TARTALOM Templom Hetényben, felújított

2009. Október ~ VI. évf. 3. szám

TARTALOM Templom Hetényben, felújított parókia Ménteleken

2

Munkatársi napok

3

Könyvmoly

4

Lelkipásztor-beiktatás

5

Verbőcön jártunk

6

A visszakapott templom

7

Családi nap a Nyíri erdőben

9

Emlékezés Bíró Teréziára

10

Gyülekezeti családos hét

11

BIZONYSÁGTÉTEL ~ Oravetz Anett

16

Gyülekezeti hét ~ 2010

20

ONKOHELP

20

Gyülekezeti hitoktatók képzése

21

RIK ~ Református Ifjúsági Kör

22

Nyugdíjasok bibliaórája

23

Kirándulás Lakiteleken

23

Ménteleken is elindul a Nyugdíjasok bibliaórája

25

Óviodai és iskolai hitoktatás

26

,,Egyházunk a házunkért”

27

Refomátus félóra

29

Görög nyelvű bibliatanulmányozás

31

Fontosabb gyülekezeti alkalmaink

31

Hétköznapi hitvallásaink

32

Az őszinteség új világa

34

A vasárnapi istentiszteletek rendje

35

Rendszeres gyülekezeti alkalmaink

36

ÁRA: 200 Ft mely összeggel a gyülekezetépítés céljait támogatja!

A beiktatás szolgálatát Hegedűs Béla esperes úr végezte, aki személyes hangvételű igehirdetésében hangsúlyozta, hogy a külső okok miatt elhúzódó ünnepség idejére más gyülekezetek búcsúztatni szokták a lelkészüket, itt pedig most kerül sor a hivatalba helyezésre. 5. oldal

„Két estén még jobban rádöbbentem arra, hogy milyen vidám és barátságos gyülekezet tagja vagyok, mert az éjfélig eltartó mókás játékokban rengeteget nevetgéltünk, viccelődtünk. Nagyon jól éreztem magam, örülök, hogy Isten ehhez a közösséghez vezetett és, hogy részt vehettem ezen a héten. A nyaram legszebb napjai voltak.”

CSALÁDI NAP A NYÍRI ERDŐBEN ~ 9.oldal Teljesen ledöbbentünk (lenyűgöződtünk) attól, hogy mire képes egy gyülekezet, ha elindul a keskeny úton. Lélekben megerősödve, és bizakodással telve jöttünk hazafelé, és egész úton „gyártottuk” a terveket, szőttük az álmokat.

„Néztelek titeket szakmai szemmel is. Hogy működik egy többgenerációs családos hét ennyi ideig összezárva? Mit kezdtek az esetleges feszültségekkel, félreértésekkel? Milyen egy kisgyülekezet, ahol a lelkésznek sok munkatársa van? Mennyire tudtok egy akarattal jelen lenni?”

Időpontváltozás ~ 23. oldal. Kirándulás Lakitelekre ~ 23-25. oldal Októbertől Ménteleken is ~ 25. oldal Nagy öröm volt újra találkozni Erzsike nénivel és Feri bácsival. Kellemesen elbeszélgettünk, majd együtt elmentünk a lakiteleki református templomba. Itt már Szabó Tamás nagytiszteletű úr várt minket. A bibliaórát ő tartotta. Kezdő énekünk Snábelék kedvenc éneke volt: „Isten e világot annyira szerette, Hogy szerettét, egyszülöttét odaadta érette”. 23. oldal

„A kimagasló lelki élményt a társaság összekovácsolt együttmozgása adta. Az a nagyon összetartó, és bennünket – "újakat" – azonnal befogadó csapat, amelyik magától értetődő természetességgel tudott váltani a humor, a felhőtlen borozgatás és az esti áhítat vagy a délelőttök mély gondolatisága közt.”

Beszámolók a 11. oldaltól

Mire számíthat, aki eljön? Beszélgetésekre, nevetésekre, sírásokra, közösségépítő és önismereti játékokra, éneklésre, filmnézésre, teázásra. 22. oldal

Daganatos betegek hozzátartozói csoportja 20. oldal

ÚJ GYÜLEKEZETI ALKALMAK INDULNAK OKTÓBERTŐL (36. oldal)

A HETÉNYEGYHÁZI TEMPLOMÉPÍTÉS TERVPÁLÁYZAT A

1

Czégány Sándor okleveles építészmérnök, vezetőtervező, a Koós Károly Egyesülés diplomás vándorépítésze nyerte el a hetényegyházi kiírt tervpályáza2009. templom október ~építésére VI. évf. 3. szám tot 2. old.

HETÉNYEGYHÁZI TEMPLOMÉPÍTÉS Régi álmok látszanak valóra válni gyülekezetünk életében. A hetényi közösségünk adakozása, kitartó imádsága, határozott jövőképe és tenni akarása folytán — valamint a megnövekedett vasárnapi istentiszteleti létszám miatt — templomtervpályázatot írt ki, amelyre két jeligés pályázat érkezett be. A tervpályázatokat a gyülekezet a gyülekezeti házban 1 hónapon keresztül megtekinthette. Gyülekezetünk közössége lapzártánk után kapott részletes tájékoztatást a tervpályázat, a leendő építmény tervezésének részleteiről, valamint a kivitelezés folyamatáról, nehézségeiről, kockázatairól. Ez alkalom-

mal az érvek és ellenérvek felsorakoztatása után a jelenlévők a „Jó Pásztor” jeligés tervező munkáját fogadták el. A döntést követően a pályázó kilétét felfedő borítok felbontása után megismerhettük a győztes pályázó, Czégány Sándor okl. építészmérnök és vezetőtervező nevét, aki a Koós Károly Egyesülés diplomás vándorépítésze. A Templombizottság ezt követően a tervpályázatot lebonyolító ügyvéden — dr. Novomeszky Ákoson — keresztül értesíti a pályázókat, és kezdi meg a végleges tervezési munkákról a tárgyalást a nyertes tervezővel. -czi-

MÉNTELEKI PARÓKIAFELÚJÍTÁS A felújítás során néhány fal is lebontásra került, s kissé átrendeződik a belső elosztás is. Ezzel azt szeretnénk elérni, hogy a felújított épület megfelelő lakhatási lehetőséget nyújtson majd a későbbiekben olyan lelkészcsaládnak, akik szívesen költöznek Méntelekre. Úgy gondoljuk, településünk, gyülekezetünk hosszabb távú céljai között szerepelhet az, hogy önálló gyülekezet lehessünk, helyben lakó lelkésszel. Ha közösségünk több éve szolgáló, tapasztalt lelkipásztort szeretne a későbbiekben is, bizony előre kell gondolkoznunk, s lehetőségeinkhez mérten, ütemezve, lépésről-lépésre, pályázattólpályázatig, támogatástól támogatásig építgetni ezt az új lelkészotthont, amely remélhetőleg gyermekzsivajjal is megtelik majd egyszer. Sajnos az egyházmegyei kiemelt támogatást nem kaphattuk meg ebben az évben, de a szerényebb összegűt igen, s két önkormányzati pályázaton is sikerült jelentősebb összeget nyernünk. Eddig kifizettük a palatisztítást, festést, bontási, eltakarítási munkálatokat, az új közfalak felhúzását, és vásá-

roltunk építőanyagot. Ezek után a felújításra megmaradt pénzünk 2,6M forint. Tudjuk, hogy ez még nem lesz elegendő, mert a vizesblokktól a fűtésrendszeren, padlóburkolatokon keresztül a villanyvezetékekig minden régi és elavult, teljes cserére szorul. Nem beszélve arról, hogy kívülről is hullik a vakolat. Jelenleg az épületgépészeti tervezések, engedélyeztetések zajlanak. Hamarosan az elektromos rendszer kiépítésével folytatódnak a munkálatok. Tehát összefogásra és további források felkutatására van szükség, de leginkább Isten áldására, mert nélküle a legnagyszerűbb terveink és legkomolyabb erőfeszítéseink is hiábavalók, s nem szolgálják a gyülekezet erősödését. Látnunk kell, hogy önmagában az épület nem hoz növekedést, ez a tervünk, munkálkodásunk is csak eszköz. A hit Isten ajándéka azok számára, akik elfogadják. Akik már elfogadhattuk, segítsünk másokat imádságunkkal, ilyen és másfajta szolgálatainkkal a gyülekezetünkhöz és Isten igéjéhez, annak elfogadásához közelebb! B.Kisné Edit

2

2009. október ~ VI. évf. 3. szám

Jövőkép és spiritualitás Munkatársi napok ~ 2009

Munkatársi hétvége ~ avagy a szekér egyfelé húzása

Isten színe előtt közösen gondolkodtunk gyülekezetünkről. Így tudnám leginkább megfogalmazni a péntek estétől vasárnap délutánig tartó együttlétünk lényegét, amelynek során gyülekezetünk életéről, az elkövetkező 4-5 év lehetőségeiről, feladatairól beszélgettünk. Nagy élmény volt számunkra úgy fiDr. Hamar Norbert gyelni Istenre és hetényegyázi gondok egymásra, hogy a tőlünk telhető legtöbbet adjuk, ami hitünkből, ismereteinkből és tudásunkból fakadt. Fárasztó volt és mégis fantasztikus, ahogy igyekeztünk megfogalmazni jövőképünket, küldetésünket, céljainkat és feladatainkat. Érdekes volt tapasztalni, hogy munkánk során a világi életben (pl. a vállalatvezetésben) alkalmazott tudományos módszereket is felhasználtunk, hogy minél hatékonyabban használjuk ki a rendelkezésre álló időt, és érhessük el kitűzött célunkat. Ugyanakkor végig érezhettük Isten jelenlétét is. Miért merem ezt állítani? Azért, mert kézzelfogható volt a Lélek jelenléte közöttünk. Féltékenységnek és versengésnek nyomát sem éreztük, egy szívvel, egy akarattal dolgoztunk együtt. Így volt lehetséges, hogy figyelhettünk arra, hogy bármelyikünk gondolata el ne vesszen, hanem beépülhessen a közösbe. Élmény volt számunkra az, ahogy egy töredékes gondolatból közösen mondat formálódott, ahogy tanulgattuk, hogy minél tisztábban láthassuk azt, mi a célunk, és azt milyen feladatok elvégzésével érhetjük el. Természetesen nem úgy jöttünk haza, hogy következő évekre szóló gyülekezetépítési stratégiánk elkészült. Mégis elindult a közös gondolkodás, felelősségvállalás folyamata, és szeretnénk, ha ez év végéig sok-sok imádsággal és munkával elkészülhetne. Végül még egy személyes vallomást is szeretnék leírni. Én beleszülettem a református egyházba. Gyerekkoromtól fogva hívő szülők mellett ívódtak belém a zsoltárok, dicséretek és a református hagyományok. Isten kegyelméből még középiskolás koromban hitre jutottam. Gyülekezethez tartozásom mindig fontos volt számomra, és

Nem gondoljuk azt senkiről, pláne nem magunkról, hogy bárki is visszafelé húzná a gyülekezet szekerét. Szándékosan nem is, de ha jól végig gondoljuk, egyértelművé válik, hogy ha 20-30-40 ember az, aki ezt szívesen húzza-vonja, s szeretne együtt haladni az úton, bizony érdemes gondolatait, terB.Kisné Edit veit, irányait ménteleki gondnok összehangolni. Ha a megfelelő irányba, a cél felé időben mozdul, indul, viszi a terheket, felveszi a megfáradtakat, figyel a másikra, az útra, az útmutatóra, akkor talán sokan vakvágányok nélkül eljuthatnak hatalmas távolságokra is, úgy hogy nem kell félniük, elveszniük az úton. Hova álljon az erősebb, hova a gyengébb, ki melyik akadályt tudja elgörgetni, ki miről gondoskodik a hosszú úton? Sokáig sorolhatnánk, mitől ér célba a szekér és a rajta, körülötte levők. Egy biztos, ha a cél, az út, annak távolsága előre nem tisztázott, nem közös, akkor kevésbé lesz gördülékeny, szeretetteljes és vidám ez az út. Istennek hála, az elmúlt időben többszörösére nőtt a munkatársi kör létszáma, s a több éve megfogalmazott célok, feladatok többsége megvalósulhatott, egy része pedig megérett az újragondolásra. Ezért vált szükségessé hogy a munkatársak néhány napot együtt töltve végiggondolhassák a legfontosabb kérdéseket. Vajon Jézus milyen gyülekezetet szeretne látni? Mi gyülekezetünk küldetése? Milyen célok elérése vezet el a küldetésünkhöz? Milyen feladatokkal vagyunk képesek megvalósítani a célokat? Rendkívül fontos volt, hogy munkánkban mindenkinek a felismerése benne legyen. De hogyan fér bele mindenki gondolata olykor egyetlen fontos mondatba? Úgy, hogy először 2 ember fogalmaz meg 1 közös mondatot, majd 2-2 ember alkot a kettőből egy közöset, s így tovább. Így született a jövőképünk: Azt ismertük fel, hogy Isten olyan gyülekezetet akar látni Ménteleken és Hetényegyházán, amelyben a Biblia tanítása szerint hittel, szeretettel, együttműködő szolgálatunkkal és életünkkel, Isten ajándékaival jól sáfárkodva, felelősséget vállalva a gyülekezet tagjainak

3


szükségleteiért, családközpontú közösséget épít az Ő dicsőségére. Ennek a jövőképnek az alapján születtek meg a konkrét rövid, közép- és hosszú távú célok, illetve az ehhez kapcsolódó feladatok. Mi erre szeretnénk ezt a szekeret húzni, belátva, hogy még nagyon hosszú az út, több felelősre, aktív útitársra, s finomabb összehangolásra van szükség, de legfőképpen Isten vezetésére és áldására. Imádkozzunk ezért mindanynyian!

néhány év kivételével szolgálatokat is vállaltam. Igyekeztem segíteni azokat a kezdeményezéseket, amelyek a missziót erősítették, azokat, amelyek arról szóltak, hogy az örömhír minél több emberhez eljuthasson, és azokat, amelyekben minél többen vehettünk részt. Voltak sikereink és kudarcaink. Valami mégis hiányzott. Úgy gondolom az, hogy nem volt világos és követhető szemlélet, amelyet a közösség alakít ki és fogad el, vagy talán az, hogy hiányzott az egy szívvel és akarattal való hozzáállás. Amikor ebbe a gyülekezetbe kerültem, a gyülekezetépítési stratégia új volt számomra, sőt egyes részeit inkább kritikusan, mint elfogadóan szemléltem. Sőt ha őszinte vagyok, azt kell mondanom, hogy a lényegét sem értettem. A munkatársi napokon megértettem. Megkísérelni azt, amit ugyancsak hiányosan tudunk megtenni, hogy az Isten szemével nézzük gyülekezetünket. Vajon mit akarhat az Úr velünk, és ebben mi a mi küldetésünk? Világosan próbáljunk ennek érdekében célokat meghatározni, és azokat feladatokká formálni, de ez csak a hívők közösségében lehetséges. Isten színe előtt közösen gondolkodni gyülekezetünk életéről, és abban közösen szolgálni, ezt élhettük át Kiskunhalason.

Schlégl Ancsi

Cynthia Heald: Az imádkozó nő Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány Ára: 850 Ft Ez a női bibliatanulmányozó könyv mind személyes, mind pedig kiscsoportos használatra alkalmas; kortól és családi állapottól függetlenül ajánlom mindenkinek, aki szeretné megismerni Isten személyes tervét saját életére. Minden egyes fejezetben imádságok találhatók, ismert keresztény gondolkodóktól olvashatunk gondolatokat, emellett rengeteg bibliai igeverset ad meg a szerző, hogy megvizsgálhassuk az ige tükrében az imádsággal kapcsolatos gondolatokat. Ez a könyv nem egy összefüggő szöveg, hanem inkább vázlatot ad, hogy egymás után vehessük a lépcsőfokokat. Teljes mértékben bevonja az olvasót az elmélkedésbe, s ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni, muszáj megválaszolnunk a feltett kérdéseket. A megoldás nálunk van, rácsodálkozhatunk arra, hogy mekkora ajándék Istentől az imádság, hogy nem neki, hanem nekünk van rá szükségünk. Ráadásul Ő alkalmassá is tesz arra minket, hogy jól tudjunk imádkozni. Ha valaki kezébe veszi ezt a könyvet, és türelemmel végig veszi az egyes lépéseket, biztos, hogy közelebb kerül az Istennel való kapcsolat örömteli gyakorlásához.

Melyiket a kilenc közül? BÁBJÁTÉK 2009. december 6-án vasárnap 16.00 órakor a ménteleki református templomban

4


J A

únius utolsó vasárnapján a ménteleki református templomban megtörtént a gyülekezet lelkészének, Ferenczi Zoltánnak a beiktatása. A beiktatás szolgálatát Hegedűs Béla esperes úr végezte, aki személyes hangvételű igehirdetésében hangsúlyozta, hogy a külső okok miatt elhúzódó ünnepség idejére más gyülekezetek búcsúztatni szokták a lelkészüket, itt pedig most kerül sor a hivatalba helyezésre.

tásra, az együttműködésre és a jövő ígéreteire helyezte a prédikáció hangsúlyait.

A

z ünnepi istentiszteletet a köszöntések követték. Hörcsök Imre egyházmegyei főgondnok, Szabó Gábor kecskeméti lelkipásztor, Riskó János, Ferenczi Zoltán korábbi lelkipásztora, Mucsi Zsófia a teológustársak nevében, majd a lelkipásztorok hosszú sora után Nyitray András képviselő úr és Szemereyné Pataki Klaudia alpolgármester asszony fogalmazták meg köszöntő gondolataikat. Ezt követte a gyülekezet rendkívül személyes és kedves köszöntése a gyülekezet gondnokaitól, majd elhangzott az ének- és zenekar köszöntő szolgálata is.

z ünnepséget a gyülekezet 28 fős munkatársi körének vezetésével a gyülekezet önerejéből szervezte meg. Maga az istentisztelet is több gyülekezeti tag szolgálatával történt, ahogy az ebben a közösségben már megszokott. A gyülekezeti énekeket a gyülekezet szolgáló zenekara kísérte. Nagy öröm volt a gyermekek jelenléte is. A nagyobbaknak gyermek-istentiszteletet szerveztek a gyülekezet hitoktatói, a kisebbek a baba-mama helyiségben lehettek szüleikkel, ahol átpillantó tükrön keresztül, kihangosítás segítségével vehettek részt Isten dicsőítésében. Mivel mindenki nem fért be a templomba, a szervezők gondoskodtak arról, hogy a templom bejáratánál felállított sátor hűvösében kivetítőn is nyomon lehessen követni az eseményeket.

