TARTALOM. Világirodalmi folyóirat Alapítva: október

Világirodalmi folyóirat Alapítva: 1956. október

LV. évfolyam, 8. szám

2010. augusztus

TARTALOM

THIERRY LOISEL A kút (Barna Anett fordítása)............................................................................ ANA BLANDIANA versei (Mészely József fordításai) ................................. GABRIELE WOHMANN A válasz (Ircsik Vilmos fordítása).................................................................... TOMMY TABERMANN versei (Gombár Endre fordításai) ....................... PÁL FERENC José Saramago (1922–2010) .............................................................................. JOSÉ SARAMAGO Káin (Pál Ferenc fordítása) ................................................................................ SAMUEL BECKETT Godot-ra várva (Pinczés István fordítása) ...................................................

675 684 687 690 693 695 700

MÛHELY PINCZÉS ISTVÁN Beckett újratöltve – Az angol Godot-ra várva ............................................

NV10-08.indb 1

758

2010.08.13. 12:23:06

TÁJÉKOZÓDÁS FARKAS JENÔ Tristan Tzara és a magyarok.............................................................................. OROSZ ISTVÁN Az áldozat esztétikája ...........................................................................................

791

KÜLFÖLDI SZERZÔINK ..........................................................................................

797

769

Látogasson el honlapunkra: www.nagyvilag-folyoirat.hu

A Nagyvilág támogatója:

Nemzeti Kulturális Alap

NV10-08.indb 2

2010.08.13. 12:23:14

THIERRY LOISEL

A kút

Néhány évvel ezelôtt elhatároztam, pár napra Rómába utazom. Reggel indultam, elég korán, az út egy egész napig tartott. Lassan estébe fordult a délután. Jó lett volna már megérkezni, türelmetlenség gyötört, legalább anynyira a fáradtság, mint a kíváncsiság miatt, amikor a lankás umbriai táj egy félreesô szikláján különös város körvonalai rajzolódtak ki elôttem. Orvieto. Alig valamivel azelôtt, hogy elértem az útelágazáshoz, ahonnét autóút vezet a városig, valahogy elbizonytalanodtam, és egy kicsit csalódottan felsóhajtottam. Féltem, kifutok az idôbôl, ezért nem tudtam, megengedhetem-e magamnak ezt a kis kitérôt. Mindenesetre lassítottam, bár nem tudtam világosan, mi is vonz olyan ellenállhatatlanul a középkori városfal karéjában ragyogó kis ékszer felé, amelybôl a katedrális kôcsipkés tornyai mint megannyi röpke kérdés törtek az égnek a szalmasárga alkonyatban. Ide még visszajövök, határoztam el, azzal a kockázatos merészséggel, amelyet akkor érzünk, amikor gyanútlanul próbáljuk kideríteni, mit hoz a jövô, pedig ott van elôttünk a lehetôség, hogy vágyunkat azonnal valóra váltsuk. Most itt vagyok Orvietóban. Vagyis semmi okom nem volt a jövôben kételkedni. Itt ülök a tiszteletet parancsoló katedrális elôtt, és nézem a szivárvány minden színében tündöklô mozaikokat, a finoman cizellált tornyocskákat, szoborfülkéket, Orcagna legendás rózsaablakát a homlokzaton, melynek csipkézett körvonala élesen elválik a nyári ég azúrkék hátterétôl. Percekig ültem így, tûnôdve. Nagy hôség volt, de úgy éreztem, várnom kell, amíg letisztult lélekkel bemehetek. A türelmetlenség lassan feloldotta bennem a bizonytalanságot, és végül csak elszántam magam, hogy belépek a kapun. Erre az élményre legkevésbé sem számítottam. Ráérôsen, hosszadalmasan nézelôdtem. Hogy miért, nem tudom – talán mert aznap ilyen volt a hangulatom –, a sok szépség láttán egyre erôsebb zavarodottságot éreztem, de ez a zavarodottság, ha szabad így mondanom, magának a helynek szólt. Nem csalódottság volt ez, legalábbis a szó szorosan vett értelmében nem, 675

NV10-08.indb 3

2010.08.13. 12:23:15

ez túlságosan egyértelmû és világos lett volna; és – megfordítva – nem is ujjongó elragadtatottság, amiért itt lehetek ebben a látnivalóban gazdag templomban. A nehezen meghatározható élmény, amelynek a kimerültséghez is lehetett némi köze, bármilyen meglepô az ellentmondás, valamennyi meglepetést is tartogatott. Ez a kavargó összbenyomás nem a nagy vonzerôvel bíró és bámulatra méltó helyszínnek, és nem is a pillanatnyi hangulatomnak volt a következménye, hiszen bármennyire is igyekeztem megôrizni szellemi nyitottságomat, végül valamiféle kényszerû semlegességbe menekültem. Ezen el kellett gondolkodnom. Nem értettem a dolgot. Úgy éreztem, tele vagyok ellentmondással. A helyszín vitathatatlanul minden csodálatot megérdemelt, és érzésem szerint én magam is nyitott és fogékony maradtam. Rá kellett jönnöm, más oka van az én nyugtalan bizonytalanságomnak, egészen más, és hogy ezt az okot a fényben kell keresnem. Tudjuk, milyen lényeges eleme a fény a templomok belsô terének, és ez még akkor is igaz, ha – a miatt a sajnálatos szokás miatt, ami banális dolgot lát benne – legtöbbször észre se vesszük, milyen csodálatos. Szó, ami szó, volt min törnöm a fejemet. Hirtelen úgy éreztem, hogy a rejtélynek pofonegyszerû a megoldása: a színes üvegablakokhoz alabástromot is használtak, ezért ezek az ablakok erôsebb, tisztább fényt árasztottak a hagyományos üvegablakoknál, azaz természetesebb fényt, egyfajta áttetszôbb kontaktust kínálva a külvilággal, valamiféle sûrûbb jelenlétet, amely megdöbbentôen tûzszínû mattsággal veszi körül a hely szellemét. Ennek a különlegességnek azonban volt kellemetlen oldala is. Mintha az alabástromtól átszûrt profán fény minden kis árnyalata eleve reménytelenné tenné a szellemi összeolvadást a templomban ôrzött temérdek kinccsel, ezzel pedig gyakorlatilag útját állná minden elmélyülésnek, vagy legalábbis minden koncentrációnak. Holott kincsekben nem volt hiány. Kezdve a karzat teljes felületét meg a kereszthajó oldalkápolnáit borító freskókkal. De mintha ez a túláradó és a keresztény dogmával annyira ellentétes fény egyben az érdeklôdést is megzavarta, elbizonytalanította volna. Miután egy ideig tanácstalanul álldogáltam Signorelli híres freskói elôtt, fogtam magam, és átvágtam a fôhajón, a bolsenai csoda ereklyéit akartam megnézni. Ez volt – ha szabad így mondani – a csalódás apoteózisa. A híres misekendônek közelébe se lehetett menni, szándékosan el volt dugva a látogatók elôl – hacsak valakinek nem volt annyi ideje, hogy az Úr napját türelemesen kivárja. Mintha a misztériumát féltékenyen ôrzô katedrális ezzel a vajmi kevéssé keresztény iróniával próbálná ellensúlyozni titkolózását. Ki tudja, lehet, hogy meg akarta kímélni a csalódástól a látogatók fantáziáját, olyan fényt 676

NV10-08.indb 4

2010.08.13. 12:23:15

árasztva, amely különösen alkalmas arra, hogy – mind a hívôk, mind a nem hívôk esetében – úgy közömbösítse, hogy kioltani nem oltja ki, legfeljebb meggyengíti a vallási érzést. Láttam, hogyan serken ki a vér a számhoz emelt kenyérdarabból. Az orvietói bor, amely poharamat megtöltötte, keserû volt, mint a vér. A fény fokozatosan veszített erejébôl. Mintha valamiféle szomorúság kerített volna hatalmába. Elmosódtak bennem a gondolatok, az érzelmek semmivé váltak, egyszerre nehéznek és tompának éreztem magam. Lassan lépdeltem, üres fejjel, egyre beljebb hatolva az alkonyi fényben mind szürkébb óváros sikátoraiba, és közben görcsösen próbáltam ellazulni, abban a reményben, hátha eltévedek ebben a labirintusban. Az eltévedés csak illuzórikus volt, nagyon is jól tudtam, hogy hol vagyok, és hova megyek. De hagytam, hadd irányítsa a véletlen ezt a hosszú sétát. Ez a vulkanikus tufára épült város – vagy talán falu – nem volt valami hosszú, alig kilencszáz méter. Nem csoda, hogy mindig ugyanoda lyukadtam ki. Tisztában vagyok vele: szándékosan hagytam figyelmen kívül a támpontokat ebben a csak képzeletben létezô és végsô soron akaratlagos labirintusban. A közelgô éjszaka hûvös és fakó fényt hintett a tárgyakra, az utcákra. Megint ott láttam magam a lejtô alján, a Rómába vezetô országúton, kimerülten a volánnál, nagyot sóhajtok, nem mintha valamit megbántam volna, csak úgy, nem tudom, miért. Fogalmam sincs, hogy miért… Ha igaz, hogy van a dolgoknak saját létük, vajon van-e testük is, igazi testük, anyagból, kristályból, vérbôl és nedvekbôl? Ma délután még erôteljesebben éreztem a dolgok elevenségének keserû ízét, a kenyérben, amit ettem, a borban, amit ittam. Múlt éjjel volt egy álmom. Az álom hízelgôen egyszerû volt, csúfondárosan egyszerû, olyan fesztelenség mögé bújtatva titkait, amely bármikor átfordulhatott tragédiába. Ez az álom, amely titokzatosságának köszönhette szuggesztivitását, azóta is nyomomban van zavarba ejtô abszurditásával. Sündisznó voltam álmomban. Csakhogy ez a sündisznó, aminek testébe költöztem, már nem élt, palacsintává lapították az országúton. Az egészben az volt a rendkívüli, hogy még ebben a szánalmas állapotban is, amelybe elpusztult állatként kerültem, meghazudtolva minden logikát, egyetlen pillanatra sem szûntem meg gondolkodni.

677

NV10-08.indb 5

2010.08.13. 12:23:15

Az álmoknak általában megvan az a rettenetes képességük, hogy a lehetô legelképzelhetetlenebb helyzeteket is hihetônek tüntetik fel, és erônek erejével elfogadtatják velünk. Ez most kétszeresen is igaz volt. Nemcsak mert egy állat képét öltöttem magamra, méghozzá olyanét, amelyik gondolkodott, azért is, mert ez az állat már nem élt, viszont gondolkodni továbbra is gondolkodott. Ezzel a gondolkodás képessége két olyan állapotot is birtokba vett, amely idegen tôle – két „vele összeegyeztethetetlen” állapotot: a halált meg az állati létet. De van még valami. Ez a rendkívüli álom azért volt olyan furcsa, mert nem történt benne semmi különös. Csak egy érzés volt, semmi több, és ez az érzés még folytatódott az álom bizonytalan idejében, mintha csak foglya lett volna ennek a meghökkentôen statikus meghittségnek. Szerencsétlen sündisznó, kilapítva az országúton – ebben az állapotban kellett töprengenem a semmiféle tanulsággal sem szolgáló nagy igazságon: hogy a dolgok léteznek. Beszélnek hozzám, mindegyik a maga módján, hogy tudtomra adják létezésüket. Nyálkás, hideg nedvek szivárognak a kövekbôl, a fák és növények vért könnyeznek, az emberek kristályszemüket csillogtatják, kôtestükön mintha megannyi szakadékot nyitó repedés volna a fekete erezet; a tûzszínû fényt áteresztô körmök és fogak alabástroma áttetszô mosolylyal, gyémánttal kirakott kézzel díszíti fel ôket. Lehet, hogy egy arra haladó autó épp ebben a pillanatban lapította össze a sündisznót, és az meg se nyekkent. És amikor már majdnem hinni kezdtem állatként való újjászületésemben, hirtelen felébredtem. Kiugrottam az ágyból, hogy alaposan megvizsgáljam magam a tükör elôtt. Végigtapogattam magam, majd megkönnyebbülten felsóhajtva elmosolyodtam. Riccino, caro mio... Egyedül Orvietóban. Vajon lehetséges-e, hogy hihetô módon puszta ideák legyünk, beszédes képek, ôsi könnyekkel festett freskók az idô falán, letörölhetetlen és néma ikonok valamilyen nemesúr és az örök Itália elôtt térdre rogyó eszményi turista dicsôségére? Lehet, hogy teljesen kiszáradtam, és képtelen lévén minden változásra, most már örökké ilyen maradok, gyógyíthatatlanul? Testetlen lény, akin nem fog a romlás, akit nem teper le semmilyen sorscsapás, és aki nem fejlôdik a múló idôvel. Mûalkotás, minden egyénített léttôl megfosztott látszat, amelyet megfakítottak a megszámlálhatatlanul egymásra rakódó évszázadok? Nem tudom.

678

NV10-08.indb 6

2010.08.13. 12:23:15

Lehet, hogy minden dolog csak felszín, semmi más. De hát mindig is így volt, vagy nem? Az ember ezerszám tárja fel, hantolja ki az idô cserépdarabjait, és bocsátja ôket felszínesen közszemlére a világ múzeumaiban. Hogyan is ne jutna eszünkbe: ha nem dolgozna az emberben ez a keresô-kutató ösztön, egy csomó törmelék örökre ott maradna a föld mélyén. Akkor idô sem volna, és a történelem fogalmának sem volna semmi értelme. Az ember fizikai valója meg az eszmék – tulajdonképpen ez a történelem. Csak a felszín szolgálhat az igazsággal, hála a kíméletlenül vallató tekintetnek. Néztünk-e valaha is a dolgok mélyére? Tudtunk-e, akár csak egyszer is, a sündisznó döbbenetével vagy a kôszobor alabástromszemével nézni, csak hogy mindent felismerjünk, ami a szemek legmélyén történik, a tükör túloldalán… Gondoltam, ha már itt vagyok, nem hagyom ki az orvietói múzeumokat. Az opera del Doumo lehangolóan porlepte tárlatával kezdtem. Aztán elsétáltam megnézni a canicellai etruszk freskókat, és zavartan megálltam a tükörképétôl megriadt férfi elôtt, aki egy égetett agyagtálban mosakodott. A sétát a Faina-palota gyûjteményével zártam, a végrehajtott feladat nevetséges elégedettségével, végül is sorra megnéztem minden leletet, amelyet a legutóbbi ásatások ürügyén kiállítottak. * Csak egy maradt hátra, a kút, San Patrizio híres kútja. Igazság szerint állandóan erre a kútra gondoltam, amióta csak megérkeztem. Hogy miért, nem is nagyon merem elmondani, tulajdonképpen ostobaság az egész. Végül is, volt ott egyáltalán valami látnivaló? A sziklán ôsidôk óta tátongó mély lyuk, amely önmagán kívül nem szolgált más látnivalóval, csak felébresztette a kíváncsiságot, de irányt nem adott neki. Arról nem is beszélve, hogy itt nem olthatta szomját soha senki, mivel a kút nem volt soha használatban. Ez a semmire se jó hasadék, amely idôtlen idôktôl fogva tanúja a föld kíméletlen viharainak, Pompejivel és Akrotirivel ellentétben, nem emlékeztet semmilyen pusztító katasztrófára. A kúthoz csak kis gyaloglással lehetett eljutni, keresztül az egész városon. Mintha elkapott, magával sodort volna az – egyelôre – képzeletbeli szédület, a lábam meg csak vitt, vitt, végig a kúthoz vezetô utcán, a vulkanikus eredetû narancsvörös vagy inkább alabástromsziklához. Mintha csak láttam volna magam, ahogyan utánzásból mindent kiürítek a fejembôl, ennek a nevezetességnek a mintájára, amelyet látni akartam. A mélység keresése? A vágy, hogy felderítsük a föld alatti világot? A kábulat 679

NV10-08.indb 7

2010.08.13. 12:23:15

rejtélyes vonzása? A kút már meghatározásánál fogva is maga az üresség. Hát utánozni akartam, puszta gôgbôl. Vagy titkolt türelmetlenségbôl. Itt volt a lehetôség. Kettôs lehetôség: kiüresedni, és nem hinni a dolgok mélységében. Szent Patrik kútja ugyanis nem a tudásnak volt a kútja, ezért gondoltam, hogy teljesen naivan is odamehetek. Mintha így akartam volna igazolni a felszínes vonzalmat, amelyet a múzeumban látott tárgyak iránt éreztem. Bizonyítékra volt szükségem. Sürgôs bizonyítékra. Hogy nincs mélység. Vagy ha van is, ez az út nem vezet sehova. Az útikönyvek, igaz, egészen mást mondanak errôl a helyrôl. Azok aligha tudnának minket megóvni az ilyen reveláció lehetôségétôl. Már csak azért sem, mert a kutat legfeljebb az érdekes látnivalók kategóriájába sorolják. Csakhogy az útikönyvek nem mondanak igazat. Ez már csak így van. Felfedezni az ûrt, felmérni a semmit, és igazolni annak a fénynek az igazságát, amely kiterjedést és konzisztenciát ad a dolgoknak. Nekem pedig bizonyíték kellett. De az ilyen magatartásnak, vagyis az a contrario próbatételének, amely de visu igyekszik vallatóra fogni a sötétséget, vajon van-e létjogosultsága, ha némi bátorítást várunk tôle? Tudom, nem illik kételkedni. Hátsó gondolat, minden csak hátsó gondolat, mert szájamban éreztem a vér keserû ízét. És ha a hátsó gondolat a létezés rejtett mélye? Szeretném magamban tisztázni. Tisztázni. Tisztázni. Csak ez visszhangzik bennem. A fejemben szörnyû üresség, belépek a kútház ajtaján. Belépek a kútházba. Tisztázni. Falnak ütközik a gondolat. Az én gondolatom. Bent a kútban. Tisztázni. Milyen hûvös van. Elindulok lefelé. A lépcsô csúszós, nyirkosságban tenyészô zöld moha borítja. Csak óvatosan. A kút a fénynek is kútja, még akkor is, ha emberi terv szerint eredetileg más a rendeltetése, mint például a krétai paloták esetében. Kihajolok a hetvenkét félköríves ablak egyikén. Lenézek az ablaknyílásokkal átlyuggatott kúthenger mélyébe. A többi ablakban nincs senki. Úgy látszik, én vagyok az egyetlen látogató. A tekintet elvész a kút feneketlen mélységében. Minden homályos. Érzem, hogy szédülök a mélységtôl. A mélység vonzása elhomályosítja a szemet. Megyek lefelé, mintha beosonnék a föld méhébe. Csak tudnám, mit is akarok tudni! Félelmet nem érzek. Inkább valami zavarfélét. Valami ködös érzést, olyasmit, mint mikor gond nyomasztja az embert. 680

NV10-08.indb 8

2010.08.13. 12:23:15

Nyirkos falak. De hát miféle földmélyi szivárgás ez? Megyek tovább lefelé, és mint valami megbánás, hirtelen elfog, rögeszmésen és nyugtalanítón, valamiféle nosztalgia az orvietói múzeumban ôrzött tárgyak iránt. Vajon mit akarhattam tudni? Mit is akart hát tudtomra adni, súlyosan komoly és gyötrelmes gondolataival, az aszfalton kilapított sündisznó? Megint kihajolok. Most már egészen közel vagyok a kút fenekéhez. Keskeny palló ível át a sötét kútgyûrûn a víztükör felett. A víz áttetszôen tiszta. Kharón jut eszembe, meg a Sztüx folyó, de hogy miért, nem tudom. Messze van innen a halottak világa. És messze a pokol is, mert ez itt nem a pokol. Sehol senki. A víz mozdulatlan, a kút nincs használatban. Soha még ilyen áttetszô, ilyen kristálytiszta vizet nem láttam. A víz tükre márványsima. Rezzenéstelen és mégis eleven. Átmegyek a pallón. Hallom magam, ahogy rögeszmésen ismétlem, szinte önkívületben: forrásvíz! Forrásvíz! A mélység tükre! Tökéletesen makulátlan vízfelület. Sötét van itt lent. Felnézek. Odafent a földfelszín. A kút csak úgy szívja magába a fényt, amely – ahogy lefelé megyünk – egyre gyérebb, míg le nem ér, fakón, a kút hatvankét méter mélyen levô fenekére. A palló túloldalán is van bejárat, a felszínre vezetô másik lépcsôházé. A kutat ugyanis két lépcsôházzal építették, az elsô lefelé vezet, a második felfelé. A két lépcsô azonban szorosan egymáshoz simul, szôlôindaként egymásba csavarodik, de úgy, hogy találkozni sohase találkozik, és átjárni se lehet egyikbôl a másikba. Más út vezet lefelé, és megint más a föld felszínére. Nem lépünk még egyszer ugyanarra az útra, amit már megjártunk. Möbiusra gondolok. Szent Patrik kútja tulajdonképpen olyan, mint egy megcsavart és összelapított kör a térben: bár mindig másik úton megyünk, mégis ugyanahhoz a ponthoz, vagyis a felszínhez jutunk vissza. A két csigalépcsô sosem keresztezi egymást, sosem nyílik egymásba. Az út közepén pedig – de ez a közép a kút legmélyebb pontja is egyben – ott a forrás. A víz. Tisztán és áttetszôn. Szembejövôvel ideális esetben sohase találkozni. Aki lefelé megy, sohase keresztezheti annak útját, aki felfelé. Egyszer fel kéne rúgni a szabályt. Utóvégre nincs itt idegenvezetô, aki megakadályozhatná. Simán fel lehetne rúgni. Erôsen dobog a szívem. Lehet, hogy az erôfeszítés, a sok lépcsô miatt?

681

NV10-08.indb 9

2010.08.13. 12:23:16

Erôfeszítés. Ugyan mit láttam? Csak egy irreálisan kristálytiszta forrást. Rezzenéstelen víztükröt, amely felett átkeltem a kútmélyi csendben. Néhány lépcsôfok felfelé. Máris zihálok. Meg kell állni. Meg kell állnom, és kihajolnom a legközelebbi kútablakon. Talán hogy teleszívjam magam levegôvel. A falakból nedvek szivárognak, láthatatlanul, de jól tapinthatón. És egy kicsit zsírosan. Csak úgy patakzik rólam a verejték a kimerültségtôl. Lenn vagyok a mélyben, mégis úgy szédülök, mintha fenn lennék a magasban. Bárcsak fenn volnék a kút bejáratánál. A föld felszínén. Amely tulajdonképpen nem is felszín, a sziklára épült Orvieto ugyanis fent van a magasban, a kút legmélyén pedig már a tengerszint, a kezdô magassági pont közelében voltam. Hol hát a felszín? Mert a földfelszín látszólagos, csalárd. Csak izzadok, lent a mélyben, a megdermedt láva kihûlt tábláinak gyûrûjében. Bele lehet zavarodni. Bele is zavarodhattam volna. Elfog a rémület, fejvesztve menekülök felfelé, szinte kapkodom a lábam a csúszos lépcsôn. Futni szeretnék. Futni akarok! Pár másodperc, és már fel is érek, zihálva, a felszínre vezetô út feléhez, kihajolok a kútablakon, mélyeket lélegzem, mintha ebben a belsô térben jobb volna a levegô, mintha csak ki akarnám okádni minden szorongásom. Hirtelen irtózatos sikoly ver visszhangot a kút falai közt. Elviselhetetlenül éles, szívet tépô üvöltés, de nem a félelem sikolya. Inkább olyan, mint egy ijesztgetni akaró szellemalaké, vagy olyan kísérteté, aki így akarja felhívni magára a figyelmet. Nem akartam hinni a szememnek. Mint a tollpihe, a magasból úgy libegett, zuhant a kútban valami lefelé, soha véget nem érô zuhanással, és közben ez az üvöltés. Zuhant egy angyal anyagtalan súlytalanságával. Pedig semmi angyali nem volt benne. Mint egy kísértet, olyan volt lobogó fátylában ez a fiatal lány, kétségbeesetten pörögve a semmiben. A legfelsô ablakból vetette ki magát. Fiatalon, sápadtan, hófehéren. Tizenkét éves lehetett, legfeljebb tizenöt. Csak a kétségbeesett tekintetét láttam, a szeme világos volt, áttetszô, mint az üveg. Csak zuhant, zuhant, hosszan elnyújtott sikoltása már úgy hangzott, mint egy távolodó jajgatás. Aztán a pallónak csapódott, majd nesztelenül beleborult a vízbe. A hirtelen támadt csend még a sikolynál, még a jajgatásnál is borzalmasabb volt. A víz vörössé vált. Vörössé és kocsonyássá.

682

NV10-08.indb 10

2010.08.13. 12:23:16

Erre felébredtem. Az ágyon képeslap a Szent Patrik kútról, ma délután vettem, amikor kijöttem a múzeumból, hogy megnyugtassam a lelkiismeretem, amiért bár szerettem volna, nem sikerült eljutnom odáig. Közönséges képeslap. Csak egy kép, fényezett kép minden mélység nélkül, a kút mélyével és odalent a tiszta vizû és nyugodt forrással. Orvieto–Le Havre, 1983. július BARNA ANETT fordítása

Beckett a párizsi Odéon színházban, 1961-ben, a Godot próbáján. Keretben: a darab 1953-as bemutatóján.

NV10-08.indb 11

2010.08.13. 12:23:16

ANA BLANDIANA

Dal Hagyd nékem, ôsz, a zöld fákat. Nézd, adom a szemeimet. Tegnap alkony-sárga szélben Lombjuk térdemig sírt könnyet. Hagyd meg, ôsz, az égbolt kékjét. Homlokomról szórj villámot. Ma éjszaka fûbe roskadt Próbálván a haláltáncot. Hagyj még, ôsz, madárt a légben, Ûzd el léptem kopogását. Reggel az ég mind elnyelte A pacsirták vijjogását. Hagyd nekem, ôsz, a pázsitot. Hagyd a gyümölcsöt, s a medvét Se szenderítsd, ne ûzz gólyát, Hagyd meg még az órák fényét. Hagyd még, ôsz , a fényes nappalt, Ne szürküljön ködpermetben. Vonj engemet est-sötétbe, Hisz én úgyis esteledem.

Miért Miért álmodnak alkoholról a gyümölcsök, És csípôs, erôs illatokról a füvek, Talán azért, hogy e nagyon szelíd fényben Az eltûnésre ösztönözzenek? 684

NV10-08.indb 1

2010.08.13. 12:23:16

A zsúfoltságra oly méltatlan égben, Miért készülnek menekvésre a darvak, Mikor még gondtalan békességgel várhatsz A lassú oszlásra, akár a felhônyájak? Miért zárkóznak kaptárokba a méhek, És magvaikba az óvatos virágok, Mikor a jóságos ôsz úgyis megtanít Hogyan adjuk meg magunk a halálnak?

Kívánság Legyen egy pajkos, szelíd reggel, Melyben a verôfény zizzentsen Száraz levélzsongást, A szobát lengje be A hosszúra hegyezett ceruza És az érintetlen papír illata. Merengésbôl, szerelembôl Vagy csak álomból ébredve, Örvendezve, bódultan Rántsak ruhát magamra, S harisnya nélkül, papucsban Szaladjak ki az utcára, És érdeklôdjem meg önfeledten: Véletlenül nem tudják-e Melyik évet is írjuk?

Felirat Mindaz, amit érdemes még megérteni Már reménytelen és törvényen kívüli. És mindaz, ami teljesen értelmetlen Kovászként erjeszt mindent a tévelygésben. 685

NV10-08.indb 2

2010.08.13. 12:23:16

+++ Valami, (Nincs elég erôm Elmondani valakinek) Mégis véget vet valamikor A vég nélkülinek tûnô rémálmoknak, Akkor majd megpróbáljuk Megérteni, Hogyan szédültünk az álomba, Mennyit is aludtunk, És hogyan voltunk képesek Annyi szörnyeteg alakzatot összeálmodni. Anyagcserénk lenne a hibás? A gyermekkorunkban átélt Lelki sérülések? Vagy nem is tartozik életünkhöz A borzalmak mérge? Valamikor majd felébredünk, És úgy fog tûnni, A halálból tértünk magunkhoz. MÉSZELY JÓZSEF fordításai

A Godot-ra várva a párizsi Hébertot színházbín, 1956-ban (balról a második Samuel Beckett).

NV10-08.indb 3

2010.08.13. 12:23:16

GABRIELE WOHMANN

A válasz

Ami Trudy esküvôjén történt, azt soha senki nem fogja elfelejteni közülünk. Van egy olyan érzésem, hogy azért is kívánkozik ki belôlem, mert így legalább egy kicsit elijesztem magunktól azt a rémséget. De menjünk csak szép sorban: A szánalmasan kis rokonság ott ült mereven a kopár templomi padokban, és milyen nyomorúságosan néztek ki az istenadták: apám, a botcsinálta esküvôi tanú csak kínkeservesen tudta bepréselni az elsô padsorba ünnepi feketébe öltözött hasát, a jobbján anyám, kisírt arcán méltóságteljes kifejezéssel, a sok idegeskedés után, amit az ebéd meg Trudy menyasszonyi ruhájának cipzárja miatt ki kellett állnia, aligha tudja majd élvezni a prédikációt. Lina néni már most szipogott, pedig még nem is történt semmi, az ember nem is gondolná, hogy ilyen sírós természete van, hiszen apa nôvére, hasonlít is rá, és most, ezekkel az új loknikkal a hajában, ha tetszik, ha nem, egy kicicomázott, dühös buldogra emlékeztet. És milyen mogorva volt az egész kis társaság, mintha a baj elôérzete ott lebegett volna fölöttünk, mert magamat is beleértve bizony csak ennyien voltunk ott Trudy részérôl. De a bejárattól jobbra Georg hûséges, néma közönsége sem volt népesebb. Apró, töpörödött, félénk anyja feketébe öltözött, mintha temetésre jött volna, apjából is ez a halotti ünnepélyesség áradt, szögletes öltönyébôl mereven állt ki magasan felnyírt répafeje. Mellette a másik fia, Georg gyenge utánzata, a feleségével egyetemben, aki kíváncsian ragyogott elô tavalyi menyasszonyi ruhájából. Mindegyiküket szinte megbénította ez a templomi megaláztatás, az ünnepélyes esemény kényszere, ami elegáns ruhákba parancsolta ôket. Szerencsére még megérkezett Schmitt-Obermann nénénk, és méltóságteljesen végigvonult a templomhajón, ô legalább valami prémboát viselt a vállán, a keble pedig káprázatos szivárványszínben csillogott, na emiatt legalább nem kell szégyenkeznie Trudynak, gondoltam magamban. Mellette a férje, mint valami öleb, a fájdalmas kutyaképére szinte rá volt írva: igen, tudom, kutya vagyok, egy undok, koszos, nevetséges kis korcs. Rögtön le is akart ülni, az elôkészület jeleként már be is görbítette a hátát, de látva, hogy a felesége teljes terjedelmében még állva marad és imádkozik, 687

NV10-08.indb 1

2010.08.13. 12:23:17

mélységesen elszégyellte magát, újra kiegyenesedett és elôrehajolva ô is szótlan fohászba fogott. Aztán, hála az égnek csak jött még egypár vendég: Eberhard, búsan lengô pofaszakállal, szétfolyva, mint az olvadó vaj, úgy látszik, már jönnek ki rajta az ifjúkori bûnök. Majd Trudy három irigy, érzelgôs diákkori barátnôje. Utánuk egy elvált házaspár Trudy nem éppen idevaló ismeretségébôl, egyszerre dühös meg büszke is voltam, amiért idetolták azt a kifürkészhetetlen képüket. Végül még egy motyogó öregasszony is becsoszogott. A templom kellemesen hûvös volt. A durván rótt fából készült, embernél is magasabb kereszten homokszínû paraszt-Krisztus függött, túl rövid végtagokkal, a sárgaréz csillárok pontosan olyanok voltak, mint Schmitt-Obermannéknál, csak valamivel nagyobbak, az oltárlépcsôket fehér bolyhos gyapjúszônyeg borította, ilyenfélét kapott Trudy is hozományul, milyen hosszú ideig kellett spórolni rá – egy asztalon Biblia, az asztal alatt imazsámoly. Az egész azokra a fotókra emlékeztetett, amiket a Szép Otthonban, Georg kedvenc lapjában láttam. Az oltárnál a sekrestyés tett-vett, tipródott, és idônként bennünket mustrált élénk, nem éppen jámbornak látszó tekintetével. A plébános sértôdött képpel kikukkantott a sekrestye dombormûves ajtaján, majd újra eltûnt, biztosan azzal a teológiaprofesszorral tárgyalt, aki ragaszkodott hozzá, hogy mint a legjobb tanítványát, ô eskethesse meg Georgot. Mi csak ültünk és vártunk valami ingerre, nem úgy Lina néni, neki viszont éppen ez a templomi csend volt a legalkalmasabb hely arra, hogy nagy zenebonával kifújja az orrát, micsoda kedélyes egy buldog! Végül aztán felbúgott az orgona. Szinte fájt, ahogy a harsogása elárasztott bennünket. Georg és Trudy szemmel láthatóan valami egészen új kapcsolattól áthatva mentek el mellettünk, idegenebbnek látszottak, méltóságteljesnek, és olyan szomorúnak, mint a násznép. Hogy miért látszott az egész olyan szomorúnak? Talán mert az elfátyolozott Trudy kövér kis karját Georg karjába fûzte, ami máskor soha nem jutott volna eszébe, az elôkelô barátaival sokkal különbnek érezte magát nála ez a független kis nô, ahogy Schmitt-Obermann nénénk nevezni szokta. Vagy talán az orgonaszó okozta az egészet, attól lettek olyan fene ünnepélyesek, mint Trisztán és Izolda vagy valami más híres pár, attól lettek egyszerre olyan fontosak, mintha nem is velünk együtt ették volna anya finom fokhagymás mártását, attól járulnak most olyan komoran a professzor elébe, mint a halálraítéltek. A szikár, szenvedélyes és finom teológiaprofesszor úgy festett feketén lötyögô ruhájában, mint valami szent. A pár fejet hajtott elôtte. Georg értelmiségi áhítattal felemelônek érezhette az egész cécót, vagy talán már elôre sejtett valamit. És Trudy, mint valami fehéren csillogó kövér gömböc, kisma688

NV10-08.indb 2

2010.08.13. 12:23:17

lac lábai sejtelmesen villantak át a tüll homályán, milyen rettenetesen meghatódhatott ettôl anya: ezt a tüllszoknyát ô varrta a tulajdon két kezével, és ezt a szatén fehérnemût is ô, és biztosan eszébe jutott az a lázas tépkedés, cibálás, ráncigálás, vagdosás is, amivel az utóbbi napokban elhalmozta a kis töltött galambját! Nem is beszélve a cipzárról, annak is pont a templomba indulás elôtt kellett elszakadnia, na persze, hiszen Trudy napról napra egyre jobban gömbölyödött, és hálát adhat az égnek, hogy ott állhat Georg mellett, és megesketik vele, ki tudja, biztosan így jó, és így kellett történnie, és csak áldhatja érte a sorsot, amiért többé nem kell rejtegetnie egyre növekvô pocakját. Ünnepi áhítattal és moccanás nélkül hallgattuk a pap dagályos magánhangzóit, hízelgô mássalhangzóit, és akkor megtörtént az az egészen rémisztô dolog, amit soha senki nem fog elfelejteni közülünk. A pap Georghoz fordulva feltette neki a szokásos kérdést, akarja-e Trudyt és a többi és a többi, amit mindenki ismer, és mindenki vár, méghozzá különös módon kíváncsian vár, pedig elég ritkán fordul elô, hogy erre a kérdésre akár a menyasszony, akár a vôlegény nemmel válaszol. De azért az ember mégiscsak dermedt feszültséggel várja a választ, vajon milyen hangon, milyen hanghordozással mondják ki. A pap végigmondta a magáét, majd rápillantott legjobb tanítványára: Georg, akarod-e házastársadul Trudyt, akarod, akarod, az Isten áldjon meg, mondd már ki végre, hogy igen! Ez már több volt a szokásos várakozásnál, a hangtalan szünetet döbbenet töltötte be. Trudy Georgra meredt, láttuk kipirult arcélét, mintha azt mondaná neki: Georg, gondolj a holdfényre, a gyepre, a gyapjúszônyegre, gondolj az ártatlan játékaid pimasz kis vétkeire, ó, Georg! Láttam, amint apa ki akar kászálódni hasával a padból: gyerünk, fiú, a fenébe is – mert szinte már elviselhetetlenül sokáig tartott, amíg végre Georg a vad karmozdulatok mellett valami hörgésfélét hallatott, amit elôször senki nem értett, csak egy kis idô múlva fogtuk fel, hogy megnémult. Többé nem tudott megszólalni. A mai napig sem. Olyan néma lett, mint a csuka. Szegény Trudy, az igazi választ, a szégyent soha nem mondta ki neked Georg. Ôt szegényt mindannyian sajnáljuk, de alighanem mégiscsak Trudy járt rosszabbul. Ki tudja, vajon mi lehetett az a válasz? IRCSIK VILMOS fordítása

689

NV10-08.indb 3

2010.08.13. 12:23:17

TOMMY TABERMANN

Élek! Élek! Élünk mind a ketten! Villanyfényben, a turbinák sárga tulipánjában gyertyát gyújtok a napnak. Dicsértessék tehát a nap! Akár egy nô, úgy tûntél fel a homály és köd mögül, míg fejem búbjától lábam ujjáig meztelen voltam. És lassan töltöttél be engem, mégis hirtelen, te mell, te nyíló rózsabimbó, te sóhajtás, te lihegés, te libbenô-lebbenô láng, te végtelenig tartó csókolás, te, tûz, maradj a vérerekben, maradj a kandallóban, te, nap, napról napra drágább nekem!

Hat nôbôl Hat nôbôl enyém lett öt pedig mind a hatnak vágyódtam forró ölére akár a vándor egy meghitt kiskocsmára hidegben kódorogva sötét utakon. Ne költözz be a boldogságba ha el szeretnéd nyerni! 690

NV10-08.indb 1

2010.08.13. 12:23:17

A hatból egy faképnél hagyott azt mondta hogy boldog vagy te nélkülem is felvette bugyiját mint aki a Paradicsom kapuját csukja be elôttem. Ha úgy akarsz élni mint az istenek olykor bizony pokolian szenvedned kell!

Csak azért is... Csak azért is szeretnék gyermeket, ha tudom is, mit tudnom kell, akkor is. Csak azért is szeretnék gyermeket, hogy hallhassa Vivaldi évszakjait tavasztól télig, egyetlenegyszer legalább. Akkor is szeretnék gyermeket, ha esôverte ôszi éjszakán már tudná, hogy hiába minden, hogy valaki már orvul elosont hóna alatt egész földgömbünkkel. Csak azért is szeretnék gyermeket, és látni szeretném akkor a tekintetét.

691

NV10-08.indb 2

2010.08.13. 12:23:17

Az éhezôknek... Az éhezôknek ti vagytok a kenyér, a szomjazóknak ti vagytok a víz, de mindazoknak, kik idôtöltésbôl harácsolnak és pezsgôben fürdôznek virgoncan, ti vagytok álmatlan éjszakáik. És nekem? Nekem szívem egy darabja vagytok.

Mosolyának holdja... mosolyának holdja sápadt harapások nyomait viseli a nyakán és aranyozott keresztet is eladónô a vásárcsarnokban vakká varázsolt angyalka ajka mozgása jelzi moslékba vitték már a tegnapi kenyeret csak azt nem tudja szegény hogy a disznók már a holnap kenyerét is fölzabálták csak azt nem hallotta senkitôl hogy az emberbôl nem csak por és hamu lehet bizony azt sem hallotta szegény hogy miféle szörnyûség ez! GOMBÁR ENDRE fordításai

692

NV10-08.indb 3

2010.08.13. 12:23:17

PÁL FERENC

José Saramago (1922–2010)

Szívós termékenységét látva, úgy tetszett, Saramagón nem fog az idô. Hiszen még három esztendeje is, amikor utoljára találkoztunk a portugál könyvhét forgatagában, órákon át dedikálta a perzselô melegben könyveit olvasóinak, majd pedig súlyos betegségébôl felépülve megírta Az elefánt vándorútját, és „szinte transzban”, ahogy maga vallott róla, egy hónap alatt papírra vetette Káin címû regényét, rácáfolva az írói képességek megfogyatkozását hangoztató közhelyekre. Pedig ha megjelenésén, mozgékonyságán és alkotókedvén nem is látszott, mûveibôl egyre inkább kiolvasható volt az író szorongása az elmúlástól. Az írói pálya elsô felében született „történetírási metafikciók” után, amelyekben az alentejói parasztok öntudatra ébredésérôl, a mafra-i kolostor építésérôl, a pessoa-i heteronim, Ricardo Reis lisszaboni végnapjairól, az államalapító portugálok hôstetteirôl és az Európáról leváló Ibér-félszigetrôl ír, keserûen ostorozva hazáját az elkövetett botlások és tévedések miatt, az író egyre inkább elsötétülô kedélyével, már csak a világ és benne az emberiség fokozatos ellehetetlenülését látja. A Vakság-gal kezdôdô regények sorából hiányoznak az olyan felemelô és boldog pillanatok, mint a Kôtutaj zárójelenetében az Angola és Brazília között félúton megállapodó Ibér-félszigetet elárasztó gyermekáldás, vagy a megható-szép szerelmi történetek, amelyek kisugárzásukkal megnemesítették, felemelték regényeit. A Vakság odaadó feleségét, aki mindvégig kitartott a férje mellett, miközben a szerelembôl csak az önfeláldozás maradt meg számára, a Megvilágosodásban meggyilkolják, a Minden egyes név fôszereplôje, José úr hasztalan keresi kóbor lovagként álmai hölgyét, mire eljut hozzá, a nô már halott, az Embermás klónjai pedig promiszkuus módon egymás asszonya mellett találják meg boldogságukat, s A barlang szerelmi szála is csak egy késôi, lárvaállapotba dermedt lehetôség. Talán csak egyetlen beteljesülô szerelmet találunk a kései Saramago-regényekben, az öregedô csellista és a nôi testet magára öltô halál nászát, amely a fizikai halhatatlanság csalóka igézetével ringat el, de nem hoz megváltást. Pedig az író mélységesen hitt a szerelem megváltó erejében, és csodála693

NV10-08.indb 1

2010.08.13. 12:23:18

tos nôalakjai, a Kolostor regényé-nek Blimunda-ja, a Lisszabon ostromának históriájában megjelenô Maria Sara, vagy a Jézus Krisztus evangéliumának Mária Magdolnája tisztaságukkal és mélységes emberségükkel felemelték az esendô, csetlô-botló férfi hôsöket, akik csak érett férfikorban, rutinjukba gyepesedve találkoztak a szerelemmel és képességeik kibontakoztatásának a lehetôségével. Éppen úgy, ahogyan Saramago, aki hatvanévesen írta elsô sikeres regényét, és élete alkonyán találkozott azzal az asszonnyal, Pilar-ral, aki elkísérte ôt élete utolsó két évtizedében, s talán szerepet játszott abban is, hogy az író új hazát keresett magának, eljutott a mûvészi megbecsülés csúcsaira, bepótolva mindazt, amit a lassú készülôdés hosszú évtizedei elvettek tôle. De hiába kapta meg Saramago már életében a halhatatlanság ígéretét és lehetôségét az elsô portugál Nobel-díjasként – akinek halálhírére kétnapos gyászt rendelt el a portugál kormány –, az elmúlásba nem tudott beletörôdni, mert akárcsak Baltasar akarata A kolostor regényének végén, nem szállhatott fel a csillagok közé, „hiszen a földhöz tartozott”. Hívô ateistaként nem reménykedett, mert nem is reménykedhetett a földi léten túlmutató életben, meglehet ezért is perlekedett, a végsô pillanathoz közeledve, egyre többet és hangosabban a Teremtôvel. A Jézus Krisztus evangéliumában még csak számító gazdag kereskedôként jeleníti meg az Ószövetség istenét, a Vakság templomi jelenetében viszont – a regény tetôpontján, amikor élôhalott páriákként bolyonganak a vakok a város utcáin – a bekötött szemû szentek láttán az író alkalmi szócsöveként szolgáló orvos már megjegyzi, hogy „Isten nem érdemli meg, hogy lásson”, utolsó regénye, a Káin saját történetét elbeszélô és kommentáló hôse pedig már nyíltan szembefordul Istennel, és mindent megtesz, hogy áthúzza az Úr terveit, s a vízözön után egyedüli embernek maradjon a földön. A hús-vér asszonnyá átlényegült halállal megélt nász a Halálszünet végén csak elodázta a végsô pillanatot. A fényképein egyre szigorúbb tekintetû öreg író makacsul kitartva istentagadó meggyôzôdése mellett, Istennel élete végéig viaskodott, mint egykor Jákob az Úr angyalával, hogy leszámoljon Isten bölcsességének maradékával is, nehogy véletlenül összedôljön következetes ateizmusának rendszere, s halála pillanatában esetleg megtérjen. Hogy mi várt rá ama másik világban, nem tudjuk, de ebben a világban az élet és halál egyetemes emberi kérdéseit is fölvetô mûvei által túllépett földi létének határain, és bevonult az irodalom talán halhatatlan klasszikusai közé.

