó érdemi feladatok ellátását is magában foglalja. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a vizsgált rendelkezést nem minősítette alkotmányellenesnek. Ugyanezen ügyben vizsgálta az Alkotmánybíróság azt is, hogy egyes jegyzői munkáltatói jogok gyakorlásának önkormányzati rendeletben történő polgármesteri egyetértéshez kötése ellentétes-e az Ötv. indítványozó által hivatkozott rendelkezéseivel, és ezáltal az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésével. Az Ötv. 36. § (2) bekezdésének b) pontja kógens módon szabályozza azokat az eseteket, amikor a polgármester saját, nem pedig a képviselő-testület döntése alapján gyakorolhatja egyetértési jogát. Bár a polgármesteri hivatalban foglalkoztatottakra vonatkozó általános törvény, a Ktv. számos esetben felhatalmazást ad a helyi önkormányzatok képviselő-testületének a köztisztviselői jogviszonyra vonatkozó egyes kérdések rendelettel való szabályozására [Ktv. 10. § (18) bekezdés; 11/A. § (3) bekezdés; 34. § (3) bekezdés; 44/A. § (1) bekezdés; 103. § (1) bekezdés], de az Ör. által szabályozott munkáltatói jogok polgármester és jegyző általi együttes gyakorlása nem


- 120 -


tartozik ebbe a körbe. A kifogásolt helyi rendelkezések a fentiek alapján alkotmánysértők, mivel rendeleti úton elvonták a jegyző (és saját döntése szerint a polgármester) önálló, illetőleg együttes munkáltatói jogait. Továbbá alkotmánysértőnek ítélte azt a szabályozást is az Alkotmánybíróság, mely a jegyző polgármesternek történő tájékoztatási kötelezettségét írja elő egyes munkáltatói jog gyakorlásával összefüggő intézkedésekről. Ennek indoka kettős: egyrészt az egyedi munkáltatói döntésekkel kapcsolatos munkáltatói (jegyzői) tájékoztatási kötelezettség nem minősül olyan helyi közügynek, amelynek szabályozására az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése alapján a Képviselő-testületnek közvetlenül az Alkotmányon alapuló hatásköre lenne, másrészt a Ktv. sem biztosít olyan jogalkotói felhatalmazást, ami alapján a Képviselő-testületnek hatásköre lenne e tárgyban rendeletet alkotni. 19/2001. (VI. 11.) AB határozat A polgármester hatáskörével kapcsolatban: a képviselő-testület – törvényben foglalt kivételekkel – törvény felhatalmazása alapján egyes hatásköreit a polgármesterre ruházhatja, arra azonban nincs felhatalmazása, hogy a polgármester törvényben megállapított saját hatáskörét elvonja, vagy korlátozza, mivel azt a polgármester önállóan gyakorolja. Az Ötv. 35. § (2) bekezdésének e.) pontja értelmében az alpolgármester, a jegyző és az önkormányzati intézményvezető tekintetében a polgármester gyakorolja az egyéb munkáltatói jogokat. Tekintettel arra, hogy az alapvető munkáltatói jogokat taxatíve megjelölő, Ötv. 103. § (1) bekezdés b.) pontjában nem szerepelnek, így a munkabérrel, jutalmazással kapcsolatos munkáltatói jog egyéb munkáltatói jog körébe esik, mely a fent említett személyek vonatkozásában a polgármester hatásköre. 961/B/1993. AB határozat Az Alkotmánybíróság a polgármester képviseleti jogát vizsgálva a következőket állapította meg: „A polgármester jogállását az Alkotmány 44/B. § (1) bekezdése alapozza meg, amikor kinyilvánítja, hogy „a helyi képviselő-testület elnöke a polgármester”… Az Ötv. 9. § (1) bekezdésének az a rendelkezése, amely szerint a „képviselő-testületet a polgármester képviseli”, a polgármestert egyaránt felruházza az önkormányzat polgári jogi és közjogi képviseletének jogával. … Mindkét képviselet lényeges közös vonása ered az Ötv. 9. § (2) bekezdésének abból a megállapításából, amelyből kitűnik, hogy a polgármester a képviselő-testület egyik szerve. A polgármester tehát mint egyszemélyes önkormányzati szerv törvényi előírás alapján jogosult képviselni a … képviselő-testületet.” 24/2000. (VII. 6.) AB határozat A Magyar Köztársaság Miniszterelnöke felkérte az Alkotmánybíróságot, hogy nyilvánítson véleményt abban a kérdésben, hogy alkotmányellenesen működik-e a közgyűlés, ha munkáltatói jogaival visszaélve a polgármestert tartósan, lényegében határozatlan időre felfüggeszti közszolgálati jogviszonyából, ezzel megakadályozva, hogy a választópolgárok által közvetlenül megválasztott polgármester mind a választott tisztségéből, mind a közszolgálati jogviszonyából eredő feladatait ellássa, jogszabályban megállapított hatásköreit gyakorolja. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmány mind a helyi képviselő-testületet, mind a polgármestert alkotmányos intézményként szabályozza és védi (Alkotmány 44.§(1)-(3) bekezdései 44/B.§(1)-(2) bekezdései). Erre tekintettel kiemelkedő alkotmányos érdek fűződik a közöttük lévő közjogi jogviszony zavartalanságához, amiből következik, hogy az Alkotmány 71.§(1) bekezdése alapján a választópolgárok által közvetlenül megválasztott polgármestert a helyi képviselő-testület önkényesen nem korlátozhatja feladatai ellátásában. A helyi önkormányzás zavartalanságának fenntartása, feltételeinek biztosítása a helyi képviselő-testületnek és a


