Tartalom. Gallov Rezsô... 3 SEMMELWEIS EGYETEM TESTNEVELÉSI ÉS SPORTTUDOMÁNYI KAR. Frenkl Róbert Gallov Rezsô... 5

Edzo 02-51

2008/07/08 09:53

Page 1

(Black plate)

Tartalom Néhány sorban Gallov Rezsô . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 Olimpia: helyzetkép és várakozás Frenkl Róbert . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 Nélkülözhetetlen partnerség Gallov Rezsô . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 A Magyar Televízió olimpiai közvetítései Schulek Csaba . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 Világrekorder - zászlóvivésben Füredi Marianne . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 Elôrelépés, indulj! Erwin Koeman állítja, a magyar labdarúgó-válogatott fejlôdôképes Pietsch Tibor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Magyar labdarúgó hagyományok – magyar labdarúgó stílus Bicskei Bertalan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 Sportág – ahol nem az ötkarika a legfontosabb Sz. Nagy Tamás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 A Sport XXI Nemzeti Sportstratégia megvalósításának elsô kilenc hónapja Füredi Marianne . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20 A hazai sportegészségügy helyzete és jövôbeni lehetôségei Berkes István, Jákó Péter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 Teremtsük meg a hazai jégkorong-kultúrát! Kerekes András, Géczi Gábor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25 A sportiskolai rendszer élni akar (In memoriam Várady Géza) Szekeres István . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29 Nôi vízilabdázás Szegeden Bóka Ferenc, Varga Árpád . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31 Edzôképzés: hídverés gyakorlat és elmélet között Bodnár Ilona . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .34 Jubileumi tisztelgés Korszakos olimpiát rendezett London 1908-ban Gallov Rezsô . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .38 Emlékét ôrizzük… Königh György (1930-2008) Gallov Rezsô . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .44 Káros táplálkozási szokások Szabó S. András . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .45 A teljesítménydiagnosztikai vizsgálatok célja, eredmények felhasználása az edzôi munkában Györe István . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .47 Könyvismertetés Mit üzen a magyar sportpolitika elmúlt 60 éve? Bakonyi Tibor (2007): Állam, civil társadalom, sport. Kossuth, Budapest Dóczi Tamás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .50

SEMMELWEIS EGYETEM TESTNEVELÉSI ÉS SPORTTUDOMÁNYI KAR TF TOVÁBBKÉPZÔ INTÉZET 1123 BUDAPEST, ALKOTÁS U. 44. TEL.: 487-9247. FAX: 356-5966 MAGYAR EDZÔ Hungarian Coach 11. évf. 2008. 2. Megjelenik negyedévenként Elôfizethetô a szerkesztôségnél kapható csekken Éves elôfizetési díj: 2500,- Ft Fôszerkesztô Gallov Rezsô Felelôs szerkesztô dr. Mónus András Szerkesztô Bendiner Nóra Szerkesztô kollégium Pécsi Gábor elnök Bicskei Bertalan Haász Sándor Köpf Károly Lochmayer György Medvegy Iván dr. Szabó S. András dr. Szabó Tamás dr. Tihanyi József Kiadja a Magyar Edzôk Társasága Elnök: dr. Ormai László Fôtitkár: dr. Tamás István Titkárság és szerkesztôség 1146 Budapest Istvánmezei út 1-3. Tel/fax: (36-1) 460-6981 30-991-0203; 30-579-3626 www.magyaredzo.hu [email protected] Hirdetésfelvétel a szerkesztôség címén Mûszaki szerkesztô Somogyi György Nyomdai munkálatok ®eálszisztéma Dabasi nyomda Zrt. Felelôs vezetô: Berki István ISSN 1418-6764 Támogatók Önkormányzati Minisztérium Sport Szakállamtitkárság Magyar Olimpiai Bizottság Nemzeti Sportszövetség Pegazus Sport-Tours Kft. Szerencsejáték Zrt.

PEKING UTÁN A MAGYAR SPORT JÖVÔJE – SZAKTUDÁS ÉS NEVELÉS Meghívó és jelentkezési felhívás A Magyar Edzôk Társasága (MET) tisztelettel meghívja a

III. ORSZÁGOS EDZÔI KONGRESSZUSRA Magyar Sport Háza, 1146 Budapest, Istvánmezei út 1-3. 2008. október 9-10. A kongresszus célja A 2006-ban rendezett második kongresszuson vált nyilvánvalóvá, hogy az edzôi-sportoktatói szakma eredményes képviselete érdekében legalább kétévente át kell tekinteni a szakterület helyzetét, problémáit, s fel kell tárni a fejlesztés és megújulás lehetôségeit. A MET fennállásának 15-ik évében, egy várhatóan meghatározó jelentôségû olimpiai ciklus lezárása kiemelt figyelmet kölcsönöz a helyzetelemzésnek és a tanulságok levonásának, mind a versenysportban mind a hazai sportkultúra egészében. Kiemelt témakörök • A Pekingi Olimpia értékelése • A sport nevelési értékei és lehetôségei • Sportgazdaság és társadalmi érdek • Korszerû edzôképzés és továbbképzés • Szakmai-etikai érdekvédelem A kiemelt témakörökön kívül jelentkezni lehet a sportszakma és az edzéstudomány területeit érintô elôadással, vagy poszterrel. Program 2008. október 9. (csütörtök) 08.00-10.00 Regisztráció 10.00 Megnyitó ünnepség 10.20 Plenáris ülés I. 11.40 Kávészünet 12.00 Plenáris ülés II. 13.00 Büfé 14.00 Szekcióülések 18.00 Büfé 2008. október 10. (péntek) 08.00–09.00 Regisztráció 09.00 Plenáris ülés III. 10.40 Kávészünet 11.00 Szekcióülések 13.00 Záró fogadás A plenáris- és szekcióülések részletes programjának véglegesítése a jelentkezések elfogadása után!

Kiegészítô programok Szakkönyv és -folyóirat kiállítás, vásár. Sportruházat, sportszer, mûszer kiállítás. Fittségi tesztelés és tanácsadás. Jelentkezési tudnivalók • Végleges jelentkezés elôadás-kivonattal (e-mail-en vagy CD-n) augusztus 31-ig. Az elôadás-kivonat terjedelme maximum egy A4-es oldal (2500 karakter) lehet, s nem tartalmazhat táblázatot, ábrát és irodalomjegyzéket. Egyebekben a Magyar Edzô közlési feltételei az irányadók. (Megtekinthetô a folyóiratban vagy a társaság honlapján!) • Az augusztus 31-ig beküldött jelentkezések elfogadását a titkárság legkésôbb szeptember 10-ig visszaigazolja. • Az elôadások anyagát CD-n jelentetjük meg, amelyhez a közlési feltételeknek megfelelô elôadásanyagot e-mailen, vagy CD-n kérjük a titkárság címére ([email protected]) elküldeni, vagy legkésôbb a kongresszus helyszínén a regisztrációnál leadni. • További információk a MET honlapján: www.magyaredzo.hu, illetve a titkárságon. Regisztrációs díjak MET, vagy MSTT tagok részére térítésmentes! Nem MET, vagy nem MSTT tagok részére: 3000 Ft. A regisztrációs díj magában foglalja a kongresszusi részvétel, a kongresszusi csomag, a kiadvány (CD), a záró fogadás és az ülések közötti szolgáltatások (büfé, kávészünet) költségeit. Fô támogatók: Önkormányzati Minisztérium Sport Szakállamtitkárság és a Magyar Olimpiai Bizottság Minden érdeklôdôt vár a kongresszus fô rendezôje: a Magyar Edzôk Társasága

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:40

Page 3

2008/2 ■

Néhány sorban... Rohamosan közeledik augusztus nyolcadika, a pekingi olimpia megnyitójának a napja. Olimpiai és paralimpiai küldöttségünk tagjai májusi ünnepélyes fogadalomtételét a Vígszínházban pompás mûsor kísérte, megjelentek közjogi méltóságaink, szimbolikusan mintegy nyomatékot adva a sport és az ötkarikás mozgalom fontosságának. A gyakorlati, az állami költségvetés fontos támogatását illetôen nem ennyire látványosan alakult az olimpiai felkészülés, végül azonban, több hónapos adminisztratív jellegû késlekedés után hozzájutottak kiválóságaink a megemelt és elengedhetetlen forrásokhoz – mindösszesen 2 531 362 776 forinthoz. További megnyugvással szolgált olimpiai küldöttségünk ezt követô látogatása Pekingben, ahol, sem a tragikus földrengés, sem az olimpiai fáklya futás bonyodalmai – a Mount Everest csúcsára is (8848 méter) eljutott a láng –, sem pedig a Tibet függetlensége kapcsán kialakult politikai feszültség nem okozott problémát az olimpiai készülôdés szempontjából. Nem mehetünk el szó nélkül két pozitívnak nem mondható fejlemény mellett. A NOB és a Nemzetközi Torna Szövetség elfogadhatatlan kvalifikációs rendszere következtében nem vehet részt a pekingi játékokon a világ egyik, ha nem a legjobb „lovasa”, az újabb Európa-bajnoki aranyat nyert Berki Krisztián… És sajnálatosan tovább bonyolódtak sikerágazatunkban, a kajak-kenuban a személyes jellegû ellentétek. Labdarúgóink – hosszú bôjt után – végre egy felhôtlen örömöket okozó nappal ajándékoztak meg bennünket: U 19-es válogatottunk bejutott az Eb nyolcas döntôjébe a portugálok legyôzésével, a „nagyok” pedig barátságos mérkôzésen új kapitánnyal, a holland Erwin Koeman vezetésével nyertek az Európa-bajnoki címet védô görögök ellen. Az igazi, hamisítatlan világszenzációt azonban jégkorong válogatottunk szerezte azzal, hogy biztosította helyét a világ elitcsoportjában a divízió 1 megnyerésével. Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban, a kormány-átalakítás jelentôsen érintette a sportot is. Az Önkormányzati Minisztérium élére a NOB volt alelnöke, majd tagja, szövetségi életünkben hosszú éveken keresztül jelentôs szerepet játszó hozzáértô szakember került, Gyenesei István (1948), parlamenti képviselô, aki több cikluson át vezette elnökként a Somogy megyei KözGallov Rezsô gyûlés munkáját.

MAGYAR EDZŐ

3

Olimpia: helyzetkép és várakozás A konkrét adatokon alapuló helyzetjelentés is érdekes, izgalmas volt, de az igazi érdeklôdést a trend elemzése váltotta ki. Molnár Zoltán, a Magyar Olimpiai Bizottság ügyvezetô igazgatója adott alapos tájékoztatást a Nemzeti Sporttanács legutóbbi ülésén a magyar csapat összetételérôl, esélyeirôl, a küszöbön álló pekingi olimpia elôtt. A gigantizmus elleni küzdelem, a megrendezhetôség igénye indította el a létszámok korlátozását. Ehhez járult a Nemzetközi Olimpiai Bizottságra nehezedô fokozott nyomás, fogadjanak be új sportágakat is. Ez nyilván csak úgy lehetséges, ha másokat törölnek, illetve ha a programon szereplô sportágakban csökkentik az indulók számát. Miután mindenki jó érvekkel harcol az olimpiai sportág minôsítés megtartásáért, a kompromisszumot a kvalifikációs versenyek jelentik. A bûvös fogalom a részvételi jogosultságot kifejezô kvóta. Az olimpiai ciklusban lehet a következô játékokra, sportáganként meghatározott rendben kvótát szerezni. A folyamat csaknem az olimpiáig tart. Kontinentális és világbajnokságok, valamint önálló kvalifikációs versenyek adnak lehetôséget a kvóta szerzésére. Furcsa ügy ez. Az olimpia egyre inkább önálló életet él, elszakadt éltetô gyökerétôl, a sporttól, egyre inkább a globalizált piac, az üzlet része lett, ugyanakkor, vagy éppen ezért uralkodik is a sportéleten. Óhatatlanul politikai súllyal is rendelkeznek az olimpiai játékok, egyszerûen a világ népességére, a közvéleményre gyakorolt hatásuk révén. Az élet szépségét és bonyolultságát jelzi, hogy minden ellentmondás és gond ellenére még mindig erôteljes a humánus olimpiai üzenet, a békérôl, a barátságról, az emberi teljesítmény értékérôl és szépségérôl. De az értékek érvényesüléséhez diagnosztikus szinten tisztában kell legyünk az ötkarikás játékok aktuális kihívásaival és mind a hazai sportmozgalmat, mind a

nemzetközi sportéletet tekintve a lehetséges válaszokkal. Az ügyvezetô igazgató precíz beszámolójának, túl az idôszerû tartalmon, az volt a legfontosabb üzenete, erôsen úgy látszik, hogy egyrészt a nemzetközi változások, másrészt a hazai történések hatása most érvényesül erôteljesen és sajnos kedvezôtlenül a magyar sportban és még nagyobb baj, hogy úgy látszik nincsenek igazi válaszaink a kialakult helyzetre, sodródunk az eseményekkel. Bár az olimpiai eredményesség nem kizárólagos, „csak” igen lényeges mutatója egy ország sportélete színvonalának, mégis irányt adó. Régebben elég volt az érmek és pontok összegzése, ma már a játékok elôtt megkezdôdik az értékelés. Fontos meghatározóvá vált, hogy egyáltalán milyen összetételû csapattal tudunk részt venni az olimpián. A sportmozgalom átlagerejérôl az olimpiai küldöttség nagysága, minôségi helyzetérôl az érmek száma adja az alapvetô felvilágosítást. A kettô nem függ szorosan össze, de valamennyi törvényszerû kapcsolat mégis van. Azaz kis csapattal is lehet igen jól szerepelni és a nagy delegáció sem garantálja az érmeket, de mégiscsak jobb több lábon állni, ami egyébként mindig jellemzô volt a magyar sportra. Nos, Athénben (2004) 22 sportágban 219 magyar sportoló vívta ki az olimpiai szereplés jogát. Kajak-kenu, vívás, öttusa, birkózás, sportlövészet és a férfi vízilabda lettek aranyérmes sportágaink. A pillanatnyi helyzet szerint 143 magyar sportoló kvalifikált Pekingre. Ez a szám hangzott el a legutóbbi MOB közgyûlésen a fôtitkári tájékoztatóban is, amely egy nappal követte a Nemzeti Sporttanács ülését. Néhány kvótára – birkózás, cselgáncs… – számíthatunk még, de akkor küldhetünk ki egy, a jelen állás szerinti 160-170 fôs csapatot, ha atlétikában és úszásban úgynevezett „B” szinteseket, azaz a középmezônybe tartozókat is nevezünk. A nagyobb létszám elônye, hogy jobb feltételeket kapunk, például a több versenyzô esetén nagyobbak lehetnek az éremesélyeseknek is igen fontos szakmai segítô stábok. A „B” szint sem megvetendô teljesítmény, lehetôséget nyújthat az utánpótlás menedzse-

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:40

Page 4

4 MAGYAR EDZŐ lésére, vagy éppen „öreg harcosok” megbecsülésére, de érem és helyezési esélyt csak kivételes esetben jelent. A jelentôs mennyiségi visszaesés, a nehezen megszerzett kvóták akkor is kényszerítenek a szembesülésre, ha a remények valóra válnak, meglesz a hat aranyérem, az összesen tizennyolc érem és a magyar küldöttség bekerül az elsô húsz ország közé. Ma furcsa belegondolni, hisz nem olyan régen volt, hogy a Montreali Olimpia (1976) olyan anyagi veszteséggel járt, hogy mindmáig fizetik a polgárok az olimpiai adót. Hasonló érdekesség, hogy 1984-ben Los Angeles egyedüli pályázóként rendezhetett ötkarikás játékokat. Negyedszázad alatt három egymással szervesen összefüggô tényezô változtatta meg gyökeresen a helyzetet. A NOB beengedte a hivatásos sportolókat, nyitottá vált az olimpia. Ezzel természetesen nemcsak legalizálódott, hanem meghatározóvá vált a pénz, az üzlet, a gazdaság. És ez döntôen a televíziónak, a televíziós korszaknak a következménye. A TV révén vált az olimpia igazán világeseménnyé, talán a legtöbb nézôt vonzó eseménnyé és ily módon hatalmas üzletté. Ezért áldoznak országok már az olimpiai pályázatra óriási pénzeket, – befektetés ez –, vezetik miniszterelnökök, mûvészek, médiaszemélyiségek a pályázó delegációkat. Zárójelben jegyzem meg, hogy amíg a sportban elmaradtunk az igazi válaszokkal –, sajátosan kórjelzô volt, ahogy a hazai média zsigerbôl túlértékelte Szávay Ági és Talmácsi Gábor amúgy figyelemre méltó teljesítményét, mert végre üzleti sportokban értünk el sikert – addig teljesen tempótlanul jelentkezett egy BOM nevû alakulat, amely vállalta, hogy az olimpia elsôsorban üzlet és ezen az alapon, semmibe véve a sport aktuális érdekeit, elindult az olimpiai rendezés igényével. A diagnózishoz tartozik, hogy legalábbis eddig a BOM nem mutatott érdeklôdést a Paralimpiai Játékok iránt. Pedig ezeknek azért is nôtt meg a jelentôsége, mert tükrözik a NOB törekvését, mégiscsak megôrizni valamit a humánumból. Annak idején vaskalaposnak tartottuk Avery Brundaget, a NOB akkori elnökét, az amatôr sport csökönyös védelmezôjét, az is volt, de sajnos, be kell lássuk, volt igazsága. Nehéz az egyensúlyt megtalálni, engedni az üzletet, a sport, a sportolók érdekében is, de nem engedni, hogy teljesen elüzletiesedjék az olimpia. Nyilvánvalóan az üzlet, a pénz vonzása a meghatározó abban, hogy az igen tervszerû, világméretû doppingellenes tevékenység ellenére általános a véle-

■

kedés, a három százalék alatti pozitív minták nem fedik a valóságot. Azaz a tiltott úton járók még mindig megelôzik az ellenôrzést. A Nemzeti Sporttanács említett ülésén a hazai, megújított doppingellenes munkáról is tájékoztató hangzott el. Minden olimpiai résztvevôt négyszer ellenôriznek a kiutazásig. Athén után feltehetôleg Pekingben fokozott kontrollra számíthatunk. Felmerült, hogy nincs-e emiatt pszichikai nyomás versenyzôinken, hiszen becslés szerint a teljesítménysportokban legalább harminc százalékos a doppingfertôzöttség. A legutóbbi úszó Európa-bajnokságon és az ausztrál bajnokságon elért fantasztikus eredmények táplálják a gyanút, no meg a gazdag országok elônyét. A félelem persze kettôs. Egyrészt valóban hátrányba kerülhetünk a tiltott eszközöket alkalmazókkal szemben, de a mi esélyes sportolóink sem mentesek a gyanútól, mindenki gyanús, aki esélyes, ezért is fontos az ellenôrzés. Ne legyünk álszentek. Az ellenôrzés azt is jelenti, aki netán tiltott úton jár és nem bukik le, bízhat abban, hogy az olimpián is tisztának bizonyul. Athénben fizikai manipuláció miatt buktak meg a versenyzôink. Ezt kizárja a mai kontroll. Mindenesetre nemcsak az úszóknál okozott izgalmat, hogy állítólag sor kerül a növekedési hormon meghatározására a laboratóriumokban eltett mintákban, illetve nagy kérdés, hogy a most nyilvánosságot kapott csodaszert, az IGF-et mikor tudják majd kimutatni. Olimpiai küldöttségünk létszámáról, Athénhez viszonyítva, már csak annyit, hogy egy csapatunk és egy sportágunk hiánya magyarázza a csökkenés jelentôs részét. A férfi kézilabda válogatott és a súlyemelô sport nem lesz ott Pekingben. Ez a tény már átvezet a nagy kérdéshez, amire az olimpia után nem hanyagolható tovább a válasz, ha nem aka-

2008/2

runk asszisztálni a hanyatláshoz. Az említett nemzetközi összetevôkön túl úgy látszik, hogy igazán erôteljesen – és kedvezôtlenül – most érvényesül a rendszerváltozás hatása a hazai sportéletben. Mostanra épült le fokozatosan a szocialista sportstruktúra és gyakorlat, de nem foglalta el igazán a helyét a polgári sportélet. Nyilván érzik ezt a sportpolitika felelôsei, ennek egyértelmû jele a nemrég elfogadott, 2020-ig szóló sportstratégia. Ennek értékei, keretjellege ellenére nem vitathatók. De konkrétabbá kell tenni. Az elvek, a prioritások és a hozzájuk rendelt anyagiak szintjén is. A korábbi sportpolitika túlzottan olimpiacentrikus volt. Mi legyen a jövôben? Mit hoz és mit visz az olimpia? Az üzleti alapú sportok nemzetközivé válnak az élvonalban. Ez sújtja a hazai válogatottat, a kulcsjátékosok kiegészítô emberek klubjukban (Férfi kézilabda kiesésének egyik oka). A tisztázatlanságok kakofóniához vezetnek. Vannak, akik a múltat követelik vissza, az államtól várják a mentôöveket. Mások a testnevelési óraszám emelését tartják varázsszernek. Teljes összeomlás fenyegeti a sportegyesületi rendszert. „Neves” szakemberek nemzetközileg elfogadott evidenciákkal szembe mennek politikai hátszéllel. Kompetencia harcok folynak állami és társadalmi szervek között az egyértelmû helyzet hiánya miatt. Ha már az olimpiánál tartunk. Eldöntendô, hogy a MOB az olimpiai részvételért – ezt nagy rutinnal intézi – vagy a felkészülésért is felel. Utóbbi esetben alkalmassá kell erre tenni. És a talán még fontosabb, hogyan tehetne eleget a sportmozgalom a kor legnagyobb kihívásának. Mit tehetünk azért, hogy az urbanizációs inaktivitási trendet megállítsuk, uralkodóvá váljék az aktív, sportos életmód. Ez már nemzeti sorskérdéseink egyike. Peking után jönnie kell a jó válaFrenkl Róbert szoknak.

Új MET tagok Ördögh István Bokor Gergely Csaba Wágner István Hegedûs Ferenc Harmat Ákos Péterfy Judit Olajos László Ifj. Németh Aladár Gönczi Zsolt Horváthné Várady Zsuzsanna

súlyemelés vívás kézilabda kosárlabda rögbi mûkorcsolya asztalitenisz kajak-kenu testépítés floorball

Szeged Gödöllô Pécs Nyíregyháza Érd Telki Debrecen Mosonmagyaróvár Gyömrô Budapest

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:40

Page 5

2008/2 ■

MOB – MET SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉS

MAGYAR EDZŐ

5

Nélkülözhetetlen partnerség A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökérôl nem csupán tiszteletlenség, de egyenesen illetlenség lenne azt állítani, hogy sületlenségeket beszél. Ilyesmire mi sem ragadtatjuk magunkat, sôt, mielôtt a nevezetes és az azóta többször felemlegetett kijelentést idéznénk, szükséges tisztázni néhány magyarázó-mentô körülményt. Az egyik, hogy - egy nagyvonalú kézlegyintés kíséretében - a jelzett bôvített mondat éppenséggel ötven esztendôvel ezelôtt hangzott el, nem mintha bármilyen értelmû jubileumot óhajtanánk ebbôl kerekíteni, mégpedig a Cortina d’Ampezzóban, 1956-ban rendezett téli olimpiai játékok tanulságait összegzô késôbbi, tokiói NOB közgyûlésen. A másik, hogy helyesen elôrelátni, megjósolni a jövôt egyáltalán nem egyszerû feladat, hát még, amikor a sport szédítô változásai gyakran felülmúlják akár merészen szárnyaló fantáziánkat is. Ez az illusztris elnök, az amerikai Avery Brundage volt, a meglehetôsen különc chicagói milliomos, aki 1952-tôl 1972-ig, húsz esztendeig töltötte be a NOB elnöki pozícióját. A felidézett olimpia egyebek között arról is nevezetes, hogy elsô alkalommal itt, Cortinában próbálkozott közvetítéssel a televízió, bár ne feledjük, már 1936-ban, s késôbb, 1948-ban és 1956-ban is történtek kísérletezések ebben az irányban. Ne szépítsük: az elsô hivatalos nekirugaszkodás haloványra sikerült. S amikor a gyenge teljesítmény és a szinte elhanyagolható

bevételt summázta-értékelte Brundage úr, csak ennyit tett hozzá vigaszul: „Nem érdekes, nem számít… Ha hatvan esztendeig megvoltunk a televízió nélkül, megleszünk nélküle a következô hatvanban is.” Más kérdés - tegyük hozzá - hogy röpke négy évvel késôbb, 1960-ban a római játékok közvetítési jogáért az amerikai CBS televíziós társaság már 40 000 dollárt fizetett, Európában pedig 18 állomás adott - és figyelemre méltó sikert aratott - egyenes közvetítést az eseményekrôl. Az üzlet tehát mégis csak beindult. Lévén sokszoros milliomos, egyébiránt furcsállható, hogy NOB elnökként nem hallgatott a pénz szavára, mereven elutasított minden, az öt színes karikával kapcsolatos üzleti megfontolást, s az idô szavára sem figyelt, ugyanis hasonlóan süket fülekkel és konzervativizmussal tartott ki hosszan az elavult amatôrszabályzat mellett is. Ennek következtében elhúzódott a mozgalom és a szervezet ínséges korszaka, miközben pedig a világ nagyot fordult. Idôben megtett ésszerû újításokkal, sokkal korábban köszönthetett volna jólét a NOB-ra meg az olimpiai já-

München 1972. Avery Brundage szállóigévé vált mondatát mondja: ,,A játékoknak folytatódniuk kell!’’

tékokra, mint ahogyan végül – súlyos válságok és elkerülhetô megpróbáltatások után – ez szerencsére, ha késedelemmel is, de megtörtént. ● A történeti folyamatok, összehasonlítások kedvéért elengedhetetlen emlékeztetni arra, hogy kezdetben a szervezet mûködéséhez és a játékok rendezéséhez semmiféle befektethetô anyagi forrás nem állt rendelkezésre. A puritanizmus és kifejezett szegénység, mai szóhasználattal élve, állandó forráshiány jellemezte tiszteletreméltó elôdeink lelkes igyekezetét. Athén 1896-ban hazai- és nemzetközi közadakozás, valamint a milliomos alexandriai Georgiosz Averoff nagylelkûségének köszönhette a megvalósulást. A következô három alkalommal nagyszabású expo, illetve a brit-francia kiállítás kiegészítô programjaként kapott pénzügyi támogatást az olimpia 1900-ban, 1904-ben és 1908-ban is. Jóval késôbb, az 1936 évi játékok Berlinben, már nagyvonalú állami támogatást élveztek Hitlerék presztízs okok és politikai indítékaik következtében. A második világháborút követôen fokozatosan mind magasabb állami hozzájárulás tehette csak lehetôvé a játékok rendezését – idôrôl-idôre, persze, nem minden politikai célzat és szándék nélkül amelyeknek talán legszemléletesebb példáját szolgáltatta München (1972), átvitt értelemben azután Quebec tartomány, illetve Montreal (1976) és magától értetôdôen Moszkva is (1980). A játékok drámai, gigantizmusba fajuló fejlôdése mind magasabb anyagi igényeket támasztott, s a már a hatvanas évek végén érezhetô válság azután 1976-ban Montreal játékaival csúcsosodott ki. Jellemzô, hogy 1977-ben az 1984 évi játékokra egyetlen város jelentkezett csupán – Los Angeles. Nem vitatható, szögezzük le, lényegében a média segítette meg a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot. Pontosabban fogalmazva a huszadik század kommunikációs forradalma mentette ki már-már reménytelennek tûnô válságából a szervezetet, mert fô sodrásában magával ragadta a kétség kívül vonzó ötkarikás eszmeiséget, s mindenek elôtt magukat a lebilincselô játékokat. Persze, nem öncélú módon és önzetlenül történt mindez, hanem az érintett felek jótékony és nagyon is summás haszna reményében. ● Tisztánlátásunk, a média kulcsfontosságú szerepének megvilágítása, és

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:40

Page 6

6 MAGYAR EDZŐ

Juan Antonio Samaranch, a katalán reformer az ebbôl fakadó teendôk összegzése érdekében egyaránt, egyfelôl egy rövid visszatekintést teszünk, másrészt ábrázolni óhajtjuk az olimpizmus és a média közötti nélkülözhetetlen partnerség összefüggéseit, illetve mûködtetô mechanizmusát - egy különös és végeláthatatlan spirál leírását - amelyet fehéren-feketén, egyértelmûen egészítenek ki a statisztika számadatai is. A változás élô mérföldkövét, ha lehet egyáltalán így fogalmazni, a NOB moszkvai közgyûlésén elnökké szavazott spanyol Juan Antonio Samaranch személyesítette meg. Az üzleti, a banki szférában és a diplomácia területén egyaránt otthonosan mozgó kiváló sportvezetô alapvetô változtatásokat vezetett be a NOB mûködésébe, s kész volt akár bizonyos szentségtörésnek minôsíthetô „áldozatokra” is mint majd látjuk a késôbbiekben - a szervezet és a játékok abszolút anyagi biztonsága, gondtalan anyagi háttere, egyben biztató kilátásai, jövôje érdekében. Samaranch többek között tekintélyes sportújságírói múlttal is büszkélkedhetett. Ott volt a helsinki olimpián és a Wembley-stadionban is az évszázad labdarúgó mérkôzésén 1953-ban, példának okáért, ahol labdarúgóink 63-ra legyôzték az angolokat. Hivatását gyakorolva tapasztalta, figyelemmel követte a század kommunikációs fejlôdését, pontosan ismerte azt az utat, amelyen - a sporttal párhuzamosan - a sajtó a technikában, technológiában és egyéb tekintetben is fejlôdött. Átélte, ahogyan a média, az írott sajtó, a napi és hetilapok úttörô korszakától indulva, elôbb a rádiózás bevezetésével, majd

MOB – MET SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉS a mindenható televízió elterjedése révén a huszadik században világhatalommá vált – üzleti, befektetési, vállalkozói értelemben is. Éppen úgy, mint ahogyan eszközeivel, létesítményeivel, rendezvényeivel, eseményeivel a sport is a hazai és nemzetközi szórakoztató ipar jellegzetes elemévé alakult át, éppenséggel a média hatékony népszerûsítô igyekezetének jóvoltából. A NOB katalán elnöke tökéletesen tisztában volt azzal is, hogy a forradalmi módosításokat képtelenség a régi módszerekkel, gyakorlattal - távirányítással - és személyekkel végrehajtani. Húsz éven keresztül - ha minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül is, de - fôállásban töltötte be a NOB elnöki „munkakörét”, elôdeivel ellentétben a székhelyre, Lausanne-ba költözött Barcelonából. Rövidesen megszabadult a régi rend „vasasszonyától”, Monique Berlioux-tôl, a fôtitkártól, s hamisítatlan profikkal vette körül magát, rendszeresen sikeres, vállalkozó szellemû, merész, ugyanakkor a sport iránt elkötelezettséget érzô emberekkel osztotta meg a gondolatait, terveit: köztük megkülönböztetett szerepet játszott a német Horst Dassler, az ADIDAS világcég feje és Peter Ueberroth, a kaliforniai üzleti vállalkozó, volt vízilabdázó. A nevéhez fûzôdik – Montreal 1976 évi, katasztrofális méretû eladósodással végzôdött elriasztó játékai után - az elsô állami segítség nélkül, hangsúlyosan vállalkozói közremûködéssel rendezett, és több százmillió dolláros bevételt hozó nyári olimpiai játékok rendezése1984-ben Los Angelesben. A profik közé számította Samaranch a programgazgató Csanádi Árpádot, az adminisztráció élére kinevezett svájci Francois Carrardot, a televíziós ügyek, megállapodások és szerzôdések kezelésében pedig a kissé érdes modorú, ám abszolút megbízható, bulldog természetû kanadai ügyvédet, Richard Poundot. Az utóbbi a tévé megállapodásokkal, Herr Dassler pedig az úgynevezett TOP (The Olympic Programm) kidolgozásával, bevezetésével elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a NOB idôvel a világ egyik leggazdagabb sportszervezetévé izmosodott. Samaranchék 1985-ban indították

■

2008/2

el az utóbbi, tehát a TOP szervezését a legnagyobb világcégek körében (2. és 3. ábra). A kiválasztott, illetve kötelezettséget vállaló szponzoráló mamut cégek - üzleti profiljukat, ágazatukat az elit társaságban kizárólagosan egyedül képviselik - exkluzivitást élveznek az öt színes karika által nyújtott reklámozási lehetôségek maximális kiaknázásába. Így egyetlen biztosító társaság, egyetlen bank, egyetlen gyorséttermi hálózat, egyetlen üdítô italt gyártó, illetve forgalmazó cég, stb. kaphat csak helyet a kiválasztott társaságban. Tíz-tizenöt óriási cégrôl van szó, amelyek az egymást követô négyéves olimpiai periódusokra köthetnek szerzôdést a NOB-bal, évi 10-20-25 millió dollárnyi összeggel. Pekinggel immár a VI. TOP program zárul. Az exkluzív klub jelenlegi tagjai a következôk: Coca-Cola, Atos Origin, General Electric, Johnson&Johnson, KODAK, lenovo, Manulife, McDonald, Omega, Panasonic, Samsung és VISA – ôk tizenketten (1. ábra):

1. ábra Ahhoz, hogy fogalmat alkothassunk a NOB anyagi bázisáról, vegyük röviden vizsgálat alá a legutóbbi teljes olimpiai periódust, azaz a 2001-2004 közötti idôszakot. A NOB öt bevételt eredményezô programjából – a két igazán meghatározó forrás persze a tévé-szerzôdések révén, illetve a TOP-programból származó összeg – az összes marketing bevétel meghaladta a 4 milliárd dollárt. Nem kis pénz, s a pénz, tudjuk, beszél, sôt diktál – a NOB is nagyon odafigyel a szavára. A bevételek 53 százaléka származik a tévékkel kötött szerzôdésekbôl, 34 százalék érkezik a TOP szponzoraitól, 11 százalék a játékok jegybevételeibôl, egyéb kezdeményezésekbôl (4. ábra). A beáramló pénz elosztása leegyszerûsítve: 92 százaléka jut – megoszt-

2. ábra. A TOP program fejlôdése - számokban (a közölt értékek amerikai dollár milliókban értendôk) Teljes bevétel Emelkedés %-ban Emelkedés együtt %-ban Dollár Szolg. Összes Dollár Szolg. Összes Dollár Szolg. Összes TOP-I 10.44 0.21 10.65 TOP-II 12.66 1.70 14.36 21.3 709.5 34.8 21.3 709.5 34.8 TOP-III 22.72 10.65 33.37 79.5 526.5 132.4 117 4971.4 213.3 TOP-IV 29.52 10.77 40.29 29.9 1.1 20.7 182.8 5028.6 278.3 TOP-V 37.70 12.09 49.79 27.7 12.3 23.6 261.1 5657.1 367.5

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:40

Page 7

2008/2 ■

MOB – MET SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉS

szolgáltatások értéke

Készpénz – US $

3. ábra

A kérlelhetetlen kanadai – Richard Pound va – az olimpia rendezôbizottságának, az olimpiai sportágak nemzetközi szövetségeinek, továbbá a nemzeti olimpiai bizottságoknak, s mintegy 8 százalék jut a NOB mûködésére és különféle támogató programjaira. Térjünk most vissza a döntô fontosságú partnerségre az olimpizmus és a média között, közelebbrôl a tévé-szerzôdések révén a kasszába áramló milliárdokhoz. A fentebb idézett idôszak – 2001-2004 – két olimpiát rendezô bizottsága közül a télit lebonyolító Salt Lake City szervezô testülete 443 millió

4. ábra. A NOB Marketing bevételeinek százalékos megoszlása (2001-2004)

dollárhoz jutott, az athéni bizottság 732 milliót kapott. Samaranch zsenialitását az a pofon egyszerû, 1992-tôl érvényesülô változtatás is jelzi – vessük itt közbe – amellyel a téli és a nyári olimpiai játékokat idôben szétválasztotta. Korábban mindkettôt ugyanabban az évben rendezték. A szétválasztás következményeként a televíziós és egyéb szponzori szerzôdések kétévenként ismételhetôk a korábbi, négyévenként egyetlen esztendôre összpontosult lehetôségek helyett. A lehetô teljesebb kép kialakítása érdekében tekintsük át a nagy változások óta eltelt 28 év nyári olimpiáinak televíziós bevételi emelkedését ábrázoló grafikont (5. ábra). Anélkül, hogy a média közvetett, ám meghatározó hatását kiemelnénk a TOP program sikerében is, a könnyebb érthetôség kedvéért maradjunk a szûkebb értelemben vett közvetítési témánál. Vegyük szemügyre a folyamatban szerepet játszó tényezôket és a köztük felfedezhetô összefüggéseket, amelyeket minden fenntartás nélkül, nyugodtan nevezhetünk tisztességes üzleti kapcsolat-rendszernek is.