694

NV10-08.indb 2

2010.08.13. 12:23:18

JOSÉ SARAMAGO

Káin

Hét nap telt el, és ahogyan ebbôl a mélyen kabbalisztikus számból következett, végül megnyíltak az ég csatornái. Az esô negyven napon és negyven éjszakán át hullott megállás nélkül a földre. Eleinte még nem okozott látható változást az égbôl fülsiketítô dübörgéssel lezúduló, szûnni nem akaró víztömeg. A nehézségi erô a maga természetes útján elvezette az áradatot a tengerekbe, amelyek látszólag magukba fogadták, de csakhamar az óceán mélységes mélye is felbuzgott, és a feltörô vízár hegymagas hullámokat vetett, amelyek összetorlódtak, majd szétterültek, belesimulva a tenger végtelen víztükrébe. Ebben az ádáz kavargásban, amely mindent magába szeretett volna nyelni, a bárka úgy-ahogy a felszínen maradt, miközben hánykolódott, mint egy parafa dugó, de az utolsó pillanatban, amikor a tenger már-már átcsapott rajta, mindig kiemelkedett a habokból. Százötven nap múlva, miután a tenger mélyébôl feltörô és az égbôl lezúduló vizek elapadtak, a földet a legmagasabb hegyek csúcsáig beborító víz lassan apadni kezdett. Ezenközben azonban noé egyik menye, khám felesége meghalt egy balesetben. Ellentétben azzal, ahogy korábban megállapítottuk, illetve kijelentettük, a hajón nagy szükség volt dolgos kezekre, de nem hajósok kellettek, hanem sokkal inkább takarításra fogható személyzet. Állatok százai, vagy inkább ezrei, és közöttük néhány igencsak termetes jószág zsúfolódott össze a bárka gyomrában, és mindegyikük derekasan rotyogtatott és ürített. Mindezt kiganéjozni, naponta többtonnányi ürüléket kihordani nem volt egyszerû feladat a négy nô számára, nemcsak a fizikai megterhelés miatt, amitôl halálosan elfáradtak, hanem a trágya és a vizelet bûze miatt is, amely eltompította az érzékeiket, és beleivódott a bôrükbe. Egy nap, amikor fékevesztett vihar dúlt, és a förgeteg ide-oda dobálta a hajót, az állatok összetorlódtak, khám felesége pedig, megcsúszva az iszamlós padozaton, egy elefánt talpa alatt lelte halálát. Azonformán dobták bele a tengerbe, ahogy rátaláltak összevérzett, ürüléktôl mocskos, szánalmas, összetört, nyomorúságos porhüvelyére. Miért nem mostátok meg legalább, kérdezte káin, ám noé így felelt, Elég víz van ott, majd lemossa. Káin ettôl a pillanattól fogva egészen a történet végéig halálos gyûlöletet táplált iránta. Úgy mondják, 695

NV10-08.indb 3

2010.08.13. 12:23:18

nincsen okozat ok nélkül, sem ok okozat nélkül, ebbôl következôen egy bizonyos dolog és egy másik között fennálló viszony mindenkor világos sôt maradéktalanul egyértelmû, akár a következmények, akár az utóhatások szempontjából tekintünk rá. Azt nem mernénk kijelenteni, hogy noé feleségének viselkedésében bekövetkezett változás ebbe az általános képbe tartozna. Talán csak arra gondolt, hogy khám feleségének hiányát be kell töltenie valakinek, nem feltétlenül azért, hogy megvigasztalja az özvegyembert magányos éjszakáin, hanem hogy visszaálljon a megelôzô kiegyensúlyozott viszony a család fiatalabb nôtagjai és a vendégbarátságot élvezô káin között, azaz világosabban és egyértelmûbben fogalmazva, ha korábban három aszszony állt a rendelkezésére, miért is kellene a továbbiakban kevesebbel beérnie. Nem sejthette, hogy a férfinak olyan gondolatok jártak a fejében, amelyek ezt a kérdést teljesen háttérbe szorították. És mivel az egyik dolog nem zárja ki a másikat, káin rokonszenvvel fogadta az asszony közeledését, Itt vagyok, bár a koromnál fogva már nem tartozom a legfiatalabbak közé, és három gyermeket is a világra hoztam, úgy hiszem, még mindig vonzó vagyok, nem gondolod, káin, szegezte neki a kérdést. Jó ideje nem esett már az esô, és a mindent beborító víz lágyan ringatta az oszlásnak indult holttesteket, amíg el nem tûntek egy-egy hal torkában. Káin odalépett az ablaknyíláshoz, hogy elnézze a holdfényben csillogó tengert, és eszébe jutott lilith és énok, a fia, de csak egy pillanatra, mint röpke gondolat, mert mindketten halottak voltak már, és akkor meghallotta a fülébe susogó hangot, Itt vagyok. Azután elosontak abba a fülkébe, ahová káint szállásolták, s meg sem várták, hogy morpheusz karjaiba dôlô noé kilépjen ebbôl a világból, azután, amikor befejezték, a férfi elismerte magában, hogy az asszonynak igaza volt abban, amit magáról mondott, asszonyisága teljében volt, és egyikmásik pillanatban olyan fortélyos tapasztalatról tett tanúságot, amely a többiekbôl hiányzott, akár természetükbôl következôen, akár férjük hagyományokba csökött viselkedésébôl fakadó gátlásaik miatt. És ha már szóba hoztuk a férjeket, elmondanánk, hogy khám volt a második az eltûntek sorában. Fölment a bárka fedélzetére, hogy helyére igazítson néhány deszkát, amelyek az ide-oda imbolygástól meg-megcsikordultak, és nem hagyták aludni, azután valaki odalépett hozzá, Segítenél, kérdezte tôle, Igen, válaszolta, ezután meglökték, és belezuhant a tengerbe, végtelennek tetszett az a tizenöt méteres zuhanás, de aztán véget ért. Noé haragra lobbant, kifakadt, s azt mondta, ilyen gyakorlott hajósnál csak a megbocsáthatatlan figyelmetlenséggel végzett munkával magyarázható ez a baleset, Tartsátok nyitva a szemeteket, füstölgött, nézzétek meg, hová léptek, majd így folytatta, Elvesztettünk egy házaspárt, ezért mostantól fogva sokkal többször össze kell fe696

NV10-08.indb 4

2010.08.13. 12:23:18

küdnünk, ha azt akarjuk, hogy beteljesedjen az úr akarata, és a mi ágyékunkból fakadjon az új emberiség. Egy pillanatra megállt a beszédben, odafordult megmaradt két menyéhez, és megkérdezte tôlük, Áldott állapotban van-e valamelyikôtök, Igen, válaszolta egyikük, Még nem tudom, de meglehet, szólt a másik, És ki az apjuk, Az enyémnek káin, mondta jafet felesége, Az enyémnek is, mondta sém felesége, Micsoda képtelenség, mondta noé, ha a férjetek nem rendelkezik elég nemzôerôvel, akkor az a legjobb, ha csak káinnal feküsztök össze, ahogy ezt egyébiránt már az elsô pillanattól fogva tanácsoltam nektek, fejezte be. Az asszonyok, magának noénak az asszonyát is beleértve, somolyogtak magukban, ôk tudták, miért, a férfiaknak viszont egyáltalán nem volt ínyére ez a nyilvános megszégyenítés, de azért megígérték, hogy ha megtehetik, ügyesebbek lesznek a jövôben. Különös, hogy az emberek milyen könnyedén szónokolnak a jövôrôl, mintha ott lenne a kezük ügyében, és hatalmukban állna közelíteni vagy távolítani maguktól, ahogy éppen a pillanatnyi érdekeik diktálják vagy megkívánják. Jafet például úgy képzeli el a jövôt, mint egymást követô sikeres szerelmi aktusok sorozatát, amelyekbôl évente egy gyerek születik, olykor ikerfiak is, és az úr elérzékenyülve tekint le rá, szaporodnak a juhok, gyarapodnak az ökrös fogatok, egyszóval teljes a boldogság. Nem is sejti szegény feje, hogy nemsokára bevégzi, a mélybe taszítja valaki, és mentômellény nélkül, kétségbeesve kapálódzik és kiabál, miközben a bárka méltóságteljesen úszik tovább távoli célja felé. Az újabb utas elvesztése végtelenül elkeserítette noét, az úr terveinek beteljesítése igencsak veszélybe került, mert ebben a helyzetben már kétszer vagy háromszor annyi idô kellett volna hozzá, hogy úgy-ahogy benépesítsék a földet. Egyre nagyobb szükség volt káin közremûködésére, ezért noé, hogy elhatározásra ösztönözze, elhatározta, hogy beszél vele, mint férfi a férfival, Nincs szándékomban csûrni-csavarni a szót, sem mellébeszélni, azonnal neki kell állnod a dolognak, mától fogva akkor csinálod és úgy, ahogy akarod, engem teljesen letaglóz az aggodalom, úgyhogy nem igazán lehetek a segítségedre, Értsem úgy, hogy akkor és úgy csinálom, ahogy akarom, kérdezte káin. Igen, és azzal, akivel akarod, felelte noé, a legbölcsebb kifejezést erôltetve az arcára, Beleértve a feleségedet is, tudakozódott káin, Felszólítalak rá, a feleségem az enyém, és azt teszek vele, amihez kedvem van, Különben is, nemes feladatról van szó, jegyezte meg káin, Kegyes feladatról, az úrnak tetszô feladatról, jelentette ki noé ünnepélyes hangon, Ha így van, akkor máris kezdjünk neki, mondta káin, mondd meg neki, hogy jöjjön be a fülkébe, ahol alszom, és azután ne zavarjon bennünket senki, történjen bármi, és szûrôdjön ki onnan bármilyen zaj, Így legyen, és teljesedjék be az úr akarata, Ámen. Biztosan akadnak 697

NV10-08.indb 5

2010.08.13. 12:23:18

most olyanok, akik azt gondolják, hogy káin, szabad utat engedve rosszindulatának, visszaél ezzel a helyzettel, és macska-egér játékot játszik ártatlan útitársaival, akiket, ahogyan az olvasók már kitalálták, egyenként eltesz láb alól. De téved az, aki így gondolja. Káin isten ellen hadakozik dühödten, mintha ráfonódó polipkarokat akarna lefejteni magáról, és mostani áldozataira, mint egykor ábelre, csak azért van szüksége, mert általuk akar végezni istennel. A következô áldozata noé felesége lesz, aki a legkevésbé sem szolgált rá arra, hogy életével fizessen a gyönyörteli órákért, amelyeket jövendô gyilkosa karjaiban töltött a férje áldásával és egyetértésével, példájául annak, menyire lealacsonyodtak a végnapjait élô emberiség szokásai. Miután különféle, többé vagy kevésbé kifinomult módszereket alkalmazva, és az ilyenkor megszokott, suttogás, nyögdelés majd szenvedélyes kiáltozás kíséretében már sokadszorra eljutottak az erotikus önkívület csúcsaira, amiben nem kis szerepe volt az asszonynak, káin kézen fogta és odavezette ôt az ablaknyíláshoz, hogy levegôzzenek egy kicsit az éjszaka hûvösében, majd kezét a nô még kéjtôl remegô combja közé csúsztatva, belevetette a tengerbe. Noé családjának nyolc tagjából a pátriárkán kívül már csak a fia, sém meg a felesége, valamint jáfet özvegye maradt. Két asszony is sokat tehet, gondolta noé rendíthetetlen optimizmusával és az úrba vetett sziklaszilárd hitével. Ugyanakkor azonban furcsállotta felesége különös eltûnését, és szóvá is tette káinnak, Testestül-lelkestül a gondjaidra bíztam ôt, így nem értem, hogy történhetett ez a szerencsétlenség, de káin visszakérdezett, Testôrzôje voltam-é a feleségednek, oda volt-e kötve hozzám a bokájára hurkolt kötéllel, mintha birka volna, Ezt nem mondtam, visszakozott noé, de veled hált, így biztosan észrevettél valamit, Igen mélyen alszom. A beszélgetés itt megállt, mert igazában káint nem lehetett felelôssé tenni azért, ha az asszony netán felkelt, és kiment, hogy az éjszaka hûvösében könnyítsen magán, és ott, mondjuk, elbódult, beleszédült egy vízlevezetôbe, és eltûnt a habokban. Beteljesedett rajta a végzet. A földet elborító roppant tenger lassacskán fogyatkozott, de még egy hegycsúcs sem bukkant elô, hogy tudtul adja, Itt vagyok, ararátnak hívnak, és török földön tornyosulok. Ámde a hosszan elnyúló utazás láthatólag a végéhez közeledett, és ideje volt hozzákezdeni ahhoz, hogy a szokott módon fejezôdjön be, kihajózzanak vagy azt tegyék, amit ebben az esetben tehetnek. Sém és a felesége egyazon a napon lelte halálát a tengerben, olyan körülmények között, amelyek magyarázatra szorulnak, ugyanez történt jáfet özvegyével is, aki az elôzô éjszakát káin ágyában töltötte. Minden elveszett, kiáltozta mélységes kétségbeesésében a haját tépve noé, asszonyok nélkül, akik magot fogadnának magukba, nem lesz sem újjászületés, sem emberiség, jobb lett volna megelégednünk azzal, ami 698

NV10-08.indb 6

2010.08.13. 12:23:18

volt, és megtörten így folytatta, Hogyan álljak az úr színe elé ezzel az állatokkal teli bárkával, mihez kezdjek, milyen élet vár rám maradék napjaimban, Vesd nyugodtan a mélybe magad, mondta káin, egyetlen angyal sem jön le hozzád, hogy a karjaiban felfogjon. Miközben ezt mondta, volt a hangjában valami, amitôl noé ráeszmélt a valóságra, Te tetted, mondta, Igen, én, válaszolta káin, de hozzád egy ujjal sem nyúlok, önkezeddel vetsz véget az életednek, És isten, mit szól ehhez isten, kérdezte noé, Ne aggodalmaskodj, istennel majd én elrendezem a dolgokat. Noét hat lépés választotta el a bárka peremétôl, megindult, majd egy hang nélkül lefordult a mélybe. A hajó másnap megfeneklett. Akkor felhangzott az úr szava, Noé, noé, Menj ki a bárkából te és a te feleséged, a te fiaid, és a te fiaid feleségei te veled, Minden vadat, mely veled van, minden testbôl, madarat, barmot, és minden földön csúszó-mászó állatot vígy ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön. Mélységes csönd volt a válasz, majd lassan felnyílt a bárka kapuzata, és lassan megindultak kifelé az állatok. Jöttek csak jöttek, végtelen sorban egymás után, a nagy testû állatok, mint az elefánt és a víziló, a kicsik, mint a gyík meg a szöcske, és a közepes termetûek, mint a kecske és a juh. Amikor végül a teknôsbékák is kitotyogtak lassú és eltökélt lépteikkel, ahogy a természetük megkívánta, isten így szólt, Noé, noé, miért nem jössz elô. Káin elôlépett a bárka homályos mélyébôl, és megállt a kapunyílásban, Hol van Noé és az övéi, kérdezte az Úr, Mind meghaltak, felelte Káin, Meghaltak, hogyan és miért, Noé saját elhatározásából vetette bele magát a vízbe, a többieket én öltem meg, Hogy merted, te gyilkos fajzat, keresztülhúzni a terveimet, így hálálod meg, hogy megkíméltem az életedet, pedig megölted ábelt, kérdezte az úr, Eljött végre a nap, amikor valaki szembesít valódi lényegeddel, És az új emberiség, amelynek az eljövetelét bejelentettem. Volt egy, és nem lesz másik, senkinek nem fog hiányozni, Káin vagy, gonosz a lelked, hitvány gyilkosa voltál a fivérednek, De az én gonoszságomat és hitványságomat hasonlítani sem lehet a tiédhez, emlékezz csak a szodomában elpusztult gyermekekre. Mélységes csönd támadt. Azután káin megszólalt, Most már elveheted az életemet, Nem tehetem, isten nem változtatja meg a szavát, természetes halállal fogsz meghalni a néptelen földön, és a ragadozó madarak marcangolják majd a tested, Igen, miután te már elôbb szétmarcangoltad a lelkem. Isten válaszát nem lehetett hallani, ahogyan káin válaszul érkezô szavai is elhaltak a levegôben, igen valószínû, hogy így hadakoztak egymással, újra meg újra nekiveselkedve, s bizonyosan csak annyi tudható, hogy vitájuk nem ért véget, és még mindig tart. A történetnek itt vége szakad, mert nincs több elbeszélnivalónk. PÁL FERENC fordítása 699

NV10-08.indb 7

2010.08.13. 12:23:18

SAMUEL BECKETT1

Godot-ra várva Tragikomédia két felvonásban SZEREPLÔK

ESTRAGON VLADIMIR LUCKY POZZO FIÚ

ELSÔ FELVONÁS Dûlôút. Fa. Este Estragon kis kôhalmon ülve cipôjét próbálja lehúzni. Két kézzel ráncigálja, szuszog. Kifullad, feladja, pihen, újra nekiveselkedik. Megint, mint elôbb Vladimir jön ESTRAGON (éppen megint feladta) Nincs mit tenni. VLADIMIR (széles terpeszben, merev térddel, kicsiket lépve közeledik) Erre a meggyôzôdésre jutok lassan én is. Egy életen át kapálóztam ellene, lásd be, Vladimir, hajtogattam magamban, még nem próbáltál meg mindent. És küszködtem tovább. (Elmélázik, a küszködésre gondol. Odafordul Estragonhoz) Tessék, megint itt vagy. 1 A dráma szövegében Baudelaire: L’invitation au Voyage (Útrahívás) és Verlaine: Le ciel est par-dessus le toit (Hogy ragyog a tetô felett) címû versének szavait Szabó Lôrinc, Shelley: To the Moon (A hold) címû versének részleteit Kosztolányi Dezsô mûfordításának felhasználásával fordítottam. A Shakespeare-idézettöredékek és utalások (Hamlet, Macbeth, Vízkereszt, A vihar) visszaadásához Arany János, Szász Károly, Radnóti Miklós, Rónay György fordítását kölcsönöztem. A Hérakleitosz, Theokritosz, Rousseau, Calderón, Schumann, Yeats, Proust, Malraux mûveire vonatkozó utalások, torzított idézetek közismert magyar megfelelôik módosított változatával szerepelnek. (A ford.)

700

NV10-08.indb 1

2010.08.13. 12:23:19

ESTRAGON Csakugyan? VLADIMIR Örülök, hogy visszajöttél. Kezdtem azt hinni, itt hagytál örökre. ESRAGON Én is. VLADIMIR Együtt megint, végre. Meg kellene ünnepelni. De hogyan? (Megfontolja) Állj fel, öleljelek meg! ESTRAGON (ingerülten) Ne most. Ne most. VLADIMIR (megbántódva, hidegen) Szabad tudakolnom, hol töltötte méltóságod az éjszakát? ESTRAGON Egy gödörben. VLADIMIR (csodálkozva) Gödörben! Hol? ESTRAGON (kézmozdulat nélkül) Amott. VLADIMIR És nem vertek meg? ESTRAGON Nem vertek meg? Dehogynem. VLADIMIR A szokásos banda? ESTRAGON A szokásos? Mit tudom én. VLADIMIR Ha visszagondolok… hány esztendôn át… de nélkülem… mire mentél volna? (Határozottan) Egy csontkupac maradt volna belôled mostanára, annyi szent. ESTRAGON Hát aztán? VLADIMIR (komoran) Sok ez egy embernek. (Szünet. Felvidulva) Másrészt meg mi értelme lenne pont most veszíteni el a hitünket, kérdem én. Évmilliókkal ezelôtt kellett volna gondolkodnunk rajta, a kilencvenes években. ESTRAGON Jaj, hagyd abba a szövegelést, segíts inkább lehúzni ezt a rohadt lábbelit. VLADIMIR Kéz a kézben, le az Eiffel-torony tetejérôl, a legelsôk között! Akkoriban még szalonképesek voltunk. Most már hiába, késô. Föl se eresztenének. (Estragon a cipôjét ráncigálja) Mit csinálsz? ESTRAGON Húzom lefele a cipômet. Veled még sose fordult elô? VLADIMIR Hányszor mondtam már, hogy a cipôt minden este le kell húzni. Mért nem hallgatsz rám? ESTRAGON (elhaló hangon) Segítsél már! VLADIMIR Fáj? ESTRAGON Hogy fáj-e? Azt kérdi, fáj-e! VLADIMIR (dühösen) Másnak nem lehet baja, csak neked? Én nem számítok? Kíváncsi vagyok, mit szólnál, ha te is úgy járnál, ahogy én. ESTRAGON Fáj? VLADIMIR Hogy fáj-e? Azt kérdi, fáj-e! ESTRAGON (odamutat) Attól még begombolhatnád. VLADIMIR (lehajol) Igaz. (Begombolja a sliccét) Sose hanyagoljuk az élet apró dolgait! ESTRAGON Csakhogy te mindig a végpercig halogatod. VLADIMIR (elgondolkodva) A végpercig… (Tûnôdik) Az halogatott reménység beteggé tészi az izét, ki is mondta ezt? ESTRAGON Miért nem segítesz? VLADIMIR Néha meg úgy vagyok vele, hogy mindenképp bekövetkezik. Ilyenkor furcsa érzés vesz rajtam erôt. (Kalapját leveszi, belekémlel, körbetapogatja a belsejét, karimájánál fogva megrázza, fejére teszi) Hogy is mondjam. Egyfelôl megkönnyebbülök, másfelôl… (Keresi a megfelelô szót)… elborzadok. (Nyomatékkal) EL-BOR-ZA-DOK. (Megint leveszi a kalapját, belekémlel) Vicces. (Megütögeti a kalap tetejét, mintha valamit ki akarna rázni belôle, megint belenéz, megint a fejére teszi) Nincs mit tenni. (Estragonnak hatalmas erôfeszítések árán sikerül lehúznia a cipôjét. Belekémlel, körbetapogatja a belsejét,

701

NV10-08.indb 2

2010.08.13. 12:23:19

szárával lefelé fordítja, megrázza, keresi szemével a földön, hogy hullott-e ki belôle valami, nem talál semmit, megint körbetapogatja a belsejét, vakon maga elé bámul) Na? ESTRAGON Semmi. VLADIMIR Mutasd. ESTRAGON Nincs rajta mit mutatni. VLADIMIR Próbáld megint felhúzni. ESTRAGON (lábát vizsgálgatva) Kicsit kiszellôztetem. VLADIMIR Ecce homo! Lábbelijét bántja, noha lába büdös. (Kalapját megint leveszi, belekémlel, körbetapogatja a belsejét, karimájánál fogva megrázza, megütögeti a tetejét, belefúj, fejére teszi) Kezd az idegeimre menni. (Csend. Vladimir a gondolataiba mélyed, Estragon a lábujjait tornáztatja) A két latorból az egyik üdvözült. (Szünet) Elfogadható százalék. (Szünet) Gogo… ESTRAGON Mi van? VLADIMIR Tarthatnánk bûnbánatot. ESTRAGON És mit bánjunk meg? VLADIMIR Hát… (Megfontolja) A részletekbe nem föltétlenül kéne belemenni. ESTRAGON Hogy megszülettünk? Vladimir jóízû nevetésben tör ki, de azon nyomban abba is hagyja, kezét ágyékára szorítja, ábrázata eltorzul VLADIMIR Az ember már nevetni se merhet. ESTRAGON Ettôl is meg van fosztva. VLADIMIR Csak mosolyoghat… (Hirtelen fülig érô vigyorra húzza a száját, tartja egy ideig, majd ugyanolyan hirtelen lehervasztja arcáról a mosolyt)… de az nem ugyanaz. Nincs mit tenni. (Szünet) Gogo… ESTRAGON (ingerülten) Mi az? VLADIMIR Olvastad a Bibliát? ESTRAGON A Bibliát?… (Megfontolja) Biztosan belelapoztam. VLADIMIR Emlékszel az evangéliumokra? ESTRAGON A Szentföld térképeire emlékszem. Színesek voltak, szépek. A Holttenger világoskék volt. Már a látványától is megszomjaztam. Na, ide megyünk majd, mondogattam, ide megyünk majd nászútra. Majd úszkálunk. Meg boldogok leszünk. VLADIMIR Egy költô veszett el benned. ESTRAGON Voltam én költô. (A rongyaira mutat) Nem látszik rajtam? Csend VLADIMIR Hol is tartottam? Hogy van a lábad? ESTRAGON Szemmel láthatóan püffedt. VLADIMIR Ja, igen, a két lator. A történetre emlékszel? ESTRAGON Nem. VLADIMIR Elmondjam? ESTRAGON Ne. VLADIMIR Telik az idô azzal is. (Szünet) Van két lator, keresztre feszítik ôket a Megváltónkkal. Az egyik… ESTRAGON A kicsodánkkal? VLADIMIR Megváltónkkal. A két latrot. Az egyik állítólag megmenekült, a másik viszont… (A megváltás ellentétpárját keresi)… elkárhozott.

702

NV10-08.indb 3

2010.08.13. 12:23:19

ESTRAGON Megmenekült a mitôl? VLADIMIR A pokoltól. ESTRAGON Na, én megyek. Nem mozdul VLADIMIR Viszont… (Szünet) …hogy lehet az – nem untatlak, remélem –, hogy lehet az, hogy a négy evangélistából összesen egy mondja csak, hogy az egyik lator üdvözült. Mind a négyen ott voltak a tetthelyen – vagy a környékén –, de csak egy beszél üdvözült latorról. (Szünet) Gogo, egyszer-egyszer azért vissza kellene ütni a labdát, nem? ESTRAGON (eltúlzott lelkesedéssel) Szerfölött érdekfeszítônek találom, valóban. VLADIMIR Összesen egy, négyôjükbôl. A fennmaradó háromból kettô egyáltalán nem említ semmiféle latrot, a harmadik meg azt mondja, hogy mind a ketten szidalmazták. ESTRAGON Kit? VLADIMIR Micsoda? ESTRAGON Mirôl van szó? Kit szidalmaztak? VLADIMIR A Megváltót. ESTRAGON Miért? VLADIMIR Mert nem akarta megmenteni ôket. ESTRAGON A pokoltól? VLADIMIR Hígagyú. A haláltól. ESTRAGON Azt hittem, a pokoltól mondtad. VLADIMIR A haláltól, a haláltól. ESTRAGON Hát aztán? VLADIMIR Ezek szerint mind a ketten elkárhoztak. ESTRAGON Miért ne? VLADIMIR Mert a négybôl az egyik azt mondja, hogy a kettôbôl az egyik üdvözült, azért. ESTRAGON Hát aztán. Nem egyezik a véleményük, annyi. VLADIMIR De mind a négy ott volt. És csak egy beszél üdvözült latorról. Miért van, hogy neki hisznek inkább és nem a többinek? ESTRAGON Ki hisz neki inkább? VLADIMIR Az emberek. Csak ezt az egy változatot ismerik. ESTRAGON Az ember a legbutább a majmok közt. (Kínlódva feláll, kisántikál egészen bal szélre, megáll, szeme fölé tartott tenyérrel a távolba mered, megfordul, átmegy egészen jobb szélre, a távolba mered. Vladimir nézi, majd odamegy a cipôhöz, az egyiket felemeli, belepillant, de hirtelen vissza is ejti) VLADIMIR Pfû! Köp. Estragon bemegy középre, megáll háttal a közönségnek ESTRAGON Varázslatos hely. (Megfordul, elôrejön, megáll a közönséggel szemben) Lélegzetelállító látvány. (Vladimirhoz fordul) Na, menjünk. VLADIMIR Nem lehet. ESTRAGON Miért nem? VLADIMIR Godot-ra várunk. ESTRAGON (csüggedten) Á! (Szünet) Biztosan ide volt? VLADIMIR Mi? ESTRAGON Megbeszélve, hogy várjuk.

703

NV10-08.indb 4

2010.08.13. 12:23:19

VLADIMIR A fánál mondta. (Nézik a fát) Látsz itt más fát? ESTRAGON Milyen fa ez? VLADIMIR Nem tudom. Szomorúfûz. ESTRAGON Miért nincs lombja? VLADIMIR Kiszáradt. ESTRAGON Elapadtak a könnyei. VLADIMIR Vagy nem olyan az évszak. ESTRAGON Inkább bokornak nézem. VLADIMIR Cserjének. ESTRAGON Bokornak. VLADIMIR Cserjének… Mire célozgatsz? Hogy nem jó helyen járunk? ESTRAGON Már itt kéne lennie. VLADIMIR Nem mondta biztosra, hogy jön. ESTRAGON Mi van, ha mégse jön? VLADIMIR Visszajövünk holnap. ESTRAGON Meg holnapután. VLADIMIR Valószínûleg. ESTRAGON Meg az után is. VLADIMIR Az a lényeg, hogy… ESTRAGON Addig, amíg el nem jön. VLADIMIR Kegyetlen vagy. ESTRAGON Itt vártunk tegnap is. VLADIMIR Dehogy, ebben nagyon tévedsz. ESTRAGON Akkor mit csináltunk tegnap? VLADIMIR Mit csináltunk tegnap? ESTRAGON Mit. VLADIMIR Hát… (dühösen) Melletted mindig elbizonytalanodik az ember. ESTRAGON Szerény véleményem szerint tegnap itt voltunk. VLADIMIR (körbejáratja tekintetét) Ráismersz? ESTRAGON Nem azt mondtam. VLADIMIR Hanem? ESTRAGON Mindegy. VLADIMIR Akkor is… ez a fa… (a nézôtér felé fordul) …ez a posvány. ESTRAGON Egész biztosan ma estére volt? VLADIMIR Mi? ESTRAGON Megbeszélve. Hogy várjuk. VLADIMIR Szombatot mondott. (Szünet) Azt hiszem. ESTRAGON Azt hiszed... VLADIMIR Biztosan feljegyeztem valahova. (Kotorászik a zsebében, ami tömve van mindenféle kacattal) ESTRAGON (nagyon alattomosan) De melyik szombatot mondta? És ma szombat van? Netalán vasárnap? (Szünet) Vagy hétfô? (Szünet) Vagy péntek? VLADIMIR (eszelôsen kapkodja a tekintetét, mintha a tájba lenne írva, milyen nap van) Nem! Az lehetetlen! ESTRAGON Vagy csütörtök? VLADIMIR Mit csináljunk? ESTRAGON Ha tegnap idejött hiába, mi meg nem voltunk itt, biztosra veheted, hogy ma nem jön el. VLADIMIR Most mondtad, hogy tegnap itt voltunk. ESTRAGON Én is tévedhetek. (Szünet) Függesszük fel a társalgást egy idôre, ha nincs ellenedre.

704

NV10-08.indb 5

2010.08.13. 12:23:19

VLADIMIR (erôtlenül) Jó. (Estragon leül a halomra. Vladimir izgatottan ide-oda járkál, meg-megtorpan, és a távolba bámul. Estragon elalszik. Vladimir végül megáll Estragon elôtt) Gogo… Gogo… GOGO! (Estragon felriad) ESTRAGON (ráeszmélve szörnyû helyzetére) Elaludtam. (Kétségbeesetten) Miért nem hagysz soha aludni? VLADIMIR Egyedül éreztem magam. ESTRAGON Álmodtam. VLADIMIR Ne mondd el! ESTRAGON Azt álmodtam, hogy… VLADIMIR El ne mondd!! ESTRAGON (a világegyetem irányába mutat) Mert neked épp elegendô ez is, ami itt van? (Csend) Nem szép tôled, Didi. Kinek meséljem el a magam lidércnyomásait, ha nem neked? VLADIMIR Fojtsd magadba. Tudod, hogy nem bírom elviselni. ESTRAGON (hidegen) El-eljátszom a gondolattal, nem járnánk-e jobban, ha útjaink elválnának. VLADIMIR Nem jutnál messzire. ESTRAGON Rossz lenne, nagyon rossz. (Szünet) Ugye, Didi, hogy nagyon rossz lenne? (Szünet) Gondolj csak az út szépségeire. (Szünet) Meg a jó társaságra. (Szünet. Kedveskedve) Ugye, Didi? VLADIMIR Abbahagyhatod nyugodtan. ESTRAGON (gyönyörködve) Nyu-god-tan… New goat town… Az angol így ejtené: Njúgóut-táun. (Szünet) Azt ismered, mikor az angol bemegy a kupiba? VLADIMIR Ismerem. ESTRAGON Akkor mondd el! VLADIMIR Jaj, hagyd már abba. ESTRAGON Egyszer egy angol, miután kicsit többet ivott a kelleténél, beállít a kuplerájba. Kérdi tôle a madám, szôkét, feketét, vagy vöröset akar. Folytasd. VLADIMIR Hagyd abba!! Vladimir sietôsen el. Estragon fölkel és egészen a játéktér széléig követi. Olyan mozdulatokat tesz, mint az ökölvívóknak drukkoló nézôk. Jön Vladimir. Súrolja Estragont, mikor elhalad mellette, leszegett fejjel átvág a színen. Estragon tesz egy lépést feléje, megáll ESTRAGON (szelíden) Beszélni akartál velem? (Csend. Estragon egy lépéssel közelebb lép) Akartál valamit mondani? (Csend. Megint egy lépés elôre) Didi… VLADIMIR (meg sem fordul) Semmit se akarok mondani. ESTRAGON (egy lépés elôre) Dühös vagy? (Csend. Egy lépés elôre) Ne haragudj. (Csend. Egy lépés elôre. Kezét Vladimir vállára teszi) Na, Didi! (Csend) Add a kezed! (Vladimir félig odafordul) Ölelj meg! (Vladimir teste megfeszül) Mit makacskodsz? (Vladimir felenged. Összeölelkeznek. Estragon visszahôköl) Bûzlesz a fokhagymától. VLADIMIR Kell a vesém miatt. (Csend. Estragon figyelmesen nézegeti a fát) Most mit csinálunk? ESTRAGON Várunk. VLADIMIR Jó, de várás közben? ESTRAGON Mi lenne, ha felkötnénk magunkat? VLADIMIR Hm! Felettébb kielégítô merevedést produkálnánk. ESTRAGON (nagyon izgatottan) Merevedést?

705

NV10-08.indb 6

2010.08.13. 12:23:19

VLADIMIR És a többi. Ahova ez a mag hull, ott mandragóra nô. Ezért sikolt a mandragóragyökér, ha kihúzzák a földbôl. Nem tudtad? ESTRAGON Akasszuk fel magunkat, most rögtön! VLADIMIR Az ágra? (Mennek a fa felé) Nincs hozzá bizodalmam. ESTRAGON Próba – szerencse. VLADIMIR Kezdd te. ESTRAGON Csak utánad. VLADIMIR Nem, nem, elôbb te. ESTRAGON Miért én? VLADIMIR Mert te vagy a könnyebb. ESTRAGON Épp ez az! VLADIMIR Nem értem. ESTRAGON Használd az eszedet. Világos? Vladimir használja az eszét VLADIMIR (végül) Nem világos. ESTRAGON A helyzet a következô. (Elgondolkodik) Az ág… a faág… (Dühösen) Miért van fej a nyakadon, ha nem használod? VLADIMIR Te vagy minden reményem. ESTRAGON (erôlködve) Gogo könnyû – az ág elbírja – Gogo meghal. Didi nehéz – az ág nem bírja – Didi egyedül marad. Ám ha… VLADIMIR Én erre nem is gondoltam! ESTRAGON Ha téged megtart, nincs mitôl tartani. VLADIMIR De nehezebb vagyok-e, mint te? ESTRAGON Te mondtad. Én honnan tudnám? Egyenlôk az esélyek. Vagy majdnem. VLADIMIR Akkor? Mit csináljunk? ESTRAGON Most csináljuk azt, hogy nem csinálunk semmit. Az biztonságosabb. VLADIMIR Várjuk ki, mit mond. ESTRAGON Ki mond mit? VLADIMIR Godot. ESTRAGON Jó ötlet. VLADIMIR Várjuk ki, míg pontosan tudjuk, hányadán állunk. ESTRAGON Másfelôl viszont jobb lenne addig ütni a vasat, amíg meleg. VLADIMIR Kíváncsi vagyok, milyen ajánlattal áll elô. Aztán vagy élünk a lehetôséggel, vagy nem élünk. ESTRAGON Mivel is fordultunk hozzá? VLADIMIR Nem voltál ott? ESTRAGON Biztos nem figyeltem. VLADIMIR Ja?… Nem is volt határozott kérés. ESTRAGON Csak valami imaszerûség? VLADIMIR Pontosan. ESTRAGON Tétova könyörgés? VLADIMIR Szó szerint. ESTRAGON És mit válaszolt? VLADIMIR Hogy majd meglátja. ESTRAGON Hogy nem ígérhet elôre semmit. VLADIMIR Hogy át kell még gondolnia. ESTRAGON Otthon, nyugodtan. VLADIMIR Meghányni-vetni a családdal. ESTRAGON A barátaival.

706

NV10-08.indb 7

2010.08.13. 12:23:19

VLADIMIR Az ügynökeivel. ESTRAGON Az üzlettársaival. VLADIMIR Megnézni a könyvelését. ESTRAGON A folyószámláját. VLADIMIR Mielôtt döntene. ESTRAGON Ez természetes. VLADIMIR Hát nem? ESTRAGON Szerintem. VLADIMIR Szerintem is. Csend ESTRAGON (nyugtalanul) És mi? VLADIMIR Mi az, hogy mi? ESTRAGON Mondom: „És mi”. VLADIMIR Ezt most nem értem. ESTRAGON Hogy jövünk mi ide? VLADIMIR Hogyhogy hogy jövünk? ESTRAGON Nem muszáj kapásból válaszolnod. VLADIMIR Hogy hogy jövünk? Négykézláb, térden csúszva. ESTRAGON Ilyen rosszul állunk? VLADIMIR Excellenciád talán érvényesíteni óhajtja az elôjogait? ESTRAGON Nincsenek többé jogaink? Vladimir félbehagyott nevetése, mint az elôbb, csak mosoly nélkül VLADIMIR Ezen jót nevettem volna, ha nem lennék eltiltva. ESTRAGON Elvesztettük a jogainkat? VLADIMIR (határozottan) Túladtunk rajtuk! Csend. Állnak mozdulatlanul, lecsüngô kézzel, lehorgasztott fejjel, megroggyant térddel ESTRAGON (erôtlenül) De nem köteleztük el magunkat? (Szünet) Nem vagyunk… VLADIMIR Hallgasd csak! Groteszk pózba dermedve hallgatóznak ESTRAGON Nem hallok semmit. VLADIMIR Csissss! (Hallgatóznak. Estragon elveszíti egyensúlyát, majdnem elvágódik. Elkapja Vladimir karját, aki ettôl megtántorodik. Összecsimpaszkodva hallgatóznak tovább) Én se hallok semmit. (Megkönnyebbült sóhajok. Megnyugszanak, szétválnak) ESTRAGON A frászt hozod rám. VLADIMIR Azt hittem, jön. ESTRAGON Ki? VLADIMIR Godot! ESTRAGON Eh! A szél a nádban. VLADIMIR Esküdni mertem volna, hogy kiabálást hallottam. ESTRAGON Miért kiabált volna? VLADIMIR A lovát nógatta. Csend

707

NV10-08.indb 8

2010.08.13. 12:23:19

ESTRAGON (indulatosan) Éhes vagyok. VLADIMIR Kell sárgarépa? ESTRAGON Csak az van? VLADIMIR Lehet, hogy van még tarlórépám. ESTRAGON Sárgarépát adjál. (Vladimir kotorászik a zsebében, kivesz egy tarlórépát és odaadja Estragonnak, aki harap belôle egyet. Dühösen) Ez tarlórépa. VLADIMIR Jaj, bocsánat. Esküdni mertem volna, hogy sárgarépa. (Ismét a zsebében kotorászik, de csak tarlórépát talál) Csak tarlórépa van. (Kotorászik) Biztosan megetted az utolsó sárgarépát. (Kotorászik) Várjál, van. (Kihúz egy sárgarépát, odaadja Estragonnak) Nesze, cimbora. (Estragon a sárgarépát a kabátujjába törli, és beleharap) A tarlórépát meg add vissza. (Estragon visszaadja a tarlórépát, Vladimir a zsebébe teszi) Ez az utolsó, úgy egyed, nincs több. ESTRAGON (csámcsogva) Kérdeztem valamit. VLADIMIR Aha. ESTRAGON Válaszoltál? VLADIMIR Milyen a sárgarépa? ESTRAGON Sárgarépának sárgarépa. VLADIMIR Annál jobb, annál jobb. (Szünet) Mit akartál tudni? ESTRAGON Elfelejtettem. (Rágcsál) Bosszantó. (Elismerôen nézi a sárgarépát, mutató- és hüvelykujja között tartva felmutatja) Ezt a sárgarépát viszont sose felejtem el. (Eltûnôdve szopogatja a végét) Jaj, igen, emlékszem már! VLADIMIR Na? ESTRAGON (teli szájjal, kifejezéstelenül) Ugye, nem vagyunk elkötelezve? VLADIMIR Egy szót sem érteni abból, amit mondasz. ESTRAGON (összerágja, lenyeli) Azt kérdezem, hogy el vagyunk-e kötelezve. VLADIMIR Kötelezve? ESTRAGON El-kötelezve. VLADIMIR Hogy érted, hogy elkötelezve? ESTRAGON Neki. VLADIMIR Kinek neki? ESTRAGON Annak a te emberednek. VLADIMIR Godot-nak? Hogy Godot-nak el lennénk kötelezve? Kötve hiszem. Nem, szó sem lehet róla. (Szünet) Pillanatnyilag. ESTRAGON Godot a neve? VLADIMIR Azt hiszem. ESTRAGON Nahát. (A levele tövénél fogva felemeli a sárgarépa maradékát, ide-oda forgatja a szeme elôtt) Vicces, minél tovább rágom, annál rosszabb. VLADIMIR Nálam meg pont fordítva van. ESTRAGON Más szóval? VLADIMIR Megszokom a moslék ízét, ahogy nyelem. ESTRAGON (miután hosszan megfontolta) Ez volna a fordítottja? VLADIMIR Vérmérséklet dolga. ESTRAGON Ki milyen természet. VLADIMIR Nem tehetsz róla. ESTRAGON Hiába küszködsz. VLADIMIR Olyan vagy, amilyen. ESTRAGON Hiába rúgkapálsz. VLADIMIR A lényegen nem változtat. ESTRAGON Nincs mit tenni. (Kínálja a sárgarépa maradékát Vladimirnak) Kéred a többit?

708

NV10-08.indb 9

2010.08.13. 12:23:20

Rettenetes üvöltés, közvetlen közelrôl. Estragon elejti a sárgarépát. Mozdulatlanná dermednek, majd mindketten fejvesztve rohannak az oldaltakarás felé. Estragon félúton megtorpan, visszarohan, felkapja a sárgarépát, zsebre vágja, odaszalad Vladimirhoz, aki megvárta, ott megáll, visszafut, felkapja a cipôjét, odaszalad Vladimirhoz. Behúzott nyakkal egymáshoz bújva, a veszélytôl megszeppenve várnak. Pozzo és Lucky jönnek. Lucky nyakában kötél, Pozzo ezzel irányítja. Elsôként Lucky jelenik meg, mögötte a kötél elég hosszú ahhoz, hogy Lucky eljuthasson a színpad közepéig, mielôtt Pozzo belép. Lucky nehéz bôröndöt, összecsukható faszéket, uzsonnás kosarat és nagykabátot hoz, Pozzo ostort POZZO (kintrôl) Gyia! (Ostorpattogás. Pozzo is megjelenik. Átvonulnak a színen. Lucky elhalad Vladimir és Estragon elôtt, majd kimegy. Vladimir és Estragon láttán Pozzo megtorpan. A kötél megfeszül. Pozzo indulatosan ránt egyet rajta) Hóha! (Lucky zuhanásának robaja, amint hanyatt esik a csomagokkal. Vladimir és Estragon odafordul, szeretnének is segíteni neki, meg félnek is közbeavatkozni. Vladimir tesz egy lépést Lucky felé, Estragon a kabátujjánál fogva visszatartja) VLADIMIR Eressz! ESTRAGON Maradj veszteg! POZZO Vigyázzanak! Veszélyes. (Vladimir és Estragon Pozzo felé fordul) Idegenekre különösen. ESTRAGON (fojtott hangon) Ô az? VLADIMIR Kicsoda? ESTRAGON (Próbál visszaemlékezni a névre) Az a… VLADIMIR Godot? ESTRAGON Igen. POZZO Van szerencsém: Pozzo vagyok. VLADIMIR (Estragonhoz) Dehogyis. ESTRAGON Godot-t mondott. VLADIMIR Dehogyis! ESTRAGON (félénken Pozzóhoz) Nem Godot úrhoz van szerencsénk véletlenül? POZZO (félelmetes hangon) Pozzo vagyok! (Csend) Pozzo! (Csend) Semmit nem mond maguknak a nevem? (Csend) Azt kérdem, a nevem maguknak nem mond semmit? Vladimir és Estragon kérdôn egymásra néz ESTRAGON (mint aki emlékezetében kutat) Bozzo… Bozzo… VLADIMIR (szintúgy) Pozzo… Pozzo… POZZO PPPPOZZZO! ESTRAGON Ja, Pozzo!… Lássuk csak… Pozzo… VLADIMIR Most akkor Pozzo vagy Bozzo? ESTRAGON Pozzo… nem… attól tartok… nem… úgy látszik, mégse… (Pozzo fenyegetôen közelebb lép) VLADIMIR (a békesség kedvéért) Én valamikor ismertem egy Gozzo nevû családot. Az asszony tripperes volt. ESTRAGON (sietve) Uram, mi nem vagyunk idevalósiak. POZZO (megáll) Mindazonáltal emberszabású lények. (Felteszi szemüvegét) Legalábbis annak látszanak. (Leveszi szemüvegét) Ugyanazon fajtából, mint

709

NV10-08.indb 10

2010.08.13. 12:23:20

jómagam. (Harsány nevetésben tör ki) Ugyanazon fajtából, mint Pozzo! Akiket Isten saját képmására teremtett! VLADIMIR Látja, kérem… POZZO (a szavába vág) Ki az a Godot? ESTRAGON Godot? POZZO Engem véltek Godot-nak. VLADIMIR Jaj, dehogy, uram, egy pillanatig se, uram. POZZO Ki az? VLADIMIR Ja, ô a… az egyik ismerôsünk. ESTRAGON Még csak az se, alig ismerjük. VLADIMIR Igaz, nem nagyon ismerjük… de akkor is… ESTRAGON Én személy szerint, ha látnám, sem ismerném meg. POZZO Összetévesztettek vele. ESTRAGON (hátrébb húzódva Pozzo elôl) Ugyanis… érti… a szürkület… a feszültség… várakozás közben… bevallom… én azt hittem… de csak egy pillanatig… POZZO Várakozás közben? Ezek szerint maguk itt rá vártak? VLADIMIR Tudja, kérem… POZZO Itt? Az én birtokomon? VLADIMIR Nem állt szándékunkban kárt tenni. ESTRAGON Nem akartunk semmi rosszat. POZZO Az út szabadon használható. VLADIMIR Mi is úgy vettük. POZZO Elég szégyen. De ez van. ESTRAGON Mit lehet tenni. POZZO (nagylelkû gesztussal) Szót se róla többet. (Megrántja a kötelet) Talpra, disznó! (Szünet) Elesik – elalszik. (Megrántja a kötelet) Talpra, te ártány! (Zaj, Lucky föltápászkodik és fölszedi a csomagokat. Pozzo megrántja a kötelet) Hátra! (Lucky behátrál) Hóha! (Lucky megáll) Fordul! (Lucky megfordul. Pozzo Vladimirhoz és Estragonhoz nyájasan) Uraim, örvendek a szerencsének, hogy találkoztunk. (Hitetlenkedô arckifejezésük láttán) Igen, igen, ôszintén örülök. (Megrántja a kötelet) Gyeride! (Lucky közelebb megy) Hóha! (Lucky megáll) Mert hát az út soha nem akar véget érni, ha az ember egyedül járja a világot… (Zsebórájára pillant)… igen… (Számolgatja)… igen, hat órán át, úgy van, egyvégtében hat órán át, és sehol egy teremtett lélek. (Luckyhoz) Kabát! (Lucky leteszi a bôröndöt, közelebb megy, átadja a kabátot, visszamegy a helyére, felveszi a bôröndöt) Tartja! (Pozzo odanyújtja az ostort, Lucky közelebb megy és – lévén mindkét keze foglalt – foga közé veszi az ostort, majd visszamegy a helyére. Pozzo kezdi felvenni a kabátot, de megáll vele) Kabát! (Lucky leteszi a bôröndöt, a kosarat és a faszéket, közelebb megy, felsegíti Pozzóra a kabátot, visszamegy a helyére és felveszi a bôröndöt, a kosarat és a faszéket) Ôszies az idô ma este. (Kabátját végig begombolja, elôrehajol, szemügyre veszi magát, fölegyenesedik) Ostor! (Lucky közelebb megy, elôrehajol, Pozzo kirántja az ostort a szájából, Lucky visszamegy a helyére) Bizony, uraim, nehezen viselem, ha huzamosabb ideig vagyok kénytelen nélkülözni a hozzám hasonlók társaságát... (Felteszi szemüvegét és végigméri a két hozzá hasonlót)… még akkor is, ha a hasonlóság enyhén szólva nem a legtökéletesebb. (Leveszi a szemüvegét) Ülôke! (Lucky leteszi a bôröndöt és a kosarat, közelebb megy, szétnyitja a faszéket, leteszi, visszamegy a helyére, felveszi a bôröndöt és a kosarat) Gyeride! (Lucky leteszi a bôröndöt és a kosarat, közelebb megy, közelebb teszi a széket, visszamegy a helyére, felveszi a bôröndöt és a kosarat. Pozzo leül, az ostor nyelét Lucky mellének szegezi, azzal tolja el magától) Hátra! (Lucky egy lépést hátrál)

710

NV10-08.indb 11

2010.08.13. 12:23:20

Még! (Lucky még egy lépést hátrál) Hóha! (Lucky megáll. Pozzo Vladimirhoz és Estragonhoz) Amiért is, szíves engedelmükkel, elidôznék kicsit a maguk köreiben, mielôtt viszontagságos utamon tovahaladnék. Kosár! (Lucky közelebb megy, átadja a kosarat, visszamegy a helyére) A friss levegô étvágygerjesztô. (Felnyitja a kosár tetejét, sült csirkehúst és üveg bort vesz ki belôle) Kosár! (Lucky közelebb megy, felveszi a kosarat, visszaáll a helyére) Hátra! (Lucky egy lépéssel hátrább lép) Bûzlik. A szép napokra! (Iszik az üvegbôl, leteszi, falatozni kezd. Csend. Estragon és Vladimir elôbb óvatosan, majd egyre jobban felbátorodva körbejárják Luckyt, és tetôtôl talpig szemügyre veszik. Pozzo mohón falja a csirkehúst, és miután leszopogatta a csontokat, eldobja ôket. Lucky háta egyre jobban meggörbed, míg a bôrönd és a kosár alja le nem ér a földre, ekkor hirtelen kiegyenesedik, majd ismét görnyedezni kezd, az álltó helyükben elalvók ritmusa szerint) ESTRAGON Mi lelte? VLADIMIR Fáradtnak tûnik. ESTRAGON Miért nem teszi le a csomagokat? VLADIMIR Honnan tudjam? (Közelebb húzódnak hozzá) Óvatosan! ESTRAGON Mondjál neki valamit. VLADIMIR Nézd! ESTRAGON Mit? VLADIMIR (mutatja) A nyakát! ESTRAGON (nézi a nyakát) Nem látok rajta semmit. VLADIMIR Itt ni! Estragon átmegy Vladimir mellé ESTRAGON Hú, nem mondom! VLADIMIR Gennyes seb! ESTRAGON A kötél. VLADIMIR Kidörzsöli. ESTRAGON Elkerülhetetlen. VLADIMIR A csomó. ESTRAGON A húsába vág. Folytatják a vizsgálódást, tekintetük megállapodik az arcon VLADIMIR (kelletlenül) Kinézetre nem rossz. ESTRAGON (megrándítja a vállát, savanyú képpel) Azt mondod? VLADIMIR Kicsit nôies. ESTRAGON Nézd, nyáladzik. VLADIMIR Elkerülhetetlen. ESTRAGON Nézd, habzik a szája. VLADIMIR Biztos félnótás. ESTRAGON Idióta. VLADIMIR (közel hajolva) Az ott mintha golyva lenne. ESTRAGON (szintúgy) Nem föltétlen. VLADIMIR Zihál. ESTRAGON Elkerülhetetlen. VLADIMIR És a szeme! ESTRAGON Mi van vele? VLADIMIR Kiguvad! ESTRAGON A végét járja, úgy nézem.

