Templom- és közösségépítõk

2010. Szeptember - XV. évfolyam 4. (119.) szám

TA R TA L O M Eger, a nagyon szerethetõ város . .2-3 Algyõi hittanos kirándulás . . . . . . .4 Napközis tábor Algyõn . . . . . . . . . .5 Tanítvánnyá és eucharisztiává válni .6-7 Az Élet Igéje, 2010. szeptember . . . .8 Az Élet Igéje, 2010. október . . . . . . .9 52 ezer ministráns a Pápánál . . . . .10 Régi-új ember a cserkészcsapat élén .11 Mi is részt vettünk az ünnepségen . . .12 Teremtésvédelem . . . . . . . . . . . . . .13 Együtt lenni jó . . . . . . . . . . . . .14-15 Imádság öregkorban . . . . . . . . . . .16 Könyvajánlás / Hírek . . . . . . . . . .17

Szent Gellérthez Gellért püspök, egykori rendtársam, hívlak, figyelj imádságomra! Köszönöm, hogy Krisztusba vetett hittel hívó szavának engedelmeskedve hazánkba jöttél. Köszönöm, hogy Krisztus fönséges ismeretét adtad népünknek. Isten elfogadta életed áldozatát, amikor kerékhez kötözve lelöktek a mélybe. Hisz még ma is itt vagyunk, Krisztust hirdetjük, evangéliuma szerint alakíthatjuk életünk, és rád is emlékezhetünk. Vértanúságod példa, vonz. Bárcsak ne lennénk oly erõtlenek a követésre! Felelõsek vagyunk: vajon áll-e még itt újabb ezredév fordultán egy új, magyar és Krisztust hívó nemzedék? Kérj magyarjaid számára állhatatosságot és hûséget, hogy szívünkben õrizni tudjuk azt, ami még mindig korai ennek a világnak: Krisztus örömhírét. Amen. VÁRSZEGI ASZTRIK

Templom- és közösségépítõk Mindig különleges csodálat fogott el, valahányszor visszaidézték a templomépítõk vagy késõbbi (szellemi) örökösök azt a munkát, amellyel a Tátra téri templom fölépült. Jószándék, lelkesedés, kitartás, összefogás... Sok-sok olyan érték, ami nem hétköznapi módon gyûlt egybe a hetvenes évek elején a plébánia életében. Megmutatta, hogy volt egy olyan közös ügy, amely nem mérlegelte a pusztán emberi körülményeket, hanem elindult egy természetfölötti irányítás mentén – mondhatnánk prófétai lélekkel. És amint bármely próféciában, úgy itt is áll: a próféta és prófécia igaz volta csakis utólag bizonyulhat be. Az, hogy eltelt 40 esztendõ az elsõ kapavágások és 35 az utolsó óta és utólag is helyesnek bizonyult a terv, azt mutatja, hogy helyes döntés volt nekivágni az öt éves programnak. Akkor, mikor az ötéves tervrõl még egész más szellemiségû dolgok juthattak az emberek eszébe. Idén tíz éve, hogy plébánosként ennek az örökségnek élvezhetem gyümölcseit. Hálás vagyok érte! Igyekszem abban a szellemiségben végezni lelkipásztori szolgálatomat, amellyel az elõdeim egymásnak átadták a stafétabotot és most nálam is van. Elsõsorban a szellemiség stafétabotját. Amit azért is könnyû tartani, mert amit Singer atya és utódai csináltak, az nem egyéni ötletek, személyes karrierépítés, vagy önmegvalósítás volt, hanem egyházunk olyan szel-

lemisége, küldetése, ami idõtálló, sõt, földi mértékben mérve végsõ, vég nélküli célkitûzés: házat és otthont teremteni Isten Igéjének, Áldozatának, Közösségének nem csak fizikai, hanem lelki értelemben is. Ahol sajátos módon elérheti az Istennel való találkozás lehetõségét bárki, aki ide betér. De ez az örökség felelõsség is. Elsõsorban a küldetés és szellemiség forrása, Krisztus iránti felelõsség, de elõdeink, sõt az utánunk jövõk iránt is. Elõdeink iránt azért, hogy ne érezzék, fölösleges, vagy elherdált lenne fáradozásuk. Az utánunk jövõk iránt pedig azért, hogy folytatni tudják közösségünk és egyéni lelki épülésük, hivatásuk teljesítéséért is a munkájukat. Olyan építmény ez, amelynek az alapjai adottak, de tudjuk, folyamatosan, állandóan épül ez az épület: Isten temploma, amelyek mi magunk vagyunk. Ha egy tégla is kiesik ebbõl, a körülötte lévõkre több teher nehezedik. És lehet, hogy látszólag semmiség az, de valójában nagyon is más lesz a kiesett tégla miatt a többieknek. Ezért igyekszünk úgy helytállni és tovább építeni, hogy ebben a küldetésben mindenki megtalálja a saját helyét, amire mások tovább építhetnek. Ennek a munkának eddigi végzéséért vagyunk hálásak Istennek és kérjük továbbra is az Õ bõséges áldását. DR. LAURINYECZ MIHÁLY

Templomszentelés, 1975. szeptember 21.

2

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t

2010. SZEPTEMBER

Eger, a nagyon szerethetõ város Családi nyaralás, 2010. augusztus 15-21. A jó Isten idén is gondoskodó szeretetével tüntette ki családi nyaralásunkat: végig csodálatos kiránduló idõben, minden baj nélkül tölthettünk el együtt egy felejthetetlen szép hetet Egerben és környékén. Szállásunk az Egri Hittudományi Fõiskola Szent János Továbbképzõ Központjában minden igényt kielégítõ, pihenésre maximálisan alkalmas körülmények között volt. Teljes ellátásunkról is az intézet konyhája gondoskodott, finom ételekkel és megható figyelemmel. (A kirándulásainkhoz készített hideg ebédcsomagokhoz minden alkalommal még ásványvizet vagy üdítõ italokat is csomagoltak a figyelmes vendéglátók!) A napi programok most is kitöltötték a teljes napot, de a pihenésre vágyók a nehéz túrák helyett más lehetõséget is bõven találhattak az ember léptékû, vendégszeretõ kisvárosban, Egerben. (Séták, múzeumok, ragyogó termálvizes strand stb.)

A megérkezésünk utáni elsõ teljes napon buszos kirándulásra mentünk. Sirok várának meghódítása után az újkori történelem egyik szomorú helyszínét, a „magyar Gulág”-ként emlegetett recski munkatábort kerestük fel, ahol embertelen körülmények között dolgoztatták az ötvenes években ide deportált honfitársainkat. Hazafelé két csodálatos mûemlék templomot látogattunk meg. Tarna-

szentmárián található az ország legrégibb, még a X. században épült temploma. Az itt tartott szentmise mindannyiunkban megerõsítette a Hiszekegybõl ismert gondolatot: „... és Országának nem lesz vége...” Pár kilométerrel továbbutazva Feldebrõre értünk. Itt a XI. századból származó mûemlék templomot és páratlan szépségû altemplomát látogattuk meg. Itt található Aba Sámuel királyunk sírja. Délután fürdõzni indultunk a Demjéni Termál Völgybe. Ám alig mártóztunk meg a finom melegvizû és emberekkel túlzsúfolt medencékben, egy rettenetes feketeségû viharfelhõ sûrû villámok közepette kergetett ki mindenkit a vízbõl. A szûk öltözõkben tumultuózus és vicces jelenetek során sikerült ruháinkat magunkra rángatni. De ezúttal is élveztük az égiek gondoskodását, mert a vihar más irányba fordulva elkerült bennünket és csakhamar finom borocskák kóstolgatásával vigasztalódtunk az Egri Korona Borház hatalmas pincéjében. Másnap Szilvásváradra utaztunk, a csodálatos Szalajka völgyben

töltöttük a napot. Erdei kisvasút, õsember barlang, Fátyol vízesés, erdei múzeum és finom füstölt-sült pisztráng kóstolás – ezek voltak a nap legemlékezetesebb eseményei. Hazafelé még tettünk egy kitérõt a Lázbérci víztározóhoz. Szerda volt a nagy túranap. A bátrak Misi atya vezérletével Cserépfalunál az Ördögtorony tanösvényt célozták meg. Szép tájakon jártak, a sárga jelzést követték, majd keresték, helyette szürkemarha nyájra leltek, végül is 10-15 kilométer gyaloglás után kellemesen elfáradva szerencsésen hazataláltak. Csütörtökön a vadregényes bélapátfalvai erdõk sûrûjében megbúvó Bélháromkúti Apátságot kerestük fel. A ciszterciek középkori apátsági templomának kertjében csoportokra elkülönülve elmélkedtük át a Misi atyától megkapott zsoltár-helyeket,

2010. SZEPTEMBER

majd szabadtéri szentmisével zártuk a lelki programot. A batyus ebéd elköltése után a szívósabbak a meredek Bélkõ irányában, az óvatosak lefelé, a falu felé indultak a délutáni túrára. Végül is a megadott idõben szerencsésen egyesült a társaság és a szépen felújított kis buszunkkal hazatértünk a szálláshelyre. Vacsora után a Dobó térre mentünk, ahol javában folytak már a másnapi ünnepi elõkészületek. Este a helyi lakosokhoz csatlakozva részt vettünk a fáklyás felvonuláson is, mely a Várban szép hazafias ünnepéllyel zárult. Pénteken – augusztus 20. lévén – az egész napot Eger városában töltöttük. Délelõtt közös városnézõ sétát tartottunk. A Bazilika kapujában szentelt kenyérfalatokkal kínált meg bennünket egy kedves helyi paptestvér (épp egy szentmise végére értünk oda), majd megnéztük a Barátok Templomát és a Megyeháza kapubejáróját díszítõ kovácsoltvas rokokó kapukat, Fazola Henrik kovácsmester világhírû alkotását. Egy hangulatos cukrászdában fagylalttal, süteménnyel üdítettük fel magunkat, utána felsétáltunk a Várba. Itt elvegyültünk az egész nap tartó színes ünnepi kavalkádban. Mindenhová ingyenes volt a belépés, többször is láthattuk a várvédõ vitézek korhû ruhába öltözött mai utódait, akik vasfegyelemmel, mozdulatlanul állva õrizték a kapukat, majd dobpergéssel jött az õrségváltás, a pattantyúsmester vezényszavára elsütötték