MAGYAR EDZŐ

7

l. Mindennek az alapja az „árú”, az eredeti szolgáltatás, mondhatjuk, a termék, a kínálat, vagy a produkció – a mi esetünkben az olimpiai játékok – minôsége, vonzereje, amelynek az eszmeisége hitünk szerint rendkívüli. (Tegyünk itt, rendhagyó módon, csak egy rövid kitérôt, már ami a minôséget illeti. Samaranchék, a „tulajdonosok” tudatosan hoztak „áldozatot” a minôség, az optimális teljesítmények feltételeinek biztosítása érdekében, még akár az olimpiai charta módosításaival is. A legeklatánsabb példa, hogy kiiktatták az idejét múlt Amatôr Szabályt az „olimpiai törvénykönyvbôl”, a Chartából 1988-ban. Mint tudjuk, az egyik közvetlen következménye ennek Barcelonában már tapasztalható volt, ahol az amerikai Dream Team, az Egyesült Államok kosárlabda válogatottja - micsoda hírverés volt ez a javából! - a világ legjobb profi játékosait szerepeltette. Nem átallották bevallani azt sem, hogy az üzleti szempontok egyáltalában nem lehetnek idegenek az ötkarikás eszméktôl, ha azok a sport, az olimpiai játékok továbbfejlôdéséhez járulnak hozzá, jelentôsen segítik a szervezetet, sôt azt sem tagadták, - ennek értelmében -, hogy a nemes játékok igenis részei, mégpedig igen elôkelô módon a szórakoztató iparnak). 2. Az elsôszámú kulcsszereplô a folyamatban a termék, a produkció iránti érdeklôdést felkeltô és azt állandóan magas szinten tartó, rendszeresen tájékoztató írott és elektronikus média közremûködô társadalma. 3. A célcsoport, amelynek az érdeklôdését óhajtjuk kielégíteni a tôlünk telhetô optimális mértékben, újra és újra meggyôzni, illetve meghódítani, - az a

5. ábra. Az olimpiai játékok közvetítési jogokból származó bevételei (1980-2008)

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:40

Page 8

8 MAGYAR EDZŐ világ minden sarkában ránk figyelô olvasó, hallgató, nézô – a VEVÔ. 4. A média technikai eszköztára, a kommunikációs forradalom technológiája – a komputertôl, a korszerûsödô újságok, a mindent tudó rádiók és televíziós készülékek változatosságáig amelyek nélkül „üzeneteink” közvetítése nem lenne lehetséges. 5. A fenti feltételek lehetô optimális megvalósulása eredményeként a rendszerben semmi mással össze nem hasonlítható kiárusítandó reklámerô lakozik a médiumok számára, amely a korábbiakat felülmúló másodperc/dollár alapdíjat, illetve jövedelemnövekedést biztosít az idô elôrehaladtával kötendô új szerzôdések révén. Az újabb és újabb magasságokba vezetô, öt elemre épülô MÉDIA SPIRÁL mechanizmusa tehát nem bonyolult. Eddig is remekül mûködött, még bizonyos hátráltató közjátékok negatív hatása ellenére is, mint amilyen - hogy csak két példát emeljünk ki - a Salt Lake City téli játékaihoz kapcsolódó, s a NOB tekintélyét romboló, okkal kétségeket ébresztô korrupciós botránysorozatot, vagy a közhangulatot nálunk és másutt is rontó dopping skandalumokat Athén, 2004 idején. Vessünk egy pillantást a legutóbbi, háromszor négyéves olimpiai periódus

MOB – MET SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉS

■

2008/2

6. ábra. Az olimpia marketing bevételek megoszlása ( US $) 1993-1996: 1997-2000: 2001-2004: Közvetítési jog: 1,251,000,000 1,845,000,000 2,232,000,000 TOP Program: 279,000,000 579,000,000 663,000,000 Szponzori bevételek: 534,000,000 655,000,000 796,000,000 Jegyek bevétele: 451,000,000 625,000,000 411,000,000 Licencek: 115,000,000 66,000,000 87,000,000 Összesen: 2,630,000,000 3,770,000,000 4,189,000,000 bevételeinek megoszlását ábrázoló adatokra, különös tekintettel a közvetítési jogokból származó milliókra, s kiderül minden: 6. ábra ● A spirál mechanizmusa mindenek elôtt a versenyek folyamatos fejlôdését feltételezi - eredményekben, látványban, élményben, a rendezés minôségében, stb. A tulajdonos, a NOB ennek tudatában és szándékával emelheti továbbfejlesztett produktumának árát. A technikai szolgáltató, a tévé készséggel tesz eleget emelkedô fizetési kötelezettségének, mert tudja, hogy ô maga is indokoltan emelheti egyszerû szolgáltatási – közvetítési – árát, ráadásul tovább bôvítheti a nézettséget, sôt magától értetôdô evidenciával szintén emelheti reklámidejének tarifáit is. Új, magasabb szintre emelkedik a finanszírozás, növekszik a NOB bevétele, amely újabb fejlesztéseket tesz le-

hetôvé… És kezdôdhet, pontosabban folytatódhat minden újra, a spirál nem áll meg, újabb szintekre, magasságokba kúszik, egyre feljebb. Ami nélkülözhetetlen mindehhez, az a média kulcsszerepe; minôségi katalizáló tevékenysége, felkészültsége, meggyôzô ereje, hivatástudata, professzionalizmusa. Ez a gyümölcsözô és nélkülözhetetlen partnerség lényege az olimpizmus és a média intézményei között. A kapcsolat nyilvánvalóan a kölcsönös érdekek alapján mûködik, s ez így is van rendjén, így ígéretes, annál is inkább, mert hiszen a fejlôdés egy pillanatra sem áll meg. Máris figyelnünk kell a következô fázisára, amikor az események, a közvetítések elérhetôsége – szinte tetszés szerint és egyéni választástól függôen – a mobil telefonokon és természetesen az interneten valósul meg. Gallov Rezsô

ÖTCSILLAGOS – ÖTKARIKÁS OLVASMÁNY!

– OLIMPIAI ESZTENDÔ – OLIMPIAI ÚJDONSÁG! Rendelje meg a Magyar Edzôk Társaságától! Olimpikonoknak és edzôiknek – kedvezmény! Kérésére dedikált példányt küldünk. A kötet ára: 2950,- Ft. plusz postaköltség 450,- Ft, összesen: 3400,- Ft. (kedvezményesen: 2450,- Ft. plusz postaköltség 450.- Ft, összesen: 2900,- Ft) Megrendelhetô telefonon/faxon: 06 30 991-0203 E-mail-en: [email protected] Megrendelhetô az alábbi nyomtatványon is: Itt vágandó le

Olimpiák - Peking elôtt Példányszám: ..................................................................................... Megrendelô neve: .............................................................................. Postai irányítószám: ............................................................................ Pontos cím: ........................................................................................ …………………………………………………………............................. (karikázza be a megfelelô szót!) Dedikált példány? Igen Nem Kérjük a megrendelô lapot az alábbi címre küldeni: Magyar Edzôk Társasága 1146 Budapest, Istvánmezei út 1-3. Fizetés módja: a megrendelt küldeményhez csatolt számla kézhezvételétôl számított 10 napon belül átutalással.

Nem verseny, de ne maradjon le! Peking játékaira készülünk!

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:40

Page 9

2008/2 ■

MOB – MET SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉS

MAGYAR EDZŐ

9

A Magyar Televízió olimpiai közvetítései

A pekingi ,,Madárfészek’’, ahonnan számos közvetítést élvezhetünk Hosszú út vezetett az MTV elsô, római olimpiai közvetítésétôl, a két riporter (és persze az itthoni néhány fôs stáb) által készített napi egy-két órás „az olimpiáról jelentjük” magazinmûsortól Pekingig, ahol 49 tagú stáb a helyszínen, és kb. ugyanennyien itthon dolgoznak azon, hogy az MTV nézôi napi 15 órán keresztül mindent megtudjanak az ötkarikás játékok eseményeirôl, gyôzteseirôl, veszteseirôl. Ahogy az olimpián van mínusz 1. és 2. nap, úgy augusztus 6-án és 7-én az MTV is már melegít, hogy aztán a megnyitóval, de elsôsorban az 1. nappal, augusztus 9-én meginduljon a nagy menetelés. A 6 órás idôeltolódás miatt mindennap hajnali háromnegyed háromtól délután hatig tart a közvetítés, amelynek középpontjában természetesen a magyar versenyzôk állnak majd, de figyelni fogunk csapatsportágainkban a riválisok mérkôzéseire, az ugyan nélkülünk zajló, de olyan látványos sportágakra, mint a kosárlabda, strandröplabda, férfi kézilabda. De a hangsúly a magyarokon lesz: azokra a helyszínekre rendeltünk kommentátorállást, ahol magyar sikerek várhatók (kajak-kenu, vízilabda, vívás stb), három mozgó kamerával kísérjük olimpikonjaink – remélhetôleg sikeres

– versenyeit, vonalat építettünk ki az Olimpiai Faluba, hogy elsôkézbôl tudjanak meg nézôink minden fontos vagy kevésbé fontos, de mindenképpen a magyar csapattal kapcsolatos eseményt. A 15 órás mûsorfolyam – amelyet csak három Híradó és a reklámok szakítanak majd meg – teljes egészében a kínai fôvárosban készül, a nemzetközi mûszaki központban kiépített 170 nmes stúdióban. Itt választjuk ki a minket – azaz a magyar nézôt - leginkább érdeklô eseményeket, innen kapcsolunk ki az élô helyszínekre, itt készítjük el az összefoglalókat, vágjuk meg a forgatott anyagokat, ebbe a stúdióba hívjuk be a sikeres, vagy valamiért érdekes magyar versenyzôket, vezetôket, edzôket. Ugyanakkor nagyon szeretnénk az olimpia egészét megmutatni – ezalatt nemcsak azt értjük, hogy lehetôség szerint minden aranyérmes képernyôn legyen, hanem hogy nézôink képet kapjanak egy olimpia hátterérôl, Pekingrôl, vagy arról a speciális helyzetrôl, amelyet Kína olimpiája jelent. Az MTV olimpiai közvetítéssorozata végig az m1-en lesz látható, de nem marad kihasználatlanul az m2 sem: a Napkelte hajnal 6-tól 8-ig tartó adását

leszámítva koradélutánig az m1-gyel párhuzamos, majd este 8-ig saját olimpiai mûsort ad a technika legújabb vívmányával, az ún. HD technológiával – így azok az egyre nagyobb számban lévô nézôk, akiknek már ilyen készülékük van, jobb képminôségben láthatják az olimpiát. Természetesen a legfontosabb eseményekrôl azok sem maradnak le, akik nem tudnak hajnalban felkelni, és nem látják pl. hajnali fél 4-kor magyar-görög férfi vízilabda meccset, vagy a 4-kor úszó Cseh Lacit, mert a nap folyamán többször megismételjük az átlag magyar számára szinte „láthatatlan” eseményeket. És gondoltunk azokra is, akik nem tudnak napközben tévézni, számukra minden este, fômûsoridôben 2 órás összefoglalóban elevenítjük fel a nap legfontosabb történéseit. A két csatornán összesen 550 óra közvetítés egy távoli országból, az olimpiák alatti felfokozott nézôi elvárással: az MTV elmúlt éveinek legnagyobb vállalkozása technikai, anyagi, szellemi szempontból egyaránt. Bízunk a sikerben. Schulek Csaba fôszerkesztô TeleSport

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:40

Page 10

10 MAGYAR EDZŐ

■

2008/2

Világrekorder – zászlóvivésben KULCSÁR GERGELY: SPORTSZERÛSÉGBÔL JELES Négy olimpiára kijutni – pestiesen szólva – nem semmi, bár ez itthon és külföldön is sikerült már néhány sportolónak. Ám az, hogy valaki három egymást követô olimpia megnyitóján is vigye hazája zászlaját - egyfajta világrekord. Nem néztem utána (lehet, nincs is errôl statisztika), de biztos vagyok benne, hogy ezzel a „mesterhármassal” nemzetközi viszonylatban is egyedül Kulcsár Gergely büszkélkedhet. Az olimpiai ezüst-és bronzérmes gerelyhajítót március 14-én a MOB Fair Play-bizottsága sportszerû pályafutásáért Életmûdíjjal jutalmazta. – Egy Szabolcs-Szatmár megyei kis faluban, Nagyhalászon születtem, ahol a sportéletet csupán az jelentette, hogy volt focicsapatunk – kezdte a visszaemlékezést Kulcsár Gergely. – Kisgyerekként engem is a foci kötött le. Hétéves koromban Vácra költözött a család, ott jártam általános és középiskolába. Vácott sem volt atlétikai pálya, kifejezett futópálya, viszont focipálya három is. A Sztáron Sándor általános gimnáziumban is elég beszûkült volt a testnevelés óra, gránátot, kislabdát dobtunk. Elsô sikeremet gránátdobásban értem el, a falusi szpartakiádon ugyanis szerepelt a nyelesgránát. Az volt a szórakozásunk, hogy kijártunk a Duna-partra, és kavicsokat hajigáltunk, „kacsáztunk”. A parton sóderhegyek sorakoztak, azokra fölmásztunk, onnan hajigáltuk a kavicsokat, kié megy messzebb. Ennek a kacsázásnak köszönhetôen sokat fejlôdött a hajító készségem, ami késôbb elônyömre vált a gerelyhajításban. Figyelje csak meg, a gyerekek ösztönösen oldalt dobnak, ami a gerelyhajításnak is sajátja. Szerencsésnek vallom magam, hogy Pesthez közel költöztünk, mert állítom, hogy aki nem került nagyobb helyre, kis faluban maradt, a sport számára kevés kivételtôl eltekintve elveszett. Szóval, Vácott fociztam, amit Édesapám nem nézett jó szemmel, ezért kézilabdázni is kezdtem, és bekapcsolódtam az atlétikába, középiskolás versenyeken magas-és távolugrásban indultam. Egyszer egy kislánnyal, aki diszkoszt vetett és súlyt lökött - és bevallom, tetszett is -, elmentem Kispestre próbaedzésre. Négy órát utaztunk a másfél-kétórás edzésért! Hogy én mégsem ugró, hanem dobó lettem, az a véletlenen múlt. – Mi volt ez a véletlen? – Vártam, hogy jön az ugróedzô, ám a dobóedzô, Rákhely Gyula válogatott

gerelyhajító elôbb érkezett a pályára. Kifaggatott, hogy miket dobtam addig, majd azt mondta, hogy megtartana dobónak. Az elsô edzésen 36 métert dobtam, így kezdôdött. Vácról csak heti két-három alkalommal tudtam Kispestre járni edzésre, de így is szpartakiádot nyertem gránáthajításban, középiskolai bajnokságot pedig gerelyhajításban, utóbbit a nagy rivális Petôváry Attila elôtt. A középiskolai bajnokságokra a TF-rôl is jártak „megfigyelôk”, ám nekem eszembe sem jutott, hogy érettségi után oda jelentkezzek, mert tanulni nem nagyon szerettem. Mégis meggyôztek, TF-es lettem és kollégista, aminek késôbb nagyon örültem. A kollégiumi élet különleges volt: négyen laktunk egy szobában, és jól megvoltunk egymással. A TF-en már dr. Koltai Jenô volt a mesterem, és megkezdôdött a napi két edzések idôszaka. Évente három-öt méteres lépésekkel, fejlôdéssel haladtam elôre, s 1954-ben felnôtt válogatott kerettag lettem. Nagy élményt jelentettek a tatai edzôtáborozások, és az elsô válogatottság 1955-ben különösképpen. Londonba kis géppel utaztunk, három órás volt az út, viharos idôben. A repülôn olyan rosszul lettem, hogy azt hittem, nem is tudok versenyezni. A szörnyû utazás ellenére az átmozgatás jólesett, és a versenyt is megnyertem. A visszafelé út már nem volt viharos, de én a rossz élmény alapján bevezettem egy gyógymódot: Daedalon tabletta, ami bevált, késôbb ráittam egy kis whiskyt, és ellazultam. Már edzô voltam, amikor a whisky még mindig megmaradt, de a Daedalon elmaradt… Régen rengeteget repültem, sok válogatott viadalt rendeztek. – Az elsô nemzetközi sikere az 1958as Európa-bajnoki bronzérem volt. – Meglepetés volt az eredmény,

mert akkor a világranglistán még nem is jegyeztek. Viszont azt már tapasztaltuk, hogy versenyeken képes voltam 6-8-10 méterrel is nagyobbat dobni, mint edzéseken. Ha nagyon kellett, képes voltam a tartalék energiákat is mozgósítani. Edzômet, Jenô bácsit minden szempontból elfogadtam, szakmailag és emberileg is. A tokiói olimpia után meghalt az Édesapám, és Jenô bácsi lett a pótapám. Itt jegyzem meg, hogy rengeteget köszönhetek neki és természetesen a feleségemnek is - nyugodt hátteret biztosítottak a sportoláshoz. Lehet, talán jelentéktelennek tûnnek azok a dolgok, amiket megtettek helyettem, de ha ezeket nekem kellett volna megcsinálnom, szétaprózódok, s nem tudtam volna kellôen összpontosítani a sportra. Márpedig 20 éven át, 1952 tavaszától 1972 ôszéig nálam elsô helyen a sport állt. A nejem meg is jegyezte, hogy egy évbôl fél évet nem voltam otthon. – Ebbe a húsz évbe négy olimpia, két bronz és egy ezüst is belefért. Tud különbséget tenni az olimpiák között? – Az 1960-as bronzérem volt az igazi, felhôtlen boldogság. Rómába teljesen esélytelenül utaztam, a világranglistán még az 50-ben sem voltam. Egyébként általában nem úgy álltam neki a versenyeknek, hogy legyôzzek valakit, vagy hogy nyerjek, hanem hogy egyéni legjobbat dobjak. Ez Rómában ugyan nem sikerült, – a másik két éremnél igen – mégis, a római olimpia volt a legszebb élmény. A másik két olimpia azért volt más, mert már gyôzelmi esélyekkel indultam, mégsem sikerült a dobogó tetejére állnom. Tokió volt a legnehezebb: délelôtt tízkor kezdtük a selejtezôt, szeles hidegben, tíz fokban, szitáló esôben, és negyedegykor fejeztük be. Fáztunk, a salakos dobóhely is felázott az esôben. Aznap délután rendezték a döntôt, ilyen sem fordult elô máskor, nem is tudtunk visszamenni a szállásra. A második dobásra sikerült az országos csúcs (82.32), aztán a másik két favorit, a szovjet Lusis és a lengyel Sidlo sem tudott túldobni, viszont a finn Nevalának sikerült (82.66). Persze, örültem az ezüstnek is, de…Négy év múlva, Mexikóban két sorozaton át vezettem, és jött Lusis utolsó dobása. Ideges lehetett, mert az elsô nekifutásnál megállt, majd újraindult. Én háttal álltam, nem néztem ôt, a közönség mo-

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:40

Page 11

MAGYAR EDZŐ 11

2008/2 ■ rajából sejtettem, hogy nagyot dobott. Lusis edzéseken sorozatban 90 méter fölött dobott, nem volt szégyen tôle kikapni. Érdekes, az akkori fotók tanúsága szerint a dobogó harmadik fokán állva, mert aztán más is túldobott, nem voltam vidám. – Akkoriban a versenyzôk között, ön és Lusis között volt barátság? – Pár szót váltottunk egymással, de barátság a nyelvi problémák miatt nem alakult ki, és ezt máig bánom, tüskeként maradt bennem. Sajnos, az edzôtáborozásokkor nem tanultunk nyelveket, hanem ultiztunk, pingpongoztunk. Amikor a moszkvai olimpia után Kuvaitba szerzôdtem, s több mint tíz éven át a válogatott edzôje voltam, egy magyar egyetemistát kértünk meg, hogy angolul tanítson bennünket. Háromnégy év után már angolul tudtam az ügyeimet intézni… arabul csak számolni tanultam meg. Nincs nyelvérzékem. Viszont a nejem hamar megtanult angolul, a követségen kisegítô titkárnôként is dolgozott. – A négy olimpián nem csak három érmet szerzett, hanem háromszor (1964, 1968, 1972) a magyar csapat zászlaját is vihette. – Amilyen meglepetés volt a római bronzérem, olyan meglepetésként ért, amikor Tokió elôtt közölték, hogy a megnyitón én vihetem a zászlót. Bevallom, gondolkoztam azon, hogy vajon milyen alapon döntöttek mellettem, hiszen általában olimpiai bajnokok szokták vinni a lobogónkat. Azzal magyaráztam, hogy engem megbízható versenyzônek tartottak, aki ráadásul mindenkivel jóban volt. A társak elismerték az eredményeimet, és azt is, hogy jó hangulatot tudok kelteni magam körül. Az edzôtáborokban megünnepeltük egymás névnapját, a nôi kéziseket meccsre is kihívtuk, persze, vigyáztunk egymásra. Szóval, a sportberkeken belül elismerték a társaságformáló képességemet. Tudom, volt, hogy megkérdeztek olimpiai bajnokot is, vinné-e a zászlót, ám ha a megnyitóhoz közel volt a versenye, nem vállalta. A zászlóvivés 6-8 órás meló volt, amit ki kellett pihenni. Mivel Tokióban jól szerepeltünk, lehet, hogy jó „elôjelnek” tartottak, és Mexikóban ezért vihettem újból a zászlót. Mexikóban még nagyobb sikert értünk el, így Münchenben is rám esett a választás. – Nem akarok ünneprontó lenni, de megkérdezem: negyedik olimpiája miért nem sikerült? – Azzal kezdem, hogy 1971-ben még országos bajnok lettem, és ezért beszélt rá Jenô bácsi, hogy próbáljam meg Münchent is. A selejtezô nem jött össze, fél méterrel lemaradtam a dön-

tôrôl. Nem csak én mondom, Jenô bácsi is elismerte, hogy hibázott. Mivel akkor készült el a „dobófészer”, télen is edzettünk, de azon a rövidített pályán. Bennünk ez rögzült télen, aztán szétesett a mozgásunk. Viszont ma is állítom, hogy a zászlóvivés van olyan élmény, mint egy jó helyezés. – Pedig mostanában világszerte vitáznak arról, vonuljanak-e a sportolók a pekingi megnyitón. – Az olimpia attól olimpia, hogy már a megnyitó, a bevonulás megteremti a hangulatot, amely jelzi - ez más, mint a többi verseny. Ez összehozza a sportolókat, hozzátartozik az olimpiához a bevonulás és az eskütétel szertartása. Ha a politikusok nem akarnak ott lenni, ne menjenek, de a sportolókat ne befolyásolják. A hangulatról jegyzem meg, hogy a rómaié nem volt olyan jó, mint utána a többié, mert oda nem együtt utaztunk ki, hanem csoportokban, és volt, aki már indult haza, amikor mások csak érkeztek. A többin viszont tudtunk szurkolni egymásnak. – Kuvaiti edzôsködésérôl már volt szó, ám arról még nem, hogy a montreali aranyérmes Németh Miklósnak is a mestere volt. – Jenô bácsi adta át nekem ôt, ám Miklósnak akkor már elsôsorban nem edzôre volt szüksége, hiszen az alapokat megkapta. Olyan valaki kellett neki, akivel mindent megbeszélhetett, aki ellenôrizhette ôt. Miklós elfogadott engem, meghallgatta a véleményemet, tanácsaimat, ily módon valóban részese lehettem a világcsúccsal elért olimpiai bajnokságának. – A MOB sportszerûségi Életmûdíjjal jutalmazta „mindig sportszerû viselkedését és példás megbízhatóságát”. – Bevallom, komolyan meglepôdtem, amikor a díjazás hetének elején Kamuti Jenô fölhívott, hogy pénteken legyek a Hotel Héliában, mert Fair Play-díjat kapok. Mivel nem mondta, hogy életmûdíj, elgondolkodtam: mit csináltam mostanában, mit leshettek ki, ami sportszerûségi díjat ér. Valószínûleg azért kaphattam ezt a díjat, mert soha senkivel nem voltam haragban, és minden szélsôséges politikát utálok. Egyébként nem panaszkodhatom, mindig elismerték a tevékenységemet, négy állami kitüntetést kaptam, a Sportcsillagok Falán is ott a kézlenyomatom… megkaptam minden erkölcsi elismerést. – Mivel telnek a napjai mostanában? Több szenvedélyem is van. Az egyik a tarokkozás, ami még a tatai edzôtáborban kezdôdött a 60-as években. Keddenként jön össze a kis csapatunk a jó hangulatú tarokk partikra, amikor kis pénzben játszunk, mert a játék a lé-

nyeg és a nagy viták, egymás zrikálása. Másik szenvedélyem a fôzés, ami talán onnan ered, hogy Édesapám hentes volt, télen böllérkedett is, és én szívesen sürögtem körülötte, vagy Édesanyám körül a konyhában. A fô lökést a kuvaiti edzôsködés adta, amikor a nejem az elsô félév után négyórás állásban titkárnô lett, s emiatt elôre kellett fôznie. Én ellenben szívesebben ettem friss ételt, és elkezdtem forgatni a szakácskönyveket. Elôször csak hétvégeken fôztem, aztán rendszeresen. Mivel csak délután tartottam edzéseket, délelôtt volt idôm a konyhában ügyködni, és belejöttem. Elôfordult, hogy a többi edzôre is fôztem, elvállaltam ôket „kosztosnak”: én fôztem, ôk rendet tettek utána. Idôigényes, összetett ételeket nem szívesen csináltam, inkább egyszerû magyaros ételeket. Nagy kedvencem ma is a húsleves minden változatban, a pörkölt és a töltött káposzta. Társasági összejövetelekre szívesen fôzök nagyobb mennyiséget is, ám azt nem vállalnám, hogy rendszeresen fôzzek „gyári” mennyiséget. Nálam a fôzés hobbi. Szenvedélyem a tévézés is, úgy is mondhatnám: tévéfüggô vagyok. Elsôsorban a sportadások érdekelnek, és hogy ne egyedül nézzem, egyik szomszédom a társam. Ja, és van három macskánk, meg két „külsôs”, akik odaszoktak hozzánk, ôket is pátyolgatom. – Ha a lexikonok nem írnák a korát, a 74-bôl letagadhatna jó pár évet. Mi a titka? Heti két-három alkalommal a Hélia Hotelben tartom karban magam: szauna, gôzkamra, meleg vízben relaxálás, erôsítés a gépeken – ez a program. Aránylag kis súlyokkal dolgozom, de sok ismétléssel, 30-40-es szériákban csinálok hatféle gyakorlatot, átmozgatom az egész testem. Úszni nem szeretek… a TF-en két utóvizsgám volt, az egyik gyorsúszásból, mert nem bírtam végig a száz métert. A szellemi karbantartásra is figyelek, tiszteletbeli MOBtag vagyok, tagja vagyok a Magyar Edzôk Társaságának, a Mesteredzôi Kuratóriumnak, az MSTT-nek, és ezek a találkozások felkészülést igényelnek. Vácott díszpolgár vagyok, és a polgármester szerint a legszorgalmasabb, mert ha hívnak, mindig elmegyek az ünnepségekre. Elégedett vagyok az életemmel. Lehettem volna focista, állítólag ügyesen mozogtam. Akkor biztos több pénzt kerestem volna, ám úgy érzem: jól döntöttem. Amit csináltam, az az én produkcióm volt, nem volt, aki lerontsa, és nem kellett mások helyett hajtanom. Így volt jó. Füredi Marianne

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:40

Page 12

12 MAGYAR EDZŐ

■

2008/2

Elôrelépés, indulj! ERWIN KOEMAN ÁLLÍTJA, A MAGYAR LABDARÚGÓ-VÁLOGATOTT FEJLÔDÔKÉPES Mivel napokkal korábban már „lebukott” az egyik titkos budapesti látogatás alkalmával, senkit nem lepett meg, hogy április 24-én Erwin Koemant nevezték ki a magyar labdarúgó-válogatott élére. A holland szakember mindenesetre szimpatikusan kezdett: nem ígért világbajnoki szereplést, „csak” annyit garantált, hogy vele elôrelép majd az együttes. Ha szerzôdése lejártakor (2009 végén) ezt bizonyítani tudja, alighanem újabb megállapodást iratnak vele alá. Bárcsak már ott tartanánk… Nevetséges és – egyesek számára – megalázó hercehurca zárult le, amikor Kisteleki István 2008. április 24-én kiviharzott a Magyar Labdarúgó Szövetség Kánai úti székházának tanácstermébôl, és tudatta az ott toporgó sajtómunkásokkal, hogy „…Erwin Koeman a szövetségi kapitány”. Nem mintha sokan meglepôdtek volna az elnök bejelentésén: már napokkal korábban sejteni lehetett, hogy Várhidi Péter helyét a holland szakember veszi át. Sôt az egészen biztos volt, hogy Németalföldrôl érkezik majd az új tréner, hiszen a hírek szerint az MLSZ-vezér Danny Blinddel, Aad de Mosszal és Erwin Koemannal tárgyalt, végül, amint a „végeredmény” mutatja, utóbbi lett a befutó. Mondhatni, a 46 esztendôs trénernek kapóra jött a munka, hiszen amióta lemondott a Feyenoord élén betöltött vezetôedzôi posztról (2007. május 3-án állt fel), azóta nem dolgozott szakmájában; persze, itt most nem afféle jótékonysági akcióról van szó… Sokkal inkább arról, hogy a szövetség olyan edzôt keresett (és remélhetôleg talált), akivel végre elôreléphet egyet, esetleg kettôt Magyarország nemzeti együttese. Amint az alábbi kérdezz-felelekbôl is kiderül, az RKC Waalwijk és a már említett Feyenoord után az edzôi pályafutásának harmadik állomásához érkezô Erwin Koeman hisz ebben – no meg új csapatában. – Idehaza már az is sokakat megle pett, hogy egyáltalán felvetôdött a neve a magyar válogatott szövetségi ka pitányaként. Ön is csodálkozott, amikor megcsörrent a telefonja, és kiderült, hogy Magyarországról keresik? – Ôszinte legyek? – Arra kérem. – Igen, csodálkoztam. Most már elárulhatom, több ajánlatom is volt, érdeklôdött a Vitesse, sôt a maastrichti MVV érdeklôdése olyan komoly volt, hogy majdnem aláírtam oda. – Ezek szerint az utolsó pillanatban érték utol. – De még éppen idôben! Vallom ugyanis, hogy a szövetségi kapitányi

munkánál nincs nagyobb kihívás egy edzô számára. – Még a magyar válogatott kispadja is csábította? – Itt vagyok, nem? – Ki és mi gyôzte meg? – Kisteleki Istvánnal ültem le egy asztalhoz, és azok a tervek, amiket egy este alatt felvázolt nekem, igen szimpatikusak voltak. Úgy vettem észre, hogy a magyar szövetség elkötelezte magát a fejlesztés mellett, és ennyi elég is volt nekem. Hamar egyezségre jutottunk. – Két „ellenfele” akadt, Danny Blind kikosarazta az MLSZ-t, Aad de Mos ugyanakkor sokáig esélyesebbnek tûnt. Azóta beszélt már az idôsebb pályatársával? – Megnyugtathatok mindenkit, nem haragudott meg rám. Sok sikert kívánt, és még koccintottunk is a szerzôdtetésemre… – A hírek szerint kisebb DVD-gyûjteménye van már a magyar válogatott korábbi mérkôzéseibôl. Tetszettek a felvételek? – Az elôdeim munkájával, ugye, megértik, nem szeretnék foglalkozni. Maradjunk annyiban: láttam biztató jeleket.

– Kisteleki István töretlenül hisz a 2010-es világbajnoki részvétel kiharcolásában. Ön is az álmodozók táborába tartozik? – A realitás nem azt mondatja velem, hogy minimum második helyen zárunk a Portugália, Svédország, Dánia, Albánia, Málta és Magyarország alkotta csoportban, de ha ábrándozni nem is szeretek, küzdeni igen, s amíg van miért, addig nem adom fel a harcot. Ha mást nem is, azt megígérhetem, hogy aki az én csapatomban játszik, az utolsó pillanatig azért hajt majd, hogy elutazhassunk Dél-Afrikába. Persze nem turistaként… A viccet félretéve: csakúgy, mint játékosként, edzôként is a munka híve vagyok, és szeretném átadni a labdarúgóknak azt a profi mentalitást, ami engem is körülvett pályafutásom során. Ha ez sikerül, akkor igenis van esélyünk felvenni a versenyt a legjobbakkal. De hiába vannak ügyes, kreatív futballra képes focistáink, erre kizárólag csapatként lehet sanszunk. – A játékosok – a háta mögött – csak dicsérik. Kíváncsi lennék, ön hogyan jellemezné magát? – Amit elvárok másoktól, azt tôlem is elvárhatják. Ôszinte, egyenes embernek tartom magam. – És sikeres edzônek is? – Egyelôre nem nevezhetem magam annak. Még akkor sem, ha a Feyenoorddal szerepeltem már az UEFAkupában, mi több, a PSV Eindhovennel – Guus Hiddink pályaedzôjeként – a

Zaandamból Budapestre Hogy kicsoda Erwin Koeman? Nos, Zaandam egyik leghíresebb szülötte – a másik öccse, Ronald. Az idôsebb Koeman-fivér 1961. szeptember 20-án jött világra, tizenhét évvel késôbb már az FC Groningen igazolt játékosa volt. Pályafutásában a PSV Eindhoven jelentette az újabb ugrást, majd visszatért a Groningbe. Visszalépésnek ugyanakkor még véletlenül sem neveznénk ezt az állomást, hiszen onnan hívták be elôször a holland válogatottba. Az 1983-as debütálást további 30 fellépés követte, címeres dresszben a legfontosabb mérkôzéseit az 1988-as Európa-bajnokságon vívta: Németországból aranyérmesként térhetett haza. Begyûjtött még néhány elsôséget karrierje során, belgiumi légióskodása idején a KV Mechelennel lett KEK-gyôztes, bajnok, kupagyôztes és Szuperkupa-gyôztes, majd az újabb eindhoveni szerzôdés aláírása után a PSV tagjaként végzett kétszer is a holland pontvadászat élén. A középpályásként jeleskedô Erwin Koeman edzôként még nem jutott fel a csúcsra, sem az RKC Waalwijkkal, sem pedig a Feyenoorddal nem nyert semmit. Szívbôl kívánjuk neki, hogy a következô egykét évben ne kerüljék el a sikerek... Erwin Koeman nôs, egy kisfiú és egy kislány boldog édesapja, örömét csak növeli, hogy fia, Len tehetséges futballista.