711

NV10-08.indb 12

2010.08.13. 12:23:20

VLADIMIR Nem föltétlen. (Szünet) Kérdezz tôle valamit! ESTRAGON Az jó lenne? VLADIMIR Mit kockáztatunk? ESTRAGON (félénken) Uram… VLADIMIR Hangosabban. ESTRAGON Uram… POZZO Hagyják békén! (Pozzo felé fordulnak, aki befejezte az evést, és keze fejével megtörli a száját) Nem látják, hogy pihenni akar? Kosár! (Gyufát sercint, hogy pipára gyújtson. Estragon észreveszi a csirkecsontokat a földön, sóvár tekintettel bámulja. Miután Lucky nem mozdul, Pozzo dühösen eldobja a gyufát, és ránt egyet a kötélen) Kosár! (Lucky meglódul, kis híján elesik, magához tér, közelebb megy, az üveget a kosárba teszi, visszamegy a helyére. Estragon le nem veszi szemét a csontokról. Pozzo másik gyufaszálat sercint és pipára gyújt) Nem lehet tôle elvárni, nem ez a szakmája. (Szív egyet a pipából, kinyújtja a lábát) Na! Mindjárt más! ESTRAGON (félénken) Uram, ha… POZZO Mit akar, jóember? ESTRAGON Ha… befejezte a… már nincs szüksége a… a… csontokra, uram? VLADIMIR (megbotránkozva) Nem tudtál volna várni? POZZO Nem, nem, jól tette, hogy megkérdezte. Hogy szükségem van-e a csontokra? (Ostorheggyel felfordítgatja a csontokat) Nem, nekem személy szerint a továbbiakban már nincs szükségem rájuk. (Estragon közelebb lép a csontokhoz) Viszont… (Estragon megtorpan)… viszont elméletileg a csont mindig a hordárt illeti. Tehát ôt kell megkérdezni. (Estragon Lucky felé fordul, tétovázik) No, rajta, rajta, bátran kérdezze, ô majd megmondja. (Estragon elindul Lucky felé, megáll elôtte) ESTRAGON Uram… bocsánat, uram… POZZO Szóltak hozzád, disznó! Válaszolj! (Estragonhoz) Próbálkozzon vele még egyszer. ESTRAGON Bocsánat, uram, a csontok… nem tart igényt a csontokra? Lucky hosszan nézi Estragont POZZO (ámuldozva) Uram?! (Lucky lehorgasztja a fejét) Felelj! Kell a csont, vagy nem kell? (Lucky hallgat. Estragonhoz) A csont a magáé. (Estragon ráveti magát a csontokra, összeszedi ôket és elkezdi lerágni) Nem tetszik ez nekem. Mióta ismerem, nem mondott le a csontról. (Nyugtalanul méregeti Luckyt) Jól nézek ki, ha lebetegszik itt nekem. (Pöfékel a pipájából) VLADIMIR (felfortyan) Szégyen, gyalázat! Csend. Estragon megdöbbenten abbahagyja a rágcsálást, hol Pozzót, hol Vladimirt nézi. Pozzo látszólag nyugodt. Vladimir zavarban van POZZO (Vladimirhoz) Valami konkrét dologra céloz? VLADIMIR (elszántan hebeg-habog) Így bánni… (Luckyra mutat)… egy emberrel… szerintem… ezt nem… egy emberi lénnyel… ezt nem… ez gyalázat! ESTRAGON (nehogy lemaradjon) Botrány! (Folytatja a rágcsálást) POZZO Túl szigorúan ítélnek. (Vladimirhoz) Mennyi idôs maga? Ha nem tolakodó a kérdés. (Csend) Hatvan? Hetven? (Estragonhoz) Maga szerint hány éves? ESTRAGON Tizenegy.

712

NV10-08.indb 13

2010.08.13. 12:23:20

POZZO Tapintatlan voltam. (Pipáját kiveri az ostornyélen, feláll) Indulnom kell. Köszönöm, hogy társaságukban idôzhettem. (Eltûnôdik) Hacsak még egy pipát el nem szívok indulás elôtt. Mit szólnak hozzá? (Nem szólnak hozzá semmit). Igazában nem vagyok erôs dohányos, csak kocabagós, nem szokásom egymás után két tömést elszívni, mert… (kezét a szívére teszi, sóhajt) rakoncátlankodik tôle a ketyegôm. (Szünet) Ilyen a nikotin, csak bejut a szervezetbe, hiába az elôvigyázat. (Sóhajt) Tudják, hogy van ez. (Csend) Lehet, hogy maguk nem is dohányoznak? Vagy mégis? Nem? Végül is nem oszt, nem szoroz. (Csend) Viszont most hogyan üljek vissza úgy, hogy ne kövessek el hebehurgyaságot – most, hogy távozni készülvén egyszer már felálltam? Nem szeretném a – hogyan is fogalmazzak –, nem szeretném a tétovázás látszatát kelteni. (Vladimirhoz) Mit mondott? (Csend) Vagy nem is szólt? (Csend) Nem oszt, nem szoroz. Lássuk csak… (Elgondolkodik) ESTRAGON Na! Mindjárt más! (Zsebre teszi a csontokat) VLADIMIR Menjünk. ESTRAGON Máris? POZZO Egy pillanat! (Megrántja a kötelet) Ülôke! (Az ostor hegyével mutatja, Lucky odaviszi a faszéket) Arrébb! Oda! (Leül, Lucky visszamegy a helyére) Na, ezzel is megvolnánk. (Megtömi a pipáját) VLADIMIR (indulatosan) Menjünk! POZZO Remélem, nem szerény jelenlétem készteti távozásra magukat? Maradjanak még egy kicsit, nem bánják meg! ESTRAGON (alamizsnát szimatolva) Nekünk nem sietôs. POZZO (miután pipára gyújtott) A második sose esik olyan jól… (Kiveszi a pipát a szájából, belegondol)… mint az elsô. (Visszateszi a pipát a szájába) Azért jólesik a második is. VLADIMIR Én megyek. POZZO Nem bírja tovább elviselni a jelenlétemet. Lehet, hogy nem vagyok túl emberséges, de hát kit érdekel? (Vladimirhoz) Gondolja meg még egyszer, minek kapkodni. Tegyük föl, maguk még világos nappal elmennek innen – mert ugye az vitán fölül áll, hogy most még világos nappal van! (Tekintetüket mindnyájan az égre emelik) Jó. (Tekintetüket leveszik az égrôl) Viszont ez esetben hogyan… (Kiveszi szájából a pipát, szemügyre veszi)… kialudtam… (Újra meggyújtja a pipáját)… viszont ez esetben… (Pöfékel)… ez esetben hogyan… (Pöfékel)… Hogyan találkoznak ez esetben azzal a bizonyos Godet-vel… Godot-val… Godinnel… mindegy, tudják, kire célzok, akinek a maguk jövôje mintegy a kezében van? (Szünet) A közeljövôjük legalábbis. VLADIMIR Ezt ki mondta magának? POZZO Ismét szóra érdemesít! Ha így haladunk, a végén még összebarátkozunk. ESTRAGON Miért nem teszi le a csomagokat? POZZO Magam is boldogan megismerkednék vele. Minél több emberrel találkozom, annál boldogabb leszek. A legszánalomraméltóbb teremtményektôl is bölcsebben, gazdagabban válunk el, jó sorsunk biztosabb tudatában. Még maguk is… (Egyikrôl a másikra néz, jelezve, hogy mindkettôjükre utalt)… igen, még maguk is gyarapíthatják a végén élményeim tárházát, ki tudja. ESTRAGON Miért nem teszi le a csomagokat? POZZO Bár azon meglepôdnék. VLADIMIR Kérdeznek valamit öntôl. POZZO (elragadtatva) Kérdeznek? Ki? Mit? Egy perccel ezelôtt még félelemtôl reszketve uramoztak. Most meg kérdezgetni merészelnek. Nem lesz ennek jó vége!

713

NV10-08.indb 14

2010.08.13. 12:23:21

VLADIMIR (Estragonhoz) Azt hiszem, most ide figyel. ESTRAGON (Lucky körül téblábol) Mi? VLADIMIR Most megkérdezheted tôle. Figyel. ESTRAGON Megkérdezhetem a mit? VLADIMIR Hogy miért nem teszi le a csomagokat. ESTRAGON Szeretném megtudni. VLADIMIR Tôle kérdezd meg, tessék! POZZO (aki feszült figyelemmel követte a szóváltást, nehogy elszalassza a kérdést) Maguk azt tudakolják, hogy Lucky miért nem teszi le – ahogy maguk fogalmaznak – a csomagokat. VLADIMIR Úgy van. POZZO (Estragonhoz) Biztos, hogy maga is egyetért a kérdésfelvetéssel? ESTRAGON Fújtat, mint a víziló. POZZO A válasz a következô. (Estragonhoz) De maradjon nyugton, kérem. Idegesít! VLADIMIR Idejössz. ESTRAGON Mi van? VLADIMIR Szólni készül. Estragon odamegy Vladimirhoz. Mozdulatlanul állnak egymás mellett, várnak POZZO Helyes. Mindenki készen áll? Mindenki rám néz? (Luckyra néz, megrántja a kötelet) Nézz rám, disznó! (Lucky ránéz) Helyes. (Zsebre teszi a pipáját, kis permetszórót vesz elô, befújja a torkát, a permetszórót visszateszi a zsebébe, harákol, köp, megint elôveszi a permetszórót, megint befújja a torkát, a permetszórót visszateszi a zsebébe) Én készen állok. Mindenki ide figyel? Mindenki készen áll? (Sorra ránéz mind a háromra, utolsónak Luckyra, megrántja a kötelet) Te ártány! (Lucky fölemeli a fejét) Nem szeretek a levegôbe beszélni. Helyes. Lássuk tehát! (Elgondolkodik) ESTRAGON Én megyek. POZZO Mert mit is akartak maguk pontosan megtudni? VLADIMIR Hogy miért… POZZO (dühösen) Ne vágjon a szavamba! (Szünet. Nyugodtabban) Ha mindnyájan egyszerre beszélünk, sehova nem jutunk. (Szünet) Mit is mondtam? (Szünet. Hangosabban) Mit is mondtam? (Vladimir a súlyos terhet cipelô ember mozdulatait utánozza. Pozzo nézi, értetlenül) ESTRAGON (erôltetve) Csomagok! (Luckyra mutat) Miért? Tartja mindig. (Zihálva görnyedezik) Sose teszi le. (Széttárja a karját, s megkönnyebbülten fölegyenesedik) Miért? POZZO Jaj, hát miért nem ezzel kezdték! Tehát, hogy miért nem helyezi magát kényelembe. Próbáljuk tisztázni. Nincs hozzá joga? Természetesen van. Ebbôl az a következtetés adódik, hogy ô maga nem akarja. Mit szólnak ehhez az okfejtéshez? Na de miért nem akarja? (Szünet) Uraim, a magyarázat a következô. VLADIMIR (Estragonnak) Ezt jegyezd föl valahova! POZZO Meg akar engem hatni, hogy megtartsam. ESTRAGON Micsoda? POZZO Lehet, hogy nem fejeztem ki magam elég érthetôen. Könyörületet akar bennem ébreszteni, hogy álljak el szándékomtól és mégse váljak meg tôle. Nem, ez sem pontos. VLADIMIR Túl akar adni rajta? POZZO Meg akar vezetni a disznó, de nem fog! VLADIMIR Túl akar adni rajta?

714

NV10-08.indb 15

2010.08.13. 12:23:21

POZZO Azt képzeli, ha látom, hogy milyen jól dolgozik, megesik rajta a szívem és megtartom hordárnak. ESTRAGON Elege van belôle? POZZO Az igazság az, hogy úgy cipekedik, mint a disznó. Nem ez a szakmája. VLADIMIR Túl akar adni rajta? POZZO Azt képzeli, ha látom, milyen fáradhatatlan, megmásítom az elhatározásomat. Szánalmas képzelgés! Mintha szûkében volnék szolgáknak! (Mindhárman Luckyt nézik) Atlasz, Jupiter sarja! (Csend) Na, hát így gondolom. Van még valami? (Permetszórós játék) VLADIMIR Túl akar adni rajta? POZZO Gondolják meg, hogy ennyi erôvel én is járhatnék az ô cipôjében, ô meg az enyémben. Ha a véletlen nem másképp akarta volna. Kinek mi dukál. VLADIMIR Túlka rannirajt? POZZO Mit mond? VLADIMIR Túl akar adni rajta? POZZO Túl. Ám ahelyett, hogy elzavarnám – mint ahogy már rég megtehettem volna –, ahelyett, hogy egyszerûen seggen billenteném, szívjóságtól vezérelve kiviszem a piacra, hogy tisztességes haszon reményében túladjak rajta. Az igazság az, hogy az ilyen szerencsétlen párákat az embernek nincs szíve csak úgy elzavarni. Legjobb volna megölni ôket. Lucky sírva fakad ESTRAGON Sír. POZZO Egy vén kutyában is több a méltóság. (Zsebkendôjét Estragon felé nyújtja) Vigasztalja meg, ha annyira sajnálja… (Estragon tétovázik) Tessék. (Estragon elveszi a zsebkendôt) Törülje le a könnyeit, hogy ne érezze magát annyira elhagyatottnak. (Estragon tétovázik) VLADIMIR Ejnye, add már ide, majd én! Estragon nem akarja a zsebkendôt odaadni. Gyerekes mozdulatokat tesz POZZO Szaporán, mindjárt abbahagyja! (Estragon Luckyhoz lép, nekikészül, hogy megtörölje a szemét. Lucky durván sípcsonton rúgja. Estragon elejti a zsebkendôt, hátraugrik, fájdalmas jajveszékeléssel sántikál a színen) Zsepi! (Lucky leteszi a bôröndöt és a kosarat, felveszi a zsebkendôt, elôrejön, átadja Pozzónak, visszamegy a helyére, ismét felveszi a bôröndöt és a kosarat) ESTRAGON Uh, a disznó! (Felhúzza a nadrágja szárát) Megnyomorított! POZZO Én mondtam, hogy nem kedveli az idegeneket. VLADIMIR (Estragonhoz) Mutasd! (Estragon megmutatja a lábát. Pozzóhoz dühösen) Vérzik! POZZO Az jó jel. ESTRAGON (féllábon) Soha többé nem tudok majd járni. VLADIMIR (gyöngéden) Majd én viszlek. (Szünet) Ha muszáj. POZZO Abbahagyta a sírást! (Estragonhoz) Most mintha maga lenne az ô helyében. (Líraian) A világ könnymennyiségkészlete állandó. Ahhoz, hogy valaki sírva fakadhasson, valahol abba kell hagyni valakinek a sírást. Ugyanez érvényes a nevetésre is. (Nevet) Ne káromoljuk tehát nemzedékünket, hisz semmivel nem boldogtalanabb, mint az elôzô nemzedékek. (Szünet) Persze, ne is magasztaljuk. (Szünet) Egyáltalán: ne is beszéljünk róla. (Szünet. Tárgyilagosan) Tény, hogy nôtt a népszaporulat.

715

NV10-08.indb 16

2010.08.13. 12:23:21

VLADIMIR Kelj fel és próbálj járni. Estragon néhány lépést biceg, megáll Lucky elôtt, leköpi, majd elmegy és leül a halomra POZZO És tudják-e, kitôl tanultam e gyönyörû gondolatokat? (Szünet. Ujjával Luckyra mutat) Az én Luckymtól! VLADIMIR (Az eget nézi) Sose lesz már éjszaka? POZZO Nélküle gondolataimat, érzelmeimet hétköznapi ügyekre tékozolnám. (Szünet. Hatalmas indulattal) Szakmai problémákra! (Higgadtabban) A szépség, a kegyesség, a keresztvíz szentsége – tudtam jól, számomra elérhetetlen. Ezért felfogadtam egy krampot. VLADIMIR (kizökken az ég fürkészésébôl) Krampot? POZZO Idestova hatvan éve… (órájára pillant)… igen, lassan hatvan éve. (Büszkén kihúzza magát) Elsô ránézésre nem gondolnák rólam, ugye? Hozzá képest fiatalembernek látszom, nem? (Szünet) Kalap! Lucky leteszi a kosarat, leveszi a kalapját. Mind a négyen keménykalapot viselnek. Lucky hosszú fehér haja arcába omlik. Kalapját hóna alá szorítja, fölveszi a kosarat POZZO Most idenézzenek! (Leveszi a kalapját. Teljesen kopasz. Visszateszi a kalapot a fejére) Látták? VLADIMIR És most elcsapja? Ezt a hûséges vén szolgát? ESTRAGON Disznó! Pozzo egyre izgatottabb lesz VLADIMIR Miután kiszipolyozta, eldobja, mint a… mint a banánhéjat. Ez tényleg… POZZO (nyög, kezét fejéhez szorítja) Nem bírom elviselni… nem bírom tovább… amit mûvel… el sem tudják képzelni… rettenetes… muszáj elküldenem… (Karjával hadonászik)… megôrjít… (Leroskad, fejét tenyerébe temeti)… Nem bírom elviselni… nem bírom tovább… Csend. Mindannyian Pozzót nézik VLADIMIR Nem bírja elviselni. ESTRAGON Nem bírja tovább. VLADIMIR Megôrjíti. ESTRAGON Rettenetes. VLADIMIR (Luckyhoz) Hogy merészeli? Szégyen, gyalázat! Egy ilyen jóságos gazdával? Keresztre akarja feszíteni? Annyi év után. De tényleg! POZZO (zokogva) Régen… olyan kedves volt hozzám… segített… szórakoztatott… jóságos ôrzôangyalom volt… most viszont… a halálom. ESTRAGON (Vladimirhoz) Le akarja cserélni? VLADIMIR Mi? ESTRAGON Mást akar helyette, vagy nem akar senkit? VLADIMIR Nem hinném. ESTRAGON Mit nem hinnél? VLADIMIR Nem tudom. ESTRAGON Kérdezd meg. POZZO (nyugodtabban) Uraim, nem tudom, mi jött rám. Elnézést kérek. Mindent

716

NV10-08.indb 17

2010.08.13. 12:23:21

felejtsenek el, amit mondtam! (Egyre inkább a régi önmaga) Nem emlékszem pontosan, miket beszéltem, de abban biztosak lehetnek, hogy egyetlen szó sem igaz az egészbôl. (Feláll, mellét döngeti) Hát úgy nézek én ki, mint akinek szenvedést lehet okozni? Na, ôszintén! (A zsebében kotorászik) Hova tûnt a pipám? VLADIMIR Varázslatos esténk van. ESTRAGON Felejthetetlen. VLADIMIR És még nem ért véget. ESTRAGON Úgy tûnik, nem. VLADIMIR Most kezdôdik csak igazán. ESTRAGON Borzasztó. VLADIMIR Rosszabb, mint a varieté. ESTRAGON A cirkusz. VLADIMIR A kabaré. ESTRAGON A cirkusz. POZZO Hova tehettem a gyökérpipámat? ESTRAGON Óriási szám! Elhagyta a csibukját! (Nagy hangon kacag) VLADIMIR Rögtön jövök. (Az oldaltakarás irányába siet) ESTRAGON Folyosó végén balra. VLADIMIR Foglald a helyem! (Vladimir el) POZZO Elveszítettem a Petersonomat! ESTRAGON (dülöngél a nevetéstôl) Haláli! POZZO (felnéz) Nem látta véletlen…? (Vladimir hûlt helyét látva) Vagy úgy? Elment! Búcsú nélkül! Hogy tudott így…? Vissza kellett volna tartani! ESTRAGON Eddig bírta visszatartani. POZZO Vagy úgy! (Szünet) Ez esetben… szükség törvényt bont! ESTRAGON Jöjjön csak! POZZO Mi végre? ESTRAGON Mindjárt meglátja. POZZO Keljek föl? ESTRAGON Gyorsan! (Pozzo felkel és átmegy Estragon mellé. Estragon kifelé mutat) Nézze! POZZO (miután feltette szemüvegét) Hú, ezt nevezem! ESTRAGON Elvégezte. Jön Vladimir, komoran. Vállával félrelöki az útból Luckyt, felrúgja a faszéket, fel-alá járkál ingerülten POZZO Nem könnyebbült meg. ESTRAGON (Vladimirhoz) A javát elmulasztottad! Kár. Vladimir megáll, felállítja a faszéket, nyugodtabban járkál fel-alá POZZO Elcsendesült. (Körülnéz) Így van ez, minden elcsendesül. Mély nyugalom honol. (Felemeli a kezét) Hallga csak! A nagy Pán alszik. VLADIMIR Sose lesz már éjszaka? Mindhárman az eget kémlelik POZZO Nem áll szándékukban az éjszaka elôtt útra kelni? ESTRAGON Tudja, kérem, mi inkább…

717

NV10-08.indb 18

2010.08.13. 12:23:21

POZZO Végül is ez természetes, nagyon is természetes. A maguk helyében, ha nekem találkozóm lenne azzal a Godinnel… Godet-vel… Godot-val – mindegy, tudják, kire célzok –, én sem adnám fel, egy tapodtat se mozdulnék innen a fekete éjszaka beállta elôtt. (Nézi a széket) Nagyon szívesen leülnék, csak még nem tudom, hogyan fogjak hozzá. ESTRAGON Szolgálhatok segítséggel? POZZO Ha nem esne nehezére megkérni. ESTRAGON Mire? POZZO Arra, hogy üljek le. ESTRAGON Az segítene? POZZO Úgy gondolom. ESTRAGON Legyen tehát. Esedezve kérem, uram, méltóztasson magát kényelembe helyezni. POZZO Ó, nem, köszönöm, a puszta gondolat is távol áll tôlem! (Szünet. Félre) Kérjen meg még egyszer! ESTRAGON Jöjjön már, üljön le, könyörgök, még tüdôgyulladást kap. POZZO Valóban úgy vélekedik? ESTRAGON Teljességgel bizonyos vagyok benne. POZZO Kétség sem fér hozzá, hogy igaza van. (Leül) Ezzel is megvolnánk. (Szünet) Köszönöm, drága barátom. (Zsebórájára pillant) De most már igazán ideje indulnom, ha tartani akarom a menetrendemet. VLADIMIR Az idô megállt. POZZO (füléhez szorítja az órát) Ne higgye, uram, ne higgye. (Visszateszi óráját a zsebébe) Mindent – csak azt ne! ESTRAGON (Pozzóhoz) Ma mindent feketén lát. POZZO Az égboltot kivéve. (Nevet, tetszik neki a saját szellemessége) Tudom már, mi a bökkenô: maguk nem idevalósiak, ennélfogva nem tudhatják, hogyan megy végbe nálunk a besötétedés. Felvilágosíthatom magukat? (Csend. Estragon a cipôjét babrálja megint, Vladimir a kalapját) Kérésüknek nem tudok nem eleget tenni. (Permetszóró) Egy kis figyelmet, ha szabad kérnem! (Estragon és Vladimir tovább babrál, Lucky félig-meddig alszik, Pozzo meglendíti az ostort, ami erôtlenül csattan) Mi lelte ezt az ostort? (Feláll, nagyobb erôvel suhogtatja az ostort, végül sikerül egy hangosat csattintania. Lucky megugrik, Vladimir kalapja, Estragon cipôje, Lucky kalapja a földre esik. Pozzo ledobja az ostort) Kiérdemesült már, ez az ostor. (Vladimirre és Estragonra néz) Hol is tartottam? VLADIMIR Menjünk! ESTRAGON De miért nem ül le? Ne terhelje a lábát az ülepével, esengve kérem, még bele talál halni az álldogálásba. POZZO Igaz. (Ismét leül. Estragonhoz) Mi a neve? ESTRAGON Ádám. POZZO (aki oda se figyelt) Ja, igen! Az éjszaka. (Felemeli a fejét) De figyeljenek kissé jobban, az ég szerelmére, így sose jutunk ötrôl a hatra. (Felnéz az égre) Nézzék! (Mindnyájan felnéznek az égre, kivéve Luckyt, aki ismét elbóbiskolt. Pozzo megrántja a kötelet) Nézz az égre, disznó! (Lucky felnéz az égre) Jó, elég. (Leveszik tekintetüket az égrôl) Mi teszi ilyen rendkívülivé? Az eget mint olyat. Halovány és ragyogó, amilyen az ég lenni szokott a világ bármely táján, a napnak ebben az órájában. (Szünet) Ezen a szélességi fokon. (Szünet) Szép idôben. (Líraian) Egy órával ezelôtt… (Zsebóráját nézi, prózaian)… durván… (líraian) … annak utána, hogy… (Habozik, prózaian)… mondjuk úgy délelôtt tíz óra óta… (líraian)… fáradhatatlanul ontotta vörös és fehér sugárnyalábjait, majd ragyogása lassan kezdett alábbhagyni, elhalványodni… (lépcsôzetesen ereszkedô mozdulatok

718

NV10-08.indb 19

2010.08.13. 12:23:21

mindkét kézzel)… és halványult, egyre csak halványult, halványult, míg… (drámai szünet, széles mozdulat kitárt karokkal)… huss! Vége! Kihuny!… Csakhogy… (Kezét elragadtatással felemeli)… csakhogy a szelídség és nyugalom fátyola mögött… az éj már lesben áll… (remegô hangon)… hogy reánk vesse magát (Ujjával csettint)… zutttty! Így! (Elszáll az ihlete)… pont, amikor a legkevésbé várjuk. (Csend. Komoran) Így megy ez, bizony, ezen a kurva földön. Hosszú csend ESTRAGON Ha az ember ezt elôre tudja. VLADIMIR Kivárja az idejét. ESTRAGON Tudja, mire számíthat. VLADIMIR Aggodalomra semmi ok. ESTRAGON Egyszerûen várni kell. VLADIMIR Mi hozzá vagyunk szokva. (Felveszi a kalapját, belekémlel, megrázza, fejére teszi) POZZO Na, hogy találják, milyen voltam? (Estragon és Vladimir üres tekintettel néznek vissza rá) Kitûnô? Jó? Közepes? Elégséges? Elégtelen? VLADIMIR (ô érti meg elôbb) Ó, remek volt, remek, egészen remek! POZZO (Estragonhoz) És maga mit mond, uram? ESTRAGON Ó, tré bong, tré bong, nagyon-nagyon tré. POZZO (lendületesen) Ég áldja magukat érte, uraim, ég áldja. (Szünet) Nagyon kell nekem a bátorítás! (Szünet) A vége felé kicsit gyengültem, nem észlelték? VLADIMIR Talán egy icurka-picurkát. ESTRAGON Én azt hittem, szántszándékkal csinálja. POZZO Lehet, az emlékezetem már ki-kihagy. Csend ESTRAGON Közben meg nem történik semmi. POZZO Unalmasnak találja? ESTRAGON Egy kicsit. POZZO (Vladimirhoz) És maga, uram? VLADIMIR Szórakoztam már jobban is. Csend. Pozzo lelki tusát vív POZZO Uraim, maguk rendkívül… civilizáltak voltak velem szemben. ESTRAGON Szóra sem érdemes! VLADIMIR Ugyan, kérem! POZZO De, de, maguk nagyon is korrektül viselkedtek. Olyannyira, hogy felteszem magamnak a kérdést: vajon én mit adhatnék viszonzásul ennek a két becsületes jóembernek, akiknek olyan de olyan unalmas az élete? ESTRAGON Egy tízes is jól jönne. VLADIMIR Nem vagyunk mi koldusok! POZZO Nem tehetnék-e valamit cserébe, kérdem én, hogy jókedvre derítsem ôket? Adtam nekik csontot, beszélgettem velük errôl-arról, fölvilágosítottam ôket a besötétedésrôl – ez igaz. De vajon ennyi elég-e, ezen gyötrôdöm, ennyi elég-e? ESTRAGON Egy ötös is elég. VLADIMIR (Estragonhoz méltatlankodva) Most már elég! ESTRAGON Kevesebbet el se fogadnék.

719

NV10-08.indb 20

2010.08.13. 12:23:22

POZZO Ennyi elég? Elég, kétségtelen. Ám én nagyvonalú vagyok. Ilyen a természetem. Ma este. De úgy kell nekem. (Megrántja a kötelet. Lucky ránéz) Mert szenvedni fogok, kétségtelen. (Fölveszi az ostort) Mit kívánnak? Hogy táncoljon nekünk, énekeljen, szavaljon, gondolkozzon, vagy… ESTRAGON Ki? POZZO Hogy ki? Miért, maguk itt ketten, maguk tudnának gondolkozni? VLADIMIR Ez tud gondolkozni? POZZO Hát persze. Fennhangon. Sôt ezelôtt olyan szépen gondolkodott, hogy órákig elhallgattam. Most… (Beleborzong) De úgy kell nekem! Tehát óhajtják, hogy kigondoljon nekünk valamit? ESTRAGON Én inkább azt szeretném, ha táncolna, az viccesebb volna. POZZO Nem föltétlenül. ESTRAGON Ugye, Didi, hogy az viccesebb volna? VLADIMIR Én jobb szeretném hallani, ahogy gondolkozik. ESTRAGON Esetleg ha elôször táncolna, utána meg gondolkozna, persze csak ha nem kívánunk tôle túl sokat. VLADIMIR (Pozzóhoz) Lehetséges volna? POZZO Hogyne, mi sem egyszerûbb. Ez a természetes sorrend. (Kurtán felnevet) VLADIMIR Akkor táncoltassuk! Csend POZZO Hallod, disznó? ESTRAGON Mindig engedelmeskedik? POZZO Egyszer ellenszegült. (Csend) Táncolj, te rakás szerencsétlenség! Lucky leteszi a bôröndöt és a kosarat, elôrébb megy, Pozzo felé fordul. Táncol. Abbahagyja ESTRAGON Ennyi az egész? POZZO Ráadás! Lucky végrehajtja ugyanazokat a mozdulatokat, megáll ESTRAGON Hö! Így én is tudok. (Utánozza Lucky mozdulatait, majdnem elvágódik) Kis gyakorlás után. POZZO Azelôtt tudta a provence-i tekergôt, a bakugrós táncot, az ír legényest, a dzsiget, a fandangót, sôt még a skót dudatáncot is. Szökdécselt, mint egy gazella. Élvezetbôl! Most már csak ennyi telik tôle. Tudják, hogy hívja ezt a táncot? ESTRAGON A Bûnbak Haláltusája. VLADIMIR A Székrekedés. POZZO A Háló. Az a mániája, hogy belegabalyodott valami hálóba. VLADIMIR (spekulál, mint egy esztéta) Van benne valami… Lucky indulna vissza a rakományához POZZO Hóha! Lucky megmerevedik ESTRAGON Mesélje már el, mikor ellenszegült. POZZO Szíves örömest, szíves örömest. (Zsebeiben matat) Várjunk csak. (Matat)

720

NV10-08.indb 21

2010.08.13. 12:23:22

Mit csináltam a permetezômmel? (Matat. Még ilyet hangon) Elveszítettem a légszórómat! ESTRAGON (fölnéz, arcán döbbenet ül. Elhaló hangon) A bal tüdôm hallatlan gyenge. (Halkan köhög. Majd csengô hangon) De a jobb tüdôm zengô érc! POZZO (szokott hangján) Annyi baj legyen. Hol is tartottam? (Elgondolkozik) Várjunk csak! (Tûnôdik) Nem ott, hogy… (Fölemeli a fejét) Segítsenek már! ESTRAGON Várjunk csak! VLADIMIR Várjunk csak! POZZO Várjunk csak! Mindhárman egyszerre leveszik kalapjukat, tenyerüket homlokukra szorítják, összpontosítanak ESTRAGON (diadalmasan) Aha. VLADIMIR Eszébe jutott! POZZO (türelmetlenül) No? ESTRAGON Hogy miért nem teszi le a csomagokat. VLADIMIR Hülyeség! POZZO Bizonyos benne? VLADIMIR A francba is, hát nem elmagyarázta már? POZZO Elmagyaráztam volna? ESTRAGON Elmagyarázta volna? VLADIMIR Meg már le is rakta a csomagokat, mellesleg. ESTRAGON (Luckyra pillant) Le, az igaz. Hát aztán? VLADIMIR Mivel a csomagokat rég lerakta, lehetetlen, hogy azt kérdeztük volna, miért nem rakja le a csomagokat! POZZO Kikezdhetetlen érvelés! ESTRAGON De miért rakta le a csomagokat? POZZO Na, erre válaszoljanak! VLADIMIR Hogy tudjon táncolni. ESTRAGON Igaz! POZZO Igaz! Csend. Felteszik a kalapjukat ESTRAGON Nem történik semmi, nem jön senki, nem megy senki – borzasztó. VLADIMIR (Pozzóhoz) Mondja neki, hogy gondolkozzék! POZZO Adják oda neki a kalapját! VLADIMIR A kalapját? POZZO Kalap nélkül nem tud gondolkozni. VLADIMIR (Estragonhoz) Add oda neki a kalapját! ESTRAGON Én? Az után, amit mûvelt velem? Soha! VLADIMIR Majd én odaadom. Nem mozdul ESTRAGON (Pozzóhoz) Mondja neki, hogy menjen érte ô maga. POZZO Jobb, ha odaadjuk neki. VLADIMIR Majd én odaadom. Fölveszi a földrôl a kalapot és karnyújtásnyi távolságból Lucky felé tartja, aki nem mozdul

721

NV10-08.indb 22

2010.08.13. 12:23:22

POZZO Föl kell tennie a fejére. ESTRAGON (Pozzóhoz) Mondja neki, hogy vegye el! POZZO Jobb, ha föltesszük neki. VLADIMIR Majd én fölteszem neki. Megkerüli Luckyt, óvatosan mögé lopózik, fejére teszi a kalapot, ügyesen visszahúzódik. Lucky nem mozdul. Csend ESTRAGON Mire vár? POZZO Húzódjanak hátrébb! (Vladimir és Estragon távolabb húzódnak Luckytól. Pozzo megrántja a kötelet. Lucky ránéz) Gondolkozz, disznó! (Szünet. Lucky táncolni kezd) Hóha! (Lucky abbahagyja a táncot) Gyeride! (Lucky közelebb megy) Hóha! (Lucky megáll) Gondolkozz! Csend LUCKY Másfelôl viszont tekintettel a… POZZO Hóha! (Lucky elhallgat) Hátra! (Lucky elindul háttal) Hóha! (Lucky megáll) Fordul! (Lucky a közönség felé fordul) Gondolkozz! Lucky tirádája alatt a többiek a következôképpen viselkednek: 1. Vladimir és Estragon feszülten figyel, Pozzo lehangolt és viszolygó. 2. Vladimir és Estragon tiltakozni kezd, Pozzo egyre jobban szenved. 3. Vladimir és Estragon újra nagyon figyel, Pozzo egyre ingerültebbé válik, és egyre jobban nyög. 4. Vladimir és Estragon erôteljesen tiltakozik, Pozzo felugrik, rángatja a kötelet. Általános hangzavar. Lucky ráncigálja a kötelet, meg-meginog, üvölti a szövegét. Mind a hárman Luckyra vetik magukat, aki dulakszik velük, de közben üvöltve mondja a szövegét LUCKY Adva van amint azt nyilvánossá tett munkáiban Pika és Wattkan lefekteti egy fehér szakállú quaquaquaqua személyes Isten aki idôn kívül és kiterjedés nélkül quaquaquaqua létezik aki az isteni apátia az isteni atámbia az isteni afázia magasságaiból eddig még ismeretlen okból amire az idô majd magyarázatot ad szívbôl szeret kevés kivételtôl eltekintve mindannyiunkat és mint az isteni Miranda együtt szenved mindazokkal akik eddig még ismeretlen okból amire majd az idô magyarázatot ad a gyötrelemre vettettek a tûzbe vettettek mely tûznek lángja fellobban és ha így megy tovább ki vonná kétségbe lángba borítja a levegôeget lángot vet más szóval mondva a poklot beledurrantja a mennybe ahol óh hogy ragyog az ég azúrja milyen nyugodtan milyen nyugodtan mely nyugodtság bár átmeneti mégis jobb a semminél de nem kell elhamarkodni sôt mi több figyelembe véve hogy Telihere és Curnad befejezetlen munkáinak eredményeként erôfeszítéseiket siker koronázta Esse-in-Posse Emberisegg-kutató Akakakakadémiáján minden kétséget kizáróan az emberi munkával együtt járó kétségeken túl megállapítást nyert hogy Telihere- és Curnad-befejezetlen munkáinak eredményeként megállapítást nyert mint a továbbiakban de nem kell elhamarkodni mert eddig még ismeretlen okból Pika és Wattkan nyilvánossá tett munkáinak eredményeként minden kétséget kizáróan megállapítást nyert hogy Farfing és Beleböff befejezetlen munkáira tekintettel Telihere és Curnad eddig még ismeretlen okból befejezetlen munkáiban megállapítást nyert amit sokan tagadnak hogy a Telihere- és Curnad-féle ember in-Posse hogy az ember in-Esse hogy a megrövidített ember röviden az ember a fejlett táplálkozási és

722

NV10-08.indb 23

2010.08.13. 12:23:22

ürítési szokások ellenére sorvad és senyved sorvad és senyved és ezzel együtt ezzel egyidejûleg sôt mi több eddig még ismeretlen okból a testkultúrafejlesztés irányelvei ellenére a sporttevékenységek ûzése ellenére vagyis a tenisz futball futás kerékpározás úszás repülés hôlégballonozás lovaglás vitorlázórepülés vágyébredés gyephoki korcsolyázás a tenisz különbözô versenyágazatai a halódás a repülés a különbözô ôszi nyári téli sportágak a téli tenisz versenyágazatai a hoki különbözô formái ellenére a penicillin és származékai ellenére egyszóval folytatom a motoros sportrepülés vitorlázórepülés a kilenc- és tizennyolc lyukú golf a tenisz különbözô versenyágazatai ellenére egyszóval eddig még ismeretlen okból lásd Hamham Peckham Fulham Clapham nevezetesen ezzel együtt ezzel egyidejûleg sôt mi több eddig még ismeretlen okból amire majd az idô magyarázatot ad eltörpül és pusztul folytatom egyszóval lásd Fulham Clapham a koponyánkénti holtteher Berkeley püspök halála óta hozzávetôlegesen nagyjában-egészében többé-kevésbé a legközelebbi tizedes jegyig hiteles mérés kerek számmal a skálán egy hüvelyk és négy uncia koponyánként anyaszült meztelenül egyszál harisnyában Connemarában egyszóval eddig még ismeretlen okból nem számít milyen számítás a tények számítanak és figyelembe véve azt ami halálosan komoly sokkal komolyabb mint ahogyan az Steinweg és Peterman elveszett munkáinak fényében látszik ami halálosan komoly sokkal komolyabb mint ahogyan az Steinweg és Peterman elveszett munkáinak fényében fényében fényében látszik hogy síkokon és hegytetôkön tengerpartokon folyók medrében futó vizek futótüzek ugyanaz a lég és majd a föld nevezetesen a lég és majd a föld a jéghidegben a vaksötétben a lég és a föld kövek hona a jéghidegben ó jaj ó jaj a kövek Urának hatszázvalahányadik évében a lég a föld a víz a föld mélységes mély kövek hona jéghideg a földön a vízen és a légben folytatom eddig még ismeretlen okból a tenisz ellenére a tények nem számítanak de majd az idô magyarázatot ad folytatom ó jaj ó jaj gyia gyia röviden pontosan gyia gyia kövek hona ki vonná kétségbe folytatom de nem kell elhamarkodni folytatom a koponya sorvad sorvad sorvad és ezzel együtt ezzel egyidejûleg sôt mi több eddig még ismeretlen okból a tenisz ellenére gyia gyia a szakáll a lángok a könnyek a kövek az ég azúrja milyen nyugodtan ó jaj ó jaj gyia gyia a koponya a koponya a koponya a koponya Connemarában a tenisz ellenére a befejezetlenül abbahagyott munkák halálosan komoly kövek hona egyszóval folytatom ó jaj ó jaj abbahagyott befejezetlen a koponya a koponya Connemarában a tenisz ellenére a koponya ó jaj a kövek Curnad (ribillió, hangzavar)… tenisz… kövek… milyen nyugodtan… Curnad… befejezetlen… POZZO A kalapját! Vladimir lekapja Lucky kalapját. Lucky elhallgat. Elzuhan. Csend. A gyôztesek lihegnek ESTRAGON A bosszú beteljesült! Vladimir szemügyre veszi a kalapot, belekémlel POZZO Adja csak ide! (Kitépi a kalapot Vladimir kezébôl, a földre dobja, összetapossa) Vége a gondolkodásának! VLADIMIR De járni csak tud majd? POZZO Járni vagy csúszni-mászni.(Rugdossa Luckyt) Talpra, disznó! ESTRAGON Lehet, hogy meghalt! VLADIMIR De így megölni?

723

NV10-08.indb 24

2010.08.13. 12:23:22

POZZO Talpra, mocsok! (Megrántja a kötelet) Segítsenek már! VLADIMIR De hogy? POZZO Emeljék föl! Estragon és Vladimir talpra segítik Luckyt, tartják egy ideig, aztán elengedik. Lucky elzuhan ESTRAGON Készakarva csinálja. POZZO Tartaniuk kell. (Szünet) Na, gyerünk, gyerünk, emeljék föl! ESTRAGON Menjen a pokolba! VLADIMIR Gyerünk, még egyszer. ESTRAGON Minek néz ez bennünket? Felemelik Luckyt, és állva tartják POZZO El ne engedjék! (Estragon és Vladimir tántorog) Ne mozduljanak! (Pozzo elmegy a bôröndért és a kosárért, odaviszi Luckyhoz) Tartsák szorosan! (A bôröndöt Lucky kezébe nyomja. Lucky rögtön kiejti a kezébôl) El ne engedjék! (Visszateszi a bôröndöt Lucky kezébe. A bôrönd érintésére Lucky fokozatosan magához tér, ujjai végül a fogantyú köré fonódnak) Tartsák szorosan! (Ugyanaz a játék a kosárral) Most elengedhetik! (Estragon és Vladimir elhúzódik Luckytól, aki megtántorodik, kalimpál, dülöngél, de sikerül talpon maradnia, kezében a bôrönd és a kosár. Pozzo hátralép, csattint az ostorral) Gyia! (Lucky közelebb tántorog) Hátra! (Lucky visszatántorog) Fordul! (Lucky megfordul) Kész. Járóképes. (Estragonhoz és Vladimirhoz fordul) Köszönöm, uraim, és engedjék meg… (Zsebében kotorászik)… engedjék meg, hogy… (Kotorászik)… hogy a legjobbakat… (Kotorászik)… de hova lett az órám? (Kotorászik) Valódi dupla fedelû zsebóra, uraim, billegôkerekes holtjáratgátlómûvel! (Elpityeredve) Még nagypapitól kaptam. (Keresi a földön, Vladimir és Estragon hasonlóképpen. Pozzo a lábfejével felfordítja Lucky kalapjának maradványait) Nahát, az nem lehet, hogy… VLADIMIR Biztos az órazsebben van. POZZO Várjanak! (Hétrét görnyed, hogy fülét a hasára szorítsa, hallgatózik. Csend) Semmit nem hallok. (Közelebb inti ôket. Vladimir és Estragon odamennek hozzá, ráhajolnak a hasára) A ketyegést csak kellene hallani! VLADIMIR Csend! Mindhárman hétrét görnyedve fülelnek ESTRAGON Hallok valamit. POZZO Hol? VLADIMIR Az a szív. POZZO (csalódottan) A pokolba! VLADIMIR Csend! ESTRAGON Lehet, hogy megállt. Fölegyenesednek POZZO Melyikôjük bûzlik ilyen rettenetesen? ESTRAGON Neki a szája büdös, nekem a lábam. POZZO Mennem kell. ESTRAGON És a dupla fedelû?