A

A

köszöntésekre reagálva a gyülekezet lelkésze kiemelte, hogy a megfogalmazott eredmények, amelyet a gyülekezet az elmúlt 6 évben elért, és ami a köszöntések sorában visszatérő motívum volt, az emberi vonatkozásait tekintve elsősorban a gyülekezet munkatársi köre összefogásának köszönhető. Így a kedves gondolatok jelentős része nem a lelkipásztort, hanem családját, a gyülekezet szolgáló közösségét, illetve számos külső támogatót illet.

beiktatott lelkipásztor igehirdetése Mózes 4. könyvének 14 fejezetéből hangzott el az első 9 versből. Az igehirdető – az ígéret földje előtt álló Mózes személyét példaként állítva – a közös lá-

Nagy esemény volt június 28-án a Méntelek-Hetényegyháza Református Társegyházközség életében, hat év beosztott lelkészi munka után hivatalosan is Ferenczi Zoltán lett a két gyülekezet lelkipásztora. Az istentisztelet délután 3 órakor kezdődött Hegedűs Béla református esperes beiktató igehirdetésével, majd jelképesen átadta a templom kulcsát és a gyülekezet bélyegzőjét Ferenczi Zoltánnak, akit a kollegái megáldottak és elhalmozták lelki útravalóval. Ezekre lelkészünk a saját gondolataival válaszolt, és a ceremónia végén a kollegái mellett köszöntötte őt Hörcsök Imre egyházmegyei főgondnok, Földi Tibor római katolikus plébános, a ménteleki katolikus plébánia pásztora, aki kifejezte barátságát és az ökomenikus rendezvényeink fontosságát a két gyülekezet között. Ezek mellett köszöntőt mondott Szemereyné Pataky Klaudia a kecskeméti önkormányzat alpolgármestere és nem utolsó sorban Nyitray András, körzetünk országgyűlési képviselője. Az előljárók mellett sokan jöttek egyháztagok, presbiterek, kollégák a környező gyülekezetekből, egyetemi cso-

Az ünnepség után a ménteleki iskola mögötti parkban a gyülekezet vacsorával várta vendégül az odaérkezőket.

porttársak és természetesen Zoltán rokonai. A rendezvény komolyságát könynyítették a szép, orgonával, zenekarral, kórussal kísért egyházi énekek. A beiktatás után és a vacsora előtt a vendégek megnézhették a gyülekezetépítési kiállítást a karzaton, amely a két gyülekezet munkatársi körének közös ötleteit és munkáját mutatja be az elmúlt 6 év alatt. A teljes felsorolás nélkül pl. ilyen volt a megyei hittan verseny, amely a kalandpedagógia eszközeivel a ménteleki templomparkban 11 állomásból állt össze, a Függőjátszma Konferencia, amely országos addiktológiai rendezvény számos országosan ismert szakemberrel, számtalan gyülekezeti hét, stratégiai hétvégék, pünkösdhétfők a Nyíri erdőben stb. Ennyi fáradság után jöhetett a jól megérdemelt vacsora, amit Polyákné Rigó Irénkéék és Kis Béla bácsi főztek. A menü birka- és marhapörkölt volt, a vegetáriánusoknak húsmentes szendvics és saláta. Mindezeket le lehetett öblíteni borral, sörrel és vízzel. A végén a sütemények fémjelezték az ügyes háziaszszonyok munkáját. A sikeres vacsora lebonyolításához hozzájárult a Ménte5

lek Jövőjéért Alapítvány a sátraival és asztalaival, nem utolsó sorban élőmunkájával, amiért ezennel is köszönetet mondunk mindazoknak, akik bármivel is hozzájárultak a rendezvény lebonyolításához, legyen az élőmunka vagy adomány. Ez a rendezvény sok régi és új ismerőst hozott össze, ezzel a rendezvénnyel megint adhattunk és kaphattunk, taníthattunk és tanultunk. Tóth-Kása Sarolta

MINDEN PÉNTEKEN

A MÉNTELEKI TEMPLOMKLARZATON


Verbőci látogatás ajándékkönyvcsomagok A könyvadományok… A verbőci testvéreknek gyűjtöttünk ajándékkönyveket, amit odalátogatásunkkor vittünk ki nekik. Még mindig nagyon szeretek ebben a közösségben egy-egy ötletet megvalósítását végigvinni, mert nagyon segítőkész a gyülekezet, és ez olyan jó. Megint kishitű voltam, mert azt gondoltam jó, ha 4-5 doboz olvasnivaló összejön. Ám a legnagyobb örömömre hozták a testvérek a könyveket szatyrokban, dobozokban, sőt még bőröndben is. Nemcsak, hogy jó állapotú vagy új, hanem még dedikált könyveket is vihettünk Kárpátaljára! (Olyan könyveket kértünk – és csak ilyeneket is fogadtunk el –, amelyek újak, vagy legalábbis újszerű állapotban vannak.) Rengeteg szép, hasznos, értékközvetítő könyv gyűlt össze, melyeket sikerült 12 közepes méretű dobozba összecsomagolni. A verbőciek nevében még egyszer nagyon köszönöm a testvérek-

nek ezt az összefogást, amivel támogatták, hogy tudtunk vinni ajándékot. És ahogy fogadtak... A kanyargó Tisza mellett mi is többször kanyarogva, kissé fáradtan érkeztünk meg a parókiára. A házigazdáim már többször jártak ott gyalogosan, olyan izgatottak voltak, nehogy nekem kelljen rájuk várni, mert az szerintük nem illő. Nagyon kedvesen otthonukba kísértek, és fáradhatatlanul törődtek velem. Nagyon helyes, példaértékű család, ahogyan szólítgatják egymást, látszik, tisztelik, megbecsülik egymást (édesanya, édesapa, Boriska…). A hit dolgaiban és bibliaismeretben is nagyon jókat beszélgettünk, persze szóba kerültek személyes dolgok, helyi szokások is. Még mindig a fülemben hallom, milyen szépen beszélnek magyarul. Mindent megmutattak, ami a ház körül volt: a pirosan mosolygó szamócákat, a gyönyörűen gondozott uborkasorokat, az éppen zsendülő cseresznyéket, a Rózsáékhoz illő szép rózsakertet. A vasárnapi istentisztelet után Dániellel jártunk még egy nagyot a csatorna partján, és szétnéztünk a volt kolhoztelep leamortizálódott épületein. Távolból a salánki és nagyszőllősi hegyek körvonalazódtak. Dániel elmesélte azt is hogyan gyűjtik télire a tűzrevalót. Visszaérve figyelte és örömmel jelentette: már megint néhány kiscsibével több van a tyúkanyó alatt... Boriska szüntelenül a ház körül sürögöttforogott, Tünde pedig, az egyetemista, szép nagylány odaadóan segített mindenben. Nekem nagyon nagy élmény volt náluk lenni! Az ünnepség... Már szombat délután megkezdődtek az előkészületek. Szinte az egész falu a templom felé haladt: családostul hozták a vendégváró süteményeket. A templomban még a parketta lakkozása száradt. Nagyon készültek

6

erre az ünnepségre. Több száz meghívott vendég, és a vele járó izgalom – ugyanúgy, mint nálunk. A hepehupás úton jöttek az emberek buszokkal, autókkal, kerékpárokkal. A harangozás addig szól, amíg a falu legtávolabbi pontjáról gyalogosan a templomhoz lehet érni. Nagyon sokan voltunk, és szinte nem volt talpalatnyi hely sem a templomban vagy az udvarban. A köszöntésben megemlékezéseket hallhattunk arról a pillanatról, amikor hosszú évek óta először nyitották ki a templomajtót. A gyülekezet tagjai közösen állították helyre Isten házát rengeteg munkával, teljesen önerőből, a gyülekezet felajánlásából. A verbőci gyülekezetnek ez egészen kézzelfogható bizonyságtétele arról, hogy nekik fontos a templomuk. Már megtapasztalták, milyen elveszíteni azt, milyen, amikor nincs harangszó, nincs igehirdetés, nincs esketés, nincs keresztelés, nincs konfirmáció, nincsenek alkalmak. Az ünnepség után a közeli művelődési házban szépen megterített asztal várta a vendégeket. Külön élmény volt, amikor megkeresett Emese és Anasztázia, a két kislány, akikkel a karácsonyi „cipős dobozokkal" kerültem kapcsolatba. Ott álltak a kerítésüknél, nehogy eltévesszem a házukat, és hogy föltétlenül menjek be! Nagyon aranyosak mindnyájan! „Egész úton hazafelé azon gondolkodám..." Milyen jó, hogy egy magyar gyülekezettel van kapcsolatunk, hiszen olyan sok közös szál köt össze bennünket: értik a nyelvünket, értik a hitünket, ismerik az énekeinket, ismerik a történelmünket. Ők is Kárpát-medencében laknak. Mindenük megvan, de azért ők is nagyon sokat tesznek, szorgalmasan dolgoznak, ki-ki a maga portáján. Tudják, hol a helyük és mi a dolguk, meg is becsülik és el is végzik. A legtöbb, amit adhatunk, hogy szívünkben, gondolatainkban, imádságunkban hordozzuk őket, legalább olyan szeretettel, amilyennel Ők teszik ezt, hogy egymást „megörvendeztessük". Zombory Klári


hogy egyszer újra lesz lelkészünk, és újra tarthatunk istentiszteletet. Azután 1983-ban Andropov még keményebb szigorral lépett fel az egyházakkal szemben. Megtiltotta, hogy bárki belépjen a bezárt templomokba. Ekkor deszkázták be a templomba vezető belső ajtót. Az előtérbe be lehetett menni, a harangokhoz szintén, de a templomba már nem lehetett bejutni. Míg elérkezett a végleges bezárás ideje, többen szerették volna, hogy raktár vagy tornaterem legyen, de a községi vezetőség ezt nem vállalta. Olyan kérelem is futott be, hogy mivel orgona van benne, lehetne orgonahangversenyeket tartani. Ebbe belenyugodtunk. Fel is tettük a táblát a toronyra: Hangversenyterem. Végül megérkezett a parancs a bezárásról. Ettől kezdve orgonamuzsika sem szólhatott. Hogyan jártak át a szomszédos településekre istentiszteletre? Patakra és Nagyfalvára mentünk. Gyalogosan vagy kerékpárral tettük meg az utat. Sajnos kevesen, mindössze 5-6 család. Itt zajlottak a keresztelések és az esküvők. Temetés lehetett Verbőcön, ilyenkor a pap jött át Szőlősről. Harangozni is lehetett. Ezt megengedték.

Stuhl Ferencné Ilus néni egyike azoknak, akik átélték a kommunista diktatúra nehéz időszakát Verbőcön. A verbőci templom visszaadásának 20. évfordulóján, amikor mindanynyian visszaemlékezünk ezekre az időkre, arra kérem, mondja el nekünk, mi történt az elmúlt közel fél évszázadban? 1961-ben Hruscsov határozatot hozott, hogyha két templom egymás meghatározott közelségben van, akkor az egyiket be kell zárni. A mi templomunkra esett a választás, mert Verbőc volt a központ. Itt volt az iskola, a kolhoziroda és a községháza is. Fél év is eltelt, mire megtudtuk, hogy levettek bennünket a nyilvántartásból. A lelkészünket eltiltották a szolgálattól. A szomszédos pataki templomot hagyták meg. Katolikus templomokat is zártak be, csak a pravoszláv templomok működhettek tovább a korábban megszokott módón. Hiába kilincseltek a presbiterek, hogy visszakapják templomukat, nem sikerült nekik. Édesapám is presbiter volt, ő is kérvényeket küldött, de mindhiába. A templomba vasárnaponként bejárhattunk énekelni, elmondhattuk a Miatyánkot, lehetett harangozni is, de Isten igéje nem szólhatott. 28 évig nem tarthattunk istentiszteletet, nem keresztelhettük meg a gyermekeinket. Mindannyiunkat nagyon megviselt mindez, de nem adtuk föl. Mindig reménykedtünk, 7

Mit tettek Ilus néniék eközben? 1983-ban idegen embereket hoztak a községbe, hogy hordják ki a padokat a templomból. Ezek az emberek összetörték az összes padot, majd a templom közepére hányták, de nem vitték el. Nagyon elkeseredtünk, és elhatároztuk, tennünk kell valamit. El kell mennünk a legvégsőkig. Isten igéje adott erőt mindehhez: „A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem” (Zsolt. 69, 10). Annyira emésztett ez a féltő szeretet, hogy elhatároztam, elmegyek Moszkvába. Megírtam a kérvényt, és hárman elindultunk. Presbitertársammal együtt egy tolmácsot vittünk magunkkal. Ahova mentünk, ott nem fogadtak bennünket. A protestáns egyház képviselőjével találkozhattunk, aki azt mondta, biztosan életveszélyes a templom. Ígéretet tett, hogy el fog jönni, megnézni. De nem jött. Viszont bennünket behívtak Ungvárra, ahol vallattak, hogy ki járt Moszkvában. Hát én – mondtam. De Isten olyan hatalmasan őrizte az életemet, egyéb bántódásom nem lett, csak 5 évre feketelistára tettek. Ez mit jelentett? Ez azt jelentette, hogy nem kaphattam útlevelet, és nem szavazhattam. Gorbacsov idején, amikor a politikai nyomás enyhülni látszott, volt-e még erejük, kitartásuk tovább küzdeni? 2009. október ~ VI. évf. 3. szám

Vagy belefáradtak? Nem adtuk fel a küzdelmet. 1989-ben kaptunk egy hírt, hogy vissza kell adni az egyházi épületeket. Szőlősön azt tanácsolták, hogy menjek Moszkvába. Megírtuk a kérvényt, de akkor már nem én indultam el vele, hanem a baptista püspök. Akkor már a többi gyülekezet is kezdett reménykedni, és többen összefogtak. Január utolsó napjaiban jött a válasz, hogy foglalkoznak az ügyünkkel. 1988 decemberében megkaptuk az engedélyt, de a kulcsot még mindig nem adták vissza. Újabb akadályok gördültek az ügy elé. Az emberek összegyűltek a templom körül, de a hatóságtól nem jött ki senki sem gyűlést tartani, hogy megtörténjen az átadás. Ungvárra már az a hír érkezett, hogy mi forradalmat szerveztünk. Ekkor már gyorsan pörögtek az események. Gorbacsov határozata után nem sokkal megkaptam az útlevelem az Amerikai Egyesült Államokba, és meglátogattam a testvéremet. Egy hónapot töltöttem ott.

vas eső esett, az utca tele volt emberekkel, nem fértek be a templomba. Belül minden össze volt törve, minden romokban hevert. Felejthetetlen az érzés volt, amikor megkondult a harang és hívogatta a híveket. Egymást átölelve sírtunk, de ezek már az öröm könnyei voltak. Kárpátalján a verbőci templom volt az első, amit visszakaptak a hívek. Később a többi templomot is visszaadták.

Amikor kinyitották a templomot, itt tetszett lenni? Azt a bejövetelt soha el nem felejtem. Február 5-e volt, ha-

Készítették: Nyíri Judit és Nyíri Györgyné

2009. május 17-én ünnepeljük a templom visszaadásának 20 éves évfordulóját. Mit érez most Ilus néni? Hálával és örömmel van tele a szívem. Hálával azért, hogy Isten meghallgatta az imádságunkat. Van templomunk, szabadon szólhat Isten igéje. Köszönöm az elmúlt húsz évet. Azt, hogy saját erőnkből fel tudtuk újítani a templomot. Istené a dicsőség és a hatalom, aki egy embert felhasznált arra, hogy hitével, kitartásával, küzdelmeivel elősegítse a templom visszaadását. Örülök, hogy tudtam tenni ezért az ügyért, és hogy akartam is.

A Faust 2.

szép mindaz, ami él,

rész 5. felvoná-

ami áttekinthető. Az

sában

élet

a

Lynceus,

toronyőr

gazdag

rendje

ott

és rendetlensége, a

áll őrhelyén az

valóság millió arca,

éjszakában. Sok

az öröm és szenve-

mindent látott e

dés

magaslati pont-

sokféle

ról,

mindez szép, ha to-

nagyjából

mindent És

látott.

mégsem

zett

sem

hihetetlenül lehetősége

ronyból nézzük.

ér-

Természetesen senki

kiáb-

sem

olyan

szeren-

rándulást, sem undort, szerencsés-

csés, mint Lynceus, a toronyőr, senki

nek nevezte a szemét, amiért egyálta-

sem nézheti a világot mindig a to-

lán látott, arra született, hogy lásson,

ronyból. De ha lent vagyunk is a nagy

arra rendeltetett, hogy nézzen, hűsé-

kavargásban,

get esküdött a toronynak, és végered-

szünk is az életbe: lelkünk mélyén

ményben szépnek találta a világot,

mindig meg kell őriznünk a magunk

amikor visszapillantott a múltra. Aki

külön tornyát, és meg kell találnunk

arra született, hogy lásson, arra ren-

néha a madártávlat nagy pillanatait.

deltetett, hogy nézzen, az nem pa-

Különösen azoknak, akik arra rendel-

naszkodhat. A világ csakugyan szép

tettek, hogy nézzenek, és akiket hű-

volt, minden válságával és szörnyűsé-

ségesküjük köt a toronyhoz. És ha si-

gével együtt. Szép volt a szónak ma-

került hűnek maradni a toronyhoz,

gasabb, mondhatnánk toronyőri ér-

akkor csakugyan szép volt minden…

ha

látszólag

beleve-

telmében, mert ebben az értelemben Bálint György: A toronyőr visszapillant (részlet)

8


Kicsit izgultam a szomorkás idő miatt, ám a szervezés teendőiben nem bizonytalankodtam, mert tudtam, hogy minden rendben lesz, hiszen megbízhattam abban a csapatmunkában, ahogyan a feladatokat vállalók felelősen segítenek, idejüket, energiájukat odaszánva. Köszönjük a székek, padok fuvarozását, elrendezését – így volt hova kényelmesen leülni. Köszönjük a sátorállítást – a csöpörgő eső nem áztatta a hangszereket, kottákat és a kobakunkat. Köszönjük a szép zenei kíséretet és énekeket – amit jó volt hallani a fülünknek, lelkünknek. Köszönjük a jó igehirdetést – ami szólt a

szívünknek és az értelmünknek. Köszönjük a hangosítást – hogy jobban meghalljuk a hallani valókat. Köszönjük a programokat – ahol kiélhettük játékosságunkat. Köszönjük a fotózásokat, videót – amivel megörökíthettük e napot nemcsak emlékezetünkben, és nem utolsósorban köszönjük a finom ebédet és süteményeket – amivel csillapíthattuk éhségünket. Köszönet a helyszínért, szép környezetért, a befogadásért a Nyíri erdőben, és azért a közösségért, amit az odalátogatókkal együtt megélhettünk. Azt gondolom, jól sikerült ez a nap. A nap vége felé odajött hozzám egy idős

Talán második alkalommal látogattam el a bibliaórára, amikor a közösség már javában tervezte- szervezte a Pünkösd hétfői napot. Jó érzés volt bepillantani a készülődésbe. Közös volt a cél: továbbadni másoknak azt, amit már megértettekmegtapasztaltak Isten munkájából, szeretetéből; s ehhez mindenki hozzáadta azt, amije van: volt aki az énekhangját, szervezőkészségét, mások technikai tudásukat, főzőtudományukat. Egyszer csak azt vettem észre, hogy minden egyes tagnak fontos dolga, feladata van, s ezt szívesen végzi. Nem kötelességből, hanem azért, mert belső indíttatása van rá: Istent és a kö-

hölgy és azt mondta: „Olyan nagyon jól éreztem magam. Felidéződött bennem a fiatalságom, amikor mi is rendeztünk hasonló programokat. Tudja, milyen nagy odaadás kell egy ekkora rendezvényhez. Isten áldja meg magukat érte!" – és rakosgatni kezdte a székeket.... Legközelebb szeretnék több embert, jobban bevonni, hívni a szervezésbe, rendezésbe, hiszen az egész gyülekezet a „vendégváró házigazda". Így lesz közös az öröm is, és érezhetjük személy szerint fontosnak ezt a szép hagyományt, amit pünkösdhétfői családi napnak nevezünk. Zombory Klári

zösségét szeretné vele szolgálni. Ez csúcsosodott ki ezen a pünkösdhétfői napon: mindenki adott, s végül a sokszorosát kapta vissza. Hosszú idő után először tapasztaltam meg Isten jelenlétét, szeretetét ekkora közösségben. Hálás vagyok Istennek, hogy Szentlelkével mind a mai napig munkálkodik, és olyan élő gyülekezeteket hoz létre, amelyek nemcsak maguknak élnek, hanem világosságot hoznak a körülöttük élők életébe is. Laczay Ági

Kedves Gyülekezet! Szeretném újra megköszönni a mai napot, a meghívást és, hogy részesei lehettünk egy ébredésnek. Egyrészt láthattuk az ottani közösség ébredését, másrészt mi magunk is felébredtünk mély álmunkból. Teljesen ledöbbentünk (lenyűgöződtünk) attól, hogy mire képes egy gyülekezet, ha elindul a keskeny úton. Lélekben megerősödve, és bizakodással telve jöttünk hazafelé, és egész úton „gyártottuk” a terveket, szőttük az álmokat. Szinte már alig bírjuk ki, hogy ne szaladjunk a munkacsoportjainkba, hogy elmeséljük nekik, amit láttunk és éreztünk. A legnagyobb csoda persze az a testvéri közösség, ami nálatok megvalósult. Amit nekünk leginkább meg kell tanulnunk, a kishitűségünk legyőzése, és mások kishitűségének (pesszimizmusának) visszautasítása. Azt gondolom, és ezt Vilmosék nevében is mondhatom, hogy a mai nap után az elszántságunk megsokszorozódott, szinte úgy érzem, hogy olyanok vagyunk, mint az ott látott pávák az erdő szélén, mikor megrázkódnak, felborzolják a tollukat és hatalmasnak és gyönyörűnek mutatkoznak. Azt hiszem, nagyon találó, hogy a pünkösdhétfő a méntelek-hetényegyházi református gyülekezet napja, mert a Szentlélek munkája kézzel fogható nálatok! Nagy szeretettel üdvözöljük a gyülekezet tagjait, és ha megengeditek, élni fogunk a lehetőséggel, egy másik alkalommal is elmegyünk hozzátok! Addig pedig belevetjük magunkat a munkába… Áldást, békességet! Bartháné Harsányi Nóra, Dabas 9


Pünkösdhétfőn átadásra került a gyülekezetünk által alapított Bíró Terézia-díj Amint arról korábbi számunkban már hírt adtunk, idén Prof. Dr. Szűcs Attila kapta meg a Bíró Terézia-díjat. Ez alkalommal magáról Bíró Teréziáról szeretnénk egy rövid emlékező összefoglalást közreadni, amelyet gyülekezetünk idősebb tagjai elevenítettek fel.