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:40

Page 13

MAGYAR EDZŐ 13

2008/2 ■ Bajnokok Ligája légkörébe is belekóstolhattam. – Két évig állt a Feyenoord élén. Mi ért mondott le? – Mert úgy vettem észre, hogy már nem tudom motiválni az együttest. Húzhattam, halaszthattam volna a dolgot, de éppen az imént említettem, hogy egyenes embernek tartom magam. – Akkor folytassuk egy kényes témával: bizonyára hallott róla, hogy Lothar Matthäus nem ápolt jó viszonyt a magyar edzôi karral… – Én Erwin Koeman vagyok, nem Lothar Matthäus! Hogy a múltban mi történt, azzal nem kívánok foglalkozni, csakis a jelennel, illetve a jövôvel törôdöm. A sikerekhez természetesen elengedhetetlen, hogy a magyar kollégákkal megfelelô legyen az együttmûködésem, hiszen közös érdek a labdarúgás fellendítése. Az elsô találkozáson már túl vagyunk, az alapján bizakodó lehetek, tudniillik mindenki a támogatásáról biztosított. A debütálásom, vagyis a Görögország elleni mérkôzés elôtt igénybe is vettem a felajánlott segítséget: a szövetség az edzôkkel karöltve állította össze azt a negyvenes listát, amelybôl válogathattam. Merthogy a válogatás már kizárólag az én feladatom, nem engedem, hogy bárki is beleszóljon. Végtére is a felelôsség az enyém. – A kommunikációval nincs gondja? – Miért lenne? Anyanyelvemen kívül beszélek angolul és németül is, és mivel a keret nagy része külföldön profiskodik, könnyen megértetem magam velük. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az NB I-bôl ne válogatnék… – Apropó, válogatás. Igaz, hogy Kisteleki István döntötte el, kik legyenek az asszisztensei? – Ugyan már! Ha az elnök úr bármiben helyettem döntött volna, akkor már az új szövetségi kapitány keresésével lenne elfoglalva. Én, csakis én döntöttem el, ki segítse a munkámat pályaedzôként. – Miért pont Aczél Zoltánra és Máté Csabára esett a választása? – Mert úgy ítéltem meg, hogy ôk a legmegfelelôbb jelöltek erre a posztra. Megsúgom, nem volt könnyû eldönteni, hiszen több szakemberrel is beszéltem, és szinte mindannyian alkalmasnak

tûntek. A felelôsség természetesen ezen a téren is az enyém. – Öccse, Ronald is a világ labdarúgásának elismert alakja, legutóbb éppen a Valenciát vezette Spanyol Kupa-gyôzelemre. Gyanítom, ritkán látják egymást. – Viszont annál sûrûbben beszélünk! Nagyon örült, hogy elvállaltam a magyar válogatott irányítását, szerinte egy nagy kihívás a számomra, most bizonyíthatom, milyen edzô vagyok. Azért tapasztalt tréner lévén fi-

gyelmeztetett is: sok buktatóval jár ez a tisztség. – Megrémült? – Úgy nézek ki? – Nem mondanám. – Szerencsére nem vagyok ijedôs fajta. Azonban abban igaza volt Ronaldnak, hogy szövetségi kapitányként jóval kevesebb idôm lesz dolgozni, mint klubedzôként. Ideális esetben három évre van szükség felépíteni egy csapatot, ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy ez csak a legritkább esetekben fordul elô. A szurkolók és az újságírók eredményeket akarnak látni. – Csak nehogy azzal folytassa, hogy ez Hollandiában másként van. – Dehogy. Ott is, itt is a gyôzelmek számítanak, és megjegyzem, ez így is van rendjén. – Akad olyan kollégája, például, a horvátok mestere, Slaven Bilic, aki szabadidejében a rockzenének hódol, hogy mást ne mondjak, ô szerezte a válogatott 2008-as Eb-indulóját. Önnek van valami különös hobbija? – A munkám a hobbim! Ha nem a focival foglalkozom, akkor is a focival foglalkozom… Ez a szenvedélyem, nem tehetek róla. Szerencsére a családom zokszó nélkül tûri, hogy a labdarúgás tölti ki az életem: ha éppen nem edzôsködöm, akkor játszom… – Koemani mottó létezik? – Nem gondolom, hogy az én hitvallásom lenne, de úgy vélem, mindenkinek élveznie kell azt, amit csinál. – A görögök elleni mérkôzést élvezte? – Szinte az elsôtôl az utolsó percig. S ezt nemcsak azért mondom, mert a bemutatkozó mérkôzésemen három kettôre nyertünk, hanem azért, mert nem volt okom az elégedetlenségre. Az elsô félidôben is felülmúltuk jó nevû vetélytársunkat, ám a negyvenötödik percben bekapott gól után mégis hátránnyal vonultunk az öltözôbe. Eszemben sem volt kiabálni – nem is vagyok az a típus –, csupán azt kértem a labdarúgóktól, hogy emelt fôvel térjenek vissza a pályára. Mivel ezt megtették, a második játékrészben megfordítottuk a meccset, és így legyôztük a világranglista nyolcadik helyezettjét. – Hallotta, hogy a közönség a nevét skandálta? – Hallottam, és örömmel töltött el, de ez a találkozó nem elsôsorban rólam, hanem a csapatról szólt. Persze nekem is fontos volt, hogy nyerjünk, ám a magyar válogatottnak még inkább az volt. – A diadal hátránya: a magyar szurkoló olyan, hogy egy erôs kezdés után erôsebb folytatást vár. – Jé, a holland edzô is ilyen… Pietsch Tibor

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:40

Page 14

14 MAGYAR EDZŐ

■

2008/2

Magyar labdarúgó hagyományok – magyar labdarúgó stílus Bicskei Bertalan Magyar Labdarúgó Szövetség, Budapest E-mail: [email protected]

A stílus, a magatartás, a viselkedés jellemzô jegyeinek összessége. A stílus jellemzi az egyes emberek, de egész népek, nemzetek viselkedését. A brazil emberek játékos,

Térfél választás az 1938-as VB-döntô elôtt

könnyed viselkedése nem fedezhetô fel a nyugat-európai nemzeteknél, de érzékelhetô különbségek vannak a Kelet és Nyugat-Európában élôk között is. A hagyományok, a stílus az emberek legbensôbb tulajdonságaiból fakad. Ezért is jellemzôen más-más stílusú országonként a zene, a festészet, bármely mûvészeti ág. A labdarúgó stílus az egyes játékosok, illetve csapatok mérkôzésen megnyilvánuló jellemzô jegyeinek az összessége. Ez felöleli a mérkôzéseken mutatott magatartást is, de labdarúgó stíluson elsôsorban a mérkôzéseken mutatott jellemzô technikaitaktikai cselekvések összességét értjük. Beszélhetünk egy labdarúgó, egy adott csapat, de egy adott ország labdarúgó stílusáról is. A labdarúgó stílus a társadalom tükre. Megmutatja az ott élô emberek, nép, nemzet legbensôbb lelki tulajdonságait, ezek alkotják a futballstílus belsô összetevôit. Ezeknek a lelki tulajdonságoknak, társadalmi elvárásoknak az eszköze a technikai-taktikai cselekvés, amely így a stílus külsô megjelenési formája. Ma a társadalomra a labdarúgás általában nagyobb hatással van, mint a mûvészetek. Lépésre kényszeríti a politikát, a gazdaságot, a különbözô vallások is számolnak befolyásával. A magyar labdarúgás a világ elitjébe tartozott a második világháborút megelôzô két- és a világháború utáni évtizedben. Sikerének meghatározó alapja a rá jellemzô stílus volt. A sajátos magyar stílus a rendkívül magas szintû technikai tudásnak a mérkôzéseken való alkalmazását jelentette a sokmozgásos, váratlan megoldásokat is tartalmazó kreatív támadójátékban. A magyar „technikás” labdarúgásnak eredményekben mérhetô remek útja volt. Klubszinten, válogatott szinten egyaránt a világ legeredményesebb csapatai közé tartoztunk. 1938-ban és 1954-ben VB döntôt játszhattunk.

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:40

Page 15

2008/2 ■

MAGYAR EDZŐ 15

Az „Aranycsapat” a magyar Az ötvenes évek végétôl, a hatvanas évek elejétôl lassú, fokozatos hanyatlás kezdôdött. Ennek csak igen rövid távú oka lehetett, hogy 56-ban legjobb felnôtt és utánpótláskorú labdarúgóink tucatjai hagyták el az országot. Ezt az ûrt néhány év után pótolni kellett volna. Az igazi okokat máshol kell keresni. Nyugat-Európában rájöttek, mekkora üzlet a foci. Minél eredményesebb, annál nagyobb üzlet. Ennek hatására alakult egyre markánsabban a nyugat-európai „erô futball”. A fizikai és mentális erôre épített, az ehhez szükséges célszerû technikát tökéletesítette, majd lépésrôl lépésre gyûrte maga alá a technikás labdarúgást játszó országokat, köztük a magyarokat is. Jómagam végig élhettem ezt a hanyatlást, 1963-tól 65-ig az NB II.-ben, majd 1966-tól 75-ig az NB I.-ben. A hatvanas években még tartott a dicsôség, kijutottunk a világversenyekre, a Fradi Vásári Városok Kupáját nyert, az olimpiai csapat Tokióban és Mexikóban is aranyérmes. Mellettünk ellenben sem a válogatott, sem más klubcsapat nem ért el kimagasló eredményt. A hetvenes-nyolcvanas években tovább süllyedtünk. A VB-re még kijutottunk, de a csoport körnél nem mentünk tovább. A kilencvenes, kétezres évtized pedig a világ labdarúgásának harmadik vonalában találja a magyarokat. A lassan öt évtizede tartó hanyatlás szakmai okai a miértre adott helytelen válaszban keresendôk. Az akkori sportvezetés, az akkori TF-et is fel-

Baróti Lajos még ki tudta vinni a magyarokat a VB-re (58/62/66/78), de a döntôig már nem jutottak

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:40

Page 16

16 MAGYAR EDZŐ

■

Az angolok 2006-os vb-csapata

A németek 2006-os vb-csapata használva azt mondta, visszaesésünk oka a helytelen stílus. Vessük el a régi, hagyományos, technikás futballunkat és álljunk át az akkor divatos és egyre eredményesebb erôfutballra. A korabeli edzôi garnitúra nem tudott ellentmondani. Pedig legjobb edzôink tudták – az út helytelen. Hányszor hallottam edzôimet, Kovács Imrét, dr. Lakat Károlyt a 70-es években bevezetett követelményrendszer hiányosságairól beszélni. Nem az erôsebb fizikai felkészítés ellen ágáltak. Arról beszéltek, hogy a kettôt, a fizikai felkészítést és a saját technikás focinkat hogy lehetne úgy ötvözni, hogy a stílusunk megmaradjon. Mi lett volna a helyes út? Természetesen az, hogy a mi hagyományos stílusunk jó, ezt eredményeink bizonyították. De azt ki kell egészíteni a modern kor megkövetelte fizikai felkészítéssel, lelki tulajdonságokkal. Érdekes kérdésfeltevés lenne: lett volna lehetôség a 60-70-es évek magyar társadalmában a mentális, morá-

lis felemelkedésre? Félô, hogy nem. Lehet, hogy törvényszerû volt a bukás? A Magyar Labdarúgó Szövetség 2006-ban, Kisteleki István kezdeményezésére, szakmai segítséget kért a FIFÁ-tól. Világítsák át a teljes magyar labdarúgást, jelöljék ki számunkra azt az utat, melyet követnünk kell, hogy felzárkózhassunk a nemzetközi mezônyhöz. A FIFA Jean-Pierre Bénézet úr, a FIFA technikai igazgatója vezetésével delegációt küldött Magyarországra. Több alkalommal jöttek. Meglátogattak utánpótlás- és felnôtt edzéseket, mérkôzéseket. A végén Bénézet úr összegezte véleményüket, s ennek szakmai része így hangzott: „Ha komolyan fejleszteni akarják labdarúgásukat, elôször találják meg labdarúgásuk stílusát. Azt a stílust, melyet legjobban az „Aranycsapat” játszott. A régi magyar hagyományokon alapuló technikás magyar labdarúgást, de természetesen,

2008/2

a mai modern kornak megfelelô keretek között. Hogy mi lehet ez az út? Önök döntsék el, de én úgy gondolom, az önök stílusának a mai utódjai, követôi, a „latin” iskola képviselôi. Figyeljék meg, tanulmányozzák a francia, spanyol, portugál focit. Régen ôk tanultak önöktôl, most fordult a kocka.” Ezen a ponton feltétlenül említést érdemel egy magyar edzô, szakíró, Ferenczi Attila. Dacolva az értetlenkedôkkel, másban hívôkkel, könyveiben, elôadásaiban évek óta csökönyösen hitet tesz a régi magyar hagyományok mellett. Ezután – az MLSZ edzôképzésében és utánpótlás képzésében dolgozók –, megfigyeltük a latinokat, próbáltuk a közös nevezôket megtalálni, s a latin labdarúgó stílust definiálni. Arra a következtetésre jutottunk, hogy Bénézet úrnak igaza van. És Ferenczi Attilának is. Mi így fogalmaztuk meg a mai latin labdarúgó stílust: „A magas szintû technikai tudás felhasználása a modern futball megkövetelte kisebb területen, az ellenfél agresszívebb zavarása és az így lerövidült idôben a pozíciós és az elmozgó rendszerû támadójátékot is magában foglaló kreatív támadójátékban, kiegészítve a szervezett védekezés elemeivel.” A világ a globalizáció felé halad. Ezen belül a labdarúgás sem lehet kivétel. Hogyan jelentkezik ez a stílusok csatájában? A jövôre az utánpótláskorú válogatottak játékából lehet leginkább következtetni. Kimentünk utánpótlás Európa-bajnokságokra, utánpótlás tornákra, nyomon követtük a TV-ben a világbajnokságaikat. Érdekes, de nem igazán váratlan felfedezéseket tehettünk. Az észak-európai csapatok fiataljai ma már mozgékonyak, gyorsak, technikásak. Latin focit igyekeznek játszani. Az osztrákok, németek, norvégok, angolok, finnek csapatai tele vannak ilyen felfogásban képzett labdarúgókkal. Láttunk egyéb meglepô tényeket is. Az északi csapatokban egyre több dél-európai, arab, vagy éppen fekete játékos tûnik fel. Már Európában születtek, honosodtak. Nem csak új színt jelentenek a szó szoros értelmében, de az új stílusra való törekvést is jelzik. Ôk születetten a mozgékony, technika alapú futballra termettek. A labdarúgó stílusok is globalizálódnak. Látszanak a nemzetekre jellemzô különbségek, de már kevésbé. Mindenki a jövô stílusát, a „nyerô” stílust igyekszik oktatni. Ez pedig ma a magas szintû technikai tudás felhasználásán alapuló labdarúgás. A 2006-os

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:40

Page 17

2008/2 ■ VB-n az elsô négy közé három „latin” csapat került. De a németek, angolok is igyekeztek „játszani tudó” középpályásokat szerepeltetni csapatukban. Az angoloknál Lampard és Gerrard, a németeknél Schweinsteiger és Ballack szervezte a játékot. A magyar futballban a mi feladatunk sem lehet más, mint visszatérni régi hagyományaink mai változatához. Ez nem másolás, ez visszatérés. Remélhetôleg visszatalálás. Az edzôképzés fontos állomása a visszatalálásnak. Az UEFA is tudja ezt. Az edzôképzési konvencióba való belépés mellett kiemelten ajánlja: minden ország labdarúgó szövetsége a saját hagyományait nem feladva igyekezzen a modern képzés útján. Nálunk is nagy változásokat hozott a kb. 10 éve dr. Mezey György által beindított UEFA szerû edzôképzés. Elôrelépést jelentett az elôzô évtizedekhez képest. Both József áldozatos munkával dolgozta fel a holland labdarúgás legerôteljesebb képviselôjének, az Ajaxnak a rendszerét. Hozott pezsdülést, szervezettséget, egységes rendszert. Holland stílust. Nem a magyart (latinosat). Játékrendszer alapú oktatást, nem pedig a technika felhasználásán alapulót. Erôteljesebben pozíciós játékra nevelést, kevésbé az elmozgó rendszerû támadójátékra. A mi feladatunk most az, hogy ezt a hollandos rendszert átirányítsuk a nekünk kedvezôbb, a régi hagyományokat feltámasztó útra. A játékrendszer alapú oktatást nem szabad elvetnünk, de a 6-12 éves kor között a technika alapú oktatással kell behelyettesítenünk. Ezt részben a kétfajta képzési mód összevonásával, részben a játékrendszerû oktatás nélkül kell elvégeznünk. Minél fiatalabb a korosztály, annál kevesebb játékrendszer alapú oktatást kell terveznünk. A nagypályás játékra való áttéréstôl kezdôdôen viszont fordul a helyzet. A játékrendszer alapú oktatás veszi át fokozatosan a hangsúlyt, figyelemmel arra, hogy az elmozgó rendszerû támadójáték oktatása mennyiségi elônyt élvezzen a pozíciós támadójáték oktatásával szemben. Hogy miért? Mert a mérkôzés-teljesítmény minden öszszetevôje szempontjából (fizikai képességek, lelki tulajdonságok, tanulási képesség, együttmûködési képesség és az ezen a lábakon nyugvó technikai-taktikai cselekvôképesség) magasabb rendû, ezáltal nehezebben elsajátítható és az edzôktôl összehasonlíthatatlanul aprólékosabb, szakszerûbb, gondosabban felépített munkát kíván.

MAGYAR EDZŐ 17 A latin futball képviselôi a 2006-os németországi VB-n

Franciaország

Olaszország

Portugália

Spanyolország

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:40

Page 18

18 MAGYAR EDZŐ

■

2008/2

Sportág – ahol nem az öt karika a legfontosabb (MÉG AZ OLIMPIAI ÖSSZESÍTETT LABDARÚGÓ ÉREMTÁBLÁZAT ÉLÉN ÁLLUNK) Nyakunkon a pekingi olimpia, augusztus 8-án a kínai fôvárosban fellobban a láng, és kezdôdhetnek a XXIX. nyári ötkarikás játékok. Ha olimpia, akkor nekünk, magyaroknak a hazai sikerágazatnak nevezett sportágak ugranak be elsôre, a kajak-kenu, a vízilabda, az öttusa vagy a vívás. Közben aligha gondolunk arra, hogy a múltunk a világon az említetteknél jóval ismertebb és népszerûbb sportágban, labdarúgásban is igen fényes. Magyarország áll ugyanis az élen a futball olimpiai örökranglistáján, mégpedig három arany- (1952, 1964, 1968), egy ezüst- (1972) és egy bronzéremmel (1960). A jelen ellenben nem valami biztató, legutóbb 1996-ban szerepeltünk olimpián. Ám nemcsak a magyar válogatott marad le immár rendszeresen az ötkarikás tornákról, hanem a legnagyobb sztárok is, hiszen 1992 óta a nemzeti válogatottakban 23 éven aluli játékosok léphetnek pályára, és csak három túlkoros nevezhetô. Ahhoz, hogy az olimpia a futballban is hasonló rangot vívjon ki, mint az más sportágakban megszokott, az elôbb említett akadályt és a túlzsúfolt versenynaptár okozta feszültségeket kellene megoldania a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak együttesen a Nemzetközi Labdarúgó-szövetséggel, feltéve persze, hogy a két szervezet nem féltékeny egymás sikereire, s meg tud egyezni. Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöke március elején az egyik német napilapnak adott interjújában megpendítette, szeretné, ha a labdarúgásban a világbajnokságok és a kontinenstornák árnyékában úgymond „mostohagyerekként” tengôdô olimpiai tornák presztízse emelkedne. „Az álmom, hogy a világ legjobb futballistái is szerepelhessenek az olimpiákon” – kezdte a 66 éves belga sportvezetô, majd hozzátette: „Minden más sportágban ott vannak a legnagyobb sztárok az ötkarikás játékokon, és meg kell vizsgálnunk a lehetôségét, hogy ez mûködhet-e a labdarúgás esetében is.” A jelenleg érvényben lévô rendszer alapján az olimpiákon 23 évnél fiatalabb labdarúgók szerepelhetnek, de minden nemzeti válogatott keretébe három túlkoros játékos is nevezhetô. „A Nemzetközi Labdarúgó-szövetséggel van egy megállapodásunk, amely tizenöt éves. Amikor úgy döntöttünk, hogy az ötkarikás játékokon a huszonhárom éven aluliak futballozhatnak, a futball érdekeinek védelmében jártunk el. Természetesen tiszteletben tartom az akkori egyezményünket, de ez nem jelenti azt, hogy örökké az ebben foglaltakat kell követnünk” – jelezte Rogge ezzel is, hogy változtatásokon töri a fejét. A tervet egyébként meglehetôsen nehéz lesz „átverni” a Nemzetközi Labdarúgó-szövetségen (FIFA), mert a Sepp Blatter által vezetett szervezetnek a saját szervezésû, szintén négy évente megrendezésre kerülô világbajnokság a legfontosabb – mind szak-

mai, mind pénzügyi szempontból. Márpedig egy sztárokkal teletûzdelt olimpiai torna jelentôsen rontaná a vbk exkluzivitását, azaz a nyereségességét is. Más kérdés is felvetôdik Rogge ötlete kapcsán. A program már így is rendkívül sûrû, nem tudni, hogyan lehetne begyötörni még egy „izmos” ötkarikás tornát is a versenynaptárba, és a klubcsapatok sem szívesen engednék el legjobbjaikat egy újabb válogatottak közötti megmérettetésre. Nem csoda, hogy egyre sûrûbben érkeznek a hírek a sztárokról, akik mennének Pekingbe, de klubjaik nem engedik el ôket. A Bayern München például nem engedte el holland légiósát, Mark van Bommelt az olimpiára, és az aranylabdás Kaká sem álmodozhat tovább az ötkarikás szereplésrôl, Ország 1. Magyarország 2. Nagy-Britannia 3. Szovjetunió 4. Uruguay 5. Jugoszlávia 6. Argentína Lengyelország Spanyolország 9. NDK 10. Csehszlovákia Franciaország 12. Olaszország Svédország 14. Belgium 15. Kamerun Kanada Nigéria

Arany 3 3 2 2 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1

Athén olimpiai bajnoka, Carlos Tévez – a Manchester United sztárja mert az AC Milan egy határozott nemmel csírájában elfojtotta ilyen irányú terveit (a piros-feketéktôl a 18 éves Alexandre Pato viszont utazhat). Didier Drogbának sem lesz egyszerû eljutnia az ötkarikás tornára, mert bár az elefántcsontparti csatár már korábban jelezte részvételi szándékát, a Chelsea nem örült ennek, hiszen a pekingi torna ideje alatt már javában zajlik majd a Premier League 2008–09-es szezonja. Lionel Messi, aki 20 évével még nem is számít túlkorosnak, viszont kerekperec kijelentette, nem hagyja ki a peEzüst 1 – – – 3 2 2 2 1 1 1 – – – – – –

Bronz 1 – 3 – 1 – – – 2 – – 2 2 1 – – –

Összes érem 5 3 5 2 5 3 3 3 4 2 2 3 3 2 1 1 1

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:45

Page 19

MAGYAR EDZŐ 19

2008/2 ■ Sir Alex Ferguson is „olimpikon” lehet Annak ellenére, hogy a pekingi tornát idén augusztus 6. és 23. között rendezik, vannak, akik már jóval elôrébb gondolkodnak. Például Sebastian Coe, a 2012-es londoni olimpia szervezôbizottságának elnöke, aki nagy terveket forgat a fejében. A korábbi kétszeres olimpiai bajnok középtávfutó azt szeretné, ha a játékokon pályára lépô brit együttes szakvezetôje a Manchester United jelenlegi menedzsere, Sir Alex Ferguson lenne. Igen, nem tévedés, brit csapat szerepelhet az olimpián. Azaz e tekintetben is különleges lesz a londoni olimpia, hiszen az Egyesült Királyság „egyesült” válogatottja vesz részt rajta, bár ezt az elképzelést egyelôre a négy érintett szövetség közül a skót és a walesi kifejezetten ellenzi. Közös brit gárda 1972-ben indult utoljára olimpián, és londoni szereplésük akár „veszélyes” is lehet ránk nézve, hiszen három aranyéremmel éppen ôk állnak mögöttünk az örökranglistán (lásd mellékelt táblázatunk). kingi olimpiát holmi bajnoki rajt és Bajnokok Ligája-selejtezô miatt. A Barcelona kénytelen-kelletlen rá is bólintott az ifjú argentin csillag döntésére. Láthatjuk, a végleges kerethirdetésekig nem érdemes az esélyeket latolgatni, hiszen egy-egy jó „igazolás” nagyban befolyásolhatja a végeredményt (a 18 fôs névsor leadásának határideje egyébként július 23-a). A mezôny mindenesetre erôsnek tûnik, és a címvédô argentinok, úgy tûnik, egyáltalán nem veszik félvállról az ötkarikás tornát, olyan nagy nevek utaznak Pekingbe, mint Javier Mascherano, Fernando Gago, Sergio Agüero és a már említett Lionel Messi. A négy évvel ezelôtti gólkirály, a nyolc találatig jutó Carlos Tévez részvétele viszont még kérdéses, a Bajnokok Ligája-gyôztes futballista fizikailag teljesen kimerültnek érzi magát, mert a tavalyi nyarat is végigfutballozta: a venezeulai Copa America után pedig rögtön csatlakozott a Manchester United alapozó keretéhez, amellyel május 21-ig, a BL-döntôig igencsak hosszú szezont teljesített. Ennyit a maiakról, de révedjünk el egy kicsit a múlton is, amely oly sok dicsôséget hozott Magyarország számára. A labdarúgás 1900-ban és 1904ben bemutató sportágként szerepelt a játékok mûsorán, és 1908-tól osztottak érmeket a legjobbaknak. Az elsô világbajnokságig (1930) tulajdonképpen az olimpiai futballtornán dôlt el, melyik a földkerekség legjobb csapata – az urugayiak kezdeti vb-sikereit két olimpiai arany alapozta meg (1924, 1928). Aligha meglepô, hogy a labdarúgás volt az elsô a labdajátékok között, amelyikben igen hamar elindult a professzionalizálódás, márpedig a szigorú olimpiai szabályok tiltották a pénzkeresô sportolók részvételét, így a harmincas évektôl kezdve a világ krémje fokozatosan kikopott az olimpiai tornákról. Bár elvben nem, a gyakorlatban a második világháborút követôen is jócskán akadtak profik a mezônyben: a keleteurópai válogatottak, melynek tagjai játékosként nem kaptak fizetést, egyéb,

Pekingi résztvevôk A férfiak mezônyében 16 csapat vehet részt az ötkarikás játékokon, ebbôl négy képviseli földrészünket. A teljes mezôny: Kína (a házigazda jogán), Belgium, Hollandia, Olaszország, Szerbia, Argentína, Brazília, Ausztrália, Dél-Korea, Japán, Egyesült Államok, Honduras, Elefántcsontpart, Kamerun, Nigéria, Új-Zéland. A hölgyeknél 12 csapatos tornát rendeznek, amelyen három európai csapat lép pályára. A teljes mezôny: Kína (a házigazda jogán), Németország, Norvégia, Svédország, Argentína, Brazília, Japán, Koreai NDK, Egyesült Államok, Kanada, Nigéria, Új-Zéland. valódi munkát nem igénylô állásokban – például katonatisztként – viszont igen: nem véletlen, hogy az olimpiai dobogót szinte teljesen kisajátították a „szovjet blokk” államai 1952 és 1980 között. A NOB aztán 1984-tôl engedélyezte a profik pályára lépését, igaz, azzal a kikötéssel, hogy az európai és dél-amerikai országok együtteseiben csak olyanok játszhatnak, akik nem szerepeltek még világbajnokságon,

vagy világbajnoki selejtezôkön. Majd a barcelonai olimpia elôtt új szabályt hoztak: 1992-tôl mindenki számára megnyílt az olimpiai részvétel lehetôsége, de 23 évnél meghúzták a korhatárt. Négy évvel késôbb pedig tulajdonképpen kialakult a jelenleg is alkalmazott szisztéma: a határ továbbra is 23 év (Európában például rendszerint az U21-es Eb selejtezô-sorozata számít egyben olimpiai kvalifikációnak), ugyanakkor magán az olimpián a keret kiegészíthetô három, bármilyen életkorú idôsebb futballistával. Hazánk együttese eddigi utolsó ötkarikás fellépésén (1996, Atlanta) nem használta ki ezt a lehetôséget, Dunai Antal szövetségi edzô a selejtezôn remekül teljesítô fiatalokban bízott, és nem bontotta meg a csapategységet idôsebb játékosokkal. A mieink a sorsolásnál igencsak belehúztak, és nem is jutottak be a negyeddöntôbe, a késôbbi aranyérmes Nigéria és bronzérmes Brazília, valamint a dél-amerikaiakat legyôzô(!) Japán mögött negyedik helyen zártak a D jelû kvartettben. A sportág olimpiai éremtáblázatán azonban ettôl függetlenül továbbra is az élen állunk, kilenc szereplésünk során (1912, 1924, 1936, 1952, 1960, 1964, 1968, 1972, 1996) öt medált gyûjtöttünk be, mégpedig három arany (1952, 1964, 1968), egy ezüst (1972) és egy bronz (1960) leosztásban. Ha olimpiai labdarúgásról beszélünk, nem szabad elfelednünk, hogy ez immár nemcsak a férfiak játéka, hiszen az 1996-os játékok óta a hölgyeknek is rendeznek küzdelmeket. Ezt legutóbb, Athénban az Egyesült Államok nyerte. Magyar nôi válogatott még sohasem volt résztvevô, és Pekingben sem lesz az… Sz. Nagy Tamás A szerzô a cikk történeti részének megírásánál nagyban támaszkodott a www.mob.hu oldalon publikált háttéranyagra.

Várhidi Péter vezetheti ki Londonba fiataljainkat A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) május közepén úgy határozott, Várhidi Péter kezébe adja az olimpiai válogatott irányítását. A testület szeretné, ha az együttes legalább tíz felkészülési mérkôzést vívna a 2009 ôszén kezdôdô selejtezôkig, amely a 2012-es londoni ötkarikás játékokra kvalifikál majd. Tekintettel arra, hogy az érintett korosztályokban már sokan szerepelnek külföldön, gyakorlatilag két csapat kerül majd kialakításra. „Ôszintén mondom, hogy nagy megtiszteltetés számomra ez a felkérés, mert remélem, más is ugyanúgy gondolja, mint én: a jövô csapatát, a legtehetségesebb fiatalokat irányítani ugyanolyan jelentôs feladat, mint amilyen az Aválogatott szakmai vezetése volt. Bízom abban, hogy a rendelkezésemre álló idôben sikerül kialakítani egy olyan együttest, amellyel egyrészt tizenhat év után ismét ott lehetünk az olimpiai futballtornán, másrészt le tudjuk rakni egy majdani nagyválogatott alapjait is” – nyilatkozta a szakember, aki 2006 ôszétôl 2008. április 24-ig a magyar felnôttválogatott szövetségi kapitánya volt. Bár még a londoni olimpia kvalifikációs küzdelmei nincsenek pontosan kidolgozva, szinte biztosan marad a pekingi lebonyolítási rendszer, azaz tizenhat férfi csapat vehet részt a 2012-es ötkarikás tornán is. Várhidi elôdjének, Róth Antalnak nem sikerült kijuttatnia a válogatottat Pekingbe.

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:45

Page 20

20 MAGYAR EDZŐ

■

2008/2

A Sport XXI Nemzeti Sportstratégia megvalósításának elsô kilenc hónapja BESZÉLGETÉS GYÖRFI JÁNOSSAL, AZ ÖTM SPORT SZAKÁLLAMTITKÁRSÁG FÔOSZTÁLYVEZETÔJÉVEL Az országgyûlés 2007. június 27-én sporttársadalmunk számára fontos döntést hozott: elfogadta a Sport XXI. Nemzeti Sportstratégia címet viselô országgyûlési határozatot. A hosszas elôkészületek - a munkálkodás még 2004-ben kezdôdött – majd többszöri módosítás után – a társadalmi vitára is bocsájtott javaslat – országgyûlési határozattá emelésének fontos jellemzôje, hogy elfogadása ötpárti konszenzussal, 340 igennel történt. Az utóbbi idôben ritka esetként elkönyvelhetô örvendetes tény, a megmutatkozó egység és egyetértés igazolta a sport jótékony hatását, közösségteremtô erejét, és egyben azt is, hogy testkultúránk nemzeti ügy, olyan, amely pártállásra való tekintet nélkül támogatást érdemel, sôt követel. Az elfogadás óta kis híján egy év telt el, és kíváncsiak voltunk, mi történt ez alatt az idôszak alatt. Györfi Jánost, az ÖTM Sport Szakállamtitkársága Sport és Stratégiai fôosztályának vezetôjét arról kérdeztük: az elképzelésekbôl mi valósult meg az eltelt idôszakban, elégedett-e az eredményekkel, voltak-e kedvezô, vagy kedvezôtlen tapasztalatai. A beszélgetés során természetesen szó esett a jövô feladatairól, a következô lépésekrôl is. – Jelentôs munkát végeztünk az elôkészítés során, és komoly szellemi alapot teremtettünk ahhoz, hogy a sport meg tudjon újulni. Ezt egyébként a Sportstratégia elfogadása után Brüszszelben megjelent „Fehér Könyv a sportról” (Európai Közösségek Bizottsága, Brüsszel, 2007. 07. 11.) is megerôsítette, melynek szellemiségéhez hasonlít a mi sportstratégiánk filozófiája, iránymutatása - kezdte Györfi János. - Fontosnak tartjuk, hogy az eltelt idôszakban határozottan elmozdultunk a kistérségek sport és szabadidô kultúrájának megváltoztatása felé, vagyis a sport és területiség összekapcsolását megcélzó prioritásunk színteréül, hosszú távú stratégiai tartós irányként a kistérségeket választottuk. A 174 kistérség felé karakteresen nyitottunk, például táboroztatási, szeniorsport és szabadidôsport sorozatot képezô programokkal. A legfôbb tapasztalat az, hogy pozitívan fogadták a kezdeményezéseinket. Másik vezérelv a sporttudománnyal kialakított kapcsolat, vagyis a konferenciák, eszmecserék, az együttgondolkodás fontossága. Meggyôzôdésem ugyanis, hogy csak hálózatban lehet dolgozni, és vidéki tudásbázisokra (elsôsorban ott, ahol jelenleg is folyik sportszakember képzés) is kell támaszkodni, ami korábban nem volt domináns. Az elmúlt évben teljesen új elemként „Kistérségi sport és szabadidôs-

tartégiát” dolgoztunk ki, ahol a kistérségekben élô, ott dolgozó sportszakembereknek, tervezôknek több mint hetven projektötletet ajánlunk. A kistérségekben a változtatás problematikáját komplexen kezeltük, azaz a programok kialakítása mellett a vezetôképzést is biztosítottuk. A kijelölt prioritásokat a helyi szükségleteknek, adottságoknak megfelelôen kell lebontani, alkalmazni, használhatóvá tenni. A sport ugyanis nem csak versenysport, hanem olyan eszköz, amellyel az életminôséget döntôen át lehet alakítani, más a problematika az élsportban és a szabadidôsportban. Az élsportban a különbözô sportágak szolgálatában a minôségi munka további alapjait kell megteremteni, a nemzetközi mintákhoz hasonlóan teameket kell létrehozni, a minôség további emelése érdekében (sporttudós, edzô, pszichológus, gyúró, természetgyógyász). A szabadidôsportban a kisközösségek, családok, idôsek és gyermekek együttes sport és szabadidôs tevékenységének 21. századi formáit kell megteremteni. A sport integrált felfogására van szükség, fôképpen a sport finaszírozási problematikájának megoldása érdekében. Ki kell lépni a sport szûk értelmezésébôl, még ha az eddigi szokásrend, és érdekek más nézeteket és viselkedést rögzítettek. Mindezt az élsport magasabb szintre juttatásának érdekében szükséges megtenni. Tisztában vagyok a probléma nagyságával, hiszen 30 évig kézilabdáztam, és 17 évig edzôsködtem, tehát van tapasztalatom a „szûkösség” és kiszolgáltatottság, és csapdahelyzetek meghatározottságairól, fogalmáról és problematikájáról. Szakemberképzésünkben, gyakorlatunkban, speciális tudásaink mellett a

és „A sport minden férfi misem nya hiá ge, nô öröksé vel nem pótolható” (Pierre de Coubertin)

sportértelmiségnek fel kell vállalnia a komplexebb irányokba történô nyitás nehézségét. A hierarchia alján a „terepen” dolgozó testnevelôink, edzôink jelenleg is több szerepet látnak el (pl. pedagógus, menedzser, edzô), de ezt a kényszerszülte komplexitást erénnyé is kell, és lehet emelnünk, hiszen a sportértelmiségünk nem tehet úgy, mint az értelmiség többi része. A görög, archaikus kalokagathia eszménye, megkövetelné egy új irányba történô elmozdulást. Pedagógiai és emberi oldalon olyan deficitek vannak, aminek lefedését vállalnunk kell. Ehhez a nehéz feladathoz meg kell adnunk a katalizátor jellegû impulzust, támogatást. A testi fejlesztés mellett a szellemi és mentális fejlesztésre is égetô szükség van, ezt az „új” irányt próbáljuk hatékonyan megindítani. – Mikor és hogyan? – Szeretnénk bevonni a válogatott edzôket és versenyzôket is, hogy „húzóerôként” vegyenek részt ebben a programban, ám az olimpia elôtt nem akartuk megzavarni a munkát, a felkészülést, ezért ezt Peking utánra halasztottuk. Nem lehet máról holnapra eredményt elérni, lépésenként lehet haladni, és a lépés nagyságát a minôségre törekvés mögötti szakmai terv komolysága, megalapozottsága határozza meg. Az eddigi tevékenységünk eredménye, hogy a kistérségi szabadidôsportos, diáksportos, szeniorsportot érintô programjaink támogatottságát, több mint háromszorosára tudtuk emelni. Nyitottunk a legkisebbek, az óvodások felé is. A Magyar Diáksport Szövetséggel egy új kistérségi projektet indítottunk (2008-ra áthúzódóan), amely a lokális szintû versenyeztetés mellett, a gyermekek szállítását is megoldja. Reméljük sikeres lesz a projekt, és folytatni tudjuk a modellt. A fogyatékosok szabadidôsport jellegû sporttevékenységének is ez az egyik akadálya, mert számukra a legnagyobb problémát a sportterekre, versenyekre való eljutás jelenti, de ugyanilyen fontos a sportszakemberrel kialakított emberi kapcsolat minôsége is. Ha már személyek közti kapcsolatról beszélünk, meg kell említeni a Patrónus programot, amelyet az ÖTM 2007-ben