- 121 -


polgármesternek egyaránt alkotmányos kötelessége. Nem tesz eleget alkotmányos kötelezettségének az a helyi képviselő-testület, amely önkényesen akadályozza a polgármesteri megbízatás teljesítését. Önkényes akadályozásnak minősül az is, ha a helyi képviselő-testület nem indítja meg (és ésszerű határidőn belül le is kell zárnia) azokat az eljárásokat, amelyeket törvény a helyi képviselő-testület és a polgármester közötti konfliktusok megoldására rendel. Nem tekinthető önkényesnek – ennek következtében alkotmányellenesnek – a helyi képviselő-testület működése akkor, ha a helyi önkormányzás zavartalanságának biztosítása érdekében a testület igénybe veszi a konfliktus feloldására rendelt törvényi eszközöket. 49/1994.(X. 26.) AB határozat Az egyik település szervezeti és működési szabályzata úgy rendelkezett, hogy a polgármester gyakorolja az egészségügyi dolgozók tekintetében a munkáltatói jogokat. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a rendelkezés az alábbiak miatt jogszabálysértő: Az Ötv. 8.§ (1) bekezdése alapján a települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében az egészségügyi és a szociális ellátásról való gondoskodás, e § (4) bekezdése pedig a települési önkormányzat kötelező feladataként jelöli meg az egészségügyi és szociális ellátás biztosítását. Az Ötv. 9.§ (4) bekezdése előírja, hogy a képviselő-testület a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások céljából önkormányzati intézményt, vállalatot, más szervezetet … alapíthat, kinevezi a vezetőket. Az Ötv. 10.§-ának b) pontja azonban a képviselő-testület kizárólagos hatásköreként említi a törvény által hatáskörébe utalt választást, kinevezést, megbízást. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a képviselő-testület kizárólag az Ötv. 10.§ b) pontjában nem jelzett munkáltatói jogokat ruházhatja át a polgármesterre illetve felhívta a figyelmet arra, hogy a polgármester gyakorolja a nem kizárólagosan képviselő-testületi hatáskörbe tartozó munkáltatói jogokat az önkormányzati intézményvezetők tekintetében. 69/1995. (XII. 12.) AB határozat Az Ötv. 16. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az önkormányzati rendeletet a polgármester és a jegyző írja alá, kihirdetéséről a jegyző gondoskodik. Ez a rendelkezés nem ad jogot sem a polgármesternek, sem a jegyzőnek arra, hogy a képviselő-testület által alkotott rendeletet felülbírálja. Az Ötv. 10. §-a alapján a rendeletalkotás a képviselő-testület kizárólag, át nem ruházható jogköre. Ennek következtében a képviselő-testület által elfogadott rendeletet – jogszabálysértés esetén is – csak a képviselő-testület maga helyezhető hatályon kívül. A jegyző az elfogadott rendeletet nem bírálhatja felül azzal, hogy nem hirdeti ki. 23/2001. (VI. 29.) AB határozat E határozatában az Alkotmánybíróság az alpolgármester jogállásával kapcsolatban az alábbiakat deklarálta: „Az Ötv. 9. § (2) bekezdése alapján az alpolgármester a képviselő-testületnek nem szerve, ezért a képviselő-testület hatáskört az alpolgármesterre nem is ruházhat át. Az alpolgármester az Ötv. 34. § (2) bekezdése alapján teljes egészében a polgármester irányításával látja el feladatát. A polgármester irányítási jogkörébe beletartozik a megfelelő munkamegosztás, az alpolgármester feladatának meghatározása is, illetőleg több alpolgármester esetén az őt helyettesítő alpolgármester személyének kijelölése.” A fentiek alapján a tárgyi ügyben alkotmánysértőnek bizonyult az a rendeleti szabályozás, mely a közművelődési, vállalkozásfejlesztési, helyi sajtóirányítási feladatok ellátásával „bízta meg” az alpolgármestert, valamint az a rendeleti kitétel is, mely a polgármester hatáskörét elvonva előírta, hogy az üléstervet a polgármester az alpolgármester közreműködésével készíti elő.