Bekéné Bíró Terézia ~

a ménteleki gyülekezeti gondnoka és kántortanítója 1914-1947 között

/a korabeli feljegyzések és a volt tanítványok visszaemlékezései alapján/ Az I. világháború idején, mikor a férfiak nagy része a fronton volt, akkor került Bíró Terézia tanítóként Méntelekre. A gyülekezetben elkeseredett asszonyokkal, s idős emberekkel találkozott. Templomuk nem volt, mikor a tanítónő reményről, összefogásról, tervekről beszélt, kinevették, kigúnyolták. Nem adta fel, hitével, példaértékű szolgálatával reményt ébresztett a háború során kiégett lelkű hazatérő katonákban. Lassan, de elkezdődött az adakozás, s a 20-as évek végére felépült a templom. A templomban megvalósulhatott a rendszeres gyermekistentisztelet és a vasárnapi iskola is. Bekéné Bíró Terézia látta el a kántori szolgálatot is. Osztatlan iskolában egyszerre 60-80 gyereket tanított, s nevelt a jóra, szépre, Isten és a felebarát szeretetére. Verseket írt, erkölcsnemesítő színdarabot rendezett, ünnepségeket szervezett, a gyerekeket főzni, varrni, kézimunkázni, kertészkedni tanította. Hófehér hajú, sudár termetű, kedves asszony volt. Nagyon okos nő volt. Szeretettel s örömmel tu10

dott szolgálni, ezért újulhatott meg ereje a nehézségekben, csalódásokban is. Nehéz sorsot jelentett, hogy saját gyermeke nem lehetett. Sokan szerették, becsülték, időskorában mégis nélkülözésben kellett élnie. De ő maga a nehéz időkben sem változott meg. Több emberben, a társadalomban csalódott, de még akkor is Jézus Krisztus vigasztaló, megerősítő szeretetét élte meg, s adta tovább. Végül álljon itt az egyik bibliai vers, amit igazán fontosnak tartott, s amely meghatározta életvezetését is: Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, ... és szeresd felebarátodat, mint magadat.

„Ezeket a parancsolatokat kellene elsősorban szem előtt tartanunk, s ezen lehetne felépíteni egy békés, mindenki számára élhetőbb életet, melyben a munka is áldássá válna. Mások sorsa, fájdalma indítson mindenkit türelemre, szánalomra, cselekedetre, s a megértő szeretet töltse be a szíveket!” Összeállította: Csipakné Kollman Ágnes


Idén a családi élet legfontosabb állomásain „utaztunk keresztül” a családos hét napjain. Délelőtti közös éneklés után a fiatalok és a felnőttek csoportjai együtt kezdték el a napot egy interaktív gyakorlattal, és annak megbeszélésével. Ezután különváltunk, és kisebb létszámban, a korosztályi sajátosságoknak megfelelősen folytattuk tovább a teendőket, amelyet közösen alakítottunk a vita, dráma, beszélgetés, játék, alkotás stb. eszközeivel. Érkezésünk napján a „talaj-előkészítés” történt meg. Tulajdoni lapunk segítségével megvizsgáltuk a „földterületünket”, majd az eszközeinket (ásó, borona, eke stb.), amellyel a talaj előkészíthetővé válik, majd a zsákjainkban hozott magvakat különválasztottuk. Találtunk kincses ládát is, amelybe beletekintve megpillanthattuk titkainkat is, ám a láda tartalmát senkinek nem mutathatta meg senki sem. A nap végére a földünket megtrágyáztuk, és vártuk, hogy elvethessük a magot. Az első napon a magunkkal hozott magvainkat vizsgáltuk meg. Különös volt így tekinteni múltunk meghatározó tényezőire (delegációira). Rendkívül fontos volt, hogy a mérgező növények magvai — amelyeket az utolsó nap a biztonság kedvéért el is égettünk — mindenképpen különkerüljenek a haszonnövények magvaitól. A második nap a fa gyökerét figyelhettük meg jobban, amely a kötődéseinket, a stabilitást, a tápanyagfelvételt biztosítja. Próbáltunk különbséget tenni a kötődések, kötetlenségek és a kötelékek között — ami nem is volt olyan egyszerű. Ezt követően rátekinthettünk a fa biztonságot adó, kiegyensúlyozó törzsére, s ezt szemlélve saját egyensúlyi állapotaink sajátosságait figyelhettük meg egy ott ácsolt speciális mérleghinta segítségével. Az utolsó előtti napon gyümölcseinket ízlelhettük meg, majd végül a lehulló levelek szomorkás hangulatával néztünk szembe. Napközben nagyszerű kirándulásokon vehettünk részt Perényi Józsi és Telekes Tamás vezetésével. Az esti istentiszteletek szerves részét képezték a napnak, és a délelőtti dilemmákra adott igei választ. Az igehirdetések végén zenés-képes meditáció segített az üzenet elmélyítésében. Ferenczi Zoltán

Kint is, bent is… Egyenpólós kis társaság egy mező közepén bokáig érő fűben. Az eget kémlelik. Logikus lenne, hogy akik felfelé néznek, azok bizonyára várnak valamire vagy valakire. Az ő esetükben ennek az ellenkezője történik. Éppen elengedtek valamit. Néhány színes lufi alakjában útjára bocsátottak az életükből egy darabkát: egy intenzív hét élményét, sok maradandó pillanatot, nevetést vagy sírást, felismeréseket, megfogalmazott vágyakat, fájdalmakat… kicsit saját magukat is. Ez az utolsó napi jelenet ugrik be elsőként, ha a monoszlói gyülekezeti hétre gondolok. Nemcsak azért, mert az újságot is a vége felől szeretem fellapozni, hanem azért is, mert ez egy jó kis „családi kép” számomra az együtt töltött hétről. Hazahoztam. Az arcokat is. A kép részleteit is. (A nevekkel hamarosan harcba száll a memóriám, de ne vegyétek tőle rossz néven. Ő már csak ilyen.) Időnként előveszem a képet, nézegetem, és örülök neki, hogy én is rajta vagyok. Zoltán barátom megkérdezte tőlem, hogy milyennek láttam ezt a közösséget. 11


Gondolkodóba estem, mert amit normál esetben egy kerek egésznek élek meg (pl. ha részt veszek valamilyen közösségi alkalmon), azt most több szempontból is értékelhetném. Teszem is, mert így könnyebb válaszolnom a kérdésre, így hadd szóljak most azokhoz elsősorban, akikkel mindezt átélhettem. Először a gyülekezetetekbe csöppent idegenként szólok. A „vezérhangyán” kívül senkit nem ismertem a társaságból. Elképzelhetitek, milyen hozzácsapódni egy összeszokott csapathoz… Mégsem volt nehéz dolgom. Ha másokkal is ilyen nyitottak és befogadók vagytok, akkor jó esélyetek van a növekedésre. Ahol nemcsak a „bent lévők” érzik jól magukat, hanem a „betérők” is, ott valami jól működik. Az már külön a ti mázlitok, hogyha éppen magatokban hordoztok valamit az alföldi ember barátságosságából, vagy ha éppen olyan a családotok, egyéni értékrendetek, ahol fontos a közösség. Az pedig külön az én szerencsém, hogy nagyon kedvesek voltak a szobatársaim, csoporttársaim, asztaltársaim stb. (Könnyű volt megszeretni őket). Az összetétel jó benyomást keltett bennem. Néztelek titeket szakmai szemmel is. Hogy működik egy többgenerációs családos hét ennyi ideig összezárva? Mit kezdtek az esetleges feszültségekkel, félreértésekkel? Milyen egy

kisgyülekezet, ahol a lelkésznek sok munkatársa van? Menynyire tudtok egy akarattal jelen lenni? Talán éppen a létszámbeli kicsiségetek előnye, hogy családként funkcionál a gyülekezetetek. Méghozzá „normális” családként, ahol minden generációnak szüksége van a többiekre. Jó volt látni, hogy sok a vérségi kötelék, ami a hitelességeteket bizonyítja (ha pl. egyik családtag nem csak vallásos, hanem meg is éli a hitét, akkor ez a többiekre is pozitívan hat), de ezentúl láttam, hogy barátai, támaszai is vagytok egymásnak. Egyetlen jó kis kiadós konfliktussal sem szolgáltatok, így ezt a részét nem tudtam megvizsgálni a közösség működésének. Örömmel láttam, hogy büszkék vagytok egymásra, a vezetőtökre, a munkatársaitokra és nem utolsósorban arra is, amit ti tehettek hozzá ennek a gyülekezetnek az életéhez. Jó ez az egészséges öntudat, főleg, ha van is mögötte tartalom. Remélem még sokakra lesz jó hatással a példátok, és kívánom nektek, hogy Aki a jó munkát elkezdte bennetek, adja meg a kiteljesedést is. Szeretettel gondolok rátok! Dudinszki Éva

di lélektannal. Együtt, csoportmunkában, szívét-lelkét, emlékeit beleadva. Hol humorosan, hol drámai mélységeket megélve. Iskolai tanulmányaink során rengeteg információt kell megtanulni. Azt viszont sehol nem tanítDr. Zala Attila ják, hogyan válaszpszichiáter szunk párt magunknak, hogyan építsük fel házasságunkat, családunkat, hogyan neveljük gyerekeinket, hogyan váljunk érett, jó szülőkké. És majdan hogyan engedjük kirepülni gyerekeinket, hogyan gyászoljunk, vagy éljünk túl egy válást. Ez a hét nem csak úgy tanított, hogy hatalmas tudás áramlott felénk. Elsősorban úgy tanított, hogy megelevenedett érzésekkel haladhattunk újra végig életünk, kapcsolataink, problémáink főbb állomásain. Gyönyörű harmóniában találkoztak a Szentírás alapigazságai a pszichológiával. Szakemberként tudjuk mondani, mennyire nagy szükség lenne hazánkban az emberek lelki segítését, fejlesztését felvállaló erők – egyházak, egészségügy, pszichoterápiás irányzatok – között az együttműködésre. Monoszlón ez a találkozás megtörtént. Találkoztak ekkor érzések és gondolatok, hit és tudomány. És ami a legfontosabb: találkoztunk mi, emberek. A végére még egy gondolatot. Az emberi élet egyik legnehezebb feladata, úgy megőrizni hitünket és reményünket, hogy közben őszintén

Ez év augusztusában első ízben vettünk részt a gyülekezet családos hetén Monoszlón. A hét kirándulásait és kulturális programjait külön nem gondoljuk méltatni Dr. Bacsó Hajnalka – nagyon jól érezpszichiáter tük magunkat. A kimagasló lelki élményt a társaság összekovácsolt együttmozgása adta. Az a nagyon összetartó, és bennünket – „újakat” – azonnal befogadó csapat, amelyik magától értetődő természetességgel tudott váltani a humor, a felhőtlen borozgatás és az esti áhítat vagy a délelőttök mély gondolatisága közt. Bizonyára egyéni, kiben mi hagyott legélénkebb emléket. Mi Zoltán délelőttönként megtartott családterápiás fókuszú workshopjaira emlékszünk legmelegebb szívvel. A szakmai szemmel is rendkívül magas színvonalon felépített program alatt többször eszünkbe jutott, ez olyan ajándék, amivel sajnos, a pszichoterápiával professzionálisan nem foglalkozó érdeklődőknek alig van esélye találkozni Magyarországon. Zoltán hatalmas teljesítményét hosszan taglalhatnánk – ezt, úgy hiszem, szavak nélkül is mindnyájan pontosan érezzük. Tiszteletünk és elismerésünk azé a gyülekezeté, amely egy egyetemista nyitottságával és lelkesedésével tudott délelőttönként találkozni a csalá-

12


szembe merjünk nézni létünk gyarlóságaival, lelkünk árnyoldalaival is. Az egyoldalú idealizmus a valóság eltagadásához, a realitás elvesztéséhez vezethet. Ugyanakkor az anyagi világ egyoldalú szolgálata az ideálok, a magasabb igazságba vetett hit, végső soron minden emberi érték cinikus elvesztését eredményezi. A közösség, amely Monoszlón befogadott bennünket, úgy működött keresztényi gondolatban és szeretetben, hogy közben képes volt őszintén szembenézni világunk realitásaival. Azzal is, amit oly jó lenne eltagadni: a mindannyiunkban működő széthúzó, önző erőkkel, vagy

akár jó szándékú, mégis kártékony tévedéseinkkel. Szembenézni azzal, ami a legnehezebb: saját magunkkal. Ez az őszinte, alkotó lelkiség az, amihez a legnagyobb erő és bátorság kell. Ez az a lelkiség, amely követelménye és felfelé emelő ereje a lelki fejlődésnek. Ez az a lelkiség, amely ennek a keresztény közösségnek nagy és ritka erőforrása. És ez az a lelkiség, ami bennünket is magával ragadott.

Ismét eltelt egy év, és megint készülődhettünk, hála Istennek, a gyülekezeti családos hétre. A hely egy kicsit misztikus volt a számomra, mert ide már tavalyelőtt el szerettem volna jönni, de sajnos akkor még nem volt elég erőm hozzá a gyógyulásom miatt. De mindent pótoltam, amit csak lehetett. Nagyon tartalmas volt ez a hét. A délelőtti foglalkozásokat lelkipásztorunk olyan mód megszervezte, hogy sokszor szem nem Perényiné Karádi Mária marad szárazon. Professzi(Marcsi) onális szintű délelőtti alkalmakon vehettünk részt. Sokat lehetett belőlük tanulni. Elgondolkodtatóak, olykor vidámak és drámaiak is voltak. Mindenki tett bele valamit, valami csodálatosat, ami révén eggyé tudtunk válni gondolkodásunkban – sőt sokszor a cselekedetünkben is. Ebéd után jöttek a nagy kirándulások. A programok szervezésében, mint tavaly, Józsival most is részt vettünk. Segítőnk Telekes Tamás és felesége, Szilvi volt. De az is lehet, hogy mi voltunk az ő segítőik. Tamás vezetésével a vállalkozó kedvűek egy „rövid” kis túrát tehettek a Badacsonyban. Akik ezt nem vállalták be, egy „még rövidebb” túrán vehettek részt. Mindegyik nagyon jól sikerült szerintem, bár én egyikben sem vettem részt, de lelkileg ott voltam velük. Mi egypáran „őriztük” az autókat. Egy másik alkalommal – amikor megnéztük a Kinizsi várat és Tamás vezetésével a Panoptikumot – jóllakhattunk langallóval. Ez a része nagyon tetszett a programnak. Egy él-

ményszerű töriórát is átélhettünk Tamás vezetésével. Majd megkerestük a pálos kolostort is. A további napokban számos kiránduláson vettünk még részt, de én a legbüszkébb arra voltam, hogy fel tudtam menni a Hegyestű kilátójára. Az csodálatos volt. Több mint 100 lépcső! (De csak lefelé számoltam meg!) Gyönyörű szép Magyarország! A délutáni programok után energiát vettünk magunkhoz testileg - ez volt a vacsora -, majd istentiszteletre mentünk. Minden istentisztelet méltó befejezése volt a délelőtti programoknak. Sokszor itt sem maradt szem szárazon. Miután diktafont nem hoztunk – sajnos – csak a telefonnal sikerült felvenni néhányat, amit már fel is tettünk a számítógépre. Ott vissza lehet hallgatni őket. Érdemes. Amikor felocsúdtunk, az istentisztelet után, jöttek a közös játékok, nevetgélések, véget nem érő beszélgetések. Sokszor annyira feldobódtunk, hogy alig bírtunk este elaludni. Szeretném meghatódottságomat megosztani veletek, hogy Joci fiam – akire igazán büszke vagyok – meglepett hozzászólásaival. Nagyon tetszik, amikor a kicsikkel játszik. Mint egy óvó bácsi. A hét megkoronázása Anett konfirmációja volt. Ha rá gondolok, még most is a hatása alá kerülök. Csodálatos a technika fejlődése, hogy fel tudtuk venni videóra. Téli búskomor estéken biztosan vissza fogom nézni, hogy erőt merítsek belőle. A DVD-t az iratterjesztésből bárki kikölcsönözheti. Annyira lehetett érezni, hogy drága Istenünk ezen a héten is jelen volt. Végül amikor az utolsó nap felvettük az egyen pólónkat, és kimentünk a rétre, hogy a lufikat, amire üzeneteket írtunk, felengedjük a levegőbe, az nagyon megható volt. Nem igazán lehet rá szavakat találni. Zseniális ötlet. Köszönöm, Zoltán, ismét ezt a hetet.

Kis szorongással, de annál nagyobb várakozással indultam neki a monoszlói családos hétnek. Első „táborozó” voltam, és a közösség tagjait is elég felületesen ismertem eddig, hiszen nem olyan régóta járok a vasárnapi istentiszteletekre. Nagyon izgatott a hét témaköre, a családi élet, annak szereplői és kapcsolataik. A délelőtti tréningfoglalkozások keretében a családi

életfa fejlődését követhettük nyomon közösen, interaktív formában, igen felkészült irányítással. (Nem gondoltam volna, hogy pszichodráma részese is lehetek ezen a héten!) A délelőtti témákhoz szervesen kapcsolódó esti istentisztelet a nap megkoronázása volt. A hangulat, a zene és a helyszín varázsa újabb mélységekbe, illetve magasságokba repített ben-

nünket. A délutáni közös kirándulások, programok pedig alkalmat adtak a további ismerkedésre, kikapcsolódásra. Olyan élményekkel és útravalókkal gazdagodtam, amelyek a személyiségem fejlődését és hitéletbeli utamat szolgálják. Köszönet a lelkészünknek és minden „új és régi családtagomnak” a támogatásukért és szeretetükért!

Liptainé Árgyelán Zsóka 13


Nagy várakozással és örömmel készültem az első gyülekezeti családos hetemre. Az utazás izgalmát Ancsi, Anett és Judit társasága az autóban és Monoszló kisfalusi hangulata megszüntette. A délelőtti programok érdekesek és élvezetesek voltak, sokat tanulhattam magamról. Nagyon tetszettek a délelőtti közös gyakorlatok: az egyensúlyi állapotunkat szimbolizáló mérleghinta játék, a kötődéseinket ábrázoló szobor, és a megajándékozottságainkat bemutató labdajáték. Külön öröm volt, hogy mi, fiatalok külön is beszélgethettünk Darányi Kriszta

Dudinszki Éva pápai lelkésznő vezetésével. A délelőtti programok során, amikor kifejlődött „családi életfánk”, jobban újraélhettük és megérthettük megajándékozottságainkat, az egyensúlyi állapotainkat, a kapcsolatokat, az örökségeinket, sőt még a veszteségeinket is. Az egyik délutánon megnéztük a nagyvázsonyi várjátékot, a pálos kolostorromot is. Jók voltak a kirándulások, túrák, mert lehetőség nyílt arra, hogy több embert megismerjek, és hogy jókat beszélgethessünk. Emlékezetes és rendkívül hangulatos volt az egyik holdvilágos estén a Balatonban fürdeni veletek. Az esti istentiszteletek sokat jelentettek, igazi megnyugvást adott, és öröm volt felismerni, hogy a délelőttön felismert gondjainkban igazán Isten jelenlétében kaphatunk segítséget. Két estén még jobban rádöbbentem arra, hogy milyen vidám és barátságos gyülekezet tagja vagyok, mert az éjfélig eltartó mókás játékokban rengeteget nevetgéltünk, viccelődtünk. Nagyon jól éreztem magam, örülök, hogy Isten ehhez a közösséghez vezetett és, hogy részt vehettem ezen a héten. A nyaram legszebb napjai voltak.

Monoszlói mozaikok és mazsolák ~ 2009. Hogyan indult? Számunkra nyűgösen, mivel két apróbb fiam nem volt felvillanyozva a gyülekezeti héttől. Igaz, még nem tudták ők sem – velem együtt –, mire készüljenek. Kíváncsi voltam, hogyan tudnak beilleszkedni ebbe a közösségbe, akikkel hébe-hóba találkoznak ugyan, de még sincs kapcsolatuk sem a felnőttekkel, sem a gyerekekkel. 10 és 13 évesek, így Ádám a kicsikhez, Áron pedig az ifis csoportba került.

akartam ide eljönni – szajkózta. Ádám is rákezdte, és együttes erővel zúdították rám a negatív érzéseiket. Nem tehettem mást, megsimogattam a nemzet színészeit – megjegyzem – , ekkor ez a kifakadás még őszinte jelzésük volt, csak annyit mondtam, ha nincs kedvük hozzászólni, nem kötelező megnyilvánulni, csak figyeljenek másokra. Úgy döntöttem, nem győzködöm őket a délelőtti programok témáinak fontosságáról, lesz, ahogy lesz…

Ezt a hetet nehezen tudom megfogni vagy előhívni szavakkal, mert keveset mondanék vele, bármeddig sorolnám a dicséretes jelzőket. Áron fiam összegezte találóan: „Jó volt, jól éreztem magam, de furcsa volt. Olyan különleges.”