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t a nagy ágyút is, sokak örömére, néhány pici gyerek nagy ijedelmére. Este hatkor a vártemplom udvarán ünnepi érseki szentmisén vettünk részt, ahol legnagyobb örömünkre és büszkeségünkre Misi atyánk volt az egyik koncelebráns Ternyák Csaba érsek úr mellett. Vacsora után táborzáró közös összejövetelre gyûltünk össze a társalgóban, majd együtt néztük végig a szép tûzijátékot a zsúfolásig megtelt Dobó téren. Nehezen akartunk beletörõdni, hogy már a nyaralás végére értünk; a tûzijáték után még sokáig nótázgattunk, borozgattunk a szálláshelyen. Szombat délelõtt még felkerestük Gárdonyi Géza lakóházát, láttuk az íróasztalt, melyen az „Egri csillagok”

3

íródott, megfogadtuk, hogy újra elolvassuk a legnépszerûbb magyar könyvet, majd ebéd után fájó szívvel mondtunk búcsút a nagyon szerethetõ és nagyon megszeretett városnak. Vendéglátóinknak, Balog Gyula rektor úrnak és csapatának ezúton is szeretnénk hálás köszönetet mondani a kiváló és szeretetteljes ellátásért! BNÉ JUTKA

4


Algyõi hittanos kirándulás 2010. augusztus 1-jén több mint 60-an Algyõre mentünk reggel 7 és 8 óra között. Ki busszal, ki autóval utazott, de a közös találkozási pont az algyõi plébánia volt. Ebben az évben az elsõáldozásra készülõkkel és szüleikkel szerveztünk közös programot. A reggel szentmisével kezdõdött fél 9-kor az algyõi Szent Anna templomban, ahol Algyõ és Tátra tér közös plébánosa – Misi atya – köszöntötte a két település híveit. A szentmise keretében kapták meg a leendõ elsõáldozók a Miatyánk és Hiszekegy imádságok szövegét. A szentmise után a templomkertben és a töltés aljában Ágota és Józsi szórakoztató játékokkal tették vidámmá a délelõttöt. A képek (lásd honlapunkat) tükrözik a jó hangulatot. Miután a társaság apraja-nagyja jól elfáradt, megérkezett a finom ebéd – paprikáskrumpli virslivel –, melyet a plébánia kertben jóízûen elfogyasztottunk. Ebéd után Norbi a Hiszekegy imádság szavait rejtette el a templom kertjében a bokrok, fák alatt, melyet össze kellett gyûjteni. A szavakat egy táblára rendeztük el és ragasztottuk fel az imádság szövegével azonosan. A gyûjtés közben a szél kicsit megviccelt bennünket, mert áttelepítette a cédulákat a kerítés melletti sportpályára. De a szemfüles gyûjtõket ez sem akadályozta meg abban, hogy hiánytalanul megkeressék a szavakat. Így sikerült összerakni a cédulákból a Hiszekegy imádságot. Gyors összerámolás után indult a kis csapat a Faluházba, ahol idegenvezetés kíséretében megtekinthettük az Algyõn használatos halászati és egyéb rég elfelejtett tárgyakat. Ezután a nap várva-várt eseménye következett, a Borbála fürdõ bevétele! A kánikulában jólesett a lubickolás. Misi atyának sikerült minden gyereket megtalálni, aki a víz alá rejtõzködött elõle. Jól szórakoztunk, és kellemesen elfáradva 8 óra körül hazaérkeztünk Tátra térre. Szívesen emlékszünk vissza a közösen eltöltött hittanos kirándulásra! RÓZSA

2010. SZEPTEMBER

2010. SZEPTEMBER

5


Napközis tábor Algyõn A Szeged-Csanád-Egyházmegyei Karitász idén is szervezett nyári napközis tábort, az arra rászoruló 8-12 éves gyerekeknek. Plébániánkhoz tartozó családoktól 3 gyermek vett részt az egy hetes programon. Hagyományosan mi is vállaltuk egy nap megszervezését és lebonyolítását. Augusztus 10-én reggel az algyõi Borbála Fürdõ bejáratánál gyülekeztünk, 22 gyerek és kísérõik. Ez a program azon része, mely biztos siker. Bejött! Élmény volt látni lubickolásaikat, és részt venni játékaikban. Ilona szerint mi legalább olyan jól éreztük magunkat, mint a gyerekek. Az uzsonnára kapott finom kakaóscsiga elfogyasztásáig elcsendesedett a társaság, majd újult erõvel folytatódott a medenceparti. A déli harangszó és a korgó gyomrok szólítottak ki bennünket a vízbõl. Gondolom, a fürdõ alkalmazottai sem bánták már távozásunkat, mert alig gyõzték ottlétünk alatt a medence környékérõl porszívózni a kifröccsent vizet – pedig igyekeztünk viselkedni. A Szent Anna templom plébániáján Ildikó és Marika ízlésesen megterített asztalokkal vártak bennünket. Az ebéd finom volt és bõséges. Rövid szieszta után Mónika varázsolta elõ a délutáni programhoz készített félautónyi kelléket, s a töltés melletti zöld gyepen megkezdõdött a játék. A társaság egyik fele Helgával íjászko-

dott, a másik népi- és ügyességi játékokat tanult Mónika vezetésével, Andrea, Ildikó, Piroska és a csoportvezetõk közremûködésével. Hullámzott a kacagás, harsogott a biztatás, peregtek a mobiltelefonok stopperórái. Mindenki nyertes volt, hiszen játszott, tanult, kacagott, s mindezt jó levegõn, nyári napsütésben. A nap végére elfogyott a délutáni gyümölcs is, s Gábor behívta õket a hazainduló mikrobuszba. Már senki sem volt hiperaktív, és mosoly szépült a búcsúzó arcokra. (felidézte: LAKÓNÉ MARIKA)

Elkezdõdött a tanév! Gyerekdolgozatokból Fizika óra: – Mi jellemzõ a jó vezetõre? – A jó vezetõ nem iszik, és idõben lefékez a gyalogos elõtt. A cápa jellemzése: – Embert nem eszik, de nem lehet benne bízni. – A középkori lovagok a lovagi tornákon mindig egy hölgyet tûztek maguk elé. – ...Az éhen halt sereg kitakarodott az országból. – A görög ábécé kezdõ belûi: alfa, béta, céda. – A végek vitézei többnyire nem éltek haláluk napjáig, mert már korábban elestek. – A Toldi olyan mû, amelyben a fõhõst feldolgozzák. – Szulimánt a szigeti ostromnál megölték. Ezért egyelõre felhagyott azzal a szándékával, hogy Magyarországot meghódítsa. – Lincoln anyja már csecsemõkorában meghalt. – Egyiptom õslakói a múmiák.

6


2010. SZEPTEMBER

Tanítvánnyá és eucharisztiává válni – Tanúságtételek a János kurzusról 2010. augusztus 8-14-ig az Apor Vilmos Közösségi Házban a Szent András Evangelizációs Iskola János kurzusa zajlott, ami a tanítványság iskolája. Jólesõ érzés töltött el, amikor megtapasztaltam, hogy az ország több pontjáról, Velencétõl Ásotthalomig különbözõ korú és életállapotú ember gyûlt össze azért, hogy Jézus tanítványává válhasson. A tanítókkal együtt harmincan voltunk. A regisztráció alkalmával öt különbözõ színû névkártyákból kaptunk. Kiderült, hogy az azonos színû kártyával rendelkezõk egy csoportba tartoznak. Így hat fõs csoportok alakultak ki. A csoportoknak minden nap más-más feladatuk volt. Minden nap volt szentmise, amit Nagy Róbert almáskamarási plébános és Misi atya mutattak be. Segítségük is lett: egy diakónus, aki Dunántúlról érkezett közénk. A zenei szolgálat gitár, dob, csörgõ segítségével még felemelõbbé tette az imádságos lélek istenkapcsolatát. A miséken lehetõség nyílt a résztvevõk számára kimondani kérésüket, hálaadásukat, gondolataikat Istennek, és így is együtt imádkozhattunk egymásért. Szerintem egy jól felkészült csapat munkájában lehettünk társak, és amit kaptunk a tanítások során, még további otthoni elmélyítést igényel. Aki jegyzetelt, észrevehette, hogy milyen sok igehelyet említettek, ami az aktuális tanításhoz illett. Én már elkezdtem ezeknek a kikeresését a Szentírásból, és hálával gondolok a tanítókra, akik ehhez hozzásegítettek. Úgy érzem, hogy így lesz maradandó és hatékony a tanítvány munkája, hogy evangelizálni tudjon élõ szívvel, hittel. A Mester tanítványának lenni életünk végéig tartó program. Fontos, hogy nem születtünk tanítványnak, hanem tanítvánnyá leszünk. Hogy hogyan, ehhez segít a János kurzus.