724

NV10-08.indb 25

2010.08.13. 12:23:22

POZZO Biztosan a kastélyban felejtettem. Csend ESTRAGON Hát akkor… Minden jót. POZZO Minden jót. VLADIMIR Minden jót. POZZO Minden jót. Csend. Senki sem mozdul VLADIMIR Minden jót. POZZO Minden jót. ESTRAGON Minden jót. Csend POZZO És köszönöm. VLADIMIR Mi köszönjük. POZZO Szóra sem érdemes. ESTRAGON De, de. POZZO Nem, nem. VLADIMIR De, de. ESTRAGON Nem, nem. Csend POZZO Nehezen visz rá a lélek, hogy… (Hosszan tétovázik)… eltávozzam körükbôl. ESTRAGON Ilyen az élet. Pozzo megfordul, Luckytól távolodóan elindul az oldaltakarás felé, menet közben folyamatosan enged a kötélen VLADIMIR Rossz irányba megy. POZZO Lendületet kell vennem a repülôrajthoz. (A kötél végéhez érve – kint a takarásban – megáll, megfordul és bekiabál) Húzódjanak hátrébb! (Vladimir és Estragon hátrébb húzódnak, Pozzo irányába néznek. Ostorpattogás) Gyia! Gyia! ESTRAGON Gyia! VLADIMIR Gyia! Lucky elindul a takarásba POZZO Vágta! (Megjelenik a takarásból, Lucky nyomában átvág a színen. Vladimir és Estragon kalapjukkal integetnek. Lucky el) Gyia! Gyia! (Mielôtt ô is eltûnne a takarásban, megáll, megfordul. A kötél megfeszül. Lucky zuhanásának hangja) Ülôke! (Vladimir felveszi a faszéket, Pozzo kezébe adja, aki odadobja Luckynak) Minden jót! VLADIMIR, ESTRAGON (integetve) Minden jót! Minden jót! POZZO Talpra! Disznó! (Lucky nagy zajjal feláll) Gyia! (Pozzo el) Vágta! Gyia! Minden jót! Disznó! Gyí! Minden jót!

725

NV10-08.indb 26

2010.08.13. 12:23:22

Hosszú csend VLADIMIR Ezzel is telt az idô. ESTRAGON Amúgy is eltelt volna. VLADIMIR El, el, de nem ilyen gyorsan. Szünet ESTRAGON Most mit csinálunk? VLADIMIR Nem tudom. ESTRAGON Menjünk innen. VLADIMIR Nem lehet. ESTRAGON Miért nem? VLADIMIR Godot-ra várunk. ESTRAGON (csüggedten) Ja! Szünet VLADIMIR Hogy megváltoztak! ESTRAGON Kik? VLADIMIR Ôk ketten. ESTRAGON Jó ötlet, társalogjunk! VLADIMIR Ugye? ESTRAGON Mi ugye? VLADIMIR Hogy megváltoztak. ESTRAGON Alighanem. Mindenki megváltozik. Csak mi nem tudunk. VLADIMIR Alighanem? Holtbiztos. Nem láttad ôket? ESTRAGON Talán. Csak én nem ismerem ôket. VLADIMIR Már hogyne ismernéd. ESTRAGON Nem, nem ismerem. VLADIMIR Ismerjük ôket, mondom. Mindig mindent elfelejtesz. (Szünet. Magában) Kivéve, ha nem ugyanazok voltak… ESTRAGON Akkor ôk mért nem ismertek fel bennünket? VLADIMIR Az nem jelent semmit. Én is úgy tettem, mintha nem ismerném fel ôket. Mert minket se ismernek fel soha. ESTRAGON Ne foglalkozz ezzel. Azt kéne, hogy… aú! (Vladimir nem figyel oda) Aú! VLADIMIR (magában) Kivéve, ha nem ugyanazok voltak… ESTRAGON Didi! Most meg a másik lábam! (A halomhoz sántikál) VLADIMIR Kivéve, ha nem ugyanazok voltak… FIÚ (kintrôl) Uram! Estragon megáll. Mind a ketten a hang irányába fordulnak ESTRAGON Na, mehetünk megint! VLADIMIR Gyere közelebb, gyermekem! Fiú jön, félénken. Megáll FIÚ Albert úr…? VLADIMIR Igen. ESTRAGON Mit akarsz? VLADIMIR Gyere közelebb!

726

NV10-08.indb 27

2010.08.13. 12:23:23

A Fiú nem mozdul ESTRAGON (indulatosan) Gyere hát, ha mondják, nem hallod? A Fiú félénken közelebb megy, megáll VLADIMIR No? FIÚ Godot úr… VLADIMIR Nyilván… (Szünet) Gyere közelebb! ESTRAGON (erélyesen) Gyere már közelebb! (A Fiú félénken közelebb megy, megáll) Miért ilyen késôn jöttél? VLADIMIR Godot úrtól hoztál üzenetet? FIÚ Igen, uram. VLADIMIR No, mi az? ESTRAGON Miért ilyen késôn jöttél? A Fiú hol egyikükre, hol másikukra néz, nem tudja, kinek válaszoljon VLADIMIR (Estragonhoz) Hagyd békén a fiút! ESTRAGON (erélyesen) Te hagyjál békén engem! (Közelebb megy, a Fiúhoz) Tudod, mennyi az idô? FIÚ (hátrálva) Nem az én hibám, uram. ESTRAGON Hanem kié? Az enyém? FIÚ Féltem, uram. ESTRAGON Féltél? Mitôl? Tôlünk? (Szünet) Felelj! VLADIMIR Én már értem. Amazoktól félt. ESTRAGON Mióta vagy itt? FIÚ Már jó ideje, uram. VLADIMIR Az ostortól féltél? FIÚ Attól, uram. VLADIMIR A kiabálástól? FIÚ Attól, uram. VLADIMIR Attól a két nagy embertôl. FIÚ Azoktól, uram. VLADIMIR Ismered ôket? FIÚ Nem, uram. VLADIMIR Idevalósi vagy? (Szünet) Itt laksz? FIÚ Itt, uram. ESTRAGON Csupa hazugság! (Karjánál fogva rázza a Fiút) Mondd meg az igazat! FIÚ (reszketve) Ez az igazság, uram! VLADIMIR Békén hagynád végre? Mi bajod? (Estragon elereszti a Fiút, odébb megy, arcát a tenyerébe temeti. Vladimir és a Fiú figyelmesen nézik. Estragon leengedi a kezét. Arca feldúlt) Mi bajod? ESTRAGON Boldogtalan vagyok. VLADIMIR Ne mondd! Mióta? ESTRAGON Elfelejtettem. VLADIMIR Az emlékezet furcsa tréfákat ûz velünk. (Estragon beszélni próbál, legyint, visszasántikál a helyére, leül, kezdi lehúzni a cipôjét. Vladimir a Fiúhoz) No? FIÚ Godot úr… VLADIMIR Találkoztam én már veled, ugye?

727

NV10-08.indb 28

2010.08.13. 12:23:23

FIÚ Nem tudom, uram. VLADIMIR Nem ismersz? FIÚ Nem, uram. VLADIMIR Nem te voltál itt tegnap? FIÚ Nem, uram. VLADIMIR Elôször vagy itt? FIÚ Elôször, uram. Csend VLADIMIR Szavak, szavak. (Szünet) Beszélj! FIÚ (sietôsen) Azt mondta Godot úr, mondjam meg, hogy ma este nem tud eljönni, de holnap biztosan eljön. Csend VLADIMIR Ennyi? FIÚ Ennyi, uram. Csend VLADIMIR Godot úrnál dolgozol? FIÚ Nála, uram. VLADIMIR És mit dolgozol? FIÚ Kecskéket ôrzök, uram. VLADIMIR Jól bánik veled? FIÚ Jól, uram. VLADIMIR Nem szokott megverni? FIÚ Nem, uram. Engem nem. VLADIMIR Kit szokott? FIÚ A testvéremet, uram. VLADIMIR Ahá, testvéred is van? FIÚ Van, uram. VLADIMIR És ô mit dolgozik? FIÚ Juhokat ôriz, uram. VLADIMIR És téged miért nem ver meg Godot úr? FIÚ Nem tudom, uram. VLADIMIR Talán mert kedvel téged. FIÚ Nem tudom, uram. Csend VLADIMIR Ad enni rendesen? (A Fiú tétovázik) Jóltart? FIÚ Elég jól, uram. VLADIMIR Akkor nem vagy boldogtalan? (A Fiú tétovázik) Érted, mit kérdezek? FIÚ Értem, uram. VLADIMIR Akkor? FIÚ Nem tudom, uram. VLADIMIR Nem tudod, hogy boldogtalan vagy-e? FIÚ Nem, uram. VLADIMIR Akkor egy cipôben járunk. (Csend) Hol szoktál aludni?

728

NV10-08.indb 29

2010.08.13. 12:23:23

FIÚ A padláson, uram. VLADIMIR A testvéreddel? FIÚ Vele, uram. VLADIMIR A szénában? FIÚ Ott, uram. Csend VLADIMIR Jó, elmehetsz. FIÚ Mit mondhatok Godot úrnak, uram? VLADIMIR Mondd meg neki… (Tétovázik)… mondd meg neki, hogy láttál bennünket. (Szünet) Mert láttál bennünket, ugye? FIÚ Igen, uram. (Hátralép, tétovázik, megfordul, és futva el) A fény hirtelen elhalványul. Egy pillanat alatt leszáll az éjszaka. Hátul felkel a hold, egyre feljebb emelkedik az égen, megáll, a színt halvány fénnyel szórja be VLADIMIR Na végre! (Estragon feláll, Vladimirhoz megy, kezében egy-egy cipô. Leteszi ôket a színpad szélére, felegyenesedik, a holdat szemléli) Mit csinálsz? ESTRAGON Sápadt a sok bujdosástól. VLADIMIR He? ESTRAGON Csak kóborol az égen, és nézi a magunkformájúakat. VLADIMIR De a cipôd. A cipôddel mit csinálsz? ESTRAGON (megfordul, nézi a cipôket) Itt hagyom. (Szünet) Hátha jön valaki, aki… aki… aki olyan, mint én… csak kisebb a lába… az majd boldogul vele. VLADIMIR Nem járhatsz mezítláb. ESTRAGON Krisztus járhatott? VLADIMIR Krisztus! Mi köze ehhez Krisztusnak? Ne hasonlítsd magad Krisztushoz! ESTRAGON Ôhozzá hasonlítottam magam egész életemben. VLADIMIR Ahol ô lakott, jó idô volt, nem esett az esô. ESTRAGON Igaz. És a megfeszítés hamar ment. Csend VLADIMIR Nincs már itt semmi keresnivalónk. ESTRAGON Se itt, se másutt. VLADIMIR Gogo, Gogo, hagyd abba. Holnapra minden jóra fordul. ESTRAGON Ezt honnan veszed? VLADIMIR Nem hallottad, mit mondott a gyerek? ESTRAGON Nem. VLADIMIR Azt mondta, hogy holnap Godot biztosan eljön. (Szünet) Ehhez mit szólsz? ESTRAGON Akkor nincs más, mint várni tovább ugyanitt. VLADIMIR Megôrültél? Fedél alá kell húzódnunk. (Megragadja Estragon karját) Gyere! (Maga után vonszolja Estragont. Estragon engedi, késôbb megmakacsolja magát. Megállnak) ESTRAGON (nézi a fát) Kár, hogy nincs nálunk kötél. VLADIMIR Gyere! Hideg van. (Magával vonszolja Estragont, mint elôbb) ESTRAGON Juttasd eszembe, hogy holnap hozzak kötelet. VLADIMIR Jó. Gyere. (Magával vonszolja, mint elôbb) ESTRAGON Mennyi ideje vagyunk mi együtt? Mindent egybevéve?

729

NV10-08.indb 30

2010.08.13. 12:23:23

VLADIMIR Nem tudom. Úgy ötven éve. ESTRAGON Emlékszel, amikor belevetettem magam a Rhone vizébe? VLADIMIR Szôlôt szüreteltünk. ESTRAGON Te halásztál ki. VLADIMIR Hol van az már. ESTRAGON A ruhám a napon száradt meg. VLADIMIR Nem jó ezt felemlegetni. Gyere! (Magával vonszolja, mint elôbb) ESTRAGON Várjál! VLADIMIR Fázom. ESTRAGON Várjál! (Elhúzódik Vladimirtól) Néha nem is tudom, nem boldogultunk volna-e jobban külön-külön, ki-ki egymagában. (Átvág a színen, leül a halomra) Más a természetünk. VLADIMIR (harag nélkül) Nem biztos. ESTRAGON Igaz, semmi nem biztos. ¡

Vladimir lassan átmegy a színen és leül Estragon mellé VLADIMIR Ha jobbnak látod, még mindig elválhatunk. ESTRAGON Most már nem érdemes. Csend VLADIMIR Igaz, most már nem érdemes. Csend ESTRAGON Na, megyünk? VLADIMIR Jó, menjünk. Nem mozdulnak Függöny

730

NV10-08.indb 31

2010.08.13. 12:23:23

MÁSODIK FELVONÁS Másnap. Ugyanakkor. Ugyanott Az elôszínpad közepén Estragon cipôje, sarkával össze, orrával szét. Lucky kalapja ugyanott. A fán négy-öt levél Vladimir jön, zaklatottan. Megtorpan és hosszan elnézi a fát, majd hirtelen lázas tempóban elkezd összevissza járkálni a színen. A cipôk elôtt megáll, lehajol, az egyiket felemeli, vizsgálgatja, beleszagol, kifejezésre juttatja undorát, óvatosan visszateszi. Járkál. Megáll a jobb oldal legszélén, tenyerével ernyôt tart szeme fölé és elnéz a semmibe. Járkál. Megáll a bal oldal legszélén, mint elôbb. Járkál. Hirtelen megtorpan és hangosan énekelni kezd VLADIMIR A kukta egy… (Túl magasan kezdte, abbahagyja, torkát köszörüli, folytatja) A kukta egy kutyát Kenyérlopáson ért, És leveseskanállal Verte szét a fejét. Futott a sok kutya, Hogy sírt ásson neki – (Megakad, elmereng, folytatja) Futott a sok kutya, Hogy sírt ásson neki. A jövendô kutyáknak Most sírkô hirdeti, Hogy a kukta egy kutyát Kenyérlopáson ért, És leveseskanállal Verte szét a fejét. Futott a sok kutya, Hogy sírt ásson neki– (Megakad, elmereng, folytatja) Futott a sok kutya, Hogy sírt ásson neki – (Megakad, elmereng. Halkan) Hogy sírt ásson neki… Egy pillanatra elhallgat, megáll, majd lázas tempóban elkezd összevissza járkálni a színen. A fa elôtt megtorpan, jön-megy, a cipô elôtt is, jön-megy, megáll a jobb oldal legszélén, elnéz a semmibe, a bal oldal legszélén, elnéz a semmibe. Estragon jön jobbról, mezítláb, lehorgasztott fejjel. Lassan átmegy a színen. Vladimir megfordul, meglátja

731

NV10-08.indb 32

2010.08.13. 12:23:23

Megint te. (Estragon megáll, de fejét nem emeli fel. Vladimir elindul feléje) Gyere, öleljelek meg! ESTRAGON Ne érj hozzám! Vladimir visszahôköl, fájdalmasan VLADIMIR Azt akarod, hogy elmenjek? (Szünet) Gogo! (Szünet. Vladimir figyelmesen szemügyre veszi) Megvertek? (Szünet) Gogo! (Estragon nem szól, fejét leszegi) Hol töltötted az éjszakát? ESTRAGON Ne érj hozzám! Ne kérdezôsködj! Ne beszélgess! Maradj velem! VLADIMIR Elhagytalak valaha is? ESTRAGON Hagytad, hogy elhagyjalak. VLADIMIR Nézz rám. (Estragon nem emeli fel a fejét. Indulatosan) Rám néznél végre? (Estragon felemeli a fejét. Hosszan nézik egymást, majd hirtelen összeölelkeznek, lapogatják egymás hátát. Ölelés vége. Estragon támasz híján majdnem elesik) ESTRAGON Micsoda nap! VLADIMIR Kik vertek meg? Halljam. ESTRAGON Megint eltelt egy nap. VLADIMIR Még nem. ESTRAGON Nekem eltelt, akármi történik. (Csend) Énekeltél, hallottam. VLADIMIR Persze. Emlékszem. ESTRAGON Ettôl kikészültem. Egyedül van, mondtam magamban, úgy tudja, örökre eltûntem, mégis énekel. VLADIMIR Az ember nem ura önmagának, ha elkapja a hangulat. Egész nap kitûnô formában érzem magam. (Szünet) Éjszaka se kellett felkelnem, egyetlenegyszer se. ESTRAGON (búsan) Na látod, a pisálás is jobban megy, ha nem vagyok itt. VLADIMIR Hiányoztál… de közben meg boldog voltam. Nem furcsa? ESTRAGON (megütközve) Boldog voltál? VLADIMIR Lehet, hogy nem ez a legjobb szó rá. ESTRAGON És most? VLADIMIR Most? (Vidáman) Megint itt vagy… (Közömbösen) Megint itt vagyunk. (Komoran) Megint itt vagyok. ESTRAGON Látod, máris rosszabbul érzed magad, hogy itt vagyok veled. Én is jobban érzem magam egyedül. VLADIMIR (ingerülten) Akkor meg mit somfordálsz vissza állandóan? ESTRAGON Nem tudom. VLADIMIR Én meg tudom. Mert nem bírod magad megvédeni. Mert én nem hagytam volna, hogy megverjenek. ESTRAGON Nem tudtad volna visszatartani ôket. VLADIMIR Miért nem? ESTRAGON Tízen voltak. VLADIMIR Úgy értem, még mielôtt megvernek. Téged tartottalak volna vissza attól, hogy megtedd, amit tettél. ESTRAGON Én nem tettem semmit. VLADIMIR Akkor miért vertek meg? ESTRAGON Nem tudom. VLADIMIR Nem, Gogo, az igazság az, hogy van, amihez neked nincs érzéked, nekem pedig van, ezt te is tudod. ESTRAGON Mondom, hogy nem csináltam semmit.

732

NV10-08.indb 33

2010.08.13. 12:23:23

VLADIMIR Jó, lehet, hogy nem. De ahogyan csinálod, az számít, ahogyan csinálod, ha meg akarod úszni. ESTRAGON Nem csináltam semmit. VLADIMIR A lelked legmélyén biztosan te is boldog vagy, kár, hogy nem tudod. ESTRAGON Mitôl lennék boldog? VLADIMIR Hogy visszajöttél, és itt lehetsz velem. ESTRAGON Azt mondod? VLADIMIR Mondd már ki, hogy az vagy, akkor is, ha nem igaz. ESTRAGON De mit mondjak ki, hogy vagyok? VLADIMIR Azt, hogy: boldog vagyok. ESTRAGON Boldog vagyok. VLADIMIR Én is. ESTRAGON Én is. VLADIMIR Boldogok vagyunk. ESTRAGON Boldogok vagyunk. (Csend) És most, hogy mind a ketten boldogok vagyunk, most mit csinálunk? VLADIMIR Várunk Godot-ra. (Estragon felnyög. Csend) Itt valami megváltozott tegnap óta. ESTRAGON És ha mégse jön? VLADIMIR (pillanatnyi rémület után) Meglátjuk, ha itt az ideje. (Szünet) Mondom, hogy tegnap óta itt valami megváltozott. ESTRAGON Csurog-csöpög minden. VLADIMIR Nézd csak a fát! ESTRAGON Nem léphetünk kétszer ugyanabba a genyóba. VLADIMIR A fa, nézd már a fát! Estragon nézi a fát ESTRAGON Nem volt itt tegnap? VLADIMIR Hogyne lett volna. Nem emlékszel? Majdnem felakasztottuk rá magunkat. De neked nem akaródzott. Erre se emlékszel? ESTRAGON Álmodtad. VLADIMIR Létezik, hogy máris elfelejtetted? ESTRAGON Ilyennek születtem. Vagy rögtön felejtek, vagy sose. VLADIMIR Na és Pozzo meg Lucky? Ôket is elfelejtetted? ESTRAGON Pozzo meg Lucky? VLADIMIR Ez mindent elfelejtett! ESTRAGON Emlékszem egy idiótára, aki szétrúgta a sípcsontomat. Utána meg vitustáncot járt. VLADIMIR Az volt Lucky! ESTRAGON Arra emlékszem. Mikor is volt ez? VLADIMIR És a gazdájára, arra nem emlékszel? ESTRAGON Adott nekem csontot. VLADIMIR Az volt Pozzo. ESTRAGON És ez mind tegnap lett volna, azt mondod? VLADIMIR Persze hogy tegnap. ESTRAGON És itt, ahol most vagyunk? VLADIMIR Hol másutt? Neked nem ismerôs ez a tájék? ESTRAGON (hirtelen elönti a méreg) Ismerôs? Mi legyen rajta ismerôs? Egész rohadt életemben itt csúsztam-másztam a sárban. És te még a tájképrôl beszélsz? (Dühödten körülnéz) Nézd ezt a trágyadombot. Sose mászhattam ki belôle.

733

NV10-08.indb 34

2010.08.13. 12:23:24

VLADIMIR Csak nyugodtan, nyugodtan. ESTRAGON Jössz nekem a tájképeddel! A férgekrôl mesélj inkább! VLADIMIR Akkor se akard nekem bebeszélni, hogy ez itt… (kézmozdulat)… mondjuk a… (tétovázik)… Macon-vidékre emlékeztet! Nem tagadhatod, hogy óriási a különbség. ESTRAGON Macon! Ki beszélt neked a Macon-vidékrôl? VLADIMIR Hisz te is jártál ott, a Macon-vidéken. ESTRAGON Dehogy, én soha nem jártam a Macon-vidéken. Egész okádék életemet itt okádtam szét, így, ahogy mondom! Itt! A Takony-vidéken! VLADIMIR Együtt jártunk ott, esküdni mernék rá. Szôlôt szüreteltünk egy gazdánál, úgy hívták, hogy… (ujjával csettint)… most nem jut eszembe a gazda neve, egy faluban, úgy hívták, hogy… (ujjával csettint)… most nem jut eszembe a falu neve, nem emlékszel? ESTRAGON (kicsit nyugodtabban) Lehetséges. Nem vettem észre. VLADIMIR Arrafelé minden olyan vöröses. ESTRAGON (elkeseredetten) Nem vettem észre, mondom. Csend. Vladimir mélyet sóhajt VLADIMIR Nehéz veled kijönni, Gogo. ESTRAGON Jobb lenne, ha elválnánk. VLADIMIR Mindig ezt mondod, de mindig visszasomfordálsz. ESTRAGON A legjobb volna, ha engem is megölnének, mint azt a másikat. VLADIMIR Milyen másikat? (Szünet) Milyen másikat? ESTRAGON Másokat. Azt a sok-sok milliót. VLADIMIR (bölcselkedve) Mindenkinek a maga keresztje! (Sóhajt) Míg bele nem hal. (Utánagondol) És el nem felejtik. ESTRAGON Addig is próbáljunk nyugodtan társalkodni, ha már nem tudunk csendben maradni. VLADIMIR Igazad van, kimeríthetetlenek vagyunk. ESTRAGON Mert így nem kell gondolkoznunk. VLADIMIR Van rá mentségünk. ESTRAGON És nem kell hallgatnunk. VLADIMIR Megvan rá az okunk. ESTRAGON A halottak hangját. VLADIMIR Olyan a hangjuk, mint a szárnycsattogás. ESTRAGON Mint az avarzörgés. VLADIMIR Mint a homokcsiszorgás. ESTRAGON Mint az avarzörgés. Csend VLADIMIR Mondja mindegyik a magáét. ESTRAGON Egyszerre beszélnek. Csend VLADIMIR Vagy inkább suttognak. ESTRAGON Surrognak. VLADIMIR Mormolnak. ESTRAGON Surrognak.

734

NV10-08.indb 35

2010.08.13. 12:23:24

Csend VLADIMIR Mit mondanak? ESTRAGON Az életükrôl beszélnek. VLADIMIR Hogy éltek, az nem elég nekik. ESTRAGON Beszélniük kell róla. VLADIMIR Hogy halottak, az nem elég nekik. ESTRAGON Nem kielégítô. Csend VLADIMIR A hangjuk, mint a szárnycsattogás. ESTRAGON Mint az avarzörgés. VLADIMIR Mint a hamuzizegés. ESTRAGON Mint az avarzörgés. Hosszú csend VLADIMIR Mondjál valamit!! ESTRAGON Próbálnék. Hosszú csend VLADIMIR (kínkeservesen) Bármit, csak beszélj! ESTRAGON Most mit csinálunk? VLADIMIR Várunk Godot-ra. ESTRAGON Á! Persze, persze. Csend VLADIMIR Ez borzasztó! ESTRAGON Énekelj valamit! VLADIMIR Nem, nem! (Eltûnôdik) Esetleg kezdhetnénk megint elölrôl az egészet. ESTRAGON Az már menne könnyen. VLADIMIR Csakhogy minden kezdet nehéz. ESTRAGON El lehet kezdeni akárhonnan. VLADIMIR El lehet, csak el kell dönteni, honnan. ESTRAGON Igaz. Csend VLADIMIR Segíts! ESTRAGON (csend) Próbálnék. VLADIMIR Aki keres, az hall. ESTRAGON Hall hát. VLADIMIR De akkor nem talál. ESTRAGON Nem bizony. VLADIMIR És nem is gondolkozik. ESTRAGON Attól még gondolkozik. VLADIMIR Nem-nem, azt nem lehet. ESTRAGON Jó ötlet, mondjunk ellent egymásnak.

735

NV10-08.indb 36

2010.08.13. 12:23:24

VLADIMIR Nem lehet. ESTRAGON Úgy gondolod? VLADIMIR Nem fenyeget bennünket az a veszély, hogy valaha még gondolkozni fogunk. ESTRAGON Akkor meg mi a panaszunk? VLADIMIR Nem a gondolkodás a legfôbb baj. ESTRAGON Jó, lehet. Akkor ennyiben maradhatunk. VLADIMIR Mennyiben? ESTRAGON Jó ötlet, kérdés-felelet! VLADIMIR Mit értesz azon, hogy ennyiben? ESTRAGON Hogy egy bajjal kevesebb, hát annyi baj legyen. VLADIMIR Igaz. ESTRAGON És... ha hálát adnánk, amiért nincs bajunk? VLADIMIR A rettenetes az, hogy valaha is gondolkoztunk. ESTRAGON Tényleg megeshetett ilyesmi velünk? VLADIMIR Honnan ez a sok hulla? ESTRAGON Csontváz. VLADIMIR Azt mondd meg nekem. ESTRAGON Igaz. VLADIMIR Egy kicsit biztosan gondolkoztunk. ESTRAGON A legeslegelején. VLADIMIR Kripta! Csontház! ESTRAGON Nem muszáj odanézni! VLADIMIR Nem tudok nem odanézni. ESTRAGON Igaz. VLADIMIR Hiába próbálok. ESTRAGON Mit mondasz? VLADIMIR Hogy hiába próbálok. ESTRAGON Eltökélten a Természet felé kellene fordulnunk. VLADIMIR Próbáltunk. ESTRAGON Igaz. VLADIMIR Jó, tudom, hogy nem ez a legrosszabb. ESTRAGON Hogy mi? VLADIMIR Hogy valaha is gondolkoztunk. ESTRAGON Nyilván. VLADIMIR Persze, ellettünk volna nélküle is. ESTRAGON Kevulé vu? VLADIMIR Mit mondasz? ESTRAGON Kevulé vu. VLADIMIR Ja, hogy que voulez-vous. Pontosan. Csend ESTRAGON Nem is volt olyan rossz ez a kis riposztozás. VLADIMIR Nem, de most ki kellene találni valami mást. ESTRAGON Hadd lám csak! (Kalapját leveszi, összpontosít) VLADIMIR Hadd lám csak! (Kalapját leveszi, összpontosít. Hosszú csend) Aha! Kalapjukat felteszik, ellazulnak

736

NV10-08.indb 37

2010.08.13. 12:23:24

ESTRAGON No? VLADIMIR Mit is mondtam, honnan folytathatnánk? ESTRAGON Mikor mondtad, hogy honnan? VLADIMIR A legelején. ESTRAGON Minek a legelején? VLADIMIR Az estének… Azt mondtam, hogy… Azt mondtam, hogy… ESTRAGON Nem vagyok én történész. VLADIMIR Várj csak… megöleltük egymást… boldogok voltunk… boldogok… mit csinálunk most, hogy boldogok vagyunk… várunk tovább… várunk… hadd gondolkozzak egy kicsit… mindjárt eszembe jut… Várunk… most, hogy boldogok vagyunk… várunk… hadd lám csak… Aha! A fa! ESTRAGON Fa? VLADIMIR Nem emlékszel a fára? ESTRAGON Fáradt vagyok. VLADIMIR Odanézz! Odanéznek a fára ESTRAGON Semmit nem látok. VLADIMIR De hát tegnap este korona nélkül feketén kornyadozott. Most meg levelek vannak rajta. ESTRAGON Levelek? VLADIMIR Egyetlen éjszaka alatt. ESTRAGON Nyilván a tavasz miatt. VLADIMIR Na de egyetlenegy éjszaka alatt? ESTRAGON Én azt mondom, tegnap este nem itt voltunk. Ez csak a te rémálmod. VLADIMIR Mert hol voltunk tegnap este – a te véleményed szerint? ESTRAGON Honnan tudnám? Másik parcellában. Tele a föld üres helyekkel. VLADIMIR (magabiztosan) Jó. Tegnap este nem itt voltunk. De akkor mit is csináltunk tegnap este? ESTRAGON Mit csináltunk? VLADIMIR Próbálj meg visszagondolni! ESTRAGON Mit csináltunk… gondolom, szövegeltünk. VLADIMIR (uralkodik magán) Mirôl? ESTRAGON Hát… mindenfélérôl, gondolom, de semmi lényegesrôl. (Megbizonyosodva) Úgy van, emlékszem már, a tegnap estét azzal töltöttük, hogy lényegtelen semmiségekrôl szövegeltünk. És ez így megy idestova fél évszázada. VLADIMIR Valami tényre, valami részletkörülményre nem emlékszel? ESTRAGON (nyúzottan) Ne kínozzál már, Didi! VLADIMIR A nap. A hold. Nem emlékszel? ESTRAGON Biztos ott voltak, ahol szoktak. VLADIMIR Semmi szokatlant nem vettél észre? ESTRAGON Sajna! VLADIMIR Pozzót se? Luckyt se? ESTRAGON Pozzót? VLADIMIR A csontokat. ESTRAGON Mintha halszálka lett volna. VLADIMIR Pozzo adta neked. ESTRAGON Azt nem tudom. VLADIMIR És a rúgás? ESTRAGON Bizony, valaki belém rúgott.

737

NV10-08.indb 38

2010.08.13. 12:23:24

VLADIMIR Az a valaki Lucky. ESTRAGON És hogy ez mind tegnap lett volna? VLADIMIR Mutasd a lábad! ESTRAGON Melyiket? VLADIMIR Mind a kettôt. Húzd fel a nadrágszárad. (Estragon egyik lábát Vladimir felé nyújtja, fél lábon imbolyog. Vladimir megfogja Estragon lábát. Ide-oda tántorognak) Húzd fel a nadrágszárad! ESTRAGON Nem tudom. Vladimir felhúzza a nadrágszárat, megnézi Estragon lábát, elereszti. Estragon majdnem elesik VLADIMIR A másikat. (Estragon ugyanazt a lábát nyújtja) A másikat, disznó! (Estragon odanyújtja a másik lábát. Diadalmasan) Tessék, itt a seb! Kezd gennyesedni! ESTRAGON Hát aztán? VLADIMIR (Elengedi a lábat) Hol a cipôd? ESTRAGON Biztosan elhajítottam. VLADIMIR Mikor? ESTRAGON Nem tudom. VLADIMIR Miért? ESTRAGON (keservesen) Nem tudom, miért nem tudom! VLADIMIR Nem azt kérdeztem, hanem hogy miért hajítottad el! ESTRAGON (keservesen) Mert szorított. VLADIMIR (diadalmasan a cipôre mutat) Ott a cipôd! (Estragon a cipôre néz) Azon a szent helyen, ahol tegnap hagytad! Estragon odamegy a cipôhöz, tüzetesen vizsgálgatja ESTRAGON Nem az enyém. VLADIMIR (elképedve) Nem a tiéd?! ESTRAGON Az enyém fekete volt. Ez meg barna. VLADIMIR Biztos, hogy fekete volt? ESTRAGON Hát olyan szürkés. VLADIMIR Ez meg barna? Mutasd. ESTRAGON (felemeli az egyik cipôt) Inkább olyan zöldes. VLADIMIR Mutasd! (Estragon átadja neki a cipôt. Vladimir vizsgálja, dühösen ledobja) Tehát az egészbôl… ESTRAGON Na látod, az egész egy rohadt… VLADIMIR Aha! Értem már. Igen, értem, mi történt. ESTRAGON Az egész egy rohadt… VLADIMIR Pofonegyszerû. Valaki itt járt, felhúzta a tiédet, és itt hagyta neked az övét. ESTRAGON Miért? VLADIMIR A sajátja szorította, elvitte a tiédet. ESTRAGON Az enyém is szorított. VLADIMIR A te lábadat. Az övét nem. ESTRAGON (próbálja megérteni, de hiába) Fáradt vagyok. (Szünet) Menjünk. VLADIMIR Nem lehet. ESTRAGON Miért nem? VLADIMIR Godot-ra várunk. ESTRAGON Ja? (Szünet. Kétségbeesetten) Mit csináljunk, mit csináljunk?

738

NV10-08.indb 39

2010.08.13. 12:23:24

VLADIMIR Semmit. Nincs mit tenni. ESTRAGON De én így nem bírom tovább. VLADIMIR Retket kérsz? ESTRAGON Csak az van? VLADIMIR Van retek, meg van tarlórépa. ESTRAGON Sárgarépa nincs? VLADIMIR Nincs. Különben is mi az, hogy mindig csak sárgarépa! ESTRAGON Akkor adj egy retket! (Vladimir kotorászik a zsebében, nem talál mást, csak tarlórépát, végül elôhúz egy retket, odanyújtja Estragonnak, aki vizsgálja, szagolgatja) Ez fekete retek! VLADIMIR De retek. ESTRAGON Csak a piros retket szeretem, tudod jól. VLADIMIR Akkor nem kell? ESTRAGON Én csak a piros retket szeretem! VLADIMIR Akkor add vissza! Estragon visszaadja ESTRAGON Szerzek én magamnak sárgarépát. (Nem mozdul) VLADIMIR Az egész dolog kezdi elveszíteni a jelentôségét. ESTRAGON Nem eléggé. Csend VLADIMIR Mi lenne, ha próbálnád? ESTRAGON Én már mindent próbáltam. VLADIMIR Nem úgy, a cipôt. Fölhúzni. ESTRAGON Az jó ötlet lenne? VLADIMIR Telne vele az idô. (Estragon tétovázik) Biztosíthatlak, az is idôtöltés. ESTRAGON Kikapcsolódás. VLADIMIR Feltöltôdés. ESTRAGON Kikapcsolódás. VLADIMIR Próbáld meg. ESTRAGON Segítesz? VLADIMIR Persze hogy. ESTRAGON Nem is jövünk ki rosszul egymással, mi, Didi? VLADIMIR Így igaz. Gyerünk, próbáljuk elôször a balt. ESTRAGON Mindig találunk magunknak valamit, mi, Didi, amitôl elhitetjük, hogy létezünk. VLADIMIR (türelmetlenül) Így igaz, nagy varázslók vagyunk! De mielôtt elfelejtenénk, tartsunk ki eredeti szándékunk mellett. (Felveszi az egyik cipôt) Na gyerünk, add a lábad! (Estragon felemeli az egyik lábát) A másikat, te ártány! (Estragon felemeli a másik lábát) Magasabbra! (Összekapaszkodva tántorognak a színen. Végül Vladimirnak sikerül az egyik cipôt feladni) Kelj fel és próbálj járni! (Estragon járkál) No? ESTRAGON Jó rám. VLADIMIR (madzagot vesz elô a zsebébôl) Megpróbáljuk befûzni. ESTRAGON (hevesen) Nem, nem, fûzôt ne, fûzôt ne! VLADIMIR Megbánod még. Próbáljuk fel a másikat is. (Mint elôbb) No? ESTRAGON (kelletlenül) Ez is jó. VLADIMIR Nem szorít?

739

NV10-08.indb 40

2010.08.13. 12:23:24

ESTRAGON Még nem. VLADIMIR Akkor megtarthatod. ESTRAGON Túl nagy. VLADIMIR Lehet neked még zoknid is egyszer. ESTRAGON Igaz. VLADIMIR Akkor megtartod? ESTRAGON Na, most már elég a cipôbôl. VLADIMIR Jó, jó, de… ESTRAGON (ingerülten) Elég! (Csend) Ennyi erôvel le is ülhetnék. (Helyet keres magának, majd elindul és leül a halomra) VLADIMIR Tegnap este is ott ültél. ESTRAGON Csak tudnék aludni! VLADIMIR Tegnap este elaludtál. ESTRAGON Megpróbálok. (Magzatpózba kucorodik, feje a térde közt) VLADIMIR Várj! (Odamegy Estragonhoz, leül mellé, és teli torokból énekelni kezd) Csicsíja-csicsíja Csicsi-… ESTRAGON (dühösen felemeli fejét) Ne olyan hangosan! VLADIMIR (lágyan) Csicsíja-csicsíja Csicsíja-csicsíja Csicsíja-csicsíja Csicsi… Estragon elalszik. Vladimir óvatosan feláll, leveti a kabátját, Estragon vállára teríti, fel-alá járkál, karlendítésekkel melegíti magát. Estragon hirtelen felriad, felugrik, vadul rohangál összevissza. Vladimir odaszalad hozzá, átöleli VLADIMIR Na… na… itt van Didi… ne félj! ESTRAGON Jaj! VLADIMIR Na… na… Már elmúlt. ESTRAGON Zuhantam. VLADIMIR Elmúlt már. Elmúlt. ESTRAGON Fent voltam a tetején a… VLADIMIR Ne mondd el! Gyere, majd kisétáltatjuk. (Karon fogja Estragont és fel-alá sétáltatja, amíg Estragon már nem hajlandó továbbmenni) ESTRAGON Elég! Elfáradtam! VLADIMIR Jobb tétlenül gubbasztani ott? ESTRAGON Jobb. VLADIMIR Ahogy tetszik. (Elengedi Estragont, felemeli a földrôl a kabátját, és magára veszi) ESTRAGON Menjünk! VLAMIDIR Nem lehet. ESTRAGON Miért nem? VLADIMIR Godot-ra várunk. ESTRAGON Á! (Vladimir fel-alá járkál) Nem tudsz nyugton maradni? VLADIMIR Fázom. ESTRAGON Túl korán jöttünk. VLADIMIR Mindig megvárjuk, amíg leszáll az éjszaka. ESTRAGON De az éjszaka még nem szállt le. VLADIMIR Hirtelen száll majd le, mint tegnap.

740

NV10-08.indb 41

2010.08.13. 12:23:25

ESTRAGON Akkor majd éjszaka lesz. VLADIMIR És akkor elmehetünk. ESTRAGON Aztán nappal lesz megint. (Szünet. Kétségbeesetten) Mit csináljunk, mit csináljunk? VLADIMIR (megáll, hevesen) Abbahagynád a nyivákolást? Torkig vagyok az állandó siránkozásoddal! ESTRAGON Elmegyek. VLADIMIR (megpillantja Lucky kalapját) Viszont… ESTRAGON Viszontlátásra. VLADIMIR …elsô látásra ez Lucky kalapja! (Odamegy) Egy órája itt vagyok és észre se vettem. (Nagyon elégedetten) Helyes! ESTRAGON Az életben nem látsz viszont. VLADIMIR Tudtam, hogy jó helyen járunk. Vége a kálváriánknak! (Felemeli a földrôl a kalapot, szemügyre veszi, kisimítgatja) Helyes kis kalap lehetett. (Felteszi a fejére a saját kalapja helyett, amit odanyújt Estragonnak) Nesze. ESTRAGON Mi van? VLADIMIR Fogjad! Estragon átveszi Vladimir kalapját. Vladimir megigazítja a fején Lucky kalapját. Estragon a fejére teszi Vladimir kalapját a sajátja helyett, amit átad Vladimirnak. Vladimir átveszi Estragon kalapját. Estragon megigazítja a fején Vladimir kalapját. Vladimir a fejére teszi Estragon kalapját a Luckyé helyett, amit átad Estragonnak. Estragon átveszi Lucky kalapját. Vladimir megigazítja a fején Estragon kalapját. Estragon a fejére teszi Lucky kalapját a Vladimiré helyett, amit átad Vladimirnak. Vladimir átveszi a saját kalapját. Estragon megigazítja a fején Lucky kalapját. Vladimir a fejére teszi a saját kalapját az Estragoné helyett, amit átad Estragonnak. Estragon átveszi a saját kalapját. Vladimir megigazítja a fején a saját kalapját. Estragon a fejére teszi a saját kalapját a Luckyé helyett, amit átad Vladimirnak. Vladimir átveszi Lucky kalapját. Estragon megigazítja a fején a saját kalapját. Vladimir a fejére teszi Lucky kalapját a sajátja helyett, amit átad Estragonnak. Estragon átveszi Vladimir kalapját. Vladimir megigazítja a fején Lucky kalapját. Estragon visszaadja Vladimir kalapját Vladimirnak, aki elveszi és visszaadja Estragonnak, aki elveszi és visszaadja Vladimirnak, aki elveszi és ledobja a földre VLADIMIR Jó lesz nekem? ESTRAGON Honnan tudjam? VLADIMIR Nem az, hanem hogy hogy nézek ki benne? (Kihívóan ide-oda forgatja a fejét, illegeti magát, mint egy manöken) ESTRAGON Förtelmesen. VLADIMIR Jó, de nem sokkal rosszabbul, mint általában? ESTRAGON Se jobban, se rosszabbul. VLADIMIR Akkor nyugodtan megtarthatom. A sajátom már idegesített. (Szünet) Hogy mondjam? (Szünet) Viszkettem benne. (Leveszi Lucky kalapját, belenéz, karimájánál fogva megrázza, megütögeti a tetejét, megint felteszi) ESTRAGON Elmegyek. Csend VLADIMIR Nem akarsz játszani? ESTRAGON Játszani? Mit? VLADIMIR Játszhatnánk Pozzo és Luckyt.

741

NV10-08.indb 42

2010.08.13. 12:23:25

ESTRAGON Sose hallottam róluk. VLADIMIR Én leszek Lucky, te leszel Pozzo. (Utánozza Luckyt, amint a csomagok súlya alatt görnyed. Estragon megrökönyödve bámulja) Na, gyerünk! ESTRAGON Mit kell csinálnom? VLADIMIR Szidalmazzál! ESTRAGON (rövid gondolkodás után) Ej, ej. VLADIMIR Durvábban! ESTRAGON Te gonokokkusz! Te spirohéta! Vladimir elôre-hátra dülöngél, hétrét görnyed VLADIMIR Most mondd, hogy gondolkozzak! ESTRAGON Hogy mit? VLADIMIR Mondjad: Gondolkozz, disznó! ESTRAGON Gondolkozz, disznó! Csend VLADIMIR Nem megy. ESTRAGON Na, ebbôl elég! VLADIMIR Most mondd, hogy táncoljak! ESTRAGON Elmegyek. VLADIMIR Táncolj, te ártány! (Vonaglik. Estragon balra el, sietve) Nem megy. (Felnéz, Estragonnak hûlt helyét találja) Gogo! (Vadul rohangál a színen. Jön Estragon balról, lélekszakadva. Vladimirhoz fut, a karjába zuhan) Na végre, megint itt vagy! ESTRAGON Átok ül rajtam! VLADIMIR Hol voltál? Már azt hittem, eltûntél mindörökre. ESTRAGON Jönnek! VLADIMIR Kik? ESTRAGON Nem tudom. VLADIMIR Hányan? ESTRAGON Nem tudom. VLADIMIR (diadalmasan) Ez Godot! Végre! Gogo! Ez Godot! Meg vagyunk mentve! Menjünk eléje! (A takarás felé ráncigálja Estragont. Estragon ellenáll, kitépi magát, jobbra el) Gogo! Gyere vissza! (Vladimir kifut a bal oldal legszélére, tekintetével a láthatárt pásztázza. Estragon jön jobbról, Vladimirhoz fut, a karjába zuhan) Na végre, megint itt vagy! ESTRAGON A pokolban vagyok! VLADIMIR Hol voltál? ESTRAGON Arról is jönnek! VLADIMIR Be vagyunk kerítve! (Estragon a színpadfenék irányába rohan) Hülye! Ott nincs kijárat. (Karon ragadja Estragont és a színpad elejére vonszolja. Mutogat elôre) Erre! Sehol egy lélek! Menekülj! Gyorsan! (A nézôtér felé löki Estragont. Estragon rémülten visszahôköl) Nem akarsz? (Méregeti a nézôteret) Megértem. Várj, mindjárt kitalálok valamit. (Elgondolkodik) Egy dologban reménykedhetsz: ha elbújsz. ESTRAGON De hová? VLADIMIR A fa mögé. (Estragon tétovázik) Gyorsan! A fa mögé! (Estragon elindul és a fa mögé lapul, rájön, hogy nincs elrejtve, elôjön a fa mögül) Na, ennek a fának határozottan semmi hasznát sem vehetjük.

742

NV10-08.indb 43

2010.08.13. 12:23:25

ESTRAGON (nyugodtabban) Elvesztettem a fejemet. Bocsáss meg! Nem fordul elô többé. Mondd meg, mit kell tenni. VLADIMIR Nincs mit tenni. ESTRAGON Menj és állj oda! (Kivezeti Vladimirt jobb szélre, háttal fordítja a színpadnak) Így, nem mozdulsz, és nyitva tartod a szemed! (Vladimir tekintetével a láthatárt pásztázza, tenyerével ernyôt tart a szeme fölé. Estragon kifut bal szélre, hasonló pozíciót foglal el. Hátrafordítják a fejüket, egymásra néznek) Vállvetve, mint a régi szép idôkben! (Kis ideig még nézik egymást, aztán ôrködnek tovább. Hosszú csend) Látsz valakit közeledni? VLADIMIR (fejét odafordítva) Mi? ESTRAGON (hangosabban) Látsz valakit közeledni? VLADIMIR Nem. ESTRAGON Én se. Ôrködnek tovább. Csend VLADIMIR Rémeket láttál. ESTRAGON (odafordítja a fejét) Mi? VLADIMIR (hangosabban) Rémeket láttál! ESTRAGON Muszáj üvölteni? Ôrködnek tovább. Csend VLADIMIR és ESTRAGON (egyszerre fordulnak egymás felé) Te viszont… VLADIMIR Jaj, bocsánat! ESTRAGON Mondjad csak. VLADIMIR Nem, nem, csak utánad! ESTRAGON Nem, nem, elôbb te. VLADIMIR Én vágtam a szavadba. ESTRAGON Ellenkezôleg. Dühösen méregetik egymást VLADIMIR Szertartásos majom! ESTRAGON Fontoskodó disznó! VLADIMIR Felszólítalak, hogy fejezd be a mondatot! ESTRAGON Te fejezd be a tiédet! Csend. Közelebb húzódnak egymáshoz. Megállnak VLADIMIR Gyengeelméjû! ESTRAGON Jó ötlet, sértegessük egymást! Elfordulnak, szétválnak, megint megfordulnak, szemtôl szembe állnak VLADIMIR Gyengeelméjû! ESTRAGON Gyûrûsféreg! VLADIMIR Szörnyszülött! ESTRAGON Ágyéktetû! VLADIMIR Csatornapatkány! ESTRAGON Káplán!