A KAKTUSZ KIVIRÁGZOTT Minden délelőtt egy közös gyakorlattal kezdődött, amelyen a fiatalok és a felnőttek csoportjai együtt voltak. Ez a gyakorlat – illetve annak megbeszélése – adta a délelőtti foglalkozáSáginé Szabó Györgyi sok felütését. Az utolsó nap délelőttjén rengeteg, színes, fekete-fehér, javarészt női-férfi arcokat ábrázoló A délelőtti interaktív programok magával sodortak minden fotókból kellett kiválasztani egyet, amelyik a leginkább jelott lévőt. Szem nem maradt szárazon, vagy nevettünk, vagy lemzi az illető hangulatát. Mindenki megtalálta önmagát. sírtunk, vagy csak épp homokot fújt a szemünkbe a szél. Egyenként leírást adtunk a képről. Áron fiamra került a sor, Miért? Rájöttünk a témákat boncolgatva, hogy ha 43-an, 43 ő egy kaktuszt választott. Éreztem, mi fog kisülni belőle, de -féleképpen gondolkodunk, 43-féle életet élünk, 43-féle mójó volt visszaigazolva tőle hallani. Elmondta, hogy a hét eledon, akkor is lehet egy irányba evezni. Kell hozzá egy hajó, jén még nagyon rosszul érezte magát, csak anya „kérésére” sok ember és egy felkészült hajóskapitány. jött ide el, nagyon tüskés volt. Ahogy teltek-múltak a napok, A délutánok hol „szedd a lábad”, hol pancsolós, hol várláegyre jobb lett a kedve. Esténként gyerekek, felnőttek közöstogatós, hol történelemórás, hol kóstolós élményekkel fűszeségi játékokkal szórakoztattuk magunkat Éva vezetésével, rezettek voltak. Hangulatos, vidám játékos önfeledten bolondoztunk. Óriási élmény estéinken a fiatalok, a fiatalabbak és a legfialehetett számukra, mert a búcsúzkodástalabbak is részt vettek. kor az ifisekkel foglalkozó lelkésznek, Évának ajándékozott emlékkönyvébe az A hét tartalmát úgyis leírják mások, én csak alábbiakat írta: „Ide figyelj, Jeromos! érzéseket, rövid történeteket, könnyedén és Erre a családos hétre anya ,kérésére’ jötkomolyan szeretnék átadni az olvasónak az tem el. Először idegennek éreztem maáltalam átélt képekből, mozaikokra bontva. gam, de az ifik felvirágosították az itt töltött időt. A hosszú túrák nem jöttek be, de a beszélgetések igen.” MOST LÉGY OKOS, DOMOKOS! Ezt a történetet csak Szuper Áron mondáElső nap délután. Áron kimerülten esik neki sával fejezhetjük be: „ A kaktusz kivirágaz ágynak: zott.” (Természetesen, az emlékkönyv„Szuper” be jegyzett gondolatokat Áron fiam - Haza akarok menni! Nem tudok, nem akaÁron beleegyezésével írtam le.) rok beszélni. Nem értek semmit. Nem én 14


a monoszlói erdőkre. Lelkészünk minden mondatát fogtam, örültem, hogy ilyen nyugalmas formámban, értő figyelemmel vagyok jelen. És csak hallgattam, hallgattam… Egyszer csak, felkapom a fejem, nem hiszek a fülemnek. Lelkészünk kiesve szerepéből, mókásan elhajolva a Biblia fölül, rázkódva, ütemesen nevet. Aztán visszatér… Nem, nem a Jedi, Zoltán, a lelkészünk. De mi is történt? Pusmogás veszi kezdetét. Mellettem a hátsó sorban Etelka ül, ő is éhes az információra. Biztosan Geri mászott be az Úr asztala alá – mondja valaki. Ezzel megelégedünk. Geri az örökmozgó. Miért is ne? Nem nézek utána, a hír igaz-e. Megnyugszunk, és csak hallgatunk, hallgatunk. Később derül ki, a hátsó sorban ülők számára, nem az esztendős Geri gyermek produkciójának örülhettünk, hanem a Perényi Józsi huncutkodott, a negrós papírt zörgetve, ezzel deja vu érzést okozva lelkészünknek, aki nagyon is emberből van, és még emlékezik.

SOHA TÖBBÉ Badacsony felé félúton a társaság egy része kiszállt a többiek életéből egy rövid időre, hosszabb túrára szomjaztak a hőségben. A lustábbja – és okosabbja – a rövid távot választotta, aztán alig merem leírni a láncmese végén szereplőket, akik megfontoltan a borpincék, nádtetők árnyékában maradtak, és szeretettel várták az „eszementeket”, akik a hőségben sem voltak rest csúcsokat döntögetni. Még mielőtt megbántódna bárki közületek, leleplezem magam. Kedvetlenül vettem részt a túrán, szívesebben maradtam volna a hűvösben, finom badacsonyi nedűt kortyolgatva, annál is inkább, mivel igen nagy bűnömet feledni lett volna jó. Hogy mit? Tessék. István a hosszabb túrát választotta, mi pedig a rövidebbet, így én vezettem az autóját. Addig hiba nem volt. A Kisfaludy -házhoz vezető út azonban keskeny, teli jobbról-balról turistákkal, akik közül páran már túl vannak a borkóstoláson, dzsipek száguldoznak, nem árt vigyázva vezetni. Hegynek felfelé menet az 1.-2. sebességfokozatba kapcsolás különbségét próbálgatom. Kezdek erősen összpontosítani. Oda a rutin. Nem jó jel. Emlékképeimben keresgélek, de hiába. Szabad egyáltalán 1. fokozatba kapcsolni hegynek felfelé? Ki mondja meg? Segítség! Jövök! Égett szagot érzek. Az előttem erőlködő autóé, vagy az …? Nem, az nem lehet, hogy tönkreteszem más autóját. Pánikszerű érzésem van. Ez az érzés rettenetes, ami ezután következik még meredekebb – szó szerint. Meg kell állnom, kéziféket behúzom – talán örökre. Nem merem kioldani, mert a hátam mögött Kláriék rágják a körmüket, és várják, hogy induljak. Leheletnyit próbálkozom, de inkább hátrafelé gurul, hangos felbőgéssel. A gyermekeim szemébe nézek. Milyen naaaagy és kerek szemük van! Fogják magukat, és inkább kiszállnak a kocsiból. Én is azt teszem. Kiabálok Károlynak, segítsen. Neki sem ment hang nélkül, de sikeresen leparkol. Az ezt követő túrán végig azon járt az eszem, leégett a berendezés vagy nem, mi lett volna, ha összetöröm a szép új autót. Zsóka vigasztal, nem lesz semmi baj, ő is hasonlóan járt. Alig vártam a túra végét, odaszaladtam az autóhoz, mint egy kutya végigszagolgattam a kerekeket, már csak a jelölőfröccs hiányzott. Leesett a nagy kő a szívemről. Mindent rendben találtam. Szagtalan… Húúú… Utólag, a fényképeket nézve, ébredtem rá, milyen szépek is azok a bazaltorgonák… Fogadalmam: Soha többé nem vezetem másnak az autóját hegynek felfelé, de lefelé, szívesen. Hi-Hi-Hi.

Zala Gergő „Geri”

MEGÁLLT A LEVEGŐ Netti konfirmációja. Ehhez az estéhez nehezen találok szavakat. Megállt a levegő a beszéde alatt. Tiszta, őszinte érzelmekkel, gondolatokkal jött közénk. Ilyen nemes lélekkel teli szerény ember, amilyen ő, nagy kincs. Tanulhattam Tőle, ott és azóta is. Köszönöm! MINTHA Utolsó napunk Monoszlón. Sok kicsi és nagy emberke, narancssárga pólóban, a zöld réten, írásokkal teli, felfújt lufikat egybefűzve szélnek ereszt. - Nézzétek, mintha keresztet formálnának az összekapaszkodott léggömbök – kiáltottuk páran…!

NEM HISZEK A FÜLEMNEK Ha eddig nem tudtátok, akkor elárulom, nagyot hallok. No, nem nagyot, csak kicsit. Alig vártam az esti istentiszteleteket. Az egyik este helyet változtattam, hogy a jobb fülemnek is jusson a prédikációból. Néztem kifelé az öreg templom kicsi ablakszemén és ráláttam

Más szerepben Bár az idén nem terveztük, hogy elmegyünk a családos hétre, remélem, Isten terve (Zoltánon keresztül) fordította ezt meg, és mégis ott lehettem, gyermekeimmel együtt mint segítő. Hogyan készültem rá? A hét témáját, fő fogalmait tudtam, amitől kellőképp meg is rémültem, hisz nem tudtam elképzel-

ni, hogy ránk bízott utakról, egyensúlyi állapotokról, kötődésekről lehet ilyen kicsi gyerekekkel beszélgetni, és tartalmasan eltölteni a felnőttektől távol lévő időt. Ezért úgy beszéltük meg, hogy bár a József történet nagyon is klasszikus tábori anyag és lehet, hogy túl ismerős is (nem volt annyira az), de Jákób család15

jának életét követve ezek a dolgok megfigyelhetők, ami már alapot adhat személyes kis életük átgondolására is. A másik félelmem a kevés gyermek volt, akik viszont korban eléggé távol álltak egymástól. Ezért egész hétre differenciáltan kellett mindent átgondolnom, milyen játékokat tudunk együtt játszani (csapatjátékok, sorversenyek kizárva), 2009. október ~ VI. évf. 3. szám

amíg a nagyobbak kicsit gondolkodósabb feladatot kapnak, addig a picik mit csinálnak. De mire eljött az indulás ideje, teljesen megnyugodtam, le tudtam félelmeimet is tenni Isten elé. Tudtam, hogy az első este a megismerkedés, elfogadás, beilleszkedés nagy próbája lesz. De a hely adta lehetőségek is nagyon jók voltak, hatalmas tér állt rendelkezésünkre mozgásigényük kielégítésére, és kinyitották nekünk a paplakot, ahol külön kis műhelyszobát, játszószobát alakítottunk ki.

picik kedvence benn, kinn a farokfogó és lufis játékok, a nagyobbaké a szembekötős, megfigyelős játékok. Majd mindennap a témához kapcsolódva igyekeztünk valamilyen kreatív feladatot kitalálni, pl. díszes köntös-pólót batikoltunk, fősütőmester álmához kosarakban péksüteményeket gyurmáztunk (amit később sóliszt gyurmára váltottuk, mert a kicsik néha megkóstolták), de fóliára üvegfestékeztünk, kavicsokat dekopázsoltunk, festettünk, rajzoltunk, ajándékot készítettünk Anettnak.

Egész héten szívesen énekeltek, és a picik nagy komolysággal utánozták a nagyokat. Öt napra osztottam fel a történetet, amit sikerült is befejeznünk. Éneklés utáni beszélgetésünkben mindig igyekeztem valamilyen hiányállapotot felébreszteni bennük, majd a történetet átbeszélve megnéztük, József családjában mik történtek, ki milyen hibát követ el: kényeztetés, mellőzött családtagok, hogy szakad el a családjától, milyen krízishelyzeteket kell átélnie, milyen veszteségek érik, mégis milyen gyümölcsök teremnek az ő életében is, mindennek volt célja, lett gyümölcse, még ha közben katartikus mélységeket is kellett, hogy átéljen.

Tudom, hogy lehetett volna sokkal jobban is csinálni, még színesebben, tartalmasabb beszélgetésekkel, de hiszem, hogy azért ez az egy hét hagyott bennük nyomot: a kicsik rengeteg mindent elleshettek a nagyobbaktól, a nagyobbaknak türelmet kellett tanulniuk, odafigyelést a kicsik felé, nem haragudni, ha nem eléggé szabálykövetőek például a játékokban, és olyan megfogalmazhatatlan impulzusok érték őket ott a gyülekezet nagy családjában, amit emberileg egyedül képtelenek lennénk elérni.

A lányok szívesebben csacsogtak, elpletyizték minden családi titkukat, míg a fiúk nehezebben nyíltak meg. A hét elején nehezen mentek nekik a szituációs, dramatikus játékok is, de hét végére megszokták, hogy ha adok bizonyos időt, saját maguknak kell kitalálni, hogy jelenítenének meg valamit. Kétszer előfordult sírás is nálunk, egyszer, a veszte-

Csipakné Ági ségeinknél, amire számítottam, és egyszer pedig amikor Blankát „felhasználtuk” szemléltetési eszközül a megbékélés fogalmánál. Ha nagyon lanyhult a figyelmük, játszottunk, a hullám jobbról-balról játék volt a

Egész héten érezhettük a gondviselést is, mert bár voltak veszélyhelyzetek, pl. ruhafestésnél a forró víz, vagy ecet, amit majdnem megkóstolt Kristófka, és egyéb éles helyzetek, mégsem történt semmi komolyabb baleset. Jó lenne az ő véleményüket is ennyi idő után meghallgatni, az biztos, hogy nekem ajándék volt ez a velük töltött hét, és az pedig csoda, hogy egyszer sem lettem türelmetlen vagy ideges.(Pedig néha azért szoktam.

Oravetz Anett

Isten nagyon sokféle módon szól hozzánk, számos eszköz van az Ő tarsolyában, a célja azonban mindig ugyanaz: hogy felismertesse velünk az Ő szeretetét. Szeretném nektek elmesélni, hogyan munkálkodott Isten az életemben, és hogyan ismerhettem fel Jézus megváltó szeretetét. A hetényegyházi katolikus templomban kereszteltek meg. Karácsony környékén általában elmentünk templomba. Még általános iskolában hittanórára is jártam, egyedül az maradt meg bennem, hogy milyen szépen gitározik Kornél bácsi, nagyon tetszett az a hangszer. Középiskolai tanulmányaimat az idegenforgalmi iskolában kezdtem meg, de az 5 évből csak 2,5-et jártam oda. A 3. év második felében olyan tényezők jöttek közbe, amelyek egyre jobban arra sarkalltak engem és a szüleimet is, hogy iskolát váltsunk. Egy gimnáziumot kerestünk, és mivel első próbálkozásunk, a Katona J. Gimnázium nem tudott helyet biztosítani, így próbálkoztunk meg a Református Gimnáziummal. Az igazgatónő nagyon kedvesen állt hozzánk, segítőkész volt, és egy sikeres felvételi 16


vizsga után ott folytattam a tanulást. Nagyon nehéz volt otthagyni egy jó osztályközösséget, beilleszkedni vadidegen emberek közé, megszokni egy teljesen más rendszert. Az első időkben sokat szorongtam, nagyon másnak éreztem magam, de az osztály befogadó volt, és szépen fokozatosan barátságok is kötődtek. Ha visszaemlékezem erre az időre, eszembe jut az a pillanat, mikor a könyvcsomagban megtaláltam a 10.-es hittan tankönyvet. Nekem akkor esett le, hogy itt hittanórák is lesznek. Nagyon kellemetlen volt a felismerés, egyáltalán nem vágytam rá, és elképzeltem, ahogy mindenki mennyire ismeri a Bibliát a leendő osztálytársaim közül, nekem pedig halvány fogalmam sincs az egészről. Amikor azt is megtudtam, hogy vasárnaponként kötelező kategóriába tartozik az istentisztelet-látogatás, és ez azt jelentette, hogy vasárnap!, amikor végre aludhatnék, korábban fel kell kelnem… Ez már sok volt nekem, legszívesebben visszamentem volna az előző iskolámba.

A hetényegyházi református gyülekezetbe, közétek is, a Refi által kerültem. Látogattam az istentiszteleteket, mert kötelező számba ment. Ha Kecskemétre jártam volna be, még korábban kellett volna kelni, így inkább a hetényi gyülekezetet választottam havonta egyszerkétszer. Ha a vekengő nevű játékban, amit már bibliaórán is játszottunk, azt a kérdést kapnám, hogy mi volt a nagy vízválasztó az életemben, az iskolaváltást nevezném meg. Visszatekintve, ez volt Isten részéről az első látványos lépés felém. Jézus más módon is közeledett felém, mikor az osztályban megismerkedtem egy hívő lánnyal. Életemben az első hívő, korombeli lánnyal, aki nagy hatással volt rám. Ismerkedésünk barátsággá mélyült az évek során. Az ő életében és családja életében fedeztem fel valami mást, valami vonzót, valami hívogatót. Ő hívott el keresztyén alkalmakra, Tőle mertem kérdezni, ha valami nem volt világos számomra, mert nem nevetett ki, nem éreztette velem, hogy ő milyen sokat tud, és mennyivel jobban ismeri a Bibliát. Tehát az Úr, nemcsak környezetet, hanem egy igaz barátnőt is adott mellém, akinek az élete bizonyságtétel volt számomra.

Istennek azonban volt még egy nagyon fontos fonala, amit felgöngyölítve utólag felismerhettem. Egy német családdal került a családunk kapcsolatba. Üzleti okok miatt kerestek fel minket, és egyszer el is látogattak hozzánk. A férj magyar volt, felesége viszont bajor német. Ez a család hívő keresztyén volt, és hagytak is nálunk egy könyvet, Wilhelm Busch Jézus a mi sorsunk c. könyvét. Nem a legszebb és legcsalogatóbb külső borítással megáldott könyvek közé sorolnám, és sokáig nem is foglalkoztunk vele. Azt láttam, hogy keresztyén könyv, és bele is olvastam. Néhány oldal után azonban a polcomon kötött ki, nagyon idegen volt, furcsa érzések kavarogtak bennem, ha Jézusról volt szó, egyáltalán nem értettem, úgy gondoltam, hogy van egy határ, amit már nem tudok befogadni, és ez a könyv ebbe a kategóriába tartozott. A család meg is hívott magukhoz Németországba, és a húgommal volt lehetőségünk egy hetet eltölteni náluk. Az ő életüket is megfigyelhettem, és bennük sem csalódtam. Azt láttam, amit a barátnőméknél is, valami mást, békességet, egy másfajta szeretetet és kapcsolatot. Kb. egy év telt el mikorra odáig jutottam a keresésemben, hogy elkezdtem keresztyén könyveket olvasni. Vágytam Istenre, vágytam a tudást. Mint kamasz elkezdtem gondolkozni az élet értelmén, a világon, és sok-sok tépelődés után elismertem, hogy van Isten, lennie kell, mert nélküle értelmetlen lenne minden, felismertem azt, hogy csakis Isten teremthette a világot, engem is, mert teljesen kizártnak tartottam, hogy valami véletlen folytán keletkezett volna a Földünk, amiben minden ennyire összefügg. 2005 nyarán nem volt mit olvasnom, akkor már 2 könyvet elolvastam, egyet a harag kezelésének helyes módjáról, egy másikat pedig a keresztyén élet és a világi munka kapcsolatáról. Ha most ajánlhatnék magamnak könyvet, mint kereső embernek, biztos, hogy nem ezeket ajánlanám, de akkor még semmit nem tudtam ezekről a könyvekről. Olvasnivaló után kerestem a polcomon, és megakadt a szemem az ajándékba ott hagyott könyvön. Gondoltam, most hátha nem teszem le 2 oldal után. Így is történt. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy voltak példák előttem, emberek, akik azt bizonyították, hogy ez működik az életben. Ennek a könyvnek az olvasása közben döbbentem rá arra, hogy mi az, ami eddig hiányzott a hitemből, miért éreztem még mindig hiányosságot, mert éreztem, csak nem tudtam, hogy mi az. Istenben 17

hittem, Jézus személyével azonban nemigen foglalkoztam, nem is igazán érettem, hogy ha Isten Fia, akkor Ő, hogy lehetne Isten, ha Ő a Fia, zavaros volt. Wilhelm Busch érhető, lélekre ható írása azonban felfedte a homályt előttem. Olvasás közben jöttem rá, hogy bűnös ember vagyok, Istentől eltávolodva, és hogy Jézus, a láthatatlan Isten képe, azért jött, és öltött emberformát, hogy minden emberért a földön, köztük értem is, meghaljon, hogy Isten annyira szeret, annak ellenére, hogy vétkeztünk, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Akkor volt egy olyan élményem, mintha felülről látnám magam, úgy hogy magamba látok, itt fordult meg a gondolkozásom, és kezdtem máshogy nézni magamra, felismerve, hogy bűnös vagyok. Sokat sírtam aznap éjszaka, sírva imádkoztam, és vallottam meg felismert bűneimet Jézus előtt, és kértem a bocsánatát ezekre. Már előtte is jártam istentiszteltre, de addig csak kötelességből. Ezután az élmény után kezdtem el azért járni, mert szerettem volna Istenről minél többet megtudni, és keresztyén közösségben lenni. A 12. év volt számomra a „szivacsév”. Úgy szívtam magamba minden információt, mint a szivacs a vizet. Bibliai történeteket, énekeket, könyveket, keresztyén előadók zenéit.

Megtérésem után (amiben akkor még nem is voltam biztos, hogy az) sok tépelődést és dilemmát jelentett, hogy megtaláljam a helyem. Valóban a hetényi gyülekezetben van az én helyem? Biztos, hogy a református szeretnék lenni? A dilemmát nem is a katolikus, hanem a baptista vallás okozta. Barátnőm és a megismert család is baptista, tehát több szál fűzött ehhez a valláshoz. Én nagyon vonzónak és modernnek találtam a Kecskeméti Baptista Gyülekezetet, sok fiatal, dinamikus, fiatalos ének, pezsgés.