Számomra a János kurzus rávilágított keresztény hivatásom lényegére. Mindnyájunk hivatása az, hogy tanítványként kövessük Mesterünket, úgy kell élnünk, ahogyan azt Õ tette, az élet minden területén Õt kell tükröznünk: a családban, az iskolában, a munkahelyen, a társadalomban stb. Egy tanítvány akkor tökéletes, ha „olyan mint a mestere” (Mt 10,25). De egy tanítványnak nemcsak hivatása van, hanem küldetése is. Küldetésünk, hogy hirdessük az Evangéliumot. Mesterünk élni tanít minket, hitünknek igaz tettekben kell megnyilvánulnia. Ahogy Krisztus feláldozta magát, úgy kell nekünk is eucharisztiává válnunk. Keresztünket – teljes alázattal – a célig kell vinnünk. TARJÁNYI ANITA

TÍMÁRNÉ KATI

Nagy élmény volt számomra a szegedi János kurzus. Valójában még sosem foglalkoztam azzal, hogy mit jelent tanítványnak lenni, és miért fontos? Ezt itt, hála a team-nek is,

megtapasztalhattam. És valóban megtapasztalhattam Jézus szeretetét, úgy, mint még nem az 53 évem alatt. A szentmisék és tanúságok nagyon sokat jelentettek, valamint Robi és Misi atyák alázatossága, szolgáló szeretete. A kurzus elõtt két kérésem volt csak Jézushoz, mind a kettõt teljesítette. Gyógyította a szellemi látásomat, és betöltött Szentlelkével. Megígérte. Hiszek Neki... Béke veletek! PATAKI ANDRÁS állandó diakónus

Számomra az egyik legkedvesebb igehelyen így tanít Jézus: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” (Jn 14,6) A János kurzusra lelkileg fáradtan érkeztem. Fáradtan annak a gondolatnak a hajszolásától, hogy mi a keresztény élet. Mióta Istent „ismerem”, azt kutatom, hogyan lehet azt a szabad és tökéletes (?!) életet élni, amelyre Õ hív engem, Õ hív minket. Várakozással és reménnyel, hm... azzal a

2010. SZEPTEMBER

vággyal érkeztem a kurzusra, hogy NEKEM – MOST MÁR – TUDNOM KELL MI AZ ÉLET!!! És Jézus Mester elmagyarázta. :) A hitemnél kezdte. Jézus Mester a szívembe véste, hogy nem elég hinnem Isten létezésében. Bíznom is kell Benne. Egyrészt bíznom kell az Õ szeretetében, abban a SZERETET-ben, amely nem csal meg, amelyre ráhagyatkozhatom, mert nem fogy el, mert nem vonja meg!!! Másrészt bíznom kell abban, hogy Õ a legjobbat akarja nekem egész életemben és Õ tudja, csakis Õ tudja mi a jó, mi a legjobb nekem. Tehát nem én. Majd az életemnél folytatta. Mindeddig mindig a saját erõmbõl és elképzelésem szerint igyekeztem „Istenhez igazítva” élni az életemet. Természetesen sikertelenül és így öröm nélkül, miközben mindig éreztem, hogy ez nem az az élet, amelyet én élni szeretnék és semmi köze az evangéliumokban hirdetett ÉLEThez. Hogyan is lehetett volna... hiszen én éltem!!! Nem Istennel együtt, nem Neki átadva azt. Én voltam életem „hõse”... Jézus azonban a szívembe írta, hogy az ÉLET-et, amelyre oly nagyon vágyom, amely szabad és tökéletes, Õ éli bennem. Jézus a Mester. Õ tanít élni. Az életem minden területén. Nem én. Végül az Eucharisztiában azt is elmagyarázta, hogyan történik mindez. Életem legmegrendítõbb felismerése volt a János kurzuson az, hogy élõ eucharisztia vagyok!!! :) Nap


mint nap elmondja nekem az Úr életem minden eseményét és az Õ dicsõséges üdvösségtervét, az én tervemet...!!! :) És mindannyiunk tervét. :) No, hát én „padlót fogtam”... Minderrõl sejtelmem sem volt... Bennem a János kurzuson vált világossá, hogy mire hív Jézus. 15 évesen keresztelkedtem és a János kurzuson döbbentem rá, hogy „mi”, azaz KI hiányzik az életembõl. Most 29 éves vagyok. Több mint 10 év várakozás, vágyakozás, Isten-keresés után a János kurzuson találkoztam Jézussal, az én Megváltómmal, Aki személyesen magyarázta el nekem ezt a számomra „megfoghatatlan” ÉLET-et, amelyre hittel, bizalommal és örömmel tudtam IGEN-t mondani!!! RÉPÁS ERIKA

7

Igen, Jézus, Tied az életem! Igen, Jézus, Tied minden vágyam! Igen, Jézus, Tied minden aggodalmam! Igen, Jézus, Tied minden félelmem! Igen, Jézus, Te vagy az Egyetlen, Akit követni tudok, mert nincs Nálad igazabb mester, akinek hinni tudok! Igen, Jézus, Te vagy az Egyetlen, Akit követni akarok, mert nincs Nálad igazabb mester, akinek az útjára léphetnék! Igen, Jézus, Te vagy az Egyetlen, Akire az életem bízom, mert Benned feltárul Isten valósága, létezésem misztériuma, mert... mert... mert Te vagy a Lényeg. Ámen.

8


Az Élet Igéje

2010. SZEPTEMBER

2010. szeptember

„Nem mondom: hétszer, hanem hetvenszer hétszer.” (Mt 18, 22) Jézus ezekkel a szavakkal válaszolt Péternek, aki miután csodálatos dolgokat hallott, ezt kérdezte tõle: „Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom? Talán hétszer?” Mire Jézus: „Nem mondom: hétszer, hanem hetvenszer hétszer.” Pétert, akinek természetes jóságát és nagylelkûségét ismerjük, valószínûleg fellelkesítette a Mester beszéde, ezért elhatározta, hogy valami újat, valami egészen rendkívülit fog tenni: akár hétszer is megbocsát. [...] Jézus azonban így felelt: „hetvenszer hétszer.” Szerinte tehát nincs határ: mindig meg kell bocsátani. „Nem mondom: hétszer, hanem hetvenszer hétszer.” Ez az ige Ábrahám egyik leszármazottjának, Lámechnek a szavait idézi emlékezetünkbe: „Ha Káint hétszer bosszulták meg, Lámechet hetvenhétszer.” A világ fiainak elhatalmasodó gyûlölete olyan a kapcsolatokban, mint a medrébõl kilépni készülõ folyó. Jézus ezzel szemben a szüntelen, a feltétlen megbocsátást hirdeti, mely képes megszakítani az erõszak ördögi körét. A megbocsátás az egyetlen út, ami gátat vet a rossz terjedésének, nehogy elpusztítsa önmagát az emberiség a jövõben. „Nem mondom: hétszer, hanem hetvenszer hétszer.” Bocsássunk meg! Mindig bocsássunk meg! A megbocsátás nem egyenlõ a felejtéssel, ami gyakran azt jelenti, hogy nem akarunk szembenézni a valósággal. Nem gyengeség, ami félelembõl nem vesz tudomást a hibáról, ha nála erõsebb követi el. Nem is abban áll, hogy jelentéktelen apróságnak tekintünk súlyos vétkeket, vagy jónak ismerjük el azt, ami rossz. A megbocsátás nem közömbösség, hanem tudatos, szabad, akarati cselekvés: bár testvérünk rosszat tett velünk, elfogadjuk õt olyannak, amilyen, ahogy Isten hibáink ellenére elfogad minket is, bûnösöket. A megbocsátás abban áll, hogy a sértésre nem sértéssel válaszolunk, hanem a szerint cselekszünk, amit Pál mond: „Ne gyõzzön rajtad a rossz, te gyõzd le jóval a rosszat.” Ha megbocsátasz, lehetõséget adsz annak, aki megbántott, hogy új kapcsolatba kerüljön veled. Ezáltal õ is, te is új életet kezdhettek, és olyan jövõt remélhettek, melyben nem a rosszé az utolsó szó. „Nem mondom: hétszer, hanem hetvenszer hétszer.” Hogyan éljük tehát ezt az igét? Péter azt kérdezte Jézustól: „Hányszor kell megbocsátanom testvéremnek?” Jézus válaszában leginkább a keresztényekhez szólt, vagyis egyazon közösség tagjaihoz, a köztük levõ kapcsolatokról. Elsõsorban tehát ott kell így viselkednünk, ahol összeköt a hit: családban, munkahelyen, iskolában vagy a közösségben, ahová tartozunk. Hányszor elõfordul, hogy egy mozdulattal, egy szúrós megjegyzéssel viszonozni akarjuk a sértéseket. Tudjuk jól, akik együtt élnek, gyakran szeretetlenek egymással különbözõ természetük folytán, ingerültségükben vagy egyéb okok miatt. Jusson eszünkbe: a béke és az egység csakis úgy tartható fenn a testvérek között, ha újra meg újra megbocsátunk. Mindig hajlamosak leszünk arra, hogy testvéreink hibáira, múltjára gondoljunk, és másnak akarjuk õket, mint amilyenek igazán… Váljon szokásunkká, hogy új szemmel nézzük, újnak lássuk õket, mindig azonnali és teljes elfogadással, akkor is, ha nem bánják meg, amit tettek! Mondhatjuk, hogy „ez nehéz”. Bizony így van! De éppen ezért szép a kereszténység. Hiszen Krisztust követjük, és Õ a kereszten az Atya bocsánatát kérte azok számára, akik a halálát okozták, és aztán feltámadt. Bátorság. Kezdjünk el így élni! Biztos, hogy soha nem tapasztalt béke és túlcsorduló öröm fog eltölteni bennünket, új, még ismeretlen öröm. CHIARA LUBICH