743

NV10-08.indb 44

2010.08.13. 12:23:25

VLADIMIR Kretén! ESTRAGON (megfellebbezhetetlenül) Kritikusss! VLADIMIR Jaj! (Legyôzve elszontyolodik és elfordul) ESTRAGON És most béküljünk ki! VLADIMIR Gogo! ESTRAGON Didi! VLADIMIR Add a kezed! ESTRAGON Itt a kezem! VLADIMIR Gyere a karomba! ESTRAGON A karodba? VLADIMIR Keblemre! ESTRAGON Gyerünk! Megölelik egymást. Szétválnak. Csend VLADIMIR Hogy múlik az idô, ha jól mulat az ember. Csend ESTRAGON És most mit csináljunk? VLADIMIR Míg várunk? ESTRAGON Míg várunk. Csend VLADIMIR Csinálhatnánk gyakorlatokat. ESTRAGON Mozoghatnánk. VLADIMIR Egy kis feszítés. ESTRAGON Egy kis lazítás. VLADIMIR Egy kis nyújtás. ESTRAGON Egy kis lazítás. VLADIMIR Hogy bemelegedjünk. ESTRAGON Hogy lenyugodjunk. VLADIMIR Gyerünk. Vladimir egyik lábáról a másikra ugrál. Estragon utánozza ESTRAGON (abbahagyja) Elég. Belefáradtam. VLADIMIR (abbahagyja) Nem vagyunk formában. Egy kis mélylégzés? ESTRAGON A légzésbe is belefáradtam. VLADIMIR Igazad van. Szünet Akkor csak a fát csináljuk meg, az egyensúly kedvéért. ESTRAGON A fát? Vladimir felveszi a fa pozíciót, fél lábon áll, bizonytalanul inog VLADIMIR (befejezi) Te jössz.

744

NV10-08.indb 45

2010.08.13. 12:23:25

Estragon felveszi a fa pozíciót, inog ESTRAGON Mit gondolsz, lát most Isten? VLADIMIR Be kell csukni a szemed. Estragon becsukja a szemét, még jobban inog ESTRAGON (abbahagyja, öklével hadonászik, torkaszakadtából) Isten, irgalmazz nekem! VLADIMIR (sértetten) És nekem? ESTRAGON Nekem! Nekem! Irgalmazz! Nekem! Pozzo és Lucky jönnek. Pozzo vak. Lucky csomagokkal megrakva, mint elôbb. Kötél, mint elôbb, de sokkal rövidebb, hogy Pozzo könnyebben követhesse Luckyt. Lucky fején másik kalap. Vladimir és Estragon láttán Lucky megtorpan. Pozzo halad tovább, beleütközik Luckyba VLADIMIR Gogo! POZZO (belekapaszkodik Luckyba, aki ettôl megtántorodik) Mi ez? Ki az? Lucky elzuhan, mindent kiejt a kezébôl, magával rántja Pozzót. Tehetetlenül fekszenek a szanaszét heverô csomagok között ESTRAGON Ez Godot? VLADIMIR Végre! (Odamegy az emberkupachoz) Végre erôsítést kaptunk! POZZO Segítség! ESTRAGON Ez Godot? VLADIMIR Már majdnem erôt vett rajtunk a csüggedés. De most már kihúzzuk estig. POZZO Segítség! ESTRAGON Hallod? VLADIMIR Nem vagyunk többé egyedül, nem kell egyedül várnunk az éjszakát, nem kell egyedül várnunk Godot-ra, nem kell egyedül várnunk, hogy …várjunk… Egész este küszködtünk, támasz nélkül. De ennek vége. Most már holnap van. POZZO Segítség! VLADIMIR Az idô visszazökkent. A nap lenyugszik, a hold fölkel, mi pedig… már itt se vagyunk. POZZO Irgalom! VLADIMIR Szegény Pozzo! ESTRAGON Tudtam, hogy ô az. VLADIMIR Ki? ESTRAGON Godot. VLADIMIR De hisz ez nem Godot. ESTRAGON Nem Godot? VLADIMIR Nem Godot. ESTRAGON Akkor ki? VLADIMIR Pozzo. POZZO Ide! Ide! Segítsenek föl! VLADIMIR Nem bír fölkelni. ESTRAGON Menjünk innen! VLADIMIR Nem lehet. ESTRAGON Mért nem?

745

NV10-08.indb 46

2010.08.13. 12:23:25

VLADIMIR Godot-ra várunk. ESTRAGON Á! VLADIMIR Lehet, hogy megint hozott neked csontot. ESTRAGON Csontot? VLADIMIR Csirkecsontot. Nem emlékszel? ESTRAGON Ô adta? VLADIMIR Ô. ESTRAGON Kérj még tôle! VLADIMIR Talán elôször segíteni kellene neki. ESTRAGON Miben? VLADIMIR Felállni. ESTRAGON Nem tud felállni? VLADIMIR Fel akar állni. ESTRAGON Akkor hadd álljon fel! VLADIMIR Nem tud. ESTRAGON Miért nem? VLADIMIR Nem tudom. Pozzo vonaglik, nyög, öklével üti a földet ESTRAGON Elôször kérjünk tôle csontot! Ha nem hajlandó adni, itt hagyjuk. VLADIMIR Úgy érted, hogy ki van szolgáltatva nekünk? ESTRAGON Úgy. VLADIMIR És emberbaráti jó szolgálatunkat bizonyos feltételekhez kellene kötnünk? ESTRAGON Mihez? VLADIMIR Idáig rendben is lenne, csak egytôl félek. POZZO Segítség! ESTRAGON Mitôl? VLADIMIR Hogy Lucky hirtelen beindul. Akkor aztán szétrúgja a zacsekunkat. ESTRAGON Lucky? VLADIMIR Aki neked ment tegnap. ESTRAGON Nem, azok tízen voltak, mondtam. VLADIMIR Az késôbb volt, ez az, aki beléd rúgott. ESTRAGON Itt van? VLADIMIR Teljes életnagyságban. (Lucky felé bök) Jelenleg ártalmatlan, de bármelyik pillanatban bevadulhat. POZZO Segítség! ESTRAGON És ha jól megvernénk, te meg én? VLADIMIR Úgy érted, lepjük meg álmában? ESTRAGON Úgy. VLADIMIR Nem rossz ötlet. De meg tudjuk-e verni? Tényleg alszik? (Szünet) Nem, legokosabb volna kihasználni, hogy Pozzo segítségért kiáltott… POZZO Segítség! VLADIMIR …és segítséget adni neki. ESTRAGON Mi segítsünk neki? VLADIMIR Kézzelfogható jutalom reményében. ESTRAGON Feltéve, hogy… VLADIMIR Ne pazaroljuk az idôt meddô vitákra! (Szünet. Hevesen) Addig tegyünk valamit, amíg kezünkben a lehetôség! Nem mindennap van ránk szükség. Nem mintha most személy szerint ránk volna szükség. Mások éppúgy megfelelnének, ha nem jobban. A segélykiáltásokat, melyek még itt visszhangoznak a fülünkben,

746

NV10-08.indb 47

2010.08.13. 12:23:25

az egész emberiséghez intézték. De itt és most mi vagyunk az egész emberiség, akár tetszik, akár nem. Használjuk ki a lehetôséget, amíg nem késô. Legalább egyszer legyünk méltó képviselôi ennek a korcs fajnak, amihez kegyetlen végzetünk láncolt… Mit szólsz hozzá? (Estragon nem szól hozzá semmit) Noha az is igaz, hogy fajunk hiteles letéteményesei maradunk akkor is, ha karba tett kézzel mérlegeljük az érveket és ellenérveket. A tigris minden különösebb latolgatatás nélkül ugrik bajba jutott fajtársai segítségére, vagy elrejtôzik a legsûrûbb bozót mélyén. De nem is ez itt a kérdés. Mit csinálunk mi itt? Az itt a kérdés. Kivételezett helyzetben vagyunk, mert megadatott nekünk, hogy tudhatjuk rá a választ. Igen. A világ mérhetetlen zûrzavarában egyetlen dolog világos: mi Godot eljövetelét várjuk… ESTRAGON Ja! POZZO Segítség! VLADIMIR Vagy azt, hogy leszálljon az éjszaka. (Szünet) Találkozóban állapodtunk meg, tartjuk magunkat a megállapodáshoz, ennyi. Szentek nem vagyunk, de a megállapodást betartottuk. Hány ember dicsekedhet ezzel? ESTRAGON Sok-sok millió. VLADIMIR Azt hiszed? ESTRAGON Nem tudom. VLADIMIR Lehet, hogy igazad van. POZZO Segítség! VLADIMIR Csak annyit tudok, hogy az adott körülmények között az idô lassan múlik, s ez arra késztet bennünket, hogy bizonyos foglalatosságokkal ámítsuk magunkat, melyek – hogy is mondjam csak – eleinte ésszerûnek látszanak, mindaddig legalábbis, míg szokássá nem válnak. Erre azt lehet mondani, mi így védekezünk, nehogy megbomoljon az elménk. Kétségtelen. De vajon nem tévelyeg-e értelmünk réges-rég a feneketlen mélységek végtelen sötétjében? Ezen töprengek idônként. Követed a gondolatmenetemet? ESTRAGON (ez egyszer elsüt egy aforizmát) Mindnyájan bolondnak születünk – van, aki az is marad. POZZO Segítség! Nem leszek hálátlan! ESTRAGON Mennyit fizet? POZZO Egy százast. ESTRAGON Az nem elég. VLADIMIR Idáig én nem merészkednék. ESTRAGON Mért, szerinted elég? VLADIMIR Nem arról beszélek. Én odáig nem merészkednék, hogy amikor világra jöttem, már gyengeelméjû lettem volna. De nem is az itt a kérdés. POZZO Kétszázat. VLADIMIR Várakozunk. Unatkozunk. (Felemeli a karját) Nem, ne is tiltakozz, halálra unjuk magunkat, ez tagadhatatlan. Jó. Most alkalom nyílik a szórakozásra, és mi mit csinálunk? Elszalasztjuk. Gyere, inkább ragadjuk meg! (Közeledik az emberkupachoz. Megáll félúton) Egy pillanat, és minden elenyészik, és mi ismét egyedül maradunk a semmi közepén. (Eltûnôdik) POZZO Kétszázat! VLADIMIR Már jövünk is! (Próbálja Pozzót felhúzni a földrôl, nem sikerül, megint megpróbálja, megbotlik, elesik, megpróbál felkelni, nem sikerül) ESTRAGON Mi van veletek? VLADIMIR Segítség! ESTRAGON Én megyek. VLADIMIR Ne hagyj itt! Ezek megölnek!

747

NV10-08.indb 48

2010.08.13. 12:23:26

POZZO Hol vagyok? VLADIMIR Gogo! POZZO Segítség! VLADIMIR Segítség! ESTRAGON Én megyek. VLADIMIR Elôbb segíts felállni, aztán együtt elmegyünk. ESTRAGON Megígéred? VLADIMIR Esküszöm! ESTRAGON És vissza se jövünk? VLADIMIR Soha! ESTRAGON Elutazunk a Pireneusokba. VLADIMIR Ahová akarod. ESTRAGON Mindig szerettem volna a Pireneusokban túrázni. VLADIMIR Most majd túrázhatsz. ESTRAGON (hátrahôkölve) Ki fingott? VLADIMIR Pozzo. POZZO Ide! Ide! Irgalom! ESTRAGON Undorító. VLADIMIR Siess! Add a kezed! ESTRAGON Én megyek. (Szünet. Hangosabban) Én megyek. VLADIMIR Gondolom, a végén majdcsak felállok magamtól is. (Megpróbálja, nem sikerül) Mire az idô beteljesül. ESTRAGON Mi van veled? VLADIMIR Menj a pokolba! ESTRAGON Te maradsz? VLADIMIR Pillanatnyilag. ESTRAGON Kelj már fel, na, még felfázol! VLADIMIR Te csak ne aggódj miattam! ESTRAGON Gyere, Didi, ne makacskodj! (Kezét kinyújtja, Vladimir mohón megragadja) VLADIMIR Húzz! Estragon húzza, meginog, elzuhan. Hosszú csend POZZO Segítség! VLADIMIR Megérkeztünk. POZZO Kik maguk? VLADIMIR Emberek vagyunk. Csend ESTRAGON Édes anyaföld! VLADIMIR Fel tudsz állni? ESTRAGON Nem tudom. VLADIMIR Próbáld! ESTRAGON Ne most, ne most. Csend POZZO Mi történt?

748

NV10-08.indb 49

2010.08.13. 12:23:26

VLADIMIR (indulatosan) Befognád végre? Te dögvész! Máson se jár az esze, csak saját magán! ESTRAGON És ha szundikálnánk egyet? VLADIMIR Hallottad? Tudni akarja, mi történt. ESTRAGON Ne törôdj vele! Aludj! Csend POZZO Irgalom! Irgalom! ESTRAGON (felriad) Mi van? VLADIMIR Elaludtál? ESTRAGON Valószínûleg. VLADIMIR Ez a rohadt Pozzo megint rákezdte. ESTRAGON Hallgattasd el! Rúgd tökön! VLADIMIR (üti-veri Pozzót) Befognád a pofád végre? Te lapostetû! (Pozzo fájdalmas kiáltások közepette kiszabadítja magát, távolabb kúszik. Leáll, vaksin hadonászik a levegôben, segítségért kiált. Vladimir felkönyökölve figyeli a visszavonulást) Odébb mászott! (Pozzo összeesik) Elterült! ESTRAGON Most mit csináljunk? VLADIMIR Megpróbálhatnék odamászni hozzá. ESTRAGON Ne hagyj itt! VLADIMIR Vagy kiabálhatnék neki. ESTRAGON Jó, kiabálj neki. VLADIMIR Pozzo! (Csend) Pozzo! (Csend) Semmi válasz. ESTRAGON Kiabáljunk együtt! VLADIMIR és ESTRAGON Pozzo! Pozzo! VLADIMIR Megmozdult. ESTRAGON Biztos vagy benne, hogy Pozzónak hívják? VLADIMIR (riadtan) Pozzo úr! Jöjjön vissza! Nem bántjuk. Csend ESTRAGON És ha megpróbálnánk más néven hívni? VLADIMIR Félek, hogy már a halálán van. ESTRAGON Az vicces lenne. VLADIMIR Mi lenne vicces? ESTRAGON Ha különbözô neveken próbálnánk hívni, sorban egymás után. Eltelne vele az idô. Elôbb-utóbb ráhibáznánk az igazi nevére. VLADIMIR Mondom, hogy Pozzónak hívják. ESTRAGON Majd meglátjuk. (Elgondolkodik) Ábel! Ábel! POZZO Segítség! ESTRAGON Egybôl eltaláltam! VLADIMIR Kezdem unni a témát. ESTRAGON A másik meg biztosan Káin. Káin! Káin! POZZO Segítség! ESTRAGON Ô maga az egész emberiség! (Csend) Figyeled azt a kis felhôt? VLADIMIR (tekintetét felemelve) Melyiket? ESTRAGON Azt, ni. A zeniten. VLADIMIR És? (Szünet) Mi olyan rendkívüli rajta? Csend

749

NV10-08.indb 50

2010.08.13. 12:23:26

ESTRAGON Most térjünk át valami másra, ha nincs ellene kifogásod. VLADIMIR Épp indítványozni akartam. ESTRAGON De mire? VLADIMIR Ja, hogy mire?! Csend ESTRAGON Mondjuk, kezdjük a felállással? VLADIMIR Próba – szerencse! Felállnak ESTRAGON Gyerekjáték volt! VLADIMIR Akaraterô kérdése az egész. ESTRAGON És most? POZZO Segítség! ESTRAGON Menjünk innen! VLADIMIR Nem lehet. ESTRAGON Miért nem? VLADIMIR Godot-ra várunk. ESTRAGON Á! (Kétségbeesetten) Mit csináljunk, mit csináljunk? POZZO Segítség! VLADIMIR Mi lenne, ha segítenénk neki? ESTRAGON Mit akar? VLADIMIR Fel akar állni. ESTRAGON Akkor miért nem áll fel? VLADIMIR Azt akarja, hogy mi segítsünk neki felállni. ESTRAGON Akkor meg miért nem segítünk? Mire várunk? (Felsegítik Pozzót, elengedik. Ismét elzuhan) VLADIMIR Tartani kell. (Megint felsegítik. Pozzo kettejük között csüng, karját a nyakuk köré fonva) Jobban érzi magát? POZZO Kik maguk? VLADIMIR Nem ismer meg bennünket? POZZO Világtalan vagyok. Csend ESTRAGON Lehet, hogy a jövôbe lát. VLADIMIR Mióta? POZZO Régen kitûnô volt a látásom – de maguk barátok? ESTRAGON (hangosan nevet) Tudni akarja, barátok vagyunk-e. VLADIMIR Ugyan. Hogy neki barátai vagyunk-e. ESTRAGON És? VLADIMIR Azok, bebizonyítottuk. Azzal, hogy segítettünk rajta. ESTRAGON Pontosan. De akkor is segítettünk volna, ha nem lennénk a barátai? VLADIMIR Valószínûleg. ESTRAGON Igaz. VLADIMIR Most ne ezen morfondírozzunk! POZZO Maguk nem útonállók? ESTRAGON Útonállók? Nem lát a szemétôl?

750

NV10-08.indb 51

2010.08.13. 12:23:26

VLADIMIR A fenébe, nem látod, hogy vak? ESTRAGON A fenébe, tényleg! (Szünet) Legalábbis azt állítja. POZZO Ne hagyjanak itt! VLADIMIR Szó se lehet róla. ESTRAGON Pillanatnyilag. POZZO Mennyi az idô? VLADIMIR (az eget kémleli) Hét óra…? Nyolc óra…? ESTRAGON Attól függ, milyen évszak van. POZZO Este van? Csend. Estragon és Vladimir a napnyugtát szemléli ESTRAGON Most kel fel. VLADIMIR Lehetetlenség. ESTRAGON Lehet, hogy hajnal van. VLADIMIR Ne add a hülyét, az ott nyugat. ESTRAGON Honnan tudod? POZZO (szorongva) Már beesteledett? VLADIMIR Meg se moccan. ESTRAGON Mondom, hogy most kel fel. POZZO Miért nem válaszolnak? ESTRAGON Hagyjon idôt gondolkozni. VLADIMIR (megnyugtatóan) Este van, uram, lám a napnak vége, ím leszáll az éj. A barátom kételyeket szándékozott ébreszteni bennem, és be kell vallanom, egy pillanatra meg is ingatott hitemben. Na de nemhiába éltem végig a mai hosszú napot, megnyugtathatom, lassan-lassan kimerül a repertoár. Szünet És most hogy érzi magát? ESTRAGON Meddig akar ez itt a nyakunkon lógni? (Félig eleresztik, de esés közben megint megfogják) Nem vagyunk mi kariatidák! VLADIMIR Említette az imént, hogy régebben kitûnô látása volt, ha jól vettem ki a szavaiból. POZZO Kitûnô! Kitûnô, kitûnô látásom volt. Csend ESTRAGON (ingerülten) Bôvebben! Bôvebben! VLADIMIR Hagyjad már! Nem látod, hogy a régi szép idôkön mereng, mikor még boldog volt? (Szünet) Memoria praeteritorum bonorum – fájdalmas lehet. ESTRAGON Honnan tudhatnánk? VLADIMIR Hirtelen érte a csapás? POZZO Kitûnô volt. VLADIMIR Azt kérdezem, hogy hirtelen érte-e a csapás. POZZO Egy szép nap olyan vakon ébredtem, mint a vak Szerencse. (Szünet) Gyakran eltûnôdöm: vajon nem alszom-e még mindig. VLADIMIR És mikor történt? POZZO Nem tudom. VLADIMIR De nem régebben, mint tegnap. POZZO (hevesen) Ne faggassanak már! A világtalan ember elveszíti az idôérzékét.

751

NV10-08.indb 52

2010.08.13. 12:23:26

Rejtve maradnak elôtte az idô dolgai. VLADIMIR Még ilyet! Meg mertem volna esküdni, hogy pont fordítva van. ESTRAGON Én megyek. POZZO Hol vagyunk? VLADIMIR Meg nem mondhatom. POZZO Nem erre a helyre mondják egészen véletlenül, hogy a Kôpadolat? VLADIMIR Sose hallottam róla. POZZO Mégis, milyen? VLADIMIR (körbepillant) Leírhatatlan. Nem hasonlít semmihez. Sehol semmi. Csak egy fa. POZZO Akkor ez nem a Kôpadolat. ESTRAGON (meggörnyedve) Ez aztán a szórakozás! POZZO Hol a szolgám? VLADIMIR Itt van valahol. POZZO Miért nem felel, ha hívom? VLADIMIR Nem tudom. Úgy néz ki, mint aki alszik. De az is lehet, hogy meghalt. POZZO Mi történt pontosan? ESTRAGON Pontosan! VLADIMIR Mind a ketten megcsúsztak. (Szünet) És felbuktak. POZZO Menjenek, nézzék meg, nem sebesült-e meg. VLADIMIR Nem ereszthetjük el önt. POZZO Nem kell mindkettôjüknek odamenni. VLADIMIR (Estragonhoz) Menj oda te! ESTRAGON Az után, amit mûvelt velem? Soha! POZZO Helyes, helyes, hadd menjen csak a barátja! Úgyis olyan büdös. Csend Mire vár? VLADIMIR Mire vársz? ESTRAGON Godot-ra várok. Csend VLADIMIR Mi is lenne pontosan a barátom feladata? POZZO Elôször meg kellene rántania a kötelet, ahogy csak bírja – de meg ne fojtsa. Erre reagálni szokott. Ha mégse, akkor kínálja cipôorral képen és – ha egy mód van rá – a becsesebb felén is. VLADIMIR (Estragonhoz) Na látod, nincs mitôl félned. Sôt most aztán bosszút állhatsz rajta. ESTRAGON És ha védekezik? POZZO Á, nem, sose védekezik. VLADIMIR Én majd a segítségedre sietek! ESTRAGON A szemed rajtam legyen! (Megindul Lucky felé) VLADIMIR Mielôtt nekilátsz, nézd meg, hogy él-e. Nem érdemes fárasztani magad, ha már meghalt. ESTRAGON (Lucky fölé hajol) Lélegzik. VLADMIR Akkor adjál neki! Estragon hirtelen dührohamot kap, rugdosni kezdi Luckyt, miközben válogatott szitkokat szór a fejére. De megfájdul a lába, jajgatva félresántikál. Lucky mocorog

752

NV10-08.indb 53

2010.08.13. 12:23:26

ESTRAGON Ó, a piszok! (A halomra ül, cipôjét próbálja lehúzni. Kis idô elteltével letesz róla, elalváshoz készülôdik: karját térdére fekteti, fejét karjára hajtja) POZZO Most meg mi a baj? VLADIMIR A barátom megsérült. POZZO És Lucky? VLADIMIR Ezek szerint ô az? POZZO Ki? VLADIMIR Lucky? POZZO Nem értem. VLADIMIR És ön ugye Pozzo? POZZO Persze hogy Pozzo vagyok. VLADIMIR Ugyanaz, aki tegnap. POZZO Tegnap? VLADIMIR Találkoztunk tegnap. (Csend) Nem emlékszik? POZZO Nem emlékszem, hogy tegnap találkoztam volna valakivel. Holnap meg arra nem emlékszem majd, hogy ma találkoztam-e valakivel. Rám ne számítson, nem tudok felvilágosítással szolgálni. VLADIMIR Na de… POZZO Elég. Talpra, disznó! VLADIMIR Vitte a vásárra, hogy eladja. Ön elôadást tartott nekünk. Ô meg táncolt. Gondolkozott. Önnek még megvolt a szeme világa. POZZO Ahogy gondolja… Na, engedjen, hadd menjek! (Vladimir elhúzódik tôle) Talpra! Lucky feláll, összeszedi a csomagokat VLADIMIR És innen hová mennek? POZZO Tovább. (Lucky csomagokkal megrakva elfoglalja helyét Pozzo elôtt) Ostor! (Lucky mindent letesz, keresi az ostort, megtalálja, Pozzo kezébe adja, megint felvesz mindent) Kötél! (Lucky mindent letesz, a kötél végét Pozzo kezébe adja, megint felvesz minden csomagot) VLADIMIR Mi van a bôröndben? POZZO Homok. (Megrántja a kötelet) Gyia! VLADIMIR Maradjon még! POZZO Megyek. VLADIMIR Mi lesz, ha elesnek, és nincs segítség a közelben? POZZO Várunk, míg fel nem tudunk állni. Aztán megyünk tovább. Gyia! VLADIMIR Mielôtt elmennek, szóljon neki, hogy énekeljen! POZZO Kinek? VLADIMIR Luckynak. POZZO Hogy énekeljen? VLADIMIR Igen. Vagy gondolkozzon. Vagy szavaljon. POZZO De hiszen néma. VLADIMIR Néma?! POZZO Néma. Egy hang ki nem jön a torkán. VLADIMIR Néma? Mikortól? POZZO (hirtelen dührohamot kap) Mit kínoz azzal az átokverte idôvel, nem volt még elég? Ez szörnyû! Mikor! Mikor! Egy napon, ennyi nem elég? Egy napon megnémult, egy napon megvakultam, egy napon megsüketülünk, egy napon megszületünk, egy napon meghalunk, ugyanazon a napon, ugyanabban a

753

NV10-08.indb 54

2010.08.13. 12:23:26

másodpercben, ennyi nem elég? (Nyugodtabban) A nôk lovagló ülésben szülnek a sírgödör fölött, egy pillanatra felragyog a fény, aztán ismét leszáll az éjszaka. (Megrántja a kötelet) Gyia! Pozzo és Lucky el. Vladimir a szín széléig követi ôket, utánuk néz. Hangos robaj jelzi, hogy megint elzuhantak, amit Vladimir arcjátéka is megerôsít. Csend. Vladimir odamegy Estragonhoz, egy kicsit nézi, aztán felrázza álmából ESTRAGON (zaklatott mozdulatokat tesz, összefüggéstelen szavakat motyog, végül) Miért nem hagysz soha aludni? VLADIMIR Egyedül éreztem magam. ESTRAGON Azt álmodtam, hogy boldog vagyok. VLADIMIR Ezzel is telt az idô. ESTRAGON Azt álmodtam, hogy… VLADIMIR (indulatosan) El ne mondd! (Csend) Vajon tényleg vak? ESTRAGON Vak? Ki? VLADIMIR Pozzo. ESTRAGON Vak? VLADIMIR Azt mondta, vak. ESTRAGON Na és? VLADIMIR Az volt az érzésem, hogy lát minket. ESTRAGON Álmodtad. (Szünet) Menjünk! Ja, nem lehet! (Szünet) Biztos vagy benne, hogy nem ô volt? VLADIMIR Ki? ESTRAGON Godot. VLADIMIR De ki? ESTRAGON Pozzo. VLADIMIR Már hogy lett volna! (Kisebb meggyôzôdéssel) Hogy lett volna! (Még kisebb meggyôzôdéssel) Hogy lett volna. ESTRAGON Gondolom, akár fel is állhatnék. (Fájdalmasan feláll) Jaj! Didi! VLADIMIR Magam se tudom, mit higgyek. ESTRAGON A lábam! (Visszaül, megpróbálja lehúzni a cipôjét) Segíts már! VLADIMIR Aludtam, míg mások szenvedtek? Most alszom? Holnap, mikor fölébredek, vagy amikor azt hiszem, hogy fölébredtem, mit mondok majd errôl a mai napról? Hogy Estragon barátommal ezen a szent helyen az éj leszálltáig Godot-ra vártunk? Hogy erre járt Pozzo a hordárjával és beszélt velünk? Valószínû, ezt. De mennyi ebbôl az igazság? (Estragon – miután hiába küszködött a cipô lehúzásával – ismét elbóbiskol. Vladimir nézi) Ô majd semmirôl nem tud. A verést emlegeti majd nekem, amit kapott, én meg adok neki sárgarépát. (Szünet) Lovagló ülésben a sír fölött, komplikált szülés. Lent a gödörben a sírásó komótosan elôkészíti a fogót. Van idônk megöregedni. Jajszavunktól hangos a levegôég. (Hallgatózik) De a megszokás hatékony idegölô. (Megint Estragonra pillant) Engem is néz most valaki, rólam is azt mondja most valaki: alszik, úgyse tud ez semmit, aludjon csak. (Szünet) Nem bírom tovább. (Szünet) Mit is mondtam? Ide-oda járkál lázasan, végül megáll a bal oldal legszélén, a távolba mered. Jobbról jön a Fiú. Megáll. Csend FIÚ Uram… (Vladimir megfordul) Albert úr… VLADIMIR Na, mehetünk megint. (Szünet) Nem ismersz meg? FIÚ Nem, uram.

754

NV10-08.indb 55

2010.08.13. 12:23:27

VLADIMIR Nem te voltál itt tegnap is? FIÚ Nem, uram. VLADIMIR Most vagy itt elôször? FIÚ Igen, uram. Csend VLADIMIR Godot úrtól hoztál üzenetet. FIÚ Tôle, uram. VLADIMIR Ma este nem tud eljönni… FIÚ Nem, uram. VLADIMIR De holnap eljön. FIÚ Igen, uram. VLADIMIR Biztosra mondta. FIÚ Biztosra, uram. Csend VLADIMIR Találkoztál valakivel? FIÚ Nem, uram. VLADIMIR Két másik… (Tétovázik)… férfival? FIÚ Nem láttam senkit, uram. Csend VLADIMIR Mivel foglalkozik ez a Godot úr? (Csend) Hallod, amit mondok? FIÚ Igen, uram. VLADIMIR Akkor? FIÚ Nem foglalkozik semmivel, uram. Csend VLADIMIR Hogy van a testvéred? FIÚ Beteg, uram. VLADIMIR Ô lehetett itt tegnap. FIÚ Nem tudom, uram. Csend VLADIMIR (halkan) Szakállas ez a Godot úr? FIÚ Igen, uram. VLADIMIR A szakálla szôke, vagy… (tétovázik)… vagy fekete? FIÚ Azt hiszem, fehér, uram. Csend VLADIMIR Krisztus, könyörülj rajtunk! Csend FIÚ Mit mondjak Godot úrnak, uram?

755

NV10-08.indb 56

2010.08.13. 12:23:27

VLADIMIR Annyit mondj neki, hogy… (tétovázik)… hogy láttál engem, meg hogy… (tétovázik)… hogy láttál. (Szünet. Vladimir közelebb lép, a Fiú hátrál. Vladimir megáll, a Fiú is megáll. Váratlan indulattal) Biztos, hogy láttál engem? Biztos, hogy holnap, mikor idejössz, nem mondod majd, hogy sose láttál? Csend. Vladimir hirtelen elôreugrik, a Fiú kitér elôle és futva el. Csend. A nap lemegy, a hold felkel. Mint az elsô felvonásban. Vladimir görnyedten áll, mozdulatlanul. Estragon felébred, cipôjét lehúzza, feláll, két kezében egy-egy cipô, középre megy és leteszi az elôszínpad peremére, aztán odamegy Vladimirhoz ESTRAGON Mi bajod? VLADIMIR Semmi. ESTRAGON Én megyek. VLADIMIR Én is. ESTRAGON Sokáig aludtam? VLADIMIR Nem tudom. Csend ESTRAGON Hova megyünk? VLADIMIR Nem messze. ESTRAGON De, menjünk messze, minél messzebb innét! VLADIMIR Nem lehet. ESTRAGON Miért nem? VLADIMIR Holnap vissza kell jönnünk. ESTRAGON Minek? VLADIMIR Hogy Godot-ra várjunk. ESTRAGON Aha! (Szünet) Nem jött el? VLADIMIR Nem. ESTRAGON És most már túl késô is van. VLADIMIR Igen, leszállt az éjszaka. ESTRAGON És ha nem foglalkoznánk vele többet? (Szünet) Ha nem foglalkoznánk vele? VLADIMIR Megbüntetne érte. (Csend. A fát nézi) Minden élettelen, csak a fa nem. ESTRAGON (a fát nézi) Mi ez? VLADIMIR A fa. ESTRAGON Jó, de milyen fa? VLADIMIR Nem tudom. Szomorúfûz. Estragon a fához húzza Vladimirt. Mozdulatlanul állnak elôtte. Csend ESTRAGON Ne kössük fel rá magunkat? VLADIMIR Mivel? ESTRAGON Nincs nálad kötél? VLADIMIR Nincs. ESTRAGON Anélkül nem megy. Csend VLADIMIR Menjünk! ESTRAGON Várj, van itt a derekamon!

756

NV10-08.indb 57

2010.08.13. 12:23:27

VLADIMIR Túl rövid. ESTRAGON Majd tartod a lábam. VLADIMIR És az én lábamat ki tartja? ESTRAGON Igaz. VLADIMIR Azért mutasd csak! (Estragon leoldja a derekáról a kötelet, a nadrágja annyira bô, hogy lecsúszik bokáig. Vizsgálgatják a kötelet) Ha minden kötél szakad, ez is megteszi. De elég erôs? ESTRAGON Majd meglátjuk. Kapaszkodj bele! Megfogják a kötél két végét, húzzák. A kötél elszakad. Majdnem elesnek VLADIMIR Veszett fejsze nyele Csend ESTRAGON Azt mondod, holnap vissza kell jönnünk? VLADIMIR Vissza. ESTRAGON Akkor hozhatunk egy jó erôs kötelet. VLADIMIR Igaz. Csend ESTRAGON Didi. VLADIMIR Tessék. ESTRAGON Én nem bírom tovább. VLADIMIR Csak hiszed. ESTRAGON Ha elválnánk? Talán jobb lenne mind a kettônknek. VLADIMIR Majd holnap felkötjük magunkat. (Szünet) Hacsak meg nem jön Godot. ESTRAGON És ha megjön? VLADIMIR Akkor meg vagyunk mentve. Vladimir leveszi a kalapját – ami eredetileg a Luckyé volt –, belenéz, körbetapogatja a belsejét, karimájánál fogva megrázza, megütögeti a tetejét, megint felteszi ESTRAGON Na? Megyünk? VLADIMIR Húzd fel a nadrágod! ESTRAGON Mi? VLADIMIR Hogy húzd fel a nadrágod. ESTRAGON Hogy húzzam le a nadrágot? VLADIMIR Húzd FEL a nadrágod. ESTRAGON (most veszi észre, hogy a nadrágja le van csúszva) Igaz. (Felhúzza a nadrágját) VLADIMIR Na? Megyünk? ESTRAGON Jó, menjünk. Nem mozdulnak Függöny PINCZÉS ISTVÁN fordítása A szöveget az angol eredetivel egybevetette Géher István.

757

NV10-08.indb 58

2010.08.13. 12:23:27

MÛHELY

PINCZÉS ISTVÁN

Beckett újratöltve Az angol Godot-ra várva (In memoriam S. B. – Hommage a` K. G. E.)

EGY „NAGYON-NAGYON GYENGE VILÁGIRODALMI MÛVECSKE” – MAGYARUL Samuel Beckett húsz éve halott – a színházi világ a 2009–2010-es évadban mûveinek elôadásaival emlékezett az abszurd dráma egyik legjelentôsebb és legnagyobb hatású alkotójára. Európa színpadain Londontól Bolognán át Temesvárig ma is „in memoriam Beckett” vitték színre legjobbnak ítélt és legtöbbször elôadott mûvét, a Godot-ra várva címû ôsabszurdot. Napra pontosan negyvenöt esztendôvel ezelôtt, 1965-ben az augusztusi Nagyvilágban jelent meg elôször magyarul a négy év múlva már Nobel-díjasként ünnepelt szerzô Godot-ra várva címû drámájának fordítása Kolozsvári Grandpierre Emil tollából, s ez a szöveg volt az alapja egyetlen betûnyi változtatás nélkül a három hónappal késôbb létrejött premiernek a Thália Színház stúdiószínházában. Magyarul is revelatív erôvel hatott a Mihályi Gábor ajánló tanulmányával bevezetett enigmatikus mû, a Nagyvilág szerkesztôsége által kezdeményezett kerekasztal-vita során pedig izgalmas és taktikus irodalmi-esztétikai-ideológiai pengeváltások történtek. Mindössze kilenc évvel az ’56-os események után mind a publikálás, mind a vita fontos kultúrpolitikai és szellemi fegyvertény volt. Nyitányként Mihályi szemhatártágító ajánlása igazította útba az olvasót, hogy a Godot „látszólagos egyszerûsége és eszköztelensége ellenére is rafináltan túlzsúfolt; minden kép, minden mondat, minden jelzô többszörösen áttételes jelentéssel bír, amely (…) jelzésszerû utalásokkal épül rá az évszázados európai kultúrára, annak mintegy sûrített kivonata és elvetése”.1 A kibontakozó vitában fokozottan érzôdik „a hatvanas évek szûk levegôje”. Hegedûs Géza a klasszikus dramaturgia és a polgári ízlésideál jegyében szélsôséges kifejezésekkel bírálta e „nagyon-nagyon gyenge irodalmi mûvecskét”, ezt a „világhírnévre lobbant izét”: „Ez a Godot-ra várva címû áldráma: irodalmi blöff, s ami van benne mégis esztétikum, az se nem új, se nem eredeti, se nem érdekes, viszont oktalanul elnyújtott és több helyütt ízléstelen.”2 Szabó György kortárs nyugati alkotók (Anouilh, Tennessee Williams, Thornton Wilder, William Saroyan) pozitív, lelkes, elismerô véleményét hívta segítségül a mû 1

Mihályi Gábor: A „Godot” elé. In: Nagyvilág, 1965. 8. sz. 1171–1172. Hegedüs Géza: Vita Beckett Godot-járól. Godot-t újraolvasva. In: Nagyvilág, 1965. 11. sz. 1715.; 1719. 2

758

NV10-08.indb 1

2010.08.13. 12:23:27

értékeinek védelmében: „A Godot-ra várva olyan alkotás, melyben egyfajta végleges filozófia nem a tudomány, hanem a mûvészet síkján jelentkezik. (…) Könnyû és naiv fordulat lenne, ha a teológus-atyák mintájára mi is megpróbálnánk ’Godot’ fogalmába behelyettesíteni isten helyett mondjuk a szocializmust; ezt azonban Beckett gondolatrendszerének felelôtlen megcsonkítása nélkül nem tehetnénk.”3 MátraiBetegh Béla felismerte, hogy Beckett drámájának többféle olvasata is lehetséges, és elutasította a dráma „pesszimista” és „elidegenítô” megbélyegzését: „A Godot hosszú sor ’elidegenítô’ dráma után elôször barátkoztat meg meggyôzôen mindannak az ellenkezôjével, amitôl elidegenít.”4 Varannay Aurél elemzô kritikájában Godot mellett, de Beckett ellen foglalt állást: „Beckettben ördögi, hogy a poklot tárja elénk, de költôi, hogy kineveti a poklot. (…) A Godot öngúnya, fanyar humora az abszurd dráma pozitív kifejezése. Biztatás, hogy a lét mostohaságát is derûvel viselhetjük el.”5 Kéry László vitazáró értekezése tévedésnek minôsítette a mû sommás elutasítását, annak minden „nyilvánvaló” filozófiai és dramaturgiai „elhibázottsága” ellenére is: „A Godot-t elô lehet úgy adni, hogy a nézôt egyre fokozódó nevetés rázza, miközben egyre mélyebben ivódik tudatába-zsigereibe az emberi lét céltalansága, a világberendezés abszurd kegyetlensége.”6

EN ATTENDANT GODOT – WAITING FOR GODOT Szakemberek közül is kevesen tudják, hogy e korszakos jelentôségû mûnek két különbözô szövegváltozata létezik – két különbözô nyelven: franciául és angolul. A legtöbb irodalmi alkotás adott nyelvhez, adott kultúrához kötôdik. Beckett kétnyelvûségének – pontosabban: nyelvköziségének – tanulmányozásakor SzegedyMaszák Mihály hivatkozik Bahtyin heteroglosszia fogalmára: bár „minden szöveg olvasható fordításban is, a szövegbeli hang mindig összetett s más szövegeket idéz”.7 A kétnyelvûség nem ritka jelenség a XX. században. T. S. Eliot, Rilke, Ashbery francia nyelvû mûvei (melyek nem mérhetôk saját anyanyelvükön született alkotásaik színvonalához) pusztán kedvtelésbôl készültek. A történelmi-politikai értelemben hontalanok, számûzöttek, emigránsok kétnyelvûségének – az anyanyelv idegen nyelvre cserélésének – kényszerû okai voltak. Az Yvan Goll, Julien Green, Joseph Conrad, Tábori György és mások alkotta sorban különös eset Vladimir Nabokov: mûvei oly nagy idôkülönbséggel jelentek meg két külön nyelven (oroszul és angolul), a forrásés célszöveg olyannyira más helyzetben keletkezett, hogy az alkotói személyiség önazonossága is megkérdôjelezhetô.8 Az önakaratából hontalan Beckett önkéntes nyelvi exodusa viszont nem kizárólagos: franciául és angolul párhuzamosan, egy idôben alkotott. Rendhagyó je3 Szabó György: Vita Beckett Godot-járól. Egy másik nézôpontból. In: Nagyvilág, 1965. 11. sz. 1723. 4 Mátrai-Betegh Béla: A nézô szemével a Godot-ról. In: Nagyvilág, 1965. 12. sz. 1869. 5 Varannay Aurél: Godot mellett, Beckett ellen. In: Nagyvilág, 1965. 12. sz. 1870. 6 Kéry László: Godot-ra várva. Utószó egy vitához. In: Shakespeare, Brecht és a többiek. Színikritikák. Magvetô Kiadó, Budapest, 1968. 156–164. 7 Szegedy-Maszák Mihály: Kétnyelvûség a huszadik századi irodalomban. In: Sz.-M. M.: Újraértelmezések. Krónika Nova Kiadó, Budapest, 2000. 101. 8 Szegedy-Maszák Mihály: i. m.

759

NV10-08.indb 2

2010.08.13. 12:23:27

lenség, hogy regényei és drámái rendre két különbözô nyelven születtek meg; maga fordította-dolgozta át ôket. A forrás- és a célszöveg gyakorlatilag ugyanabban az idôintervallumban, ugyanabban a helyzetben keletkezett, a folyamatosan mindkét nyelvet használó alkotói személyiség önazonossága megkérdôjelezhetetlen. A francia hugenotta ôsöktôl származó, angloír Beckett „a senki földjén szólal meg, anyanyelve (az angol) eredendôen második nyelv, mert ott van elôtte a fantom-elsô, a talán nem is ismert (ír) alapnyelv. Mint a kolostoralapító ír ôsök, szabadon átkóborolhatja tehát az európai nyelveket, szövegének hieratikus és demotikus ,stílustalansága’ rajta kívül fejti ki hatását.”9 Saját bevallása szerint azért folyamodott a francia nyelvhez, hogy „sans style”, a stílus ballasztjaitól mentesen, szabadon alkothasson, ne kösse gúzsba a „mellékjelentésekben túlzottan is gazdag” angol nyelv. Két másik ok is befolyásolta, hogy a tanult nyelven alkotást válassza: szabadulni akart Joyce nyomasztó mûvészi hatásától, és tudta, hogy az angol avantgárd jelentéktelenebb eredményekkel büszkélkedett, franciául hamarabb a mûvészi-kritikai figyelem középpontjába kerülhetett. Francia kortársaitól tudjuk, hogy bár Beckett jól megtanult franciául – a párizsi szlenget is elsajátította –, anyanyelvi beszélôk megmosolyogták stílustalanságra törekvô, ám akaratlanul is avíttas-múltszázadias stílushatású franciatudását. Anthony Cronin, Georges Belmont és mások élvezettel élcelôdtek francia nyelvtudásának korlátain, Josette Hayden egyenesen szánalmasnak nevezte francia nyelvhasználatát.10 Az 1948. október 9. és 1949. január 29. között íródott En attendant Godot jó két hónappal a párizsi ôsbemutató elôtt jelent meg a Les Éditions de Minuit kiadónál (1952. október 17-én, illetve más adatok szerint november 17-én). A Théâtre de Babylon botrányszagú, ám késôbb színháztörténelmi legendává váló ôsbemutatója után – a több mint 400 elôadásos sikerszéria hatására – angolra fordítás ürügyén ezúttal is maga a szerzô dolgozta át saját francia szövegét angol nyelvre, lényeget érintô módon és mértékben. Az angol változat Waiting for Godot címmel 1954-ben jelent meg elôbb New Yorkban (nyomdahibás szövegû „amerikanizált” nyelvtanú és szókincsû változat), majd 1956-ban Londonban (cenzúrázott, „herélt” változat). Az elsô hiteles és teljes angol szöveget 1965-ben adta ki a Faber and Faber kiadó. A két szövegváltozat szembetûnô mennyiségi, tartalmi és szerkezeti eltérést mutat. Beckett fordítás közben számos hosszabb-rövidebb dialógust és számtalan instrukciót húzott ki a francia szövegbôl, s írt helyettük (és nem csak helyettük) más tartalmú párbeszédrészeket, pontosabb vagy módosított tartalmú szerzôi instrukciókat. Javított a szövegen, bibliai allúziókkal sûrítette az asszociációs hálót, kiirtotta a francia vonatkozásokat, hibernizmusokkal és utalásokkal vastagította a Godot-t, az ír-kelta kultúrához kötô szálakat, további alig felismerhetô irodalmi idézettöredékeket rejtett az angol szövegbe, szóvicceket épített be, jelentéshangsúlyok áthelyezésével és újabb motívumok bevezetésével szôtte szorosabbra az azonos értelmezési irányba mutató vezérmotívumokat. A párizsi elôadás(ok) tapasztalatai alapján elsôsorban elôadásdinamikai okok miatt változtatott a szerkezeti arányokon is. Maga a szerzô a francia szövegváltozatot kevésbé kidolgozottnak és kuszának tartotta, s a késôbbi keletkezésû angol szöveget

9 10

Géher István: A tragikomédia élettana. In: Liget, 2008. 10. sz. Cronin, Anthony: Samuel Beckett: The Last Modernist. Da CapoPress, New York, 1999. 479.