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:45

Page 21

MAGYAR EDZŐ 21

2008/2 ■ indított és amely 2008-ban tovább folytatódik. A programon keresztül 21 sportág 23 edzôpárosának (egy tapasztalt és egy fiatal, pályakezdô edzô) támogatása valósul meg 150 millió forintból. A Sportstratégia cselekvési programjának egyik fontos részét jelentik ugyanis a sport humánerôforrás, a sportszakemberek képzésével, továbbképzésével összefüggô feladatok, tudás és információs társadalom fejlesztési feladatok. Biztosítani kell a sportszakember-képzés tartalmi és módszertani megújítását, a tudományos kutatások koordinációját, a kutatási eredmények adaptációját, a sportszakemberek rendszeres továbbképzését és sporthálózatba szervezését. Jelenleg folyamatban van a sport egészét átfogó Nemzeti Sportinformációs Rendszer (NSR) kialakítása. Mûködik az NSR alrendszereként a horizontális kapcsolatokat támogató Kistérségi Sportinformációs Rendszer (www.ksr. sportolonemzet.hu). Feladata a sport civil és sportszakmai hálózat szervezése, melyre mintegy kétezren már csatlakoztak is. A tapasztalatok átadása megtörténhet szóban, konferenciákon, de használni kell a technika vívmányait is. Karakteres célunk, hogy az általunk létrehozott információs lehetôségen keresztül segítsük a szakmai kooperációt, együttmûködést a sportszakma képviselôi között, a sporttudósok, edzôk, testnevelôk, sportorvosok, óvónôk, gyógytornászok, masszôrök szakmai, emberi közvetlen kommunikációs lehetôségeit teremtsük meg. Fontos feladatnak tartjuk a sportszakmai anyagok korszerûsítését. Megújítottuk a sportszakképzés szakmai hátterét képzô szakirodalmat, új segédanyagokat, szakkönyveket, DVD-ket készítettünk. – Ha már szóba kerültek a pedagógusok: több vád is érte a Sportstratégiát azért, mert benne „nincs tetemre

hívva, felszólítva az oktatási tárca” (Tibor Tamás: Ötpárti szabotázs, Népszabadság, 2008. március 25.), pedig a rendszeres mozgást fiatal korban, iskolásként kell megszerettetni valakivel. – Tibor Tamás írására közvetlenül nem szeretnék reagálni, egymás elképzeléseinek mélyebb megismerésére lenne szükség. Jó példaként az MSTT szervezetét említhetném, amely megértette célkitûzéseinket, stratégiánkat és taktikánkat, lépéseink logikáját, (a minisztériummal folyamatosan együttmûködve) 2007ben megkezdték a szükséges paradigmaváltást. Az Oktatási és Kulturális Minisztériummal rendszeresen tárgyalunk, hiszen kiemelt feladatunk a sportszakma problémáinak felvetése. A testnevelô tanárok stratégiai partnereink, ezért is jártuk végig az országot (a Magyar Diáksport Szövetség szervezési segítségével) az elmúlt évben, hogy közvetlenül találkozhassunk partnereinkkel. Célunk „olyan legjobb gyakorlatok” létrehozása, amely a helyi életet érinti, az életminôséget döntôen befolyásolja. A legjobb gyakorlatok létrehozását elôször a délutáni, hétvégi (Tárt Kapus Program 2008 144 MFt ), szünidei programok (Táboroztatás 96 MFt, Kistérségi Diáksport projekt 39,4 MFt ) minôségi szintre emelésével kezdjük, bízva abban, hogy az itt létrehozott új értékek, a testnevelési órák belsô tartalmát, struktúráit is megváltoztatják. A feladat: szabadidô eltöltés szokásrendszerének és alapvetôen a motivációs és attitûd rendszernek a megváltoztatása. A sportnak az egészségmegôrzésben, a betegségek elkerülésében primer prevenciós szerepe van. A prevenciós feladatot nagyon komolyan vesszük, ezért az öt fô betegségtípusra, Magyar Gyógytornász Szövetséggel együttmûködve betegségtípuson-

Az ÖTM 2007-ben kísérleti jelleggel • Komplex kistérségi táboroztatási programot indított a sport és a humánterületek összekapcsolásával, nyári szabadidôsportok (strandsportok), zöldsportok (eredi és vándortáborok), fogyatékosok sportja kategóriákban a 6-14 éves korosztály részére. A program keretében 80 kistérség 222 sporttáborának támogatása valósult meg, amely során a programokon mintegy 5000 gyermek vett részt. • Kistérségi szenior sport programot indított az 50 éves és az idôsebb korosztály számára. A programra 79 kistérség , összesen 215 programmal jelentkezett. • Komplex kistérségi szabadidôsport programot indított. A kísérleti programban részt vevô 10 kistérségi társulás által megvalósított - 75 bekapcsolódó települést érintô - 164 eseményen 37.5 ezer fô vett részt. 2008-ban a táboroztatási program folytatásához és kibôvítéséhez 96 millió forint, a szenior program folytatásához és továbbfejlesztéséhez 67 millió forint, a komplex kistérségi szabadidôsport program kiterjesztett folytatásához 167 millió forint költségvetési forrást biztosított. A forrás a táborozási program keretében - elôzetes becslés alapján - 120 kistérségben hatezer fô, a szenior program keretében 100 kistérségben 4-5 ezer fô, a komplex szabadidôsport program keretében 174 kistérségben 350 ezer fô programba vonását teszi lehetôvé.

ként mozgásprogram ajánlatot dolgoztattunk ki. Most a terjesztésén, és egy tényleges gyakorlat kialakításán dolgozunk, hiszen könnyen elérhetôvé kell tenni a jövôben ezeket a szakmai anyagokat. Ebbôl is látszik, hogy rengeteg feladatunk van ezen a téren! – Merre van az a „tovább”? Melyek a közeli és távoli jövô feladatai? – A legfontosabb, hogy fokozatosan sportoló nemzetté váljunk, de ne úgy, hogy közben a sportnemzet rangunk sérüljön, ugyanakkor hangsúlyozom az élsport és a szabadidôsport együttes felfogásának fontosságát, bár természetes, hogy a területek más – más intézkedéseket követelnek meg. Az állami sportirányítás lehetôségeit és eszkörendszerét felhasználva keresni kell a szinergikus pontokat, és össze kell kapcsolnia különbözô területek képviselôit, ezzel is segítve a tapasztalatok átadását. Az elért eredmények alapjait, tudását, szellemi hagyományát át kell tudni adni a testnevelôi, edzôi új generációknak. eddigi tudományos kutatási eredményeinkre büszkének kell lennünk. A létesítményfejlesztés terén a sportinfrastruktúra minôségi elemeinek fejlesztése rendkívül fontos, ezért multifunkcionális megoldásokat keresünk, üzemeltetési számításokat végeztetünk fenntarthatósági és környezetvédelmi (pl. energiatakarékos megoldások) problémák megoldásának érdekében. Az állami - önkormányzati, illetve a magántôke együttmûködésének további hatékonyabb, új útjait keressük. Mindenki tudja, hogy szükség van létesítményfejlesztésre. Terveztetni kezdtünk olyan épületeket, amelyek mûködésük filozófiájában a kisközösségeket, a család egészét „befogadják”: a sport tevékenységek mellett más humán szolgáltatásokat is nyújtanának, de teret adnánk az üzleti tevékenységnek is. Karakteres célunk, hogy olyan áttervezhetô típustervek jöjjenek létre, amelyek a helyi igényekhez igazodnak, ugyanakkor állandó arculattal rendelkeznek – hogy mindenki tudja – a sporthoz kötôdô komplex szolgáltatások csoportjával fog találkozni. Tudomásul kell venni, hogy manapság egy sportcsarnok nem tartható fenn önmagában, ezért úgy kell kialakítani, hogy mûködése gazdaságos legyen. Mi megtesszük az elsô lépést, elkészíttetjük és felkínáljuk a terveket kistérségi majd regionális felhasználásra, reméljük „sikeresek lesznek a „pilot projektek”. Folyamatosan dolgozunk stratégiánk, cselekvési programunk megvalósításán… Füredi Marianne Másodközlés: megjelent a Magyar Sporttudományi Szemle 2008/2. számában

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:46

Page 22

22 MAGYAR EDZŐ

■

2008/2

A hazai sportegészségügy helyzete és jövôbeni lehetôségei Berkes István, Jákó Péter Országos Sportegészségügyi Intézet, Budapest E-mail: [email protected]

Elôzmények A magyar sportegészségügy tradíciói jelentôsek. Már a múlt század 20as éveinek a végén mûködött sportorvosi rendelés a Testnevelési Fôiskolán (TF). A Magyar Sportorvos Társaság 1930-ban alakult meg. A 30-as években több sportorvos kongresszusra került sor, majd 1942-ben megkezdte mûködését egy Sportorvosi Intézet. A háború után, 1952-ben alakult meg az Országos Testnevelési- és Sportegészségügyi Intézet (OTSI, Sportkórház). Alapításkor 320 ággyal és valamennyi nagyobb szakmát reprezentáló fekvôosztályokkal, rendelôintézettel, diagnosztikai osztályokkal (laboratórium, röntgen), kutató osztállyal, orvosi könyvtárral rendelkezô intézet volt. A 60-as évektôl – a fôhatóságokkal egyeztetve - folyamatos átszervezések történtek. A 90-es évekre kialakult a korszerû sportegészségügyi igényeknek megfelelô szerkezetû központi intézet (sportsebészeti, kondicionáló-belgyógyászati és rehabilitációs fekvôosztály, összesen 150 ággyal, rendelôintézet, diagnosztikai osztályok, kutató osztály, teljesítménydiag-

nosztikai laboratórium, orvosi könyvtár, doppingellenôrzô vizsgálati laboratórium), az irányítása alatt mûködô Országos Sportegészségügyi Hálózat és a Válogatott Kereteket Ellátó Szolgálat (keretorvosok, gyúrók, pszichológusok, gyógytornászok). Az intézet neve is változott, mégpedig a tevékenységét jobban kifejezô Országos Sportegészségügyi Intézetre (OSEI). Az intézeti rekonstrukciós program1996-tól indult. Kezdetben önerôbôl (az eladott telekrész ellenértékét minisztériumi engedéllyel erre a célra lehetett fordítani), majd kormányhatározat döntött a rekonstrukció finanszírozásáról. Az ismert gazdasági helyzet miatt az utóbbi 4 évben az építkezés szünetel, miközben a meglévô, több mint száz éves pavilonok felújítására fedezetet az intézet nem kapott a rekonstrukció miatt. Az OSEI személyi állománya több mint fél évszázad alatt ellátta az élsport igényeit, valamennyi világverseny és olimpia egészségügyi felkészítését és helyszíni egészségügyi ellátását. Az orvosok döntô többsége több szakvizsgával rendelkezik, ebbôl egy a

sportorvosi szakképesítés, de alapszakmájuk szerint játszanak vezetô szerepet számos egyéb hazai és nemzetközi orvos-szakmai testületben. Az elmúlt másfél évtizedben az Intézet tevékenysége az élsport ellátása mellett igen nagymértékben fordult a sportorvoslás népegészségügyi feladatai felé, elsôsorban a szív- és érrendszeri, valamint anyagcsere-betegségek megelôzésében és terápiájában alkalmazott fizikai aktivitás vonatkozásában. Az Intézet 1952-tôl kezdôdôen vezetô szerepet játszott a hazai sportorvos képzésben és a posztgraduális képzések különbözô formáiban.

A jelenlegi helyzet Számos - döntô mértékben az Intézet hibáján kívül álló - okból a gazdasági helyzet a 2001. évet követôen romlott, jelentôs adósságállomány halmozódott fel. Az egészségügyi rendszer átalakításának következményeként jelenleg két fekvôosztály mûködik összesen 100 ággyal, életképtelen struktúrában. Megszûnt a Kondicionáló - Belgyógyászati Osztály, Kutató Osztály, Doppingellenôrzô Vizsgálati Laboratórium, Orvosi Könyvtár. 30 %-os létszámleépítés történt. Több szakvizsgával rendelkezô, kvalifikált munkatársaink jó része más intézetekben, vagy külföldön keresett elhelyezkedést.

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:46

Page 23

MAGYAR EDZŐ 23

2008/2 ■

Jelenlegi helyzetében az Intézet amely Európa szerte az irigység tárgyát képezte komplex szervezete miatt - a sportorvosi képzésben való akkreditációra sem alkalmas az Európai Unió által meghatározott irányelvek szerint.

A jövô lehetôségei Az elôzô két pontban vázoltakat figyelembe véve többféle alternatív lehetôség merül fel: – az Intézet feladatainak drasztikus leszûkítése, a minimális feladatokhoz szabott személyi és tárgyi, valamint létesítményi feltételék biztosítása, – a meglévô struktúra és feladatrendszer fenntartása változatlan finanszírozás mellett, – a struktúra EU - normák szerinti kialakítása, a rekonstrukció gyorsított bejezése, a finanszírozás többcsatornás formájának megteremtése. Az elsô alternatíva eredménye a hazai sportegészségügy megszûnése, a második alternatíva az anyagi csôd mellette valamivel lassabban, de az elsôhöz hasonló eredményre vezet. A harmadik alternatívát választva igen gyorsan - relatíve kis költséggel – létrehozható egy nemzetközi szinten is kiemelkedô teljesítményre képes Európai Uniós regionális sportegészségügyi centrum, ami lehetôséget nyújt az élsport ellátására, a sportorvoslás népegészségügyi feladatainak biztosításá-

ra, alkalmazott kutatói tevékenység folytatására, hazai és külföldi sportorvosok képzésére és továbbképzésére. Mindenekelôtt azonban egyértelmû válasz szükséges a döntési helyzetben lévôk részérôl a kérdésre: Szükség van-e Magyarországon sportegészségügyre? S ha igen, ami véleményünk szerint nem lehet kérdéses, akkor még a Pekingi Olimpia elôtt tisztázandó, hogy az állam milyen típusú, milyen volumenû sportegészségügyi tevékenységet és

milyen szervezeti formában kíván központi feladatként ellátni, és annak finanszírozását hogyan (központi költségvetésbôl, sportszervezetektôl, biztosítóktól, magánszemélyektôl) kívánja biztosítani. Fontos lenne, ha a magyar olimpiai mozgalmat és / vagy a budapesti olimpia megrendezését támogató szponzorok, szervezetek is segítenék akár alapítványi, akár intézményi támogatásokkal a hazai sportegészségügy mûködését és fejlôdését.

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:46

Page 24

24 MAGYAR EDZŐ

■

2008/2

Történeti áttekintés 1941. A m. kir. Országos Sportorvosi Intézet alapítása (5520/1941. M.E.rendelet). „Szervei: a központi intézet, a rendelô állomások, a tanácsadó orvosok. A központi intézet osztályokra tagolódik: diagnosztikai és gyógyítási osztály, kiképzési osztály, kutatási és nyilvántartási osztály.” Feladata: elsôsorban a sportolók alkalmassági vizsgálata, egészségi állapotának nyomon követése, ennek alapján tudományos vizsgálatok végzése, sportsérülések megelôzése és kezelése, sportorvosok képzése, egészségügyi felvilágosításban való részvétel. 1952. Az Országos Testnevelés- és Sportegészségügyi Intézet (OTSI) megalapítása (8300-25/1952. Eü.M.sz.utasítás). Rendelet kiadása a kötelezô sportorvosi vizsgálatokról (8800-14/1952. OTSB utasítás). Az OTSI a volt Vöröskereszt Erzsébet Kórháza (idôközben Postás Kórház) telephelyén, a XII. Alkotás u. 48 alatt került kialakításra. Megalakulásakor fekvô osztályai: belgyógyászati, sebészeti, szülészeti-nôgyógyászati, urológiai, fülorr-gégészeti, csecsemô és gyerekgyógyászati osztály, valamint rendelôintézet, kutató osztály, laboratórium, röntgen osztály, fizioterápia, szervezési és módszertani osztály, prosectura, könyvtár. 1962. A Belgyógyászati Osztály részlegeként létrejön a Kondicionáló Osztály, megszûnik az Urológiai Osztály. 1971. Megszûnik a Csecsemô Osztály, helyén megnyílik a Kardiológiai Osztály. 1973. Megszûnik a Fül-Orr-Gégészeti Osztály, kialakításra kerül a Sportsebészeti és Ortopédiai Osztály. 1974. A Gyerekosztály helyén megnyílik a Rehabilitációs Osztály. 1975. Megnyílik a Mentálhygiénés és Sportpszichológiai Osztály. 1976. Megszûnik a Budapesti Testnevelési és Sportegészségügyi Intézet (BTSB), helyette összevont kerületi rendelôket alakítottak ki. 1977. Az egészségügyi miniszter újabb utasítása az OTSI feladataira, szervezeti felépítésére és mûködésére vonatkozóan (21/1977/Eü.K.15). 1979. Az Alkotás utca szélesítése miatt lebontott pavilonok visszapótlására, átadásra kerül az új (F) épület, ahol a Belgyógyászati-Kondicionáló Osztály, Kutató Osztály és a Doppingellenôrzô Vizsgálati Laboratórium, valamint a Központi Gyógyszertár kerül elhelyezésre. 1982-1988. A pavilonok felújítása,

speciális laboratóriumok kialakítása (endoszkópos, artroszkópos, cytológiai, ultrahang, EMG), lakossági kondicionáló szakrendelés nyitása, mûtôk felújítása. Kialakításra kerül a Baleseti-, Ortopédiai és Sebészeti Osztály (BOS Osztály). 1990. Jóváhagyásra kerül az új Szervezeti- és Mûködési Szabályzat. Az intézet új neve: Országos Sportegészségügyi Intézet (OSEI). A Baleseti, Ortopédiai és Sebészeti Osztály megszüntetésre kerül, helyette a Sportsebészeti Osztály mûködik tovább. A Szervezési és Módszertani Osztály funkciói bôvültek (új neve Sportorvosi Ellenôrzési, Szervezési és Módszertani Osztály). A Doppingellenôrzô Vizsgálati Laboratórium csak az anonim minták analízisét végzi a továbbiakban. 1995. Az Egészségügyi Minisztérium általában foglalkozik az országos intézetek, és konkrétan az Országos Sportorvosi Hálózat megszüntetésével, továbbá az ORFI, OORI és OSEI egy telephelyen történô elhelyezésével. Végsô döntésként az összevonás terve lekerült a napirendrôl, a sportorvosi hálózat teljes egészében az OSEI-hez integrálódott. A fekvôbeteg osztályokból csak a sportegészségügy szempontjából meghatározóak épülnek be az új intézeti struktúrába: Kondicionáló és Belgyógyászati Osztály, Sportsebészeti Osztály és Rehabilitációs Osztály. 1996. Az OSEI használaton kívüli telekrészének eladását a minisztérium engedélyezi az intézet teljes rekonstrukciója céljából. Különbözô okok miatt (az egyébként is elégtelen finanszírozáson túlmenôen méltánytalan OEP finanszírozás, 300-ról 150-re csökkentett ágyszám) az intézet gazdasági helyzete romlik. 1998. Az ETT Elnöksége írásban fejezte ki elismerését az intézet munkájával, struktúrájával, tudományos tevékenységével kapcsolatban. Az intézeti rekonstrukció jóváhagyása húzódik. 1999. Ismételt tárgyalások az egyetemi tanszék kialakításáról, az Országos

Sportorvosi Hálózat finanszírozásáról, élsport ellátásáról, az intézet rekonstrukciójáról. 2000. A parlament megszavazza az intézeti rekonstrukció elsô ütemének költségeit 6 milliárd forint értékben. 2001. Kormányhatározat (2238/2001. (IX.S) Korm.Hat.) az intézeti beruházás gyorsított ütemû megvalósításáról. Megalakul a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar (TF) Sportsebészeti és Rehabilitációs Tanszéke. 2002. Megindul az építkezés. 2003. Az addig felépült új épületen a további döntésig csak állagmegôrzés folyik. 2004- Folyamatosan romló gazdasági helyzet, a rekonstrukció szünetel. A kényszerû 2006. megszorító intézkedések miatt a szakmai tevékenység beszûkül, csak a posztgraduális oktatási programok folynak zavartalanul. 2007. Megszûnik a Kondicionáló és Belgyógyászati Osztály, csökken a Sportsebészeti Osztály ágyszáma, emelkedik a Rehabilitációs Osztály ágyainak száma. Mindez tovább rontja a finanszírozás feltételeit, bár az adósságállomány átmenetileg központi intézkedés eredményként rendezôdik. Csökken a dolgozói létszám, részben spontán elvándorlás, részben intézeti döntések eredményeként. 2008. A Kutató Osztály tevékenysége a funkcionális diagnosztikára szûkül le, megszûnik a Doppingellenôrzô Laboratórium, szünetel az Orvosi Könyvtár. Az intézet sorsát illetôen végleges döntés nincs, többféle alternatíva lehetôsége merül fel. A 2000-ben megkezdett építkezés folytatásáról, az épület sorsáról fôhatósági szinten nincs kialakult álláspont. Az intézet korszerûsített struktúrája mindenben megfelelne az Európai Unió által elôírt sportorvosi szakképzés követelményeinek. A szakmai feltételek biztosítását az évtizedek alatt felhalmozott tudás garantálja.

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:46

Page 25

MAGYAR EDZŐ 25

2008/2 ■

Teremtsük meg a hazai jégkorong-kultúrát! CREAT THE HOME ICE HOCKEY CULTURE! Kerekes András1, Géczi Gábor2 1 2 2

Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar (TF), Budapest Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar (TF), Budapest Magyar Jégkorong Szövetség, Budapest E-mail: [email protected]

A magyar felnôtt jégkorong válogatott 70 év után ismét elfoglalta helyét a világ legjobb csapatai között, s a bravúr azonnal a médiák címlapjára jutatta a sportágat. A sikert még csak tetézte az utánpótlás csapatok kiváló szereplése: az U20 válogatott a 4. helyezést érte el a Divízió I-ben, míg az U18 válogatott megnyerte az idei Divízió II világbajnokságot, és ezzel minden idôk legeredményesebb válogatott szereplését sikerült elérnünk. Ez a komoly elôrelépés azonban a játékosok, a szakemberek és vezetôk számára igencsak feladta a leckét. Cikkünk még a Divízió I világbajnoksága elôtt íródott, a benne foglaltak azonban most lettek csak igazán idôszerûek és fontosak.

Összefoglaló Írásunkban arra keressük a választ, hogyan biztosítható a hazai jégkorong számára a környezet és eszköztár, amelynek segítségével a sportág elindulhat a stabil fejlôdés útján. Tapasztalataink és forrásaink ismeretében három nagy körre oszthatók a kitûzött feladat általánosan kivitelezhetô és másutt bevált komponensei: a sporttudományi kutatás és a társ-sportágak, illetve a jégkorong nemzetközi eredményeinek hazai gyakorlatba ültetése; a képzés és a nevelés; valamint a társadalomba való beépülés. Segítségükkel a hazai jégkorong egy stabil és bíztató jövôképet kaphat, amit összefogással, és kemény, céltudatos munkával sikerre vihetünk. A három komponens együttesét nevezzük jégkorong kultúrának. Kulcsszavak: kultúra, kutatás, képzés, építkezés

Abstract In this paper we try to find answers for the following question: How can we guarantee the milieu and necessary means for Hungarian ice hockey in order to have a good start on the road of stable development? After collecting our experiences and sources, we divided the possible and many-nations-tested various components for three different sets: number one consists items from sport science research, then the conclusions and results of other but somehow similar sports, further the results of international ice hockey and try to utilize all of them together in our practice. Second is: instruction and education. And the

third is: how this whole process could be planted into our society? With the help of the above mentioned factors, our national ice hockey can have a promising perspectiv and successful future, if we will be able to perform with collaboration, constant hard work and also invent original ideas. The entirety of the three components we call ice hockey culture. Key-words: culture, research, education, construction

Bevezetés Hazánkban a jégkorong egyelôre a kevésbé elterjedt sportágak közé tartozik. Rendkívül szerény népszerûségnek örvend a magyarok körében, egyegy bajnoki mérkôzésen a nézôszám többnyire nem haladja meg az ezer fôt. A televízióknak anyagilag jobban megéri bármilyen szintû labdarúgó mérkôzés közvetítése (Jégkorong blog, 2007). Magát a sportágat is igen szûk körben mûvelik (IIHF, 2007). Ezen - a jégkorong általános nemzetközi mércéjéhez méltatlan - állapot lehetséges megváltoztatásáról kérdeztük meg a magyar jégkorongsport több vezetôjét, szaktekintélyét, és kutattunk néhány dicsôbb hoki-múlttal rendelkezô ország szakmai és általános szemléletmódja után. (1. táblázat) A száraz, fekete-fehéren papírra vetett edzésanyagok bárki számára hozzáférhetôk. Még nyelveket sem kell beszélni: elég, ha az érdeklôdô rákeres a fôbb kulcsszavakra az Interneten (pl. stickhandling - ütôkezelés), és máris videók tucatjait kaphatja segítségül egyenesen a távoli Kanadából, az USAból, Finnországból, vagy éppen Orosz-

országból. Mégis hiányzik valami, ami összekovácsolhatja a tudásanyagot, a tenni akaró embereket, a „kilövésre kész” sportolópalántákat és a sportág felé nyitott közönséget: a magyar jégkorong-kultúra. Ez az, ami kellô karaktert tud kölcsönözni a sportág honi megfelelôjének ahhoz, hogy - mintegy keretbe foglalva a szakemberek, támogatók, szülôk és játékosok tevékenységét - egységessé, mi több, egységesen sikeressé formálja azt. A közös kultúra átível mindenféle szabályzaton, a szövetség és a klubok egymáson való fogáskeresésein, a szülôk és az edzôk közötti fintorgó kompromisszumokon és a kétségbeesett nézôhajhászáson. Ez legyen az alap, amelyre építkezhetünk a továbbiakban, amikor a szakma részletkérdései kerülnek terítékre. De hogyan is építsük fel ezt az egységes tradíciót, a „hoki hungarikumot”?

Kutatás, testreszabás Az egységesen színvonalas munka biztosítása érdekében a legoptimálisabb egy központi támogatású kutatócsoport létrehozása lenne, amely elsôsorban jégkorong szakedzôkbôl és menedzserekbôl állna, de a stáb foglalkoztasson közgazdászt, szociológust, filozófust, pszichológust, pedagógust, egészségügyi szakembereket is. A team tartson folyamatos kapcsolatot a Magyar Jégkorong Szövetséggel, a szakemberképzô intézményekkel, az egyesületekkel, és amennyire lehetôségei engedik, be kell vonnia ôket a munkába, hiszen csak így lehet egy igazi, mindenki által elfogadható és magáénak érzett kultúrát felépíteni. A munkacsoport elsô feladata a megalapozás: a stratégia, a szemléletmód, a struktúra és a játékstílus meglévô lényegi elemeinek helyreillesztése. Ezekbôl kiindulva folyhat tovább a tapasztalatcsere a honi és külföldi szakemberekkel, sportszervezetekkel. A tájékozódás fontos eszközei a hazai edzôk, vezetôk és játékosok számára szervezett edzés-, illetve meccslátogatások, bemutatók, megbeszélések, értekezletek és konferenciák, külföldi csereprogramok; a sportággal kapcsolatos külföldi szakirodalom lehetôleg naprakész lefordítása és terjesztése; a külföldi tradíciók és eredmények rész-

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:46

Page 26

26 MAGYAR EDZŐ

■

2008/2

1. táblázat/Table 1. Játékos körkép – 2007 (Survey of Players) igazolt játékosok játékvezetôk jégpályák vb-részvétel népesség összes felnôtt utánp. nôi férfi nôi fedett nyitott 2007-ben Austria 9.711 4.218 4.966 527 229 15 25 106 WS, WW II, W20 I, W18 I 8,199,783 Belarus 2.15 350 2.8 0 90 0 12 0 WS, W20, W18 I 9,724,723 Canada 545.363 113.61 357.962 73.791 33.211 2.022 2.643 11 WS, WW, W20, W18 33,390,141 Czech Republic 95.782 58.998 35.173 1.611 3.251 143 154 23 WS, WW I, W20, W18 10,235,455 Denmark 4.084 1.539 2.214 331 79 4 19 0 WS, WW I, W20 I, W18 I 5,468,120 Estonia 1.854 795 939 120 28 2 8 2 WS I, WW IV, W20 I, W18 II 1,315,912 Finland 60.811 22.183 36.161 2.467 1.781 48 220 38 WS, WW, W20, W18 5,238,640 France 17.056 5.605 1.084 2.862 83 7 128 25 WS I, WW I, W20 I, W18 I 60,876,136 Germany 29.494 8.758 18.253 2.483 150 8 164 49 WS,WW, W20, W18 82,400,996 Great Britain 8.401 3.647 3.867 887 254 16 44 0 WS I, WW III, W20 I, W18 I 63,713,926 Hungary 2.024 534 1.338 152 39 4 17 11 WS I, WW III, W20 II. W18 II 9,956,108 Italy 6.953 2.865 4.088 407 158 7 55 21 WS, WW II, W20 I, W18 I 58,147,733 Japan 20.731 14.679 6.052 3.2 884 77 137 124 WS I, WW I, W20 II, W18 I 127,433,494 Kazakhstan 4.716 537 4.095 84 12 3 8 29 WS I, WW, W20 I, W18 I 15,284,929 Latvia 4.271 2.88 1.298 93 165 27 17 5 WS, WW I, W20 I, W18 2,259,801 Lithuania 657 237 420 0 16 1 3 2 WS I, W20 II, W18 II 3,575,439 Netherlands 3.45 1.883 1.36 207 106 16 15 0 WS I, WW II, W20 II, W18 II 16,570,613 Norway 6.423 1.752 4.371 300 184 14 34 4 WS, WW I, W20 I, W18 I 4,627,926 Poland 2.092 342 1.72 30 62 1 20 3 WS I, W20 I, W18 I 38,518,241 Romania 2.432 550 1.8 82 59 5 4 17 WS I, WW IV, W20 II, W18 II 22,276,056 Russia 82.967 25.956 56.754 257 490 10 168 3 WS, WW, W20, W18 141,377,752 Slovakia 10.167 1.825 8.062 280 379 25 45 21 WS, WW II, W20, W18 5,447,502 Slovenia 949 738 149 62 54 3 6 1 WS I, WW II, W20 I, W18 I 2,009,245 Sweden 63.927 15.001 45.279 3.647 1.917 37 315 136 WS, WW, W20, W18 9,031,088 Switzerland 25.227 10.648 13.914 665 890 40 70 75 WS, WW, W20, W18 7,554,661 Ukraine 4.19 668 3.522 0 68 0 15 11 WS, W20 I, W18 I 46,299,862 USA 450.958 100.556 293.448 56.954 24.724 1.254 1.8 150 WS, WW, W20, W18 301,139,947 Jelmagyarázat: WS Felnôtt férfi vb. WW Nôi vb. W20 Junior (U-20) vb. W18 Ifjúsági (U-18) vb. A világbajnokságok divízióját római számok jelölik. tagszövetség

letes tanulmányozása, adaptációja a meglévô alapokba. Az így megalkotott, átfogó rendszert az MJSZ és az egyesületek rendelkezésére kell bocsátani. Szakmai fórum kialakításával és mûködtetésével a szakembereket, felelôsöket késztetni, ösztönözni kell az egyes szakmai kérdésekben való nyílt, kimunkált állásfoglalásra, publikációra. Mindenkivel éreztetni kell, hogy valójában a közös gondolkodás a jégkorong-kultúra mozgatórugója.

Képzés, nevelés A játékosok számára elengedhetetlen a magas szintû elméleti és gyakorlati tudás megszerzése. Míg a nálunk meghonosodott, a képzési területek prioritásával kapcsolatos sztereotípiák miatt itthon csak a játékosok fizikai felkészítése kap teret, megkérdezett interjúalanyaink mindegyike megerôsítette, hogy a sporttörténeti, etikai, pszichológiai és PR képzés legalább ennyire fontos lenne. Az edzések és mérkôzések alkalmával mentálisan is sokat erôsödhetnek a sportolók, viszont az így szerzett tapasztalatokat csakis az agyközpontú foglalkozások-

kal tudjuk teljessé tenni. A jégkorongozóknak a jó fizikum és az ügyesség mellett tudniuk kell kezelni az ôket ért hatásokat, és nem szabad, hogy egy kapott gól, egy kritika, vagy éppen egy dicséret rossz reakciót váltson ki belôlük. Meg kell tanítani nekik, hogyan maradjanak higgadtak és szerények úgy, hogy ez ne gátolja ôket gondolkodásuk, kreativitásuk és a kellô mértékben improvizatív, „csibészes” játék kibontakoztatásában. Kiemelném a sportolók elméleti képzésének négy legfontosabb ágazatát: • A „mentális összeomlás” - mint azt számos alkalommal, számos sportág nagy versenyein megtapasztalhattuk - hazánkban elterjedt jelenség. Többek között ennek kiküszöbölésére alkalmazható a sportpszichológia, amely a mozgástanulástól kezdve az edzô-játékos kapcsolaton keresztül a viselkedés-zavarokig számos más területen is kiváló segítséget adhat. Alkalmazása növelheti a fizikai gyakorlás eredményességét (Lénárt, 2002). • A sportfilozófia a sportra vonatkozó értékfeltevések és fogalmak rendszeres felülvizsgálatára törekszik (Svachulay, 2007). Ez a tudomány lehet a

kulcsa annak, hogy a fiatal jégkorongozók valódi sportemberré váljanak, a leminôsítettek megtalálják önmagukat, a túlbecsült sportolók pedig még idôben leszámoljanak az ô esetükben sajnos gyakori önpusztító szemlélettel. A játékosok tanulják meg tisztelni társaikat, szüleiket, edzôiket, ellenfeleiket, bírókat, legyenek a sportszerûség és a tisztességes verseny hívei. • A sporttörténeti képzés nagy fontossággal bír a sportolói pluszt adó önazonosság-tudat, a csapatsportoknál nélkülözhetetlen közösségi tudat formálásában. Az ifjú játékosoknak ismerniük kell elôdeik, klubjuk történetét: a hibákból okuljanak, a dicsô múltra legyenek büszkék, s ehhez méltó szellemiséggel küzdjenek a mérkôzéseken. • A sportolók számára elengedhetetlen a Public Relations (avagy PR) eszközeinek elsajátítása és használata. Ez elsôsorban magatartásforma: a nyíltság, a közlésvágy, a közvélemény elôtti pozitív megjelenés, az ôszinteség, a bizalom attitûdje (Barát, 1997), mûvelôjének segíthet a különféle kapcsolatok és médiumok kezelésében. A játékos-nevelés minél zavartalanabb munkájának elôsegítéséhez elen-

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:46

Page 27

MAGYAR EDZŐ 27

2008/2 ■

Beépülés a társadalomba

1. kép. Apa padja (Dad’s Bench) gedhetetlen a szülôk szolidaritása. légkört játékosai számára a munkaMind gyermekükkel, mind az edzôkkel, végzésre. Ehhez a szakembernek csavezetôkkel együtt kell mûködniük, és patot kell kovácsolnia az egyénekbôl, nem feledkezhetnek meg arról, hogy szoros köteléket kell kialakítania játéfiuk vagy lányuk önálló, érzô lény, akit kos és játékos, illetve játékos és edzô nem kényszeríthetnek arra, hogy he- között. A vezetô kinevezése semmi lyettük érjen el eredményeket – el kell esetre se játékos-, avagy edzôi múltja kerülni a szülôi deprivációt. Idetartozó alapján történjen, ahogy a trénert sem sarkalatos probléma, hogy a magyar minôsíthetik túlzott mértékben a jésportolói utánpótlás-nevelést ma dön- gen elért eredményei. Nem szabad tôen a szülô finanszírozza, aki ennek keverni a tekintélyt a szakmai tudásárán jogokat vindikál magának, és ez sal, vagy a barátságrendre ellene hat a közös érdeknek (Fehér könyv, 2002). (1. kép) Az edzô- és vezetôképzés egybefonódik: míg az elôbbinek játékosait, utóbbinak beosztottjait (többek között az edzôket is) kell koordinálnia. Mindkét szakma képviselôi számára fontos a vezetôi lélektan elsajátítása és alkalmazása, mert a 2. kép. közös munka alapSzurkolók(Supporters) vetô eleme az alárendeltjeikkel való összhang. A jutalma- gal. A szervezeti struktúra mûködôkézás és a büntetés megfelelô arányban pességének ez ugyanúgy kitétele, való alkalmazása motiválhatja a játéko- akárcsak az, hogy szülôk kinevezése sokat és a szakosztály dolgozóit, de csak nagyon indokolt esetben (pl. létfontos, hogy ne a prémiumért hajtsa- szám- vagy pénzhiány) történjen, és nak, hanem önmagukért, egymásért ekkor is garantálni kell az összeférheés az egyesületért. Az edzônek bizto- tetlenség elsô jeleinek szigorú szanksítania kell a lehetô legtökéletesebb cionálását.