Sokat imádkoztam azért, hogy jól lássam az utamat. Vártam. És ahogy egyre jobban beleláttam a méntelek-hetényegyházi református közösség életébe, lassan bizonyossá vált számomra, hogy itt a helyem. Ha azt mondanám, hogy megtérésem óta rendületlenül, folyamatosan Isten mellett tudtam maradni, a gyülekezetben, azóta szorgalmas szolgáló vagyok, és Jézus ösvényén tudtam maradni ezidáig, ezzel nagy hazugságot mondanék. A lelki növekedésem megtorpant, olyan voltam, mint a folyón a kajakos, aki abbahagyja az evezést, és így elkezd visszasodródni az árral. Egy tévhit volt a fejemben, az elképzeléseimben, hogy megtérésemmel kicserélődöm. Én komolyan ezt hittem, és ezt vártam. Tudtam, hogy Jézus most már az életem része, és azt hittem, ez azt jelenti, hogy pl. már nem szabad haragudnom, komolynak kell lennem, hiszen Jézust képviselem. Azt látom visszanézve, hogy bár befogadtam Jézust a szívembe, felismertem az ő áldozatát, bűnös természetemet, megvallottam bűneimet, és nagyon szomjaztam a tudásra, Isten megismerésére, de mégsem tudtam felszabadult lenni. Sőt ellenkezőleg, egyre jobban magamba fordultam, már nevetni sem tudtam igazán, féltem, hogy bűnt követek el. Nem mertem megélni az érzéseimet, azt hittem, hogy azok sem

helyesek. A másik oka lelki megtorpanásomnak, hogy vége lett a gimnazista éveknek, a védett kis burok megszűnt, és felkerültem Pestre, egyetemre. Egy egyházi iskola után egy világi egyetem, nagy változás volt. Tipikusan a vasárnapi keresztyének életét kezdtem el élni, nem mertem felvállalni a hitemet, féltem a visszautasítástól, attól, hogy kiközösítenek. Emellett persze jártam vasárnaponként istentiszteletre, péntekenként ifire. Egy otthoni erőltetett bizonyságtétel után a szüleim teljesen megijedtek, túlzásnak gondolták, amit csinálok, gon-

dolok, ahogy vélekedem az életről, halálról, Bibliáról. Ezek a tényezők, a tévhitem, a család és a kollégiumi, egyetemi élet elég volt ahhoz, hogy rendesen eltávolodjak a szívemben Jézustól. Sőt a gyülekezettől is. Hirtelen alig jártam, menekültem Istentől, a gyülekezettől, a gondolataimtól, a hitbeli felismeréseimtől. Ez volt eddigi hitéletem mélypontja. Nagyon nehezen viseltem, a lelkem tudta, hogy ez így nem helyes, mégsem tettem ellene. Inkább menekültem, azt hittem, Isten elől elbújhatok, nem olvastam a Bibliát, nem is akartam, nehogy valamit megértsek, és így szóljon hozzám Isten. Teljesen mégsem tudtam eltávolodni a gyülekezettől, az iratterjesztés szolgálatát akkor már én végeztem, és ez volt az oka, hogy mégiscsak eljöttem 2-3 hetente, mert tudtam, hogy ott vannak a könyvek, és a felelősségtudat nem engedte, hogy ezt a feladatot ne lássam el. Bátorságom pedig nem volt, hogy azt mondjam, ezt tovább nem vállalom, és nem jövök ide többet. Pedig akkor szívem szerint ezt tettem volna. Isten azonban a tenyerén tartott, a döntést meghoztam Jézus mellett, és ő valóban bejött azon a kinyitott ajtón, és nem hagyott el engem. Annak ellenére, ahogy viselkedtem, amilyen gondolatok a fejembe férkőztek, ahogy nem foglalkoztam vele, Ő mégis talált megoldást arra, hogy felismerjem, hogy Ő ennek ellenére szeret. Adott mellém olyan személyeket, akik sokat segítettek abban, hogy helyesen lássam ezt a helyzetet. Érdekes, hogy 2 éve a monoszlói gyülekezeti héten kezdődött meg bennem a gyógyulás, a magamba forduló, Istentől eltávolodott életemből való kigyógyulás. Sokat jelentettek a beszélgetések, az hogy azt éreztem, hogy befogadóak voltatok velem. Az, hogy az idei gyülekezeti héten tehettem bizonyságot Istenbe vetett hitemről, ez nekem külön egy csodálatos ajándék és meglepetés volt Istentől. Ez is bizonyítja az Úr kreativitását. Mikor Isten felismertette velem, hogy mennyire nincs már nap, mint nap a szívemben, megint sírva imádkoztam, mint azon az éjszakán, mikor a Wilhelm Busch könyvet olvastam. Megéreztem az Ő elfogadó szeretetét. Ezután a mellékösvényem után én még sokáig bizonytalankodtam: „De, Uram, biztos, hogy Te ezt már nem rovod fel nekem?” Én nem bocsátottam meg magamnak, és ezt vetítettem ki Istenre, hogy akkor biztos Ő sem. Pedig Jézus már rég bocsánatot adott a bűnbánatomra. A segítő kezeket, a monoszlói családos hetet, és végül a Függőjátszma konferenciát használta Isten arra, hogy megint szolgáló tagja lehetek a gyülekezetnek. 18

A konferencia azt tudatosította bennem, hogy én tényleg ehhez a közösséghez

szeretnék tartozni. Ekkor fogalmazódott meg bennem biztosra a konfirmáció gondolata, mivel már nem volt kétséges, hogy itt van-e a helyem, hogy református szeretnék lenni. Hogy mire volt jó ez a próbatétel? Megtanultam, hogy ne meneküljek, hogy nem baj az, hogy Istennek elmondom kételyeimet, félelmeimet, szorongásaimat, bizonytalanságomat. Megtanultam, hogy nem az a lényeg, hogy egy-egy próbatételt egyedül megharcoljak, és majd ha már rendben vagyok lelkileg és feltápászkodtam a földről, majd akkor szólok Istenhez, hogy „Uram, megharcoltam a hitnek szép harcát”. Nyugodtan elmondhatom Neki, hogy mi bánt, hogy milyen bűnök nyomják a szívemet. Sokszor hallom ezt a mondatot Istentől: „Ne menekülj Tőlem! Mondd el nekem, nem azért, mert nem tudom, hanem hogy Neked jobb legyen! Rakd le előttem a terheket, ne félj elmondani, segítek Neked, mert szeretlek!” Ezért is látom fontosnak életem eddigi próbatételét, mert tanított általa Jézus. A nagyobb próbatételek mellett azt mondhatom, hogy minden nap az. Pontosabban harc. Harc, hogy tényleg elhiggyem, Jézus megbocsátja az aznap elkövetett bűneimet, harc, hogy ezt elé tudjam vinni, harc, hogy ne halogassam az imádkozást mondva: majd máskor, harc, hogy mikor már nagyon fáradt vagyok akkor is elővegyem a Bibliát, és ha csak egy rövid történetet, de olvassak belőle, harc, hogy a családomhoz, testvéremhez szeretettel tudjak viszonyulni. Sokszor elbukom, győz bennem a rossz, a Sátán, és nem azt cselekszem, gondolom, érzem, ami Jézusnak örömet okoz. De a legnagyobb ajándék Jézus Krisztustól az, hogy bűneink ellenére szeret minket, hogy megbocsátja elkövetett botlásainkat, eltávolodásunkat, rossz döntéseinket. Ebbe tudok kapaszkodni ilyen helyzetekben, és ilyenkor nem tudok mást tenni, mint hálásnak lenni Jézusnak azért, hogy meghalt azokért a bűnökért, amiért nekem kellene.


A vekengő játékban sok jó kérdés van, nemcsak hogy mi volt a nagy vízvá-

lasztó az életedben, hanem az is, hogy mire vagy a legbüszkébb? Gondolkoztam ezen is, és arra jutottam, hogy arra vagyok a legbüszkébb, hogy ennek a gyülekezetnek a tagja lehetek, melyet a Szentlélek munkája, szeretete formál eggyé. Szeretek köztetek lenni, szeretem a bibliaórákat, amiken mindig sokat tanulhatunk Istenről, magunkról és

egymásról, az istentiszteleteket, ahol fel lehet töltődni és elcsendesedni Isten előtt, az énekpróbákat, ahol olyan jó együtt énekelni, zenélni az Úrnak, a gyülekezeti heteket, amikben még soha nem csalódtam, és mindig nagyon sokat kapok lelkileg. Jó, hogy megoszthatjuk egymással a hitbeli felismeréseinket, kérdéseinket, hogy épülhetünk egymás hite által. Örülök, hogy olyan szolgálatokat végezhetek, melyekben jól érzem magam, amik a személyiségemhez és képességeimhez illenek.

Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.” (Ézs 53, 5-6)

Nagyon hálás vagyok az Úrnak ezért a gyülekezetért! „ A mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.

Monoszló ~ mérföldkő az életemben Örömmel fogadtam a hírt, Teljesen felcserélődött a mindennapi miszerint az idei gyülekezeti dolgok fontossági sorrendje, másban hetet újra — immár másodszorláttam meg az értékeket. ra — Monoszlón töltjük. Ez mind nem azt jelenti, hogy 2007 óta Hogy miért készültem izgabűn nélkül élek, hogy nincsenek gondjalommal? Elmesélem. Engedjéim, nincs betegség, nincs kétség, nincs tek meg, hogy visszamenjek az megingás a hitemben. Ugyanúgy minidőben. dennap megharcolom a hitnek harcát. *** De azóta nem aggodalmaskodom, ha Két évvel ezelőtt első alkahittel kérem az Urat, mindig megadja, lommal jelentkeztem a gyülekeamire szükségem van. A gyerekeim is zeti hétre. Várakozás, kíváncsiörömmel tapasztalták a megváltozott ság, izgatottság, félelem érzései gondolkodásomat. Nyugodtságot áraszzakatoltak bennem. tok feléjük, sokkal türelmesebb lettem, A napok elteltével egyre jobés nagyon sokat beszélgetünk. ban éreztem, hogy oka van anA gyülekezet közössége második csalának, hogy a közösségbe kerüldom lett. Gyakran meghatódom, hogy tem. Ott, akkor nem sikerült mennyi odafigyelés, egymásra hangolómegfogalmaznom. Kavarogtak dás, szeretet van ebben a közösségben. bennem az érzések. Bevallom, Ferenczi Zoltán gondolatát szem előtt és nem szégyellem, végig sírtartva és szívembe zárva, bátran merek Serbán Csilla tam a hetet. Felismertem, meg„ugrani”, bízva Istenben, mert biztos láttam, beismertem hibáimat. vagyok abban, hogy mindig van a megMegkönnyebbülés volt elsiratni azokat. Azt már éreztem, érkezésnél valaki, aki elkap. hogy Isten szeret engem, és nem kell tökéletesnek lennem, Mindazért a sok ajándékért, amit Istentől kaptam és kafeltétel nélkül elfogad engem. pok, hálával tartozom. Szinte megfogalmazhatatlan az a szeretet, amit a közösség tagjaitól kaptam. Az egy hét eltelte után fokozatosan észlel- Rendelj magadnak útjeltem magamon a változást. zőket, rakj útmutató Utána kezdtem beszélgetni Istennel, és felismertem, hogy meghallgat, és ami még oszlopokat, vigyázz az izgalmasabb, válaszol. Mindenben az ő gon- ösvényre, az útra, a medoskodó szeretetét, figyelmeztetését, jeleit lyen mentél, jöjj vissza véltem felfedezni. Megváltozott a gondolkoleánya, jőjj dásmódom. Rájöttem, hogy felelősséggel Izráelnek tartozom a gyülekezetért. Hiába jártam gye- vissza ide a te városodrekkorom óta templomba, azt nem lehet fele- ba! (Jer 31,21) lősségteljes gyülekezeti tagságnak nevezni. 19


GYÜLEKEZETI HETEK Tervezetten ez lesz a címe a jövő évi gyülekezeti hétnek. Rendkívül nehéz és fontos problémát vet fel a 2010. év családos hete, amellyel minden nagykorú keresztyénnek szembe kell néznie. Mitől nevezhető kórosnak egy spirituális megnyilvánulás? Ehhez képest mit nevezhetünk egészségesnek? Van-e éles, mindenki által jól látható határ a kettő között? Ki dönti el, mi az elfogadható és elutasítandó hit? Hogyan lehet, hogy a nem egészséges keresztyénséget ugyanúgy alá tudják támasztani bibliai igékkel? Hogyan ismerhető fel a kóros hitélet? Miként hat ez a kapcsolatainkra? Mit tehetünk, ha magunkban is láthatunk ilyen jeleket? Az 5 nap során a következő témakörökkel foglalkozunk majd: 1) Megtérés és igazság 2) Bűn és szentség 3) Engedelmesség és önmegvalósítás 4) Önvád és megbocsátás 5) Üdvbizonytalanság

Kereteink (2004 ~ Zselickisfalud) Hogyan lehet egy gyülekezetnek megalkotnia saját közösségi kereteit, amelyben a közösségi szempontok és az egyéni törekvések együtt jelenhetnek meg? Találkozások (2005 ~ Debrecen) Vajon képessé válhatunk-e arra, hogy közösségi kapcsolatainkban felismerjük és kontrolláljuk azokat az érzéseket, belső rezdüléseket (pl. félelmeket, sebeket, veszteségeket stb.), amelyek akadályozzák vagy torzítják kialakuló kapcsolatainkat? Szolgálatunk (2006 ~ Pápa) Hogyan készít fel bennünket Isten az Ő szolgálatára? Mi a különbség a szolgálat és a szolgaság, szereplés stb. között? Kik és hogyan szolgálhatnak az Úrnak? Melyek a keresztyén szolgálat bibliai alapjai? Együttműködéseink (2007 ~ Monoszló) Vajon miként válhat nagykorúvá egy gyülekezet, amelyben az egyéni teljesítmény sikerének dicsfényéből eljut a közösségi eredmények örömének megajándékozottságáig? Mit jelent ez a választásainkban, amikor a másik érdekében vissza kell vagy lehet lépnem? Működhet-e egy csoport csoportvezető nélkül is? „Hogyan hat?” hét (2008 ~ Őriszentpéter és Bajánsenye) Hogyan hatnak hitvallásaink az önmagunkról alkotott képünkre? Hogyan hat énképünk hitbeli meggyőződéseinkre? Milyen kapcsolat van emberés istenképünk, illetve vallásos meggyőződésünk között? Családi életfa (2009 ~ Monoszló) Hogyan növekszik fel életünk fája? Milyen magvakat hozunk magunkkal? Vajon mindegyiket el kell-e ültetnünk? Hogyan gyökerezik meg? Mi ad valódi stabilitást, egyensúlyt? Milyen virágoknak kell lehullniuk, hogy gyümölcsöt teremjen? Mit kezdjünk az ősz lombhullásának veszteségeivel? Spirituális patológia (2010 ~ Piliscsaba)

Daganatos betegek hozzátartozóinak csoportja A daganatos betegek hozzátartozóinak alig van lehe- Minden hónap mátősége arra, hogy támogatást kapjon valakitől hozzásodik szerdáján tartozójának betegségével kapcsolatos félelmeiben, nehézségeiben. Ugyanakkor közismert egyfelől, hogy október 14-én milyen óriási terhet ró ránk egy családtag daganatos, rákos megbetegedése, másfelől ismert az is, milyen november 11-én komoly szerepe van a közvetlen hozzátartozók értődecember 9-én szerető megnyilvánulásainak a mielőbbi gyógyulásban felépülésben. Nagy öröm, hogy ma már a daga18.00 órakor a natos, rákos megbetegedések többsége gyógyítható, a hetényegyházi nem gyógyítható betegségek jelentős része hosszú távon jól kezelhető. Mégsem hunyhatunk szemet gyülekezeti házban 20

afelett, hogy veszélyes, kockázatos kezeléssel együtt járó kórképről van szó. Mindez csak fokozza belső feszültségünket. Vajon mennyire lehet nyílt, őszinte az ember beteg hozzátartozójával? Hogyan nézhetünk szembe a betegség veszélyeivel? Mikor adunk támogatást a gyógyulásban? Mit kezdjünk a magunk félelmeivel? Hogyan kezeljük elfojtott érzéseinket, lelkiismeret-furdalásunkat, korábbi veszteségeinket ezekben az élethelyzetekben? Megannyi nyomasztó kérdés, amely a végtelenségig lenne sorolható. Ebben kíván támogatást nyújtani minden hozzátartozónak az ONKOHELP hozzátartozói csoport. 2009. október ~ VI. évf. 3. szám

Gyülekezetünk és a Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye októbertől képzést szervez a gyülekezetekben és – elsősorban az egyházi – iskolákban tanító pedagógusok, hitoktatóknak, illetve gyermekek és fiatalok hitoktatásával foglalkozó lelkipásztorok részére. A képzés apropóját és szükségszerűségét az az örömteli változás adta, hogy gyülekezetünk szolgáló körében egyre többen vannak, akik a gyermekek és a fiatalok között vállalnak szolgálatot. Mindenképpen törekszünk arra, hogy gyülekezetünk szolgálatiban olyan minőségű tevékenységek jelenjenek meg, amelyek méltók az Isten dicsőítésére, és alkalmas a kitűzött célok megvalósítására. Éppen ezért a munkatársi körben az a döntés született, hogy az önálló gyermekistentisztelet-tartás feltétele lesz a képzésen való részvétel. Akik segítőként vannak jelen a vasárnapi szolgálatban, azok a képzésen való részvétel nélkül is szolgálhatnak a gyermek-istentiszteletet tartó munkatárs mellett, de természetesen őket is szeretettel várjuk a képzési programban.

Dátum

A képzés célja, hogy olyan, a mai kornak megfelelő ismereteket és készségeket fejleszszen, amelyek a mai gyermek- és ifjúsági munkában megjelenő kihívásokra ad szakmailag is megfelelő, érthető és használható választ. Ezért olyan szakembereket kértünk fel előadókként, akiknek van rálátásuk a megadott témakörök szakmai és iskolai, illetve gyülekezeti vonatkozásaira, és a maguk szakterületén jó eredményeket értek el. A képzési programban várhatóan több interaktív képzési elem is megjelenik, sőt lesznek olyan képzési napok, amelyek kizárólag interakcióban zajlanak majd. Mivel a képzésre a gyülekezeten kívül is mutatkozott érdeklődés (több más egyházközségek és felekezet részéről), a programot végül az egyházmegyével közösen szervezte meg gyülekezetünk. A képzéseket a hetényegyházi gyülekezeti házban tartjuk meg minden hónap utolsó szombatján 10.00-14.00 óra között.

Cím

Téma

Előadó

Hívószavak

A tanulás pillanatai

A tanulás ama nagy pillanatainak előkészítése.

Bányai Sándor ~ kalandpedagógus

Élmény, kaland, tanulás, pedagógia

Együttműködés és teljesítmény

Kooperációs tanítástechnikák elmélete és gyakorlata.

Császár Cirill ~ pedagógus

Kooperáció és gyakorlat

2010. január 30.

Az agresszió

Az agresszivitás lélektana. Az agressziókezelés a pedagógus kompetenciahatárain belül.

Takács Péter ~ pszichológus

Félelem és agresszió ~ avagy ki az agresszor és ki az áldozat?

2010. február 27.

Az értékelés

A visszajelzések hatásai. A Pygmalion-effektus.

Donáth Attila ~ pszichológus

A helyes értékelés ~ akadályok és kiutak

Fogyatékosság vagy közösségi érték?

Szeleczki István ~ gyógypedagógus

Az erősek erőtlensége

A gyermek érdeke ~ avagy amiről rendszerint megfeledkezünk.

Németh Dávid ~ pásztorálpszichológus

Konfirmációs ~ konfrontáció ~ elvilágiasodás

A gyógyító kapcsolat

Neurotizálódó gyermekek, szorongó pedagógusok, szomatizáló társadalom. Van-e kiút?!

Dr. Zala Attila ~ pszichiáter

Mi az, ami megbetegíti az iskolai és gyülekezeti közösséget? Mi támogatja az egészséget? Mi az egészséges? Mit tehetünk mi?

Kooperáció, játék, közösség és tanulás a tanórán

Hospitálás iskolai osztályban.

Kiss Ilona

2009. október 31. 2009. november 28.

2010. március 27. 2010. április 24. 2010. május 29. 2010. május

Sajátos nevelésű igényű gyermekek a csoportban Eltérő értékrendek ~ család, iskola, egyház, gyülekezet

21


Hiányérzet van bennem. Valami hiányzik. Keresek, gondolkozom….. A tavasz nemcsak a napsütést, madárcsicsergést, fák zöldbe öltözését hozta magával, hanem a választ is: felnőtt fiatalok ifjúsági köre a gyülekezetünkben. Ekkor még nem világos, hogyan, mikor, kikkel is lehetne ezt megvalósítani. Azonban Isten sorra nyitotta meg a kapukat, amelyek az irányt mutatták. Sokat vívódtam, hogy valóban alkalmas vagyok-e egy ifjúsági kör szervezésére, vezetésére. Isten lassan mégiscsak meggyőzött arról, hogy erre a szolgálatra szán most engem. Hálás vagyok, hogy Ábelt is erre az útra terelte, így ketten vezethetjük majd a RIK-et, vagyis a Református Ifjúsági Kört, mely a „20 éven túliak” bibliaórája. Hogyan készültünk? Először is lelkészünkkel folytatott beszélgetésekkel. Sokat segített, hogy megfogalmaztuk a kereteket, a céljainkat. A döntést azonban mindig ránk bízza, csak a lehetőségeket segít felvázolni. A nyári bibliaórák tartása is a készülésünket szolgálta. Hogyan lehet felkészülni egy bibliaóra tartására, hogyan kell vezetni egy beszélgetést, hogy lehet felismerni a vitapontokat, mit tegyünk, ha a beszélgetés más vágányra terelődött…? A nyári bibliaórák során ezeket tanulgattuk. Visszatekintve azt mondhatom, hogy nagyon hasznosak voltak. Remélem, a jelenlévők is épültek egy-egy téma kapcsán, de rá kellett jönnöm, hogy a legtöbbet az fejlődik, aki felkészülő. Próbáltunk változatos témákat kitalálni: hajléktalanság kérdése, imádság és lelki alkat, életünk mint puzzledarabok összessége, az egyház és az állam kapcsolata, szerepe, illetve a szekták kérdésköre. Em Griffin: Együtt-lét – Mitől jó egy csoport? című könyvének elolvasásával is bőven jutottunk új információkhoz. Ilyenek voltak pl. a vitavezetés, konfliktuskezelés, befolyásolás a csoportban, önfeltárás stb. A hetényi gyülekezeti ház ifjúsági termének kitakarítása, átrendezése, dekorálása is egyike volt az előkészületeknek, hiszen fontosnak tartjuk, hogy jól érezzük magunkat a közösségben, és ehhez barátságos, otthonos helyiség is szükséges. Nem utolsó sorban pedig imádsággal készülünk. Hiszen minden erőfeszítésünk, akaratunk, elképzelésünk hiábavaló, ha nem Isten vezet minket, ha nem Rá figyelünk, és nem az Ő tervének megvalósításában segédkezünk. Ezúton is szeretném megragadni az alkalmat, hogy kérjelek Bennetek, hordozzátok imádságotokban az ifjúsági alkalmakat.