760

NV10-08.indb 3

2010.08.13. 12:23:27

tekintette a gondolatilag kiérleltebb, formailag tökéletesebb, mûvészileg hitelesebb változatnak. Angol nyelven már ezt az átdolgozott verziót jelentette meg, nem pedig a francia szöveg változatlan szövegû fordítását. Az En attendant Godot kontra Waiting for Godot szakirodalmi viták témája: melyik eredeti szöveg jobb, melyik változat tökéletesebb. J. Terence McQueency komparatív vizsgálata11 pontosan kimutatja, hogy az angol textus szókincskészlete gazdagabb, mert sokkal szélesebb lexikai forrásból merít. Ruby Cohn megítélése szerint a francia sokkal hitelesebben a természetes beszélt nyelvet használja és sokkal vidámabb hatású, míg az angol komorabb és szikárabb.12 Az En attendant Godot mûfaji meghatározás nélkül jelent meg – a Nagyvilágban publikált magyar fordítás kényszerûségbôl színmûnek keresztelte, s ez a semlegesen középfajú zsánermeghatározás áll a magyar fordítás késôbbi megjelenéseiben és a színházi plakátokon a fôcím alatt ma is. James Mills hivatkozik Deidre Bairre, aki szerint Beckett „a teljes egyszerûség drámai élményében a cirkuszi bohózat hangulatát akarta megteremteni, s ebbe belehelyezni közönségesen köznapi gondolatainak és dialógusainak egyvelegét. Mindenekelôtt jó bulvárszínházi élménynek szánta, ami hagyományos ugyan, mégis más, mégis mûvészi hatást vált ki.”13 Az átdolgozással együtt mûfajváltás is történt: a francia circus-cum-vaudeville helyett kétfelvonásos angol tragikomédia született. Lawrence Graver más metszésirányból közelítve azért voksol az angol verzióra, mert a darab élményszerûbb színházi elôadására ebben lát nagyobb lehetôséget.14 A színszerûségért, a jobb játszhatóságért elsôsorban az instrukciók tartományában végrehajtott, szembeötlôen nagyszámú változtatás és az újonnan beírt pontosító instrukciók a felelôsek. Az elôadás dinamikai képét, finomszerkezetét, „idegrendszerét” a kottaszerûen pontos korábbi „csend” és „szünet” szerzôi rendelkezések újraírása-áthelyezése változtatja meg gyökeresen. Graver jól látja: a két mû markáns különbözôsége a színpadi térben az elôadásidô folyamán plasztikusan megtapasztalható – ha a dráma szövegváltozatait egymás után, vagy egymással összevetve olvassuk, a részletkülönbségek sorról sorra nyomon követhetôk, de az összhatás különbözôségének nagyságrendje nehezebben érzékelhetô. Végkövetkeztetése szerint az angol verzió színszerûbb („more actable”), jobban játszható, színészi-rendezôi szempontból hálásabb nyersanyag. A szerzô-fordító-átdolgozó célja bevallottan az volt, hogy a lehetô legjobb angol nyelvû színházi textust állítsa elô, nem pedig az, hogy a francia eredetit legjobban megközelítô, stílusát tekintve leghûbb angol fordítást hozza létre.

11

McQueency, J. Terence: A Comparative Approach to Godot. New York, 1991. Cohn, Ruby: Samuel Beckett: The Comic Gamut. NJ, Rutgers University Press, New Brunswick, 1962. 13 Mills, James: About the Playwright: Samuel Beckett. In: Midsummer Magazine, Michigan, USA, 1990. 385. Magyarul: Pinczés István fordítása. 14 Graver, Lawrence: Samuel Beckett: Waiting for Godot. Cambridge University Press, Cambridge, 1989. 12

761

NV10-08.indb 4

2010.08.13. 12:23:28

UNIVERZÁLIS KONCEPCIÓ – LOKÁLIS IHLET A Dublinban élô Peter Lennon véleményét osztva Szegedy-Maszák Mihály kifejti, hogy Beckett [angol] mûveire az a beszédmód nyomta rá a bélyegét, melyet Dublin déli részének protestáns közössége használt, s melyet James Joyce és Flann O’Brien emelt be az irodalomba.15 Géher István tanulmánya rávilágít, hogy az angol Godot-nak van egy olyan vetülete, amirôl keveset beszél az angolszász kritika: „Érdemes lenne megkérdezni Seamus Heaneyt, hogy ismerôs-e neki a táj: a síkság és a mocsár meg a levelet hajtó fekete fa (a Crann Bethadh), az ír mitológia itt felejtett, szomorú Életfája. A fa körül mintha nemzetközi társaság verôdne össze: Estragon neve spanyol vonatkozást asszociál, Vladimiré oroszt, Pozzóé olaszt, Luckyé angolt. (…) Pedig a rongyok és az elegancia álruhájában mind írek. Papi szemináriumból szökött csavargók, koldusok, költôk, filozófusok (…). Érdemes ezt az etno-kulturális családfát botanizálnunk? Talán igen. Az univerzális koncepciónak mindig a lokális ihlet ad hitelt.”16 A „stílusnélküliség” jegyében franciául fogant Godot tele volt francia utalásokkal, helységnevekkel (Roussillon falu, a Roquette nevû exbörtön, Normandia, Seine megye, Seine-et-Oise megye, Seine-et-Marne megye, Marne-et-Oise megye stb.), tulajdonnevekkel (Voltaire, Bonelley gazda) – azt az érzetet keltve, hogy a mû francia kultúrkörben, valahol Franciaországban játszódik. Az angol Godot-ra várva „franciátlanított”, nyelvileg dekonkretizált szövege a várakozás helyszínének univerzális jellegét sugallja (mindössze a múltbeli emlékre vonatkozó Eiffel-torony és a Rhône folyó motívuma maradt meg; a Macon helynév nem csak Franciaországban fordul elô). A „nemszabályos” angol mondatok (get up till I embrace you = kb. állj fel annyi idôre, ami alatt megölellek, trying to take off his boot = kb. cipôjét próbálja elrepíteni), a hibernizmusok (all my life I’ve tried to put it from me, I’d like well to hear him think, it is not for nothing, he’s lost his dudeen, he wants to cod me stb.) az ír „fantomnyelv” hatását tükrözik. Az erdélyi magyar nyelv szerkezet-összevonásos mondataival (állj fel, [hadd] öleljelek meg), tájnyelvi, rétegnyelvi kifejezésekkel (egy életen át kapálóztam ellene, jobb szeretném hallani, nemhiába, elveszítette a csibukját, meg akar vezetni) igyekeztem az ír ízek stílushatását érzékeltetni. A több mint kétezer éves, csaknem feledésbe ment Ogham ábécére tett rejtett utalások is a kelta-ír múlt folyamatos jelenlétét erôsítik – az ókori klasszikus és a zsidókeresztény motívumok sûrû hálórendszeréhez hozzáfonva. A druidák húszbetûs rúnaírásos ábécéjében minden írott jel egy fa vagy növény nevének kezdôbetûje volt, amihez elvont fogalmat társítottak. A nád (= Ngetal) kezdôbetûjét jelölô, háromrovásos „Ng” írásképe: , ennek szimbolikus tartalma: „zavar, meglepetés, a nyugalom elvesztése”: (Estragon elveszíti egyensúlyát; ESTRAGON: A frászt hozod rám). A színen lévô, szomorúfûzfa (= Saille) „S” betûjének rúnajele , hozzá az egyensúly fogalma társul. Ez a mélyben gyökerezô utalás magyarázza, miért az egyensúly kedvéért tanácsolja Vladimir, hogy idôtöltés gyanánt a feszítô-, lazító-, légzôgyakorlataik után vegyék fel a fa tartást (Let’s just do the tree, for the balance. – Akkor csak a fát 15 Szegedy-Maszák Mihály: Kétnyelvûség a huszadik századi irodalomban. In: Sz.-M. M.: Újraértelmezések. Budapest, Krónika Nova Kiadó, 2000. 16 Géher István: A tragikomédia élettana. In: Liget, 2008. 10. sz.

762

NV10-08.indb 5

2010.08.13. 12:23:28

csináljuk meg, az egyensúly kedvéért). A fa a kelta Életfa (és a paradicsomi Tudás fája) mellett természetesen elsôsorban a keresztfára (de a bitófára is) asszociáltat. A szerzôi instrukció (Vladimir does the tree, staggering about on one leg. – Vladimir felveszi a fa pozíciót, fél lábon áll, bizonytalanul inog) jelentését magyarázva Beckett jógapózszerû egyensúlyozó tartást javasol, fél lábon állva, széttárt karokkal. E sánta corpus-pozíció ötletét Andrea Mantegna (1430–1506) olasz reneszánsz festô Keresztre feszítés címû festményérôl kölcsönözhette Beckett. Ezen a képen – minden ismert Golgota-ábrázolással ellentétben – a bal lator fél lábon áll: bal lábát kiszabadította és térdig felhúzva tartja. Valójában tehát a „keresztfa póz” gyakorlatának elvégzésével nem Krisztus, hanem az elkárhozó bal lator (Gestas) testtartását utánozza Vladimir és Estragon! De ugyanebben a féllábas testtartásban látjuk vaskori leleteken az aganccsal koronázott Cernunnos [ejtsd: kern únosz] kelta istenséget is, aki Derg Corra (= Man in the Tree, Jack in the Green = Famanó, Erdei zöldmanó) és a vén tölgyfa körül láncot csörgetô Herne (Cherne) vadász legendájában él tovább – Shakespeare A windsori víg nôkben örökítette meg. E rengeteg kultúrtörténeti háttérjelentés ismeretében fájó vesztesége Kolozsvári nagyszerû fordításának, hogy e ponton – bár a fa a francia szövegben is szerepel – fejtetôre állítja a két csavargót, és a magyarul igen jól hangzó, de teljesen más holdudvarú tótágas szót használja: VLADIMIR Álljunk tótágast! (Vladimir bizonytalanul tótágast áll). Joyce-szal ellentétben az ír eidoszhoz Beckett szemérmesebben viszonyult: Voltaire-t Berkeleyra, Normandiát Connemarára cseréli, és csak rejtetten, kis változtatással utal Yeats The Wind among the Reeds címû verskötetére: ESTRAGON Pah! The wind in the reeds. ESTRAGON Eh! A szél a nádban. Így egybejátszathatja a törékeny embert, a lélek és a test kapcsolatát szimbolizáló nád bibliai motívumát a görög mitológia kétlábú, kecskeszarvú, embertestû istenének sípjával – Pán abból a nádból készítette hangszerét, amellyé a szerelme elôl menekülô Szürinx nimfa változott. Pán neve (POZZO: Hallga csak! A nagy Pán alszik) nyitja meg az asszociációs láncot a modern pszichiátriában is páni félelemnek nevezett pánikbetegséghez; orvosi tüneteit Beckett egytôl egyig teatralizálja: a beteg halálfélelemmel küzd (VLADIMIR …mindenképp bekövetkezik. Ilyenkor furcsa érzés vesz rajtam erôt. Egyfelôl megkönnyebbülök, másfelôl… elborzadok), kísérti az öngyilkosság gondolata (ESTRAGON Mi lenne, ha felkötnénk magunkat?), rémálmai miatt rosszul alszik (ESTRAGON Kinek meséljem el a magam lidércnyomásait, ha nem neked?), és fél a megôrüléstôl (VLADIMIR Mi így védekezünk, nehogy megbomoljon az elménk). Ez az ír attitûddel diszkréten színezett egyetemesség magyarázza, hogy a görög, latin, német szavak vagy mondatok mellett nemcsak a francia nyelvre, hanem az angol nyelvre vonatkozó élcelôdô szóviccek is szerepelnek az angol szövegben: POZZO (To ESTRAGON.) And you, Sir? ESTRAGON Oh tray bong, tray tray tray bong.

763

NV10-08.indb 6

2010.08.13. 12:23:28

POZZO (Estragonhoz) És maga mit mond, uram? ESTRAGON Ó, tré bong, tré bong, nagyon-nagyon tré. ESTRAGON Que voulez-vous? VLADIMIR I beg your pardon? ESTRAGON Que voulez-vous. VLADIMIR Ah! que voulez-vous. Exactly. ESTRAGON Kevulé vu? VLADIMIR Mit mondasz? ESTRAGON Kevulé vu. VLADIMIR Ja, hogy que voulez-vous. Pontosan. A magyarban természetesen jobban elválik az inzertált és szándékosan torzított idegen nyelvû szöveg: VLADIMIR Calm yourself. ESTRAGON (Voluptuously.) Calm ... calm ... The English say cawm. (Pause.) You know the story of the Englishman in the brothel? VLADIMIR Abbahagyhatod nyugodtan. ESTRAGON (gyönyörködve) Nyu-god-tan… New goat town… Az angol így ejtené: Njú-góut-táun. (Szünet) Azt ismered, mikor az angol bemegy a kupiba? A darabban végigmondani nem hagyott (mert a mindkettôjük által unalomig ismert) angolcsúfoló adomát is egészséges ír indulat táplálja: a szodómiára vágyó kapatos angol atyafit az örömlányok agyonverik… A franciából készült korábbi magyar fordítás gyakorlatával ellentétben az angol szöveg angol beszélô neveit kötelezônek éreztem magyarra fordítani – a maguk szókimondó stílusában: Fartov és Belcher magyar neve Farfing és Beleböff lett – eredeti jelentésük és az írott szókép hasonlósága alapján. Testew és Cunard (a francia szövegben Testu és Conard) magyarul Telihere és Curnad. Puncher (a franciában Poinçon) és Wattmann pedig a magyar Pika és Wattkan nevet kapta. Az autorizált francia (és angol) szövegben meglévô „szalonképtelen” szavakat Kolozsvári régi fordítása még ugyanúgy eufemizálva adta vissza, mint az 1956-os „herélt” angol kiadás, amit a Lord Chamberlain cenzúrázott. Például Estragon érdeklôdô vagy figyelemelterelô kérdése (Who farted?) jól nevelten hangzott magyarul Estragon szájából: Ki szellentett? Itt a francia szöveg is szókimondó (Qui a pété?) – sôt a francia nyelvben a fing–Péter–kô asszociációsor is elindul. A szellentés mindenesetre nem durran akkorát a színpadon, amekkorát Estragon angol „hátrahôkölése” indokolttá tenne. A szubsztandard szó komoly humorforrás – mindennek a tetejébe az egészet a gyámoltalan Pozzóra kenik: VLADIMIR Most majd túrázhatsz. ESTRAGON (hátrahôkölve) Ki fingott? VLADIMIR Pozzo.

764

NV10-08.indb 7

2010.08.13. 12:23:28

Megszámlálhatatlanul sok ponton bôvült, gazdagodott az angol változat. Pl. Estragon lábszellôztetési akciójára reagálva Vladimir veretes, idézetízû angol mondata kettôs alliterációjával régies poétikai formát mutat (a magyart ezenfelül ereszkedô idômérték is erôsíti): VLADIMIR Blaming on his boots the faults of his feet. VLADIMIR Lábbelijét bántja, noha lába büdös. A francia mondat csak lapos prózai bölcselkedés (Kolozsvári pontos fordításában: A cipôt hibáztatja, holott a lába a hibás). Másutt sokjelentésû, archaikus idézettöredék szerepel az angolban a semmitmondóan semleges francia mondat helyén: VLADIMIR Hope deferred maketh the something sick, who said that? VLADIMIR Az halogatott reménység beteggé tészi az izét, ki is mondta ezt? A régi nyelvállapotot tükrözô töredékes idézet forrása a Biblia: „A halogatott reménység beteggé tészi az elmét, de a megadatott kívánság életnek fája.” (Példabeszédek 13,12). Beckett keserû vicce, hogy Vladimirral épp az elme szót felejteti el! (Modern bibliafordításokban az izé töltelékszó helyén – a Vizsolyi Bibliával ellentétben – a szív szerepel; a héber ôsszövegben álló többjelentésû léb ebben a kontextusban az értelem központja, elme, ész jelentéssel bír (vö.: VLADIMIR: Mi így védekezünk, nehogy megbomoljon az elménk.) Beckett francia szövege nem utal bibliai szövegelôzményre: VLADIMIR C’est long, mais ce sera bon. Qui disait ça? VLADIMIR Sokára lesz, de jó lesz. Ki is mondta ezt? Apró, de óriási jelentôségû változás, hogy Lucky az emberiség elsatnyulásáról szóló dada szóömlenye új értelmet és új színészi interpretációs lehetôséget kap: az angol szövegben a szerzô kihúzta a monoton szövegmondásra buzdító instrukciót. Szoros olvasással felfedezhetô, hogy az angol monológ (és természetesen magyar fordítása is) három grammatikailag ép mondat szavainak virtuóz montázsa. Lucky monológja a vallásos, a tudományos és a mûvészi megfogalmazás „egymásra kopírozott” verbális eszközeivel vizsgálja isten létét és a pusztulásba, a halálba sodródó emberiség helyzetét. Egy valaha értelmes értelmiségi lény – mára már lepusztult véglény – visszaidézi a korábbi magas szinten gondolkodó entellektüelt (tudóst-papotmûvészt). Hasonlóképpen jelentéktelen módosításnak tûnik, hogy a franciából fordított magyar szövegben Estragon a földön ül, az angol szövegben viszont kôhalmon (Hermész halmán) – a maga rendezte 1975-ös drezdai Schiller Theater Werkstatt elôadásának szövegkönyvében a legendásan lakonikus nyitó színleírást – (Dûlôút. Fa. Este) – Beckett úgy módosította, hogy a fa mellé a kô szót is odaírta. Az angol változatban tág asszociációs teret nyit a kô szerepeltetése (Írország, a „kövek hona”, a Krisztus sírjáról elgördített kô, Sziszüphosz idôtlen idôkig görgetett kôsziklája stb.).

765

NV10-08.indb 8

2010.08.13. 12:23:28

A kô motívumára rímel a német Steinweg (= kôút) és Peterman (= kôszikla-ember) neve is – és ez a Steinweg (más német bibliákban: Steinpflaster; angol bibliákban Stone Pavement) irányjelzô karó. Az este 6 és 9 óra között keresztre feszített pózban szorongva kérdezôsködô vak Pozzo szájából elhangzó „the Board” metafora Pilátus törvénytevô székének kultikus helyére utal. A Bibliában egyetlenegyszer fordul elô a Kôpadolat (János 19,13) – héberül (arámiul) Gabbatha, görögül Lithosztrotos, újabb bibliafordításokban Köves-tér, Márványkövezet. Mivel a fordítás egyben értelmezés is, készséggel megengedem, hogy eljövendô rendezôk és dramaturgok a Kôpadolat helyett a Magaslat, a Tábla, a Tornác metaforikus kifejezést használják – vagy bármely más szót, mely Pilátus ítélôszékének analógiája alapján felkelti az Ítélô testület, az Ítélôtábla képzetét. A francia szöveg alapján magyarított „a Deszka” színházi aszszociációkat keltô kifejezés, s jelen esetben ez ellentmond a szerzô mélyen elbújtatott eredeti szándékának. Ugyanilyen neuralgikus értelmezési pont a „compartment” magyarra fordítása Estragon dupla fenekû filozófiájú mondataiban: VLADIMIR And where were we yesterday evening according to you? ESTRAGON How would I know? In another compartment. There’s no lack of void. A hasonló gyökû francia szó lefordítását Kolozsvári is kikerülte: ESTRAGON Ailleurs. Dans un autre compartiment. Ce n’est pas le vide qui manque. [= Másutt. Egy másik fülkében. Nincs hiány ürességben]. Kolozsvári fordításában: ESTRAGON Nem tudom. Máshol. Ürességben itt nincs hiány. Patrice Pavis jelhálós vektorizációs elméletét szem elôtt tartva, valamint a gödörsírgödör-parcella asszociációs láncrendszer okán a kínálkozó kalapdoboz, fülke, rekesz, légkamra, légszekrény, tér, szegmens stb. jelentések közül a „szótárilag” is pontos, többjelentésû parcella szót választottam (a „Tele a föld üres helyekkel” létfilozófiai sûrítmény is csak ebben a felvezetésben értelmezôdik valóságos és elvont jelentésében). Más közelítés más értelmezési tartományok felé mutató kifejezést is használhat e kulcsfontosságú szócsô-mondatban. Fordítói megoldásomat az angol szövegben elrejtett, másutt didaktikusan felmutatott direkt és indirekt halál-toposzok dramaturgiai súlya és a fényvillanásnyi élet után következô „autentikus semmi” megfogalmazásai sugallták: VLADIMIR Mert hol voltunk tegnap este – a te véleményed szerint? ESTRAGON Honnan tudnám? Másik parcellában. Tele a föld üres helyekkel. Géher István szavaival: az ember „metafizikai fölöslegességben létezik, mert létének nincs filozófiailag hitelesíthetô oka. (…) Beckett neveti és tagadja azt, amiben

766

NV10-08.indb 9

2010.08.13. 12:23:29

konokul hisz: a szívbe markoló hithiányt, a fantomfájdalom – az élet elveszett értelme és boldogsága – helyén a hitelesített semmit.”17

SZÖVEG ÉS SZÍNHÁZ Végezetül két meglepô adalék: a dráma két szövegváltozatát magyarul olvasók – számítógépes statisztikai mérések szerint (ha egyáltalán valamilyen szinten mérhetô a mennyiségi különbség) – mintegy 36%-nyi szövegtartalom-változással találkoznak a francia alapú magyar szöveghez képest az angol Godot-ban. Kolozsvári Grandpierre Emil a legelsô francia kiadás (és valószínûsíthetôen egy húzatlan színházi kézirat) alapján készítette fordítását. Beckett közvetlenül az ôsbemutató után franciául is alaposan beledolgozott a szövegbe. A kézírással javított-húzott nyomtatott példányt a Reading University Library Beckett Nemzetközi Alapítványának dokumentumtára ôrzi, az ennek alapján megjelentetett második kiadást tekintik a franciák etalonnak. Ez a magyarázata annak, hogy Kolozsvári fordítása 20-25 rövidebb és négy terjedelmesebb – összesen mintegy 130 sornyi – dialógust is tartalmaz, mely szövegrészek már sem a késôbbi francia, sem a szintén a szerzô által hitelesített angol szövegben nem találhatók. Az itt közölt fordítás a szerzô által még életében (1989-ben) szerkesztett és javított hiteles angol szövegváltozat alapján készült. Szegedy-Maszák szerint „a Happy Days és az Oh les beaux jours, a Sans és a Lessness, a Le Dépeupleur és a The Lost Ones, a Stirring Still és a Soubresauts, a Comment dire s a What is the Word olyannyira különbözik egymástól, hogy talán célszerûbb egyedi alkotásoknak, mintsem fordításoknak tekinteni ôket”.18 Az En attendant Godot – Waiting for Godot is e mûvek sorába tartozik: az angol változat önálló mûalkotásnak tekintendô, önálló magyar mûfordítást kívánt. Francia nyelvterületen az angol szöveg megjelenése után is a második kiadás francia változatát olvassák és játsszák, viszont angol nyelvterületen – a világ lényegesen nagyobb hányadán – a késôbb keletkezett, újraírt, koherensebb, színpadszerûbb, filozófiailag mélyebb, allúzió-rendszerében gazdagabb, tragikomédiára hangolt, a szerzô által preferált angol változatot jelentetik meg és viszik színre. A világ fennmaradó részében pedig lefordítják saját anyanyelvükre – vagy franciából, vagy angolból, vagy mindkettôbôl. A Godot-ra várva több mint ötven nyelven olvasható. Németül, oroszul, lengyelül, románul, japánul mindkét szöveg hozzáférhetô. Magyarul mindeddig csak a francia változat alapján készült mûfordítás jelent meg dicséretesen gyakran – 20 alkalommal – folyóiratban, drámakötetben, antológiában, diákkönyvtári sorozatban, az életmû drámatermését tartalmazó kötetben. Nánay István hívta fel figyelmemet arra, hogy Kolozsvári fordítása a TIT budapesti Kossuth Klubjának nyilvános felolvasó-színházi estjén már közönség elé került – a Nagyvilágban történt közreadás elôtt. 1964. október 19-én Elbert János bevezetôje után Bánffy György, Horkai János, Suka Sándor és Somogyvári Pál olvasták fel a frissen fordított kéziratot. Ezt a „hagyományt” folytatandó a Nagyvilág szerkesztôsége a folyóiratszám megjelenéséhez kapcsolódóan az angol szöveg magyar fordításá17 18

Géher István: i. m. Szegedy-Maszák Mihály, i. m. 109.

767

NV10-08.indb 10

2010.08.13. 12:23:29

ból felolvasó-színházi sorozatot rendez a Budapesti Kamaraszínház színészeinek közremûködésével, illetve vidéki folyóiratok támogatásával Debrecenben a Csokonai Színház, Békéscsabán a Jókai Színház, Nagyváradon a Szigligeti Társulat, Komáromban a Jókai Színház 4-4 mûvészének részvételével. A fordító csak remélni meri, hogy az angol Godot-ra várva magyar szövege hamarosan könyv alakban is megjelenhet, és bízik benne, hogy színházigazgatók, rendezôk, dramaturgok kezébe kerülve hazai és határon túli magyar színházi társulatok ugyanolyan gyakran tûzik majd mûsorra, mint Kolozsvári francia alapú klasszikus fordítását, melyet 45 esztendô alatt összesen 21 alkalommal láthatott a közönség.

Samuel Beckett 1959-ben.

NV10-08.indb 11

2010.08.13. 12:23:29

TÁJÉKOZÓDÁS

´´ FARKAS JENO

Tristan Tzara és a magyarok1 A zürichi, párizsi, berlini vagy a hannoveri dada éppoly rejtélyes, mint minden mítosz. Soha, egyetlen irodalmi irányzat sem tudhatott magáénak ilyen világhírû botránykrónikát és nem tett szert ekkora ismertségre. Máig tisztázatlan, hogy ki alkotta meg elsôként a dada szót. Hugo Ball, Tristan Tzara vagy Richard Huelsenbeck, vagy talán mindig is létezett? Molie`re Jourdainje például az Úrhatnám polgárban így szól: „DA DA. Oui. Ah! les belles choses! les belles choses! (II. felvonás, 4. kép), amikor rácsodálkozik filozófiatanára társaságában a „d” mássalhangzóra. Néhány évszázaddal késôbb, 1895-ben, Zürichben a Lilien szappant és krémet nevezték Dadának. 1906-ban, ugyanitt a Bergmann & Co már gyártotta a Dada Haarwassert és parfümöt. Hiábavaló dolog tehát kutakodni az „ôsdada” nyomában! 1916. február 5-én Hugo Ball és Emmy Hennings táncosnô hozta létre a Cabaret Voltaire-t (Voltaire kabarét), Zürichben, a Spiegelgasse 1. szám alatt, tagjai voltak: Hans Arp, Sophie Taeuber-Arp, Tristan Tzara és Marcel Janco. Annyi bizonyos, hogy a dada elsô alkalommal Hugo Ball Cabaret Voltaire c. folyóiratában látott napvilágot 1916 májusában, azzal, hogy bejelentette a Dada c. lap megjelenését. Talán a Terrasse, Odéon vagy a Bellevue kávéházban találtak rá a dada szóra. Egyesek szerint Tzara egy késsel ütötte fel a Larousse-t és épp erre a szóra bukkant, amit késôbb nem is tagadott; mások szerint Richard Huelsenbeck mondta ki elôször. Marcel Janco egy kevésbé ismert verzióval rukkolt elô: a már említett zürichi kávéházakban az ifjú menekültek nyelvek szerint verôdtek csoportokba, így az oroszok és a románok állandóan ismételgették a da, da (igen, igen) szavakat, ezért a pincérek elnevezték ôket „dá-dák”-nak.2 Szittya Emil azt állítja,3 hogy a dada szó igazi szerzôje Lenin zürichi munkatársa, az újságíró Karl Radek. Ebben a színes zürichi kavalkádban írta James Joyce az Ulyssest, Lenin, Radek és Zinovjev sakkozott és szövögette a „nagy októberit”. Az aktív „pre-dada” magyarok, Szittya Emil és Lábán Rudolf is megfordultak itt, meg a brassói születésû ôsnaturista Gusto Gräser is, a Monte Verita` kommuna egyik alapítója, katonaszökevények és ügynökök hada, dadaisták és nem dadaisták egyaránt. Számtalan tanulmány született Lenin és a dada kapcsolatáról.4 Hans Richter, az orosz mûvészek (Eisenstein, Naum Gabo, Tretyjakov) közeli barátja egy interjúkötetben mondja, hogy többször hallotta 1 2

A tanulmány megjelent Farkas Jenô: Vígjátéktól az avantgardig (Palamart Kiadó). Humbert, Miche`le : Préface, in SANOUILLET, Michel Dada a` Paris, CNRS Éditions, 2005,

XIV. 3 Lásd Szittya Emil: Tristan Tzara, in Dachy, Marc, in Tristan Tzara dompteur des acrobates, l’Échoppe, Párizs, 1992, 44. 4 Ball, Hugo, Journal, 1927; Gautschi, Willi: Lenin als Emigrant in der Schweiz, Zürich, Köln,

769

NV10-08.indb 1

2010.08.13. 12:23:29

Lenint Bernben és látta Zürichben is.5 Egy 1982-ben készült beszélgetésben, Marcel Janco szerint Lenin gyakran részt vett a dadaista esteken, az érdekelte, hogy mennyire tudja felhasználni e furcsa embereket saját politikai céljaira. Több ízben az „asszír szakállú Lábán” társaságában jelent meg.6 Maga Tzara 1959-ben a BBC-nek adott interjúban arról beszél,7 hogy a zürichi szakaszában a dadaizmus és marxizmus távol állt egymástól, ugyanis anarchikus mozgalom lévén, minden egyén szabadon szólalhatott meg, mindenfajta elméleti körítés nélkül. Ôk egyszerre tagadták a háborút is, az expresszionizmust, a kubizmust és Picassót is, mint merev akadémikus mûvészetet. Azt állította, hogy Lenint személyesen ismerte, többször sakkozott vele, de „legnagyobb szégyenére”, akkor még nem tudta, hogy kirôl van szó. Ennek ellentmond egy nemrég elôkerült rendôrségi kihallgatási jegyzôkönyv (1919. szeptember 30.)8 szerint a zürichi Splendid kávéházban letartóztatták Tzarát, mert két német állampolgárral tálkozott. A rendôrség fôleg a politikai nézeteirôl ismert Walter Serner felôl érdeklôdött, aki néhány évig Zürichben a dadaisták aktív tagja volt. Tzara ekkor azt állította: „nem veszek részt a bolsevista propagandában, sôt bevallom, egyenesen ellenzôje vagyok a bolsevizmusnak”.9 Ezt azért nem vehetjük komolyan! Hans Richter, Marcel Janco, Walter Serner visszaemlékezéseibôl világosan kiderül, hogy a svájci rendôrség még szigorúbban megfigyelte ôket, mint a politikai menekülteket. A dadaizmus a XX. század legtermékenyebb nihilista és anarchista mûvészetiszellemi mozgalmainak egyike, és az izmusok történetében ez az elsô egyidejûleg nemzetközi mozgalommá vált irányzat. Tzara szerint 1919. október 15-ig 8590 cikk jelent meg a dadaizmusról a világ különbözô részein újságokban és folyóiratokban, kezdve Barcelonától New Yorkig.10 Tzara megbízásából egy svájci sajtófigyelô központ gyûjtötte össze a cikkeket, melyeket a párizsi Bibliothe`que littéraire Jacques Doucetben, a Fonds Tzara cím alatt ôriznek, az újságkivágások (Coupures de presse) nevet viselô dossziékban. A dadaisták szerint a világ egy hatalmas Dadaland, melynek fôbb központjai voltak: Zürich, New York, Berlin, Hannover, Párizs, Genf, Antwerpen, Brüsszel, München, Köln, Barcelona, Róma, Firenze, Bécs, Trieszt, Weimar, Tirol, Hága, Leiden, Bukarest, ~o Paulo, Prága, Zágráb, Krakkó, Tiflisz, Rosztov, Madrid, Ljubljana, Buenos Aires, Sa Okayama és Tokió.11 Ebben nincs túlzás, mert minden említett városban létezett a dadaizmushoz közel álló folyóirat, galéria vagy csoport. Igaz, többnyire európaiak vezették e központokat, például New Yorkban Marcel Duchamp és Francis Picabia vagy az amerikai Man Ray, aki fôképpen Párizsban alkotott. A „bécsi dadát” természeBenziger, 1973; Soljénitsine: Lénine a` Zurich, Seuil, Párizs, 1975; Noguze, Dominique: Lenin DADA, Balassi Kiadó – BAE Tartós Hullám, Budapest, 1998. 5 Sers, Philippe: Sur Dada. Essai sur l’expérience dadaiste de l’image. Entretiens avec Hans Richter, Éditions Jacqueline Chambon, Nîmes, 1997, 129. 6 Lásd Janco, Marcel: Dada créateur, in Dachy, Marc, Archives dada / Chronique. Éditions Hazan, Párizs, 2005, 20. 7 Tzara, Tristan: OEvres comple`tes (lásd továbbá OC), tome 5, 1924–1963, szerk. Henri Béhar, Flammarion, Párizs, 1982. 8 Proce`s-verbal in Dachy, Marc: Tristan Tzara dompteur des acrobates. I. m. 67–70. 9 Dachy, Marc: i. m. 69. 10 Tzara, Tristan: Zürichi krónika, in Kappanyos András: Dada… 11 Meyer, Raimund-Hossli, Judith-Magnaguagno, Guido-Steiner, Juri-Bolliger, Hans: Dada Global. Kunsthaus Zürich, Limmat Verlag, Zürich, 1994.

770

NV10-08.indb 2

2010.08.13. 12:23:29

tesen Kassák, Moholy-Nagy és a „Ma” köre alkotta. A dadaizmus nemzetközi jellege fôképpen Tzarának tulajdonítható, aki hihetetlen energiával teremtette meg Zürich és az egyéb központok közötti kapcsolatokat. Errôl tanúskodik a gazdag Fonds Tzara.12 Mi volt a dadaisták célja? Erre a legrövidebben Kurt Schwitters, a Merz kitalálója válaszolt: „sikerült felráznunk a közönség lelkében szunnyadó dadaizmust”,13 amit a szerzô merzismusnak, a tagadás és az építkezés egységének nevez. Marcel Janco szerint „a szellemi fejlôdés egyik magaslata, kovász, férfias mozgatóerô, a Dada végtelen, logikátlan és örökkévaló”. (Lásd a 3. jegyzetet.) Tzara egyenesen tagadja a dada értelmezhetôségét: „DADA SEMMIT SEM JELENT… Ha haszontalannak találjuk, és ha nem vesztegetjük az idônket egy szóra, amely semmit sem jelent… a Krou négerek a szent tehén farkát hívják úgy: DADA. A kocka és az anya Olaszország bizonyos vidékein: DADA. Egy faló, a szoptatós dajka, a kettôs állítás oroszul és románul DADA.” (Parancs János fordítása)14 Az 1950-es évek elején Tzara számtalan elôadásban és interjúban elmondta, hogy bár a mozgalom kívülrôl zûrzavarosnak, anarchikusnak tûnhetett, ôk az embereknek vissza akarták adni a szabadságot, amit az anyagi civilizáció, az intézményrendszer elvett tôlük és rabszolgasorba taszította ôket. Ezt a szabadságot a közvetlenség, a természetesség újjáteremtésével lehet visszaszerezni, ezért az emberi lelket megnyomorító minden kötelezettséget, szabályt, egyszóval a társadalmi szerzôdést fel kell rúgni.15 A dadaizmus elsô szakaszában ôk nem akartak új világot építeni, de kétségkívül kora újító szellemiségû alkotóinak számítottak, köztük Marcel Duchamp, Francis Picabia, Tzara vagy André Breton. 1916-ban jelent meg a Dada-sorozatban Tzara: Antipyrine úr elsô mennyei kalandja c. mûve M. Janco színes fametszeteivel, a kaland destructeur voltát már senki sem vonta kétségbe: „Dada a mi erôsségünk; mely következmény nélkül fölemeli a szuronyokat a német csecsemô szumátrai fejét; Dada a papucsok sôt a párhuzam nélküli mûvészet; mely az egység ellen van és érte és a jövendô ellen eltökélten.” (Parancs János fordítása.)16 A zürichi, New York-i, párizsi és berlini zajos és látványos Dada-estek, Dada-kiállítások, Dada-kiadványok, sorozatos botrányok, rendôrségi beavatkozások óriási reklámot csaptak világszerte a dadaizmusnak. Tzara 1919 és 1921 között jelentette meg a Dada c. folyóiratát, (az elsô Zürichben, a következô három Párizsban) francia és német nyelven. Egyre több ellenséget szereztek maguknak. A franciák azért nem sze12 Lásd Bibliothe`que littéraire Jacques Doucet, Fonds Tzara gyûjteményét, Place du Panthéon 10. sz. Itt szeretnék köszönetet mondani a Budapesti Francia Intézetnek, hogy lehetôvé tette többszöri és hosszú párizsi tartózkodásomat és Jacques Doucet irodalmi levéltári igazgatónak, Yves Peyrének, aki készséggel segítette kutatómunkámat. 13 Sshwitters, Kurt: Merz. Écrits. Válogatta és fordította Marc Dachy. Éditions Gérard Lebovici, Párizs, 1990, 123. 14 Tzara, Tristan: AA ÚR az antifilozófus. Dadaista kiáltványok és válogatott versek 1914– 1936. Válogatta és fordította Parancs János. Orpheusz Könyvek, Budapest, 1992, 28. 15 Lásd Entretiens avec Georges Ribemont-Dessaignes, in Tzara, Tristan, OC, tome 5, 401. 16 Tzara, Tristan: Antipyrine úr elsô mennyei kalandja. 1916 (Részletek) in Tritsan Tzara: AA úr az antifilozófus. Dadaista kiáltványok és válogatott versek, 1914–1936. Parancs János fordítása, Orpheusz Kiadó, Budapest, 1992, 8.

771

NV10-08.indb 3

2010.08.13. 12:23:30

rették ôket, mert a dadaisták jó része német volt és németül írt, a németek azért, mert háború- és németellenesek voltak, meg hogy sok francia volt köztük, megint mások idegen származásuk miatt nem kedvelték ôket. Például a l’Ere nouvelle (1919. január 29.) írta: „a Dada Tsara (sic) lapja, állampolgársága elég rejtélyes”; az Aux Ecoutes szerint „A román Tzara Oroszországot szeretne teremteni”. (1920. december 5.) Ennél sokkal durvább a Chronique Parisienne (1921. június 11.): „...a dadaizmus idegenek által kiagyalt együgyû szélhámosság, féltucatnyi nevetséges balkáni figura abból él, hogy megbecstelenítik a francia nyelvet.” A brüsszeli–leuveni Jeunesse Nouvelle-ben (1921. június 25.) ez áll: „...már a dadaista név is elrettentô, ez a fogalom a köznapi szókincsben a bolsevikkal egyenlô.” A Nation Belge (1921. május 18.) arról számol be, hogy: „...a fiatal francia írótársadalomnak kezd elege lenni az idegenek inváziójából, akik tudatosan szabotálják az új francia folyóiratokat és terjesztik a szellemi bolsevizmust.” A dadaista Richard Huelsenbecket 1919-ben, a berlini kommunista forradalom alatt a „szépmûvészetek komisszárjává” nevezték ki. Néhány évvel késôbb Georges Hugnet, a dadaizmus elsô monográfusa azt állította, hogy a dada politikai akarat révén jutott Franciországba, és spontán módon a proletariátus szolgálatába állt, ezzel az utcára vitte az irodalmat.17 Az írók közül például Apollinaire üdvözli Tzara egyik cikkét, melyben elhatárolódik a németbarát szellemtôl, és szerinte a párizsiak neheztelnek Tzara lapjára, ahol sokféle nacióbeliek publikálnak, és egyesek határozottan németbarát hangot ütnek meg.18 Közben Tzara hírneve csak gyarapodott, leginkább az 1918-as dadakiáltványát követôen. Jó érzékkel ötvözte mindazt, amit a Jarry-féle színház, a kubizmus, futurizmus és expresszionizmus addig létrehozott, és megteremtette a szimultaneista verset. André Breton 1919 elején írja róla: „Valódi elragadtatással olvastam kiáltványát; nem tudtam elképzelni, kitôl várhatom ezt a bátorságot. Most a legnagyobb figyelemmel követem Önt.”19 A sorozatos viták és szakítások (Hugo Ball, majd Richard Huelsenbeck, Hans Richter) sem rendítették meg Tzara pozícióját. Francis Picabia zürichi jelenléte és barátsága emelte a dadaizmus jelentôségét. Közben Tzara 1919 júliusától rendszeresen közöl Aragon-, Breton- és Soupault-mûveket Littérature c. lapjában. Picabia Párizsba hívja ifjú barátját, ami 1919 végén meg is történik, és ezzel lezárul a dadaizmus zürichi korszaka. Ezt követi a párizsi dada, melynek irodalmi jellege mindjobban elôtérbe kerül, fôleg a dadaista színház révén. Breton és Tzara között az egyre mélyülô konfliktus szakadáshoz vezet, és a Breton-féle dadából megszületik a szürrealizmus. 1924-ben jelent meg Tzara hét kiáltványa (Sept manifestes Dada-Lampisteries), Breton szürrealista kiáltványa (Manifeste du surréalisme), Picabia 391 c. folyóiratának utolsó száma, és elôadták Picabia „obszcén ballettjét”. (Journal de l’Instantanéisme. Relâche, zene: Erik Satie.) Breton „gátlástalanul merített” Tzara egyéni hangú mûveibôl, vélte Picabia. Néhány hónappal késôbb Pierre Naville és Benjamin Péret szerkesztésében látott napvilágot a La Révolution surréaliste (1924. december) c. lap. Tzara kisebb-nagyobb megszakításokkal a szürrealistákhoz tartozott egészen 1956-ig. Ezután következett a végleges szakítás a baloldali, jórészt Moszkva által pénzelt Aragon-csoporttal. Ma 17

Lásd Hugnet, Georges in Cahiers d’Art (1932. novemberi szám). Apollinaire, Guillaume: Lettre a` Tristan Tzara. Párizs, 1917. január 14., in Dachy, Marc: Tristan Tzara dompteur des acrobates. Dada Zurich. l’Échoppe, Párizs, 1992, 61–62. 19 André Breton levele Tzarahoz (1919. január 22.), in Michel Sanouillet, i. m. 399. 18

772

NV10-08.indb 4

2010.08.13. 12:23:30

már köztudomású, a francia balodali lapokat és kiadókat szovjet pénzbôl finanszírozták egészen a 70-es évek végéig.

TRISTAN TZARA MAGYAR BARÁTAI ÉS ISMERÔSEI „A magyarok közül elsôként Lábán Rudolf és Szittya Emil került közvetlen kapcsolatba a dadaistákkal. Késôbb, az 1920-as évektôl kezdôdôen, Tzarát barátjának mondhatta Kassák Lajos, József Attila, Tihanyi Lajos, Illyés Gyula, Tardos Tibor, Gara László, Bajomi Lázár Endre vagy Somlyó György. Ezt bizonyítják a Tzara hagyatékában található, ismert vagy eddig ismeretlen levelek. Tzara mûveit Gáspár Endre, Illyés Gyula, Molnár Tamás és Tamás Aladár, Gereblyés László, Képes Géza, Weöres Sándor, Somlyó György, Szász János, Tóth István, Tamkó Sirató Károly, Parancs János, Franyó Zoltán, Kálnoky László, Zirkuli Péter, Kôrössy P. József, Szabó György fordította magyarra. Barta Sándor, Bortnyik Sándor, Uitz Béla, Déry Tibor, Kudlák Lajos, Palasovszky Ödön, Mezei Árpád, Pán Imre, Gerô György mûvein a dadaizmus hatása evidencia.20 Tristan Tzara hozta össze Kassákékat számos francia íróval és a román avantgárd képviselôivel is, mint Ion Vineával, Marcel Jancóval és másokkal. Kassák és Tamás Aladár 1920-tól levelezett vele, Illyés gyakran meglátogatta Párizsban, és maga Tzara is két alkalommal (1946-ban és 1956-ban) járt Magyarországon. Az 1956-os látogatása radikálisan megváltoztatta kapcsolatait a francia kommunistákkal, legfôképpen Louis Aragonnal és csoportjával, hiszen háromhetes magyarországi tartózkodása során, a Rajk László újratemetését követô napokban „forradalmi változást” érzékelt, és ezt meg is írta. Tzara halálát követôen Illyés Gyula Fini! címû írásában21 így emlékezik vissza:

„Aztán épp oly szenvedélyesen s épp oly suttogón újra Magyarországról való visszatérésének következményeit mondta el. Hosszú interjút adott a Magyar Távirati Iroda párizsi kirendeltségének. Aragon azért nem közölte le a Les Lettres Françaises-ben, mert a helyzetrôl festett sötét képet ugyan elfogadta volna, de a tanulságot túl szigorúnak találta. Az interjú így a Monde-ban jelent meg, az elsô oldalon! Egy hét múlva pedig az ország csaknem valamennyi újságjában, óriási kommentárokkal. Közben Magyarországon megszólaltak a fegyverek…” Tzara 1963. december 24-én észrevétlenül halt meg, mert mindenki azt hitte róla, már rég halott. „Tristan Tzara megölte Samuel Rosenstockot. Nem mindenki éli túl a fiatalságát” – jegyzi meg Nicolas d’Estienne d’Orves egy francia lapban.22 A francia baloldali írótársadalom kiközösítette Tzarát, olyannyira, hogy egy párizsi középiskolai filozófiatanár, François Buot, 2002-ben publikál(hat)ta az elsô mo-

20 Lásd Kassák Lajos: Az izmusok története. 1972; Kassák Lajos–Pán Imre: Izmusok. A modern mûvészeti irányok története. Napvilág Kiadó, 2003. Deréky Pál: A vasbeton torony költôi. Magyar avantgárd költészet a 20. század második és harmadik évtizedében. Argumentum Kiadó, Budapest, 1992; Beke László: A dada aktualitása in Dadaizmus antológia. Szerk., Beke László, Budapest, 1998, 313–325. 21 Illyés Gyula: Fini! Utolsó kézszorítás Tristan Tzarával. Nagyvilág, 1964/5. sz., 736–737. 22 D’Estienne d’Orves, Nicolas: Tristan Tzara, le trublion des années folles, in Figaro littéraire, 2003. január 23., 5.

773

NV10-08.indb 5

2010.08.13. 12:23:30

nográfiát róla,23 miután megírta kiváló esszéjét René Crevelrôl.24 A következô Tzaramonográfiát Henri Béhar, a teljes életmû gondozója írta néhány évvel ezelôtt.25 Mindketten kiemelik, hogy Tzara 1956-os bátor kiállásával visszakanyarodott az 1917–20-as évekbeli dadaista korszakához, és kinyilvánította politikai függetlenségét, ami könyörtelen elszigeteltséget és kirekesztettséget hozott számára a jórészt kommunista párt befolyása alatt álló francia szellemi életben.