- 122 -


43/2000. (XI. 24.) AB határozat Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint törvénysértő az a rendeleti szabályozás, mely a jegyző államigazgatási hatósági hatáskörének gyakorlását korlátozza az előzetes bizottsági meghallgatás és vélemény kikötésével. 58/1992. (XI. 6.) AB határozat Törvénysértő az a hatásköri korlátozás, amikor az önkormányzati rendelet a jegyző hatáskörébe tartozó államigazgatási hatósági ügyekben a jegyző egyes döntéseihez a képviselő-testület jóváhagyását, más döntéseinél a polgármester előzetes egyetértését írja elő. 3/2005. (II.25.) AB határozat Az Alkotmánybíróság egy települési önkormányzat szervezeti és működési szabályzata mellékleteként közzétett Polgármesteri Hivatal ügyrendje egyik rendelkezését vizsgálta, mely képzettségi pótlékot állapított meg a jegyzőnek igazgatásszervezői képesítés, és állam- és jogtudományi doktori képesítés megszerzése esetén. Az Alkotmánybíróság e határozatában megállapította, hogy az Ötv. és a Ktv. rendelkezéseinek egybevetéséből egyértelműen következik, hogy a képviselő-testület hivatala esetén a hivatali szervezet vezetője a jegyző, a hivatal köztisztviselői részére a hivatal vezetőjeként a jegyző állapíthat meg képzettségi pótlékot. A képzettségi pótlék megállapítása nem tartozik a képviselőtestület hatáskörébe. Az Alkotmánybíróság törvénysértőnek, alkotmányellenesnek találta és megsemmisítette az Ügyrend ezen rendelkezését, amely a képzettségi pótlékról rendelkezett. Az Alkotmánybíróság a határozatának indokolásában kifejtette, hogy a képviselő-testület elvonta a jegyző hatáskörét. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Ktv. 48/A. § (3) bekezdésében szereplő szervezeti és működési szabályzat a Ktv. szabályozási tárgyköréből következően a hivatal – jelen esetben a polgármesteri hivatal - szervezeti és működési szabályzata (ügyrendje), ami nem azonos az önkormányzat képviselő-testülete által az Ötv. 18. § (1) bekezdése alapján megalkotott szervezeti és működési szabályzattal. Az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy a képviselő-testület hivatalának, a polgármesteri hivatalnak is van szervezeti és működési szabályzata vagy ügyrendje, mivel az Ötv. 35. § (2) bekezdés c) pontja alapján a polgármester a jegyző javaslatára előterjesztést nyújt be a képviselőtestületnek a hivatal belső szervezeti tagozódásának, munkarendjének, valamint ügyfélfogadási rendjének meghatározására. A hivatalnak ez a szervezeti és működési szabályzata, vagy ügyrendje. Ezt is a képviselő-testület állapítja meg, de ennek nem része a képzettségi pótlékra jogosító munkakörök és képzettségek megállapítása, a képviselő-testületnek ugyanis nincs hatásköre ennek megállapítására. IX.A polgármesteri hivatal 3/2005. (II.25.) AB határozat Az Alkotmánybíróság egy települési önkormányzat szervezeti és működési szabályzata mellékleteként közzétett Polgármesteri Hivatal ügyrendje egyik rendelkezését vizsgálta, mely képzettségi pótlékot állapított meg a jegyzőnek igazgatásszervezői képesítés, és állam- és jogtudományi doktori képesítés megszerzése esetén. Az Alkotmánybíróság e határozatában megállapította, hogy az Ötv. és a Ktv. rendelkezéseinek egybevetéséből egyértelműen következik, hogy a képviselő-testület hivatala esetén a hivatali szervezet vezetője a jegyző, a hivatal köztisztviselői részére a hivatal vezetőjeként a jegyző állapíthat meg képzettségi pótlékot. A képzettségi pótlék megállapítása nem tartozik a képviselőtestület hatáskörébe. Hivatali Tájékoztató

- 123 -


Az Alkotmánybíróság törvénysértőnek, alkotmányellenesnek találta és megsemmisítette az Ügyrend ezen rendelkezését, amely a képzettségi pótlékról rendelkezett. Az Alkotmánybíróság a határozatának indokolásában kifejtette, hogy a képviselő-testület elvonta a jegyző hatáskörét. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Ktv. 48/A. § (3) bekezdésében szereplő szervezeti és működési szabályzat a Ktv. szabályozási tárgyköréből következően a hivatal – jelen esetben a polgármesteri hivatal - szervezeti és működési szabályzata (ügyrendje), ami nem azonos az önkormányzat képviselő-testülete által az Ötv. 18. § (1) bekezdése alapján megalkotott szervezeti és működési szabályzattal. Az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy a képviselő-testület hivatalának, a polgármesteri hivatalnak is van szervezeti és működési szabályzata vagy ügyrendje, mivel az Ötv. 35. § (2) bekezdés c) pontja alapján a polgármester a jegyző javaslatára előterjesztést nyújt be a képviselőtestületnek a hivatal belső szervezeti tagozódásának, munkarendjének, valamint ügyfélfogadási rendjének meghatározására. A hivatalnak ez a szervezeti és működési szabályzata, vagy ügyrendje. Ezt is a képviselő-testület állapítja meg, de ennek nem része a képzettségi pótlékra jogosító munkakörök és képzettségek megállapítása, a képviselő-testületnek ugyanis nincs hatásköre ennek megállapítására. 638/H/1997. AB határozat A helyi képviselő-testület magasabb szintű jogszabályi kötöttség nélkül határozhatja meg a polgármesteri hivatal közszolgálati jogviszonyban foglalkoztatott alkalmazottainak számát. Jogi szempontból szabadon bővítheti vagy csökkentheti a polgármesteri hivatal létszámát. Döntése ezért törvényességi indokkal nem vizsgálható felül. 13/1997. (II. 28.) AB határozat Egy önkormányzati SZMSZ sérelmezett rendelkezése az alapilletményhez kapcsolódó külön juttatást állapított meg a Polgármesteri Hivatal a rendeletben megjelölt belső szervezeti egységének vezetői megbízással rendelkező köztisztviselői részére. Ez a külön juttatásnak nevezett illetmény azonban tartalma szerint a Ktv. 46. §-ában foglalt vezetői illetménypótléknak felel meg. A Ktv. viszont nem ad felhatalmazást arra, hogy a képviselő-testület rendeletben a törvényben megállapított vezetői kört bővítse és részükre vezetői pótlékot állapítson meg. X. A képviselő-testület bizottságai 43/2009. (IV. 3.) AB határozat Egy helyi önkormányzat képviselő-testületének Szervezeti és Működési Szabályzata akként rendelkezik, hogy bizottsági tag a bizottság ülésein személyesen vagy helyettes útján vesz részt. A bizottsági tag távolléte esetére csak ugyanazon bizottság tagjának adhat eseti képviseleti megbízást. Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés e) pontja kimondja, hogy a helyi képviselő–testület törvény keretei között önállóan alakítja ki a szervezetét és működési rendjét. Az Ötv. több rendelkezése kifejezett szabályozást tartalmaz egyes helyi önkormányzati szervek helyettesítéséről, mint például a polgármester esetében az alpolgármester, a jegyző esetében az aljegyző. Az Ötv. a bizottság tagjainak helyettesítéséről nem rendelkezik. Az Ötv. 22.-29. § rendelkezései határozzák meg a helyi képviselő-testület bizottságai működését, tagjainak megválasztását. Mivel a helyi képviselő-testület bizottságai törvényi szabályozás alatt állnak, a testület rendeletalkotási szabadsága ebben a tárgykörben korlátozott: törvényi keretek között szabályozhat rendeletében. Az SZMSZ vizsgált rendelkezésének a „vagy helyettes útján szövegrész és a bizottsági ülésre szóló eseti képviseleti meghatalmazás ellentétes az Ötv. 16. § (1) bekezdésével („a képviselő-testület a