A Szõlõfürt melléklete 2010. Szeptember

K e r e s z t é n y É d e s a n y á k O r s z á g o s Ta l á l k o z ó j a Mátraverebély-Szentkút 2010. augusztus 28. Plébániánkról öt édesanyának adatott meg, hogy elmenjünk erre a nagy eseményre. Jómagam péntek délelõtt egyedül zarándokoltam busszal átszállással, majd Mátraverebélyrõl Szentkútra gyalog. Életemben elõször akartam megtapasztalni, hogy milyen a civilizációtól elzárkózva, Jézusra hagyatkozva és a Szûzanyával a Rózsafüzért imádkozva eljutni egy még számomra ismeretlen helyre. Felajánlva mindezt Magyarország családjaiért. Térkép nélkül a kéktúra jelzésen kissé elbizonytalanodva, némi segítséggel, a zarándokjellel ellátott levezetõ úton érkeztem meg. (Utólag kiderült, hogy ez a lehetõ legrövidebb gyalogút.) A többiek: Margó, Jutka és Pannika, Ildikó segítségével Budapestrõl zarándok busszal érkeztek két óra múlva. Alig foglaltuk el szerény szálláshelyünket, máris kezdõdött az esti program. Mise elõtt lehetõségünk volt szentgyónásra. Köszönöm egyik asszonytársam bátor példamutatását. Milyen gyáva is tud lenni a gyarló ember, amikor a bûneit kell számbavenni! Hiába az azonnali megbánás, de kimondani, elszámolni velük nehéz lépés. Annál nagyobb a kegyelem áradása utána. Mátraverebély-Szentkút az egyetlen magyarországi búcsújáró hely, ahol minden nap teljes búcsú nyerhetõ a tisztítótûzben szenvedõ hozzátartozónkért, vagy akár önmagunkért. Gyönyörû volt szemnek és léleknek a gyertyás keresztút, mely a domboldalon lévõ stációk között vezetett. Csendes esõ áztatott bennünket, de mindenki vállalta ezt az apró kellemetlenséget. Óvtuk gyertyáinkat. A keresztutat a fájdalmas Szûz-

anya szemével szemléltük és családi életünk átvizsgálásával jártuk végig. A kántor tangóharmonikával kísérte énekünket. Akik Csíksomlyón voltak két éve, ismerik már a hangját. Mária énekeket énekelt a buszban szóló magnókazettán. Feketû Józsi bácsi másolt is róla néhányunknak. Alkalmam volt megkérdezni a kántort, lehet-e kapni CD-t esetleg abból a felvételbõl? A nagy érdeklõdésre való tekintettel, elképzelhetõ, hogy fél éven belül készítenek egy jobb minõségû felvételt és azt kiadják.

Éjszakai virrasztást vállaltunk 1 és 2 óra között az Oltáriszentség elõtt. Nekem még ez is újdonság volt. Meghitt, békés. Szombaton 11 órakor volt a szentmise a szabadtéri oltárnál, elõtte a Rózsafüzért imádkoztuk. Pénteken este még csak 80-90-en voltunk, vasárnap már 1200 édesanya és édesapa hallgatta végig MAJNEK ANTAL munkácsi megyéspüspök szavait.

Szent Mónika nagyon sokat imádkozott Ágoston fiáért. Mily nagy volt a fájdalma, mikor fia elõle eltitkolva Itáliába szökött. Nagy szeretetünkkel tudnunk kell elengedni gyermekeinket. Nem szabad életünk végéig magunkhoz láncolni õket. Értük élünk, de ha csak világi javakat adunk nekik, még nem kaptak meg mindent. A hit kegyelméhez csak példamutatással segíthetjük õket. Csodálatos volt, amint áldozás után a közös ima betöltötte az egész völgyet. 1200 szülõ és nagyszülõ együtt mondta Szent Mónika napi imáját. Az ottani ferences atyák és a közösség forró gulyással és székelykáposztával vendégelték meg a találkozó résztvevõit. Ebéd után tanúságtételek voltak, majd körmenet. Valamennyit ugyan egy kép is elárulhat errõl, de igazán átérezni csak az tudja, aki részt vett benne. (De szép lenne egy 2-3 napos zarándoklat innen a mi kis plébániánkról! Szállást szívesen ad az ottani ferences közösség.) Vasárnap 11 órakor a Katolikus Rádió onnan közvetítette a szentmisét. Szívünk, lelkünk csordultig telt kegyelmekkel, így tértünk haza kis családjainkhoz, hogy megújult szeretettel és odafigyeléssel tartsuk össze a ránkbízottakat. ANCIKA

A Szõlõfürt Családi Melléklete

C

S A L Á D I

2010. Szeptember

F

O T Ó I N K

A Család éve A családok lelkipásztori gondozása ma az Egyház egyik legfontosabb feladata, ezért a magyar püspökök az MKPK õszi konferenciáján a következõ esztendõt a Család évévé nyilvánították. Az elõkészítõ bizottság tagja TERNYÁK CSABA egri érsek, VERES ANDRÁS szombathelyi püspök és BÍRÓ LÁSZLÓ tábori püspök, aki a püspöki kar családbizottságának élén már eddig is sokat tett egy új, családközpontú lelkipásztori szemlélet meghonosításáért.

A Szõlõfürt melléklete 2010. szeptember

GARAI GÁBOR

JÓKEDVET

ADJ

Jókedvet adj, és semmi mást, Uram! A többivel megbirkózom magam. Akkor a többi nem is érdekel, szerencse, balsors, kudarc vagy siker. Hadd mosolyogjak gondon és bajon, nem kell más, csak ez az egy oltalom, még magányom kiváltsága se kell, sorsot cserélek, bárhol, bárkivel, ha jókedvembõl, önként tehetem; s fölszabadít újra a fegyelem, ha értelmét tudom és vállalom, s nem páncélzat, de szárny a vállamon. S hogy a holnap se legyen csupa gond, de kezdõdõ és folytatódó bolond kaland, mi egyszer véget ér ugyan ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.

A

B Ö G R É K. . .

Elmosogattam tegnap este, nyolcra. Rakosgattam a bögréket fel a polcra. Köztük van kettõ: fületlen - de elölrõl szépek. Elölrõl olyanok, mint a többi: épek. Csak a hibás részt kell hátra tenni, Nem kell azt a hibát úgy szemügyre venni! Eszembe jutnak most a felebarátok, Kiket - képletesen - fületleneknek látok. Úgy teszem fel õket életem polcára, Hogy ne lássak mindig arra a hibára. Hanem csak a szépre, hanem csak a jóra, Mert ha egyszer én térek nyugovóra, Úgy tesz el engem az igazságos Isten, Ahogy a bögréket rakosgattam itt lenn. A mennyei polcra - Nagykegyelmû szemmel Hátrafelé - az én letörött fülemmel.

Az alábbi szavak, betûcsoportok hat kivételével elhelyezhetõk az ábrában. A kimaradt hat szóból az alábbi vicc csattanóját kapjátok:

Rejtvény

A hibák, amelyeket az emberekben látunk, többnyire a sajátunk - Elnézést, tanár úr - kezdte egy diák félénken -,, nem tudtam elolvasni, amit a legutóbbi dolgozatomban a margó szélére írt. Kétbetûsek: AI, AK, AL, AZ, DÓ, EE, KÉ, LÁ, MR, NA, RÉ, TT, VÉ, VÕ, ZÁ Hárombetûsek: ALT, APA, AZT, ÉSZ, IDE, IRJ, ISE, KAR, ODA, TOK, ÖLZ Négybetûsek: ALAP, BAAL, ELIT, HOGY, INAS, LAKI, RÉSZ, SZIA, UTCA Ötbetûsek: ELTÉP, IRTAM, MÁRIS, OLDAL, OLVAD, OPIUM, TANÍT Hatbetûsek: ALVADT, CSAKIS, ÍRÁSOD, LAKOMA, LETTÉL, NÁNDOR, TETTRE, TÍMÁRI Hétbetûsek: AKARTAM Nyolcbetûsek: VIETNÁMI Tizenhárombetûsek: OLVASHATATLAN, OLVASHATÓBBAN

A Szõlõfürt melléklete

Mesesarok

2010. szeptember

ELVITTE A SZÉL

A liget területén lévõ pázsit közepén kinyílott egy pár pitypang. Az egyik szép sárga virágú, erõs fejletettebb volt, mint a többi. Derûs képet nyújtott, mint a májusi este. A virág hamarosan magba szökött. Hópehelyhez hasonló, könnyû kis ejtõernyõk övezték a magjait. Terveket szõttek és találgatták: - Hol tudunk majd gyökeret verni? - Ki tudja? - Csak a szél tudja. Egy szép napon elragadta õket a szél. A magocskák belekapaszkodtak az apró kis ejtõernyõkbe és tovarepültek. - Sziasztok… Sziasztok. Csak egy volt közülük, amelyik nemsokára egy járda szegélyében lévõ kis hasadékba esett. Csak egy jelentéktelen kis rögben kapaszkodott meg. - Ez mind az enyém - mondta. Fontolgatás nélkül helyet foglalt. Csírát és gyökeret engedett a szûk kis repedésben. Pár méterre tõle egy düledezõ padocskán egy fiú üldögélt. Tekintete zavart és felindult volt. Nagy gondja lehetett, mert kezét ökölbe szorítva, kétségbe esve hadonászott. Észrevette a két gyenge kis levelet a cement közötti repedésben.

- Kár a gõzért, nem fogsz boldogulni, úgy jártál, mint én - és eltaposta a fiatal hajtást. Másnap észrevette, hogy a megnyomorgatott hajtás kiegyenesedett és a két levélbõl négy lett. Hosszú ideig szemlélte a bátor kis hajtást. Sõt, naponta visszatért hozzá. Föltûnt neki, hogy rövid idõn belül kinyíltak a sárga virágok és virítottak mintha a boldogságukat hirdetnék. Az idõ múlásával a fiú úgy érezte, hogy a harag és a megalázás fájdalma enyhülni kezd benne. Kiegyenesedett és teleszívta tüdejét friss levegõvel. Érezte, hogy a gondjai tovaszállnak. Megvan! Neki is lehetséges egy újrakezdés. Nevetni és sírni szeretett volna. Megsimogatta a virágokat. A növények is megérzik, ha szeretik õket. A pitypangnak is ez volt élete legszebb napja. Ne kérdezd a széltõl, miért ragadott magával. Küzdj, dolgozz akkor is, ha a cement rideg keze fog tartva.