Köszönjük! Mire számíthat, aki eljön? Beszélgetésekre, nevetésekre, sírásokra, közösségépítő és önismereti játékokra, éneklésre, filmnézésre, teázásra. A Márk evangéliumában szereplő bibliai történeteket, szereplőket vesszük szemügyre, próbáljuk megérteni, átbeszélni döntéseiket, érzéseiket, lelki motívumaikat. Szeretnénk a mai fiatalokat érintő kérdésekről őszintén, egymást meghallgatva beszélgetni, Isten Igéjét tanulmányozni, lelkileg növekedni, saját tapasztalatainkat, hitbeli élményeinket megosztani egymással, Istenről, egymásról és magunkról is tanulni. Minden hónap utolsó szombatja más lesz, mint a többi. A gyülekezeti ház átalakul hangulatos teaházzá, amely neve – a tea árka után – a RIK-WIK lesz. A gyülekezeti énekkar vezetésével – amely a próba után még közöttünk marad – közel egy órán át énekelhetünk evangéliumi énekeket, illetve hallgathatjuk azt. Ezután kötetlen beszélgetések, ismerkedés, jókedv, filmklub, zenehallgatás stb. színhelyét szeretnénk megteremteni. Mikor és hol legyél, ha érdeklődsz? Október 3-án szombaton, este 18.00 kor lesz az első alkalmunk a hetényi gyülekezeti házban. Természetesen az alkalmaink nyitottak, bárki bármikor bekapcsolódhat. Ezt követően minden szombaton ugyanebben az időben színesítjük meg egymás estéjét. Oravetz Anett

22


A nyugdíjasok lakiteleki kirándulása után októberig családoknál jöttünk, illetve jövünk össze bibliaórákra. Az augusztusi alkalommal a Diószegi házaspár vendégei voltunk. Mint minden alkalommal, a Református Bibliaolvasó Kalauz aznapi igéje vezetett bennünket a beszélgetésben (Jel. 3,1-6). Azt követően a házigazdák vendégszeretetét élveztük minden földi jóval, finomsággal. Szeptemberben Hamaréknál (nálunk) tartottuk a bibliaórát. Nagyon örültünk annak, hogy 18 -an voltunk az ige hallgatói. Isten igéje élő és ható Jézus Krisztusban (Zsid. 4, 12-13). Közösen terítettünk asztalt a szeretetvendégséghez. Bibliaóra után még jót beszélgettünk a kertben,

Nyugdíjas kirándulás Lakitelekre A hetényegyházi gyülekezet nyugdíjas tagjai egynapos kiránduláson vettek részt Lakiteleken, melyet gyülekezetünk gondnoka, Hamar Norbert és felesége, Etelka szervezett. Reggel fél kilenckor az imaház elől egy kényelmes kisbusz szállított minket Lakitelekre. Itt első úti célunk volt meglátogatni új otthonukba költözött Snábel Feri bácsit és Erzsike nénit. Ők gyülekezetünk igen kedves, hitvalló tagjai voltak, amíg el nem költöztek. Nagy szeretettel fogadtak minket és láttak vendégül rendezett, szép otthonukban. Hála az Úr Jézusnak, áldás és szeretet van életükön. Nagy öröm volt újra találkozni Erzsike nénivel és Feri bácsival. Kellemesen elbeszélgettünk, majd együtt elmentünk a lakiteleki református templomba. Itt már Szabó Tamás nagytiszteletű úr várt minket. A bibliaórát ő tartotta. Kezdő énekünk Snábelék kedvenc éneke volt: „Isten e világot any-

a kellemes napsütéses időben. Felvetődött, hogy a jövőben a bibliaórát ne a délelőtti, hanem a kora délutáni órákban tartsuk. Ezzel mindenki egyetértett, így a nyugdíjas bibliaóra időpontja minden hónap második keddjén 14 óra. A legközelebbi alkalom tehát október 13-án 2 órakor kezdődik, Ulrich Rudi bácsi és felesége otthonában. Novembertől az alkalmakat a szokott helyen, a gyülekezeti házban tartjuk, ahova mindenkit szeretettel várunk. Hamar Norbert és Etelka

nyira szerette, Hogy szerettét, egyszülöttét odaadta érette”. Az ének után imádkoztunk a Mennyei Atyánkhoz Erzsike néniért, aki nehéz műtét előtt állt. Kértük az Urat, hogy legyen vele a nehéz órákban, adjon neki gyógyulást és vigasztalást. Köszönjük Urunk, hogy ezt Tőled kérhettük, hiszen Neked hatalmad van ezt megadni. [Azóta a műtét sikeresen megtörtént, és még lapzárta előtt Erzsike néni a tőle megszokott derűvel és hittel hazamehetett – a szerk.] A bibliaóra végén Hamarné Etelka olvasott fel egy kedves kis „tanítást”, melyből idézek pár sort: „…Attól függ, kinek a kezében van!” Egy bot az én kezemben arra jó, hogy elkergessem a kutyákat. Egy bot Mózes kezében, és kettéválasztja a hatalmas tengert. Attól függ, kinek a kezében van. Egy parittya az én kezemben egy gyermekjáték. Egy parittya Dávid király kezében hatalmas fegyver. Attól függ, kinek a kezében van. Két hal és öt kenyér az én kezemben két halas szendvics: a tízóraim. Öt kenyér és két 23


hal Jézus kezében jóllakat ezreket. Attól függ, kinek a kezében van. Szögekkel a kezemben elkészíthetek egy madártetőt. A szögek Jézus kezében megváltást hoztak az egész világnak. Attól függ, kinek a kezében van. Ahogy már észrevehetted: „Attól függ, kinek a kezében van!” Tedd hát le a törődöttségedet, a félelmeidet, az aggódásaidat, a reményeidet, az álmaidat, a kapcsolataidat, a családodat és az egyházadat az Isten kezébe! Hiszen tudod: „Attól függ, kinek a kezében van!” Következő úti célunk a lakiteleki Népfőiskola volt, amelyet Lezsák Sándor és felesége alapított. A négyhektáros területen fekvő intézményt Magyarország egyik szellemi fővárosaként is emlegetik, amely a világ minden részéről érkező adományok segítségével épülhetett fel. Konferenciákat, előadásokat, tudományos tanácskozásokat is tartanak itt. A lakiteleki Népfőiskola a magyar emigráció központja. Az itt látható állandó kiállítás, az „Emigráció a hazáért”, képet ad a nyugat-európai és a tengerentúli magyar közösségek, alkotók életéről, munkásságáról. Érke-

zésünkkor a Népfőiskola kitűnő konyháján megebédeltünk, majd ezután a helyi vezető, Sütő Linda bemutatta nekünk az egész épületegyüttest. Először megtekintettük a szoborparkot, ahol Márton Áron, Ravasz László, Illyés Gyula, Kodály Zoltán, Szent-Györgyi Albert, Sinkovits Imre szobra és még sok arcmás látható. Ezután a szoborpark végében található kis kápolnába vezetett az utunk, ahol istentiszteleteket is szoktak tartani. Később megtekintettük a több ezer kötetes könyvgyűjteményt is. Itt találhatóak Mindszenty József bíboros életútjának képei, melyek illusztrálják földi maradványainak hazahozatalát és újratemetését Esztergomban. A következő épület, amelyet felkerestünk, az 1993ban épült Kölcsey-ház volt. A ház kétszáz személyes konferenciatermében Ferencz Béla fafaragó csodálatos faragottkép-kiállítása látható, valamint a fafaragó művész ajándéka: Nagy-Magyarország összes vármegyéjének címere. A Lakiteleki Népfőiskola területén található továbbá teniszpálya, edzőterem, uszoda, szabadtéri sakk, melyet az odalátogatók is használhatnak. 2002 márciusában a Lakiteleki Népfőiskola Magyar Örökség díjat kapott. A Népfőiskolát elhagyva elmentünk a Tisza partjára. Itt sétálgattunk, gyönyörködtünk a tájban, fagyiztunk és kávéztunk. A hetényegyházi nyugdíjasok felejthetetlen és tartalmas élményekben gazdag napot töltöttek együtt. „…hozzád imádkozom, Uram, a kegyelem idején, Istenem. Nagy szeretettel hallgass meg, hűségesen segíts meg! (Zsolt 69,14) Szeleczki Lászlóné Katika

Mi, hetényegyházi református nyugdíjasok, havonta egyszer minden második kedden bibliaórát tartunk. Júliusban azt beszéltük meg, hogy meglátogatjuk Snábel Feri bácsiékat, akik Lakitelekre költöztek. Hamar Norbert és felesége, Etelka megszervezték a kirándulást. Egy kisbusszal mentünk el 19 -en. Először Feri bácsiékhoz mentünk, ahol csodálatos élmény volt az a szeretetteljes fogadtatás, amelyben Erzsike néni és Feri bácsi részesített minket. Egy nagyon szép kisház és kert az a hely, ahol laknak, a strand és Holt-Tisza között. Nagyon egészséges, szép környezet-

ben lehettünk. Egy kis beszélgetés után elmentünk a megbeszélt bibliaórára, ahol már várt reánk a helyi tiszteletes úr. Rendkívül szép temploma van a gyülekezetnek, amelyet gyönyörű park vesz körül csodálatos fákkal. Bemenve a templomba énekeltünk, igét hallgattunk. Isten segítségét kérve mindannyiunk életére imaközösségben imádkoztunk, és egy kis ismerkedés, beszélgetés után hálát adtunk Istennek azért a nagy szeretetért, hogy együtt lehetünk ezen a szép napon is. A bibliaóra után elmentünk ebédelni a Népfőiskolán lévő Tisza vendéglőbe, amely nagyon jó és kedves hely. Ebéd után 24

rövid sétát tettünk a Népfőiskola területén. Megnéztük a szoborparkot, a csodálatosan szép kápolnát, amit szent Istvánról neveztek el. A kápolnát kis park veszi körül harangocskákkal, amelyek évente egyszer megszólalnak egy emléknapon. Voltunk a Széchenyiházban, megnéztük az Emigrációs Múzeumot, a Könyvházat, a Mindszenty emlékeket, voltunk a Kölcsey-házban, ahol elegáns konferenciaterem található. Itt látható többek között több fafaragás, festmény, egy fából kifaragott NagyMagyarország megyéinek címercsoportja. Megnéztünk még egy jurtát is, ahol míves fafaragások 2009. október ~ VI. évf. 3. szám

láthatók az ország történelméről és nevezetességeiről. Hazafelé készülődve elmentünk a Holt-Tiszához. Nézelődtünk, fagyiztunk, és utána elbúcsúsztunk Erzsike nénitől és Feri bácsitól. A szép nap után szívünkben nagy megelégedéssel és szép élményekkel tértünk haza, ami azt hiszem a csoport egy részének a legszebb emlék marad ebből a nyárból. Kárpáti Ferencné

Októberben Ménteleken is elindul a Nyugdíjasok bibliaórája, amelynek vezetője Pálóczi Károly nyugalmazott lelkipásztor lesz.

Pálóczi Károly református lelkész vagyok. Budapesten születtem. A Fővárosban egy elismert gyülekezetben nőttem fel. Kora ifjúságomban találkozhattam Jézus Krisztus megváltó és szolgálatra elhívó kegyelmével, szeretetével.

Örülök annak, hogy én is részese lehetek ennek a közösségnek, s hálás vagyok, ha mások javára szolgálhatok olykor-olykor, a nekem adatott kegyelmi ajándékokkal – reménység szerint a gyülekezet építésére. Így mertem vállalni a ménteleki Nyugdíjas bibliaórák vezetésére való felkérést is, bízva abban, hogy kölcsönösen építjük egymást, és én is nyerhetek közöttetek valami ajándékot a ti hitetek által. Isten áldását, s szent jelenlétét kívánom továbbra is e gyülekezetben! „Jelenléted erőt ad nekem…” is.

A lelkészi szolgálatra való alkalmatlanságom tudatában nehezen tudtam elmondani véleményemet, kifejteni ismereteimet. Csupán az aggasztott, vajon hogyan szólhat a lelkész, ha nem tudja átvenni Isten üzenetét. Gyötrő kérdésként foglalkoztatott ez akkoriban is, hiszen a lelkésznek szólni kell(ene) az üzenetet a szószékről. De mi lesz, ha Isten hallgat?! Később meggyőző érvként hatott az ige: „A mi alkalmatos voltunk Istentől van” (2Kor 3,5). Ő az, aki alkalmassá tesz minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk. Így merészeltem vállalni ezt az utat. Feleségem kecskeméti születésű, Isten három gyermekkel ajándékozott meg minket. Nyugdíjaztatásom óta Kecskeméten élünk. A tőlünk nem túl távoli méntelek-hetényegyházai gyülekezetben találtam lelki otthonra, amelynek családias légköre nagyon emlékeztet arra a gyülekezeti szeretetközösségre, ahol felnőttem. Már az első helyettesítési szolgálatra való felkérés során éreztem ebben a gyülekezetben ezt a különleges – és oly sokat nélkülözött – közösségi összetartozást, segítő kapcsolatot.

Ára: 1.000 Ft 25


Hamarné Etelka

Kedves Hittanosok, folytassuk! Kedves Óvodások, kezdjük el… Az előző tanévben először találkozhattam a hittanos gyerekekkel Ménteleken és Hetényegyházán is. Közös örömöt jelentettek az együttléteink, úgy éreztem ők is örömmel jönnek, és olyan ismereteket gyűjtögetnek, amelyre a délelőtti tanórákon nincs lehetőség. Nem könnyű a Biblia tanítását megérteni egy gyermeknek.

szeretnénk „alapozni”, megismertetni velük, mennyire fontos az Úr az életünkben, megtanulni az Úrral beszélgetni, imádkozni, és foglalkozunk az egyházi ünnepek jelentőségével. A 3-4. osztályosokból lenne a második, és az 5-dik osztálytól felfelé lenne a harmadik csoport. Az lesz a vezérlő gondolatunk, hogy Isten megszólít, és vezet bennünket. Mindezt az Ószövetségből Ábrahám történetén keresztül kezdjük el tanulgatni, majd az újszövetségi történetekből főleg az ünnepkörökhöz igazodunk. A hetényi óvodában is szeretnénk elkezdeni a hitoktatást, amennyiben a szülők kedvezően fogadják ezt a lehetőséget, és a vezető óvónő felé jelzik, hogy engedik gyermekeik részvételét a foglalkozásokon. Az előző évben Ménteleken az óvodában nagyon jól működött, a gyermekek számára nagy élményt jelentettek az alkalmak. Tervünk szerint heti 1 alkalommal kb. 20 percben, bábjátékkal szeretnénk megismertetni a gyerekekkel a Tízparancsolatot az óvodások nyelvén. Egy-egy bábozást a következő héten a látottak alkalmazása, megbeszélése és énekelés követ. Mindez persze játékos formában történik. Remélem, Boricsné Józsa Ildikó vezető óvónő, és a kedves szülők segítségével elindulhat ez a csoport. Sok felkészülést és örömet jelent számomra a hittanóra bármelyik csoportban, de a legnagyobb öröm mégis az, amikor a gyermekek megjelennek a gyermek-istentiszteleten! Remélem, egyre többen jönnek majd idén is, hogy megismerjék a Bibliát, Isten igéjét, és ezen keresztül az Urat!

Hogy mivel foglalkoztunk az elmúlt évben? Megismerkedtünk többek között Isten parancsolataival Mózes történetén keresztül, hogy Isten nagyobb mindennél. A második félévben pedig az Újszövetségből azt tanultuk meg, hogy az Úr Jézus bárhol tud segíteni. Megláthattuk, hogyan segít tanításaival, csodáival a mi életünkben, mindannyiunknak. Énekeket is tanultunk, játszottunk, kézműveskedtünk, Isten igéjét hallgatva tudást is szereztünk. Kedves Hittanosok! Ezúton is szeretném megköszönni Mindannyiotoknak a vidám, érdeklődő kedvességeteket, azt a figyelmet, amivel az Úr Igéje felé fordultatok, és azt a szeretetet, amit személyesen én kaptam Tőletek. Most itt az új tanév, és nagy öröm számomra, hogy Hetényegyházán Ferenczi Zoltán lelkipásztor úr ismét rám bízta a hitoktatást. Várom, hogy találkozzam a gyerekekkel, és hogy lehetőségünk van tovább foglalkozni a Biblia tanításaival. Az iskolában 3 csoportot tervezünk. Az 1-2. osztályosokkal 26


Gyülekezetünk „Egyházunk a házunkért” programja — mint arról már hírt kaphattunk a Szószólóból — lehetőségeink keretei között érdemi módon kíván felkészülni arra az esetre, ha gyülekezetünkből valaki élethelyzete oly módon változik meg, hogy lakhatása veszélybe kerül. Ebben az egyik legfenyegetőbb tényező a munkahely elveszítése. Ezért a munkacsoport erre az esetre komoly hangsúlyt kíván fektetni. A program keretében szeretnének érdemi módon gyülekezetünk tagjai mellé állni abban az esetben is, ha valaki munkahelye veszélybe kerül. Az alprogram vezetője Liptainé Árgyelán Zsóka a nyár során gondolta végig a segítségnyújtás lehetőségét, amelyből rovatunkban most a munkaügyi központtal történő együttműködés lehetőségeit vázolja fel. Szeptemberben megfogalmazásra kerültek a segítségnyújtás lehetőségének keretei. Erről is beszámolunk a következő sorokban. Virág Gabriella, a program vezetője

Gyülekezetünk válasza a válságra Mint az mindannyiunk számára jól ismert, gyülekezetünk fontos alappillérének tekinti a diakóniai szolgálatokat. Ezek közül egy igen fontos — és manapság elég aktuális — feladatkört tűzött ki célul maga elé a Raiffeisen csoport, mely 2009. szeptember 09-én tartotta legutóbbi összejövetelét. Az elsődleges cél, mely révén elkezdtünk közösen gondolkodni, egy áthidaló segítségnyújtás kidolgozása arra az esetre, ha valaki a gyülekezet tagjai közül a gazdasági válság folyományaként munkahely nélkül maradna, és hiteleit átmenetileg nem tudná finanszírozni. Ennek a megvalósítására nyár elején néhány gyülekezeti tagunk nekilátott a tényleges feladatok előkészítésének, melynek kapcsán a csoport tagjai a maguk között felosztott kérdéseket, problémákat gondolták át tüzetesebben. A szeptemberi találkozó eredményeként létrejött egy intézkedési terv arra az esetre, ha ilyen probléma merülne fel közösségünkben. Erről részletesebben minden érdeklődőt a közeljövőben tájékoztatni fogunk az istentiszteletek hirdetéseiben, illetve a Szószóló hasábjain.