* Talán túlzásnak tûnhet, de Lábán Rudolf (Rudolf von Laban de Váralja, 1879–1958) nélkül a dadaizmus minden bizonnyal más lett volna. Apja a monarchia tábornoka volt, anyja brassói származású pozsonyi katonaorvos lánya. A gimnáziumi éveket Budapesten, majd Pozsonyban töltötte, Bartók iskolatársaként. Többször járt a Balkánon, közel került a muzulmán valláshoz, részt vett a szúfi szerzetesek titkos szertartásain és láthatta a derviseket transzba ejtô táncokat. Az 1900-as években, Párizsban tartózkodása során, Lábán kapcsolatba került a Sâr Péladan által alapított rózsakeresztes mûvészeti csoporttal, a híres Rose + Croix galériával, mely a kor legdivatosabb mûvészeinek találkozóhelyévé vált. Péladan szellemisége közel állhatott hozzá26 ugyanúgy, mint a századelô bizarr figurája, Robert de Montesquiou-Fézensac gróf, akit Malonyay Dezsô szerint Les Chauves-souris (Denevérek) c. verseskötete tett híressé. A gróf azt állította, hogy a költônek nincs szüksége a szokásos szavakra, hangulatzavaró banalitás minden szóba foglalható fogalom, de elegendô zene és szín vagyon már a betûkben. A gróf szerint a modern lélek az i betûben látja a zöld színt s érzi a tavasz boldog üdeségét; az u betû ábrándos azúrkék, az r viszont féktelenül szenvedélyes vérvörös-színû, íme egy költemény a nevezetes kötetbôl; a tavaszi madárdal, a szerelem modern poémája.27 Minden túlzás nélkül Fézansac idézett verse beleillett volna a zürichi DADA bármelyik számába vagy a Voltaire kabaré szimultaneista estjébe. Lábán ezzel a szellemi töltettel tér vissza Németországba, majd Svájcba, ahol világhírû tánciskolát alapított. Elôször Münchenben, majd 1913-ban a Monte Verita`n szervezett saját táncmûvészeti kolóniát alakított. Lábán táncosai a szabadban táncoltak, alkalmanként az éjszakai holddal.28 Lábán, 1915-ben, a dadaista Voltaire kabarével átellenben, a Limmat folyó túlsó partján nyitotta meg tánciskoláját. Lábán és tanítványai minden este részt vettek a dada-este23 Buot, François: Tristan Tzara. L’homme qui inventa la révolution Dada. Bernard Grasset, Paris, 2002. 24 Buot, François: René Crevel. Biographie, Bernard Grasset, Párizs, 1991. 25 Béhar, Henri: Tristan Tzara. Oxus, Paris, 2005. 26 Lásd Malonyay Dezsô: A legújabb mûvészet, in Mûvészet, 1905 „Mûvész, te apostol vagy! A mûvészet a nagy misztérium. Mûvész, te király vagy! A mûvészet az igaz birodalom. Óh, szellem rajzai, óh, lélek vonalai és óh, ész formái, ti, ti valósítjátok meg álmainkat. Szamotráke és Szent János, Szixtus kápolnája és Utolsó vacsora, Parzifál és Kilencedik szimfónia, és te, óh Notre-Dame temploma ! . . . Mûvész, te vagy a napkeleti bölcs! A mûvészet a nagy csoda és halhatatlanságunk záloga a mûvészet. Ki kételkedhetik még ?...” 27 Lásd Malonyay, i. m. Tiovov, tiovov, tiovov, tiovov / Shpe tiov, tohova / Tio, tio, tio, tio / Kovovtio, kovovtio, kovovtiov, kovovtiov / Tskovo, tskovo, tskovo, tskovo / Tsii, tsii, tsii, tsii, tsii, tsii, tsii, tsii, tsii, tsii, Kovovrortiov, Tsova pipitskovisi / Tso, tso, tso, tso, tso, tso, tso, tso, tso, tso, tso, tso,tsirrhading / Tsisi si, tosi si si si si si si si… stb 28 Szalai Bori: Sophie Tauber-Arp és a dadaista tánc. Lásd http://neodada.freeblog.hu/ archives/2006/12/28/Szalai_Bori_Sophie_Tauber-Arp_es_a_dadaista_tanc/

774

NV10-08.indb 6

2010.08.13. 12:23:30

ken. Lábán tánciskolájának „lányai” a modern táncmûvészet kiemelkedô egyéniségei, szoros kapcsolatokat ápoltak a dadaistákkal: Mary Wigman Lábán fômunkatársa volt, Maria Vanselow Marcel Janco barátnôje, Sophie Taeuber Hans Arp késôbbi felesége, Emmy Hennings Hugo Ball felesége; Suzanne Perrottet Lábán élettársa, a cseh Maja Chrusecz Tzaráé. Lábán és Wigman az eksztatikus mozgás lehetôségeit tanulmányozták, a szóló táncban fôszerepet tulajdonítottak az elragadtatásnak és a transznak, egy a misztikum lelki-biológiai technikáira emlékeztetô rituáléban. Ezt a fajta modern sámánizmust vették át a dadaisták. Tzara a Dada folyóirat 1917. júliusi számában Jegyzetek Lábán tánciskolájáról c. rövid írásában Mary Wiegmannt olyan vázához hasonlítja, melyben a „csönd remegését hallani”, S. Perrottet „végtelen és fegyelmezett érzékenységgel szólaltja meg a szüneteket”, ez „a legbensôbb fény lázas nyugalma”, S. Taeuber szólótáncát bizarrerie délirante-nak, azaz észveszejtô különcségnek nevezi. A dadaisták, késôbb a szürrealisták bôven merítettek Lábánék szellemiségébôl, legfôképpen a kollektív misztikumra jellemzô technikákból.29 Hans Richter így emlékezik vissza erre az idôszakra: „Ha az Odeon volt számunkra a földi világ, akkor Laban tánciskolája volt a Mennyország. Olyan fiatal táncosnôkkel találkozhattunk ott, mint például Mary Wingman, Maria Vanselow, Sophie Tauber, Suzanne Perrottet, Maja Kruscek [Chrusecz], Kathe Wulff és mások. Csak bizonyos pillanatokban volt szabad belépnünk ebbe a kolostorba, ahol többé-kevésbé szoros és tartós kapcsolatok születtek.”30 Lábán kutatásai a primitív és a pogány kultúrával kapcsolatosan határozottan befolyásolhatták Tzara néger versfordításait,31 Marcel Janco maszkjait és illusztrácóit. Hugo Ball 1916 májusában írja, hogy különféle nemzeti esteket szerveztek a kabaréban, volt orosz és francia est, Emmy Hennings és Leconte asszony dán és francia dalokat, orosz balalajkás csapat orosz dalokat és táncokat adott elô, Tzara román verseket szavalt, majd késôbb Richard Huelsenbeck néger énekeket. Lábán részt vett ezeken az esteken, melyek elbûvölték, ugyanúgy, mint Huelsenbeck, Janco, Tzara szimultaneista elôadásai. A párizsi Jacques Doucet Tzara-hagyatékban található Lábán két, eddig ismeretlen, Tzarának küldött levele, az elsô német nyelvû és 1917. április 10-én kelt és Suzanne Perrottet-vel kapcsolatos (aki elôzô este lépett fel egy dada-esten); a másik francia nyelvû, melyben Lábán meghívja Tzarat egy párizsi elôadására.32 Maga Lábán is szerzôje volt több dada-estnek. Tzara zürichi naplója szerint 1917 áprilisában a szimultán versek, néger zene és tánc mellett, Lábán és Schönberg zenéjére fellépett a neves táncmûvész, Suzanne Perottet is. „A közönség kényelembe helyezi 29 Lásd a Bourdieu-féle conversion collective des modes de pensée szerepét a szürrealizmusban: Bandier, Norbert: Sociologie du surréalisme. 1924–1929. La Dispute, 1999. 30 Lásd Szalai Bori, i. m. 31 Lásd Tzara, Tristan: Découverte des arts dits primitifs, suivi de Poe`mes ne`gres. Szerk. Marc Dachy, Hazan, Párizs, 2006. 32 1. TZR.C. 2270 /Telegraph/ Zurich 10 IV. 1917 Galerie Dada/ Banhofstr. Zurich Perrottet gegenwaertig in Genf rueckkehr unbestimmt. Laban 2. TZR.C.2269/ Paris XVII/ 40, rue de la Source 17 oct. 1925 Cher Monsieur Tzara, / J’apprends votre adresse par M. Xalden (Sturm-Berlin) et je vous adresse quelque (sic) billets de taxe pour nos soirées de danses. Il me ferait grand plaisir de vous recevoir. Ecrivez-moi un mot si vous êtes libre le samedi ou le dimanche soir. / Nos meilleurs salutations / R. de Laban

775

NV10-08.indb 7

2010.08.13. 12:23:30

magát és megritkulnak a választási eszeveszettség kitörései, minden tag visszavonja saját indítékait és a formálódó új szellembe helyezi reményét, melynek neve: „Dada” – írja Tristan Tzara.

* A másik magyar predada Szittya Emil (Schenk Adolf, 1886–1964), a kalandos életû anarchista író, festô és újságíró. Munkásságát külföldön jóval nagyobb figyelemmel kísérik, mint idehaza, lásd a francia Marc Dachy, a svájci Edmund Meyer, a Bécsben élô Deréky Pál dadatörténeti szakemberek legújabb mûveit. Szittya már egészen fiatalon számos anarchista mozgalommal került közeli kapcsolatba. A gróf Batthány Ervin Társadalmi Forradalom c. lapjába is írt. Köztudott, hogy 1909-ben Kassák Lajossal gyalog járta be Franciaországot. Kassák Egy ember élete c. mûvében így emlékezik vissza a gyalogos társára: „Nem tudtam fölfogni, ki ez az ember s mit akarhat tôlem. Az összes jelenlevôk között ô nézett ki leginkább csavargónak, s mégis most valami elátkozott királyfi szerepét játssza el elôttem… Megvallom azonban [mondja Szittya], hogy engem így nagy masszában az emberiség maga sem érdekel. Nagy terveim vannak, de ezek a tervek csak a nehéz feladat megoldásáért érdekelnek. Elhatároztam, hogy könyvet írok Krisztus-képek Európában címen s ez a föladat egészen lefoglal.” Ha ezt nem is írta meg, de Szittya német és francia nyelvû életmûve jelentôs.33 1909-ben Párizsban maradt, majd az 1910 évek elején, Brüsszelben Blaise Cendrarsral közösen adta ki, francia és német nyelven a Les Hommes Nouveaux – Der Neue Mensch számait. A háború kitörése után Zürichben tartózkodik, 1914 nyarától aktív tagja a zürichi Cabaret Pantagruelnek (Hugo Kernstennel és Walter Sernerrel, Rudolf Czischkával, Cohn Miloval), késôbb ebbôl nôtt ki a nevezetes dadaista Voltaire kabaré.34 1915-ben társkiadója a predadaista, három számot megért Der Mistral. Literarische Kriegszeitung c. lapnak (Hugo Kernstennel és Walter Sernerrel együtt). Az elsô számban Szittya az egyetemes tagadás mestereinek dadaista pózában szólal meg: Ich liebe den Krieg, weil er Hoffnungen zerstört. Der Krieg fegt. A lap a nemzetközi avantgárd írók (Marinetti, Apollinaire, Johannes R. Becher, Franz Jung, H. Kernsten) írásait közli 33 Szittya Emil fôbb mûvei: Az Újak irodalmáról, 1909; Die Haschischfilme des Zöllners Henri Rousseau (1920); TatJanviera Joukoff mischt die Karten – Das Spiel eines Erotomanen. Berlin, 1920; Ein Spaziergang mit manchmal Unnützigen. Bécs, 1920; Die Gebete über Tragik Gottes, 1922; Das Kuriositäten-Kabinett. Konstanz 1924; Klaps oder Wie sich Ahasver als Saint Germain entpuppt. Postdam, 1924; Henri Rousseau. Hamburg, 1924; Selbstmörder, Lipcse, 1925; Ein Betrag zur Kulturgeschichte aller Zeiten und Völker. Lipcse, 1925; Ernesto di Fiori. Milánó, 1927; Ausgedachte Dichterschicksale. Párizs; 1928; Neue Tendenzen in der Schweitzer Malerei. Párizs, 1929; Die französchie Landschaft. Párizs, 1929, Le paysage Français. Párizs, 1930; Leon von König. Párizs, 1931; Garbe. Párizs, 1932; Artur Bryks. Párizs, 1932; L’art allemand en France. Párizs, 1933; Hoetger. Párizs, 1933; Die kranke Sexualität oder der Mörder. Párizs, 1935; Notes sur Picasso. Párizs, 1945; Marquet parcourt le monde. Párizs 1948; Soutine et son temps. Párizs, 1958; 82 rêves pendant la guerre 1939–1945. Párizs, 1963; Hommage a` Franz Jung. Hamburg, 1988; Lásd még: Armin A. Wallas: Von „Mistral” zu „Horizont”. Emil Szittya und Dada, in DADAutriche, 1907–1970 / Günther Dankl, Raoul Schrott; Éva Bajkay, HaymonVerlag: Innsbruck 1993; uô., Österreichische Literatur-, Kultur- und Theaterzeitschriften im Umfeld von Expressionismus, Aktivismus und Zionismus / hrsg. von Andrea M. Lauritsch (Arco Wissenschaft: Wuppertal 2008) 117-132; András Bozóki, Miklós Sükösd, Anarchism in Hungary. Theory, history, legacies, Boulder CO 2006 34 Bolliger, Hans – Magnaguagno, Guido – Meyer, Raimund: Dada in Zürich. Arche Verlag, Kunsthaus Zürich, 1985, 20.

776

NV10-08.indb 8

2010.08.13. 12:23:30

elsôsorban. Többek között bemutatták Lábán asconai tánciskoláját, itt jelent meg Szitytya fordításában Kassák Lajos Csata c. verse. A Furcsaságok kabinetjében35 Szittya a Mistral jelentôségét méltatva azt állítja, hogy a Mistral-csoport tevékenysége az egyik legkülönösebb háború alatti mûvészeti mozgalom, a dadaizmus kiindulópontjának számított. Zürichben, 1915-ben Lenin, Radek és Trockij társaságához tartozott, és 1918ban Budapesten tartózkodott. Ekkor, feltehetôen rendôrségi spicliként is mûködött, errôl maga is nyilatkozott. 1919 tavaszán, Szittya Bécsben tûnt fel, késôbb Berlinben tartózkodott és német lapokban publikált: 1911–1922 között Berlinben öt könyve, 1924-ben és 1925-ben kettô Hamburgban jelent meg. Karl Lohs, Hans Richter támogatásával, 1918–1919 között Budapesten Bécsben és Berlinben adta ki a Horizont-füzet/ Horizont-Flugschriften/Horizont-Hefte c. kiadványt. Párizsban Paul Ruhstrattal együtt jelentette meg a Die Zone c. antifasiszta lapot (1933–1934). A Tzarához írt eddig ismeretlen leveleiben (1. TZR.C. 4352/ 1.2.3.4; 2. TZR.C. 3920; 3. TZR.C. 3921) Szittya saját lapja számára kér anyagot és illusztrációt és két ismert dadaista író címét. A másik kettôben Rousseau-val kapcsolatban érdeklôdik, sôt egy Rousseau-képrôl is szó van, amit Szittya vásárolhatott Tzaratól.36 1927-tôl Párizsban élt, és a tagja lett az FKP-nak. Itt is számos képzômûvészeti könyvet adott ki.37 1940–1944 között részt vett a francia ellenállásban, Limoges környékén. Élete végén a párizsi Deux Magots kávéházban pincérként dolgozott és csupán anarchista barátaival tar35 Szittya Emil: Furcsaságok kabinetje (részletek), Beke László fordítása, in Dadaizmus antológia. Szerk. Beke László. Balassi Kiadó, Budapest, 1998, 261. 36 Ez a Bécsbôl, talán 1918 nyarán keltezett levél négy darabból áll. Az elôzôleg eltépett, majd összeragasztott levél részeit próbáltam lemásolni: 1. TZR.C. 4352/ 1.2.3.4. Lieber Herr Tzara/ Ich habe Ihre Zeitschrift mir in Wien im Schaufastens Greoecken: Wie Sie deken galei eine Zeitschrift hinaus mir Manuskripte und Zeichnungen für meiner Zeit – schrift schriken möchten. Ich will die nachsten Numer und Zeitungen bringen Bitte theilen Sie mir MITANK die Adresse von Hülsenbeck und Baal. Es ware mit lieb wenn Sie mir die bester erschienen Numer Ihre Zeitschriften gerücken möchten. Mit grüss Emil Szittya / Adresse Robin C. Andresen / Wien VII Grosse Neugass 6. II. 2. TZR.C. 3920 Liebes Tzara, / Sie haben mir versprochen das Rousseau Drama zu schicken es ware wirklich lieb wenn Sie es sbald taten. Mit Gruss Emil Szittya/ Paris, XIVe / 7, rue Vandamme „Nouvel Hotel” Mr Tristan Tzara Paris VIIIe 15, Avenue Junot / Levelezôlap, 1927. május 23. 3. TZR.C. 3921 Monsieur / Tristan Tzara / Paris Ave Junot 15, levelezôlap, 1947 június (?) Lieber Tzara! Es ware sehr lieb wenn Sie mir mitteiln würde, wenn meine Fraulein zu Ihnen kommen könnte um für mich sad Rousseau-Stück abzutippen. Nehmen Sie im Voraus meinen Dank. Mit Gruss Emil Szittya 37 Szittya Emil levelezése és kiadatlan kéziratai a marbachi (Neckar) Schiller-múzeum irodalmi archívumában találhatók. Expresszionista és absztrakt tendenciájú festményeit Párizsban (1958, 1962) és Zürichben (1964) állította ki. Festôi életmûvét 1985–1986-ban a Löcker-galéria mutatta be Bécsben, majd Ausztria más városaiban. Bécsben a Löcker Verlag gondozásában jelentek meg új kiadásban ismertebb könyvei (Selbst-Mörder, 1986; Träume aus dem Krieg, 1987), kéziratból elôször Der Mann der immer dabei war c. utópisztikus regénye (1986). Lásd még Bodri Ferenc: Kalandorok se kíméljenek! (Literatura, 1980. 2. sz.); Bori Imre: Az ô feje felett is elrepült „a nikkel szamovár” (7 Nap, 1980. 15. sz.); Bodri Ferenc: „Viszi a ködöt az idô.” (Élet és Irodalom, 1986. 49. sz.); Christian Weinek: Magam törvénye szerint (1987).

777

NV10-08.indb 9

2010.08.13. 12:23:31

totta a kapcsolatot és magyar gyökereire is csak halványan emlékezett. Halála elôtt, 1963–64-ben Tzaráról írt visszaemlékezésében,38 M. Dachy szerint, számos figyelemre méltó adatot említ a zürchi és genfi dada ismert és kevésbé ismert tagjairól, mint például a költô Leonhard Frankról vagy Ludwig Rubinerrôl.39 „Sajnálom, hogy Tzara, önzô módón, hamarabb ment el, mint én. Titkos irodájában teljes dokumentációt ôrzött az utóbbi ötven év összes költôjérôl, írójáról és mûvészérôl. Természetesen rólam is, és biztos vagyok benne, hogy egyedül ô tudta volna megírni a nekrológomat” – áll a tanulmány bevezetôjében.40 Közelrôl ismerte az ifjú Tzarát, aki „saját magából teremtett mítoszt”. Szittya viszont a valódi Tzaráról ír, akivel gyakran sétált a Genfi-tó partján, aki hihetetlen gyûlölettel beszélt az értelmiségiekrôl, mert ôket hibáztatta a háború kitörése miatt. A dadaisták csodálták az ifjú belsô energiáit, mûveltségét. Betéve ismerte Villont, Lautréamont-t Apollinaire-t, Max Jacobot. Szittya nem tartja magát dadaistának, de a mistral c. újság révén például Romain Rolland Mémoires-jában „propagandistának” tartotta ôket. Szittya leírja például amint Lenin és Klara Zetkin meglátogatja a Tzara által szervezett Dada-kiállítást,41 és arra a kérdésre, hogy mit gondol errôl a mûvészetrôl Lenin, azt mondta, hogy nem nagyon ért a mûvészetekhez, de ha az ifjak így fejezik ki ezt a mai kort, akkor annak kell, hogy legyen egyfajta belsô logikája. Szittya ezzel magyarázza, hogy 1917 után Lenin meghívja Chagallt, Archipenkót, Kandinskyt, Isidora Duncant, Hans Richtert. Szittya négy nagyobb csoportba sorolja a zürichi emigránsokat, meglehetôsen proletkultos szempontok szerint. Az elsôbe tartoztak a „polgári pacifisták”,42 a másodikba Huelsenbeck és Richter, ôk „felszínes” pacifisták és dadaisták, „burzsuj törtetôkként” meggazdagodtak. A harmadik a Mistral-osokból állt, akik megelégedtek az események jelzésével, és igen önkritikusan vallja, hogy „vannak korok, amikor tudni kell nemet mondani”. Végül a negyedik a Voltaire kabaré körül kialakult csapat, és „mind közül Tzara volt a legfurcsább és legpimaszabb”. Tôle idézi azt az ellenôrizhetetlen vallomást, hogy ha nem kellett volna költôvé válnia, minden bizonnyal a kereskedelem Napóleonja lesz; az, ami Rimbaud-t vezérelte, „de hiányzott rátermettsége”, viszont Tzaranak megvolt. Mindig azzal üldözte Szittyát és a dadaistákat, hogy találjanak ki bolondságokat és trágárságokat, hogy sokkolhassák a közvéleményt, mert „a vidámság militaristaellenes”. Az írás talán legfontosabb megállapítása: akik 1915 után érkeztek Svájcba, azokat egytôl egyig politikai szándékok vezérelték. Tzara ismerte Lenint, mondja Szittya, Willi Münzerberg mutatta be ôket egymásnak, amire Tzara úgy reagált: „Korunk legérdeke38 Dachy Marc: Tristan Tzara, dompteur des acrobates, i. m. 37–49 (Szittya kéziratát Marc Dachy találta meg a Marbach-i Schiller Nationalmuseum irodalmi archívumában). 39 Leonhard Frank (1882–1962) a Der Mensch is gut c. mûvét a Dada (2. sz.) c. lap méltatta, Ludwig Rubiner (Apollinaire barátja) 1915-tôl Zürichben tartózkodott, ô adta ki a Zeit-Echo, Kriegstagebuh der Künstler c. lapot. Lásd Dachy, Marc, i. m. 28. 40 Lásd Dachy, Marc, i. m. 37. 41 Dachy szerint a berliniek segítségével rendezett Sturm kiállításról van szó, amely 1917. április 30-án nyílt meg, Szittya szerint Arp, Sophie Taeuber, Max Ernst, Kandinsky, Modigliani, Picasso és Franz Marc mûveibôl. 42 Hardekopf, Schickelé-L. Frank, Rubiner,

778

NV10-08.indb 10

2010.08.13. 12:23:31

sebb emberével cseréltem eszmét.” Hogy mennyire valós a történet, arról sejtelmem sincs. Annyi bizonyos, hogy Münzerberg Lenin embere volt.43 Szittya megjegyzi, hogy amikor Lenin a leplombált vagonjával Svájcból Oroszország felé vette útját, a zürichi emigránsok csapata bomlásnak indult. Ez viszont elképzelhetô.

* A magyar írók és Tzara levelezésérôl alapos tanulmányt közölt Georges Baal és Henri Béhar,44 Kassák Lajos, Illyés Gyula és Tamás Aladár közel húsz levelét közli eredetiben vagy francia fordításban. Kassák elsô francia nyelvû bécsi keltezésû levelében (1920. december 6.) kéri a dadaista folyóiratokat és a megjelent könyveket, hogy a MA hasábjain be tudják mutatni a Tzara mozgalmát. A késôbbi levelében Kassák beszámol a fordításokról és újabb anyagokat kér. 1922-ben örömmel írja, hogy a Gáz-szív Tzara dadaista drámája külön füzetben látott napvilágot. „A könyv nagy sikert aratott, de ez csupán az életerô jele.”45 Válaszként Tzara az amerikai Vanity Fair (1920. szeptember) c. lapban a Notes d’Europe írásában elismerôen szól Kassákról. „A modern mûvészet lassan még a távoli népeket is meghódítja” – írja Tzara. „A MA c. magyar lapot Kassák Lajos szerkeszti jó ízléssel és éles elmével.” A legmodernebb költôk (Huelsenbeck, Arp, Éluard, Cocteau, Tzara) és festôk (Man Ray, Max Ernst, Gleizes, Medgyes, Grosz stb.) mûveit közli.46 Ezenkívül a Tzara hagyatékban ôrzött eddig nem közölt levelében (TZR.C. 2226/12)47 Kassák a következô szívességre kéri a mestert: 43 Willi Münzerberg (1889–1940) a svájci szocialista ifjúsági szervezet vezetôje volt, részt vett a berlini forradalomban, 1919-ben letartóztatták és öt hónapi börtönre ítélték. 1921-ig a Kommunista Ifjúsági Internacionálé titkára. Lenin 60 millió rubellel támogatta a németországi Konzern Münzerberg megalapítását, amely lapokat adott ki a német baloldali értelmiségiek segítségével. Ô szervezte az elsô jelentôs szovjet-orosz mûvészek kiállítását Németországban. Ebben az idôszakban Arthur Koestler volt egyik legközelebbi munkatársa. Késôbb Münzerberg összekülönbözött támogatóival, mert elutasította, hogy a Szovjetunióba utazzon. Késôbb Franciaországba emigrált, itt letartóztatták és 1940-ben meggyilkolták. (Lásd Marc Dachy: i. m. 74.) 44 Baal, Georges–Béhar, Henri: La correspodance entre les activistes hongrois et Tzara. 1920–1930, in Cahiers d’études hongroises, 1990/2. sz., 117–126. 45 I. m. 125. 46 Tzara, Tristan: Notes d’Europe, in OC, i. k., 607–612. 47 TZR.C. 2226/12 (géppel írt levél) Aktivista folyóirat MA Szerkeszti: Kassák Lajos Helyettes szerkesztôk: Uiz Béla és Barta Sándor Wien Amalienstrasse 26/11 Sehr Geherte Herr Wien, am 29 oktober 1922 Ich habe ein grosses Interesse für Ihr in Vorbereitung begriffenes Buch und möchte wissen, wann ich ein Exemplar bitte erhalten kann? Es gelangte mir zur Kenntnis, dass Sie in Weimar waren und die Zeit angenehm zugrebacht haben. Sie sind glücklich, weil Sie nicht mir schreiben müssen, sondern auch leben können. Gibt es für Sie ein literarisches Unternehmen? Lieber Herr Tzara! Ich möchte Sie um eine Gefälligkeit bitten. Sie wissen, dass wir ein Buch unter dem Titel „Buch neuer Künstler” herausgebracht haben und hier möchte ich Sie ersuchen, mir bei der Verbreitung behilflich sein zu wollen. Ich wurde vom Verleger in der Form von Gratisexemplaren bezahlt und muss jetzt all meine Freunde und Bekannten ersuchen, mir beim Verkauf der Werke behilflich zu sein. Wollten Sie mir in dieser nicht eben prächtigen Arbeit beistehen, so ware ich Ihnen sehr verbunden. Ich bitte Sie daher mir mitzuteilen, wieviel Exemplar ich Ihnen zukommen lassen soll und werde ich Sie post wendend expedieren.

779

NV10-08.indb 11

2010.08.13. 12:23:31

Igen Tisztelt Uram! Bécs 1922. október 29. Nagy érdeklôdéssel várom a készülô könyvét és szeretném megtudni, hogy mikor kaphatok egy példányt? Tudomásomra jutott, hogy Weimarba látogatott, és hogy kellemesen töltötte az idôt. Szerencsés, hogy nem kell nekem írnia, hanem nyugodtan élheti az életét. Dolgozik valamilyen irodalmi vonatkozású terven? Kedves Tzara Úr! Szeretném megkérni egy szívességre. Bizonyára tudja, hogy kiadtunk egy könyvet Új mûvészek könyve címmel és ezennel szeretném felkérni arra, hogy a terjesztésnél legyen segítségemre. A kiadó ingyenes példányokkal fizetett, és most meg kell kérnem minden barátomat és ismerôsömet, hogy segítséget nyújtsanak a könyvek terjesztésében. Amennyiben Ön segítene ebben a nem éppen felemelô munkában, nagyon lekötelezne. Kérem, közölje velem, hány példányt juttassak el Önhöz, és a könyveket postafordultával küldöm. Nem tudom, hogy beszámoltam-e már arról, hogy a Ma folyóiraton kívül, indítok egy új lapot 2*2 címmel. Természetesen ebben ismertetni fogom mûveit is. Ehhez anyagot kérnék. Válaszát várva, szívélyes üdvözlettel Kassák Lajos (Farkas Jenô fordítása) A kiadatlanok közül talán nem érdektelen a TZR.C. 2229 és TZR.C. 2230 jelzetû levelek tartalma sem,48 hiszen Kassák szerkesztôi munkájába enged betekintést. A Ich weiss nicht, ob ich Ihnen bereits Rechenschaft darüber abgelegt habe dass ich ausser dem „Ma” eine neu Zeitschrift unter dem Titel „2x2” herausbringe. Natürlich werde ich Ihre Werke auch in dieser propagieren. Ich bitte daher um Material. Ihrer Antwort gewärtig begrüsse ich Sie herzlichs. Ihr Ludwig Kassák 48 TZR.C. 2229 Sehr Geeherte Herr! Wien, den 4 august 1924 Schon seit längerer Zeit habe ich von Ihnen keine nachricht bekommen. Meinerzeits benachrichtige ich Sie, dass die nachste „Ma” aulasslich des hiesigen Theater und Musikfestes als Theatruum mer in drei Sprachen erscheinen wird. Ich würde mich sehr freuen, wenn Sie auch mit einem Manuskript an dieser demonstrativen Arbeit teilnehmen würden und bitte Sie, mir So bald als möglich einen kurzen, programmartigen Artikel zu senden: Sie arbeiten sehr viel in dieser Art und es wird daher sehr interessant sein, Ihre Meinung in dieser Frage zu hören. Ausserdem möchter ich sie bitten, von jemand anderen (mit Niveau) auch etwas zu schicken, eventuell von Cocteau. Es ware mir sehr angenehm, wenn ich auch Clichées über Dekorations-, Marken-, Vorhanger-, Figuren-, oder Bewegungs-, und beleuchtungtechnische Entwürfe bekommen könnte. Eure Artikel werden in französchicher Sprache erscheinen, bitte diese daher auch so zu schicken. Ich bitte Sie um postwedende Antwort, würde aber auch die Sendungen dringendst brauchen. Ich begrüsse Sie Ludwig Kassák TZR.C. 2230 [Kézzel írt levél, dátum nélkül] Sehr Geeherte Herr Ich habe Ihren Brief erhalten und freue mich, dass ich auch die versprochen Cliché-s erhalten werde. Nach Ihrer Ankunft werden wir eine Nummer herausgeben, die sich ausschlisslich mit diesen Sachen (Lachen) befassen wird. Am 1 Mai erscheint „Ma” in drappelten Umfang sowohl Sie als Ihre kollegen werden darin gebühreund verbreten sein. Die Dada-Nummer des „Sturm” habe ich gesehen, ebenso „Mecano” lingegen habe ich die erwahnte Nummer der „Littérature” nicht erhalten, in der letsten Zeit bekomme ich Ihnen Überhaupt und sehr wenig. Hier will ich gleich betannen dass ist die Schriften des Herrn Man Rey, die ich erst jetzt kenne gelernt habe, sehr liebe. Haben Sie die Arp-Nummer das „ma” gesehen? Was eine Zeichnungen betrifft bin

780

NV10-08.indb 12

2010.08.13. 12:23:31

Tzara-hagyatékban szerepel többek között Kassák utolsó levele is (1957. augusztus), melyben az „öreg cimbora” emlékezteti barátját az 1956-os budapesti találkozásukra, és arra kéri, hogy segítsen neves festôkrôl (Matisse, Picasso, Léger, Max Ernst, Chirico) írt versciklusának francia kiadásában.49 Ekkor már Tzara kegyvesztett, és nem tudott segíteni barátjának. A Tzara-hagyatékban található egy Tzarához írt nem azonosított szerzôk elnevezésû dosszié.50 Ebben több fontos dokumentumot találtunk, az egyik Tihanyi Lajos levele. Közismert Tihanyi Lajos Tzara-portréja és az ifjú Kertész Andor nevezetes, monoklis Tzara-fényképe is, melyrôl szó van a Párizsban kelt német nyelvû levélben. Tihanyi baráti gesztusa az ifjú Kertész Andorral szemben példaértékû! Íme a teljes szöveg: Ms23156 /48 Cher Tzara, Paris, 11 XI 26 beiliegend?? schiecke iche die photographien von Kertész. Er bittet Sie sollen entschuldigen wegen wuspaeterung. Er war immer so beschäftig und könnte niccht woraus fertigstellen. Wie gefallen Ihnen? Ich glaube das ist kein besonderes arbeit von Kertesz,

ich glüklich, dass sie Ihnen gefallen und erwarte neugierig ihr Erscheinen. Aber der erwühnten „Dadaglobe” kenn ich nicht. Was würde der von mir bringen? Ich möchte Ihnen gern meine Gedichte deutsch hinausschicken und würde mich sehr freuen, wenn Sie einige darunfer in’s Französiche übersetzen würden. Ich glaube, sie würden Ihnen gefallen, durch gegenseitige übersetzungen würden. Wir auch unserer geweinsammen Sache viel helfen. Antworten sie bitte auch in dieser Angelegenheit – Herrn Mühsam habe ich heute hier begegnet, aber die van Ihnen erwähhuten Cliché’s hat er nicht bei sich gehabt, er kannte Sie auch nicht haben. Ich bleibe auch mit Ihn in Verbündung. Die Nächste Nummer der „Sezession” wir von meinen Lachen bringen. Die erste Nummer ist socken erschienen sowohl Sie, als Herr Aaragon sin darin mit Gedichte und Prosa vertreten. Ich erwarte weitere Mitteilungen über der Pariser Kongress. Es grüsst Sie Ludwig Kassák 49 Tristan Tzara 5, rue de Lille/ Paris 7e/ Budapest, fin août 1957 / 98, rue Bécsi Cher ami, permets-moi de te rappeler notre conversation de l’année passée : il s’agissait de l’aide généreuse que tu m’avais offerte au sujet de mes eventuelles affaires littéraires en France. Entretemps j’ai écrit un cycle de 10 poe`mes au centre desquels il y a toujours le portrait d’un grand peintre moderne exprimé par les moyens de la poésie (p. ex. Matisse, Picasso, Léger, Maxt Ernst, Chirico). Étant donné le sujet, je crois que ces poe`mes, traduits en français, d’autant plus que je les rangerais volontiers parmi mes meilleurs productions poétiques. En même temps que cette lettre, j’envoie le texte hongrois de ces poe`mes a` L. Gara que tu connais et qui te les montrera bientôt. Je te prie, cher Ami, de nous aider a` publier ces poe`mes quelque part, dans une revue française: cela me ferait un tre`s grand plaisir et je t’en serais tre`s reconnaissant. Avec tous mes remerciements d’avance et dans l’attente de ta nouvelle visite en Hongrie, je te prie, cher Ami, de croire a` mes sentiments les plus affectueux. Ton vieux camarade fide`le L. Kassak. 50 „Lettres adressées a` T. Tristan Tzara par des correspondants non-identifiées” – Ms 23186/48.

781

NV10-08.indb 13

2010.08.13. 12:23:31

aber das ist doch aus beste portretphotographie was ich gesehen bis jetzt von Ihnen. Wenn Sie wollen schreiben sie fur Mr. Kertész rue Bourg Tibourg (IVe). Es geht bei mir noch immer schlecht. Ich arbeite, tc , das arbeit geht langsam und ich habe immer wenige Zeit auch (nach?) zum Reproduktionen machen hatte noch keines Zeit. Auch wünsche ich ob Sie wollen er must im Originell schen können das von ihm geeemalde portrait. Wann Sie doch kommen noch später zurück, so wurde ich um ende diesem monat fur Sie schicken können. Ich bitte Sie schon jetzt Sie sollen darüber etwas zu schreiben in das fur The Littele Rewiev ungschicken. Ich glaube sie werden dafür hist?? haben wenn Sie scheu (schon) werden diese neue arbeiten. Leider zum eine « Belegt exemplair » von dum (aus?) worige Nummer noch immer uiulk??? bkeommen ich. Wenn Sie schreiben einmal für H. Arp bitten sie wieder einmel 2 Exempl. zu mir schicken sollen. Mit bester Grüssen Auch für Frau L. Tihanyi Egy másik értékes dokumentum Szántó György (1893–1961) 1925-ben írt francia nyelvû eddig ismeretlen levele, az aradi Periszkóp szerkesztôsége nevében. A lap hat számában gazdag képet nyújtott a magyar és az európai avantgárd mozgalmakról. Párizsból a lapot Tihanyi Lajos, Perlott-Csaba Vilmos, Mihályi Ödön tudósította. Apollinaire, Cocteau Cendrars és Tzara versei jelentek meg, még a Gáz-szív párizsi bemutatójáról is bô beszámolót közöltek.51 Szántó minden bizonnyal Tihanyi biztatására írhatta az alábbi levelet, melyet alább adunk közre: TZR.C. 3919 PERISZKÓP Illusztrált havi folyóirat Revue mensuelle illustrée Illustrated Monthly Magazin Szerkeszti: Szántó György (Rédacteur) Szerkesztôség: Arad (Románia) Piata Catedralei 5. (La rédaction) Cher Monsieur Tzara! 1925, le 26e`me Mars Notre collégue et bon ami Louis Tihanyi, peintre artiste hongrois nous envoie un magnifique portrait de vous chere Maitre. Nous nous adressons a Vous, ayez la bonté et écrivez quelque chose pour notre nouvelle revue, que nous voulons laisser paraitre ensemble avec le litho de notre ami (Tihanyi). En connaissances de plusieurs poe `mes, qui sont écrit par Vous nous nous félicitons si nous recevons votre permission d’auteur de donner quelque chose de vos oeuvres. En espérant que Vous serez de bon volonté de nous soyez si bon de nous

51 Covrig, Ana Maria: Le rôle de la revue Periszkóp dans la diffusion de la culture française, in Baal, Georges-Béhar, Henri, i. m. 141–145.

782

NV10-08.indb 14

2010.08.13. 12:23:32

envoyez votre poe `me par monsieur et recevez nos salutations singulier et sentiments les plus profonds. PERISZKÓP Georg Szántó Szerkeszti: Szántó György (Rédacteur) Szerkesztôség: Arad (Románia) Piaþa Catedralei 5. (La rédaction) Tzara közeli magyar barátai közé tartozott Illyés Gyula, aki párizsi évei alatt gyakran találkozott vele. Levelezésük 1925 körül kezdôdik52 Tzara Felhôzsebkendô (Mouchoir de nuages) c. színmûvének a magyar fordításával vagy a Hozzávetôleges ember (L’Homme approximatif) c. versciklussal kapcsolatban. Ez utóbbiból Illyés le is fordított egy részt, írja egyik 1929-es levelében. 1929-ben Illyés arról panaszkodik, hogy „Itt Magyarországon elképzelhetetlen elszigeteltségben élek – essen meg a szíve egy sajnálatra méltó számûzöttön”. Egy évvel késôbb53 elsiratja a magyar avantgárdot, nincs lapjuk, Kassák, a MA volt fôszerkesztôje, Gorkijhoz hasonló regényeket, Déry Hölderlin-féle verseket ír: „Mindentôl el vagyunk szigetelve, és bocsássa meg, kedves Tzara, hogy Önhöz fordulok segítségért.” Új könyvek, folyóiratok, csoportosulások iránt érdeklôdik… „önt mindig irányítómnak tekintettem, kicsit mesteremnek is, a legéberebbek közül valónak, még fásultságában is”. A Hunok Párizsban (1946) c. regényben Illyés többször feleleveníti párizsi találkozásaikat, alaposan elemzi a dadaizmus érdemeit és hozadékát, Tzarát pedig a modern irodalom pápájának nevezi54

52

Baal, Georges–Béhar, Henri, i. m. 128–133. Baal, Georges–Béhar, Henri, lásd Illyés Gyula 1930. január 14-i levelét, 132–133. 54 „Ô volt a pápa. Neve akkoriban azt jelentette, mint Hugo Victoré a Hernani napjaiban. A jövô volt, végtelen, tele – akár a fiatal Hugo jövôje – új negyvennyolcakkal, szellemi barikádokkal és lobogókkal, az érzelmek határtalan szabadságával. A maga módján ô is ilyesmit hirdetett, igaz, Hugóétól egy kicsit eltérô megfogalmazásban. Akkor már megírta a Huszonöt ruganyos költemény, Az Antipirin úr elsô mennybeli kalandja, Az Antipirin úr második mennybeli kalandja, Az Antipirin úr harmadik mennybeli kalandja címû mûveit. A világ ettôl öklét dühében szájába kapta, fél lábára állt és a megsebzett oroszlán üvöltését hallatta, vagyis pontosan azt végezte, amit a szerzô kívánt tôle. A másik rész fölényesen és önhitten röhögött. Ez is a költô kívánságát teljesítette. A költô akkor már – túl az ifjúság elsô harcain – bölcs volt és hallgatag. Huszonhat, huszonhetedik életévét taposta. Már megvívta nagy harcát Hülsenbeckkel, a berlini eretnekkel, azért, hogy kinek az érdeme a dada kitalálása; az új költészet székhelye véglegesen Tzara székhelye lett: Páris. Reggelente a mosdóhelyiségbe menet térdig emelt lábbal kellett átlépnie a lapfigyelô irodák által az ajtaja elé rakott újságkivágásokat; ezek mind az ô személyével és találmányával foglalkoztak a föld minden nyelvén. Azt találta ki ugyanis és azt foglalta igen szerencsésen szavakba, hogy nem érdemes gondolkozni. Ezt rögtön – porával csiszolva a gyémántot – a legparányibb gondolat nélkül fogalmazta meg. Az értelem ellen hirdetett lázadást, de nemcsak olyan tessék-lássék módon. Alaposan, nyomós érvekkel kelt fel a híres, de hovatovább oly ingerlô francia világosság ellen.” (105) 53

783

NV10-08.indb 15

2010.08.13. 12:23:32

TZARA KELET-EURÓPAI ÚTJAI 1915 után, miután elhagyta Romániát, Tzara mindössze három alkalommal tér viszsza Kelet-Európába. 1922-ben Bukarestben járt, ahol a dadaizmus pápájának kijáró tisztelettel fogadták régi barátai, másodszor 1946–1947-ben balkáni körutat tett, és harmadszor 1956-ban látogatta meg Magyarországot a József Attila-fordításkötet és Rajk László újratemetése kapcsán Miután megkapta a francia állampolgárságot és belépett az FKP-be, Tzara két ízben járt Magyarországon. 1946-os útján ellátogatott Magyarországra, Jugoszláviába, Romániába és Csehszlovákiába. Aragon kommunista irodalmi hetilapjában (Les Lettres françaises, 1947. január 31.)55 a magyarokról azt nyilatkozta, hogy „a nemzeti és haladó írók”, mint Petôfi, Ady, József Attila által képviselt hagyományokat folytatja „Márai Sándor, aki éppen párizsi látogatásra készül” és Illyés Gyula, „akit néhány napja fogadtunk a francia írók szövetségében”. Romániáról érthetôen elfogult hangnemben ír, holott szüleitôl, barátaitól értesülve tökéletesen ismerte az ottani politikai helyzetet. A francia kultúra hatása máig jelentôs – mondja Tzara, s ezt egy tudatos csúsztatással meg is toldja: a román Ange Pechméjo (sic!) költôrôl56 beszél, aki 1866-ban azt írta az akkor még alig ismert Baudelaire-nek, hogy a Les Fleurs du mal ösztönözték arra, hogy a verseket színes geometriai formákban fordítsa le a perzsaszônyegek és indiai sálak mintázatát utánozva. Tzara úgy véli, hogy a kubizmusnak ilyenfajta elôrejelzése alapján „Romániát nevezhetnénk akár az avantgárd ôshazájának is”. Pozsonyban Julien Benda elôzte meg néhány nappal. Szlovákia sajátossága – véli Tzara –, hogy elmaradott társadalmi struktúrák ellenére Novomeski, a szürrealista költô lett az oktatási biztos, Fábry Sándor megkapta a nemzeti szlovák irodalmi díjat. Prágában régi barátjával, Hoffmeisterrel találkozik, és említi még Pucikot és Vancurát akik meghaltak a háború alatt. A német hatás semlegesítésére Tzara szerint fontos a francia kultúra jelenléte Csehszlovákiában. Tzara arra a következtetésre jutott, hogy a meglátogatott országokban az avantgárd írók jól vizsgáztak, hiszen a háború elôtt, alatt és után is aktív résztvevôi a demokratikus átalakulásoknak. 55

Interview de Tristan Tzara a` travers les Balkans, in Tzara, Tristan: OC, tome 5, i. m. 381–

388. 56 A valóság az, hogy Ange Pechméja Bukarestben élô francia író-újságíró, aki Toulouse-ban született, részt vett a párizsi 1848-as forradalomban, majd 1851-ben III. Napóleon államcsínyét követôen Brüsszelbe emigrált, késôbb Törökországban élt. Mivel jól beszélte a török, perzsa és arab nyelveket a vidini pasa mellett teljesített szolgálatot. 1855-tôl Bukarestben élt és a Külügyminisztériumban dolgozott. 1859-ben Párizsban jelentek meg Jeanne. Drame en trois actes és a Poésies diverses c. kötetei, 1860-ban pedig a Rosalie c. elbeszélése. A bukaresti Le Pays roumain c. lap hasábjain folytatásokban közölte Nicolae Filimon román író regényének francia nyelvû fordítását Les Tchokoi anciens et nouveaux. Fordított balladákat, köztük a Mioriþat is L’Agnelle címen. Fordított Fazyl-Bey, török költô verseibôl, Horatius ódáiból. Irodalomtörténeti szempontból legfontosabb tevékenysége Charles Baudelaire mûvének a megismertetése volt. Személyes kapcsolatban állt a francia költôvel. Írt öt szonettet a költô verseinek olvasása után (Sonnets a` M. Charles Baudelaire, apre`s une lecture pieuse des Fleurs du Mal). Ugyancsak Pechméja a szerzôje egy tudományos esszének (L’OEuf de Kneph. Histoire secre`te du zéro, 1864), melyben megteremtette az epoptika elnevezésû rejtélyes tudományt. Ez a tudomány a szavak egyetemes grammatikáját kutatja a szavak súlya és a magánhangzók ritmusa alapján. Az epoptikával foglalkozott Al. Vaillant is, azzal a céllal, hogy megvalósítsa a nyelvben kitapinható földi és mennyei megismerést.