Ó R A R E ND 2 0 1 0 / 1 1

(Don Bosco Kalendárium 2010)

2010. SZEPTEMBER

9


Az Élet Igéje

2010. október

„Szeresd embertársadat, mint saját magadat.” (Mt 22,39) Ezt az igét már az Ószövetségben is megtaláljuk. Jézus egy kérdésre felel ezzel a mondattal. Válasza a próféták és Izrael tanítóinak hagyományaival teljes összhangban áll, õk ugyanis a Tóra, a Bibliában megfogalmazott isteni tanítás alapját keresték. Hillel rabbi, Jézus egyik kortársa ezt mondta: „Ne tedd felebarátodnak azt, ami gyûlöletes számodra: ebben áll az egész törvény. A többi mind ennek a magyarázata.” A zsidó tanítók szerint a felebarát szeretete az Isten iránti szeretetbõl fakad, aki saját képmására és hasonlatosságára teremtette az embert. Nem szerethetjük tehát Istent anélkül, hogy ne szeretnénk a teremtményét. Ez az igazi gyökere a testvér iránti szeretetnek, s ez az, ami „a törvényben általános érvényû alapelv.” Jézus megerõsíti ezt, és hozzáfûzi, hogy a felebaráti szeretet parancsa hasonló az elsõ, a legfõbb parancshoz, vagyis hogy szeressük Istent teljes szívünkbõl, teljes lelkünkbõl és teljes elménkbõl. A hasonlóságot hangsúlyozva Jézus végérvényesen eggyé forrasztja ezt a két parancsot, s ugyanígy tesz az egész keresztény hagyomány is, amint az János apostol tömör megfogalmazásából kiderül: „Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát.” „Szeresd embertársadat, mint saját magadat.” Az evangélium világosan megmondja, hogy minden létezõ ember – legyen férfi vagy nõ, barát vagy ellenség – a felebarátunk, akit tisztelnünk, becsülnünk, méltányolnunk kell. Az embertárs iránti szeretet egyszerre egyetemes és személyes. Átöleli az egész emberiséget, ugyanakkor konkrét: a mellettünk élõk szeretetében ölt testet. De ki adhat nekünk olyan nagy szívet, ki támaszthat bennünk akkora jó szándékot, hogy közelállónak – a felebarátunknak – érezzük azokat is, akik nagyon távol vannak tõlünk? Ki az, aki segít legyõzni önszeretetünket, olyannyira, hogy képesek legyünk saját magunkat látni a másikban? Csak Isten ajándéka lehet, sõt Isten szeretete, és ez „a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe.” Nem hétköznapi szeretet, nem is egyszerû barátság vagy puszta emberszeretet, hanem az a szeretet, ami a keresztséggel kezd szívünkbe áradni: maga Isten, a Szentháromság élete, és ebben a szeretetben mi is részesedhetünk. Egyszóval: a szeretet a minden. Ahhoz azonban, hogy jól élhessük, ismernünk kell a tulajdonságait, ahogy az evangélium és a Szentírás elénk tárja. Alapvetõ vonásait a következõkben foglalhatjuk össze: Jézus, aki mindenkiért meghalt, és mindenkit szeretett, elõször is arra tanít minket, hogy az igazi szeretet mindenkire irányul. Nem olyan, mint amit mi élünk sokszor; nem egyszerû emberi megnyilvánulás csupán, amely a családra, a barátokra, a szomszédokra terjed ki… Az igazi szeretet, amit Jézus kér, nem tûri, hogy különbséget tegyünk az emberek között: számára nem létezik rokonszenves vagy ellenszenves, szép vagy csúnya, felnõtt vagy gyerek; nem nézi, hogy ki honfitárs és ki idegen, ki tartozik az én egyházamhoz és ki másikhoz, a vallási különbségeket sem veszi figyelembe. Ez a szeretet mindenkit szeret. Tegyünk így mi is: szeressünk mindenkit! Az igazi szeretet másik jellemzõje, hogy elsõként szeret. Nem várja, hogy szeressék, mint az emberi szeretet esetében szokásos: azt szeretjük általában, aki bennünket szeret. Nem! Az igazi szeretet kezdeményez, amint az Atya tette: amikor még bûnösök voltunk, vagyis nem szerettünk, elküldte Fiát a megmentésünkre. Mindenkit szeretni tehát, és elsõként szeretni. Az igazi szeretet továbbá Jézust látja minden felebarátban: – „Nekem tetted” – mondja majd Jézus az utolsó ítéletkor. És ez vonatkozik a jóra, amit teszünk, de sajnos a rosszra is. Az igazi szeretet a barátját és az ellenségét is szereti: jót tesz vele, imádkozik érte. Jézus azt is akarja, hogy a szeretet, amit a földre hozott, kölcsönössé váljék; hogy az emberek szeressék egymást, egészen odáig, amíg el nem jutnak az egységre. A szeretet e tulajdonságai jobban megértetik velünk az e havi igét, és segítenek mélyebben megélni. „Szeresd embertársadat, mint saját magadat.” Igen, az igazi szeretet úgy szereti a másikat, mint saját magát. És ez szó szerint értendõ: valóban önmagunkat kell látnunk a másikban, és azt tenni neki, amit magunknak tennénk. Az igazi szeretet tud szenvedni a szenvedõvel, és örülni az örvendezõvel; kész a másik terheit hordozni, és – mint Pál mondja – képes eggyé válni azzal, akit szeret. Tehát nem csupán érzelmekben, szép szavakban fejezõdik ki, hanem valódi tettekben. Aki más hitet vall, az is törekszik megélni az úgynevezett „aranyszabályt”, melyet minden vallásban megtalálunk. Ez azt kéri, hogy úgy bánjunk másokkal, ahogy szeretnénk, ha velünk bánnának. Gandhi nagyon egyszerûen és kifejezõen így fogalmazza meg a lényegét: „Nem tehetek rosszat neked anélkül, hogy magamat meg ne sebezném.” Ez a hónap jó alkalom lesz hát arra, hogy nagyító alá vegyük szeretetünket a felebarát iránt, akinek oly sok arca van: hol szomszédunkban vagy iskolatársunkban, hol barátunkban vagy legközelebbi rokonunkban ismerhetünk rá. De felebarátunk egyegy arcát fedezhetjük fel a háborúban élõ emberekben, a természeti katasztrófa sújtotta területek lakosaiban, értesülünk az õ szenvedéseikrõl is a televízióból. Azelõtt nem ismertük õket, és nagyon távol voltak tõlünk, de immár közel vannak, felebarátaink lettek õk is. A szeretet alkalomról alkalomra meg fogja súgni, hogy mit tegyünk, és fokozatosan ki fogja tágítani szívünket Jézus szívének a méretére. CHIARA LUBICH

10


Nagykilenced zárás

52 ezer ministráns a Pápánál Nemzetközi Ministráns Találkozó Rómában Július 31-én, a késõ délutáni órákban egyházmegyénkbõl 44 fiatal és 5 vezetõ vágott neki a római zarándoklatnak. Indulás elõtt szentmisén vettünk részt a Dóm altemplomában. 18 órányi buszos utazás után értük el célunkat, Riano-t. A fokoláre mozgalom nõvéreinek rendházában volt a szállásunk. Elfoglaltuk 2-3 ágyas szobáinkat és kipihentük az út fáradalmait. A következõ napokon vonattal bementünk Rómába és megnéztük az antik római építményeket, például a Colosseumot, a Forum Romanumot, a Santa Maria Maggiore Bazilikát. Maga a Nemzetközi Ministráns Találkozó két napot ölelt föl. A találkozón a Szent Péter téren 52 ezer ministráns vett részt a rendezvényen és ujjongással köszöntötte a Pápát. A tikkasztó hõség ellenére a hangulat remek volt és mindenki vidáman énekelt. A zarándoklat zárása képpen minden nemzetnek saját nyelvén volt lehetõsége szentmisét hallgatni. A magyar misét a Santa Maria degli Angeli e Martiri Bazilikában tartották a velünk érkezõ papok. Kirándulásunk további részén az Örök várost fedeztük föl. Jártunk a Vatikáni Múzeumban, a katakombákban, a Lateráni és a Falakon kívüli Szent Pál Bazilikában is. Egyik reggel arra ébredtünk, hogy borús volt az ég, pedig erre a napra terveztük a fürdést a tengerben. Ennek ellenére mégis nekivágtunk. Szerencsénkre Ostiában perzselõ napsütés

2010. SZEPTEMBER

2010. augusztus 6. Augusztus elsõ péntekjén záródott a Jézus Szíve nagykilenced, melyet hagyományos módon egy alsóvárosi zarándoklattal és bent alvással zártunk. Bár a rossz idõ elmosta gyalogos visszautunkat Alsóvárosról, de ázott csapatunknak jól esett a közös vacsora. A napot a Kóristák címû film megtekintésével zártuk. Minden hónap elsõ péntekje a Jézus Szíve tisztelet napja, mely napon az áhítatot végzõk meggyónnak, szentmisén vesznek részt és szentáldozáshoz járulnak. Jézus kereszten átszúrt szíve a megváltó szeretet szimbóluma. A Jézus Szíve tiszteletben magát az Istenembert ünnepeljük.

fogadott bennünket. A víz hideg, sós és hullámzó volt. Ebédre igazi olasz pizzát ettünk. Többen rákvörösre égtek a napon. Utolsó este hatalmas póker parti volt a szálláson még Attila és Zsolt atya is beszálltak a játékba. A velünk lévõ atyák a kolostor kápolnájában szentmisét tartottak nekünk. Augusztus 8-án délelõtt indultunk Magyarországra. Rengeteg élménnyel tértünk vissza a Nemzetközi Ministráns Találkozóról. Hálás szívvel köszönjük az egyházközség támogatását, amivel segítették utunkat. KALOCSAI TIBI