Gyülekezeti diakónia tegnap és ma Talán meglepő lehet az Olvasónak, hogy gyülekezetünk olyan diakóniai programmal rukkolt elő, amely a hitelválság kapcsán bajba került családjaink megsegítését tűzi ki célul. Az esetleges kritika jogos is lehet. Ugyanis a mi közösségünk valóban kis létszámú gyülekezet. Vajon ilyen program nem illik-e jobban egy nagyméretű gyülekezet diakóniai programjába, vagy nem jelent-e túlzott anyagi terhet egy ilyen ügy felvállalása — teheti fel bárki a kérdést? Természetesen minden olyan közösség életében, amely Jézus Krisztusról kíván bizonyságot tenni, hitbeli kötelessége az efféle felelősség. Persze mi is számtalan olyan kérdésbe botlottunk, amely újabb és újabb dilemmához vezetett el bennünket. Szembe kellett néznünk azzal, hogy nem tudunk minden problémára olyan választ adni, amilyet mi szeretnénk. Meg kellett látnunk emberi, szakmai és pénzügyi erőforrásaink korlátait. Már az is nehézség elé állított bennünket, hogy kik azok, akik felé mi felelősséggel tartozunk. (Régi nagy adóssága a 27

közegyházi vezetőknek, hogy valódi és használható válaszokat adjanak az egyháztagság kérdésére, amely túlmutat az egyházfenntartói járulék befizetésének nyugtázásán.) Ugyanakkor bátorító és erőt adó volt visszapillantani a bibliai időkre, amikor hasonló problémával, nehézségekkel kellett szembenézniük az első keresztyéneknek. Az „Egyházunk a házunkért” program szeptemberi ülésén kialakultak a program keretei. A legfontosabb döntések a következők voltak: Amennyiben valaki olyan pénzügyi problémával küszködik, amely fenyegeti hiteltörlesztését, a diakóniai felelősön keresztül kérhet segítséget (Hetényegyházán Zombory Klári, Ménteleken Peszmetné Zsuzsa). Ez esetben lehetőségeinkhez, kapcsolatrendszerünkhöz képest igyekszünk a leggyorsabb és leghatékonyabb megoldást megkeresni. A gyülekezet tagjai számára ingyenes és személyre szóló szakmai segítséget adunk abban az esetben, ha hitelt 2009. október ~ VI. évf. 3. szám

szeretne felvenni. (A tanácsadó gyülekezetünk tagja, és semmilyen érdekeltségi viszonyban nem áll egyetlen bankkal vagy pénzintézettel sem!) Amennyiben valaki elveszítette állását, a munkaügyi központtal közösen, de azon kívül is tudunk támogató segítséget nyújtani. Ez esetben Liptainé Árgyelán Zsókához fordulhatunk. A gyülekezet jövő évi költségvetésében elkülönít 300.000 Ft-ot a program megvalósításának céljára. Ezt az összeget gyülekezetünkből évente egy, maximum 2 testvérünk kaphatja meg. (Számításunk szerint a legkedvezőtlenebb esetben sem valószínű, hogy ennél többen kerülnek ilyen élethelyzetbe.) Az összeg felhasználást külön rögzítenénk. Annak kifizetése lehet egyösszegű vagy havi részletekben átutalt, kamatmentes visszatérítendő támogatás vagy viszsza nem térítendő segély. A döntés szerint ezekről a részletekről az érintett testvérünkkel közös megegyezés alapján egy öttagú csoport dönt, amelynek tagjai többek között a lelkipásztor és a két gondnok is. A támogatásra megítélt összeg kizárólag az egyetlen lakóingatlan hiteltörlesztésének fedezésére használható, ahol az illető állandó lakhellyel tartózkodik. Más típusú hitel törlesztésében (pl. gépjármű stb.) gyülekezetünk sajnos nem tud segítséget nyújtani. Elvetésre került az a korábbi gondolat, hogy a támogatás jelzálog bejegyzése mellett történjen. Ennek oka a bizalmi elv, ti. hogy közösségünk sokkal inkább működik úgy, mint egy nagy család, amelyben a bizalomnak sokkal több hozadéka van, mint a túlbiztosított felelősségnek. Szerződést viszont minden esetben kötnünk kell, már csak azért is, hogy pénzügyeinkkel elszámolhassunk a gyülekezet felé. Ennek a programnak a keretében az kaphat támogatást, aki aki legalább egy éve gyülekezetünk tagja, illetve

Amennyiben a munkahely elvesztésére, munkaviszony megszűnésére kerülne sor, a munkaügyi központban a következő ingyenes szolgáltatások vehetők igénybe bárki számára. Mivel az álláskeresés igen összetett és komoly „munka”, ebben is jártasnak kell lenni. Szükség van kellő önismeretre, munkaerőpiaci, módszertani és álláskeresési technikák ismereteire is, amelyeket nem tanítanak az iskolákban. A „hogyan”, „mit” és „hol” kérdésekben is próbálunk humán szolgáltatásaink keretében segítséget nyújtani. Ennek többféle formája létezik.

önálló keresettel nem rendelkező gyülekezeti tagjaink esetében az ő gondviselőjük akkor is, ha a ő nem tagja a gyülekezetnek (pl. ifiseink szülei), aki havonta több, mint két alkalommal vesz részt a gyülekezet közösségi életében (istentiszteleteken vagy bibliaórákon), aki jól érzékelhetően elköteleződött Isten és a közösségünk céljai mellett, és a maga erőforrásaival érdemi módon hozzájárul a gyülekezet terheinek hordozásához. (Természetesen vannak, akik nem rendelkeznek önálló keresettel, így csak korlátozottan tudnak adakozni. Ám közülük sokan más formáit választják annak, hogy a gyülekezet teherhordó tagjai lehessenek.) Előnyt élveznek a borítékos adakozást választók. Ennek a programnak a keretében az kaphat támogatást, aki aki legalább egy éve gyülekezetünk tagja, illetve önálló keresettel nem rendelkező gyülekezeti tagjaink esetében az ő gondviselőjük akkor is, ha a ő nem tagja a gyülekezetnek (pl. ifiseink szülei), aki havonta több, mint két alkalommal vesz részt a gyülekezet közösségi életében (istentiszteleteken vagy bibliaórákon), aki jól érzékelhetően elköteleződött Isten és a közösségünk céljai mellett, és a maga erőforrásaival érdemi módon hozzájárul a gyülekezet terheinek hordozásához. (Természetesen vannak, akik nem rendelkeznek önálló keresettel, így csak korlátozottan tudnak adakozni. Ám közülük sokan más formáit választják annak, hogy a gyülekezet teherhordó tagjai lehessenek.) Előnyt élveznek a borítékos adakozást választók. Ferenczi Zoltán

zök meghatározásán keresztül segíti az álláshoz jutást. Csoportos foglalkozások: Álláskeresési technikák oktatása (3 nap): ennek során a résztvevők új módszereket ismerhetnek meg az álláshelyek felkutatására (pl. rejtett álláslehetőségek), így nagyobb eséllyel találhatnak rá a megfelelő állásra. Álláskereső klub (3 hét): ezen tréning keretében az álláskeresők nem csak elméleti ismeretekre tehetnek szert — az önéletrajzok elkészítésétől kezdve az állásinterjúra való felkészülésig —, hanem aktív álláskeresés is zajlik az elsajátított ismeretek birtokában. A klubban szakember segítségével, sorstársak közösségében történik az álláskeresés, ahol a legfőbb cél, hogy a lehető legrövidebb időn belül megtalálják a résztvevők azt a munkahelyet, ahol elhelyezkedhetnek.

Egyéni tanácsadások: Egyéni álláskeresési/munkavállalási tanácsadás: szakképzett munkatanácsadóval történő, személyre szabott tanácsadás, amely során a tanácskérő megerősítést kaphat elképzeléseiben, bizonytalanságait, kétségeit eloszlathatja. A megszerzett tudása, készségei, munkatapasztalatai ismeretében döntést hozhat a további elképzeléseivel kapcsolatban. Ez a tanácsadási forma a munkaerőpiaci folyamatok megismerésén, a munkavállalást elősegítő ill. korlátozó akadályok elhárításán, valamint a szükséges támogatási eszkö-

Liptainé Árgyelán Zsóka

28


A nyáron hangzott el az MR-1Kossuth Rádióban a református egyházi műsorban egy gyülekezetünk lelkipásztorával interjú. Ennek bővített változatát adjuk most közre. kozni. A mai válaszok – úgy tűnik – nem minden tekintetben jelentenek kielégítő, a gyakorlatban is működő irányokat, és ez a gyülekezetek életét kimondva vagy kimondatlanul szinte minden területen terheli. Az alapvető kérdés ebben a vonatkozásban, hogy van-e anyagi felelőssége egy gyülekezetnek saját bajba került tagjai felé. Egyhangú válaszunk volt, hogy a saját testvéreinkkel szemben van. A másik kérdés ebből következik, kik felé van felelősségünk? Mert egy gyülekezet közösségéhez nem mindenki kötődik egyformán. Ha túl szélesre nyitjuk az ollót, és azt mondjuk, hogy mi mindenkit maximálisan támogatunk, aki reformátusnak gondolja magát, az a gyülekezet fennmaradását fenyegetné. Ha túl szűkre hagyjuk, és pl. azt mondjuk, hogy csak a választói névjegyzék tagjait segítjük, az pedig egymás iránti erkölcsi felelősségünket kérdőjelezné meg. A Bibliában nincsenek ilyen kategóriák… Közösségünk munkatársi köre ezt a dilemmát úgy kívánta rendezni, hogy ennek a programnak a keretében azokat támogatjuk, akik rendszeresen közöttünk vannak, akiknek az életében jól érzékelhető a gyülekezetünk iránti elköteleződés, akik a maguk erőforrásaival a gyülekezetünk életéhez hozzájárulnak. Persze itt nem kizárólag pénzügyi erőforrásokra gondolok, hiszen vannak közöttünk olyanok, akik anyagilag nem tehetősek, de nagyon sokat tesznek a gyülekezet közösségi életéért.

Fekete Ágnes: A pénzügyek manapság nagyon kínosak sokak számára. Az egyik gyülekezet arra vállalkozott, hogy példaszerű módon támogatási alapot hozzon létre olyan gyülekezeti tagok számára, akik nem tudják fizetni hiteleiket. Ferenczi Zoltánt, méntelek-hetényegyházi lelkészt hallják. Ferenczi Zoltán: A jelen pillanatban gyülekezetnek közel harminc nagyon aktív, elkötelezett, lelkes munkatársa van, akikből néhányan egy olyan diakóniai program előkészítésén tevékenykednek, melynek célja, hogy megszervezzék azoknak a családoknak a lehetséges támogatását, akik a jövőben a válság miatt nehéz életkörülmények közé kerülhetnek. A program neve: „Egyházunk a házunkért”. Ennek a munkának több pillére van. Az első pillér preventív, megelőző célja, hogy akik hitelt szeretnének felvenni, azokat szakember segítségével olyan információkkal segítsük, amelyek hosszú távon nagyobb biztonságot jelenthetnek. A program második lépcsője azoknak nyújt támogatást, akiknek már hiteltörlesztési gondjaik vannak. A jövő évtől szeretnénk egy nagyobb összeget elkülöníteni az egyházközség költségvetéséből erre a célra, és ha szükséges és célszerű, akkor hosszú távú kölcsönt biztosítunk azoknak, akik a gyülekezetünkhöz tartoznak. Végül azokban az esetekben, ahol végrehajtásra kerül sor, és a beavatkozási lehetőségünk nagyon leszűkül, abban működnénk közre, hogy aki ilyen helyzetbe kerül, ingyenes jogi segítséget kaphasson, illetve, hogy a végrehajtás folyamatából minél kedvezőbb feltételek között kerülhessen ki. A program általános célja, hogy lehetőségeinkhez képest gyülekezetünk tagjai között egyetlen család lakhatása se lehetetlenüljön el. Ebben pedig olyan munkatársaink segítenek, akik az adott szakmai területen tevékenykednek.

Fekete Ágnes: Ezek között az emberek között van olyan, aki végleg eladósodott? Ez egy érzékelhető probléma? Vannak ilyen esetek? Ferenczi Zoltán: Most még nincs, illetve a munkacsoport vezetőjéhez érkezett egy ilyen megkeresés, de azt mondhatjuk, gyakorlatilag nincs. Arra szeretnénk felkészülni, hogy ha az egyik gyülekezeti tagunk pl. elveszítené a munkahelyét, érdemben tudjunk mellette állni, mint ahogy ez a családban is lenni szokott. Van a gyülekezetünkben két olyan szakember, aki munkaügyi vonalon dolgozik, van, aki a pénzügyi vonalon futott be karriert, van, aki jogi segítségnyújtásban tud segíteni. Van egy csapat, amely azt vállalta, hogy ennek a tervnek a részleteit őszre kidolgozza. A jövő évi költségvetésben pedig el szeretnénk különíteni egy olyan összeget, amelyet kifejezetten erre a célra tartanánk fenn.

Fekete Ágnes: Az emberben rengeteg kérdés felvetődik e terv hallatán. Sok embernek van segítségre szüksége. Ferenczi Zoltán: A miénk egy nagyon kicsi egyházközség, mégis a mi számunkra is ez volt az első probléma, amibe beleütköztünk. A kérdés középpontjában az egyháztagság kérdése áll. Néha kicsit úgy tűnik, mintha valamiért nem akarnánk ezzel a kérdéssel az indokolt mélységben foglal29


Fekete Ágnes: Én annyira azt látom, hogy a magyar társadalom kettészakadt. Tapasztalatom szerint, az egyházi közösségbe ilyen intenzíven tartozó emberek nem a leszakadó csoportba tartoznak általában. Látok olyan családot, akinek árverezés alatt van a háza, ezzel sajnos együtt jár a közösségekből való kiszakadás, a családi konfliktusok, a válás, a gyerekek problémái. Azok a családok, akik ide jutnak, nagyon sok síkon problémás családok. Az a nehéz, hogy ezt az egészet vissza kell fejteni. Hogyan lehetséges ez? Ferenczi Zoltán: Én nagyon örülök annak, hogy a gyülekezetünk vegyes, nem homogén közösség. Vannak vagyonos, módos emberek, vannak anyagiakban nem annyira tehetős, de gondolkodásmódjukban meghatározó értelmiségiek, és vannak szegények is. Így egész egy közösség. Most olyasmi történik az országban, ami miatt a jövőben nem kizárólag csak azokat fenyegeti veszély, akik mostanra már peremhelyzetbe kerültek, hanem olyan társadalmi rétegeket, mint például pedagógusokat. Sok olyan pedagógusról tudok, aki elveszítette az állását. Tartoznak a gyülekezetünkhöz értelmi sérültek, akiknek a gondozása, társadalmi integrációja, munkahelyi elhelyezése rendkívül nehéz kérdés. Néhány éve mondhatja el magáról a gyülekezetünk, hogy vannak olyan adakozói, akik havonta akár 10.000 Ft-tot is meghaladó módon járulnak hozzá gyülekezetünk céljainak megvalósításához. Ez azt is jelenti, hogy a gyülekezetünk már nem küszködik annak a nehézségével, hogy megszűnésével kelljen szembenéznie, hanem viszonylag stabil anyagi életet élhet. De ez nemcsak lehetőséget, hanem felelősséget is jelent, ugyanis a gyülekezet nem önmagáért van. Rengeteg ijesztő példát láthatunk arra, amikor egy egyházközség önmaga fenntartását, erősítését tűzi ki célul. Mi mindenképpen szeretnénk elkerülni ezt a zsákutcát. Így tehetünk félre ilyen célokra is. Szerintem, az egyház legyen az elsők között akkor, amikor társadalmi kérdésekre érthető, megfogható, szakmailag is releváns és megvalósítható válaszokat kell adni. Sok missziói, diakóniai programunk van. Ősszel tervezzük elindítani a daganatos betegek hozzátartozóit támogató programunkat, illetve a szegénységben élő családok gyermekeinek korai fejlesztését is támogatjuk. Nagyon nehéz megszólítani a mélyszegénységben élőket… Fekete Ágnes: …mi a mélyszegénység?

Ferenczi Zoltán: Azok tartoznak ide, akik minden szociális hálón kihullanak, akiket a támogatási rendszerek már nem érnek el, akik gyermekei nem tudnak iskolába járni, mert nincs pénzük buszjegyre, vagy nincs villany a lakásukban, és ezért a téli hónapokban már nem tudnak tanulni. Vannak nagyon nehéz sorsú életek. Amióta belülről is láthatom egy -két ilyen család életét, elgondolkodom azon, ha ilyen körülmények között nőttem volna fel, tudnék-e másként viselkedni, mint ők... Az ítéletalkotásom azóta lecsendesedett. Úgy tudnánk leginkább segíteni, ha a gyermekek társadalmi beilleszkedéséhez hozzá tudnánk járulni valahogyan. Fel szeretnénk vállalni egy vagy két ilyen család gyermekét, és őket végigkísérni. Most is vannak olyanok, akiket megpróbálunk támogatni, segíteni, hogy nehogy az legyen velünk is, ami a tanítványokkal volt Jézus megdicsőülésének színhelyén. Fekete Ágnes: Ha jól értem, akkor e mögött az a gondolat húzódik meg, hogy a református egyház és a protestantizmus elment abba az irányba, hogy a hit egy lelki kérdés. A kommunista éra is ránk erőltette ezt. Nem sok közünk van a társadalmunkhoz! Ferenczi Zoltán: A reformációnak és a Jézus körül zajló eseményeknek azért volt robbanásszerű a hatása, mert az, ami történt, azoknak az embereknek a kérdéseire adott választ, akik akkor és ott éltek. A mai gyülekezetek kicsit mintha a beleszorultak volna saját múltukba. A középkor eszköztárával akarjuk megszólítani a posztmodern embert. Olyan szokásrendszert alakítottunk ki, olyan énekkincset választottunk, olyan szóhasználat vagy öltözék jellemez bennünket, amely a középkor embere számára jelentett biztonságos, érthető jelenlétet. A mai kor számára ez inkább érthetetlen. Jobb esetben csak nem értenek bennünket, rosszabb esetben úgy tekintenek ránk, mint egyfajta múzeumi környezetre, amely középkori hangulatú szolgáltatásokat vállal. Nehéz kérdés, hogy mi kikkel akarunk kommunikálni, és mit akarunk elmondani. Melyek azok a társadalmi tényezők, amelyekre mi rezonálunk? Azt érzem, hogy küldetésünk sokkal több annál, mint amit azok érzékelnek, akiket meg akarunk szólítunk. Úgy kell átadnunk a ránk bízott üzenetet, hogy a másik azt értse alatta, amit mi akarunk elmondani.

Henry J. M. Nouwen:

Clowning in Rome „A csendben megértjük, hogy nem összesod- A csendben megértjük, hogy a közösség nem ródtunk, hanem valaki összehozott. egy mindennapi fogalom, hanem válasz egy A csendben megértjük, hogy a többiek nem közös hívásra. azért vannak, hogy betöltsék a lelkem szüksé- A csendben egyszer csak megértjük, hogy a geit, hanem testvéreim, akikkel láthatóvá 30közösséget nem2009. csináljuk, október hanem ~ VI. évf.kaptuk.” 3. szám tesszük Isten mindenkit átölelő szeretetét.

Nemzetközi internetes görög nyelvű újszövetségi bibliatanulmányozás Hetényegyházán Októbertől gyülekezetünk 12 jelentkező taggal indítja el görög nyelvű bibliatanulmányozó csoportját. Mivel közösségünk több tagja külföldön, illetve vidéken tanul, Perényi József technikai segítségével Interneten keresztül is be lehet kapcsolódni majd a bibliatanulmányozó körbe. A csoportmunka nem kíván meg semmilyen nyelvi előképzettséget. A csoportmunkában két szintet jelölünk meg. Az első szint azoké, akik időbeosztásuk csak azt teszi lehetővé, hogy heti rendszerességgel egy-egy órát foglalkozzanak az újszövetségi görög nyelvvel. Az ő esetükben a bibliatanulmányozó kör célja, hogy 1-2 éven belül segédkönyvek segítségével az Újszövetség eredeti nyelvén vizsgálhassák meg a nehezebb kifejezéseket, eltérő bibliafordítások hátterét.

Akik ennél több időt tudnak fordítani a feladatok megoldására, azok remélhetőleg 1-2 éven belül már egyszerűbb bibliai szövegek (pl. János evangéliuma) fordításának is nekiállhatnak. A jelentkezőknek be kell szerezniük egy görög nyelvű Újszövetséget (illetve a Kálvin Kiadó által most kiadott kétnyelvű Újszövetséget), Varga Zsigmond szótárát, és egy sajnos már nem kapható szómagyarázatot. Mivel tavasztól a vasárnapi igehirdetések lekciói a Máté evangéliuma alapján kerülnek felolvasásra, így ez inspiráló kihívás lehet majd a Szentírás mélyebb üzenete iránt érdeklődő csoporttagoknak. A leckék szakmai összeállításában dr. Hanula Gergely pápai teológiai tanár volt segítségünkre. Köszönjük neki! Az első alkalom október 8-án lesz, amely helyszínét (az internetes csatlakozás miatt) később egyeztetjük a jelentkezőkkel.

És az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem vala mindnyájukon. Mert szűkölködő sem vala ő közöttük senki. (ApCsel 4,33-34)

Fontosabb gyülekezeti alkalmak a 2009. évben Evangélizáció a zenekar szolgálatával ~ minden hónap utolsó vasárnapján Hetényegyházán (október és december kivételével. Az októberi evangélizáció november 1-jén, a decemberi pedig 25-én, a gyermekeknek szóló istentisztelet alkalmával kerül megtartásra). RIK-WICK ~ a RIK (Református Ifjúsági Kör) minden hónap utolsó szombatján 18.00 órától ifjúsági teaházat szervez. A RIK-WICK első 1 órájában a gyülekezet ének- és zenekara szolgál, majd zenehallgatás, filmklub, beszélgetés lesz a hetényegyházi gyülekezeti házban. A program vezetői Oravetz Anett és Vass-Eysen Ábel. Hitoktatók és gyermekmunkások képzése ~ minden hónap utolsó vasárnapján 10.00-14.00 óráig gyülekezetünk képzést szervez a gyülekezeti és iskolai hitoktatásban résztvevő munkatársak és pedagógusok részére. (Részletesebb tájékoztatás a 21.oldalon.) Mikulás ünnepség ~ december 6-án gyermekek és felnőttek megható és izgalmas ádventi bábelőadást tekinthetnek meg a ménteleki templomban 18.00 órai kezdettel. A bábelőadást Vass-Eysen Ábel és Ákos adják elő. A mikulás ünnepséget még egy titokzatos meglepetéssél szeretnénk emlékezetessé tenni a gyermekek számára! Karácsonyi színdarab ~ december 23-án 18.00 órakor Ménteleken ismét megrendezzük a hagyományos karácsonyi színdarabot, amelyet Farkas Attila és Vass-Eysen Ábel rendeznek. Idén egy nevettető és megható pásztorjáték feldolgozását tekinthetik meg a családok a szenteste előestéjén. Gyermek-istentisztelet felnőtteknek ~ A megszokott módon december 26-án ebben az évben is a gyermekek lesznek az igehirdetés által megszólított gyülekezet. Az igehirdetés üzenetét Hetényegyházán a zenekar teszi még emlékezetesebbé. Gyülekezeti szilveszter ~ óév napján 18.00 órakor gyülekezeti szilveszterre várjuk közösségünk tagjait. 31


A gyülekezetépítési kiállítás egyik tablóján a munkatársi csoport minden tagja megfogalmazta egyéni hitvallását, ahogy Istenhez, közösségünkhöz és szolgálatához kötődik. Ezt adjuk most közre. Dr. Hamar Norbert A hetényi gyülekezetrész gondnokaként elköteleződtem a gyülekezetünkért való imádságban, a két gyülekezetrész összefogását elősegítő jelenlétben, a szolgálatban, a gyülekezeti tagok szolgálatba való segítésében és az adakozásban. Az Úrnak adok hálát, hogy ehhez a gyülekezethez tartozom. Peszmet Imréné Életem legfontosabb része, hogy megismertem Isten szeretetét, s ezt ebben a gyülekezetben éltem át. Ezért boldog vagyok, hogy itt szolgálhatok, és örömmel vagyok együtt a testvéri közösséggel.