- 124 -


törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot”), illetve az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe ütközik. 844/B/2002. AB határozat Az egyik megyei önkormányzat alapokmányáról szóló rendelet (SZMSZ) az indítványozó szerint három szempontból alkotmányellenes: · Az önkormányzat szerveinek a megalakításánál nem biztosítja a Közgyűlés létszámában megjelenített választási eredmények és szabad képviselői mandátum érvényesülésének a garanciáit. · Az Alkotmánnyal ellentétes az SZMSZ azon szabályozása, amely a képviselőcsoportok alakítását a párt és társadalmi szervezetekre bízza. · A helyi rendelet nem biztosítja a választási eredményt tükröző, a Közgyűlés létszámában megjelenített arányok érvényesülésének garanciáit. Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a megyei közgyűlés – mint helyi önkormányzat - széles autonómiával rendelkezik szervezeti, működési rendjének meghatározása során. Szervezetalakítási autonómiájának egyetlen korlátja van, hogy a szervezeti és működési szabályzatban megállapított szervezeti szabályok törvényi rendelkezéssel nem lehetnek ellentétesek. Az Alkotmánybíróság ezt elvi jelleggel mondta ki az 1285/H/1993. számú határozatában. Sem az Alkotmány, sem az Ötv. vagy más törvény nem tartalmaz rendelkezést a tekintetben, hogy a bizottságok összetételének valamely szempontból tükröznie kellene a képviselő-testület, a közgyűlés összetételét. Továbbá megállapította, hogy nincs olyan törvényi rendelkezés, amely kötelezné a közgyűlést arra, hogy az összetételében megállapítható választási eredmény érvényesülésének a garanciáit teremtse meg a bizottságok összetételénél is. A szabad mandátum elve azt jelenti, hogy a képviselő nincs kötve választói megbízásához, tevékenysége során a település egészéért vállalt felelősséggel képviseli választói érdekeit. Következésképpen nincs alkotmányos összefüggés és így alkotmányellenesség sem abban, hogy az SZMSZ a képviselőcsoportok alakítását a párt és társadalmi szervezetekre bízza. Az Alkotmány, az Ötv. és más törvény sem rendelkezik az önkormányzati képviselőcsoportokról, erről tehát a szervezetalakítás jogával élve szabadon dönthet a közgyűlés, megtartva a törvényi előírást, hogy az önkormányzati rendeletben, az SZMSZ-ben hozza meg ezt a döntést. Az Alkotmánybíróság az SZMSZ valamennyi indítványt elutasította. 68/1992. (XII. 21.) AB határozat A tárgyi esetben a támadott rendeleti rendelkezés az esetenként jelentkező feladatokra ideiglenes bizottság létrehozásáról szól, melynél egyfelől különbséget tesz aszerint, hogy az adott bizottság döntési jogkörrel rendelkezik-e, mivel ellenkező esetben a bizottság elnöki székét csak települési képviselő töltheti be. Másfelől akként rendelkezik, hogy a tagok többségének nem kell települési képviselőnek lennie. Az Alkotmánybíróság felhívta a figyelmet arra, hogy sem az Ötv. 24. § (1) bekezdése, sem más rendelkezése nem alkalmaz megkülönböztetést a bizottságok állandó vagy ideiglenes volta tekintetében, következésképpen mind az állandó, mind az ideiglenes bizottságokra azonos rendelkezések vonatkoznak. 117/B/1996. AB határozat Az Alkotmány 44/A.§ (1) bekezdés e.) pontjára, illetve az Ötv. 18. § (1) bekezdésére, 22. §(1) bekezdésére, valamint 24. §-ára figyelemmel a képviselő-testület szervezeti és működési rendjét a törvény keretei között szabadon alakíthatja ki, a képviselő-testület választja meg bizottságait és e jogköre keretében dönt a képviselők bizottsági tagságáról. Így nem törvénysértő az a rendelkezés, Hivatali Tájékoztató