A kezdô felállás a következô: adottak a jégkorong egyesületek, amelyek vezetôkbôl, szakemberekbôl, játékosokból és (bizony-bizony) családtagokból állnak – ez a kínálati oldal. A folyó másik partján ott vannak azok az emberek, akiknek meggyôzésére, lenyûgözésére aspirálnak az egyesületek, magyarul a kereslet. A jégkorongnak érdeke, hogy minél több embert nyerjen meg, minél nagyobb közönséget kovácsoljon magának, míg a leendô közönség érdeke, hogy jól szórakozzon, és közel kerüljön a sporthoz. (2. kép) Hogyan érhetnénk el, hogy a két oldal érdekei találkozzanak, majd összefonódjanak? A jégkorong szervezeteknek meg kell formálniuk azt az igényt nézôjelöltjeik részérôl, hogy ôket érdekelje ez a sportág, akarjanak kijárni a meccsekre, akarják megnézni a televízióban, akarják kipróbálni ezt a sportot, sôt, akarják beadni gyermeküket jégkorongozni. Ehhez elôször is ki kell építenünk a magunk kommunikációs csatornáit, hogy információink, felhívásaink eljussanak a lehetô legtöbb emberhez, és a lehetô legfontosabb hivatalokhoz. Kôkemény kapcsolatteremtési módszereket kell bevetnünk, hisz’ a jövôben különféle kontaktusaink rengeteg ösvényt kitaposhatnak elôttünk. A következô lépésben ki kell jelölnünk célközönségünket, akikhez csatornáinkon keresztül el kívánunk jutni. Ehhez elôször magát a célt kell megfogalmazni. Meg kell határozni, milyen közönséget szeretnénk, és milyen feladatot szánunk nekik. Itt célszerû a családokat, általános- és középiskolai diákokat, illetve a sportszeretô, tettre kész szurkolókat kiválasztani. Akár a pályán, a nézôtéren is a sportszerûségre kell törekedni. Kulturált szurkolást, családias szórakozási lehetôséget kell biztosítanunk a lelátón, nem engedhetô meg a huliganizmus és a trágár megnyilvánulások térnyerése. Miután megvan célközönségünk, közel kell kerülni hozzájuk. Hogyan sikerülhet ez? • Családi programokat kell szervezni, ahová a szülôk elvihetik gyermekeiket, és együtt megismerkedhetnek a korcsolyázással, illetôleg magával a jégkoronggal.

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:46

Page 28

28 MAGYAR EDZŐ • Közönségkorcsolyázást (és esetleg ún. „jégdiszkót”), szurkolói játékokat, tornákat kell rendezni, ahol a közönség közelebb kerülhet a sportághoz. • A helyi iskolákban, közösségi rendezvényeken propagálni kell a sportot és a jégkorongot, különbözô programok szervezésével az intézményekben és a jégpályán. • Rendszeres szurkolói értekezleteket, ankétokat kell tartania a vezetôségnek, ahol barátságos légkörben megbeszélik a szurkolókkal kölcsönös elvárásaikat. • Az egyesületek vezetôinek aktívan közre kell mûködniük a helyi szurkolói klubok, amatôrcsapatok létrehozásában, mûködtetésében. Így elkerülhetô a nem kívánatos szurkolói csoportok szaporodása, a szétzilált tömeg rendszerezhetôvé válik. • Ezen klubok, csapatok egyúttal gyûjtôhelyei lehetnek a szakosztály csapataiból lemorzsolódó egykori játékosoknak, így meggátolható a jégkorongtól való eltávolodásuk. • A helyi diákságnak, a szurkolói klubok tagjainak, a családdal érkezôknek kedvezményes jegy- és bérletárakat kell biztosítani a felnôtt mérkôzésekre, más rendezvényekre. • Ha vannak ilyenek, az egyesület egyéb szakosztályaival karöltve kiadhatunk egy univerzális, a klub összes versenyére, mérkôzésére belépésre jogosító bérletet. • Szervezhetünk a pályán kívül, vagy éppen a meccs közbeni szünetekben játékokat, versenyeket célközönségünknek, melyek végén a gyôztest megjutalmazzuk. • Ajándéktárgyak, mezek, szóróajándékok, propaganda-kiadványok, mûsorfüzetek terjesztésével hatékony marketing-tevékenység mellett építhetô a PR-arculat. • A felnôtt játékosoknak és edzôknek rendszeresen részt kell venniük különbözô társadalmi eseményeken (pl. jótékonysági nap egy árvaházban), jelenjenek meg a családi és szurkolói programokon, és mûködjenek közre az egyesület reklámtevékenységében. • A mérkôzések alatt maximálisan ki kell szolgálni a közönség igényeit, ezzel is biztosítva számukra a felhôtlen szórakozást. • Az alapszakasz 1-2 mérkôzését jól behirdetetten ingyenessé kell tenni. Ezen alkalmakkor a klub kisebb, fiatal játékosai gyûjtést rendezhetnek az utánpótlás-fejlesztés érdekében. Fontos, hogy a felsorolt tevékenységek közül valamennyit a legnagyobb körültekintéssel, és a lehetô legmagasabb színvonalon kell meg-

■

szervezni – a jó rendezés lehet a siker kulcsa. Egy rosszul sikerült program azonban bármennyire is ötletes, negatív emlékként marad meg az emberekben, és hosszú idôre visszavetheti munkánkat. A grund-hoki meghonosítása Magyarországon egy új korszakot nyithatna a honi jeges életben. Lényege akár a jégcsarnok tôszomszédságában is - a különféle terekre kihelyezett kisméretû jégpályák életre hívása, minél több ingyenes igénybevételi lehetôséggel. Ezek helyszínt biztosítanak a köznapi embereknek és a fiatal játékosoknak, hogy gyakorolhassák és átörökíthessék a tradíciókat (Ferenczi, 2007). Élvonalbeli játékosok is gyakran megfordulnak itt, erôsítve közösségi kapcsolataikat. A fenntartásból fakadó bevételkiesést – ahogyan a fentebb felsorolt tevékenységeket is – kamatostól megtérülô „befektetésnek” is tekinthetnénk. A kivitelezés a helyi és környékbeli önkormányzatokkal együttmûködésben történhet. Ez az eszköz mûködik a vezetô jégkorong-hatalmaknál, és szerepe a grundfoci jeges megfelelôje. Az idény sátrakkal kitolható, illetve a pálya jégmentes idôben a rokon sportágak (in-line, floorball, streethockey) mûvelésének színhelye lehet. Az általam megkérdezett, külföldi tapasztalatokkal rendelkezô személyek, valamint az ígéretes utánpótlás játékosunkkal, az Oroszhonban pallérozódó Galló Illéssel készült interjú is (Koritsánszky, 2007) azt támasztják alá, hogy ezek a grundok fontos szerepet játszanak a helyi hoki-kultúrában (3. kép).

Összegzés Befejezésként elmondhatjuk, hogy csak rajtunk, a hoki-élet résztvevôin múlik: a magyar jégkorong, mint jelenség, ezek után is ott lappang majd a felszín alatt, és arasznyi léptekkel halad kettôt elôre, egyet hátra, vagy kezünkbe vesszük sorsát, és szorgalommal, odaadással viseltetünk iránta, mintegy visszaadván azt, amit az évek során kaptunk tôle. A fejlôdés kulcsa mindannyiunk kezében van, és nem szabad félnünk használni. Sokan küzdünk a célért - ki jobban, ki kevésbé, sajnos többnyire nem egy irányban. Talán a legtöbben nem is tudják, mi ez a cél, csak dolgoznak, hogy a sok kisfiú és kislány a lehetô legjobb körülmények között és szinten játssza a szeretett sportágat. Ha megtalálnánk egymással a közös nyelvet, bizonyára sikeresebben tudna mindenki együtt dolgozni - saját magáért és egymásért. Ellenfelek nélkül nincs eredmény, látnunk kell. De az ellenfélbôl nem sza-

2008/2

3. kép. Kis hokis (Little Hockey Player) bad ellenséget, a versenytársból vetélytársat csinálni, mert csak a tisztességes verseny adhat lendületet a fejlôdésnek, a megújulásnak, amelyre most szüksége van itthon ennek a sportágnak. Van egy közös feladat, egy közös munka, ami mindenki számára fontos: meg kell építeni kultúránkat!

Irodalom Adja a sporttévé a japán vb-t. (interjú Máté Pállal, a Sport Televízió fôszerkesztôjével) - jegkorong.blog.hu (2007.12.07.) Az MJSZ hivatalos dokumentumai Barát Tamás (1997): Tolmács a hídon. Gödöllôi Agrártudományi Egyetem, Gödöllô Fehér könyv – Helyzetkép a magyar sportról (2002) (szerk. dr. Frenkl Róbert, Gallov Rezsô) Ferenczi Attila (2007): A magyar labdarúgó kultúra "kivégzése". - Magyar Edzô, 2. Géczi Gábor, Bognár József, Tóth László, Mayer Péter, Fekti István (2006): A jégkorong sportág utánpótlás-fejlesztési folyamatának elméleti és gyakorlati lépései. - Magyar Edzô, 1. (34-36. o.) Géczi Gábor, Keszthelyi Miklós (2006): A jégkorongsport választásának folyamata. - Magyar Edzô, 2 (21-22. o.) Kerekes András (2008): A hazai jégkorong utánpótlás helyzete és fejlesztésének lehetôségei. - TDK dolgozat SE-TSK, Budapest Koritsánszky Gergely (2007): Galló Illés – Egy magyar Moszkvából. www.centerice.hu Lénárt Ágota (2002): Téthelyzetben. Országos Sportegészségügyi Intézet, Budapest Svachulay György (2007): Erôszak. Magyar Sportfilozófiai Alapítvány, Budapest Survey of Players (2007) – www.iihf.com

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:46

Page 29

MAGYAR EDZŐ 29

2008/2 ■

A sportiskolai rendszer élni akar (IN MEMORIAM VÁRADY GÉZA) Negyvenöt éve, 1963-ban született meg az utánpótlás-nevelés egységes rendszere, amely a sportiskola jelképpé vált fogalmának alakjában vonult be a köznyelvbe. Nem klasszikus értelemben vett, kerek évfordulóról van szó, miként a másik sem az: húsz éve roppant meg a rendszer, majd esett szét töredéknyi idô alatt ahhoz képest, amennyit a felépítése igénybe vett. Az új szisztéma a tudatos és racionális utánpótlás-nevelés már meglévô gyakorlatát szentesítette és foglalta szervezeti keretbe. A korcsoportos (úttörô, serdülô, ifjúsági) képzésrôl áttért az iskolákban is alkalmazott évjáratosra, és tantervben rögzítette a képességfejlesztés, az ismeretszerzés lépcsôfokait, miként az általános és speciális képzés arányait is, figyelembe véve az életkori sajátosságokat. Létrejött a rendszer módszertani bázisa, a Központi Sportiskola, amely nemcsak a sportági tantervek elkészítésében kapott kiemelt szerepet, hanem az új szemlélet terjesztésében is. Alapelv volt, hogy a kiválasztás nem azonos a kiszemeléssel, amikor a szakember egy gyerekcsoportból kinézi a legügyesebbeket, hanem folyamat, amely a kezdôt eljuttatja sportágának legmagasabb nemzetközi színvonalára. Ebben a folyamatban elôször az dôl el, hogy ki alkalmas egyáltalán élsport ûzésére, majd a szûkített kör tagjaival a fejlôdés újabb és újabb állomásait kell célba venni. Elôbb korszerûtlennek nyilvánították a hagyományos toborzást, mondván, a szakembereknek szoros kapcsolatot kell tartaniuk a közeli iskolákkal (majd már az óvodák is képbe kerültek), folyamatosan figyelni a gyerekeket a minél tökéletesebb beiskolázás érdekében; aztán enyhült a toborzók megítélése: kiegészítô módszerként elmegy, mert a fiatalok érdeklôdésére épít, és segíthet abban, hogy egyetlen rátermettnek látszó gyerkôc se maradjon ki a sport látókörébôl. Nem volt diadalmenet az egységes rendszer bevezetésének elsô néhány éve. Nem annyira nemzedéki ellentétek, inkább a kreatív és az alkalmazó típusú szakemberek közötti szemléleti különbségek okoztak kisebb-nagyobb fennakadásokat. Néhány alkalmatlan egyesületi, területi sportvezetô is sokat ártott az ügynek, mert vagy nem értette az egészet, s így nem tudott szakszerû támogatást adni, vagy pedig

a saját habitusának megfelelôen az egyik közülük gáncsolta, a másik pedig parancsba adta és túlszabályozta a folyamatot. Nem tartozom azok közé, akik a divatot követve állandóan becsmérlik a magyar futballt (mert azt tartom: a jelenlegi szerény színvonala is magasan felülmúlja az infrastruktúráját), de bizony a labdarúgás szinte be-

vehetetlen várat jelentett az utánpótlás-nevelési rendszer számára. Általános volt a sportágban dolgozó – elsôsorban idôsebb – szakemberek véleménye, hogy „tudományos alapon” nem lehet futballt csinálni, rá kell bízni az edzôk minden mûszernél pontosabb szemére és a nagy magyar hagyományokra. A sokoldalú fizikai felkészítés, az általános képzés elhanyagolásáért késôbb nagy árat fizettünk. Hogy mégis haladt a dolog, abban kiemelkedô szerepe volt Várady Gézának. Csoportvezetôként dolgozott a sporthivatalban, valójában a forradalmárok hitével és lobogásával, fáradhatatlanul agitált, magyarázott és segített, sokszor száguldva végig az országot. Noha a rendszer építése természetesen lépésrôl lépésre haladt, neki fejben megvolt a majdani, kész építmény egésze és minden eleme. Amikor az egyesületekben megkezdôdött a sportiskolai rendszerû képzés, és például városi sportiskolák is születôben voltak, ô már a tagozatos iskola létrejöttéért lobbizott és dolgozott. Amikor – 1969-ben – ez az új szakasz

is elkezdôdött, ô már kereste, és meg is találta az utánpótlás-nevelés helyét a sportegészségügy intézményrendszerében. Fiatalon ment el, és bár voltak kiváló kollégái és tanítványai, a személyes hiányát megsínylette az ügy. Nem az utánpótlás-nevelés egységes rendszerének a történetét akartam én itt megénekelni, de ennek a nagyszerû dolognak, a magyar sport egyik legnagyobb teljesítményének a lényege a fejlôdés fázisaiból bontakozik ki a legplasztikusabban. Most akkor egy sportszakmai kérdés… Már a hatvanas évek közepétôl általánossá vált a nézet, miszerint a nemzetközi szintû eredmények elérésének alapfeltétele a napi két edzés. A sportállásban dolgozó, gyakorlatilag profi elit tagjai számára az természetesen már bevált gyakorlat volt, de sürgetett az idô: az utánpótlásra is mielôbb ki kell terjeszteni. Ezt a célt szolgálták a testnevelés tagozatos iskolák, noha a jelleget és a nevet – az oktatási tárca igényének megfelelôen – késôbb testnevelési osztályokra módosították, de az ügy szempontjából ennek nem volt jelentôsége. Azt a harcot is meg kellett vívni, hogy a sportiskola vezetôje az igazgató titulust viselhesse, hiszen abból a pozícióból másként tárgyalhat illetékes helyeken, mintha egy sportegyesület módszertani elôadójaként jelenik meg. Megszületett tehát a tanuló sportoló napi két edzésének a lehetôsége: délelôtt az iskolában, mindennapos testnevelésóra keretében általános, majd délután a sportegyesületi-sportiskolai szakosztályban speciális képzésben részesül. A tagozat természetesen túlteljesített, hiszen csakhamar statisztikák bizonyították, hogy a testnevelési osztályba járó sportiskolások magatartási érdemjegye és tanulmányi eredménye jelentôsen felülmúlja az átlagot. Nem véletlen, hogy mindenütt szembe kellett nézni egy új jelenséggel: a szülôk magas protektorok segítségét is megpróbálták igénybe venni, hogy a csemetéjüket felvegyék a tagozatos suliba. Nádori László professzor emlékezetes nyilatkozata szállóigévé vált: „Ez a jövô iskolatípusa, hiszen ismét bebizonyosodott, hogy a rendszeres mozgás a tudás szolgálatában is áll.” A megállapításnak már az ókorban is felismert igazsága vitathatatlan, de a pro-

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:46

Page 30

30 MAGYAR EDZŐ fesszor jövendölése kényszerûségbôl még mindig a tudományos-fantasztikus irodalom kategóriájába tartozik. Annál is inkább, mivel két évtizede az utánpótlás-nevelési rendszer összeomlott. Senki nem adott erre utasítást, senki nem mondta, hogy a szocialista sport elvetendô öröksége lenne. Annál is inkább, mert a kapitalista világ számos helyén is átvették a magyar modellt; fontos, hogy nem a szovjetet és fôleg nem az NDK-ét, a mienk ugyanis emberarcú volt. Csak hát az egyre nehezebb helyzetbe kerülô egyesületek kénytelenek voltak húzni azon a bizonyos nadrágszíjon, és mivel támogatást egyedül a felnôttek mutatósabb eredményei alapján reméltek, az utánpótlás költségvetése zsugorodott, és a fiatalokkal foglalkozó szakemberek bérétôl szabadultak meg legelôbb. A sportiskolák hajdan százezer fôs létszáma mostanra tizenötezerre apadt. Az olimpiák pontversenyében tapasztalható folyamatos lecsúszásunk magyarázatáért nem kell messzire mennünk… A nemzeti sportstratégia készítôi tettek ugyan kísérletet a sikeres utánpótlás-nevelési szisztéma – noha korlátozott – újraélesztésére, de nyílt titok, hogy az oktatási (és az egészségügyi) tárca szinte minden, neki szánt feladatból kihátrált. A normál tanrendû iskolákba bevitt sportiskola-utánzatoktól túl sok nem várható, legfeljebb szurkol az ember az ott jó szándékkal és szívvel-lélekkel dolgozó testnevelôknek. Eközben a sport megköveteli az utánpótlás tudatos és szisztematikus felkészítését. Sokan és sokféle módon keresik a megoldást. A birkózók megtalálták. 2001 szeptemberében útjára indult a Mr. Tus-sportiskola. Támaszkodott a Héraklész-programra, helyet kapott a Csanádi-iskolában, míg az ország minden részébôl meghívott tehetségek kollégiumi elhelyezésének, ellátásának a finanszírozását személyesen a névadó, dr. Hegedüs Csaba (1971-ben Szófiában újoncként lett világbajnok és tuskirály, miután minden ellenfelét két vállra fektette), a szövetség elnöke vállalta magára. A Csanádiiskola nem a tagozat klasszikus szerepét vállalja magára, hanem a speciális órarendjével teszi lehetôvé a napi két edzést. A Mr. Tus-sportiskola a korszerû felkészítési koncepciójával megelôzte a korát: az ott felnôtt fiatalok megfelelnek azoknak a kihívásoknak, amelyeket az azóta bekövetkezett, alapvetô szabályváltozások ma már egyértelmûen artikulálnak. A kétperces menetek bevezetése birkózásunk nagy öröksége ellen hatott, az egyes mérkôzések

■

2008/2

Lôrincz Tamásból négy és fél év alatt lett felnôtt Európa-bajnok a Mr. Tus-sportiskolában; fantasztikus akció egy szenzációs fotón Fotó: Magyar Birkózó Szövetség – Martin Gábor felvétele

megvívásában csökkentette az erô-állóképesség jelentôségét. A sportiskolások képességfejlesztésében fô helyre került a maximális és a gyorserô, a hajlékonyság. Miközben az elvégzett munka mennyisége alkalmassá tette ôket az egynaposra zsugorodott verseny, a napi akár hat-hét meccs fokozott terhelésének az elviselésére. (Az olimpiára készülô válogatott a speciális igénybevétel miatt áttért a napi három edzésre.) Lôrincz Tamás Európa-bajnoki aranyérme rekord idô alatt, négy és fél évvel a Mr. Tus-iskola kapunyitása után született meg. Nem mellékesen: minden sportiskolás a saját, eredeti klubjának szállítja az egyre több és nagyobb eredményt. De még így is akadtak fanyalgók, sôt, egyikük szerint a fiatalokat agyon hajszolja, tönkre teszi az iskola. A sértô vélemény ellen Szabó Tamás professzor, a magyar utánpótlásnevelés egyik vezetô személyisége emelt szót: „Ha egy sportoló az ifjúsági kor végére nem jut el a nemzetközileg versenyképes szintre, akkor gyakorlatilag kizárható, hogy felnôttként az élmezônybe kerüljön. És ez minden sportágban érvényes.” Az utánpótlás-nevelés forradalma folytatódik. A birkózás visszatér a Központi Sportiskolába, ahol – ezt csak kevesen tudják – csupán szünetelt, nagyon hosszú éveken át. Ma már kész a sportiskolai tanterv, amelyet a Mr. Tus-vezetôedzô Bacsa Ferenc mestermûvének tekinthetünk, s az használható lesz mindenütt, ahol a képzésnek

ezt a régi-új útját választják, így a már szintén tervezés alatt álló regionális utánpótlás-nevelési központokban is. Mi több, a regionális alközpont modellje már mûködik is. Marcali kistérség több települése – a megyei közgyûlés elnökének személyes támogatásával – a sportág szélesebb körû elterjesztésére szövetkezett. Polgármesterek és iskolaigazgatók vállalták fel a programot: a diákok rendszeresen versengenek az iskolájukban a szônyeget, sportági szakember állandó jelenlétét nem igénylô grundbirkózásban, a legjobbak részt vesznek az évente több alkalommal a marcali sportcsarnokban sorra kerülô kistérségi versenyen, a legtehetségesebb birkózójelöltek pedig a marcali klubban kapnak képzést. Ez annyiban tér el a kihelyezett szakosztályok ismert gyakorlatától, hogy ott 30-40 gyereknek szônyeget, szakembert kell adni, rendszeresen edzést tartani, míg a kistérségi modellben – különösebb befektetés nélkül – több száz diák virtuskodik, és nyitva áll elôtte a birkózószônyeg felé vezetô út. Bármennyire szomorkás is az utánpótlás-nevelési rendszerünk évfordulója, az jól látható, hogy vele idôtálló érték született a magyar sportban. Ha teljes visszarendezôdés belátható idôn belül nem is várható, az alapelvei tovább élnek, és biztos kapaszkodót adnak mindazoknak, akik a korszerû felkészítés útjait keresik. Szekeres István

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:46

Page 31

MAGYAR EDZŐ 31

2008/2 ■

Nôi vízilabdázás Szegeden Bóka Ferenc1, Varga Árpád2 1 2

SZTE ÁOK Népegészségtani Intézet, Szeged H2O Szegedi Nôi Vízilabda Egyesület, Szeged E-mail: [email protected]

A modern vízilabdázás alapjait William Wilson skót újságíró és úszóedzô fektette le 1877-ben, amikor az úszótanoncai részére rögzített néhány alapszabályt, s amit vízfocinak nevezett el. 1885-ben a brit úszószövetség jelentôsen kiegészítette a szabálykönyvet, és vízilabda néven önálló sportágnak ismerte el a vízfocit, amely rövid idô alatt meghódította a világot. A vízilabdázás abszolút nyíltvízi sportágként indult, amely napjainkra nagy uszodai komplexumokban, fedett-nyitott térben ûzött sportággá fejlôdött, bár most újra keresi a kapcsolatát a természettel, erre példa az egyre népszerûbbé váló strandvízilabda. A vízilabda egy nagyon összetett játék. Egy jó vízilabdás erôs, mint egy birkózó, pontosan dob, mint egy kosaras, kiváló az állóképessége, mint egy úszónak, és remek taktikai érzéke van, mint egy sakkjátékosnak.

A vízilabdázás napjaink egyik sikersportága Magyarországon, amely egyre népszerûbb nemcsak a férfiak, hanem a nôk körében is. A szegedi nôi vízilabdázás 1999-ben kezdôdött el, néhány lelkes szülô kitartó és hathatós segítségével, majd 2003-ban megalakult a Szegedi H2O Nôi Vízilabda Egyesület. A sportág fellendítése érdekében Szegeden is nagy erôfeszítések történtek/nek, s úgy tûnik, hogy a feltételek kedvezôek egy sikeres nôi csapat felépítéséhez. Bük József elnök és Varga Árpád technikai vezetô munkájának köszönhetôen elsô osztályú csapata lehet a városnak.

Képzés A vízilabdázáshoz magas szintû úszástudással rendelkezô gyermekekre van szükség, akik abszolút nem félnek a víztôl. Az edzôk elsô és alapvetô feladata a különbözô úszásnemek

megtanítása, majd a vízilabdára speciálisan jellemzô technikák megismertetése. Ez módszertanilag nagy türelmet igényel, sok dicsérettel és hibajavítással párosul, ami nem mehet a fegyelem rovására. A vízilabdaedzések általában 8 éves kor körül kezdôdnek, elôtte a vízbiztos úszástudás megszerzése a fô cél. Természetesen az a legjobb, ha olyan gyermekek jönnek, akik mind a 4 úszásnemben tudnak úszni. A kezdôknél és a haladóknál is döntô fontosságú a gyors- és a mellúszás minôségileg kifogástalan végrehajtása. Kiemelten fontos a mell lábtempó és a gyorsúszó technika korosztálynak megfelelô, készségszintû ismerete. Nélkülözhetetlen a hátúszás és a vízilabdázásra speciálisan jellemzô taposó láptempózás magas szintû elsajátítása, valamint a különbözô gyorsúszási formák (pl. kiemelt fejû gyorsúszás) és az oldalúszás ismerete. A kapusoknál – a megfelelô testméretek és az egyéb alapképességek megléte mellett – döntô szempont a mell- és a pillangóúszás színvonala. Meg kell említeni, hogy a technika tanítása során nagyon

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:46

Page 32

32 MAGYAR EDZŐ Bajnokság Gyermek III. Gyermek II. Gyermek I. Országos Gyerek Országos Serdülô Országos Ifi Országos Bajnokság I./B

■

Korosztály (életkor)

Ideális létszám

11 12 13 14-13 16-15 18-17 Felnôtt

20 20 20 25 20 15 10

Jelenlegi létszám Szegeden 13 8 9 7

Szegedi indulás ? ? ? ?

1. ábra. Magyarországi bajnokságok fontos a versenyúszástól eltérô elemek hangsúlyozása (emelt könyök, fej helyzete, rövidebb és hosszabb húzások tudatos változtatása, a kar-lábmunka ritmusának, arányainak változtatásának képessége) és dinamikus sztereotip szintre emelése. Lényeges, hogy az úszásra fordított idô 70-80 %át a gyorsúszás tegye ki. Az oktatás során az életkori sajátosságoknak megfelelô koordinációs és kondicionális képzésben kell részesíteni a gyermekeket. 8-13 éves korban az általános kondicionális képességek (elsôsorban az állóképesség) mellett elôtérbe kerül a koordinációs fejlesztés, úgymint a gyorsasági koordináció, a kinesztézia, az egyensúlyozás, a ritmus, a téri tájékozódás stb. Természetesen e képességek, melyek a késôbbi versenyzôi idôszakban szintetizált módon jelentkeznek, kiegészítô edzésekkel igen jól fejleszthetôk nemcsak vízben, hanem a szárazföldön is. A kondicionális képzés 13-14 éves korban kerül elôtérbe, ezen belül is az erôfejlesztés. Törekedni kell azonban az idô elôtti és túlzott erôfejlesztés elkerülésére, mivel ez negatív hatással lehet a testmagasság és a végtaghossz növekedésére. A magas szintû labdatechnika kialakítása összetett feladat, amelynek alapja a szárazföldön megszerzett labdás ügyesség. Így megkülönböztetett jelentôsége van a kiegészítô edzések során végzett egy- és kétkezes dobóelkapó feladatoknak, labdás játékoknak, kondicionális céllal alkalmazott dobó gyakorlatoknak. Általános elv a technika kifejlesztésére, hogy minden elemet mindkét kézzel gyakoroltassunk. Fontos a dobótechnika tökéletes kialakítása és begyakorlása. A lányok fokozott odafigyelést igényelnek, mivel nekik nehezebben megtanulható a helyes technika, mint a fiúknak. A mozgáskoordináció fejlesztésének, a labdaügyességnek a „virágkora” 13 éves korra befejezôdik, így addigra minden technikai elem elsajátításának meg kell történnie. A támadó (rendezetlen, felállt védelem, emberelônyös helyzetek) és a vé-

dekezô (szoros emberfogás, terület-, zóna- és vegyes védekezés) taktika alapelveinek folyamatos és tervszerû elsajátítása egymásra épülve, egymást kiegészítve történik, és sok türelmet, idôt – éveket – vesz igénybe.

Versenyzés Az idei országos bajnokságokban 8 gyermek, 7 serdülô, 7 ifjúsági, 5 OB/I B és 8 OB/I-es felnôtt nôi csapat vesz részt. Jelenleg 15 nôi vízilabda klub van Magyarországon; a különbözô bajnokságokban 658 igazolt nôi játékos szerepel. Az OB/I csapatoknak egy utánpótlás csapatot kötelezô indítaniuk valamelyik korosztályos bajnokságban. Az elsô versenyzési lehetôség a Vidék Bajnokság, melyet a Csongrád Megyei Vízilabda Szövetség ír ki: Gyermek III. 11 éves, Gyermek II. a 12 éves, illetve Gyermek I. 13 éves korosztálynak. Ennek a bajnokságnak az utánpótlásnevelés és a rendszeres versenyeztetés a célja. Jelenleg elsôsorban fiú csapatok indulnak, de Szentes leány csapata is rendszeres résztvevôje a versenysorozatnak, amely kiváló lehetôség a késôbbi országos leány bajnokságban való szerepléshez. A Magyar Vízilabda Szövetség (MVLSZ) – igazodva a nemzetközi rendhez – 14 éveseknek szervez Országos Leány Bajnokságot, ahol 14 éves vagy fiatalabb korú játékosok szerepelhetnek. Érdemes már felkészült, több tétmérkôzésen szerepelt játékosokkal indulni, akik ismerik az alapvetô játékszabályokat, és rendelkeznek a megfelelô taktikai, technikai tudással. Az Országos Leány Bajnokságokat az MVLSZ írja ki, az alábbi korosztályoknak: gyermek 14 éves, vagy fiatalabb; serdülô 16 éves, vagy fiatalabb; ifjúsági 18 éves, vagy fiatalabb. Az idei szezonban sikerült minden országos szintû bajnokságban csapatot indítani (1. táblázat). Sok játékosunk két csapatban is meghatározó szerepet játszik, s ez ideális a fejlôdésük szempontjából, de egyúttal rámutat a létszám hiányra is. Ennek ellené-

2008/2

re nagyon sikeres évet zártunk. Nagyon hasznos a felnôtt bajnokságban való szereplés is, mivel így a tehetséges utánpótlás játékosok együtt játszhatnak a felnôtt játékosokkal, így készülve fel a késôbbi kihívásokra.

Utánpótlás és tanulás A megfelelô úszástudású gyermekek toborzása jelenleg elsôsorban az elôkészítô csoportból történik. Itt 1520 gyermek vesz részt rendszeresen a foglalkozásokon, egy-egy korosztályban. A jelenlegi elôkészítô csoportunknak mélyvizes oktatást biztosítunk. Amennyiben lehetôség lesz rá, indítani szeretnénk egyesületi kereteken belül kismedencés úszásoktatást kezdôknek is. Erre azért van szükség, hogy minél hamarabb az egyesület látókörébe kerüljenek a vízi mozgás iránt igazán affinitást mutató gyermekek. Ehhez azonban olyan szülôk szükségesek, akik fontosnak tartják és vállalják a gyermekeik rendszeres sportolásával járó terheket, illetve tisztában vannak a sportág mentális és fizikai egészségre gyakorolt pozitív hatásaival. Sikerült elindítani több alapfokú oktatási intézménnyel közösen az iskolai kereteken belül zajló úszásoktatást, ahol az egyesületben dolgozó vízilabdaedzôk oktatnak. Így speciális elemeket is tudnak oktatni, és a kiválasztásban is rögtön tevékenyen részt tudnak venni. További együttmûködési megállapodást kell kötni az általános iskolákkal, hogy több gyermekkel kerüljünk minél hamarabb kapcsolatba. Ezzel biztosítani tudjuk az elôkészítô csoport utánpótlását és a vízilabda játékosok folyamatos képzését. Jelenleg az Egyesületnek 3 szegedi középiskolával van kapcsolata, amelyek teljesen eltérô profilúak, így a más városból ideérkezô játékosok beiskolázását illetôen többféle lehetôséget tudunk biztosítani. – Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium – Barokk István testnevelô, a szegedi sportélet jeles képviselôje; – Gábor Dénes Gimnázium és Mûszaki Szakközépiskola – Lengyel Zoltán igazgató helyettes (OB/II.-ben jelenleg is aktív játékos); – Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskola – Lengyel Gábor testnevelô, vízilabdaedzô. Az utóbbiban sportiskolai osztály indul, mindennap dupla testnevelésórával (kellô jelentkezô esetén úszó szakcsoport), ahol a rendszeres úszást és a sportág-specifikus edzést is biztosítják. Szegedi Tudományegyetem (SZTE) óriási vonzerôt jelent, mivel minden

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:46

Page 33

MAGYAR EDZŐ 33

2008/2 ■

hozzájárulás mértéke is növekszik, így többet tudunk visszaforgatni a felszerelésekre és a feltételek javítására. Rendszeresen kapunk a szülôktôl eseti konkrét célra költendô nagyobb összegeket is.

Összefoglalás

szakirányban lehetséges a felsôfokú végzettség megszerzése. A lehetôség nemcsak Magyarországra terjed ki, hanem a környezô országokra is; elsôsorban Romániából, másodsorban Szerbiából várható játékosok érkezése. A szegedi továbbtanulás és sportolás lehetôsége, a közelség ezen országok magyar lakta régióinak fiataljai számára különleges vonzerôt kölcsönöz. Az egyetemmel meglévô együttmûködésünk kiválóan funkcionál, jelenleg 5 játékosunk tanul az SZTE-n. Lehetôség van méltányossági alapon kollégiumi elhelyezésre; az egyetem jelenleg 4 játékosnak biztosít tanulmányi sportolói ösztöndíjat, valamint tandíjtérítési kedvezményeket. Az egyetem által biztosított sportolói ösztöndíjjal és a felajánlott tandíjkedvezménnyel távlatokat tudunk nyitni az utánpótlás korú játékosok elôtt, és követendô példákat tudunk mutatni a tanulás és a sport együttes fontosságának.

Szponzorálás, támogatás Az OB I/B megnyerése, s ezzel az elsô osztályban való indulás jogának megszerzése már 2008-ban lehetséges. Az elsô osztályban való szereplés

a saját utánpótlás játékosok és az egyetemre máshonnan jelentkezô pólósok kombinációjával lehetséges. 2-4 éven belül az itt kinevelt játékosok mellé érdemes ideigazolni másokat, akikkel reális esély van az elsô osztályban a való sikeres szerepléshez.

Városi támogatás A várostól használatra kapjuk a vízfelületet, ami óriási segítség. Itt kell megjegyezni, hogy a 2008. január 1-jétôl – amíg el nem készül az új sportlétesítmény – bizonytalan helyzet alakult ki. Egyelôre semmilyen konkrét információ nincs, hogy milyen formában mûködik tovább az uszoda. Városi pályázaton a 2007-es évben 500.000 Ftot nyert az Egyesület, amit utazásra, mérkôzésrendezésre, nevezésekre költünk. Egyetemi támogatás A 2007-2008-as bajnokság során utazási támogatást és sportolói ösztöndíjat kapnak a játékosaink. Felajánlás van tandíjkedvezményre, vagy akár tandíjmentességre is. Szülôi hozzájárulás Jelentôs tétel a gyermekek szüleitôl kapott havi támogatás. Ha a gyermekek létszámát növelni tudjuk, akkor a

Az egyesület legfontosabb feladata jelenleg az utánpótlás nevelése, fejlesztése és a 7-10 éves gyermekek toborzása a sportág számára. Ez komoly feladat az edzôk és a vezetôk számára, de az áldozatos munkának már megvannak az elsô gyümölcsei. Bár az egyesületnek nincsenek adóságai, a nyugodt munkához további támogatókra, anyagi és tárgyi segítségre lenne szüksége. Úgy gondolom, hogy ezzel nem vagyunk egyedül az országban. Számos egyesület létszámhiánnyal küszködik, így a sportág népszerûsítése, a játékosok létszámának növelése országos szinten égetô probléma. A kellôen magas nézôszám, a médiaérdeklôdés és a nemzetközi kupaszereplést jelentô bajnoki helyezés elérése lehetôséget biztosítana e törekvések megvalósításában. Megfelelô tömegbázis nélkül a minôségi munka esélyei is csökkennek. Az edzô kollegák többsége egyetemi és fôiskolai végzettségû testnevelô tanár, akik edzôi oklevéllel is rendelkeznek, így a szakmai munka biztosítottnak látszik. Érdemes még 2-3 fôszponzort találni, hogy az egyesület mûködése anyagilag is stabil legyen. A sportág népszerûsítésében a média minden formája nagy segítséget tud nyújtani, mely mindannyiunk érdeke. Reményeink szerint mindezen erôfeszítések eredményeként már a közel jövôben sikerrel járnak csapataink.