Jézus Szíve tiszteletünkben kifejezzük viszontszeretetünket, engesztelünk és felajánljuk önmagunkat. Baráti kapcsolatba lépünk Megváltónkkal és ha az elsõ péntekeket következetesen megtartjuk, megfigyelhetõ lesz, hogy ez a kapcsolat fokozatosan mélyülni fog. Lelki életünkben fejlõdést fogunk tapasztalni: eredményesen szállunk szembe megrögzött bûneinkkel és a helyes önismeretünk is kifejlõdik. Fiatalokat és idõsebbeket is arra bíztatok, hogy minél többen csatlakozzanak ehhez a „mozgalomhoz”. Anyaszentegyházunk végtelenül gazdag és ezek a kincsek karnyújtásnyira vannak tõlünk. Éljünk ezekkel bátran, hogy így tápláljuk lelkünket és erõsítsük kapcsolatunkat a mi Istenünkkel. TARJÁNYI ANITA

2010. SZEPTEMBER

Régi-új ember a cserkészcsapat élén Bemutatkozik az 550. számú Márton Áron Cserkészcsapat új vezetõje Kószó Kristóf vagyok Szegeden születtem, azóta is itt élek. Városunkban folytattam a tanulmányaimat, végzettségem hittantanár. Jelenleg a Szegedi Fegyház és Börtönben, közismertebb nevén a Csillagban dolgozom. A plébánián a cserkészet mellett még a ministránsokat vezetem. Fõként a történelem érdekel, különösen a szegedi vár történetével foglalkoztam többet. A cserkészettel 1991-ben ismerkedtem meg s 1992 májusában kiscserkész ígéretet tettem az 550-es számú Márton Áron Cserkészcsapatban, aminek azóta is lelkes tagja vagyok. 2000-ben végeztem el a Magyar Cserkészszövetség V. kerületének õrsvezetõképzõjét s azóta részt veszek a kerület által szervezett vezetõképzésekben. 2002 októberében kezdtem el az MCSSZ I. kerületének segédtiszti-vezetõképzését, amelyet 2004 februárjában fejeztem be. Az MCSSZ által szervezett tisztképzés hivatásfelkészítõjében mind 2003. mind 2005. évben segítõként tevékenykedtem.

11


vezetését veszem át Kokaveczné Bánki Judittól (Jumbótól) az elkövetkezendõ 4 évre. Ezúton is köszönöm Neki és vezetõtársaimnak a lelkes és példamutató szolgálatát. KÓSZÓ KRISTÓF

Kerületi Nagy Tábor

Csapatunkban az 550. számú Márton Áron Cserkészcsapatban a kiscserkész raj rajparancsnoka és két õrs õrsvezetõje voltam/vagyok. Számos csapatprogramot szerveztünk vezetõtársaimmal együtt. Cserkészcsapatunk

2010. július 9-18. között rendezték meg Pusztamaróton az V. kerületi cserkészeknek szervezett nagy tábort, melyen a plébániánkhoz tartozó 550. számú Márton Áron Cserkészcsapat is szép számmal részt vett (alsó kép). Az eseményrõl a Szõlõfürt következõ számában olvashatnak részletes beszámolót. A tábor fotóiból összeállított vetítést szeptember 12én mutatták be templomunkban a délelõtti szentmise után (felsõ kép).

12


Mi is résztvettünk az ünnepségen A kolozsvári bencés apátság alapításának 950. évfordulója Augusztus közepén Erdélyben jártunk. Nagyboldogasszony ünnepének vigíliáján Kolozsváron sétáltunk. Számos templomot látogatva észrevettük az értesítést, hogy a kolozsmonostori templomban nagy ünnep lesz azon az estén abból az alkalomból, hogy 950 évvel ezelõtt alapították a bencés apátságot a Kálvária-hegyen, ott, ahol most a templom áll. Az elsõ templomot a bencések Nagyboldogasszony tiszteletére építették, ugyanez a neve a mostaninak is. Az évfordulót az egyházközség együtt ünnepelte a templom búcsújával. A monostor története viharos volt, akárcsak a magyar egyházé. Az elsõ, késõ román stílusú templom a XIII. század második felében épült, de sajnos két tatárjárás következtében elpusztult. A reformáció után a bencés rend megszûnt Kolozsváron, a kolostor világi kézre került. Késõbb Báthori István adományozta a helyet a jezsuitáknak. A XX. században a görögkatolikusok vették át, utána az ortodox egyház tulajdonába került. A 90-es években a római katolikus egyháznak sikerült visszaszereznie a templomot. Azóta szépen felújították. Csak a szentély és a sekrestye eredeti, a hajója már a XIX. századból származik. Hogy az évforduló még ünnepélyesebb legyen, a szervezõk meghívták Várszegi Asztrik bencés fõapátot Pannonhalmáról. Örömmel jött a kis Kálvária-domb lábához, majd a gyulafehérvári érsekkel, az ottani plébánossal és egyházközségi képviselõkkel felment a templomhoz. Az odavezetõ út is idézi a múltat: a templom kertjében áll a Kós Károly által tervezett harangláb, a XIX. századból a Kálvária kápolna és síremlékek. A templom megtelt a hívekkel. A koncelebrált szentmisén a fõapát kifejezte az örömét, hogy együtt, az ottani közösséggel tudott ünnepelni. Szólt a bencésekrõl, a hivatásukról, munkájukról. A Szûzanya ünnepén a fõapát így fogalmazott: „Mária egész életét Istennek szentelte és a ma emberének is ezt kell tennie, továbbá olvasni kell

Isten szavát ebben a rideg, magányos világban.” A szentmise után, amit a kórusénekek még ünnepélyesebbé tettek, lehetõség adódott személyesen találkozni a fõapáttal, kérdéseket feltenni. A beszélgetést egy ottani TV felvette. Az ünnep szeretetvendégséggel zárult. Nagyon szép üzenete volt ennek az ünnepnek: bár Erdélyben már sajnos nincsenek bencések, Nagyboldogasszony ünnepén, a monostor alapításának évfordulóján a pannonhalmi bencés fõapát celebrálta a szentmisét Kolozsváron, ezzel is szolgálva a nemzet egységét. A Szûzanya tisztelete kapcsolja össze az egykori bencés apátságot és a mostani egyházközséget. Kérjük a Szûzanya közbenjárását a Fiánál, hogy az ott élõ nép a hitbõl merítsen erõt a mindennapi küzdelemben. KRYSTYNA

„Higgyétek el nekem: egységetek magában hordozza egy hatalmas és gazdag áldás ígéretét.” „Egész életünknek Isten állandó dicséretévé kell válnia.” Júlia anya

2010. SZEPTEMBER

Augusztus 15-én BACSA DÁVID testvérünket ministránssá avattuk. A katekumenátus idõ letöltése után Húsvét vigíliáján vehette magához elõször az Oltáriszentséget. Már akkor érlelõdött Dávidban a terv, hogy pap szeretne lenni. Szeptember 9-én a Központi Szemináriumban megkezdte a felkészítõ évet. Imádkozzunk érte, hogy a szívében nyiladozó papi hivatás Isten akarata szerint bontakozzék ki! (ZN)

Szeptember 5-én, a Veni Sancte (tanévnyitó) szentmise keretében kapták meg a keresztet az elsõáldozásra készülõ hittanosaink. Hitünk szimbólumának átadásával arra hívja fel az egyház figyelmünket, hogy keresztény életünk lényeges része az áldozatvállalás. Ez a jel egyben emlékeztet Jézusnak a halál felett aratott dicsõséges gyõzelmére is. (ZN)

2010. SZEPTEMBER

13


TEREMTÉSVÉDELEM A teremtés ünnepe Kirándulás Földeákra 2010. augusztus 7-9.

Hittanos csoportunkkal és családtagokkal két szép napot töltöttünk Földeákon. Sokat beszélgettünk, játszottunk, sétáltunk a faluban, jártunk a Szent László templomban és a horgásztónál. Hazafelé egy kis kitérõt tettünk Óföldeákra, hogy gyönyörû mûemlék erõdtemplomát meglátogathassuk. Köszönjük a vendéglátást Rozika néninek és Marika néninek! ÁDÁM, TÜNDI, DÓRI, MELINDA, MÁRTI ÉS KIS MELINDA, BARNABÁS ÉS SANYI, ATTILA, ANDREA ÉS ILDIKÓ

A második Európai Ökumenikus Nagygyûlésen 1997-ben Grazban a résztvevõ egyházak elhatározták, hogy szeptember 1-jét közösen a teremtett világ emléknapjául, tágabb értelemben pedig szeptember hónapot a teremtés ünneplésének idõszakául javasolják. A katolikus egyház is egyetértését fejezte ki azzal a kezdeményezéssel, hogy a szeptember utolsó és október elsõ vasárnapja közti idõszakot különösen is szánjuk Isten teremtõ szeretete iránti hálánk kifejezésére és a teremtett világ iránti felelõsségünk megerõsítésére.