- 125 -


mely rögzíti, hogy egy képviselő egyidejűleg hány állandó bizottságnak lehet tagja. Fontos követelmény azonban, hogy a szabályozás során a bizottsági tagság tekintetében valamennyi képviselő vonatkozásában egyforma szabály kerüljön megállapításra. 216/B/1995. AB határozat A nem képviselő bizottsági tagot illetően az Alkotmánybíróság egyfelől azt vizsgálta, hogy külső választójoggal nem rendelkező állampolgár, másfelől pedig, hogy nem magyar állampolgár lehet-e bizottsági tag? Az Alkotmánybíróság álláspontját az Ötv. 5. §-ára alapította, mely szerint „A helyi önkormányzati jogok a településen választójoggal rendelkező lakosok (továbbiakban: választópolgárok) közösségét illetik meg.” E rendelkezésből – figyelemmel arra, hogy a képviselő-testület döntése alapján a bizottság is gyakorolhat önkormányzati jogokat – az következik, hogy a képviselőtestület bizottságának tagjává csak választójoggal rendelkező lakos választható. A kérdés második felét illetően az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az Ötv. 3.§-a kizárólag a képviselő és a polgármester esetében követeli meg a magyar állampolgárságot, így nincs alkotmányos akadálya annak, hogy a képviselő-testület bizottságának nem képviselő tagjává – az Alkotmány 70. § (2) bekezdésére figyelemmel választójoggal rendelkező – nem magyar állampolgárt válasszanak meg. 441/H/2001. AB határozat Az indítványozó alkotmányellenes mulasztás megállapítását kérte, mivel az érintett önkormányzat SzMSz-éről szóló rendeletében nem biztosított minden képviselőcsoportnak legalább egy-egy helyet valamennyi bizottságban. Az indítványozó álláspontja szerint a választói akarat csak úgy tud érvényesülni a közgyűlés mellett a bizottsági munkában is, ha a helyi szabályozás garantálja, hogy „a képviselőcsoportok legalább egy-egy taggal minden bizottságban képviseltessék magukat.” E garancia hiánya - az indítványozó szerint –alkotmányellenes mulasztást eredményez, figyelemmel az Alkotmány 3.§ (2) bekezdésében foglaltakra, amely szerint „a pártok közreműködnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában”: Az indítványozó hivatkozik az Országgyűlés házszabályára, amely „úgy rendelkezik, hogy az állandó bizottság munkájában bizottsági tagként minden képviselőcsoportból annyi képviselő vehet részt, amennyi a képviselőcsoportok közötti létszámaránynak megfelel. A képviselőcsoportok vezetői ettől eltérően is megállapodhatnak, de az állandó bizottságokban bizottságonként a képviselőcsoportok legalább egy-egy képviselőjének helyet kell kapnia.” Az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította. Indokolásában kifejtette azt, hogy az indítványozó – tévesen – azonosnak tekinti az Országgyűlés és a helyi önkormányzatok hatalomgyakorlását. A Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve az Országgyűlés, amely gyakorolja a népszuverenitásból eredő jogait. A népakarat a népszuverenitáshoz kötődik, amelyet az Országgyűlés gyakorol. Az Alkotmánybíróság korábban a 27/1998. (VI.16.) AB. határozatában (ABH.1998. 201.) kifejtette: „A pártoknak nem csupán általában van közvetítő szerepe az állam és a társadalom között, hanem az Alkotmány kifejezetten olyan „többpártrendszert” és „parlamenti demokráciát” valósít meg, amelyben a pártoknak kifejezetten jelen kell lenniük, mert az Alkotmány a demokratikus intézményrendszer működéséhez nélkülözhetetlen feladatokat ír elő a pártok parlamenti csoportjai illetve vezetőik számára. A pártok országgyűlési szerepe az Alkotmányból következik; ez az egyetlen olyan fogalmi ismérv, amely a „pártot” más társadalmi szervezettől megkülönbözteti”. Ebből egyenesen következnek az Országgyűlés Házszabályának a parlamenti pártok képviselőcsoportjáról szóló rendelkezései, a képviselőcsoportok képviselete az Országgyűlés bizottságaiban. Ettől eltérően nincs ilyen alkotmányos összefüggés a pártok és a helyi önkormányzatok képviselő-testületei kapcsolatában. A helyi önkormányzás joga a község, a


- 126 -


város a főváros és a kerületei, valamint a megye választópolgárainak közösségét illeti meg. A választópolgárok a helyi önkormányzást az általuk választott képviselő-testület útján illetőleg népszavazással gyakorolják. Sem az alkotmány, sem, az Ötv. nem rendelkezik az önkormányzati képviselő-testület képviselőcsoportjairól. Törvényi szabályozás hiányában a képviselőtestület a szervezetalakítás szabadsága alapján nagy önállóságot élvez a képviselőcsoportok megalakításában, az egyes bizottságokban való képviseletük szabályozásában. Nincs olyan szabályozási hiányosság sem, amely alkotmányellenes helyzetet idézne elő. Az Ötv. fontos jogosítványokat biztosít minden önkormányzati képviselőnek a képviseleti munka ellátásához. (pl. a képviselő tanácskozási joggal részt vehet bármely bizottság ülésén, javasolhatja a bizottság elnökének a bizottság feladatkörébe tartozó ügy megtárgyalását stb.) Mindezekből következően a közgyűlés nem követett el alkotmányellenes mulasztást azzal, hogy nem biztosított minden képviselőcsoportnak részvételt valamennyi bizottságban. 101/B/2001. AB határozat Az előbbi esethez hasonlóan az indítványozó szerint alkotmánysértő helyzetet idézett elő egy önkormányzat azáltal, hogy elmulasztotta szabályozni a képviselőcsoportoknak a közgyűlési bizottságokban való részvétele, valamint a közgyűlési bizottsági helyek képviselőcsoportok közötti elosztása rendjét. Az indítványozó szerint a Fővárosi Közgyűlésbe bejutott minden pártnak alanyi joga van arra, hogy legalább egy taggal valamennyi közgyűlési bizottságban képviseltesse magát, mert csak így tudják érvényesíteni a választók akaratát. Alkotmányellenesnek tartja a bizottsági helyek arányos elosztási módját szabályozó előírások hiányát is. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az önkormányzati képviselőcsoport létrehozására, működésére vonatkozó kötelező rendeleti szabályok megalkotására a közgyűlés törvényi felhatalmazást nem kapott, ezért mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség - e rendeleti előírások hiánya miatt - nem állhat fenn. Ugyancsak megállapította, hogy a népszuverenitás és az önkormányzáshoz való jog érvényesüléséhez szükséges garanciák sem hiányoznak abból eredően, hogy az SzMSz. nem tartalmazza a közgyűlési bizottsági helyek képviselőcsoportok közötti eloszlásának részletesen kimunkált rendjét.