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:46

Page 34

34 MAGYAR EDZŐ

■

2008/2

Edzôképzés: hídverés gyakorlat és elmélet között Bodnár Ilona Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar, Budapest E-mail: [email protected]

Bevezetô Kultúrával foglalkozó szociológusként értékek és normák kapcsolatteremtô szerepérôl, közösségszervezô erejérôl beszéltem leendô rekreációs szakembereknek a TF-en. A jelenség kétarcúságának – az összekapcsolódás automatikusan együtt jár mások kizárásával – kifejtését megelôzte kérdésével az egyik hallgató. Érdeklôdésének középpontjában saját csoportja állt, pontosabban az a viszonyrendszer, ami a képzés során kialakult közöttük. A közösségképzésük alapját az oktatás szükségességébe vetett hit és az oktathatóságukról alkotott felfogásuk alkotta. Két táborra szakadt hallgatóság ült a teremben: a képzésre fogékony és az elmélet iránt szkeptikus – de végbizonyítványt akaró – gyakorlati szakemberek. Elôször találkoztam közvetlenül a sportszakemberképzés „nagy” problémájával, gyakorlat és elmélet ellentétével. A hallgatókkal folytatott beszélgetés felkeltette érdeklôdésemet, elindított bennem egy gondolatmenetet. Ennek eredménye ez a cikk is, amiben az edzôi hivatás professzionalizálódásával foglalkozó kutatóként szeretném felhívni a figyelmet a probléma néhány összetevôjére. Nem szándékozom állásfoglalást, vagy kinyilatkoztatást tenni. Célom olyan gondolkodásmódok felvázolása, melyek elôsegítik a közeledést, a párbeszédet; összekötô és együttgondolkodásra ösztönzô elemek kiemelésével. Meggyôzôdésem, hogy dinamikus szimbiózis áll fenn elmélet és gyakorlat között: nem egymás mellett élnek, hanem egymásra utaltságban, állandóan változó kölcsönösségben. Mindezek logikus levezetéséhez elôször is szükségesnek tartom az edzôi foglalkozás történetének, az indulásnak felidézését. Utána a két ismeretszerzési mód – a gyakorlati tapasztalatszerzés és az elméleti elsajátítás – révén kialakuló tudást hasonlítom össze elônyeikre és hátrányaikra koncentrálva. A két forma pozitív és negatív „sarkai” vonzzák egymást, sugallják a megoldást: erôsségeiket és gyengeségeiket egyaránt reálisan látva közelíteni a másik

felé. Az elméleti szakembereknek az integrált, illetve a gyakorlatorientáltaknak a reflektált tudás kialakítását, melyek lényege a partnerség és nem az elzárkózás, az alá-fölé rendeltség hangsúlyozása. Hiszem, hogy az edzôképzés hatékonysága e tudásformák mögött meghúzódó gondolkodásmódok elterjesztésének és elsajátításának sikerességén múlik.

Az edzôi foglalkozás A foglalkozás angliai fejlôdését kutatva McNab (1990) az úttörôk két eltérô indíttatású csoportját említi: a volt egyetemistákat, akik Eton és más híres egyetemek sportos nevelési szokásait tanárként adják tovább diákjaiknak a közoktatásban; illetve a valamikori sportolókat, a trénereket, akik pályafutásuk során szerzett sporttechnikai ismereteiket polgári klubokban hasznosítják. Két különbözô felfogás, két irányvonal, amelyek egymással összefonódva eredményezik a szakma változásait, de amelyek már a kezdeteknél is jelzik elméletnek és gyakorlatnak a foglalkozáson belüli elhatárolódását. McNab szerint a professzió fejlôdésének hajtóereje az iskolai atlétika terjedése és a nemzetközi versenyrendszer bôvülése. Leginkább ezek befolyásolják a foglalkozás alapelemeit: a kutatásokat, a képzési programokat és a gyakorlati újításokat. Ebben a hárompilléres konstrukcióban benne rejlik a spontán és a tudományos ismeretszerzés egysége és egyensúlya. Az eredendôen kiegyenlített szerkezet megbillenésének egyik oka, hogy a sportrendszer sportágak, nemek, korosztályok stb. szerinti differenciálódása a specialisták, egy szûkebb szakterület mélyebb ismeretével rendelkezô edzôk iránti igényt erôsítette. A sikerorientált versenysportban a vezetôk az adott területen élsportolóként szocializálódott edzôben (coach) látták a gyôzelem biztosítékát, vagyis jobban bíztak a gyakorlatban szerzett tapasztalatban. A gazdasági tényezô, a foglalkozásból való megélhetést lehetôvé tevô fizetôképes kereslet erôsségét jelzi, hogy a szakma beépítette ezt az elvárást az „énképébe”: az ún. edzôi út

szerves részét képezi a sportolói múlt, illetve a versenyrendszer szintjeinek kötelezô végigjárása játékosként és edzôként. A foglalkozást választók között az elméleti képzés megítélése nagymértékben függ attól, hogy az edzô pályájának éppen melyik szakaszában van. Ugyanis a pályakezdés idôszakában – általában a foglalkozás gyakorlásának elsô öt éve – az edzôk sportolói pályafutásukat nem tapasztalatszerzésnek, hanem befektetésnek tartják. Gilbert és Trudel (2004) szerint az élsportban foglalkoztatott edzôk átlagosan 4600 órát töltenek sportolóként a pályákon, legtöbbjük négy sportágat is kipróbál, így különbözô edzôi felfogással, stílussal és stratégiával találkoznak. Mégsem úgy tekintenek életük e szakaszára, mint szakmai tudásuk forrására, hanem mint a tanítványaikkal, sportolóikkal kialakítandó bizalom alapjára, az együttmûködéshez szükséges tisztelet megszerzésének idôszakára. Kezdetben ez a felfogás nyitottá teszi ôket az elméletre és a képzésre, de a legtöbben növekvô gyakorlati tapasztaltságuk miatt veszítik el elméleti érdeklôdésüket. Cushion és munkatársai (2003) is azzal szembesültek, hogy a gyakorló/gyakorlott edzôk szakmai tudásuk legfontosabb forrásának mindennapi munkájukat tekintik. Nem ritka, hogy errôl, mint mûvészetrôl beszélnek, hiszen érzésük szerint az edzéseken hozott kreatív döntéseiknek az intuíció az alapja. Valami olyasmi, amit nehezen tudnak összefüggésbe hozni az elmélettel, az iskolarendszerû képzéssel. A mûvészet szóval épp ezt a racionálison túli tényezôt hangsúlyozzák, de egyben a tudományhoz való viszonyukat is jelzik. A hazai helyzetet vizsgálva Gombocz János (2004) megállapítása szerint is, ahogy ez a „mûvészi” tudás gyarapodik és kristályosodik, úgy egyre nagyobb a valószínûsége annak, hogy az edzô csak erre, azaz saját megoldási mintáira és stratégiájára fog támaszkodni. Az edzôk által preferált értékek a sportpályákon is közösséget képeznek, olyan szakmai közösséget, ahol félszavakból is megértik egymást a tagok. Ugyanakkor a kommunikációnak, a közösen kidolgozott jelentéstartalmak átadásának minden tanulási formában kiemelt szerepe van. Az edzôk

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:47

Page 35

MAGYAR EDZŐ 35

2008/2 ■ félénk kommunikációjuk egyik okának tudásuk racionalitáson túli részét tudják be, melyet nehéz szavakba önteni. Ez azonban csak részben igaz. A tapasztalati tudás hátránya, hogy kevésbé strukturált, rendszerezett ismerethalmazt képez, ezért önthetô nehezebben szavakba. Így átadhatóságának hatékonysága is nagymértékben sérül, illetve idôigényessé válik. Nemhiába kell átlagosan 4600 órát a sportpályán töltenie egy leendô edzônek.

A gyakorlati tudás jellemzôi A bevezetôben tett ígéretemnek megfelelôen az ismeretszerzési formákat elônyeik és hátrányaik mentén fogom tárgyalni. Ebben alapvetôen Anna Sfard (1998) tanuláselméleti cikkére támaszkodom, aki a gyakorlaton alapuló ismeretszerzés legfontosabb erényének a folyamatjelleget, a résztvevôk közötti kapcsolat nélkülözhetetlenségét és az ebbôl adódó közösségteremtô erôt tarja. A tapasztalati tanulás úgy is felfogható, mint cselekvések sorozata, amin keresztül az egyén egy közösséghez csatlakozik, annak tagjává válik. Ebben a folyamatban a környezetnek kiemelt szerepe van, mert a szituációk ismeretgazdagságát elsôdlegesen ez határozza meg (pl. ezért fontosak a sportolói pályafutás versenyszintjei). A felajánlott lehetôségek kihasználása azonban a környezettel, illetve az egyes történések résztvevôivel fenntartott kontaktustól függ. A tanulásnak nem passzív elszenvedôi, befogadói vannak, hanem cselekvô résztvevôi, akik aktivitásukkal meggyorsíthatják és gazdagíthatják a történéseket. Ez nagyon demokratikus forma, ahol dialektikus viszony van az egyén és a környezet, az egyén és a társak között. A folyamat végsô célja – amiben az egyén is érdekelt –, hogy a tanuló cselekvésein keresztül bizonyítsa: elsajátította az adott közösség gondolkodásmódját, értékeit és cselekvési normáit. Vagyis képes félszavakkal megértetni önmagát és félszavakból megérteni másokat. Döntô momentum azonban, hogy mekkora is az a közösség, amihez ilyenformán csatlakozhatunk? A gyakorlat felôl érkezô szakembereknek erre a kérdésre kellene ôszintén válaszolniuk. A bezárás és kirekesztés ugyanis nemcsak elmélet és gyakorlat viszonyában létezik, hanem magán a gyakorlaton belül is. Épp a környezethez kötöttség és a sport nagyfokú specializálódása miatt fennáll annak a veszélye, hogy a szakmának csak egy szegmensét sajátítják el. A gyakorlat rögös útját végigjárók épp arról feledkeznek meg, hogy nem a szakma egészének,

hanem csak egy lokális közösségnek – egy sportklub, egy korosztály, egy szakág stb. – lettek a tagjai. Amikor elutasítják a képzési programokon való részvételt, akkor nem csak az elméletre mondanak nemet, hanem a szakma egészére is. Elkerülik azokat a helyzeteket, amikor saját ismereteik esetleg összeütközésbe kerülhetnek idegen, általuk át nem élt szituációk tapasztalataival. Ez azért lényeges, mert a megkérdôjelezés, a magától értetôdöttség kétségbe vonása ösztönzôleg hathat a rendszerezésre, az ismeretek (át)strukturálására és megújítására. Ennek a tanulási formának a hatékonyságát tehát két tényezô rontja le: a specializáció, a beszûkülés illetve az ismeretek kevésbé strukturált, rendszerezett volta. A hosszú töltekezési, elsajátítási szakasz ellenére az elôhívhatóságnak egyaránt vannak tartalmi és hozzáférési akadályai, mert a módszer által biztosított ismeretanyag csak korlátozottan általánosítható, és az ok-okozati összefüggések, kapcsolódások is nehezebben ismerhetôk fel benne és általa. Az edzôi foglalkozás gyakorlatáról kapott összkép a következô fejezetben megfordul, elôjelet vált: erôsségek és gyengeségek felcserélôdnek a gyakorlati és az elméleti ismeretszerzés között. Ez a „térfélcsere” nemcsak lehetôvé, hanem szükségessé is teszi a dinamikus szimbiózis kialakítását az ôsi ellenségnek vélt módszerek között.

Az elméleti úton szerzett tudás jellemzôi A szervezett oktatási keretek között zajló, elméleti úton megszerzett tudással szemben általában az a legnagyobb kifogás, hogy életidegen, a gyakorlatban közvetlenül nem hasznosítható. Ennek az ismeretszerzési módnak valóban nem erôssége a gyors használhatóság. Ezzel szemben két olyan fogalom is jellemzi, amelyek a tapasztalatait nem: objektív és rendszerezett. Objektív abban az értelemben, hogy az így elsajátítható tartalmak mögött kutatók és szakemberek, egy szakma konszenzusos megegyezése áll. Nem egy szûk kör, hanem a tudomány és a gyakorlat által széles körben visszaigazolt ismeretekrôl van szó. Általános és átfogó tartalmakról, amelyek problémákra, szituációkra szabását természetesen az egyénnek kell elvégeznie. Az egyedi és egyéni megoldások sikerének egyik záloga, hogy a tartalmak szervezett, rendszerezett formában kerülnek átadásra-átvételre, azért elôhívhatóságuk könnyebb. Ugyanakkor a kapcsolatokban gazdag, differenciált struktúra azért is hatékonyabb, mert az

új elemek is logikusabban építhetôk bele. A tradíció és a hagyomány e tanulási forma mögött sorakozik fel, többek között azért, mert a társadalmi mûködés számára fontos értékeket hordoz: biztosítékot ad egy szakma, egy foglalkozás meghatározott, magas színvonalon történô elsajátításra. A minôség biztosítása mellett bizonyítékot is jelentenek az elméleti úton átadható tudástartalmak: a társadalmi normák szerint egy szakma önállóságának elismerése azon múlik, hogy mennyire tudja felmutatni azt az elkülöníthetô, speciális tudástartalmat, amire gyakorlása során szükség van. Ténylegesen a biztosíték és a bizonyíték funkciók egy szállá fonódva hatnak, mert egy szakma akkor tud tartósan fennmaradni, ha elkülönülését hosszú távon képes fenntartani, szükséges megkülönböztetettségét folyamatosan át tudja örökíteni. Az elméleti úton átadható tudástartalom differenciáltságának, kiterjedtségének van még egy másik aspektusa is, ami a fentiekhez hasonlóan egyszerre van hatással a foglalkozás belsô tagozódására és társadalmi megítélésére. Egy szakma struktúrája a hozzá tartozó tudástartalom szerint szervezôdik, rétegzôdik; a kívánt felkészültség alapján különülhetnek el az edzôk horizontálisan és vertikálisan, ennek segítségével alakulhat ki egy foglalkozási ranglétra. Lyle (2002) szerint az edzôi szerep társadalmi státusa és professzionalizálódásának foka az edzôképzésnek a felsôoktatásban elfoglalt helyétôl, illetve a rendelkezésükre álló, a sport számára elérhetô tudományos támogatás szintjétôl függ. Ezek pedig szoros összefüggésben állnak a szakma elméleti úton is megszerezhetô ismeretanyagával. Természetesen tudom, hogy az életben e két forma ilyen elkülönülten, vegytisztán ritkán mutatkozik meg. A lényeg szemléletesebb ábrázolása érdekében határoltam el ôket ilyen élesen, de mindezzel nem szándékoztam sem szembeállítani, sem hierarchiát képezni közöttük. Egyetértek Sfard (1998) megállapításával, hogy a gyakorlati és az elméleti úton történô tanulás olyan, mint a beszéd és az írás: egyik nélkül sem lehetünk meg, mert mindkettô olyan sajátos tulajdonságokkal rendelkezik, amivel a másik nem, így pótolni sem tudják egymást.

Az integrált tudás Az angol nyelvû szakirodalmat áttekintve feltûnt, hogy az utóbbi években már nem használják az ellentét szót elmélet és gyakorlat viszonylatában. Helyette a „gap” szó szerepel, ami a rés-

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:47

Page 36

36 MAGYAR EDZŐ tôl a szakadékig terjedô ûrt jelentheti, de mégsem ellenirányú, egymásnak feszülô viszonyt. Úgy tûnik, mintha a tudomány képviselôi felismerték volna, hogy a nagyobb társadalmi presztízzsel rendelkezôknek kell az elsô lépést megtenni – saját érdekükben. Hogy stílusos hasonlatot mondjak: még a csillagok sem jósolnak szép jövôt annak a sportegyesületnek, ahol a vezetôk figyelmen kívül hagyják a Bközépet, a törzsszurkolókat. Tettekre, a gyakorlatra lefordítva mit is kellene, hogy jelentsen a dinamikus szimbiózis a sporttudománnyal foglalkozó kutatóknak? Eredendôen azt kell felismerniük, hogy a hazai sporttudománynak önös érdekbôl kell figyelnie a praktikumra, segíteni az edzôket szakmai presztízsük emelésében. A sport nagyközönség számára is látható szeletének a támogatása egyben a sporttudományos kutatások gazdasági és társadalmi erôforrását is bôvítené. Hogyan lehetne mindezt jobb hatásfokkal mûvelni? Gilbert és Trudel (2004) két fô csapásvonalat jelöl ki. A kutatóknak törekedniük kell arra, hogy kutatásaik az edzéstudomány szélesebb kontextusát, területét érintsék, vagyis ne legyenek nagyon speciálisak, csak a szakma szûk rétege által használhatók. Azért, hogy az edzôk felismerjék a kutatások hatékonyságát, a kutatóknak nem csak a gondolkodásuk végeredményét kell publikálniuk, hanem integrálniuk kell azt a gyakorlatba: be kell mutatniuk a mindennapi munka azon területeit, mozzanatait, ahol meglátásaikat alkalmazni lehet. Mindezt minél szélesebb sportági, korosztályi stb. körben. Az elméleti képzésnek, a kutatásnak van egy másik fontos szerepe is, amit csak akkor tud teljesíteni, ha szimbiózisban él a gyakorlattal: a korrigáló funkció. A gyakorlat során felhalmozódott ismeretanyagnak, a kis közösségek által kialakított szokásnak ugyanis lehetnek vadhajtásai, olyan rögzült megoldási módjai, amelyek hosszú távon károsak lehetnek. Olyan viselkedésminták alakulhatnak ki, melyek a sportág és a társadalom jövôbeni mûködése szempontjából fontos normákat, értékeket sérthetnek. Ezt az ellenôrzô feladatot tekintély, vagy kapcsolat hiányában a sporttudomány nem tudja ellátni. Az eddig felvázoltak miatt mondja azt Haag (1994), hogy egy integrációs paradigmára, illetve gondolkodásváltásra lenne szükség: a közös ismeretanyag kialakítása érdekében az elméletnek lépéseket kell tennie a gyakorlat felé. A hazai sporttudomány az integrált tudást azonban csak akkor tudja megvalósítani, ha még inkább kiterjeszti érdeklôdését a rekreáció, az

■

egészségügyi és az iskolai sport irányába. Ha nem feledkezik meg arról, hogy az ember bio-pszicho-szociális lény, mely felfogás az egészségrôl, a szabadidô-eltöltésrôl, vagy az életminôségrôl alkotott modern fogalmainknak is az alapja. Erre a szemléletmódra, hármas meghatározottságunk együttes kutatására van szükség a sporttudományban is. Vagyis az integráció azt is jelenti, hogy a sportoló, rekreálódó ember kutatása nemcsak természettudományos megközelítést igényel. A magyar sporttudomány éppen ilyen vonatkozásban engedett át nagyon fontos pozíciókat és területeket az utóbbi években. Pedig egy holisztikus felfogással – Szép Ernô kifejezésével élve – kiragyoghattunk volna a magyar tudományos élet kórusából.

A reflektív tudás Két fél közötti viszony alakításáért mindkét oldal felelôs, mindkét résztvevônek folyamatosan kell dolgoznia a kapcsolat fenntartásán, színvonalának emelésén. Így a gyakorlat is tehet lépéseket az elmélet felé, és erre a közeledésre is igaz, hogy hatékonyabbá teszi az edzôk munkáját, növelve ezzel szakmai és társadalmi presztízsüket. A reflektív tudás, amire Schön (1983) hívja fel a figyelmet, azért sem állhat távol az edzôktôl, mert a gyakorlatból indul ki. Schön a foglalkozások lényegének a reflektivitást, vagyis a mûködés közben, „élesben” felmerülô gondokra, problémákra történô reagálást tartja. Ez a gondolkodási folyamat két lépésben zajlik: az elsô magának a problémának a felismerése, a második a reagálásnak a mikéntje. A kettô között dinamikus szimbiózis áll fenn. A gyakorlati, tapasztalati úton történô képzés hívei éppen az elsô lépés, a

2008/2

probléma felismerése miatt ragaszkodnak ehhez a módszerhez. Az életben ugyanis a problémák a legritkább esetben jelentkeznek az elméleti képzés során oktatott formában: táblára felírt megoldandó feladatként, mintegy meghatározva önmagukat. Mindig az esemény érintettjeinek kell megfogalmazniuk a problémát, hisz ôk azok, akik érzékelhetik a mûködés rendellenességeit, a homokszemet a gépezetben. A helyzetek egyedisége miatt ez egy sajátos és nehéz feladat. Amikor a szakma ragaszkodik az edzôi úthoz, akkor tulajdonképpen ehhez, a gyakorlatban elsajátítható problémameglátáshoz nyújt segítséget. Trudel és Gilbert (2006) hívja fel a figyelmet arra, hogy azokban a szakmákban, ahol a problémák kevéssé definiáltak, ott fontos képesség a problémák felismerése, az azokhoz vezetô út ismerete. Mivel a sport ilyen terület, ezért kap nagy hangsúlyt a munkavégzés során a szituációban történô válaszadás, amiben a napi munkatapasztalat, a pálya szélén eltöltött idô érvényesül. Hogy mennyire nem a gondolkodást, hanem a tapasztalatot, az érzékelést tartjuk elsôdlegesnek ebben a fázisban, azt az a kifejezés is jelzi, hogy a problémát felismerô edzôre azt mondjuk, jó szeme van a dolgokhoz. (A látásmód, az érzékelés „megmagyarázhatatlansága” miatt jelenik meg az edzôi munkának a mûvészi alkotás folyamatával történô összehasonlítása is.) A következô szint, a reflektálás már nem csak a gyakorlottság kérdéskörét érinti, mivel ez a szó nem csupán azt jelenti, hogy a meglévô megoldási módjaimat, sémáimat használva reagálok. A reflektálás egyfajta kétkedô és kritikus szembenállás is a tapasztalataimmal, a „zsigerekbôl jövô” megol-

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:47

Page 37

MAGYAR EDZŐ 37

2008/2 ■ dásokkal szemben. Az igazán jó problémamegoldó képességgel rendelkezô szakember tudja, hogy két feladat soha nem egyforma, mindig vannak egyediségek, amelyek leginkább az emberi tényezôkben jelentkeznek. A reflektálás tehát szakmai tudásomnak a problémára szabása, amiben benne rejlik az újítás lehetôsége is. Ennél a mozzanatnál kell szóba hozni a gyakorlatnak az elméletre gyakorolt hatását: a reflektív edzôi magatartás kutatási témákat adhat a sporttudománynak, új igényekkel léphet fel és kell is fellépnie az elmélettel szemben.

Közös nyelv Sfard elmélet és gyakorlat viszonyát az írás és a beszéd viszonyához hasonlítja. A két kommunikációs forma eltér egymástól, de ez még nem zárja ki azt, hogy közös, azonos nyelvet használjunk általuk. A nyelv közösségi alkotás: csak akkor mûködik, fejlôdik, ha a használók egyetértô egyetértése van mögötte. Az edzôképzés az a terep, ahol ez a közös nyelv létrejöhet, ahol gyakorlat és elmélet konszenzuson

alapuló együttmûködésével meg lehet állapodni a közös tartalmakról, szavakról, használati szabályokról. Ez akkor hoz hosszú távú sikereket, ha mindkét fél újítóként léphet fel, ha partneri viszony áll fenn közöttük. A partnerség alapja a közös értékek és érdekek megtalálása, a kölcsönös bizalom és tisztelet lehet. Az elsô kettô az együttességet, a közösséget, az átfedéseket jelenti, az általánosra helyezi a hangsúlyt. A bizalom és a tisztelet pedig az egyediséget, a csak a másikban meglevôk elfogadását, megtartását és fejlesztését teszi lehetôvé. Ez a négy elem a hatékony edzôképzés alapja, melyre mind a gyakorlat, mind az elmélet bizton építhet.

Irodalom Cushion, C.J. ? Armour, K.M. and Jones, R.L. (2003): Coach education and continuing professional development: Experience and learning to coach. Quest, 55: 215-230. Gilbert, W. D. – Trudel, P. (2004): Analysis of coaching science research published from 1970-2001. Research

Quarterley for Exercise and Sport, 75, 4. 388-399. Gombocz János (2004): A testnevelô tanár és az edzô pedagógiai szerepe. In: Biróné Nagy Edit (szerk.): Sportpedagógia. Bp-Pécs, Dialóg Campus, 147-172. Haag, H. (1994): Stat-of-the-art review of sport pedagogy. Sport Science Review, 3. 1-10. Lyle, J. (2002): Sports coaching concepts. A framework for coaches’ behavior . London, Routledge. McNab, T. (1990): Chariots of fire into the twenty-first century. Coaching Focus, Spring, 2-5. Schön, D.A. (1983): The reflective practitioner: How professionals think in action. New York, Basic Books Sfard, A. (1998): On two metaphors for learning and the dangers of choosing just one. Educational Research, 27. 2. 4-13. Trudel, P. – Gilbert, W. (2006): Coaching and coach education. In: Kirk, D. – Macdonald, D. – O’Sullivan, M. (Eds): The handbook of physical education. London, Sage. 516-539.

Magyar Edzôk Társasága (MET) 1146 Budapest, Istvánmezei út 1-3. Tel/fax: 06-1- 460-6981; Mobil: 06-30-991-0203; 06-30-579-3626 E-mail: [email protected]; Internet: www.magyaredzo.hu

AZ EDZÔI SZAKMA ÉRDEKÉBEN FOGJUNK ÖSSZE! AMENNYIBEN ÖN MÁR A MET TAGJA, ADJA TOVÁBB EZT A BELÉPÉSI NYILATKOZATOT ARRA ÉRDEMES EDZÔTÁRSUNKNAK!

Fénymásolható! Terjeszthetô!

Belépési nyilatkozat A MAGYAR EDZÔK TÁRSASÁGA TAGJA KÍVÁNOK LENNI, AZ ÉVES TAGDÍJAT BEFIZETEM. Név: ……………………………………………………………………………………………..…………………………………………… Szül.hely: ………………………………………………………………… Szül.dátum:…….….…………………………………….... Legmagasabb edzôi végzettség/kitüntetés (sportoktató, sportedzô, szakedzô, mesteredzô) sportág és évszám megjelölésével: ……………………………………………………………..…………………………………………………………...... Levelezési cím (irányítószámmal): ……………………………………………………………...…………………………………… Tel./Fax: ……………………………… Mobil:…………….……….………… E-mail: ……………………………...……………… Munkahely: ……………………………………………………………………………………...………………………………………... Munkahelyi beosztás: ………………………………………….………………………………..…………………………………….... Edzôi munkahely: ……………………………………………………………………………….……………………………………… Edzôi beosztás: ………………………………………………………………………………….………………………………………… Legmagasabb iskolai végzettség: ……………………………………………………………….……………………………………… Nyelvismeret: ……………………………………………………………………………………………………………………………… Sportszakmai érdeklôdési köre: ………………………………………………………………...…………………………………..... Kelt: ….………………………………..

………………………………… aláírás

Tájékoztató A tagdíj magánszemélyeknek évente 2 000,- Ft., diákoknak és nyugdíjasoknak 1 000,- Ft. A MET tagság részére a társaság szakmai folyóirata, a Magyar Edzô térítésmentesen jár. A tagdíjat MET sárga csekken vagy közvetlen átutalással a társaság 11705008-20447601 sz. bankszámlájára kérjük befizetni. Minden esetben kérjük a pontos hivatkozást a befizetô nevére, postai címére és az évszámra, amelyre a tagdíjat befizette.

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:47

Page 38

38 MAGYAR EDZŐ

■

2008/2

SZÁZ ÉVE MÁR!

Jubileumi tisztelgés KORSZAKOS OLIMPIÁT RENDEZETT LONDON 1908-BAN Olimpiarendezéshez nem lehet csak úgy véletlenszerûen jutni, bár tény: eredetileg szó sem volt a negyedik modern olimpiai játékok lebonyolításáról Londonban. Ezt annak rendje és módja szerint az olaszok, pontosabban fôvárosuk, Róma kapta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1904-ben éppen Londonban tartott ülésén született döntése alapján (mellette Berlin és Milánó pályázott még), s javában készült az Örök Város, hogy minden idôben elkészüljön 1908-ra. A természet azonban váratlan kegyetlenséggel közbeszólt. A Nápoly közelében, a várostól mintegy tíz kilométerre fekvô tûzhányó, az Appenino-hegység folytonosan füstölgô ura, a Vezúv - Monte Vesuvio - 1906 márciusában kitört, s egészen április közepéig dühöngött. Rettenetes pusztítást végzett forró hamuesôje, valamint a hegy oldalából több helyrôl is ömlô lávafolyam. Nápolyban például 5 centiméteres vastagságban takart be mindent a lávahamu, a környezô települések közül többet is porig égetett, szinte letarolt a föld színérôl a pokoli áradat. A katasztrófa több, mint 150 életet követelt, többnyire az összeomló házak alatt rekedt szerencsétlen lakosok estek áldozatul. Az olasz kormánynak nem maradt választása: a helyreállítás magas költségeire hivatkozva kénytelen volt lemondani a két év múlva esedékes ötkarikás játékok rendezésérôl. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság ugyanabban, tehát az olasz természeti katasztrófa évében Athénban tartotta ülését, mégpedig az 1906. évi úgynevezett „interim” játékok alkalmával. Ezt az eseményt, amely a résztvevôk, a rendezés és az eredmények tekintetébe egyébként messze felülmúlta az 1896-ban ugyanott elsô alkalommal lebonyolított újkori olimpiát, a NOB nem ismerte, nem is ismerhette el hivatalosan késôbb sem, s jellemezô, hogy tiltakozása kifejezéseként a francia alapító atya, Pierre de Coubertin meg sem jelent a versenyeken.

Egy sportszeretô király – VII. Edward A szervezet ötödik közgyûlése döntött úgy, hogy a sportban rendkívül gazdag hagyományokat magukénak mondható briteket kérik fel, legyenek házigazdái 1908-ban a negyedik olimpiai játékoknak. Anyagi gondok nem fenyegettek, a brit birodalom még fénykorát élte. Viktória királynô 1901-ben bekövetkezett halála után, s a dél-afrikai bôségesen termô aranybányákért folytatott második búr háborút lezáró 1902. évi békekötést követô idôkben a trónon VII. Edwardot találjuk, aki ráadásul értette és kedvelte is a sportot. (Hogy mást ne mondjunk, egyebek mellett a fentebb említett 1904-es londoni NOB ülésnek is például örömmel vállalta el a fôvédnökségét.) Mondható tehát, hogy - a hirtelen helyszínváltoztatás és a bizonyos mértékû idôbeni korlátozás ellenére - sem a közvetlen, sem a korábbi, tehát közvetett elôzmények nem adtak mé-

lyebb aggodalomra okot. Az utóbbiakat, az elôzô három olimpiai játékokat illetôen, ha nem is általánosíthatunk, de egyöntetûen mégis úgy summázhatjuk a tapasztalatokat, hogy - különféle okokból – bizony jelentôsen a várakozás alatt maradtak a rendezés, a részvétel, s az eredmények tekintetében is. Ezeknél tehát egy olyan jómódú, gazdag országban, ahol a sportkultúra köztudottan s egyáltalán nem mellékesen népszerûséget élvezett, sôt nem is egy sportág egyenesen a szülôhazájának tekinthette – csak is jobb következhetett… Az elsô újkori olimpián Athénban, 1896-ban a résztvevôk összlétszáma a kétszázötvenet sem érte el (ebbôl 164 görög volt), arról nem is szólva, hogy a vendéglátó országgal együtt mindössze 14 nemzet képviseltette magát. Források hiánya miatt a második és a harmadik olimpia Párizsban 1900-ban és St. Louis-ban 1904-ben egyaránt a világkiállítás árnyékában, lényegében kiszolgáltatottan, annak mintegy kiegészítô, idôbe szétszabdalt kísérôeseményeként zajlódhatott le. Az alapító atyát, Pierre de Cobertin bárót szinte kisemmizték saját fôvárosában, Párizsban, St.Louisba pedig – rosszat sejthetett – eleve el sem hajózott.

„Az olimpia igazi hôse” – Lord Desborough A befolyásos, és a nagyszabású olimpiai „vállalkozás” szempontjából meghatározóan fontos személyiségeket illetôen Coubertin ráadásul kifejezetten szerencsésnek tekinthette magát, hiszen közeli barátjának vallhatta

Lord Desborough-t (William Henry Grenfell), egy lebilincselô, fizikai és szellemi képességekben is egészen kivételes képességû egyéniséget, akirôl mi valójában nem sokat tudhatunk, legfeljebb annyit, hogy korának legnépszerûbb angol polgárai közé tartozott. A Brit Olimpiai Bizottság elnökeként sokat segített francia sporttársának, Coubertinnek a nemzetközi ügyek vitelében. Nélküle aligha rendezhették volna meg az ötkarikás játékokat a brit fôvárosban, a nemzetközi olimpiai mozgalom köszönettel tartozik neki. Minden tekintetben indokolt, hogy közelebbrôl is megismerkedjünk ezzel a felettébb színes, érdekes kulcsfigurával. Londonban született 1855-ben a tekintélyes és tehetôs parlamenti képviselô, Charles William Grenfell legidôsebb fiaként. A maga érdemein túl ismert úgy is, mint a különösképpen háborús versei révén nevet szerzett költô, Julian Grenfell édesapja. William Henry sokoldalú tehetségével és érdeklôdésével hamar kitûnt, átlagon jócskán felüli testi adottságaival nem különben. Magas, hatalmas erejû férfi volt, roppant széles vállakkal, s bár a róla megôrzött képeken általában szigorú a tekintete, szelíd, barátságos, melegszívû barátként ismerték és kedvelték a kalandra, tettre, friss élményekre mindig kész fiatalembert. Tanulmányait Oxfordban, a Harrow intézetben, majd a híres Balliol Collegeban végezte. Kiemelkedett számos sportágban, krikettben, tekében, evezésben és az atlétika több számában is. Egy mérföldön elért 4 perc 37 másodperces ideje több, mint hatvan esztendeig élt egyetemi csúcsként, de ezeken túl képviselte az egyetemi színeket vívásban, sôt azon kevesek közé tartozott, akik háromszor is sikeresen mászták meg a Mattehornot. Tagja volt 1877-ben annak az oxfordi nevezetes nyolcasnak, amely a hagyományos Oxford-Cambridge evezôs páros-versenyen holtversenyt vívott a nagy riválissal, hogy a rákövetkezô évben azután fölényesen, kilenchajónyi különbséggel gyôzze le a cambridge-ieket. Tagja lehetett 1885ben annak a különleges nyolcas egységnek is, amelyik a La Manche csatornán átevezett Dovertôl Calais-ig,

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:47

Page 39

MAGYAR EDZŐ 39

2008/2 ■ sôt kétpárevezôs hajóban 1889-ben huszonkét órás maratoni evezéssel jutott el Oxfordból az attól több, mint száz mérföldre fekvô Putney-ba. Úszásban is kiemelkedôt nyújtott: 1884-ben, majd 1888-ban ismét átúszott a Niagara vízesés alatti örvénylô áradatban az amerikai oldalról a kanadaira. Remek lovasnak, vadásznak, halásznak ismerték, Indiába és Afrikába járt tigrisre meg elefántra vadászni… Válogatott tôrvívóként képviselte több alkalommal is hazáját, így többek között a nem hivatalos 1906 évi athéni játékokon, jóllehet akkor már ötvenéves is elmúlt. Oroszlánként küzdött, jóllehet a részvétellel elsôsorban már nem az volt a célja, hogy eredményével kitûnjön, hanem lehetôleg értékes tapasztalatokat szerezzen az olimpia megrendezéséhez, hiszen ô már akkor tisztában volt a helyszínváltozás következtében London számára nyíló izgalmas lehetôséggel. Még mielôtt ebben a kérdésben játszott fôszerepére rátérnénk, elengedhetetlen tudnunk, hogy a kivételes tehetséggel megáldott úriember az angol, illetve brit közéletben is hallatlan népszerûségnek és tekintélynek örvendett. Betöltötte – különbözô idôszakokban – a tenisz, az atlétikai szövetség elnöki posztját, alapítója volt a késôbbi világhírû Queen’s Tenisz Klubnak és hasonlóan Marylebone Krikett Klubnak, harminckét évig a Temze folyó Védelmi bizottságának, s szintén évekig elnökölt a nevezetes Royal Lifesaving Society-ben is. Már 1980-tól tagja a parlamentnek, 1905-ben kapta meg a Lordságot, s bár 1921-ben felajánlották neki, legyen Kanada kormányzója, ezt - családi okokra hivatkozva - nem fogadta el. Pedig mindent elvállalt egyébként, elképesztô volt a munkabírása, mondják, egy idôben legalább százötven különbözô bizottság és testület tagjaként, illetve tisztségviselôjeként mûködött, egyebek között példának okáért a Brit Ipari Kamarának, s elnökölt a nagyhatalmú belbiztonsági testületben (Home Office Commitee) is. A nagy ember 1945-ben hunyt el, akirôl a Throne magazin jó okkal vaskos, kiáltó címmel hirdette: „Az olimpia igazi hôse!”