784

NV10-08.indb 16

2010.08.13. 12:23:32

Második látogatására 1956. október elején került sor, amikor a Magyar Írók Szövetsége meghívására tíz napot töltött Budapesten és vidéken. A mára már feledésbe merült nyilatkozata vihart kavart a francia baloldali értelmiségiek körében. A nemzetközi nyilvánosság az 1956-os budapesti forradalom kitörése elôtt egy héttel Tzarától megtudhatta, hogy a kialakult helyzetet „jóformán egy második magyarországi forradalomnak lehet nevezni”. Ha végiglapozzuk a korabeli sajtó (Esti Budapest, Magyar Nemzet, Népszava, Szabad Nép) 1956. októberi számait, szembetûnô a franciák jelenléte Budapesten és az országban. A hivatalos pártlap, az Esti Budapest (1956. szept. 27.) beszámol a Kulturális Kapcsolatok Intézetének ôszi munkatervérôl: „a nyugati országokból is egyre többen érkeznek hazánkba mûvészeti életünk tanulmányozására, kiemelkedô kulturális eseményeinkre”. A közeljövôben, írja a lap, Budapestre látogat Tristan Tzara és Jean Rousselot francia költô (akit Dobossy László köszöntött a Magyar Nemzet október 14-i számában és a „reménység költôjének” nevezte, az Esti Budapest beszélgetést közölt vele, 1956. október 13.), Kozma József, a „Franciaországban élô neves zeneszerzô”, a Nemzeti Szalonban kiállítást rendeznek Jean Effel alkotásaiból. Bartók Béla halálának 11. évfordulóján külföldi meghívottakkal ülésezett a Magyar Bartók Béla Emlékbizottság. Két francia vendégmûvész szerepelt a Bartókkoncerten. Budapesten a József Attila Színház játszotta Marc-Gilbert Sauvajon Szép kis família c. vígjátékát. André Wurmser, a francia kommunista sajtó ismert publicistája havonta több alkalommal jegyzi az Esti Budapest „Tudósítónk jelenti Párizsból” vagy „Párizsi levél” c. rovatokat. A Budapesti Francia Intézet, Guy Turbet-Delof irányításával 1956 októberében az egyetlen nyugati országot képviselô külföldi intézet, ami jórészt Rákosi feleségének köszönhetô aki, G. Turbet-Delof szerint, a Le Figaro de la Mode c. lapból másoltatta divatos fehérnemûjét.57 De Rákosiné varrónôjén kívül még sok olvasója volt az intézetnek. Budapesten, 1956-ban a Francia Intézetbôl kikölcsönzött könyvek és filmek száma megsokszorozódott: 5529 könyv (1951-ben 1380), 1233 film (1953-ban 232). 1956-ban az Intézet több nem kommunista személyiséget hívott meg az országba, köztük neves fizikust, a Francia Levéltár igazgatóját. Júniusban rendezték meg a francia filmhetet, ez alkalommal több neves színész és rendezô látogatott el Budapestre. Nem lehet véletlen az sem, hogy az Írószövetség október elejére hívta meg Rousselot-t és Tzarát. Mindketten a Rajk és társai újratemetése elôtti napokban érkeztek Budapestre. Íme Tzara látogatásának itthoni visszhangja. Az Esti Budapestben (1956. október 6.) Dobossy László Tristan Tzara szabadságharca c. írásában ezt írja a költôrôl: „kétségkívül egyike korunk nagy író-forradalmárainak”. „Kép- és gondolatalkotásának ritka merészsége, a mûveit feszítô belsô ritmus egyre igényesebb és egyre telítettebb érvényesülése újszerû csengést ad költészete alaphangjának, elôtte kevesen énekeltek az övéhez hasonló gyöngédséggel, közvetlenséggel és mélységgel az emberi egymásra utaltságról s a költô, a szellemi ember közösségi felelôsségérôl.” Tzara Felázott utakon c. versét Képes Géza fordításában közli a lap. A Népszava rövid hírben tudatja: „A Magyar Írók Szövetsége székházának klubtermeiben fogadást adott Tristan Tzara francia költô tiszteletére” (1956. október 7. 87. évf. 237. 57 Turbet-Delof, Guy: Egy francia diplomata a forradalomban: Guy Turbet-Delof 1956-os naplója. Szerkesztette, a fordítást az eredetivel egybevetette és az elôszót írta Litván György, a jegyzeteket készítette Hegedüs B. András, Budapest. Francia Intézet–1956-os Intézet, 1996.

785

NV10-08.indb 17

2010.08.13. 12:23:32

sz.). Az újság október 14., vasárnapi száma közli a francia költô Jugoszláv tavasz c. versét Boldog Balázs fordításában. A lap megjegyzi, hogy „A jeles francia költô nemrégen érkezett Budapestre látogatóba”. Illyés Gyula meghívására Tzara néhány napot töltött a Balatonon. Hazatérése után Tzara felajánlotta írását Aragonnak, aki elutasította, és a többi francia kommunista lap sem vállalta az írást. Ekkor dönthette el, hogy többé nem publikál, ugyanis jó ideje a L’Humanité c. kommunista napilapban több durva hamisítást közöltek arról, hogy magyar fasiszták szervezik a budapesti szellemi ellenállást. (A zseniális Cicero gondolata akkor és most is örök: O tempora, o mores! Senatus haec intellegit, consul videt, hic tamen vivit!) Ekkor, Henri Béhar szerint,58 a költô fölkereste a párizsi Magyar Sajtó- és Dokumentációs Irodát, és 1956. október 16-án beszélgetés formájában „Egy francia író beszél a magyar események nemzetközi jelentôségérôl. A Budapestrôl hazatérô Tristan Tzara úr beszélgetése” címmel terjedelmes kommünikét adott ki. Az Esti Budapest 1956 október 20-án az MTI-jelentés alapján közli a Mit látott Tristan Tzara Magyarországon c. írást: „Tristan Tzara, a világhírû francia költô nyilatkozatot adott a párizsi magyar sajtó- és dokumentációs irodának és abban ismertette magyarországi benyomásait, utalt a magyar népi demokrácia hatalmas vívmányaira, ismertette az írókkal létrejött kapcsolatait és hangsúlyozta: Magyarország értelmiségi színvonala igen magas.” Ezután a Petôfi-körben lezajlott eseményekre, valamint az írók és a nép kapcsolatának problémájára áttérve kifejtette: az írók erôfeszítéseit azért koronázta siker, mert erôfeszítéseiket támogatta a magyar proletariátus, amelynek politikaváltozásra irányuló akaratát az írók híven tükrözték. Ha az írók nem fejeztek volna ki mély nemzeti követeléseket, mozgalmunknak, magától értetôdôen nem lett volna sikere. Tristan Tzara ezután hangsúlyozta: „Olyan ország, amely az igazságot olvassa a szabad sajtóban, amelynek kormánya bátran és ôszintén az új irányzat élére állott és levonta a XX. kongresszus logikus következményeit – csak hasznot húzhat abból az új reménységbôl és új lendületbôl, amelyet most a nép teremtô ereje kapott. Tristan Tzara utalt arra, hogy a Magyarországon látottakat szerette volna ismertetni a francia kommunista irodalmi sajtóban is, de sajnos erre nem adták meg a lehetôséget.” Miért nem közölte a francia kommunista sajtó Tzara nyilatkozatát? Az alábbiakban röviden bemutatjuk az írás fontosabb részeit. „Csak tíz napot töltöttem Magyarországon, és természetesen e túl rövid idô alatt nem tájékozódhattam minden felmerülô kérdésrôl, a mai valóság minden vetületérôl... A Magyar Írók Szövetsége hívott meg és azokra a benyomásokra szorítkoznék, amelyeket fontosnak tartok a látogatás jellegébôl eredôen. Mivel az írók jelentôs szerepet játszottak az utóbbi idôk eseményeiben, amelyeket jóformán második forradalomnak (kiemelés F. J.) lehet tekinteni Magyarországon, nagy kíváncsisággal és érdeklôdéssel tettem meg ezt az utazást. Lehetôvé tették számomra, hogy mindent megnézhessek, amit csak akarok.” Az írótársadalom kettévált, egyfelôl egy csoport felvállalta a változásokat, velük szemben a szovjetbarát „ellenzéki írók”, álltak, akik csak „tucatnyian vannak és néhány kivételtôl 58

Tzara, Tristan: OC, tome 5, i. m. 689.

786

NV10-08.indb 18

2010.08.13. 12:23:32

eltekintve sem irodalmi rangjuk, sem jelentôsebb hatásuk az országban nincs”. Az író elmondja, hogy alkalma volt több egyszerû emberrel, taxisofôrrel, vidéken paraszttal szót váltani, és „a munkások elég indulatosan panaszkodtak életkörülményeikre”. Ezután Tzara elragadtatással szólt a tudományos kutatóintézetekrôl, a magyar kultúráról, múzeumokról, színházakról, az említett Bartók-estrôl, vendéglôkrôl. A gazdaságról, politikai helyzetrôl visszafogottan és óvatosan nyilatkozik, „áru van, de a munkások fizetéséhez képest magasak az árak”, „Budapest élénk, mozgalmas” város, saját szemével látta, amint hétvégén sok munkás érkezik a Balatonhoz saját üdülôházába. Tardos Tibort, akinek köszönetet mond, hogy végigkísérte útján, a legújabb változásokban szerepet vállalt magyar írók egyik vezéregyéniségének tekinti. Ily módon Tzara egy héttel a forradalom kitörése elôtt világos és pontos látleletet készített a magyar helyzetrôl: véleménye szerint azok a magyar írók, akik a Petôfikörben és a sajtóban megszólaltak, „az egész magyar nép szószólói”. Érzékenysége és felkészültsége révén az értelmiségnek sikerült megértenie és kifejeznie az elégedetlen tömegek érzelmeit és törekvéseit. Ha Rajk ártatlanságának kérdése drámai méreteket ölthetett, annak tulajdonítható, hogy az értelmiség – jóval a híres Petôfi-kör ülése elôtt – rendkívül pontosan ki tudta fejezni a tömegek alig kitapintható érzelmi telítettségét. A konformista és dogmatikus állam megszorító intézkedései egyformán érintették a munkásokat és az értelmiséget, ebbôl következik, hogy az író, aki saját szabadságvágyát fejezi ki, megtestesíti egész népének vágyát is. „Nem óhajtok az utóbbi hetekben Magyarországon lezajlott eseményekkel mélyebben foglalkozni, de meg kell állapítanom, hogy egy olyan országban, ahol egy szabad sajtón keresztül kimondják az igazságot, egy olyan országban, amelynek kormánya bátran és nyíltan az új irányzat élére tudott állni és le tudta vonni a logikus tanulságokat a moszkvai XX. kongresszusból, könnyen tudja kamatoztatni a nép ily módon táplált új alkotóerejét és új reményeit.” Ugyanakkor felhívja a figyelmet arra is, hogy okos írók olyan véleményt is hangoztattak, az ország „teljes függetlenségét”, amit nem tud elfogadni, mert ez „számomra elvont fogalom, amely nem veszi tekintetbe a jelenlegi történelmi viszonyokat”. Ezt az álláspontot Tzara a külsô nyomásnak tulajdonítja, mely „vissza óhajtja állítani a régi rendszert”. Ez a veszély fôleg azokban az országokban valós, amelyek a közelmúltban fasiszta hatalmak hatása alatt álltak. Tzara következtetése: a nemzetközi erôegyensúly megbomlása világháborúhoz vezethet. Arra a kérdésre, hogy francia szemmel milyen következtetéseket lehet levonni a jelenlegi magyarországi ideológiai és politikai fejleményekbôl, Tzara óvatosan saját véleményének ad hangot: „hiszem, hogy Magyarország liberalizációja nagy érték, hatalmas nemzetközi jelentôségû példa, néhány kérdésben érzékelhetô túlzástól eltekintve, ami magától értetôdô egy ehhez hasonló eszmei forrongásban”… „Francia íróként és számos francia értelmiségivel folytatott beszélgetéseim alapján, kijelenthetem, hogy ôk nagy örömmel és a felszabadultság érzésével üdvözlik a magyarországi eseményeket, mert a magyar értelmiség kézzelfogható formában fejezte ki mindazt, ami itt számunkra a Hruscsov jelentését követôen a döbbenet erejével hatott.” Mindezt Tzara azzal magyarázza, hogy a jelentést Magyarországon széles körben megismertették és közzétették, és ezt az utóbbi idôszakban bekövetkezett változások alapjának kell tekinteni. Az irodalom változásáról szólva a költô elmarasztalta a szigorú ellenôrzést, ami túlzásokhoz vezetett, például nem lehetett magyarra fordítani Apollinaire-t, sôt még beszélni sem volt szabad róla.

787

NV10-08.indb 19

2010.08.13. 12:23:32

A magyar írók bizonyára túlzásokba esnek, de ellentétes irányban. Üdvözli Rimbaud, Apollinaire, Supervieille, Mauriac, Camus, Faulkner, Steinbeck fordításának terveit, világirodalmi folyóirat megjelenését (a Nagyvilág c. lapét, F. J.), a szürrealista költôk mûveinek fordítását. Szerinte e fordításokat kritikai tanulmányokkal kellene ellátni, mert e „korszak már meghaladott, habár pozitív tanulságait nem lehet elvitatni”. A beszélgetés egy anekdotával zárul. Tzara elmeséli, hogy régi kebelbarátja, Illyés Gyula, meghívta a Balatonra, ahol vett egy szôlôbirtokot és nagyon büszke a környék boraira. A pince pedig a barátok találkozóhelye, s nem szabad elfeledni, hogy Magyarországon, akárcsak Franciaországban, jó bort isznak az emberek. Ezt a kommünikét vette át a francia „polgári sajtó”, a Figaro, France-Soir, Franc-tireur, Monde, majd a november 4-i szovjet beavatkozást követôen e részletek még nagyobb visszhangot kaptak Franciaországban. François Mauriac lemondott a francia–szovjet baráti társaságbeli tagságáról, sokan kiléptek az FKP-ból. Az alábbiakban hosszabban idézünk néhány állásfoglalást, hogy érzékeltessük Tzara szerepét az ’56-os forradalom francia megítélésében, amit a magyar szakirodalom sajnálatos módon kevésbé ismer. Edgar Morin a France-Observateur c. lap (1956. október 25.) Az FKP-értelmiségiek nullfoka (L’heure zéro des intellectuels du PCF) c. írásában: „A sztálinista harcos sajátos pszichológiája a vezetô testülettel szemben tanúsított teljes politikai tétlenség… Ebben a világban mindenfajta cselekvô bírálat utópiának, veszélynek és hibának számít. …Amint a bírálat megjelenik, a kommunista párt értelmiségijét páni félelem keríti hatalmába, mert ez a bírálat tökéletesen hasonlít ahhoz, amit ô megszokásból kommunizmusellenességnek nevez. Ezek az értelmiségiek rettegnek attól, hogy ugyanazt mondják, mint a kizárt társaik.” A Figaro littéraire c. melléklet a Tristan Tzara úr fellázadt (M. Tristan Tzara entre en rebellion) c. írásban élesen támadja Aragont: „...aki igen nehéz helyzetben van. Mindenki ismeri Aragon Sztálin iránti imádatát és állásfoglalásait. Ô volt az, aki támogatta a koncentrációs táborokat, és íme, az új vezetés föltárta Sztálin kegyetlen vérengzô zsarnokságát… A hallgatás elsôrangú menedék annak, aki oly sok hibát követett el a szellem, az igazság és az emberiség ellen. Érthetô tehát, hogy a heves természetû Tzara miért szeretné lerázni az igát.” Október 24-én Tzarát berendelték a pártszékházba. A megbeszélésrôl nincsenek feljegyzések. François Buot59 szerint a párt részérôl Laurent Casanova fogadta. A pártkorifeus azzal vádolta, hogy Tzara hazudott a népnek.60 Feltételezhetô, hogy a párt vezetése hallgatásra és fegyelemre intette. Az ellenzéki hangot Tzarán kívül mások is (Pierre Hervé, Claude Morgan politikusok, illetve Claude Roy, Aimé Césaire írók) képviselték. November 6-án a Combat c. lap közölte a francia értelmiségiek és egyetemi

59 60

Buot, François, i. m. 437. Béhar, Henri: Tristan Tzara.

788

NV10-08.indb 20

2010.08.13. 12:23:33

tanárok kiáltványát,61 amelyet több neves személyiség is aláírt, köztük André Breton, Tzara ôsrégi ellenfele, aki kiállt mellette: „A magyar írószövetségnek, mely szenvedélyes felhívással fordult a világ értelmiségeihez, szeretnénk valódi megbékélést szerezni azzal, hogy szigorúan felelôsségre vonjuk mindazokat, akik a magyar írókkal nem vállaltak szolidaritást vagy továbbra is szövetségre lépnek a gyilkosokkal. A Kreml vígságra hajlamos ostoba figurái leleplezôdtek. A desztalinizáció nem más, mint csapda, a valaha volt legsötétebbek közül. A szó azokat illeti meg, akik eddig hittek vagy úgy tettek, mintha hinnének ebben: T. Tzarát, aki itt a magyar követelések elsô szószólója lett vagy Claude Roy, akinek november elsején jelent meg a Mondeban Nyíljon meg végre a szív és a száj címû cikkét.” Közben Tzara nem szólalt meg hivatalosan, visszautasított minden interjút, és részt vett a párt által szervezett rendezvényeken, Aragon, Seghers és Jean Effel társaságában. Tzara többé nem nyilatkozik, hogy ne kerüljön szembe pártjával. Viszont Colette Audry, Simone de Beauvoir, Michel Leiris, Gérard Philipe és mások társaságában aláírja Sartre-nak a France Observateur-ben (1956. november 29.) közölt válaszát a szovjet írók levelére, melyben visszautasítják a magyar forradalomra vonatkozó otromba rágalmakat. Hogy mennyire igaz és fájdalmas volt a szakítás az Aragon-féle csoport és Tzara között, azt az író fia Cristophe Tzara mesélte el egy 2002-ben folytatott beszélgetésünk során.62 Cristophe 1956. október 21-én a Deux Magots párizsi kávéházban találkozott apjával, aki törzsasztalánál ült, mint mindig. Murminak (a német Murmeltiere, mormota szóból) becézett fiát szeretettel üdvözölte, és nagyon idegesen várta barátai reakcióját, hiszen a Figaro szombat/vasárnapi számában jelent meg az elsô cikk a párizsi magyar dokumentációs iroda által közölt beszélgetésrôl. Amikor megérkeztek a kávéházba, régi barátai tüntetôen nem köszöntek Tzarának, messze elkerülték. Viselkedésük apját mélyen bántotta. Egy másik alkalommal apjával az Odéonban vettek részt egy modern zenei koncerten, John Cage „játszott” a zongorán. Az elôcsarnokban álltak, amikor mellettük elhaladt Aragon, anélkül, hogy köszönt volna. Tzara utána szaladt és megfogta a karját, beszélni akart vele, de Aragon szó nélkül faképnél hagyta 61 Combat, Déclaration des intellectuels et universitaires français, aláírók: Jules Romains, Henri Mondor, David Rousset, Hervé Bazin, Armand Lanoux és André Breton, 1956. november 6. Ebben többek között ez áll: „A l’association nationale des écrivains hongrois qui a adressé aux intellectuels du monde entier un appel pathétique, on voudrait donner ce suprême apaisement: il sera demandé un compte rigoureux de leur attitude a` ceux qui leur aurait refusé le témoignage de leur solidarité du même titre qu’a` ceux qui continueront a` pactiser avec les assassins. Les joyeux butors du Kremlin sont aujourd’hui demasqués. La „déstalinisation” n’était qu’un pie`ge, le plus sordide qui fut jamais. La parole est a` ceux qui ont cru ou feint d’y croire; T. Tzara, qui se fit ici le premier porte-parole de la revendication hongroise, Claude Roy qui le 1er novembre dernier, donnait au „Monde” un article intitulé:” Il faut que les bouches s’ouvrent et les coeurs.” 62 Cristophe Tzara, az író egyetlen fia 2002. december 6-án fogadott párizsi lakásán, ahol a falakon számos Picasso-, Tanguy-, Arp- és Miró-festmény és rajz mellett hatalmas néger maszkok és szobrok sorakoztak. Christophe és felesége, Léopold Sédar Senghor lánya szeretettel fogadtak, hála és köszönet érte.

789

NV10-08.indb 21

2010.08.13. 12:23:33

barátját. „Alig tudtam visszatartani apámat, hogy ismét oda ne menjen Aragonhoz” – mondta Cristophe. Az 1956-os momentum fontos volt életében, hiszen már korábban is világosan látta, hogy mi történik a szovjet fennhatóság alatt szenvedô országokban és magában a Szovjetunióban. 1946-ban, amikor a háború után elôször járt Romániában, megdöbbenéssel vett tudomást családtagjaitól a változásokról. Késôbb, 1960 szeptemberében, a kommunista párttal szembeszegülve, Tzara aláírta a 121-ek Kiáltványát, melyben szolidaritást vállaltak mindazokkal, akik megtagadták a katonai szolgálatot az algériai háborúban.63 Tzara 1963. december 24-én, kiközösítve és elfeledve halt meg rue de Lille-i lakásában. A temetésrôl, barátjáról Illyés Gyula emlékezett meg:64 „A világirodalom újkori fejezete ekkor nyílt meg tehát, kétségbevonhatatlanul az ô varázsszavára. Jószerivel tehát rögtön meg is halhatott volna. Azok szemében mármint, akik újra s újra csak e tettét magyarázzák, lírája helyett. Élete helyett is. …Nincs még költô, akinek a pályafutásában a szerep úgy elborította nemcsak a mûvet, hanem az arcot is.”

63 64

Béhar, Henri–Tristan Tzara, i. m. 190–191. Illyés Gyula, i. m.

790

NV10-08.indb 22

2010.08.13. 12:23:33

OROSZ ISTVÁN

Az áldozat esztétikája

Roger Scruton új könyvében1 fölteszi a kérdést: mi a szép? És nem válaszol rá. Illetve válaszol persze, ezerféleképpen, de nem adja meg a szép meghatározását, merthogy az megadhatatlan. Mármint racionális, logikai, ok-okozati, egyetemes meghatározása megadhatatlan. Megadhatatlan, még akkor is, ha a kétezer éves görög-zsidó-keresztény európai kultúrában a legjelesebb elmék törték ezen a fejüket és álltak elô érdekfeszítô meghatározásokkal. Közülük kétségtelenül Kant elképzelése futotta be a legszemrevalóbb pályát, miszerint a szép az, ami érdek nélkül tetszik. Scruton erre ironikusan összevonja a szemöldökét, és azt mondja: valóban minden érdek nélkül? Tényleg érdek nélkül állunk meg egy gyönyörû nô látványa elôtt? Érdek nélkül akad el a szavunk a tengerparti vörös szikláknál Cannes-ból Saint-Tropez felé tartva? Érdek nélkül igazgatjuk el a virágokat meg a boroskorsót az ebédlôasztalon? Érdek nélkül hallgatjuk A varázsfuvolát? Hát nem éppen azért viselkedünk így, mert mindannyian érezzük, hogy ami szép, annak tétje van? Heidegger mondta az emberrôl, hogy „a jelenvalólét olyan létezô, amelynek létében erre a létre megy ki a játék”. Az ember létének tétje van. És csak az ember létének van tétje. Nem utolsósorban az, hogy ez a lét szép legyen. Így aztán mások, mint például Platón vagy Heller Ágnes megpróbáltak olyan meghatározást adni a szépnek, amiben ez a tét benne foglaltatik. Platón az eroshoz, Heller a szeretethez kapcsolta a maga tételét, mondván, hogy a szép az, amit szeretünk. Ezzel azonban az a bökkenô, mondja Scruton, hogy sokszor olyasmirôl is elismerjük, hogy esztétikai értelemben szép, ami nyugtalanít, fölkavar, esetenként taszít bennünket, ám mégis lebilincsel, mint egy Bartók-mû, egy Baudlaire-vers, egy Koetze-regény. Mások azzal próbálkoztak, hogy megkíséreljék megadni azon tulajdonságok katalógusát, amelyek megléte esetén bizton állíthatjuk, hogy valami szép. Leon Battista Alberti például azt a neoplatonikus nézetet népszerûsítette, miszerint a szép olyan dolog, amihez semmit nem tehetünk hozzá és semmit nem vehetünk el belôle anélkül, hogy rontanánk rajta. Scruton azonban azonnal megkérdezi tôlünk: rendben van, rontanánk rajta, de milyen értelemben? És ha belefogunk ennek a kérdésnek a megválaszolásába, azonnal kiderül, hogy valójában most kellene meghatározásokat tennünk valamilyen szempontból, ámde honnan vegyük a szempontot? Scruton számára ez az igazi kérdés, mint ahogy mindannyiunk számára, hogy honnan is származnak szempontjaink? Igaz vajon az a posztmodern vélekedés, hogy a szépre vonatkozó ítélet csakis szubjektív lehet? Ízlések és pofonok tényleg különböznek? Valóban? Találkoztál már valakivel, aki a strasbourgi katedrális hajójában állva azt 1 Roger Scruton: Beauty, Oxford University Press, 2009. A mû egyes fejezetei magyarul olvashatók a Nagyvilág 2009-es és 2010-es számaiban.

791

NV10-08.indb 1

2010.08.13. 12:23:33

mondta neked, hogy ez az épített tér kifejezetten csúnya? Akinek tavasszal nem tetszenek a réteket beborító mezei virágok? Még az összeaszott trójai vének is gondolkodás nélkül, egy csapásra úgy döntöttek, amikor meglátták Helénát, hogy ezért a gyönyörû teremtésért érdemes csatába indulni. Volt valaki közöttük, aki azt merte volna állítani, hogy Heléna nem szép? De ha igaz az, hogy a szép egyetemes módon megérinti az embert, méghozzá lehetô legbelül, a szíve mélyén, akkor miért nem lehet meghatározni? Azért nem, mondja Scruton, mert ez a kérdés azzal a másik, még átfogóbb és még nyugtalanítóbb kérdéssel áll összefüggésben, hogy mi az ember. És hogy mi az ember, azt a transzcendenciára történô hivatkozás nélkül egyszerûen nem tudjuk megmondani. Ha nem hivatkozunk azokra az eszmékre, amelyek folyton-folyvást kivezetnek bennünket ebbôl a világból egy olyan más-világ felé, ahol ezek az eszmék honosak, ha képtelenek vagyunk kitekinteni mindennapjaink szánalmas küszködéseibôl, ha nem létezik számunkra múlt és hagyomány, akkor maradunk az „önzô gén” rabjai, amely a bôvített reprodukció oltárán föláldoz mindent, ami emberi. És ezzel föláldozza a szépet is. Hiszen csak az emberhez hasonló értelmes lény képes gyönyörködni a szépben. Egy tigris képtelen értékelni a gazella kecses futását, egy bálna nem szemléli csöndes megelégedéssel az óceáni naplementét. Ráadásul, mondja Scruton, az ember nem csupán szemlélni képes a már adott, csakis neki adott szépet, hanem igénye is támad arra, hogy világát a szép – mégoly megragadhatatlan – törvényei szerint alakítsa. Ezért igazgatja a háziasszony vendégei jövetelére várva az asztalterítôt, teszi rá a boroskancsót éppen arra a helyre és nem máshová, ezért babrálunk kertjeinkkel annyit, mert azt akarjuk, hogy világunk otthonos legyen. Hogy otthon érezzük magunkat ebben a világban, aminek oly sok vonatkozását szépnek találjuk. Legelemibb emberi érdekünk, hogy ne egyszerûen túléljük az életet, hanem hogy ezt otthonosan tegyük, együtt szeretteinkkel és barátainkkal. Az emberrel nem történhet szörnyûbb, mint hogy otthontalanná válik világában. És azt a kérdést, hogy az ember otthontalanságra ítéltetett-e ebben a világban – ahogyan Heidegger gondolta –, vagy van esélye az otthonosságra, a transzcendenciára történô hivatkozás nélkül, nem tudjuk megválaszolni. Korunk uralkodó eszméje, a posztmodern, azonban mintha végérvényesen lemondott volna errôl a transzcendenciáról. Ám valahogyan mégsem tud meglenni nélküle, menekül elôle és ezt a menekülést kétféle formába önti: a giccsbe és a megszentségtelenítésbe. Az elgiccsesedés legfôbb terepe Scruton szerint nem is a mûvészet, hanem a vallás. A modern tömegtermelés elôször az olcsó, bóvli vallási kegytárgyakkal árasztotta el a háztartásokat, és ezzel felkínálta az e világi üdvözülés hamis formáját a népeknek: hihetik, hogy letudhatják a transzcendenciát egy falvédôvel anélkül, hogy bármit is valóban átélnének a transzcendencia misztériumából. Ezt követte azután világunk eldisneyesítése, ahol minden érzelem, vágy és indulat megvásárolható, ahol az emberbôl bábu lesz, amit az egyik pillanatban csókokkal halmoznak el, a másikban pedig darabokra cincálják. A megszentségtelenítés viszont a mûvészetekben dívik, mondja Scruton, és példaként rámutat a Szöktetés a szerájból egy berlini elôadására, ahol az eredeti mû szerelmi története helyett selyemfiúk és prostituáltak orgiáját látjuk a színpadon, miközben Mozart zenéje a szerelem hatalmáról zengene a fülünkbe, ha hagynák. És amikor ezek

792

NV10-08.indb 2

2010.08.13. 12:23:33

a mûvek szándékosan, még a csírájukban elfojtják a szeretet, a szerelem mindennemû halvány felbukkanását is, amikor menekülnek a szép elôl, akkor valójában a szépben megbúvó transzcendencia elôl menekülnek. Menekülnek a másik ember transzcendenciája elôl. A másikat nem tisztelik önmagában, nem célként, hanem eszközként tekintik, megalázható, elfogyasztható bábuként, rabszolgaként, aki eleve lemondott szabad akaratáról, hogy az legyen, aki. Menekülnek a szép dolgok transzcendenciája elôl, amelyek sokféle titokzatos módon utalnak egy olyan világrendre, amely felé érdemes törekednünk, ha értelmes lényként óhajtjuk leélni életünket. Menekülnek, mert a szép komoly igényeket támaszt velünk szemben, megítél bennünket, tükröt állít elénk, amelyben megmutatkozik életünk elégtelensége, nyomorúsága, mert a szép szüntelenül arra hív fel bennünket, hogy változtassuk meg életünket. És ez nem megy áldozat nélkül. Scruton így ír: „A giccs megfosztja az érzelmet a mögötte lévô erôfeszítéstôl, és ezért valódiságától, míg a megszentségtelenítés hatalmasra növeli az érzelmek árát, és ezért elijeszt tôlük. Mindkét lelkiállapotra ugyanaz az orvosság, amelyet mindkettô tagad: az áldozat. Konstanze és Belmont Mozart operájában egyaránt kész arra, hogy föláldozza magát a másikért, és ez a hajlandóság bizonyítja szerelmük valódiságát: az opera minden szépsége ennek a bizonyosságnak a folyamatos felmutatásából fakad. A való életben elôforduló haláleseteket azért tudjuk elviselni, mert az áldozat aspektusából tekintünk rájuk. A tragikus hôs egyszerre önfeláldozó és ugyanakkor áldozati áldozat, és az a megrendülés, amelyet halála miatt érzünk, bizonyos értelemben megváltás is, annak bizonyítéka, hogy az elhunyt élete nem volt hiábavaló. Az emberek közötti szeretet és szerelem csak annyiban valódi, amennyiben hajlandó erre az áldozatra, legyen szó azokról az apró gondokról, amelyek Marcelt Saint Loup-hoz kötik Proustnál, vagy arról a bizonyosságról, amelyet Alcestis szolgáltat nekünk, aki kész meghalni férjéért. Az áldozat az erény középponti magja, a valódi mûvészet jelentésének forrása és igazi témája.” Az a mûvészet tehát, amely igyekszik megfeledkezni az erénynek errôl a középponti magjáról, nem méltó a figyelmünkre. Ami persze korántsem jelenti azt, hogy ne ábrázolhatná az erénynélküliség nyomorú állapotát. De egyáltalán nem mindegy, hogy ezt milyen szempontból teszi. Azt sugallja-e, hogy erény nem is lehetséges többé, hogy erre nem is érdemes törekedni, hiszen minden igyekezetünk úgyis hiábavaló, eleve kudarcra ítéltetett, vagy inkább azt, hogy érdemes áldozatot hoznunk az erény oltárán, még akkor is, ha elbukunk, mert ez a bukás egyben megváltást is jelent emberi nyomorúságunkból. A szépnek tehát komoly tétje van. Tétje van a mindennapokban, amikor szomszédunkkal vitát folytatunk arról, hogy az utcánkba tervezett háza rontja az utca összképét, nem illik annak megszokott stílusába, és ebben a vitában észérveket sorakoztatunk fel, nem csupán saját, szubjektív ízlésünkre hagyatkozunk, hanem hivatkozunk a hagyományra, összehasonlításokat teszünk, logikusan érvelünk. A széprôl folytatott állandó, értelmes vita minden eleven közösség létszükséglete, amely arra törekszik, hogy a másikkal együtt éljen egy otthonosan elrendezett világban, és ezt a rendet, ezt az elrendezettséget konszenzuson alapulva hozza létre. Ugyanígy, folyamatos vita zajlik a kritikusok között is arról, hogy mely mûalkotás

793

NV10-08.indb 3

2010.08.13. 12:23:33

tekinthetô esztétikai értelemben sikeresnek, szépnek, ami persze nem szükségképpen ugyanaz, hiszen a csúnya, a nyugtalanító, a felkavaró, a nyomorúságos is lehet esztétikai értelemben szép, amennyiben az ábrázolás magában hordozza az áldozat és ezzel a megváltás aspektusát. Ámde, a sokszor ellentétes ítéletek közül melyiket fogadjuk el magunkénak? Ki ítéli meg a kritikusok ítéleteit? Scruton erre azt a talán sokak számára meglepô választ adja, hogy a kritikus saját személyiségével szavatolja ítéletét. Ha személyisége az adott közösség számára hiteles, ha személyesen is fontosnak tartja azokat az erényeket, amelyeket a közösség fontosnak tart, akkor érdemes hallgatni a szavára. A szépben rejtezô erény elôl menekülô mûvészet méltatója saját erényei elôl is menekül. De a szépnek komoly tétje van a szerelemben is. Hiszen amikor szerelmesünk mozdulatait csodáljuk, amikor elsimítjuk a szemébe lógó tincset, amikor arca szôke pihéit csókkal illetjük, akkor ugyanolyan áhítatos és örömteli tisztelettel viseltetünk iránta, akárha valamiféle istenség jelenlétében részesülnénk. Mert a szerelem megszenteli, fölszenteli tárgyát, és ezzel adózik a transzcendenciának. Részesül benne. Megváltást nyer belôle. És ezekért a pillanatokért érdemes élni.

BEFEJEZÔ GONDOLATOK Az olvasó nyilván észrevette, hogy nem mondtam meg: mi a szép. Implicite elutasítottam azt a neoplatonikus felfogást, hogy a szép a Lét egy vonása. Isten szép, de nem ebbôl az okból. Azokat a kísérleteket is igyekeztem elkerülni, amelyek mind arra irányulnak, hogy a szépet valamilyen meghatározott tulajdonság vagy tulajdonságok fogalmaiban értelmezzem, amellyel vagy amelyekkel minden szép dolognak rendelkeznie kell. Nem foglalkoztam például azzal a hagyománnyal, amely megint csak Plótinoszra és a neoplatonistákra megy vissza, amely a szépet mint valamiféle organikus egészet igyekszik megragadni, amint azt például Alberti meghatározása teszi: ’Szép az, amibôl semmit nem vehetünk el, és amihez semmit nem adhatunk hozzá anélkül, hogy rontsunk rajta.’ Ez a meghatározás persze valami nagyon fontosat állít, de mégis megkérdezhetjük: ’rontsunk rajta, milyen értelemben?’, és akkor rájövünk, hogy az érvelés körkörös. Ugyanígy mellôztem azt a XVIII. században Francis Hutcheson által népszerûsített nézetet is, miszerint a szép a sokféleség egységében ’áll’. Ennek az elgondolásnak, amelyet Hogarthtól Coleridge-ig sokan átvettek, még ma is vannak követôi. Csakhogy ennek az állításnak a lényegi részét, amelyet idézôjelbe tettem, soha nem magyarázták meg. A szépnek ez a felfogása vajon egy a priori belátás a szép dolgok természetérôl, avagy empirikus általánosítás, egy eszmény, vagy csupán jámbor óhaj? És minden olyan kísérlet, amely általános érvényûnek kívánja tekinteni a meghatározást, szükségképpen olyan homályossá teszi a ’sokféleség’ és az ’egység’ értelmét, hogy az végül mindenre kiterjeszthetô lesz, az én kertemtôl (ami kész rendetlenség, viszont összefüggô), a legszörnyûségesebb tv-toronyig (ami egység, de borzasztó kiszögelésekkel). Nézetem szerint az összes ilyen meghatározási kísérlet rossz oldaláról közelíti meg tárgyát, ami nem ’a világban lévô dolgok összessége’, hanem a rájuk vonatkozó tapasz-

794

NV10-08.indb 4

2010.08.13. 12:23:34

talat, illetve annak a jelentésnek a kutatása, amely ebbôl a tapasztalatból fakad. Az következik-e vajon ebbôl, hogy ’a szép a szemlélô tekintetében rejlik’, hogy nincs olyan objektív tulajdonság, amelyet fölismerhetünk, és amelynek természetében és értékében egyetérthetünk? Erre egyszerûen azt válaszolom, hogy minden, amit mondtam a széprôl, arra utal, hogy a szép racionális alapokon nyugszik. Arra hív föl bennünket, hogy jelentést találjunk tárgyában, hogy kritikai összehasonlításokat tegyünk, és hogy a találtak fényében felülvizsgáljuk életünket és érzelmeinket. A mûvészet, a természet és az emberi alak egyaránt arra ösztönöz bennünket, hogy a szép tapasztalatát életünk középpontjába helyezzük. Ha megtesszük, akkor olyan felüdülésben lesz részünk, amibe soha nem fogunk beleunni. De ha azt képzeljük, hogy ezt megtehetjük úgy, hogy közben továbbra sem tekintjük többnek a szépet, mint szubjektív preferenciának vagy múló örömnek, akkor nem értjük meg, hogy az értelem és az érték milyen mélyen hatja át életünket. Akkor nem vesszük észre, hogy egy szabad lény számára éppúgy létezik helyes érzelem, helyes tapasztalat és helyes élvezet, mint ahogyan létezik helyes cselekvés. A szépítélet elrendezi annak érzelmeit és vágyait, aki meghozza. Örömét és ízlését is kifejezi persze, de ez az öröm abban nyilvánul meg, amit a szubjektum saját valódi eszményei miatt értékel és tart szépnek.

JEGYZETEK Roger Scruton: Modern Culture (London, 2005); Anthony O’Hear: Plato’s Children (London, 2007); Danto: The Abuse of Beauty; George Steiner: Real Presences: Is there Anything in What we Say? (London, 1989). Lásd még: Vendy Steiner: Venus in Exile: The Rejection of Beauty in Twentieth-Century Art (Chicago, 2002). A MODERNISTA APOLÓGIA Harold Rosenberg: The Tradition of the New (New York, 1959). Robert Huges: The Schock of the New (London, 1980). Lásd még: André Malraux: The Voices of Silence (Les Voix du silence) (Paris, 1949), amely a mûvészt a burzsoá társadalmat forradalmian felforgató elemként ünnepli. Malraux-t elegánsan cáfolja Wyndham Lewis a The Demon of Progress in the Arts (London, 1954) címû munkájában, pp.76–81. HAGYOMÁNY ÉS ORTODOXIA T. S. Eliot: Tradition and the Individual Talent, in: Essays (London, 1963). Arnold Schönberg: Brahms the Progressive, in: Style and Idea, ed. L. Stein (New York, 1975). Balthasar: The Glory of the Lord: a Theological Aesthetics, 3 vols. (Edinburgh, 1986). MENEKÜLÉS A SZÉP ELÔL Wendy Steiner: Venus in Exile; Roger Kimball: The Rape of the Masters: How Political Correctness Sabotages Art (San Fransisco, 2004). SZENT ÉS PROFÁN A szent lenyûgözô antropológiai és irodalmi elemzését nyújtja René Girard: La Violence et le sacré (Paris, 1972); Violence and the Sacred, (Baltimore, 1977). A kérdést tárgyalja még Scruton: Death-Devoted Heart. További releváns szövegek: Mircea Eliade: The Sacred and the Profane: the Nature of Religion (New York, 1961), és Gerardus van der Leeuw: Sacred and Profane Beauty: the Holy in Art (Nashville and New York). BÁLVÁNYIMÁDÁS

795

NV10-08.indb 5

2010.08.13. 12:23:34

Az itt felmerülô mélyebb problémákat tárgyalja Lenn E. Goodman a God of Abraham (New York, 1996) címû munkájában. PROFANIZÁLÁS Nietzsche: Az Antikrisztus. ANTROPOLÓGIAI MEGJEGYZÉSEK Az ebben a részben felvetett gondolatok részben Nietzschétôl származnak, Az erkölcs genealógiája címû mûvébôl. A SZÉP ÉS AZ ÖRÖM Freud a szexuális élvezetrôl kialakított elméletét a Három esszé a szexualitásról címû munkájában fejti ki. ÖRÖM ÉS FÜGGÔSÉG A tv-függôségrôl lásd: Mihaly Csikszentmihalyi és Robert Kubey vizsgálatainak összefoglalóját a Scientific American 2002. februári számában. Az esztétikai öröm és a szenvedély-függôség ellentétét más fogalmakban már John Dewey is jelzi Art as Experience címû munkájában (New York, 1934). A SZENT ÉS A GICCS A gicccsrôl lásd: Hermann Broch: ’Einigen Bemerkungen zum Problem des Kitsch’ in Dichten und Erkennen, ed. Hannah Arendt (Zurich, 1955); Clement Greenberg: Avante-Garde and Kitsch, Partisan Review (1939). A Wagner-idézet a Die Religion und Kunst címû írásból származik. Az ebben a részben kifejtett gondolatmenetet, zavarosabb fogalmakban már Theodor Adorno is elôadta, amikor a tömegkultúra ’fétis jellegét’ támadta. Lásd: T. W. Adorno: The Culture Industry, ed. J. M. Bernstein (London and New York, 2003). GICCS ÉS MEGSZENTSÉGTELENÍTÉS Az ehhez a részhez tartozó szociológiai érveket lásd: Christopher Lasch: The Culture of Narcissism: Cultural Life in an Age of Diminished Expectations (New York, 1991). BEFEJEZÔ GONDOLATOK Leon Battista Alberti: De re aedificatoria (Florence, 1458); R. Scurton: Alberti and the Art of the Appropriate, in. The Classical Vernacular; Francis Hutcheson: An Enquiry into the Original of our Ideas of Beauty and Virtue (London, 1725); William Hogarth: The Analysis of Beauty (London, 1772).

796

NV10-08.indb 6

2010.08.13. 12:23:34

KÜLFÖLDI SZERZÔINK SAMUEL BARCLAY BECKETT (1906– 1989) angol-ír származású, franciául és angolul alkotó drámaíró, regényíró, költô. 1969-ben Nobel-díjat kapott. Mûvei rendszeresen megjelentek magyarul. ANA BLANDIANA (eredetileg Otilia Rusan) (1942–) román költônô. Egyik alapító tagja volt az Amfiteatru c. folyóiratnak. 1982-ben Herder-díjat kapott. Magyarul többször megjelent, lapunk is közölte. Elbeszélései (Proiecte de trecut, 1982) A megálmodott címen 1990-ben jelentek meg, Lendvay Éva fordításában. E számunkban közölt verseinek eredeti címe: Cántec, De ce, Dorinta, Inscriptie. THIERRY LOISEL francia író, mûfordító, filmrendezô 1955-ben született a Le Havre melletti Montivilliers-ben, két éve Budapesten él. Szépirodalmi és filozófiai mûvek fordítója; angol és olasz szerzôk (Peter Brown, Massimo Ferrari, Eduardo Rebulla, Scipio Slataper) mellett magyar írók (Csáth Géza, Örkény István) mûveit is átültette franciára. 1998-ban filmet forgatott Giulietta ou l’Identification (Giulietta avagy az azonosítás) címmel. Számos regény és novelláskötet szerzôje, melyek közül a La Chair inanimée (Paris, Théles, 2005) c. regényének néhány fejezetét a Nagyvilág 2008/8 számában közölte A lélektelen test címmel. Az itt közölt szöveg a Cinq nouvelles italiennes (Öt olasz novella) címû, megjelenés elôtt álló kötetbôl származik (Koinonia Kiadó). Legújabb, Budapesten írt kötetének magyar fordítása folyamatban van. JOSÉ SARAMAGO (1922–2010), portugál regényíró, akit 1998-ban Irodalmi Nobel-díjjal tüntettek ki. Folyóiratunk több mûvét is közölte, májusi számunkat pedig teljes egészében a munkásságának

NV10-08.indb 7

szenteltük, készülve magyarországi látogatására, amelynek során átvette volna az ELTE díszdoktori címét. Saramago azonban néhány nappal indulása elôtt ágynak esett, és június 19-én rövid rosszullét után meghalt. A lapszámunkban közölt részletet Caim címû regényébôl választottuk, amely tavaly jelent meg a Caminho kiadónál (©José Saramago e Editorial Caminho, 2009). A regény magyar kiadása elôkészületben van az Európa Könyvkiadónál. TOMMY TABERMANN finn költô, író az Yleisradio (Finn Rádió) egykori szerkesztôje, 2007-tôl parlamenti képviselô, 1947-ben született Tammisaariban. 1970-ben debütált egy verseskötettel, azóta szinte minden évben újabb mûvekkel jelentkezett. Fôleg verseket ír, de Suudelma (Csók) címû regénye is nagy sikert aratott. Költészetének középpontjában a férfi és nô közötti szerelmi kapcsolat gyakran erotikus ábrázolása áll, de számos versében tanúbizonyságot tesz arról, hogy érzékenyen érinti a társadalmi igazságtalanságoknak kiszolgáltatott emberek sorsa is. Itt közölt verseit az 1972-ben napvilágot látott Kun kaikki kellot sydämessä soivat (Amikor minden harang megszólal a szívben), és az 1975-ben megjelent Päivä päivältä rakkaampaa (Napról napra drágább) címû köteteibôl választottuk. GABRIELE WOHMANN költô, prózaíró és mûfordító 1932-ben született Darmstadtban. Tanulmányainak befejezése után elôször zene- és nyelvtanár, majd szülôvárosában telepedett le, és ma is itt él szabadfoglalkozású íróként. Sokrétû és gazdag munkásságáért többek között Bréma város irodalmi díjával és Konrad Adenauer-díjjal jutalmazták.

2010.08.13. 12:23:34

Világirodalmi folyóirat

Fôszerkesztô: Fázsy Anikó Munkatársak: Imreh András, Körtvélyessy Klára, Lackfi János, Lukács Laura, Pálfalvi Lajos Olvasószerkesztô: Hernád Imre

Szerkesztôség: H-1146 Budapest, Hermina út 57–59. Telefon/fax: (36-1) 363-0621 E-mail: [email protected] Számlaszámunk: Új Világ Alapítvány 14100103-42578549-01000003 A Nagyvilág olvasható a www.nagyvilag-folyoirat.hu internetcímen Kiadja az Új Világ Alapítvány Felelôs kiadó: Fázsy Anikó Tördelte: Szmrecsányi Mária Nyomta a Borsodi Nyomda Kft. Terjeszti a HIRKER Rt., az NH Rt. és az alternatív terjesztôk. Elôfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletág. Elôfizethetô a postai kézbesítôknél, az ország bármely postáján, Budapesten a Hírlap Ügyfélszolgálati Irodákban és a Központi Hírlap Centrumnál (Bp., VIII. ker. Orczy tér 1. tel.: 06 1 477 6300; postacím: Bp., 1900). További információ: 06 80 444 444; [email protected] Elôfizetési díj egy évre 7200 Ft, fél évre 3600 Ft. Külföldön terjeszti a Batthyány Kultur-Press Kft. H-1014 Budapest, Szentháromság tér 6. Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a kiadó elôzetes írásbeli hozzájárulásához van kötve. Mindazoknak, akik adójuk 1%-ával támogatták lapunkat, ezúton mondunk köszönetet. Adószámunk: Új Világ Alapítvány 18186062-1-42

NV10-08.indb 8

2010.08.13. 12:23:34