XI. A településrészi önkormányzat 54/1997. (X. 31.) AB határozat A határozatban szereplő kistelepülés községegyesítés révén a szomszédos, de több kilométeres távolságra lévő község közigazgatási területének részévé - külterületi lakott helyévé - vált. A két település a távolság miatt határait megtartotta, egybeépülésükre belátható időn belül nincs lehetőség. Az egyesítéssel létrejött településrészen részönkormányzat működött, de ezt a képviselőtestület megszüntette, majd az ott élő 17 ingatlantulajdonos, településrészi önkormányzat létrehozását kérte. A testület a kérelmet elutasította azzal az indoklással, hogy a részönkormányzat megalakítása csak lehetőségként jelenik meg az Ötv.-ben, de a vonatkozó jogszabályhely nem kötelezi a képviselő-testületet. Az Alkotmánybíróság határozatában kifejtette, hogy az Ötv. 55. § ának a) és b) pontjaiban foglalt előírást kötelező jelleggel érvényesíteni kell, a részönkormányzatot létre kell hozni. Döntésében a testület az Ötv. 55. §-a alapján csak azt mérlegelheti, hogy melyek azok az önkormányzati jogok és eszközök, amelyek a „kizárólag a településrészt érintő ügyekben” megadhatók.


- 127 -


XII. Az önkormányzat gazdálkodása 1094/H/1996. AB határozat Az önkormányzati tulajdon célhoz kötött tulajdon abban az értelemben, hogy az önkormányzati célok, a helyi közfeladatok ellátását szolgálja. Helyi népszavazás sem kötelezheti a képviselőtestületet arra, hogy az önkormányzati tulajdonban álló vagyont – a közfeladatok ellátása szempontjából hátrányos feltételek mellett – olyan egyéni igények kielégítése érdekében értékesítse, amelyek kielégítése törvény alapján az állami szervek feladatkörébe tartozik. XIII. A képviselők tiszteletdíja 118/2009. (XI. 20.) AB határozat A vizsgált SZMSZ a képviselő-testület bizottságainak képviselő tagjai, illetőleg nem képviselő tagjai tiszteletdíjának mértékét eltérően határozta meg. Az önkormányzati rendelet alapján a bizottság képviselő tagjának tiszteletdíja havonta 2.010 Ft, ezzel szemben a bizottság nem képviselő tagjának tiszteletdíja havonta 8.375 Ft. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az ilyen mértékű megkülönböztetés alkotmányellenes, ugyanis nem érvényesül a jogegyenlőség alkotmányos követelménye. A bizottság munkájában, működésében a tagok jogai, feladatai és kötelezettségei azonosak. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdéséből folyó alkotmányos követelmény (hátrányos megkülönböztetés tilalma), hogy a Pttv. 15. § (1)-(3) bekezdés keretei között a bizottsági munkájukért azonos tiszteletdíjban részesüljenek. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az önkormányzati rendelet sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését (a helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal), és a 70/A. § (1) bekezdését (a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.) Az indítvány arra is hivatkozik, hogy a támadott szabályozás az okból is törvénysértő, mivel a tiszteletdíj mértékét a törvényi felső határt, azaz az alapdíj 45%-át meghaladó összegben állapítja meg Az Alkotmánybíróság az indítványt e tekintetben is megalapozottnak találta. Az önkormányzati rendeletben az alpolgármester tiszteletdíjának meghatározására nem került sor, holott a Pttv. 4. § (2) bekezdés b) pontja alapján a kettőezer, illetve annál több lakosú településen a képviselő-testület az alpolgármesternek tiszteletdíjat állapít meg, azaz kötelező tiszteletdíjat megállapítani. Jelen esetben több mint háromezer lakosú településről van szó. Az Alkotmánybíróság ezek alapján megállapította, hogy az önkormányzati rendelet a Pttv. 4. § (2) bekezdés b) pontjával ellentétes, így az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe ütközés miatt alkotmányellenes. 31/1992.(V.29.) AB határozat Egy önkormányzat képviselő-testülete SZMSZ-ben úgy rendelkezett, hogy a képviselők költségtérítésének és juttatásának mértékéről a képviselő-testület esetenként határozattal dönt. Az Alkotmánybíróság viszont kinyilvánította, hogy az Ötv. 20.§ (2) bekezdésében biztosított hatáskör gyakorlásának feltétele az, hogy a képviselő-testület rendeletében szabályozza a járandóságok megállapításának szabályait. A vizsgált helyi szabályozás azonban nem tartalmazza a járandóságok juttatásainak normatív feltételeit. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy „a települési képviselők