A teremtésvédelem hete Magyarországon: 2010. szeptember 26. – október 3. A teremtés ünnepét közösségünk is számos programmal szeretné emlékezetessé tenni: Október 3-án, vasárnap 10 órakor hálaadó teremtésünnepi szentmise lesz a templomunkban. Október 3-ig minden plébániai hittancsoportban lesz teremtésvédelem témájú foglalkozás. Rajzpályázatot hirdetünk „A teremtett világ védelme” címmel közösségünk gyermekeinek három korosztályban (óvodás, alsós, felsõs). A/4-es méretû rajzokat várunk november 15-ig, melyekbõl kiállítást rendezünk. Az elsõ három helyezett minden kategóriában a nézõk szavazatai alapján lesz kiválasztva és jutalomban részesül. Fotópályázatot hirdetünk „Sebek a teremtett világban” címmel, korhatár nélkül. Határidõ: 2010. november 15. Digitális fényképezõgéppel készített fotókat vagy 10x15 cm méretû papír-

képeket várunk, pályázónként maximum 3 db-ot. A digitális fotókat a teka@ szegedtarjanplebania.hu email címre kell küldeni a szerzõ neve, elérhetõsége és a kép készítés helyszínének és idõpontjának feltüntetésével. A papír képeket – hasonló adatokkal ellátva – a plébánia irodájába kérjük eljuttatni. A teljes pályázati anyagot közzétesszük a plébánia honlapján. Az elsõ három helyezettet tárgyjutalomban részesítjük és a díjazott képeket a templom elõterében kiállítjuk. A Szegedi Vadaspark környezetvédelmi témájú Zoosuli programjára több hittanos csoportunkat elvisszük az õszi szünetben. A 620 Ftos belépõdíjhoz a Tarjánvárosi Élõ Közösség Alapítvány (TÉKA) 400 Ft/fõ támogatást biztosít. (A részvételi szándékot kérjük jelezzék a hitoktatóknál!) A Katona Nándor Közösség családcsoportja gesztenyebaba készítéssel összekötött közös mese eljátszást tervez október hónapban „Kippkopp a fûben” címmel a kicsinyeknek. Egyéb terveink: – Teremtésvédelemmel kapcsolatos filmek (pl. A hülyeség kora) kölcsönözhetõk DVD-n az irodában Zólyomi Norberttõl – Továbbra is várjuk a kiskert tulajdonosok ajánlatait a „Helyi piac” hirdetõtáblájára – Virágmag, veteménymag cserebere alap létrehozását szeretnénk a házi kiskertek választékának bõvítésére. (E témában Máramarosi Máriát lehet keresni az mnegyzet@ freemail.hu e-mail címen.) TEREMTÉSVÉDELMI MUNKACSOPORT

14


2010. SZEPTEMBER

Együtt lenni jó A KNK MátraszentimreBagolyirtáson, 2010. augusztus 2-8. Az évek során közel 80 fõre duzzadt táborozni vágyó csapatunk az idén hazánk legmagasabb pontján fekvõ tájait tûzte ki úticélul. Ki degeszre tömött családi autókkal – itt-ott csomag pelenka, amott kislavor kandikált ki –, ki távolsági buszon; vagy az elõre megbeszélt – korábban felderített – útvonalon, vagy úttalan utakon közelítette meg a Stella katolikus üdülõt, melynek szobáit teljes mértékben megtöltöttük. Nem beszélve az ebédlõrõl, amit a házigazdák a terasz „csatolásával” bõvítettek számunkra a napi 3 étkezés alkalmával. Jó néhányan vállalkoztak a sátorozásra, nem csak nagyobb gyerekeink, de kisbabás családok is, a fenyõfák oltalmában. Az ehhez a kemping részhez tartozó konyhát, fürdõszobát is tudtuk használni, sõt a fedett teraszon Misi atya „szabadtéri” misét is celebrált – a zuhogó esõ ellenére. A kisebbeknek homokozni, csúszdázni, hintázni is volt lehetõség, de a nagyobbja is jókat játszhatott a tábor területén a fák között. Focipályát a közelben közvetlenül a hazaindulás elõtt találtunk... Különösebb kánikulafelszerelésre nem volt szükségünk, ellenben a biztonság kedvéért csomagolt egy-egy öltözet meleg ruha rendesen betöltötte a funkcióját. Az udvaron a tûzrakó hely közelében jöttünk össze minden reggel és este imára, néha felhõben – szó szerint! A táborunk idei alapgondolata Szent Rita élete volt, melyhez házi feladatként már elõre körbeadtuk a filmet a nyár folyamán. Misi atya lelkigyakorlata is erre a témára épült, a szokásos rendszerben (délelõtt is, délután is levezeti, hogy a csöppségekre vigyázó szülõk közül se maradjon ki senki a lelki beszélgetésbõl). Neki külön köszönet a ránk szánt idõért, hogy képes volt éjszaka is autózni miattunk, és hogy cserkészes játékokkal remekül lekötötte rakoncátlan csemetéinket is. Az immár hagyományosnak mondható akadályverseny sem maradt el, volt annyira kegyes az idõjárás. Nagy élményt jelentett mind a gyerekeknek végigjárni Rita életének és lelki fejlõdésének állomá-


2010. SZEPTEMBER

sait, mind az akadályokat biztosító felnõtteknek látni a gyerekek reakcióit. (Hogy’ hogy nem, a fiúk nemigen akarták otthagyni azt az állomást, ahol az apukák újságpapír-kardokkal lesbõl támadtak rájuk...). A gitáros énekek is színesítették az imádságokat és a tábori élet egyéb területeit. Nagyobb gyermekeink már aktívan bekapcsolódtak a programok szervezésébe is, így meseerdõt rendeztek a kisebbeknek, a kisebbek pedig mesés vetélkedõt a még kisebbeknek; és õszintén bevallhatjuk: mi sem bántuk, hogy a jórészt korosztályi alapon szervezõdött kis csoportok kiválóan lekötötték egymás energiáit, pl. a tábortûzre készülõdéssel. A nyári táboraink jellegét – persze a lelki feltöltõdésen kívül – meghatározó túrákat (helyenként autós rásegítéssel) is be tudtunk iktatni, igyekezvén alkalmazkodni az idõjárás szeszélyeihez. A teljesség igénye nélkül: Fallóskút, Galyatetõ, Háromfalu temploma, Mátraszentimre, Mátrakeresztes, Kékestetõ, Siroki vár, Recski munkatábor emlékpark, Gyöngyöspatai templom a Jessze-fa oltárral stb. ... A programokban gazdag napok végén, és miután közös mese és egyéb esti szertartások végeztével utódaink – látszólag – nyugovóra tértek, hosszabb-rövidebb mérlegelést követõen (miszerint: föl bírok-e kelni holnap?) igyekeztünk keresni egymás társaságát. (Ki a napi sajtóval, ki bébi õrzõ készülékkel felfegyverkezve). Maffiázás, egyéb társasjátékok, beszélgetés, szakavatott elõadással körített borkóstolás, régi élményeink fölidézése, valamint a pár évtized múltán elkövetkezendõk elképzelése, túratervezés, papírkard-gyártás stb. töltötték ki estéinket/éjszakáinkat. Talán mindnyájunk nevében elmondhatom: a Mátra megunhatatlanul gyönyörû, de bárhol jártunk az elmúlt bõ 20 év során, szinte mindegy a helyszín, a lényeg: EGYÜTT LENNI JÓ! SÁRINÉ MÓNIKA

15

16


Imádság öregkorban Uram, vigyázz reám, hogy öregkorban is szerethetõ legyek. Fékezd meg túlbuzgóságomat, amellyel azt képzelem, hogy nekem minden témához mindig mondanom kell valamit. Szabadíts meg attól a jó szándékú segíteni akarástól, amellyel mindig én akarom elrendezni mások rendezetlen ügyeit. Ne vegyem zokon, ha az emberek beavatkozásnak nevezik az én segíteni akarásomat. Taníts meg arra, hogy okos legyek, de nem okoskodó. Legyek mindig kész a szolgálatra, de a mellõzést is el tudjam fogadni. Sok bölcsességet halmoztam fel életemben és nagyon sajnálom, hogy ezt nem tudom másoknak továbbadni. Beletörõdöm ebbe Uram, de ugye megérted azt a kérésemet, hogy legalább néhány barátom maradjon mellettem ezekben az utolsó években. Taníts meg arra, hogy tudjak hallgatni a betegségeimrõl és a nehézségeimrõl. Ezek évrõl-évre növekednek és velük együtt nõ bennem a hajlandóság arra, hogy mindig ezekrõl beszéljek. Nem merem azt a nagy kegyelmi ajándékot kérni Tõled, hogy õszinte együttérzéssel tudjam hallgatni másoknak a betegségekrõl szóló folyamatos panaszkodását. De legalább arra adj erõt, hogy türelmesen végighallgassam õket. Azt sem merem kérni, hogy halványodó emlékezõ képességemet erõsítsd meg olyanná, amilyen régebben volt. Inkább azt kérem, hogy adj nekem több szerénységet és kevesebb magabiztosságot, amikor elõfordul, hogy ugyanarra az esetre mások másként emlékeznek, mint én. Ajándékozzál meg azzal a csodálatos bölcsességgel, amely beláttatja velem, hogy én is tévedhetek. Taníts meg arra, hogy elõítéletektõl és irigységtõl mentesen fel tudjam fedezni az utánam következõ nemzedékek igazát és ajándékozd nekem azt a derûs szabadságot, hogy sok jót tudjak mondani a fiatalokról. Tölts be úgy a Te szereteteddel, hogy vénségemben is szívesen szóba álljanak velem az emberek. Tudom, hogy nem vagyok szent, de azt is tudom, hogy az öreg ember örökös zsörtölõdése az ördög munkájának a csúcsteljesítménye. Engedd meg, hogy Simeonnal együtt mondhassam „látták szemeim a Tõled küldött Üdvözítõt” és – amikor bölcs szereteted úgy látja, hogy elérkezett az én idõm, – akkor át is ölelhesselek Téged. Ámen!

2010. SZEPTEMBER

Reményik Sándor: Kövek zsoltára Elhalkult, és elhalt az orgona... De új nesz kél most a templomfalakból. Nem halljátok? Itt körül a falakban Dobognak a beépített kövek. Külön dobban meg minden kicsi kõ. És mégis, mégis egy ütemre vernek, Egy óriási templom-dobbanással. Isten, ha akarja, a köveket Dobogtatja meg a szívek helyett. (...) Dobognak... dobbanásuk lassan áthat, Felmelegíti dermedt véremet, Lassan megértem a beszédjüket: „Mi kövek voltunk, rossz, rideg kövek, Kemény kövek és haszontalanok. Nehezek, otrombák, formátlanok, Tehetetlenek, tompák, elesettek, Mozdíthatatlanok. Hevertünk hét országban szerteszéjjel, Utak mentén, száraz patakmederben, Omlásokban, elhagyott kõtörõkben. Vad éleinkbe ütközött a nap, Horzsoltuk az éjszaka bársonyát, Véresre törtük vándor lábait, Hevertünk külön-külön szerteszéjjel, Egymásról alig tudtunk valamit, És nem álmodtunk templomról soha. De jött egy ember, törékeny, beteg, A lelke égett, szíve dobogott, Az az ember templomról álmodott. Tudta, kövek hevernek szerteszéjjel Tehetetlenül, haszontalanul, Vadul, otrombán és formátlanul, – Elindult a köveket megkeresni. Omlásokban, elhagyott kõtörõkben, Utak mentén, száraz patakmederben, Barangolt hetedhét országon át, Singer Ferenc templomépítõ Hol éleinkbe ütközött a nap, plébános Horzsoltuk az éjszaka bársonyát S véresre törtük az õ lábait. Az az ember keresett, s megtalált. És azt mondta nekünk: Ti templom lesztek, Falakká fogtok összeállani, És visszaveritek az Ige hangját, És visszazengitek az orgonát, – Az imádkozó nagy nyomorúságot S az áhítat szárnyaló énekét Szent nyugalommal veszitek körül. Halkan dobogni fogtok a falakban, Külön dobban meg minden kicsi kõ, És mégis-mégis egy ütemre vertek, Egy óriási templom-dobbanással. Isten, ha akarja, a köveket Dobogtatja meg a szívek helyett. Így szólt hozzánk a templom-építõ.” Így beszélnek ma hozzánk a kövek.