Fortuna is kegyes volt Térjünk azonban most vissza a fenti kis személyes kerülô után az olimpiákhoz! Desborough Athénban részt vett a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ülésén, amelyen az a döntés született, hogy felkérik Londont a negyedik nyári játékok házigazdájának Róma lemondása után. Hazaérkezését követôen az all

round sportember egyik elsô útja egyenesen a királyhoz, VII. Edwardhoz vezetett, miután egyeztetô tárgyalásokat folytatott a legerôsebb angol sportszervezetekkel. A sportszeretô király rábólintott a javaslatra, s ennek eredményeként 1908. november 19-én levél indult a NOB-hoz: – Minden rendben, vállaljuk a játékokat! A Brit Olimpiai Bizottság elnökeként Desborough remek fôtitkárral dolgozott együtt, Rev. RS de Courcy Laffan tiszteletessel. Ez a munkamániás páros elemében volt, két éven át szinte eksztázisban mûködött, minden második hét végén munka-értekezleten ellenôrizték a tervek végrehajtását, s kitûzték a közvetlen következô tennivalókat. Az elôzô olimpiák kaotikus képei élesen éltek emlékezetükben, Párizs, 1900, ahol több volt a versenyzô, mint a nézô, meg St. Louis, ahol valóban mindent rettenetesen összezagyváltak a rendezôk, továbbá elviselhetetlen bölényhús kúrára ítélték a résztvevôket, s ahová a britek és a franciák sem küldtek például küldöttséget. Elérkezett az idô egy korszerû, az eszme nemességéhez illô ötkarikás sportünnep megrendezésére, s ezt vállalták. A páros felismerte, hogy a huszonkét olimpiai sportág több, mint száz versenyszámának elôkészítése, koordinálása nem történhet meg az érintett szakszövetségek részletes bevonása nélkül. Ennek értelmében kibôvítették a BOC (British Olympic Council), a Brit Olimpiai Szövetség taglétszámát azokkal a sportági szövetségekkel, amelyek korábban még nem az ernyôszervezet keretei között mûködtek. A szövetségeket bízták meg nem csak a felkészülés idôrendnek megfelelô ellenôrzésével, hanem azzal is, hogy részletesen dolgozzák ki sportági versenyeik lebonyolításának pontos tervezetét az ehhez illô szabályokkal együtt. Ekként minden egyes sportágban komplett gyakorlati kézikönyv született angol és francia nyelven, s ezek rangja – miután elfogadást nyertek legalább húsz részt venni óhajtó ország társszövetsége által – hivatalos olimpiai versenyszabállyá emelkedett. A jobbára adminisztratív teendôknél sokkal több fejfájást és gondot okozott a létesítmények problematikája, mindenek elôtt a szorongató idôtényezô, s nem különben természetesen az elengedhetetlen anyagi ráfordítás tetemes mértéke okán. A király örömmel vette az olimpiarendezés lehetôségét, a kormányzat úgyszintén, de a szükséges anyagi ráfordítást magánerôbôl remélték, s nem állami áldozat gyanánt. Desborough rendezô bizottságához

mindazonáltal kegyes volt Fortuna. Igaz, keserû tapasztalatok fûzôdtek a korábbi újkori olimpiákhoz, amelyeket a világkiállítás póteseményévé degradáltak, tény ellenben, hogy a lebonyolításhoz szükséges anyagi fedezet mégis csak ezek kasszájából származott. A játékokkal egy idôben, Londonban is nagyszabású expóra készültek, bár nem világméretûre, hanem egy rangos brit-francia kiállításra, amelynek forrásait – helyesen gondolták a szervezôk – ügyesen lehet használni az öt színes karika jegyében is. A kiállítás szemet gyönyörködtetô, hatalmas fehér csarnokai, épületei már is ott tündököltek London Shepherd’s Bush kerületében, amelyet késôbb érthetôen Fehér Városnak, White Citynek becézett a nép.

Csoda-stadion tíz hónap alatt A brit-francia kiállítás és az olimpia rendezôi – hála mindenek elôtt a remek sportdiplomatának, Desboroughnak – hamar szót értettek. Megállapodtak, hogy a kiállítók kontójára épül fel az új olimpiai stadion és a többi szükséges létesítmény, s ez nem kevesebb, mint 40 000 fonttal könnyítette a helyzetet, sôt ráadásul az ötkarikás testület a jegyek bevételének egy negyedét is megtarthatta magának a további felmerülô költségek fedezetére. Más kérdés, hogy a stadion – mint késôbb kiderült, s az óta oly sokszor ismétlôdött – nagyságrendekkel többe került, mint ahogyan kezdetben becsülték. A londoni White City Stadion költségei meghaladták végül 85 000 fontot, sôt egyesek 200 000 fontot emlegettek. Tény viszont, hogy egyfelôl ez egyáltalán nem csupán egy stadion lett, hanem egy kifejezett multifunkcionális sportkomplex, másrészt – figyelembe véve az akkori építési technikát és technológiát – szinte hihetetlen gyorsasággal épült, készült el, mindössze 10 hónap alatt. Az alapkôletételét maga Lord Desborough vállalta a nejével 1907. augusztus 2.-án, az avatási szertartást 1908. május 14.-én pedig a Walesi herceg és hercegné végezte, egyetemben a brit-francia kiállítás megnyitó ceremóniáival. A létesítmény csodaszámba ment a huszadik század hajnalán, ódákat zengtek róla szakemberek és sportrajongók egyaránt. A modern olimpiai játékok címmel 1924-ben a Légrádi nyomda és kiadó jóvoltából megjelent kötetben a neves sporttörténész és újságíró, Zuber Ferencet is annyira megragadta a látvány, hogy igen precíz leírást adott róla. Méltán tette, mert már azokban a korai idôkben is igyekezett eleget ten-

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:47

Page 40

40 MAGYAR EDZŐ ni a késôbbiekben, mind máig egyre inkább érvényesülô általános igénynek, hogy az olimpiai versenyeket lehetôleg ne egymástól távoli helyszíneken bonyolítsák le a rendezôk, hanem igyekezzenek központosítani a küzdelmeket. Nyelvünk jelentôsen változott csaknem száz év alatt, ez azonban nem zavarhat bennünket Zuber úr sorainak olvasása közben. „Az angolok pár hónap leforgása alatt oly hatalmas építménnyel lepték meg a világot, melyhez hasonlót azóta sem létesítettek sehol – írja Zuber mester. – A vasszerkezetû tribünöktôl körülzárt óriási ellipszis egy 603.24 méter hosszú emelt fordulós kerékpárpályát s ezen belül egy 536.45 méteres salak-futópályát zárt magába. A futópálya kerületén belül nemcsak egy szabályos futballpálya, hanem közvetlenül a fôtribün elôtt egy 100 méter hosszú beton úszómedence is volt, amellett a birkózás és a torna lebonyolítására szükséges emelvények és szerek is célszerû elhelyezést nyertek a pályán. A vívók részére felállított csarnok pedig közvetlenül a Stadion bejárata mellett volt, úgy hogy például az angolokat különösen érdeklô 400 méteres futás startja elôtt a vívózsûri elnöke tíz percre felfüggesztette a küzdelmeket és a zsûri és vívók egyaránt átmentek a szomszédos Stadionba Halswell gyôzelmét megtekinteni.” Tegyük utólag hozzá, amit lelkes elôdünk, Zuber Ferenc már nem jegyzett fel, hogy a bámulatos stadion kolosszus befogadóképessége 150 000 volt, s a telt ház esetén 75 000 nézô fedett helyrôl figyelhette az eseményeket. Az idôjárás Londonban meglehetôsen szeszélyes, változékony, s a fô eseményeket White Cityben szinte kivétel nélkül minden nap zavarta az esô. Ennek, valamint a viszonylag gyenge hírverésnek, nem különben a magas jegyáraknak köszönhetôen fôként az elsô júliusi napokban szerény érdeklôdés kísérte a versenyeket. Desborough intézkedésére, bár az idôjárást ugyan nem befolyásolta, de az újságoknál személyesen közben járt, s rendelkezett a jegyárak drasztikus, ötven százalékos mérséklése érdekében is, némileg javult a helyzet. Egyedül az atlétikai versenyek utolsó napján lehetett a fôrendezô elégedett, a maratoni drámai befutóját mintegy 90 000 nézô követhette megrendülten, de errôl majd késôbb…

Furcsa fejlemények – négy „felvonásban” Hanem amit a korai tudósító nyilván nem véletlenül említett, az külön is

■

magyarázatot kíván, mert olyasmit idéz fel, ami sem elôtte, sem azóta nem fordult elô az olimpiai játékok történetében, az a bizonyos párját ritkító gyôzelem a 400 m síkfutás döntôjében a brit Halswell jóvoltából, s ugyancsak tegyük mindjárt hozzá azt, hogy egy csomó más, nem mindennapos bonyodalom is fûszerezte ezt a korszakváltást jelzô londoni küzdelemsorozatot. A program, amelyet a NOB még 1907-ben prágai ülésén elfogadott – alkalmazkodva a brit-francia kiállítás hosszabb idôtartamához – lényegében négy egymástól megkülönböztetett részre osztotta a versenymûsort, s nem tartalmazta egyébiránt a britek külön kérésére sem a krikett, valamint a baseball szerepeltetését. Furcsa fejleményként a motorcsónak versenyeket viszont beiktatták, ahol mindössze hét egység rajtolt három számban (8 méter hosszúságú hajótestek, 40 láb hosszúságúak és nyílt kategória). Az elsô sportági csoporthoz tartoztak az úgynevezett nyári ágazatok – például golf, tenisz, lovaspóló – s ezeket már áprilistól kezdôdôen rendezték. Külön idôszakot ölelt fel mindaz, amit a White City Stadionban bonyolítottak le júliusban, elsôsorban az atlétikai és az úszó versenyek, mellettük a torna és kerékpár számok. Elkülönültek azok a versenyek, amelyek Londonon kívül zajlottak, mint az evezés és vitorlázás, s végül záróaktusként jöttek a „téliesített” sportok, köztük a rögbi, a futball, a gyeplabda és a mûkorcsolyázás (nem tévedés, a téli olimpiai játékok csak jóval késôbb, 1924-ben kezdôdtek a franciaországi Chamonixban), s a játékok tulajdonképpen csak októberben zárultak le véglegesen. A bíráskodás külön bekezdést érdemel, mert súlyos problémákat, ellentmondásokat, botrányos vitákat okozott. A korábbi játékok esetében nem született közös, nemzetközileg elfogadott szabályozás, s ennek következtében egymást követték a félreértések, viták, óvások. A NOB úgy próbálta orvosolni a helyzetet, hogy a versenybíróságok kialakításakor valamennyi sportágban kizárólag britekre szorítkozott, a kiegyensúlyozottságot minden bizonnyal korrektebbül biztosító nemzetközi kompozíció helyett. Mint számos részrehajló ítélkezés, indulatokat felkorbácsoló döntés nyomán kiderült, ez a megoldás tarthatatlannak bizonyult. Már annál is inkább, mert amíg az elôzô olimpiákon a résztvevôk – és a közvélemény magától értetôdôen úgyszintén – a versenyeket mindenek elôtt a rajthoz álló sportolók, egységek, együttesek egymás elleni vetél-

2008/2

kedésének tekintette. Londonra azonban, immár egy hamisítatlanul nagyszabású nemzetközi eseményre jellemzôen, jelentôsen megváltozott a felfogás, amelyben mind jelentôsebb szerepet játszott a politikai tudat, a büszke hazafias érzések, tehát a nemzet képviselete, a presztízs, mi több, a nacionalizmus is. Hûen, érzékletesen tükrözte a fentieket a 1908. július 13., egy hétfôi nap délutánja, amikor a játékok fô patrónusa, VII. Edward király – Lord Desborough felkérésére – hivatalosan megnyitotta a játékokat mintegy negyvenezer lelkesült nézô elôtt. Ismerve a megelôzô olimpiák számadatait, meghökkentô emelkedés volt tapasztalható. A házigazdák létszáma még mai mércével mérten is túlzó volt: három híján hétszáz férfi és negyvenkilenc hölgy. Utánuk a franciák következtek kétszáznyolc, majd a svédek százhatvannyolc fôvel. Az Egyesült Államok küldöttségét százhatvannyolc sportoló alkotta. A legnagyobb feltûnést az ausztrál úszóküldöttség keltette, tagjai úszódresszben, köpenyben és mezítláb jelentek meg, no és a hatalmas orosz birodalom küldöttsége – elsô alkalommal jelentkeztek olimpián – hét sportolóval.

Beleszól a politika… A megnyitó nem is kisméretû politikai töltetû demonstrációval is szolgált. Az orosz fennhatóság alatt senyvedô Finnország képviselôitôl megtagadták, hogy a finn nemzeti lobogó alatt vonuljanak, s nem voltak hajlandók a cári zászló alatt masírozni. Az írek felháborodtak, amikor arról értesítették ôket, hogy eredményeiket Nagy- Britanniának könyvelik el, tehetségeik, esélyeseik egy része inkább lemondott a szereplésrôl és távozott. Új-Zéland, amely 1907-ben önálló domíniumi státust kapott a brit birodalomban, ugyancsak visszautasította, hogy együtt szerepeljen Ausztráliával, mint Ausztrálázsia, s éppen ellenkezô okból tiltakozott Ausztria, mivel Bohémia, azaz Csehország viszont - a monarchia része - engedélyt kapott arra, hogy önálló delegációval szerepeljen… És az egész zászló mizériával folytatódott. A White City Stadion homlokzatát ragyogóan feldíszítették a résztvevô nemzetek lobogóival. Csakhogy hiányzott közülük néhány igazán jelentôs nemzeti jelkép, köztük az Egyesült Államoké és a svédeké is. Éktelen felháborodást váltott ki a baki. A svédeket különösen bántotta, sôt felháborította a hiba, mert hiszen ôk kapták a következô, a 2012-es ötkarikás esemény rendezésének a jogát. Az amerikaiak szándékosnak vélték a britek „gesztusát”, s a

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:47

Page 41

MAGYAR EDZŐ 41

2008/2 ■

és szunnyadó óriás kelt életre, az Egyesült Államok, amely gátlástalanul elôzte meg bizonyos területeken a brit birodalmat, s kezdte ki annak világraszóló dominanciáját. Ez az egyre kiélezettebb rivalizálás óhatatlanul megnyilvánult nem csupán a gazdaság küzdôterein, de kitapinthatóan érvényre jutott a két ország kultúrájának, oktatásának, sôt sportjának gyakori összehasonlításában is. Fôszerepet játszott ebben a fenekedésben, ismét hangsúlyozzuk, a kor médiája, mindenek elôtt az újságok, amelyek az olimpiát is felhasználták a kölcsönös ellenszenv zaftos példáinak illusztrálására és kedvük szerinti értelmezésére, elemzésére. Aligha lenne számunkra célszerû a mindkét oldalon tapasztalt antipátia példáinak hosszas taglalása, jellemzésül legyen elegendô visszatérni az elôzôekben felemlegetett 400 m férfi síkfutás versenyéhez. Az eseményt a társaságunk kiadásában, a közelmúltban megjelent Olimpiák Peking elôtt c. könyvbôl idézzük fel.

Egy négyszázas futó magányossága

Ralph Rose, a renitens amerikai olimpiai bajnok megnyitón nyomban törlesztettek. A királyi páholy elôtt minden delegáció meghajtotta zászlaját. Az amerikai zászlóvivô, a súlylökô Ralph Rose (St. Louis, 1904, majd London olimpiai bajnoka is, aki késôbb, 1912-ben még Stockholmban is ezüstérmet nyert) azonban ezt tudatosan elmulasztotta. Az amerikaik egyébiránt ezt az udvarias zászló-billentést azóta sem teszik meg, bárki is legyen a zászlóvivô, London óta ôrzik ezt a vitatható hagyományt. A brit-amerikai rivalizálás, a kölcsönös ellenérzések, sôt a kifejezett ellenségeskedés megértéséhez nem elegendôk a sportbeli elôzmények és okok ismerete. A huszadik század elsô évtizedének világpolitikai, a nemzetközi hatalmi viszonyai változásaiban keresendô a fentiekre a válasz, amely óhatatlanul megnyilvánult az elsô korszerû olimpiai játékokon, s természetszerûen vissz-

hangot kapott a korabeli sajtóban is az Atlanti óceán mindkét oldalán. Aki veszi a fáradtságot és összehasonlítja a New York Times és a Londoni Times megfelelô 1908. évi számait, könnyûszerrel meggyôzôdhet róla. Az angol ipari forradalom a tizenkilencedik században olyan erôs gazdaságot teremtett, amellyel a britek megalapozták és kiterjeszthették birodalmukat, s vitathatatlan dominanciát teremtettek a világgazdasági és kereskedelmi folyamataiban, s kétséget kizáróan a glóbusz leggazdagabb államának tekinthették a magukét. A huszadik század kezdeti idôszakában azonban változások történtek. Az ipari forradalom gôzgépének kazánjában mintha gyengülni kezdett volna a nyomás, imitt-amott már fáradt gôz szivárgott a rendszerbôl, miközben az Új világban a látszólag kimeríthetetlen energiaforrásokból nyert friss erôvel és lendülettel egy eleddig ismeretlen

„Tizenhat elôfutamot rendeztek, a hetedikben indult színeinkben Nagy József, akit az amerikai Robbins 50.4-el elôzött meg. Honfitársunk így kiesett, de a döntôn ott volt, s neves sportszerkesztônkkel, tudósítónkkal, Zuber Ferenccel együtt szemtanúja lehetett a megdöbbentô fejleményeknek. A négyes döntôbe három amerikai – John Carpenter, a Nagyot legyôzô William Robbins és a színes bôrû John Taylor –, valamint negyedikként a 26 éves brit Wyndham Halswelle jutott (évekkel elôbb a búr háborúban kitüntetett katonaként harcolt Afrikában). A korabeli tudósításokból az vehetô ki, hogy a belsô sávban – akkoriban még nem kijelölt, kötött pályákon zajlottak a küzdelmek – rögtön a rajt után Carpenter vágott az élre, szorosan követte ôt Robbins és a brit. 200 méter körül Halswelle-nek néhány röpke tizedig mintha sikerült volna átvennie a vezetést, de Carpenter beleerôsített, fej fej mellett küzdöttek, amikor az amerikai a könyökével kibillentette brit vetélytársát. A fizikai kontaktus erejétôl Halswelle kipenderült a pályáról, s mire visszatért, már nemcsak Carpenter, hanem Robbins és Taylor is megelôzte. Zuber leírása szerint Halswelle-t, mikor mindjobban elôretört, Carpenter elôbb csak blokkolni igyekezett, majd a kerékpárpálya felé szorítva mellbe is vágta. Kaotikus jelenetek követték egymást. A brit a nem hivatalos, 1906. évi athéni játékokon második lett 400-on,

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:47

Page 42

42 MAGYAR EDZŐ

■

Wyndham Halswelle – a 400 méteres síkfutás magányos gyôztese

harmadik 800-on, s most a középfutamban 48.4-es idôvel olimpiai csúcsot futott. A hatalmas nézôsereg biztos esélyest látott benne, óriási volt a várakozás, süketítô hangerôvel buzdították a lelátókról. A pálya mentén elhelyezkedô honi pályabírák azon nyomban hevesen tiltakoztak, sôt erôs felindulásában az egyik magáról megfeledkezett rendezô Taylornak esett, s kilökte a pályáról. A fôbíró, látva az incidenst, még mielôtt az amerikaiak célba érhettek volna, leszakította a célszalagot Carpenter orra elôl. A felháborodott közönségbôl csoportok váltak ki, s fenyegetôen elözönlötték a pályát. Mintegy fél óráig állt a bál, míg nagy nehezen helyreállt a rend, csitult az Amerikaellenes tüntetés, úgy-ahogy lecsillapodtak a kedélyek. A versenybíróság kizárta Carpentert, s úgy rendelkezett, hogy a döntôt meg kell ismételni – két nap múlva. Az amerikai vezetôk tiltakoztak, számukra valóban érthetetlennek tûnt a kizárás, bár tudni kell, hogy a tengerentúlon a fizikai kontaktus, vállal lökés, egyebek, részét képezték azokban az idôkben a versenyeknek, ôk ehhez voltak szokva. Az amerikai delegáció vezetôit a versenybíróság meg sem hallgatta, s két nap múlva már olyan pálya várta a döntô háromra csappant mezônyét, hogy a pályákat végig szalag választotta el egymástól. A végén a brit Halswelle egyedül maradt, mert Carpenter kizárása miatt sem Taylor, sem Robbins nem volt hajlandó rajthoz állni. Mit lehetett tenni?… Halswelle – azóta sem ismétlôdött meg ilyesmi az olimpiai játékok immár több mint 110 éves történetében – egyedül indulva, könnyedén „ki-

rázva” egy 50 mp-es idôt nyerte az aranyérmet. A magányos bajnoknak az egésztôl elment a kedve, atlétikai pályafutását ezzel a „cirkusszal” be is fejezte. (Az elsô világháború hôsi halottja lett, 1915-ben, a franciaországi csatákban halt meg).” A további amerikai-brit botrányok listázását nem tekinthetjük célnak, ízelítônek, úgy véljük, elegendôek a fentiek, de hasonló ellentmondás kerekedett a kötélhúzó számban - akkor ez komoly és népszerû versenyszámnak számított - ahol a vereséget szenvedô amerikaik óvtak, mert az angolok liverpooli rendôr csapata illegális, a megengedettnél hosszabb, mélyen a földbe kapaszkodó cipôket használva nyert ellenük. S ha így is volt, a brit zsûri persze elutasította az óvást. A versenybíróság legellentmondásosabb esete az elhíresült maratoni verseny befutójánál történt. A végsôkig kimerült olasz Dorando Pietrit a stadion pályáján engedték egy darabig az ellenkezô irányba futni, majd miután közeledett a célhoz, elfogyott az ereje, s összeomlott, többször is lábra állították, s végül besegítették a célba. Persze a segédlet miatt kizárták, így lett bajnok az amerikai Johnny Hayes.

Sporttörténeti gyôzelmeink: Weisz Richárd és Fuchs Jenô Nem lenne teljes a százéves jubileum alkalmából írt megemlékezés, ha a londoni napok ürügyén nem említenénk a mieink részvételét, teljesítményét. Az elôzô három olimpiához képest tömegesnek volt mondható küldöttségünk: míg Athénban a történel-

2008/2

mi elsôn heten, Párizsban tizenheten, St.Louisban mindössze négyen indultak színeinkben, Londonban hatvanhárman versenyeztek, valamennyien férfiak, mégpedig az alábbi sportági megoszlás szerint: atlétika – 18, birkózás –7, evezés –11, sportlövészet –2, tenisz – 3, torna – 5, úszás – 10, vívás 8. Ez összesen 64 és nem 63, azért, mert Luntzer György birkózásban (93 kg. – kiesett) és atlétikában (diszkoszvetésben 6.-ik hely) is indult. Zuber Ferenc összegzése szerint „mi magyarok különösen meg voltunk elégedve az olimpiász eredményeivel s általában egész lefolyásával. A kiküldött versenyzôk elhelyezése a Bedford Hotelben (a British Museum tôszomszédságában) kifogástalan volt. A 23 kilométerre fekvô Stadion megközelítését a szállásunktól pár lépésnyire fekvô Tub-állomás (földalatti villamos vasút) kényelmessé és könnyûvé tette. Versenyek csak délután voltak, s így az étkezési rendet nem kellett felforgatni. A délelôttöket felhasználhattuk London nevezetességeinek megtekintésére, meg kell azonban jegyeznünk, hogy az ott eltöltött 14 nap közül nem volt egyetlen egy sem, amelyiken ne esett volna esô... Atlétáink szereplése felülmúlt minden várakozást. Somody István dr. 188cm-es, az akkori magyar rekordnál jobb ugrásával második lett az amerikai Porter (191cm.) mögött, stafétáink a 200+200+400+ 800 méteres távon harmadiknak érkeztek Amerika és Németország mögött, legyôzve Svédországot, Angliát, Kanadát és Hollandiát. A 800 méteres futásban Bodor Ödön mellszélességgel szorult a negyedik helyre oly világnagyságok mögött, mint Sheppard, Lunghi és Braun, ideWeisz Richárd

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:47

Page 43

MAGYAR EDZŐ 43

2008/2 ■ je ugyancsak jobb volt az akkori magyar rekordnál. Dobóatlétáink, kikben pedig nagyon bíztunk, formán alul szerepeltek. Éppen azon a két napon, mikor a dobószámok sorra kerültek, a verseny alatt is esett az esô és miután az eldobás nem a nálunk megszokott salakozott körbôl, hanem egyszerûen a gyepen mésszel megjelölt helyekrôl történt, a csúszós pályán dobóink nem tudták képességeiket kifejteni és helyezetlenek maradtak. Úszóink is derekasan megállták a helyüket. Halmay Zoltán a 100 méteres egyenes pályán 1.06.2 mp. Idôvel mindössze fél méterrel szorult a második helyre Daniels mögött, Toldi Ödön negyedik volt a 200 méteres mellúszásban, 4x200 méteres stafétánk pedig, mely 7 uszodahosszon át könnyû nyerônek látszott s több, mint 15 méter elônnyel vezetett az utolsó fordulónál, Halmay összeroppanása folytán (kimerült, ivott és görcsöt is kapott. A szerk.) a második helyre szorult Anglia mögött, így is legyôzve Amerika és Ausztrália csapatát.” Evezôseink (Levitzky Károly egyesben szerzett harmadik helyét leszámítva) és teniszezôink nem arattak babérokat, erre nem is számítottunk, s mint Zuber is megjegyezte az utóbbiakról, eleve csupán a tapasztalatszerzés igényével utaztak a játékokra. Birkózásban a „nehéz fiúk” ellenben derekasan kitettek magukért. Weisz Richárd pontozással gyôzött nehézsúlyban a dán Jensen és az orosz Petrov ellen is, s szerezte meg ebben a sportágban a sporttörténeti jelentôségû elsô aranyunkat, s látványosan küzdött Payr Hugó is. Két kategóriában versenyzett (93 kg, és 100 kg.), mindkét versenyben végül a negyedik helyezést szerezte meg, s a zsûri különdíjjal tüntette ki. A kardvívás döntôi – mind az egyéni, mind a csapatok küzdelmében egyenesen lehengerlô magyar diadallal zárultak. A csapat döntôben 11:5-re vertük az olaszokat, az egyéniben pedig a gyôztes Fuchs Jenô dr. után a nyolcas döntôben a legjobb hat között öt magyar végzett, az egyetlen „idegen” a cseh (bohémiai) Lobdors kapott csupán helyet, igaz ô a dobogó harmadik fokára léphetett. Az elsô hely sorsát, érdekes módon, egy tusra menô „szétvívás” döntötte el két magyar, Fuchs és dr. Zulavszky Béla között az elôbbi javára. Szántay Jenô 4., Tóth Péter 5., Werkner Lajos a 6. Lett. Ha netán valaki azt hinné, ez utánozhatatlan siker, téved. Fuchs Stockholmban, 1912-ben egyéniben duplázott, második aranyát nyerte, a nyolcas

A diadalmas magyar kardcsapat (balról jobbra): Werkner, Gerde dr., Fuchs és Tóth dr. (Földes dr. hiányzik a képrôl) döntôben pedig vele együtt hét magyar szerepelt, a nagy olasz Nedo Nadi az ötödik helyen végzett (1920-ban ô nyert, de ott nem vehettünk részt. A szerk.).

A legendás csillagok: Ewry és Taylor Az utánozhatatlanság, az utolérhetetlenség okán, a londoni játékokra emlékezvén megjegyezhetô, hogy itt már világhírnek örvendô, valóságos sportcsillagokat karoltak fel és népszerûsítettek az újságok, a napilapok, illusztrált heti és havi folyóiratok, s persze nem csak Nagy-Britanniában, hanem Franciaországban, Olaszországban, Németországban, nálunk és ugyanígy a tengerentúlon is. Hogy mást ne mondjunk, kardvívó mûvészünket, kétszeres aranyérmesünket, Fuchs Jenôt maga a „sportkirály”, a vívásban is otthonos VII. Edward hívta meg, hogy baráti eszmecserét folytasson fegyverforgató „titkairól”, elôkelôségnek kijáró vacsorát adott a tiszteletére, amely elôtt látványos bemutatóra kérte fel a magyar kiválóságot. Az angolok kedvence kétséget kizáróan az úszófenomén Henry Taylor volt, aki már az elsô játékok 10 éves jubileum alkalmával szintén Athénban

rendezett (ám nem hivatalos) olimpián biztosan nyerte az egy mérföldes versenyt, s minimális különbséggel veszített 400 gyorson. A zömök, 23 esztendôs csupa-izom úszó Londonban három aranyérmet gyûjtött, egyet a 400 m gyorsúszásban, egyet – világcsúccsal (22:48.4) 1500 méteren, majd ô volt az a hôs, aki a 4x200m váltóba utolsó indulóként több, mint tízméteres hátrányt dolgozott le Halmayval szemben, s gyôzelemre vitte a brit négyest. Az atlétikai pályán az amerikai Ray Ewry volt a koronázatlan király, kettôs gyôzelmet aratott, elsô lett mind a helybôl magas-, mind a helybôl távolugrásban. Ezeket a sikereket már megszokhatta, mert megelôzôen 1900-ban és 1904-ben is ezt tette, sôt 1900-ban és 1904-ben még hozzátett egy-egy aranyat a helybôl hármasugrás számában is. Ô az egyedüli az olimpiák történetében, aki nyolc egyéni aranyat nyert, s a dicsôségbôl aligha von le bármit is, hogy ezek a számok már réges-régen nem léteznek a játékok atlétikai versenyein. A teljesség kedvéért még annyit, hogy mindezeken felül, azon a bizonyos nem hivatalos athéni 1906-os játékokon is szokásához híven duplázott az „amerikai szöcske”.

A botrányok, a politikai hangulatkeltés, a kedvezôtlen idôjárás és minden furcsaság ellenére összegezve elmondható, hogy az elôzô játékok mostoha és bizony kezdetleges körülményei után a manapság 100.-ik jubileumát ünneplô 1908. évi londoni, tehát a IV.-ik olimpiai játékok tiszteletet és elismerést érdemelnek az utókortól. Mérföldkôt jelentettek a versenyek színvonalában, a rendezés minôségében, s a kort megelôzô modern létesítmények tekintetében egyaránt. Az olimpiák történetében kiemelkedô a jelentôségük, mert gyakorlati példát szolgáltattak az utánuk következô rendezô városok számára, megszabták az újkori olimpiák rendezésének követendô normáit. Gallov Rezsô

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:47

Page 44

44 MAGYAR EDZŐ

■

2008/2

Emlékét ôrizzük… KÖNIGH GYÖRGY (1930–2008) Gyarmati Dezsô, a Nemzet Sportolója, az elhunyt közeli barátja, sporttársa, kollégája 2008. március 28-án a Farkasréti temetôben tartott búcsúztatás során mondott méltató beszédében többek között azt mondta róla, hogy „Személyében minden idôk egyik legnagyobb vízilabda edzôjét veszítettük el.” Nem túlzott. Mély meggyôzôdéssel, hittel beszélt, s a ravatal körül zsúfolódó sorstársak, tanítványok, tisztelôk is pontosan így érezhették. Szakedzôtôl, mi több, kivételesen sikeres mesteredzôtôl vettünk végsô búcsút, aki március 11-én távozott örökre az élôk sorából. A szónok, a világhírû hajdani játékos és szövetségi kapitány szavai ugyanakkor arra is rádöbbenthettek bennünket, hogy amíg élt, sikereihez mérten, bizony, jóval szerényebb elismerésben részesült. Lehet, ebben közrejátszhatott az elhunyt szerény, tartózkodó egyénisége, hivalkodást nem tûrô természete is, aki örökösen a munkájával volt elfoglalva, tudta, mit miért tesz, s az eredmények, vélte, magukért beszélnek, a panaszkodás soha nem volt kenyere, s az önminôsítésnek sem. Königh Györgyöt saját halottjának tekintette a Magyar Vízilabda Szövetség és a Központi Sportiskola, s magáénak érezhette ugyanígy a Magyar Testgyakorlók Köre is, hiszen az Elôre szakosztályába eltöltött rövid kezdeti idôszaktól eltekintve az MTK színeiben futotta be maradéktalanul – méghozzá válogatott szinten, remek hátvéd volt – teljes játékos pályáját. Azt is mondhatnánk, mindaz, amit hat évtizeden át tett a magyar sportért – s ez valóban kivételes, sokszí-

nû, rendkívül tartalmas érdemi teljesítmény – azt az MTK népszerû családjától kapott küldetéstudattal tette. Ha a klubhûség megszemélyesítôjérôl kellene szobrot emelni, nos, ezt méltán mintázhatnák meg Königh Györgyrôl – mint játékosról, és mint edzôrôl egyaránt. Ezen a helyen nem elsôdleges tisztünk méltatni nemzetközi játékvezetôi eredményeit, valamint kiemelni világszerte megnyilvánuló rendkívüli tekintélyét, amely méltán övezte a síp kivételes tudású, felkészült mestereként. Amit Gyarmati Dezsô mondott, azt mindenek elôtt nevelôedzôként érdemelte ki, s közösségünk, a Magyar Edzôk Társaságának minden tagja számára követendô példa lehet szakmai pályafutása, sportemberi tartása, s az a magaszintû pedagógiai képesség, leleményesség, amellyel képes volt átadni a benne felgyülemlett tudást a gyerekeknek.

MEGJELENT Istvánfi Csaba:

Mozgástanulás, mozgáskészség, mozgásügyesség Megvásárolható: TF Jegyzetbolt 1123 Budapest, Alkotás u. 44. Ára: 3040, - Ft

A Központi Sportiskolát 1963-ban alapította az akkori állami sporthivatal, s keretei között helyet kapott a vízilabda szakosztály is Gyarmati Dezsô irányításával. Königh György alapító edzôként a legelsô naptól rendelkezésére állt. Mindenek elôtt hamisítatlan közösségi emberként él emlékeink között. Szerény, megfontolt, következetes, hallatlanul szorgalmas embert ismertünk meg és becsülhettünk meg benne. Dolgos, lelkiismeretes egyéniséget, akinek szerelme, hobbija, élete volt a sport a legnemesebb értelemben, s ebben óriási ismeretanyaggal rendelkezett. Rajongásig szerette a gyerekeket, a tanítás, az oktatás nemes szenvedélye hajtotta szinte élete végéig, az utolsó percekig, s ebben remek segítôje volt örök derûje, optimizmusa, nagyszerû humorérzéke. Együtteseivel az utánpótlás korcsoportos bajnokságok tucatjait nyerte, olimpiai bajnokainknak, válogatott csillagainknak egész sorát, generációit nevelte fel Sudáréktól Benedekéken, Kásásékon át a legifjabb Szívósig, s mindezeken felül kulcsfontosságú szakmai szerepet játszott a nôi vízilabda válogatott mellett, alkotó szakmai részesévé vált egyebek között 1994-ben Rómában a mieink által elsô alkalommal megnyert világbajnokságnak. Nemes hivatásának szentelte elhivatottan egész életét. Szenvedélyes és lankadatlan igyekezettel fáradozott, a legnemesebbel, élô anyaggal dolgozott, s remek sportembereket formált, akik a tisztelet és a hála érzésével örökre ôrzik szívükben emlékét – velünk, kollégáinak sokaságával g .r. együtt.