- 128 -


járandóságának önkormányzati rendeletben történő szabályozása garanciális jelleggel bír. Az általános érvényű, rendeleti szabályozás jogbiztonságot teremt az egyes képviselők számára, kiszámíthatóvá, ellenőrizhetővé teszi a képviselő-testületnek a költségtérítések és a juttatások tárgyában hozott egyedi döntéseit.” A rendeleti szintű szabályozás előírása egyike a képviselő, a képviselő-testület tevékenységének nyilvánosságát, ellenőrizhetőségét biztosító törvényi garanciáknak. Következésképpen a kifogásolt helyi rendelkezés éppen azt az Ötv. által biztosítani kívánt garanciális szerepet nem tölti be akkor, amikor a képviselők, bizottsági elnökök költségtérítésével, juttatásával kapcsolatosan teljes diszkrecionális jogkört biztosít a képviselőtestület számára. 34/2002.(VII.11.) AB határozat Az indítvány szerint jogszabálysértő az egyik települési önkormányzat szervezeti és működési szabályzatának az a rendelkezése, amely szerint az önkormányzati képviselők tiszteletdíja korlátozott vagy határozatlan időre megvonható attól a képviselőtől, aki tevékenységével jelentős vagy ismétlődő érdeksérelmet okoz az önkormányzatnak és a sérelem beálltát a képviselő-testület megállapította. Az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az önkormányzati képviselőknek megállapítható tiszteletdíj a társadalmi megbízatás és felelősség elismerését juttatja kifejezésre. A tiszteletdíj csökkentése vagy megvonása általában a képviselő kötelezettségeinek elmulasztásához kapcsolódik (nem vesz részt az ülésen, nem teljesíti azt a feladatot, amivel a képviselő-testület megbízta). A Pttv. 17.§ (2) bekezdése előírja, hogy a képviselő-testület a tiszteletdíjat és a természetbeni juttatást a rendeletében meghatározott esetekben mérsékelheti vagy vonhatja meg. Az Alkotmánybíróság 41/1996.(X.4.) sz. határozatában arra hívta fel a figyelmet, hogy az önkormányzati rendeleti szabályozás megállapíthat olyan körülményeket, amelyek figyelembevételével mérlegelhető az egyedi döntés. Az önkormányzatnak azonban – ha lehetővé teszi az egyedi döntések megalkotását, a mérlegelés alkalmazását - a törvényi keretek között kell meghatároznia annak feltételeit, körülményeit. Az önkormányzati rendelet támadott rendelkezése viszont csak elvont, általános jelleggel utal a képviselő magatartására, ténykedésére, ami jelentős vagy ismétlődő érdeksérelmet okoz az önkormányzatnak, az egyedi döntéshez nem állapít meg normatív feltételeket, így a képviselőtestület szabad mérlegelési jogkört állapított meg saját magának oly módon, hogy akár határozatlan időre is megvonhatja a tiszteletdíjat a képviselőtől. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a képviselői magatartás, ténykedés az önkormányzat érdeksérelme ilyen általános megfogalmazásban megfoghatatlan, bizonytalan tartalmú, korlátlan mérlegelést tesz lehetővé, ezért nem felel meg a jogbiztonság követelményének. A jogbiztonság követelményeként a 9/1992.(I 30.) AB határozat a következőket fogalmazta meg: „ A jogbiztonság az állam – s elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. ” A jogbiztonság - amely az Alkotmány 2.§ (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme – megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon. Ezeknek az alkotmányos követelményeknek a rendelet támadott bekezdése nem felelt meg, ezért azt az Alkotmánybíróság megsemmisítette. 6/1996. (II.23.) AB határozat A kifogásolt helyi rendelet összeghatárhoz köti a képviselőnél felmerült, a képviselői tevékenységével összefüggő, általa előlegezett, számlával igazolt, szükséges költségek megtérítését. Ez a szabályozás ellentétes a Pttv. 18. §-ával, amely összeghatárra tekintet nélkül, kötelezően előírja az ilyen költségek megtérítését. A Pttv. nem ad felhatalmazást arra, hogy a


- 129 -


képviselő-testület a képviselőnek ezt az igényét korlátozza, így az érintett képviselő-testület túllépte a rendeletalkotási hatáskörét. (Utóbb a Pttv. 18. §-át 2003. évi XLV. törvény 38. § (9) bekezdése módosította, de a módosítás nem érinti a támadott rendelkezést). XIV. A képviselők vagyonnyilatkozata 83/2008. sz. AB határozat Az indítvánnyal támadott rendelkezések a helyi önkormányzati képviselők vagyonnyilatkozatába való betekintés szabályaira vonatkoztak, melyek öt pontban összegezhetők. I. Az elsőként kifogásolt szabályozás kizárólag a választásra jogosult magyar állampolgárok számára teszi lehetővé a képviselői vagyonnyilatkozatba való betekintést. Az Alkotmánybíróság utalt egyrészt korábbi, 30/1997. (IV. 29.) számú határozatára, továbbá az Alkotmány 61. § (1) bekezdésére, valamint a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) 20. § (1) bekezdésére. Ezek egybevetéséből megállapítható, hogy „a helyi önkormányzati képviselők vagyonnyilatkozatának nyilvános tartalmát a közérdekű adatokéhoz hasonló elbírálásban kell részesíteni, a vagyonnyilatkozatban foglalt nyilvános adatokkal kapcsolatban a közérdekű adatok megismerésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Így azt is, hogy a közérdekű adatokat bárki megismerheti, a közérdekű adatokhoz bárki alanyi jogon hozzáférhet.” Ennek következtében a hozzáférésnek nem lehet feltétele a magyar állampolgárság, illetve a választójog. Tekintettel arra, hogy a vizsgált helyi szabályozás a betekintés jogát a választásra jogosult magyar állampolgár számára biztosította, így az alkotmányellenes. II. A vizsgált szabályozás értemében a helyi önkormányzati képviselői vagyonnyilatkozatba való betekintés csak indokolással ellátott kérelem esetén lehetséges. Ez a helyi szabályozás a közérdekű adatokhoz hasonló elbírálásban részesülő közérdekből nyilvános adatok megismerését korlátozottan, indokolástól függően teszi lehetővé. Ennek következtében a közérdekű adatok megismeréséhez való jog csak korlátozottan érvényesülhet. Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint „az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.” Jelen esetben a helyi rendelet, vagyis törvénynél alacsonyabb szintű jogszabály a közérdekű adatok megismeréséhez való jogot korlátozottan biztosította, mely ellentétes az Alkotmány 8. § (2) és 61. § (1) bekezdéseivel. III. A kifogásolt helyi rendelkezések szerint 1.) a nyilvános képviselői vagyonnyilatkozatba való betekintésre csak az adatigénylő személy igazolványának felmutatása alapján van lehetőség; 2.) az igénylő a nyilvános vagyonnyilatkozatról semmilyen felvételt vagy feljegyzést nem készíthet, illetve még kezébe sem veheti a vagyonnyilatkozatot; 3.) az Ör. a nyilvános képviselői vagyonnyilatkozatba való betekintés igazolására kötelezi az adatigénylő személyt azzal, hogy aláírásával igazolnia kell a „betekintés tényét a »Betekintési nyilvántartás«-ban”. A vizsgált szabályozás, mint a közérdekű adatok megismeréséhez való jognak megfelelő adatigénylés, feltétele egy másik alapjog, az Alkotmányban biztosított személyes adatok védelméhez való jog korlátozása. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a vizsgált helyi szabályozás a személyes adatok védelméhez való jog indokolatlan és szükségtelen korlátozása mellett teszi lehetővé a közérdekből nyilvános adatok megismerését. Az Ör. az Avtv.-nek a közérdekű adatok megismerését biztosító rendelkezéseitől eltérően arról rendelkezett, hogy az adatigénylő a nyilvános vagyonnyilatkozatról semmilyen felvételt, vagy feljegyzést nem készíthet, illetve a nyilatkozat biztonsága érdekében azt kezébe sem veheti. Ezáltal az Ör. a közérdekű adatokhoz hasonló kezelendő közérdekből nyilvános adatok