2010. SZEPTEMBER

17


H Í R E K Tájékoztatjuk a kedves híveket, hogy megérkezett az adóhivatal értesítése a TÉKA Alapítvány részére felajánlott 1% személyi jövedelemadóról, melynek összege ez évben 342.116 Ft. Hálásan köszönjük mindenkinek az ilyen formában nyújtott segítségét. ***

Tomka Ferenc: Biztos Út Szerelemrõl, szexualitásról értelmesen Könyvajánlás XVI. Benedek pápa a tisztaságról mondja: „A tisztaság nem a kapcsolatok hiánya, hanem intenzív kapcsolat Istennel és az embertárssal.” Akár cölibátusban, akár udvarlási kapcsolatban, akár házasságban él valaki, a tisztaság abban tud igazán megvalósulni, aki intenzív kapcsolatban áll Istennel és emberrel, aki egyértelmû, életre szóló döntéssel bír valaki mellett. A tisztaság tanítható, begyakorolható, a mélyben õszintén vágyott érték. Hogy ez az érték felragyog-e társadalmunkban, közös felelõssége a felnõttek társadalmának és az ifjúságnak egyaránt. Tomka Ferenc atya könyve nemcsak fiatalokhoz szól, hanem szülõkhöz és pedagógusokhoz is. Világos, határozott beszéd, útmutatás azokról a problémákról, amelyek között az ifjúság készül a hivatásának fölismert házasságra. Nem siránkozik a nehéz körülmények fölött, hanem fényt gyújt, irányt mutat, bátorít, konkrét cselekvésre hív, hitet ébreszt, hogy a XXI. század hajnalán is lehet derûsen, tisztán megélt udvarlási kapcsolattal, jegyességgel indulni a házasság felé. Bíró László püspök az MKPK családreferense

Az önkormányzati Egyházi Keretbõl kapott támogatásból a következõ felújítási munkálatok valósultak meg: 1. a templom felsõ bevilágító ablakainak cseréje és az ablaknyitás automatizálása, amellyel jobb szellõzést tudunk biztosítani 2. a harang automatikájának cseréje 3. a templom és a sekrestye belsõ falainak meszelése

Sok szeretettel köszöntjük testvéreinket, akik az újjászületés szentségében részesültek:

• Deák Anna Dóra • Farkas Vince Keleb • Fehér Bettina • Földi Réka • Görög Zámor • Kalocsai Bernadett • Kéringer Kitti • Kisfaludi Botond Simon • Kovács Nóra • Puskás Mihály • Rajnai Patrik Dominik

Az Örök Világosság fényeskedjen nekik, nyugodjanak békében!

Gárdonyi Géza sírja Egerben. A kereszten ez áll: „Csak a teste”. Az elmúlásról pedig így vélekedett: A halál nekem nem fekete börtön, nem fázlaló, nem is rút, semmiképpen: egy ajtó bezárul itt lenn a földön s egy ajtó kinyílik ott fenn az égen, ez a halál. (Útra készülés, részlet)

† Bátori Géza Zoltán † Drenkovics Mihálnyé Sásdi Mária † Egri Józsefné Czinkóczi Valéria † Gazdag Gyula † Hódi Ferenc † Juhász Kálmánné Balogh Ibolya † Kozmáné Laczkó Ildikó † Lõrincz Józsefné Szél Erzsébet † Molnár Ibolya † Mukus István † Muskó Rozália † Tóth Szeles István

· · · · · · · · · · · · ·

Minden hétfõ, 18.00: Szent Mónika imacsoport Minden kedd, 9.00-19.00: Szentségimádás. 9.00: Laudes, 17.30: Vesperás Minden kedd, a szentmise után: Élõvíz – karizmatikus csoport Elsõ szerda, 17.00: Rózsafüzér társulat Minden szerda, a szentmise után: Bibliamagyarázat (plébános atya tartja) Elsõ csütörtök, 17.30: Szentségimádás Minden csütörtök, 17.00: Mária Légió Minden csütörtök, 17.00-18.00: Ministráns-foglalkozás Elsõ péntek, a szentmise után: Jézus Szíve litánia Utolsó péntek, 10.00: Nyugdíjas Klub Elsõ szombat, 17.30: Közös ima Szûz Mária szándékára Minden szombat, 10.00-11.30: Cserkészfoglalkozás Minden szombat, 15.30: Igeliturgia az Acél utcai Idõsek Otthonában – Havonta egyszer szentmise · Harmadik vasárnap, 17.00: Karitász gyûlés

Október 9. (Szo): Egyházmegyei Családi Nap Pusztamérgesen. Az EGÉSZ-séges család, a család egységének mûvészete címmel rendezik meg a következõ egyházmegyei családnapot. A helyszín a pusztamérgesi Mûvelõdési Ház (Móra Ferenc tér). A programban szerepel tanúságtétel, fórumbeszélgetés családterapeuta, gyermekpszichológus és lelkipásztor bevonásával valamint kiscsoportos beszélgetés. A részletes program és jelentkezési lap megtalálható a www.szegedcsanad. egyhazmegye.hu oldalon a Hírek rovatban. Jelentkezési határidõ: szeptember 28. További információ kérhetõ a Családpasztorációs Irodán: tel.: 62/311-216, 20/8280-476, elektronikus levélcím: [email protected] Szeptember 25-26, október 16-17 és november 20-21. Lelkigyakorlat egyedülálló szülõk számára a Domaszék-Zöldfás Lelkigyakorlatos Házban. A Családpasztorációs Iroda elvált, özvegy, külön élõ és meg nem házasodott szülõk számára igyekszik segítséget nyújtani az Emmanuel közösség tagjai vezetésével. Olyan kérdések állnak majd a középpontban, mint: Egyedül maradtam kiskorú gyerekeimmel. Hogyan tovább? A gyerekeim sorsa meg van pecsételve? Hogyan neveljem egyedül a gyerekeket? Mit tehetek a gyerekeimért, ha nincsenek velem? Hogyan bocsássam meg a „megbocsáthatatlant”? Több évtizedes házasság után maradtam egyedül. Hogyan lehet ezt túlélni? Egyedül neveltem föl a gyermekeimet, s mostanra kirepültek. Mi értelme így az életemnek? Fáj a magány és nem látom a kiutat. Lehetek-e még boldog? A lelkigyakorlat teljes idõtartama három hétvége. Szeptember 25-26-án kezdõdik, október 16-17-én folytatódik, a záró alkalom pedig november 20-21. A részletek megtalálhatók a www.szeged-csanadi.egyhazmegye.hu (Hírek menüpont) és a www.emmanuel.hu világhálós oldalakon. Érdeklõdni és jelentkezni a lehet telefonon: 30/476-96-59 vagy elektronikus levélben: [email protected]. Fiam, ha Istennek szeretnél szolgálni, készülj fel igen sok megpróbáltatásra. Keményítsd meg szíved és légy állhatatos, a kísértés napján ne kapkodj el semmit. Ragaszkodj az Úrhoz és ne tágíts tõle, hogy életed végén majd felmagasztaljon. Mindent, ami rád szakad, tûrj el békességgel, maradj hûséges a megaláztatásban. Mert az aranyat tûzben próbálják, a kiválasztottakat meg a balsors kohójában. Bízzál az Istenben: gondodat viseli, járj egyenes úton és reménykedj benne. Akik Istent félitek, várjátok kegyelmét, ne hagyjátok el, nehogy elessetek. Akik Istent félitek, benne reméljetek, akkor nem marad el a jutalmatok. Akik Istent félitek, jókat reméljetek, szüntelen örömet és irgalmasságot. (Sirák fia könyve 2,1-9)

Hétfõ: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek:

9-12; 9-12; 9-12; 9-12; 9-12;

15-18 15-18 15-18 15-18 15-18

Vasárnap: 10 és 18 óra Hétköznap: 18 óra Ovis mise: elsõ vasárnap 16 óra Gyóntatás: szentmisék elõtt fél órával Lelkibeszélgetés: elõre megbeszélt idõpontban, de sürgõs ügyben bármikor lehet a plébánost keresni.

Szõlõfürt A Szeged-Tarjánvárosi Plébánia kiadványa. Megjelenik évente nyolc alkalommal. Lapzárta: 2010. szeptember 20. Szerkesztõség tagjai: dr. Laurinyecz Mihály felelõs szerkesztõ Tóthné Pattogató Judit szerkesztõ dr. Miseta Mária szerkesztõ Zólyomi Norbert szerkesztõ, számítógépes-tördelõ Horváthné Tóth Judit szerkesztõ (Szõlõszem) Szerkesztõség címe, elérhetõsége: 6723 Szeged, Tátra tér 5. Telefon/Fax: (62) 483-750 Mobil: 70/525-2106; 20/823-1979 E-mail: [email protected] A Szõlõfürt az Interneten is olvasható. Honlapunk címe: http://www.szegedtarjanplebania.hu

Templom- és közösségépítõk

Recommend Documents