MEGJELENT Kropkó Péter – Bene János:

Megtettem, mert elhittem Beszerezhetô a Magyar Sporttudományi Társaságnál: 1146 Budapest, Istvánmezei út 1-3. Telefon: 460-6980 Mobil:06-30-991-0203 Ára: 3990, - Ft

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:47

Page 45

MAGYAR EDZŐ 45

2008/2 ■

Káros táplálkozási szokások Korszerû sporttáplálkozás

Szabó S. András rovata

A sporttáplálkozás egyes speciális kérdéseit elemzô rovatunkban az eddigiek során immár 19 különbözô témakörrel foglalkoztunk, s ezek a következôk voltak: • fehérjebevitel, a sportolók fehérjeigénye • folyadékbevitel, a sportoló vízháztartása • testtömegcsökkentés, testsúlyszabályozás • táplálkozás a mérlegelést követôen súlycsoportokhoz kötött sportágak esetén • a vegetariánus étrend kihatásai a sportoló egészségére • a kreatinkiegészítés jelentôsége a sportban • a sportolók tápláltsági állapota és jellemzô testfelépítése • a szabad aminosavak alkalmazásának jelentôsége, teljesítménynövelô hatása • az ásványi anyag szükségleten belül a sportoló kalcium- és magnéziumigénye • az ásványi anyag szükségleten belül a sportoló kálium- és nátriumigénye • a nem fémes makroelemekre vonatkozó szükséglet a sportban • a sportolók alkoholfogyasztása és ennek kihatásai • a sportolók esszenciális mikroelemszükséglete • a diétás rostok élettani szerepe, a sportolók rostszükséglete • idôs sportolók táplálkozása • a sportolók zsíroldható vitaminellátottsága, vitaminigénye • nem fémes mikroelemigény sportolóknál • a sportolók vízoldható vitaminigénye • sportágspecifikus energiaigény A Magyar Edzô hasábjain 2002-ben indított táplálkozási rovat – a szerkesztôk részérôl folyamatosan megnyilvánuló elismerésnek és megtisztelô bizalomnak, valamint több, a folyóiratot olvasó edzô kedvezô véleményének, bátorításának, javaslatának és kérésének köszönhetôen – folytatódik, s a tervek

szerint más, az eddigiek során nem tárgyalt, de a sporttáplálkozás egyes gyakorlati kérdésköreihez szervesen kapcsolódó téma (pl. táplálkozáskiegészítôk, biológiailag aktív - de valószínûleg nem esszenciális - mikroelemek az étrendben, gyermekkorú sportolók táplálkozása, zsírbevitel a sportolói diétában, szénhidrátok jelentôsége a sporttáplálkozásban, speciális diéták alkalmazhatósága a sportolók esetében, táplálékok antinutritív komponensei, toxikus mikroelemek a sportolók táplálékában, a sportoló nô táplálkozása a terhesség alatt, vitaminszerû anyagok a sportolók táplálékában) is terítékre kerül. Jelen rész témája a sportolók káros táplálkozási szokásaival kapcsolatos néhány kérdés.

Energiabevitel, túl sok vagy túl kevés Nyilvánvalóan minden olyan táplálkozás, amely nem adekvát, azaz nem felel meg a tényleges szükségletnek, helytelennek, hibásnak, károsnak tekinthetô. Tehát az is helytelen, ha a fiziológiai igénynél többet, de az is, ha annál kevesebbet viszünk be a szervezetbe illetve fogyasztunk el. Természetesen nem csupán az energiaigény figyelembevétele illetve fedezése a döntô, hanem a táplálékként szolgáló élelmiszereken belül az egyes tápkomponensek aránya is. Fontos ugyanis a táplálkozás kiegyensúlyozottsága, változatossága.

Ha kérdéses egyén rendszeresen több élelmiszert fogyaszt, mint ami a szervezet valós energiaigényébôl következne, úgy jogosan várható az elhízás, a szervezet zsírraktárainak növelése, a test zsírarányának emelkedése. Vannak persze olyanok is – a sportolók között is! – akik átesve a ló másik oldalára esetenként drasztikus fogyasztó diétának vetik alá magukat, azt remélve, hogy viszonylag rövid idô alatt jelentôs súlyfeleslegtôl szabadulhatnak meg. Ez is alapvetô hiba, hiszen a sportolónak döntôen nem súlyhozással hanem súlytartási, azaz az optimális testösszetételt, illetve testtömeget biztosító táplálkozás realizálásával kapcsolatos feladatokkal kellene nap, mint nap szembesülnie. Súlycsoportokhoz kötött sportágak esetében persze versenyek elôtt lehetséges, hogy néhány kg feleslegtôl meg kell a mérlegelés idôpontjáig szabadulni – e kérdésekkel korábban már foglalkoztunk a rovat kereteiben – ez a súlyhozás azonban alapvetôen vízvesztést (hipohidrált állapot kialakítást) jelent, s nem pedig tartós súlycsökkenést, illetve testösszetétel-módosulást. Van olyan eset is – nôi torna pl. – amikor egyesek mesterségesen, tudatosan idéznek elô olyan – tartósan és erôsen redukált tápanyagbevitelen alapuló – alultápláltsági állapotot (BMI érték jelentôsen 20 alatt), ami már komoly egészségi kockázattal is járhat. A túltápláltság és alultápláltság egyaránt hiba, mellôzendô, kerülendô, kiküszöbölendô, korrigálandó!

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:47

Page 46

46 MAGYAR EDZŐ Táplálkozási rendellenességek Az étkezési illetve táplálkozási rendellenességek között feltételenül megemlítendô az ún. anorexia (anorexia nervosa), ami lényegében az evéskontrol túlzásba vitt formája. Ez sportolóknál is elôfordul, s lényegesen gyakoribb a nôknél, mint a férfiaknál. S tipikusan a 12 és 25 év közötti korosztály betegsége, káros életviteli szokása. Jellemzô rá az irreális énkép, az a törekvés, hogy a testtömeg akár 15-25 %kal is kevesebb legyen az ideálisnál. Az anorexiában szenvedôk kövérnek, elhízottnak látják magukat, s ebbôl adódóan koplalásra, éhezésre, tudatos és tartós testtömegcsökkentésre törekszenek. Ezáltal a szervezetbe jutó tápanyagok mennyisége akár jelentôsen is elmaradhat a tényleges szükséglettôl, s hiánytünetek, megbetegedések léphetnek fel, s extrém esetben tragédia (életvesztés) is bekövetkezhet. Van ennek az irreális énképnek egy ellenkezô változata is – leginkább a testépítô sportban fordul elô – ennek lényege, hogy az adott egyén bármennyire is izmos, erôteljes testfelépítésû, saját magát soványnak, vékonynak látja illetve érzi, s további testtömeg, illetve izomtömeg növelésre törekszik. Mindkét esetben az edzô józansága, realitásérzéke, határozottsága, felkészültsége sokat segíthet abban, hogy a rendellenes táplálkozást folytató sportoló megszabaduljon e hibáktól! Ismert fogalom az anorexia athletica is, ez esetben az egyén ugyan nem törekszik drasztikus tápanyagfelvétel-

■

csökkentésre, de a rendkívül aktív, állandó mozgásban lévô szervezet fokozott energia- illetve tápanyagigénye nem kerül teljes mértékben kielégítésre, így a testtömeg elmarad a kívánatostól. Végezetül említsük meg a bulimia (bulimia nervosa) betegséget, ami falánkságot jelent, ez a túlevés patológiai esete, amit gyakran szégyenérzet kísér s önhánytatás követ. A túlevés rosszullétet is okozhat s a bûntudat miatt hashajtó használatra, önhánytatásra kerül sor, ami tönkreteheti a szervezet elektrolit-háztartását s az utóbbi veszélyezteti a gyomortartalom alacsony pH értéke miatt a nyelôcsô s a fogak épségét is. Mindenképpen szükséges a szülô, az edzô, az élettárs aktív segítsége, példamutatása, reális helyzetértékelése az e betegségbôl való kigyógyuláshoz, sok esetben ez csupán pszichológus segítségével, illetve közremûködésével sikerül.

Egyoldalú táplálkozás Minden egyoldalú táplálkozás helytelen, még akkor is, ha az energiabevitel mértéke, illetve a fôbb tápanyagkomponensek (pl. fehérje) abszolút mennyisége elfogadhatónak tûnik. A szervezet ugyanis egy rendkívül bonyolult biokémiai reaktor, amely ugyan átmenetileg tud üzemelni mondjuk marhapörkölttel, vagy sajtos makarónival is, esetleg lencsefôzelékkel, vagy akár lekváros palacsintával, de ahhoz, hogy hosszú távon valamennyi létfontosságú koponensre (pl. aminosavak, vitaminok, mikroelemek, esszenciális zsírsavak) adekvát legyen a táplálkozásunk, ahhoz változatos és sokrétû tápanyagbázisból, sokféle élelmiszerbôl kell merítenünk. Azaz számos növényi eredetû terméket és állati eredetû alapanyagot kell élelmiszereink készítéséhez rendszeresen felhasználni.

A tápanyagbevitel idôbeli eloszlása Lényeges az is, hogy a szervezet energia- és tápanyagszükségletét fedezô élelmiszer és ital megfelelô idôbeli eloszlásban jusson a szervezetbe, azaz nem terhelve hirtelen túl az emésztô és kiválasztó rendszert. A napi élelmiszerbevitel sportolóknál legalább 4 alkalomra elosztva történjen, de helyesebb a napi 5-6 szori étkezés. Sok sportoló sajnos rendszertelenül s gyakran inkább csak egy-egy fôétkezésre alapozva táplálkozik. Kifejezetten kerülendô az egy fôétkezés, de a közmondásszerû táplálkozási javaslat – egyél úgy reggel, mint a király, délben úgy mint a polgár, s este úgy, mint a koldus – sem üdvözítô. Ha a nap során

2008/2

3 fôétkezéssel (reggeli, ebéd, vacsora) számolunk, továbbá 2 kiegészítô étkezéssel (tízórai illetve uzsonna), valamint egy nagyon könnyû, a vacsorát követô s a lefekvést megelôzô étkezéssel, pl. egy joghurt elfogyasztása, akkor a napi táplálékbevitel enegiaeloszlása lehetôleg a következô legyen: Reggeli fôétkezés 20-25% Délelôtti kiegészítô étkezés 10-15% Ebéd 25-30% Délutáni kiegészítô étkezés 10-15% Vacsora 15-20% Lefekvés elôtti kiegészítô étkezés 5-10% Ha ettôl a vázolt aránytól a sportoló táplálkozása alapvetôen eltér, akkor célszerû felülvizsgálni a táplálkozási szokásokat s megtenni a szükségesnek ítélhetô módosításokat. Természetesen a vázolt séma nem vonatkozik a folyadékfelvételre, amely lényegesen gyakrabban is történhet, azaz edzés- és versenyközben is. Kihangsúlyozandó az is, hogy a folyadékfelvétel mennyisége és milyensége (pl. gyümölcslé vagy ásványvíz, citromos-cukros tea vagy tiszta víz) némileg vagy akár jelentôsen befolyásolhatja az energiabevitelt is, tehát a bemutatott %-os arányok ennek függvényében kicsit módosulhatnak. Lényeges lehet az a tény is, hogy az erôsportolók esetében gyakori a fokozott kiegészítô fehérjebevitel (fehérjeizolátumok, fehérje-koncentrátumok, szabad aminosavak), ami pépes vagy folyadék formában napközben többször is történhet, a vázolt étkezésekhez kapcsolódóan, vagy azoktól függetlenül. Azt azonban hibának ill. erôsen túlzásnak tartom, hogy több testépítô étrendjébe az éjszaka közepén is beiktatásra kerül egy kiegészítô adag szabad aminosav szervezetbe juttatása, esetleg kisebb mennyiségben fehérjekoncentrátumot is bevisznek a pozitív nitrogén-egyensúly, a fokozott protein-bioszintézis, az erôteljes zsírégetés, a fehérje-katabolizmus gátlása s a gyorsabb regeneráció biztosítása érdekében. Természetesen az eddig ismertetett hiányosságokon, hibákon, káros kihatású táplálkozási szokásokon túl hibának tekinthetô a szigorúan vegetariánus táplálkozás, s a jelentôs alkoholbevitellel együttjáró életmód is. E kérdésekrôl azonban a cikksorozat korábbi részeiben már kifejtésre került a követendô álláspont. A cikksorozat folytatódik, s a rovat következô része a sporttáplálkozás tárgykörén belül tovább elemzi a helytelen táplálkozási szokásokkal kapcsolatos kérdéseket.

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:47

Page 47

2008/2 ■

MOB – MET SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉS

MAGYAR EDZŐ 47

A teljesítménydiagnosztikai vizsgálatok célja, eredmények felhasználása az edzôi munkában Györe István OSEI Kutató Osztály, Budapest E-mail: [email protected]

Bevezetés Fizikai terhelés hatására, annak formájától, tartamától, intenzitásától, gyakoriságától függôen az egyes szervrendszerek mûködésében akut változások jönnek létre. Hosszú idôn keresztül végzett rendszeres fizikai aktivitáshoz a szervek, illetve az élettani funkciók alkalmazkodnak. A specifikus fizikai terhelés specifikus edzéshatást, specifikus edzésadaptációt vált ki. A specificitás azt jelenti, hogy az edzésnek azokat az izmokat, illetve mechanizmusokat kell fejlesztenie, amelyek a versenyek során igénybe vannak véve. A specificitás vonatkozik a neuromuszkuláris rendszerre, a motoros gyakorlatokra, a kardiorespiratorikus funkciókra és az izom anyagcseréjére egyaránt. A specificitásnak a leghangsúlyozottabb komponense a vázizom. A vázizom anyagcseréjét az izom összehúzódás intenzitása, így a terhelés intenzitása határozza meg. Nagy intenzitású terhelés csak néhány másodpercig végezhetô, illetve az alacsony intenzitású terhelés fenntartható akár órákon át is. Az izommûködés feltétele az izomrost folyamatos ellátása ATP-vel. Számos olyan biokémiai folyamatot ismerünk, melynek során ATP keletkezik. Az egyes anyagcsere utak a terhelés idejétôl, illetve intenzitásától függô mértékben vesznek részt az ATP újra termelésében. Az aerob folyamat gazdaságos, de lassú: 1 perc alatt 1mol ATP képzôdik. Az anaerob glikolízis ATP reszintézis sebessége 1,6 mol ATP/perc, míg az anaerob lactacid folyamat a leggyorsabb, 3,6 mol ATP/perc. Az anaerob folyamatok viszont csak rövid ideig tarthatók fent maximális intenzitással. Az egyes anyagcsere-folyamatok szigorúan nem határolhatók el egymástól, az adott terhelési szakaszban az egyik, vagy másik anyagcsere út dominanciája figyelhetô meg. Aerob folyamat (keringés, légzés) hosszú ideig tartó közepes, vagy alacsony intenzitású terhelés. A mito-

kondriális légzés biztosít energiát a hosszan tartó, mérsékelt intenzitású terhelés során. A terhelés 2-3. percétôl kezdôdôen, miután a légzés és a keringés alkalmazkodott az izommunkához, az ATP reszintézisét a zsírok és szénhidrátok, oxigén jelenlétében történô elégetése teszi lehetôvé. A szervezet szénhidrátjai glikogén formájában raktározódnak az izomban és a májban. A szénhidrát raktárak 60-90 perces szubmaximális terhelés során kimerülnek, ugyanakkor a zsírraktárak a szervezet számára szinte kimeríthetetlen energiaforrást jelentenek. A glikogén teljes felépítése hosszabb idôt igényel, de függ az edzés és a táplálkozás típusától is. Intervall erôedzéseknél (40mp munka/ 3 perc pihenô) a glikogén reszintéziséhez 24 óra szükséges (2 óra alatt 40%, 5 óra alatt 55%). Folyamatos aktivitás után a glikogén raktárak újra feltöltése kétszer annyi idôt igényel, mint a rövid szakaszos edzés után (10 óra alatt 60%, 48 óra alatt 100%). A kettô közti különbség azzal magyarázható, hogy a szakaszos munka kevesebb glikogént használ fel, és így rövidebb idôt igényel a glikogén újra szintetizálása azonos intenzitás esetén.

Anaerob folyamat (nagyobb izomtö meg): rövid ideig tartó magas intenzitású terhelés. • alactacid ( ATP, kreatinfoszfát) • lactacid (anaerob glikolízis) Az izommûködés elsô 10 másodpercében az izom energiaellátását a foszfát-rendszer biztosítja, amely O2 felhasználás és tejsav felhalmozódás nélkül képes megfelelô mennyiségû ATP termelésére. Az elsô 2s alatt az izomban jelen levô ATP használódik fel, majd a további ATP szükségletet a kreatin-foszfát biztosítja. Ez a rendszer szolgáltatja az energiát mindenfajta mozgás kezdetén, de különösen nagy a jelentôsége olyan sportágakban, ahol gyors, erôteljes és robbanékony erôkifejtésre van szükség (sprinterek, ugrók, dobók, súlyemelôk). A rendszer másik nagy elônye, azon túl, hogy azonnali energiaszolgáltatásra képes, hogy a terhelés végeztével gyorsan regenerálódik. 30s-al a terhelés befejezése után a kreatin-foszfát raktárak 70%-a már újra feltöltôdött. A rendszer rövid, explozív sprintmunkával edzhetô. A terhelési/pihenési idô arányát úgy kell meghatározni, hogy a pihenôidô elég legyen az ATP és a kreatin-foszfát teljes reszintézisére. (1.ábra) A maximális terhelés 60%-a feletti intenzitásnál a glukózból keletkezô piruvátból oxigén hiányában tejsav képzôdik, ha az intenzitást növeljük, az

1. ábra. Alactacid edzés hatása az ATP kreatinfoszfát raktárra aktív és passzív pihenô során

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:47

Page 48

48 MAGYAR EDZŐ izomban a tejsavtermelés fokozódik, ha a lebontás nem képes ezzel lépést tartani, megnô a vértejsav koncentráció. A terhelés során a felhalmozott tejsavat el kell távolítani a vérbôl. Ez a folyamat, döntôen a májban zajlik. A tejsav 50%-ának eltávolításához 25 perc szükséges. A teljes tejsav elimináció több mint 1 órát, mintegy 75 percet igényel. A tejsav lebontást segíthetjük a restitúció alatt végzett 15-20 perces könnyû (aerob) mozgással. Ez az élettani háttere az edzés utáni levezetés fontosságának. Az edzettség szintje segíti a restitúciót, jobban edzett sportolónál gyorsabb a helyreállítódás. A versenytáv, illetve a versenyidô nagymértékben meghatározza az aerob és anaerob anyagcsere folyamatok arányát. Állóképességi sportágakban egyértelmûen megfigyelhetô, hogy a versenytáv és az energiaszolgáltató folyamatok függvényében százalékos megoszlása között szoros összefüggés van. A versenytáv növekedésével az aerob igénybevétel is nô, míg a rövid ideig tartó versenyszámoknál az anaerob folyamat a döntô (1. táblázat). A terheléses vizsgálatok célja az említett funkciók edzés adaptációjának vizsgálata laboratóriumi, illetve pálya vizsgálatok során.

Spiroergometriai vizsgálatok A sportolók funkcionális képességeinek meghatározására számos módszer, különbözô típusú ergometriai vizsgálati protokoll áll rendelkezésre. Minél több funkciót tudunk meghatározni, annál pontosabb képet kapunk a sportoló edzettségi állapotáról. Mindig a vizsgálat konkrét célja határozza meg, hogy mikor melyik vizsgálati módszert alkalmazzuk; – Diagnosztikai (kardiovaszkuláris betegség, magas vérnyomás). – Aktuális fizikai teljesítmény meghatározása. – Edzésintenzitás zónák meghatározása. – Túledzettség megállapítása, túledzettség elkerülése. A vizsgálati módszer megválasztása attól függ, hogy a sportági sajátosságnak, a felkészülési szaknak megfelelôen melyik anyagcsere-folyamatot kívánjuk jellemezni. Az aerob energiaszolgáltatásról elsôsorban a gázcsere mérésével, az anaerob folyamatokról pedig a tejsav koncentráció és/vagy a sav-bázis háztartás paramétereinek meghatározásával kapunk információt. A ,,vita maxima’’ (teljes kifáradás) típusú tesztek - terhelési idôtartama 8-

MOB – MET SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉS

■

2008/2

1. táblázat. Különbözô sportágak aerob és anaerob energia felhasználása százalékban Futás ATP+CP Anaerob lactacid Aerob 100-200m 98 2 0 400m 80 15 5 800m 30 65 5 1500m 20 55 25 3000m 20 40 40 5000m 10 20 70 10000m 5 15 80 Maraton 0 5 95 Úszás 50m 98 2 100m 80 15 5 200m 30 65 5 400m 20 40 40 800-1500m 10 20 70 Labdajáték Röplabda 90 10 Kosárlabda 85 15 Jégkorong 80 20 Kézilabda 80 10 10 Tenisz 70 20 10 Labdarúgás 60 20 20 Vizilabda 30 40 30 Sportágak Súlyemelés 100 Dobószámok 100 Ugrószámok 100 Cselgáncs 90 10 Birkózás 90 10 Torna 90 10 Evezés 20 30 50 O.kerékpár 5 95 Síbiatlon 5 95 12 perc - célja elsôsorban a VO2max pontos meghatározása (2. táblázat). Általában állandó sebesség mellett a futószalag meredeksége emelkedik, a terhelés folyamatos. A vizsgálat végén fülcimpából vett vérmintából (1-2 csepp vér) megmérjük a tejsav értékét. Teljes kifáradáshoz vezetô terheléses teszt az ún. többlépcsôs vizsgálat. Lényege, a terheléses lépcsôk (1-5 perc) között pihenô idô (0,5-2 perc) beiktatásával az intenzitás (sebesség, watt, fordulatszám, csapásszám) növelésével jut el a sportoló a maximális teljesítményig. Minden terhelési lépcsôben vérvétel történik, amibôl szintén meghatározzuk a vér tejsav koncentrációját. A módszer hátránya, hogy a pihenô idô miatt a maximális O2 felvételének mintegy 97-100%-át éri el a versenyzô, valamint idôigényes és drágább vizsgálat. A pulzusszám, oxigénfelvétel meghatározása mellett, a tejsav értékeket a teljesítmény függvényében grafikusan is megjelenítjük (2. ábra). Meghatározzuk az aerob és az anaerob átmenetekhez tartozó sebességet és a pulzusszámot. Aerob küszöbnek nevez-

2. táblázat. Az elvárható O2 felvétel (ml/perc/kg) különbözô sportágakban férfiaknál és nôknél Állóképesség férfi nô 1500m 70-75 65-68 Maraton 75-80 65-70 Evezés 65-69 60-64 Úszás 60-70 55-60 Kajak 60-68 50-55 Síbiatlon 75-78 65-70 O.kerékpár 75-80 65-70 Labdajáték Röplabda 50-55 40-45 Kosárlabda 50-55 40-45 Jégkorong 55-60 Kézilabda 55-60 48-52 Tenisz 48-52 40-45 Labdarúgás 60-65 50-55 Vizilabda 60-65 50-55 Sportág 100-200m 48-52 43-47 Súlyemelés 40-50 35-40 Dobószámok 40-45 35-40 Ugrószámok 40-45 35-40 Cselgáncs 55-60 50-55 Birkózás 60-65 Ökölvívás 60-65 Torna 45-50 40-45 Vívás 45-50 40-45

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:47

Page 49

2008/2 ■

MOB – MET SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉS

MAGYAR EDZŐ 49 Pályavizsgálatok

2. ábra. A tejsav koncentráció a terhelés intenzitása függvényében zük azt az intenzitás szintet, ahol az ATP reszintézis döntôen a zsísavakból történik. Azt az intenzitást, ahol a tejsav hirtelen emelkedni kezd, az anaerob átmenet zónájának hívjuk. A szakirodalom az anaerob küszöb értéket a 4 mmol/l vértejsav koncentrációban határozta meg. Ez az érték azonban egyénenként és sportáganként változhat. Nagy állóképességû sportágakban (hosszútávfutás, triatlon, országúti kerékpár) alacsonyabb, míg gyorsasági sportágakban (rövid távfutás, pályakerékpár, kajak-kenu, gyorskorcsolya) magasabb tejsav értéknél van a sportoló anaerob átmenete. Adott intenzitáshoz hozzárendelhetôk keringési (pulzus), légzési (ventilláció, VO2, VCO2, RQ), és metabolikus (tejsav, sav-bázis) paraméterek, amelyek felhasználásával pontosabb információt kapunk a versenyzô fizikai állapotáról, meghatározhatók az egyes edzésintenzitás zónák, amelyek nagy segítséget nyújtanak az optimális edzésveze-

téshez, a felkészítésben (3. ábra). Ez a módszer segít az adaptációs folyamatok nyomon követésére is a különbözô felkészülési ciklusban (4.ábra). Ugyanakkor a laboratóriumi eredmények extrapolálása a sportoló versenyteljesítményére - ahol sok más tényezô, technika, taktika, idôjárás stb. is szerepet játszik körültekintôbb értékelést tesz szükségessé.

Azon teljesítménydiagnosztikai vizsgálatok tartoznak ebbe a csoportba, melyeket sportági körülmények között, elsôsorban az edzés optimalizálás meghatározás céljából végzünk. A terhelés módjának meghatározásánál fontos, hogy megfeleljen a sportág jellegének, és reprodukálható legyen. A sportági terhelést a felkészülési idôszak különbözô periódusaiban végezhetjük, és a mért élettani paramétereket a teljesítményhez viszonyítva értékeljük. Megfelelô sportági terhelés megválasztásával a mérési eredmények jó összhangban vannak a sportági eredményességgel. A versenyen történô vizsgálatok is a pályamérések csoportjába tartozik. Jelentôsége, információ tartalma a legnagyobb az összes vizsgálathoz képest. Lehetôség van a pulzusszám folyamatos mérésére a verseny alatt, de kiegészíthetô a verseny utáni tejsavméréssel (anaerob erôkifejtés mértéke.) is. Összefoglalva, a teljesítmény élettani vizsgálatok célja a fizikai teljesítôképesség mérése mellett az alkalmazkodási folyamatok (metabolikus kardiorespiratorikus) meghatározása, sportági sajátosságokhoz való adaptálása, ugyanakkor a vizsgálatok segítséget nyújtanak az optimális edzéstervezéshez, edzésvezetéshez. Az egyes sportágakhoz és edzésmódszerekhez tartozó élettani hátteret, sajátosságokat (anyagcsere folyamatokat) kell az edzônek jól ismerni ahhoz, hogy a vizsgálatok eredményeit megfelelôen tudja felhasználni versenyzôi felkészítésében.

Felhasznált irodalom:

4. ábra. Evezôsök teljesítményének és anyagcseréjének változása különbözô felkészülési idôszakban

3. ábra. Intenzív állóképesség fejlesztése rövid és hosszú résztávos edzéssel

1. A. Aigner: Sportmedizin in der Praxis Springer Verlag 1986 2. P.Janssen: Lactate Treshold Training, Human Kinetics, 2001. 3. Jákó P., Martos É., Pucsok J.:A sportorvoslás alapjai, Sprint City Kiadó és Nyomda Kft 1998. 4. T.O. Bompa: Theory and methodology of Training 1994.

M_EDZO_2008_2

2008/07/08 09:47

Page 50

50 MAGYAR EDZŐ

■

2008/2

Mit üzen a magyar sportpolitika elmúlt 60 éve? BAKONYI TIBOR (2007): ÁLLAM, CIVIL TÁRSADALOM, SPORT. KOSSUTH, BUDAPEST Bakonyi Tibor, az Állam, Civil Társadalom, Sport címû könyv szerzôje 1998 és 2007 között részt vett az Országgyûlés Ifjúsági és Sport, majd 2006-tól Sport- és Turisztikai Bizottságának munkájában, de parlamenti képviselôként már az 1996-os Sporttörvény megszavazásakor is jelen volt. A szerzô 2007-ben megjelent írása a rendszerváltás utáni magyar sportpolitika útkereséseinek igényes, informatív és rendszerszemléletû összefoglalója, amely a szerzô reményei (174. o.), illetve az elôszót jegyzô Földesiné Szabó Gyöngyi véleménye (9. o.) szerint is hozzájárulhat a jövô sportpolitikai vitáinak konstruktivitásához, az irányelvek, koncepciók és törvények kidolgozásához, emellett pedig kiindulópontul szolgálhat a sporttudomány képviselôinek további kutatásaihoz is. A munka alapvetôen történeti szemléletû, a hangsúly a sportpolitika politikai oldalán van, következésképpen a kutató elsôdleges forrásként a törvényeket, a politikai állásfoglalásokat, valamint a parlamenti és a bizottsági ülések jegyzôkönyveit használta, az ötvenes évekig visszamenôen. A dokumentumok bemutatását és mélyreható elemzését követôen hat sportpolitikai aktorral készült mélyinterjú válogatott idézetei árnyalják a korábban leírtakat. Mindezek mellett - másodlagos forrásként - a szerzô számos olyan sporttudományi írásra utal, amelyek a magyar sport, mint társadalmi alrendszer mûködési nehézségeit elemzik. A bevezetô fejezet közhelyszerû állítással indul: „a sportszféra a rendszerváltás vesztese", melyet a szerzô alá is támaszt a lakosság fizikai aktivitási és egészségi mutatóival. A felvetett probléma elméleti magyarázatát a civil társadalom magyarországi alulfejlettségében látja (11. o.). A civil társadalom demokráciákban betöltött jelentôs szerepét korábban számos hazai és külföldi társadalomtudós hangsúlyozta, az elméleti keret tehát alkalmasnak tûnik a „miért" megválaszolásához. Ehhez azonban Bakonyi szerint elôször a „hogyan" kérdésre kell felelni, azaz arra, hogy „mi történt" a magyar sportban, közelebbrôl a sportpolitikában a megelôzô tizenöt évben. A vizsgálat tárgya folyamatosan, így jelenleg is változóban van, ezért a mai helyzet megértéséhez vissza kell nyúlni a korábbi évtizedek sportpolitikájához is. A bevezetés végén szereplô három hipotézis jól megfogalmazott: 1. A sportpolitika nem ismeri fel a civil társadalom jelentôségét, amely így nem tud érvényesülni. 2. A sportpolitika és a civil sportszervezetek kapcsolatrendszerére problémákkal terhes függôségi viszonyként jellemezhetô. 3. A sportot irányító politikusok ismeretei, következésképpen elképzelései is eltérnek egymástól. A következô fejezet (Szakirodalmi elôzmények) önállósága talán kevéssé indokolt, hiszen az idézett írások szervesen il-

leszkednének a késôbbi, történeti tagolás szerint megírt fejezetekbe, melyekben számos más szakirodalmi utalás is megjelenik. A 2002-ben megjelent Fehér Könyv kiindulópont a szerzô számára, ennek legfontosabb üzeneteit elôször itt foglalja össze, emellett pedig a magyar sport rendszerváltás körüli átalakulásáról szóló tanulmányokat idéz. Mindezekre késôbb, a kronologikus szerkezetû fejezetekben is utal, Laurence Chalip összehasonlító tanulmánykötete ezekkel szemben inkább elméleti kiindulópont, ennek ismertetése tehát elengedhetetlen a bemutatása elôtt. A „Mit üzen a múlt" c. fejezet elsô fele elsôsorban az angol sportéletbôl vett példákra összpontosít, és – másodlagos források alapján – azokat a társadalomtörténeti tendenciákat vázolja fel, amelyek a világháborút megelôzô sportban indultak el, és amelyekre a magyar sportpolitikának választ kellett adnia a negyvenes évek második felétôl kezdôdôen. A nemzetközi példák után kezdôdik a fejezet azon része, ahol a szerzô elsôsorban az elsôdleges forrásokra támaszkodik, és kronológiai logika szerint mutatja be az egypártrendszer négy évtizedének legfontosabb sportpolitikai dokumentumait. A könyv egyik legfontosabb üzenete itt jelenik meg elôször: A sportpolitikai elvek a rendszerváltás elôtt, és azt követôen sem találkoztak a gyakorlattal, a gyakran idealizált helyzetkép alapján kialakított, elméletben mégoly „felvilágosult" koncepciókat rendszerint nem sikerült a gyakorlatban megvalósítani. Bár a lakosság sportja, vagy az egyetemi-fôiskolai sport a szocialista sportpolitikában sokszor hangsúlyosabb volt az élsportnál, a sport sikerességét mégis az olimpiai aranyérmekben mérték (52. o.). A nyolcvanas évekre kialakuló „fordított piramis" tetején az élsport állt, amelynek képviselôi e kedvezményezett döntési és juttatási pozícióban természetesen nem voltak érdekeltek a sport civilizálásában, így az államról történô leválása a rendszerváltás elôtt nem következhetett be (60. o.). A „Sport, Állam és Civil Társadalom az 1990-es rendszerváltás után" címû fejezet lényegében két eltérô kiindulású helyzetelemzés, a sporttudomány képviselôi által összeállított „Fehér Könyv", illetve a politikai oldalról érkezô „ISMertetô" felhasználásával tárgyalja a fordulat utáni évtizedet. A Fehér Könyvben említett legfontosabb problémák: • az állam kivonulása az önkormányzatok és a civilek helyzetbe hozása nélkül, • az iskolai sport és az utánpótlás-nevelés stagnálása, • az egyetemi sport visszaesése, • a szabadidôsport hanyatlása, és • a sportlétesítmények állapota. A két dokumentum után a sporttudomány számos képviselôjének a nyilvánosság különbözô fórumain megjelenô helyzetértékeléseit idézi fel Bakonyi, lehetôvé téve az olvasó számára, hogy megfelelô rá-

látással rendelkezzen ahhoz, hogy a parlamenti és bizottsági ülések dialógusait a maguk kontextusában értelmezze. A „Kormányzati Sportpolitikák, Országgyûlési Viták" c. fejezet a könyv talán legértékesebb része. A szerzô, aki helyzetébôl adódóan jelen volt a parlamenti vitákon, részletes, mégis összefogott és mindvégig olvasmányos beszámolót ad, amely a két Sporttörvényrôl szóló vita mellett számos olyan helyzetet is felidéz, amikor a sport indirekt módon kapcsolódó, illetve sajnálatosan elhanyagolt témaként került elô az Országgyûlésben. Az 1998-at megelôzô idôszakban a sport kérdéseit egy pártoktól független „sportpárt" tartotta napirenden (130. o.), olyan tagokkal a soraiban, mint Nádori László, a sporttudomány doyenje, vagy Török Ferenc, a korábbi olimpiai bajnok. Az 1996-os Sporttörvény a sport civilizálása mellett tette le a voksot, de ehhez – elsôsorban költségvetési akadályok miatt – anyagi garanciát nem tudott vállalni. Egy más sportpolitikai irányvonal érvényesült 1998 után, amely egy átmenetinek szánt, de erôs állami szerepvállalást jelentett, és a sport képviselete miniszteriális szintre került. A piac felôli megközelítés a látványsportokat, fôként a labdarúgást részesítette elônyben, fenntartva ezzel a magyar sport fordított piramisát. A 2000-es Sporttörvény is inkább jelképes segítséget nyújtott a civil szervezeteknek, amelyek jelenlegi formájukban is inkább kvázi-civil szervezeteknek nevezhetôk. A 2002 óta mûködô gyakorlat a PPP (Public-Private Partnership, a köz- és magánszféra partnersége) konstrukciót alkalmazza, az állam kivonulása tehát újra elindult. A szerzô a fejezetet személyes meggyôzôdésével zárja, mely szerint a sport civilizálása elengedhetetlen, de bizonyos – elsôsorban egészséggel kapcsolatos – alapkérdésekben az állami felelôsségvállalás is szükséges (164. o.). Az összegzés elôtt egy különálló fejezet idézi fel hat, korábbi sportpolitikai szereplôvel készített mélyinterjú legfontosabb gondolatait. Ebben a fejezetben kerül alátámasztásra a harmadik hipotézis, azaz hogy a sport döntéshozóinak egymástól különbözô fogalmi keretei és elképzelései vannak a sportpolitika jelentésérôl és feladatairól, illetve a magyar sport helyzetérôl, mely képzetek befolyásolták, befolyásolják döntéseiket is. Az összegzés egyik fontos gondolata, hogy a szakma is nagyon késôn jelent meg igazán széles spektrumú jelentéssel, amelynek segítségével kialakulhatott volna egy átfogó stratégia. Meglátásom szerint azonban, a stratégiák és koncepciók hangsúlyos pontjai sok esetben nem esnek távol a sporttudomány képviselôi által kijelölt pontoktól. A „Sportoló Nemzet" víziójának gyakorlati megvalósulása egyrészt az anyagiak függvénye, másrészt azonban (és ez a könyv legfontosabb üzenete), az állam és a civil szféra tiszta, átlátható kapcsolatán, illetve a civil társadalom Dóczi Tamás megerôsödésén múlik.