- 130 -


megismerését korlátozott módon tette lehetővé, mely ellentétes az Alkotmány 8. § (2) és 61. § (1) bekezdéseivel. Az Ör. a közérdekű adatok megismerését olyan módon tette lehetővé, hogy az Avtv.-hez képest új kötelezettséget terhelt az adatigénylőre. A betekintés tényének aláírással történő igazolása személyes adat (név) átadására kötelezi az igénylőt, s az aláírásoknak a „Betekintési nyilvántartás”-ban való gyűjtésével az Ör. személyes adatok tárolását rendeli el. A vizsgált esetben a közérdekű adatok megismeréséhez való jogot az Ör. a törvényi szabályokhoz képest eltérően, újabb kötelezettség megállapításával tette lehetővé. Ez ellentétes az Alkotmány 8. § (2) bekezdésével és 61. § (1) bekezdésével. IV. A helyi szabályozás szerint a nyilvános vagyonnyilatkozatban foglaltak megismerése céljából olyan kérelmet kell előterjeszteni, mely tartalmazza az adatigénylő nevét és értesítési címét. Az Alkotmánybíróság nem találta alkotmánysértőnek a szabályzást, mely csak az írásbeli adatigénylés teljesítéséhez szükséges mértékben kívánta meg a kérelmező nevének és értesítési címének megjelölését. V. A helyi rendelkezés értelmében az adatigénylésre vonatkozó kérelemre a Bizottság elnöke írásban válaszol, kijelölve a betekintés helyét és időpontját. Az Alkotmánybíróság szerint nem alkotmánysértő a rendeleti szabályozás, bár az valóban nem határozza meg pontosan a közérdekű adatok megismerésének módját, de ez az Avtv. hivatkozott rendelkezései alapján egyértelműen megállapítható. XV. Egyéb döntések 1039/B/2005 sz. AB határozat Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. §-a alapján az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre a városi önkormányzat egészének alkotmányossági vizsgálatára. 1277/H/2007 sz. AB határozat Az indítvány szerint a 2006-ban megválasztott új képviselő-testület nem vizsgálta felül a szervezeti és működési szabályzatot. Ez ellentétes a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló 1994. évi LXIII. törvény (Ötvm.) 62. § (5) bekezdésével, melynek értelmében a képviselő-testületek az alakuló ülésüket követő fél éven belül felülvizsgálják, megalkotják a szervezeti és működési szabályzatukat. Az Ötvm. 62. §-a, mely a hatályba léptető és a hatályon kívül helyező rendelkezéséken túlmenően néhány egyéb, főként átmeneti – köztük az (5) bekezdésben foglalt – szabályozást tartalmazott, nem épült be a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvénybe (a továbbiakban: Ötv.). Ha a jogalkotó szándéka az lett volna, hogy a szervezeti és működési szabályzatok rendszeres (minden választási ciklus kezdeti szakaszára kiterjedő) felülvizsgálatát írja elő, akkor ezt valamelyik, az Ötv-be beépülő rendelkezésbe foglalta volna bele. Az Ötvm. 62. § (5) bekezdése ezzel szemben egyszeri, vagyis az 1994-ben megválasztott képviselő-testületekre vonatkozó törvényi kötelezettséget állapított meg. 1220/H/1992. AB határozat A képviselő-testület Alkotmánnyal ellentétes működésének egyik megnyilvánulása az, ha a képviselő-testület tartósan nem működik és működőképességének helyreállítása, illetve működésének folytatása nem várható. Ez ugyanis sérti ugyanis a választópolgároknak a helyi önkormányzáshoz való jogát.


- 131 -


56/1991. (XI. 8.) AB határozat A tárgyi ügyben az érintett önkormányzat nem alkotta meg szervezeti és működési rendjét szabályozó, valamint a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló rendeletet, azaz nem élt az alkotmányi és törvényi felhatalmazáson alapuló jogalkotói hatáskörével. Ugyan e felhatalmazás önmagában nem keletkeztet szabályozási kötelezettséget, azonban a jogalkotói hatáskör gyakorlására adott jogszabályi felhatalmazás határidő tűzése nélkül is jogalkotási kötelezettséggé válik akkor, ha a hatáskör gyakorlásának hiánya miatt alkotmányellenes helyzet keletkezik. Így az Alkotmánybíróság amellett foglalt állást, hogy a szervezeti és működési rend, valamint a helyi népszavazás, népi kezdeményezés szabályozásának hiánya alkotmányellenes helyzetet teremt, mivel ennek következtében a választópolgárok nem tudják gyakorolni az Alkotmány 42. §-ában foglalt jogaikat.

A Belügyminisztérium által készített módszertani ajánlás


- 132 -


Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal szakmai tájékoztatója Elérhetőségek: Hivatal tel.: 06/76/513-713, Fax: 06/76/513-703, Észrevételeiket jelezhetik: [email protected] e-mail címen


- 133 -


Tartalomjegyzék év I. évf. 1. szám BEVEZETŐ... 2 KOORDINÁCIÓS ÉS SZERVEZÉSI FŐOSZTÁLY... 4

Recommend Documents