Polyákné Rigó Irén Az én számomra azért meghatározó ez a gyülekezet, mert gyerekkoromtól ez a közösségem. Tovább kell vinnünk, amit őseink ránk hagyományoztak: Isten szeretetét, az igaz hitet, az egymás iránti őszinte tiszteletet és elfogadást.

Perényi Judit Nekem azért fontos ez a gyülekezet, mert itt olyan emberek vesznek körül, akikkel egyet imádunk: Istent. A hit közösségben történő megélése rengeteg erőt ad nekem. Az én számomra ez a közösség olyan, mint egy nagy család, ahol a szerető édesapa Isten, és azt érzem, én is tagja vagyok ennek a családnak. Én azért lettem a gyülekezet munkatársa, mert eljött az ideje annak, hogy ne csak kapjak ebben a gyülekezetben, hanem adjak is.

B. Kisné Edit Azért lettem a gyülekezet munkatársa, mert hálás a szívem Isten ajándékaiért, a felismert felelősségért, és az átélt lehetőségért, amit ebben a gyülekezetben a szolgálat és a közösségélmény jelent. Ferenczi Zoltán Nekem rendkívül inspiráló az itt tapasztalható együttműködés. Úgy látom, a közös szolgálat nemcsak a közösség fontosságát erősít meg bennünket, hanem közelebb visz az első gyülekezetek közös élményéhez és tapasztalásához is, amikor az Istent követni akaró emberek egy szívvel és egy lélekkel dicsérték az Urat. Perényi József Azért fontos nekem ez a gyülekezet, mert olyan embereket ismertem meg, akik már közelebb állnak Istenhez. Ők a példaképeimmé váltak. A velük együtt végzett szolgálatban jobban megismerhetem, miről szól a Biblia, ezáltal jobban láthatom az Istenhez vezető utat. Én azért lettem a gyülekezet munkatársa, mert szerettem volna, ha hasznos tagja lehetek ennek a közösségnek, és érdekelt is a szolgálat, amit végzek.

Molnár Róbert Mielőtt bármit mondasz vagy cselekszel, gondolj arra, mit mondana, tenne Jézus abban a helyzetben! Nem lesz könnyű így élned, de hidd el ez a legjobb út! A mi gyülekezetünk ebben is segít neked. Perényiné Karádi Mária Nekem azért fontos ez a gyülekezet, mert felelősséggel és örömteljesen hordozhatom terheit. Az én számomra ez a közösség olyan, mint egy nagy család, ahol növekedem, fejlődöm, és ahol a szeretet átölel Jézus Krisztus fényében az Ő dicsőségére, majd kegyelmével továbbadhatom azt. Én ezért is lettem a gyülekezet munkatársa, mert jó érzéssel tölt el az önzetlen, építő jellegű szolgálat

Zombory Klári Nagyon sokat jelent nekem ez a közösség, mert megtanít arra, hogyan lehet Isten szeretetében megismerni magamat és a mindennapok terheit hordoznom.

Kisné Andrea Tartozni valahova nagy dolog, de tenni érte még nagyobb. Ezt a kitartást, erőt próbálom átvenni a gyülekezet tagjaitól, mely számomra példaértékű. Így is lehet élni!

Csipakné Kolmann Ágnes Én véletlenül lettem a gyülekezet tagja, majd pedig munkatársa. Nem kerestem a számomra tetsző gyülekezetet és a szimpatikus lelkészt. Ma már biztos vagyok abban, hogy jó helyre kerültem, ahol lelkileg én is kapok sok mindent, de feladataimmal talán én is tudok másoknak segíteni. Eleinte sok minden új volt. Bizonyos rendhagyó dolgokat nem értettem, ám ma már azon veszem észre magam, hogy nem én értetlenkedem, ha az ismerőseim csodálkoznak ugyanezeken a dolgokon… 32

Telekesné Petö Szilvia Számomra ez a közösség a család gyülekezete, ahol a legkisebbek éppen olyan fontosak, mint a felnőttek és az idősek. Nekem azért fontos ez a gyülekezet, mert úgy fogadtak el minket, ahogy vagyunk. Ez az elfogadás hálára indít, Isten pedig késszé tette a szívemet, hogy szolgáló tagjává legyek ennek a gyülekezetnek! Nagy öröm számomra, hogy én is részese lehetek annak a munkatársi közösségnek, amely Isten ügyét szem előtt tartva együtt fogalmazza meg céljait, és együttmunkálkodik azok feladatain. Vass-Eysen Ábel Azért jó itt lennem, mert itt élő, evangéliumi közösség van. Közös erővel, Isten vezetését tapasztalhatjuk, és a gyülekezet hasznos tagja lehetek. Ezentúl a feltöltődés lehetősége is, az egymás felé való nyitottság, a „pezsgés”, a gyülekezeten belüli és az azon kívüli közös szolgálatok egyaránt nagyon fontosak nekem. Nekem ez a közösség adta meg a választ a hova tartozás kérdésére. 2009. október ~ VI. évf. 3. szám

Nyíri Györgyné A jó közösségben a szeretet és az egymás iránt való törődés a fontos. Ebben a gyülekezetben mindezt megtaláltam. Schlégl Annamária A gyülekezet számomra a másik családom, és csodálatos érzés, hogy ebben a közösségben szolgálhatok, méghozzá a munkatársi kör tagjaként. Ebben a körben eltűnnek az emberek közötti korlátok, mindenki egy új színt és látást hoz, mindezt úgy, hogy a legfontosabb dolgokban egyek vagyunk, s ezzel igazán eredményessé válik a közös munkánk. Mindenkinek megvan az erőssége, amit a megfelelő feladatokkal elő is próbálunk hozni. Én talán a kreativitásommal járulok hozzá leginkább a csapat tevékenységéhez. Ferencziné Bodor Csilla A gyülekezet bennem egy jókedvű, örömteli nagycsalád élményét jeleníti meg, amelynek én is hasznos tagja vagyok. Én úgy látom, a munkám leginkább a háttérszolgálatban teljesedhet ki igazán. Így igyekszem ennek a közösségnek hasznos tagjának lenni. Juhász Mária Sok éve kerestem Istent, de akkor találtam hozzá utat végre, amikor ebben a gyülekezetben megértettem, hogy akkor tudom Őt igazán szeretni, ha végre elfogadom azt a szeretetet, amit (mióta élek) Ő érez irántam.

Hamarné Csorba Etelka Ez a gyülekezet segít abban, hogy az Úrhoz egyre közelebb kerülhessek. A közösséggel együtt sokkal könnyebb kapcsolatot tartani az élő Istennel. A gyülekezet legkisebbjei (a gyermek-istentiszteleten, hitoktatásban résztvevők) és legidősebbjei (nyugdíjasok) között érzem igazán jól magam.

Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá (1Pt 2,5)

Tóth-Kása Sarolta Én azért lettem a gyülekezet munkatársa, mert segíthetem azt a munkát, amely fenntartja a közel 100 éve alakult ménteleki református közösséget. Isten felismertette bennem, hogy nemcsak eljárni kell a templomba, hanem szolgálatunkkal hozzájárulni ahhoz, hogy növekedés legyen a gyülekezetben. Az én számomra ez a közösség barátság, munka, nyugalom, türelmetlenség, odafigyelés, aggodalom, szeretet, döbbenet, nevetés, Istenre való figyelés, Istenben való hit és imádság.

Szabó Lajos Eddig lobogtam, küzdtem, vágytam, égtem: utolsó végváramba visszatértem, s dárdák elől páncéltalan magam egy láthatatlan körrel kerítem. Megálljatok! Ezen túl Én vagyok, és a Hitem!

Serbán Csilla Életem fordulópontját jelentette, hogy bekerültem a munkatársi körbe. Hitre jutásom után ebben a közösségben leltem rá a második családomra, ahol békességet, nyugalmat, hitbeli szeretetet és megértést kapok. Csodálatos, felemelő érzés átélni a munkatársi csoport együttműködésének eredményeit, melyekért hálával tartozunk Istennek és Isten ajándékaiként tekinthetünk rá.

Darányi Kriszta Nekem azért fontos ez a gyülekezet, mert itt megtaláltam Isten közelségét és egy vidám, segítőkész közösséget, ahol a szeretet a legfontosabb. Számomra egyre fontosabbá válik ez a gyülekezet, és szívesen segítek, amiben csak tudok, mert ma már nekem is csodálatos élmény a szolgálat.

Ságiné Szabó Györgyi Megszerettem ezt a közösséget – az én utam hozzátok vezetett. Mint a szorgos méhek hordjátok a virágport, és nektárrá dolgozzátok, hogy mindenkit táplálhasson a finom méz. Istent megismerni Veletek együtt jó. Szöllösi Ferencné Mint egyike a régi egyháztagoknak, hálás szívvel tapasztalom gyülekezetünk növekedését. Hiszem, hogy az Úr a mi kis gyülekezetünk tagjaival is gyarapítja az üdvözülők seregét. Különös öröm számomra, hogy egyre gyakrabban jönnek közénk családok. Jó látni, ahogy a fiatalok, és a felnőttek örömmel vállalnak szolgálatokat. Legyen az Úré a dicsőség!

Oravetz Anett Szeretek ennek a református közösségnek a tagja lenni, mert bár mindenki külön személyiség, eggyé formál minket a Jézus Krisztusba vetett hitünk. Építjük egymást, közösen tudjuk megélni az örömöket és a nehézségeket is. Képesek vagyunk az együttműködésre, az egymás iránt való odafordulásra és figyelésre. Hálás vagyok Istennek, hogy az Ő Szentlelkének munkálkodása formálja és növeli a gyülekezetünket.

Nyíri Judit Az én számomra ez a közösség megadta azt, amiért kiskorom óta imádkozom: egy igazi, nagy családot. Itt érzem Isten jelenlétét, ami évről évre egyre erősebben nyilvánul meg az életemben. Örülök, hogy én is munkatárs lehetek, mert az Istennek való szolgálat nagy örömmel tölt el. Hálás vagyok Istennek, hogy egy ilyen együttműködő és szerető közösség tagja lehetek.

Zilahiné Faragó Anita Számomra ez a közösség a második otthonom. Együtt sírunk, együtt nevetünk, együtt szolgálunk, a közös élmények pedig egyre közelebb visznek bennünket egymáshoz.

Wass Albert

33


Ferenczi Zoltán

Az őszinteség új világa Az őszinteség különös módon alakít, formál bennünket. Kaput nyit a másik lényének felfedezésére. Ez legalább olyan világra szóló esemény, mint Amerigo Vespucci vagy Kolombusz Kristóf történelemformáló felfedezése. Az őszinteség éppen ezért kockázat, rejtély, kaland és – ami talán a legfontosabb – felelősség is egyben. Az őszinteség egyaránt tehet megfosztottá és megajándékozottá. Lehet életre szóló bizalmi kötődés és megrendítő felismerése döntéseink visszafordíthatatlan egyirányúságának. Az őszinteség válhat minden hadászati rombolóeszköznél alattomosabbá, ha az nem jelenti a kölcsönösség, fegyvertelenség, leplezetlenség, az egymás iránti kiszolgáltatottság életre szóló garanciáját. De lehet magasba emelő, biztonságot adó ölelés is, amelyre a kisgyermek vágyik teljes szívéből, az elfogadottság élményének tapasztalásáért mindent – még önmagát is – feladva. Legbelül mindnyájunkban megtalálható az önfeltárás igénye, hogy rejtett világunkba óvatos bepillantást engedjünk a másiknak. Ezért vagyunk olyan kiszolgáltatottak kötődéseinkben. A valódi őszinteség meghitt csodája más, mint a lélekfogyasztó gyorséttermi beszélgetések világa. Apró rezdülésekből épül. Pici moccanásokból. Egy-egy elkapott pillantásból. Fájdalomból és

nevetésből, és valami megfogalmazhatatlan közös belső hangból. Az őszinteség építőköve nem saját kitárulkozásunk igénye, hanem a másik befogadóképességének mértéke. Az őszinteség ott terem gyümölcsöt, ahol a tekintetnek, a várakozás feszültségének, a szavakba ölthető érzéseknek, az elfogadásnak, a kisgyermeki puha ölelés ősi bölcsességének kicsiny magva gyökeret verhet a másik most még ismeretlen világában. Aki így képes tapintatosan és udvariasan megtenni az első óvatos lépést a másik felé, különös tapasztalatban lesz része: mintha járt volna már ezen a vidéken. Az őszinteség – ha az valódi és a kötődés biztonságának megnyilvánulása – olyan ösvényt jelent a másik legbensőbb világába, amely segít eligazodni a szomorú, az örömteli, a fájdalmas, a vicces, a felidézendő, a felednivaló, a megfogalmazható és a csak titkos nyelven mondható történések (amúgy olykor kuszán összemosódó) eseményei között. Olyan, mintha az ember álma éledne valóra, amelyben még az ismeretlen fordulatok is jól ismert kerettörténetbe ágyazva zajlanának, vagy mint a déjà vu érzés megfoghatatlan élménye: jártam már itt, ezen a vidéken egyszer. A másik világának megnyílása egyszerre adja nekünk a gyermeki felfede-

zés őszinte szeretetélményét, illetve a megválaszolhatatlan dilemmát: meddig maradhatok itt. Az őszinteség legnagyobb megmérettetése ugyanis nem ezekben a pillanatokban történik. Különös, de az őszinteség oly sok mindent átformáló valóságának ítélete akkor következik el, amikor a másik világának megnyílása terhet, feladatot, áldozatot jelent. Amikor szembefordul elvárásainkkal, összekuszálja egyoldalúan kialakított – talán rá is erőltetett – képünket, vagy éppen az elengedés önmegtagadását követeli meg. Sajnos csak ekkor lesz egészen világos, mit jelentettek akkor és ott az apró rezdülések, a pici moccanások, az elkapott pillantások, a fájdalom, a nevetés és a közös hang. Az őszinteség ezért felelősség. Ugyanis amint belépünk a másik világába, akaratlanul is nyomot hagyunk benne. Sziklát, amelyen meg lehet pihenni, csillagokkal ékesített rétet, ahol le lehet telepedni, a végtelen türkizég kövének értő látását, amely kőbe vésett történetként kísér el bennünket, a múltunk gyermeki ölelésének feledhetetlen élményét, a vízesés morajló zuhanását, amely újból és újból felidézhető, mely kitörölhetetlenül ott él már ma a holnapunkban, amely erőt adhat, felemelhet, vigasztalhat, utat mutathat, amely magányos társunk lehet, vagy jövőbe plántált örök emlékké válhat… ha valódi.

A MÉNTELEK-HETÉNYEGYHÁZA REFORMÁTUS TÁRSEGYHÁZKÖZSÉG KIADVÁNYA 2009. október ~ VI. évfolyam 3. szám Felelős szerkesztő Ferenczi Zoltán ~ lelkipásztor Szerkesztők Oravetz Anett, Vass-Eysen Ábel és Zilahiné Faragó Anita Munkatársak B. Kisné Edit, Bacsó Hajnalka dr., Bartháné Harsányi Nóra, Csipakné Kolmann Ágnes, Darányi Kriszta, Dudinszki Éva, Ferencziné Bodor Csilla, Hamar Norbert dr., Hamarné Csorba Etelka, Juhász Mária, Kárpáti Ferencné, Laczay Ágnes, Liptainé Árgyelán Zsóka, Nyíri Györgyné Nyíri Judit, Perényiné Karádi Mária, Ságiné Szabó Györgyi, Serbán Csilla, Schlégl Annamária, Szelecki Lászlóné, Tóth-Kása Sarolta, Virág Gabriella, Zala Attila dr., Zombory Klára Korrektúra Alföldi Éva 34


MÓZES NEGYEDIK KÖNYVE Dátum

Károliford.

Újford Igehirdetés műfaja

Október 4. Október 11. Október 18.

20, 1-13 20, 14-29 21, 1-20

20, 1-13 20, 14-29 21, 1-20

Hitmélyítő igehirdetés Lelkigondozó igehirdetés Tanító igehirdetés

Október 25. November 1. November 8. November 15. November 22. November 29. December 6. December 13.

21, 21-35 23, 1-12 23, 13-30 24, 1-9 24, 10-25 25, 1-18 26, 1-11

21, 21-35 22, 1-30 23, 1-12 23, 13-30 24, 1-9 24, 10-25 25, 1-18 26, 1-11

Hitmélyítő igehirdetés Evangélizáció + zenekar Lelkigondozó igehirdetés Tanító igehirdetés

December 20. December 25. December 26. December 27. Január 3. Január 10. Január 17.

26, 12-51 26, 52-65 27, 1-11 27, 12-23 28, 1-8 28, 9-15 28, 16-31

26, 12-51 26, 52-65 27, 1-11 27, 12-23 28, 1-8 28, 9-15 28, 16-31

Tanító igehirdetés Evangélizáció It. Gyermekeknek + zenekar

Január 24. Január 31. Február 7. Január 14. Január 21. Január 28. Február 7. Február 14.

29, 1-11 29, 12-39 29, 39-30, 16 31, 1-24 31, 25-54 32, 1-12 32, 13-42 33,1-37

29, 1-11 29, 12-39 30,1-16 31,1-24 31,25-54 32,1-12 32, 13-42 33,1-37

Evangélizáció + zenekar Hitmélyítő igehirdetés Lelkigondozó igehirdetés Tanító igehirdetés Evangélizáció + zenekar Hitmélyítő igehirdetés Lelkigondozó igehirdetés

Február 21. Február 28. Március 7. Március 14. Március 21. Március 28.

33, 38-56 34, 1-15 34, 16-29 35, 1-8 35, 9-34 36, 1-13

33, 38-56 34, 1-15 34, 16-29 35, 1-8 35, 9-34 36, 1-13

Tanító igehirdetés Evangélizáció + zenekar Hitmélyítő igehirdetés Lelkigondozó igehirdetés Tanító igehirdetés Evangélizáció + zenekar

ÚV

Megjegyzés

X

Reformáció + vigasztaló

X

Karácsony 1. napja Karácsony 2. napja

X

Új év első istentisztelete

Evangélizáció + zenekar Hitmélyítő igehirdetés Lelkigondozó igehirdetés

Hitmélyítő igehirdetés Lelkigondozó igehirdetés Tanító igehirdetés

Böjt 1. vasárnap

Mózes negyedik könyvének befejezése után a Máté evangéliumának fejezeteit olvassuk fel vasárnapról vasárnapra a hetényegyházi és a ménteleki istentiszteleteken. 35


Hétfő Kedd Kedd Szerda Szerda Csütörtök Csütörtök Péntek Péntek Szombat Szombat Szombat Szombat Szombat Vasárnap Vasárnap Vasárnap Vasárnap Vasárnap

15.00 14.00 17.30 18.00 18.00 18.00 18.00 15.45 16.30 17.00 17.00 17.00 18.00 18.00 09.00 09.00 09.00 11.00 11.00

Nyugdíjasok bibliaórája Nyugdíjasok bibliaórája Gyülekezeti bibliaóra ONKOHELP csoport Karácsony Sándor-kör Görög nyelvű bibliatanulmányozás Presbiteri és munkatársi kör Minifi Tinifi Családok bibliaórája Gyermekmegőrzés Zenekari próba Ifjúsági bibliaóra Ifjúsági kávéház Istentisztelet Gyermek-istentisztelet Gyermekmegőrzés Istentisztelet Gyermek-istentisztelet

36

Méntelek Hetény Méntelek/Hetény Hetény Hetény Hetény Méntelek/Hetény Hetény Méntelek Hetény Hetény Hetény Hetény Hetény Hetény Hetény Hetény Méntelek Méntelek

minden második kedd (havonként váltakozva) minden második szerda minden utolsó szerda minden első csütörtök minden második csütörtök első és harmadik szombat első és harmadik szombat minden utolsó szombat minden utolsó szombat


TARTALOM Templom Hetényben, felújított

Recommend Documents